Gyülekezetünk honlapcíme:

Gyülekezetünk honlapjanaponta frissül!

“Netpercesek” rovatunkban regge-lenként lelki útravalót találhatsz!

Alkalmainkramindenkit szeretettel

várunk. Jöjjünk,s hivogassunk

másokat is!Erős vár

a mi Istenünk!”

június 5.Félévzáró ‘NikA-Piknik”

Visszatekintő közös értékelés, s előrte-kintő téma-megbeszélés/tervezés (NikA-ötletbörze!), kötetlen beszélgetés a a fehérasztal mellett – a templomudvaron, NEMCSAK NikA-tagoknak, hanem mindenérdeklődőnek!

azok számára, akik szeretnék

alaposabban megismerni a keresztény

tanítás alapigazságait

LutherróLutherrózsazsaA Ta tai Evan gé li kus Egy ház köz ség hír le ve le, amely az in for má ció áram lást és a lel ki sé get kí ván ja se gí te ni. Ala pít va Urunk 1992. esz ten de jé nek ad vent jé ben.

Kap ják a gyü le ke zet tag jai, Ta ta von zás kör ze té nek evan gé li kus sá ga és az ér dek lő dők. Megejelenés: minden hónap első vasárnapján.Kiadó/Szerkesztő: Fran ko Má tyás ta tai evan gé li kus lel kész TEL./FAX:

Drót pos ta cím: Virtuális újságunk elérhetősége:

l ehetőségeEvangélikus Egyházközség Tata

számlaszáma:63200119-14926282

Egyházfentartói járulékát,adományait itt is tudjuk fogadni.

Támogatását köszönjük!

A Tatai Evangélikus KistemplomértAlapítvány számlájára:293,653 Ft-ot

utaltak támogatóink az 2012-esesztendőben. Köszönjük nekik!

Sajnos nem felelünk meg, ill.nem is tudunk megfelelni a

közhasznúság törvényi előírásai-nak, így az alapítványunkat kénytele-nek vagyunk megszüntetni s ezzel atovábbiakban a LEHETŐSÉG ISMEGSZŰNT, hogy adónk 1%-át kis-templomunk javára felajánlhatnánk.

Fontos!Tatai EvangélikusKistemplomértAlapítványunk

Megszűnt!

Olvasd, linkeld! Vidd el az otthonmaradtaknak! Színesben megtekintheted: http://tata.lutheran.hu/ujsag_hirlevelek.htm

Minden kultúrában jellemző, hogy a fel-növekvő ifjakat valamely beavatási

szertartással fogadja nagykorú tagjaivá aközösség. A keresztény egyházakban is megvan ennek a hagyománya. (A katolikus egyház-ban két lépésben történik: az elsőáldozással és a bérmá-lással.) A protestáns történelmi egyházakbanennek gyakorlata a konfirmáció.

A konfirmáció hagyománya azevangélikus egyházban, a 17. század-ban, Németországban alakult ki a pie-tizmusnak, ennek a gyakorló kereszténykegyességre nagy hangsúlyt fektető vallásosirányzatnak a hatására. Magyarországon a18. század közepétől terjedt el általánosan.

Polgári értelemben 18 éves korától szá-mít nagykorúnak valaki. A gyülekezeti tag-ság szempontjából ez a határ a konfirmáció.Ünnepélyes keretek között a gyülekezetnagykorú tagjává fogadják a gyerekeket,akik ezután részesülhetnek az úrvacsoraszentségében.

Közel kétéves előképzés után, május 31-én konfirmáció viszgát tettek: Beluzsár Le-vente, Hulin Hanna, Hulin Zsanett,Schleier Vera Izabella testvéreink, s más-nap június első vasárnapján először járultakúrvacsorához.

Az ünnepekkel való “együttrezgés”,az egyházi esztendő jeles ünnepe-inek tudatos átélése a hívő élet

alapja. Ehhez elengedhetetlenül fontostudni, hogy az egyes ünnepek mirőlszólnak, mit üzennek az ember számára.Az ünnepek tudatos átélését akár a te-remtettségge, kozmosszal (kozmosz=ren-dezett világ) való együttélésművészetének is nevez-hetnénk, hiszen ezeknekaz ünnepeknek nem csakaz egyes ember számáravan üzenetük, de Istenre isfelhívják a figyelmet.

Az évkör ünnepeineksorában Pünkösdötszembe szokták állítaniegy másik, azt mintegy ki-egészítő ünneppel, a Víz-kereszt ünnepével. De miis történt az első Pün-kösdkor? Az ApostolokCselekedetei szerint (lásd:Ap.Csel. 2.) összegyűltek azapostolok, a férfi és női ta-nítványok, és elkezdtekközösen imádkozni. Ekkor a Szentlélektűzalakban(?) megjelent nekik és “belé-jük áradt”. (Művészi alkotásokon, festménye-ken általában úgy ábrázolják a pünkösdöt, hogykettős kis lángnyelvek lobognak a tanítványok fejefölött.) Hagyományos egyházi megköze-lítésben a Pünkösd nem más, mint aSzentlélek kiáradása a tanítványokra, azaz esemény, amikor az apostolok “befo-gadják” a Paraklétoszt, a Pártfogót a Vi-gasztaló Szentlelket.

Miért is ábrázolják tüzes lángokkal apünkösdi eseményt a képeken? Mert ejeles ünnepnapot gyakran – többnyirepünkösdi mozgalmak – “tűzkeresztség”-neknevezik. A Vízkereszt Keresztelő Jánosnevéhez kötődik, mint régi típusú rítus,régi típusú “beavatás” vele szembenpedig ott a “tűzkeresztség”, Pünkösdünnepe, ami viszont már Krisztus lé-nyével áll összeköttetésben.

Pünkösdkor tehát a krisztusi tanítá-sok, a krisztusi szeretet jegyében létre-jön egy közösség, az Egyház, melyben atagok egy szeretetben vannak, egy

házat alkotnak, “egyek” mégpedig olymódon, hogy eközben saját énjük, ön-állóságuk, egyéniségük nem sérül.

Pünkösd első ünnepéig a tanítvá-nyok kívülről látták Jézus Krisztust, kí-vülről tapasztalták az általa hordozott“mennyei impulzusokat”. Még a feltá-madásnál és a mennybemenetelnél is

kívülről ható erőként ér-zékelték a krisztusi erőknagy részét. A pünkösdiesemény megtörténteazonban hatalmasváltozást jelentett szá-mukra, ugyanis azt akrisztusi szereteterőt,amit addig magukonkívül éreztek, azt mostmegérezték magukonbelül, a szívükben is!

A pünkösdi élmény tu-lajdonképpen nem más,mint megvilágosodás.Azáltal, hogy az első gyü-lekezetben befogadták aSzentlelket, az addig kí-vülről feléjük áradó krisz-

tusi szeretet-erőt megérezték sajátszívükben, saját lelkükben.

Éppen ezért Pünkösdkor min-denek előtt a Szentlelket és nemaz Egyházat kell ünnepelni, azÉletadót és nem azt, aki életet ésküldetést kapott. Az Egyház (ekklészia,gyülekezet) szakralitását (szent voltát) nemkétségbe vonva – hiszen az Egyház Istené,ezért szent – fontos megjegyezni, hogyegy felekezet sem lehet pünkösdi, leg-feljebb csak posztpünkösdi (pünkösdutáni).

Ha az Egyház következetesen csakönmagára, s nem a Küldőjétől kapottfeladatára irányítja figyelmét, akkormegtörténhet - ahogyan meg is történt márnem egyszer az elmúlt 2000 esztendőben –,hogy frázisokat pufogtatva, szervezetikérdések mocsarába süllyedve elerőtle-nedve szidalmazza a világ gonoszságát,jóllehet más mandátumot kapott: azÚRIsten dicséretét, az evangélium szel-lemében, a szolgáló szeretet által...

Ünnep vagy megemlékezés?Pünkösd ünnepének meghatározását a teológiai szóma-gyarázatok, lexikonok jellemzően így kezdik: az Egyházszületésnapja. A születésnap persze csak akkor ünnep, ha azünnepelt él. Ha elhunyt, akkor csak megemlékezés...

Mit jelent nekem a NikA? Önmagam teológiai, lelki meg-újulásának heti rendszerességű lehetőségét. Az alkalmakra való alapos ké-szülés során, a “háttérinformációk”, korábbi teológiai reflexiókbegyűjtésekor kényszerűen ütközöm olyan életes problémákkal, melyek ki-hívást jelentenek nem csak a keresztényeknek, de mindazok számára, akikfelelősen élnek, gondolkodnak. A “NikA” biblikus, józan válaszok keresésétis jelenti, melyek segítenek nekem, s gyülekezetem tagjainak Krisztus pél-dáját követve másokért élni, Isten ügyét erőben és szeretetben szolgálni...

Volt a farizeusok között egy Nikodé-mus nevű ember, a zsidók egyik ve-zető embere. ő egy éjjel elmentJézushoz... és megkérdezte tőle: "Ho-gyan történhet meg mindez?" Jn 3,1...4

NikA... Hát ez meg micsoda? -kérdezheted. Itt Tatán a Nika (a "nika"görög szó, győzelmet jelent) 12 éve a csü-törtök esti közös tanulás egyórás alkal-mát jelenti. A vasárnapiátlag-gyülekezet (55-70ember) legalábbegynegyede(!) vesz részt rajta - nagyörömmel és töretlen lelkesedéssel - amiérthetően a lelkészt is inspirálja. ANikA-t szeretjük, mert vetítettképeselőadásokon keresztül, megtervezetttematika alapján, keresztény-lutherá-nus értékrenden tájékozódva közelí-tünk meg olyan problémákat,melyekkel naponta találkozik mindenember, de olykor még a hivatalos egy-házak sem foglaltak állást benne.

Szemesztereinket brossúrákonelőre meghirdetjük, így mindenkitudhatja, melyik alkalmon milyentémát beszélünk meg. Nemcsakevangélikusok jönnek el, másokat isszeretettel meghallgatunk, hiszen aközös éneklésen, imádságon és rövidelmélkedésen túl fontos számunkra,hogy termékeny diskurzusok alakulja-nak ki... Honlapunkon a “NikA”-logoalatt betekintést nyerhetsz a felnőtt ka-techézis-munkánkba. Köszönjük ér-deklődésésedet! Szeptembertőlszeretettel várunk Téged is!

ASzent keresztségben részesült május 4-én Pataki Vid Barnabás kistestvérünk.

Május 18-án megkereszteltük SzékelyBlanka (kép közepén) kistestvérün-

ket is. Isten áldása kísérje őket!

Ötnapos (hétfőtől péntekig), reggel nyolc-tól délután négyig tartó “hittan-tá-

bort” szervezünk július 7-11.között. Reménység szerint ez alkalommalis lesznek kellő számban segítő felnőttek gyü-lekezetünkből, akik most is ugyanolyan buz-galommal és szeretettel vesznek részt ebbena munkaágban, mint tavaly. A tavalyi pozitív ta-nulságokat felhasználva, s néhány javító ötletelkészülve hivogatjuk elsősorban azokat a 6-14éves gyermekeket, akik szeretnékinteraktív/játékos formában jobban megis-merni evangélikus egyházunk biblikus tanítá-sait, hagyományait, hogy tudásban ésélményekben gazdagodva – szüleikkel együtt– majdan erősítsék honi lutheránus közössé-geinket. A “tábor” tervezett menetrendje sze-rint az általános egyház-, ésliturgia-ismeret mellett idén a Tízparan-csolat áll a középpontban. KÉREM MIND-AZOKAT, akik tevékenyen, foglalkozások(kézműveskedés, ének-tanulás) vezetésébenis részt vállalnának, keressenek engem, hogyjúnius végén összeállíthassuk a “hittan-tábor”pedagógiai/foglalkozási menetrendjét. Az al-kalmaknak most is Kistemplomunk biztosítjaa helyet, az ebédet pedig a tavalyihoz hason-lóan hozatnánk. A résztvevők pontos listájátSziklainé Kati testvérünk vezeti, nála lehet fel-iratkozni, ill. ő gyűjti össze a hozzájárulásokatis, ami a tavalyihoz hasonló, néhány-ezerforin-tos nagyságrendű. Isten áldása kísérje felké-szülésünket, munkánkat!

Május 23-án a Környei-úti temetőben el-temettük Mészáros Károly ☼

1949.09.11. † 2014.05.17. , környei evangéli-kus testvérünket.

Bizonnyal sokan észrevették már, hogy ke-rítésünk megszépült, s a falon futó rozs-

damarta gázcsövek is visszanyerték régikondíciójukat. Mindkettő Csizmazia Györgypresbiter testvérünk kezemunkáját dícséri,mely felajánlását ezúton is köszönjük neki!

Jelentem a gyülekezetnek, hogy kistemplo-munk régóta tervbevett szennyvíz-rácsatla-

kozása megtörtént, mely mintegy 220ezerForintba került.

Május 24-én délelőtt a szokásos Orbán-napi megemlékezésen megáldottam az

Új-hegy, s Kender-hegy határán álló Szt.Orbán szobrot, s az emlékező gyülekezetet.A már hagyománnyá vált alkalmat idén ismegtisztelték Michl József polgármester, s Dr.Varga András önkormányzati képviselő urak is.

Kistemplomunk melletti körforgalom lát-ványterve... Reméljük, hogy alkalmainkat

sem zaj, sem pedig közel 90 éve épült temp-lomunkat káros rezgés nem terheli majd.

Sümegi Péter és családja, unokájának konfir-mációja alkalmából 15db énekeskönyvet

ajándékozott gyülekezetünknek, melyet igennagy örömmel veszünk használatba. S. Péterédesapja (Beluzsár Levente dédapja), Sümegi István(1912-1991) , aki evangélikus lelkészként 33éven át szolgált hűséggel Kővágóőrsön. Em-lékét nem csak családja, egykori gyülekezeté-nek tagjai őrzik, de számos költeménye,novellái, visszaemlékezései is felidézik egyrendkívüli ember példaértékű helytállását, hű-ségét, egyház-, és Isten-szeretetét... S.D.G.!

Május 12-én, hétfő délután Szarka Istvánesperes úr, Molnár István egyházme-

gyei felügyelő úr társaságában néhány óráslátogatást tett gyülekezetünkben.Tiszte-lendő urunk és jómagam fogadtuk a kéttagúküldöttséget a kistemplomban, majd a fris-sen felújított parókiára invitáltuk vendége-inket. Igy személyesen győződhettek megarról, hogy az egyházmegyétől kapott támo-gatás igen jó helyre került. Az esperes úr el-ismerően szólt a parókián látottváltozásokról. Istennek hála a sok áldozatosmunka, a gyülekezet példaértékű összefo-gása a jó cél érdekében és az anyagi támoga-tás szép eredményt hozott. Az épületkorszerű, esztétikus, kényelmesen lakhatóállapotba került. Szinte be sem fejeződtek afelújítási munkálatok, máris sikerült bérlőttalálnunk. Bérlőink - a határozatlan időre kötöttszerződés értelmében - május 1-én vehettékbirtokba ingatlant. A bérleti díj - mint rend-szeres havi bevétel - megnyugtatóan stabili-zálja a gyülekezet működésének anyagihátterét.

A beszélgetés - vendégeinkkel - a lelkészházaspár otthonában folytatódott. A jó han-gulatú, kötetlen testvéri beszélgetésben sze-mélyes és közérdekű, hitéletünkkelkapcsolatos témák kerültek elő. Így érintet-tük a hitoktatás kérdését is, hogy a hitokta-tók alacsony díjazása mennyire nincsarányban az általuk végzett, sok időt és elhi-vatottságot igénylő munkával, s többek kö-zött ezért nincs vonzása ennek a pályának.Lelkészünk részben bemutatta nekünk azt ahittanoktatására készített, igen komoly és ér-tékes, internetre is applikált segédanyagot,melyet a tananyag könnyebb megértésére éselsajátítására állított össze. (Bevallom, azótaén is szívesen nézegetem és tanulok belőle.)

Esperes urunk beszámolójából tudjuk,hogy június 15-én egyházmegyei rendezvénykeretében ünnepélyesen átadják felújítottnagyvelegi kastélyt, mely ezentúl a hagyomá-nyos nyári gyermektáborok mellett zarán-dokszállásként is funkcionál majd. A kastélya Nagyvelegi Evangélikus Gyülekezet tulaj-dona ugyan, de ebben az évben a Fejér-Ko-máromi Egyházmegye üzemelteti, a jövőévtől pedig az országos Evangélikus Egyházkezelésébe kerül.

Az esti búcsúzásnál hálát adtunk azÚrnak a találkozás öröméért, új erőt merítvea közös szolgálatunkhoz.

Grőber Ilona Juditgyülekezeti felügyelő

Május 24-én, Szemerei János, Dunán-túli Egyházkerület püspökének liturgiaivezetésével lelkésziktató ünnepi isten-tiszteleten vettünk részt, melynek kere-tében Szarka István Fejér-KomáromiEvangélikus Egyházmegye esperesebeiktatta hivatalába Ribárszki Ákost, aPusztavám-Móri Evangélikus Egyház-község egyhangúlag megválasztott újlelkészét.

Püspök urunk igehirdetésében azthangsúlyozta, hogy Isten mindig előttünkjár, s hogy nincs egy eldugott hely sem,amire azt mondhatnók: “Isten háta mö-götti... Ő küld, s Ő jár előttünk... Mi lelké-szek azon fáradozunk, hogy Isten aránkbízottakkal találkozhasson az igébenés a szentségekben, mely találkozás lehetmegrázó, de mindig megváltoztat, s újéletre indít.”

Ribárszki Ákos beiktatása után Kol3,23-24 alapján arról szólt, hogy nem afeladat nagyságán, hanem az odaszáná-son, az Istennek való hűséges szolgálatonvan van a hangsúly.

Gyülekezetünk képviseletében GrőberJudit Ilona, mint felügyelő, Dr. Nagy Er-zsébet kántorként és papfeleségként, Szé-lesné Szabó Teódóra pénztárosunk pedig,mint presbitériumunk képviselője vettrészt. Számomra külön öröm volt, hogyegy ‘majdnem földi’ kollégával (Kondoros-Csabacsűd 14km fekszik egymástól) gyarapodottegyházmegyénk. – fm

Már Luther Mártonnak sem tetszett az a fajta antropo-morf képzőművészeti megközelítés, hogy az ÚRIstentősszakállú öregembernek ábrázolták, aki a felhőkön,

pufók angyalok karával övezve méltóságteljesen trónol, jobb-ján pedig Krisztus “társuralkodik”...

Isten jobbján ülni - valami egészenmát jelent! Lutherünk éppen Ézsaiáskönyvének alapján fejti ki, hogy amennyország nem fizikai helyet jelöl. Areformáció helvét (svájci) ága pontosana mennybemenetellel érvelt Luther elle-nében, hogy ti. “ha Krisztus felment amennybe, s az AtyaIsten jobbján ül,akkor nem lehet jelen az úrvacsorában”.Nos, ezért nincs oltár református testvé-reinknél (csak ‘úrasztala’), s ezért ‘csak’emlékvacsora az úrvacsora.

Lutherünk (s a mögötte álló huma-nista tudósok) szerint is Isten országamindenhol, láthatatlanul ott van. Ma úgymondanánk, hogy mikro-, és makrokoz-moszban, elemi részecskékben a végte-lennek tűnő univerzumban - egyszóval:mindenhol, minden térben, s mindenidőben... Istenhez hozzáférni azonbancsak igéjén, s az úrvacsorán keresztül le-hetséges! Azért csak ezeken keresztül,mert Ő így rendelte el.

Ha Krisztus URunk mennybemene-telét akarnánk körbeírni, akkor azt is mondhatnánk, ahogyanŐ “belelényegült” ebbe az anyagi világba, amikor inkarnáló-dott Szűz Máriában, ugyanúgy mennybemenetelekor megdi-

csőült testével átlényegült, visszament abba az “országba”,ami az övé, ahol Ő “otthon van”, s reménységünk szerint ne-künk is egyszer majd örök otthonunk lesz.

Persze ahogyan megfoghatatlan számunkra a REND – hi-szen az anyagvilág együttállását, viszonyrendszerét értékeljük

rendként, de maga a rend sem nemanyag, sem nem energia – ugyanígymegfoghatlan számunkra menny, s a“menny Istene” is, Akitől van mindentörvény, Akitől van a rend...

Az Isten országa, a ‘mennyország’tehát nem hely, hanem állapot. Istennelvaló közösség. Ennek valóságát, amikoréletünk belesimul az Ő isteni rendjébe –földi, fizikai létünk korlátaival ugyan –,de már itt, ebben a világban megtapasz-talhatjuk. Amikor Istennel, a teremtett-séggel harmóniában vagyunk, akkormondjuk azt: Bennünk lakozik a Szent-lélek... ami szintén nem statikus hely-zett, hanem méltóság, a létminőségének kegyelmi állapota.

Mennybemenetel ténye arra tanítminket, hogy a csodák csodás korszakalezárult, Isten elégséges jelt adott ne-künk, s elkezdődött hívő életünk felnőtt-kora... Mostmár Jézus nélkül, s mégisVele, hiszen Krisztus URunk arra tanít

minket Tamás apostolon keresztül, hogy “boldogok, akik nemlátnak és hisznek”...

fm

“Ott ül a mindenható Atya Isten jobbján”Néhány gondolat – mennybemenetel ünnepe után...

2 7

Az asszony úgy látta, hogy jó volnaenni arról a fáról, mert csábítja a sze-met, meg kívánatos is az a fa, mertokossá tesz: szakított a gyümölcsé-ből, evett, majd adott a vele levő fér-jének is, és ő is evett. 1 Móz 3,6

2014. május 7. szerda1972. áhítat

A mai nap meditációs fogalma:Bűn...

Egy ősi, gyönyörű történet, melynem csak kiállta az évezredekmindenféle kritikáját, de egyben

úgy bele is ivódott az emberiség kultúr-ájába, hogy abban - amíg csak civilizációlétezik - bizonnyal megmarad. Mindenegyes szava gazdag üzenetet hordoz, s je-lenít meg számunkra, az emberiség írás-beliségének hajnaláról - vagy mégkorábbról? - ősrégi igazságokat; éppenezért vették bele a zsidó írástudók a Ba-biloni Talmudba/Tórába ezt az őstörté-netet.

Aki kicsit is belegondol az ember ön-magával vívott harcába, az hamar észre-veszi, hogy a történet a bűn és bűnhődésproblematikáját hozza elénk. A "megis-merés fájának" a gyümölcse igen kívána-tos, a Kígyó (héber eredetiben a 'Suttogó')ígérete is megszédítő: "olyanok lesztek,mint Isten"... Nincs ember, aki egy ilyenkísértésnek ellenállna! A képzőművészet-ben a tudás fáját általában almafaként áb-rázoljak - nem véletlenül, hiszen az almaegyben a szexualitás szimbóluma is -, sami több, mint zseniális ebben a történet-ben, hogy nem nevezi néven azt a "kívá-natos" gyümölcsöt: hiszen bármi, ami"csábítja a szemet", az elfordíthat Istentől.Fontos megemlíteni, hogy a bűn akkorválik kárhozatossá, amikor "közösségi",vagyis amikor belevonja a másik embertis, akinek az fájdalmat, veszteséget okoz.

Illusztrációnk rendkívüli módon mu-tatja be a "Suttogót", aki mint szivár-vány(hát nem varázslatos?)-színű kígyó

(latinul serpentin) angyalszárnyaivalmegvilágítja a gyümölcsöt, hogy még kí-vánatosabb legyen, még jobban csábít-son... Fenomenális!!! Nemde "kígyózó" abűn útja? Látszólag nem sok minden vál-tozik: ugyanazokat a "bal-jobb kanyaro-kat" vesszük életünk útján, mintkorábban, s egyszer csak azt vesszükészre, hogy már fent vagyunk a bűn-hegycsúcsán, ahol bizony óriási a veszélye,hogy egy pillanat alatt lecsúszunk amélybe...Kegyelem, ha a körülmények Is-tene az utolsó előtti pillanatban felmu-tatja nekünk tiltó tábláit!

Hosszú évszázadokon keresztül az asz-szony volt a "bűnös" mindenért, hiszen abűnök bűnét, az Isten elleni engedetlen-séget is Éva "valósította" meg, s tette bűn-részessé szegény Ádámot. Bár jól hangzika férfifüleknek ez a fajta magyarázat - azévezredes férfiközpontú teológia is ezthirdette/próbálta igazolni -, az igazságazonban mégsem ez. Az igazság az, hogyférfi és nő alapjaiban másképpen szemlé-lik a világot, s ezért nincs olyan, hogy fér-fiak igazság vagy nők igazsága! Az igazságmindig csakis a két fél szeretet-egységé-ben valósulhat meg, ezt tanítja KrisztusURunk is: "A törvény (ez lenne ugye azigazság) betöltése a szeretet..."

Imádkozzunk!URam! Add, hogy hibáimból

okuljak, s a bűn széles útjára netévedjek! Ámen

(Bőrbe és húsba öltöztettél, csontokkal ésinakkal szőttél át.) Élettel és szeretettelajándékoztál meg, és gondviselé-sed őrizte lelkemet. Jób 10,(11)12

Az élet - vagyis Isten - legnagyobbajándéka, hogy az ÉLET-nek része-

sei lehetünk... Átélhetjük a fiatalság iz-galmas gondtalanságát, később afelelősséghordozás szépségét, majdgyermekeinkkel együtt áhítatosan újrarácsodálkozhatunk a rét virágaira, acsillagos ég végtelenségére, s ha egzisz-tenciális-, nevelési küzdelmeink utánmegláthatjuk még "fiainknak fiait, s lá-nyainknak lányait", azaz unokáinkbanránk-mosolyog a JóIsten jutalma, mertszülők voltunk mi is, nos, akkor van iga-zán súlya e jóbi mondatnak: "gondvise-lésed őrizte lelkemet".

Az élet szép. Nagyon szép... de oly-kor nehéz, sőt iszonyatosan nehéz!Számtalan veszély leselkedik ránk, szá-mos kísértésbe gabalyodunk bele, s haemberként sikerül megállnunk, Istenkegyelméből "megússzuk" mulasztása-inkért járó jogos következményeket,akkor nem győzünk érte elégszer hálátadni a Teremtőnek, s igyekszünk leg-alább részben kompenzálni - ha már jó-vátenni nem is tudjuk - mindazt, amitelrontottunk. A jóvátétel, az soha nemközösségi, hanem egyéni "ügy". (Az per-sze egy másik kérdés, hogy ez a történe-lemben mindenféle "kárpótlásban"nyilvánul meg, ami aztán az emberekanyaghoz-tapadtsága miatt mindig ma-gában hordozza az igazságtalanság csí-ráját is... hiszen a kárpótlást soha nemazok fizetik, akik miatt kárpótlásraigényt tartanak!)

A hívő ember az Istenben fedezi felélete egyszeriségét, s törekszik arra,hogy a Teremtő Isten törvényeit be-tartva belesimuljon a teremtettségbe.Ha valakinek 'kegyelemből' sikerül egyéleten át kisebb nagyobb hullámokkalugyan, de folyamatosan Isten közelébenélni, s tükrözni a 'felülről kapott' szere-tetet, az boldognak mondhatja magát.Mert valóban csak az lehet boldog, aki-nek egy az Istene, az ÚR, egy a sze-relme, egy a családja, egy a hazája, smindezekben a hűségét nem töri megsemmilyen "élet-vihar".

A lelki élet alapja is a hűség. Hűsé-gesnek maradni Istenhez akkor is, ami-kor sorsunkat nem értjük, sperlekedünk Mennyei Atyánkkal - aho-gyan Jób is teszi ebben a bölcsességiro-dalmi tan-történetben -, valóban nemkönnyű, olykor rettenetesen nehéz, desoha nem lehetetlen! Ahogyan két sze-relmes szív egy életen át képes hűségbenmegmaradni a magukválasztotta, kí-vánta kötelékben, ugyanúgy lehetségesaz is, hogy "Istentől mi sem állunk el"(Énekeskönyvünk 337-ik éneke!).

Hogyan? A "titok" igen egyszerű, detalán éppen azért nem hisznek bennesokan, mert úgy gondolják, hogy az élet-ben mindenért embertelenül nagy áratkell fizetni... pedig nem! A sikeres/ál-dott élet pontosan abból fakad, hogy be-lesimulva Isten gondviselő jóságába, mimagunk is egyszerűen jók vagyunk(azaz szeretünk, vagyis megcselekedjükmásokkal azt, amit szeretnénk, hogy ve-lünk is cselekedjenek), s nem a magunkteljesítményére figyelünk görcsösen,hanem arra, "Akitől jön minden jó ado-mány, s tökéletes ajándék, a VilágosságAtyjára, Akiben nincs fény és árnyékváltakozása"...

Imádkozzunk!URam! Add, hogy okulva megtartó

kegyelmed által, hűségesenmegmaradjak törvényeid

teljesítsében! Ámen

remekművét, Európa második (az elsőaz Ulm-i dóm), s a világ harmadik leg-magasabb templomát, Köln városánakszimbólumát: a kölni dómot… A maga157,38 méteres magasságával egysze-rűen lenyűgöző. Építéséhez a néhány tízkilométerre fekvő Sárkány-hegy majdfelét hordták el az évszázadok alatt, hi-szen az égbetörő kecses, szinte csak ab-lakokból álló falak megépítéséhez135ezer(!) tonna kőre volt szükség... Ke-vesen tudják, hogy az alapjában isugyanennyi, mintegy 135.000 tonna(!)bazaltkő nyugszik. Statikai számításo-kat nem készítettek azidőtájt, az építő-mesterek tapasztalata volt a garancia atartósságra...

Igaz a 169m magas Washington-em-lékmű vulgárisan szólva "ráver" a kölnidómra, de az is igaz, hogy ebbe az obe-liszkbe legfeljebb csak a tetején lévő né-hány ablakocskán szűrődik beNapfény... (Jegyezzük meg gyorsan,hogy a dóm Isten dicsőségére épült, míga Washington Monumet az Egyesült Ál-lamok nagyságát hirdeti!) S hogy kinekmilyen nagyságát hirdeti a tényleg lé-legzetelállító 828 méteres beton/beton-acél-monstrum, a "Burdzs Kalifa"(magyarul: Kalifa-torony) az eléggéegyértelmű, de az is, hogy mesterségesbelső megvilágítás nélkülélhetetlen/lakhatatlan kőrakás lenne azegész...

Jóllehet a gótikus templomok eltör-pülnek az ember 20-21. századi archi-tektúra giga-projektjei mellett, de míg aJóIsten napfénye a dóm csodálatosüvegablakait átjárva nemcsak légiesséteszi a belső szakrális teret, s így fényjá-tékával szinte az égbe emeli a "félhegy-nyi" katedrálist, eladdig ez bizony nemmondható el a messze magasabb vasbe-ton-tornyokról! Hogy milyen, s mek-kora alapokra épültek az emberidicsőséget demonstráló modernkori"bábelek", azt nem tudom, de azt gyaní-tom, hogy a gótikus építmények hosz-szabb távon fognak esztétikaigyönyörűséget adni az embernek, minta haszon-elvből megépítet burdzs-kali-fák!

Krisztus URunk Hegyi Beszédevégén arra tanítja hallgatóságát (ígyminket is), hogy az igazi, Isten számárais "benyomást-keltő" építmény egyedülaz, ha megcselekedjük mindazt, amireTőle elhívást/parancsot/ajánlást/taní-tást kaptunk! A balga homokra épít ho-mokot (értsd: betonra, betont), de ezzelel is veszíti a kapcsolatát Teremtőjével!A hívő ember jól tudja, hogy nem az acél, hogy minél magasabbra törjünk,hanem az, hogy az elért eredménytminél inkább etikus, azaz 'istenes'módon érjük el...

Az anyag, s az anyagi múlandó, de azIsten, s a lélek örök. A feszített vasbetoncsak távolról szép, közelről már nagyon

rideg. Ami természetes, az messziről ismeg közelről is szép, kívülről és belülrőlis harmonikus, mert az Istentől jövőÉlet járja át... S ez nem csak csodálatos,de maga a csoda!

Imádkozzunk!URam! Kegyelmed által add, hogy

úgy épüljön életem, hogy az ne csaka rámbízottakat szolgálja, de a Te

dicsőségedet is hirdesse! Ámen

a reménység lelkünknek biztos éserős horgonya. Zsid 6,19a

2014. május 26. hétfő1983. áhitat

A mai nap meditációs fogalma:Reménység...

Aremény hal meg utoljára... - Ki neismerné ezt a mondást? Erősen

gyanítható azonban, hogy a reményvégül is velünk együtt 'pusztul' el, hi-szen valamiben mindig reménykedünk,még akkor is, ha már emberileg nincsmiben: fuldokló a szalmaszálban. Azélet olykor a leglehetetlenebb helyze-tekbe löki az embert, s aztán kiderül,hogy annál van még rosszabb is! Akinekvan reménye, az még él, akinek nincs,az ha még él is, már rég halott...

Reménység és reménység közöttpersze óriási különbségek vannak, aho-gyan vakondtúrás és a Himalája közöttis, de egyben mindkettő ugyanaz: kie-mel a síkból, egy magasabb síkra, eset-leg más világba, más 'dimenzióba'. Akifelülemelkedik a hétköznapi dolgokon,az nem csak 'más világban él', más vi-lágban "van", de egyben mássá is válik.A reménység valóban egy másfajtatudat-állapot, egy másik "életminőség"!

Nincs ember reménykedés nélkül,ezért ha az embereket beidomítják akorszellem szlogenjein keresztül, hogymit (is) remélhetnek (még), akkor sike-

rül a nagy (meg)vezetéstechnikai bű-vészmutatvány, s a "szabad" emberekcsak abban reménykednek, amiben sza-bad: nagyobb autó, nagyobb ház, mégnagyobb fizetés... S talán még nem is aza baj, hogy nagyobbat akarunk, hanemaz, ha sikerül elhitetni velünk, hogynincs nagyobb mindezeknél, melyek el-érésére nem szabad sajnálni az időt, apénzt, a fáradtságot. Sőt, ezekért megérimég kockáztatni becsületet, hűséget,tisztességet, sőt aki ezek elérésébengátol, azon nyugodtan át is lehet gá-zolni, félre lehet tolni/rúgni... Így válikördögi módon MINDEN-né a semmi,mert hogy végül is mindet megemésztia moly és a rozsda!

A keresztény ember reménységeegészen más. Egyrészt hisszük a nemlátható dolgok valóságát, meg vagyunkgyőződve Annak az Erőnek a létezésé-ről, amiről mások úgy vélik nincs is, sami a legfontosabb: reménységünk nemér véget a halállal. Amit megmosolyog-nak sokan a temetőkapuk felett "Feltá-madunk!", az a hívő ember számáranem kárpótlás a földi életÉRT, hanemjutalom már a földi életBEN! Akiugyanis hiszi, hogy a halállal csak a földilétnek van vége, az létének egyszerisé-gét megbecsülve istenesen él, hiszentudja, hogy soha vissza nem térő alka-lom, hogy a véges világban felfedezze aVégtelen Istent... (Reménységünk sze-rint az "odaát" végtelenségében is meglehet majd tapasztalni az Istent, de azmár nem az a fajta meg-, s felismerés,ami csak itt a földön lehetséges... Istenmindent meg akar mutatni magából, saz Ő isteni teljességhez hozzátartozik azis, hogy hatalmát kinyilvánítja a hiány-ban is. Isten adhat úgy is, hogy elvesz, samikor elvesz, akkor is ad...) A remény-ség hasonlatos egy pörgő érméhez, ami-nek egyik oldalába a hiány, a másikbaaz ígéret beteljesülésének lehetőségevan bevésve. Az erő, ami pörgeti azpedig a hűség. Ha megszűnik az erő,leáll a pörgés...

Sokszor mondogatjuk, hogy a re-ménység nem szégyenít meg. Ez ígyigaz, ahogyan az is, hogy az ember "em-berből van", s idővel belefárad a vára-kozásba vagy reménységebelemerevedik egy "se előre, se hátra"-állapotba. Aki csak földi dolgokban re-ménykedik az jó eséllyelmegtapasztalhatja ezt, de aki reménysé-gét az ÚRba veti, annak ereje megújul,mert ez fajta reménység nem földi jelek-ből, hanem mennyeiekből "táplálkozik".

Imádkozzunk!URam! Reménységeimet mindig Tetápláld, hogy ígérteidet el veszítsem

soha! Ámen

Naponta frissülő áhitataim megtalálhatóak azalábbi honlapcímen:

http://tata.lutheran.hu/napiuttablazat.htm6 3

és ezt kiáltották: „Áldott, a király, akiaz Úr nevében jön! A mennybenbékesség, és dicsőség a magas-ságban!” A sokaságból néhány fa-rizeus ezt mondta neki: „Mester,utasítsd rendre tanítványaidat!” Deő így válaszolt: „Mondom nektek,ha ezek elhallgatnak, a kövek fog-nak kiáltani.” Lk 19,38-40

2014. május 20. kedd1980. áhítat

A mai nap mediációst fogalma:Dicsőítés...

Milyen kár, amikor a mindennapok-ban elmarad a hozsánna, nincs Is-

tent dicsérő szó, nincs ének, pillanatosemelkedettség, de van keserves igyeke-zet, törekvés, gond, amit semmi pénzértletenni nem akarunk, úgy ragaszko-dunk hozzá, mintha egyetlen tulajdo-nunk lenne…

Aztán nagy lecke/megaláztatás azember számára, ha helyette a kő ma-gasztalja Istent, mert Isten sohasemmaradhat dicsőítés nélkül. Ha nem mi,akkor majd az ég és a föld, a csillagok, anéma világegyetem teszi meg ezt. Errőlbeszél a nyolcadik zsoltár is… "Ha látomaz eget, kezed alkotását, a holdat és acsillagokat, amelyeket ráhelyeztél, mi-csoda a halandó - mondom -, hogy tö-rődsz vele, és az emberfia, hogy gondodvan rá?"

De, jaj, mit csinál az ember ezzel asok dicsőséggel? Az értelem, a kultúra,a tudatos munkavégzés, az istenképű-ség ajándékaival? Magát dicsőíti álta-luk! Nem megdöbbentő ez? Azuniverzumot mi néma űrnek szoktuknevezni, de a zsoltáros azt mondja: anéma űr "szája" tele van Isten dicsőíté-sével! Csak a miénk nincs? Csak a miszívünk van kőből, és a mi szájunknéma?

Hálaadásra hív Isten életünk min-den napján. Mert a dicsőítés olyasmi,amiben egészen föloldódhat az ember.Ilyenkor lemállik lelkünkről a félelem,keserűség, elégedetlenség, a vádak,mert ott vagyunk lélekben Isten színe

előtt. Ilyenkor fogyatkozó erőnk meg-újul, világosabbá válnak céljaink, s nemperlekedünk sorsunk miatt, hanem el-fogadva képességeink határát megbéké-lünk.

A mai napot is Tőle kaptuk, aján-dékba, és hálaadó szóval, és dicséret-mondással, és hozsánnával tartozunkérte mennyei Atyánknak! Gyermekiszavaink, gyarló énekünk egyedül alkal-mas arra, hogy az Isten építse általa azŐ hatalmát, és még ellenségeit is meg-hódoltassa…

Imádkozzunk!URam! Tiéd a dicsőség, s a hatalom.

Áldj, hogy békességem legyen!Ámen

Lássátok meg, milyen nagy szere-tetet tanúsított irántunk az Atya:Isten gyermekeinek neveznek min-ket, és azok is vagyunk. Azért nemismer minket a világ, mert nem is-merte meg őt. 1 Jn 3,1

2014. május 13. kedd1976. áhitat

A mai nap meditációs fogalma:Szeretet...

Isten szeret minket... mint Atya agyermekét. Mi így - sajnos - nem tud-

juk szeretni Őt, de, ami még nagyobbbaj: felebarátainkat sem. Így aztán ma-gától értődő, hogy rajtunk keresztülnem ismerik meg az Atyát sem! Ma-hatma Gandhi - aki minden nap olva-sott néhány részletet a Hegyi Beszédből- mondta: "Ha találkoztam volna egyet-len igaz kereszténnyel is, magam is azzáváltam volna!"

Isten teremtményének lenni méltó-ság, Isten gyermekének lenni pedig ki-váltságos állapot. Ebbe a különlegespozícióba nem lehet beleszületni, ezt ajogot nem lehet megvásárolni sehol,ezért küzdeni kell - nem Sátánnal, Ör-döggel, ártó démoni hatalmakkal (ezek-kel való harc nem a mi dolgunk) -,hanem önmagunkkal! Mert nem az Kí-sértő, hanem mi magunk vagyunk a"probléma"! (Az evangélium éppen

annak a kinyilatkoztatása, hogy Krisz-tus által egy teljesen újkorszak kezdő-dött, mert "Őalá vettetett mindenhatalom"...)

Isten szeretete abban nyilvánul meg,hogy bármilyen állapotban vagyunk, Őemlékeztet minket arra a méltóságra,amire rendelt minket: ti., hogy istenké-pűségre teremtettségünkben tükrözzükaz Ő szeretetét! Ezt csak úgy tudjukmegtenni, ha életünket tisztán tartjuk,hogy a bűn pora ne lepje be életünket, sne törjön meg rajtunk a fölülről jövőatyai "szeretet-fény"...

Az, hogy szeret minket, s elfogadminket a Mennyei Édesatyánk olyan-nak, amilyennek vagyunk, fel kelleneébresztenie bennünk azt a készséget,akaratot, hogy kezdjünk el "dolgozni"azon, hogy olyanná váljunk, amilyen-nek Ő valójában látni szeretne minket.Ez nem az ÚRIsten istenségét növeli,hanem a mi emberségünket emelné. Saki tud emberebb ember lenni a hol-napban, mint a mában volt, az tölti be amissziói parancsot, hiszen nem csak aza fontos, hogy a világ megismerje azigazságot az Atya elhívottjai által,hanem úgy hirdető a jó hírt meghallóvalegyütt jelekké váljanak ebben a mú-landó világban. Ha ez megtörténik,akkor neveznek minket Isten gyerme-keinek, egyébként nem...

Imádkozzunk!URam! Szeress, hogy szerethessek!

Ámen

Vidámíts meg újra szabadításod-dal, támogass, hogy lelkem kész-séges legyen, Zsolt 51,14

2014. május 16. péntek1978. áhitat

A mai nap meditációs fogalma:Vidámság...

Régi felismerés, hogy a "derű amennyország előszobája". A sala-

moni bölcsességirodalmi gyűjtés arratanít minket, hogy az ember életéveinekszáma 70 vagy 80 esztendő, s annak isnagyobb része hiábavalóság, ami azt je-lenti, hogy senki nem kerülheti el arossz napokat... Úrrá lenni a levertsé-gen, az erőtlenségen hurrá-optimiz-mussal sem lehetséges, a

megfáradásnak gyökerei mélyebbrenyúlnak. Az okokat feltárni is munka -s ez is fáraszt - így aztán egy meglehető-sen nehéz helyzet áll elő: szeretnénk is,akarnánk is, de egyszerűen nem megy...Ilyenkor a hívő ember se tud másttenni, minthogy segítségért kiált, aho-gyan a zsoltáríró is: "Vidámíts megUram!" Mintha azt mondaná: "Istenem,add vissza az életkedvemet!"

Érdekes módon pont a jóléti világ-ban, ahol "mindene megvan" az ember-eknek található a legtöbb életunt,depressziós ember. Nem véletlenül! Haa "minden" csak az anyagiakra, azeszem-iszomra, az élvezetekre vonatko-zik, akkor az ember élete természetsze-rűen megüresedik, kifakul. Nem errevagyunk ugyanis teremtve, hogy min-den nap magunkba tömjünk egy jó nagydarab zsíroskenyeret, s olykor-olykoregy még nagyobbat is! Az ember közös-ségbe, s közösségre teremtett lény.(Hiába veszik magukhoz a városba el-származott gyerekek a nagymamát, shiába lehet a szupermarketben tízszertöbb féle zöldségből válogatnia, a mamamégis visszavágyakozik az egykori kis-kertjébe... mert a szomszéd dicséretét,a komaasszonyok "szociális kapcsolat-rendszerét" nem pótolja semmi.)

Szabadulás, szabadítás akkor van,ha az ember nincs egyedül, ha van, akimeghallgatja az embert, ha van, akiveltestvéri beszélgetést folytatni. Ha nincskinek elmondani bánatot, s örömömet,akkor nagyon hamar beszűkül az emberlátása, s a színes világot szürkének,végül fekete-fehérnek látja. Hány idősember van, akik magas életkoruk elle-nére sem érték el az öregkori bölcsességminimumát, s mindenkit csak szidnak,ócsárolják a 'gonosz' világot, s a szűkkörnyezetét, pedig ő - saját hite szerint-, mindig mindenkivel csak jót tett...Nos, "Jó tett helyébe jót várj!" - tarjta anépi szólás, de ha valaki soha nem voltjó senkihez, akkor ne is várja, hogy avilág majd önzetlenül keblére öleli!Jézus URunk is azt mondja: "Aki szeletvet, vihart arat"...

Isten "támogatása" azt jelenti, hogyaz ember újra hálás tud lenni nem csaka nagy, de a kis dolgokért is. Ha hálásakvagyunk, akkor újra felfedezzük az egy-szerű ízekben a teljességet, akkor örülnitudunk szélnek, napsütésnek, de még azesőnek is. Akkor felfedezzük az élet rit-musát a világban és önmagunkban, s azúton, amelyre állított minket a JóIsten,a lépteink is boldogabbak lesznek...

Imádkozzunk!URam! Add, hogy derűvel tudjam

venni a nehezebb napokat is, sörömmel várjam a holnapi, sholnaputáni napsütést! Ámen

Ha valaki azt hiszi, hogy kegyes, denem fékezi meg a nyelvét, hanemmég önmagát is becsapja, annak akegyessége hiábavaló. Jak 1,26

2014. május 19. hétfő 1979. áhítat

A mai nap meditációs fogalma:Önuralom...

Zsenge gyermekkortól igen hosszú atanulási folyamat, míg rájövünk: ki-

abálással nem jutunk előbbre, legfel-jebb rontjuk a helyzetünket! Akarjukvagy sem, de az élet olykor igen nagystresszel tesz minket próbára, ilyenkorösztönösen megemeljük a hangunkat -mintha ettől erősödnék -, jóllehet csakgyengítjük "pozíciónkat". A bölcs nemazért bölcs, mert ilyenkor hallgat,hanem azért, mert elkerüli az ilyenhelyzeteket... Jakab apostol praktikusjótanácsát érdemes tehát megszívlelni,persze mondhatnók valaki, hogy taná-csot adni a legkönnyebb, de amikor va-lami sérelem, súlyos méltánytalanságéri az embert, akkor az első reakció averbális a "visszacsapás".

Megfékezni a nyelvünket a legna-gyobb tudományok egyike! Napóleontólszármaztatják a mondást: "Európát le-győztem, önmagamat nem tudtam!"Hiába, a legkonokabb ellenfelünk ön-magunk vagyunk: tudjuk, hogy milenne a jó nekünk, hogyan kellene eztvagy azt a konfliktusos helyzetet megol-danunk, de amikor benne vagyunk,akkor nagyon nehéz az érzelmek viha-rában nyugodtnak megmaradni. Szülőkgyakran tanácsolják gyermekeinek,hogy mielőtt valamit mondanának, szá-moljanak el tízig, de gyaníthatóanéletük nagyobb részében a problémailyetén kezelése nekik sem sikerült.

Az apostol nem is azt mondja, hogymaradjunk síri csöndben, s szó nélkültűrjünk mindent, hanem arra a hamiskegyességre hívja fel a figyelmünket,melyet sok-sok keresztény - olykor mi is-, tanúsít, tanúsítunk. Ha valaki megvan győződve igazáról, akkor az maga-biztosan "osztja az észt" másoknak is, sellentmondást nem tűrve söpri le a má-sikat a vita porondjáról: "Márpedig ez

nem így működik!" Az, hogy hogyanműködik a világ, s benne az ember, azegyik legnagyobb lecke az életünkben, sitt is érvényes, hogy "töredékes az isme-retünk" s hogy bizony csak "tükör általhomályosan látunk". Ha tudnánk, hogykinek mi lakozik a lelkében, akkor job-ban megértenénk a másikat, s kisebblenne a kísértésünk a felebarát "beska-tulyázására" is...

A kegyesség megjelölésére a latin pi-etas szót használjuk - ebből származik apietista, azaz kegyes életvitelű -, demaga a szó igen sok jelentésű, hiszen ér-tünk alatta atyai-, anyai-, gyermeki-, ro-koni szeretetet, kegyeletet ésgyöngédséget, ragaszkodást és odaa-dást, igazságosságot és méltányosságot,jóságot és szelídséget, de - a latin szótárszerint - még könyörületességet is...

Mindezekből tehát látható, hogy akiilyen kegyes, azaz Istennek is tetszőéletet akar élni, az igen magasra teszi a'mércét'! Lehetséges-e ezt az etikai lécetvalaha is megugrani? Az apostol szerintigen - kijelölt igénk 20.verse -, mely ígyhangzik: "szelíden fogadjátok a belétekoltott igét, amely meg tudja tartani lel-keteket". Aki így fogadja a VilágosságAtyjától alászálló igazságot, annak lelkebékével, s nyugalommal telik meg, s azilyen ember szája már nem haragtól ésvélt igazságoktól hangos, hanem csön-des hálát mond mindenért, ami nemcsak saját életét emeli, de mások életmi-nőségét is "javítja"...

Imádkozzunk!URam! Add, hogy csak akkor

szóljak, amikor kell, s akkor is csakazt, ami épít! Ámen

Aki tehát hallja tőlem ezeket a be-szédeket, és cselekszi azokat, ha-sonló lesz az okos emberhez, akikősziklára építette a házát. Mt 7,24

2014. május 21. szerda 1981. áhítat

A mai nap meditációs fogalma:Építés...

Életem egyik, felejthetetlen nagy él-ménye volt, amikor megcsodálhat-

tam a gótika egyik legnagyobb4 5