Oláh András

Szilánkok

(Versek)

2

TARTALOM

FOGLYOD VAGYOKOrpheus vagyok

esőbentavaszi etüd

aznapemlékekmelletted

foglyod vagyokszilánkok

megtisztulvaszétfújt nyomok

menedékmegőriztem

SZÁMVETÉSmióta esikszámvetésnem lehetvétlenek

veled maradunkfények és árnyékok

Esti záporfeljegyzésekrobinsonok

Szindbád halálapor és hamu

napfogyatkozáshajnaloktemess el

AZ UTOLSÓ SZÓ JOGÁNaz utolsó vacsoraAmi meg van írva

imaCsőd

szavakkal kufárkodók...vagy...

az utolsó szó jogánszéljegyzetek Kempelen Farkas naplójából

Kasszandrakoncert

Nem viszik át

LÉLEKHARANGTörténelmi leckeMunkács eleste

magyar a magyarnakkönnyek és keresztek

hosszú csöndezredvégi ugar

ki értisírodat rázom

évszakoklélekharang

Kölcsey

3

Editnek, Attilának és Leventének

4

FOGLYOD VAGYOK

5

Orpheus vagyok

akváriumunk sápadt falaiközé visszakúsznaka régi dallamok

redőnyünköna szél zongorázik- tarkómon ujjaid

új ritmust zenéla rózsák illata

nyíló kelyhükbenajkad ismerős szomjúsága

lágy fuvallat ringatörök mámorba bódulok

álmomban Orpheus vagyoks hogy veled maradhassakelfelejtemfölébreszteni a napot

6

esőben

hozzám siettélmikor az alacsony égváratlan rád zuhants monoton sustorgássátorzította a hangokat

elnéptelenedett az utcaaz aszfalton szürke árhömpölygött-dagadtszaporán robbantaka rövid életű kráterek

füstölt az égfulladoztak a házfalakegy-egy redőnyös ablak felriadts a bádogcsatornák köpdöstékhabzó tajtékukat

egy kapualjban vacogtálarcodon isten könnye ragyogotts a neonreklámokhullámzó fénye csent rászikrázó szivárványokat

7

tavaszi etüd

a tavasz-meleg fűbente barnán ragyogtáls én szomjasanvibráló testedre fonódtam

a kigombolt ég alattmelleid kacér halmaiincselkedtek velem- tétova utazóval

megélénkült a földbogarak nyüzsögteks a fénylő fűszálaknéha testünkön paroláztak

8

aznap

szélcsend voltmadárcsicsergéssészakadozott a reggelmeglopott álmunkhintajátékra ébredta vonat vérünk ritmusátkottázta le s egy bolondkakukkal aznap huszon-kilencszer üzentél

9

emlékek

1.

kormos felhők morajahömpölyög a partona hirtelen lezúduló esőfüggönye mögül aléltlevelek fénye villana csattanást s a vad dörejritmusát egy kajla ág vezénylia sátrak nedves vacogásaátragad ránk isés az első tétova csókok utánvégre egymásba olvadügyetlen didergésünk

2.

a függöny mögött tekintetedlüktető bizonytalanságafölengednek az összezárt ajkaktested mágnesére tapadok mohónsóhajok harangját ízlelema lekaszált fű éden-zamatáts a hazatérés vöröslő bársonyábanmegtalált ritmus forróságát:az elomló hajnali zuhanást

3.

jeges sörényű szelekfésülik a fák dermedt ágait- bent penészes homály:elkékült szájak verejték-rügyekökölbe szorított jajgatásnyíló szemed tengerébenálmok hókristálya olvad: öledörvényéből fölszikrázó öröm...

10

melletted

magadhoz emeltéla bűnbe- melletted újrafeltámadok

11

foglyod vagyok

szemembenbarnán ragyog az őszfürtjeid közt avar ropogaranyló melleid alatta halványuló kontúrokatajkammal rajzolom továbbforró kelyhedbeizzó lüktetés sodor- foglyod vagyokte édes húsevő virág

12

szilánkok

ránk nyitjalila szembogarátaz éj

*

a gyertyafényarcodszivárványát őrzi

*

parázna a perc

nyakad íveperzseli ajkam

arcomtenyeredbe költözik

*

kezed bilincsétálmodom kezemre

hajad színéveltakarózom

13

megtisztulva

1.

ma újra kiloptadbelőlem a derűts én mégis hálásvagyok neked:amit tettélmagunk rontása ellentetted - ha fáj is

2.

gyertyákat gyújtunkarcunkba lobban a fényeegymás szemébenvergődünk félvakon- neked ismerősmagamnak idegen vagyok

3.

a morzsákat kevesled te isfáj ez az örökös sietségönkínzó aszkézisünknéma lüktetéseez a senkiföldi lebegésegymásba kortyolunkhát mohón s újraés újra meghalunk

14

szétfújt nyomok

patanyomok az ázott avarbanszavak párájaakad fönn a kajla ágakons vigyázza lépteinket

messzefutó árnyak közöttmagunkat kutatjukhajunk erdő-illatáthangunk avarzizzenését

látom: arcodra árnyék boruls a rozsdálló levelekközött éjszakávászigorodik tekinteted

menekülünkde ujjaid bizsergető melegétnem rabolhatja el tőlem senkicsak a falak csöndje

messzefutó árnyak közöttvigyázva lépünköröm párája aranylik arcodons nyomunk a rőt avarban

15

menedék

eltévedtünk megadtam magama csillagtalan éjszakánakarcom megrongált vonásaitátrajzolta a széls szemben a zúzmarás halállalszemed melege lett a menedék

16

megőriztem

azt a karácsonyta vibráló mondatokölében rejtőzőtmikor minden gondolatommaltéged simogattalakmikor a szavak tengelyigsüppedtek a hóbas a vakító fehérelfedte távoli arcodatazt a karácsonytaz elsőt nélküledmikor csak egy szánkótalpai rajzolták a hóbaa hozzád vezető térképeketmegőriztems most elküldöm neked

17

SZÁMVETÉS

„Minden elmúliks amit széthord a szélvagy kihűlten a föld alá bújikkár siratni.”

(Kassák Lajos: Végtelen utak)

18

mióta esik

- - - mióta esikvalami megváltozottidegen lettem:csöbörből csömörbealkudtam magamazóta hallgatokmagunkról hallgatoks csak néha sírokmiként fákonaz átfázott rügyek - - -

19

számvetés

kivetettmagából az ég- magam vagyok

20

nem lehet

gyalogolunk a semmi szélénvagyunk mindig félútonlépésenként születünklépésenként meg is halunkde megállni e gyilkos időbenmeztelen csöndben áradó sötétbenszemekben feszülő maroknyi miért köztnem lehet még nem lehet - - -

21

vétlenek

más útonmáshová igyekszünk

reményt sóvárgunkha bennünk összeér a csönd

árnyékunk ölelkezika porban hangtalanul

- vétlenek vagyunkés menthetetlenek - - -

22

veled maradunk

kifűrészelték az utolsódallamot is a zongorábólgúzsba kötötték szomorú arcodat- veled maradunk mégisrejtezünk vizek mélyérefrissen túrt barázdák torkábaholtak zsebének sötétjébemielőtt eldördülnek az ősz sortüzeis vasúti kocsik kerekei alámenekülnek az álmok

23

fények és árnyékok

- - - halk kopogás:csapdát állít a csönd ebbena faltól falig világban

arcod szétfújt rózsasziromszemedből kitörlődneka hazugságokkalösszedrótozott tegnapoktekintetedben összeéra magány a félelemüres az ég:csak fények és árnyékok

24

Esti zápor

Panaszkodik az ég. Sisterega gőzölgő aszfalt. Állunkvakon e sűrű zuhogásban- védve szigetnyi magányunk.

Néma tükrök: örökkévalóhelyett tócsányi jelenlét.Remegő kézzel törülgetjükarcunkról a tolvajló fényt.

Iszapbirkózás ez - rút halál.S mert tisztulást remélnek ott,a suhanó autók alábotorkálnak a dallamok.

25

feljegyzések

Pénzes Ottónak

felrepedt ajkakszikkadt köszönésekközött szétszóródunknapfoltoka hétköznapokgalaktikájában

*

feketén kondulnaka harangokarctalan élünkálmok nélkül

*

bezárt ajtók mögöttfájdalom lakik és hitszegés:védtelenek vagyunk

*

vakok lettünk- néha egymásracsodálkozunk

26

robinsonok

ránk szakadt árvaságunk

robinsonok vagyunk- a magány martalékai

*

emlékek hullámainelolvadnak a hangok

az ösvény ajkad szögleténpuha delfin-mosoly

*

menedék vagyunk- s fiatalok még azalázatra...

27

Szindbád halála

még láttáka mólón kucorogni- a világítótoronyzáporos fényétlopta íriszed elhagyotttengerzugábahonnan hajójánutolszor futott kisohasemvolttávoli kikötők felé - - -

28

por és hamu

harang kondul

messzi hegyek mögül szívk(utak) - - - ének öbl szelíd mormolása

eml(éked) kutatom

nevetésed

sza/VAK/ba r(ejtett) álmaim v /SZÍV/ár - ányait mde látom: ját/ÉKSZERE/k vagyunk

isten /POR/táján

ÉS HAMU - - -

29

napfogyatkozás

karodban rémült bizsergésa véred dadogva lüktetszél kergeti a szemetetszavaid kötélen függnek

agyad lyukas cipőjébencikáznak képtelen képekszuggerálnak hogy engedd kia behúzva tartott féket

hajód léket kapott süllyedcápák úsznak át az égentekinteted fönnakad minthunyó nap a jegenyéken

30

hajnalok

1.

fehér hajú a csöndköveti a madarak röptéthangtalanul matatálmaid morzsái közt

2.

jeges kéz markolja éjszakáidatlovak patái dübörögnekvalaki érkezik valaki elmegy

3.

eggyé olvadnak a hangokmint vadászatonaz állatok a hajtók a kürts a fegyverdörrenés- a rózsálló fényben üres szívűkopjafák a jegenyék

31

temess el

temess hóesésbevarjú hangú szélbejégcsap-rügyek közétemess engem élve

fehér gyapjúsziromlegyen az otthonomhósapkás bércekenszél fújja szét porom

fenyő alá temesssátram tűlomb-nemezzajló tavasz fogytánzöld tobozban keress

32

AZ UTOLSÓ SZÓ JOGÁN

33

az utolsó vacsora

bevallom meglepett Jézus kijelentésemiszerint utolszor ülünk itt együtthisz semmi jel nem mutatott arrahogy utazni készülnemagyarázatát sem igen hallottammert közben Péter ráncigálta a köntösömetvalamit mondani akart (ráadásul csámcsogott ishiába pisszegtem rá keményen)annyi mindenesetre világossá válthogy a Tanító csak három nap múlva tér visszaPéter tiszteletlen viselkedésepersze szemet szúrt Jézusnaks nyomban rá is pirítottszelíden mentegetőzött volna amazde tele szájjal nemigen jutott szóhoz Jézus mellettakivel egyébként sem igen ellenkezhettünkPéter teljesen magába roskadtde a názáreti máris fordított fegyverénezúttal Júdás lett a célpont(nem értettem a Mestert:miért bántja hisz jóravaló fiú)Jézus máskor meleg tekintete most minthaelborult volna: hűvösen siklott végig a szobáns amikor a serleget az ajkához emeltejeges borzongás futott végig rajtamúgy éreztem, mintha holtak ölelnénekel is határoztam hogy reggelmegkérem a názáretitadja magyarázatát eme érzetnekmitől a bor íze is megkeserült a számban

34

Ami meg van írva

Miért Jézus vérétszomjazza a tömeg?Pilátus nem értette.Állt az árkádok alattösszehúzott szemmel figyelvea vadul üvöltözőket.Ördögi terve, hogy konculdobja a Tanítót a csőcseléknek,bevált. Mégis kétség mardosta,hogy jól döntött-e:„Mártírt csinálunk a názáretiből,a legendák pedig olykorveszélyesebbek, mint a fegyver.”De főtisztjének cinikus válaszanémiképp megnyugtatta:„Csak bevégezzük,ami meg van írva.”...ami meg van írva... - csengettvissza fülében a mondat,s a derűs eget fürkészvevégül ő is felnevetett.

35

ima

uram sivatagbatemettük a szóta kiszikkadt álmoks a porló hit melléhisz úgysem értjükmár egymást régen

mégis szavak nélkülis maradj velünkhisz vakok vagyunkmindannyian: tükrünkkettétört s már nem látunkmagunkban téged

36

Csőd

1.

- - - Inunkszakadtából...(Fecskék kergetőznek így.)Valami nincs rendjén.Lüktet a bizonytalanság.Rettegés gomolyfelhői azégen. Kétségbeesett keresés.Vadul jár az agy. Cikázika tekintet. Csak a csodasegít... Már az sem.

2.

- - - Menekülnél. Félszárnyúlepke. Az éjszakából el.Hunyorgó fény. Kocsma-asztal. Üres pohár. Áldásravárva. Lázasan.

3.

- - - Alvók magánya.Lehajtott fej. Elnyomottcigaretta. Mozdulatlanálmok...

37

szavakkal kufárkodók

szerelem nélküli bordélybanszülettek verseinkhol parázna tekintetekvetkőztették meztelenrea hibátlan szavakats kéjes gőggel defloráltákvagy dobták azagyonhallgatás taigetosábaszerelem nélküli bordélyokmocsarából bugyogtak szavainkhol új szüzek mindig akadtaka pezsgő is kitartott reggeligcsak a kárpit... igena kárpit szennyezett...

38

...vagy...

sört vedel ClaudiusHamlet meg biliárdozikveszít mindegyre veszít- a fél kocsmának tartozik

a sarokban Laertész- részeg a felbérelt kölyök -hergeli Ophéliátki ruhátlan táncol s röhög

izzadt síkos orcájavágytól és kéjtől remegde Hamlet kése gyors- s a céda földön hempereg

asztal és szék fölborula csapos rendőrért kiáltösszerezzen Gertrud éskilöttyen a méregpohár

39

az utolsó szó jogán

hozzá kellett volna tennia szavakhoz valamitegy fintort egy gúnyosajkbiggyesztést sajnálkozómosolyt megvető tekintetethogy hitelesítsük jelentésüket -morfondírozott Giordanomiközben a füst már a szemétcsípte a torkát mardostade mikor a fölcsapólángnyelvek köztegy pillanatra föltűnta máglya fényében gyönyörködőkelégedett vigyorahirtelen rádöbbent:szavak sem kellenekaz igazság nem a szavakbankeresendő - rá van azaz arcokra írva - - -

40

széljegyzetek Kempelen Farkas naplójából

1. a szelekcióról amikor II. József rendeletileg eltörölte a halálbüntetést

csak visszatérünka természetes szelekcióhoz- végül is egy tőről fakadunkhisz bölcsőben ringtaka gyilkosok ismiként mi mindannyian- most annyi változik csupánhogy taigetosunkon újraelszaporodnak a farkasok

2. a halhatatlanságról XVI. Lajos kivégzéséről értesülve

az én játékomnakmegvan az a hallatlan előnyehogy koronás főtsohasem lehet „leütni”

3. a halálról a megbékélés pillanatában

a szeretet olyan méregmely összezavarja az érzékeketígy nemesül borrá a lőregabonává az ocsús szerető fiúvá a tékozlóde semmiképp se keseregjünk ezenmert az élet is csak játéka halál pedig csupánegy matt az életnek

41

Kasszandra

hidd el apám ez itt a végez az eufóriaa csapraütött hordókbólönvérünk folyiknagyot tévedtünk:innen már nincs hovakezdetét vettea máglyák tébolyas mire semmivé égez az elrongyolódott éjszakatrójánk füstölgő fáklya leszs a győzteseklányaink parázsló ölébenfürdenek - - -

42

koncert

fekete madarakhangversenye készül

a vasúti töltés mellettszikár jegenye vezényel

szétmorzsolt szavakszaggatott dallamok rebbennekaz ősz hangjegyfüzetéből

ti-tá-ti-tá ha-lál-ma-dár- vasúti kocsik szívverésea síneken

száraz füvek sikolya halliks a gerinc roppanásaa nevetéssé szakadozó szélben

43

Nem viszik át

Megnyílt a kirekesztettszavak arborétuma.Nem hiába vetkezetta céda! Az csak duma,

hogy szeplőtelen maradt!Eladatott az igaz,a tiszta hang elapadt.Nincs rá ír és nincs vigasz.

Zokog Arany és Babits,káromkodik Nagy László:hangjuk porba fúlt kavics

- romokban áll Karthagó.S túlpart, ha van, csak mocsár- tört fogakat visz az ár...

44

LÉLEKHARANG

45

Történelmi lecke

A múlt színes üveggolyómit a Pásztorok koboztak ela Múzeum-kertbenhol Petőfi s Jókai színlegösszebékült s Vasvárisem gondolt Iancuvalmert nem tudta méghogy einstand a mi egésztörténelmünk

A Mindenható Nemecseketküldte a vörösingesekhezde meg van írva: háromszorkell megfürödni a tisztuláshozMi mégsem tisztulunk- bár (be)fürödtünkmár többször is - - -

46

Munkács eleste

Ilona húst szeletelt éppens az első morajlásramibe az ablaktábla beleremegettahogy volt (fehér köténybenbárddal a kezében) rohant a falakraMár ott tolongtak a várbeliek„Caprara döntő rohamra készül”vetett fészket szemükben a rémületDe akkor már süvítettek a golyóks a becsapódás nyomán a véres sikolyfüstölgő romokba temetkezettIlona elszántan készültsisakot vértet vett hamarde fehér kötényébemit magáról sebtiben levetettbelekapott a bolond széls az már ott lobogott a magasbanfönnakadva egy félrecsúszott gerendánIlona először nem értettemiért hallgattak el túlnan a fegyverekcsak azt láttahogy a várbelieksápadt tekintettel borulnak eléA pap lépett melléjes a zászlórúddá avanzsált gerendára mutatott:„Ne sírj lányom... Az ott Isten ujja...”De Ilona sírt mert látta: Isten ujja halott...

47

magyar a magyarnak

magyar a magyarnaka szemét kivájjaelhullott elveszettsehol sincs hazája

veszteg ül Tomorinem megy el MohácsraZrínyi sem önkéntesbiztos pusztulásba

ekként lőn Thökölyország mostohájaRákóczi így maradmint apja volt: gyáva

Kossuth zugprókátortolvajok barátjaa színész PetrovicsTellt németül játssza

Görgei ószeresnaphosszat csak kántálDeák és Telekiudvaronc a cárnál

nincs már Magyarországnincsenek magyarokönrontó tengerenelnyelték a habok

48

könnyek és keresztek

lesújtanak vernekkígyómérgű szavaksírhalommá dermedtlerombolt kőfalak

könnyek és keresztek- irgalmatlan isten -az orgyilkos esteszorít a bilincsen

kormos viharlámpáklobbanó fohászabitóvá nőtt hársfákfeljajduló átka

kísér mint az árnyékmint hozzád nőtt kereszt- jaj hiába szándék -többé el nem ereszt

49

hosszú csönd

redőnyök pikkelye mögöttelhagyott temetők gyásza:trianon-csönd nőtte bemezítlábas reményeinket

jöttek az agymosóka gondolat-inkvizítorokdédelgetett senkik - bábáia tisztára söpört éternek

születtek hamis himnuszokfekélyes sebünk fölfakadts fojtott szitkunk osontcsillagszuronyaik nyomába

50

ezredvégi ugar

dudva muhar és dúlt hitekte átokverte kis szigetkáromlásból katedrálisPusztaszertől Segesvárig

te őrült te szent te drágaféltésünk folyamnyi ágaütöttek beléd vasszögetástak néma sírgödröket

Endre Attila s te Sándorszavatok mindegyre vádolkompországunk levetkezettégtájak rongya: céda lett

világosítsd fel gyermekeda börtönrács is vétkezettés kígyóméreg járja áta szabadságunk himnuszát

51

ki érti

csalatva élünk egy nagy csalásbanmagunk vagyunk a bűvészkalapripacskodunk egy komédiábans lopunk a tapsból mit más arat

magyarnak látszunk egy maszkabálbantarkónkra festve a célkeresztcédává züllünk egy rongy hazábanugyan mondjátok: ki érti ezt...

52

sírodat rázom

Utassy József versére

szemfedőlapod bárki ha lerántjatekints le Petőfi felboncolt hazádra

mit neked - írtad - zord Kárpátok bérce(visszacseng Trianon lidérces szikéje)

mit neked cenzúra - kék szalag sem kell -melleden tüdővész-égette rendjel

a jognak nincs asztala - nincs ami gátol -vért köhögsz fuldokolsz mégis a mától

nincs bőség (kosár sincs: ellopták régenés ne hidd hogy arcukat égeti szégyen)

sírodat Petőfi hiába rázomsírod sincs s eszméd is elvetélt álom

53

évszakok

tavaszaink tisztákvértelenek

nyarunk bizakodó

de az ősz jobbáramérgezett: csalássalárulással teli

s többször van télmint kellene

54

lélekharang

ürülék szenny és mocsokmegannyi gyilkos szuronya harangszó fölzokogsír a Szent István torony

térdre rogynak a füzeka sebes Zazar partjánáldoznak új és új szüzeta megváltót siratván

nincs Szilágyi-palotasem minorita templompereg a vakolata- az öreg fogadó: rom

az ég kormot könnyezika hegyek sárt böfögnekegy város temetkeziks fönn keselyűk köröznek

55

Kölcsey

Kísérősorok Bíró Lajos szobrához

ma roskatag ősöreg fákorgonáján játszik a széla rőt homok arcunkba vágs gyászleplébe csavar az éj

gőgös árkádok romjaiközt egy vándor pihenni térarcának izzó árkaikérdezik: merengni mit ér

barátja mérföldes magánya jégcsillag szívébe szúr:kompországunk kőpamlagán

véres csík a Tisza s a Túr- s bántanak vele bár ebülszent hona - hiszi - fényre derül