Regulátoros T sejtek és sejtes környezetük immunmediált gyermekkori

gasztroenterológiai kórképekben

Doktori tézisek

Dr. Cseh Áron

Semmelweis Egyetem Klinikai Orvostudományok Doktori Iskola

Témavezető: Dr. Veres Gábor, Ph.D., egyetemi docens

Hivatalos bírálók: Dr. Juhász Márk, Ph.D., egyetemi adjunktus Dr. Kriván Gergely, Ph.D.

Szigorlati bizottság elnöke: Dr. Szalai Csaba, Ph.D., az MTA doktora

Szigorlati bizottság tagjai: Dr. Nobilis András, Ph.D., egyetemi docens Dr. Sebe Attila, Ph.D.

Budapest, 2011

3. oldal

1. Bevezetés

A csecsemő-, és gyermekkori megbetegedések jelentős csoportját alkotják a

gasztroenterológiai kórképek. Ezek a kórképek kialakulásuk szerint alapvetően három

csoportba sorolhatóak: a fejlődési rendellenességgel járók, a felszívódási zavarok, illetve

azok, amelyekben gyulladásos folyamat játszik szerepet. A gyulladás hátterében fertőzés,

illetve autoimmun reakció állhat. A fertőzések pathomechanizmusa általában ismert,

lefolyásuk többnyire akut, kezelésük tüneti, ill. a bakteriális fertőzések egy részében

antibiotikumok adása szükséges. Az autoimmun betegségek ezzel szemben krónikus

jellegűek, kezelésük során a cél az immunrendszer kóros működésének a modulációja. Az

autoimmun betegségek kialakulásának módja kevéssé ismert, de egyre több adat áll

rendelkezésre arról, hogy az immunszabályozás zavara miként vesz részt a létrejöttükben.

Munkám során azzal kapcsolatban kívántam adatokat gyűjteni, hogy a vizsgálandó

kórképek hátterében milyen immunfenotípus változások állnak, illetve az általunk eddig

ismert kezelési módok hogyan befolyásolják ezeket az esetleg fennálló eltéréseket. A vizsgált

gasztroenterológiai kórképek a Crohn betegség (CD), cöliákia, és az allergiás kolitisz (AC) a

csecsemő-, és gyermekkor eltérő időszakában és más-más okokból alakulnak ki. Közös

bennük azonban, hogy immunmediálta kórképek. Feltételezések szerint a túlzott immunválasz

gátlásában fő szerepet játszanak a regulátoros T sejtek (Treg), ezért ez a sejtcsoport állt

vizsgálatunk középpontjában. Ugyanakkor az immunsejtek nem önállóan, hanem egymással

szoros együttműködésben és bonyolult kölcsönhatásban alakítják az immunválaszt, ezért a

Treg sejteken túl sejtes környezetük is vizsgálatra került.

Célunk volt, olyan vizsgálati módszer kidolgozása és alkalmazása, amely a legkevesebb

megterhelést jelenti a gyermekkorú betegek számára. Az áramlási citométeres (FACS)

vizsgálatokhoz igen kevés vérminta is elegendő, és a perifériáról vett minta a rutin

vérvételeken túl többletterhelést is alig jelent a betegnek.

4. oldal

2. Célkitűzés

Célkitűzésünk volt, hogy olyan kis mintaigényű FACS-módszert dolgozzunk ki a Treg

sejtek és sejtes környezetük vizsgálatára, amivel jellemezni lehet a csecsemő- és gyermekkori

gasztrointesztinális megbetegedéseket érintő immunfenotípust. Szempont volt az is, hogy a

kidolgozott módszert más immunmediálta kórképek vizsgálatára is fel lehessen a

későbbiekben használni (ld. disszertációhoz csatolt közlemények).

2.1. Crohn betegség

Célunk volt prospektív vizsgálatban meghatározni, hogy milyen immunfenotípus

eltérések vannak jelen frissen diagnosztizált, még nem kezelt Crohn beteg gyermekekben,

mind a veleszületett, mind a szerzett immunitás elemeiben. Crohn betegségben szenvedő

gyermekekben jellemeztük az adaptív és veleszületett immunitásának fenotípusát. A

konvencionális terápiában (aminoszalicilát, azathioprin, szteroid) és a biológiai terápiában

(infliximab, IFX) részesülő betegekben szintén meghatároztuk az immunfenotípust eltéréseit.

Célkitűzésünk volt továbbá, a hagyományos terápiára reagáló és remisszióba került, illetve a

csak IFX terápiára reagáló, relapszusban lévő betegek perifériás immunfenotípusának

összehasonlítsuk.

2.2. Cöliákia

Meghatároztuk cöliákiás gyermekek perifériás immunsejt prevalenciáját. Egyrészt

frissen diagnosztizált gyermekekben vizsgáltuk az immunfenotípust, másrészt a diéta hatására

a tünetek és panaszok megszűntével is jellemeztük az immunrendszer sejtes elemeinek

prevalenciáját.

2.3. Allergiás kolitisz

A vizsgálat során frissen diagnosztizált AC-s gyermekek perifériás immunfenotípusát

vizsgáltuk. Vizsgálatunk tárgyát képezte az allergének elhagyása utáni tünetmentes állapotban

talált fenotípusváltozás jellemzése is.

5. oldal

3. Betegek és módszerek

3.1. Betegek

3.1.1. Crohn betegség

2007 szeptembere és 2009 augusztusa között az I. Sz. Gyermekklinika Gyermek-

gasztroenterológiai Szakrendelésén megjelent betegeket vontuk be a vizsgálatokba. Első

csoportként tizennégy kezeletlen, terápiában még nem részesült beteget vettünk fel. Ezek a

betegek semmilyen gyógyszert nem szedtek a diagnózis időpontjában. A CD diagnózisát a

Porto kritériumok alapján, az aktivitás indexet pedig a PCDAI szerint (Pediatric Crohn’s

Disease Activity Index) határoztuk meg. Második csoportját képezte a vizsgálatnak az a tíz

gyermek, aki a hagyományos terápiára (szteroid, azathioprin és 5-aminoszalicilát) reagált.

Ezek a betegek, akinek a PCDAI értékük kezelés után kevesebb, mint 10 volt, alkották a

remisszióba került betegek csoportját. Harmadik populációba az a tizenkét beteg tartozott,

akik a hagyományos terápiára nem reagáltak, ezért IFX kezelést kaptak (5mg/ttkg a 0., 2., és

6. héten). Ők alkották a relapszusos betegek csoportját, mert a PCDAI pontszámuk magasabb

volt, mint 30. Negyedik csoportba soroltuk a kontrollok tizenöt fős populációja, akik

életkorban és nemben illeszkedtek a betegekhez, és funkcionális hasfájás miatt kerültek

kivizsgálásra, de organikus betegség, gyulladás, laboratóriumi eltérés nem igazolódott náluk.

A rutin vérvételekkel egyidőben 6 ml heparinizált perifériás vér vétele történt a

kezeletlen betegektől a diagnózis és az első remisszió időpontjában a remisszióba kerültek

csoportjában, valamint az IFX terápia kezdete előtt, illetve 2 és 6 héttel később a relapszusos

populációban. Ebből a perifériás vérmintából lett meghatározva a különböző fehérvérsejt

populációk gyakorisága áramlási citométerrel.

3.1.2. Cöliákia

A vizsgálatba tíz gyermeket vontunk be az I. Sz. Gyermekklinika Gyermek-

gasztroenterológiai Szakrendelésén 2007 decembere és 2009 decembere között. A cöliákia

diagnózisa az érvényben lévő protokolloknak és a Marsh kritériumoknak megfelelően került

felállításra. Mindegyik betegben a transzglutamináz (TG) IgA szint 200 U/l fölött volt, és a

biopszia szövettani vizsgálata szubtotális vagy totális bélboholy atrófiát és az IEL-k 40%

6. oldal

fölötti emelkedett számát igazolta. Mindegyik cöliákiával diagnosztizált gyermekben GFD-t

indítottunk. A tünetek elmúltával, amikor a TG IgA szint normalizálódott (10-40 U/l),

ismételt vérvétel történt. Kontroll populációnak 15, korban és nemben egyező gyermek

szolgált, akik nem organikus hasfájás miatt kerültek felvételre.

Mind a diagnózis felállításakor, mind a tünetek elmúltával, a rutin vérvételekkel

egyidőben 6 ml heparinizált perifériás vért vettünk, és immunfenotípizáltuk a betegeket és az

egészségeseket.

3.1.3. Allergiás kolitisz

2006 szeptembere és 2008 januárja között az I. Sz. Gyermekklinika Gyermek-

gasztroenterológiai Szakrendelésén megjelent csecsemők közül 34 esetében volt a panasz

véres széklet (hematokézia, HC). A leggyakoribb okok, így a fertőzés és a sérülés kizárása

után anyai eliminációs étrend került bevezetésre (tehéntej és tojás elhagyása az anyai

étrendből). Egy hónap múlva ezek után már csak tizenegy gyermeknél maradtak meg a HC-s

tünetek. Ezeknél az anyatejet fogyasztó gyermekeknél kolonoszkópia történt, ami alapján egy

csecsemő Crohn betegnek bizonyult. A maradék tíz gyermek került beválasztásra a

vizsgálatba, akiknél AC volt a végső diagnózis. Az AC diagnózisát a kolonoszkópia során

látott jellegzetes képek (limfonoduláris hiperplázia, LNH, vagy aftás lézió, APH), a biopsziás

mintában jelenlévő eozinofília (>6 egy nagy nagyítású látótérben), és az alapján állítottuk fel,

hogy a hosszabb utánkövetés (13-24 hónap) után sem tért vissza a HC a tartós anyai

eliminációs diéta (tej, tojás), illetve elementáris tápszerre való áttérés után (Neocate; SHS Int,

Liverpool, UK). Tíz, életkorban és nemben illő, anyatejet fogyasztó gyermek szolgált

kontrollként, akiknél a panaszok hátterében funkcionális hasfájás volt igazolható.

A diagnózis időpontjában 2 ml heparinizált vért vettünk a rutin vizsgálatokkal

egyidőben. A második vérmintát a HC-s tünetek megszűnte után gyűjtöttük. Széklet

hemoteszttel (HSV10; Diagnosticum Zrt, Budapest, HU) igazoltuk a vérzés megszűntét. Az

immunfenotípus vizsgálatokkal egyidőben a plazmából citokin chip (Bio-Plex Protein Array

system, Bio-Rad, Hemel Hempstead, UK) segítségével meghatároztuk az IFN-γ/IL-4 arányt.

Mindegyik vizsgálatot a rutin vérvételekkel együtt időzítettük, és kutatásunk

rendelkezett etikai engedéllyel, valamint írásos beteg – kiskorúak esetén szülői – beleegyező

nyilatkozattal.

7. oldal

3.2. Módszerek

3.2.1. Áramlási citométer

A vizsgálathoz 2-6 ml heparinizált perifériás vérmintát gyűjtöttünk (BD Vacutainer,

Beckton Dickinson & Co, Plymouth, UK), melyet maximum 12 órán át szobahőmérsékleten

tároltunk a feldolgozásig. A levett vérminta lecentrifugálásra került, a vérplazmát leszívva a

mintát fagyasztva tároltuk a citokinszint méréshez. A vér alakos elemei közül a perifériás vér

mononukleáris sejteket (PBMC) grádiens centrifugálással különítettük el (Ficoll-Paque Plus,

GE Healthcare Bio-Sciences, Uppsala, Sweden).

A sejtfelszíni (6B11, CCR4, CD3, CD4, CD8, CD11c, CD14, CD25, CD45RA,

CD45RO, CD62L, CD69, CD123; CD161, CXCR3, HLA-DR and Lin-1, BD Biosciences

Pharmingen, San Diego, CA, USA; TLR-2 és TLR-4, eBioscience, San Diego, CA, USA) és

sejten belüli FoxP3 meghatározáshoz (eBioscience, San Diego, CA, USA) a gyártó által előírt

protokollnak megfelelő mennyiségű fluoreszcens molekulával jelölt konjugált antitesteket

adtuk a mintákhoz. Meghatároztuk a T helper (Th, CD4+) és citotoxikus T (Tc, CD8+) sejtek,

valamint a Th1 (CXCR3+), Th2 (CCR4+) elkötelezett szubpopulációk arányát. Vizsgáltuk a

naív (CD45RA+) és effektor vagy memória (CD45R0+), valamint a korai (CD25+, CD69+) és

késői (CD62L+, HLA-DR+) sejtek arányát. Ezen kívül a természetes ölő (NK, CD3-CD161+),

természetes ölő T (NKT , CD3+CD161+), és invariáns NKT (iNKT, CD3+6b11+) populációkat

azonosítottuk. Meghatároztuk az összes dendritikus sejt (DC, Lin1-HLA-DR+), a mieloid DC

(mDC, CD11c+) és plazmocitoid DC (pDC, CD123+) prevalenciákat. A perifériás monociták

arányát is vizsgáltuk, valamint a DC-k és monociták Toll-like receptor (TLR) 2 és 4

expresszióját. A Treg sejteket (CD4+CD25hiFoxP3+) az intracelluláris FoxP3 transzkripciós

faktor expressziója alapján azonosítottuk.

3.2.2. Citokin chip

A perifériás vérmintából szeparált vérplazmát -80 °C-on fagyasztva tároltuk a

mérésekig. Ezekre a Semmelweis Egyetem Központi Laboratóriumában került sor (Bio-Plex

Protein Array system, Bio-Rad, Hemel Hempstead, UK) A citokinek közül az IFNγ és IL-4

protein szintje került meghatározásra a vérplazmából.

8. oldal

3.2.3. Statisztikai elemzés

Adataink nem normál eloszlást követtek, ezért nem paraméteres teszteket alkalmaztunk.

A nem paraméteres eloszlásnak megfelelően nem párosított két csoport összehasonlítására a

Mann-Whitney teszt, míg párosított esetben a Wilcoxon tesztet alkalmaztuk. Három, vagy

több csoport összehasonlítására nem párosított mintáknál a Kruskal-Wallis tesztet, míg

párosított esetben a Friedman tesztet használtuk. Post hoc számításokra a Dunn-féle teszt

szolgált. Korreláció vizsgálatokra a Spearman tesztet, míg a befolyásoló faktorokra való

korrekcióra többszörös regressziós modelleket használtuk. 2x2-es kontingencia táblák a

Fisher-féle egzakt teszttel, nagyobb táblák a χ2 próba segítségével lettek kiértékelve. 0,05-nél

alacsonyabb p értéket tekintettük szignifikánsnak minden esetben, kivéve, ahol ezt jeleztük

(Statistica 8, Statsoft, Tulsa, OK, USA).

9. oldal

4. Eredmények

4.1. Crohn betegség

A vizsgálat során összehasonlítottuk a kezeletlen betegek és a kontroll egyének

immunfenotípusát. CD beteg gyermekben az adaptív immunitás sejtes elemei közül az

aktivált (CD4+CD25+) sejtek prevalenciája magasabb volt. Ezzel együtt a Th1 elkötelezett

sejtek (CD4+CXCR3+) aránya csökkent, és így a Th1/Th2 arány Th2 irányban eltolódott a

terápiában még nem részesült beteg gyermekekben. Az effektor vagy memória sejtek

(CD4+CD45RO+) prevalenciája megnőtt, és a naív/memória sejtek aránya a memória sejtek

irányába toldódott. A Treg sejtek (CD4+CD25hiFoxP3+) prevalenciája ugyanakkor nem

különbözött a két csoport között. Jelentős különbségeket találtunk viszont a veleszületett

immunitás fenotípusában. Az NK (CD3-CD161+) és NKT (CD3+6b11+) sejtek prevalenciája

alacsonyabb volt a terápiában még nem részesült CD-s gyermekekben, mint a kontrollokban.

A DC és monocita sejtek aránya szintén különbözött a két csoport között. A DC (Lin1-HLA-

DR+) és ezen belül az mDC-k (CD11c+) prevalenciája magasabb volt, míg a pDC-k (CD123+)

prevalenciája alacsonyabb friss beteg gyermekekben az egészségesekhez képest. Ezáltal az

mDC/pDC arányban eltolódás volt az mDC-k irányába. A perifériás monociták (CD14+)

száma magasabb volt CD-s betegekben, mint a kontrollokban. Továbbá, mind a DC-k, mind a

monociták esetében magasabb volt a TLR-2 és 4 expresszió a frissen diagnosztizált kezeletlen

beteg, mint az egészséges gyermekekben. Megjegyzendő, hogy a 14 kezeletlen gyermekből 4

gyermek nem reagált a hagyományos terápiára, ezekben a gyermekekben az immunfenotípus

nem különbözött a terápiára reagálókétól.

A munkánk második fázisában prospektíven az immunfenotípus hagyományos

kezelésre történő változásait vizsgáltuk. Az első remisszió alkalmával az adaptív

immunitásban a Th1/Th2 arány a Th1 felé tolódott, és normalizálódott az aktivált T sejtek

prevalenciájával együtt. A memória T sejtek aránya emelkedett maradt, míg a többi adaptív

immunsejté nem változott a kezelés előtti szinthez képest. A veleszületett immunitás elemei

közül az NK és NKT sejteké alacsony, míg a DC-k prevalenciája magasabb maradt a

kontrollokéhoz képest. Ugyanakkor, mind az mDC/pDC arány, a monocita, és TLR-2 és

TLR-4 expresszió normális volt ezekben a betegekben a kontrollokkal összehasonlítva.

10. oldal

1. ábra Összefoglaló ábra a Crohn beteg gyermekekben talált perifériás immunfenotípus

változásokról. A fehér nyíl a kezeletlen betegekben talált eltéréseket mutatja az egészségesekhez

képest, míg a szürke nyíl a hagyományos vagy infliximab kezelés hatására bekövetkező hatásokat

mutatja a kezeletlen vagy a relapszusban lévőkhöz viszonyítva.

Azokban a gyermekekben, akik relapszusban maradtak a hagyományos terápia ellenére,

az immunsejt fenotípus sokban hasonlított a kezeletlen CD-s gyermekekben mérthez

hasonlítva. Így tehát ezekben az adaptív immunsejtek közül a betegekben alacsonyabb Th1,

magasabb aktivált T sejt prevalenciát lehetett megfigyelni. A veleszületett immunfenotípusban

a magasabb monocita prevalencia és TLR-2 és 4 expresszió szintén a relapszusos betegekben

hasonló volt a kezeletlen betegekben mérthez viszonyítva. A relapszusban lévő betegekben az

mDC-k, akárcsak a TLR-2 és 4-et expresszáló DC-k aránya magasabb volt a remissziókban

lévőkhöz képest.

11. oldal

Az IFX kezelés hatását két időpontban vizsgáltuk (2 és 6 héttel a terápia kezdete után).

Az adaptív sejtek közül a Th1, aktivált T, és Treg prevalencia emelkedett 6 hét után. A

veleszületett immunitás elemei közül a DC, mDC, pDC, monocita és a TLR-2 és 4-et

expresszáló DC-k és monociták prevalenciája normalizálódott a kezelés hatására.

Megjegyzendő, hogy 2 hét kezelés után szignifikáns eltérések nem, de a fent részletezettekhez

hasonló tendenciákat figyeltünk meg.

4.2. Cöliákia

A frissen diagnosztizált cöliákiás gyermekek és egészséges kontrollok között az adaptív

immunitás elemeinek perifériás prevalenciájában számos eltérés volt megfigyelhető. A

kontrollokéhoz képest alacsonyabb volt a CD4 limfociták prevalenciája, míg magasabb a

korai (CD69+) és alacsonyabb a késői (HLA-DR+) aktivációs markert expresszáló CD4

sejteké. Továbbá a Th1 populáció aránya kisebb volt friss cöliákiásokban, mint a

kontrollokban. A Treg sejtek száma nem változott a kontrollokéhoz képest.

A veleszületett immunitás elemei közül az NK, NKT, és iNKT sejtek prevalenciája volt

alacsonyabb a frissen diagnosztizált, még nem diétázó cöliákiásokban, a kontrollokkal való

összehasonlításban. Másrészről, a DC-k, főleg az mDC-k aránya magasabb volt a betegekben.

Az APC-k TLR-2 és 4 expresszióját szintén emelkedetnek találtuk a frissen diagnosztizált

cöliákiásokban az egészségesekhez képest.

A GFD-vel a tünetek megszűnte után az adaptív immunitás eltérései normalizálódtak. A

CD4 limfociták prevalenciája a Th1 elkötelezett sejtekkel együtt emelkedett a diétázó

cöliákiásokban. Mind a korai (CD69+), mind a késői (CD62L+) aktivációs markert

expresszáló limfociták prevalenciája normalizálódott a diétával.

Érdekes módon, a veleszületett immunitás sejtes elemeinek eltérései a diétázó

cöliákiásokban is megmaradtak, egyedül az APC-k TLR-4 expressziója normalizálódott.

Diétázó (GFD) gyermekekben a transzglutamináz (TG) IgA szintje, és a CD8+, CD4+CD69+,

CD4+HLA-DR+, pDC és TLR-2 expresszáló monociták prevalenciája között fordított

korreláció állt fönn.

12. oldal

2. ábra Összefoglaló ábra a cöliákiás gyermekekben talált perifériás immunfenotípus

változásokról. A fehér nyíl a kezeletlen betegekben talált eltéréseket mutatja az egészségesekhez

képest, míg a szürke nyíl a gluténmentes kezelés hatására bekövetkező hatásokat a kezeletlen

betegekkel összehasonlítva.

4.3. Allergiás kolitisz

Az AC-s betegekben kezdetben alacsonyabb volt a Treg szám (CD4+FoxP3+), mint a

kontrollokban. A naív/effektor (CD4+CD45RA+/CD4+CD45RO+) sejtek prevalenciáját

magasabbnak, míg az aktiváltakét (CD4+CD25+) alacsonyabbnak találtuk AC-s

gyermekekben az egészségesekhez viszonyítva. A Th1/Th2 elkötelezett limfociták

(CD4+CXCR3+/CD4+CXCR4+), és ezzel összhangban az IFN-γ/IL-4 citokinek aránya

kezdetben alacsonyabb volt a beteg gyermekekben.

13. oldal

A vizsgálat második felében az immunfenotípus változását az AC-s tünetek

megszűntével meghatároztuk. A Treg sejtek prevalenciája normális szintre emelkedett a

tünetmentes csecsemőkben. Bár a többi vizsgált sejtcsoport szignifikánsan nem változott a

kezdetben mért értékekhez képest, de a Th1/Th2 elkötelezett sejtek és citokinek arányában

kezdetben található eltolódás már nem volt megfigyelhető a kontrollokkal való

összehasonlításban.

3. ábra Összefoglaló ábra az allergiás kolitiszes gyermekekben talált perifériás immunfenotípus

változásokról. A fehér nyíl a kezeletlen betegekben talált eltéréseket mutatja az egészségesekhez

képest, míg a szürke nyíl az elementáris tápszerre való áttérés utáni tünetmentes állapotban a

kezeletlen betegekhez képest.

14. oldal

5. Következtetések

(1) A frissen diagnosztizált Crohn beteg gyermekekben mind az adaptív, mind a

veleszületett immunitásért felelős sejtek prevalenciája jellegzetes eltéréseket mutat. A

Th1/Th2 arány Th2 irányba eltolódott, az effektor T sejtek, és aktivációs markereket hordozó

T limfociták prevalenciája magasabb. Az antigén prezentáló DC és monocita sejtek, és ezek

TLR expressziója fokozott mértékű kezeletlen betegekben.

(2) A hagyományos terápiával kezelt Crohn betegekben az észlelt adaptív és

veleszületett immunfenotípus eltérések az első remisszió alkalmával a klinikai tünetek

javulásával együtt normalizálódnak. A hagyományos terápiára nem reagáló, relapszusban

lévőkben ezek az eltérések részben továbbra is fennállnak, és a hagyományos terápiára

remisszióba kerültekhez képest továbbra is fokozott az mDC prevalencia és TLR expresszió.

(3) A hagyományos terápiára nem reagáló Crohn beteg gyermekekben az adaptív és

veleszületett immunitás elemei normalizálódnak az IFX kezelés hatására. Az IFX kezelés

ugyanakkor az adaptív immunitás elemei közül tovább fokozza az effektor limfociták, Th1 és

Treg sejtek prevalenciáját.

(4) Gyermekkori, frissen diagnosztizált cöliákiában mind az adaptív, mind a

veleszületett immunitás fenotípusa eltér az egészségestől. Az összes CD4, illetve a Th1 sejtek

prevalenciája csökken, a korai aktivációs markert expresszáló T sejtek aránya emelkedett, míg

a késői sejteké csökkent. Az NK sejtek prevalenciája csökkent, míg DC és monocita sejtek,

valamint ezek TLR expressziója fokozódik kezeletlen betegekben.

(5) Az adaptív immunitás eltérései, így a Th1 irányú eltolódás és az aktivált sejtek

aránya gluténmentes diéta hatására cöliákiás gyermekekben döntően normalizálódnak, de a

természetes immunitás zavarai, az antigén prezentáló DC és monociták magasabb

prevalenciája a tünetek megszűntével is fennállnak.

(6) Allergiás kolitiszes csecsemőkben az elementáris tápszerre való áttérés előtt,

kezdetben alacsonyabb Treg, Th1, effektor és aktivált limfocita prevalencia figyelhető meg.

(7) Allergiás kolitiszes csecsemőkben a hematokézia megszűntével a Treg sejtek

prevalenciája normalizálódott, valamint eltűnt a Th1/Th2 arányban mért eltolódás is.

15. oldal

6. Publikációk

6.1. A disszertáció alapjául szolgáló publikációk

Cseh Á, Vásárhelyi B, Szalay B, Molnár K, Nagy-Szakál D, Treszl A, Vannay Á, Arató A,

Tulassay T, Veres G: „Immune phenotype of children with newly diagnosed and gluten-

free diet-treated celiac disease” (Digestive Diseases and Sciences 2011;56:792-8. IF:

2,060)

Cseh A, Molnár K, Pintér P, Szalay B, Szebeni B, Treszl A, Arató A, Vásárhelyi B, Veres G.:

„Regulatory T cells and T helper subsets in breast-fed infants with hematochezia caused

by allergic colitis” (Journal of Pediatric Gastroenterology and Nutrition 2010;51:675-7.

IF: 2,180)

Cseh A, Vasarhelyi B, Molnar K, Szalay B, Svec P, Treszl A, Dezsofi A, Lakatos PL, Arato

A, Tulassay T, Veres G.: „Immune phenotype in children with therapy-naïve, remitted

and relapsed Crohn’s disease” (World Journal of Gastroenterolgy 2010;16:6001-9. IF:

2,240)

Összesített IF: 6,480

6.2. A disszertációhoz kapcsolódó publikációk

Cseh A, Bohács A, Szalay B, Losonczy G, Tulassay T, Vásárhelyi B, Tamási L: „Peripheral

dendritic cells in asthma” (Journal of Investigational Allergology and Clinical

Immunology 2010;20:533-5. IF: 1,489)

Bohács A, Cseh A, Stenczer B, Müller V, Gálffy G, Molvarec A, Rigó J Jr, Losonczy G,

Vásárhelyi B, Tamási L: „Effector and regulatory lymphocytes in asthmatic pregnant

women” (American Journal of Reproductive Immunology 2010;64:393-401. IF: 2,451)

Mácsai E, Cseh A, Budai G, Mészáros G, Vásárhelyi B, Fischer K, Szabó A, Treszl A.:

„Effect of 3 months of doxazosin therapy on T-cell subsets in type 2 diabetic patients”

(The Journal of International Medical Research 2009;37:1982-7. IF: 0,938)

16. oldal

Cseh Á, Bohács A, Müller V, Szalay B, Losonczy Gy, Tulassay T, Vásárhelyi B, Tamási L:

„Az asztma megváltoztatja a perifériás dendritikus sejtarányt” (Medicina Thoracalis

2010;LXIII:358-362.)

Összesített IF: 4,878

6.3. Egyéb publikációk

Vásárhelyi B, Cseh A, Kocsis I, Treszl A, Györffy B, Rigó J Jr.: “Three mechanisms in the

pathogenesis of pre-eclampsia suggested by over-represented transcription factor-

binding sites detected with comparative promoter analysis” (Molecular Human

Reproduction 2006;12:31-4. IF: 2,760)

Cseh Á. Oh., Rigó J. Jr. Dr.,Vásárhelyi B. Dr., Páli A. Oh., Győrffy B. Dr.: “Szerepet

játszanak-e a transzkripciós faktorok az endometriózis kialakulásában?” (Magyar

Nőorvosok Lapja 2007;70:183-186.)

Páli A., Arató A., Dezsőfi A., Cseh Á., Treszl A., Veress G., Szőnyi L.: „Wilson-kór vagy

epeút-elzáródás?” (Gyermekgyógyászat 2007;58:350-353.)

Gyorffy A, Baranyai Z, Cseh A, Munkácsy G, Jakab F, Tulassay Z, Gyorffy B.: „Promoter

analysis suggest, the implications of NFkB/C-REL transcription factors in biliary

atresia.” (Hepato-Gastroenterology 2008;55:1189-92. IF: 0,680)

Szebeni B., Sziksz E., Prókai Á., Gál K., Vannay Á., Cseh Á., Veres G., Dezsőfi A.,

Korponay Szabó I., Bodánszky H., Arató A.: “Fokozott szérum és glükokortikoid

regulált kináz-1 expresszió gyermekkori cöliákiában” (Gyermekgyógyászat 2009;60:67-

73.)

Cseh A, Szebeni B, Szalay B, Vásárhelyi B.: “Az Akt enzim: új terápiás célpont rákban és

cukorbetegségben?” (Orvosi Hetilap 2009;150:373-8.)

Gyarmati B, Beko G, Szalay B, Cseh A, Vásárhelyi B, Treszl A.: „Maternal cytokine balance

on 3rd postpartum day is not affected by the mode of delivery after healthy

pregnancies” (The Journal of International Medical Research 2010;38:208-13. IF:

1,068)

17. oldal

Szebeni B, Vannay A, Sziksz E, Prókai A, Cseh A, Veres G, Dezsőfi A, Győrffy H, Szabó

IK, Arató A.: „Increased Expression of Serum- and Glucocorticoid-regulated Kinase-1

in the Duodenal Mucosa of Children With Coeliac Disease” (J Pediatr Gastroenterol

Nutr 2010;50:147-53. IF: 2,180)

Szakál DN, Gyorffy H, Arató A, Cseh A, Molnár K, Papp M, Dezsofi A, Veres G.: „Mucosal

expression of claudins 2, 3 and 4 in proximal and distal part of duodenum in children

with coeliac disease.” (Virchows Archiv 2010;456:245-50. IF: 2,336)

Gyarmati B, Szabó E, Szalay B, Cseh A, Czuczy N, Toldi G, Vásárhelyi B, Takáts Z.:

„Emelkedett hepcidinszint nőgyógyászati műtéteket követő harmadik napon” (Orvosi

Hetilap 2010;151:1790-4.)

Molnár K, Vannay Á, Szebeni B, Sziksz E, Cseh Á, Bánki NF, Dezsőfi A, Arató A, Tulassay

T, Veres G, Győrffy H, Lakatos PL, Papp M: „Intesztinális alkalikus foszfatáz

vizsgálata krónikus bélgyulladásban (IBD) szenvedő gyermekek bélnyálkahártyájában”

(Gyermekgyógyászat 2011;62:105-109.)

Gál K, Cseh A, Szalay B, Rusai K, Vannay A, Lukácsovits J, Heemann U, Szabó AJ,

Losonczy G, Tamási L, Müller V: „Effect of cigarette smoke and dexamethasone on

Hsp72 system of alveolar epithelial cells” (Cell Stress Chaperones. Epub ahead of print.

DOI: 10.1007/s12192-010-0249z IF: 3,162)

Gyarmati B, Szabó E, Szalay B, Czuczy N, Toldi G, Cseh Á, Vásárhelyi B, Takáts Z: „Serum

maternal hepcidin levels three days after delivery are higher compared to those

measured at parturition” (The Journal of Obstetrics and Gynaecology Research.

Accepted. IF: 0,869)

Összesített IF: 13,055

18. oldal

7. Köszönetnyilvánítás

Köszönettel tartozom mindenek előtt Dr. Tulassay Tivadarnak Professzor Úrnak,

kutatócsoportunk vezetőjének, aki biztosította számomra a kutatómunka elvégzéséhez

szükséges szellemi műhelyt, és akinek az irányítása alatt működő kutatócsoport tagjaként

elsajátíthatattam a megfelelő kérdésfeltevés, módszerkeresés, vizsgálattervezés technikáját, az

adatok értékelésének és értelmezésének képességét.

Ez a munka nem jöhetett volna létre témavezetőm, Dr. Veres Gábor, valamint Dr.

Vásárhelyi Barna nélkül. Köszönöm, hogy mind szakmailag, mind emberileg mellettem

álltak, köszönöm a sok észrevételt, tanácsot, és a felbecsülhetetlen segítséget a tudományos

kutatói magatartás és gondolkodás elsajátításához.

Köszönettel tartozom Dr. Treszl Andrásnak, Dr. Szebeni Beátának és Dr. Vannay

Ádámnak, akik bevezettek a gyakorlati kutatómunka rejtelmeibe, és így fontos szerepet

vállaltak abban, hogy ez a munka megszülethessen.

Köszönöm továbbá Dr. Arató András Professzor Úrnak, Dr. Reusz György Professzor

Úrnak, és Dr. Szabó Attilának, akik ugyancsak felbecsülhetetlen módon hozzájárultak ahhoz,

hogy lehetőségem legyen eredményeinket mind hazai, mind nemzetközi szinten is közzétenni.

Köszönöm a labor kutatóinak és PhD hallgató társaimnak, hogy olyan légkör

alakulhatott ki, amelyben mindannyiunknak lehetősége volt nemcsak szakmailag, de

emberileg is sokat fejlődni. Külön köszönettel tartozom Bernát Máriának vizsgálataim során

nyújtott felbecsülhetetlen technikai és emberi segítségéért, valamint az I. Sz. Gyermekklinika

valamennyi munkatársának, hogy segítő, baráti körülmények között végezhettem doktori

munkámat.

Végül, de nem utoljára, hálámat fejezem ki családtagjaimnak, különösképpen

Feleségemnek és Édesanyámnak, akiknek megértő türelmessége és féltő szeretete nélkül

ezeket az eredményeket nem érhettem volna el.