Magyar társadalomtörténet

SZIGORLAT

Kidolgozott tételek

1

Kövér – Gyáni: Magyarország társadalomtörténete. A reformkortól a második világháborúig (99-110. Oldal)

Rang és presztízs

RENDISÉG két megközelítése: 1. történeti-jogi fogalom: azonos állású, örökletesen kiváltságolt, érdekeiket politikai síkon

is képviselők csoportja2. viselkedésszociológiai fog. (Weber után): tagolódás alapja 1. Az életvitel, 2. Formális

nevelés, 3. Származás és foglalkozási presztízs

vis.szoc. rendiség megelőzi és tovább is tart a tört.-jogi rendiségnél vis.szoc. rendiség kifejezhető: 1. connibium: ki kivel házasodik

2. kommenzalitás: ki kivel ül egy asztalhoz3. kiváltságokhoz kötött nyereségszerzési lehetőségek: létezik-e olyan foglalkozás vagy hivatás, amit a maga számára monopolizál vagy mereven elutasít4. konvenciók: milyen szokások

1848 előtt: „egy és ugyanazon nemesség”: csak jogi fikció! de! MAGATARTÁSBELI SZÉTTAGOLTSÁG Komoly vis.szoc-i különbségek: pl. ki ül közelebb a királyhoz

1608. után: főnemesek közvetlen képviselete a felső táblán, köznemesek közvetve az alsón armalisták közötti különbségek: egyik hivatalt vállal, másik paraszti sorban

1848: JOGI BUROK KB. ELTŰNIK pl. a főrendi házat csak 1885-ben alakították át: bejutás jövedelemhez kötött lesz de! a jövedelmi szétválasztás nem volt hatással a Nemzeti Kaszinóbeli ülésrendre

nemesség egy tagolódási szempontja: UDVARKÉPESSÉG („Hoffähigkeit”) – aki udvarképes az az 1. társadalom tagjaMagyarországon nincs önálló udvar, ezért nálunk: Habsburg-udvarképesség van!AUDIENCIA: volt, akinek meg KELLETT jelennie, akinek ILLETT megjelennie és aki MEGJELENHETETTUdvarképesség alapja: vagy hivatali szolgálat vagy öröklött társ. státus vagy pillanatnyi funkció (pl. miniszter) vagy kiérdemelt címek alapján

A DUALIZMUS KORÁBAN MÁR A NEMESÍTÉS NEM CSOPORTFORMÁLÓ TÉNYEZŐ, mert a nemesek inkább foglalkozási kör alapján oszlanak meg. volt, aki a gazdasági, aki ügyvédi, közjegyzői, aki hivatalnoki, aki katonai tevékenység miatt jutott a címhez ~ vagyis sok közös nem volt bennük!

a visszoc. rendiség alsó határa: pl. Lajos Árpád: Nemesek és partiak Szuhafőn nemesek (persze hétszilvafásak) a falu középvonalában laktak, nem nemesek körülöttük, az ottani patak partján nemes tegezett, de őt magázni kellett nemes nem köszönt a partinak, csak ha az üdvözölte

2

NOHA GAZDASÁGI HELYZETÜK UGYANAZ, VISSZOC-I KÜLÖNBSÉG VAN

fontos tagoló tényezők voltak a MEGSZÓLÍTÁSOK: nemesi oklevélbe beleírták a titulust is, de a szokás az volt, hogy megszólításnak ennél magasabb titulust használtakpl. herceg: jogilag „méltóságos”, visszoc-ilag „főméltóságú”Kertész Manó: Szállok az Úrnak – erről írt, szerinte: a nemesi cím értékben hanyatlott

hivatali szamárlétra: fizetési osztály szerint más-más megszólítás, de! ez csak felfele érvényesült, lefelé a magasabb rangú tegezett (~rendőrpertu) különbség volt „úr” és „uram” között is HIVATAL RANGJA MEGHATÁROZTA A MESZÓLÍTÁST

3

„polgári” foglalkozások: nincs tört-jogi előzmény, nemzetes és tekintetes között változik oktatás: egyetemi tanár: tekintetesből nagyságos; tanító tekintetesből tisztelt úr lett

A RANGLÉTRA: 1. Felséges 4. Nagyméltóságú 7. Tekintetes2. Fenséges 5. Méltóságos 8. Nemzetes3. Főméltóságú 6. Nagyságos 9. T. úr

nemzetes kategória a 19. század második felére kiüresedett. akik tekintetessé emelkedtek, azok a „középosztály” akik tisztelt úrrá süllyedtek, azok az „alsó középosztály”

A FOGLALKOZÁSOK PRESZTÍZSÉNEK ÁTALAKULÁSA A TITULUSOK TÜKRÉBEN AZ ÁTRÉTEGZŐDÉS TÉNYÉT MUTATJA titulusokban horizontális tagolódás is megfigyelhető: pl. a „méltóságos cím”

1. történeti-jogi elven2. udvarképességet biztosító kitüntetés folytán3. hadseregbeli v. hivatalbeli pozíció alapján is el lehetett érni adott rangot.

visszoc-i tagolódás megfigyelhető a különböző EGYESÜLETEK formálódásában kaszinók és olvasó társaságok egyéb körök foglalkozási közösségtudat alapján – főleg ez határozta meg, hogy ki kivel ül egy asztalhoz

TISZTI KARDBOJT: 2 év önkéntes katonai szolgálat (ha van középiskolai végbizonyítvány és önálló egzisztencia) után tartalékos tisztté lehetett válni – PÁRBAJKÉPESÉG és SZALONKÉPESSÉG ALAPJA Úriember pedig párbajképes TEHÁT: ÚRIEMBER, AKI KÖZÉPISK. VÉGBIZONYÍTVÁNNYAL ÉS ÖNÁLLÓ EGZISZTENCIÁVAL RENDELKEZIK

A RANG SZERINTI VÁLASZTÓVONAL TEVÉKENYSÉGSZERKEZETI (KÉPZETTSÉG) ÉS JÖVEDELEMSZERKEZET (EGZISZTENCIA) FÜGGVÉNYE LETT

a párbaj érdekes állat… Törvény tiltotta, de ha rajtakapta, enyhe büntetést kaptálDE! ha nem a párbajkódex szerint jársz el, szigorú büntetést kapsz!!!

A NEM NEMESI VILÁGBAN IS MŰKÖDIK „RANGBELI” ELKÜLÖNÜLÉS: teleknagyság, életforma, munkaviszony, jövedelem alapján – pl. a templomi ülésrendben, házasságban számít

MIVEL JELLEMEZHETŐ ÖSSZEFOGLALÓAN AZ A SZERKEZETI ÁTALAKULÁS, AMI A 19. SZÁZADBAN VÉGBE MENT?

1. Középosztályosodás: de ez kulturális szempontból nem sokat jelent2. Professzionalizáció: foglalkozási csoportok differenciálódnak és közös

csoporttudatuk alakul ki HIVATÁSRENDI ÁTSTRUKTÚRÁLÓDÁS3. Tömbösödés: hivatás, jövedelem és rang alapján együttesen alakultak meg az új

osztályok16. tételValuch 344-365.

4

Szociálpolitika, társadalombiztosításA biztosítóintézetek

Nemzeti Kormány 1945. feb. 8-án utasítja OTI-t a működés megkezdésére. 3 hónap és újra működik az OTI, a MABI (Magánalkalmazottak Biztosítási Intézete), a MAHABBI (Magyar Hajózási Betegbiztosítási Intézet). OMBI (Országos Mezőgazdasági Biztosító Intézet) mezg. Dolgozók öregségi- és baleseti járadéka, ez 45-ben az OTI-ba olvad. OTBA (Országos Tisztviselői Betegsegélyező Alap) is működik és számos más intézet is. OTI 45-50 köztestület a Népjóléti Minisztérium keze alatt. Ezek mind önkormányzatok, ¾-e munkavállaló, ¼-e munkaadók. 45-ben betegségi biztosítás a mzg. munkásokra is. Családi pótlék a min. 10 fős üzemben dolgozóknak. 46-tól családi pótlék a ma. 16.éves gyerek után a tb-seknek. 47-ben táppénz 42-ről 60 nap. 47-ben szűkítés mzg. munkások közül csak az akinek 1 kat.holdnál kisebb földje volt. MDP 48-ban szakszervezetek vegyenek részt benne.

A biztosítási rendszer felszámolása49. jan. 1-én MABI beolvad az OTI-ba. Majd sorra a többi intézet is beolvad. 50 szept.

már csak az OTI létezikSZTK (Szakszervezetek Társadalombiztosítási Központja). Irányítoja a SZOT, felügyeli a Minisztertanács. Rendelőintézeteket 50-ben államosítják. 51-ben KÖJÁL. 50-ben Eüminisztérium. Díjtalan eü ellátás, gyógyszer 15%-os térítés. 49-től mzg. termelő szövetkezetek is , 50-től kisiparosok is. Általános iskolásoktól fölfelé mindenki. Jövedelem 3%-a járulék. 50-ben Népjóléti min. vége.

Szociálpolitika az „ötvenes években”Szociális ellátásban csak a munkaviszonnyal rendelkezők. Diszkrimináció a nem állami

alkalmazottakkal szemben. 49-ben 41%, 50-ben 47% biztosított. Téesztagok kötelezően 58-ban, ipari szöv. és

hozzátartozók, magánkisiparosok 62-ben. 70-ben magánkereskedők. Nyugdíj ffi. 60 év, nők 55 év. Alacsony a nyugdíj, öregségi 15%-a a bérnek. 57-től a szövetkezeti tagok is egyénenként lettek biztosítva, ha 10 évig tagok voltak. 53-

ban Országos Nyugdíj Intézet.ennek helyébe a SZOT nyugdíjfolyósító Igazgatósága lépett 64-ben. 1959-ben az 1929 utáni szolgálati éveket is figyelembe vették. 1971-től előírták a nyugdíjak és szoc. ellátások évi 2 %-os emelését. Táppénzrendszer átalakult, betegség első napjától járt, nem bérbesorolástól függött, 2 évi megszakítatlan munkaviszony esetén a kereset 75%-a. 1953: szülési szab. 20 hét, anyasági segély a tsz-ek nőtagjainak is járt.

A biztosítottak köreFokozatosan szélesedett. Parasztság többsége kimaradt. 1950-ben 4,4 millió fő volt a

társ. bizt.-ba bevontak és a nyugdíjjogosultak száma. 60as években a magyar lakosság 4/5-e volt biztosított. 1975-ös tv. egységesíti a jogosultságot→ megszűnnek a különbségek. Ffiak 60, nők 55 éves korukban mehettek nyugdíjba. 1975: ingyenes eü ellátás állampolgári jog.

5

A szociális ellátások elosztása1956 után is paternalizmus jellemző, de a politikai célok háttérbe szorulnak, szociális

kiadások emelkednek. Szocpol. intézményrendszer továbbra is centralizált. Ideológiával ellentétes problémákról nem vettek tudomást→ nem foglalkoztak a szegénység, munkanélküliség, hajléktalanság kérdéseivel. 1967: gyes. Családi pótlék 1960 és 1987 között hétszeresére. 1974:nevelési segély, de nehéz hozzájutni→ kevesen kapták meg.

A szociális szervezetrendszer a Kádár-korszakbanKádár-rendszer konszolidációs időszakában nem változott jelentősen. Legfőbb testület:

OTT.

Szociálpolitika a rendszerváltozás időszakábanÚjra kellett gondolni. Megszűnt a foglalkoztatás biztonsága, tömeges és nyílt lett a

munkanélküliség, hajléktalanság, szegénység. Szociális igazgatást decentralizálják, egy része az önkormányzatokra hárul. Szociális segítő szervezet kiépül, nonprofit szervezetek újjászülettek, karitatív társ. szervezetek és az egyházak is bővítik ez irányú tevékenységeiket. 1992-ben az eü ellátás állami szolgáltatásból kötelező biztosítássá válik. 1995: alanyi jogon járó családi pótlékot megszüntetik, 2998-ban visszaállítják…(bezzeg a fidesz)

1992: szétválasztják az Egészségbiztosítási és a Nyugdíjbiztosítási Alapot, önkormányzati alapokra helyezték, de aztán visszaállamosították. Megjelentek s magánnyugdíjpénztárak.

90es évek során szigorodtak a munkanélküli-járadék fizetésének feltételei, csökkent a támogatásban részesülők köre és a segélyezés időtartama.

Szegénység, munkanélküliség, hajléktalanságA szegénység fogalma

Jövedelmi viszonyok alapján történő elhatárolás a leggyakoribb. A szegénység értékrendje hagyományozódik, értékrendjük, életvitelük eltér a társadalmi elvárásoktól.

Szegénység az 1940-1990-es években1949-50-ig változó hatékonysággal működhettek a szegénygondozó rendszer

intézményei, ezután felszámolták őket, mert nem illettek az ideológiába. Egész országban elszegényedési folyamatok. 1982: létminimum-számítás: egy főre számítva a létminimum 1982-ben 1990 Ft, 1992-ben 9500 Ft, 1997-ben 17000 Ft havonta.

Változott a szegénység társ. összetétele: 1977-ben a szegények többsége falusi, 1987-ben fiatal városi. Rendszerváltozás után a falusi ésa városi szegények köre is bővült.

Kemény István szerint szegények a sokgyermekes munkáscsaládok, gyermekeiket egyedül nevelők, parasztból lett munkások.

A szegénység okai az 1990-es évek elejénTartós munkanélküliség, alacsony kereset, alacsony szociális juttatások→ szegények a

fiatal, pályakezdő munkanélküliek, a fogyatékkal élők, cigányság, három-vagy többgyermekes családok, idősek, alacsony jövedelmű falusi háztartásokban élők.

6

Hajléktalanok„aki körülményeinél fogva képtelen arra, hogy magának és családjának lakást

biztosítson”-1932. 1949 után a hajléktalanságot nem létezőnek tekintették. Ettől a jelenség nem szűnt meg, 50-60-70es években kb. 100000 ember nem rendelkezett lakással: munkásszálló, állami gondozás, szociális otthon, mosókonyha, műhely, garázs, uszály, kunyhó, busz, stb.

MunkanélküliségHáború után ne elviselhetetlenül magas, földreform mérsékelte a mg-i

munkanélküliséget. Munkanélküliek együttes száma 1947-ben 300-315000 fő. 50es években extenzív iparosítás→ munkanélküliség jelentősen csökken, munkanélküli életmód bűncselekmény. Rendszerváltás utána rejtett munkanélküliség nyílttá vált + tömegesen szűntek meg munkahelyek.1993-ra 694000 fő munkanélküli.1990 után kialakult a munkanélküliség kezelésének intézményrendszere: segélyek, a válságövezetekben új munkahelyek támogatása, átképzések.

Deviáns jelenségek a XX. század második felébenDeviáns jelenség: a társadalom általános normáitól eltérő egyének viselkedése:

alkoholizmus, öngyilkosság, mentális problémák, bűnözés.

A deviáns jelenségek háttereA politikai berendezkedés meghatározza az emberek szabadságfokát, korlátozhatja vagy

növelheti autonómiájukat. A „rosszat akaró hatalommal” szemben dicsőség volt a normaszegés. Az öngyilkosság és az alkoholizmus az ötvenes évek óta folyamatosan és dinamikusan terjedt. Lehetséges ok: a politikai indíttatású, tömeges pozícióváltások bizonytalan léthelyzeteket teremtettek, gyengítették az emberek mikrotársadalmi kapcsolatait. A megszokott környezetből való kiszakítás sokak számára megoldhatatlan feladatot jelentett. A vallásos alapú erkölcsi nevelés háttérbe szorult, de nem tudták helyettesíteni.

Az 1956-ot követő konszolidáció társadalmi áraFelnőttek halandóságának együttes romlása. 88-ban a népesség 15%-a közepesen és

súlyosan neurózisos. Téeszneurózis.

AlkoholizmusAz egy főre jutó tiszta alkohol 1951-ben 1,0 liter, 1989-ben 11,3 liter! 94-re 10,5 literre

csökken, de ez magyarázható a fizetőképes kereslet csökkenésével is. Alkoholisták: Jellinek-képlettel (májzsugor), vagy Ledermann-módszerrel (összes szeszesital-fogyasztás). Legtöbben 1988-ban: 75155 fő. Májzsugor 1938-ban 674, 1982-ben 3451, 1995-ben 8496→elég durva. Az alkoholizmus Bp-en és környékén, valamint a nagy bor –és pálinkatermelő vidékéken a legmagasabb. 60as évektől kényszerelvonások.

7

Kemény drogok fogyasztása60-70es évek fordulójától az oldószerek helyettesítették a drogokat. 70es években

néhány száz fiatal került kapcsolatba vmilyen kábítószerrel, a 80-90es évek fordulóján 25-30000.

Öngyilkosság4 szakaszra bontható a XX. század: 1: 1900-1935: folyamatos, de lassú növekedés, 2:

1936-1954: lassan csökken, 3: 1955-1984: növekszik, százezer lakosra 45,9 jut, 4:1985-től csökkenés. 2/3 férfi, de nők is egyre többen. Házasoknál alacsonyabb az arány. Magyarországon a legmagasabb a világon!!!!

A bűnözés történeti változásainak néhány társadalomstatisztikai jellemzőjeA bűnözés jellemzői

1984-ben a bíróság elé állított személyek 34%-át olyan dolgok miatt vonták felelősségre, ami 30 évvel azelőtt még nem is volt bűncselekmény (közlekedéssel kapcs., prostitúció). Átlagosan az elkövetett bűncselekmények 1/3-a, 1/5-e marad ismeretlen.

Ítélkezési gyakorlatSzigorú, népnevelés a cél. De sok „új” bűncselekménynek minősített tevékenység:

közellátás veszélyeztetése, stb.

Bűnözés az 1960-1970-es évekbenNincs jelentős változás. Évi 110-130ezer.

A bűncselekmények számának növekedése90es években megkétszereződött. Felderítési arány csökkent.

A bűnözés dinamikus terjedésének okaiTársadalmi differenciálódás, államhatalmi szervek elbizonytalanodása, országhatárok

kinyílása1. TÉTEL

Valuch 257-277.

AZ ÉRTÉKEK ÉS A KÖZGONDOLKODÁS VÁLTOZÁSA A SZOCIALISTA KORSZAKBAN

A társadalom nagy része megkönnyebbüléssel fogadta a felszabadulást. Szovjeteket ugyanakkor megszállóként. ’47-’49-es fordulat sok kérdést tisztázatlanul hagyott: „kisnemzeti tudat”, zsidósághoz való viszony, polgári értékek.

Az értékrendszer változásaiSzovjetizáció és központosító tervracionalitás. A központi hatalom rendelkezett az

erőforrásokkal, államosított, rendelkezett a munkaerővel. Céltudatos propaganda a társadalom átnevelése érdekében.

8

A „szocialista” értékrendszerKözpontjában: a párt, a munka, idealizált közösség. Megszűntek a magánélet és a

közélet közötti határok. Érték a harciasság, harckészség, önfeláldozás. Egyén helyett a közösség a fontos. 48-56 a legerősebb nyomás.

Az 1956-ot követő időszak periódusai1. 70-es évek közepéig: társadalom ideológiai semlegesítése.2. rendszerváltozásig: marxista ideológiától való elfordulás

Ekkor már elég volt a hallgatólagos elismerés, a történelmi és ideológiai tabuk tiszteletben tartása. „Aki nincs ellenünk, az velünk van.” Ünnepek átpolitizálása. Családi ünnepeknek is szocialista kereteket adtak. Keresztelő helyett névadó; társadalmi (KISZ) esküvők; polgári temetések. Állami politikai ünnepek: ápr. 4-e; nov. 7-e; máj. 1-e; aug. 20-a alkotmány ünnepe lett; márc. 15-e veszélyes, feledendő. Erőforrások eltűntek az állam szeme előlmásodik gazdaság. Erősödtek a gazdasághoz, a racionális gazdasági döntéshez fűződő értékek, de a politikához kapcsolódóak változatlanok maradtak. Az emberek büszkék voltak a „legvidámabb barakkra”.

Depolitizáltság60-as évek közepétől – 70-es végéig fennmarad a magánélet háborítatlansága, a

depolitizáltság. Az ideológia a 80-as évek végére teljesen kiüresedik. 60-70 jelentős a család szerepe.

Dehistorizálás56 kiiktatása. Akinek nincs a tudatában 56, annak nincs politikai tudata sem.

A társadalom ideológiai és politikai semlegesítéseMunka, család, karrier↔politika. Felértékelődtek az emberi kapcsolatok, de a közvetlen

környezeten kívüliek már bizalmatlanságot keltettek.

Változások az 1960-1970-es évek fordulójánKialakuló magángazdaság tudati változásokat okoz. 70-es évektől erősödő értékek a:

szorgalom, munkabírás, tehetség, leleményesség, kockázatvállalás. Pozitív a magánvállalkozás megítélés 81-ben. A magángazdaság kialakulása erősíti a korrupciót, a jövedelemeltitkolást. Jelei: jól berendezett családi ház, gyakran cserélt autó, később turistaút külföldre.

Egyházaknak fontos szerepük volt az értékközvetítésben, de ez az 50-es évektől elveszti szerepét. 70-80 erősödik a kiszolgáltatottság. Értékválság alakul ki: jövedelemeltitkolás, kiskapuk kihasználása, protekcionizmus, korrupció. Megerősítette az alattvalói státuszt.

Szocializációs folyamatokKettősség: társadalmi intézmények és magánszféra is mást közvetít. Egyenlőség –

egyéni értékek. Felértékelődik a családi élet. 70-es évektől anyagi jólét is igen fontos.

9

Az értékrend átalakulása az 1970-es évektőlÉrtékek fontossága: 81 – anyagi jólét; munkához való jog; dolgozó érdekeinek védelme;

pénz értékállósága 92 - – anyagi jólét; pénz értékállósága; munkához való jog; magas szintű egészségügyi ellátás. Erősödik a materiális értékek preferálása, mert nő az anyagi gondokkal küzdők száma. 92-ben minden 2. család. KSH presztízsvizsgálata foglalkozásoknál: 83 – hatalom, tudás, társadalmi hasznosság, kereseti lehetőség 88 – tudás, hatalom, elérhető jövedelem, társadalmi hasznosság. Csökken az alkalmazotti munka presztízse, nő az önálló tevékenységé. Nő a papoké, csökken a párttitkároké, lehet, hogy csak a rejtett vélemények kerülnek felszínre.

Toleranciahiány80-as évekre zavarok, gyengül a tolerancia. 82-82 tolerancia legfontosabb ötben csak az

emberek 1/3-nál. 2/3 elutasító a más világnézetűvel szemben. Okok: alacsony életszínvonal, bizalmatlanság, türelmetlenség, de ezt a felmérés nem igazolta. Inkább a civil tsd. hiánya okozza. Atomizáció, szekularizáció, ellenségkép. Tolerancia hiánya a 80-as évek elején magas a fiatal elit párttag, bp.-i munkás.

A cigányság értékrendjeAnyagi értékek közül a 3 legfontosabb: anyagi jólét, előbbre jutás, lakás. Érzelmi és

közösségi értékek: tartalmas emberi kapcsolat. Tsd.-i felemelkedéshez kötődő értékek: önállóság, értelmesség, tanulás. Nem hajlandók lemondani az örömökben, élvezetekben, társas kapcsolatokban gazdag életről, ezért elutasítják a környező tsd. értékeit.

A családi értékek és a nemi szerepek változásaiCsalád pozitív, családvédő tv.-k. 80-90 csökken a házasságot választók száma. Nő az

élettársi kapcsolat és a válás elfogadottsága. Oka lehet a nők munkába állása, születésszabályozás, gyereknevelés intézményesülése. Női szereppel való szembefordulás figyelhető meg. Falvakban ez a folyamat lassabb. Megmaradt a család- és gyerekcentrikusság.

Negatív modernizációIskolai végzettség, jövedelem, foglalkozás, lakóhely 3 csoportra osztja: széles alsó és

felső, és szűk középső. Szakadás az értékekben a falu és város, szegények jómódúak, férfiak és nők. Magyar tsd. értékrendjének alakulását a negatív modernizáció jellemzi. Magyar tsd. szekuralizáltabb, világiasabb, míg a racionalitást és az individualizációt tekintve árnyaltabb a kép az amerikai tsd.-hez képest. Utóbbi 2 erősebb az amerikai tsd.-ben.

Értékrendszer az 1970-es évek végén4 értékrendszer:1. szokásszerű és hagyományőrző: szigorú modellkövetés. Jellemzői: szélsőségellenesség,

középszerűségre törekvés, látszatokra adás, tsd.-i problémák elől bezárkózás, családcentrikusság, korlátozott életcélok. Falvakban.

2. polgári-individualista. Városi értelmiség és képzettszakmunkásság. Egyéni érvényesülés, önkifejezés. Jellemzői: sikerességre törekvés, munka eszköz, anyagias, örömcentrikus.

10

3. utópikus-anarchikus. Kisebb rétegre jellemző. Marginalizálódó egyén. Szembenállás. Politikai jelleg, aszketikus, birtoklást elutasító, munkához való viszony ideologikus.

4. bürokratikus. Cettralizáció. Jellemzői: személyiségellenes, magánélet és közélet szétválasztása, munka feladat, gépiesség, szabályok, presztízs alapú birtoklás. Cél a pozíció betöltése.

Sokaknál megfigyelhető értékvákuum: kiszakadtak korábbi értékrendjükből, új még nincs. Jellemző: önfenntartás, vegetálás, kiszolgáltatottság, célok hiánya. Munkásszállók, külváros, agglomeráció.

Értelmiség 90-ben bizakodó. Nemzettudat 5 fajtája az ért.-nél: politikai-jogi; reménykedő; érzelmi; profiltalan; népies-demokratikus.

Közgondolkodás az 1990-es évek elejénProbléma a társadalmi egyenlőtlenségek elfogadása. Sikeresség = tisztességtelenség.

Újgazdag szemlélet bekerül az elitbe, melyet széles körben elutasítanak. Gazdasági elit nem tölt be érték- és normaközvetítő szerepet. Közép- és alsó rétegében tovább élnek a Kádár-kori beidegződések. Állam és állami intézmények elutasítása, szabályok megkerülése, szociális intézményrendszer utáni vágyakozás.

11

16. VALLÁS, EGYHÁZAK, VALLÁSOSSÁG, EGYHÁZPOLITIKA 1944-1990

Nemzeti Kormány teljes vallásszabadságot ígér, 45 és 47 tartja magát. 47 dec. bevett és elismert vallások egyenjogúságáról tv. Állam és egyház szétválasztása. Fontos az egyház szerepe.

Vallási megoszlás 1949-ben68% rom. kat.; 22% ref.; 5%evang.; 3% görög kat.; 1,5%izr.; 0,5% görögkel., unit.,

bapt. Erős vallásos hit. 0,1% felekezeten kívüli. Megoszlás jelentősen nem változik. Izr. 2/3-a bp.-i. Földreform: egyházak földjeinek 4/5-ét érinti. Rajk felszámolja az egyházakhoz kötődő egyesületeket ’46-ban. 50-re a katonaság tábori lelkészi szolgálatát is felszámolják. Iskolai hitoktatás fakultatívvá tétele.

A kommunista párt az egyházak ellen’48-ban lemondatják Ravasz László püspököt. Majd sorra a többit. Bekerülnek a

vezetésbe a rendszer támogatói: Péter János, Erdei Ferenc, Darvas József. 48 ősze paktum az állam és a ref. és evang. egyház között. Mindszenty Józsefet 49-ben életfogytiglanra ítélik. 50-ben kat. is egyezséget köt. 51-ben az egyházkormányzat is állami felügyelet alá kerül, leteszik az esküt az alkotmányra. Létrehozzák az Állami Egyházügyi Hivatalt, itt születnek a döntések. Politikai rendőrség is eszköz az egyházak ellen.

Izraeliták 260 hitközség, 145 ortodox, 100 kongresszusi, 16 status quo. ’48 dec. egyezség az állammal. Megalakul a MIOK (Magyar Izraeliták Országos Képviselete). 80-ra csak 75 hitközség.

Protestáns szabadegyházakat a Szabad Egyházak Szövetsége fogta össze 45 után. → Magyarországi Szabadegyházak Tanácsa 1950 autonómia felszámolása érdekében.

Akadályozták a lelkészképzést. Kaptak állami támogatást, legnagyobb része az engedéllyel rendelkező papok juttatása a kongrua.

A Kádár-kormányzat egyházpolitikája58-ban átmeneti engedmények után visszatér az egyházellenes politikához. Tiltások a

klerikális reakció elleni harc, hitoktatásban resztvevő tanulók számának csökkentése. 50-es években szolidaritást vált ki, később elfordulást az egyháztól, főleg a városokban. 60-as években ismét letartóztatások.

Alsópapság és a hívők szembekerülnek a vezetőkkel. → visszaesik a vallásgyakorlók, hitoktatásban résztvevők száma. Általános iskolákban 55 – 40%; 65 – 10%; 75 – 6%.

Konszolidáció, 60-as évek magyar – vatikáni kapcsolatok ujrafelvétele. ’77-ben Kádár – IV. Pál pápa.

’70-es évek enyhülés, cserébe politikai lojalitás. ’77-ben parlamenti képviselő 6; 85-ben Hazafias Népfront Országos Tanácsa tagja 17.

A valláshoz való viszony megváltozása72-ben a lakosság 46%-a vallásos; 78-ban 37%. ’91-ben 50%. Vallásgyakorlók: ’78-ban

8%; 90-ben 16%. Folyamatos utánpótlási hiány. 84-ben kat. lelkész 2500; ref. 1200-1300; evang. 400 körül.

12

Vallási szocializációVallási mobilitás szempontjából 4 csoport:

Vallásos háttér, így nevelkedtek, megőrizték ezt. Neveltetésben nincs szerepe a vallásnak, és később sem érinti őket.Ezek az immobilak. Lefelé mobilak. Vallásos nevelés, elvesztik kötődésüket. Felfelé mobilak. Nincs vallásos nevelés, hívővé válnak.

Társadalmi változások ezt is érintik. Eltávolodás a vallástól azoknál, akik tsd.-ileg felfelé mobilak.Korszakok vallási szocializáció tekintetében:

48 előtt. Vallásos környezet. Egyház- és vallásorientált viselkedési normák és értékek.

60-as évek elejéig. Agresszív szekularizáció. Csökken a vallásos neveltetés, de nem a rossz körülményeknek megfelelően.

70-es évek közepéig. Nő a vallásosság elmaradása. Ekkor érvényesül az erőszakos szekularizáció hatása.

Rendszerváltásig. 2/3 világias. Szülők is már ilyenek voltak nagy számban. Vallásos nagyszülők száma is csökken.

Római kat. kisebb településeken; ref., evang., izr. városokba koncentrálódnak. Alföldön protestánsok, Dunántúl katolikusok többen.

89-ben megszűnik az Egyházügy Hivatal. Visszaigényelhették az ingatlanokat, kárpótlást kaphattak. Egyezményeket hatályon kívül helyezték. Elfogadják a lelkiismereti és vallásszabadságról szóló tv.-t, állam egyház szétválasztása. Iskolában hitoktatás. Újra egyházi iskolák. 94-95-ben 225 egyházi iskola. Tábori lelkészek újra. 91-ben 37 egyház, 96-ban 73. 97-ben Mo. és Vatikán közötti egyezmény.

Rendszerváltás mégsem hozta magával a vallások reneszánszát. Okok az ateista politikai helyzet, világias szemléletmód.

93-ban 47% vallásos. Kat. 70%; ref. 22%; evang. 5%; izr., görögkel., görög kat., kisegyházak 3%.

Átrendeződés, főleg a felekezeteken kívüliek számának növekedésében, akik inkább fiatalok és városiak.

Vallásgyakorlás szempontjából kötődés gyakoribb a rom. kat. és a kisegyházaknál, mint a ref. és evang.-nál. Ez a szám a falusiaknál 2X-es a városiakhoz képest. Jobban kötődnek a nők és az idősek, mint a férfiak és a fiatalok. Család meghatározó szerepe erős maradt. Akik hitoktatásban részesültek inkább vallásgyakorlók, mint akik nem.

1. tétel Valuch 330-340.

Szokásrendszer és szabadidő – kulturálódás és kultúrafogyasztás40es évek 2. felében a Belügyminisztérium ritkította a korábban meglévő egyesületeket,

köröket. 50es évekre teljes körűen felszámolták ezeket.

13

A társasélet színtereiFalusi élet fontos színterei a gazda-és olvasókörök, ezek helyett kultúrházakat hoztak

létre. Megritkultak a munka befejezését követő közös szórakozási alkalmak, helyette inkább a családjukkal töltötték az időt az emberek.

ÜnnepekVallási ünnepeket drasztikusan korlátozták, ünnepnapokat munkanappá nyilvánították.

Kádár-korszakban ismét ünnepnap lett a húsvét, a pünkösd és a karácsony.

A születéshez kötődő szokásokÁltalános a gyermekágyas anyának nyújtandó segítség. Közeli rokonok besegítenek a

háztartásba. Hangsúlyos szerep a gyerek megkeresztelésének.

Esküvői szokások60-70es évek fordulójától lazult az endogám jelleg. Nászajándékok új hagyománya:

szobabútort adnak. A lányos ház kötelezettségeit átvették a házasodók rokonai. Tartós fogyasztási cikkek előtérbe kerülnek. Lakodalmak idejének hétvégére helyezése, szertartásrendjének egyszerűsödése, idejének rövidülése.

Az ember és a társadalom viszonya a halálhozEgészségügyi ellátás fejlődése, elvallástalanodás elősegítette, hogy az „élet egyetlen

biztos ténye”a tudat rejtett rétegeibe szoruljon vissza. A halál átkerült a lakásokból a kórházakba. Megváltoztak a temetési szokások, már nem ravataloztak otthon. Szertartások gépiesebbek lettek, előtérbe helyezték az elfojtást.

Szabadidős szokásokÉletritmus gyorsulásával változtak a szabadidős szokások. 1945-ben a budapestiek

körében a legnépszerűbb szabadidős tevékenység a mozi volt. 2. legnépszerűbb szórakozás értelmiségieknél a színház, olvasás, opera, kispolgároknál olvasás, munkásoknál sport. 1951 és 1966 között a könyvre fordított összeg átlagosan 8 és félszeresére emelkedett. A lektűröket kivonták a forgalomból.

Kultúrafogyasztási szokások40-50es évek tömegkultúrájának fontos elemét képezte a sport.→ sok győzelem.

Sportsikerek fontos szerepe a társ. feszültségek levezetésében.

A kultúraközvetítés módjaA televízió elterjedése hátráltatta a közösségi művelődési és szórakozási lehetőségeket.

Az 50es évek elején az iskolák, oktatás-és kultúrpropaganda által közvetített műveltségkép jelentősen eltért a korábbitól. A műveltség tárgykörébe tartozó fogalmak kiegészültek a „szocialista” jelzővel. Minden kikerült a műveltségképből, ami megkérdőjelezte a szocializmus dogmatikus eszméit.

Művelődési házak1960-ban 2770, 1970-ben 3634. könyvtárakat helyeztek el, a lakodalmakat itt tartották.

14

Államosították a múzeumokat, dinamikusan gyarapodott a múzeumok és kiállítóhelyek száma, nőtt az egy főre jutó múzeumlátogatás. Könyvtárak száma folyamatosan nő, 1960-ban 9000-ret is meghaladta, 80-ban 10500, utána csökken, 1990-ben 6585. kiadott könyvek példányszáma is folyamatosan nőtt. Olvasásra fordított idő 60as évek elejéig nő, utána csökken. 86-tól újra nő.

Televíziózás1958-ban 16000 előfizető, 1960-ban 100000, 1972-ben 2 millió. 80as évekbeli

bevásárlási hullám miatt a videók száma is dinamikusan nőtt.

A kultúrpolitika és a tömegkultúra viszonyaFolyamatos változásokon ment keresztül. Néha hajlandóságot mutattak a nyugati

tömegkultúra termékeinek a terjesztésére is. A hetvenes évektől csökkent az olvasás, színház, stb. szerepe. A tv nemcsak a szabadidő eltöltésének módját változtatta meg, de befolyásolta az életvezetés ritmusát, a lakberendezést. Sokak számára ez volt az egyetlen informálódási és művelődési lehetőség. Társadalmi magatartásmintákat közvetít, sztereotípiákat ad.

Magyarország társadalomtörténeteGyáni Gábor (259-272)

A középosztály

Úri rend – Középpolgárság

„A középoszt a legnehezebben meghatározható, körülhatárolható társad-i réteg.” – WEIS István

problématikus elemek a középoszt meghatározásakor:Alsó, felső határait nehéz pontosan meghatározniMagy társadfejlődés egyedisége: ami a polgári struktúrák középoszt-át alkotja Mo-on csak nyomokban létezik

A középoszt tagoltsága „Nálunk tulajdonképpen középoszt nincs...” – WEISA ’lényegileg tisztviselőosztály’nem nyugatias polg-i középoszt, hanem ’úri rend’.A nem úri középoszt az ipar a keresk és a szellemi szabadfoglalkozások terén képződő társad-i közép a zsidók mobilitásának eredménye (betöltötték a vákuumot, mely azért keletketett, mert sem aaz úri rend, sem a nép nem mutatott hajlandóságot a polg-i kiözép önmagából történő létrehozására.)

Úri rend és zsidó középoszt kettőssége – WEIS koncepciója ERDEI Ferenc: a kettős társadszerkezet modellje

Nemzeti (úri) középoszt : Polgári középoszt

Élesen elkülönül a két csoport

15

Nem ’egyenértékűek’Nála középoszt = értelmiségi alkalmazott: állami, egyházi, uradalmi tisztviselőkAz iparforgalom értelmisége, magántisztviselő, polg-i középoszt, vagy városi polgárságZsidó értelmiség: nem igazán középoszt, inkább urizáló polgárság.

A korabeli tudományos igénnyel megfogalmazott középoszt fogalmak összegzésekor ki kell emelni: középoszt hiánya, ill. szerkezetileg problematikus volta a polgárság gyengeségéből, önállótlanságából fakad.

Létezett-e a Horthy-korban modern polg-i középoszt? – milyen szempontokat kel figyelembe venni ezen kérdés megválaszolásakor?KORNIS Gyula – pusztán gazdasági szempont nem elég a középoszt elhatárolására

- történeti középoszt = par excellence középosztJövedelmi szempont fontos (nem kizárólagos): határok meghúzása:

Nagypolgárság min évi 24 000 pengőKözéppolg. Min évi 3600 pengő (megfelelhetett egy 50 holdnál nagyobb

földbirtoknak)Más meghat szerint évi 3500-4500 pengő közti sávban

RÁNKI György - fővárosi kereskedők polgári jövedelem min évi 6 000 pengő- magán és köztistviselők: min évi 4200 pengő

a polgári életmód, életstílus mint szempontközéposztbeli életvitel mutatói: lakáshelyzet, cselédtartás, fogyasztási szokások megütik-e a mércétde: neház ezeket a kategóriákat a Horthy-korban alkalmazni mert: az egzisztencia tekintetében még a századfordulón belülről koherens középoszt-i-polgári státus bomlásnak indult2 egyidejű, ellentétes irányú folyamat

1) deklasszálódás: örökölten középoszt-i családok tömeges elkispolgáriasodása2) korábbi, sajátosan polgári életvezetési elvek és gyakorlatok diffúziója: (kis)polgárosodásalsóbb osztályok polg-i középbe való betagozódását készíteték előezek az osztályok megőrzik eredeti rétegjegyeiket, kispolg-i értékrend jövedelmi és életstílusbeli előrelépésük ellenére sem alakult tisztán középoszt-ivá

közel azonos életfeltételek (jöved, lakáshelyzet) preferenciák, értékrend , szokáskultúra, személyek, családok közösségi kapcsolatrsz-ei – az elkülönülés, ill. legalább az elkülönülés látszatának megőrzését erősítettékez a látszat nem teremt éles kontrasztot►Ki is tartozik a középoszt-ba? Ez nem lett 1értelműbb.

korabeli meggyőződés (a fenti bizonytalanság is körejátszott):foglalkozási csoport: a tisztviselői réteg képezi a par excellence középoszt-tezt a nézetet erősítik WEIS István a középoszt meghatározásakor alkalmazott rétegképző ismérvei

1) műveltség: iskolai végzettség, mint cenzus szelektív alkalmazása (vagyon szerinti középoszt: 4 középisk, értelmiség és tisztvis-k 8 középisk, vagy érettségi2) tevékenység3)anyagi helyzet (kiegészítő, kisegítő kritérium)

Mikor? 1920 1931 1930

16

Keresék száma a középoszt-ban

300 000 540 000 – valóságos középosztbeliektöbben 1.9 millió

360 000ennek 47%-a történelmi53%-a polgári

30-35 000mutatók: jövedelem, műűveltség, lakásméret

Teljes népességhez (aktív népességhez) viszonyított aránya

7-8% 9% 5-6%*

Ki? WEIS István NEUBAUER Gyula

ERDEI Ferenc RÁNKI György

* Szigorú kritériumok, csak azt vette számításba aki mind3-nak megfelelt

A középoszt helyi keretek közti meghatározása:Virilis elit adja a támpontot, de helyi polgárság NEM = helyi elit, virilisekBp-től eltérően vidéki városok majdnem mindegyikében nem a nagypolgárság, hanem a közép-, esetenként a kispolg alkotta a legnagyobb adófizetők táborát.

Mo: középoszt és polgárság csak részben esik egybe, de szinte lehetettlen pontosan elkülöníteni a 2 csop-ot egymástól. Nem célravezetó az ERDEI-féle középoszt-polg szembeállítás végigvitele a kutatás során, mert elfedi a társad ezen csop-jainak szerkezeti heterogenitását.

A köztisztviselő középosztály

„Köztisztiselői karunk a középoszt gerincét alkotja.” – MAKKAI Jánosez volt a kortárs vélekedés, ennek érvényességét boncolgatja GYÁNI ebben a fejezetbenEzen rétegnek tulajdonított vezető szerep és társad-i érvényesülési esély nehezen egyeztethető össze az állami alkalmazás, ill a köztisztvis-i foglalkozás eltömegesedésével, ami a Horthy-korra jellemző.

Horthy kor a megörökölt állami bürok-át negyed millióról igyekezett radikálisan csökkenteni, mivel nem tudta eltrtani ezt a hatalmas apparátust.

►20’s: 210 000 fő (ebből 60-70 000 tisztviselő)►20’s második felére 150 000 fő + 40-50 000 önkormányzati és további közalkalmazotti tömeg= kb. 200 000 fő►30’s nyíltabb etatista törekvések: állami szektor robbanásszerű növekedése: 1938-44 állami alk száma megduplázódott, 1943-ban 413 000 fő (ebből 130-140 000 tisztviselő)

Állami alk-ak: számos társad-i réteget képviseltekcsak a tisztviselőket – az állami alkalmazottak harmadát tették ki - lehet kapcsolatba hozni a középoszt-lyalTisztviselői egzisztencia nem csak a kinevezett és véglegesített személyeket nézve

►20’s eleje: 80 000 fő

17

1922-25 létszámleépítések►20’s második felére: a közhivatal (családtagokkal együtt) több, mint fél millió főt

tartott el

Nem valószínű, hogy ilyen számok mellett minden köztisztvis úrrá lépett elő. Az úrisághoz a középosztályit megközelítő életstílus és polgárinak tartott fogyasztási nívó, kultúra vezet.A kérdés így egyszerüsíthető: Mit ért egy köztisztvis fizetés? (megfelel-e a középoszt jövedelmi kritériumának?)

Korabeli statisztikák szerint csak a köztisztvis kisebbsége kapott középoszt-nak megfelelő fizetést

Állami hivatalnokok 2/3-ad kevesebbet keresett, mint 400 pengő (gondolom havonta), fele kevesebbet mint 300 pengő

tehát csak minden tizedik hivatalnok tartozott a középoszt-hoz jövedelme alapján (havi 400-at meghaladó)

Lakáshelyzet: Bp-i köztisztviselőket vizsgálja ¼-e egyszobás (munkáslakásnak megfelelő) otthon2/5-e kétszobás, vagyis kispolgárimax1/3-a felet meg a középoszt-t jellemző min 3szobás

sokaknál hiányoztak a polgári otthonnal járó civilizációs körülmények, pl ½-üknél nem volt fürdőszoba vagy gáz4/5-üknek „még cselédje sem volt”☺

Közalkalmazottak döntő hányadának életnívója a középosztályi szint alatti volt.Mert: Trianon utáni elszegényedő államLeépítések ellenére is túlméretezett bürokr ( 1920’s közalk-ak békebeli fizetésük 20-30%, leépítések után 30-40%-át keresték)

Jövedelemkülönbségek a tisztviselői térsad-ban►2 véglet közt 13-14-szeres különbség: I. fizetési osztály/politikai elit – XI. fizetési oszt/kishivatalnokok►1924: tisztviselői státusrendezés: magasabb fokozatba azonos fizetési kategórián belül 3 évente lehetett lépni, de a magasabb fizetési fokozatba lépéshez kinevezés kellett►a jövedelmek szóródása munkaadó szervek szerint is strukturálta a tisztvis-i középoszt-t (minisztériumok, vármegyei önkorm….)

Az úri középoszt-i imázs►A középoszt-i lét mérhető minőségei ellentmondásba kerülhetnek a középoszt-i identitás korabeli tapasztalataival►Úriság = állami hivatalból élés, de a köztisztvis-i fizetésből sokszor a középoszt-i lét nem finanszírozhatóKöztisztvis-i pálya felhígult, társadalmi téren isstatisztikák is mutatják, ha a származási, iskolázottsági mutatókat nézzük►Az úriemberség hagyományos ismérvei:

min 8 középiskolai osztály végzéseaz iskolai cenzuson alapult a köztisztvis fizetési, szakmai hierarchiájának rendszere isképesítési tvény előírásai meghatározták a jog szerint is úriemberek körét

►20’s eleje: a köztisztvis 5/6-oda úri középoszt►Bp: köztisztvis ¼-ének csak 4 középisk-i osztálya volt

18

►a nem úri rendbe tartozó közhivatalnokok döntő hányada volt nő (úri nő nem léphetett kereső pályára, csak tekintélyvesztést vállalva) 1930 kb 5000 női tisztvis ¾-e nem volt az úri rend tagja

Σ: közhivatalnokok azanosítása az úri középoszt-lyal leegyszerűsítésTisztvis jelentős hányada élt a középosztály szintje alatt

Eredet ►Tradicionálisan a középbirtokos nemesség hivatalnokká átalakuló, dzsentriként ismert rétegével kapcs a tisztvis-k úri minőségeMennyiben számítanak úrnak a Horthy-éra köztisztvis-i, és mi képezi az úri identitás alapjait?►állami bürokr-nak max 1/7-e volt dzsentri származású. –. Andrew JANOSa dzsentri fogalma elhomályosult, helyébe az úri társaság és hasonlók léptek – SZEKFŰ Gyulaa dzsentri helyébe a közhivatalnoki kar lépett, rájuk szállt az úriság kitüntető bélyege►a már nyugdíjazott köztisztvis-k alacsonyabb hányada született anno köztisztviselő családba, mint a még aktív köztisztvis-k, tehát egyre inkább kiütközik a közhivatalnoki kar önrekrutációs hajlama, leginkább a köztisztvis társad felsőbb rétegénél nyilvánvaló a hasonló pozíciójú apák dominanciája ►kik szorultak ki ezáltal a közhivatalnokok soraiból?Az önálló, vagyis az üzem vagy bolttulajdonos, birtokos rétegek gyerekeividéken nem érvényesül ilyen erőteljesen az önrekrutációs hajlam: csak 2/5-ük jön köztisztviselői családból►gazd-i válság / jobbra tolódás, Gömbös-éra / foglalkozási instabilitás és a tisztviselői kar felduzzasztásahogyan módosul a tisztvis réteg származási arculata?Új út nyílik a mobilitásra a kispolgáriasodáson, fokozatos generációnkénti előrelépésekkel

►A származási struktúra megbomlása hatott-e a pálya úri jellegére?Inkább az urak asszimilálták a polgárokatA gentry máz jobban ragadtA középoszt helyén lévő réteg úrnak képzeli magát – WEIS, de már nem a gentry összeköttetések segítik az előrejutást, hanem a rokoni, baráti, politikai kapcsolatháló – szakszerűség rovására?

Szakszerűség►Kegyelem érettségi, mezei jogászat – BIBÓ – állami bürokrácia ’kvázi szakszerű’ értelmiséggé alakul, mely mint keresztény középoszt ellenáll a polgári középoszt-lyá válásnakAz egykori köznemesség hierarchikus társad-i szemlélete jellemzőA korábbi nemesi hatalomhoz közel álló tisztvis-i szerepköröket övezte a legnagyobb tisztelet►jellemző a cím- és rangkórság►akik társad-i adottságaik, ambícióik okán értelmiségivé válhattak, megtehették ezt az értelmiségi szerepkörben való valós elmélyülés nélkül is – formaságok, papírok megszerzésede: a közhiv megannyi posztján megkövetelt szakszerűsödés, professzionalizáció GYÁNI szerint több volt látszatnálegyedi példák268-69.old- valódi polgárosodás►azon rétegekben – középoszt, kispolgárság - melyeknél a köztisztvis-i állások váltak a mobilitás fő célpontjaivá, megnőtt a gyerekek iskoláztatásának a stratégiai jelentősége

19

szülők erejüket is gyakran meghaladó áldozatvállalása, harc az iskolai helyekért

Σ: úri rend / keresztény középoszt / köztisztviselői kar nem tekinthető megszorítások, magyarázat nélkül szinonimánakSok köztisztviselő nem a középosztály tagjaKözhivatal sokaknak valós értelmiségi pálya, nem csak belépő az úri rendbeÚriember és nem úriember a fizikai munkásoknál válik el élesenÚri középoszt több és kevesebb is, mint a köztisztvis-i kar: úri társaság tagjai közt arisztokraták, jómódú, képzett polgárok, vállalkozók is lehetnek

A polgári középosztály

Tevékenységét és jövedelemforrását tekintve a piaci léthez kötött középoszt létszámát és belső szerkezetét szinte lehetetlen meghatározni.►ERDEI Ferenc 190 000 kereső / eltartottakkal kb 400 000 fő / népesség 5%-a►Ide tartoznak: középvállalkozó kereskedők, iparosok, magántisztviselők.A polgárság középoszt-i társadalmának kisebb, fogyatkozó részét alkotják. ►belső aránytalanság:

jóval több kereskedő, mint iparoskereskedők átlagos életszínvonala is magasabb az iparosokénál

kereskedők:►belső hierarchia: bolti kiskereskedés, vagy elosztó nagykeresk folytatásakeskeny az elit, keresk-nek csak 1/10-e nagykereskedő – stabil középpolgári egzisztencia►középpolgári hányadukat a zsidó származásúak dominálják - 60% a Horthy-korban (ilyen magas koncentráció csak a banki szférában)a tisztviselői pálya nem állt nyitva előttüklegurbanizáltabb réteghez tartoztak, minden harmadik keresk. Bp-en lakott.vidéki városokban a helyi elit zömmel a módosabb helyi kereskedőkből áll►a kereskedőpálya az egyéni életúton belül hosszabb előkészítést kívánt, 30 előtt nem nagyon lehetett egy kersk önálló►a réteg újratermelése: önrekrutáció (apja is keresk volt) csak 40%-ban, kereskedővé döntően az önálló egzisztenciák gyerekei lettek

iparosok:►korabeli statisztikák két nagy csoportot különítenek el: iparvállalat/gyár 20 segéd/munkás felett 2000 db, ill. 20 segéd alatti kisipari műhely 225 000 db►fővárosi kis- és középüzemek tulajdonosai között leggyakoribbak az iparos középpolgárok, az ipari középvállalkozók, bár még Bp-en is gyakoribbak a kisegzisztenciák. Bp-i iparosok több, mint felének ’rosszul ment’ az üzeme – LAKY Dezsőközéposzt-beli iparos családfők 1930: 10-15 000 ►vagyonosabbá csak bizonyos ’elit’ szakmákban válhatott valaki: városokban: hentes-mészáros, építőmester, vendéglős-szállodásBp-en: sütőipar, ffiszabó, nyomdaipar, bőripar, rézöntők►Ipari kis- és középváll tulajdonosai nagyon ritkán jutottak be a középoszt-ba

A magántisztviselők:

20

Polgári középoszt-on belül növekvő arányuk Ide tartoznak: iparvállalatok, keresk-i cégek, bankok, biztosítóintézetek nem fizikai munkát végző alkalmazottai►1890-tól tudatosan törekedtek a középoszt-hoz való tartozásra, a középoszt státus jogi megszerzéséreez a biztosítási tvények keretében meg is valósult 1926 után►létszámuk:

1930 110 000 főkorszak végére 350 000 fő

1890-1930 országosan meg3szorozódott, Bp-en meg7szereződött►az ipai irodai alkalmazottak számbeli gyarapodása vezetett a szakma eltömegesedéséhezami a nagyvállalatok Trianon utáni növekvő súlyának volt az eredménye►zsidó származásúak 45-47%, keresk-i és banki alkalmazottak 60% is lehetett1930-as végén: zsidótvények módosították a helyzetet – árjásítás politikája megtizedelte a zsidó magántisztvis-ket►anyagi helyzet:

nagyon alacsony kezdő fizetésekrögzített jövedelmi skálaszamárlétraszerű hivatali előrejutás hiánya elitük kiugróan magas fizetésenők rossz helyzete, Azonos munka, tapasztalat – alacsonyabb bér

►képzettség:nem voltak erre vonatkozó előírásokigazgat, cégvezető, , osztályvezető kb 1/10 – ennyinek volt felsőfokú végzettsége –

középpolgári létérettségizettek aránya is kb 10%legjobban keresők: bankhivatalnokoklegképzettebbek: nagyvállalati management

magántisztvis-i réteg a Horthy-kori magy társad köztisztviselőinél is integrálatlanabb csoportheterogén származási összetételbelső rivalizálásfőnökben él a tudat, hogy ő tartja el alkalmazottait (nem jellemző az állami szférára)

A társadalom szerkezeti alapvonásaiTrianon -> etnikai egyneműsödés -megszűnt a társadalom multietnikus jellege! Mo. homogén nemzetállam lett!/Dualizmus időszakában központi kérdés: nem magyar nemzetiségek és a más alapon keletkező csoportidentitások számbeli dominanciája az etnikus magyarok (és keresztények) fölött/egynemzetiségű társ => asszimiláció -> felülről kezdeményezett, de alulról is táplált tömeges asszimiláció (nem kényszer, v erőszakos magyarosítás, hanem önkéntes és spontán adaptáció); megelégedett a nyelvi-kulturális asszimilációs teljesítménnyelTrianon -> magyarok kisebbségi sorba kerültek (kb. 3-3,3 millió)Ha elfogadjuk az anyanyelvet, mint az etnikai identitás alapját, akkor a magyarság arány több, mint 90%két kisebbség: német (6,9% -> 5,1%); szlovák (1,8% -> 0,8%)

21

1941es népszámlálás: nemzetiségi hovatartozás kérdése - hazai németek egy résez német anyanyelve ellenére sem vallotta magát német nemzetiségűnek; cigányok anyanyelvében 58 000, nemzetiség szerint 74 000Honi zsidóság megőrzött valamit másságából. Oka: politikai antiszemitizmus, erőteljes politikai diszkrimináció - kezdetben felekezeti kritérium, majd biológiai leszármazásizraelita felekezetű zsidóság képezte a második legnépesebb „etnikai” tömböt (1920: 473e - 1941: 401e - kikeresztelkedések nélkül: kb. 10%) III. zsidó tv. -hatályon kívül helyezte a polgári házasságról szóló 1894-es tv keresztény-zsidó vegyes házasságra vonatkozó rendelkezést, de nem tiltotta a házasságon kívüli nemi kapcsolatot.1942: tv! Izraelita egyházat megfosztotta bevett felekezeti státusától, és elismert felekezetté minősítette vissza, a keresztény-zsidó vegyes házasságot pedig ‘fajgyalázásnak” minősítette(’41) -> teljessé vált a zsidóság jogi kirekesztése a magyar társadalomból1939: kikeresztelkedése ellenére zsidónak számít mindenki, akinek egy szülője vagy két nagysülője az izraelita felekezethez tartozottTerület-visszacsatolások megnövelték a nemzetiségi kisebbségek, vmint az egyéb nem magyarnak tartott népelemek (zsidó, cigány) számarányát - ország újra multietnikus lettTrianon-> felekezeti struktúra leegyszerűsödése - római katolikus felekezet kizárólagos dominancia (népesség 2/3), református (1/5), evangélikus (6%), izraelita (5%) felekezet és az etnikum társadalomszerkezeti egybeesése szintén vesztett addigi jelentőségéből (ortodox szerb, román; görög katolikus román és rutén nemzetiségi kisebbségek eltűnésével)elvallástalanodásTevékenységszerkezet! - tulajdonhoz fűződő viszony, jövedelemeloszlásból adódó egyenlőtlenségek; 1920: népesség 55,7% élt agrártevékenységből; 30% ipar v. kereskedelem; 10% értelmiségi és tisztviselő1941: 35% ipari munka; 49% agrár; 10% szellemiNépes paraszti társ adta a tulajdonosok nagy tömegét -> minden 3. Személy élt önálló egzisztencia háztartásában (saját birtok/műhely/bolt) - közülük sokan bérmunkát is végeztek!Társadalom fele segédszemélyzet- bérmunkás; fehérgalléros réteg nagyon szerény és alig gyarapodó hányada (5,6% -> 7,4%) => igazolja az ipari vontatottságátképzettség általános szintje javult: művelődési modernizáció(Ránki György)-felülről vezényelt; Klebelberg Kunó - kultúrpoltikája -> tanyai elemi iskolák építésének programjával sokat tett az agrárrétegek analfabetizmusának felszámolásáért; 1941: 7 éven felüliek 7%a írástudatlanjövedelemeloszlás: nagy szóródás! Matolcsy Mátyás - jövedelmek 1/5e a lakosság 0,5%nak jutott; a lakosság 81,2% az összjövedelemnek kevesebb, mint 1/5ével rendelkezik; középosztálynak a jövedelmek 36%a jutott (középrétegeknek a jövedelemszerzés tekintetében gyenge a pozíciójuk)Németország: népesség 90% az összes jövedelem 2/3-át birtokolja (USA-ban is)

Összefoglalva: Trianon homogén nemzeti társadalmat képzett, melyben mindvégig az agrárgazdaság számított meghatározónak, és amely így módfelett lassan iparosodott! Viszonylag szegény társadalom - koncentrált gazdasági erőforrások felett rendelkező kevesekkel (nagybirtokosok, nagytőkés elit) + kisszámú és szűkölködő középosztály + többmilliós nyomorgó proletár és félproletár táradalom => FÖLDKÉRDÉS

ALSÓ OSZTÁLYOK

22

1. Osztályvonások-rétegkülönbségek

Társadalom több, mint a fele, 4-4,5 millió fő tartozott az alsó osztályokhoz. Ezek többnyire fizikai munkát végző bérmunkások, de lényeges különbségek vannak közöttük.

2. Az agrárproletariátus

Legnépesebb társadalmi csoport (1 212 000) Válság sújtotta években az agrárproletariátus 40-50% élt a létminimum alatt (M.o.: 3 millió koldus országa-Oláh György). Földtulajdon sem feltétlenül garantálta az elszegényedés elkerülését. (nem meghatározó) Agrárproletariátust két csoport alkotta a gazdasági cselédség és a mezőgazdasági munkásság (napszámosok). Különbségek vannak településrend, életforma, mentalitás terén. Cselédség.Kis és nagygazdaságok állandó alkalmazottai (szegődményesek). 1876 és 1907 törvények szabályozták a munkájukat. Szoros személyi függés, patriarchális jellegű munkaviszony. Hatalmat a gazdatiszti személyzet gyakorolta. Gazdatiszt ellenőrző hatalma súlyosan korlátozta a munkavállaló egyéni autonómiáját (testi fenyítés). Ugyanakkor előnye is volt a dolognak; Egzisztenciális védettség, cselédbér, lakhatás, gyógyíttatás, étkeztetés. A cselédek immobilnak bizonyultak. (Helyváltoztatási szándékot a szerződés lejárta előtt két hónappal jelezni kell) Beszegődés időpontja szept. 29 és ápr. 24 között, majd törvényileg március 31. Cselédbér (konvenció) 95%-át természetbeni járandóság tette ki. 1940 rögzítették a cselédbérminimumot. Cselédhierarhia: rendes béres, gyalog béres, kisbéres. Konvenció részei: csekély készpénz, természetbeni javak, megművelésre átengedett illetményföld. Átlagos cselédkonvenció: 1930-ban átlagos öttagú család: 350-500 pengő/év. Sok gyerek kamatozó gazdasági befektetés. A cselédség felett ált a gazdaság irányító személyzete (gazdák-tanyagazda, öregbéres, pálcásbéres): továbbították a gazdatisztek utasításai, ellenőriztek. Hierarchia csúcsán az elsőbéres. Cselédséget nyílt szakadék választotta el a szegődményes iparosoktól (kovács, bognár, pásztor stb), de a szolidaritás erős. Gazdasági cseléd kereső 2/5-e nőtlen vagy hajadon. Az uradalmi és a gazdacselédek között döntően az a különbség, hogy a nagybirtokok felnőtt családos alkalmazottjaival szemben a paraszti üzemek előnyben részesítették a fiatal és még nem házas cseléd munkavállalókat.Béresek.Kisbéres (jószágok őrzése), béres (mindenféle gazdasági munka), öregbéres. Lányok mindenesek vagy szolgálók. Cselédsort rendszerint csak családalapításig vállalták. Tanyásként beszegődők felnőtt családos emberekből kerültek ki. Cselédeknél függetlenebb, napszámosnál kötöttebb. (öregbéres, bérestanyás). Félig cseléd, félig napszámos a kistanyás vagy féléves-tanyás. Teljes egészében napszámosként tartja el magát az ingyenes-tanyás. Gazdacselédek többsége családalapítás után beköltözött a mezővárosba és napszámosként kereste tovább a kenyerét.Napszámosok.Belsőleg differenciált. Alkalmi napszámosok és summások (hónapos cselédek). A summások idény és vándormunkások, bandákba szerveződve csoportosan szerződtek le. Summásvidékek (Mezőkövesd) zárt közösséget alkottak, endogámia jellemző. 1930-as években drasztikusan csökkentek a mezőgazdasági munkabérek. (Legnagyobb Kisalföld, legkisebb Tiszántúl) Paraszti üzemek alkalmazottai jobb helyzetben voltak, mint az uradalmiak. Summások évi átlag jövedelme: 200-230 pengő. Rangjuk alacsony (ld. fekvőhelyeik), nagy a kiszolgáltatottságuk. 1923 törvény a mezőgazdasági bérminimumról-nem ment át a gyakorlatba.Meghatározó a nagyfokú agrár-munkanélküliség (30-50%). Legrosszabb a helyzet a téli hónapokban.

23

Kertészek átmenetet képeznek a cseléd és a gazda között.Agrárszegénység tömegeinek érdekeit nem képviselte szakszervezet, sem politikai erő, elkerülhetetlen sorsa a szegényedés. Családok 19%-a teljes nyomorban él.Mobilitás három útja: Iskola (legnehezebb, ld: értelmiség és közhivatalnokok paraszti származása 3%) Vagyonosodás (ritka) Városba költözés (szinte az egyedüli esély)

3. Városi munkásság

Város munkásság a korszak második legnépesebb csoportja. 1910: 900 000 fő (fele nagyipari munkás, fele kisipari) Teljes városi proletariátus kétmillió fő (fele ipari, 20%-a házicseléd, 10% kmn-külön megnevezés nélküli, 10%-a kereskedősegéd, közlekedésben alkalmazott).Trianon után belső szerkezeti arányok alig változtak. Ipari munkásság létszáma a húszas években, majd a háború előtt nőtt meg.Cselédség. Jellegzetesen városi foglalkozás, csak nők, budapesti kereső nők egynegyede, majd ötöde. Bevándorlást generáló hatása. Átmeneti munka (néhány évig) 85%-a hajadon. Olyan rétegek küldték lányaikat cselédnek, akik rá voltak szorulva a gyerekek keresetére. Fontos szerepe volt abban, hogy a nő felkészüljön a majdani családi életre. Fővárosban a húszas években a legtöbb cseléd a földnélküli agrárszegénység soraiból került ki. Szakképzetlen munka, de volt belső tagolódás. Cselédség zárt különös életet élt, bő forrását adta a devianciának. (öngyilkosság, prostitúció)Hazai gyári munkásság nagy hányada (40%) verbuválódott külföldről bevándorolt szakmunkásokból. A városi munkások abszolút többsége mindig a nem házas munkavállalókból rekrutálódott. A nők általában csak a házasság előtti életciklus idején vállaltak munkát. Nem vált elterjedté a kétkeresős családmodell.1910 városi munkásság 55%-a vallotta magát magyarnak. Alfabetizáció és iskolázottság terén előrehaladás tapasztalható. Városi munkásság megőrizte fölényét a mezőgazdasági munkássággal szemben. (civilizáltabb környezet, stabilabb, magasabb életszínvonal) Tisztes szegénység az éhhalállal való küzdéssel szemben. Az ipari munkanélküliség megemelkedése a válságok idején. Húszas években munkanélküliség 100 000 fő. Életszínvonal másik meghatározója a munkabér, amit meghatározott a végzett munka helye, jellege (v.ö.:fővárosi férfi szakmunkás 8 pengő/nap, vidéki, női, segédmunkás 2 pengő/nap). Mennyit keresett átlagosan egy gyári munkás? Szakmunkás: 150-200, betanított munkás: 100-150, segédmunkás 80-100 pengő évente. Munkások jövedelmi viszonyait befolyásolta még a kiegészítő jövedelmi források és az eltartottak száma. Pogány Ágnes a jövedelem szempontjából négy típust állított fel. Alacsony jövedelmű: első generációs, szakképzetlen munkások, sok gyerek, kevés

mellékes jövedelem Átlagos jövedelmű: kisebb gyerekszám, többi családtag kiegészítő jövedelme Átlagon felüli jövedelmű: szakmunkás férfi családfő, feleség és gyerekek jövedelme, még

kevesebb gyerek Magas jövedelmű: családfő több, mint 300 pengős jövedelme, esetleges másodállása, még

kevesebb gyerek, gyerekek és feleség nemigen vállalt munkát (polgári családmodell normája)

Az első két típusba tartozók alkották a többséget. A városi munkásság nem alkotott túlzottan zárt világot. (bányászok zárt rétege) Az ipari munkásság származási összetételét tekintve heterogén. Belépési mobilitás tükrében az ipari munkásság három csoportja írható le: Örökletes ipari munkásság (25%) Lecsúszott iparosmesterek gyerekei (20%)

24

Agrárszármazású elsőgenerációs munkások (33%) EgyébA kereskedelmi és hiteléletben foglalkoztatott segédszemélyzet volt a legkevésbé proletár jellegű. Szervezett szakmunkások külön kasztot képeztek (szakszervezetek tagjai) nyomdász és húsipari munkások a legszervezettebbek, textilipariak a legszervezetlenebbek. A magyar gyáriparban csak kevéssé terjedt el a futószalagrendszer ezért a szakmunkások megőrizték hatalmukat, és tekintélynek örvendtek.Intragenerációs mobilitás esélyeit növelte a munkásmozgalmi szerepvállalás.Az intergenerációs mobilitás lehetőségét, pedig az iskoláztatás jelentette. (Polgári iskolai műveltség továbbtanulás hiányában azonban elenyészik.)

AZ ALSÓ OSZTÁLYOK SZÁMADATOK: (1920; 1930; 1940)

Osztályvonások, rétegkülönbségek

Alsó osztályok: 4-4,5 millió főMegkülönböztető jegyek: ¦ bérmunkásként végzett fizikai munka ¦ fizikai munkát végző kistulajdonosokRétegképző ismérvek: ¦ mezőgazdasági / nem mezőgazdasági szektorok ¦ milyen formában kapják kézhez a bért ¦ munkavállalói státusuk mennyire fele meg a szabad munkaerő jogi fikciójának

Az agrárproletariátus

Magyar társadalom legnépesebb csoportja. ~ népesség 1/3-aCsak bérmunkás mg-i népesség: (1 212 000; - ;979 000) eltartottakkal együtt (2 145 000; - ;1 800 000)Alsó birtokosokat is belevéve 5 hold alatt ( < ; 3 millió; -) Oláh György: “M.o. a 3 millió koldus országa” ! Nem homogén végleges pauperizáció. csak a egykeresősekre (- ; 300 000 család = 1,3 millió; -)= agrárproletariátus 40-50 %-a létminimum alatt.Belső rétegképzők:¦ A szegényedés esélye nem rétegképző. A csekély földtulajdon sem garantálta az elszegényedés elkerülését ( ~ Nagyatádi reform sok törpebirtokos) ~ kisbirtokosok maguk is bérmunkát végeznek + napszámosok nagy része gazdálkodik ( szegődményföldön: a bér naturális részéért kap saját használatra)¦ gazdasági cselédség / mg-i munkásság: különböző jogi helyzet, munkarend, mentalitás, településrend.

CSELÉDEK :( = szegődményesek) állandó alkalmazotti státusz 1 teljes évre.

1876: cselédtörvény – munkaadóval a viszony nem csak formális munkaszerződés, hanem hatalmi viszony is, szoros személyi függést jelent. ~ “a gazda háznépének tagjává válik”

hátrányok: személyes függés, gazdatiszti személyzet közvetlen ellenőrzése, munkakört is ez szabja meg, korlátozott autonómia

25

előnyök: egzisztenciális védelem, egész évre kötött cselédbér, gyógyíttatás (45 napig), lakhatás, étkeztetés (~bennkosztosok)

Immobil réteg: fizikailag és társadalmilag is. (~ helyváltoztatási szándékát 2 hónappal a szerződés lejárta előtt be kellett jelenteni, ha nem, automatikus hosszabbodás + beszegődés területileg változó időpontokban volt lehetséges 1935: törvény: beszegődés kötelező időpontja március 31.)

bérlevél : szolgálati szerződés, benne rögzítik a cselédbért (konvenció)

konvenció: időbér jellegű juttatás. naturáliák (természetbeni juttatások) - 95 %. 1940: Országos Gazdasági Munkabérmegállapító Bizottság, szabad béralku megszüntetése. Cselédbérmin és max.3 tétele: csekély kézpénz természetbeni javak illetményföld A bér követte a hierarchiát: rendes béres gyalog béres kisbéres. + summások (hónaposok) Presztízsben eltérő kategóriák, de a szolidaritási kötelékek főleg lefelé erősek. A bér nem követte a munkaerő piaci értékének változását. Kovács Imre: “A cselédcsalád egy ki üzemet alkot, mely szükségletfedezeti jellegű” jövedelmük 57%-a piaci értékestésből ered. a cselédség az agrárszegénység jövedelmi elitje.! Összehasonlítás nehézkes az ipari munkásbérekkel, mivel a cseléd önellátó is + piacol.! A család minden tagja jövedelmet termel, de a kutatók hol 4, hol 6 tagú családokat vesznek alapul a számításokhoz. a gyerek jól kamatozó gazdasági befektetés.Tehát: a cselédség nem pauperizálódott, és szoros patriarchális függőségben él. ( 1 cseléd keresete = 7 kataszteri holdas kisbirtokos jövedelme)

GAZDASÁGI CSELÉD: 2/5-e hajadon vagy nőtlen (87 000)

gazdacseléd: aki nem uradalmi, hanem paraszti birtokon dolgozik. Általában fiatalabbak és hajadon/nőtlen. Főleg béresek (férfi), de sok mindenes és szolgáló(nő) is állandó alkalmazott. Gyakori típusok: kisbéres béres öregbéres (béresgazda). A konvenciót jobban a hagyományok határozzák meg, mint az uradalmaknál. gabona, ruha, lábbeli, de nincs állattartás és illetményföld.+ kistanyás, féléves-tanyás : félig cseléd. Félig napszámos státusz. ( család munkaerejére nincs szükség) + ingyenes-tanyás: egész évben napszámos.

MEZŐGAZDASÁGI MUNKÁS: ( 1,5 millió; 1,2 millió ; - ) munkaerő-túlkínálat.

’30: csökkennek a munkabérek. ’40 újra nőnek (havi 60-70 pengő)

summások: regionális és üzemszerinti bérkülönbségek országos szinten: Kisalföld > Tiszántúl ; paraszti üzem > uradalmi üzem. Summás átlagbér 1 évre: 2-300 pengő.Uradalmi summások nagyon kiszolgáltatottak, még rendes ellátást sem kapnak a birtokon. más munkát is végeznek ( napszámosok)

26

napszámosok: munkaigazolvány kell, írásbeli munkaszerződés a kialkudott bérrel, munkarenddel, 1 napra. 1923: törvény a mg-i bérminimumról, de nem jött gyakorlatba, a bér az piac alakulásától függött. 2,8 pengő / nap (Alföld > Dunántúl). Gazdasági válsággal ezek is csökkentek nőtt a naturáliák jelentősége.Család több tagja végzett rendszeres napszámmunkát. Kb 2* túlkínálat. Falusi munkanélküliség: (200.000; 550 000; -) Az évente munkával töltött napok száma is csökkent (200; 130 ; 150)’30: család átlagjövedelme: 445 pengő, de sok tartozás.

Kispolgárság, parasztság

292-319.o.

1. Fogalmi problémák:Kispolgár, parasztWeis: „hazánkban nincs nyugat-eu-i értelemben vett kispolgári réteg”Erdei: kispolgári helyzet- csak állapot ( nem polgári, de nem is munkás)

Létezett-e sajátos identitással rendelkező kispolgárság?Kiskereskedő, kisiparos, kisgazda, középparaszt

Felülröl alsorendű, alulrol pedig magasabb létnek számitottPolgáribb vonások: családközpontú életElkülönült a bérmunkásoktol- fölény éreztetéseBeágyazottság a kisszerű városi közösségbe – eltávolította a polgári középosztálytólSzüntelen egzisztenciális veszélyeztetettség, kiküszöbölhetetlen bizonytalanság

Politikai habitusa és szociologiai természete módosultKérdés : mi a kapcs. A kispolgárság és a parasztság között?Paraszt: földmüvelő (feudális) vagy nem fm.(mert ez anakronisztikus)

- egyfajta tevékenységet végző lenézés, de megbecsülés is

A fogalom két jelentése:- kisüzemi megközelítés: önálló földm. saját gazd.ában- össztárs.i vagy munkamegosztás- centrikus álláspont: résztárs. , alárendeltErdei: „munkára szorított , alávetett állapot”A magyar parasztság egy része paraszt, a másik része már átmenet.-tőkés oszt.strukturába integrálódó részei-oszt.alapon elváló paraszti érdekcsoportok virtuális egységesokszínú regionális és foglalkozási típusok

2. Iparosok, kereskedők és az altiszti réteg:Iparos-kereskedő: 1930. 300 000 fő , ez emelkedettSegéd nélküli ill. segédes múhely a döntóKisszerűség, szegénység, szűkösség – gazdasági kisszerűség, szerény átlag jövedelemIparosok kritikus jöv.i viszonyai ! hatoduk élt a fővárosban, a középipari műhelytulajok harmada fővárosi pl. autószerelő-szakma –virágzo szolgáltatás

- kényszer kiegészitő jövedelemforrásra , föld haszonbérbe adása v. szőlőbérlet

A falusi műhelytulajok körén belül mindinkább elvált egymástól a csak iparűzésből élő elit és a kétlaki életformát vállaló alsó réteg. – szembekerült a két táborÖnálló iparosok tizede izlaelita – középoszt.ba is felemelkedő

27

Kispolgári öntudatot a közösségi szervező szerep, a belőle fakadó tekintély biztosított.Több iparos- mesterek a korporációs céhhagyományokat örizve éltek„szegény sorsú” családok vásároztak – legkisebb presztizsű also szegmenstanonc- segéd- iparos- mester : iparospályatanonciskola, munkaszerződés…lassanként vesztett vonzerejéből az iparos szakmaiparos és munkásság közötti sűrű átjárás , iparosok fele származott ipari családbolmár ipari szakiskola, felsö ker.i iskola…cél: változatlaniul fenntartsa és utódaira át is örökítse az önálló kispolgári létet!Pénzügyi stratégia: dinasztikus átörökítés

De kötötlenebb foglalkozás a kereskedőé – nincs engedélyezéshez v. szakképesítéshez kötveSzámuk 1930ban 84 000 főLényeges cezura: az illető hol élt ill. hol tevékenykedettFövárosi-kispolgári , Regionális városi központokban csak 70% kispolgárKétötödük tartott egy v. több segédetKereskedő ügynök- no segéd

Iskolázottabbak voltak a ker.k iparos társaiknálKer.k önrekrutácioja kisebb, mint az iparosoké, mégos a ker. k zártabb társ.!

3. Birtokos parasztok:

Egész életformaNehéz egzakt szociologiai jelentést adni: Nehezen eldönthető, h hol kezdödik az önállo parasztbirtokosi lét, és hol ér véget a részben önállo, részben bérmunkás paraszti egzisztencia

1-10 holdas: földmives napszamoskésöbb uezt. Kisbirtokos rétegként regisztráltáknem egyértelmü, h hol huzodik a paraszti kategoria also ill. felsö hatara

A dilemma eldöntésében fontos szerepe van a családi gazdaságnakCsaládi élőmunka felhasználásÜzem , farmergazd.

Kisüzem: családi gazd. ---------és piaci gazd.( vállalkozásszerü)A családi gazd. És a családi bérgazd. Léte szempontjábol meghatározó a rendelkezésre álló családi élömunkaerö nagysága

Parasztbirtokosok tulnyomo hányada családi g.Birtoknagyság szerinti hierarchia50 hold felett gazdagparaszt20-50 hold középparaszt10-20 hold kisbirtokos parasztföld nélküli also parasztréteg

19. sz. dereka ----- földkérdés1918.parasztforradalom!! – legszegényebbekFöldreform: kiosztott ingatlanok , némi kivétellel , paraszti kézre kerültek

28

A földreformnak a birtokmegoszlást érintő legmaradandóbb hatása éppen csak az, h a kisbirtok és a törpebirtok a multhoz képest közelebb került egymáshoz.Megoldatlan gond a közteher megfizetése - banki adósságok

1940es évek zsidotv.einek hatása!Földosztással egybekötött agrárpolitika

A válság szülte paraszti stratégiák azt eredményezték, h egyre jobban rögzült a birtokosok eredendöen mentális karaktere és hagyományos életformája!

A STRUKTÚRA ÉS TENGELYEI

Társadalomszerkezet megismerésének forrásai: népszámlálások céljuk: osztályozni a népességet

változás történt, mivel a kormány célja és a társadalom szerkezete is változott, valamint követni igyekeztek a nemzetközi statisztikák osztályozását is)

ennek ellenére összehasonlíthatóaknak kellett maradniuk

1, II. JÓZSEF-FÉLE NÉPSZÁMLÁLÁS

felekezeti megkülönböztetés a fő szempont (külön kérdőív a keresztényeknek és a zsidóknak)

csak a keresztény férfiakat sorolták be ténylegesenkategóriák: 1. papi rend 5. paraszt 10. egyéb

2. nemesek 6. 4-5 örökösei 11. nevedékenyek3. tisztviselő, honorácior 7. zsellérek 12.

asszonyok4. polgár, mesterember 8.-9. szabadságolt katona

13. sidókcél: hány hadköteles egyén van a társadalombanösszeírás családonként történt csak a családfőnek volt társadalmilag elismert állása~rendi felfogás is tükröződik az ezáltal kijelölt egységekből további kategóriákat választottak le, melyek új szempontok szerint csoportosítottak szintetizálóalapelv: rendi hierarchizálás azonos rendbe tartozóknak azonos a jogállása, melyet az utódok is örökölnek, s politikai érdekeik is közösek

2, 1857-ES NÉPSZÁMLÁLÁS

neoabszolutizmusfelekezetiség elkülönült részadat, a nemesi lét pedig csupán nominális jellegűØ társadalmi állásra vonatkozó kérdésFő szempont: hogyan oszlik meg a lakosság foglalkozás, ipar és más lehetőségek

szempontjábólKategóriák: 1. papok 5. ügyvéd, közjegyző9. gyáros, kézműves 15. egyéb szolga

2. tisztviselők 6. egészségügyi személy 10. kereskedő 16. napszámos

3. katonák 7. föld, bányabirtokos 11. hajós, halász 17. nevedékenyek

4. írók, művészek 8. ház, járadékbirtokos 12.-14. segédmunkás 18. nők és gyerekek

29

3 halmaz: kereseti forrás szerint (1.-6.: nem saját tulajdonukból élnek) tulajdon szerint (7.-11.) bérmunkások (12.-16.)alapelv a jövedelemforrások szerinti besorolás, ez alapján történik a társadalom

osztályozása (Marx előtt!!)

3, 1900-AS NÉPSZÁMLÁLÁS

fő szempont: foglalkozás, vagyoni és kereseti viszonyok (Vízaknai Antal kezdeményezésére)

a főfoglalkozás mellett a mellékfoglalkozásokra is rákérdeztekfőcsoportok: I. őstermelés V. napszámosok

II. bányászat, ipar, kereskedelem, közlekedés VI. nyugdíjasok, járadékosok, magánzók

III. polgári, egyházi közszolgálat VII. egyébIV. véderő VIII. foglalkozás nélküli

Egyénileg írták összeAlapelv e tevékenységek ágazati szerkezetének és a foglalkozási viszonynak a

megjelenítése

Tevékenységszerkezet

Társadalmi különbözőségeket mutatja ki.Legfontosabb átalakulás a XIX. Században: indusztrializáció + kommercializációElőször a kereskedelemben és a szolgáltatások terén foglalkoztatottak száma kezd nőni.?Mitől kezdett nőni az ipari népesség az ipari forradalom előtt? Elméletek:

kettéválik a hagyományos és a modern társadalom protoindusztrializáció: falusi iparosok száma nőtt ~Verlag system--kiadási rendszer: a városi kereskedők a falvakban dolgoztatták fel a nyersanyagot, innen továbbvíve a készterméket manufaktúragyár. Már ezelőtt is létezett háziipar (általában ősztől tavaszig), s ez a népességnövekedéssel kiszélesedett, önálló ággá vált. + Mivel a gyermek, azaz a családtag volt az egyetlen tőke, megemelkedett a gyerekszám: protoinusztriális háztartásokEzek szociálisan a falu peremére kerültek. Néhány helyen reagralizálódtak (pl. Mediterráneum) nem feltétlenül ipari forradalom!! Magyarországon mindkét következmény megfigyelhető: Ny: reagralizálódás (osztrák ipar versenye), K: továbbfejlődés (táguló fogyasztópiac) --y M.o.-n a megszakítottság jellemző, nincs áthidalás a protoindusztrializáció és az ipari forradalom között.Az egyes iparágak hanyatlása azonban betudható az életformaváltásnak (urbanizáció) is.

Professzionalizáció: valamelyik értelmiségi foglalkozás a piacon megszervezi önmagát, s bizonyos végzettséget megkövetelve önmagától önálló szakmai érdekérvényesítést, saját etikai normákat teremt.A népszámlálási statisztikák osztálycsoportjai összetételének változása miatt ezeknek létszámában történt változást nem tekinthetjük abszolútnak.

Vagyon- és jövedelemmegoszlás

30

Társadalmi egyenlőtlenségeket mutatja kiHobsbawm-Hartwell-vita: Hobsbawm: az ipari forradalom kiélezte a feszültségeket, a

jövedelmi viszonyok polarizálódásának következtében proletarizálódás következett be. Hartwell: a különbségek növekedése ellenére hosszú-távon a jövedelemszint felfelé halad.

Vertikális osztályozás: hierarchikus rendekHorizontális osztályozás: jövedelemeloszlás szerint alapja a föld

Minden föld a földesúréParaszti földhasználat jogcíme: 1. úrbéres telek 2. vitatott eredetű föld 3. nem

úrbéres jellegű terület jobbágyfelszabadítások után új szerkezet:1. nagybirtokos 2. középbirtokos 3. kisbirtokos 4. kisbirtokos-napszámos v.

törpebirtokosnépszámlálások eredménye nem elegendő a birtoktérkép kialakításához: jogi személyek birtokait nem tartalmazta.

A jövedelemmegoszlás vizsgálatához a földterület-megoszláson kívül az üzemszerkezetre is szükség van. (egy birtokból hány gazdaságot hoztak létre) gazdaságok nagysága szerinti megoszlásA terület-szerinti eloszlás és a kataszteri tiszta jövedelem megoszlása között eltolódás volt: ok- lehetőségek: 10-30 hold közötti falusi birtokok felmorzsolódása az 5 hold alatti törpebirtokok

javára létrejön egy vékonyabb vagyonos paraszti réteg. a 10-30 hold közötti telkek nem polarizálódtak át, hanem csupán elszegényedés

következett be.A statisztikák nem tartalmazták a birtok-nélkülieket, a népszámlálások azonban őket is számba vették, ez pontatlanságokhoz vezetett az összesítésekben.

? birtokviszony, vagy a munkaviszony legyen a fő jövedelemforrási szempont az összeírásnál? áthidalás: kisbirtokos-napszámos kategória

statisztikák nem tükrözik az időbeli változásokat: e vizsgálat alapja a munkabérek alakulása lehet. (Kondrattief-hullámok alapján: 1850-73: ár↑ 1873-1895: ár↓ 1895-: ár↑. Ehhez igazodtak a mezőgazdasági munkabérek)jövedelemmegoszlás vizsgálatának alapja: adórendszer.

1850-51: adóreform: egyenes adók, személyes kereseti adó (több osztály), jövedelmi adólehetetlen a vállalkozók kiszűrése, közelítő értékeket kaphatunk címtárak alapján. (pl.: Compass)A Kondrattief hullámok az ipari segédszemélyzethez tartozó munkáskategóriák bérében nem figyelhető meg.Köztisztviselők jövedelmi helyzete: fizetési osztályokba sorolták őket, melyeken belül fizetési fokozatokat állapítottak meg. Az osztályok között kinevezéssel lehetett lépni, de csak akkor, ha megürült egy hely. A fokozatok közötti lépés rangsor szerint (életkor) történt, amit később szolgálati idő alapján osztott pótlékokkal cseréltek fel.

Szegényügy: lentről fölfelé haladó elv. ( ha a család nem tudott gondoskodniközségmegyekormányzat). Kb 100 000 ember részesült szegénygondozásban évente.

31

Virilizmus intézménye: a legnagyobb évi egyenes adófizetőket listába foglalták, és ők adták az önkormányzati képviselők felét a községből. (föld- és házadó a legtöbb az egyenes adókon belül) értelmiségieknél, kereskedelmi és iparkamarai tagoknál az adó duplán számítottOsztálykategóriák kialakulása: társadalmi rétegződésben még nem, de a szegényügy kezelésében és az adófizetők kapcsán már megfigyelhető.

Rang és persztízs

Rendiség fogalmának megközelítései: történeti-jogi azonos jogállású, örökletesen kiváltságolt, érdekeit

politikai síkon is képviselők csoportja Viselkedésszociológiai Max Weber nyomán: életvitel, formális

nevelés, származás és foglalkozási presztízs alapjánha a viselkedésszociológiai megelőzte a történeti-jogit, akkor a nemesség jogilag való megszüntetése után ennek még fenn kell maradnia.Viselkedésszociológiai vonások: connubium csak egymás között házasodtak

Kommenzalitáskivel ül le egy asztalhozKonvenciókprivilégiumok, kiváltságok

Egy és ugyanazon nemesség elve a XIX, sz.-ra már csak jogi meghatározás. igazságszolgáltatás előtt a nemes teherbíró képességével arányosan jelent meg 1608: nemességen belüli megkülönböztetés: felső tábla (főnemesség közvetlen

részvétele) / alsótábla (nem főnemesek közvetett képviselete)armalisták: katonai célból a XVI.-XVII. Sz.-ban sok nemesi címet föld nélkül

osztogattak.A birtok nélküli nemesek tutira űztek valami foglalkozást.

Választóvonalak a nemességen belül:1885: csak egy bizonyos jövedelemszint feletti főnemes volt felsőházi tag. Azonban ez a

jövedelemhatár nem jelentett viselkedésszociológiai határvonalat ( pl.: Nemzeti Kaszinóban együtt mulattak)

udvarképesség: pontosan meghatározott szempontok alapján. ( hivatali szolgálat, örökölt társadalmi státus, pillanatnyi funkció, kiérdemelt cím, stb.)

úriemberség: tiszti kardbojt viselete a formális megkülönböztetés. A tiszti becsület tette az embert párbaj- és szalonképessé. (középiskola és önálló egzisztencia kellett hozzá)~tevékenységszerkezeti és jövedelemszerkezeti feltételek.A párbaj kapcsán szembesült egymással a törvény és a szokás. ( de! enyhébb büntetés járt, ha valaki a párbajkódex szerint folytatta)a nemesség csoportjait szigorú szabályok által meghatározott titulusokkal illették. A polgárság körében ilyen nem létezett.

A társadalom átalakult a történeti-jogi rendiségből a viselkedésszociológiai értelemben vett rendiségbe. Ennek fontos színterei az egyes egyesületek voltak. (Kaszinók, olvasókörök). Ezekben a kezdeti közös részvétel után szintén elkülönülés volt megfigyelhető. (létrejöttek a polgári kaszinók)

∑

XIX. századi Magyarországon végbement átalakulás:

32

Középosztályosodás, pólusokra csapódás. (Ø polgárosodás, mert nem különíthető el a parasztságtól művelődéstörténeti megközelítés nélkül)

Professzionalizáció: foglalkozási csoportok differenciálódtak, közös csoporttudat alakult ki, szakmai önszerveződés foglalkozások presztízshierarchiájának átrendeződése

Tömbösödés: a történeti-jogi rendiség tömbjei viselkedésszociológiai forgácsokra bomlottak, és nem álltak össze sem új rendekké, sem új osztályokká.

2. tételÉrtelmiség, közalkalmazottak, tisztviselők, szellemi foglalkozásúak

/ Valuch: 149-168. oldal /

1. Értelmiség és politika 1945 után Értelmiség: felsőfokú végzettség, szellemi munka végzés, széles tájékozottság és

műveltség, irányító/vezető pozíció ’40-es évek vége: szakmunkások jövedelme > értelmiségé fizikai munka ideológiai

okokból felértékelődött Kommunista párt ellenségének tekintette

Megaláztatás Kényszer megalkuvásra Társadalmi megbecsülés, presztízs drasztikusan csökkent Lecsökkent jövedelem Időszakonként felerősödő értelmiség-elleneség

’47-’49 után 2 alternatíva: 1.Visszavonulás 2.Alkalmazkodás, betagozódás, „behódolás” nincs pozícióvesztés

Értelmiségi pályáknál: Szakszerűség drasztikusan csökkent Pozíció betöltésnél lojalitás, politikai megbízhatóság Állami felügyelet, ellenőrzés nincs független értelmiség

Értelmiségi politika meghatározó személyiségei: Révai József (’45 – ’56): polgári kultúra felszámolása, „Szocreál” stílus

kizárólagossá tétele Aczél György: 3T: tiltás - tűrés - támogatás kultúrpolitikai gyakorlat

Enyhülés a Kádári konszolidáció alatt ’80-as értelmiségi magatartási formák:

1) Rendszer működésében közreműködő2) Lojális szakértelmiségiek3) Elégedetlen, de passzív4) Ellenzéki – kritikai értelmiség

2. Az értelmiségiek és szellemi foglalkozásúak társadalmi jellemzőinek változásai: Legdinamikusabb létszámnövekedés, aktív keresőkön belüli arányuk nő (2%11%) Feminizálódás Diplomások végzettség szerinti tagolódása:

1941 1980

33

1. Jogászok 1. Oktatás és tudományban foglalkoztatottak

2. Oktatás, egészségügyben dolgozók

2. Műszaki végzettségűek

3. Mérnökök 3. Közgazdászok4. Mezőgazdaságban dolgozók 4. Jogászok5. Közgazdászok 5. Egészségügyiek

99,8%-uk állami alkalmazott 1/3-a beszélt idegen nyelvet (általában: német, angol, orosz) Lakásviszonyok jobbak az átlagnál (fele 3 vagy több szobás lakás), komfort fokozat is

jobb 1980: 40% - 40%: főváros-vidéki nagyváros ’60-as: felsőfokú technikumok (főiskolává átalakították, vagy megszüntették) Felsőfokú képzés differenciálódása/specializálódása nő Származás: heterogén, többgenerációs értelmiségi családok és munkás paraszti „káder-

ételmiség” Kádári konszolidáció: értelmiségivé válás: nincs kiemelés, hanem tudás megszerzése Értelmiség státus meghatározása: „középosztályi jelleg” NUMERUS POLITIKUS: munkás és parasztszármazású fiatalok származásuk okán

előnyt élveztek egyetemi/főiskolai felvételiken (’50-es évek elején, de a ’60-as évekre gyengül) De: fiatalok felé haladva egyre ritkább az ilyen származás önreprodukció lényeges mértékű megerősödése

3. Közigazgatási tisztviselők, ügyintézők, közalkalmazottak Közalkalmazottak közti „tisztogatás” : B-listázással (gazdasági / politikai indokokkal) Létszámuk: - B-lista + Bankok, iskolák, önkormányzati közigazgatás államosítása Magánszektor felszámolása ~ jellemzői:

Presztízs csökken, pályák eltömegesedése Iskolai és szakmai kritériumok drasztikus csökkenése Tanácsrendszer bevezetésével (1950 október): személyi állomány

kicserélődött Hivatal, bürokrácia, hatékonysága csökken „Népi káderek” hivatalba lépése ’49-’53: csere + létszám 1,5x Rutinszerű szellemi munka általánossá válása Feladat: központi utasítás végrehajtása Feminizálódás és fiatalosodás Falusi származás / fizikai munkás szülők gyakoriak Kispolgár / alsó középosztálybeli élet és munka körülmények Alacsony iskolai végzettség ‘80-as évek: Államigazgatási Főiskola

létrehozása Presztízs: pedagógus csökken; orvos ügyvéd, újságíró nő Belső hierarchia a köztisztviselőknél:

1) Miniszteriális szinten foglalkoztatottak2) Országos/megyei intézmények dolgozói3) Közigazgatásban dolgozó speciális szakértők4) Ügyviteli alkalmazottak5) Hivatali kisegítők

34

Belügyi és honvédelmi állomány tagjai: Létszám nő Követelmény: politikai megbízhatóság, ideológiai elkötelezettség Elemi iskolai végzettség, nagy arányú munkás / paraszti származás ’56: létszám csökkent ÁVH formális megszüntetése

Erőszak apparátus vezető tisztjeit átirányították kulturális intézményekbe (pl.: Kardos György, Rajnai Sándor)

Alacsony presztízs, pályaelhagyás gyakori ’70 - ’80-as: külső legitimáció hiánya, belső azonosság tudat zavarodottsága

4. Szellemi foglalkozásúak - értelmiségiek, diplomásokJellemző eltömegesedés

Oktatásban Oktató szerepének felértékelődése, foglalkoztatottak száma nő Hagyományos tanári szerepek, tradicionális nevelési módszerek leértékelődése Elnőiesedés, alacsony átlagéletkor Magas a házasságban élők aránya Nyitott pálya: sok munkás / paraszti származású, nőknek mobilitási pálya Inflálódó presztízs Anyagiak drasztikus csökkenése Felsőoktatásban:

- Presztízs maradt- Belső merev hierarchia jellemző- Létszámnövekedés jelentős- Tudományok doktora / akadémiai tagság ritka

Tudományos fokozattal rendelkezők- Alapvetően férfi pálya maradt- ’60 – ’70: kisebb esély a munkás / paraszti származásúaknak

Ideológiai függőség nőtt, majd ’60-as / ’70-es: csökkent Marxista filozófia kötelező tárgy

Orvos társadalom: Mérsékelt létszámnövekedés Elnőiesedés ’68:

Központi irányítás enyhülése szabadabb munkahelyválasztás Előrelépés szakképzettséghez és szolgálati időhöz kötve

Zártságát, exkluzivitását leginkább ez a csoport őrizte meg Szigorú szakmai kötöttség Nincs esti / levelező képzés anyagi teher

Szülők iskolai végzettsége magas Hivatás átörökítésének hagyománya Átlagéletkor csökken Házastárs, jellemzően értelmiségi, 2 gyerekes modell Hagyományosan magas presztízs nem változik Erős belső tagoltság: egyetemi vezető beosztás körzeti orvos

Jelentős jövedelemszórás Nem pézbeli juttatás

35

’73-ban: 5000 Ft 3600 Ft Hálapénz jelentős Külföldi nyaralás, színes TV, kocsi gyakori

Jogász társadalom ’49 után:

- Vállalati jogtanácsos száma nő- Ügyvédség csökken

Magánpraxis korlátozása Hatalmi ágak összefonódása jog szerepe: kommunista akarat: végrehajtás és

törvényes kellékekkel való ellátása Jog szerepe csökken Megőrizte középosztály jellegét Nappali / esti / levelező képzés is

- 1/3-a munkás / Paraszti származású- Nyitottabbá vált

Magas presztízsét megőrizte Nők nincsenek olyan sokan Városias foglalkozás Egy gyerekes család modell ’70-es: 4410 átlagfizetés + mellékkereset Lakáskörnyezet átlagon felüli (3 vagy több szoba) ’80-as: magánstruktúra kibontakozása, nők aránya nő ’90-es vége: stabil felső – középosztálybeli, elit status

Műszaki értelmiség: Létszámnövekedés nagy: ’49’80: 11x annyi mérnök

(’56-ban megtorpanás az ország elhagyása) Esti / levelező képzés nyitottabb Erősödő specializálódás szakmai ágak szerint ’53 ’73: - értelmiségi származás nő, ’50-’60: normál

rekrutációhoz vissza - munkás / paraszt család csökken

Általában 2 gyerekes család modell ’80-as évek: 5700 Ft fizetés + új lehetőség: építőipar, elektronika,

számítástechnika Politikai megbízhatóság követelmény lojalitás

Közgazdászok: Nők arány magas (’80-as) fele ’49 után: szakmai önállóság csökken népgazdasági tervek készítése és

megvalósítása ’68: gazdásági reform :

- Felértékelődésük, megítélésük nő- Értelmiségi származás nő (’97-ben felvettek 2/3-a)

Agrár értelmiség: Létszám nő, ’60-’70: 2x „vidéki Magyarország”-on helyi értelmiségi csoport meghatározói

Színészek, újságírók: Férfi túlsúly Város centrikus (de születését tekintve kevesebb, mint a fele főváros) Viszonylag zárt csoport 2/3-a felsőfokú végzettségű, fiatalabbaknál gyakoribb

36

Házastárs általában diplomás gyakori (35%!) színész pár Típus család: egy gyerek ’80-as : fizetés: 5200 Ft: színész 5400Ft: újságíró Színésznek nagyobb alkotói szabadságot élveztek

Összegzés:Értelmiségi szakmák nyitottá válása („szociális értelmiség kialakulásának igénye

miatt”)Alacsony származásúak lehetőséget kaptak

’60-’70-es évek vége: értelmiségi pályák ismételt beszűkülése

2. tételÖNÁLLÓK – MASZEKOK (Valuch Tibor: 171-187 old.)

MAGÁNSZEKTOR VÁLTOZÁSAI 1945 UTÁN:

Változások:Változások: 1945-49: számuk folyamatosan csökkent, de a hatalomátvétel befejeződéséig az

önállók száma jelentős maradt maszekok (szoc.ban a magánszektorban dolgozó önállók és alkalmazottak

megnevezése) radikálisan csökkent a mezőgazdaságban dolgozó önállók száma mérséklődött kisiparosok száma csökkent a legkevésbé

Csoportosítás:Csoportosítás: Lényegében 3 foglalkozási csoport alkotta a magánszektort a 1960-as években:

1. egyéni gazdálkodók: (kimaradtak a kollektivizálásból) számuk: 1962-ben 145.000, míg 1970-es évekre felére csökkent, és ott stabilizálódott2. kisiparosok és kiskereskedők: 3. szellemi szabadfoglalkozásúak:: számuk: 1960’s évek: 15-20.000, de 1980’s évekre számuk növekszik

Magánszektorban élő népesség :- alkalmazottak száma:30-40.000 - eltartottak (átlagosan 3 fővel számolva) 500-700.000

(=népesség 5-7%)(Mivel a kisiparosok kivételével nem áll rendelkezésre elég adat, a továbbiakban csak

azzal foglalkozik a könyv!)

MAGÁNKISIPAROSK MO.-ON A II:VH UTÁN:MAGÁNKISIPAROSK MO.-ON A II:VH UTÁN:

Háború előtt:Háború előtt: 1930: 300.000 fő (aktív keresők 10%-a) 1941: 324.000 fő (eltartottak száma közel 1 millió)1945 után:1945 után: 1943-1945 között 17.000-rel csökkent a számuk, és a felszerelések 60%a pusztult el ! Az 1945-ös Földreform gyarapított a vállalkozó kedvűeket Kisgazda Párt a korábbinál nagyobb szerepet szánt volna az iparos és kereskedő rétegnek. Ennek érdekében

37

kedvezményes hitelt és rendszeres megrendelést biztosítottal volna. Párt hasonlóképpen védte a magántulajdont, bár 1948-ban már csak a „a nem kizsákmányoláson alapuló kisipari

termelés” támogatását tartották lehetségesnek. Illetve szorgalmazták a szövetkezésbe tömörülést. számuk a háború utáni rekonstrukciós periódusban nőtt, de 1949 után drasztikusan csökkent! Hiszen a Párt

hosszú távú terveiben a magántulajdon nem szerepelt, így az egyre erősödő gazdasági és politikai nyomás hatására

1950-től tömegessé vált az ipar feladása.Államosítási hullám:Államosítási hullám: 1949.december : 10 főnél több alkalmazottal működő üzemeket államosították, majd rövid időn belül a 3 főnél

többet dolgoztatókat is. Lényegében „túlállamosítási” folyamat zajlott! Foglalkoztattak drasztikus csökkenését gazdasági szigorító intézkedésekkel érték el:

-megnehezítették az nyersanyag- és áru- beszerzést-korlátozták az energiaellátást-gátolták a kisipari termék értékesítését-durván magas adóterhek (ha 50e Ft-nál többet kerestél – 70%-os adóval

sújtottak)Csak a legerőteljesebben ragaszkodók maradtak meg.

Az önálló kisiparosok számára a bérmunkássá válásnak kevésbe volt fájdalmas útja volt: a szöv.be való belépés

1948-ban létrejött az OKISZ (Országos Kisipari Szövetkezet), majd folyamatosan a KISZÖV-ek, a Kisipari

Szövetségek Szövetségesei. Az ágazatonként szerveződő szöv. száma 1949-1953 között 4x , tagjainak száma

ugyanezen idő alatt 10x, több mint 60.000 bolt lett állami tulajdon. számuk: 1949: 112.000 (79e önálló, 27e alkalmazott, 5e tanuló!)

1953: 3.000 (csak önálló)1958: 14.000 (13e önálló, 1e.alkalmazott)

Rákosi-korszakban:Rákosi-korszakban: A szocialista szektor képtelennek bizonyult a hatalom által felszámolt kisipar i szektor által betöltött gazdasági és

társadalmi szektor pótlására. – ami állandósította az ellátási hiányt. kisiparossá válás nem volt vonzó többé, bár a politikai hangulat enyhülésével nőtt a vállalkozási kedv. 1953. június: Nagy Imre féle fordulat:

-feloldotta az ipari engedélyek kiadásához kapcsolódó korlátozásokat-anyagi juttatásokkal + hitellel segíti őket, így számuk átmenetileg nő!

1955. tavasz: Rákosi Mátyás politikai fordulata : - egyértelműen akadályoztat (számuk csökken) 1956-os tervekben sok minden kedvezmény szerepel, 1957-ig vállalkozási kedv növekszik.Kádár-korszakban:Kádár-korszakban: 1956.nov.4.:”támogatják a kisipart, de csak ott, ahol ez egészségesen egészíti ki a szoc. tevékenységét!”

-1957:pénzügyi és adózási kedvezmények-a politikai stabilizáció előrehaladtával sorra vonták vissza a kedvezményeket.

38

1958-re végett vetettek a kibontakozásoknak, a növekedés megállt. (60’s évek: ~ 100.000) 1956-1982 közötti kisipari politika jellemzői:

-kedvezmények adása ás visszavétele.-diszkrimináció lassú csökkenése-állami megrendelések nem segítették őket

1976 = mélypont: számul 100.000 alá süllyedt!1980-as évek változásai:1980-as évek változásai: a gazdasági válság elmélyülése miatt lassan átértékelődött a Párt magán szektorral szemben érvényesített pol-ja:

-lehetőségek bővültek-korlátozó jogszabályok csökkentek (könnyebben szerezhettek engedélyt)-fokozatosan feloldották a létszámkorlátozásokat (1987re 30 fő lehetett a kisipari műhely alkalmazottjainak a száma!)-bérbe lehetett venni az állami boltokat, helységeket

1988-ra a belkereskedelem 11,5%-át bonyolította a magánkereskedelem!!Rendszerváltozás:Rendszerváltozás: korlátok teljes felszámolása, így számuk a kiépülő piacgazdaságban dinamikusan nőtt (1990: 186.000 fő)

KISPARI TEVÉKENYSÉG VÁLTOZÁSAI A 70’S –80’S-BEN:KISPARI TEVÉKENYSÉG VÁLTOZÁSAI A 70’S –80’S-BEN:

A kisipari lét jellemzői:A kisipari lét jellemzői: mindig a legalitás határán éltek (váll.kedv mindig a politikai hangulattól függött) a gazd.i és fogy.i trendnek megfelelően a 70’s-ben az építőiparban foglalkoztatottak száma nőtt a legjobban. a főfoglalkozású kisiparosok száma csökkent!, de azok száma - pl: akik nyugdíj mellé kerestek - nőtt. viszonylag jelentős mértékű a fluktuáció (cserélődik, ez a bizonytalan környezet következménye!) nő az alkalmazottal száma (tanulóké is) erős az ágazati koncentráltság (136 szakma, viszont 80%-uk 26 szakmában van!) területi eloszlás: Bp-en lévők szám csökken, míg a vidékieké nő (1/5=Bp,2/5=megyeszékhely+város,...község) = a 80’s közepe = a magánipar és állami ipar sajátos szimbiózisa jön létre.

KISIPAROSOK MENTALITÁSA, ÉLETKÖRÜLMÉNYEI, RÉTEGZŐDÉSE:KISIPAROSOK MENTALITÁSA, ÉLETKÖRÜLMÉNYEI, RÉTEGZŐDÉSE:

Életszemlélet:Életszemlélet: önálló egzisztencia megteremtése és fenntartása a cél vonzó az alkotómunka öröme, szakmaszeretet és racionalitás jellemzi őket.Az iparosréteg tagoltsága:Az iparosréteg tagoltsága: 1980: 9.000 Ft felett keresők: 3%, 9.000-3.000 között:30%, 3.000 alatt: 67% (átlagjöv. 3-4000) 1983: lakásépítési konjunktúra – ép.i kisiparosok átlagjöv.e ~10.000 lett. 1984: 12.500 felett:5%, 12.500-8.600 között: 10%, 8.600-5.000 között: 25%, 5.000 alatt: 60%

a létbizonytalanságot mindig a max. haszonszerzéssel próbálták ellensúlyozni. az „elitcsoport” újjászerveződik (1980’s 4000 fő), hiszen korszak elején eltűntek!

39

kisiparosok főleg városlakók a fizetőképes kereslet miatt! átlagéletkoruk 1983-ban: 43 év (5 évvel haladta meg a bérmunkásokét) nemek szerinti megoszlás: 30% nő, 70% férfi az iparosok 4/5-e stabil családi háttérrel rendelkezik az országos átlagot meghaladta az öröklakással rendelkezők aránya (több mint 25% él 3 v. több- szobás lakásban!) iskolai végzettségük ugyancsak átlagon felüli. folytonosság figyelhető meg a családon belüli továbbvitelben (20%!) 1990-1992:dinamikus növekedés: 187.000-ről 226.000-re, ami foglalkoztatottakkal + eltartottakkal együtt:~2millió 1990’s végére közel 1 millió bejegyzett vállalkozó van.

2. tételA paraszti társadalomtól a falusi társadalomig

/ Valuch: 188-212. oldal /

Politika és parasztság- Viszonyát kettősség jellemezte: politikai propaganda szintjén a parasztság

társadalmi jelentőségét hangsúlyozták, a politikai gyakorlat meghódítandó társadalmi csoportnak tekintett a parasztságot

- A politikusok másodrendű társadalmi rétegként kezelték- Kollektivizálás befejeződésével: szocialista / szövetkezeti parasztság képének

kialakítása, Élni és élni hagyni elv fokozatos érvényesülésével- Javuló életkörülmények ’70-es években ismét a bűnbak szerep a politikában- Háztájizás és kistermelés feltételeinek szigorítása ’70-’80-as évek fordulójáig

A paraszti falusi társadalom történetének szakaszai:1. 1945-1961:

- Magántulajdon megerősödése, végül teljes felszámolása- Hagyományos paraszti társadalom felbomlása

2. 1961-1989/90: - Közös termelő szövetkezeti gazdálkodás + nő a munkaszervezeti

pozíciók jelentősége - Háztáji, mezőgazdasági kistermelés és a nagyüzem szimbiózisa- Hagyományos paraszti értékrend, viselkedés- és gondolkodásformák

felbomlása, átalakulása3. 1989/90-től

- Jelentős tulajdoni átrendeződés

1945-ös földreformtól a kollektivizálásiga) A földkérdés és a politikai pártok

- II. világháború után elengedhetetlenné vált a parasztság érdekeltségének megteremtésem = földtulajdon kiszélesítése

- Legradikálisabb álláspont: Nemzeti Parasztpárt: 1000 kat. hold feletti nagybirtokokat, 100 hold feletti úri birtokokat, 200 hold feletti gazdag paraszti birtokokat. Elképzelésük az agrárproletár és szegény paraszti rétegeknek kedvezett volna

- Magyar Kommunista Párt: lényegében elfogadta az előzőeket- Szociáldemokrata Párt: csak a 200 hold feletti birtokokat, kártérítéssel + egyházi,

hitbizományi birtokokat kártérítés nélkül

40

- Független Kisgazdapárt: csak a 300-500 hold feletti birtokokat, magasabb kártalanítást

b) Földreform- 1945. március 17-én hirdették ki, parasztpárti javaslatokat követve, végrehajtásban

a kommunista párt túlsúlya- Megyei földbirtok rendező tanácsok és közösségi földigénylő bizottságok

létrehozása- Jogosultnak minősültek: gazdasági cselédek, mezőgazdasági munkások,

törpebirtokosok, 5 kat. holdnál kevesebbet öröklő nős fiúgyermekek- Előnyben a családosok, 3 vagy több gyerekkel rendelkezők, az antifasiszta és

partizánmozgalmakban résztvevők, ill. antifasiszta ellenállás hősi halottainak hozzátartozói

- Juttatásban részesülők életkora max: 60 év- Egy személynek kiosztható terület 3-15 hold között, átlag 5,1 kat. hold- 75500 birtok lett kisajátítva, 16 millió kat. hold 35%-a- Gazdasági cselédek 53%-a, mezőgazdasági munkások 48%-a, törpebirtokosok

56%-a, kisbirtokosok 25%-a került a kedvezményezettek közéc) Földreform társadalmi hatásai

- Korábbi birtokmegoszlás aránytalanságait enyhítette, de elsősorban a szociális és politikai feszültségeket mérsékelte

- Paraszti társadalom belső tagoltsága jelentősen megváltozott- Meghatározóvá vált a törpe és kisbirtokos paraszti réteg- Megerősített a magántulajdonosi tudatot a parasztságban- Új gazdák tartósan képtelenek voltak önállóan gazdálkodni (eszköz, gazdasági

ismeretek és forgótőke hiányában)d) Az első kollektivizálási hullám

- 1948-49-ben termelőszövetkezetekbe belépők: bérmunkások (cselédek, mezőgazdasági munkások, akik föltulajdonnal nem rendelkeztek, ill. önállóan nem képesek gazdálkodni)

- Kommunista politikusok próbálták elfogadtatni a parasztsággal a kollektív gazdálkodás gondolatát minden eszközzel

e) Szolgáltatás- Súlyos teher a mezőgazdasággal foglalkozóknak, mert piaci ár alatt vették át a

terményt - 1949-1955 között adóterhek háromszorosukra növekedtek- Teljesíthetetlen feltétele büntetőjog beépül az agrárpolitikába több mint

400000 földmunkást ítéltek el („közellátás veszélyeztetése” váddal)f) Kulákellenes kampányok

- 1956 előtt több kampány: legfontosabbak termelési, begyűjtési, tagosítása és kulákellenes

- Kulák: 25 kat. hold feletti birtokkal rendelkezők ill. mezőgazdasági terület értéke 350 aranykoronát meghaladja (’50-es években kb. 60-70000 fő)

- Magasabb jövedelmezőségi területeknél (pl.: gyümölcsös), magasabb szorzószámok

- Cél: félelemkeltés, és legsikeresebb gazdaréteg felszámolásag) Tagosítás

- Falvak határának állandó újrarendezése (téeszeknek egységes földterülethez)- Falusi viszonyokból tervezhetőség, stabilitás eltűnik- 1948-tól a folyamat felgyorsul

41

- Közös gazdaságok három típusba sorolása. A harmadik a legfejlettebb: föld eszközök is közös tulajdonban

- Tervszerű átalakítás, központilag előre megállapított tervszámok alapján- 1950-ben falusi nincstelenek- 1951-ben kampány a kis- és középbirtokos réteg beléptetése érdekében- 1950-1953: szövetkezetek taglétszáma: 120ezerről 376ezerre növekedett, 300ezren

elhagyták és ipari munkásnak álltakh) Mezőgazdasági aktív keresők (1948-1955)

- 238ezer fővel kevesebb lett- Magánszektorban foglalkoztatottak száma csökkent- 25 kat. holddal rendelkezők száma 47200-ról 7100-ra csökkent. Gyakran a terhek

elkerülése végett földjeiket családtagjaikra írattákParaszti társadalomra nehezedő nyomás 1953-1955 között, Nagy Imre miniszterelnöksége alatt, valamelyest enyhült, tartósabb változás csak 1956-tól.i) 1956 és a parasztság

- Forradalom napjaiban követeléseik megvalósulását (parasztellenes agrárpolitika által okozott sérelmek orvoslása, és a föld magántulajdonú birtoklását korlátozó intézkedések eltörlése) a kormány lehetővé tette

- Forradalom bukása ellenére a parasztság átmenetileg 1956 haszonélvezője lett: eltörölték a kötelező beszolgáltatást, szabad földforgalmat korlátozottan, de lehetővé tették, megszűnt a vetéskényszer

- Önálló kisüzemek rendszere hatékonyabban működtek, mint a szövetkezeti szektor- Elindult egy korlátozott „vissza parasztosítás”- 1957-ben magángazdaságok részesedése az adott évi összes mezőgazdasági

termelésből 71%, egy évvel később már 80%, szövetkezetek csak 4, 8%j) Kollektivizálás 1959-1961

- Politikai stabilizáció előrehaladtával: teljes kollektivizálás 3 koncentrált kampány

- Jól megszervezett „hadjárat” „agitátorcsapatokkal”- Sajtó, helyi propaganda, személyes meggyőzés mellett minden lehetséges eszköz

bevetése: adóterhek emelése, egyéni adótartozások szigorúbb behajtása, ill. elengedése

- Lelki-pszichikai ráhatás minden lehetséges eszközének alkalmazása- Helyi meghatározó emberek, gazdák meggyőzése a legfontosabb- Miért volt eredményes? 1956 után megerősödött a parasztságban a „társadalmi

vereségtudat”, a társadalomban magára maradt, egyéni gazdálkodás feltételei folyamatosan nehezedtek

1961-től az iparhoz hasonló centralizált gazdaságirányítási rendszerbe próbálták a szövetkezeteket integrálni, liberálisabban kezelték a háztáji és kisegítő (önellátó funkció és piacra termelés, utóbbi kerül előtérbe) gazdaságokat.A változások következtében a termelőszövetkezetek a kolhoz helyett fokozatosan a csoporttulajdon sajátos formájára épülő, korlátozott jogú „vállalkozói szervezetté” váltak.k) A kollektivizálás társadalmi hatásai

- A kollektivizálás fenntartotta a tömeges, kényszerű és erőszakos mobilitást- Jelentősen nőtt az elsőgenerációs munkásság létszáma a kilépők révén- Új családi stratégiák kialakulása (idősek, nők: mg-ban férfiak: iparban dolgoztak)- A tagság tagolódásában érvényesültek a helyi társadalom korábbi tagoltságából

adódó sajátosságok (pl.: vezetésben korábbi gazda elit tagjai, káderek háttérbe szorultak)

42

- Értékrendek alakulását befolyásolta a termelési tényezők (föld, munka, ráfordítás, érdekeltség) összhangjának megbomlása

- A XX. század egyik legnagyobb társadalmi megrázkódtatása volt méreteit és az érintettek körét tekintve

- Kevesen maradtak ki: néhány 10ezer magángazda maradt csak a ’70-es évekre- Mezőgazdasági munka presztízse ’60-’70-es években fokozatosan csökkent

l) A kollektivizált mezőgazdaság működőképességének okai- Hazai gyakorlat fokozatosan, folyamatosan eltért a „kolhozmodell” követésétől- ’60-as évek elején feladták az átszervezés osztályharcos modelljét- Fokozatosan előtérbe került a gazdasági racionalitás elve- Háttérbe szorították, majd megszüntették a munkaegységrendszert, helyébe részes

művelés, és rendszeres pénzbeli juttatás került- Háztájihoz kapcsolódó kedvezmények kiterjesztése- Helyenként (gyümölcs-, zöldség-, bortermelő vidékeken) szakszövetkezetek

létrehozása – közel állt az önkéntes, közös társulás gondolatához

Falusi társadalom a kollektivizálástól a rendszerváltozásiga) Nagyüzemi munkaszervezet

- Legfontosabb pozíciókban, akik képesek voltak átlátni a gazdálkodási folyamatokat, korábban nagyobb magángazdasággal rendelkezők

- Belső tagolódásban jelentős a családi kapcsolatok rendszere- Hagyományokhoz kötődő belső rétegződési viszonyok a ’60-as évek végétől

bevezetett technikai újításokig voltak fenntarthatók- Hivatásszerű szakértelem és az „iparszerű mezőgazdaság” működéséhez szükséges

tudás fokozatosan felértékelődött- Tagsági viszony fokozatosan bérmunkás jelleget öltött- Diplomások száma is nőtt a szövetkezetekben

b) A falusi társadalom foglalkozásszerkezete- Jelentősen megváltozott a kollektivizálás befejeződésével- Mezőgazdasági aktív keresők aránya növekedett, mg-i foglakozásúak aránya

csökkent - 1968-tól lehetőség Tsz-eknek ipari és szolgáltató tevékenységeket végző

melléküzemágak létrehozása – felszabaduló munkaerő lekötésére + jövedelemtermelő képesség javítására

- Korszak folyamán agrártársadalom terjedelme zsugorodott: 1945-ben aktív keresők 51,9%-a, 1995-ben már csak 8,5%-a dolgozott a mg-ban = 2,19millió 308ezer fő

- ’50-’60-as években mezőgazdaságból való kilépés, ’70-es években kétirányú mozgás

- Szövetkezeten belül a hagyományos mezőgazdasági munkát végzők aránya csökkent

- Hagyományos falusi rétegek elkülönültsége jelentősen csökkent- Az agrárnépesség, és a többi falusi csoport közötti határvonal eltűnt- Az „egységes dolgozó paraszti osztály” vagy a „szövetkezeti parasztság

lényegében sohasem jött létre, amint kialakult, azonnal differenciálódni kezdett- Parasztság újratermelődése is megkezdődött- Háztáji és a kisüzemi termelés révén megtermelt jövedelmek nagy szerepe volt a

falvak társadalmának újratagolódásában- Magasabb a háztájiban és a kisegítő gazdaságban végzett munkából, mint a

termelőszövetkezetből származó jövedelem

43

- Megváltoztak a foglalkozási viszonyok: önálló gazdák tömegesen váltak alkalmazottakká, a családi gazdálkodás rendszerét a nagyüzemi szervezet váltotta fel

- Megkettőződött az értékrend és a személyi autonómia korlátozódott, majd lassan növekedett

c) A háztáji és kisegítő gazdálkodás tömegessé válása- Vállalkozási lehetőség széles körű hozzáférhetősége mellett a differenciálódás is

jellemző folyamat- Mezőgazdasági aktív keresőkön és a téesztagokon kívül más csoportok is részesei

voltak az önellátó és/vagy kisárutermelő gazdálkodásnak- ’80-as évek elején a mezőgazdasági kistermelők 60%-a nem a mezőgazdaságban

dolgozók közül került kid) A tulajdon és a termelő szervezet kettőssége

- A kollektív és a magántulajdon, valamint a rájuk épülő termelési rendszer egymás mellett és egymásra utalt módon létezett

- A nagyüzemi keretek elsősorban az extenzív. Az intenzív, a munkaerő-igényes munkák jelentős részét pedig a háztáji gazdaságok és a kisüzemek végezték el

- Kistermelők föld- és eszköztulajdona a ’80-as évekig korlátozott volt, e korlátok kijátszására alakultak ki a bújtatott háztájik, a földbérletek rendszere

- A tiltást, miszerint magánszemély nem tarthat üzemben tehergépkocsit, sok helyen a házilag előállított járművekkel pótolták (az erőgépeket szintén)

- A kisüzemek a földterületeket intenzív hasznosították, és az önellátásra felhasznált termékeken felül megmaradó rész minél teljesebb értékesítésére törekedtek = a termelés önellátó funkciójától fokozatosan eltolódott a piaci igények kielégítése, az árutermelés felé

- A háztáji, a kistermelés és a nagyüzemi gazdálkodás együttműködésében sokféle változat alakult ki, pl.: a téesz már nem csak a földet/állatot bocsátotta rendelkezésre, hanem a vetőmagról és értékesítésről is gondoskodott

- Piaci tényezők újratanulásának folyamata ’70-es évektől- A megtermelt hasznot nem vagy csak részlegesen lehetett visszaforgatni a

termelésbe, így a képződő tőke a pénzbeli megtakarításokat gyarapította; a fogyasztásra, a falvakban a lakáskörülmények javítására, tartós fogyasztási cikkek beszerzésére volt felhasználható

e) Mezőgazdasági kistermelés 6 típusa- Tradicionális önellátó vagy háztartásgazdaság- Szabadidős önellátó üzem- Korábbi középparaszti mintát követő, vegyes gazdálkodást folytató paraszti

kisüzem- Integrált félüzem, amelyben a téesz csak egy-egy fázisban volt jelen- Integrált vállalkozás, ahol a termelés folyamatainak irányítása és kockázatainak

vállalása a gazdálkodó kezében van, a téesz csak az értékesítésben vállalt szerepet- Szabadpiaci vállalkozás, amelyre a termeléstől az értékesítésig a „tiszta piaci

viszonyokhoz” történő igazodás a jellemzőA mezőgazdasági kistermelés hozzájárult egy viszonylag szűk csoport „polgárosodásához”, a többség számára pedig lehetőséget teremtett a civilizációs fejlődésre. Az ipari melléküzemágak helyi munkaalkalmat teremtettek, javították az egyes települések népesség megtartó képességét, helyenként csökkentették a gazdálkodási veszteséget.

f) Az önállóan gazdálkodó réteg- ’60-as évek elején 145-160ezer, 1970-ben 90ezer fő, ’80-as évek végére 80ezer fő

44

- Gazdasági feltételek ugyanolyan szigorúak, minta magánszektor más ágazataibanJuhász Pál:

- A parasztság történelmi és társadalomstatisztikai kategóriaként sem használható már a ’80-as években, felbomlása a XX. század második harmadában befejeződött

- A szövetkezeti tagság és a parasztság azonban nem azonos ételmű fogalmakMunkakörülmények:

- 1945-1961 szinte mindenki a munkaereje szabad tulajdonosává vált- A kulturális különbségek új jelentőséget kapnak: a munkaerő-piaci pozíció

meghatározóvá váltak a földrajzi adottságok mellett- A munkavállaló „kettőserkölcsűvé” válik: proletár és korlátozott öntudatú polgár- A szövetkezetekben dolgozók belső társadalmi tagolódására relatív magas életkor,

és egyes korosztályok alacsony jelenléte volt jellemzőg) Gazdaréteg sorsa

- Jelentős pozícióvesztésen ment keresztül- Az gazdarétegbe kerülés meghatározó szempontja volt a két világháború között a

földtulajdon, és a gazdálkodás minősége. Ide kerülhettek az 50-100 hold közötti (tanyás) gazdasággal rendelkezők, a felső rétegbe a 100 kat. holdnál nagyobb földterülettel bírók

- Viszonylag nyitott és befolyásos társadalmi csoport- Saját szervezetekkel bír: gazdakör, legeltetési társulat, olvasókör- Mentalitásuk meghatározó elemei: önmagukra utaltság, teljesítmény központúság- Társadalmi pozíciójukat elsősorban saját munkájuknak köszönhették- 1945 után is meghatározó szerepet töltenek be- 1947-49 között középparasztinak és kuláknak minősítették őket felszámolás- 1956-57-ben számosan próbálták újrakezdeni az egyéni gazdálkodást- 1959-61: már nem kizárni, hanem megnyerni akarták őket, gazdálkodási sikereik

révénh) Összegzés

- Falusi társadalom szerkezete erőteljesen átalakult- A nem mezőgazdasági foglalkozásúak többségbe kerültek- Ingázók tömege kiszakadt lakókörnyezetének mindennapi életéből- Mezőgazdaságban foglalkoztatott falusiak döntő többsége alkalmazottá vált- Agrártermelés a kiegészítő jövedelemszerzésben volt igen fontos (esetenként több

volt)A magyar mezőgazdaság és az agrártársadalom a rendszerváltozás után

- 1989-90 után kiemelkedő jelentőségű a mezőgazdaság tulajdonviszonyainak átalakítása

- Reprivatizációra nem kerülhetett sora) Kárpótlás

- Tulajdonosok egykori tulajdonuk értékének megfelelően kárpótlási jegyet kaphattak, amelyek értékét az elvesztett földek aranykorona–értéke alapján határozták meg (egy aranykorona 1000 Ft-tal egyenlő), ezt felhasználhatták az állami vagyon és általában a mezőgazdaság privatizációja során, ill. földet vásárolhattak

b) Szövetkezetek magánosítása- Az ingó és ingatlan vagyon nevesítésére, és a különböző szempontok szerint

kialakított üzletrészarányok kialakítására törekedtek- 1993 végéig a szövetkezeti vagyonok 6,7%-át privatizálták

45

- Alacsony magánosítási arány elsősorban azzal magyarázható, hogy a megmaradó szövetkezeti tagság bízott a szövetkezeti termelés gazdaságos folytatásának a lehetőségében, 1993-ban a termelés jelentős visszaesése következett be

- A foglalkoztatottságot tömegesen elvesztők, nemcsak a munkahelyüket veszítették el, hanem többnyire a háztáji is megszűnt

- A tulajdonosi szerkezet átalakulása a termelés erőteljes visszaesésével párhuzamosan ment végbe

- A mezőgazdasági kft.-k az átalakulás legjellegzetesebb intézményeivé váltak- ’70-’80-as években létrehozott óriás szövetkezetek kisebb, hatékonyabban

üzemeltethető szervezetekre bomlottakc) Mezőgazdasági aktív keresők az 1990-es években

- 1988-ban, a mezőgazdaságban foglalkoztatottak aktív keresők száma még meghaladta az egymillió főt, 1993-ban már csak 431ezren, 1996-ban mindössze 279ezren

- 1990-ben a mezőgazdasági aktív keresők több mint kilenctizede állami és szövetkezeti tulajdonú üzemben dolgozott, 1996-ra a magántulajdonú gazdasági egységek töltöttek be meghatározó szerepet a foglalkoztatásban

- 1996-ban 1,108 millió aktív kereső folytatott kiegészítő mezőgazdasági tevékenységet

A kisüzem és a nagyüzem szimbiózisára épülő mezőgazdasági termelési rendszer a ’90-es évek elején véglegesen összeomlott. A korábbi gyakorlat nem bizonyult folytathatónak, az újra megjelenő magánszektor az átalakulása során munkahelyüket elvesztőknek csak kis részét volt képes foglalkoztatni. A legnagyobb arányban a szakképzetlenek vesztették el munkahelyeiket, a szakképzettebbek többsége sikeresen vált magángazdává vagy mezőgazdaságban tevékenykedő vállalkozóvá.d) Egyéni gazdálkodók

- 1988-ban 78700 egyéni gazdálkodó volt a magyar mezőgazdaságban, 1993 elején az egyéni és a társas vállalkozások 125900 főt foglalkoztattak

- Megkezdődött a földtulajdon új rendszerének kialakulása, és a ’90-es évek végére ez a folyamat lényegében be is fejeződött

- A magánszektor úgy vált meghatározó elemmé a magyar mezőgazdaságban, hogy feltételezettnél és a vártnál is jóval kevesebben váltak egyéni gazdálkodóvá

- Tőkehiány, döntéshez szükséges információk hiánya, a termelési feltételek bizonytalansága, a hitelszűke, az értékesítés nehézségei sokakat visszatartottak a magángazdálkodástól

- Különböző társas vállalkozási formák váltak meghatározóvá, de nem elhanyagolható a megmaradt szövetkezetek szerepe sem

e) A falusi társadalom szerkezetének átalakulása- Az átalakulást 4 folyamat határozta meg: polgárosodás, parasztosodás, új-tagi

tulajdonosi réteg kialakulása, proletarizáció - Belső tagoltsága ismét a tulajdonnal való rendelkezéssel függött össze

2. tételTársadalomszerkezet és Mobilitás

Valuch 94-118

Változások a magyar társadalom szerkezeti alapvonásaiban1. Iskolázottság

Esélyegyenlőtlenségek általános iskolai (elemi) szinten mérséklődtek (1949 15 évesnél fiatalabb N 4/5-e 8 osztálynál alacsonyabb végzettségű, 1994-ben 4/5-e legalább 8 osztályt végzett)

46

Nemek közötti egyenlőtlenség csökkent, magasabb iskolai végzettség megszerzésénél megszűnt

Lakóhely, urbanizáltság fontos (város, falu) Társadalmi háttér szerepe a 70s végére minimálisra csökkenDE: Ez az általános képzettségi szintemelkedés nem jelenti az egyenlőtlenség megszűnését, inkább csak magasabb szintre tolódik, választóvonal: felsőoktatás lesz. Iskola: marad esélyegyenlőtlenségek átörökítésének 1ik legfontosabb terepe

1950 elejére középiskolások száma megduplázódott 1949-90 5.5%-ról 23.6%-ra növ. a középfokú végzettségűek aránya, egyetemi is nő1980s kialakult egy 3-4%-os alacsony iskolázottáságú csop., újratermelődik1990s esély1enlőtlenségek nőnek

2. Tevékenységszerkezet1949-80 aktív keresők aránya nő, MERT: iparosodás, 2keresős családmodell (eltartott nők arány 1/3-ára esett vissza)1980tól aktív kereső aránya csökk. MERT: Wnélk., elöregedés

3. Az aktív keresők megoszlása1940-70 mg-ban felére csökk, iparban 2xesére nőtt, szolgáltatásban 60s-ig csökk, aztán nő, de még 80s-ban sem éri el az 1941-es szintet, kereskedelemben, közlekedésben 1950-70-ig stagnálás, majd nő, egészségügyben, kulturális életben folyamatosan nő

Mo. elvesztette agrárjellegét, iparosodó ország lett (1949 mg-ban többségben, 70-ben már az iparban), konzerválta az elmaradottságot, a felemás modernizációt

szellemi munka fokozatos térnyerése

A magyar társadalom szerkezeti változásainak jellegzetességei a XX. század második felében

a társadalomszerkezeti változások megítélése(1) „szocialista társ-i forradalom zajlott le”(2) változásokat pozitívan megítélő modernizációs szemlélet(3) 90s években: kizárólag negatív oldalra koncentráló(4) teljesebb körű megismerésre törekvő, - és + trendek mérlegelése

Egyetértés: 1950-60 közt a komm. párt mindent megtett a polgári struktúra lerombolásáért DE szó sincs 1enlőtlenség megszűnéséről (pl. területi =tlenség fokozódott), csak új rétegképző tényező: POLITIKA proletarizáció elhúzódott, 60s elején zárult le, és még mindig marad magántul.

(világossá vált, hogy kell: háztájik, 2. gazdaság), innentől: pol. szerepe csökk, egyéb tőkéké nő

eredeti célkitűzések nem igazán valósultak meg: nagypolgárok pozícióvesztése rohamos, DE sikeres rekonverzió, mai elit

már a rsz.váltás előtt is az volt) parasztság: földtul szerepe, presztízse megmarad kispolgár: eleinte önálló kisegzisztenciák rohamosan csökk, majd mikor

lehetőség van rá gyorsan nő altiszt, hivatalnoksegéd: büro növekedésével párhuzamosan nő

Mobilitás 1950s-60s nő, csoporttudatok meggyengülése, nyitottabbá válása (nem

nagyobb arányban mint NYEU-ban), új mobilitási pályák megjelenése, régi kiüresedése, társ-i csop-ok homogenitása csökken

47

DE nem szerves, kizárólag pol-i indíttatású (kényszerből)

kontinuitás és megszakítottságÁltalános nézet: 40-50 fordulóján megszakadt a társ-i kontinuitásMagyar társadalom jól alkalmazkodott, második gazdaságban dolgozik, polgári mentalitás magánszféra keretei közé húzódik vissza, többfajta társ-i szokás, szocializációs rsz. Él 1más mellett (lásd.: ipari Wások heterogenitása)Ugyanakkor: sok helyen kontinuitás (pl. ipari Wások Wkörülményei, iskolázottsági szint emelkedése) + kulturális tőke meghatározó

a szerkezeti változások fogalmai osztály – ideológia terheltség, nehezen behatárolható munkajellegcsoport – árnyaltabb, de túl szűk, nem jó történeti elemzésre státuscsoport, életstíluscsoport – 80 évek keresztmetszetét adja réteg, csoport – történeti szempontból leghasználhatóbb

Társadalomstruktúra áttekintésére 2 lehetőség1. munkajellegcsoportok alapján2. egy-egy időpont társadalmi jellegzetességeinek leírása és összehasonlítása

„munkajellegcsoportok”Ferge Zsuzsa vezeti be, majd Andorka Rudolf továbbfejleszti, megalkotja a réteg fogalmátNeoweberiánus felfogás. Végzett W jellege, pozíció alapján sorolnak be

1. vezető és értelmiségiek (9xesére nő 1949-1990 közt)2. egyszerű irodai v. szellemi fogl. (2.7xesére nő)3. önálló kisiparos (felére csökk)4. szakmunkás (2xesére nő)5. betanított munkás (3.5xesére nő)6. segédmunkás (felére csökk)7. önálló parasztgazda(42edére csökk)8. mg-i munkás (1.7xesére nő)

2 lényeg: (1) kisip, kisker, önálló gazda csökk (ez 80s-től nő, 90s is (kárpótlás, privatizáció), de a vártnál kisebb mértékben), (2) mg-ben leginkább földnélküli paraszt+ 80s-től Wás csökk, szellemi nő

a munkajellegcsoport kritikája !!!(106. oldalon ábra!!!)

Kolosi Tamás: L-modell (rétegződésmodell)Második gazd-ban való részvétel társ-i rétegződésre gyakorolt hatása fontos: életmód különbségeiben meghatározó. Modellben egyik tengely: állami újraelosztás, másik tengely: piac dimenziója. Probléma:

kategóriák nem elég egyértelműek kat-ban tartozó létszáma nehezen becsülhető történeti szempont figyelmen kívül hagyása

Szelényi Iván: két háromszögmodellEgyik az állami gazdaság társ-i csop-ja, másik a piacgazdaság társ-i csop-jaKiindulópont: kik, milyen módon, milyen elvek szerint rendelkezi többlettermékkelJó: rszváltást is tudja szemléltetni (piaci háromszög nő)Probléma: sem a 80s-t, sem a rszváltást nem tudja összetettségében ábrázolni

48

Struktúraképek1. 1949

legnépesebb társ-i csop: Őstermelők (44%) , míg mgWások, cselédek aránya 1/3ára csökk., napszámosok csop-ja kicsit nő – OK: 1945. évi földreform

ipari Wások száma nő – OK: háborús konjunktúra N fele mg-ból él Alacsony: Wás, szellemi fogl-ú és kereskedelem, közlekedésből élők számaMobitilás:

Parasztság: relatív zárt gazdálkodó réteg 94%-a önálló gazd-ó családból, mgWásnál kisebb az önrekrutáció, kilépés: segédWássá, szakWássá, altisztté válás

Munkásság: nyitottabb, segédWás önrekrutációja alacsony, szakWás presztízse, így önrekrutációja is magasabb, erőteljes: önálló iparos és kereskedőből szakmunkássá válás

Önálló: önrekrutáció: 1/3, 2/3-ad paraszti családból Szellemi: ¼-ed önrekrutáció, többi: önálló, Wás, paraszti háttér

Summa: paraszti társ domináns, Wás nő, szellemi stagnál, megszűnt a születési elit

2. 1960s közepeTárs-i szerkezetváltozás meghatározó tényezői:

ideológia erőszakos politika politikai tőke felértékelődése magántul-tól való megfosztás jövedelem és teljesítmény szétválasztása

MobilitásA mobilitási csatornák alárendelődtek a kommunista politika társadalmi célkitűzéseinekÖrkény Antal: mobilizáció (felülről kikényszeríttet mobilitási folyamatok)

Parasztság: kollektivizálás következtében 360ezren hagyták el a mg-ot, ált lefelé tartó mobilitás, új csoport: téeszelnök, agronómus, mezőgazdász

Kis- és középvállalkozók: tömegesen vesztették el státusukat Wásság: szakWások 1/3-a szellemi Wkörbe, szakWáselit pozíciója romlik, élWásoké

nő Értelmiség: megduplázódott, 1949 előttiek elvesztik pozíciójukat (hivatalok vezetői

60%-ban újak), helyettük: Wáskáderek Kommunista párt önálló mobilitás pályává változott (vezetők 95-a MDP tag) Megszűnt a háztartási alkalmazottak csoportja MERT nők tömeges Wába állása

Róbert Péter kutatásai: N közel 4/5-e változtatta meg társadalmi helyzetét, ált. rosszabb társ-i pozícióba.

2 legfontosabb változás: 1. önálló paraszti réteg drasztikus csökk-e 2. ipari Wásság dinamikus növ-emagánszektor mélyponton van, csaknem kizárólag állami foglalkoztatásSumma: Látszatmobilitási pályák, nem jött létre a tényleges társadalmi integráció, dezintegrációs folyamatok indulnak beÉrtelmezések:

49

1. A magyar társadalom rendi jelleg nem szűnt meg, csak a politikai tőke a strukturáló tényező, 2 rend van: (1) politikusok (2) politikán kívül állók

2. szocialista rsz államosította a társadalmat, gazdaságot, életkörülményeket, megélhetési formákat, megváltoztatta az alapvető intézmények kapcsolatát, 1üttműködések részét. Családi erőforrások átörökítésének formái leértékelődtek, átkerült az iskolarsz-be (kulturális K)

3. 1980s első fele széles körűvé vált a második gazdaság, fontos rétegző tényezővé vált (N ¾-e részesült

innen jövedelemből)+ 82: legális kisvállalkozási formák (kisiparosok száma 1/3-al, kiskereskedőké duplájára nőtt): rekrutációs bázisa a szakmunkásság, nem a hagyományos kispolgárság született újjá

politikai K szerepe csökken, erősödik a tudás, az önállóság, a pénz presztízsértéke csökkenő értékű pozíciók: párttitkár, bányász, rendőr, katona, gyári

segédmunkás növekvő értékűek: orvos, ügyvéd, újságíró

létrejön: formális és informális közvélemény, informálisban: korábbi presztízsértékek (doktor úr, politikusok megítélése), ez válik uralkodóvá

heterogén középosztály, szinte mindenki odasorolta magát + Régi középosztály (iskola, kulturális K, hírnév alapján) mellett kialakul 1 új is.

Erősödött: státust jelző vagyontárgyak birtoklása, státusfogyasztás Jövedelemkülönbségek növekedtek, 2ik gazdaságból Gondolkodás, magatartásminták megkettőződése Kérdés: két 1más mellett működő szektorról beszélhetünk –e, vagy 1 gazdaságról 2

szektorral? – két gazdaság csak 1ütt létezhetett, állam beépítette számításaiba a 2ik gazdaságot

Mobilitási viszonyok záródtak, erősödött az önrekrutáció

4. 1990s közepe megváltoztak a társadalom szerveződésének és irányításának elvei (jog, szabadság,

demokrácia és autonómiára épít) piacgazdaság, állami tulajdon jelentéktelen, tőke- és értékpiac kiépülése felértékelődött az iskolázottság, szakképzettség növekedett a szimbolikus tőkék szerepe (kapcs., kreativitás…) tulajdon ismét rétegző tényező jelentős csoportok számára pozícióvesztés, létbizonytalanság, vagyonszerzési

lehetőségeket a jó kapcsolatrsz-el rendelkezők és illegalitás határait súroló lépésektől vissza nem riadók voltak képesek kihasználni (de persze volt sok „klasszikus” self-made man)

jövedelmi egyenlőtlenségek növekedése gyorsuló 1. és 2. gazdaságbeli pozíció 1ségesült sok vállalkozó (háztartások ¼-e próbálkozott, 15% sikeres, 1997-re minden 10

háztartásban van vállalkozó) + sok kényszervállalkozó magán és állami szektorban foglalkoztatottak közt jelentős iskolázottsági különbség

(állami rosszabb) => privatizáció kezdeményezettjei azok, akik már korábban is előnyösebb helyzetben voltak

Wvégzés intellektualizálódása, összefügg az új információs technológiával Aktív keresők számának és arányának mérséklődése Részleges elitcsere zajlott le, új csoport: tulajdonosi-vagyoni elit Középréteg karcsúbb, tagoltabb lett

50

Nyílt és tömeges Wnélküliség Évtized vége felé záródnak a társ-i csoportok

Értelmezések:1. végletes módon kettészakadt a társadalom: 12-15% jómódú, többi

szegény, elszegényedő2. középrétegesedés a meghatározó, státusukat a kulturális K biztosítja

2. tételA VÁROSI MUNKÁSSÁG

(Valuch T. 213-233. old.)

1. Kérdések és fogalmi problémák

1949 és 1989 között az ideológiai kötöttségek miatt nem lehetett vizsgálni ugyanezen időszak alatt a legnagyobb létszámú réteggé vált DE! az ipari munkássá válás nem társ-i emelkedést, hanem proletarizációt jelentett

városi munkások közé soroljuk: ipari, kereskedelmi, közlekedési és szolgáltatási ágazatokban foglalkoztatott, szakképzett, illetve képzetlen, fizikai munkát végzők csoportja DE! nem sorolták ide a mg-ban dolgozó, de ipari munkát végzőt (pl. traktoros) nagyrészük falvakban lakott, városi munkás életformához csak a munkavégzés során kötődött jövedelem-kiegészítésként mezőgazdasági munkát végeztek (Figyelem! Régen ez pont fordítva volt: mg-i termelő kiegészítésként városi munkás!)

2. A városi munkásság létszámának változásai

1949 és 1970 között: dinamikus létszámnövekedés, ip. munkások száma 2,5-szeresére nőtt oka: az erőltetett iparosítás kibontakozása, majd befejeződése

1. ipari keresők száma a hetvenes-nyolcvanas évek fordulójától csökkent, 2. építőipari munkások száma a nyolcvanas években kezdett csökkenni, 3. a közlek-ben és keresk-ben dolgozók száma tovább növekedett.► 1970 és 80 között a növekedés lassult, 80’s végétől erőteljes csökkenés az összmunkásság körében

képzettség szerinti megoszlás: jelentős átrendeződések 50’s: a szakképzetlen munkások száma nő 60’s: szak- és betanított munkások száma nő életkörülményben kifejeződő pozicionális különbségek a 70-es években mérsélődtek

► megközelítőleg hasonló panellakásokat kaptak

nemi megoszlás: 1949-ben 24% nő, 1990-ben 40% nőfőváros központúság: 1960-ban 43%, 1980-ban 37% dolgozott bp-i üzemekben

3. Munkáspolitika 1944 után

munkakörülményeket, béreket, munkaidőt kollektív szerződések szabályozták heti munkaidő 48 óra

51

1947. okt. 1-től új országos bérszabályozási rendszer – a béreket az Országos Munkabér-megállapító Bizottság szabta meg (ez pártbefolyás alatt) 1945-től területi bérdifferenciálás: gyár földrajzi helyétől függően 15-20%-os különbség az azonos képzettségűek fizetésében

az ipari üzemek száma: 1946. 4695 üzemből 4049 magánkézben (86,2%)1949. 1632 üzemből 32 magánkézben (1,9%)

a munkástárs. belső tagolódásának változása: a tapasztalt szakmunkásokat tömegesen váltották le, helyükre káderek kerültek a munkásokat szocialista brigádokba szervezték a helyi irányítás az üzemi párttitkárból, az igazgatóból és a szakszervezeti bizalmiból álló háromszög kezébe került minimálisra zsugorodott a magánkisipar munkásainak száma az első ötéves terv több mint 300 000 új ipari munkás munkába állítását irányozta elő

élet- és munkakörülmények: ideológiai felfogás szerint a klasszikus szocialista rendszer a gyáripari munkások számának növekedésével párhuzamosan erősödött kultikus helyek: a „Vörös Csepel”, Angyalföld, Sztálinváros/Dunaújváros az itt dolgozók a „szocialista munkásosztály” elitjének számítottak DE! az élet- és munkakörülmények folyamatosan romlottak!

az ötvenes-hatvanas években „munkásfetisizmus” alakult ki ► a társ-i célkitűzések alárendelődtek a munkásosztály érdekeinek (legalábbis elvileg) (munkás alatt a nehézipari munkást értették)

munkaversenyek: irreális, a gyakorlatban megvalósíthatatlan célok valami jeles esemény címén pl. Sztálin v. Rákosi szülinapja kötelező részvétel normát túlteljesíteni nem érte meg, mert később a magasabb teljesítményt tették normává munkaversenyek egyéni formája a sztahanovista mozgalom (56 után élmunkás-mozgalomnak, majd szocialista brigádversenynek nevezték)

► a sztahanovista munkások „a munka frontján folytatott küzdelem hétköznapi hősei” ► híres szt. munkás: Pióker Ignác – 53-ban már az 56-os munkatervének megvalósításáért küzdött

50-es években: „kommunista szombat” – heti egy nap ingyenes, ”társadalmi” munkavégzés

normaemelések, munkafegyelem: normaemelés = burkolt bércsökkentés állandó normaemelések hozzájárultak a munkakultúra jelentős romlásához munkafegyelem romlott – pl. igazolatlan hiányzások hiányzást, munkahely önkéntes elhagyását fegyelmi büntetéssel, elbocsátással büntették 1950. TV: „tervbűntett” – 5 évig terjedő szabadságvesztéssel járt állami kizsákmányolás ellen a munkások munkahely-változtatásokkal védekeztek

1950’s elejétől: általános munkakötelezettség bevezetése – ezzel megszületett a közveszélyes munkakerülő (kmk) büntetőjogi kategória

52

a törvényesen előírt 48 órás munkahetet nem tartották be, többletmunkát nem fizették ki (pl. bányászok, építőipariak: 7napos munkahét) érdekvédelem nincs, néha sztrájkoltak, de ez sikertelen munkásság jöv.viszonyai kiegyenlítettek, legtöbbet kerestek a bányászok, kohászok, gépiparban dolgozók

munkások 56-ban: a forradalom kirobbanásában nagy szerepe van a szociális feszültségeknek munkások forradalmi követelései: 1. magas normák, alacsony bérek, hosszú munkaidő, rossz munkakörülmények orvoslása; 2. érdekképviselet megteremtése 56-ban megalakultak munkástanácsok, de a forradalom után ezeket felszámolták megtorlások áldozatainak 2/3-a munkás 1956-57-es emigrációs hullámban sok képzett szakmunkás távozik

munkások a Kádár-korszakban: forradalom után béremelések ► pacifikálás ezentúl kitüntetett figyelem a nagyüzemi munkások életkörülményeinek javítására

► szociális ellátási rendszer kiterjesztése, lakáskiutalás, szabad szombatok bevezetése a „munkásosztály” fontos propagandisztikus és legitimációs alap maradt puha politika miatt ritkák és üzemen belül maradnak a sztrájkok változás: 1980’s – kiegészítő jövedelemszerzés intézményesítése ► „munkásosztály” mint hivatkozási alap megszűnt

4. A városi munkásság tagoltsága, munkáscsoportok társadalmi viszonyai

az ipari munkásság társadalmi összetétele: 50’s első felétől: nők tömeges ipari alkalmazása az újonnan belépők többsége paraszti rétegekből jött ► beilleszkedésük nehezen megy Kemény István: a 60’s végén a magyar munkásság egyik legfőbb jellemzője az átmenetiségoka: hagyom. munkáséletforma felbomlása, a parasztból munkássá válás tömeges folyamata 1962-64-es társ-i rétegződési vizsgálat: szakmunkások 36%-a, bet. munkások 60%-a, segédmunkások 68%-a paraszti származású a nagyarányú társ-i átrendeződések lehetővé tették a munkásság dinamikus létszámgyarapodását, DE! megakadályozták egy városi életformához kötődő, teljesítményorientált, jól képzett/képezhető munkásréteg kialakulását az extenzív iparosítás nagy számban hozott létre olyan munkahelyeket, amelyek a képzetlen vándormunkásság proletárhelyzetét tartóssá tette

egyes városi munkásrétegek jelentősen összezsugorodtak, átalakultak pl. cselédek száma drasztikusan csökkent – szoc. korszakban már bejárónőnek hívták – a nyolcvanas évektől számuk újra nőtt

munkástársadalom az 1970-1980-as években:1. elit – hierarchia felső és középső szintje: képzett, szakmai tapasztalattal rendelkezik2. kettős státusúak – munkahelyi jövedelmüket az adott vállalaton kívüli munkavégzéssel

egészítették ki3. pályakezdők – képzettségük és szaktudásuk alacsony

53

4. marginális munkások – képzetlenek, ált. elsőgenerációs munkások – munkásszállóban laktak

kultúravesztés: sokan képtelenek az új élet- és munkakörülmények adaptálására

származás és képzettség szerinti munkáscsoportok:1. tradicionális munkáscsaládból származó, szakképzett munkások – szaktudásukat nem

mindig tudták megfelelően érvényesíteni2. többgenerációs, alacsonyabb iskolázottságú és képzetlenebb tradicionális munkások –

fontos kiugrási lehetőségük a káderrá válás3. átlagosan 20-30 ezres magánszektorbeli munkások csoportja –legális szektorban általában

képzett munkások dolgoztak – kockázatos itt dolgozni, de magasabb a jövedelem4. „elsőgenerációs” v. „újmunkások” v. „parasztmunkások” – szakképzetlenek, alacsony

iskolázottságúak, ált. nehéz fizikai munkát végeznek Kemény: itt jellemző a kétlépcsős mobilitás: 1. gyári segédmunkás, 2. szakmunkás erős etnikai szegregáció: munkába álló romák ide tartoztak

Pest megyei munkások: több mint 2/3-uk férfi, minden 7. szakmunkás nő 44,5% szakmunkás: orsz. átlaghoz viszonyítva 10%-kal magasabb a szakmunkások aránya megyében élő munkások 2/3-a Bp-en dolgozottképzettek és képzetlenek között jelentős bérkülönbség nincs, DE! nők bére 40-50%-kal alacsonyabb politikai aktivitás alacsony

Kemény István a munkásság rétegződéséről: származás szerint: 1. városi kisiparosok és szakmunkások

2. falusi iparosok és szakmunkások élet- és magatartásforma szerint:

1. munkacentrikus munkás – munkáslét mint érték2. munkacentrikus, de csak az előrejutás miatt3. munkacentrikus, fizikai munka világán belül maradni akarók4. munkacentrikus és vállalkozó (maszekok)5. gyári, fizikai munkát leértékelők csoportja6. külső v. belső kényszer hatására munkássá vált

csak annyit teljesít, amennyit muszáj kiválóan teljesít, de valójában nem érdekli

Hunyadi Zsuzsa: két alapcsoportja: 1. többgenerációs munkás: lehet képzett v. kváziképzett

2. elsőgenerációs munkás: lehet kváziképzetlen v. képzetlen

a munkás és a munka viszonya: képzett szakmunkások munkája fokozatosan intellektualizálódott korszak 2. felében az önreprodukciós tendenciák erősödtek, a csoportok zártabbá váltak az 50-es, 60-as években az iskolázottság és képzettség a II. vh előtti átlaghoz képest csökkent, később az iskolarendszer bővülésével nőtt

54

a korszak során végig fennmaradt egy 200-250 000 fős proletár réteg ► alsómunkásság a képzettebb munkáscsoportok a kispolgári életminták követésére törekedtek a rendszerváltás után társ-i súlyuk mérséklődött, a túlfejlesztés vesztesei a nehézipari munkások

Gyáni – Kövér: Magyarország társadalomtörténete a reformkortól a második világháborúig

FIXÁCIÓ ÉS MOBILITÁS (170-185. o.)

Társadalmi mobilitás= dinamikus megközelítés, ahol 2 makroszerkezeti (idő)pont között az egyének v. csoportok elmozdulása a vizsgálat tárgya, (szemben a statikus megközelítéssel, ahol csak 2 konkrét időpont adatait vetették össze)Fajtái: Intergenerációs mob. : 2 különböző generáció között Intragenerációs mob. : 1 generáció pályáján belül Egyéni mob. Kollektív mob.Pityirin Sorokin: tőle származik a mobilitás elmélete, mobilitás 7 intézményes csatornája: iskola, hadsereg, egyház, politikai pártok, szakmai szervezetek, vagyonszerzést szolgáló szervezetek, család (házasság).

Társadalmi fixáció= vizsgálat: életpálya születéstől fogva hogyan rendeződik a körülötte lévő változatlan ill. változó társadalomszerkezetbe, (ugyanaz mint a mobilitás csak a másik oldalról, az egyén szemszögéből figyeli a folyamatot) Folyamat: születünk valahova -> bizonytalanság, szocializáció -> rögzülés a társadalom 1

pontján Módszer: életútelemzés (Daniel Bertaux)

(Társadalmi háttér fontos a koncepciók kialakulásánál: Sorokin: 1917 Oroszországa, társadalmi átalakulás idején élt Bertaux: 1968 Franciaországában élt, társadalmi szerkezet megváltoztathatatlanságát látta -> 1920-as években mobilitási, 1960-as években élettörténeti elemzés a fontos)

Háromdimenziós séma (mára már sokkal több van), (állítólag erről már volt szó a könyvben) Tevékenységszerkezet változása: kommercializálódás, iparosodás Vagyon- és jövedelemmegoszlás: polarizálódás a széleken, középen ˝mentális

összemosódás˝ Rang- és presztizshierarchia: rangsorolás értékrendszere tartalmilag átalakulhatA három dimenzió változása nem feltétlenül hat egy irányba, a 19. századi dinamizálódás a státuszinkonzisztencia növekedéséhez vezethet. Erre példa: jobbágytelken élő nemesek a jobbágyfelszabadítás után: tevékenység változhat, jövedelem

csökken, rangbeli megkülönböztetés nő nemesített nagykereskedő: tevékenységváltozás (földet vesz a nemesi címhez), vagyon

növekszik, rang nem növekszik

55

kistermelői blokkon belül (iparos, kézműves, földtulajdonos városi polgár)történő mozgás

Társadalmi mobilitás megítélésének 2 módja

1. Megközelítés: Szocializációs intézményeken belüli leágazási lehetőségek – konkrétan az iskoláztatásban.Iskolarendszer: alapfok: népiskola (6-10 éves korig)utána: tanoncképzés(12-től), polgári iskola (10-14, utána: tanítóképző, felső kereskedelmi iskola, jegyzői tanfolyam) földmívesiskola (16-tól, de ide már általában a 2-4 évet középiskolában kijártak jöttek) középiskolák: gimnázium (10-től, egyetemi felkészítés) reáliskola (10-től, főiskolai, műegyetemi felkészítés) kereskedelmi felső iskola, tanítóképző gazdászati középiskola Bár predesztinált a rendszer, van átjárás az intézmények között: polgári 4. osztálya után különbözeti vizsgával gimnázium 5. osztályába lehetett átmenni

(-> nők felsőfokú képzésének lehetősége megnőtt!) reálgimnázium 4. osztálya után különbözetivel gimnázium 5. osztályába -> egyetem

lehetősége!Tehát a polgári és a reálgimnázium zártsága korrigálható. Egy adott iskola elkezdése mellett a 4. osztály is szocializációs határvonal.

Összetétel az apa foglakozása alapján

Polgári iskolák Gimnázium Reáliskola EgyetemŐstermelés 12,72% 19,93% 9,30% 14,13%Ipar 25,08% 16,40% 26% 8,71%Kereskedelem 18,29% 12,81% 22,97%Hivatalnok - Értelmiségi 28,65% 39,98% 26,86% 62,58%Katona 1% 0,79% 1,44% 0,53%Szolgálatot tevő 8,80% 4,91% 5,60% 2.01%Magánzó, Tőkepénzes 5,46% 6,48% 7,81% 2,94%

A végzettek

az 1883-as köztisztviselői minősítési és a középiskolai törvény és az alfabetizáció miatt tágul a beiskolázási kör és a végzettek iránti kereslet. 1890 és 1910 között a gimnáziumi és reáliskolai diákság száma 40000-ről 70000-re nő. (de Karády Viktor a középiskolai képzés válságának tartja a különböző típusú intézmények kusza rendszerét)

4 polgári osztályt végzett fiúk: -> felső kereskedelmi, tanítóképző, polgári felsőbb osztályai, kishivatalnok

4 polgárit végzett lányok: -> fele otthon, 1/5 tanítóképzőbe gimnáziumban, főreálban érettségizettek: -> több mint fele jogi fakultás, 8-12% teológiai,

mérnöki, bölcsésztanulmányok, 1/10 altiszti pálya

56

Mobilitás és fixáció együttes nyomon követése

Vizsgálat tárgya: Osztrák-Magyar Banknál banktisztviselőnek jelentkezők, ill. szolgaként, altisztként ott dolgozók kartonjai – származás, iskoláztatás.Származás: tisztviselők: kiskereskedők, kisiparosok (1/2); hivatalnok, értelmiségi (1/4) szolgák: hivatalnok, értelmiségi körből rekrutálódottElágazás a hivatalnokok középiskolát végezetek, míg a szolgák rossz eredményük miatt max 4

gimit, így szakma után kellett nézniük a tisztviselők az érettségi után 1 évig önkéntes katonák voltak és tartalékos tiszti címet

szereztek, majd banktisztviselőnek jelentkeztek. A szolgák hivatásosként vonultak be, altisztek voltak 7-11 évig, majd kiszuperált altisztként szolgának álltak.

A határvonalak tehát: a 4. gimnáziumi év, katonai szolgálat ideje.

2. megközelítés: belépési mobilitás vizsgálata különböző csoportoknál

Katolikus papság Csorba László felmérése a szombathelyi papi szeminárium hallgatóiról a 18. sz. végén:

1/3 nemesi, 2/3 nem nemesi származású 1. vh előtt a pesti hittudományi karon: többség: polgári középosztály, paraszti közeg – ¼

TisztikarDomináns: önrekrutáció (1/4) -> köztisztviselői származás(8%) -> kiskereskedő(6%) -> birtokosközeg(3,2%). Ezek az adatok nem igazolják a dzsentri rekrutáció vízióját.

Gazdasági elit3 generáció (1830 előtt, 1831-1860, 1860 után születettek) vizsgálatánál a 2. generációnál nő a nagyiparos és bankszármazásúak jelentősége, míg a 3. generációnál mindkét csoport visszaesik, helyüket az értelmiségi, hivatalnoki réteg veszi át. A súlypontváltás oka: iskoláztatás jelentősége nő, magántisztviselőként bárhova bekerülve idővel magas posztra lehetett kerülni.

Munkásság a nem Magyarországon születettek száma csökken (1857, 1881 –népszámlálás: 1/5) szakmunkások: domináns a kézművességből származók aránya munkások többsége: mezőgazdasági népességtől származik (sokan idényfoglalkoztatottak) önrekrutáció magas (különösen a szakmunkásoknál) intragenerációs mobilitás: 1. vh előtt a bp.-i gépgyári munkások fele a gépiparban kezdte a

pályáját, 1/10 más iparágból indult

Városi cselédek1900-1920: bp.-i női cselédek 50%-a mezőgazdasági származású, 26% ipariAz életútelemzés szerint ez a késleltetett szocializációs mechanizmus következménye, a ciklus fordulópontjai pedig: 15-30 évesen Pestre jön, szolgál, és stafírungot gyűjt; majd haza és férjhez megy. Rendhagyó, ha valaki élete végéig cseléd, legtöbbjük visszatér a mezőgazdaságba.

57

ÖsszegzésNem lemerevedett a társadalmi struktúra, Magyarország társadalma részeiben élő, helyi dinamikával rendelkező társadalmi konglomerátum. A 19. századi átalakulás azonban hosszan tartó, több generációs, nem radikális változás. Nem is jellemezhető egyetlen fejlődésvonalként, inkább: fejlődés–visszaesés, szociális polarizáció, kulturális központosítás, etnikai differenciálódás jellemzi.

3. tételTársadalom a térben

(i.m.: 48-75.o.)

A népesség térbeli mozgása

NépsűrűségNépsűrűségi adatok Magyarország különböző időszakaiból (fő/km2)1949 991980 1151996 109,8

-- az 1970-es évek végéig az ipari régiók népsűrűsége gyorsabban nő az országos ütemnél--az agrár régiókban az 1970-es évekig csökken a népsűrűségKivándorlás1945-53: 100-110 000 fő1953-89: 320-340 000 fő1956: 193 885 fő végleg elhagyta az országot 5-8 000 fő rövid idő után visszajött

11 447 fő visszatért a Kádár által hirdetett amnesztia után 1957 nyaráig-- az '56-ban távozók többsége budapesti (Bp.: 81 000, vidéki város: 41 231, község: 28 500)-- a Dunántúlon a legmagasabb a 100 főre jutó disszidálók aránya: 4,2 fő-- a tipikus menekülő: férfi (67%), 25 éves vagy fiatalabb (>50%), aktív kereső (67%), egyetemi hallgató vagy szakmunkás-- legális kivándorló 1957 jan - máj.: 12 345 fő-- 1953-89 legális kivándorló: 73 647

illegális kivándorló (regisztrált): 222 919 fő illegális kivándorló (összesen): kb. 270 000 fő

-- 1945-89 összes disszidens: 420-430 000 (évente 8-9 000 fő, ha '56-ot nem számoljuk bele) (mér' nem számoljuk bele '56-ot?)--célországok: USA, NSZK, Franciaország, Izrael (sorrend is egyben)'70-es évek--a tipikus menekülő: 21-30 éves, diplomás, szakmunkás, technikus vagy alkalmazott, NEM paraszt-- zsidó kivándorlási csúcsok: 1945-49 (100 000 fő) és 1956-57 (20-25 000 fő)--célországok: Izrael (8-9 000), USA, Ny-Eu., Ausztrália--1945-1960-ig: jellemzően politikai oka volt a kivándorlásnak--1960-tól főleg gazdasági, családi és egyéb (a pol-i okból menekülők aránya kb. 1%)Bevándorlás--1949 után: görögök (3-5 000 fő) ('73 után nagyrészük hazaköltözött)--1973 után: chileiek (1 000-1 500 fő) --1988-tól: román menekültek, jugoszláv menekültek, a volt SZU polgárai (összesen: 11 800)

58

--1989: kelet-németek (10 500 fő), jugoszlávok--1989 ősz: Mo. csatlakozott a genfi egyezményhez --BM Menekültügyi Hivatal intézte (1993-tól Menekültügyi és Migrációs Hivatal a neve)

Területi egyenlőtlenségek és a településfejlesztési politika

Területi egyenlőtlenségek--természeti erőforrások, szakképzett munkaerő, infrastruktúra és egyéb tényezők egyenlőtlen eloszlása--minden területre és minden társadalomra jellemző, de ha súlyos feszültségeket okoz, akkor kell / lehet korrigálniTerületi egyenlőtlenségek korrekciója--népességvándorlás, munkahely / foglalkozásváltás (spontán)--hatalmi, ill. politikai beavatkozás, pl.: segély, "+" diszkrimináció, állami beruházások--ez a háború utáni években Európában mindenütt jellemző volt--Mo.: a háború után ezzel a politikával Bp. túlsúlyát igyekeztek csökkenteni--a földreform hatására: tanyásodás (75 000 új tanya); majorok és puszták egy része megszűnt, egy része TSZ-ekhez került, egy része megmaradt; a paraszti társadalmon belül egyenlősödési tendencia mutatkozott--létrejött a Területrendezési IntézetA területi fejlődés és az erőltetett iparosítás-- '50-es évek: a területfejlesztés irányát az iparosítási szándék, az ideológia, és a társadalom átalakítás tervei határozták meg--Rákosi (1949): "Tűnjön el lassanként a város és a falu közötti különbség." --elvileg egyenlősítés volt a cél, a gyakorlatban a városokat erősen preferálták a faluval szemben--'70-es évek: gazd-i válság => nincs pénz => leáll a fejlesztés-- Budapest súlya az iparban némileg csökkent, nőtt a különbség az agrár és ipari területek közt--'50-es évek: Mo. Ausztriával és Jugoszláviával határos területein 50 km széles határsáv, itt nem lehetett beruházni (pl.: Dunai Vasmű Mohács helyett Dunapentelére került)--1951-es településpolitikai álláspont: a legkisebb gazdaságos településméret 3500-4000 fő--ezt faluösszevonási tervek követték, de a koncepció nem valósult meg--kampány a tanyák felszámolására--1949: építési tilalom a külterületi lakott helyeken--az ún. Tanyai Tanács (elnök: Erdei Ferenc) tanyaközpontokat kívánt létrehozni (ezek ellenőrizhető közösségek --az 1949-es 5 éves tervben 250 ilyen tanyaközpont létrehozására voltak tervek, 150-et megcsináltak (pl.: Érsekhalma, Szentkirály, Lakitelek)--1950-es évek: Népgazdasági Tanács a településeket 3 osztályba sorolja: 1.) kiemelt beruházási kerettel rendelkező települések (Bp. és az ún. szocialista városok); 2.) fejleszthető, vonzáskörzeti szereppel rendelkező települések (városok többsége); 3.) beruházási tilalom alá eső egyéb települések (falvak)Hazai településpolitika: 1959-71--1959: ipari decentralizálás--az ötlet: az ipari foglalkozások elterjesztése önmagában csökkenti az egyenlőtlenségeket, fejlesszük tehát az ország nagyvárosait: Miskolc, Debrecen, Szeged, Pécs, Győr--az új--főleg feldolgozó-ipari--üzemek felszívták az agrárszférát elhagyó munkaerőt, csökkentették a jövedelemkülönbségeket, növelték az ingázók számát, ez utóbbi gyengítette a családi kapcsolatokat

59

--1960-as évek eleje: a megyeszékhelyek fejlesztésének időszaka--ugyanakkor néhány megyeszékhely jelentősége csökkent: Baja, Esztergom, Gyula, Sopron--a szocialista falurendszer koncepciója sosem valósult megÉletkörülmények különbségei--Enyedi György: a területi különbségek közül az életkörülmények különbözősége okozza a legnagyobb feszültséget falu és város között--1963-ra minden településen van áram, de nem minden házban--falun rosszabb az intézményi háttér, a szolgáltatások színvonala, a foglalkoztatottság--Enyedi: 10 területi típus van az elmaradott aprófalvaktól a városiasodó falvakigOrszágos Településhálózat-fejlesztési Koncepció (OTK, 1971)--cél: életkörülmények közelítése, városiasodás segítése, mert az ipartelepítés önmagában kevés az egyenlősítéshez--településosztályok: 1.) országos központ; 2.) felsőfokú kp.; 3.) részleges felsőfokú kp.; 4.) középfokú kp.; 5.) részleges középfokú kp.; 6.) kiemelt alsófokú kp.; 7.) alsófokú kp.; 8.) részleges alsófokú kp.; 9.) falu--furcsa: fejlesztendőnek csupán kb. 150 települést ítéltek, amelyek egyébként mind a középfokú kp. szintjén, vagy annál jobban álltak--a ‘70-es évek válsága miatt az OTK-t nem hajtották végre (jobb is), 1984-től hatályon kívül van--centralizációs törekvések => apró falvak kihalnak (pl.: Gyűrűfű, 1974)-- Juhász Pál: sok helyen az aprófalvak lakói először gyermekeik városi letelepedését biztosítják, majd maguk is utánuk költöznek (kiaraszolás)Településosztályok--településosztályok vagy faluosztályok elmélete (Szelényi Iván Max Wber nyomán, 1973) --a települések osztályjellege azt jelenti, hogy egy-egy településosztály a társadalmi előnyök, ill. hátrányok felhalmozódásának meghatározott rendszere--más-más, csak rájuk jellemző helyzetben vannak az egyes településosztályok--az, hogy egy település a fejlesztendő, a stagnáló, vagy a hanyatló kategóriába tartozik-e meghatározza a helyi ingatlanárakat, a munkahelyek presztízsét és ezen keresztül a település jövőbeni sorsát iscsonka társadalmú, sorvadó falvak (1. típus)--a nem fejlesztett településeket elhagyják azok, akik máshol is képesek boldogulni--megnő az ingatlankínálat, esnek az ingatlanárak--nincs értelme beruházni, így a kilábaláshoz szükséges pénz nem áll rendelkezésre --betelepülnek azok, akik számára nincs máshol hely, és így a falu tovább szegényedikhanyatló falvak (2. típus)--az alapvető intézményrendszer itt részben megvan (van pl. iskola)--munkalehetőséget csak a TSZ, az állami gazdaság nyújt--nincsen értelmiségi réteg, hiányos társadalom alakul kitradicionális társadalmú, stagnáló falvak (3. típus)--jó munkalehetőségek--teljes társadalom, van értelmiség--kisebb a szegények aránya--itt is van kiáramlás, mert a tercier szektor fejletlenbővülő társadalmú, fejlődő falvak (4. típus)--ezek több szövetkezeti és vállalati központ környezetében jönnek létre + az állam is támogatja a fejlesztésüket--megfelelő foglalkoztatás, karrierlehetőség, perspektíva => nincs kiáramlásgyorsan fejlődő, városiasodó falu (5. típus)--rendszeres és jelentős állami támogatás

60

--erős gazdasági háttér--jelentős közigazgatási szerep--teljes és befogadóképes társadalomnem fejlődő városok (6. típus, I.)--nem támogatott városok, melyek a II. vh után elvesztették jelentőségüket--a '70-es évek elején kb. a városállomány 50%-afejlődő városok (7. típus, II)--megyeszékhelyek, új szocialista városok--kedvezményezett helyzet--az elmélet kritikája: Szelényi nem foglalkozott a bevándorlással, a szuburbanizációs folyamatokkal, az ingázókkal 1980-as évek: a szocialista településfejlesztés 4. korszaka--sok terv született, de egyik se valósult meg--helyet kaptak a spontán folyamatok, de egyben hiányzott az összehangoltság a fejlesztésekből--erősödni és függetlenedni kezdtek a helyi tanácsok, a központi irányítás gyengültA szocialista településpolitika értékelésePozitívumok--városhálózat kibontakozása, regionális központok erősödéseNegatívumok--a városok modernizációja csekély mértékű maradt--falusi és városi életkörülmények közti különbség megmaradt--a települések infrastruktúrája, ill. a szolgáltatások minősége nem javult sokat--a településfejlesztést is az ideológia határozta meg, ez csak a '60-as évek végétől változott--az ideológia sok várost épített (ún. szocialista városok): Sztálinváros ('61-től Dunaújváros, Komló, Tatabánya, Várpalota, Leninváros (ma: Tiszaújváros), Ajka, Kazincbarcika(egy város, többek között attól szocialista, hogy lakói belépnek a TSZ-be!)Közig. rendszer '45 után--1945-47 között a helyi önkormányzati testületekben a pártok mellett ott voltak a nemzeti bizottságok is --1945 után több közig. koncepció is születettErdei--Bibó féle önkormányzati terv--Erdei leírta a tervét a Magyar város c. könyvében, Bibó pedig kidolgozta (a BM közig. főosztályának feje volt ekkor)--népi közigazgatási rendszer legyen, amiben érvényesül az önkormányzatiság és a funkcionalitás elve--nem kellenek vármegyék, decentralizáció kell--1. szint: legyen községi önkormányzat, amit egy választott bíró és egy jegyző vezet--2. szint: 70 - 80 db "városmegye" ( = város + vonzáskörzete) ez váltaná fel a vármegyéket (25 db) és járásokat (151 db)--3. szint: kerület, amelyet törvényhatósági városokból alakítottak volna ki (Miskolc, Debrecen, Szeged, Pécs, Szombathely, Győr, Nagy-Budapest) és felügyelte volna a települési önkormányzatokat és a városmegyéket is--4. szint: kormányzati-miniszteriális szint, országos ügyeket intéz--a tervezetet a Nemzeti Parasztpárt terjesztette elő, de megbukott (1946)Közigazgatási átszervezés: 1949-50--összevonták a csonka vármegyéket (25 db helyett 19 db)--Pest, Pilis és Solt megye => Pest megye és Bács-Kiskun megye--Hajdú megye + Bihar megye; Szabolcs megye + Szatmár megye; Budapest + agglomeráció (7 város és 16 község)

61

--tanácsválasztások és a tanácsrendszer bevezetése (1950) (erősen központfüggő szervek--a tanácsok függősége csökkent a '70-es, '80-as években A rendszerváltás hatása a településekre --1990: önkormányzati rendszer bevezetése--a szolgáltatóipar súlyának növekedése--a preferált területek eltolódása--egytelephelyes cégek és vállalatok alakulnak, az ipari koncentráció csökken--a gazdaság újra nemzetközivé vált--a kommunikáció és az infrastruktúra meghatározóvá vált a beruházás helyének megválasztásánál (Kecskemét fejlődése is az autópályával kezdődött)--a településrendszer centralizációja csökkent az 1990-es önkormányzati törvénnyel--Területfejlesztési Alap (1992-től)--a városok száma nőni kezdett (könnyebb városi rangot kapni)--1996: a területfejlesztési tv--kialakultak a régiek helyett új vesztes régiók (pl. a szocialista nagyipari körzetekben: Ózd, Komló, Miskolc - Diósgyőr)--kialakulóban van egy ún. falusi underclass: szakképzetlen, ezért városi munkáját elvesztette, nem tudja magát tovább képezni, hazatért lakóhelyére, de a privatizációból is kimaradt, tartósan munkanélküli--újra megnőtt a főváros és a vidék közti jövedelemkülönbség--Csite András - Kovács Imre településtipológiája: 1.) szuburbanizálódó falu; 2.) polgárosodó falu; 3.) üdülőfalu; 4.) stagnáló falu, 5.)süllyedő falu, 6.) „másság” falvai

A településhálózat változásai

--1949: csak Bp., Szeged, Debrecen, Miskolc van 100 000 fő felett--1949 csak 54 város volt, ezekben élt a népesség 1/3-a--1990-re kb. 200-220 város--a városodás és a városiasodás elvált egymástól--'90-es évek elejére a népesség 2/3-a városlakó--1949-90: a népesség 1/5-e él átlagosan Bp-en--1944-80 között Bp. lakossága nőtt--1980-90 lassan csökkent--1990- gyorsan csökken--1944-80 között a növekedés forrása főleg a bevándorlás volt, nem a természetes szaporulat--a bevándorlás okai: kollektivizálás, relatív vidéki munkahelyhiány--a betelepülést Bp-re 1962-től korlátozták (adminisztratív eszközökkel)--'90-es évek fogyásának okai: ki- és hazatelepülés, természetes fogyásBudapest társadalma--háború után teljes körű politikai és gazdasági elitcsere ideológiai és hatalmi okból--gyorsan nőtt a szellemi foglalkozásúak aránya a lakosságon belül--1/4-ére csökkent a kisiparosok és kiskereskedők száma--nőtt a segéd- és betanított munkások száma--a munkásosztályon belül nőtt az első generációs munkások és a nők aránya--1944-45- ben Bp-re a munkások magas aránya volt jellemző, 1970-re az értelmiség gyűlt ide--kialakultak lassan a lakótelepi övezetek--állami épületek, korlátozott ingatlanpiac, infrastruktúra elhanyagolása nehezítette a helyzetet--a vezetők és értelmiségiek dominánsak maradtak Budán--'80-as évektől belső vándorlás a kertvárosi övezetekbe, illetve az agglomerációba--'80-as '90-es évek: belső pesti kerületek gettósodása megindul

62

--agglomeráció: 6 város és 37 faluVárosok--Debrecen (210 000 fő) a 2. legnagyobb--1960-90 közti tendencia: mindenütt a megyeszékhely lesz a megye legnépesebb városa--Csongrád és Hajdú-Bihar megyében a legmagasabb a népesség területi koncentrációja (75% a városlakók aránya--1999-ben a városlakók száma 6,4 millió (a lakosság 63,5%-a)--a '90-es években a városlakók száma folyamatosan csökkent (Miskolc elvesztette lakosainak 10%-át)--Beluszky Pál a városok hierarchikus tagolódásáról szóló elmélet (az intézményellátottság és a szolgáltatóképesség alapján)--1.) Bp., 2.) regionális központok; 3.) megyei központok; 4.) középvárosok; 5.) kisvárosok; 6.) városias jellegű települések--1949-ben 1 községre átlagosan 1800 lakos jutott--1990-ben 1350--1999-ben 1264Falvak--az iparosításba bekapcsolódó falvak fejlődtek / fejlődhettek--1961-es kollektivizálás: hagyományos paraszti társadalom megszűnt, a falvak határának hagyományos funkciója megváltozott, a falvak centrális térszerkezete helyett (suli, kocsma, bolt, templom egy helyen) megjelent a többközpontú falu, felgyorsult a lakó- és munkahely elkülönülése--Beluszky Pál - Sikos T. Tamás: 7 falutípus a késő Kádár-korszakban 1.) gyorsan fogyó népességű, alapfokon ellátatlan, kedvezőtlen életkörülményeket nyújtó kis- és aprófalvak2.) hagyományos falusi funkciójú, agrár foglalkozási szerkezetű, közepes méretű falvak3.) agrár-vegyes foglalkozási szerkezetű, stagnáló-csökkenő népességű nagy- és óriásfalvak, egykori kis mezővárosok4.) városias funkciókkal is rendelkező tercier ipari foglalkozási szerkezetű falvak5.) dinamikus, urbánus környezetű, gyorsan növekvő népességű ipari községek6.) az agglomerációk, lakóövezetek falvai és a speciális szerepkörű falvak(Akárhogy számolom ez csak hat. Ha valaki rájön, hogy melyik két típusból csináltam egyet tudassa velem.)--az aprófalvasodás folyamata felerősödött 1949-99 között --500 lakosnál kisebb falvak: 1949-ben 604 db; 1990-ben 950 db; 1999-ben 1026 db--aprófalvas övezetek: Vas, Zala, Baranya, Veszprém, Somogy megye--aprófalvasodás okai: állandó, szelektív és intenzív elvándorlás; alacsony természetes szaporodás--óriásfalvak: Érd a '70-es években Európa legnagyobb községi jogállású települése (40000 fő)--a rendszerváltás után a falu újra autonóm közig. egységgé vált--700 esetben került sor társközségek szétválasztására--Enyedi György: a rendszerváltás óta a faluhálózaton belül növekedtek az egyenlőtlenségek, ennek oka a falusi gazdaság változásaTanyák--kampány a tanyák ellen => 1949: 1 576 000 fő; 1970: 897 000 fő--a kampány eszközei: a tanyák gazdasági funkcióinak megszüntetése kollektivizálással; a tanyás területek településsé nyilvánítása--a '70-es évekre a kampánynak vége lett, a tanya megtűrt településtípussá vált

63

--a kampány az ún. tartozéktanyás területeken volt sikeres (a tulajnak van máshol is háza, könnyebben hagyja ott a tanyát)--ahol TSZ helyett Szakszövetkezet jött létre, ott megmaradhatott a tanya, mint családi munkaerőre épülő kisüzem--ma összefüggő tanyás területek: Bács-Kiskun, Békés, Csongrád1990-ben: 200 000 ember él 100 000 tanyán; ez a külterületi népesség 2/3-a, a lakosság 2%-a

A területi mobilitás jellegzetességei

--térbeli népmozgás:--településen belüli vagy települések közötti vándorlás--a települések közötti vándorlás lehet állandó vagy ideiglenes vándorlás--az állandó vándorlás lehet el- illetve visszavándorlás--az ideiglenes vándorlás lehet napi, heti vagy havi ingázás--az ingázás a szocialista korszak ipartelepítései és a kollektivizálás nyomán vált társadalmi jelenséggé--2. világháború ideiglenes belső vándorlást okozott--1945 után állandó belső vándorlás: Tiszántúlról és az északi megyékből az Alföldre és a Dél-Dunántúlra--'50-es évektől: állandó és ideiglenes vándorlás: keletről nyugatra és Bp-re--negatív következmények a fogadó településeken: elégtelen infrastruktúra, lakáshiány, bűnözés--'60-as, '70-es évek: jelentős vándorlás az adott körzetekre koncentráló ipari beruházások miatt, lakáshiány miatt, a városokat preferáló lakásépítési politika miatt--mindenki a városokba (főleg Bp-re és a megyeszékhelyekre) igyekszik egészen 1990-ig--a trend akkor megfordul (pl.: Budapest 1990-96: -130 000 fő: 60% természetes fogyás, 40% visszatelepülés és szuburbanizáció)Ingázók--ingázó települések (ingázók aránya > 50%): 1960-ban 143; 1970-ben 842; 1980-ban 1820 db--távolsági ingázók: nem járnak naponta haza, a tartós ideiglenesség állapotában élnek --munkásszállókon élők: 1955-ben 110 000, 1961-ben 225 000, '70-es évek végén 150 000, '80-as évek közepén 120 000, 1989-90-ben pár 10 000A népesség térbeli elkülönülése--vagyoni vagy etnikai alapú szegregáció '70-es évektől kezdődik, '80-as évektől gyorsul fel--a gazdagabbak lakótelepről kertesházba mennek, a helyükre szegényebbek költöznek--ez nem mindig igaz ld.: lakóparkok újgazdagoknak

Település és társadalmi szerkezet összefüggései -- a lokalitások társadalma

--Rákosi és Kádár megpróbálta felszámolni a települések sajátosságait (az ún. lokalitások társadalmát) de ez nem nagyon ment--hiába számolták fel a helyi közösségformáló tényezők egy részét (olvasókörök, egyletek stb.), néhány megmaradt (pl.: egyházközösségek, szokások, hagyományok)A helyi társadalom--a helyi társadalom térben elkülönült, sajátos rétegstruktúrával, rétegtagoltsággal és bizonyos autonómiával rendelkezik--tagjait különböző viszonyok tartják össze és egyfajta speciális, adott helyre jellemző identitástudat (Böhm Antal--Pál László)

64

--ha elég erős a közösségben az összetartás, akkor ezt nem lehet semmilyen eszközzel sem elnyomni

Politikai rendszer és választói magatartás (Tk. 379-végéig)

I. A rendszer jellegeHorthy-kor→ sok egymásnak ellentmondó megítélés

ellenforradalom → ( az 1918-19hez képest) , nem az 1918 elötti időszak resturálása volt a cél, de erős kapcsolat a Tisza István féle konzerv-liberális tradicióval

keresztény nemzeti kurzus →keresztény erkölcs, keresztény igazságosság szociális elvei, sokszor csak „nem zsidó”

marxista történetírásban= fasiszta rendszer → (Ránki György történész) 1970-es évekre enyhébb elbírálás

ma: autoriter természetű rendszer→ de a többi KKEU államhoz képest toleránsabb, liberális kormányzásnak, pol. intézményeknek is volt helye (Romsics Ignác). Ny-i tipusu tömegdemokr. irányába nem mozdult el

II. Választások, választók1. DEMOKRÁCIA MÉRTÉKE

véleménynyilvánítás→ részben akadályozva választójog kérdése

(1)→titkos szavazás: csak Bpn+ 7 törvényhatósági városban, akadályozta a pol váltógazdaság kialakulását, NYEUban mar 1918 után megszűnt a nyílt szavazás(2) → általános vál jog: nem volt, de szélesebb kör szavazott, mint az alkotmányos dualizmus idején. NY jobb a helyzet, K rosszabb, mint Mo.n, összességében Mo. a középmezőnyben volt. Az összes népesség kb. 30% szavazhatott. Cenzus típusai: vagyoni helyett: állampolgárság, helyben lakás, életkor, iskolázottság. Nőknél minden cenzus szigorúbb, brühühü… Általánosságban: a cenzus a harmincas évek vége felé egyre szigorodott, 1938-ban ált+titkos lett mindenhol, de a cenzust ugyanebben a törvényben tovább szigorították (+II. zsidótörvény kizárta a zsidókat), így valamivel 30 % alatt maradt a választójoggal rendelkezők aranya az össznépességben.

(részletesebben a vál. jog alakulásásról: 1918 Károlyi ált vál. jog, de nem volt választás, 1919 Fridrich változtat egy kicsit, 1920 választások, titkos, nők is, össznép 38,4 %, 20 év felettiek 55% szavazhatott. Bethlen: nem megy ez így gyerekek, szűkíteni kell (1922, 1925) 2. PARLAMENT, PÁRTRENDSZER

képviselők száma: 1920→ 208 képviselő, még nincs felsőház, 1922-35→ 245 képviselő, 1939→260, országhatárok kitolódnak fokozatosan→ 350 képviselő volt a max.

rendszer: vegyes: egyéni+listás, kizárólag listás :Bp+ a 7 törvényhatósági városban pártok: nincs pol. váltógazd.,

(1) kormánypárt: 1920-22 koalíció: Országos Kisgazd és Földműves P. + Kersztény Nemzeti Egyesülés P, 1922-től Egységes Párt, késöbb= Magyar Élet P., kb 70% körüli stabil támogatottság(2) ellenzék: 30-as évekig baloldal, de gyenge, mert részben korlátozták. 1939-től szélsőjobb a jelentős ellenzék. Kisgazdákat integrálták a kormánypártba 1922-ben az egyesüléssel, 1930s elején újra alakulnak, de már nem tudnak jelentős eredményeket elérni.

3. PÁRTOK MÖGÖTTI TÁMOGATÓ BÁZIS egyes társadalmi csoportok nem egyértelműen köthetők

pártokhoz, nagy a megosztottság(1) kormánypárt (Egységes P., később: Magyar Élet P.) támogatói:

→ keresztény közép- és felsőközéposztály

65

→ 1930as végéig még a zsidó nagypolgárság is részben→ közhivatalnoki réteg→ nagy, közép és kisbirtokosok→ közép- és gazdagparasztság (1920 még kisgazdák voltak többségben, pl: É-Dunántúl) de 1930 elején már nem pártoltak vissza→ kispolgárság egy része, altisztek (paraszti származás), közlekedési alkalmazottak Heterogén, de zárt a legalsó osztályok felé. Támogatók egy része szélsőjobb felé mozdult el.

(2) szélső jobb, kaszáskeresztes mozgalmak, nemzeti szoc. demagógia, antikapitalizmus, antiszemitizmus. Származás is számít pl: elcsatolt területekről érkezők a revízió miatt a szélsőjobbhoz csapódott.

→ parasztság legalja, agrárploretások, legszegényebb fbirtokos parsztság→ vidéki kispolgárság, szegény köztisztviselők→ 1930s vége munkások (ipari, mezg.) egy része is átall a jobb oldalhoz

(3) bal oldal: SzDP támogatók:→Bp (+7 város) kispolgárságának egy része→ kereskedő, iparos, és ehhez kapcsolódó szakmunkásréteg→zsidóság legnagyobb része1930s végén elvesztették az amúgy sem jelentős hatalmukat, ennek két oka: Hitler hatalomra jutásával reménytelenné váltak az általuk képviselt elképzelések→ szegényréteg szélsőjobb felé mozdult, másik ok: zsidóság diszkriminálása

4. HELYHATÓSÁGI KÖZÉLET Bp. kivételével nem pártkeretek között szerveződött Bp.: 1920s kétpólusú: Baloldali Blokk (1925 nyer a helyhat választásokon, de

manipuláció miatt nem kap hatalmat. Keresztény Szoc., Bp. n nincs aktív támogatása. Bp.-n nincs virilis rendszer!!!

Vidék: nem pártkeretek között zajlott, virilis rendszer megmaradt → 2/5 virilis, 2/5 választott, 1/5 érdekképviseletek, felekezetek küldöttei= így állt össze a helyi vezetőség

4. tételValuch 240-246.

Pártok és politikai szervezetekTaglétszámok: 45-ben Kisgazdapárt 900ezer; szocdem 350ezer; Nemzeti Parasztpárt 200ezer; Polgári Demokrata Párt 50ezer; legdinamikusabb kommunisták 500ezer Miért a kommunisták? Felszabaduláseffektus, céltudatos politizálás, fegyelem, hatékony szervezetrendszer. Belépés motívumai: az új világ építése, sikereknek, egyenlőség, korábbi pozíció mentése, megelőző tevékenység kompenzációja, társadalmi emelkedés.

A politikai pártok társadalmi bázisaKisgazdák: kis- és középbirtokos parasztok, értelmiségiek, tisztviselők, polgárok. Kommunisták: mezőgazdasági nincstelenek, képzetlen ipari munkások, értelmiségiek. Szocdem: iparvidékek képzett munkások, iparos és tisztviselői réteg. Parasztpárt: szegény és törpebirtokos parasztok.Kommunista politikai struktúraMKP-MDP-(kezdetekben az)MSZMP is jól szervezett kisebbség pártja, szigorú hierarchizáltság, messianisztikus küldetéstudat, centralizmus. Alá-fölérendeltség, vezetőket

66

nem lehetett befolyásolni. Hatalomkoncentráció. Kettős struktúra: állami és pártszervek. Területi és munkahelyi szinten szerveződik. Legfelsőbb irányító szerv a kongresszus, ill. a KB (66-127 fő), melynek vezetője a KB főtitkára/első titkára. PB 9-14 fő operatív irányítás. KB alosztályokra bomlott nagy apparátussal. Fegyelmi ügyek a Központi Ellenőrző Bizottság. Társadalmi politikai szervezetek: DISZ; KISZ; SZOT; HNF; TOT kommunista párt szatelitszervezetei.

Pártok 1956-ban32 párt, de csak 10-12 fejtett ki tevékenységet. Kevés szélsőjobboldali párt. Leggyorsabb volt a keresztény pártok létrejötte, míg leglassabb a jobbközép pártoké a jobboldalon. Főleg Bp.-en és vidéki nagyvárosokban.

A kommunista párt dezorganizációja53-tól „két” párt: Rákosi dogmatikusai, Nagy Imre radikális reformerek. Másik törésvonal az apparátus (status quo fenntartása) és a tagság (is-is) között. Jellemző a az új helyzetben a döntésképtelenség.

Pártosodás az 1980-as évek végén3 pólus: kommunista párt, új pártok, történelmi pártok. 89 végén már 60 párt. 90-ben 28 egy lelölt legalább, 12 országos listát is. Nem tömegpártok, hanem kis taglétszámú választási pártok. MSZP-be 12-15% lépett át. EKA létrehozása. Háromosztatú politikai struktúra: nemzeti-konzervatív, liberális demokrata, szocialista. 98-tól törekvés a kétosztatúvá válásért.

Valuch:Hatalom és társadalom – politikai részvétel és politikai tagoltság

235-254. old.

Választások, parlamentek, parlamentarizmus

1946. febr. 1. 2. magyar köztársaság1944. dec. 21. Ideiglenes Nemzetgyűlés megalakulása1949. máj. 15. utolsó többpárti választás1949. aug. 20. – 1989. okt. 23. népköztársaság1989. okt. 23. 3. magyar köztársaság

1945-ös választójog VIII. tc.- 20 évtől- általános, titkos- nem kell iskolázottság- nők és férfiak jogegyenlősége- helyben lakás időtartamához- vagyoni helyzethez és adózás mértékéhez nem kötött

2x annyian szavazhattak, mint 39-ben- egyéni választókerületek és pártlisták kombinációja- nem választhatött: nyilas, fasiszta; elmebeteg; köztörvényes bűnözők; internáltak- nincs felsőház, 1 kamarás a parlament

1945. nov. 4-i választások:

67

92,4%-os részvételi arányKisgazdapárt: 57%Szocdem.: 17,4%Kommunista: 16,9%Parasztpárt: 6,9%

1947. aug. 31.: „kékcédulás választások”kisgazdák meggyengültekKomm.: 22,3%Kisgazd.: 15,4%Szocdem.: 14,9%Parasztpárt: 8,3%2. legnagyobb párt: Barankovics István: Demokrata Néppárt: 16,4%Kisgazdapártból kivált Pfeiffer Zoltán-féle Magyar Függetlenségi Párt

még akkor ősszel megfosztják mandátumaitól és feloszlatják1948: Demokrata Néppárt „önfeloszlatása”

1949. máj. 15.: Komm. Párt győzXX. tc.: szovjet mintájú alkotmánytartalma: formálisan: állampolgári jogok

komm. párt vezető szerepe népköztársaság nincs köztársasági elnök, helyette kollektív államfői testület:

Elnöki Tanács (21 taggal); ennek elnöke gyakorolja az államfői jogokat

1953-85: választások formálisak9 parlamenti választás volt ebben a korszakban: 1949, 53, 58, 63, 67, 71, 75, 80, 85Változások a korszakban:194953: 25%-kal csökken a parl-i képviselők száma (298-ra)1958: újra nő: 338 főre1975: vál. ciklus időtartama 4-ről 5 évre1985: válság nyilvánvalóvá vált

választójogi tv. módosítása: Kettős jelölés, azért persze mindkettőt a Népfront jelöli 387 képviselő, 2/3-uk nem volt tagja az előző parlamentnek

a képviselőség lassan értelmiségi szakmává válik¾-ük volt átlagosan a korszak egészében MDP/MSZMP tagPB-tagok 4/5-ének volt képviselői mandátuma

évi 4 ülésszak: 8-12 naposakköztes időben: Elnöki Tanács a „törvényhozó”: törvényerejű rendeletekkel

1989: parlament 58 tv-t fogadott el, köztük ún. sarkalatos tv-eket is

1990. márc. 25-i választások1989: XXXIV tc. – választójogi tv. alapján

vegyes, többségi és arányos választási rendszertitkos és közvetlen választás386 képviselő: - 176 egyéni vál.ker.

- 152 területi pártlista - 58 pártok országos listája

68

6 párt a parl-be: MDF, SZDSZ, FKGP, Kereszténydemokrata Párt, Fidesz, MSZPMDF, FKGP, Ker.dem Antall kormányaképviselők 95%-a kicserélődött, 89%-uk felsőfokú végzettséggel rendelkezik

1994: u.az a 6 párt a parlamentbe, MSZP+SZDSZ=Horn-kormány

1998: Kereszténydem. nem jutnak be, MIÉP bejut

Pártok és politikai szervezetekTárs.-i bázisukKisgazdák: kis- és középbirtokos paraszti rétegek, értelmiségi, tisztviselői, polgári rétegekKommunista Párt: mezőg-i nincstelenek, képzetlen ipari munkások, értelmiségi körökSzocdem. Párt: hagyományos iparvidékek szervezett, képzett munkásai, iparos és tisztviselői rétegParasztpárt: szegény és törpebirtokos parasztok

Pártközi értekezlet: koalíciót alkotó pártok közötti előzetes egyeztetésre létrehozott testület,lényegében az informális pol-i döntéshozatal legfontosabb fórumáválett

Kommunista Párt:1949 után: párttagok szinte semmi befolyással nem rendelkeznek

nem partikuláris, hanem egyetemes szerveződésszocialista berendezkedéspárthierarchiapárt: területi és munkahelyi elven szerveződik

legfőbb irányítótestület: kongresszusamikor a kongr. nem ülésezik: Központi Bizottság (66-127 fős)

(1956-tól Központi Vezetőség)legmagasabb rangú vezetője: 1.titkártagjai: min.elnök és helyttese, honvédelmi min., belügymin.,gazd-i tárcák vezetői

az operatív irányítás feje: Politikai Bizottság (9-14 fős)Területi elv: megyei, járási, városi rangú intézmények, községi pártbizottságok, lakóhelyi alapszervezetekMunkahelyi szer.: ágazati, gazd.irányítási szervezetek, vállalati központok, gyáregységek, üzemek párszervezeteiKözponti Ellenőrző Bizottság = pártbíróság

Társ-i és pol-i szervezetek:DISZ – Dolgozó Ifjúsági Szöv.KISZ – Kommunista Ifjúsági Szöv.SZOT – Szakszervezetek Országos TanácsaHNF – Hazafias NépfrontTOT – Termelőszövetkezetek Orsz. Tanácsa

1956 – 32 párt v. pártjellegű tömörülésebből 10-12 aktív a forradalom napjaiban

jobboldali, keresztény pártok újjászerveződése volt a leggyorsabbszélsőjobb alig jelenMDP megszűnt 1956. okt. 31-én, helyére az MSZMP lépett

69

1989pártrendszer 3 pólus körül szerv.

1. kommunista párt2. MDF, SZDSZ, Fidesz – új pártok3. történelmi pártok: Szocdem, Kisgazda, Nemzeti Parasztpárt, Kereszténydem.

1990: 28 párt tudott min. 1-1 jelöltet indítani12 tömörülés állított országos listát

ezek már nem tömegpártok

MSZMP 1989 őszén megszűnt- reformerek, szocdem. irány: MSZP- dogmatikus komm.: később Munkáspárt néven

Ellenzéki Kerekasztal:hatalmon lévők, ellenzék és a civil társ. („3. oldal”) van jelen

egyetértés: képviseleti dem., komm. egyeduralom megszüntetése, jogállami alapintézményeket, ált. emberi szabadságjogokat, ország szuverenitásának helyreállításaPol.-i élet domináns tagoltsága 1998-ig:- nemzeti-konzervatív demokrata- liberális demokrata- szocdem

Rajk-per időszaka: pol-i hisztériák a hétköznapok gondolkodásában és viselkedésében eluralkodnak„belső elhárítás” a nyilvántartottakat egyéni pályafutását jelentős módon befolyásolta (elhelyezkedés, előrelépés megakadályozása)’56 után:

229 főt végeztek ki20 000 börtönbe20 000 internálótáborba ’57-’59 közt

’56 után a politika meghatározó törekvése a társ. minél teljesebb körő depolitizálása

Kádár rezsim:Rákosi M. – vezérkultuszKádár J. – személyi kultusz1960-as évek közepétől nem voltak már látványos pol-i perek, számuk is csökkentigyekezett támogatói csoportokat kialakítani és azok érdekeit közvetíteni

spontán társ-i megmozdulások ’56-ot kivéve alig voltak1990. ősz: taxisblokád a legnagyobb hatású

(Jelenlegi) társ-i passzivitás okai:- ’56 után nem adódott lehetőség kollektív véleménynyilvánításra- magánélet és közélet szétválasztódik, egyéni boldogulás esélyei jobbak- nem volt képviseleti szerepük az érdekvédelmi szervezeteknek

5. tételValuch:

Hatalom és társadalom – politikai részvétel és politikai tagoltság235-254. old.

70

Választások, parlamentek, parlamentarizmus

1946. febr. 1. 2. magyar köztársaság1944. dec. 21. Ideiglenes Nemzetgyűlés megalakulása1949. máj. 15. utolsó többpárti választás1949. aug. 20. – 1989. okt. 23. népköztársaság1989. okt. 23. 3. magyar köztársaság

1945-ös választójog VIII. tc.- 20 évtől- általános, titkos- nem kell iskolázottság- nők és férfiak jogegyenlősége- helyben lakás időtartamához- vagyoni helyzethez és adózás mértékéhez nem kötött

2x annyian szavazhattak, mint 39-ben- egyéni választókerületek és pártlisták kombinációja- nem választhatott: nyilas, fasiszta; elmebeteg; köztörvényes bűnözők; internáltak- nincs felsőház, 1 kamarás a parlament

1945. nov. 4-i választások:92,4%-os részvételi arányKisgazdapárt: 57%Szocdem.: 17,4%Kommunista: 16,9%Parasztpárt: 6,9%

1947. aug. 31.: „kékcédulás választások”kisgazdák meggyengültekKomm.: 22,3%Kisgazd.: 15,4%Szocdem.: 14,9%Parasztpárt: 8,3%2. legnagyobb párt: Barankovics István: Demokrata Néppárt: 16,4%Kisgazdapártból kivált Pfeiffer Zoltán-féle Magyar Függetlenségi Párt

még akkor ősszel megfosztják mandátumaitól és feloszlatják1948: Demokrata Néppárt „önfeloszlatása”

1949. máj. 15.: Komm. Párt győzXX. tc.: szovjet mintájú alkotmánytartalma: formálisan: állampolgári jogok

komm. párt vezető szerepe népköztársaság nincs köztársasági elnök, helyette kollektív államfői testület:

Elnöki Tanács (21 taggal); ennek elnöke gyakorolja az államfői jogokat

1953-85: választások formálisak9 parlamenti választás volt ebben a korszakban: 1949, 53, 58, 63, 67, 71, 75, 80, 85Változások a korszakban:

71

194953: 25%-kal csökken a parl-i képviselők száma (298-ra)1958: újra nő: 338 főre1975: vál. ciklus időtartama 4-ről 5 évre1985: válság nyilvánvalóvá vált

választójogi tv. módosítása: Kettős jelölés, azért persze mindkettőt a Népfront jelöli 387 képviselő, 2/3-uk nem volt tagja az előző parlamentnek

a képviselőség lassan értelmiségi szakmává válik¾-ük volt átlagosan a korszak egészében MDP/MSZMP tagPB-tagok 4/5-ének volt képviselői mandátuma

évi 4 ülésszak: 8-12 naposakköztes időben: Elnöki Tanács a „törvényhozó”: törvényerejű rendeletekkel

1989: parlament 58 tv-t fogadott el, köztük ún. sarkalatos tv-eket is

1990. márc. 25-i választások1989: XXXIV tc. – választójogi tv. alapján

vegyes, többségi és arányos választási rendszertitkos és közvetlen választás386 képviselő: - 176 egyéni vál.ker.

- 152 területi pártlista - 58 pártok országos listája

6 párt a parl-be: MDF, SZDSZ, FKGP, Kereszténydemokrata Párt, Fidesz, MSZPMDF, FKGP, Ker.dem Antall kormányaképviselők 95%-a kicserélődött, 89%-uk felsőfokú végzettséggel rendelkezik

1994: u.az a 6 párt a parlamentbe, MSZP+SZDSZ=Horn-kormány

1998: Kereszténydem. nem jutnak be, MIÉP bejut

Pártok és politikai szervezetekTárs.-i bázisukKisgazdák: kis- és középbirtokos paraszti rétegek, értelmiségi, tisztviselői, polgári rétegekKommunista Párt: mezőg-i nincstelenek, képzetlen ipari munkások, értelmiségi körökSzocdem. Párt: hagyományos iparvidékek szervezett, képzett munkásai, iparos és tisztviselői rétegParasztpárt: szegény és törpebirtokos parasztok

Pártközi értekezlet: koalíciót alkotó pártok közötti előzetes egyeztetésre létrehozott testület,lényegében az informális pol-i döntéshozatal legfontosabb fórumává lett

Kommunista Párt:1949 után: párttagok szinte semmi befolyással nem rendelkeznek

nem partikuláris, hanem egyetemes szerveződésszocialista berendezkedéspárthierarchiapárt: területi és munkahelyi elven szerveződik

legfőbb irányítótestület: kongresszusamikor a kongr. nem ülésezik: Központi Bizottság (66-127 fős)

(1956-tól Központi Vezetőség)

72

legmagasabb rangú vezetője: 1.titkártagjai: min.elnök és helyttese, honvédelmi min., belügymin.,gazd-i tárcák vezetői

az operatív irányítás feje: Politikai Bizottság (9-14 fős)Területi elv: megyei, járási, városi rangú intézmények, községi pártbizottságok, lakóhelyi alapszervezetekMunkahelyi szer.: ágazati, gazd.irányítási szervezetek, vállalati központok, gyáregységek, üzemek pártszervezeteiKözponti Ellenőrző Bizottság = pártbíróság

Társ-i és pol-i szervezetek:DISZ – Dolgozó Ifjúsági Szöv.KISZ – Kommunista Ifjúsági Szöv.SZOT – Szakszervezetek Országos TanácsaHNF – Hazafias NépfrontTOT – Termelőszövetkezetek Orsz. Tanácsa

1956 – 32 párt v. pártjellegű tömörülésebből 10-12 aktív a forradalom napjaiban

jobboldali, keresztény pártok újjászerveződése volt a leggyorsabbszélsőjobb alig jelenMDP megszűnt 1956. okt. 31-én, helyére az MSZMP lépett

1989pártrendszer 3 pólus körül szerv.

1. kommunista párt2. MDF, SZDSZ, Fidesz – új pártok3. történelmi pártok: Szocdem, Kisgazda, Nemzeti Parasztpárt, Kereszténydem.

1990: 28 párt tudott min. 1-1 jelöltet indítani12 tömörülés állított országos listát

ezek már nem tömegpártok

MSZMP 1989 őszén megszűnt- reformerek, szocdem. irány: MSZP- dogmatikus komm.: később Munkáspárt néven

Ellenzéki Kerekasztal:hatalmon lévők, ellenzék és a civil társ. („3. oldal”) van jelen

egyetértés: képviseleti dem., komm. egyeduralom megszüntetése, jogállami alapintézményeket, ált. emberi szabadságjogokat, ország szuverenitásának helyreállításaPol.-i élet domináns tagoltsága 1998-ig:- nemzeti-konzervatív demokrata- liberális demokrata- szocdem

Rajk-per időszaka: pol-i hisztériák a hétköznapok gondolkodásában és viselkedésében eluralkodnak„belső elhárítás” a nyilvántartottakat egyéni pályafutását jelentős módon befolyásolta (elhelyezkedés, előrelépés megakadályozása)’56 után:

229 főt végeztek ki

73

20 000 börtönbe20 000 internálótáborba ’57-’59 közt

’56 után a politika meghatározó törekvése a társ. minél teljesebb körű depolitizálása

Kádár rezsim:Rákosi M. – vezérkultuszKádár J. – személyi kultusz1960-as évek közepétől nem voltak már látványos pol-i perek, számuk is csökkentigyekezett támogatói csoportokat kialakítani és azok érdekeit közvetíteni

spontán társ-i megmozdulások ’56-ot kivéve alig voltak1990. ősz: taxisblokád a legnagyobb hatású

(Jelenlegi) társ-i passzivitás okai:- ’56 után nem adódott lehetőség kollektív véleménynyilvánításra- magánélet és közélet szétválasztódik, egyéni boldogulás esélyei jobbak- nem volt képviseleti szerepük az érdekvédelmi szervezeteknek

Az elitek

Az elit fogalma

Igen problémás a definíció alkotás, ugyanis az aktuális történelmi korszakok rányomták a bélyegüket.-Horty korban: marxista osztályszemlélet-Vilfredo Pareto és Gaetano Mosca: osztályelmélet megalkotói-Márkus László gondolatait Stier Miklós fejlesztette tovább

fogalmi különbség van: uralkodó osztály – álli apparátus kézben tartója kormányzó réteg – szűkebb elitcsoport, kormányzati tevékenységhez jogszabályszerűen, tisztség birtokosaként kapcsolódik

Stier: előfordulhat, hogy az elit tagjai nem az uralkodó osztályból, hanem kívülről, vagy annak alsó határáról kerülnek ki

Lengyel György-elsőként tisztázta magának az elitnek a fogalomtörténetét (terminológiai zavarokat megszüntetve)* Max Weberből indul ki /milyen meglepő/*megkülönböztet hatalmi (osztályviszonyt) és uralom (elitviszony) fogalmát*kutatásainak fő kérdésköre: elit gazdaságai, mint vállalkozó-menedzser + gazdasági újratermelési folyamatokban mutatkozó döntési befolyási kompetenciájuk

multipozícionális elitfogalom!! az elit szociális jellemzői nem meghatározzák, hanem valószínűsítik az érdekviszonyokat!!Oka: tulajdonból + kulturális v. kapcsolati tőke fölött gyakorolt rendelkezési monopóliumból származtatják hatalmukat

Uralkodó osztály: a tul. Viszony alapján definiált makrocsoport

74

Elit szociológiai fogalma: a társ.i hierarchia csúcsán helyet foglaló kollektívum v. azok együttese, akik a társ. más „lentebbi” csoportjaival szemben erőfölény jellemzi. Erőfölénye : politikai akarat monopolizálása, erőforrások feletti rendelkezés, javak elosztásának meghatározása elit kifejezés társ.szerkezeti fogalomként funkcionális réteg, amit magas státusu tagjaira, meghatározott köreire alkalmazzuk

eliten belüli hierarchia: pozíció halmozás közvetlen megnyilvánulása

Hagyományos elit: az arisztokrácia

-nagy kiterjedésű ingatlanok tulajdonosai (latifundiumok)-belőle fakadó komoly poli befolyás-erkölcsileg legitimál feltétlen tekintély-kivételes presztízs-történelmi folytonosság

számuk:max. 200 család(1880ban 698 főnemes kapott meghívásta második törvényhozói kamarába)

Családok száma származása Pl MegszólításFőherceg 4 Habsburg-

Lotharindgiai család rokona

József, Ferenc József, Frigyes, Albrecht

Herceg 10 Királyi hercegÖrökletes herceg

Batthyány-Strattman, Esterházy, Festetics, Odescachi

Királyi fenségfőméltóságú

gróf 108 ( főurak fele) méltóságosbárók Kb 100 méltóságos

Mi kell az elitséghez?

-főrendi tagság vagyoni cenzushoz kötött: 3000Ft adó évente/ főnemesi családok 55% kiesett emiatt/-Nemzeti Kaszinó-beli tagság (158 gróf közül 70 nem volt bejhegyezve)

-Erdei Ferenc: nagybirtok dominanciáját feltételezi az elit pozíciója biztosítékának-Scott M. Eddie: 1893-1935 feldarabolódtak a nagybirtokok- legjelentősebb föld aprózódás Dunántúlon-Trianon után: erdélyi és felvidéki ősnemesi és indigéna családok nincstelenné váltak

átmentették pozíciójukat a poli és tudományos elitbepl. gr Teleki Pál, gr Bethlen István, Apponyi Albert

-hitbizomány: (nem érintette a latifundiumokat a Nagyatádi-féle földreform emiatt)1689:IX tc., külső, piaci erőkkel szembeni védelmecsaládon belüli öröklést meghatározó rendszer ( primogenátus- elsőszülött örörköl)megtiltja a birtok teljes vagy részleges elidegenítését

75

-szakszerű gazdálkodást nem az arisztokr folytattak a gazdálkodást szakképzett gazdatisztréteg végezte-Puskás Júlia: tőkés nagybérlet

korábbi hitelezők pl. kereskedők és bankár zsidók lettek a nagybérlők (modernizáltak)ált. az arisztokraták fő bevételi forrása

-születési arisztokrácia már nem tartozik többségében a nagybirtokos arisztokrácia közé(Csekonics Erzsébet vizsgálat) nagy krízisük: polgári foglalkozást v hivatalt kell vállalniuk pl. ügyvédek-deklasszálódás folyamata

-elitek intézményi pozíciójának alakulása XX.szban*törvényhozó és végrehajtó hatalomban csökkent*földbirtokos arisztokrácia lassan teljesen kiszorult a parlamentből *főrendi házat 1918ban feloszlatták, melyet 1926ban felállított felsőház követett (bekerülhetett 2000pengő adó + kormányzó kinevezése)*főrendiek száma alsó- és felső-házban összesen: 80-90-diplomata pálya (tipikus „arisztokrata foglalkozás”) Horthy-korszakban elpolgáriasodott -1932 után gyakorlatilag el is tüntek a poli éltből-mindössze 3 család reprezentálta magát: Csáky, Teleki, Bánffy-virilizmus intézménye: mint legnagyobb adófizetők a vidéki arisztokrácia bekerült a helyi törvényhatósági bizottságba, azonban nem vettek részt az önkormányzatuk munkájában, hanem gazdatisztjeiket delkegálták

-osztály elithez tartozó kisebbség a kiváltságait gyarapította az intézményes társas élet, ill az informális szociabilitás zártsága Nemzeti Kaszinó

-1827ben alapították, afféle mágnásklub-400-500 fő (kb fele a születési arisztokrácián kívüli csoport)

Nemzeti Lovaregylet-60tag

OMGE-érdekvédelmi tevékenységet űző a nagybirtokos arisztokrácia szervezete

informális társas élet-vadászat (úri családok örökletes szocializációs képessége-kult beidegződés és törti hagyomány)-bálok (elsősorban a fővárosban)

szimbólikus jelleg + társi újratermelésházasodás stratégiai jelentőséű ( nem a bekerülés, hanem a kirekesztés az igazi funkciója) minimumra szorítani a vagyon, rang, vallás, etnikum, poli hitvallás szerinti keveredést (mesalliance???)

szegregáció-vidéki birtokok (keszthelyi Festetics, nagykárolyi Károlyi, bajmóci Pálffy, nagybörcsökpusztai Zichy, tiszadobi Andrássy Gyula)- neves építészek: Ybl, Hauszmann, Semper-fővárosi palotaépítészet: Pest- Nemzeti Múzeum környékén márnásnegyed

76

Ybl: Festetics-palota, Károlyi Alajos; Esterházy palotamai Bródy Sándor utca (régen Főherceg Sándor u), Múzeum utca,Városliget környéke pl. Stefániában a Park Club

Buda- Várnegyed, Láchíd budai hadfője

Habár pl. a főherceg rangban Horty fölött állt, mégis a kormányzó állt a hatalmi piramis csúcsán. A trónfosztás (1921.11.06.) a rojalisták és politikailag aktív arisztokraták, a legitimisták messze kerültek na poli centrumtól és új poli elit jött létre.

Az egyházi, katonai és tudáselit

-nagy vagyoni erőt és szimbólikus hatalmat gyakoroltak

egyházi:

klérus újból komoly befolyásra tett szert katólikus egyh állami védettséget élvezettmás egyház pl. protestáns nem (nincs anyagi háttere + kat.klérus vezetője közjogi méltóság) 1920as földreform nem érte negatívan, ideológiai támaszt adott Gergely Jenő: 100 fős elitcsop ( háromnegyede javadalmas egyházi stallum birtokosa-

nagyjavadalamsok min.1000 kat hold Trianon után elvesztett (45%), de kapott is birtokot 950ezer kat hold) Hierarchia: hercegprímás /csúcs/ - eminenciás megszólítás

püspökök – méltóságos poli szerepet nem nagyon vállaltak, egyetlen színtere a felsőház- közvetle társi

szerepvállalás intézményes formája

„demokratikus módon” választódott ki az elitközép és kispolgi rétegből isariszt alig képviseltette magát

karriermobilitás-aulikus-aulista karrierlelkipásztori út

katonai: Szakály Sándor vizsgálta

300-400fő a foglalkozási réteg elitje katonatiszti identitás (uriember, mindenkit lenéz) 1920as évek második felében alakult ki egységes honvéd tisztikar (korábbiakat

olvasztotta magába: KUK, Honvéd-, Vörös, Nemzeti hadsereg elhatárolódás a pol, gazd társ élettől „demokratikus” összetétel (54% született elcsatolt ter.en)

dzsentri réteg kevésbé jellemző- a nemesi jellegű tisztikar elpolgáriasodottszerény középoszt és kispolg, 3-5 gyerekes családból

jelentéktelen vagyonnal rendelkezteklegmagasabb és legalacsonyabb fizetés kb4 – 4,5szöröscsúcs: tábornok alatta százados

77

kitolódott házassághomogén családok, ált katonatiszti, értelmiségi, tisztviselőcsaládba

-elit kiválasztódásáról BIBÓ írt

tudáselit:

-keresztény-nemzeti értéket kellett képviselnietudományos szemléletmódot áthassa a vallás„rangtartó úriember” eszményepl.: Berzeviczy Albert, Varga Gyula, Hóman Bálint, Herczeg Ferenc

A politikai eli: a kormányzó réteg

fokozatos etatizálódás (kompetencia állam, végrehajtó hat kezébe) A.J. Janos „neo-korporatívnak” nevezte a poli rendet Állami és társi szervek vezető pozícióiban 650-700fő

Származási helyük:1919-1944 között 15 kormány, benne 115 tisztségviselőhivatalnok 44%, értelmiségi 30%, jogi végzettségű 16fő, katonai végzettség ( 1/6)tehát nagy részüknek volt egyetemi végzettsége, de az államtól független megéhetési forrása nem

elitalakulás dinamikája:1, ellenforradalmi rendszer (1921 Bethlenig)értelmiségi túlsúly pl. orvos, ügyvéd, író2, 1930as évek elejéig, Gömbös kormányalakításáig- a bethleni időszaktöbbség előélete már kapcsolódott köztisztviselői pályához3, „hosszú harmincas évek” háborúval együttkatona, közhivatalno, értelmiség kb ugyan olyan arányban?arisztokraták hol vannak

a NEP parlamenti frakciójának társi összertételét vizsgálta_ Rudai Rezső, Pakodi Pál, Sipos-Stier.Vida

mindenk más eredményt kapott: oka a poli elit már nem alkot külön réteget, hanem poli szerepével csak kiegészíti, megerősítri elitpozíciójátmegállapítható: birtokos, államihivatalnok, értelmiség domináns szerepe

-a harmincas évek végére függetlenedő politikai osztály alakult ki, elitnek definiálta magátjobbra tolódás és etatizmuscél: állam révén teremtsen magának urali helyzetet társban

politikai elit és uralkodó osztály szembe kerül egymássala poli elit nyitott max horizontálisan, de vertikűálisan ne max középosztályig

felsőházi elit multipozicionalitás jellemzi, melynek a vagyon az alapjamin fele úri birtokos (zsidótv hatására egyre inkább nőtt a számuk)tudástőke tulajdonosa 85% diploma, ebből 45% jogi

78

második kamara fontos szerepe az elitkicserélődésbenképviselők gyakran rotálódtak, erőteljes személyi mobilitás

Gazdasági elit: a nagypolgárság

Gazdasági újratermelésben döntési kompetenciával bírók

Gazdasági elit: (nagypolgárság)

Lengyel György: 1850 körül pesti nagykereskedők 1.generáció-alapítók kapitalizálódást, iparosodást megteremtő

2.gen-a megszülető nagypolgári elit 1890 3.gen -örökösök1928: 448 milliomos 10millió pengő felett 9 5-10 27 1-5 412

1933: 295 ennek fele Bpen éllegnagyobb jövedelmű kategória: 100e pengő, mind bp-ividéki milliomos: ingatlantulajpesti milliomos: ingatlantulaj csak minden 2.iparbárók: Weiss, Hatvany, Ullmann, Wolfner, Dreher, Goldberger, Haggenmacher, Schiffer, Fellner Gschwindtbankár: Kornfeld, Chorin, Schossberger, Herzog Mór, Dobai Aurél, Klein Gyula, Weiss Fülöp1935-40 bp-i milliomosok száma 72%kal nő de a legnagyobb jövedelműek közt 67%ról 50%ra esett a milliomosok arányaipari, banki vezetők tulajdonosokból verbuválódtak, most előtérbe kerül az a menedzsertípus, aki anélkül a gazd-i elit tagja, hogy magánvagyonnal bírnakzsidótörvények után a cégeket árja rokonokra ruházzák(strómanrendszer) pl Franklin Társulatbekerüléshez kell a csúcspozíciók halmozása: átl 16,4 poszt keresztényeknél, 23 zsidóknálpolitikus bankár: Scitovszky Béla, Teleszky János, Bud Jánostudós bankár: Fellner Frigyes, Éber Antal, Krausz Simonelit 230 fő, negyede zsidó(többnyire bankár, gyáros, nagyker, nagypolg családból), ötöde német( vállaltvezető, kisiparos-ker, értelmiségi), fele magyar( hivatalnok, értelmiségi, birtokos családból), zsidótörvények után zsidó hatod leszmagyarok, németek egyetemi diplomát szereztek, zsidóknál 66%, náluk inkább praktikusabb iskolázási orientációelitre jellemző a kispolgári aszkézis ( jómódban élnek, de puritánok)

Valuch Tibor: Magyarország társadalomtörténete a XX. század második felébenElitek, vezető csoportok

121-145. oldal

79

Politikai elitek a második világháborút követő évtizedekben

Def.: ELIT = akik tartós befolyással rendelkeznek a társ. ügyeinek intézésébenakik társ-ilag fontos, komplex szervezetek vezetőiakik képesek a társ-i újratermelés folyamatának befoylásolására

= a vezető réteg?: kiválasztási mód ill. értékrendne legyen zárt, de legyen elfogadott

2. vh. után nagy elitcsere- sokan elmenekülnek- arisztokrácia felszámolása (nem nagy létszámú)

sokan még gazdasági kulcspozícióban, de a Parl-be már nem kerülnek be1950-51: kitelepítések, internálótáborba (ez a nagypolgári, vezető középosztálybeli

rétegekre is igaz) 1944-47 között: csökken az esélyegyenlőtlenség, a multipozicionalitásA politika elitből kiszorul mindenki, aki jobbra áll az FKGP-től

konzervatív erőket adminisztratív módonkorlátozzákteljes diszkontinuitás a háború előtti és utáni politikai elitcsoportok közöttA polgári demokratikus pártok jogutódjai: Polgári Demokrata Párt (Teleki Géza, Kornis Gyula, Supka Géza) és a kislétszámú Magyar Radikális Párt (Zsolt Béla, Csécsy Imre)A legnagyobb párt: Kisgazdapárt (Kovács Béla, Nagy Ferenc, Tildy Zoltán, Varga Béla, stb.)kiválik: Magyar Függetlenségi Párt: Pfeiffer Zoltán, Moór GyulaMagyar Szabadság Párt: Sulyok DezsőDemokrata Néppárt (keresztény): Barankovics István, Pálffy József, Eckhardt Sándor, stb.A népi írói mozgalomból nőtt ki a Nemzeti Parasztpárt (1939): Erdei Ferenc, Veres Péter, stb.Szociáldemokratáknál is van folyamatosság (bár tőlük sokakat elhurcoltak): Peyer Károly, Kéthly Anna, Böhm Vilmos, Szakasits Árpád, stb.Kommunista Párt: moszkvai vonal a vezetők közt

hazai illegális kommunisták: Rajk L., Kádár J., Donáth Ferenc, Kállai Gyula, stb.moszkoviták: Rákosi M., Nagy I., Gerő E., Farkas Mihály, stb.fiatal korosztály („újhitűek”): Hegedűs András„kriptokommunisták”, akik más pártnak is tagjai: pl. Erdei Ferenc, Darvas József

A szűkebb politikai elit: 1400-1500 fő, a teljes körű, heterogén vezető réteg 5500-6000 fő

1945-ös választás: 409 képviselőt választanak meg +12-t meghívnakA Nemzetgyűlés képviselői közül:

- 14 nő- fele tagja volt az Ideiglenes Nemzetgyűlésnek is- egyharmadának van felsőfokú végzettsége- egynegyede a 6 elemit végezte el- 121 fő őstermelő, 74 fő állami, önkorm-i alkalmazott, 60 fő szabadfoglalkozású

Az 1947-es Országgyűlésben csökken a kisiparosok, kiskereskedők aránya; az alkalmazottak száma nő1200 forint tiszteletdíjat kapnak (+ egyéb kereset); ez jóval az átlag fölött vanA pártok gyorsan nőnek káderhiány gyors karrierek

1947 őszétől homogenizálódik a pol-i elit.

80

Többiek lehetőségei:„Társutasság”: Szakasits Árpád, Dobi István, Dinnyés Lajos, Erdei Ferenc, veres Péter„Belső emigráció”: Vásáry István, Vörös VinceElmenekül: Varga Béla, Nagy Ferenc, Kovács Imre, Pfeiffer Zoltán, Sulyok Dezső, Peyer K.SZU-ba hurcolják: Kovács BélaBebörtönözik: Kéthly Annát

Katonai elitben is radikális elitváltás1956-ra a tisztek és főtisztek 5%-a szolgált a Horthy-kor seregében is.1955-ben a tisztikar egyötöde rendelkezik csak 6 eleminél v. 8 általánosnál magasabb végzettséggel; a tábornoki- és tisztikar 2%-ának van szakirányú felsőfokú végzettségeA forradalom után újra nagy tisztogatás a hadseregben, több mint 1700 katonát elítélnekJavul a képzettségi mutató, 1980-ra a tisztek négyötöde érettségizett.

Elitkiválasztódás: komm. párt kritériumrendszere szerint, nincs társ-i ellenőrzésszempont: engedelmesség’48-49-ben a párton belül is vezetőcsere (szocdem-ek kiszorítása érdekében)

Szakérettségi:dolgozók számára 1-2 éves tanfolyam alatt érettségit ad továbbtanulhat

‘49-56: 32 600 szakérettségis egyetemistaáltalában vezetői posztba kerültek

“pártkarizma” viszi előre a világot; a Párt a kollektív tudat

Helyi közigazgatási vezetők:tanácselnökök, helyetteseik, és a tanács végrehajtó bizottságának titkáraiintézményrendszer teljes átalakítása, vezetők szinte teljes cserélődése“káderkörforgó”: félévente, évente más beosztásba helyezik őket, hogy ne tagodzódjanak be a helyi társadalomba, csak a központi utasításokat hajtsák végre‘50-es évek végére ez lelassul és az vezetők iskolázottsága is nő“nómenklatúra intézménye”: a pártszervek káderhatásköri listái, azoknak a pozícióknak a jegyzéke, melyek betöltése a párt előzetes engedélyéhez van kötve1950-ben 3812 ilyen poszt, majd ez valamelyest csökkena nómenklatúra-pozíciók betöltői még nem az elit

Pártelit összetétele hogyan változott? Politikai Bizottság összetétele:1945: fiatalabb, sok év börtön után, többség középiskolai végzettségű;moszkovita dominancia1988: idősebb; hivatalnoki múlt, nem börtönviseltek, felsőfokú végzettségPB 1989. okt. 6-ig létezett, ekkor vált szét az MSZMPjellegadó politikai személyiségek: l. 130 old. (csomó név)

A káderbürokrácia társadalmi összetétele:négyötöde férfi, kétharmada 41 és 60 év közötti60as évekig “mozgalmárság” alapján rekrutálnak, utána az iskolázottság, képzettség is fontos lesz (1983-ban 72%-uk felsőfokú végzettségű)háromnegyedük munkás-paraszt származásúnak vallja magát56 után nagy cserélődés84% MSZMP-tag, 44% eredeti foglalkozása munkás vagy parasztsok személyi kedvezményben, juttatásban részesülnek; szabadidő: pl. vadászathavi átlagjövedelme 9100 Ft, 1/3-uk keres 10 ezernél többet (ez elég sok)

81

ezen belül a hierarchia csúcsa: idősebb, még több felsőfokú végzettségűKSH is csinált felmérést a 80as években “kádermegmaradás törvénye”: aki egyszer bekerült a vezető rétegbe, nem kerül ki onnan

sok külöböző posztot betölthet70-80as években lassú professzionalizáció

1956-os ellenelit: közvetlen demokratikus eszközökkel, önszerveződő alapon jön létre14-15 ezer fő; mikrotársadalmi pozíció is döntősok olyan, aki ‘45-47 között aktív politikus volt

70es évek végén újra ellenzékiség szerveződikértelmiségiek, lazább szervezdődés

nem ellenzéki elit, inkább tudományos, kulturális

Vezető pozícióban az 1980as népszámlálás szerint 386 ezren vannak, DE ez nem az elit tényleges elit: 15-20 ezer fő

A gazdasági elitcsoportok változásai

Állami tulajdonban dolgozott ’45 tavaszán a foglalkoztatottak 10%-a, az újjáépítés indokolta is valamelyest az államosítást1948-49: 3300 gazd. szervezet kerül állami tulajdonba, gazdasági elitváltás isAz államosítás minden területre kihat: gazd. elit rekrutációja, szerveződése, stb.

lojalitás, származás lesz a döntő tényező 4 vagy 6 elemis munkás-igazgatóka gazdaságirányítás szintjén inkább számít a képzettség is

nők aránya 10-15%

Gazd. elit nagyon heterogénÁllandó ellentét a vállalatvezetés és a gazd. döntéshozatal között; tervhisztéria miatt Kádercserélődés gyakori (évente 30-40% cserélődik!)Párttagság jelentősége fokozatosan csökken valamelyest.70-80as: kvázitulajdonosi szemlélet megnő az önállóságnak köszönhetőendöntő többség felsőfokú végzettségűPénzügyi szférában érvényesülnek a leginkább a szakmai szempontok, 80-90es években is 80as években 8-10 ezer tagja a gazdasági elitnekTéeszelnökök egyre növekvő befolyással bírnak; 60-70estől itt is jön az agrárértelmiség

A legális magánszektornak is van egy 2500-3000 fős felsőrétege rendszerváltás után vállalkozói elit

Jövedelmi elit: a kor filozófiájával ellenkezett, ezért akarták csökkenteni az egyenlőtlenségetstatisztika nem regisztrálja őketvannak kiváltságosak (pl.élsportolók),akiknek a vagyonszerzése fölött szemet hunynakírók is jól keresnek: pl. Illyés, Németh L., Csurka, Örkény, Moldova, Déry

felhalmozás ált. legális ingatlanbannépesség 2%-a rendelkezik az átlagosnál jóval nagyobb jövedelemmelNő a takarékbetétek száma és tőkeállománya

ez alapján a milliomosok száma a 70es elejétől a 80as végéig tízszeresére nő!90es években a vagyoni és jövedelmi elit láthatóbbá vált

82

A tudományos és kulturális elitcsoportok helyzete

MTA tagjai, egyetemi professzorok, tudományok doktorai, vezető színészek, írók, stb.régi akadémikusokat, professzorokat megfosztják pozíciójuktól – szovjetizálásmarxista tudósok az Akadámiára (Lukács György, Molnár Erik, Fogarasi Béla)1956: kivándorlás mint agyelszívás; ’48 Szent-Györgyi kivándorol1949 MTA új alapszabálya, sok embert kizárnak; egyetemeken ugyanez megyRusznyák István orvosprofesszor lesz az Akadémia új elnöketudományos minősítéseket átszervezikművészet terén is ugyanezEz a szelekció jelentős szellemi potenciálvesztéssel jár.Kodály vagy Illyés szellemi tekintélye soha nem kérdőjeleződik meg.Jövedelmi és az életkörülmények szempontjából jóval az átlag fölött vannak.

Elitek az 1989-1990-es rendszerváltozás után

Régi politikai elit: idősebbek visszavonulnak, fiatalabbak magánszférába mennekGazd. elit jól alkalmazkodikKulturális és szellemi elitben elenyésző a cserélődésInformális, ellenzéki politikai csoportok bekerülnek az elitbe.Szelényi Iván a politikai elit cserélődéséről ír.

Az 1988-as politikai vezető réteg harmada ’93-ban már (esetleg kényszer-) nyugdíjas.Technokrata menedzser elit nem alakul át nagyburzsoáziává.Nem jött létre jelentős tulajdonosi réteg a 90es évek 1. felében.

A 90es 2. felében már érzékelhető a nagytőkés tulajdonosi réteg jelenléte.120-150 fő rendelkezik 1 milliárd Ft-nál nagyobb vagyonnal.Tulajdonos polgárság hányzik.Menedzseri és tulajdonosi réteg közt gyakran átfedés van.Felmérés a tőkés vállalkozó rétegről: 9/10-ük férfi, ált. 40-es, 50-es éveikben, 4/5-ük felsőfokú végzettségű, minden második budapesti, 1/3-uk volt 1990 előtt is gazd. vezetőKedvező indulóhelyzetben az volt, akinek a szülei is középréteghez tartoztak.Felső tízezer létrejötte a rendszerváltás jelensége: nagyvállalkozók, menedzserek, értelmiségiPolitikai elit megerősödik a rsz.váltás után, de később a gazd. elit már nyomást gyakorol rá.Minden elitrétegben: fiatalabbak, képzettebbek kerülnek pozícióba.8. tételValuch 246-254.

A magyar társadalom politikai aktivitásának, tagoltságának jellemzői – a hatalom és a társadalom viszonyának sajátosságaiPolitikai aktivitás 1945-1949Magas fokú, magas részvétel a választásokon. Megmozdulásokon magas részvétel. Spontán és pártok által szervezett. Spontán: szoc. feszültségek, földosztás, munkanélküliség, politikai kérdések. Pártok: erődemonstráció, társadalmii bázis erősítése. Főleg MKP. 50-esévekben megváltozik a jelentősége: látszatlegitimáció. Eleinte kötelező, majd önkéntesen kötelező (sör, virsli, népünnepély). Kérdés mikor: felszabaduláseffektusbizonytalanság, félelem. Rajk-per idején. Politikai erőszak gátlástalan alkalmazása.

83

Represszió az 1950-es évek első felében50-es évek első felében a hatalom a tsd. feletti teljes kontrollt akarja. 53 jun.-ban ÁVH-s nyilvántartásban 1,2M. 56-ban 0,5M, majd 89-ben 160e. A tsd. többsége nem pozitív változást érzett (kivéve proletár, előnyöket élvezők).

A szocialista korszak „legitimitása”Weber-i értelemben nem legitim. A forradalommal, megtorlással még távolabb kerül ettől, a helyzet csak a kádári konszolidációval változik. Egypárti rendszer, de mégis 56 megmutatja a politikai tagoltságot. 56 novemberében előtérbe kerülnek a polgári értékek és a nemzeti radikális demokrata nézetek.

A társadalom politikai részvétele 1956-banAz ország 15 évnél idősebb tagjainak (7M) ¼-1/5-e (1,4-1,8M) részt vett. Tanácsok helyébe forr. bizottságok (községek, kisvárosok 10-50; nagyobb település 50-80) 60-80000 fő. Munkástanácsok (10-20; 30-50) 80-100e. Politikai szervezetek 140-180e. 56-os politikai elit 14-15e.

Az 1956-os megtorlásKivégeztek: 229fő. 20-20e börtönben, internáló táborban. Állásukból elbocsátottak több 10e. Megfélemlítés azok ellen akik politikai szervezetet létrehozhatnak, vezethetnek. Szisztematikus, de személyes is. Ezután fő cél a társadalom depolitizálása.

Vezérkultusz és személyi kultuszRákosi – vezérkultusz; Kádár – személyi kultusz 60-70+80 eleje. Tudatos különbségtétel Rákosi és Kádár között. Kisember, „jó király mítosz”. A politikai rendszer működése az 1960-as évekbenA magánélet tiszteletben tartása 56 után. Háttérbe szorul az erőszak. Csökken a politikai perek száma 150-200, kivétel a 72-73-as márc. 15-i tüntetések után. Egycsatornás politikai rendszerben megjelenik az érdekbeszámítás (falugyűlés, munkahelyi aktívák). Megkezdődött az elitek közötti érdekegyeztetés. Nem volt parlamenti demokrácia, de megpróbált támogatói csoportokat szerezni és ezek érdekeit közvetíteni. Kialakult egy jellegzetes politikai metakommunikáció.

Spontán társadalmi megmozdulásokNem jellemzőek és a közvélemény akkor sem szerez róluk tudomást. Politikai jelleget szinte sohasem öltöttek. 50-es évek eleje köz- és élelmiszerellátás hiánya miatt. 56 előtt 1-1 személy elhurcolása miatt. 72-73 márc. 15-e spontán tüntetések. 82-től ezek rendszeresek. 86-ban Lánchídi-csata.

Tüntetések 1987-1990Erdély, sajtószabadság, demokratikus polt. rendszer kialakítása, vízlépcső, 56-os emlékezés. 1989. június 16-án Nagy Imre és társai újratemetése. Ezek kivételek, a rendszerváltást nem jellemezte az aktív politikai részvétel. Rendszerváltás után is ritka, kivéve néhány eseményt (taxis-blokád).

84

Társadalmi passzivitásOkok:

1. Nincs lehetőség 56 után a kollektív véleménynyilvánításra és nem is célravezető. → depolitizáltság. 2. Kettéválik a magánélet és a közélet, egyéni előrejutás könnyebb → szolidaritás csökken.3. Érdekvédelmi szervezetek nem láthatták el feladatukat

Erre a távolságtartó magatartásra vezethető vissza a 90-es évek alacsony aktivitása.Magatartásformák a szocialista rendszerhez való viszony alapján:

Apparátushoz tartozók Elkötelezett rendszerhívők Karriercélok érdekében azonosulók Előnyökhöz nem jutó lojálisok Közömbösök Kritikusok Szembenállók

90-es években az aktivitás nem változik, így a politika és a hatalom feletti ellenőrzés a 4 évenkénti választásokra korlátozódik.

8. tételValuch 73-75.

Település és társadalmi szerkezet összefüggései – a lokalitások társadalmaA természeti környezet meghatározza a településformát, gazdasági lehetőségeket. A

lokalitást elősegíti a vallás, nemzetiségi hovatartozás, gazdasági tevékenységformák.Rákosi, kádár is igyekszik felszámolni a lokalitást, nem sikerül teljesen. Egyházi

közösség sokat segít ebben, pótolja a felszámolt közösségeket. Fontosak a szokások és hagyományok.

Helyi társadalomA helyi társadalom az a társadalmi képződmény, amely a térben elkülönült, sajátos minőségekkel, érdekstruktúrával, hierarchikus rétegtagoltsággal rendelkezik. Érdekeit képes bizonyos autonómiával kifejezni. Befolyásolja a milyenségét az értelmiség aktivitása, szerepvállalása.

A STRUKTÚRA ÉS TENGELYEI

Társadalomszerkezet megismerésének forrásai: népszámlálások céljuk: osztályozni a népességet

változás történt, mivel a kormány célja és a társadalom szerkezete is változott, valamint követni igyekeztek a nemzetközi statisztikák osztályozását is)

ennek ellenére összehasonlíthatóaknak kellett maradniuk

1, II. JÓZSEF-FÉLE NÉPSZÁMLÁLÁS

85

Két legnépesebb csoport

felekezeti megkülönböztetés a fő szempont (külön kérdőív a keresztényeknek és a zsidóknak)

csak a keresztény férfiakat sorolták be ténylegesenkategóriák: 1. papi rend 5. paraszt 10. egyéb

2. nemesek 6. 4-5 örökösei 11. nevedékenyek3. tisztviselő, honorácior 7. zsellérek 12.

asszonyok4. polgár, mesterember 8.-9. szabadságolt katona

13. sidókcél: hány hadköteles egyén van a társadalombanösszeírás családonként történt csak a családfőnek volt társadalmilag elismert állása~rendi felfogás is tükröződik az ezáltal kijelölt egységekből további kategóriákat választottak le, melyek új szempontok szerint csoportosítottak szintetizálóalapelv: rendi hierarchizálás azonos rendbe tartozóknak azonos a jogállása, melyet az utódok is örökölnek, s politikai érdekeik is közösek

2, 1857-ES NÉPSZÁMLÁLÁS

neoabszolutizmusfelekezetiség elkülönült részadat, a nemesi lét pedig csupán nominális jellegűØ társadalmi állásra vonatkozó kérdésFő szempont: hogyan oszlik meg a lakosság foglalkozás, ipar és más lehetőségek

szempontjábólKategóriák: 1. papok 5. ügyvéd, közjegyző9. gyáros, kézműves 15. egyéb szolga

2. tisztviselők 6. egészségügyi személy 10. kereskedő 16. napszámos

3. katonák 7. föld, bányabirtokos 11. hajós, halász 17. nevedékenyek

4. írók, művészek 8. ház, járadékbirtokos 12.-14. segédmunkás 18. nők és gyerekek

3 halmaz: kereseti forrás szerint (1.-6.: nem saját tulajdonukból élnek) tulajdon szerint (7.-11.) bérmunkások (12.-16.)alapelv a jövedelemforrások szerinti besorolás, ez alapján történik a társadalom

osztályozása (Marx előtt!!)

3, 1900-AS NÉPSZÁMLÁLÁS

fő szempont: foglalkozás, vagyoni és kereseti viszonyok (Vízaknai Antal kezdeményezésére)

a főfoglalkozás mellett a mellékfoglalkozásokra is rákérdeztekfőcsoportok: I. őstermelés V. napszámosok

II. bányászat, ipar, kereskedelem, közlekedés VI. nyugdíjasok, járadékosok, magánzók

III. polgári, egyházi közszolgálat VII. egyébIV. véderő VIII. foglalkozás nélküli

Egyénileg írták összeAlapelv e tevékenységek ágazati szerkezetének és a foglalkozási viszonynak a

megjelenítése

86

Tevékenységszerkezet

Társadalmi különbözőségeket mutatja ki.Legfontosabb átalakulás a XIX. Században: indusztrializáció + kommercializációElőször a kereskedelemben és a szolgáltatások terén foglalkoztatottak száma kezd nőni.?Mitől kezdett nőni az ipari népesség az ipari forradalom előtt? Elméletek:

kettéválik a hagyományos és a modern társadalom protoindusztrializáció: falusi iparosok száma nőtt ~Verlag system--kiadási rendszer: a városi kereskedők a falvakban dolgoztatták fel a nyersanyagot, innen továbbvíve a készterméket manufaktúragyár. Már ezelőtt is létezett háziipar (általában ősztől tavaszig), s ez a népességnövekedéssel kiszélesedett, önálló ággá vált. + Mivel a gyermek, azaz a családtag volt az egyetlen tőke, megemelkedett a gyerekszám: protoinusztriális háztartásokEzek szociálisan a falu peremére kerültek. Néhány helyen reagralizálódtak (pl. Mediterráneum) nem feltétlenül ipari forradalom!! Magyarországon mindkét következmény megfigyelhető: Ny: reagralizálódás (osztrák ipar versenye), K: továbbfejlődés (táguló fogyasztópiac) --y M.o.-n a megszakítottság jellemző, nincs áthidalás a protoindusztrializáció és az ipari forradalom között.Az egyes iparágak hanyatlása azonban betudható az életformaváltásnak (urbanizáció) is.

Professzionalizáció: valamelyik értelmiségi foglalkozás a piacon megszervezi önmagát, s bizonyos végzettséget megkövetelve önmagától önálló szakmai érdekérvényesítést, saját etikai normákat teremt.A népszámlálási statisztikák osztálycsoportjai összetételének változása miatt ezeknek létszámában történt változást nem tekinthetjük abszolútnak.

Vagyon- és jövedelemmegoszlás

Társadalmi egyenlőtlenségeket mutatja kiHobsbawm-Hartwell-vita: Hobsbawm: az ipari forradalom kiélezte a feszültségeket, a

jövedelmi viszonyok polarizálódásának következtében proletarizálódás következett be. Hartwell: a különbségek növekedése ellenére hosszú-távon a jövedelemszint felfelé halad.

Vertikális osztályozás: hierarchikus rendekHorizontális osztályozás: jövedelemeloszlás szerint alapja a föld

Minden föld a földesúréParaszti földhasználat jogcíme: 1. úrbéres telek 2. vitatott eredetű föld 3. nem

úrbéres jellegű terület jobbágyfelszabadítások után új szerkezet:1. nagybirtokos 2. középbirtokos 3. kisbirtokos 4. kisbirtokos-napszámos v.

törpebirtokosnépszámlálások eredménye nem elegendő a birtoktérkép kialakításához: jogi személyek birtokait nem tartalmazta.

A jövedelemmegoszlás vizsgálatához a földterület-megoszláson kívül az üzemszerkezetre is szükség van. (egy birtokból hány gazdaságot hoztak létre) gazdaságok nagysága szerinti megoszlás

87

A terület-szerinti eloszlás és a kataszteri tiszta jövedelem megoszlása között eltolódás volt: ok- lehetőségek: 10-30 hold közötti falusi birtokok felmorzsolódása az 5 hold alatti törpebirtokok

javára létrejön egy vékonyabb vagyonos paraszti réteg. a 10-30 hold közötti telkek nem polarizálódtak át, hanem csupán elszegényedés

következett be.A statisztikák nem tartalmazták a birtok-nélkülieket, a népszámlálások azonban őket is számba vették, ez pontatlanságokhoz vezetett az összesítésekben.

? birtokviszony, vagy a munkaviszony legyen a fő jövedelemforrási szempont az összeírásnál? áthidalás: kisbirtokos-napszámos kategória

statisztikák nem tükrözik az időbeli változásokat: e vizsgálat alapja a munkabérek alakulása lehet. (Kondrattief-hullámok alapján: 1850-73: ár↑ 1873-1895: ár↓ 1895-: ár↑. Ehhez igazodtak a mezőgazdasági munkabérek)jövedelemmegoszlás vizsgálatának alapja: adórendszer.

1850-51: adóreform: egyenes adók, személyes kereseti adó (több osztály), jövedelmi adólehetetlen a vállalkozók kiszűrése, közelítő értékeket kaphatunk címtárak alapján. (pl.: Compass)A Kondrattief hullámok az ipari segédszemélyzethez tartozó munkáskategóriák bérében nem figyelhető meg.Köztisztviselők jövedelmi helyzete: fizetési osztályokba sorolták őket, melyeken belül fizetési fokozatokat állapítottak meg. Az osztályok között kinevezéssel lehetett lépni, de csak akkor, ha megürült egy hely. A fokozatok közötti lépés rangsor szerint (életkor) történt, amit később szolgálati idő alapján osztott pótlékokkal cseréltek fel.

Szegényügy: lentről fölfelé haladó elv. ( ha a család nem tudott gondoskodniközségmegyekormányzat). Kb 100 000 ember részesült szegénygondozásban évente.Virilizmus intézménye: a legnagyobb évi egyenes adófizetőket listába foglalták, és ők adták az önkormányzati képviselők felét a községből. (föld- és házadó a legtöbb az egyenes adókon belül) értelmiségieknél, kereskedelmi és iparkamarai tagoknál az adó duplán számítottOsztálykategóriák kialakulása: társadalmi rétegződésben még nem, de a szegényügy kezelésében és az adófizetők kapcsán már megfigyelhető.

Rang és persztízs

Rendiség fogalmának megközelítései: történeti-jogi azonos jogállású, örökletesen kiváltságolt, érdekeit

politikai síkon is képviselők csoportja Viselkedésszociológiai Max Weber nyomán: életvitel, formális

nevelés, származás és foglalkozási presztízs alapjánha a viselkedésszociológiai megelőzte a történeti-jogit, akkor a nemesség jogilag való megszüntetése után ennek még fenn kell maradnia.Viselkedésszociológiai vonások: connubium csak egymás között házasodtak

Kommenzalitáskivel ül le egy asztalhozKonvenciókprivilégiumok, kiváltságok

Egy és ugyanazon nemesség elve a XIX, sz.-ra már csak jogi meghatározás. igazságszolgáltatás előtt a nemes teherbíró képességével arányosan jelent meg

88

1608: nemességen belüli megkülönböztetés: felső tábla (főnemesség közvetlen részvétele) / alsótábla (nem főnemesek közvetett képviselete)armalisták: katonai célból a XVI.-XVII. Sz.-ban sok nemesi címet föld nélkül

osztogattak.A birtok nélküli nemesek tutira űztek valami foglalkozást.

Választóvonalak a nemességen belül:1885: csak egy bizonyos jövedelemszint feletti főnemes volt felsőházi tag. Azonban ez a

jövedelemhatár nem jelentett viselkedésszociológiai határvonalat ( pl.: Nemzeti Kaszinóban együtt mulattak)

udvarképesség: pontosan meghatározott szempontok alapján. ( hivatali szolgálat, örökölt társadalmi státus, pillanatnyi funkció, kiérdemelt cím, stb.)

úriemberség: tiszti kardbojt viselete a formális megkülönböztetés. A tiszti becsület tette az embert párbaj- és szalonképessé. (középiskola és önálló egzisztencia kellett hozzá)~tevékenységszerkezeti és jövedelemszerkezeti feltételek.A párbaj kapcsán szembesült egymással a törvény és a szokás. ( de! enyhébb büntetés járt, ha valaki a párbajkódex szerint folytatta)a nemesség csoportjait szigorú szabályok által meghatározott titulusokkal illették. A polgárság körében ilyen nem létezett.

A társadalom átalakult a történeti-jogi rendiségből a viselkedésszociológiai értelemben vett rendiségbe. Ennek fontos színterei az egyes egyesületek voltak. (Kaszinók, olvasókörök). Ezekben a kezdeti közös részvétel után szintén elkülönülés volt megfigyelhető. (létrejöttek a polgári kaszinók)

∑

XIX. századi Magyarországon végbement átalakulás:Középosztályosodás, pólusokra csapódás. (Ø polgárosodás, mert nem különíthető el a

parasztságtól művelődéstörténeti megközelítés nélkül)Professzionalizáció: foglalkozási csoportok differenciálódtak, közös csoporttudat alakult

ki, szakmai önszerveződés foglalkozások presztízshierarchiájának átrendeződéseTömbösödés: a történeti-jogi rendiség tömbjei viselkedésszociológiai forgácsokra

bomlottak, és nem álltak össze sem új rendekké, sem új osztályokká.9. tételValuch 282-284.

Életmód és tevékenységszerkezetA falvak és városok társadalmának életmódja

A társadalomszerkezeti változások hatására megfigyelhetők egységesülési tendenciák, de még a XX. század végén sem lehet állítani, hogy a falvakban és a városokban élők életformája közt nincs különbség. Város: újításra való hajlam, falu: mintakövetés, ragaszkodás a hagyományokhoz.

1944 utáni falusi életmódtörténet: 2 szakasz: 1.: hatvanas évek második feléig tartott, jellemzője: tradíciók továbbélése, mérsékelt modernizálódás, önellátás. 2.: hatvanas évek végétől, jellemzője: hagyományoktól való gyors eltávolodás, önellátás mérséklődése, fogyasztásorientáltság megerősödése.

2. gazd. megerősödése után a 70es években nemcsak az értékrend, hanem az életmód is változott: KSH időmérlegfelvételei alapján:

89

IdőmérlegfelvételekKSH 1963, 1977, 1986, 1993. Fő változások: keresőmunkára fordított idő csökken, szabadon felhasználható idő mennyisége nő. Kiegészítő jövedelemszerzés időtartama a hatvanas évek elejétől a nyolcvanas évek végéig folyamatosan nő.

1963-77 között a férfiak munkára fordított ideje csökken (450→378p.), ez a törvényes munkaidő-csökkentések miatt volt, nők munkaideje 204→245 p., nők növekvő munkába állásának következménye, nők háztartási munkára fordított ideje csökken, ezt a háztartások gépesítése tette lehetővé.

1977-1986 között nők és férfiak munkára fordított ideje 10-05 perccel csökken. Férfiaknál nő a kiegészítő jövedelem szerzésére fordított idő.

1986-1993 között látszanak a rendszerváltozás hatásai: foglalkoztatottsági szint csökken, munkanélküliség nő, jelentős társ. csoportok anyagi helyzetének romlik. Munkára fordított idő csökken. Nők háztartásra és családra ford. ideje nő.

Férfiak háztartásra ford. ideje folyamatosan nő. Szabad szombat bevezetése (80as évek eleje) miatt nő a háztartásra fordított idő. Tévénézés dinamikusan nő. Olvasás, zenehallgatás, társasági élet csökken.

1993. a termelő tevékenységre és a közlekedésre fordított idő csökken, a szabad időt nem kiegészítő jövedelemszerzésre, hanem tévézésre, háztartásra, fiziológiai szükségletekre fordították.

Az adatok arra utalnak, hogy a magyar társ. élete a XX. század második felében munkacentrikus volt.

48-64 TELEPÜLÉSSZERKEZET ÉS VÁROSHIERARCHIA

Modernizációs elmélet ~ országszintű ↔ Függőségi elmélet ~ világszintű. ? közte?

régió-elmélet (Szűcs Jenő)régió: országhatárok és világméretek közötti tér

● skandináv régió ● mediterrán régió ● délkelet-európai régió

Szűcs nem elemzi● nyugat-európai régió ● kelet-európai régió ● közép-kelet-európai régió

típusokat állít fel a társadalom és az állam viszonyából (pl.: Mo. orosz típusú volt, majd a nyugatihoz tendált = térbeli változás)

centrum-periféria elmélet továbbfejlesztése ● Berend T. Iván: centrumok a periférián is találhatók , először ezek kerülnek kapcsolatba a centrumországok centrumaival. eleinte növeli a belső polarizálódást

később: • duális társadalom VAGY• együttműködés

● Hetcher: centrumországok periférikus területei

Új történeti földrajz (Tímár Lajos)

90

nem jó a bevett kereteken belül vizsgálni, vissza kell menni az alapegységekhez ~ településhierarchia: vannak átfedések és üres területek is + van vonzáskörzet, de nem pontosan behatárolható.

A 19.SZÁZADI MAGYAR TELEPÜLÉSSZERKEZET ÁTALAKULÁSA

Város–definíció I. (XIX. sz.): Lakott helység = közigazgatási igényeknek saját erejéből megfelelni képtelen

Község = adminisztráció legalsó szintje

1870 : törvényhatósági jogú városok törvényi szabályozása +1871 : "község" definícióját törvényileg rögzítik, az összes külterületi helyet hozzárendelik valamely községhez kisközség / nagyközség / rendezett tanácsú város

Térbeli képződmények: ● város~ folyamatosan nő a jelentőségük közigazgatási jogi város megjelenése (= volt civitas / volt oppidum, melynek volt autonómiája)● ökonómiai táj (uradalom)~ nem szűnik meg egy pillanat alatt

3 szintű közigazgatás: 1870: törvényhatósági város• megyékkel azonos jog• országos politika részei• jog megadása: régi privilégiumok alapján ↔ szelekció (1876): népességszám szerinti küszöb

1871: rendezett tanácsú (községi) város• belügyminiszter adja• 1910-re lakosság 1/5 – e• 1876: szintén szelekció (~ „hely” a felülről érkezőknek)

1873: főváros (+Fiume)

Σ: jogi értelemben a városi népesség aránya nőtt ?mennyivel?

Város–definíció II. (XIX. sz.): bizonyos népességszám feletti település 1848: kisváros – 12 000 alatt; középváros – 12-30 000; nagyváros – 30 000 felett 1869: város – 10 000 (~Keleti Károly) 1876: törvényhatósági város – 12 000 fő

~ rank-size elemzés: koordináta rendszer: rangszám / népességszám. II. József idején 10000 fősnél nagyobb településen a lakosság kb. 5 %-a, a XIX. sz. közepén 10%-a, az I. vh. előtt 24%-a él Magyarországnak a XIX. sz. előtt nincs igazi metropolisa

A városfejlődés lényeges sajátosságai: a külterületi népesség (tanyák) a lakosság 30-40 %-át teszik ki ( Szeged, Debrecen, Kecskemét) ugyanez az arány pl. Arad, Pozsony esetében 2-4%! = két különböző típusú nagyváros!

FUNKCIONÁLIS HIERARCHIA:

klasszikus város-funkciók:

91

● ipar● kereskedelem● igazgatási ● kulturális

kereskedelmi-pénzügyi funkciók alapján:• városvonal elmélet (Teleki Pál ): azokat a településeket összekötve, ahol a kereskedelmi és pénzügyi foglalkoztatásúak aránya meghaladja a 10%-ot, két városöv sávot kapunk

történelmi Mo.: belső sáv: Alföld- hegyvidék vonal menténkülső sáv: É-i országhatár mentén

XX. sz.: központi hely Budapest- 1900-as évekre ez egyértelmű (központi-hely elmélet)

komlex városhierarchia-funkciók alapján:• központi-hely elmélet: a városi funkciók térbeli kiterjedtsége a meghatározó. (intézményközpontú)

~ helyi funciók / vonzáskörzetnek / vonzáskörzeten kívül)

• funkcionális sokrétűség (Beluszky Pál): • főváros• regionális centrumok (egyetemek, bíróságok)• fejlett megyeszékhelyek (gimnáziumok, kamarák)• megyeszékhely szintű városok (kórházak, tanítóképzők)• középvárosok (közjegyzők) •kisvárosok (járási szintű hivatal)

• a falvak rendszerét nehezebb ábrázolni ! népesség többsége azonban a XIX.sz.-ban falvakban élt.

+ külterületi lakosság számbavétele is problémás (XX.sz. eleje ~ 2,2 millió fő)

MOBILITÁS

A településhálózatot az emberek vándorlása fűzi össze. magyar lakosság „törzsökös” ( ott éli le életét, ahol született ~ 70%)

Vándorlás motívumai:

● vándorlók személye szerint: • idénymunka vállalás ( É- magyarországi summások)• céhlegények• városi cselédlányok• házasodási migráció

● vándorlás iránya szerint: • faluról városba vándorlás• hegyvidékről az alföldekre vándorlás• fővárosba vándorlás• tanyásodási folyamat

● vándorlás iránya régió szerint (= kivándorlás): • az örökös tartományokba (Alsó-Ausztria)

92

• Erdélyből Regátba• 2/3 tengerentúli kivándorlás USA-ba

ok: USA szívó – Mo. taszító (iparosodás, mg. alakulása, természetes szaporulat stb.)

együttes hatás + sokan ideiglenesen mennek.kik: ~ foglalkozás: először: telkes gazdák (szaporulat miatt,

végleges) XX.sz.: cseléd, napszámos ( pénzért, ideiglenes)

~ nemzetiség: 1/3 magyar; 1/5 román; 1/6 szlovák~ meghatározott területi gócok (Zemplén, Ung, Sáros, Szepes, Abaúj-Torna)

Gyáni-Kövér: Magyarország társadalomtörténete a reformkortól a második világháborúig

Településszerkezet és városhierarchia

(Tk: 48-64. oldal)

Régió fogalma, centrum-periféria elmélet

régió: országhatárok és világméretek közötti tér (Szűcs Jenő)zóna: kontinens országhatárai közé feszített térség (Kosáry Domokos)

skandináv régió mediterrán régió délkelet-európai régió nyugat-európai régió kelet-európai régió közép-kelet-európai régió

centrum-periféria elmélet továbbfejlesztése (Berend T. Iván, Ránki György) centrumok a periférián is találhatók, pl: a legfontosabb vasútvonalak a

centrum-országok centrumai és a periféria-országok centrumai között periférikus centrum és periférikus periféria is létezik

A 19.századi magyar településszerkezet átalakulása1870 törvényhatósági jogú városok törvényi szabályozása

1871 "község" definícióját törvényileg rögzítik, az összes külterületi helyet hozzárendelik valamely községhez

községek rendszere 1871 után: kisközség, nagyközség és rendezett tanácsú város (ezek azon városok, melyek 1870-ben nem kerültek szabályozásra)

Jogállásuk szerint: törvényhatósági jogú, illetve rendezett tanácsú városok

93

Törvényhatósági jogú város: 1870-ben a szabad királyi városok közül kerültek ki, és kibővítve még 20 településsel 1876- megrostálják a tagokat, az újak közül csak Kecskemét,

Nagyvárad és Versec marad

Rendezett tanácsú város: lecsúszott egykori mezővárosok 1910-re összesen 138, itt él a lakosság kb. egyötöde

Lakosságszám szerint:

12000 lakos alatt- kisváros 12-30000 lakos- középváros 30000 lakos felett- nagyvárosNépességszám alapján történő rank-size elemzés:

II. József idején 10000 fősnél nagyobb településen a lakosság kb. 5 %-a, a 19. század közepén 10%-a, az I. vh. előtt 24%-a él

Magyarországnak a 19. század előtt nincs igazi metropolisa

1787-ben a 10 legnagyobb magyar város: 1.(Buda, Pest, Óbuda), Debrecen, Pozsony, Kecskemét, Szeged, Szabadka, Selmecbánya, Brassó, Eger, Miskolc

1910-ben: Budapest, Szeged, Szabadka, Debrecen, Pozsony, Temesvár, Kecskemét, Nagyvárad, Arad, Hódmezővásárhely

A városfejlődés lényeges sajátosságai: a külterületi népesség (tanyák) a lakosság 30-40 %-át teszik ki

( Szeged, Debrecen, Kecskemét) ugyanez az arány pl. Arad, Pozsony esetében 2-4%! = két

különböző típusú nagyváros!

Funkcionális hierarchia:

Város funkciói ipar kereskedelem igazgatási funkciók, és kulturális szerep megléte.

Teleki Pál "városvonal" elmélete:azokat a településeket összekötve, ahol a kereskedelmi és pénzügyi foglalkoztatásúak aránya meghaladja a 10%-ot, két városöv sávot kapunk belső sáv: Alföld- hegyvidék vonal mentén Külső sáv: É-i országhatár mentén

94

DE! központi hely Budapest- 1900-as évekre ez egyértelmű ( központi-hely elmélet)

Funkcionális településhierarchia a 19-20- század fordulóján:

főváros regionális centrumok (egyetemek, bíróságok) fejlett megyeszékhelyek (gimnáziumok, ügyvédi kamarák) megyeszékhely szintű városok (kórházak, tanítóképzők) középvárosok (közjegyzők) kisvárosok (járási szintű hivatal)

a népesség többsége azonban a 19-. században falvakban élt.

Mobilitás

"törzsökös" magyar lakosság 1880-ban a lakosság 74, 1910-ben 69%-a ott éli le az életét ahol született

Vándorlás I. idénymunka vállalás ( É- magyarországi summások) céhlegények városi cselédlányok

Vándorlás II. faluról városba vándorlás hegyvidékről az alföldekre vándorlás fővárosba vándorlás tanyásodási folyamat

Vándorlás III. az örökös tartományokba (1910-ben 270000 magyar az ausztriai

tartományokban)- főleg Trencsén, Nyitra, Pozsony, Moson, Sopron, Vas megyékből

Erdélyből a Regátba, a két volt román fejedelemség területére tengerentúli kivándorlás- az összes kivándorlók kétharmada az USA-ba

( főleg Zemplén, Sáros, Szepes, Temes, Torontál, Veszprém, Győr megyékből)

10. tételValuch 62-70.

A településhálózat változásaiA XX. század közepén Mo. igen erős agrártradíciókkal rendelkezett, lakosságának

többsége falvakban lakott.

95

- a korszak elején a városok száma 54 volt (itt lakott az ország népességének egyharmada), ami ötven év alatt megnégyszereződött. Ugyanakkor a városodás és a városiasodás folyamata elszakadt egymástól, estenként még a nagyvárosok urbanizáltságának a foka is alacsony volt.- a városok eloszlása az ország területén továbbra is egyenlőtlen.

A népesség településszerkezeti megoszlásaA városi népesség növekedése a nyolcvanas évektől lényegében már nem a bevándorlástól, hanem az ésszerű kereteken túllépő várossányílvánítási kampányokból adódott.A kilencvenes évektől megfigyelhető a városok népességkoncentráló erejének lassú csökkenése, ugyanakkor a magyar városhálózat meghatározó elemeivé váltak a 10.000 fős lélekszám alatti kisvárosok.

Budapest társadalmaaz ország egyetlen európai léptékű nagyvárosa- az ötvenes-hatvanas évek folyamatai minden korábbihoz képest megnövelték a főváros döntéshozói szerepét- a korszak egészét nézve átlagosan a népesség 20%-a élt a fővárosban- a gazdasági, politikai, szellemi erők túlzott koncentrálódása - jelenlegi igazgatási szerkezete az 1950-es közigazgatási reform során alakult ki- lakosságának száma folyamatosan emelkedett a nyolcvanas évekig, amikor lassú csökkenésnek indult, majd ez a trend a rendszerváltás után felgyorsult

A növekedés főként a bevándorlásból származott, amiben meghatározó szerepe volt a hatvanas évek eleji kollektivizálásnak, a relatív vidéki munkahelyhiánynak. A főváros infrastruktúrájának fejlesztése, a lakásállomány bővítése azonban nem volt képes lépést tartani a bevándorlás ütemével, ezért a betelepülést 1962-től adminisztratív eszközökkel korlátozták.

A II. vh utáni évtizedekben Budapest társadalma is alapvető módon megváltozott. 1944-45 előtt Budapest társadalmának jellegzetessége volt a munkásság magas aránya, 1970-ben viszont már a szellemi foglalkozásúak tömörülése volt a jellemző. Fontos változás volt, hogy 1949 és 1970 között egynegyedére csökkent az önállók száma, ami csak a ’70-’80-as évek fordulójától indult ismét növekedésnek.

VárosokA városszerkezetben is változások következtek be, amelyek közül a legszembetűnőbb a lakótelepi övezetek kialakulása. Az épületállomány államosítása, az ingatlanpiac korlátozása, az infrastruktúra elhanyagolása nem szolgálta az ésszerű és korszerű területfelhasználást. A nyolcvanas-kilencvenes évektől egyes belső pesti kerületek slumosodása és etnikai gettósodása is megfigyelhető.

FalvakA városokra koncentrálódó fejlesztési politika következtében az urbanizációs folyamatokból jelentős területek maradtak ki. A faluhálózat súlya a településszerkezeten belül folyamatosan csökkent.Demográfiai szempontból a hagyományokból eredő területi-regionális különbségek

96

megőrződtek a falvak között, valamint azok a falvak, amelyek valamilyen módon részesei lettek az iparosításnak , jelentős változáson mentek keresztül.A rendszerváltás után a falvak települési önállósága megerősödött, illetve a normatív támogatások rendszere kedvezőbb lett a falvak számára. A falusi társadalmak önszerveződése is szélesebb körűvé vált.A nyolcvanas-kilencvenes években kialakuló szuburbanizáció számos nagyváros vonzáskörzetébe tartozó települést kedvezően érintett.

TanyákA tanyák ellen indított hadjárat következtében a külterületeken élő népesség száma a felére csökkent 1949 és 1970 között. A kollektivizálás következtében gazdasági funkciói megszűntek vagy jelentősen csökkentek. A tanyák felszámolásának folyamata a hetvenes évekre lelassult, illetve megállt. Az 1990-es népszámlálás adatai szerint közel 8000 külterületi lakott hely volt az országban, ahol a népesség 3%-a, 300ezer fő élt.

Gyáni – Kövér: Magyarország társadalomtörténete a reformkortól a második világháborúig

FIXÁCIÓ ÉS MOBILITÁS (154-165 o.)

Társadalmi mobilitás= dinamikus megközelítés, ahol 2 makroszerkezeti (idő)pont között az egyének v. csoportok elmozdulása a vizsgálat tárgya, (szemben a statikus megközelítéssel, ahol csak 2 konkrét időpont adatait vetették össze)Fajtái: Intergenerációs mob. : 2 különböző generáció között Intragenerációs mob. : 1 generáció pályáján belül Egyéni mob. Kollektív mob.Pityirin Sorokin: tőle származik a mobilitás elmélete, mobilitás 7 intézményes csatornája: iskola, hadsereg, egyház, politikai pártok, szakmai szervezetek, vagyonszerzést szolgáló szervezetek, család (házasság).

Társadalmi fixáció= vizsgálat: életpálya születéstől fogva hogyan rendeződik a körülötte lévő változatlan ill. változó társadalomszerkezetbe, (ugyanaz mint a mobilitás csak a másik oldalról, az egyén szemszögéből figyeli a folyamatot) Folyamat: születünk valahova -> bizonytalanság, szocializáció -> rögzülés a társadalom 1

pontján Módszer: életútelemzés (Daniel Bertaux)

(Társadalmi háttér fontos a koncepciók kialakulásánál: Sorokin: 1917 Oroszországa, társadalmi átalakulás idején élt Bertaux: 1968 Franciaországában élt, társadalmi szerkezet megváltoztathatatlanságát látta -> 1920-as években mobilitási, 1960-as években élettörténeti elemzés a fontos)

97

Háromdimenziós séma (mára már sokkal több van), (állítólag erről már volt szó a könyvben) Tevékenységszerkezet változása: kommercializálódás, iparosodás Vagyon- és jövedelemmegoszlás: polarizálódás a széleken, középen ˝mentális

összemosódás˝ Rang- és presztizshierarchia: rangsorolás értékrendszere tartalmilag átalakulhatA három dimenzió változása nem feltétlenül hat egy irányba, a 19. századi dinamizálódás a státuszinkonzisztencia növekedéséhez vezethet. Erre példa: jobbágytelken élő nemesek a jobbágyfelszabadítás után: tevékenység változhat, jövedelem

csökken, rangbeli megkülönböztetés nő nemesített nagykereskedő: tevékenységváltozás (földet vesz a nemesi címhez), vagyon

növekszik, rang nem növekszik kistermelői blokkon belül (iparos, kézműves, földtulajdonos városi polgár)történő mozgás

Társadalmi mobilitás megítélésének 2 módja

1. Megközelítés: Szocializációs intézményeken belüli leágazási lehetőségek – konkrétan az iskoláztatásban.Iskolarendszer: alapfok: népiskola (6-10 éves korig)utána: tanoncképzés(12-től), polgári iskola (10-14, utána: tanítóképző, felső kereskedelmi iskola, jegyzői tanfolyam) földmívesiskola (16-tól, de ide már általában a 2-4 évet középiskolában kijártak jöttek) középiskolák: gimnázium (10-től, egyetemi felkészítés) reáliskola (10-től, főiskolai, műegyetemi felkészítés) kereskedelmi felső iskola, tanítóképző gazdászati középiskola Bár predesztinált a rendszer, van átjárás az intézmények között: polgári 4. osztálya után különbözeti vizsgával gimnázium 5. osztályába lehetett átmenni

(-> nők felsőfokú képzésének lehetősége megnőtt!) reálgimnázium 4. osztálya után különbözetivel gimnázium 5. osztályába -> egyetem

lehetősége!Tehát a polgári és a reálgimnázium zártsága korrigálható. Egy adott iskola elkezdése mellett a 4. osztály is szocializációs határvonal.

Összetétel az apa foglakozása alapján

Polgári iskolák Gimnázium Reáliskola EgyetemŐstermelés 12,72% 19,93% 9,30% 14,13%Ipar 25,08% 16,40% 26% 8,71%Kereskedelem 18,29% 12,81% 22,97%Hivatalnok - Értelmiségi 28,65% 39,98% 26,86% 62,58%Katona 1% 0,79% 1,44% 0,53%Szolgálatot tevő 8,80% 4,91% 5,60% 2.01%Magánzó, Tőkepénzes 5,46% 6,48% 7,81% 2,94%

A végzettek

98

az 1883-as köztisztviselői minősítési és a középiskolai törvény és az alfabetizáció miatt tágul a beiskolázási kör és a végzettek iránti kereslet. 1890 és 1910 között a gimnáziumi és reáliskolai diákság száma 40000-ről 70000-re nő. (de Karády Viktor a középiskolai képzés válságának tartja a különböző típusú intézmények kusza rendszerét)

4 polgári osztályt végzett fiúk: -> felső kereskedelmi, tanítóképző, polgári felsőbb osztályai, kishivatalnok

4 polgárit végzett lányok: -> fele otthon, 1/5 tanítóképzőbe gimnáziumban, főreálban érettségizettek: -> több mint fele jogi fakultás, 8-12% teológiai,

mérnöki, bölcsésztanulmányok, 1/10 altiszti pálya

Mobilitás és fixáció együttes nyomon követése

Vizsgálat tárgya: Osztrák-Magyar Banknál banktisztviselőnek jelentkezők, ill. szolgaként, altisztként ott dolgozók kartonjai – származás, iskoláztatás.Származás: tisztviselők: kiskereskedők, kisiparosok (1/2); hivatalnok, értelmiségi (1/4) szolgák: hivatalnok, értelmiségi körből rekrutálódottElágazás a hivatalnokok középiskolát végezetek, míg a szolgák rossz eredményük miatt max 4

gimit, így szakma után kellett nézniük a tisztviselők az érettségi után 1 évig önkéntes katonák voltak és tartalékos tiszti címet

szereztek, majd banktisztviselőnek jelentkeztek. A szolgák hivatásosként vonultak be, altisztek voltak 7-11 évig, majd kiszuperált altisztként szolgának álltak.

A határvonalak tehát: a 4. gimnáziumi év, katonai szolgálat ideje.

2. megközelítés: belépési mobilitás vizsgálata különböző csoportoknál

Katolikus papság Csorba László felmérése a szombathelyi papi szeminárium hallgatóiról a 18. sz. végén:

1/3 nemesi, 2/3 nem nemesi származású 1. vh előtt a pesti hittudományi karon: többség: polgári középosztály, paraszti közeg – ¼

TisztikarDomináns: önrekrutáció (1/4) -> köztisztviselői származás(8%) -> kiskereskedő(6%) -> birtokosközeg(3,2%). Ezek az adatok nem igazolják a dzsentri rekrutáció vízióját.

Gazdasági elit3 generáció (1830 előtt, 1831-1860, 1860 után születettek) vizsgálatánál a 2. generációnál nő a nagyiparos és bankszármazásúak jelentősége, míg a 3. generációnál mindkét csoport visszaesik, helyüket az értelmiségi, hivatalnoki réteg veszi át. A súlypontváltás oka: iskoláztatás jelentősége nő, magántisztviselőként bárhova bekerülve idővel magas posztra lehetett kerülni.

Munkásság a nem Magyarországon születettek száma csökken (1857, 1881 –népszámlálás: 1/5) szakmunkások: domináns a kézművességből származók aránya munkások többsége: mezőgazdasági népességtől származik (sokan idényfoglalkoztatottak) önrekrutáció magas (különösen a szakmunkásoknál) intragenerációs mobilitás: 1. vh előtt a bp.-i gépgyári munkások fele a gépiparban kezdte a

pályáját, 1/10 más iparágból indult

99

Városi cselédek1900-1920: bp.-i női cselédek 50%-a mezőgazdasági származású, 26% ipariAz életútelemzés szerint ez a késleltetett szocializációs mechanizmus következménye, a ciklus fordulópontjai pedig: 15-30 évesen Pestre jön, szolgál, és stafírungot gyűjt; majd haza és férjhez megy. Rendhagyó, ha valaki élete végéig cseléd, legtöbbjük visszatér a mezőgazdaságba.

ÖsszegzésNem lemerevedett a társadalmi struktúra, Magyarország társadalma részeiben élő, helyi dinamikával rendelkező társadalmi konglomerátum. A 19. századi átalakulás azonban hosszan tartó, több generációs, nem radikális változás. Nem is jellemezhető egyetlen fejlődésvonalként, inkább: fejlődés–visszaesés, szociális polarizáció, kulturális központosítás, etnikai differenciálódás jellemzi.

11. tételValuch 158-168.

Szellemi foglalkozásúak – értelmiségiek-diplomásokAz egyszerű szellemi foglalkozások és sok értelmiségi szakmában is eltömegesedés

indult meg.

PedagógustársadalomII. vh után folytatódott az oktatás szerepének a két vh közötti időszakban kezdődött

felértékelődéseintézményrendszer kibővülfoglalkoztatottak köre is dinamikusan bővültképzettségi követelmények gyengülnekoktatás színvonala csökken. 1970: az ált.isk. tanítók 5%-a, a középisk. tanárok 13%-a képesítés nélküli. A hagyományos tanári szerepek és tradicionális nevelési módszerek eltűntek. A pálya elnőiesedik. átlagéletkor 35 év körül (a vidéken dolgozó pedagógusok fiatalabbak voltak, mint a bp-iek.). 75% házasságban él, átlagos családnagyság: 3,3 fő. Nyitottabb társadalmi háttér: a tanítói pályára a munkás-paraszt származás jellemzőbb, a gimnáziumi tanároknak több mint fele értelmiségi / szellemi munkát végző családból származott. Remek mobilitási pálya a tisztvis./alkalmazotti családokban nevelkedett leánykáknak. „A pedagogusfoglalkozás nem szakma, hanem hivatás”

Egyetemi oktatókA pedagógia preszízsveszése a nem igazán érintette a felsőoktatást. Az

intézményrendszer merev hierarchiája nem változott lényegesen. Az egyetemi tanárokat csak az ’50-es évek első felében nem hívták professzor úrnak. Adathiány miatt társadalmi összetételüknek változásait nem tudjuk nyomon követni. Jelentős létszámnövekedés. 1980: főiskolai és egyetemi oktatók létszáma: közel 14ezer fő (ennek közel harmada nő); egyetemi tanár: közel 600 fő; egyetemi docens közel 300; vezető egyetemi és főisk oktatók: 1800 fő. 1980: több, mint 7000 fő rendelkezett tudományos minősítéssel (többnyire kandidátus)

100

Tudományos fokozattal rendelkezők1997: stat. adatfelévtel a tudományos fokozattal rendelkezők között. (A tudományos

fokozat és a felsőoktatásban dolgozó nem ugyanaz). Közel 12 500 fő. A tudományos tevékenység férfipálya maradt (80% ffi; 80% kandidátus, a többi a tudományok doktora.) Az idősebb generáció több mint fele fizikai foglalkozású családi háttérrel rendelkezetta ’60-’70-es évek fordulójától jelentősen csökken az ipari és mzg munkáscsaládból származók esélye a tudományos pályára kerülés tekintetébena szociális háttér záródása.

Az egyetemi oktatás ideológiai függősége az ’50-es években jelentősen megnőttcsak a ’60-’70-es évek fordulójától mérséklődik, radikális változás csak a rendszerváltáskor, addig a marxista filozófia kötelező tantárgy.

Az orvostársadalomMérsékelt ütemű létszámnövekedés; elnőiesedés: 1961-1997: 15%50% (ez a

létszámnövekedés oka). 1950 és ’68 között a pályakezdők központi irányítással kerültek első munkahelyükre, ’68-tól bevezették a pályázati rendszert (enyhítette a kötöttségeket). A pályán való előrelépést a folyamatos szakképzéshez és a szolgálati időhöz kötötték. Kevés munkahely változtatás a pálya során. Ez a foglalkozási csoport őrizte meg leginkább zártságát az ’50-’60-as években lezajlott társadalmi mozgások ellenére. A tanulás jelentős és tartós anyagi terhet jelentett. Társadalmi összetétel: középosztály, 60% szellemi/értelmiségi családból. A hivatás családi átörökítésének hagyománya erős maradt (13%-nak az apja is orvos); átlagéletkor 40 év (kevesebb, mint a háború előtt); 90% házasságban él; 40%-ának orvos házastársa van, a maradéknak is értelmiségi/szellemi foglalkozású; kétgyermekes családmodell.

E szakma presztízse változott a legkevesebbet a II. vh után, folyamatosan magas. Erős belső tagoltság: nagy szakmai különbségek, ami a jövedelmi viszonyokon nem mindig látszott, bár a nagyobb EÜ-i intézményekben dolgozóknak nagyobb volt a fizetésük, és jobb esélyük volt szakmai tekintélyük gyarapítására, ill szélesebb pacientúra kialakítására (=több hálapénz); falusi orvosoknak a nem pénzbeni ajándékok jelentettek jövedelem-kiegészítést. Jövedelmek: viszonylag jelentős szórás: legmagasabb fizetés (1973-ban) a közEÜ és az EÜ-i igazgatásban dolgozók (5000 Ft/hó) ettől nem sokkal marad el az egy hónapban elérhető maximális hálapénz, ez feltehetően 10 év alatt duplájára nőtt; lagalacsonyabb: körzeti orvosok (3600 Ft/hó); magánpraxissal rendelkezők között nagy különbségek (főleg a kórházi és rendelőintézeti orvosoknak volt, a legtöbb magánrendelője a fogorvosoknak volt. 1980: felmérés: 80% üdült külföldön, közel 50%-nak volt színes TV-je, 95%-nak autója, a vezető beosztásban lévőknél mindez kevesebba magánpraxis + hálapénzből éltek.

A jogásztársadalom1945-49: jelentős átrendeződés a jogásztársadalomban: a kötött pályákat (bíró,

ügyész) viszonylag sokan hagyták el, az ügyvédek száma viszont dinamikusan növekedett. 1948-49-ben a vállalati jogtanácsosok száma nőtt jelentősen és az ügyvédek száma esett vissza. A szoc. fordulat után a ~ egésze vesztett társadalmi súlyából, és megváltoztak a tevékenység feltételei: korlátozták a magánpraxist; a szakma gyakorlásának szabályait kívülről, politikai szempontok alapján határozták meg. A jogi

101

intézményrendszer teljes mértékben elvesztette önállóságát, a jog szerepe alapvetően csökkent. Az ügyvédi tevékenység megőrizte középosztályi jellegét.

1973: felmérés: közel 30ezer fő rendelkezett jogi diplomával, ebből 4000 fő nyugdíjas, sokan nem gyakorolták a szakmát. A jogi végzettség megszerzésére esti és levelező tagozaton is beindulttömegek számára biztosította a jogi tanulmányok folytatásáta származás szerinti összetétel megváltozik, nyitottabbá válik. A fizikai származásúak többnyire a kevésbé megbecsült pályákon jelentős. Magas presztízs. A nők pályára kerülése a jogászok között a legalacsonyabb (1970: 10%). Egyértelműen városias foglalkozás. Majdnem mindenki házas, többnyire értelmiségi házastárs. 1 gyermekes családmodell. ’70-es évek elején az átlagkereset közel 4500 Ft. Legmagasabb fizetés: ügyvédek, minisztérium; legalacsonyabb: tanácsok jogász munkatársai és az egyetemi oktatók. Nagy szórás a jövedelemben. 20% másodállás isátlag havi 1000-1500 Ft/hó). 40% az átlagosnál jobb lakáskörülmény. ’80-as évek: A jogi tevékenység presztízse sokat javult, fontossága növekedett (magánszektor erősödése)

1997: felmérés (Utasi Ágnes): létszám 1600 főről 5x-re emelkedik; nők aránya 40%-ra. Az életkörülmények tekintetében tovább javult az előnyös helyzet. Családjuk minimális megélhetéséhez szükséges havi jövedelmet az átlag országos havi jövedelem 3x-osában állapították meg. Döntő többség stabil felső-középosztályi illetve elitstátusz, és azt a pozíciót át is örökítették

Műszaki értelmiségKülönösen gyors növekedés: 1949-ről 1980-ra 11x-esére, 120ezer főre növekedett =

az egész értelmiség 25%a. A növekedés csak az ’56-os forr. után torpan meg (sok mérnök menekül el). A ’70-es évektől Solymosi Zsuzsa és Székelyi Máriarendszeresen megismételt kutatások. ’73-ban végzettek felének apja is diplomás, elenyésző a mzg munkás szülő. A ’40-es évek végétől az ’50-’60-as évek fordulójáig nőtt a nem értelmiségi családból származók száma, de utána visszaállt a „normál” rekrutáció. 2 gyermekes családmodell. 1980: állami szektorban dolgozók havi átlagkeresete közel 6000 Ft (valamivel több, mint a diplomás átlagkereset). Az idősebb mérnökgeneráció jobban élt. Lakásviszony tekintetében az országos átlaghoz közelítettek. A vállalkozó szelleműek új tevékenységekbe kezdtek a magánszektor kibontakozásakor. A párttagok aránya az ’53-ban végzettek körében a legmagasabb, a ’73-ban végzettek között a legalacsonyabb.

KözgazdászokFolyamatosan növekvő szakértelmiségi csoporttá váltak: 1941: a diplomások 4%-a,

1984-ben 10%-a közgazdász. Korábban ritkaság volt a női közgazdász, ’84-re 50%. Létszám: 50ezer fő. A II. vh előtt főleg magántisztviselőként dolgoztak1949 után a szakma önállósága jelentősen csökkent; az ágazat jelentősége a ’68-as gazdasági reform után kezdett felértékelődni, főleg a ’80-as évekre válik vonzóvá ez a pálya. ’70-’80-as évek: csökken a fizikai foglalkozású családokból származók aránya és nő az értelmiségi családból származóké. Az egyetemisták és a végző közgazdászok csoportja is egyre zártabbá vált a szülők iskolázottságát és foglalkozási helyzetét tekintve, és ez úgy néz ki, így is marad.

102

AgrárértelmiségII. vh után: agrár-felsőoktatás szerkezeti átalakulása,

kapacitásnövekedésjelentősen nő a mzg. mérnökök, agronómusok, állatorvosok száma. A két vh között 800-900 fő/év tanult, ez az ’50-es évekre tartósan meghaladta a 3000 főt, ’60-as évek: 5000 fő, ’70-re megduplázódott. A ’60-as évek második felétől a „vidéki Magyarország” agrárértelmiségiei a kisvárosokban és falvakban egyre fontosabb szereplőivé váltak a helyi értelmiségi csoportoknak.

Színészek, újságírókKis létszámú, speciális foglalkozású szakmai csoport. 1981: újságírók: 2500 fő (70%

férfi és ugyanennyi dolgoztott a fővárosban), prózai színészek: 1000 fő (60% férfi, ugyanennyi Bp.). ’70-es-’80-as évek: Mindkét csoport viszonylag zárt: 35-40% apja is értelmiségi, kicsit kevesebb fizikai foglakozású származott. Mindkét csoport 70%-a felsőfokú végzettség. A színészek 70%-a, az újságírók 80%-a házas; mindkét esetben 70%-nak diplomás a házastársa; színészek 35%-ának színész házastársa volt. 1 gyerekes családmodell. Színészek átlagfizetése: 5200 Ft (+átlag 4400 Ft mellékkereset), az újságíróké átlag 5400 (+2500 Ft. mellék). Politikai szempontból minkét szakma „kényes” terület, bár a színészek jobb helyzetben.

Összefoglalás1950-60-as évek: valamennyi értelmiségi szakma (változó mérékben) nyitottá válik,

melynek oka a gyors létszámnövekeés, illetve a „szocialista értelmiség kialakításának igényefizikai származásúak jelentős száma legyen értelmiségi. 1960-70-es évek: a tömeges társadalmi változások befejeződneka mobilitási csatornák beszűkülnekvisszaáll az értelmiségivé válás iskolázottságon alapuló kiválasztási rendszere és középosztályi jellege. A rendszerváltozás társadalmi átrendeződései ezeket a tendenciákat még jobban megerősítették, felgyorsították.

A többi értelmiségi / szellemi foglalkozású szakmával (filmesek, zenészek, képzőművészek stb) azért nem foglalkozik, mert nincsenek források és elemzések.

11. tételValuch 94-96.

Változások a magyar társadalom szerkezeti alapvonásaibanIskolázottság

A II. vh. után az oktatásban való részvétel esélyegyenlőtlenségei mérséklődtek. Jelentősen csökkent a nemek között meglévő iskoláztatottsági különbség. A korszakban a választóvonal nem az oktatásba történő belépésnél, hanem a közép-, illetve a felsőfokú szintre történő bejutásnál húzódik. Jobb esélyeik voltak a szellemi családok gyermekeinek a magasabb befisk megszerzésére, mint a munkás- és parasztszármazású fiataloknak (Andorka). A lakóhely is befolyásolja a továbbtanulási esélyeket. Az 1953-1954-es tanévben 2x-esére nőtt a középiskolai tanulók létszáma a háború előttihez képest. Szakmunkásképzés fejlődése. 1949 és 1990 között 5x-ére nő a

103

középfokú végzettséggel rendelkezők száma; felsőoktatás is hasonlóeurópai viszonylatban gyenge.

Az oktatás az írástudatlanok számának csökkentése és a szakképzettek és a felsőfokú végzettségűek számának növelése révén hozzájárult az országban meglévő művelődési egyenlőtlenségek mérsékléséhez. A rendszerváltást követő években ismét növekszenek a művelődési egyenlőtlenségek.

TevékenységszerkezetAz aktív keresők aránya az össznépességen belül 1949 és 1980 között emelkedett,

majd a ’80-as évektől napjainkig folyamatosan csökkent. A növekedés oka: az iparosodás, a kétkeresős családmodell általánossá válása állt. A csökkenés oka: az inaktív keresők (nyugdíjasok, GYES, GYED) számának dinamikus gyarapodása, 1990 után pedig a munkanélküliség tömegessé válása.

Az aktív keresők megoszlásaAz aktív keresők gazdasági ágak szerinti megoszlása jelentősen átrendeződött:

1949-ben még a mzg-i aktív keresők voltak többségben, 1970-re már az iparban foglalkoztatottak. A szolgáltatásban dolgozók aránya 1949-ben jóval kisebb volt, mint 8 évvel korábban, és a csökkenés a ’60-as évek közepéig folytatódott. Az ’50-es és a ’70-es évek között stagnált a kereskedelemben és a közlekedésben foglalkoztatottak aránya az aktív keresők között, mindkét területen a ’80-as évektől figyelhető meg jelentősebb növekedés. 1949 után folyamatosan növekszik az egészségügy és a kulturális élet foglalkoztattjainak aránya.

A tevékenységszerkezet legjelentősebb módosulása: a szellemi munka fokozatos térnyerése a fizikai munkával szemben (elsősorban a rutinszerű szellemi tevékenységek bővülése). Magyarország elvesztette korábbi agrárjellegét és iparosodó országgá vált; az iparosodás jellege konzerválja a relatív elmaradottságotfelemás modernizálódás.

11. tételValuch 139-141.

A tudományos és kulturális elitcsoportok helyzeteII. vh: magyar szellemi elit számos igen jelentős személyiségét veszítette el. 1944 dec – 1947 ősze között: a szellemi és tudományos szabadság érvényesül. 1940-’50-es évek fordulója: drasztikus változás. Az elit tagjai: MTA tagok, egyetemek meghatározó professzorai, legmagasabb tudományos fokozattal rendelkezők, tudományok doktora cím, vezető színészek, írók, képzőművészek, újságíróklétszám = 3500-4000 fő.

Az Akadémia és az egyetemek szovjetizálásaEnnek során megfosztják a két vh között illetve a II. Vh után megválasztott / kinevezett akadémikusokat, egyetemi professzorokat pozíciójuktól. MTA szovjet típusú átszervezése (’40-’50 fordulója): marxista tudósok beépítése (pl Lukács Gy.), majd ’49-ben alapszabály változtatásfelére csökkentik a tagok számántkizárnak minden nem kívánt elemet.’56 után kivándorlási hullámfelbecsülhetetlen szellemi-potenciál veszteség. Tudományos minősítés újraértékelése = átminősítésa korábban tudományos fokozattal rendelkezők töredéke kapta meg az új fokozatot. Kutatók és fejlesztők 30 év alatt egyre többen rendelkeztek tudományos fokozattal (2330fő10.000fő). Akadémia létszáma is nő (157280)Átalakítás az egyetemeken is: az egyetemek elveszítették a tudományos minősítéssel kapcsolatos jogosítványaikat, a teljesítményt háttérbe szorította az ideológiai

104

elkötelezettség. Sok színészt nemcsak a színházból, hanem a fővárosból és a vidéki városokból is eltávolítottak. A képzőművészek közül csak a szocreált követők kaptak megrendelést. Az értelmiségi elit felügyeletére létrehozták a művészeti szövetségeket.

Cserélődés a kulturális és tudományos elitcsoportokbanKulturális és tudományos elitcsoportokban a ’40-’50-es évek fordulóján jelentős cserélődés: politikailag elkötelezett tudósok kerültek a meghatározó pozíciókbajelentős szellemi potenciálvesztés. Volt néhány olyan személyiség (Kodály Zoltán, Illyés Gyula), akiknek a szellemi tekintélye sohasem kérdőjeleződött megátlagon felüli politikai mozgástér.A kulturális elit legmagasabb jövedelmű csoportjai a színészek, képzőművészek, írók, vezető újságírók. A kulturális és tudományos elit életkörülményei (lakásviszony stb) is jelentősen jobb, mint az átlag. Az ország szellemi elszigeteltségének oldódásával párhuzamosan a Kádár-korszakban a szellemi elithez tartozók évente többször utazhattak külföldre, ami komoly kiváltságnak számított.

Kövér György: A középosztályi mentalitás kérdései163.o.-169.o.

1. Valójában egészen mostanáig feldolgozatlan a középosztály problémája, mert mindenki

a dzsentri-kérdéssel és a zsidóság problémájával foglalkozik a középosztályé helyett

Szekfű Gyula: Három nemzedék (1920): a középosztály tulajdonképpen nem homogén, csak az életformájuk külső látszata az, valamint a nemzeti érzés kapcsolja őket össze, ami annál erősebb, minél inkább be akar valaki kerülni a soraikba. Még a szabad házasságkötést és hivatalválasztást engedélyező törvények sem hatnak a homogenitás irányába, a nemesi, nyárspolgári, értelmiségi és nyárspolgári rétegei valójában elkülönülnek egymástól

Erdei Ferenc: az igazi középosztály a történelmi középosztály, vagyis az állam, az egyház és az uradalmi értelmiség. A magánpályák, az ipari és kereskedelmi vállalatok alkalmazottai csak statisztikailag és osztályhelyzet szerint sorolhatók ide a közvélemény szerint, más néven magántisztviselők, polgári középosztály, városi polgárság, illetve zsidó értelmiség néven szerepelnek.

A két vélemény hasonlósága: mindkettő inkább az első világháború utáni véleményeket tükrözi,

nem pedig a dualizmusétKülönbsége: Szekfű szerint az integráló erő a nemzeti érzés, Erdei meg éppen

a tudatban és a közvéleményben látja a választóvonalat (ő már három zsidótörvény után írja ezt!)

A mentalitás történetének vizsgálata:

105

Az Annales folyóirat egyik ága: rejtett gondolkodási szerkezeteket sztereotípiákat, előítéleteket vizsgál; Hanák Péter is a régi vicclapokban kutatta és nem az irodalmi értéket képviselő művekben.

Pszichohistória: Pszichoanalitikus alapú történetírás (l. kórlapok elemzése alapján meghatározható, hogy mennyire volt elterjedt egy időben a leszármazási téveszme, mint kórtünet)

2.Kérdés: miért tárgyalják minden forrásban párhuzamosan a dzsentrikérdést és a zsidókérdést?

Elnagyolt szociális háttér: mindkét esetben a társadalom bizonyos részeiben felülreprezentáltak ezek a csoportok: a közvélemény szerint a dzsentrik a közhivatalokba, a zsidó vallásúak a kereskedelembe és a hiteléletbe áramlottak be aránytalanul magas számban.A kérdés azért kerül a mentalitástörténet témakörébe, mert nem ezt a szociális hátterét tekintve alkottak véleményt, hanem a rendiség talaján állva: a történeti-jogi rendiség, illetve a felekezeti-rendi határvonal mentén megosztottan.

Az így alkotott vélemények torzítanak: valójában nem volt átjárhatatlan egyetlen osztály sem.

A dzsentri fogalma eredetileg nem külső megkülönböztetés azaz előítélet volt, hanem öndefiníció (identitás) az elszegényedő nemesek részéről, hogy magukat a katolikus arisztokráciától és a bocskoros nemesektől egyaránt megkülönböztessék. Pejoratív felhangot csak a századfordulóra nyer, ekkor lesz az identitásból előítélet.

A zsidó identitás fogalma éppen fordítva fejlődött:— 1875-ben a Parlamentben hangzik el az első politikai antiszemita megnyilvánulás

(Istóczy Győző: a zsidóságot nem különbözteti meg a környezete, hanem maguk

viselkednek kaszt módjára, megteremtve maguk körül ezt a hangulatot)

— a kérdést tabuvá nyilvánítják (a kormány az 1957/XVII. Tc alapján a zsidó vallást

elismeri, tehát zsidókérdést nem ismer, így állást sem foglal)

— A Huszadik Század c. folyóirat körkérdése a zsidókérdésről: felfedi a

megosztottságot a zsidókérdéssel kapcsolatban. Akik szerint nem létezik, azt

állítják, hogy egy középkori hozzáállás maradványa és valós szociális gondokról

tereli el a figyelmet, a másik oldalon a cionisták, a szekularizált zsidók és az

antiszemiták állnak.(Mindez már a modern zsidó nemzettudat megszületése utáni

időszak: a cionizmus megteremtője, Theodor Herzl mentalitása valójában a Közép-

Európában kudarcba fulladt asszimilálódási kísérletekben gyökerezik.)

— A fenti megosztottság a zsidóságon belül tovább bonyolódik a személyes

meghasonlásokkal, hiszen nem világos, mit is jelent zsidónak lenni

106

— Az identitásprobléma a szerző szerint tehát a magunkból hiányzó tulajdonságok

kivetítése a másik személyre; mindkét csoportot másokkal vádolják, ezért

kiegészítik egymást, vagyis kölcsönösen megfelelnek egymásnak (én itt

elvesztettem a fonalat…lásd 168.oldal második bekezdés vége)

— Ezek a mentalitásbeli kérdések elfedik a valós társadalomtörténeti problémákat,

továbbá az is fenntartja a középosztályi ítéleteket és identitászavart, hogy az

átalakulás során nem volt világos, mik a középosztályhoz tartozás kritériumai.

KULTÚRA ÉS ETNICITÁS

I. Felekezetek vizsgálatán keresztül

~ felekezetek tartották kezükben az élet legfontosabb eseményeit ( állam az egyházakra bízta az adminisztratív feladatot. + iskolák működtetése)~ 1895-ig kötelező volt valamilyen felekezethez tartozni.

• Thirring Gusztáv – Felekezeti arányok: 1787: római és görög katolikus (61,2%), református (15,1%), görögkeleti (12,9%), evangélikus (9,5%), izraelita (1,3%) 1869: római katolikus (56,9%), görög katolikus (8,8%), református (15,4%), görögkeleti (10,3%), evangélikus (7,9%), izraelita (4,6%)Σ: hosszú távon a felekezeti szerkezet állandó, jogi megítélésben történt a fő változás.

1. RECEPCIÓ

Bevett felekezetek

• XVIII.sz. végéig a katolikus az államvallás + bevett felekezetek felvétele (= jogosult saját vagyoni alapja felett rendelkezni, állami támogatásra tarthat igényt.)

1791: evangélikusok + reformátusok + görögkeletiek 1848: unitáriusok 1895: izraelita

• felekezeti autonómia kialakulása: református, protestáns, autokefál felekezeteknél• Ø felekezeti autonómia: ♦ katolikus egyetemes világegyház, kormányzat

nemzetközi keretekben fontos a főkegyúri jog megléte (püspök kinevezési joga)

• 1855: F. József lemond a főkegyúri jogról, később ez nem érvényesült• 1867: főpapok kormányzati kinevezése

♦ izraelita 1868-69: egyetemes gyűlésen 3 részre szakadt a közösség

• ellenzéki ortodox (semmilyen változtatás nem kell), • neológ (alkalmazkodni kell), „status quo ante”

107

• zsidó emancipáció: Nyugati forma ~ francia forradalom • 1791: egy intézkedéssel Közép-európai forma ~ fokozatosan

♦ egyéni jogok• 1790: zsidók a „városokban megtartassanak” (kivéve bányavárosok)

• 1840: „szabadon lakhatnak” (kivéve bányavárosok)• 1860: jogok kiterjesztése – földbirtok vásárlására + bányavárosokba

településre • 1867: „polgári és politikai jogokban való részesülés”

♦ kollektív jogok• 1895: bevett vallás

Elismert felekezetek

bevett és tűrt felekezetek között éles jogi különbségtétel volt 1895: elismert felekezet cím bevezetése• jogi személynek minősültek rendelkezhettek vagyonukkal

Áttérések

• 1791: áttérés folyamatának szabályozása, de a vegyes házasságok csak római katolikus pap előtt lehet megkötni, csak bevett felekezetűek között.• 1868: gyermekek nemük szerint követik szüleik vallását, Ø reverzális (levél, egyik szülő lemond arról, hogy a gyermeke a vallását kövesse) • 1894: törvény az állami anyakönyvezésről, a polgári házasság kötelezővé tételéről és a római katolikusok számára a reverzális újra megengedett

a 19.sz a szekularizáció százada: a vallás visszahúzódása, szektásodás, erőviszonyok változása az állam javára

2. SZEKULARIZÁCIÓ

= állam és egyház erőviszonyának változása az állam javára= szektásodás a nagyegyházak rovására= vallás visszahúzódása a magánélet világába

• 1895: jogi lehetőség a felekezeten kívüliségre (Ø áttérés kilépés / belépés)+ felekezeten kívüliek gyerekeinek iskolaköteles korukig vallást kellett meghatározni, tanulás alatt ezt követniük kellett

II. etnikumhoz tartozás vizsgálatán keresztül

felekezethez tartozás is etnokulturális hordozó• magyarok aránya: ♦ Jászi Oszkár ~ 2,3 millió (29%)

♦ Szabó István ~ 3–3,5 millió ( 36–43%)

• nemzet / nemzetiség XIX.sz. a nemzeti öntudatra ébredés korszaka, nacionalizmus újjáéledése nacionalizmus két megközelítése

108

♦ kultúrnemzeti koncepció: a nyelvkultúra egysége♦ államnemzeti koncepció: a nemzet kerete az államhatár ~ nemzeti megújulás korszakában időbeli fejlődésként

• kulturális fázis – nyelvhasználat, nemzeti történelem• politikai fázis – autonómia, kollektív politikai jogok

nyelvhasználat is etnokulturális hordozó• 1773: „Lexicon locorum” (helységnévtár), az ország településeinek uralkodó nyelvét mérte fel

~ etnikai összetétel: 39% magyar, 29% szlovák, 9% román• 1880: népszámlálás ~ először jelenik meg nyelvre vonatkozó kérdés• magyar nyelvhasználat terjedése

felekezetiség és nyelv mint etnokulturális hordozók• bizonyos etnikumok erősen felekezethez kötődnek (reformátusok, unitáriusok 98%-a magyar, szerbek általában görögkeletiek, ruténok görög-katolikusok, horvátok római katolikusok)• 1880-1910 közötti tendenciák: a magyarok aránya emelkedett a római katolikusok, az evangélikusok és az izraeliták között; a románok aránya a görögkeletieknél alig módosul• istentisztelet nyelve alapján is ez az eredmény• a felekezeti-anyanyelvi koncepcióba két csoport nem illeszthető bele: a jiddist beszélő zsidóság (a jiddist németként regisztrálták), és a cigányság

• 1850-51: katonai úton végrehajtott összeírás, a „nemzetiséget” is tudakolják, de a kategorizálás önkényes• 1844: A magyar államnyelvet törvénybe iktatják• 1868: Törvény a „nemzeti egyenjogúság tárgyában”- nemzetiségi nyelv bekerülhetett a közigazgatásba a képviselők 1/5-nek szavazatával.

AKKULTURÁCIÓ ÉS ASSZIMILÁCIÓ

• akkulturáció: különböző kulturális rendszerekhez tartozó egyének kulturális alkatában érintkezés során változások keletkezése + uralmi, vagy alávetettségi mozzanatok. Az asszimiláció szükséges, de nem elégséges feltétele.• asszimiláció: egyéni kilépés valamely csoportkötődésből egy másik miatt + Ø

alávetettségi mozzanat

nyelvi magyarosodás ~ beszélt második nyelv alapján megállapítható, hogy melyik nyelv rovására.

= akkulturáció

alfabetizáció (iskoláztatás) ~ vallásfelekezet határozta meg. Izraeliták és protestánsok szintje meghaladja a többit.

Felnőttek 1/3-a analfabétaMagyar nyelv kötelező tárgyként tanításának igénye

• 1868: Eötvös-féle népiskolai törvény: tankötelezettség 12-15 évre is + központosította a tanügy felügyeletét, községi iskolákban minden növendék anyanyelvén kapjon oktatást (ha az a divatozó nyelvek egyike)• 1907. Lex Apponyi: az iskolák támogatását ahhoz kötötték, hogy tanítják-e az adott

iskolában a magyar nyelvet

109

sok egyházi iskola alakult államivá• cél: kétnyelvűség mellet a magyar nyelvet hangsúlyozni

felülreprezentáltság bizonyos ágazati csoportok esetébenA felekezeti összeshez képest

• ipar – izraelita, római katolikus• kereskedelmi, hitelélet – izraelita• közszolgálat – izraelita, unitárius, református

vegyes házasságok gyakoriságának a növekedése• 1880: 8% 1910: 12%• legnyitottabb felekezet: unitárius református evangélikus görög katolikus• felekezet nagysága szerint legzártabb: római katolikus görögkeleti izraelita

= rövid távon akkulturáció hosszú távon asszimiláció

Σ: végkövetkeztetés: fontos megkülönböztetni a felekezeti etnikumokat a nemzetiségektől; a nemzet, nemzetiség a közéleti szférára vonatkoztatható.

Kultúra és etnicitás

(Kövér – Gyáni: Magyarország társadalomtörténete 138-159. o.)

Identitás alapja: felekezethez való tartozás ( 1895-ig kötelező vhová tartozni)

- élet fontosabb eseményei ezeknek a kezében van (születés, házasság…)

- családnév bejegyzésével leszármazási tradíciót rögzítenek (zsidóknál: II. Józseftől

kötelező a német családnév)

1787-es és 1869-es felekezeti arányok:

- 1787: római és görög katolikus (61,2%), református (15,1%), görögkeleti (12,9%),

evangélikus (9,5%), izraelita (1,3%)

- 1869: római katolikus (56,9%), görög katolikus (8,8%), református (15,4%),

görögkeleti (10,3%), evangélikus (7,9%), izraelita (4,6%)

nem a szerkezetben, hanem a jogi megítélésben történt a fő változás

- 18.sz végéig a katolikus az államvallás, 1791-ben evangélikusok + reformátusok +

görögkeletiek, 1848-ban unitáriusok, 1895 izraelita is bevett vallás

- bevett vallás : aki jogosult saját vagyoni alapja felett rendelkezni, állami támogatásra

tarthat igényt, gyakran együtt jár autonómia szervezeteinek kialakulásával

(reformátusoknál: felekezeti autonómia kiépülése, katolikusoknál nincs ilyen)

katolikusok-állam: 1855-Ferenc József lemond a főkegyúri jogról, később ez nem

érvényesült

zsidó emancipáció: 1790. A zsidók a „városokban megtartassanak” (kivéve bányavárosok)

1840. „szabadon lakhatnak” (kivéve bányavárosok)

110

1860. zsidók jogainak kiterjesztése a földbirtok vásárlására és a

bányavá-

rosokba való betelepülésre

1867. „polgári és politikai jogokban való részesülés”

- autonómia nem valósult meg, mert az 1868-69-es egyetemes gyűlésen 3 részre

szakadt a közösség: ellenzéki ortodox (semmilyen változtatás nem kell), neológ

(alkalmazkodni kell), „status quo ante” (a szakadás előtti állapot helyreállítása)

1791: áttérés rendezése, de a vegyes házasságok csak római kat. pap előtt lehet megkötni

1868: gyermekek nemük szerint követik szüleik vallását, a reverzálisok (levelek,

amelyekben lemondott az egyik szülő arról, hogy a gyermeke a vallását kövesse) nem

érvényesek

1894: törvény az állami anyakönyvezésről, a polgári házasság kötelezővé tételéről és a

római katolikusok számára a reverzális újra megengedett

a 19.sz a szekularizáció százada: a vallás visszahúzódása, szektásodás, erőviszonyok változása az állam javára

nemzet és nemzetiség

- 19.sz. a nemzeti öntudatra ébredés korszaka, nacionalizmus újjáéledése

- nacionalizmus két megközelítése: kultúrnemzeti koncepció (a nyelvkultúra egysége),

államnemzeti koncepció (a nemzet kerete az államhatár); a két koncepció időbeli

fejlődésként is felfogható

- nyelvhasználat: 1773 „Lexicon locorum” (helységnévtár), az ország településeinek

uralkodó nyelvét mérte fel, ezzel becsülte az etnikai összetételt (39% magyar, 29%

szlovák, 9% román)

- 1880-as népszámlálás: először jelenik meg nyelvre vonatkozó kérdés

felekezetiség és nyelv

- bizonyos etnikumok erősen felekezethez kötődnek (reformátusok, unitáriusok 98%-a

magyar, szerbek általában görögkeletiek, ruténok görög-katolikusok, horvátok római

katolikusok)

- 1880-1910 közötti tendenciák: a magyarok aránya emelkedett a római katolikusok, az

evangélikusok és az izraeliták között; a románok aránya a görögkeletieknél alig

módosul

111

- a felekezeti-anyanyelvi koncepcióba két csoport nem illeszthető bele: a jiddist beszélő

zsidóság (a jiddist németként regisztrálták), és a cigányság

- 1850-51: katonai úton végrehajtott összeírás, a „nemzetiséget” is tudakolják, de a

kategorizálás önkényes

- 1844. A magyar államnyelvet törvénybe iktatják

- 1868. Törvény a „nemzeti egyenjogúság tárgyában”- nemzetiségi nyelv bekerülhetett

a közigazgatásba

akkulturáció és asszimiláció

- akkulturáció: a különböző kulturális rendszerekhez tartozó egyének kulturális

alkatában az érintkezés során változások keletkeznek

- asszimiláció: egyéni kilépés valamely csoportkötődésből egy másik miatt

- névváltoztatás: két hullámban (1880-as évek, 1896 után), főleg az izraeliták és római

kat. körében

- iskoláztatás: 1845-ös rendelet (elemi tanodák szabályai), 1850-es iskolareform,

-áttörés: 1868. Eötvös-féle népiskolai törvény: tankötelezettséget 12-15 évre is

kiterjesztette, központosította a tanügy felügyeletét, községi iskolákban minden

növendék anyanyelvén kapjon oktatást (ha az a divatozó nyelvek egyike)

- analfabétizmus: az első vh. előttre a felnőtt népesség egyharmadára szorult vissza

- 1907. Lex Apponyi: az iskolák támogatását ahhoz kötötték, hogy tanítják-e az adott

iskolában a magyar nyelvet sok egyházi iskola alakult államivá

- az asszimiláció jele lehet a vegyes házasságok gyakoriságának a növekedése

- végkövetkeztetés: fontos megkülönböztetni a felekezeti etnikumokat a

nemzetiségektől; a nemzet, nemzetiség a közéleti szférára vonatkoztatható

12. tételValuch T.: Magyarországi kisebbségek- kisebbségben élő magyarság

78-93. oldal

nemzeti kisebbség: nem az adott állam többségi nemzetéhez tartozó, hanem egy másik, állammal rendelkező, vagy annak létrehozására törekvő nemzethez tartozó csoport (Mo.-n németek, szlovákok, románok, szerbek, horvátok, szlovének)etnikai csoport: olyan közös kulturális identitástudattal rendelkező csoport, amely mind a többségtől, mind egyéb etnikai csoportoktól különbözik (cigányság)zsidók: létezik asszimilációs törekvés -> egyik sem a fentiek közül, hanem erős kulturális önazonosság-tudattal rendelkező felekezeti hátterű csoport

Párizsi békék: - nincs nemzetközi kisebbségvédelmi szabályozás

112

- visszaállítja a trianoni területet -> Mo. etnikai megoszlása az 1938-ashoz hasonló, de a „migráció” (német kitelepítés, magyar-csehszlovák lakosság-csere) miatt még annál is egységesebb

Az asszimiláció előrehaladott, bár nincs rá erőszakos törekvés. Jellemzően a kisebbségek nem tömbökben élnek -> sok olyan van, aki kisebbségi kötődését őrzi, de a nyelvet már nem beszéli.Politika: a Kádár-korszakban a kisebbségi kérdés nem hangsúlyos, de minden csoport kap parlamenti képviseletet. Kisebbségi önkormányzatok a rendszerváltás óta.

Létszámuk 1990-ben: 37ezer német, 18ezer horvát, 13ezer szlovák, 9ezer román, 2ezer szerb, 2600 szlovén

Zsidóság: a háború alatt a mai területre vetítve 200-210 ezer, a teljes magyar zsidóságra nézve 440-465 ezer halott. 1946-ban 220-240 ezren vannak (a Zsidó Világkongresszus részleges felmérése 165 ezret állapít meg). A ’49-es népszámlálás szerint 134ezer zsidó vallású. Demográfiai viszonyaik kedvezőtlenek: nőtöbblet, elöregedés -> csökkenő reprodukció. Számuk a ’90-es évek elején kb. 150ezer- ez Közép-Kelet Európa legnagyobb létszámú zsidó csoportja.1945 a zsidótörvényeket hatályon kívül helyezik, de továbbra is sok a kikeresztelkedés, a vegyes házasság, a kivándorlás (főleg Izraelbe)-> a ’60-as évekre 20-30ezer zsidó vallású marad. A terjedő ateizmus és az elszenvedett sérelmek miatt az antiszemitizmus tabu (ráadásul sokan vannak az MKP vezetői között is). 1956-ban van egy pogromszerű incidens Hajdúnánáson, de itt sincs halott. Bibó: a II. világháború után nincs önvizsgálat, hogy az antiszemitizmus elítélése ellenére a társadalom miért tűrte passzívan a zsidótörvényeket, a deportálásokat. A probléma gyökerei: a magyar társadalom zavarodottság, fejlődésének zavarai és a zsidóság önértékelési problémái. A megoldás: harc az előítélet ellen és az egyenrangúságon alapuló társadalomért.A kérdés tabujellege a rendszerváltás után sem szűnt meg, de lehetővé vált a múlthoz való viszony tisztázása és az önazonosság-tudat építése.

Cigányság: a legnagyobb etnikai csoport Mo.-n. Pontos számuk nehezen becsülhető, definíciós illetve önbevallási problémák miatt. Hozzávetőlegesen a következő adatok:

A cigányság lélekszáma Magyarországon

1949-es népszámlálás

1990-es népszámlálás

Kemény István 1971-es

felmérése

Kemény István 1993-as

felméréseA KSH 1993-as felmérése

anyanyelv szerint 19000 48000nemzetiség szerint 27000 143000 320000 434000 394000

Kemény definíciója: akit a nem cigányok származása, hagyományokhoz és tradíciókhoz kötődése, és életmódja szerint cigánynak tekintenek.Kb. 80%-uk magyar anyanyelvű, a magyarországi települések felében élnek. A legtöbben B-A-Z és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében (a teljes cigányság 22 ill. 18%-a). 40% 1000 főnél kisebb lakosságú településen (a teljes népességének 17%-a él ilyen helyen). 1971-ben ¾-ük (fél oldallal arrébb 2/3-uk…) lakik elkülönülő telepeken. 1961-ben születik egy MSZMP határozat a telepek felszámolásáról. Ez a cigányság lakáskörülményein javított, ellenben azokat a környékeket, ahová beköltöztek erodálta. Tartós javulás a ’70-es, ’80-as években állt be, de 80% még ekkor is legfeljebb félkomfortos lakásban élt.Előítélet: erős és tartós, oka: a hagyományok, normák, magatartásformák különbözősége.

113

Demográfia: ritka a vegyes házasság (’93-ban a házasságaik 84%-ban mindkét fél cigány). Jellemző az élettársi kapcsolat. Korösszetételük fiatal, magas a termékenység (’93-ban az újszülöttek 12%- volt cigány). Iskolázottság: 20% semmi (1 általános alatt, a teljes népesség 2%-a ilyen)

50% 8 általános alatt 25% 8 általános0,1% felsőfokú (a teljes népességnek 7,6% rendelkezett diplomával ’90-ben)

Sok munkanélküli: a férfiak 69, a nők 82%-a. A többiek is jellemzően képzetlenek, alacsony presztízsű állásokban (szellemi foglalkozású kevesebb, mint 2% [a teljes népesség 1/3-a], a fizikai munkásokon belül 7-8% szakmunkás). A munkanélküliségi ráta ’90-ben az ötszöröse, ’93-ban a kétszerese az országosnak (nem ők találtak munkát közben ). A családok 28%-ban egy kereső sincs (országosan ez az arány 9%). Kemény felmérése szerint a cigányok 2/3-a él a szegénységi küszöb alatt.

Elitjük: politikai képviselőik, hagyományos foglalkozások művelői (zenészek, népi és iparművészek, vásározó kereskedők).

Etnikai azonosságtudat: megőrzése még a magyaroknál is problémás. ’49 után a fő ideológia az internacionalizmus: a kommunizmusban majd úgyis eltűnnek a nemzeti különbségek -> ’56-ig átveszik a szovjet jelképrendszert, próbálják a tradíciókat eltüntetni, magukat a szabadságküzdelmek örökösének beállítani- kevés sikerre ld. ’56A Kádár-korszakban gyanúsak a nemzeti érzelmek, bár próbálják megjeleníteni a nemzeti kötődést (pl. 1965 a KISZ Forradalmi Ifjúsági Napokat szervez március 15., március 21., és április 4. ünneplésére). A ’90-es években azonban kiemelt kérdéssé vált.

Magyar kisebbségek:’49 után lemondanak az aktív kisebbségvédelemről. A ’60-as évek végén feláll egy kutatócsoport a Központi Bizottság utasítására (történészek, irodalmárok, néprajzkutatók)-> a helyzetfelmérés után a megbízást visszavonják, a dokumentumokat zárolják. Változása ’80-as években áll be, a közvélemény nyomása is erősödik (az internacionalizmus eddigre eljelentéktelenedik). -> etnikai reneszánsz, azonosságtudat kifejezése, pl. 1988. június- tüntetés a romániai falurombolások ellen.A kisebbségek helyzetét a marxizmus-leninizmus alapján próbálták rendezni, ami semmiféle nemzetiségi szervezet fenntartását nem tette lehetővé és erős asszimilációs nyomást jelentett.

Románia: ’47-re felszámolják a kisebbségi jogokat tiszteletben tartó politikát, sok magyar politikust bebörtönöznek. 1953-ban megszüntetik a kulturális és tudományos szervezeteket (Romániai Magyar népi Szövetség, Erdélyi Múzeum Egyesület, Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, Erdélyi Tudományos Intézet):1952 Magyar Autonóm Tartomány Székelyföldön -> az autonómia csak névleges, a többi helyen erre hivatkozva lépnek fel asszimilációs törekvésekkel (1968-ban megszüntetik).Az asszimilációs nyomás: csökkenő oktatási lehetőségek, románok betelepítése (főleg a városokba). Causescu „homogenizálási” programja: a településszerkezet átalakítása, ami főleg a magyarok ellen irányult-> tömeges emigráció.Ellenállási kísérletek: Ellenpontok, Kiáltó Szó (szamizdatfolyóiratok), Erdélyi Magyar Hírügynökség. Igazi érdekképviselet Causescu bukása után az RMDSZ (1989. december 26-án alakult).

114

’90-es évek: harc a kisebbségi jogok érvényesítéséért, legkomolyabb incidens: 1990. március, Marosvásárhely.Létszámuk: 1948-ban 1,55 m., 1966-ban 1,62 m., 1977-ben 1,69 m., 1992-ben1,59 m., nem hivatalos becslések szerint több, mint 2,1 millió.1992: 90% 3 tömbben 1. Székelyföld és Maros megye- ez a legszilárdabb tömb

2. a határ mentén Temes, Arad, Bihar, Szatmár megye3. Kolozs, Szilágy és Máramaros megye

csángók: archaikus életkörülményeiket és viszonyaikat megőrző sajátos csoport.

(Cseh)Szlovákia: a II. világháború után a kollektív bűnösségre hivatkozva 650ezer embert fosztanak meg az állampolgárságától-> erős asszimilációs nyomás, „reszlovakizáció”-> 314ezer kérelem a szlovákká nyilvánításra. Gyakorlatilag etnikai tisztogatás folyik: 50-60 ezer deportált, kitelepítések (pl. 50 ezer magyar a szudétanémetek helyére)1946. február 27.: a lakosságcsere-egyezmény: elvileg paritásos, de több magyar jön. (Párizsi béke: a csehszlovák-szovjet határ a magyarlakta Szelemenc falu közepén van- határátkelő nélkül)1948-tól normalizálódik a helyzet, ’49-től a deportáltak hazatérhetnek. 1952 egyenjogúsító kormányhatározat. 1954-től a „reszlovakizáció” felülvizsgálata.1949 megalakul a CSEMADOK (Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete)Az alap- és középfokú oktatás, illetve a pedagógusképzés lehetősége adott, működhetnek kulturális-művészeti egyesületek is- elvben. A gyakorlatban próbálják a kisebbségi jogokat korlátozni, támogatják a betelepülőket, kétnyelvűvé teszik azt is, ami addig csak magyar volt, közigazgatási reformmal szétszabdalják a magyar tömböket.’68 tavaszán a kisebbségi jogok kiterjesztését várják, de Husák alatt még az anyanyelvi oktatást is korlátozzák.1978: a diszkrimináció ellen létrejön a Csehszlovákiai Magyar Kisebbségi Jogvédő Bizottság- kapcsolatban állt az ellenzéki magyarokkal és a CHARTA ’77-tel is.1989 után önálló politikai mozgalmakat, pártokat alapítanak, de a problémák (kisebbségi jogok, nyelvhasználat) ugyanazok maradnak.Létszám: ’41-ben 761 ezer, ’50-ben 354 ezer, a ’61-ben 519 ezer, ’91-ben 567 ezer, de a szlovák népesség gyorsabb ütemben nő -> arányeltolódás.3 tömb: 1. nyugaton: Csallóköz, Mátyusföld, Alsó-Garam vidéke

2. Palócvidék: Észak-Nógrád, Észak-Gömör3. keleten: Felső-Bodrogköz, Ung-vidék

Kárpátalja: ’45 után a SzU-hoz tartozik, megtorlások-> 100 ezer deportált, 1/3-uk meghalt, az ’50-es években térhettek haza. Kisebbségi jogok, intézmények nem léteznek. 1972-ben az SZKP PB-hez beadványt visznek a kisebbségi oktatás, művelődés problémáiról- megtorlás követi. Változás csak a ’90-es évek fordulóján, ekkor alakul meg a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség.Lélekszám: ’41-ben 245 ezer, ’59-ben 146 ezer, a ’60-as évek közepén165 ezer, ’89-ben 156 ezer.

Délvidék: a kollektív bűnösség alapján végrehajtott megtorlás során 15-20 ezer halott. Gyors ütemű betelepítés (’48-ig 226 ezren érkeznek a Vajdaságba, 70%-uk szerb).1963-ban alkotmányi szinten szabályozzák a kisebbségek jogait- megalakul a Vajdasági Autonóm Tartomány. Konfliktusok: a kisebbségi nyelvhasználat és az oktatás nem mindig működik. 1990-ben Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége- kisebbségi politikai-érdekvédelmi szervezet.

Magyarok létszáma a volt Jugoszlávia tagállamaiban

1953 1971 1991

115

Szerbia 435000 432000 341000Horvátország 9000 35000 n. a.Szlovénia 11000 10000 8500

Nyugat-Európa, tengerentúl: kb. 1,5-2 millió magyar (legnagyobb közösségek: USA, Kanada, UK, Németország, Franciaország, Svájc). A II. világháború után általában a képzett, fiatal városiak vándoroltak ki.A magyarságtudat megőrzésének intézményei: kulturális intézmények, nyugati magyar egyházak, cserkészet, stb.Nevesítve: Magyar Gimnázium (Kastl, Németország); Mikes Kelemen Kör (Hollandia); Katolikus Magyar Egyetemi Mozgalom-Pax Romana; Európai Magyar Evangéliumi Ifjúsági Konferencia; Svájci Magyar Irodalom- és Könyvbarátok Köre; Szepsi Csombor Kör (London); Magyar Öregdiák Szövetség- Bessenyei György Kör (New Brunswick, Kanada), Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem (Bern)Az utazási szabályok a ’70-es évek végétől lazulnak.

12. TÉTEL Valuch 270-278.

VALLÁS, EGYHÁZAK, VALLÁSOSSÁG, EGYHÁZPOLITIKA 1944-1990

Nemzeti Kormány teljes vallásszabadságot ígér, 45 és 47 tartja magát. 47 dec. bevett és elismert vallások egyenjogúságáról tv. Állam és egyház szétválasztása. Fontos az egyház szerepe.

Vallási megoszlás 1949-ben68% rom. kat.; 22% ref.; 5%evang.; 3% görög kat.; 1,5%izr.; 0,5% görögkel., unit.,

bapt. Erős vallásos hit. 0,1% felekezeten kívüli. Megoszlás jelentősen nem változik. Izr. 2/3-a bp.-i. Földreform: egyházak földjeinek 4/5-ét érinti. Rajk felszámolja az egyházakhoz kötődő egyesületeket ’46-ban. 50-re a katonaság tábori lelkészi szolgálatát is felszámolják. Iskolai hitoktatás fakultatívvá tétele.

A kommunista párt az egyházak ellen’48-ban lemondatják Ravasz László püspököt. Majd sorra a többit. Bekerülnek a

vezetésbe a rendszer támogatói: Péter János, Erdei Ferenc, Darvas József. 48 ősze paktum az állam és a ref. és evang. egyház között. Mindszenty Józsefet 49-ben életfogytiglanra ítélik. 50-ben kat. is egyezséget köt. 51-ben az egyházkormányzat is állami felügyelet alá kerül, leteszik az esküt az alkotmányra. Létrehozzák az Állami Egyházügyi Hivatalt, itt születnek a döntések. Politikai rendőrség is eszköz az egyházak ellen.

Izraeliták 260 hitközség, 145 ortodox, 100 kongresszusi, 16 status quo. ’48 dec. egyezség az állammal. Megalakul a MIOK (Magyar Izraeliták Országos Képviselete). 80-ra csak 75 hitközség.

Protestáns szabadegyházakat a Szabad Egyházak Szövetsége fogta össze 45 után. → Magyarországi Szabadegyházak Tanácsa 1950 autonómia felszámolása érdekében.

Akadályozták a lelkészképzést. Kaptak állami támogatást, legnagyobb része az engedéllyel rendelkező papok juttatása a kongrua.

116

A Kádár-kormányzat egyházpolitikája58-ban átmeneti engedmények után visszatér az egyházellenes politikához. Tiltások a

klerikális reakció elleni harc, hitoktatásban resztvevő tanulók számának csökkentése. 50-es években szolidaritást vált ki, később elfordulást az egyháztól, főleg a városokban. 60-as években ismét letartóztatások.

Alsópapság és a hívők szembekerülnek a vezetőkkel. → visszaesik a vallásgyakorlók, hitoktatásban résztvevők száma. Általános iskolákban 55 – 40%; 65 – 10%; 75 – 6%.

Konszolidáció, 60-as évek magyar – vatikáni kapcsolatok ujrafelvétele. ’77-ben Kádár – IV. Pál pápa.

’70-es évek enyhülés, cserébe politikai lojalitás. ’77-ben parlamenti képviselő 6; 85-ben Hazafias Népfront Országos Tanácsa tagja 17.

A valláshoz való viszony megváltozása72-ben a lakosság 46%-a vallásos; 78-ban 37%. ’91-ben 50%. Vallásgyakorlók: ’78-ban

8%; 90-ben 16%. Folyamatos utánpótlási hiány. 84-ben kat. lelkész 2500; ref. 1200-1300; evang. 400 körül.

Vallási szocializációVallási mobilitás szempontjából 4 csoport:

Vallásos háttér, így nevelkedtek, megőrizték ezt. Neveltetésben nincs szerepe a vallásnak, és később sem érinti őket.Ezek az immobilak. Lefelé mobilak. Vallásos nevelés, elvesztik kötődésüket. Felfelé mobilak. Nincs vallásos nevelés, hívővé válnak.

Társadalmi változások ezt is érintik. Eltávolodás a vallástól azoknál, akik tsd.-ileg felfelé mobilak.Korszakok vallási szocializáció tekintetében:

48 előtt. Vallásos környezet. Egyház- és vallásorientált viselkedési normák és értékek.

60-as évek elejéig. Agresszív szekularizáció. Csökken a vallásos neveltetés, de nem a rossz körülményeknek megfelelően.

70-es évek közepéig. Nő a vallásosság elmaradása. Ekkor érvényesül az erőszakos szekularizáció hatása.

Rendszerváltásig. 2/3 világias. Szülők is már ilyenek voltak nagy számban. Vallásos nagyszülők száma is csökken.

Római kat. kisebb településeken; ref., evang., izr. városokba koncentrálódnak. Alföldön protestánsok, Dunántúl katolikusok többen.

89-ben megszűnik az Egyházügy Hivatal. Visszaigényelhették az ingatlanokat, kárpótlást kaphattak. Egyezményeket hatályon kívül helyezték. Elfogadják a lelkiismereti és vallásszabadságról szóló tv.-t, állam egyház szétválasztása. Iskolában hitoktatás. Újra egyházi iskolák. 94-95-ben 225 egyházi iskola. Tábori lelkészek újra. 91-ben 37 egyház, 96-ban 73. 97-ben Mo. és Vatikán közötti egyezmény.

Rendszerváltás mégsem hozta magával a vallások reneszánszát. Okok az ateista politikai helyzet, világias szemléletmód.

117

93-ban 47% vallásos. Kat. 70%; ref. 22%; evang. 5%; izr., görögkel., görög kat., kisegyházak 3%.

Átrendeződés, főleg a felekezeteken kívüliek számának növekedésében, akik inkább fiatalok és városiak.

Vallásgyakorlás szempontjából kötődés gyakoribb a rom. kat. és a kisegyházaknál, mint a ref. és evang.-nál. Ez a szám a falusiaknál 2X-es a városiakhoz képest. Jobban kötődnek a nők és az idősek, mint a férfiak és a fiatalok. Család meghatározó szerepe erős maradt. Akik hitoktatásban részesültek inkább vallásgyakorlók, mint akik nem.

Gyáni Gábor – Kövér György: Magyarország társadalomtörténete…. 127-138.old. by: Kata

A MŰVELŐDÉS RÉTEGEI

Amikor a művelődés rétegeiről beszélünk, nem csak az egyes rétegek műveltségére gondolunk. Azonban a művelődés rétegzettségét nemcsak a kultúrák egymás mellettiségében, hanem azok egymásra rakodása, érintkezése alakjában kell elképzelnünk.(a műveltségelemek térben és társadalmilag átszivárognak, összeolvadnak.)A XVIII. Században rendi szemlélet alapján 3 kultúrkört lehet elkülöníteni: -nemesi

-polgári -jobbágyparaszti

Anyagi kultúra szintjének és a társadalmi réteghatárainak hosszú távú összefüggéseit először a lakás és az öltözködés tükrében mutatjuk be.

KULTÚRA ÉS ÉLETFORMA

Az eddigi fejezetekben taglalt 3 társadalomszerkezeti tengely vizsgálata együtt ér valamit:-foglalkozás, célszerűség -jövedelem -ranghoz illő reprezentációs igény az életformát, és annak lehetőségeit ezek együttesen határozzák meg.

? Milyen szempontok szerint rendezhetjük sorba az életformákat ?(munkahely, lakás, ünnepek életformája, intim és közszféra viszonyulása, … kezdjük az

építkezéssel)

I.ÉPÍTKEZÉSEK

Napóleoni háborúk alatt, illetve attól kezdve: a gazdasági konjuktúrával párhuzamosan építkezési hullám indult egész Magyarország területén.

kastélyok és kúriák épültek az arisztokrácia részéről, majd a középnemesség kúriaépítése tőr előrekastélyok: 20-25 szoba fölötti épületet neveznek ~nak, de igazából alapszerkezete és szintjeinek

száma alapján nem tér el a nemesi udvarházaktólkúriák: többsége - akár földszintes, akár 1emeletes – téglalap alaprajzú, 3-15 szobával.Megállapítható: 10 szobáig a kúria építtetőjének vagyoni helyzete és a kúria mérete között nincs összefüggés, viszont 10 szoba felett a méret már 1értelmű jele a család vagyoni helyzetének.XIX.sz. második felében is folynak még építkezések, de már az átépítés lesz a domináns.

118

paloták építése is az arisztokráciához fűződik -Pest-Budán- (1860’s-1870’s)A Nemzeti Múzeum mögött: „mágnás negyed”= 1 helyen: Festetics-, Esterházy-, Károlyi-paloták.

DE! a XIX.szi városi építkezések lendületét hosszú távon mégsem az arisztokrácia adta! A század első felében kiadott építési engedélyek tanúskodnak az építkezési konjunktúráról:

-első építési hullám 1815-ben tetőzött, majd 1817-re jött a mélypont-hosszú stagnálás után 1835-ben ismét mélypont-1838-as árvíz után az újjáépítéssel beköszöntött az időszak legnagyobb építési láza.-a Szab.harc utáni vesztségeket, csak az 1857-es pénzügyi krízis dekonjunktúrája után

bekö- vetkezett fellendülés tudta csak pótolni.

látszik: a XIX.sz 1. felében a fővárosi építkezés csak erőteljes konjunkturális behatásokra vált keresletérzékennyé, bár a dekonjunktúrára igen gyorsan reagált.

-a Dualizmus konjunktúrája a 1880’s évekre érte el az építkezést-majd ez a fellendülés a millenniumi „években” tetőzött.-a századforduló építőipari válságát…-…az első évtizedében még egy kisebb&rövidebb fellendülés követte 1910-11es

csúccsal. a hullámok az elkészült lakások számában nagyobb kilengést mutatnak, hiszen a fellendülés éveiben többszörösen több emeletes ház, azokban több szoba készült el!

bérpalota (polgári életformát reprezentáló ’ház’)=kétségtelen, hogy megőrzött valamit a középkori polgárház szerkezetéből, kulturálisan sokkal inkább a barokk nemesi palota mintáját követi. Az átmenetet a polgári lakáskultúrához (XIX.sz 1felében) a biedermeier teremtette meg (biedermeier lakáskultúrában az antik formákhoz való visszafordulás, a geometrikus rajzolatú díszítések, sima felületek, a falakat borit súlyos kárpitok révén 1szerre található máltóság, bensőségesség, lakályosság is.) Igazi áttörés itt 80-90’s-ben történt, a két legfontosabb építkezési zóna: Sugár út (a mai Andrássy út): - a párizsi boulevardok mintájára (bár: itt nincs katonai szerep!)

- reprezentatív utca Nagykörút: -a bécsi Ring példájára

- nálunk nem középületeknek épült, hanem bérpalotáknak - a polgári lakástípus tanulmányozásának legideálisabb színtere: utcafront + felette 2-3 lakás = reprezentatív rezidencia belső udvarra néző lakások (szobakonyha) szerényebbek. (WC folyosó végen)

=tehát Nkrt-i bérpalota nem választ el annyira társadalmi rétegeket, mint a Ring! a háziúr otthona ideális nagypolgári típus:

-háló (új!)-szalon (új!)=vendégek fogadására, társas élet színhelye =tehát megvalósul az intim és közszféra közötti funkcionális

elkülönülés!-férfi dolgozó/dohányzó // női budoár-cselédszoba (konyhából nyílt, elengedhetetlen tartozék)

119

Sokszor összemosódnak a funkciók. Átlag: 5sz+konyha+kamra+cseléd+elősz

A Napóleoni háborúk utáni konjunktúrába bekapcsolódtak a módosabb parasztok is. Így megfigyelhető a parasztházak átalakulása is. (szegényebbeknél 30 évvel később figyelhető meg uez.)= a 2osztásúból 3osztásu lett: tisztaszoba / konyha / lakószoba

=(új!) reprezentáció céljából

? Mi van azokkal, akik egyik eddig említett osztályba se sorolhatóak be ? középosztály lakása: (itt az a társadalmi réteg, amelyik jövedelmi korlátai miatt nem élhet ’módosan’, de ízlése művelt, igénye meg van rá.) Ideáljában a polgári lakást követte, de ténylegesen rendetlen (stílus szempontjából). munkáslakás: A gyárak munkásai 40%-nak biztosítottak lakást! Munkások többnyire szobakonyhás lakásban laktak, funkciója csak az alvás. Ha valaki mégis tudott venni, akkor a kispolgári hatás érvényesült.

Nehéz erre a kettőre pontos meghatározást adni, hiszen se nemesi, se polgári, se paraszti –ba nem sorolható.

? Hogyan viszonyul egymáshoz a tisztaszoba és szalon ?Közös: bennük, hogy mindkettő reprezentációs szereppel bír.Eltérő: tisztaszoba: élettelen, mindenkit kizár, csak rendkívüli események alkalmával használják.

szalon: eleven, közszféra itt jelenik megKét egymástól eltérő vélemény a kettő megítéléséről:

- A ’tisztaszoba’ a szalon funkciójából ered, de teljesen mást hoz létre, éppen: kizár belőle.

- A tisztaszoba az, amelyik magas kultúrát képvisel, a többi szobához mért reprezentációs forma, míg a szalon csak utánoz.

? Milyen arányok uralkodnak a lakások terén (Mo.on) ?- 98% földszintes- népesség döntő többségben nem saját lakásban él.- Férfi keresők közül saját otthonnal rendelkezik: az agrárszektorban(47%),

tőkéseknél(35%), jegyzők(53%), napszámosok(27%), ügyvédek(41%), orvosok(37%), gyógyszerészek(46%), …-a

II. ÖLTÖZKÖDÉS

Az öltözködés alakulását ugyanolyan hullámzások jellemzik, mint az építkezését. Ez is, mint minden a XIX.szban, a Napóleoni háborúk konjunktúrájával kezdődött. Elsősorban akkor, amikor a folyami közlekedés révén, a fellendülésbe bekapcsolódni képes vidékeket is vonzották a változások (Alföld…).

Az átalakulás nem az általános ruházkodást érintette elsőként, hanem az ünneplő viselet szigorúbb elkülönülését:Ffi: vászonnadrág viselete hétköznapivá válik, majd az ünnepi viselet megújul: -elterjed a kék posztódolmány, illetve szűrt színes rátéttel díszítik.Nő: színes ruhák száma nő, alsószoknyák számával együtt. Új: a főkötő (párta helyett)

120

Ezek a jegyek valójában csak a paraszti világban számít újnak, korábban ez a kisnemesi öltözet jellemzői közé tartozott.A kulturális jegyek lefele áramoltatása együtt járt azzal, hogy ezek a viseleti elemek elparasztosodtak!

A következő lökést az 1850-60’s jobbágyfelszabadítás adta:. Majd a század végére a falu teljesen levetkezte a népviseletet, és gyári konfekciókba öltözött.

A divatot kívülről diktálták: Párizs, Bécs - Váci utca, Petőfi Sándor utca: legtutibb boltok, arisztokrácia innen öltözött

- Kis-, és Nagykörút: tömegkonfekciók:középréteg- Teleki-tér: használtcikk-piac:alsó réteg

A jó öltözködést: a nem + életkor határozta meg:Ffi: hátulgombolós (4évesig), hoszzúnadrág (14ig), első öltönyt az érettségire kapták,felnőtt férfinek: otthonra: szövetruha+házikabát

férfi, du-i összejövetelre: szmoking estére: csokornyakkendő frakkal!

1860’s-bem változás angol mintára.Nő: térdig érő kisruha(pasztell színű, 4ig), 1.fehér ruhát bálra kapták, fiatalasszony-selyem, bársony, harsány színek, majd idősebbnek tompább szín illett.1830’s: szoknya hosszabb, alsószoknya száma nő, fűző és abroncs elterjedése, (sok gyakorlást igényelt

az ezekben való járás)1860’s: új irány = felhalmozódott ruhamennyiséget hátracsapták, így a szoknya uszályos lett, illetve

elterjedt a pelerin is.1868: „forradalom”= turnűr megjelenése (farrészen párna). (a 70’s végére már eltűnik, majd 10 évvel

később újra visszatér. = már akkor is megfigyelhető a periodikusság)1890’s: hosszabbodási folyamat megfordul, és a szoknya elkezd rövidülni, és a ruhaderék bővül! Elkezd

hódítani az asszimetria.1910: fűző eltűnése, V nyak megjelenése, 1920’s: egyre mélyül a kivágás = cél a nőiesség kihangsúlyozása

1850’s-től a divatkövetés sebessége függött a társadalmi hovatartozástól. Bár sokszor az arisztokrácia se reagált olyan gyorsan, nálunk inkább az ékszer dominált (fényűzés egyértelmű jele). A nagypolgársághoz hasonlóan a középosztály is az arisztokráciát utánozza. (közép.20%, alsó:10-15%, munkás:0%-ot költ ruházkodásra, illetve követésre.)

? Hogyan helyezhető ez a folyamat el a társadalomtörténelemben ?1.elmélet: divat fentről lefele terjed el, kulturális diffúzió eredménye.2.elmélet: nincsen egyértelmű fentről lefele áramlás, mert azon belül különböző szakaszok különíthetőek el. Mintakövetés mindig konjunktúrafüggő, ha nem tud fentről újabb mintát átvenni – dekonjunktúra idején – akkor rögzül a stílus és a forma.

Paraszt = kulturális kategóriává válik (ha népviseletben jár, és van tisztaszobája). Olyan társadalmi halmazt alkotnak, amelyet szinte kizárólag az életforma és a kultúra tart egybe.A MŰVELŐDÉS RÉTEGEI

121

Művelődés rétegei ≠ Egyes rétegek műveltsége + kultúrák egymás mellettiségében

+ azok egymásra rakodása, érintkezése. (a műveltségelemek térben és társadalmilag átszivárognak, összeolvadnak.)

XVIII.sz. kultúrkörei: ♦ nemesi ♦ polgári ♦ jobbágyparaszti összehasonlítás: lakás / öltözködés tükrében

szempontok pl.: • munkahely és lakás viszonya• mindennapi élet és ünnepnapok viszonya• közvetlen használat vagy reprezentatív cél• intim- és közszféra viszonya

KULTÚRA ÉS ÉLETFORMA

I. Építkezések

Gazdasági konjunktúrák (pl.: Napóleoni háborúk után) ~ Építkezési hullámok

• Nemesség – kastélyok / kúriák● kastély: főnemesek 20-25 szoba feletti ● kúria (udvarház): köznemesek~ gazdaságilag elítélhető, művészetileg hasznos~ kétszeri pénzleértékelés (1811,1816) célszerű építkezni az inflációs korszakban~ kiadott építési engedélyek alapján becsülhető (= tervezési fázis, de D alakulását is mutatja)~ építési hullámok: 1815, 1838: a fővárosi építkezés csak erős konjuktúrális hatásokra vált keresletérzékennyé, a dekonjunktúrára viszont gyorsan reagált.

• Polgárság – bérpaloták ~ középkori polgárház szerkezete + barokk nemesi palota mintája átmenet = Biedermeier~ építkezési zónák: ♦ Sugár út (a mai Andrássy út): - a párizsi boulevardok mintájára (bár: itt nincs katonai szerep!)

- reprezentatív utca ♦ Nagykörút: - a bécsi Ring példájára

- nem választ el olyan mértékben társadalmi rétegeket (egy épülettípusban egymás mellett élnek benne nagypolgári és kispolgári egzisztenciák)

~ nagypolgári típus választja el először az intim- és a közszférát funkcionálisan is háló, szalon, férfi / női szoba~ klasszikus ismérv: cselédszoba

• Parasztság – parasztházak~ 2osztásúból 3osztású (konyha / lakószoba / tisztaszoba = reprezentáció céljából~ XIX.sz. eleje: puhafa, reneszánsz minták XIX.sz. vége: kemény, pácolt fa.

+ kategóriák $ szerint:

• Középosztály~ alapfeltétel: háromszobás lakás + cselédtartás

122

~ jövedelmi korlátai miatt nem élhet ’módosan’, de igénye van rá.

• Munkásosztály~ nyomorúságos szoba-konyha (de! gyárak 40%-a ingyen biztosított lakást legtöbb munkásának)~ funkciója csak az alvás. ~ ha valaki mégis tudott venni, akkor a kispolgári hatás érvényesült.

tisztaszoba ~ szalon • Közös: reprezentációs szerep• Eltérő: ♦ tisztaszoba: élettelen, csak rendkívüli alkalomra. ♦ szalon: eleven, közszféra itt jelenik meg• Megítélés: ● A ’tisztaszoba’ a szalon funkciójából ered, de teljesen mást hoz létre, éppen: kizár belőle.

● A tisztaszoba az, amelyik magas kultúrát képvisel, a többi szobához mért reprezentációs forma, míg a szalon csak utánoz.

jelleg• 98% földszintes• népesség döntő többségben nem saját lakásban él.

II. Öltözködés

Gazdasági konjunktúrák (pl.: Napóleoni háborúk után) ~ Divathullámok (folyami közlekedés révén főleg a fejlettebb vidékeken)

Jelleg: nem az általános ruházkodást érintette elsősorban, hanem az ünneplő viselet szigorúbb elkülönülését:

• Férfi: vászonnadrág viselete hétköznapivá válik, majd az ünnepi viselet megújul♦ kék posztódolmány ♦ szűr színes rátéttel

• Nő: színes ruhák száma nő, alsószoknyák számával együtt. Új: a főkötő (párta helyett) csak a paraszti világban számít újnak, korábban ez a kisnemesi öltözet jellemzői közé tartozott a kulturális jegyek lefele áramoltatása = a viseleti elemek elparasztosodása.• divatot kívülről diktálták: Párizs, Bécs

Öltözködés meghatározó elemei: nem + életkorVáltozások: 1830’: hosszabbodás, alsószoknyák száma nő, fűző + abroncs

1860’: felhalmozódott ruhamennyiség hátracsoportosítása, uszály, pelerin.1868: turnűr (farrészen párna)1890’: rövidülés, ruhaderék bővül, asszimetria.1910: kényelmim szempontok fűző eltűnése, V nyak megjelenése 1920’: nőiességi szempontok egyre mélyül a kivágás

már ekkor is megfigyelhető a periodikusság~ 1850’s-től a divatkövetés sebessége ~ társadalmi hovatartozás.

♦ arisztokrácia nem reagált gyorsan, inkább az ékszer dominált ♦ nagypolgárság, középosztály: arisztokráciát utánozza.

Magyarázatok: ● divat fentről lefele terjed el, kulturális diffúzió eredménye.

123

● nincsen egyértelmű fentről lefele áramlás, mert azon belül különböző szakaszok különíthetőek el. Mintakövetés mindig konjunktúrafüggő, ha nem tud fentről újabb mintát átvenni – dekonjunktúra idején – akkor rögzül a stílus és a forma.

~ XIX.sz.-i magyar fejlődés: • nemesi minta követése + nemesi minta elparasztosodása

• parasztságon belül eltérő vagyoni viszonyok életforma és kultúra a kohéziós erő.

Életmód:lakáskultúra Gyáni-Kövér:352-361.o.

Életmód: társadalmi struktúra-> egyéni+csoportidentitást hoz létre, tart fenn.Az életmód startégiák áét. szűk keretet kínáltak a társ.i státusz identitásként történő létrehozásáhhoz->csak 3 csoport: paraszt, polgár, munkás

Jogcímek a lakásra:-tulajdonos-bérlőVálasztóvonal:vidék-város 51,8% őstermelő lakóházak 2/3át birtokolják1/3 ipari 1/55% közszolgálati, szabadfogalkozású 3,5% -> önálló egzisztencia kell

Parasztház:középkorból:3 helység modell:szoba(utcára néz)+konyha+kamra(alvásra) mind külön bejáratú + oszlopos, nyitott tornácII.vh után: + szobák, gazd.i épületekHorthy-kor:- szabad->zárt kémény->konyha füstmentes->multifunkcionális lakóhelység - + szoba-. utcai lesz a tisztaszoba - gazdasági épületek kertből a telekre kerültek -> L alakú telekbeépítés, fiatal férfiak hálóhelye az istálló :-) - télen csak a fűtött lakószobában, nyáron máshol is + szabadban éltek - minél rangosabb vki, annál beljebb kerülhet a lakószoba képzeletbeli felezővonalától az utcai oldal felé pl.:látogatásnál -sarkos elrendezés:szeretnek mindent a falhoz pakolni:-), a szoba közepe üres -főhelyen a feltornyozot, vetett ágy, de aludni ágya alá betolt nyitott ládában szoktak vagy priccsen

tanyaház:XX. sz. elején:nagyszoba - itt a (menyasszonyi) láda+sublót,kaszni fehérneműnek+szekrény ünneplőnekkonyhakamrakisszoba -öregek lakhelye

1920 után "polgárosul" a lakószoba -városi bútordarabok -szoba, ablakok nagyobbak - ágy a szoba közepén Főleg a Dunától keletre, mezővárosi parasztpolgároknál.

124

Polgári lakáskultúra:bérház=bérpalotavillacsaládi ház bérházak: 1870-től főleg történeti stílusmintákkal: -északolasz reneszánsz-érett historizmus (Andrássy u.)-késői historizmus, ekleticizmus-a homlokzaton több stíluselem keveredik (Nagykörút, Rákóczi u.) jell.:monumentalizmus homlokzat egyszerűsítése kapubejárat hangsúlyos a lekerekített utcasarkon-luxuslakások 4-10 szoba, tágas, utcai teremszobák-középosztályi polgári lakások-hall -ablaktalan, belső térelosztó előszoba a századfordulótól

2 vh. közt: -társasházak - több az öröklakás-utcai frontot építik be-hátul egymásba kapcsolódó kertek-főleg keresztény középosztélybeliek Lágmányoson, Budán <-> "zsidó Újlipótváros"

villa: XIX.sz.: nagypolgárság, arisztokrácia exkluzív életmódjára2 vh. közt: demokratizálódás-> polgári kertesház-villa: ebédlő+társalgó+szalon egybenyitása

középosztály lakásideálja:3 szoba: háló+ebédlő(nappali funkció)+szalonfelső középosztály:+úri-,gyerek-,cselédszobaVilágosan szétválik a magánszféra+reprezentációs tér+szolgálati helységek

1920-as évek: középosztály elszegényedik->palástolás albérlőtárssal, 2 vagy 1 szobás lakás bérlésede: növekvő komfort: 90%villany, folyóvíz¾ WC2/3 gáz, főleg világításraSzalon helyett inkább funkcionalista életszemlélet, de a stílbútorokhoz és a cselédtartáshoz pénzhiányban is ragaszkodnak.

Bútorok:1funkciós helységekben a többi szobáétól eltérő stílusbútorok párhozamos elhelyezése

Horthy korban a nagypolgári+középosztálybeli otthon jellege elkülönül, de ez inkább mennyiségi mint jelllegbeli különbség. A polgári életforma minta volt a felemelkedőknek.

Munkások: Szakmunkások próbálnak polgáriasulni, többiek:

125

-szoba-konyha alaptipus-XX.sz. elejétől bérkaszárnyatömbök-alaprajz a középkori kolostorokra emlékeztet:folyosóról nyíló szűk cellák

Laktak még: bérházban: középosztály udvari, szoba-konyha lakásba fogadja be vagy munkáskolónián - eredetileg paternalista gyárvezetés, majd állam+közösségi szociális lakásépítés folyamán - bavándorlók+munkanélküliek is itt voltakMunkáslakásban(1930 körül):fürdőszoba 7%WC 1/3villany 50%víz 70%gáz 10%fűtés 2/5Albérlők! FINE, THE END, ENDE, FINITO(?), KONEЦ, LOPPU...................vagy mégse?

ÉLETMÓD: A LAKÁSKULTÚRA

Az életmód társadalmi struktúrákat szül, hozzájárul az egyéni és a csoportidentitás

létrehozásához és fenntartásához. (Losonczi Ágnes elmélkedett a fogalomról.)

E részben ennek csak 1 aspektusát, a lakást vizsgáljuk.

Milyen jogcímen (bérlő/tulajdonos) lakik vki az otthonában?

Nagy különbség a vidék-város közt, ill. hogy mezőgazd-ból vagy másból él-e az illető.

1930: össznépesség 51,8%-a alkotta az őstermelés fogl-i főcsoportot, de a

lakóházak 67,8%-a hozzájuk tartozott

zömmel városi ipari-forgalmi keresők a népesség 1/3-át adják, de csak a

lakóházak 18,1%-a az övék

közszolgálati és szabadfoglalkozású keresők a nép. 5%-a, de 3,5%-os

lakóházrészesedésük van

Lakóházak 3 típusa még mindig: paraszti, polgári és munkás

1. PARASZTHÁZ

126

Általában 3helyiséges: utca felől: szoba, konyha, kamra (ez az alaptípus

Zentai Tündénél), majd sokan bővítették: 2. szoba, vagy több kamra, vagy

gazdasági épületek; + mindenütt alapkellék a nyitott, oszlopos tornác, ami

nyáron alvóhely is

Horthy-korban: szabad kéményt (pendelykémény) felváltja a zárt

kémény→a konyha már nem füstös, így többfunkciós lesz (pl. alvás→az

eddigi háló tisztaszoba lehet- Fél Edit, Hofer Tamás)

Az épület növekedése egyenes vagy L alakban→lakótér átalakul: pl. a

fiatal felnőtt ffiak az istállóban alszanak, télen is.

A szoba sarkos elrendezésű: kevés bútor, de mind a fal mellett, közép üres

(pl. a feltornyozott vetett ágy, amin nem alszanak, hanem helyette az ágy

alá betolható dikón – ládafélén – alszanak másodmagukkal, meg a

kamrában, istállóban, jó időben a tornácon)

1920 után itt is polgárosulás jelei, bár: regionális különbségek: leginkább a

Dunántúlon ilyen irányú lépések→nagyobb szobák,ablakok, városi bútorok

TANYAHÁZ Nagyszoba, konyha, kamra, kisszoba, nyári konyha; nincs tisztaszoba,

semmi jele a polgári törekvésnek (kivétel egy 1933-as tanya

Hódmezővásárhely határában-Szenti Tibor)

2. POLGÁRI LAKÁSOK

1870-es évektől Bp-en bérházépítések, főként az északolasz reneszánsz

palotaépítészet jegyében; Andrássy út a historizmus, a Nagykörút, Rákóczi

út a késői historizmus, eklekticizmus jegyében épültek

a bérpaloták luxuslakásai 4-10 szobával, egybenyitható utcai teremszobák;

az átlagos középosztályi polgári lakás is e mintát követte kisebb

szobaszámmal; állandósult a belső, ablaktalan térelosztó előszoba

2 vh közt elterjedtek a társasházak (többszintes, de: telkekkel, kertekkel +

új jogi forma)

középosztály lakásideálja: 3 szoba, 100-150m2 : háló-ebédlő-szalon +

olykor gyermek- és cselédszoba

magánszféra, reprezentációs tér és a háztartáshoz kapcsolódó „szolgálati

helyiségek” élesen szétválnak (Hanák P.)

127

változás a századfordulón: ’20-as évek: középosztály elszegényedése →

albérlőtartás, kisebb (1-2 szobás) lakások

de: komfort nőtt: 1930, Budapest: polgári népesség lakásainak 90%-ában

villany és folyó víz, ¾-üknél vízöblítéses vécé, 2/3-uknál gáz

közben a nagypolgári családok otthonához még egy svábhegyi villa is

tartozik

3. MUNKÁSLAKÁS

Kispolgári módon berendezett 2szobás lakásban olykor már a polgári

életmód számos eleme megtalálható

Sokan szoba-konyhában, városokban ez bérlemény, egyébként inkább

öröklakás

2-3 emeletes, soklakásos bérkaszárnyák épülnek: külsőleg sivár,

alaprajz kb. mint a kk-i kolostoroké: folyosókról nyíló egyszemélyes

cellák

század elejétől munkáskolóniák, munkásházak telepszerűen

elhelyezkedő együttese (Wekerle-telep és a főváros kislakásépítő akciói

1906 és 1918 közt) + 2 vh. közt szükséglakótelepek

munkáslakások: 1929-ban 1,3%-uk, 1935-ben 6,9%-uk volt

fürdőszobával felszerelve; 1930: felükben van villany és folyó víz;

vidéken ennél jóval rosszabb a helyzet

lakásokban a szoba csak alvásra, konyha a munkásélet fő színtere

általában 1-2 ágy- vagy albérlő is volt plusszban, így 2-3 ember jutott 1

fekhelyre, ill. a konyhában összecsukható vaságyon aludtak

13. TÉTEL Valuch 281-330.

A HÉTKÖZNAPI ÉLET – ÉLETMÓD, TEVÉKENYSÉGSZERKEZET, JÖVEDELMI VISZONYOK, HÁZTARTÁS ÉS LAKÁS

128

Életmód és tevékenységszerkezetA falvak és városok társadalmának életmódja

A társadalomszerkezeti változások hatására megfigyelhetők egységesülési tendenciák, de még a XX. század végén sem lehet állítani, hogy a falvakban és a városokban élők életformája közt nincs különbség. Város: újításra való hajlam, falu: mintakövetés, ragaszkodás a hagyományokhoz.

1944 utáni falusi életmódtörténet: 2 szakasz: 1.: hatvanas évek második feléig tartott, jellemzője: tradíciók továbbélése, mérsékelt modernizálódás, önellátás. 2.: hatvanas évek végétől, jellemzője: hagyományoktól való gyors eltávolodás, önellátás mérséklődése, fogyasztásorientáltság megerősödése.

2. gazd. megerősödése után a 70es években nemcsak az értékrend, hanem az életmód is változott: KSH időmérlegfelvételei alapján:

IdőmérlegfelvételekKSH 1963, 1977, 1986, 1993. Fő változások: keresőmunkára fordított idő csökken, szabadon felhasználható idő mennyisége nő. Kiegészítő jövedelemszerzés időtartama a hatvanas évek elejétől a nyolcvanas évek végéig folyamatosan nő.

1963-77 között a férfiak munkára fordított ideje csökken (450→378p.), ez a törvényes munkaidő-csökkentések miatt volt, nők munkaideje 204→245 p., nők növekvő munkába állásának következménye, nők háztartási munkára fordított ideje csökken, ezt a háztartások gépesítése tette lehetővé.

1977-1986 között nők és férfiak munkára fordított ideje 10-05 perccel csökken. Férfiaknál nő a kiegészítő jövedelem szerzésére fordított idő.

1986-1993 között látszanak a rendszerváltozás hatásai: foglalkoztatottsági szint csökken, munkanélküliség nő, jelentős társ. csoportok anyagi helyzetének romlik. Munkára fordított idő csökken. Nők háztartásra és családra ford. ideje nő.

Férfiak háztartásra ford. ideje folyamatosan nő. Szabad szombat bevezetése (80as évek eleje) miatt nő a háztartásra fordított idő. Tévénézés dinamikusan nő. Olvasás, zenehallgatás, társasági élet csökken.

1993. a termelő tevékenységre és a közlekedésre fordított idő csökken, a szabad időt nem kiegészítő jövedelemszerzésre, hanem tévézésre, háztartásra, fiziológiai szükségletekre fordították.

Az adatok arra utalnak, hogy a magyar társ. élete a XX. század második felében munkacentrikus volt.

Jövedelmi viszonyok, fogyasztás és háztartásszerkezet1944-45 után háborús károk felszámolása, infláció megfékezése, értékálló pénz

bevezetése. Háború után érezhetők a vagyontól és tulajdontól való megfosztásra irányuló

törekvések.

Nemzeti jövedelem1938-ban az egy főre jutó nemzeti jöv. 120 dollár. 2 vh után csökken, 1949-ban éri el a

38-as szintet. 50es években ingadozik, de 1949-hez képest nő. 70es évek első feléig emelkedő trend. Megmaradt a gazdaságilag fejlett országokhoz viszonyított elmaradás.

129

1973: olajválság, elhibázott magyar reagálás→ újabb leszakadás. Ekkor derül ki, hogy a külföldi hitelekből finanszírozott mesterséges életmódjavulás nem tartható fenn.

Reálbér50es évek eleje, életszínvonal visszaesik. Reálbér 52-ben 20%-kal alacsonyabb az előző

évinél, 66%-kal az 1938-as évinél. Beruházások arányát 30%-kal emelték a lakossági életszínvonal rovására. Alacsonyan tartott bérek, emelkedő árak drasztikusan növekvő adó-és terménybeszolgáltatás, békekölcsön, stb. a „szocialista építés(=katonai célok) jegyében”.

1956: a nemzeti jöv. 11%-kal visszaesik. 1957-1987-ig jelentős életszínvonal-növekedés. Reálbérek több, mint kétszeresre nőnek. Egy főre jutó lakossági fogyasztás 2,5-szörösére, fogyasztási cikkek vásásrlása 10-szeresére, házt. energiafogy. 3,5-szörösére nőtt. Pénzbeli társadalmi juttatások: 1960-1980 között 10-szeresére.

1979: fordulat: jövedelem-visszafogás, reálbérek csökkennek. Életszínvonal visszaesése átlagos

A lakosság jövedelme és fogyasztása1956: a nemzeti jöv. 11%-kal visszaesik. 1957-1987-ig jelentős életszínvonal-

növekedés. Reálbérek több, mint kétszeresre nőnek. Egy főre jutó lakossági fogyasztás 2,5-szörösére, fogyasztási cikkek vásásrlása 10-szeresére, házt. energiafogy. 3,5-szörösére nőtt. Pénzbeli társadalmi juttatások: 1960-1980 között 10-szeresére.

JövedelemarányokKorábban a fizikai és szellemi munka közötti arány 1:2,6-2,8. A korszakban viszont

csak 1,3-1,5-szörös különbségek. Munkások között a képzettebbek helyzete alakult rosszul. Teljesítménytől függetlenül mindenki hozzájuthatott különböző juttatásokhoz. A jövedelemegyenlőtlenség csökkent, de nem szűnt meg.

Vagyonszerzés/gyűjtés nem támogatott tevékenység (ideológiai okok). Tulajdontól való megfosztás lezárult, újravagyonosodás megkezdődött (60as évek 2. fele). Valamennyi társ. csoportban voltak vagyonosak és szegények.

Pénzügyi megtakarításokLegális forma:takarékbetét. Óriási növekedés 1950 és 1987 között. Másik forma:

ingatlan, de ezt korlátozták. Ingóságok felhalmozása is egy felhalmozási forma volt.

A jövedelmi különbségek növekedésének dinamikája 1962-ban a népesség 1,4%-a tartozott a legmagasabb jövedelemmel rendelkezők közé,

1987-ben a népesség 4,7%-a. A statisztikai adatgyűjtések során a keletkező jövedelmek 40%-át nem tudták regisztrálni.

70-80as években a családok közel ¾-e részt vett valamilyen formában a 2. gazdaságban. A családok átlagjövedelmének kb. fele származott csak a főmunkaidős állásból. Az egyenlőtlenségek nem a bérekből, hanem az egyéb jövedelmekből adódtak. Jövedelemeltitkolás ebben az időszakban vált a családok alapvető gazd. magatartásává. 1987 és 1990 között minden 3. család bekapcsolódik a bevásárlóturizmusba.

Rendszerváltás után csökkennek a reálbérek. Megélhetési kiadások nőttek, felhalmozás csökkent. Alsó és felső jövedelmi tized közti különbségek nőttek: 1988-ban

130

5,8-szoros, 1995-ben 7,3-szoros különbség. Legalacsonyabb jöv. családok összjövedelme = legmagasabb jöv. családok egy főre jutó jöv.

Fogyasztás Élelmiszer-ellátás nem folyamatos, választék sem megfelelő. Ok: irracionális

hadigazdálkodás. A hiány végigkísérte a rendszert. Hatvanas évek elejétől egyre több család élt a mellékjövedelem-szerzési

lehetőségekkel. A sok hiány miatt is jöttek létre a háztáji és kisegítő gazdaságok. 48 után villamos energia széles körű elterjedése. 41-ben csak a lakások ¼-ében volt

áram, 60-ban ¾-ében, 90-re mindenhol. 60-70es években megváltozik a háztartások felszereltsége: többség beszerzi az első mosógépet, stb.

A háztartások szerkezeteMérséklődött azoknak a családoknak a száma, ahol több családmag élt együtt. Fiatal

házasok különköltözése elfogadott lett. Heterogámia erősödött→ nőtt a társ. szempontból vegyes családok száma. Falun a háztáji miatt nő az életszínvonal. Fáziseltolódás a falvakban: kétkeresős családmodell később jelenik meg, mint a városban.

Fogyasztói magatartásFolyamatosan változott. Mindig más cikk volt a sláger. 50es évek: rádió, kályha, bútor,

motorkerékpár, 60as évek: mosógép, centrifuga, hűtőszekrény, tv, 70es évek: autó. Háztartások gépesítése megváltoztatja a nők időbeosztását.

MotorizációAutó elterjedése lehetővé teszi a napi ingázást, kisegítő gazd.-ban termelt termékek

piacra vitelét. Óriási növekedés:1951: 13000 autó, 1995: 2 250 000. Autó: státusszimbólum.

Falun kisebb a motorizáció, mint a városban.

Életstílus-váltás az 1960-1970-es évekbenLegnagyobb életstílus-váltás: 60-70es évek. Háttér: 2 gazd. megerősödése. Korszak első

része: gulyáskommunizmus, 2. része: „fridzsiderszocializmus”.

Lakásviszonyok, lakáskörülmények – lakberendezés, lakótérhasználatTovábbélt a 3 alapvető lakástípus: polgári, munkás és paraszti. Legjelentősebben a

polgári változott meg: a nagypolgári és középpolgári lakásmód fenntartása lehetetlenné vált. Tulajdonviszonyok megváltoztak, állami szektor dinamikusan nőtt. Lakáspiac átmeneti megszűnése hátrányosan befolyásolta a lakásmobilitást.

LakásminőségLakások és házak alapterülete nőtt, komfortfokozata emelkedett. 1941-60-ig mérsékelt,

1960-80-ig dinamikus növekedés a lakásállományban (évi átl. 80 000-100 000 új lakás).

131

A lakások száma1949-1996 több, mint 60%-kal emelkedett a lakások száma. Lakások többsége

magánerőből épült. Az állam csak a városi lakásépítést támogatta→ egyenlőtlenségek. Hitelfeltételek is kedvezőtlenebbek a falvakban magánerőből építkezők számára. Lakásmobilitás alacsony.

A lakásépítések periódusai1944-45 és 1990 közötti időszak 3 részre osztható: 1944-45-1961: rekonstrukció és

kevés új lakás. 1960-1985: tömeges lakásépítés, állami szerepvállalás nő. 1985 után: lakásépítések száma rohamosan csökkent, állam kivonult a lakásépítésből.

Rendszerváltás után: 1996-os mikrocenzus adatai alapján: Mo. lakásállományának 40%-a 1960 előtt épült. 4000000 lakás, 225000 lakatlan. Lakásállomány 1/5-e lakótelep.

Lakáskörülmények jelzik a társ. státuszt: 1960-ig a magasabb társ. pozíciójú rétegek kaptak állami bérlakást, 1970-től bővült a kör: segéd-és betanított munkások, sokgyermekesek.

90es években jelentős differenciálódás a kül. Társ. rétegek lakásviszonyaiban: legmagasabb jövedelemmel rendelkezők megteremtették a pozíciójuk kifejezésére alkalmas lakókörnyezetet, a szegényebbek lakásviszonyai konzerválódtak.

LaksűrűségFolyamatosan csökkent. Nőtt a lakások alapterülete. 1949-ben az egyszobás. 1990-ben a

2 szobás lakások aránya a legmagasabb.

A lakások felszereltségeJelentősen javult, komfortfokozatuk emelkedett. Központi fűtés elterjed. Áram

elérhetővé válik. Közműellátottság volt csak alacsony. Területi különbségek: Fővárosban és a nagyvárosokban magasabb az összkomfortos lakások aránya, mint az aprófalvas térségekben. Sok a barlanglakás, felszámolásukra irányuló kísérletek kudarcot vallanak. 82000 szükséglakás 1996-ban.

A települések építészeti arculataFalusi lakásépítés a 60as évekig követi a hagyományokat: háromosztatú ház. Különböző

tájegységeknek más-más sajátosságai. A XX. sz. 2. felében az építéshez használt anyagok megváltoztak: vályog helyett tégla, nádtető helyett cseréptető.

A falvak képeAz építkezési szokások fokozatosan egységesültek. Uniformizálódás, kockaházak. L

alakú házak. Később félemeletesre építik a házakat→ alul is nyernek helyiségeket. 70es évektől többszintes házak.

Új házak és modernizálás60as évek elején felszámolódnak a szabadkéményes konyhák, kemencék, helyükre

kályhák, vaslapos tűzhelyek, 70es évektől gáztűzhelyek. Vizet bevezetik. Központi fűtés. Istállók helyére garázs, fészer helyére műhely. Gazdasági udvar megmarad.

132

VárosépítészetTöbbemeletes házak jellegzetesek. Belvárosokban többnyire 2-4 emeletes házak, magas

presztízsű lakások. 4 lakóövezetet lehet elkülöníteni: belvárosi bérpaloták, bérkaszárnyás/bérházas lakótelepi térségek, kertvárosi jellegű területek, nyomornegyedek.

LakótelepekÁtalakították a városképet. 60as évektől tömegessé vált. Kis és közepes alapterület,

előregyártott vasbeton elemek, 8 fajta lakás. Előszobában mennyezetig érő beépített szekrények, beépített konyhabútor, műanyag padló, távfűtés, melegvízellátás.

Eleinte a város peremén épültek, de fokozatosan közelebb kerültek a belső területekhez. Gyakran közel építették az ipari övezetekhez→ környezetszennyezés ártalmainak voltak kitéve a lakók. Különböző társadalmi státusú embereket összezárnak, de differenciálódás→ sokan elköltöznek, helyükre rosszabb életkörülményű emberek.

Üdülő, telek60as évektől státusszimbólummá válik. Régen csak a jómódúak tehették meg, ekkortájt

tömeges lett. Ok: gyorsuló lakossági jövedelemfelhalmozás.

Lakberendezési módokS. Nagy Katalin70es években végzett kutatásai alapján 5 falusi, 5 városi és 2 falusi-

városi lakberendezési módot különített el. Falvakban a lakások külseje, alaprajza megváltozik→ kicserélődik a berendezés.

Fürdőszoba gyakran csak dísz. Konyhában zajlik az élet. Legtöbb új tárgyat nem is használják. Paraszti lakás: centrális vagy szimmetrikus elrendezés. Mindenki egy szobában aludt. 60as évektől a bútorok nem kézművesmunkák, hanem bútorgyárakból valók. 70es évektől szekrénysor. Franciaágy, külön tér az étkezésre, átalakultak a lakótér-használati szokások.

Lakáshasználati szokásokKülön gyerekszoba még a módosabb családoknál sem gyakori a 70es évekig.

Szentképek háttérbe szorulnak, helyükre gobelin, kovácsoltvas. Dísztárgyak túltengenek. Városi munkáslakások: bérkaszárnyákban, szoba-konyha v. 2 szoba-konyha.

Konyhában falikút.

Városi munkáslakások40-50es években épített munkáslakások ált. 45-60nm, félkomfortosak, ritkán

összkomfortosak. Függönnyel választják el a tereket. Fürdőszoba a 60as évektől kezd elterjedni. Térkihasználás maximális.

Városi, kispolgári lakásbelsőNappaliként használt lakószoba, egyesíti az ebédlő, társalgó, dolgozószoba funkcióit, a

másik szoba pedig alvásra szolgál. 60-70es években jellegzetes berendezés a vitrines szekrény, kihúzható ágy, dohányzóasztal, nagy, kárpitozott fotelek.

133

. A HÉTKÖZNAPI ÉLET – ÖLTÖZKÖDÉS, TÁPLÁLKOZÁS, SZOKÁSRENDSZER, KULTÚRAFOGYASZTÁS

Öltözködés, viselet, divatVárosi öltözködés

Követi az európai divatáramlatokat. 48-is az öltözködés igyekszik lépést tartani a divathullámokkal. 48 után a puritán, dolgozó nő az eszmény. Uniformizált öltözködés, csak a praktikum a fontos. Konfekcióipari termékek a nyerők. Nyakkendő, kalap, fodrok, kivágott ruhák, rúzs, körömlakk elvetendő burzsoá szokás. Lódenkabát, micisapka, svájcisapka, kartonruha, flanelblúz.

Az erőltetetett puritanizmus oldódása50es évek 2. felétől oldódik a puritanizmus. Egyre kevésbé politikai jelentőségű az

egyéniség vállalása, a nőies öltözködés. Csempészáruként bekerülnek a ruhaiparba a jó minőségű, divatos cuccok. 60as évektől újra megjelennek tudósítások a párizsi divatbemutatókról.

Hosszú haj elfogadása hosszú ideig tartott. Városi öltözködésben egyre markánsabbak a szubkulturális jegyek.

Divathullámok az 1970-1980-as évekbenÉlénk színek, minták, sportosabb ruhák, farmer. Butikkultusz megjelenik: egyedi,

divatos ruhákat is lehet kapni, nagyon drágán. Hazai farmergyártás elkezdődik. A hiányt enyhíti a magánszektor.

Ruházkodás a falvakbanA háború után átmenetileg újra erősödött az önellátás a ruházkodásban is. Házilag

előállított lenvászon újra fontos alapanyag.

Kivetkőzés2. vh után a középgeneráció tagjai közt nem volt gyakori a kivetkőzés. A fiatal

generáció viszont elhagyta a hagyományos viseletet, a színek életkornak megfelelő kiválasztása és a fejkendő megmaradt. 50es évek közepéig az öltözködés kifejezte a viselője lokális kötődését, jellemezte korcsoportját, gyakran felekezeti kapcsolódást is. Hétköznapok, munkaalkalmak és ünnepek viselete erősen eltért egymástól. Nők ruházata összetettebb, mint a férfiaké.

Kivetkőzést gyorsította a z 50es évek parasztellenes politikája (védekezés). Kivetkőzés újabb hulláma: 50es évek 2. fele. Fiatalok mind konfekcióruhába öltöznek, lányok frizurát készíttetnek. Városi divat fáziskéséssel megjelenik. Nadrágviselet 60-70es évektől elfogadott a falusi nőknél. Jelentős egyszerűsödési folyamat: az öltözködést a célszerűség határozza meg. Csökken a különböző társ. rétegek öltözködésének a különbsége.

Táplálkozás, étkezési és étrendi szokások2. vh után általános élelmiszerhiány.

Élelmiszer-fogyasztásAlacsony szintű, egyoldalú táplálkozás az 50es évek első felében is megfigyelhető volt.

60-70es évekre stabilizálódott az élelmiszer-ellátás, bővült a választék, nőtt az egy főre

134

jutó élelmiszer-fogyasztás. Átalakult a hagyományos magyar konyha: csökkent a sertéshús arány, nőtt a baromfihúsé, mérséklődött az állati zsiradékok fogyasztása.

Rendszerváltozás után csökken az egy főre jutó élelmiszer-fogyasztás. Élelmiszerárak emelkednek. Fogyasztói szokások átalakulnak az áraktól függően.

60as évektől nőtt a vásárolt, és csökkent a saját előállítású élelmiszerek súlya. 2. vh után elterjedt a munkahelyi étkezés. Háttérbe szorult a kereskedelmi vendéglátás,

csak a népbüfék szaporodtak. 60as évek vége, 70es évek elejétől terjednek el a gyorsbüfék, önkiszolgáló éttermek. 80as évek végétől amerikai stílusú gyorséttermi hálózatok.

Az étkezési és étrendi szokások átalakulásaSzűkösség a jellemző. Legradikálisabban a kispolgári családok étkezési szokásai

változtak meg. Munkások étrendmintáját a háború előtti polgári családok étrendje adta. 60as évektől megszűnik a hiány, 70es évekre általánosabbá válnak a minőségi változások.

Alacsonyabb jövedelműek kevesebb mennyiségű, magasabb kalóriatartalmú ételt esznek. Magasabb jöv. háztartásokban nagyobb az újításra való hajlam. Étkezés rendje a családfő munkabeosztásához alkalmazkodott.

60as évek végétől nőtt az étel mennyisége. Vallási előírások veszítettek jelentőségükből→ többet ettek az emberek. Városi és falusi háztartások élelmezési szokásai egységesedtek. Falun a háború előtt meglévő rétegenkénti különbség az élelmiszerek fogyasztásában elmosódott. Generációs különbségek megmaradtak, idősebbek ragaszkodnak a hagyományos étrendhez. Ünnepi étkezés társadalmi helyzettől függetlenül kiemelt jelentőségű maradt. Ünnepi ételek megjelentek a hétköznapokban is.

Technikai újítások60-70es években még fáziseltolódás a falusi és a városi háztartások között. Kemence

kiszorul. Elektromos hűtő 60as évektől kezd terjedni. Cserépedények helyett zománcos, majd teflonedények. 80as évek elejétől elektromos konyhai berendezések dinamikus térhódítása. Tartósított élelmiszerek→ kevesebb idő a konyhában.

A paraszti családok étkezési szokásai60as évek végéig hagyományos szokások. Télen kétszer, nyáron négyszer ettek. Nehéz

fizikai munkát igénylő időszakok előtt felkészítették magukat, emelték az étkezések számát. Önellátó háztartások. Legfontosabb: gabona, zsír, szalonna, hús, kásafélék, zöldségek.

50es években szűnt meg az egy tálból evés hagyománya. Tányér, villa elfogadott lett. Napi 3szori étkezés a 60as évek 2. felétől. Az alapanyagok maradtak. A lakodalmi étkezésben követhető a változás: a hagyományos ételeket felváltják a polgári ételek.

Sörfogyasztás a 70es évektől vált jelentőssé.

Lakodalmi vendéglátásLeggazdagabb étkezés. Kb 120 embert láttak vendégül ilyenkor. Városi és falusi háztartások étkezési szokásai 1958. júliusCsoportosítás: családfő munkás vagy paraszt. Munkás: magas azoknak az aránya,

akiknek a reggelije csak folyadékból állt. Ebéd minden csoportban kiemelt jelentőségő,

135

általános a meleg ebéd, 2 fogás. Húst tartalmazó étel a városokban 2, falvakban 3 naponta volt.

A népesedés alakulása Trianon -> ország elvesztette területének 71%-át, népességének 64%-át Világháborús emberveszteség- halottak (és eltűntek) 230-250 000 + kieső születések

(kb.580e) Demográfiai átmenet - két háború között lassan nyugvópontjára időszak, 1930s -

demográfiai krízis; termékenységi ráta gyors csökkenése -> 1941 - 9,3 millió lakos A mortalitási ráta javulása az átmeneti népességrobbanás oka, hazánk kb. egy évszázaddal

később követte a nyugati fejleményeket, lényegében a gyáripari fejlődés megindulásával (1880s)

Folyamat korspecifikus! - csecsemő- és gyermekhalandóság látványos javulása (1920: 29%, 1941: 17% a csecsemőhalottak aránya -> 30%os javulás)

Két világháború között közel 20 évvel javult a születéskor várható átlagos élettartam(40->57é)

1920 előtt: évi 1% körüli v azt meg is haladó termékenysége 3 körülményből fakadt: kirívóan magas nupcialitásból, szokatlanul gyakori törvénytelen születésekből, az egyébként hagyományosan nem bő házas termékenység sokáig azonos szinten maradt. 1920 után 1-2 évnyi stagnálást követően a termékenység erőteljesen visszaesett! 1920-1941 között Mo.on közel kétötödével csökkent a házas termékenység - oka, hogy nálunk is lezárult a demográfiai átmenet. Az 1vh-t követően nálunk volt a leggyorsabb a házas termékenység csökkenése (ma is )

Nálunk öröklötten gyakori nupcialitás tovább emelkedett a korszakban. A házasodási kedv az egykés megyékben volt a legnagyobb ebben a korszakban!!

Átlagos házasodási életkor egy évvel emelkedett (f: 29,7re, n: mindig 4 évvel fiatalabb) A házasság kötelékében eltöltött időtartam hossza a kétségtelen növekedés ellenére sem

hatott jótékonyan a fertilitásra - > () átalakult a házaspárok korösszetétele +() elterjedt a házasságon belüli születéskorlátozás

() 1920 után előrehaladt az elöregedés (14 évnél fiatalabb 34,8-> 26%ra; 40 fölött 26,6->33,4%); házasságban eltöltött idő meghosszabbodása nem feltétlenül esik egybe a propagatív (fogamzásképes)házas nők korosztályának növekedésével; korspecifikus termékenységi ráta; felére esett vissza a tiszta reprodukció; Mo. népesedési mérlege lényegében 1932 óta folyamatosan passzív

() népesség változó mentalitása és demográfiai viselkedése - gyakoribb tudatos születéskorlátozás (Ormánság) - birtokos (jobbágy) parasztcsaládoknál; „egykéből idővel életrendszer lesz” vagyis a „gazdasági okok kikapcsolódnak” /Kovács Imre A néma forradalom/

a városi (főleg a budapesti) közép- és felső osztályok körében is elterjedt széles körű volt az abortusz is 1930s - évente legalább 75 - 100e (szülések száma: 220e);

a korszakban végig érvényben lévő 1878 évi tv, (Csemegi Kódex) bűntettnek minősítettek, és a Kúria 1933. Évi elvi állásfoglalása is kizárólag akkor ismerte el a terhesség-megszakítást legitimnek, ha arra az anya egészségének védelme érdekében került sor.

1920: a családok életben maradó gyerekeinek száma 2,33 -> 1930ban 2,21, korszak végén: 2 körül; eltérő -- északi és keleti megyékben (Szabolcs-Szatmár, Bereg, Zemplén, Hajdú) -

136

12-14% természetes szaporodás (magas), Baranyában, Bács-Bodrog és Tolna megyékben 2-3%

50-59 éves és 20 évnél régebben házas gazdasági cseléd nők átlagos gyerekszáma 7, velük azonos korú és hasonlóan hosszú házas élettartamú mezőgazdasági nőknél 6,15, szellemi foglalkozásuknál (főleg városi) már az egyszerű reprodukcióhoz szükséges min.t se éri el

KIVÁNDORLÁS : kontinentális vándorlás vesztett a lendületéből; amerikai exodus korszaka is végérvényesen lezárult - amerikai liberális bevándorlási politika módosulása volt a döntő oka (1921 - kvótatörvény: 1910. Évi népszámlálás etnikai számarányainak 3%ában maximálta az országba beengedhető külföldiek nagyságrendjét! Szigorították: 1924, 1927);

magyar bevándorlók - „nemkívánatos”: 1924ben 500 főben szabták meg; emelték -> 1928ig 32 000 magyar ment az USA-ba (minden harmadik az utódállamok magyarjaiból), Minden második kivándorló az USA-t választotta áttelepülése színhelyéül. (Kanada: 1924 - 30 között kb. 25 000);

‘20s: 73-74 000 fős vándorlási veszteség 80-90%-a észak-amerikai célországba; legnagyobb számban nők és 12 éven aluliak -> családegyesítés, remigráció

Különféle diszkriminációk elöli tömeges menekülés - 1918/19 -> aktív értelmiség egy része, zsidó kivándorlás; 1924ben a kivándorlók 85%a zsidó, DE a harmincas évek végétől a mind erőteljesebben náci ihletésű politikai antiszemitizmus nem váltott ki észrevehető zsidó elvándorlást.

BEVÁNDORLÁS: Trianon! 1918-24ig 426 000 fő, Bethlen István javaslatára 1920ban kormányrendelet a bevándorlás korlátozásáról – rendelkezés kimondta, h cs azok repatriálását engedélyezi, akiket az utódállamok formálisan kiutasítottak v akik családegyesítés szándékával kívánnak áttelepülni + itt tanuló diákok;

menekültek 43%a közalkalmazott, egyharmada iparos és kereskedő, egytizede földbirtokos, tizede járadékos; menekültek fele Erdélyből, 1/3a Felvidékről, 1/10e Bácskából ill. Bánátból.

ország akkori népességének 5%-át tették ki a bevándorló tömegek! - „vagonlakók”; jelenséget 1924ben sikerült felszámolni - mert megszűnt a menekültek további utánpótlása; az ő lakásgondjaik megoldását célozták a tisztviselői lakásépítési akciók.

Bevándorlás tartós politikai hatása : határrevízió politikai programmá emelése is! Területi revízió - ötmilliós népességbővülés, 14 669 000főre - soknemzetiségű ország háborús részvétel milliósnál is nagyobb vesztességgel járt + holocaust (kb 465e fő);

visszacsatolt területeken élő több mint 300e fős és a vidéki zsidóság szinte teljes egészében áldozatává vált;

Katonahalottak(140-160e), hadifogságba esett 850-900e - közülük 230-280e meghalt; polgári áldozat 80 -100e

Belső vándormozgalom ország népessége egyenlőtlenül oszlott el: Alföldön lakott a trianoni ország népességének

60%a, Dunántúlon 25%, északi hegyes vidéken 15%; ott élnek aránylag ritkábban ahol a falvak dominálnak => települések eloszlása meghatározza a népsűrűséget, egyszersmind életbe tartja a faluból városba irányuló vándorlást

Mo.on az urbanizáció későn gyorsult fel - egyenlőtlenül érintette a városállomány egészét; dualizmus végén a városlakók a népesség 1/5ét adták - ennek 25% Bp-i (ami az ország népességének 5% volt) 1930: 1/3 a városlakó, minden harmadik (népesség 10%a) Bp-i; megmaradt központi terület eredetileg is urbanizáltabb volt!

137

Főváros népességgyarapodása 1900 után lassult; ELŐVÁROSOK!!! - itt a lélekszám 1900-40 között meg4xereződött => „Nagy Budapest” ország lakosságának 18%

Viharosan növekvő elővárosok közül hat szerzett 1907-37 között rendezett tanácsú (megyei jogú) városi jogállást (Újpest, Kispest, Pestszenterzsébet pl) -itt és Bpen élt a városi népesség közel fele!!!! - városi népesség ilyen mérvű koncentrációja páratlan!

Teljes városállományt 56 település alkotta - 10 törvényhatósági jogú, többi r.t, majd megyei jogú város. Visszacsatolások miatt 20 tv. hat.; 69 megyei jogú

Vidéki városi népesség döntő hányada lakott az Alföldön, ahol ritka a faluhálózat + itt találhatók a legnépesebb vidéki városközpontok -> Alföld a legurbanizáltabb tájegység; uakkor itt az uralkodó várostípus az agrárjellegű mezőváros -> nem igazi urbanitás (tanyásodás!)

Ipar városfejlesztő szerepe vidéken elhanyagolható; 1930 az iparból élők 85%fővárosi v agglomeráció

Dunántúlon és részben az északi régióban koncentrálódtak az ipari (kereskedelmi) városok, melyek népességszáma uakkor elmaradt az alföldiétől. DE kifejezetten polgári rétegek fémjelzik! Elitjét és középrétegeit birtokos parasztok, aló csoportjait az agrárbérmunkások képezték

Összefoglalva ! - vízfejjé nőtt főváros + agglomeráció; Trianon után az ország elvesztette azokat a népes, egyúttal regionális szerepkör betöltésére is alkalmas városait, melyek a vidéki urbanizáció fő tartalékai lehettek volna! Részleges centrumok maradtak (Debrecen, Pécs, Szeged); ország népességének 1/5e élt tanyákon (egyes alföldi mezővárosoknál akár 40%ot is elérte ez az arány - pl. Kecskemét, Hódmezővásárhely)

Erdei Ferenc - kétféle tanyatipológia1. települést a gazdálkodás és a tulajdonforma kontextusában ruházza fel funkcionális

jelentéssel: nagygazdatanya; haszonbéres tanya; kisgazdatanya; farmtanya; szórványtanya2. megkülönbözteti a tanyák regionális változatait: szabályszerű tanyák (Hódmezővásárhely);

elmaradt tanyák (Debrecen, Nagykunság); túlfejlődött tanyák (Szeged, a Három Város) ; átalakult tanyák (Kalocsa, Duna mente); megszakadt fejlődésű tanyák (Sárrét, Felső-Tisza); különleges tanyák (Nyíregyháza, Szarvas); szórványtanyák (Csongrád-Békés, Nagykunság)

Horthy-korban a települések száma meghaladta a 3400-at, népesség kétharmada falvakban vagy tanyákon élt; 3000es lélekszámnál kisebb népességű falvakból volt legtömegesebb az elvándorlás; 3000-10 000 között a népesség stagnált; 50 000főnél nagyobb nőtt!

Falusi népesség a korszak elején az összlakosság 40%-a, 1941ben kevesebb, mint 1/3; falusiak zöme Dunántúlon. Erdei F. kb 3322 faluval számolt

Weis István - magyar falvak egymástól elütő típusát1500-2500 főnyi - mátrabükkvidéki, cserháti falvak; 2-300 főnyi - Zala és Vas megyében, Duna-Tisza köze 4 féle típus: nagyközség (Békés, Csongrád), jászok és a kunok települései;

Weis: a falvak lakóinak nagyjából 1/3a szabályos parasztfaluban, 11%a apró parasztfaluban, 13%a tanyás parasztfaluban él

14., 15. TÉTEL Valuch 30-46.

138

A DEMOGRÁFIAI FOLYAMATOK JELLEMZŐI MAGYARORSZÁGON A XX. SZÁZAD MÁSODIK FELÉBEN

A második világháború történeti-demográfiai hatásaiHáborús emberveszteség

Magyarország területe is hadszíntérré vált:- az emberveszteség igen súlyos volt- elpusztult az ország 1938-as áron számított nemzeti vagyonának 40 %-a.- Az 1938-as határokat visszaállították, az ország területe ismét 93.000 négyzetkilométerre csökkent.- Mo - a trianoni területre vetített népességének 10-11 %-át - mintegy 1.000.000 főt veszített- ebből a katonai veszteség 300ezer fő- polgári áldozatok száma: 100ezer fő- magyar zsidóság vesztesége 200ezer fő- 600-700.000 magyar került orosz hadifogságba, közülük 400-450.000 tértek vissza- 300ezren esetek nyugati hadifogságba, akiknek több mint kétharmada tért vissza.A háborús véráldozatok okozta népességcsökkenést a szomszédos államokból a trianoni területre menekülő magyar tömegek részben ellensúlyozták. Ennek következtében az ország népessége 1945 végén 9 millió fő körül mozgott.

MigrációA háború összetett belső és külső migrációt indukált.- az ismét a szomszéd országokhoz kerülő területről mintegy 80-100.000 magyar menekült érkezett közvetlenül a háború befejeződését követően- 1947-ben 250ezer főt tartottak nyilván, akik 1988 és 1947 között költöztek Magyarországra- A Felvidékről mintegy 120-130.000-en települtek át, ebből közel 80ezer fő legálisan, a csehszlovák-magyar lakosságcsere-egyezmény keretében- 180-200.000 magyarországi német nemzetiségű embert telepítettek ki Németországba.Ezek a migrációs mozgások - beleértve az elnéptelenedett területekre irányuló belső migrációt is - együttesen a becslések szerint minimálisan félmillió embert késztettek lakóhelye megváltoztatására 1944-49 között.

Népesedési folyamatok a XX. század második felébenAz ország lélekszáma

Ebben az időszakban 1948-ban volt a legmagasabb – közel 200ezer - az élveszületések száma. Az ország lélekszámának dinamikus növekedése 1980-ig tartott. Ezt követően folyamatosan gyorsuló természetes fogyás vette kezdetét. Oka:- a halálozások a hatvanas évek közepétől kezdődő növekedése- a nyolcvanas évektől a születések növekvő ütemű majd tartósnak bizonyuló csökkenése.

Természetes szaporodásÉvi üteme 1950 és 1955 között volt a legmagasabb.Okai: - folyamatosan csökkenő halandóság- természetes okok- drasztikus abortusztilalom (Ratkó-korszak)- gyermektelenségi adó fizetésére kötelezték a gyermektelen házaspárokat

139

A terhességmegszakítás tilalmát 1956. júniusában oldották fel, s a forradalom után sor került a gyermektelenségi adó eltörlésére is.Az ötvenes években még a nők közel kétharmada otthon hozta világra gyermekét.

A születések számaA megszületett nemzedékek létszáma 1953-1955, valamint 1973-1976 között igen magas, 1956-1962 között viszonylag alacsony, 1981-től pedig csökkenő. A statisztikai elemzések azt mutatják, hogy a gyermekvállalási kedv, a születések száma társadalmi csoportonként igen eltérő.Az időszak egészét tekintve a termékenység a XIX. század végén kialakult trendje folytatódott:- a családok gyermekszáma folyamatosan visszaesett- a teljes termékenységi arányszám az 1945. és 2,5-ről 1985-ig 1,7-re esett vissza.Új jelenség volt a hetvenes évek elejétől a házasságon kívül születések dinamikus emelkedése: - 1994-ben már minden ötödik gyermek házasságon kívül született.

Születés-szabályozásA korszak során a népesség teljes körére kiterjedt és jelentősátalakult. - az archaikus és a mechanikus születéskorlátozó eszközöket az 1960-as évek második felétől folyamatosan felváltották a mesterséges/kémiai fogamzásgátló szerek.A hetvenes évekig folyamatosan viszonylag magas volt az abortuszok száma is, ami szintén a születésszabályozás egyik bevett eszköze volt.A társadalmi mentalitást minden bizonnyal befolyásolta a szocialista korszak prüdériája, ami gátolta a korszerű családtervezési ismeretek terjedését.

HalálozásA népesség elöregedésével és az életviszonyok változásaival összefüggésben a korszak egészét tekintve növekvő gyakoriságot mutatott.1945-1965 között még 10 ezrelék alatt volt, majd 1965 és 1980 között 10-13 ezrelékes szintre emelkedett. A nyolcvanas évek elejétől tartósan magas a halálozási arány, meghaladja a 14 ezreléket.1949 és 1990 között a csecsemőhalandóság igen nagy mértékben csökkent.Jelentősen átalakult a halálozás korstruktúrája is: - a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján a halálozások háromnegyede a 60 év feletti népességen belül következett be.A hatvanas-hetvenes évektől a leggyakoribb halálokok: - szív- és érrendszeri betegségek- daganatos megbetegedések- az emésztőrendszer betegei- az erőszakos halálokozások lettek.A motorizáció következtében a balesetek száma emelkedett igen gyorsan.A fertőző betegségek az egészségügy fejlődésének köszönhetően elveszítették korábbi szerepüket a halálozásban. Ezzel szemben jelentősen növekedett a dohányzás, az alkoholfogyasztás és az egészségkárosító táplálkozás kockázati szerepe. A KSH 1957-es kiadványa szerint az 1956-os forradalom időszakában 2.500-an veszítették életüket. A harci cselekményekben elesettek döntő többsége 40 évesnél fiatalabb, fizikai foglalkozású férfi volt.

HalandóságA halandóság területi megoszlása jelentős különbségeket mutat. A fővárosban élők

halandósága általában alacsonyabb volt, mint a vidéki városok és községek lakói esetében.

140

Befolyásoló tényezők: az egészségügyi ellátás színvonala és elérhetősége; kulturális adottságok; mikroklíma; munkakörülmények; lakáshelyzet. - Az első demográfiai átmenet időszaka egybeesett a közép-kelet-európai szocialista rendszerek stabilizálódásával. Ennek demográfiai szempontból olyan érzékelhető következménye volt, hogy a Szentpétervár - Trieszt vonal mellé még egy kelet-nyugati megosztás is társult:- míg Nyugat-Európában a civilizációs ártalmak által okozott halálozások is jelentősen mérséklődtek, Európa keleti felén a halandóság csökkenése megállt, sőt ismét emelkedni kezdett, különösen a középkorú férfiak csoportjában.

Nemek szerinti megoszlásA ’20-’30-as évek nőtöbblete a háború során még jelentősebb és a korszakban végig

megmaradt; 1949-’70: csökkent, majd jelentősen növekedett (ok: a férfiak halálozási aránya magasabb). A különbség élesedik.

KormegoszlásA kormegoszlás tekintetében a korábbi trendek folytatódtak, és egyre markánsabbá váltak.- a növekvő számú idős korosztályokkal szemben csökkenő számú fiatal korosztályok állnak.1949-ben a magyar népesség átlagéletkora 32,4 év, 1995-ben 37,8 év volt.A társadalom folyamatos elöregedése következtében jelentős demográfiai és szociálpolitikai kérdéssé vált a nyugdíjas- és időskorúak helyzete. A nyugdíjasok létszámának emelkedése 1949-től gyakorlatilag folyamatos volt:

- 1949-ben 244.000 fő- 1970-ben 1,2 millió fő- 1980-ban 1,9 millió fő- 1994-ben 2.935.000 fő

A növekedés nem elhanyagolható része a ’60-’70-es években a nyugdíjbiztosítás kiterjesztéséből származott.

Családi állapot1949-től 1980-ig csökkent a nőtlenek és hajadonok aránya. Ennek oka:- társadalmi normák és szokások átalakulása- a hagyományos családi kötelékek relatív értékvesztése.A házassági arányszám 1945 és 1960 között 10 ezrelék, 1960 és 1980 között 9 ezrelék, majd a nyolcvanas évektől jelentősen és tartósan visszaesés figyelhető meg (1980: 7,5 ezrelék, 1996: 4,8 ezrelék). A családi állapot terén a legnagyobb változást a válások mutatják. A férfiak és a nők esetében is a háború előttinek közel tízszeresére nőtt az elváltak aránya. A jelenség hátterében:

- a család szerepének és értékélésének megváltozása- a valláshoz kötődő etikai normák háttérbeszorulása áll.

Az európai trendekkel összhangban az 1970-es évektől jelentősen nőtt a házasságon kívüli kapcsolatban tartósan együtt élők száma. Ugyanakkor megfigyelhetőek a nagycsalád bomlásának jelei is:- 1970 és 1995 között a felére csökkent a családokkal élő rokonok száma- a hat és annál több tagból álló családok aránya a családok összességéhez viszonyítva az 1949. évi 9%-ról 1%-ra esett vissza.- a kétgyermekes családmodell vált uralkodóvá- a negyvenes évek végén a családok 1/4-e élt gyermek nélkül, 1990-ben arányuk már

141

meghaladta az 1/3-ot.

Népességpolitika és demográfiai hatásaiAgresszív népesedéspolitika

A második világháborút követő évtizedekben a magyar népességpolitikát általában:- a családalapítást támogató- a családi stabilitást elősegítő- a termékenység növekedését szükségesnek és kedvezőnek tartó szemlélet határozta meg.Az 1952-ben elfogadott családjogi törvény a család intézményét igyekezett adminisztratív módon védeni azzal, hogy eltörölték az abszolút bontó okokat és megszűntették a megegyezéses válás intézményét. A népesedés folyamatát elsősorban büntetőjogi eszközökkel, adminisztratív módon, másodsorban pedig a szociális ellátás hatékonyságának javításával igyekeztek befolyásolni. A népességpolitika korábbi agresszív elemeit a hatvanas évektől folyamatosan felváltotta a családi értékeket kiemelő pozitív diszkrimináció:- 1967. gyermekgondozási segély bevezetése

Népesedéspolitikai intézkedések 1973-ban(gyermekgondozási díj, lakásvásárlási támogatás, terhességi, gyermekágyi segély

emelése, abortusz mérsékelt szigorítása)1980 után a magyar népesedéspolitikának új problémával kellett szembenéznie,

ugyanis a demográfusok által előre jelzett népességcsökkenés a vártnál korábban, 1981-ben kezdődött meg. A kor körülményei között azonban sem a határozott szándék, sem a szükséges anyagi feltételek nem álltak rendelkezésre a beavatkozáshoz.

Az 1989-1990-es rendszerváltás a népesedési helyzetet nem befolyásolta érdemben. A kedvezőbbé váló társadalmi-lélektani szituáció önmagában nem volt elégséges a trendek módosításához:- a gazdasági szerkezetváltás közepette a népesedési célú szociális intézkedések háttérbe szorultak- a gyermekvállalás költségei fokozatosan nőttek

Demográfiai válságTörtént mindez annak ellenére, hogy a gyorsuló ütemű népességfogyás és a társadalom elöregedése már komoly gazdasági következményekkel együtt járó demográfiai válság kialakulását jelentette. Nem zárható ki egy olyan népesedési trend kialakulása sem, amelynek jellemzője a középső és felső rétegekbe tartozók gyermekvállalási hajlandóságának további csökkenése, s ezzel egyidejűleg az iskolázatlanabb, szegényebb társadalmi rétegekbe tartozók körében a termékenység viszonylag magas szinten stabilizálódik vagy emelkedik.

Várható népesedési folyamatok Magyarországon a XXI. század első negyedébenElőreszámítás

A XX. század végén Magyarország lélekszámának fogyását már a ’60-as években kimutatták. A ’81-2001 közötti fogyást 250-580ezer fő közötti fogyásra becsülték, a valós érték 510ezer fős fogyás lett, mert a ’80-as évek elején a feltételezettnél gyorsabban

142

csökkent a születések száma és tartósnak bizonyult a halálozások magas szintje. A népességfogyást a korstruktúra kedvezőtlen alakulása is befolyásolja.

Előrejelzések fél évszázadraA magyar népesség további csökkenése várható (közepes becslés): 2020-ban 9,5M;

2040-ben 8,7M (egy másik számítás szerint 8M lesz = 1920-as népességszámmal). ’89 után csökkent a gyerekvállalás, kitolódik a családalapítás (új gyermekvállalási minta alakult ki), sok a nőtlen, élettársi viszony. Csökken a háztartások száma. Nemek egyenlőtlen eloszlása, elöregedés, születések csökkenéseeltartási teher nőni fog: csökkenő létszámú aktív keresőre emelkedő számú eltartott. Összességében szűkülnek a reprodukció kereteiez a népességcsökkenést tartóssá teszi.

A hosszú távú népesség-előreszámítások nem tudják figyelembe venni a társadalmi-gazdasági változásokat és hatásait.

Területi egyenlőtlenségek és településfejlesztési politikaRendszerváltozás hatása- az önkormányzati törvény (1990. évi LXV. tv. ) jelentősen csökkentette a településrendszer centralizációját, valamint minden település megkapta az önkormányzat megválasztásának jogát és önálló gazdasági egységekké váltak.- az elmaradott területek fejlesztésére 1992-ben létrehozták a Területfejlesztési Alapot.- a megváltozott viszonyoknak megfelelő településpolitika megvalósításának érdekében 1996-ban megalkották a településfejlesztési törvényt (1996. évi XXI. tv.)A gazdasági szerkezet gyökeres átalakulása funkcionális szempontból átértékelte a magyar településhálózatot. A területi egyenlőtlenségek nem csökkentek érezhető mértékben, sokkal inkább a "nyertes" és "vesztes" régiók átrendeződéséről van szó:- a főváros és a vidék közötti jövedelemkülönbségek ismét erős növekedésnek indultak- megkezdődött egy falusi underclass réteg kialakulása- új többszörösen hátrányos helyzetű vidékek alakultak ki a "szocialista nagyipar" hagyományos területeinVárható népesedési folyamatok Magyarországon a XXI. század első negyedében

A népesség térbeli elkülönüléseViszonylag új keletű jelenség az egyes társadalmi csoportok vagyoni vagy etnikai alapú térbeli elkülönülése, ami a hetvenes években gyorsult fel. Egyik formája a kellő anyagi erővel rendelkezők elköltözése a lakótelepekről, illetve 1990 után Magyarországon is megkezdődött a lakóparkok építése, ahová rendszerint a felső társadalmi rétegek tagjai költöznek.

A magyar társadalom szerkezeti változásainak jellegzetességei a XX. század második felébenAz 1990-es évek közepe

A rendszerváltozás leglényegesebb társadalmi-gazdasági folyamatai a ’90-es évek első felében lezajlottak, utána csak a változások konszolidálódásának lehettünk tanúi. Alapvetően megváltoztak a társadalom szerveződésének és irányításának elvei és gyakorlata. A centralisztikus, autoritárius rendet a jogra, szabadságra, a demokráciára és

143

az autonómiára épülő társadalomszerveződés váltotta fel. A gazdaság teljes átalakulása – 1988 évi tv)

Folyamatosan felértékelődött az iskolázottság, a szakképzettség és a szaktudás, ezen belül a konvertálható tudás. Megnövekedett a szimbolikus tőkék (kapcsolatok, kreativitás, vállalkozói hajlandóság, alkalmazkodóképesség) szerepe a társadalmi pozícióváltás során. Ismét döntő rétegző tényező lett a tulajdon. Jelentős csoportok számára a pozícióvesztés, a létbizonytalanság, szolidaritáshiány alapvető élmény. A jövedelmi-vagyoni egyenlőtlenségek növekedése az évtized során folyamatosan és gyorsuló ütemű volt. Kialakult egy nagy létszámú vállalkozói réteg, sok kényszervállalkozó.

Társadalmi szerk.vált.2 álláspont: (1) a ’90-es években a magyar társadalom végleges módon kettészakadt egy viszonylag kis létszámúk, a népesség 15%-át jelentő jómódúakra, a társadalom többségét jelentő elszegényedőkre ill. szegényekre (Andorka) (2) a középrétegedés meghatározó jelentőségű. A társ 10%-a jómódú, 20% középréteg, lecsúszó kispolgár, 25-30% szegény (Kovách I.)

Egyre markánsabb a munkavégzés intellektualizálódása, ami az új információtechnikai iparágak kibontakozásával is összefügg. Jelentős a munkaerőpiac átrendeződéseáltalános trend az aktív keresők számának és arányának mérséklődése. Az elit terjedelme növekedett, összetétele heterogénebb lett; részleges elitcsere. Új csoport a tulajdonosi-vagyoni elit. Dinamikus a kispolgári jellegű csoportok létszámának gyarapodása. Újra növekedett az egyéni gazdálkodói réteg a falvakban, de a történeti/tradicionális parasztság nem teremtődött újra. A munkanélküliség nyílt és tömeges társadalmi jelenség lett. A különböző társadalmi csoportok zártabbá váltak.

Elitek az 1989-1990-es rendszerváltozás utánVagyoni és jövedelmi elit az 1990-es években

’90-es évek: vagyoni és jövedelmi elit láthatóbbá válik, de a kiemelkedően magas jövedelemmel rendelkezők (min. félmillió fő) jövedelmi viszonyairól nincs megbízható staisztika. ok: az adóbevallások használhatatlanokmódszer: regresszív becslés=tartós fogyasztási javak állományának és a fogyasztási kiadások figyelembevételével készítik. E szerint az elitbe való bekerülés alsó határértéke fél millió forintos havi jövedelem (=az átlag >10x-ese). Nagy gazdasági egységek vezetői: 15-20millió Ft/éc; pénzintézet vezetők, topmenedzserek: >50 millió Ft/év. 1999: a legtöbb adót fizetők 100-as csoportjába 100 millió Ft feletti édes jövedelemmel lehetett bekerülni.

Átrendeződés a vezető csoportokbanVita tárgya: hogyan írható le az elit rendszerváltáskor végbement átrendeződése:

helycsere, vagy pozícióváltással átmentették magukat a szoc. korszak elitjei? külünböző vezető csoportok „nagykoalíciója”? Legyőzte a szoc. elitet az új ellenzéki csoport? Különböző részelitekeltérő lehetőségek: 1. szoc. idősebb politikai vezetők többsége visszavonult. 2. képzettebb, fiatalok pályát váltottak, visszatértek szakmájukba, vagy ’89 előtti politikai tőkéjüket próbálták gazdaságivá konvertálni. A kulturális és szellemi életben elenyésző a cserélődés, csak azok kerültek háttérbe, akik korábban nagyon buzgók voltak.

Szelényi Iván: a posztkommunista és az államszoc. gazdasági elit körében nagymértékű kontinuitás. Ezzel szemben a politikai elit nagy mértékben cserélődött (pl ellenzéki csoportok bekerülése az elitbe). Körösényi Andrásösszefoglaló elemzés az elit

144

átalakulásáról. Gazdasági elit: reprodukció; poltikai elit: cirkuláció! Markáns változások a politikai elitben. Pol. gazd. és kult. elithasonló életkörülmények.

Nagytőkés tulajdonosi rétegSzelényi: a ’90-es évek közepéig a technokrata menedzser elit nem alakult át jelentős

tulajdonnal rendelkező réteggé.ez inkább csak a ’90-es évek első harmadára igaz. Lengyel György szerint 1996-ban minimálisan 150 fő, akik >1 milliárd Ft vagyonnal rendelk. Szelényi szerint a rendszvált. utáni időszak jellegzetessége a tulajdonos polgárság hiánya, illetve kialakulásának elhúzódása. Cáfolat: 1. egyre kevésbé lehet elkülöníteni a menedzsert a tulajdonostól (a kettő gyakran együtt jár); 2. nem veszi figyelembe azokat a vállalkozókat, akik a rendszvált lehetőségeit kihasználva futottak be üzleti karriert; 3. ’90: multipozicionalitáspolitikusok gazdasági és üzletemberek politikai pozícióhalmozása. 4. nem ad választ arra, hogy kikből lesznek a tulajdonosok, mikor és hogyan és meddig uralkodnak a menedzserek.

Vagyoni és jövedelmi elitA gazdasági elit csak a rendszerváltozás után vált szét vagyoni és jövedelmi elitre.

Vagyoni elitbe kerülés feltétele: kapcsolati tőke, pénzbeli tőkefelhalmozás képessége (magas jövedelmű állás sokáig)

145

Tőkés vállalkozói réteg1997: erre vonatkozó kutatás (Kolosi, Sági Matild)90% férfi közel fele 40-49 éves;

20% fiatalabb, 30% idősebb. 80% felsőfokú, 13% középisk. 70% beszél idegen nyelvet (saját bevallás). Többnyire városlakók (fele Bp.) A megkérdezett nagyvállalkozók cégeinek 65%-ának éves forgalma félmilliárd és ötmilliárd Ft között volt; 10% ennél nagyobb; 25% kisebb. 30% már ’90 előtt is gazdasági vezető volt, szereplője a második gazdaságnak; 25% a ’80-as években kezdte vállalkozásást, 20% rendszvált előtt állami szektor vezetője, 20% a rendszvált lehetőségeit kihasználva lett nagyvállalkozó.

Bukodi Erzsébet: A tulajdonszerzésben (pl privatizáció) azok kerültek kedvező helyzetbe, akiknél a középrétegbeli kedvező helyzet már a szülői generációban is jellemző.Egy lehetséges megközelítés: gazdasági elit2 csoport: 1. tulajdonosi elit: akik a jövedelemtermelésre képes javak feletti ellenőrzést szerezték meg. 2. jövedelmi/menedzser elit: ennek tagjai e javak jövedelmező működését biztosítják és ennek köszönhetően tesznek szert kiugró jövedelemre.

A „felső tízezer” a rendszvált egyik markáns társadalmi jelensége. Összetétel: nagyvállalatok menedzserei, pénzügyi élet vezetői, vezető pozícióban lévő értelmiségiek.

Az elitcsoportok viszonya is változott: a politikai elit szerepe 1989-1990 és 1996-1997 között felértékelődött (ok: demokratikus intézményrendszer kialakítása ill a privatizáció felügyelete). A ’90-es évek utolsó harmadában a gazdasági elitcsoportok országos és lokális szinten jelentősen megerősödtek, nyomásgyakorló képességük javult; A gazdasági és a politikai elitek közötti viszony kiegyenlítettebbé vált.

Összefoglalás - elitekA mo-i elitcsoportok, vezető rétegek a ’80-’90-es évek fordulóján meglehetősen

komplex átrendeződési-átalakulási folyamatokon mentek keresztül. Általános jellemző, hogy fiatalabb, magasabb iskolázottságú és képzettségű az elit. Jobban látszik az életkörülményeken az elithez tartozás. A ’90-es évek utolsó harmadában egyre markánsabb jelenséggé válik a rendszerváltozás utáni, fiatal generációkhoz tartozó, magasan kvalifikált szakemberek vezetővé válása, főleg a gazdasági életben.

Közgondolkodás az 1990-es évek elejénProbléma a társadalmi egyenlőtlenségek elfogadása. Sikeresség = tisztességtelenség.

Újgazdag szemlélet bekerül az elitbe, melyet széles körben elutasítanak. Gazdasági elit nem tölt be érték- és normaközvetítő szerepet. Közép- és alsó rétegében tovább élnek a Kádár-kori beidegződések. Állam és állami intézmények elutasítása, szabályok megkerülése, szociális intézményrendszer utáni vágyakozás.

A szegénység okai az 1990-es évek elejénTartós munkanélküliség, alacsony kereset, alacsony szociális juttatások→ szegények a

fiatal, pályakezdő munkanélküliek, a fogyatékkal élők, cigányság, három-vagy többgyermekes családok, idősek, alacsony jövedelmű falusi háztartásokban élők.

Hajléktalanok„aki körülményeinél fogva képtelen arra, hogy magának és családjának lakást

biztosítson”-1932. 1949 után a hajléktalanságot nem létezőnek tekintették. Ettől a jelenség nem szűnt meg, 50-60-70es években kb. 100000 ember nem rendelkezett lakással:

146

munkásszálló, állami gondozás, szociális otthon, mosókonyha, műhely, garázs, uszály, kunyhó, busz, stb.

MunkanélküliségHáború után ne elviselhetetlenül magas, földreform mérsékelte a mg-i

munkanélküliséget. Munkanélküliek együttes száma 1947-ben 300-315000 fő. 50es években extenzív iparosítás→ munkanélküliség jelentősen csökken, munkanélküli életmód bűncselekmény. Rendszerváltás utána rejtett munkanélküliség nyílttá vált + tömegesen szűntek meg munkahelyek.1993-ra 694000 fő munkanélküli.1990 után kialakult a munkanélküliség kezelésének intézményrendszere: segélyek, a válságövezetekben új munkahelyek támogatása, átképzések.

Gyáni Gábor – Kövér György: Magyarország társadalomtörténete a reformkortól a második világháborúig, 37-48. old.

NÉPESEDÉS – IDŐBEN, TÉRBENã by Bogi

A régi térképek torzítottak, mert nem olyan volt az emberek térszemlélete, mint ma, nem tudták úgy felmérni a távolságot sem. Nem lehet állandó térben szemlélni a népesség változását.

A magyar történelemben a XIX. sz-ban töltődtek ki a török hódoltság idején keletkezett

népesedési űröket. A XIX. sz. közepén a népsűrűség 40 fő/km2, a sz. végén 64. Főleg az Alföldé nőtt dinamikusan.

Nemek és nemzedékek

A reprodukció a társadalom nemek és nemzedékek szerinti tagolódásának függvénye.Ezt szemlélteti a korfa:

1869-es népszámlálás (1., amelyet a Magyar Statisztikai Hivatal végzett): a 20-24 éves generációnál bemetsződést mutat a korfa. Ez nemcsak 48-49 politikai eseményei miatt van, hanem főleg a ’46-os éhínség ill. a ’48-as kolera miatt. Általában 2-3 nemzedék kell, hogy elsimuljon a népességben egy ilyen bemetsződés. Az 1910-es korfában ez már valóban elsimult.

1869 és 1910 összehasonlítása:- valamelyest csökken a fiatalok és nő az idősek aránya- 1869-ben a 30 éven aluliaknál női túlsúly van, e fölött férfi túlsúly 1910-ben: 14 év alatt több fiú, utána kiegyenlítődés, 60 felett már női túlsúly

Mikroszinten a család felől kell megközelíteni a demográfiai problémákat.Pl.: a demográfiai átmenet esetében:

147

csak a modernizáció korszakából vannak megbízható adataink a népesedésről az elmaradott, a modernizáció kezdetén lévő társadalmak adataiból következtethetünk csak a hagyományos társadalomra

ezek a következtetések: magas szül. és hal. arányszám hal. elkezd csökkenni, kinyílik a demográfiai olló, majd a szül. is csökk.; közte: demográfiai robbanásA szül. változása egyéni döntések eredménye. Mi ennek az oka?- gyermekvállalás motivációi változtak?- fogamzásgátlás, védekezés eszközei változtak, bővültek?

1950-es években, amikor felmerült a demogr. átmenet koncepciója, akkor kezdtek el családrekonstrukciós (=családrekonstitúciós) módszereket használni. Ez azt jelenti, hogy az egyházközségi anyakönyvből név szerint kigyűjtik a az esketéseket, a kereszteléseket, temetéseket, így több generáción át végigkísérik, összerakják a családot. Angl-ban és Fr.o-ban így már kb. 1500-ig visszakövethető a demográfiai magatartás.Mo-n 1851 óta vannak évi nyers szül-i és hal-i adataink, de kb. 1830-ig visszamenőleg is megbecsülték. Nálunk is magas szül-sel és hal-sal indul a demográfiai átmenet. A görbéket módosítja:1854-55 kolerajárvány1872-73 kolerajárvány + ínség = 350-400 ezres veszteségEz után kezd el csökkenni a halálozás, 1890-ben már a születés is rövid időn át van csak nyitva a demográfiai olló.Ennek magyarázatára finomabb mutatók kellenek: princetoni indexek:

1. nupcialitás = szülőképes (15-49 éves) házas nők aránya a társadalombanfügg attól, hogy hány éves korukban mennek férjhez a nők, ill. hogy milyen gyakori a házasodás

2. házas termékenység = milyen gyakran szülnek a szülőképes korban lévő házas nőkmindkettő összehasonlítási alapja: a hutterita szektához tartozó nők, akiknél általános a házasodás és nem használnak fogamzásgátlást

John Hajnal tanulmánya az 1960-as évekből:Szentpétervár-Trieszt vonal választja el Eu. két eltérő demogr. tulajdonságokkal rendelkező felétEttől nyugatra: késői házasodás, már a XIX. sz. előtt is gyakori volt a 25 év körüli férjhez menés; 10% fölött van a nőtlenek és hajadonok arányaEttől keletre: nők 18-20 évesen férjhez mennek, csaknem általános a házasodásMo. a kettő közt van, de inkább kelet felé húz

(Erdély nélkül és a városok nélkül) 1851-ben: férfiak 23, nők 19 évesen házasodnak1880-tól van adat: a házas termékenység viszonylag alacsony, és csökken isa nupcialitás 1890-ig kicsit nő, utána csökk.

ÉNY-Mo., középső alföldi rész, Délvidék: mindkettő csökk. 1880 éa 1910 közöttErdély, Partium, ÉK: nő a házas term.

családrekonstrukciós vizsgálatokkal (1960-as évektől): főleg az egykés területekre koncentrálOrmánságban már a XVIII.sz. végén, XIX. elején is megvolt, a házasságkötési életkor nem változott, de a házas termékenység a XIX. sz. során a felére esett vissza

Mi a család? II. József idején: akik egy kenyéren élnek, 1851-től: akik együtt laknak

Peter Laslett háztartás-tipológiája: az együttlakásból indult ki1. egyedülálló személyek2. nem család jell. háztartások

148

3. egyszerű családos háztartások4. kiterjesztett családos háztartások (lefelé, fölfelé, vízszintesen)5. többcsaládos háztartások6. besorolhatatlanok

Törzsöröklés is jelen van: legidősebb fiú örököl, főleg németlakta területeken.XVIII-XIX. sz. fordulóján az egyszerű családos háztartás volt a domináns Mo-n. Főleg a Duna mentén volt több kiterjesztett család.XIX. sz. 1. harmadában megnőtt a bonyolultabb családok aránya. Eredetileg: főleg Baranya, Temesköz, Arad és Bács vármegyék, felvidéki ter-ek, Duna alsó-mo-i folyása mentén, ez kiterjed

Laslett kritikája:- nem veszi figyelembe a családciklus alakulását, amelyet viszont az örökösödési szokások is befolyásolnak

Az öröklés:Werbőczy Tripartiuma: fiági/fiúági örökösödés – lányokat kifizetik ingóságokkal, pénzzel,fiúk öröklik az ősi birtokot, de egyre inkább az apa által szerzett birtokot is. Ez kiterjed később a jobbágy-paraszti örökösödésre is.1840 tv.: osztályos örökösödés: fiúknak és lányoknak egyforma mértékben kell örökölniük, de ez nem történik meg, csak sokáraAhol törzsöröklés van, ott nincs egykézés.Az osztott örökösödés hatása vitatott: egyrészt növelheti a nupcialitást, másrészt a házas termékenységet csökkenthetiMigráció is függ az örökösödéstől: ahol osztatlan örökösödés van, ott elvándorolnak a fiatalabb fiúk.Jótékonyság&szociálpolitika(363-378.o.)iparosodás->urbanizáció->szegénység már tartós életforma

korábban:járvány, háború stb esetén, kisgyerekkorban, házasodáskor, öregként-korhoz kötődik, közöségi háló, kölcsönös felelősség segít

Iparosodáskor: keresztény könyörületesség szerepe csökken a szociális felelősség a helyi kolektívától állami kézbe kerül közösségi gondoskodás helyett hatósági felügyelet koldusból kriminális lesz segítés helyett elzárás,erkölcsjavítás

Liberális doktrína, mi szerint a szabadpiac majd általános és gyors fellendülést hoz mindenkinek nem válik be, helyette pauperizáció jellemző.Szociális állam helyét felváltja a jóléti, gondoskodó állam.

Mo.:18.sz. felvilágosult abszolutizmusban a szegénypolitika rendészeti kérdés, koldusról gondoskodjon a helyi hatóság.

Liberális ipari kapitalizmus:-formális szocpol-individuális emancipáció: csak a teste a munkás tulajdona, csak azt kell védeni(közeü.), a szegénysorba jutás+ott lét ellen nem tettek, csak gyári törvényhozás

149

-férfiaknak kisebb figyelem, az ő egyéni felelősség viselésük állítólag fejlettebb-eü ellátás nem a betegségen segített, az magánügy, hanem pl. járványt előzött meg-jótékonykodás az erkölcsi értéküket egyedül biztosító munkavégzésre képteleneket célozta

Változás: társadalombiztosítás-munkavégzők szoc biztonságáért kolektív felelősságvállalás-egyéni felelősség->formális egyenlőséghez való hozzáférés

Konzervatív anyagi szocpol:19.sz. porosz+ bismarcki német jell. kompenzálja a társadalamat a hierarchiukus egyenlőtlenésgekértde: Franciao. pl nem támogat felnőtt, egészséges embereket

Mo.:liberális ipari törvényhozás általános normákkal munkaadó+vállaló magánjogi szerződését nem bolygattákIpartörvények: 1872, 1884Mezőgazdban csak acselédek pihenőidejéről gondoskodtak.

1893: már baleset elleni védelem (szankciók is !)Horthy, 1922: 12 év korhatár a kisipari alkalmazhatóságra min. 4 elemi kell a munkavállaláshozkésőbb: fitalkorúnal, nőknél orvosi igazolás kell a munkavállaláshoz 12 hét szülési szabadság, 1 óra/nap szoptatásra nincs éjjeli női munka de:főleg csak atextiliparban valósult meg1930as évek: 48 órás munkahét bérminimum (már nem magánjog), gazdasági válság, plusz munkaerő miatt fizetett szabadság min. 6 nap gyermekenevelési pótlék(főleg vasutasoknál)De: mezőgazdasági munkásokról, öregekről, özvegyekről nem volt szó!Nyugaton sokkal fejlettebb volt a rendszer.

Társadalombiztosítás:XX:sz. előtt Németo kivételével csak egyesületi önsegélyezés létezett.1884-es Ipartörvény Mo.n-> vállalati társpénztárak, önkéntes betegsegélyező szervezetek (bányatársládák hagyománya alapján)Munkaadói szavatosági jog: meghatározott ideig köteles gondoskodni a beteg alkalmazottról (mezőgazdaságban csak ez a szabályozás volt érvényes)

Kötelező biztosítás:1907-től ipari-kereskedelmi üzemekben, mald házicslédek esetében is1927: jelentős bővítés(Kovrig Béla), teljes ipari munkáságra vonatkozik már, de a mezőgazdaságban, közalkalmazottakra még mindig nem érvényes, értelmiségieknek min. 300 pengő/hó esetén járOrszágos Tisztviselői Betegsegélyezői alap önkéntes, a fizu max. 2 %át kellett befizetniMunkásoknak fizu 6-7%át kellett befizetni, csrébe pl.: a fizu 55%át táppénzként kapták, 1 év! ingyenes kórház

1928: Országos Társadalombiztosító Intézet, OTI

150

kötelező biztosítás öregségre, rokkantságra, árvaságra , de :cselédeknek pl. csak 1944től

Társadalombiztosítás pénzügyi gazdálkodása először deficites volt, csökkentették a szolgálatatásokat, majd a gazdasági fellendüléskor a tagszám nőtt, így a szolgáltatások száma, minősége is.

De nem volt munkanélküli biztosítás, csak szakszervezet, állami ínségakció természetben (ingyenebéd). A mezőgazdaság helyzete a Horthy korban nemjavult jelentősen, mert pl. a z öregségi biztosítás csak a2 holdnál több földel rendelekező férfiaknak járt!

I. Szociális lakáspolitika munkásság szörnyű lakáskörülményeire 19. sz végén kezdtek felfigyelni →politikai

támogatást is kapott (1908-1927 Wekerle-telep) 1920sBudapest: kevés állam i+ egyéb forrás, főleg szükséglakások, nyomorlakótelepek épültek az évtized elején, állami pénzből. Huszas évek második felében kölcsöntőke bevonása (az ügy szószólója: Schuler DezsőVidék: hitellehetőségek + állami támogatás, de itt is főleg kis lakások, szükséglakások épültekFalu: állami támogatások + Orsz. Falusi Kislakásépítő Szövetkezet (OFASZK) → hosszú, késöbb rövid lejáratú kölcsönöket folyósított. DE érdemben nem enyhítette afalusi lakashiányt. 1930s gazd válság→megszünt minden állami szoc. lakás politika + 1926tól

visszaállították a szabad lakáspiacot → tovább fokozta a feszültséget. Közvetlen helyett közvetett módon próbált az állam támogatni: adókedvezmények a sokgyerekeseknek, az egyszobáslakásban lakóknak.

Fontos szervezetek még: Országos Lakásépítő Hitelszövetkezet, vállalati nyugdíjpénztárak, 1940-től Orsz. Nép- és Családvédelmi Alap (ONCSA), ez volt a legsikeresebb az összes intézkedés közül

II. Szociális Közegészségügy Előzmények: 1856 kórházak + szegényházak szétválasztása, 1876 állami feladat a

közegészségügy, 1900 lelencgondozás állami kézbe vétele, 1898 szegény betegek ápolási költségeit az állam fedezte (már aki egyáltalán hozzájutott EÜ szolgáltatáshoz)

Horthy-kor: kezdetben több szervezet: Stefánia Szöv → Budapesten városokban, iskolaorvosi rendszer, szülészet, csecsemőgondozás, óvodák, bölcsödék üzemeltetése. Zöldkeresz → vidéken, községekben, EÜ szolgáltatás + szegénygondozás (tejakciók). DE az agrárnépesség ellátását nem tudta megoldani teljesen, mert alig 1/3 részüket vonta csak hatókörébe. Országos Közeü. Intézet → tömeges szakemberképzés, fertőző betegségek elleni védekezés, vízhigiénés vizsgálatok,

1940 összevonják a szervezeteket: Orsz. Egészségvédelmi Szöv. 1921-1932 Népjóléti és Munkaügyi Miniszt. alá tartozott az EÜ, 1932 után a Belügyminisztériumhoz.

2 súlyos probléma: tuberkolózis, nemi betegségek kórházépítés: 1925-30 között a leggyorsabb (pl MÁV Kórház), mentőszolgálat is

fejlődikIII. Szegénygondozás

Előzmény: „liberális felfogás”: miszerint, a szegény, maga tehet szegénységéről, sokáig megmaradt a köztudatban. Büntették a koldulást, ill. engedélyhez kötötték, létezett a „közveszélyes munkakerülő” fogalma.

151

Szegénysegélyezés „illetőségi hely”=születési hely szerint 1931ig, utána tartózkodási hely szerint. Állami támogatás ritka, önkormányzatoknak, helyileg kellett kigazdálkodnia a „községi szegényalap” forrásait. 2-5% os szegényadó, sok helyen engedélyezték a koldulást, inkább, mint, h támogassanak. Egyházi, és magánszerv.ek jelentősek.

Elvileg: 1921-1932 Népjóléti és Munkaügyi Miniszt. alá tartozott a szegényprobléma, 1932 után a Belügyminisztériumhoz.

Gazd. Válságkor vált jelentőssé a probléma, főleg a nagyvárosokban, ezért itt fejlettebb is volt az intézményrendszere → „zárt szegénygondozás = intézetek csak Bpn volt.

1930-40s produktív szegénypol. kell, pl: Esztergál Lajos →egyszer kell segélyezni, de akkor úgy, h a segélyezett talpra tudjon állni, csak hitelt kapjon, ne segélyt. Oslay Oszwald→. „egri normá” segélynemek, segélyezettek osztályozása… kell

probléma az igényjogosultság megállapításával volt: 3 kategória munkaképtelen (őket sem látták el teljesen) munkanélküliek (dologházakban, közmunkákat végezhettek) munkakerülők (nem kaptak semmit)

152