Krízis idején az ember hajlamos elgon-dolkodni a megszokott dolgok értelmén.Így van ez nem csak az emberrel, hanemegy egész ország gazdaságával is. A mé-dia hetek óta ontja a borúlátó híreket. Zu-hanó tõzsdeindexek, bankmentõ csoma-gok, gyárbezárások, tervezett beruházá-sok elhalasztása, elbocsátások, egyre apa-dó pénztárcák, no és válaszul egyre inten-zívebb állami szerepvállalás. Egy nevesnemzetközi versenyjogi konferenciántöbb nyugati ország versenyhivatali elnö-ke is elismerte, hogy vannak idõszakok,amikor az embereket hidegen hagyja agazdasági verseny léte vagy nem léte, he-lyette olyan fontosabb kérdések kerülnekelõtérbe, mint a munkahely megõrzése,vagy az emelkedõ energiaárak. Máskéntfogalmazva: a produktum számít, nem aza módszer, amivel elérjük azt. Ezzel azt hi-szem, a legtöbben ugyanígy vagyunk. AGVH antitröszt alapelvei is rögzítik, hogy averseny a piacgazdaság motorja, ugyan-akkor nem egy misztikus öncél, hanemegy eszköz. Éppen annak a legjobb eszkö-ze, hogy a társadalom, az egyes emberekgazdasági szükségleteit tartósan, hosz-szabb távon, a legjobb ár/érték arány mel-lett kielégítsük. És itt van némi probléma.Az idõ. Az állam által meghatározott kere-teken belül hömpölygõ piaci verseny fo-lyama ugyanis van, hogy nem azonnal, ha-nem hosszabb idõtávon hozza az eredmé-

nyeket. A piac öngyógyító folyamata né-ha több idõt vesz igénybe és nagyobb át-meneti fájdalommal jár, mint egy gyorsállami mûtét. A politikusok, a napról nap-ra élõ emberek mindig azonnal szeretnéka verseny gyümölcseit leszakítani. Elmé-letben jót tesznek a versenynek az átme-netileg létezõ magas árak, ha innovációra,új belépésre ösztönöznek – addig azon-ban valakinek meg kell fizetni a verseny-ben éppen nyertes vállalat jutalmát, azextraprofitot. Gazdasági válság esetén is arövid távú tûzoltóeszközök diadalmas-kodnak. Fontos azonban úgy oltani a tûz-vészt, hogy utána ne csak hamu és füstmaradjon, hanem meleget adó láng is.Nem szabad, hogy a mára koncentráló be-avatkozás leállítsa azt a bizonyos motort.

A pénzügyi válság esetén a legké-zenfekvõbb állami reakció mentõövetdobni a pórult járt bankoknak. Megmen-teni azokat, akik valamilyen okból kifolyó-lag rossz döntéseket hoztak. Nem ártazonban szem elõtt tartani: a gazdaságiverseny azért kényszeríti ki a legjobb tel-jesítményt a piaci szereplõkbõl, mert tud-ják, hogy rossz döntéseik eredményekéntcsõdbe mehetnek. El kell, hogy hagyják apiacot – hogy aztán a tõke új, társadalmi-lag hasznosabb utakat keressen magánaka gazdaság berkeiben. Ha ezt az alaptör-vényt kiiktatjuk, lassulni fog a motor zaka-tolása.

Nem véletlen, hogy az Európai Unió kö-zös piacán folyó verseny felett õrködõ Bi-zottság rendkívül gyorsan reagált a pénz-ügyi válság elsõ híreire. Világossá tették,hogy az állami támogatások szigorú ver-senyjogi ellenõrzésén nincs ok lazítani. Aválságok jönnek-mennek, a piac alaptör-vényeit nem szabad felrúgni. A tagál-lamoknak címzett októberi közlemény ki-fejti, hogy az általános szabályok kereté-ben hogyan, milyen feltételekkel lehet aversenyt a legkevésbé torzító módon tá-mogatást nyújtani a pénzintézeteknek. Azelvárásoknak megfelelõ tõkeemelés, ga-ranciavállalás akár 24 órán belül is áldástkaphat Brüsszelbõl. Ehhez ügyelni kell ar-ra, hogy az állami intézkedés ne hozzakedvezõbb helyzetbe a hazai tulajdonúbankokat, a támogatás a krízishez igazo-dóan csak korlátozott ideig tarthat és mér-téke arányos legyen a problémával. Nemszabad megengedni, hogy a pénzintézet,illetve részvényesei a támogatás révénjussanak nem várt haszonhoz. Fontos azis, hogy a támogatást kérõ banknak is ál-dozatokat kell hozni, pénzügyi válság ide-jén sincs ingyen ebéd.

A Versenytükör idei utolsó számában enehéz õszi hónapok hazai és nemzetköziversenyjogi eseményeivel ismertetjükmeg a Kedves Olvasót. A szûkebb értelem-ben vett versenyjog mellett közösségi ál-lami támogatási témának is teret enge-dünk. Új rovatot is nyitunk: a GVH számáraismert, a piaci szereplõknek orientációspontul szolgáló vállalati „best practice”-eket ismertetünk.

Kívánok mindannyiuknak jó olvasást,no és szeretetteljes ünnepeket és sikeresúj évet!

Tóth Tihamér

2

Elõszó

Érték-e a verseny?

Adventi délután a GVH-ban

Saját készítésû adventi koszorú

Tartalom

3

Elõszó

Érték-e a verseny?

A GVH döntései

Az elmúlt három hónapdöntései

Bizonyítás nélkül állítania termék gyógyhatásátakkor is jogsértõ, ha formailag elkülönüla reklám és a hirdetés

Versenykorlátozásra alkalmasak az Ingatlan-szövetség ajánlott minimum díjtételei

Átalakítja beszállítóiszerzõdéseit a Tesco

Nem bizonyítható a T-Kábel felfaló árazása

Nem jogsértõ az OPTICNET hálózat

Jogsértõ volt a Hervis- árkedvezmények kommunikációja

Tárgyalóteremben történt

Helybenhagyta a Fõvárosi Bíróság a Posta/Lapker kartell-ügyben hozott GVH-döntést

Jogerõs ítélet a GIS-kartellügyben

A Fõvárosi Ítélõtábla semhagyta nyugodni a Relax-kampányt

Nem alkotmánysértõ a versenyfelügyeleti bírság bírósági jogorvos-latra tekintet nélkülivégrehajthatósága

Versenypártolás

A jelentõs piaci erõkon-cepció alkalmazása a vil-lamosenergia-piacokon

Lakóparki lakások távközlési választási lehetõségei

Követendõ jó példák

A Coca-Cola HBC Versenyjogi Kézikönyve

A GVH hírei

A tajvani versenyható-ság képviselõinek látogatása a GVH-ban

FogyasztHatóság – Konferencia a fogyasztóitudatosságnövelés állami szerepeirõl

Boytha Györgyné kitüntetése

A Versenykultúra Központ hírei

Wernhard Möschel elõ-adása

Nemzetközi konferenciaa versenypolitika köz-gazdasági összefüggése-irõl

Jogértelmezõ közlemé-nyek a gyakorlatban

Interjú

Beszélgetés Kováts Surddal, a GVHirodavezetõ-helyettesé-vel a bankváltásról

Nemzetközi színtér

Nemzetközi Kartell-konferecia

Fordham NemzetköziVersenyjogi Konferencia

Versenyjogi fejlemények

Elemzések

Papp Álmos: Az összefonódással érintett vállalkozásokközötti forgalom

Bodócsi András: Észrevé-telek a cikkhez…

Tóth Tihamér: Szembe-nézés a múlttal: jogsértõhosszú távú energiavá-sárlási megállapodások

Hizsák Tamás: Az egyol-dalú banki szerzõdésmó-dosítási jog kikötésénekés alkalmazásának jogi vetületei

Balogh Virág: Hogyanvédi a fogyasztót az USAszövetségi hatósága?

Portré

A tajvani versenyhatóságról

Könyvismertetés

Közgazdaságtan és ver-senyjog – kéz a kézben?

A GVH tevékenysége számokban

Elõzetes statisztikai adatok44447777

44445555

44444444

44441111

33336666

33330000

22229999

22228888

22226666

22225555

22225555

22224444

22223333

22223333

22222222

22221111

22220000

22220000

11117777

11115555

11113333

11112222

11111111

11111111

11110000

9999

8888

7777

7777

6666

5555

4444

2222

Saját készítésû adventi koszorú

A GVH döntései

4

Az elmúlt három hónap döntéseiA Versenytanács az elmúlt hónapokban 39 versenyfelügyeleti eljárásban hozott döntést. Az alábbi áttekintés nem tartalmazzaazokat a döntéseket, amelyeket a Versenytanács a vizsgáló végzésével szemben benyújtott jogorvoslati kérelemre hozott meg.

Gazdasági erõfölénnyel, jelentõs piaci erõvel való visszaélés

Vj-104/2006. Budapesti Elektromos Mûvek Nyrt. megszüntetés

Vj-56/2007. Budapesti Elektromos Mûvek Nyrt. megszüntetés

Vj-88/2007. T-Kábel Kábeltelevíziós Szolgáltató Magyarország Kft. megszüntetés

Vj-104/2007. Microsoft Magyarország Kft. annak megállapítása, hogy az eljárás alá vont nem követett el gazdasági erõfölénnyelvaló visszaélést az adott magatartás tanúsításával

Vj-148/2007. Nagyhalász Város Önkormányzata annak megállapítása, hogy az eljárás alá vont nem követett el gazdasági erõfölénnyelvaló visszaélést az adott magatartás tanúsításával

Vj-23/2008. Tesco-Global Áruházak Zrt. megszüntetés kötelezettségvállalással

Vj-24/2008. Budapesti Elektromos Mûvek Nyrt., Észak-magyarországiÁramszolgáltató Nyrt.

megszüntetés

Versenyt korlátozó megállapodás

Vj-142/2007. Hoya Lens Hungary Kereskedelmi Zrt. annak megállapítása, hogy az adott ügylet nem minõsül összefonódásnak

Vj-1/2008. Magyar Ingatlanszövetség jogsértés megállapítása, kötelezettségek elõírása

Összefonódás

Vj-142/2007. Hoya Lens Hungary Kereskedelmi Zrt. annak megállapítása, hogy az adott ügylet nem minõsül versenykorlátozó megál-lapodásnak, illetve összehangolt magatartásnak

Vj-78/2008. Apáthy Endre, ERBA-LUX Szolgáltató és Építõ Kft., HÍD-TRANSZFuvarozó és Szolgáltató Kft., FE-BA PLUSZ Kereskedelmi ésSzolgáltató Kft., BETONPLASZTIKA BetonszerkezetekHelyreállítását Tervezõ és Kivitelezõ Kft., HÍDTECHNIKAHídépítõ, Karbantartó és Szigetelõ Kft., Hídépítõ Zrt.

annak megállapítása, hogy a kérelmezett tranzakció nem minõsül vállalkozások össze-fonódásának

Vj-98/2008. Olajterv Vagyonkezelõ és Mûszaki Szolgáltató Kft., HP TeamIpari és Energetikai Szolgáltató Kft.

engedélyezés

Vj-101/2008. Zakrutoe Akcionernoe Obcsesztvo, Transzportno-Technologicseszkoe Masinoctroenie Társaság, Ganz GépgyárHolding Zrt., Ganz Engineering Környezetvédelmi Kft.

engedélyezés

Vj-111/2008. PALÓC Nagykereskedelmi Kft., VEVÕÉRT Kereskedelmi Kft. engedélyezés

Vj-114/2008. Lombard Pénzügyi és Lízing Zrt., VB Lízing Kft., VB PénzügyiLízing Kft., VB Jármû Pénzügyi Lízing Kft.

engedélyezés

Vj-119/2008. Törley Pezsgõpincészet Kft., Zsindelyes PálinkafõzdeKereskedelmi és Szolgáltató Kft.

engedélyezés

Vj-126/2008. Schenker & CO AG, S.C. Romtrans S.A. engedélyezés

Vj-127/2008. Commerzbank AG, Dresdner Bank AG engedélyezés

Vj-128/2008. Mondi Steti a.s., Norske Skog Steti a.s. annak megállapítása, hogy az adott ügylethez nem szükséges a GVH engedélye

Vj-140/2008. Itochu Corporation, EETEK Holding Energia-hatékonysági Zrt. engedélyezés

Vj-142/2008. FHB Szolgáltató Zrt., Central European Credit Ingatlanhitel Zrt. engedélyezés

Fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolása

Vj-39/2008. Hervis Sport- és Divatkereskedelmi Kft. részben megszüntetés, részben jogsértés megállapítása és bírság kiszabása (26 millió)

Vj-46/2008. Vivaldi-Médiamark. Kft. és társai a Vivaldi-Médiamark. Kft. esetében jogsértés megállapítása, bírság kiszabása (1,5 mil-lió), a Média Markt áruházak esetében megszüntetés kötelezettségvállalással

Vj-49/2008. TeleFound Szolgáltató Kft. jogsértés megállapítása, a jogsértõ magatartás további folytatásának megtiltása,bírság kiszabása (500 ezer)

Vj-50/2008. Invitel Távközlési Szolgáltató Kft. jogsértés megállapítása, a jogsértõ magatartás további folytatásának megtiltása

Vj-52/2008. Plus Élelmiszer Diszkont Kft. jogsértés megállapítása, bírság kiszabása (5 millió)

Vj-53/2008. Global Reach Kft. jogsértés megállapítása, a jogsértõ magatartás további folytatásának megtiltása

Vj-54/2008. Private Tel Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. jogsértés megállapítása, a jogsértõ magatartás további folytatásának megtiltása

Vj-58/2008. Hippocampus-BRT Kft., Eni-Med Kft., EuropaUtazásinformációs Központ Szolgáltató Bt.

jogsértés megállapítása, bírság kiszabása (1-1 millió), a jogsértõ magatartás továbbifolytatásának megtiltása, helyreigazító közlemény közzétételére történõ kötelezés

Vj-62/2008. Magyar Telekom Nyrt. megszüntetés

Vj-64/2008. METRO Kereskedelmi Kft. jogsértés megállapítása, bírság kiszabása (5 millió)

Vj-70/20108. SPAR Magyarország Kereskedelmi Kft. jogsértés megállapítása, bírság kiszabása (1 millió)

Vj-71/2008. TESCO-GLOBAL Áruházak Zrt. jogsértés megállapítása, bírság kiszabása (10 millió)

Vj-75/2008. Nap Háza Kft. jogsértés megállapítása, bírság kiszabása (3 millió), a jogsértõ magatartás továbbifolytatásának megtiltása, helyreigazító közlemény közzétételére történõ kötelezés

Vj-85/2008. Airport Hotel Kft. megszüntetés

Vj-87/2008. Muscle Tuning Kft. jogsértés megállapítása, helyreigazító közlemény közzétételére történõ kötelezés

Vj-88/2008. TvNetWork Telekommunikációs Szolgáltató Nyrt. jogsértés megállapítása

Vj-95/2008. Quality Tel Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. jogsértés megállapítása, a jogsértõ magatartás további folytatásának megtiltása

Vj-96/2008. SZAT NET Információ-technológiai és Szolgáltató Kft. jogsértés megállapítása, a jogsértõ magatartás további folytatásának megtiltása

Vj-105/2008. SOLE-MiZo Tejterméket Gyártó, Forgalmazó és SzolgáltatóZrt.

annak megállapítása, hogy adott magatartás nem minõsült a fogyasztókmegtévesztésére alkalmas magatartásnak

A GVH döntései

5

Bizonyítás nélkülállítani a termék gyógyhatásátakkor is jogsértõ, ha formailag el-különül a reklámés a hirdetés

A fogyasztók megtévesztésére alkal-masnak találta a GVH a HYD Rákkutatóés Gyógyszerfejlesztõ Kft. tájékoztatá-sait, amelyek a PREVENTA csökkentettdeutériumtartalmú ivóvizek gyógyha-tását, rák legyõzésére való alkalmassá-gát, mellékhatásoktól való mentessé-gét állították, anélkül, hogy az állításo-kat megfelelõ bizonyítékok támasztot-ták volna alá, továbbá a termékekgyógyszerként való törzskönyvezésifolyamatára alaptalanul utaltak. A kft.az ötmillió forint bírságot részletekbenfizetheti meg, de eltiltották attól, hogyhonlapján a PREVENTA termékekre vo-natkozóan gyógyhatásra, a gyógyszer-ként való törzskönyvezésre utaló köz-léseket szerepeltessen, továbbá attólis, hogy a PREVENTA termékekre vo-natkozóan hirdetést és a termékekgyógyhatására a rák legyõzésére utalótartalmú PR-cikket egy adott sajtóter-méken belül jelentessen meg.

A deutérium a hidrogén kettes tömeg-számú, ritka izotópja. A deutériumtar-talmú vízmolekulák elválaszthatóak, ezál-tal elõállítható deutériumban szegény víz.A természetes vizek kb. 150 ppm (milli-omod rész) deutériumot tartalmaznak, aPREVENTA termékek ehhez képest keve-sebb – 125, 105, illetve 85 ppm – mennyi-ségben tartalmaznak deutériumot. A PRE-VENTA ásványvíz iránti kereslet azt köve-tõen növekedett meg, hogy a forgalmazórendszeres tájékoztatást adott azokról azállatorvosi, és orvosi tapasztalatokról, me-lyek szerint a daganatos sejtek nehezenalkalmazkodnak a szervezet deutérium-szintjének csökkenéséhez.

A GVH korábban számos esetben bírsá-golt cégeket nem bizonyított gyógyha-tásállítások miatt. A HYD Kft. magatartásaannyiban különbözött ezektõl, hogy a

gyógyhatás állítása nem minden esetbenkapcsolódott közvetlenül az eljárás alávont által forgalmazott termékekhez. Akft. fizetett az újságok kiadóinak azért,hogy az általa megfogalmazott terjedel-mes írásokat közzétegyék. A PR-cikkek-ben a deutérium megvonás eredménye-ként jelentkezõ gyógyhatásokról esettszó. Az olvasó csekély szellemi erõfeszí-téssel rájöhetett arra, hogy legkönnyeb-ben csökkentett deutériumtartalmú vízfogyasztásával érhetõ el a szervezetdeutériumtartalmának a csökkentése, né-hány esetben kifejezett tájékoztatást iskapott errõl.

Az eljárás alá vont által adott tájékozta-tás két részbõl állt, a csökkentett deutéri-umtartalmú víz gyógyhatásairól szóló részközelében a PREVENTA termékcsalád ne-ve, fényképe is megjelent, és ez a hirdetésazt a közlést tartalmazta, hogy a PREVEN-TA termék csökkentett deutériumtar-talmú ásványvíz. A Versenytanácsnak aztis el kellett dönteni, hogy vajon jogszerûvéteszi-e a közlést önmagában az a körül-mény, hogy a gyógyhatásra vonatkozó,nem bizonyított állítások és a termék meg-jelölése – az eljárás alá vont szándéka sze-rint – elkülönítve kerülnek közzétételre.

A Versenytanács a két részbõl álló köz-lést egységes üzenetnek tekintette, mivelmegítélése szerint a fogyasztó is össze-kapcsolja a számára küldött üzeneteket.

A PR-cikk és a hirdetés tartalmilag egyközös tájékoztatást közölnek két részlet-ben: a PR-cikk a deutérium depléció ked-vezõ hatásait emeli ki, a hirdetés pedig azerre alkalmas termék létére, beszerezhe-tõségére hívja fel a figyelmet. A PREVEN-TA termékcsaládra vonatkozó hirdetésekazáltal utalnak vissza a PR-cikk tartalmára,hogy a PREVENTA termékcsaládot, mintcsökkentett deutériumtartalmú vizet jele-nítik meg, miközben a PR-cikkek fõ mon-dandója az, hogy csökkentett deutérium-tartalmú víz fogyasztásával érhetõek el akedvezõ eredmények. A két közlést egy-mást követõen befogadó fogyasztó tuda-tában összekapcsolódnak a közlésben ok-sági láncként felépített állítások. A fo-gyasztó azt gondolja, hogy mivel a csök-kentett deutériumtartalmú víz gyógyha-tással rendelkezik, a PREVENTA termékpedig csökkentett deutériumtartalmú víz,ezért a PREVENTA is gyógyhatással bír. Azelsõ logikai lépést a PR-cikkek állítják, amásodik a hirdetésekben található. A PR-cikk és a hirdetés együtt – anélkül, hogyezt bármelyik rögzítené – azt sugallja,hogy a PREVENTA termék hatásos a daga-natokkal szemben. Ha az olvasót sikerül

meggyõzni arról, hogy a csökkentettdeutériumtartalmú víz gyógyít, és közlikvele, hogy a PREVENTA termék csökken-tett deutériumtartalmú víz, akkor – a PRE-VENTA terméket a csökkentett deutéri-umtartalmú víz kategóriájába sorolva – alogikai következtetést maga is képes elvé-gezni, eljutva ahhoz a végeredményhez,amirõl õt az eljárás alá vont meg akartagyõzni.

A Versenytanács jogsértõnek tekintet-te azokat a tájékoztatásokat, amelyekbena PR-cikk és a hirdetés ugyanabban a kiad-ványban jelent meg.

A gyógyhatásállítások egy sajátos cso-portját alkották azok a reklámok, amelyek-ben a PREVENTA termékek mellett a„Gyõzzük le a rákot” c. könyv borítója voltlátható. A Versenytanács megállapításaszerint a reklám, amelyben a termék fény-képe és a könyv jól olvasható címe együttszerepelt – azt az üzenetet közvetíti a fo-gyasztó számára, hogy a reklámozott ter-mék segítségével a rák legyõzhetõ. Az állí-tott gyógyhatás tehát nem egyszerûen az,hogy a rákos folyamat lassítható, a daga-nat további növekedése megállítható, ha-nem az, hogy a daganat nyomtalanul el-tüntethetõ. A reklámok e csoportjánakmásik sajátossága az, hogy a hirdetésbenolvasható mondat egy könyv borítójánszerepel. Ez a körülmény azonban önma-gában nem eredményezi azt, hogy a fo-gyasztó egymástól teljesen független-ként kezelné a csökkentett deutérium tar-talmú vizet és a könyvet. A „Gyõzzük le arákot” cím azt sugallja, hogy a daganatosbetegségek gyógyíthatóak, a gyógymódmegismerhetõ a könyvbõl, a „gyõzelem-hez szükséges szer” palackozva a betegekrendelkezésére áll.

Jogsértõnek tekintette a Versenytanácsazt is, hogy az eljárás alá vont anélkül állí-totta a deutériummegvonás (így a PRE-VENTA termékek fogyasztásának) káros

Fotó

: MTI

A GVH döntései

6

mellékhatásoktól való mentességét, hogyaz erre vonatkozó törzskönyvezési eljárássorán lefolytatandó vizsgálatokat elvé-gezték volna.

Versenytanács a fogyasztók megté-vesztésére alkalmasnak tekintette agyógyszerfejlesztéshez, az állatgyógy-szerhez, a hatóanyaghoz, és a termék fo-gyasztásának tulajdonított statisztikaiadatokhoz kötõdõ további – nem bizonyí-tott – tájékoztatásokat is.

A Versenytanács bírságcsökkentõkéntértékelte az alábbi körülményeket:

– azt, hogy az eljárás alá vont a legfon-tosabb jogsértõ magatartással, nevezete-sen a termékhirdetések és a terméket al-kotó anyag gyógyhatásának PR-cikk for-májában azonos oldalon történõ egyide-jû közreadásával a versenyfelügyeleti el-járás során önként felhagyott,

– azt, hogy az eljárás alá vont késznekmutatkozott annak vállalására, hogy a jö-võben egyetlen kiadványban sem jelen-tet meg egyidejûleg termékhirdetést és aterméket alkotó anyag gyógyhatását be-mutató PR-cikket,

– azt, hogy állatgyógyszerként elfoga-dott az erõteljesebben csökkentettdeutériumtartalmú víz,

– azt, hogy az eljárás alá vont – lehetõ-ségeihez képest – jelentõs összegeket költtudományos kutatásra, és a humángyógyszerként való törzskönyveztetés el-érésére.

Verseny-korlátozásraalkalmasakaz Ingatlan-szövetségajánlottminimum díjtételei

A Magyar Ingatlanszövetség (MAISZ)által az ingatlanközvetítõi, valamint azértékbecslõi szolgáltatásra vonatkozó-an közzétett ajánlott minimum díjtéte-lei a gazdasági verseny korlátozását cé-

lozzák, ilyen hatást fejthetnek és (rész-ben) fejtenek ki – állapította meg a Ver-senytanács. Az ügyben a GVH széles kö-rû piackutatást végzett annak megvizs-gálására, hogy az ajánlások fejtettek-eki ténylegesen versenykorlátozó ha-tást.

A Magyar Ingatlanszövetséget elma-rasztaló határozat tárgyát az a két, az in-gatlanközvetítési, valamint az értékbecs-lési szolgáltatásra vonatkozó minimumdíjtétel lista képezte, melyek elsõ változa-tát a MAISZ 2002-ben tette közzé, s me-lyeket rendszeresen megújított.

A közösségi és a magyar versenyjogszerint nemcsak az egyes vállalatok egy-más közötti megállapodása ütközhet aversenyjogi szabályokba, hanem az olyandöntés is, amelyet a vállalkozások érdek-védelmi szervezete (pl. kamara, szakmaiszövetség) hoz. Egy ilyen döntés akkorjogellenes, ha az a gazdasági versenymegakadályozását, korlátozását vagy tor-zítását célozza, vagy ilyen hatást fejthet,illetve fejt ki.

A GVH által védeni hivatott verseny ér-vényre jutásának szempontjából elsõren-dû fontosságú, hogy a piaci szereplõk neismerjék egymás jövõbeni költség- és ár-stratégiáját és egyéb üzletpolitikáját –csak ily’ módon biztosítható ugyanis,hogy a vállalkozások maximális hatékony-ságra törekedve, mûködési költségeiketleszorítva ténylegesen versengjenek a ke-resletért. Ha azonban tudatában vannak aversenytársaik által a jövõben alkalmazottárszínvonalnak, akkor – a magasabb pro-fit által vezérelve – nyilvánvalóan erre, aszakmai szövetség által közzétett ajánlás-ban szereplõ árszintre fognak tendálni.Versenyjogi szempontból éppen ezért mi-

nõsülnek versenytorzításra alkalmasnak aMAISZ minimum díjtételajánlásai, hiszenalkalmasak arra, hogy orientálják a piaciszereplõk árpolitikáját, s azt közvetítik avállalkozások felé, hogy nem érdemes ha-tékonyságra törekedniük, hiszen verseny-társaik is az ajánlásokban foglaltaknakmegfelelõen áraznak, az ajánlásokbanmegadott idõ alatt végzik el a munkát, stb.

Egy szakmai szövetség által közzétett, apiacon érvényesítendõ árakra vonatkozóajánlás a szolgáltatást igénybe vevõk irá-nyába is negatív hatást fejthet ki. Egyrésztaz ajánlásokban szereplõ díjtételek alkal-masak arra, hogy azt sugallják az ügyfe-leknek, hogy az ajánlott árak a piacon ér-vényesülõ indokolt árakat tükrözik, s hogya szolgáltatás önköltsége és szellemi érté-ke az ajánlott ár közelében van. Ezen kívüla fogyasztók körében ismertté váló aján-lott díjak azt a képzetet kelthetik a fo-gyasztókban, hogy egyrészt nem érde-mes más szakembert keresni a mindenüttazonos vagy hasonló mértékû díjakra te-kintettel, vagy azt eredményezhetik, hogyannak a szakembernek a munkáját, akiesetleg mégis alacsonyabb díjat érvénye-sít – mint olcsóbb szolgáltatást – szakmai-lag nem megfelelõnek vélik.

A versenytanácsi és közösségi joggya-korlat értelmében a MAISZ ajánlásai azértis ütköznek a versenyjogi rendelkezések-be, mert a piacon érvényesíteni javasoltdíjtételek következtében más árak érvé-nyesülnek a piacon, mint az ajánlások hiá-nyában. Ami az ajánlások tényleges érvé-nyesülését jelenti, a versenykorlátozó ha-tást részben alátámasztják a GVH általvégzett piackutatás eredményei is.

A piackutatás megállapította, hogy azingatlanpiacon a szakmai szervezetekajánlásainak egyáltalán nem elhanyagol-

Fotó

: MTI

A GVH döntései

7

ható a szerepe. A MAISZ ajánlásait elsõsor-ban a MAISZ tagvállalatok veszik figyelem-be, a megkérdezett cégek közel 40%-a nyi-latkozta, hogy árképzése során tekintettelvan az ajánlásokra. A kutatás során arra isfény derült, hogy a vállalkozások 40%-a vé-li úgy, hogy a piacon jelen lévõ cégek fi-gyelembe vesznek szakmai ajánlásokat.

A piackutatásból arra lehetett követ-keztetni, hogy az ajánlásoknak az érték-becslõk árképzésére statisztikailag kimu-tatható hatása van. (Mivel a mintába ke-rült vállalkozások túlnyomó többsége in-gatlan értékbecsléssel foglalkozott, ezértstatisztikailag nem volt egyértelmûen ki-mutatható, hogy az ajánlások számottevõhatással bírtak-e az ingatlanközvetítõk ár-képzésére). Az ajánlásoknak az MAISZ-tagértékbecslõk árképzésére kifejtett hatásátmutatja, hogy az értékbecslõknek címzettajánlás bevezetését követõen az érték-becslõi tevékenységet végzõ MAISZ tag-vállalatok átlagos óradíjai elérték az aján-lásban javasolt összeget, ugyanakkor anem MAISZ tagvállalatok óradíjai ez alattmaradtak.

Szintén ajánlott szolgáltatási díjtételekközzététele miatt indult versenyfelü-gyeleti eljárás a Magyar Újságírók Orszá-gos Szövetsége (Vj-36/2008), a Magyar Or-szágos Fogtechnikus Ipartestüle (Vj-51/2008), a Magyar Orvosi Kamara (Vj-99/2008), a Mezõgazdasági Gépi Bérvál-lalkozók Szövetsége (Vj-135/2008), vala-mint a Magyar Növényvédõ Mérnöki ésNövényorvosi Kamara (Vj-143/2008) el-len. Ezekben az ügyekben még nem szü-letett versenytanácsi határozat.

Átalakítjabeszállítóiszerzõdéseita Tesco

Jogsértés megállapítása nélkül zárult aTesco ellen, a kereskedelmi törvény elõ-írásainak megsértésének gyanújával in-dult eljárás. A kiskereskedelmi lánc vállal-ta, hogy beszállítói szerzõdéseinek vissz-áruzásra és kötbérezésre vonatkozó elõ-írásait átalakítja. A GVH 2008 februárjábanindított versenyfelügyeleti eljárást annakvizsgálatára, hogy a Tesco-Global Áruhá-zak Zrt. az általa alkalmazott beszállítóiszerzõdésekkel, különösen azok visszáru-

zásra és kötbérezésre vonatkozó kiköté-seivel megsérti-e a kereskedelemrõl szólótörvényt.

A Tesco 1994. óta van jelen Magyaror-szágon, elsõ hipermarketjét 1996-bannyitotta meg Budapesten, és 2007-benmár 76 hipermarketet, 20 szupermarke-tet, 26 S-Market boltot és 40 üzemanyag-töltõ állomást üzemetetett. A Tesconak2007-ben 17 százalékos részesedése volta hazai élelmiszer kiskereskedelmi forga-lomból.

A Tesco által a 2005. évben alkalmazott(és a beszállítók egy része tekintetébenmég hatályos) Általános Szállítási Feltéte-lek 3.2. pontja szerint a Tesco „a Szállító fe-lé teljes és korlátlan áruvisszaadási joggalrendelkezik (tekintet nélkül, különösen azáru minõségére, mennyiségére, jellegére,állapotára, a beszállítás idõpontjára)”. Ez-zel szemben a 2007. évtõl alkalmazott Ál-talános Szállítási Feltételek 3.2. pontja aztrögzíti, hogy „A Felek megállapodnak ab-ban, hogy a Szállító a Megrendelõ [értsd:Tesco] részére áruvisszaadási jogot bizto-sít, amelynek feltételeirõl külön állapod-nak meg”.

A 2005. évi Általános Szállítási Feltéte-lek 10.2. b) pontja kötbér fizetési kötele-zettséget ír elõ a Szállító részére „ameny-nyiben korlátozza, vagy megakadályozzaa Megrendelõ áruvisszaadási jogánakgyakorlását, illetve nem teljesíti az áru-visszaadási jogból eredõ kötelezettsé-geit.” A 2007. évtõl alkalmazott ÁltalánosSzállítási Feltételek az elõzõek szerinti ki-kötést nem tartalmazzák. A 2005. évi Álta-lános Szállítási Feltételek 5.5. pontja sze-rint „A Megrendelõ jogosult a leszállítottárut a szakmai szokásoknak megfelelõszúrópróbaszerû vizsgálattal megvizsgál-ni… A Szállító köteles az ellenõrzésselkapcsolatos valamennyi költséget a Meg-rendelõ részére megtéríteni”. A 2007. éviÁltalános Szállítási Feltételek 5.4. pontja afent idézett második mondat helyett azalábbiakat tartalmazza: „A Szállító kötelesa Megrendelõ részére az ellenõrzésselkapcsolatos indokolt és ésszerû költségétmegtéríteni, amennyiben az ellenõrzéshibát, vagy hiányosságot tár fel”. A szerzõ-dések mellékletét képezõ Kondíciós Lapapró betûmérete miatt sok ember számá-ra olvashatatlan. A beszállítóknak a Tescoáltal részükre nyújtott szolgáltatásért ese-tenként annak teljesítését megelõzõenkell az ellenértéket megfizetniük.

A vizsgálat megindulását követõen aTesco az alábbi kötelezettségeket vállalta:a 2009. március 1-jével kezdõdõ üzleti év-re vonatkozó szerzõdési tárgyalások meg-

kezdése elõtt olyan szerzõdési ajánlatotküld beszállítói részére

a) amelyben a visszáruval, a kötbérrelés a minõségellenõrzéssel kapcsolatosrendelkezések tekintetében a 2007-tõl ér-vényes szerzõdések szövegezése szere-pel azon beszállítók esetében is, amelyek-kel a 2007. évet megelõzõen kötött szer-zõdés van jelenleg érvényben;

b) amelyben a Kondíciós Lapon jelenlegapró betûvel írott szerzõdéses rendelkezé-seket a szerzõdésekben máshol alkalma-zott betûnagysággal azonosan tünteti fel;

c) amely szerint saját szolgáltatásaitutólag számlázza.

A GVH a vállalásokat elfogadta, egybenkötelezõvé tette a Tesco számára, a vizs-gálatot pedig a vállalásokra tekintettelmegszüntette. A versenytörvény szerintha az eljárás során az ügyfél kötelezettsé-get vállal arra, hogy magatartását megha-tározott módon összhangba hozza a ver-senytörvény rendelkezéseivel, és a közér-dek hatékony védelme e módon biztosít-ható, a GVH végzéssel – az eljárás egyide-jû megszüntetésével – kötelezõvé teheti avállalás teljesítését, anélkül, hogy a vég-zésben a törvénysértés megvalósulását,vagy annak hiányát megállapítaná.

Nembizonyíthatóa T-Kábel felfaló árazása

A GVH 2007. április 14-énversenyfelügyeleti eljárást indított a T-Kábel Magyarország KábeltelevíziósSzolgáltató Kft. (a továbbiakban: T-Kábel) ellen, mert bejelentés alapjánészlelte, hogy a T-Kábel azon szolgálta-tási területein (Óbuda, Kaszásdûlõ, Fa-luház), ahol a RubiCom Zrt. versenytárskábelszolgáltató párhuzamos hálóza-tot épített ki, olyan jelentõs árkedvez-ményt biztosít fogyasztóinak hûség-nyilatkozat aláírása esetén, amelyeketmás területein nem, és ezzel valószínû-síthetõen megsértette a Tpvt. 21. § g),h), i), illetve j) pontjait.

A T-Kábel vitatta gazdasági erõfölényeshelyzetét. Álláspontja szerint Óbudánmeglévõ magas piaci részesedése önma-

gában nem vezet gazdasági erõfölény-hez, figyelembe véve, hogy elõfizetõinekszáma jelentõsen csökkent különösen aFaluház területén és Kaszásdûlõn; más-részt az Antenna Digital és a DigiTV meg-felelõ helyettesítõje a kábeltelevíziós szol-gáltatásnak, a DigiTV piacra lépését köve-tõen rövid idõ alatt igen jelentõs elõfizetõszámot tudott elérni. Vitatta a T-Kábel aztis, hogy a vizsgálat tárgyát képezõ maga-tartása visszaélésszerû lett volna, mivel azárcsökkentéssel nem volt kiszorító szán-déka, annak célja az elõfizetõk megtartá-sa volt az alacsonyabb árakat kínáló ver-senytárssal szemben.

A GVH a jelen ügyben nem tartotta egy-értelmûen kizárhatónak, hogy az Anten-na Digital és a DigiTV a túlnyomó részbenlakótelepi (többemeletes) házak eseté-ben is ésszerû helyettesítõje a kábelteleví-ziós szolgáltatásnak. Ennek eldöntésétazonban szükségtelennek tartotta, mert aT-Kábelnek a vizsgált idõszakban 90 szá-zalékot meghaladó – és érdemben csak aRubiCom Zrt. piacra lépése miatt csökke-nõ – piaci részesedésére tekintettel úgyítélte meg, hogy a T-Kábel gazdasági erõ-fölényes helyzete a vizsgált idõszakra néz-ve megállapítható.

A GVH kialakult gyakorlata szerint a jog-ellenesnek minõsülõ túlzottan alacsonyár megállapíthatóságának szükséges fel-tétele, hogy az alkalmazott ár az azt érvé-nyesítõ vállalkozás számára veszteségeteredményezzen. A tartósan veszteségeteredményezõ ár gazdasági ésszerûségeugyanis általában megkérdõjelezhetõ,ezért, ha alkalmazója részérõl nincs elfo-gadható magyarázat (pl. romlandó árukértékesítése), akkor alaposan valószínû-síthetõ, hogy célja a versenytársak piacrólvaló kiszorítása. Lényeges ugyanakkor,hogy a Tpvt. 21. § h) pontja nem a kiszorí-tás szándékát követeli meg, hanem csak apiacról való kiszorításra való alkalmassá-got. Ez viszont nyilvánvalóan akkor követ-kezik be, ha a veszteséget eredményezõár a piacon egyébként érvényesülõ – a ver-senytársak által alkalmazott – áraknál ala-csonyabb.

A GVH megállapította, hogy a T-Kábeláltal meghirdetett kedvezményes elõfize-tési díj a Faluház és a Kaszásdûlõ hálózat-rész esetében is a változó és a teljes költ-ség közé esik, vagyis a Tpvt. 21. § h) pont-jának megsértése és a jogsértés hiányasem állapítható meg egyértelmûen.

A döntésnél figyelemmel volt a Ver-senytanács arra, hogy a RubiCom Zrt. a2008. év elejére mind a két területen nö-velni tudta elõfizetõi számát. Az természe-

tesen nem zárható ki (sõt: valószínû), hogya T-Kábel vizsgált magatartásának hiányá-ban a RubiCom Zrt. elõfizetõszáma maga-sabb lenne az elõzõeknél. Ez azonban csaka versenytárs számára jelent hátrányt,melynek öncélú védelme nem feladata aversenyjognak. Versenyjogi fellépés csakakkor indokolt, ha bizonyítható, hogy aversenytársnak okozott hátrány a versenyolyan mértékû csökkenésére vezethet,ami hosszabb távon hátrányos a fogyasz-tóknak. Ilyen hátrány azonban az érintetthálózatrészek elõfizetõit nem érné, mertegy esetleges túlzott díjemelés esetén vá-laszthatnák a RubiCom Zrt. szolgáltatását,valamint a 2007. évtõl bevezetett panel-programja keretében a DigiTV-t. Ez más-oldalról azt is jelenti, hogy a T-Kábel szá-mára nincs reális lehetõség az árkedvez-ménynek az adott elõfizetõktõl való visz-szanyerésére.

A GVH álláspontja szerint a változó költ-ség feletti ár a T-Kábel számára a verseny-társ kiszorításának hiányában (hosszabbtávon) is kifizetõdõ (ésszerû) lehet, mertalkalmas a versenytárs megjelenésébõlfakadó vesztessége mérséklésére. Egymár kiépített hálózat valamely elõfizetõ-jének elvesztése esetében ugyanis a vál-lalkozás költségei csak a változó költségmértékével csökkennek, miközben bevé-teli oldalon elvész a teljes elõfizetési díj.Az akciók jellege (az érintett elõfizetõkközvetlen megkeresése) alapján kizárha-tó, hogy annak egy megtartott elõfizetõrejutó költsége nagyobb lenne, mint a ked-vezményes díj és változó költség különb-sége.

A GVH a T-Kábel részérõl a kizáró straté-giát azért sem látta egyértelmûen bizo-nyítottnak, mert a RubiCom Zrt.-nek a Fa-luház környéke, valamint a Kaszásdûlõnkívüli területeire történt terjeszkedéséremár nem válaszolt hasonló lépésekkel. ARubiCom Zrt. terjeszkedése (illetve a T-Kábel azzal párhuzamos folyamatos elõfi-zetõ szám csökkenése) egyben azt is jelzi,hogy a T-Kábel ármagatartásának jogsér-tõ volta (a kiszorításra, akadályozásra való„alkalmassága”) annak tényleges hatásaalapján sem bizonyítható.

Mindezekre tekintettel a GVH a beszer-zett bizonyítékok alapján nem látta meg-állapíthatónak, hogy a T-Kábel vizsgálattárgyát képezõ magatartásának a Tpvt.rendelkezéseibe ütközését, és úgy ítéltemeg, hogy az eljárás további folytatásátólsem várható eredmény (a kizáró stratégi-át bizonyító más indirekt bizonyítékok fel-tárása), ezért a GVH az eljárást megszün-tette.

Nem jogsértõaz OPTICNEThálózat

A GVH rendelkezésére álló informáci-ók szerint az optikai lencséket gyártóHoya Lens csoport magyar leányvállala-ta, a Hoya Lens Hungary KereskedelmiZrt. 14 optikus kiskereskedõvel egyesü-lést alapított, amely az OPTICNET háló-zat létrehozásával részben a Hoya Lenstermékeinek forgalmazását, részben atagok beszerzési és értékesítési együtt-mûködését kívánja segíteni. Társulttagként csatlakozott a megállapodás-hoz még több tucat egyéni vállalkozóoptikus is. A GVH azt vizsgálta, hogy azegyüttmûködés versenykorlátozó meg-állapodásnak (illetve összehangolt ma-gatartásnak), vagy engedélykötelesösszefonódásnak minõsül-e.

A megállapodás magatartáskorlátozó,illetve együttmûködést megkívánó ele-mei a következõk:

– az egyesülés tagja az általa értékesí-tett, az egyesülés tagja által forgalmazottoptikai termékfajták legfeljebb 20%-átszerzi be nem-tag személytõl (ez, mintahogy az eljárás alá vont is elismerte, gya-korlatilag a Hoya Lens által forgalmazottárukat jelenti);

– nem lehet tagja más hasonló beszer-zési társulásnak;

– az optikus boltjának egy másik tagboltjától legalább 100 méteres távolságrakell lennie (felmentés adható);

– közös beszerzések platformja a ren-des és társult tagok részére;

– közös, de nem kötelezõ marketing-akciók idõszakos szervezése;

– közös hirdetési tevékenység szerve-zése;

– az egyes optikai üzletek azonos logó-val és egyes azonos felszerelési tárgyakkalvaló ellátása.

A feltárt információk szerint 82 üzlettartozik az OPTICNET-hez, amely az összesoptikai üzlet 7,5 %-át teszi ki. A boltok le-fedik az ország egész területét. Az egyesü-lés tagjai az ország területén elszórtan he-lyezkednek el, jellemzõen egy település-rõl csak egy bolt tag, kivétel Budapest,ahonnan két vállalkozás lett tag.

A versenyhatóság egyértelmûen meg-állapíthatónak tartotta, hogy az eljárás

A GVH döntései

8

A GVH döntései

9

tárgyát képezõ megállapodással nem jöttlétre a Tpvt. szerinti értelemben vett ösz-szefonódás. Az eljárás során beszerzettadatok alapján az OPTICNET az egyesüléskeretében együttmûködõ vállalkozások-nak nyújt azok beszerzéseit és értékesíté-sét koordináló szolgáltatást, az együttmû-ködõi körön kívülieknek azonban nem.Ahhoz, hogy az OPTICNET alapítása össze-fonódásnak legyen minõsíthetõ, képes-nek kell lennie arra, hogy egy önálló vállal-kozás valamennyi funkcióját tartósan el-lássa, ami a jelen esetben nem teljesült.

Ami a megállapodás horizontális ver-senyhatásait illeti, az egyesülés tevékeny-sége a beszerzési társulásokhoz hasonlít-ható, vagyis a tagok nevében és érdeké-ben tárgyal az érintett termékek (az opti-kákban jellemzõen árusított összes ter-mékkör) szállítóival, majd az egyesülés ál-tal kialkudott, mintegy szállítási keretszer-zõdést alkotó feltételekkel a tagok és a tár-sult tagok bonyolíthatják (kizárólagosság-ra vonatkozó kötelezettség nélkül) tény-leges vásárlásaikat a szállítókkal.

A releváns beszerzési piacon a GVH ed-digi gyakorlata alapján elviekben tehátnem zárható ki a megállapodás verseny-korlátozó hatása, tiltott vételi árak közvet-len vagy közvetett meghatározása azon-ban nem valószínûsíthetõ. A GVH szerintugyanis a hivatkozott törvényhely csak azolyan megállapodásokra alkalmazandó,amelyek kizárólag az árak meghatározásá-ra vonatkoznak, és így céljukban és hatá-sukban – bármiféle elõny nélkül – kizáró-lag a versenykorlátozás érvényesül. A kö-zös beszerzésre vonatkozó megállapodás-sal kapcsolatban a GVH megállapította,hogy az „nyilvánvalóan nem ilyen jellegû”.

A helyi értékesítési piacok kapcsán amarketing korlátozások, és a közös mar-keting akciók potenciális versenyelleneshatása lehet értékelhetõ. Látni kell azon-ban, hogy a rendelkezésre álló informáci-ók szerint az érdekelt vállalkozások a fo-gyasztók felé alapvetõen nem egy földraj-zi piacon tevékenykednek, az optikai pi-acra való belépésnek nincsenek jelentõsakadályai, továbbá az önálló reklámtevé-kenység sem került korlátozásra, így az etéren mutatkozó együttmûködés nem jára Tpvt. 11. § (1) bekezdésének sérelmével.

Ami a megállapodásból fakadó vertiká-lis korlátozást illeti, a társasági szerzõdés-ben tagsági feltételként szereplõ rendelke-zés lényegében versenytilalmi rendelke-zésnek minõsül, amely a márkák közöttiversenyt korlátozhatja. A csatlakozó opti-kusoknak ugyanis azt kell vállalniuk, hogymajdnem kizárólag Hoya lencséket vásá-

rolnak (az összes beszerzésük 20%-a ma-rad szabad forrású, ekkora forgalmat bo-nyolíthatnak a megállapodás megsértésenélkül a Hoya csoport versenytársaival).

A GVH szerint e kikötés értékelésekor isa tagok/partnerek együttes, országosszinten számolt piaci részesedését kellalapul venni. Jelenleg az OPTICNET-heztartozó üzletek a piac csekély részét teszikki, így a Hoya csoport versenytársai elõttbõven marad értékesítési csatorna, nemkell érezhetõ piaclezáró hatástól tartani. Aversenykorlátozás csekély súlyát továbbgyengíti, hogy az OPTICNET tagok is jogo-sultak korlátozottan versenytárs márká-kat forgalmazni, továbbá az együttmûkö-désbõl rövid határidõvel kiléphetnek (tá-madható marad a piac a lencsegyártókszemszögébõl). Végezetül, a GVH nem te-kintette versenykorlátozásnak a tagokboltjainak egymástól való távolságára vo-natkozó, illetve más hasonló beszerzésitársulásban való tagságot kizáró, valamintközös hirdetések közzétételét lehetõvétevõ rendelkezéseit.

Mindezek alapján a GVH megállapítot-ta, hogy az OPTICNET Hungary Érdekkép-viseleti Egyesülést létrehozó társaságiszerzõdés nem minõsül vállalkozások kö-zötti összefonódásnak és nem tartalmaz aTpvt. 11. § (1) bekezdésben foglalt tilalom-ba ütközõ rendelkezést.

Jogsértõ volt a Hervis-ár-kedvezményekkommunikációja

A GVH észlelte, hogy a Hervis Sport-és Divatkereskedelmi Kft. (a további-akban: Hervis) áruházaiban értékesí-tett sporteszközökkel, és sportruháza-ti termékekkel kapcsolatban a 2007.júniusa és 2008. március 13-a között ér-vényes szórólapjában és a weblapjánfeltüntetett árkedvezmények viszo-nyítási alapjául „a szezon kezdetén aszállítók által megajánlott fogyasztóiár”-at tüntette fel. A „szállítók általmegajánlott fogyasztói ár”-on azon-ban egyes termékek korábban nemvoltak megvásárolhatók. A GVH észlel-te továbbá, hogy a Hervis egyes termé-keit a szórólapján és weblapján „Az évterméke” jelzõvel népszerûsítette.

A Hervis akcióiról, kedvezményeirõlszórólapjain, televíziós és rádiós rek-lámokbanm, és óriásplakátokon tájékoz-tatta a fogyasztókat. A televíziós, illetverádiós reklámok a kedvezményekrõl csakáltalánosságban tájékoztatták a fogyasz-tókat, adott termékekkel kapcsolatbannem jelenített meg új és a kedvezményalapját képezõ árat. Az óriásplakátokon azadott termékek akciós ára nagybetûkkelkiemelten jelent meg, míg az áthúzottárak minden esetben apró betûvel az ak-ciós ár fölött jelentek meg.

A GVH megállapította, hogy a Hervis tá-jékoztatása nem tette lehetõvé a fogyasz-tók számára a megtakarítás mértékénekmegállapítását. A szórólapokon feltünte-tett két árkategóriából (akciós ár és ,,szállí-tók által megajánlott fogyasztói ár”) ké-pezhetõ, számszerûsíthetõ volt egy külön-bözeti összeg, amely azonban a ténylege-sen elérhetõ árkedvezményt nem tükröz-te. A szállítók által megajánlott fogyasztóiár több esetben jelentõsen meghaladtaugyanis az eljárás alá vont által ténylege-sen alkalmazott, akció elõtti árat, így a fel-tüntetett árkedvezmény jelentõsen meg-haladta a tényleges árkedvezményt. A tá-jékoztatás ezáltal azt a hamis látszatot kel-tette a fogyasztók számára, hogy a megta-karítás mértéke nagyobb a valóságosnál.

A GVH Versenytanácsa szerint az aján-lott ár a szállító és a kiskereskedõ közöttikapcsolathoz kötõdik, és az a fogyasztókszámára abban az esetben válhat orientá-ló tényezõvé, ha a kiskereskedelmi foga-lomban ténylegesen megjelenõ árként le-het vele számolni. A jelen esetben ugyan-akkor a „szállító által megajánlott fogyasz-tói ár” fogyasztói árként nem jelent meg akiskereskedelmi forgalomban, így a fo-gyasztók számára nem bírhatott valós je-lentéstartalommal.

A GVH a jogsértés megállapításán túl 26millió Ft bírságot is kiszabott az eljárás alávonttal szemben, amely során a jogsértés-sel érintett termékkörbõl és idõszakból in-dult ki. A kiszabott bírság összegénekmeghatározásakor a GVH így a jogsértés-sel érintett idõszakban elért árbevételé-bõl indult ki.

A versenyhatóság az „év terméke” állí-tások vizsgálata tárgyában arra a követ-keztetésre jutott, hogy a vizsgált reklám-üzenet szövegkörnyezete, a termékek jel-lege és meghirdetett ára tükrében az állí-tás nem értelmezhetõ valamely piacelsõ-ségi jelleget sugalló üzenetként. Mind-ezek alapján a GVH megállapította, hogya Hervis magatartása ebben a tárgykör-ben nem ütközik a törvénybe.

Tárgyalóteremben történt

10

A Versenytanács 2007-ben hozott hatá-rozatában (lásd: Versenytükör 2007 de-cemberi szám) állapította meg, hogy a Ma-gyar Posta Zrt. és a Magyar LapterjesztõZrt. versenykorlátozó megállapodást kö-töttek egymással, amikor megállapodtakabban, hogy a Magyar Posta 2001 decem-berétõl 2007. december 31-ig nem foglal-kozik nagykereskedelmi hírlapárusítással,és a Magyar Lapterjesztõ Zrt. 2003 január-jától 2007. december 31-ig nem foglalko-zik a Magyar Posta Zrt. érdekkörébe tarto-zó lapok elõfizetéses lapterjesztésével.

A különféle sajtótermékek kétfélekép-pen juthatnak el az olvasókhoz: árus lapter-jesztés esetén kiskereskedelmi egységek-ben (újságárusoknál, boltokban, benzin-kutaknál) lehet megvenni a sajtóterméke-ket, míg elõfizetéses lapterjesztés eseténegy lapterjesztõ vállalkozás házhoz viszi azújságokat az elõfizetõ címére. 1998-igmindkét feladatot a Magyar Posta végezteel. 1998-ban azonban a Posta regionális új-ságterjesztõ vállalkozásait eladta a franciaérdekeltségû Magyar Lapterjesztõ Zrt.-nek(Lapker). Az újságoknak a nyomdától a kis-kereskedelmi egységekhez történõ eljut-tatása így a Lapker feladata lett, miközbena Posta megtartotta az elõfizetéses lapter-jesztést, vagyis az országos napilapok és akülönféle magazinok terjesztését egészen2007 elejéig, a MédiaLog Zrt. piacra lépésé-ig a Magyar Posta végezte.

A kialakult erõviszonyok megváltozá-sára nem túl sok esély volt, miután a GVHtárgyalási jegyzõkönyvek, stratégiai ta-nulmányok és egyéb iratok elemzésealapján kiderítette, hogy a Lapker és a Pos-ta valamikor 2001 szeptembere és decem-bere között versenykorlátozó megállapo-dást kötött. Elõször az 1998 és 2001 közötthatályos, a Posta regionális újságterjesztõcégeinek privatizációja kapcsán kötöttmegállapodásban szerepelt, hogy a Postanem törekszik arra, hogy õ juttassa el a la-pokat a nyomdából a kiskereskedõkhöz. A2002 és 2007 közötti idõszakra szólóegyüttmûködési megállapodásban en-nek köszönhetõen a Posta elérte, hogy apostahivatalokban eladott lapok fejébena Lapkertõl kapott jutaléka 13-ról 23,5 szá-zalékra nõjön. Az egyezség 2003. január-tól hatályos módosítása során végül aLapterjesztõ is vállalta, hogy nem kapcso-lódik be a Posta felségterületének számí-tó elõfizetéses lapterjesztésbe. A meg

nem támadási megállapodás kapcsán ek-kor a Magyar Posta piacszervezési díjkéntegyszeri 260 millió forint összegû ellenté-telezésben részesült annak fejében, hogyújabb 5 évig nem rontja a Lapker üzletét.

A GVH szerint a vállalkozásokat jobb tel-jesítményre ösztönzi, ha nem ismerik atényleges piaci szereplõk és a lehetségesbelépõk szándékait, terveit. A versenytár-sak közötti egyeztetés arról, hogy mikortólvagy éppen meddig nem lépnek be egy-más hagyományos piacaira, a piaci folya-matok megzavarását jelenti. A versenykor-látozó megállapodás tilalma alóli mente-sülésre ebben az esetben a GVH nem lá-tott lehetõséget, hiszen a kölcsönös ön-korlátozás nem járt olyan elõnyökkel, ame-lyekbõl a fogyasztók kellõ mértékben ré-szesedtek volna. Az sem állítható, hogy azönkorlátozás nélkülözhetetlen lett volnaaz el nem adott újságok visszagyûjtéséreszolgáló remittendarendszer fenntartásá-hoz. A Magyar Posta nagykereskedõkéntvaló megjelenése a GVH véleménye sze-rint nem ásta volna alá a kialakult terjesz-tési szokásokat, ha egy árust továbbra iscsak egy nagykereskedõ látott volna el. Aversenyhatóság véleménye szerint a Pos-tának az árus nagykereskedelemtõl valóteljes tartózkodása adott piacon a versenyteljes kizárását jelentette.

Mindezek miatt a Magyar Posta és a Ma-gyar Lapterjesztõ egyaránt 468 millió forin-tos bírságot kapott. A bírság összegénekmeghatározásakor a GVH tekintetbe vette,hogy a megállapodás a verseny kizárásátcélozta, több évig volt életben, annak tény-leges piaci hatása is volt. Súlyosbító körül-

mény volt, hogy az érintett szereplõk sajátpiacaikon lényegében monopolisták, ígytisztában kellett lenniük, hogy megállapo-dásuk korlátozza a versenyt. A versenyha-tóság figyelembe vette azt is, hogy 2005végétõl komoly, egymással is tudatosítottszándékkal álltak elõ az egyezség felbontá-sa érdekében, ami lényegében a jogsértéstényleges hatásának hosszát a megál-lapodásmódosításban elõirányzott öt évhelyett háromra rövidült le.

Mivel a GVH döntésével az érintetteknem értettek egyet, bírósághoz fordultak.Az elsõ fokon eljáró Fõvárosi Bíróságazonban elutasította a kereseteket éshelybenhagyta a GVH döntését.

A Fõvárosi Bíróság ítéletében számos, afelperesek álal vitatott kérdést elemzett.Az érintett piac kapcsán kifejtette, hogynem fogadható el a felperesek azon érve,mely szerint az elõfizetéses és az árus lap-terjesztés piaca egy piacnak minõsül. Akeresleti helyettesíthetõség a két piac kö-zött nem áll fenn, hiszen a minõség és ateljesítés feltételeit illetõen lényeges, és afelhasználási cél tekintetében fontos kü-lönbségek vannak. Az a tény, hogy a kétpiac hatással van egymásra, nem jelentiaz egy piachoz tartozást.

Kiemelte a Fõvárosi Bíróság, hogy a ver-senyellenes célzat egy objektív kategória,így a felek szándékára tekintet nélkül meg-állapítható, és immanensen magában fog-lalja a versenykorlátozásra alkalmasságot,a versenyellenes hatás lehetõségét, annakkülön igazolása nélkül. Nem fogadta el abíróság a felperesek azon érvét, mely sze-rint a kartellhez jogi kötõerõvel bíró szank-cióknak kell kapcsolódniuk, ellenkezõesetben nincs értékelhetõ hatásuk. Akartellmegállapodásoknak nem a jogi kö-tõerõ, hanem a bizonytalanságot, és a koc-kázatokat csökkentõ komoly információkölcsönös megosztása a lényege.

A mentesülés kapcsán mutatott rá a Fõ-városi Bíróság, hogy a GVH-nak a Tpvt. 17.§-a szerinti mentesítés feltételei kapcsáncsak a felperesi érvekre kell reagálnia,ezen feltételek fennállásának megállapí-tása és megindokolása nem képezi a ver-senyhatóság feladatát. Megállapította to-vábbá a bíróság, hogy a mentesülés fel-tételei jelen esetben nem teljesülnek, hi-szen például a verseny az áruk jelentõs ré-sze tekintetében kizárásra került.

Az ítélet nem jogerõs.

Helybenhagyta a Fõvárosi Bíróság a Posta/Lapkerkartellügyben hozott GVH-döntést

Tárgyalóteremben történt

11

A T-Mobile Relax 100, 250, 500 és 1000néven úgynevezett „gondtalan telefoná-lást” lehetõvé tevõ elõfizetéses díjcsoma-gokkal, mint új termékkel jelent meg2004-ben magyar mobiltávközlési pia-con. A csomagok egyrészt meghatáro-zott, úgynevezett becsomagolt perc-mennyiségeket tartalmaznak, amelynekfix díját a forgalomtól függetlenül az ügy-félnek ki kell fizetnie. Ha a perckeret felett

kíván az ügyfél telefonálni, akkor azértmár elõre meghatározott tarifa alapján afix díjon felül fizetnie kell a forgalommalarányosan. A csomagok alapvetõen a bel-földi hálózatok közötti hívásra alkalmasak,de kiegészítõ díj fejében nemzetközi há-lózatokba is lehet telefonálni.

A GVH által vizsgált reklámokban sze-replõ havidíjmentesség azt a képzetetkelthette a fogyasztókban, hogy forgalom

nélkül esetleg még díjat sem kell fizetni-ük, míg a percdíjak szerepeltetésébõl arraa következtetésre juthattak az ügyfelek,hogy a számlázás percalapú. A reklámokegésze az átlagfogyasztót nem tájékoz-tatta arról, hogy a percdíj csak akkor igaz,ha a fogyasztó pontosan lebeszéli a cso-magban foglalt perckeretét.

A Versenytanács így arra a következte-tésre jutott, hogy a T-Mobile Magyaror-

A Gazdasági Versenyhivatal Versenyta-nácsa közel három éve, 2005 decemberé-ben meghozott határozatában megálla-pította, hogy a gázszigetelésû nagyfe-szültségû elektromos kapcsolóberen-dezések piacán az Alstom, a Siemens, a VATech és az Areva cégcsoportok eljárás alávont vállalkozásai piacfelosztó kartellt ala-kítottak, súlyosan megsértve ezzel a ver-senytörvényt.

A kérdéses ügyben a GVH vizsgálata fel-tárta, hogy mintegy tizenöt éven keresz-tül tartó kartell mûködött az ún. gázszige-telésû nagyfeszültségû elektromos kapc-solóberendezések piacán. Kilenc európaiés öt japán vállalkozás írta alá 1988-ban azún. GIS-megállapodást, amely az érintetttermékek világméretû piacát osztotta felaz európai és japán vállalatcsoportok kö-zött. A GIS-megállapodás végrehajtása-ként az európai résztvevõk az ún. E-meg-állapodásban rögzítették az elosztáskonkrét mechanizmusát, az egyes vállal-kozásoknak juttatandó kvótákat.

A GVH vizsgálata felderítette, hogy avizsgált 1991–2004 közötti idõszakbanlegalább 13 magyarországi projekt kerültegyeztetés céljából a kartellben résztve-võk elé. Ezek között voltak olyanok, ame-lyeket az egyeztetéseket követõen a kiíróvisszavont (például az ELMÛ által 1990-ben és 1992-ben kiírt fejlesztési projek-tek, vagy a Lackovich utcai kapcsolóállo-más-projekt 1993-ban, vagy a Dunaferráltal 1999-ben kiírt projekt), mások nemkerültek felosztásra (például a PaksiAtomerõmû 1998-as projektje). Az ELMÛáltal 2002-ben kiírt Városliget-, illetve a2003-ban kiírt Budaközép-projektek ese-tében a GVH bizonyítani tudta azt, hogyazok ténylegesen a kartell által megbe-

szélésre, illetve az egyik projekt ténylege-sen felosztásra is került a kartelltagok kö-zött.

Mindezek alapján a Versenytanács va-lamennyi kartelltag vonatkozásábanmegállapította, hogy a kartell keretébenkifejtett magatartásuk alkalmas volt a ma-gyarországi GIS-piacon versenykorlátozóhatás kifejtésére és összesen 702 millió fo-rint versenyfelügyeleti bírságot szabott kiaz Alstom (440 millió), a Siemens (80 mil-lió), a VA Tech (159 millió) és az Areva (23millió) cégcsoportok eljárás alá vont vál-lalkozásaira.

Mivel az ABB 2004 nyarán a GVH enge-dékenységi politikájának keretében teljesmértékben feltárta a kartell mûködését,bizonyítékokat szolgáltatott a jogsértésmegállapításához, ezért vele szemben - ajogsértés megállapításán túlmenõen - bír-ság kiszabására nem került sor.

A vállalkozások a Fõvárosi Bírósághoz,majd a Fõvárosi Ítélõtáblához folyamod-tak jogorvoslatért. A Fõvárosi Bíróság2007. október 25-én kihirdetett ítéletébennagyrészt elutasította a felperesek kere-setét, a kiszabott bírságok összegét azon-ban jelentõsen csökkentette: a VA TechT&D GmbH esetében 27 300 000, azAlstom Holding S. A. esetében 147 380000 , míg a Siemens AG esetében 29 250000 forintra mérsékelte. A bírság mérsék-lése annak következménye, hogy a Fõvá-rosi Bíróság álláspontja szerint potenciálisprojektek (vagyis azon projektek, melyek-re vonatkozóan volt bizonyíték az egyez-tetésre, de valamilyen oknál fogva nemkerült a projekt kiírásra, vagy törlésre ke-rült) esetében a jogsértés nem volt meg-állapítható, és ezek értéke a bírságszámí-tás során nem volt értékelhetõ.

A Fõvárosi Ítélõtábla mind az alperesi,mind pedig a felperesi fellebbezéseketalaptalannak találta. A másodfokú bíróságrámutatott arra a más hasonló ügyekben,magyarországi vállalkozások versenyjog-sértõ magatartásának értékelésekor mármegfogalmazott tételre, mely szerint a vál-lalkozások magatartásának egymástól va-ló függetlensége követelménye kizár min-den olyan közvetlen vagy közvetett kap-csolatot a piaci szereplõk között, amelynekcélja vagy hatása a versenytársak piaci ma-gatartásának befolyásolása, vagy a sajátmaga által követendõ magatartás feltárásaa versenytársak elõtt. A piac felosztására ésa piaci részesedés megtartására irányuló,továbbá e körben, ennek érdekében azegyüttmûködési kötelezettséget elõírómegállapodás, és az e célból tartott egyez-tetés a piac szereplõi közötti tiltott kapcso-latfelvételt valósítja meg. A valósnak elfo-gadott GQ- és E-megállapodás alapján és afelperesi részelismerésekre is figyelemmelazt is igazoltnak találta a másodfokú bíró-ság, hogy a felperesek a kartellmegál-lapodás keretében a személyes találkozó-kon, az e-mail és telefonüzenetekkelegyeztették a piaci magatartásukat, az ára-ikat, árajánlataikat, el- és leosztották azegyes tendereket, fenntartották az elõremegállapított piaci részesedéseiket.

A másodfokú bíróság ugyanakkoregyetértett az elsõfokú bíróság bírság kö-rében kifejtett érveivel, és maga is úgyfoglalt állást, hogy a bírságalap meghatá-rozásánál nem lehet fiktív összegbõl kiin-dulni, és a meg nem valósult projektek fel-tételezett értékét figyelembe venni.

A GVH felülvizsgálati kérelmet nyújtottbe a Legfelsõbb Bírósághoz a Fõvárosi Íté-lõtábla jogerõs ítélete ellen.

Jogerõs ítélet a GIS-kartellügyben

A Fõvárosi Ítélõtábla sem hagytanyugodni a Relax-kampányt

Tárgyalóteremben történt

12

Nem alkotmánysértõ a versenyfelügyeleti bírságbírósági jogorvoslatra tekintet nélküli végrehajthatósága

Az Alkotmánybíróság (továbbiakban:AB) november közepén utasította el azt amulasztásban megnyilvánuló alkotmány-ellenesség megállapítására irányuló indít-ványt, mely szerint sérti az ártatlanság vé-lelmét a tisztességtelen piaci magatartás,és a versenykorlátozás tilalmáról szóló1996. évi LVII. törvény 44. §-a azzal, hogynem sorolja fel a kivételek között a köz-igazgatási hatósági eljárás és szolgáltatásáltalános szabályairól szóló 2004. évi CXL.törvény 110. § (1) bekezdését.

Az indítványozó véleménye szerint azAlkotmány 57. § (2) bekezdésébe ütközikaz, hogy a Tpvt. támadott rendelkezése –mely felsorolja, hogy a közigazgatási ha-tósági eljárás és szolgáltatás általános sza-bályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (atovábbiakban: Ket.) mely rendelkezéseinem alkalmazhatóak a versenyfelügyeletieljárásban – nem tartalmazza a Ket. 110.§-át. Nézete szerint az ártatlanság vélel-mébe ütközik az, hogy a GVH határozatá-val kiszabott versenyfelügyeleti bírság abírósági jogorvoslatra tekintet nélkül vég-rehajtható. Utalt az indítványozó arra,hogy az ártatlanság vélelmének nem kizá-rólag a büntetõeljárásban kell érvényesül-nie. Azonban amíg a büntetõeljárásban arendes jogorvoslatnak halasztó hatályavan, addig a versenyfelügyeleti eljárásbana keresetlevélnek a bírság megfizetésérenincs halasztó hatálya, miközben a

versenyfelügyeleti bírság is egy „büntetõjellegû szankció”, hiszen célja „nevelõ cél-zatú joghátránnyal sújtani a jogszabálybaütközõ cselekmények elkövetõit”. Mivelaz ártatlanság vélelme a büntetõeljárás-ban is érvényesül, ezért annak aversenyfelügyeleti eljárásban is érvénye-sülnie kell.

Az AB elutasította az indítványt. Hatá-rozatában utalt az ártatlanság vélelménektartalmára, és megállapította, hogy az el-sõsorban a büntetõjogi felelõsség elbírá-lása során a döntésre jogosított részérõlaz elfogulatlan, pártatlan megközelítéskövetelményét szolgálja, ehhez kapcsoló-dóan a megalapozott bizonyítás kötele-zettségét, továbbá a prejudikáció tilalmát.Mindez egyben garanciális jelentõségûakadályát képezi annak, hogy az eljárás alávont személy a felelõsség megállapításá-val járó hátrányos jogkövetkezményeketa felelõsségének megállapítása nélkülszenvedje el.

Utalt rá az AB, hogy bizonyos esetekbenkiterjesztõleg értelmezte az ártatlanságvélelmének érvényesülését (pl. devizaha-tósági eljárás), azonban az alkotmányosvédelem korlátlanul nem terjeszthetõ ki.Az ártatlanság vélelmének tartalma alap-ján megállapította az AB azt, hogy az in-dítványozó által kifogásolt szabálynak akivételek közötti fel nem tüntetése – azaza halasztó hatály kizártságának alkalmaz-

hatósága – nem áll alkotmányjogilag ér-tékelhetõ összefüggésben az ártatlanságvélelmének alkotmányos elvével.

Az AB szerint a versenyfelügyeleti eljá-rásban a határozat azonnali végrehajtha-tósága az ártatlanság vélelmével és a ma-rasztaló határozat hozatalával sincs köz-vetlen alkotmányos összefüggésben, ésugyanígy nem állapítható meg alkotmá-nyos összefüggés a versenyfelügyeleti bír-ság azonnali végrehajthatósága és az ár-tatlanság vélelme között. Az AB emelletthivatkozott arra, hogy a Ket. 110. § (1) be-kezdése alapján a keresetlevél benyújtásá-nak a döntés végrehajtására valóban nincshalasztó hatálya, azonban az ügyfél a kere-setlevélben a döntés végrehajtásának fel-függesztését kérheti. A végrehajtás a kére-lemnek a végrehajtást foganatosító szervtudomására jutásától annak elbírálásáignem foganatosítható. Emellett a Tpvt. 83. §(5) bekezdése értelmében, ha az eljáró ver-senytanács határozata jogszabályt sértettés ennek következtében az ügyfélnek igé-nye keletkezik a bírság visszatérítésére, avisszatérítendõ összeg után a mindenkorijegybanki alapkamat kétszeres összegé-nek megfelelõ kamatot is meg kell téríteni.

Az AB végül azon állandó gyakorlatárautalva, mely szerint az érdemi alkotmá-nyos összefüggés hiánya az indítvány el-utasítását eredményezi, elutasította az in-dítványt.

szág Távközlési Részvénytársaság 2004júniusában és júliusában a Relax díjcso-magok hívásdíjairól tájékoztatást adóegyes reklámjaival a fogyasztók megté-vesztésére alkalmas magatartást tanúsí-tott, ezért a vállalkozást 40 millió forint bír-ság megfizetésére kötelezte.

A T-Mobile bírósághoz fordult a határo-zat felülvizsgáltát kérve. Az elsõ fokon el-járó Fõvárosi Bíróság, és a másodfokon el-járó Fõvárosi Ítélõtábla azonban elutasí-totta a keresetet és helybenhagyta a GVHdöntését.

A Fõvárosi Ítélõtábla szerint a havidíj, il-letõleg a havidíjmentesség fogalmainakhasználata során a felperes nem tette kö-zérthetõvé, hogy a fogyasztónak valójá-ban havonta egy fix összeget mindenkép-

pen ki kellett fizetnie függetlenül attól,hogy ténylegesen használta-e a telefonjátaz adott hónapban. A percdíj fogalmánakhasználatakor pedig nem közölte világo-san azt a tényt, hogy az valójában az egyeselõfizetési csomagokhoz tartozó becso-magolt percek egységára, míg a csoma-got megbontani nem lehetett, vagyismindenképpen ki kellett fizetni a bennefoglalt valamennyi percet. E fenti fogal-mak többértelmûsége – illetõleg egyér-telmûvé tételének elmaradása – tehát aperbeli reklámok félreérthetõségét ered-ményezte a fogyasztók számára a felperesárazási logikája tekintetében.

A másodfokú bíróság nem fogadta el aztaz érvet, hogy a kérdéses reklámok figye-lemfelhívó reklámnak minõsülnek. Mivel a

perbeli reklámokban a hirdetett termék lé-nyeges tulajdonságait érintõ tényszerûadatok közlése történt meg, ekként aznem tekinthetõ figyelemfelhívó jellegû-nek. A Tábla véleménye szerint, ha a reklá-mozó bármiféle tényközlésbe belebocsát-kozik, akkor a reklámnak a fogyasztói dön-tést megalapozó lényeges információkatpontosan kell tartalmaznia. A fogyasztóugyanis a megjelenõ, illetve elhangzó in-formációkat értékeli, és adott esetbennem méri fel azt, hogy a tájékoztatás nemteljes körû. Ilyenkor a reklámozóé a fele-lõsség, hogy a reklám terjedelmi korlátaiközött meghatározza az átlagfogyasztószámára a tájékozott fogyasztói döntésmeghozatalához elengedhetetlenül szük-séges minimális információk körét.

A jelentõs piaci erõ (JPE) fogalma isme-rõsen cseng azok fülében, akik az elmúltévekben nyomon követték a távközlési pi-acok nyitását, fejlõdését. Eredendõen aJPE módszertan alkalmazására a nem kel-lõen hatékonyan mûködõ távközlési pia-cok élénkítése érdekében került sor. A jog-alkotó innen merített ihletet, és építettebe ezt az új szabályozó hatósági eszköztelõször a villamosenergiáról szóló 2007.évi LXXXVI. (Vet), majd a földgázellátásrólszóló 2008. évi XL. törvénybe1 (új Get).

A szabályozási irányváltás hátterébenaz áll, hogy az Európai Parlament és a Ta-nács 2003/54/EK irányelve 23. cikk (8) be-kezdése értelmében „a tagállamok meg-felelõ és hatékony szabályozási, ellenõr-zési és átláthatóságot biztosító mechaniz-musokat hoznak létre azért, hogy elkerül-hetõ legyen bármilyen piaci erõfölénnyelvaló – különösen a fogyasztók sérelméretörténõ – visszaélés és bármilyenkiszorító2 magatartás. Ezeknél a mecha-nizmusoknál figyelembe veszik a RómaiSzerzõdés, és különösen annak 82. cikkerendelkezéseit.” Magyarországon számospróbálkozás történt a verseny szempont-jából kedvezõtlen piaci struktúra jogsza-bályi úton történõ versenyzõvé alakításá-ra, azonban a jogalkotási folyamat elejénkitûzött célok a folyamat végére módosí-tásra kerültek, illetve eltûntek az adottjogszabály kihirdetett változatából. A Ma-gyar Energia Hivatal (MEH) JPE eljárási ha-tásköre körül is heves viták zajlottak, devégül mind a Vet-ben, mind az új Get-benmegmaradt ez a szabályozói eszköz, a vil-lamosenergia-piacon pedig már két JPEhatározat is született.

Energiapiaci hungarikum

Összehasonlítva a távközlési és az ener-giapiaci JPE eljárásokat a legszembetû-nõbb formális különbség, hogy míg azelõbbiek esetében egy uniós szinten ki-munkált vizsgálati szempontrendszer állt

rendelkezésre, és a szabályozó hatóságotegyeztetési kötelezettség terhelte az Eu-rópai Bizottsággal és a Gazdasági Ver-senyhivatallal (GVH) szemben, addig azenergiapiacokon ilyen jellegû uniós irány-mutatás nem állt rendelkezésre, illetve aszabályozót egyeztetési kötelezettség iscsak a GVH irányába terhelte. Azt is mond-hatnánk, hogy Magyarország úttörõ a JPEmódszertan alkalmazásában az energia-piacokon. A MEH-nek az irányadó jogsza-bályi keretek között saját magának kellettkidolgoznia a vizsgálati módszertant ésszempontrendszert, és mindössze hat hó-nap állt rendelkezésére, hogy megalapo-zott, bíróság elõtt is védhetõ határozatothozzon.

A JPE eljárásra vonatkozó szabályok aVet-ben A villamosenergia-piaci versenyelõsegítése címû fejezet alatt találhatóak,ezek értelmében a MEH három piacon kö-teles lefolytatni az eljárást: 1. nagykeres-kedelmi piacok; 2. kiskereskedelmi pia-cok; 3. a rendszerszintû szolgáltatásoknyújtását, továbbá az átviteli-, illetveelosztóhálózati veszteség pótlását bizto-sítani hivatott teljesítmény és energiapia-cain. A MEH jelentõs piaci erõvel rendel-kezõ engedélyesként azonosítja azt az en-gedélyest, aki a piacelemzés alapján olyanpiaci pozícióban van, amely lehetõvé tesziszámára, hogy tevékenységét a verseny-társaitól, valamint a felhasználóktól nagy-mértékben függetlenül folytassa. Jól lát-ható a Vet JPE meghatározása és a ver-senytörvény erõfölény definíciója közöttihasonlóság.

A kezdeti jogalkotói elképzelések mégnormatív JPE meghatározást irányoztakelõ, ezzel szemben a Vet szerint, az áram-piaci JPE megállapításához teljes körû,versenyjogi szempontok szerint lefolyta-tott piacelemzés szükséges, így a keresle-ti és kínálati helyettesíthetõség vizsgála-tára az érintett termékpiacok megállapí-

tása érdekében, valamint a földrajzi pia-cok versenyjogi elhatárolására.

A MEH a piacelemzése során figyelembeveszi többek között az engedélyesek piacirészesedését, a piacra lépési korlátokat, apotenciális verseny lehetõségét, a vásárlõ-erõt, stb., és az azonosított JPE engedélyes-re a verseny kialakulásának elõsegítéséhezés a felhasználó érdekek védelméhez iga-zodó indokolt és arányos kötelezettséget,vagy kötelezettségeket ír elõ.

A kötelezettségek lehetnek elõíróak,amelyek az átlátható mûködést, az egyen-lõ elbánást biztosítják, de lehetnek az al-kalmazandó árra vagy árkorlátra vonatko-zóak is, amennyiben az engedélyes a ha-tásos verseny hiánya miatt indokolatlanulalacsony vagy magas díjakat alkalmazhat.Az árképzésre vonatkozó kötelezettségcéljának elérése érdekében a nagykeres-kedelmi és kiskereskedelmi piacokon aMEH meg is tilthat bizonyos magatartáso-kat (piaci erõ átvitele más piacokra, felfalóár alkalmazása, diszkrimináció, árukap-csolás). Ugyanezen piacokon a MEH-nekjogszabályi lehetõsége van beavatkozniegy integrált vállalatcsoport tulajdonosiviszonyaiba, gyakorlatilag egy strukturá-lis remedyt alkalmazva. Azon jelentõs pia-ci erõvel rendelkezõ engedélyesként azo-nosított vállalkozás esetében, amely egyintegrált vállalatcsoport része, a MEH a Vet101. § szerinti szétválasztási kötelezettsé-geken túl kötelezheti az engedélyest,hogy ne legyen részesedése átviteli rend-szerirányítóban, illetve elosztóban. Ezugyan a kereskedelmi társaságok közvet-len tulajdonlását megszüntetheti a ter-mészetes monopol tevékenységnek szá-mító hálózatos érdekeltségekben, azon-ban nem valósítaná meg a verseny szem-pontjából kívánatos teljes tulajdonosiszétválasztást, ami viszont megkérdõjele-zi egy ilyen beavatkozás hatásosságát.

JPE azonosítások és kötelezések

A nagykereskedelmi és a rendszerszin-tû szolgáltatások piacán a MEH 2008-banlefolytatta a JPE eljárásokat, a nagykeres-kedelmi piacon az MVM Trade Zrt.-t, míg arendszerszintû szolgáltatások piacán azMVM Trade Zrt.-t és az MVM GTER Zrt.-tazonosította JPE engedélyesként. A piac

Versenypártolás

13

A jelentõs piaci erõkoncepció alkalmazásaa villamosenergia-piacokon

1 Egyes részei már hatályba léptek, de egészében csak 2009.július 1-jével lép hatályba.2 A hivatalos fordítás az angol “predatory behaviour”-t hely-telenül „ellenséges felvásárlásra irányuló magatartás”-nakfordítja.

Versenypártolás

14

szempontjából legnagyobb érdeklõdés-sel követett események a nagykereske-delmi piacok fejleményei voltak, amelyekalapvetõen meghatározzák a kereskedõk2009-es forráshoz jutását. A határozat ér-telmében az MVM Trade Zrt. köteles volt2008. október 27-re a rendelkezésére állókapacitás és energiatermékekbõl nyilvá-nos aukciót hirdetni, az aukciós szabály-zatot pedig a MEH-hel jóváhagyatni. AzMVM csoporthoz tartozó vállalkozásokugyan nem kerültek kizárásra az árveré-sen való részvételbõl, azonban a felkínálttermékek egyike esetében sem haladhat-ta meg az általuk elnyert mennyiség a25%-ot. A határozat értelmében az MVMTrade Zrt. köteles volt annyi kapacitást fel-ajánlani az aukción, hogy a piaci részese-dése 40% alá csökkenjen, illetve a felaján-lott termékek igazodjanak a felhasználókigényeihez. Ezeken túlmenõen a MEH ár-korlátot is meghatározott az MVM TradeZrt. 2009-re vonatkozó teljes értékesítésé-re vonatkozóan, amely a lipcsei áramtõzs-de, az European Energy Exchange (EEX)2008. január 1. és 2008. június 30. között2009. egészére kötött zsinór- és csúcster-mékek súlyozott átlagára.

A MEH és a GVH között fennálló együtt-mûködési megállapodás keretében a JPEeljárások során a két hatóság folyamato-san konzultált, a GVH a távközlési piacokJPE elemzésében végzett és saját hivatali

munkája során szerzett gyakorlati tudásá-val és tapasztalataival próbálta segíteni azeljárást. A végsõ határozatokat a Vet értel-mében a GVH véleményezi, és amennyi-ben a MEH a GVH álláspontját nem fogad-ja el, köteles azt indokolni. A GVH a hatá-rozat rendelkezõ részével egyetértett,azonban számos ponton tett érdemi ész-revételt, ezek részben a piacelemzés mód-jára, különösen a jelentõs piaci erõ értéke-lésére, továbbá a kötelezettségek jellegé-re, illetve végrehajthatóságára vonatkoz-tak.

Aukció a nagykereskedelmi piacon a JPE jegyében

A nagykereskedelmi JPE határozat sze-rinti nyilvános árverés 2008. október 27-28-án lezajlott, és az összes felajánlottenergiamennyiség gazdára talált. Végülaz árvéres lebonyolítása további részlet-szabályokkal bõvült, így új elem volt a JPEhatározathoz képest, hogy két forduló-ban került a felkínált árammennyiség ér-tékesítésre, az elsõ fordulóban csak a vég-fogyasztók és azok bizományosi szerzõ-dés alapján eljáró képviselõi vehettekrészt, míg a második fordulóban a keres-kedõk szabad felhasználásra is vásárol-hattak. Új szabály volt továbbá, hogy egylicitáló sem szerezhetett egy adott ter-

mékbõl többet, mint a felkínált mennyi-ség 10%-a.

A teljes felkínált mennyiség, 5,625 TWh(Magyarország éves fogyasztása kb. 40TWh) 85%-a az elsõ nap elkelt, azaz elvilegez a mennyiség a hazai felhasználókhozjut. A második fordulóban csak a megma-radt mennyiség került értékesítésre, ame-lyet a kereskedõk teljes egészében meg-vásároltak.

Az aukciónak mindenképp érdeme,hogy a hazai végfogyasztók elfogadhatóáron juthattak bizonyos mennyiségû vil-lamosenergiához és mindezt átláthatómódon. Ugyanakkor a hazai villamosener-gia-piac megnyitását követõ ötödik évé-ben sajnálatos és elgondolkodtató, hogy– jelentõs részben – a nem kezelt struktu-rális problémáknak köszönhetõen a fo-gyasztók továbbra sem egy hatékonyanmûködõ versenypiacon szerzik be a szük-séges energiamennyiséget, hanem egyrészletekbe menõen szabályozott, a ke-reslet-kínálat törvényszerûségeit kevésséleképezõ árverésen, amely ráadásul tény-leges igényeik töredékének kielégítéséreképes. A 2009-es évben jelentõs változásnem várható a hazai versenyviszonyok-ban, némi reményt adhat azonban a ter-vezett áramtõzsde, a HUPX, illetve a ma-gyar piacnak az osztrák és román piacok-kal való összekapcsolása, amely lökést ad-hat egy regionális piac kifejlõdése felé.

Fotó

: MTI

Versenypártolás

15

Ki az úr a háznál?

A lakóparki lakások vásárlásánál érdemes odafigyelni a távközlési választási lehetõségekre is

Az otthonteremtés életünk egyik leg-nagyobb vállalkozása. Álmaink lakásaazonban hamar rémálommá, vagy leg-alábbis bosszúságunk tárgyává válhat, hanem vagyunk kellõen körültekintõek. La-kás vásárlásáról hozott döntésünk ráadá-sul jóval hosszabb idõre kihathat, mintegy egyszerû bérelt lakás esetében. Azösszes bizonytalansági tényezõt valószí-nûleg lehetetlen kiiktatni, a leendõ lakás-sal szemben támasztott elvárásaink ala-pos átgondolása azonban valamennyiesetben hasznos lehet , az esetleges kelle-metlenségek elkerülése érdekében.

A ’90-es években a lakópark elnevezésa drága és elegáns társasházak elnevezé-sére szolgált, amely magában rejtette egymagasabb színvonalú épített környezetés kiszolgálás ígéretét. Napjainkban, ami-kor a lakóparkok gombamód nõnek ki aföldbõl, az elnevezés nem annyira a minõ-ség, mint inkább a tömegtermelés szino-nimájának tekinthetõ. Ráadásul mára máraz sem egyértelmû, hogy azokból az elõ-nyökbõl, amelyek a lakóparki ingatlanokkulcsrakész átadásával és közösségi szol-gáltatásokkal való ellátásával járnakegyütt, a beruházókon kívül a késõbbi la-kástulajdonosok is profitálnak. A szerzõkszerint tipikusan ilyen érdekellentét ta-pasztalható a felek között az elmúlt évek-ben a lakóparkok távközlési szolgáltatá-sokkal való ellátását illetõen.

A hálózat fogságában

Az egyes esetek mögött meghúzódóokok kísértetiesen hasonlítanak egymás-hoz. Eszerint, egy nagyobb társasház, ma-napság használatos kifejezéssel élve ”la-kópark” építése során a beruházó, mint azingatlan eredeti, de szükségképpen átme-neti tulajdonosa, szerzõdést köt egy általakiválasztott távközlési szolgáltatóval, azingatlanon belüli távközlési hálózat, illet-ve annak elhelyezésére szolgáló alap-inf-rastruktúra (csõvezetékek, alépítmények,berendezések stb.) kiépítésére, üzemelte-tésére, illetve a társasház távközlési szol-gáltatásokkal (telefon, internet, TV) valóellátására.

A távközlési szolgáltatások biztosításaegyes esetekben valóban lényeges lehet,fõként akkor, amikor a beruházók azzal aterület infrastrukturális hiányait (tömeg-közlekedés, orvosi ellátás, iskola stb.) pró-bálják ellensúlyozni, többségükben azon-ban valószínûleg elegendõ lenne a késõb-bi hálózat elhelyezésére szolgáló alap-inf-rastruktúra kialakítása is.

Míg a kiválasztás módja változatos ké-pet mutat, a beruházók döntését alapve-tõen egyetlen szempont, a létesítés költ-ségei, ezzel összefüggésben a szolgálta-tók által esetlegesen kínált különbözõ ju-talékok befolyásolják.

A szolgáltatók ennek tudatában tesz-nek ajánlatot komplett távközlési rend-szerek „ingyenes” kiépítésére, amiért cse-rébe azonban – a befektetések megtérü-lése és a gazdaságos mûködés érdekébenkülönféle – meghatározott idõre (5-–15évre) szóló kizárólagos használati, háló-zatüzemeltetési, és/vagy szolgáltatási jo-gosultságokat kötnek ki a társasház egé-szére kiterjedõen. A kikötések vagy arendszer (hálózat és alap-infrastruktúra)használati/üzemeltetési jogára, vagy köz-vetlenül a szolgáltató által biztosított szol-gáltatások bármilyen más módon történõnyújtására vonatkozik. Lényegében azon-ban ugyanazt a célt szolgálják: kizárni an-nak a lehetõségét, hogy más távközlésiszolgáltató versenyzõ szolgáltatásávalakár ugyanazon hálózat, akár más, alter-natív hálózat, illetve platform segítségé-vel a társasház lakóit elérhesse.

A távközlési rendszer kivitelezése érte-lemszerûen még az épület átadása elõtt(a rendes építési munkálatokkal együtthaladva) megtörténik, a leendõ tulajdo-nosok így már kész helyzettel találják ma-gukat szembe a lakások birtokbavételétkövetõen.

Míg a megállapodás létére, ezen belül atávközlési szolgáltató elõzetes kiválasztá-sára, az esetek túlnyomó többségében azadásvételi szerzõdésben, illetve az alapítóokiratban valamilyen formában felhívjáka vevõk figyelmét, a tényleges helyzettel,azaz a lakóparkban elérhetõ szolgáltatá-sok pontos körével és azok igénybevétel-ének feltételeivel többnyire csak az ingat-

lan használatba vétele után szembesül-nek a vevõk.

Jól látható tehát, hogy a GVH felé jelzettproblémák döntõ része a jogutódlássalérintett felek – a beruházó és a lakások ve-või – között felmerülõ érdekellentétbõlszármazik, mely azt követõen jelentkezik,hogy a tulajdonjog átszállásával a szolgál-tatóval kötött megállapodás más megvi-lágításba kerül. A beruházó, mint jogelõdáltal kialakított helyzetet a lakástulajdo-nosok érthetõ módon a tulajdonjog korlá-tozásaként élik meg.

Az (áram)kör bezárul

Jóllehet kizárólagos szolgáltatási/háló-zatépítési tilalom kikötése hiányában atársasházak elvileg szabadon dönthetnektovábbi szolgáltatók beengedésérõl, agyakorlatban ez alig-alig érvényesül. Azesetek többségében ugyanis a beruházó,vagy a szolgáltató által tervezett és kiépí-tett alap-infrastruktúra párhuzamos háló-zat(ok) elhelyezését – helyhiány miatt –már nem teszi lehetõvé, a külsõ csövezéstpedig maguk a társasházak (tulajdonosokközössége) vetik el, fõként esztétikai okokmiatt.

További problémát jelent, hogy a szol-gáltató kizárólagosságát megalapozómegállapodásban foglaltakat az érintettfelek igyekeznek minden eszközzel titok-ban tartani a tulajdonjog átszállását köve-tõen is, aminek következtében a lakókö-zösségek sokszor még azzal sem tudnakszámolni, hogy a kizárólagossági kikötésmegszegése esetén pontosan milyen, il-letve mekkora igényekkel léphet fel a szol-gáltató a tulajdonosokkal szemben. A ta-pasztalatok szerint, a szolgáltatók által kö-vetelhetõ összegek akár több tízmillió fo-rintig is terjedhetnek. Nem csoda tehát,hogy GVH-nak nincs tudomása arról, hogyakár egyetlen esetben is elõfordult volna,hogy a társasházak egy ilyen irányú lépéstmegkockáztattak volna.

Szintén csak kivételes esetekben fordulelõ ezeken a mini hálózatokon, hogy har-madik fél szolgáltatók hálózati hozzáféré-sen keresztül érnék el az elõfizetni szán-

Versenypártolás

16

dékozókat. Ugyanígy nem jellemzõ, hogyezeken a hálózatokon hívásforgalmi szol-gáltatások tekintetében alternatív szerep-lõk jelennének meg (szolgáltató választá-si szolgáltatásokkal). Ennek oka alapvetõ-en az ilyen jellegû szabályozási kötelezett-ség hiánya1, kereskedelmi alapon pedigilyen megállapodások a kizárólagos jogokmellett a viszonylag kisszámú potenciáliselõfizetõszám miatt sem reálisak.

Az egyik legfõbb probléma azonban,hogy a jogelõd által vállalt kötelezettsé-gek az elõfizetõk egyetemes szolgáltatá-sokhoz való hozzáférését is akadályozzák,a kiválasztott szolgáltatók ugyanis ragasz-kodnak a szerzõdésben vállalt kötelezett-ségek betartásához.

A történethez tartozik ugyanakkor az is,hogy a lakóparki szolgáltatók valamennyiesetben az adott területen hálózattal/fej-állomással rendelkezõ szolgáltatóktólszerzik be a szolgáltatás nyújtásához szük-séges „nagykereskedelmi” szolgáltatáso-kat, így a területen hálózattal/fejállomás-sal rendelkezõ, azaz potenciális verseny-társként szóba jöhetõ szolgáltatók egyéb-ként is részesednek a szolgáltatások be-vételeibõl.

Fellépési lehetõségek a kialakultgyakorlattal szemben

Az eddigi tapasztalatok alapján jól lát-ható, hogy ezek az ügyek versenyjogi ala-pon nem kezelhetõk eredményesen. AGVH erre több fórumon is felhívta a figyel-met, így a 2007. évrõl szóló országgyûlésibeszámolójában2 is felvetette, hogy a fo-gyasztói érdekek hatásosabb védelmeakár szabályozói eszközök segítségével isszükséges lehet. A GVH ezen felvetésrõl ésaz ennek hátterében lévõ tapasztalatairól2008. folyamán tájékoztatta a hírközlésiszektort szabályozó NHH-t is.

A GVH fellépése elsõsorban aversenytörvény3 11. és 21. §-a alapján le-

hetne reális, egyrészt a jogos gazdaságimegfontolásokkal nem igazolható kikö-téseket tartalmazó megállapodások te-kintetében, másrészt azokban az esetek-ben, ahol kimutatható, hogy az adott szol-gáltató által a piaci részesedés növeléseérdekében következetesen alkalmazotthosszú távú kizárólagos szerzõdésekegyüttes hatása alkalmassá válik arra,hogy a piacot érdemben befolyásolja4. Ezutóbbi feltételezést a GVH által vizsgáltesetekben a piaci viszonyok egyelõreegyetlen esetben sem igazolták, már csakazért sem, mivel a lakóparki szolgáltatóktöbbsége kifejezetten erre a piacra szako-sodott, a kifogásolt magatartással érintetttávközlési szolgáltatások piacain elenyé-szõnek tekinthetõ részesedéssel rendel-kezõ vállalkozások. Ráadásul a szolgálta-tók a lakóparki távközlési rendszer teljesegészét jellemzõen valóban saját költsé-gükön építik ki és többnyire „csak” a háló-zat használatára/üzemeltetésére rendel-keznek kizárólagossággal, így nehéz két-ségbe vonni a meghatározott idõtartamúhasználati/üzemeltetési jogosultságokjogalapját is.

Úgy véljük, hogy egy a jelenleginél pon-tosabb tájékoztatás esetén, a fogyasztók-nak legalább arra lehetõségük nyílna,hogy a szolgáltató által támasztott felté-teleket, szolgáltatási díjakat, mint az in-gatlan kapcsán felmerülõ költséget, az in-gatlan vételárába belekalkulálhassák. Azingatlanok kapcsán a hírközlési szolgálta-tásokkal való ellátottság és annak feltét-elei azonban jellemzõen nem minõsülnekkommunikációra érdemes, lényegesszempontoknak5. Éppen ez az oka, hogy aGVH eddig nem vizsgálta a lakóparkok er-re vonatkozó piaci kommunikációinakmegtévesztésre alkalmas, illetve tisztes-ségtelen voltát. Amennyiben azonban azingatlanok hírközlési ismérvei is bekerül-nek a kommunikációba, a fogyasztói tájé-koztatásra vonatkozó szabályozás kont-rollja ezekre is vonatkozhat. Ha a távközlé-si szolgáltatások feltételei is mérlegelésrekerülnének a lakások kiválasztásakor, ak-

kor ez a lakóparki távközlési szolgáltatókkiválasztását önmagában is befolyásol-hatná, ami végsõ soron bizonyos mértékûpiactisztító hatással is járhatna. Ezt elõse-gíthetné a média, illetõleg a fogyasztóktájékozottságát elõsegítõ kampány, vagya piaci szereplõk által közösen elfogadottajánlás is, erre azonban kevés esély vanaddig, amíg a piaci szereplõk, a fogyasz-tók, vagy a hatóságok részérõl nem érzikkényszerítve magukat.

Mindez a jelenlegi lakóparki ingatlantulajdonosok esetében sajnos már egyál-talán nem tûnik elegendõ megoldásnak.Az ideális megoldás ezért nyilvánvalóanaz kellene, hogy legyen, hogy a távközlésiszolgáltatások/szolgáltatók közötti vá-lasztás lehetõsége és az egyetemes szol-gáltatások elérhetõsége általában a lakó-parkokban is biztosított legyen (legalábbaz, hogy a váltás a lakóparkban lakók szá-mára ne legyen az országosan általában,vagy a lakópark közvetlen környezetébenérvényesülõ mértéknél erõsebben korlá-tozott), illetõleg, hogy az egyfajta hûség-kikötésként is felfogható kizárólagosságirendelkezések egy bizonyos mértéken túlne terjeszkedjenek. Tekintve, hogy mind amagánjogi, mind a versenyjogi eszközökhatásossága erõsen kérdéses, az iparágiszereplõk önkorlátozó lépésének a hiá-nyában mindenképpen átgondolandó,hogy a hírközlési szabályozásnak milyeneszközei vannak a helyzet megoldására,az elektronikus hírközlésrõl szóló 2003. éviC. törvény 2. §-ban foglalt alapelvek bizto-sítása érdekében, illetve ha a jelenlegi sza-bályozási keretben6 nem kezelhetõ aprobléma, megfontolandó a szabályozásez irányú kiegészítése.

Addig is azonban, lakóparki lakás vásár-lása esetén érdemes az elsõdleges válasz-tási szempontok mellett egyéb szem-pontokra, így a távközlési választási lehe-tõségekre is odafigyelni.

1 Hozzáféréssel és összekapcsolódással kapcsolatos kötele-zettségeket az elektronikus hírközlésrõl szóló 2003. évi C.törvény alapján kizárólag a jelentõs piaci erõvel rendelkezõ(a továbbiakban: JPE) szolgáltatóként azonosított szolgálta-tók esetében írhat elõ a Nemzeti Hírközlési Hatóság Tanácsa(a továbbiakban: NHHT). JPE kijelölésre azonban mindeddignem került sor ezen szolgáltatók körében, jóllehet ennek le-hetõségét a hívásvégzõdtetés nagykereskedelmi piacán azNHH Tanácsa egyszer már vizsgálta két szolgáltató, aCom.Unique Kft. és a Primatone Kft. esetében. Az NHHT dön-tésénél a kiegyenlítõ vásárlóerõ hiányára, illetõleg alacsonyszintjére hivatkozott, a döntés száma DH-664-140/2005.).2 44. oldal, 197. pont.3 A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozástilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény.

4 Ahogy ez a Vj-65/2004. számú ügy kapcsán megállapításrakerült, amely annak értékelésére indult, hogy az eljárás alávont BCN Rendszerház Informatikai és Kommunikációs Há-lózatokat Szolgáltató Kft. és az ECO-LINE Kft. a Mediterrán la-kóparkban nyújtandó szolgáltatásra vonatkozó szerzõdé-sükkel megsértették-e a Tpvt. 11. §-ban foglalt rendelkezé-seket.5 A versenytörvény, illetve a fogyasztókkal szembeni tisztes-ségtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. éviXLVII. törvény szerint egy áru ára és lényeges tulajdonságaikapcsán tilos a vevõi döntések tisztességtelen befolyásolá-sa, amelybe beleérthetõ a lényeges tulajdonsággal kapcso-latos információ elhallgatása is.

6 Feltételezhetõ, hogy a probléma kezelésére nem a JPE- rend-szerre épülõ aszimmetrikus szabályozás, hanem valamilyenszimmetrikus szabályozási megoldás lehet megfelelõ.

Fotó

: MTI

Követendõ példák

17

E számunkban új cikksorozatotindítunk. Ebben a versenyjog-nak kiemelt figyelmet szentelõmultinacionális és hazai válla-latokat kívánunk bemutatni.Olyan cégeket, ahol nem csak afelsõ vezetés tartja szem elõtt aversenyjogi szabályokat, ha-nem követelmény, hogy a vál-lalat valamennyi dolgozójamegismerje, megtanulja és ér-vényesítse ezt a normarend-szert. A Versenytükör várja, ésszívesen közli más vállalatokhasonlóan jó versenyjogi gya-korlatát.

A Kézikönyvrõl

A II. világháború után a Coca-Cola voltaz elsõ amerikai termék, amelyet hazánk-ban gyártani kezdtek több mint 40 éve. Acég – amely jelenleg már Coca-ColaHellenic Bottling Company MagyarországKft. (továbbiakban: CCHBC) néven mûkö-dik – nem kizárólag és nem csupán ter-mékskáláját, forgalmát, beruházásait, stb.tekintve mondható példaértékûnek, ha-nem ugyanez vonatkozik üzletmenetéreis, amelyhez magas morális, etikai és jogikövetelményrendszer párosul. Ennek akövetelményrendszernek a részét képezia tisztességes piaci magatartás tanúsítá-sa, a versenyjog szabályainak betartása ésehhez kapcsolódóan a Versenyjogi Kézi-könyv. E kódex ismerete minden dolgozószámára kötelezõ, hiszen áttekintést ad aversenytörvénynek azokról a területeirõl,amelyek a legközvetlenebb módon gya-korolnak hatást a cég üzletmenetére, be-leértve azokat a jogi kötelezettségvállalá-sokat is, amelyeket a cég 2005-ben az Eu-rópai Bizottságnak tett. A Kézikönyv –melynek alább néhány fontosabb részétemeljük ki – ismerete azért is kap kiemeltszerepet a vállalat életében, mert a ver-senytörvény rendelkezéseinek megsérté-

sét nem pusztán jogi büntetések (bírsá-gok) elszenvedésének tekintik, hanem elkívánják kerülni az üzleti szempontbólkedvezõtlen megítélést is, amelynek ha-tásai a vállalat valamennyi szegmensérehatással lehetnek.

A vállalatok számára a versenyjogi bün-tetések olyan összegû bírságok kiszabá-sát is jelenthetik, amelyeknek összege avállalat teljes, az egész világra kiterjedõkereskedelmi forgalmának tíz százalékátkitehetik, illetve fontos megállapodásokérvénytelenségét és a kereskedelmi gya-korlat kötelezõ megváltoztatását ered-ményezik, amelyek negatív hatással le-hetnek a vevõkapcsolatokra és a kereske-delmi mûködésre, nem beszélve az el-vesztett vezetési idõrõl és a negatív publi-

citásról. Személyekre nézve a jogi követ-kezmények magukban foglalhatják bün-tetõjogi lépések megtételét is. A verseny-törvényt megszegõ személyek egyben aCCHBC viselkedéskódexét is komolyanmegszegik, amelynek következményeimunkajogi jogkövetkezményeket is ma-gukban foglalhatnak.

A Kézikönyv felismeri, hogy a vállalatmûködése olyan környezetben zajlik,amelyben a viselkedésük folyamatosan kivan téve a versenytársaik, vevõik és a sza-bályozó szervek vizsgálatának. Bármilyen,a társaságra vonatkozó, versenyellenesmagatartásra utaló bizonyíték negatívhatással van az üzleti tevékenységükre,valamint a kialakult közképre és a hírne-vükre is.

A Coca-Cola HBC Versenyjogi Kézikönyve

Követendõ példák

18

Hajnali rajtaütések

A Kézikönyv a fentiekre tekintettelönálló fejezetet szentel a versenytársak-kal való kommunikációnak, elõrebocsát-ván azt a vélelmet, hogy a versenyhatósá-gok mindig gyanakvással tekintenek arra,ha a versenytársakkal valamilyen módonösszejövetelre kerül sor, és ezekben azesetekben általában valamilyen verseny-ellenes célt feltételez(het)nek. A verseny-hatóságok nézõpontja szerint még a ver-senytársakkal folytatott társasági tevé-kenység (pl. golfozás, vacsora) is lehetõ-séget adhat a nem megfelelõ magatartás-ra. E körülményekre tekintettel ad a Kézi-könyv útmutatást a versenytársakkal kö-tendõ megállapodásokra és az informá-ciócserére. Ezek alapján a versenytársakravonatkozó információ nyilvános informá-cióforrásból vagy nyilvánosságra hozottadatokból történõ beszerzése elfogadha-tó, viszont nem szabad az ilyen informáci-ót azzal a versenytárssal megerõsíttetni,akire az vonatkozik. Továbbá a verseny-társakra vonatkozó információk forrásátmindig dokumentálni kell (pl. az informá-ció beszerzésének idõpontjában magán adokumentumon fel kell tüntetni a dátu-mot és a forrást).

Az unió és a nemzeti versenyszabályokismeretében a Kézikönyv felhívja a figyel-met az általánosságban jogellenes maga-tartásokra is, kiemelve továbbá néhányolyan konkrét jogsértési formát, amely sú-lyos szankciót vonhat maga után. E kör-ben kerül említésre az a tény, hogy ha amegállapodás vagy az információcserekereskedelmi szövetség felhasználásávaltörténik, nem jelenti azt, hogy az a törvé-nyeknek eleget is tesz. Ellenkezõleg, mi-vel a kereskedelmi szövetségek lehetõsé-get adnak a versenytársaknak az együtt-mûködésre, nagy valószínûséggel ki lesz-nek téve a versenyhatóságok szigorú vizs-gálatának. Ha egy kereskedelmi szövetsé-gi megbeszélésen bármi olyan téma me-rül fel, ami a vállalat politikájával ellenté-tes (pl. árkoordináció), akkor azonnali el-lenvetéssel kell élni; fel kell kérni az elnö-köt, hogy vegye jegyzõkönyvbe, hogy el-hagyják a megbeszélést, és rögzíteni kellennek az okát; majd el kell hagyni a meg-beszélést,; és jelenteni kell a történteketírásban a CCHBC Csoport Jogi Osztályá-nak.

A Kézikönyv külön fejezetet szentel aversenyhatóságok elõzetes bejelentésnélküli helyszíni vizsgálatának, ismertet-ve a Versenyhivatal vizsgálóival történõ

kapcsolattartásban közremûködõ szemé-lyekre – recepciós személyzettõl az ügy-vezetõ igazgatóig bezárólag – hárulóegyes teendõket. A versenyhivatali vizs-gálatban ilyenképpen fontos szerepe vanmég a recepciósnak is, akinek haladékta-lanul értesíteni kell – legyen akár éjszakavagy nappal – az ügyvezetõ vagy gazda-sági igazgatót, a Jogi Osztályt és a külsõtanácsadókat (összességében kapcsolat-tartóknak nevezik õket). Az értesítettek-nek jogukban áll, hogy ellenõrizzék a vizs-gálók jogosultságát, illetve azonosságu-kat. A versenyhivatali helyszíni vizsgálat-nál kijelölésre kell, hogy kerüljön az úgyn-evezettn. „key team”, amely egy vezetõbeosztású vállalati vezetõbõl, a személy-zet 1-2 tagjából, valamint belsõ/külsõ jogitanácsadóból áll. A kapcsolattartók gon-doskodnak mindemellett a kollégák érte-sítésérõl, a helyszíni vizsgálat során a ver-senyhivatali vizsgálókkal való elõzetestárgyalásokról és a vizsgálók folyamatoskíséretérõl.

Kiemelten jegyzi meg a Kézikönyv,hogy semmilyen körülmények közöttnem fordulhat elõ, hogy egy CCHBC- al-kalmazott nem mûködik együtt a vizsgá-lókkal, vagy megpróbál dokumentumo-kat eltitkolni, elrejteni, eltávolítani vagymegsemmisíteni. Bárki számára, aki ígytesz, nyilván amerikai példákból is kiindul-va, a bírság fizetésének és/vagy börtön-büntetésnek a lehetõségét veti fel a Kézi-könyv. E hivatkozott viselkedési szabályrészét képezi annak a kialakított általánosmagatartási szabályrendnek, miszerint avizsgálókkal mindig együttmûködõnek ésszívélyesnek kell lenni. Az együttmûkö-désre nem hajlandó vagy ellenséges ma-gatartást védekezésként vagy bûnösség-ként értelmezhetõ jelzés lehet. Ugyanak-kor meg kell gyõzõdni arról is, hogy a vizs-gálók betartják azokat az elõírásokat,amelyek a törvények szerint az általukvégzendõ munkára vonatkoznak. A hely-színi vizsgálat még a legjobb körülmé-nyek között is megterhelõ, stresszes idõ-szak mindenki számára. A vizsgálók meg-érkezése elõtti megfelelõ elõkészületekcsökkentik a stresszt és segítenek abban,hogy megfelelõ képet adjon a társaságmagáról.

A helyszíni vizsgálat során az olyan do-kumentumok, amelyek az ügyvédeiktõlszármazó versenyjogi tanácsadást tartal-maznak, privilegizáltak és bizalmasan kellkezelni õket. A privilegizált, bizalmas, jogitanácsot tartalmazó dokumentumokatkülön, a központosított szerzõdésektõl el-különített helyen kell tárolni, „Privilegizált

és bizalmas jogi tanácsok” felirattal ellá-tott aktában kell õket elhelyezni. Ameny-nyiben ilyen dokumentumok elektroni-kus formában kerültek elküldésre vagy tá-rolásra, akkor ezeket szintén „Privilegizáltés bizalmas jogi tanácsok” jelöléssel ellá-tott, elektronikus fájlokban is tárolni kell. Edokumentumokat harmadik félnek nemszabad megmutatni.

Az európai kötelezettségvállalásbetartása

A CCHBC- és a Coca-Cola-rendszertöbbi tagja egy európai szintû vizsgálatrészeként kereskedelmi gyakorlatukra vo-natkozóan több kötelezettségvállalásbanállapodott meg az Európai Unió Bizottsá-gával.

Fontos volt a társaság szempontjábólannak a ténynek a felismerése, hogy amíga versenytársaik számára nem kötelezõmegfelelni ezeknek a kötelezettségválla-lásoknak, bármilyen, a részükrõl ennekkapcsán tapasztalható hiba komoly kö-vetkezményeket vonna maga után az üz-leti tevékenységükre nézve.

A 2005. évi kötelezettségvállalás a követ-kezõ kereskedelmi gyakorlatokat érinti:

– üzlet vagy vevõ kizárólagossága;– pályázatok és bizonyos típusú szpon-

zori megállapodások;– egyedileg megállapított mennyiségi

rabattok és növekedési rabattok;– elérhetõségi megállapodások;– árukapcsolás, beleértve: hagyomá-

nyos Coca-Cola, a Diet Coke/Coca-Colalight és Fanta Orange;

– kiszerelés és ízválaszték rabattok;– polchellyel kapcsolatos kötelezettsé-

gek;– fizetség ellenében végzett teljesítés

(pay-for-performance) dokumentációja;– italhûtõk, post-mix berendezések és

italautomaták;– pénzügyi megállapodások.A 2005. évi kötelezettségvállalás csak a

szénsavas üdítõitalokra vonatkozik ésazon túl csak

korlátozott számú szénsavas üdítõital-lal kapcsolatos kereskedelmi gyakorlatra.Hangsúlyozza a Kézikönyv, hogy a 2005.évi kötelezettségvállalás csupán kiegészí-ti (és nem helyettesíti) a versenytörvényvállalatra vonatkozó általános rendelke-zéseit.

A fentiekben említett kereskedelmigyakorlatot érintõen álljon itt néhány ki-emelést érdemlõ szabályozás:

Követendõ példák

19

Elsõként az „Átláthatóság” szabálya ke-rülhet említésre. A szabály értelmébenCCHBC figyelmet fordít arra, hogy a meg-állapodások megkötésekor a fizetés elle-nében végzett teljesítéskor mind a vevõáltal végzett szolgáltatás, mind pedig azannak fejében nyújtott fizetség vagyelõny világosan rögzítve legyen. Ameny-nyiben olyan megállapodás megkötésérekerül sor egy vevõvel, amely lehetõvé te-szi számára a megállapodás megszünte-tését vagy a benne foglalt kötelezettsé-gek körének szûkítését, világosan megkell határozni, mi szükséges, hogy a vevõmegszüntesse a megállapodást, vagy szû-kíthesse a kötelezettségek körét és a vevõmilyen kifizetésekkel tartozik ebben azesetben. A fentiekben ismertetett szabá-lyok vállalatirányítási szempontból ishasznosak és ezért a CCHBC „legjobb gya-korlata” szerint ezeket a nem szénsavasüdítõitalokra vonatkozó megállapodása-ikkal kapcsolatban is szem elõtt kell tarta-ni.

A „Rabattok”-ra a Kötelezettségvállalásalapján a következõ korlátozások vonat-koznak: Nem köthetõ olyan szénsavasüdítõitalra vonatkozó megállapodás,amely cél rabattot tartalmaz. A cél rabattaz, amelyet egy vevõ kaphat a vásárlási kü-szöbök vagy növekedési ráták elérése mi-att, amelynek kiszámítása egy elõzõ idõ-szak során végrehajtott vásárlásokra te-kintettel történik; vagy egyedileg megha-tározott vásárlásnövekedést, illetõleg vá-sárlási cél elérését tûzi ki. Habár a 2005. évikKötelezettségvállalás tiltja a cél rabatto-kat, lehetõség van bizonyos limitált körül-mények között olyan standardizált vásár-lási küszöbökön alapuló mennyiség alapúrabattok felajánlására, amelyek elérhetõ-ek minden hasonló helyzetben lévõ vevõszámára.

Az „Árukapcsolás” tilalma körében a2005. évi kKötelezettségvállalás megtiltjaa CCHBC számára, hogy olyan megállapo-dásokat kössenek, amelyekben a Coca-Cola, Diet Coke/Coca-Cola light vagy aFanta Orange termékeiket használják atöbbi termékük eladásának befolyásolá-sára, növelésére. Nem utasíthatják visszaegy vevõ Coca-Cola vagy Fanta Orangetermékekkel való ellátását, amennyiben avevõ nem kíván pl. Powerade-et vásárolnia cégtõl. Nem ajánlhat fel nagyobb áren-gedményt pl. Coca-Cola light-ra a cég, haa vevõ vízre is lead rendelést. Ellenkezõesetben ugyanis az árengedmény egymásik ital vásárlásától válna függõvé.

A „Polchellyel” kapcsolatos kötelezett-ségvállalások alapján lehetõsége van a

vállalatnak kifizetést vállalni állandó kör-nyezeti hõmérsékletû polchelyért a kö-vetkezõ szabályok betartása mellett:nNem írhatják elõ a vevõnek, hogy az ösz-szes, szénsavas üdítõital tárolására ren-delkezésére álló polchelyet az üdítõitalaiktárolására fordítsák, és nem ajánlhatnakfel fizetséget vagy egyéb elõnyt sem a ve-võiknek ennek fejében. A hagyományosCoca-Cola és Coca-Cola light/Diet Cokepolchelye együttesen nem lépheti túl azelõzõ évre, a hagyományos Coca-Cola ésCoca-Cola light/Diet Coke termékek el-adására meghatározott nemzeti piaci ré-szesedés 95%-át, és a Fanta Orange polc-helye nem lépheti túl az elõzõ évre a FantaOrange eladására meghatározott nemze-ti piaci részesedés 100%-át.

A 2005. évi Kötelezettségvállalás alap-ján italhûtõ kihelyezésére a vevõiknek akövetkezõ három lehetõséget ajánlhatjákfel (egyet vagy többet is) az „italhûtõ poli-tika” értelmében:

– a vevõ megvásárolhatja az italhûtõt,amely esetben a vevõ szabadon dönthetarról, hogy milyen termékek tárolásárahasználja a megvásárolt berendezést;

– a vevõ bérbe veheti az italhûtõt,amely esetben a vevõnek lehetõsége vana hûtõtér minimum 20%-ában nemCCHBC- termékek tárolására; és

– a vevõ díjmentesen hozzájuthat azitalhûtõhöz (vagy szóhasználatuk szerint„bérleti díj nélkül” („free-on-loan”), amelyesetben:

– ahol a vevõ már rendelkezik másik, azüzletében kihelyezett, italhûtésre alkal-mas berendezéssel, amelyhez a fogyasz-tóknak közvetlen hozzáférése van, ésamely alkalmas szénsavas üdítõitalok tá-

rolására, ott elõírható a vevõnek, hogy ahûtõt csak az általuk eladott üdítõitaloktárolására használja;

– ahol a vevõ nem rendelkezik másik, azüzletében kihelyezett, italhûtésre alkal-mas berendezéssel, amelyhez a fogyasz-tóknak közvetlen hozzáférése van, ésamely alkalmas szénsavas üdítõitalok tá-rolására, ott a vevõnek lehetõsége van aversenytársaik termékeinek a tárolására ahûtõtér minimum 20%-ában.

A Kézikönyv részletes áttekintése ver-senyjogi értelemben átgondolt szervezetmûködésének képét tárja elénk. Olyanmultinacionális vállalat szervezetét,amely számára egyaránt fontos a napi üz-letmenetben az üzleti etika és a jog (töb-bek között a versenyjog) tisztelete. A Kézi-könyv a versenyjogi jogsértések elkerülé-séhez precíz iránymutatással és magyará-zó példákkal szolgál, míg egy valószínûsí-tett jogsértés, illetve versenyfelügyeletieljárás megindulásának esetére a ver-senyhatóság munkáját segítõ, ugyanak-kor a vállalat érdekeit a jogi védekezésszempontjából is szem elõtt tartó, törvé-nyes keretek között maradó magatartásimodellt alakított ki.

Végezetül megjegyzendõ, hogy – bár aCCHBC-nek volt a GVH elõtt fogyasztókmegtévesztése tárgyában folyóversenyfelügyeleti eljárása 2006-ban,amely törvénysértés megállapításával ésbírság kiszabásával végzõdött – a törek-vések mindig magukban hordozzák ahibázás lehetõségét is, de ez nem von lesemmit a CCHBC részérõl a helyes vállalatigyakorlatra törekvés és a jól átgondolt éskövetkezetesen alkalmazott versenyjogigyakorlat értékébõl.

Fotó

: MTI

A GVH hírei

20

A tajvani Fair Trade Commission (TFTC)biztosa, Chih-Min Chen úr, valamint kétmunkatársa 2008. október 17-én a GVH-ba látogatott. A delegáció az OECD Ver-senyjogi Bizottsága õszi ülésére történõutazását használta fel arra, hogy eleget te-gyen a GVH elnöke korábbi meghívásá-nak.

A TFTC három munkatársával elõszörTóth Tihamér elnökhelyettes találko-zott – a megbeszélésen a két hatóságdöntéshozatali rendszerérõl, valaminta két versenyjog hasonló elemeirõlesett szó. A szûkebb körben folytatottmegbeszélést követõen Chen úr elõ-adást tartott a GVH munkatársai részé-

re, amelyben a tajvani versenyjogot, aversenyhatóságot és néhány konkrétügyön keresztül a jogalkalmazási gya-korlatot mutatta be. A delegációt fo-gadta Nagy Zoltán, a GVH elnöke is. Atajvani kollegák látogatása okán be-mutatjuk a tajvani versenyhatóságot(lásd a 44. oldalon).

A tajvani versenyhatóság képviselõineklátogatása a GVH-ban

A Nemzeti Hírközlési Hatóság(NHH) közös gondolkodásra hívtaa fogyasztói tudatosságnövelés-ben érintett állami és civil szerve-zetek képviselõit. A Fogyaszt-Hatóság konferencián ismét nyil-vánvalóvá vált, hogy e kérdéskörtindokolt sokszor és több oldalrólkörbejárni, hiszen teendõk mégbõven vannak. Néhány példa az el-hangzottakból:

Pataki Dániel, az NHH elnöke megnyitóelõadásában azt hangsúlyozta, hogy a hír-közlést szabályozó stratégia középpont-jában a hatékony verseny megteremtése,illetve fenntartása áll, amit a hatóság a fo-gyasztói érdekek érvényesüléséért tesz,miközben a szolgáltatók innovációit, a pi-ac fejlõdését sem szabad gátolnia.

Az eddig elért eredmények azt mutat-ják, hogy az NHH jó úton jár: míg 2004-benaz ország lakosságának 54, addig ma 94százaléka fér hozzá fogyasztóként a szélessávú infrastruktúrához. Élénkebbé vált ahírközlési platformok közötti verseny is,ennek révén pedig jelentõsen bõvült a pi-aci választék, miközben a hírközlési fo-gyasztói árak – a hazai fogyasztói árakkalellentétben – nominálértéken is csökken-tek. „Szabályozóhatóságként feladatunka fogyasztói érdekeknek a korábbiaknál

közvetlenebb képviselete. Ez a szerepazonban nem a panaszkezelésre kell hogyszorítkozzon, sokkal inkább hiteles, mér-tékadó információs ponttá kell válnunk” –fogalmazott Pataki Dániel. Példaként em-lítette a www.TANTUSZ.nhh.hu portált,amellyel az NHH már évekkel ezelõtt in-tézményi megoldást talált erre a fel-adatra.

Ki nevelje tudatossá a fogyasztót?

A kérdést Tóth Tihamér, a GazdaságiVersenyhivatal (GVH) elnökhelyettese, aGVH Versenytanácsának elnöke tette fel.

Mint mondta, a tudatosabb fogyasztásmindenekelõtt önérdek, vagyis az egyénsaját érdeke. Ennek ellenére a GVH nemgondolja úgy, hogy ebbõl adódóan el kel-lene engedni a fogyasztók kezét. Éppenellenkezõleg: mint állami szervezet, fon-tosnak tartják, hogy aktívan tegyenek a fo-gyasztók tudatosabbá válásáért. Többekközött azért, mert csak a jól tájékozott, tu-datos fogyasztó képes hosszú távon olyandöntéseket hozni, amely a gazdaság fejlõ-dését kedvezõ irányba viszi. A GVH szank-cionálja a versenysértõ kereskedelmi gya-korlatokat, amelyek versenysértõ módonbefolyásolják a fogyasztói döntéshoza-talt. Emellett a szabályozási környezetet isigyekeznek alakítani, továbbá a GVH Ver-

FogyasztHatóság – Konferencia a fogyasztói tudatosságnövelésállami szerepeirõl

A Pázmány Péter KatolikusEgyetem kitüntetéseBoytha Györgyné részére

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kara 2008. október 15-énDr. Boytha Györgyné címzetes egyetemi docens asszony részére kitüntetést adományo-

zott a hazai versenyjogi oktatásnak a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudo-mányi Karán történõ meghonosításáért, valamint a Kar oktatói munkájában hosszú idõn ke-

resztül vállalt kiemelkedõ munkájáért. Az emlékérem méltó elismerése docens asszony mun-kájának. Gratulálunk!

A GVH hírei

21

senykultúra Központja által kiírt pályáza-tokon elnyerhetõ pénzeszközökkel a ver-senykultúra erõsödését, fejlõdését is tá-mogatják.

Tóth Tihamér sikerként említette, hogymíg négy-öt évvel ezelõtt a hírközlési pia-con gyakoriak voltak az ún. „leges” (legol-csóbb, legjobb stb.), valamint az összeha-sonlító reklámok, addig ezek már kikop-tak, sõt a hûségszerzõdéseket is feltünte-tik a hirdetõ szolgáltatók. Az elnökhelyet-tes kitért arra, hogy eljárásaikkal nem a„buta” fogyasztót védik: szeretnék elérni,hogy a fogyasztóknak ne kelljen kételked-niük a reklámok valóságában, megbízha-tóságában, hiszen ez a tisztességesen ver-senyzõ vállalkozásoknak sem áll érdeké-ben.

Ideális párosítás: tudatos fogyasztó és felelõs bankár

Király Júlia, a Magyar Nemzeti Bank(MNB) alelnöke kiemelte, hogy az MNBszámára is fontos a fogyasztói tudatos-ság. Nemzetközi tapasztalatok példáz-zák, hogy ott, ahol a fogyasztó nincs tisz-tában azzal, hogy az általa vásárolt, hasz-nált pénzügyi szolgáltatás vagy befekte-tés milyen kockázatokkal jár, nagyon sú-lyos zavarok léphetnek fel. A pénzügyiszektorban a szolgáltatói „felelõs bankár”oldalon éppen úgy szükség van a tuda-tosság és felelõsség erõsítésére. A túlsá-gosan nagy eladósodást és a bankrend-szer mûködésének zavarait csak a saját le-hetõségeit és korlátait ismerõ fogyasztó,valamint a felelõsen gondolkodó bankárközösen tudják elkerülni. Király Júlia fel-hívta a figyelmet arra, hogy a pénzügyiszolgáltatások alapjaival már az iskola-padban meg kell ismertetni a felnövekvõtársadalmat.

A helyzetbe hozott fogyasztóknövelhetik a versenyképességet

Molnár Tamás, az Európai Bizottság fo-gyasztóvédelmi szakértõje szerint nemcsoda, hogy fontos kérdéssé vált az EU-ban a fogyasztó döntési helyzetbe hozá-sa, hiszen az Európai Unió GDP-jének 58százalékát a kiskereskedelmi fogyasztásadja. Brüsszel szerint a tudatos fogyasztóifellépés serkenti, kikényszeríti az innová-ciót, ez pedig jótékony hatással van a ver-senyre, és akár a fenntartható fejlõdés mo-torja is lehet. Az államnak tájékoztatnia ésvédenie is kell a fogyasztót, ami azzal jár,hogy esetenként a fejlett piacok mûködé-sébe be is kell avatkoznia. Az állami fellé-pés ebben az esetben azt szolgálja, hogy afogyasztó olyan terméket vagy szolgálta-tást kapjon, mint amit és amennyiért szá-mára ígértek.

Az uniós fogyasztóvédelmi szakértõelõadásában figyelemre méltó statiszti-kai adatokat is megosztott a közönség-gel: míg az Európai Unióban átlagosan afogyasztók 14 százaléka tett panaszt2006-ban, addig Csehországban 11, Ma-gyarországon pedig már csak 8 százaléka,de a Baltikumban még ennél is keveseb-

ben. Elõadásában betekintést adott azEurópai Bizottság 2007–2013-as idõszak-ra szóló, több pillérre épülõ fogyasztóvé-delmi stratégiájába is. A modern fogyasz-tóvédelmi szabályozások kidolgozása, agyorsabb jogalkalmazás, az európai hatá-rokon átnyúló széles körû jogsegély mel-lett a fogyasztók hatékonyabb felvilágo-sítását, valamint a fogyasztóvédelmi stra-tégia más területekre való átültetésétemelte ki.

A Baló György által moderált délutánikerekasztal-beszélgetésen többek közötta hírközlési fogyasztói jogok biztosa, vala-mint az ORTT, az NFH, az OFE (OrszágosFogyasztóvédelmi Egyesület), az MRSZ(Magyar Reklámszövetség) és a GVH kép-viselõje a hírközlési szektorban közel-múltban felmerült fogyasztóvédelmi jel-legû problémákról és azok megoldási le-hetõségeirõl beszélt. Az elhangzottak úgyfoglalhatók össze, hogy egyrészt szükségvan az állami szereplõk összefogására afogyasztóvédelem területén, másrésztpedig az állami szereplõkön kívül a civil ésszakmai szereplõk számára is alapvetõ cél-kitûzés a fogyasztói tudatosság növeléseés a fogyasztók oktatása.

A konferencia elõadásai a www.nhh.huhonlapon olvashatók.

A Versenykultúra Központ hírei

22

Wernhard Möschel professzor,2008. október 20-án elõadásttartott a Károli Gáspár Refor-mátus Egyetem és a Versenyjo-gi Kutatóközpont szervezésé-ben a Pázmány Péter KatolikusEgyetem Jog- és Államtudo-mányi Karán. Prof. Dr.Wernhard Möschel a magán-jog, kereskedelmi jog, európaijog, összehasonlító- és ver-senyjog nemzetközileg széleskörben elismert professzora.1984 óta tagja a KronbergerKörnek, és számos más elis-mert tudományos testületnek.1989 és 2000 között a Mono-polkommission tagja. 2000-ben megkapta a FriedrichAugust von Hayek Medált.

Az elõadó kérdésfeltevéssel indulóelõadásában (Kell-e erõsíteni a magán-személyek általi jogvédelmet a kartell-jogban?) a közelmúlt közösségi verseny-jogi fejleményeire reagálva viszonylagszkeptikusan fogadta a Bizottság leg-újabb kezdeményezéseit a magánérde-kû jogérvényesítés terén. Kiemelte, hogyannak jelentõsége és elterjedtsége azEgyesült Államokban jogrendszerbeli sa-

játosságokon nyugszik, így a nevezett ál-lamon kívül nem célszerû követni,ugyanis a hatósági érvényesítés háromolyan elõnnyel rendelkezik, amelyek in-kább elõtérbe helyezik azt: az államha-talmi jogosítványok; a költséghatékony-ság; és a joggal való visszaélés veszélyé-nek alacsonyabb foka. A hátránya ugyan-akkor a szakértelem hiátusa és a politikaibefolyásolhatóságának veszélye. Ezzel

szemben a magánjogi jogérvényesítéssorán bár az iparág ismerete elõnyt jelenta felpereseknek, de a jogi fogalmakbóleredõ jogbizonytalanság, a bizonyításinehézségek, a felmerülõ költségek mindhátrányára vállnak. Nem is beszélve ar-ról, amikor nem a verseny védelme azigazi cél egy keresettel, hanem éppen an-nak korlátozása, mint ahogyan az Német-országban az összefonódások ellenõrzé-se kapcsán egyértelmûen látható. Mind-ezek ellenére a magánjogi jogérvényesí-tésre, többek között a piacok öngyógyítóképessége miatt, jobban lehet támasz-kodni ma, mint korábban. Magyar felkérthozzászólóként Vida Sándor tett rövid éstaláló észrevételeket, kiemelve a magán-jogi jogérvényesítés elõnyös oldalait. Vé-gezetül mindezt Vörös Imre elnöklete éshozzáértõ kommentárjai mellett élénkdiskurzus követte. A rendezvény és a té-ma kapcsán ismét megmutatkozott,hogy a magánjogi jogérvényesítés olyantéma, amely alapos körüljárást, gondosfigyelmet igényel és még bizonyosanszámos alkalommal szükség van a felme-rülõ elméleti és gyakorlati kérdések tisz-tázására.

Wernhard Möschel elõadása

A Versenykultúra Központ hírei

23

Az Association of Competition Economics(ACE) 2008. november 27–-28-án tartottaéves konferenciáját a Magyar Tudomá-nyos Akadémia épületében, a GazdaságiVersenyhivatal és az MTA Közgazdaságtu-dományi Intézete közös szervezésében, aGazdasági Versenyhivatal VersenykultúraKözpontjának támogatásával.

Az ACE célja, hogy egy közös fórumotteremtsen a versenypolitika közgazda-ságtanával foglalkozó különbözõ szerve-zeteknél – versenyhatóságoknál, tanács-adó cégeknél, akadémiai kutatóintéze-teknél és egyetemeknél – dolgozó szak-emberek számára, hogy az éppen aktuálistémákat megvitassák. Az ACE fõ rendez-vénye az éves konferencia, amely más ver-senypolitikai konferenciáktól eltérõen ahangsúlyt egyedülállóan az elmúlt egy-két év közgazdasági szempontból jelen-tõsebb eseteinek közvetlen megvitatásá-ra helyezi. Itt elõször az ügyben döntõ ver-senyhatóság vizsgálója, és az ügybenérintett feleket képviselõ tanácsadó cégközgazdásza ismerteti az ügyben alkal-mazott elméleti megközelítéseket, és em-pirikus módszereket, majd az akadémiaiszférából érkezett szakértõ próbál valami-féle szintézist adni az ügy mélyebb tanul-ságairól.

A megvitatott ügyek többségét min-den évben az összefonódások teszik ki, ez

most sem történt másképpen. Idén külö-nösen aktuális volt két téma: a vertikálisfúziók, valamint a földrajzi piac és az eh-hez szorosan kapcsolódó potenciális ver-seny meghatározása. Az Európai Bizott-ság éppen ebben az évben adta ki a „“Nem-horizontális összefonódásokra vonatko-zó iránymutatást””, amely pontosan ösz-szefoglalja a vertikális fúziók elbírálásánálfontos közgazdasági módszertant. Enneka módszertannak a gyakorlati megvalósu-lását láthattuk két jelentõs európai szintûösszefonódás esetében: a Google/Doubleclick és a TomTom/ Teleatlas fúzi-ónál. A földrajzi piac definiálása különö-sen módszertani szempontból jelent kihí-vásokat, mivel erre vonatkozóan kevésbélétezik egyértelmû empirikus megközelí-tés, különösen a jelentõs szállítási költsé-gekkel rendelkezõ termékek esetében. Azilyen esetekben alkalmazható ökonome-triai módszerek áttekintése és megvitatá-sa történt egy európai szintû (Ineos/Kerling) és egy magyar (Mondi/Duna-pack) összefonódás esetében. Ezen felültárgyalásra került egy jelentõs portugál

összefonódás a telefonszolgáltatások pia-cán (PT/Sonaecom), egy angol médiapia-ci fúzió, amelyben a kétoldalú piacok el-mélete került alkalmazásra (BSkyB/ITV), ésegy érdekes koordinatív hatásokat felve-tõ dán fúzió (Lemvigh-Müller/Brdr. A&OJohansen).

Az összefonódásokon túl két szekcióelemzett vertikális visszaéléseket a fran-cia versenyhatóság gyakorlatából: az elsõa játékpiacon elerjedt rögzített viszont-eladási árak hatásmechanizmusát ele-mezte, a másik pedig azt a kérdést vizs-gálta, hogy a francia energiapiacon azEDF által alkalmazott alacsony nagyke-reskedelmi árak alkalmasak voltak-e aversenytársak kiszorítására (árprés). Akonferencia végén külön plenáris elõadásfoglalkozott a közgazdasági bizonyítékokfelhasználhatóságáról a versenyjogielemzésben.

Az ACE konferencián 180 vezetõ „ver-senyközgazdász” és versenyjogász vettrészt fõképpen Európából, de érkeztek ér-deklõdõk az Amerikai Egyesült Államok-ból és Dél-Afrikából is.

Nemzetközi konferencia a versenypolitika közgazdasági összefüggéseirõl

A Legfelsõbb Bíróság, a GVH Verseny-kultúra Központ, a Magyar Jogászegyletés a Deák Ferenc Tudományos Egyesületközös szervezésében november 19-énmegrendezett tudományos tanácskozása magyar jogrendszerben megjelent „softlaw” normák elméleti hátterének és gya-korlati érvényesülésének bemutatását cé-lozta. A téma jelentõségét mutatja, hogyMagyarországon a legtöbb közigazgatásiszerv ad ki a „soft law” kategóriájába tar-tozó közleményeket, tájékoztatókat, elõ-zetes állásfoglalásokat stb., amelyek kap-csán a hatóságok egyöntetûen arról szá-moltak be, hogy az Alkotmánybírósággyakorlata alapján ezen aktusok kiadásaés érvényesítése nem tekinthetõ a jogal-kalmazói tevékenység aggálymentes te-rületének. Az európai, alkotmányos és

egyes ágazati kérdésköröket bemutatóelõadások írásos változatát a jövõ év ele-

jén külön kiadványban tervezik megjelen-tetni a szervezõk.

Jogértelmezõ közlemények a gyakorlatban

Interjú

24

A pénzügyi szolgáltatók tevékenysé-gét vette górcsõ alá a Gazdasági Ver-senyhivatal, hogy kiderítse, mi akadá-lyozza a hatékony verseny kialakulásátezen a piacon. Az ágazati vizsgálat mégnem zárult le, de az elsõ eredményeimár látszanak. Ezekrõl beszélgettünk avizsgálat vezetõjével.

– Miért döntött úgy a versenyhatóság,hogy tüzetesen megvizsgálja a pénzügyiszolgáltatások piacát?

– Ha megengedi, egy kissé távolabbrólkezdeném a kérdés megválaszolását. Ah-hoz, hogy minden fogyasztó a számára leg-inkább megfelelõ terméket vagy szolgálta-tást válassza, döntési szabadságra van szük-sége. Vannak azonban olyan helyzetek, –például, amikor a fogyasztók hosszú távrakötelezik el magukat –, hogy a döntési sza-badság csak a szerzõdéskötéskor van meg,késõbb viszont már nem minden esetben.Ilyenkor a szolgáltatóknak csak a szerzõdésaláírásáig kell versenyezniük az ügyfelek ke-gyeiért. Amennyiben a szerzõdés idõtarta-ma során a fogyasztó számára kedvezõbblehetõségek válnak elérhetõvé, a piac haté-kony mûködéséhez szükséges, hogy a fo-gyasztó felülvizsgálhassa korábbi döntését,és a számára legkedvezõbb alternatíváraválthasson. A pénzügyi szolgáltatások pia-cán számos példája figyelhetõ meg a hosz-szú távra szóló szerzõdéses kapcsolatok-nak. Egyszeri döntéssel a fogyasztók jellem-zõen hosszú idõre veszik igénybe egy adottpénzügyi szolgáltató általuk kiválasztotttermékét. A GVH észlelései alapján a folyó-számlák és egyes hiteltermékek esetébentartotta indokoltnak megvizsgálni, hogyvannak-e a váltáshoz kapcsolódó gátjai ahatásos verseny érvényesülésének.

– Bár az ágazati vizsgálat még nem zá-rult le, de az eddigi eredmények alapján le-szûrhetõ-e már valamiféle tapasztalat?

– A bankváltással kapcsolatban vannakszabályozási hiányosságok, amelyek aGVH véleménye szerint jelentõs mérték-ben torzíthatják a fogyasztók döntéseit.Emiatt a vizsgált piacokon a verseny nemmindig érvényesül megfelelõen.

– Említette, hogy a hitel- és a folyószám-lapiacot érintette az ágazati vizsgálat. Kifej-tené bõvebben, hogy pontosan milyen sza-bályozási hiányosságokra bukkantak e kétterületen?

– Lakossági hitelpiacon meglehetõsennehéz bankot váltani. Emiatt a jellemzõenhosszú távú szerzõdéses kapcsolatokbanjelentõs aszimmetria figyelhetõ meg aszolgáltatók javára. A vizsgált hiteltermé-kek esetében a GVH négy olyan tényezõtazonosított be, amelyek a versenyt is tor-zítják. Ezek: az egyoldalú szerzõdésmódo-sítás lehetõsége, a túl magas explicitbankváltási díjak (ez alatt a váltás pénzbe-li költségét értjük), a nehezen összehason-lítható árak, illetve a támogatások hordoz-hatóságának hiánya.

– A fogyasztók kétségkívül gyakran pa-naszkodnak a bankokra, amikor azok egy-oldalúan változtatnak a korábban megkö-tött szerzõdéseken. Mit lehet ez ellen tenni?

– A banki szerzõdésmódosítások alkal-mazásának jelenlegi rendszere egyrészttartalmában túlzottan széles körû, más-részt formájában nem biztosít a fogyasztókszámára megfelelõ lehetõséget arra nézve,hogy érdemben reagálhassanak az általukesetlegesen elfogadhatatlannak tekintettváltoztatásokra. A GVH ennek kiküszöbölé-se érdekében olyan szabályozás kialakítá-sát kezdeményezi, aminek hatására egyol-dalú szerzõdésmódosítás az egyes szerzõ-dések esetében csak objektíven igazolha-tó, a banküzem szempontjából külsõ ese-mények esetében következhet be.

– A bankváltás költségeit is túl magasnaktartották. Kiszámolták, hogy egy ilyen dön-tés mekkora terhet ró az ügyfelekre?

– A GVH vizsgálatának megállapításaiszerint a vizsgált hitelpiacokon a váltás je-lentõs közvetlen fogyasztói kifizetésekkeljár. A GVH számításai szerint ezeknek a dí-jaknak a mértéke rendkívül jelentõs, azokminimális mértéke a vizsgált hiteltermé-kek esetében a futamidõ függvényében ahitel jelenértékének 4-–10 százalékát tesziki. A GVH a verseny hatásosabb érvénye-sülése érdekében javasolja, hogy az euró-pai szabályozási kezdeményezésekkelösszhangban az egyik legjelentõsebb díj,a végtörlesztési díj kerüljön maximálásra.

– A bankváltás magas költségei bizonyá-ra sok fogyasztót riasztanak el a szerzõdésfelmondásától, de nem egyszerû rátalálni aleginkább megfelelõ szolgáltatásra sem.

– Valóban. Az árak összehasonlítható-ságában meglévõ hiányosságok nehezí-tik a fogyasztók számára a bankok maga-tartásának értékelését, sõt, ennek követ-

keztében gyakran a piac szegmentálása isegyszerûsödik a pénzügyi szolgáltatókszámára. A GVH ennek fejlesztése érdeké-ben egyrészt javasolja a hitelek összeha-sonlítását szolgáló THM- mutató olyan irá-nyú módosítását, hogy az a devizakocká-zatokat is jelenítse meg, másrészt kezde-ményezi egy független, ellenõrizhetõ ter-mék-összehasonlító weblap létrehozását.

– Miért baj, ha a támogatott hitelek ese-tében az állam a bankhoz láncolja az ügyfe-leket?

– A lakáscélú állami támogatások ese-tén a támogatások hordozhatóságánakhiánya tovább erõsíti a szerzõdésen belü-li aszimmetriát a hitelnyújtók javára, hi-szen egy esetleges hitelkiváltási döntésesetén az ügyfeleknek a támogatás el-vesztésével is számolniuk kell. Annak ér-dekében, hogy a fogyasztók helyzete erõ-södjön ezekben a szerzõdéses kapcsola-tokban, a GVH javasolja a támogatás hor-dozhatóságának megteremtését.

– A vizsgálat elõzetes eredményei szerinta folyószámlapiacon jobb, vagy rosszabb ahelyzet, mint amit a hitelpiacon tapasztal-tak?

– A problémák sok esetben azonosak akét piacon. A magyarországi gyakorlatvizsgálata alapján a GVH álláspontja sze-rint a folyószámla-piaci verseny esetébena váltási díjak nem jelentõsek, a váltás ne-hézségei elsõsorban az ajánlatok össze-hasonlíthatóságának hiányára, illetve azügyintézéssel kapcsolatos nehézségekrevezethetõk vissza. A fogyasztók számára afolyószámla-szolgáltatás igénybevételé-nél nem állnak rendelkezésre olyan kö-zérthetõ, az átlagfogyasztó számára köny-nyen összehasonlítható információk,amelyek alapján racionális döntéshoza-talra lennének képesek. Ez alapján való-színûsíthetõ, hogy az árak összehasonlít-hatóságának javításával jelentõs haté-konyság-növekedés érhetõ el. Ennekalapján a GVH javasolja a hiteltermékekkapcsán is javasolt összehasonlító weblapmûködtetését folyószámla termékek ese-tén is, valamint az ügyintézés egyszerûsí-tése érdekében a számlákhoz kapcsolódócsoportos beszedési megbízások auto-matikus átirányítását folyószámla-váltásesetén.

Mihálovits András

Meglehetõsen nehéz bankot váltani

Beszélgetés Kováts Surddal, a GVH irodavezetõ-helyettesével

Nemzetközi színtér

25

2004. óta ötödször került megrendezés-re az ICN Cartel Workshop, amely a világkartell felderítésével, és vizsgálatávalfoglalkozó szervezeteinek éves szak-mai konferenciája. Ez évben a portugálversenyhatóság volt a házi-gazda.

A konferencia alapvetõen a vizsgálatistratégiák, technikák bemutatásáról, gya-korlatban történõ mûködtetésükrõl és avelük elért eredményekrõl szólt. Továbbánem elhanyagolhatóan szólt a kartellezé-si tendenciákról, ügyfél magatartásokról,eljárásokról is.

Az ez évi témák közül kiemelten fontosvolt az engedékenységi politika gyakor-lati alkalmazásának tapasztalatai, és aproblémákra született megoldások is-mertetése.

Az elõadások érdekes tényekre hívtákfel a figyelmet: az engedékenységet kérõvállalkozások vagy alkalmazottaik a kére-lem benyújtását követõen értesítik ver-senytársaikat is a várható eseményekrõl.Innen már feltehetõen nincs messze,hogy a vállalkozások akár az engedékeny-ségre is kartellezzenek.

Másik fontos téma – már a GVH-ban iselvi szinten fejtegetett kérdés –, hogyansegíthetõ a kartellek feltárása közgazda-sági eszközökkel.

Az ismertetett tapasztalatok alapvetõ-en tökéletesen egybehangzóak voltak,miszerint egy adott piac közgazdaságielemzése segíthet az eljárásindításban, ajogsértés bizonyításához – amennyibennem kerül közvetlen bizonyíték feltárásra– azonban önmagában nem elegendõ.

A közgazdászok tehát jellemzõen a kü-lönbözõ piacok kartell szempontból tör-ténõ veszélyeztetettségének felmérésesorán lehetnek eredményesek a kartell fel-derítésben.

Több, gyakorlati példát is bemutatóelõadás hangzott el arról, hogy a vállalko-zásra kiszabott bírság és a magánszemé-lyekre kiszabott börtönbüntetés mellettmilyen szankcionálási lehetõségekkel le-het élni.

Ilyen, általunk most megismert vagy is-mert, de nem alkalmazott szankciókénthangzott el, hogy jogerõs döntés esetén

– a vezetõ beosztásúak eltávolíthatóakpozíciójukból,

– a bírósági döntést a vállalkozás hon-lapján és újságban is meg kell jelentetni,valamint a bírósági döntést a vállalkozásminden alkalmazottjával ismertetni kell,és belsõ tréninget is kell szervezni,

– az elmarasztalt vállalkozást terheli ateljes eljárási költség is,

– a bíróság által megszabott ideig azérintett személyek vezetõ tisztséget semtölthetnek be.

A konferencia záró szakaszában kerültsor az úgynevezettn. „settlement” eljárásalkalmazása lehetõségeinek és gyakorlati

tapasztalatainak bemutatására. A „settle-ment” eljárás lényege, hogy – általábanamikor a versenyhatóságnak megfelelõsúlyú bizonyítékok állnak rendelkezésére– a vállalkozás elismeri az elkövetett jog-sértést, ezért a versenyhatóság csökkentibírságát. Az eljárás során a versenyható-ság és a vállalkozás közötti megállapodásta bíróságok hagyják jóvá. Elõnye, hogy el-kerülhetõ a felesleges bírósági pereskedésés annak költségei, lerövidül az eljárás, ésígy az erõforrások is jobban allokálhatóak.Hátránya lehet ugyanakkor, hogy a vállal-kozások esetlegesen megelõzhetik ezzel ahosszadalmasabb vizsgálatot, ami adottesetben további jogsértést tárhatna fel.

Nemzetközi Kartell-konferencia*

* A Lisszabonban, 2008. október 28-–30-án megtartott kon-ferencián a Kartell Iroda részérõl Ale Mónika, Füzesi Géza ésSzolnoky Péter vett részt.

Az ICN (International CompetitionNetwork) a világ nemzeti és multina-cionális versenyhatóságainak a háló-zata, a gazdasági verseny felügyele-tével foglalkozó hatóságok számáranyújt keretet ahhoz, hogy megosszákegymással tapasztalataikat és isme-reteiket. Nem szabályozó szervezet,munkáját munkacsoportokban vég-zi, az éves plenáris ülésen és szakmaitalálkozókon adják át egymásnak azúj információkat. Jelenleg 102 ható-ság a tagja, a világ minden tájáról.Központja és szervezeti apparátusanincsen, a tagok önkéntes alapon dol-goznak az egyes munkacsoportok-ban.(Bõvebben lásd: www.international-

competitionnetwork.org)

Fordham Nemzetközi Versenyjogi KonferenciaA szakma egyik legrangosabb, szep-

tember 25–26-án megrendezett tenge-rentúli versenyjogi konferenciájának ve-zetõ témái a korlátozó és kizsákmányolóerõfölénnyel való visszaélések és a fúzióseljárásokkal kapcsolatos bizonyítási teherés bizonyítottsági szint kérdései voltak.

Neelie Kroes EU biztos korlátozó vissza-élésekkel kapcsolatos elõadásában ismer-tette a közönséggel a Bizottság „prioritá-sait” bemutató közleménytervezet fõbbelveit. Megerõsítette, hogy a versenyjogcélja a fogyasztói jólét védelmezése. Nemkívánják azokat a vállalkozásokat védeni,amelyek nem elég jók árban, minõségbenahhoz, hogy a domináns cég mellett a pia-

con tudjanak maradni. Elismerte, hogy ne-héz lehet az érdemi verseny és a visszaélésmegkülönböztetése egyes árazási maga-tartások esetében. Ehhez az „ugyanolyanhatékony” versenytárs tesztet javasoljákalkalmazni. A 82. cikk alkalmazása során is– hasonlatosan a 81. cikk és a fúziókontrollszabályaihoz – hatás-alapú megközelítés-re törekednek. Ez biztosítja az összhangotegyrészt a különbözõ EU versenyjogi nor-mák között, másrészt az USA versenyjogá-val. Ez azonban nem mindig tesz szüksé-gessé rendkívül részletes, „technikai” bizo-nyítást, ökonometriai módszerek vagy„counterfactuals” alkalmazását. A tényle-ges hatás bekövetkezése nem elõfeltétele

a jogsértés kimondásának. Nem fognakaddig várni, míg a kedvezõtlen piaci hatá-sok már bekövetkeztek.

Nicolas Levy fúziós elõadásában kitért ar-ra, hogy a Bizottságot terheli a bizonyításiteher mind a versenyellenesség, mind azengedélyezhetõség kimondása kapcsán.Ez alól egyedüli kivétel a hatékonyságokbizonyítása – ez a vállalatok dolga. A bizo-nyítéknak meggyõzõnek, nyomósnak, el-lenállhatatlannak kell lenni (convincing,cogent, compelling). Minél spekulatívabb a„theory of harm”, annál jobb minõségû, ala-posabb bizonyítékra van szükség. Pozitívfejleménynek tartja, hogy míg régebbenaz EU Bizottság Verseny Fõigazgatóságá-

Nemzetközi színtér

26

A Bizottság árrögzítésért és a piac fel-osztására irányuló kartellben való részvé-telért összesen kb. 676 millió euró össze-gû büntetést szabott ki viaszgyártókra,többek között 23,7 millió euró bírságot aMOL-ra. Az eljárás a Shell engedékenységikérelme alapján indult. A kartell mûködé-se során a Bizottság álláspontja szerint1992-tõl 2005-ig a paraffinviaszok és anyersviasz gyártói kartellt mûködtettek,amelyben rögzítették a paraffinviaszokárát. Több vállalkozás részt vett a piac fel-osztásában is. A vállalkozások rendszerestalálkozókat szerveztek abból a célból,hogy megvitassák az árakat, felosszák apiacokat és/vagy a vásárlókat, valamint bi-zalmas üzleti információkat cseréljenek. Atitkos találkozók kódnevek, például a „kékszalon csoport” a találkozók kezdeti hely-színéül szolgáló szálloda elnevezése alap-ján, vagy egyszerûen a „paraffin maffia”elnevezések alatt futottak.

A Bizottság feltételek mellett jóvá-hagyta a magyarországi MÁV Cargo-nak a Rail Cargo Austria (RCA) osztrákvállalkozás által tervezett felvásárlását.A MÁV Cargo a magyar állami tulajdon-ban lévõ MÁV vasúttársaság leányvál-lalata, meghatározóan Magyarorszá-gon aktív; míg az RCA az állami tulaj-

donban lévõ ausztriai ÖBB Holding AGvasúttársaság leányvállalata, több tag-államban fejti ki tevékenységét. Az em-lített két vállalkozás tevékenysége egy-aránt a vasúti teherszállításra és a szál-lítmányozási szolgáltatásokra terjed ki.A bizottsági határozat azon feltétel tel-jesítésének függvénye, miszerint azRCA kötelezettséget vállal a GySEV-hez(Raaberbahn) fûzõdõ szerkezeti kap-csolatainak felszámolására és szerzõ-déses kapcsolatainak felülvizsgálatára.(A GySEV olyan integrált vasúti és inf-rastrukturális vállalkozás, amely Auszt-riában és Magyarországon egyaránt sa-ját vasúthálózattal rendelkezik, s a kéttagállam területén vasúti személyszál-lítást és teherfuvarozást végez.) A Bi-zottság arra a következtetésre jutott,hogy az említett kötelezettségvállalá-sok szerint módosított ügylet nem fog-ja jelentõsen korlátozni a hatékony ver-senyt az Európai Gazdasági Térségbenvagy annak bármely jelentõs részén.

2008 augusztusában a Bizottság hiva-talosan is megerõsítette, hogy az OMVvisszavonta engedélyezés iránti kérelméta MOL tervezett felvásárlása kapcsán,amellyel véget ért a március óta folyó rész-letes vizsgálat.

Az Európai Bizottság nyilvános kon-zultációt indított azokról a szabályozá-si elvekrõl, amelyeket az uniós tagál-

lamoknak a szélessávú új generációshozzáférési hálózatokra kell alkalmaz-niuk. Az új generációs hálózatokra vo-natkozó közös szabályozási keret céljaannak elõsegítése, hogy az unióbankövetkezetes bánásmódot alkalmaz-zanak az üzemeltetõkkel szemben, ésezáltal biztosítsák a beruházásokhozszükséges, kiszámítható szabályozást.A bizottsági ajánlástervezetnek az azalapelve, hogy a nemzeti szabályozóhatóságoknak a lehetõ legalacso-nyabb szinten kell hozzáférést biztosí-taniuk a piaci erõfölényben lévõ üze-meltetõk hálózataihoz.

A korábbi Sony-Bertelsmann összefo-nódási engedélyeket követõen 2008 szep-temberében a Bizottság jóváhagyta, hogya Sony kivásárolja a Bertelsmann-t a SonyBMG közösen tulajdonolt vállalkozásból,és így egyedüli tulajdonosa legyen. A ha-tározatában az Európai Bizottság megerõ-sítette azon korábbi álláspontját, hogy aSony BMG tranzakció 2004-es, majd 2007-es engedélyezési eljárása során helyesenállapította meg, hogy az nem vezet egyez-tetett hatásokhoz.

Az Európai Bizottság 2008 másodikfelében több olyan, a különbözõ tagál-lamokba tartozó vállalkozások általi,közös vállalkozás létrehozását is enge-délyezte, amelyek a határokat átszelõvillamosenergia továbbítást érintik.

Versenyjogi fejlemények*

* Készült a Versenyjogi Kutatóközpont közremûködésével.

nak 3–5, ma 10–15 tisztviselõje vesz résztegy-egy fontosabb fúziós ügyben.

Thomas Barnet (Department of Justice– DoJ) beszámolt a kartellek üldözése te-rén elért sikerekrõl. Idén 31 hónapnál tartaz átlagos börtönbüntetés, külföldieknélez a szám 12 hónap. Pozitívumként emel-te ki, hogy egyre több országban tekintika kartellt bûncselekménynek, nem pedigúri huncutságnak. A fúziók ellenõrzésekapcsán jól mûködik az EU-val az együtt-mûködés, nincs szó divergenciáról. Ki-emelte az ICN keretei között folyó munkaés az önkéntes harmonizáció fontosságát.Az erõfölényes területen az egyik elkerü-lendõ veszély a túlzottan formalista, hatá-sokra tekintettel nem lévõ versenyható-sági megközelítés, a másik veszély a túl-zottan hatásorientált szemlélet.

Philip Lowe az európai fõbb témák kö-zül hivatkozott a pénzügyi válság kezelé-se nyomán elõretörõ protekcionista szán-dékokra, illetve a mind gyakoribb „túl drá-

ga” panaszokra. A közeljövõ feladatánaknevezte a vertikális csoportmentesség fe-lülvizsgálatát. Az erõfölényes ügyek kap-csán – klasszikusok idézeteire épített –-szellemi párbajt vívott Barnettel. Megje-gyezte, hogy míg a DoJ-nak csak elméleticélkitûzései vannak, addig a VersenyFõigazgatóságnak jogalkalmazási gya-

korlata is. Azért kell szerinte a való élet-ben is 82. cikkes ügyekkel foglalkozni,mert csak így lehet megalapozottan el-dönteni, hogy hol van a középút a két ve-szedelmes szörny között. Barnet válaszá-ban a Moby Dicket mániákusan üldözõtengerészkapitányhoz hasonlította az EUBizottságot.

Nemzetközi színtér

27

Neelie Kroeas versenyügyekért felelõsbiztos a 2008. évi Fordham konferencián ki-tért az Európai Bizottság 82. cikkel kapcso-latosan a közeljövõben elfogadandó irány-mutatások alapvetõ vonalaira. Ennek kap-csán a fogyasztói jólét maximalizálása mel-lett hangsúlyozta, hogy a hatáselemzésnem kell, hogy minden esetben részletesközgazdasági ökonometriai elemzéseketjelentsen, hanem egy magatartás valószí-nûleg káros hatása elegendõ lehet a vissza-élés megállapításához. Az igazolhatóság te-kintetében pedig a 81. cikk kapcsán ismertfogyasztói jóléthez kapcsolódó mérlegelé-si teszt lesz feltehetõleg az irányadó.

2008 októberében az Európai Bizott-ság banánforgalmazókat bírságolt többmint 60 millió euróra egy állítólagos2000–2002-ig tartó kartell miatt. A ba-nánimportõrök, mint Chiquita, Dole ésWeichert, állítólagosan együttmûköd-tek a listaárak megállapításában nyolctagállamra vonatkozóan. Az engedé-kenységi politika keretében nyújtott in-formációszolgáltatásnak köszönhe-tõen a Chiquita bírsága nulla volt.

Az Európai Bizottság majdnem 1,4 mil-liárd euró bírságot szabott ki autóüveg-gyártókra jogellenes piacfelosztás ésinformációmegosztás miatt. A négy érin-tett vállalkozás az EGT 90 százalékát láttálel termékekkel. Az eljárás érdekessége,hogy a Bizottság anonim információfor-rás alapján saját maga indította az eljárást,a Saint-Gobain vállalkozás bírságát pedig60 százalékkal kellett emelni az újbóli el-követések miatt, amellyel így a legmaga-sabb eddigi bírságot érte el a kartell miattkiszabott bírság, mind az összességében,mind az egy vállalkozásra kiszabott bírság(896 millió euró) összege tekintetében.

Az Európai Bizottság új iránymutatá-sokat tett közzé a korrekciós intézke-désekrõl, amelyek az összefonódásokesetében a feltételvállalások és kötele-zettségszabások kapcsán nyújtanaktámpontot.

Az Európai Bizottság kártérítési kerese-tet indított a korábban általa kartellezésmiatt megbírságolt és marasztalt liftgyár-tókkal szemben a közösségi bíróság elõtt.

Az Elsõfokú Bíróság elutasította2008 szeptemberében a MyTravel(Airtours) vállalkozás kártérítési kere-setét, amelyet az utóbbi egy összefo-nódás téves megtiltása miatt indított.

Az Európai Bíróság „GlaxoSmithKlineügyben” (C-468/06-478/06. sz. egyesítettügyek) hozott ítélete szerint, bár a gyógy-szerek árának hatósági szabályozása nemalkalmas arra, hogy mentesítse visszaélés-

szerû jellegétõl a párhuzamos kereskedel-met folytató nagykereskedõk megrende-lései teljesítésének erõfölényben levõgyógyszeripari vállalat általi megtagadá-sát, az ilyen vállalatnak mindazonáltal ren-delkeznie kell azzal a lehetõséggel, hogyésszerû és üzleti érdekeinek védelménekszükségességéhez mérten arányos intéz-kedéseket tehessen.

A holland versenyhatóság engedé-lyezte 2008 augusztusában, hogy kétszaknévsor-készítõ vállalkozás kizáró-lagos, egyedüli vállalkozássá fonódjonössze (2-1). Ennek oka, hogy egyébkéntsem volt érzékelhetõ érdemi verseny-nyomás, illetve az online versenyzõ jel-legû szolgáltatások jelentõsége és a ha-tékonysági érvek meggyõzõek voltak.

2008. szeptember 8-án az Egyesült Álla-mok Igazságügy Minisztériuma kétévnyimunka után közzétette a Sherman Act 2.szakaszával kapcsolatos jelentését az egy-oldalú magatartások jogalkalmazására vo-natkozóan. Az FTC bár részt vett a doku-mentum elõkészítésében, végül nem adtaa nevét ahhoz, sõt kifejezetten kritizálta azt.

Az Egyesült Királyságban felfaló ára-zás miatt öt év után elõször hozott azOFT gazdasági erõfölénnyel való visz-szaélés miatt marasztaló határozatot.

A lengyel versenyhatóság átdolgozzaaz engedékenységi politikáját és komo-lyan fontolóra vette a büntetõjogi szankci-ók bevezetését jogellenes megállapodá-sok kapcsán. A hatóság 2008 októberébenelõzetes bejelentés nélküli vizsgálatot tar-tott a TPSA vállalkozásnál, amely Lengyel-ország inkumbens telekom vállalakozása.

A szlovák versenyhatóság a gazdasá-gi erõfölényben lévõ gázszállító vállal-kozást kb. 3,2 millió euró bírsággal súj-totta a hálózatához történõ hozzáférésengedélyezésétõl elzárkózás miatt.

Az orosz versenyhatóság gazdaságierõfölénnyel való visszaélés miatt büntet-te a Slovnaft és Kukoil vállalkozásokat mo-nopolárazás miatt.

A spanyol versenyhatóság II. fázisúfúziós vizsgálatot indított a GasNatural és riválisának, az UniónFenosa-nak, 16,8 milliárd euró értékûösszefonódásával kapcsolatban.

A Bizottság hajnali rajtaütéseket tartottcementipari vállalkozásoknál Európa-szerte. 1994-ben a Bizottság – rajtaütése-ket követõen – árrögzítésért és piacfelosz-tásért 33 cementipari vállalkozást bírsá-golt meg 15 országban összesen 248 mil-lió euró értékben (amely bírságot késõbbaz Elsõfokú Bíróság 140 millió euróra csök-kentet).

Egy évvel a versenytörvény elfoga-dása után Gambiában megkezdte mû-ködését az ország versenyhatósága.

A november 1-jével hatályos szabályo-zással, az ún. harmadik légi csomag kere-tében, az EU-ban szolgáltató légitársaság-ok kötelesek hirdetéseikben feltüntetniminden jegyeket terhelõ költséget ésadót, valamint egységes áron kínálni azugyanazon desztinációra szóló jegyeket,függetlenül attól, hogy melyik tagország-ban értékesíti azokat.

A Egyesült Államok Igazságügyi Mi-nisztériumának Antritröszt Részlegejóváhagyta, hogy a belga InBev sör-gyár egy 52 milliárd dolláros tranzak-ció keretében megszerezze USA-beli ri-válisát, az Anheuser Busch-t. Az üzletlétrejöttének feltétele, hogy a vállalko-zások leválasszák az InBev leányválla-latát, a Labatt USA-t. A megállapodáseredményeképpen létrejön a világ leg-nagyobb sörforgalmazója. Szintén azemlített szerv bírságolt meg háromnagyvállalatot (LG, Sharp, Chunghwa)összesen 585 millió dollárra, az LCD pa-nelek piacán kötött árrögzítõ megálla-podásuk miatt. Az LG-nek egymagának400 millió dollárt kell fizetnie, amely azAntitröszt Részleg történetének eddigimásodik legnagyobb bírsága.

Az Európai Bizottság és az Európai Köz-ponti Bank szerint a multilaterális bankközidíjak szükségesek lehetnek az új páneuró-pai közvetlen terhelési (PEDD – Pan-European Direct Debit) rendszerhez. Az egy-séges euró pénzforgalmi övezet (SEPA –Single Euro Payments Area) rendszer lehe-tõvé fogja tenni a banki ügyfeleknek, hogyközvetlen terheléses fizetéseket végezze-nek vállalatok részére 31 európai országban.A Bizottság támogatja a rendszert és véle-ménye szerint segíteni fogja a verseny erõ-södését a fizetési szektorban. Ugyanakkor,ahogy azt Neelie Kroes versenyjogi biztos ishangsúlyozta: „A multilaterális bankközi dí-jak szükségesnek bizonyulhatnak a határo-kon átnyúló SEPA közvetlen terhelések leg-kezdetibb fázisában. […] azonban ezek a dí-jak csak szigorúan átmenetiek lehetnek, ésobjektíve igazolhatónak kell lenniük, azaznem vezethetnek oda, hogy a bankoknakjárulékos hasznot termeljenek.” Meg kell je-gyezni, hogy a multilaterális bankközi díjcsak azon országokban lesz alkalmazható,ahol már létezik a nemzeti tranzakciókra vo-natkozó bankközi díj. Idõközben a lengyelversenyhatóság 2008 novemberében fel-lebbezése során vereséget szenvedett egy2006-os bankközi jutalékokra vonatkozóhatározatával kapcsolatosan.

Elemzések

28

Papp Álmos*

Az összefonódással érintett vállalkozások közötti forgalom

A magyar versenyjog alkalmazása soránnagyszerû dolog, hogy az ember bátrantámaszkodhat az Európai Unió versenyjo-gának gyakorlati tapasztalataira. Tehetjükezt azért, mert versenyjogunk, legalábbisa kartell-erõfölény-összefonódás „szent-háromság” szintjén a folyamatos törvény-hozási finomhangolásnak köszönhetõen,kevés kivételtõl eltekintve megfelel az EUversenyszabályainak. A még azonosíthatóeltérések szinte mindegyike szándékolt és– legalábbis merjünk élni a jóhiszemû fel-tételezéssel – végiggondolt, megalapo-zott érvek miatt maradt fenn.

A magyar és a közösségi versenyszabá-lyozás közötti különbségek közül azon-ban legalább egy, akárhogy is nézzük, ne-hezen magyarázható. Ez legszemlélete-sebben egy velünk megesett történettelillusztrálható. Képzeljünk el egy nemzet-közi akvizíciót, amely nem éri el az ECMR(EC Merger Regulation1) szerinti küszöb-értékeket, de számos EU-tagállamban en-gedélyköteles. Elsõ ránézésre Magyaror-szágon is, legalábbis a külföldi jogász, akia vevõnél az adott ügyben a tagállami en-gedélyezési kérelmeket koordinálta, aTpvt. árbevétel számítási szabályainak el-mélyültebb vizsgálata nélkül is komo-lyabb téteket tett volna erre.

Ennek oka az volt, hogy mind az irányí-tást megszerzõ, mind pedig az irányításalá kerülõ vállalkozáscsoport több ma-gyarországi bejegyzésû vállalkozást fog-lalt magában, amelyek nagy volumenûgyártási és értékesítési tevékenységetfolytattak hazánkban. Ez legalábbis nemtette élettõl elrugaszkodottá azt a feltéte-lezést, hogy emiatt szignifikáns, összeg-szerûen messze a Tpvt. szerinti küszöbér-tékek feletti magyarországi árbevételek-kel van dolgunk, ami a tranzakciót Ma-gyarországon is engedélykötelessé teszi.A látszat azonban, mint az életben oly sok-szor, ezúttal is hamisnak bizonyult.

Hogy mindezt megértsük, kiinduláskéntnézzük át a Tpvt. vállalkozásokkal kapcso-

latos definíciós rendszerét. A Tpvt. 26. §-aszerint „érintett vállalkozások” az összefo-nódásban „közvetlenül” és „közvetve”részt vevõ vállalkozások. „Közvetlen” részt-vevõk azok, akik között az összefonódásténylegesen megvalósul, míg „közvetett”résztvevõk azon „vállalkozáscsoport” to-vábbi tagjai, amelybe a közvetlen résztve-võ tartozik (kivéve azokat a vállalkozáso-kat, amelyek irányítási joga a tranzakció kö-vetkeztében megszûnik). A Tpvt. 15. § (2)bekezdése szerint egy „vállalkozáscsoport-ba” tartozik a vállalkozás mindazon vállal-kozásokkal, akiket közvetve vagy közvetle-nül irányít, akik õt közvetve vagy közvetle-nül irányítják, akiket közvetve vagy közvet-lenül az õt kontrollálók irányítanak, vala-mint mindazok, akiket az eddig felsoroltakközösen irányítanak. Mindezek alapjánönálló „érintett vállalkozáscsoportot” ké-pez mindegyik közvetlen résztvevõ és hoz-zá a fentiek szerint kapcsolódó közvetettrésztvevõk együttese. Az akvizíciós eseteknagy többségében ilyenbõl kettõ azono-sítható: a vevõi vállalkozáscsoport, vala-mint a vevõi vállalkozáscsoport irányításaalá kerülõ (az akvizíció tárgyát képezõ cél-)vállalkozáscsoport.

És most kanyarodjunk vissza a konkrétpéldánkhoz: a mi esetünkben az irányításalá kerülõ vállalkozáscsoport (azaz azadott ügyben érintett egyik vállalkozás-csoport) az egyik legnagyobb beszállítójavolt az irányítást megszerzõ vállalkozás-csoportnak (azaz az adott ügyben érintettmásik vállalkozáscsoportnak). Emiatt nemvolt meglepõ, hogy a két érintett vállalko-záscsoport összesített magyarországi ár-bevételének teljes egésze az irányítástmegszerzõ, valamint az irányítás alá kerü-lõ, vagyis az adott ügyben azonosíthatókét érintett vállalkozáscsoport magyaror-szági tagjai közti forgalomból adódott.

Az azonban (legalábbis a vevõ külföldijogászai számára) az õszinte meglepetéserejével hatott, hogy ez a valóban impo-náló mértékû magyarországi forgalom amagyar versenyjogi elemzés összefüggé-sében egyáltalán nem releváns. Ennekoka a Tpvt. 27. §-a szerinti árbevétel-kor-rekciós szabály volt, amely szerint (a rele-

váns árbevétel számítása során) nem kellfigyelembe venni az érintett vállalkozá-sok (illetve azok részeinek) egymás köztiforgalmát. Mivel a konkrét ügyben másforrású árbevétel nem volt azonosítható,a tranzakció nem került a Gazdasági Ver-senyhivatal elé.

Mindez azért lehetett nehezen feldol-gozható a külföldi jogász kollégák számá-ra, mert a közösségi versenyjog nem isme-ri a Tpvt. 27. §-ában foglalt korrekciós sza-bályt; pontosabban nem olyan tartalom-mal ismeri, mint a mi versenytörvényünk.

Az ECMR árbevétel-korrekciós szabá-lya2, mely elsõ ránézésre nagyon hasonlíta Tpvt. 27. §-ában foglalt rendelkezésre,annyit mond, hogy az „érintett vállalko-zás” teljes forgalmába nem számít bele(„shall not include”) az az árbevétel, amelya közvetlenül vagy közvetve az „irányítá-sa”3 alatt álló, az õt közvetlenül vagy köz-vetve „irányító”, a vele azonos „irányítás”alatt álló, továbbá bármely eddig felsoroltáltal közösen „irányított” vállalkozások kö-zötti értékesítésbõl, illetve szolgáltatás-nyújtásból ered. Ha a tranzakció révén újirányítás alá kerülõ vállalkozás része egymásik vállalkozáscsoportnak, de az akvizí-ció csak ezt a részt érinti, akkor azt az el-adói csoportot, akinek az irányítási jogamegszûnik, hasonlóan a Tpvt. 26. § (4) be-kezdésében foglaltakhoz, az ECMR szerin-ti árbevétel-számítás során nem kell figye-lembe venni. Az „érintett vállalkozás”ECMR szerinti definíciója lényegébenmegegyezik a Tpvt. meghatározásával.

Talán elsõ ránézésre nem egyértelmû,de egy ponton nagyon lényeges különb-ség van a Tpvt. és az ECMR-árbevétel kor-rekciós szabályai között. Ennek lényege,hogy míg a Tpvt. az érintett vállalkozásokközti forgalmat teljes egészében kiszûrnirendeli, addig az ECMR csak az érintett vál-

* A Bán, S. Szabó & Partners szerzõdéses ügyvédje1 Council Regulation (EC) No 139/2004. of January 20, 2004on the control of concentrations between undertakings.

2 ECMR 5. cikk (1) bekezdés, hivatkozva az 5. cikk (4) bekezdé-sére.3 Az ECMR itt a 3. Cikk 2. és 3. bekezdése szerinti irányítástóleltérõ tartalmú irányítási jellegû kapcsolatról beszél, ami-nek a két rendelkezés eltérõ célja és szerepe a magyarázata,lásd errõl pontosabban: Commission ConsolidatedJurisdictional Notice, 184. szakasz.

Elemzések

29

lalkozás, valamint kapcsolt vállalkozásaiközti forgalmat tekinti irrelevánsnak.Kulcstényezõ ebben, hogy az érintett vál-lalkozások és kapcsolt vállalkozásaik atranzakció elõtti, nem pedig a tranzakcióeredményeképp beálló cégjogi struktúraalapján azonosítandók, amibõl az követ-kezik, hogy az érintett vállalkozások (ésazok részei) közti forgalom az ECMR rend-szerében nem kerül kiszûrésre, azaz rele-váns marad. Ezt az értelmezést megerõsí-ti a Consolidated Jurisdictional Notice4 is,de talán nem annyira egyértelmûen, minta korábbi árbevétel-számítási Bizottságiközlemény5, melynek 41. szakasza ki-mondta, hogy az ECMR 5. cikkének (4) be-kezdése szerinti korrekciós mechanizmusaz adott tranzakció elõtt már létezõ, nempedig a tranzakció eredményeképp létre-jövõ cégjogi struktúrát veszi alapul6.

A különbség tehát adott, és korántsemelhanyagolható. Az igazi kérdés ennek is-meretében az, hogy melyik megoldás a he-lyes. A válaszhoz elsõ lépésként érdemesfelidézni, hogy mi a célja az összefonódási

küszöbértékek számításakor a belsõ forga-lom figyelmen kívül hagyásának. A verseny-jogot csak a valós piaci folyamatok érdeklik,a gazdasági egység tanából következõenazonban az egymástól nem független felekközti kapcsolatok nem ilyenek. Ezért mind aTpvt., mind pedig az ECMR szabálya mögöttelsõsorban az a gazdasági racionalitás hú-zódik meg, hogy az árbevétel-korrekcióvalkiiktassuk az érintett vállalkozás és a hozzákapcsolódó vállalkozások között, vagyisazonos cégcsoporton belül realizált árbe-vételeket; hiszen ezek nem tekinthetõek va-lós piaci kapcsolatokat tükrözõ mutatók-nak. A belsõ forgalom kiszûrésével a vállal-kozáscsoport valós piaci potenciálját muta-tó, azaz a vállalkozáscsoportot a tõle füg-getlen vállalkozások irányába „elhagyó”áruk és szolgáltatások révén csoportszin-ten realizált árbevételt kapjuk meg (aminem mellékesen azt is lehetõvé teszi, hogyugyanazon árutömeg ellenértékét csakegyszer vegyük figyelembe).

Az összefonódásban érintett vállalko-zások közti üzleti kapcsolat azonban mégnem minõsíthetõ egymástól nem függet-len felek közti kapcsolatnak, hiszen õkcsak a tranzakció eredményeképp, annakzárása után válnak egymástól nem füg-getlen vállalkozásokká. Emiatt a köztük le-bonyolított áruértékesítés és szolgáltatás-nyújtás, valamint az azok révén realizált

árbevételek valós gazdasági súlyt, tehátversenyjogilag releváns kapcsolatot fejez-nek ki. Olyannyira, hogy ezek a tranzakcióután egy vállalkozáscsoporton belülivéválnak, amely – a vevõ és a céltársaság kö-zött vertikális viszonyt alapul véve – azösszefonódáshoz kapcsolódó vertikálishatások iskolapéldáját szolgáltathatja, hi-szen a köztük fennálló korábbi piaci kap-csolat vállalkozáscsoporton belülivé válik.A példánknál maradva: az a tény, hogy aszállító a tranzakció eredményeképp alegnagyobb vevõje irányítása alá került,lehetõséget teremt arra, hogy a vevõ azirányítása alá került szállító versenytársairészére történõ szállításait leállítsa vagyvelük szemben árdiszkriminációt alkal-mazzon, ami nyilvánvalóan nem tekinthe-tõ versenyjogilag érdektelennek.

Mindezt figyelembe véve, az ECMR ár-bevétel-korrekciós szabálya tûnik helyes-nek. A Tpvt. jelenlegi szabályozása, amelyaz összefonódásban érintett vállalkozá-sok közti forgalmat mintegy már „meg-elõlegezett” kapcsolt vállalkozások köztiforgalomként kiszûri, dogmatikailag té-vesnek, versenyjogilag diszfunkcionális-nak minõsíthetõ. A Tpvt. legutóbbi módo-sításának alkotmányossági aggályok mi-att várható megismételt törvényhozásifolyamata módot és alkalmat adhat ezentényezõ átgondolására is.

4 Commission Consolidated Jurisdictional Notice, 167–168.szakaszok.5 OJ C 66 of 02.03.1998.6 Ez a szabály természetesen ma is igaz, dacára annak, hogyezt ilyen egyértelmûséggel a Consolidated JurisdictionalNotice nem ismétli meg.

A szerzõ teljes megalapozottsággal állítja,hogy az EU versenyjoga és a magyar verseny-törvény (Tpvt.) eltérõen szabályozza az össze-fonódással érintett vállalkozások közötti for-galom figyelmen kívül hagyását. Az EU-szabá-lyok szerint csak az ugyanazon vállalkozás-cso-portba tartozó vállalkozások közötti forgalomhagyható figyelmen kívül, a Tpvt. 26. § (1) be-kezdése alapján ugyanakkor a szabály vala-mennyi érintett vállalkozás viszonylatában ér-vényesül. Az azonban már nem ilyen egyértel-mû, hogy a Tpvt. által alkalmazott megoldás –miként azt a szerzõ megállapítja – „versenyjo-gilag diszfunkcionálisnak minõsíthetõ.”.

A kérdés versenypolitikai megközelítésé-nél mindenekelõtt az alábbi két körülményrekell tekintettel lenni:

1. A Tpvt. által összefonódásnak tekintetttranzakciók – különösen az irányítás meg-szerzése – a gazdasági életben mindennaposjelenségnek tekinthetõk. Teljesen indokolat-lan lenne azonban ezek teljes körûversenyfelügyeleti engedélyeztetésénekelõírása, azt elégséges azon összefonódások-ra kiterjeszteni, amelyeknél valószínûsíthetõ,hogy veszélyeztethetik a gazdasági versenyt.

Ezért a Tpvt. – összhangban a nemzetközigyakorlattal – kizárólag az összefonódásbanrészt vevõ vállalkozások együttes piaci mére-tét kifejezni hivatott küszöbértékek felettiösszefonódásokra írja elõ az engedélykérésikötelezettséget.

2. A vállalkozás-csoporton belüli forgalomnem valós piaci kapcsolat eredménye, ha-nem csupán annak a tulajdonosi döntésnek afolyománya, hogy valamely résztevékenysé-get nem gyáregység (üzemegység, részleg)formájában végeztet, hanem arra önálló gaz-dasági társaságot (vállalkozást) alapít. Tartal-mát tekintve azonban az egy vállalkozás-cso-porthoz tartozó vállalkozások egy gazdaságiegységet képezve jelennek meg a piacon, ígya vállalkozás-csoport valós piaci méretét (üz-leti tevékenységének nagyságát) a csoport-ból kikerülõ – vagyis az egymás közötti forga-lom nélküli – nettó árbevétel jellemzi.

A Tpvt. jelenlegi szabályai szerint az enge-délykérési kötelezettség hiányának minden-képpen elégséges feltétele az, ha az összefo-nódással érintett vállalkozás-csoportokegyüttes nettó árbevétele (forgalma) 15 mil-liárd forint alatt van. Az 1. pont(1) alatt meg-

fogalmazottakból következõleg ez egybenazt is jelenti, hogy a Tpvt. alapján versenypo-litikai szempontból nem aggályos az olyanösszefonódás, amelynek következtében 15milliárd forint alatti forgalmú vállalkozás-cso-port jön létre. A (2). pont alatt írottakból vi-szont az következik, hogy versenypolitikaiszempontból az összefonódást követõen lét-rejövõ vállalkozás-csoport esetében is a cso-porton belüli forgalom kiszûrésével számí-tott forgalomnak van jelentõsége. Ezen vál-lalkozás-csoportnak értelemszerûen vala-mennyi, az összefonódással érintett vállalko-zás a tagja lesz. Ezért, ha azt akarjuk meghatá-rozni, hogy milyen mértékû lesz az összefo-nódás révén kialakuló vállalkozás-csoport(csoporton belüli forgalom nélkül számított)forgalma, akkor az összefonódást megelõzõ-en még egymástól elkülönülõ vállalkozás-csoportok tagjai közötti forgalmat is figyel-men kívül kell hagyni.

Az elõzõek alapján a Tpvt. 26. § (1) bekez-dése nem tekinthetõ ellentétesnek a ver-senypolitikai követelményekkel.

Bodócsi András

Észrevételek Papp Álmos cikkéhez

Elemzések

30

Tóth Tihamér

Szembenézés a múlttal: jogsértõ hosszútávú energiavásárlási megállapodások

Cikkünk bemutatja a magyaror-szági hosszú távú energiavásárlásimegállapodásokat (a továbbiak-ban: HTM-ek) jogsértõ állami tá-mogatásnak minõsítõ európai bi-zottsági határozatot, kitérve eszerzõdések versenypolitikai hát-terére és az alkalmazott állami tá-mogatás szabályok értelmezésére.Az állami támogatások kapcsánolykor megtörténhet, hogy abrüsszeli bBizottság az adott tag-állam polgárainak érdekeit védimeg saját államuk intézkedéseivelszemben? A HTM-ek versenyjogimegítélése rendkívül összetett,nem véletlen, hogy a bizottsági ha-tározatot több érintett áramter-melõ meg is támadta a luxemburgibíróság elõtt.

Meglepetés vagy sem?

Sokan, sok helyütt leírták már: az unióscsatlakozás versenypolitikai téren elsõ-sorban az állami támogatásokkal kapcso-latban fog változásokat hozni. Az uniósversenyjogi szabályok életbe lépése nemokozhatott nagy nehézséget, mivel a ha-sonló magyar antitröszt szabályok alkal-mazását már hosszú évek óta számon kér-te a GVH. Igazi, versenypolitikai célokatkövetõ, méghozzá drasztikus eszközökethasználó állami támogatás- ellenõrzésazonban nem létezett Magyarországon.Az elsõ igazi esetre, amire az átlagemberis felkapta a fejét, nem kellett sokáig várni.2008. június 4-i keltezésû határozatával azEU Bizottsága jogsértõnek nyilvánította asok éve életbe lépett és még elvileg jó né-hány évig hatályba levõ, a magyar ener-giapolitika fontos pillérét képezõ hosszútávú energiavásárlási megállapodásokat.

A döntés a piachoz értõket nem értemeglepetésként. Az, hogy a privatizációk-hoz kötõdõen aláírt hosszú távú vásárlásiszerzõdések nem tesznek jót a verseny-nek, sokak számára világos volt. Elég pél-dául a Gazdasági Versenyhivatal 2006-banzárult ágazati vizsgálatának eredményeitfelidézni (lásd keretes írásunkat). A megle-petést talán inkább az okozhatta, hogynem a versenykorlátozó megállapodások,vagy éppen az erõfölénnyel való vissza-élést tiltó antitröszt szabályok kaptak kriti-kát, hanem hogy tiltott állami támogatástállapított meg az Európai Bizottság. Meg-jegyzendõ, hogy az EU Bizottsága mind-két szempontból vizsgálta a magyarorszá-gi HTM-eket, az antitröszt szabályokkalkapcsolatos megállapítások még váratnakmagukra – bár az is lehet, hogy az eljárásokafogyottá válik, hiszen a jogsértõ államitámogatásnak minõsített HTM-eket min-denképpen meg kell szüntetni, vagy leg-alábbis jelentõsen át kell alakítani.

Azt sem lehet mondani, hogy a magyareset sajátos lett volna az európai piacon.Az EU Bizottsága az utóbbi években ki-emelt feladatának tekinti az energiapiachatékonyabbá tételét. Ennek érdekébenegyrészt a versenynek nagyobb teret en-gedõ irányelveket fogadott el, másrésztaz általános versenyszabályoknak szerezkövetkezetesen érvényt. Nem sokkal ko-rábban a lengyel HTM-ek is könnyûnek ta-láltattak a brüsszeli mérlegen. A lengyelhálózatot mûködtetõ vállalat garantáltárakon, garantált mennyiségû áramot kel-lett, hogy vásároljon a termelõktõl. Az el-vileg 2027-ig érvényben levõ rendszer amegtermelt áram 40 %-át fedte le. A len-gyeleknek is új megoldás után kell azon-ban nézni, mivel a Bizottság itt is a közöspiaccal ellentétes állami támogatásnaknevezte a megállapodás hálózatot.1

A 2007. januárban közzétett ágazati je-lentésében a Bizottság felhívta a figyel-met, hogy a HTM-ek alkalmasak a nagyke-reskedelmi piacon rendszeresen forgal-mazott villamos energia mennyiségénekbefolyásolására. A lengyelországi HTM-ekkapcsán leszögezte, hogy azok jelentõsakadályát képezhetik a lengyel nagyke-reskedelmi piac fejlõdésének. A Bizottságmár ekkor emlékeztetett arra, hogy ha-sonló helyzet áll fenn Magyarországon,ahol az MVM (Magyar Villamos Mûvek)hosszú távú megállapodások révén vásá-rol villamos energiát; e szerzõdések mégakár a lengyel HTM-eknél is jelentõsebb

Brüsszeliágazati vizsgálat

Az EU Bizottság Verseny Fõigazga-tósága három évvel ezelõtt indítottnagyszabású ágazati vizsgálatot.Arra a kérdésre keresték a választ,hogy mi akadályozza a nyitott és ver-senyképes integrált európai energiapiac kialakulását. A 2007-ben publi-kált jelentés a következõ fõbb ver-senyproblémákat azonosította:

– a legtöbb nagykereskedelmipiac nemzeti szinten, izoláltan mû-ködik; jelentõs a termelõi piacon akoncentráció, nem nehéz élni a piacierõvel,

– a határokon átívelõ kereskede-lem nem elég erõs ahhoz, hogy ver-senynyomást gyakoroljon a domi-náns tagállami termelõkre,

– a vertikálisan integrált energeti-kai monstrumok elriasztják az új be-lépõket,

– a nagykereskedelmi piac nem át-látható, hiány van megbízható ésidõszerû információban.

Az ágazati vizsgálat nyomán többantitröszt, illetve tagállamok ellenieljárás is indult, továbbá az energiaágazatot szabályozó irányelv is ránc-felvarrásra kényszerült.

1 A lengyelországi HTM-ek esetében a Bizottság ugyanab-ban a határozatban rendelte el a szerzõdések megszünteté-sét, illetve hagyta jóvá a Lengyelország által bejelentett ésaz „átállási költségek módszertanának” elveivel összhang-ban lévõnek ítélt ellentételezést. Magyarország esetébennem került kidolgozásra olyan új megoldás, amit a marasz-talással párhuzamosan engedélyezni lehetett volna.

Elemzések

31

hatást gyakorolnak a nagykereskedelemalakulására.2

Neelie Kroes, az Európai Bizottság ver-senypolitikáért felelõs tagja a magyarügyben hozott döntést kommentáló saj-tóközleményben a következõket nyilat-kozta: „A hosszú távú villamos energia- vá-sárlási megállapodások fokozatos meg-szüntetése kulcsfontosságú lépést jelenta magyarországi villamosenergia-piac li-beralizációja terén. Azt követõen, hogyidén áprilisban megszüntették a nagyonhasonló lengyelországi megállapodáso-kat, máris csökkenés következett be a vil-lamos energia- árakban. Mostantól a ma-gyarországi nagykereskedelmi villamos-energia-piac is jól mûködõ szabad piaccáválhat. Remélem, hogy mind a versenytár-sak, mind pedig a fogyasztók számára alengyelországihoz hasonló gyorsasággalnyilvánvalóvá vállnak a valódi versenyelõnyei”.

Megjegyzendõ, hogy nem csak az újtagállamok érintettek energiapiaci államitámogatás vizsgálatban. A francia és aspanyol szabályozás egyes elemeinekvizsgálatakor is felvetõdik, hogy egyes fel-használói csoportok és szolgáltatók ille-gális kedvezményhez juthattak.

Energia- és versenypolitikai háttér

A Bizottság határozatának hosszú, kö-zel százoldalas indokolása objektív, ver-seny szempontú látleletét adja az elmúltidõszak energiapolitikai döntéseinek. Akilencvenes évek közepén Magyarország-nak az volt a legfontosabb célja az ener-giaágazatban, hogy biztosítsa az ellátás-biztonságot és a villamosenergia-terme-lési infrastruktúra korszerûsítését. E tõke-igényes célok elérése érdekében, a villa-mosenergia-termelõk magyarországi be-ruházásainak ösztönzésére szolgáló esz-közként hozta létre az állam a HTM-eket.Az 1995 és 2001 között megkötött, illetve2010 és 2024 között lejáró megállapodá-sok keretében az MVM kötelezettségetvállalt rögzített mennyiségû termelési ka-pacitás, valamint meghatározott mennyi-ségû megtermelt energia rögzített árontörténõ megvásárlására. A Bizottság rá-mutatott, hogy ily módon a HTM-ek az üz-

leti kockázatok kizárásával garantálták atermelõk számára beruházásaik megtérü-lését, az azokat megkötõ termelõket pe-dig elõnyösebb piaci helyzetbe hozzák atöbbiekhez képest.

1995 és 2001 között közel húsz HTM-etírtak alá az erõmûvek és az MVM – ezek kö-zül a határozat csak arra a tíz szerzõdésrevonatkozik, amelyek Magyarország EU-csatlakozásának napján még hatálybanvoltak. Történelmi háttérként érdemesvisszaemlékezni arra, hogy 1991-–2002között a magyar villamos energia- piac azegyetlen közüzemi nagykereskedõ, azMVM köré szervezõdött (a lényegébenmonopolista single buyer modellt vettükát). Ennek keretében a termelõ társaságokaz energiát közvetlenül csak az állami tu-lajdonú MVM-nek adhatták el3 és az MVMvolt egyedül jogosult villamos energiávalellátni a területi monopóliumot élvezõáramszolgáltatókat. Az MVM-nek ugyan-akkor törvényi kötelessége volt a legki-sebb költség elve mellett biztosítani a ma-gyarországi energiaellátás biztonságát.2003. januártól, mint az ismert, egy sajá-tos kettõs modellt létrehozó energia tör-vény lépett életbe. A korábbi közüzemiszektor mellé fokozatosan (a feljogosítottfogyasztók körének bõvülésével) felépülta verseny szektor. A közüzemi szektorbanaz MVM továbbra is az egyetlen nagyke-reskedõ maradt, míg a verseny szektor-ban más kereskedõk is megjelenhettek azMVM leányvállalata mellett. A jelenleg ha-tályos 2007. évi LXXXVI. törvény formailagmegszüntette a közüzemi szektort, demegõrizte az egyetemes szolgáltatási kö-telezettséget a háztartási és néhány üzletifogyasztó tekintetében.

A HTM-ek az MVM szempontjából ki-egyensúlyozott termelési portfóliót hoz-tak létre: az ellátásbiztonság garantáltvolt. A HTM-ek az MVM részére a termelõkapacitások egészét, vagy meghatározórészét kötötték le, amelyen felül az MVMköteles volt egy meghatározott minimálismennyiségû villamos energiát vásárolni.Ennek megfelelõen a HTM-ek kétféle díj-elemet tartalmaznak: a lekötött kapacitá-sért fizetett rendelkezésre állási díjat,amely fedezi az állandó költségeket és anyereséget, valamint a változó költsége-ket fedezõ energiadíjat.

A HTM-ek állami támogatásként valómegítéléséhez fontos felidézni az ársza-

bályozás fõbb elveit is. Még 1995-ben, avillamos energia árszabályozásáról szólóegyik határozatában a kormány kötele-zettséget vállalt arra, hogy 1997-tõl a vi-szonteladói és végfelhasználói áraknak azindokolt mûködési költségeken felül 8 %-os tõkearányos nyereséget kell tartalmaz-niuk. Talán sokan emlékszünk e nagy vitátkavaró, a privatizációhoz kapcsolódódöntésre: a polémia fõleg azon folyt, hogysok-e vagy kevés ez a nyereség szint. A Bi-zottság határozata viszont arra világít rá,hogy már önmagában a nyereségességelõre való garantálása sem fér bele a piacilogikába.4 A Bizottság határozata rámutat,hogy az árszabályozás ugyan 2003 végénmegszûnt, de az árakat ténylegesen nemliberalizálták, hiszen a villamos energiatermelõi árát a HTM-ek alapján továbbrais – mind a mai napig – a beruházásokmegtérülésének elve határozta meg.

A Magyarországon megtermelt villa-mos energia körülbelül kétharmada ahosszú távú villamos energia- vásárlásimegállapodások keretében az MVM ré-szére került értékesítésre. Hogy mi a rossza hosszú távú szerzõdésekben? Miértavatkozik bele az államhatalom az önkéntvállalt szerzõdéses viszonyokba? Ezek amegállapodások korlátozzák a versenyt,mert a piac jelentõs részét elzárják azújonnan versenybe lépõk elõl. Ezért az újbelépõknek csak korlátozott lehetõségüknyílik arra, hogy versenyezzenek a piacon:a fogyasztók, vásárlók választási lehetõsé-gei beszûkülnek, a ringben levõkre nehe-zedõ versenynyomás gyengül.

A GVH már egy 1999-ben publikáltenergiapiaci tanulmányában felhívta a fi-gyelmet a verseny bevezetéséhez kötõ-dõen keletkezõ befagyott költségek(stranded cost), illetve a hosszú távú áram-vásárlási szerzõdések problematikájára. Ajelenleg mûködõ modellben az MVM mintmonopol nagykereskedõ, az erõmûvek-kel kötött hosszú távú (20-30 éves) szerzõ-dések alapján vásárolja az áramot. Piac-nyitás esetén, amennyiben ezen erõmû-veknél olcsóbb áram jelenik meg a piacon,akkor a jövõbeli nagykereskedõ MVM jog-utód nem lesz képes az összes lekötöttáram megvásárlására az eredeti áron, ígybefagyott költsége keletkezik. E költsége-ket a termelõk a szerzõdések alapján a jog-

2 2007. január 10-i villamos energia- ágazati vizsgálati jelen-tés, 467-–473. pontok, http://ec.europa.eu/comm/compe-tition/sectors/energy/inquiry/full_report_part1.pdf.

3 Kivéve, ha errõl az MVM lemondott az áramszolgáltatók ja-vára.

4 Megjegyzendõ, hogy 2001-tõl, az ún. második árszabályo-zási ciklus kezdetétõl a hatósági árak már közel 10 %-os esz-közarányos megtérülési rátát garantáltak az erõmûvek szá-mára, igaz a korábbi kisebb százalékot a saját tõkére vetítet-ték.

Elemzések

32

utódra hárítanák, s ez végsõ soron az álla-mot terhelné. A GVH már ekkor rámuta-tott: a befagyott költségek lényegébenazt testesítik meg, hogy a múltban az ál-lam a hosszú távú szerzõdések révén azerõmûvek építõitõl minden kockázatot(az üzleti kockázatot is) teljes mértékbenátvállalt. Egy 2002 októberében közzétettGVH- tanulmány is megemlítette a HTM-ek versenyt korlátozó jellegét, kifejezve aziránti reményét, hogy ezek hamarosan új-ratárgyalásra kerülnek.

A most bemutatott brüsszeli határozat-ban is többször hivatkozási pontként em-lített, 2006-ban véglegesített GVH ener-gia-ágazati vizsgálat egyik fõ tanulsága azvolt, hogy HTM-ek rendszere, tekintettel alekötött kapacitásokra (amelyek egy piaciszereplõhöz, a közüzemi nagykereskedõ-höz kapcsolódnak) és az idõtartamukra is,valószínûleg ellentétesek a közösségi ver-senyjoggal. E tekintetben a GVH az EK-szerzõdés 81. és 82. cikke alapján lefolyta-tandó versenyfelügyeleti eljárás megindí-tását helyezte kilátásba, amely során meg-vizsgálandó a HTM-ek versenykorlátozóhatása, illetve, hogy az azzal járó elõnyökellensúlyozzák-e a versenykorlátozásbóleredõ hátrányokat. Mint ismert, ilyen eljá-rásra végül is nem került sor, mert az EUBizottság vette a kezébe a fonalak kibogo-zását. Az európai versenyhatóságok kö-zötti munkamegosztás pedig világos: ha abrüsszeli versenyhivatal foglalkozik együggyel, akkor vele párhuzamos nemzetieljárás nem folyhat.5

A hosszú távú, exkluzív elemeket tartal-mazó megállapodásokat az EU Bizottságsoha sem nézte jó szemmel. Érdemi ma-rasztaló határozat nem nagyon született,mert az érintett vállalkozások nyitottakvoltak újragondolni szerzõdéseiket: csök-kentve a lekötöttség idõtartamát vagy/ésannak százalékos mértékét. Ezek azonbanaz EK-szerzõdés 81. és 82. cikkei alapján, avállalatokkal szemben folyó eljárások vol-tak. A mostani döntéssel ehhez képestközvetlenül a történések mögött meghú-zódó állami akaratot vette célba a brüsz-szeli testület.

A Bizottság döntése

2005-ben indított alapos vizsgálatotkövetõen a Bizottság megállapította,hogy az MVM és tíz villamosenergia-ter-melõ által 1995 és 2001 között megkötöttHTM-ek Magyarország 2004. május 1-jeiuniós csatlakozásától fogva – az EK-Szerzõdés 87. cikke (1) bekezdésének ér-telmében – jogellenes és a közös piaccalösszeegyeztethetetlen állami támogatásttartalmaznak az említett termelõk részé-re. A Bizottság határozata elrendeli a meg-állapodások hat hónapon belüli meg-szüntetését. Sõt, Magyarországnak ezenfelül vissza kell fizettetnie a villamosener-gia-termelõkkel azokat a bevételeket,amelyekhez az utóbbiak a HTM-ek hiányá-ban, piaci körülmények között nem jut-hattak volna hozzá.

Az eljárás elõzményét az képezte, hogya csatlakozást követõen a kormány noti-fikálta az átállási költségekrõl szóló183/2002. (VIII. 23.) számú. Kkorm. ányren-deletet. A Bizottság tudatában volt annak,hogy a villamosenergia-termelõk a csatla-kozást megelõzõen jelentõs összegeketruháztak be az erõmûvekbe, amelyeket averseny „hirtelen” megjelenése veszélybesodorhat. A Bizottság más tagállamok szá-mára már többször is engedélyezte, hogya villamosenergia-piac liberalizációjátmegelõzõen végzett beruházások megté-rülésének elõsegítése érdekében államitámogatást nyújtsanak a villamosenergia-termelõknek, feltéve, hogy az ilyen támo-gatás a lehetõ legkevesebb negatív hatástgyakorol a versenyre.6 A nevezett kor-mányrendelet az MVM részére a szabad-piaci és a HTM szerinti árak közötti eltérésmiatt kompenzációt irányzott elõ. A Bizott-ság szerint azonban nem az MVM az igazikedvezményezett: a kompenzáció ugyan-is részét képezi annak az összegnek, ame-lyet az MVM a HTM-ek alapján az erõmû-veknek kifizetni köteles, azaz része annakaz elõnynek, amihez a termelõk a HTM-ekrévén jutnak. A brüsszeli vizsgálata ese-tünkben azt tárta fel, hogy a magyarorszá-gi HTM-ek nem jelentenek megfelelõ esz-közt a termelõk csatlakozást megelõzõ be-ruházásainak ellentételezésére. Megvédikazonban e termelõket a versenykényszer-

tõl, nem segítik elõ a szabad piaci körül-ményekhez történõ alkalmazkodásukat.Így érdekesen kezdõdött maga az eljárás:a kormány az átállási költségeket kezelõkormányrendelet notifikációját 2005 ápri-lisában visszavonta, a következõ hónap-ban viszont a Bizottság NN-49/2005. (azaz„not notified” – be nem jelentett) számonhivatalból eljárást indított a magyar ener-gia rendszer meghatározó bástyáját jelen-tõ HTM-ekkel szemben.

A támogatás kontrolldióhéjban

A tagállamok csak olyan állami tá-mogatásokat nyújthatnak, amelyek-kel nem sértik a közösségi érdekek-kel ellentétes módon a közös piaciversenyt. A különbözõ tagállamokközötti „állami támogatási verseny”megakadályozására egyetlen szervkapott felhatalmazást: kizárólag azEurópai Bizottság jogosult döntésthozni egy állami támogatási intézke-dés megengedése vagy megtiltásatárgyában. Fõszabályként mindentámogatási tervet elõre engedélyez-tetni kell Brüsszelben és azokat csaka jóváhagyást követõen folyósíthat-ják. A be nem jelentett, illetve beje-lentett, de a döntést megelõzõen, afelfüggesztõ hatás/klauzula ellenére„folyósított” támogatás jogtalan, ille-gális támogatásnak minõsül, jogkö-vetkezményként a Bizottság utólagelrendelheti visszafizetését, termé-szetesen kamatokkal megnövelt ér-tékben. Az ex ante ellenõrzés melletta Bizottság ex post vizsgálatokat isvégezhet, a jogszerû támogatásokközösségi kompatibilitását, a már en-gedélyezett programok ténylegesmûködését bármikor ellenõrizheti.Az EK-Szerzõdést megsértõ tagálla-mokat a Bizottság közvetlenül szank-ciókkal sújthatja: megtiltja az össze-egyeztethetetlen támogatás nyújtá-sát, a már folyósított támogatás ese-tén annak kamatos visszafizetésétrendeli el. A Bizottság határozatait atagállamok (gyakorlatilag a támoga-tást adni kívánó ország), illetve a köz-vetlenül és egyedileg érintett vállal-kozások (a kedvezményezett cég,vagy éppen annak versenytársai)megtámadhatják az Európai Közös-ségek Bírósága, illetve az ElsõfokúBíróság elõtt.

5 Megjegyzendõ, hogy az állami támogatásra vonatkozódöntést követõen jelenleg még bizonytalan, hogy mi lesz azidõközben felfüggesztett, brüsszeli antitröszt eljárás sorsa.

6 2001-ben pedig közzétette az „átállási költségek módszer-tana” elnevezésû dokumentumot, amely az ilyen típusú tá-mogatások értékelésére vonatkozó elveket állapítja meg(2001. július 26-án elfogadott bizottsági közleményhttp://ec.europa.eu/comm/competition/state_aid/legisla-tion/stranded_costs_en.pdf).

Elemzések

33

Mi állami támogatás és mi nem?

A közösségi versenypolitika széleskörûbeavatkozást enged nem csak a vállalati,hanem a tagállami döntések befolyásolá-sára. Az állami támogatások uniós szintûszigorú kontrollja igazi EU-s sajátosság. Aversenypolitika ezen ágát az a meggyõzõ-dés vezérli, hogy a versenytorzító nemze-ti támogatások megtiltása révén a belsõpiac hatékonyabban fog mûködni, javulaz uUnió versenyképessége. Nem kell kü-lönösebben bizonyítani, hogy a brüsszelihivatalnokok döntései jelentõsen befo-lyásolhatják a tagállami, jelesül a magyargazdaságpolitika mozgásterét. Az államitámogatások fogalmának pontos megha-tározása így nagyban kijelöli, pontosab-ban kijelölné azt a határt, ameddig az EUjogszerûen korlátozhatja a részben mégszuverén tagállami gazdaságpolitikát. Eh-hez képest az EKSz. 87. cikk (1) bekezdéseegy meglehetõsen általános definíciót ad,amelyet több száz bizottsági döntés és bí-rósági ítélet töltött meg kézzelfogható je-lentéssel.

A 87. cikk (1) bekezdése szerint fõsza-bályként tiltottak azok az állami interven-ciók, amelyek

– kedvezményt foglalnak magukban(elõnyt jelentenek),

– meghatározott vállalkozások vagyiparágak a kedvezményezettek (szelekti-vitás),

– az államtól vagy tagállami forrásbólszármaznak,

– torzítják a versenyt és – befolyásolják a tagállamok közötti ke-

reskedelmet.Az esetjog szerint a támogatás fogalma

nemcsak a pozitív elõnyöket – mint pél-dául szubvenciók – foglalja magában, ha-nem más olyan beavatkozásokat is, ame-lyek különféle formában csökkentik a vál-lalkozás költségvetésében rendesen ki-adásként szereplõ tételeket, és amelyekanélkül, hogy a szó szoros értelmében vé-ve szubvenciók lennének, azzal megegye-zõ karakterûek és ugyanolyan hatással jár-nak. Az állami forrás nemcsak a központihatóságokat, hanem a regionális és helyiönkormányzatokat, valamint az állami be-folyás alatt álló vállalkozásokat is magá-ban foglalja.

Mindezek alapján világos, hogy az uniónemcsak a tipikus formájú állami szub-venciók ellenõrzését tartja fenn magá-nak, hanem lényegében minden egyes,akár közvetett, ügyesen elrejtett, „kipri-vatizált”, a gazdaság mûködését szelektí-

ven érintõ, az államháztartást befolyáso-ló lépés brüsszeli eljárást vonhat magaután.

Bizonyos támogatási formáknál nemkönnyû eldönteni, hogy részesült-e ked-

vezményben a vállalkozás? Erre jó példaaz állami tõkeemelés, vagy éppen az álla-mi vállalatok által adott díj és egyéb ked-vezmények. A problémát ilyenkor az je-lenti, hogy az állam egyszerre jelenik megpiaci szereplõként, tulajdonosként és tá-mogatást osztó, a szuverenitását gyakor-ló hatóságként. A kérdés ilyenkor úgy fo-galmazódik meg, hogy adott intézkedéstisztán üzleti-tulajdonosi alapokon for-málódott-e, vagy az állam, mint szuverénkívánta megsegíteni az általában hozzáközel álló vállalkozásokat. Egy régi, klasz-szikus ügyben kimondta az Európai Bíró-ság is, hogy jogsértõ állami támogatásrólvan szó, amikor a holland állami és önkor-mányzati tulajdonú gázszolgáltató ked-vezményes áron kínálta a fóliasátras ter-melõknek a földgázt. Nem tudták bizonyí-tani, hogy adott gazdasági körülményekközött egy rendes piacgazdasági befekte-tõnek megérte volna olcsóbban adni aföldgázt.

Néhány érdekesebbrészletkérdés

A Bizottság az egyes HTM-eket nem kü-lön-külön határozatban, hanem együtte-sen értékelte, mondván, hogy azokat azo-nos idõszakban, azonos cél által vezérelvekötötték, az azokból eredõ legfõbb elõnyvalamennyi szerzõdés sajátja. Az értéke-lést nem csak a támogatás odaítélésnekidõpontjára vetítve végezte el, hiszen a tá-mogatások jóval késõbb is léteztek. Ennekkapcsán emlékeztetett arra is a Bizottság,hogy ha nem ez lenne a helyes megköze-lítés, akkor a liberalizáció elõtt adott álla-mi kedvezményekkel szemben, melyekcsak a verseny bevezetését követen mi-nõsülnek tiltott állami támogatásnak,nem lehetne érdemben fellépni.

Közhely, de azért a határozat világosanmegfogalmazza: azzal, hogy Magyaror-szág az EU tagjává vált, a liberalizált egy-séges energiapiachoz is csatlakozott(másként: a csatlakozással nem csak jo-gok, hanem kötelezettségek is járnak). ACsatlakozási Okmány nem rendelkezik aversenyszabályok alóli kivételrõl. A Bizott-ság szerint így az új gazdasági és jogi kö-rülmények közepette a HTM-ek állami tá-mogatássá váltak (még akkor is, ha koráb-ban nem lettek volna azok). Ebbõl az kö-vetkezik, hogy amennyiben a HTM-ekmegkötésükkor fennálló gazdasági körül-ményeknek meg is feleltek, nem biztos,hogy EU-jog konformak lesznek az új év-ezredben is.

A termelõk ellenérvei

Az eljárás során a kormány mellettvéleményt nyilváníthattak az érde-kelt áramtermelõk és a privatizáció-kat finanszírozó bankok. Az õ állás-pontjuk szerint:

– a HTM-eket megkötésük idõ-pontjában, az akkori piaci körülmé-nyek között kell értékelni,

– a csúcsterhelési villamos energi-át biztosító termelõk szerint áraikatnem lehet összehasonlítani a zsinór-termékek árával,

– a Bizottság rossz referencia árathasznál: a hosszú távú szerzõdésekárai mindig alacsonyabbak lesznekaz azonnali (spot) piac árainál,

– a HTM megkötése nélkül nemléptek volna be a piacra,

– a HTM-bõl kifolyólag azért semrészesültek elõnyben, mert a privati-zációs ár részeként kifizették a HTMellenértékét,

– az ellátásbiztonság érdekében újtermelõi kapacitás építése általánosgazdasági érdekû szolgáltatásnakminõsül, az Altmark ügy szerint nemminõsülnek állami támogatásnak aHTM-ek,

– adott erõmû versenyképes árai-ra hivatkozva állította, hogy az õHTM-je nem tartalmaz semmiféle tá-mogatási elemet,

– 2004-et követõn (2007-et kivé-ve) az árak megállapítása az MVM ésa termelõk közötti tárgyaláson törté-nik, így hiányzik az államnak betud-hatóság, mint fogalmi elem,

– az uniós csatlakozás elõtt jogsze-rûen bevezetett támogatási intézke-déseket utóbb a Bizottság nem vizs-gálhatja felül,

– még ha állami támogatás lenneis a HTM, az mint létezõ, unióba „be-vitt” támogatás nem minõsülhet „újtámogatásnak”, ebbõl adódóan an-nak visszafizettetése sem jöhetneszóba,

– a Bizottság nem helyezhet hatá-lyon kívül érvényesen megkötöttmagánjogi szerzõdéseket („pactasunt servanda”).

Elemzések

34

Az értékelés idõhorizontját nagybanbefolyásolta a Csatlakozási Okmány újsze-rû rendelkezése, amely szerint valameny-nyi, 1994. december 10. után kötött, acsatlakozás után alkalmazandó támoga-tási intézkedést még a csatlakozás elõttbe kellett jelenteni a Bizottságnál felül-vizsgálat céljából. Ez is amellett szóló érvvolt, hogy a HTM-ek versenyjogi értékelé-sét Magyarország EU csatlakozásánaknapjától kell elvégezni.

Az állami támogatás fogalmának egyikkulcsa, hogy adott vállalkozás részese-dett-e egyáltalán valamilyen elõnyben? ABizottság azt vizsgálta, hogy Magyaror-szág EU-hoz való csatlakozásakor fennál-ló körülmények között egy átlagos piaciszereplõ a HTM-ekben foglaltakhoz ha-sonló garanciákat adott volna-e a terme-lõknek. Azaz: vállalta volna-e egy piaci-üz-leti alapon tervezõ MVM, hogy 15-27 évenkeresztül (amely egybeesik az érintett be-ruházások amortizációs idejével) a lekö-tött kapacitást, illetve garantált minimummennyiségû megtermelt villamos energi-át az erõmû állandó és változó költségeitfedezõ áron megvásárolja? Hosszas, nyu-gat-európai cégek gyakorlatát áttekintõelemzést követõen, amely során tekintet-be vette az MVM azon kötelezettségét is,hogy elegendõ villamos energiával kellhogy ellássa a regionális áramszolgáltató-kat, a Bizottság egyértelmû „nemmel” fe-lelt e kérdésre.

Ezt megalapozandó, összevetette aHTM-eket az európai piacokon létezõ ha-táridõs és azonnali ügyletek, a lehívási jo-gokat tartalmazó ügyletek, a végsõ nagy-fogyasztók által kötött hosszú távú szer-zõdések, valamint a termelõk és a rend-szer-irányítók között a kiegyenlítõ szolgál-tatások nyújtása céljából megkötött szer-zõdések legfontosabb jellemzõivel. Közöstanulság volt, hogy egyik esetben semkapnak a termelõk a magyar HTM-ekhezhasonló fokú garanciákat. A határidõs (az-az a nem azonnali vásárlást feltételezõ) pi-acokon a leghosszabb teljesítési idõszakegy év. A szerzõdés megkötése és a tény-leges teljesítési idõszak kezdete között askandináv Nordpool esetében 4 év, a fran-cia Powernext-nél 3 év, a brit UKPX-nél 5év, a német EEX-nél pedig 6 év. Ez azt je-lenti, hogy a szerzõdés alapján a termelõköteles a megkötést követõ legfeljebb hatéven belül megkezdõdõ egy éves idõ-szakban meghatározott mennyiségûenergiát szolgáltatni. Ez az idõtartammessze elmarad a magyar HTM-ek idõtar-tamától, továbbá a termelõ a szokásos pi-aci körülmények között kénytelen vállalni

annak kockázatát, hogy a költségei meg-haladhatják az árakat. Ez a kockázat külö-nösen a változó költségekhez sorolhatótüzelõanyag-költségek ingadozása miattjelentõs. Továbbá a piaci közegben mû-ködõ termelõknek a verseny nyomásávalis meg kell birkózniuk, hiszen a termelõberendezés élettartama alatt nem egy-szer, hanem számos alkalommal kell meg-újítani szerzõdéseiket.

Az, hogy a liberalizált piacon túl nagy aHTM-ekkel lekötött energia mennyisége,a magyar kormány elõtt is világos volt,ezért egy rendelettel7, még ha nem is azokmegszüntetésére, de legalább a HTM-ekújratárgyalásának kezdeményezésére kö-telezte az MVM-et. Emlékeztetett arra is aBizottság, hogy az árveréseken érékesítettenergia ára alacsonyabbkisebb volt aHTM-ek keretében ugyanazért az energi-áért fizetett árnál. A legtöbb termelõ HTM-szerinti ára a 2004-–2005-ben érvényesü-lõ legmagasabb piaci árnál 10-–100%-nálmagasabb volt – azaz volt olyan szerzõ-dés is, amely a piaci ár dupláját hozta a ter-melõnek! 2006-ban a különbség a 15-–135 %-os zónában mozgott. Az ebbõladódó veszteség köztudott volt. Ennek fe-jében, az MVM kártalanítás érdekében2003-ban és 2004-ben is milliárdos tételûállami kompenzációban részesült az MVM(azaz közvetve a privatizált termelõ egy-ségek tulajdonosai).

A bizottsági következtetés világos: szo-kásos piaci körülmények között a vásárlóknem kötnek olyan szerzõdéseket, ame-lyek azzal a komoly kockázattal járnak,hogy a szükségesnél több villamos ener-giát kénytelenek megvásárolni, és annaktovábbértékesítése során jelentõs veszte-ségeket szenvednek. Egy hasonló helyzet-ben levõ piaci szereplõ más vásárlási stra-tégiát követett volna.

A HTM-ek együttes értékelése valószí-nûleg nem kedvezett a hatékony terme-lõknek (volt olyan erõmû, amelynek árai aszabad piaci ár felsõ szintjének feleltekmeg). A Bizottság szerint azonban nem le-het állítani, hogy a szerzõdések nélkül iselérhetõk lettek volna ezek az árak.

Az állami támogatás további fogalmieleme az állami források megterhelése,az államnak való betudhatóság. Az érin-tett vállalatok által is hivatkozottPreussen Elektra- ügyben8 hozott ítélet-ben a Bíróság kimondta, hogy nincsen szóállami támogatásról akkor, ha az állam ar-ra kötelez magántulajdonban levõ válla-latokat, hogy a piaci árnál drágábban vá-sároljon villamos energiát a termelõktõl.Jelen esetben a „közvetítõ” szerepét ját-szó MVM azonban nem magán-, hanemállami tulajdonú vállalatnak minõsül, atermelõk elõnyben részesítéséhez fel-használt források teljes mértékben államivállalat tulajdonában álló források. A ma-gyar kormány sem vitatta, hogy a HTM-ekfontos eszközei voltak az energiaellátásbiztonságának, modernizálásának, a kör-nyezetvédelmi szabályok betartásának, avillamos energia- szektor átszervezésé-nek.

A HTM-ek versenytorzító jellegénél hi-vatkozik a határozat a GVH ágazati vizsgá-latának eredményeire is. A feljogosítottfogyasztók legnagyobb hányada a 2004óta lezajlott piacnyitás ellenére sem vá-lasztotta a szabadpiaci szektort. A HTM-ekáltal lekötött jelentõs kapacitások miattnem jelentek meg versenyképes árú ka-pacitások a szabad piacon, ahol csak aHTM-ek által le nem kötött energia tudottmegjelenni. A HTM-ek korlátozzák a feljo-gosított fogyasztókat a szolgáltató váltás-ban, illetve megakadályozzák a potenciá-lis nagykereskedõket abban, hogy kínála-tukkal a piacra lépjenek.

A közös piaci kereskedelem befolyáso-lása kapcsán emlékeztetett arra a Bizott-ság, hogy a HTM alatt álló erõmûvek olyannagy nemzetközi vállalatcsoportok tagjai,amelyek számos más tagállamban is jelenvannak. A kérdéses vállalatoknak biztosí-tott elõny így közvetve más tagállami pia-cokon is befolyásolhatja a versenyt.

A felek jogbiztonság sérelmére vonat-kozó érvei kapcsán a Bizottság emlékez-tetett arra, hogy az 1991-ben aláírt Euró-pai Megállapodás 62. cikke alapján Ma-

A HTM-ek következõ legfontosabb,egymástól el nem válaszható kiköté-sei elõnyt jelentenek a termelõknek:

– hosszú távú kapacitás-lekötés, – garantált minimális átvétel,– az állandó és változó költségek fe-

dezésére irányuló olyan árazási me-chanizmus, amely a befektetésekmegtérülését szolgálja, miközbenmentesíti a termelõket az üzemelte-tésbõl fakadó szokásos kockázatokalól.

7 183/2002. sz. Kkorm. ányrendelet. 8 C-379/98 . sz. ügyben 2001. március 13-án hozott ítélet.

Elemzések

35

gyarország már a csatlakozás elõtt kötelesvolt összehangolni állami támogatásait aközös piaci követelményekkel. Még ennélis fontosabb, hogy a megállapodásokatolyan hosszú futamidõre kötötték, hogyegyértelmû volt: azok még javában hatá-lyosak lesznek, amikor az EU-csatlakozásvalósággá válik. A Bizottság szerint éppenaz vezetne bizonytalansághoz a közössé-gi energiapiacon, ha a magyar HTM-ekrenem alkalmazná az állami támogatás sza-bályokat.

A 87. cikk (1) bekezdése szerint tiltott ál-lami támogatást a (2) vagy a (3) bekezdés-ben foglalt feltételek teljesülése esetén aközös piaccal összeegyeztethetõnek nyil-váníthatja a Bizottság. Ilyen engedélyezé-si jogcímet a HTM-ek kapcsán nem lehe-tett találni. Azok nem voltak regionális tá-mogatásként kezelhetõk, a kapott támo-gatás nem csak beruházási, hanem pl. tü-zelõanyag- költségek megtérülését isszolgálta, továbbá a magyar kormánynem azonosított olyan regionális hátrá-nyokat, amelyeket e támogatások arányo-san megoldottak volna.

A támogatások értékelésénél a Bizott-ság alkalmazhatónak találta a befagyottköltségek kezelésérõl kiadott módszer-tant. Ennek ugyanis az a legfontosabb cél-ja, hogy elõsegítse az energiaszektor átté-rését a liberalizált piacra azáltal, hogy le-hetõséget nyújt az inkumbens villamos-energia-ipari vállalkozásoknak arra, hogykorábbi beruházásaik megtérülését biz-tosító garantált bevételekhez jussanakközösségi jog- konform módon. A HTM-ek azonban nem teljesítik a módszertanazon feltételét, mely szerint a kompenzá-ció kialakításakor figyelembe kell venni averseny fejlõdését, illetve nem határozzákmeg a HTM-ek lejártáig adható támoga-tás felsõ határát.

Merre tovább?

A magyar kormányzat – nem úgy, minttöbb áramtermelõ vállalkozás –- tudomá-sul vette a brüsszeli Bizottság döntését,nem támadta meg azt az Európai Közös-ségek Bírósága elõtt. A határozat szerintaugusztus folyamán kellett beszámolni amegtett és a megtenni tervezett intézke-désekrõl, különösen a nagykereskedelmipiac megfelelõ szimulációjának elvégzé-se érdekében tett lépésekrõl, az alkalmaz-ni kívánt módszerek és a bevinni kívántadatok részleteirõl.

A kitûzött cél, pontosabban a feladat vi-lágos: át kell alakítani a jelenleg még hatá-

lyos HTM-eket oly módon, hogy azok a ha-tározatból kiolvasható támogatás eleme-ket ne tartalmazzanak. 2008 júliusábanígy például az MVM Zrt. nagykereskedel-mi leányvállalata, az MVM Trade Zrt. fel-mondta a Dunamenti Erõmû Zrt.-vel1995-ben kötött HTM-et. Ezzel 2009. janu-ár 1-jétõl az összes lekötött kapacitás 25%-a kerül ki a szabad piacra.9

A másik teendõ is egyértelmû: az elmúltévekben illegális támogatáshoz jutott ter-melõk vissza kell hogy fizessék azt, még-hozzá kamatostul. A „mennyit” és a „ho-gyan” már nehezebb kérdések. Maga a ha-tározat nem szokta meghatározni a pon-tosan visszafizetendõ összeg nagyságát,csupán megadja annak kiszámításához afontos támpontokat. A pontos összegetmég 2008 végéig ki kell számolni, és errõla Bizottságot tájékoztatni kell. Talán érde-kes módon a visszafizettetés pontos ha-táridejét nem szabta meg a Bizottság –szorító tényezõ lehet azonban, hogy a tá-mogatás „átvétele” és a tényleges vissza-fizetés közötti idõre kamatos kamatot kellfelszámítani.

A jogsértõen kifizetett támogatás visz-szajár. A számítás szabálya elvileg világos:a Bizottság a visszafizettetést arra a külön-bözetre korlátozza, amely a HTM-ek kere-tében mûködõ erõmûvek bevételei és aközött a bevétel között állhat fenn, amely-hez 2004. május 1. és azok lejárta közöttiidõszakban az erõmûvek a HTM-ek hiá-nyában a piacon juthattak volna. Ezen elv„készpénzre váltása” bizonyára további

vitákra fog majd okot adni. Gondot okoz,hogy az alternatív forgatókönyv megva-lósulása esetén a valóságban bekövetke-zetthez képest nagymértékben eltérõenalakult volna a piac. A viszonyítási alapulvevõ alternatív forgatókönyv azt a világotképezi le, amikor egyetlen HTM sem léte-zik, miközben minden egyéb tényezõ ha-sonlóan alakul.

A visszafizettetés mértéke kapcsán az isad némi támaszkodótkapaszkodót, hogya Bizottság elismerte, a HTM-ek nélküliszabad piaci szektorban kialakult áraknem tekinthetõk azon piaci árak pontosmegfelelõjének, amelyet a HTM-ek nélkülüzemelõ termelõk akkor értek volna el, haa vizsgált idõszakban nem léteznek HTM-ek. A termelõi piac hozzávetõlegesen60%-át lefedõ HTM-ek kétségtelenül be-folyásolják az árakat a piac fennmaradórészében. Ebbõl következõen a HTM-ekbõl fakadó elõny messze meghaladja aHTM-ek árai és az azok hiányában a pia-con elérhetõ árak közötti pozitív különbö-zetet.

Hogy a jövõ HTM-jei milyen tartalom-mal kerülnek kialakításra, a magyar és uni-ós versenyhatóságok élénk érdeklõdésé-re számíthatnak. Amennyiben azok to-vábbra is indokolatlannak tûnõ verseny-korlátozásokat fognak tartalmazni, a ko-rábbi nyilatkozatok alapján nem lehet ki-zárni az újabb eljárásokat. Szintén elõrelátható, hogy a támogatást visszafizetõtermelõk egy része nem fog egykönnyenbelenyugodni a már zsebükben érzettelõnyök elvesztése miatt. A luxemburgiElsõfokú bBíróság elõtt, illetve nemzetkö-zi fórumokon az Energia Karta Szerzõdésbefektetés védelmi rendelkezései alapjánmég sok jogvitára lehet számítani.9 Napi Gazdaság, 2008. július 31., 2. o.

Fotó

: MTI

Elemzések

36

Hizsák Tamás1

Az egyoldalú banki szerzõdés-módosítási jog kikötésének és alkalmazásának jogi vetületei

I. Bevezetés

1. A LAKOSSÁGI ÜGYFELEKKEL KÖTÖTT

SZERZÕDÉSEK

A gazdasági erõfölénnyel való vissza-élésre a banki tevékenység során hatvá-nyozottabb lehetõség nyílik, hiszen a fo-gyasztó jellemzõen kevésbé informált,mint más termékek vásárlása során. Az el-térõ gazdasági erõpozícióban lévõ felekközött információs aszimmetria áll fenn, afogyasztók pénzügyi kultúrája sok eset-ben hiányos és gyakran anyagi okokbólsürgetett helyzetben veszik igénybe abanki szolgáltatásokat.

A bankok által támasztott feltételekközti eligazodást megnehezíti továbbá aszerzõdéskötést megelõzõ konszenzus-keresési folyamat kiiktatódása, a bankokáltal elõre meghatározott szerzõdési fel-tételeket tartalmazó blankettaszerzõdé-sek használata, ezek nyelvezetének köz-érthetõsége, átláthatósága.

2. AZ EGYOLDALÚ SZERZÕDÉS

MÓDOSÍTÁSI JOGRÓL ÁLTALÁBAN

A felek között jelen esetben létrejövõjogviszonyok polgári jogi, azon belül is aPolgári törvénykönyv (Ptk.) XLIV. fejezeté-ben (a bank- és hitelviszonyok) szabályo-zott kötelmi jogi jogviszonyok: hitel- éskölcsönszerzõdések, bankszámla- és be-tétszerzõdések, folyószámla-szerzõdé-sek, takarékbetét-szerzõdések. A polgárijogi jogviszonyokban a jogviszony alanyaielméletileg egymásnak mellérendeltek ésegyenrangúak. Így az alanyok a szerzõ-dést egybehangzó nyilatkozatukkal kötikés a Ptk. 240. § (1) bekezdésének megfele-lõen akként is módosítják.

Annak nincs jogi akadálya, hogy bárme-lyik fél elõzetes hozzájárulását adja a szer-zõdés késõbbi módosításához, akár az ártekintetében is, mivel a bank és a fogyasz-tók között kötött szerzõdések általábanolyan tartós jogviszonyt hoznak létre,amelyben a felek kiköthetik a bank javáraa kamat, költségek és díjak mértéke tekin-tetében a szerzõdés egyoldalú módosítá-sának lehetõségét.2 Vagyis sérelmet ön-magában nem az okoz, ha a hosszú futam-idõ alatt a kondíciók, így különösen a ka-matok – kivételesen a költségek is – mó-dosíthatók, de az igen, ha a módosításraegyoldalúan, a másik fél (a kölcsönfelve-võ) hozzájárulása nélkül, ugyanakkor ér-demi és okszerû indokolás nélkül, vagyolyan indok alapján kerül sor, amelyet afelek a szerzõdésben nem rögzítettek.

A hitelintézet jogosult általános szerzõ-dési feltételeit bármikor módosítani, en-nek hatálya azonban a már megkötöttszerzõdésekre csak akkor terjed ki, ha a fe-lek a szerzõdésükben errõl kifejezettenmegállapodtak, vagyis egyoldalú szerzõ-désmódosítási jogot kötöttek ki a bank ja-vára. Az újabb díjtételek, díjelemek beve-zetésére is az egyoldalú szerzõdésmódo-sításra vonatkozó szabályokat kell alkal-mazni.

A jogbiztonságnak is elemi feltétele,hogy ha az általános szerzõdési feltételekalkalmazására tartós jogviszonyok, több-éves futamidejû szerzõdések esetébenkerül sor, a szerzõdés feltételei a teljes fu-tamidõ során elõre láthatóak és kiszámít-hatóak legyenek, a szerzõdési feltételekesetleges késõbbi változtatása esetébenis egyensúlyban maradjon a szolgáltatásés az ellenszolgáltatás, szinallagmatikusmaradjon a kötelem.

Az egyoldalú módosítási jogosultságezért a késõbb ismertetendõ megszorítá-sokkal gyakorolható csak jogszerûen.

3. A POLGÁRI JOG ÉS A VERSENYJOG

KAPCSOLATA A TISZTESSÉGTELEN ÁLTALÁNOS

SZERZÕDÉSI FELTÉTELEK (ÁSZF) TEKINTETÉBEN

A magyar versenyjogi gyakorlat álta-lános elve, hogy ami a Ptk. és a kapcsoló-dó jogszabályok alapján tisztességtelen-nek minõsül, az a tisztességtelen piacimagatartás és versenykorlátozás tilal-máról szóló 1996. évi LVII. törvény (Tpvt.)alapján – az elkövetõ – erõfölényes hely-zete esetén – nagy valószínûséggel ki-meríti a gazdasági erõfölénnyel valóvisszaélést. Az a körülmény viszont,hogy valamely magatartást a polgári jognem minõsít tisztességtelennek, mégnem zárja ki a versenyjog megsértését.Ez abból a Tpvt. és a Ptk. közötti alapve-tõ különbségbõl következik, hogy a Ptk.a felek mellérendeltségét tekinti fõsza-bálynak, a Tpvt. viszont abból indul ki,hogy a gazdasági erõfölényben lévõ vál-lalkozás képes a vele szerzõdõ felet alá-rendeltségi viszonyba kényszeríteni. Ígyvalamely szerzõdéses kikötés versenyjo-gi szempontból csak azzal összevetveítélhetõ meg, hogy hogyan viszonyul aversenypiacon ténylegesen érvényesü-lõ állapotokhoz.

Ezért vizsgáljuk meg elõször versenyjo-gi, majd polgári jogi szempontból az egy-oldalú szerzõdésmódosítási jog kikötésétés alkalmazását.

II. Versenyjogi kérdések

1. A GAZDASÁGI ERÕFÖLÉNYES HELYZET

Az egyes esetekben fontos eldönte-nünk, hogy az egyoldalú banki szerzõdés-módosítási jog kikötésekor fennáll-e aszerzõdéskötõ bank részérõl a gazdaságierõfölényes helyzet.

„A joggyakorlat egyértelmû abban a te-kintetben, hogy a gazdasági erõfölény pi-aci kategória, ezért szerzõdésbõl eredõkötelezettség önmagában gazdasági erõ-

1 A szerzõ az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- ésJogtudományi Karának V. évfolyamos hallgatója; a GVH Ver-senykultúra Központ által egyetemi és fõiskolai hallgatókrészére meghirdetett pályázat 2008. évi elsõ helyezettje.

2 Mint arra az EBH2001.438. a folyószámla-szerzõdést illetõ-en rámutat.

Elemzések

37

fölényt nem hoz létre. Gazdasági erõfö-lényrõl csak akkor lehet szó, ha az egyikszerzõdõ fél már a szerzõdés megkötése-kor gazdasági erõfölényben van, vagy apiaci körülmények változtak meg olyanmódon, hogy annak következtében erõ-fölényes helyzetbe került valamelyik szer-zõdõ fél.”3

A jog nézõpontjából gazdasági erõfö-lényben van az érintett piacon, aki gazda-sági tevékenységét a piac többi résztve-võjétõl nagymértékben függetlenül foly-tathatja anélkül, hogy piaci magatartásá-nak meghatározásakor érdemben tekin-tettel kellene lennie versenytársainak,szállítóinak, vevõinek és más üzletfeleinekvele kapcsolatos piaci magatartására.4

A számunkra legfontosabb esetkör:gazdasági erõfölényt jelenthet az a hely-zet is, ha a bank a már leszerzõdött ügyfe-lei tekintetében olyan piaci helyzetet hoz-hat létre, amelyben képes a számára ked-vezõbb feltételeket érvényesíteni. Az ügy-felek közül az érdemi reagálásra képtelenüzleti partnereket „fogvatartott fogyasz-tóknak”5 nevezzük.

A bank szolgáltatását helyettesítõ ter-mék beszerzésébõl kizárt – viszont a szol-gáltatás összes fogyasztójának csak egykisebb hányadát jelentõ – fogvatartott fo-gyasztók tekintetében a bank akkor vangazdasági erõfölényes helyzetben, ha le-hetõsége nyílik e fogyasztókkal szembentisztességtelen árakat, diszkriminatív fel-tételeket alkalmazni.

Fogvatartott fogyasztók azonban nemcsak azok lehetnek, akik teljesen ki vannakzárva egy adott termék helyett egy másik,azt helyettesítõ termék választásából, ha-nem azokat is ide sorolhatjuk, akik ugyanbeszerezhetnék a terméket máshonnanis, de mindezt csak jelentõs költségek árántehetnék meg. Erre jó példa az az eset,amelyben az eljárás alá vont kereskedelmibank a személyi kölcsönök végtörlesztésidíját a szerzõdéses futamidõ alatt, a szer-zõdéskötéskor megállapított 5000 forint-ról 35000 forintra emelte (Vj-12/2006.).

2. AZ EGYOLDALÚ SZERZÕDÉSMÓDOSÍTÁSI JOG

KIKÖTÉSE

Az egyoldalú banki szerzõdésmódosí-tási jog kikötése a Tpvt. 21. § a) pontjá-

ba6 ütközhet gazdasági erõfölényeshelyzet esetén. A visszaélés fogalmaalatt nemcsak a minden körülményekközött jogellenesnek minõsítendõ ma-gatartásokat értjük, hanem azokat is,amelyek gazdasági erõfölény hiányábanjogszerûnek minõsülnének.7

A gazdasági erõfölénnyel visszaélés ti-lalmába ütközõ módon kikötött bank ál-tali egyoldalú szerzõdésmódosítási jogegyrészt a verseny korlátozásához vezet-het, másrészt kizsákmányoló típusú visz-szaélést valósíthat meg.

3. TISZTESSÉGTELEN VÉTELI

VAGY ELADÁSI ÁRAK

A visszaélésszerû magatartások közüla tisztességtelen vételi vagy eladási árakmegállapítása érdemel kitüntetett fi-gyelmet. Az elõnyszerzés egyik tipikusformája az ár meghatározása. E tekintet-ben a visszaélésszerû magatartás több-féle formában nyilvánulhat meg: egy-részt olyan módon, hogy az egyik szerzõ-dõ fél feltétel nélküli egyoldalú lehetõsé-get biztosít saját maga számára az ármegváltoztatására, másrészt úgy, hogyaz ár változtatására alapot adó feltétel amásik fél által érdemben nem volt ellen-õrizhetõ.8

Igaz, hogy a fogyasztó a bank által gya-korolt egyoldalú szerzõdésmódosításrafelmondással reagálhat, de gazdaságierõfölényes helyzetben a fogyasztó azadott szolgáltatást mástól nem (ha olyanmagas az erõfölényével visszaélõ vállal-kozás piaci részesedése) vagy csak szá-mottevõen kedvezõtlenebb feltételekkel(különösen a magas kilépési, belépési éselsüllyedt költségek következtében) tud-ná igénybe venni. Ezek alapján az ár egy-oldalú megváltoztatására jogot adó kikö-tés nem alkalmazható olyan személyek-kel szemben, akik tekintetében a vállalko-zás a szerzõdés megkötésekor gazdaságierõfölényben van.

Az egyoldalú szerzõdésmódosítási jogbank általi, a fogyasztó részére hátrányosgyakorlása akként kapcsolódik a tisztes-

ségtelen ár megállapításához, hogy a jog-gyakorlat általában abból indult ki: tisz-tességtelenül megállapítottnak minõsül-het az ár akkor is, ha a gazdasági erõfö-lényben lévõ vállalkozás a korábban érvé-nyesített árat nagyobb mértékben emeli,mint azt a gazdálkodási feltételekben ob-jektíve bekövetkezett változások indokol-ják.9

A gazdálkodási feltételek változása(esetünkben például a jegybanki alapka-mat, az infláció, adatvédelmi szabályokszigorítása) az adott terméket terhelõköltségek növekedésével járhatnak, amitermészetesen szükségessé teszi a bankáltali módosítást a hatékony gazdálkodásfenntartása érdekében. Viszont a költsé-geknek a korábbi ár kialakításának idõ-pontjában érvényesült mértékéhez ké-pest (amely még versenykörülmények kö-zött alakult ki, így valószínûleg reális) be-következett növekedésénél nagyobbmértékû áremelésrõl feltételezhetõ, hogytisztességtelenül megállapított árhoz ve-zet. Egy versenyzõ piacon az ilyen tisztes-ségtelenül megállapított ár a forgalomcsökkenésével, a fogyasztók bankváltásá-val és így a bank számára hátrányos forga-lomcsökkenéssel járna. Tehát a gazdálko-dási feltételek változását (a bank oldalánténylegesen felmerülõ költségek növeke-dését) meghaladó mértékû egyoldalú ár-emelés csak annak a tudatában érvénye-síthetõ sikerrel, hogy az érintett piacon abank gazdasági erõfölényes helyzetbenvan, és fogyasztói nem válaszolhatnakbankváltással.

Joggal merül fel a kérdés, hogy az ilyenklauzulák kikötése vagy alkalmazása je-lenti-e a gazdasági erõfölénnyel való visz-szaélést.

A GVH gyakorlata alapján nem a vissza-élésszerû szerzõdéses kikötések létére,hanem azok tényleges érvényesítésérefekteti a hangsúlyt. A kikötött de nem al-kalmazott visszaélésszerû kikötéseket rit-kán minõsíti jogellenesnek.10

Kivételt képez azonban ez alól az azesetkör, ha a szerzõdéses kikötés tartal-ma az ellenérték egyoldalú módosításá-

3 Gazdasági törvények kommentárjai: Versenyjog, 167. oldal. 4 A Tpvt. 22. § (1) bekezdésének definíciója szerint. 5 Gazdasági törvények kommentárjai: Versenyjog, 168. ol-dal.

6 A 21. § a) pontja szerint tilos a gazdasági erõfölénnyel visz-szaélni, így különösen az üzleti kapcsolatokban – ideértve azáltalános szerzõdési feltételek alkalmazásának esetét is –tisztességtelenül vételi vagy eladási árakat megállapítanivagy más módon indokolatlan elõnyt kikötni, vagy hátrá-nyos feltételek elfogadását kikényszeríteni. 7 Miskolczi Bodnár Péter: A versenytörvény magyarázata,225. oldal.8 Boytha Györgyné: Versenyjog, 87. oldal.

9 A Versenytanács 14. számú elvi állásfoglalása alapján. 10 Vj-103/1999: A blankettaszerzõdés egyes kikötései hátrá-nyosak lehetnek a fogyasztók számára, ám ha ezek nem ke-rülnek alkalmazásra, akkor kizárólag a blankettaszerzõdésalapján nem állapítható meg a gazdasági erõfölénnyel valóvisszaélés. Hiszen az olyan versenyt sértõ szerzõdéskikötés,amellyel a jogosult nem élt, a versenyt csekély fokban veszé-lyezteti, ezért a jogsértés megállapítása mellõzhetõ.

Elemzések

38

ra való felhatalmazás. Ekkor maga a ki-kötés is visszaélésnek minõsül gazdasá-gi erõfölényes helyzet esetén.11 Ez a kije-lentés igaz akkor is, ha a kifogásolt szer-zõdéses kikötés alapján érvényesítettár túlzottan magas volta nem állapít-ható meg.

Az egyoldalú módosítási jog kikötésetehát önmagában nem mindig jelent gaz-dasági erõfölénnyel visszaélést, csak azármódosításra feljogosító klauzula ese-tében.

4. AZ EGYOLDALÚ SZERZÕDÉSMÓDOSÍTÁSI JOG

ALKALMAZÁSA

Azokban az esetekben, amikor már azegyoldalú szerzõdésmódosítási jog kikö-tése is megvalósítja a visszaélést, akkor azalkalmazása is képes erre. Erre a legegy-szerûbb példa az árváltoztatásra feljogo-sító klauzula esete. Bizonyos esetekben akikötés még önmagában nem jelent visz-szaélést, csak erõfölényes helyzetben an-nak konkrét alkalmazása.

Az alább ismertetendõ, a fogyasztóvalkötött szerzõdésben tisztességtelennekminõsülõ feltételekrõl szóló kormányren-delet 2. § d) pontjának megfelelõen a ban-kok biztosítják általános szerzõdési feltét-eleikben a fogyasztó azonnali hatályú el-állási, illetve felmondási jogát, amellyel azegyoldalú szerzõdésmódosításra megfe-lelõ választ adhat. A másik bank által kí-nált ajánlatnak azonban (amelyre tekin-tettel megéri a szerzõdésmódosítás miattbankot váltani) olyan kedvezõnek kell len-nie, hogy még a váltással járó költségekvállalása mellett is megérje ezt a lépéstmegtenni. A váltással járó költségek, köl-csönszerzõdések esetében különösen akilépési (végtörlesztési díj), belépési (hi-telbírálati díj, értékbecslés), keresési költ-ségek. Ha tehát a bank egyoldalúan meg-növeli a kilépési költségeket, például avégtörlesztési díj megemelésével, vagy újköltségelem bevezetésével (több hatá-lyos ászf erre is lehetõséget ad), könnyenelkövetheti a gazdasági erõfölénnyel valóvisszaélést.

A Vj-15/1997. és a Vj-41/2006/60. be-mutatják, hogyan alkalmazták erõfölé-nyes helyzetüket kihasználva hitelintéze-tek a fogvatartott fogyasztók kiszolgálta-

tott helyzetét kizsákmányoló típusú visz-szaélések megvalósítására.12

A bankoknak a már leszerzõdött és a ma-gas váltási költségek miatt a fogvatartottfogyasztóik esetében az ügyfél-tájékozta-tási elõírások sajátosságai miatt is könnyenelkövethetik a gazdasági erõfölényükkelvaló visszaélést, hiszen a fogyasztó több-nyire csak kötelezettségei terhesebbé vá-lása után, a felmondási határidõ eltelteután szerez tudomást az õt hátrányosanérintõ szerzõdésmódosításról. Ekkor azon-ban már nincsen érdemi lehetõsége azegyoldalú szerzõdésmódosításra reagálni,amennyiben a bank a törvényi feltételek-nek eleget tett a módosítás során.

III. Polgári jogi kérdések

1. A VONATKOZÓ ÁGAZATI SZABÁLYOZÁS

A hatályos szabályozás szerint egyolda-lú banki szerzõdésmódosítási jog kiköté-sére csak a Hitelintézetekrõl és a pénzügyivállakozásokról szóló 1996. évi CXII. tör-vény (Hpt.) 210. § (3) bekezdésében meg-határozott feltételek teljesülése eseténnyílik lehetõség. A kamatot, díjat vagyegyéb szerzõdési feltételt csak akkor le-het egyoldalúan, az ügyfél számára ked-vezõtlenül módosítani, ha szerzõdés ezt –külön pontban – a pénzügyi intézményszámára meghatározott feltételek, illetvekörülmények esetére egyértelmûen lehe-tõvé teszi. Az egyoldalú módosítás formá-ja és módja szintén meghatározásra kerülugyanezen paragrafus (4) bekezdésében.A Hpt. kötelezõvé teszi a módosítás ha-tálybalépését megelõzõen 15 nappal, hir-detmény útján történõ közzétételt.

A Hpt. 210. §-a tehát a banki szerzõdés-módosítási jog gyakorlásának feltételéülkizárólag a szerzõdésben megállapítottfeltétel teljesülését vagy esemény bekö-vetkeztét szabja, tartalmi korlátokat nemfogalmaz meg. Ezzel gyakorlatilag lehetõ-vé teszi, hogy a bankok saját maguk mér-legeljék, milyen esetekben és mekkoraköltségüket, költségnövekedésüket hárít-sák át a fogyasztókra.

2. A TARTALMI KORLÁTOK MEGHATÁROZÁSA

Az egyoldalú banki szerzõdésmódosí-tási jog tartalmi korlátainak meghatározá-sakor, vagyis hogy mikor minõsíthetõ tisz-tességtelennek, meg kell néznünk a rá vo-natkozó törvényi, illetve rendeleti szintûszabályozást, valamint joggyakorlatot.

A Ptk. 209. § (1) bekezdése határozzameg, hogy az általános szerzõdési feltétel,illetve a fogyasztói szerzõdésben egyedi-leg meg nem tárgyalt szerzõdési feltételmikor minõsül tisztességtelennek. Tisztes-ségtelen, ha a feleknek a szerzõdésbõl ere-dõ jogait és kötelezettségeit a jóhiszemû-ség és tisztesség követelményének meg-sértésével egyoldalúan és indokolatlanul aszerzõdési feltétel támasztójával szerzõ-dést kötõ fél hátrányára állapítja meg. Ez je-len esetben a bankkal szerzõdést kötõ fél.

Az említett paragrafus (3) bekezdéseszerint jogszabály meghatározhatja azo-kat a szerzõdési feltételeket, amelyek a fo-gyasztói szerzõdésben tisztességtelen-nek minõsülnek, vagy amelyeket az ellen-kezõ bizonyításáig tisztességtelennek kelltekinteni.

A fogyasztóval kötött szerzõdésekbentisztességtelennek minõsülõ feltételekrõlszóló 18/1999. (II. 5.) Korm. rendelet tartal-mazza a fogyasztói szerzõdések esetén azegyoldalú szerzõdésmódosítás lehetõsé-gére vonatkozó szabályokat.

A Korm. rendelet 2. §-a példálózó jelleg-gel felsorolja, mely szerzõdési kikötéseketkell az ellenkezõ bizonyításáig tisztesség-telennek tekinteni. A d) pont szerint ilyen-nek kell tekinteni az olyan szerzõdési fel-tételt, amely lehetõvé teszi, hogy a fo-gyasztóval szerzõdõ fél a szerzõdést egy-oldalúan, a szerzõdésben meghatározottalapos ok nélkül módosítsa, különösen,hogy a szerzõdésben megállapított pénz-beli ellenszolgáltatás mértékét megemel-je, vagy lehetõvé teszi, hogy a fogyasztó-val szerzõdõ fél a szerzõdést egyoldalúan,a szerzõdésben meghatározott alapos ok-kal módosítsa, ha ilyen esetben a fogyasz-tó nem jogosult a szerzõdéstõl azonnalihatállyal elállni, vagy azt felmondani.

12 Vj-15/1997.: Megállapítást nyert a gazdasági erõfölény-nyel való visszaélés a fogvatartott fogyasztókkal szemben,mert a hitelintézet a devizaszámlákhoz kapcsolódó szolgál-tatásokért új díjelemeket vezetett be úgy, hogy azokat a be-vezetés elõtt olyan idõpontban hirdette meg, amikor aszámlatulajdonosok a korábbi feltételekkel mindössze egymunkanapig rendelkezhettek a számlakövetelésükrõl. AVersenytanács szerint a hitelintézet gazdasági erõfölénye alakossági devizaszámla-vezetés piacán nem volt megálla-pítható, de fennállt azokkal a fogyasztókkal szemben, akikaz említett hitelintézetnél az új feltételek bevezetésénekidõpontja elõtt már rendelkeztek devizaszámlával, mivelegy munkanap nem volt elég a szükséges intézkedésekmegtételére, az új feltételek bevezetését követõen a más hi-telintézethez fordulás lehetõsége már csak jelentõsen ked-vezõtlenebb feltételek mellett volt lehetséges.Vj-41/2006/60.: Ezekkel a fogyasztókkal szemben arra is ké-pes, hogy árait a versenyárnál lényegesen magasabban ha-tározza meg a szerzõdéskötést követõen. Ha a vállalkozásfogyasztóival szemben jelentõs mértékben a versenyárnálmagasabban képes meghatározni az árakat, illetve a koráb-ban a versenyben kialakult árakhoz képest jelentõs áreme-lésre képes, akkor ez a piaci hatalom olyan mértékû, ami gaz-dasági erõfölényt alapozhat meg.

11 Miskolczi Bodnár Péter: A versenytörvény magyarázata,227. oldal.

Elemzések

39

A szerzõdésben meghatározott alaposokot viszont a bank határozza meg, a Hpt.tartalmi korlátokat nem állapít meg, me-lyek lehetnek ezek az alapos okok. Az elál-lási vagy felmondási jog gyakorlása ismegnehezíthetõ.

A továbbiakban arra keressük a választ,melyek lehetnek ezek az alapos okok.

3. A BANKOK ÁLTAL ALAPOSNAK

TEKINTETT OKOK

A hazai bankok általános szerzõdési fel-tételei alapján13 különösen az alábbiakattekintik ilyen alapos oknak: a bank üzlet-politikájának, termékpolitikájának meg-változása, az adósra vonatkozó kockáza-tok változása, a szolgáltatás dologi költsé-geinek változása, jogszabályváltozás, aszámítástechnikai, adatvédelmi alkalma-zások, a jegybanki alapkamat, az inflációmértékének, a fogyasztási árindex. Ezekazonban olyan szélesre szabott feltételek,amelyek az egyoldalú szerzõdésmódosí-tási jog alkalmazását gyakorlatilag partta-lanná tehetik.

4. AZ ÁGAZATI SZABÁLYOZÓ HATÓSÁG SZERINTI

ALAPOS OKOK

Ezzel szemben a Pénzügyi SzervezetekÁllami Felügyeletének (PSZÁF) ajánlása14

szerint kívánatos egyrészt, hogy a bankcsak akkor éljen az egyoldalú szerzõdés-módosítás lehetõségével, ha a feltételténylegesen bekövetkezett, és a fogyasz-tó számára kedvezõtlen egyoldalú módo-sításról levélben, e-mailben vagy a bank-számlakivonaton is tájékoztassa a fo-gyasztót, ne csak hirdetmény útján.

Másrészt az ajánlás iránymutatást nyújtazon alapos okok tekintetében is, amikoraz egyoldalú módosítási jog gyakorolha-tó. Az díjváltozást eredményezõ okoknakaz egyes konkrét díjelemekhez, kamatok-hoz kapcsolódóan kell meghatározásrakerülniük. Az egyes okoknak szervesenkell kapcsolódniuk az adott szerzõdésielemek pénzügyi intézményeknél jelent-kezõ költségtartalmához. Az ok bekövet-kezésének egyértelmûen megismerhetõ-nek kell lennie. „Az adott egyoldalú szer-zõdésmódosítás végrehajtásakor a pénz-

ügyi intézmény mindig részletezze (pél-dául sajtóközleményben, honlapján meg-jelenõ tájékoztatójában) azokat a közgaz-dasági, piaci indokokat, melyek alapján aszerzõdésmódosítás mellett döntött. Le-gyen különös figyelemmel arra, hogy a(megemelt) költségek álljanak arányban anyújtott szolgáltatásokkal. A díjemelke-dés a felmerülõ, valós költségek fedezetétszolgálja, ne csupán a bevételek növelé-sét vagy máshol jelentkezõ veszteség fe-dezetét.”15

A PSZÁF Felügyeleti Tanácsa ajánlásá-nak azonban jogilag kötelezõ ereje a Hpt.hatálya alá tartozó szervezetekre nézvenincs, rendeltetése a jogalkalmazás kiszá-míthatóságának növelése. Esetünkbenpedig iránymutatást nyújt az egyoldalúbanki szerzõdésmódosítási jog korlá-tainak a megismeréséhez.

5. A HAZAI GYAKORLAT JELLEMZÉSE

A Versenytanács gazdasági erõfölény-nyel való visszaélésnek minõsítette azegyik hitelintézet általános szerzõdési fel-tételeiben szereplõ azon kikötést, amely akamat és a kezelési költség változtatásáranyújtott lehetõséget a hitelintézet számá-ra a „mindenkori pénzpiaci helyzet válto-zásától függõen”. A határozat szerint nema gazdaságilag indokolt változó kamatravonatkozó kikötés a jogsértõ, hanem aváltoztatásra okot adó körülmények ilyenbizonytalan tartalmú meghatározása. Ahitelintézetnek olyan meghatározási mó-dot kellett volna alkalmaznia, amely alkal-mas arra, hogy a hozzá nem értõ ügyféllegalább nagyobb biztonsággal tudja fi-gyelemmel kísérni vagy ellenõrizni a hitel-díj módosítását (Vj-63/1996.).

Érdekes kérdés, hogyan ítélnék meg egyesetleges peres eljárásban a hazai bírósá-gok az ilyen parttalanul kikötött egyoldalúbanki szerzõdésmódosítási jogot, tisztes-ségtelen szerzõdési feltételnek minõsíte-né-e azt vagy jogellenesnek minõsítené-eaz annak alapján végrehajtott díjemelést,ha a díjemelés lehetséges mértéke nincs aszerzõdésben elõre meghatározva.

Iránymutatásul szolgálhat számunkraegy 1995-ben hozott bírósági határozat(BH1995.414), amelyben az ellenérték fe-jében vállat bankgaranciáról szóló szerzõ-dés tekintetében a bíróság megállapítot-ta, hogy a szerzõdés egyoldalú módosítá-

sára vonatkozó szerzõdési kikötés csak ak-kor nem jelent indokolatlan egyoldalúelõnyt a bankgaranciát vállaló fél javára,ha a díj egyoldalú emelésének okát, en-nek körülményeit és lehetséges mértékéta felek a szerzõdésben elõre rögzítik.

Mivel a felek között polgári jogi jogvi-szony jön létre a szerzõdéskötéssel, a pol-gári jogi jogviszony természetébõl az kö-vetkezik, hogy az ellenérdekû fél ilyen nyi-latkozatra való felhatalmazása csak ilyenfeltételek mellett lehet érvényes. Enélkülazonban hiányoznak azok a lényeges fel-tételek, amelyekben való elõzetes közösmegállapodás a szerzõdés egyoldalú mó-dosítását eredményezhetné. Abban azesetben, ha a díjváltoztatásra az említettfeltételeknek akár a szerzõdésben, akár aféllel elõzetesen közölt üzleti feltételek-ben való elõzetes kikötése nélkül jogosultlenne a bank, ez számára olyan indokolat-lan egyoldalú elõnyt jelentene, amely apolgári jogviszonyoktól idegen.

Indokolásában az ítélet kitér arra is, hogya fogyasztót a bank ajánlatának kiválasztá-sánál és elfogadásánál nyilvánvalóan jelen-tõsen motiválja a kamatoknak, költségek-nek, díjaknak az ajánlatban meghatározottmértéke. A szerzõdésekbe vetett bizalomszenvedne súlyos sérelmet, ha az alacsonydíjtétel mellett és erre tekintettel létrejöttszerzõdésben kikötött díjat a jogosult akártöbbszörösére is felemelhetné anélkül,hogy az emelés feltételeiben az ellenérde-kû féllel elõzetesen megegyezne.

Természetesen, ha a díj jövõbeli emelé-sének feltételei, körülményei, mértéke amásik szerzõdõ fél elõtt ismeretesek, ésezek tudomásulvételével járul hozzá a szer-zõdés jövõbeli módosításához, ez esetbena bank részérõl valóban elegendõ lenne afelperes értesítése a díj módosítására okotadó körülmények bekövetkezésérõl és azehhez igazodó díj módosításáról.

Az ítélet szigorúbb feltételeket állapítmeg, mint a Hpt., a hitelintézeti törvénycsak az egyoldalú módosítás okait követelia szerzõdésben rögzíteni, a mértékét nem.Másrészt mivel a bank nem határozta megaz emelés lehetséges mértékét, a bíróság aszerzõdés nem módosult, hanem az erede-ti tartalommal maradt érvényben.

Bár a bírósági határozatok kötelezõ erõ-vel nem rendelkeznek, mégis bízhatunkabban, hogy a bíróságok egy hasonló ügy-ben eljárva szintén ezekre a következteté-sekre jutnának.

A vonatkozó szakirodalom is erõsíti aztaz álláspontot, hogy ezeknek az úgyneve-zett alapos okoknak ellenõrizhetõknek ésnem parttalanul megállapítottnak kell

13 A CIB Bank, a Cetelem Bank, a Citibank, az Erste Bank, aK&H, az OTP, a Raiffeisen, az Unicredit Bank és a Volksbanklakossági ügyfelek részére szóló hatályos általános szerzõ-dési feltételeinek, üzletszabályzatainak vizsgálata alapján. 14 A PSZÁF Felügyeleti Tanácsának 9/2006. (XI. 7.) számúajánlása a lakossági hitelezés elõzetes ügyfél-tájékoztatásiés fogyasztóvédelmi elveirõl.

15 A PSZÁF Felügyeleti Tanácsának 9/2006. (XI. 7.) számúajánlása a lakossági hitelezés elõzetes ügyfél-tájékoztatásiés fogyasztóvédelmi elveirõl.

Elemzések

40

lenniük. „Nem tekinthetõ alapos oknak ahitelintézet szubjektív megítélésére bí-zott körülmény, annak olyan objektív fel-tételnek kell lennie, amely a másik fél szá-mára is észlelhetõ és a szolgáltatás–ellen-szolgáltatás egyenértékûségének a Ptk.201. § (1) bekezdésében deklarált elvére isfigyelemmel a módosítást indokolttá te-szi. A feltételeket a szerzõdésben olyanmódon kell meghatározni, hogy annakalapján mind a módosítás, mind a módo-sítás terjedelmének indokoltsága meg-ítélhetõ legyen.”16

„Az alapos okkal történõ szerzõdésmó-dosítás akkor jogszerû, ha a szerzõdés aztis meghatározza, hogy a módosításnak mia lehetséges terjedelme. Ez abból követ-kezik, hogy a szerzõdésmódosítás okánaknevesítése behatárolja az ezen okból fo-ganatosítható módosítás mértékének ok-szerûségét is.”17 Például az infláció vagy ajegybanki alapkamat megváltoztatásaesetén könnyen megállapítható az ebbõlkövetkezõ szerzõdésszerû árváltoztatásmértéke. Az olyan nehezen ellenõrizhetõalaposnak mondott okok esetén, mint„bank üzletpolitikájának megváltozása”ez szinte lehetetlen.

IV. Következtetések

1. A JELENLEGI ANOMÁLIÁK

– A fogyasztó a döntését a bank általelõzetesen nyilvánosságra hozott szerzõ-dési feltételek ismeretében hozza meg, vi-szont a bank esetleges késõbbi egyoldalúés a fogyasztóra nézve hátrányos szerzõ-désmódosításának lehetõségével nemszámol. Ezek a lehetséges szerzõdésmó-dosítások olyan mértékûek is lehetnek, aszerzõdés eredeti feltételeinek olyan szin-tû megváltozásához is vezethetnek, ami-lyen feltételekkel a fogyasztó eredetileg aszerzõdést nem is kötötte volna meg.

– A kedvezõ ajánlatra tekintettel szerzõ-dést kötõ fogyasztó, ha tudatában lenne abank szerzõdésmódosítási joga jelentõsé-gének, jó eséllyel valamelyik hasonló feltéte-leket kínáló, de szerzõdésmódosítási jogotritkábban kikötõ versenytársat választaná.

– A bank ügyfeleként szerzõdésmódosí-tással érintett fogyasztó számára különö-sen a végtörlesztési díjak megemelése a hi-telkiváltás lehetõségét a kilépési költségek

jelentõs növekedésével megnehezíti. Ezál-tal a banki szerzõdésmódosítási jog nem-csak a fogyasztói érdekeket csorbíthatja,hanem versenyellenes hatása is lehet.

2. A SZABÁLYOZÁS MEGVÁLTOZTATÁSA, KIEGÉSZÍTÉSE

A probléma megoldására több lehetõ-ség is kínálkozik.

– Ágazati szabályozás: a Hpt. megváltoz-tatása fogyasztóvédelmi hiányosságai mi-att, és mert lehetõvé teszi a bankok számá-ra a versenykorlátozó lépések megtételét.

– A bankok önkorlátozása például eti-kai/magatartási kódex elfogadásával. Ígya kódexet önmagukra nézve kötelezõnekelismerõ, a benne foglalt, a jogszabályielõírásoknál szigorúbb normákat vállalóbankok ezáltal erõsíthetnék az ügyfelekbeléjük vetett bizalmát. Az önszabályozásáltalában véve hatékonyabbnak tekinthe-tõ a jogalkotó általi szabályozásnál, hiszena kódex megalkotásában az érintett hitel-intézetek és pénzügyi vállakozások szak-mai szervezeteiken18 keresztül vehetné-nek részt, akik nem a szabályok kijátszásá-ban volnának érdekeltek, hanem azok be-tartásában. Ehhez természetesen haté-kony felügyeleti rendszernek kellene tár-sulnia, elkerülendõ, hogy egyes piaci sze-replõk a magatartási kódex aláíróiként (te-hát a belõle származó elõnyöket élvezve)a kódex tartalmával ellentétes gyakorla-tot folytathassanak.

– A harmadik lehetséges megoldás: ál-talános szerzõdési feltételek/üzletszabá-lyok bizonyos szintû egységesítése lakos-sági ügyfelek részére értékesített fonto-sabb banki szolgáltatások területén. Ezeka szabványok az eligazodást, az ajánlatokösszehasonlíthatóságát lennének hiva-tottak megkönnyíteni, alkalmazásuk ön-kéntes alapon mûködhetne, egyfajta mi-nõségbiztosításként. Hiszen, ha a szabvá-nyokat a szabályozó hatóságok állítjákössze, és ezt a szabványt az adott hitelin-tézet alkalmazza szerzõdéskötései során,a fogyasztó biztos lehet abban, hogy a ter-mék a hatóság által kívánatosnak tartottfogyasztóvédelmi szintnek megfelel.

3. AZ ÜGYFÉL-TÁJÉKOZTATÁS PROBLÉMÁI

Az ügyfél-tájékoztatási elõírások is hiá-nyosságokban szenvednek, hiszen az

ügyfelektõl nem lehet reálisan elvárni,hogy a szerzõdésmódosítás hatálybalé-pése elõtt 15 nappal a többnyire a bankügyfélforgalom számára nyitva álló helyi-ségében elhelyezett vagy a bank honlap-ján közzétett hirdetményre felfigyeljen,és az ellen kifogást emeljen (a gyakorlatszerint ellenkezõ esetben a szerzõdésmó-dosítást elfogadottnak kell tekinteni),emiatt felmondással éljen, másik bankszolgáltatásait vegye igénybe.

Így a bank egyoldalú, az ügyfél számárahátrányos szerzõdésmódosítására az ügy-fél nem képes a versenyzõ piacon szoká-sos válasszal, tehát bankváltással reagálni.

4. A FOGYASZTÓK JOGSÉRELMÉNEK ELKERÜLÉSE

Az egyoldalú banki szerzõdésmódosí-tásra jogosító klauzulát, ha az tisztesség-telen általános szerzõdési feltétel, a Ptk209. § (1) bekezdése alapján a sérelmetszenvedett fél bíróság elõtt megtámad-hatja, de talán ennél is nagyobb hatása le-hetne egy ilyen tisztességtelennek tûnõáltalános szerzõdési feltétel közérdekûkeresettel19 való megtámadásának. Egyilyen közérdekû kereset jelentõsége ab-ban állna, hogy a bíróság ilyen esetben amegtámadott általános szerzõdési felté-tel érvénytelenségét nemcsak az adottesetre, hanem valamennyi szerzõdõ félrekiterjedõ hatállyal állapítaná meg.

A másik kínálkozó lehetõség (ha az egy-oldalú szerzõdésmódosításra vonatkozótisztességtelennek tûnõ ászf már alkalma-zásra került) az, ha az ennek nyomán meg-induló versenyfelügyeleti eljárásban abank által kötelezettségvállalás történik,és a bank az abban foglaltaknak elegettesz. Egyrészt a versenyhez fûzõdõ közér-dek így biztosítható a leghatékonyabban,másrészt az ügyfelek gyorsan olyan anya-gi kárpótlásban részesülhetnek, amelyetbírósági úton csak egy többéves, jelentõsköltségekkel járó eljárás után volna lehet-séges.20 A kötelezettségvállalás megtéte-le és teljesítése, ezáltal az ügyfeleket értsérelem megszüntetése a bank érdeké-ben is állna, meglévõ ügyfeleinek megtar-tása és a potenciális ügyfelek elriasztásá-nak elkerülése végett.

16 Dorkó Katalin: A lakossági bankügyletek, 37. oldal.17 Bártfai, Cseke, Kertész, Németh, Wallacher: Szerzõdési jog– fogyasztóvédelem, 97. oldal.

18 Magyar Bankszövetség, Országos TakarékszövetkezetiSzövetség, Takarékszövetkezetek Országos Érdekképvise-leti Szövetsége, Magyar Jelzálogbank Egyesület.

19 Amelynek megindítására a Ptké. II. 5. §-a szerint az ügyész,a miniszter, az országos hatáskörû szerv vezetõje, a jegyzõ, afõjegyzõ, a gazdasági és szakmai kamara, a hegyközségi szer-vezet és a fogyasztói érdek-képviseleti szervezet jogosult.20 Az OTP Bank Nyrt. és az OTP Jelzálogbank Zrt. kötelezett-ségvállalásának utóvizsgálata során jutott erre a következ-tetésre a GVH a „A GVH álláspontja az OTP lakáscélú jelzá-loghitelek piacán vállalt kötelezettségeivel kapcsolatban” c.közleményében.

Elemzések

41

Balogh Virág

Hogyan védi a fogyasztót az USA szövetségi hatósága?*

Az elmúlt években mind Magyarorszá-gon, mind pedig az Európai Unióbanmegnõtt az érdeklõdés a fogyasztóvédel-mi politika iránt. Egyre több véleményhangoztatja, hogy a fogyasztóvédelem ésa verseny egymást kiegészítõ intézmé-nyek, amelyekkel kapcsolatos politikákegyüttes alkalmazása hatékony módszerlehet a piaci folyamatok befolyásolására1.A fogyasztó a piac szereplõje, a keresletioldali piackudarcok a kínálati oldali prob-lémákhoz hasonló hatással lehetnek a pi-acra.

A Federal Trade Commission (FTC) azEgyesült Államokban 1914-ben alapítottszövetségi ügynökség, amely technikai-lag a Kongresszus egy bizottságaként jöttlétre. Az FTC megalapításának célja azvolt, hogy megakadályozza a tisztesség-telen versenycselekményeket. 1938-bana Kongresszus jogszabály-módosításaalapján az FTC a tisztességtelen, illetvemegtévesztõ tevékenységekkel és gya-korlatokkal kapcsolatos eljárásokra is kife-jezett hatáskört kapott2. Az általános fo-gyasztóvédelemmel kapcsolatos felhatal-mazáson kívül az FTC késõbb számos más,a fogyasztók védelmét célul kitûzõ szek-torális szabály és jogszabály alkalmazásaterén kapott feladatot (pl. TelemarketingSales Rule, Pay-Per-Call Rule, Equal CreditOpportunity Act, Truth in Lending Act).

Alapelvek

Az FTC 1980-ban tette közzé a tisztes-ségtelenséggel (Policy Statement on

Unfairness), 1983-ban a megtévesztésselkapcsolatos alapelveit tartalmazó doku-mentumait (Policy Statement onDeception)3.

A tisztességtelenséggel kapcsolatos alapelvek

A dokumentum jelzi, hogy az FTC jog-gyakorlatában kellõ számú eset gyûlt ösz-sze olyan általános elvek kimondásához,amelyek a késõbbiekben meghatározhat-ják a tisztességtelenséggel kapcsolatosbeavatkozás irányait. Eszerint egy maga-tartás tisztességtelenségének megítélé-sekor az alábbi szempontok veendõek fi-gyelembe:

1. az fogyasztói hátrány (consumerinjury) megléte, amely ésszerû mó-don nem kerülhetõ el a fogyasztó ré-szérõl,

2. kialakított közpolitika sérelme,3. a magatartás etikátlan vagy rosszhi-

szemû volta.

A fenti kritériumokat a Legfelsõbb Bíró-ság is elfogadta, illetve megerõsítette azFTC v. Sperry & Hutchinson4 ügyben.

A három feltétel közül vitathatatlanulaz elsõ a legfontosabb – a fogyasztói hát-rány csak akkor vehetõ figyelembe egybeavatkozás alapjaként, amennyiben je-lentõs, és nincs olyan, a gyakorlattal ösz-szefüggõ fogyasztói vagy versenyelõny,amely a fogyasztói hátrányt „semlegesíte-né”.

A második feltétel, hogy a magatartásvalamely közpolitikát – annak formájátólfüggetlenül – sértsen. A legtöbb esetben

nem alapoz meg beavatkozást pusztán az,hogy a magatartás valamely jogszabálytsérti, csupán kiegészítõ feltételként veen-dõ figyelembe a fogyasztói hátrány elem-zése mellett. A legtöbb esetben ugyanisaz FTC olyan esetekben avatkozik be a pi-aci folyamatokba, ahol a fogyasztói hát-rány egyértelmû – a fogyasztói hátrány ki-mutatása pedig egy közgazdasági elem-zés eredménye.

Némely esetben elegendõ a beavatko-záshoz egy jogszabály sérelmének kimu-tatása a fogyasztói hátrány elemzése nél-kül is. Vannak ugyanis olyan esetek, ami-kor a jogalkotó vagy a jogalkalmazó (bíró-ság) egyértelmûen meghatározza a fo-gyasztói hátrányt, így az FTC részérõlnincs szükség további elemzésre.

A magatartás etikátlan vagy rosszhisze-mû voltának elemzése a legkevésbé sú-lyos szempont a hármas feltételrendszervizsgálatakor, célja, hogy teljes jelentés-sel töltse meg a tisztességtelenség fogal-mát. Tekintettel viszont arra, hogy életsz-erûtlen az a helyzet, hogy egy ilyen maga-tartás ne okozna fogyasztói hátrányt vagyne sértene valamely jogszabályt, az FTCsohasem használta ezt a szempontot be-avatkozása egyedüli alapjaként5.

A megtévesztéssel kapcsolatosalapelvek

A megtévesztéssel kapcsolatos policy-dokumentum a tisztességtelenség meg-

* Balogh Virág az FTC International Fellowship Program ke-retében 2008 tavaszán három hónapot töltött WashingtonD.C.-ben, e cikkben tapasztalatait foglalja össze.1 Ld. pl. a Federal Trade Commission volt Chairman, TimothyMuris egy beszédét: The interface of competition and con-sumer protection, http://www.ftc.gov/speeches/mu-ris/021031fordham.pdf 2 15 USC, § 45 (a) (1) Unfair methods of competition in oraffecting commerce, and unfair or deceptive acts or prac-tices in or affecting commerce, are hereby declared unlaw-ful. http://www4.law.cornell.edu/uscode/15/45.html

3 FTC Policy Statement on Unfairness, http://www.ftc.gov/bcp/policystmt/ad-unfair.htm és FTC PolicyStatement on Deception, http://www.ftc.gov/bcp/poli-cystmt/ad-decept.htm. 4 Ld.: http://supreme.justia.com/us/405/233/case.html

5 1994-ben a Kongresszus a szövetségi jog részévé emelte azalapelvek tisztességtelenség meghatározására vonatkozóhármas kritériumrendszerét. Ld. 15 USC, § 45(n) TheCommission shall have no authority (…) to declare unlawfulan act or practice on the grounds that such act or practice isunfair unless the act or practice causes or is likely to causesubstantial injury to consumers which is not reasonablyavoidable by consumers themselves and not outweighedby countervailing benefits to consumers or to competition.In determining whether an act or practice is unfair, theCommission may consider established public policies as evi-dence to be considered with all other evidence. Such publicpolicy considerations may not serve as a primary basis forsuch determination.

Elemzések

42

ítéléséhez hasonlóan a megtévesztésmérlegelése tekintetében is egy hármasszûrõrendszert állít fel:

1. A megtévesztés megállapításáhozszükséges a megjelenítés, mulasztásvagy gyakorlat (a továbbiakban:gyakorlat), amely a fogyasztó meg-tévesztésére alkalmas.

2. A gyakorlat megítélésekor az éssze-rû fogyasztói magatartás („con-sumer acting reasonably”) veendõfigyelembe.

3. A megtévesztésnek jelentõsnek(„material”) kell lennie ahhoz, hogy ajogsértés megállapítható legyen.Ennek megállapításához alapvetõ-en az vizsgálandó, hogy a magatar-tás vagy gyakorlat alkalmas-e arra,hogy fogyasztó magatartását vagydöntését befolyásolja.

Abban az esetben, ha egy gyakorlat ki-fejezetten tartalmaz egy állítást („expressclaim”), annak üzenete egyértelmû.Amennyiben a gyakorlat hallgatólagosantartalmaz egy állítást („implied claim”), azFTC vagy az egész gyakorlat együttes ér-telmezésével keresi annak üzenetét, vagy

külsõ bizonyítékot6 használ. Amennyibenilyen külsõ bizonyíték létezik, az mindigalapos mérlegelés tárgyát képezi.

A vállalkozások nem felelõsek a gyakor-lat összes értelmezéséért. Ahhoz, hogy azértelmezés ésszerû legyen, minimális fel-tétel, hogy több fogyasztó értelmezze ha-sonlóképpen a gyakorlat tartalmát. Haegy gyakorlat tartalmának több ésszerûértelmezése van és ezek közül az egyik va-lótlan, akkor a vállalkozás felelõs a megté-vesztõ tájékoztatásért.

Az FTC a teljes hirdetést, gyakorlatotvagy magatartást az ésszerûen eljáró fo-gyasztó szemszögébõl ítéli meg – ezért ateljes gyakorlatot együttesen vizsgálja,nem csak annak kiragadott részeit. Az ész-szerû fogyasztó egyes esetekben nem ol-vassa el a teljes hirdetést, vagy a hirdetésmegjelenítése miatt átugrik a fontos rész-leteken.

Nem jogsértõek azok az állítások, ame-lyek egyértelmûen túlzóak, vagy tartal-muk lehetetlen („puffery”).

Elvi éllel jegyzi meg a dokumentum,hogy azon esetekben, amikor a fogyasztókönnyen képes megállapítani annak azárunak a hasznosságát, amely olcsó és afogyasztó gyakran vásárolja, alapos mér-legelés elõzi meg az ügyindítást. Ilyen pia-cok esetén ugyanis a vállalkozások nemösztönzöttek arra, hogy megtévesszék afogyasztókat, hiszen az az érdekük, hogyminél többször vásároljanak az adott ter-mékbõl – vagyis ilyen helyzetekben a piacjellege akadályozza meg a megtévesztõgyakorlatok alkalmazását.

Az információ jelentõs volta körébenelõször is leszögezendõ, hogy a kifejezettállítások mindig jelentõsek – ez a megálla-pítás azon alapul, hogy a vállalkozás nyil-ván abban a tudatban jelenít meg egy ki-fejezett állítást a fogyasztóknak szóló gya-korlatban, hogy a fogyasztók döntését azbefolyásolni fogja.

Jelentõsnek minõsül továbbá az FTCgyakorlata alapján minden olyan állításvagy mulasztás, amely alapvetõen azegészséggel, termékbiztonsággal vagyolyan tulajdonsággal kapcsolatos, amelyaz ésszerû fogyasztó számára döntési ala-pul szolgálhat. A jelentõs információk kö-re ennek megfelelõen az elõzõeknél jóvalszélesebb lehet: érintheti az áru célját,biztonságosságát, hatékonyságát, árát,tartósságát, teljesítményét, minõségétvagy egyes szavatossági jogokat. Jelen-tõsek továbbá az olyan információk is,amelyet egy másik hatóság jelentõsnektart.

Megjegyzendõ, hogy egy információjelentõsként való értékelése egyben azt isjelenti, hogy azzal kapcsolatban fogyasz-tói hátrány is felléphet.

Elméleti háttér

Az FTC fogyasztóvédelemmel kap-csolatos beavatkozásai, legyenek azokügyindítások, egész szektorra kötelezõ-en kiadott szabályozás, vagy a jogalko-tás segítése, az antitröszthöz hasonlóanmegalapozott elméleti tudásra építe-nek.

Az FTC ez irányú elméleti tudásánakfejlesztése a fogyasztóvédelem közgaz-daságtanával foglalkozó közgazdász-csoport feladata. A közgazdászok jelen-tõs szerepet játszanak egyes ügyek ki-választása, az ügyek priorizálása során,

6 Ilyen külsõ bizonyíték lehet szakértõi vélemény, tanú (leg-inkább a szóbeli tájékoztatást is tartalmazó ügyekben), copytest (a gyakorlat fogyasztókra gyakorolt hatását felmérõvizsgálat), empirikus kutatás vagy bármely más megbízhatóbizonyíték.

Elemzések

43

az egyes ügyekben benyújtott empiri-kus bizonyíték értékelésében, ügyekenkívüli kutatásokat végeznek, és résztvesznek az FTC jogalkotást segítõmunkájában7.

A fogyasztói magatartás vizsgálataterén az FTC az 1970-es évektõl egyre in-kább szofisztikált és közgazdaságtani-lag megalapozott módszereket alakí-tott ki, amelyek használatát részben azinformációs közgazdaságtan fejlõdésetette lehetõvé. Az információs közgaz-daságtan nem ássa alá a neoklasszikusgondolkodást, hanem kiegészíti azt – afogyasztók saját jólétük maximalizálá-sára törekszenek, ám bizonyos körülmé-nyek (pl. keresési költségek) miatt nemlehetnek az összes információ birtoká-ban. Ennek köszönhetõen a korlátozottracionalitással bíró fogyasztók addigfolytatják az információkeresést, amíghatárhasznuk egyenlõvé nem válik ahatárköltséggel8. Ebben a megközelí-tésben egy hatóság célja a fogyasztó ésvállalkozás közötti információs aszim-metria csökkentése, a fogyasztó infor-máltságának növelése.

A fentiek egybevágnak az FTC alapel-veit tartalmazó dokumentumaiban meg-fogalmazottakkal: az ésszerû fogyasztóiviselkedés és a racionális, haszonmaxima-lizálásra törekvõ fogyasztói magatartásugyanazon jelenségek.

Az utóbbi években egyre több empiri-kus bizonyíték mutat abba az irányba,hogy a fogyasztói magatartás nem min-den esetben felel meg a racionális fo-gyasztóról kialakított képnek: a fogyasztóegyes esetekben például heurisztikákatalkalmaz döntése során, késlekedik adöntéssel, túlzott önbizalommal rendel-kezik jövõbeli döntéseit illetõen, egy bi-zonyos nagyságú veszteséget többre ér-tékel, mint ugyanolyan nagyságúhasznot9.

A fenti jelenségek kutatása során azösszefoglaló néven behavioral economics-szal foglalkozók a pszichológia eredmé-

nyeit hívják segítségül. A különbözõ kuta-tások és kísérletek abba az irányba mutat-nak, hogy az információs közgazdaságtantézisei némely esetben megkérdõjelezhe-tõek, illetve kiegészítésre szorulnak.

Az FTC számára a behavioral econom-ics új kihívásokat jelent: számos szerzõtárgyalja azokat az új lehetõségeket ésvázolja fel azokat a veszélyeket, amelyekaz új gondolatok gyakorlatba való átül-tetése során felmerülnek10. Ahogy egyszerzõ rámutat, a behavioral economicslegtöbb alapvetése kísérleti eredmé-nyekbõl származik, kérdés, hogy mennyi-re azonos a fogyasztó viselkedése egy kí-sérletben, és egy valós piaci szituáció-ban. Fontos továbbá azt is kiemelni, hogysoha nem készült költség-haszon elem-zés egy behavioral economics-alapú be-avatkozással kapcsolatban, illetve nincsis módszer egy ilyen elemzés kereteinekkialakítására.

Empirikus kutatások

Az FTC fogyasztóvédelemmel kapcso-latos empirikus munkája többirányú: idetartozik egyrészt a beküldött empirikus bi-zonyítékok elemzése, a copy testek elvég-zése, illetve egyéb kérdõíves kutatásokszervezése.

Az ügyfelek által beküldött empirikusbizonyítékok vizsgálata kétirányú: 1. alá-támasztják-e a közzétett gyakorlatban(hirdetésben, tájékoztatásban) foglalta-kat az empirikus eredmények (pl. szignifi-kánsak-e az eredmények), 2. illetve mód-szertanilag megfelelõen került-e összeál-lításra az állításokat alátámasztó bizonyí-ték (pl. megfelelõ volt-e a mintavétel). Azempirikus bizonyíték értékelése során ki-emelten mérlegelendõ a kutatás végzõjé-nek szakmai elismertsége.

A copy test olyan kutatás, amelynek so-rán a fogyasztó hipotetikus vagy valódihirdetések tartalmára vonatkozó válasza-it, reakcióját mérik. A copy test az egyik fõeszköz annak meghatározására, hogy afogyasztó hogyan érti egy-egy hirdetés

üzenetét. A vállalkozások által végzettcopy testekkel szemben, amelyek fõ céljaannak kiderítése, hogy egy bizonyos hir-detés alkalmas-e a fogyasztó figyelménekfelkeltésére, és így az eladás ösztönzésé-re, az FTC által végzett kutatások azt vizs-gálják, hogy hogyan értik és dolgozzák fela fogyasztók a hirdetésben foglalt állítá-sokat – nem cél tehát azt vizsgálni, hogy ahirdetés ténylegesen vásárláshozvezetett-e11.

Egyéb kutatások szolgálhatnak ké-sõbbi beavatkozás alapjául, vagy segít-hetik az FTC jogszabály-alkotási folya-matban nyújtott „versenypártolási”munkáját: a fogyasztók megtévesztésé-vel kapcsolatban 2004-ben és 2007-benis átfogó vizsgálatot végzett12, ahol egy-részt azonosították azokat a szektorokat,ahol a legtöbb megtévesztés történik,azokat a módszereket, ahogy a megté-vesztés történik, illetve azokat a fogyasz-tói csoportokat, amelyek a leginkább„sérülékenyek”, a legnagyobb valószí-nûséggel esnek megtévesztõ gyakorla-tok áldozatául. Egy ilyen átfogó kutatásszerepe mind az egyedi ügyek vitelében,mind pedig átfogó stratégiai döntésekmegalapozásában is meghatározó le-het.

Összefoglaló helyett

Az FTC sok évtizedes tapasztalatának –legalább felületes – ismerete hasznos le-het mind a GVH, mind más magyar ható-ságok munkájában, vagy akár a fogyasz-tóvédelemrõl való gondolkodásban is. Azállam és a piac viszonyáról, valamint az ál-lam beavatkozásának jellegérõl kialakí-tott nézetek különösen hasznosak lehet-nek egy olyan hatóság számára, amelyversenyjogi tevékenysége mellett fo-gyasztóvédelmi területen is rendelkezikhatáskörrel.

7 Michael R. Baye: The economics of consumer protection,antitrust and policy, http://www.ftc.gov/speeches/baye/080424bentley.pdf 8 Ld. Joseph P. Mulholland: Behavioral economics at theFederal Trade Commission, http://papers.ssrn.com/sol3/papers.cfm?abstract_id=1091745 9 Egy teljesebb felsorolásért lásd: Psychology and econom-ics: evidence from the field, http://elsa.berkeley.edu/~sdellavi/wp/pefieldevid08-08-07.pdf

10 Pl. J. Howard Beales: Consumer protection and BehavioralEconomics: To BE or not to BE?, http://www.globalcompeti-tionpolicy.org/index.php?id=1047&action=907 vagyMatthew A. Edward: The FTC and the new paternalism,http://papers.ssrn.com/sol3/papers.cfm?abstract_id=1014652

11 Egy ilyen kutatás pl.: Jim Lacko, Jan Pappalardo: ImprovingConsumer Mortgage Disclosures: An Empirical Assessmentof Current and Prototype Disclosure Forms,http://www.ftc.gov/os/2007/06/P025505MortgageDisclosureReport.pdf 12 Consumer Fraud in the United States: An FTC Survey,Federal Trade Commission Staff Report, 2004,http://www.ftc.gov/reports/consumerfraud/040805con-fraudrpt.pdf és Consumer Fraud in the United States: Thesecond FTC Survey, Federal Trade Commission Staff Report,2007, http://www.ftc.gov/opa/2007/10/fraud.pdf

Portré

44

A GVH-ban járt tajvani delegációlátogatásának keretében (lásd azerrõl szóló hírt a 20. oldalon) a ver-senyhatóság biztosa, Chih-MinChen tartott elõadást.

A tajvani Fair Trade Commission (TFTC)1992. január 27-én alakult központi köz-igazgatási szerv, elsõdleges feladata a ver-senypolitika és a tisztességes versenyrõlszóló törvény végrehajtása. Ennek kereté-ben kialakítja a tisztességes versenyt érin-tõ politikát, illetve elkészíti az ezzel kap-csolatos törvény- és rendelettervezete-ket. Vizsgálati és eljárási jogosítványokkalrendelkezik a versenyre káros magatartá-sokra vonatkozóan. Így vizsgálja az erõfö-lénnyel való visszaéléseket, összehangoltmagatartásokat, tisztességtelen kereske-delmi gyakorlatokat és a vállalkozások ál-tal tanúsított egyéb versenykorlátozáso-kat, emellett a fúziók ellenõrzéséért is fe-lelõs.

A tajvani hatóság csúcsszerve a Bizto-sok Gyûlése (Commissioners meeting),melynek az elnökön és az elnökhelyette-sen kívül 7 tagja van. A biztosokat háromévre választják, tisztségük egy ízben meg-újítható. Tevékenységükben függetleneka kormánytól. Három vizsgálati funkciótellátó részleg van, melybõl kettõantitröszt ügyekkel, míg egy tisztességte-len versennyel kapcsolatos ügyeket lát el.A Jogi Osztály feladata elsõsorban a hiva-tal jogi képviselete és a bírságok beszedé-se. Ezen kívül van a Tervezési Osztálynaknevezett szervezeti egység, mely verseny-pártolási feladatokat is ellát és itt kap he-lyet a Versenypolitikai Információs és Ku-tató Központ is. Fontos megemlíteni,hogy a hatóság rendelkezik egy területiirodával is, melynek célja, hogy az országdéli területein mûködõ vállalkozásokkönnyebben kapcsolatba kerülhessenekaz TFTC-vel. A 23 millió lakosú Tajvan ver-senyhatóságának a 2008. júniusi adatokszerint 213 alkalmazottja volt, ebbõl 54 fõjogász, 36 fõ pedig közgazdász.

A TFTC tevékenységének jogszabályialapját a tisztességes versenyrõl szólótörvény képezi, mely 1992 februárjábanlépett hatályba, s 1999-ben, 2000-ben és2002-ben módosították jelentõsebbmértékben. Jelenleg újabb módosítástkészítenek elõ. A törvény két nagy részre

osztható, egyrészrõl az antitröszt szabá-lyokra, másrészt a tisztességtelen ver-senyt érintõ elõírásokra. Az antitröszt sza-bályokon belül ki kell emelni, hogy a ver-senykorlátozó megállapodások csak elõ-zetes jóváhagyás hiányában tiltottak. Azolyan versenykorlátozó megállapodás,ami javítja tajvani cégeknek a külföldi cé-gekkel szembeni alkuerejét, elfogadható,amire jó példa a pekingi olimpia közvetí-tési jogaival kapcsolatos megállapodás,melyben négy televíziócsatorna állapo-dott meg annak érdekében, hogy na-gyobb tárgyalási erõvel bírjanak a közve-títési jogok tulajdonosával szemben. ATFTC jóváhagyta a megállapodást, így avállalkozások magatartása nem minõsültjogsértõnek. Szintén fontos megemlíte-ni, hogy a tajvani törvény nagy hangsúlytfektet a vertikális korlátozások tiltására. Afúziók engedélyezése kapcsán két füg-getlen küszöböt alkalmaznak: a piaci for-galomhoz kapcsolódó, nem pénzügyivállalkozásoknál 10 milliárd új tajvani dol-láros (TWD) (kb. 45 milliárd Ft) küszöbmellett (Portugáliához hasonlóan) van pi-aci részesedéshez kapcsolódó küszöb is(egyesített piaci részesedés összesen leg-alább 33%, vagy legalább az egyik fuzio-náló cég részesedése 25%), a fúzió bár-melyik küszöb elérése esetén engedély-köteles. A törvény tisztességtelen ver-

senyt érintõ részében pedig olyan szabá-lyok kapnak helyt, mint például a hamisvagy félrevezetõ hirdetés tilalma, azegyéb megtévesztõ vagy tisztességtelenkereskedelmi magatartások tilalma, a hír-névrontás tilalma vagy a jogkimerülésselkapcsolatos szabályok.

A törvény megszegéséért több fajtaszankció is kiszabható. Természetesen azadminisztratív szankciók az elsõdlegesek:a jogsértés befejezését és az attól való tar-tózkodást elrendelõ határozaton túl –többek között – lehetõség van bírság ki-szabására is, melynek összege 50 ezer és25 millió új tajvani dollár közé eshet (kb.320 ezer – 160 millió forint). Emellett azon-ban a nyomozó hatóságok értesítését kö-vetõen általuk büntetõjogi szankció (ha-tározott idejû szabadságvesztés) kiszabá-sára is van mód. A tajvani jogrendszerbenis van lehetõség magánjogi keresetek be-nyújtására, a rendszer a háromszoros kár-térítés elvén alapul.

A 2008 évi módosítás tervezete jelen-tõs újításokat tartalmaz. Ennek keretébenpéldául:

– bevezetik az engedékenységi politi-kát;

– hatékonyan alkalmazni fogják a kuta-tási (rajtaütési) jogosítványokat;

– felülvizsgálják a fúziós küszöbszámo-kat, aminek keretében a hazai megoldás-

A tajvani versenyhatóságról

Könyvismertetés

45

hoz hasonlóan „kéttényezõs küszöbszá-mok” 10 milliárd ill. 1 milliárd TWD-re mó-dosulnak nem pénzügyi intézményekesetében, a piaci részesedésre vonatkozókitételek megtartására vagy eltávolításá-ra vonatkozóan azonban még nem szüle-tett döntés;

– a viszonteladási ár megkötésekben(RPM) a per se tiltás helyett a rule of reasonmegközelítés használatát helyezik elõtér-be, valamint alkalmazását kiterjesztik azárukról a szolgáltatásokra is;

– az érintett piac meghatározásátbeemelik az általános szabályok közé (ed-dig az erõfölényt érintõ szabályoknál sze-repelt);

– differenciálják a közigazgatási jellegûbírságokat a különbözõ (antitröszt ill. tisz-tességtelen versenyt érintõ) jogsértésektekintetében, a bírságokat emelik;

– a TFTC szerkezetének megreformálá-sa keretében a függetlenséget erõsítik,bevezetik a Közigazgatási Bírósághoz va-ló közvetlen fellebbezési jogot, a biztosokszámát hétre módosítják (akikbõl négy-nek a mandátuma 4 évre nõne, míg háro-mé két évre csökkenne, azonban mind-egyikük újraválasztható maradna).

2007-ben a tajvani hatóság 1340 ügy-gyel foglalkozott, melybõl 1213 volt pa-nasz, 3 összehangolt magatartás engedé-lyezése iránti kérelem, 69 fúziót érintõügy. A kiszabott bírság csaknem 240 mil-lió TWD (kb. 1,5 milliárd forint) volt. 88ügyben született határozat félrevezetõreklámozással kapcsolatos ügyekben, 94millió TWD (kb. 610 millió forint) bírság ki-szabása mellett. A tajvani hatóság eljárá-saiban a vizsgálati részlegek elõkészítõfunkciót látnak el, míg az érdemi döntés

jellemzõen a Biztosok Gyûlésének hatás-körébe tartozik.

A TFTC fontosnak tartja a szabályozóhatóságokkal való együttmûködést, azaktív piacfigyelést valamint a hivatal tisz-tességes és átlátható mûködésének biz-tosítását is. Többek között ez utóbbi köve-telmények teljesítése érdekében a hivatalnagy számú iránymutatást fogadott el,például a különbözõ területek érintõügyek kezelését illetõen. A hatóság meg-határozó elve, hogy elõtérbe helyezi atisztességes verseny elõsegítését a szank-cionálással szemben. Mint azt a biztos el-mondta, a TFTC kiemelt figyelemmel ke-zel néhány területet, így a távközlést, olaj-és gázipart, az ingatlanpiacot vagy a félre-vezetõ reklámokat.

Hajós Ádám

Közgazdaságtan és versenyjog – kéz a kézben?„Az a jogász, aki nem tanult köz-gazdaságtant … könnyen a köz el-lenségévé válhat.” – az amerikaiLegfelsõbb Bíróság egykori legen-dás elnökének, Louis Brandeis-nake mondása a versenyjogi jogalkal-mazás világában soha nem volt ak-tuálisabb, mint manapság. Éppenezért üdvözlendõ az a két frissenmegjelent könyv1, amely a versenyközgazdaságtanának izgalmas vi-lágába kalauzolja az érdeklõdõt.

Pepall, Lynne–Richards, J. Daniel–Norman, George–Piacelmélet. Modernmegközelítés gyakorlati alkalmazásokkal(Industrial Organisation: ContemporaryTheory and Practice, HVG-Orac, Budapest,2008.

Bárczy Péter–Váradi Balázs–Vincze Já-nos: Közgazdaságtan és versenyjog,Arsenicum Kiadó, Budapest, 2008.

Ha meg szeretnénk érteni, hogy aMicrosoft miért kínálta egy csomagban azInternet Explorert és a Windows operáci-

ós rendszert, ha tudni szeretnénk, hogy apatinás aukciósházak, a Sotheby’s és aChristie’s miért kötöttek kartellmegál-lapodást, ha érdekel bennünket, hogy aMercedes miként járt el a márkakereske-dõkkel, akkor érdemes behatóan foglal-koznunk a piacelmélettel. A piacelméletugyanis a piacstruktúrákkal, a vállalkozá-sok stratégiai magatartásaival, valamintezek egymásra hatásával foglalkozik.

A Microsofttal, a Sotheby’s / Christie’skartellel és a Mercedes-szel kapcsolatosamerikai és európai antitröszt eljárások a20-21. század fordulópontja körül szület-tek, de a modern piacelméletet foglalkoz-tató gondolatok korántsem új keletûek.Már az ókori rómaiak is felismerték példá-ul a versenykorlátozás negatív természe-tét, s léptették ennek folyományaként ha-tályba a gabonát szállító hajók megállítá-sát tiltó Lex Julia de Annona-t. Majd a 18.és 19. században Adam Smith és John Stu-art Mill is megfogalmazták nézeteiket a pi-aci folyamatokról és a verseny korlátozá-sának káros hatásairól.

Mindazonáltal a piaci mûködés cizelláltés precíz közgazdasági elméleti hátterétvalójában csak a XX. századi gondolkodásdolgozta ki. Az egyik legbefolyásosabb-nak a Chicago-i iskola néven ismertté váltirányzat bizonyult, amely arra is képesvolt, hogy a versenyjogi jogalkalmazásegyik mélyen gyökerezõ, évszázadosmúltra visszatekintõ precedensét desta-bilizálja. A viszonteladási ár kikötését(resale price maintenance) elõíró szerzõ-

dést automatikusan jogellenesnek minõ-sítõ, 1911-ben született Dr. Miles ítéletet2

az amerikai Legfelsõbb Bíróság 2007-benszületett döntésében3 ugyanis akként vál-toztatta meg, hogy ezekre a megállapo-dásokra az ún. „rule of reason” alkalmazá-sát rendelte el, s így a versenyelõnyöket éshátrányokat immár mérlegelni kell.

Az 1950-es években az Európai Szén- ésAcélközösség és az Európai Gazdasági Kö-zösség versenyjogi rendszereinek létre-hozói is modellértékûnek tartották azamerikai antitröszt szabályozást, mind-azonáltal „valószínûleg nem tévedünk na-gyot, ha azt állítjuk, hogy [az európai „ala-pító atyák”] a versenyre nem mint önma-gában kívánatos célra tekintettek, hanemmint egy olyan eszközre, amely elõsegíti agazdasági fejlõdést, és növeli az európaipolgárok jólétét.”4 Ezenkívül persze a ver-senyjogot a kezdetektõl fogva a fokozato-san mélyülõ közösségi integráció egyiklegfontosabb elõmozdítójának tartották.

A fõként a freiburgi ordoliberális tanok-ra épülõ közösségi versenyjogi jogalkal-mazás azonban elsõsorban az amerikai is-kolák (Harvard, Chicago, New IndustrialEconomics, Neumann-Morgenstern-féle

1 Mindkét könyv megjelenését a Gazdasági VersenyhivatalVersenyultúra Központja támogatta.

2 Ld. Dr. Miles Medical Co. v. John D. Park & Sons Co., 220 U.S.373 (1911)3 Ld. Leegin Creative Leather Products, Inc. v. PSKS, Inc., 551U.S. (2007)4 Ld. Massimo Motta, Versenypolitika – elmélet és gyakorlat,Gazdasági Versenyhivatal Versenykultúra Központ, 2007,15. old.

Könyvismertetés

46

játékelmélet és követõi) hatására új irá-nyokat kezd(ett) venni. Ennek egyik mar-káns példája az erõfölény, valamint az ah-hoz kapcsolódó magatartások kevésbészigorú megítélése. Továbbá egyértelmûaz is, hogy az európai versenyjogi szabá-lyokba is fokozatosan begyûrûzik a köz-gazdasági megközelítés. Az elsõ lépést ta-lán az 1989-es közösségi fúziós rendeletjelentette, mely bevezette a közösségi vo-lumenû összefonódásokra a dominancia-tesztet. Ezenkívül számos egyéb közössé-gi jogforrás és „quasi-jogforrás” is a köz-gazdaságtan térnyerésére utal: a vertiká-lis korlátozásokról szóló közlemény, a re-leváns piac meghatározásáról szóló köz-lemény, a horizontális fúziókról szóló köz-lemény, az új (139/2004) fúziós rendeletemlíthetõk példaként.

Mivel 2004. május 1. óta Magyarországis tagja az Európai Uniónak, s így a magyarjogrendnek is részét képezi a közösségiversenyjog, ezért itthon is figyelemmelkell követnünk a „brüsszeli” és „luxem-bourg-i” fejleményeket. A hazai verseny-felügyeletben is választ kell ugyanis ad-nunk arra a kérdésre, hogy hol húzzukmeg azt a határt, amelynek egyik oldalamég egészséges a verseny számára, a má-sik oldala viszont veszélyeket rejteget. En-nek a határnak a meghatározása a ver-senyfelügyelet legnehezebb feladata: azállam hol avatkozzon be, s hol érdemes apiaci mechanizmusokat magukra hagyni?A dolog nehézségét egy gyakorlati példánkeresztül szemléltetve: a versenypolitika

üdvözli, ha egy vállalat hatékonysága, fo-gyasztóorientáltsága és innovációi révénversenyt indukál riválisaival szemben,azonban erõfölényre szert téve bizonyosmagatartásai a fogyasztók, a versenyszempontjából már károsnak bizonyul-hatnak. Ezenkívül el kell határolni egy-mástól azokat a helyzeteket is, amikor apiacon hasonlónak tûnõ magatartások„szemtanúi” vagyunk attól, amikor a vál-lalkozások összehangolják magatartásu-kat, kartelleznek, s ezáltal torzítják a gaz-dasági versenyt. Ehhez viszont értenünkkell a közöttük zajló interakciók természe-tét, az adott piaci struktúrában adott stra-tégiai lépéseik racionalitását, az árazásipolitikájuk logikáját.

Éppen ezeknek a helyzeteknek az ala-posabb megértésében ad iránytût e kétkönyv, s teszik mindezt élvezetesen, pél-dákkal szemléltetve. A Bárczy, Várady ésVincze szerzõk által írt „Közgazdaságtanés versenyjog” c. könyv hasznos áttekin-tést ad arról, hogy a versenyjogi jogalkal-mazás hogyan hasznosíthatja a közgaz-daságtan „vívmányait”, hogyan érthetimeg a vállalatok motivációit, tevékeny-kedjenek azok akár versenyzõ, kevés sze-replõs oligopolisztikus vagy éppenmonopóliumközeli piacon.

A Pepall, Richards és Norman amerikaiszerzõk által írt munka igazi monográfia,amit számos egyetemen és kurzuson tan-könyvként használnak: mélyreható elem-zést ad a piacelmélet hátterérõl, a mono-polista viselkedésrõl, a versenyellenesstratégiákról, a játékelméletnek az oligop-ol piacokon való hasznosíthatóságáról, avállalatok közötti fúziókról, a vertikálismegállapodásokról és a verseny nem árjellegû eszközeirõl (pl. reklám szerepe). Akönyv közgazdasági megalapozottságú,tehát tartalmaz számításokat is, azonbanez a közgazdasági végzettséggel nemrendelkezõket ne riassza el: a logikus ta-golás, a jogesetek mögöttes racionalitá-sának közérthetõ leírása, az egyes szerke-zeti egységeket összefoglaló részek min-denki számára könnyen olvashatóvá te-szik a könyvet.

Ami a hazai versenyfelügyelet gyakor-latát illeti, megállapítható, hogy az elmúltévekben komoly lépések történtek a köz-gazdaságtan versenyjogi jogalkalmazás-ban való meghonosítása irányában. AGazdasági Versenyhivatal 2006-ban ve-zetõ közgazdászt nevezett ki, aki csapatá-val együtt erõsíti a versenyfelügyeleti el-járások közgazdasági megalapozottsá-gát. A pénzváltókartellben például kvan-titatív elemzéssel támasztották alá, hogy

a hasonló árfolyamok nem a piac termé-szetébõl adódtak, hanem versenytorzítóösszehangolás eredményei voltak.5 Köz-remûködtek továbbá a Magyar Ingatlan-szövetség elleni eljárásban is, melyben azügy vizsgálói mélyreható empirikus kuta-tást folytattak annak megállapítására,hogy az Ingatlanszövetség által közzétettajánlott minimál díjtételek fejtettek-e kiténylegesen versenykorlátozó hatást apiacon.6 Az összefonódásokban is gyak-ran kerül sor közgazdasági elemzésekre:legmarkánsabb példaként a Hungarotelés a Matel (Invitel)7, valamint a Mondi és aDunapack8 közötti – kétfázisú – fúziókszolgálnak.

Ezeken a példákon is látható tehát,hogy a közgazdasági megközelítés tér-nyerése a versenyjogi jogalkalmazás-ban konkrét, a magyar versenyfelügye-let tevékenységében is a napi gyakor-latban megvalósuló jelenség. Éppenezért, legyen az érdeklõdõ akár prakti-záló jogász, akár gyakorló közgazdász, ekét könyv nem hiányozhat a könyves-polcáról!

Bassola Bálint

5 Vj-83/20056 Vj-1/20087 Vj-19/20078 Vj-159/2007

A GVH tevékenysége számokban

47

Elõzetes statisztikai adatok a Gazdasági Versenyhivatal versenyfelügyeleti tevékenységérõlA 2007-rõl áthúzódott és a 2008-ban kezdõdött bejelentésekrõl, panaszokról és a versenyfelügyeleti eljárásokrólAz összeállítás idõpontja: 2008. december 3.

I. Bejelentések és panaszok

Megnevezés Száma

2007-rõl áthúzódott 236

2008-ban érkezett 1853

Együtt 2089Ebbõl: jogerõsen elutasított 1592

Versenyfelügyeleti eljárás indult 102

Elbírálás alatt, folyamatban lévõ 395

MegnevezésA jogorvoslati kérelmet

elfogadta elutasította

Fõvárosi Bíróság 3 25Összesen 3 25

II. Versenyfelügyeleti eljárások

Megnevezés Száma

2007-rõl vagy korábbi évekrõl áthúzódott 1112008-ban indult 152Együtt 263Ebbõl: versenyhivatali határozattal lezárt 161Folyamatban lévõ 98

Megnevezés Száma

Fogyasztók megtévesztése 133Erõfölény 56Kartellmegállapodás 28Fúziókontroll 46Összesen 263

MegnevezésTörvény-

sértésBírság

eFt-ban

Kötele-zettség-vállalás

Jogsértéshiánya

Meg-szüntetés

Vizsgálóilezárás

Összesen

Fogyasztók megtévesztése 59 698 735 5 2 7 17 90

Erõfölény 1 0 3 5 12 5 26

Kartellmegállapodás 0 0 1 0 1 0 2

Fúziókontroll 1 18 000 2 0 3 1 7

Összesen 61 698 735 11 7 23 23 125

III. Versenyfelügyeleti eljárásban hozott határozatok megoszlása

V. Versenyfelügyeleti döntésben kiszabott legnagyobb bírságok (2008. január 1.–november 30.)

Az eljárások megoszlása

Elbírált jogorvoslati kérelmek száma

Vj szám Ügynév Összeg Ügytípus

209/2007 Crystal Institute Kft. – Flavin-7 ital 120 534 600 fogyasztók megtévesztése

120/2007 Tesco – árfeltüntetés 100 000 000 fogyasztók megtévesztése

121/2007 CIB Bank Zrt. – kedvezményes lakáshitel 90 000 000 fogyasztók megtévesztése

129/2007 Raiffeisen Bank Zrt. – rugalmas lakáshitel 80 000 000 fogyasztók megtévesztése

153/2007 Digitania Zrt. – társkeresés 63 990 000 fogyasztók megtévesztése

156/2007 StemXcell Kft. – Crystal Institute Kft. – étrendkiegészítõk 50 500 000 fogyasztók megtévesztése

173/2007 Auchan - akciós termékek 30 000 000 fogyasztók megtévesztése

39/2008 Hervis Kft. – látszólagos árleszállítás 26 000 000 fogyasztók megtévesztése

Megnevezés Száma

Engedélyezés 27Engedélyezés feltétellel 2Tiltás 0Nem engedélyköteles 4Vizsgálói lezárás 3

Összesen 36

IV. Fúziós kérelmek megoszlása

Bírság eFt(késedelem miatt)

18 000