Pintér Lajos

t i s z a v i r á gversek

Kecskemét, 2009

Kiadja: Ziccer Bt.

Felelős kiadó: Rajtmár István

Borítóterv, tipográfia: Zalatnai Pál

A borító Benes József „Tiszavirág” című festményének felhasználásával készült

Nyomdai munkák: Print 2000

Megjelent: 5 (A/5) ív terjedelemben,

ISBN: 978-963-06-7585-7

5

érintenicsak érintsd meg ne sértsd föl a papírtcsak érintsd megahogy ezt a verset írodkönnyedénahogy a tiszavirág táncolruhád hajad érintenéa hóhullás puhaságávalahogy a Tisza tükrétmegérinti az alkonyi fény

Schéner festi a csongrádi templomotMihály több fénytmég több színtez az én templomomitt vigyáznak– ha vigyáznakrám az angyalokSchéner Mihálya ruhája csupa festékminden ujja csupa festékecsettel festujjával festszívével fest minden festménytmögé állok kiabáloktöbb színt Mihálytöbb fényt több fényt

a l f ö l d i f e s t ő k

6

átütitt a borüzleta mai vinotékaépületében voltegykor az ÁVHsuttogva mondják ma isez a terror épületepaplak van benne mas lánykollégiumhallom ahogyénekelnek benn a lányokhallom ahogyénekelnekaz énekük csupa életcsupa fényhallom ahogyénekelnekfehér blúzuk fehér ingükcsupa véra falakon a kövekenminden régmúlt átüt

7

eperpálinkaaki eperpálinkát isziksokáig él –mondotta nagymamámeperpálinkát főzetettittuk bolondok balgákés mint szitakötők röpködtünkszárnyunkatingünk ujját átütötte a fényvisongtunk kiabáltunkrészeg halhatatlanok

Éva virágjaapám ültette hóvirágmég a hó foltjaide egy rigómár tavaszt kiáltaz apám ültette hóvirág-mezőTóth Menyhért festette hómezőrajta az összes fehér festékannyi fehérszívem Szibériájáig elércsonttá fagyott kiskatonákutolsó lehelete miért?a hazáért? semmiértfájdalmuk e hómezőn átütahogy apám ültettehóvirág-mezőnapám emléke átüt áttündökölez a tündöklőhóvirág-világ most már tiéd

8

irodalompersze szeretnémha szeretnétekitt sétálok kétlövészárokközött amit tiástatok irodalmárokitt sétáloka senki földjénkét lövészárok közöttkétfelől golyótűzbenitt szálloka kettészelt irodalomterei fölött énkettészelt madár

9

d a l o kcinkepanasz

zöld-lila ágonharsan az énekharsan a pőrecinkepanasz

zöld a fa ágalila az árnyamikor a nap kélárnyék vetül rá

reszket az apróföldi gilisztagyilkosától félröpke madártól

cinkemadár félhull a madártollvillám csap le rásistergő ostor

de te sose féljárad a napfénylásd én se félekfénylik a holdár

10

dúdológyilkosomtól énjaj nagyon félekvilágháborúkárnya vetül ránk

mikor az aljasmocskos hatalommint marhacsordátvágóhídra hajt

reszket az apróföldi ember mertakit ember szültembertől vész el

madáretetőtácsoltam lásd hogyélni szeretnékbékében élni

lenne unokámlenszőke lennehogyha a világnem lángból lenne

11

barátainak mondjaminden földi súlytehozzád húz mártéged kereslekdrága barátom

de a barátsága ködbe vész ittmennyei érdemminden hamisság

veletek voltamvolna boldoganveletek lettemvolna lám én is

mint fuldoklónaknyújtsd kezed immárde előbb üss lene rúgkapáljak

ilyen világ ezdrága barátomemberi orcád-ra lelek végül

12

h á r o m á l o mablak a tóra

álmomban éjjelotthon voltamötven éve elhagyottotthonombanhol neveltnagyapám nagyanyámóriás üvegfal volta ház falánaz ablaknál ültemnéztem a vizeta lángoló holt Tiszát

falakálmomban éjjelaz Eötvös Kollégiumbanvoltamharminc év utánújra diákszobáról szobáravándoroltamajtót nem is nyitottampille könnyűnlépdeltem járni tudtama falakon át

13

madárálmomban éjjelrepülni tudtammég reggel isa repülés öröméreemlékezema testemet megcsavartamúgy emelkedtemkezemmel kalimpáltamköröztemföld alattamég fölöttemálmombanrepülő ember voltamnéma boldog madár

utóhangaz álombana tárgyaknaksúlya nincskönnyű a kőmint hópehelykönnyű a könyű iss az álom édesmint a méz –az ébredésneksúlya vanés íze vantán epeízs mi éjjel könnyűvolt pehelynappal mint kősúlyoly nehéz

14

h á r o m j á t é kálom

a születésem kérdezedhogyan is történt?nem tudoma születésem álmodom – életem kérdednem tudomhogyan is történt?nem tudomaz életemet álmodom – a halálomat kérdezedhogyan is történt?nem tudoma halálomat álmodom –

a Nap és a Hold elrablásanagyapámholt taván nyárongyermek voltamapró gyermekde naphalat fogtamnaphalatúgy ragyogott:horgomra akadt a Napsötét lettegy pillanat alatthiszenhorgomra akadtegy naphalhorgomra akadt a Nap!

15

nagyapámholt taván nyárongyermek voltamapró gyermekde horgásztams kárászt fogtamezüst voltmint a Holdhorgomra akadt a Hold!sötét voltképzeldegy pillanat alatthiszenhorgomra akadtaz ezüstkárász: a Hold

iszkoltam hazaapró gyermekreszkettem féltemfélve féltema rám táruló sötétségben

reszkettem féltemfélve féltema rám táruló sötétségben

16

Buda Feri számvetésehárom lányom három fiamösszesen van hat gyermekemhárom vejem három menyemezen felül hat unokámhat szempár mely ragyog reám

p.s.

feleségem önnön magamszámvetésem: vagyunk huszan

17

h á r o m m i n i a t ű rTörténelem

Nem én törtem el.

Mozdulat1975-benNagy László ötvenedikszületésnapjátköszöntöttük aFészekben.Latinovits szavalt,szava, mint rőzseláng,verset és szőlővesszőthozott a költő fiának.

Látom, ahogyaz est utánNagy László és Ratkó Jóskaközös taxiba száll.Harminc év múltánintek utánuk.Kezem meglőtt madár.

18

ApámSok éve halott.Télen, ha itt-ottjégtorlaszok,ha zajlott a Tisza,ha be-befagyott,ő átjárt a folyón.Át a jégen,az én édesapám.Tudta a víz sodrását,lékek helyét,a jég tömbjeinbátran lépkedett.Távolról nézem,már a tél ködén át,a pára függönyén át,gyermeki szemmel nézem,ahogy lép a vízen.

19

h á r o m ö n a r c k é pZselici önarckép

Itt éldegélt ésmértékkel iddogáltPintér Lajos, a költő,idejét nemcsakléhán töltő,hanem ki dolgos,bár csöndes szemlélődő.Majd múlikegy-két emberöltő,s nem említi őt ahálátlan utókor, elfogy az aszú-bor, óbor,s mindenkor kiforr az új bor.Nézd csak, nézd, gazda,boros-üvegem üres immár.Isten nevében:töltsd meg újból!

Önarcképötvenhárom éves korából

ki ez anagyhajúhalk szavútorzonborzalakki nem élt átháborútde szívébenbordalokborzalmak

20

háborúkmégisés békekék egekszerelmektársakszívébenholt apjaélő édesanyja– magára hagyta –szívébenKormos Pistaa fradi ifistaszívébenIllyésNagy Lászlósok tépett zászlóki ez afélénkismeretlen arctorzonborz hajki ez aszemüvegfelelj tükörnem felelszmegrepedsz

21

Önarckép54 éves korában

gyerekként54 éves emberremint bölcs öregreúgy néztemnéztem volna apámras most hogy e kortmegéltem:gyerek gyerekmagamat annak érzemde az örök gyerekbenlásdszaporodnak az évekaz évekkel a sebeka sebekkel a halálaz örök gyerekbenlásdhogyan szaporodika vad halálés hogyan dacola halállalszelíden az életés hogyan fakad bennedmint kövek közta forráshogyan fakad fel bennedaz ének

egy csokor virágotfestettem a képre még:tulipánt talánmely mint a tűz ég

22

nézd nézd mamairgalom édesanyámelkészült atulipános önarckép

23

k i s , k a m a s z d u b l e t tMárta és Mária

17 éves lehettem, 18. Félszeg kamasza csongrádi gimnáziumban. Még nemfélig árva, még élt édesapám, akipár évvel később halt meg rákban.Lobogó hosszú hajam miatt, borostáskamasz arcom miatt kaptam tőleegyszer egy pofont, de már nem fáj,már ragyog. Első szerelmem nálamegy évvel fiatalabb diáktársam,Szabó Márta. Milyen is ez az elsőszerelem, mulandó, elolvad, minta májusi hó. Autóstoppal mentem a Balatonhoz, menetben útba ejtettema várost, Budapestet, és ottaz általam, csongrádi kamasz általoly szeretett költőt kerestem.Nagy Lászlót! Hogy akkor megjelentkönyvét dedikáltassam. Szívesenfogadott. Kinek is dedikáljam a könyvet? – kérdezte. Pironkodva fe-leltem, nem nekem, hanem, ha lehet,kis szerelmemnek, Szabó Mártának.

Nagy László akkor székéből nehézmozgásával felállt, és kócos kamaszt:megölelt. Az én első szerelmemet isSzabó Mártának hívták! – mondottalelkesülten, hozzá írtam a Márta és Mária című versemet!

24

Az első szerelem, mint hó elolvad, de a gyermekkorból mégfelsajog, szelíden simítja ingem,ököllel üti a szívem.

Sanyi17 éves lehettem, 18. Félszeg kamasza csongrádi gimnáziumban. Még nemfélig árva, még élt apám, akipár évvel később halt meg rákban.Lobogó hosszú hajam miatt, borostáskamasz arcom miatt kaptam tőleegyszer egy pofont, de már nem fáj,már ragyog. Autóstoppal mentemakkor is Pestre, akkor WeöresSándort kerestem. Weörest, kivilágirodalmi nagyság, kinekszívében Bóbita, Bóbita játszik.Megint azért, hogy megismerjem,és hogy akkor megjelent könyvétdedikáltassam. Örömmel fogadott,körültáncoltak bennünket felesége, Amymacskái. Kinek is dedikáljam akönyvet? – kérdezte a költő.Ha kérhetem, ne nekem, hanem kisszerelmemnek, mondottam, úgyhívják, Szabó Márta. Weöres fogtaa könyvet, és magába roskadt,percekig gondolkodott a dedikáción,még a homloka is gyöngyözött, azthihetted volna, ha látod, hogy mostkölti újra Az éjszaka csodáit.

25

Majd hirtelen mozdulattal, váratlanlendülettel írni kezdett, és átadtanekem a dedikációt. Ígyen szólt:Mártinak szeretettel Sanyi.

Ugyan megvan-e még e könyv valahol?Ugyan megvan-e még e halhatatlandedikáció? Vagy elsüllyedt, mintAtlantisz. Vagy tovatűnt az időben,mint a mi leronthatatlan fiatal arcunk.

26

k o r a n y á r i d a l l a m o kanyám

anyám elesett a konyhábanfelállni nem bírttérdei betegekbottal járúgy mászott be a szobába négykézlábmint egy kisgyerekmegöregedtél édesanyámlátod négykézláb jársz mármint egy kisbabade nem halhatsz megörömünkre éljnem fogad még visszaaz anyaföld az anyaméh

bodzafaanyám udvarán a bodzafavirágzikbodzafavirágmennyi mennyei illatmennyi íz zamatcsinálj belőle szörpötédesanyámha megiszombenne lesz gyerekkoromminden íze illataújra rám ragyoga gyerekkori égha rám nyílik fölém borula virágzó bodzafa

27

apámapám jön atemetőbőlcsont ujjaival nyitnáaz ajtótcsont kezével rázzaa kilincsethozzám beszélföltámadtam mondjaföltámadtam énde nem támadt felvele a lakat kapukulcscsak rázza a kaputnem nyitja ki a halottilyenkor jönnének hazamind kik fogságbólkik háborúk poklábólasszonyaikhoz fiaikhozmegjönnének őkmindegyik hozzám beszélmikor rázza tépázzaa kertkaput a szél

28

egészségedre!szeretek egy pohár borttöltenifelnőtt fiaimnakha hazajönneks szeretek velükkoccintaniszeretem hallani ahogymegcsendülcseng az üvegpoháregészségedre mondomegészségetekre s másnap márnem is az a hangnem az üvegpohár csengésemár csaka csengés emléke szállszáll velem továbbha kell elkísér vigasztalföldi poklokon átsegít

29

k é s ő n y á r i d a l l a m o kezüstkárász

még gyerekrövidnadrágos gyerek voltamamikor azt azezüstkárászt kifogtamnagyapám holt tavánhogy ragyogott az a kárászezüst voltmintha nyáresténkifogtam volna a holdatmintha kifogtam volna a holdat

dúdolómikor kamasz voltamúgy énekeltemmint egy madáréltem a verset éltemmikor felnőtt voltamnem énekeltem sírtamde úgy sírtammeg ne lássa anyámmeg ne lássa édesanyám

30

anagrammák saját nevérenevemmel játszompintér lajos:én prosti alj –de hiszen kurva nem vagyokpintér lajos:én is lop rajt –de tolvaj sem vagyokpintér lajos:élni ja sport –de én de énnem sportból éltem!és akkor eljöna kegyes anagramma értempintér lajos:lant-piros éj –az én lant-piros éjem

pohár boregészségedre!egy-egy pohár bortfiaim egészségére megiszomnem árt egy-egy pohárkas biztatom őket mertrájuk tekint már szememaz ő egészségükre isleendő unokákraleendő unokákra

31

k ö r t é s c s e n d é l e ta béke-téri piacon

nagyanyám körtét árul itt a klappkörte itt a klappkörte kiabálja kiabálja a drága

de a nagy üzletet nem ő csinálja csak magát szépen megrongálja áldja az isten áldja

virágzó körtefákvirágzó körtefák mint táncoló menyasszonyok a tavaszi szélben virágzó körtefák a napsütésben fényben fölöttük varjak károgó öregasszonyok feketében fölöttük varjak a meghasadt eget röptükkel összevarrják táncoló integető lányok az útszélen parázna billegetők lábukon könnyű papucs a piros pipacs

32

virágzik az akác is fürtösen lóg a virága habzó akácvirág a kisgyerek letépi rágja a kisgyerek letépi rágja

körtefa szikrázó ága akác mézédes virága az a kisgyerek én voltam én

jártam az ég peremén

körtepálinkarégi füveskönyvet lapoztunk nagymamával ki eperpálinkát iszik száz évig él olvastuk ki belőle eperpálinkát főzetett nagymama megittuk vígan egészségedre egészségedre kiáltottuk megrészegülten de ő már nem éleperpálinkát iszom mama hogy elhiggyem a mesét aki ezt megissza száz évig él

33

meghalunk mind csak virágzó körtefákban élünk örökké csak virágzó verssorokban

körtepálinka eperpálinka körtepálinka eperpálinka aki elhitte a gyerekmesét hogy egy pohár pálinkától száz évig él az a felnőtt meg én voltam én

jártam a lét peremén

34

m e c c sX (első félidő)

kapus voltamszárnyam nőttkapus azosztálycsapatbanvaksi kapusszemüvegem akapufa tövébennéhány potyagól iss bátorító szavaknem baj sokat kapunkde eggyeltöbbet rúgunkegykori kamaszgalaktikusok

XX(hány félidő egy meccs?)

1968 tájánvolt egy nagy védésememlékezem a jobb alsósarokbólszedtem ki egy távolilövéstkülönben is anagy lövések éve volt

35

XXX (árnyékra vetődés)

rideg szobábanpárnák köztcsövek köztmajd egyszerkérdezedhogy mennyi még?mennyi van még hátramester?hány ócska mestera grundokonde most egy igazmestert kérdezelde most uradatkérdezed hogymennyi még a meccsbőls Ő kezével jelezjelét nem láthatodjelét nem láthatjasenki sem

36

m e d a l i o nKodály halála

egy-egy ütemmel előbbjött meg az őszjött meg a téljégcsap ütötte széta széncinkepiciny fejét

a Katona-emlékműnélKodály kalapbanIllyés kucsmábanmost már örökkönott állnakKatona bronz szobra előtt

a költő csont kezévelsírfedő lapjátfélretolja sholtából így szól:mondjátok etisztelgés e némaemlékezés miért?

hivatalomért?vadászkalandokért?verseimért?s hallja a választ:miért?Bánkodért!Tiborcodért!

37

levett kalappal Kodálykucsmával kezében Illyésott állnakKatona Józsefbronz arca előttmost már örökké

Kodályt Illyés köszöntiIllyés zengeti versét,föllendül ismét akarmesteri pálca –vallja, szavalja.

Szétnézek, látommost a karmesteri pálcaépp megtöretvén,s körül megannyiemberi álca és bárca.

egy rádióadásramintha a világ végérőlhallanám régvoltoktóber 23-án:ne bántsd a magyart!

a müncheni rádiórecsegve zenéli Kodálytne bántsd a magyart –ismétli Zrínyi szózatát

ismétlem én iselhalkulóne halhatatlan szózatot

38

párhuzamos koporsókNagy Gáspár emlékére

testvérekikertestvéreknek nevezettbennünket Kormosegyszerre szerettekbennünket a lányok:nyíló virágok

hogy meghaltáltalán én is veled haltamés hogy élekte is velem élsz

egy pohár boregy pohár bortlenne jó meginni veledisten éltessenisten éltessen jó testvér

de poharamból a bortföldre döntöm leés poharam is összetörömszilánkokban a szívösszetört a maradék öröm

39

reményolyan jó élniélni élni élnimeghaltál de a verseidben élszén még élek de ez csak haladék

meghaltál de averseidben élszés égve égszverseidben örökoktóberi lángok

40

t e n g e r l á t óa csuka villanása

gyermek voltama holt-Tisza partjánnagyapám csónakjánkölcsön felszerelésselhorgászbot villantóálltam a jeges Tiszahátán ladikbanvillantózgattamtalán ha tízéves gyerekvillant a téli fény isvillant a fény a jég élén isegy csuka kapottvolna horgomrade leakadtde továbbúszottmint a fénytovavillant a tó vizén

jel és jelenésminden csak jel – mondják a tudósokminden csakjelenés – írja Jékelyjel és jelenésbetű éségi fénymegférnek verseimben

41

levélféle Illyés ürügyénnem is tudodmennyire mélyre süllyedtéla szarban –gyalázatosanmegírta volt ígylevelétegy politikusegy miniszter Illyésneknevét borítsa feledés

a 60-as évekbenlehettünk talánIllyés válaszoltaz Egy mondattalválaszolta Koszorúval válaszoltéletműveharcolt azélet nyüve ellen

légy átkozottpolitikusmint ki kutyájáhozúgy szólt költőjéhezkik költőknyüszítő hű ebekha láncon isde megvédték azudvart és a kertetők őriztek ittházat és hazát

42

jövendő arcmajd meghalunkmert nem élünk örökkéde fiainkbanbizton benne élünkés benne élünka hű unokákbaneljövendőarcukat dicsérem

43

t i s z a v i r á gtiszavirág

a hídról nézzüknézdnézdvirágzik a tiszaa hídról nézzükcsongrádnálahogy virágzikszerelmes folyónkfutkározunkkiáltozunkmint a gyerekek

kékgolyó utcaa délipályaudvar előtthányszor elmentemdéli pályaudvarkékgolyó utca fölapámédesapáma kékgolyó utcábana rák kórházbancsontsoványangyerek semvoltam márfelnőtt semvoltam mégfogtam drágaviasz sárgakezét

44

egy pohár kólátkérszkérdeztekérek kérekmondottammostkérem visszaaz életét

virágnézeta hídról nézzüknézdnézdvirágzik a tiszaröpködünkfutkározunkmi isa hídonhű folyónk fölötthűtlenek

45

t i s z a v i r á gtiszavirág

szita szitaemlékezetjúniusihóhullás atisza felett

őzekőzek atanyaudvaronmég nem korhadt ela kerítésőzek egytéli kertbenfűszálak élénkergetőznek

variációcsónakban állokhajamra hó hulltiszavirágzástiszavirág temondd meddig élünk

apámapám át-átjárta tisza jegéntélen mikor tükröződikjégen az égégen a jég

46

persze ismerte jóla víz sodrásátjég fodraitlékek helyét

végül nem ahártyásodó lékszakadt belába alatthanem a lét

47

t i s z a v i r á gmarad a láz

állok a tiszafelettjúniusi hóhullásbanvirágzik a tiszavirágzikszalad és kiabálegy gyerekaki voltunkszalad velünka múltunkmarad a lázugye fiúkállok a vízfölöttlázas lázongógyerekszemembenszállongó tiszavirágugye fiúkmarad a láz

eötvös kollégiumállok a városfeletténekeleka ménesi úton régenmegszületettbennünk az énekés szállt velünkés szálltunk

48

szaladtunkménesi úti ménesrégen voltrégenigaz se voltde igaz voltigazs most vigaszhogy megmaradta régi lázszemembenszállongó tiszavirágugye fiúkmarad a láz

a papírsárkány röpteúszika város felettegy papírsárkányaki röptetigyerekén röptetemszáll röpüla város felettmélyülő árkok ésátkok felettárulásokmegalkuvások éselkurvulások felettúszik aváros felettlebegegy papírsárkány

49

aki röptetigyereklázas lázadó gyerekén röptetemszemembenszállongó tiszavirágugye fiúkmarad a láz

50

t i s z a v i r á gtöredék

gyere Gáspársegítscsak áruló születiks lázadót márnem tereme földmost is ez ahétpróbáspimasz...a kézirat ittmegszakad

töredék 2a szekszárdi temetőbena nagytilaji temetőbena csongrádi temetőbenhol rokonok nevea kőben

hol találkoznaka párhuzamos koporsóka végtelenben

fáklyalángBauer SándorMoyses MártonJan Palach –kik égőnéma fáklyákéjszakánkbanott világítanak

51

hegedűCsernus Farkasnagyapám testvérehegedűkészítő volthol Csongrádonhol Szegedena műhelyehegedűkészítőízlelgetem a szavakatnekem is készítettegy aprógyermekhegedűtemlékezema hegedűleckékrea violinkulcshattyúnyakárasuta ügyetlen kezemsétájára ahúrokonnem maradt utánaemlékegy kézhezálló szerszámegy aprógyermekhegedű semígy most a semmin játszomazt tartom kezembena semmi húrjait zengetemhűtlen rokon

52

t i s z a v i r á ggyerek

az osztálybajnokságbanjátszottunkfociztunknyakigláb fiúkén voltam a kapusés egyszer sajáthálómba ütöttem a szögletethogy szégyenlettemláttammaguk is kamaszokkinevettek a jegenyefáknem bajnincs semmi bajmondotta néhányklottgatyás barát

felnőtt1976-ban halt megLatinovitsén épp azótadolgozom a Forrásbanvolt Illyésnek egy verseL. Z. halálaúgy emlékezema sakál dalols a pacsirták vonítnakBúcsú L. Z.-tőllátom mostilyen címenIllyés kötetében

53

Illyés versekéziratban terjedtszamizdatbanúgy lehet mondaniírtam a költőnekegy leveletpályakezdő szerkesztőhogy kedvesIllyés Gyula– vagy kedves Gyula bácsi –közölnénka ForrásbanL. Z. halálacímű versétnem kérem akéziratot mert aználam megvanhanem a közléshezszíves hozzájárulását kérem

és postafordultávaljött a válasza:kedves barátoma közléshez hozzájáruloksőt megtiszteltetésnek veszem

lám a stílusmaga az emberlétével iséletművével isde levelével isígy tanított akaratlanulstílusra Illyés Gyula

54

1976-baniskolapadból kinőttgyereketaki egyszercsakészrevette felnőtt

öregFaludy GyörgyFaludy Gyuri bácsi2003 szeptemberébenvolt a vendégünkestje volt egykávéházbans én szalvétárajegyzeteltemmost veszem előe cetlit rajtaFaludy-mondatok

„nem vagyunk rokonasenkinekkülönösen a finneknek nem”mondotta anyanyelvünkmagányáról

„próbáltam nem otthonérezni magam”válaszolt arrahogy miként éreztemagát az emigrációban

55

„az ösztöneid jobbakmint a parancs!”mondotta mikoremlékeit idézte a hadseregrőlaz ottani fegyelemről

„nagyobb bürokráciavan itt mint aszultán Törökországában volt”mondotta állapotainkról

„Gyurka mondj valami jótnem baj ha nem igaz!”kérték társai Recsken

„– lehet valaki jó költőaki nem liberális?– hogyne lehetne!”ez pedig párbeszédaz esten

„a politika különüzlet lettteljesen elszakadtaz emberiségtől”ez pedig egyikészrevételezése volta beszélgetés közben

56

nézem a lassansárguló cédulátemlékeket rakosgatokemlékképeket:rajtuk egy öregmondatait idézgetemújrahogy példáula politika különüzlet lettteljesen elszakadtaz emberiségtől

és arra gondolokhogy közbenmi is elszakadtunkteljesen elszakadtunk

57

t i s z a v i r á gmit hoz a múlt

a jövőt már tudomismerem titkaitmint képeskönyvet lapozgatommint súlyos betontömböketlapjait rétegeit rakomcsak azt nem tudommit hoz a múltmost is kilökte a fekete földKatyn emészthetetlencsontjaitszerelmeim szőkelengyel lányok szemevilágítja át a csillagtalan éjszakátKatyn holtkatonáinakkeresztcsontja az égena hold

Hervay Gizellamikor először találkoztunknem bírt beszélnibevarrta szájáta fájdalomcsak befelé daloltláttam hogy szemecsak befelé látcsak nézi ahogya szegenKelet-Európa szegén

58

lóg az árva lódenkabátez az idegbeteg asszony aköltészet nagyasszonya voltdrága nagyasszonynéztem ahogyszeméből ömlött a könnymegannyi gyöngymegannyi gyöngy

Csernus nagyapámCsernus nagyapámbolgárkertész voltmost is látom ahogypalántái előtt ott térdelott térdel atermészet templomábanlátom ahogy táncolegy búzaszállalhajlong a szélbenvirágzó körtefáivalő mindent tudott a világrólén semmitcsont-kezével most is fogjakezem úgy vigyáz rámkísér minkethosszú láncon egy komondorkísér egy fekete holt pulicsaholnaka kutyák mennyországáthangjuk átüti

59

átvérzikfehéringes folyókírtam verscímbe kamaszkorom idejénfolyómról írtamhű Tiszámrólfehéringes foglyok – írtamkötetem címe volt ez isazok vagyunk mindgondoltam lázas hittelazok vagyunk minda költészetfehéringes foglyais most olvasom nálad a teműved címében isfehéringes versek –eddig azt hittemez a felfénylő jelző enyéms most látomemberről emberre talánnemzedékről nemzedékrevándorol az az ingfehér ingviseljük mígnem átvérzik

60

t i s z a v i r á gkavics

a hatvanéves Tiszatáj köszöntéseTisza tájak sírnaktiszai tájak nevetnekkavicsot fogokkezembes mint a régvolt gyerekfolyónkhoz futokhű folyómhoz hűtelens tükrére kavicsot doboka kavics felpattanfelpördül bukikkacsázik a vízena kavicsmennyit játszott ígyrégen a gyerekegy kavics lehettemIsten kezében magam isa vízre hajítottmerüljek fölrepüljekmára már elengedettmár nem engedihogy óvó kezén ott pihenjekkezében megbéküljeklélekző kavics

Zsu HajduHajdu Feri nagybátyám1956 lázas napjaitvégigfotózta Budapestenmajd Bécsbe menekült

61

s át Ausztráliábamindig-mindigfutottak vele képeifotói és tört emlékei

ötven év múltán érkezikegy vékony leánykaZsu Hajdu vagyokmondja hibátlan magyarsággal– nagybátyám lánya –kezében óriás táska:a lázas 56most előhívott éshazahozott fényképeivel

ugye maradsz ugyemaradtok mondom nekide már indul isés ötven év súlyáthontalanságátképeit emlékképeita világban tovább cipeli

Zsu Hajduha jól tudommost műtermetnyitott Vietnambanfényképész fotóművésznagyítja kicsinyítielőhívhatatlan életétés lelki beteg

62

hogyan is lehetne épkerek egészegy ausztráliai/magyarlány/ Vietnamban

a gyökerét vesztettsokszor átültetett fa ismegfakul megtörika sokszor átültetettlélek is

hattyú1989-ben vagy 90-benmutattuk beKecskeméten esszékötetemGrezsa Feribeszélt rólavezette beaz akkor már nagybetegGrezsa Ferencragyogtunk a gyönyörűCifrapalotábanmagunk is a változás hitében lázábans a közönség előttFeri váratlanulkérdezte tőlem: az új időkben lesz-e majdkell-e mégkultúrpolitika?és én azt válaszoltamsoha

63

azóta mennyi évmennyi hamis érvmilyen kevéskultúramily sok politikarozsdás rossz edénymily sok történelem:pohár melyet nem éntörtem elmennyi politika ésa kultúrpolitikarégi rút likamennyi árulásbanitt él velünkmennyi mennyeielárvulásbanhamis értékrendekbenitt van a trendbenitt van a kánonokbanmint íz vizezett borbanmagad isszem a láncbanrombolod és teremtedrossz ízt adételünknekrossz kedvet életünknekitt riszálmég kényesebbentolla még fényesebbena kultúrpolitikaa hattyúa hattyúnyakú görény

64

t i s z a v i r á gvázlat

kötetet mostnincs erőmösszeállítanipedig kelleneverseimbőlCzinéről írtamtanáromrólSütőről versetezeket is kötetbegyűjtenide az erőa lelki erőmost csakazt engedihogy egy-egy versetírjakazokat engedjemútjukrale a Tiszánúszik egy-egy hajópapírhajópapírpépvers

65

Baka PistaPistamennyire hiányzoljó lenne aTarjánbólbe-besétálni újraa Kincskeresőbeközbenmegváltani mertitt maradtmegváltatlanula világfiatalok voltunkúgy lobogtunkmint lámpábana láng

Csernus nagyapámCsernus nagyapámCsernus nagyanyámfáj mert ők dörömbölnekmost is szívemenhősök parasztembereknem szólokróluk többetfaleveleketbeszél a szélbeszél a csend

66

Nagy GazsiNagy GazsivalBaka Pistávalde jó volt– emlékszel? –hármasbanaz Eötvös kollégiumi estens március 15-éna Március 15-e térenPestenott álltunka betiltott térentalánát sem öleltük egymásttalán annyit se mondtunktestvérem

67

t i s z a v i r á gmost

mostahogy a fehér papír fölédőlökbányász lebonthatatlanszénfalak föléeltűnődöm szakmámbecsületénszakmám? szerelmem?mondd mi a nevedés mondd mit is érsz?mert mi is azirodalomkinek kacat csakócska lomde kinek a birodalom– de nem azmelyet fegyverrel foglaltakdiktátorokmind szónokló rossz toroks mely birodalommind leomlik egy naponhanem az omolhatatlana romolhatatlanszellem becsületéntűnődöm éntört erőm szerintfölötte őrködöm

68

egy kisfecske emlékéreegy kisfecskeemléke motoz bennemfészkébőlkiborult kisfecske emlékeakit kezembeén vettemfészkébevisszatettem éntestének pille súlyánsúlytalanságántűnődömvacogásána megrémült fecskepárröpténsivításán a fészek körülegy kisfecske halhatatlanemléke motoz bennemtalán már nem éltem hiábane írd érdemülde ne ródd felvétkemülmegmentettem az életét

69

fehér ede bácsifehér ede bácsimagyartanáromemléke legyen öröklegyen áldottnaponta gondolok ráki ott maradta gimnáziumban őrizőnekakkor ismikor mi büszkénelballagtunkelérhetetlen céljaink feléki az elsőutcakövön botlott elkinek sorsa a tengerekéde a tanárok ballagásacsak ki a temetőbemi becsukódtunkmi büszkén elballagtunks ott maradt az iskolatártüresen kongó épületesírtak a nyitódó kapuka szegletkövekde igazán akkor sírtakamikor ő ballagott el végülhóna alatt mennyimennyei dolgozatfüzetévek múltak el azótas én most siratom

70

részeg az éjszakábanlenn egyetlen viharlámpaimbolygó részeg jár az éjszakábancsillagvilág vigyázza fenn

71

t i s z a v i r á gBaka István emlékére

barátságakit szeretünkha meghaltbennünk él továbbviseljük arcátsorsát viseljükél bennünk tovább –akit szeretünkha meghaltmeghalunk mi isarcunk széttörikmint vizes pohártalán jobb részünkhal meg ővele

édesapámédesapám érzemmég mindig szeretmeghalt rég de aföld alól szereta mennyország itt csak semmiségcsillagaival messzifénylőüres égő nem a mennybőla földből föl szeretcsontjai a hidegagyagból átragyognak

72

kavicsmikor gyerek voltamkicsi gyerekjátszótársam a Tisza voltő is gyereklapos kavicsot fogtama víz tükrére dobtamszűrtem a vizetföl le kacsázotta kavicsés én dadogtamélek élek élek –mikor felnőtt voltamjátszótársam a Tisza volta jó öregkavicsot fogtama víz tükrére hajítottamszűrtem a vizetföl le kacsázotta kavicsés én daloltamdaloltam hogy félek

73

visszajönni mégaz asztal végéhezvágytál ülni barátomelőtted szekszárdi bor pohárJuhász Gyulá-s szakálladmegremegahogy a pohár borután mozdul csont kezedjó lenne lennevisszajönni mégmegtudni van-emagyar dal Váradonlátni hogy búzavirágkékfenn a magas égjó lenne lennevisszajönni még

74

t i s z a v i r á gvízre lapos követ dobni

vízre lapos követ dobniteli mellény körtét lopniszaladtunkban mohón enniébredtünkben hasra esni

Hat pohár borEgy pohára gyermekkorra,rajzolsz aporba.Egy pohár a kamaszé –milyen kék a magas ég.Egy pohár a diáké,emlékezz a mesterekre,egy pohár a felnőtté,feledd el őket.Egy pohár az öregkoré,egy pohár az aszúboré:nézd a vonuló felhőket.

ezüstdúdolgatván magambanjárok egy őszi kertetjobb felől kísér a halott felnőttbal felől kísér leendő gyermek

75

t a r t a l o malföldi festők 5dalok 9három álom 12három játék 14három miniatűr 17három önarckép 19kis, kamasz dublett 23koranyári dallamok 26későnyári dallamok 29körtés csendélet 31meccs 34medalion 36párhuzamos koporsók 38tengerlátó 40tiszavirág 43tiszavirág 45tiszavirág 47tiszavirág 50tiszavirág 52tiszavirág 57tiszavirág 60tiszavirág 64tiszavirág 67tiszavirág 71tiszavirág 74

A kötet megjelenését támogatta:Patrónus Közgyűjteményi Alapítvány, Nemzeti Kulturális Alap