2009.

BESZÁMOLÓ a 2003-2008. közötti időszakra vonatkozó

Országos Hulladékgazdálkodási Terv

végrehajtásáról

2

TARTALOMJEGYZÉK

Bevezetés.................................................................................................................................... 3

I. Az OHT-I. végrehajtásának átfogó hazai és nemzetközi keretei .......................................3

I.1 Hazai tényezık és folyamatok.................................................................................... 3

I.2 Nemzetközi tényezık és folyamatok.......................................................................... 4

II. Az OHT-I-ben meghatározott általános feladatok ............................................................. 9

II.1 A hulladékgazdálkodási jogi szabályozórendszer...................................................... 9

II.2 Az intézményrendszer .............................................................................................. 15

II.3 A gazdasági szabályozórendszer .............................................................................. 17

II.4 A hulladékgazdálkodási ipar és szolgáltatás fejlıdése............................................. 24

III. Az OHT-I. programjainak megvalósulása ................................................................... 34

III.1 A hulladékgazdálkodás általános helyzetének alakulása ......................................... 34

III.2 Települési hulladék .................................................................................................. 41

III.3 Veszélyes hulladék................................................................................................... 47

III.4 Egyéb, nem-veszélyes hulladékok ........................................................................... 49

III.5 Kiemelt hulladékáramok .......................................................................................... 53

Mellékletek............................................................................................................................... 76

3

BEVEZETÉS

Az elsı Országos Hulladékgazdálkodási Terv (OHT-I.) a második Nemzeti Környezetvédelmi Programmal (NKP-II.) összhangban, annak részeként a hulladékgazdálkodás középtávú – 2003-2008 közötti idıszakra vonatkozó – fı célkitőzéseit, az átfogó és elsıdlegesnek tekintett cselekvési területek konkrétabb céljait, az ezek elérése érdekében elvégzendı feladatokat, illetve a teljesítésükhöz szükséges legfontosabb eszközöket rendszerbe foglalva elıször határozta meg hazánkban. A hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény elıírásainak megfelelıen, hat évre kidolgozott OHT végrehajtásáról a törvény 41.§ (3) bekezdése szerint a Kormány kétévente beszámolót készít. Ez a periodikus beszámoló eddig az NKP végrehajtásának beszámolói keretében történt meg, a terv idıtávjának lejártával azonban, a következı hat évre szóló OHT-II. kiindulási alapját képezı hulladékgazdálkodási helyzet önálló bemutatása is szükséges. Ennek megfelelıen ez a beszámoló bemutatja az OHT-I. végrehajtásának idıszakában megvalósult, a hulladékgazdálkodást érintı legfontosabb nemzetközi és hazai folyamatokat, összegzi és értékeli a 2003-2008 közötti idıszakban elért fıbb eredményeket.

I. AZ OHT-I. VÉGREHAJTÁSÁNAK ÁTFOGÓ HAZAI ÉS NEMZETKÖZI KERETEI

I.1 HAZAI TÉNYEZİK ÉS FOLYAMATOK

A társadalmi és gazdasági helyzet változása a hulladékgazdálkodás kereteinek, feltételeinek alakulásában, a szakterületi feladatok irányultságában is meghatározó jelentıségő volt. A teljes jogú EU-tagság elnyerése a Közösségi Vívmányok átvétele mellett számos új kihívást és feladatot is jelentett az ország számára, többek között, hogy Magyarország

− mielıbb és minél szervesebben integrálódjon az Unió egységes belsı piacába, amely egyúttal egy anyag- és energiahatékonyabb, innovatív, magas minıségi – és ezzel együtt környezeti, hulladékgazdálkodási – követelményeket is támasztó piacon való térnyerést jelenthet (amely a hazai gazdaságot is rákényszerítheti a fajlagos hulladékképzıdés mérséklésére, a természeti erıforrások másodnyersanyagokkal történı fokozottabb helyettesítésére, a veszélyes anyagok kevésbé veszélyesekkel történı helyettesítésére, a hulladék ártalmatlanítási igények csökkentésére);

− a gazdasági növekedésre és a foglalkoztatás bıvítésére irányuló célok mellett mozgósítani tudja mindazokat az erıforrásokat, amelyek ezen növekedési célok ellenére a hulladékképzıdés csökkentéséhez szükségesek.

A gazdaság külsı és belsı egyensúlya változó képet mutatott. A külsı körülmények közül a kezdeti prosperitás után a globális pénzügyi válság, illetve az energiahordozók és a fı mezıgazdasági termékek árának 2-4-szeresre emelkedése említhetı. A hulladék, illetve a hulladékból elıállítható (másod)nyersanyagok és termékek iránti kereslet – az általában is hektikus alapanyag-piachoz igazodva – a válság kiterjedésével drasztikusan visszaesett.

A belsı feltételeket tekintve a vizsgált idıszakot a lassuló növekedés jellemezte. A gazdaság ereje és versenyképessége továbbra is elmaradt az uniós átlagtól. Ez részben az öko-hatékony innováció lassú térnyerésével magyarázható; a szellemi tıke hozzáadott értéke nem érte el a hazai kapacitás szerint reálisan tervezhetı, lehetséges mértéket. Ennek hátterében többek között a K+F-re fordított források EU átlaghoz viszonyított alacsony mértéke áll, de legalább

4

ennyire fontos, hogy a tudományos intézmények és a gazdaság közötti együttmőködés foka, a tudományos eredmények gyakorlati alkalmazása elmaradt az élenjáró tagállamokétól.

A gazdaság egészén belül a szolgáltató ágazatok növekedése összességében lassult, azonban a hulladékkezelési szolgáltatások színvonala és kínálata folyamatosan bıvült. Az építıipari termelés a 2005. évi kimagasló növekedés után visszaesett, és csökkent a mezıgazdaság teljesítménye is, ami az ágazatok „hulladéktermelésének” csökkenését is eredményezte. Az ágazatok közül a legnagyobb dinamika az ipart jellemezte, de a fejlesztések jellege következtében ez nem járt a hulladékképzıdés növekedésével. A kitermelı- és a feldolgozó-ipar szerkezetváltása következtében a hulladékgazdálkodási teljesítményt tekintve a termelıi oldalon kedvezı változások zajlottak le, a termelésbıl származó hulladékok mennyisége mintegy 30%-kal csökkent. Az ipar 2002-2006 között a KSH adatai szerint évente mintegy 2,7-7,4 milliárd forintot fordított hulladékgazdálkodási beruházásra, melynek nagyobb részét a közvetlen beruházások tették ki.

A hazai lakossági fogyasztás ebben az idıszakban nıtt, de a fogyasztási minták nem a fenntarthatóság irányába mozdultak el. A társadalom többségének gondolkodásában a növekvı fogyasztás – a média többsége által is megerısítve – pozitív jelenség. A hazai fogyasztási szerkezet a nyugat-európai országok fogyasztási szerkezetéhez közeledik. E folyamathoz kapcsolódik, hogy a KSH adatai szerint a családháztartások száma fogyott, a nem család-, ezen belül az egyszemélyes háztartásoké emelkedett: míg 1990-ben minden negyedik, addig 2005-ben minden harmadik háztartás volt egytagú. Ez a lakossági hulladéktermelés növekedésén keresztül is hozzájárul a környezetterhelés fokozódásához. Mindazonáltal a települési szilárd hulladék képzıdése évi 465 kg/fı mennyiségrıl 2007-re 460 kg/fı-re csökkent, ami elsısorban könnyő-frakció (mőanyag, papír) térnyerésének köszönhetı (a képzıdı települési szilárd hulladék térfogata – kezeletlen állapotában – mintegy 8-10%-kal növekedett).

A jelenlegi fogyasztás-orientált társadalmi-gazdasági környezet a környezetbarát termékek és szolgáltatások (újra-használható, illetve tartós termékek, hulladékhasznosítással készült termékek) elterjedését sem segítette elı. Elırelépésnek tekinthetı ugyanakkor, hogy az önkéntes vállalások terén a vállalatok irányításában meghatározó jelentıségővé vált a Nemzetközi Szabványosítási Szervezet ISO 14001, illetve az EU EMAS környezetirányítási rendszerének alkalmazása, amely a termelık tudatos és tervezett hulladékgazdálkodását is elısegíti.

Magyarország hulladékgazdálkodási helyzete az OHT-I. idıszakában kettıs képet mutatott: az idıszak elején – a közösségi normáknak megfelelı szabályozás és hulladékkezelési gyakorlat ellenére – a veszélyes hulladékok terén jelentkezı problémák áttevıdtek az akkor még igen elmaradott, azóta megfelelı szabályok közé szorított és jelentıs fejlıdést mutató települési hulladék gazdálkodási kérdésekre. Eközben a képzıdı hulladékok nagy részét kitevı, a gazdasági tevékenységekbıl származó nem-veszélyes hulladékok képzıdése ugyan jelentısen csökkent, kezelési struktúrája azonban gyakorlatilag nem változott.

I.2 NEMZETKÖZI TÉNYEZİK ÉS FOLYAMATOK

A környezetpolitika terén az elmúlt hat évet a globális kihívások felerısödése jellemezte. Az éghajlatváltozás veszélyének erısödése, a biológiai sokféleség csökkenése, az ivóvízkészletek egyes térségekben megmutatkozó szőkössége és elszennyezıdése, a vegyi anyagokkal, azok kezelésével kapcsolatos problémák mellett azonban a hulladékgazdálkodás kérdései az idıszak elején kissé háttérbe szorultak. A hulladékok káros hatásai elleni védekezés globális szinten a hulladékok ártalmatlanítási célú nemzetközi szállításának ellenırzésére koncentrálódott. Az ezt szabályozó UNEP Bázeli Egyezmény alkalmazásának általánossá

5

válásával, majd a fejlett országokból a fejlıdı országokba történı veszélyes hulladék szállítás betiltásával a hulladék elhelyezésének kérdései az önellátásra építı helyi, nemzeti és térségi kezelırendszerek problémájává váltak. Azonban rövid idın belül világossá vált, hogy a nem megfelelı biztonsággal kialakított és mőködtetett hulladékkezelı létesítmények nem csak helyi környezeti problémákat okoznak, hanem hozzájárulnak a globális környezeti folyamatok alakulásához is. A hulladékégetık légköri kibocsátása, a hulladéklerakók felszíni és felszín alatti víz szennyezési kockázata, a biológiailag lebomló szerves hulladékok lerakásának üvegház-gáz kibocsátási következményei, a „látszat-hasznosítás” célú nemzetközi hulladékszállítás következményei, a mőanyag-hulladékok óceánokban történı megjelenése rámutatott arra, hogy a hulladékgazdálkodás kérdései is nemzetközi összefogást és globális intézkedéseket igényelnek.

A gazdaság globalizációja egyúttal azonban arra is rávilágított, hogy a tervszerő és hatékony hulladékgazdálkodás a fenntartható fejlıdés egyik alapvetı eszköze is. A hulladékban megjelenı anyagok és energia visszanyerésével a meg nem újuló természeti erıforrások egy része kiváltható, a hulladék hasznos anyaggá és termékké történı alakítása új technikák és új termékek kifejlesztésével és új munkahelyek létrejöttével is jár. Ugyanakkor az is világossá vált, hogy a fenntartható fejlıdéshez a leghatékonyabban a hulladék képzıdésének megelızése járulhat hozzá, a termékek elıállítása során felhasznált veszélyes anyagok kiváltása, az anyagtakarékos és hulladékszegény technológiák alkalmazása a hulladék kezelési igényeinek – és egyben költségeinek – csökkenésével is jár. Mindez azt is eredményezte, hogy a hulladékgazdálkodás mára a globális anyag- és termék-életciklus részévé, az integrált termék- és termelés-politika és tervezés, a fenntartható fogyasztás és termelés egyik meghatározó elemévé vált.

A nemzetközi hulladékgazdálkodási folyamatokhoz történı igazodás, illetve az azok alakulásába történı beleszólás tekintetében elsısorban az ENSZ, az OECD és az Európai Unió keretében folyó együttmőködés meghatározó jelentıségő a számunkra. Az OHT-I. idıszakában jelentıs változások történtek e területen, amelyek közül mindenekelıtt az Európai Unióhoz való csatlakozást kell kiemelni.

I .2.1 NEMZETKÖZI HULLADÉKGAZDÁLKODÁSI EGYÜTTMŐKÖDÉS

Az ENSZ égisze alatt mőködı legjelentısebb hulladékgazdálkodási nemzetközi fórum a UNEP gondozásában létrejött, „A veszélyes hulladékok országhatárokat átlépı szállításának ellenırzésérıl és ártalmatlanításáról szóló, Bázelben, 1989. március 22. napján aláírt Egyezmény (Bázeli Egyezmény), amelyet Magyarország az elsık között ratifikált. A Bázeli Egyezmény a mellékleteiben, valamint az egyes részes államok nemzeti szabályozásában a környezeti szempontból veszélyesnek minısített hulladékok exportját, importját és tranzit szállítását szabályozza a nemzetközi jog keretein belül. A Bázeli Egyezmény Részeseinek III. Konferenciáján elfogadásra került az egyezmény azon módosítása, amelynek értelmében OECD vagy EK tagország, valamint Liechtenstein nem szállíthat veszélyes hulladékot ezen országokon kívüli államba. (A módosítás nem lépett hatályba, de az EK rendeletben elıírta alkalmazását az EU tagországok számára.) Az egyezményt kiegészíti az 1999-ben elfogadott, „A felelısségrıl és kártérítésrıl szóló Bázeli Jegyzıkönyv”, amely az országhatárokat átlépı veszélyes hulladék szállítmányokkal estlegesen okozható károkért viselt felelısségi szabályokat és a biztosítékadási, illetve kártérítési viszonyokat szabályozza. A Jegyzıkönyvet Magyarország aláírta, azonban elegendı aláíró hiányában a Jegyzıkönyv máig nem lépett érvénybe. Az egyezmény szervezeteinek munkájában annak kidolgozásától kezdıdıen Magyarország aktívan részt vesz. Fontos megemlíteni, hogy az egyezmény módosítására alapozva áll fenn máig hazánkban az a hulladék-behozatali korlátozás, amely csak a

6

hasznosítási célú behozatalt teszi lehetıvé.

A Bázeli Egyezmény szervezete szoros együttmőködést alakított ki a hulladékokat áttételesen érintı más, többnyire szintén UNEP egyezmények szervezeteivel, így különösen a Stockholmi és a Rotterdami Egyezményekkel (POP, vegyi anyagok), valamint az IMO Londoni Egyezményével.

Az IMO gondozásában 1972-ben jött létre a „Londoni Egyezmény a hulladékkal vagy anyaggal történı tenger-szennyezés megelızésérıl”, amely többek között a hulladékok tengerekben történı elhelyezését, valamint a tengeri hulladékégetést is megtiltja. A Londoni Egyezmény legutóbbi, 2009. májusi konferenciáján fogadták el az ún. Hong-Kongi Egyezményt, amely a tengeri hajók bontásának keretszabályait tartalmazza. Magyarország – tenger, tengeri kikötı és tengeri hajó híján – ezekben az egyezményekben közvetlenül nem érintett, mindazonáltal figyelemmel kísérjük a történéseket.

Magyarország, mint OECD tagország, 1996. óta részese a szervezet minden szakmai fórumának, bizottságának, munkacsoportjának, valamint azoknak az elemzési és értékelési programoknak, amelyeket az OECD tagországaiban rendszeresen elvégez. A hulladékgazdálkodás kérdéseit alapvetıen a „Hulladék-megelızési és hasznosítási munkacsoport”-ban (WGWPR) vitatják meg. A korábbi években az OECD a hulladékok tagállamok közötti hasznosítási célú szállítására koncentrált. A hulladékszállítás terén jelenleg hatályos szabályozást (C(2001)107/FINAL Határozat) 2002-ben fogadta el az OECD. Ez a szabályozás egyszerőbb, mint a Bázeli Egyezmény által elıírt eljárás, és lehetıvé teszi a hulladékok olyan országba történı szállítását is, amely nem tagja a Bázeli Egyezménynek. A Bázeli Egyezményben nem szereplı eljárási elemeket is tartalmaz; alkalmazza a hallgatólagos hozzájárulás lehetıségét, meghatározza a hozzájárulási határidıket, a jóváhagyott hasznosítási létesítményekbe történı szállítások egyszerősített menetét. Magyarországon nem kell az OECD szabályozást közvetlenül alkalmaznunk, mivel azt az EU 1013/2006/EK rendeletén keresztül kell érvényesítenünk.

Az utóbbi években új stratégiai irányok kerültek kijelölésre. Ma az OECD célja, hogy a világgazdaság aktuális problémáiról szóló dialógus és döntéshozatal fóruma maradhasson, sıt erısödjön szerepe. Az OECD relevanciájának erısítésében jelentıs szerepet játszik, hogy mennyire képes érdemben reagálni a világgazdaság aktuális kérdéseire. Az OECD környezetvédelmi stratégiájának fı célja az ökoszisztéma integritásának fenntartása a nemzeti erıforrások hatékony kezelésének biztosítása révén, az életminıség javítása, a környezetvédelmi teljesítmény mérése indikátorok segítségével, és ezáltal információ nyújtása a döntéshozók részére.

Ennek megfelelıen a WGWPR-ben is megváltoztak a hangsúlyok; a fenntartható anyaggazdálkodás (SMM) került a fókuszba. Olyan gazdasági alternatívák kidolgozása lett a munkacsoport célja, amelyek meggátolják vagy lényegesen csökkentik a hulladékképzıdést. Erre fıleg költség-haszon elemzéseket alkalmaznak az olyan elsıdleges alapanyagok esetében, mint az alumínium, a kritikus fémek vagy a mőanyagok.

A térségi és kétoldalú nemzetközi együttmőködés a hulladékgazdálkodás területén többnyire az átfogó környezetvédelmi megállapodások keretein belül, általában külön szakterületi munkacsoportokban történik. A munkacsoportok munkájának eredményeként gyakorlatilag az összes szomszédos országgal jött létre fontos tapasztalatcsere és esetenként egy-egy közös hatósági akció is a hulladékok országhatárt átlépı szállításának ellenırzésére, illetve az ezzel kapcsolatos hatósági eljárások összehangolására. A V4 országok környezetvédelmi minisztereinek évenkénti találkozóján rendszeres napirend a

7

hulladékszállítás aktuális kérdéseinek megbeszélése, a gyakorlati együttmőködés lehetıségeitıl kezdve akár a konkrét közös ügyek megtárgyalásáig.

A hulladékszállítás területén kiemelendı a 2006-ban Baden-Württemberg és Bajor tartományokból származó – illegálisan Magyarországra került – mintegy 4100 tonna hulladék részbeni visszaszállítása. 2007. folyamán 1829 tonna baden-württembergi eredető hulladék került visszaszállításra Németországba. A bajor fél csak 2008-ban volt hajlandó megállapodni a Bajor Szabadállam területérıl származó hulladékok egy részének visszaszállításáról. A vitatott származási helyő német hulladékok vonatkozásában Németország Szövetségi Tartományainak Központi Koordinációs Hatósága vállalt részleges visszaszállítási kötelezettséget. Ezzel 2008-ban 526 tonna hulladék visszaszállítására került sor.

Az Európai Unióhoz történt csatlakozásunkat megelızıen a hulladékgazdálkodás terén is jelentıs segítséget jelentettek a régi tagországok szakembereinek részvételével lezajlott twinning-programok , amelyek többek között hozzájárultak a Hulladékgazdálkodási Információ Rendszer (HIR), az elsı területi hulladékgazdálkodási tervek, a települési szilárd hulladék összetétel vizsgálati szabványok hazai létrejöttéhez, valamint a veszélyes hulladékok laboratóriumi vizsgálati módszertanának fejlesztéséhez (Belgium, Franciaország). A közösségi elıírások átvételében és értelmezésében, a végrehajtás eszközeinek fejlesztésében több tagországtól kaptunk rendszeres, kétoldalú megállapodásokon alapuló segítséget mind egyes fejlesztések megvalósításában és finanszírozásában, mind a végrehajtási tapasztalatok átvételében (Ausztria, Dánia, Flandria, Hollandia és több német tartományi hatóság), amely kapcsolatok többnyire máig fennmaradtak, elsısorban kétoldalú szakmai konferenciák, technológia-transzfer és tapasztalatcserék keretében. Ebbe a körbe sorolható az EU társult államokkal folytatott együttmőködés is (Svájci Alap, Norvég Alap).

A csatlakozást követıen hazánk is egyre nagyobb donor szerepet vállal a még csatlakozásra váró országok tagságra való felkészítésben, a hulladékgazdálkodási aquis átvételében és a technikai segítségnyújtás keretében, illetve a 2007-2013. idıszakban Európai Uniós támogatással indított, és jelentıs környezetvédelmi fejlesztési forrásokat is biztosító határon átnyúló együttmőködési operatív programok tervezésében és végrehajtásában.

A kétoldalú kapcsolatokban – a németországi hulladék behozatalon kívül – néhány más, kritikus hulladékgazdálkodási ügy is felmerült. Ezek közül az alábbiakat külön is ki kell emelni.

2005. január óta folyik a Verespatakon tervezett aranybányával kapcsolatos Espoo-i Egyezmény szerinti nemzetközi hatásvizsgálati eljárás, amelynek különös jelentıséget ad a 2000-ben a nagybányai aranybánya zagytározójából kiindult tiszai cianid-szennyezés. Magyarország eddig számos fórumon kifejezte aggályát, és ellenezte a beruházás környezetvédelmi engedélyének kiadását. A román környezeti hatásvizsgálati eljárás 2007. szeptembere óta a román Környezetvédelmi Minisztérium felfüggesztése miatt szünetel.

Szintén az Espoo-i Egyezmény szerinti eljárás indult 2007-ben a Szentgotthárd közvetlen közelébe, a heiligenkreuzi Ipari Parkba tervezett hulladékégetı ügyében. A magyar fél következetesen a hulladékégetı telepítési helyének felülvizsgálatára kérte – eddig eredménytelenül – az osztrák felet.

I .2.2 AZ EURÓPAI UNIÓ HULLADÉKGAZDÁLKODÁSI POLITIKÁJA

Az EU hulladékgazdálkodási politikáját a legutóbb 1997-ben megfogalmazott közösségi hulladékgazdálkodási stratégia hivatott megalapozni (97/C-76/01 tanácsi állásfoglalás), amely rögzítette a hulladékgazdálkodásban (is) követendı általános alapelveket (a

8

hulladékgazdálkodás hierarchiáját; megelızés-hasznosítás-ártalmatlanítás, a hulladékért viselt felelısség elveit: szennyezı, illetve használó fizet, megosztott és specifikus felelısség). Az alapelvek érvényesítése mellett kiemelt stratégiai feladatként határozza meg a hulladékgazdálkodás átfogó és hulladékáramonkénti, hosszú távú – a globális, illetve a gazdasági és szociális szempontokat is figyelembe vevı – tervezését, a környezet magas fokú védelmét biztosító, a legjobb elérhetı technikával megvalósuló hulladékkezelést (BAT), valamint a hulladék országhatárokat átlépı szállításának szigorú ellenırzését.

A stratégia alapján követendı politikát és azzal elérendı célokat – ellátva egyben a közösségi szintő tervezési feladatokat – az OHT-I. idıszakában a 2002-2010-ig tartó 6. Közösségi Környezetvédelmi Akcióprogram határozta meg. Az akcióprogram a hulladék képzıdésének megelızését, illetve biztonságos kezelését a négy kiemelt környezetvédelmi prioritás egyikeként határozta meg. A hulladékgazdálkodáson belül az elsıdleges cél a hulladékképzıdés elválasztása a gazdasági tevékenységektıl, amelynek következtében az EU növekedése a jövıben nem eredményezi a hulladék mennyiségének növekedését. Az akcióprogram feladatul szabja azt is, hogy számszerő, megfogható célok kerüljenek kitőzésre mind a megelızés, mind a hasznosítás terén.

Ennek megfelelıen az EU elsıdleges célja a képzıdı hulladék mennyiségi növekedésének megállítása új megelızési kezdeményezésekkel, a források hatékonyabb használatával, a fenntartható fogyasztói szokások kialakulásának elısegítésével. Így, az akcióprogramban foglaltaknak is megfelelıen került 2005-ben kidolgozásra a „Tematikus stratégia a hulladék képzıdésének megelızésérıl, illetve újrafeldolgozásáról” c. dokumentum. A hosszú távú tematikus stratégia célja, hogy Európa a „hasznosítás társadalmává” váljon, törekedve a hulladék képzıdésének elkerülésére, a képzıdı hulladékot pedig erıforrásként használja.

A hulladékgazdálkodás tényleges gazdasági tényezıként és a fenntartható fejlıdés eszközeként való térnyerését mutatja, hogy mind a megelızés, mind a hasznosítás szerves részeként jelenik meg több más környezetvédelmi tematikus stratégiában, így elsısorban a „Természeti erıforrások fenntartható használata” tematikus stratégiában. A teljes életciklust felölı szemlélet elıtérbe kerülését mutatja, hogy a két tematikus stratégia gyakorlatilag beépült az „Európai Fenntartható Fogyasztás és Termelés Politika”-ba, amely ezeken kívül magában foglalja az „Integrált Termékpolitika”-t (IPP), a környezetirányítási rendszereket (EMAS), az öko-címkézést és az öko-tervezést, a zöld közbeszerzést és a Környezetvédelmi Technológiai Akciótervet (ETAP).

Az EU hulladékgazdálkodási stratégiája és erre alapuló politikája a gyakorlatban a közösségi szakterületi jogi eszközökön (rendeletek, irányelvek, határozatok és ajánlások) keresztül valósul meg. A hulladékgazdálkodási aquis összesen 69, az 1. mellékletben felsorolt közösségi jogi eszközt tartalmaz (a módosításokat is beleértve). A csatlakozásra felkészülés idıszakában ezen jogi eszközök tartalmát a magyar jogrendbe be kellett építeni, illetve fel kellett mérni, hogy az azokban foglaltak átvétele és fıként végrehajtása, illetve megvalósítása milyen feltételekkel és mennyi idı alatt történhet meg. A csatlakozási tárgyalásokon kialakult feltételekkel végül Magyarország 2004. május 1-jén az EU teljes jogú tagjává vált. A többéves felkészülés eredményeként ezen idıre a hatályos magyar hulladékgazdálkodási joganyag összességében megfelelt az EU követelményeinek. A hulladékgazdálkodást közvetlenül érintı jogharmonizációs, illetve hazai végrehajtási célú új vagy módosított jogszabályok száma 30 (ebbıl 1 törvény, 14 kormányrendelet és 15 miniszteri rendelet) volt. A hatályos közösségi és hazai hulladékgazdálkodási szabályozókat az 1. és a 2. melléklet sorolja fel.

A tárgyalások eredményeként elfogadott 4 környezetvédelmi tárgyú átmeneti mentesség közül kettı hulladékgazdálkodási kötelezettség volt:

9

− Veszélyes hulladékok égetése: Egyes hazai berendezések korszerősítése, cseréje (2005. évi határidıre teljesítve);

− Csomagolási hulladék: Az összes csomagolási hulladék legalább 50 százalékos hasznosítása, illetve az üveg és mőanyag csomagolóanyagok hulladékainak legalább 15 százalékos újrafeldolgozása (2005. évi határidıre teljesítve).

Magyarország EU-csatlakozásának idıpontja óta olyan fontos közösségi irányelvek jelentek meg és az átültetésük révén a hazai jogrendszer részévé váltak, mint az ásványinyersanyag-kitermelı iparban keletkezı hulladék kezelésérıl szóló irányelv, a hulladékká vált gépjármővek, elektromos és elektronikai berendezések, elemek és akkumulátorok kezelési szabályait megállapító irányelvek. Ebben az idıszakban jelent meg a hulladékstatisztikáról szóló, valamint a hulladékszállításról szóló új EK-rendelet. Végül 2008 végén kihirdetésre került a hulladékgazdálkodás alapfeltételeit meghatározó új hulladék keretirányelv, amely 2010. december 12-tıl fel fogja váltani az eddigi, még 1975-ben kiadott irányelvet.

Az Európai Unió tagállamává válva feladatunk lett a közösségi szakpolitika és jogszabályalkotás folyamatában való részvétel, s ennek során általában a környezetvédelmi szempontok érvényesítése, illetve a hazai környezetvédelmi érdekek képviselete is.

A bányászati hulladékokról szóló közösségi irányelv-javaslat tárgyalása során sikerült elérni, hogy a külszíni zagytározók cianid tartalma új létesítmények esetében már a mőködés megkezdésétıl kezdve nem lépheti túl a 10 ppm-es határértéket. Magyarország számára ez különösen a nemzetközi, osztott vízgyőjtıkön mőködı, ill. tervezett tevékenységek potenciális környezeti kockázatainak csökkentése szempontjából kiemelkedı jelentıségő.

Szintén jelentıs eredmény, hogy az új hulladék keretirányelv felelısségi kérdéseinek tárgyalásakor sikerült biztosítani, hogy a hulladék termelıjének felelıssége a hulladék ártalmatlanításának vagy hasznosításának megtörténtéig kiterjedjen.

A közösségi hulladékgazdálkodási jogszabályok számos jelentéstételi kötelezettséget írnak elı az Európai Unió tagállamai számára. Évente átlagosan öt, a hulladékgazdálkodási acquis fejezetbe tartozó jelentés kerül megküldésre az Európai Bizottság részére döntıen az irányelvek végrehajtásáról, illetve az azok által elıírt egyéb adatszolgáltatási kötelezettségekrıl.

Az Európai Bizottság nyomon követi a közösségi jogi normák tagállami végrehajtását és hiányosság esetén megindíthatja az ún. jogsértési eljárást. A Bizottság kollégiuma Magyarország tekintetében a csatlakozást követıen nyolc hulladékgazdálkodási (ebbıl kettı termékdíj) tárgyú eljárás megindításáról döntött, melyek többsége azonban még az eljárás kezdeti szakaszában lezárult. A jogsértési eljárások részletes bemutatását a 3. melléklet tartalmazza.

II. AZ OHT-BAN MEGHATÁROZOTT ÁTFOGÓ FELADATOK

II.1 A HULLADÉKGAZDÁLKODÁSI SZABÁLYOZÓRENDSZER

A hulladékgazdálkodás szabályozási rendszerének alakulását alapvetıen az OHT I-ben kifejtett, az EU szakpolitikájával összhangban álló stratégiai irányvonal jelölte ki. Így a 2003-2008 közötti idıszak jogalkotási tevékenysége a hulladékképzıdés megelızésének elısegítésére és a képzıdı hulladékok minél nagyobb arányú hasznosítására irányult (pl. a kiterjesztett gyártói felelısségre építı szabályozók), ezzel is ösztönözve a természeti erıforrásokkal való fenntartható gazdálkodást. Emellett alapvetı feladat volt a hulladékgazdálkodás teljes területét lefedı, a hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII.

10

évi törvényben (Hgt.) meghatározott kereteknek megfelelı, a hulladékkezelési tevékenységek biztonságát és a kezelési rendszerek rendelkezésre állását biztosító szabályozórendszer teljessé tétele. A szabályozórendszer tartalmi alakulását egyaránt befolyásolták a hazai társadalmi, gazdasági, környezeti változások, valamint az EU jogalkotása.

Az OHT-I. elsı harmadában a szabályozás és a tervezés fejlesztése kapott hangsúlyt. A még hátralévı jogharmonizációs feladatok befejezıdtek és folytatódott a szakterületi végrehajtási szabályok megalkotása. A különbözı hulladékfajták szakszerő kezelésének elısegítésére országos programok készültek (pl. biohulladék, mezıgazdasági és élelmiszeripari biomassza, ipari hulladék, települési szilárd és folyékony hulladék, egyes kiemelt hulladékáramok programjai).

A tervezés területén a Hgt. elıírásainak megfelelıen az OHT-I. figyelembevételével a környezetvédelmi területi hatóságok, a felügyelıségek irányításával, a helyi önkormányzatok és más hatóságok, szervezetek bevonásával 2003-ban elkészültek a statisztikai tervezési nagyrégiókra vonatkozó területi hulladékgazdálkodási tervek, 2004-ben pedig a települési önkormányzatok helyi hulladékgazdálkodási tervei. A környezetvédelmi felügyelıségekre 1178 db, egy, illetve több településre közösen készített (összesen 2080 településre vonatkozó) helyi hulladékgazdálkodási terv érkezett véleményezésre. 2007-2008-ban több nagyobb település már megkezdte hulladékgazdálkodási tervének felülvizsgálatát. Az országos, a területi és a helyi hulladékgazdálkodási tervek megvalósíthatóságának biztosítása érdekében a jelentısebb hulladéktermelı gazdálkodó szervezetek (amelyeknek gazdálkodása során az évente keletkezı összes hulladék mennyisége meghaladja a 200 tonnát) egyedi hulladékgazdálkodási tervet készítettek.

A jogszabályok területén 2008-ra kialakult az EU hulladékgazdálkodási acquis-nek is megfelelı szabályozórendszer, amely tartalmazza

- az átfogó, minden hulladékra kiterjedı szabályokat (Hgt., nyilvántartás–bejelentés–adatszolgáltatás, a hulladékok listája, a hulladékgazdálkodás tervezése, szankciórendszer),

- az egyes kezelési eljárások feltételrendszerét (lerakás, égetés, komposztálás, szállítás),

- az egyes, jelentısebb hulladékáramokra vonatkozó speciális szabályozókat (települési, veszélyes, bányászati, egészségügyi, építési-bontási, TiO2-ipari, PCB/PCT, olaj hulladékok, szennyvíziszapok, állati melléktermékek), ezen belül

- a kiterjesztett gyártói felelısség körébe tartozó termékekre és hulladékaikra vonatkozó szabályokat (gépjármővek, elektromos és elektronikai berendezések, elemek és akkumulátorok, csomagolás).

II .1.1 A HULLADÉKGAZDÁLKODÁSHOZ KAPCSOLÓDÓ EGYÉB SZABÁLYOZÓK

A szorosan vett hulladékgazdálkodási szabályozás mellett számos olyan jogszabály és stratégiai, szakpolitikai dokumentum született, amelyek hatással vannak a hulladékgazdálkodási tevékenységekre, illetve hozzájárulnak a hulladékgazdálkodási prioritások érvényesüléséhez. E szabályok egyre inkább tekintetbe veszik a termékek majdani hulladékká válásának következményeit, csakúgy, mint a hulladékok hasznosításának egyre nagyobb gazdasági jelentıségét. Ezek általánosan jól tükrözik a világmérető, illetve az OECD és EU szintő holisztikus, életciklus szemlélető gondolkodás elıtérbe kerülését, a fenntartható fogyasztás és termelés elveinek szabályozott érvényesítését.

E körben mindenekelıtt a veszélyes anyagokkal, a kémiai biztonsággal kapcsolatos szabályokat kell kiemelni. A vegyi anyagok gyártásának, felhasználásának és forgalmazásának korlátozását célzó szabályok többek között hozzájárulnak a veszélyes

11

hulladékok képzıdésének mérsékléséhez, illetve a képzıdı hulladékok veszélyességének csökkenéséhez, egyben e hulladékok kezelésébıl, ártalmatlanításából származó kockázatok csökkenéséhez is. A kockázatos üzemek mőködésére, vagy a veszélyes áruk szállítására vonatkozó szabályok természetesen kiterjednek a veszélyes hulladék kezelı üzemekre, illetve a veszélyes hulladék szállítására is. A kémiai biztonság szempontjából kiemelendı a kémiai biztonsági és a veszélyes anyagokkal kapcsolatos, valamint a katasztrófavédelmi szabályozás fejlıdése, amelyekkel biztosítható volt a nemzetközi és európai normákhoz történı igazodás (REACH, SEVESO I-II .). Külön említendık a levegıtisztaság-védelmi szempontból kiemelt fontosságú anyagok kezelésére vonatkozó szabályozások (ózonkárosító anyagok, illékony szerves vegyületek–VOC), valamint a tartósan megmaradó szerves szennyezı anyagok (POP) szabályozása, amelyek további elıállítása, illetve felhasználása betiltásra vagy korlátozásra került. Ezen anyagok környezetbe kerülésének megakadályozása, a korábban általános felhasználási területekrıl történı összegyőjtése, majd ártalmatlanítása a speciális elıírásoknak megfelelıen történik, amelyeknél a hulladékok anyagában való hasznosításának elsıdlegessége nem érvényes. Hasonló forgalmazási tilalmak, illetve korlátozások – és ezzel párhuzamosan ártalmatlanítási kötelezettségek – léptek életbe az azbesztet és a fém-higanyt tartalmazó termékekre. Kimondottan a hulladékgazdálkodási szabályozók között jelent meg a PCB/PCT-tartalmú olajok felhasználásának megszüntetésérıl, valamint a kiterjesztett gyártói felelısségre építı szabályozásokban a higany, kadmium, ólom és hat-vegyértékő króm termékekben történı felhasználásának tilalmáról, illetve korlátozásáról (csomagolás, gépjármő, elektromos és elektronikai berendezések, elemek és akkumulátorok) szóló elıírás.

A veszélyes anyagok felhasználásának kockázatait csökkentı szabályozások mellett szót kell ejteni a korábbi évtizedekben elszennyezıdött területekrıl is. Az 1996-ban elindított Országos Környezeti Kármentesítési Program (OKKP ) célja Magyarország egész területén, minden szennyezı tevékenységre és anyagra kiterjedıen, felelısségi körtıl függetlenül a talaj, a felszín alatti víz, a földtani közeg veszélyeztetésének, szennyezettségének, károsodásnak megismerése, nyilvántartásba vétele, valamint a szennyezettség és az abból adódó kockázat csökkentése, illetve megszüntetése. Az OKKP feladatait és hatáskörét jelenleg a 219/2004. (VII. 21.) Korm. rendelet szabályozza. Az OKKP keretében elvégzett országos számbavétel eredményeként több olyan szennyezett terület került nyilvántartásba, ahol a környezetkárosodás a nem megfelelı hulladékkezelési tevékenységekbıl származott (pl. hulladéklerakók). Emellett számos olyan nagy léptékő kármentesítési projekt valósult meg, illetve kezdıdött el, amelyeknél a szennyezés-mentesítés helyszíni eljárásokkal nem volt megoldható. Ezeknél esetenként akár több százezer tonna szennyezett föld szakszerő kezelésérıl és biztonságos ártalmatlanításáról kellett gondoskodni (pl. Garé, Budafok, Nagytétény, Üröm–Csókavár, Balatonfőzfı).

Speciális szempontok szerint kapcsolódnak a hulladékgazdálkodási szabályokhoz a növény-, állat- és humán-egészségügyi szabályozások. A növényvédı szerek és csomagolásuk hulladékainak kezelése, a talajerı-pótlásra felhasználható anyagok (trágya, mőtrágya, komposzt, növényi maradványok, szennyvíziszap) felhasználási feltételei, az állati eredető melléktermékek – beleértve az élelmiszer maradékokat is – fertızésveszélyt kizáró feldolgozási elıírásai az FVM által elıkészített, a hulladékgazdálkodási szabályokra szükség szerint utaló jogszabályokban jelentek meg. Az egészségügyi ellátásban keletkezı hulladékok, valamint a gyógyszerhulladékok és csomagolásuk speciális kezelési feltételei – szintén a hulladékgazdálkodási szabályok figyelembevételével – az EüM által elıkészített szabályozókban szerepelnek.

A hulladékgazdálkodásban a „kiterjesztett gyártói felel ısség” alkalmazásaként megjelenı azon elıírások, amelyek egyes termékek gyártóit kötelezik termékeik olyan kialakítására,

12

hogy a hulladékképzıdést a megelızési prioritásnak megfelelıen csökkentsék, illetve kerüljék egyes toxikus anyagok alkalmazását (többnyire higany, ólom, kadmium, krómVI), már a termékek gyártási, forgalmazási korlátozását jelentik. E termékminıségi feltételek már általában a terméket elıállító ágazatért felelıs tárca hatáskörébe tartoznak, ennek megfelelıen pl. a forgalomba kerülı csomagolások vagy a gépjármővek és alkatrészeik nehézfémtartalom korlátozásait részben az NFGM, illetve KHEM állapítja meg, illetve ellenırzi. Ugyanakkor az elektromos és elektronikai berendezéseknél és az elemek-akkumulátoroknál ezt a feladatot a KvVM, illetve az EüM és hatóságaik látják el. Megjegyzendı, hogy a hulladékká vált gépjármővek bontásával kapcsolatos szabályozás és ellenırzés részben szintén a közlekedési hatóságok feladata, miközben a gépjármővek nyilvántartása illetve forgalomból történı kivonása a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatalának feladata.

A kiskereskedelmi forgalomba kerülı, veszélyes anyagokat tartalmazó termékek fogyasztói biztonsági feltételeit, az ezzel kapcsolatos tájékoztatási és jelölési kötelezettségeket a 2006-2008-ban megújult fogyasztóvédelmi szabályok határozzák meg, betartásukat a fogyasztóvédelmi hatóságok ellenırzik. E feladatok kiterjednek a hulladékkezelési szempontból elıírt jelölési és tájékoztatási kötelezettségekre is, valamint a hulladék vagy használt termék visszavételi kötelezettségekre, illetve a betétdíjjal kapcsolatos kötelezettségek teljesítésére is. Nemcsak a kiskereskedelmi forgalomra terjednek ki a 2008-tól folyamatosan bevezetésre került piacfelügyeleti szabályozók, amelyek alapvetıen az áruk és szolgáltatások szabad áramlásának biztosítását szolgálják, de feladatuk a termékminıségi követelmények és korlátozások betartatása is. A magyar piacra kerülı termékek biztonsági összetételi követelményeit ezeken a rendszereken keresztül lehet és kell biztosítani. Schengeni határral rendelkezı EU-tagállamként azonban Magyarországnak kell azt is biztosítani, hogy az EU-n kívülrıl határainkon át a Közösségbe bejövı termékek is megfeleljenek ezeknek a követelményeknek.

Mind a hulladékképzıdés megelızéséhez, mind a hulladékhasznosítás növekedéséhez jelentısen járulhatnak hozzá a tevékenységek és termékek környezetvédelmi minısítési rendszerei, illetve az e rendszerek mőködését és feladatait meghatározó jogszabályok. A hazai, önkéntes nemzeti környezetbarát termék minısítı pályázati rendszer 1994. óta mőködik, fejlıdése az elmúlt 10 évben töretlen volt. Eredményeit jól alátámasztja a kidolgozott 52 minısítési feltételrendszer és a közel 500 termék, amely viseli a környezetbarát védjegyet. Az EU csatlakozással Magyarországon is bevezetésre került az uniós öko-címke termék minısítı rendszer, amely a nemzeti rendszer mellett, egymást kiegészítve mőködik. Jelenleg két öko-címke minısítési feltételrendszer létezik Magyarországon (idegenforgalmi szálláshely, általános tisztítószerek). A termékminısítési feltételek között egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a hulladékgazdálkodás prioritásai: a hulladékszegény technológia, a felhasznált anyagok veszélyessége, a termék tartóssága, hulladékkénti kezelhetısége, illetve a hulladékhasznosítás megvalósulása.

A környezetirányítási rendszerek egy szervezet szervezettségének, irányítási módszereinek, mőködési szabályainak folyamatos belsı ellenırzésével, karbantartásával és fejlesztésével biztosítják a hatékony környezetvédelmi teljesítményt, amelyet hitelesített minıségtanúsító szervezetek értékelnek és rendszeresen ellenıriznek. Az értékelési szempontok között természetesen a hulladékképzıdés megelızésének és a képzıdı hulladék kezelésének hatékonysága is szerepel. Az EU csatlakozásig a hazai vállalkozásoknak a nemzetközi, ISO 9001 és ISO 14001 szabvány szerinti megfelelés tanúsíttatására volt módjuk. Az Uniós csatlakozás óta Magyarországon is pályázható az EU környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszere (EMAS). 2008-ra az EMAS regisztrált szervezetek számával (17 szervezet, 21 telephely) az újonnan csatlakozott tagországok viszonylatában a második helyen állunk. Az EMAS alkalmazásával az általános hatékonyság növelésén keresztül csökkennek a fölösleges

13

kibocsátások, így a hulladék mennyisége is.

A hulladékhasznosítás elısegítése szempontjából a legfontosabb feladat a kereslet növelése, a piacteremtés a hulladékból elıállított másodnyersanyagok és termékek számára. A szabályozás oldaláról ennek leghatékonyabb eszköze a zöld közbeszerzés eszközeinek bevezetése. Zöld közbeszerzésnek (Green Public Procurement) az olyan eljárás tekinthetı az EU 2008. július 17-án megjelent COM (2008) 400 final számú közleménye alapján, „amelynek alkalmazásakor a hatóságok azoknak az áruknak, szolgáltatásoknak és munkálatoknak a beszerzését részesítik elınyben, amelyek más, azonos rendeltetéső árukhoz, szolgáltatásokhoz és munkálatokhoz képest kisebb mértékben terhelik a környezetet.” A Kbt. 2005. évi CLXXII. törvénnyel történı átfogó módosítása átültette – egyebek mellett – a 2004/18/EK és a 2004/17/EK irányelvek környezetbarát szempontok érvényesítését lehetıvé tevı szabályait is. A Kbt. így a közösségi közbeszerzési irányelvekkel összhangban a közbeszerzési eljárások több elemében is teret enged a környezetvédelmi megfontolásoknak:

- a beszerzés tárgya meghatározása során a közbeszerzési mőszaki leírásban, - az alkalmassági feltételek körében, - a bírálati szempontok között, - a szerzıdés teljesítése feltételeinek megadásakor.

A zöld közbeszerzés a hulladékgazdálkodás területén elsısorban két formában kerül elı: a másodnyersanyagból készült termékek, illetve a közvetlen hulladékhasznosítás elınyben részesítésével (pl. építési tevékenységnél hagyományos építıanyagok kiváltása hulladékkal).

II .1.2 JOGALKALMAZÁS, HULLADÉKGAZDÁLKODÁSI IGAZGATÁS, HATÓSÁGI FELÜGYELET

Hazánkban a hulladékgazdálkodás irányítása alapvetıen a jogi szabályozáson keresztül történik. A hulladékgazdálkodás jogi szabályozásának kereteit a hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény határozza meg. A hatósági eljárások lefolytatásának általános kereteit a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.), valamint a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény (Kvt.) határozzák meg.

A hulladékgazdálkodási igazgatás feladatait a KvVM, az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Fıfelügyelıség, a Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelıségek, továbbá a települési önkormányzatok és szerveik, valamint a jegyzık látják el.

A hulladékgazdálkodással kapcsolatos eljárásokban az elsıfokú hatósági hatáskört zömében a felügyelıségek gyakorolják, s ezekben az ügyekben másodfokú hatóságként vesz részt a fıfelügyelıség. Ezen kívül a jogszabályok több elsıfokú hatáskört a fıfelügyelıséghez telepítettek, például az ország egész területére kiterjedı hulladékszállítási és begyőjtési tevékenységek, továbbá az országhatárt átlépı hulladékszállítások engedélyezését.

A hulladékgazdálkodásra vonatkozó jogszabályok és hatósági elıírások megtartását a környezetvédelmi hatóság rendszeresen ellenırzi. Ennek során a törvényben és más jogszabályban elıírt kötelezı és rendszeres adatszolgáltatásokon kívül is tájékoztató adatot, összefoglalót, jelentést kérhet kötelezettségei teljesítésérıl a hulladék termelıjétıl, birtokosától, illetve a hulladékkezelıtıl.

A környezetvédelmi hatóság a gyártónál, a forgalmazónál, a hulladék termelıjénél, birtokosánál, kezelıjénél rendszeres helyszíni ellenırzést végez. A rendszeres ellenırzések mellett bármikor végezhetı rendkívüli helyszíni ellenırzés. A helyszíni ellenırzés az ellenırzés foganatosítását közvetlenül megelızı bejelentést követıen hajtható végre.

14

A környezetvédelmi hatóság a jogszabályban meghatározott elıírások teljesítése érdekében az ügyfeleket kötelezi - a jogszabályban foglalt vagy hatósági határozatban meghatározott kötelezettségek

betartására, ha az elıírások megszegését vagy teljesítésük elmulasztását észleli; - a környezetet veszélyeztetı, szennyezı, károsító tevékenység felfüggesztésére,

abbahagyására, az eredeti állapot helyreállítására; - a környezet szennyezıdése esetében olyan intézkedés megtételére, amely azt

csökkenti vagy megszünteti, a környezet károsodását kizárja.

A hatóságok egységes és koncentrált fellépésének egyik hatékony eszközeként alakult ki a „zöld-kommandó” akciósorozat, amely lényegében a környezetvédelmi, illetıleg a Ket.-ben nevesített hatósági ellenırzés részeként egy-egy tevékenységi kört lefedı komplex ellenırzés. Ennek keretében az adott tevékenység felügyeletében érintett hatóságok összehangolt, közös ellenırzéseket tartanak. Az elmúlt években többek között ilyen komplex ellenırzés tárgya volt pl. az elhagyott növényvédıszer-hulladékok felderítése, a németországi hulladék-behozatal kapcsán az illegális hulladék-elhelyezések feltárása, a fém(hulladék)-kereskedelem vagy az autóbontás gyakorlatának ellenırzése.

Az elmúlt években szigorodtak a környezetkárosítás elleni fellépés jogi eszközei is. A Büntetı Törvénykönyvrıl szóló, többször módosított 1978. évi IV. törvény rendelkezései szerint aki a hatóság által nem engedélyezett helyen hulladékot elhelyez, illetve engedély nélkül vagy az engedély kereteit túllépve hulladékkezelési tevékenységet, illetve hulladékkal más jogellenes tevékenységet végez, bőntettet követ el, és három évig terjedı szabadságvesztéssel büntetendı. A büntetés öt évig terjedı szabadságvesztés, ha a bőncselekményt veszélyes hulladékkal követik el. Aki a bőncselekményt gondatlanságból követi el, vétség miatt egy évig terjedı szabadságvesztéssel, közérdekő munkával vagy pénzbüntetéssel, a veszélyes hulladékok esetén két évig terjedı szabadságvesztéssel, közérdekő munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendı.

Megújult a környezetben okozott károkért való közigazgatási jogi felelısség rendje, melynek részeként jelentısen módosult a környezetvédelmi törvény felelısségi része is, garanciális elemként bevezetésre került a károkozó vagyonát terhelı jelzálogjog intézménye, amennyiben a helyreállítási intézkedések megtétele során azok költségeit a központi költségvetés finanszírozta. A hulladékkal való környezetveszélyeztetés vagy környezetkárosítás, kármegelızési, kárelhárítási, kármentesítési kötelezettséggel, mint közigazgatási szankcióval is párosulhat.

Az új, 2009. évi CXX. törvényként kihirdetett Polgári Törvénykönyv kiemelt fontosságot tulajdonít a környezeti károkozás jogkövetkezményeinek; kiegészül a védett személyiségi jogi kör az egészséges környezethez való jog személyhez főzıdı jogvédelmi szabályaival, így az ilyen jellegő sérelmek esetén is helye lesz a sérelemdíj követelésének. Környezeti károkozás esetén a felelısség alapjának a jelenleg veszélyes üzemő felelısség körében szabályozott objektív felelısséget tekinti.

A szankciórendszert kiegészíti a Kvt. alapján kiszabható környezetvédelmi bírság, valamint a Hgt. alapján kiszabható hulladékgazdálkodási bírság, amelynek mértékét és kiszabásának módját külön kormány-rendelet állapítja meg. Az évente kiszabott és megfizetett hulladékgazdálkodási bírság összege folyamatosan csökken (2002-ben 84 millió Ft, 2007-ben 42 millió Ft volt a bírságokból származó bevétel).

A hulladékokkal összefüggı ügyekben, eljárásokban a lakosság minél szélesebb körő részvételének biztosítása és a környezeti információkhoz való hozzáférés érdekében több területen történt elırelépés, ugyanakkor az Aarhusi Egyezmény céljainak megvalósítását még számos tényezı nehezíti (pl. nem egységes a hatóságok gyakorlata, elmarad a lakossági

15

észrevételek valódi vizsgálata és figyelembe vétele, magasak az igazgatási szolgáltatási díjak). A környezetvédelmi hatóságok többnyire betartották a társadalmi részvételre vonatkozó szabályokat, problémák gyakrabban az építési hatóságok elıtt folytatott eljárásokban való megfelelı részvétel biztosításánál jelentkeztek.

A jogalkotás mellett fontos szerepe van a jogalkalmazás rendszeres értékelésének, a hatályos jogszabályok alkalmazása során elért eredmények és problémák áttekintésének. A környezetvédelmi hatóságok tapasztalatai és a bírói ítéletek alapján a következı területeken voltak jogalkalmazási problémák, amelyek megoldása szükséges:

- a hulladékgazdálkodási joganyag fogalom meghatározásai nem koherensek, - gondot jelent a hulladék bírságolás szabályainak alkalmazása, - a veszélyes hulladék engedélyezési ügyekben az engedélyek módosításának nem egyértelmő a jogi alapja.

II.2 AZ INTÉZMÉNYRENDSZER

Az OHT-I. idıszaka alatt a közigazgatási reform eredményeként jelentısen átalakult a hulladékgazdálkodási feladatokat ellátó szervek rendszere, számos – a környezetvédelmi célok elérését is segítı – új intézmény jött létre, erısödött a hatóságok közötti együttmőködés.

A modern, hatékony és takarékos állam elvének megvalósítása érdekében 2004. január 1-jével megkezdıdött a szakterületek integrálása és az uniós elveknek megfelelı szervezeti rendszer kialakítása (pl. Országos Környezet- és Vízügyi Fıfelügyelıség felállítása, a minisztérium háttérintézményi rendszerének átalakítása).

2006-ra lezárult a környezetvédelmi, a természetvédelmi és a vízügyi feladatokat ellátó szervezetek átalakítása: egyrészt szétvált a hatósági és a vagyonkezelıi intézményrendszer, másrészt létrejött az „egyablakos”, integrált zöldhatóság. A létrejött környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelıségek a környezetvédelmi felügyelıségek, a vízügyi felügyeletek és az elsıfokú természet- és tájvédelmi hatósági hatáskörök összevonásával egységesen látják el a területi elsı fokú hatósági feladatokat. A nem-hatósági állami feladatokat (pl. vagyonkezelés, fenntartás) a nemzeti park igazgatóságok, valamint a környezetvédelmi és vízügyi igazgatóságok végzik. Ez utóbbiakhoz került a területi hulladékgazdálkodási tervezési feladatok ellátása is. A másodfokú hatósági feladatokat a 2005-tıl új néven mőködı Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Fıfelügyelıség látja el, kibıvült feladat- és hatáskörrel. 2006. év során a zöldhatósági rendszerben kisebb léptékő kiigazítások valósultak meg, így az arányaiban két legkisebb felügyelıség megszőnt, helyettük kisebb létszámú kirendeltségek jöttek létre. Megkezdıdött a regionális laboratóriumi és mérıközpont hálózat kialakítása.

A bıvülı közfeladatok megfelelı színvonalon és határidıben történı ellátása érdekében 2008-ban megkezdıdött a felügyelıségek és a Természetvédelmi İrszolgálat megerısítése (2008 és 2010 között közel 450 fıvel nı az ellenırzési területen dolgozók létszáma).

Az intézményrendszer átalakítása mellett számos lépés történt az engedélyezési eljárások egyszerősítése, hatékonyabbá tétele érdekében. Az intézmények közötti együttmőködésben több területen történt jelentıs elırelépés. A 2005 óta mőködı Zöld Kommandó munkájában a környezetvédelmi felügyelıségek mellett – az akció céljától függıen – a katasztrófavédelem, a rendırség, a Vám- és Pénzügyırség, a közlekedésfelügyelet, az ÁNTSZ szakemberei is részt vesznek Az illegális hulladékszállítás megelızése érdekében erısödött a zöldhatóság, a VPOP és a szomszédos országok hatóságai közti együttmőködés.

16

A hulladékgazdálkodás szakmai háttérbázisát biztosító Környezetgazdasági Intézet 2004-tıl megszőnt, feladatait – csökkentet létszámmal – az idıközben kht-vá alakult VITUKI vette át.

Az uniós, illetve egyéb nemzetközi források fogadására, hatékony felhasználásuk menedzselésére – az EU támogatás-kezelési követelményeinek megfelelıen – 2003. szeptember 1-én megalakult a KvVM Fejlesztési Igazgatósága (FI). Az FI az elıcsatlakozási alapok (ISPA, PHARE), a LIFE, valamint a Nemzeti Fejlesztési Terv keretében nyújtott Strukturális Alapok és a Kohéziós Alap támogatásaival megvalósuló projektek lebonyolítását végezte, köztük a hulladékgazdálkodási fejlesztési pályázati lehetıségek kialakításáért és a támogatott projektek megvalósulásának ellenırzésért is felelıs. A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ) által 2006 végén végrehajtott minısítésen az FI a 2007-2013. idıszakra szóló KEOP végrehajtására alkalmas szervezetnek minısült.

II .2.1 NYILVÁNTARTÁS ÉS ADATSZOLGÁLTATÁS, ADATOK NYILVÁNOSSÁGA

Mind a tervezésnek, mind a jogalkotásnak – és nem utolsó sorban a tervek és elıírások megvalósulása nyomon követésének – alapvetı feltétele a hulladékgazdálkodás folyamatainak ismerete. Ezt hivatott biztosítani a hulladékok és kezelésük folyamatos nyilvántartása és az erre épülı bejelentési és adatszolgáltatási kötelezettségek. A hulladékokkal kapcsolatos adatszolgáltatások rendjét – az EK hulladékstatisztikai rendeletével összhangban – a 164/2003. (VI. 15.) Korm. rendelet írta elı. Az ország kötelezettsége volt a hulladékok jegyzékérıl szóló közösségi elıírás átvétele is, ennek alapján a hulladékok rendszerbe sorolása 2004-tıl az Európai Hulladék Katalógus (EWC) kódjai szerint történik. Az átállás több esetben változást jelentett a hulladékok veszélyességének megítélésében, csoportokba sorolásában. A módszertani változások sok esetben megnehezítik a 2004 elıtt győjtött és az OHT I-ben megjelenített adatok, illetve elıre becsült vagy célként kitőzött mennyiségi mutatók összevetését. Jelen beszámoló (a KSH adatain túl) ezért elsısorban 2004 után győjtött adatokat tartalmaz. A korábbi adatokkal való összevethetıség érdekében esetenként statisztikai módszerekkel végeztünk korrekciókat, illetve külön kitérünk a módszertani változásokra.

A hulladékgazdálkodással kapcsolatos nyilvántartások, adatszolgáltatások kiinduló pontja az Országos Környezetvédelmi Információ Rendszer (OKIR) részeként mőködı Hulladékgazdálkodási Információ Rendszer (HIR). A HIR 2004. elejétıl üzemel, évente közel 25 ezer adatszolgáltatást fogad, és biztosítja az EWC-ben meghatározott hulladékok képzıdésére és kezelésére vonatkozó információkat. A képzıdı hulladék éves mennyisége alapján bejelentésre kötelezett, 9 fınél több dolgozót foglalkoztató gazdálkodó szervezetek naprakész nyilvántartása alapján tett bejelentések feldolgozásával az EK hulladékstatisztikai rendeletének megfelelıen a HIR-ben a bejelentık adatai mellett megtalálhatók az egyes hulladék típusokra vonatkozó statisztikai módszerekkel számított, éves országos és területi képzıdési és kezelési adatok is. Azon kiemelt hulladékáramokról, amelyeknél a termék hulladékainak visszavételéért, begyőjtéséért és kezeléséért a gyártó felelıs, a speciális szabályoknak és EK követelményeknek megfelelı további adatok az OKTVF adatbázisaiban találhatók. A HIR-ben kerülnek feldolgozásra az önkormányzati hulladékpolitikát részletezı OSAP beszámolók is.

A HIR-ben lévı információk mellett a környezetvédelmi hatóságok, és más intézmények (pl. KSH, Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium) is győjtenek hulladékgazdálkodási adatokat. A KSH adatbázisaiban a települési szilárd és folyékony hulladék kezelési közszolgáltatásokról találhatók részletes információk.

A hatóságok határozataikat a Hatósági Nyilvántartó Rendszerben rögzítik, a hatóságok és a nyilvánosság számára is ezen adatbázis segítségével érhetık el a hulladékkezelıi engedélyek.

17

A rendszerben mőködı hulladékgazdálkodási adatbázisok alapján teljesíti a KvVM az EU és egyéb nemzetközi szervezetek számára történı adatszolgáltatásokat.

A hulladékgazdálkodással kapcsolatos információk nyilvánosak, a HIR-ben a bejelentett és nyilvántartott adatok feldolgozása után az információk az interneten bárki számára elérhetık. A környezetvédelem, és ezen belül a hulladékgazdálkodás területén az információszabadság szempontjából alapvetıen jó a helyzet, a KvVM jogkövetıen tárja a nyilvánosság elé a birtokában lévı adatokat. A felügyelıségek közérdekő tájékoztató tevékenysége ennél már sokkal esetlegesebb, az önkormányzatoké pedig csak közepes1. A társadalmi részvétel és az információhoz való hozzájutás feltételeinek javítása érdekében bıvült a lakossági tanácsadó irodák hálózata. 2005. és 2008. között a lakosság tájékoztatása és az ügyintézés gyorsítása érdekében az OKTVF-nél, a területi szerveknél, valamint négy vízügyi kirendeltségen és három civil szervezet keretében kiépült a Zöld Pont Irodák Hálózata.

II.3 A GAZDASÁGI SZABÁLYOZÓ ÉS ÖSZTÖNZİ RENDSZER

Az OHT-I. idıszakában számos új eszköz jelent meg a megelızés és a felelısség elveinek érvényesítése érdekében, másrészt több gazdasági szabályozó eszköz módosult az alkalmazás során nyert tapasztalatok eredményeként.

A hulladékgazdálkodás szempontjából a legsikeresebb gazdasági szabályozó – és egyben ösztönzı – rendszernek a termékdíj szabályozás bizonyult. A „szennyezı fizet” elv és a gyártói felelısség hatékonyabb érvényre juttatása érdekében folytatódott az 1996 óta mőködı termékdíj-rendszer fejlesztése, amellyel további lendületet kapott a szelektív győjtés és a hasznosító-ipar. Az EU-csatlakozáskor meg kellett szüntetni a termékdíj-bevételek állami mőködési támogatásként a hulladék begyőjtésének és feldolgozásának finanszírozására történı felhasználását. Helyette olyan termékdíj-mentességi rendszer került bevezetésre, amely a hulladékot eredményezı termékek gyártóit ösztönzi a hulladék begyőjtésének és hasznosításának megoldására, illetve finanszírozására. Ezzel párhuzamosan viszont megszőnt a termékdíj-bevételeknek a hulladék kezelésére történı visszaforgatása, a befizetések közvetlen központi költségvetési bevétellé váltak. A termékdíj szabályozás kiegészítéseként, a hulladékok begyőjtésének ösztönzésére jelent meg 2005-ben a betétdíjról szóló szabályozás, amely az önkéntességi alapon mőködtetett betétdíjas visszavételi rendszerek mőködési feltételeit határozza meg. A hulladékgazdálkodást ösztönzi, hogy az egyes termékeknél különbözı begyőjtési, hasznosítási arányok elérése esetén mentesülni lehet a termékdíj fizetése alól. A környezetbarát termékek kedvezményt kapnak a termékdíj fizetésénél.

1. táblázat: A környezetvédelmi termékdíj bevételeinek alakulása

(KvVM, KSH) (folyó áron, millió Ft) Csomagolás Akku-

mulátor Gumi-

abroncs Hőtı-

berendezés, hőtıközeg

Elektromos berendezés

Reklám-hordozó

papír

Kenıolaj Hígítók és oldószerek

Összesen

2000 4 631 916 2 425 1 267 0 0 5 598 0 24 407 2001 5 191 1 076 3 110 1 372 0 0 5 753 0 26 404 2002 6 081 1 288 4 340 2 189 0 0 6 156 0 20 054 2003 5 572 1 137 5 918 4 173 0 310 7 048 1 300 25 459 2004 5 663 354 1 606 3 773 0 789 5 691 2 134 20 009 2005 8 520 203 -45 1 888 1 140 1 669 6 041 0 19 616 2006 7 642 287 471 1 427 1 865 2 100 6 339 0 20 131 2007 8 184 282 325 1 232 2 665 2 292 5 948 0 20 929

1 Forrás: „Az információhoz való hozzáférés szabályozása és annak érvényesülése a környezetvédelemben” címő EMLA Környezeti Management és Jog Egyesület tanulmány

18

2008* 13 471 205 703 392 1 504 2 500 5 897 0 24 675

*Elızetes adatok

2005-tıl az ún. kereskedelmi csomagolások (ital-csomagolások és mőanyag zacskók) újrahasználatának ösztönzésére bevezetésre került a darabalapú termékdíjtétel, ám a szabályozás ellen a közösségi verseny-semlegességi szabályok megsértése miatt az Európai Bizottság jogsértési eljárást indított. A piaci szabályokat sértı elıírásokat újabb módosításokkal 2008-ra sikerült megszüntetni, azonban az újrahasználat csökkenését az új szabályokkal sem sikerült megállítani.

Az adminisztrációs feladatok egyszerősítése érdekében 2008-tól a korábbi négy szervezet helyett (APEH, VPOP, KvVM, OKTVF) egyhez, a VPOP-hoz kerültek a termékdíj-fizetési kötelezettség megállapításával és a mentességi feltételek teljesítésével kapcsolatos bejelentési, igazolási és elszámolási feladatok, illetve a pénzügyi teljesítési ellenırzés.

A környezetvédelmi biztosítékadás és felelısségbiztosítás alapjait már az 1995-ben elfogadott környezetvédelmi törvény is tartalmazta, a 2005-ös módosítás ezt pontosította, egyben harmonizálta a 2004/35/EK irányelvet a környezeti károk megelızése és felszámolása tekintetében. Ez tartalmazza, hogy a tagállamoknak intézkedéseket kell tenniük annak érdekében, hogy a gazdasági szereplık környezeti felelısségük keretében megfelelı biztosítást vagy más pénzügyi biztosítékot vegyenek igénybe az elıre látható környezetvédelmi kötelezettségek, illetve az elıre nem látható környezeti károk felszámolásának finanszírozása.

A biztosíték formáját és mértékét, felhasználásának feltételeit, elszámolásának és nyilvántartásának szabályait, továbbá a környezetvédelmi biztosítás szabályait tartalmazó kormányrendelet elıkészítése hosszú ideje folyik, azonban elfogadása máig nem történt meg. A hulladékgazdálkodásban azonban ettıl függetlenül a biztosíték alkalmazását több jogszabály is elıírja:

- a Hgt. és a 213/2001. (XI. 14.) Korm. rendelet a települési hulladékkezelési közszolgáltatás végzésére vonatkozóan – biztosítékképzés egyrészt a hulladéklerakók bezárás utáni utógondozása, monitoring költségek biztosítása érdekében, valamint az esetlegesen hulladék szállítás közben bekövetkezı nem várt események kárainak elháríthatósága érdekében, - a 109/2005. (VI. 23.) Korm. rendelet az elemek és az akkumulátorok hulladékainak begyőjtési és hulladékkezelési kötelezettsége ellátásának biztosítására – biztosítékképzés a kötelezettségek teljesítésének érdekében, - a 264/2004. (IX. 23.) Korm. rendelet az elektromos és elektronikai berendezések hulladékainak visszavételi, begyőjtési, hasznosítási és ártalmatlanítási kötelezettsége ellátásának biztosítására – biztosítékképzés a kötelezettségek teljesítésének érdekében, - a 98/2001. (VI. 15.) Korm. rendelet a veszélyes hulladékkal kapcsolatos tevékenységek végzésére vonatkozóan – biztosítékképzés a kötelezettségek teljesítésének érdekében

A nem-megújuló energiahordozók más erıforrásokkal történı kiváltásának ösztönzésére 2003 elején lépett hatályba az a szabályozás, amely az alternatív és megújuló forrásokra épülı villamosenergia-termelık esetében az egyébként alkalmazott átvételi árakhoz képest lényegesen kedvezıbb kötelezı átvételi árat írt elı a zöld áram átvételéhez, köztük a hulladékégetésbıl származó áramra vonatkozóan is (hulladékból energia). Az idıszak folyamán megújult a villamos energiáról szóló törvény, amely módosította a megújuló energiaforrásból, hulladékból vagy kapcsoltan termelt villamos energia kötelezı átvételi rendszerét és korrigálta a korábbi átvételi rendszer azon anomáliáit, amelyek az értékes faanyag energetikai célú hasznosítását és a tőzifa árának jelentıs emelkedését okozták. A

19

törvény tartalmazza az átvételi ár maximumát, technológiánként és energiaforrásonként azonban eltérı kötelezı átvételi ár határozható meg.

A jövedéki adó környezeti szempontú módosítását jelentette a meghatározott kéntartalmú főtıolajra és üzemanyagra vonatkozó magasabb, a bio-üzemanyagokra pedig kedvezményesebb adómérték megállapítása. A tervezési idıszakban azonban nem rendezıdött egyértelmően az olajhulladékok, valamint a hulladékból elıállított folyékony energiatermékek jövedéki szabályozás szerinti státusza.

A közbeszerzési törvény módosítása lehetıvé tette a környezetvédelmi követelmények, feltételek beépíthetıségét a beszerzési eljárásba. Az Európai Bizottság iránymutatásának figyelembevételével 2007-ben elkészült a „Zöld Közbeszerzés”-re vonatkozó cselekvési terv-javaslat, azonban elfogadása máig nem történt meg. A javaslat 5 kiválasztott termék- és szolgáltatáscsoport (számítástechnikai és irodatechnikai eszközök, irodai papír, takarítási szolgáltatás, építési beruházások, gépjármővek) tekintetében határoz meg a környezetbarát beszerzések arányára vonatkozó célszámokat és határidıket.

II .3.1 TÁMOGATÁS-POLITIKA

Az OHT-I. kialakítása és a végrehajtás során is figyelembe kellett venni az átfogó társadalom- és gazdaságfejlesztési politikákat és programokat. Az EU-csatlakozásunkat megelızıen ez alapvetıen a közösségi szabályok átvételét és a végrehajtás feltételeinek megteremtését jelentette. A hulladékgazdálkodás területén ez elsısorban a települési hulladékok korszerő kezelési infrastruktúrájának kialakítását igényelte, amelyhez az OHT-I. alapján az uniós elıcsatlakozási alapok (PHARE, ISPA) és a hazai támogatási források is hozzájárultak. A csatlakozás elıkészítéseként az egyik legfontosabb fejlesztési program a Nemzeti Fejlesztési Terv (NFT) volt, amely a 2004–2006. közötti idıszakra kijelölte Magyarország számára a Kohéziós és Strukturális Alapokból támogatható fejlesztéspolitikai célokat.

Az ezt követı, 2007–2013. közötti idıszakra szóló Új Magyarország Fejlesztési Terv (ÚMFT) legfontosabb célja a foglalkoztatás bıvítése és a tartós növekedés feltételeinek megteremtése. Ennek érdekében hat kiemelt területen indultak el összehangolt állami és uniós fejlesztések: a gazdaságban, a közlekedésben, a társadalom megújulása érdekében, a környezet és az energetika területén, a területfejlesztésben és az államreform feladataival összefüggésben. A kiemelt területekhez kapcsolódóan központi és regionális operatív programok készültek, amelyek meghatározzák a stratégia specifikus, mérhetı célkitőzéseit. Az operatív programok ütemezését, a rendelkezésre álló keretek felhasználását rögzítı gördülı tervezéssel 2 évente felülvizsgált és újra közzétett Akcióterveket a kormány hagyja jóvá, tervezésükért az Irányító Hatóság, a Szaktárca és a Közremőködı Szervezet képviselıjébıl álló munkacsoportok felelnek. Az akciótervek társadalmi egyeztetésre is kerülnek, amely során szervezetek, magánszemélyek véleményezhetik azokat.

Az elmúlt években a környezetvédelmi célú EU támogatások elsısorban a környezetvédelmi infrastruktúra kiépítését szolgálták. 2000. és 2006. között a hulladékgazdálkodás területén a fejlesztések irányát elıbb az ISPA Stratégia, majd a csatlakozástól a Kohéziós Alap Keretstratégia határozta meg. Ezek keretében az állami, önkormányzati felelısségben ellátandó feladatokhoz szükséges infrastrukturális beruházások támogatása volt a fı cél. A Keretstratégia szerint prioritást kell biztosítani a komplex regionális hulladékgazdálkodási rendszerek fejlesztésének, amelyek a meglévı és a jövıbeni lerakók, illetve a hulladékégetık köré létesülnek. A cél egy országosan egységes rendszer megteremtése. A legfontosabb, kiemelt területek azok, ahol számos olyan hulladéklerakó van, amelyek komoly kockázatot jelentenek a sérülékeny vízbázisokra, a természetvédelmi területekre, illetve az emberi

20

egészségre. A Keretstartégia általános hulladékgazdálkodással kapcsolatos célokat fogalmaz meg, nem tér ki külön a hulladékáramok szerinti célkitőzésekre.

A 2000-2006. közötti idıszakban a hulladékgazdálkodási fejlesztések ennek megfelelıen a komplex térségi települési hulladékgazdálkodási rendszerek elıkészítését és megvalósítását jelentették. Szakmai stratégiai hátterüket az OHT és a területi hulladékgazdálkodási tervek biztosították. Az EU társfinanszírozásával megvalósuló 12 ISPA projekt 3,8 millió lakos ellátását szolgálja, teljes bekerülési költségük elérte a 278 millió Euro-t, amelynek 75%-át az uniós támogatások, 15%-át a magyar költségvetés, 10%-át a projekteket megvalósító települési önkormányzatok finanszírozták.

Az EU-csatlakozást megelızıen a hulladékgazdálkodási fejlesztések állami támogatásában jelentıs szerepet játszott a környezetvédelmi tárca kezelésében mőködı elkülönített környezetvédelmi alap, amely elıbb Központi Környezetvédelmi Alapként (KKA), majd Környezetvédelmi Alap Célelıirányzatként (KAC), késıbb Környezetvédelmi és Vízügyi Célelıirányzatként (KÖVICE) mőködött. Az alap széles körő, szinte minden szakterületre kiterjedı környezetvédelmi támogatásra adott lehetıséget, így többek között a hulladékgazdálkodási fejlesztésekhez is jelentıs mértékben hozzájárult. Az alap célelıirányzatként 2006-ig létezett, de 2004. után már csak a korábbi, több évre szóló elkötelezettségek kifizetését, illetve a visszafizetések fogadását szolgálta. A 2002-2004. közötti idıszakban a pályázati felhívások alapján a következı témakörökben lehetett hitelhez, kamattámogatáshoz, esetenként minimális önrésszel vissza nem térítendı támogatáshoz jutni:

Környezetvédelmi Alap támogatási témakörök a hulladékgazdálkodás terén, 2002-2004.

2002. Program települési hulladékgazdálkodási közszolgáltatás támogatására, térségi települési szilárdhulladék-kezelési rendszerek kialakítására Települési hulladéklerakók szennyezı hatásának feltárása, mérséklése, megszőntetése, rekultiválása Az azbesztmentesítés során keletkezı azbeszttartalmú hulladékok hasznosítása, ártalmatlanítása Hulladékhasznosító berendezés, létesítmény telepítése, hulladékok energetikai hasznosítása Különleges hulladékok a települési hulladékáramban Kenıolaj hulladékok termék formájában történı, illetve energetikai hasznosítása Állati eredető fertızı veszélyes hulladékok kezelési rendszerének kialakítása Hulladékból gyártott termékek piacra jutásának és technológiai folyamatokban történı alkalmazásának elısegítése A környezetre kisebb terhelést jelentı termékek elıállítása Környezetközpontú Irányítási Rendszerek (ISO 14000, EMAS) bevezetése mőködı hulladékkezelı telephelyeken Tisztább termelés támogatása

2003. Barnamezıs beruházások elıkészítése, szennyezett területek kármentesítése Állattartó telepek trágyatárolóinak környezetkímélı átalakítása Szelektív hulladékgyőjtés megszervezése Térségi települési hulladékgazdálkodási komplex rendszerek kialakítása A hulladéklerakók felszámolására, rekultiválása

2004. Közterületen elhagyott hulladék begyőjtése és megfelelı kezelése Barnamezıs beruházások elıkészítése, szennyezett területek kármentesítése Szelektív hulladékgyőjtı rendszerek kiépítése Illegális lerakók felszámolása, hulladéklerakók rekultiválása és tájba illesztése Hulladékok keletkezésének megelızését szolgáló beruházások megvalósítása A hasznosítható hulladékok be- és visszagyőjtését illetve hasznosítását szolgáló fejlesztések, valamint a hulladék hasznosítását megvalósító beruházások megvalósítása

A három év alatt kifejezetten hulladékgazdálkodási fejlesztésekhez összesen 1,5 milliárd Ft támogatás került megítélésre, amely 8 milliárd Ft értékő beruházás létrejöttéhez nyújtott

21

segítséget. A támogatott fejlesztések nagyságrendje egy-egy kistelepülés egyetlen hulladékgyőjtı-szigetétıl egészen a fıvárosi hulladékégetı rekonstrukciójáig terjedt.

Az alapból lehetett támogatásra pályázni sok egyéb mellett a társadalmi szervezetek, oktatási intézmények felvilágosító, ismeretterjesztı, szemléletformáló tevékenységére, a nemzetközi támogatások pályázati dokumentációinak kialakítására, K+F tevékenységekre, de számos település az Alap támogatásával készítette el helyi hulladékgazdálkodási tervét is.

A 2001-2006. közötti idıszakban a lakossági szelektív győjtés elterjesztésében jelentıs szerepet játszott a települési hulladékkezelés fejlesztését szolgáló központi támogatás is. A 2001-2004. között a Belügyminisztérium és a KvVM, majd 2005-2006-ban a regionális fejlesztési tanácsok által mőködtetett pályázati rendszerben központi költségvetési forrásokból összesen 9,75 milliárd Ft támogatást nyertek el a települési önkormányzatok hulladékgazdálkodási rendszerük eszközparkjának fejlesztéséhez (2004-ig 7,5 milliárd Ft támogatással 1554 pályázó összesen 11,82 milliárd forint beruházást valósított meg, 2005-2006-ban 399 pályázó kapott támogatást).

A 2004-2006 közötti idıszak Kohéziós Alap támogatásával zajlik ma is a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei regionális hulladékgazdálkodási rendszer (közel 36 millió Euro) I. ütemének kivitelezése. Ekkorra a hulladékgazdálkodási támogatások az NFT-re épített Környezetvédelmi és Infrastruktúra Operatív Program (KIOP) 2004-2006. keretében kerültek megpályáztatásra, a gazdasági tárca irányításával. A KIOP a hulladékgazdálkodás fejlesztésével kapcsolatban az állati eredető hulladékok, az egészségügyi hulladékok és az építési, bontási hulladékok kezelésével kapcsolatos támogatásra nyújtott lehetıséget. Az állati hulladékok kezelésének fejlesztésére 2004-tıl az NFT KIOP keretében 15 projekt kapott támogatást az összértékben 2,61 milliárd Ft-nyi beruházáshoz. Az építési-bontási hulladékok kezelésének fejlesztésére 5 projekt kapott támogatást az összértékben 2,12 milliárd Ft-nyi beruházáshoz. Az egészségügyi hulladékok kezelése terén a meglévı égetık korszerősítésére lehetett pályázni, támogatásban csupán 1 projekt részesült, mert a kis kapacitású égetık korszerősítése és továbbüzemeltetése már nem volt gazdaságos az üzemeltetık számára. A szegedi projekt összértéke meghaladta a 311 millió Ft-ot.

A 2007-2013. közötti idıszakot felölelı ÚMFT -n belül a 4. prioritás foglalkozik a Környezeti és Energetikai Operatív Programba (KEOP) tartozó fejlesztésekkel. A KEOP alapvetı célja Magyarország fenntartható fejlıdésének elısegítése, a biztonságos, tiszta és jó minıségő környezet, az egészségesebb, hosszabb és teljesebb emberi élet lehetıségének biztosításával. A KvVM a KEOP megismertetése és a források minél hatékonyabb lekötése érdekében országos népszerősítı kampányt (KEOP AKTÍV roadshow) folytatott 2007 tavaszán. Az FI 2007. óta folyamatosan tart képzéseket a pályázók, kedvezményezettek számára, konferenciákat szervez, és állandó konzultációs lehetıséget biztosít a pályázatok hatékony megvalósításához. A KEOP tervezésével párhuzamosan zajlott a KEOP környezeti vizsgálata (SKV). A Kormány megbízásából a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség 2007. június 28-án nyújtotta be az Európai Bizottságnak a KEOP véglegesített változatát.

A KEOP a települési szilárd hulladékgazdálkodást a környezetjavító fejlesztések beavatkozási csoporton belül, az „Egészséges, tiszta települések” prioritási tengelynél tárgyalja. A hulladékgazdálkodási fejlesztések célja a komplex települési hulladékkezelési rendszerek kialakítása, illetve továbbfejlesztése, a megelızés és a szelektív hulladékkezelés fejlesztése/elterjesztése, a biológiailag lebomló hulladékok elkülönített kezelése, továbbá az egyes, az elıírásokat ki nem elégítı hulladékkezelı létesítmények bezárása és rekultiválása. A települési szilárd hulladék gazdálkodás fejlesztése támogatási konstrukció tartalmának alátámasztására készült el 2006-ban „A települési szilárd hulladék gazdálkodás fejlesztési stratégiája, 2007-2016.” c. dokumentum, amely végül az Európai Bizottsággal történt

22

hosszas egyeztetés alapján „Támogatási Stratégia”-vá alakult, szigorúan csak az EU-követelmények teljesítéséhez szükséges fejlesztésekre koncentrálva, az EU támogatási szabályok és a KEOP-ban a hulladékgazdálkodásra allokált összegek figyelembe vételével. Összességében a területen a hét év alatt támogatásra felhasználható összeg 114 milliárd Ft. A támogatható projekteknél a támogatás maximális intenzitása 70% lehet a költség-haszon elemzés eredményétıl függıen, amelybıl 15%-ot továbbra is a hazai költségvetés biztosít. Így az önkormányzati önerınek legalább 30%-ot kell kitennie.

A KEOP másik, kimondottan hulladékgazdálkodási célokat szolgáló konstrukciója a régi, felhagyott és bezárt települési hulladéklerakók rekultivációját támogatja. Az ennek keretében benyújtott pályázatok 100%-os támogatást kaphatnak. A rekultivációs támogatási keret a hét évre összesen 85,5 milliárd Ft.

Részben hulladékgazdálkodási feladatok megoldását is támogatják még a KEOP következı konstrukciói is:

- kommunális szennyvíztisztítás, amelynek keretében a szennyvíziszapok kezelésének, valamint a települési folyékony hulladékok, a „szippantott” szennyvizek szennyvíztisztítóban vagy egyedi szennyvízkezeléssel történı kezelése is pályázható, - környezetvédelmi kármentesítés, amelynek keretében a régi hulladéklerakók okozta szennyezések kármentesítése is pályázható, - az energiatakarékosságot célzó konstrukcióban a „hulladékból energia” típusú fejlesztések is pályázhatók.

Az EU-támogatások növekedésével párhuzamosan – az államháztartás egyensúlyának megırzésével összefüggı megfontolások következtében – a tisztán hazai forrásokból finanszírozott támogatások és fejlesztések mértéke csökkent. Ugyanakkor a már eddig megvalósult beruházások is jelentıs hazai anyag- és erıforrás felhasználást jelentettek, mőködtetésük pedig a jövıben számottevı forrásigénnyel jár.

Az egyes, kisebb települési szilárd hulladék lerakók, települési folyékony hulladék leürítı helyek, illetve a lezárt dögkutak rekultivációja a Regionális Operatív Programok keretében támogatható, amennyiben a régióban rekultivációt érintı támogatási konstrukciót indítottak. Az egyes régiók támogatásai konstrukciói általában hasonlóak, kisebb eltérésekkel.

A vállalkozási szféra hulladékgazdálkodási tevékenységének fejlesztésére általánosan a Gazdaságfejlesztési Operatív Program (GOP) pályázati konstrukciói keretében lehet pályázatokat benyújtani. A GOP a magyar gazdaság tartós növekedésének elısegítésére, az ÚMFT gazdaságfejlesztési prioritásának megvalósítására készült, amely a fizikai és a humán tıke minıségét, valamint a termelékenység javítását kívánja biztosítani. A gazdasági növekedés erısítése érdekében négy specifikus célt jelölt ki, amelyek közül a második, a „Vállalkozások technológiai korszerősítése” prioritás támogatja a fenntartható fejlıdés elımozdítása érdekében a hulladékszegény, energia- és anyagtakarékos termelési technológiák elterjesztését. A prioritás 2.1.4. „Környezetvédelmi szempontú technológiakorszerősítés” konstrukcióján belül az 5-50 millió forint beruházási értékő környezetbarát fejlesztésekkel pályázhatnak a gazdasági társaságok, szövetkezetek vagy egyéni vállalkozók (mikro-, kis- és középvállalkozások). E konstrukció ad lehetıséget az elkülönítetten begyőjtött hulladékok feldolgozásának támogatására is, bár a 2008-ban érvényes kiírás feltételei inkább a megelızési fejlesztéseknek kedveznek. Emellett a GOP K+F+I prioritása lehetıséget biztosít új hulladékhasznosítási technológiák kifejlesztésének és bevezetésének támogatására is.

Az EU forrásokkal támogatott hulladékgazdálkodási projekteket részletesebben mutatja be a 4. melléklet.

23

A mezıgazdasági eredető hulladékok és melléktermékek kezelésének fejlesztési támogatására az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program (ÚMVP) intézkedései adnak lehetıséget. „A kulturális örökség megırzése” intézkedés a környezeti tudatosság fejlesztésére is irányul, ezen belül pl. a vendéglátás és a turizmus hulladékgazdálkodási fejlesztésére is van mód. „A mezıgazdasági termékek értéknövelése” intézkedés keretében olyan mőszaki- technológiai fejlesztések nyerhetnek támogatást, amelyek többek között a környezetet terhelı hulladékok és veszélyes anyagok kibocsátását mérséklik, illetve a melléktermékek és hulladékok hasznosításának javítását szolgálják. „A mezıgazdaság és az erdészet fejlesztéséhez és korszerősítéséhez kapcsolódó infrastruktúra” intézkedés egyik célja a mezı- és erdıgazdaságban, élelmiszeriparban, vendéglátásban képzıdı biomassza, biológiailag lebomló hulladék magas hatékonyságú energetikai felhasználásának elısegítése, a megújuló energiaforrások fokozott kihasználása.

Mőködési jellegő támogatásként az állati hulla elszállítási és ártalmatlanítási költségeinek támogatásáról szóló 56/2008. (IV.25.) FVM rendelet alapján az állattartók és az önkormányzati győjtıhelyek meghatározott támogatására is lehetıség van, jelentısen csökkentve ezzel az érintettek felmerülı hulladékkezelési kiadásait.

Az önkormányzatok hulladékgazdálkodással kapcsolatos tevékenységének támogatása a költségvetési törvény alapján történik. A települési szilárd hulladék kezelési közszolgáltatás fenntartása a települési önkormányzatok kötelezı feladata. Ennek fenntartási költségeihez a központi költségvetés az önkormányzatok általános mőködési költség támogatásán keresztül járul hozzá.

A települési folyékony hulladék kezelésének támogatására külön is van lehetıség. A támogatás a közszolgáltatás keretében összegyőjtött és a hatóságilag kijelölt helyeken igazoltan elhelyezett települési folyékony hulladék mennyisége (m3) után illeti meg azon önkormányzatokat, amelyek azt igénylik. Az összeg a fajlagos lakossági ráfordítások (díjak) csökkentéséhez járul hozzá. A hozzájárulást az önkormányzatok a lakossági folyékony hulladék becsült évi mennyisége (m3) alapján igénylik és annak tényleges mennyisége alapján számolnak el.

A 2007. év folyamán az adózóknak lehetıségük volt a 2006. évi SZJA 1%-ának felajánlására az illegális hulladéklerakás (elhagyott hulladékok) felszámolásának feladataira. A felajánlások összege mintegy 257 millió Ft-ot tett ki, amelyet a KvVM 2008-ban teljes egészében megpályáztatott a települési önkormányzatok és a társadalmi szervezetek által szervezett felszámolási programok támogatására. A pályázati keretet a tárca 350 millió Ft-ra egészítette ki, így 2008-ban összesen 133 pályázó részesülhetett támogatásban.

A 2009-es évben már nem állt rendelkezésre SZJA 1%-os felajánlás, ezért a tárca fejezeti költségvetési elıirányzataként 86 millió Ft került elkülönítésre erre a célra. A Pénzügyminisztérium engedélyezése alapján 2009 ıszén a forráshiány miatt elutasított pályázatok támogatása is lehetıvé vált. Így az illegális hulladéklerakások felszámolása témakörben támogatott pályázatok száma a korábbi 44-rıl 54-re, a támogatás összege pedig 106 862 932 Ft-ra módosult.

24

II.4 A HULLADÉKGAZDÁLKODÁSI IPAR ÉS SZOLGÁLTATÁS FEJLİDÉSE

A szakterületet a KSH két fı paraméterrel, a környezetvédelmi célú (jelen esetben hulladékgazdálkodási) beruházásokkal, illetve a gazdasági szervezetek által értékesített termékekkel és szolgáltatásokkal (árbevétel) jellemzi. A környezetvédelmi beruházások megvalósítása más ágazatok gazdasági teljesítményéhez is hozzájárul, hiszen a kivitelezéshez és a késıbbi mőködéshez eszközökre és technológiákra van szükség. A beruházás megvalósításán és az üzemeltetésen keresztül közvetlenül biztosít munkahelyeket, de munkahelyet teremt azzal is, hogy piacot biztosít a termékek és szolgáltatások számára.

Az EU-csatlakozás Magyarországon – mind minıségi, mind mennyiségi szempontból – pozitív hatást gyakorolt a környezetvédelmi fejlesztésekre. Ennek eredményeként a környezetvédelmi ipar hazánkban is dinamikus fejlıdésnek indult.

A hulladékgazdálkodás területén a közvetlen szennyezés-csökkentési célú termék-elıállításból és szolgáltatás-nyújtásból származó árbevétel 2002–2007. között folyamatosan emelkedett, öt év alatt több mint kétszeresére. Ennél is jelentısebb az export-árbevétel növekedése, ami meghaladta a 400%-ot.

2. táblázat: Közvetlen szennyezés-csökkentési célú termékelıállításból és

szolgáltatásnyújtásból származó árbevétel a hulladékgazdálkodás területén, 2002–2007.

(Forrás: KSH) (folyó áron, millió Ft)

Nettó árbevétel Ebbıl

export-árbevétel Környezeti terület

2002 2003 2004 2005 2006 2007 2002 2003 2004 2005 2006 2007

Települési folyékony hulladék kezelése*

3 526 3 422 5 286 17 181 12 437 21 888 - 27 15 572 1 110 3 477

Veszélyes szilárd hulladék kezelése*

17 094 16 658 23 066 34 939 27 760 25 992 153 112 305 247 184 292

Nem veszélyes szilárd hulladék kezelése*

55 005 54 308 69 922 91 115 122 725 131 034 2 968 3 068 2 282 4 798 26 307 28 311

Szilárd hulladék hasznosítása

20 935 24 867 59 942 56 280 58 140 74 814 10 052 13 251 36 211 36 388 30 120 36 155

Összesen: 96 560 99 255 158 216 199 515 221 062 253 728 13 173 16 458 38 813 42 005 57 721 68 235 *A hasznosítás kivételével

2007-ben a közvetlen szennyezés-csökkentésre irányuló környezetvédelmi iparon belül – ahová túlnyomórészt a hulladékkezelés is tartozik – a nem veszélyes szilárd hulladék győjtésének, elıkezelésének, ártalmatlanításának nettó árbevétele volt a legnagyobb, 131 milliárd forint, az összértékesítés 52%-a. A szilárd hulladék hasznosítását elısegítı környezetvédelmi ipar részaránya 29%-ot ért el. Jelentısnek mondható még a veszélyes szilárd hulladék győjtésébıl, elıkezelésébıl és ártalmatlanításából származó árbevétel értéke is, ez 2007-ben mintegy 26 milliárd forintot tett ki.

A hulladékból történı másodnyersanyag-elıállítás több mint 19 milliárd forint nettó árbevételt eredményezett 2007-ben. Ez elsısorban a szilárd hulladék hasznosításából

25

(újrahasználat, anyagvisszanyerés, a hulladék újrafeldolgozása) származott (15,6 milliárd forint), emellett a nem veszélyes szilárd hulladék egyéb kezelésébıl 3,4 milliárd forint nettó árbevételt értek el.

3. táblázat: Nyersanyag visszanyerése hulladékból, 2002–2007.

(Forrás: KSH) (folyó áron, millió Ft) Nettó árbevétel

Környezetvédelmi ipari tevékenység 2002 2003 2004 2005 2006 2007

Veszélyes szilárd hulladék kezelése* 95 160 446 960 594 390 Nem veszélyes szilárd hulladék kezelése* 4 807 4 848 1 889 7 745 2 409 3 386 Szilárd hulladék hasznosítása 10 872 314 2 831 3 925 13 425 15 622 Egyéb 4 3 – 3 716 76 Összesen: 15 778 5 325 5 166 12 633 17 144 19 474

*A hasznosítás kivételével

A hulladék-nagykereskedelembıl mintegy 68 milliárd forint bevétel származott, ennek 64%-át a nem veszélyes szilárd hulladék nem hasznosítási célú „kereskedelmével” érték el.

4. táblázat: Hulladék-nagykereskedelem, 2002–2007.

(Forrás: KSH) (folyó áron, millió Ft) Nettó árbevétel Környezetvédelmi

ipari tevékenység 2002 2003 2004 2005 2006 2007

Veszélyes szilárd hulladék kezelése* 122 136 506 590 214 377

Nem veszélyes szilárd hulladék kezelése* 8 118 3 881 10 022 11 548 41 865 43 561

Szilárd hulladék hasznosítása 7 156 21 919 36 115 33 608 21 887 24 397

Egyéb - 0 5 – 27 -

Összesen: 15 396 25 936 46 648 45 746 63 993 68 335

*A hasznosítás kivételével

A hazai környezeti állapot és infrastruktúra EU-csatlakozás elıtti állapota alapján a szennyvíztisztítás mellett a hulladékgazdálkodás területén volt leginkább szükség nagy volumenő beruházásokra, fıként a települési hulladék kezelés terén. Az idıszak elsı felében ennek megfelelıen jelentıs hulladékgazdálkodási beruházások kerültek megvalósításra. Így 2003-2004-ben kiugró nagyságú volt a beruházásokra fordított összeg. Ezt nagyrészt az uniós elvárásoknak való megfelelés miatt szükségessé vált beruházások, fejlesztések idézték elı. Az ipar által végrehajtott beruházások a késıbbi idıszakban visszaestek.

A nemzetgazdaság környezetvédelmi beruházásai 2007-ben 147 milliárd forintot tettek ki, éppen annyit, mint 2002-ben. Ez az összes megvalósult beruházás 3,1%-a volt. A környezetvédelmi beruházások 85%-a közvetlen környezetvédelmi beruházás (csıvégi) formájában valósult meg (általában ide tartoztak a hulladékgazdálkodási beruházások is). A beruházó szervezetek közül – a megelızı évekhez hasonlóan – a közigazgatás részesedése volt a legjelentısebb, beruházásaik 2007-ben az összes környezetvédelmi beruházás 33%-át képviselték. 2007-ben az összes környezetvédelmi beruházás 14%-a a hulladékkezelést szolgálta. A hulladékgazdálkodási beruházások volumene 2006-ig fokozatosan növekedett, a 2006. év azonban kiugró eredményt hozott, ami nagy részben az elsı ISPA projektek beruházásainak lezárulásából adódott. Meglepı azonban, hogy ebben az évben a veszélyes hulladék beruházások is a több éves átlag kétszeresét érték el.

26

5. táblázat: Környezetvédelmi beruházások a hulladékgazdálkodás területén, 2007

(Forrás: KSH) (folyó áron, millió Ft) 2002 2003 2004 2005 2006 2007

Környezeti terület köz-

vetlen integrált

köz-vetlen

integrált köz-

vetlen integrált

köz-vetlen

integrált köz-

vetlen integrált

köz-vetlen

integrált

Hulladék-kezelés 9 391 1 662 16 627 2 856 17 350 2 526 20 722 1 794 25 598 9 385 20 183 845 Ebbıl veszélyes hulladék kezelés 1 812 1 443 5 646 2 472 5 936 477 3 100 924 8 391 172 4 664 240 Összesen: 11 053 19 483 19 876 22 516 34 982 21 027 Összes kv. beruházás 146 737 162 413 170 061 202 377 202 236 146 773

Az ipar hulladékkezelési beruházásai viszont 2003-ban és 2004-ben voltak a legmagasabbak. Ezt követıen az ipar által végrehajtott beruházások a 2002. évihez hasonló szintre estek vissza. A két kiugró beruházást hozó év nagy valószínőséggel az EU csatlakozás miatt növekvı környezetvédelmi és egyben hulladékgazdálkodási követelményszinthez történı igazodás eredménye.

6. táblázat: Az ipar környezetvédelmi beruházásai a hulladékkezelés területén, 2002–2007

(Forrás: KSH) (folyó áron, millió Ft) 2002 2003 2004 2005 2006 2007

Környezeti terület köz-

vetlen integrált

köz-vetlen

integrált köz-

vetlen integrált

köz-vetlen

integrált köz-

vetlen integrált

köz-vetlen

integrált

Hulladék-kezelés 1 686 1 486 4 951 2 429 4 898 1 759 2 014 1 158 2 412 329 3 172 73 Ebbıl veszélyes hulladék kezelés 932 1 345 3 346 2 290 4 423 381 825 739 1 487 123 1 191 41 Összesen: 3 172 7 380 6 657 3 172 2 741 3 242

II.5 A HULLADÉKGAZDÁLKODÁS TÁRSADALMI VONATKOZÁSAI

II .5.1 LAKOSSÁGI HOZZÁÁLLÁS

A társadalmi szokások, tradíciók, értékválasztások az egyén és a közösségek környezethez, természethez való viszonyának alapvetı tényezıi. A környezeti értékekkel kapcsolatos döntések további fontos hajtóerıi a megszerzett ismeretek, az életmód és fogyasztási szokások. A lakosság környezeti ismereteinek fejlesztése érdekében tett erıfeszítések (pl. környezetvédelmi tömegkommunikáció, civil szervezetek szemléletformáló tevékenysége) ellenére a lakosság környezeti értékrendjében általában nem tapasztalható érdemi változás. A kedvezı irányú elmozdulást gyakran gátolják a növekvı fogyasztásra ösztönzı eszközök (pl. reklámok, a média által közvetített viselkedési minták) hatásai, a rövid távú, egyéni (anyagi) érdekeket szem elıtt tartó gondolkodás, a sztereotip vélelmek, megszokások és félelmek, de az alternatív lehetıségek hiánya is.

A legfıbb környezeti ügyek megítélésben a magyarok véleménye nagyrészt megegyezik az európai átlaggal (elsı helyen a klímaváltozás áll), ugyanakkor pl. a biodiverzitás csökkenése

27

és a nem fenntartható fogyasztási szokások számunkra kevésbé tőnnek fontosnak. Az európai átlagnál kevesebb konkrét lépést (szelektív hulladékgyőjtés, energiahasználat mérséklése, vízhasználat csökkentése, fogyasztási szokások megváltoztatása) tesz hazánk lakossága a környezet megóvása érdekében. A lakosság leginkább azokat az aktuális környezeti problémákat „érzékeli”, amelyeket a média reflektorfénybe állít.

Egy 2009 májusában végzett szociológiai felmérés2 adatai szerint a magyar lakosság kétharmada úgy gondolja, hogy kisebb-nagyobb erıfeszítések árán, de tudna a mindennapi tevékenységein változtatni azért, hogy védje a környezetet.

A háztartásokban keletkezett bio- és szerves hulladékok komposztálására a háztartások közel háromnegyedének lenne lehetısége, de csak 44% komposztál rendszeresen.

A háztartási hulladék mennyiségének csökkentése a felnıttek közel háromnegyede szerint egyértelmően pozitív hatást gyakorolna a környezet állapotára. Az idısebbek jobban, a fiatalabbak kevésbé bíznak e pozitív hatások bekövetkeztében.

A felnıtt népesség háromnegyede tudja, hogy mit jelent a hulladékok szelektív győjtése. A háztartásban keletkezı hulladékok szelektív módon történı győjtését a felnıttek többsége (négyötöde) fontosnak vagy nagyon fontosnak tartja. A szelektív hulladékgyőjtést döntı többségük elsısorban a hulladékban lévı anyagok újrahasznosítása miatt tartja fontosnak. A hulladékgyőjtı szigeteket és a különféle kereskedelmi értékesítı helyeket négy felnıttbıl három ismeri.

A szelektív hulladékgyőjtést elısegítı motiváló tényezık közül a vélemények alapján kettı emelhetı ki. A „technikai feltétel”: a hulladékgyőjtı helyek legfeljebb 100 méteres távolságra essenek a háztartásoktól. A másik tudati feltétel: az emberek gondolkodásmódjának megváltoztatása.

A lakosság fele úgy véli, hogy ma már a városok mellett a kisebb falvakban is van lehetıség a háztartási hulladékok szelektív győjtésére. Minden öt felnıttbıl négy biztosan tudja, hogy lakóhelyén van lehetıség a háztartási hulladékok szelektív győjtésére.

A szelektív hulladékgyőjtés lehetıségével élı háztartások elsısorban a mőanyagot, az üveget és a papírt győjtik szelektív módon. A háztartási veszélyes hulladékok szelektív győjtése a háztartások negyedére jellemzı, a fémhulladékok szelektív győjtése pedig 10%-ukra.

A szelektív hulladékgyőjtést kényelmesebbé tévı szolgáltatásokért (pl. háztól győjtés) minden tízedik válaszadó lenne hajlandó többet fizetni. A szelektív hulladékgyőjtés lehetıségével még nem rendelkezı településeken/környékeken található háztartások több mint 80%-a szeretné, ha számukra is megnyílna ez a lehetıség.

A lakosság hulladékgazdálkodásban való aktív részvételének szükségességét ritkán veszi figyelembe az írott és elektronikus sajtó. Az aktivitáshoz szükséges információk továbbadása csak alkalmanként történik meg, az eredményekrıl ritkán számol be a média, sokkal inkább a negatív eseményekrıl, szabálytalanságokról tudósít.

A hulladékgazdálkodásban dolgozók minden lehetıséget megragadnak arra (legyen az tudományos konferencia, ismeretterjesztı elıadás, iskolai rendezvény vagy médiaszereplés), hogy mindazokat a szakmai ismereteket terjesszék, amelyeket a széles társadalmi rétegeknek is ismerniük kellene.

2 „Szociológiai felmérés a lakossági hulladékkeletkezés megelızésérıl és a szelektív hulladékgyőjtés társadalmi elfogadottságáról és gyakorlatáról” (FACT Alkalmazott Társadalomtudományi Kutatások Intézete)

28

II .5.2 SZEMLÉLETFORMÁLÁS

A környezetetikus magatartás, a környezettudatos szemlélet és gondolkodásmód, valamint ezzel összefüggésben a fenntartható termelési és fogyasztási szokások kialakítása érdemi állami szerepvállalást igényel, de sikeréhez nélkülözhetetlen a civil társadalom közremőködése, a lakosság, a tudományos és civil szervezetek, gazdálkodók, önkormányzatok részvétele is. A lakosság együttmőködéséhez a helyes viselkedés, technika elsajátítását segítı információk hatékony átadására, azok eljuttatására – háztartásukba, munkahelyükre, bevásárló helyekre stb. – van szükség. Más-más cselekvés várható el a különbözı lakáskörülmények között élık esetében, hiszen mind a keletkezı hulladék mennyisége, mind összetétele, mind annak kezelési feltételei eltérıek lehetnek. Ezért más-más információt kell közölni a különbözı célcsoportokkal, de attól függıen is, hogy milyen hulladékkezelési lépéshez várjuk közremőködésüket. Ennek figyelembevételével készített a tárca számos kiadványt pl. a családi házakban élık számára, de önkormányzati ügyintézıknek is. Rövid, közérthetı információkat tartalmaznak azok a leporellók is, amelyek a hulladékkezelés egyes fázisaihoz, illetve egy-egy hulladék-fajtához kapcsolódóan tartalmaznak hasznos tudnivalókat, így a keletkezés, a hasznosítás, a szelektív győjtés, a komposztálás, a lerakók rekultiválása, ártalmatlanítás témakörben, vagy a csomagolási, a gyógyszer, az építési-bontási hulladékok, stb. kezelésére vonatkozóan. A 2002-2005. között készült, a 6. mellékletben bemutatott kiadványok többszöri utánnyomás ellenére ma már nyomtatott formában nem érhetıek el. Finanszírozási források hiányában az érdeklıdık kezébe adható dokumentum ma már csak a KvVM archívumában található.

Igen jelentıs szemléletformáló munkát végeznek a környezetvédelmi társadalmi szervezetek, a megelızést, a szelektív győjtést, a hulladékelhagyás felszámolását, a házi és közösségi komposztálást támogató tevékenységüket (lakossági akciók, tájékoztató füzetek, tanácsadók, gyakorlati, módszertani bemutatók, stb.) a KvVM költségvetési forrásokból is támogatja. Szemléletformáló és életmód-váltást szorgalmazó, gyakorlati megoldásokat bemutató internetes honlapjaikon az érdeklıdık egyre több hasznos, közérdekő hulladékgazdálkodási információhoz juthatnak hozzá.

Szintén kiemelt szerepet játszanak a lakosság szemléletének alakításában a gyártói felelısség alapján mőködı koordináló szervezetek, amelyek a csomagolási, az elem-akkumulátor, a gumiabroncs és az elektromos berendezések hulladékai elkülönített győjtésének, visszavitelének ösztönzésére számos ismeretterjesztı kiadványt, reklámfilmet, iskolai, óvodai oktató anyagot, játékot készítenek, rendszeres bemutatókat és kiállításokat, szelektív győjtési akciókat és versenyeket szerveznek. E tevékenységek folytatására több szervezet a KvVM-mel szakmai együttmőködési megállapodást is aláírt.

II .5.3 NEVELÉS ÉS OKTATÁS

Évtizedünk elejétıl kialakult a környezeti nevelés hazai intézményrendszere. Ágazatközi programok indultak (pl. Erdei iskola program), a környezeti nevelı tevékenységekkel kapcsolatos adatbázisok, elemzések, módszertani munkák készültek.

A hulladékgazdálkodási törvény rendelkezik arról, hogy a hulladékgazdálkodással kapcsolatos ismereteket valamennyi oktatási intézményben oktatni kell, azok a Nemzeti Alaptanterv részét képezik. A környezetvédelmi tárca tehát a nevelés és oktatás, a szakmai ismeretátadás terén is feladatokat kapott, amelyek teljesítése nem egyszeri kampányt, hanem folyamatos munkát igényel.

29

Általános alapelv, hogy mindenkihez olyan stílusban kell eljuttatni az információkat, amelyeket képes feldolgozni, és biztosítani kell a szakmai tartalom rendszeres aktualizálását, hiszen a hulladékgazdálkodásban történı elırelépésnek megfelelıen a feladatok is változnak.

A hulladékgazdálkodási szakmai ismeretek elterjesztése és bıvítése érdekében a KvVM gondozásában készült el pl. a Hulladékgazdálkodási Szakmai Füzetek sorozat, amely a települési hulladékgazdálkodás egyes kérdéseit részletesen tárgyalja. A füzetek jogi és technikai eligazítást adnak az e téren feladatot ellátó szervezeteknek, az önkormányzatoknak, de hasznos ismereteket nyújtanak mindenkinek, aki munkája során kapcsolatba kerül a hulladékkal, vagy egyszerően csak érdeklıdik a téma iránt.

A szakmai információk átadására, terjesztésére több szakkönyvkiadó is megjelentetett kimondottan a hulladékgazdálkodás kérdéseit, jogi és technikai feltételeit tárgyaló kiadványt, könyvet, amelyekben elismert szakemberek mutatják be a szakmai ismereteket. E kiadványok jelentıs része a felsıfokú és a posztgraduális szakképzésben is ajánlott irodalomként vagy tankönyvként használatos. Örvendetes fejlemény volt a Hulladéksors c. szakmai folyóirat megjelenése, amely mára komoly, a szakemberek által is elismert és keresett kiadvány lett.

Az alap- és középfokú oktatásban a pedagógusok régi felvetése volt, hogy a környezetvédelem és ezen belül a hulladékgazdálkodás oktatásához kevés információval rendelkeznek, a gyerekek kezébe adható kiadványok száma is csekély. Az igény kielégítésére a minisztérium három „tankönyv”-et és az azokhoz illeszkedı tanári segédkönyvet dolgoztatott ki a hulladékgazdálkodásról. A tanári segédkönyvek az órarenden belüli oktatáshoz adnak hasznos támpontokat, emellett a tanrendbe illesztést is elvégezte a szerzıi kollektíva. A tankönyvek három korosztályhoz szólnak, az általános iskola alsó tagozatától a középiskolai évfolyamokig. A „tankönyv” tényleges, az Oktatási Minisztérium feladatkörébe tartozó tankönyvvé minısítése 2002. óta nem történt meg, így – bár a KvVM anyagi lehetıségei szerint néhány ezer darabot eljuttattunk az iskolákba – használatuk nem terjedt el. A tárca megrendelésére elkészült a „Hulladék-Suli” címő (www.hulladek-suli.hu) szelektív hulladékgyőjtési oktatócsomag bıvítése, frissítése is, amely a szentendrei Templomdombi Általános Iskolában bevezetett szelektív hulladékgyőjtési modell alapján került kialakításra. Az anyag feldolgozása során a tanulók megismerkedhetnek a hulladékok típusaival, történetével, keletkezésének okával, a keletkezés megelızésének lehetséges módjaival, az újrahasználat és a hasznosítás lehetıségeivel, az ártalmatlanítás leggyakoribb változataival és azok környezeti hatásaival.

A környezeti és hulladékgazdálkodási ismeretek játékos oktatása már óvódás korban megkezdhetı. Ennek elısegítésére az ELTE Tanító- és Óvóképzı Fıiskolai Kara a KvVM kezdeményezésére 2003-ban és 2004-ben továbbképzést szervezett óvodapedagógusok számára hulladékgazdálkodási témakörben, amelyen 210 fı vett részt. A képzéshez "Hulladékgazdálkodásról óvodapedagógusoknak" címmel oktatási segédkönyv is készült, míg a www.zoldovoda.hu honlapon további hasznos információk, segédanyagok találhatók.

Óvodai nevelési célokra készült a „Hova tegyük” címő környezetvédelmi társasjáték is.

Az oktatás és az ismeretterjesztés iránti igényt jól mutatja a MTA Szociológiai Kutatóintézete által a KvVM megbízásából készített, "Az önkormányzati és lakossági részvételt meghatározó szociológiai elemek, a hulladékgazdálkodási törvény gyakorlati végrehajtása, az ismertátadás, oktatás szerepe" címő tanulmány. Az ennek keretében végzett felmérés szerint a hulladékok által okozott környezetszennyezés csökkentésének módjai között a megkérdezettek közel 70%-a jelölte meg a gyerekek megfelelı óvodai, iskolai oktatását, és több mint 40%-uk a jobb informálást.

30

A szakképzés terén is történt elırelépés, a jogszabályok szakirányú képzettségre vonatkozó elıírásai nagyszámú beiskolázást és szervezett rendszerben történı képzést eredményeztek, ami a hulladékgazdálkodás különbözı szintjein dolgozók jogkövetésére kedvezıen hatott. Másodlagos eredmény, hogy nıtt a szakma elismertsége.

A felsıfokú oktatásban gyakorlatilag minden gazdasági, mőszaki és természettudományi karral rendelkezı egyetem és fıiskola indított környezetvédelemmel foglalkozó kart vagy szakot, amelyek mindegyike tart hulladékgazdálkodási képzést is. Fellendült a posztgraduális szakképzés is, mivel mára egyértelmővé vált, hogy az átfogó környezeti ismeretek oktatása nem elegendı a speciális hulladékgazdálkodási szakismereteket igénylı feladatok hatékony ellátásához. Egyes felsıfokú intézményekben már doktori képzés bevezetésén is gondolkodnak.

A szakoktatás kapcsán szükséges megemlíteni, hogy a hulladékgazdálkodási szakértıi engedélyek elbírálása és kiadása az állami intézményektıl a Mérnöki Kamarához került, amely a szakértık ismereteinek frissítése érdekében rendszeresen tart kurzusokat.

II .5.4 KÖRNYEZETVÉDELMI CIVIL SZERVEZETEK

A környezetvédelmi civil szervezetek száma Magyarországon 2006-ban több mint 1200 volt (a nonprofit szervezetek 2,5%-a). Pénzügyi támogatásuk, pályázati forráshoz jutási lehetıségeik az utóbbi években reálértékben stagnálnak, ami fıként alapmőködésüket veszélyezteti, csökkentve ezáltal a nagyobb volumenő vagy a hosszabb távú programok megvalósításának lehetıségét.

Több, a hulladékgazdálkodási területre specializálódott szervezet is mőködik, amelyek jelentıs eredményeket értek el az illegális hulladéklerakás és az elhagyott hulladékok felkutatásában. A Hulladék Munkaszövetség által összefogott szervezetek a civil lakosságot is mozgósítani tudták a több évig tartó „Tájsebészet” akcióval, amelynek eredményeképpen több ezer „szemétdomb” feltérképezése, és jó néhány felszámolása vált lehetıvé.

Ugyancsak sikeresnek bizonyultak a társadalmi szervezetek a házi-komposztálás lakosság körében történı elterjesztésében. E területekre külön specializálódott szervezetek is létrejöttek, amelyek gyakorlati tanácsokkal, helyszíni oktatással és bemutatókkal, szakszerő tájékoztató füzetekkel segítik a komposztálásra hajlandóakat.

A civil szervezetek honlapjaikon igen hasznos, a napi életben használható környezettudatos életmód tanácsokat, segítı technikákat és eszközöket mutatnak be a hulladékképzıdés csökkentésére, az otthoni újrahasználati lehetıségekre és a hasznosítható hulladék anyagok szelektív győjtésének lehetıségeire.

Egyre nagyobb és hatékonyabb szerepet vállalnak a társadalmi szervezetek a hulladékgazdálkodási tervek, stratégiák és szabályozók kialakításában, bár e tevékenységüket többnyire a kritikai észrevételezésben fejtik ki. Ugyanakkor egyre többször vállalnak szerepet szakértıként egy-egy jogszabály koncepcionális megalapozásában, esetenként önerıbıl vagy állami – az utóbbi években már EU és más nemzetközi – támogatások igénybevételével alternatív programok és szabályozási tervezetek, javaslatok kidolgozásával.

Az utóbbira példa a „No Waste is Good Waste” program keretében, a Hulladék Munkaszövetség által EU támogatással készített, „Az a kincs, ami nincs” (Paradigmaváltás a hulladékgazdálkodásban) címő három részes tanulmány. A tanulmány elsı kötete a hulladékképzıdés megelızésének hazai helyzetét, második kötete az Európai Unió és egyes tagállamai megelızési intézkedéseit igyekszik bemutatni. A harmadik kötet javaslatokat fogalmaz meg egy átfogó megelızési stratégiához, amelynek lényege, hogy a nemzetközi és

31

hazai hulladékgazdálkodásban a megelızésre koncentráló paradigmaváltásra van szükség. Az ajánlás 184 pontban fogalmaz meg feladatokat az államtól kezdve a gazdaság, a társadalom, a tudomány szinte minden területe számára, ezzel is hangsúlyozva a megelızésben történı elırelépésben viselt közös felelısséget.

Szintén a HUMUSZ irányításával készült a „Nulla hulladék” c. útmutató3, amely a keletkezı hulladék mennyiségének csökkentésére irányuló projektek kidolgozásában nyújt segítséget az önkormányzatok számára, de országos szinten alkalmazható eszközöket is meghatároz. A „Nulla hulladék” egy javaslat a terméktervezés, termékkezelés során a hulladékok mennyiségének és veszélyességének csökkentésére alkalmazható irányelvekre, és végsı célja, hogy ne keletkezzen hulladék.

II .5.5 KUTATÁS-FEJLESZTÉS ÉS INNOVÁCIÓ

A 2000-es években a nemzetgazdaság K+F ráfordítása a GDP-hez viszonyítva 1% körüli értéken stagnált. A Nemzeti Kutatási és Fejlesztési Programok számos „környezetvédelmi” projekt megvalósítását támogatták, többek között a megújuló energiahordozók, a hulladékok hasznosítása és ártalmatlanítása, a környezeti kárelhárítás és kármentesítés terén. E kutatások egyik közvetett hozadéka, hogy a vállalkozások, kutató intézmények, egyetemek széleskörő bevonásával a tudományos élet érdeklıdését a környezetvédelem és a fenntarthatóság felé fordította, amely hosszabb távon ható, kedvezı folyamatokat indíthat el. A 2000-es évek második felétıl fejlıdésnek indult a környezet-orientált innováció. Az új ismeretek azonban a gyakorlatban, a szolgáltatásokban, a gyártástechnológiákban és a termékekben csak ritkán hasznosulnak. Az innovációs lánc zárására, az alapkutatások és a célzott alkalmazott kutatások támogatására a Jedlik Ányos Nemzeti Kutatási és Fejlesztési Program (NKFP) és az Országos Tudományos Kutatási Alap (OTKA) Iroda együttmőködési megállapodást kötött. A célzott alkalmazott kutatások forrása a kutatási és technológiai alap. Megerısödtek a tisztább termelési módszerek elterjesztését szolgáló programok és intézmények.

A hulladékgazdálkodás általános színvonalának jelentıs emelése, az újonnan bevezetésre került szabályozások mőszaki-technikai és teljesítési követelményei a hulladékgazdálkodás számos területén szükségessé tették a kutatás-fejlesztés és a mőszaki fejlesztés erısítését. A kutatás-fejlesztésben elsısorban a következı területek helyezıdött a hangsúly:

• költséghatékony hulladékgazdálkodási rendszerek kialakítása; • a termelési technológiák hulladék-kibocsátásának megelızése, csökkentése, a

képzıdı hulladék veszélyességének mérséklése; • a környezetre kisebb hatást gyakorló, a használat során és az elhasználódást követıen

kevesebb és veszélytelenebb, illetve jól hasznosítható hulladékot eredményezı termékek kifejlesztése;

• a hulladék anyagában történı, illetve energetikai hasznosítási eljárásai és eszközei; • a hulladék hasznosításra történı elıkészítése; • a hulladékhasznosítással elıállított piacképes termékek kifejlesztése; • a hulladék vizsgálati módszereinek és eszközeinek fejlesztése; • a hulladékkezelı létesítmények védelmi és monitoring rendszereinek fejlesztése; • a hulladék környezeti és egészségügyi hatásainak vizsgálata és kutatása; • a K+F eredmények, illetve értékelésük közzététele.

Az NKFP keretében 2005-tıl több más szakterület támogatása mellett környezetvédelmi és anyagtudományi kutatások, agrárgazdasági és biotechnológiai kutatások, tanulmányok,

3 Balogh Emese, Szilágyi László, Perneczky László, Gadó György Pál (2007) Nulla hulladék - Zero Waste - a HuMuSz javaslatai önkormányzatok számára

32

elemzések és koncepciók területén került sor pályázatok meghirdetésére. A Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal 11 milliárd Ft-ot biztosított a Kutatási és Technológiai Innovációs Alapból.

A környezetvédelmi és anyagtudományi kutatások programján belül – példaként említve – a következı témákban nyújtottak be pályázatokat:

• Nyersanyag és energia elıállítása növényi biomassza komplex hasznosításával; • Szennyvizek, elfolyó vizek, csurgalékvizek, használt vizek és hígtrágyák ökológiai

kezelése, hasznosítása és környezetkímélı elhelyezése; • Ipari aluminoszilikát hulladékok gazdaságos hasznosítása az építıiparban és az

útépítésben; • Elektronikai hulladékok győjtési, szelektálási és hasznosítási technológiájának

komplex fejlesztése, szociálökonómiai demonstrációja; • A biomassza, mint megújuló energiaforrás nagyüzemi elıállítása és felhasználása,

talajjavítás, az ökológiai biztonság vizsgálata, terület- és településfejlesztési hatások a Dél- dunántúli régióban.

Említésre méltó a Bay Zoltán Alkalmazott Kutatási Alapítvány pályázatai közül az „Elhasznált elektronikai termékek többszintő újraelosztási és újrahasznosítási hálózata” címő, az Oktatási Minisztériumnak benyújtott pályázata, amelynek megvalósítására a magyar- német kormányközi együttmőködés keretében 2003–2004-ben került sor. A projekt célja az elektromos és elektronikai termékek újrahasznosítását tervezı és optimalizáló szoftver kifejlesztése volt.

Néhány egyetem és fıiskola erıteljes környezetvédelmi kutatási háttérrel rendelkezik és a hulladékgazdálkodásban a következı témákban fejtett ki aktivitást: Veszprémi Egyetem:

• „Vörösiszap tárolás közbeni viselkedésének, környezetbarát tárolási lehetıségeinek vizsgálata” (NKFP program keretében);

• Szennyvíziszap komposztálásának optimalizálása; • MAL Rt. Inotai hulladéklerakó környezeti hatásainak vizsgálata (NKFP program

keretében); • Veszélyes hulladéklerakó felhagyásának és új veszélyes hulladéklerakónak a

környezetre gyakorolt hatása (NKFP alprogram); • Oldószer-tartalmú hulladékok oldószer-tartalmának kinyerése és visszaforgatása; • Szilárd hulladékok termokémiai átalakítása; • Ioncsere-hulladék elektrolitok feldolgozása; • Víz- és hulladékkezelési eljárások; • Szilárd mezıgazdasági és ipari hulladékok feldolgozása pirolízissel és gázosítással.

Nyugat- magyarországi Egyetem: • Hulladékgazdálkodás, hulladékhasznosítás; • Biogáz-termelés, -hasznosítás és szennyvíztisztítás tárgyú kutatások.

Szent István Egyetem: • Mezıgazdasági melléktermékek és hulladékok komposztálási technológiájának

fejlesztése. Miskolci Egyetem:

• Szénerımővek maradékanyaga jellemzıinek meghatározása, a deponálás környezeti hatásai (Környezetvédelmi Minisztérium);

• A kommunális hulladékok komplex kezelési rendszerének kidolgozása a szerves hulladékok biológiai ártalmatlanításával (OM-KMFP);

• Hulladékok optimális elhelyezésének lehetıségei;

33

• A hulladékelhelyezés geotechnikai kérdései.

A hulladékgazdálkodás mőszaki tervezési munkáinak elısegítésére számos mőszaki irányelv, szabvány és útmutató került kidolgozásra, sok esetben a KvVM kezdeményezésére, a 2000-es évek elsı felében többnyire a minisztérium anyagi támogatásával. Kiemelkedik ebbıl, hogy a hulladékok vizsgálatával foglalkozó szabványsorozat teljes átalakításra került, integrálva a CEN megfelelı szabványait. Jelentıs elırehaladást jelentett az építési-bontási hulladékok területén elvégzett munka is, és nagy számban készültek további nemzeti szabványok, például a települési szilárd hulladékok mintavételezésére és összetételének vizsgálatára, valamint a veszélyes hulladékok vizsgálatára, jellemzésére. Tervezési segédletek készültek a települési és a veszélyes hulladék lerakók kialakításához, illetve lezárásukhoz és rekultiválásukhoz. Több éven keresztül, évente aktualizált formában kiadásra kerültek a hulladékkezelı létesítmények és egyes hulladékkezelési részfolyamatok beruházási és üzemeltetési fajlagos költségei.

34

III.

III. AZ OHT-I. PROGRAMJAINAK MEGVALÓSULÁSA

III.1 A HULLADÉKGAZDÁLKODÁS ÁLTALÁNOS HELYZETÉNEK ALAKULÁSA

III .1.1 HULLADÉKKÉPZİDÉS ÉS A KÉPZİDÉS MEGELİZÉSE

A keletkezı hulladék mennyisége 2000. óta jelentısen, mintegy 35%-kal csökkent, elsısorban a termelési hulladék képzıdés visszaesésének köszönhetıen. E csökkenés jelentıségét tovább hangsúlyozza, hogy ugyanebben az idıszakban a GDP éves értéke csaknem duplájára, 13 345,3 milliárd Ft-ról 25 408,1 milliárd Ft-ra nıtt (190%). Így az 1000 Ft bruttó hazai termék elıállításra jutó 3 kg hulladék mennyiség 2007-re 1,02 kg-ra csökkent.

7. táblázat: Az évente képzıdı hulladékmennyiség alakulása a GDP-hez képest, 2000–2008.

(Forrás: KvVM, KSH) Megnevezés 2000 2004 2005 2006 2007 2008

Hulladék mennyiség*, ezer tonna/év 40 000 30 045 28 558 26 607 25 858 22.647

Hulladék mennyiség alakulása, % az elızı évhez képest

90,4 93,9 95,1 93,2 97,2 87,6

GDP alakulása, % az elızı évhez képest 104,9 104,9 103,5 104,0 101,0 100,6

*Szennyvíziszap nélkül

A nagy hulladéktermelı ágazatok (pl. bányászat, kohászat) leépülése, a korszerő termelési módszerekre, új technológiák alkalmazására való átállás, a kisebb anyagigényő, nagyobb szakértelmet igénylı ágazatok fejlesztése (elektronika, gépjármőipar) lehetıvé tette az ipari termelésbıl származó hulladék képzıdésének csökkentését. A hulladékszegény technológiák alkalmazásának, a gyártási maradékok visszaforgatásának ösztönzése azonban nem volt kielégítı mértékő, így itt az eredmények szerények. Az építési-bontási hulladék mennyiségének csökkenése elsısorban az építıipari beruházások visszaesésének köszönhetı.

Egyes esetekben megtörtént a veszélyes anyagok (pl. toxikus nehézfémek) felhasználásának korlátozása, amely hozzájárult a veszélyes hulladékok mennyiségének csökkenéséhez. A 2000. évi veszélyes hulladék mennyiség visszaesésének nagy része azonban az Európai Hulladék Jegyzék átvételébıl következik, mivel az akkor közel 2 millió tonna timföldgyártási vörösiszap az uniós besorolás szerint nem minısül veszélyes hulladéknak. Így a képzıdı vörösiszap mennyisége 2004-tıl az ipari nem-veszélyes hulladékok között jelenik meg. Ugyanakkor az utóbbi években a nagy kármentesítési projektek elırehaladásával évente 4-500 ezer tonna kitermelt szennyezett talaj veszélyes hulladékként történı kezelésérıl kell gondoskodni, ezek megjelennek a képzıdött mennyiségben.

A települési szilárd hulladék mennyisége 2000-2006. között kismértékben emelkedett. Ennek hátterében a fogyasztói szokások általában kedvezıtlen változása, valamint a települési hulladékkezelési közszolgáltatás bıvülése (a közszolgáltatás kötelezıvé tétele, a begyőjtésbe bevont lakások számának növekedése, üdülıterületekre történı kiterjesztés) áll. Lépések történtek a többször használható csomagolások alkalmazásának ösztönzésére, jogszabályok segítik a betétdíjas termékek forgalmazását. Mindezek ellenére a betétdíjas forgalmazás jelentısen visszaesett.

35

A települési folyékony hulladékok mennyiségének gyakorlatilag folyamatos csökkenése a szennyvízelvezetési és tisztítási program elırehaladásának és a takarékosabb ivóvíz-felhasználásnak együttesen köszönhetı.

A mezıgazdasági és élelmiszeripari hulladékok mennyisége az évek során alig változott, 2007-tıl viszont a trágya, az állati és növényi melléktermékek közül már csak a ténylegesen hulladékként kezelt mennyiségek jelentkeznek. Az adatok már egyértelmően nem tartalmazzák a hazai hulladékgazdálkodási statisztika múlt századi gyakorlata szerint a keletkezı hulladékmennyiségbe beszámított, a biológiai körforgásba megközelítıleg teljes egészében visszakerülı mezı- és erdıgazdasági maradványok (melléktermékek) mennyiségét (biomassza címszó alatt). Ezt az évi, megközelítıleg 30 millió tonna mennyiséget az OHT-I. is említette, és jelen beszámolóban is kitérünk ennek melléktermékként történı felhasználási kérdéseire.

8. táblázat: A keletkezett hulladékok megoszlása a fıbb hulladékkategóriák szerint

(Forrás: KvVM-HIR) (ezer tonna) Megnevezés 2000 2004 2005 2006 2007 2008

Települési szilárd hulladék 4 552 4 592 4 646 4 711 4 594 4.553

Települési folyékony hulladék 5 500 4 569 4 939 4 514 4 165 3.925

Veszélyes hulladék 3 393 970 1 203 1 367 1 082 715

Mezıgazdasági és élelmiszeripari hulladék

5 000 6 215 4 857 3 940 4 858 1188

Ipari és egyéb gazdálkodásból származó hulladék

16 455 9 639 8 784 8 079 7 489 7386

Építési-bontási hulladék 5 100 4 060 4 129 3 996 3 670 4.882

Hulladék mennyiség összesen* 40 000 30 045 28 558 26 607 25 858 22.647

*Szennyvíziszap nélkül

III .1.2 HULLADÉKKEZELÉS – HASZNOSÍTÁS ÉS ÁRTALMATLANÍTÁS

A hulladék kezelése terén – a kezelendı mennyiség folyamatos csökkenése mellett – a hasznosítás aránya az idıszak közepén alig változott (évi 30-32% között), ezen belül viszont három év alatt (2004-2006.) az anyagában történı hasznosítás aránya 4,6%-kal csökkent, a termikus hasznosításé viszont 3%-kal növekedett. 2007-ben a hasznosítás aránya már a 2000. évi szintet sem érte el. Ennek egyik legfıbb oka, hogy az igen jelentıs mennyiséget kitevı élelmiszer- és más állati eredető hulladékok jelentıs hányadát korábban még hasznosították, azonban a világmérető járványos állatbetegségek következtében hozott szigorú állati melléktermék kezelési szabályok ezt ma már nem teszik lehetıvé. Ezért a korábban hasznosított mennyiségek 2007-tıl már az egyéb kezelés kategóriában jelentkeznek. Hasonlóképpen megszőnt a települési folyékony hulladékok régebbi „mezıgazdasági hasznosítási” gyakorlata, a szennyvíztisztítókba szállított „szippantott szennyvíz” szintén az egyéb kezelésnél jelentkezik. A veszélyes és az egyéb ipari hulladékok hasznosítása is visszaesett, bár ezeken a területeken a hulladékképzıdés mértéke is csökkent. Az építési-bontási és a települési szilárd hulladékok hasznosítása mennyiségileg és arányában is növekedett, köszönhetıen a szelektív győjtést és feldolgozást támogató uniós forrásoknak is.

9. táblázat: A hulladékkezelés alakulása (szennyvíziszap nélkül)

36

(Forrás: KvVM-HIR)

2000 2004 2005 2006 2007 2008 Megnevezés ezer

tonna %

ezer tonna

% ezer

tonna %

ezer tonna

% ezer

tonna %

ezer tonna

%

Hulladék mennyiség 40.000 30.045 28.558 26.607 25.858 22.647

Anyagában hasznosítás 10.190 25,5 9.087 30,2 7.832 6.142 6.142 25,2 5.341 20,7 6.142 27,1 Energetikai hasznosítás 800 2,0 911 3,0 1.271 765 765 6,1 1.355 5,2 765 3,4 Égetés 190 0,5 170 0,6 53 65 65 0,4 78 0,3 65 0,3 Lerakás 21.175 52,9 17.416 58,0 13.603 9.563 9.563 51,1 11.326 43,8 9.563 42,2 Egyéb 7.645 19,1 2.461 8,2 5.799 6.112 6.112 17,2 7.759 30,0 6.112 27,0

Bíztató, hogy összességében a lerakási arány 45% alá csökkent, de az OHT-I. azon célkitőzése, amely szerint a keletkezı hulladék mintegy felének anyagában történı hasznosítása vagy energetikai hasznosítása megvalósuljon, az említett „egyéb” kezelési módok igen magas aránya miatt nem teljesült. Általánosan elmondható, hogy hiányzott a környezettudatos szemlélet a primer nyersanyagok kitermelésének védelmében, nem rendelkezünk kellı technológiai kapacitásokkal az anyagában történı hasznosításhoz, és nincs olyan ösztönzı hatás (gazdasági szabályozás), ami a lerakási szándékot csökkentené.

A lerakás terén figyelemfelkeltı, hogy a települési szilárd hulladéknak még mindig közel háromnegyed része (73,4%-a) hulladéklerakókba került, és még 2007-ben is elıfordult a települési folyékony hulladék lerakóba történı beszállítása. Szintén igen kedvezıtlen az építési-bontási hulladékok közel 55%-ot meghaladó lerakási aránya, bár a 2004-es 90%-hoz képest a változás így is jelentıs elmozdulást mutat a hasznosítás irányába.

A veszélyes hulladék kezelésének adatai kapcsán megjegyzendı, hogy a 2004-2007. közötti lerakási, illetve az egyéb kezelési mennyiségek tartalmazzák az évente mintegy 4-500 ezer tonna, kármentesítésbıl származó veszélyes hulladékok mennyiségét is.

37

10. táblázat: A hulladékok kezelése a fıbb hulladékkategóriák szerint, 2004-2007.

(Forrás: KvVM-HIR) (tonna)

2004

Mezıgazdasági és

élelmiszeripari

Ipari és egyéb

gazdálkodói

Települési folyékony hulladék

Építési-bontási

hulladék

Települési szilárd

hulladék

Veszélyes hulladék

Összes keletkezett hulladék 6.214.817 9.639.390 4.569.169 4.060.208 4.591.611 969.414

— anyagában hasznosított

4.329.215 3.392.258 81.425 370.367 540.000 373.637

— energetikai hasznosítás

571.959 134.271 - 200 155.000 49.891

— égetés 104.261 2.819 - 153 0 62.620

— lerakás 1.156.306 6.110.032 2.501.890 3.689.487 3.856.611 101.129

— egyéb 53.043 - 1.985.853 - 40.000 382.137

2005 Összes keletkezett

hulladék 4. 828.070 8.783.836 4.938.757 4.129.514 4.646.000 1.202.633

— anyagában hasznosított

3.567.493 2.536.213 19.485 1.077.854 444.000 157.634

— energetikai hasznosítás

753.006 121.915 - 308 302.821 93.423

— égetés 6.816 2.300 - 22 0 43.613

— lerakás 169.860 6.123.409 208.517 3.051.331 3.859.179 190.199

— egyéb 330.895 - 4.710.755 - 40.000 717.764

2006 Összes keletkezett

hulladék 3.939.927 8.079.193 4.513.736 3.996.041 4.711.000 1.367.442

— anyagában hasznosított

2.604.132 2.315.226 653 1.009.649 490.000 277.791

— energetikai hasznosítás

981.735 133.119 - 2.252 389.324 120.807

— égetés 3.891 3.717 - 49 0 93.777

— lerakás 95.639 5.627.132 325.137 2.984.090 3.791.676 770.962

— egyéb 254.530 - 4.187.946 - 40.000 104.105

2007 Összes keletkezett

hulladék 4.858.281 7.489.089 4.164.634 3.670.169 4.593 500 1.082.326

— anyagában hasznosított

904.356 2.304.704 8.921 1.376.321 554.000 192.352

— energetikai hasznosítás

698.166 231.492 - 307 382.480 42.493

— égetés 4.604 16.163 - 43 0 57.125

— lerakás 43.580 4.936.730 71.389 2.293.498 3.428.525 551.870

— egyéb 3.207.575 - 4.084.324 - 228.495 238.486

2008 Összes keletkezett

hulladék 1.187.750 7.386.210 3.924.641 4.881.837 4.552.514 714.456

— anyagában hasznosított

552.601 2.494.631 4.966 2.231.230 691.779 166.774

— energetikai hasznosítás

168.112 163.110 - 284 393.368 40.211

— égetés 752 4.678 - 265 0 59.793

— lerakás 7.376 3.348.452 0 2.650 058 3.341.209 215.420

— egyéb 458.909 1.375.339 3.919.675 1.931 091 126.158 232.258

38

III .1.3 A HULLADÉKOK ORSZÁGHATÁRT ÁTLÉPİ SZÁLLÍTÁSA

A hazai hulladékgazdálkodásban nem játszik jelentıs szerepet sem a képzıdı hulladék külföldön történı kezeltetése, sem az itthoni kezelı létesítményekbe történı hulladék behozatal. A kivitel mértéke a képzıdı mennyiségnek évente legfeljebb 1-4%-a, a behozatal pedig kismértékben meghaladja az 1%-ot. Ugyanakkor igen jelentıs a tranzitforgalom, amely egyes években a 4-5 millió tonnát is elérheti. Az általánosan kis volumenő forgalomban azonban az EU-csatlakozás óta mind a kivitelben, mind a behozatalban növekvı tendencia figyelhetı meg, ami egyrészt a közösségi belsı határok megszőnésének, másrészt a hasznosítási piac globalizációjának köszönhetı. Ugyanakkor a nemzetközi és a nemzeti szabályozások jelentısen korlátozzák a hulladékok országhatárokat átlépı mozgásának lehetıségeit, a szállítások engedélyezésének és ellenırzésének szigorodása, az egyes hulladékfajtákra bevezetett területi, kezelési korlátozások a nemzetközi forgalom minimalizálását célozzák. Magyarország szempontjából ezek közül a legnagyobb hatással a veszélyes hulladék OECD-n kívülre szállításának tilalma, valamint a Hgt. hasznosítási célú behozatali korlátozása van.

Az EU csatlakozást megelızı idıszakra vonatkozóan – a Bázeli Egyezmény alapján – csak a veszélyes hulladékok szállításáról állnak rendelkezésre megbízható, értékelhetı adatok. A veszélyes hulladék kivitelünk gyakorlatilag az évi 20 ezer tonna körüli mennyiséget kitevı hulladék savas ólomakkumulátor külföldi feldolgozásra kiszállított hulladékból áll, amely mellett egyes években több tízezer tonna, többnyire a hazai kármentesítési programokból származó szerves oldószer, illetve szerves vegyületekkel szennyezett hulladék kivitele történt meg, elsısorban németországi égetıkbe.

11. táblázat: A veszélyes hulladékok kivitele, 2002-2008

(Forrás: KvVM, Bázeli Egyezmény) (tonna) Év Mennyiség Célországok Jellemzı hulladékok

2002 4 848 AT, DE, SLO ólom akku, cink-salak hulladék 2003 31 458 AT, DE, UA ólom akku, savgyanta 2004 182 254 AT, DE, SK ólom akku, halogénezett szerves oldószer, desztillációs maradékok 2005 76 044 AT, DE, SLO ólom akku, halogénezett szerves oldószer, desztillációs maradékok 2006 88 282 AT, DE, SLO ólom akku, hulladékkezelési maradékok 2007 72 170 AT, FR, SLO ólom akku, szerves oldószer maradékok 2008 55 023 AT, DE, SLO ólom akku, szerves oldószer maradékok

Az EU-csatlakozás elıtt egyáltalán nem volt veszélyes hulladék behozatal. Az EU csatlakozással hazánkban is érvényessé vált a hulladékszállításról szóló 259/93/EK rendelet, amely bevezette a „zöld listás” hulladékokra vonatkozó eljárásrendet, valamint az egyéb ellenırizendı hulladékok Bázeli Egyezményben is szereplı kategóriáját (ez gyakorlatilag a vegyes települési és a zöld listás hulladékok keverékeit jelenti). A rendelet a „zöld listás” hulladékok hasznosítási célú forgalmát a normál kereskedelmi eljárások szerint tette lehetıvé, így ennek jellemzésére továbbra sem álltak rendelkezésre megbízható adatok. A 2004. után behozott hulladékok között meghatározó mennyiséget tett ki az erımővekben elégetett, hulladékból elıállított tüzelıanyag.

12. táblázat: A veszélyes és egyéb ellenırzött hulladékok behozatala, 2005-2008

(Forrás: KvVM, Bázeli Egyezmény) (tonna) Év Mennyiség Származási

országok Jellemzı hulladékok

2005 17 300 DE, YU hulladékból tüzelıanyag 2006 163 366 DE, HR, SK hulladékból tüzelıanyag 2007 1 480 AT, RO fémiszap, lúg 2008 980 RO, SB, SK fémiszap, lúg, katalizátor

39

A hulladékszállításról szóló 1013/2006/EK rendelet hatályba lépésétıl, 2007. júliusától már minden hulladékszállításról kötelezı, egységes szerkezető adatszolgáltatás van érvényben, így a „zöld listás” hulladékok forgalma is megbízhatóan követhetıvé vált. Az adatok értékelését azonban nehezíti, hogy egyes, az EU-hoz újonnan csatlakozott tagországok egyes zöld listás hulladékokra is – 3-6 éves átmeneti idıszakra – a veszélyes hulladékokra vonatkozó engedélyezési eljárást alkalmazhatnak (Bulgária, Lengyelország, Lettország, Szlovákia, Románia). Ezért a kiviteli vagy behozatali engedéllyel szállított hulladékok között nem csak veszélyes vagy vegyes nem-veszélyes, hanem „zöld listás” hulladékok is megjelennek.

Magyarországon – az új rendszer szerinti statisztika alapján – mintegy 50-60 gazdálkodó szervezet foglalkozik hulladékok kivitelével. A korábbi idıszakok adatai nem érhetıek el egységes szerkezetben. A legfontosabb 2008. évi kiviteli célpontokat és a behozott hulladékok forrásait és mennyiségét az engedélyhez kötött és zöldlistás szállítások esetében a következı táblázatok mutatják be.

13. táblázat: Jelentısebb kiviteli célországok és a behozott hulladékok forrásai, 2008

(Forrás: OKTVF) (tonna) Célország Mennyiség

Szlovákia 179 100 Lengyelország 26 500 Kivitel, engedélyhez kötött Egyéb 67 923 Olaszország 362 142 Ausztria 192 632 Németország 18 981 Szlovénia 18 668

Kivitel, zöldlistás hulladékok

Egyéb 50 881 Kivitel összesen: 916 827

Ausztria 94 125 Szlovénia 54 000 Behozatal, engedélyhez kötött Egyéb 39 770 Olaszország 22 646 Németország 23 045 Ausztria 13 991

Behozatal, zöldlistás hulladékok

Egyéb 54 316 Behozatal összesen: 301 893 Tranzit 3 957 979

14. táblázat: Kiadott engedélyek és engedélyezett szállítások Magyarországon, 2008

(Forrás: OKTVF) Az engedély

típusa Engedélyek

száma Engedélyezett

szállítások száma Összes engedélyezett mennyiség (tonna)

Kivitel 86 5 755 273 523

Behozatal 55 5 704 187 895

Tranzit 90 6 276 3 957 979

Összesen: 231 17 735 4419 397

15. táblázat: Zöld listás hulladékok szállítása Magyarországon, 2008

(Forrás: OKTVF)

Irány A beérkezett kísérı

dokumentumok száma

Összes mennyiség (tonna)

Kivitel 18 458 643 304

40

Behozatal 6 132 113 998

Összesen: 24 590 757 302

A 2008. évi kivitel döntı többségét, mintegy 700 ezer tonnát a vas- és acélhulladékok adták, és közel 100 ezer tonna volt a papír- és kartonhulladék. A fennmaradó részt lényegében az ólom-akkumulátorok és az üveghulladék kivitele adta. A behozatal legnagyobb részét továbbra is a hulladék tüzelıanyag tette ki, több mint 40 ezer tonnát képviselt a papír- és kartonhulladék, 35 ezer tonnát az alumíniumhulladék. A maradék mennyiség üveg-, vas- és acél-, egyéb fémhulladékok között oszlott meg. Veszélyes hulladék behozatal és kivitel – az akkumulátorok kivételével – alig volt.

III.2 TELEPÜLÉSI HULLADÉK

III .2.1 TELEPÜLÉSI SZILÁRD HULLADÉK

A hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény definíciója szerint a települési szilárd hulladék a háztartásokból származó szilárd hulladék, illetıleg a háztartási hulladékhoz hasonló jellegő és összetételő, azzal együtt kezelhetı más hulladék.

A hulladékgazdálkodási törvény az önkormányzatok számára kötelezıvé tette a települési hulladék kezelési közszolgáltatás megszervezését, a települési hulladék termelıi (az ingatlantulajdonosok) számára pedig annak igénybevételét. A közszolgáltatás biztosítása mára a települések csaknem mindegyikén megtörtént, néhány igen kis lakos-számú település kivételével. A rendszeres hulladék elszállításba bevont ingatlanok aránya a 2000. évi 85,1%-ról 92,4%-ra emelkedett. Az ellátásba be nem vont ingatlanok többnyire tanyákat, zártkerti épületeket és üdülı-ingatlanokat jelentenek.

A képzıdı hulladék mennyisége általánosan növekvı tendenciát mutat, mértéke jól követte a lakossági fogyasztás mértékét erısen befolyásoló reálkeresetek alakulását, a bérek 2%-os növekedése esetén átlagosan 1%-os hulladék mennyiség növekedés tapasztalható. Érdekes megfigyelni, hogy a keresetek csökkenésének vagy stagnálásának éveiben a hulladékképzıdés is mérséklıdött.

16. táblázat: A képzıdı települési szilárd hulladék mennyiségének alakulása, 2000-2008.

(Forrás: KSH, KvVM) Megnevezés 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008

TSZH mennyiség

ezer tonna/év 4.552 4.603 4.646 4.693 4.591 4.646 4.711 4.594 4.553

TSZH mennyiség alakulása, % az elızı évhez képest

101,1 101,1 100,9 101,0 97,8 101,2 101,4 97,5 99,1

GDP volumenindex alakulása, % az elızı évhez képest

104,9 104,1 104,4 104,3 104,9 103,5 104,0 101,0 100,6

Reálbér alakulása, % az elızı évhez képes

101,5 106,4 113,6 109,2 98,9 106,3 103,6 95,4 100,7

A képzıdı települési szilárd hulladék összetételének meghatározására 2006. óta áll rendelkezésre szabványosított vizsgálati módszer. Az ennek alkalmazásával végzett vizsgálatok alapján már az országos jellemzésre is alkalmas, megbízható adatok állnak rendelkezésre. A vegyesen győjtött hulladék szabvány szerint mért összetétel adataiból

41

képzett országos adatbázis segítségével a vegyesen győjtött hulladék összetételére megbízható becslés adható. A szelektíven győjtött áramok figyelembevételével a teljes képzıdı települési szilárd hulladék mennyiség összetétele is meghatározható.

42

1. ábra: A vegyesen begyőjtött települési hulladék szabvány szerint mért átlagos összetétele (Forrás: KvVM, 2007)

A vegyesen begy őjtött települési hulladék szabvány szerint mért átlagos összetétele

Bio26,93%

Papír9,71%

Textíl3,60%

Mőanyag17,92%

Éghetı5,11%

Üveg2,90%

Fém2,90%

Éghetetlen5,61%

Veszélyes0,60%

Finomfrakció15,22%

Higiéniai3,70%

Karton3,30%

Kompozit2,50%

Bio

Papír

Karton

Kompozi t

Textíl

Higiéniai

Mőanyag

Éghetı

Üveg

Fém

Éghetetlen

Veszélyes

Finomfrakció

2. ábra: Az összes keletkezı települési hulladék összetétele (Forrás: KvVM, 2007)

Az összes keletkez ı települési hulladék összetétele

papír18%

mőanyag13%

üveg3%

fém3%

biológiailag lebomló

29%

egyéb34% papír

mőanyag

üveg

fém

biológiailag lebomló

egyéb

43

Az OHT-I. idıszakában a legnagyobb jelentıségő elırelépést a komplex térségi hulladékgazdálkodási rendszerek elıkészítése és megvalósítása jelentette. Az EU társfinanszírozású 12 ISPA projekt 3,8 millió lakos ellátását szolgálja. A projektek a szelektív győjtéshez, hasznosításhoz kapcsolódó beruházások mellett regionális lerakók kiépítését és a régi lerakók rekultivációját is tartalmazzák. 2008-ra a beruházások többsége megvalósult vagy befejezéshez közelít (Hajdú-Bihar, Miskolc, Szeged, Tisza-tó, Szolnok, Duna-Tisza, Sajó-Bódva, Nyugat-Balaton, Dél-Balaton projektek). Az elıkészítés nehézségei miatt elhúzódott az Északkelet-Pest megyei projekt. Az Észak-Balaton projekt megvalósulását is helyszín-kiválasztási nehézségek hátráltatták.

A Kohéziós Alap támogatásával zajlik a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei regionális hulladékgazdálkodási rendszer I. ütem kivitelezése, illetve a II. ütem elıkészítése (mintegy 600 ezer lakos ellátására). Az ÚMFT keretében több jelentıs projekt, köztük 5 nagyprojekt elıkészítése kezdıdött meg (Mecsek-Dráva, Gyır, Közép-Duna, Sopron, Mosonmagyaróvár), ebbıl két projekt (Gyır és Mecsek-Dráva) jóváhagyása megtörtént, kivitelezésük megkezdıdött. Több, eddig fehér foltnak számító térségben is folynak projekt-elıkészületek. A projektek táblázatos összefoglaló adatait a 4. melléklet tartalmazza.

A szelektív győjtés elterjesztésében 2006-ig jelentıs szerepet játszott a települési hulladékkezelés fejlesztését szolgáló központi támogatás. A központi kormányzat, majd a regionális fejlesztési tanácsok által mőködtetett pályázati rendszer segítségével összesen 1632 hulladékbegyőjtı sziget, 12 hulladékbegyőjtı udvar és 17 komposztáló telep létesült. A támogatások felhasználásával az önkormányzatok összesen 111 hulladékgyőjtı jármővet (közte folyékony hulladék begyőjtésre alkalmas 31 speciális szállítójármővet) és 5950 házi komposztálást segítı speciális eszközt (komposztáló keretet) vásároltak.

Az eddig megvalósult fejlesztések eredményeként ma már országszerte több mint 1200 településen, a lakosság 55%-a részére elérhetı a szelektív győjtési rendszer, a begyőjtı szigetek száma a nyolcezret, a hulladékudvaroké pedig a százat közelíti, a térségi komposztáló telepek száma 40.

A korábbi termékdíjas-rendszergazda támogatási konstrukciót az EU csatlakozás idıpontjától felváltotta a koordináló szervezeteken alapuló hasznosítási díjas rendszer, amelyben a begyőjtés és a hasznosítás mőködését már nem az állam, hanem a kötelezettek finanszírozzák. A gyártói felelısség körébe tartozó hulladékok lakossági szelektív győjtési rendszerének kialakításához ezek a szervezetek is jelentıs mértékben hozzájárultak. A koordináló szervezetek lakossági begyőjtést egyre erıteljesebben támogató és szervezı mőködése nélkül nem teljesülhettek volna az elektromos berendezések, az elemek-akkumulátorok, valamint a csomagolási hulladékok begyőjtési és hasznosítási kötelezettségei.

A 2003-2006. között végzett korszerősítésnek köszönhetıen a Fıvárosi Hulladékhasznosító Mő – az egyetlen magyarországi települési hulladékégetı – kibocsátása megfelel az európai normáknak, kapacitása 420 ezer tonna/évre nıtt. Az égetı megfelel a 2008 végén elfogadott új hulladék keretirányelvben meghatározott energiahatékonysági feltételeknek is, így egyértelmően hasznosító létesítménynek minısül.

44

17. táblázat: A települési szilárd hulladék kezelése

(Forrás: KSH, KvVM) (ezer tonna) Megnevezés 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008.

TSZH mennyiség 4.552 4.603 4.646 4.693 4.591 4.646 4.711 4.594 4.553

Anyagában hasznosított

350 360 400 490 540 444 490 554 692

Energetikailag hasznosított*

340 350 280 240 155 303 389 383 393

Lerakott 3.760 3.800 3.890 3.900 3.857 3.859 3.792 3.428 3.341

Egyéb n. a. n. a. n. a. n. a. 40 40 40 229 126

*Az energetikai hasznosítás ingadozását a Fıvárosi Hulladékhasznosító Mő rekonstrukciója miatti leállás és újraindítás okozta.

A települési hulladékok tekintetében már statisztikailag is érzékelhetıek a szelektív hulladékgyőjtés és hasznosítás terén megtett intézkedések eredményei.

Mind az anyagában történı, mind az energetikai hasznosítás részesedése nıtt , és ezzel párhuzamosan a lerakási hányad csökkent. Az eredmények ellenére azonban sem a hulladékhasznosítással, sem a hulladéklerakással kapcsolatos számszerősített célkitőzéseket nem sikerült elérni. A települési szilárd hulladék hasznosítási aránya az összes képzıdött hulladék tömegéhez viszonyítva a tervezett 40% helyett csak 24% volt, a lerakás 60% alá csökkentése helyett pedig csak 73%-os arányt sikerült elérni.

Az elmaradásnak elsısorban gazdasági oka van, a hulladék lerakása még mindig a legolcsóbb megoldás, fıleg a 2009. elıtt még mőködı, megfelelı mőszaki védelemmel nem ellátott lerakókban. Az okok között szerepel a hulladék-feldolgozó kapacitások hiánya (ideértve a komposztáló telepeket is), az ellenırzés hiányosságai (rendszeresség, szankciók), és a környezettudatos szemlélet alacsony szintje. Meg kell említeni azt is, hogy a komplex regionális hulladékgazdálkodási rendszerek megvalósítása a tervezettnél lassabban haladt.

Az országban 2002-ben egy PHARE projekt 2667 db olyan helyszínt mért fel és értékelt környezeti veszélyeztetés szempontjából, ahol 1950 után települési hulladék került lerakásra. Ezek közül közel 1000 üzemelt még 2003-ban, de a programidıszakban a mőködı hulladéklerakók száma drasztikusan csökkent. 2008-ban már csak 212 lerakó mőködött, ebbıl 132 lerakót 2009. július 15-ig be kellett zárni. Az ezt követıen mőködı, megfelelı kiépítéső települési hulladék lerakók, illetve a jelenleg megvalósítási fázisban lévı hulladékgazdálkodási projektek keretében a közeljövıben mőködésbe lépı lerakók listáját az 5. melléklet tartalmazza. A 2009-ben kialakult országos rendszerben a beszállítási távolság nem haladja meg az 50 km-t. A települési szilárd hulladék jelenlegi képzıdési aránya mellett 2009-ben mintegy 6 évre elegendı lerakási kapacitással rendelkezett az ország, ami következetesen végrehajtott megelızési és hasznosítási program mellett akár 8-9 évre is elegendı lehet.

A korszerőtlen lerakók bezárása és rekultivációja nagy költségigényő és hosszú távú feladat. A KvVM 36 település részére nyújtott erre a célra támogatást, az ISPA projektek keretében pedig további 328 lerakó rekultiválására kerül sor, de még hátra van a fennmaradt, felhagyott és lezáratlan lerakók rekultivációja, valamint néhány újonnan feltárt illegális hulladéklerakási terület rekultivációja is. A rekultivációt szolgáló KEOP intézkedések már az elsı két évre (2007-2008.) 650 lerakó szakszerő lezárását célozták meg, az önkormányzatok

45

által benyújtott pályázatokban (a GOP támogatási lehetıségeit is figyelembe véve) már 1100 lerakó rekultivációja szerepel.

III .2.2 TELEPÜLÉSI FOLYÉKONY HULLADÉK

A Nemzeti Szennyvízelvezetési és –tisztítási Megvalósítási Program (25/2002. Korm. rendelet) elıre haladtával az ország csatorna-ellátottságának szintje folyamatosan nı, azonban a közmővel el nem látott területeken, településrészeken továbbra is biztosítani kell a települési folyékony hulladékként (TFH) nevesített szennyvíz megfelelı kezelését. Definíció szerint a TFH a szennyvízelvezetı hálózaton, illetve szennyvíztisztító telepen keresztül el nem vezetett szennyvíz. Az eltérı lakossági szokások és a változó mőszaki állapotú győjtı-tároló berendezések miatt az elszállított folyékony hulladék minısége heterogén, és általában eltér a csatornán elvezetett szennyvízétıl. Ezért a szennyvíztisztító létesítmények nem szívesen fogadják a TFH-t, a túlterhelt vagy érzékeny technológiával üzemelı tisztítókhoz külön fogadó és elıkezelı mőtárgyak kialakítása szükséges.

Magyarországon a csatornabekötéssel rendelkezı lakások aránya ma 69,8%. További 7,9% ellátott területen van, mégsem rendelkezik csatornabekötéssel, azaz nem veszi igénybe a szolgáltatást. A lakások 25%-a ellátatlan területen található.

Azokon a területeken, ahol a közmőves szennyvízelvezetés nem valósult meg, a házi szennyvízgyőjtıbıl történı szippantás és elszállítás jelenti az egyedüli kezelési módot. Ezen a helyzeten nem változtatott az egyedi szennyvízkezelı kislétesítményeket, kisberendezéseket támogatni hivatott ún. „B” Program sem, mert érdemi források nem jutottak a közmőpótló berendezések elterjesztésére, széles körő megismertetésére. Tekintve, hogy a csatornázási beruházásokra fordítható összegek az elmúlt években némiképp visszaestek, nem bıvültek érdemben a szennyvíztisztítók TFH fogadó kapacitásai sem.

A TFH-t fogadó, mőszaki védelem nélküli (földmedrő) létesítmények (leürítık) mőködését a felszín alatti vizek védelmérıl szóló 219/2004. Korm. rendelet alapján 2007. október végéig be kellett szüntetni. A korszerőtlen létesítmények bezárásával csak a sokkal nagyobb távolságra elhelyezkedı szennyvíztisztítók fogadhatták a TFH-t. A lakosság szembesülni kényszerült a korábbi kezelési díj többszörösével, több térségben nem volt elérhetı távolságban olyan tisztító kapacitás és technológia, amely képes lett volna fogadni a TFH-t. A helyzet átmeneti kezelésére a fenti jogszabályi határidı 2015-re módosult azon térségekben, ahol a Program szerint a csatornázást és szennyvíztisztítást csak ezen határidıig kell megoldani.

A 2006-ban hatósági adatszolgáltatás alapján végzett felmérés szerint a korábban regisztrált 138 földmedrő TFH fogadóhely közül még 76 mőködött, mindössze 9 esetében végeztek szakszerő felhagyást (lezárás, rekultiváció). 2007-ben mintegy 4,2 millió tonna települési folyékony hulladék keletkezett, amelybıl már csak 72 ezer tonna került a még tovább mőködı leürítı helyekre. A felmérés idején a települési szilárd hulladéklerakók egy részén is folyt TFH leürítés. 2008-ban további 300 ezer tonnával csökkent a mennyiség, a szabálytalan „lerakási” tevékenység pedig mára megszőnt.

III .2.3 KOMMUNÁLIS SZENNYVÍZISZAP

Magyarországon a 2008. január 1-jei nyilvántartási adatok szerint 667 db szennyvíztisztító telep üzemelt. A 166 nagyobb, 10 000 LE feletti kapacitású kommunális szennyvíztisztító telep összesített kapacitása a teljes kapacitás kb. 88 %-át teszi ki. A települési szennyvíztisztító telepeken keletkezı szennyvíziszap közel 70%-a a 10 000 LE fölötti kapacitású szennyvíztisztító telepekrıl kerül ki, mely kb. 130-170 ezer tonna szárazanyag/év

46

mennyiségre tehetı. Az iszapok túlnyomó része víztelenített állapotban hagyja el a telepeket, országos átlagban 84%-os víztartalommal.

A Szennyvíz Program elırehaladásával egyre nı a keletkezı szennyvíziszap mennyisége. A Programban foglalt célkitőzéseknek megfelelıen folyamatosan épülnek ki a szennyvízkezelı rendszerek, amelyekhez jelentıs támogatást nyújtanak a KEOP-ban megadott pályázati lehetıségek. Az új fejlesztések támogatási feltételei úgy lettek meghatározva, hogy a kiépülı kapacitások már a TFH fogadásával és a technológiából származó iszap kezelésével is számolnak.

A 2000-es évek elején a szennyvíziszap hasznosítási aránya igen alacsony volt, a kezelés fıleg lerakással történt, 2008-ra azonban mintegy negyedével csökkent a lerakásra kerülı szennyvíziszap mennyisége és jelentısen megnıtt (elızetes adatok szerint több mint 65%) az iszapok hasznosítása. A kezelés alakulását a következı táblázat mutatja:

18. táblázat: Szennyvíziszap keletkezés és hasznosítás

(Forrás: KvVM Tájékoztató Magyarország településeinek szennyvízelvezetési és -tisztítási helyzetérıl, a települési szennyvízkezelésrıl szóló 91/271/EGK Irányelv megvalósítási

programjáról) (szárazanyag, tonna) 2004 2006 2008* Összes keletkezett szennyvíziszap 117 693 216 428 221 462 ebbıl: lerakás 67 085 50 479 50 479 égetés 0 0 0 egyéb elhelyezés 0 26 148 26 148 mezıgazdasági hasznosítás 50 608 133 416 138 450 egyéb hasznosítás 0 6 385 6 385 Hasznosítási arány [%] 43,00 64,59 65,40

*Becsült

A mezıgazdasági hasznosítást elısegíti az a 2008-ban végrehajtott jogszabályi változás, amelynek révén a szennyvíziszap komposztok felhasználása kedvezıbb feltételekkel, történhet, mint a szennyvízé vagy a szennyvíziszapé. Az iszap komposztálással történı kezelésével növelhetı a mezıgazdasági felhasználás aránya a többi kezelési módhoz képest.

Sajnos még mindig nagy arányban elterjedt a települési hulladéklerakón történı lerakás. A korszerő lerakók viszont csak olyan mértékben fogadhatják ezt a hulladékot, amennyiben teljesíthetıek maradnak a biológiailag lebomló szerves összetevık lerakáscsökkentési célértékei.

III.3 VESZÉLYES HULLADÉK

Az OHT-I. prognózisa 2008-ra 1.300.000 tonna veszélyes hulladék keletkezésével számolt. A HIR adatai szerint 2007-ben 1 082 326 tonna, 2008-ban pedig 714.456 tonna veszélyes hulladék keletkezését jelentették. A veszélyes hulladékok keletkezését nemzetgazdasági ágazatonként vizsgálva megállapítható, hogy az éves összes mennyiség több mint 30%-a a feldolgozóipar területén keletkezik. A képzıdı mennyiség több mint felét kitevı, a szolgáltatásoknál jelentkezı veszélyes hulladék döntı többsége kármentesítési munkálatokból származik.

Az egyes években képzıdı mennyiséget jelentısen befolyásolja a kármentesítési feladatok végrehajtása, illetve ezek mértéke. Ha az adott évben jelentıs kármentesítési munka folyt, az jól láthatóan jelentkezik a statisztikákban, eseti, kiugró értékeket képezve az idısorban. A veszélyes hulladékok mennyiségének idıbeli alakulása a következı ábrán figyelhetı meg. A

47

2002 elejétıl hatályos új hulladéklista szerint egyes hulladék típusok nem számítanak veszélyes hulladéknak, ezért tapasztalható jelentıs eltérés a 2002-es és a 2003-as mennyiségi adatok között. A legjelentısebb változás a vörösiszap nem-veszélyes hulladékká történı minısítése. Változást eredményezett továbbá, hogy az állati és az egészségügyi hulladékok jelentıs része is kikerült a veszélyes hulladékok körébıl.

4. ábra: Az egyes években keletkezı veszélyes hulladék mennyisége*

(Forrás: KSH, HIR, HAWIS, Vituki)

*A 2002-2003 között megfigyelhetı igen jelentıs csökkenét az uniós hulladéklista bevezetésével magyarázható

A veszélyes hulladékok TEÁOR szerinti nemzetgazdasági ágak közötti megoszlását mutatja a következı táblázat.

19. táblázat: A veszélyes hulladékok gazdasági ágak közötti megoszlása

(2007) (Forrás: HIR) kód Nemzetgazdasági ág tonna A Mezıgazdaság, vadgazdálkodás, erdıgazdálkodás 6 773 B Halgazdálkodás 6 C Bányászat 26 999 D Feldolgozóipar 367 516 E Villamosenergia-, gáz-, gız-, vízellátás 16 801 F Építıipar 18 033 G Kereskedelem, javítás 43 103 H Szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás 1 446 I Szállítás, raktározás, posta, távközlés 21 504 J Pénzügyi közvetítés 27 K Ingatlanügyletek, gazdasági szolgáltatás 7 731 L Közigazgatás, védelem; kötelezı társadalombiztosítás 978 M Oktatás 613 N Egészségügyi, szociális ellátás 9 435 O Egyéb közösségi, személyi szolgáltatás 561 352 P Háztartások tevékenysége 9 Q Területen kívüli szervezet 0 Összesen* 1 082 326

48

A veszélyes hulladékok terén nem jellemzı az országhatárt átlépı szállítás, különösen alacsony a behozatal mértéke. Legnagyobb mennyiségben az ólomakkumulátorok kivitele történik, más veszélyes hulladékok kivitele az összes keletkezı mennyiséghez képes elhanyagolható nagyságú.

A veszélyes hulladék kezelésére vonatkozó jogszabályok értelmében a veszélyes hulladék termelıje köteles a veszélyes hulladékot a jogszabályoknak megfelelı körülmények között a képzıdés (telep)helyén győjteni, majd gondoskodnia kell arról, hogy a megfelelı hasznosítóhoz illetve ártalmatlanítóhoz kerüljön a szakszerően összegyőjtött hulladék. A képzıdött hulladék a győjtést követıen veszélyes hulladék kezelı szakvállalkozásoknak kerül átadásra, akik tevékenységüket szolgáltatásként végzik. A jelentısebb, veszélyes hulladékot termelı vállalkozásoknak általában saját veszélyes hulladék kezelı létesítményeik vannak, amelyek többnyire mások hulladékait is átveszik kezelésre. A következı táblázat mutatja az elmúlt idıszak hulladékkezelésének alakulását.

20. táblázat: A veszélyes hulladékok kezelésének alakulása

(Forrás: HIR) (ezer tonna)

2004 2005 2006 2007 2008

Veszélyes hulladék mennyisége 958 1201 1367 1053 714

Anyagában hasznosítás 362 156 278 164 167

Energetikai hasznosítás 50 93 121 42 40

Égetés 63 44 94 57 60

Lerakás 101 190 771 552 215

Egyéb 382 718 104 238 232

A veszélyes hulladék termikus kezelése megközelítette a 100 ezer tonnát, míg a lerakott mennyiség 550 ezer tonna körül volt 2007-ben. Ez a képzıdött mennyiség 51%-a, azonban ebbıl 390 ezer tonna kármentesítésbıl származott (2006-ban több mint 400 ezer tonna). A veszélyes hulladék termikusan kezelt hányadának 60%-a számít ártalmatlanításnak, 40% az energetikai hasznosítás 2008-ban. A termelésbıl származó hulladékok esetében jellemzıen magas az egyéb, fıleg kémiai módszerekkel végzett ártalmatlanítás aránya is (32,5%).

Az EU-hoz történı csatlakozásunkkor az egyik legnagyobb gazdasági jelentıségő átmeneti mentességet a veszélyes hulladék termikus kezelése terén sikerült elérnünk. Az átmeneti mentesség 2005. közepéig tartott. A vállalt határidıre azokat a hulladékégetıket, amelyek nem feleltek meg a környezetvédelmi szempontoknak, vagy át kellett alakítani a követelményeknek megfelelıen, vagy ha ez gazdaságosan nem volt megoldható, be kellett zárni. A folyamat 2005-ben lezárult, jelenleg minden égetımő az elıírásoknak megfelelıen üzemel. Kiemelendı, hogy bár a veszélyes hulladék égetık alapvetıen a hulladék ártalmatlanítását szolgálják, mindegyik rendelkezik valamilyen energetikai, vagy hıhasznosító rendszerrel. A termikusan kezelt veszélyes hulladék 40%-a kerül közvetlenül energetikai hasznosításra (többnyire együttégetéssel).

Az OHT I.-ben kalkulált mértékő hulladéklerakó kapacitás-bıvítésre nem volt szükség, a jelenleg érvényes engedélyekben biztosított kapacitás kielégíti a szükségleteket. Jelenleg 15 lerakó fogad veszélyes hulladékot, összesen közel 290.000 tonna/év kapacitással.

A mőködı veszélyes hulladék lerakók és égetık listáját az 5. melléklet tartalmazza.

III.4 EGYÉB, NEM-VESZÉLYES TERMELÉSI HULLADÉKOK

49

III .4.1 MEZİGAZDASÁGI ÉS ÉLELMISZERIPARI HULLADÉK

A biohulladékok kezelésének általános szabályait a biohulladék kezelésérıl és a komposztálás mőszaki követelményeirıl szóló 23/2003. (XII. 29.) KvVM rendelet határozza meg. Fontos megjegyezni, hogy a jogszabály hatálya nem terjed ki – többek között – a mezı- és erdıgazdasági tevékenység során keletkezı, felszínen visszamaradó növényi maradványokra.

A mezı- és erıgazdaságban (növényi maradványok, melléktermékek stb.) valamint az élelmiszeriparban évente mintegy 30-35 millió tonna hasznosítható biomassza keletkezik. Ennek a mennyiségnek azonban csak egy kis hányada, 15-20%-a jelenik meg ténylegesen hulladékként.

21. táblázat: A mezıgazdasági és élelmiszeripari hulladékok képzıdésének és kezelésének alakulása

(Forrás: HIR) (ezer tonna)

2004 2005 2006 2007 2008

Mezıgazdasági és élelmiszeripari hulladék mennyisége 6.215 4.829 3.940 4.859 1.188

Anyagában hasznosítás 4 329 3 568 2 604 904 553

Energetikai hasznosítás 572 753 982 698 168

Égetés 104 7 4 5 1

Lerakás 1 157 170 96 44 7

Egyéb 53 331 254 3 208 459

Az OHT-I. a mezı- és erdıgazdálkodásban képzıdı növényi maradványok, valamint az állattartásból származó trágyák biológiai körforgásba történı visszavezetésének elımozdítását a Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program (NAKP) által ösztönzött környezetkímélı gazdálkodási módok támogatásával tervezte elérni. Az élelmiszeripari szerves hulladék mezıgazdasági felhasználásának növelését, valamint az élelmiszeripari egyéb hulladékok hasznosításának ösztönzését az Élelmiszeripari Környezetvédelmi Program (ÉKP) által tervezte megvalósítani.

A KvVM által készített biomassza program (Bio-OP) csak a települési szilárd hulladékból szelektíven győjtött, biológiailag lebomló hulladékokkal foglalkozik. Ezek kezelése a regionális hulladékgazdálkodási rendszerek részeként megvalósuló komposztáló telepeken történik. A létesítmény-hálózat kiépítése folyamatban van.

Az élelmiszeripari szennyvizek általában magas szervesanyag-tartalommal rendelkeznek, megfelelı elıkezelést követıen többnyire a települési szennyvízzel együtt kezelhetık. A keletkezı iszap a települési szennyvíziszap kategóriába sorolható, további kezelése, hasznosítása is azonos módon történik.

A szerves maradékok visszakerülésének egyik példája a cukoripari zöldhulladék, amelyet visszaforgatnak a termıföldbe. A szántóföldön termesztett növények termıföldön maradó része is beszántásra kerül. Ezek nem is tekinthetık hulladéknak.

A többi élelmiszeripari ágazat hulladékának sorsa összefoglalóan az alábbiakkal jellemezhetı: − a gyümölcslé gyártás során keletkezı héj darabok komposztálhatók, a magok többnyire

nem;

− a tejfeldolgozó iparban az állati eredető hulladék többnyire a mosóvízben jelenik meg;

− a konzerviparban nagy szénhidrát tartalmú mosóvizek, felöntı levek keletkeznek;

50

− a borászatban keletkezı törköly pálinkafızési alapanyag, a mésziszap pedig mezıgazdasági talajjavítási célra hasznosítható;

− a húsipari hulladékok nagy szervesanyag tartalmuk és bomlóképességük miatt különleges győjtési, kezelési és ártalmatlanítási eljárásokat igényelnek;

− a csomagolási hulladékok természetes velejárói az élelmiszeriparnak, melyek nagyrészt a fogyasztóknál keletkeznek.

A mezıgazdaságban és erdészetben megjelenı biomasszának csak egy kis hányada jelenik meg hulladékként.

III .4.3 IPARI ÉS EGYÉB GAZDASÁGI TEVÉKENYSÉGEKBİL SZÁRMAZÓ HULLADÉK

Az egyéb, gazdasági tevékenységekbıl származó, nem-veszélyes hulladék meghatározás alatt, és ennek megfelelıen a következı fejezet folyamán végig, a bányászat, a feldolgozóipar, a villamos-energia elıállítás, a kereskedelem, a javítás, a szálláshely-szolgáltatás, a vendéglátás, a szállítás, a raktározás, a posta, a távközlés, a közigazgatás, az oktatás területén keletkezı nem veszélyes hulladékokat értjük (együttesen: ipari hulladék).

Annak ellenére, hogy a hulladékok legnagyobb részét ez a terület adja, speciális jogi szabályozás nincs érvényben a hulladékcsoportra vonatkozóan, ugyanis az ide tartozó hulladékáramok összetétele igen heterogén, sokrétő. Kezelésükre általánosan a hulladékgazdálkodási törvény szabályozása az iránymutató. Egyes, környezeti és/vagy gazdasági okokból különösen fontos hulladékáramokra, vagy egy-egy iparág jellemzı hulladékára speciális szabályok vonatkoznak, mint például a bányászati hulladékokra.

A képzıdı ipari hulladékok mennyisége folyamatosan csökken. Hazánkban a rendszerváltást követı években, különösen a ’90-es évek elején, a legnagyobb „hulladéktermelı” ágazatok (bányászat, kohászat) termelési volumene a gazdaságtalan tevékenységek leállításával jelentısen visszaesett, ezzel együtt hulladéktermelésük is megszőnt. Ez összességében az 1990-2000. közötti tíz évben csaknem 40%-os hulladékképzıdés csökkenést okozott. A ’90-es évek közepétıl azonban egyre nagyobb szerepet kapott a szerkezetváltás, a korszerő technológiák bevezetése, a tudatos termék-tervezés, amely egyúttal kevesebb hulladék képzıdéssel is járt. Ez a tendencia napjainkban is tart, az utóbbi években a GDP folyamatos – bár csökkenı ütemő – növekedése mellett is évrıl évre csökkent a képzıdı hulladék mennyisége. A képzıdı nem-veszélyes ipari hulladék mennyisége 2000-ben még közel 17 millió tonna volt, ez mára 7,4 millió tonnára csökkent. A hulladékok több mint 97%-a öt ágazatban, a villamos energia iparban, a feldolgozóiparban, az építıiparban, a közösségi szolgáltatásokban és a mezıgazdaságban keletkezik. A hulladék anyaga szerint közel 90%-a erımői és kohászati salak, bányászati meddı, valamint víz-, illetve szennyvízkezelési iszap volt.

A nem-veszélyes ipari hulladék 2007. évi képzıdésének nemzetgazdasági ágak közötti megoszlását mutatja a következı táblázat.

22. táblázat: Az ipari és egyéb gazdasági tevékenységbıl származó hulladék gazdasági ágak

közötti megoszlása, 2007

(Forrás: HIR) kód Nemzetgazdasági ág tonna A Mezıgazdaság, vadgazdálkodás, erdıgazdálkodás 152 138 B Halgazdálkodás 70 C Bányászat 60 888 D Feldolgozóipar 2 756 468

51

E Villamos-energia-, gáz-, gız-, vízellátás 3 319 048 F Építıipar 14 076 G Kereskedelem, javítás 300 930

H-Q(-N) Szolgáltatás az egészségügy kivételével 881 750 N Egészségügyi, szociális ellátás 3 722

Összesen 7 489 089

A nem ipari ágazatok hulladékai itt nem az ágazatra jellemzı hulladékokat jelentik, hanem a termeléshez, a mőködéshez használt anyagok és tárgyak hulladékait, mint pl. a csomagolás.

A gazdasági tevékenységekbıl származó hulladékok képzıdésének megelızésében alapvetı a termelı szféra felelıssége. E felelısség lényegében három módon jelentkezik; a felhasznált alapanyagok megválasztásában, a gyártási technológiák kialakításában, valamint az elıállított termékek minıségében. Az ipari hulladék képzıdésének minimalizálásában alapvetıen a minél hatékonyabb anyagfelhasználás és a gyártási technológia a meghatározó. Az elmúlt években a technológiai hulladékok mennyisége jelentıs mértékben csökkent, elsısorban a termelési struktúra átalakulása, a nagyobb feldolgozottságot eredményezı, kisebb alapanyag- és nagyobb munkaerı-igényő, emellett az anyagfelhasználást optimalizáló technológiák bevezetése következtében. A tartósabb vagy újrahasználható termékek gyártásával a fogyasztóknál képzıdı hulladék mennyisége mérsékelhetı.

Az évente keletkezı ipari nem-veszélyes hulladék 45 %-a lerakásra kerül, az égetés és az energetikai hasznosítás elhanyagolható. Az anyagában hasznosítás aránya az EU 45-50%-os arányához mérten alacsony, alig haladja meg a 33%-ot a 2%-os energetikai hasznosítás mellett. A hasznosítás aránya az utóbbi években alig változik, mivel a hagyományosan jól hasznosítható hulladék fajtákon kívül (elsısorban a fémek) a nagy mennyiséget kitevı salakok, iszapok és meddık felhasználhatóvá tétele általában nem gazdaságos. Sok esetben a technológiailag hasznosítható hulladék tényleges feldolgozása is – a győjtés és elıkészítés magas költségei, a helyettesíthetı elsıdleges alapanyag olcsósága, a felhasználás rendezetlen feltételei, és nem utolsó sorban érdektelenség következtében – csak minimális mértékben valósul meg. A megfelelıen elkülönítve győjtött, jól hasznosítható hulladékok feldolgozása is sok esetben a piaci viszonyok alakulásának függvénye. Az elsıdleges alapanyagok alacsony ára, illetve a feldolgozók átvételi igényének csökkenése jelentısen visszavetheti a hasznosításra kerülı hulladék mennyiségét.

Így érthetı, hogy az ipari nem-veszélyes hulladék 45%-ának kezelése a viszonylag olcsó lerakással oldódik meg. Az égetéssel történı ártalmatlanítás nem jellemzı, hiszen a képzıdı hulladék legnagyobb része eleve termikus eljárásokból származik, aminek nincs kinyerhetı energiatartalma. Mindemellett a termelési hulladékok ártalmatlanítása terén általánosságban nincsenek jelentısebb problémák a vállalkozásoknál. Némi problémát okoz, többnyire a kis- és középvállalkozásoknál az ıket kiszolgáló győjtı-elıkészítı szolgáltatók hiánya, aminek következtében a nem-veszélyes, gondos elıkezeléssel hasznosíthatóvá alakítható hulladékaik sokszor a települési hulladéklerakóra kerülnek, terhelve ezzel a lakossági hulladék lerakó kapacitásokat.

Esetenként okoz gondot a megszőnı, illetve csıdbe jutó, fizetésképtelenné váló vállalkozásoknál raktáron maradó hulladékok kezelése, amelyek sok esetben állami kármegelızési vagy kárelhárítási keretekbıl kerülnek csak ártalmatlanításra.

Az ipari hulladékok kezelésének kezelési módok közötti megoszlását részletezi a következı táblázat.

23. táblázat: Az ipari és egyéb gazdasági tevékenységbıl származó nem-veszélyes

hulladékok képzıdésének és kezelésének alakulása

52

(Forrás: HIR) (ezer tonna)

2004 2005 2006 2007 2008 Ipari hulladék mennyisége 9 639 8 784 8 079 7 489 7 386

Anyagában hasznosítás 3 212 2 370 2 315 2 305 2 495

Energetikai hasznosítás 134 122 133 231 163

Égetés 3 2 4 16 5

Lerakás 6 110 6 123 5 627 4 937 3 348

Egyéb 0 0 0 0 1 375

53

III.5 KIEMELT HULLADÉK-ÁRAMOK

Az OHT-I. a hulladékgazdálkodási szempontból különös figyelmet érdemlı, veszélyessége vagy speciális feltételekhez kötött kezelési igénye, illetve EU elıírás szerinti kötelezettség miatt egyes hulladék-áramokkal külön-külön is foglalkozik. A 13 kiemelt hulladék-áram helyzetének változását ennek megfelelıen egyenként mutatjuk be.

III .5.1 CSOMAGOLÁSI HULLADÉK

A csomagolási hulladékokra önálló szabályozás vonatkozik az EU-ban (94/62/EK irányelv), amelynek elıírásait a csomagolásról és a csomagolási hulladék kezelésének részletes szabályairól szóló 94/2002. Korm. rendelet ülteti át a hazai jogrendbe. A szabályozás értelmében csomagolásnak tekintendı milyen olyan anyag, illetve termék, amit valamely áru befoglalására, annak megóvása érdekében felhasználtak. Csomagolási hulladék ezen áruk kicsomagolásakor keletkezik, éves mennyisége a szabályozás értelmében megegyezik az adott évben forgalomba hozott csomagolás mennyiségével (az újrahasznált csomagolás kivételével).

Az EU szabályozás túlmutat a hagyományos hulladékkezelési szabályok körén, a kiterjesztett gyártói felelısségre elsıként építı szabályozóként egy iparág alapvetı szabályait is megállapítja, és magának a csomagolásnak, mint önálló terméknek a minıségi kritériumaival is foglalkozik.

Az irányelv többek között újrafeldolgozási és hasznosítási célokat tőz ki, amelyeket a tagállamok legkésıbb 2001-ben, három speciális helyzetben levı tagország 2005 végéig volt köteles elérni. A csomagolási hulladék tömegének legalább 50%-át, de legfeljebb 65%-át hasznosítani kellett. Ezen belül az összes csomagolóanyag 25–45%-át kellett újrafeldolgozni (anyagában hasznosítani) úgy, hogy ez minden csomagolóanyag fajtánál legalább a 15%-os arányt érje el. Csatlakozásunkkor ezen követelmények teljesítésére mi is 2005-ig kaptunk átmeneti mentességet.

Az irányelv határidıinek letelte és a közösségi szintő teljesítés megvalósulása következtében az EU 2004-ben módosította az eredeti célkitőzéseket; a tagállamok legkésıbb 2008-ban, a korábban említett három tagország 2011 végéig köteles a csomagolási hulladék tömegének legalább 60%-át hasznosítani. Ezen belül az összes csomagolóanyag minimálisan 55%-át (maximum 80%-ot) kell újrafeldolgozni úgy, hogy a papírnál és az üvegnél 60%, a fémnél 50%, a mőanyagnál 22,5%, a fánál 15% legyen legalább az anyagában történı hasznosítás. Ezen elıírásokat hazánknak 2012-ig kell elérnie (2005/20/EK irányelv).

Az OHT-I. idıszakában képzıdött csomagolási hulladék mennyiségeket (definíció szerint azonos a forgalomba hozott csomagolt áru csomagolásának mennyiségével) és az elért hasznosítási arányokat a következı táblázat részletesen bemutatja. Miközben az összes képzıdı mennyiség folyamatosan növekedett, az egyes csomagolóanyagok közötti arányok is folyamatosan változtak; az üveg és a fém csomagolások háttérbe szorulásával párhuzamosan növekszik a mőanyag és a papír csomagolás aránya (2004-ig a fa csomagolások is a papír alatt kerültek elszámolásra, mivel nem volt a fára vonatkozóan külön elıírás).

Látható, hogy a 2005-ös követelményeket minden tekintetben teljesítettük, azonban azóta az üveg hasznosítása gyakorlatilag stagnál, míg a mőanyag újrafeldolgozása csökken, energetikai hasznosítása viszont egyre nagyobb mértékben megtörténik. A papír és karton csomagolás 90% körüli anyagában hasznosításának mértéke viszont reálisan már nem növelhetı.

54

24. táblázat: A csomagolási hulladékok képzıdésének és hasznosításának alakulása, 2002-

2008

(Forrás: KvVM-Eurostat) 2002. 2004. 2005. 2006. 2007. 2008.*

képzıdı mennyiség[et] 165 172 126 139 144 hasznosított [et] 20 26 26 29 30 % 12,1 15,0 20,5 20,7 20,7 ebbıl anyagában [et] 20 26 26 29 30

Üveg

% 12,1 15,0 20,5 20,7 20,7 képzıdı mennyiség[et] 370 393 296 304 348 hasznosított [et] 216 275 275 301 321 % 54,3 70,0 93,0 99,0 92,1 ebbıl anyagában [et] 201 263 254 287 301

Papír**

% 54,3 67,0 85,8 94,2 86,5 képzıdı mennyiség[et] 95 85 63 61 67 hasznosított [et] 35 41 43 39 44 % 36,8 48,0 67,9 64,2 65,2 ebbıl anyagában [et] 35 41 43 39 44

Fém

% 36,8 48,0 67,9 64,2 65,2 képzıdı mennyiség[et] 160 165 188 199 218 hasznosított [et] 29 33 65 42 97 % 18,1 20,0 34,7 21,4 43,8 ebbıl anyagában [et] 15 23 36 40 37

Mőanyag

% 9,3 14,0 19,2 20,4 17,0 képzıdı mennyiség[et] n.a. n.a. 178 181 188 hasznosított [et] n.a. n.a. 37 40 38 % n.a. n.a. 20,8 22,1 20,3 ebbıl anyagában [et] n.a. n.a. 33 37 37

Fa**

% n.a. n.a. 18,3 20,6 19,7 képzıdı mennyiség[et] 0 0 2 1 2 hasznosított [et] 0 0 - - - % - - 0,0 5,4 2,1 ebbıl anyagában [et] 0 0 - - -

Egyéb

% - - 0,0 5,4 2,1 képzıdı mennyiség[et] 790 815 853 885 968 968 hasznosított [et] 300 375 446 452 528 533 % 37,9 46,0 52,3 51,1 54,6 55,1 ebbıl anyagában [et] 271 353 392 433 449 453

Összesen

% 34,2 43,3 45,9 48,9 46,4 46,8 *Becsült **2005 elıtt a fa a papírral együtt került elszámolásra

A csomagolóanyagok és -eszközök, illetve 2003-tól általában a csomagolások a környezetvédelmi termékdíjról, továbbá egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról szóló 1995. évi LVI. törvény alapján 1996. óta a termékdíjas szabályozási körbe is tartoznak, többek között ennek is köszönhetıek a csomagolási hulladékok elkülönített győjtése és hasznosítása terén elért jelentıs eredmények. A csomagolási irányelv alapján létrejött, koordináló szervezetekre épülı, a gyártók kötelezettségeit közösen teljesítı rendszer beépült a termékdíj szabályozásba, amely így modern öko-adónak tekinthetı szabályozássá alakult. A két rendszer egymás mellett, egymást támogatva mőködött az irányelvben elıírt hasznosítási arányok teljesítése érdekében.

A csomagolási hulladékok hasznosításának elıfeltétele a megfelelı szelektív győjtés a képzıdés helyén. Hazánkban a jól hasznosítható csomagolási hulladék anyagok elkülönített győjtése megfelelıen történik, hasznosításuk viszont alapvetıen a piaci viszonyok

55

alakulásának függvénye. A jelenleg összegyőjtött szelektív hulladék legjelentısebb hányada az intézményi, ipari, kereskedelmi szelektív győjtésbıl származik. A nem lakossági csomagolási hulladékok szinte teljes körően szelektíven kerülnek összegyőjtésre, a szelektív győjtési arány tovább már nem fokozható ebben a körben. A lakossági eredető hulladék szelektív győjtése gyakorlatilag a nulláról emelkedett a hasznosított mennyiség 11%-ára, amely azonban még mindig messze elmarad a lehetıségektıl, még annak fényében is, hogy a lakossági begyőjtés jelenleg lényegében a legkevésbé hatékony győjtıszigetes megoldáson alapul.

5. ábra: A szelektíven győjtött csomagolási hulladék mennyiségének alakulása eredet szerint

a koordináló szervezetek tevékenységében, 2003-2008.

(Forrás: Öko-Pannon Kht.)

A területen több hasznosítást koordináló szervezet mőködik. Külön szervezetet hoztak létre a gyógyszer-csomagolások és növényvédıszer-csomagolások hulladékainak begyőjtésére és kezelésére is. A csomagolási hulladékok hasznosításának szervezését mára már szinte csak ezek a szervezetek végzik. Jól mutatja a piac lefedettségét, hogy önmagában a legjelentısebb koordináló szervezet a teljes magyar csomagolás kibocsátás mintegy 70%-áért, a második legnagyobb mintegy 16%-áért felelıs. A koordináló szervezetek évente meghatározott áron veszik át az önkormányzatok, illetve a begyőjtı vállalkozások által szelektíven összegyőjtött csomagolási hulladékot, és irányítják azt a szintén velük szerzıdésben álló hasznosítókhoz.

A nem szelektíven győjtött csomagolási hulladék döntıen az egyéb települési szilárd hulladékokkal együtt kerül begyőjtésre, és (abban az esetben, ha nem történik mechanikai válogatás) közvetlenül a lerakóban történı ártalmatlanításra. A gazdasági tevékenységbıl származó hulladékok ártalmatlanításáról – amennyiben a hasznosítás nem oldható meg – a hulladék termelıjének a szennyezı fizet elv alapján kell gondoskodnia.

A csomagolás felhasználhatóságát és hulladékaik hasznosíthatóságát jelentısen befolyásolja annak kialakítása és összetétele. A környezetileg kedvezıbb tulajdonságú csomagolás alkalmazását, valamint a csomagolási hulladék képzıdésének megelızését is szolgálják a szabályozókban meghatározott, a csomagolással szemben támasztott „lényegi követelmények”, illetve az egyes csomagolóanyagokban megengedett nehézfém-tartalom. A forgalomba kerülı csomagolásoknak mára eleget kell tenniük a nemzetközi szabványokban meghatározott újrahasználhatósági vagy újrafeldolgozhatósági követelményeknek, az anyagminimalizálási feltételeknek, valamint a toxikus nehézfém-tartalom korlátozásoknak. E

56

feltételek ellenırzését a piacfelügyeleti és a fogyasztóvédelmi hatóságok rendszeresen ellenırzik.

III .5.2 BIOLÓGIAILAG LEBOMLÓ SZERVES HULLADÉK

Az uniós jogszabályok alapján a lerakóra kerülı települési hulladék biológiailag lebomló részének mennyiségét 2006-ban az 1995-ös bázisévben keletkezett mennyiség 75%-ára, 2009-ben 50%-ára, 2016-ig pedig 35%-ára kell csökkenteni. Hazánk az irányelvben foglalt követelmények teljesítéseként már 2004-es határidıvel elıírta a lerakott szerveshulladék-mennyiség 25%-os mérséklését a bázisévhez képest. Tekintve, hogy a lerakás még mindig domináns kezelési mód a települési hulladékgazdálkodásban, és a lerakótól való eltérítés jelentıs beruházásokat igényel, valamint emelkedı lakossági költségterheket jelent, a korábban 2007-re kitőzött 50%-os hazai csökkentési követelmény elérésének határideje a Hgt. 2007. évi módosításával – összhangban az EU vonatkozó határidejével – 2009-re tolódott.

Az 1995-ben keletkezett 4,5 millió tonna települési hulladékból 2,34 millió tonnát tett ki a biológiailag lebomló hányad, amelynek 32,7%-ra becsült hányada a könnyen hasznosítható papírhulladék, 67,3%-a pedig egyéb szerves összetevı volt. A 2004-es követelményeket Magyarország teljesítette, elsısorban a papír hasznosítás magas arányával. A 2,46 millió tonna szerves hulladékból 706 ezer tonnát, fıként papírhulladékot kezeltek az országban. (A rendelkezésre álló kezelési kapacitás 833 ezer tonna volt.)

A lerakótól eltérítés céljainak teljesítésére 2004-ben készített stratégia több lépcsıben határozta meg a biohulladék kezelésének fejlesztését. A hulladékpapír minél nagyobb arányú visszagyőjtésének és hasznosításának elısegítése mellett legelsıként a zöldhulladék elkülönített kezelését jelölte meg fejlesztési irányként. A 2006-ra kiépült 34 komposztáló telep már közel 250 ezer tonna kezelési kapacitással rendelkezett. A telepi komposztálás tapasztalt problémái (kihasználatlan kapacitások, nehezen értékesíthetı komposzt, magas fenntartási költségek) miatt elıtérbe került a házi, közösségi komposztálás elterjesztésének igénye, valamint más kezelési módok (mechanikai-biológiai kezelés, anaerob technológiák) alkalmazása a tervezett regionális hulladékgazdálkodási rendszerekben. 2006-ban a házi komposztálással mintegy 120 ezer tonna biohulladék lerakását lehetett elkerülni.

A fıvárosi égetımő korszerősítésre és bıvítésre került 2006-ban, a települési hulladékból származó biohulladék termikus hasznosító kapacitása így 218 ezer tonnára nıtt.

A papírhulladék hasznosítás, a komposztálás és a rendelkezésre álló termikus kezelı kapacitások csak részben teljesítik az idıarányosan elvárt kezelési követelményeket, hosszú távon egyre nagyobb arányban kell mechanikai-biológiai hulladék-elıkezeléssel (MBH) feldolgozni a lerakásra kerülı hulladékot, és vizsgálni szükséges a konyhai hulladék külön kezelésének lehetıségét. 2008-ig megvalósultak az elsı MBH kezelı létesítmények, ezek mőködése és a tervezettek esetében is felmerültek fenntarthatósági kérdések: a kezeléssel elkülönített szerves frakció csak idıszakosan hasznosítható a lerakó rekultivációk során, hosszú távon megoldást kell találni ennek az anyagnak a más célú felhasználására.

Az ISPA keretében megvalósuló projektek tervei szerint az uniós és központi forrásokból épülı regionális hulladékgazdálkodási rendszerek 2004-ben rendelkezésre álló 122 ezer tonnás éves biohulladék kezelı kapacitása 2008-ra 460 ezerre nıtt volna – viszont sok esetben éppen a biohulladék kezelését szolgáló infrastruktúra elemei nem kerültek idıben kiépítésre, ami miatt csak részben teljesültek az elvárt fejlesztések. A Kohéziós Alapból finanszírozott, 2007-tıl induló települési hulladékgazdálkodási fejlesztési projektek minden esetben

57

tartalmazzák az ártalmatlanító kapacitások mellett a szükséges biohulladék kezelı létesítmények megvalósítását is.

III .5.3 HULLADÉK OLAJOK

A hulladékolajok kezelésének részletes szabályait a hulladékolajok ártalmatlanításáról szóló 75/439/EGK irányelvvel összhangban a hulladékolajok kezelésének részletes szabályairól szóló 4/2001. KöM rendelet szabályozza. A rendelet megfogalmazása szerint hulladékolaj bármely, az eredeti rendeltetési céljára már nem használható, hulladékká vált, ásványolaj alapú kenıolaj (beleértve a hasonló rendeltetéső szintetikus olajokat is), motorolaj, sebességváltó-olaj, turbina- és hidraulikaolaj, illetve egyéb ipari olaj. A hulladékról szóló 2008/98/EK új keretirányelv az önálló szabályozást 2010. december 12-tıl megszünteti.

A hulladékolajok képzıdését a forgalomba hozott mennyiségekkel nehéz összevetni, mivel a használatuk során egy jelentıs részük kenési célokra elhasználódik, illetve egyes felhasználásoknál elég. Jó közelítéssel kijelenthetı, hogy a nem tüzelı- vagy üzemanyagként forgalomba kerülı olajok mintegy fele válik hulladékká. A hulladékolajként megjelenı mennyiség megközelítıleg megegyezik a vállalkozásoktól és gépjármő karbantartóktól a forgalmazók által szervezetten begyőjtött mennyiséggel. A bejelentett képzıdı mennyiségeket és azok kezelését a következı táblázat mutatja be.

23. táblázat: Hulladékolajok kezelése, 2004-2007

Forrás: (HIR), (tonna) 2004 2005 2006 2007 Összes keletkezett hulladékolaj 64 528 60 869 56 895 52 924 ebbıl anyagában hasznosított 20 955 20 814 17 849 20 041

energetikailag hasznosított 3 534 937 1 324 1 314 égetéssel ártalmatlanított 2 071 1 117 1 088 1 822 biológiailag-kémiailag kezelt 43 053 37 945 30 476 17 527 egyéb 56 6 158 12 220

A hulladékolajokkal kapcsolatos begyőjtési, hasznosítási és ártalmatlanítási tevékenységek végzésére csak a környezetvédelmi hatóság engedélyével rendelkezı gazdálkodó szervezetek jogosultak, a jogszabályokban elıírt feltételek teljesítése esetén. Az 50 ppm-nél több PCB/PCT-t tartalmazó hulladékolajokra a poliklórozott bifenilek és poliklórozott terfenilek és az azokat tartalmazó berendezések kezelésének részletes szabályairól szóló 5/2001. KöM rendelet elıírásait kell alkalmazni.

A hulladékolajok győjtése a gazdálkodó szervezetek esetében megfelelıen szabályozott. A termelıktıl a begyőjtést többnyire a forgalmazó olajcégek szervezik. A nagy kereskedı cégeknél vásárolt olaj visszagyőjtése szerzıdésekkel szabályozott keretek között mőködik, legtöbb esetben vásárláskor a szerzıdésbe belefoglalják a visszavétel feltételeit is. Az ehhez kapcsolódó termékdíj visszaigénylési rendszer gazdaságilag érdekeltté teszi a gyártó-forgalmazó gazdálkodó szervezeteket az olajok visszagyőjtésében. A kiskereskedelemben beszerzett olajok, a kisvállalkozásoknál és a magánszemélyeknél keletkezı olajhulladék győjtése komoly problémát jelent. A begyőjtött hulladékolajok kezelése gyakorlatilag teljes körőnek mondható.

Az OHT-I. 2000. évi kiindulási adataihoz képest a regenerált hulladékolajok mennyisége csökkent, a győjtés azonban közel kétszeresére emelkedett. A hulladékolajok jelentıs része anyagában kerül hasznosításra, viszont meglepıen alacsony az energetikai hasznosítás aránya.

58

III .5.4 POLIKLÓROZOTT BIFENILEK ÉS TERFENILEK

A poliklórozott bifenilek, a poliklórozott terfenilek és rokon vegyületeik önmagukban is rákkeltı hatásúak, alacsony hımérsékleten történı égetésük során pedig dioxin-vegyületek képzıdnek. Évtizedeken keresztül általános felhasználási területük volt a hıhatásnak kitett olajok hıállóságának növelése. A PCB-k és az azokat tartalmazó berendezések ártalmatlanítására az EU külön irányelvet alkotott (96/59/EK), amelynek elıírásait az 5/2001. KöM rendelet honosította. A szabályozás elıírja, hogy a PCB-tartalmú berendezéseket (transzformátorok, kondenzátorok), valamint azon helyiségeket, ahol ezek mőködnek, jól látható módon meg kell jelölni. A berendezéseket nyilvántartásba kell venni, és legkésıbb 2010. június 30-ig le kell azokat szerelni, vagy olyan folyadékkal, illetve berendezéssel lecserélni, amelynek PCB-tartalma nem éri el az 5 ppm-et. A lecserélt berendezést meg kell tisztítani, a PCB-tartalmú folyadékot pedig ártalmatlanítani kell.

2003. óta a berendezések nyilvántartásba vételét és a környezetvédelmi hatóságoknak történı bejelentést a berendezések üzemeltetıi megtették, leszerelési, illetve csere-terveiket bemutatták. A Magyarországon nyilvántartott berendezések, valamint folyadék-mennyiségek alakulását az egyes években a következı ábrák mutatják.

1. ábra: A PCB tartalmú berendezések számának változása, 2003-2007

(Forrás: KvVM)

2. ábra: A PCB tartalmú folyadék mennyiségének változása, 2003-2007

(Forrás: KvVM)

59

2003-ban a felügyelıségek 16 521 PCB-tartalmú berendezést vettek nyilvántartásba, amelyekben a folyadék mennyisége 312 830 kg volt. Az ütemterveknek megfelelıen a PCB-tartalmú berendezések használata csökken, 2007-ben a mintegy 9000 berendezés összesen 66,5 tonna PCB-tartalmú folyadékot tartalmazott.

A transzformátorházakat, miután a PCB-szennyezéstıl megtisztították, a kohászatban hasznosítják. A PCB tartalmú berendezések olajtól való megtisztítása, ártalmatlanításra való elıkészítése az elıírásoknak megfelelıen, rendben folyik. A PCB-tartalmú folyadékokat megfelelı engedélyekkel és kapacitással rendelkezı veszélyes hulladékégetıkben ártalmatlanítják. Magyarországon 5 veszélyes hulladék égetı végzi az ártalmatlanítást, amelyek biztosítják a határérték alatti emissziót az égetés során, kapacitásuk pedig elegendı a teljes mennyiség ártalmatlanításához.

III .5.5 ELEMEK ÉS AKKUMULÁTOROK

Az OHT-I. idıszaka alatt az elemekre és az akkumulátorokra, illetve azok hulladékaira a 91/157/EGK irányelv elıírásai vonatkoztak, amelyet a 9/2001. KöM rendelet érvényesített a hazai jogrendben. Ez koncentráció határértékeket állapított meg az elemek és akkumulátorok higany, kadmium és ólom tartalmára, és egyes speciális használati területek kivételével megtiltotta a határértéket meghaladó nehézfémtartalmú elemek és akkumulátorok forgalmazását. Egyúttal elrendelte ez utóbbiak hulladékainak veszélyes hulladékként történı győjtését és kezelését. Mivel az ólom-akkumulátorokra már 1996 óta vonatkozott a termékdíjas szabályozás, az ólom-akkumulátorok begyőjtésére és külföldi feldolgoztatására már bejáratott rendszerek léteztek, amelyeknél elsısorban a begyőjtés hatékonyságának fokozására volt szükség. Az elemek terén alapvetıen érvényesült a forgalmazási tilalom, így itt speciális intézkedésekre nem volt szükség. A gombelemek és a speciális felhasználású elemek és akkumulátorok cseréje a gyakorlatban a forgalmazás vagy a felhasználás helyén történt, így azok begyőjtése nem igényelt különösebb intézkedést, ártalmatlanításuk pedig a hazai veszélyes hulladék lerakókban valósult meg.

A hazai szabályozásban alapvetı változást hozott az elemek és az akkumulátorok hulladékainak visszavételérıl szóló 109/2005. Korm. rendelet megjelenése, amely – mintegy megelılegezve az akkor még kidolgozás alatt lévı, majd 2006/66/EK számon megjelenı új elem-akku irányelv elıírásait – bevezette az elemek és akkumulátorok új kategorizálását, megkülönböztetve a hordozható, az ipari és a gépjármő elemeket és akkumulátorokat. Az ipari és a gépjármő elemekre és akkumulátorokra elıírta a teljes körő, a hordozhatóakra pedig a forgalomhoz viszonyított, egyre nagyobb arányú visszavételi kötelezettséget. Ezzel párhuzamosan a termékdíj-szabályozás hatálya alá került minden akkumulátor, külön díjtételeket és mentességi feltételeket megállapítva a mobil-telefonok akkumulátoraira.

Mindennek eredményeként a 2006/66/EK irányelv, illetve a 2008. szeptemberétıl hatályos, az irányelvet átültetı 181/2008. Korm. rendelet elıírásait már felkészülten várhatták az elemek és akkumulátorok hazai gyártói és forgalmazói.

Az elemek és akkumulátorok hulladékainak éves mennyisége jó közelítéssel megegyezik az évente forgalomba hozott termékek mennyiségével. A hordozható elemek és akkumulátorok terén ez évi 2000 tonna körüli, a gépjármő és ipari akkumulátorok terén évi 19-20 ezer tonna mennyiséget jelent.

8. ábra: A hordozható elemek és akkumulátorok mennyisége, 2004-2007

(Forrás: Elem és Akkumulátor Forgalmazók Egyesülete)

60

9. ábra: A hulladékká vált gépjármő és ipari akkumulátorok mennyisége, 2004-2007

(Forrás: Hungakku Kht.)

A hordozható elemek és akkumulátorok begyőjtésére a gyártók három koordináló szervezeten keresztül szervezték meg a forgalmazási helyeken történı visszavételt. 2008. elején 11500 győjtıpontjuk volt, terjeszkedésük folyamatos. A 2008. év végéig mintegy 300 gyártó regisztráltatta magát. A begyőjtött mennyiség évrıl-évre növekszik és 1-2%-kal meghaladja az az évi kötelezettséget: 2005-ben 167 tonna, 2006-ban 246 tonna, 2007-ben 261 tonna került visszagyőjtésre, ami az éves forgalmazott mennyiség közel 15%-a.

Az ipari és gépjármő elemek és akkumulátorok terén szintén koordináló szervezetek irányítják a begyőjtést, a két legjelentısebb szervezet győjtıpontjainak száma országosan eléri a 400-at. Emellett 12-15 ezerre tehetı azon üzleti vállalkozások száma, amelyek ólom-sav áramforrásokat forgalmaznak. A kiskereskedelmi egységek egy részében (szervizek, nagyobb autósboltok, üzemanyagtöltı állomások, stb.) már vannak kihelyezett konténerek, amelyek külön győjtıhálózatot alkotnak. Számuk megközelíti a 3000-et. Gyakorlatilag minden kötelezett gyártó megszerzi a győjtésen és hasznosításon keresztül a termékdíj mentességet.

Sem az elemeknek, sem az akkumulátoroknak nincs idehaza feldolgozó kapacitása, ezért a hulladék ólom-akkumulátorok teljes mennyisége külföldi ólomkohókban kerül feldolgozásra, a hordozható elemek és akkumulátorok többnyire veszélyes hulladék lerakókba kerültek, 2009-tıl azonban a begyőjtött mennyiség hasznosításáról kell gondoskodni. 2008-ban 47 tonna ilyen hulladék került hasznosítási céllal kiszállításra. Az új szabályozás értelmében

61

mind a lerakással, mind az égetéssel történı ártalmatlanítás tilos, az csak a hasznosítási maradékok kezelésére, illetve a megfelelı feldolgozási kapacitás hiányában lehetséges.

III .5.6 GUMIABRONCSOK

Az EU hulladéklerakásról szóló 1999/31/EK irányelve alapján 2003. óta hulladék gumiabroncsot, 2006-tól pedig felaprított gumiabroncsot is tilos lerakni. A gumiabroncsok lerakási tilalmának következtében a begyőjtött hulladék abroncsoknak újrafeldolgozásra vagy energetikai hasznosításra kell kerülniük.

A fenti rendelkezéseket a magyar jogrendbe a hulladéklerakók lezárásának és utógondozásának szabályairól és egyes feltételeirıl szóló 22/2001. KöM rendelet, illetve a 2006-ban ezt felváltó, a hulladéklerakással, valamint a hulladéklerakóval kapcsolatos egyes szabályokról és feltételekrıl szóló 20/2006. KvVM rendelet ültette át. A lerakási tilalom, és így a hasznosítási kötelezettség sem terjed ki a kerékpár-gumiabroncsra és az 1400 mm külsı átmérınél nagyobb gumiabroncsra.

A gépjármő gumiabroncsok a hazai termékdíj-szabályozás hatálya alá is tartoznak, így a tilalomból következı elkülönített győjtés és feldolgozás biztosítása lényegéban a gyártói felelısség alapján, a gyártók és forgalmazók termékdíj fizetési kötelezettsége alóli mentességi feltételekre építve történik. A szabályozás értelmében az évente forgalomba hozott mennyiségnek 50-75%-át kell visszagyőjteni és legalább fele arányban anyagában hasznosítani (a másik fele lehet energetikai hasznosítás).

Hazánkban évente hozzávetılegesen 40-45 ezer tonna gumiabroncs hulladék keletkezik. Ehhez évente mintegy 8-10 ezer tonna újrafutózásra kerülı használt gumiabroncs adódik, amely a termékdíj-szabályozásban az anyagában hasznosítási mentességi feltétel részét képezi.

10. ábra: Az egyes években begyőjtött használt gumiabroncs mennyisége és kezelése

(Forrás: HIR)

*Az anyagában hasznosított mennyiség az újrafutózott mennyiséget is tartalmazza

Az átvétel és a hasznosítás szervezésére három koordináló szervezet jött létre, helyzetük a kezdeti ellentétek mérséklıdésével stabilizálódni látszik. A 27 uniós tagország adatait közlı ETRMA szerint 2006-ban a Magyarországon képzıdött 42 ezer tonna hulladék abroncsból 19 ezer tonna került anyagában, míg 23 ezer tonna energetikailag hasznosításra, ez azonban az

62

eltérı megítélésébıl eredıen nem veszi figyelembe az újrafutózást (újrahasználatnak, és nem hulladékhasznosításnak tekinti).

A jelenleg hazánkban meglévı hasznosító kapacitások 60-70000 tonnányi gumiabroncs hulladék kezelését teszik lehetıvé.

III .5.7 KISELEJTEZETT GÉPJÁRMŐVEK

A hulladékká vált gépjármővekrıl szóló 2000/53/EK irányelv elıírásai az M1 és N1 jármőkategóriákra (személygépkocsik és kis haszongépjármővek) terjednek ki. Az elıírások szerint a 2003. július 1-jétıl piacra kerülı új gépjármővek anyagai és alkatrészei ólmot, higanyt, kadmiumot és krómVI-ot (bizonyos, az irányelvben meghatározott eseteket kivéve) nem tartalmazhatnak.

2006 óta gépjármővet csak bontási igazolás alapján lehet véglegesen kivonni a forgalomból.

2006-tól kötelezı a hulladékká vált gépjármővek visszavétele és a visszavett jármő tömegére vonatkoztatott 85%-os hasznosítás. Ez a hányad az 1980 elıtt gyártott jármőveknél alacsonyabb lehet, ám ezeknél is el kell érni a 75%-ot (ezen belül az újrahasználatot és az anyagában történı hasznosítást 80, illetve 70%-ban kell teljesíteni). Az irányelv követelményeit Magyarországon 2006-ban kellett elıször teljesíteni.

Az irányelvet harmonizáló, a hulladékká vált gépjármővekrıl szóló 267/2004. Korm. rendelet értelmében a gazdasági szereplıknek (gyártók, forgalmazók, győjtık, gépjármő biztosítással foglalkozó társaságok, a győjtéssel, hasznosítással, kezeléssel foglalkozó társaságok) a gépjármő tulajdonosa számára 50 km-en belül elérhetı távolságot biztosító átvevı-rendszert kell felállítaniuk a kiselejtezett jármővek, illetve a javítás során eltávolított jármő-alkatrészek begyőjtésére. Biztosítaniuk kell, hogy a begyőjtött jármő-hulladék ellenırzött és bejegyzett kezelı létesítménybe kerüljön. A bontó-hulladékkezelık adják ki a nyilvántartásból történı törléshez szükséges igazolásokat. A győjtés költségeit a gyártóknak, importıröknek kell finanszírozniuk, ha a jármőbıl lényegi alkatrészek nem hiányoznak.

Az autóbontók a Nemzeti Közlekedési Hatóságnál kerülnek nyilvántartásba, amelynek feltétele a környezetvédelmi hatóság által kiadott veszélyes hulladék kezelési engedély megléte. Hulladékgazdálkodási szempontból a környezetvédelmi felügyelıségek végeznek ellenırzéseket. Az illegális bontók felderítése a bőnüldözı hatóságok feladata is, mivel ez a terület gyakran kapcsolódik a gazdasági bőnözéshez.

A jogszabályi háttér megteremtésében több tárca érdekelt. Egyes kérdésekben a KvVM-nek nincs közvetlen ráhatása a más tárca által kiadott szabályozásra, ugyanakkor az EU jogszabályok harmonizációjáért a KvVM a felelıs. A bontást, mint gépjármőfenntartói tevékenységet, valamint a bontási igazolás kiadásnak rendjét, továbbá a gépjármővek, illetve alkatrészeik megengedhetı nehézfém-tartalmát, az újrahasználható alkatrészek minısítését a közlekedési tárca szabályozza, az elıírások betartását a közlekedési hatóságok ellenırzik. A gépjármővek nyilvántartását, átmeneti, ideiglenes vagy végleges forgalomból történı kivonását a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala, illetve az önkormányzati hivatalok végzik. A feladatoknak és ellenırzési jogoknak ez a szétosztottsága nehezíti a környezetvédelmi érdekek érvényesülését, az adatszolgáltatás nehézkessége pedig a teljesülés megfelelı nyomon követését.

A hazai személygépkocsi állomány átlagos életkora eléri a 11 évet. Ennek következtében a hulladékká váló, a forgalomból véglegesen kivonásra kerülı gépjármővek több mint fele legalább 20 éves, és mintegy 5%-uk 30 évnél is régebbi. Ezeknek a gépkocsiknak a maiaknál jellemzıen magasabb a fém-, és alacsonyabb a mőanyag-tartalmuk. A javítható,

63

újrahasználható alkatrészeik iránt viszonylag nagy a kereslet a még forgalomban lévı jármővek javítási-karbantartási igényei miatt.

A forgalomból véglegesen kivont jármővek 2005 és 2008 közötti adatait mutatja a következı ábra. Jól látható, hogy az irányelv elıírásainak megfelelıen 2006-ban átalakított kivonási szabályok bevezetésétıl csaknem a felére esett vissza a forgalomból végleg kivont jármővek száma, viszont, ettıl kezdve már minden jármő szabályos bontási igazolás alapján került kivonásra.

3. ábra: A hulladékká vált gépjármővek forgalomból történı végleges kivonásának

alakulása, 2005-2008

(Forrás: KEKKH)

Az irányelv követelményeinek teljesítési folyamatában fontos lépés a gyártói regisztráció, illetve a forgalomba hozott mennyiségek bejelentése. 2005-ben 32 gyártó regisztráltatta magát, 6 gyártó önálló visszavételi rendszert hozott létre. A többiek (26 gyártó) az idıközben alapított 2 hulladékkezelı koordináló szervezethez csatlakoztak. A gyártóknak igazolniuk kell a felelısségi körükben kivont gépjármőveket, valamint azok szakszerő bontását.

A Nemzeti Közlekedési Hatóság nyilvántartása szerint a regisztrált bontók száma 176, az ezek által, valamint a gyártók és a területen mőködı két koordináló szervezet által mőködtetett átvevıhelyek száma 98. Ugyanakkor a szakmai szervezetek szerint még mindig jelentıs az illegális autóbontók száma. Egyes becslések szerint több mint 1000 olyan illegális autóbontó van, akik akár a hivatalosan bontott jármővekkel azonos nagyságrendő hulladékkezelést végeznek. Az elmúlt idıszakban a „zöldkommandó” akciói révén is ellenırizték az autóbontókat, illetve igyekeztek az illegális bontók tevékenységét visszaszorítani.

A gyártók illetve a bontók bejelentései alapján 2006-ban és 2007-ben is sikerült elérni a begyőjtött jármővek tömege arányában az elıírt 80%-os újrafeldolgozási arányt (81,2%, illetve 81,6%), de a hasznosítás csak 81,5%, illetve 82,8%-ban teljesült az elıírt 85%-hoz képest (alacsony volt az energetikailag hasznosított hányad).

A hulladék 17,2%-a hulladéklerakókba kerül, és csupán 1,2% energetikai hasznosításra. A kevert mőanyag darálék energetikai hasznosítása igen elınyös lenne, de mivel ez jelenleg drágább, ezért ezek a típusú hulladékok jellemzıen lerakóba kerülnek, többek között ennek köszönhetıen sem teljesült a 85%-os hasznosítási arány.

64

III .5.8 ELEKTROMOS ÉS ELEKTRONIKAI KÉSZÜLÉKEK

Az egyes veszélyes anyagok elektromos és elektronikai berendezésekben való alkalmazásának korlátozásáról szóló 2002/95/EK irányelv, valamint az elektromos és elektronikai berendezések hulladékairól szóló 2002/96/EK irányelv az OHT-I. tervezésekor még csak elızetes tervezetek formájában létezett. Az irányelveket a hazai jogrendbe a 264/2004. Korm. rendelet, valamint a 15/2004. és a 16/2004. KvVM rendeletek ültették át. A szabályozás a kiterjesztett gyártói felelısségen alapul. Ennek lényegi eleme, hogy a gyártók viselik a hulladékká vált termékeik kezelésének költségeit. Ennek megfelelıen a gyártók feladata olyan rendszerek felállítása, amelyek biztosítják az elektromos és elektronikai termékek hulladékainak begyőjtését és berendezés-kategóriánként meghatározott mértékő hasznosítását. A háztartási berendezésekre vonatkozóan 2006-ra 4 kg/fı/év begyőjtési célt kellett országosan elérni. A begyőjtési és hasznosítási célokat Magyarországnak 2 évvel késıbb, 2008 végére kellett teljesítenie.

Az elektromos és elektronikai berendezések veszélyes anyag tartalmának korlátozásáról szóló 2002/95 EK irányelv alapján a 2006. július 1-jétıl forgalomba hozott új elektromos és elektronikai berendezések, az irányelv mellékletében felsorolt kivételektıl eltekintve nem tartalmazhatnak ólmot, higanyt, kadmiumot, hat vegyértékő krómot, polibrómozott bifenileket (PBB) és polibrómozott difenilétereket (PBDE). A korlátozások természetesen Magyarországon is érvényben vannak, amelyek betartását a környezetvédelmi hatóságok jogosultak ellenırizni.

A gyártók a hulladékkezelési kötelezettségeket többnyire koordináló szervezeteken keresztül teljesítik. A gyártóknak regisztráltatniuk kell magukat a Fıfelügyelıségen. A regisztráció 2005-ben kezdıdött meg, a nyilvántartottak száma folyamatosan nı. 2008 végére 1005 gyártó regisztráltatta magát, és hat koordináló szervezet alakult. A koordináló szervezetek lefedik a berendezések mind a tíz kategóriáját, és minden regisztrált gyártó csatlakozott valamelyik koordináló szervezethez.

A bejelentkezett gyártók 2004-2007. között évente kb. 120 000-130 000 tonna elektromos berendezést helyeztek piacra. Az évente keletkezı hulladék mennyiségét a szakértık a forgalomba helyezett készülékek mennyiségével azonos nagyságrendőre becsülik, de pontos szám csak a begyőjtött mennyiségekrıl adható. A begyőjtött mennyiség legjelentısebb részét a háztartási nagygépek teszik ki. A begyőjtési ráta 2008-ban elérte a 4,7 kg/fı/év mennyiséget, így az irányelv 4 kg/fı/év elıírását teljesítettük. Az egyes csoportok közötti megoszlást az alábbi ábra mutatja.

4. ábra: A 2007-ben begyőjtött elektromos és elektronikai berendezés hulladékok megoszlása

(Forrás: OKTVF)

65

A begyőjtött hulladékok bontását a koordináló szervezetek rendelik meg a hulladékkezelıktıl. A gyártók által biztosított anyagi háttér miatt az elektromos hulladékok kezelése stabil, kiszámítható üzletté vált. Ennek megfelelıen létrejött a szükséges kezelıi kapacitás mind belföldön, mind külföldön.

A 2008-ra termékkategóriánként elıírt különbözı újrafeldolgozási és hasznosítási célkitőzéseket Magyarország már 2007-ben teljesítette. A hasznosított berendezések között a legnagyobb részarányt a háztartási nagygépek teszik ki. A következı jelentıs, de nagyságrenddel kisebb volumenő csoport a szórakoztató elektronikai berendezések kategóriája. A begyőjtött hulladékok legnagyobb hányadát idehaza hasznosítják, kisebb részét az Európai Unió tagországaiban, az Unión kívül történı kezelés minimális mértékő.

13. ábra: A hasznosított hulladék elektromos és elektronikai berendezések megoszlása

(Forrás: OKTVF)

66

A nem hasznosuló, átlagosan mintegy 15%-nyi kezelési maradék ártalmatlanítása kisebb mértékben energetikai hasznosítással, többnyire azonban lerakással történik.

67

25. táblázat: Összesítı adatlap az elektromos és elektronikai berendezések hulladékainak kezelésérıl, 2005-2007

(Forrás: OKTVF)

68

III .5.9 EGÉSZSÉGÜGYI HULLADÉK

Az egészségügyi hulladékok kezelésérıl az egészségügyi intézményekben keletkezı hulladék kezelésérıl szóló 1/2002. EüM rendelet rendelkezik, melynek 4. § (3) f) pontja kimondja, hogy fertızı hulladékok égetéssel vagy fertıtlenítéssel ártalmatlaníthatók. Emellett figyelembe kell venni a veszélyes hulladékkal kapcsolatos tevékenységek végzésének feltételeirıl szóló 98/2001. Korm. rendelet elıírásait is. Külön szabályozás híján a fertızı hulladékok szállítását és begyőjtését ez utóbbi rendelet elıírásai szerint kell végezni.

A hulladéklerakókról szóló 1999/31/EK tanácsi irányelvvel összhangban lévı 20/2006. KvVM rendelet a hulladéklerakással, valamint a hulladéklerakóval kapcsolatos egyes szabályokról és feltételekrıl szól. A rendelet 5. § (3) bekezdése szerint tilos a kórházi vagy más humán-egészségügyi, illetve állat-egészségügyi intézménybıl származó fertızı hulladék lerakása. Amennyiben az egészségügyi hulladék nem tartalmaz egyéb veszélyes összetevıt, fertıtlenítés után lerakható B3 kategóriájú (települési hulladék) lerakóba.

A hulladék fertıtlenítése történhet a kórházakon belül, vagy kezelıhelyre elszállítva. Léteznek mobil fertıtlenítı berendezések is, ezek a kórházaknál, a helyszínen végzik el a hulladékok fertıtlenítését, ennek segítségével elkerülhetı a fertızı hulladék szállítása. A kórházak többnyire az egészségügyi hulladék kezelésére szakosodott rendszerhez kapcsolódva, a szabályozásnak megfelelıen, szelektíven győjtik a hulladékot, majd a rendszert üzemeltetı hulladékkezelı szervezetnek adják át. A magán- vagy háziorvosi rendelık is csatlakoztak valamelyik egészségügyi hulladékgyőjtı, -kezelı rendszerhez.

Az egészségügyi hulladékok terén a megelızés és a hasznosítás prioritásai csak korlátozottan érvényesíthetık, mivel a fertızés veszélyének kizárása az elsıdleges szempont. Az alkalmazott zárt rendszerő győjtés miatt az összegyőjtött hulladékok anyagi összetétele is nehezen becsülhetı. Ezért pl. az egészségügyi ellátásban használt eszközök fertıtlenítés utáni újrahasználata, a hulladékká vált eszközök anyagában történı hasznosítása csak körültekintı, biztonságos elkülönítést garantáló győjtéssel segíthetı elı. Az egészségügyi dolgozók, illetve az ellátásban részesülık biztonsága érdekében általában az egyszer-használatos eszközök egyre fokozottabb mértékő használata a jellemzı. A hasznosítható hányad ennek megfelelıen nagyon alacsony, amit többnyire a röntgen elıhívó és fixáló oldatokból lehetséges ezüst visszanyerés képvisel.

A fertızésveszély miatt a hulladék legnagyobb részét égetéssel vagy fertıtlenítést követı lerakással ártalmatlanítják. Az idıszak elején számos kis kapacitású, helyi kórházi égetı mőködött, egyes esetekben a kórház hagyományos kazánjában is égettek hulladékot. Az égetık nagy része azonban nem elégítette ki az EU veszélyes hulladék égetıkre vonatkozó – elsısorban üzemeltetési, folyamatos ellenırzési – feltételeit. A 2005 júliusáig kapott átmeneti mentesség lejártáig a kórházak is dönthettek meglévı égetıik bezárása és korszerősítése között. Bár ez utóbbi célra 2004-tıl az NFT KIOP keretében pályázni lehetett, támogatásban csupán egy projekt részesült, mert a kis kapacitású égetık korszerősítése és üzemeltetése nem volt gazdaságos az üzemeltetık számára.

A képzıdött és égetéssel ártalmatlanított egészségügyi hulladék 2007. évi mennyiségét a következı táblázat mutatja be. Az égetés a gyakorlatban a képzıdı hı valamilyen felhasználásával, többnyire a helyi főtéshez kapcsolódva történik.

26. táblázat: A keletkezett és égetéssel ártalmatlanított egészségügyi hulladék éves

mennyisége, 2007

69

(Forrás: HIR) (tonna) éves humán-egészségügyi

hulladék mennyisége éves állat-egészségügyi hulladék mennyisége

összesen ebbıl fertızı összesen ebbıl fertızı keletkezett 12 000 9 000 14 000 13 500 égetéssel ártalmatlanított 3 800 3 200 410 380

Az egészségügyi hulladékok területén problémaként jelentkezik, hogy a jelenleg hatályos rendelet megfogalmazása szerint egészségügyi hulladéknak az egészségügyi intézményekben keletkezı hulladékot kell tekinteni. A megfogalmazás hiányossága miatt többek között az otthoni ápolásban részesülık által termelt egészségügyi jellegő hulladékok, valamint a szociális intézményekben keletkezı ilyen jellegő hulladékok jelenleg kimaradnak az egészségügyi hulladékokkal kapcsolatos szabályozásból. Hasonlóan nem kezelik a jogszabályok az állategészségügyi intézményekben keletkezı hulladékot.

A kisebb egészségügyi intézményekben − ahol csak kisebb mennyiségő egészségügyi hulladék keletkezik − a hőtött tárolás hiánya és a szők szállítási határidık jelentenek gondot.

III .5.10 ÁLLATI EREDETŐ HULLADÉK

Az állati eredető hulladék kezelésével és hasznosításával kapcsolatos tevékenységekre állategészségügyi és környezetvédelmi jogszabályok egyaránt vonatkoznak. Az állati eredető hulladékok ártalmatlanítása állategészségügyi, környezetvédelmi valamint közegészségügyi szempontból is kiemelt jelentıségő. A 2000-es évek elején bekövetkezett, országhatárokon is átnyúló járványos állatbetegségek, illetve a takarmánnyá való feldolgozásban napfényre került problémák az EU-ban egységes közösségi szabályozás kialakítását indikálták, amely végül a témakör alapvetı szabályozását jelentı, a nem emberi fogyasztásra szánt állati eredető melléktermékek egészségügyi elıírásairól szóló 1774/2002/EK rendelet megszületéséhez vezetett. A szabályozás értelmében az állati eredető melléktermékek fertızési veszélyességi kockázatuk alapján három kategóriába sorolódnak, és kezelésükrıl, feldolgozásukról a rendeletben meghatározott, az egyes osztályokhoz tartozó eltérı eljárással kell gondoskodni. A rendelet kimondja, hogy a melléktermékek kezelésére a hulladékgazdálkodási szabályokat kell akkor alkalmazni, ha hulladékként kerülnek hasznosításra vagy ártalmatlanításra. A rendelet értelmében minden állati eredető mellékterméket és hulladékot össze kell győjteni. Az 1. és 2. kategórájú állati eredető melléktermék nem használható fel gazdasági haszonállatok takarmányozására. Állati eredető hulladékot csak speciális esetben lehet elföldelni.

A közvetlen hatályú rendelet végrehajtását az állati hulladékok kezelésének és a hasznosításukkal készült termékek forgalomba hozatalának állategészségügyi szabályairól szóló 71/2003. FVM rendelet szolgálja. Átfogóan az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletérıl szóló 2008. évi XLVI. törvény szabályozza az állati eredető melléktermékek területét.

A közösségi szabályok átvétele során és következtében fokozatosan megszőnt az állati melléktermékek kategorikus veszélyes hulladék besorolása, az állategészségügyi hazai szabályozás alapján a hulladékként megjelenı 2. és 3. kategóriába sorolt melléktermékek nem minısülnek veszélyes hulladéknak, míg az 1. kategóriába soroltak továbbra is veszélyes hulladékként kerülnek besorolásra.

Az állati eredető melléktermék mennyiségét lapvetıen az állatállomány, valamint az élelmiszer kereskedelem alakulása határozza meg. Hazánkban évente hozzávetılegesen 300

70

ezer tonna vágóhídi, húsfeldolgozási és bıripari melléktermék, valamint 50 ezer tonna állati tetem keletkezik (az ATEV Zrt. adatai alapján).

Az állati melléktermékek győjtése és ártalmatlanítása jelentısen különbözı viszonyok között történik a melléktermék kategóriája szerint. Az uniós szabályozással szigorodtak a kezelés feltételei, az 1. és 2. kategóriára elıírt fertızés-megelızési feladatok a korábbi kezelési módszerekkel már nem láthatók el.

Az 1. kategóriába sorolt melléktermékek szigorú szabályok szerinti begyőjtést és elıkészítést követıen égetéssel kerülnek ártalmatlanításra. Az égetésre elıkészített melléktermékeket a Mátrai Erımőben együttégetéssel ártalmatlanítják. Az EK rendelet lehetıséget nyújt ún. kiskapacitású égetı berendezések engedélyeztetésére és használatára, amelyekre a hulladékégetésre vonatkozó irányelv elıírásaitól eltérı feltételeket állapít meg. A kis kapacitású égetı olyan berendezés, amely óránként legfeljebb 50 kg állati melléktermék áteresztıképességgel rendelkezik. Magyarországon jellemzıen állattartó gazdaságok veszik igénybe ezt a lehetıséget a saját állattartó telepeiken képzıdı, 2. kategóriába tartozó állati tetemeik ártalmatlanítására. A 2. kategóriájú állati melléktermék esetében a hasznosítás is lehetséges az erre külön jóváhagyott komposztáló és biogáz üzemekben. A 3. kategóriába sorolt állati melléktermékek felhasználási lehetısége széleskörő, a kedvtelésbıl tartott állatok eledelében történı takarmányozási célból történı felhasználástól kezdve a mőszaki ipari célú alkalmazásig.

Az EK rendeletnek megfelelıen 2006-tól tilos az állati melléktermék és hulladék elföldelése (50 kg-nál kisebb, nem fertızı betegség miatt elhullott állat kivételével), dögkutakba, dögterekre való elhelyezése, ezért 2005. december 31-ig az önkormányzatoknak be kellett záratniuk az összes dögkutat, dögteret. Egy 2008-ban elvégzett felmérés alapján megállapítható, hogy a dögkutak lezárása nem történt meg hiánytalanul, bár többségükben már ezek is használaton kívül állnak.

Az állati hulladékok kezelésének fejlesztésére az NFT KIOP keretében lehetett pályázni 2004 és 2006 között. A pályázat forrásszerzési lehetıséget biztosított az önkormányzatok, önkormányzati társulások, többségi állami/önkormányzati tulajdonban lévı szervezetek és 2005 májusától az egyéb gazdálkodó szervezetek számára is. Nemcsak a lezárt, de még meglévı ártalmatlanító létesítmények (állati hulladéktemetık, dögkutak, dögterek) felszámolása és rekultiválása, hanem új térségi kezelırendszerek (regionális és telepi, üzemi hulladékgyőjtık) kiépítése is a támogatható tevékenységek között szerepelt. Pályázati cél volt a begyőjtı kapacitás évi 100 ezer tonnával való növelése, égetık létesítése, illetve a jármőpark fejlesztése is. A nyertes pályázatok megvalósítása során 2008 augusztusáig 96 dögkút és dögtér felszámolása és rekultivációja történt meg.

A benyújtott pályázatok a rekultivációk megvalósítása mellett az új kezelırendszerek kialakítását célozták. A beruházások igen eltérı költségszinteken és különbözı mőszaki tartalommal valósultak meg, aminek elsıdleges oka, hogy a tervezéshez kevés tapasztalat és kevés jól használható iránymutatás állt a pályázók rendelkezésére. Az új létesítmények, győjtı-átrakó telepek színvonala erısen változó volt. Egyes pályázók a területükön teljes körően felszámolták a korszerőtlen létesítményeket, más pályázók csak alig vagy részben oldották meg a dögkutak felszámolását. A megvalósult beruházások némelyikénél komoly gondot jelenthet a csökkenı igényekhez képest túltervezett kapacitások kihasználtsága.

A pályázat sikeres volt abból a szempontból, hogy egyrészt az önkormányzatok szembesültek az elavult hulladékkezelési rendszerek felszámolásának és az új kezelési módok kialakításának szükségességével, másrészt a nyertes pályázók esetében kiépítésre került a korszerő infrastruktúra.

71

Az állati melléktermékek begyőjtésének és ártalmatlanításának támogatására jelenleg is lehetıséget ad az állati hulla elszállítási és ártalmatlanítási költségeinek támogatásáról szóló 56/2008. FVM-rendelet. Ennek alapján a támogatott szolgáltatás kedvezményezettje az állattartó, illetve az állati melléktermék győjtı-átrakó létesítmény üzemeltetıje lehet.

III .5.11 NÖVÉNYVÉDİ SZER HULLADÉK

A növényvédı szerek forgalomba hozatalának és felhasználásának engedélyezését, valamint a növényvédı szerek csomagolását, jelölését, tárolását és szállítását a 89/2004. FVM rendelet szabályozza. A növényvédı szerrel szennyezett csomagolóeszköz-hulladékok kezelésérıl szóló 103/2003. (IX. 11.) FVM rendelet a göngyölegek összegyőjtésére és szállítására vonatkozó elıírásokat határozza meg. A hulladékok jegyzékérıl szóló 16/2001. KöM rendelet szerint a növényvédı szer hulladékok és a növényvédı szerrel szennyezett csomagoló eszköz hulladékok veszélyes hulladéknak minısülnek, kezelésüket a növényvédelmi tevékenységrıl szóló 5/2001. FVM rendelet szabályozza.

Szét kell választanunk a növényvédı szer hulladék és a növényvédı szerrel szennyezett csomagoló anyag hulladékok kezelését, mert a két hulladéktípus szabályozása, helyzete és környezeti veszélye is eltérı.

NÖVÉNYVÉDİ SZER CSOMAGOLÁS

A növényvédı szerrel szennyezett csomagolóeszköz hulladék a forgalomba hozott növényvédı szer azon elsıdleges csomagolását jelenti, ami a vegyszerrel közvetlenül kapcsolatba kerül. Tekintetbe kell azonban venni a vegyszerrel közvetlenül nem érintkezı, de a felhasználás után jelentıs mennyiségő hulladékot jelentı további csomagolóanyagokat is.

A csomagolásról és a csomagoló hulladékok kezelésének részletes szabályairól szóló 94/2002. Korm. rendelet rögzíti, hogy a csomagolási hulladék visszavételét és újrahasznosítását a forgalmazónak kell biztosítania.

Az újonnan képzıdı csomagolási hulladék begyőjtésére és ártalmatlanítására – a gyártói felelısség elve alapján – a forgalmazott növényvédı szer mennyiség 97%-áért hazánkban felelıs 20 gyártó 2003-ban koordináló szervezetet alapított (CSEBER), így gondoskodva a hulladék kezelésérıl.

A rég felhalmozódott, növényvédı szerrel szennyezett csomagoló anyag hulladék problémáját megoldotta a koordináló szervezet. 2003-2005 között a jogszabályok által elıírt mennyiségen felül az a 600 tonna csomagolóanyag hulladék is begyőjtésre, majd ártalmatlanításra került, amely a felmérések szerint az országban még fellelhetı volt. A koordináló szervezet tevékenységével a növényvédı szer csomagolási hulladék felhasználótól történı visszagyőjtése és ártalmatlanítása mind a folyamatosan képzıdı, mind pedig az országban korábban felhalmozott készletek vonatkozásában megoldottnak tekinthetı. További felhalmozódásra nem kell számítani a rendszeres visszagyőjtés következtében.

A koordináló szervezet tájékoztatása szerint 2007-ben 3576 tonna volt a növényvédı szer csomagoló anyag kibocsátás, míg 2008-ban 5025 tonna. Ez 140%-os emelkedést jelent egy év alatt. Az alábbi táblázat a 2008. évre vonatkozó hasznosítási mennyiségeket és arányokat mutatja be. Igen figyelemre méltó, hogy a 80 tonna fémcsomagolás kibocsátás mellett a szervezet ennél 140-szer több (nyilván nem növényvédı szer) csomagolás begyőjtésérıl és hasznosításáról gondoskodott, így teljesítve az összes hasznosításra és az anyagában hasznosításra vonatkozó követelményeket.

72

27. Táblázat: Növényvédı szer csomagoló anyag mentességi feltételei és azok teljesítése,

2008

(Forrás: CSEBER)

Kötelezettség Kibocsátás,

(tonna) Hasznosított

mennyiség, (tonna) Hasznosítási arány,

(%) Összes hasznosítás: 55% 5025 2947 58,6 Anyagában hasznosítás*: 35% 3069 2548 83,0 Papír: 60 % 1206 741 61,4 Fém: 25% 81 1130 1395,0 Fa: 15% 2167 706 33,0

*Nem veszélyes

NÖVÉNYVÉDİ SZER HULLADÉK

Magyarországon az elmúlt 50 évben összesen mintegy 2,4 millió tonna növényvédı szert használtak fel, amelynek csaknem 20%-a (összesen 446.881 tonna) perzisztens szerves szennyezı (POP) hatóanyagot tartalmazó készítmény volt. A forgalomból már kivont, betiltott POP hatóanyag tartalmú készítmények alkalmazása az 1950-1975. közötti idıszakra volt jellemzı. A felhasználás maximuma 1969-70-ben volt, amikor a felhasznált növényvédı szerek 70%-a volt POP-tartalmú.

Az Aarhusi és a Stockholmi Egyezményekben felsorolt és korábban Magyarországon engedélyezett POP tartalmú növényvédı szer hatóanyagok mindegyikét betiltotta a 6/2001. FVM rendelet, és több olyan POP hatóanyag alkalmazását is megtiltotta, amelyeket az egyezmények nem tartalmaznak. A gyakorlatban a betiltott hatóanyagok közül utolsóként a lindán tartalmú Lindafor hazai felhasználási engedélyét is már 1999-ben visszavonták. A POP tartalmú hulladékok nagy része ártalmatlanításra került, de eseti felbukkanásukkal továbbra is számolnunk kell.

Az EU-ban az 1993-ban kezdıdött újra-engedélyezési program keretében folyamatosan felülvizsgálják az összes hatóanyagot, és ennek keretében kiszőrésre kerülnek a valóban veszélyes növényvédı szerek. Az ilyen hatóanyagot tartalmazó, fel nem használt készítmények türelmi idı után az alkalmazásból kivonásra kerülnek és definíció szerint veszélyes hulladéknak minısülnek. Az ilyen hulladékkeletkezéssel az EU felülvizsgálati program befejezéséig számolnunk kell.

A múltból itt maradt növényvédı szer hulladék készletekrıl több civil és hatósági kezdeményezéső felmérés is készült 2002-2004-ben. A legátfogóbb, országos felmérést a növény és talajvédelmi hatóságok végezték. A 2003. évi, kérdıíves, önkéntes bevalláson alapuló felmérés szerint a mezıgazdasági termelıknél, üzemeknél mintegy 300 tonna lejárt növényvédı szer és 600 tonna csomagolóanyag hulladék volt. A felmérések adatai a késıbbiekben meglehetısen pontatlannak bizonyultak.

A múltból – az elsısorban mezıgazdasági nagyüzemekbıl – itt maradt növényvédı szer hulladék készletek ártalmatlanításának megkezdéséhez legalább részbeni állami szerepvállalásra volt szükség.

A 2005-2006. közötti idıszakban a KvVM két akciót szervezett a „történelmi” növényvédı szer hulladék begyőjtésére és ártalmatlanítására. Ezek keretében 5 megyébıl összesen 186 tonna növényvédı szer hulladék került begyőjtésre. Az akciók eredményeként az 5 megyében sikerült megszüntetni e veszélyes szennyezı forrásokat. Mindkét akció költségeit a KvVM fedezte. Az elsı akció 2005-ben volt, amelyre a KvVM 25 millió forintot különített el. A keret az egész ország növényvédı szer hulladék mentesítésére nem volt elegendı, ezért az a

73

Bács-Kiskun és Pest megyékben lefolytatott begyőjtési és ártalmatlanítási akcióhoz került felhasználásra. Az akció 2005-ben sikerrel lezárult, a vállalkozóktól összesen 128 tonna növényvédı szer hulladék begyőjtése és ártalmatlanítása történt meg. Emellett a két megye öt városában a lakosságnál elfekvı növényvédı szer hulladék visszagyőjtését is megszervezték. Ennek eredményeként összesen 2784 kg szermaradványt sikerült begyőjteni (Kiskunfélegyháza: 260 kg, Baja: 800 kg, Kiskunhalas: 130 kg, Gödöllı: 770 kg, Kecskemét: 824 kg).

2006 tavaszán Zala, Somogy és Veszprém megyékben folytatódott az akció. E megyék kijelölését a Balaton kiemelt védelme indokolta. A begyőjtött mennyiségek jelentıs mértékben eltértek a felmérési eredményektıl. Az akció eredményeképpen közel 58 tonna növényvédı szer hulladék győlt össze a három megyébıl, szemben a felmérésekben szereplı 16 tonnával. A felmérés pontatlanságát mutatja, hogy míg Zala megyébıl a felmértnél kevesebb került begyőjtésre, addig Somogy megyébıl több mint tízszerese. Az akciót a KvVM 7 millió Ft-tal támogatta.

A begyőjtési akciókból eddig kimaradt 14 megyében a felmérések szerint még kb. 200 tonna növényvédı szer hulladék lehet, de az eddigi akcióknál a felmért és a begyőjtött mennyiség között tapasztalt eltérések a tervezést némileg bizonytalanná teszik.

III .5.12 ÉPÍTÉSI ÉS BONTÁSI HULLADÉK

Az építési és bontási hulladék kezelésének részletes szabályait a 45/2004. BM-KvVM együttes rendelet határozza meg. Az építésügyi szabályozók utóbbi két évben történt felülvizsgálata és egyszerősítése során az építésügyi engedélyezési eljárásokból kikerültek a hulladékkezeléssel kapcsolatos feltételek, azonban az építési napló kötelezı elemévé vált a hulladékképzıdés és elszállítás naprakész nyilvántartása. Az átalakítás eredményeként a hulladékgazdálkodási törvény módosításával a kormány felelısségi körébe került a terület szabályozása, lehetıvé téve, hogy a szabályozás kiterjedjen a nem az általános építésügyi eljárásrend alá tartozó speciális építményekre (pl. vonalas létesítményekre) is.

A szabályozás értelmében a meghatározott mennyiséget meghaladó egyes építési-bontási hulladék fajtákat elkülönítetten kell győjteni és kezelésérıl gondoskodni. A szabályozás általában is szorgalmazza az építési és bontási hulladékok anyagában történı hasznosítását, az építési helyszínen történı ismételt használatát. A nem hasznosított építési és bontási hulladék a hulladék jellegének és az elkülönítés mikéntjének megfelelıen inert vagy nem veszélyes hulladék lerakón helyezhetı el (a veszélyes összetevık mindkét esetben elkülönítendık).

Az építési és bontási hulladék képzıdı mennyisége erısen függ a gazdaság aktuális helyzetétıl, a jelenlegi gazdasági válságot is az építıipar sínyli meg talán a legjobban a beruházások elmaradása vagy elhalasztása miatt. Az építési kedv lanyhulása egyértelmően a hulladékképzıdés csökkenésével is jár. Ezt mutatja az is, hogy az elmúlt években egyenletesen növekvı hulladék mennyiség 2007-ben csaknem 10%-kal visszaesett.

A hulladékkezelés terén örvendetes fejlemény, hogy a 2004-ben még alig 10%-os anyagában történı hasznosítás aránya mára 45%-ra növekedett. Figyelembe kell azonban venni, hogy ennek jelentıs része felszíni bányarekultiváció során vagy más feltöltési célra kerül felhasználásra, és nagy hányadot tesz ki az építkezéseknél kitermelt föld és kövek. Az elért hasznosítási arány azonban még mindig igen messze van a lehetıségektıl, és különösen az EU 2020-ra elérendı 70%-os elıírásától.

Mivel az építési bontási hulladékok döntı többsége nem éghetı, a nem hasznosuló mennyiség gyakorlatilag teljes egészében lerakásra kerül. Ugyanakkor ez az elkülönített győjtés hiányosságait is mutatja, mivel a mőanyag- és fahulladékok energetikai hasznosítása

74

megoldható lenne. Az inert hulladék lerakására vonatkozóan speciális szabályok vannak életben. Az inerthulladék-lerakók mőszaki védelmi követelményei jóval enyhébbek, mint a nem-veszélyes hulladék lerakóké, így kialakításuk és az ottani lerakás költsége alacsonyabb, miközben az inert hulladékok tulajdonsága következtében a környezeti kockázat nem növekszik. Ennek ellenére az inert hulladék jelentıs része is a települési hulladék lerakókba kerül, mivel mind a beszállítók, mind az lerakót üzemeltetık érdekeltek a lerakásban, a nem inert összetevık elkülönítésének költségei pedig így megtakaríthatók.

Az építési és bontási hulladékok keletkezésének és kezelésének alakulását az elmúlt években a következı táblázat foglalja össze.

28. táblázat: A Magyarországon keletkezett és kezelt építési és bontási hulladékok alakulása

az egyes években

(Forrás: HIR) 2004 2005 2006 2007 2008

Keletkezett mennyiség (t/év) 4.060.208 4.129.514 4.227.767 3.670.169 4.881.837

Országon belül kezelt (t/év) 4.057.061 4.124.962 4.213.442 3.459.772 4.644.697

— anyagában hasznosított 9,05% 26,02% 25,92% 33,70% 45,70%

—energetikailag hasznosított 0,01% 0,01% 0,06% 0,01% 0,01%

— égetéssel ártalmatlanított 0,00% 0,00% 0,00% 0,00% 0,01%

— lerakott 90,94% 73,97% 74,02% 66,29% 54,28%

Bár a 2004-2006. közötti KIOP támogatások segítségével öt térségi építési-bontási feldolgozó beruházás is megvalósult, újabb támogatási forrás hiányában több ilyen beruházást sem az építıipari vállalkozások, sem az önkormányzatok nem indítottak. A hazai feldolgozó kapacitások elégtelenségére utal az is, hogy egyre több építési-bontási hulladék külföldön kerül feldolgozásra.

AZBESZT

Az építési és bontási hulladékok kezelésének egyik speciális problémája a korábban széles körben használt azbeszt-tartalmú szigetelések, azbesztcement csövek és palák bontásánál képzıdı hulladék. Bár a különbözı azbeszt-ásványok és az ezek felhasználásával készült termékek a környezetbe kerülve kémiai szempontból inert anyagnak tekinthetık, legtöbbjük azonban por vagy szálak alakjában a szervezetbe kerülve rákot okozhat. Ennek elkerülése érdekében az EU az azbeszt környezetszennyezésének megelızésérıl és csökkentésérıl már 1987-ben irányelvet adott ki (87/217/EGK), amely kötelezettségeket állapít meg a szabályszerő bontás és ártalmatlanítás biztosítására. Az irányelv rendelkezéseit az azbeszttel kapcsolatos kockázatoknak kitett munkavállalók védelmérıl szólt 12/2006. EüM rendelet ültette át a magyar jogrendbe. Az egyes veszélyes anyagok és készítmények (azbeszt) forgalomba hozatalának és használatának korlátozására vonatkozó 76/769/EGK irányelv 1999-es módosítása (1999/77/EK) szerint 2005 után a tagállamok területükön nem engedélyezhetik a krizotil-azbeszt új alkalmazásainak bevezetését. Ennek megfelelıen a 41/2000. EüM-KöM rendelet 2005-ös hatállyal forgalmazási és felhasználási tilalmat vezetett be a krokidolit, az amozit, az antofillit azbeszt, az aktinolit azbeszt, a tremolit azbeszt és a krizotil rostokra és ezen rostokat tartalmazó termékekre.

Az EU 1907/2006/EK rendelete (REACH) a korábbi szabályozásokat megszüntetve átvette az azbeszt korlátozására vonatkozó szabályokat, amelyek így 2009. június 1-tıl közvetlenül érvényesülnek majd a tagállamokban.

75

Mivel a szórt azbesztes tőzálló vakolatok és szigetelı rétegek, azbesztcement építıelemek eltávolítása közvetlen egészségkárosító és környezetszennyezı hatású lehet, ezért ennek végzéskor 12/2006. EüM rendelet elıírásait kell betartani.

Az azbeszt-tartalmú hulladékok képzıdése statisztikailag nem jellemezhetı, hiszen a képzıdés a régi épületek bontásakor, illetve felújításakor történik. Az azbeszt-tartalmú szigetelések azonban bontás nélkül is folyamatos veszélyforrást jelentenek. A szórt azbeszttel kivitelezett épületek országos felmérése 1999. óta folyamatosan halad. 2007 végére a lakóépületekre kiterjedı felmérés befejezıdött, az ipari- és középületek felmérése még folyik.

A felmérés eredményeit a következı táblázat foglalja össze.

29. táblázat: Azbesztes lakóépület felmérés és mentesítés összesített adatai, 1999-2007

(Forrás: KvVM)

A lakó- és középületekben található azbeszt-tartalmú szigetelések biztonságos eltávolításának és ártalmatlanításának támogatására 2004-2006 között az NFT KIOP keretében lehetett pályázni. Több azbesztmentesítési projekt is megvalósult, amelyekhez az önkormányzatok összesen 1284,3 millió Ft állami támogatást vettek igénybe. A projektek EU támogatási projektekként indultak, azonban a magántulajban lévı ingatlanok értéknövelı azbesztmentesítéséhez végül a Bizottság nem járult hozzá. Gyırben 21 553 m2, Budapesten 10 829 m2, Tatabányán pedig 4 789 m2 azbeszttartalmú vakolatot távolítottak el, ami együttesen több mint 20%-a a lakóépületekben felmért összes azbeszt-szigetelésnek. Az azbesztmentesített lakások száma 5418.

Ma az ÚMFT ROP-okban az azbesztmentesítés önálló tevékenységként nem, de a rehabilitációs fejlesztések részeként jelenhet meg.

A bontott azbeszt-tartalmú hulladék esetében a hulladékgazdálkodási hierarchia értelemszerően nem érvényesülhet, jelenleg csak a lerakással történı ártalmatlanítással lehet biztosítani az azbeszt levegıbe vagy vízbe jutásának elkerülését. Az azbeszt-hulladék a lerakás megtörténtéig veszélyes hulladékként kezelendı, lerakása azonban nem-veszélyes hulladék lerakóban is megtörténhet, azonban elhelyezéséhez elkülönített medencét kell biztosítani. Az azbeszt-tartalmú hulladék lerakására ma országszerte öt veszélyes hulladék

76

lerakó rendelkezik engedéllyel. Az azbesztmentesítés, illetve az azbesztpala bontása során keletkezı hulladék ártalmatlanítása a lakosok számára igen költséges, egy lakóház tetıcseréje esetén az ártalmatlanítási költségek az új tetı építési költségeivel összemérhetıek, így fennáll az azbeszt illegális lerakásának veszélye. Az ártalmatlanítás magas költségei mellett további problémát jelent a megfelelı lerakó kapacitások hiánya, illetve nagy távolsága.

ÉRTÉKELÉS ÉS KÖVETKEZTETÉSEK

A beszámolási idıszakban a társadalmi és gazdasági helyzet változása a hulladékgazdálkodás kereteinek, feltételeinek alakulásában, a szakterületi feladatok irányultságában is meghatározó jelentıségő volt. A teljes jogú EU-tagság elnyerése és a Közösségi Vívmányok átvétele jelentette a legfontosabb kihívást és jelentıs feladatot is adott az ország számára.

A hulladékok keletkezésének megelızése terén a konkrét technológiai lépések a legsikeresebbek, melyeket az ipari vállalatok, gazdálkodó szervezetek anyag és energiatakarékossági szempontok alapján, technológiai fejlesztések, szerkezetátalakítás, termékfejlesztés érdekében, vagy éppen a gazdasági nehézségek leküzdése céljából végeznek. A korszerősítések, fejlesztések pozitív gazdasági hatása mellett a fajlagos hulladékképzıdés mérséklése jelentıs környezeti hatása lehet az új fejlesztéseknek. A fenntartható fejlıdéshez a leghatékonyabban a hulladék képzıdésének megelızése járul hozzá, a termékek elıállítása során felhasznált veszélyes anyagok kiváltása, az anyagtakarékos és hulladékszegény technológiák alkalmazása a hulladék kezelési igényeinek – és egyben költségeinek – csökkenésével is jár. A kitermelı- és a feldolgozó-ipar szerkezetváltása következtében a termelıi oldalon kedvezı változások zajlottak le, a termelésbıl származó hulladékok mennyisége mintegy 30%-kal csökkent.

A megelızési célú fejlesztések aktív támogatására a gazdálkodó szervezetek számára a GOP biztosított lehetıséget 2006-tól, ám nem érkezett be a hulladék keletkezésének megelızését célzó pályázat. (A csatlakozás elıtt a vállalkozások a KKA, KAC, Kövice támogatásokból jórészt csak kamattámogatásban részesültek a települési hulladékkezelés jelentıs igénye miatt.) Elırelépésnek tekinthetı ugyanakkor, hogy a vállalati termelés irányításában meghatározó jelentıségő ISO 14001, illetve az EU EMAS környezetirányítási rendszerének alkalmazása pályázati rendszerbe egyre több pályázat érkezett be, mely rendszerek a termelık hulladékgazdálkodását is racionalizálják, ezen belül a megelızést is elısegítik.

A hulladékok hasznosítása a tervidıszakban 25-30% közötti, ami erısen függ a jól hasznosítható hulladékanyagok piaci értékesíthetıségétıl. A tervezési idıszak végére ismét elértük a 33%-ot, ami az EU 45-50%-os arányához mérten továbbra is igen alacsony. A 2004. évben elinduló fejlıdést a környezetvédelmi beruházásoknak az EU csatlakozást követı növekedése is mutatja. A beruházások lényegében a gazdaság saját fejlesztései keretében valósultak meg, kifejezetten hulladékhasznosító tevékenységet végzı vállalkozás állami támogatására nem volt pályázati lehetıség. A hagyományosan jól hasznosítható hulladék fajtákon kívül (elsısorban a fémek) a nagy mennyiséget kitevı salakok, iszapok és meddık felhasználhatóvá tétele általában nem gazdaságos. A technológiailag hasznosítható hulladék tényleges feldolgozása is – a győjtés és elıkészítés magas költségei, az elsıdleges alapanyag olcsósága miatt - csak minimális mértékben valósul meg a piaci viszonyok alakulásától függıen.

A települési hulladékoknál már statisztikailag is érzékelhetıek a szelektív hulladékgyőjtés és hasznosítás terén megtett intézkedések eredménye: mind az anyagában történı, mind az energetikai hasznosítás részesedése nıtt. Az eredmények ellenére azonban sem a hasznosítással, sem a lerakással kapcsolatos számszerősített célkitőzéseket nem sikerült elérni. A települési szilárd hulladék hasznosítási aránya az összes képzıdött hulladék

77

tömegéhez viszonyítva a tervezett 40% helyett csak 23% volt. Az elmaradásnak elsısorban gazdasági oka van (a hulladék lerakása még mindig a legolcsóbb megoldás), emellett a feldolgozó kapacitások hiánya, a komplex hulladékkezelı rendszerek elhúzódó megvalósítása, ellenırzés hiányosságai (rendszeresség, szankciók), és a környezettudatos szemlélet alacsony szintje sem kedvez a hasznosítás növekedésének.

A tervidıszakban az ártalmatlanítás helyzetében nem következett be a tervezett pozitív változás, a lerakás csökkentési célok nem teljesültek. A települési hulladékok 73%-a lerakásra kerül, az ipari és egyéb gazdálkodói nem veszélyes hulladékok égetéses ártalmatlanítása elhanyagolható, 45%-uk szintén lerakásra kerül. Ugyancsak lerakókban kerül ártalmatlanításra a veszélyes hulladékok 30%-a. A lerakás kétségtelenül a legolcsóbb eljárás a hulladékok kezelésére, hiszen a hasznosítást elısegítı elıkészítı mőveletek költsége sok esetben a begyőjtési, szállítási, lerakási együttes díjakat is jelentısen meghaladja, még a korszerő és jelentısen emelt költségekkel mőködı új lerakók esetében is. A lerakás-csökkentési célok elmaradásának elsısorban gazdasági oka van, de részben a feldolgozó kapacitás hiánya, az ellenırzés rendszertelensége és a szankciók elmaradása, valamint a környezettudatos szemlélet alacsony szintje is okozhatja a lerakás csökkenésének elmaradását. A gazdasági körülmények között ki kell emelnünk, hogy a lerakási díj bevezetését nem sikerült elérni, mivel a vállalkozások ezzel ellentétes rövidtávú gazdasági érdeke ezt megakadályozta. Hasonló okból hiúsult meg a környezetvédelmi biztosítékadásra vonatkozó szabályozás elfogadása is, mely szintén a lerakási hányad csökkentése irányába hatna. Mindemellett az ártalmatlanítás terén kapacitásbeli vagy biztonsági problémákról nem beszélhetünk, a nem megfelelı kialakítású ártalmatlanító létesítmények az EU által szabott határidıkre megszüntették a tevékenységüket.

Általánosan jellemezte a tervidıszakot, hogy a hulladékgazdálkodáshoz szükséges források nem, illetve csak szőkösen álltak rendelkezésre. A helyzeten csak kis mértékben javított, hogy a tervidıszak elején a települési hulladékkezelés fejlesztésére központi állami források és EU-ISPA források is rendelkezésre álltak. Lényegében ezeknek köszönhetı az eddig elért szelektív győjtési és hasznosítási fejlıdés a hasznosítás terén. A másik hajtóerı a gyártói felelısségre építı EU szabályozók átvételébıl következı hasznosítási kötelezettség, illetve az ezek teljesítésére létrejött koordináló szervezetek tevékenysége volt. Megjegyzendı, hogy az OHT ezen forrásokra építve 2008. végére már az egész országot lefedı korszerő települési hulladékgazdálkodási rendszerekkel számolt, ezzel szemben még a már 2000-ben tervezett projektek némelyike máig nem fejezıdött be. Ennek okait részletesen bemutatta a TSZH támogatási projektek megvalósulását vizsgáló 2009. évi ÁSZ jelentés. Talán némileg javított a helyzeten, hogy 2007-tıl az EU források ismét megnyíltak, ám a pályázati lehetıségek jórészt most is csak a települési hulladékokat kezelı fejlesztésekre irányulnak, ráadásul a 2007. elıttinél kedvezıtlenebb támogatási feltételekkel. Pozitív fejlemény azonban, hogy a KEOP források 100%-os támogatással nyíltak meg a bezárt lerakók rekultiválására, továbbá hogy a GOP keretében – igaz, elsısorban a gazdasági válság miatt veszélybe került hasznosítási eredmények megırzése érdekében – a tényleges gazdasági hasznosítási fejlesztésekre is pályázati források nyíltak.

Ugyancsak hátrányt szenvedett a zöld beszerzési beruházási szemlélet tervezett hazai bevezetése, illetve a zöld közbeszerzés hazai alkalmazása. Bár a közbeszerzési törvény módot ad a hazai alkalmazásra, a gyakorlatban a pályázati források kiírói mégis csak elvétve élnek ezzel a lehetıséggel, jórészt a vélt magasabb beszerzési költségek miatt és feltételezve, hogy az alacsonyabb üzemeltetési költségek nem fogják azokat kompenzálni. Az EU ajánlás szerint elıkészített Országos Zöld Közbeszerzési Program elfogadását szintén gazdasági ellenérdekeltségek hátráltatják.

78

A hulladékkezelés gyakorlati végrehajtására, a jogkövetésre közvetlenül is hatást gyakorolt az idıszakban a rendkívül változó (átszervezések), sok esetben romló körülmények között végzett hatósági tevékenység. A hatóságok létszáma minden szakmai és EU hivatali figyelmeztetés ellenére folyamatosan csökkent (5-6 %), holott az ellenırzések gyakoriságának növelése minden EU elıírás legfontosabb célkitőzései között szerepel (hulladék keretirányelv). A hatóságok feladatellátása jórészt az engedélyezésekre és az adminisztrációra korlátozódik, holott a feladatok jelentısen nıttek a hulladékgazdálkodási részletszabályok (kormányrendeletek, miniszteri rendeletek) hatályba lépése és az EU csatlakozás óta. A politikai és a támogatási gyakorlat is elsısorban az EU elıírások (kvóták) teljesítésére koncentrálja a forrásokat – amelyeket sikeresen meg is valósítottunk az elsı OHT idején – , de a hatósági ellenırzések növelése elmaradt. A jogkövetésre és a hatósági ellenırzésre a következı tervidıszakban szintén fokozott figyelmet kell fordítani.

A lakosság hulladékgazdálkodási szemléletének formálásában látványos eredményeket és sikereket értünk el. Kiemelkedıek a „Zöld forrás” oktatási-nevelési célú és az illegális hulladék-elhelyezés megelızésére és felszámolására kiírt sikeres pályázatai, amelyeken oktatási intézmények, zöldszervezetek és önkormányzatok kaptak vissza nem térítendı támogatást.

79

MELLÉKLETEK

1. számú melléklet

Hatályos hulladékgazdálkodási EU-jogszabályok

31975L0439 A Tanács 75/439/EGK irányelve (1975. június 16.) a hulladékolajok ártalmatlanításáról 31976D0431 A Bizottság 1976. április 21-i határozata a Hulladékgazdálkodási Bizottság létrehozásáról 31978L0176 A Tanács irányelve (1978. február 20.) a titán-dioxid-iparból származó hulladékról 31981H0972 81/972/EEC: Council Recommendation of 3 December 1981 concerning the re-use of waste paper and the use of recycled paper /* magyarul nem áll rendelkezésre */ 31986L0278 A Tanács irányelve (1986. június 12.) a szennyvíziszap mezıgazdasági felhasználása során a környezet és különösen a talaj védelmérıl 31989Y0112(01) Council Resolution of 21 December 1988 concerning transfrontier movements of hazardous waste to third countries /* magyarul nem áll rendelkezésre */ 31990Y0518(01) Council Resolution of 7 May 1990 on waste policy /* magyarul nem áll rendelkezésre */ 31991L0689 A Tanács 91/689/EGK irányelve (1991. december 12.) a veszélyes hulladékokról 31991L0692 A Tanács irányelve (1991. december 23.) a környezetre vonatkozó egyes irányelvek végrehajtásáról szóló jelentések egységesítésérıl és ésszerősítésérıl 31993L0086 A Bizottság 93/86/EGK irányelve (1993. október 4.) az egyes veszélyes anyagokat tartalmazó szárazelemekrıl és akkumulátorokról szóló 91/157/EGK tanácsi irányelvnek a mőszaki fejlıdéshez történı hozzáigazításáról 31994D0741 A Bizottság határozata (1994. október 24.) a hulladékágazatra vonatkozó egyes irányelvek végrehajtásáról szóló tagállami jelentések alapjául szolgáló kérdıívekrıl (a 91/692/EGK tanácsi irányelv végrehajtása) 31994L0062 Az Európai Parlament és a Tanács 94/62/EK irányelve (1994. december 20.) a csomagolásról és a csomagolási hulladékról 31996D0302 A Bizottság határozata (1996. április 17.) a veszélyes hulladékokról szóló 91/689/EGK tanácsi irányelv 8. cikkének (3) bekezdése értelmében történı adatszolgáltatásra szolgáló formanyomtatvány meghatározásáról 31996L0059 A Tanács 96/59/EK irányelve(1996. szeptember 16.) a poliklórozott bifenilek és a poliklórozott terfenilek (PCB/PCT) ártalmatlanításáról 31997D0129 A Bizottság határozata (1997. január 28.) a csomagolóanyagok azonosítási rendszerének a csomagolásról és a csomagolási hulladékról szóló, 94/62/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv értelmében történı meghatározásáról 31997D0283

80

A Bizottság határozata (1997. április 21.) a veszélyes hulladékok égetésérıl szóló 94/67/EK irányelv 7. cikkének (2) bekezdésével összhangban a légköri kibocsátásokban a dioxin és a furán tömegkoncentrációjának meghatározására szolgáló összehangolt mérési módszerekrıl 31997D0622 A Bizottság határozata (1997. május 27.) a hulladékágazatra vonatkozó egyes irányelvek végrehajtásáról szóló tagállami jelentések alapjául szolgáló kérdıívekrıl (a 91/692/EGK tanácsi irányelv végrehajtása) 31997D0640 A Tanács 97/640/EK határozata (1997. szeptember 22.) a veszélyes hulladékok országhatárokat átlépı szállításának és ártalmatlanításának ellenırzésérıl szóló egyezménynek (Bázeli Egyezmény) a részes felek konferenciájának III/1 határozata által megállapított módosításának a Közösség részérıl történı jóváhagyásáról 31997Y0311(01) Council Resolution of 24 February 1997 on a Community strategy for waste management /* magyarul nem áll rendelkezésre */ 31997Y1122(03) Resolution of the ECSC Consultative Committee on the classification of scrap (adopted unanimously with two abstentions during the 337th session of 10 October 1997) /* magyarul nem áll rendelkezésre */ 31998D0184 A Bizottság határozata (1998. február 25.) a veszélyes hulladékok égetésérıl szóló 94/67/EK tanácsi irányelv végrehajtásáról szóló tagállami jelentések alapjául szolgáló kérdıívrıl (A 91/692/EGK tanácsi irányelv végrehajtása.) 31999D0042 1999/42/EC: Commission Decision of 22 December 1998 confirming the measures notified by Austria pursuant to Article 6(6) of Directive 94/62/EC of the European Parliament and of the Council on packaging and packaging waste /* magyarul nem áll rendelkezésre */ 31999D0652 1999/652/EC: Commission Decision of 15 September 1999 confirming the measures notified by Belgium pursuant to Article 6(6) of Directive 94/62/EC of the European Parliament and the Council on packaging and packaging waste /* magyarul nem áll rendelkezésre */ 31999D0823 1999/823/EC: Commission Decision of 22 November 1999 confirming the measures notified by the Netherlands pursuant to Article 6(6) of Directive 94/62/EC of the European Parliament and of the Council on packaging and packaging waste /* magyarul nem áll rendelkezésre */ 31999L0031 A Tanács 1999/31/EK irányelve (1999. április 26.) a hulladéklerakókról 31999R1420 A Tanács 1420/1999/EK rendelete (1999. április 29.) egyes nem OECD tagországokba irányuló egyes hulladékfajták szállítására alkalmazandó közös szabályok és eljárások meghatározásáról 32000D0532 A Bizottság határozata (2000. május 3.) a hulladékjegyzéknek a hulladékokról szóló 75/442/EGK tanácsi irányelv 1. cikkének a) pontja értelmében történı meghatározásáról szóló 94/3/EK határozat, valamint a veszélyes hulladékok jegyzékének a veszélyes hulladékokról szóló 91/689/EGK tanácsi irányelv 1. cikkének (4) bekezdése értelmében történı meghatározásáról szóló 94/904/EK tanácsi határozat felváltásáról 32000D0738 A Bizottság határozata (2000. november 17.) a hulladéklerakókról szóló 1999/31/EK irányelv végrehajtásáról szóló tagállami jelentések alapjául szolgáló kérdıívrıl 32000L0053 Az Európai Parlament és a Tanács 2000/53/EK irányelve (2000. szeptember 18.) az elhasználódott jármővekrıl

81

32000L0059 Az Európai Parlament és a Tanács 2000/59/EK irányelve (2000. november 27.) a hajókon keletkezı hulladék és a rakománymaradványok fogadására alkalmas kikötıi létesítményekrıl 32000L0076 Az Európai Parlament és a Tanács 2000/76/EK irányelve (2000. december 4.) a hulladékok égetésérıl 32001D0068 A bizottság határozata (2001. január 16.) a poliklórozott bifenilek és a poliklórozott terfenilek (PCB/PCT) ártalmatlanításáról szóló 96/59/EK tanácsi irányelv 10. cikkének a) pontja szerinti PCB-mérések két referenciamódszerének megállapításáról 32001D0171 A Bizottság határozata (2001. február 19.) a csomagolásról és a csomagolási hulladékról szóló 94/62/EK irányelvben meghatározott nehézfémkoncentráció-szintekkel kapcsolatban az üvegcsomagolásra vonatkozó eltérés feltételeinek meghatározásáról 32001D0524 A Bizottság határozata (2001. június 28.) az EN 13428:2000, az EN 13429:2000, az EN 13430:2000, az EN 13431:2000 és az EN 13432:2000 szabványhivatkozásnak a csomagolásról és a csomagolási hulladékról szóló 94/62/EK irányelvvel kapcsolatban az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában való közzétételrıl 32001D0753 A Bizottság (2001. október 17.) határozata az elhasználódott jármővekrıl szóló 2000/53/EK európai parlamenti és a tanácsi irányelv végrehajtásáról szóló tagállami jelentések alapjául szolgáló kérdıívrıl 32002D0151 A Bizottság határozata (2002. február 19.) az elhasználódott jármővekrıl szóló 2000/53/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 5. cikkének (3) bekezdése szerint kiadott bontási igazolások minimumkövetelményeirıl 32002D0909 2002/909/EC: Commission Decision of 13 November 2002 on Italian rules waiving permitting requirements for undertakings and establishments recovering hazardous waste under Article 3 of Directive 91/689/EEC on hazardous waste /* magyarul nem áll rendelkezésre */ 32002L0095 Az Európai Parlament és a Tanács 2002/95/EK irányelve (2003. január 27.) egyes veszélyes anyagok elektromos és elektronikus berendezésekben való alkalmazásának korlátozásáról 32002L0096 Az Európai Parlament és a Tanács 2002/96/EK irányelve (2003. január 27.) az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól 32002R2150 Az Európai Parlament és A Tanács 2150/2002/EK rendelete (2002. november 25.) a hulladékra vonatkozó statisztikákról 32003D0033 A Tanács határozata (2002. december 19.) a hulladékok hulladéklerakókban történı átvételének kritériumairól és eljárásairól az 1999/31/EK irányelv II. mellékletének 16. cikke alapján 32003D0082 2003/82/EC: Commission Decision of 29 January 2003 confirming measures notified by Belgium pursuant to Article 6(6) of Directive 94/62/EC of the European Parliament and the Council on packaging and packaging waste /* magyarul nem áll rendelkezésre */ 32003D0138 A Bizottság határozata (2003. február 27.) az elhasználódott jármővekrıl szóló 2000/53/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv szerinti alkatrész- és anyagkódolási szabványok létrehozásáról 32004D0249

82

A Bizottság határozata (2004. március 11.) az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól szóló 2002/96/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv végrehajtásáról szóló tagállami jelentések alapjául szolgáló kérdıívrıl 32004D0312 A Tanács határozata (2004. március 30.) a Cseh Köztársaság, Észtország, Magyarország, Lettország, Litvánia, Szlovákia és Szlovénia részére az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól szóló 2002/96/EK irányelvtıl való ideiglenes eltérések engedélyezésérıl 32004D0486 A Tanács határozata (2004. április 26.) a Ciprus, Málta és Lengyelország részére az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól szóló 2002/96/EK irányelvtıl való ideiglenes eltérések engedélyezésérıl 32004R0317 A Bizottság 317/2004/EK rendelete (2004. február 23.) a hulladékra vonatkozó statisztikákról szóló 2150/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet rendelkezéseitıl Ausztria, Franciaország és Luxemburg tekintetében történı eltérések elfogadásáról 32005D0270 2005/270/EK: A Bizottság határozata (2005. március 22.) az Európai Parlament és a Tanács csomagolásról és a csomagolási hulladékról szóló 94/62/EK irányelve szerinti adatbázisrendszerre vonatkozó formátumok létrehozásáról 32005D0293 2005/293/EK: A Bizottság határozata (2005. április 1.) az elhasználódott jármővekrıl szóló 2000/53/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben meghatározott, az újrahasználat/hasznosítás és újrahasználat/visszanyerés céljainak ellenırzését szolgáló részletes szabályok megállapításáról 32005D0369 2005/369/EK: A Bizottság határozata (2005. május 3.) az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól szóló 2002/96/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv betartásának tagállami ellenırzését és adatformáinak megállapítását célzó végrehajtási szabályainak megállapításáról 32005R1445 A Bizottság 1445/2005/EK rendelete (2005. szeptember 5.) a hulladékra vonatkozó statisztika megfelelı minıségértékelési kritériumainak és a minıségre vonatkozó jelentések tartalmának meghatározásáról, a 2150/2002/EK rendelet alkalmazása céljából 32006D0329 2006/329/EK: A Bizottság határozata (2006. február 20.) a hulladékok égetésérıl szóló 2000/76/EK irányelv végrehajtására vonatkozó jelentéstételhez felhasználandó kérdıív meghatározásáról 32006L0012 Az Európai Parlament és a Tanács 2006/12/EK irányelve (2006. április 5.) a hulladékokról 32006L0021 Az Európai Parlament és a Tanács 2006/21/EK irányelve (2006. március 15.) az ásványinyersanyag-kitermelı iparban keletkezı hulladék kezelésérıl és a 2004/35/EK irányelv módosításáról - A Tanács, az Európai Parlament és a Bizottság nyilatkozata 32006L0066 Az Európai Parlament és a Tanács 2006/66/EK irányelve (2006. szeptember 6.) az elemekrıl és akkumulátorokról, valamint a hulladékelemekrıl és -akkumulátorokról, továbbá a 91/157/EGK irányelv hatályon kívül helyezésérıl 32006R0166 Az Európai Parlament és a Tanács 166/2006/EK rendelete (2006. január 18.) az Európai Szennyezıanyag-kibocsátási és -szállítási Nyilvántartás létrehozásáról, valamint a 91/689/EGK és a 96/61/EK tanácsi irányelv módosításáról 32006R1013

83

Az Európai Parlament és a Tanács 1013/2006/EK rendelete (2006. június 14.) a hulladékszállításról 32007R1418 A Bizottság 1418/2007/EK rendelete (2007. november 29.) az 1013/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet III. vagy IIIA. mellékletében felsorolt egyes hulladékoknak a hulladékok határokat átlépı szállításának felügyeletérıl szóló OECD-határozat hatálya alá nem tartozó egyes országokba történı hasznosítási célú kivitelérıl 32008D0070(01) Az Európai Parlament és a Tanács 70/2008/EK Határozata (2008. január 15.) a papírmentes vám- és kereskedelmi környezetrıl 32008D0350 2008/350/EK: A Bizottság határozata (2008. április 3.) a 91/689/EGK tanácsi irányelv 3. cikke értelmében a veszélyes hulladékot hasznosító vállalkozások és létesítmények engedélyezési kötelezettség alóli mentességére vonatkozó angliai, walesi, észak-írországi és skóciai szabályokról 32008D0763 2008/763/EK: A Bizottság határozata (2008. szeptember 29.) a hordozható elemek és akkumulátorok végfelhasználók részére történt éves értékesítésének kiszámítására vonatkozó közös módszertannak a 2006/66/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv szerinti kidolgozásáról 32008L0098 Az Európai Parlament és a Tanács 2008/98/EK irányelve (2008. november 19.) a hulladékokról és egyes irányelvek hatályon kívül helyezésérıl 32009D0292 2009/292/EK: A Bizottság határozata (2009. március 24.) a csomagolásról és a csomagolási hulladékról szóló 94/62/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben meghatározott nehézfém-koncentráció határértéktıl a mőanyag rekeszek és a mőanyag raklapok esetében való eltérés feltételeinek meghatározásáról 32009D0335 2009/335/EK: A Bizottság határozata (2009. április 20.) az ásványinyersanyag-kitermelı iparban keletkezı hulladék kezelésérıl és a 2004/35/EK irányelv módosításáról szóló 2006/21/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben elıírt pénzügyi biztosíték nyújtására vonatkozó technikai iránymutatásokról 32009D0337 2009/337/EK: A Bizottság határozata (2009. április 20.) az ásványinyersanyag-kitermelı iparban keletkezı hulladék kezelésérıl szóló 2006/21/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv III. mellékletével összhangban a hulladékkezelı létesítmények osztályozása során alkalmazandó kritériumok meghatározásáról 32009D0358 2009/358/EK: A Bizottság határozata (2009. április 29.) az ásványinyersanyag-kitermelı iparban keletkezı hulladék kezelésérıl szóló 2006/21/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 22. cikke (1) bekezdésének a) pontjában említett információk összehangolásáról és rendszeres továbbításáról, valamint a 18. cikkében említett kérdıívrıl 32009D0359 2009/359/EK: A Bizottság határozata (2009. április 30.) az ásványinyersanyag-kitermelı iparban keletkezı hulladék kezelésérıl szóló 2006/21/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 22. cikke (1) bekezdése f) pontjának végrehajtása céljából az inert hulladék fogalmának kiegészítésérıl 32009D0360 2009/360/EK: A Bizottság határozata (2009. április 30.) a hulladékoknak az ásványinyersanyag-kitermelı iparban keletkezı hulladék kezelésérıl szóló 2006/21/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv alapján történı jellemzésével kapcsolatos technikai követelmények kidolgozásáról 32009D0603 2009/603/EK: A Bizottság határozata (2009. augusztus 5.) a 2006/66/EK európai parlamenti és

84

tanácsi irányelvvel összhangban az elemek és akkumulátorok gyártóinak nyilvántartásba vételére vonatkozó követelmények megállapításáról Nem a hulladékgazdálkodási acquis-ba tartozó, de a hulladékgazdálkodást lényegesen érintı EU-jogszabályok:

- 1980/2000/EK rendelet a közösségi ökocímke módosított rendszerérıl - 1774/2002. EK rendelet a nem emberi fogyasztásra szánt állati melléktermékekre vonatkozó

egészségügyi szabályok megállapításáról - 1907/2006/EK rendelet a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékelésérıl, engedélyezésérıl és

korlátozásáról (REACH), az Európai Vegyianyag-ügynökség létrehozásáról, az 1999/45/EK irányelv módosításáról, valamint a 793/93/EGK tanácsi rendelet, az 1488/94/EK bizottsági rendelet, a 76/769/EGK tanácsi irányelv, a 91/155/EGK, a 93/67/EGK, a 93/105/EK és a 2000/21/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezésérıl

- 1102/2008/EK rendelet a fémhigany és egyes higanyvegyületek és keverékek kiviteli tilalmáról, valamint a fémhigany biztonságos tárolásáról

- 76/769/EGK irányelv az egyes veszélyes anyagok és készítmények forgalomba hozatalának és

használatának korlátozásaira vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítésérıl

- 87/217/EGK irányelv az azbeszt által okozott környezetszennyezés megelızésérıl és csökkentésérıl

- 96/61/EK irányelv a környezetszennyezés integrált megelızésérıl és csökkentésérıl - 96/82/EK Irányelv veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos baleseti veszélyek

szabályozásáról - 1999/45/EK irányelv a tagállamoknak a veszélyes készítmények osztályozására,

csomagolására és címkézésére vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek közelítésérıl

- 1999/77/EK Irányelv a tagállamok egyes veszélyes anyagok és készítmények (azbeszt) forgalomba hozatalának és használatának korlátozásaira vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek közelítésérıl szóló, 76/769/EGK tanácsi irányelv I. mellékletének a mőszaki fejlıdéshez történı hatodik kiigazításáról

- 2003/96/EK tanácsi irányelv az energiatermékek és a villamos energia közösségi adóztatási keretének átszervezésérıl

- 2004/17/EK irányelve a vízügyi, az energia-, a közlekedési és a postai ágazatokban mőködı szervezetek közbeszerzési eljárásainak összehangolásáról

- 2004/18/EK irányelv az építési beruházásra, az árubeszerzésre és a szolgáltatás megrendelésre irányuló közbeszerzési eljárások összehangolásáról

- 2004/35/EK irányelv a környezeti károk megelızése és helyreállítása tekintetében a környezeti felelısségrıl

- 2006/32/EK irányelv az energiafelhasználás hatékonyságáról és az energetikai szolgáltatásokról

- 2008/118/EK irányelv a jövedéki adóra vonatkozó általános rendelkezésekrıl és a 92/12/EGK irányelv hatályon kívül helyezésérıl

- 2009/28/EK irányelv a megújuló energiaforrásból elıállított energia támogatásáról, valamint a 2001/77/EK és a 2003/30/EK irányelv módosításáról és azt követı hatályon kívül helyezésérıl

85

2. számú melléklet

Hatályos magyar hulladékgazdálkodási jogszabályok

- 2000. évi XLIII. törvény a hulladékgazdálkodásról

- 101/1996. (VII. 12.) Korm. rendelet a veszélyes hulladékok országhatárokat átlépı szállításának ellenırzésérıl és ártalmatlanításáról szóló, Bázelben, 1989. március 22. napján aláírt Egyezmény kihirdetésérıl

- 50/2001. (IV. 3.) Korm. rendelet a szennyvizek és szennyvíziszapok mezıgazdasági felhasználásának és kezelésének szabályairól

- 98/2001. (VI. 15.) Korm. rendelet a veszélyes hulladékkal kapcsolatos tevékenységek végzésének feltételeirıl

- 213/2001. (XI. 14.) Korm. rendelet a települési hulladékkal kapcsolatos tevékenységek végzésének feltételeirıl

- 271/2001. (XII. 21.) Korm. rendelet a hulladékgazdálkodási bírság mértékérıl, valamint kiszabásának és megállapításának módjáról

- 94/2002. (V. 5.) Korm. rendelet a csomagolásról és a csomagolási hulladék kezelésének részletes szabályairól

- 126/2003. (08. 15.) Korm. rendelet a hulladékgazdálkodási tervek részletes tartalmi követelményeirıl

- 164/2003. (X. 18.) Korm. rendelet a hulladékkal kapcsolatos nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettségekrıl

- 224/2004. (VII. 22.) Korm. rendelet a hulladékkezelési közszolgáltató kiválasztásáról és a közszolgáltatási szerzıdésrıl

- 264/2004. (IX. 23.) Korm. rendelet az elektromos és elektronikai berendezések hulladékainak visszavételérıl

- 267/2004. (IX. 23.) Korm. rendelet a hulladékká vált gépjármővekrıl - 180/2007. (VII. 3.) Korm. rendelet az országhatárt átlépı hulladékszállításról - 64/2008. (III. 28.) Korm. rendelet a települési hulladékkezelési közszolgáltatási díj

megállapításának részletes szakmai szabályairól - 181/2008. (VII. 8.) Korm. rendelet az elemek és az akkumulátorok hulladékainak

visszavételérıl - 4/2001. (II. 23.) KöM rendelet a hulladékolajok kezelésének részletes szabályairól - 5/2001 (II. 23.)KöM rendelet a poliklórozott bifenilek és a poliklórozott terfenilek és az

azokat tartalmazó berendezések kezelésének részletes szabályairól - 16/2001. (VII. 18.) KöM rendelet a hulladékok jegyzékérıl - 3/2002. (II. 22.) KöM rendelet a hulladékok égetésének mőszaki követelményeirıl,

mőködési feltételeirıl és a hulladékégetés technológiai kibocsátási határértékeirıl - 23/2003. (XII. 29.) KvVM rendelet a biohulladék kezelésérıl és a komposztálás mőszaki

követelményeirıl - 15/2004. (X. 8.) KvVM rendelet az elektromos és elektronikai berendezések hulladékai

kezelésének részletes szabályairól - 20/2006. (IV. 5.) KvVM rendelet a hulladéklerakással, valamint a hulladéklerakóval

kapcsolatos egyes szabályokról és feltételekrıl - 21/2008. (VIII. 30.) KvVM rendelet az elemek és akkumulátorok, illetve hulladékaik

kezelésérıl - 45/2004. (VII. 26.) BM-KvVM együttes rendelet az építési és bontási hulladék

kezelésének részletes szabályairól - 1/2002. (I. 11.) EüM rendelet az egészségügyi intézményekben keletkezı hulladék

kezelésérıl

86

- 20/2005. (VI. 10.) EüM rendelet a humán gyógyszerek és csomagolásuk hulladékainak kezelésérıl.

- 103/2003. (IX. 11.) FVM rendelet a növényvédı szerrel szennyezett csomagolóeszköz-hulladékok kezelésérıl

- 91/2006. (XII. 26.) GKM rendelet a csomagolás környezetvédelmi követelményeinek való megfelelısége igazolásának részletes szabályairól

- 14/2008. (IV. 3.) GKM rendelet a bányászati hulladékok kezelésérıl - 64/2009. (XI. 23.) KHEM rendelet a közúti jármővek bontásának feltételeirıl Nem a hulladékgazdálkodásról szóló, de a hulladékgazdálkodást is érintı jogszabályok

- 1978. évi IV. törvény a Büntetı Törvénykönyvrıl - 1993. évi XLVIII. törvény a bányászatról - 1995. évi LIII. törvény a környezet védelmének általános szabályairól - 1995. évi LVI. törvény a környezetvédelmi termékdíjról, továbbá egyes termékek

környezetvédelmi termékdíjáról - 1995 évi LVII. törvény a vízgazdálkodásról - 1995. évi XCI. törvény az állategészségügyrıl - 1996. évi LIII törvény a természet védelmérıl - 1997. évi CLV. törvény a fogyasztóvédelemrıl - 1999. évi LXXIV. törvény a katasztrófák elleni védekezés irányításáról, szervezetérıl és a

veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésrıl - 1999. évi LXXXIV. törvény a közúti közlekedési nyilvántartásról - 2000. évi XXV. törvény a kémiai biztonságról - 2001. évi LXXXI. törvény a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésrıl, a

nyilvánosságnak a döntéshozatalban történı részvételérıl és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló, Aarhusban, 1998. június 25-én elfogadott Egyezmény kihirdetésérıl

- 2003. évi XXVI. törvény az Országos Területrendezési Tervrıl - 2003. évi LXXXIX. törvény a környezetterhelési díjról - 2003. évi CXXVII. törvény a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának

különös szabályairól - 2003. évi CXXIX. törvény a közbeszerzésekrıl - 2005. évi CLXIV. törvény a kereskedelemrıl - 2007. évi LX törvény az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye és annak Kiotói

Jegyzıkönyve végrehajtási keretrendszerérıl - 2008. évi V. törvény a környezetben tartósan megmaradó szerves szennyezı anyagokról

szóló Stockholmi Egyezmény kihirdetésérıl - 2008. évi XXIII. törvény a Londonban, 1996. május 3-án kelt, a veszélyes és ártalmas

anyagok tengeri szállításával kapcsolatos felelısségrıl és kártérítésrıl szóló 1996. évi nemzetközi egyezmény kihirdetésérıl

- 2008. évi XLVII. törvény a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról

- 2009. évi III. törvény a Genfben 2000. május 26. napján kelt, a Veszélyes Áruk Nemzetközi Belvízi Szállításáról szóló Európai Megállapodás (ADN) kihirdetésérıl

- 2009. évi LIII. törvény a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésrıl, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történı részvételérıl és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló, Aarhusban, 1998. június 25-én elfogadott Egyezményhez kapcsolódó szennyezıanyag-kibocsátási és -szállítási nyilvántartásról szóló, Kijevben, 2003. május 21-én elfogadott Jegyzıkönyv kihirdetésérıl

- 2009. évi LXI. törvény egyes fémek begyőjtésével és értékesítésével összefüggı visszaélések visszaszorításáról

87

- 79/1998. (IV. 29.) Korm. rendelet az áruk és a szolgáltatások biztonságosságáról és az

ezzel kapcsolatos piacfelügyeleti eljárásról - 203/1998. (XII. 19.) Korm. rendelet a bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény

végrehajtásáról - 148/1999. (X. 13.) Korm. rendelet az országhatáron átterjedı környezeti hatások

vizsgálatáról szóló, Espooban (Finnország), 1991. február 26. napján aláírt egyezmény kihirdetésérıl

- 1/2002. (I. 11.) Korm. rendelet a veszélyes áruk közúti szállításának ellenırzésére vonatkozó egységes eljárásról

- 25/2002. (II.27.) Korm. rendelet a Nemzeti Települési Szennyvíz-elvezetési és tisztítási Megvalósítási Programról

- 53/2003 (IV. 11.) Korm. rendelet a környezetvédelmi termékdíj-mentesség, a termékdíj visszaigénylésének és átvállalásának, valamint a használt gumiabroncs behozatalának feltételeirıl

- 83/2003. (VI. 7.) Korm. rendelet a közösségi öko-címke odaítélését ellátó szerv kijelölésérıl

- 219/2004. (VII. 21.) Korm. rendelet a felszín alatti vizek védelmérıl - 2/2005. (I. 11.) Korm. rendelet egyes tervek, illetve programok környezeti vizsgálatáról - 209/2005. (X. 5.) Korm. rendelet a betétdíj alkalmazásának szabályairól - 314/2005. (XII. 25.) Korm. rendelet a környezeti hatásvizsgálati és az egységes

környezethasználati engedélyezési eljárásról - 214/2006. (X. 31.) Korm. rendelet a környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszerben

(EMAS) részt vevı szervezetek nyilvántartásáról - 260/2006. (XII. 20.) Korm. rendelet a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatalról - 90/2007. (IV.26) Korm. rendelet a környezetkárosodás megelızésének és elhárításának

rendjérıl - 225/2007. (VIII. 31.) Korm. rendelet a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóságról - 389/2007. (XII. 23.) Korm. rendelet a megújuló energiaforrásból vagy hulladékból nyert

energiával termelt villamos energia, valamint a kapcsoltan termelt villamos energia kötelezı átvételérıl és átvételi áráról

- 358/2008. (XII. 31.) Korm. rendelet a telepengedély, illetve a telep létesítésének bejelentése alapján gyakorolható egyes termelı és egyes szolgáltató tevékenységekrıl, valamint a telepengedélyezés rendjérıl és a bejelentés szabályairól

- 123/2009. (VI. 12.) Korm. rendelet az egyes veszélyes anyagok és veszélyes készítmények kivitelével, illetve behozatalával összefüggı bejelentési eljárás részletes szabályairól

- 210/2009. (IX. 29.) Korm. rendelet a kereskedelmi tevékenységek végzésének feltételeirıl

- 10/1995. (IX. 28.) KTM rendelet a környezetvédelmi termékdíjról, továbbá egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról szóló 1995. évi LVI. törvény végrehajtásáról

- 29/1997. (VIII. 29.) KTM rendelet a környezetbarát, környezetkímélı megkülönböztetı jelzés használatának feltételrendszerérıl

- 7/2000. (V. 18.) KöM rendelet a környezetvédelmi hatósági nyilvántartás vezetésének szabályairól

- 6/2009. (IV. 14. ) KvVM-EüM-FVM együttes rendelet a földtani közeg és a felszín alatti víz szennyezéssel szembeni védelméhez szükséges határértékekrıl és a szennyezések mérésérıl

- 41/2000. (XII. 20.) EüM-KöM együttes rendelet az egyes veszélyes anyagokkal, illetve veszélyes készítményekkel kapcsolatos egyes tevékenységek korlátozásáról

- 44/2000. (XII.27.) EüM rendelet a veszélyes anyagokkal és a veszélyes készítményekkel kapcsolatos egyes eljárások, illetve tevékenységek részletes szabályairól

88

- 3/2006. (I. 26.) EüM rendelet az Európai Unióban osztályozott veszélyes anyagok jegyzékérıl

- 12/2006. (III. 23.) EüM rendelet az azbeszttel kapcsolatos kockázatoknak kitett munkavállalók védelmérıl

- 6/2001. (I. 16.) FVM rendelet a növényvédı szerek forgalomba hozatalának és felhasználásának engedélyezésérıl, valamint a növényvédı szerek csomagolásáról, tárolásáról és szállításáról

- 71/2003. (VI. 27.) FVM rendelet az állati hulladékok kezelésének és a hasznosításukkal készült termékek forgalomba hozatalának állat-egészségügyi szabályairól

- 89/2004 (V. 15.) FVM rendelet a növényvédı szerek forgalomba hozatalának és felhasználásának engedélyezésérıl, valamint a növényvédı szerek csomagolásáról, jelölésérıl, tárolásáról és szállításáról

- 56/2008. (IV.25.) FVM-rendelet az állati hulla elszállítási és ártalmatlanítási költségeinek támogatásáról

- 56/2002. (XII. 29.) GKM rendelet az átvételi kötelezettség alá esı villamos energia átvételének szabályairól és árainak megállapításáról

- 4/1987. (V. 13.) KM rendelet a Nemzetközi Vasúti Árufuvarozási Egyezményre vonatkozó Egységes Szabályok (CIM) mellékleteinek kihirdetésérıl

- 1/1990. (IX. 29.) KHVM rendelet a gépjármőfenntartó tevékenység személyi és dologi feltételeirıl

- 5/1990. (IV. 12.) KöHÉM rendelet a közúti jármővek mőszaki megvizsgálásáról - 6/1990. (IV. 12.) KöHÉM rendelet a közúti jármővek forgalomba helyezésének és

forgalomban tartásának mőszaki feltételeirıl - 35/2000. (XI. 30.) BM rendelet a közúti közlekedési igazgatási feladatokról, a közúti

közlekedési okmányok kiadásáról és visszavonásáról

3. számú melléklet

A hulladékgazdálkodást érintı jogsértési eljárások

Az érintett közösségi jogszabály/ Az ügy száma

A jogsértés tárgya A bizottsági döntés idıpontja/

Válaszadási határidı

Az ügy leírása/Magyar álláspont

ÁTÜLTETÉS HIÁNYA (NON-COMMUNICATION)

A csomagolásról és a csomagolási hulladékról szóló 2004/12/EK irányelve

2005/0798

Az irányelvet átültetı hazai jogszabályok határidıre történı bejelentésének elmulasztása.

2005. október 4.

2005. december 4.

Miután az átültetı jogszabályokat Magyarország bejelentette, az eljárás lezárult.

Az Európai Parlament és a Tanács 2008/103/EK irányelve az elemekrıl és akkumulátorokról, valamint a hulladékelemekrıl és - akkumulátorokról szóló 2006/66/EK irányelvnek az elemek és akkumulátorok forgalomba hozatala tekintetében történı módosításáról 2009/0184

Átültetési határidı: 2009. január 5

Az irányelvet átültetı hazai jogszabályok határidıre történı bejelentésének elmulasztása.

2009. április 2.

2009. június 2.

Az irányelv teljes átültetéséhez szükséges jogalkotási munka befejezıdött. Az irányelvet az alábbi jogszabályok ültetik át:

• 21/2008. (VIII. 30.) KvVM rendelet az elemek és akkumulátorok, illetve hulladékaik kezelésérıl

• 31/2008. (XII. 31.) KvVM rendelet a környezetvédelmi termékdíjról, továbbá egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról szóló 1995. évi LVI. törvény végrehajtásáról szóló 10/1995. (IX. 28.) KTM rendelet módosításáról

2009. május végi levelünkben tájékoztattuk a Bizottságot, hogy a teljes átültetést biztosító hazai jogszabályokat bejelentettük, erre tekintettel kértük az eljárás lezárását. A Bizottság az eljárást 2009. október 8-án lezárta.

NEM MEGFELELİ ÁTÜLTETÉS (BAD TRANSPOSITION)

90

Az érintett közösségi jogszabály/ Az ügy száma

A jogsértés tárgya A bizottsági döntés idıpontja/

Válaszadási határidı

Az ügy leírása/Magyar álláspont

A csomagolásról és a csomagolási hulladékokról szóló 2004/12/EK irányelv

(Termékdíj )

2005/4209

A Bizottság álláspontja szerint a hazai termékdíjas szabályozás (a “kereskedelmi” csomagolás kategóriája) nem felel meg az EK-Szerzıdés 90. cikkének. A Bizottság 2007. júliusában a 2006. júniusában indított eljárás folytatásáról döntött és indokolt véleményt bocsátott ki.

Hivatalos felszólítás:

2006. június 28.

2006. szeptember 4.

Indokolt vélemény:

2007. július 4. (beérkezés)

2007. szeptember 4.

A Kormány a Bizottságnak 2006. szeptember 4-én megküldött válaszában vitatta, hogy ténylegesen fennállna a Szerzıdésbe ütközı megkülönböztetés. Informális kérésre 2007. május-júniusában további kiegészítı információkat is megküldtünk a Bizottságnak.

2008. január 10-én informális konzultációra került sor az Európai Bizottsággal. A kötelezettségszegési eljárás lezáráshoz a KvVM fıfelelısségével készül a hatályos szabályozás módosítása, melyet 2008. április 18-án megküldtünk a Bizottság részére. A Bizottsággal történt újabb egyezetést követıen a hazai szabályozás módosítása megtörtént.

A Tanács 1999/31/EK irányelve a hulladéklerakókról

2007/2146

Az irányelv elıírásainak nem megfelelı átültetése, az átültetı jogszabályok hiányos bejelentése.

2007. június 27.

2007. augusztus 29.

Válaszlevelünkben 2007. december 31-ig kötelezettséget vállaltunk az irányelvet átültetı 20/2006. (IV. 5.) KvVM rendelet módosítására. Több pont vonatkozásában a közösségi joggal összeegyeztethetınek értékeltük a hazai szabályozást, s e pontok vonatkozásában kértük a kötelezettségszegési eljárás lezárását. A rendelet módosítására sor került, a Bizottságnak történı bejelentése is megtörtént.

A Bizottság az eljárást 2008. február 28-án lezárta.

Az egyes veszélyes anyagok elektromos és elektronikus berendezésekben való alkalmazásának korlátozásáról szóló 2002/95/EK irányelv (RoHSs)

2007/2400

A magyar jogba történı nem megfelelı átültetés.

2008. január 31.

2008. április 1.

Válaszlevelünkben arról tájékoztattuk a Bizottságot, hogy az irányelv átültetése megfelelıen történt, ugyanakkor a vonatkozó Korm. rendeletben 2008. november végéig pontosítani fogjuk a gyártó meghatározására vonatkozó rendelkezéseket.

Erre tekintettel kértük eddig az idıpontig az eljárás felfüggesztését.

A 2009. február 2-án küldött kiegészítı válaszlevelünkben arról tájékoztatjuk a Bizottságot, hogy a vonatkozó magyar szabályozás felülvizsgálata során megállapításra került, hogy a gyártó fogalmának a hazai jogszabályokban való megfogalmazása – figyelemmel az idıközben

91

Az érintett közösségi jogszabály/ Az ügy száma

A jogsértés tárgya A bizottsági döntés idıpontja/

Válaszadási határidı

Az ügy leírása/Magyar álláspont

elfogadott, kisebb szövegpontosítást tartalmazó 217/2008. (VIII. 29.) Korm. rendelet rendelkezésére is – megfelel az irányelv Bizottság által kifogásolt „saját márkanév” kitételére kiterjedıen is. A hivatalos felszólításra adott válaszlevelünkben foglaltakkal ellentétben tehát nincs szükség jogszabály-módosításra a közösségi jognak való megfeleléshez. A kérdésben a KvVM szakértıi szinten informálisan egyeztetett a Bizottság illetékesével, aki elfogadhatónak tartotta a magyar szabályozási megoldást. Erre tekintettel kértük a Bizottságot a kötelezettségszegési eljárás lezárására. A Bizottság 2009. április 14-én döntött az eljárás lezárásáról.

Az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól szóló 2002/96/EK irányelv (WEEE)

2007/2397

A magyar jogba történı nem megfelelı átültetés.

2008. január 31.

2008. április 1.

A válaszlevélben tájékoztattuk a Bizottságot, hogy az irányelv átültetése álláspontunk szerint megfelelıen megtörtént, ugyanakkor a Bizottság kifogásaival összhangban egyes esetekben indokoltnak tartjuk a hazai szabályozás módosítását, melyet 2008. novemberi határidıvel vállaltunk és kértük az eljárás eddig történı felfüggesztését.

A 2009. február 2-án küldött kiegészítı válaszlevelünkben arról tájékoztatjuk a Bizottságot, hogy az irányelvet átültetı magyar jogszabályok módosítására a hivatalos felszólításra írt válaszlevelünkben vállaltaknak megfelelıen sor került. Ki kell azonban emelni, hogy a gyártó fogalmát ugyanakkor a válaszlevelünkben foglaltakkal ellentétben mégsem pontosítottuk, mivel a vonatkozó magyar szabályozás felülvizsgálata során az érintett tárcák megállapították, hogy annak hazai jogszabályokban való megfogalmazása – figyelemmel az idıközben elfogadott, kisebb szövegpontosítást tartalmazó 217/2008. (VIII. 29.) Korm. rendelet rendelkezésére is – megfelel az irányelv Bizottság által kifogásolt „saját márkanév” kitételére kiterjedıen is, vagyis nincs szükség jogszabály-módosításra a közösségi jognak való megfeleléshez. A kérdésben a KvVM szakértıi szinten informálisan egyeztetett a Bizottság illetékesével, aki elfogadhatónak tartotta a magyar szabályozási megoldást. Mindezekre tekintettel a jelen kiegészítı válaszlevélben kérjük a Bizottságot a kötelezettségszegési eljárás lezárására.

A Bizottság 2009. május 14-én döntött az eljárás lezárásáról.

92

Az érintett közösségi jogszabály/ Az ügy száma

A jogsértés tárgya A bizottsági döntés idıpontja/

Válaszadási határidı

Az ügy leírása/Magyar álláspont

NEM MEGFELELİ ALKALMAZÁS (BAD APPLICATION)

A Tanács 1996. szeptember 16-i 96/59/EK irányelve a poliklórozott bifenilek és a poliklórozott terfenilek (PCB/PCT) ártalmatlanításáról

2005/2230

Jelentéstételi kötelezettség elmulasztása.

2005. július 14.

2005. szeptember 14.

Az irányelv 4. cikkének (1) bekezdése szerinti nyilvántartások összesítéseinek, 11. cikk alapján tervek és vázlatos tervek Bizottsággal való közlésének elmulasztása. A hiányolt beszámolók megküldésével az eljárás lezárult.

A mőszaki szabványok és szabályok terén történı információszolgáltatási eljárás megállapításáról szóló, a Tanács és az Európai Parlament 1998. június 22-i 98/34/EK irányelv

2005/4465

A környezetvédelmi termékdíjról szóló tv. és végrehajtási rendeleteinek módosítási-javaslatát Magyarország nem küldte meg elızetes vizsgálatra.

2005. október 19.

2005. december 19.

Miután Magyarország a jogszabály-javaslatokat megküldte elızetes véleményezésre, az eljárás lezárult.

4. számú melléklet

EU támogatási források felhasználása

ISPA, 1999-2003

1. Nyugat-Balaton és Zala völgye hulladékgazdálkodási program • 343 000 fı / 2082 település • Jóváhagyott összköltsége: 34 585 000 € • Projekt várható befejezése: 2010.12.31.

Létesítmények: 528 hulladékgyőjtı sziget 4 hulladékkezelı központ 13 hulladékgyőjtı udvar 6 komposztáló telep 1 lerakó építése Zalabéren

2. Észak-Balaton regionális hulladékkezelı program • 301 000 fı / 158 település • Jóváhagyott összköltsége: 25 914 000 € • Projekt várható befejezése: 2010.12.31.

Létesítmények: Regionális hulladékkezelı telep Királyszentistvánon Komposztálótelep 3 átrakó állomás Ép-bont hulladék hasznosításhoz mobil törı

3. Dél-Balaton és Sió Völgye hulladékgazdálkodási rendszer • 467 989 fı / 202 település • Jóváhagyott összköltsége: 49 461 538 € • Projekt várható befejezése: 2010.12.31.

Létesítmények: 805 hulladékgyőjtı sziget 18 hulladékgyőjtı udvar 3 hulladékválogató 8 komposztáló telep 3 hulladéklerakó

4. Duna-Tisza közi nagytérség hulladékgazdálkodási rendszer • 354 000 fı / 48 település • Jóváhagyott összköltsége: 24 362 634 € • Projekt várható befejezése: 2010.12.31.

Létesítmények: 10 hulladékudvar 182 győjtısziget 41 rekultiválandó terület 2 átrakóállomás 6 komposztáló telep 5 hulladékválogató

94

5. Homokhátság regionális hulladékkezelı program • 345 000 fı / 81 település • Jóváhagyott összköltsége: 44 177 333 € • Projekt várható befejezése: 2010.12.31.

Létesítmények: 13 hulladékudvar 100 győjtısziget 2 komposztáló telep 1 átrakóállomás 84 rekultiválandó terület 1 hulladéklerakó

6. Szeged regionális hulladékgazdálkodási program • 258 000 fı / 33 település • Jóváhagyott összköltsége: 12 797 930 € • Projekt befejezése: 2009.06.30.

Létesítmények: 1 hulladéklerakó 29 hulladékudvar 72 győjtısziget 2 komposztáló telep

7. Szelektív hulladékgyőjtési és hulladékgazdálkodási rendszer Hajdú-Bihar megyében • 528 543 fı / 78 település • Jóváhagyott összköltsége: 18 738 000 € • Projekt várható befejezése: 2010.05.15.

Létesítmények: 3 hulladéklerakó 10 rekultiválandó terület 3 komposztáló telep 2 hulladékválogató 1 biogáz rendszer

8. Hulladékgazdálkodási rendszer Szolnok térségében • 225 000 fı / 24 település • Jóváhagyott összköltsége: 10 280 000 € • Projekt várható befejezése: 2010.12.31.

Létesítmények: 1 hulladéklerakó 5 hulladékudvar 3 válogatómő 2 komposztálótelep 1 biogáz rendszer 19 rekultiválandó lerakó

9. Helyi hulladékgazdálkodási rendszer kifejlesztése, Tisza-tó régió

• 117 000 fı / 40 település • Jóváhagyott összköltsége: 8 140 000 € • Projekt várható befejezése: 2010.06.30.

95

Létesítmények: 1 hulladéklerakó 1 átrakóállomás 1 válogatómő 1 komposztálótelep 4 rekultiválandó lerakó

10. Miskolci regionális hulladékgazdálkodási program

• 262 000 fı / 37 település • Jóváhagyott összköltsége: 12 900 000 € • Projekt befejezése: 2008.03.30.

Létesítmények: 1 hulladéklerakó 3 hulladékudvar 2 válogatómő 1 komposztálótelep 1 átrakóállomás 1 csurgalékvíz kezelı 1 biogáz rendszer 19 rekultivált lerakó

11. Észak-Kelet Pest és Nógrád megyei regionális hulladékgazdálkodási projekt

• 270 144 fı / 105 település • Jóváhagyott összköltsége: 24 742 800 € • Projekt várható befejezése: 2010.12.31.

Létesítmények: 2 hulladéklerakó 9 hulladékudvar 486 hulladékgyőjtı sziget 1 csurgalékvíz kezelı 1 átrakóállomás 2 komposztáló telep 2 biogáz rendszer 3 rekultiválandó lerakó

12. Regionális szilárdhulladék-kezelı rendszer a Sajó-Bódva völgyében

• 228 000 fı / 118 település • Jóváhagyott összköltsége: 12 729 000 € • Projekt várható befejezése: 2010.12.31.

Létesítmények: 1 hulladéklerakó 1 átrakó állomás 7 hulladékgyőjtı sziget 1 hulladékválogató 182 hulladékudvar 1 biogáz rendszer 1 építési törmelék kezelı 1 komposztálótelep 1 csurgalékvíz kezelı 1 rekultiválandó lerakó

96

KA, 2004-2006

13. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei hulladékgazdálkodási projekt – I-II. ütem

• 595 342 fı / 242 település • Jóváhagyott összköltsége: 35 844 654 € • Projekt várható befejezése: 2010.12.31.

Létesítmények: 3 hulladéklerakó 1 hulladékválogató 300 hulladékgyőjtı sziget 2 komposztáló telep 3 csurgalékvíz kezelı

KIOP, 2004-2006

Állati hulladék és melléktermék kezelés

A pályázati keret megnyitásakor a támogatási keret 3.256 millió Ft volt, ami késıbb lecsökkent 2.667 millió Ft-ra a más célú forrásátcsoportosítások miatt. Az igényelhetı támogatás összege 50-1.300 millió Ft volt, amelynek alsó határa 2005 májusában – a kisebb projektek befogadhatósága miatt – lecsökkent 30 millió Ft-ra. Az önkormányzatok és önkormányzati társulások kifejezetten magas, 95 %-os, a gazdálkodó szervezetek 35-65 %-os támogatásra pályázhattak a projektek megvalósításához.

A 31 pályázatból 15 került támogatásra, amelybıl 9 db önkormányzati beruházás (1.512 millió Ft), 3 db nem önkormányzati pályázat (915 millió Ft). További 3 önkormányzati pályázat 240 millió Ft összegben tartalék listára került a tervezettnél kisebb költséggel megvalósuló vagy nem megvalósuló pályázatokból származó tartalék források esetleges felhasználásaként.

1. Mintaprojekt regionális állati hulladékgyőjtı központ létesítésére és dögkutak rekultivációjára (Közép-Magyarországi Régió)

• 42 978 fı / 10 település • Támogatás összege: 74 751 955 Ft Létesítmények: 1 db átrakó állomás 7 db dögkút és 2 db dögtér rekultivációja 1 speciális hulladékgyőjtı jármő beszerzése

2. Logisztikai és technológiai fejlesztés az ATEV Rt. mátyásdombi, debreceni és solti

telephelyén • Támogatás összege: 484.980.001 Ft • Összköltsége: 1.235.820.080 Ft A projekt Magyarország teljes lakosságát érinti közvetve és az összes települést, az ATEV Zrt. az egész országban végzi a begyőjtést. Az érintett háztartások száma 3.355.386 db.

3. Az állati hulladékok kistérségi szintő kezelési rendszerének kialakítása, infrastruktúra fejlesztése a székesfehérvári kistérség területén

• Támogatás összege: 86 841 001 Ft

97

4. Állati hulladék kezelı telep technológiai fejlesztése (ATEVSZOLG RT)

• 3 700 fı / 4 település • Támogatás összege: 33 304 000 Ft

5. Állati hulladék feldolgozó rendszer kialakítása a mohácsi és a pécsváradi kistérségekben

• 66 286 fı / 62 település • Támogatás összege: 193 310 491 Ft

6. A sellyei kistérség területén található dögkutak rekultivációja, valamint új állati hulladék győjtı- és átrakó állomás építése

• 14 967 fı / 35 település • Támogatás összege: 149 097 694 Ft

7. Állati hulladék begyőjtı- és átrakó állomás létrehozása a siklósi kistérségben • 38 925 fı / 53 település • Támogatás összege:151 261 360 Ft

8. Térségi szintő állati hulladék győjtı és átrakó telep kialakítása (Kaposvár) • 73 850 fı / 16 település • Támogatás összege:151 400 180 Ft

9. Állati hulladék begyőjtı rendszer kialakítása a pécsi kistérség területén • Támogatás összege 253 364 999 Ft

10. Állati hulladék kezelése, Tótkomlós • Támogatás összege: 257 158 368 Ft állati hulladék győjtı-átrakó telep létesítése Tótkomlóson dögkút rekultiváció és két darab speciális állati hulladék győjtı-szállító jármő beszerzése

11. Korszerő állati hulladékkezelı telep kialakítása Hajdúszoboszló • Támogatás összege: 56 964 409 Ft

12. Regionális állati hulladékkezelı-telep létesítése Mezıkövesden • 45 000 fı / 21 település • Támogatás összege: 63 579 447 Ft

13. Állati tetemek kezelése regionális hálózat keretében, Eger • 86 686 fı / 19 település • Támogatás összege: 192.062.930 Ft 7 db dögkút rekultivációja Begyőjtési rendszer kiépítése

14. Pályázat a Szatev Rt. integrált környezetvédelmi fejlesztésének támogatására • Támogatás összege: 391 572 999 Ft állati hulladék győjtı-átrakó állomás létesítése,

98

komposztáló telep fejlesztése, valamint az állati hulladéktemetı rekultivációja Szikszón.

15. Térségi állati hulladék begyőjtése és kezelése, Salgótarján • 115 885 fı / 48 település • Támogatás összege: 77.320.500 Ft • Összköltség: 97 668 000 Ft

Építési-bontási hulladék kezelés

16. Komplex építési és bontási hulladékgazdálkodási rendszer Kecskemét és térsége

részére • Támogatás összege: 269 796 248 Ft

17. Komplex építési és bontási hulladékgazdálkodási rendszer Kaposvár és térsége részére • 96 710 fı / 32 település • Támogatás összege: 359 068 363 Ft Mintegy 60 ezer tonna/év keletkezı összes építési-bontási hulladék és kitermelt talaj komplex hulladékgazdálkodási rendszerének 20 éves idıtartamra történı kialakítása

18. Építési-bontási hulladékgazdálkodási rendszer kiépítése Kunszentmárton és a környezı települések részére

• 87 810 fı / 40 település • Támogatás összege: 546 151 192 Ft

19. Építési és bontási hulladékok kezelése Eger térségében • 60 000 fı / 22 település • Támogatás összege: 471 456 151 Ft lehetıvé teszi a térségben keletkezı 65-80 000 t építési és bontási hulladék újrafeldolgozását.

20. Építési-bontási hulladékfeldolgozó üzem telepítése a Bodrogkeresztúri Regionális Települési Szilárdhulladék Lerakóba

• 41 700 fı / 44 település • Támogatás összege: 470 930 801 Ft

Egészségügyi hulladék

21. Egészségügyi hulladék kezelés komplex rendszerének EU követelményekhez igazodó fejlesztése Szeged régiójában

• Támogatás összege: 310.520.597 Ft kórházi hulladék égetı korszerősítése, egészségügyi hulladék győjtı rendszer fejlesztése

KEOP, 2007-2013

TSZH fejlesztés

99

22. Gyır Nagytérségi Hulladékgazdálkodási Önkormányzati Társulás mőködési területén települési szilárdhulladék-gazdálkodási rendszer kialakítása

• 259 786 fı / 112 település • Összköltség: 950 000 000 Ft • Létesítmények • Státusz: elfogadva

23. Települési szilárdhulladék-gazdálkodási rendszer fejlesztése Tura és térségében

24. Települési szilárdhulladék-gazdálkodási rendszerek fejlesztése a Körös-szögi Kistérségben

25. Mecsek-Dráva Hulladékgazdálkodási Program települési szilárdhulladék-gazdálkodási

rendszer fejlesztése

26. Paks és térsége hulladékgazdálkodási rendszer

27. Kaposmenti Hulladékgazdálkodási Program Rekultiváció

24 db rekultivációs projekt elıkészítés alatt, második fordulós pályázati értékelés után támogatást nyert 8 pályázat:

• Gyula város települési szilárd hulladéklerakó telep rekultivációja • Szolnok, Abony, Rákóczifalva és Szajol felhagyott települési szilárdhulladék-

lerakóinak rekultivációja • Mecsek-Dráva hulladékgazdálkodási program rekultiváció* • Közép-Duna Vidéke Hulladékgazdálkodási Rendszer hulladéklerakók

rekultivációja I-II.* • Debreceni agglomeráció hulladékgazdálkodási társulás települési

szilárdhulladék-lerakóinak rekultivációja • Gyır Nagytérségi Hulladékgazdálkodási Önkormányzati Társulás mőködési

területén, a bezárt települési szilárdhulladék-lerakók rekultivációja* • Mosonmagyaróvári Nagytérségi Hulladékgazdálkodási Rendszer települési

szilárdhulladék-lerakóinak rekultivációja* • Sopron térségi települési szilárdhulladék-lerakók rekultivációja I. ütem* * az EU-támogatásra számot tartó, 2007. évi kezdésre ütemezett nagyprojektek elıkészítésének költségvetési támogatásáról szóló 1067/2005. (VI. 30.) Korm. határozat szerinti projektek

100

5. számú melléklet

Hulladék ártalmatlanító létesítmények

1. Hulladékégetı és együttégetı berendezések

Üzemeltetı Telephely Égethetı hulladék fajták

1 Onyx Magyarország Kft. Dorog veszélyes hulladék 2 Gyıri Hulladékégetı Kft. Gyır-Bácsa veszélyes hulladék 3 ÉMK Észak-Magyarországi

Környezetvédelmi Kft. Sajóbábony, Gyártelep veszélyes hulladék

4 BORSODKOMM Kft. Sajóbábony, Ipari Park veszélyes és nem-veszélyes hulladékok

5 ECOMISSIO Kft. Tiszaújváros, TVK Ipartelep olajos hulladék, egészségügyi hulladék

6 ECOMISSIO Kft. Tiszavasvári, TVK Ipartelep veszélyes és nem-veszélyes hulladékok

7 HAJDÚKOMM Kft. Debrecen veszélyes és nem-veszélyes hulladékok

8 Főzfıi Hulladékégetı Szolgáltató Kft. Főzfıgyártelep, Királyszentistván

veszélyes és nem-veszélyes hulladékok

9 HUNTSMAN Co. Hungary Vegyipari Termelı-Fejlesztı Rt.

Pétfürdı, Gyártelep szerves kémiai technológiák veszélyes- és nem-veszélyes hulladékai

10 Orviron Plus Kft. Oroszlány olajos hulladék 11 Kristály-99 Környezet-gazdálkodási

Szolgáltató Kft. 4030 Debrecen Szikgát olajos hulladék

12 MOL Dunai Finomító Százhalombatta saját ipari, laboratóriumi hulladék

13 MOL Rt. Tiszai Finomító Tiszaújváros Veszélyes és nem-veszélyes hulladékok

14 MEGOLDÁS Kft. Szombathely olajos hulladék, egészségügyi hulladék

15 Lab Research Kft. Veszprém, Szabadságpuszta laboratóriumi hulladék 16 SEPTOX Kft. Budapest egészségügyi hulladék 17 SZOTE Szolgáltató Kft. Szeged egészségügyi hulladék 18 Progress-B’90 Kft. Kistarcsa egészségügyi hulladék 19 ÁTEV Fehérjefeldolgozó Rt. Solti Gyára Solt, Pólyafoki zsilip Állati melléktermék

Együttégetés 1 Holcim Hungária (Lábatlani Cementgyár) Lábatlan együttégetés: hulladék olaj,

papírgyári szennyvíziszap, gumi

2 HOLCIM Hungária (Hejıcsabai Cementgyár)

Hejıcsaba együttégetés: jogvita az engedélyezés körül, szünetel az égetés

3 Duna-Dráva Cement Kft. (Vác) Vác együttégetés olajos hulladék

4 Duna-Dráva Cement Kft. (Beremend) Beremend együttégetés: szennyvíziszap, RDF, gumi

5 MÁTRAI Erımő Rt. Visonta együttégetés: állati melléktermék, biomassza, RDF, olajos hulladék

Települési szilárd hulladék 1 FKF ZRt. Fıvárosi Hulladékhasznosító Mő Budapest TSZH

Pirolízis 1 New Energy Kft. Dunaharaszti pirolízis: gumihulladék

101

Fahulladék, biomassza 1 Arle Ipari, Kereskedelmi, Termeltetıi és

Általános Szolgáltató Kft. Nyíregyháza fahulladék

2 Bubiv Palota Bútorgyár Kft. Budapest fahulladék 3 Erdért Rt. Tuzsér fahulladék 4 Euro-Novex Kft. Újszilvás fahulladék 5 Falco Zrt Szombathely fahulladék 6 H-T Speciál 2000 Kft. Budapest fahulladék 7 Motex Bt. Esztergom fahulladék 8 Pannon Hıerımő Zrt. Pécs fahulladék, biomassza 9 Régióhı Regionális Hıszolgáltató Kft. Körmend fahulladék, biomassza 10 Relabor Kft. Esztergom fahulladék 11 Szombathelyi Távhıszolgáltató Kft. Szombathely fahulladék, biomassza 12 Wienerberger Zrt. Abony együttégetés: fahulladék 13 Wienerberger Zrt. Balatonszentgyörgy együttégetés: fahulladék 14 Wienerberger Zrt. Bátaszék együttégetés: fahulladék 15 Wienerberger Zrt. Kisbér együttégetés: fahulladék 16 Wienerberger Zrt. Mezıtúr együttégetés: fahulladék 17 Wienerberger Zrt. İrbottyán együttégetés: fahulladék 18 Wienerberger Zrt. Pannonhalma együttégetés: fahulladék 19 Wienerberger Zrt. Solymár együttégetés: fahulladék 20 Wienerberger Zrt. Solymárvölgy együttégetés: fahulladék 21 Wienerberger Zrt. Sopron együttégetés: fahulladék 22 Wienerberger Zrt. Teskánd együttégetés: fahulladék 23 Wienerberger Zrt. Tiszavasvári együttégetés: fahulladék 24 Wienerberger Zrt. Törökbálint együttégetés: fahulladék

2. Hulladéklerakók

Település Régió Megye Lerakható hulladék

fajták

2009. július 15. után mőködı veszélyes hulladék lerakók (több különálló létesítmény esetén többször felsorolva)

1 Zalatárnok Nyugat-Dunántúl Zala fúrási iszap Petroszolg Kft

2 Mosonmagyaróvár Észak-Dunántúl Gyır-Moson-Sopron kármentesítés Motim Rt.

3 Dunaújváros Közép-Dunántúl Fejér galvániszap Terszol Kft.

4 Dunaújváros Közép-Dunántúl Fejér veszélyes hulladék Dunaferr Kft.

5 Királyszentistván Közép-Dunántúl Veszprém

vegyipari hulladék, azbeszt Nitrokémia Zrt.

6 Várpalota Közép-Dunántúl Veszprém alu-kohászati hulladék MAL Zrt.

7 Marcali Dél-Dunántúli Somogy

veszélyes hulladék, azbeszt Saubermacher-Marcali Kft.

8 Aszód Közép-Magyarország Pest

veszélyes hulladék, azbeszt Saubermacher-Magyarország Kft.

9 Százhalombatta Közép-Magyarország Pest olajipari hulladék MOL Nyrt.

10 Kazincbarcika Észak-Magyarország Borsod-Abaúj-Zemplén vegyipari hulladék Borsodchem Zrt.

102

11 Sajóbábony Észak-Magyarország Borsod-Abaúj-Zemplén égetési maradék ÉMK Kft.

12 Sajóbábony Észak-Magyarország Borsod-Abaúj-Zemplén égetési maradék BORSODKOMM Kft.

13 Sajókaza Észak-Magyarország Borsod-Abaúj-Zemplén

veszélyes hulladék, azbeszt Éhg Rt.

14 Szuhogy Észak-Magyarország Borsod-Abaúj-Zemplén

veszélyes hulladék, azbeszt Hungaropec Ipari Hulladékkezelı Rt

15 Tiszaújváros Észak-Magyarország Borsod-Abaúj-Zemplén égetési maradék Ecomissio Kft.

16 Tiszaújváros Észak-Magyarország Borsod-Abaúj-Zemplén

olajipari hulladék MOL Magyar Olaj- és Gázipari Nyrt.

2009. július 15. után mőködı B1b (nem veszélyes, alacsony szervesanyagtartalmú hulladékot fogadó) lerakók (több különálló létesítmény esetén többször felsorolva)

1 Oroszlány Közép-Dunántúl Komárom-Esztergom erımő salakja

2 Ajka Közép-Dunántúl Veszprém vörösiszap

3 Ajka Közép-Dunántúl Veszprém erımő salakja

4 Kazincbarcika Észak-Magyarország Borsod-Abaúj-Zemplén erımő salakja

5 Tiszapalkonya Észak-Magyarország Borsod-Abaúj-Zemplén erımő salakja

6 Visonta Észak-Magyarország Borsod-Abaúj-Zemplén erımő salakja

2009. július 15. után mőködı települési szilárd hulladékot fogadó lerakók és ezt a dátumot követıen megvalósuló lerakó helyszínek (dılt betővel)

1 Békéscsaba Dél-Alföld Békés TSZH

2 Gyomaendrıd Dél-Alföld Békés TSZH

3 Izsák Dél-Alföld Bács-Kiskun TSZH

4 Kecskemét Dél-Alföld Bács-Kiskun TSZH

5 Kiskunhalas Dél-Alföld Bács-Kiskun TSZH

6 Vaskút Dél-Alföld Bács-Kiskun TSZH

7 Felgyı Dél-Alföld Csongrád TSZH

8 Hódmezıvásárhely Dél-Alföld Csongrád TSZH

9 Makó Dél-Alföld Csongrád TSZH

10 Szeged Dél-Alföld Csongrád TSZH

11 Szentes Dél-Alföld Csongrád TSZH

12 Görcsöny Dél-Dunántúl Baranya TSZH

13 Kökény Dél-Dunántúl Baranya TSZH

14 Szigetvár Dél-Dunántúl Baranya TSZH

15 Kaposmérı Dél-Dunántúl Somogy TSZH

16 Kaposvár Dél-Dunántúl Somogy TSZH

17 Marcali Dél-Dunántúl Somogy TSZH

18 Ordacsehi Dél-Dunántúl Somogy TSZH

19 Som Dél-Dunántúl Somogy TSZH

20 Cikó Dél-Dunántúl Tolna TSZH

21 Paks Dél-Dunántúl Tolna TSZH

22 Berettyóújfalu Észak-Alföld Hajdú-Bihar TSZH

23 Debrecen Észak-Alföld Hajdú-Bihar TSZH

24 Hajdúböszörmény Észak-Alföld Hajdú-Bihar TSZH

25 Nádudvar Észak-Alföld Hajdú-Bihar TSZH

26 Jásztelek Észak-Alföld Jász-Nagykun-Szolnok TSZH

27 Karcag Észak-Alföld Jász-Nagykun-Szolnok TSZH

28 Kétpó Észak-Alföld Jász-Nagykun-Szolnok TSZH

103

29 Szelevény Észak-Alföld Jász-Nagykun-Szolnok TSZH

30 Tiszafüred Észak-Alföld Jász-Nagykun-Szolnok TSZH

31 Barabás Észak-Alföld Szabolcs-Szatmár-Bereg TSZH

32 Demecser Észak-Alföld Szabolcs-Szatmár-Bereg TSZH

33 Ibrány Észak-Alföld Szabolcs-Szatmár-Bereg TSZH

34 Kisvárda Észak-Alföld Szabolcs-Szatmár-Bereg TSZH

35 Nagyecsed Észak-Alföld Szabolcs-Szatmár-Bereg TSZH

36 Nyíregyháza Észak-Alföld Szabolcs-Szatmár-Bereg TSZH

37 Szakoly Észak-Alföld Szabolcs-Szatmár-Bereg TSZH

38 Tiszaszentmárton Észak-Alföld Szabolcs-Szatmár-Bereg TSZH

39 Bodrogkeresztúr Észak-Magyarország Borsod-Abaúj-Zemplén TSZH

40 Encs Észak-Magyarország Borsod-Abaúj-Zemplén TSZH

41 Hejıpapi Észak-Magyarország Borsod-Abaúj-Zemplén TSZH

42 Sajókaza Észak-Magyarország Borsod-Abaúj-Zemplén TSZH

43 Bátonyterenye Észak-Magyarország Nógrád TSZH

44 Jobbágyi Észak-Magyarország Nógrád TSZH

45 Nógrádmarcal Észak-Magyarország Nógrád TSZH

46 Salgótarján Észak-Magyarország Nógrád TSZH

47 Adony Közép-Dunántúl Fejér TSZH

48 Bicske Közép-Dunántúl Fejér TSZH

49 Polgárdi Közép-Dunántúl Fejér TSZH

50 Sárbogárd Közép-Dunántúl Fejér TSZH

51 Székesfehérvár Közép-Dunántúl Fejér TSZH

52 Oroszlány Közép-Dunántúl Komárom-Esztergom TSZH

53 Tatabánya Közép-Dunántúl Komárom-Esztergom TSZH

54 Ajka Közép-Dunántúl Veszprém TSZH

55 Királyszentistván Közép-Dunántúl Veszprém TSZH

56 Veszprém Közép-Dunántúl Veszprém TSZH

57 Zalahaláp Közép-Dunántúl Veszprém TSZH

58 Cegléd Közép-Magyarország Pest TSZH

59 Csömör Közép-Magyarország Pest TSZH

60 Dabas Közép-Magyarország Pest TSZH

61 Dömsöd Közép-Magyarország Pest TSZH

62 Dunakeszi Közép-Magyarország Pest TSZH

63 Gyál Közép-Magyarország Pest TSZH

64 Kerepes Közép-Magyarország Pest TSZH

65 Pusztazámor Közép-Magyarország Pest TSZH

66 Százhalombatta Közép-Magyarország Pest TSZH

67 Tura Közép-Magyarország Pest TSZH

68 Csér Nyugat-Dunántúl Gyır-Moson-Sopron TSZH

69 Fertıszentmiklós Nyugat-Dunántúl Gyır-Moson-Sopron TSZH

70 Gyır -Sashegy Nyugat-Dunántúl Gyır-Moson-Sopron TSZH

71 Jánossomorja Nyugat-Dunántúl Gyır-Moson-Sopron TSZH

72 Csepreg Nyugat-Dunántúl Vas TSZH

73 Harasztifalu Nyugat-Dunántúl Vas TSZH

74 Kıszeg Nyugat-Dunántúl Vas TSZH

75 Répcelak Nyugat-Dunántúl Vas TSZH

76 Szombathely Nyugat-Dunántúl Vas TSZH

77 Nagykanizsa Nyugat-Dunántúl Zala TSZH

78 Zalabér Nyugat-Dunántúl Zala TSZH

79 Zalaegerszeg Nyugat-Dunántúl Zala TSZH

2009. július 15. után mőködı inert hulladék lerakók

104

1 Kaposvár Dél-Dunántúl Somogy inert

2 Pécs Dél-Dunántúl Baranya inert

3 Siklós Dél-Dunántúl Baranya inert

4 Hajdúszoboszló Észak-Alföld Hajdú-Bihar inert

5 Gyır Észak-Dunántúl Gyır-Moson-Sopron inert

6 Kistarcsa Közép-Magyarország Pest inert

7 Pilisborosjenı Közép-Magyarország Pest inert

8 Sóskút Közép-Magyarország Pest inert

9 Vác Közép-Magyarország Pest inert

10 Sótony Nyugat-Dunántúl Vas inert

11 Vönöck Nyugat-Dunántúl Vas inert

105

6. számú melléklet

Hulladékgazdálkodási kiadványok

Hulladékgazdálkodási szakmai füzetek 1-10: • A hulladékgazdálkodás általános kérdései, alapelvei • A települési szilárd hulladékkezelés üzemviteli költségei • A települési szilárd hulladék kezelését szabályozó önkormányzati rendelet tartalmi

és formai követelményei • A települési szilárd hulladék szelektív kezelésének módszerei, alkalmazási lehetıségei • A települési szilárdhulladék termikus kezelése • Az építési-bontási hulladékok kezelése • Régi lerakók rekultiválása • A korszerő, regionális hulladéklerakók létesítése és üzemeltetése • Zöld- és biohulladék komposztálása • Települési hulladékgazdálkodási terv kidolgozása A hulladékgazdálkodási ismeretek oktatásához is több kiadvány és segédanyag készült. Ilyen például az óvodás korcsoportnak készült környezetvédelmi társasjáték „Hová tegyük?”címmel. A játék lényege, hogy nem kell tudni olvasni, csak az ábrák alapján játszhatnak a gyerekek, így alkalmas óvodai használatra is. A játékhoz tartozó kivágott kis négyzeteket, amelyek a hulladéktípusokat kívánják ábrázolni – és amelyek erısebb kartonból készülnek – kell ráhelyezni a társasjáték alaplapjára úgy, hogy minden hulladéktípus a megfelelı helyre kerüljön (komposztálóba, papírgyőjtı konténerbe, hulladékudvarba stb.). A gyerekek így játszva tanulhatják a szelektív hulladékgyőjtést, amelyet azután a gyakorlatban is alkalmazni tudnak.

106

A Hová tegyük? társasjáték

Elkészült a Hulladék-Suli címő szelektív hulladékgyőjtési oktatócsomag bıvítése, frissítése, mely a szentendrei Templomdombi Általános Iskolában bevezetett helyi szelektív hulladékgyőjtési modell alapján került kialakításra. Azt szeretnénk elérni, hogy a gyerekeknek, akik iskolájukban megtanulják, begyakorolják a szelektív győjtéssel együtt járó feladatokat, saját igényük legyen otthonukban is megvalósítani, mőködtetni azt. Ez az oktatócsomag megkönnyíti a pedagógus kollégák munkáját, és arra ösztönöz mindenkit, hogy merjenek belevágni ebbe a nagyon fontos feladatba.

A szelektív hulladékgyőjtés iskolai oktatócsomagja

A "Hulladékok új utakon " címő kiadvány (angolul Waste management on new ways) a korszerő, környezetünk védelme érdekében a korábbi évtizedek gyakorlatához képest szükségszerően megváltoztatandó és az Európai Unió környezetvédelmi politikájához is alkalmazkodó országos hulladékgazdálkodási stratégia elemeit, legfontosabb kötelezettségeinket, feladatainkat, a korszerő települési hulladékgazdálkodási infrastruktúra elemeit és az ennek kialakításához rendelkezésre álló támogatási lehetıségeket mutatja be. Ugyancsak az Európai Unióhoz való viszonyt mutatja be a „Magyarországi hulladékgazdálkodás és az Európai Unió (magyar és angol)” (angolul Hungarian Waste Managemnet and the European Union) címő kiadvány.

107

• Hulladék a családi házban (füzet) • Hulladék a családi házban – szelektív hulladékgyőjtés (leporelló)

• Hulladék a családi házban – ismételt használat (leporelló) • Hulladék a családi házban – hasznosítás (leporelló) • Hulladék a családi házban – folyékony hulladék (leporelló) • Hogyan komposztáljunk ? (füzet) • Hulladékok A-tól Z-ig (leporelló) • Környezettudatos háztartás (leporelló) • Győjtsünk szelektíven otthon (leporelló) • Komposztáljunk otthon! (leporelló)

A "Tiszta, szép és egészséges Magyarországért" mottójú, 16 darabból álló leporelló-sorozatnak egyes darabjai az egyes speciális hulladékáramok megfelelı kezeléséhez nyújtanak segítséget. A sorozat elemei:

• Mit tegyünk a háztartásban keletkezı mőanyag- és gumihulladékkal? • Mit tegyünk az elhasználódott étolajjal? • Mit tegyünk az építési-bontási hulladékokkal? • Mit tegyünk a csomagolási hulladékkal? • Mit tegyünk a gyógyszer-hulladékkal? • Mit tegyünk a hulladékká vált elemekkel, akkumulátorokkal? • Hogyan csökkenthetı a hulladék mennyisége a háztartásban? • A hulladékgyőjt ı szigetrıl és udvarról • Az átrakóállomásról • A válogatómőrıl • A betétdíjas termékekrıl • A szelektív hulladékgyőjtésrıl • A hulladékégetésrıl

108

• A hulladéklerakásról • A komposztálás • Mit tegyünk a veszélyes háztartási hulladékkal?

Az "Alapismeretek a hulladékgazdálkodásról – Hogy ne nıjenek fejünkre a hulladékhegyek!" címő kiadvány tulajdonképpen egy kis ,,Hulladékos ABC”, mely tartalmazza mindazokat az alapismereteket, melyek a lakosság környezettudatos hulladékkezelési tevékenységéhez szükségesek, azt elısegítik, hozzájárulva ezzel a hasznosításra kerülı hulladék arányának növekedéséhez. A kiadvány második felében található több mint 250 címszó eligazítást nyújt a háztartásban, az irodában és a kertben keletkezı hulladékok szelektív győjtéséhez, megfelelı helyen történı leadásához. Készült egy 11 db-ból álló posztersorozat, amelynek egyes elemei a hulladékkezeléssel kapcsolatos alapvetı információkat mutatnak be. Iskolai alkalmazásra, kiállítások hátteréül ajánlhatók.

• A keletkezı hulladék mennyisége és összetétele • A hulladékkeletkezés megelızésének lehetséges módja • A hulladék hasznosításának lehetıségei - hasznosítás... ...kevesebb kitermelés • A hulladék hasznosításának lehetıségei - amit az egyén tehet: elkülönítve győjt • A hulladékkezelés megoldásai - a hulladék hosszú útja • A nem hasznosítható hulladék biztonságos ártalmatlanítása • A veszélyes hulladékok biztonságos kezelése • Az építési hulladék kezelése • A régi lerakók rekultiválása • A komposztálás • A csomagolóeszközök hulladékai

Azon önkormányzati munkatársak részére, akik a hulladékgazdálkodással kapcsolatos feladatokat is ellátnak, hasznos lehet a "Települési hulladékgazdálkodási tudnivalók" címő CD lemez tartalmának megismerése.

Elkészült kötetek: • A hulladékgazdálkodás általános kérdései, alapelvei • A települési szilárd hulladékkezelés üzemviteli költségei • A települési szilárd hulladék kezelését szabályozó önkormányzati

rendelet tartalmi és formai követelményei • A települési szilárd hulladék szelektív kezelésének módszerei,

alkalmazási lehetıségei • A települési szilárdhulladék termikus kezelése • Az építési-bontási hulladékok kezelése • Régi lerakók rekultiválása • A korszerő, regionális hulladéklerakók létesítése és üzemeltetése • Zöld- és biohulladék komposztálása • Települési hulladékgazdálkodási terv kidolgozása

Mőszaki szakmai kiadványok

• Betonkészítés bontási, építési és építıanyag-gyártási hulladék hasznosításával (Mőszaki Irányelv)

109

• Téglatöretbıl készült tömör fıfalfalazó-elemek készítéséhez (MI tervezet) • Téglatöretbıl készült üreges pincefalazó elemek készítéséhez (MI tervezet) • Téglatöretbıl készült beltéri járólapok készítéséhez (MI tervezet) • Útmutató az építési- és bontási hulladékok újra felhasználásához • Útmutató a magasépítésbıl származó újra-felhasználható bontott

építıanyagokhoz; kötıanyag nélküli anyagokhoz (útmutató) • Útmutató a magasépítésbıl származó újrafelhasználható bontott

építıanyagokhoz; cement kötıanyagot tartalmazó anyagokhoz (útmutató) • Települési szilárd hulladékok vizsgálata. Mintavétel (idıközben szabvány szintre

emelkedett) • Települési szilárd hulladékok vizsgálata. A minta elıkészítése, az anyagi

összetétel meghatározása anyagfajtákra történı válogatás útján (idıközben szabvány szintre emelkedett)

Települési hulladéklerakók beruházása Veszélyes hulladéklerakók beruházása Hulladékkezelı létesítmények és egyes hulladékkezelési részfolyamatok fajlagos költségei