regi.tankonyvtar.hu · web viewrózsakoszorú rÓzsakoszorÚ, azmelyet az testté lett ige jézus...

Rózsakoszorú

Gyöngyösi, IstvánJankovics, József

Szerkesztette Balázs, Jenő

Created by XMLmind XSL-FO Converter.

Rózsakoszorúírta Gyöngyösi, István, Jankovics, József, és Balázs, Jenő

Készült az Oktatási Minisztérium támogatásával a Felsőoktatási Pályázatok Irodája által lebonyolított Felsőoktatási Tankönyv- és Szakkönyv-támogatási Pályázat keretében.Szerzői jog © 2002 Jankovics József (szöveggondozás, jegyzetek, utószó), Balassi Kiadó, ELTE Eötvös József Collégiumának régi magyar irodalmi szakszemináriuma (Fisli Éva, Miklós Ágnes Kata, Ruttkay Veronika, Szakács Emese, Szlukovényi Kata)

E könyv kutatási és oktatási célokra szabadon használható. Bármilyen formában való sokszorosítása a jogtulajdonosok írásos engedélyéhez kötött.


TartalomI. RÓZSAKOSZORÚ, azmelyet az Testté lett Ige Jézus Krisztusnak és az ő édes Anyjának, az szeplőtelen Szűz Máriának ötrendbéli kiváltképpen való örömének, keserűségének és dücsőségének fejír és piros Rózsáibúl kötött és az MÉLTÓSÁGOS GRÓF KOHÁRY ISTVÁN ÚRNAK, Csábrág és Szitnya várai örökös urának, az fölséges első Leopold császár és koronás király urunk őfölsége komornyikjának, tanácsának, mezei ezeres kapitányának és az Dunán innét lévő végházi vicegenerálisának, régi nagy jó urának új esztendőbeli ajándékul ajánlott Nemes Gömör vármegye viceispánja, GYÖNGYÖSI ISTVÁN. Nyomtattatott Lőcsén 1690. esztendőben ........................................................................................... 1

1. [AJÁNLÁSOK] ...................................................................................................................... 31. Azon MÉLTÓSÁGOS GRÓF Úrhoz ajánlólevél, azmelyben summáson foglaltatnak nevezetesebben viselt dolgai is Őnagyságának ................................................................ 32. AZ OLVASÓHOZ ......................................................................................................... 9

2. Az RÓZSAKOSZORÚ-kötéshez való készület, azmelyben foglaltatnak rövideden az koszorú Rózsáiban lévő dolgok is .......................................................................................................... 103. RÓZSAKOSZORÚ, azmely az Testté lett Ige JÉZUS KRISZTUSNAK és az ő édes Anyjának, az szeplőtelen Szűz MÁRIÁNAK ötrendbéli kiváltképpen való örömének, keserűségének és dücsőségének fejír és piros Rózsáibúl köttetett ........................................................................ 41

1. ELSŐ RÉSZ. ÖRÖMNEK RÓZSÁI .......................................................................... 411.1. ELSŐ RÓZSA ................................................................................................ 411.2. MÁSODIK RÓZSA ....................................................................................... 431.3. HARMADIK RÓZSA .................................................................................... 471.4. NEGYEDIK RÓZSA ..................................................................................... 521.5. ÖTÖDIK RÓZSA .......................................................................................... 55

2. MÁSODIK RÉSZ. KESERŰSÉGNEK RÓZSÁI ..................................................... 602.1. ELSŐ RÓZSA ................................................................................................ 602.2. MÁSODIK RÓZSA ...................................................................................... 662.3. HARMADIK RÓZSA .................................................................................... 712.4. NEGYEDIK RÓZSA .................................................................................... 762.5. ÖTÖDIK RÓZSA .......................................................................................... 82

3. HARMADIK RÉSZ. DÜCSŐSÉGNEK RÓZSÁI .................................................... 923.1. ELSŐ RÓZSA ................................................................................................ 923.2. MÁSODIK RÓZSA ...................................................................................... 953.3. HARMADIK RÓZSA ................................................................................. 1013.4. NEGYEDIK RÓZSA ................................................................................... 1063.5. ÖTÖDIK RÓZSA ........................................................................................ 113

4. E.S.: HYMNI QUINDECIM DEVOTISSIMI .................................................................. 1235. JEGYZETEK .................................................................................................................... 160

1. Szövegmagyarázatok ............................................................................................... 1602. Irodalom ................................................................................................................... 1833. Szövegkritikai megjegyzések ................................................................................... 184

6. [UTÓSZÓ] ......................................................................................................................... 1901. GYÖNGYÖSI CHRISTIANUS ............................................................................... 190


I. rész - RÓZSAKOSZORÚ, azmelyet az Testté lett Ige Jézus Krisztusnak

és az ő édes Anyjának, az szeplőtelen Szűz Máriának ötrendbéli

kiváltképpen való örömének, keserűségének és dücsőségének fejír

és piros Rózsáibúl kötött és az MÉLTÓSÁGOS GRÓF KOHÁRY

ISTVÁN ÚRNAK, Csábrág és Szitnya várai örökös urának, az fölséges első

Leopold császár és koronás király urunk őfölsége komornyikjának,

tanácsának, mezei ezeres kapitányának és az Dunán innét lévő végházi vicegenerálisának, régi nagy jó urának új esztendőbeli ajándékul

ajánlott Nemes Gömör vármegye viceispánja, GYÖNGYÖSI ISTVÁN.

Nyomtattatott Lőcsén 1690. esztendőben


Tartalom1. [AJÁNLÁSOK] ............................................................................................................................... 3

1. Azon MÉLTÓSÁGOS GRÓF Úrhoz ajánlólevél, azmelyben summáson foglaltatnak nevezetesebben viselt dolgai is Őnagyságának .......................................................................... 32. AZ OLVASÓHOZ .................................................................................................................. 9

2. Az RÓZSAKOSZORÚ-kötéshez való készület, azmelyben foglaltatnak rövideden az koszorú Rózsáiban lévő dolgok is ................................................................................................................... 103. RÓZSAKOSZORÚ, azmely az Testté lett Ige JÉZUS KRISZTUSNAK és az ő édes Anyjának, az szeplőtelen Szűz MÁRIÁNAK ötrendbéli kiváltképpen való örömének, keserűségének és dücsőségének fejír és piros Rózsáibúl köttetett ........................................................................................................ 41

1. ELSŐ RÉSZ. ÖRÖMNEK RÓZSÁI ................................................................................... 411.1. ELSŐ RÓZSA ......................................................................................................... 411.2. MÁSODIK RÓZSA ................................................................................................ 431.3. HARMADIK RÓZSA ............................................................................................. 471.4. NEGYEDIK RÓZSA .............................................................................................. 521.5. ÖTÖDIK RÓZSA .................................................................................................... 55

2. MÁSODIK RÉSZ. KESERŰSÉGNEK RÓZSÁI ............................................................... 602.1. ELSŐ RÓZSA ......................................................................................................... 602.2. MÁSODIK RÓZSA ................................................................................................ 662.3. HARMADIK RÓZSA ............................................................................................. 712.4. NEGYEDIK RÓZSA .............................................................................................. 762.5. ÖTÖDIK RÓZSA .................................................................................................... 82

3. HARMADIK RÉSZ. DÜCSŐSÉGNEK RÓZSÁI ............................................................. 923.1. ELSŐ RÓZSA ......................................................................................................... 923.2. MÁSODIK RÓZSA ................................................................................................ 953.3. HARMADIK RÓZSA ........................................................................................... 1013.4. NEGYEDIK RÓZSA ............................................................................................ 1063.5. ÖTÖDIK RÓZSA .................................................................................................. 113

4. E.S.: HYMNI QUINDECIM DEVOTISSIMI ........................................................................... 1235. JEGYZETEK .............................................................................................................................. 160

1. Szövegmagyarázatok ........................................................................................................ 1602. Irodalom ............................................................................................................................. 1833. Szövegkritikai megjegyzések ............................................................................................. 184

6. [UTÓSZÓ] ................................................................................................................................... 1901. GYÖNGYÖSI CHRISTIANUS ........................................................................................ 190


1. fejezet - [AJÁNLÁSOK]1. Azon MÉLTÓSÁGOS GRÓF Úrhoz ajánlólevél, azmelyben summáson foglaltatnak nevezetesebben viselt dolgai is ŐnagyságánakMÉLTÓSÁGOS GRÓF URAM!

Ezen könyvecskében foglaltatott Rózsakoszorú-kötésnek mívét vévén az elmúlt adventi napokban kezemre, azmint mostani gondos tisztembéli sok foglalatosságim, és a munkát gyengén győző egészségtelen örögségem engedhették, addig dolgozdogáltam azkörül, hogy azt, hol mások veteményén nőtt és szedett, hol magam plántálgatásin termett, ahhoz illő fürtöskékbűl meg is kötöttem. És minthogy Nagyságodhoz való régi kötelességemnek megújítására egyéb újságom nem lehet, gondolván, hogy télben az rózsa is újság, azon koszorúval akartam Nagyságod méltóságos személye eleiben az új esztendőben béköszönnöm, és azáltal feljebb említett kötelességemet megújétanom. Az pedig másképpen is senkit nem illethet úgy, mint Nagyságodat. Mert azmint az említett koszorú fejír és piros rózsákbúl, azaz, vigasságos és keserves dolgokbúl köttetett, úgy az Nagyságod életének is koszorúja hol gyenge, hol sértő virágokkal, tudniillik keserűséggel egyeles örömmel és dücsőséggel fűzetett eleitűl fogvást. Azminthogy örvendetes és dücsőséges virágoknak mondhatom, az Nagyságod részérűl mindjárt azokot az Minervának, az hajdaniak leleményeskedése szerént bölcsesség és vitézség istenasszonyának szentelt fiatal esztendőkbéli kedves üdőköt: azmelyeket Nagyságod akkori gyenge ifjúságában az deáki tudományok kertében, azon istenasszony első szolgálatján, az ottvaló pályázásban azont űző bajnok társai között dicsíretes míveskedése által maga dücsőségére úgy virágoztatott, hogy Nagyságod előtt mind az apróbb, mind az nagyobb tudományokban senki nem vehette el annak érdemire néző pálmáját; hanem Nagyságod volt első, és másoknál feljebb is böcsültetött azaránt való dicsíretes serénykedésében. Azmelyen lehetett ugyan nem köz öröme s dücsősége máskor is, de legkiváltképpen akkor, azmikor amaz sok méltóságos hercegi, fejedelmi, grófi, úri és főnemesi rendekbűl álló ifjúságnak kiszínlett virágjával dücsőségesen ragyogó bécsi univerzitásban filozófiájának végső próbakövén, az egész város nevezetesb bölcseinek nagyobb része jelenlétében, sok erős ellenvetések között, elméjét más senki nem igazgatván, hanem már mind mester, mind tanítvány maga lévén, azon philosophiájabéli bölcsességét, mint méltán csudálható ritka virágot, úgy adta világosságra Nagyságod, hogy azért, annak szokása szerint, érdemes homlokát dücsőségesen környül véjendő borostyánkoszorú helyett, az mostani fölséges első LEOPOLD császár és koronás király urunk őfölsége nagy árú aranylánccal kerítette körül nyakát. Azmellyel akarta ugyan akkori érdemére nézve is dücsőíteni Nagyságodat, de általlátta volt, nem kétlem, az jövendőre is szemes azon császári és királyi fölség azokot az következhető dolgokot is, azmelyeknek szüksége korán ember kévántatik az gátra: tudta pedig azt is, hogy az bölcs és tudós férfi erős és nagy tehetségű: Vir sapiens, fortis, vir doctus, robustus, et validus (Prov. 21). És azért kévánta eleve magához láncolni, hogy annak idejében élhetne szolgálatjával, és attúl senki ne szakaszthatná el Nagyságodat. Minekutána pedig az nevezett pályán az bölcsességnek célját ily dücsőségesen elérte, és már az aranyalmán Paris előtt pörlekedő istenasszonyok törvényében is méltán ítélő bíró lehetett volna Nagyságod; azok pedig az akkor legszebb zsengéjében lévő Nagyságod ifjúságának is kedves virágán, mint valamely drága aranyalmán nagy vágyással kapdosnának, és ki-ki, kiváltképpen Venus, az szerelmes istenasszony sok édesgetésekkel hitegetné magához: és azonban Bacchus is Moiosával teljes aranyos sellyege mellett közikben szemtelenkedvén, az is szíveskedik vala azon, miképpen tudhatta volna mézes borára édesgetni Nagyságodat; de tudván azt, hogy

Judicium Paridis manet alta mente repostum (Ovid.)

megártott vala Parisnak az aranyalmának az több istenasszonyok kisebbségére Venusnak ítélése: mert azt végtére Trója felpörzseltetésével bosszúlotta vala meg Minerva, az bölcsességnek és vitézségnek istenasszonya: az is nyilván lévén Nagyságodnál, hogy az Bacchusnak is boroskorsója eleitűl fogvást sokaknak szédítette fejét, sőt Trója veszedelmének is ő volt egyik oka, azmidőn annak feldúlásakor, somno vinoque sepulti (Virg.), álomban és borban valának eltemetve lakosi. Kihez képest ehhez az intő vershez alkalmaztatván magát:

Nec Veneris nec tu Vini capiaris amore: (Avien.) Uno namque modo Vina Venusque nocent (Rufus.),


[AJÁNLÁSOK]

ugyanakkor félretévé azt mind az kettőt Nagyságod, és örökös búcsút véve tőlök, hanem Minervához adá megint magát, és azkinél az bölcsesség céljának űzésében szívesen szolgált, annak akart tovább is zsoldosa lenni, tudniillik az deáki tudományok pályájábúl az vitézi oskolában állani. Azminthogy alig is törülhette meg abban dicsíretesen vett izzadásibúl homlokát, hogy ennek vette fel megint fáradságos, de dücsőségre néző munkáját, azmelyben is úgy kévánt serénykedni, hogy másoknál hátrábbmaradó nem lenne, tudván, nagy áron adják az böcsületet, és azki azért kímíli munkáját, nem érdemes az arra. Non est dignus, ut inde exigat honorem, ubi refugit laborem (Hieron. in Epist.). Elsőben is pedig kegyelmes király ura örökös adományábúl az füleki főkapitányságnak állván vitézi pályájára, abban lévő bajnokoskodásinak is idején, vajon nem örvendetes és dücsőséges rózsákkal virágoztak-é azok az napok, azmelyeken az török ellenség földérűl fegyvere által élő vitézlő rend, igazán vérrel izzadó fáradsága és körömszakasztó küszködése után, szapora ízben hosszú rendre fűzött rabokkal és egyéb diadalmas ragadományokkal, sűrő lövések alatt az eleikben tóduló népnek örvendezése között dücsőségesen érkezvén bé végházában, az rabokot sereggel állatta, az test nélkül való fejeket zsákokkal hordatta, halmokot töltött az nyert portékákbúl szeme eleiben Nagyságodnak, és azután azoknak kótyavetyés vásárán az egész piacok és utcák örvendetes hangzással telnek vala. Hasonlóképpen az Nagyságod szemeskedése miatt dolgaiban elé nem mehető, azért szomszédságát sem szerető, élete után leshányó, mindazonáltal vitézi hírét, nevét böcsülő és félő végbéli pogányság számos ezerekbűl álló csoportokra felesedvén, és azvégre, hogy vagy lesére vehesse Nagyságodat, vagy más káros csapást tehessen ottan, végháza alá ütvén, annak eleiben jó reménség alatt, örömmel menő kevesebb számú seregével egybenkapott vélek, és sokszor nemcsak elvervén onnét, hanem feleset is ejtvén és fogván közülök, nagy dücsőségesen tért vissza Nagyságod azok vigasztalására, azkik az viadalnak diadalmasan megléte előtt kétséggel és félelemmel is várják vala annak kimenetelét. Skárlátszín festi vala akkor az fülöki zöld pázsitot, és búzakívék helyett török testek rakatnak vala az mezőn keresztekben. Nem kevesebb öröme és dücsősége virágozhatott akkor is Nagyságodnak, azmikor szomszédos török ellenségét vitézi játékra akarván ingerleni, kapuja eleiben bocsátott martalékja után, annak érkezését lesében nagy szíve-szakadva váró kévánságának bételésével, már szeme előtt viselvén: kicsap onnét ellene, öszvekap véle, azonban nem állhatván erősen fogását ellensége, hátat kezd adni és az Nagyságoddal lévő bajnokok most ezt verik le lovárúl, most annak veszik fejét: itt ezt kötözik, amott amazt térengetik, és kinek puska ropog hátában, kinek kopja törik oldalában. Ezekhez járuló örömének és dücsőségének rózsája lehet az is, hogy azmidőn ennek a felföldi magyar hazának elébbeni csendessége meg kezdett vala zajosodni, és annak első árja meggátlására hol egy, hol más méltóságos generálokot küldött volna az fölséges udvar, azok mellé is kiváltképpen való vezér-kalauznak és martalékos elöljárónak legszaporábban (azkinek tudniillik sem az szerelem bé nem kötötte szemét, sem az bor el nem vette eszét) Nagyságod rendeltetett, azmely munkás hivataljában is úgy felele meg tisztének, és oly nevezetesen viselte magát mind kezének, mind fejének sokra érő tehetségével, hogy akkor is valami diadalmasan ment végben, annak nagyobb részét bízvást az maga dicsíretes cselekedetinek hosszú lajstromában írattathatta Nagyságod. És annakutána is, azmikor már azon haza csendetlenségének nevezett árja (azt az török is szaporítván) szélesebben kiöntött, és az ennek az földnek nagyobb részét koronás ura hűségtelenségében hozta volna, Nagyságod annak habjai között is, mint megmozdulhatatlan kőszál, állhatatosan maradván hűségében, az azzal ellenkezők partján lévőknek előmenetelekben nem kevés meggátlást szerzett ellenek való szemes őrállásával. Noha nehéz vala utoljára az ország akkori pusztítóinak sok helyeken lévő tág részeit majd egyedül csak magának strázsálni, minthogy az akkori törökös cimbora naponként nagyobb-nagyobb erőt vévén, annak erős szélvésze miatt végtére mindenestül is két vagy három hely maradt vala tántorodás nélkül királya hűségében: azmellyel sokaknak lehetett Nagyságod példája, mint kellessék állhatatoskodni akármely erős próbákban is ura szolgálatjához való kötelességében. Valóban ritka madár is vala az akkori esztendők zavarában az Nagyságod makulátlan hűségének tiszta kristálya s fejír rózsája. Azmelyért azmely szép híre, neve, dicséretes emlekezete folyt már a Tiberisnek vize mellett is, annál inkább pedig az szomszédságosb keresztyén tartományokban, és azminémő magasztaló, örökös megtartást érdemlő írásokkal tisztelte, és más királyi kegyelmességében is részeltette fölséges ura Nagyságodat, méltó volt azt is feljebb említett örömének és dücsőségének rózsái közé számlálni, és azokban is gyönyörködni Nagyságodnak. Nem is lehet nagyobb örömünk, és drágább kincsünk, mit az a jó hír s név, mert többet ér az minden aranynál s ezüstnél: Melius est nomen bonum, quam divitiae multae: Super Argentum enim et Aurum gloria bona (Proverb. 22.). De minthogy a tiszta délszínt is gyakran [homály] éri, az mosolygással felkelő hajnal is sokszor megszomorodik: az arany fénumságának tűz az próbája; tövis között terem a rózsa, és a tengerbéli drágakövek is habok között szedetnek: azért nem lehetett mindenestül, hogy az Nagyságod örvendetes és dücsőséges állapotjának is elébbeni ragyogó fényében sötét homály, édes mézében keserő méreg, lágy rózsái közé éles csalán ne egyveledne, és azelőtt kedvesen folyó dolgain lévő szívének csendességét annak megváltozásával keserves sérelmek ne követnék. Nem úgy mindazonáltal, hogy véle született fennyen járó nemesi erkölcse megcsüggedő alacsonkodásra esne azokkal; sőt minthogy terh alatt gyarapodik az pálmafa, és annál kedvesebbek az tisztességes dolgok, mennél nehezebben juthatni azokhoz –


[AJÁNLÁSOK]

Gaudet patientia duris: Laetius est, quoties magno sibi constat honestum (Lucanus Lib. 19.).

Úgy az is erősödne inkább jövendőbéli nagyobb dücsőségre, ha addig nehéz lenne is szenvedése. Abban lehetett pedig leginkább annakelőtte való örvendezése rózsáinak meghervadása, avagy ugyan csalánná válása, és dücsőség-óhajtó szívének leghathatóbb sérelme, hogy minekutána az feljebb említett törökös cimbora megerősödésének hamar gyűlő árja annyira elborította volna ezt a Felső Magyarországot, hogy Kassát is, annak főbb városát nemcsak kimozdította az királyi hűségbűl, hanem el is vonta azt sok vármegyékkel attúl. Juta az végre minden erejével Fülek alá, azt tartván legnagyobb lábütő kövének, az Nagyságod ott való szemes őrállására nézve, és nagy erővel, úgymint az akkori közhír szerént hatvanezer törökkel az budai vezér, az oda cimborás magyarság is feles néppel megszállván, midőn már kemény lövések és ostromok alá vétetett volna, kiváltképpen az töröktűl azon hely, és már az ellenség vérével is piroslottak volna az bástyák, és az árkok testekkel töltek volna, az várban is volt volna már mind az borbélyoknak, mind az sírásóknak szorgos munkája, és azonban hova-tovább mind erősebben újulván az ostromok, szaporodván az veszedelmek, Nagyságod pedig az nagy torkú ágyúknak rettenetes bőgési és azoknak az Nap fényét elfogó kényköves füsti között sűrőn szikrázó lövéseknek halálos mennykövei; az egymással öszvecsapásban szaporán pengő és tüzet hányó kardoknak irtóztató villámási; az ostromló sokaságnak és azzal öszveegyveledett várbéli népnek majd végső ítéletet képző iszonyú sikoltása, és mind az két részrűl sűrőn hulló testeknek lábok alatt egymást érő fetrengése között, mint az saskeselyő az mennyköves égiháborúkban, Intrepide adversis opponens pectora rebus (Horat. lib. 2. Sat.) megtántorodás nélkül állván, az vala abban feltett és eltekélett célja: ha az helynek fátuma úgy hozná, hogy azt az pogány és azzal közös magyar fegyver erőszakosan kivonná kezébűl, nem engedné azt egyébképpen meglenni, hanem azon helyhez hites kötelessége és urához való igaz hűsége mellett élete letételével. Inkább akart volna tudniillik dücsőséges halálával jó emlekezetet hadni maga után, hogysemmint az várnak szégyenes feladásával élete megmaradván, annakutána azelőtt lévő jó híre-neve szép fényét legkevesebb makulával is megszennyesíteni, tartván magát az Szentírásnak amaz szavaihoz: In omnibus operibus tuis praecellens, ne famae tuae maculam imprime (Ecclesias 7. et 33.). És tudván azt is, hogy az hitet tökéletesen megtartani dicsíretesebb akármely ország fényességénél, amaz vers szerint:

Illaesam servare fidem fulgentibus Ostro,Pulchrius est Regnis. (Silius Ital. lib. 3.)

Noha látván az ellenség az várbélieknek erősen kezdett körmösködését, és azzal sokaknak halálos megkarcoltatását, s népének szaporodó veszedelmét, ha tovább is hasonló férfiságát mutatta volna az maga és lakóhelye oltalmában, alig tett volna több próbát ottan maga nagyobb veszedelmére az pogány, hanem felszedvén sátorait, továbbment volna onnét. De az gonosz meghasonlásnak veszedelmes férge esik végre közikben, és annak hamar szárnyára kelő bogara megvesztegetvén elébbeni egyes értelmeket, elállonak végtére Nagyságod mellől: az várnak fegyverrel tovább való oltalmának ellent mondanak. Azután erőszakot tévén az vár feladását ellenző, oltalmazását pedig vérének végső cseppe kifolyásáig félben hadni nem akaró Nagyságod eltekélettségén, az ellenség kezében adták azt és azután szemek láttára Vulcanusnak áldozzák. Ó, mely keserves lehetett Nagyságodnak annak az helynek szomorú füstét nézni, azkit Nagyságod majd minden végházaknál dücsőségesebbé tett, sok jövevény vitézlő renddel szaporított, az vitézi regulának jó rendiben tartott, sok költségében álló épületekkel ékesített, és azki másképpen is régtűl fogvást az török végházak délcegségének erős zabolája, az újságkövető magyarok szilajságának megrekesztő korlátja, felséges urának tekéletes szolgája, az királyi tárházas bányavárosoknak, sőt azok egész tartományának oltalmazó őrállója, az országnak egy erős bástyája, az vitézség és törvényes tudomány pályáját űző ifjaknak nevezetes oskolája, egynehány nemes vármegyéknek székes helye, sok úri fő- és nemesi rendeknek kedves hazája vala, és ez az egyenetlenségnek gonosz férge miatt ily véletlenül elvesze, porrá s hamuvá léve. Ezaránt lévő Nagyságod fájdalmas keserűsége ág-bogosodhatott abbúl is, hogy midőn mások, az várnak kondíciós feladása után békességesen maradnának, Nagyságodnak annak lobogó üszögét jól meg sem engedék nézni, hanem szomorú szemlélésétűl elragadván, elsőben Regéc, azután Munkács, Tokaj és Ung váraiban vivék; és azokban esztendőknél tovább terjedő holnapok alatt, minden társaságtúl magányosan rekesztő, konyhai mosadékra hozatott zavaros vízzel, lovászok


[AJÁNLÁSOK]

praebendájára süttetett száraz kenyérrel sanyargató; az mindenek szolgálatjára teremtetett Nap fényének világosságátúl elfogó, sovány ebédét és tisztuló szükségét egy helyben végeztető, az levegőégnek tikkanó rekedtségébűl, az régi szemétnek nedves penyészébűl származott dohossággal szédelegtető, és ugyanabbúl szaporán tenyésző szőke és barna hangyáknak gyakor serkengetésekkel nyughatatlanító, végre majd halálos betegséget nemző, és másféle sok nyomorúságokkal teljes rabságban tarták Nagyságodat. Azmelyben sok volt ugyan ennyiképpen lévő kesergetésének tövise; de talám az sem volt az többinél gyengébben sértő, hogy azon kénos remeteségében az külső dolgokban (akiknek folyásátúl függhetett szabadulásának reménsége) semmit nem lehetett érteni Nagyságodnak. Azon raboskodásának idejében volt pedig Bécsnek mind megszállása, mind az töröknek onnét gyalázatos elszaladása; Esztergamnak, Újvárnak, végre Budának és más helyeknek is az pogány kézbűl, s annak jobbágysága alól Kassa városának is kivétele: azmelyekben süketnek és vaknak lenni mely keservesen eshetett annak, azki azoknak dolgátúl várhatta szabadulását, elgondolhatja akarki. Bokrosodhatott azonban onnét is rabságabéli kénos nyomorúsága, hogy jóllehet minden vigasztaló híreknek bé volt előtte az útja vágva, és azoknak hallásátúl elrekesztetett Nagyságod, de azmikkel szomorítani lehetett, azoknak szabados menetele lévén hozzája, adják értésére kedves öccsének, Kohári Jánosnak is rabbá esését, és édesanyjának is halálát: azok mellett, visszaforgatván az külső dolgoknak valóságos folyását, az Hold apadását töltének, fottát újultának; az Sas terjedő szárnyait csonkultnak, erős körmeinek élesült horgait tompáknak, ennek majd az égig nevekedő dücsőségét földig lenyomattatottnak, annak földhöz vert szerencséjét az egeknél járónak teli torokkal hirdetvén azvégre, hogy azok hallásával annál inkább szomoríttatna, szabadulása reménségében megcsüggedne, és urához való hűségének állhatatos voltában megtántorodna Nagyságod. De nem bírhatnak az habok, akármint ostromolják is azt, az erős kőszállal, az szelek az mozdulhatatlan tölgyfa törzsökkel; tűz az tiszta arannyal, pöröl az igaz gyémánttal; Nagyságoddal az sok nyomorúságoknak terhe, azmelyet az sok halálos fenegetések, azkik között nem könyörgött, nem félt, nem rettegett:

Non ille rogavit Non timuit metuitve mori (Stat. I. 2.)

Hanem azmint annakelőtte, úgy mostan is merő derékkal áll szokott hűsége erejében, és tudván, nem kétlem, azt az Szentírásbúl, hogy az férfinak szenvedése által ösmértetik meg tudománya: Doctorina Viri per patientiam noscitur (Prov. 16.) és Ovidius írásibúl is, mint az aranynak az tűz, úgy az igaz hűségnek az ellenkező dolgok próbái:

Scilicet ut fulvum spectatur in ignibus Aurum; Tempore sic duro est inspicienda fides. (Ovid. Lib. 1. Trist.)

mindaddig csendesen tűrő békességgel szenvedi rabságának nyomorúságát, valameddig az üdővel változó dolgok szerencsés megfordulásával hosszas nyomorgatása után ki nem feselhet azon rabságának hurkos kötélébűl, azkibűl végtére az Sas diadalmas szárnyainak szélesen kiterjedésével az Holdnak fénye béfedetvén, és annak megsötétedésében követői elébb szabadon járt útjukbúl kitéveledvén, ide s tova széllyedvén, az Nagyságod őrállói is eloszolván és Nagyságodnak szabad elmenetelt engedvén, végre szerencsésen meg is szabadula. Azmellyel jóllehet azelőtt szenvedett nyomorúságinak már teljes végének szakadni, és amaz mondás szerént: Quod fuit durum pati, meminisse dulce est (Seneca, in Herc. fur.) az elmúlt nehéz dolgokot említeni kedvesen kellett volna; azminthogy azoknak akkori keserűségét meg is nádmézelte volt már, tekéletes hűségét megösmérő és azt jutalmazni kévánó jó ura, koronás királya, azki tudniillik mind jószágabéli értékét nevezetesen bővítette, mind tiszteinek méltóságos állapotját garádicsonként nagyobbította, azmidőn aranyos kulcsú, azaz több előmenetelekre ajtót nyitó komornyiksága után, elsőben tanácsúri, azután mezei ezeres kapitányságbéli tisztességre, végre az Dunán innét lévő végházak vicegenerálisságának minden kérelem nélkül tulajdon maga indulatjából juttatta méltóságára, úgyhogy azkiket mások szorgos könyörgések és bő fizetések által is nehezen vihetnének végbe, Nagyságod azokhoz az egy megjutalmazásra méltó érdemen kívül csak ingyen jutna; akarván azok által is sokszor említett jó ura keserves szenvedésinek mélyen hatott fájdalmit szívérűl elvenni, és azokot elfelejtetni Nagyságoddal. Mindazonáltal ezen örvendetes jóknak is kedvesen szedett


[AJÁNLÁSOK]

rózsája nem lehetett mégis tövis nélkül: mert amidőn tovább sem akarván uroknak rózsájában mézet szedő más méhek között Nagyságod is here lenni, sőt azmit azelőtt az tömlöc, az lábán lévő vas, és azok tartóztatásábúl lett szabadságtalanság ura szolgálatján elmúlattatott véle, azt is helyre igyekezvén hozni, alig vethette le rabi köntösét, alig adhatta irtás alá annakelőtte Phaebus személyét viselő, rabságában Faunus ábrázatjává vált orcája két esztendőnél tovább nőtt berkének sűrő ág-bogait, és azoknak letett terhe után alig vehetett megpihenést, hogy kardot kévánna is, kellett is mindjárt kötni, és az Dunán innét lévő végházakbéli vitézlő rendet botja alá vévén, azzal elsőben Székesfejírvár alá (azhol is, az fülöki vitézi céhben mutatott mesterremeke szerént, két ízben nem kevés törököknek vétetvén ki vérét, azzal az ottvaló száraz és szomjú földet bellikumosan itatta meg, és rabokot is szép számmal hozott onnét), végre Egerhez menni, és az akkor azt szorongató táborban főgenerálisságot viselni, azhol kevés üdő alatt annyira is vitte volt az kezére bízatott dolgot, hogy naponként várhatta annak az nevezetes török véghelynek országostul szívesen régen óhajtott feladását. De azmidőn annak majd-majd leszakasztandó kévánatos rózsájához nagy reménséggel bízik vala Nagyságod, azhelyett igen éles csalánt esett ottan szakasztani. Mert azmikor egy nevezetes próbán az vár alatt az török keménykedésével másképpen nehéz lészen vala bírni, hogy Turnus módjára maga jelenlétével nagyobb szívet adna vitézinek, az seregek előtt forgolódván, az harc-újításra nógatná őket, és azonban maga is közikben egyveledne, egy golyóbis éri véletlenül Nagyságodat, és az az jobb karját s könyekét megszaggatja, azmelynek meggyógyulhatatlansága miatt jóllehet ekkoráig tartó kénos fájdalmi is nem kis keserűségére lehetnek Nagyságodnak; mindazonáltal azt tarthatja abban érezhetőbb nyavalyájának, hogy azon sebe miatt annak az nevezetes helynek nem várhatta meg ottan keresztyén kézhez jutását, és azmely dücsőség egyebek felett Nagyságodat illette volna abban, azt másnak kelletett kezére bocsátani. És már tovább sem lehet az hadi állapotokban erőtlen kezével oly alkalmatos ura és hazája szolgálatjára, azmint annakelőtte. Azmelyen méltó is volt megszomorodása, elesvén azzal azoknak alkalmatosságátúl, azkikben annakelőtte legnagyobb örömét s kedvét helyheztette, és tovább is kévánta volna helyheztetni.

Scilicet est cupidus studiorum quisque suorum. Tempus et asveta ponere in arte juvat. (Ovid.)

Ezen szerencsétlenségét pedig nemcsak maga érezhette szomorúan Nagyságod, hanem az egész magyar haza és annak koronás ura, és méltán sajnálhatják is, mert nehéz helyében más olyat találni, azkinek kezére illhetnének azok az dolgok, azmelyeket Nagyságod dicsíretesen és dücsőségesen viselt. Mindazonáltal az költeményes régiség azért tartván Minervát, az hadakozásnak bölcs asszonyát az Jupiternek agyavelejébűl születettnek lenni, hogy az hadi dolgok nem annyira dagályos szívvel és hirtelen kézzel, mint tanácsos fővel és csendes elmével viseltetnének; az szentírásbéli példabeszédek is azt mondják pedig: kormányozva igazgattatnak az hadak, és azhol sok az jó tanács, ott vagyon az megmaradás: Gubernaculis reguntur bella, Et erit salus, ubi multa consilia sunt. Ámbár hibás légyen is most már keze tehetsége, de fejének épségével ifjúságátúl fogvást sok látott, hallott, cselekedett dolgokbúl vett nagy okultsága mellett többet tehet ezután is azokban sokaknál, és tovább is remélheti méltóságának grádicsos felsőbbségét; s az ennekelőtte dicsíretesen viselt dolgaiért is felmarad örökös jó híre, neve és dicsíretes emlekezete Nagyságodnak:

Semper honos nomenque tuum laudesque manebunt.

Ilyen és több ezekhez hasonló fejír és piros, avagy örvendetes, dücsőséges és keserves rózsákot virágozván azért eleitűl fogvást az Nagyságod élete csipkebokra is, nem cselekedtem ok nélkül, ha én is azok mellé az én Rózsakoszorúmot, azmely is szomorúságnak és örömnek rózsáibúl köttetett, Nagyságodnak nyújtom egyért azért, hogy azmikor azon Rózsakoszorúnak rózsáit levelenként forgatván, azoknak Titkait jól az szívére veszi, ha az maga feljebb említett kedves és keserves rózsáinak vagy kényeztetésébűl (minthogy az jó ízű falat is csemert okoz néha) vagy kesergetésébűl (azmely annál hamarébb nemzhet nyavalyás változást) esett valamely külső vagy belső sérelmet érezne magában Nagyságod, azon Rózsakoszorúban foglaltatott rózsákban keresse annak orvosságát, azmelyeknek ereje többet is fog használni akarmely apatékában készíttetett másféle rózsáknak és egyéb virágoknak orvosságánál; minthogy azok az szenvedést is az gecsémáni kertben kezdő, és azután is elsőben kertész képében megjelenő Orvosok Orvosának, és az ő édes Anyjának (azki is Salus infirmorum, betegek egészsége) kertébűl és gyógyítóműhelyibűl valók. Másért azért, hogy azon Koszorú bemutatásával az új esztendőben én is újonnan kötelezzem magamat az Nagyságod szolgálatjára, kérvén, vegye kegyesen mind azon koszorút, mind az újabb kötölességet régi szolgájátúl, és tartsa meg azt tovább is szokott úri jóakaratjában, s azonban érjen maga is sok új esztendőket, és éljen azokban szerencsésen Nagyságod. Költ Krasznahorka váraljai házamnál, Boldogasszony havának 1. napján 1690. esztendőben.


[AJÁNLÁSOK]

Nagyságodnak

Alázatos és köteles régi szolgája

Gyöngyösi István

Gyöngyösi István stilizált arcképe 1863-ból


[AJÁNLÁSOK]

A Boldogasszony rózsakoszorús képe, Modorfalu (Moderdorf, Szlovákia)

2. AZ OLVASÓHOZMinthogy ezen könyvecskebéli verseknek előjáró írásában, avagy a Rózsakoszorú-kötéshez való készületben sok fabulás régiségek és poetai költeményes dolgok, s olyan nevezetek is egyvelíttettek, azmelyeknek homályos azoknál az értelme, azkiknek az olyaténokban nem forgott elméjek, az értelmetlen dolgok pedig unalmasok az Olvasónak: azért, hogysemmint valaki azmiatt megkedvetlenedvén, az tovább való olvasást félbenhadná, tegye félre inkább azon készületet, és nyúljon egyenesen az Rózsakoszorúhoz, azkit készület nélkül is készen talál, és rózsánkint megvizsgálván, imádság gyanánt is elmondhat, kiváltképpen, ha mindenik rózsa után egy-egy Miatyánkot és Üdvözletet ragaszt. Légyen ezekkel jó egészségben és éljen sokáig az olvasó.


2. fejezet - Az RÓZSAKOSZORÚ-kötéshez való készület, azmelyben foglaltatnak rövideden az koszorú Rózsáiban lévő dolgok is1. Azki az ifjabb időkben, Játékosabb esztendőkben Helikonban siettél, Ott gondokot felejtető, Elméket gyönyörködtető Mulatságot követtél,

2. Hol emelkedtél bércére, Hol ereszkedtél völgyére, Magadat úgy mulattad: Apolló lantja pengését, Múzsák kedves éneklését Örvendezve hallgattad,

3. Pegasus lába rúgását, Annak bőséges forrását Gyönyörködve szemlélted: Kóstolgattad tiszta vizét, Néked tetszett kedves ízét Másoknak is dicsérted.

4. Volt is ott örülni minek, Járult kedve valakinek Az szép tudományokhoz: Az bölcs Múzsák azmelyekkel, Mágnesi erősségekkel Ugyan vontak magokhoz.

5. Álltak kilencen egy rendben, Alkalmaztatván mindenben Apollóhoz magokot. Maga tudományit ki-ki Eléadta, s beszélte ki Nagy kedvesen azokot.

6. Clio szép szerrel számlálta, Laomedon mint fundálta Régen Trója városát, Apollo lantja hangjával, Kövek öszvevonásával Mint végzette rakását.

7. Azután az mint romlott el, Ismét miképpen épült fel Priamus idejében. Újonnan Paris szerelme Mint lén annak veszedelme


Az RÓZSAKOSZORÚ-kötéshez való készület, azmelyben

foglaltatnak rövideden az koszorú Rózsáiban lévő dolgok is

Porrá tévő tüzében.

8. Melpomene eléadja, Minerva miképpen hagyja Medusát elvesztetni: Fejét vétetvén magának, Arany szálait hajának Rút kígyókká tétetni.

9. Thalia újabb dolgokot, Komédiás játékokot Mutogat jókedvében: Venus, Mars mint barátkozott, Hány formában tőnt s változott Jupiter szerelmében.

10. Euterpe sípot hozatott, Ad ahhoz kedves hangzatot Azt fúvó ajakával, És azt sokképpen formálja, Apollónak is találja Kedvét víg nótájával.

11. Terpsicore egyengeti Citharáját, és pengeti Annak hangos húrait, Kivel örömre indítja Az szíveket és tágítja Azoknak bús gondjait.

12. Táncolni indul Erato, Kinek mely rendes (látható) Inai gyors hajlása. Maga ver táncot magának, Azszerént vagyon lábának Szép alkalmaztatása.

13. Kezd Calliope verseket, Sok szép cselekedeteket Emlegetvén ezekben: Úgymint régen Herculesnek, Sok próbáirúl híresnek Nagy dolgait mindenben.

14. Az magas Óriásokkal, Kegyetlen oroszlányokkal Szállott szemben miképpen, És azokot mint bírta el, Cerberust is mint hozta el, Pokolig menvén éppen.

15. Azszerint az Hydra Sárkánt Mint győzte meg, miképpen bánt Annak bokros fejével: Kiben azmelyet lecsapott, Más nőtt mindjárt, s az harapott Mérges foga élével.

16. Az Erimantus hegybéli



Rettenetes erőbéli Vadkant miként ölte meg, És az ugyanott legelő, Aranyas szarvat viselő Szarvast mint kötözte meg.

17. Az kegyetlen háromfejű, Majd’ győzhetetlen erejű Geriont mint vesztette: Stymphalides madaraknak, Azkik kárt tettek sokaknak, Seregét elkergette.

18. Azokkal Theseusnak is, Azmellett Perseusnak is Emlegeti dolgokat. Dicsíreteket neveli, Majd az egekig emeli Verseivel azokat.

19. Ariadna tanácsával Az Minotaurus-csudával Ez szemben miként szállott, És azt vitézül megölvén, Kegyetlen Minost kerülvén Onnét félre mint állott.

20. Amaz szép Andromedának Lest hányó öreg sárkánynak Életét mint fogyatta, És az megmentett szép leánt, Kit szívbűl szeretett s kévánt, Magának mint tartotta.

21. Urania az kék eget Nézi, s beszél eleget Annak állapotjárúl: Az ott fénlő csillagoknak Természetekrűl, s azoknak Hasznos szolgálatjárúl.

22. Ama Pollux, mutogatja, Ez Castor, mint ragyagtatja Mind az kettő szép fényét. Mond: csillagzása ezeknek Az tengeren evezőknek Adja kévánt reményét.

23. Orion hova tétetett, Helice mint helyheztetett Csillagok seregében, Ariadna koronája, Pleadesek hét fáklyája Hol van azok rendében,

24. Phlegon útját merre járja Az Napnak, és holott várja Déli kieresztését, Azután mint jut esetre,




Mint veszi onnét keletre Reggeli tündöklését.

25. Phaeton mint vitetett ki Útjábúl, és hol esett ki Szekerébűl atyjának. Athlas hol tartja az Eget, Mi okoz hévet s hideget Az üdő járásának.

26. Polymnia következik, S mondja, mely jól emlekezik Ő az régi dolgokrúl. Jut voltaképpen eszében, Mit hallott az ó időben Az nagy Óriásokrúl.

27. Az Ég ellen mint harcoltak Némelyek, miként romlottak Jupiter mennykövétűl. Azok pedig Minervának, Ezek tegzes Dianának Ölettek meg kezétűl.

28. Hajója Deucalionnak Mint evedzett, és Pytonnak Honnét lett származása, Azt Apollo mint ölte meg, Ezt Cupidónak lőtte meg Miért bosszonkodása,

29. Orpheus az nagy hegyeket, Arion az tengereket Miként örvendeztette, Az az fákot és köveket, Ez az öreg delfineket Vígan szökdécseltette.

30. Azmint beszéli nyelvével, Úgy gesztálja is kezével Polymnia ezeket: Feje, szeme és homloka Majd úgy terjeszt, mint ajaka, Előnkben mindeneket.

31. Volt Phoebus köztök középen, Hárfáját pengette szépen Beszédi közt ezeknek. Ettűl árad tudományok, S minden eszes találmányok Innét forr elméjeknek.

32. Te pedig nézted ezeket Örömmel, s bölcsességeket Csudáltad e szüzeknek. Kévántál nékik tetszeni, Tiszteleteket szerzeni Azt érdemlő kedveknek.




33. Azminthogy szépen ágazott, Daphné testébűl változott Laurusbokrot kerestél, Arrúl mennykövet nem érző, Zöldségét soha nem végző Friss leveleket szedtél.

34. Fűztél azokbúl koszorút, Mely sem tud égi háborút, Azt Phoebusnak szentelted. Szedtél pálmaágakot is, Azokkal az Múzsákot is, Azmint illett, tisztelted.

35. Onnét Cyprus szigetében, Venusnak lakóhelyében Sétáltál mulatozni: Szemlélted nagy csudálattal, Ott mely sokféle illattal Szoktak annak áldozni.

36. És te is önnön magának Szederín marta lábának Vérén nőtt rózsát szedtél, Azzal mentél eleiben, Ünneplő tiszteletiben Néki úgy kedveskedtél.

37. Tördeltél mirtuszágot is, S vettél egyéb virágot is Annak szép illatjához, Nyújtottad azt is kezében, Avagy oltára tüzében Tetted áldozatjához.

38. Delosban is elérkeztél, És ottan is szemben lettél Csakhamar Dianával, Amaz módosan pozdrázott, Nyíllal, tegezzel ruházott Nympháknak asszonyával.

39. Azkikkel néha vadásztál, Néha másként mulatoztál Azok víg seregében: Delosbúl néha kimentél Vélek együtt, és érkeztél Cythaeron erdejében.

40. Hol érhetett oly gondolat, Ó, ha az vadászat alatt, Mint Actaeon, úgy járnál: Diana tekéntésébűl, Mint ő, emberi képébűl, Te is szarvassá válnál

41. És ebek prédája lennél; De hogy oly változást vennél, Azt te nem érdemletted:




Mivelhogy az Szűz Asszonynak Nem vétettél, hanem annak Inkább kedvét kerested.

42. Azonban az víg szellőknek, Ágai közt az erdőknek Kedvesen zúgásában, És a levelezett fáknak, Egymásra dőlő gallyaknak Szép híves árnyékában

43. Megtelepedik Diana, Kinek vagy te is utána, S követed serénységgel, De tőle ottan távozol, És az völgyre bocsátkozol Sétáló csendességgel.

44. Ottan az víz lementében Lévő fáknak ligetében Keresdegelsz újságot: Az üdő lévén tavaszkor, Találsz (azki nyílt csak akkor) Egynehány gyöngyvirágot.

45. Melyet látván, mondod mindjárt: Itt lábam hiában nem járt, Hasznos lett fáradságom: Van már, kit az Szűz Asszonynak Adjak (tartom nagy haszonnak) Arra való újságom.

46. Úgy nem is illethet senkit, Venust, Junót, más akárkit Az gyöngyvirág szépsége, Mint e tiszta asszonyságot, Minthogy példáz tisztaságot Annak szép fejérsége.

47. Azért hozzája fel is mégy, Hogy azzal kedveskedést tégy Néki illendőképpen: Azmelyet nyújtván kezében, És találván jókedvében, Megköszöni azt szépen.

48. Onnét Nyssa vidékére, Bacchus születő helyére Kezdett utadat veszed: Szedsz ott borostyánágokot És víg énekkel azokot Az ő fejére teszed.

49. De ott sokáig nem lehetsz. Megént Apollóhoz sietsz És az kilenc szüzekhez: Látván szép tudományokat, Megkedvelletted azokat, Vágy szíved seregekhez.




50. Ah, de hagyd félben utadat, Ne fáraszd tovább magadat Ezeknek járásában. Hagyj békét már Heliconnak, Cyprus, Delos, Cytheronnak Hegyei hágásában.

51. Ó, hívságoknak hívsága, Ifjú elme bolondsága, Hogy eddig is ott jártál: Az üdőt csak vesztegetted, Mert annak mi hasznát vetted? És azért mi jót vártál?

52. Azmely zöldellő ágokot, Rózsát s egyéb virágokot Elébb ott szedegettél, És az Múzsáknak, Phoebusnak, Dianának és Venusnak S Bacchusnak is szenteltél:

53. Hánd ki már most mind kezedbűl, Ne kévánj tovább ezekbűl Koszorúkot mívelni; Menned más helyre kelletik, Ott virág is más szedetik, Mást is kell ott tisztelni.

54. Nem az Múzsák csevegését, Nem Phoebus lantja pengését Kelletik már hallgatnod. Nem az vadász Dianával, Vagy az Cyprus asszonyával Te magadat mulatnod.

55. Nem Bacchus bolondságának, Korcsmás fársángolásának Nézned esztelenségét: Más pályát kell immár futnod, Azon más célhez is jutnod, S ott érned utad végét.

56. Onnét azért erre fordulj, Üdvösségesb útra indulj És nagyobb nyereségre; Lészen itt kitől tanulnod, Szívedben mitől újulnod S jutnod gyönyörűségre.

57. Ha néha szomoríttatol, Megént megvigasztaltatol. Öremed dupláztatik: Az fáradság nyugadalma, Az szolgálat bő jutalma Kész ott, s meg is adatik.

58. Avagy már meg is indultál, Sőt talám bé is jutottál,




Én lelkem, Názáretben: Mert oda vagyon utad már, Azkin valaki híven jár, Jut az boldog életben.

59. De itten megállapodjál, Hova gyöttél, gondolkodjál, Már nem Heliconban vagy: Ott az dolgok csekélyebbek, Itt magosabbak s mélyebbek, Kiknek titka igen nagy.

60. Itt nemcsak Uraniának, Vagy más, akarmely Múzsának Vehetd jövendölését: De az Istennek magának, Földre gyött Arkangyalának Hallhatod beszélését.

61. Ki az szűz Leánt köszönti, Akaratját megjelenti Az Fölséges Atyának: Hogy Igéje Testté lészen, Testet pedig tőle vészen, Ő tétetvén Anyjának.

62. Fogadja is azt Méhében, De azzal szüzességében Megmarad most is épen: Vajon mely Múzsa fogja meg, Mely Phoebus magyarázza meg Ez titkot voltaképpen?

63. Ez az igaz szűz Diana, Kinek előtte s utána Nem volt, s nem lesz hasonló. Tisztasága szépségében, Élete fejírségében Igazán ritka holló.

64. Terhben esett ez, mégis szűz, Leányi koszorúkot fűz Most is méltán fejének: Nem az férfi illetése, De az Isten lélegzése Lévén oka terhének.

65. Az szüzességet példázó, Szépségében nem ragyázó Gyöngyvirág fejírsége Ezt méltábban illetheti, Jobban is érdemelheti Azt ennek szüzessége.

66. Kelj fel innét és menj tovább, Azmerre érhetsz hamarább Az hegyes tartományban: Adván magadat Józsefhez, Máriával Örzsébethez




Zakariás házában.

67. Részesülj te is azokban Az örvendetes dolgokban, Kikkel ők akkor teltek, Azmikor juttak egymással Szemben, és Zakariással Szívekben szökdécseltek.

68. Menj azután Betlehemben, Az szent Szűzzel egyetemben, És véle együtt szállj meg! Sőt minthogy már szülése is Elérkezett, azért te is Ottan most ugyan hálj meg!

69. Nézd az térdeplő barmokot, Miként imádják Urokot, Mely fekszik az jászolban. Az angyali énekeket Halljad: Vajon ilyeneket Ki mondott Heliconban?

70. Innét az templomban siess, Hogy ott te is jelen lehess Együtt az szűz Anyával, Mikor magát bemutatja, És Simeonnak hallgatja Áldását kisfiával.

71. Lásd ott alázatosságát, Melynek noha tisztaságát Szenny soha nem illette: Ím, mégis vár ott tisztulást, Szenved szemérmes pirulást, Noha nem érdemlette.

72. Az Gyermek, feljebb serdülvén, Szülei rajta örülvén, Magoktúl el nem hagyják: Hanem vélek van mindenkor, De elszakad tőlök egykor, Hová lészen, nem tudják.

73. Azkin felette búsulnak, Könyvei szaporán hullnak Azt sirató szemeknek, Azmíg fel nem találhatják, Magokot törik, faggatják, Nincs nyugalma szíveknek.

74. Ó, mennyit járnak alá s fel, Azkikkel néked is el kell Őtet keresni menned: Azhol azt feltalálhatod, Jobb lészen ott (megvallhatod), Mint az Múzsáknál lenned.

75. Fel is lelitek azonban




Doktorok közt a Templomban, Tőlök körölvétetvén, Azhol őket ez tanítja, Az szorgos nép nem tágítja, Az írást fejtegetvén.

76. Ha tekénted kisdedségét, Csudálhatod bölcsességét, Kivel másokot megdúl; Megáll ott szava mindennek, Azholott ajaka ennek Ékes szólásra indul.

77. Ne keress már más Apollót, Nem is lelsz ahhoz hasonlót Sem itt, sem Parnassusban. Ez az Igazságnak útja, Forr az Bölcsességnek kútja Itt, nem Castaliusban.

78. Itten kell azért tanulnod Ezután már, és megunnod Az elébbi oskolát; Ha ez bajmolódik veled, Tudom, hogy hamarább leled Nála elméd gyámolát.

79. Azmikor emberkort ér már, Sok földet békerül és jár Gyakor csudatévéssel: Több dolgait elvégezvén, Cedron vizén áltköltözvén Kezd lenni kesergéssel.

80. Te itt se maradj el tőle, Ott légy, ne menj el mellőle Semmi háborújában. Nézd, az kertben mint bánkodik, És Atyjához fohászkodik Könyves imádságában.

81. Nézd az vérverítékeket, Ah, ki hallott ilyeneket Akarmely ó üdőben? Azmely ennyire bágyasztott, Víz helyett vérrel izzasztott, S ki ült oly gőzfördőben?

82. Azonban elárultatik Júdástúl, és megfogatik Az rágyött seregektűl: Azkik viszik valamelyre, Sok nép szorul minden helyre, Szidatik mindenektűl.

83. Az több tanítvány elhagyja, Péter pedig megtagadja Itt ő édes Mesterét: Ah, te őtet most se hagyd el,




Véle légy és végig járd el Szenvedése tengerét.

84. És elsőben is Anasnak, Azután az Kajfásnak Menj bé véle házában: Ne félj ott egy szolgálótúl, Avagy más ajtónállótúl! Légy mindenütt nyomában!

85. Onnét Heródes udvarát, Pilátus szorgos pitvarát És tanácsházát járd meg! Végre az Kálváriának Hegyén, e tragédiának Kimenetelét várd meg!

86. Ó, mely iszonyú dolgokot Látandasz majd, azhollyakot Eddig soha nem láttál. Ezekhez képest csak semmi, Forgott előtted valami, Azhol ezelőtt jártál.

87. Clio históriáibúl, Calliope ritmusibúl Nem tudhatod ezeket: Polymnia sem mondhatott, Urania sem tudhatott Jövendölni ilyeket.

88. Csak álom Trója rakása, S annak földig leromlása, Azkit tőlök hallottál. Semmi vére Medusának, Kígyókká léte hajának, Azmelyen álmélkodtál.

89. Semmi Hercules próbája, Gerion hármas pofája, Sok feje az Hydrának: Perseus vitézkedése, Általa menekedése Mint lén Andromedának.

90. Semmi gyermek Phaetonnak, Semmi vadász Acteonnak Reméletlen romlása, Annak atyja lovaitúl, Ennek maga agaritúl Rút halálra jutása.

91. Az többi hasonlóképpen Ehhez képest semmi éppen, Akarhol mit értettél: Azmíg mostani utadban Nem térvén, másutt jártadban Fel s alá tekergettél.




92. Jaj! mert ímé, mindeneknek, Égnek, Földnek, Tengereknek Urát kénozzák itten: Az Úr szenved az szolgáért, Alkató az Alkatmányért, Az Emberért az Isten.

93. Ah, hallani is szörnyűség, Az istentelen nemzetség Ezzel bán azmiképpen: Pökdösi, veri, csúfolja, Hajánál fogva hurcolja, Ellene döhödt éppen.

94. Nevezi káromkodónak, Mondja halálra valónak, Noha semmit sem vétett. Kiáltja, hogy ez haljon meg, Barabbás szabaduljon meg, El is bocsátják őtet.

95. Ennek ruháját lenyúzzák, Magát az oszlophoz húzzák, S odakötik láncokkal. Csattog az ostor szaporán Hátán, oldalán, tomporán Iszonyú csapásokkal.

96. Koronát is készítenek, Kit tövisbűl építenek És nyomják az fejében. Adnak nagyobb csúfságára Bársonyruhát is vállára, És nádszálat kezében.

97. Végtére az szentenciát Mondják ki, az Isten Fiát Keresztfára ítélvén: Adják is mindjárt vállára Azt, hogy az Kálváriára Vigye, maga emelvén.

98. Mellyel midőn felérkezik, Ragadják ott és szögezik Az magas keresztfához. Azután felemeltetik És lelke kieresztetik Fohászkodván Atyjához.

99. Állj meg itt, lelkem, s tekints fel, Lássad, kit függesztetett fel Az kegyetlen zsidó nép: Dühödt kegyetlenségében Úgy megszaggatván testében, Hogy nincs abban semmi ép.

100. Egy seb az másikát érvén, Rajta már több el sem férvén Együvé szakadozott:




Rongy az teste mindenestül, Bőre az gyakor ütéstűl Éppen elhasadozott.

101. Megrepedezett minden ér, Kifolyt belőle minden vér Széliben az sebeknek. Ah, számát ki tudhatja meg, Fájdalmát ki mondhatja meg Az sok száz ütéseknek?

102. Fel is függesztették végre: Ez nagy istentelenségre Ha szemedet fordítod, Azoknak kegyetlenségét, Urok rontó feneségét Ó, mihez hasonlítod?

103. Typhonnál istentelenebb, Gerionnál kegyetlenebb, S azoknak sok fejeknél, Sokak életét elrontó, Az egeket is bosszontó Vérben kevert kezeknél.

104. Kegyetlenb, mint Busirisnek, Istentelen Phalarisnek, Ezeknek dühösségek: Annak tüzes szekerénél, Ennek hévült rézökrénél Kénozóbb mesterségek.

105. Actaeon éhült ebei (Kiktűl halálos sebei Voltak véletlen estén) Kegyetlenbek nem lehettek, Azmikor vendégeskedtek Urok ártatlan testén.

106. Melpomene eléálljon, Lássa ő is, hol találjon Ehhez hasonlóságot: Bár feljárjon elméjével Világ hosszával, szélével Minden hajdaniságot,

107. Ily tragédiát nem lelhet, Azminémőt most szemlélhet Kálvária tetején: Hogy ehhez nem volt hasonló, Tudja maga is Apollo Világ minden idején.

108. De ki az, azki itten függ? Megholt már, s feje alácsügg. Ki az? ím, megént kérdem: Hogy ennyire kárhoztatták, Az keresztre akasztatták, Honnét lett az az érdem?




109. Megfelelsz erre, én lelkem, És azt mondod itt énnékem: Nézzem meg az egeket, Az szíveket irtóztató, Természetet változtató Most ott lévő jeleket.

110. Lássam az világ szemének, Az Nap tündöklő fényének Szokatlan setétlését: Szememet tovább bocsássam, Az fényes Holdnak is lássam Keserves fellyegzését.

111. Halljam: miként keseregnek Angyali az békességnek Ezeken az egekben: Halljam vadak ordítását, Kősziklák öszveomlását Szemléljem az hegyekben.

112. Nem kell ide Urania, Anélkül is tudhatnia Ezek magyarázatját: Hogy kénzonak az kereszten Nem mást, de az Atya Isten Egyetlenegy magzatját.

113. Ím, ki Ura Földnek, Mennynek, Gondviselője mindennek Isteni hatalmával. Az egeket csillagoknak, Az mezőket virágoknak Színli cifrázatjával.

114. Tollakkal az madarakot, Szőrrel pedig az vadakot. Az fákot levelekkel: Másokat is mindeneket Ő ruház, s födi testeket Kellő öltözetekkel.

115. Ah! Ah, mégis őmagának, Az Mindeneknek Urának Nincsen más ruházatja: Hanem lyuggatott testére Sebeibűl forrott vére, S az sebek varazatja.

116. Mezítlen függ egyébképpen, Ez világ csúfja lett éppen. Ah, oly dolgot ki hallott? Az szenved, ki bűnt nem tészen, Az pedig szabadult lészen, Azki vétett s bűnt vallott.

117. Annak jegyruha adatik, Ez teljesen megfosztatik




Minden öltözetitűl; De pályáját már végzette, Lelkét is kieresztette, Megszűnt szenvedésétűl.

118. Már szent testét is leveszik Az keresztrűl, s sírban teszik, Végzik az tragédiát: Leszedetik superlátja, Harmadnapra másként látja Szent Anyja édes Fiát.

119. Melpomene távozzon már, Elmegy az tél, érkezik nyár, Vége lesz az sírásnak. Thalia Calliopével Álljon elé víg versével Ide örülő társnak.

120. Jelen lehet Euterpe is Sípjával, Terpsicore is Citharáját foghatja: Annak kedves nótájára Most Erato is táncára Kelhet s azt eljárhatja.

121. Meg kell az szemet törülni, Vagyon már minek örülni Utána siralmunknak: Mert azki minap meghala És megszomorított vala, S léve oka gyászunknak,

122. Az, mint az angyal hirdeti Máriáknak, s elhiteti Bizonnyal is azokkal: Feltámadt dücsőségesen És az poklokrúl nyertesen Megtért sok nyert rabokkal.

123. Ah, jusson jól itt eszedben, Mit adott vala elődben Calliope versével Herculesnek dolgairúl, Csudálatos próbáirúl, De inkább csak mesével.

124. Az többi közt az Plutónak, Poklokon uralkodónak Országát mint járta meg: Annak hármasfejű ebét, Azmely őrzötte küszöbét, Cerberust mint fogta meg.

125. Itt nem fabulás költeményt Avagy meséző leleményt Lehet errűl hallanod: Hanem igaz valóságot, Valóságos igazságot




Kelletik már vallanod.

126. Mert ha eddig véle jártál, Talám mostan sem maradtál Igen messze mellőle, Hová másként nem mehettél, Oda elméddel siettél, Hogy el ne szakadj tőle.

127. Ez mennyei Herculesnek, Halálon-poklon nyertesnek Láttad nagy diadalmát. Az halált miként győzte meg, Az Sátánnak mint törte meg Elébbeni hatalmát.

128. Az poklot mint szaggatta fel, Az foglyokat mint hozta fel Onnét győzedelmesen. Mint jelent meg szent Anyjának, S az apostolok nyájának Végre dicsőségesen.

129. Ó! Mely öröm! Ó! Mely vígság Volt ott, ó! Az szűz Anyaság Mit tudhatott mívelni? Az minap megholt magzatját, Megösmérvén ábrázatját, Azmidőn látja élni.

130. Szent Anyját megvigasztalván, Apostoli is kóstolván Öremét elégséggel: Készül végtére Atyjához, Azki is várja magához Atyai kegyességgel.

131. El is búcsúzik Anyjátúl, Hívei társaságátúl, S emelkedik az Égben. Te is bocsássad elmédet Utána, és Vezéredet Kövessed sietségben.

132. Lásd az mennyei lelkeknek, Dicsőséges seregeknek Eleiben jövését: Azok sűrő áldásának, Sok hozsannamondásának Halld gyönyörű zengését.

133. Nézd, feltörvén az poklokot, Kihozott azmely foglyokot Azoknak tömlöcébűl: Jeléül diadalmának Mint mutatja bé Atyjának Ott vett nyereségébűl.

134. Kikkel együtt nagy kedvesen,




Pompásan, dicsőségesen Fogadtatik Atyjátúl: Nincs ott most az örömben vég, Meg nem szűnik az egész Ég Az sok áldásmondástúl.

135. Édes Fiát édes Atyja Kézen fogja, feljuttatja Maga lakóhelyében. Mennyei királyságára, Nagy dicsőséggel jobbjára Helyhezteti székében.

136. Az világot onnét nézi, Annak dolgait intézi Maga akaratjaként: Azonban édes Anyjára, Árván maradott nyájára Híveinek is teként.

137. Látja szomorúságokat, Hogy árván hadta azokat, Örömet siet adni: Kirűl ígéretet is tett, Azmikor tőlök búcsút vett, És el akarta hadni.

138. Azért az megvidámító És szíveket bátorító Szent Lelket gyors szelekben Lebocsátja örömekre, És szállítja azt fejekre Ösmérhető tüzekben.

139. Azmelynek kévánt melege Mihelt éri, lész elege Mindenekben szíveknek: Erősödik gyengeségek, Vidámul kedvetlenségek, Nincs híja örömeknek.

140. Kezdnek szólni új nyelveken. Van mit csudálnod ezeken. Ily dolgot ki is hallott? Hogy azt tudhatta valaha Valaki, azmelyet soha Nem tanult, nem gyakorlott.

141. Pegasus lába nyomában, Hypocrene folyamában Vagyon-é oly csurgovány, Azmelynek eredésébűl Származó tiszta vizébűl Forrana ily tudomány?

142. Mondhatom bízvást, hogy nincsen, Azért téged se térítsen Vissza oda semmi út. Az Szent Léleknek malasztja,




Melyre híveit marasztja Az ezekkel forró kút.

143. Azki ezt ízelítheti, Elméjébűl kivetheti Régi tudatlanságát, Az Jót követni tudhatja, És elméjének mondhatja Lenni nagy boldogságát.

144. Azért te is maradj ennél, Kár is volna, ha elmennél Ennek édességétűl: Apostolokat tanító, Mártírokat bátorító Bölcsesség kútfejétűl.

145. De nézz megént az Egekre, Ládd, mint gyűlnek seregekre Az angyalok újonnan: Várnak (azmiként készülni Láttatnak, s annak örülni) Vendéget valahonnan.

146. Mondják, miolta elvála Fia tőle, nem talála Azolta csendességet Utána vágyódó Anyja, Azhol van szíve aranyja, Ott várván békességet.

147. Azért mindaddig sürgeti Ez Fiát, hogy kivéteti Véle lelkét testébűl: Hogy azt maga mellé vegye, Őtet is részessé tegye Mennyei örömébűl.

148. Lemégyen azért Gábriel, S angyaloknak is viszi el Némely részét magával. Ottan az testet letévén, Az lelket pedig felvévén, Viszik azt nagy pompával.

149. Az seregek várván készen, Méltó tiszteletet tészen Ki-ki ő Asszonyának. Az Istennek bémutatják, Országában béállatják Az ő édes Fiának.

150. Megvan ugyan már lelkének Boldogsága, de testének Dolga rothadandóság: Ímé, majd porrá változik, Minthogy abbúl is származik: Anyja az romlandóság!




151. Tanácsot tart az Istenség, Mondja, volna illetlenség Annak csak ott maradni: S az föld emésztő gyomrában, Mint másnak, nedves sírjában Ennek is elrothadni.

152. Illetlen azt az szent testet, Azkire bűnt nem terjesztett Az pradicsomi étek: Az anyja tisztán nemzette, És azután sem illette Legkisebben is vétek.

153. Kinek az Isten testté lett, S magának kedves szállást vett Szeplőtelen méhében, Tiszta tejével nevelte, Gondját nagy híven viselte Annak gyermekségében.

154. Kár volna és illetlen is, Ha azt csak legkisebben is Az föld megrothasztaná, Tisztán tartatott testére Mocskoló féreg végtére Fogait bocsátaná.

155. Azért megént szólíttatik Gábriel, és bocsáttatik Földre az magosságbúl: Hogy az szent testet felvegye, Felhozza, s az Égben tegye Az földi romlóságbúl.

156. Ezt viszi is gyorsan végben, Újabb öröm lesz az Égben, Hogy véle felérkeznek: Csoportoznak eleiben, Részesülni örömiben Mindenek igyekeznek.

157. Gazdag menyegzőt készítnek, Palotákot ékesítnek, Azmelyekben szállítsák: Öszveállatván lelkével, Ezt is annak örömével Egyaránt boldogítsák.

158. Már mindkettő eggyé is lett, Hasonló dicsőséget vett Az test is, mint az lélek. Kikelvén az gyarlóságbúl, Az halálnak birtokábúl, Örök élet van vélek.

159. Hozták ide Asszonyságra, Az érdemlett méltóságra Ímé, fel is emelik,




Az Királynak bémutatják, Fia jobbjára állatják, Sok áldással tisztelik.

160. Koronát hoznak végtére, Azmelyet tesznek fejére Egyenlő értelemmel: Az egész Ég magasztalja, Áldja, s Asszonyának vallja, Böcsüli félelemmel.

161. Ő pedig nagy irgalmának Messze érő palástjának Szárnyait kiterjeszti: Mely alá mégyen valaki, Béfogadja, nem hagyja ki, Tőle el sem rekeszti.

162. Látszanak is nagy seregek, Gyermekek, ifjak, öregek, Azkik oda sietnek, Tudván, árnyékában annak Bátorságos helyen vannak, Senkitűl nem félhetnek!

163. Kész ott igyeket felvenni, És tulajdon magát tenni Azok szószólójának. Azmiben néki vétettek, Híven szólani mellettek Az ő édes Fiának.

164. Végben is viszi kérelmét, Nyeri bűnök engedelmét Az hozzá folyamóknak: Végre Fia országában, Az maga társaságában Írat szállást azoknak.

165. Ó, én kedves szarándokom, Látod-é, volt arra okom, Hogy elébbi utadtúl Másuvé térítettelek, És jobb helyre vezettelek Abban feltett célodtúl.

166. Mert azmit ottan feltettél Elmédben, s elődben vettél, Mind hiábanvalóság. Sőt, abban oly is lehetett, Mely által sértést vehetett Az lelki ártatlanság.

167. Megbánthattad Istenedet, Azelőtt tiszta lelkedet Ejthetted rút szennyekben: Annak pedig orvoslását Nem lelted s megtisztulását Heliconi vizekben.




168. Hanem az üdvösség útja Ez már, s bő irgalma kútja Itten forr az Istennek: Bízza pedig szent Anyjára (Az lévén legfőbb sáfára) Osztogatását ennek.

169. Ó, bezzeg jó helyre értél, Boldog vagy, hogy jobbra tértél Utadnak balságábúl: Erre volt szükséges menned, Itt lehet jutalmat venned Az jól futott pályábúl.

170. De újabb fáradságot kell Néked megénten venned fel. Noha azt ne sajnáld bár, Minthogy vissza kell fordulnod, Az utat nem kell tanulnod, Tudod ott az járást már.

171. Nem küldelek Parnassusban, Nem Delosban, nem Cyprusban, Azhol is immár jártál: De ott az virágszedésben És az koszorúkötésben Nem sok hasznot találtál.

172. Hanem Názáretben menned Kelletik, és onnét venned Utadat megént erre: Virágokat keresgetve, Azhol találsz, szedegetve Mégy által valamerre.

173. Hogy elvégezett utadbúl Helyre érkezvén, azokbúl Rózsakoszorút köthess: S azzal az Isten Anyjának, Mennynek, Földnek Asszonyának Örömmel kedveskedhess.

174. Mert ha elébb laurust szedtél, Koszorút abbúl kötöttél Apollo homlokának, Venusnak pedig rózsákkal Kedveztél, s gyöngyvirágokkal Az Delos Asszonyának,

175. Aznélkül itten sem lehetsz, Mert kedvetlenséget tehetsz Menvén hozzá üresen: Minthogy néz ő is érdemre, Abbúl indul kegyelemre, És úgy fogad kedvesen.

176. De nem Adonis testébűl, Vagy Venus lába vérébűl




Eredett virágokot, Nem is Daphnébúl változott, És Apollónak áldozott Laurust, vagy más ágokot.

177. Hanem az Égben nőtteket, Az Földre onnét gyötteket, Örökké virágzókot Kelletik immár keresned, És azokért félrevetned Az hamar változókot.

178. Tudod, van szép virágoskert Názáretben, azhol nem vert Gyükeret semmi borján: Másképpen is nincs ebben gaz, Azmi ott van, mind tiszta az, Nem terem ott bojtorján.

179. Melyben az megtestesedett Szent Ige letelepedett S szállást foglalt magának, Azmidőn ottan Gábriel Követségét végzette el És helyt szerzett Urának.

180. Itt az Szűz tiszta méhének, Szűzen terhben esésének Szedd elsőben rózsáját: Ez igazán ritka virág, Álmélkodhatja e’ világ Tenyészete csudáját.

181. Azmely mag nélkül csírázik, Gyümölcsösön úgy virágzik, Ó, nagy újsága ennek: Több ilyen virág nem volt még, És ennél többet az Föld s Ég Ezután sem teremnek.

182. Ezzel ottan kedved telvén, És azután általkelvén Az hegyes tartományban, Vedd fel az régi nyomokot, Menj bé (követvén azokot) Zakariás házában.

183. Azmerre ment szent Terhével, Hogy szemben légyen nénjével, Nézd el ott az utakot, Azkik szent nyomain költek, Vagy hol nyugodott, ott nőttek, Találsz szép virágokot.

184. Egyet ezekbűl is törj le, Osztán Betlehemben menj le, Abban az istállóban, Azhol szent Terhét letette, Újszülöttét helyheztette




Ott az hideg jászolban.

185. Ó, mely gyönyörű szép virág (Azkinek az egész világ Nem ér ékességével) Nyílt itten az szalma között, Azhova az Szűz költözött Szentséges szülésével.

186. Bizony, virágok virága És világoknak világa, Ékesség ékessége, Kiben az Földnek és Mennynek, Azokban lévő mindennek Foglaltatik szépsége.

187. Ez amaz Mennyei Plánta, Kinek nyílását kévánta Az Atyák sohajtása: Ez amaz Orvosságos Fű, Kitűl mindennek, azki hű, Adatik gyógyulása.

188. Mint ez az istálló azért, Annak ebben nyílásáért Szebb kertet ki, s hol lelhet? Ily virágtermő ágyakot, Mint itten most az jászlakot, Ah, mely kertész mívelhet?

189. Hol az szűz Anya Méhének, Szent Lélek Veteményének Kinyílt titkos Rózsája: Nem nemzhet ilyen újságot, Hogy felérné ez virágot Chlorisnak is munkája.

190. Ennek az isteni fölség, Az mindenkori bölcsesség Maga vala kertésze: Ó, mely szépen készülhetne Koszorúd, hogyha lehetne Annak ebbűl is része.

191. Lehet is, mert ez Rózsának Régen várt kinyílásának Újsága zsengéjébűl, Úgy, mint szent születésének, Közinkben érkezésének Óhajtott örömébűl

192. Csírázó rózsák bőségét, Többi közt gyönyörűségét Az ő édes Anyjának (Mely szeretetibűl gerjed, És az mireánk is terjed, Kedves Rózsa Fiának).

193. S annak virágzó újságát,




Avagy újuló virágát Szabadosan szedheted, És azt az több virágokhoz, Illeni is fog azokhoz, Koszorúdban kötheted.

194. De tovább is kell még menned, És az Templom felé venned Már most innét utadat: Ott Simeon látásában, Hogy részt vehess áldásában, Juttatnia magadat.

195. S meglátnod: mely alázattal Az kezén lévő Magzattal Az szűz Anya most áll ott: Várván az Papnak áldását, S azáltal megtisztulását, Noha bűn rá nem szállott.

196. Mert amaz szép virágszál az, Melynek (nem érvén semmi gaz) Sértetlen tisztasága: Állapotja éppen szépség, Nincs görcse, egyenes épség Annak az simasága.

197. Ez amaz szép Rózsabokor, Mely mindenkor sűrő, s gyakor Az sok nyíló Rózsákkal: Teljesek, valahol jár s kél, Akár nyár légyen, akár tél, Minden helyek azokkal.

198. Itt is virágzik sokképpen, Az többi közt ragyag szépen Alázatosságának Rózsája, melynek szépsége Lehet egyik ékessége Koszorúd kávájának.

199. Jeruzsálemben ballagj már, Azhol is egy szép Rózsa vár Az Templom közepében: Az gyermek Jézus ott ülvén Az doktorok közt, örülvén Szent Anyja ott leltében.

200. Mert tévesztette vala el, Nehezen találhatta fel, Sokat járt s költ érette. Keresvén kedves virágát, Sötét köd fogta világát, Azmég fel nem lelhette.

201. Azmikor akadt szemében, Nagy vigasság gyött szívében Meglelt kedves virágán: Az bánat örömet hozott,




És gyönyörűség bokrozott Lenyesett búsultságán.

202. Egy fürt innét is kitelhet, Szemed majd többet is lelhet Az már szedett Rózsákhoz: De meg kell egyvelítened, Pirosokat is ejtened Az fejér virágokhoz.

203. Fordulnod kell az Templomtúl Immár az Kedron vizén túl Az Getszemáni kertben, Ott keresned több Rózsákot, Fel is találod azokot Ott, s az több kénos helyben.

204. Mert imádkozó helyétűl, Vérrel izzasztó hévétűl Fogvást az végóráig Nem szűn sebe újulása, Teste vérrel virágzása Annak mind kifolytáig.

205. És elsőben is az kertben, Kénjait kezdető helyben, Testén csurgó vérének Piros Rózsáit szedheted, Rendében helyheztetheted Koszorúd kötésének.

206. Menj Pilátus udvarában Onnét, s ostorozásában Nőtt vére tengerébűl Származott Rózsákot keress, Van is ott sok, de mind veres, Mert eredett vérébűl.

207. Azután koronázása, S azzal feje lyuggatása Kénos helyére mehetsz: Szent orcáján lecsorduló Vérén szaporán újuló Rózsákot ott is vehetsz.

208. Midőn keresztét felveszi, Valahány lépését teszi Annak nehéz terhével: Minden nyomai megtelnek, Kik is Rózsákot nevelnek Ott áradó vérével.

209. Felszedheted azokot is, Majd találhatsz másokot is Kálvárián ezekkel: Azhol keresztre szögezik, És ottan éltét végezik Újabb, újabb sebekkel.




210. Azkinek szentséges, drága Vérének piros virága Elborította éppen: Szabad abbúl is elvenned, És az több Rózsákhoz tenned, Oda is illik szépen.

211. Látom, hogy elkeseredtél, Könyvet is sokat ejtettél Itt az virágszedésben: Nézvén helyét az kénoknak, Lehetsz is méltán azoknak Sok voltán könyvezésben.

212. De innét már továbbmenvén, Ott Anyjának megjelenvén Feltámadott szent Fia: Kedved teljesen meggyöhet, Vigasságodnak nem lehet Azután semmi híja.

213. Sírt Getszemáni kertében Az Úr, most kertész képében Hirdet nagy vigasságot: Itt nem véres orcájárúl, De fénlő ábrázatjárúl Kell most szedned virágot.

214. Mely az skárlátszínt letette, Kivel elébb jelentette Az vérrel forró sok ként: Nyílik fejér levelekkel, Békességet hoz ezekkel Most már nékünk fejenként.

215. Azmelyet itt felszakasztván És az többihez akasztván Igyekezz oda menni: Azhol az tanítványokot, S vélek feltámadt Urokot Együtt találod lenni.

216. Midőn búcsút vészen tőlök, És elenyészik előlök Emelkedvén az Égben: Ottan mennyei pompával Helyheztetik szent Atyjával Egyenlő dücsőségben.

217. Hol az régi véres sebek Most az Napnál fényesebbek Megdücsőültségekben: Ilyen szép Rózsákká lettek, Miolta általvitettek Az mennyei kertekben.

218. Elvehetsz bennek innét is, De leküldi Szent Lelkét is Csakhamar az egekbűl




Az apostolok fejére, Melyet lelkek örömére Vártak teljes szívekbűl.

219. Azmelynek leszállásával, Bételik szent malasztjával Teljesen kévánságok: Van az idején pünkösdnek, Azmikor nyílnia kezdnek Leginkább az virágok.

220. Ó, mely szép pünkösdi rózsák: (Méltó dicsírnetek, Múzsák, Tinektek is ezeket. Mert sem Helicon teteje, Sem Paphos kertje s mezeje Nem termett ilyeneket.)

221. Azok a Mennyei Tüzek, Kik itt látszonak, mert ezek Lobogó pirossága Nemcsak szemet gyönyörködtet, De szívet is örvendeztet, Sok annak orvossága.

222. Ezek is odaillenek Az többihez, ha kellenek Az koszorúkötésben: Kellenek is, mert nem elég Azmit szedtél, több is kell még, Hogy azt vihessed végben.

223. Azért felszedvén ezeket, Indulj keresni többeket, Kikkel beérjed éppen Koszorúkészítésedet, Azzal kedveskedésedet Mutasd bé osztán szépen.

224. Azok pediglen termenek, Azmely Rózsák még kellenek, Mennybenvitele útján Az Testes Isten Anyjának, És ott vett boldogságának Elfogyhatatlan kútján.

225. De ezekhez is még egy kell. Az pedig találtatik fel Abban az dücsőségben, Azmely teste felhozásán, Végre megkoronázásán Vala az magos égben.

226. Ezeket is azért szedjed Amazokhoz, és elkezdjed Kötni az koszorút már: Elkészült régen kávája, Azszerént selme cérnája Egyedül csak kötést vár.




227. Kávája az Szűz Anyának Édes Fia sok útjának Messzére terjedése: Melyen pályáját elfutván, Atyjához az Égben jutván, Öröm lett szenvedése.

228. Cérnája avagy kötele Lészen (kit akkor visele) Gyakor szorongatása. Azmelybűl is lett vigasság, Nyugalmat vett az fáradság Végződvén pályázása.

229. Azmint látom, kötöd is már: Fáradságod nem lészen kár, Csak végezzed munkádat: Ha elkezdted, félben ne hagyd, Elkészülvén kézhez is add Elszánt ajándékodat.

230. Azmikor pedig odamégy, Lecsüggesztett homlokkal légy És földre néző szemmel: Úgy békéljél szent kezéhez, Essél azonban térdjéhez Ilyetén kérelemmel:

231. Királynéja Földnek, Mennynek És pártfogója mindennek, Azki tehozzád járul: Látod, eleget fáradtam, Azmíg elődben juthattam. Célomnak pályájárúl

232. Azmerre tértem volt elébb, Hogy onnét hozzád hamarébb Megfordulni nem tudtam: Esvén az gyarlóságombúl, Megbocsáss, ha néked abbúl Kedvetlenséget adtam.

233. Jártam már most utatokon, Rózsákot szedtem azokon, S koszorúban kötöttem: Hogy azt néked bémutassam, Szent kezeidhez juttassam, Ímé, elődben gyöttem.

234. Van tizenöt Rózsa benne, Reméltem, hogy elég lenne Az ahhoz mostanában: Az abban foglalt dolgoknak, És azokbéli titkoknak Elődben adásában.

235. Az öte örvendezését, Öte pedig kesergését




Jelengeti szívednek; Dicsőséges azok öte, Kit lelkem jeléül köte Mennyei örömednek.

236. Örömed volt, hogy köszöntött Gábriel, és azzal öntött Nagy vígságot szívedben. Örzsébethez is örülve Mentél: ő is majd repülve Vigadván ottlétedben.

237. Örömedre volt szülésed, Avatkozásra menésed, S adta az is kedvedet, Midőn sokáig kerested, Az doktorok közt fellelted Végtére Gyermekedet.

238. Keserves vérrel izzadni, Az hóhéroknak akadni Kezekben Szent Fiadnak: Keserves ostorozása, Tövissel koronázása Mennyei Királyodnak.

239. Keserves az sebes testnek Gerendáját az keresztnek Kálváriára vinni: Keserves ott utoljára, Az világnak csudájára Életét is letenni.

240. Dicsőséges felkelése Holtábúl, s megjelenése Vigasságos orcával: Égben mente dücsőséges, Hol fogadta az Fölséges Atya fényes pompával.

241. Dücsőséges Szent Léleknek Örömére az híveknek Égbűl lejövetele, Úgy dücsőséges az Égben, Örökkévaló fölségben Lölkednek is vitele.

242. Azhova tested is végre Jut hasonló dücsőségre, Meg is koronáztatik: Angyalok Királynésága, Mennynek s Földnek Asszonysága Te kezedben adatik.

243. Szedtem kertekbűl ezeknek Az Rózsákot, azmelyeknek Fogd immár koszorúját: Azt tőlem kedvesen vévén, S azáltal csendessé tévén




Lelkemnek háborúját.

244. Az légyen pálmám, laurusom, Platánusom és cédrusom, S minden védelmes ágom: Lelkem nyugtató árnyékja, Esetemnek tartalékja, Én teljes bátorságom.

245. Itt senkitűl nem is félek, Szép bizodalomban élek Annak nyugodalmában. Csak adjad, hogy ki ne térjek Innét, és viszont ne érjek Régi utam sárában.

246. Onnét örvendezésidnek, Innét keserűségidnek Ereje oltalmazzon: Dücsőült voltod amonnét Segítsen: az bűn sohonnét Veszélyt reám ne hozzon.

247. Hogy így ezek Rózsájábúl Köttetett koszorójábúl Származó árnyékodban Oly őrézetben lehessek, Hogy onnét én is vehessek Koronát Országodban.

248. Elvégezvén beszédedet, Azki vezérlett tégedet, Istenedet, imádjad: Az ő szerelmes Anyjának, Bűnösök szószólójának Szentséges nevét áldjad.

249. Mondván: dicsíret, dücsőség, Hálaadás és tisztesség Adassék mindkettőnek: Anyja érte esedezzen, Fia pedig kegyelmezzen Az koszorúkötőnek.




Fraknói Boldogasszony


3. fejezet - RÓZSAKOSZORÚ, azmely az Testté lett Ige JÉZUS KRISZTUSNAK és az ő édes Anyjának, az szeplőtelen Szűz MÁRIÁNAK ötrendbéli kiváltképpen való örömének, keserűségének és dücsőségének fejír és piros Rózsáibúl köttetett1. ELSŐ RÉSZ. ÖRÖMNEK RÓZSÁI1.1. ELSŐ RÓZSAAz JÉZUS fogantatásának Titka

250. Az első ember vétkének Reánk terjedett mérgének Halálos mirigyétűl Azki megmentvén bennünköt, Szabadította lelkünköt Örök veszedelmétűl,

251. Annak szentséges szűz Anyját, Mennynek és Földnek Asszonyát Örvendő üdvözlettel Köszöntsed, és magasztaljad, Én lelkem, s áldottnak valljad Az mennyei követtel.

252. Teljes szívbűl tapsolj, vigadj, Éneket mondj, hálákot adj Az ő nagy jó voltának: Valamiként tőled lehet, Erőd valamire mehet, Örülj méltóságának.

253. Ez, azminthogy felségével És élete szentségével Van minden állat felett, Úgy mindjárt az Isten után Ezt illeti igen méltán Az legfelsőbb tisztelet.

254. Szebb ez az Napnak fényénél, Nagyobb ez világ szélénél, Az egeknél feljebb ér.


RÓZSAKOSZORÚ, azmely az Testté lett Ige JÉZUS

KRISZTUSNAK és az ő édes Anyjának, az szeplőtelen Szűz

MÁRIÁNAK ötrendbéli kiváltképpen való örömének,

keserűségének és dücsőségének fejír és piros Rózsáibúl köttetett

Kit semmi hely bé nem foghat, Ég s Föld meg nem határozhat, Ennek Méhében elfér.

255. Mert ez amaz Dücsőséges Tiszta Szűz, kit az Fölséges Isten sok ezerekbűl Öröktűl fogva választott, Kivett és tisztán marasztott Mindenféle vétkekbűl.

256. Ha nem volt volna ez az Szűz, Amaz örökké való tűz Maradt volna nyakunkon, De hivén ez Gábrielnek, Szűnt haragja az Istennek, Mely vala mindnyájunkon.

257. Üdvözlégy, Isten Jegyese, Kiben minden bízvást vesse Bátorságos reményét; Azki egy „Úgy légyen” által Mindnyájunkot megvigasztal, S felhozza napunk fényét.

258. Te vagy Gyapja Gedeonnak, Királyszéke Salamonnak, Te az Frigynek szekrénye, Gyönyörűség Pradicsoma, Szent Háromságnak Temploma, S minden jóknak Edénye.

259. Kit az Atya Leányának, Az Fiú-Isten Anyjának, Szent Lélek Jegyesének Választott önnön magának, Tett minden jókkal drágának S tulajdon kedvesének.

260. De mind ennyi sok jókban is, Kikben mint az Nap, s jobban is Ragyagsz és fényeskedel: Te az Úr szolgálójának Mondod magad, és szavának Úgy engedelmeskedel.

261. Ó, nagy maga-megalázás, Ó, nagy készség, s kedves hangzás Fülében az Istennek: Cselekedte ez az ige, Hogy teve az örök Ige Asszonyává mindennek.

262. Azért szállott le az égből, Az ott való dücsőségből






Te Méhedben költözvén, Hogy ott tőled Testet végyen Az Isten, s Emberré légyen, Gyarlóságban öltözvén.

263. Tehát mindnyájan vigadjunk, Méltó tiszteletet adjunk E drága szűz Anyának; Az egész Ég álmélkodjon, Minden dicséretet mondjon Az Úr szolgálójának,

264. Ki az Isteni Felségnek És az örök bölcsességnek Választatott Anyjának: Noha férfi nem illette, Mégis szent Méhében vette, És Anyja lén Fiának.

265. Kiáltsa minden: Üdvöz légy, Ó, Mária! és áldást végy Ez Földön mindenektűl; Idvöz légy, Isten Áldotta, Azki magát megtartotta Az bűnös esetektűl.

266. Vagy teljes minden malaszttal, Megérdemled, ha magasztal Mind ez földi sokaság; Méltóságod felette nagy, Egyszersmind szűz és anya vagy, Ó, hallatlan nagy újság!

267. Ezért az nagy méltóságért, És mély alázatosságért Kérlek, szent Szűz, tégedet: Hogy minden dagályt megvessek, Szelíd életet kövessek, Adjad oly kegyelmedet.

268. Azmely Ige Testet véve Érettem, s Emberré léve Az te tiszta Méhedben, Azt én is híven kövessem, S teljes szívemből szeressem Mind egész életemben.

1.2. MÁSODIK RÓZSAAz Boldogságos Szűznek Örzsébet Asszony látogatására menetelének Titka

269. Kelj fel, kegyes lélek, kelj fel, Ne sajnáld, ha mostan le kell Szokott álmodat tenned;






Kelj fel, kelj fel, az hajnal már Felkölt, az hegyek között jár, Kelj fel, útra kell menned.

270. Már amaz szép Hajnalcsillag Felkölt, s az hegyek közt villag Arra lévő útjában: Tudniillik amaz szép Szűz, Mely, mint akarmely égi tűz, Tündöklőbb járásában.

271. Veszi útját valamelyre, Nagy öröm gyön minden helyre, Személyétűl újulván, Tőle te se maradj hát el, Kelj fel, kegyes lélek, kelj fel, Nyoma után indulván.

272. Kövesd őtet gyorsasággal, Csókold alázatossággal Nyomdokit, azhol leled: Siess jó illatja után, Kedved szerént nyughatsz osztán, Ha lészen együtt veled.

273. Az ő útjai mely szépek! Ó, mely áldott s boldog népek, Azkik nyomják azokot. Gyönyörűséges ösvények, Hol semmi rögös töltvények Nem sértenek lábokot,

274. De rakottak minden jókkal, Zengnek víg muzsika-szókkal Mennyei dicséretben: Ott minden gyönyörűséges, Az vigasság közönséges, Élnek egy szeretetben.

275. Mindenfelől az szenteknek, Mint anyjok körül méheknek Van sűrő sereglése: Most az Úr Istent imádja, Most annak szent Anyját áldja Azok zengedezése.

276. Az Nap ád szép fényességet, Az Föld hoz ékes zöldséget, Az Úrnak kedveskedvén: Szellők gyengén lengedeznek, Az friss árnyékok kedveznek Az Szűznek örvendezvén.

277. Azért én is, azmint ezek, Néked szívbűl örvendezek,






Buzgó töredelemmel Azonban hozzád járulok, Szent lábaidhoz borulok Ilyetén kérelemmel:

278. Szent Méhednek szent Terheért, Annak érdemes kedveért Mutasd oly irgalmadat, Hogy itt egy kevessé állj meg, Avagy inkább ugyan szállj meg, És nyugtasd meg magadat.

279. Ideje is megszállani, Mert az Nap kezd hanyatlani, Mindjárt setét éj lészen: Alkalmatlan tovább menned, Jobb megmaradnod s itt lenned, Hol van szállásod készen.

280. Kérlek: tovább ne is menj már, Szívem nyitott ajtóval vár, Szállj bé, kedves vendégem, Szállj bé, ne szegjed kedvemet, Szállj bé, foglald el szívemet, Szállj bé, gyönyörűségem!

281. Bár csak annyi időcskére, Azmíg lelkem örömére Az te édességedbűl Egy kis csöppöcskét vehessek, S azzal kedvem-tölt lehessek Kegyes engedelmedbűl.

282. Tudom ugyan, van ott sok gaz, Avagy inkább mind éppen az Szívem mocskos hajléka, De az hozzám jövésednek (Könyörgök kegyességednek) Ne legyen tartalékja.

283. Lám, az rögös hegyeken is, Más irtatlan helyeken is Kezdtél sétálni bízvást: Azért ide is bészállhatsz, Ha gazos is, de találhatsz Ott kedves megnyugovást.

284. Az darabost egyenessé, Az tisztátalant ékessé, Az rútat széppé teszed: Megváltoztatsz engemet is, Megtisztítod szívemet is, Mihelt magadnak veszed.

285. Ímé, mostani utadnak






Feltett célján, rokonodnak Alig jutsz látására, Kezet vele alig foghatsz, És jó napot alig mondhatsz Érkezvén szállására,

286. Hogy ott mindjárt nagy vígsággal Telik minden ez Újsággal, Odaérkezésedben; Ott minden jó bőven árad, És az soha ki nem szárad Az te jelenlétedben.

287. Kezd kedves örvendezettel Zakariás Örzsébettel Szent Lélekkel bételni, Örzsébetnek az méhében, Az gyermek is örömében Kezd vígan szökdécselni.

288. Azzal Ura hozzá jöttét, Ily nagy irgalmasság tettét Köszöni furcsasága: Zakariásnak is nyelve Megoldatik, s lész bételve Szívének kévánsága.

289. Sokat jövendöl Fiadrúl, Sok áldást tészen magadrúl, Melyet meg is érdemlesz, Mondván: mely jó, mely kegyes vagy, Irgalmad azokhoz mely nagy, Kiket szeretsz, kedvellesz.

290. Azért, ó, szűz szent Anyaság! Melyben nagy az irgalmasság, Engemet se utálj meg: Ámbár légyen teljes gazzal Szállásom, ne gondolj azzal: Megtisztul, csak ott szállj meg.

291. Látogass meg engemet is, Vigasztald én szívemet is Kedves jelenléteddel: Bizonyítsd meg irgalmadat, Engeszteljed szent Fiadat Szokott könyörgéseddel.

292. Hogy azmiként szent Terheddel Örzsébethez menéseddel Ott mindent vidámítál, János is anyja méhében Röpdös vala örömében, Kit is fel te indítál.






293. Úgy én is örvendezhessek, Örvendezve röpdöshessek Ti jelenléteteknek, Annak vége se lehessen, Örökösön örülhessen Lelkem dücsőségteknek.

1.3. HARMADIK RÓZSAAz JÉZUS születésének Titka

294. Bűnös lelkek! jó hírt mondok, Távozzanak az bús gondok, Jó hírt mondok mindennek: Jó hírt mondok, örüljetek, S azért nagy hálát tegyetek Mindnyáján az Istennek!

295. Ímé, az egek Királya Ez világot nem utálja, Emberré lész, születik: Születik tiérettetek, Egyenlővé lész veletek, Romlás alá vettetik.

296. Már félelmeskedni nem kell, Az régen várt üdő jött el, Bátorságban legyetek: Ki-ki víg örömre keljen, Kedves reménséggel teljen Erősétett szívetek.

297. Azkit látsz az istállóban Helyheztetve kis posztóban Feküdni két barom közt, S azki most ott szénán fekszik, Barmok szájátúl melegszik, S nem lel ahhoz más eszközt.

298. És ezeket mind éretted (Noha bosszúval illetted) Cselekszi, bűnös ember: Hogy az te sok ínségedet Elvenné, azmely tégedet Elborítna, mint tenger.

299. Ahhoz győj közelyebb, kérlek, S borulj hozzá, vétkes lélek, És áldjad jelenlétét: Csudálkozzál szegénységén, Álmélkodjál kegyességén, Ösmérd meg nagy jótétét.

300. Nézd, vidám szemecskéinek






Ragyogó fényecskéinek Mint játsznak golyóbisi, Nézd, rózsás orcácskáinak, Piros ajakacskáinak Mint mosolygnak klárisi.

301. Mostan reszket testecskéje, Van mostan melegecskéje, Most szent Anyja pólálja, Most kedvecskéje változik, Nyögdögelve siránkozik, Szemecskéit könyv állja.

302. Most van megént vidámabban, Adja magát hozzád jobban Felvett karocskáival; Most Anyjához kezd hajlani, Mintha akarna szólani Nyílt ajakacskáival.

303. Mindezekkel azt mutatja, Nagy hozzád jóakaratja. Ha az néked kellene, Könyörög is szent Atyjának, Hadna békét haragjának, Veled megbékéllene.

304. Ezeket mikor szemléled, Minek tartod? Minek véled Szerelme ily nagyságát? Véghetetlen irgalmának, Nagy alázatosságának Mint böcsülöd sokságát?

305. Nemde hasonlatosképpen Te is visszaadod éppen Kölcsönös szeretetét? Mondván: ó, nagy irgalmasság, Mellyel az romlott gyarlóság Így leli új életét.

306. Mellyel minden bűn, büntetés, Csak legyen meg az szeretés, Bőven megbocsáttatik, És az mennyeknek lakosa Lészen, s Isten osztályosa, Azkinek ez adatik.

307. Most van a malaszt ideje, Most nyílik annak mezeje, Most napja az örömnek: Közönséges most az vígság, Ó, végetlen irgalmasság! Köz ez az jó mindennek.






308. Azmiként gyött mindeneknek Kedvéért üdvösségeknek, Vévén Testet magára, De senkit nem találhatott, Ki bűnnel nem mocskoltatott, S méltó nem volt halálra,

309. Úgy mindennek megváltója Akart lenni, s bő osztója Isten ajándékinak: Valakik jóakaratban Vannak és igaz járatban Ösvényén útjainak.

310. Valakik hozzája mennek, Béveszi, tészen mindennek Részt irgalmasságábúl. Béveszi, az ajtó nyitva, Nincsen senki kiszorítva Kegyelme tárházábúl.

311. Azért ide siessetek, Alázva térdre essetek Lábánál ez Gyermeknek, Azt is vígan imádjátok, Szent Anyjának is adjátok Temjénjét szíveteknek.

312. Mondván: ó, te dücsőséges, Nagy érdemő és szentséges Szűz Anyaság! Áldott légy, Azki nékünk Idvösséget Szültél, azért tisztességet Méltó, tőlünk te is végy.

313. Szülvén is szüzen maradtál, Ránk minden jót árasztottál Szentséges szüléseddel; Kész már az Mennyország útja, Az Mennyei Malaszt kútja Forr az te érdemeddel.

314. Szabad-é itt megkérdenem Tőled, szép Szűz, és értenem Nagy alázatossággal: Micsoda szívvel lehettél, Kisdededre tekinthettél Minémő buzgósággal?

315. Mikor az hideg jászolban Kemény posztón, nem fátyolban Látod azt helyheztetve: Látod ott, mint reszket, fázik, Orcácskája miként ázik Könyveit kettőztetve.






316. És mint adja kacsócskáját, Mint emeli lábocskáját, Hozzád akarván menni. Kévánkozik kebeledben: Reménli, hogy melegebben Fog ottan nálad lenni.

317. Ráz az hideg, sért az szalma, Nem lehet azon nyugalma, Tőled vár csendességet: Éhezik is, de egyébtűl Abban sem, csak szent Mellyedtűl Kéván ő elégséget.

318. Azért fogd fel, vedd magadhoz, Emeld csókra ajakadhoz, S tedd meleg kebeledben: Ottan csendesen nyugtassad, Kedved szerént ápolgassad Szokott szeretetedben.

319. Nincsenek is méltóbb kezek Ahhoz nyúlni, azmint ezek, Azkikkel te illeted. Tisztább ajakak sincsenek, Emlők is, kik úgy tetszenek, Mint kikkel te élteted.

320. Ez másra nem is bízatott, Te kezed alá adatott, Hogy tápláljad, neveljed: Te rendeltettél Anyjának, Téged illet, hogy gondjának Kedves terhét emeljed.

321. Ím, azki mindent teremtett, Éltet, nevel és legeltet, Birtokodban adatik: Az Istennek bölcsessége, Örök fénye és szépsége Tejeddel tápláltatik.

322. Azki előtt térdre esve, Nagy rettegve s kedv-keresve Sok száz ezeren állnak: Várnak parancsolatjátúl, Mihelt szó esik szájátúl, Abban híven eljárnak.

323. De ki tudja számban tenni, Vagy csak elmére is venni Azokot elégséggel, Kikkel Fia az Anyjának, Anyja viszont az Fiának






Kedvet tett teljességgel.

324. Az most az te birtokodban Vagyon, áll akaratodban, Azt miként kötözgeted: Mint akarod, úgy pólálod, Mindenütt kedvét találod, Azhova helyhezteted.

325. Hol gyenge orcácskájához, Hol egyéb tagocskájához Fordulsz és takargatod, Hol fekvőhelyére teszed, Onnét hol magadhoz veszed, Úgy nézed s apolgatod.

326. Ajakadat ajakával És orcádat orcájával Az csók öszveláncolja, Játszik szemed szemeivel, Annak fénye fényeivel Szíved úgy vigasztalja.

327. Azholott ő szompolyodik, Ott szíved is szomorodik, Kedvedet háborítod: Toldod könyveit könyveddel, És örömét örömeddel Neveled, szaporítod.

328. Sírását érzed sírással, Mosolygását mosolygással, Ó, szerelmes változás! Szemed róla le nem veszed, Szíved tárgyának azt teszed, Ó, gyönyörű célozás!

329. Ki látott ily Méltóságot? Hasonló hatalmasságot Ki az, azki érdemlett? Nincsen kívüled más senki, Egyedül te vagy az, azki Élte ezekkel fénlett.

330. Az természet is csudául Tartja, nem látott például Azokot az dolgokot: Kik lettek szent szülésedben, Ki is tudhatja ezekben Érteni az titkokot?

331. Azért méltán nagy vígságban Vagyunk, s áldjuk buzgóságban Te kedves szülöttedet, Azki ennyi sok örömmel,






Édes mézzel, nem ürömmel Töltötte bé szívedet.

332. És annak kévánt újsága Leve alkalmatossága Minékünk is sok jónknak. Elhunt napunk felvirrada, Holt életünk feltámada, Vége leve gyászunknak.

333. Add azonban, ó Istennek Szűz szent Anyja és mindennek Csalatlan bizodalma: Hogy ezen sok örömedben Juthassak én is eszedben, S légy életem oltalma,

334. És midőn tiszta Mellyednek, S onnét gyövő szent tejednek Élteted nádmézével Az te Egyetlen Egyedet, Kérjed (meg is hall tégedet Szokott engedelmével),

335. Kérjed azon: megtisztítson, Örögségembűl szállítson Engem is kisdedségre: Hogy úgy alázatosb legyek, És tágosabb utat vegyek Az örök dücsőségre.

336. És azzal új ember lévén, Azután több jót is tévén, Végre érdemelhessem, Hogy azkit most te öledben Imádok, azt az Egekben Színrűl színre nézhessem.

1.4. NEGYEDIK RÓZSAAz JÉZUSNAK az Templomban bémutatásának Titka

337. Ím, megént újabb vígságnak, Avagy vígságos újságnak Jelentetnek Titkai: Sok itt, azmit csudálhatunk, De annak, kin vigadhatunk, Sokkal többek okai.

338. Kelj fel, kegyes lélek, siess, Hogy tőle messzére ne ess. Mégyen már az szűz Anya, Lassan ballag, nem lép nagyon, Mivelhogy ölében vagyon






Drága kincse s aranya.

339. Nála van Egyetlen Egye: Hogy serkenni ne engedje Szapora járásával, Nagy óva tészi lépését, Kerüli felserkentését Mindennémű gondjával.

340. Ha felébred, mely szívesen Keresi, miként lehessen Jobb nyugalma ölében: Örömest úgy helyheztetné, Azmint legjobban lelhetné Kedvét nála létében.

341. Szemeit gyakran felfedi, Reáborul, sűrűn szedi Rózsáit orcájának, Vígan mosolyog szemében, Az Gyermek is örömében Röpdös, s vigad Anyjának.

342. Gyakran nézi, tapogatja, Félti: az hideg meghatja Bépólált testecskéjét. Oltalmazza mindenképpen, És vigyázva viszi szépen Egyetlen Egyecskéjét.

343. Megáll véle, mihelt mozdul, Nagy gyorsan hozzája fordul, Mint vagyon, tekéngeti, Azonban továbbmentében, Szíve teljes örömében Ily szókkal édesgeti:

344. Drága kincsem! szép Jézusom, Gyöngyvirágom, narcissusom, Szívem gyönyörűsége: Ó, mely szép, ó, mely kedves vagy! Édességed is, ó, mely nagy! Örömem teljessége!

345. Megyünk házában Atyádnak, Ott első fáradságodnak Mutasd bé te újságát. Én pedig ő Fölségének Hozzám való kegyelmének Köszönöm meg sokságát.

346. Nemde vagy-é nagy örömben, S vígan röpdözsz-é ölemben, Én szerelmes magzatom? Hogy odavivén tégedet,






Ajándékul személyedet Atyádnak bémutatom.

347. Mely kedves ajándék lészesz! Azzal mely nagy kedvet tészesz Atyád akaratjának! Nem is lehet semmi ennél Kedvesebb, akármit tennél Tüzére oltárának.

348. Ily magányos beszédekkel Vagyon, és magát ezekkel Útjában mulatgatja. Ér az városban azonban, És ott magát az Templomban Az Úrnak bémutatja.

349. Nosza, mi is utat vegyünk Utána, és gyorsak legyünk Az ő követésében: Lássuk, mely nagy szelídséggel Áll, és engedelmességgel Az Templom küszöbében.

350. Jóllehet tiszta ez éppen, Nem mocskosult semmiképpen, Mert bűn reá nem szállott, Mindazáltal, azmint mások, Kiknek szükség tisztulások, Úgy ő is oda állott.

351. Szemeit lefüggesztette, Alázatra eresztette Egész teste állását, Úgy várja engedelmesen, Csendesen, szemérmetesen Ott az Papnak áldását.

352. Ezeket azkik látjátok, Ím, van eleven példátok, Csak őtet kövessétek: Tanuljatok szelídséget, Az dagályos negédséget Rólatok levessétek!

353. Magát ki-ki megalázza, Az kevélységnek lerázza Szívérűl undok férgét: Az Isten hagyományinak Engedjen, úgy dolgainak Érheti boldog végét.

354. De menjünk bé az Templomban, Legyünk ott mi is azonban, Míg vége lész ezeknek,






Nézzük az Szűz vigadását, Halljuk Simeon áldását, Örülvén az Gyermeknek.

355. Ó, mely kedvet ád magának, Midőn karjárúl Anyjának Veszi saját kezére: Ó, mint gyönyörködik benne, Már meghalni is kész lenne, Ezt érvén vénségére.

356. Ezt ösméri Istenének, Ezt világos Nap-fényének Az vakult nemzeteknek: Ezt az ő maga népének Óhajtott dücsőségének, S Urának mindeneknek.

357. Mondja: sokan feltámadnak Ez által, és nem maradnak Tovább az sötétségben: Hanem örök dücsőségre, Homálytalan fényességre Emeltetnek az égben.

358. És ezen közönségesen Mindnyájan örvendetesen Legyünk mi, ó, bűnösök! Mert valamik itten esnek, Azok mind érettünk lesznek, És mivelünk közösök.

359. Érettünk mutattatik bé Az Gyermek, hogy töltessék bé Az Törvény tartozása: Értünk könyörög Atyjának, Hogy enyhődjön haragjának Ellenünk lángozása.

360. Magára veszi vétkünköt, Hogy béállasson bennünköt Az régi kegyelemben. Őtet ezeknek okáért, Mi is ily nagy jóvoltáért Tiszteljük félelemben.

361. Esedezzünk szent Anyjának: Hogy általa az Atyjának Mennyei Templomában Légyen bémutattatásunk, És örökös maradásunk Annak boldogságában.

1.5. ÖTÖDIK RÓZSA






Az JÉZUSNAK az Doktorok között az Templomban feltalálásának Titka

362. Búra fordul az vigasság, Öröm után szomorúság Kezd, ím, itten is esni: Indul könyvező orcával József is kedves társával Édes Fiát keresni.

363. Amaz búsul, ez kesereg, Hol itt, hol amott tekereg Az utakon alá s fel. Kérdezi ettől, attúl is, Tudakozza innét, s túl is, De nem találhatja fel.

364. Az anyja az asszonyoknál, Az szűz az szűz leányoknál, Férfiaknál az atyja Keresi és tudakozza, Magát több-több búra hozza, Hogy fel nem találhatja.

365. Ó, megkeseredett szüle! Mely keserves bánat üle Akkor az te szíveden: Mely szomorú étszakád volt! Lehettél oly, majd mint megholt Véletlen eseteden,

366. Mikor Egyetlen Egyedet, Azzal minden örömedet Hirtelen elvesztetted. És az tőled hová lött el, Nem tudván, jártál alá s fel, De azt meg nem lelhetted.

367. Ilyet egy atya sem fajzott, Hasonlót anya sem rajzott, És semmi hely nem termett, Nem volt, nem is lészen mása. Hova-léte nem tudása Méltán ád nagy gyötrelmet.

368. Sír is utána valóban. Úsznak szemei nagy tóban, Sűrő könyvezésében, Árván maradott Anyjának Nincs száma gyakor jajának, S így ohajt keservében:

369. Én Magzatom! hova lettél? Hogy meg nem térsz, hol rekedtél? Hol vagy, én reménségem?






Ki vött el tégedet tőlem? Hová röjtettek előlem? Hol vagy, gyönyörűségem?

370. Ó, Jézusom, drága kincsem, Nálad nélkül mint enyhítsem Iszonyú bánatomat? Ó, kedves Egyetlen Egyem, Térj vissza, hogy öszveszedjem Eloszlott vígságomat!

371. Térj meg, Rózsám, Gyöngyvirágom, Virraszd fel elhunt világom, Térj meg, édes Magzatom! Térj meg, teljes vigasságom, Minden kedvem, nyájasságom, Térj meg, s űzd el bánatom!

372. Az bús Anya így kesereg, Van Józsefen is nagy sereg Bú s gond, fel s alá járván: Szánja gyenge jegyesét is, Eltévedett Gyermekét is Könyvezi, nem találván.

373. Kettős fájdalom szorítja Szívét, és gyakran újítja Annak keserűségét. Mindazonáltal biztatja Az bús Anyát, hogy láthatja Ezeknek kedves végét.

374. Azonban megént ohajtást Kezd és szapora jaj hajtást Együtt az szűz Anyával. Nincsen is szüneti annak, Egész étszakán így vannak Szívek nagy fájdalmával.

375. Elfelejteni nem lehet, Elméjekbűl ki nem mehet Lelkek választott szépe, Szüntelen előttök forog, Mely után szívek háborog, Annak gyönyörű képe.

376. Hogy magával nem lehetnek, Örömével nem élhetnek, Ohajtják keservesen: Újabb-újabb ként éreznek, És tovább is értekeznek Felőle fegyelmesen.

377. Ó, szentséges Anya! engedd, Hogy én hűségesen téged






Kövesselek ezekben: Veled együtt siránkozzam, Járjak-keljek, s bocsátkozzam Alá Jeruzsálemben.

378. Azhova, az éj eltelvén, Az virradó Nap felkelvén, Siető gyorsasággal Meg is indulsz, mégy szaporán, Hogy béérhess oda korán, Szomorú társasággal.

379. Vagyon József most is veled, Ó, mely sok kénnal terheled Itt is sebes szívedet. Mely szívesen esedezel, Mely serényen igyekezel Keresni gyermekedet.

380. Néztek ide, néztek oda: Azkit láttok, az kicsoda? Híven tudakozzátok. Várjátok: honnét győne fel Az, azkit vesztettetek el. Jaj! hogy nem láthatjátok!

381. Hol megállasz, hol elhaladsz, Hol elöl jársz, hol elmaradsz, Szűz Anya, búsultodban. Látja József ezt, s könyvezi, Vigasztalni igyekezi Szíved ily balsorsodban.

382. De nem tud veled mit tenni, Már az városban kell menni Az kapuhoz érkezvén: Hol vesztek oly reménséget, Hogy ezt az keserűséget Győzitek, béférkezvén.

383. Már benn lévén, jártok s keltek Minden helyen, de nem leltek Olyat, azki tudhatná Megmutatni, hol lehessen: Esik ez mely keservesen, Ki az, ki megmondhatná?

384. Minden utcát, szegleteket, Piacot s egyéb helyeket Megjártok, felkerestek: Kiket értek utól s elöl, Kérdezitek mindenfelől, De nyomában nem estek.

385. Mind csak hiában fáradtok,






Azzal több fájdalmat adtok Epedő szíveteknek: Harmadnapja van pedig már, Hogy nem tudjátok, holott jár, S híre nincs Gyermekteknek.

386. Lankad az ín, az szű szakad, Hogy előtökben nem akad Ennyi kereséstekre. Az sok járás elfárasztott, Az nagy bánat elbágyasztott, Nagy gond ült szívetekre.

387. Már lábotok alig mehet, Mindazáltal, azmint lehet, Tovább is vigyázzátok, És mindenütt keresitek: Ó, mely keserven érzitek, Hogy nem találhatjátok.

388. Ó, szűz Anya, ó, szent atya, Kénos lelketek bánatja Közösüljön velem is: Hogy az fájdalmot kóstolván, Annak ideje elfolyván Teljen öröm engem is.

389. Ugyanis ki nem mondhatni, Sőt, elmében sem foghatni Azt, azmely öröm teli Megvigasztalt szíveteket, Ha Egyetlen Egyeteket Sok járástok felleli.

390. Addig is jártok azonban, Hogy végtére az Templomban Doktorok között ülvén Véletlen feltaláljátok. Azhol mihelt meglátjátok, Majd elhaltok örülvén.

391. Megeszmélvén magatokat, Közelítvén Fiatokat, Futnak minden bánatok, Megfrissül bágyadt éltetek, Megújul hervadt kedvetek, Felvirrad hunt napotok.

392. Mindjárt az első látásban, Abban az szempillantásban Szakad az búnak vége: Szemetek könyve megszárad, Az helyében rátok árad Minden öröm bővsége.






393. Áldjátok az Egek Urát, Hogy Doktoroknak Doktorát, Gyermekteket megadja. Az sírást váltja víg beszéd, Az újult szű örömet széd, Régi gondját elhagyja.

394. Boldognak mondod magadat, Szűz Anya, meglelt Fiadat Kedvesen apolgatván, Karodat veted nyakára, Ajakadat ajakára Függeszted csókolgatván.

395. Ím, én is elődben megyek, Hogy tőled irgalmat vegyek, Én szerelmes Jézusom: Kérlek szűz Anyád kedvéért, Mostani nagy öröméért Légy kegyelmes Orvosom.

396. Engedd, hogy azon örömnek, Az te nagy kegyességednek Hatható malasztjábúl, Lehessek én is érzője, Az által lelkem őrzője Az ördög hatalmábúl.

397. Adjad, hogy bűnöm siratván, És ajtót tehozzád nyitván, Mindaddig keresselek, Míg az égben feltalálván, Az angyalok közé állván Ott vígan dicsírjelek.

2. MÁSODIK RÉSZ. KESERŰSÉGNEK RÓZSÁI2.1. ELSŐ RÓZSAAZ JÉZUS vérrel izzadásának Titka

398. Édes Jézus, én Istenem, Uram, királyom, mindenem, Lelkemnek üdvössége, Ki értem, gyarló emberért (Melynek már az pokolig ért Bűne fertelmessége)

399. Meg akartál fogattatni, Veretni és csúfoltatni Mocskos gyalázatokkal, Végre töviskoronát is Viselni, sőt még halált is






Szenvedni sok kénokkal.

400. Ezt az te szeretetedet, Szörnyű megöletésedet, Az iszonyú kínokot Akarnám illendőképpen Említeni, és nagy szépen Megköszönni azokot.

401. De nincs arra elégségem, Te légy azért segítségem, Hogy ezen nagy Titkokhoz Nyúlhassak szent buzgósággal, És nagy alázatossággal Szólhassak is azokhoz.

402. Ó, mely erős szenvedések, Véres harcok, ütközések Győnek máris elődben: Mennyi félelem, fájdalom, Szorongatás, agadalom Rohan sebhedt szívedben!

403. Még az korbácsok nem sújtnak, Töviskoronát sem nyújtnak Lyuggatni homlokodat, Nem nyom még az keresztfa is, Még az vitéz dárdája is Nem nyitja oldalodat.

404. Mindazáltal ezer halál Tégedet immár is talál Ezerféle kénokkal. Ah, ha ezek csak egy kertben, Gyenge virágtermő-helyben Gyűlnek ily csoportokkal,

405. Az Golgota tetejének, Szörnyű halálod helyének Az gyümölcse mi lészen? Az annál is több fájdalmot, Keményb harcot, viadalmot Szenvedésedhez tészen.

406. Látom, miképpen bánkodol, Izzadsz, búsulsz s fohászkodol, Rettegő félelemmel. Látom bő verítékedet, Melybűl vér folyja testedet Keserves gyötrelemmel.

407. Téged, Világ Erőssége És az Egeknek Szépsége, Ez iszonyú kénokban Vajon ki hozott s merített?






Azokkal ki keserített Te ártatlanságodban?

408. Az félelmet ki okozza, Az vércsöppeket ki hozza, S erődtől ki fosztott meg? Nem más, hanem mi, vétkesek Vagyunk ezekben mívesek, Mi kénzunk, mi ölünk meg.

409. Tudniillik szemeidnek Jövendő szenvedésidnek Forog előtte képe. Látod, mennyi kénod lészen, Rajtad mennyi bosszút tészen Ez világ bűnös népe.

410. Hányan vetnek meg tégedet, Azkikért piros véredet Öntöd kéméletlenül? Törvényedtűl elszakadnak, Ellened arccal támadnak, Üldöznek kegyetlenül.

411. Szívedre ként ezek hoznak, Nehéz izzadást okoznak, Árasztván vércseppeket, Az szeretet és félelem Víjnak, nehéz győzedelem Csendesítni ezeket.

412. Azért térdepelsz le végre Szemedet vetvén az égre, Azért szólasz Atyádnak, Mondván: múljon el, Felséges Atyám, hogyha lehetséges, Itala ez pohárnak.

413. Ha nem lehet, vagyok készen, Oly kén, oly halál nem lészen, Kit te akaratodbúl Nagy örömest fel ne vegyek, Hogy az Emberrel jól tegyek, S kivegyem az átokbúl.

414. Nem lévén tovább kétséggel, Ilyen eltökéllettséggel Vette vala fel magát Térdeplő könyörgésébűl, Kitette volt már szívébűl Halál félelme dolgát.

415. De hirtelen megváltozik, Újabb harca találkozik, Kezd megint fohászkodni:






Kezd irtózni az haláltúl, Általlátott sok kénjátúl, S azokkal tusakodni.

416. Mert megént előtte forog (Lelke azmiatt háborog Az jövendőköt látván) Az következő kénvallás, Átok, szitok és káromlás, Száját minden rátátván.

417. Most a torhák rútságának, Kikkel szép ábrázatjának Szépsége rútíttatik, Irtóztatja undoksága, És azzal szomorúsága Megént szaporíttatik.

418. Most levetkőztetésének, Meztelen álló testének Irtózik szemérmétűl; Most ostorozott hátának, Felszakasztott oldalának Iszonyodik sebétűl.

419. Kikre nézve, megént földre Bocsátkozván, esik térdre, S újonnan szól Atyjának; De megjelenti angyala: Nem múlhatik el itala Ráköszönt pohárának.

420. Ó, mindenható, nagy Isten, Én, bűnös, ezekért itten Néked mivel tartozom? Azki éltéért szolgádnak Meg nem engedsz szent Fiadnak, Ő hal meg, én változom.

421. Jóllehet számos vétkemmel, Azzal mocskosult lelkemmel Én poklot érdemlenék, Hogy ottan örök kénokkal, Együtt az elkárhoztokkal Örök tüzet szenvednék.

422. De mivel arra rendelted, És már el is készítetted Egyetlenegy Fiadat, Hogy érettünk megfizessen, Kárhozatbúl kivezessen Enyhítvén haragodat,

423. Reménlem, az ő halála Nálad kegyelmet talála






Én lelkem részérűl is: S az örök halál félelmét, Annak iszonyú gyötrelmét Elvészi szívemrűl is.

424. De ki tudja számban tenni, Vagy csak elmére is venni Azt az sok szorongatást, Értünk Jézus azmelyekkel Küszködik, nagy verítékkel Tévén könyves ohajtást?

425. Az szeretet kénszeríti, Halál félelme rémíti, Hogy magát arra adja. Ez, hogy az pohárt bévegye, Amaz, hogy azt félretegye, Erőltetéssel hagyja.

426. Ezekkel szorongattatik, Ide s tova vonattatik Keseredett lélekkel, Innét az lelkek váltsága, Onnét az kénok soksága Várja nagy seregekkel.

427. Szenvedi is már lelkében, Azmelyeknek elméjében Vagyon általlátása: Jelen vannak seregestül, Majd elnyomja mindenestül Azok reátorlása.

428. Ostor, lánc, torhák, kötelek, Szögek, szitkok, csúftételek Több kénzószerszámokkal: Ecet, epe, dárda, kereszt, Kiknek mérge halált ereszt Éltére sok kénokkal,

429. Gyakran eleiben tűnnek, Gyötrelmekben meg nem szűnnek, Több-több fájdalmot adnak: Kiktűl piros orcájának És klárisos ajakának Rózsái meghervadnak.

430. Ereje fogy, reszket teste. Van minden tagja eleste Erőtlen inaiban. Az sok kén addig sajtolja, Hogy vércseppek árja folyja Izzadó tagjaiban.

431. Ó, hallatlan verétéknek,






Véghetetlen szeretetnek Nem hallatott példája! Ó, szörnyű szenvedéseknek, Iszonyú küszködéseknek, Ó, csudáknak csudája!

432. Midőn az Ég Erőssége És az Világ Ékessége Így az földre veretik, Ily kegyetlen fájdalmokkal, Halálos viadalmokkal Ennyire terheltetik.

433. Kérlek, szent Anya, tégedet: Ne bánd, Egyetlen Egyedet, Mostani mivoltában Ha te elődben állatom, És azt néked bémutatom Kénos állapotjában.

434. Mindenektűl elhagyatott, Éppen kénokkal rakatott, Minden dolga árvaság; Nincs senki vigasztalója, Nincs segéde, nincs szánója, Igye éppen fogyottság.

435. Ím, mint fárad, siránkozik, Egész teste harmatozik Vércseppek folyásival, Ládd-é, mint szorongattatik, És mennyire nyomattatik Keserves fájdalmival.

436. Ah, ha hozzája mehetnél És véle együtt lehetnél Ennyi sok kénaiban, Mely örömest segítenéd, Élteddel is megmentenéd Halálos fájdalmiban.

437. De sem magát segíttetni, Sem Anyját keseríttetni Nem akarja ezekkel, Hanem minket hív magához, Hogy légyen közünk kénjához Töredelmes szívünkkel.

438. Kévánja: társai legyünk, Mellette vigyázást tegyünk, S kénjait vizsgáljuk meg: És velünk nagy jótételét, Annyi kénok felvételét Köszönjük, s háláljuk meg.






439. Édes Jézus, én, ím, megyek, Hogy annyi háládást tegyek Az te kegyességednek, Azmég dolgaid így voltak, Mennyi vércseppei folytak Addig izzadt testednek,

440. És annyi ízben imádlak, Tisztellek, késérlek, áldlak, S könyörgök felségednek: Engedd bűnöm bocsánatját, Érezhessem használatját Ennyi szenvedésednek.

441. Engedd, hogy akaratodhoz És minden hagyományodhoz Magamat úgy szabhassam, Hogy éppen az tiéd legyek, Megtántorodást ne tegyek, Te ösvényed járhassam.

442. Elérkezvén az végóra, Hozd dolgomat minden jóra Akkori nagy harcomban: Ne legyek megtántorodó, Az halállal viaskodó Nehéz izzadásomban.

443. Értem vérrel izzadásod, Az haláltúl irtózásod, Kit nehezen győztél meg, Az örökké izzadástúl, Pokolbéli irtózástúl Akkor engem mentsen meg.

2.2. MÁSODIK RÓZSAAz JÉZUS ostoroztatásának Titka

444. Izzadást vérrel árasztó, Egész testét elfárasztó, Kemény küszködésektűl Jézus alig pihenhetett, Hogy megint környülvétetett Újabb szenvedésektűl.

445. Látom őtet megfogatván, Ide s tova hurcoltatván Az városon utcánként, Nagy kisebbséget szenvedni, És azáltal nevelkedni Rajta az számtalan ként.

446. Valamerre vitettetik,






Minden helyen illettetik Több-több bosszontásokkal. Ó, mely nehezen eshetik, Mikor személye sértetik Sűrő csapdosásokkal!

447. Mely keservesen van dolga, Midőn egy elvetett szolga Mennynek, Földnek Urának Pofázza gyenge orcáját, Telipöki szemét, száját Angyalok királyának.

448. Mennyi kisebbítést veszen, Rajta mennyi bosszút teszen Kajfás hamissága; Mint dühösködik ellene, Mondván: ölni meg kellene, Az zsidók gonoszsága.

449. Ez döfi, amaz taszítja, Ki rúgja, ki tántorítja Szertelen ütésekkel, Ez pökdös rá rút torhákot, Az mível nagy hahotákot, Csúfló nevetésekkel.

450. Némely száját reátátva, Nyelvét messze kibocsátva Szemtelenül gúnyolja, Ez orrát felfodorítja, Amaz fogát vicsorítja Ellene, úgy csúfolja.

451. Amaz ajakára pittyet, Ez orra alá hány fittyet, Ez pedig piszegeti, Ki reádől, feltaszítja, Ki sáros lábbal rútítja, Ki kövekkel illeti.

452. Most szent haja, most szakálla Tépetik, most háta s válla Sújtatik dorongokkal; Az dühödt nép ugyan ordít, Minden gonoszt reáfordít Iszonyú nagy szitkokkal.

453. Az egész éj így megyen el, Reggel az Nap mihelt gyön fel, Újabb dolgok érkeznek: Özöne nagyobb kénoknak Árad reá, és azoknak Tengeri nevelkednek.






454. Ó, szép Jézus, örök Isten, Téged az Herodes itten Csúf ruhában öltöztet, És abban bolond módjára, Sok száz ember csudájára Kacagva szemléltettet.

455. Onnét visznek Pilátushoz, És ott köttetvén oszlophoz Erősen korbácsolnak. Az ütések sokságábúl, Tested hasadozásábúl Nagy vérpatakok folynak.

456. Állj meg itt, ó, bűnös lélek, És jól gondolkodjál, kérlek, Ezek szörnyűségérűl: Mezítelenné tétetett, Az oszlophoz kötöztetett Jézusnak szent testérűl!

457. Ím, az, ki Ura mindennek, Ruházója földnek s mennynek, Magának nincs ruhája: Meztelen áll, pironkodik, Vérében úszva bánkodik, S lesz ez világ csudája.

458. Ím, mely nagy kegyetlenséggel, Megdöhödött feneséggel Hóhéra agyarkodik, Reáemelt vesszejével Teste minden erejével Sújtani iparkodik.

459. Nézd, mely sűrőn gyakorolja Ütését, és korbácsolja Hol hátát, hol tomporát; Hol mellyét s oldalát sújtja, Hol más tagjaira nyújtja Vérárasztó ostorát!

460. Ó, mely kegyetlen ütések, Azokbúl nagy repedések Vannak gyenge hátadon, Szent bőröd mint hasadozik, Tested miként szakadozik, Ilyen erős harcodon!

461. Nincsen benned semmi épség, Tekénteted nagy szörnyűség Kénzott állapotodban, Az oszlopnál leveretel, Éppen vérben kevertetel, S ott förtöngsz sok kénokban.






462. Mindazáltal te ezeket Az nagy kénszenvedéseket Tűröd nagy csendességgel, Mint juh az nyírő kezében, Vagy mészárszékre mentében, Vagy olyan szelídséggel.

463. Azokrúl panaszt nem teszesz, Sőt, valahány csapást veszesz, Mindannyiszor engemet Ajánlasz Atyád kedvében, Hogy azokért kegyelmében Vegye bűnös lelkemet.

464. Ó, Jézus, én reménségem, Megváltóm és üdvösségem, Ó, mindenható Isten, Ki érettem így veretni, Csúfoltatni s megtöretni Nem nehezteltél itten!

465. Az te nagy szeretetedért, Keserves szenvedésedért Adok néked hálákot, És bémutatom azokkal Szívembéli fájdalmokkal Az értem vett kénokot.

466. Ím, szent lábaidhoz esem, Kifolyt véredben keresem Bűntől tisztulásomat, Ruházzon meztelenséged, Zabolázza vereséged Délceg indulatomat!

467. Nagy kénokot vallott tested, S azok alatt sok elested Az én gyarló testemet Tartsa meg az esetektűl, S az testi ingerlésektűl Oltalmazza lelkemet!

468. De az én Uram Anyjának Édes Fia sok kénjának Mélységes tengerébűl Mit kell itten bémutatnom, Avagy eszéhez juttatnom Azok szörnyőségébűl?

469. Ha teste meztelenségét Mutatom, ily kisebbségét Eliszonyodva nézed, Ha sok sebét szent hátának Látod, s kénzott oldalának,






Azt elájulva érzed.

470. És így több keserűséget Adnék, hogysem könnyebbséget Megsebhetett szívednek: Több-több fájdalmot okoznék, Nagyobb gyötrelmeket hoznék Anyai szerelmednek.

471. Tudom ugyan, hogy ezeknek Az szörnyű vereségeknek Én nem kis oka lettem, Te szívedet is bűnökkel, Mint annyi éles tőrökkel Keservesen sértettem.

472. De te, ó, szüzek Virága, Kinek nagy irgalmassága, Arról ne emlekezzél, Azmit ellened vétettem, Sőt, noha nem érdemlettem, Érettem esedezzél!

473. Bűneimről szent szemedet Fordítsd el, s tekéntetedet Vesd Egyetlen Egyednek Ily megtöretett testére, S abból kifolyott vérére Szerelmes Gyermekednek!

474. Ím, mely rongyolt, szakadozott, Öszveveretett, s változott Elébbi szépségében: Minden tagjábúl vér csorog, Nem bírja magát, tántorog Erőtelenségében.

475. Az kénok számtalansága, Az kifolyt vérnek soksága Lángozó szerelmével Vegyen ki minden vétekbűl, Vonjon fel az esetekbűl, Töltsön bé kegyelmével!

476. Könyörögj te is érettem, Szűz Anya, és légy mellettem, Hogy nyert pöröm lehessen, Vessen oly tüzet vesémben, Azmely minden gazt szívemben Felgyújtson s megégessen!

477. Az testnek viszketegségét, Az természet délcegségét Zabola alá vegye, Azáltal teljes éltemet






Áldja, és kévánt végemet Adja, s boldoggá tegye!

2.3. HARMADIK RÓZSAAz JÉZUS tövissel koronáztatásának Titka

478. Jaj, mely hallatlan kénokkal S iszonyú gyalázatokkal Az emberi nemzetet Kellett, Jézus, megváltanod, És helyére állítanod Amaz régi esetet.

479. Nem vala az elégséges Erre, hogy a te szentséges Tested megverettessék, S az sarkantyús korbácsokkal Megszaggattatván, azokkal Éppen ronggyá tétessék.

480. Megént újabb fájdalmoknak És nagyobb gyalázatoknak Kévánod tengerében Te magadat meríttetni, S véred éppen kivétetni Azoknak fördőjében.

481. Elébb az viszketeg testnek, Buja s kacér természetnek Fizetted feslettségét, Akarod az kevélységnek Most, és nyalka negédségnek Fizetni délcegségét.

482. Ilyen nagy szeretetedért, Ennyi kénszenvedésedért Neked én mit fizessek? Nincs más semmim, nem tudhatom, Ezekért mimet adhatom, S hozzád mivel mehessek.

483. Hanem, ha megtört szívemet S abbúl kifacsart könyvemet Veszem, s viszem elődben, Áldom jótéteményedet, Emlegetem szerelmedet Mindennémű időben.

484. Ugyanis az ki lehetne, Mely oly acélt viselhetne Keményedett szívében, Hogy téged nem keserülne, Szeme könyvben nem merülne,






Kénaid özenében,

485. És negédségét szívének, Dagályát kevélységének, Ezt látván, le nem rázná, Veled együtt siránkozva, Kénaidon csudálkozva, Magát meg nem alázná.

486. Ím, megént lerángattatik Köntösöd, s felszaggattatik Sebeid béforrása: Köntösödhöz varzott volt már Az sok seb: ó, mely kénnal jár Annak lerángatása!

487. Jaj, mely igen megváltozott, Mely rongyos, mely szakadozott Most az te gyenge tested: Megnyílt minden sebesült ér, Talpig elborított az vér, Már az földet is fested!

488. Ah, mely sok darab maradott (Mivelhogy odaragadott) Köntösödön bőrödből, Mikor rólad lerángatták, S testedet meztelen hadták, Kihúzván köntösödből!

489. Ím, mégis nincs, azki szánná És segíteni kévánná Ily keserves igyedet, Nincs, kinek szíve megessék, Sőt, hogy mérgeket tölthessék, Újítják gyötrelmedet.

490. Azért sűrőn csoportoznak, S újabb eszközöket hoznak Bővülő kénjaidra; Elsőben tésznek oly csúflást, Hogy egy rongyos bársonypalást Adatik vállaidra.

491. Azután nagy hahatával Gyönnek egy fürtös kákával, S azt mint királyi pálcát Csúfképpen kezedben adják, Azalatt testeden hagyják Sok ütés kék zománcát.

492. Mert ki hátul, ki üt elöl, Döfnek, rúgnak mindenfelől, Reádforrott mérgekben; Ezek tépik szakálladat,






Azok szaggatják hajadat, Sok fürt marad kezekben.

493. Némelyek töviset szednek, Az te szentséges fejednek Koronát abbúl fonnak, Melyet homlokodra tévén, S ahhoz két dorongot vévén, Fejedben azzal nyomnak.

494. Ó, iszonyú volta ennek: Az tövisek tövig mennek Megszorított fejedben; Az ereket megszaggatják, Az csontokot is meghatják Minden belső részekben.

495. Buzog az általlyukadt ér, Indul mindenfelől az vér Esőszakadásképpen, Elborítja személyedet, Elfolyja minden testedet, Vértóban állasz éppen.

496. Szemöldökök, szemek, ajak, Bajusz, szakáll s az szép hajak Mely rendetlenné válnak, Az aludt vér öszvevonta, Rút, csapos fürtökben fonta, Mint jégcsapok, úgy állnak.

497. Némelyek elődben állnak, És tenéked, mint királynak, Térdet és fejet hajtnak, Érkeznek azonban mások, Esnek rajtad nagy csapások, Mint bolondot, úgy tartnak.

498. Ki arcul csap, ki sújt nyakon, Ettűl torha, attúl takony Szent orcádra hányatik: Kik az vérrel öszvefagyván, Rajtad szépséget nem hagyván, Személyed rútíttatik.

499. Az rózsákot felülmúló, Az klárisokot megdúló Orcádnak ékességét Ily ocsmányságok borítják, Melyek méltán szaporítják Szíved keserűségét.

500. Személyed volt épen szépség, Folyja azt most rút genyetség Az evesült sebekbűl,






Szemed fénye víg ragyagvány, De most az is rút, halovány, Sűrőn folyó könyvekbűl.

501. Klárist nemzett szép ajakad, Gyöngyvirágot termett nyakad, Orcádon rózsák nőttek; De azok most rút torháknak, Vérrel egyvelölt taknyoknak Kénos helyei löttek.

502. Homlokod liliomos kert, Hol ezelőtt soha nem vert Fészket semmi undokság, De most az is rútíttatott, Mert oda is bőven hatott Az nyál s egyéb mocskosság.

503. Van hátadon sok barázda, Kiket rajtad az garázda Vitézek keze szántott, Olyan ízecske nincs benned, Kit, megdühödvén ellened, Ellenséged nem bántott.

504. Nincsen rajtad semmi épség, Testeden az seb szörnyűség, Elnyom az nagy kénhalom: Igazán kénok férfija Vagy, nincs ennek semmi híja, Egész tested fájdalom.

505. Löttél ily elvetett féreg, Elfonnyadtál, mint az kéreg, Ennyi szenvedésedben, Tétettél erős sajtóban, Megnyomattattál valóban, Nem sok maradt véredben.

506. De mégsincs ezeknek vége, Ellenséged dühössége Tovább is fenekedik, Nem is tágítnak másképpen, Hanem, ha megölnek éppen, S kedvek úgy elegedik.

507. Azért az fene nemzetség, Kiben nincs semmi kegyesség, Kiáltja nagy torokkal: Barabbás eleresztessék, Helyette felfeszíttessék Jézus, az több latrokkal.

508. Mondván: emeld fel, emeld fel Jézust, Barabbást ereszd el






Az ünnep szentségéért: Ily kisebbségeket hallasz, Ily gyalázatokot vallasz, Jézus, mások bűnéért.

509. Ó, hamis törvény újsága, Azmelynek iszonyúsága Az poklot is felmúlja: Az lator elbocsáttatik, Az ártatlanra mondatik Halálos törvény súlya!

510. Jézus, Atyád bölcsessége, Angyaloknak dücsősége, Királya Földnek s Mennynek, Ki így akartál kénzatni Érettem, koronáztatni, S csúfja lenni mindennek,

511. Ezekért az gyötrelmekért, Az bársonyért s tövisekért, Kiket rajtad szemlélek, Az kevélység szilajságát, Nagyravágyás nyalkaságát Irtsd ki belőlem, kérlek!

512. Tudom ugyan, hogy vétettem, És én is nagy oka lettem Az te szenvedésednek, De minthogy már hozzád tértem, És tőled kegyelmet kértem, Engedj meg szegényednek!

513. Tövised szívem hassa meg, Lelkemet véred mossa meg, Bársonyod ékesítsen, Te légy uram, fejedelmem, Gyámolom és segedelmem, Te Malasztod segítsen,

514. Hogy téged illendőképpen Tiszteljelek, s járjam éppen Csak az te ösvényedet, Akaratodat kövessem, És igaz szívvel keressem Az te dücsőségedet!

515. Néked pedig, keseredett Anya, Egyetlen Egyedet Ilyen kénos voltában Bűneimért bémutatom, És teelődben állatom Töviskoronájában.

516. Tudod, azokot szívesen






Megbántam, és keservesen Érzem most is fájdalmát, Megbántottam azmelyekkel, És már azután többekkel Nem bosszontom irgalmát.

517. Te is igyemet felvenni Méltóztassál, s azon lenni, Hogy kedvében eshessem: És ez szörnyű s rettenetes Eset után, kellemetes Dolgait szemlélhessem.

518. Töviseért szent fejének, Atyai örökségének Láthassam koronáját, Nézhessem az sok szitkokért, Személyére hánt mocskokért Dücsőséges orcáját.

2.4. NEGYEDIK RÓZSAAz JÉZUS keresztének maga vállán a Kálváriára vitelének Titka

519. Figyelmezz jól, kegyes lélek, Szomorú dolgot beszélek És hallatlan esetet. Kijárt már a szentencia, Jézus, az Istennek Fia Halálra ítéltetett.

520. Az latrok közé állatva, S szorgosan körülfogatva Hóhérok csordájátúl, Az utcákon hurcoltatik, Szaporán csoportoztatik Az népnek sokságátúl.

521. Nincs ábrázat, nincs ékesség, Nincs tekintet, nincs tisztesség, Nincs épség semmijében, Az zsidók kegyetlensége, Az vitézek fenesége, Úgy rontotta testében.

522. Sűrő könyv folyja orcáját, Bőven teli szemét, száját Annak keserves árja, Úgy viszi terhes keresztét, Tántorgatja gyenge testét Annak nagy gerendája.

523. Hol amarra, hol dől erre, Veszi magát valamerre,






Mindenütt csak hull és kél. Nincs ereje, hogy mehessen, Űzik pedig, hogy siessen, Semmi nyugovást nem lél.

524. Most elzsibbadt könyökére, Most esik fáradt térdjére, Most majd orrára borul, Ki innét, ki túl rángatja, Eldől, magát nem bírhatja, S kereszte alá szorul.

525. Ez innét, az túl rongálja, Ki kövekkel hajigálja, Ki szitkokkal illeti, Némely csucája hegyével, Némely dorongos kezével Taszigálja, s sebheti.

526. Elnyomván nehéz kereszte, Vagyon szapora eleste, De pihente nem lehet: Rárohannak mindenfelől, Rúgják s döfik hátul s elöl, Menni kell, azmint mehet.

527. Omol újonnan is földre, Onnét emelkedvén térdre, Fel kezd ismét állnia: De alig lép egyet-kettőt, Inának hasonló lejtőt Kell meginten járnia.

528. Néha magok is leverik, Porban és vérben keverik Szent személyét újobban; Onnét megént felrángatják, Káromkodva rivogatják, S mondják, hogy menjen jobban.

529. De mivelhogy fölülmúlja Tehetségét terhe súlya, Azt messze nem viheti: Ismét leroskad alatta, Erejét mind elfogyatta: Tovább nem emelheti.

530. Ha felkél, megént leomlik, És minden sebe felbomlik Az gyakor esésekbűl, Megárad vére forrása, Mint az patakok folyása Az nyitott kútfejekbűl.

531. Mindazáltal mindezeket






Az nagy kénszenvedéseket Viseli nagy csendesen. Sőt többeket is érettünk, Noha ellene bűnt tettünk, Cselekedne kedvesen.

532. Ó, én Istenem, szerelmem, Én megváltóm és védelmem, Néked mivel tartozom, Hogy ellened én vétettem, Te szenvedsz mégis érettem Te vagy rab, én változom?

533. Az kénra méltó én voltam, Mivelhogy öszvegázoltam, Megvetvén, törvényedet, Magadra mégis te vetted Annak súlyát, nem engedted Elveszni szegényedet.

534. Ó, mely keserves, szomorú Volt és hallatlan háború Ezek kimenetele, Minden kigondolt kénokkal, Felkeresett csúflásokkal Lévén az éppen tele!

535. Ó, mennyi véred omlott ki Azolta is, hogy hoztak ki, S viszed nagy keresztedet, Minden nyomai lábadnak Attól ugyan megáradnak, S végigfolyják testedet!

536. Azmerre utadat veszed, Ott éppen pirossá teszed Az földet és köveket, A kereszt véred kinyomja, Annak drága miniomja Megfest ott mindeneket.

537. Ah, mostan is hányszor esel, Minthogy igen gyengén visel Lábad erőtlensége, Akármi kis rög tántorít, Szapora botlásra szorít Erődnek gyengesége.

538. Azonban, ímé, nagy jajjal, Kúcsolt kézzel, tépett hajjal Édes Anyád érkezik, Hogy közelítsen tégedet, Megláthassa személyedet, Szívesen igyekezik.






539. Álljunk meg itt egy kevessé, Tegyük magunkat részessé Ezeknek érzésében: Mind az keserves Anyának, Mind az ő édes Fiának Gyötrelme nézésében.

540. Az Anya, mihént hallotta, Hogy Pilátus kimondotta Törvényét szent Fiának, Mint az mennykőtűl üttetett, Eldőlt, s nehezen vehetett Megéledést magának.

541. Felkél végre, azmint lehet, Azmennyire erőt vehet, Sietteti menését, Rokonit melléje vévén, S azokkal nagy sírást tévén Keresi szerelmesét,

542. Hogy véle szemben lehetne, Tőle végbúcsút vehetne, Borulván orcájára, Ha pedig az nem lehetne, Bárcsak távolrúl nézhetne Szerelmes Magzatjára.

543. Így az város egy utcáján, Könyve lefolyván orcáján, Az nép közé férkezik, Ott szent Fia keresztével, Gyakran eleső testével Eleiben érkezik,

544. Azmelyet látván, földre hull, Majd ez világbúl is kimúl Elrémült keservében, Soká meg sem mozdulhatott, Mint kőbálvány, úgy láttatott Meghidegült testében.

545. Felveszi magát végtére, Kúcsolja kezét fejére, Kezd iszonyú jajgatást: Keserves tőr jár mellyében, Melytűl sebhetett szívében Érez nagy szorongatást.

546. Szent Fiához akar menni, De nehéz annak meglenni Az nép tolongásában: Ez s az is félretaszítja, És az útbúl kiszorítja Odaindulásában,






547. Melyen jobban szomorodik, Esőzése szaporodik Megáradott szemének, Mely orcáját elborítja, Kénvallását szaporítja Keseredett szívének.

548. Közelebb férkezik végre, És újabb keserűségre Bocsátja ottan magát, Látván Egyetlen Egyének Keresztemelő testének Ily rettenetes dolgát.

549. Nézi elrongyolt orcáját, Fejét sértő koronáját, Nézi az sok sebeket: Bőven folyó vérét nézi, Nézi, és nehezen érzi Szívében mindezeket.

550. Majd elhal nagy keservében, Megnémul, mint kő, nyelvében, Fia kénját szemlélvén, Szívében sír és kesereg, Hogy szent Fia így véntereg, Magában így beszélvén:

551. Jaj, jaj, én édes szülöttem, Ím, én is elődben jöttem, De itten miket látok? Mint lator, úgy hurcoltatol, Szörnyű halálra vonatol, Rajtad ez, ah, mi átok?

552. Jaj, jaj, hova hadsz engemet? Ah, hadd tegyem le éltemet Teveled együtt én is, Avagy helyetted haljak meg, Nagy örömest váltolak meg Az magam életén is.

553. Bár eddig is kénjaidnak Nagy terhe s gyalázatidnak Volt volna én vállamon, Nem látnék ennyi sebeket, Sok egyéb szörnyűségeket Most édes virágomon.

554. De késő már azt felvennem, Bárcsak most lehetne mennem Az halálra éretted, Vagy, ha azt meg nem nyerhetem, Legalább én is életem






Most tegyem le melletted,

555. Hogy így veled megholtomban, Szívemet kénzó kénomban Szakadjon utolsó vég, Annak sebes tüze másként, Gyújtván bennem mind több-több ként, Szívemen mindenkor ég.

556. Édes szívem, drága kincsem, Állj meg, terhed hadd segítsem, Add reám keresztedet! Látom: kifolyt minden véred, Míg az Kálváriát éred, Nem viheted terhedet!

557. Ó, én ártatlan virágom! Köd nélkül való világom! Ó, kedves napom fénye! Mely igen megsetétedtél, Mindenektűl megvettettél, Minden jónak örvénye!

558. Így keseregvén szívében, Nincsen száraz személyében Rajta folyó könyvétűl, Azonban elébb kezd menni, Végbúcsút akarván venni Ő Egyetlen Egyétűl.

559. Bízik is, hogy odaszorul, Édes orcájára borul, S megmossa azt csókokkal; Hol most helyén a rózsáknak Van moslékja rút torháknak Azokhoz sült varokkal.

560. De onnét visszakergetik, Fiát pedig siettetik, S döfölik, hogy nem mehet; Ezt keserves Anyja látja, Fáj a szíve, mert sajátja, Fáj, de arrúl nem tehet.

561. Hol találtatik oly elme, Kinek van annyi értelme, Mely az árva Anyának Szíve nagy keserűségét, Sok jaját és szörnyűségét Kimondhassa kénjának?

562. Ellankadt és elfáradt már, Alig piheg, nehezen jár, Mégis utána megyen, Most erre, most amarra tér,






De szent Fiához úgy sem fér, Mondja: jaj, jaj, mit tegyen?

563. Majd kettéhasad szívében, Reszket minden tetemében, Látván, hogy már elveszti Két szeme kedves világát, Édes Fiát, szép virágát; Magát halni ereszti.

564. Ó, édes Jézus, azokért Az hallatlan fájdalmokért, Kiket szent Anyád érzett, Midőn ily kénos voltodban, Az keresztfát hurcoltodban, Téged követvén, nézett,

565. És azkikkel sebesedett Te szíved is, keseredett Anyádat ott tekéntvén, Add, hogy ösztöne ezeknek Az sok kénoknak, sebeknek Engem is felserkentvén,

566. Én is az én keresztemet Vegyem fel, és vezéremet, Tégedet kövesselek, Az te szent kereszted adjon Erőt, és velem maradjon, Hogy el ne veszesselek!

567. És az én keresztem fája Üdvösségem zöld pálmája Légyen, s meg ne száradjon, Hogy az tűzrevaló fákkal Ne égjen meg, és azokkal Veszélyre ne maradjon!

2.5. ÖTÖDIK RÓZSAAz JÉZUS felfeszíttetésének Titka

568. Hívek, ide siessetek, Méltó háládást tegyetek Jézusnak, mind magának, Mind az ő megkeseredett, Elbágyadott, elepedett, Szerelmes, szent Anyjának!

569. Annak sok kénját s megholtát, Ennek siralma nagy voltát Kegyes szívvel üljétek: Itt mind az jajnak s panasznak, Mind kegyelemnek s malasztnak






Nagy az Titka, higgyétek;

570. És azmint az szeretetnek, Úgy az szomorú esetnek Van hallatlan csudája: Akar az árva Anyának, Akar ő édes Fiának Tekéntessék példája.

571. Ha az kénoknak sokságát, Az szeretetnek nagyságát Szemléljük és vizsgáljuk: Hogy valaki ilyet vallott, Sőt csak látott is vagy hallott, Azt sohol nem találjuk.

572. Azki semmiben nem vétett, Minket teljesen szeretett, Ím, miként hurcoltatik: Bánnak véle kegyetlenül, Mint lator, nagy szertelenül Az halálra vonatik.

573. Nincsen senki könyörülő, Esetén sok az örülő, Rajta minden kegyetlen: Rá csoportosan rohannak, Testérűl mindent levonnak, Marad csupa meztelen.

574. Rajta az sebek újulnak, És bő pataki indulnak Onnét forró vérének: Kik újonnan elborítják Egész testét, szaporítják Tengerét keservének.

575. Azki teremt mindeneket, Az földet és az egeket Ruházza s ékesíti, Annak nincsen öltözete: Az maga saját nemzete Urát így kisebbíti.

576. Azki szüzebb minden szűznél, Tisztább az napbéli tűznél, S teljes szemérmességgel: Minthogy meztelen áll éppen Az világ előtt, ilyképpen Van mely nagy szégyenséggel.

577. Áll szelíden és csendesen, Fogadja engedelmesen Azmi néki hagyatik: Azmint hóhéra akarja,






Feje, lába, keze, karja Azszerint rakattatik.

578. Most kezét, most lábát adja, Azmint az nékie hagyja, Alája az szögeknek: Szenvedvén kegyes tűréssel, Noha esnek nagy séréssel Lyuggatási ezeknek.

579. Itt figyelmesen álljunk meg, Istenünknek tekintsük meg Ily csendes szenvedését: Lássuk az őtet kénzóknak, Kegyetlen hóhér zsidóknak Rajta dühösködését!

580. Az keresztnek magos fala Hosszabban fúratott vala (Minthogy hozzá nem mérték), Mint szent lábai nyúlhattak: Azmíg oda nem húzattak, Az fúrást el sem érték,

581. Mert az sok kénos sebektűl, Az inak is ő helyektűl Hátrább zsugorodtanak, És a lábak is azokkal, Rövidbekké lettek sokkal, Mint azelőtt voltanak.

582. Azért, hogy oda érnének, Azholott fúrást tévének, Megrövidölt inai: Húzzák, vonják nagy erővel, Azmíg az fúrás helyével Megegyeznek lábai.

583. Ó, gyütrelmeknek gyütrelme, Melyen elbódul az elme, Ó, hallatlan dühösség! Kikhez nem említ hasonlót, Népet sem tud ily káromlót Soha semmi régiség!

584. Ím, miként megszakadoztak, És egymástúl eloszlottak Ízei az csontoknak: Oly részecske nincsen benne, Mely helyébűl ki nem menne Kénja miatt azoknak.

585. Általszögezett tenyere, Meglyukasztott lába ere Áraszt vérfolyamokot,






Felszaggattatott háta is, Tövissel font homloka is Szaporítja azokot.

586. Vérben van talpig tetétűl, Rajta lévő sok sebétűl Gondold: mely kénban lehet! Fejét akárhová hajtsa, És nyugodalmát óhajtsa, Könnyebbséget nem vehet.

587. Ha azt balfelé ereszti, Az tövisnek elrekeszti Sértő fullánkja onnét: Ha bocsátja jobbja felé, Az akad ottan is belé: Nincs nyugalma sohonnét.

588. Elfárad, ha felemeli, Ha alábocsátja, leli Annál nagyobb fájdalmát: Veszettül van dolga éppen, Nem találja semmiképpen Keresett nyugodalmát.

589. Van ily gyötrelmes kénokban, Ily nyomorult állapotban Fia az nagy Istennek: Ennyire sebesíttetik, Az kereszthez szögeztetik Alkutója mindennek.

590. Mindazáltal: mindezekben Az kénos szenvedésekben Nem gondol úgy magával, Mint az mi üdvösségünknek, Elébbeni esetünknek Helyreállításával.

591. Ó, Jézusom, én vétettem, Az veszély mégis helyettem Ímé, tégedet talált! Az hamis szolga én voltam, Ki Uramat elároltam, Én érdemlettem halált.

592. Ó, veszett, mit cselekedtem? Az jóért gonoszt fizettem Néked, jó Istenemnek: Sok bosszúval illettelek, Félretévén, megvettelek, Kútfeje életemnek.

593. De kérlek téged, Uramat, Ne nézzed bűnös voltomat,






Tekénts reám kegyesen, Tisztíts meg bűnöm szennyébűl, Hogy érdemed gyümölcsébűl Legyek én is részesen!

594. Két szemem merül esőben, Zokogva esem elődben Csókjára az sebeknek: És lelkemet odazárom, Tudom: nem lész semmi károm Röjtekében ezeknek.

595. Orvos patikám szent véred, Mellyel lelkem mihelt éred, Azontul megvigaszik; Tövised kedves virágom, Addig van hasznos világom, Meddig az meg nem aszik.

596. Ezeket mind te magadnak, Mind a te édes Anyádnak Együtt sok sérelmével, Uram, néked bémutatom, És te elődben juttatom Szívem töredelmével.

597. Kiket belső- s külsőképpen Megkeseríttetvén éppen Mindketten viseltetek: Te testednek sok kénjában, Anyád szíve fájdalmában, Azmidőn szenvedtetek.

598. Viselsz azmennyi sebeket, S azzal járó gyütrelmeket Te kénlátó testeden: Ő is belső keservében, Annyi tőrt érez szívében, Te szörnyű eseteden.

599. Ah, mely szomorú lehetett Akkor is, rád mint nézhetett, S mit tudhatott mívelni, Midőn már kereszten lévén, Azt az földről fel is vévén, Fel kezdették emelni?

600. Azonban az földre omol, És azzal inkább megromol Már felfüggesztett tested: Minden csontok megindulnak És helyekbűl kimozdulnak, Lévén ily nagy megested.

601. Az sebek megnyílnak jobban,






Véred megindul újobban, S folyását szaporítja, Megpirosítja az földet, Nem enged ott lenni zöldet, Rózsa színnel borítja.

602. Szemed akárhová vessed, És könnyebbséged keressed, Nem lelsz egyebet, csak ként: Két lator közé függesztnek, Ott is szeme az egyiknek Rád káromlással teként.

603. Az vitézek sorsot vévén, És azt köntösödre tévén, Egymás között felosztják, Ellenségid káromkodnak, Szapora hahatát mondnak, Bús szívedet bosszontják.

604. Kiáltják rút káromkodva: No, azki nagy bizakodva Mondod vala az minap, Hogy az Templomot elrontod, És azt helyére állatod, Meddig elmúlt három nap.

605. Orvosold mostan dolgodat, Megszabadítván magadat, Tégy tested sok kénjárúl; Most vagyon ideje ennek, Ha Fia vagy az Istennek, Szállj le az keresztfárúl!

606. De veszed csendes tűréssel, Nemhogy bosszúság-űzéssel Érzenéd te ezeket: Sőt, szeretettel gerjedezsz, Atyádnak értek esedezsz: Bocsássa meg vétkeket.

607. Azután az hozzád térő És bűneit megösmérő Latrot azzal biztatod, Hogy viszed Paradicsomban, És magaddal együtt abban Még ma bé is iktatod.

608. Adod minékünk Anyádat, És engeszteled Atyádat Elébbi haragjában, Azért, nemde, remélhetünk, Sőt, bizonyosak lehetünk Ezután irgalmában?






609. Lelkünknek szorongatója, Akarmely nagy bűn csomója Legyen ránk hurkoltatva, Szent Fia elégtétele Biztat, hogy annak kötele Meg lészen oldoztatva,

610. Midőn az téged kénzóknak, Ellened káromkodóknak Vétkek megbocsáttatik, És amaz bűnre bátornak, Melletted függő latornak Paradicsom adatik:

611. Ki lehet hát, azki ebben Az hallatlan kegyelemben Bátran ne bizakodjék? Csak kifeseljen bűnébűl És szíve töredelmébűl Tehozzád ragaszkodjék!

612. Holott magad készakartva, Érettünk nagy harcot tartva, Kévánsz szószólónk lenni, És haragjábúl Atyádnak, Birtokábúl az Sátánnak, Kegyelmesen kivenni.

613. Mi is teneked ezekért Az sok jótéteményekért Nagy alázatossággal Szüntelen hálákot adunk, És dicsíreteket mondunk Tartozó buzgósággal.

614. Abban egész hittel lévén, Hogy már dolgunkat felvévén Végig leszesz mellettünk, Akarmely nehéz ügyünkben Szent Atyádnál életünkben Esedezel érettünk.

615. Azmelyért mi sem tágítjuk, De újítván szaporítjuk Az te dicsíretedet: Áldjuk, tiszteljük, uralljuk, Féljük és felmagasztaljuk Te szentséges nevedet.

616. Azonban kifolyván az vér, Megüresedik minden ér Az éltető melegtűl, Elvész minden ékességed, Halni tér elevenséged Az sok gyütrődésektűl.






617. Tövis-hatotta fejedet, Sokképpen sebhedt testedet Nincs hol könnyebbíteni; Akár elfáradt lábaddal, Akár elbágyadt karoddal Kezded azt segíteni.

618. Sőt, így fájdalmid újulnak, Mert mozogván megindulnak Forrási az sebeknek: Akár fel, akár le veted Szemedet, de nem lelheted Segítségét ezeknek.

619. Az Nap és Hold szomorodik, Az tiszta ég háborodik Hallatlan sötétléssel, Az kősziklák hasadoznak, Az magos fák romladoznak Iszonyú repedéssel.

620. Az koporsóknak márványi, Pogány istenek bálványi Felnyílnak s elromolnak: Vitorlája az Templomnak Kettészakad, sok halomnak Töltvényi leomolnak.

621. Az egész földnek és mennynek, Azokban lévő mindennek Van szörnyű változása: Az Istennek magának is, Nem kedvezvén Fiának is, Van most búslakodása.

622. Mert nem hallja meg kérését, Noha látja epedését Ily halálos harcában, De hagyja ottan csak magát, Még nem végzi kezdett dolgát Lelkünknek váltságában.

623. És midőn már az epének Ecettel közlött mérgének Italát megízlette, Végre Atyjának ajánlván (Feje nyakára hajolván) Lelkét kieresztette.

624. Ó, Uram, azki érettem (Minthogy halált érdemlettem) Az keresztnek oltárán Atyádnak feláldoztattál, És engemet megváltottál,






Piros véred nagy árán!

625. Ím, én is nagy alázattal, Földre csüggő ábrázattal Szent lábaidhoz esem, És néked vallván magamat, Tovább már rvosságomat Csak tenálad keresem.

626. Megvallom, tőled elszöktem, Ellened pártot ütöttem: De meg akarok térnem, Azmelyre, kérlek, erőt adj, S tőled elszakadnom ne hagyj, És több pártolást érnem.

627. Oldalad felnyitásának, Lábaid lyuggatásának, S kezeidnek sebiért, Azokbúl buzgó vérednek, Értünk letett életednek Könyörgök érdemiért.

628. Ha méltóztattál felvenni Azokot, ne engedd lenni Haszontalanul bennem, Hanem adjad kegyelmesen, Hogy azok által lehessen Üdvösségemet vennem!

629. Az ostor, vessző, tövis, nád, Káromlás, szitok, hamis vád, Szög, dárda, kereszteddel, Kiket viseltél érettem, Azmiben eddig vétettem, Mossa el azt véreddel!

630. Add, hogy az testnek, világnak, Azokkal minden hívságnak Egészlen meghalhassak, Azután teljes hűséggel, Igaz tökéletességgel Csak néked szolgálhassak!

631. Feltámadván haláloddal, Erősítő malasztoddal Tartassam meg azvégre, Hogy holtod adja éltemet, Sok kénod boldog végemet Az örök üdvösségre!

632. Téged is, ó, elepedett Anya, azki Szerelmedet Szemlélted keservesen Szent Atyjához kiáltani,






És lelkét kibocsátani Az keresztfán csendesen:

633. Köszöntelek nagy zokogva, Néked mindenestül fogva Magamat bémutatván, És ily keserves igyedet, Egyetlen egy szülöttedet Veled együtt jajgatván.

634. Kérlek, te se feledkezzél Rólam, hanem emlekezzél Az te édes Fiadnak: Légyen irgalmas mindenkor, Főképpen éltem végekor Nékem, bűnös szolgádnak!

Pozsonyi Boldogasszony






3. HARMADIK RÉSZ. DÜCSŐSÉGNEK RÓZSÁI3.1. ELSŐ RÓZSAAz JÉZUS feltámadásának Titka

635. Tedd le keserűségedet, Ó, szűz Anya, és szívedet Töltsed nagy vigassággal! Szálljon le árja szemednek, Orcád áztató könyvednek Vess véget gyorsasággal!

636. Ím, Jézus, ki sok kénokkal Az véle függő latrokkal Halálra vitettetett És felfeszíttetett vala, Az keresztfán meg is hala, S végre eltemettetett.

637. Az te szerelmes Magzatod Feltámadt (majd megláthatod), És él dücsőségesen, Mely az halálnak hatalmát, Az Sátánnak birodalmát Megrontotta nyertesen.

638. Erős zárját az pokolnak Feltörte, és sok fogolynak Adott ott szabadulást, Azután nagy nyereséggel, Győzedelmes dücsőséggel Tett onnét megfordulást.

639. És az te édes szülötted Legelsőben is előtted Kévána megjelenni: Dücsőséges mivoltában, Szíved bús állapotjában Azzal újulttá tenni.

640. Fiúi szeretetébűl, Annak minden örömébűl Részeltetni téged is: Tudván, mennyi gyötrelmekben, Amaz nagy szenvedésekben Volt érette szíved is.

641. Nézd, mint tündöklik orcája, Mint az hó, olyan ruhája, Van véle nagy sokaság, Melyet az halál torkábúl Vett ki, és megváltásábúl Követ immár boldogság!






642. Azt együtt önnönmagával, Dücsőült állapotjával Tenéked bémutatja, És néked is, mint magának, Engedelmes, hű szolgának Egyen-egyen állatja.

643. Őtet mint Istent s megváltót, Atyjával közös alkatót Tisztelik és imádják, Néked, mint Isten Anyjának, Mennynek s Földnek Asszonyának Böcsületedet adják.

644. Az megváltás az ő dolga, De, hogy az Úrbúl lén szolga, És született érettünk, Azért te dicsőíttetel, Áldatol és tiszteltetel Mind itten, mind felettünk.

645. De kinek fér elméjében, Ki foghatja meg szívében Az te nagy örömedet? Kit eltemettél az minap, Látván élni ez mái nap Szerelmes Gyermekedet.

646. De ó, mely szelídséggel vagy, Alázatosságod mely nagy, Hogy így örvendeztetel: Mondván magad szolgálónak, És azokra nem méltónak, Azkikkel tiszteltetel.

647. Az megszabadult lelkeknek, Véle lévő seregeknek Azmennyi számát nézed, Az te Egyetlen Egyednek Jelenlételén szívednek Annyi örömét érzed.

648. Azkiért annyit epedtél, Rettenetes ként szenvedtél, Látod már Szerelmedet: Látod, látod dücsőségben, Mint az Nap, oly fényességben Látod drága kincsedet.

649. Nosza, terjeszd ki karodat, Győj közelebb, és magadat Bocsássad ölelésre: Siess kedves illatjára És békességes csókjára,






S abban gyönyörködésre!

650. Megdücsőült személyével, Veled közlött örömével Teljen szíved kedvesen: Örülj azoknak az jóknak, Minden vígságra méltóknak, Örülj, örülj szívesen!

651. Nézd tövissel font homlokát, S csapdosott orcáját, nyakát, Nézd, most mint tündöklenek, Nézd meglyuggatott kezeit, Azoknak véres sebeit, Mely ragyagva fénlenek!

652. Felszakasztott oldalának, Vére tágas folyamának Nézd széles csatornáját: Nézd, most onnét nem csorog vér, De adja minden sebes ér Tündöklő ragyogványát!

653. Mint az rózsák, virágoznak Az sebhelyek, s illatoznak Mennyei balsamommal: Most már gyönyörűségesek, Dücsőültek, s nem teljesek, Mint elébb, fájdalommal.

654. Ó, mely kedves édességet, Szeretetet, békességet Nyújtanak most mindezek: Vér helyett gyönyörűséggel Folynak, és nagy édességgel, Sebes oldal, láb, kezek!

655. Ezeknek bő folyamábúl, Lélekgyógyító borábúl Végy most annyi örömet, Minap az kénok idején, Az Kálvária tetején Vettél mennyi gyötrelmet!

656. Elment már az tél mordsága, Az kemény szelek vadsága, Az homályok elmúltak. Az Nap ragyagva tetszett fel, Az kévánt jó idő gyött el, Az vígságok újultak.

657. Elgyött napja az örömnek, Azmelyen méltó mindennek Bánatját félretenni, És feltámadott Urának






Örülni, s édes Anyjának Szolgálatjára menni.

658. És együtt az angyalokkal Őtet dicsérő torokkal Vígan így énekelni: Szűz Anya, légy nagy örömben, Mert az, kit tiszta méhedben Érdemeltél viselni,

659. Az az halált megrontotta, Feltámadt, azmint mondotta, Mindnyájunk örömére: Bizony, bizony feltámadott, S teljes reménséget adott Lelkünk üdvösségére!

660. Te esedezzél érettünk, Vigyázz ránk és légy mellettünk Az te édes Fiadnál! Ó, szentséges szűz Anyaság, Kiben nagy az irgalmasság, Azért minket se hagynál!

661. Az bűntűl, azmelyben valánk, Avagy ugyan beléhalánk, Add, hogy mi is keljünk fel: Az régi szennyet levetvén, Az igazságot követvén Tisztább köntöst vegyünk fel!

662. Azután jobb őrizetben Élvén ez gyarló életben, Viseljük azt oly tisztán, Hogy makulája ne legyen, Mikor eleiben megyen Lelkünk életünk fottán.

3.2. MÁSODIK RÓZSAAz JÉZUS mennybenmenetelének Titka

663. Miolta dücsőségesen (Az halált, poklot nyertesen Meggyőzvén) feltámadott Az Úr mi üdvösségünkre, Azolta nagy örömünkre Négyszer tíz nap virradott.

664. Vagyon megint min vigadnunk, És miért hálákot adnunk Az mi édes Urunknak: Érkezvén nagy dücsősége, Magasztaltatván fölsége






Dücsőült Királyunknak.

665. Most van öröme ideje, Most van virágzó mezeje Érdemlett pompájának, Most dücsőül diadalma, Most adatik meg jutalma Győzedelmes harcának,

666. Midőn ezen harca után, Kin az Halál, Pokol, Sátán Tőle meggyőzettetett, Mégyen az egek feliben, S ül ott királyi székiben, Mely néki készíttetett.

667. Helyheztetik az Atyjának Jobbjára, diadalmának Koronája adatik, És az tétetik fejében, Az Égnek nagy örömében Mindenektűl áldatik.

668. Te is, ó, emberi nemzet, Kinek szabadulást szerzett, Örülj ily jó Uradnak: Örülj nagy győzedelmének, Azzal nyert dücsőségének, Örülj te Királodnak!

669. Örülj pompás ünneplésén, Égben Atyjához menésén: Örülhetsz is szívesen, Mert azzal arra nyit ajtót, Hogy minden hozzá óhajtót Maga után vihessen.

670. Azonban ottan helyünköt Szerezze, azhol bennünköt Tehessen kész szállásra Atyai örökségében, És annak dücsőségében Végetlen maradásra.

671. Méltó, méltó itt vigadnunk Az Úrnak, s hálákot adnunk Ilyen nagy jótétéért, Azki megváltván bennünköt, Készíti mennyben helyünköt Lelkünk üdvösségéért.

672. De ti is, ó, Szerafinok, Erősségek, Kerubinok, Mind az Arkangyalokkal, Ti is, ó, hatalmasságok,






Égi minden uraságok Az angyali karokkal,

673. Jertek ide örvendezve, Énekekkel zengedezve És kedves hozsannával Siessetek eleiben Annak, ki az Ég feliben Megyen ilyen pompával!

674. Ím, gyön az Úr fényességgel, Nyissátok fel sietséggel Kapuit az Mennyeknek! Gyön dücsőült állapotban: Mint Nap, fénlő ruházatban Királya az Egeknek.

675. Azmikor ment volt innét ki, Nem volt akkor véle senki, Gyön most sok ezerekkel: Szenvedésének hasznárúl Tészen s feltámadásárúl Bizonyságot ezekkel.

676. Méltó azért, vigadjatok, Szökdécselve tapsoljatok Uratok diadalmán: Az ellenségek elvesztek, Pokol kapui leestek, Nyertes lén az Oroszlán.

677. Nyertes az Ábrahám Magva, Gyön dücsőséggel ragyagva Szent Atyjához mennyekben, Hol az régi romlásokat Helyrehozza, s lakosokat Szerez megént ezekben.

678. De köszöntvén személyedet, Legelsőben is tégedet Híjlak ide örülni, Szűz Anya, édes Fiadnak Dücsőségére, és annak Kedvében részesülni.

679. Örülj azért itt, és vigadj, Szent Fiadnak is többet adj Azzal nagy öröméhez: Nézzed, mely gyönyörűséggel És mely pompás dücsőséggel Közelít ez az Éghez!

680. Nézd, mely szép áldástétellel És kedves búcsúvétellel Távozik el előled:






Vissza miképpen tekénget, Fejet hajt, s reád integet Távulb lévén is tőled.

681. Te is hasonlatosképpen Végy hát búcsút, s áldd meg szépen Útra indulásában, Nyissad fel éppen szívedet, Öntsd ki teljes szerelmedet Tőled elválásában!

682. Ó, gyönyörű búcsúvétel! Ez nem oly gyötrelemtétel, Melyet az múlt napokban Bethaniában tettetek, Azmikor búcsút vettetek Egymástúl nagy kénokban.

683. Mert akkor kénszenvedésre, Most pedig örvendezésre Megyen édes Magzatod: Megyen örök dücsőségre, Megyen királyi fölségre, Azmint, ím, most láthatod.

684. Akkor halálra vitetett, Sok kénokkal illettetett Az kegyetlen népektűl: Most azért dücsőíttetik És áldottnak hirdettetik Az égi seregektűl.

685. Akkor áradt szemeinek S onnét csurgó könyveinek Hány cseppe vert tégedet: Most annyi vigasság telje, Sőt ugyan szárnyán viselje Örvendező szívedet!

686. Akkor halálra mentében, Olyan keserves ügyében Mely nagy jajjal követted: Mostan menvén királyságra, Kelj hasonló vigasságra, Mint akkor kesergetted!

687. De ne késsél csak ezekben, Oda fel is, az egekben Tekéntsd az örvendezést: Halld az angyalok örömét, Áldván az Úr győzedelmét, Halld az víg zengedezést!

688. Nézzed az pompás ünneplést, Amaz angyali éneklést:






Szent, Szent, Szent, víg hangzással: Valamit tud az szeretet, Ott az mind elévétetett Nagy dicsíretmondással.

689. De mely gyönyörű édesség, Avagy édes gyönyörűség Teli akkor szívedet, Azmidőn az Atya Isten Megszólítja végre itten Te édes Gyermekedet,

690. Mondván: jelen vagy, jelen vagy, Én Szerelmem, azmelyen nagy Atyai vigasságom: Jelen vagy, Testté lett Ige, Szűz Anyád gyönyörűsége, Bírjad immár országom!

691. Igaz Istenség, Emberség, Velem örökös Egyesség, Országom Dücsősége, Ülj bé királyi székedben, Adatván immár kezedben Atyádnak öröksége!

692. Az nemzetek hatalmodban, Az angyalok birtokodban Már örökösön lesznek: Azok mind földön, mind mennyen, Mind alatt, mint pedig fennyen Néked nagy áldást tesznek.

693. Te szent neved tiszteltetik: Azmi azáltal kéretik, Az meg is lészen adva: Arra térdek meghajolnak, Téged Uroknak vallonak Dicséreteket mondva.

694. Ti is, angyalok karjai, Egeknek zengő rajai, Új éneket kezdjetek, Az győzedelmes Királynak, Én Fiamnak, Ég Urának Tiszteletet tegyetek!

695. Ezt hallván megzendül az Ég, Az sok áldásban nincsen vég, Kiáltván vigassággal: Az Istennek Fia éljen, Az ártatlan Bárány éljen, Éljen hatalmassággal!

696. Az Békesség Fejedelme,






Bűnös Lelkeknek Védelme, Életek megadója, Az örök Dücsőség fénye, Gyámoltalanok Reménye, Az Halál megrontója!

697. Éljen az megszabadító, Poklot s halált meghódító Isten, és uralkodjon: Éljen nagy dücsőségesen, És ennek örvendetesen Minden hálákot adjon!

698. Ó, örömeknek öröme! Győzedelmek győzedelme! Ó, hallatlan vigasság! Ez senkinek nem adatott, Avagy csak nem is hallatott Valaha ily méltóság.

699. Egyedül maga Fiának, Jutalmul nehéz harcának Ezeket készítette Az Atya Isten, azmikor Az Égben menetelekor Jobbjára helyheztette.

700. Azért te kedves Fiadnak, Egyszersmind édes Uradnak, Boldog Anya, örvendezz, És együtt az angyalokkal, Víg hozsannamondásokkal Örvendezve zengedezz!

701. Ki ül jobbján az Atyjának, És minden Uraságának Részesévé tétetett: Az Föld és Menny függ kezébűl, Elébbi szegénységébűl Ily nagyra emeltetett.

702. Az töviseknek helyében Tétetett most már fejében Dücsőség Koronája, Az rongyos bársony változott, Dücsőült volta mást hozott: Boldogság már ruhája.

703. Azki ez földön csúf vala, Illetlenül meg is hala Az sok kisebbségekben, Most az angyalok urallják, Szentnek és áldottnak vallják Szüntelen énekekben.






704. Ó, drága Szűz, cselekedjed, Hogy énnékem is engedjed Részesülnöm ezekben! Azkiért én is áldalak, Édes Anyámnak mondalak Téged teljes éltemben.

705. De téged is, lelkem díja, Szűz Anyának édes Fia, Ezért az nagy vígságért Kérlek: add, az égben járjon Elmém, attól el se álljon Ez világi hívságért!

706. Te, ki az bézárt Egeket Megnyitottad, és helyeket Szerzesz ott híveidnek, Add, hogy én is szolgád legyek, S olyan szolgálatot tegyek, Azmely tessen kedvednek!

707. S végre elfutván pályámat (Hogy ott vehessem pálmámat) Az Égben emeltessem, És az te dücsőségedet Szemlélvén, ott szent nevedet Örökké dicsírhessem.

3.3. HARMADIK RÓZSAAz Szent Lélek eljövetelének Titka

708. Ó, az Isten szerelmének, Véghetetlen kegyelmének Mely nagy irgalmassága! Mely nagy és mely csudálandó, De meg nem hálálhatandó Hozzánk való jósága!

709. Az nem vala elégséges, Hogy értünk az ő szentséges Fiát elbocsátotta: Az számtalan sok kénjával És keserves halálával Lelkünket megváltotta.

710. De azt is megcselekedte, Hogy az égbűl eresztette Szent Lelkét is közinkben, S annak reánk szállásával, Vigasztaló malasztjával Erősített szívünkben.

711. Hasonló az az Atyához,






Azszerént édes Fiához Az Isteni Fölségben, És származik mindkettőtől: Ettől is, mint Teremtőtől Vagyon minden függésben.

712. Méltó azért: hálát adjunk Ezért is, és áldást mondjunk Az Úrnak buzgósággal: Teljes szívvel örvendezzünk, S ez titkokrúl emlekezzünk Nagy alázatossággal!

713. Gyűltek volt Jeruzsálemben Az Apostolok mind egyben, Telve jó reménséggel, Az szűz Anya is azokkal Ott volt az hű asszonyokkal Anyai kegyességgel.

714. Istenes beszélgetésben S mennyei elmélkedésben Foglalják ott magokat: Elválván tőlök végtére, Azmiket az Úr ígére, Emlegetvén azokat.

715. Ment fel mely dücsőségesen, És ott mely örvendetesen Fogadtatott Atyjátúl: Van mely nagy fényeskedésben És mennyi dücsőítésben Angyalok áldásátúl.

716. Gyövend el mely fényességgel, Hatalommal s dücsőséggel Az végső ítíletre: Az szentenciát kimondván, Híveit hozzáfogadván Mint viszi az életre.

717. Némelyek kénszenvedését, Halálábúl felkelését Némelyek emlegetik: Azok sok csudatétének, Ezek kegyelmességének Nagy voltát beszélgetik.

718. Néha magok gyarlóságát Forgatják és árvaságát, S azon elkeserednek, Hogy ígért erősítőjök Gyűjön, s örvendeztetőjök, Az Úrnak esedeznek.






719. Ah! itten mit mívelhetett, Mi állapottal lehetett Szent Anyja az Istennek? Kinek múlja engedelme, Hite, reménye, szerelme Állapotját mindennek!

720. Vala ott mely nagy örömben, Látván az kisded seregben Ez szíves buzgóságot: Mindent vigasztalt, biztatott, Mindenikéhez mutatott Nagy anyai jóságot.

721. Ó! mely gyakran óhajtotta, Kérte és sűrőn mondotta, Győj el, Szent Lélek, győj el: Győj el, ne késsél tovább már, Óhajtó lelkem alig vár, Győj el, örömünk, győj el!

722. Világosítsd az vakságot, Támogasd az gyarlóságot, Az gyengéknek erőt adj: Vigasztald az bánkodókat, Emeld fel az tántorgókat, Győj el, megesnünk ne hagyj!

723. Midőn így esedezének, Az tíz napok bételének Szíves könyörgésekben: Az Szent Lélek sebességgel Érkezik és sietséggel, Mint gyors villám, közikben.

724. Nem tudván, az honnét legyen, Másoknak félelem megyen Ezmiatt bús szívekre: Csak az egy szent gyülekezet Tudja, az honnét érkezett Az azt váró hívekre.

725. Érzik azok az szeleknek S azokkal gyövő tüzeknek Régen várt használatját: Szent Lélek erősítését, Szívek örvendeztetését Érzik s kedves malasztját.

726. Látszonak tüzek fejeken, Szólni kezdnek új nyelveken, Erősödnek szívekben: Azonban nagy vigassággal Vannak s kegyes buzgósággal Mind fejenként ezekben.






727. Látják, örülik, csudálják Az szent Tüzet, s vígan állják Annak melegítését: Áldják az elgyött Szent Lelket, Azmely megszállván szíveket, Érzik erősítését.

728. Azkivel végre megtelvén, Az szállásokrúl felkelvén Az utcára sietnek, S ott az félelmet levetvén, Az Jézust bátran hirdetvén Új dolgokat követnek.

729. Beszélik: miképpen holt meg, Az halálbúl miként tért meg, S miként méne az Égben, Ott mint ül jobbján Atyjának, Nincs vége országlásának Az örök dücsőségben.

730. Ő az örök élet kútja, Az mi üdvösségünk útja, Ő váltott meg bennünköt: Bűnünköt csak ez oldja meg, Üdvösségünk ez adja meg, És tartja életünköt.

731. Most is, most is az Szent Lelket, Hogy megerősítsen minket, Azmint Joel mondotta, Mindenek vidámítóját, Bús szívek vigasztalóját Hozzánk ő bocsátotta.

732. Így beszélvén nagy biztosan, Hallják ezt sokan hasznosan, Látható foganattal; Mert háromezer zsidóság Van ott mindjárt (ó, nagy újság!) Megtérő akarattal.

733. Meg is térnek sietséggel, Magokat az keresztséggel Bűnökbűl kiöblítvén, És az Krisztusnak nyájában Állonak azon órában, Annak számát bővítvén.

734. Az égbűl erősíttetnek, Mert ők is környűlvétetnek Szent Lélek kegyelmétűl: Noha az zsidók ellenek Dühösködnek, de nem félnek






Azok üldözésétűl.

735. Azért minden keseredett, Megesett s eltévelyedett Lelkek, ide győjetek, Az Erősségnek Urához, Az Üdvösség Orvosához Nagy bízvást siessetek!

736. Ez megéleszt benneteket, Megújítja szíveteket, Erőtökben vastagít: Oly tüzet gyújt szívetekben, Mely az igaz szeretetben Végig megtart, s boldogít.

737. Ó, te drága és szépséges Szűz, azkinek elégséges Érdem arra adatott, Hogy az Jézusnak Anyjává, Szent Léleknek Mátkájává Személyed választatott!

738. Kérlek: kérjed Jegyesedet, Azki meg is hall tégedet Kérésedet bévévén: Szent tüzét reám eressze, S azzal lelkem felébressze Az jóban gyorssá tévén!

739. Tudod azt, hogy gyarló vagyok, S oly hideg, hogy majd megfagyok Tüzed nélkül lelkemben: Tüze pedig ez világnak, És az buja kévánságnak Ugyan lobog szívemben.

740. Szálljon reám tűz az égbűl, Vegye ki az keménységbűl S lágyítsa meg szívemet: Hitemet megerősítse, Reménségemet segítse, Bátorítsa lelkemet!

741. Gerjesszen bennem szerelmet, Tisztaszívő engedelmet Jézushoz, én Uramhoz És annak édes Anyjához, Bűnös lelkem gyámolához, Hozzád, én Asszonyomhoz!

742. Hogy így, az te kegyelmedbűl Bízvást mondjam: az egekbűl Győj el, Szent Lélek Isten: Győj el, malasztnak adója,






Bús szívek vigasztalója, És vigasztalj meg itten!

743. Győj el, árvák édes Atyja, Szívek élesztő harmatja, Minden öröm kútfeje: Keseredtek vigassága, Félelmesek bátorsága, Erőtlenek Ereje!

744. Győj el, öröme lelkemnek, Szállására én szívemnek Térj bé, bár csak kevessé: S ottan sugárit tüzednek Gyújtsd fel, azzal szegényednek Tegyed lelkét ékessé!

745. Tanítsd üdvösség útjára, Hogy azáltal utoljára Te vezérlésed után Én is az égben mehessek, És örökké ott lehessek Teveled együtt osztán.

3.4. NEGYEDIK RÓZSAAz Boldogságos Szűz mennybenvitelének Titka

746. Valaki az Szűz Anyának, Felséges Asszonyságának Méltóságát szereted, És annak igaz híve vagy (Tudván, állapotja mely nagy), Azt tisztelve követed,

747. Róla gyakran emlekezzél, Azon légy és igyekezzél, Hogy mindenkor tiszteljed, S áldjad újabb dicsírettel, Tökéletes szeretettel Azt szívedben viseljed!

748. Valami erődben vagyon, Nyelved bár mindent kimondjon Az ő tisztességére, De kevés az, s csak valami, Avagy inkább éppen semmi Annak elégségére;

749. Mert azmi szép, szerethető, Kellemetes, dicsírhető Vagyon az Isten után: Ebben mind megtaláltatik, Áldottnak mondattathatik






Egyebek felett méltán.

750. Csak az Isten nagyobb ennél, Azmi kisebb az Istennél, Ez pedig annál nagyobb: Felmúlja az természetet, Valami van s teremtetett, Ez mindennél szebb és jobb.

751. Azki midőn fogontatott, Akkor is tisztán tartatott Minden bűnök szennyétűl: Hát akkor mely nagy lehetett, Azmikor üdvözlettetett Az Isten követétűl!

752. Azmikor szent Fiát szülte, Az Úr mennyire böcsülte, Azt ki nyelve mondja meg? Szűz volt az Anyaságában, Anya pedig szűz korában: Ezt mely elme fogja meg?

753. De ezek mély tengerében (Azmint erőnk értekében Lehet) béereszkedvén, És az ő dicsíretének: Méltó emlekezetének Újításához kezdvén

754. Lássuk végét életének, Nagy dücsőséggel lelkének Az Egekben menését: Lássuk az mennyeieknek, Az dicsőséges lelkeknek Azon nagy örülését!

755. Ez mindeneknek felette Azt régen megérdemlette, Hogy innét kiköltözzön, S romlandóságát letévén, Azért annál jobb részt vévén Más köntösben öltözzön.

756. Az ő kedves Gyermekével, Szíve teljes örömével Az Égben együtt légyen, S ott állandó boldogságot, Meg nem változó országot Örökösképpen végyen.

757. De ez is őtet illette, Mivelhogy az Isten tette Ez világ Asszonyának, Hogy elébb itt asszonykodnék,






Azután örökösködnék Országában Fiának.

758. Azmíg pedig itt maradott, Terhet senkinek nem adott, Sőt mindent gyámolított. Szelíd volt az és kegyelmes, Kegyes, csendes, engedelmes, Senkit nem szomorított.

759. Ó, mely kedvesen oktatott, Tanításában mutatott Mely alázatosságot: Járult hozzája valaki, Szomorún nem ment el senki, Vett tőle vigasságot.

760. Senki olyanra nem kérte, Hogy azt nála el nem érte Szíves könyörgésével. Kegyes Anya volt mindenhez, Bízvást járulhatott ehhez Akármely szükségével.

761. Azmely szép példája lehet Mindennek (méltán is vehet Innét tükört magának), Ki uralkodik másokon, Miképpen kelljen azokon Lenni kegyes gondjának.

762. Ily kegyes, gyönyörűséges, Kedves, hasznos, békességes Volt országlása ennek: Teljes minden szeretettel, Igazsággal, szent élettel, S kellemetes mindennek.

763. De már az ő érdemének, Gyönyörű kedvességének Nagy kévánatossága Az angyalok közé hatván, És ő magát is óhajtván Azoknak buzgósága,

764. Mondják: nem méltó az Világ, Hogy ez Mennyei szép Virág Tovább benne maradjon, Minthogy nincsen értékében, Hogy az ennek érdemében Méltó jutalmat adjon.

765. Vagyon valami jó benne, Ámbár mindent reá tenne Megjutalmazására,






De az ezt közel sem érné, Bátor dupláját ígérné Annak pótolására.

766. Érdemel az régen Eget, Nem is tehet más eleget Az ő nagy érdemének: Hanem annak dücsősége, S abban lévő fényessége Feljövendő lelkének.

767. Azmikor ezeket hallja Az Mindenható, javallja Angyalok buzgóságát, Kit szent Anyjához mutatnak, Melyet annyira óhajtnak Kévánván társaságát.

768. Az viseli pedig ebben Leginkább, hogy az Egekben Szent Anyját felvitetné, Mert tudta arra vágyását, Hogy véle együtt-lakását Mennél elébb vehetné.

769. Óhajtotta is szívesen, Hogy ez világtúl lehessen Hamarébb megválása, S az ő Egyetlen Egyéhez, Lelke egész öröméhez Az Egekben jutása.

770. Azért hamar szólíttatik Gábriel, és meghagyatik: Menjen el sebességgel, Az Szűz Anyának mondja meg, Az Úr várja, induljon meg És győjön sietséggel.

771. Elgyött az Menyegző napja, Azért Jegyruháját kapja, Győjön Vőlegényéhez: Kapuit leeresztette, Karjait kiterjesztette, Várja öleléséhez.

772. Megindul ezzel Gábriel, És követségét végzi el Nagy szorgalmatossággal. Örül az Szűz az régen várt Hivatalnak, s telik mindjárt Kedve nagy vigassággal.

773. És most az Mindenhatónak, Földet s Mennyet Alkotónak






Magasztalja hatalmát; Most Fölségét annak áldja, Most Istenségét imádja, S köszöni nagy irgalmát.

774. Ingyenvaló jóvoltáért, Véle közlött Malasztjáért Ad hálákot szívesen. Örül, fohászkodik, ohajt, Szent Fiához vágy, s oda hajt, Ki is várja kedvesen.

775. Végre ahhoz vágyásában, Szerelmének nagy lángjában Ímé, elkezd olvadni, És az Úrnak hálát adván, Elköltözésén vigadván Csendesen elnyugodni.

776. Siet lelke az ég felé, De lejöttek, készen lelé Már ott az angyalokat, Kik várták nagy seregekkel, És kedves éneklésekkel Viszik fel Asszonyokat.

777. Melynek állapotját látván, És ki-ki néki meghajtván Magát engedelemmel: Ez Anyai Méltóságát, Az szeretete nagyságát Csudálja félelemmel.

778. Némelyek szüzességének, Tiszta s ártatlan éltének Drága fényét böcsülik, Némelyek nagy szelídségét, S egyéb ezernyi szentségét Nézik, áldják, örülik.

779. Azonban lebocsáttatik És sietve megnyittatik Kapuja az Mennyeknek, Azhová az felérkezvén, Újabb dicsíretet kezdvén Zeng nyelve mindeneknek,

780. Mondván: ki ez az szépséges, Áldott és gyönyörűséges, Azki most gyön közinkben? S itt is meggyőz mindeneket, Ékesíti az Egeket, És neveli fényekben.

781. Ó, mely gyönyörű illatja,






Mely ragyogó ruházatja, Lelke éppen fényesség, Lépési, ó, mely ékesek, Mozdulási mely kedvesek, Mindene gyönyörűség!

782. Maga is van nagy vígságban, Az teljes Szentháromságban Igéje az Atyának: Felkél királyi székébűl, Feléje fordul helyébűl Hozzá jövő Anyjának.

783. Győj el, mondván, én Kedvesem, Én Galambom, Szerelmesem, Győj el, én édes Anyám: Sok ezerbűl választott kép, Siess, mindenekfelett szép, Győj el, készen vár Atyám!

784. Bocsát mindjárt eleiben, És részeltet örömiben, Lássad nagy dücsőségét: Lássad, s abban gyönyörködjél, Kóstold, és megrészegedjél Érezvén édességét!

785. Azonban karját terjeszti, S ölelésére ereszti Ő Egyetlen Egyének, Rak orcájára csókot is, Bővön ád egyéb jókot is Azzal szerelmesének.

786. Végre állatván jobbjára, Az is hajolván vállára Az ő édes Fiának: Elnézi széles hatalmát, Dücsőséges Birodalmát Az Isten Országának.

787. Csudálja az angyaloknak, Mind egynek, mind mindnyájoknak Mennyei szépségeket: Most maga meghajtásával, Most szóbéli áldásával Üdvözli seregeket.

788. Mond végtére: ó, mely szép vagy, Gyönyörűséged, ó, mely nagy, Én szerelmes Magzatom! Mely boldogok, kik szemlélnek, És édességeddel élnek, Azt én ki nem mondhatom!






789. Azért, minthogy megfogtalak, Én már el sem bocsátalak, Élete életemnek: Örökké veled maradok, Áldlak és veled vigadok, Öröme örömemnek.

790. Azonban az nagy Istennek, Alkotójának mindennek Közelítvén székéhez, Térdre esik hamarsággal, És nagy alázatossággal Békélvén szent kezéhez,

791. Szolgálód (mondja) itt vagyon, Kér, kedved rajta maradjon, Meg ne vesd szegényedet. Néked vallja éppen magát, Ne utáld alacsonságát, Kér, ó nagy Úr, tégedet!

792. Kelj fel, ártatlan Bárányom, Fiam Anyja, én Leányom, Szent Léleknek Jegyese, Kelj fel: így szóla az Isten, Maradsz, és lészesz már itten Országom örököse!

793. Kelj fel, kelj fel, és vígan légy, Forrásábúl jó kedvet végy Az én dücsőségemnek: Örülj, mindörökké örülj, Tengerében éppen merülj Minden édességemnek!

794. Itt, ó, szép Szűz, meg kell állnom, Nagy állapotját csudálnom Az te dücsőségednek: Azki merő özönképpen Árad reád; állasz éppen Közepin örömednek.

795. Midőn az Egekben kelvén, Dücsőségével bételvén Ott édes Gyermekednek, Általlátod, nem lesz vége, Örökké tart dücsősége Odajutott lelkednek.

796. Megvallom, itt megakadok, Szólani többet nem tudok, Tovább elmém sem mehet: Egyedül te, ki benne vagy, Tudod: dücsőséged mely nagy, Melynél nagyobb sem lehet.






797. Azonban az angyaloknak, Tégedet áldó karoknak Nagy örvendezésekben Hogy én is vigadni mertem És elmémet eresztettem Az te dicséretedben:

798. Kérlek: vedd tőlem kedvesen, S az hármas Úrnál kegyesen Forgassad úgy igyemet, Hogy egyenes szeretettel, Erős reménnyel, jó hittel Végezzem életemet!

799. S most azmely dücsőségedet, Véghetetlen örömedet Foglalom csak elmémben: Azt, végtére hozzád jutván, Áldásod én is újítván Láthassam szemtűl szemben!

3.5. ÖTÖDIK RÓZSAAz Boldogságos Szűz mennyben megkoronázásának Titka

800. Minap az Égben mentedben Foglalni dicséretedben Merészelvén magamat: Ha, szent Szűz, nem ellenzetted, Sőt inkább kedvesen vetted Abban fáradságomat,

801. Ne bánd, ha emelem feljebb Elmémet, és lépek beljebb Az te dücsőségedben: Hova az Úr helyheztetett, És Asszonyságra ültetett Te királyi székedben.

802. Együgyű tehetségemnek, Gyenge igyekezetemnek Tudom, hogy kicsinységét Te nagy voltod felhaladja: De annak sok volta adja Ennek is elégségét.

803. Miért is kelljen hallgatnom, És tovább is nem forgatnom Az te dicsíretedet? Holott neveli az Ég is, És adja az Istenség is Több-több dücsőségedet.






804. Ha van még hátra valami, Ó, dücsőséges Szűz, azmi Örömedre szolgálhat: Felkeresi az szeretet, Semmi nincs oly elrejtetett, Kit ez fel nem találhat.

805. Fel is keres minden módot, Hogy szaporíthassa jódot, Nevelvén Felségedet, Hogy semmi híja ne lenne, Hanem országában tenne Legnagyobbá tégedet.

806. Mikor végezvén éltedet, Örömmel vitték lelkedet Az angyalok az Égben, Azmit az igaz Istennek Kellett egy tiszta léleknek Adni az dücsőségben,

807. Azt néked ugyan megadta, Jutalom nélkül nem hadta Az te nagy érdemedet, De az vala megszakasztva, Nem egész voltodra osztva: Illette csak lelkedet.

808. Tiszta tested is (azmelybűl Testet vett, lejövén mennybűl Igéje az Atyának) Illik: megdücsőíttessék, Lelkével eggyé tétessék, Úgy szolgáljon Urának.

809. Az Földrűl fel kellett venni Szent Méhedet, s Égben tenni Örök boldogságában, Ki nem kisebb az Mennyeknél, Nagyobb pedig egyebeknél Az ő méltóságában,

810. Mint az, kiben helyheztette, Mikor az Testet felvette, Magát, az örök Fölség: Helyette magos Egének, Azt tévén lakóhelyének Az Testté lett Istenség.

811. Méltó, hogy az Föld porábúl, Annak romlandóságábúl Testedet is felvenné, Azután hasonlóképpen Azt is, mint lelkedet éppen, Dücsőségessé tenné.






812. Azért gyorsan szólíttatnak Az angyalok, s bocsáttatnak Az Földre sietséggel, Hogy ott testedet felvegyék, És azt az Egekben vigyék Érdemlett dücsőséggel.

813. Némelyek együtt lelkével, Ki-ki örülő kedvével Eleiben sietnek. Látván az test fényességét, Naphoz hasonló szépségét Csudálja az léleknek.

814. De öszve alig érkeznek, Hogy ők mindjárt megegyeznek, És eggyé lésznek éppen. Dücsőségek is egyesül, És abban együtt részesül Mindkettő örökképpen.

815. Az test égi ragyogványok, Ezerszínő szivárványok Köntösiben öltözik, Melyek az Napot fényekkel, Az Holdot fejérségekkel Ezerszer megelőzik.

816. Ékesíti lelkét teste, Azmelynek bűnös megeste Legkisebben sem lévén, Származott tiszta Méhébűl, Szent Lélek illetésébűl Az Ige Testet vévén.

817. Ékesítik az szűz mellyek, Kisded korában azmelyek Szent tejekkel nevelték. Ékesítik az szent kezek, Gyengén pólálgatták ezek, És karokon viselték.

818. Ékesítik az száj, szemek, Azkiknek volt oly érdemek, Hogy véle mulathattak; Ez édes csókadásival, Az vidám mosolygásival Néki kedvet adhattak.

819. Ékesítik az több részek, Kik voltak mindenkor készek Az Úr szolgálatjára: Makula nem érte soha, Semmi bűznek nem gyött doha






Azok tisztaságára.

820. Ó, szerencsés eggyélétel, Eggyé lett szerencsevétel, Ó, szentséges szövetség! Melynek nem lesz megszakadta: Örökösön egybeadta Az Mennyei Dücsőség!

821. Ó, szent Szűz, én is vigadok, S tökéletes szívet adok Ezeknek örömére. Az te tiszta szűz mellyednek, Istent viselő méhednek Kérvén dücsőségére.

822. Légy segítséggel mellettünk, Nyisd meg mellyedet érettünk, Hogy azt Fiad lássa meg, És így Fiad is Atyjának Sok sebét kénzott voltának Érettünk mutassa meg!

823. Szent Fiad, látván mellyedet, Megindúl, és kérésedet Nem bocsátja üresen, Az sebeket Atyja látván, Azok azt is felindítván Megszán minket kegyesen.

824. És így igyönket felvévén, Az Égben szószólónk lévén, Megnyered ott pörünket: Leszáll az Úr haragjának Tüze, és nagy irgalmának Ér harmatja bennünket.

825. Ó, drága Szűz! Megbocsáss itt, Hogy engemet ennyire vitt Mostan az bizodalom, Hogy járulnom te elődben Mertem ily nagy örömedben, S azzal lennem unalom.

826. De hágok ennél feljebb is, És az Egeknek beljebb is Lépek lakóhelyekben, Hogy az te dücsőségedet, Asszonykodó Fölségedet Csudálhassam bővebben.

827. Ó, mely dicsíret, éneklés, Mely nagy öröm és ünneplés Vagyon itt mindnyájoknál! Megzendül most az egész ég,






Az víg zengésben nincsen vég Az angyali karoknál.

828. Kiáltják, hogy nincsen senki Őközöttök olyan, azki Veled egyenlő lehet: Annyira méltóságával, Dücsőült állapotjával, Mint te, csak egy sem mehet.

829. Az égi hatalmasságok, Minden erők s uraságok Előtted meghajolnak: Királynéjoknak ösmérnek, Mindenek felett dicsírnek Tégedet, s asszonyolnak.

830. Tégedet, mondom, azkinek Oly érdeme, hogy senkinek Hasonló nem adatott; Azmelynek tiszta Méhében Az Isten Testté létében Kedves ágyon nyughatott.

831. Tégedet tehát nagy méltán Mindjárt az Istenség után Legnagyobbnak hirdetnek. Az angyali karok felett, Édes Fiad jobbja mellett Székedben helyheztetnek.

832. Méltó is, azki szenvedtél, És véle együtt epedtél Sok keserűségekben, Míg az Földön harcol vala, És ott érettünk meghala Nehéz szenvedésekben,

833. Hogy holtábúl felkeltével, És az egekben mentével Immár te is örvendjél: Szenvedtél az szenvedővel, Örülj az örvendezővel, És véle gyönyörködjél!

834. Ez volt ugyan mindnyájoknak Az mennyei lakosoknak Tehozzád buzgósága: Ez volt nagy szereteteknek, Tökéletes örömeknek Jele és bizonysága.

835. De, azmit tekéntett jobban, És jutalmazott nagyobban Benned az Szentháromság:






Volt az te szűz Anyaságod, És nagy alázatosságod, Kikhez nincs hasonlóság.

836. Minthogy azért senki ily nagy Nem is volt, nincs is, mint te vagy Az teremtett állatban: Méltó, hogy te mindeneknél, S azoknak dücsőségeknél Ülj nagyobb állapotban.

837. Nosza tehát, ó, szépséges, Áldott, szent, gyönyörűséges Szűz, emelkedjél feljebb, És menj az Mindenhatónak, Eget, Földet Alkotónak Lakóhelyében beljebb!

838. Vedd el ott szüzességednek S nagy engedelmességednek Megérdemlett jutalmát: Pályádat jól végezted el, Ideje, hogy már vegyed el Azért az ígért pálmát!

839. Királyi széked kész immár, Az korona is készen vár Ragyogó tündökléssel: Rajta tizenkét nap fénlik, S azt sok drágakövek színlik Különböző fénléssel.

840. Vár már Királyi Ruhád is, Készen van Aranyalmád is, Ne késsél, ülj székedben: Országlásodnak Pálcáját És annak Aranyalmáját Fogjad immár kezedben!

841. Birodalmadban adatnak Menny, Föld, Tenger, és hallgatnak Tőled, áldván tégedet: Az jó lelkek örüléssel, Az gonoszok rettegéssel Hallják te szent nevedet.

842. Szent Fiad minden dolgoknak És akármely nagy titkoknak Adja néked tudását, Hogy azokot értvén éppen, Híveidnek mindenképpen Tudnád fogyatkozását.

843. Szent Lélek az szeretetnek, Ilyen drága öltözetnek






Tészi rád koszorúját, Hogy szeress te is bennünket, És csendesítvén lelkünket, Távoztasd háborúját.

844. Ezek felett nagy szerelme, S abból származó kegyelme Az te édes Fiadnak Azzal neveli nagyságát, Feljebb viszi méltóságát Az te Asszonyságodnak,

845. Hogy kik tégedet szeretnek, Dicsírnek s híven követnek, Azok el ne vesszenek, Hanem az te oltalmadban Tartatván végiglen abban, Veszél nélkül legyenek.

846. Méltó azért: örüljetek, Kegyes lelkek, és tegyetek Érdemlett háláadást Ilyen jó Anyátoknak is, És azzal magatoknak is Szerezzetek vigadást!

847. Mely nemcsak tud segíteni, De segít is, könyhíteni Kész lévén nyavalyánkat, Kiért mi is magasztaljuk, Szolgáljuk s áldottnak valljuk Mi édes Asszonyunkat!

848. Ki is volna, ki megvetné, Teljes szívvel nem szeretné Ilyen jó szószólóját? Melynek kérése meghatja És azzal magához hajtja Az Egek Alkotóját.

849. Ha már szereted s tiszteled, Csak ne tágítsd, lészen veled S megsegít szükségedben: Jutalmad készen fog várni, És fizetésed megjárni Munkádért az Egekben.

850. Ha ki olyan voltál pedig, Hogy azt nem szolgáltad eddig, Szolgáljad és szeressed: Kivon az bűnnek sárábúl, Az kárhozat hínárábúl, Csak hozzá menj s kövessed!

851. Ez hű oltalmazód lészen,






Általa nyugalmat vészen Akarmely fáradságod. Erősödik gyengeséged, Vidámul keserőséged, Megéled bágyadtságod.

852. Karjait kiterjesztette, Szemeit lefüggesztette Széke előtt Fiának: Úgy áll ott, s bocsánatot kér, Kit szent Fiátúl meg is nyér Megtérő szolgájának.

853. Ehhez győj, ha késértetel, Ettől várj, ha terheltetel, Bizonyos segedelmet. Ide siess félelmedben: Megbátorít az szívedben, S ád segítő kegyelmet.

854. Nem vét el senkit magátúl, Ámbár az bűnnek kormátúl Légyen az bészennyezve: Nyitva az kegyelmes ajtó, Minden őhozzá óhajtó Bémehet örvendezve.

855. Ó, az halálnak is révén Kormányosa maga lévén, Segít ez mely sokakot! Csendesen általvezeti, Gyönyörűség legelteti Ottan osztán azokot.

856. Ó, mely számtalanan mentek, Szüzek, mártírok, más szentek Őáltala az Égben, Kik ott nagy dicsíretekkel Az angyali seregekkel Áldják szüntelenségben!

857. Hogy ők az test szilajságát, És az világ csalárdságát S ördög incselkedését Meggyőzték, és harcok után Érdemlették (oda jutván) Az Egek tündöklését,

858. Azt néked tulajdonítják, És szüntelenül újítják Azért dicsíretedet: Áldván nagy magasztalással S örökös háláadással Dücsőséges Nevedet.






859. Ó, mely nagy és roppant sereg Van még hátra, és kesereg Az világi ínségben: Azkik általad remélik, Hogy jövendőben szemlélik Isteneket az Égben.

860. Azok is ottan tégedet Áldandanak, Fölségedet Félelemmel tisztelvén: Számlálj minket is azokhoz, Hogy vélek együtt Fiadhoz Jussunk, innét kikelvén!

861. Szolgálunk néked mostan is, Áldunk tégedet ottan is Színről színre láthatván: Itt híván segítségünkre, Ottan nagy dücsőségünkre Veled együtt lakhatván.

862. Azonban, midőn az Egek, Azokbéli szent Seregek Tenéked így vigadnak, Esvén királyi székedhez, Elkezdett dicsíretedhez Mind többet-többet adnak.

863. Mondjuk mi is nagy örömmel Mindnyájan egy értelemmel: Az drága szép Szűz éljen! Éljen Anyja az Istennek, Kegyes gyámola mindennek, Éljen, örökké éljen!

864. Éljen az Ég Dücsősége, Paradicsom Ékessége S az világnak Asszonya: Éljen, azki irgalmának És anyai jó voltának Kegyesen föd bársonya.

865. Ennek minden örvendezzen, Víg énekkel zengedezzen Mind öreg, mind kisdedség: Minden áldja, magasztalja, És Királynéjának vallja Égi s földi kerekség!

866. Éljen, éljen, asszonykodjon, Oltalma alá fogadjon Engemet is, szolgáját, Hogy így pályámat végezvén Az Égben (oda érkezvén) Vegyem annak pálmáját.






867. Mondván ott: légyen dücsőség, Dicsíret, áldás, tisztesség Az Ég és Föld Urának: Légyen öröm és vigadás, Tisztelet s nagy háláadás Azok Királynéjának!


4. fejezet - E.S.: HYMNI QUINDECIM DEVOTISSIMI


E.S.: HYMNI QUINDECIM DEVOTISSIMI


5. fejezet - JEGYZETEK1. SzövegmagyarázatokÁbrahám 677/1 – Izrael népének ősatyja, 175 éves korában halt meg.

Actaeon, Acteon 40/3, 90/2, 105/1 – Aktaión; Kadmosz thébai király leányának, Autonoénak és férjének, Arisztaiosznak fia, szenvedélyes vadász. Egyszer megpillantotta a meztelenül fürdőző Artemiszt (Dianát), aki ezért szarvassá változtatta. A szarvasként bolyongó Aktaiónt saját vadászkutyái tépték szét. Vö. Gyöngyösi, Porábúl megéledett Főnix, I/V/19/4, I/V/20/4; vö. Ovidius, Átváltozások, III.

Adonis 176/1 – Adónisz; Kinürasz küproszi király és leánya, Mürrha fia, szépsége nemcsak az emberekét, de még az istenekét is felülmúlta, a szerelem istennője, Aphrodité is beleszeretett. Egyik vadászatán vadkan ölte meg, de Aphrodité kérésére Hádész minden tavasszal felengedte Adóniszt az alvilágból a földre. Adónisz visszatérése az élet újjászületését jelenti. Vö. Porábúl megéledett Főnix, I/IV/21/4, I/V/25/1, I/V/26/2; Gyöngyösi, Palinódia, 4/1; Gyöngyösi, Thököly Imre és Zrínyi Ilona házassága, 220/2; Gyöngyösi, Csalárd Cupido, 10/1, 159/1.

agadalom 402/5 – aggódás, vö. Gyöngyösi, Márssal társolkodó Murányi Vénus, III/1/3.

agyarkodik 458/3 – vadkanként viselkedik, azaz kíméletlenül támad

akar 570/4–5 – akár

alkatmány 92/5 – teremtmény

állat 253/3, 836/3 – lény, teremtmény

állatom 433/4, 515/5 – állítom

Álltak kilencen egy rendben 5/1 – Múzsák; kilenc Múzsa (Muszai) volt, Zeusznak és Mnémoszünének, az emlékezés istennőjének lányai, a művészetek istennői. Kalliopé az epikus költészet múzsája, Euterpé a lírai költészeté, Erató a szerelmi költészeté, Thaleia a komédiáé, Melpomené a tragédiáé, Terpszikhoré a táncé, Kleió a történetírásé, Urania a csillagászaté, Polühümnia a himnikus éneké és a kardalé.

Amaz régi eset 478/6 – az eredendő bűn, a paradicsomi bűnbeesés

Anas 84/1 – Annás; zsidó főpap, aki Kr. u. 6-tól 15-ig volt hivatalban. Lukács evangéliuma főpapnak nevezi, valószínűleg azért, mert családfőként a legbefolyásosabb pap volt.

Andromeda 20/1, 89/6 – Andromedé, Képheusz aithiopiai király és neje, Kassziopeia leánya, Perszeusz hős felesége. A szépséges leányt Perszeusz mentette meg a Kétosz nevű tengeri szörny fogságából. Vö. Ovidius, Átváltozások, IV, 670–734.

apatéka Ajánlás – gyógyszertár, patika

apolgat 325/6, 394/3 – csókolgat

Apollo 2/4, 5/3, 6/4, 10/5, 28/4, 49/2, 77/1, 107/5, 174/3, 176/5 – Apollón; Zeusz és kedvese, Létó fia, a Nap és a világosság istene, az élet és a rend védelmezője. A Múzsák csapatának elismert vezetője, lantjátékban egyetlen isten sem versenyezhetett vele, tőle ered az összhang és a szépség. Íjainak találatát nem lehetett kikerülni, tévedhetetlenek voltak jóslatai is. Vö. Márssal társolkodó Murányi Vénus, I/11/1, II/286/3, 287/3; Porábúl megéledett Főnix, I/IV/48/3, I/V/21/2, II/I/4/2, II/I/13/1, III/III/57/3; Palinódia, Ajánlás, 85/1, Thököly Imre és Zrínyi Ilona házassága, 145/3, 401/2.

Apollo lantja hangjával 6/4 – lantjátékával és énekhangjával még a háború zaját is képes volt elcsitítani; Laomedón királynak úgy segített Trója építésében, hogy zenéjével mozgatta a köveket. Lásd még Apollo.

aranyalma 840/5 – uralkodói jelkép: országalma


JEGYZETEK

Aranyas szarvat viselő / Szarvas 16/5–6 – a Kerüneiában élt érclábú, aranyagancsú szarvasünő Artemisz istennőé volt, s Eurüsztheusz király parancsára Heraklésznak kellett elejtenie.

Ariadna 19/1, 23/4 – Ariadné; Minósz krétai király és felesége, Pasziphaé lánya. Azt tanácsolta Thészeusznak, hogy vigyen magával egy fonalgombolyagot, melynek segítségével a Minótaurosz megölése után ki tud jönni a labürinthoszból. Vö. Márssal társolkodó Murányi Vénus, I/184/3, III/265/1; Porábúl megéledett Főnix, I/V/16/1, I/V/47/3, II/IV/62/1, II/V/22/1, II/V/57/3, II/VI/31/1, II/VI/37/1, II/VIII/17/1; Thököly Imre és Zrínyi Ilona házassága, 33/2, 38/1, 54/4, 75/1; Gyöngyösi, Dédalus temploma, V; vö. Ovidius, Hősnők levelei, X; lásd még Zrínyi, Arianna sírása.

Arion 29/2 – Arión; költő, zenész és dalnok, aki delfineknek köszönhette megmenekülését. Mikor hajóstársai az életére törtek, lantjátéka és éneke odavonzotta a delfineket, melyeknek egyike hátára vette és partra úszott vele.

Arkangyal 60/5, 672/3 – az angyalok rangsorának élén állnak: Mihály és Gábriel főangyal

aszik 595/6 – fonnyad, szárad

asszonyának vallja 160/5 – úrnőjének vallja

asszonykodik 757/4, 866/1 – úrnőként uralkodik

asszonykodó 826/5 – úrnőként uralkodó

asszonyolnak 829/6 – úrnőjüknek vallanak

asszonyság 159/1, 801/5, 844/6 – úrnőség

Atlas 25/4 – Atlasz; Iapetosz titán és Klümené Ókeanisz fia, az égboltozatot vállán tartó óriás, vö. Márssal társolkodó Murányi Vénus, I/5/4, I/51/1, I/54/2, I/110/3; Palinódia, 34/4; Thököly Imre és Zrínyi Ilona házassága, 19/3, 240/2, 389/2.

avatkozás 237/2 – az egyház tagjává avatás

az arany fénomságának tűz a próbája Ajánlás – az ötvözet készítéséhez tűzben hevítik az aranyat, Gyöngyösinél gyakori ez a metafora, lásd Porábúl megéledett Főnix, II/II/63/2, II/IV/44/4, II/IX/1/1, III/V/13/3; Márssal társolkodó Murányi Vénus, I/40/3, II/230, III/295; vö. Ovidius, Keservek, I, 5, 25.

Az csontokot is meghatják 494/5 – áthatolnak a csontokon is

Az hegyes tartományban 66/3, 182/3 – Erzsébet és Zakariás lakóhelye, a Juda városa körüli hegyek

Az, mint az angyal hirdeti / Máriáknak 122/1–2 – Jézus anyjának és Mária Magdolnának

Az tíz napok bételének 723/2 – a húsvét utáni négyszer tíz nap, azaz elérkezett a pünkösd, a Szentlélek eljövetelének napja.

Az ünnep szentségéért 508/3 – a pászka vagy kovásztalan kenyerek ünnepe, melyen az Egyiptomból való kivonulásra emlékeztek. Az ünnep Niszán hó 14-én kezdődött, és egy hétig tartott. Minden izraeli férfinak részt kellett vennie rajta, s ezen alkalommal egy elítélt rabnak is megkegyelmeztek. Lásd még Barabbás.

azholott 582/2 – ahol, ahova

azhollyakot 86/2 – amilyeneket

Azki az ifjabb időkben 1/1 – utalás Zrínyi, illetve Vergilius eposzkezdő soraira s önmaga korábbi műveire, valamint Zrínyi Feszületre című költeményére

azmég 439/4 – amíg

Azmint Joel mondotta 731/3 – kis próféta, a Joel Könyve szerzője, aki megjövendölte a Szentlélek eljövetelét; lásd Joel 3, 1. Vö. Kiöntöm az én lelkemet minden testre, és prófétálnak a ti fiaitok és a leányaitok. A ti véneitek álmokat álmodnak és a ti ifjaitok látásokat látnak. (Káldi György)


JEGYZETEK

azonban 75/1, 230/5 – azonnal, azon nyomban

azontul 595/3 – azonnal

Bacchus Ajánlás, 48/2, 52/6, 55/1 – Bakkhosz; a bor és szőlőtermesztés istenének, Dionüszosznak másik neve, vö. Márssal társolkodó Murányi Vénus, III/231/3; Porábúl megéledett Főnix, II/I/2/2, II/I/11/3, III/IV/78/3; Palinódia, 70/3; Thököly Imre és Zrínyi Ilona házassága, 405/2; Csalárd Cupido, 139/2, 167/4, 169/4; Dédalus temploma, 11/4.

balság 169/3 – tévút

balsamom 653/3 – balzsam, gyógyír

bánkodol 406/1 – szomorkodsz, szánakozol

bányavárosok Ajánlás – öt úgynevezett koronai város: Huszt, Visk, Técső, Hosszúmező, Sziget; de lehet, hogy Gyöngyösi a hét alsó-magyarországi bányavárosra gondolt: Körmöcbánya, Selmecbánya, Besztercebánya, Bakabánya, Libetbánya, Újbánya és Bélabánya.

Barabbás 94/5, 507/4, 508/2 – rablónak vagy gyilkosnak nevezett fogoly, akit Pilátus a Jézussal szemben lefolytatott eljárás során, az akkor szokásos pászka-amnesztia kapcsán a nép követelésére Jézus ellenében szabadon engedett.

bátor 765/5 – ámbár

Bécs Ajánlás – Wien, Ausztria; sikertelen török ostroma 1683. július 14-én kezdődött, és szeptember 12-én fejeződött be.

bellikum Ajánlás – szójáték a háború (bellum) és a serleg (billikum) szavakkal

bépólált 342/3 – bepólyált

berke Ajánlás – sűrű bozótja

Bethania 682/4 – Betánia; helység Jeruzsálemtől délkeletre, a Jerikó felé vezető út mentén, ahol Mária, Márta és Lázár lakott. Itt búcsúzott el Jézus a tanítványaitól mennybemenetele előtt.

Betlehem 68/1, 184/2 – helység Jeruzsálemtől délkeletre, itt kenték fel királlyá Dávidot, ezért a település később „Dávid városa” néven is ismeretes volt. Ebben a városban született Jézus.

béveszi 310/2 – befogadja

bojtorján 178/6 – gaz

bokros feje 15/3 – lásd Hydra

Boldogasszony hava Ajánlás – január

borbélyok Ajánlás – felcser, sebész

borján 178/3 – gaz

bot Ajánlás – hadvezéri pálca, marsallbot

Buda Ajánlás – Pest m.; 1686. szeptember 2-án foglalták vissza a töröktől, Koháry is jelen volt a várvívásnál.

budai vezér Ajánlás – Ibrahim pasa, a törökök vezére az 1682–83-as hadjáratban

Busiris 104/1 – Buszirisz; Poszeidón tengeristen és Lüszianassza egyiptomi királylány fia, kegyetlen egyiptomi király, aki az Egyiptomot sújtó terméketlenség miatt feláldozta a területére tévedt idegeneket, végül Héraklész győzte le és ölte meg.

bűnös esetek 265/6 – bűnbeesésük


JEGYZETEK

Calliope 13/1, 87/2, 119/4, 123/3 – Kalliopé, az epikus költészet múzsája, lásd Álltak kilencen egy rendben.

Castalius 77/6 – Apollónak és a Múzsáknak szentelt forrás a Parnasszoszon, Delphoihoz közel

Castor 22/2 – Kasztór; Tündareiosz spártai király és felesége, Léda fia. Agörög mítoszok egyik legnagyobb hőse, hősi tetteit mostohatestvére, Polüdeukész (latin neve Pollux) társaságában hajtotta végre. Nevüket nemcsak a hőstettek sora, hanem az egymás iránt érzett testvéri szeretet miatt is szárnyára vette a hír. Hírnevük túlélte az évezredeket, ma is együtt láthatjuk őket az égbolton, az Ikrek csillagképben.

célozás 328/6 – célkitűzés

Cerberus 14/5, 124/6 – Kerberosz; Tüphónnak, a százfejű óriásnak és Ekhidnának, a félig asszony, félig kígyó formájú szörnynek a szülötte, háromfejű kutya, a farka sárkányfejben végződik. Hádész mellett szolgálva az alvilág kapuját őrizte. Egyszer jutott fel a napvilágra, amikor Héraklész elragadta és Mükénébe vitte.

Chloris 189/6 – Khlórisz: Amphiónnak, a minüai Orkhomenosz királyának lánya, Néleusz püloszi király felesége. A római Florával, a tavasz és a virágok istennőjével azonosították; virágokkal koszorúzott fiatal leányként ábrázolták. Vö. Porábúl megéledett Főnix, II/I/7/1, II/I/13/3, II/IV/66/2, III/IV/75/3.

cifrázat 113/6 – dísz

cimborás magyarság Ajánlás – a Thököly pártján álló magyarok

Ciprus, Cyprus 35/1, 50/5, 171/2 – sziget a Földközi-tengerben, a görög mitológia szerint Aphrodité (Venus) szülőhelye

cithara 11/2, 120/3 – görög húros hangszer, hárfa

Clio 6/1, 87/1 – Kleió; a történetírás múzsája, lásd Álltak kilencen egy rendben.

Cupido 28/5 – a szerelem római istene, azonos a görög Erósszal. Arész hadisten és Aphrodité, a szerelem és a szépség istennőjének fia, aki mindenek felett és mindenütt uralkodik. Íjjal és nyilakkal felfegyverkezve választja ki áldozatát, s akit nyila megsebez, az a szerelem rabja lesz. Gyöngyösi szerint a bujaság, a tisztátalan szerelem istene (Csalárd Cupido, Ajánlás), vö. még Márssal társolkodó Murányi Vénus, I/9/1, I/146/1, I/147/2, I/166/1, I/185/4, I/190/4, I/191/4, I/195/2, I/197/2, II/7/3, II/19/4, II/34/1, II/75/1, II/79/1, II/82/1, II/128/3, II/144/1, II/145/3, II/297/2, II/324/3, II/353/3, III/229/2, III/381/2, III/385/2; Porábúl megéledett Főnix, I/IV/1/2; Thököly Imre és Zrínyi Ilona házassága, 56/1, 59/2, 90/4, 226/2, 231/4, 237/2, 251/2, 307/1, 310/1, 385/1 és Csalárd Cupido.

Cyprus asszonya 54/5 – Aphrodité (Venus), aki Ciprus szigetén született

Cythaeron, Cytheron 39/6, 50/5 – Kithairón hegye és erdei, itt nevelkedett tizennyolc éves koráig, jószágot legeltetve Héraklész

csapos fürtök 496/5 – csapzott, összetapadt hajfürtök

csemer Ajánlás – csömör; gyomorbetegség, undor

csoportoznak 156/4, 490/1 – gyülekeznek

csoportoztatik 520/5 – körülfogatik

csuca 525/4 – lándzsa, hegyes szúróeszköz

csudatét 717/4 – csodatétel

csúfló 449/6 – csúfoló

csurgovány 141/3 – ér, patak

dagály 267/4, 485/2 – büszkeség, felfuvalkodottság, kevélység

dagályos Ajánlás – felfuvalkodott


JEGYZETEK

dagályos negédség 352/5 – kevély gőgösség

Daphne 33/2, 176/4 – Daphné; Péneiosz folyóisten lánya, az egyik legszebb nimfa, akibe beleszeretett Apollón isten. Daphné azonban nem viszonozta az isten szerelmét, s arra kérte atyját, adjon neki más külsőt. Péneiosz babérfává változtatta Daphnét, melynek örökzöld levelei övezik Apollón homlokát. Vö. Porábúl megéledett Főnix, I/V/21/2; Ovidius, Átváltozások, I, 452–567.

De nem bírhatnak az habok, akármint ostromolják is azt, az erős kőszállal, az szelek az mozdulhatatlan tölgyfa törzsökkel Ajánlás – vö. Márssal társolkodó Murányi Vénus, II/267/3; Ovidius, Átváltozások, IX, 40; Márssal társolkodó Murányi Vénus, I/39/3; Zrínyi, Szigeti veszedelem, VII, 59.

délceg 466/6 – ellenszegülő, büszke

délcegség 477/2, 481/6 – büszkeség, ellenszegülés

Delos 38/1, 39/4, 50/5, 171/2 – sziget az Égei-tengerben

Delos asszonya 174/6 – Diana (Artemisz) istennő született a szigeten.

délszín Ajánlás – fényesség, déli verőfény

Deucalion 28/1 – Deukalión; Prométheusz titán fia, Pürrha férje. A Zeusz által a földre bocsátott özönvizet csak ő és felesége élte túl, s a vizek apadása után a legfőbb isten megengedte nekik, hogy újra benépesítsék a világot.

Diana 27/5, 38/3, 40/4, 43/1, 52/5, 54/4, 63/1 – a világosság és az élet, a szüzesség, valamint a vadászat, a természet termőereje és a hold ó-itáliai istennője, azonos a görög Artemisszel. Kegyetlenül megbüntette Aktaiónt, a thébai vadászt, amiért az véletlenül meztelenül meglátta: szarvassá változtatta és saját kutyáival tépette szét. Vö. Márssal társolkodó Murányi Vénus, II/213/4, II/283/1, II/286/1, II/287/1, III/106/2, III/402/1; Porábúl megéledett Főnix, I/I/16/1, I/I/22/1, I/I/24/4, I/V/19/2, I/V/20/3, II/I/3/1, II/I/12/1; Thököly Imre és Zrínyi Ilona házassága, 15/1, 67/2, 145/2; vö. még Balassi 44. sz. verse, Kőszeghy–Szentmártoni Szabó, 84.

Doctorina Viri per patientiam noscitur (Prov. 16.) Ajánlás – A férfiú tudománya a tűrés által ismértettetik meg és az ő dicsősége a hamisságok mellett elmenni. (Példabeszédek, 19, 11, Káldi György fordítása)

doktorok (1. rész. 5. rózsa címsor), 75/2, 199/5, 237/5, 390/3 – írástudók, törvénymagyarázók

Doktoroknak Doktora 393/2 – a legfőbb tudós, itt: Krisztus

Dunán innét lévő végházak Ajánlás – a királyi Magyarország felvidéki végvárai

Ecet, epe, dárda, kereszt 428/4 – A kereszten függő Krisztust epével vegyített ecettel itatták, s dárdával döfték át az oldalát.

Édes fiát keresni 362/6 – vö. Lukács, 2, 43–51.

édesanyja Ajánlás – Koháry István anyja, Balassi Judit (1630 k.–1711), Balassi Imre és Bosnyák Judit lánya, az idősebb Koháry István felesége. Halálhíre koholt volt?

Eger Ajánlás – Heves m.; Koháry 1686 novemberében sebesült meg váránál.

egyeles Ajánlás – elegyes, vegyes

egyen-egyen állatja 642/6 – egymás mellé felsorakoztatja

Egyenlő értelemmel 160/3 – közös akarattal, közös szándékból

egyes értelmek Ajánlás – azonos véleményük

egyesség 691/2 – azonosság, egyesülés

egyetemben 68/2 – együtt

egyveledik Ajánlás – keveredik


JEGYZETEK

egyvelít Az olvasóhoz, 202/4 – vegyít

egyvelölt 501/5 – elegyedett

éhült 105/1 – éhes

ekkoráig Ajánlás – eddig

elébbeni 127/6 – korábbi, előző

elébbeni esetünk 590/5 – az emberiség eredendő bűne

elegedik 506/6 – elégedik

elégség 317/6, 401/1 – megelégedés; tehetség, képesség

Élete fejírségében / Igazán ritka holló 63/5–6 – élete tisztasága ritka, mint a fehér holló; teljes hasonlat

elfutván pályámat 707/1 – teljesítvén küldetésemet

elhunt 371/2 – kihunyt

eloszlottak 584/2 – elváltak

elrontod 604/4 – lerombolod

elsőben 180/3, 490/4 – először

elszánt 229/6 – eltervezett

elveszni 533/6 – elkárhozni

emlekezik 634/2, 712/5, 747/1 – emlékezik

engedelme 719/4 – bocsánata, megbocsátása

epedés 622/2 – vágyakozás

éppen 441/4 – csakis, teljesen

Erato 12/1, 120/5 – Erató, a szerelmi költészet múzsája, lásd Álltak kilencen egy rendben

érdemire néző pálmája Ajánlás – a győztesnek járó pálmaág

éretted 554/3 – helyetted

Erimantus hegy 16/1 – Erümanthosz hegy, itt garázdálkodott az a rettegett vadkan, melyet Héraklész győzött le

értekében 753/2 – képességében, tehetségében

értekezik 376/5 – tudakozik

eset 467/4, 475/5 – esés, bukás; bűnbeesés

Esetemnek tartalékja 244/5 – vétekbe esésemnek tartóztatója, akadálya

esetre 24/4 – napnyugtára

Esztergam Ajánlás – Esztergom m.; 1683. október 27-én foglalták vissza a töröktől.

Euterpe 10/1, 120/1 – Euterpé, a lírai költészet múzsája, lásd Álltak kilencen egy rendben

evesült 500/3 – gennyes, váladékos


JEGYZETEK

ezeres kapitány Ajánlás – ezredes

fabulás régiség Az olvasóhoz, 125/1 – régi mesés, mitológiai történetek

faggat 73/5 – tép, őröl, marcangol, vö. Balassi: foggat (Első, 5. vsz., Kőszeghy–Szentmártoni Szabó, 7)

fajzott 367/1 – nemzett

fársángolás 55/2 – mulatozás, lakomázás

fátum Ajánlás – végzet

Faunus Ajánlás – az erdők, mezők és a jószág római istene, kecskelábakkal, szarvakkal, szakállal és bajusszal született, a görög Pánnal azonosították

fegyelmesen 376/6 – figyelmesen

félelmeskedni 296/1 – félni

feles Ajánlás – nagyszámú, sok

feles nép Ajánlás – sok ember

felesedik Ajánlás – sokasodik

felföldi magyar hazának elébbeni csendessége meg kezd vala zajosodni Ajánlás – utalás a Habsburg-ház elleni felvidéki felkelésre, amelynek 1678-ban Thököly Imre állt az élére

felhaladja 802/4 – felülmúlja

feliben 666/4, 673/5 – felé

felkeresett csúflás 534/5 – kieszelt csúfolás

felmúlja 509/3, 750/4 – felülmúlja

Felső Magyarország Ajánlás – a törökök által meg nem hódított, királyi uralom alatt lévő magyar területek

feltalál 390/4 – megtalál

fellyegzés 110/6 – fellegek miatti elhomályosodás

fene 507/1 – vad

feneség 102/5, 521/5 – vadság, kegyetlenség

fennyen Ajánlás, 692/5 – fent

féreg–kéreg 505/1–2 – Balassi Bálint rímét (Nyolcadik, 2. vsz., Kőszeghy–Szentmártoni Szabó, 155) Gyöngyösi felhasználta a Porábúl megéledett Főnixben is, II/VII/36/1–2

fittyet 451/2 – semmibevételt

fogyat 20/3 – kioltja az életét

fogyottság 434/6 – elveszettség

forr 31/6 – fakad

forró kút 142/6 – forrás

fottán 662/6 – fogytán

főgenerális Ajánlás – a hadsereg fővezére


JEGYZETEK

förtöng 461/6 – fetreng

Frigynek szekrénye 258/3 – Isten ládája, szent láda, szövetség ládája, tanúság ládája névvel is emlegették, a szent sátor, illetve a templom legszentebb helyén tartották, s benne őrizték a törvény kőtábláit. Fából és aranyból készült, karikába dugott rudakon hordozták. A zsidók számára Isten közelségének és jelenlétének jelképe volt.

furcsaság 288/3 – kíváncsiság, nyugtalanság

függ kezébűl 701/4 – kezében van, tőle függ

Fülek, Fülök Ajánlás – Filakovo, Szlovákia; Füleket 1682. szeptember 10-én Koháry tudta nélkül adta át a várőrség a töröknek

fürtös káka 491/2 – a káka termése, „buzogány”

fürtöske Ajánlás – fürt, csokrocska

Gábriel 148/1, 155/2, 179/4, 236/2, 256/4, 770/2, 772/1 – arkangyal, aki Isten különleges követe volt, Máriának, Jézus anyjának közvetítette Isten üzenetét.

garádics, grádics Ajánlás – fok, lépcső

Gaudet patientia duris: Laetius est, quoties magno sibi constat honestum (Lucanus Lib. 19.) Ajánlás – Sanyarúság edzi erőnket: A tisztesség is drágán megvéve becsessebb (Lucanus, Pharsalia, 9, 403–404, Baksai Sándor fordítása)

genyetség 500/2 – genny

Gerion 17/3, 89/2, 103/2 – Gérüón, háromtestű, szörnyszülött óriás, akinek remek gulyáit Eurütión óriás és Orthosz, a kétfejű kutya őrizte. Héraklész legyőzte Gérüónt és elhajtotta a nyájat. Vö. Porábúl megéledett Főnix, II/II/44/3.

gesztál 30/2 – mutogat, gesztikulál

Getszemáni kert Ajánlás, 203/3, 213/1 – az Olajfák hegyének lábánál lévő kert, feltehetően egy ott lévő olajprésről – olajsajtó – kapta a nevét. Itt imádkozott Jézus elfogatása előtt.

Golgota 405/1 – a jeruzsálemi városfalhoz közel lévő hely, nevét a koponya szóról kapta. Itt feszítették keresztre Jézust, és ettől a helytől nem messze temették el. Latin neve: Kálvária, lásd még ott.

gondos Ajánlás – gondokkal teli

görcs 196/5 – göcsört, csomó

Gróf uram Ajánlás – Koháry István (1649–1731), költő, Habsburg-párti katonai vezető, Fülek kapitánya, Thököly foglya. 1686 novemberében Egernél szétroncsolódott a jobb karja, s a bécsi műtét során átvágták a mozgatóinat, így egész életére megbénult a jobb karja. Verseinek kritikai kiadását, illetve bővebb életrajzát lásd RMKT XVII/16. (Sajtó alá r. S. Sárdi Margit és Komlovszki Tibor)

Gubernaculis reguntur bella, Et erit salus, ubi multa consilia sunt. Ajánlás – A gondolatok tanácsokkal erősödnek meg és gondviselésekkel kell a hadakat viselni. (Példabeszédek, 20, 18, Káldi György fordítása)

gyakor 197/2 – bőséges

Gyapja Gedeonnak 258/1 – Mária-szimbólum, Mária szűzi anyaságának képe (Bír 6, 36–40), csodajel. Gedeon, Izrael bírája azt kérte az Úrtól, hogy azzal bizonyítsa vele való szándékát, hogy az éjszakára kitett gyapjú harmatos legyen, s körülötte a föld száraz, illetve ellenpróbaként a gyapjú legyen száraz s a föld harmatos.

gyövend el 716/1 – eljövend

győztél meg 443/3 – győztél le

hab Ajánlás – hullám


JEGYZETEK

háború 534/2 – háborgó

hagyomány 353/4, 441/2 – meghagyás, parancsolat

hahata 491/1, 603/5 – hahota, nevetés

Hajnalcsillag 270/1 – Vénusz bolygó

háládás 439/2, 568/2 – hálaadás

hallgatnak tőled 841/2–3 – hallgatnak rád

harca találkozik 415/2 – harca akad, kerül

hármas Úr 798/2 – Atya, Fiú, Szentlélek

hármasfejű eb 124/4 – lásd Cerberus

használatja 440/5, 725/3 – haszna

hátat kezd adni Ajánlás – hátat fordít, megfutamodik

hátrább zsugorodtanak 581/3 – összezsugorodtak

hatván 763/4 – jutván

haza csendetlenségnek nevezett árja Ajánlás – a Thököly Imre vezette Habsburg-ellenes felkelés

Helice 23/2 – Heliké nimfa, Zeusz egyik dajkája, akit az isten nővéreivel együtt csillaggá változtatott, hogy elkerüljék Kronosz üldözését; belőlük lett a Nagymedve csillagkép.

Helicon 1/3, 50/4, 59/3, 69/6, 167/6, 220/4 – Helikón; a Múzsák szent ligete Boiótiában, ahol Pégaszosz patájának rúgása nyomán fakadt a Hippokréné forrás, vö. Porábúl megéledett Főnix, II/VIII/4/1.

helyére állatod 604/5 – helyreállítod

helyhezteti 135/6 – helyezi, itt: ülteti

Hercules 89/1, 123/4, 127/1 – Héraklész; Zeusz és Alkméné, Amphitrüón feleségének fia, a görög mondák legnagyobb hőse, vö. Márssal társolkodó Murányi Vénus, I/5/1, I/48/4, I/51/1, II/253/2, II/325/2, III/126/2; Porábúl megéledett Főnix, II/I/29/2, II/II/44/4, II/II/44/4, II/IX/31/1, III/I/9/4; Palinódia, 34/4; Thököly Imre és Zrínyi Ilona házassága, 19/4, 27/2, 126/1, 222/3, 304/2, 321/1.

Herculesnek, / Sok próbáirúl 13/4–5 – Elkövetett vétkei miatt Héraklész Eurüsztheusz mükénéi király szolgálatába szegődött, hogy a király parancsait teljesítve megtisztuljon vétkeitől. Feladatai végrehajtása során a hatalmas erejű Héraklész megölte a rettegett nemeai oroszlánt és a lernéi Hüdrát, megszabadította az embereket a sztümphaloszi madaraktól, elejtette Artemisz istennő érclábú, aranyagancsú szarvasünőjét és az erümanthoszi vadkant, kitakarította Augeiasz (szállóigévé lett) istállóját, megzabolázta Minósz örjöngő bikáját, elfogta és Mükénébe szállította Diomédész emberhúson élő lovait, Gérüónt, a háromtestű óriást legyőzve elhajtotta annak gulyáját, megszerezte az amazónok királynőjének, Hippolüténak az övét, az alvilágból a felszínre hozta Hádész kutyáját, Kerberoszt, s megszerezte a három aranyalmát a Heszperiszek kertjéből. Ezeken kívül is számos hőstettet hajtott még végre, míg végül Zeusz halhatatlansággal ajándékozta meg.

Heródes 85/1, 454/2 – Heródes Antipász, negyedes fejedelem, Nagy Heródes fia, Kr. u. 4-től 39-ig uralkodott Galilea és Perea fölött. Ő fejeztette le Keresztelő Szent Jánost. A kínszenvedés húsvétján Jeruzsálemben tartózkodott, s Pilátus, mint területileg illetékes urához, átküldte hozzá Jézust. Amikor azonban látta, hogy Jézus szóra sem méltatja a csodát kívánó fejedelmet, visszaküldte őt Pilátushoz.

hévült 104/5 – felizzított

hideg meghatja 342/2 – megfázik

hites kötelessége Ajánlás – esküje


JEGYZETEK

hivatal 772/5 – hívás

hívságoknak hívsága 51/1 – hiúságok hiúsága (Préd 1,2)

Hold Ajánlás – A félholdas címerű Török Birodalom megnevezése helyett használja Gyöngyösi az égitest nevét.

holnap Ajánlás – hónap

holott 385/5 – hol

hozzá folyamók 164/3 – hozzá fordulók, folyamodók

hozsanna 132/5, 673/3, 700/5 – jelentése: szabadíts meg, segíts meg. Eredetileg imádság közbeni felkiáltás volt.

Hydra 15/1, 89/3 – Hüdra; Tüphónnak, a százfejű óriásnak és a félig kígyó, félig asszony Ekhidnának a lánya, kígyótestű, kilenc sárkányfejű szörny, Héraklész győzte le és ölte meg. Vö. Porábúl megéledett Főnix, II/II/44/2; Thököly Imre és Zrínyi Ilona házassága, 304/3.

Hypocrene 141/2 – Hippokréné forrás, mely Pégaszosz patája nyomán fakadt fel a Múzsák helikóni ligetében. A Múzsák fürödtek benne, s aki ivott vizéből, ihletet kapott.

Igéje Testté lészen 61/4 – megtestesül, Jézusra utal

igy 163/1, 434/6, 517/1, 633/4, 824/1 – ügy

iktat 607/6 – juttat

Illaesam servare fidem fulgentibus Ostro, Pulchrius est Regnis. (Silius Ital. lib. 3.) Ajánlás – De a tiszta hűséget tartsátok meg. Bíborban ragyogó országoknál ez méltóbb. (Silius Italicus, Punica, 13, 285–286)

illet 264/4, 319/3 – érint

illetés 64/4, 816/5 – érintés

illetlenül 703/2 – nem illően, méltatlanul

illettetik 446/2 – érintetik

In omnibus operibus tuis praecellens, ne famae tuae maculam imprime (Ecclesias 7. a 33.) Ajánlás – Minden dolgaidban jeles légy. Meg ne rútítsad dicsőségedet. (Ecclesiasticus [=Sirach], 33, 23, Káldi György fordítása)

ingyenvaló 774/1 – érdem nélküli

Intrepide adversis opponens pectora rebus (Horat. lib. 2. Sat.) Ajánlás – Melleteket bátran szegjétek szembe a vésszel (Horatius, Saturae, 2, 2, 136, Urbán Eszter fordítása)

irtatlan 283/2 – sűrűn benőtt

Isten osztályosa 306/5 – Istennel együtt uralja a mennyet

ízelítheti 143/1 – kóstolhatja

jajhajtás 374/2 – szapora jajgatás

János 292/4 – Keresztelő Szent János; Zakariás és Erzsébet fia, Jézus előfutára. Heródes Antipász kivégeztette.

jegyruha 117/1 – menyasszonyi ruha

Jeruzsálem 199/1, 377/6, 713/1 – a zsidóság, a kereszténység és az iszlám szent városa, a katolikus egyház „Isten békéjének városa” jelentéssel használja. Jézus kereszthalálának, föltámadásának és mennybemenetelének szent helye.

Jézus 507/6, 508/2, 510/1, 591/1, 636/1 – Isten emberré lett fia, a világ megváltója, a Szentháromság második személye. Történelmi személy, akit tanításaiért Pontius Pilátus római helytartó uralkodása alatt keresztre


JEGYZETEK

feszítettek.

jobbágysága Ajánlás – alávetettsége, alárendeltsége

jótét 299/6 – jótett

József 66/4, 362/5, 372/2, 379/1, 381/4 – Dávid nemzetségéből származó férfi, ács, aki Jézus anyjának, Máriának lett a férje, Jézus nevelőatyja

jövevény vitézlő rend Ajánlás – idegen zsoldos katonák

Júdás 82/2 – a kariótiai Juda törzsbeli apostol, aki harminc ezüstért kiszolgáltatta Jézust az ellenségeinek, majd Jézus halálra ítélése után (Jeruzsálemben, Kr. u. 30 körül) felakasztotta magát

Judicium Paridis manet alta mente repostum (Ovid.) Ajánlás – „nagyon is mély volt az az emlék, hogy Páris úgy ítélt…” (Vergilius, Aeneis, 1, 26–27, Lakatos István fordítása)

Juno 46/2 – a legfőbb római istennő, Jupiter felesége, azonos a görög Hérával, vö. Márssal társolkodó Murányi Vénus, I/3/2, III/134/2, III/136/1, III/388/1, III/408/3; Porábúl megéledett Főnix, I/I/12/4, I/I/14/1, I/I/15/3; Palinódia, 86/1; Thököly Imre és Zrínyi Ilona házassága, 4/4, 69/2, 146/4, 295/2.

Jupiter Ajánlás, 9/6 – a legfőbb római isten, azonos a görög Zeusszal, vö. Márssal társolkodó Murányi Vénus, I/161/1, II/224/1; Porábúl megéledett Főnix, I/V/23/1, III/I/55/1; Palinódia, 49/2, 86/1; Thököly Imre és Zrínyi Ilona házassága, 7/1, 58/3, 182/1.

juttak 67/4 – jutottak

kacér 481/2 – buja, parázna

Kajfás, 84/2, 448/3 – Kajafás; Annás veje, főpap Kr. u. 18-tól 36-ig. A főtanács és a bíróság elnökeként részt vett a Jézus elleni összeesküvésben, s jelentős része volt Jézus elítélésében.

Kálvária (2. rész 4. Rózsa címsor), 85/4, 97/5, 107/3, 209/3, 239/3, 556/5, 655/5 – magaslat, hegy Jeruzsálem falain kívül, Jézus keresztáldozatának helyszíne, a Golgota („koponyák helye”) elnevezés latin fordítása.

karjai 694/1 – karai

Kassa Ajánlás – Abaúj m. (Kosice, Szlovákia); a várost 1685. október 25-én adták fel a kurucok a császáriaknak.

káva 198/6, 226/4, 227/1 – abroncs, keret, foglalat

Kedron 79/5, 203/2 – Kidron; völgy és patak Jeruzsálemben, az Olajfák hegye és a Getszemáni kert között

kéméletlenül 410/3 – nem kímélve

kén passim – kín

kénlátó 598/3 – kínt látó, tapasztaló

kénos Ajánlás, 203/6, 207/3, 388/2, 515/3, 564/4 – kínnal telt

kénszenvedés 683/1 – kínszenvedés

kénvallás 416/4, 547/5 – kínszenvedés

kénzó 610/1 – kínzó

kénzott 822/5 – kínzott

kényköves Ajánlás – kénkő, vulkanikus eredetű, ként tartalmazó kő

kép 783/4 – alak, forma


JEGYZETEK

kép–szép 783/4–5 – a rímtoposz Rimay versében (Kiben kesereg a magyar nemzetnek romlásán s fogyásán, Ács Pál, 173) és számos későbbi versben is előfordul

kérésedet bévévén 738/3 – kérésedet meghallgatván

kereszt Ajánlás – kepe, kereszt alakban összerakott gabonakévék

kert–vert 502/1–2 – Rimay János ríme, vö. Ács Pál, 105

Kerubinok 672/2 – Kerubok, ember vagy állat formájú mennyei teremtett lények, oroszlán-, bika-, ember- és sasarccal; a bűnbeesés után az édenkert és a frigyláda őrizői, Isten kísérői a szeráfokkal együtt

késért 853/1 – kísért

keserül 484/4 – szánakozik

kifesel 611/4 – kibontakozik, megszabadul

Kijárt már a szentencia 519/4 – kimondatott már az ítélet

kilenc szüzek 49/3 – Múzsák, lásd Álltak kilencen egy rendben

kímíl Ajánlás – kímél

király Ajánlás – lásd Leopold

királyi pálca 491/3 – jogar

kisebbítés 448/1 – lebecsülés, megvetés

kisebbség 445/4, 508/4, 703/3 – lebecsülés, megaláztatás

kiszínlett Ajánlás – kitűnt

kláris 300/6, 429/5, 499/2, 501/1 – fehér vagy piros korall

Koháry István Ajánlás – lásd Gróf uram

Koháry János Ajánlás – Koháry János (1657–1691), Koháry István öccse, három évet töltött Thököly fogságában, részt vett Buda ostromában

komornyik Ajánlás – kamarás, titkár

kondíciós Ajánlás – feltételes, kikötésekkel járó

kopja Ajánlás – döfőlándzsa

koronás ura Ajánlás – lásd Leopold

kótyavetyés Ajánlás – árverésen szerzett

kőbálvány 544/5 – kőszobor

köntösödhöz varzott 486/4 – köntöse beletapadt varasodó sebébe

könyhíteni 847/2 – könnyíteni

könyv passim – könny

könyves 424/6 – könnyes

könyvez 381/4 – sirat

könyvezés 211/6, 368/3 – könnyezés


JEGYZETEK

könyvező 362/4 – könnyező

körmösködés Ajánlás – kézzel-lábbal való igyekezet

kőszál Ajánlás – kőszikla

kövekkel illeti 451/6 – kővel dobálja

köz Ajánlás, 307/6 – közös

közlött 623/2, 650/2 – vegyített

közönséges 274/5, 307/4 – közös, általános

közönségesen 358/1 – közösen

közösüljön 388/3 – legyen közös, részesüljön benne

Krasznahorka váralja Ajánlás – Gömör-Kishont m. (Krásnohorské Podhradie, Szlovákia), Gyöngyösi István akkori lakóhelye

kútfej 530/6, 592/6, 743/3 – forrás

lábütő kő Ajánlás – akadály

lajstrom Ajánlás – lista

Laomedon 6/2 – Laomedón, az utolsó előtti trójai király, Trója alapítójának, Ilosznak és feleségének, Eurüdikének a fia; hírhedtté vált hitszegése és ígéreteinek meg nem tartása miatt. Héraklész ölte meg.

lator 509/4, 520/1, 551/4, 572/5, 602/4, 607/3, 610/5, 636/2 – gonosztevő, rabló

Látszonak tüzek fejeken 726/1 – a Szentlélek lángnyelvek formájában jelent meg az apostolok feje felett

laurus 33/3, 174/1, 176/6, 244/1 – babér, örökzöld levele az örök élet és a halhatatlanság szimbóluma; Gyöngyösi arra is utal, hogy az ókori hiedelem szerint nem ütött belé a villám.

legeltet 321/2 – táplál

legszaporábban Ajánlás – leggyorsabban

lén 89/6 – lett

Leopold Ajánlás – I. Habsburg Lipót, 1657 és 1705 között magyar király

lesére veszi Ajánlás – csapdába csalja

lest hányó 20/2 – csapdát vető

léve 121/6 – lett

levelezett fák 42/4 – kilombosodott fák

Magokot törik 73/5 – kínozzák magukat, igyekeznek

magos fala 580/1 – függőleges szára

majd’ 17/2 – majdnem

makula Ajánlás, 662/4, 819/4 – szégyenfolt

malaszt 266/1, 307/1, 313/5, 396/3, 513/6, 569/5, 631/2, 710/5, 742/4, 774/2 – isteni kegyelem

Mária 66/5 – Dávid nemzetségéből származott, Jézus anyja, József felesége, közeli rokona Keresztelő Szent


JEGYZETEK

János anyjának, Erzsébetnek

Mars 9/4 – római hadisten, a római hatalom védelmezője és a rómaiak ősatyja, vö. Márssal társolkodó Murányi Vénus, I/47/2, I/127/2, I/150/2, I/152/4, I/153/3, I/154/2, I/154/3, II/114/4, II/226/4, II/228/1, II/236/3, II/324/2, II/325/1, II/325/4, II/329/1, II/351/3, III/4/3, III/149/2, III/203/3, III/226/4, III/359/1, III/360/3; Porábúl megéledett Főnix, II/I/1/1, II/I/8/4, II/I/12/2, II/I/61/2, II/II/53/1, II/II/54/1, II/IV/66/3, II/IV/67/3, II/VIII/1/3, III/I/16/2, III/I/21/1, III/I/60/3, III/II/29/3, III/III/32/1, III/IV/9/2, III/IV/15/4, III/IV/42/4, III/IV/75/2, III/IV/77/3, III/IV/79/4, III/IV/94/3, III/V/31/3, III/V/80/3, III/V/93/4, III/V/95/2, III/V/96/3, III/V/107/3, III/VI/88/2; Palinódia, 20/2, 71/2, 74/3, 85/3; Thököly Imre és Zrínyi Ilona házassága, 8/1, 72/4, 142/2, 153/3, 250/1, 318/1, 362/3, 402/4, 496/4.

martalék Ajánlás – konc, zsákmány

martalékos Ajánlás – zsákmányoló

Medusa 8/3, 88/4 – Medusza, egyike a három Gorgónak, Phorküsz tengeristen és felesége, Kétó szörnyszülött lányainak. Perszeusz vágta le a fejét, a haldokló Medusza testéből lépett elő Pégaszosz, a szárnyas paripa, vö. Palinódia, Ajánlás; Thököly Imre és Zrínyi Ilona házassága, 409/4.

még 622/5 – míg

meg nem engedsz 420/5 – nem bocsátasz meg

megdúl 76/3 – felülmúl

megdúló 499/2 – felülmúló

megénten 170/2 – ismét

megesett 735/2 – elesett

megesnünk 722/6 – elesnünk, vétkeznünk

Megeszmélvén magatokat 391/1 – magatokhoz térve

meggyőz 857/4 – legyőz

megízlette 623/3 – megkóstolta

megvesztegetvén elébbeni egyes értelmeket Ajánlás – megbontva a korábbi egységet

megvettelek 592/5 – megvetettelek

megvigaszik 595/3 – megvigasztalódik

Melius est nomen bonum, quam divitiae multae: Super Argentum enim et Aurum gloria bona (Proverb. 22.) Ajánlás – Jobb a jó név sok gazdagságoknál; az ezüstnél és az aranynál a jó kedvesség. (Példabeszédek, 22, 1, Káldi György fordítása)

Melpomene 8/1, 106/1, 119/1 – Melpomené, a tragédia múzsája, lásd Álltak kilencen egy rendben

méltábban 65/4 – méltóbban

merő derékkal Ajánlás – szilárdan

mesterremek Ajánlás – egy mesterség elsajátításának bizonyítására elkészített darab, mellyel mesterré és céhtaggá lehetett válni

Messze érő palástjának / Szárnyait kiterjeszti 161/2–3 – a képzőművészeti alkotásokban gyakran ábrázolt „köpönyeges Madonna”, aki palástjának szárnyai alá veszi a gyámolítandókat

mihént 540/1 – mihelyt


JEGYZETEK

minap 129/4 – múltkor, múltkoriban

minden 263/5, 294/3, 310/2, 333/2, 416/6, 720/4, 762/6 – mindenki

minden testedet 495/5 – egész testedet

minden tetemében 563/2 – egész testében, minden tagjában

Minerva Ajánlás, 8/2, 27/4 – a bölcsesség római istennője, a mesterségek, művészetek és az orvostudomány védelmezője, a görög Athénével azonosították. Rézből kovácsolt pajzsot adott Perszeusznak, hogy legyőzhesse Meduszát. Vö. Porábúl megéledett Főnix, I/I/18/4, I/V/27/3; Palinódia, 85/3; Thököly Imre és Zrínyi Ilona házassága, 69/1, 135/2.

miniom 536/5 – mínium; sárgásvörös por; ilyen színű

Minos 19/5 – Minósz; Zeusz és Európé fia, krétai király, Ariadné és Minótaurosz apja, aki szörnyszülött fiának fiatal athéni túszokat áldozott, vö. Márssal társolkodó Murányi Vénus, III/45/2; Dédalus temploma

Minotaurus 19/2 – Minótaurosz; embertestű, bikafejű szörnyeteg, Minósz feleségének, Pasziphaénak és egy szent bikának a fia. Minósz, hogy a szörnyet elrejtse az emberek elől, Daidalosszal megépíttette a labürinthoszt, s ott élt Minótaurosz, míg Thészeusz meg nem ölte. Vö. Porábúl megéledett Főnix, II/VI/32/3, II/VIII/18/1; Thököly Imre és Zrínyi Ilona házassága, 30/1; Dédalus temploma.

miolta 663/1 – mióta

mirigy 250/3 – pestis, döghalál, fekély

mirtusz 37/1 – örökzöld cserje

Moiosa Ajánlás – malozsa, mazsolaszőlő; malozsabor, aszubor (sajtóhibás alak?)

mulatgatja 348/3 – szórakoztatja

múlja 719/4 – felülmúlja

múljon el… itala ez pohárnak 412/4–6 – Jézus imája a Getszemáni kertben: Atyám, ha akarod, vedd el e pohárt éntőlem, mindazáltal nem az én akaratom, hanem a tiéd légyen. (Lukács, 22, 42, Káldi György fordítása); Atyám, ha akarod, távoztasd el tőlem e pohárt. (Károlyi Gáspár fordítása)

Munkács Ajánlás – Bereg m., Mukacsevo, Ukrajna

Múzsa, Múzsák 2/5, 4/4, 34/5, 52/4, 54/1, 60/2, 62/4, 74/6, 220/2 – Muszai; Zeusznak és Mnémoszünének, az emlékezés istennőjének lányai, a művészetek istennői, lásd még Álltak kilencen egy rendben

nádméz Ajánlás, 334/3 – cukor

nagy árú Ajánlás – értékes, drága

Nagy örömest váltolak meg / az magam életén is 552/5–6 – vö. Ómagyar Mária-siralom: Végy halál engümet, eggyedüm illyen, maraggyun urodum, kit világ féllyen (Pais Dezső olvasata)

nagyobb szívet ad Ajánlás – bátorít

narcissus 344/2 – nárcisz

Názáret 58/3, 172/1, 178/2 – város Galileában, Mária, József és Jézus hazája

Nec Veneris nec tu Vini capiaris amore (Avien.), Uno namque modo Vina Venusque nocent (Rufus) Ajánlás – Se Venusnak, se a bornak szerelmét ne bővítsed, Hiszen egyféleképpen ártanak a borok és Venus (Rufius Festus Avienus, Carmina)

negédség 481/5, 485/1 – rátartiság, fennhéjázás


JEGYZETEK

Négyszer tíz nap virradott 663/6 – a zsidó „hetek ünnepe” a pászka ünnepe utáni ötvenedik napra esett, ugyanezen a napon ünnepelték később a keresztények a pünkösdöt, amikor a Szentlélek eltöltötte az apostolokat.

nehezen érzi 549/5 – nehéznek érzi

Nem egész voltodra osztva 807/5 – csak a lelke jutott a mennybe

némely részét 148/3 – néhányát

nevel 18/4, 327/6, 780/6, 805/3 – növel

nevelkedni 445/5 – növekedni, szaporodni

Non est dignus, ut inde exigat honorem, ubi refugit laborem (Hieron. in Epist.) Ajánlás – Nem méltó dolog, hogy onnan követelje a tiszteletet, ahol kerüli a munkát. Gyöngyösi forrásmegjelölése téves, a szöveg nem Szent Jeromostól van.

Non ille rogavit / Non timuit metuitve mori (Stat. I. 2.) Ajánlás – A halált nem kérte, nem is félt / Tőle, nem is szolgált rá (Statius, Silvae, 2, 1, 222–223, Muraközy Gyula fordítása)

Nymphák 38/6 – Nümphai; görög és római vízi, erdei és hegyi istennők, tündérek, sellők

Nyssa 48/1 – Nüsza; völgy, ahol Bakkhoszt nimfák nevelték és védelmezték, s itt ízlelte meg először a bort

nyalka 481/5 – csinos, kevély, hízelkedő

nyalkaság 511/5 – kevélység

nyér 852/5 – nyer

nyereség 133/6 – küzdés által elért jutalom, díj, dicsőség

nyert rabok 122/6 – fogságba ejtett rabok

Nyertes lén az Oroszlán 676/6 – a Szentírásban az oroszlán gyakran a hatalom jelképe, de Jézusé is, mint itt

nyírő 462/4 – gyapjúnyíró

ohajt 368/6, 376/3, 774/4 – sóhajt

ohajtás 374/1, 424/6 – sóhajtás

olvadni 775/3 – tagjaiban elgyengülni

Óriások 14/1 – Gérüón, a háromtestű óriás, lásd Gerion

Óriások 26/6 – Gigászok; Gaia földistennő csúf, hosszú hajú fiai, akik Uranosznak, az ég istenének vércseppjeiből születtek

Orion 23/1 – Órión; Poszeidón tengeristen és kedvese fia, szenvedélyes vadász, a görög mítoszok egyik legnagyobb termetű hőse. Halála után az istenek felvitték az égre, s fényes csillagzatként máig ott ragyog.

Orpheus 29/1 – Orpheusz; Apollón isten és Kalliopé múzsa fia, a görög mondavilág legnagyobb dalnoka és zenésze. Ha megzendítette lantját, hozzá sereglettek a vadállatok, odarepültek a madarak, még a fák és a sziklák is elhagyták helyüket, hogy őt hallgathassák, vö. Porábúl megéledett Főnix, I/IV/51/1; Palinódia, 84/3; Thököly Imre és Zrínyi Ilona házassága, 402/1, lásd még Ovidius, Átváltozások, X–XI.

orrát felfodorítja 450/4 – felhúzza és ráncolja az orrát

országlásodnak pálcáját 840/4 – uralkodói jelkép: jogar

orvos patikám 595/1 – gyógyító orvosságom


JEGYZETEK

Orvosok Orvosa Ajánlás – Jézus Krisztus

örökkévaló tűz 256/2 – tisztítótűz, melyből nincs megváltás

örökösképpen 756/6 – mint örökös

Örzsébet 66/5, 236/4, (1. rész 2. Rózsa címsora), 287/2, 287/4, 292/2 – Erzsébet, Zakariás felesége, Keresztelő Szent János anyja

ösztöne 565/4 – buzdítása, ösztökéje, ösztönzője

öszveegyveledett Ajánlás – összekeveredett

pálma, pálmaág Ajánlás, 34/4, 244/1, 567/2, 707/2, 838/6, 866/6 – jutalom; a dicsőség, a győzelem jelképe, vö. Porábúl megéledett Főnix, [Ajánlás], II/IV/68/2, III/II/30/4, III/V/80/4, III/V/95/4, III/V/98/4, III/VI/28/1, III/VI/63/3.

pályáját 117/4 – pályafutását

pályáját elfutván 227/4 – földi pályafutását bevégezvén

pályázás Ajánlás – versengés

Paphos 220/5 – a Ciprus szigetén lévő Paphoszban állt az Aphroditének (Venusnak) szentelt templom

Paradicsom 607/4, 610/6 – képes kifejezése annak a helynek, ahol az ember Istennel zavartalan közösségben élhet

Paris Ajánlás, 7/4 – Parisz; Priamosz trójai király és felesége, Hekabé fia, a trójai háború előidézője. Elrabolta Helenét, s hogy ezt megbosszulják, a görögök megtámadták Tróját. Vö. Márssal társolkodó Murányi Vénus, Ajánlás, I/3/2, I/51/3, II/81/4, III/135/2, III/135/4, III/136/1, III/140/3, III/143/2, III/408/2; Porábúl megéledett Főnix, I/I/12/2, I/I/14/1, I/I/17/2, I/II/9/3, I/III/62/2, I/IV/17/2, I/IV/39/2, I/V/7/2, II/VI/27/1, II/VI/33/3; Thököly Imre és Zrínyi Ilona házassága, 66/2, 92/3, 123/4, 156/2, 227/2, 365/3; lásd még Gyöngyösi fordításait, Páris Helenának és Helena Párisnak; vö. Ovidius, Hősnők levelei, XVI.

Parnassus 77/3, 171/1 – Parnasszosz; Apollónak és a Múzsáknak szentelt hegy Görögországban, vö. Márssal társolkodó Murányi Vénus, I/10/1, II/6/2, 286/3, 287/3; Porábúl megéledett Főnix, II/I/4/1, II/VIII/4/1; Palinódia, [Ajánlás]; Thököly Imre és Zrínyi Ilona házassága, 135/1, 223/2.

pártolás 626/6 – elpártolás

Pegasus 3/1, 141/1 – Pégaszosz, szárnyas paripa. Amikor a Múzsák helikóni szent ligetében egyszer megbotlott, a rúgástól felfakadt a Hippokréné forrás, melyből a költők ihletet meríthetnek. Vö. Márssal társolkodó Murányi Vénus, I/50/1, III/404/1; Porábúl megéledett Főnix, [Ajánlás], III/VI/9/2, III/V/80/2; Palinódia, [Ajánlás]; vö. Ovidius, Átváltozások, V, 256.

Perseus 18/2, 89/4 – Perszeusz; Zeusznak és Akrisziosz argoszi király lányának, Danaénak a fia, isteni szépségű, páratlan vakmerőségű hős. Megölte Meduszát, és a tengeri szörnytől megmentette Andromedát, akit feleségül vett. Haláluk után Perszeuszt és Andromedát csillagokká változtatták az istenek. Vö. Ovidius, Átváltozások, IV–V.

Péter 83/2 – Az eredetileg Simon nevű apostol, az őskeresztények vezetője, Rómában halt mártírhalált 64–67 között. Jézust háromszor tagadta meg.

Phaebus, Phoebus Ajánlás, 31/1, 34/3, 52/4, 54/2, 62/5 – Phoibosz; Apollón isten mellékneve: Tündöklő. A megjelölést gyakran használták az isten neve helyett. Vö. Márssal társolkodó Murányi Vénus, I/162/1, III/231/4, III/404/4; Thököly Imre és Zrínyi Ilona házassága, 135/2, 223/2, 385/1.

Phaeton 25/1, 90/1 – Phaethón; Héliosz napisten és kedvese, Klümené fia. Apja tüzes kocsijának szárnyas paripáit hajtva túl közel került a földhöz, és majdnem mindent felégetett. Ezért Zeusz villámával a mélybe sújtotta Phaethónt. Vö. Márssal társolkodó Murányi Vénus, III/112/1; Porábúl megéledett Főnix, II/VIII/2/1, III/IV/12/2; Thököly Imre és Zrínyi Ilona házassága, 141/2; vö. Ovidius, Átváltozások, II.


JEGYZETEK

Phalaris 104/2 – Phalarisz; Akragasz szicíliai város türannosza, az i. e. VI. században élt. Rézből egy hatalmas, belül üres bikaformát öntetett, és ellenségeit állítólag ebben sütötte meg.

Phlegon 24/1 – Phlegón; a Nap szekerének egyik lova

Pilátus 85/2, 206/1, 455/1, 540/2 – Kr. u. 26–36 között Judea helytartója. Meg volt győződve Jézus ártatlanságáról, a zsidók erőszakos követelésére mégis kiszolgáltatta őt.

piszegeti 451/3 – pisszegi, lefitymálja

pitvar 85/2 – tornác, előtér az udvar és a ház között

pittyet 451/1 – ajakbiggyesztést

plánta 187/1 – frissen ültetett sarjnövény

plántálgatás Ajánlás – ültetés

platánus 244/2 – platánfa

Pleadesek 23/5 – Pleiaszok, Pleiadok; Atlasz titán és Pléioné Ókeanisz lányai, heten voltak, s testvérük, Hüasz halála miatt bánatukban öngyilkosságot követtek el. Zeusz valamennyiüket felvitte az égre, és csillagzattá változtatta. Egyes mítoszok szerint a Pleiaszok hordták az ambrosziát az isteneknek, ennek felel meg görög nevük is: peleiadesz, azaz galambok.

Pluto 124/1 – az alvilág római istene, azonos a görög Hádésszal

poetai költeményes dolgok Az olvasóhoz – fikciós költészet

pofázza 447/4 – pofozza

pohárt bévegye 425/4 – elfogadja az Isten ítéletét sorsának alakulásáról

pólál 301/3, 324/4, 817/5 – pólyál

Pollux 22/1 – Polüdeukész hős latin neve, lásd Castor

Polymnia 26/1, 30/3, 87/4 – Polühümnia; a himnikus ének és a kardal múzsája, lásd Álltak kilencen egy rendben

pozdrázott 38/4 – puzdrával (tegez, nyíltok) felszerelt

pörlekedő istenasszonyok Ajánlás – Héra, Athéné és Aphrodité vitatkoztak azon, melyikük a legszebb, s Pariszt kérték fel ítélőbírául

pöröl Ajánlás – pöröly

pradicsomi étek 152/3 – a tudás fájának tiltott almája

prebenda Ajánlás – élelmiszer-ellátmány, fejadag

Priamus 7/3 – Priamosz; Laomedón trójai király és felesége, Leukippé fia, az utolsó trójai király. Az ő fia volt Parisz, akinek tette – Helena elrablása – kirobbantotta a trójai háborút.

pünkösd 219/4 – a keresztény hitvilágban a Szentlélek eljövetelének ünnepe

Pyton 28/2 – Püthón; pikkelyes, kígyótestű sárkány, Apollón ölte meg a Parnasszosz hegy lábánál lévő mély sziklahasadékban, ahol később jóshelyet alapított, és Delphoinak nevezte el. Az Újtestamentum görög szövegében a püthón általános értelemben jóst vagy igazmondó embert jelöl.

Quod fuit durum pati, meminisse dulce est (Seneca, in Herc. fur.) Ajánlás – Amit kemény volt elszenvedni, arra emlékezni édes dolog. (Szentmártoni Szabó Géza fordítása; nem a Hercules furensből való!)

Ráborul, sűrűn szedi / Rózsáit orcájának 341/2–3 – csókolgatja az arcát


JEGYZETEK

ragadomány Ajánlás – zsákmány

ragyag 198/2 – ragyog

ragyagvány 500/4 – ragyogás, csillogás

ragyázó 65/2 – foltos

Rajta tizenkét nap fénlik 839/4 – A Bibliában meghatározó szám, a teljesség, az összetartozás, az egyetemesség száma; utalás a tizenkét apostolra, a Napba öltözött asszony fején tizenkét csillagból álló korona volt (Jel 12,1).

rajzott 367/2 – szült

ráköszönt pohár 419/6 – pohárköszöntő, valaki egészségére inni, áldomást mondani

reátorlás 427/6 – torlódás

Regéc Ajánlás – Abaúj-Torna vm.

régiség 583/6 – ókori történelem vagy irodalom

regula Ajánlás – rendszabály, előírás

reméletlen 90/3 – nem várt, nem remélt

rivogat 528/5 – riogat

rózsa passim – Szűz Mária legfontosabb virágattribútuma, a liliommal és az ibolyával. A tüske, vagyis bűn nélküli rózsa (rosa preciosa) Szűz Mária jelképe, hasonlóan a rosa mysticához, amely a paradicsomi ártatlanság jelképe.

sáfár 168/5 – számadó

sajtó 505/4 – prés

Salamon 258/2 – Dávid és Betsábé fia, az egyesített Izrael harmadik, egyben utolsó királya. Messze földön híres volt bölcsességéről.

Sas Ajánlás – a Habsburgok megnevezése helyett használja Gyöngyösi a címerállat nevét

saskeselyő az mennyköves égiháborúkban Ajánlás – saskeselyű villámláskor

Scilicet est cupidus studiorum quisque suorum. / Tempus et asveta ponere in arte juvat. (Ovid.) Ajánlás – Bár mindenki saját mesterségét szereti, s ha / Azt megszokta, tovább műveli, s annak örül. (Ovidius, Ex Ponto, 1, 5, 35–36, Kartal Zsuzsa fordítása)

Scilicet ut fulvum spectatur in ignibus Aurum; / Tempore sic duro est inspicienda fides. (Ovid. Lib. 1. Trist.) Ajánlás – Tudniillik, amint a sárga aranyat a tűzben próbálják ki, azonképpen a nehéz időben látható meg a hűség. (Ovidius, Tristia, 1, 5, 25–26)

sebes 379/3 – sebesült

sebhedt 402/6, 617/2 – sebesült

sebhetett 545/5 – sebesült

sebheti 525/6 – sebesíti

selme cérnája 226/5 – selyemcérnája

sellyeg Ajánlás – serleg

Semper honos nomenque tuum laudesque manebunt. Ajánlás – Tiszteleted, híred, neved immár el nem enyészik. (Vergilius, Aeneis, 1, 609, Kartal Zsuzsa fordítása)


JEGYZETEK

sérés 578/5 – fájás, fájdalom

serken, felserken 339/2, 339/5 – ébred, felébred

Simeon 70/5, 194/4 – Kegyes izraelita férfi Jeruzsálemben, aki a templomban a gyermek Jézust a karjára vette és áldotta az Istent (Lukács, 2, 25–34)

skárlátszín Ajánlás, 214/1 – vörös

sohol 571/6 – sehol

sohonnét 246/5, 587/6 – sehonnan

somno vinoque sepulti (Virg.) Ajánlás – Mély, boros álmán ringó várunk ők elözönlik, (Vergilius, Aeneis, 2, 265, Lakatos István fordítása)

sorsot vévén 603/1 – sorsot vetve

strázsál Ajánlás – őrködik

Stymphalides madarak 17/4 – a madarak a sztümphaloszi tavak vidékén éltek, karmaik, tollaik kemény rézből voltak, s támadóikra tollzáport zúdítottak, miközben teljesen feldúlták és elpusztították a vidéket. A madarakat Héraklész dobbal felriasztotta, s nyilaival lelőtte őket.

superlát 118/4 – függöny, kárpit

szabadosan 193/3 – szabadon

szapora ízben Ajánlás – gyorsan

szarándok 165/1 – zarándok

széd 393/5 – szed, nyer

szederín 36/2 – szederinda

Szederín marta lábának 36/2 – a monda szerint Venus megsebzett lábának véréből származik a rózsa piros színe

székes helye Ajánlás – székhelye, központja

Székesfejírvár Ajánlás – Fejér m. A török végül 1688. május 19-én adta fel a hosszabb ideje körülzárt várat. Koháry 1686-ban harcolt ott sikerrel.

szemérme 418/3 – szégyene

szemes Ajánlás – éber

szemeskedés Ajánlás – éber figyelem

szent Szűz 68/2 – Mária

szent Tűz 727/2 – a Szentlelket jelző lángnyelvek

szentencia 97/1, 716/4 – ítélet, végzés

Szerafinok 672/1 – szeráfok; mennyei lények Isten trónusa mellett

szerelme 304/3, 681/5 – szeretete

szerelmed 632/2, 648/3 – szeretted

szerelmes 473/6, 542/6, 788/3 – szeretett

szerelmes 568/6 – szerető


JEGYZETEK

szerelmese 541/6, 690/2, 785/6 – szeretettje

szertelen 449/3 – számtalan

szertelenül 572/5 – rendkívüli módon, rendetlenül

színli 839/5 – színezi

színli cifrázatjával 113/6 – színezi díszeivel

Szívekben szökdécseltek 67/6 – szívük ugrált az örömtől

szíves 720/3, 723/3, 760/3, 769/1, 774/3 – szívélyes, szívből jövő

szívesen 340/1, 379/4, 516/1, 538/6, 650/6, 669/3 – szívből

szompolyodik 327/1 – szomorodik, elkedvetlenedik

szomszédságosb keresztyén tartományok Ajánlás – a szomszédos, főleg katolikus országok

szorgos 85/2 – zsúfolt, sűrű

szorgosan 520/2 – serényen, szorosan

szőke és barna hangyák Ajánlás – tetvek és bolhák

szű 386/1, 393/5 – szív

szüle 365/1 – szülő

szűz Anya passim – Mária, ki szüzen foganta Jézust, és őt is szüzen foganta anyja, Szent Anna

Szűz Asszony 41/4, 45/4 – Diana, a szüzesség istennője

szűz Leán 61/1 – Mária

tágít 11/5, 75/5, 615/1, 849/2 – eltávolít, abbahagy

tanácsház 85/3 – tanácskozásra szolgáló terem, szoba

tanácsot tart 151/1 – bibliai eredetű kifejezés: tanácskozik

tárgy 328/5 – cél

tartalék 282/6 – halasztás, akadály, tartóztatás

tartozó 613/6 – köteles

tegez 38/5 – nyíltartó tok

tekergettél 91/6 – tévelyegtél

temjén 311/6 – tömjén

tengerbéli drágakövek Ajánlás – kagyló termelte gyöngyök

térenget Ajánlás – terelget

terh alatt gyarapodik az pálmafa Ajánlás – a „teher alatt nő a pálma” szólásra utal, vö. Porábúl megéledett Főnix, II/IV/68/2, II/V/23/3, II/IX/1/1, III/V/120/4; Thököly Imre és Zrínyi Ilona házassága, 136/4.

terhben 64/1, 180/2 – teherben

Terpsicore 11/1, 120/2 – Terpszikhoré; a tánc múzsája, lásd Álltak kilencen egy rendben


JEGYZETEK

testes 224/4 – megtestesült, testet öltött

tetétűl 586/1 – tetejétől, fejétől

Thalia 9/1, 119/4 – Thaleia; a komédia múzsája, lásd Álltak kilencen egy rendben

Theseus 18/1 – Thészeusz; Aigeusz athéni király és Aithra troizéni királylány fia, athéni hős és király, Héraklész barátja, s mellette a görög mítoszok egyik legnagyobb hőse. Életrajzát legrészletesebben Plutarkhosz írta meg, aki a régi, egymásnak gyakran ellentmondó mítoszokat összefüggő egésszé tömörítette. Thészeusz egyik legnagyobb hőstette a Minótaurosz megölése. Vö. Márssal társolkodó Murányi Vénus, I/184/4, III/265/1; Porábúl megéledett Főnix, I/V/16/2, I/V/47/4, II/VI/31/2; Thököly Imre és Zrínyi Ilona házassága, 30/4, 32/3; Dédalus temploma, V; vö. még Ovidius, Hősnők levelei, X.

Tiberis Ajánlás – Róma folyója, Tevere; Gyöngyösi itt Koháry 1675–78 közötti római tartózkodására utal, ahova Pongrácz György váci püspök kíséretében jutott el.

tisztesség 312/5 – tisztelet

tisztulás 350/5 – a pap közreműködése által a bűntől való megszabadulás

Tokaj Ajánlás – Zemplén vm.

torha 417/1, 428/1, 449/4, 498/2, 501/4, 559/5 – sűrű nyálka, hurut

töltvény 273/5, 620/6 – töltés, földtúrás

tőnt 9/5 – tűnt

törökös cimbora Ajánlás – Thököly Imre, magyar fejedelem, aki Habsburg-ellenes harcaiban török csapatok segítségét is igénybe vette. Gyöngyösi ezért bírálja, holott korábban helyesnek tartotta ezt a szövetséget, vö. Thököly Imre és Zrínyi Ilona házassága. Thököly Imrét éppen a füleki ostrom, a vár átadása után, 1682. szeptember 16-án tették meg Magyarország uralkodójává, ő a Felső-Magyarország fejedelme címet használta.

Törvény tartozása 359/3 – a bibliai törvényben ígért események

törzsök Ajánlás – törzs

Trója Ajánlás, 6/3, 88/1 – Ilios, Ilion; a Kis-Ázsia északnyugati részén elterülő Troasz-vidék fővárosa, a trójai háborúk színtere, híres volt gazdagságáról. A görögök tízévi ostrom után foglalták el. Vö. Márssal társolkodó Murányi Vénus, I/4/3, 130/3, III/142/3; Porábúl megéledett Főnix, II/I/51/1, II/I/52/3, II/VI/44/2, III/I/30/1, III/V/105/4; Palinódia, 6/3, Thököly Imre és Zrínyi Ilona házassága, 1/3, 56/3, 92/4, 155/3, 227/4, 360/1, 361/1, 367/1; Homérosz, Iliász.

Turnus Ajánlás – Daunus apuliai király és Venilia nimfa fia, a rutulusok királya, Lavinia vőlegénye, vö. Porábúl megéledett Főnix, I/IV/56/3, I/IV/58/3, II/II/26/1, III/III/26/2, III/V/97/4; Thököly Imre és Zrínyi Ilona házassága, 216/1; lásd még Vergilius, Aeneis.

tüzére oltárának 347/6 – az oltáron égő áldozati tűzre

Typhon 103/1 – Tüphón; száz sárkányfejű, ember-, kutya- és bikahangú óriás, anyja Gaia, a föld istennője, apja pedig Tartarosz, az alvilág istene volt. Zeusz győzte le, villámaival mind a száz fejét leégette, s a mélységbe vetette.

úgy láttatott 544/5 – olyannak tűnt, látszott

Úgy légyen 257/4 – ámen

új nyelveken 140/1, 726/2 – addig általuk nem ismert nyelveken

újobban 528/3 – újra

újonnan 419/3 – ismét, újra


JEGYZETEK

újság 45/6, 193/1 – itt: frissen nyílt virág

újság Ajánlás, 191/3, 286/2, 337/2, 345/3, 509/1 – újdonság

Újvár Ajánlás – Érsekújvár, Nyitra m. (Nové Zámky, Szlovákia); 1685. augusztus 19-én foglalták vissza a töröktől a szövetséges csapatok.

Ung Ajánlás – Ung m.

univerzitás Ajánlás – egyetem

urall 615/4, 703/4 – urának vall

Urania 21/1, 60/1, 87/5, 112/1 – a csillagászat múzsája, lásd Álltak kilencen egy rendben

utoljára 239/4 – végül

üdvözlettetett 751/5 – az „angyali üdvözlet”, amikor Gábriel arkangyal tudatta Máriával, hogy fia születik

üljétek 569/3 – ünnepen emlékezzetek meg róla

üröm 331/5 – keserű ízű gyógynövény

vakult nemzetek 356/3 – a kereszténység ellenségei

valamelyre 82/4, 271/1 – valamerre

változom 420/6, 532/6 – megváltódom

váltság 426/4, 622/6 – megváltás

Van tizenöt Rózsa benne 234/1 – az öröm, a keserűség és a dicsőség egyaránt öt-öt rózsája

varazat 115/6 – seben képződött var

végre 399/4, 412/1 – végül

végtére 154/5 – végül

véletlen, véletlenül Ajánlás, 390/4 – váratlanul

véletlen eset 365/6 – váratlan szerencsétlenség

véntereg 550/5 – fetreng

Venus Ajánlás, 9/4, 35/2, 46/2, 52/5, 174/4 – a szépség és a szerelem római istennője, azonos a görög Aphroditével, vö. Márssal társolkodó Murányi Vénus, Ajánlás, I/3/2, I/135/3, I/136/1 margó, I/143/4, I/144/4, I/150/3, I/152/1 margó, I/152/3, I/153/1, I/154/2, I/154/3, I/155/3, I/165/1, I/190/1, I/191/1, I/205/2, II/46/1, II/85/4, II/90/4, II/93/1, II/99/2, II/164/3, II/232/3, II/236/3, II/286/2, II/287/2, II/312/1, II/324/2, II/351/3, III/4/3, III/134/2, III/136/3, III/137/2, III/139/1, III/142/4, III/148/4, III/149/1, III/180/1, III/195/1, III/201/4, III/232/1, III/236/1, III/289/1, III/332/3, III/357/2, III/358/1, III/359/3, III/360/1, III/361/1, III/388/1, III/408/3; Porábúl megéledett Főnix, I/I/12/4, I/I/14/3, I/I/15/4, I/II/17/3, I/II/24/3, I/IV/21/1, I/V/25/3, I/V/26/2, III/II/33/4, III/IV/75/1, III/IV/78/2, III/IV/80/4, III/V/93/4 III/V/96/4, III/V/97/3; Palinódia, 4/1, 85/3; Thököly Imre és Zrínyi Ilona házassága, 2/1, 46/4, 220/2, 303/1, 305/2, 306/1, 315/4, 372/1, 385/3, 395/4, 423/1, 436/1, 469/1, 471/1, 473/3, 474/2, 475/3, 477/1, 478/2, 483/1, 485/1, 495/4.

Venus lába vérébűl / Eredett virágokot 176/2–3 – piros rózsák, melyek Venus megsebzett lábának vércseppjeiből nyerték színüket, vö. Márssal társolkodó Murányi Vénus, III/232/1; Porábúl megéledett Főnix, I/IV/21/1; vö. Ovidius, Átváltozások, X, 530–560, 730–735.

vérrel izzadó Ajánlás – vértől iszamós; Gyöngyösi kedvelt metaforája, vö. Márssal társolkodó Murányi Vénus, I/57/3; III/91/3; Porábúl megéledett Főnix, III/VI/97/1.


JEGYZETEK

vérrel forró 214/3 – vért fakasztó, vérrel buzgó

vesémben 476/4 – bensőmben; a Bibliában a lelkiismeret és az érzelmek jelképes helye

Vessen oly tüzet vesémben 476/4 – a vesét az érzelmek központjának tartották, ezért: a benső tűz égessen ki minden rosszindulatot

veszesselek 566/6 – veszítselek

vét el 854/1 – vet el, taszít el

vicegenerális Ajánlás – a seregek alvezére

vigyázzátok 387/3 – lesitek, keresitek

világ 371/2, 557/2 – világosság, fény

világoknak világa 186/2 – Jézus Krisztus mint Isten és a világ világossága jelenik meg János evangéliumában (Jn 8,12)

villámási Ajánlás – villámlásai

Vir sapiens, fortis, vir doctus, robustus, et validus (Prov. 21) Ajánlás – Az bölcs férfiú erős, és az tudós embert megerősíti az jóság (Károlyi Gáspár fordítása)

virágok virága / És világoknak világa 186/1–2 – figura etimologica az Ómagyar Mária-siralomban: Világ világa, virágnak virága

virraszd 371/2 – itt: támaszd, keltsd életre

visel 537/2 – hord, hordoz

viseli 768/1 – foglalkoztatja, érdekli

viszketeg 481/1 – nyughatatlan

viszketegség 477/1 – nyughatatlanság, nyugtalanító vágy

vitorla 620/4 – kárpit

voltaképpen 26/4 – úgy, ahogy volt

Vulcanus Ajánlás – a tűznek, a tűz pusztító erejének római istene, azonos a görög Héphaisztosszal, vö. Márssal társolkodó Murányi Vénus, I/128/1; Porábúl megéledett Főnix, II/III/18/2, II/III/23/3, II/VIII/1/3, III/IV/9/1.

Vulcanusnak áldozzák Ajánlás – elégetik

zabola Ajánlás, 477/3 – zabla

Zakariás 66/6, 67/5, 182/6, 287/2, 288/4 – kegyes pap, Keresztelő Szent János apja, Erzsébet férje. Angyal hirdette neki, hogy öreg kora ellenére fia születik.

Zöldségét soha nem végző 33/5 – örökzöld

zsenge 191/3 – fiatal hajtás, újdonság

2. IrodalomÁcs Pál

Rimay János írásai, sajtó alá r., utószó, jegyzetek Ács Pál, Bp., 1992 (Régi Magyar Könyvtár. Források, 1)

Kőszeghy–Szentmártoni Szabó


JEGYZETEK

Balassi Bálint versei, sajtó alá r., jegyzetek Kőszeghy Péter, Szentmártoni Szabó Géza, Bp., 1993 (Régi Magyar Könyvtár. Források, 4)

*

A hivatkozott Gyöngyösi István-művek kiadásai:

Dédalus temploma = Cuma várában építtetett Dédalus temploma in Gyöngyösi István összes költeményei, I, Bp., 1914. Közzéteszi Badics Ferenc

Márssal társolkodó Murányi Vénus, sajtó alá r., jegyzet Jankovics József, Nyerges Judit, tanulmány Jankovics József, Bp., 1998 (Régi Magyar Könyvtár. Források, 8)

Porábúl megéledett Főnix, sajtó alá r., jegyzet Jankovics József, Nyerges Judit, tanulmány Jankovics József, Bp., 1999 (Régi Magyar Könyvtár. Források, 10)

Thököly Imre és Zrínyi Ilona házassága – Palinódia, sajtó alá r., jegyzet Jankovics József, Nyerges Judit, tanulmány Jankovics József, Bp., 2000 (Régi Magyar Könyvtár. Források, 11)

3. Szövegkritikai megjegyzésekGyöngyösi István Rózsakoszorú (Lőcse, 1690, RMK I 1388) című kompozíciójának szövegjavításait Badics Ferenc kritikai kiadása – Gyöngyösi István összes költeményei, III, Budapest, 1935 – kezdte meg modern tudományos igénnyel megoldani és elvégezni. Ez az edíció azonban, a korábbi Badics-szövegkezeléstől eltérően, feltűnően sok hibát, téves olvasatot vagy szükségtelen emendációt tartalmazott. (A sajtó alá rendező panaszkodott is a kötet elkészülését és megjelenését akadályozó mostoha körülmények miatt: az 1935-ben megjelent III. kötet kézirata már 1927-ben készen állt, s mivel gyors kiadására nem volt remény, anyagát az Akadémia könyvtárának kézirattárában letétbe helyezte, hogy legalább az irodalomtörténészek használhassák.)

Jelen kiadásunk Badics textológiai eredményeit igyekszik hasznosítani, ám a jelzett filológiai problémák okán számos javítást kényszerültünk végrehajtani: kiiktattuk a kritikai kiadás sajtóhibáit, téves olvasatait, illetve Badics szükségtelen, indokolatlan, általunk el nem fogadott emendációi helyett visszaállítottuk az első kiadás szövegét. Új emendációkat eszközöltünk ott, ahol az eredeti szöveg – Badics Ferenc által is imert, de többször figyelmen kívül hagyott – nyomdai korrekciójának beragasztásos vagy tintaírásos nyomát fedeztük fel. Az Országos Széchényi Könyvtárban őrizett Rózsakoszorú-kötet ugyanis eltér a Ráday Könyvtárban, illetve az Egyetemi Könyvtárban fellelhető példányoktól: a gróf Illésházy József által 1739-ben birtokolt kötetben – feltehetően szerzői kívánalmakhoz igazodva, vagy éppen az ő számára készítve – az egyes súlyosabb sajtóhibákat a helyes szöveg beragasztása révén tüntették el, míg másokat tollal-tintával korrigáltak. Nehéz lenne eldönteni, hogy e javítások a név szerint ismert possessor kezétől származnak-e, s milyen információk alapján. Valószínű azonban, hogy azokat még a nyomdában elvégezték. A Ráday Könyvtár példánya, illetve az Egyetemi Könyvtár Kaprinai István kézjegyét őrző – ám a Koháry Istvánnak szóló ajánlást eredetileg sem tartalmazott! – változata nem mutat semmiféle egykorú vagy utólagos szövegjavítást.

Badics Ferenc szövegének átírásakor ugyanazokat az elveket tartottuk szem előtt, amelyeket Gyöngyösi-kiadásunk korábbi köteteinél lefektettünk (Márssal társolkodó Murányi Vénus, Régi Magyar Könyvtár. Források, 8, Balassi Kiadó, Bp., 1998; Porábúl megéledett Főnix, Régi Magyar Könyvtár. Források, 10, Balassi Kiadó, Bp., 1999; Thököly Imre és Zrínyi Ilona házassága – Palinódia, Régi Magyar Könyvtár. Források, 11, Balassi Kiadó, Bp., 2000).

A központozásban a mai helyesírási elveket követtük, a fölösleges mássalhangzó-kettőzéseket megszüntettük, a magánhangzók rövidségének és hosszúságának esetlegességeit a mai nyelvi normák szerint iktattuk ki. A régies és a tájnyelvi alakokat megőriztük. Az aposztrófokat csupán a mutató névmásoknál tartottuk meg, névelők esetében z-vel helyettesítettük őket. A mitológiai nevek írásmódját meghagytuk, azonban a bibliai elnevezéseket, ahol lehetett, a mai gyakorlathoz igazítottuk. A -mot, -dot, -kot tárgyesetalakok magánhangzóját Gyöngyösi korábbi nyilatkozata alapján (vö. Porábúl megéledett Főnix, id. kiad., 265) a-ra változtattuk, mivel ezek minden valószínűség szerint a szedő helyesírásának jellegzetességei. Az emlékezik szóban és összes származékában visszaállítottuk a régies emlekezik alakot (26/2, 472/3, 634/2, 712/5, 747/1, 753/5). Az Euterpe összes előfordulásában három, a laurus két szótagúnak olvasandó. A nyomtatvány jól megfigyelhető, de korántsem következetes törekvését, hogy nagybetűhasználatával a főneveknek szakrális-metaforikus többletjelentést igyekezzék kölcsönözni, megpróbáltuk bizonyos fokig megőrizni.


JEGYZETEK

A versszakokat a könnyebb és gyorsabb tájékozódás érdekében folyamatos sorszámozással láttuk el.

SZÖVEGJAVÍTÁSAINK

Ahol egyéb magyarázatot nem adunk, mindenütt az első, nyomdailag korrigált kiadás eredeti szövegét állítottuk vissza a kritikai kiadáséval szemben. A Koháry Istvánhoz intézett dedikáció, illetve az olvasóhoz címzett ajánlás kisebb javításait, a tintával végzett betűkorrekciókat figyelembe vettük, de nem tüntetjük fel az alábbi listán.

1/1. időkben [javítva ebből: üdőkben]

7/3. idejében [javítva ebből: üdejében]

9/5.tőnt [javítva ebből: tűnt – Badics javítását nem éreztük indokoltnak]

21/4. fénlő [javítva ebből: fémlő]

22/2. Ez Castor [javítva ebből: És Castor – értelemszerűleg elfogadtuk az OSZK-példány tintával végrehajtott javítását]

24/1. Phlegon útját merre járja [javítva ebből: Phlegeton – Badics szótagszámrontó, téves emendációját nem fogadtuk el]

25/3. Szekerébűl [javítva ebből: Szekeréből]

26/5. időben [javítva ebből: üdőben]

28/4. Azt Apollo [javítva ebből: Az Apollo]

33/5. Zöldségét [javítva ebből: Zöldséget]

36/2. Szederín marta lábának [javítva ebből: Szederin mert a’ lábának – értelemszerűleg elfogadtuk az OSZK-példány tintával végrehajtott javítását]

51/6. mi jót [javítva ebből: mi jól – sajtóhiba]

55/2. Korcsmás [javítva ebből: Korcsma]

56/5. mitől [javítva ebből: miről – sajtóhiba]

57/3. Öremed [javítva ebből: Örömed]

59/2. Hova [javítva ebből: Hová]

60/2. akarmely [javítva ebből: akármely]

70/4. bemutatja [javítva ebből: bémutatja]

73/2. Könyvei [javítva ebből: Könyveik]

73/5. faggatják [javítva ebből: fogyattyák – Badics javítása indokolatlan, anakronisztikus, az eredeti szöveget állítottuk vissza]

79/3. csudatévéssel [javítva ebből: csudatevéssel]

81/3. Akarmely [javítva ebből: Akármely]

89/2. Gerion [javítva ebből: Gereon]

100/1. Másikát [javítva ebből: Másikat]

101/3. Széliben [javítva ebből: Szélein – az eredeti sajtóhibáját: Selébin mi így javítottuk]

110/6. fellyegzését [javítva ebből: felyegzését – elfogadtuk az OSZK-példány egykorú, tintával végzett javítását]


JEGYZETEK

117/3. öltözetitűl [javítva ebből: öltezetitűl]

119/4–5. [e sorok a kritikai kiadásban felcserélődtek]

122/2. Máriáknak [javítva ebből: Máriának]

130/3. Öremét [javítva ebből: Eörömét]

135/2. Kézen [javítva ebből: Kezén]

152/3. pradicsomi [javítva ebből: paradicsomi – Badicsé szótagszámhibás]

160/2. tesznek [javítva ebből: teszik – OSZK-példány, tintával javítva]

163/4. néki [javítva ebből: neki]

164/3. folyamóknak [javítva ebből: folyamoknak]

170/5. tanulnod [javítva ebből: találnod – az OSZK-példány nyomdai beragasztással korrigálva, Badics ezt nem vette figyelembe; a Ráday Könyvtár és az Egyetemi Könyvtár példánya nincs javítva]

176/6. Laurust vagy más [javítva ebből: Laurust, ugy más]

177/3. virágzókot [javítva ebből: virágzókat]

177/6. változókot [javítva ebből: változókat]

184/5. Újszülöttét [javítva ebből: Víg szülöttét – az OSZK-példány tintával javítva, értelemszerűleg elfogadtuk]

194/6. Juttatnia [javítva ebből: Jutatni – Badicsé szótagszámhibás]

231/5. Azmíg [javítva ebből: Az még]

242/1. Azhova tested is [javítva ebből: Az hová testet-is]

247/2. koszorójábúl [javítva ebből: koszorújából]

262/1. égből [javítva ebből: égbűl]

262/2. dücsőségből [javítva ebből: Dütsőségbűl]

265/1. Üdvöz légy [javítva ebből: Idvöz légy]

270/5. akarmely [javítva ebből: akár-melly]

274/2. Zengnek [javítva ebből: Zengtek]

276/2. Az Föld hoz [javítva ebből: Az Földhöz – értelemszerűleg elfogadtuk az OSZK-példány tintával végzett javítását]

278/2. kedveért [javítva ebből: kedvéért]

278/4. kevessé [javítva ebből: kevéssé]

296/5. reménséggel [javítva ebből: reménységgel]

304/6. böcsülöd [javítva ebből: becsöllöd]

311/3. Lábánál ez [javítva ebből: Lábánál az]

318/5.ápolgassad [javítva ebből: apolgassad – Badics javítását visszaállítottuk az eredetire, megjegyezzük azonban, hogy a szedő nem ismerhette az apol = csókol kifejezést, mert minden esetben ápol-t szedett, akkor is, amikor a szójelentés egyértelmű volt, mint például a 325. strófa 6. sorában]


JEGYZETEK

350/5. tisztulások [javítva ebből: tisztulásuk]

358/6. közösök [javítva ebből: közösek]

365/5. majd mint megholt [javítva ebből: majd mind megholt]

369/6. Hol vagy [javítva ebből: Hogy vagy]

374/2. jaj hajtást [javítva ebből: jajgatást – elfogadtuk az OSZK-példány tollal végzett javítását]

376/6. fegyelmesen [javítva ebből: figyelmesen – visszaállítottuk az eredeti alakot]

378/1. Azhova [javítva ebből: Az hová]

380/4. győne fel [javítva ebből: gyönne-fel]

400/3. kínokot [javítva ebből: kénokot]

414/4. könyörgésébűl [javítva ebből: könyörgéséből]

414/5. szívébűl [javítva ebből: szívéből]

417/3. rútíttatik [javítva ebből: rotíttatik]

419/6. pohárának [javítva ebből: poharának]

421/2. mocskosult [javítva ebből: mocskosúlt]

424/6. ohajtást [javítva ebből: óhajtást]

446/6. Sűrő [javítva ebből: Sűrű]

447/4. Pofázza [javítva ebből: Pofozza – Badics javítása indokolatlan]

449/5. mível [javítva ebből: művel]

449/6. Csúfló [javítva ebből: Csúflós]

454/6. szemléltettet [javítva ebből: szemléltetett – az OSZK-példányban a hosszú mássalhangzó második t-je tintával beírva]

455/5. Tested [az OSZK példányába a helyes alak nyomtatott betűkkel beragasztva, az Egyetemi Könyvtár és a Ráday Könyvtár példányában nincs ilyen javítás]

464/1. reménségem [javítva ebből: reménységem]

471/5. Mint annyi [javítva ebből: Mind annyi]

479/4. sarkantyús [javítva ebből: sarkanytyús – a felesleges betűt kiejtettük]

492/4. szakálladat [javítva ebből: szakállodat – a rím miatt is javítottuk]

506/6. elegedik [javítva ebből: elégedik – a rím miatt visszaállítottuk az eredeti alakot]

508/5. gyalázatokot [javítva ebből: gyalázatokat]

513/4. fejedelmem [javítva ebből: Fejdelmem – Badicsé szótagszámhibás]

539/1. kevessé [javítva ebből: kevéssé – a rím miatt visszaállítottuk az eredeti alakot]

555/5. mind több-több [javítva ebből: mint több-több]

570/5. Fiának [javítva ebből: Fiánák – sajtóhiba]


JEGYZETEK

572/4. kegyetlenül [javítva ebből: kegyetlenűl]

572/5. szertelenül [javítva ebből: szertelenűl]

573/5. Testérűl [javítva ebből: Testétől]

578/1. most lábát [javítva ebből: mosl lábát – sajtóhiba]

581/5. Rövidbekké [az OSZK példányában nyomtatott betűk beragasztásával javítva ebből: Rövidekké, a Ráday és az Egyetemi Könyvtár példányában nincs javítás]

583/1. Ó, gyütrelmeknek gyütrelme [javítva ebből: Oh, gyötrelmek gyötrelme! – szótagszámhiba]

587/6. sohonnét [javítva ebből: sehonnét]

589/6. Alkutója [javítva ebből: Alkotója]

598/2. gyütrelmeket [javítva ebből: gyötrelmeket]

603/5. mondnak [javítva ebből: mondanak – szótagszámhiba]

614/2. Hogy már dolgunkat [javítva ebből: Hogy dolgunkot – Badicsnál kimaradt]

616/6. gyütrődésektűl [javítva ebből: gyötrődésektűl]

617/2. sebhedt [javítva ebből: sebzet]

620/3. elromolnak [javítva ebből: el-romlanak – a rím miatt is javítva]

638/5. Győzedelmes [javítva ebből: Győzelmes – szótagszámhiba]

644/2. Úrbúl [javítva ebből: Úrból]

657/6. Szolgálatjára [javítva ebből: Szolgályattára]

668/6. Királodnak [javítva ebből: Királyodnak]

671/2. hálákot [javítva ebből: hálákat]

671/5. Készíti [az OSZK példányában dörzsöléssel és tintával javítva ebből: Kiszéti; a Ráday és az Egyetemi Könyvtár példánya az eredeti alakot őrzi]

674/4. dücsőült [javítva ebből: dicsőült]

688/6. dicsíretmondással [javítva ebből: dicséretmondással]

693/5. vallonak [javítva ebből: vallanak – a rím miatt is javítva]

694/1. Ti is [javítva ebből: Te is]

694/2. Egeknek [javítva ebből: Ezeknek]

709/3. elbocsátotta [javítva ebből: le-bocsátotta]

712/5. titkokrúl [javítva ebből: titokrúl]

713/3. Telve [javítva ebből: Tele]

716/6. Mint viszi [javítva ebből: Mind viszi]

733/2. keresztséggel [javítva ebből: keresztségge – sajtóhiba]

735/2. Megesett s eltévelyedett [javítva ebből: Megesett, és tévelyedett]


JEGYZETEK

739/1. Tudod azt [javítva ebből: Tudom azt]

747/4. dicsírettel [javítva ebből: dicsérettel]

758/1. Azmíg [javítva ebből: Azmég – értelemszerűleg javítva]

763/3. kévánatossága [javítva ebből: kévántossága – sajtóhiba]

770/4. Anyának [csak az OSZK példányában tintával javítva ebből: Annyanak]

774/4. ohajt [javítva ebből: óhajt]

776/2. De lejöttek [javítva ebből: Hogy lejöttek – Badics javítása indokolatlan]

801/4. Hova [javítva ebből: Hová]

802/1. tehetségemnek [javítva ebből: lehetségemnek – sajtóhiba]

804/3. Örömedre [javítva ebből: Örömödre]

815/5. Holdot [javítva ebből: Holdat]

820/5. Örökösön [javítva ebből: Eörökösen]

822/3. Hogy azt [javítva ebből: Hogy az – az OSZK példányában a t tintával beszorítva, a többi példányban nincs javítva]

828/5. Dücsőült [javítva ebből: Dicsőült]

842/4. azokot [javítva ebből: azokat]

846/3. háláadást [javítva ebből: hálaadást]

848/3. szószólóját [javítva ebből: szószóllójá – sajtóhiba]

850/5. Az kárhozat [javítva ebből: Az kárhozott – értelemszerűleg javítottuk]

853/5.Megbátorít az szívedben [javítva ebből: Megbátorít szívedben – Badics szótagszámpótlása]

863/2. Mindnyájan egy [javítva ebből: Mindnyájan nagy – sajtóhiba]

867/3. Urának [a nyomás elégtelensége miatt a -nak szótag mindhárom példányban halványan látszik, az OSZK példányában tintával megerősítve]


6. fejezet - [UTÓSZÓ]1. GYÖNGYÖSI CHRISTIANUSA Rózsakoszorú 1 az a Gyöngyösi-mű, amellyel a legkevesebbet foglalkozott az irodalomtudomány, ám a legtöbb félreértés kísérte befogadása és utóélete során. Ez a furcsa és ellentmondásos szakirodalmi viszonyulás leginkább annak tulajdonítható, hogy 1932-ig, Trencsényi-Waldapfel Imrének a vers forrását és genezisét feltáró dolgozatáig2 eredeti Gyöngyösi-szerzeményként tartották számon, vagyis amit a szerzőről állítottak, azt természetszerűleg Gyöngyösi Istvánra vonatkoztatták. Annak ellenére, hogy a Koháry Istvánnak szóló ajánlásban a barokk költő maga is utalt a szöveg részben kölcsönzött voltára: „…azmint mostani gondos tisztembéli sok foglalatosságim és a munkát gyengén győző egészségtelen örögségem engedhették, addig dolgozdogáltam azkörül, hogy azt, hol mások veteményén nőtt és szedett, hol magam plántálgatásin termett” (kiemelés tőlem, J. J.) rózsaszálakból hozta létre.3 Trencsényi-Waldapfel Imre előtt egyetlen XVIII. századi olvasóról feltételezhető vagy akár bizton állítható, hogy tudta a vers titkát és ismerte magát a forrást is. Ő nem más, mint Illésházy József gróf, királyi főasztalnok mester, akinek könyvtára őrizte és számunkra megőrizte mind a Rózsakoszorú, mind pedig az alapjául szolgáló alkotás, E. S. 1635-ben Hymni quindecim devotissimi. Super quindecim mysteria sacratissimi Rosarii cím alatt megjelent himnuszciklusát.4 Sőt Illésházy possessor-bejegyzése nyomán az is kiviláglik, hogy előbb birtokolta a latin nyelvű eredetit (1735), s valószínűleg ehhez szerezte be aztán Gyöngyösi István versét (1739). Ma mindkét kötet az Országos Széchényi Könyvtár tulajdonában van, bár az évszázadok során – a könyvtár raktározási rendje miatt – elkerültek egymás fizikai közelségéből.

E tudás azonban a XVIII. század végére elhomályosult, a Gyöngyösivel oly szeretettel foglalkozó id. Ráday Gedeon, Kovásznai Sándor, és a Gyöngyösi-életmű első kiadója, Dugonics András sem tesz említést a szöveg efféle problematikusságáról. Még ennél is érthetetlenebb, hogy Trencsényi-Waldapfel 1932-es közleménye után úgy jelent meg a mű 1935-ös kritikai kiadása – igaz, utószavában Badics Ferenc jelzi, hogy már 1927 elején elkészült munkájával, ám ez kritikai kiadás esetében mégsem szolgálhat magyarázatul –, majd 1939-ben Badics Gyöngyösi-monográfiája, hogy a sajtó alá rendező, illetve szerző nem akart igazán tudomást venni Waldapfel sorsdöntő jelentőségű genetikai-filológiai felfedezéséről. A szövegkiadásban mindössze egy nyolcsoros lábjegyzettel reagál, „fő forrás”-nak nevezve az eredetit, viszont a főszövegre vonatkozó konzekvenciákat már nem vonja le.5 A néhány hónappal Badics halála után, Gorzó Nándor szerkesztésében és gondozásában megjelent Gyöngyösi-monográfiában pedig semmi sem utal a forrás ismeretére.6

A Rózsakoszorúnak fontos hely jutott Gyöngyösi életművében: az utókorral ellentétben az öregedő költő szerette ezt a művét. Bár általában mitológiai hátterű és indíttatású, saját korába ágyazott világi témákat énekelt meg nagy kedvvel és invencióval, s verseiből – amint arra már Arany János is felfigyelt híres Gyöngyösi-tanulmányában – hiányoznak a vallási utalások és a korra jellemző elfogultságok, mégis azt tartja róla a fáma, hogy ezt a vallásos ihletésű, mélyen áhítatos művét – mert hát fordítás volta ellenére, mint majd látni fogjuk, mégiscsak Gyöngyösi-műről kell beszélnünk – tartotta a legtöbbre. Az erősen megromlott textusú Gyöngyösi-verseket a lőcsei kiadások alapján rendbe szedni és kiadni készülő marosvásárhelyi klasszika-filológus professzor, Kovásznai Sándor jegyezte fel Ráday Gedeonnak 1789 júliusában írt levelében: „Sőt Báró Szilágyi Urtól-is ugy hallottam, aki azt beszéllette, hogy Gyöngyösi legnagyobbra becsülte a Rósa koszorut. De lehet, hogy már vénségében ugy gondolkozott.”7 Kovásznai legfontosabb informátora Gyöngyösi-ügyekben a címzett, a költő másik nagy híve és rajongója, akinek valójában köszönhetjük művei fennmaradását, id. Ráday Gedeon. Ő kétszer is említi a Rózsakoszorút.8 Levélváltásukban Kovásznai kiemeli a költő jobban ismert alkotásainak

11Lőcse, 1690. RMK I 1388.

22Trencsényi-]Waldapfel Imre, A Rózsakoszorú forrása, in Gyöngyösi-dolgozatok, Bp., 1932, 24–32.

33 Egy-két élesebb szemű irodalomtörténész, köztük Horváth János, természetesen élt a gyanúperrel, hogy nem eredeti alkotással állunk szemben. (Horváth János, Barokk ízlés irodalmunkban, Napkelet, 1924, 346.) A vers legterjedelmesebb elemzését lásd: Agárdi Péter, Rendiség és esztétikum (Gyöngyösi István költői világképe), Bp., 1972, 127–154.44Mi is azt a szöveget használtuk – hasonmását lásd kötetünkben –, amelyre Trencsényi-Waldapfel felhívta a figyelmet: David Gregorius Cornerus Magnum Promptuariumának 1672-es bécsi kiadását, amely Mor. 195. jelzet alatt található az Országos Széchényi Könyvtárban.55 Gyöngyösi István összes költeményei, III, közzéteszi Badics Ferenc, Bp., 1935, 195.

66 Badics Ferenc, Gyöngyösi István élete és költészete, Bp., 1939.

77 Dr. Kiss Áron, Kovásznai Sándor három levele b. Ráday Gedeonhoz, Figyelő, 1876, 368.

88 Jancsó Elemér, Adatok az erdélyi felvilágosodás történetéhez, Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények, 1960, 371, illetve Gorzó


[UTÓSZÓ]

poétikai érdemeit, azonban azt szóvá teszi, hogy a Héliódorosz Aithiopikájának Czobor Mihály-féle fordítását töredékesen megőriző Chariklia átírása-kiegészítése helyett már inkább eredeti szerzeményt várt volna Gyöngyösi pennájától.9 A Rózsakoszorút viszont, maga sem érti, miért, nem értékeli túl sokra: „A Rósa koszorut pedig nem tudom miért legkevesebbre tudom betsüllni.”1010

Pedig talán nincs is szükség oly nagy találékonyságra tartózkodása igazi okának felfedéséhez: az történt vele is, mint Gyöngyösi protestáns olvasóinak legtöbbjével. Részint nem bocsátották meg a sikeres költőnek, hogy református vallását meglett férfi korában, valamikor a Wesselényi-összeesküvés megtorlása idején – máig ismeretlen okok miatt és körülmények között – elhagyva, a katolikus táborba lépett. Részint pedig vallásuk, neveltetésük s minden porcikájuk tiltakozott az ellenreformációval éppen a fordítás keletkezésekor újabb tetőpontjához közelítő Mária-kultusz heves és látványos megnyilvánulása ellen.

Összegyűjtött műveinek első sajtó alá rendezőjével sem járt sokkal jobban a költő: kiadásában nem sok szót pazarol a Rózsakoszorúra, s a Gyöngyösi szerzeményeit felsoroló lajstromába, igaz, nem akárhova, a Csalárd Cupido autográf kéziratát ránk örökítő kötetke végére jegyzi fel, hogy Gyöngyösi 1690-ben, alispánsága idején szerezte „Rozsás Kert” című munkáját.1111

*

Mi is hát valójában a Rózsakoszorú, mi volt vele a költő-fordító célja, melyek főbb jellegzetességei, s hol foglal helyet a Gyöngyösi-oeuvre darabjai között?

A szakirodalom általánosan elfogadott tétele, hogy a Rózsakoszorú mélyen vallásos, áhítatos mű, s a katolikus Gyöngyösi István magánvallásosságának dokumentuma. Trencsényi-Waldapfel szerint „a már meglett ember korában katolikus hitre tért Gyöngyösi István adventi áhítatának költői gyümölcse”. 1212 (Annak a – Gyöngyösy László elképzelésén nyugvó, gyakran emlegetett – tévedésnek a cáfolatával itt most ne foglalkozzunk, hogy a vers-koszorút a költő bűnbánatból, vezeklésképpen, mecénása, Koháry István kiengesztelése szándékával írta – legfőként a Csalárd Cupido erotikus tartalma miatt.)1313

Közismert tény, hogy egy fordítandó vers kiválasztásában már eleve benne rejlik a fordítónak a mű iránti vonzódása, elkötelezettsége, valaminő célképzete. Döntésében azonban az ölt testet, hogy a mű választotta ki fordítóját. Nem volt ez másként Gyöngyösi István esetében sem: a Hymni quindecim tematikája, nyelvi-stiláris-szerkezeti megformáltsága, vallásos tartalma, hitbéli jellegzetességei, erős Mária-kultusza mind-mind megegyezhetett a költő katolikus áhítatával. S ezt ő az átültetés során (magában is) felerősít(h)ette. Valamint a válságában a reneszánsz világiságától a „vallásos költészethez, a pogány mitológiától a szent történethez, a fikciótól a vallásos élményhez” forduló barokk költő életérzése is hozzájárulhatott döntéséhez – amint azt Trencsényi-Waldapfel megjegyezte.1414

A hosszú versek után belső költői igényként is felmerülhetett e minden epikai történése mellett is alapvetően az eseményeket kísérő érzelmek festésére összpontosító lírai költemény átültetése. Helyesen állapítja meg Kovács Sándor Iván, hogy a Rózsakoszorú Gyöngyösi művészetében Zrínyi Feszületre írott versének „fejlődéstörténeti párdarabja”:1515 ugyanúgy, mint előde és példaképe, elutasítja magától a világi szerelem – annál: az Arianna iránti vonzalom, ennél: Venus és Cupido ármánykodásai – költői feldolgozását, helyette méltóbb téma, a szent szerelemé az igazi poétai feladat. Amint Zrínyi írta:

Árassz cataractát szemedbűl méltóért, Azért, ki körösztfán függött bűneidért Azki Istened volt, megholt váltságodért.

Nándor, Id. gróf Ráday Gedeon: Gyöngyösi munkáinak chronologica rendi, in Gyöngyösi Almanach, Bp., 1938, 138.99Vö. Gyöngyösi István összes munkái, IV, közzéteszi Badics Ferenc, Bp., 1937, illetve: Czobor Mihály (?), Theagenes és Chariclia, sajtó alá rend. Kőszeghy Péter, Bp., 1996 (Régi Magyar Költők Tára, XVI/X).1010Dr. Kiss Áron, uo.

1111 OSZK, Quart. Hung. 186. 60/b.

1212 Waldapfel, i. m., 24.

1313Gyöngyösy László, Gyöngyösy István élete és munkái, Bp., 1905, 28.


1515 Gyöngyösi István Kemény-eposzának Zrínyi-imitációi, in Kovács Sándor Iván, „Eleink tündöklősége”, Bp., 1996, 44.


[UTÓSZÓ]

1616

Ugyanez az igény Gyöngyösinél:

1. Azki az ifjabb időkben, Játékosabb esztendőkben Heliconban siettél, Ott gondokot felejtető, Elméket gyönyörködtető Mulatságot követtél,

2. Hol emelkedtél bércére, Hol ereszkedtél völgyére, Magadat úgy mulattad: Apollo lantja pengését, Múzsák kedves éneklését Örvendezve hallgattad, […]

53. Hánd ki már most mind kezedbűl, Ne kévánj tovább ezekbűl Koszorúkot mívelni; Menned más helyre kelletik, Ott virág is más szedetik, Mást is kell ott tisztelni.

A Rózsakoszorú ajánlásából azonban legalábbis úgy tűnik, hogy e versciklus fordítását nem annyira önmaga lelki megerősítése, hite minél mélyebb átélése okán végezte Gyöngyösi, hanem inkább a többszörösen is szerencsétlenül járt, a börtön embertelenségeit és karja bénulásának kínjait megszenvedő, a rövid öröm és a hosszú keserűség rózsái után a megdicsőülés koszorúját remélhető Koháry István vigasztalása volt e munkájának szerző oka. Az egész dedikáció erre a szakrális és világi rózsamegfeleltetésre épül és játszik rá, nyoma sincs benne bárminemű vallásos program kifejtésének.

Gyöngyösi tehát készen kapta E. S. kegyes férfiú 1635-ben (majd 1672-ben is) megjelent, a Habsburg császárné, III. Ferdinánd felesége, Eleonóra számára készült latin verses elmélkedését. Mindazt, amit ma Rózsakoszorú cím alatt ismerünk: Jézus életútjának, szenvedéseinek, halálának és feltámadásának s azzal párhuzamosan Szűz Mária földi pályafutásának örömeit és keserves fájdalmait, lelki és testi mennybemenetelének dicsőséges történetét. A Gyöngyösi-féle változatnak van azonban egy olyan, roppant hangsúlyos, fontosságban az egész verssel felérő – terjedelemben is jelentős – része, amelyet forrása nem tartalmazott, amely eredendően a magyar barokk költő önálló szereztetésű munkája. Ez a „Rózsakoszorú-kötéshez való készület”, vagyis epilógus, bevezetés a főtémához, mely előszóba „foglaltatnak rövideden az koszorú rózsáiban lévő dolgok is”. Azaz mintegy megelőlegezve összesűríti a teljes kompozíció tartalmi elemeit, miközben e szövegrész retorikailag kiemelt szerephez jut: meghatározza azokhoz s egyben a műhöz és a témához való viszonyát: kijelöli saját költői pozícióját.

A fentebb mondottakon túl teszi ezt azért is, hogy a befogadó, az olvasó és a világ, de egyúttal önmaga számára is indokolttá és elfogadhatóvá tegye a váltást: a választást a múlt, a profán és pogány, a hívságok hívsága, a „fabulás régiségek” és „poétai költeményes dolgok”, az „ifjú elme bolondsága” – illetve a jelen, a szakrális, keresztény életeszmény, az „igaz valóság” és „valóságos igazság” költői programja között. Retorikailag hangsúlyos helyen, épp a készület középpontjában jelenti be a poétikai váltást:

1616Zrínyi Miklós, Adriai tengernek Syrenaia, az 1651-es bécsi kiadás hasonmása, Kovács Sándor Iván utószavával, Bp., 1980.


[UTÓSZÓ]

125. Itt nem fabulás költeményt Avagy meséző leleményt Lehet errűl hallanod: Hanem igaz valóságot, Valóságos igazságot Kelletik már vallanod. […]

54. Nem az Múzsák csevegését, Nem Phoebus lantja pengését Kelletik már hallgatnod. Nem az vadász Dianával Vagy az Cyprus asszonyával Temagadat mulatnod.

55. Nem Bacchus bolondságának, Korcsmás fársángolásának Nézned esztelenségét: Más pályát kell immár futnod, Azon más célhez is jutnod, S ott érned utad végét. […] 59. De itten megállapodjál, Hova gyöttél, gondolkodjál, Már nem Heliconban vagy: Ott az dolgok csekélyebbek, Itt magosabbak s mélyebbek, Kiknek titka igen nagy.

60. Itt nemcsak Uraniának Vagy más, akarmely Múzsának Vehetd jövendölését: De az Istennek magának, Földre gyött Arkangyalának Hallhatod beszélését.

Az egy híján harmadfélszáz strófányi „készület” legfontosabb funkciója tehát az, hogy párhuzamosan mutassa be a boldog végkifejlet, Jézus és anyja megdicsőülésének, illetve a pogány Múzsáktól elforduló költő megérkezésének útját az egyetlen és igazi Múzsához, Szűz Máriához – és általa, az ő révén égi jegyeséhez: Krisztushoz.

Az igazi költői feladat felismerése nyomán az állandó önmegszólító, biztató formulákkal jelzett költői útvonal stációi:

– A Helikon és lakói, a kilenc Múzsa tevékenységének bemutatása és jellemzése, antik történetek (Trója), mitológiai mesék világa.

– E költői-mitológiai világhoz és alakjaihoz fűződő viszonya a költőnek: jól érezte magát közöttük, igyekezett elnyerni kegyeiket. Apollónak borostyánkoszorút fűzött, a Múzsáknak pálmaágat ajándékozott. Venusnak rózsát (az istennő saját véréből termett virágot – Gyöngyösi korábban kedvelt motívuma!) és mirtuszt áldozott, Diana vadászó víg seregében is örömmel múlatta az időt, neki gyöngyvirágot szedett – szüzessége és tisztasága dicséreteképpen. Rövid kirándulást tett Bacchushoz is, az ő homlokát szintén borostyánnal ékesítette, tőle azonban hamarosan visszavágyott Apollóhoz és a Múzsákhoz, az általuk képviselt tudományok és művészetek világába.

– Hirtelen fordulat áll be: felismeri, hogy mindez hiúságok hiúsága, hiábavalóság (Prédikátor könyve, 1, 2.).


[UTÓSZÓ]

Más pályát kell futnia, az az üdvösségesebb út. A Helikonon a „dolgok csekélyebbek”, a szent dolgok „magosabbak s mélyebbek”. Itt nem a Múzsák sejtelmes ígérgetése, hanem maga Isten jövendölése, arkangyala által küldött üzenete jelzi a jövőt. Mária az igazi „Szűz Diana”, a gyöngyvirág is őt illeti. Az angyali üdvözlethez, a betlehemi jászolhoz, Jézus csodatételeihez, elárultatásához és elítéltetéséhez, Kálvária-járásához képest csupán álom – jelentéktelen semmiség – Trója felépítése és lerombolása, csekélységek Herkules emberfeletti próbái, a csodás és elképesztő mitológiai történetek. A keresztre feszítés naturalista jelenetei, kegyetlenségei és a sírbatétel szomorúsága és döbbenete következtében elfordul hát a Múzsáktól, elutasítja a pogány művészetek hitvallóit, ám a feltámadást követően, amikor vége van a sírásnak, előszólítja sípjával Euterpét, lantjával Terpsicorét, Eratót pedig táncra buzdítja: „Meg kell az szemet törülni, / Vagyon már minek örülni” –: Jézus feltámadt.

E feltámadással a Mennyei Herkules halálon és Sátánon vett diadalma történt meg. Jézus mennybe ment. A költő feladata sem lehet más, mint, elméjét utánabocsátva, lelki vezérét követve, a mennyei Atyával való találkozásról beszámolni. A Szentlélek eljövetele a tanítványokhoz ismét csak olyan tiszta tudomány, amellyel Hippokréné forrásának egyetlen erecskéje sem vetekedhet, ezért oda semmiképpen nem térhet vissza a költő. Újonnan nyert tudásával megszabadulhat régi tudatlanságától, s követheti a jót. Mária lelke, majd teste is a mennybe, az Atyához és a Fiúhoz jut, az Ég Királynőjévé koronáztatik. Ő pedig irgalmasságának palástja alá fogadja a hozzá folyamodókat, a vétkesek szószólója lesz, bűnbocsánatot nyer számukra. A zarándok-költő is igazolást nyer, hogy korábban követett útjáról – hiábavalóság – való letérése fejében az üdvösség útjára lelt, az igazi jutalmat majd itt érdemli ki jól megfutott pályájával.

Ehhez azonban vissza kell fordulnia, no nem a Parnasszusra, Délosz vagy Ciprus szigetére, hol az antik isteneknek kedveskedett virágokkal – hanem Názáretből elindulván a Szent Család útján, égből származó, örökké virágzó virágokat kell szednie, immáron Szűz Mária dicsőségére. Ilyen rózsákra találhat Názáretben, a fogantatás színhelyén, hogy majd Zakariás házában szakítson virágot, ezután a betlehemi istállóban, ahol a Szentlélek veteményének nyílt ki titkos rózsája, melynek az isteni felség maga volt kertésze. Majd a templomba kell mennie újabb rózsáért, ahol Simeon áldotta meg a kisded Jézust. Jeruzsálem templomában is vár a koszorúkötőre virág, ahol a bánatos szülők az írásmagyarázó doktorok között nagy örömükre fellelték az elveszettnek hitt gyermek Jézust. Az eddigi virágok fehérek voltak, további útján pirosakkal kell őket „egyvelíteni”: az elsőt a Gecsemáné kertben, Jézus vérrel izzadásának helyszínén gyűjtheti be, a többieket – a vérrel festetteket – Pilátus udvarában, majd a töviskoszorúval való koronázáskor, s később, a keresztúton, valamint a Kálvárián, a keresztre feszítéskor. Ismét fehér rózsákat szedhet Jézus feltámadása, anyjának és a tanítványoknak való megjelenése alkalmából, az égbe emelkedéskor s a mennyei kertekben. Újra pirosak a pünkösdi rózsák, a Szentlélek leszálltakor s végül Mária mennybevétele és megkoronázása idején. Mindezeket összegyűjtve végre elkezdheti a költő a koszorúkötést a rózsákból: a koszorú kávája a szent anya földi-égi pályafutása, míg cérnája vagy kötele gyakori szorongattatása.

A költő a 231. strófában szólítja meg Máriát, hogy neki koszorúját bemutathassa, vagyis átadhassa, s a benne levő tizenöt rózsa magyarázatát adja. Kéri a Szűzanyát, vegye kedvesen koszorúját, fogadja őt kegyébe és védelmébe, őrizze meg a bűntől, hogy ne jusson vissza régi útja sarába, s végül ő is elnyerje koronáját Mária országában.

A prológus végén, azt mintegy keretbe foglalva, visszatér az önmegszólító formulához, Isten és Mária imádására szólítja fel önnönmagát:

248. Elvégezvén beszédedet, Azki vezérlett tégedet, Istenedet, imádjad: Az ő szerelmes Anyjának, Bűnösök szószólójának Szentséges nevét áldjad.

249. Mondván: dicsíret, dücsőség, Hálaadás és tisztesség Adassék mindkettőnek: Anyja érte esedezzen, Fia pedig kegyelmezzen Az koszorúkötőnek.


[UTÓSZÓ]

Látható tehát, hogy a korabeli olvasó előtt jólismert bibliai történet és annak elmondása, azaz a művészi alkotás – a világi pogány mitológiával való szakítás és a keresztény mitológiával történő azonosulás – folyamata a készületben összefonódott, eggyé vált. A rózsakoszorú és a Rózsakoszorú elkészült. A történet és annak narratív megjelenítése e koszorúban záródott körbe. Így a költő a 231. versszakban már magát Máriát szólíthatja meg, hogy átadja neki a rózsakoszorút s egyben a műalkotást: Jézus és Mária megénekelt történetét! Ezért volt tehát szükség erre – a szakirodalom által redundanciának, fölösleges ismétlésnek tartott – az Újszövetségből mindenki számára beszédes és ismerős eseménysornak az újraelmondására.

Költő és olvasója részére is következhetik hát a mű fő része, a lefordított eredeti alkotás, mely egyesek szerint nem más, mint egy nem túl érdekesen előadott tanköltemény,1717 melynek feladata nem is a történet felmondása, hanem az, hogy Jézus és Mária felmagasztosulásával támpontul szolgáljon vallásos elmélkedésekhez, meditációkhoz, a mély vallási és hitélményhez.

Ehhez remek technikai megoldásként kínálkozott E. S. számára a rózsakoszorú vagy rózsafüzér – az időben köznapi nevén koronaként is emlegette az olvasó – alakja és funkciója. A rózsafüzér a korban már közkedvelt népies imasorozat volt a megváltás titkainak emlékezetére. (Eredetét valószínűleg egy XIII. századi legendának köszönheti: egy cisztercita gyakran elmondott ötven üdvözlégyet, s látomásában ugyanannyi rózsa jelent meg neki Szűz Mária homlokán.)

Az olvasónak egy miatyánkot, tíz üdvözlégyet és egy dicsőséget magában foglaló részét egy tizednek (decas) szokták nevezni, s minden tizednél a megváltás történetének más-más titka az elmélkedés tárgya. E titkoknak három csoportja volt: örvendetes, fájdalmas, dicsőséges. E rendszernek megfelelően a triptichonra emlékeztető vers kompozíciójának tizenöt (háromszor öt) részét alkotja a koszorú tizenöt rózsája (titka):

I. Az örömnek rózsái (148 versszak): 1. Jézus fogantatásának titka, 2. Szűz Mária Szent Erzsébetnél tett látogatásának titka, 3. Jézus születésének titka, 4. Jézus templomban való bemutatásának titka, 5. Jézus doktorok között való fellelésének titka. II. Keserűségnek rózsái (237 versszak): 1. Jézus vérrel izzadásának titka, 2. Jézus ostoroztatásának titka, 3. Jézus tövissel koronáztatásának titka, 4. A kereszt Kálváriára vitelének titka, 5. Jézus keresztre feszítésének titka. III. Dicsőségnek rózsái ű (233 versszak): 1. Jézus feltámadásának titka, 2. Jézus mennybemenetelének titka, 3. Szentlélek eljövetelének titka, 4. Mária mennybevitelének titka, 5. Mária mennybéli megkoronáztatásának titka.

Az egyes rózsák-titkok strófaszáma változó, s az eredetiben mindegyikük végén prózai fohászkodás áll. Gyöngyösi – s ez fordítói technikájáról is beszédesen árulkodik – nem ragaszkodott a kapott versszakok számához, mindig hosszabbra sikerültek az egyes rózsái, néha jelentősen, mint a keserűség rózsái között, ha elhagyott is egy-egy strófát az eredetiből, ugyanannyi szakaszban egyetlenegyszer sem adta vissza a szöveget. Alkalmanként egy-egy strófát kétszer akkora terjedelemben ültetett át, az elhagyott prózai fohászok némely momentumait is beemelte a versbe. Trencsényi-Waldapfel Imre elkészítette az egyes részek eredetijének és

1717 Toldy Ferenc, A magyar költészet története az ősidőktől Kisfaludy Sándorig, 1867, Bp., 1987, 221. (A kötetet összeállította, a szöveget gondozta Szalai Anna.)


[UTÓSZÓ]

magyar megfelelőjének strófa-szerkezetét, amely igen tanulságos a magyarítás technikáját vizsgálók számára:1818

Az öröm 1. rózsája Gyöngyösinél 19 versszak, a latin eredetiben 16 2. rózsája 25 18 3. rózsája 43 28 4. rózsája 25 19 5. rózsája 36 20 A keserűség 1. rózsája 46 37 2. rózsája 34 27 3. rózsája 41 27 4. rózsája 49 26 5. rózsája 67 50 A dicsőség 1. rózsája 28 19 2. rózsája 45 34 3. rózsája 38 28 4. rózsája 54 39 5. rózsája 68 50

Kora igényeinek és gyakorlatának megfelelően Gyöngyösi fordítása nem volt szó szerinti, az eredetihez tapadó, inkább átdolgozás, parafrázis. Versünk esetében ez kifejezetten hasznára vált a műnek: a magyar költő képessége és leleményei, érzéki kiegészítései, részletezőbb – korábban verizmusnak bélyegzett –, naturalistább szenvedés-megalázás-leírásai erőteljesebb, tudatosabb költői és poétikai-retorikai megoldásokról tanúskodnak. Ennek jellemzéseként az irodalom gyakran idézi a már-már ízléstelenségnek érzett, szinte kéjjel részletezett kínzásokat, illetve a bájos, finom megfigyelésekben, nyelvi találékonyságban bővelkedő gyermekábrázolást. A világiasabb témákhoz és modorhoz szokott költő nyelvi-kifejezési formáiban birkózik a vallásos matériával, és sajátos keveréket hoz létre: a szakrális tematikát a virágénekek, a magyar világi költészet hagyományai, Balassi és követőinek (Rimay János, Beniczky Péter, Esterházy Pál) egyéni hangú vallásossága, valamint a magyar középkori egyházi irodalom hangján szólaltatja meg. Mindezek mögött ott áll – az eredetiben rögzített – külföldi és főleg a hazai katolikus egyetemesség egyházi, irodalmi és zenei nyelve, jelképesen szólva mindaz az Ómagyar Mária-siralomtól Temesvári Pelbárt Stellariumán vagy Pázmány Péter Imádságoskönyvén át a Cantus catholiciig felhalmozódott kifejezéskészlet és tudás, amelyet Gyöngyösi közvetlenül vagy közvetve elsajátíthatott. Művében vissza-visszacsengenek kódexeink Mária-himnuszainak szavai és képei,

551. Jaj, jaj, én édes szülöttem, Ím, én is elődben jöttem, De itten miket látok? Mint lator, úgy hurcoltatol, Szörnyű halálra vonatol, Rajtad ez, ah, mi átok?

552. Jaj, jaj, hova hadsz engemet? Ah, hadd tegyem le éltemet Teveled együtt én is, Avagy helyetted haljak meg, Nagy örömest váltolak meg Az magam életén is.

557. Ó, én ártatlan virágom! Köd nélkül való világom! Ó, kedves napom fénye! Mely igen megsetétedtél, Mindenektűl megvettettél,



[UTÓSZÓ]

Minden jónak örvénye!

a rozáriumklauzurák tételei éppúgy, mint a Clairvaux-i Bernát óta szinte kötelező és állandósult Mária-epithetonok, de Hajnal Mátyás szerzeményeinek vagy Kopcsányi Márton A boldog Szűz Mária élete (Bécs, 1631) című mariálé-típusú prédikációgyűjteményének terminológiája is.1919 De felismerhető a Balassi és Rimay istenes énekeihez csatolt Mária-énekek frazeológiája is.

Trencsényi-Waldapfel e munkája alapján „virtuóz műfordító”-nak tartja Gyöngyösit,2020 s futó vizsgálat alapján ma sem állíthatunk mást, mint ő hetven évvel ezelőtt. Kötetünkben közöljük az eredeti hasonmását egy minden eddiginél alaposabb reménybeli összevetés elősegítése érdekében.

A latin eredeti szerzője a Stabat mater dolorosa középkori dallamához, rímképletéhez és hangulatához igazodott, a 8a,8a,7b, 8c,8c,7b rímelést Gyöngyösi is maximális formahűséggel tudta megvalósítani. Rímei könnyedek, egyáltalán nem tűnnek erőszakoltnak, a sok áthajlással és közöléssel oldva üdítően hatnak a korábban tőle megszokott alexandrinusok erősen egyhangú négyes rímbokrával szemben – ahol persze ugyancsak voltak virtuóz megoldásai. A Rózsakoszorú strófái a Stabat mater… egykori dallamára ma is énekelhetőek.2121 Szerkezetük emlékeztet a Balassi-strófára, Szenci Molnár Albert híres 42. zsoltárára, a jövőt illetően pedig Kisfaludy Sándor Himfy-versszaka felé mutatnak.2222

A mű fordításának időpontja bizonyára nem véletlen, beleilleszkedik a korszak Mária-kultuszának felerősödésébe. Ajánlása szerint Gyöngyösi 1689 végén foglalatoskodott a vers csiszolgatásával, s minden bizonnyal fontos szerepet tulajdonított a dedikáció elkészülte dátumának is: az 1690-es esztendő Boldogasszony havának, azaz januárnak első napján tette a pontot műve végére. 1693-ban I. Lipót, „mintegy megújítva” Szent István felajánlását Máriának, az országot a török uralom alóli felszabadulás miatt ismét átadja a Boldogasszonynak.2323 Ez időben egybeesik azokkal a munkálatokkal, amelyeket Esterházy Pál végzett a Mária-szobrok, -kegyhelyek számbavételével, akinek ugyancsak 1690-ben, Nagyszombatban jelent meg gazdag metszetgyűjteménye, mely a világ Mária-ábrázolásai mellé néhány magyarországit is felsorakoztat, majd hat évvel később, immár metszetek nélkül, újabb nyolcvanhárom magyarországi vagy magyar vonatkozású Mária-kép vagy -szobor leírásával gazdagítja ezt a sajátos, idegenből honosított műfajt, az atlas marianumot. 2424 De ugyanerről a gyorsan terjedő Mária-kultuszról tanúskodik az a barokk freskóciklus is, amellyel 1697-ben a győri jezsuita kollégium lépcsőházát díszítették, s amely látványosan jeleníti meg azt a Mária-szimbolikát és metaforikát, amely a Rózsakoszorúra is olyannyira jellemző.2525

Mind az irodalmi, mind a képzőművészeti alkotás, a freskóciklus érdekes jellegzetessége, s ez mindkét esetben a nem magyarországi eredetnek tulajdonítható, hogy nem él a Patrona Hungariae-toposszal, s mivel E. S. műve nem tartalmazta, így Gyöngyösi sem utalt – még burkoltan sem – erre a korban egyébként oly közkedvelt fordulatra.

Jankovics József

Kötetünk elkészítéséhez Knapp Éva, Madas Edit, Nyerges Judit, Szentmártoni Szabó Géza és Szörényi László nyújtott köszönettel vett segítséget.

1919Vö. Régi Magyar Költők Tára, XVII/7, sajtó alá rend. Holl Béla, 35–47, 401–417.

2020 Waldapfel Imre, Gyöngyösi István, (A Magyarságtudomány tanulmányai, 2) 1936, 21.

2121Lásd Papp Géza, A XVII. század énekelt dallamai, Bp., 1970, 437–438.

2222Waldapfel, i. m., 32.

2323Tüskés Gábor–Knapp Éva, Magyarország – Mária országa. Egy történelmi toposz a 16–18. századi egyházi irodalomban, Irodalomtörténeti Közlemények, 2000, 579.2424Lásd Knapp Éva és Tüskés Gábor, valamint Galavics Géza kísérőtanulmányát Esterházy Pál Az egész világon levő csudálatos Boldogságos Szűz képeinek rövideden föltett eredeti című művének hasonmás kiadásához, Bp., 1994.2525Lásd erről Knapp Éva, Retorikai koncepció és ikonográfiai program a győri jezsuita kollégium díszlépcsőjének freskóciklusán, Művészettörténeti Értesítő, 2001, 3–4, 199–220.


regi.tankonyvtar.hu · web viewrózsakoszorú rÓzsakoszorÚ, azmelyet az testté lett ige jézus...

Documents