p. gál judit ÖrdÖgÖk3 ÜgyvÉdei - p. gál judit honlapjaordogokugyvedei.hu/ordogok3.pdf ·...

ÖRDÖGÖKÜGYVÉDEI

P. Gál Judit

Gyilkos nõk§3

00_Eloszo_FINAL.qxd 2009. 10. 08. 20:26 Page 3

Ajánlom e könyvet Mátrai Tibor emlékének

Szöveg copyright © P. Gál Judit

Fotó copyright © Teknõs Gábor

Borítófotó: Teknõs Gábor és Hapák JózsefA borítón dr. Bárándy György látható

Minden jog fenntartva.Tilos ezen kiadvány bármely részét sokszorosítani,

információs rendszerben tárolni vagy sugározni bármely formában vagy módon, a kiadóval történt

elõzetes megállapodás nélkül, tilos továbbá terjeszteni másféle összefûzésben, borítással és tördelésben,

mint amilyen formában kiadásra került.

Kiadja a BABUSZ Bt.1036 Budapest, Lajos utca 96.

Telefon: +36 20/979-1212E-mail: [email protected]

www.pgaljudit.hu

A könyv megrendelhetõ a +36 70/776-4918

Felelõs kiadó a bt. ügyvezetõjeA kiadványt Soponyai Viktor tervezte

Nyomta a Kinizsi Nyomda Kft., DebrecenFelelõs vezetõ Bördõs János ügyvezetõ igazgató

Megjelent: 16,5 (A/5) ív terjedelemben

ISBN 978-963-06-8038-7


TARTALOM

Elõszó 7

Fekete Angyal: akár az Isten 10

Franciska csak játszani akart 38

Klára lefejezte a mérnököt 52

Mégiscsak megöltem az apukámat 68

Nincs kegyelem 90

Taxisgyilkos lányok 102

Miért ölték meg Kuncze kertészét? 118

Bérgyilkosok végeztek a jogásszal 140

Megölette apját az orvostanhallgató lány 158

Otthon fagyott halálra Robika 168

Aki szeretetbõl ölt 180

Gyilkosság után büntetlenül 202

Mégis ki lõtte le Simek Kitty nevelõapját? 218

Tiszazugi arzénes asszonyok 234


ELÕSZÓ

Az egyik ügyvéd nem csinál semmit, ott ül, néha bóbiskol a tár-gyaláson, a másik meg ugyanolyan bûnözõ, mint az ügyfele. Ha kell, manipulálja a tanúkat, bizonyítékokat rejt el azért,hogy ne a megérdemelt büntetést kapja a védence. Mi, büntetõ-ügyvédek bármit teszünk, a közember, aki még soha nem látottvédõt, ezt a két sémát mondja rólunk. Bántó, de védekeznimégis szinte lehetetlen ellene.

Jó érzéssel tölt el, hogy immár a harmadik része jelenik meg az Ördögök ügyvédei sorozatnak. Az elsõ riportkötet a védõi hit-vallásról, hivatásról szólt. Az interjúkban nagyon jól ütköztette a szerzõ a védõtársaim közti különbözõségeket. A második kötetmár inkább az ügyeket taglalta. Megmutatta, hogyan fordulhatelõ, hogy valakit emberöléssel vádolnak meg, akár évekig elõze-tes letartóztatásban van, majd mégis felmenti a bíróság. Azt,hogy megtörténhet a valóságban is, ami sokak szerint csak a fil-

7


mekben létezik. Igen, meghurcolhatnak valakit gyilkosság vádjá-val úgy, hogy teljességgel ártatlan az ügyben.

És most itt az Ördögök ügyvédei harmadik kötete. Változat-lanul a védõk a fõszereplõk, de a büntetõügyvédek szavai mu-tatják be az ügyeket. Ezeket a történeteket egy nagyon érdekesszemponton keresztül ismerheti meg az olvasó. A szerzõugyanis leszûkíti a gyanúsítottakat a nõi gyilkosokra. Megszólalbenne a bérgyilkost fogadó feleség, a halálos beteg kislányátmegölõ asszony és az alkoholista mérnököt halálra szurkáló,majd feldaraboló nõ. Kiderül, milyen taktikai harc folyik a rendõrségen, amikor az ország sajtónyilvánossága foglalkozikegy sorozatgyilkossággal, ám a gyanúsított bejelenti: visszavon-ja a vallomásait.

A nõi védencek, fõleg, akiket a legsúlyosabb bûncselek-ménnyel gyanúsítanak, más mûfaj. Ezekben az ügyekbenkilencvenkilenc százalékban érzelmi alapon történõ gyilkossá-gokról van szó. Én – személy szerint – egyetlen nõt képvisel-tem, akit emberöléssel vádoltak. Ez a lassan harmincéves ügyazonban engem se hagyott érintetlenül. Míg addig, és azóta is –többé-kevésbé – képes voltam, vagyok távolságot tartani azügyféltõl, itt azon kaptam magam, hogy az egykor intézetbennevelkedett, közel hatvanéves asszonynak, aki a bûncselek-mény elkövetése után teljesen magára maradt, ajándékot kül-dök az ünnepeken. Nem tudtam kívül maradni, s azt hiszem, ezígy jó. Mint védõ, átérezve az õ helyzetét, tudtam a bíróságelõtt is láttatni önnön tragédiáját. Az életútját, amely a végki-fejlethez vezetett.

Nem kis kíváncsisággal olvastam az Ördögök ügyvédei 3,Gyilkos nõk fejezeteit. Tudni akartam, hogy hozzátesz-e az újkötet ahhoz, amit véleményem szerint az elsõ kettõ sikerrelképviselt. Nevezetesen képes-e minket, büntetõügyvédeketközelebb hozni a mindennapi emberhez. Ahhoz, aki csak sé-

8


mákban gondolkodik. Biztos vagyok benne, hogy aki elolvassaezt a könyvet, megérti majd, hogy mi, védõk elsõsorban embe-rek vagyunk. Nem annak az egy személynek az érdekét szolgál-juk, akit képviselünk, hanem mi jelentjük a garanciát az embe-rek szabadságjogának védelmére.

dr. Bánáti János ügyvéd,a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke

9


„Engem, amiket õ mondott, tulajdonképpen abszolút nem érdekelnek… Nekem nem azt kell néznem, hogy mit mond a védencem, hanem hogy mi bizonyítható.”

dr. Szõgyényi József

„Igazából megkönnyebbültem. Gondolom, mindenkiben kérdések halmozódtak fel, hogy miért tettem, vagyis miért gyakoroltam eutanáziát.Ezek a kérdések bennem is fennállnak. Sajnosnem tudom megmagyarázni. Amit én az utolsó öt esetre próbálok rátestálni, az az, hogy nem bírtam nézni a szenvedésüket, a fájdalmaikat.”

Faludi Tímea, a Fekete Angyal

„Én csak annyit tudtam, hogy amikor március 6-án kihallgatom a lányt, teljes részletességébenbele kell mennem a vallomásba. De hogyan? Egy egész éjszaka ezen gondolkodtam. Nem akartam, hogy elvesszen az a sok-sok keménymunka, amit a kollégáimmal belefektettünk az ügybe. Tímea hat vallomást tett addig. Egyértelmûen gyengíthette volna a pozícióinkat, ha a visszavonás mellett dönt. És akkor reggelre arra a döntésre jutottam, hogy a kulcs az elsõ kihallgatás, amikor arról beszélt, hogy õ milyen jó nõvér, hogy mennyire szeretik a betegek. Hamost mindent visszavon, akkor ezt is visszavonja.”

Herczegné Balogh Katalin, a Fekete Angyal kihallgatója

01_Faludi_Timea_FINAL.qxd 2009. 10. 08. 20:26 Page 10

13

FEKETE ANGYAL: AKÁR AZ ISTEN

Faludi Tímea, a Fekete Angyal néven elhíresült nõvér legkeve-sebb nyolc beteget gyilkolt meg a fõvárosi Nyírõ Gyula kórház-ban. A lány 2001. február 25-én önvallomásban tárta fel, mikéntsegítette halálba az idõs, menthetetlen betegeket. Február 27-énazonban ügyvédje, dr. Szõgyényi József, azRTLKlub hírmûsorábanúgy nyilatkozott, hogy védence módosítani kívánja a vallomását,sõt akár vissza is vonhatja azt. Mi történt eközben a kulisszákmögött? Megijedtek a BRFK gyilkossági ügyekre szakosodottvizsgálói? Egyáltalán milyen rendõri taktikával érte el a lányügyének elõadója, Herczegné Balogh Katalin, hogy Faludi Tímeavégül nem vonta vissza, hanem megerõsítette beismerõ vallomá-sát? S miért élte meg kudarcként pályája talán legmeghatározóbbügyét az azóta elhunyt ismert ügyvéd, dr. Szõgyényi József?

Tizenöt éve ismertem meg Herczegné Balogh Katalint, a BRFKvizsgálóját. Tudtam, hogy számos olyan ügyben mûködött közre,amelyet szinte lehetetlen volt bizonyítani. Õ hallgatta ki 1998 jú-liusában a felesége meggyilkolásával gyanúsított P. Józsefet, akinem csak beismerõ vallomást tett, de ügyvédje jelenlétében min-den részletre kiterjedõen azt is elmondta, miként darabolta fel azasszonyt, majd fõzte ki annak földi maradványait. A férfi ugyankésõbb visszavonta a beismerést, a bíróság mégis bizonyítottnaklátta az emberölést, és 11 év fegyházra ítélte.


ÖRDÖGÖK ÜGYVÉDEI3

14

Hasonlóan nagy visszhangot váltott ki, amikor 2001 februárjá-ban õrizetbe vették Faludi Tímeát. Az akkor 24 éves lány az el-sõ gyanú szerint akár harminc idõs embert is halálba segíthetett,de mivel szinte mindegyik áldozatot elhamvasztották, igencsaknehéz volt a gyilkosságsorozatot bizonyítani.

– Emlékszik az elsõ találkozására Faludi Tímeával? – kérdezemHerczegné Balogh Katalint. A rendõrség Teve utcai székházábanülünk, az irodájában beszélgetünk. Tudom, ritkán ad interjút.Most kivételt tett, de elõrebocsátja, nem szeretné, ha fénykép iskészülne róla. Úgy érzi, munkája szempontjából jobb, ha minélkevesebbet szerepel a fotója a médiában.

– Nem a szokásos helyünkön hallgattuk ki, mert volt a krimi-nológiai osztályon egy poligráfos (hazugság-) vizsgálat, amelybõlkiderült, hogy Tímeának több ember halálához is köze lehet.

– Ott volt a poligráfos vizsgálaton?– Én soha nem lehetek ott, de ott vagyok a közelben. – Miért nem lehet jelen?– A szakértõi vizsgálatokon még a gyanúsított ügyvédje sem le-

het jelen. Túl azon, hogy törvényi lehetõségem sincs erre, meg-gyõzõdésem, hogy ebben a szituációban egy kívülálló jelenlétekifejezetten zavaró lehet.

– A hazugságvizsgálat eredményét gyorsan elmondják önnek, hogymár az alapján beszélhessen a gyanúsítottal?

– Természetesen, hiszen nem indíthatom el készületlenül a kihallgatást, tudnom kell, hogy milyen eredményre vezetett a poligráfos vizsgálat. Beszélünk néhány szót a szakértõvel, ésennek mentén ki tudom jelölni a lényeges kiindulópontokat.Faludi Tímea esetében a Nyírõ Gyula kórház feljelentését követõen megindult a nyomozás, és február 15-én volt a lányelsõ kihallgatása, valamint a poligráfos vizsgálat is. A feljelen-tésben szereplõ állítások alapján kezdõdhetett el Tímea és köz-tem egy beszélgetés.

***



15

Tímea 21 beteg megölését vállalta magára, végül 8 gyilkosságért ítélték el

FOT

Ó: G

ÁLO

SV

IKT

ÓR

IA



16

RÉSZLETEK A FELJELENTÉSBÕL

Tegnapi napon megjelentem (az ügyben eljáró rendõr – a szer-zõ) a fõvárosi Nyírõ Gyula kórházban, mivel dr. Takács Gáborigazgató fõorvos tájékoztatta osztályunkat arról, hogy egy se-gédápoló elmondása szerint az egyik ápolónõ halálos injekció-kat ad reménytelen állapotú betegeknek.

Az I. számú belgyógyászat fõnõvére a következõkrõl tájékoz-tatott:

2001. február 7-én délután B. Attiláné és T. Orsolya szakápo-lónõ felkereste õt azzal, hogy igen fontos dolgot szeretnének kö-zölni, mely tudomásukra jutott. Eszerint B. Krisztián, aki szinténaz I. számú belgyógyászaton dolgozó segédápoló, többször szem-,illetve fültanúja volt annak, hogy a vele január 1-je óta rendszere-sen éjszakai szolgálatot ellátó, az osztályon 1999. szeptember 3-aóta dolgozó Faludi Tímea az osztályon fekvõ haldokló, illetve sú-lyos állapotban lévõ betegeknek minden orvosi utasítás nélkül,önhatalmúlag, vénásan a könyökhajlatba helyezett branülbeSeduxent, morfiumot, illetve káliumot fecskendezett. A betegekaz injekció beadásától számítva átlagosan 5-6 óra elteltével elha-láloztak. B. Krisztián elmondása szerint a betegek viselkedése ide-gesítette Faludi Tímeát, ezért folyamodott az injekciókhoz.

Kérdésünkre dr. Takács Gábor igazgató fõorvos elmondta,hogy a szakápolók írásos fõorvosi engedéllyel kaphatnak ugyanjogosultságot vénás injekció beadására, Faludi Tímea azonbanegyáltalán nem rendelkezett ilyen engedéllyel. A felsorolt szerekpedig nem fecskendezhetõk vénásan, csak szigorúan infúziónkeresztül, hígítva, csöpögtetve, és csak rendkívül súlyos esetek-ben, kizárólag orvosi utasításra.

BRFK, 2001. február 13.

***

– Az elsõ találkozásnál mindig kiderül, hogy a gyanúsított ho-gyan viszonyul majd hozzám – folytatja Herczegné. – Én nem vi-



17

seltetem sem pozitív, sem negatív érzelmekkel a másik féllelszemben, helyette inkább kivárok. Megvárom, õ hogyan lép.Van, aki rendkívül elutasító az elsõ körben, van, aki elfogadó. Az is elõfordul, hogy kifejezetten agresszíven reagálnak. Sok a befolyásoló tényezõ. Nõ a nõt hallgatja ki. Vajon megfelelõ tár-sítás-e? Ha van egy kis elõkészülési idõnk, elgondolkodunk azon,mi a legcélszerûbb megoldás, ki beszéljen a gyanúsítottal.

– Függhet a kérdezõ személyétõl egy ügy végkimenetele?– Azt azért nem mondanám. Az elsõ találkozásnál bemutatko-

zom, és elmondom, ki vagyok, aztán megkérdezem, hogy az ille-tõ tudja-e, mirõl fogunk beszélni. Többnyire mindenki képbenvan. Felsorolom az összes figyelmeztetést, majd úgy folytatódik a kihallgatás, hogy gyanúsítok, és a másik fél eldöntheti, beszél-evagy nem. Ez sohasem kényszerpálya. Nem adok idõhatárokat.Akadályt jelenthet, ha valaki beszélni akar, és úgy érzi, hogy er-re csak egy, kettõ vagy három óra áll a rendelkezésére. De vanegy kikötésem: a beszélgetésünknek mindig legyen értelme. Éncsak erre az egyre szorítkozom.

– Tehát az ügyrõl szóljon vagy az ügyhöz kötõdjön a beszélgetés...– Is, is. Szükségszerû, hogy néha eltérjünk az ügytõl. Rendsze-

rint van egy-egy olyan epizód, ami valamilyen módon kapcsoló-dik az esethez, vagy olyan magánéleti apróság, amelyhez a tör-téntek szempontjából fontos részletet társít az illetõ, és ettõl márhiteles is lehet, amit elmondott.

Bizony elég gyakran megtörténik, hogy az a vád ér engem vagya kollégáimat, hogy kényszervallattunk, illetve mi adjuk a gya-núsított szájába a szavakat. Ilyenkor válik fontossá az a sok-sokapró részlet, ami hitelessé teszi a vallomást. Ugyanis én nem is-merhetem annyira a másik ember életét, kényszer hatására pedigmiért mesélne nekem ilyesmirõl?

– Tehát ott ült önnel szemben Tímea…– Igen. Közöltem vele, hogy a poligráf bejelzett nála több mint

harminc ember halálára. Ez különben hozzávetõleges számadat,ugyanis a vizsgálat során különbözõ számcsoportokat vagy szá-mokat jelölnek meg, majd a gyanúsított reakciói alapján követ-



18

keznek az újabb pontosító kérdések. Az elsõ kihallgatás valójá-ban egy átfogó beszélgetés, melynek során az idõben közeli, mélynyomot hagyó események kerülnek elõ elõször. Tímea esetébennem voltak információim sem a betegekrõl, sem arról, hogy mi-lyen hosszú a szolgálati ideje, tehát nem ismertem azokat az ap-ró részleteket, amelyek alapján irányíthattam volna kettõnk tár-salgását. Az adatfelvétel után megkérdeztem, hogy tudunk-eegymással beszélgetni, vagy van-e esetleg olyan zavaró körül-mény, ami miatt ez a beszélgetés nem jöhet létre. Véleményemszerint ugyanis már a vizsgálat elején tisztázni kell, hogy elõfor-dulhat-e olyan momentum, ami a feltárulkozást a késõbbiekbenmeggátolná.

– Ma már tudjuk, nem volt ilyen. Milyen benyomást tett önre Tímea? – Egy picit izgatottabb volt. Ez érthetõ, hisz soha nem járt még

gyanúsítottként a rendõrségen. Akkor vált számára világossá, hogya tetteirõl számot kell adnia, hogy amit tett, nem titok többé.

– A hazugságvizsgálat során arra a kérdésre, hogy ölt-e embert, mitválaszolt?

– A kérdés úgy hangzott: okozta-e ön több ember halálát? Ez-után számokat mondott a szakértõ: egy, kettõ, három, négy, ötember halálát. Egészen százas nagyságrendig sorolta a lehetségeshaláleseteket, és Tímea mindig azt válaszolta, hogy nem. Csak-hogy a tudattartalomból, a reakcióiból, a pórusaiból a szakértõarra következtetett, hogy nem mond igazat.

Tehát elkezdõdött a kihallgatás, amely egyébként 12.35-tõl17.45-ig tartott. Tizenhét oldalban jegyzõkönyveztük Tímea val-lomását: elsorolta, hogy milyen végzettsége van, melyik osztályondolgozott és mivel foglalkozik konkrétan. Elõször még nem beszél-tünk semmi másról, csak róla, a munkájáról, arról, amit szeret,imád, amiért rajong, amirõl úgy véli, hogy jól csinálja. Az egészetszépen átvettük. Valószínûleg ez megkönnyítette a beszélgetést. Ismerkedtünk.

Tímea azt mondta: „nagyon szeretek az emberekkel foglalkozni,nagyon nagy empátiás készségem van. Nagyon beleérzõ vagyok.Úgy is fogalmazhatnék, hogy lelkis típus.” Azért választotta ezt



19

a szakmát, mert vakbélmûtétje volt, és egy agresszív nõvér láttael. Akkor eldöntötte, hogy lehet ápolónõként másként is dolgoz-ni. Úgy érezte, hogy szeretik a betegek. Nem gondolom, hogy eznem igaz. Biztos voltak olyan betegek, akik szerették.

– Ezek szerint senki sem kizárólag fekete vagy fehér? – Nem. Szerintem õ meglehetõsen összetett személyiségû

hölgy. Nõvérnek lenni felelõs beosztás. Ezzel együtt valahol úgyéreztem, hogy Tímea annyira nagy gyerek. Nem a döntési képes-ség hiányára gondolok, hanem hogy mennyire vágyta a megértõbeszélgetéseket, hogy elismerjék, befogadják.

Szóval miután valamennyire feloldódott, elkezdtük átvenni azeseteket. Közösen döntöttünk az eset kifejezés mellett. Nagyonóvatosan kell az ölni, gyilkolni szavakkal bánni, mert sokan visz-szahõkölnek, ha ki kell mondaniuk, még akkor is, ha valóbanmegöltek valakit. Könnyebb úgy beszélni az eseményekrõl, hogytörténetként meséljük el: hogy az én szempontomból miként zaj-lottak le a dolgok, én hogyan emlékszem vissza. Az érzésekrõlkell beszélni, nem csupán a száraz tényekrõl, a tények ugyanisidõben és térben helyezik el a történteket. Helyette inkább a tör-ténetekhez való viszonyulást részletezzük, és aztán ebbõl kialakulvalami. A legvégén lehet, hogy az illetõ már ki tudja mondaniazt, hogy mit tett. „A gyógyszereket intravénásan azért adtam be,mert sajnáltam ezeket a betegeket, és meg akartam könnyíteni a halálukat, hogy ne szenvedjenek” – mondta például Tímea. Eztakkor így látta. Jó néhány irat kellett, hogy pontos dátumokat,neveket, szobaszámokat, ágyszámokat, osztályokat kapcsolhas-sunk az egyes történetekhez. Õ sokszor annyira pontosan idéztefel az eseményeket, hogy még arra is emlékezett, milyen szolgá-latban volt, délután vagy éjszaka dolgozott. Azt is tudta, hogykörülbelül mikor adta be a szert, és ahhoz képest mikor halt mega beteg.

– Végül ezen vallomás alapján hozta meg a bíróság az elmarasz-taló ítéletet?

– Nem, ezután még kihallgattuk néhányszor. Amikor befejeztünkegy beszélgetést, megegyeztünk, hogy hogyan tovább. Én rögtön



20

mondtam, hogy másnap folytatnunk kell, persze készség szerint. Soha nem volt elutasító. Igaz, egyszer történt egy kis intermezzo.

– Amikor az ügyvédje bejelentette, hogy Tímea visszavonja a vallo-mását?

– Igen, de ennek voltak elõzményei. Tímea eleinte nagyonegyüttmûködõ próbált lenni. A második kihallgatást a NyírõGyula kórházban több zsák irat között tartottuk, mivel aztmondta, hogy az orvosi dokumentáció alapján jobban tud halad-ni. Hát akkor dolgozzunk abból! Ott elõvette az exitkönyvet,amelyben pontosan rögzítve volt, hogy melyik beteg mikor haltmeg. Kigyûjtötte a betegek nevét, egyeztette, hogy az õ szolgála-ti ideje alatt kik haltak meg. Elkérte az orvosi dokumentációt, la-pozgatott, nézegetett.

– Fontoskodott?– Nem. Dolgozott. Nagyon-nagyon sok iratot átnéztünk. Négy

és fél órán át voltunk a kórházban. Õ nézte a lázlapot, az ápolásilapot, az orvosi feljegyzéseket, a saját bejegyzéseit az ápolási la-pon. A legjobb kifejezés erre: megfelelési vágy. Úgy érezte, az a feladata, hogy számot adjon, és tökéletesen meg akart felelniennek. Semmi és senki sem kényszerítette erre, hiszen megtehet-te volna, hogy kinyit egy iratot vagy egy orvosi dokumentációt ésugyanúgy visszacsukja.

– Végül hány gyilkosságot ismert be?– Ezt nagyon nehéz megmondani, mert nem minden esetben

sikerült igazolni az emberölést. Emlékezzünk, ebben az ügybenegyetlen holttestet sem boncoltak fel! Egy kivétellel minden el-hunytat hamvasztottak. Az az egy ember pedig, akit kihantolhat-tunk volna, terápiásan kapott a szerbõl. Azokat a szereket, ame-lyeket Tímea intravénásan adott be, és így halálosak voltak, a betegek egyébként is megkapták, csak éppen infúzióban, izom-ba vagy a bõr alá. Visszatérve a sértettek számára: én azt gondo-lom, e tekintetben az önvallomása bizonyult irányadónak.

– Mit jelent az, hogy önvallomás?– Önvallomásra lehetõsége van minden gyanúsítottnak. Ez azt

jelenti, hogy írásban vallomást tehet, de annak a figyelmeztetés-



21

nek szerepelnie kell az írásmûben, hogy tudomásul veszi: nemköteles vallomást tenni. Ekkor csendben, egyedül, mindenfélekérdés nélkül, bármilyen hivatalos procedúra nélkül írhat. Havalaki él ezzel a lehetõséggel, akkor az írása a nyomozati iratokrészévé válik. Tímea önvallomása egy hétvége alatt születettmeg, amit hétfõ reggel kaptam kézhez. Mint utóbb kiderült, a lány folyamatosan tartotta az ügyvédjével a kapcsolatot, még-sem mondta el neki, hogy önvallomást írt.

***

RÉSZLETEK FALUDI TÍMEA ÖNVALLOMÁSÁBÓL

Tudomásul veszem, hogy nem vagyok köteles vallomást tenni, deúgy érzem, mindenképpen a lelkiismeretem miatt teszem ezt.2001. február 22-én tudtam elõször végigaludni az éjszakát. Nemtudom, mennyiben befolyásolja ezt a beismerõ vallomásom, any-nyi biztos, mintha egy nagy nehézség került volna le rólam. Iga-zából megkönnyebbültem. Gondolom, mindenkiben kérdésekhalmozódtak fel, hogy miért tettem, vagyis miért gyakoroltam eutanáziát. Ezek a kérdések bennem is fennállnak. Sajnos nem tudom megmagyarázni. Amit én az utolsó öt esetre próbálok rá-testálni az az, hogy nem bírtam nézni a szenvedésüket, a fájdal-maikat. Ezt elmondtam ugyan, de az elõadómon kívül talán a csa-ládom tudta ezt tudomásul venni. Bár a családom nem tudott a tetteimrõl, csak miután elhoztak a rendõrök a lakásunkról, ésa média által beállított képet látták maguk elõtt. Nem érzem ma-gam gyilkosnak, de angyalnak sem. Nem akartam megölni õket,csak a fájdalmukat enyhíteni. Most azt kérdezhetnék, akkor miért adtam káliumot? Hiszen azzal tisztában vagyok, hogy a legvégsõ, legutolsó megoldás, vagyis a halál. A Seduxen és a morfium hatása sem ismeretlen elõttem, mégis egy fájdalom-mentes lebegést szerettem volna elérni, nem a halálukat…

Rengeteg kérdés van bennem. Úgy, mint a pszichológusban,az ügyvédeimben és a többi kívülálló emberben. Egy hete ülök



22

egy cellában. Folyamatosan gondolkodom, de csak az empátia,a fokozott érzékenységem, az átérzõképességem a válasz. A legtöbb beteggel nem csak egyszer találkoztam. Volt, akivelbeszélgetni tudtam. Nem csak a halálról, az életükrõl, a beteg-ségükrõl. Nagyon sok olyan dolgot meséltek el, amit talán or-vosaiknak, hozzátartozóiknak nem mertek. Ilyen a C. néni, a K. néni, az O. néni esete. A vallomásomból talán kiderül, énnemcsak az úgynevezett nagy nõvéri teendõket szerettem csi-nálni, hanem az alantasabb ágytálazást, ágynemûcserét és pszi-chés vezetést. Ez nekem ugyanolyan feladatnak minõsült, minthogy infúziót kötöttem, injekciót adhattam stb., stb. Szerettemtudni a betegek további sorsáról, kilátásairól. Mindezt nemazért, hogy a következõ esetleges áldozatot keressem. Sosem ezvezérelt...

A szobám falán van egy strófa: „jókedvû vagyok és vidám,kemény, mint az acél, csak a gyengék törnek meg”. Nem érzemmagam gyengének, sem megtörtnek, csak a lelkiismeretemetpróbálom tisztába tenni. Nagyon elszomorít mégis, hogy úgy ál-lítanak be, mint egy gyilkost. A hírekben hallottam, hogy Feke-te Angyalnak titulálnak. Nem igazán illik ez rám. De nem tud-nék megfelelõbb kifejezést sem keresni, sem adni magamnak.Néhány eset nagyon elõttem van még. Ilyen a K. néni. Idõbennem tudom behatárolni, mikor feküdt be a kórházba. De arraigen, mikor a kezelõorvosa közölte, a néni súlyos vesebeteg. Ez-zel magyarázható volt súlyos zavartsága is. Hosszas beszélgetés(orvosok között) után egyszer felmerült bennem, és meg is kér-deztem, miért nem helyezzük át a nénit egy akut veseosztályravagy vitetik dialízisre. Eleinte legyintettek, majd két-három napmúlva a néni jobban lett, el is kezdték a veseátmosást a Hon-véd Kórházban. Állapota hol jobb volt, hol rosszabb. Azon a bi-zonyos utolsó éjszakán, amikor dolgoztam, a néni éppen a rosz-szabb periódust élte meg. Az esti viziten a család kérte, hogymaradhasson tovább, ha lehet, a külföldön élõ unokája, aki es-te ér az egyik pályaudvarra, hadd jöhessen be még hozzá láto-gatni. Az orvos azt mondta, ha a többieket nem zavarják, ma-



23

radhatnak. Majd mikor elindultak hazafelé, beszóltak a nõvér-szobába, hogy nagyon nyugtalan a néni, figyeljünk oda rá. Hát-ra is mentem megnézni, milyen az állapota. Nem csak nyugta-lan volt, fulladt is. Egybõl szóltam az ügyeletes orvosnak. Õ ismegnézte. Morfiumot rendelt neki, mint délután. Nem tudom,mi vitt arra, hogy vénásan adjam be neki. Miután beadtam,fogtam a kezét, a légzése egyre felületesebbé vált. Mintha el-aludt volna…

C. Jánosné esete azért él bennem aktívan, mert ritkán for-dult elõ ilyen nagy fájdalmakat megélõ beteg. Már több napjakapta a Depridol injekciót musculárisan (izomba), de minthameg sem kapta volna. Elszenderedett ugyan, de nem sokat pi-hent tõle. Sokat nyöszörgött. Olykor kiabált is. Eleinte a pót-ágyon feküdt. Ott nem volt csengõ. Nem mintha a hatoságyon használta volna. Mindig a szobatársak csöngettek, hogynem tudnak tõle aludni, annyira nyöszörög magában. Több-ször kapott nyugtató tablettát, de nem használt. Azon az éjsza-kán, amikor az utolsó Depridol injekciót kapta vénásan, nagyon nagy fájdalma volt. Arra gondoltam, a musculáris in-jekció nem hatásos, talán egy kicsit tud aludni, és a fájdalmais megszûnik, ha intravénásan adom. Nem gondoltam, hogymeghal tõle. Mikor beadtam, elaludt ugyan, de halk nyöször-gését még sokáig hallottam. Mikor elindultam reggel mosdat-ni, akkor vettem észre, hogy meghalt. Négy órakor még a cuk-rát is megmértem, akkor még élt.

Ha befolyásolt valami, akkor ki vagy mi? Nem tudom. Sohanem ittam túlzottan alkoholt, és fõképp nem munkám elõtt vagyközben. Drogot sosem próbáltam, nem is az én életem lenne, habármikor is drogoztam volna. Valahol elõítéleteim voltak a dro-gosokkal kapcsolatban. Azt tudom, hogy sok mindenben hazud-tam az életem terén. (Hogy férjhez mentem, többször voltam ter-hes stb.) De én ezt mint valami eszményképet, egy elérhetetlenálomképet, a többiekhez való felzárkózásnak éltem meg. Ezek a mesék, mert végül is mesék, a saját álomvilágomat, a valóság-tól való elrugaszkodást jelentették. Volt olyan, hogy lebuktam



24

a hazugságom miatt. Ekkor bevallottam a bûnöm és bocsánatotkértem. Most a bocsánatkérés tudom, nem elegendõ. Nagy élet-céljaim voltak. Sosem akartam orvos lenni, csak jó nõvér, eset-leg fõnõvér. De ez nagyon távoli és elérhetetlen. Most a legelsõ,hogy az érettségim meglegyen, bár nem tudom, minek. Kezdem a reményt elveszteni. Kapok 15-25 évet, majd kiszabadulok. Leszek ötvenéves, kinek kell egy büntetett elõéletû, ráadásulgyilkos nõ. Nõvér. Tudom, soha többé nem dolgozhatok az egész-ségügyben. Pedig ez az életem. Nem tudom, mit tehetnék ez ügy-ben, hogy ne egy gyilkost lássanak bennem az emberek.

Nem akarok magyarázkodni senkinek, még a szüleimnek se.Magamban kellene rendezni a dolgokat elõször, aztán a külvi-lág. Túl gyorsan pörögnek az események, gondolom, a példa-nélküliség az oka, de szerintem nem vagyok egyedül nõvér, akiilyet tett. Most nem a szûk kollégáim közül gondolok valakire,hanem az országban, a világban. Most a média által hangozta-tott ellenõrzések az egészségügyben címszó alatt az én ügyem-bõl kifolyólag próbálnak megoldást keresni, kutatni. Szerintemez nem új keletû dolog…

Huszonegy név van elõttem. De konkrétan csak tíz betegreemlékszem igazán aktívan… Sajnos egy kõszívû nõ lettem. Nemcsak abból a szempontból, hogy tudomásul vettem, hogy meg-halnak az emberek, de ezt másképp nem lehetne kibírni. Lehet,ha annyira érzékeny lennék, már rég valamilyen elmeosztályonfeküdnék. A halál az életem része lett, valahol ezt meg lehet ér-teni. Túl kell lépni rajta. Nehéz ezt egy laikusnak megmagyaráz-ni. Ha ezeket a tetteket a szüleimen kellene tapasztalnom, lehet,hogy én is úgy vélekednék, egy gyilkos nõvér megölte õket.Nem tudom, lehet, nem is akarok ebbe belegondolni.

A haláleseteket nem tudom semmissé tenni. Bárcsak meg-tehetném. De lehet, hogy nekik is így jobb… Szeretem az em-bereket, az életet. Rengeteg ember vesz körül, mégis egyedülérzem magam. Azt nyilatkozta az ügyvédem, feltûnést akarokkelteni. De én nem hiszem. Hiszem, a legtöbb ember, aki ön-gyilkos lesz, annak van igazán feltûnési viszketegsége, hiszen



25

nem azért teszi, hogy meghaljon, hanem hogy a középpontbakerüljön, vele foglalkozzanak. Én jobban szeretem és tiszte-lem az életet, mint hogy saját kezemmel végezzek magammal.Ha Magyarországon lenne halálbüntetés, megérteném, hogyerre ítélnek engem. Elfogadnám. Biztos harcolnék ellene, depéldát lehetne statuálni velem. Nem akarok meghalni…

De térjek vissza a jelenbe. B. néni. Õrá határozottan emlék-szem. A 207/4-es ágyon feküdt, hatalmas fájdalom uralkodottel rajta minden egyes mozdulatkor. Sajnos sokszor kellett tisz-tába tenni. Igyekeztünk óvatosak lenni, de így is ordított a fáj-dalomtól. Nagy dohányos volt. A családja mindennap bejöttmeglátogatni. Egyszer mondta, bárcsak ne lenne akkora fáj-dalma. A kezelõorvosa a kapszulás fájdalomcsillapítót fokoza-tosan emelte, de mindhiába. A vége felé seduxenes infúziótrendelt. Alig volt vénája. Már a lábába ültettünk branült.Morfiumot is kezdtünk adni neki. Eleinte egy ampullát, majdkettõt. Kétszerre elosztva. Éjszakás voltam. Nagyon sajnál-tam, mert a mosdatást nem tudtuk megoldani egyszerûen for-gatás nélkül, a hátát és a fenekét is meg kell mosni. Már fel-fekvések is jelentkeztek nála. Ezek is fájdalmasak lehettek.Arról nem beszélve, hogy a széklet is kicsípte a fenekét. Szin-te az egész kórterem felébredt a mosdatásakor. Egyik este vé-násan adtam be a morfiumot. Nagyon jól aludt tõle. Utánavaló éjszaka ismét így tettem. Reggel megszorította a kezem.Mintha meg akarta volna köszönni, hogy tudott aludni. Töb-bet nem találkoztunk.

G. Attiláné. Õrá azért emlékszem, mert egy fiatal, legalább-is az osztályon fekvõ betegekhez képest fiatal nõ volt. Egyidõsaz anyukámmal. Elõrehaladott daganatos beteg volt. Tele át-téttel. Mozgásra képtelen, folyamatosan folyt neki az orvosaáltal rendelt seduxenes infúzió. A hátán sebhelyekkel, amitállítólag a sugárkezelés okozott. Morfiumot kezdtek adni ne-ki. Nagyon sajnáltam ugyan, mégis vénásan adtam be neki.Azt hiszem, aznap, mikor tizennyolc órát kellett dolgoznom,mert a kolléganõm nem jött be…



26

A következõ eset december 25-én történt, a 207/6-os ágyonegy idõs bácsi feküdt. A kolléganõmet az ügyeletes orvossalvaló konzultálás után hazaengedtük. Ekkor Virággal dolgoz-tam tovább, rengeteg teendõ volt. Alig bírtuk szusszal. Min-denki rosszul volt. Egy ambuláns úr jött ritmuszavarral, hosz-szas EKG-s injekciós terápia után saját felelõsségre hazament.Mikor az ügyeletes elbocsátotta az ambulánst, álltunk még a 6-os ágy felett, majd egy olyat láttam az orvos arcán, hogy„bármikor meghalhat”, idézõjelben. Lehet, hogy mondta is.Majd beadtam neki a káliumot. Nem tudom, miért. Összefüg-géseket próbálok keresni a leírtakban, de nem tudom, talá-lok-e, vagy valaki talál-e. Az biztos, hogy szenvedtek.

A T. nénire emlékszem tisztán. A 307/3-as ágyon feküdt, a diagnózisára nem emlékszem, valószínûleg tumoros volt. A lánya mindennap bent volt. Ellátta az anyukáját. Sokat ag-gódott érte a fájdalmai miatt. Késõbb morfiumot kezdtünkneki adni. Egy alkalommal vénásan adtam be neki. Ott ültemaz ágya mellett. A lánya akkor nem volt ott. Fogtam a kezét.Egyre lassabban vette a levegõt, majd behunyta a szemét, és örökre elaludt. A szemében egy könnycsepp jelent meg, ésmintha kisimult volna az arca…

A filmekbõl ismert hirtelen felindulásból, anyagi haszon-szerzés céljából elkövetett emberölés szerintem nem illik rám,hiszen nem volt ilyen. Nemcsak, hogy nem hiszem, hanem tu-dom. Okokat próbálok ismét keresni, de mindhiába. A kon-vencióm, hogy a szenvedésüket, a halálukat szerettem volnamegkönnyíteni. A legtöbb betegemnek a szemébe tudnék néz-ni, de vannak olyanok, akikébe nem. De nem tudom, miért.Sorozatosan a miértek halmozódnak fel bennem. Szeretnémmindenkivel tudatni, hogy tudomásul is vegyék, nem megöl-tem õket, hanem segítettem a halálukban. Azon gondolkod-tam, bárcsak újra végignézhetném külsõ szemmel valaki másbõrében, hogy mit tettem. Lássam az arckifejezéseimet, a moz-dulataimat. Esetleg lebeszélném magamat, hogy ilyen dolgokattegyek. Talán önmagam, akkori önmagam barátnõje lennék,



27

és megoszthatná velem a gondolatait, érzéseit, mert most hiá-ba kutatok magamban, nem találom a helyénvaló választ…

Faludi Tímea (133/114)2001. február 25.

***

– Tudjuk, Tímea az ügyvédjének nem szólt az önvallomásról. Ez aztjelenti, hogy önnel bizalmasabb kapcsolata volt?

– Úgy tûnik, megindította a sok-sok találkozás és beszélgetés,valamint az a tény, hogy önállóan, csendben kiírhatta magábólazokat a dolgokat, amelyeket fontosnak érzett. Leírta, ami jöttlélekbõl, szívbõl, fejbõl. Én többet egy ügyben nem tudok tenni,hiszen a tollat a gyanúsított fogja meg, magát a vallomást õ írjameg. Tímea megírta. Aztán az ügyvédje február végén úgy nyi-latkozott, hogy vissza fogják vonni a vallomást. Minden újság, te-levíziós csatorna hírt adott errõl.

Én csak annyit tudtam, hogy amikor március 6-án kihallgatoma lányt, teljes részletességében bele kell mennem a vallomásba.De hogyan? Egy egész éjszaka ezen gondolkodtam. Nem akar-tam, hogy elvesszen az a sok-sok kemény munka, amit a kollé-gáimmal belefektettünk az ügybe. Tímea hat vallomást tett addig.Egyértelmûen gyengíthette volna a pozícióinkat, ha a visszavo-nás mellett dönt. És akkor reggelre arra a döntésre jutottam,hogy a kulcs az elsõ kihallgatás, amikor arról beszélt, hogy õ mi-lyen jó nõvér, hogy mennyire szeretik a betegek. Ha most min-dent visszavon, akkor ezt is visszavonja. A másik dolog, amitrendszerint nem von vissza az ember, az az, amit önként írt le, te-hát az önvallomás. Ebben a két dologban bíztam. Ha Tímea nemvon vissza mindent, csak bizonyos részeket, akkor már beleme-rülhetünk a beismerõ vallomás részleteibe. Gondoltam, meg kellpróbálni.

Így kezdõdött a kihallgatás: „Kijelentem, hogy szeretném vissza-vonni a vallomásomat, mind a hatot” – mondta Timi. Éreztem,



28

most nem kezdhetek el azon huzakodni, hogy milyen jó nõvérnekhiszi magát, hanem ki kell játszanom a legnagyobb ütõkártyát.Megkérdeztem: a február 25-én tett önvallomást is vissza akarjavonni? Válasz: „csak az érzéseimet írtam le benne, ezt a vallomástfenntartom”. Ebbõl rögtön kiderült, hogy nem lesz egyetemlegesvisszavonás, hanem belemehetünk a vallomásba, magyarul, tu-dunk beszélni. És ez a lényeg: tudunk beszélgetni, jegyzõkönyvileg.Tímea azzal folytatta: „úgy érzem, nem írtam olyan dolgokat, amikaz üggyel konkrétan kapcsolatosak lennének”. De nagyon konkrétdolgokat leírt, kifejezetten konkrétakat. Például ír egy nénirõl, azállapotáról, családról, vagy egy másik betegrõl, akinek az ágyánálnem volt csengõ. A szobatársak csöngettek, nem tudtak tõle alud-ni, annyira hangosan nyöszörgött. Többször kapott nyugtatót, denem használt. „Azon az éjszakán, amikor az utolsó depridol injek-ciót kapta vénásan, nagyon nagy fájdalma volt. Arra gondoltam, a musculáris (izomba adott – a szerzõ) injekció nem hatásos. Talánegy kicsit tud aludni, és a fájdalma is megszûnik, ha intravénásanadom. Nem gondoltam, hogy meghal tõle. Mikor beadtam, elaludtugyan, de a halk nyöszörgését még sokáig hallottam. Mikor reggelmentem mosdatni, akkor vettem észre, hogy meghalt.” Ezt doku-mentáció nélkül, önállóan írta le.

– Tehát szó szerint bevallotta, hogy õ okozta a beteg halálát.– Így van. Azt, hogy „gyilkos vagyok”, ne is várja senki, hogy ki-

mondja a gyanúsított. Ettõl függetlenül a bizonyíték ott állt feketén-fehéren. Számtalan bizonyító erejû részletet tartalmaz az önvallo-más. Bár ma már kívülrõl nem nagyon emlékszem rá, akkor, amikorleültünk 2001. március 6-án egymással szemben, szóról szóra tud-tam az összes vallomását. Pontosan azért, mert egy vizsgálónak kép-ben kell lenni, hogy a megfelelõ részlet alapján léphessen tovább.

– Ugyanakkor a jelek szerint tisztában volt vele, hogy Faludi Tímeaszereti, ha fontosnak tartják a személyét. Amikor ön szóról szóra tud-ta a vallomását, és állandóan visszautalt annak részleteire, nyilvántovább erõsödött benne a korábbi kihallgatásokon kialakult bizalom.

– Tény, hogy mindig megpróbálta igazolni a saját fontosságát.Például ahogy az aktákat és az orvosi dokumentációt tanulmá-



29

nyozta, azzal szintén azt akarta sugallni, hogy nagyon ért a szak-májához. Én soha nem szeretem hangsúlyozni, hogy akkor mostjól kifaggatunk valakit. Inkább azt éreztetem a gyanúsítottakkal,hogy nekünk együtt kell dolgoznunk. És Tímea a kihallgatásokattényleg munkaként fogta fel.

– Miért épp Fekete Angyalnak nevezték el?– Nem õ nevezte magát Fekete Angyalnak, hanem a kolléga-

nõi hívták a Halál Angyalának, miután nagyon sok beteg meg-halt az õ szolgálati ideje alatt. Errõl egyébként szó szerint így be-szélt: „a kolléganõim úgy általában megjegyezték, hogy nálamtöbb haláleset van, mint náluk, és végül ez egy humorforrás volt.A Halál Angyalának vagy Fekete Halálnak neveztek.” Ebbõl letthogy, hogy nem, a letartóztatásakor Fekete Angyal.

– És ez tetszett neki? – Tetszett-e? Hát nem nagyon tiltakozott. Szerintem úgy vet-

te, mint egy becenevet. Még a börtönben is így hívhatták. Elhí-resült, ismert ember lett. Egyébként odabent kiválóan tudott al-kalmazkodni a börtönviszonyokhoz. Elfogadta, hogy van egyrend, egyfajta idõbeosztás, és õ ott is a megfelelõ rabkategóriaakart lenni. Tehát amikor kihallgatásra jött, nem egy búskomorember ült le. Ha megkérdeztem, hogy van, néha még egy picit elis mosolyodott.

– Sírt is?– Igen.– Az önsajnálattól vagy mert szembesült azzal, mit tett? – Igen, szembesült azzal, hogy az, ami történt, jóval több annál,

mint amit õ gondolt róla. – Mint a gyerek, amikor rajtakapják?– Talán ez a helyes megfogalmazás. Rádöbbent, hogy nem

pusztán egy apró csínytevésrõl, hanem valami nagyobb hordere-jû dologról van szó, amelynek komoly következményei vannak –akár 11 év fegyház. Visszatérve a beismerõ vallomáshoz: miutánTímea felnõttszakápoló végzettségû volt, pontosan tudnia kel-lett, hogy mi a beadott gyógyszerek hatásmechanizmusa, hogyanrendelte az orvos és hogyan nem lehet beadni. Amikor õ azzal



30

érvelt, hogy „csak fájdalmat akartam csillapítani”, megkérdez-tem: mit jelent ez konkrétan? Azt válaszolta: „úgy éreztem, hogyegyes betegeknél, akiknek annyira leromlott az állapotuk és ke-ringésük, hogy hiába adjuk izomba az injekciókat, nem biztos,hogy úgy tudnak hatni, felszívódni. Úgy döntöttem, hogyintravénásan adom a gyógyszert, mert nem biztos, hogy a hajszál-erek el bírják szállítani a hatóanyagot. A vénába adott gyógyszerugyanis gyorsabban hat.”

– Ennyi kellett. Elismerte a tényt, hogy önhatalmúlag vénásan ad-ta be azokat a gyógyszereket, amelyeket nem lett volna szabad ilyenmódon beadnia.

– Igen. Amikor megkérdeztem, miért vonja vissza a vallomáso-kat, már érzõdött, hogy az ügyvéd beszélt vele. Azt mondta, nemtudja biztosan, hogy a beadott szerektõl haltak-e meg vagy pedigegyébként is meghaltak volna. Ekkor vissza kellett lépnünk a kihallgatás menetében, és tételesen átnézni, hogy mely vallo-másrészeket tartja fenn, melyiket vonja vissza vagy módosítja. Ezegy távlat, ami hosszan, akár percrõl percre, óráról órára ad le-hetõséget a további kihallgatásra. Tímea beleegyezett, hogy ígyhaladjunk. Ekkor tettem egy javaslatot: mivel az egyes esetektaglalása áthajlik egyik vallomásból a másikba, a célszerûség aztdiktálja, hogy gyógyszerfajtánként tekintsük át a történteket.Gondoltam, kezdjük a legenyhébb szerrel, a Seduxennel, és néz-zük meg az ehhez kapcsolódó eseteket. Megkérdeztem, emlék-szik-e rá, hogy kinek adott be Seduxent, mire õ elkezdte felsorol-ni a kérdéses betegeket. Tehát újra az ügynél voltunk, és Tímeamaga akart beszélni a konkrétumokról.

– Mit szólt Szõgyényi József, amikor kiderült, hogy Tímea önvallo-mást írt?

– Azonnal kért belõle. Na most ebben a szituációban, videóskihallgatás közben kivitelezhetetlen rögtön másolatot adni vagykészíteni. Természetesen mondtam neki, a kihallgatás befejezé-sét követõen azonnal a rendelkezésére bocsátjuk a másolatát en-nek a bizonyos önvallomásnak. Ez egy nagy döbbenetet és talánnémi törést is jelentett.



31

– Miért nem beszélt errõl az ügyvédjének Tímea?– Megkockáztatom, nem mert szólni róla. Az ügyvédet feb-

ruár 21-én bízták meg a képviselettel, az önvallomást pedig ezután készítette Tímea. Még találkozhatott a védõvel 22-én, ésezután jött a kétnapos hétvége. A lány eldöntötte, hogy írniakar, és valószínûleg nem szerette volna, hogy errõl az ügyvédlebeszélje.

– Tímea orvosnak érezte magát a nõvérek között?– Istennek. Élet és halál urának. Egy nõvérnek naponta kell

nagyon komoly dolgokban dönteni. De ha megfelelõ az értékíté-lete, pontos szakmai ismeretekkel rendelkezik, jók a fékei, akkortudnia kell, hogy hol húzódnak a határai, mirõl dönthet, és hon-nantól kell segítséget kérnie.

– Volt az áldozatok között olyan, aki nem haldoklott?– Igen. Volt egy cukorbeteg asszony, akinek amputálni kellett

a lábát. – Úgy döntött, hogy megbünteti?– Nem derült ki a pontos motiváció. Egy biztos, ez az asszony

nagyon sokat szenvedett, jajgatott, és ezt Tímea igen rosszul vi-selte.

– Tehát ha jól értem, Tímea a nagy visszavonás helyett inkább új-ra megerõsítette korábbi vallomásait.

– Az a kihallgatás nagyon jó eredménnyel zárult a vádemelésszempontjából, ugyanis a lány egy szakértõ és a meghatalmazott védõ elõtt pontosan elismételt számos olyan esetet, amelyre a korábbi vallomásokban utalt. Ekkor már orvos szakértõ is faggatta arról, hogy mit látott, mit érzékelt, a légzés és az egyébparaméterek hogyan alakultak a gyógyszerek beadása után, õ maga mit csinált. A szakember arra is rákérdezett, hogy ponto-san milyen felirat volt olvasható az ampullán, vagy például hogya beadás és a halál között mennyi idõ telt el. Ezt persze korábbanis megkérdeztük, de most kifejezetten egy-egy beteg ellátásáról, a gyógyszerbeadás konkrétumairól volt szó. Tehát ez egy rend-kívül értékes kihallgatás, illetve vallomás volt, amit természete-sen mindenki aláírt.



32

RÉSZLET AZ INDEX.HU ÍRÁSÁBÓL:

Vallomás nélkül nincs bizonyítékA Fekete Angyal védõügyvédje, dr. Szõgyényi József azt állítja,hogy Faludi Tímea a rendõrségen tett vallomását módosítja,de az is elképzelhetõ, hogy hamarosan visszavonja. Dr. SzõgyényiJózsef szerint a vallomáson kívül más bizonyíték nincs a rend-õrség kezében az ápolónõ ellen.

Miután dr. Szõgyényi József, Faludi Tímea védõügyvédje többmint másfél órát beszélt a lánnyal a rendõrség Gyorskocsi ut-cai fogdájában, az RTL Klubnak adott nyilatkozatában azt ál-lította, hogy Tímea akkor döbbent rá, pontosan mivel gyanú-sítják, amikor az elmúlt napokban hazugságvizsgáló géppel isvizsgálták.

Az ápolónõ most azt mondta ügyvédjének, hogy nem azértadott be fájdalomcsillapítót a betegeknek, mert halálba akar-ta õket segíteni, hanem csak a fájdalmukat akarta csillapíta-ni. Dr. Szõgyényi József szerint Tímeát félreértették, és a lánynaklelkiismeret-furdalása van.

Az ügyvéd véleménye az, hogy mindez fordulatot jelenthetaz ápolónõ ügyében. Dr. Szõgyényi szerint biztos, hogy Tímeamódosítja a rendõrségen tett vallomását, de az sem kizárt, hogyhamarosan az egészet visszavonja. Mint mondta: a vallomásonkívül más bizonyíték nincs a rendõrség kezében az ápolónõ el-len. Az ügyvéd állítja: a rendõrség jól végezte a munkáját, a gondok oka Tímea labilis elmeállapota lehet.

2001. február 27.

***

Jelen könyvet két évvel azután kezdtem írni, hogy meghalt dr. Szõgyényi József, korunk egyik leghíresebb büntetõügyvédje.2003-ban, amikor az Ördögök ügyvédei elsõ kötete készült, sike-rült interjút készítenem a védõvel, aki ekkor köntörfalazás nél-kül beszélt Faludi Tímeáról is.



33

– Ön köztudottan nagyon kevés gyilkossági ügyet visz, mégis vállal-ta a Fekete Angyalnak hívott Faludi Tímea képviseletét.

– De az õ ügye nem gyilkossági ügy!– Mivel vádolják Faludi Tímeát, pontosabban miért ítélték el elsõ

fokon?– Mivel vádolják? Miért ítélték el? Mit bizonyítottak? Ez a lé-

nyeg. Számomra megdöbbentõ, ami ebben az ügyben folyik. A Faludi Tímea elleni eljárásban a nõvér eredetileg 21 betegmegölését vállalta magára, de az ügyészség csupán 8 esetet tettvád tárgyává. Ebbõl a ténybõl a védelem arra a következtetésrejutott, hogy a hiányzó 13 eset önmagában alátámasztja azt, hogyFaludi Tímea vallomását az említett 13 alkalommal a vádhatóságsem vette komolyan. Valószínûleg azért, mert látták, hogy azokegy münchauseni képességekkel megáldott vagy megvert, kórosagy szüleményei.

***

A Fekete Angyalt kilenc év fegyházbüntetésre ítélte a Fõváro-si Bíróság, illetve élete végéig eltiltotta foglalkozásától az egy-kori ápolónõt (késõbb a Legfelsõbb Bíróság 11 évre súlyosbítot-ta az ítéletet – a szerzõ).

A bíróság a vád szerinti nyolc esetbeli emberölésbõl héttelfoglalkozott és többrendbeli emberölési kísérletet, valamintnégyrendbeli foglalkozás közbeni tudatos veszélyeztetést álla-pított meg.

Mint elhangzott, ezekben az esetekben nem állapítható megok-okozati összefüggés a gyógyszerek beadása és a halál között.Faludi Tímea a bíróság szerint csupán egy esetben kívánta ha-lálba segíteni betegét, és a szigorú tiltás ellenére bizonyíthatóanemberölést követett el, amikor intravénásan káliumot adott be.A többi esetben a fájdalom csökkentése volt a nõvér célja. A bí-ró szerint az eutanázia szóba sem jöhet ebben az esetben, hiszenegyetlen beteg sem kérte élete megrövidítését. Mint azt a bírómegállapította, a Fekete Angyal sokszor az orvos vagy a beteg



34

helyébe képzelte magát és helyettük döntött. A túlzott empátiaés a krónikus hazudozásra való hajlam ellenére az ápolónõ tisz-tában volt tettei következményével és a bíróság elõtt is logiku-san, érthetõen tett vallomást. Csupán akkor zavarodott össze,amikor védõje taktikai tanácsainak próbált megfelelni. A bíró-ság kimondta: a beteg ember kiszolgáltatott és kénytelen bízniápolóiban, aki ezt a bizalmat megingatja, az egész társadalom ellen követ el bûnt. Ennek ellenére több dolgot, például a beis-merést is enyhítõ körülményként értékelte a bíróság. A FeketeAngyal a tavaly február óta tartó elõzetes letartóztatást is figye-lembe véve legkorábban hat év múlva szabadulhat.

Forrás: Origo, 2002. december 2.

***

– Ettõl függetlenül nem jogerõsen kilenc évre ítélték az ügyfelét.– Igen ám, csak azért valamit bizonyítani is kellett volna.

Mondjuk azt, hogy a gyógyszereket Tímea ténylegesen be is ad-ta. Tessék szíves megnézni azokat a bírósági megállapításokat,amikor kimondják, hogy kétségtelen tény, Faludi Tímea részletesbeismerõ vallomása nélkül ezt az ügyet nem lehetett volna elin-dítani. Az is kétségtelen tény azonban, hogy ugyanezeket a beis-merõ vallomásokat õ hol megerõsítette, hol visszavonta. Érdekes,hogy a bíróság mindenütt, ahol kételyek merültek fel a vallomá-sokkal kapcsolatban, ezeket a vádlott javára értékelte. Mindezszerintem azt támasztja alá, hogy Tímeát fel kellett volna mente-ni. Csak egy példát mondok: az egyik betegnél beismerte, hogya hajnali órákban intravénásan káliumot adott be, majd a bíró-ság rávezette arra, hogy hajnalban nem adhatta be a szérumot,mert a beteg 22 óra 30 perckor halt meg. Tímea eközben arraemlékezett, hogy hajnalban adta be a káliumot. Még ötször visz-szatértek erre, megkérdezték: „lehet, hogy mégis 22 óra elõtt ad-ta be?”. Erre egyszer csak azt mondta, hogy igen, lehet. Ennek aztán az lett a következménye, hogy a Fõvárosi Bíróság elmarasz-talta Tímeát az emberölés bûntettében.



35

„Fekete Angyal… Nem tudnék megfelelõbb kifejezést sem keresni, sem adni magamnak”

FOT

Ó: G

ÁLO

SV

IKT

ÓR

IA



36

– Önnek azt mondta, hogy nem követett el semmit?– Engem, amiket õ mondott, tulajdonképpen abszolút nem ér-

dekel. Nekem is mesélt sok mindent. Nekem nem azt kell néz-nem, hogy mit mond a védencem, hanem hogy mi bizonyítható.Ha magára vállal egy csomó tettet, amit nem követett el, nekemerrõl kell meggyõznöm a bíróságot.

– Sosem érdekli, mit mond a bûncselekményrõl az ügyfél?– Csak azt nézem, hogy mit bizonyít a vádhatóság.– Ebben azonban benne van az a lehetõség is, hogy olyasvalakit

mentenek fel, aki elkövette az adott bûncselekményt.– Nem az én dolgom, hogy az ügyfelem bûnösségét bizonyító

körülményeket feltárjam. Nekem arra kell ügyelnem, hogy a bí-róság, a nyomozó hatóság, az ügyészség a törvények szellemébenbizonyítsa a védencem bûnösségét. Ha pedig nem tudja bizonyí-tani, akkor mentse fel.

– Tehát nem csinál morális kérdést ebbõl?– Nem, mert nem lehet valakit megvádolni egy bûncselek-

ménnyel anélkül, hogy ezt bizonyítanák. És a bizonyítás nem az éndolgom.

– És ha újra elköveti ugyanazt a bûncselekményt?– Tímea esetében ez kizárt. Szerencsére más hasonló ügyet nem

vállalok. Rendszerint az olyan eljárásokat szeretem, ahol kardélentáncolnak a dolgok. Ezek az ügyek érdekesek számomra.

– Térjünk egy kicsit vissza a Faludi Tímea-ügyhöz. Ha jól tudom,az ügy kapcsán fegyelmi vizsgálatot indítottak az ügyvéd úr ellen.Gondolom, ez nehéz idõszak lehetett önnek.

– Nem, mert amikor az egész ügy elindult, és Tímeát sorozat-gyilkosnak kiáltották ki, megbeszéltem a szülõkkel, hogy felol-doznak az ügyvédi titoktartás alól, hogy korrekt módon nyilat-kozhassak a sajtónak.

– Van valami, amit mai fejjel másképp csinálna ebben az ügyben?– Nincs. Volt egy idõszak, amikor meg kellett fontolnom, hogy eset-

leg visszaadom-e a képviseletet. De tisztességtelennek tartottam vol-na, ha azért adom vissza, mert Tímea nem mûködik együtt velem. Az elsõ perctõl láttam, hogy amivel õt gyanúsítják, az messze nem igaz.



37

– Mi viseli meg legjobban? Az, hogy – ön szerint – nem megfelelõítélet született?

– Igen.– A Faludi Tímea-ügyet kudarcként élte meg?– Igen. Kudarcként éltem meg, mert meg voltam gyõzõdve arról,

hogy fölmentik az ügyfelemet. Vagy a legrosszabb lehetõség az volt,amit jogászként még el tudtam volna fogadni, hogy szándékos veszé-lyeztetésben ítélik el. Mert nem lehetett vitatni, hogy gyógyszereketadott be orvosi utasítás nélkül, esetleg szabálytalanul. Az azonbanegyértelmûen bizonyított volt – hiszen az orvos szakértõ is alátámasz-totta –, hogy nem lehet megállapítani összefüggést a védencem eset-leges tevékenysége és a sértettek halála között. Ha ez így van, akkora bíróság miért látta bizonyítottnak ennek az ellenkezõjét? Hiszen a holttesteket nem boncolták fel, nem tudták kimutatni náluk a gyógyszer-túladagolást! Visszatérve a fegyelmi ügyhöz: ha engem azügyfelem fölment a titoktartás alól, akkor miért ne mondhatnám ela televízióban, amit az ügyrõl tudok? Természetesen az már az ügyvé-di titok körébe esik, amirõl Tímeával beszéltünk az üggyel kapcsolat-ban, így errõl hallgattam is. Ennek ellenére elmarasztalt a kamara.

– Nem kezdõdött új idõszámítás önnél ettõl a vizsgálattól?– Miért kezdõdött volna? Nekem a dolgom az, hogy az ügyfe-

lemet megvédjem. És a védelemnek az is részét képezte, hogy be-jelentsem a közvéleménynek: ez a kislány nem sorozatgyilkos,sõt még csak nem is gyilkos. Ezt pedig csak a sajtón keresztültudtam megtenni.

***

Faludi Tímeát nyolc évvel és három hónappal a letartóztatásaután, 2009. május 21-én feltételesen szabadlábra helyezték. A lányvisszaköltözött szülei Budapest környéki házába. Sem ezelõtt, semezek után nem nyilatkozott egyetlen újságírónak sem. A börtönévekalatt bebizonyosodtak Herczegné szavai: Tímea kiválóan alkalmaz-kodott a benti viszonyokhoz. Egyetlen alkalommal sem kapott fenyí-tést, s nem kevesebb, mint tizenhat alkalommal érdemelt ki jutalmat.


„Hol pumpával verték össze a börtönben,hol csikket nyomtak el rajta. Elõfordult,hogy két másik lány addig mosatta vele a cuccait, amíg mindkét keze összes ujjárólle nem jött a bõr. Az õrök próbálták védeni Vikit, amennyire lehetett…”

dr. Stiller Magdolna ügyvéd

„Nem jó érzés kínozni, ezt utólag gondolom.Akkor nem biztos, hogy ezt gondoltam.”

M. Viktória, Kocsis Franciska gyilkosa

„Lehet, hogy volt bennem ilyen kíváncsiság,mindenkiben van egy ilyen kíváncsiság,hogy milyen valakit megölni.”

D. Máté, M. Viktória osztálytársa

02_Stiler_FINAL.qxd 2009. 10. 08. 20:26 Page 38

41

FRANCISKA CSAK JÁTSZANI AKART

Minden idõk egyik legkegyetlenebb gyerekgyilkosságánaklett az áldozata a 11 éves Kocsis Franciska. A kislányt 2000.május 4-én ölték meg, de a rendõrség két hétig kereste, mi-elõtt agyonkínzott holttestére ráakadtak a XVIII. kerületierdõben. Franciska a magatartási zavarokkal küzdõ gyere-kekkel foglalkozó Nyitott Világ iskolába járt, a kérdéses na-pon két diáktársával, a 14 éves M. Viktóriával és a 13 évesD. Mátéval látták együtt. A két gyerek azt állította, hogy kirándulni akartak, de Franciska útközben meggondoltamagát, és inkább hazaindult. Történetük mindaddig hihe-tõnek tûnt, amíg egy kutyáját sétáltató fiú meg nem találtaaz erdõben a kislány holttestét. Franciska karja be volt gipszelve, rajta öles betûkkel ez állt: GAME OVER, azaz a játéknak vége. A gyilkosság helyszíne feltûnõen közel volt D. Mátéék házához.

Tûz és víz. A két kislány, Franciska és Viki semmiben nem ha-sonlított egymásra. M. Viktória zárkózott volt, nehezen terem-tett kapcsolatokat. Másfél éves korától többször elszakították az édesanyjától, amikor asztmás rohamai miatt kórházba került.Levegõ után kapkodva, infúzióra kötve napokat töltött idegenemberek között. Kardos Ilona pszichiáter erre vezeti vissza, hogya lány központi idegrendszere sérült, és hiába volt problémamen-


„Akkor fogtam, lerántottam róla a pap-lant, ráültem a mellkasára, a két kezét leszorítottam a lábammal. Megfogtam a haját, és azt mondtam neki: most meghalsz azért, mert megerõszakoltál. Õ meg valami olyat mondott, hogy „jaj,ne, ne bántsál, hercegnõm! Nem akar-tam…” És én már bele is szúrtam a nya-kán az artériába. Annyira ki voltam idegi-leg, hogy automatikusan szúrtam, szúrtam,szúrtam. Több mint hússzor.”

Karika Klára, aki megölte, majd

feldarabolta S. Pált

03_Karika_Klara_FINAL.qxd 2009. 10. 08. 20:26 Page 52

55

KLÁRA LEFEJEZTE A MÉRNÖKÖT

Irtózatos bûz áradt a lakásból. A rendõrök feltörték a bejárati aj-tót. Pillanatokkal ezután látták meg a fürdõkádban oszladozó,megcsonkított tetemet. Hiányzott a férfi feje, egyik alkarja és a nemi szerve. A gyilkos a hasat is felmetszette, a beleket egyszatyorba tette, és a többi levágott testrésszel együtt a lichthofbadobta. Még aznap elfogták a 29 éves, valószínûtlenül sovány Karika Klárát. Beismerte, õ ölte meg és darabolta fel a mérnököt,akivel hónapokkal korábban egy borozóban ismerkedett meg.

A gyilkosságot 1999. május 13-án fedezték fel. Az 57 éves S. Pált ekkor már öt hete hiába kereste az édesapja minden ál-dott nap Népszínház utcai lakásán.

– Pali fiunkkal, habár más helyen laktunk, szoros kapcsolatot tar-tottunk. Hetente legalább egyszer meglátogatott bennünket –mondta el vallomásában az apa. – Utoljára húsvét elõtt láttam. Paliék hárman voltak testvérek. A fiam gépészmérnökként diplo-mázott, majd egy Fõ utcában lévõ cégnél dolgozott. Németül és oro-szul perfekt beszélt. Járt külföldön, sok országban, a munkája miatt.Azután kezdett italozni, ami miatt az állását is elvesztette.

– Volt a fiának homoszexuális kapcsolata? – kérdezte az ügy vizs-gálója.

– Pali nem volt homoszexuális, olyan nõcsábász volt, hogy bor-zasztó! – mondta felindultan az apa.


„Ennek a gyereknek egy vezeklés az élete,amióta megtörtént a tragédia. Rendkívülilelki teher a számára, hogy õ vette el a saját édesapja életét.”

dr. Magyar György

04_Magyar_FINAL.qxd 2009. 10. 08. 20:25 Page 68

71

MÉGISCSAK MEGÖLTEM AZ APUKÁMAT

Már csak három nap volt karácsonyig. A fogdaõrnõ pórázonvezette a megbilincselt Edinát. Nem szólt a 18 éves lányhoz.Tudta, hogy apagyilkosság miatt kell a Gyorskocsi utcai fogdazárkájához kísérnie. Õ már meghozta a saját ítéletét. Mindenlépésnél hatalmasat rántott a síró lányon: gyere már! – mond-ta egyre ingerültebben. Meg sem fordult a fejében, hogy né-hány órával késõbb újra meg kell tennie ugyanezt az utat,mert az emberöléssel gyanúsított Böszörményi Edinát egynappal a gyilkosság után szabadlábra helyezik.

– Önmagáért beszél, hogy egy teljes napot sem volt Edina õri-zetben. Ilyen súlyos bûncselekmény esetén nagyon ritkán dönte-nek így a rendõrök – magyarázza Magyar György, a lány ügyvéd-je, amikor a könyv kapcsán elõször beszélünk telefonon. Közbeneszembe jutnak a gyilkosság után született újságcikkek: annakidején igencsak meglepett, hogy az újságírók kivétel nélkül kife-jezték, együttéreznek Edinával.

***

Létezhet-e, hogy egy leánygyermek ne találjon más kiutat a csa-ládi pokolból, mint tulajdon édesapja meggyilkolását? SimekKitty esete óta tudjuk, hogy igen. A fiatal lány két évvel ezelõtt


„Az a szó, hogy gyilkosság, sokféle motivációt, indítékot, sorsot takar. Sokszor a korábbi áldozatok – családonbelüli erõszakra gondolok – egy szerencsét-len nézeteltérést követõen válnak egy ügy gyanúsítottjaivá… Nemcsak azt kell a bíráknak szemlélniük, hogy emberölés történt, hanem az oda vezetõ utat is. Nem véletlenül van a büntetõtörvény-könyvben az enyhítõ szakasz, amely alapján két évre is büntethették volna Mónikát.”

dr. Parti Ágnes ügyvéd, a brutális apját halálra szurkáló

Kalmár Mónika védõje

05_Parti_FINAL.qxd 2009. 10. 08. 20:25 Page 90

93

NINCS KEGYELEM

Miért születik két merõben ellentétes ítélet két megszólalásigazonosnak tûnõ ügyben? Mi az oka annak, hogy az egyik lánytfelfüggesztett börtönre ítélik, a másikat hat év letöltendõre?Min múlik, hogy Simek Kitty, aki alvó nevelõapját lövi fejbe,kegyelmet kap, míg Kalmár Mónikának, aki egy vita során azapját szúrja le, börtönbe kell vonulnia? A köztársasági elnökugyanaz, a gyilkosságok elõzményei kísértetiesen hasonlíta-nak, a döntéshozók mégis rendíthetetlenek.

Kalmár Mónikát elõször az egyik hírmûsorban láttam nyilat-kozni. Ekkor már a büntetését töltötte, és arról beszélt, hogy kétés fél éves kisfia haldoklik. Hiába érveltek orvosok, hogy a gye-rek gyógyulásához elengedhetetlenül szükséges az anyai támoga-tás, Mónikát mégsem engedték ki a kisfiúhoz. Csak mielõttMarcika meghalt, akkor búcsúzhatott el tõle...

A riport ugyan megrendítõ volt, de nekem mégis hiányzott va-lami. Semmi sem derült ki a gyilkosságról, hogy miért kellett egy-általán börtönbe vonulnia ennek a fiatal nõnek. Legközelebb dr. Parti Ágnestõl, Mónika ügyvédjétõl hallottam az ügyrõl.

– A gyilkosság 2002. november 2-án történt – kezd az elõzmé-nyek részletezésébe az ügyvédnõ. Az egykor bíróként ismert védõ több nõi gyilkos képviseletét is ellátta, de most mégis külö-


„Odamentem mögéjük jobb kezemben a palackkal, amit a nyakánál fogva tartot-tam. Bal kezemmel simogatni kezdtemSzúnyog hátát, és közben Diát figyeltem.Õ azt tátogta nekem, hogy „még ne, mégne”, majd egy idõ után azt, hogy „most lehet”. Erre én fentrõl lefelé egy kicsitmegütöttem a férfi tarkóját. Ezt fel semvette. Egy-két másodperc múlva újra megütöttem. Ettõl kicsit beájult, megrogyott, de nem esett a földre. Egyik kezével a tarkójához kapott, félretántorodott, miközben elengedte Diát. Rám nézett és megkérdezte: »mit csináltok, mit akartok tõlem?«”

B. Andrea, az egyik taxisgyilkos lány

06_Taxi_FINAL.qxd 2009. 10. 08. 20:25 Page 102

A 14 éves B. Diana csalta csapdába a taxist


105

TAXISGYILKOS LÁNYOK

Bizonyára van arra magyarázat, hogy egy 29 éves férfi miért ta-lálkozik rendszeresen egy 14 éves lánnyal. A taxisként dolgozóGáspár János közel egy hónapja ismerte a már éppen nem gye-rekkorú B. Dianát. A kamaszlány érezte, hogy felkeltette a so-fõr érdeklõdését. Csak a taxiközponton keresztül kellett üzennieés a Szúnyog becenevû férfi már indult is a megadott helyre.Ugyanígy történt 1997. november 21-én is, Gáspár János életé-nek utolsó napján, amikor Diana – hosszas tervezés után – ba-rátnõjével, a szintén 14 éves B. Andreával úgy döntött, hogy vé-gez a taxissal, bármi áron megszerzi a kocsiját.

– Szúnyog feltûnõen vézna, törékeny férfi volt – emlékszik dr. Petõfi Attila, a Nemzeti Nyomozó Iroda vezetõje, aki egykora BRFK vizsgálati fõosztályának osztályvezetõjeként ismerkedettmeg a gyilkosság körülményeivel. – A taxis a kollégái szerint ki-fejezetten hajtós ember volt, pörgött a címek között. Volt egytörzshelye, a Tulipán presszó, mindig oda tért be kávézni. Úgytûnt, gond nélkül él együtt a barátnõjével. Bennem úgy maradtmeg az egész ügy, hogy a két lány számára az alapmotiváció a ta-xis autójának megszerzése volt. Egyébként a kegyetlen bûncse-lekmény elõtt néhány hónappal már volt egy rendõrségi ügyük:Andrea édesanyjának a munkahelyérõl elloptak egy pénzkazet-tát, benne 262 ezer forinttal. A gyilkosság ötlete egyértelmûen


„Valóban kísértetiesen hasonló a Via Malacímû regénynek és ennek az ügynek a hangulata. Ugyanezt mondta nekem egy bíró is, aki ismeri az iratokat.”

dr. Dezsõ Antalügyvéd

„Nem a változástól féltem! Nem. Ott voltak a nagylányaim, mellettem álltak, elköltöztek volna velem. De nekem õ kellett. Én õt nem tudtam elengedni, otthagyni. Õt..!

Á. Józsefné, Kuncze egykori

kertészének felesége

07_Kuncze_FINAL.qxd 2009. 10. 08. 20:25 Page 118

121

MIÉRT ÖLTÉK MEG KUNCZE KERTÉSZÉT?

Á. József fékezett Lada Samarájával. Kiszállt a kocsiból, de a motort nem állította le. Lehajolt, hogy félretegye az útonheverõ faágat, s közben hangosan káromkodott. Ekkor kaptaaz elsõ lövést a jobb karjába. Azonnal segítségért kiáltott. A közeli vízmûtelepen – ahol nem olyan régen maga is dolgo-zott – megismerték a hangját, de azt hitték, mint mindig,most is csak viccelni akar. Eközben újabb lövést adott le azegyik tettes. Ez már mellkason találta Á. Józsefet, aki tehetet-lenül rogyott a földre. A gyilkosok csak erre vártak, egyikükbeugrott az autóba és elhajtott, a másik kettõ pedig lehúzta az útról a tehetetlen testet, és egy elõre megásott, nyolcvancenti mély gödörbe dobta. Á. József kínlódva hörgött, gyilko-sa pedig ráemelte fegyverét és közvetlen közelrõl fejbe lõtte.

Az 1997. augusztus 20-i gyilkosságot követõ ötödik napon ér-tesültem arról, hogy megölték Á. Józsefet. Az informátor külö-nös hangsúllyal beszélt arról, hogy a rendõrség kiemelten foglal-kozik az üggyel, mert a férfi alkalmanként kertészként dolgozottaz akkori belügyminiszternél, Kuncze Gábornál. Ilyen körülmé-nyek között azt vártam volna, hogy a város lakói megoldatlanrejtélyként kezelik a gyilkosságot, ennek ellenére nem találtamolyan embert, akinek ne lett volna valamilyen elképzelése arról,miért ölték meg a férfit.


„Ha jogászként nem ismertem volna az ügy részleteit, a környéken élõkhöz hasonlóan én is azt hittem volna, hogy egy problémamentes, nyugodt család él abban a takaros szilasligeti házban.”

dr. Varga Gábor, S. Katalin ügyvédje

„Ahogy kinyitottam a bejárati ajtót, megtaláltam Feri holttestét, neki volt dõlvekissé az ajtónak. Bár számítottam rá, hogy mi vár otthon, azért engem is megrázott a dolog...”

P. Ferencné S. Katalin, aki megbízást adott férje

meggyilkolására

143

BÉRGYILKOSOK VÉGEZTEK A JOGÁSSZAL

„Örökösödési ügyben jöttünk…” Ezzel az ürüggyel csönge-tett be két férfi a Pest megyei Szilasligeten az 50 éves ügy-véd, P. Ferenc házába. Az egyébként bizalmatlan házigazdaegyetlen pillanatra sem vonta kétségbe, hogy potenciálisügyfelek érkeztek hozzá. Beengedte a két idegent, fél órávalkésõbb pedig már halott volt. A gyilkosságot másnap a 32éves feleség fedezte fel, akit sokkos állapotban szállítottak ela helyszínrõl. Egy hétnek kellett eltelnie ahhoz, hogy kide-rüljön, a nõ rosszullétét nem az emberölés ténye, hanem a brutálisan megkínzott, ollóval fejbe szúrt halott látványaokozta.

Tizenkét éve ismerte meg P. Ferenc a nála jóval alacsonyabbiskolázottságú, nevelõszülõknél nevelkedett S. Katalint. A lányédesanyja évekkel ezelõtt halálra szurkálta élettársát, ezérthosszú éveket töltött a tököli börtönben. Katalin eleinte boldogvolt, hogy talált egy embert, aki vele akarja leélni az életét. Az évek során két kisfiút szült a nála 18 évvel idõsebb férfinak.Két évvel a gyilkosság elõtt még szívesen egyezett bele, hogy hi-vatalosan is összeköti az életét P. Ferenccel. Pedig állítása szerintsokat szenvedett a férje szexuális aberrációi miatt.

„A mindennapjaink abból álltak, hogy elmentem dolgozni,majd otthon vacsorát csináltam, a gyerekeket lefektettem. Ez-

„Hatalmas krokodilkönnyeket erõltetve a szemük sarkába sírnak a rendõrségenvagy a bíráik elõtt az emberölésre való felbujtással gyanúsított nõk. Nagyon nehéz azonban elhinni, hogy õszinte a megbánás, amikor sokszor hetekig,hónapokig készülnek a volt szerettük brutális megölésére.”

dr. Petõfi Attila, a Nemzeti Nyomozó Iroda vezetõje

»Vologya mondta, hogy meg kell kérdez-nem apámtól, hol van a pénz. Odadobottegy törülközõfélét, hogy azon keresztül beszéljek, hogy apám ne ismerje fel a hangomat. De õ ennek ellenére megis-merte a hangomat, és könyörögni kezdett,hogy „Trudika, oldozd el a kezemet”.«

K. Gertrúd, aki részt vett édesapja

meggyilkolásában

09_Petofi_FINAL.qxd 2009. 10. 08. 20:24 Page 158

161

MEGÖLETTE APJÁTAZ ORVOSTANHALLGATÓ LÁNY

Egy fiatal nõ, aki maga csalta férjét egy elhagyatott helyre,hogy társai baseballütõvel és késekkel kegyetlenül végezzenekvele, egy asszony, aki bérgyilkosokat fogadott válófélben levõférje brutális megölésére, egy orvostanhallgató lány, aki elõbbmegverette az apját, két héttel késõbb pedig halálra kínoztat-ta – a sor sajnos a végtelenségig folytatható, mivel folyamato-san növekszik azoknak a nõknek a száma, akik bérgyilkosok-kal öletik meg egykori szerettüket, rokonukat.

Petõfi Attila, a Nemzeti Nyomozó Iiroda vezetõje csaknemhúsz éven át dolgozott gyilkossági ügyekre szakosodott vizsgáló-ként és rendõri vezetõként. Az említett ügyek fõszereplõit jól is-meri, vallomásukat kollégáival együtt betéve tudja. A jó gyilkos-sági nyomozó ugyanis úgy szoríthatja sarokba a gyanúsítottat, haa saját szavait fordítja ellene.

Talán hihetetlen, de azoknak a gyilkosságoknak, ahol elsõ lá-tásra egyértelmû, ki az elkövetõ, a statisztikák szerint több mintötödét nõk hajtják végre. Ezek a lányok, asszonyok akár évekenkeresztül naponta különbözõ testi vagy lelki megaláztatásokonmennek keresztül, majd egy váratlan konfliktus miatt hirtelenfelindulásból nyúlnak ehhez a drasztikus megoldáshoz.

Manapság azonban a rendõrök akkor sem hökkennek meg, haegy asszonyról kiderül, bérgyilkosokat fogadott meggyûlölt párja,


„Vannak ügyek, ahol maga a védõ is védekezésre kényszerül. Ez az eset nyilvánvalóan ilyen, hiszen tény, hogy egy másfél éves kisgyerek rettenetes körülmények között halt meg…”

dr. Bárándy Péter

10_Barandy_FINAL.qxd 2009. 10. 08. 20:24 Page 168

171

OTTHON FAGYOTT HALÁLRA ROBIKA

Huszonnégy órája nem evett, és napok óta tisztába sem volttéve az a másfél éves kisfiú, K. Róbert, akinek megfagyottholttestét 1985. január 9-én reggel szülei találták meg a la-kásukban. K. János és felesége, S. Viktória csak tizenkétórával késõbb kért segítséget. Addig a teljesen fagyott gye-rek a rekamién, a fal felé fordulva feküdt, még a szájában lé-võ nyálbuborék is jéggé fagyott. Mellette, a kiságyban négyévvel idõsebb testvére, Jánoska – egy kinõtt, levágott lábfe-jû rugdalózóban és egy fél pulóverben, melynek a háta szét-rohadt –, kiéhezve, szomjasan, vizeletben és székletben fek-ve vacogott. Az õ életét a gyors orvosi segítség még meg tud-ta menteni.

Rengeteg ügyvéddel készítettem már interjút. Megoszlanak a vélemények arról, hogy milyen feltételek alapján lehet elvál-lalni egy gyilkos képviseletét. Abban viszont minden védõegyetért, hogy nincs annál nagyobb megpróbáltatás, mint ami-kor az ügyfél gyermeket ölt, és az eljárás során meg kell nézni az aprócska holttestrõl készült fényképeket. Dr. Bárándy Péter,aki K. Robika ügyében az anyát, S. Viktóriát képviselte, ugyan-így érez. Igaz, sok védõvel szemben õ azt állítja, az ügyvéd nemválogathat az ügyfelei között.


„Kért, hogy vigyem fel a ház legfelsõemeletére és dobjam le, mivel már nemakar tovább élni. Ezt egyébként márrégebben is kérte, sõt azt is mondta, hogybelenyúl a konnektorba, mivel nem akarmár tovább szenvedni. Ahogy kért, és láttam a szenvedését, mivel éjszaka is kintvolt a vécén és véres volt a széklete, habosa vizelete, mondta azt is, hogy gyorsanszeretne meghalni. Hozzátette, látott olyat, hogy valakinek a vízbe ejtették a hajszárítót, és úgy halt meg. Valami filmen. Ekkor elhatároztam, hogy segítekrajta. Nem hagyom tovább szenvedni…”

B. Györgyi, aki halálos beteg

kislányát ölte meg

11_Binder_FINAL.qxd 2009. 10. 08. 20:24 Page 180

183

AKI SZERETETBÕL ÖLT

„Bírói pályafutásom alatt nagyon sok emberölést tárgyal-tam. Volt olyan vádlott, aki bosszúból, haragból ölt, volt, akiféltékenységbõl, volt olyan, ahol kocsmai vita fordult át em-berölésbe, a pénz jutott nagyon jelentõs szerephez. Tehátmindig valami emberileg negatív érzés volt, ami az elkövetõtmotiválta. Olyan emberölés azonban, ahol egy vádlott szere-tetbõl ölt volna, sem ezelõtt az ügy elõtt, sem pedig ezt kö-vetõen nem fordult elõ.” Egyetemisták elõtt nyilatkozott ígynemrég a Fõvárosi Bíróság egyik legszigorúbbnak tartottbüntetõbírója. Az ügy, amelyrõl beszélt, több mint másfélévtizede történt, de nincs jogász az országban, aki ne emlé-kezne rá.

B. Györgyi 1993. szeptember 30-án a fürdõkádjukban vízbefojtotta 11 éves, halálos beteg kislányát, Andreát. Percekkel ké-sõbb felöltöztette a halott gyermeket: pizsamát adott rá és egykendõvel felkötötte az állát. Fél órát töltött mellette. A másikszobában felnõtt fia várta, akinek bevallotta: halálba segítetteAndikát. Majd elindult, hogy jelentkezzen a XIX. Kerületi Rend-õrkapitányságon.


„Többgyermekes apa vagyok, és rendkívülimódon kötõdöm a gyerekekhez. Még egybalesetben vagy természetes okból meghaltújszülött látványa is megrázó. Az pedig különösen felkavaró, ha az embernek azzal kell szembesülnie, hogy valaki akarta a gyermek halálát.”

dr. Retteghy Istvánügyvéd

12_Retteghy_FINAL.qxd 2009. 10. 08. 20:24 Page 202

205

GYILKOSSÁG UTÁN BÜNTETLENÜL

Az ismert gyõri vállalkozót, Gurdon Pétert 1999 januárjábanszitává lõtték. A felesége váltig tagadta, hogy bérgyilkost foga-dott volna a férje megölésére, mégis bûnösnek találták. Mivelárulta el magát az asszony? És vajon mi játszódhatott le abbanaz édesanyában, akinek a saját kutyája tépte szét ikercsecse-mõit? Miként alakult a sorsa az évek során? Hogyan fordulha-tott elõ, hogy egy nõt két és fél évre ítéltek gyereke megölé-séért, mégsem kellett börtönbe vonulnia? Nos, dr. RetteghyIstván védencével éppen ez történt.

– Kezdõ ügyvéd koromban Soroksáron kezdtem dolgozni, elégsok ügyfelem volt. A BRFK életvédelmi alosztálya nyomozottegy ügyben, amelynek gyanúsítottja mellé is engem rendeltek ki– idézi fel elsõ ügyét Retteghy István, melyben egy emberölésselgyanúsított nõ képviseletét látta el. – A Hazai Fésûsfonóban dol-gozó egyik lányt, N. Erzsébetet jutalomüdülésre vitték a balaton-kenesei Honvéd Üdülõbe. Késõbb kiderült, hogy a lány ott, azüdülõ egyik vécéjében egészséges gyermeket hozott a világra,akit aztán – a gyanúsítás szerint – a Balatonba dobott. A csecse-mõ holtteste sosem került elõ.

– Akkor mire alapozták a gyanút?– A lány, aki ekkor még csak húszéves volt, a méhlepényt is meg-

szülte, utána az újszülöttet valamibe becsavarta, elvitte a Balaton-


„Az anya – és nyilván nem akarom bántani, de az eljárás alatt így ismertükmeg – nem oroszlánként küzdött, hanembizony a tizennégy éves gyerekét pajzskéntmaga elé tolta. Azt mondta, hogy kéremszépen, sajnos Kitty lõtt.”

dr. Kiss Attila, Kitty édesanyjának

ügyvédje

„Amikor a kezemben volt a pisztoly és a fejéhez raktam, ott álltam egy kis ideig.Vártam egy-két percet, csak azután húztam meg a ravaszt. Nem tudom megmondani, miért… Fel se fogtam, ami történt, csak két órával késõbb döbbentem rá… Úristen, mondtam anyunak. Nem ébred fel órák múlva! Akkor tudatosult bennem, hogy mi történt,mit tettem. Nem volt kellemes érzés.”

Simek Kitty

13_Simek_FINAL.qxd 2009. 10. 08. 20:23 Page 218

221

MÉGIS KI LÕTTE LESIMEK KITTY NEVELÕAPJÁT?

A 14 éves Simek Kitty 2002. augusztus 31-én hajnalban elõ-vette nevelõapja csõre töltött pisztolyát, és az alvó férfi fejéhezemelte a fegyvert. Nem lõtt azonnal. Egy, talán két percet isvárt, s csak aztán húzta meg a ravaszt. S. Vilmos azonnal meg-halt, de a gyilkosságra csak napokkal késõbb derült fény. Leg-alábbis ez olvasható ki abból a jogerõs ítéletbõl, amely kizáró-lag Simek Kitty és – az idõközben súlyos betegségben meghalt– édesanya vallomásán alapul. Simek Gizella ügyvédje, KissAttila sem vitatja, hogy nem volt objektív bizonyíték Kitty el-len a hatóság kezében. Ha a lány nem tesz beismerõ vallomást,és ha nem tart ki az elmondottak mellett az eljárás alatt, nehézhelyzetbe került volna a rendõrség. A vallomása nélkül ugyan-is szinte lehetetlen lett volna bizonyítani, ki ölte meg a férfit.

Megütköztem, amikor napokkal a gyilkosság után minden na-pilapból Simek Kitty nézett vissza rám. Amikor bekapcsoltam a tévét, azt láttam, hogy a Nap-keltében hosszasan beszél a ne-velõapja megölésérõl – édesanyja jelenlétében. Nem értettem az asszonyt, miért nem védi tõlünk, újságíróktól az alig 14 éveslányát. Kittyt pedig sajnáltam, mert láthatóan élvezte, hogyakárhogy is, de a középpontba került.

Késõbb három riportot is készítettem Kittyvel és az édesanyjá-val. Korábbi ellenérzéseimet legyõzte az újságírói kíváncsiság.


„Kivételesen tudtak ezek az asszonyok titkot tartani. Számomra egyébként ez az ügy is azt bizonyítja, hogy nem elég egy perbeszédben a korabeli jogszabályt alkalmazni, hanem meg kell teremteni a korabeli hangulatot, a miliõt is.”

dr. Bárándy György

„Itt a házban vallatták az asszonyokat.Nem akartak beszélni. Egyszer csakaz egyik csendõr elbújt a szekrény mögött,kihallgatta, miket mondanak egymásra.Õk meg ráolvasták egymás fejére, hogy kikit ölt meg. Amikor a csendõr elõjött, márnem tagadhatták le, hogy mit beszéltek.”

Gunya Józsefné Balogh Mária,

a tiszazugi perek utolsó, 88 éves szemtanúja

14_Tiszazug_FINAL.qxd 2009. 10. 08. 20:23 Page 234

237

TISZAZUGI ARZÉNES ASSZONYOK

Kardosné ott állt a bitófa alatt. Percekkel korábban, reggel hét-kor vezették be a sápadt, gõgös tartású asszonyt a szolnoki tör-vényszék udvarára. A kötél árnyékában jajveszékelni kezdett:„uraim, legalább addig kegyelmezzenek, amíg beszélek a lá-nyommal!”. Senki sem reagált a szavaira. Kovács Géza tör-vényszéki bíró még egyszer felolvasta a halálos ítéletet, majd az ügyész felszólította az állami hóhért: teljesítse kötelességét. A hóhérsegéd leemelte Kardosné fejérõl a kendõt, a hurkot a nyakára illesztette, majd a nõt a zsámolyra állította. Kardos-né ekkor már sorsába belenyugodva mosolygott. Még annyitmondott: „nagyon kérem, takarják le az arcomat…” Néhánypillanattal késõbb a hóhér közölte, hogy az ítéletet végrehaj-totta. Két orvos lépett a kötélen függõ asszonyhoz, hogy meg-hallgassa a szívverését. Nyolc perc telt el, mire bejelenthet-ték: a halál beállt.

– Gyilkos nõk, ha errõl szól a következõ könyve, feltétlenül ír-nia kell a tiszazugi arzénes asszonyokról! – a beszélgetésünkkor90. születésnapját ünneplõ Bárándy György mondta ezt, amikoraz Ördögök ügyvédei 3 témájáról meséltem neki. Lehet, nem vetjó fényt rám, a bûnügyekkel foglalkozó újságíróra, de egészen ad-dig nem hallottam az utóbbi száz év kétségkívül legkomolyabbgyilkosságsorozatáról. Szerencsére Bárándy György szívesen meg-


p. gál judit ÖrdÖgÖk3 ÜgyvÉdei - p. gál judit honlapjaordogokugyvedei.hu/ordogok3.pdf ·...

Documents