pszicho1 - uw.hueznembla-bla.uw.hu/tananyagok/eet/1felev/pszicho1.pdfa p s z i c h o l ó g i a f...

A p s z i c h o l ó g i a fı b b t e r ü l e t e i - I . é v f o l y a m , 1 . f é l é v ( 2 0 0 9 ) 1/35

E m b e r i e rı f o r r á s t a n á c s a d ó ( M A ) s z a k – K é s z í t e t t e : S á n d o r J u di t

1. A PSZICHOLÓGIA IRÁNYZATAI :

A pszichológia az ember lelki törvényszerőségeit kutatja, a viselkedés és a mentális folyamatok tudományos igényő vizsgálata. Az élet számos területét érinti, sok szerteágazó téma tartozik hozzá.

A modern pszichológia gyökerei a Kr. elıtti IV-V. századba nyúlnak vissza, ugyanis már a nagy görög filozófusok - Szókratész, Platón, Arisztotelész - is felvetették a lelki élet alapvetı kérdéseit: Mi a tudat? Az emberek racionálisak vagy irracionálisak-e inkább? Létezik-e szabad választás? Ezek a kérdések ma is fontosak, a lélekkel és a mentális folyamatokkal foglalkoztak, akár a mai kognitív pszichológia. Kiemelkedı Hippokratész is, akit az „orvostudomány atyjaként” emlegetnek, elsısorban az élılények és szerveik normális mőködésével foglalkozó fiziológia (élettan) iránt érdeklıdött. Több fontos megfigyelést tett az agy mőködésérıl, hogy miként vezérli a test különbözı szerveit. İ dolgozta ki a pszichológia biológiai nézıpontjának alapjait. İsrégi pszichológiai vita az öröklés-környezet kérdésével foglalkozik, hogy az ember képességei veleszületettek vagy tapasztalatokon keresztül szerzettek. A nativista szemlélet szerint veleszületett, jelentıs képviselı a XVII. században Descartes. Az empirista szemlélet szerint a tapasztalatok és a világgal való interakciók útján szerezzük a tudást, ez a nézet leginkább John Locke-hoz, XVII. századi angol filozófushoz kötıdik. Szerinte az ember születésekor az elméje „tiszta lap” (tabula rasa), melyre a világban szerzett tapasztalatok írják rá a tudást. Ebbıl a nézetbıl indult ki az asszociációs pszichológia, tagadták a velünk születı képzetek és képességek létét, szerintük érzékelés útján kerülnek az elménkbe a képzeteink, majd ott összekapcsolódnak a hasonlóság, az ellentét vagy a szomszédosság elve szerint. Ezen elméletekhez kapcsolódik az emlékezet és a tanulás mai kutatása. Az öröklés-környezet vita az utóbbi évtizedekben lecsendesült, a legtöbb pszichológus ma már integrált megközelítést alkalmaz: elismerik, hogy az öröklés és az agyi folyamatok hatnak gondolatainkra és viselkedésünkre, de fontosnak tartják a tapasztalatot is. A kérdés ma már az, hogy az öröklés és a környezet miként mőködik együtt az emberi természet alakításában.

A tudományos pszichológia története a XIX. század második felétıl indult, 1879-ben Wilhelm Wundt hozta létre az elsı hivatalos pszichológiai laboratóriumot a Lipcsei Egyetemen, Német-országban. Az alapgondolat az volt, hogy a tudat (elme) és a viselkedés - akárcsak a bolygók, a vegyületek és az emberi szervek - tudományos elemzés tárgyai lehetnek. Kutatásokat kezdtek tehát végezni, elsıként a látást vizsgálták, emellett tanulmányozták a figyelmet, az érzelmet és az emlékezetet is. A mentális folyamatokat az önmegfigyelés mellett különbözı kísérletekkel vizsgálták. A reflexidı mérésére végezték az ingerreakció kísérletet. A XIX. század második felében a kémia és a fizika az anyag összetevıkre bontásával (molekulák, atomok) óriási fejlıdésnek indult. A sikereket a pszichológusok is megirigyelték, szerettek volna olyan mentális összetevıket találni, melyekbıl az összetettebb élmények állnak. Ezt a megközelítést követték Wundt és tanítványai. Fı amerikai követıjük E. B. Titchener volt a Cornell Egyetemen, aki a strukturalizmus kifejezést vezette be erre az irányzatra. A strukturalizmus tisztán analitikus jellege erıs ellenállásba ütközött, William James harvardi pszichológus szerint kevesebb hangsúlyt kellene fektetni a tudat összetevıinek elemzésére, többet kellene viszont foglalkozni a tudat áramlásának, illetve személyes jellegének vizsgálatával. Funkcionalizmus néven vált ismerté nézete, azt vizsgálták, hogy az elme miként készíti fel az élılényt a környezethez való alkalmazkodásra és mőködésre. A strukturalizmus és a funkcionalizmus egyaránt fontos szerepet játszott a XX. század elején, versengı pszichológiai iskoláknak tekintették ıket, majd 1920-ra három új iskola vette át a szerepüket: az alaklélektan, a pszichoanalízis és a behaviorizmus.

Alaklélektan (Gestalt-pszichológia): Németországban jelent meg 1912-ben, megalapítója Max Wertheimer. A Gestalt szó jelentése alak, alakzat. Elsısorban a mozgásfelismerést, a méretmegítélést és a színek különbözı megvilágításban való felismerését vizsgálták. Az érzékelés és az észlelés kutatása állt a középpontban, arra keresték a választ, hogy milyen elvek szerint látjuk egésznek az érzékelhetı információkat. Alapgondolat, hogy az egész észlelet több a részek egyszerő összegénél, és az egész a részekhez képest elsıdleges. (Percepció elv � három kacsacsır egymás felé fordítva, de mégis egy nagy háromszögnek látjuk)



Gondolkodás meghatározása: egészlegességre való törekvés (pl. pletyka). Ha kevés információ van valamirıl, akkor az emberek kiegészítik. (A reklámokban is építenek erre.) A világ megismerésében is megvan az egészlegességre való törekvésünk. Hiszünk az ésszerőségben, racionalitásban, bármi történik, magyarázatot keresünk rá - énvédı mechanizmus. Az alaklélektan jelentıs képviselıje volt Kurt Lewin német pszichológus is, aki Wertheimer munkatársaként dolgozott. Megalkotta mezıelméletét, mely egy olyan rendszert feltételez, amelyben a viselkedést egymással ellentétes erık, motívumok, fizikai vagy társadalmi erık egymásra hatása határozza meg. Elméletét kiterjesztette az emberi személyiség vizsgálatára és a csoport mint társas mezı vizsgálatára is. (csoportdinamika, csapatépítés) Az alaklélektan képviselıi számos a tanulást, az emlékezetet és a problémamegoldást érintı, észlelésközpontú magyarázatot dolgoztak ki, melyek segítették a mai kognitív kutatások megalapozását. Az alaklélektant gyakran tartják a modern kognitív pszichológia elıfutárának. Az irányzat egészen a II. világháborúig meghatározó volt, a náci uralom azonban ellenezte a mozgalmat, teljes eltörlésére törekedett, ezért az 1930-as években az iskola képviselıi emigráltak az Egyesült Államokba, ahol az irányzat továbbfejlıdött. Nagy hatással volt a szociálpszichológiára, kiterjesztették a Gestalt értelmezési elveit az interperszonális jelenségekre is.

Pszichoanalízis: személyiségelmélet és pszichoterápiás eljárás is egyben, a tudattalan folyamatoknak a személyiség fejlıdésében és a motivációban játszott szerepét vizsgálják. Sigmund Freud osztrák neurológus dolgozta ki, vizsgálatainak középpontjában a tudattalan áll, mely a tudatunkon kívüli gondolatokat, attitődöket, késztetéseket, kívánságokat, motivációkat és érzelmeket foglalja magába, ez a tudattalan hatással van az emberi viselkedésre. Elfojtott élményeink és veleszületett vágyaink vannak a tudattalanban. Freud emberképében három én létezik: ID (Ösztön-én), EGO (Én) és SUPEREGO (Felettes-én). Az Én a józan állapot és a hatékony tevékenységek központja. A Felettes-én tartalmazza a feszültséget és társaságkeresést, illetve ez az erkölcsi elıírások és parancsok forrása. Az Ösztön-én a szenvedélyek forrása. A Felettes-én és az Ösztön-én között található az ÉN, mely igyekszik a Felettes-én és az Ösztön-én közötti feszültségeket kezelni, és harmóniába hozni ıket. Amikor az Ösztön-én túl nagy harcban áll a Felettes-énnel, akkor az Én és a Felettes-én eltávolítják az Ösztön-ént, úgy hogy a tartalmát a lélek tudatalatti részébe nyomják. Ezt az elfojtó folyamatot cenzúrának nevezzük. Freud tudati modellje: tudat, tudatelıttes, tudattalan. Freud szerint a gyermekkor tiltott vagy büntetett vágyai kiszorulnak a tudatunkból, elfojtjuk az emlékeinket, ekkor a tudattalanba kerülnek és innen befolyásolják gondolatainkat, érzéseinket és cselekedeteinket. A tudattalan gondolatok álmokban, nyelvbotlásokban és modorosságokban nyilvánulnak meg. A lelki zavarokat a „tudatalatti okok” feltárásával igyekezett gyógyítani. Freud módszere a pszichoanalízis, kezdetben hipnózissal dolgozott, de úgy látta, hogy nem mindenki hipnotizálható és hipnózissal nehéz tartós eredményeket elérni. Ezután a terápiák során a szabad asszociáció módszerét alkalmazta, ennek lényege, hogy a betegek minden eszükbe jutó dolgot mondjanak ki, ezzel felszínre kerülnek, tudatosulnak az elfojtott, tudattalan vágyak. Bizonyos tudattalan gondolatok és emlékek, fıleg a szexuális és agresszív jellegőek neurózis forrásává válhatnak, ugyanakkor a neurózisok kezelhetıek a tudattalan gondolatok és emlékek felszínre hozásával.

Behaviorizmus: Észak-Amerikában indult el, alapítója John B. Watson. Az 1920-as években igen gyorsan elterjedt az iskola az egész Egyesült Államokban. A viselkedést tanulmányozták a tudat figyelembevétele nélkül. A megfigyelhetı ingereket és válaszokat tartják fontosnak és szinte az összes viselkedést a kondicionálás és megerısítés eredményének tekintik. Társas életünk elemzésekor azt veszik sorra, hogy kikkel találkozunk (társas inger), hogy reagálunk rájuk (jutalmazó, bőntetı vagy semleges), milyen viszontválaszokkal élnek a többiek (jutalmazó, bőntetı vagy semleges), és hogy a kölcsönös válaszok milyen módon tartják fenn vagy szakítják meg a kapcsolatot. A behavioristák a pszichológiai jelenségeket inger-válasz (S-R) kategóriák segítségével írták le. Ma már nem sok pszichológus sorolja magát a behavioristák közé, viszont az irányzat mégis fontos, mert a pszichológia mai eredményeinek jó részét a behavioristáknak köszönhetjük.



Humanisztikus pszichológia: az 1930-es években bontakozott ki ez az irányzat az USA-ban, a pszichológia emberi dimenzióival, a pszichológia elméletének emberi kontextusával foglalkozik. Egyik alapítója Carl Rogers, aki több amerikai egyetem pszichológia professzora, illetve az Amerikai Pszichológiai Társaság és az Amerikai Pszichoterapeuták Akadémiájának az elnöke volt. Személyiségelméletének központi fogalma az énfogalom, mely tartalmazza mindazokat az elképzeléseket, észleleteket és értékeket, amelyek az én-t jellemzik, annak tudata, hogy mi vagyok én és mit tehetek. Ez az énfogalom a világ észlelését és a viselkedést is befolyásolja. Az énfogalom nem feltétlenül a valóságot tükrözi, ha valaki idıközben igazán sikeres és elismert lesz, magát még mindig láthatja csıdtömegnek. Az énfogalommal nem egyezı élmények és érzések veszélyt jelentenek és a tudatba való bekerülésük meggátolódik. Rogers szerint az ilyen elfojtások nem szükségszerőek és nem tartósak. Minél több tapasztalatát tagadja meg az ember, annál nagyobb lesz a szakadék énfogalma és a valóság között. Akinek énfogalma nem egyezik meg személyes érzéseivel és tapasztalataival, annál szorongás vagy emocionális zavarok figyelhetık meg. Rogers elméletének másik fontos tényezıje az énideál. Minél közelebb van az énideálunk reális énképünkhöz, annál kiteljesedettebbek és boldogabbak leszünk. Az énideál és a reális énfogalom közötti túl nagy eltérés viszont a boldogtalanság és elégedetlenség forrása. Az irányzat kiemelkedı képviselıje volt Abraham Maslow is, elmélete szerint a szükségleteknek létezik egy hierarchiája, mely az alapvetı biológiai szükségletektıl azon komplexebb pszichológiai motivációkig terjed, melyek csak akkor válnak fontossá, ha az alapvetı szükségletek már kielégülést nyertek. MASLOW SZÜKSÉGLETHIERARCHIÁJA:

Alulról felfelé haladva az egyes szintek szükségleteit legalább részben ki kell elégíteni, mielıtt a felette levı szint szükségleteire irányulna az egyén cselekvése. Az egyén csak akkor lesz képes esztétikai és intellektuális érdeklıdésére idıt és energiát szentelni, amikor alapvetı szükségletei könnyen kielégíthetık. Az önmegvalósítás csak azt követıen teljesíthetı be, ha minden más szükséglet kielégülést nyert, de az önmegvalósítás felülírhatja a többi szükségletet (pl. éhesen is végig nézzük a nekünk tetszı filmet). A megélt önmegvalósítás rövid pillanatait csúcsélményeknek nevezi Maslow, ezt a csúcsélményt boldogság és kielégültség jellemzi.



A humanisztikus irányzatnál az érdeklıdés középpontjában az élményeket átélı személy áll. A vizsgálódások elsıdleges témái az emberi választás, a kreativitás és az önmegvalósítás. A pszichológusoknak objektivitásra kell törekedniük az adatok összegyőjtésében és értelmezésében. A személy méltósága a legfıbb érték. A pszichológia célja az emberek megértése, nem pedig viselkedésük elırejelzése vagy kontrollálása.

A pszichológia tudománya több nézıpontot is alkalmaz: - Biológiai nézıpont: a jelenségeket a szervezetben, fıleg az agyban és az idegrendszerben

lejátszódó folyamatokra vezeti vissza. Különbözik a többi nézıponttól, mert jórészt a biológiára támaszkodik, a pszichológiai jelenségeket biológiai fogalmakkal magyarázzák.

- Behaviorista nézıpont: csak a külsı, megfigyelhetı és mérhetı eseményeket tartja fontosnak, nem foglalkoznak az egyén mentális folyamataival (észlelés, emlékezés, gondolkozás, döntéshozás, problémamegoldás)

- Kognitív nézıpont: a mentális folyamatokkal, azaz az észleléssel, az emlékezéssel, a gondolkodással, a döntéshozással, a problémamegoldással és ezeknek a viselkedéses vonatkozásaival foglalkozik

- Pszichoanalitikus nézıpont: alapfelvetés, hogy a viselkedésünk nagy része tudattalan folyamatokból, olyan gondolatokból, félelmekbıl és vágyakból ered, melyeknek a személy nincs tudatában, de mégis befolyásolja a viselkedését. Ugyanolyan ösztönöknek (szexuálisnak, agressziónak) engedelmeskedünk mi is, mint az állatok, és folyamatosan próbáljuk lerázni a társadalom elvárásait. Az agressziót velünk született ösztönnek tartják.

- Szubjektivista nézıpont: eszerint az emberi viselkedés az észlelt világból indul ki. Azzal foglalkoznak, hogy az emberek miként alakítják ki és értelmezik a társas világukat - kultúrától, személyes élettörténettıl és aktuális motivációs állapottól függıen.

Egy adott téma többféle nézıpontból is megközelíthetı, értelmezhetı.

FELADAT : Az egyik kolléga mindig „szurkálja” a másikat. Értelmezzük a négy pszichológiai irányzat aspektusából!

Alaklélektan: tegnap xy mogorva volt velem, beszólt valamit, ez megmarad bennem, mint valami tövis és ezt kiegészítem magamban, hogy ö egy arrogáns, nagyképő… valaki, aki nem szeret engem, így én minden adandó alkalommal odaszurkálok neki.

Pszichoanalízis: tudattalan agresszív ösztön megvalósulása, nem szeretem xy-ban, hogy ilyen vagy olyan, pl. szipog, vagy ápolatlan, vagy szájszaga van stb., és ehhez a tulajdonságához hozzákapcsolom magamban az ellenszenvet, így ha valakin felfedezem ezen tulajdonságokat, akkor kifejezem a bennem lévı ellenszenvet irányába, kivetítem rá és piszkálom, szurkálom.

Behaviorizmus: valamikor megbántottak bennünket és erre válaszként visszaszóltunk és ezzel célt értünk, mert mondjuk bocsánatot kért a másik fél tılünk vagy visszavonult, akkor ez a viselkedés rögzülni fog nálunk az adott szituációra, azaz máskor is vissza fogunk szólni, ha megbántanak. Azaz a szurkálódás, mint cselekvés egy korábban lezajlott cselekedetre adott válaszunk, ami az adott szituációnál bevált reakciónak bizonyult részünkrıl, tehát egy megtanult, megerısített válasz lett nálunk a szurkálódás arra, ha megbántanak bennünket.

Humanisztikus pszichológia: ha valakirıl az elsı benyomásom rossz, a róla alkotott képet fenntartom, szinte bármit is tehet, és a negatív érzésem vele kapcsolatban úgy nyilvánul meg, hogy szurkálom ıt. Nagyon nehéz megváltoztatni az emberben az elsı benyomás hatását, azaz az adott személyrıl alkotott esetlegesen negatív képet.



2. A PSZICHOLÓGIA F İBB TERÜLETEI :

Pszichofiziológia (biológiai pszichológia): a biológiai folyamatok és a viselkedés közötti kapcsolatok feltárására törekszenek, azaz, hogy az idegrendszer mőködésében hogy vannak jelen a lelki folyamatok.

Kísérleti pszichológia (összehasonlító pszichológia): kísérleti módszerekkel vizsgálják, hogy az emberek (és az állatok) miként reagálnak az érzékleti ingerekre, hogyan észlelik a világot, hogyan tanulnak és emlékeznek és milyen érzelmi reakcióik vannak. (anyai érzés beindítása, megkapaszkodási ösztön - átkaroló reflex, térköz szabályozás)

Fejlıdéslélektan: az ember fejlıdésével foglalkoznak és azzal, hogy milyen tényezık befolyásolják a viselkedést a születéstıl az idıskorig. Specializáció van életkorra vagy konkrét területre (pl. csecsemıkorra, óvodáskorra, serdülıkorra).

Szociálpszichológia: a szociál- és a személyiségpszichológia sok tekintetben átfedi egymást. A szociálpszichológia az vizsgálja, hogy miként észleljük és értelmezzük társas világunkat, illetve hogy a többiek képzelt vagy valóságos jelenléte miként érinti vélekedéseinket, érzelmeinket és viselkedésünket. Foglalkoznak a csoportok viselkedésével és az emberek közötti társas kapcsolatokkal is.

Személyiségpszichológia: az egyének személyes stílusát, a világgal való kapcsolatukat meghatározó gondolkodási, érzelmi és viselkedési jellemzıiket tanulmányozzák. Az egyéni különbségek feltárása mellett törekednek arra, hogy a különféle pszichológiai folyamatok összesítésével az egész személyt meg tudják ragadni.

Klinikai pszichológia: ennek a területnek a szakemberei pszichológiai elveket használnak érzelmi és viselkedési problémák feltárására és gyógyítására. Lelki betegségek, fiatalkori bőnözés, kábítószer-függıség, értelmi fogyatékosság, családi vagy házassági konfliktusok és egyéb problémák megoldásával foglalkoznak.

Pedagógiai pszichológia (neveléspszichológia): fı területek a gyermekek fejlıdése, a neveléssel kapcsolatos kérdések, a klinikai pszichológiával kapcsolatos ismeretek. Az iskolapszichológusok közvetlenül a gyerekek tanulási és érzelmi problémáinak feltárásával foglalkoznak. A neveléspszichológusok a tanulás és a tanítás szakemberei, iskolákban dolgoznak, vagy oktatási módszerekkel kapcsolatos kutatásokat végeznek, illetve részt vesznek a tanárok képzésében.

Munka-, gazdaságpszichológia: a szervezetpszichológusok általában valamely vállalatnál dolgoznak, feladatuk, hogy kiválasszák az adott állásokra a legmegfelelıbb embereket, és részt vegyenek a dolgozók hangulatát és motiválását irányító vezetıi döntésekben. A munkapszichológusok az emberek és gépek közötti minél jobb kapcsolat kialakulásáért dolgoznak, azt segítik, hogy minél hatékonyabb, biztonságosabb és kényelmesebb gépeket tervezzenek a tervezık a munkavégzéshez.

A XXI. századi pszichológia új területei: - kognitív idegtudomány: az idegtudomány a biológia azon ága, mely az aggyal és az

idegrendszerrel foglalkozik. A kognitív idegtudomány a mentális tevékenységek pontos agyi megfelelıivel foglalkozik. Egészséges személyek agyi tevékenységét vizsgálják mőködés, feladatmegoldás közben, új képalkotó eljárásokkal felvételeket készítenek az agy mőködésérıl.

- evolúciós pszichológia: az egyes pszichés mechanizmusok biológiai eredetével foglalkozik, szerintük a pszichés mechanizmusok hátterében genetikai tényezık állnak. Kutatásaik közzé tartozik a párválasztás kérdése és az érzelmekre adott reakciók vizsgálata.

- kulturális pszichológia: azt vizsgálja, hogy az embert körülvevı kultúra (hagyományok, nyelv, világszemlélet) miként befolyásolja a pszichés folyamatokat.

- pozitív pszichológia: a pszichés jelenségeket a pozitív élmények, a pozitív személyiségvonások és a pozitív intézmények szintjén vizsgálja. A pozitív érzelmek kiszélesítik az ember gondolkozását, új ötletekre, megoldásokra késztetik.



FELADAT : Értelmezze, hogy az egyes területek miként kapcsolódnak az emberi erıforrások fejlesztéséhez egy munkahelyen!

Pszichofiziológia: az étkezések és egyéb biológiai szükségletek elvégzésének biztosítása

Kísérleti pszichológia: vizsgálható, hogy különbözı külsı hatásokra miként reagálnak a dolgozók, a figyelemelterelı vagy hátráltató hatások megszőntetésére vagy kiküszöbölésére kell törekedni, a megfelelı munkakörülmények hatással vannak a teljesítményre és a közérzetre, ez hatékonyabb munkát eredményez, tehát megéri foglalkozni a kérdéssel.

Fejlıdéslélektan és pedagógiai pszichológia: megtárgyalják a munkatársak a gyermekük nevelésével kapcsolatos nézeteiket, tapasztalatot cserélnek egymás történeteibıl és ötleteket győjtenek a saját gyermekeikkel kapcsolatban felmerülı problémák megoldásához.

Szociálpszichológia: egy munkahelyen a hatékony munka talán legsarkalatosabb pontja a jó csapatszellem kialakítása. Fontos, hogy a dolgozók érdekeltek legyenek a munkájukban, és érezzék, hogy egy csapatban dolgoznak, ahol mindenki munkája nagyon fontos, hisz a részfeladatok elvégzésébıl áll össze a teljes egész. Cél a jó munkakapcsolat kialakítása a dolgozók között, érezniük kell, hogy kiegészítik egymást és számíthatnak a másikra.

Személyiségpszichológia: minden munkakörben érik pszichés nyomások az embert, vizsgálhatók a dolgozók jellemzıi és tőrıképességük. Ennek függvényében készíthetı el a munkafázisok felosztása, a stresszesebb munkakörbe például azt javasolt beosztani, aki ügyesen kezeli a problémákat, vagy aki például kiemelkedı összpontosító képességgel rendelkezik, annak lehet olyan munkát adni, ahol több a külsı zavaró tényezı, hisz ıt ezek kevésbé befolyásolják a munkája elvégzésében.

Klinikai pszichológia: deviáns viselkedés, függıség kiszőrése, az így feltárt probléma megoldásának segítése, a dolgozó támogatása, a felgyógyulásának segítése. Vagy, ha esetleg valamilyen tragédia történik a munkahelyen, annak kezelése, kibeszélése, feldolgoztatása a munkatársakkal. Ha egy alkalmazottnak például egészségügyi vagy családi problémája adódik, akkor a munkahely akkor kezeli jól a helyzetet, ha támogatásáról biztosítja a dolgozót. (Szerintem amikor egy munkahelyen azt mondják a dolgozóknak, hogy ne menj táppénzre, mert akkor elbocsátunk, ez nem megfelelı hozzáállás. Bármikor, bárki kerülhet olyan helyzetbe, hogy betegállományba kerül, emiatt a munkahely elvesztésének félelme, a bizonytalanság folyamatosan ott lebeg a feje fölött, ez pedig nem jó.)

Munka-, gazdaságpszichológia: munkakörülmények vizsgálata, a legoptimálisabb környezet és feltételek kialakítása és a dolgozók ösztönzése lehetnek ide vonatkozóan fontos kérdések. A vezetıi döntések sokat segíthetnek (és persze sokat is ronthatnak) a teljesítményen, ezért körültekintı mérlegelés után kell meghozni a döntéseket.



3. VIZSGÁLATI MÓDSZEREK :

A pszichológia által tanulmányozott témák vizsgálata, a kutatás általában két lépést igényel: 1. tudományos hipotézis megfogalmazását 2. hipotézis ellenırzését

Minden kutatás elsı lépése, hogy a vizsgálni kíván témában felállítunk egy hipotézist, azaz ellenırizhetı állításokat fogalmazunk meg a témában. Jó megfigyelınek kell lenni, emellett ismerni kell a témáról íródott tudományos irodalmat, tájékozódni kell a témában végzett kísérletekrıl és azok eredményeirıl, azaz tisztában kell lennünk az adott témával kapcsolatos állításokat összegzı tudományos elmélettel. Ennek birtokában tudunk felállítani tudományos hipotézist. Adatgyőjtésre többféle kutatási módszert használhatunk, ezek alapjellemzıje, hogy torzítatlanok (nem részesítenek elınyben egy hipotézist egy másikkal szemben) és megbízhatóak (bárki megismerheti a megfigyeléseket).

Kutatási módszerek: - Kísérletek: ezek a leghatékonyabb kutatási módszerek és ezek biztosítják a hipotézisek legerısebb

oksági ellenırzését. A kutató szabályozza a feltételeket és méréseket végez a változók közötti oksági kapcsolatok kimutatása érdekében. A változók különbözı értékeket vehetnek fel. Van független változó teljesen a kísérletvezetı ellenırzése alatt áll, ı hozta létre, és ı határozza meg a változásait, független attól, hogy a résztvevık mit tesznek. A független változó képviseli a kísérletben a feltételezett okot, a függı változó pedig a feltételezett okozatot. A függı változó a személyek viselkedésének valamilyen mért jellemzıje, értéke a független változó értékétıl függ. A kísérlethez ki kell választanunk az egyéneket, majd véletlenszerő (random) elrendezéssel ki kell alakítanunk a kísérleti csoportot (itt jelen van a feltételezett ok, megjelenik a független változó) és a kontrollcsoportot (itt nincs jelen a feltételezett ok, a független változó nem jelenik meg). A kontrollcsoport képviseli az alapértékeket, ehhez hasonlítjuk a kísérleti csoport eredményeit. A kísérlet végezhetı laboratóriumon belül és azon kívül is, a pontosabb eredmények reményében azonban többször alkalmaznak laboratóriumon belüli kísérletet. Van, hogy a kísérletekben egy független változó egy függı változóra gyakorolt hatását vizsgálják, de léteznek többváltozós kísérletek is, az utóbbi idıben ez a gyakoribb.

- Mérés: a vizsgálati eredmények pontos közlése érdekében a változókhoz számokat rendelünk, ezt nevezzük mérésnek. A kísérletekben általában nem egy személyen végzünk méréseket, hanem személyek egy adott mintáján. A kutatás eredménye tehát egy számhalmaz, melyet összegezni és értelmezni kell. Központi szerepe van a statisztikának, ez a matematikai eljárás azzal foglalkozik, hogy hogyan kell mintát választanunk egyének sokaságából illetve, hogy hogyan kell a mintából rájuk nézve következtetéseket levonni. Leggyakoribb statisztikai fogalom az átlag, azaz a számtani középérték. A kísérleti- és kontrollcsoportot alkalmazó vizsgálatok során két átlagot kell összehasonlítanunk, a két átlag eltérése a lényeges, ebbıl tudunk következtetéseket levonni.

- Korreláció: nem minden problémát lehet kísérletileg vizsgálni. Sokszor a kutató nem befolyásolhatja, hogy melyik személy melyik kísérleti csoportba kerüljön. Például, ha azt akarjuk vizsgálni, hogy az anorexiások érzékenyebbek-e az ízek változásaira, mint a normálsúlyúak, akkor keresünk normál testsúlyú embereket és anorexiásokat, egy-egy csoportba soroljuk ıket és megvizsgáljuk az ízérzékenységüket. Azaz korrelációs módszert alkalmazunk, meghatározzuk, hogy egy befolyásunkon kívül esı változó összekapcsolódik-e (korrelációban áll-e) egy másik, minket érdeklı változóval. Itt a testsúly változójának két értéke van: anorexiás vagy normál, de általában sok értékünk van minden változóra és azt határozzuk meg, hogy az egyik változó mely értékei a másik változó mely értékeivel kapcsolódnak. A meghatározást egy statisztikai érték, a korrelációs együttható szolgálja, jele r. Felbecsüli, hogy milyen kapcsolat van két változó között, értéke -1,00 és +1,00 közötti szám. A tökéletes kapcsolatot (ami igen ritka) az 1,00 jelzi, a kapcsolat hiányát a 0 jelzi. Ahogy az r értéke 0 és 1,00 között változik, úgy nı a kapcsolat erıssége. A korreláció + vagy – elıjelő lehet, ez azt mutatja, hogy a két változó pozitívan (két változó értéke együtt csökken vagy nı) vagy negatívan (ha az egyik változó csökken, a másik nı) kapcsolódik-e egymáshoz. A pszichológiai kutatásokban a 0,60-1,00 érték erısnek számít, 0,20-0,60 között elméleti feltételezésekre alkalmas, a 0-0,20 igen kevéssé használható bejóslásra.



- Tesztek: a korrelációs módszert fıleg a valamilyen képességet, teljesítményt vagy egyéb pszichológiai vonást mérı teszteknél alkalmazzák. Egy teszt egységes szituációba helyez olyan embereket, akik valamilyen tulajdonság (pl. matematikai képesség, agykárosodás) tekintetében különbözıek. Fontos különbség van a kísérleti és a korrelációs vizsgálatok között. A kísérleti vizsgálatban az egyik (a független) változót variáljuk annak érdekében, hogy más (a függı) változókra gyakorolt hatása mérhetı legyen. Korrelációs vizsgálatokból nem lehet kikövetkeztetni ilyen oksági kapcsolatot.

- Megfigyelés: megfigyeljük a vizsgált jelenséget � Közvetlen megfigyelés: természetes körülmények között történı megfigyelés. Számos kutatás

kiindulópontja a pszichológiában az állati és emberi viselkedések pontos megfigyelése. Fontos a megfigyelı által az adatok pontos rögzítése. (Megfigyelést laboratóriumban is lehet végezni.)

� Kérdıíves eljárások: a közvetlen megfigyeléssel nehezen tanulmányozható esteket kérdıívekkel vagy kikérdezéssel (interjú) vizsgálhatjuk. A kérdıíves módszer érzékeny a torzításokra, mert az emberek általában jobb színben próbálják feltőntetni magukat, és ez a válaszaikban tükrözıdik. Kérdıíveket használunk például politikai vélemények, fogyasztói szokások, egészségügyi szokások és más kérdések vizsgálatánál (Gallup intézet közvélemény kutatásai vagy a népszámlálás). Megfelelı felmérésekhez kipróbált kérdıívekre, kiképzett kérdezıbiztosokra és olyan embercsoportokra van szükség, melyek tagjait úgy választjuk ki, hogy jól képviseljék a vizsgálandó népességet.

� Esettanulmány: egy adott személy részleges életrajzát foglalhatja magában. Az esettanulmányok tudományos célokra készült és használt életrajzok, melyek fontos források lehetnek. Korlátai, hogy elsısorban az egyén emlékezetére támaszkodnak, melyek gyakran pontatlanok és eltorzítják a valóságot. Pontosítás végett megkérdezik a rokonokat, hogy ık miként emlékeznek.

- Szakirodalom áttekintése: pszichológiai kutatást a rendelkezésre álló szakirodalom alapján is lehet végezni. Összegyőjtjük egy adott témáról a meglévı kutatási eredményeket, majd elemezzük azt. Kétféle elemzési mód lehetséges: � narratív áttekintés: összefoglaljuk a korábbi vizsgálatokat és megnézzük a bizonyítékok erejét � metaanalízis készítése: statisztikai módszerek segítségével összegezzük a korábbi vizsgálatokat

és következtetéseket vonunk le belılük. (Ez részletesebb és használhatóbb eredményeket nyújt.)

A pszichológiai kutatás etikai kérdései: A pszichológusok hús-vér emberekkel dolgoznak, ezért fontos az etikai kérdések betartása. Különbözı pszichológiai társaságok dolgoztak ki útmutatót az emberi és állati kísérleti alanyokkal végzett kísérletekkel kapcsolatban. (A Magyar Pszichológiai Társaság Etikai kódexe is tartalmaz irányelveket ehhez.) - minimális kockázat elve: a kockázat nem lehet nagyobb, mint amilyennel a mindennapi életben is

találkozunk. A kísérleti személyt nem érheti fizikai bántalom vagy károsodás. - informált hozzájárulás elve: a személyeket elıre tájékoztatni kell a vizsgálat mozzanatairól.

Fontos a résztvevık önkéntessége, biztosítani kell számukra, hogy bármikor meggondolhassák magukat a vizsgálat lefolytatását illetıen. Fontos, hogy a vizsgálatban résztvevı személyek ne ismerjék a vizsgálat hipotézisét, ugyanis ez befolyásolhatja a válaszaikat, viselkedésüket. Részletesen el kell magyarázni a résztvevıknek a vizsgálat lefolyásának okait, az ott történteket, minden zavart el kell oszlatni, a résztvevıknek úgy kell távozniuk a vizsgálatról, hogy emberi méltóságuk sértetlen maradjon, és ne legyen bennük rossz érzés.

- személyiségi jogok tiszteletben tartásának elve: a kutatás alatt győjtött információkat bizalmasan kell kezelni, biztosítani kell, hogy a személy beleegyezése nélkül senki ne férhessen hozzá a kutatást végzıkön kívül.



Állatkísérletek: - Az Egyesült Államokban a pszichológiai kutatások 7%-ában használnak állatokat, fıleg egereket,

patkányokat vagy madarakat. - Állatkísérletekre két ok miatt van szükség:

� az állatok viselkedése önmagában kutatásra érdemes � az állatok viselkedése alapján az emberi viselkedésre is tehetünk következtetéseket

- Az állatkísérletek segítették megérteni és kezelni többek között a depressziót, a drogfogyasztást, az evészavarokat vagy az Alzheimer-kórt.

- Az állatkísérletekkel kapcsolatban több vita is zajlik, leginkább azokat a kísérleteket támadják, ahol fájdalmat okoznak az állatoknak vagy károsodást szenvednek az állatok.

- A kutatóknak kötelességük az állatokkal emberségesen bánni, fájdalmaikat és szenvedésüket a lehetı legkisebbre csökkenteni.

FELADAT : Az egyik kolléga viselkedése megváltozott, depressziós lett. Milyen módon próbáljuk megtudni mi történt? Beszélgetésbe elegyedünk vele: „hogy vagy?”, „Mi van Veled?” Tapintatosan próbáljuk megkérdezni, hogy mi bántja. Felajánljuk segítségünket, ennek hatására talán jobban megnyílik. Ha nála nem jutunk eredményre, akkor megkérdezzük közvetlen kollegáit, vagy a munkahelyen lévı közelebbi ismerıseit, hogy nem tudnak-e valamit az adott egyén problémájáról.

Milyen tanácsot adunk egy kollégának (aki nem annyira megnyerı), hogy jobban elfogadják ıt a társak? Beszélgetés alkalmával szóba hozzuk, hogy ha változtatna kissé az öltözködésén, a frizuráján, vagy a viselkedésén, akkor biztosan másképp tekintenének rá a kollegák. Javasoljuk neki, hogy menjen el fodrászhoz, kozmetikushoz és újítsa meg külsejét. Viselkedésére vonatkozva biztatjuk, hogy többet mosolyogjon, tartson szemkontaktust, legyen barátságos és közvetlen a kollegákkal, olykor kezdjen beszélgetést velük. Erre vannak tulajdonképpen a „Stylist”-ek, hogy felépítsék az embert.



4. PSZICHOFIZIOLÓGIA : A neuron és mőködése: - Az idegrendszer építıköve a neuron vagy idegsejt, ez egy

olyan speciális sejt, mely üzeneteket és idegimpulzusokat szállít a többi neuron, a belsı elválasztású mirigyek és az izmok számára.

- Az emberi agy több mint 10 milliárd idegsejtet tartalmaz és szinte végtelen számú idegi kapcsolatot, így talán a világegyetem legbonyolultabb szerkezete.

- A neuronok mőködtetik az emberi agyat, magát a tudatot. Ismert az idegimpulzusok terjedésében betöltött szerepük és tudjuk hogyan mőködik a neurális hálózatok néhány fajtája, viszont még feltáratlan az emlékezésben, érzelmek és gondolkodás terén betöltött bonyolultabb szerepük.

- Az idegsejtek méretükben és megjelenésükben igencsak különböznek egymástól, de vannak közös jellegzetessége-ik. Az idegsejt sejttestbıl, egy hosszabb nyúlványból, az axonból és több rövidebb nyúlványból, dendritekbıl épül fel (görög dendron szóból származik, jelentése fa).

- A nyúlványok segítségével egy idegsejt több más idegsejttel is kapcsolatban van, egy hálózatot hozva létre. A dendritek más sejtektıl veszik át az ingerületet és továbbítják a sejttest felé; az axon az ingerületet a sejttest felıl az axon vége felé vezeti, az üzenetek így más neuronokra, izmokra vagy mirigyekre terjednek tovább.

- Neurononként általában egy axon van, ennek vége több kis ágacskára bomlik, ezek végzıdése az axondomb. Az axondombok ténylegesen nem érintik azt az idegsejtet, melyet ingerelnek, az axondomb és az ingerelt neuron sejttestje vagy dendritje között van egy szők rés. Az összeköttetést szinapszisnak nevezzük, a rést pedig szinaptikus résnek.

- A szinapszisok tehát a sejtek közötti azon kapcsolódási helyek, amelyeken keresztül az ingerület egyik sejtrıl a másikra terjed át. Szinapszist általában az egyik neuron axonja hoz létre a másik neuron dendritjével. Az impulzusok hullámszerően terjednek a dendritekrıl a sejttesten át az axonvég felé, majd itt a szinapszis adja át az ingerületet a szinaptikus résen keresztül. Egyik sejtrıl a másikra ingerületátvivı anyag szállítja az ingerületet, így ingerli a következı neuront. Egy idegsejt dendritjeivel és sejttestjével sok (akár ezer) neuron axonja létesíthet szinapszist.

A neuronoknak három típusát különböztetjük meg általános funkciójuk alapján: - szenzoros neuron (érzı idegsejt): az érzékszervekben, izmokban, a bırben és az ízületekben lévı

speciális sejtek a receptorok, ezek érzékelik a fizikai és kémiai változásokat, majd ezeket átalakítják idegimpulzusokká. Ezeket a receptoroktól kapott impulzusokat szállítják a szenzoros neuronok a központi idegrendszerhez

- motoros neuronok (mozgató idegsejtek): az agyból vagy gerincvelıbıl kijövı jeleket szállítják a végrehajtó szervekhez, azaz az izmokhoz és a mirigyekhez.

- interneuronok (köztes idegsejtek): csak az agyban és a gerincvelıben találhatóak, a szenzoros neuronoktól kapnak impulzusokat, melyeket más interneuronokhoz vagy motoros neuronokhoz továbbítanak

Az ideg és a gliasejt: - hosszú axonok egy kötege az ideg, melyhez neuronok százai vagy ezrei tartoznak. Az egyes

idegek tartalmazhatnak szenzoros és motoros neuronokat is. - az idegsejtek mellett az idegrendszer számos nem idegi sejtet is tartalmaz, azaz gliasejtet. Ezek

képezik az agy tömegének több mint felét. Elsıdleges funkciójuk az idegsejtek rögzítése, nevük is innen ered, a görög glia szó ragasztót jelent. A rögzítés mellet a gliasejtek táplálják is a neuronokat és „takarítanak” körülöttük (eltávolítják például az elhalt neuronokat).



Az idegrendszer minden része kapcsolatban áll egymással. Minden pszichológiai esemény valami módon az agy és az idegrendszer aktivitásában képezıdik le.

Az idegrendszer felosztása: - központi idegrendszer: az agy és a gerincvelı idegsejtjeit foglalja magában

� agy � gerincvelı

- perifériás idegrendszer: az agyat és a gerincvelıt a test többi részével összekötı idegekbıl áll � szomatikus idegrendszer: a szomatikus idegrendszer érzıidegei a bırrıl, az izmokról és az

izületekrıl szállítják a külvilág információit a központi idegrendszerbe (ez tájékoztat bennünket a fájdalom, a nyomás és a hımérséklet változásairól); mozgatóidegei a központi idegrendszertıl szállítanak impulzusokat a test izmaihoz, ahol mozgást kezdeményeznek (az összes izmot irányítják, a szándékos mozgásokban résztvevık és a testtartást vagy egyensúlyozást biztosító önkéntelen szabályozásokat is ezek végzik)

� vegetatív idegrendszer: a zsigereket és a mirigyeket köti össze; a vegetatív idegrendszer idegei a belsı szervekkel állnak kapcsolatban, olyan folyamatokat szabályoznak, mint a légzés, a szívverés, az emésztés. Számos általa vezérelt funkció autonóm, önszabályozó, akkor is folyamatosan mőködik, amikor alszunk vagy nem vagyunk tudatunknál. Két részbıl áll: � szimpatikus idegrendszer: izgalmi állapotban kerekedik felül, egy egységként mőködik,

izgalom során felgyorsítja a szívverést, tágítja az ereket, verejtékezést okoz stb. � paraszimpatikus idegrendszer: általában nyugalmi állapotban aktivizálódik, egyszerre csak

egy szervre hat. A két rendszer többnyire egymással szemben hat, de valójában bonyolult kölcsönhatás mőködik közöttük.

Idegrostok, gerincvelı: - A test és az agy különbözı részeit összekötı idegrostok legtöbbje a gerincvelıben győlik össze,

ahol a csontos gerinccsigolyák védik ıket. - A gerincvelı alig kisujjnyi átmérıjő tömör szerkezet. Néhány egyszerő inger-válasz reflex a

gerincvelı szintjén játszódik le, mint például a térdreflex (a térdkalács elülsı részéhez futó ín megütésére a láb kiegyenesítése a válasz). Az agy segítsége nélkül, kizárólag a gerincvelı irányítása által is bekövetkezhet ez a válasz, viszont a magasabb idegi központok ezt módosíthatják (ha például erısen arra gondolunk, hogy nem bírjuk mozdítani a térdünket, akkor meggátolhatjuk a reflex mőködését).

Az agy topografikus felosztása (egyes régiók elhelyezkedése szerinti): - hátsóagy: az agy gerincvelıhöz legközelebb esı, hátulsó része

� részei: nyúltvelı; híd; retikuláris rendszer; kisagy - középagy: az agy középsı része - elıagy: az agy elülsı része

� részei: talamusz; hipotalamusz; limbikus rendszer; hipofízis; agykéreg



Az agy funkcionális felosztása: - központi mag vagy agytörzs: a hátsóagytól egészen az elıagyig terjed, a legalapvetıbb

viselkedésformákat irányítja, az egyensúlyt, illetve az izomkoordinációt szabályozza. Ide tartoznak az önkéntelen reakciók (köhögés, tüsszentés, öklendezés) vagy a részben akaratlagos irányítás alatt álló viselkedések (légzés, alvás, evés, ivás, hányás, hımérsékletszabályozás, szexuális viselkedés). � nyúltvelı: a gerincvelı és a koponya találkozásánál lévı enyhe kiszélesedı rész a nyúltvelı,

mely a légzést és az egyenes testtartást biztosító reflexeket ellenırzi. Itt keresztezıdnek a gerincvelıbıl feljövı és az agyból lemenı fı idegkötegek, a keresztezıdés következtében az agy jobb oldala a test bal oldalával, a bal oldala pedig a test jobb oldalával áll kapcsolatban.

� kisagy: a nyúltvelı felett található tekervényes rész, a mozgáskoordináció az elsıdleges feladata. A kisagy károsodása szögletes, koordinálatlan mozgást eredményez. Közremőködik a motoros tanulásban is. Közvetlen idegi összeköttetésben áll a homloklebennyel, így szerepet játszik a nyelvhasználatban, a tervezésben és az érvelésben is.

� talamusz: az agyféltekéken belül lévı két tojás alakú idegsejtcsoport. Az érzékszervektıl érkezı üzenetek kapcsolótáblája, a látásért, hallásért, tapintásért és ízlelésért felelıs érzékelı-receptorokból érkezı információkat továbbítja a nagyagy felé. Emellett az alvást és az ébrenlétet szabályozza.

� hipotalamusz: a talamusz alatt található kisebb rész. Az evés, ivás, szexuális viselkedés szabályozásában játszik fontos szerepet, illetve a szervezet normális fiziológiai egyensúlyát fenntartó tényezıket szabályozza (testhımérséklet, szívritmus, vérnyomás). Ha például melegünk van, akkor verejtékezünk, ha fázunk, akkor vacogunk, ezen folyamatok a normális testhımérséklet visszaállítására irányulnak a hipotalamusz vezérlése alatt. Fontos szerepet játszik az érzelmek átélésében és a stresszes helyzetekre adott válaszokban is. A hipotalamusz alatt van az agyalapi mirigy, ezen keresztül szabályozza a belsı elválasztású mirigyek mőködését, azaz a. hormonháztartást. A hipotalamuszt „stresszközpontnak" is nevezik.

� retikuláris rendszer: az alsó agytörzstıl a talamuszig terjedı neuronhálózata, mely a központi mag számos részét keresztezi. Éberségi állapotunk szabályozásában játszok fontos szerepet, illeteve figyelmünk egy adott ingerre való összpontosításában. A retikuláris rendszer szőrıként mőködik, csak bizonyos szenzoros üzeneteket enged bejutni a tudatunkba (azaz az agykéregbe), a többit blokkolja.

- limbikus rendszer: a központi mag körüli, a hipotalamusszal szoros kapcsolatban lévı agyterület, az ösztönös viselkedéseket ellenırzi, illetve az érzelmeket szabályozza (fıleg a félelmet). � egyik része a hippokampusz, mely az emlékezésben játszik fontos szerepet. (Az 1950-es

években terápiás céllal epilepsziás betegeknél eltávolítják a hippokampuszt, felépülés után a betegek gond nélkül felismerték régi barátaikat, emlékeztek a korábban velük történt dolgokra, tudtak olvasni és ismerték begyakorolt készségeiket, viszont az operáció elıtt egy éven belül történtekre nem emlékeztek, nem ismerték fel új ismerıseiket vagy ugyanazt az újságot többször kiolvasták anélkül, hogy emlékeztek volna belıle bármire.)

- nagyagy: az élılények közül az ember nagyagya a legfejlettebb, a magasabb intellektuális folyamatokat irányítja. � agykéreg: a nagyagyat borító külsı réteg az agykéreg, felületének szürkés színe miatt

szürkeállománynak is szokás nevezni a nagyagyat. A magasabb mentális folyamatok központja, itt regisztrálódnak az érzetek, innen indulnak az akaratlagos cselekvések, itt születnek meg a döntések, illetve alakulnak ki a tervek. Az emlékezéssel, gondolkozással és a nyelvhasználattal kapcsolatos területek teszik ki az emberi agykéreg legnagyobb részét.

� A nagyagy két fele a jobb és a bal agyfélteke, ezeket a kérgestest köti össze. A két agyfélteke alapvetıen szimmetrikus, köztük egy mély hasadék húzódik.



Az agy funkcionális felosztása:

A két agyfélteke négy-négy lebenyre oszlik: � homloklebeny (frontálislebeny) � fali lebeny � halántéklebeny � nyakszirtlebeny A homloklebenyt a fali lebenytıl a központi árok választja el, mely a fejtetıtıl oldalra, a fülek felé fut. A fali lebeny a fej tetején, a nyakszirtlebeny pedig az agy hátsó részén helyezkedik el, közöttük kevésbé határozott a választóvonal. A halántéklebenyt egy mély hasadék határolja, az oldalsó árok, mely az agy oldalán található.



Elsıdleges motoros kéreg: - központi árok elıtt húzódik az elsıdleges motoros kéreg, a test akaratlagos mozgásait vezérli - a motoros kéregben a test fejtetıre állítva képezıdik le (a lábujj mozgását a fejtetıhöz közelebbi

részek irányítják, a száj vagy a nyelv mozgását pedig a fejtetıtıl messzebbi részek) - a test jobb oldalának mozgásait a bal félteke, a bal oldalának mozgásait pedig a jobb félteke

mozgatókérge vezérli

Elsıdleges szomatoszenzoros (testérzı) kéreg: - a fali lebenyben, a központi árok mögötti, ennek elektromos ingerlése szenzoros élményt

eredményez valahol a test ellenkezı oldalán. Az érzés olyan, mintha a test valamelyik részét megérintettük vagy elmozdítottuk volna.

- a meleg, a hideg, a tapintás, a fájdalom és a test mozgásainak érzékelése vetülnek ide - az innen induló és az ide befutó idegrostok többsége a test ellenkezı oldalával áll kapcsolatban

Elsıdleges látókéreg: - a nyakszirtlebenyek hátsó részén található terület, fontos szerepet játszik a látásban - az idegrostok egy része a jobb szembıl a jobb féltekébe, a bal szembıl pedig a bal féltekébe fut,

míg másik része keresztezıdve az ellenkezı oldali féltekébe fut - az idegrostok mindkét szem jobb oldalából az agy jobb féltekéjébe, bal oldalából a bal féltekéjébe

visznek üzenetet, tehát az egyik (mondjuk a bal) félteke látókérgének sérülése mindkét szem bal oldali látómezıjének vakságát okozza, környezetünk tılünk jobbra esı része kiesik észlelésünkbıl

Elsıdleges hallókéreg: - az agyféltekék oldalán lévı halántéklebenyek felszínén található a hallókéreg, mely a hangok

komplexebb jellemzıinek elemzésében vesz részt - igen fontos szerepe van a hangok idıbeli mintázatának finom észlelésében, ez elengedhetetlen a

beszéd észleléséhez. Mindkét fül az agykéreg mindkét oldali hallókérgébe küld rostokat, az ellenoldali kapcsolatok viszont erısebbek.



Asszociációs régiók (területek): - a szenzoros vagy motoros feldolgozásban közvetlenül részt nem vevı agykérgi területek az

asszociációs régiók, részei - az asszociációs régiók részei:

� frontális asszociációs régiók: a homloklebenynek a motoros kéreg elıtt elhelyezkedı részei, a problémamegoldáshoz szükséges gondolkodási folyamatokban játszanak fontos szerepet

� hátulsó asszociációs régiók: a különféle elsıdleges szenzoros kérgi területekhez közel helyezkednek el, egy-egy érzéklet szolgálatában álló alrégiók alkotják. A halántéklebeny alsó része például a vizuális észleléshez kapcsolódik, ha ez a terület sérül, akkor romlik a formák felismerése és megkülönböztetésük képessége. (A sérülés nem látásvesztést okoz, az egyén „látja” a formákat, de nem képes az alak azonosítására vagy megkülönböztetni egy másiktól.)

Aszimmetriák az agyban: - az agy két fele az avatatlan szem számára egymás tükörképének látszik. A vizsgálatok azonban

azt mutatják, hogy a bal félteke szinte mindig nagyobb, mint a jobb. Illetve a jobb félteke sok hosszú idegrostot tartalmaz, a bal agyfélteke viszont rövidebb, egy-egy területen belüli gazdag kölcsönkapcsolatokat biztosító rostokkal rendelkezik.

- Paul Broca francia orvos 186l-ben fedezte fel a bal agyféltekén, az oldalsó árok felett, a homlok-lebenyben azt a területet, mely a beszédhangok létrehozásában játszik szerepet (Broca-terület). A jobb agyfélteke megfelelı régiójának sérülése rendszerint nem vezet beszédképtelenségre.

- A bal agyféltekén helyezkednek el a beszéd megértéséhez, a szavak leírásához és az írott szavak megértéséhez szükséges régiók. (Akinek agyvérzés során a bal agyfélteke sérül, nagyobb valószínőséggel mutat beszédzavart, mint az, akinek a jobb félteke sérül.) Egyes balkezeseknél a beszédközpont a jobb féltekében található.

- Az utóbbi idıkben lehetségessé vált annak kutatása, hogy az egyes agyféltekék önmagukban mire képesek. Normális egyéneknél az agy integrált egészként mőködik; az egyik félteke információi közvetlenül továbbítódnak a másikba a kérgestest révén.

Normál mőködés: - A normális agyban az egyik agyféltekébe belépı ingerek a kérgestesten keresztül gyorsan átjutnak

a másik féltekébe, az agy egy egységként mőködik. - Normál esetben a motoros idegek keresztezik egymást, a bal agyfélteke vezérli a test jobb oldalát,

a jobb pedig a balt. - A beszédért felelıs terület általában a bal féltekében helyezkedik el. - A szemek egyenesen elıre nézésekor, a fixációs

ponttól balra lévı képek mindkét szembıl az agy jobb oldalába jutnak, tehát mindkét félteke a látómezınek arról a felérıl rendelkezik képpel, melyben „saját" keze normális körülmények közt mőködik; azaz a bal agyfélteke a jobb kezet „látja" a jobb oldali vizuális mezıben.



Kísérlet: - Súlyos epilepsziás betegeknél állapotuk javítása végett átmetszették mőtétileg a kérgestestet. A

hasított agyú betegek sokat segítettek a két agyfélteke funkcióinak felderítésében. - A mőtét általában sikeresnek bizonyult, a betegek rohamai csökkentek, nincs nemkívánatos

utóhatás; a páciensek a mindennapi életben láthatólag normális életre képesek. - Hasított agyú betegeknél a kérgestestet átmetszik, tehát a két agyfélteke nem képes kommunikálni

egymással, emiatt bizonyos dolgokkal nincs tisztában a beteg. Robert Sperry végzett vizsgála-tokat hasított agyú emberekkel, munkájáért Nobel-díjat kapott 1981-ben. Egyik kísérletében a beteg egy ernyı elıtt ül, tekintete az ernyı közepén lévı fénypontra irányul, miközben felvillantják a csavar szót az ernyı bal oldalán. Ez a kép az agy jobb oldalába jut, mely a test bal oldalát vezérli. A kísérleti személy bal kézzel könnyen kiválasztja a csavart a többi tárgy közül, de megmondani nem tudja hogy milyen szó villant fel az ernyın. Ez azért van így, mert a beszéd az agy bal féltekének a funkciója, a csavar szó képe viszont az agy jobb féltekébe jut csak el.

- Rákérdezéskor úgy tőnik, hogy a beteg nincs tudatában annak, amit a bal keze csinál. A szenzoros bemenet a bal kéztıl a jobb agyféltekébe viszi az információt, de az agy bal félteke nem tudja, hogy a bal kéz mit érez vagy mit tesz. Minden információ csak a jobb agyféltekébe jut, így a bal féltekébe lévı beszédközpont nem tudja megnevezni a tárgyat. A szó felvillanása csak egy pillanatig tarthat, mert egyébként a beteg a szemmozgásának segítségével eljuttatja az ingert a bal agyféltekébe is, a kísérlet akkor már nem sikerül. Különbözı kísérletek bizonyítják, hogy a hasított agyú betegek szóban csak arról tudnak kommunikálni, ami bal agyféltekéjükben történik.

- A vizsgálatok egyértelmően bizonyítják, hogy a két agyfélteke különbözıképpen mőködik. A bal agyfélteke uralja a nyelvi kifejezıképességet, illetve képes a logikai és analitikus mőveletek elvégzésére és a matematikai számításokra. A jobb félteke csak nagyon egyszerő nyelvi kifejezéseket ért, viszont fejlett tér és mintaérzékeléssel rendelkezik. A verbális feladatok megoldása során a bal, térbeli feladatok megoldásakor pedig a jobb agyfélteke aktivitása nagyobb. A két félteke nem függetlenül dolgozik, fontos közöttük az együttmőködés minden folyamatnál.

FELADAT : Az egyik kolléga túlzottan ingerlékeny, túl reagál dolgokat. Milyen idegrendszeri történés húzódhat meg a háttérben?

Férfiaknál: éhes, klimaxol Nıknél: menstruációs idıszak elıtt vagy közben van, klimaxol



5. KOGNITÍV PSZICHOLÓGIA :

A kognitív pszichológia az emberi megismerés tanulmányozását állítja elıterébe, azt kutatja, hogy az ember mint élılény hogyan képezi le a világot, mi módon látja, miként éli meg azt. A mentális folyamatokkal, tehát az észleléssel, az emlékezéssel, a gondolkozással, a döntéshozással és a problémamegoldással foglalkozik, illetve ezek elemzésével. Érdeklıdése kiterjed a pszichológia szinte összes területére, pl. motivációra; érzelmekre; személyiség- és szociálpszichológiára stb.

A modern kognitív megközelítés két elıfeltevése: - csak a mentális folyamatok tanulmányozásával érthetjük meg teljesen, mit csinálnak az élılények - vizsgálhatjuk a mentális folyamatokat az egyes viselkedéseken keresztül objektíven, de

mindenképpen a mögöttes mentális folyamatok fogalmaival kell értelmeznünk ıket

A kognitív pszichológia egyik megalapozója Edward Tolman, felismerte, hogy a tanulás belsı folyamatokra, belsı struktúrákra épül, ez igen meghatározó lépés volt a kognitív pszichológia megszületése felé. Az informatika térhódítása nagy hatást gyakorolt a kognitív pszichológia megszületésére, mivel a számítógépekhez hasonlítva az embert is megpróbálták információ feldolgozóként kezelni. Innen indult gyors fejlıdésnek a mesterséges intelligencia kutatása és az emberi psziché gépeken való modellezése. E terület egyik legkiemelkedıbb kutatója Herbert Simon. Kognitív kutatások Magyarországon a Szegedi Tudományegyetemen zajlanak.

Figyelem és zavarai: az idı nagy részében annyi inger bombáz minket, hogy képtelenek vagyunk mindent felismerni. Egy részük mindenképp benyomul tudatunkba, bármit is csinálunk éppen, de bizonyos korlátok között megválaszthatjuk, mit észleljünk. Nem vagyunk tudatában a minket érı ingereknek, amíg nem figyelünk oda rájuk. A válogatás folyamatát szelektív figyelemnek hívjuk. - Szelektív látás: fontos a figyelem irányítása, a látás esetén ez a szemek mozgatását jelenti addig

mozgatjuk a szemünket, amíg a kérdéses tárgy a retina legérzékenyebb területére nem vetül. Ha megfigyeljük a kísérleti személyek szemét, azok nem állnak, hanem folyamatosan letapogatják a kép részleteit. A letapogatás nem egyenletes mozgás, hanem egymás utáni fixációk sorozata. A szemmozgások követésének legegyszerőbb módszere a szemmozgások tévékamerával való követése. A szaruhártyán tükrözıdik az a dolog, amire a tekintet éppen irányul, s ez a tévé képernyıjén is megjelenik. A fixációs pontok nincsenek egyenletesen elosztva, de nem is véletlenszerőek. A kép leginformatívabb helyeire kerülnek, oda, ahol a fontos ismertetıjegyek vannak.

- Szelektív hallás: a figyelem irányítás a hallás esetén fejünk elmozdítását jelenti a hangforrás irányába. Képesek vagyunk arra, hogy pusztán mentális eszközökkel válasszunk a figyelni kívánt üzenetek közül. Olyan jelzéseket használhatunk, mint a hang iránya, a beszélı szájmozgása és a beszélı hangjának sajátos jellegzetességei (magassága, sebessége és hanglejtése). Ezeknek a jelzéseknek a hiányában is képesek vagyunk a jelentés alapján kiválasztani, hogy két üzenet közül melyiket kövessük.

- Figyelem: a nem figyelt üzenetekbıl nagyon kevésre emlékszünk. Észlelırendszerünk a nem figyelt ingereket is feldolgozza valamilyen mértékig, még akkor is, ha azok sohasem válnak tudatossá. A figyelem hiánya nem gátolja teljesen az üzenetet, inkább csak elhalványítja. A figyelem választja el az egyes üzeneteket vagy tárgyakat egymástól, vagy a tárgyak egyes részeit a többitıl. De a figyelem nemcsak szelektál, hanem egyesíti, össze is „ragasztja” az egy tárgyhoz tartozó vonásokat.

Emlékezet, felejtés: emlékeink nagyon sok mindent meghatároznak, például, hogy milyen döntéseket hozunk, vagy mit teszünk egy adott helyzetben. Az emlékezet három részre bontható: - kódolás: a környezet információit (a tényeket) kódoljuk és bevisszük a memóriánkba - tárolási: a memóriánkba bevitt információkat tároljuk, azaz megjegyezzük valamennyi idıre - elıhívás: a memóriánkból (emlékezetünkbıl) megpróbáljuk visszaszerezni a tárolt információt Emlékezetünk bármelyik szakaszban cserbenhagyhat bennünket. A legújabb vizsgálatok (PET, MRI) azt mutatják, hogy az emlékezés különbözı szakaszai az agy más-más részét használják, a kódolás folyamán nagyobbrészt az agy bal félteke az aktívabb, az elıhívás alatt pedig a jobb félteke területei lépnek mőködésbe. Az emlékezet három szakasza nem minden helyzetben mőködik egyformán, az emlékezeti folyamatok attól függıen alakulnak, hogy a tárolni kívánt anyagot mennyi idıre szeretnénk megırizni.



Az emlékezet az idı tényezı függvényében: - pillanatnyi emlékezet (szenzoros tár): ide kerülnek elıször a környezet információi, minden, az

érzékszervekbe bejutó információt képes befogadni. A befogadott anyagot viszont, csak rövid ideig tárolja, maximum pár másodpercig ırzi meg. A szenzoros tárba került információknak a töredéke kerül át a rövid távú emlékezetbe, mely információk felkeltik a figyelmünket.

- rövid távú emlékezet: a szenzoros tárból ide kerülnek a figyelmünket felkeltett információk. Az itt lévı dolgoknak folyamatosan tudatában vagyunk, az itt tárolt információ folyamatosan hozzáférhetı, ezek alapján hozzuk meg döntéseinket és hajtjuk végre cselekedeteinket másodpercek alatt. Az itt tárolt információ kb. 20 másodperc után feledésbe merül, a felejtés viszont elkerülhetı ismétléssel, azaz ha az információkat újból és újból számba vesszük. Miután az anyag így feldolgozásra került, átlép a hosszú távú emlékezetbe. A rövid távú emlékezetben a homloklebeny egyes részei játszanak fontos szerepet.

- hosszú távú emlékezet: óriási információs tár, itt ırizzük az összes számunkra hozzáférhetı információt. Ide kerülnek az információk a rövid távú emlékezetbıl különbözı feldolgozási eljárás után. Jelen ismereteink szerint kapacitása végtelen. Az itt tárolt információkat a felidézés során a rövid távú emlékezetbe juttatjuk vissza, itt mőveleteket hajtunk végre rajtuk, illetve segítségükkel feladatokat oldunk meg. Az agy középpontjához közel, a halántéklebeny középsı részének mélyén van a hippokampusz, mely döntı szerepet játszik a hosszú távú emlékezetben. Kutatások szerint az emléknyomok néhány hétig maradnak a hippokampuszban, az állandó hosszú távú tér az agykéregben van, azokon a részeken, melyeken az érzékleti információkat értelmezzük.

A rövid távú emlékezet elnevezés helyett egyre inkább elterjedıben van a munkamemória kifejezés. Ennek a területnek a szerepe jóval összetettebb, és jelentısebb, mint korábban gondolták. A munkamemória három szakasza: - kódolás: ahhoz, hogy az információt a munkamemóriánkban kódolni tudjuk, oda kell figyelnünk

rá. A figyelmünk mivel szelektív, a rövid távú memóriánk csak azt fogja tartalmazni, ami felkeltette az érdeklıdésünket, tehát a bennünket érı hatások többsége mivel be sem jut a munkamemóriánkba, így nem is lesz elıhívható. Amikor az információ a memóriánkba kerül, átíródik valamilyen kódba vagy reprezentációba. A kutatások szerint az információ tárolására a munkamemóriánál az akusztikus kód, a folyamatos ismételgetés az információ aktívan tartásának a legelınyösebb módja. Ez fıleg verbális információknál jó stratégia (pl. telefonszám ismétlése a tárcsázásig). Nem verbális tételek (pl. nehezen leírható kép) megjegyzésénél megnı a vizuális kód jelentısége, ez a fényképhez hasonlítható. Egyes kutatók szerint a munkamemória két különbözı tárból, pufferbıl áll, az egyik az információt egy rövid ideig akusztikus kódban ırzı akusztikus puffer, a másik pedig az információt egy rövid ideig vizuális kódban tároló vizuális-téri vázlattömb. A vizsgálatok azt mutatják, hogy a két puffer az agy különbözı területein található, a verbális információ akusztikus pufferben való tárolásakor a bal agyféltekére esett az aktivitás, amikor téri információt ıriztek meg a vizuális pufferben, a jobb agyfélteke volt aktívabb.

- tárolás: a munkamemória terjedelme igen korlátozott, átlagosan 7±2 tételt tudunk itt tárolni, tehát ennyi a memóriaterjedelem. A hosszú távú emlékezet segítségével képesek vagyunk tömbösítésre, azaz az új információkat nagyobb, jelentéssel bíró egységekbe kódoljuk és úgy tároljuk a munkamemóriában, a kialakított tömbök által több adatot tudunk tárolni. A munkamemória teljesítménye fokozható tehát a betők és számok sorozatának olyan egységekbe történı csoportosításával, melyek a hosszú távú memóriában már jelen vannak (1526-1848-1956). A hét tételt csak rövid ideig vagyunk képesek megtartani, legtöbbször hamar elfelejtjük azokat. Ennek oka, hogy a tételek idıvel „elhalványulnak” vagy pedig újabb tételek lépnek be úgy, hogy a régieket kiszorítják.

- elıhívás: minél több tétel szerepel a munkamemóriában, annál lassabban megy a felidézés. A munkamemória fontos szerepet játszik a gondolkodásban. Egy probléma tudatos megoldásánál a részletek rögzítésére használjuk, illetve a probléma szempontjából fontos információkat elıhívjuk a hosszú távú emlékezetbıl és itt tároljuk.



Ezt alkalmazzuk számolásnál, és bonyolultabb problémák megoldásakor (pl. intelligenciatesztekben szereplı ábrás feladatoknál, amikor több szempontot figyelembe véve kell megállapítanunk, hogy melyik alakzat kerül a hiányzó helyre). Fontos szerepe van a munkamemóriának egy beszélgetés követése vagy egy szöveg olvasása közben is, ugyanis tudatosan összefüggésbe kell hoznunk új mondatokat a szöveg korábbi tartalmával. A munkamemória fı feladatai: - átmenetileg szükséges anyagok tárolása - fejben végzett számítások lebonyolítása - megtartani az információkat addig, míg át nem kerülnek a hosszú távú memóriába - problémamegoldásnál szükséges anyagok tárolása és feldolgozása - gondolkodás lebonyolítása

A hosszú távú emlékezetben az információk rövidebb-hosszabb ideig megırzıdnek. A felejtést perces, órás vagy hetes idıtartamban szokták leginkább vizsgálni, nagy ritkán éves intervallumban. A hosszú távú memória három szakasza: - kódolás: a hosszú távú emlékezetben verbális anyagok esetén leginkább a jelentést kódoljuk,

egymással kapcsolatban nem álló szavak esetében is igyekszünk a kódolást a jelentés alapján elvégezni. Néha egyéb szempontokat is kódolunk, például verseknél szóról-szóra tanuljuk meg azokat, azaz nem csak a jelentését kódoljuk, hanem a konkrét szavakat is. Akusztikai kódot is használhatunk, pl. telefonban felismerjük a hangot, tehát az illetı hangjának ott kell lennie valahol a hosszú távú memóriánkban. Emellett képi benyomások vagy ízek és szagok is hosszú ideig megırzıdhetnek. Elıfordul, hogy a megjegyzendı tételeknek önmagukban van jelentése, csak a közöttük lévı kapcsolatoknak nincs. Ekkor emlékezetünket valós vagy mondvacsinált összefüggések kialakításával támogathatjuk meg (SIKK - sebesség, index, kézifék, kinéz). A kapcsolatok kiépítésének egyik legeredményesebb módja, ha kódolás közben alaposan feldolgozzuk az anyagot. Minél mélyebb a jelentés kódolása, annál jobb lesz az emlékezés. Amikor egy szöveget meg kell tanulnunk, akkor a jelentésre célszerő koncentrálni, nem a konkrét szavakra. A megértés és az emlékezés között nagyon szoros kapcsolat van. Minél jobban megértünk egy anyagot, annál több kapcsolatot találunk az egyes részei között, azaz minél többet megértünk valamibıl, annál jobban fogunk emlékezni rá. Lényeges kölcsönhatások állnak fenn a kódolás és az elıhívás között.

- tárolás: a hosszú távú emlékezet napokon, hónapokon vagy akár hosszú éveken át képes a kódolt információkat tárolni. Az információk visszaszerzését elıhívási zavarok meghiúsíthatják, illetve az információk egy része elvész a tárolás során is (pl. ha megszakad az információ megerısítésének folyamata).

- elıhívás: a hosszú távú memóriában történı felejtés sokszor nem az információ elvesztésének a következménye, hanem a hozzáférhetetlenség miatt van, azaz nem tárolási gondot mutat, hanem elıhívási nehézséget (olyan ez, amikor egy nagy könyvtárban próbálunk megtalálni egy könyvet, attól hogy nem találjuk, még meg lehet a könyvtárban, csak nem jó helyen keressük vagy rosszul leltározták be). Minél jobb elıhívási támpontokkal rendelkezünk, annál jobb az emlékezetünk. A legerıteljesebb felidézési hiba az interferencia. Ha a különbözı tételeket azonos elıhívási támponttal kapcsoljuk össze és azon keresztül próbáljuk a tételt felidézni, akkor elıfordulhat, hogy egy másik tétel aktivizálódik (pl. Sándor telefonszáma megváltozik, az új számot használjuk, ekkor nehezen fog eszünkbe jutni a régi szám, ugyanis a „Sándor telefonszáma” támpont alkalmazása az új számot aktiválja, a régivel interferálva). Minél több tétel társul egy adott támponthoz, annál túlterheltebb lesz és annál kevésbé segít a felidézésben. Egyes kutatók szerint mivel az elıhívási támpontok az idı múlásával fokozottabban terhelıdnek, így az interferencia a legfıbb oka, hogy a felejtés az idıvel együtt növekszik.

Kódolás és elıhívás közötti kölcsönhatások: - kódoláskor minél mélyebb az adott információ feldolgozása, annál könnyebb felidézni azt - kódolásnál minél jobban megszervezzük a kódolt anyagot, annál könnyebb késıbb elıhívni

(nevek vagy szavak listáját könnyebb felidézni, ha elıször kategóriákba kódoljuk, majd kategóriánként hívjuk elı)



- ha az információ kódolásának helyszínéhez, vagy egyéb jellemzıjéhez (belsı állapotunkhoz) igazítjuk a felidézést, akkor több mindenre emlékszünk vissza (pl. az általános iskola épületében sétálva hamarabb eszünkbe jut a volt osztálytársak neve, mint más környezetben; vagy italos állapotban megtanultakból kevesebb jön vissza tiszta állapotunkban, mint italosan)

A felejtés érzelmi tényezıi: sokszor az érzelmi töltések miatt emlékszünk egy-egy dologra, az érzelmek öt módon képesek a hosszú távú emlékezetet befolyásolni: - ismételgetés: az érzelmi töltéső helyzeteken többet szoktunk gondolkozni, mint a semlegeseken.

Felkavaró emlékeink többször eszünkbe jutnak, újból és újból átgondoljuk ıket és újraszervezzük az események sorát. Mivel az anyag ismétlése és szervezése javítja a hosszú távú emlékezetbıl történı elıhívást, így az érzelemteli helyzetekre jobban emlékszünk, mint az érzelemmentesekre.

- villanófény-emlékek: amikor erıs érzelmi töltéső, fontosnak tartott eseményrıl értesülünk, azok elevenen és tartósan megmaradnak bennünk (pl. szeptember 11.)

- szorongás: van amikor negatív érzelmek akadályozzák az elıhívást (pl. a diák nem készült fel igazán a vizsgára, bizonytalanul ül le a vizsgáztató elé, nem érti a kérdést sem, megijed, elkezd szorongani, eluralkodik rajta a pánik, a tudatot kitöltik a negatív, szorongó gondolatok és a tananyagból nem tud elıhívni semmit, az emlékezet csıdöt mond)

- kontextushatás: a kódoláskor lévı érzelmi állapotunk is hatással van az elıhívásra, ugyanis, ha pl. szomorúak voltunk egy bizonyos információ kódolásakor, akkor az elıhívás akkor lesz a legtökéletesebb, ha épp szomorúak vagyunk.

- elfojtás: Freud szerint egyes gyermekkori érzelmi élményeink annyira megrázóak, hogy ha tudatunkba engednénk azokat, akkor az mindent elárasztó szorongást eredményezne. Az ilyen traumatikus élményeket tehát elfojtjuk., azaz a tudattalanba számőzzük. Az elfojtás totális felejtést eredményez, mivel az érintett emlékek aktív gátlás alá kerülnek.

Explicit memória: a felidézést és a felismerést, a múlt eseményeinek tudatos felidézését végrehajtó emlékezet. Implicit memória: a felidézés tudatos erıfeszítés nélkül, automatikusan mőködik. A tényeket és a készségeket két különbözı emlékezeti rendszer kezeli: a tényeket tárolja az explicit emlékezet, a készségeket pedig az implicit emlékezet. A két rendszerbe tartozó ismeretek különbözı módon tárolódnak az agyban.

Konstruktív emlékezet: amit igaznak vélünk, az könnyen lehet légbıl kapott, azaz egyszerő kitaláció is. Ehhez hasonló téves emlékeket általában nem mindennapi körülmények szoktak kiváltani. Az emlékek kódolása az a folyamat, mely során kialakítjuk egy esemény hosszú távú emlékezeti reprezentációját. A bevésés két lépésben történik: a kiinduló észlelet létrehozása és a rövid távú emlékezetben való továbbítása, illetve az információ átjuttatása a rövid távú emlékezetbıl a hosszú távú emlékezetbe. Téves emlékek bármelyik lépésnél keletkezhetnek. Az emlékeink felkeresésekor a tartalom mindig változik, ugyanis hozzáteszünk következtetéseket, illetve oda nem illı információkat elveszünk, másoktól szerzett külsı információkat pedig hozzáillesztünk. Ez az esemény utáni emlékezeti rekonstrukció. Folyamatosan hozunk olyan belsı következtetéseket, melyeket aztán emlékezetünkhöz csatolunk. Sokszor megpróbálunk következtetéseket tenni arra vonatkozóan, hogy egy adott helyzetben mi történhetett, majd ezt hozzátesszük az eseményrıl ırzött emlékekhez. A séma kifejezésen emberek, tárgyak, események vagy helyzetek osztályának mentális reprezentációját értik. A sémák jól tükrözik a különbözı helyzetekben általunk elfogadott viselkedést. Mivel sémákban észleljük a világot és sémákban gondolkozunk, ezért információk nagy tömegét tudjuk gyorsan feldolgozni. Nem kell minden újonnan elénk kerülı embert, tárgyat eseményt részletekbe menıen megfigyelnünk és mindent megjegyezni velük kapcsolatban, hanem elég ha felfedezzük valamely sémához való hasonlóságukat. Amikor egy történetet sémákon keresztül próbálunk megérteni, emlékezeti torzítások lépnek fel, ugyanúgy, mint amikor embereket illesztünk bizonyos sztereotípiákhoz. A séma egyik legfontosabb formája a szociális sztereotípia, mely emberek egy adott csoportjának személyiségjegyeit vagy fizikai tulajdonságait képviseli (pl. a németek precízek, komolyak, aprólékosak vagy az olaszok, jó kedélyőek, nagy hangúak, temperamentumosak). A leírások nem illenek rá a csoport minden tagjára, ezért társas érintkezésben félrevezethetnek bennünket.



A konstruktív emlékezet sajátosságait az igazságszolgáltatásban fontos szem elıtt tartani, ugyanis a téves emlékezet súlyos következményekkel járhat. Például valaki akár amiatt kerülhet évekre börtönbe, mert az ellene valló koronatanú emlékszik rá, hogy ı volt a tettes, holott igazából ártatlan. A gyanúsítottak kihallgatásakor az egymást követı kihallgatások sora, a sok ismétlés miatt olykor olyan bőnöket is bevallanak emberek, melyeket nem is követték el, csak annyit hallották az utóbbi idıben, és annyiszor újragondolták magukban a vélhetı történéseket, hogy emlékként idézıdik fel bennük és már ık maguk is azt gondolják, hogy elkövették a bőntettet. Az emlékezet fejlesztése: - tömbösítés és memória terjedelem: a rövid távú memória kapacitása 7±2 egység vagy tömb. A

tömb méretének növelésével több szám megjegyezhetı, ehhez a hosszú távú memóriában már tárol információkat hívjuk segítségül (1526-1848-1956 – jelentıs magyar események évszámai).

- képzelet és kódolás: a kapcsolatok meggyorsítják a visszakeresést, ezért kódolásnál arra kell törekedni, hogy valamilyen kapcsolatot kialakítsunk a kódolt információk között.

- helyek módszere: egy-egy konkrét helyhez hozzárendelünk gondolatban egy-egy szót, a szavakhoz pedig képet, ezután az adott hely elıhívja a hozzákapcsolt képet, az pedig a szót (pl. bevásárló lista - szalámi a kilincsen stb.)

- kulcsmódszer: leginkább idegen szavak tanulásánál alkalmazható, fontos a képzelet szerepe. Elıször találni kell az idegen szóban („körtn” - függöny angolul) egy rá hasonlító magyar szót (körte), aztán egy olyan képet kell kialakítani, amely összekapcsolja a kulcsszót és a magyar jelentést (körtékkel díszített függöny).

- feldolgozás és kódolás: minél mélyebben dolgozzuk fel a megtanulandó tételeket, annál többre emlékszünk belıle, ugyanis minél több kapcsolatot alakítunk ki az egyes tételek között, annál nagyobb az elıhívás valószínősége. A megtanulandó anyagról minél több kérdést tegyünk fel magunkban, fıleg az okokra és a következményekre. Ezzel kiterjesztjük a jelentését, mert minden kérdés újabb jelentéssel bíró kapcsolat, azaz elıhívási útvonal.

- kontextus és elıhívás: a kontextus hatékony elıhívási támpont, úgy is fejleszthetjük emlékezetünket, ha ismét létrehozzuk a tanulás eredeti kontextusát. Egy elıadás anyagára abban a teremben emlékszünk jobban, ahol az elıadás lezajlott, a terem ugyanis elıhívási támpontként szolgál az elıadás anyagához. Az is jó, ha mentálisan újrateremtjük a helyszínt, rágondolunk az ott történtekre, ez is segíthet az információk elıhívásában.

- szervezés: a kódolás közbeni szervezés segíti a késıbbi elıhívást. Segít a megjegyzendı anyag logikai sorrendbe rendezése, például véletlenszerő szavakból történetalakítás, így jobban visszaemlékszünk majd a szavakra. A legjobb a hierarchikus szervezés.

- elıhívás gyakorlása: hatásosabb, ha a tanulandó szöveget egyszer elolvassuk, majd kérdéseket teszünk fel az anyagból, mintha pl. négyszer elolvasnánk a szöveget (anyag újragondolása).

Gondolkodás: az elme azon cselekedete, aminek célja, megoldáskeresés különbözı problémákra. A gondolkodás ténye azt jelzi, hogy egy vagy több megoldatlan probléma van jelen a gondolkodó tudatában. Bizonyos értelmezések szerint a gondolkodás az „agy nyelve”. Más értelmezésben a magas szintő gondolkodási folyamatokat jelenti, míg szőkebb értelemben véve a gondolkodási folyamatokat olyankor használjuk, amikor nem tudjuk, hogy hogyan jussunk el a kiindulási helyzetbıl a célhelyzetbe. További értelmezés szerint az nem problémamegoldás, ha tudjuk, hogyan oldhatjuk meg a problémát, és csak végre kell hajtanunk, az csak rutinszerő feladat.

Fajunk legnagyobb teljesítményei abban gyökereznek, hogy képesek vagyunk bonyolult gondolatok megformálására és közlésére. A gondolkodás fogalmába számos értelmi tevékenység tartozik bele. Az egyikfajta gondolkodás a „lelki fülünkkel" hallott mondatok formáját ölti, ez a propozicionális gondolkodás. Másikfajta gondolkodás a „lelki szemeinkkel" látott vizuális képzeteknek felel meg leginkább, ez a képzeleti gondolkodás. Harmadikfajta gondolkodás a motoros gondolkodás, mely a „mentális mozdulatoknak" felel meg.

A gondolkodás kognitív alapelvei: a megismerés a szimbólumok sorozatos átkódolásával jön létre; az információfeldolgozás egymást követı, ismétlıdı folyamat; a megismerés korlátozott kapacitású (7±2) és háttértárak (rövid és hosszú távú memória) segítségével történik.



Kreativitás : - a kreativitás szó a latin creare szóból származik jelentése: nemzeni, szülni, alkotni - dinamikus folyamat, mely önmagát fejleszti és bontakoztatja ki - régebben a szépmővészet kapcsán használták, ott is csak a zseniknek nyilvánították - késıbb az őrkutatás kapcsán kapott hangsúlyt, ekkor fedezték fel a kreativitás sokoldalúságát,

rájöttek hogy a kreativitás minden kultúrában, minden életkorban jelen lehet - a kreatív folyamat lényege az egyediség, a sablonok kerülése; így a produktum is egyedi lesz - a kreativitás a problémamegoldás egyik módja, a meglévı tapasztalatokat és ismereteket

alkalmazzuk és újabb összefüggéseket alkotunk, a kreativitást széttartó gondolkodás jellemzi - minden problémamegoldási helyzet az egyéntıl kreatív gondolkodást kíván meg - a kreativitás bizonyos szinten igényli az intelligenciát, de attól hogy valaki nagyon intelligens,

még nem biztos, hogy kreatív is - a kreatív gondolkodás nem racionális, akkor legjobb a teljesítmény, ha elszakadunk a mindennapi

realitás világától. Egy probléma megoldása, vagy valami létrehozása megkívánja, hogy bizonyos korlátokat félrelökjünk, illetve, hogy megváltoztassuk a látásmódunkat. Mindig van viszont egy végpont, amikor vissza kell térni a mindennapok világába, és azok biztonságába.

- a kreatív folyamat az elemek közötti asszociáció (képzettársítás) létrehozása; minél távolabbi asszociációkat hoz össze a személy annál kreatívabb

- a kreativitás olyan akció, amely egy új ötletet vagy felismerést formába öntve hoz létre; hirtelen áll elı; feltárja a forma és a tartalom közötti belsı összefüggést

- a külvilággal való találkozás intenzitásától függ a kreativitás foka. A kreativitás az egészséges, nyitott és a külvilággal kommunikáló ember produktuma.

- a kreativitás az a képesség, hogy a korábban elszigetelt tapasztalatok között kapcsolatot találunk, majd ezek új tapasztalatokként, elképzelésekként, produktumokként jelennek meg. A kreativitás az egyén készetetése a probléma megoldására. A kreativitás a tanulás egyik mozzanata, az új információk felfogása és késıbbi alkalmazása.

- a kreatív tevékenység (írás, festés) tehetségen alapul, de gyakorolható és fejleszthetı - a kreativitás egy képesség, amely új produktumhoz vezet, általában a megszokott dolgoktól való

elszakadás bátorsága jellemzı - a kreativitásnak szociális késztetései is vannak, az egyénnek kreatívnak kell lennie ahhoz, hogy

egyéniségét a világban kibontakoztassa és megırizze - a kreativitásnál nem egyértelmő a cél, nincsenek kész megoldási stratégiáink, minél többféle

megoldást kell találnunk, sokoldalú és változatos gondolkodásra van szükségünk - Kreativitás feltételei: a kreativitáshoz meg kell teremteni a megfelelı légkört

� külsı feltételek: atmoszféra; környezet; lelki biztonság és lelki szabadság � belsı feltételek: nyitottság; saját értékeink vállalása; elemekkel és fogalmakkal való játék

FELADAT : Az egyik kolléga mindig elfelejt mindent. Hogyan segítene? Elmondom neki, hogy fontos dologról van szó, ami munkájának megfelelı ellátásához nélkülözhetetlen, ezért figyeljen oda rá, hogy megjegyezze a dolgokat. Ha nem tudja megjegyezni, vagy tudja magáról, hogy elfelejt ezt-azt, akkor javaslom neki, hogy használjon noteszt, filofaxot, menedzser kalkulátort, PDA-t, mobiltelefont. Akár meg is lephetem pl. egy határidınaplóval, ez gesztusnak is jó. Javasolhatom neki, hogy a nagyon fontos dolgokat írja be mobiljának emlékeztetıjébe és adjon hozzá figyelmeztetı hangjelzést, vagy rögzítse hangüzenet formájában magának szintén a mobilján. Remélhetıleg a mobilját nem felejti el magával vinni és akkor a telefon jelzi majd neki a fontos elintéznivalókat, illetve figyelmezteti a teendıkre.

Találjon ki elmés ötleteket egy munkahelyi csapatépítı tréningre, ami igazán összehozza a társakat!



6. PSZICHÉS RENDELLENESSÉGEK:

Rendellenes, abnormális viselkedés: az elmebetegség tényének megállapítására nincs egy objektív mérıeszköz, vagy adott vérvizsgálat, esetleg konkrét agyi képalkotó eljárás. A diagnózis felállításánál jelekre és tünetekre hagyatkoznak a szakemberek, szubjektív megítélés történik arról, hogy bizonyos tünetek megléte pszichés rendellenességre utal-e. Kritériumok az abnormalitás megállapításához: - A különbözı kultúráknak megvannak az elképzelései és normái a kívánatos viselkedésrıl, az

ezektıl markánsan eltérıeket tekintik abnormálisnak. Kultúránként mást és mást tartanak abnormálisnak, az elképzelések változnak térben és idıben is.

- Az abnormális kifejezés szó szerint a normáktól, vagyis az átlagtól való eltérést jelenti. Elsısorban a statisztikailag ritka, az átlagtól eltérı viselkedés számít abnormálisnak. Ez a meghatározás túl tág, hiszen eszerint ha valaki például nagyon okos, vagy felhıtlenül boldog, már az is abnormálisnak tekintendı.

- Az abnormalitás harmadik legfontosabb kritériuma, hogy a viselkedés miként befolyásolja az egyén vagy a társadalmi csoport közérzetét. Eszerint egy viselkedés akkor abnormális, ha az egyén vagy a társadalom szempontjából nemkívánatos következményekkel jár, veszélyezteti az azokat (pl. valaki annyit iszik, hogy nem tudja állását megtartani vagy az öngyilkos merénylık).

- A negyedik kritérium szerint az abnormalitás az egyének kellemetlen szubjektív érzésein keresztül fogható meg leginkább, azon, hogy mennyire szoronganak, mennyire depressziósak, illetve mekkora pszichés vagy fizikai fájdalmat élnek át.

Az alábbi négy kritérium együttesen alkalmazandó az abnormalitás meghatározására.

Normalitás: ennek meghatározása is nehéz dolog, lehetetlen éles határt húzni a mentálisan egészségesek és a mentálisan betegek között. Az alábbi vonások az egészséges emberek jellemzıi: - Hatékony valóságészlelés: az egészséges emberek többnyire a valóságnak megfelelıen értékelik

reakcióikat, képességeiket és mindazt, ami körülöttük a világban történik. - Viselkedés akaratlagos szabályozásának képessége: az egészséges emberek általában bíznak

abban, hogy tudnak uralkodni magukon, persze azért elıfordul, hogy impulzívan viselkednek, vagy hogy szembekerülnek a szociális normákkal, de mindezt saját döntésük szerint teszik, nem befolyásolhatatlan impulzusaik kényszerítésére.

- Önértékelés és elfogadás: az egészséges emberek tisztában vannak saját jó tulajdonságaikkal és úgy érzik, hogy a többiek is elfogadják ıket. Jól érzik magukat mások társaságában, és nem éreznek kényszert rá, hogy alávessék magukat a csoport akaratának.

- Érzelemteli kapcsolatok kialakításának képessége: az egészséges emberek szoros és kielégítı kapcsolatokat tudnak kialakítani másokkal. Fogékonyak mások érzéseire, saját szükségleteik kielégítése érdekében nem lépnek fel túlzott igényekkel a többi emberrel szemben.

- Alkotóképesség: az egészséges emberek képességeiket alkotótevékenységekbe tudják fordítani. Örülnek az életnek, ezért nem esik terhükre eleget tenni a mindennapok követelményeinek.

Mentális zavarok különbözı megközelítése: - Biológiai nézıpont: orvosi vagy betegségközpontú megközelítésnek is nevezik, elgondolásuk

szerint a mentális zavarokat az agy rendellenességei okozzák, ezért az agy rendellenességeit, a vegetatív idegrendszer mőködésének károsodásait vizsgálják, illetve a genetikai hatásokat és a hajlamot. A zavarok megszőntetésére fıleg a gyógyszeres kezelést tartják eredményesnek.

- Pszichológiai nézıpont: a mentális zavarokat az elmemőködés zavarainak tekintik. � Pszichoanalitikus nézıpont: a korai gyermekkorból eredı tudattalan konfliktusok, illetve az

elfojtott érzelmek miatti szorongás kezelésére alkalmazott elhárító mechanizmusok fontosságát hangsúlyozzák. A tudattalan konfliktusok és érzelmek tudatba emelése enyhítheti a betegséget.

� Behaviorista nézıpont: a félelem bizonyos helyzetekben való kondicionálását vizsgálják, és fontosnak tartják a megerısítésnek a nem megfelelı viselkedés kialakulásában játszott szerepét.

� Kognitív nézıpont: a mentális betegségek egy részét rendellenes kognitív folyamatok eredményéket tekintik, úgy vélik, hogy a terápia során a téves gondolatokat kell megváltoztatni.



� Szociokulturális nézıpont: a mentális zavarokért elsısorban nem az agyban lezajló folyamatok felelısek, hanem a külsı környezet hatásai, az egyén társas-társadalmi helyzete. A hibás mőködés fı okai szerintük a szegénység, a diszkrimináció, és a stresszokozó dolgok.

Szorongásos zavarok, pánikzavar, fóbiák, kényszeres zavarok: - Veszély- illetve stresszhelyzetekben szinte minden ember szorong és feszült, ez ebben a

helyzetben normálisnak tekinthetı. A szorongás akkor válik abnormálissá, ha az emberek többsége számára különösebb gondot nem okozó helyzetekben fordul elı az adott egyénnél.

- A szorongásos zavarok csoportjába azok az állapotok tartoznak, melyek fı tünete a szorongás (szorongás, pánikzavar), illetve azok, amelyeknél a szorongás akkor jelenik meg, ha a személy hiába próbál bizonyos viselkedésektıl megszabadulni (fóbiák, kényszeres zavarok).

- A szorongás tüneteinek négy fajtája van: testi tünetek (verejtékezés, kalapáló szív, izomfeszülés); kognitív tünet (azt gondolja, hogy szívrohama van és meg fog halni); viselkedéses tünetek (kıvé dermedés); érzelmi tünetek (félelem, rettegés érzése).

- A szorongászavarban szenvedı emberek olyan események bekövetkezésétıl is rettegnek, melyek megvalósulásának igen kicsi a valószínősége. Generalizált szorongás esetén a személy folyamatos feszültségben és rettegésben él. Képtelen elengedni magát, rosszul alszik, mindig fáradt, fáj a feje, szédül, a szíve zakatol. Mivel folyamatosan aggódik valami miatt, így nehezen tud koncentrálni és döntéseket hozni. Ha mégis rászánja magát valamire, az további aggodalmak forrása lesz.

- Pánikzavarok: a pánikroham heveny, mindent elsöprı rossz érzésként, rettegésként jelentkezik, az egyén úgy érzi, hogy hamarosan valami rettenetes dolog fog vele történni. � A pánikroham tünetei: heves szívdobogás, légszomj, verejtékezés, izomreszketés, ájulás,

hányinger, halálfélelem. � A fiatal felnıttek 40%-a él át idınként - fıleg stressz alatt - pánikrohamot, de többségüknél ez

nem jelent többet egy kellemetlen eseménynél, mindennapi életüket nem befolyásolja. � A pánikbetegség diagnózis akkor indokolt, ha a pánikrohamok rendszeressé válnak és a személy

szorong a hirtelen bekövetkezésüktıl. � Pánikzavar elég ritkán fordul elı, tipikus megjelenési ideje a serdülıkor végétıl 35 éves korig.

A pánikbetegek gyakran gondolják azt, hogy valamilyen halálos betegségben szenvednek, még akkor is, ha leleteik teljesen negatívak. Orvosról-orvosra járnak, bízva benne, hogy valaki tudomásul veszi betegségüket.

- Fóbiák: amikor valaki olyan ingerektıl vagy helyzetektıl retteg, melyek a legtöbb ember számára nem tőnnek különösebben veszélyesnek, akkor fóbiáról beszélünk. Mindenkinek vannak félelmei, mondjuk kígyóktól, bogaraktól vagy épp a magasságtól, de amíg félelmeink nem teszik lehetetlenné mindennapi életünket, addig nem fóbiáról van szó. Háromféle fóbia van: � Specifikus (egyszerő) fóbia: bizonyos tárgyaktól, állatoktól vagy helyzetektıl való irtózás � Szociális (társas) fóbia: igen bizonytannak érzik magukat az emberek társas helyzetekben és

rettegnek tıle, hogy valami nagyon kínos dolog történik velük. Leggyakoribb a nyilvános beszédtıl és a közös étkezéstıl való félelem. A szociális fóbiában szenvedık irtóznak az olyan helyzetektıl, ahol a többiek megítélhetik ıket. Dolgozni is olyan helyre mennek, ahol nem kell emberek között lenniük. Ha esetleg mégis egy rettegett társas helyzetbe kerülnek, akkor izzadnak, reszketnek, szédülnek → pánikba esnek.

� Agorafóbia: a pánikbetegek felénél-harmadánál agorafóbia alakul ki, minden olyan helyzettıl félnek, ahonnan nem tudnának kiszabadulni (zsúfolt, forgalmas helyek; busz, lift, metró), vagy ahol szükség esetén nem kapnának segítséget (tágas, nyitott terek, rétek). Leginkább a pánikrohamoktól félnek, illetve, hogy mások meglátják rajtuk és kinevetik. Mivel minden számukra veszélyes helyet elkerülnek, így esetenként nagyon beszőkül a mozgásterük, távolabbi helyekre csak kísérıvel - „biztonságos személlyel” - mernek menni. Az agorafóbia pánikroham nélkül is kialakulhat, az agorafóbiásoknak fıleg társas helyzetekben vannak pánikrohamaik. A tünetek összeegyeztethetetlenek a hétköznapi teendık ellátásával, az áldozatok gyakran alkohollal vagy egyéb szerekkel próbálják csillapítani a tüneteiket. A betegség örökölhetı, egyfajta tanulási folyamat eredménye, illetve a szerotonin hiány is pánikrohamot okozhat.



A pszichoanalitikus nézet szerint - Freud híres elmélete szerint - akkor alakulnak ki fóbiák, ha az emberek a tudattalan motívumok és vágyak keltette szorongást az ezeket a motívumokat és tárgyakat szimbolizáló tárgyakra helyezik át (pl. egy gyerek lófóbiája mögött az apjára való féltékenység állt). A behavioristák szerint a legtöbb fóbiát valamilyen traumatikus esemény váltja ki, pl. a gyereknek azért lesz víziszonya, mert majdnem belefulladt a tóba; akkor lesz kutyafóbiája, ha megharapja egy kutya; vagy egy kamasz azért fél a nyilvános szerepléstıl, mert valamikor felelés közben kinevették. A fóbiák egy része személyesen átélt megrázkódtatásnyomán keletkezik, más részét megfigyeléssel sajátítjuk el. A fóbiák átadódnak egyik generációról a másikra, a félıs szülıknek a gyerekeik is félısek lesznek, ennek egyrészt genetikai oka van, másrész tanulás eredménye.

- Kényszeres zavarok: � tisztaságmánia: állandó alapos kézmosás, többszöri egymás utáni zuhanyzás � rendmánia: mindennek megvan a mértani pontosságú helye, ha valami picit is elmozdul, rögtön

helyre teszi � biztos bezártam/elzártam: többször visszamegy megnézni, hogy bezárta-e az ajtót, vagy

visszamegy a lakásába, hogy megnézze biztosan elzárta a gázt, illetve, hogy kihúzta-e a vasalót � mágikus sor, rituálék: újból és újból megismétel bizonyos cselekvéssorokat A kényszeres zavarok tüneteitıl szenvedı emberek életét visszatérı gondolataik és cselekedeteik uralják. A kényszergondolat nemkívánatos gondolatok, képek felbukkanását jelenti, a kényszercselekvés pedig halaszthatatlan sürgetés bizonyos cselekedetek, rituálék végrehajtására. Az ismétlıdı elem tehát gondolat vagy cselekedet, a betegség központi jellemzıje az akarat elvesztésének élménye. Az áldozatok teljes erejükkel próbálnak küzdeni saját zavaró gondolataik ellen vagy ellenállni az ismétlıdı cselekvések végrehajtásának, de képtelenek rá. Tudják, hogy értelmetlen, amit tesznek, de ha megpróbálnak ellenállni, akkor iszonyatos szorongás keríti hatalomba ıket; ez a szorongás a cselekvés végrehajtása után gyorsan csökken. A kényszeres betegek életébıl rengeteg idıt elvesznek a kényszeres cselekedeteik, gondolataik, így napi feladataik elvégzése is lehetetlenné válik. Bármi lehet kényszergondolat tárgya, de fıleg az önmaguknak vagy másoknak okozott sérülésektıl félnek a betegek, illetve attól, hogy valamilyen feladatot rosszul oldanak meg. Nem minden kényszergondolatokkal küzdı betegnek vannak kényszeres cselekedeteik is, de az esetek többségében igen. A leggyakoribb kényszercselekvés a mosakodás és az ellenırzés. Az ismétlıdı viselkedések mélyén mindig a szőnni nem akaró kétely van. A kényszerbetegségnek már gyerekkorban lehetnek jelei, kezelés nélkül krónikussá válhatnak. Az emberek 1-3%-ánál alakul ki élete során kényszerbetegség. A kutatások azt mutatják, hogy bizonyos gének felelısek lehetnek a betegség kialakulásáért, emellett kognitív és viselkedéses sérülékenység is kell a kialakuláshoz. A betegek tünetei szerotoninszintjük gyógyszeres szabályozásával jelentısen enyhíthetık.

A szorongásos betegségek a különbözı biológiai és pszichés tényezık kölcsönhatásának eredményeként jönnek létre. A szorongásos betegségek általában családi halmozódásúak, tehát vannak öröklött elemei. A betegeknél általában kimutatható a szorongással szembeni genetikai, neurológiai és biokémiai sérülékenység, illetve hajlanak az események katasztrofális értelmezésére és a merev gondolkodásmódra.

Hangulatzavarok, depresszió, mánia: A hangulatzavarok a súlyos depressziótól a mániás (erısen feldobott) állapotig terjedı érzelmi állapotokat jelentik, illetve a depressziós és mániás periódusok egymás utáni váltakozását. Ide tartozik: - depresszív zavar: ennek során az egyén egy vagy több depressziós periódust él át mániás

epizódok nélkül - bipoláris zavar: itt a személy hangulata a depressziós és feldobott szakaszok között váltakozik, a

két szélsıséges állapot között általában visszanyeri normális állapotát. (A depresszió nélküli mániás szakaszok nagyon ritkák.)



Depresszió: mindenki életében elıfordul olyan idıszak, amikor elkeseredett, letargikus és semmi nem tudja lelkesíteni. Az enyhe depressziós tünetek az életben elszenvedett stresszre adott normális reakciók, akkor válnak kórossá, ha akadályozzák a normális életvitelt, illetve az indokoltnál tovább tart. A depresszív zavarok viszonylag gyakoriak, az emberek kb. 17%-a él át élete során depressziós tüneteket; a nık kétszer veszélyeztetettebbek, mint a férfiak. - A depresszió elsısorban a hangulatot érinti, de valójában az egész személyiségre és annak

fiziológiai mőködésére, viselkedésére, gondolkodására és érzelmeire hatással van. - Diagnózis felállításához nem szükséges a depresszió összes tünetének megléte, minél több és

minél erısebben jelentkezik, annál biztosabb, hogy depresszióról van szó. - Depresszió tünetei: az érzelmi, a kognitív, a motivációs és a fiziológiai tünetek mind

hozzátartoznak a depresszióhoz. � Érzelmi tünetek: szomorúság; lehangoltság; örömkészség elvesztése � Kognitív tünetek: negatív énkép; értéktelenség; bőntudat; reménytelenség; rossz koncentrációs

készség és emlékezet, zavarodottság; öngyilkos gondolatok � Motivációs tünetek: passzivitás; kezdeményezı kézség és kitartás hiánya � Fiziológiai tünetek: evési és alvási szokások megváltozása (étvágytalanság, alvászavar);

fáradtság; energiahiány; testi és lelki fájdalom - A depresszió szétrágja az embert, súlyos esetben nagyon nehezen múlik el. Ha a betegnek sikerül

is összeszednie magát egy-egy depressziós idıszak után, nagy a veszélye újabb depresszió jelentkezésének. Jó hír viszont, hogy a legtöbb depresszió sikeresen kezelhetı gyógyszerrel vagy pszichoterápiával, illetve jelentısen lerövidíthetı az egyes szakaszok idıtartama.

- Bipoláris zavar: a depressziók többsége mániás szakaszok nélkül fordul elı, de a betegek egy része depressziós és mániás szakaszokat egyaránt átél. A hangulatzavarnak ez a változata a bipoláris zavar vagy mániás depresszió, mely a depressziós és a szélsıséges feldobottság közötti ingadozást jelenti. A mániás periódusban tele vannak a betegek önbizalommal, energikusak és lelkesek. Ömlik belılük a szó, még be sem fejezték az egyik dolgot, máris belekapnak a következıbe. Alig alszanak, óriási terveket szövögetnek, a gyakorlati megvalósítás lehetıségét figyelmen kívül hagyva. Ez az energikus, lelkes állapot nem kellemetlen, a legtöbb beteg meg sem akar szabadulni tıle. A baj akkor kezdıdik, amikor a mániás tünetek átlépik a kellemes izgalmi állapotot és az erıszakosság felé mozdulnak el. A betegek nem tudják elviselni, ha fékezni vagy megállítani akarják ıket, mindenben elmennek a végletekig. A legtöbb mániás epizód súlyos depresszióban végzıdik. Ez a betegség viszonylag korai életkorban jelentkezik elıször, valószínő a családi halmozódás, kezelés nélkül szinte mindig visszatér. Viszonylag ritkán fordul elı, a felnıtt lakosság kevesebb mint 2%át érinti.

- A depressziós emberek (fıleg a bipoláris zavarban szenvedık) többsége biológiailag sérülékeny a betegséggel szemben, ezen túlmenıen pedig az egyes életesemények sajátos értelmezése és a negatív gondolkodásra való hajlam is kell a hangulat zavarainak a megjelenéséhez.

- Biológiai nézıpont: a kutatások azt mutatják, hogy a hangulatbetegségekre való hajlam örökletes, a genetikai eredet bizonyítottá vált az ikerkutatások által. Az még nem tisztázott, hogy milyen módon alakítják ki a genetikai tényezık a hangulatzavarokat, de mindenképpen valamilyen biokémiai rendellenességrıl van szó.

- Kognitív nézıpont: értelmezésük szerint a depresszió az életesemények pesszimista és reményvesztett módon való értelmezésének következménye. Három csoportba sorolják a depressziósok negatív gondolatait, ez a kognitív triász: az énrıl alkotott, az adott eseménnyel kapcsolatos és a jövıre irányuló negatív gondolatok tartoznak bele.

- Pszichoanalitikus nézıpont: a depressziót a veszteségre adott válasznak tekintik. A depressziós emberek haragjukat befelé, önmaguk ellen fordítják, illetve önértékelésük a külvilág reakcióitól függ, a depressziót a külsı támogatás megszőnése idézi elı náluk.



Skizofrénia: a skizofrén betegeknek óriási gondot jelent a valóságos és a nem valóságos dolgok szétválasztása, a saját gondolataik követése vagy az élet hétköznapi eseményeivel való lépéstartás. Emiatt gyakran cselekvésképtelenné válnak. - A skizofrénia minden kultúrában jelen van, a népesség 1%-át érinti, nıket és férfiakat azonos

arányban. - A betegek óriási terhet jelentenek magukra, családjukra és az egész közösségre nézve. A skizofrén

betegeknek gyakran van szükségük pszichiátriai vagy egyéb orvosi segítségre, ellátásuk sok pénzbe kerül.

- A zavar általában a serdülıkor végén vagy a fiatal felnıttkorban jelentkezik, épp a munkábaállás vagy a családalapítás idején.

- A betegség olykor a személy elszigetelıdésének és különcségének folyamatos rosszabbodásával lassan, fokozatosan alakul ki, máskor meg minden elızmény nélkül egyik pillanatról a másikra zavartság formájában jelentkezik.

A skizofrénia tünetei: - a gondolkodás és a figyelem zavarai: összefüggéstelen szavak és kifejezések egymásra

halmozása, meghökkentı szósaláták jellemzıek a skizofrén betegeknél. Az egyén gondolatai minden átmenet nélkül siklanak át egyik témáról a másikra. A skizofrén beteg képtelen az irreleváns ingerek kiszőrésére, így egyszerre túl sok ingert fogad be, nem tud mit kezdeni a rázúduló információáradattal. A skizofrénia egyik központi tünete a figyelem kontrolállására és összpontosítására való képtelenség érzése. Szétesik a gondolkodási folyamatuk és a gondolataik tartalma is zavart. A legtöbb betegbıl hiányzik a belátási kézség, nem érzik, hogy betegek, nem veszik észre, hogy viselkedésük szokatlan. Téveszmék hatása alatt állnak, a leggyakoribb téveszme, hogy gondolataik és cselekedeteik külsı erık irányítása alatt állnak. Gyakori téveszme az is, hogy bizonyos csoportok vagy emberek fenyegetik ıket, összeesküvést szınek ellenük, az ezzel küzdı betegeket paranoidnak is szokták nevezni. A paranoid ember gyanakvóan figyeli a barátait és hozzátartozóit, attól fél, hogy megmérgezik. A legtöbb skizofrén beteg saját magára jelent veszélyt, másokra nem, de elıfordulnak indíték nélküli bőntettek, ahol a tettest utólag paranoid skizofrénként diagnosztizálják.

- az észlelés zavarai: a betegek arról szoktak beszámolni, hogy valahogy megváltozott a világ körülöttük (a zajok hangosabbak, a színek erısebbek), illetve a saját testük sem a régi (kezük túl nagy vagy túl kicsi lett, szemük elcsúszott a helyébıl stb.). Sokan a tükörképüket sem ismerik fel. A skizofrén betegek hallucinációkkal küszködnek, a leggyakoribb a hallási hallucináció, melyek megmondják, mit kell tenniük, kommentálják a cselekedeteiket. A vizuális és egyéb hallucinációk ritkábban fordulnak elı. A skizofrén betegek legalapvetıbb jellemzıje, hogy képtelenek különbséget tenni a belsı és a külsı, a valóságos és a képzeletbeli, illetve a befolyásolható és a befolyásolhatatlan dolgok között.

- az érzelemkifejezés zavarai: a skizofrén betegek általában nem tudnak megfelelı érzelmi válaszokat adni. Nem tudnak örülni vagy bánkódni adott esetben, begubóznak, igyekszenek közömbösek maradni. Gyakori az is hogy a skizofrén betegek kinyilvánított érzelmei egyáltalán nem illenek az aktuális helyzethez vagy témához, például amikor derősen adnak elı egy tragikus történetet.

- mozgásos tünetek és valóságtól való elszigetelıdés: a skizofrének gyakran különös dolgokat mővelnek, grimaszolnak, gesztikulálnak, sajátos mozdulatsorokat ismételnek kezükkel, karjukkal. Van, hogy izgatottan fel-alá járkálnak, nem lehet leállítani ıket, máskor meg épp ellenkezıleg, sóbálvánnyá merednek, nem reagálnak semmire. Szokatlan testhelyzetben maradnak hosszú ideig.

A skizofrénia a legmakacsabb és a személyiségben a legnagyobb pusztítást végzı pszichés betegség. Ugyanakkor, nem minden skizofréniában megbetegedett ember állapota rosszabbodik folyamatosan, a kezelt betegek 20-30%-a javul, tíz-húsz éven belül jobban lesz. A biológiai alapok mellett környezeti stressz is szükséges ahhoz, hogy az arra hajlamos embereknél a betegség kialakuljon és egyre súlyosabb szakaszokba kerüljön. A skizofrének rokonai között nagyobb a betegség kialakulásának valószínősége, emellett a környezeti tényezık is fontos szerepet játszanak és közrejátszanak a születési komplikációk is. A skizofréniát a dopamin anyagcserezavara jellemzi.



Személyiségzavarok, antiszocialitás, borderline személyiségzavar: - A környezet észlelése, a környezethez való viszonyulás, és az önmagunkról való gondolkodás

tartós jellegzetességei alkotják a személyiségvonásokat. - Személyiségzavarról akkor beszélünk, amikor a személyiségvonások annyira rugalmatlanná

válnak, hogy jelentısen rontják a személy mőködıképességét. A személyiségzavarban szenvedık olyan kedvezıtlen színben látják magukat és az egész világot, hogy ezt igen nehezen viselik el és ennek következtében mőködıképességük károsodik.

- A személyiségzavarok a serdülıkor elején általában már észlelhetık és többnyire fennmaradnak az egyén egész életén át.

- A személyiségzavaros emberek nem zaklatottak, nem szoronganak és nem vesztik el a kapcsolatukat a valósággal, viselkedésük viszonylag jól szervezett.

Személyiségzavarok egyes típusai: - Antiszociális személyiségzavar: impulzív, a többi ember és a szociális normák semmibevételén

alapuló, érzéketlen viselkedés. - Borderline személyiségzavar: a hangulat, a kapcsolatok, és az énfogalom krónikus labilitása,

önpusztító, impulzív viselkedés. - Narcisztikus személyiségzavar: nagyzolás, mások igényeinek figyelmen kívül hagyása, arrogáns

viselkedés. - Paranoid személyiségzavar: indokolatlan, krónikus bizalmatlanság mindenkivel szemben - Elkerülı személyiségzavar: a megítéltetéstıl való nagyon erıs félelem miatt a társas interakciók

elkerülése, vagy erıs korlátozása. - Dependens személyiségzavar: rendkívül önzı viselkedés, mások gondoskodására való

hagyatkozás, visszautasítástól való félelem. - Kényszeres személyiségzavar: merevség, a tökéletességre való törekvés.

Antiszociális személyiségzavar: - viszonylag csekély felelısségérzettel, erkölcsi érzékkel és mások iránti törıdéssel jár - az ilyen személyek viselkedését szinte kizárólag a saját szükségleteik irányítják, hiányzik belılük

a lelkiismeret; önmagán kívül senki más iránt nem érez érzelmeket, sem pedig bőntudatot - az emberek többsége még gyermekkorban megérti, hogy viselkedését idınként korlátoznia kell,

az antiszociális személyiség számára viszont a sajátján kívül nem létezik semmilyen kívánság vagy szükséglet

- közvetlen kielégülést keres, impulzívan, érzéketlenül viselkedik - jellemzı vonásai: hazudozásra való hajlam; a vakmerı kalandok és izgalmak keresése

veszélyérzet nélkül; büntetéssel nem lehet hatni rá, mert nem változik meg tıle - az ilyen emberek gyakran igen vonzóak, intelligensek, elbővölık, azaz remek szélhámosok - a hatékonyság és ıszinteség benyomását keltve megszerzik a legjobb állásokat, de

nyughatatlanságuk miatt nem végeznek hatékony munkát, hamarosan lehullik róluk az álarc - sokszor eladósodnak, elhagyják családjukat, közös vagyont elherdálják, bőnügyekbe keverednek,

aztán, amikor elkapják ıket, annyira ıszintének tőnı megbánást mutatnak, hogy sokszor megússzák a büntetést és tiszta lappal indulhatnak újra

- az antiszociális személyek sosem váltják be a hozzájuk főzött reményeket, amit mondanak az nincs összhangban az érzéseikkel és a cselekedeteikkel

- az antiszociális személyiség lényege mások megtévesztése és becsapása - az antiszociális személyeknek nehezükre esik tartósan odafigyelni valamire, nehezen tudnak

fogalmakat kialakítani, képtelenek célokat megfogalmazni és elérni, illetve nem tudják önmagukat megfigyelni és elemezni

- kutatások azt mutatják, hogy az antiszociális viselkedés kialakulásának van genetikai háttere; kísérletek arra engednek következtetni, hogy a szerotonin alacsony szintje áll az antiszociális személyiségzavar hátterében. Úgy néz ki, hogy a halánték- és a homloklebeny által vezérelt végrehajtó funkciók kivitelezésében következik be valamilyen károsodás. A szülıi nemtörıdöm-ség és ellenségesség hatására nagyobb arányban alakul ki a gyerek antiszociális személyisége.



Borderline személyiségzavar: - a hangulat, az emberi kapcsolatok, és az énkép élethosszig tartó zavara jellemzi - a borderline személyiségzavar fı jellemzıje a labilitás - a borderline személyiségő emberek hangulati életét a sokszor minden ok nélkül megjelenı

depressziós-, szorongásos- vagy dührohamok alakítják - bizonytalan énképük következtében hol totálisan megkérdıjelezik önmagukat és értékeiket, hol

pedig önmaguktól eltelve lenéznek mindenkit - kapcsolataikban hol eszményítenek valakit, hol pedig a rajongásból minden átmenet nélkül

átcsapnak győlöletbe, a föld színérıl is szeretnék leseperni az illetıt - a borderline személyiségzavarban szenvedı emberek gyakran érzik üresnek magukat és abban a

reményben tapadnak új ismerıseikre vagy a terapeutára, hogy ık majd segítenek kitölteni az őrt - szinte paranoiásan rettegnek attól, hogy elhagyják ıket, mások ártatlan cselekedeteit hajlamosak

cserbenhagyásként vagy elutasításként értelmezni - megjelenhet az öncsonkításban vagy öngyilkosságban végzıdı önpusztító viselkedés, gyakran

égetik meg magukat vagy vagdossák össze testüket - gyakran támadnak olyan gondolataik, amikor nem érzik valódinak magukat, elvesztik az

idıérzéküket, olykor nem tudják, hogy kicsodák - a pszichoanalitikus nézıpont szerint a borderline személyek ebben a világban élnek, de

konfliktusaik megoldására csak olyan primitív elhárító mechanizmusokat képesek mozgósítani, mint a tagadás

- gyermekkorban nem tanulták meg saját énképüket megkülönböztetni mások róluk alkotott véleményétıl, ezért reagálnak szélsıségesen felnıttkorukban a kritikára vagy a magukra maradás lehetıségére

- saját magukat és másokat is vagy „tökéletesen jónak” vagy „tökéletesen rossznak” látják, ide-oda csapódnak a két véglet között, ez a hasítás

- az a gyerek, akit szülıje váltakozva hol bántalmaz, hol érzelmesen magához ölel, soha nem fog tudni maradéktalanul megbízni az emberekben, az egész világot feketének-fehérnek vagy kizárólag jónak, illetve kizárólag rossznak fog látni

Többszörös személyiségzavar: - egy egyénen belül két vagy több identitás, illetve személyiség meglétére utal, melyek felváltva

gyakorolnak ellenırzést az egyén viselkedése felett - az egyes személyiségeknek általában megvan a nevük, a koruk, az emlékezetük és a viselkedésük - legtöbbször létezik egy elsıdleges, a személy igazi nevét hordozó identitás, mely passzív, függı

és depressziós, a többi személyiség ezzel az elsıdleges identitással ellentétesen alakul ki, általában agresszív, uralkodó, önpusztító

- az elsıdleges személyiség nem feltétlenül tud a többi identitásról, gyakran csak a megmagyarázhatatlan amnéziás idıszakok utalnak a többszörös személyiség meglétére

- külsı szemlélık azt látják, hogy amikor az egyik személyiség átadja a helyét a másiknak, akkor az egyén testhelyzete és hanglejtése megváltozik, az új személyiség másképp beszél, jár, gesztikulál

- a többszörös személyiségzavarban szenvedık többször voltak gyerekkorukban fizikálisan bántalmazva vagy szexuálisan zaklatták ıket; a szakemberek úgy gondolják, hogy a többszörös személyiség kialakítása a gyerekkori traumával szembeni védekezés

- újabb és újabb személyiséget alakíthatnak ki a betegek önhipnózis segítségével - a többszörös személyiségzavar esetei nem gyakoriak, de mindig megdöbbentıek



Szenvedélybetegségek: - Hétköznapi szóhasználatban a függıség szót a ragaszkodás, hozzászokás, szükséglet értelemben

használjuk. A függıség jelenségének önmagában nincs pozitív, vagy negatív értéke, jelentését a kontextus adja. Amennyiben az érett függıségbe való eljutás sérül, kóros függıségi állapotok, szenvedélybetegségek, illetve kóros függetlenségi állapotok alakulnak ki.

- A szenvedélybetegség vagy kóros szenvedély hátrányos helyzetbe hozhatja az érintett személyt és környezetét is, mivel kényszeres viselkedési mintákból áll, melyekben a viselkedés irányítása, abbahagyása sikertelen. Pszichológiai értelemben véve a kóros szenvedély azt jelenti, hogy egy a hétköznapokban elterjedt és normálisnak vagy csak enyhén deviánsnak látszó viselkedésmód elszabadul, dominánssá válik.

- Egy ponton túl az alkalmazkodást sérti, jellemtöréshez vezethet, hazudozik az egyén stb.

Szenvedélybetegségek formái: - Drogok, kábítószer függıség - Nikotin, cigarettafüggıség - Alkoholfüggıség - Táplálkozási zavarok: Bulimia (rohamszerő falás); Anorexia (önéheztetés) - Kényszerbetegségek (pl. kleptománia) - Munkaszenvedély - Kényszervásárlás - Játékszenvedély (szerencsejáték függıség, játékgépek) - Számítógép / Internet / televízió függıség - Szex és szerelem függıség - Társ- és kapcsolati függıség

FELADAT : Hogyan tudna segíteni egy depressziós, vagy egy szenvedélybeteg kollégának?

Megpróbálom megtudni, mi a problémája, hogy mi váltotta ki nála a depressziót. Beszélgetek vele és a támogatásomról biztosítom, bizalmasan kezelem a problémáját, ajánlok neki könyveket, cikkeket a témában, illetve súlyos esetben orvoshoz irányítom.



7. GAZDASÁGPSZICHOLÓGIA :

A gazdaságpszichológia olyan pszichikus jelenségeknek a tudománya, amelyek gazdasági folyamatokat kísérnek és rontó vagy javító tényezıként részt is vesznek bennük. A gazdaság történéseinek felismerése vagy fel nem ismerése, derőlátó vagy borúlátó értelmezése pszichológiai teljesítmény, ebbıl született meg a gazdaságpszichológia. Létrehozásában kiemelkedık a francia Gabriel Tarde, az amerikában tevékenykedı George Katona vagy Magyarországon Garai László.

Munkalélektan: - A munkapszichológia kutatásokat végez a munka világában, célja, hogy az ember az optimális

munkateljesítményt érje el normális fizikai, mentális és emocionális terhelés mellett, fontosnak tartja az ember egészségének biztosítását és a megelégedettségét.

- A munkalélektan az alkalmazott pszichológia egyik legrégebbi területe. A gyáripar racionalizálási törekvései idején indult fejlıdésnek, amikor az üzemi pszichológia az ember érdekvédelmét vállalta fel a munka túlzott leegyszerősítése, kötött ütemhez való gépies alkalmazkodási kényszere idején.

- A munkalélektan mindig támogatta az ember termelési aktivitását, de állandóan szorgalmazta a vele járó pszichés terhelés csökkentését. Ennek érdekében alkalmasság vizsgálatot végzett, elemezte a munkafolyamatot, a munkafeladatot, a munkakörnyezetet, a munkakövetelményt, az ösztönzést, a csoportviszonyokat, a pszichés megterhelés jellegét és mértékét.

- A munkalélektan fontos területe a baleset-elhárítás pszichológiája. A munkahelyrıl való kilépések megelızése is ide tartozik. Fontos az üzem pszichés klímája, a motivációs viszonyok, kiemelkedı a megelégedettség jelentıségére.

- A Human Relations iskola módszereit az üzemi pszichológia széleskörően alkalmazta. Egyre inkább kibontakozott a munka és a pszichés állapot összefüggésének vizsgálata, tömegesen végeztek munkahelyi vizsgálatokat (munkamotiváció és megelégedettség vizsgálatok, csoportvizsgálat szociometriai módszerekkel, befolyásolási módszerek alkalmazása stb.), illetve az egyetemeken és a kutatóhelyeken a munkalélektan kutatási bázisai alakultak ki. A nagyüzemekben pszichológusokat kezdtek alkalmazni, ami gyorsan elterjedt.

- Az üzemi pszichológus feladatköre a munkalélektani témáknál szélesebb: klinikai-, pedagógiai- szociálpszichológiai ismeretekre is szüksége van, alkalmanként fejlıdés-lélektani ismeretekre is.

- Az üzemi pszichológiai egységet a szervezeten belül csak a legmagasabb vezetınek célszerő alárendelni, más szervezeti alárendelése gátló hatású. A vállalati pszichológus számára a legnehezebben betartható szakmai etikai elıírás a diagnózisok bizalmas kezelése. Az alkalmassági vizsgálat a legtöbbet végzett üzemi pszichológusi feladat.

- Az automatizálás megjelenése a munka világában elégtelennek mutatta a munkalélektan egyik alapvetı tételét, azaz, hogy az embernek kell alkalmazkodnia a technikához, a gépekhez. Az emberbıl és gépbıl álló rendszer mőködésének feltétele már az, hogy a gép alkalmazkodjon az emberhez. A mőszaki pszichológia foglalkozik ezzel a területtel, az ember-gép rendszer kölcsönhatását vizsgálja. Az eszközök, gépek, mőszerek konstrukcióit abból a szempontból vizsgálja, hogy azok mennyire felelnek meg az ember fizikai és pszichés sajátosságainak. Az ember pszichés folyamatait és tulajdonságait pedig azért vizsgálja, hogy feltárja ezek követelményeit a munkaeszközök, gépek, mőszerek konstrukciójával, sajátosságaival szemben.

- A munkalélektan mindig szoros kapcsolatban fejlıdött a technikai-gazdasági változásokkal. Létrejötte a gyáripar megjelenéséhez kapcsolódik, sokat vett át a pszichotechnika eredményeibıl, módszereibıl (ezekbıl építette fel pl. alkalmasság vizsgálati rendszereit). Az 1930-as évek gazdasági válságára motiváció- és megelégedettség vizsgálatokkal válaszolt és elkezték alkalmaznia a szociometriát. A II. világháború után a Human Relations és a rendszerelmélet alkalmazási gyakorlata vezetett a szervezetpszichológia kialakításához. Késıbb az őrkutatási verseny révén alakult ki a mőszaki pszichológia, mely az automatizálás kérdéseire adott emberközpontú válaszokat.



- Magyarországon a munkapszichológia tradicionális felhasználási területei a közlekedés, az ipar és a mezıgazdaság voltak. A szakterület intézményesülése terén jelentıs fejlıdés az 1970-es években következett be, az 1980-as évekre közel száz munkapszichológiai laboratórium alakult. A rendszerváltás után és a piacgazdaság fokozatos kiépülése következményeként a szakterület szakmai orientációja és intézményrendszere jelentısen átalakult. A hagyományosan mővelt munkapszichológiai területek mellett, nagyon dinamikus fejlıdés jellemzi a szervezetpszichológia és a személyzeti pszichológia alkalmazását, számos tanácsadó céget alapítottak. A piacgazdaság kiépülésével együtt járó munkaerıpiaci feszültségek, a jelentıs munkanélküliség életre hívta a munkapszichológia és tanácsadási pszichológia közös mővelésének új formáit és intézmény-rendszerét. Új feladatként jelentkezik a pszichológia alkalmazása a különbözı fegyveres testületeknél (fegyverviselési engedély, a professzionális személyzet kiválasztása, mentálhigiéné). Másik fontos határterület az információs technológiák bevezetésének és széleskörő alkalmazásának pszichológiai, ergonómiai, valamint szervezetpszichológiai problémái. E szakterület jelentıs és nemzetközileg is elismert mőhelye a Budapesti Mőszaki Egyetem Ergonómia és Pszichológia Tanszéke,

Szervezetfejlesztés: - Szervezetnek nevezzük azokat a rendszereket, melyek dinamikusan, nyíltan, aktívan, célszerően,

szervezetten mőködnek. Egy szervezet (pl. vállalat, állami szerv, egyház stb.) egy bizonyos feladatkör ellátására szervezıdik; részekbıl, részegységekbıl áll és emberekbıl épül fel.

- A szervezetfejlesztés olyan fejlesztési tevékenység, amelynek a célja egy szervezet fejlıdésének elısegítése, túlélési esélyeinek növelése.

- A szervezetfejlesztés az Organization Development organizéson devlopment (OD) angol kifejezésbıl származik. R. Beckhard szerint (1974) a szervezetfejlesztés: � tervszerő beavatkozás: a szervezet elemzésére és állapotának felmérésére épít � szervezet egészére kiterjed: a változtatás rendszerszerő, a teljes vállalatot (vagy egységet) érinti,

a mőködés teljes átalakítását tőzi ki célul � felülrıl szervezett törekvés: a vállalat felsı vezetésének elkötelezettsége adja a siker lehetıségét,

a vezetıknek aktív részvétellel kell a módszerek és a program céljai mellett állnia � célja: a szervezet életképességének és hatékonyságának növelése, a változni tudás erısítése és

készenlét megteremtése a változásra � szervezeti folyamatok megtervezett változtatása magatartástudományi ismeretek felhasználásával

- Behaviorista felfogás szerint a szervezetfejlesztés a legfelsı menedzsment szintjén támogatott, hosszú távú erıfeszítés arra, hogy javítsuk a szervezet problémamegoldó és megújulási folyamatait egy konzulens-segítı közremőködésével.

- Argyris szerint a szervezetfejlesztés lényege a szervezetek életre keltése, energiákkal való feltöltése, mozgásba hozása és megújítása technikai és emberi erıforrások révén.

- Gardner szerint a szervezetfejlesztési tevékenység központi elemei: a cél és az irány. Ez azt jelenti, hogy foglalkozik ugyan a múlttal és jelennel, de csak olyan szintig, hogy megértsék az esetleges elakadási pontokat, sokkal fontosabb viszont a rendszer részvevıi számára a lehetı legpontosabban meghatározott jövıkép.

- A szervezetfejlesztés olyan folyamat, amelyben az emberek menedzselik a szervezet kultúráját, nem pedig a kultúra menedzseli az embereket. A tudatosságra épít minden szinten, kulcseleme a TEAM, amely magában foglalja a vezetıt és a beosztottakat is. (A team abban különbözik a csoporttól, hogy egymásrautaltságot fejezi ki.) A szervezetfejlesztés mindig a teamre és/vagy az egész rendszerre irányul. Konzulenst alkalmaznak, akit a változás húzóemberének neveznek, ı a szervezet uralkodó kultúráján kívüli személy (szervezetfejlesztı). � A szervezetfejlesztı feladata: amikor a gazdasági szervezet profit adatai úgy igénylik, akkor a

szervezet eldobja magától a nem nyereséges részét, átalakítja termékszerkezetét, piaci jelenlétét, hogy újból megfelelı bevételekhez jusson. Ezt irányítja a szervezetfejlesztı, az ı dolga, hogy a vezetıket az új feladatokra és célokra felkészítse, a szervezeti együttmőködést megerısítse, a feleslegessé vált létszámot lelkileg megnyugtassa és támogassa a kritikus helyzetben. A szervezetfejlesztésben az emberi erıforrással való gazdálkodás a legkritikusabb rész.



� Egy szervezet megjavítására irányuló fejlesztési stratégia szükségessé teszi a dolgok jelenlegi állásának vizsgálatát. Át kell tekinteni a szervezet alrendszereinek (pl. felsı vezetés, termelési osztály, kutatócsoport stb.) jellemzıit és a szervezetben zajló folyamatokat (döntéshozatali folyamatok, szervezeti kommunikáció, csoportok kapcsolatai, konfliktusmenedzselés stb.). Az információk győjthetık: interjú, megfigyelés, kérdıív segítségével, szervezeti dokumentumokból.

� A szervezetfejlesztésben a cselekvési programok szorosan összekapcsolónak a világos célokkal és célkitőzésekkel. Amikor azt mondjuk, hogy el akarunk érni egy bizonyos célt, pontosan meg kell határozni, hogy mit értünk rajta, és hogyan érhetjük el azt. A jelen helyzet jellemzıinek megadása, az erre épülı cselekvési program és az elérendı cél pontos meghatározása igen fontos egy szervezetfejlesztési programban. A cselekvéseket folyamatosan értékelni kell, hogy azok mennyiben járulnak hozzá a cél megvalósításához. A célokat pedig értékelni kell, hogy elérhetık-e vagy sem, illetve megadhatók-e a cselekvési programban. A szervezetfejlesztés egy állandó körfolyamat, mely a célok felállításából, a korábbi állapotról való adatok győjtésébıl, az adatokon alapuló tervezésbıl és cselekvésbıl, illetve a cselekvés hatásainak értékelésébıl áll.

� A szervezetpszichológia gyakorlati alkalmazásának egyik legdinamikusabban fejlıdı területe hazánkban a szervezetfejlesztés. A Szervezetfejlesztık Magyarországi Társaságának nagy részét pszichológusok alkotják. Foglalkoznak vezetési tanácsadással, karrier-tanácsadással, csoportos oktatással, tréningek tartásával stb.

Vezetéselmélet: - A vezetés olyan tevékenység, amely meghatározott cél érdekében befolyásolja az emberek közötti

kapcsolatokat és az emberi magatartásokat. A vezetés mások befolyásolása abból a célból, hogy valamilyen feladatra közös megoldást találjanak.

- „A f ınök a csapat mögött áll és hajtja az embereket, míg a vezetı elıl megy, és azt mondja: kövessetek. A menedzser az, aki szervez, irányít, és az ügyekkel foglalkozik, a vezetı az, aki törıdik azokkal, akik a vezetése alatt állnak, és akit követnek az emberek.”

- A vezetés elmélete nagyon fiatal, újszerőnek mondható. A vezetéselmélet az egyre gyorsabban változó korunk problémáit igyekszik megoldani, a fejlıdést jelenleg csupán követi annak vezetése helyett. Egy új elmélet élettartama öt év alatt van, ez azt jelenti, hogy egy fiatal vezetı életében öt, vagy hat új elmélettel találkozhat munkája során. A szükség mindig új megoldásokat követel, aki lépést tart, nagyobb eséllyel marad versenyben, a többiek kiszorulnak a piacról és a „múlt nagy nevei” közé kerülnek.

Vezetési elméletek: - Henri Fayol a vezetés funkcióit mőszaki, kereskedelmi, pénzügyi, biztonsági, számviteli és

igazgatási csoportokba sorolta. Az igazgatási (irányítási-, vagy menedzselési) funkció feladatai: tervezés, szervezés, rendelkezés, koordinálás, ellenırzés. E feladatok sikeres ellátásához 14 alapelvet fogalmazott meg: munkamegosztás, munkahelyi összhang, fegyelem, egységes utasítás, egységes irányítás, érdek harmonizáció, igazságos bérezés, centralizálás, utasításláncolat, rend, egyenlıség, állománystabilitás, kezdeményezés és közösségi szellem.

- „Emberi viszonyok” irányzat : a vezetés értelmezésének egyik módja szerint „vezetı” és a „hatalmas” közötti különbséget kell tenni. A hatalmas egy olyan vezetı, akinek a hatalma a pozíciójából fakad. Az igazi vezetı viszont nem a beosztására, hanem személyes tekintélyére támaszkodik. Az emberi viszonyok tanának képviselıi szerint sokan alulértékelték az embert, mint a szervezet alaptényezıjét, ezért az a szervezeti pszichológusok vizsgálódásainak központjába a munkahelyen belüli személyes kapcsolatok, a vezetık és vezetettek viszonya, a munkacsoporton belüli viszonyok és az egyének, csoportok és szervezetek kölcsönkapcsolatai kerültek. Idıvel kialakult a szervezeti kultúra fogalma, melyet a vállalaton belül gyakorolt vezetési stílus és a vállalati élet szokásainak összességeként határoztak meg. Vizsgálni kezdték, hogy a szervezet tagjainak különbözı kulturális háttere milyen befolyással van a szervezet egészére, arra keresték a választ, hogy szükséges-e egységes szervezeti kultúra kialakítására. A kutatások eredménye az lett, hogy a kis szervezetekben egységes szervezeti kultúra jellemzı, nagy szervezetekben egyidejőleg több eltérı szervezeti kultúra érvényesül, multinacionális cégek pedig gyakran egységes kultúra kialakítására törekednek.



Egy adott kultúra kialakulásához közel egy évtized szükséges, a vállalati vezetés a szervezeti kultúra fejlesztésén keresztül igyekszik irányítani a szervezetet. A szervezeti kultúra lényegében egyfajta szociális összetartó erı, a szervezeti kultúra alakítja ki a vállalat dolgozóinak identitástudatát, segíti a célokkal való azonosulást, valamint stabilitást eredményez.

- Karizmatikus vezetésmodell: ez az egyik legújabb vezetési elmélet. A modell alaptétele szerint a személyes varázs a vezetık sajátos tulajdonsága, az emberek természetüknél fogva általában személyes vonzalmat éreznek egy karizmatikus vezetı irányában. Ez a vonzalom igen hatékony vezetést eredményezhet. A személyes varázzsal rendelkezı vezetı értékítéletében megbíznak az emberek, szeretetet, vonzalmat éreznek iránta és készséggel engedelmeskednek neki. A vezetı hatására a követık érzelmileg kötıdnek a nekik kitőzött küldetéshez. A vezetés nem arról szól, hogy a vezetık hogy oldják meg a problémákat, hanem arról, hogy milyen sikeresen vezetik követıiket a megoldandó problémák kijelölésében, megoldások tervezésében és kivitelezésében.

- TQM (teljes minıségirányítás): a minıségorientált vezetés (TQM) három alappillére a vevıközpontúság, az állandó folyamatjavítás és a teljes körő részvétel. A szervezet a vevıi igények kielégítését, a vevık elégedettségének biztosítását tartja feladatának és a szervezet állandó javításával igyekszik piaci versenyképességét fenntartani. A célok megvalósulásához alapvetıen fontos a teljes körő dolgozói részvétel.

Ergonómia: - Tudományos megalapozottsággal vizsgálja a termelésben részt vevı emberi tényezıket, az ember,

a munkaeszköz, a gép és a környezet kölcsönhatását. - Görög eredető szó: ergo-munka, nomosz-törvény. - Az ergonómia magában foglalja az emberrel foglalkozó vizsgálatokat, a biztonságtechnikát, a

munkalélektant és élettant, a munkaszervezést és a munkaszociológiát olyan szempontból, amely szemléletet és módszert nyújt a tervszerően és tudományosan megalapozott ember centrikus termelés kialakításához.

- Az ergonómia lényegesebb elemei: � fizikai munkavégzés (erıkifejtés, napi ritmusok, munkateljesítmény, energiaforgalom) � klímahatások (idıjárás) � érzékszervi hatások (látás, megvilágítás) � zajhatás a teljesítményre (vibráció) � az ember és a gép közötti információcsere (jelzıelemek, kezelıelemek, kezelıpultok és a

munkahelyek kialakítása) � az igénybevétel és megterhelés (fáradtság, unalom, pszichés terhelés)

Reklámpszichológia: - Az alkalmazott pszichológia területéhez tartozik, célja a piacra szánt termékek ismertetésének és

eladásának elısegítése a pszichológiai kutatások eredményeinek felhasználásával. - Az ember pszichés funkciói csak abból a célból fontosak a reklámpszichológia számára, hogy

miként lehet rajtuk keresztül az egyént fogyasztásra bírni, akár saját rovására is. - Alapelve, hogy a reklámozott dolgot valamely alapmotívumhoz (evés, ivás, biztonság- és

szeretetigény, szexualitás, explorációs késztetés, esztétikai igény, önmegvalósítás) kapcsolva ébresszen a termék iránt figyelmet és keltsen iránta vágyat.

- Egy-egy reklám feloldozást ad az életünket irányító szabályok, fékek és gátak átlépésének vétke alól: pl. a dohányzást hozzárendeli az elegáns élethez, a bátorsághoz és a férfias erıhöz, vagy a csokoládét az evés öröméhez, a szép, vonzó nıi testhez és az egészséghez.

- A reklámpszichológia gyakran él a humor és a meglepetés eszközeivel. Szívesen alkalmaznak színes, kirívó dolgokat, mozgást és zenét is, hogy még inkább felkeltsék a figyelmet.

- Mottója: figyelemfelkeltés; érdeklıdés kiváltása; vágykeltés; cselekvéskésztetés - Az érzékelés, észlelés pszichológiájából felhasználja a látással, a hallással, a benyomások

szervezıdésével, az ingerbefogadással és -feldolgozással kapcsolatos eredményeket. - A kognitív pszichológiából és a szociálpszichológiából a motivációkkal, az érdeklıdés

felkeltésével, a döntéshozatallal és a csoportjelenségekkel kapcsolatos eredményeket veszi át.



- Olykor a tudomány és a társadalom az emberek védelmében gátat szab a tudományos ismeretek felhasználásának, így pl. tilos olyan ingerekkel fogyasztásra bírni embereket, melyek intenzitása a tudatos észlelési küszöb alatt marad, s így tudattalan úton befolyásolja cselekedeteinket (moziban a másodpercek törtrészéig felvillantott pattogatott kukoricás képek jelentısen megnövelték az elıadás végén a kukoricafogyasztást).

Közlekedéslélektan: - A közlekedéspszichológusi tevékenység két fı területre koncentrálódik hazánkban:

� A Közlekedési Fıfelügyelet által létesített, jól felszerelt pszichológiai laboratóriumokban évente kb. 15 ezer (elsısorban hivatásos) gépjármővezetı pszichológiai alkalmassági vizsgálatát végzik el. (PÁV)

� Közlekedésre nevelés program: egyrészt az évente mintegy kilencezer fıre kiterjedı rehabilitációs program keretében (balesetezık, ittas vezetık stb.), másrészt az általános iskolákban folyó nevelés részeként valósul meg.

- A magyarországi közlekedéspszichológia jól kiépített nemzetközi kapcsolatrendszerrel rendelkezik. A közlekedéspszichológusok speciális posztgraduális képzése tekintetében élenjárók vagyunk Európában.

- A közlekedéslélektan tárgykörébe tartozik a gépjármőoktatás kérdése is, ugyanis más módon kell tanítani a nıket és a férfiakat. Más a térlátásuk, illetve a nıknél az érzelmek dominálnak a döntéshozatalnál, ezeket fontos figyelembe venni az oktatás során és a közlekedésben is.

- Smink & Drive Program: az országban több autósiskola használja már ezt a programot, itt figyelembe veszik a nık különbözıségét a férfiaktól, a jellemzıiket és úgy tanítják meg nekik az autóvezetést, ahogy a leginkább megérthetik, elsajátíthatják. Itt a váratlan helyzetekre is próbálják felkészíteni a leendı autóvezetıket, bemutatják az egyes helyzetekre adandó helyes válaszokat és felhívják a figyelmet rá, hogy mit ne csináljanak. Fontos a lélekjelenlét kérdése, azaz hogy az egyén egy váratlan helyzetben hogyan reagál, lebénul vagy cselekszik, illetve, hogy mit és hogyan cselekszik.

FELADAT : Mondjon gyakorlati példát mindegyik fenti területre!

pszicho1 - uw.hueznembla-bla.uw.hu/tananyagok/eet/1felev/pszicho1.pdfa p s z i c h o l ó g i a f...

Documents