művészek tönkretétele – a pszichiátria aláássa a kreativitást

8/8/2019 Művészek tönkretétele – A pszichiátria aláássa a kreativitást

http://slidepdf.com/reader/full/muveszek-toenkretetele-a-pszichiatria-alaassa-a-kreativitast 1/48

Jelentés és ajánlások a pszichiátriamûvészekre és a társadalomra

gyakorolt káros hatásáról

Kiadja az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért

Alapítva 1969-ben

A pszichiátria aláássa a kreativitást

MÛVÉSZEKTÖNKRETÉTELE



inden kiemelkedô társadalomnak megvannak a maga alkotó elméi –a mûvészek. Az ókori Görögor-szágtól és Rómától kezdve, areneszánszon keresztül a mai

világig, az emberiség szemtanúja lehetett férfiak ésnôk kivételes mûvészi tehetségének, és nagyra bec-sülte azt.

A neves amerikai író, Henry James szerint „Amûvészet teremti az életet…”. A szavai nem kevésbéigazak ma, mivel valóban, ténylegesen a mûvészek álmodják meg a jövôn-ket és alkotják meg aholnap realitását. Igaz,hogy a mérnökök,üzletemberek és egyébterületek úttörôi szinténhasonlóan tesznek, deôk fôként az anyagi jólétünk terén érnek el

eredményeket. Azonbana mûvészek emelik fela szellemet, ôk azok,akik megnevetettnek éssírásra késztetnek min-ket, akik képesek méga kultúránk szellemi jövôjét is alakítani. A mûvészek teremtik meg az életet.

Ez tehát megmagyarázza, hogy a mûvészeketmiért tartják becsben az egész világon.

Sajnos sok esetben olyan értékek ôk, melyekettúl hamar elveszítünk – a veszteségek pedigszegényebbé tettek minket. Az utóbbi évtizedekben

több nagyszerû mûvész idô elôtti halálát gyászoltuk meg, akik gazdagabbá tették életünket, de mielôtt amunkájukat befejezték volna, eltávoztak. A mozi, aszínház, a koncerttermek és az irodalom hírességeiis köztük voltak, mint Ernest Hemingway, vagyFranciaország nagy írója, Antonin Artaud, a jazzénekes Billie Holiday, Judy Garland, MarilynMonroe, Vivien Leigh, Kurt Cobain, MichaelHutchence, Phil Hartman és még sokan mások.

Elég rápillantanunk erre a korántsem teljes fel-

sorolásra ahhoz, hogy az a benyomásunk támadjon,a mûvészek élete annyira elkerülhetetlenül viharos,és a siker nyomása annyira igénybe veszi ôket, hogyképtelenség kibírni. Azt is hihetjük, hogy egy sik-eres mûvésznek törvényszerûen neurotikusnak,vagy annál is rosszabbnak kell lennie.

De ebbôl egy szó sem igaz.A fenti esetek mindegyikénél meghúzódott a

háttérben valami, ami biztosította a tragikuskimenetelt. Az igazság az, hogy a fenti mûvészek közül mindegyiknek, és sok más eltávozott

mûvésznek is „segít-séget” ajánlottak fel.Ehelyett azonbanelárulták, és olyanösvényre terelték ôket,ami biztosította pusz-tulásukat.

Az árulás pszich-iáterek vagy pszicholó-

gusok közvetlen vagyközvetett befolyásával jött létre, akik aztállították, hogy segítenitudnának, de valójábanromboló hatást fejtettek ki, ami a mûvészeket

borzasztóan megkárosította, megfosztotta ôketerejük és bizonyosságuk támaszától, vagymegölte ôket.

Napjainkban még sürgôsebb, hogy ezt azüzenetet meghallják és megértsék, mivel amûvészeket ért támadás mindegyik mûfajban

tovább erôsödött és hatékonyabbá vált. A fegyvermost halálos szerek nyílvesszeje, amit terápiáskúrának tüntetnek fel, ahogyan a lobotómiát isannak tüntették fel régebben. Hollywoodban, aszórakoztatóipar mekkájában a tudatbefolyásolóés függôséget okozó pszichotróp szerek túlmagas árat követelnek az alkotó életek tekintetében.

Attól a rombolástól eltekintve, amit a mûvészek körében hoznak létre, nem szabad elfelednünk: amûvészek teremtik meg kultúránk jövôjét.

Üzenet a mûvészeknek

Sok, mára már halottmûvésznek ajánlottak fel

„segítséget”. Ehelyettelárulták, becsapták, és olyan

ösvényre irányították ôket,ami a biztos pusztulásukat jelentette.– Jan Eastgate

MBEVEZETÉS



Ilyen jövô vár ránk? Ilyen véleményformálókatkövetünk majd a szárnyaszegett alkotó elmék,romba döntött családok, elvesztegetett életek és azönpusztítás szép új terápiás világába?

Ha túlságosan vészjóslónak találná a fentimegállapítást, vessen egy pillantást a számokra,melyek megmutatják, mit tartogat a jövô, hacsak nem vezetünk be alapos változásokat azonnal:

Jelenleg 17 millió gyereknek írnak fel a világontudatbefolyásoló pszichiátriai szereket, beleértveolyan antidepresszánsokat is, amelyekre mind azegyesült királyságbeli, mind az egyesült államokbe-li gyógyszerszabályozó ügynökségek felhívták afigyelmet, hogy öngyilkosságot és erôszakosviselkedést okozhatnak. Valóban, az egyre sza-porodó iskolai lövöldözések és a fiatalkori erôszakos bûnözés növekedése a számukra felírt szerek elbur- jánzására vezethetôk vissza. Ezenkívül millióknak írnak fel olyan serkentôszereket, melyek sokkalerôsebben hatnak a kokainnál.

Vajon hány lehetséges nagy mûvész vanköztük, akik sohasem fogják beteljesíteni sorsukat?És hogyan sújtja majd a hiányuk kultúránkat?

Meggyászoltuk a nagy mûvészeket, akiket túlkorán elvesztettünk. Ne kelljen még több miatt bánkódnunk!

A Nemzetközi Állampolgári Bizottság azEmberi Jogokért naprakész információkat és tanul-mányokat állít össze, amelyek írók és for-

gatókönyvírók rendelkezésére bocsátják a pszichiá-tria témakörével kapcsolatos anyagokat és tényeket.Napvilágot látott továbbá az Árnyékvilág címûkönyv. A könyv Frances Farmer színésznô történetét beszéli el, ezenkívül tartalmazza az Ausztráliábansugárzott 60 perc címû mûsorban feltárt nyomós bizonyítékokat, melyekért a mûsor országos televíz-iós kitüntetésben részesült; valamint a nagy-britan-

niai 4-es csatornán, Németországban,Olaszországban és egyéb országokban közvetítettdokumentumfilmek esettanulmányait. A CCHRnemzetközi központja Hollywood szívében van, aSunset Boulevard-on. A központ otthont ad egykorszerû állandó kiállításnak, mely dokumen-tumokat mutat be a pszichiátria különbözô aspektu-sairól – sötét múltjától kezdve a holokausztban betöltött szerepéig; a gyûlöletes etnikai tiszto-gatástól az apartheid programokig, a rasszizmustólaz ártalmas, gyakran halálos kimenetelûkezelésekig, mint például a veszélyes és függôséget

elôidézô pszichotróp szerek, az elektrosokk, apszichiátriai agysebészet és a gyerekek gyógysz-erezésére használt „serkentôszerek”.

A CCHR feltárja az Ön számára az informá-ciókat, hogy saját maga gyôzôdhessen meg arról,hogyan hazudtak a mûvészeknek és hogyan árulták el ôket. Arra buzdítjuk Önt, hogy e tudás alapján jár- jon el, hogy megvédje azokat, akiknek szüksége vansegítségre, és biztosítsa, hogy jövônket ne árulják el.

Jan EastgateelnökNemzetközi CCHR

Bruce WisemanelnökCCHR EgyesültÁllamok

Anne Archerszínésznô

David Campbellzeneszerzô, felvételvezetô

Raven Kane Campbellénekes, zeneszerzô,drámaíró

Nancy Cartwrightszínésznô, író

Chick Corea, jazz-zeneszerzô,zongorista

Isaac Hayeszeneszerzô, zenész,színész

Geoffrey Lewisszínész

Juliette Lewisszínésznô

John Novellozeneszerzô, zenész

David Pomeranzénekes, dalszerzô

Harriet Schockdalszerzô,hangfelvevô mûvész



1916-ban Hugo Münsterberg, németpszichológus megírta A filmdráma: egy

pszichológiai tanulmány címû mûvét,ami hivatalosan mozgásba hozta apszichológia és a pszichiátria befolyását afilmre. Münsterberg azt állította, hogy afilmgyártás „veszélyes”, ami pszichológiai

„tanácsadást” igényel.

1924-ben Samuel Goldwyn a Metro-Goldwyn-Mayertôl megpróbált segítségetkérni Sigmund Freudtól „egy igazán jószerelmes történet” kigondolásához.Freud, aki bírálta a mûvészeket, nemmûködött közre. Mégis, ma már túlhala-dott elméleteit akkortájt széles körbenelfogadták a filmgyártásban.

Egyes pszichiáterek, mint például KarlMenninger, arra használták a filmipart,hogy az pénzelje a saját mozgalmukatés terveiket.

A pszichiáterek és pszichológusok taná-csára a filmstúdiók színészeket küldtek pszichoanalízisre, ami gyakran ahhoz vezetett, hogy erôteljes tudatbefolyásolóés függôséget okozó szereket írtak felnekik, amelyek végül összeomlasztották karrierjüket és életüket.

Náci pszichiáterek számtalan forgató-könyvet írtak meg, amelyek késôbb„Gyilkos filmekként” váltak hírhedtté, és a

német filmipart arra használták, hogy elterjesszék beteg és rombolófajhigiénés elméleteiket.5

3

FONTOS TÉNYEK

1

2

4

A mûvészetek és a szórakoztatás azon területek közé tartoznak,amelyekre nagyon rossz hatással voltak a freudi elméletek.



ELSÔ FEJEZET19. század végén két fejlemény történtEurópában, amelyek nagymértékben befolyásolták, hogyan látják sokanönmagukat és a társadalmat. 1879-benWilhelm Wundt, a lipcsei pszichológia

professzor nagy tekintéllyel – noha minden tudományosalap nélkül – bejelentette, hogy az ember nem több egylélektelen állatnál, mely környezetének puszta terméke.

Ez a kijelentés indította útjára a kísérleti pszichológiát és apszichiátria új csapásvonalát.

Az 1890-es évek végén a bécsi Sigmund Freud azembert gyermekkori szerencsétlenségei és szexuális gátlá-sai által meghatározott lénynek nyilvánította. Ennek aszintén bizonyítatlan el-méletnek köszönhetôenlátott napvilágot az új, mamár szinte minden tekin-tetben túlhaladott tudo-mányág, a pszichoanalízis.

Akárhol is igyekeztek

az emberek a fenti elmé-letek fô fogalmait a gya-korlatba átültetni, a társadalom mindenütt gyökeres vál-tozást élt át. A mûvészet és a szórakoztatás is olyanterületek közé tartoznak, melyekre jelentôs mértékben éskedvezôtlenül hatottak ezek az elméletek.

Az 1900-as évek elején feliratokat ragasztottak kiHollywood kirakataiban: „PSZICHOANALÍZIS, ÁLOM-FEJTÉS” – hirdették 3 és 5 dollár közti áron. MivelHollywood megszámlálhatatlanul sok mûvészt vonzottakkoriban, freudi üzenetekkel bombázták ôket.1

Egy részlet Celia Bertin, egy buzgó freudi pszicholó-gia-tanuló tollából született, Marie Bonaparte hercegnôrôl

írt életrajzából segít fogalmat alkotni arról, hogy gondo-latai hogyan terjedtek el: „Freud olyan híres lett, hogy

Hollywood felkérte, mûködjön együtt világhírû szerelmestörténetek forgatókönyveinek megírásában, kezdve azAntonius és Kleopátrával.”2 Samuel Goldwyn a Metro-Goldwyn-Mayer-tôl (MGM) egy céllal szállt hajóraEurópa felé 1924-ben: elérni, hogy Freud segítsen „egyigazán jó szerelmes történet” kigondolásában.

Freud visszautasította. Nem csoda. Freud azt mondtaa mûvészetrôl és a mûvészekrôl: „Csekély a mondani-

valójuk; nem törôdnek mással, mint vonalakkal, formák-kal és a körvonalak egyezésével”.3 Mégis, noha nem ked-velte sem a filmmûvészetet, sem a színházat, Freudnak nem akadt problémája azzal, hogy „a mûvészetek mohóértelmezôjévé (kritikussá)” váljon.4

Hollywood sokféle-képpen hozzájárult ahhoz,hogy a freudi gondolkodásgyorsan áthassa a mûveltvilág berkeit. 1925-re máreljutottunk odáig, hogy egynépszerû dalnak ez volt a

címe: „Ne mondd el nekem,hogy mit álmodtál múltéjszaka, mert olvastam Freudot.” A Blind Alley (Zsákutca)címû filmben (1939) a fôszereplô Ralph Bellamy, Dr. Shelbyszerepében, kifejtette, hogy az ôrültséget csupán egy hajszálválasztja el az épelméjûségtôl. Még Fred Astaire is játszottegy „táncoslábú pszichiátert”, aki beleszeret egy páciensébe(Ginger Rogers).5 Természetesen a moziban jóra fordultak adolgok a végére. Nem úgy, mint a valós életben.

Ma a pszichiáterekrôl és a pszichológusokról ismert,hogy az orvosi szakmában körükben a legmagasabb a bûnözési arány, beleértve a szexuális visszaéléseketpácienseikkel (nôkkel és gyerekekkel). Az ôket érintô

vádemelések száma sok éve növekszik, és egyre többszörtiltják be tevékenységüket.

Az 1900-as évek elején Hollywoodszámtalan mûvészt vonzott, ahol

freudi üzenetekkel bombázták ôketa Hollywood Boulevardon és

nyilvános helyeken.

E L S Ô F E J E Z E TA p s z i c h i á t r i a é s a f i l m e k : v é g z e t e s v o n z á s

5

A A pszichiátria és a filmek: végzetes vonzás



Akkoriban nem tudták, hogy Freud számos – ma márelutasított – elméletét akkor fejlesztette ki, amikor a

kokain rabja volt. Freud és más pszichoanalitikusok éspszichiáterek elgondolásai társadalmi csatornákonkeresztül is bejutottak Hollywoodba és divatossá váltak,például az úttörô producer B. P. Schulberg felesége,Adeline Jaffe Schulberg révén. Ahogyan Bud Schulbergírta: „Úgy tûnt, hogy mást sem csinál az egész ország…,mint vég nélkül nyakalja a gint a fürdôkádban, megôrül atáncért, és hajszol valamilyen újszerû szexuális élményt.Mulatságos volt inni, mert nem volt szabad, ésparáználkodni, mert Dr. Freud most már tájékoztatottminket arról, hogy itt az idô, hogy a tudatalattink átvegyeaz irányítást a puritán szuperegónktól. Ha az egész ország

benne volt a buliban, miért kellett volna Hollywoodnak másnak lennie? És ha a hollywoodi partival túlzásba isestek, csak azért volt, mert Hollywood mindig is azamerikai út eltúlzott, felgyorsult, életnagyságúnál na-gyobb tükre volt.”6

A pszichológia: a mindentudó cenzor 1916-ban Freud hollywoodi invázióját támogatva

Hugo Münsterberg pszichológus megírta A filmdráma: egy pszichológiai tanulmány címû mûvét, ami hivatalosanmozgásba hozta a pszichológia és a pszichiátria befolyásáta filmre.7 Münsterberg Wilhem Wundt alatt tanult,

mielôtt a Harvard egyetem pszichológiai laboratóri-umát vezette az 1800-as évek végén.8 Azt írta, hogy „a(mozi)vászonnak egyedülálló alkalmat kellene adniaarra, hogy a nagyközönséget érdeklôvé tegyék a pszi-chológiai kísérletek és mentális tesztek iránt...” 9

Münsterberg az elsôk között ajánlotta, hogy apszichológusokat, mint az elme területének önjelöltszakértôit, tanácsadókként kellene alkalmazni a film-iparban. Kihívóan azt állította, hogy a filmek „veszéllyel

járhatnak”, és „a pszichikai fertôzés és pusztításlehetôségeit nem lehet figyelmen kívül hagyni.”10

Javaslatát több mint 70 évvel késôbb még mindigvisszhangozzák mai kö-vetôi: „...A pszichoanali-tikus szempontból tájéko-zott kritika rendkívülfontos segédeszköz lehet afilmek közönségre gyako-rolt különleges befolyásá-nak megértéséhez” – állí-totta egy 1987-ben megje-lent könyv a pszichi-átriáról és a moziról.11

1990-ben a Beverly Hills-i pszichoterapeuta, CaroleLieberman szintén szakmája cenzúrázó szerepét

igyekezett népszerûsíteni, amikor a Los Angeles Times-banazt javasolta, hogy pszichoanalitikusokat alkalmazhatná-nak, hogy „szakértô véleményt” adhassanak a „pszicholó-giailag károsító tartalomról”. Az állami beavatkozás baljós fenyegetését alkalmazta, hogy támogatást csikarjonki ötletének: „Ha a filmgyártás az önszabályozás privilégi-umát meg akarja tartani, és le akarja állítani a cenzúrázásveszélyes áradatát, ... akkor sokkal felelôsségteljesebbnek kell lennie.”12

A haszonszerzés terveA pszichiáterek a saját mozgalmuk és tervük

pénzelésére használták fel Hollywoodot. Karl Menningerpszichiáter „arról volt ismert, hogy filmesek kegyeit ker-este, különösön olyanokét, akik nagy adományokkal

„A (mozi)vászonnak egyedülálló alkalmatkellene adnia arra, hogy a nagyközön-séget érdeklôvé tegyék a pszichológiaikísérletek és mentális tesztek iránt....”

– Hugo Münsterberg, német pszichológus azEgyesült Államokban, 1916-ban

Robert Walker

Ginger Rogers és Fred Astaire

Hugo Münsterberg

1916-ban HugoMünsterberg az elsôk

között ajánlotta, hogy aszichológusokat, mint az

me területének állítólagosakértôit tanácsadókként

kellene felhasználni amiparban. Az 1930-as

évek végére még FredAstaire is eljátszott egy„táncoló pszichiátert” aCarefree (1938) címû

filmben.

Robert Walker színmûvész terápiás kezelést kapott Frederick Hackertôl, azonban 1951. augusztus 28-án sokkos állapotba került és

meghalt, miután egy erôs barbiturátot kapott, miközben részeg volt.Évekkel késôbb egy másik pszichoanalitikus összefoglalta: „Hackermegölte Robert Walkert.”

Frederick Hacker



Az 1957-tól 1963-ig terjedô évek folyamán

Karl Menninger (a jobb szélen) és más

vezetô pszichiáterek munkája révén

Hollywood folyamatosan „idealizált”

pszichiátereket hozott létre kiemelkedô

szerepekben a filmekben. A szakma emepropaganda-áradata nagyon is pénzügyi

célt szolgált: a pszichiátriának juttatott

költségvetési ráfordítások 1957 és 1963

között 580 százalékkal ugrottak meg, és

azután is tovább növekedtek. 1963 és

1994 között az Országos Mentális

Egészségügyi Intézettôl (NIMH) származó

külsô támogatás 873%-kal nôtt.

A támogatás meredeken

nôtt tovább.

Az Egyesült Államok Országos

Mentális Egészségügyi Intézeténektámogatásai pszichiátriai kutatá-sokra 580%-kal nôttek…

Karl Menninger

1957–1963: a pszichiátria „aranykora” a filmvásznon

1957–1963 1963–1994

tudtak elôrukkolni, hogy támogassák a klinikáját éskutatási alapítványát”. Még egy okból szeretett összeve-gyülni Menninger a producerekkel és stúdióvezetôkkel:üzletet hoztak a klinikája számára. Akik találkoztak apszichiáterrel, „hamarosan küldték [az úgynevezett] men-tálisan kiegyensúlyozatlan színészeket Topekába[Kansas], gyógykezelésre.”13

Ezek közül az egyik Robert Walker volt, aki JudyGarland színésznôvel szerepelt együtt Az óra címû filmben1944-ben. Miután különvált Jennifer Jones színésznôtôl,Walker elkezdett erôsen inni. 1948-ban letartóztatták részegség és rendzavaró viselkedés miatt, és Dore Schary,a Metro-Goldwyn-Mayer gyártásvezetôje ultimátumotadott neki: vagy aláveti magát a gyógykezelésnek aMenninger-klinikán, vagy kirúgják.

Walker beleegyezett, hogy kezelésre járjon a közép-

nyugati pszichiátriai létesítménybe, és a Los Angeles-ipszichiáter, Frederich Hacker, aki a Menninger-klinikántanult, rendszeres kezelést folytatott rajta. Nemcsak hogynem volt hatásos a pszichiátriai „terápia”, hanem mégmeg is ölte Walkert. 1951. augusztus 28-án Walker sokkotkapott és meghalt, miután erôteljes nyugtatót adtak neki.Négy évtizeddel késôbb egy los angeles-i terapeuta, AlexRogawski volt az elsô, aki ôszinte volt ezzel kapcsolatban:„Hacker megölte Robert Walkert.”14

A Spellbound (Álmélkodó) címû film 1945-ben volt azegyik elsô, amely pszichiátereket tanácsadóként alkal-mazott. May Rommot „pszichiátriai tanácsadóként” tün-

tették fel a szereplôk listájában.Egy másik híres hollywoodi pszichiáter Martin

Grotjahn volt, aki Karl Menninger meghívására emigráltNémetországból, és 1945-ig a klinikáján dolgozott, mielôtt

Los Angelesbe költözött. 1950-ben Fredrick Hackerrel ésMay Rommal megalapították a Dél-Kaliforniai Pszicho-analitikus Gyógyászati Intézetetet, egy képzési központotpszichoanalitikusok (lélekelemzôk) részére.

Grotjahn elismerte vonzódásának okát Hollywood-hoz és a filmsztárokhoz: „alig vártam, hogy pénzt csinál- jak.” Természetesen Grotjahn véleménye, miszerint a„színészeket szinte lehetetlen sikeresen kezelni,” nemakadályozta ôt abban, hogy kiszámlázza a nem mûködô gyógykezelését.15

A pszichiátria „aranykora” a filmvásznonKrin és Glen Gabbard úgy utalnak az 1957-tôl 1963-ig

terjedô évekre, mint ami a pszichiátria „aranykora” volt afilmvásznon. Ezen idôszak alatt a pszichiátereket úgy ábrá-zolták, mint „az ésszerûség, problémamegoldás és jóllét

hiteles hangjait”, annak ellenére, hogy nem létezett bizonyíték, amely e hírnevet indokolta volna. Sok, ezenidôszak alatt készült filmben szerepeltek pszichiáterek, s apénz tovább áramlott hozzájuk. A pszichiáterek számáranyújtott kutatási támogatás az Egyesült Államokban580%-kal emelkedett 1957 és 1963 között, és folyamatosannôtt. A következô harminc év során az Országos MentálisEgészségügyi Intézet által folyósított pszichiátriai kutatásitámogatások további 873%-kal emelkedtek.

Azáltal, hogy törvényesítették magukat a filmvásznon,a pszichiáterek népszerûsítették azt a félrevezetô elképzelést, hogy a pszichiátriai szerekben, a sokk-

terápiában és a pszichiátriai agysebészetben rejlik a titok a boldogabb élethez. Gyógyszerkorszak köszöntött be, melyetHollywood akaratlanul ösztökélt. A társadalomnak azonban talpra kell állnia.



A GYILKOSSÁG IGAZOLÁSA A NÁCI PSZICHIÁTRIA GYILKOS FILM JEI

A z 1930-as évek-ben náci pszichiá-terek arra hasz-

nálták fel Németországfilmiparát, hogy elômoz-dítsák fajegészségtani ésfajhigiéniai programjukat.Propaganda erôfeszítésekbekezdtek, hogy köztámoga-tást szerezzenek program- jaikhoz, amelyek állításuk szerint gazdasági haszonnal jártak, míg valójában a ha-lálba történô befektetések voltak.

1895 és az 1920-as

évek között német pszi-chiáterek kitalálták a „tu-dományos” igazolást a„tömeggyilkosságra”, éselôször a „mentálisan fo-gyatékosokon” próbálták kia programot. ValójábanErnst Rüdin pszichiáter, akisegédkezett az 1933-banbeiktatott német sterilizá-ciós törvény összeállítá-sában – amely több százezer német állampolgár életének

kioltását tette lehetôvé – büszkén nyilatkozta: „Csak aFührer segítségével válhatott valóra 30 éves álmunk, afajhigiénia alkalmazása a társadalomra.”

Két évvel a Végleges megoldás konferencia elôtt,amely beindította a Holocaust kiirtási fázisát, az elsô„gyilkolási teszteket” pszichiátriai intézetekben végezték el; 18-20 embert pusztítottak el gázt használva, apszichiáterek és munkatársaik pedig végignézték.Németország vezetô pszichiáterei beindították a „T4”, aTiergartenstrasse 4 alatti elhelyezkedése után elnevezetteutanázia programot.16

Ahhoz, hogy széles körben elfogadtassák agyilkos tevékenységet, a T4 pszichiáterei forgató-

könyveket készítettek propagandafilmekhez. Az egyik filmnek – Dasein ohne Leben (Élet nélküli létezés) –,


8

Fordítás: „Mentális kórház”

Náci „Oktatófilm”

„Az örökletes betegség”

A „mentális páciensek”

A német emberek

A film forgatókönyvét pszichiáterek írták „dokumentumfilm stílusban, ésa darwini tanítás egy elferdített vál-tozatát mutatja be, amely szerint

csak a egészségesnek és azerôseknek szabadna élniük… a for-

gatókönyv azt is elôírta, hogy apácienseket »ördögien ôrült arccal«

ábrázolják.”

– Az öröklôdés törvényeiNáci pszichiátrai propaganda film

A páciensek „ördögi” megvilágítása



amit Dr. Kampfer készített, az volt a célja, hogy meg-gyôzzék az embereket, a betegek gondozása túl drága, éshogy a „genetikailag betegek” kezelése hasztalan.17

Egy másik film, amelynek a címe egyszerûenGeisteskrank (Elmebeteg) volt, részletesen bemutatta,ahogy a pszichiáterek gondosan megvizsgálják az összesbeteg esettörténetét és a korábbi diagnózisaikat, hogy megállapítsák, „gyógyíthatatlanok”-e vagy sem. Azoperatôr egy kémlelô nyíláson keresztül vett fel egy gázkamrát, hogy megmutassák a gyilkosságot. A for-gatókönyv szelíden fogalmaz: „…A páciensek szén-monoxid gáz hatása alá kerüntek. A gáz, ami beáramlik,teljesen szagtalan, és kezdetben elveszi a páciensítélôképességét, majd azután a tudatosságát is.” Ésahogyan a páciensek az utolsó leheletüket is kilehelik, egy láthatatlan narrátor azt mondja: „Fájdalom és küzdelemnélkül, teljes mértékben öntudatlanul tesszük szabaddá a

pácienst a halállal.”18

Ahogy a háború a végéhez közeledett, a nácik megsemmisítettek több más, hasonlóan szókimondó ésbûnterhes filmet. Ennek ellenére találtak vágatlan film-anyagokat olyan filmekbôl, mint Az örökletesség törvényei címû film. Ennek a forgatókönyvét is pszichiáterek készítet-ték, a forgatócsoport tagjai „orvosoknak” öltöztek be és végigjárták az ország elmegyógyintézeteit, s olyan dísz-leteket készítettek, amelyek megbélyegezték a fogyatékosembereket. A beszámoló szerint: „a film dokumentumfilmstílusban készült, és a darwini tanítás egy elferdített vál-tozatát mutatja be. Azt, hogy csak az egészségesnek és az

erôsnek kell élnie… A természet elkerülhetetlenül elpusztítmindent, ami gyenge az életben. Az elmúlt néhány évti-zedben az emberiség szörnyen vétkezett a természeteskiválasztódás törvénye ellen. Nemcsak, hogy hagytuk élniaz életre méltatlanokat, hanem hagytuk azt is, hogy sza-porodjanak.” A forgatókönyv azt is elôírta, hogy a páci-

ensek „ördögien ôrült arccal” legyenek ábrázolva, éles alsó világítást használva.19

A lelkiismeretlen propaganda támogatásával apszichiáterek mintegy 300 000 embert, vagyis az országmentális pácienseinek több mint 90%-át gyilkolták megaz 1940 januárjával kezdôdô 5 éves periódusban. Többmint 87 000 gyerek és fiatal felnôtt volt köztük.További 350 000 állampolgárt erôszakkal sterilizáltak.


9

Ernst Rüdin

A Hadamar (balra) és más pszichiátriai létesítmények gyilkoló központokat hoztak létre, amelyekkel megszabadulhattak a páciensektôl. Miután gázzal megölték ôket, a testeket a kórház kemencéjébenhamvasztották el; a fekete füstöt kilométerekkel arrébb islátni lehetett. A pszichiáterek ezután a koncentrációstáborokba exportálták „sikeres” programjukat.




10

Egy szombati na-pon, 1962. au-gusztus 4-én az

esti órákban kialudt a„gyertya a szélben”. A 36éves nô, aki Norma JeanMortensonként született,de Marilyn Monroe-ként

volt ismert, elhunyt.Igazi hollywoodi je-

lenség volt. Elismerték komoly alakításaiért csak-úgy, mint világhírû szô-ke bombanôt. Közel 30filmet forgatott, köztük az olyan sikereket, mint

A szôkék elônyben, a

Hét év vágyódás és aVan, aki forrón szereti.

Ennek ellenére, mintminden legenda, a Mon-roe halála után hagyottimázs olyannyira mese,mint amennyire igaz: anyilvánosan imádott, demeggyötört színésznô,aki a drogok és nyugta-tók érzéketlen, könnyel-mû világát választotta a

rideg valóság helyett,míg végül belehalt.De a szenzációhaj-

hász fôcímek mögöttMonroe életének tényeiés utolsó napjainak tra-gédiája más történetetmutat meg nekünk.

Hét évvel korábban, mialatt karrierje felfelé ívelt,egy színész-oktató azt javasolta, hogy vesse alámagát pszichoanalízisnek, hogy „lecsapolják azösszes kitörô energiáját.” 1955. február elejénMonroe analitikus ülésekre járt Margaret Hohen-

berhez. Az analízis – a folyamatos kérdezôsködésekkela motivációkról és saját magáról – szinte azonnal

elkezdett rossz hatássallenni rá: „Megpróbálok mûvésszé válni és ôszin-te lenni, és néha úgy ér-zem, az ôrület határán vagyok. Megpróbálom alegôszintébb részemetkihozni magamból, és eznagyon nehéz. Vannak olyan idôszakok, amikorazt gondolom, »Csupán

ôszintének kell lennem.«De néha ez nem megy olyan könnyen. Mindigmegvan az a titkosérzésem, hogy csak egy ócska kis ripacs vagyok,hogy csak színlelek…”

Monroe életrajzírója, Donald Spoto ezt írta akezelésérôl: „A túlzott önmegfigyelés felkavartaönbizalomhiányát. Az intuíciója szenvedett a ráerôl-tetett, tudatos intellektualizmus terhétôl, ami meg-bénította ôt, és még jobban visszanyomta ôtönmagába.”

A színésznô végül elment a New York-i freud-ista pszichiáterhez, Marianne Krishez, aki erôs

MARILYN MONROE1926–1962

Ralph Greenson

Ralph Greenson hat órát töltöttMarilyn Monroe-val azon anapon, amikor pszichiátriai szerek túladagolása miatt holtantalálták.

„A túlzott önmegfigyelés felkavartaönbizalomhiányát. Az intuíciója szenvedett

a ráerôltetett, tudatos intellektualizmus

terhétôl, ami megbénította ôt, és még jobban visszanyomta ôt önmagába.”

– Donald Spoto, életrajzíró



23

6

UtánaElôtte

A pszichiátriai

kezeléseket megelôzô

7 évben Monroe 23filmet forgatott.

Mindössze 6 filmet

forgatott azután,

hogy a pszichiátria

„gondoskodása és

útmutatása”

megkezdôdött.

barbiturátokat (altató) írt fel neki, melyekkelMonroe haláláig visszaélt. Kris egyúttal rávetteMonroe-t arra, hogy befeküdjön egy pszichiátriaiosztályra, testi kivizsgálás és pihenés céljából.Ehelyett Monroe-t bezárták egy kipárnázott zárká-ba, ahol addig verte az ajtót, míg véresre horzsoltaaz ökleit.

1960-ban Monroe elkezdett járni RalpGreeson pszichiáterhez, aki még mélyebbre taszí-totta ôt személyes poklába. A doktor gyorsan ésteljes körûen átvette felette az irányítást. „Én akar-tam lenni az egyetlen terapeutája” – írta.Biztosította, hogy egyenletes barbiturátos diétántartsa. „A taktikája végzetes volt” – írta Spoto.„Ahelyett, hogy páciensét a függetlenség feléirányította volna, pontosan az ellenkezôjét csinál-ta, és ténylegesen elérte, hogy csak tôle függjön…Greeson biztos volt abban, hogy képes lenne úgy uralkodni rajta, hogy megtegyen bármit,amit csak szeretne.”

Augusztus 4-én,

miután hat órát töltöttGreensonnal, Monroe-tgyógyszer-túladagolás-tól holtan találta megházvezetônôje, EuniceMurray.20

Robert H. Hethmon azt írta a Strasberg, a mûvészek

stúdiójá ban: „[A színész] néha azzal a feladattal találja magátszemben, hogy este nyolc negyvenkor, amikor felmegy a füg-

göny, frissen és üdén el kell ismételnie önmagát, és azt találja, hogy beszûkültté, mechanikussá, halottá, egy csokorra való modorossággáés klisévé vált.”

A Method-színjátszás volt az egyik módja, hogy megpróbáljanak felülkerekedni ezen és más színmûvészeti akadályon. Amíg a modernMethod színjátszó iskola különféle viselkedés-stílusú, pszichológiaitechnikákat gyakorol Method címszó alatt, a megközelítés történelmiés technikai gyökerei a 19. század végéig nyúlnak vissza, Theodore

Ribothoz (1839–1916), a francia kísérleti pszichológushoz.Ribot elvetette a spiritualista filozófiát és a biológiával kombinálta

a pszichológiát, a „lélek nélküli pszichológia elônyeirôl” beszélve.Elméletei hasonlítottak Wilhelm Wundt német pszichológus és IvanPavlov orosz pszichológus elméleteihez, ha egyenesen nem azon ala-pultak. Az alapgondolat az volt, hogy az ember inger-reakció mecha-nizmus és lélektelen állat. Ribot valójában dicsérte Wundtot 1886-banmegjelent German Psychology of Today (A német pszichológia ma)

címû könyvében.Konstantin Stanislavskij, a Moszkvai Mûvészeti Színház igazgatója,

színész-oktató, majd késôbb Lee Strasberg New Yorkban, átvette Ribot

„érzelmi memória” technikáit. A színészt lényegében „felkérték, hogy idézze fel egy múltbeli esemény részleteit a saját életébôl. Az ezenrészletekre való emlékezés felkavarta a színészek eredeti tapasztalatbólszármazó érzelmeit, és ezáltal létrejött a »hangulat«” – írta HaroldClurman, a The Fervent Years (Szenvedélyes évek) szerzôje.

Ártalmatlannak hangzik. Ám néhányak nem csupán felidézték,hanem újra át is élték az eseményt. Nem egyszerûen emlékeztek vagy teremtettek, hanem egyenesen belemerültek egy traumás eseménybeaz életükbôl, és ott is maradtak. Néhány színésznô pedig, mint példáulMarilyn Monroe, ezzel párhuzamosan manipulatív pszichoanalízisen isátesett, ami veszélyes kombináció. Ilyen esetekben, a színész-oktatók

akaratlanul játszottak orosz rulettet a tanulóik elméivel.

A Method-színjátszás részben Pavlov kondícionáló kísérletein alapult.

ÔRÜLETESMÓDSZER



Pszichiáterek az alkotó elmét notóriu-san „mentális zavarként” diagnosz-

tizálják, „neurózissá” értékelve le amûvészek képességeit.

Miközben a pszichiátria célja az volt,hogy tudománnyá váljon, ezt sikeresenhúzták keresztül orvosi szakértôk éstudósok. Dr. Margaret Hagen Ph.D., aBostoni Egyetem elôadója és író „vacak tudománynak” nevezte. Mint írta: „aboldogtalanság egy probléma, és nemegy betegség”.

A pszichiátriai elméletek mindörökrefeltételezések maradnak, soha nem vál-nak ténnyé, sem törvénnyé. „Zavarról”beszélnek, mert nem tudják kimutatniazoknak a feltételeknek a meglétét, ami„betegség” kategóriába sorolhat valamit.

Szakértôk a pszichiátria legújabbelméletét is megcáfolták, mely szerintegyfajta „kémiai egyensúlyzavar” okoz-za a mentális zavarokat. Dr. DavidKaiser kijelentette: „Ez lényegében

áltudományos kezdeményezés.”

2

4

3

FONTOS TÉNYEK

1

Vivien Leigh karrierjét, mint sok más emberét, a pszichiátria derékba törte a szokványos orvosi

eljárások elutasításával, amellyel meg lehettalálni és meg lehet gyógyítani egy háttérben

meghúzódó testi betegséget.



Apszichiáterek és pszichológusok éve-ken keresztül mentális „zavarnak” titu-lálták az alkotó elmét, tévesen az ôrületmániákus fázisaként jellemezve amûvészek „szenvedélyes buzgalmát”,

vagy depresszióként a melankolikus elôadást. Láto-másaikat hallucinációként értelmezték át.

A pszichiátria tudományos hitelességének teljes

hiánya ellenére a legtörekvôbb és leginkább üzletiesszemléletmóddal megáldott pszichiáterek remek cél-közönségre leltek a szóra-koztatóiparban. Megkör-nyékezték az alkotókat ésnyugtatókkal tömték ôket– és eközben milliárdokatvágtak zsebre.

A pszichiátria célja,hogy a tudományok közésorolják, ezt azonbanmegcáfolják a módszertan

szakemberei, akik rámu-tatnak , hogy egyetlenolyan szükséges feltételtsem tudtak találni, amelya valódi tudományokat meghatározza. Mi tesz tudo-mánnyá egy tudományt? Rendelkezik a pszichiátria és apszichológia tudományos érvényességgel?

Dr. Margaret A. Hagen, Ph.D., a Boston Egyetemelôadója szerint ahhoz, hogy valami tudomány legyen,meg kell felelnie a következô kulcsfontosságú feltétel-nek: „Az egyik laboratóriumban megfigyelésselfelfedezett eredményeknek megismételhetôeknek kelllenniük egy másik laboratóriumban. Egy mûszer általmért és összegyûjtött adatnak ugyanannak kell lennie,mint egy másik, hasonló eszközzel mért adatnak. Ezért

az elfogulatlanságot nem egy egyéni praktizáló biztosít- ja, hanem egy olyan rendszer, mely ellentmondásmentesés megismételhetô eredményeket követel.”21

Sem a pszichiátria, sem a pszichológia soha nem bizonyította minden kétséget kizáróan azokat a mentális„betegségeket”, melyekkel állításuk szerint foglalkoz-nak. Valójában nincs semmilyen eszközük sem az elmemegmérésére. Nincs pontos és egységesen elfogadott

szakszókincsük, és még az olyan kulcsfontosságúkategóriákban sem értenek egyet, mint a „skizofrénia”.

Elméleteik örökre csak elméletek maradnak, sohanem érnek fel egy ténnyelvagy törvénnyel. „Zavar-ról” beszélnek, mert nemtudják kimutatni azoknak a feltételeknek a meglétét,ami a „betegségek” közésorolhat valamit.

Oktondi módon „té-

nyekrôl” számolnak be,valójában azonban sohanem tudnak többel elô-hozakodni, mint vélemé-

nyekkel, amit tárgyilagos mérések nem támasztanak alá.Hagen nem bánik velük kesztyûs kézzel: „A klinikaipszichológia egy klasszikus bóvli tudomány.”

Dr. Thomas Szasz, a pszichiátria nyugalmazott pro-fesszora egyetért Dr. Hagennel azzal kapcsolatban, hogya pszichiátria híján van a tudományos igazságnak:„Ahhoz, hogy egy »betegségnek« tudományosan isértelme legyen, valamilyen tudományos módon meg-közelíthetônek, mérhetônek vagy megvizsgálhatónak kell lennie, mint például vérvizsgálaton vagy elektro-encefalográfon (EEG) keresztül. Ha valamit nem lehet

A legtörekvôbb és leginkábbüzleties szemléletmóddal megáldottpszichiáterek remek célközönségre

leltek a szórakoztatóiparban.Megkörnyékezték az alkotókat ésnyugtatókkal tömték ôket – és

eközben milliárdokat vágtak zsebre.

M Á S O D I K F E J E Z E TA j ó z a n é s z l e r o m b o l á s a

13

MÁSODIK FEJEZET A józan észlerombolása



így megmérni – és ez a helyzet… a »mentális betegsé-gekkel« –, akkor a »betegség« szó legjobb esetben iscsak egy metafora…, éppen ezért ezeknek a »betegsé-geknek« a »kezelése« …áltudományos kezdemé-nyezés.”22

Az Amerikai Pszichiátriai Társaság (APA) által

kiadott Mentális zavarok diagnosztikai és statisztikaikézikönyvére (DSM) jellemzô tudománytalanságot akövetkezôképpen jellemezte egy pszichológus, aki résztvett egy DSM konferencián: „A szellemi erôfeszítés ala-csony színvonala megrázó volt. A diagnózisokat többségiszavazással döntik el, úgy, ahogy mi éttermet választunk.Te olasz éttermet szeretnél, én kínait, úgyhogy menjünk elegy önkiszolgálóba. Majd beírják a számítógépbe. Úgytûnik, naivak vagyunk, mert azt hittük, hogy itt megkísér-lik tudományos szemmel nézni a dolgokat.”23

Tana Dineen kanadai pszichológus azt mondja: „Azorvosi diagnózisokkal ellentétben, melyek leírják a lehet-

séges okot, a megfelelô kezelést és a valószínû kórjóslatot,a DSM IV. kiadásában felsorolt zavarok olyan kife- jezések, melyek szavazással születnek” – az APA bizottsági tagok szó szerint kézfeltartással szavaznak.

Íme néhány a mentális „zavarok” közül:Dadogás, másképpen nem meghatározott kommu-

nikációs zavar, dacos szembeszegülési zavar, írásbelikifejezôkészség zavara, matematikai zavar, alvajárásizavar, nikotinelvonási zavar, életfázis probléma-zavar éskoffeinmérgezési zavar.24 A DSM-IV felsorolja, hogy ezutóbbi 2-3 csésze kávé megivásának eredményekénttörténik, amikor a hozzá felsorolt 12 tünet közül ötötvagy többet észlelnek. A tünetek között ilyenek vannak:nyugtalanság, idegesség, izgatottság, álmatlanság,kipirosodott arc, fokozott vizelet mennyiség, izomrángás,

heves szívdobogás és idôszakos kifáradhatatlanság.25

Figyelembe véve a bizonyítatlan mentális „zavarok”folyamatosan növekvô számát, semmi meglepô sincsabban, hogy a DSM-et támadások érik. „…[A] jelenlegiDSM ellenôrzôlista-diagnózisok kivonata: tünetek felüle-tes, felszínes felsorolása…” – bírálta Joseph Glenmullen a

Harvard Orvosi Egyetemrôl. Figyelmeztetett, hogy mostmár „lassan Dunát lehetne rekeszteni az egyre több rend-ellenes állapotnak titulált mindennapi aprósággal”,amire gyógyszereket lehet felírni.

David Kaiser orvosi író, aki egyben képzettpszichiáter is, elmarasztalta a DSM kritériumait: „Ezlényegében áltudományos vállalkozás, mely a modernpszichiátriának abból a vágyából született, hogy a mo-dern orvostudományhoz hasonló lehessen.”

Ez persze nem azt jelenti, hogy az embereknek nin-csenek problémáik; tényleg van mentális gyötrôdés északlatottság. De ahogy Dr. Hagen rámutat: „A boldogta-

lanság egy probléma, nem egy betegség. Ahogy azönbecsülés hiánya sem betegség. Túl sokat vagy kevesetenni sem kór. És a túlzott alkoholfogyasztás sem kór, azellentétes állítás melletti hatalmas lobby ellenére sem... apszichológia intézménye gyakorlatilag az összes kevéssékívánatos viselkedést – az egyes osztályzattól valóirtózástól kezdve a sorozatos nemi erôszakig – pszicholó-giai kórnak tüntette fel, és úgy mutatja be magát, mint azegyetlent, aki az ezekhez szükséges »terápiát« biztosítaniképes.”26

Pszichiátereknek és pszichológusoknak éppannyiranem szabadna megengedni, hogy a mûvészetek területéndolgozók problémáit diagnosztizálják, mint ahogy a hen-test sem engedjük embereket mûteni. A következmények elképesztôek és veszélyesek.

„Az orvosi diagnózisokkal ellentétben, melyek leírják alehetséges okot, a megfelelô kezelést és a valószínûkórjóslatot, a DSM IV . kiadásában felsorolt zavarok

olyan kifejezések, melyek szavazással születnek”

– Tana Dineen Ph.D., Kanadai pszichológus és író


14



Írásbeli kifejezési zavarDSM, 51. oldal

Matematikai zavarDSM, 50. oldal

Nyelvi kifejezési zavarDSM, 55. oldal

ViselkedészavarDSM, 85. oldal

Koffein-függôség zavarDSM, 212. oldal

A Mentális zavarok diagnosztikai ésstatisztikai kézikönyve (DSM)elsô kiadásától kezdve, amely 112 mentális

zavart nevezett meg, a legutóbbi kiadásig,

amely 374-et tartalmaz, a pszichiátriai

diagnózishoz használt ismérvek végig a

tudományos alapokkal rendelkezô betegségek

meghatározásainak paródiái voltak. A

pszichiáterek arra használják, hogy félre-

vezessék a kórházakat, kormányokat és

biztosítókat, és az orvostudományhoz

méltatlanul járnak el. A társadalombiz-

tosításilag kiszámlázható problémák közé

tartoznak az alábbiak:

DIAGNOSZTIKAI CSALÁS

A pszichiátriai „betegségek”eladása kitalált zavarokkal


15



A psz i ch iá t r i a ifélrediagnosz-tizálás és erô-

szakos kezelés áldozatáulesett sztárok közül talánsenki sem ismertebb világszerte, mint VivienLeigh. Az Elfújta a szél és

A vágy villamosa csillaga volt, és mind a kétalkotásért megkapta alegjobb színésznônek járó Oscar-díjat. Ironiku-san szólva Leigh életeegy Shakespeare-tragé-diához hasonlítható.

A gondok 1945-ben

kezdôdtek. Miközben aThe Skin of Our Teeth címû darabban játszott aszínpadon, Leigh hisztéri-ás rohamokat tapasztalt,melyek a kimerültség és atúláradó vidámság roha-maival váltakoztak. A diagnózis tuberkulózis(TBC) volt, és ezzel foly-tatta a darabot, egészena záró estig. Majd hat-

hetes kórházi ápolás utána TBC visszahúzódásának jelei mutatkoztak, és akövetkezô évben Leighotthon lábadozott.

De a hisztériás roha-mok folytatódtak, azalkohollal kevert TBC-orvosság pedig súlyosbította ahelyzetet. A TBC ideje alatt szedett egyik gyógy-

szernek, az Isoniazid-nak mentális zûrzavartés toxikus elmezavartis okozó mellékhatá-

sai voltak.27

Az 1950-es évek elején Leigh elkez-dett pszichiáterhez járni. A pszichiáterek általában nem el-lenôrzik a gyógysze-rek által elôidézettmentális jelensége-ket. Miközben az

Elephant Walk címû fil-met forgatták Ceylon-ban, Leigh hallucinálnikezdett, ami lehetetlen-né tette a forgatást.Kétségbeesetten ag-gódó férje, a híresklasszikus színész, SirLawrence Olivier apszichiátriai tanács ha-tására beadta a derekát.Leigh hazarepült Ang-liába, a szülôföldjére,ahol beutalták egy pszi-chiátriai intézménybe.

Ott a „kezelés” ré-szeként brutálisan jég-

be csomagolták, éstöbbszöri elektrosokk-nak tették ki. Mindezcsak az egyike voltannak a rengeteg ször-nyûségnek, amelyek végérvényesen megvál-toztatták.28 Egy alka-lommal az elektrosokk miatt égési sérüléseketszenvedett a fején.Oliviert teljesen lesúj-

totta a felesége szemé-lyiségében a sokkokatkövetôen beállt vál-tozás: „Csak úgy tudomleírni, ha azt mondom,hogy a kezelést követô-en már nem ugyanaz a

lány volt, akibe én annak idején beleszerettem...Mostanra sokkal inkább idegenné vált, mint amit valaha is el tudtam képzelni. Történt vele valami,amit nagyon nehéz körülírni, de megkérdô- jelezhetetlenül nyilvánvaló.”29 Majd az ECT-t ideig-lenesen felfüggesztették és erôteljes, pszichotróp

szerekkel helyettesítették – amit különösen veszélyesmódon a TBC-re adott gyógyszerével kombináltak.

1967 májusában orvosa tájékoztatta Leigh-t,hogy a TBC mindkét tüdejére átterjedt, és állapotakritikussá vált. Az évekig tartó elektrosokk és apszichiátriai szerek legyengítették, s Leigh nem voltképes leküzdeni a betegséget. Két hónap sem teltel, és megadta magát neki. A pszichiátria durvakezelései fokozatosan elvették Leightôl a józan-ságát, a házasságát, a karrierjét, és végül az életét.

VIVIEN LEIGH1913–1967

„…A kezelést követôen már nemugyanaz a lány volt, akibe én annak

idején beleszerettem.... Mostanra

sokkal inkább idegenné vált, mintamit valaha is el tudtam képzelni.”– Sir Lawrence Olivier, Vivien Leigh

ECT-terápiájával kapcsolatos kommentárja



Judy Garlandnak soha nem jelentett problémátelvinni a közönségét oda, ahova ô akarta; ez volt az ô különleges varázsa, színpadra lépésé-

nek elsô pillanatától fogva. 1939 telén hozzá-kezdett hetedik filmjéhez, az Óz, a csodák csodájá -hoz, és szalagra került A szivárványon túl címû dal,amely késôbb szimbólumává vált. Még abban azévben betonba nyomta kéz- és lábnyomait aGrauman’s Kínai Színház elôudvarában; egy igazimérföldkô a hollywoodi Hírességek Sétányán – egy 17 éves világsztár.

Azonban az ilyen hírnév ára és a vele járónyomás is igen nagy. A stúdióval kötött szerzôdésemegkövetelte tôle, hogy bizonyos fizikai megje-lenést tartson fenn – például ha meghízott volna,fizetség nélkül felfüggeszthették volna. Anti-depresszánsokat és amfetaminokat írtak fel neki,

hogy kordában tartsa étvágyát, és barbiturát tar-talmú altatószert az alvászavaraira.

Ahogy Garland egyre jobban gyógyszerfüggôlett, barátai vészjósló változásokat figyeltek megrajta: súlyosan lefogyott és kékesfekete karikák jelentek meg a szemealatt. Garlandot pszi-choanalitikushoz is el- vitték. Az elsô interjújánKarl Menninger pszi-chiáter elmondta, hogy „problémái vannak, amik

komollyá válhatnak, éssegítségre van szüksége”– azonnal. Garland elkez-dett Menningerhez, atársához, Ernst Simmel-hez, majd késôbb Frede-rick Hackerhez járni.

A szerek egyre na-gyobb mértékben kerí-tették hatalmukba, és ezzel párhuzamosan visel-kedése egyre szeszélyesebbé, bomlasztóbbá ésegyre demoralizálóbbá vált a forgatásokon. Késôbbaz orvosi leletekbôl kiderült, hogy a szerek fizikailag

fokozatosan tönkretették ôt.Gerald Frank Judy címû könyvében feltárta,

hogy A kalóz címû film végére Garland „teljesen éskétségbeejtôen kimerült” a segítség reménye nélkül.„Gyógyszert szedett, hogy elmulassza szorongását,majd ugyanezt megpróbálta tabletták nélkül iselérni... aminek eredménye fizikai fájdalom és olyanerôs fulladásérzet volt, hogy újra be kellett szednie atablettákat.” Így „az orvossága lett a betegsége, amiaz orvosságává vált, ami a betegsége lett.”

Egy pszichiáterutasítására meg-kezdte sok pszichiát-riai kórházi tartóz-kodása közül azelsôt. 1949-ben még27 éves sem volt,amikor az elektro-sokk okozta bántal-maknak és leépülés-nek tették ki. Az1950-es évek végén,ahogy Garland gyógy -szerek miatti egész-ségügyi problémáikritikussá váltak, kór-házba utalták; mája

és lépe megdagadt,és az egész testemérgekkel volt átitat- va. Hét héttel késôbbkijelentkezett, hogy

harmadszor és utoljára visszatérjen a szín-padra. Ekkor Valiumot,Thorazint, és egy alka-lommal napi 40 tablet-ta Ritalint írtak fel neki.

Annak bizonygatá-sa, hogy Garland bajai-

nak forrása egy veleszületett mûvész-neurózis (vagy valami hasonló pszichohalandzsa) volt, csak a pénztár-cájukat megtömni szándékozó arrogáns pszichiáterek-tôl és pszichoanalitikusoktól származott. Sôt, ô magá-

nak is saját, határozott véleménye volt az ôt kezelôpszichiáterekrôl, írta Frank: „Mérhetetlenül elcsüggedt;az analízissel töltött évek nem segítettek rajta... sem-mire sem becsülte a pszichiátereket, tucatnál is több-höz járt, és mindegyik kudarcot vallott vele.”

Ezt azonban már túl késôn ismerte fel. 1969. június 15-én utolsó alkalommal lépett színpadra aGreenwich Village-beli Half Note Clubban. Hatnappal késôbb pszichiátriai szer túladagolásbanhalt meg egy londoni szállodában.30

„Gyógyszert szedett, hogy elmulassza szorongását, majd

ugyanezt megpróbálta tabletták nélkül is elérni... aminek eredménye

fizikai fájdalom és olyan erôsfulladásérzet volt, hogy újra bekellett szednie a tablettákat... azorvossága lett a betegsége...”

– Gerald Frank, a Judy írója

JUDY GARLAND1922–1969



Az elektrosokk-terápia(Electroconvulsive Therapy – ECT,sokk kezelés) – akár 460 voltoselektromosság átengedése azagyon – képes kitörölni a memóriát,emiatt számos mûvész alkotó

képességét pusztította el.

Ugo Cerletti olasz pszichiáter „fedeztefel” ezt a brutális eljárást egy rómaimészárszéken 1938-ban. Itt asertéseket elektromossággal sokkolták,mielôtt elvágták a torkukat – Cerlettibevallotta, hogy ez az eljárás inspiráltaôt arra, hogy embereken végezze elezt az eljárást.

Az ECT-t a mai napig széles körben

használják, évente több százezerembernek adják világszerte. Csak azEgyesült Államokban 100 000 emberrészesül ebben, ami egy évi 5 milliárddollárt jövedelmezô iparág.

A pszichiátriai agysebészet – egy brutális eljárás, mellyel elpusztítják azegészséges agyszövetet azon hibáselképzelés alapján, hogy ez „a viselkedést jobbá változtatja” – mégmindig használatban van, dol-lárezrekbe kerül operációnként,

miközben folyamatosan életeketpusztít el.

34

FONTOS TÉNYEK

1

2

Ernest Hemingwayt, a Nobel-díjas írót trükkösenrávették, hogy látogasson el a Mayo pszichiátriai

klinikára, ahol hamarosan brutális sokk-kezelések sorátélte át, amelyek tönkretették írói karrierjét és életét



H A R M A D I K F E J E Z E TA k e g y e t l e n e l e k t r o s o k k : h o g y a n t e s z i k t ö n k r e a z a g y a t

19

HARMADIK FEJEZET

Ha Ernest Hemingway, a Nobel-díjasszerzô ma élne, valószínûleg hevesvitát folytatna azokkal a pszichiáte-rekkel, akik ôt tartották „az elmebajbanszenvedô nagy írók” példaképének.

Miután becsalták egy pszichiátriai intézetbe,ruhájából és méltóságából kivetkôztették, majd 20-szor adtak neki elektrosokkot.31 Hetekkel késôbb ezt

közölte bizalmasan: „Amit ezek a sokk-doktorok nem tudnak, az az, hogy mik is azok az írók…Minden pszichiáterrelel kéne végeztetniük egy írói tanfolyamot,hogy tudják, mi az,hogy író… mi értelmevan az elmém tönkreté-telének és az emlékeze-tem kitörlésének, ami azén szellemi tôkém, ésannak, hogy munkakép-

telenné tesznek? A keze-lés kitûnô volt, de a beteget elvesztettük…”32

1961 júliusában,alig pár nappal azután,hogy kiengedték a Mayo pszichiátriai klinikáról,Hemingway öngyilkos lett.33

Az „Elektrosokk”, „sokk-kezelés”, vagy „ECT”nem más, mint fájdalomokozás a terápia nevében.Ma éppúgy vitatott és romboló, mint 1975-ben volt,amikor a Száll a kakukk fészkére címû filmet bemutat-ták. Akkoriban a pszichiáterek naponta akár 20-szoris sokkolták a pácienseket, és úgy érveltek, hogy„tisztára törli az elmét és engedi azt újranôni”, amikörülbelül annyira valószínû jelenség, mint hogy

egy amputált láb újra kinô.34

A pszichiáterek folytatják hazugságaikat a szá-mos sokkal kapcsolatos elhalálozásról. Míg nyil-vánosan 10 000 ember közül 1 elhalálozást vallanak be, az elhalálozási arány független ellenôrzések szerint egy a kétszázhoz arányú, ami 50-szer na-gyobb.35 Ha a páciens nem is hal bele az ECT-be,ennek a romboló eljárásnak a hatásai jelentôsen

csökkentik az átlagos várható életkort.Az ECT szószólói hamisan azt állítják, hogy az

„biztonságos és hatá-sos”, bár kénytelenek bevallani, hogy fogal-muk sincs arról, ho-gyan mûködik. Ez nemtartotta ôket visszaattól, hogy 5 milliárddollár bevételt szerez-zenek évente ennek használatából pusztán

Amerikában, ahol többmint 110 000 állampol-gárt sokkolnak, vala-mint további százezre-ket más országokban.

A zeneszerzô és énekes Raven KaneCampbell apja zenei álmairól mesél, amelyek azelektrosokk révén foszlottak semmivé.„Tehetséges apámat, Lou Frechette-t, Chicagocsodagyermekeként ismerték, aki némafilmekhezorgonált a fôbb színházakban, és ô volt a kétember egyike, aki meg tudta szólaltatni a világlegnagyobb orgonáját a Chicago stadionban.Énekelhettél neki egy dallamot és ô úgy játszottavissza, mint egy zenekar.”

A kegyetlen elektrosokk:hogyan teszik tönkre az agyat

„Amit ezek a sokk-doktorok nemtudnak, az az, hogy mik is azok azírók… mi értelme van az elmém

tönkretételének és az emlékezetemkitörlésének, ami az én szellemi tôkém,

és annak, hogy munkaképtelennétesznek? A kezelés kitûnô volt, de a

beteget elvesztettük…”– Ernest Hemingway, Nobel-díjas író



„Ám az egész véget ért, amikor idegösszerop-panása lett, miután egyszerre több munkahelyen dol-gozott, hogy el tudja tartani népes családját. A hosszúmunkaidô megbosszulta magát.” Ahogy Campbellírta: „a segítség három nagy ember formájábanérkezett, akik egy fehér teherautóban voltak és kény-szerzubbonyt tartottak a kezükben. Kiterjedt sokk-kezelésben részesítették és pszichiátriai szereket adtak neki. Amikor hónapokkal késôbb hazatért” – mondjaCampbell –, „csak ült az orgonánál és sírt, mert azösszes zene, ami a fejében volt, eltûnt, és képtelen voltirányítani az ujjait a billentyûkön, amit azelôtt évekigannyira könnyedén meg tudott tenni.”

A lélek meggyilkolásaAz ECT-t Ugo Cerletti olasz pszichiáter fejlesztette

ki 1938-ban, egy római vágóhídon, sertéseken végzett

kísérletei után. Az elektromos sokk elegendô mérték- ben elkábította a sertést ahhoz, hogy könnyen ellehessen vágni a torkát, és így gyors halált idézzen elô.Ma kb. 180-tól 460 voltig terjedô elektromosságot éget-nek át az emberek agyán. Egy sokkhullám halad át afejen keresztül, mely azt okozza, hogy az agy nagymennyiségû energiát bocsát ki rendezetlen módon. Eznagyon magas szintre növeli az anyagcserét, melymegvonja az oxigént az agytól és rombolja az agysejte-ket.36 Így valójában agykárosodás jön létre; ez az oka atér- és idôbeli tájékozódási zavarnak, amelyek mindiga sokk-kezelés kísérôjelenségei.

A pszichiátriai agysebészet, egy másik tudomány-talan, ámde brutális „kezelés” elpusztítja az agy

egészséges részeit abban a tévhitben, hogy ez jó irány- ba változtatja a viselkedést. Ezt a portugál Egas Monizneurológus és az amerikai Walter Freeman pszichiáternépszerûsítették 1930-ban és 1940-ben, és leginkább alobotómia nevû eljáráson keresztül vált ismertté. Monizazt állította, hogy a páciensek „gyógyulása” érdekében„el kell pusztítanunk a többé-kevésbé rögzült sejt-kapcsolat-elrendezéseket az agyban.”37 Egy 12 éven áttartó vizsgálat azt találta, hogy a páciensei visszaestek,rohamokat kaptak és meghaltak.

Freeman érzéstelenítôként elektrosokkot használt,mielôtt egy jégcsákányszerû eszközt erôltetett a páciensagyába a szemgödörcsont alatt; majd elôre-hátra moz-gatva a szerszámot, elvágta az agy homloklebenyének szöveteit. Ezt az eljárást ô a „lélek mûtétjének” nevezte.Freeman egy „lobotomobilon” járta az országot, és szín-padias stílusban hajtotta végre a mûtéti behatolást

mindazok elôtt, akik ezt látni akarták. A sajtó „Jég-csákány-hadmûveletnek” nevezte el ezt a körutazást.

Az eljárás 10%-os elhalálozást okozott, és világ-szerte több mint 10 000 embert öltek meg az agyse- bészet fénykora alatt. Freeman végül elvesztette amûködési engedélyét egy páciens halála folytán, aki belehalt az eljárásba. Monizra egy elégedetlen pácienslôtt rá két alkalommal, másodszor végzetesen. Ennek ellenére az agysebészetet számos országban még ma isgyakorolják.

Az elektrosokk és a pszichiátriai agysebészetegyaránt visszafordíthatatlan agykárosodást okoz és

lerombolja a szellemi képességeket, továbbá sok esetben elveszi a páciensek életét is.

Ugo Cerletti pszichiáter (fent) vezette be az elektrosokk-„terápia”használatát embereken, miutánkísérleteket végzett egy római

vágóhídon (jobbra), ahol sertéseketbénítottak le, mielôtt megölték volnaôket. Ma még mindig emberek százezrei vannak kitéve elektro-sokknak szerte a világon.



A VESZÉLYES KEZELÉSEK TÖRTÉNELME Az egészséges agyszöveteket elpusztító, helyrehozhatatlan

kárt okozó és az alapvetô, szociális jártasságokat tönkre tevôpszichiátriai gyakorlatokról azt állítják, hogy „mûködnek”. Ezek magukban foglalják 1) a pszichiátriai agysebészetet (fent), 2)elektrosokkot (jobbra), 3) inzulinsokk-terápiát (lent), és 4) metrazol-sokkot (jobbra lent).

A mai napig nem sok minden változott. A pszichiáterek „korszerû” kezelései továbbra is emberi jogokat sértenek, és mégmindig ragaszkodnak ahhoz, hogy módszereik kiválóak. Mivelnem voltak képesek megérteni a mentális trauma okát vagy

kezelést találni rá, rutinszerûen ártanak a bajba jutottembereknek.

12

3

4



Achelmsfordi kór-ház 1963 és 1979között egy csen-

des pszichiátriai létesít-ménynek tûnt az ausztráliaiSydney külvárosában. Áma nehezen meghatároz-ható külsô mögött életekettettek tönkre egy ke-gyetlen pszichiátriai tech-nikával, amit „mélyalvás”-kezelésnek hívtak. Akárhárom hétig is eltartóeszméletvesztést okoztak az embereknek az altató-és nyugtatószerek haláloskeverékével. Amíg ebben

az eszméletlen állapotban voltak, meztelenül hozzá-bilincselték ôket az ágyuk-hoz, és fájdalmas elektro-sokk-kezelésnek vetették alá ôket, néha napi két alkalommal is. Károsodott aggyal,tüdôgyulladással, testükben vérrögökkel és visszafordít-hatatlanul megváltozott személyiséggel ébredtek.Néhányan sohasem ébredtek fel, 48 ember meghalt.

Ezeknek a szörnyûségeknek az elkövetôje Harry Bailey pszichiáter volt, aki Angliában és Kanadában foly-tatta tanulmányait és a CIA, valamint más titkosszolgálatok

elmekontroll-programjain dolgozott. Az ausztrál pszichiát-ria „fehér lovagjának” tekintették ôt, így sok színházi sze-mélyiséget vonzott magához.

Az énekes Helen Reddy nôvére, Toni Lamond híres ésnagy szeretettel körülvett, díjnyertes televíziós és színháziszínésznô volt. Ausztráliai sikeres karrierje után az 1970-esévekben az Egyesült Államokba költözött. Ekkor a Johnny Carson Show -ban és olyan sorozatokban tûnt fel, mint aStarsky és Hutch , valamint A szerelmek hajója . De a si-kernek ára volt – a fájdalomcsillapítóktól és hangulatjavítók széles skálájától való függôség. Visszament Ausztráliába,ahol találkozott Bailey-vel, aki azt mondta neki, hogy ellehetne altatni, és amikor felébred „minden problémája

szertefoszlik”. 10 nap múlva ébredt fel Bailey eljárásából;lefogyott, de gyógyszerfüggôsége nem múlt el. Bailey

meggyôzte, hogy folytassaa „mélyalvást”. Ez alkalom-mal, amikor elhagyta a lé-tesítményt, nem hogy a füg-gôség nem változott, ha-nem az emlékezete is tom-pult és öngyilkossági gon-dolatai támadtak.38 Nemsokkal késôbb valóbanmegpróbálkozott az öngyil-kossággal. Miután már nemtalálkozott Dr. Bailey-vel,Lamond végül képes voltlemondani a szerekrôl.39

Bailey egy másik áldo-zata Stevie Wright volt, aki az1960-as években Ausztrália

elsô számú rockegyüttese, azEasybeats fronténekese volt,és olyan sikerdalokat mond-hatott magáénak, mint aShe’s So Fine és a Friday On

My Mind . Már 18 éves korában biztos volt, hogy nemzetközisztár lesz. Ám 21 éves korában a hírnévnek vége lett. Azegyüttes feloszlott. Wright rászokott a heroinra. Beutalták achelmsfordi kórházba „mélyalvás”-kezelésre. Amikor két hétután felkelt, agya a 14 elektrosokktól annyira megrongáló-dott, hogy egyetlen dalt sem tudott írni az elkövetkezô 10 év alatt. Tulajdonképpen sohasem tudta visszanyerni korábbi

kreatív képességeit. Wright végül állami támogatásból,leszázalékoltként kényszerült élni.40

1979-ben vége lett Bailey rémuralmának. Áldozataiszövetségre léptek az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért szervezettel és állami vizsgálat vette kezdetét. A mélyalvás-kezelést betiltották, túlélôinek kártérítést fizettek és Chelmsfordot bezárták. Maga Bailey úgy menekült eláldozatai elôl, hogy öngyilkos lett. Ennek ellenére a kezelésmódosított formáit ma is alkalmazzák más országokban,beleértve Dél-Afrikát, valamint kábítószerezés elleni „gyógy-mód” gyanánt.

A „MÉLY ALVÁS”Halálesetek és árulás

Két hét után Stevie Wright agya akkora

károsodást szenvedett a 14 sokk-kezelésmiatt, hogy képtelen volt dalokat írniaz elkövetkezô 10 évben.

AZ ÁLDOZATOK HARCA AZ IGAZSÁGÉRT:Több mint 1 000 emberen alkalmaztak mélyalvás-kezelést (DST)

az ausztráliai Sydneyben. A drog okozta kóma és az elektrosokk halálos kombinációja összesen 48 embert ölt meg, mielôtt 1983-ban

betiltották. Habár az áldozatokat kárpótolták, a halálos DST-ttovábbra is használják olyan országokban, mint például Dél-Afrika,

valamint drogfüggôség „kezelésére”.

Stevie Wright (középen) és a The Easybeats.



F rances Farmer élettörténetét Jessica Langeszemélyesítette meg a Frances címû film-ben 1982-ben. Egy történet, amely arról

szól, milyen brutális és megbocsáthatatlan rom-bolást idéztek elô kora legtehetségesebbszínésznôjében a pszichiáterek.

Farmer gyönyörû színpadi és filmszínésznô volt az 1930-as és 1940-es években. 27 éveskorára már 18 filmben, 3 Broadway elôadásbanés 30 jelentôsebb rádió show-ban szerepelt. A nagy Greta Garbohoz hasonlították.

Egy sorozat elrontott kapcsolattól feldúltanés a karrierje elvárásaival járó stressz következté-ben ô is az amfetaminok rabja lett, melyeket súlyakordában tartására írtak fel neki. 1943-banFarmert beutalták egy pszichiátriai intézetbe. Ezlett karrierjének vége, mivel a következô hét évet

elmegyógyintézetekben töltötte, ahol rákénysze-rítették, hogy vesse magát alá a brutális ésmûködésképtelen elektrosokknak és pszichiátriaiszereknek. 90 alkalommal kapott inzulinsokkot. Amikor szökéssel próbálkozott, a pszichiáterek büntetésképpen további ECT-ben részesítették,hogy megtörjék dacos és lázadó akaratát. Amikorez is kudarcot vallott abban, hogy „minta” páci-enssé tegyék, „hidroterápiát” alkalmaztak nála –meztelenre vetkôztetve és egy jeges vízzel töltöttkádba vetve 6-8 órán keresztül. Miután a szerek-tôl kiváltott kábultságtól képtelen volt bármiféle

ellenállásra, a beteghordozók megerôszakolták,és szex-játékszerként bérbe adták a helyi katonák-nak: „Az intézet néhány veteránjának egyik leg-élénkebb emléke az a látvány lehetett, amikor abeteghordozók által lefogott Frances Farmertrészeg katonák erôszakolták meg.”

Farmer utolsó „kezelését” Walter Freeman, alobotómia cárjának kezei között szenvedte el.Frances Farmer sosem nyerte vissza képességeit.Rádöbbent, hogy a pszichiáterek „módszeresenlerombolták azt az egyetlen dolgot, amibe képes volt kapaszkodni az életben – a mûvészialkotóképességébe vetett hitét”.41

57 évesen nyomorban, megtört lélekkelhalt meg.

„Soha ne vigasztald magadat abban a hitben,hogy elmúlt az iszonyat, mert olyan erôvel és oly

gonoszan bukkan elô ma is, mint a förtelmes Bedlamidején. De miközben emlékezetembe idézem a

rettenetet, el kell hogy mondjam másoknak, abbana reményben, hogy a hallottak arra késztetnek

valamilyen emberiséget támogató erôt, hogy örökrefelszabadítsa azokat a szerencsétlen teremtményeket,akik még mindig az omladozó intézetek leghátsóbb

kórtermeiben vannak bebörtönözve.”

– Frances Farmer

FRANCES FARMER1914–1970

Egy, az E!Entertainment-nékészült interjúban FFreeman, WalterFreeman lobotómia

fia beismerte, hogy a[21. oldal] apja láthamint Frances Farmoperálja



A huszadik század elsô felében számosafro-amerikai zenész szokott rá a heroin-ra és más tiltott szerekre, hogy elzárkóz-zon a fajgyûlölet erôteljes kihatásaitól –

mint például Billie Holiday, Bud Powellés Charlie „Madár” Parker.

A mûvészeknek gyakran írtak fel erôs,elmetompító nyugtatókat, amelyek erôsebb hozzászokást okoztak, mint azaz anyag, amelyrôl megpróbáltak leszokni.

A többszörös Grammy-díjas elôadó,Chick Korea azt mondja, hogy amûvészek nagy árat fizetnek, amikor

pszichiátriai „kezelésnek” vetik alá ôket –olyan árat, amelynek semmi köze amûvészethez, viszont rengeteg köze vana mûvészek szándékos befolyásolásáhozés tönkretételéhez.

Charlie „Madár” Parkert erôs pszi-chotropikus szerekkel kezelték, amik fizikailag legyengítették. Egy hajszálonmúlott, hogy megúszta az elektrosokk kezelést, mivel egy orvos doktor felis-merte, hogy ez teljesen lerombolná azelôadói képességét.

3

FONTOS TÉNYEK

1

2

4

Billie Holiday segítséget kért a pszichiáterektôl,abbéli erôfeszítésében, hogy megoldjást találjon

pusztító drogfogyasztására. A kezelés kudarcot vallott, és élete szertefoszlott a függôségtôl.



N E G Y E D I K F E J E Z E TA j a z z n a g y s z e r û m û v é s z e i n e k c é l b a v é t e l e

2 5

Billie Holiday nagysikerû dala, a Furcsa gyümölcs erôteljes véleménynyilvánításvolt a rasszizmusról, és különösen a délifeketék meglincselése ellen szólt. Holidaya következôképpen beszélt a rasszizmus

hatásairól: amikor Count Basie-vel együtt lépett felDetroit-ban, a klub fehér tulajdonosai azt mondták,hogy „az arcom túl sárga ahhoz, hogy együtt

énekeljek a feketékkel az együttesben. Még azt gon-dolná valaki, hogy fehérvagyok, ha a fény nemvetülne pont rám. Ezért beszereztek egy speci-ális sötét festékkenô-csöt, hogy tegyem fel…Azt mondtam, hogynem. De a nevünk rajtavolt a szerzôdésen, ésha visszautasítottamvolna, kockára tettem

volna az elôjegyzéseketnem csak a magam,hanem az együttes ösz-szes tagja számára, és a jövônket is.”42

Scotty Wright jazz-oktató és író közölte, hogymég a híres afro-amerikai jazz-zenészek is rengetegsértésnek vannak kitéve a bôrük színe miatt. Ennek eredményeképpen „szívfacsaróan nagy számúzenész próbálkozik elzárni a színpadon kívülilétezése fájdalmát és megaláztatását azzal, hogy adrogokhoz fordul, hogy felszabadultabb és nyu-godtabb legyen a színpadon.”43

A heroin ugyanazt tette a jazz-zenészekkel az1930-as és 1940-es években, amit a tudattágítók és

nyugtatók tettek a rockzenészekkel az 1960-as évek- ben. A heroin az idegrendszert eltompítva a„félelemnélküliség és önbizalom illúzióját kelti, éselhiteti a zenészekkel, hogy merész futamokattudnak elérni gondtalan lelkesedéssel.”44

Az áldozatok listája hosszú volt: Billie Holiday,Bud Powell, Charlie Parker és még sokan mások.

Végzetes hiba volt a pszichiátriára bízniuk

magukat, hogy „gyógyítsák” ki ôket a füg-gôségükbôl.

1946-ban Holidayabba akarta hagyni aheroinfogyasztást. Be-utaltatta magát egypszichiátriai magánin-tézetbe; nyilvánosan aztállította, hogy ideg-összeroppanása keze-lésére volt ott. Egyháromhetes „kezelésre”

2000 dollárt fizetett, amiabban az idôben hatal-mas összeg volt. A„terápiájától” számítottegy éven belül kábító-

szeres vádak miatt letartóztatták és eltörölték amunkavállalási kártyáját, ami nélkül nem léphetettfel a New York-i mulatókban. Drogproblémáitovább rosszabbodtak, és kábítószer-birtoklás miat-ti házi ôrizet alatt, egy városi kórházban halt meg1959. júliusában.45

Charlie „Madár” Parker 1920-ban született. 15éves korára már zenészként dolgozott, és újszerûgondolatokat vitt a jazzbe. Késôbb a többiekkelmegalkotta a bebop-ot, melyre úgy tekintettek, hogy a

A jazz nagyszerû mûvészeinekcélbavétele

1946-ban Holiday abba akartahagyni a heroinfogyasztást.

Beutaltatta magát egy pszichiátriaimagánintézetbe, ahol egy

háromhetes „kezelésre” 2000 dollártfizetett, ami abban az idôben

hatalmas összeg volt. A „terápiájától”

számított egy éven belül kábítószeres vádak miatt letartóztatták.

NEGYEDIK FEJEZET



gettóban élô feketék fájdalmát és kétségbeesését

tükrözi. 1946-ban Los Angelesben „Madárt” letartóz-tatták kábítószer birtoklásáért, és a Camarillo államipszichiátriai intézetbe zárták.46 Épp hogy sikerült el-kerülnie, hogy elektrosokkal kezeljék, miután egy belgyógyász doktor, Richard Freeman közbeavatko-zott, azzal érvelve, hogy „maradandóan károsíthatjaParker reflexeit, irányítható személyiséggé [és] min-dennapos zenésszé csökkentheti ôt.”47 Ennek ellenéremégis erôteljes pszichotróp szereket írtak fel aszámára. Miután kiengedték a pszichiátriai létesít-ménybôl, ugyanabba a rasszista és kábítószerrel át-itatott környezetbe került vissza, amiben felnevel-kedett. 1955. március 12-én „Madár” kábítószer ésalkohol egyidejû fogyasztása következtében szívro-hamban halt meg. 34 éves volt.

Bud Powell úgy játszott a zongorán, mintCharlie „Madár” Parker a szaxofonon. Ô is hoz-zájárult a bebop megteremtéséhez. Harlembenszületett 1924-ben, és csodagyereknek tartották.Hétéves korára a szomszédos zenészek magukkalvitték, hogy mások is megcsodálják a játékát. 19 évesvolt, amikor az elsô felvételei elkészültek.48

1945-ben komoly rendôri ütlegelés hatásait

elszenvedve Powellt a Belleview pszichiátriai létesít-ménybe utalták be véleményezés végett. A felvételilapra a foglalkozás rovatba ezt írta: „Zongorista, többmint 1000 dal szerzôje”. A pszichiáter ezt „nagyzásihóbortként” diagnosztizálta, és kényszerzubbonytadtak rá. Miközben az év nagy részét azzal töltötte,hogy felépüljön a verésbôl és a kapott kezelésbôl,gyötrô fejfájások, rohamok és kiszámíthatatlan testireakciók gyötörték. 1947-ben, nem sokkal azután,hogy a lánya tiszteletére szerzett Celia-t megkom-ponálta, 11 hónapra intézetbe zárták. Míg CharlieParker-nek sikerült elkerülnie az elektrosokkot,mivel az helyrehozhatatlan kárt okozott volna zeneiképességeiben, Powell nem volt ilyen szerencsés.Barátja, Jackie Maclean ezt mondta: „Bud az ECT-kezelés miatt nem sokra emlékezett életének abból azidôszakából, mielôtt a kórházba került… Említettem

neki neveket, mire meg kellett állnia, hogy gondol-kozzon és megkérdezze: »Ki?«”

1951-ben Powellt kábítószerezés vádjával továb- bi 11 hónap bezárásra ítélték a Pilgrim államipszichiátriai intézetbe, ahol elektrosokknak vetették alá; egészsége rohamosan elkezdett romlani. 1959- ben Franciaországba költözött, ahol továbbra isThorazine-t – „kémiai lobotómiaként” ismert erôsnyugtatót – adtak neki.

1964-re Powell felpuffadt, szemei kifejezéste-lenek lettek és csoszogó járása kábítószeresállapotáról árulkodott.49 Augusztus 16-án halt meg

májelégtelenség, TBC és hiányos táplálkozás kom- binációjában. Ötezer ember sorakozott fel Harlemutcáin, hogy tiszteletüket fejezzék ki utolsó útján.

Az ECT „maradandóan

károsíthatja [Charlie] Parkerreflexeit, irányítható személyiséggé

[és] mindennapos zenésszécsökkentheti ôt.”

– Dr. Richard Freeman, aki megakadályozta,hogy Parkert elektrosokkolják, de azt nem,hogy legyengítsék pszichiátriai szerekkel

Bud Powell kreatív zsenije a pszichiátria kegyetlenségének esettáldozatul: elektrosoknak és függôséget okozó pszichiátriai szereknek,

amelyek tönkretették memóriáját és tehetségét.

Charlie Parker



Chick Corea, legendás jazz-zeneszerzô és zongorista, 31-szeres Grammy-díj jelölt és 11-szeres Grammy-díjas. Corea interpretációja, amelyet Bud Powell zenéje ihletett, a Bud Powellre emlékezve címû albumban öltött testet.

Egy mûvész rendszerint élete elsô felét saját mûvé-szi formájának kifejlesztésével tölti. Gyakorlás,szorgalom, tanonckodás, behatolás feltérképezet-

len területekre, tanulás bármilyen módon, ahogy csak tud. Nincs fizetsége erre az elszánt munkára. Ez a jövôálmainak szóló befektetés.

A sikeres mûvészek olyan kitartással bírnak, amely figyelmen kívül hagyja a visszaeséseket, megtorpaná-sokat és a megélhetés olyan nehézségeit, mint azennivaló és a fedél – folyton csak eredeti alkotó céljuk felé haladnak. Hûséggel kitartanak amellett a hatás mel-lett, amit meg kívánnak teremteni mûvészetükkel – csak haladnak tovább, semmi sem számít.

A mûvésznek a mûvészetén keresztül kell megtalál-nia az embereket, nem számít, hogy milyen keményenellenzi a meglévô környezet. Meg kell tanulnia megôrizniteljességét, mégis, ezzel egy idôben elegendô pénzt kellkeresnie, hogy a lakbért ne hagyja kifizetetlenül. Jókoramutatvány.

Ez az út messze van a könnyen járható utaktól –bármely sikeres mûvész megmondhatja. Ezen az úton csak nagyon kevesen tûnnek kia tömegbôl, és hozzák létre egy erôteljes és egye-dien alkotó munka hagya-

tékát, amellyel jogosanérdemlik ki a zseni címet.Mindazonáltal gyak-

ran fizetnek nagy árategy ilyen mûvészi sike-rért – olyan árat, amely-nek semmi köze a mûvé-szethez, viszont renge-teg köze van a mûvészek szándékos befolyáso-lásához és tönkreté-teléhez. Bud Powell újítózseni volt a jazz terüle-

tén, olyan valaki, akitragikusan megfizette ezt az árat.

Itt most nem az ô óriási mûvészi képességérôl írok,amelyet máshol már méltattam, hanem a felesleges ésdurva pszichiátriai kezelésekrôl, amik egyre inkábbfenyegették legkreatívabb éveit, és végül kioltották kreati- vitása lényegét.

A fájdalomról, a zûrzavarról és az összetört mûvésziálmokról szóló igaz történet, amit a pszichiátria (és

rokonai, a pszichológia ésa pszichoanalízis) hozott amûvészvilágba, olyan tör-ténet, amit el kell monda-ni és fel kell ismerni. Anélkül, hogy a pszichi-átereknek megértésük lenne az életrôl vagy amûvészetrôl, nem kezel-hetnek és nem segíthet-nek igazán, és nagyon

veszélyesek az ember mû- vészi épségére és kiteljesedésére.

A „segítô” címre törekednek, hogy nagyobb mérték-ben foglalkozhassanak a mûvészlét elkerülhetetlen nyomá-saival és stresszeivel, és ezzel csak jobban összezavarják,meggyengítik, és végleg megsemmisítik az alkotóerôt.

Ôszintén ajánlom e sorokat bárkinek, aki valamilyenmódon mûvészetileg aktív, és akit foglalkoztat saját sikereés fennmaradása.

Chick Coreaüzenete

„A fájdalomról, a zûrzavarról és

az összetört mûvészi álmokról szólóigaz történet, amit a pszichiátria(és rokonai, a pszichológia és a

pszichoanalízis) hozott a mûvész- világba, olyan történet, amit el kell

mondani és fel kell ismerni.”

– Chick Corea, 11-szeres Grammy-díjas jazz-zenész



Szembesülve a hírnév okoztastresszel és a hozzá kapcsolódó dol-gokkal, amelyek mindig ott vannak a rivaldafényben, a mûvészeknek

pszichotróp szereket írnak fel „gyorsmegoldásként”. Ez sokuk számára veszélyes volt, és tragikus módonhalált okozott.

Don Simpson producer, Chuck Negron (Three Dog Night) énekes,Eric Douglas színész és komikus –mind áldozatai az elhibázottpszichiátriai drogrehabilitációs prog-ramoknak, amik drogfüggôvé tették ôket, és amelyek végül Simpson és

Douglas esetében a halálukhoz vezettek. Az INXS vezetô énekese,Michael Hutchence szintén ennek áldozata volt.

2004-ben az USA Élelmiszer- ésGyógyszerügyi Hivatala lakosságifigyelmeztetést bocsátott ki apszichiátria legújabb antidepresszán-sairól, felhívva a figyelmet, hogy aszerek öngyilkos magatartást ésellenséges viselkedést okozhatnak.

Ezek olyan drogok, amelyeketfilmeken és TV-sorozatokban gon-datlanul reklámoznak, akaratlanul ishozzájárulva a pszichotróp szerek kultúrájának elmélyüléséhez.

Az antipszichotikumokról [pszichóziselleni szerek] szintén kiderítették,hogy gyenge koncentrációt, érzelmitompaságot, szexuális zavart,nedvedzô melleket, vérképzésizavarokat és életveszélyes cukor-betegséget okozhatnak.

4

3

FONTOS TÉNYEK

1

2

Kurt Cobain (Nirvana) és Michael Hutchence (INXS) halálát visszalehet vezetni a kudarcot vallott pszichiátriai drogrehabilitációs programokra,

vagy a receptre felírt, öngyilkosságot okozó szerekre. Stevie Nicks (FleetwoodMac) azt mondta, hogy a Klonopin nevû nyugtató rosszabb volt, mint a

kokainfüggôsége, és nehezebb volt leszokni róla.



Aldous Huxley 1932-ben írt Szép új világcímû regényében egy „utópisztikus”,de totalitárius társadalomról ír, amitdrogokkal irányítanak. „És a diktá-tor… jól teszi majd, ha bátorítja… a

szabadságot, hogy kábítószer, film és rádió hatása alattálmodozzanak, ez segít majd megbékíteni az alanyokat aszolgasággal, ami a sorsuk.”50

Manapság, amikor növekvô számban írnak feltudatbefolyásoló szereket,Huxley Szép új világa túl-ságosan is valóságos.

Ahogy Donald Spotoírta Életre szóló szenvedélycímû mûvében: „Tablet-ták, injekciók, amfetami-nok, altatók – ez volt a jóélet fegyvertára, a zsúfoltés ragyogó idôbeosztás

jele; egy majdnem olyan

népszerû életmód, mintamilyen a gyakori tera-peutához és pszichiáter-hez járás … [D]e sok híresség számára Max Jacobson [Dr. Érezd-jól-magad]»gyors« injekciója volt a legjobb mind közül. Ez egyintravénásan beadott amfetamin volt… ami a szellemikapacitás megnövekedésének azonnali érzetét nyújtotta,lecsökkentve az alvásigényt, és az eufória természetel-lenes állapotát okozta. Vitatható, de még nem illegális;sokak által nagyra tartott dolog volt, míg világossá nemvált a függôség pokla”.51

Spoto írta továbbá, hogy „Jacobson pácienseinek névsora hosszú volt és lehengerlô (köztük volt TennesseeWilliams, Cecil B. De Mille, Zero Mostel és Margaret

Leighton), és a fizikai és pszichológiai függôségek, amitszereivel keltett bennük, állandóan az ajtaja elé terelte agazdagokat és híreseket.”52

John F. Kennedy elnök, Elizabeth Taylor, EddieFisher, Andy Warhol, Johnny Mathis, Truman Capote,Otto Preminger és Anthony Quinn szintén Jacobsonvegyi bombájának alávetettjei voltak. Debbie Reynolds –aki abban az idôben ment hozzá Fisherhez – ezt mondta

a San Francisco Chronicle-nek 1989-ben: „Nem vettemészre, mi volt a baj, vagyhogy hova vezethetnek aMax Jacobsennél – a»gyors« doktornál, akimindig készen állt arra,hogy a hírességeknek

beadjon egy injekciót – tettlátogatásai. »Tû doki«,ahogy én hívtam ôt.”

A pszichiátriai szerek erôs függôséget okoznak.

A pszichiáterek tudják ezt,ami tetézi a bûnt.Don Simpson, Holly-

wood egyik legsikeresebbproducere (Top Gun, Flashdance, Beverly Hills-i zsaru és Aszikla) a pszichiátriai felelôtlenség tragikus példája volt.Pszichiátriai szert írtak fel neki, hogy leszoktassák ôt atiltott kábítószerezésrôl – az egyik függôséget okozóvegyi anyagot egyszerûen egy másikra cserélték. 1996.

január 19-én Simpson-t súlyos drogtúladagolás miattholtan találták otthonában. A rendôrség 80 üveg receptrefelírt gyógyszert talált a házban. A boncolás kimutatta,hogy egy kokainból, valamint receptre kapható serken-tôszerekbôl, antidepresszánsokból és nyugtatókból állókoktél okozta szívbénulását és a halálát.53

Ö T Ö D I K F E J E Z E TA p s z i c h i á t r i a i s z e r e k k á r o s í t j á k a z e g é s z s é g e t

2 9

ÖTÖDIK FEJEZET A pszichiátriai szerekkárosítják az egészséget

John F. Kennedy elnök, ElizabethTaylor, Eddie Fisher, Andy Warhol, Johnny Mathis, Truman Capote,

Otto Preminger, Anthony Quinn ésTennessee Williams mindannyianMax Jacobson pszichotróp drog-

keverékének alávetettjei voltak...



Chuck Negron, a Three Dog Night egykoriénekese, aki ugyanannak a droghelyettesítô program-nak vetette alá magát, mint aminek Simpson – és szinténsikertelen volt a leszoktatásban – , azt mondta:„Kiküldtek az utcára különféle gyógyszerekkel, amik legálisak voltak…. Egy ponton oda jutottam, hogysokkal jobban függtem a felírt cuccoktól, mint amikorelôször bejelentkeztem.” 1993-ban Kalifornia OrvosiTestülete durva hanyagsággal és szakszerûtlen eljárás-sal vádolta meg a „detox” programot irányító Robert P.Fermont pszichiátert, a szerek túl nagy adagokbantörténô felírásáért és megfelelô nyomonkövetô vizsgála-tok nélküli beadásáért. Fermont meghalt, mielôtt aTestület befejezhette volna a kivizsgálást.54

2004. július 6-án Eric Douglas, Kirk Douglas fia ésMichael Douglas féltestvére belehalt a felírt nyug-tatók és fájdalomcsillapítók alkohollal történt kom-

binálása miatti „heveny mérgezésbe”.55 A színész éskomikus története, amit a halottkém „véletlentúladagolásnak” minôsített, újabb tragikus példája akudarcot vallott pszichiátriai rehabilitációs prog-ramoknak. Egy, a haláláról szóló Los Angeles Timescikk megjegyezte: „Bírósági és orvosi feljegyzések mutatják, hogy Douglas végsô, halálos hanyatlása egypszichiáter kezelésébôl származhat, akinek orvosimûködési engedélyét azóta visszavonta a KaliforniaiOrvosi Testület.” 2001-ben Douglas benyújtott egykeresetet William O. Leader pszichiáter ellen, akiEric-et 1997 és 1999 között kezelte. A kereset azt állí-

totta, hogy Leader közel halálos dózisú pszichiátriaiszerei annyira munkaképtelenné tették Douglast,hogy nem volt képes ellátni magát, és kétszer majd-nem meghalt. A bírósági dokumentumok szerintLeader telefonon keresztül is „felírt” szereket anélkül,hogy látta volna Douglast. A pert 2004 májusában bíróságon kívül rendezték.56

Amíg a pszichiátria félrevezetôen áruba bocsátja atudomány hamis látszatát, és a legcsekélyebb bizonyíték nélkül állítja, hogy „az agyban lévô biokémiai egyen-súlyzavarok” okoznak szellemi zavarokat és függô-séget, valójában semmi mást nem kutat, mint azemberek életének irányítását és manipulációját.

Gondolkodjon el Nathan Kline pszichiáter éscsapata 1967-es szavain, hogyan térképezték fel a tár-sadalom pszichotróp jövôjét a 2000-es évre: „Azok,akik közülünk ezen a területen dolgoznak, az emberiérzelmi állapot, szellemi mûködés és tenni akarástotális irányításának növekvô lehetôségeit látják. Ezek az emberi jelenségek elindíthatók, megállíthatók vagykizárhatók a különféle kémiai anyagok használatával.Amit mi a tudományunkkal elô tudunk állítani, azegész társadalomra hatással lesz.”57

Max Jacobson (Dr. Érezd- jól-magad) a New York-ipszichiáter évekig injek-

ciózott amfetaminokat és más pszi-chiátriai szereket az ország leghíre-sebb mûvészei, írói és politikusaitucatjainak vénájába, beleértveEddy Fishert, Anthony Quinnt és

Elizabeth Taylort. Arra specializáló-dott, hogy amfetaminokat írjon felés adjon be, nem azért, hogy „zavarokat” kezeljen, hanem hogy az egészséges pácienseinek feldobjaa hangulatát. A pszichiáter leghíre-sebb páciensei John F. Kennedy elnök és felesége, JacquelineKennedy voltak. Jacobson eldicse-kedett mindenkinek, aki meghall-gatta, hogy Kennedy-ék egy nyak-

kendôtût adtak neki hálából. Eztmondta: „A Kennedy házaspárralutaztam. Kezeltem a Kennedy há-zaspárt. Jack Kennedy. JacquelineKennedy. Nélkülem soha nemcsinálták volna meg.”62

Debbie Reynolds, aki a Jacob-son általi „kezelése” idején menthozzá Fisherhez, „Tû doki”-nak csú-folja a pszichiátert. Ronald K. Siegel,a UCLA (Kaliforni Egyetem, Los Angeles) pszichofarmakológusa, aki

a metamfetamineket tanulmányoz-ta, Jacobson koktéljának egyik alkotóelemét, azt mondta, hogy kezdetben létrehozza „az eufória,energia és magabiztosság érzését.Folyamatos használata depresszi-óhoz, álmossághoz és drogfüg-gôséghez vezet, és még sûrûbbfogyasztásra ösztönöz…”

A hírességek

pszichiátriaidrogdílere

John F. Kennedy

Elizabeth Taylor

Anthony Quinn

Eddie Fisher



És tényleg hatnak a társadalmukra. Milliók szednek tudatbefolyásoló pszichiátriai szereket.A pszichiáterek írják fel ôket, szándékosanfigyelmen kívül hagyva veszélyes mellékha-tásaikat és függôséget okozó veszélyüket, és a

„veszélyek szánalmas tudatlanságában” tartják a nagy-közönséget.59

Stevie Nicks, a Fleetwood Mac utolérhetetlen vezetô énekese a tanúbizonyság erre. 2001-ben kiadott egy szóló-albumot – az elsô szólóalbumát 1993 óta. Nyilvánosságrahozta nyolcéves kihagyását a zenei életbôl: nyugtatófüggô volt, Klonopin-függô, amit egy pszichiáter írt fel neki.„Abbahagytam a kokainozást”, mondta az EntertainmentWeekly-nek, „és úgy másfél hónap múlva jól voltam, telje-sen jól. [De] hogy mindenkit megnyugtassak a kör-nyezetemben, elmentem egy pszichiáterhez. Rossz döntésvolt… Olyan szörnyû volt, hogy elmehettem egy

pszichiáter rendelôjébe és ôk elôírhatták nekem ezt agyógyszert, ami majdnem tönkretette a karrieremet, majd-nem elpusztított engem, kis híján tönkretette a szüleimet –mert egyszerûen elveszítettek engem azokra azévekre…”60 Egy másik interjúban azt mondta: „Elhagyottaz alkotóképességem. Azzá váltam, amit úgy hívok, »azegyszeri ember«. Nem törôdtem semmivel többé…”61

De ha a kokainfüggôség rémálom volt is, akkor semkészítette fel a pszichiátriai szerekrôl való leszokásra. A

Klonopin a benzodiazepinekek hívott nyugtatók osztályá-

ba tartozik. Orvosi tanulmányok feltárják, hogy a szedésmegkezdése után tizennégy nappal függôvé lehet válnitôle. Olyannyira, hogy az orvosi tanács szerint lassan kellleszokni róla. Stevie Nicks beszélt a nagyfokú nehézség-rôl, amivel szembekerült a Klonopinról való leszokássorán: „Én magam vettem észre, hogy [a szer] gyilkoltengem… Ott bent [a drogrehabilitáción] betegeskedtem 45napig, nagyon, nagyon betegen. És kábítószerfüggôk ge-nerációit láttam bejönni és távozni. Tudod, a heroinosok,12 nap… és elmennek. És én még mindig ott vagyok.”62

A pszichiátriai szerek nem segítenek a személynek több alkotóképességhez vagy több tudáshoz jutni azéletrôl vagy az elmérôl; nem képesek megoldani senkinek

a problémáit. Azt okozhatják, hogy valaki azt hiheti, aproblémái megoldódtak, hogy jobban van, de mindösszeannyi történt, hogy kevésbé tudatossá tették, és a dolgaitkevésbé képes kézben tartani, irányítani. Az eredeti prob-léma vagy zavar még mindig megoldatlan.

Ezek a szerek manapság olyan széles körben elfo-gadottak, és a pszichiátria olyan agresszív marketingetfolytatott, amellyel orvostudománynak állította be magát,hogy ma már gyógyszereknek tekintik ôket, nem életveszé-lyes szereknek, amik valójában.

Chuck Negron

„Olyan szörnyû volt, hogy elmehettem egy pszichiáter rendelôjébe és ôk elôírhatták nekemezt a gyógyszert, ami majdnem tönkretette akarrieremet, majdnem elpusztított engem, kis

híján tönkretette a szüleimet – mert egyszerûenelveszítettek engem azokra az évekre…”– Stevie Nicks, a Fleetwood Mac frontembere

a nyugtató-függôségrôl beszél

Chuck Negron, a Three Dog Night énekese ugyanazon a pszichiátriai

droghelyettesítô programon ment keresztül, mint Don Simpson, a producer; nem tudott leszokni, és azt mondta, hogy a pszichiátriai szerek csak még „nagyobb függôséget” okoztak.

Stevie Nicks (középen) a Fleetwood Mac-kel

Eric és Kirk Douglas

Eric Douglas, komikus, Kirk Douglas fia, drogfüggôséggel küszködött, de végül egy erôteljes pszichotróp drogkoktél kifogott rajta,

amely alkohollal kombinálva „akut részegséget” és halált okozott.



Brynn Hartman, mielôtt 1998. május 28-án végzettmagával, megölte férjét, Phil Hartman komikust – akitaz oly népszerû TV show-kban való közremûködése

kapcsán ismertünk, mint a Saturday Night Live, The

Simpsons és a Third Rock From The Sun . SSRI- (Szelektív szerotonin visszavétel gátló) antidepresszánst szedett,amelyet a halottkém megtalált a szervezetében alkohollalés kokainnal együtt. A Hartman-hagyaték végrehajtójának 1999-ben benyújtott keresete állítja, hogy Arthur Sorosky,Los Angeles-i pszichiáter márciusban Mrs. Hartmannak mintákat adott az antidepresszánsból, és hogy a végzeteslövést megelôzô hetekben azt a mellékhatást mesélte bará-tainak, hogy úgy érzi, „mintha ki akarna ugrani a bôrébôl”. Azt is állítja továbbá, hogy kapcsolatba lépett a pszichiáter-rel, és segítséget kért tôle négy nappal az esemény elôtt,mire az pusztán azt javasolta, hogy csökkentse a felére az

adagot. A családtagok által benyújtott keresetet bíróságonkívül rendezték.63

Bármikor és bárhol fordul elô ilyen természetû erôszak és tragédia, a pszichiáterek megrögzött módon a személy „mentális betegségét” hibáztatják a történtekért.

Dr. Joseph Glenmullen a Harvard Egyetem OrvosiIskolájától, a Prozac-vissza-

hatás címû könyv szerzôjeszerint azok az emberek,akik SSRI-t szednek, „nagy-on zaklatottá válhatnak…Úgy érezhetik, mintha ki-

ugranának a bôrükbôl. Azingerlékenység és az im-pulzivitás öngyilkossá vagy gyilkossá teheti az embe-reket.”64

2004. márciusában az USA Élelmiszer- és Gyógyszer-ügyi Hivatalának (FDA) Közegészségügyi Tanácsafigyelmeztetett: „Szorongást, nyugtalanságot, pánikroha-mot, álmatlanságot, ingerlékenységet, ellenségességet,impulzivitást, akatíziát (súlyos nyugtalanság, amely erôsza-kot okoz), hypomaniát, és mániát jelentettek felnôtt ésgyermek pácienseknél, akiket [SSRI] antidepresszánssalkezeltek.”65 Hat hónappal késôbb egy FDA tanácsadó

testület azt javasolta, hogy egy „fekete doboz” címkelegyen feltûnôen elhelyezve az SSRI üvegeken, amifigyelmeztet az öngyilkosság kockázatára. Mindazonáltal ezelmulasztja megemlíteni, hogy a szer hajlamos gyilkos ma-gatartást okozni, és hogy emberek meghalnak miattuk.

Dr. David Healy, Észak-Wales Pszichológiai Orvos-tudományi Osztályának igazgatója, aki kiterjedt kutatásokatfolytatott az SSRI-kkel kapcsolatban, erre a következtetésre jutott: „Nagyon, nagyon világos, hogy az emberek ellen-ségessé válnak ezektôl a szerektôl.”66

Ahogy azt a Washington Times Insight magazinja aColumbine Középiskolában történt lövöldözésekrôl írta egy

fôcímben: „Habár az iskolákban történt bizarr lövöldözések

sokkolták az amerikaiakat,kevesen vették észre, hogy a lövöldözôk közül milyensokan tartoztak a hatmilliópszichotróp szereket sze-

dô gyerekek közé.”

67

A bandavezér, Eric Harris, egy antidepresszánst szedett,amelynek mellékhatásaimániát, ingerlékenységet

és ellenségességet foglaltak magukba.68 A mánia „bizarr,grandiózus, rendkívül bonyolult destruktív tervek szövésére– mint például tömeggyilkosság – késztetheti azembereket.” – állítják a pszichiáterek saját jelentései.69

1998-ban Michael Hutchence, az ausztrál INXS rock-együttes énekese öngyilkos lett, miután alkohollal együttfogyasztott öngyilkosságra és erôszakra hajlamosító anti-depresszánsokat. A halottkém megállapította, hogy

Hutchence „felakasztotta magát a saját övével, és miutána csat eltörött, a folyosón térdelve találtak rá, arccal azajtónak dôlve.”

Tim Farris, az INXS gitárosa ezt mondta a sajtónak:„Nem tudok Michaelre haragudni... Szerintem a világnak [az embereknek] nagyon óvatosnak kellene lennie az anti-depresszánsok szedésével... az embereknek fel kelleneismerniük, hogy ilyesmit okozó szereket szednek be...”70

1997-ben Eliott Smith énekest és dalszerzôt Oscar-díjra jelölték a Good Will Hunting címû filmhez írt Miss Misery címû dalért a legjobb eredeti dal kategóriában.Elkészített még két CD-t, és épp egy harmadikon dolgo-

zott, amikor holtan találtak rá 2003. október 21-én.

Három nappal azelôtt, hogy BrynnHartman megölte férjét, Phil

Hartmant, azt mesélte barátainak,hogy az antidepresszáns

mellékhatásaként úgy érzi, „...minthaki akarna ugrani a bôrébôl”.

DROGOK ÉS ERÔSZAKRomba döntött életek



Semmi kétség: mellbe szúrta önmagát. Smith-t egy Los Angeles-i pszichiáter kezelte alkohol- és drogfogyasztásmiatt. A halottkém „recept szerinti mennyiségû antidep-resszánst és figyelemhiányos hiperaktív zavarra adottszereket talált a szervezetében, beleértve klonazepamot,mirtazapint, atomozetint és amfetamint.”71

Spaulding Gray színész 1987-ben lett híres Swimming

to Cambodia (Úszás Kambodzsába) címû filmje kapcsán. Ô játszotta a fôszerepet a Broadway-en, Gore Vidal The Best

Man (A legjobb férfi) címû darabjában is. Élete nagy részében az „örökletes depresszió” hamis diagnózisa ellenharcolt, annak ellenére, hogy semmilyen tudományosbizonyíték nem támasztja alá, hogy a depresszió genetikai,illetve örökletes állapot lenne.

2001-ben, miután majdnem lebénult egy autóbale-set folytán, Gray 31 hónapig lábadozott. De annak ellenére, hogy – ahogy azt barátai mondták – koponya-törést szenvedett és fizikai trauma érte, a pszichiáterek depressziót diagnosztizáltak nála, és egy pszichotrópszerekbôl álló koktélt írtak fel neki. A kezelési kísérletek kudarcát követôen elkerülhetetlenül beutalták pszichiátri-ai intézményekbe, amit

öngyilkossági kísérlet kö- vetett. Felesége, KathieRusso ezt mondta a ke-zelôorvosokról: „Mindany-nyian 10 percet töltöttek nála, majd útjára enged-ték.” Mivel az újabb pszi-chiátriai szerek és terápiák kudarcot vallottak, a zsu-gorodó spirál továbbgyû-rûzött. „Minden elképzel-hetô szert szedett már: antidepresszánsokat, antipszicho-

tikumokat. Depakotét szedett, amikor elôször megpróbált[leugrani] egy hídról. Olyan magas volt az adagja, hogy teljesen el volt szállva tôle” – mondta.72

„Ez az ember, aki soha nem szedett antidepresszán-sokat egész életében” – mondta –, „és aztán öt különbözôpirulából álló koktélt szedett be minden reggel... Feladta.Egyszerûen azt mondta: »Semmi sem mûködik«.”

2004. január 10-én Gray elhagyta otthonát és család- ját, így három gyerekét is, és soha nem tért vissza. Március7-én az East Riverben találtak rá a testére. Egészen biztos,hogy öngyilkosság történt.73

A pszichiáterek igenis tudják, hogy mi az összefüggés apszichiátriai szerek, az erôszak és az öngyilkosság között. De

a szerek felírásának üzlete szemmel láthatóan túl jó és túlnagy hasznot hajt ahhoz, hogy egyszerûen leálljanak vele,csak azért, hogy életeket védjenek, illetve óvjanak meg.

A SZEREK EGYÉB ÁRTALMAS HATÁSAI Az Egy csodálatos elme címû filmben a Nobel-díjas

John Nasht úgy ábrázolják, mint aki a pszichiátria legújabbgyógyszeres áttörései segítségével elôzi meg, hogy vissza-essen „skizofréniájába”. Ez hollywoodi fantázia; Nashmaga cáfolja a film róla bemutatott képét, mely szerint„újabb gyógyszereket” [a legújabb antipszichotikumok]szedett volna a Nobel-díj átadásakor. Nash valójában 24

éven keresztül nem szedett pszichiátriai szereket, ésmagától helyrejött a zavart állapotából.

A szorongásoldók vagy benzodiazepinek letargiát,feledékenységet, zavarodottságot, idegességet, szexuálisproblémákat, hallucinációkat, rémálmokat, komoly depressziót, túlzott nyugtalanságot, insomniát (álmat-lanság), émelygést és izomremegést okozhatnak. A szerrôl való hirtelen leállás epilepsziás rohamokat és halált isokozhat. Fontos tehát, hogy ne hagyjuk abba ezeknek agyógyszereknek a szedését csak megfelelô orvosi felü-gyelet mellett, még akkor se, ha csupán néhány hétigszedtük ôket!

Az antipszichotikumok (pszichózis elleni szerek), ame-lyeket „neuroleptikumoknak” is hívnak, gyakran okoznak gondolkodási nehézségeket, gyenge koncentrációt,rémálmokat, érzelmi tompultságot, depressziót, kétségbe-esést és szexuális zavarokat. Testi vonatkozásban tardív

diszkinéziát okozhatnak – azaz hirtelen és kontrollálhatat-lan, fájdalmas izomgörcsöt, vonaglást, izgés-mozgást,grimaszolást, elsôsorban a lábon, az arcon, a szájon és anyelven, amelynek következtében az arc visszataszító fin-torba torzul. Elôidézhetnek úgynevezett akathísiát is:komoly nyugtalanságot, amely egyes tanulmányok sze-

rint zaklatottságot és pszi-

chózist okozhat. E szerek egy lehetségesen végzeteshatása az úgynevezett„neuroleptikus malignusszindróma”, mely izom-merevséget, megváltozotttudatállapotot, szabályta-lan pulzust vagy vérnyo-mást és szívproblémákatfoglal magában. EzenfelülDr. William H. Philpott és

Dr. Dwight K. Kalita Agyi allergiák címû tanulmánya

szerint a csendes szívkoszorúér-elhalás „a hosszan tartógyógyszerhasználat talán legsúlyosabb veszélye”.74

Minden 145 páciensbôl egy meghalt, akik négy atí-pusos (újabb) antipszichotikum klinikai kísérletében részt

vettek; mégis, ezeket az eseteketa tudományos szakirodalomsehol nem említette.75 Harminc-hat, a klinikai kísérletben részt

vevô páciens öngyilkosságotkövetett el.76 Az egyéb súlyosmellékhatások magukban foglal-

ják a következôket: vakság,embólia, szívritmuszavar, szívin-

farktus, megdagadt és nedvedzômellek, impotencia, szexuálismûködési zavar, vérképzésizavarok, fájdalmas bôrkiütés,rohamok, születési rendel-lenességek, szélsôséges ideges-ség és nyughatatlanság, valamintmájelégtelenség okozta halál.

A veszélyes mellékhatások miatt senkinek sem szabad abba-hagynia a pszichiátriai szerek szedését egy hozzáértô, nem

pszichiáter orvos tanácsa és fel-ügyelete nélkül.

A pszichiáterek igenis tudják, hogy miaz összefüggés a pszichiátriai szerek, azerôszak és az öngyilkosság között. De a

szerek felírásának üzlete szemmel láthatóantúl jó és túl nagy hasznot hajt ahhoz, hogy egyszerûen leálljanak vele, csak azért, hogy

életeket védjenek, illetve óvjanak meg.

Az Egy csodálat

elme címû, a Nobdíjas John Nash-készült filmben a„skizofréniából” tkigyógyulásánakelsôdleges okát – elutasította a pszichiátriai szertovábbi szedését –megváltoztatták. valójában 24 évekeresztül nem sze pszichiátriai szer

és természetes móépült fel zavartállapotából.



M iután 1943-ban felfe-dezték az

LSD-t, Werner Stollpszichiáter az elsôk között vizsgálta megés vázolta fel, mikéntlehetne felhasználniezt a drogot a pszi-

chológiai kontrollra. AzLSD-t más pszichiáte-rek is lelkesen fogadták az 50-es években. Ezlett a pszichiátria tökéletes szállítóeszköze, amivel azélet javítását hirdették a „pihentetô”, pszichotrópdrogok segítségével. [Valójában minden pszichiátri-ai szer késôbb illegális kábítószerré vált.]

Dr. Oscar Janiger pszichiáter írók, zenészek,színészek és filmrendezôk százait vette rá az LSDszedésére, „élénk, esztétikus érzékleteket” ígérvenekik, amelyek „a mûvészetek jobb megértéséhez” vezetik el ôket, és nagyobb kreativitást adnak. És

ezek az emberek rendkívüli módon tudták befolyásolni a társadalmi értékek trendjét. A mûvészek meggyôzésének eredményeképpen azLSD kedvenc droggá vált a mûvészetekben, ésonnan az egész társadalomban. Az 1960-as évekreaz LSD vált a New Age-gondolkodás és életmódszimbólumává.77

A sajtó, különösen a LIFE magazin kiadója,Henry Luce, LSD-t szedett és hirdetésekkel népsze-rûsítette. De az orvosi tanulmányok kimutatták,

hogy a drog „pszicho-tikus révületben átélt él-ményeket idézhetett elô,amelyekben a személy pánikig fokozódó félel-met, gyanúsítást vagy ragyogást tartalmazó pa-ranoid képzeteket, mér-gezô zavarodottságot

vagy deperszonalizáció[a személyiség elvesztését] élhetett át”, és mind-ezek „hatalmasak lehettek”.78

Az LSD pontosan azt az „ôrületet” okozta,amirôl a pszichiáterek azt állították, hogy képe-sek gyógyítani. Brian Wilson a Beach Boysból, Jimmy Hendrix és sok más ember élete és karrierje e hallucinációk és a vele járó személyiség-

vesztés súlya alatt dôlt romba.

Brian Wilson – Beach Boys

Az 1960-as évekbenBrian Wilson és a BeachBoys egyedülálló Califor- nia címû dala szárnyakatadott Amerika és a világképzeletének, más olyandalokkal együtt, mint aCalifornia Girls , a Good

Vibrations és a Surfin’ USA . Ám 1965-ben, 23évesen, Brian bevette azelsô koncentrált LSD-

adagját. A drog rossz irányba fordította élete menetét. Ahogy azt írta: „Magánéletem nagyon viharos volt.Marilyn [a feleségem] panaszkodott, hogy az LSDmegváltoztatott... Akkor nem láttam, de igaza volt. A változás fokozatos volt. Mint egy lassú allergiás reak-ció. Tovább aludtam. Hosszabb, kiszámíthatatlanabbhangulatingadozásokat éltem át; egyik pillanatbansírtam, a másikban meg hisztérikusan nevettem, min-den ok nélkül. Rengeteg édességet ettem. Nem akar-

tam barátságos lenni.” Wilson nem turnézott többeta Beach Boys-szal, és dalok írására korlátozta a hozzá- járulását. Eugene Landy, klinikai pszichológus, adrogkezelés híres „úttörôje” 1976-ban elvállalta Wilson kezelését. Ellentmodásos módszere „teljeskezelési jogosultságot követelt a páciens és a pácienskörnyezete felett.”79 Pszichotróp szereket írt fel Wilsonnak, köztük nyugtatókat is.

Ez a kontroll túl soknak bizonyult a Beach Boysszámára, és kirúgták Landyt. De Wilson függôsége

Az 1960-asévekben kreatív

mûvészeketrávettek, hogy

próbálják ki azLSD-t, a

pszichiáterek azonban már az

1940-es évek végétôl használták

azt, hogyszándékosan

pszichózist váltsanak ki

vele.

Dr. Oscar Janiger pszichiáter írók,zenészek, színészek és filmrendezôk százait vett rá az LSD szedésére, azt állítva, hogy

„élénk, esztétikus érzékleteket” élnek meg, és„jobban megértik a mûvészeteket”. A féktelen

1960-as évekre az LSD vált a „New Age”gondolkodás és életmód szimbólumává.Pedig az LSD pontosan azt az „ôrületet”

okozta, amirôl a pszichiáterek azt állították,hogy képesek gyógyítani.

Oscar Janiger

AZ LSD TÖNKRETESZIA KREATIVITÁST



tovább pusztította azéletét. Újra Landyhezfordultak, miutánBrian túladagolta magát alkohol,kokain és pszichoaktív pirulák kom-binációjával. 1983 januárjában Landy ragaszkodott hozzá, hogy kontrolláljaBrian életének minden részletét, majd-nem félmillió dolláros költségért. Kétévvel késôbb, amikor Landy még többpénzt követelt, a kétségbeesett Carl Wilson eladta Brian kiadói jogának 25%-át, hogy fedezze a folytatódóprogram költségeit. Végül Wilsonmaga is megértette, hogy „egy isten- verte rab... Esélyem sincs kiszabadulni”. Egy régibarát, Gary Usher feljelentette Landyt az Egyesült

Államok igazságügyi miniszterének. 1988 február- jában a Kaliforniai Orvosi MinôségellenôrzôBizottság etikai és licenc kódex-sértésekkel vádoltaLandyt. Landy önként feladta a praktizálást két évre.Mikor 1992-ben visszavételét kérte, a bizottság visszautasította.80

A pszichiátriai és pszichológiai visszaélések legtöbb történetétôl eltérôen a szeretô családtagok és barátok segítségével Brian Wilson mûvészigéniusza meghazudtolta az esélyeket, és visszatért adalíráshoz és felvételek készítéséhez.

Del Shannon: 1934–1990„Hangja akár egy sellôé” – mondta Mike

Campbell (Tom Petty vezetô gitárosa). „Csak egy hang tud ilyet, és ez Del Shannon hangja.”

Ezt a hangot már elhallgattatták. Del Shannon – valódi nevén Charles Westover – amerikai rocklegen-da volt az 1960-as években olyan dalokkal mint aRunaway , Keep Searching (We'll Follow The Sun) ,Little Town Flirt és Do You Want to Dance? .Shannon 13 éves korában magától tanult meggitározni, country-western énekeseket hallgatottrádión. 27 évesen megírta a Runaway címû dalt,1961. január 21-én felvette, április 1-ére pedig elsôhelyezett dal lett az Egyesült Államokban. 21 másik országban is elnyerte az elsô helyet, és több mint 200mûvész, köztük Elvis Presley és Bonnie Raitt is feldol-

gozta a számot.

81

A kezdeti sikert követôen a zenei ízlés megválto-zott, és Shannon karrierje hanyatlani kezdett Amerikában, de Angliában továbbra is sikert aratottmûvészként és elôadóként. 1990-re jó úton haladt,hogy visszatérjen. Más elôadóktól eltérôen Shannonönmaga szervezte meg elôadásainak idôrendjét, amimegterhelô feladat, figyelembe véve, hogy egy euró-pai turnét tervezett. A stressz kezeléséhez pszichiáter-hez küldték, aki felírt neki egy antidepresszánst, amirôlismert, hogy hajlamossá tesz az öngyilkosságra.

1990. február 8-án Charles Westover fôbe lôttemagát egy 22 mm-es puskával. Vele együtt megszûnt

Del Shannon reménye, álmai és mûvészete is.

A férjem „mûvelt és fizikailag egészségesférfi és apa volt, [aki] erôszakosan halt meg

azután, hogy mindössze 15 napigProzacot szedett.”82

– Leanne Westover, Shannon felesége

Brian Wilson – a BBoys tagja – életét

elôször az LSD törmeg. Ezt követôenerôteljes és függôségokozó pszichotrópszereket kapottEugene Landy klin pszichológus gyámalatt. Landy arrahasználta a szerekehogy manipuláljaWilson életét, amígbarátai és a családja fel nem jelentették a pszichológusta hatóságoknak.

Eugene Landy

A Beach Boys Brian Wilson



A z egész világon döbbenten fogadták KurtCobain hirtelen és sokkoló halálhírét 1994-ben. Széles körben a „saját generációja John

Lennonjaként” emlegették, de Cobain neve az illúzió- vesztettséggel és boldogtalansággal is rokon volt:öngyilkosságról írt dal-szövegeiben és énekeltdalaiban. Ô volt a „fáj-dalom poétája”. De egy kérdés körbehullámzott

az egész világon: Miért?Cobain már régóta a

pszichiátriai stílusú „se-gítség” áldozata volt,amelynél a megoldások olyan kétségbeesettek voltak, mint a szituációk,amelyek megoldásábanfolyamatosan kudarcot vallottak. Az igazság az,hogy az iskolás idôszakátmegelôzôen az ôt „hiper-

aktivitással” diagnoszti-záló személyek egy kémi-ai kényszerzubbonybadugták Cobaint. Cobainegy energiával teli, tehet-séges és kreatív gyermek volt, aki szeretett rajzolniés Beatles dalokat éne-kelni. Ô volt azon gyere-kek egyike, akiket az1960-as és 1970-esévektôl függôséget oko-zó, tudatbefolyásoló sze-

reknek vetettek alá az„oktatási segítség” álcája

alatt. Cobain a Ritalin nevû szeren felnôtt gyermek volt.De mit jelent ez? Mi a hiperaktivitás? És pontosan

mi az a Ritalin?Ifj. Dr. Fred Baughman, vezetô gyermek-neuroló-

gus elmondja, hogy a hiperaktivitás „egy illúzió, egy kitalált dolog, egy át- verés.”83 A pszichiáterekmindenfajta tudományosbizonyíték nélkül állítják,hogy a „zavar” tünetei a

következôk: gyakran ide-gesen babrál a kezeivel vagy a lábaival, vagy fész-kelôdik a széken, gyakranfeláll a székrôl az osztály-teremben; nehezére esik csendesen játszani vagy részt venni a szabadidôs játékokban, gyakran „me-hetnékje van” és gyakransokat beszél.84

A Ritalin egy amfeta-

min jellegû szer, ami állító-lag nyugtatólag hat agyermekekre. Ez egy II. ka-tegóriájú szer, ugyanabbaa visszaélési kategóriábaesik, mint az ópium, a ko-kain és a morfium.85 Nagy-fokú függôséget okoz,megvonása öngyilkosság-hoz vezethet.86 Mellék-hatásai között szerepel:étvágytalanság, fogyás, afolyamatos alvásra való

képtelenség, heves szív- verés, álmosság, ízületi

KURT COBAIN1967–1994

Mire híressé vált, Cobain márrégóta a pszichiátriai stílusú

„segítség” áldozata volt. Fiatalkorában Ritalint írtak fel neki

„hiperaktivitásra”... A szererôsebb, mint a kokain, ésorvosi tanulmányok alapján

késôbb kokainhasználatra iskésztetheti a fogyasztóját.


3 6



fájdalmak, hányinger, mellkasi fájdalmak, halluciná-ciók, és fokozhatja a bizarr és abnormális viselke-dést.87 Még a kokainnál is erôsebb, és orvosi tanul-mányok kimutatták, hogy a gyermeket hajlamossáteszi a késôbbi kokainfogyasztásra.

Cobain esetében, ôt a szer ébren tartotta. Ennél-fogva nyugtatókat írtak fel neki, hogy ellensúlyozzák ezt a hatást.88 A pszichiáterek állításainak ellenére,hogy a serkentôszerek segíthetnek a gyermek tanu-lásában, Cobain gyenge tanuló maradt, aki kimaradta középiskolából.

A felírt, függôséget okozó szerek szedéséveltöltött évek után könnyedén nyúlt az utcai drogok-hoz. Cobain harca a heroinfüggôséggel az évek során

széles körben ismert lett, mivel sorozatosan vallottkudarcot a függôsége megoldására tett kísérletekben.

Összességében Cobain-nek kezeletlen, krónikusorvosi problémái voltak, ami az egész életére kihatás-sal volt – s amelybe beletartozott a gerincferdülése,amit a nyakában hordott gitár súlya tovább rontott,és az „égô, émelygô” gyomra, mely gyakran az ön-gyilkosság határára sodorta.89 A hasüregi fájdalom aRitalin egyik mellékhatása. Cobain heroint szedett,mert az „kioltotta a beleiben égô tüzet”.

Cobain drogproblémája kritikussá vált. Végsôkétségbeesésében felesége, Courtney Love és számos

barátja beíratták Cobaint egy pszichiátriai drogelvonóközpontba. Harminchat órával a felvétele utánmegszökött a programról, és egy csendes seattle-ikörnyéken, a garázsa feletti apró szobában egy sörétes puskából leadott fejlövéssel véget vetett sajátéletének. Heroint és függôséget okozó pszichiátriainyugtatót, Valiumot találtak a vérében.

Öngyilkosságakor hátrahagyott búcsúlevelébenkét dolgot említ, amelyek ehhez a végzetes dön-téshez vezettek – a gyomorfájás, mely évek ótagyötörte, és a zenéje miatti aggódás, amirôl azt írta:„Többé nincs meg bennem az a szenvedély”.90 A kémiai megsemmisítéssel a zene is eltûnt, és ezzel

Kurt Cobaint megfosztották életének elsôdlegesértelmétôl.


3 7



2

4

1

3

A mûvész felette áll apszichiáterek materialista éstekintélyelvû „tudományának”,amely eltompítja az alkotó elmét

azzal, hogy „elmebajosként”értelmezi azt.

Az a személy, aki másokrólszéleskörû, lekicsinylôáltalánosításokat terjeszt,általában attól fél, hogy tönkre-megy, ha mások erôssé, okossá vagy sikeressé válnak körülötte.

A pszichiáterek figyelmen kívülhagyják azt, amit orvosszakértôk

évek óta mondanak; például egy kanadai tanulmány szerint „nemlétezik olyan pszichiátriai tünet,amelyet idônként ne okozhatná-nak vagy súlyosbíthatnának különbözô testi betegségek”.

A reménytelen körülmények között lévô embereknek megfelelô és hatékony segítségre van szükségük. Hozzáértô orvosiellátás, megfelelô táplálkozás,egészséges, biztonságos

környezet csodákat tehet azavarodott emberrel.

FONTOS TÉNYEK

A pszichiátria egész tevékenysége, az összes droggal és sokkalleértékeli a személyt. A valódi mûvész, mint például a páratlan

Judy Garland, mindannyiunkban felébreszti a szépség érzésétA pszichiátria és a pszichológia megtagadja azt



H A T O D I K F E J E Z E TA v i l á g n a k s z ü k s é g e v a n m û v é s z e k r e

39

Avilágnak szüksége van a mûvészeire. JudyGarland és Marilyn Monroe halála el-kerülhetô lett volna. Michael Hutchence,Kurt Cobain és Del Shannon öngyilkossá-ga megelôzhetô lett volna. Napjainkban

mégis folytatódnak a hasonló tragédiák a pszichiátria éspszichológia eljárásai, eszközei és motivációi felôli tájé-kozatlanságunk miatt.

A mûvészek legalább annyira vonzóak a negatív érdek-csoportok, mit a közvélemény számára. Bizonyos emberek va-lószínûleg belépnek a mûvész életébe, és különbözô módokonmegszervezik, hogy megcsa-polják mûvészi energiáit éskreativitását – egy parazita

jellegû kapcsolatban. Ilyenemberek az olyan „barátok”vagy kritikusok, akik titkonúgy tekintenek a mûvészrevagy a mûveire, mint vala-mire, amit kisebbíteni kell;

például a „szerkesztô”, aki azt mondja az írónak: „Helytelenülhasználod az írásjeleket!”; a „barát”, aki azt javasolja: „Túlkeményen dolgozol, nem kéne visszavenned a tempóból?”;vagy a rendezô, aki életed legjobban elôadott jelenete utánmegjegyzi: „Nos, megismételhetnénk, és ez alkalommal próbálj játszani!”

Ha ilyen helyzetben találják magukat, a mûvészeknek elôvigyázatosnak kellene lenniük a felajánlott „segítséggel”kapcsolatban. Hasonlóságokat fedezünk fel, ha összehason-lítjuk a rengeteg tragikusan elhunyt színész életét: a kudarctólvaló félelmük, naivitásuk a manipulált karriereket látva, akonkurenciával járó stressz, testi problémák stb. Ezentörténetekben a közös szál nagyon sok esetben az, hogy a

mûvészek által elfogadott segítség árulta el ôket. Ez a hamis„segítség” a pszichiátria vagy pszichológia volt.

Habár áltudományos kifejezéseket használva leplezi

magát, a pszichiátria nem tudomány, hanem szemfényvesztés.Bármit is állítanak, a pszichiáterek nagyon sokféleképpenokoznak boldogtalanságot.

Akik azt kérdezik: „Milyen alternatívák léteznek?”, azok-nak a következô válasszal rendelkezünk: a reménytelen körül-mények között lévô embereknek megfelelô és hatékony nempszichiátriai kezelést kell nyújtani. A tisztességes orvosi ápolás,megfelelô táplálkozás, egészséges, biztonságos környezet és az

önbizalmat elôsegítô tevékenység sokkal többet tesz a bajba jutott személyért, mint az ismétlôdô gyógyszerezés, sokkolásvagy más pszichiátriai bántalmazás.

Kutatásokból kiderül:„A leghétköznapibb, orvosiproblémák által kiváltottpszichiátriai tünetek az apá-tia, szorongás, vizuális hal-lucinációk, hangulati ésszemélyiségbeli változások,elbutulás, depresszió, tév-eszmés gondolatok, alvás-

zavarok [gyakori vagy kora reggeli felébredés], gyengeösszpontosítás, megváltozott beszédstílus, tachycardia[gyors szívverés], nocturina [túl gyakori éjszakai vizelet-ürítés], remegés és zavarodottság”.91

Továbbá „nem létezik olyan pszichiátriai tünet, amelyetidônként ne okozhatnának vagy súlyosbíthatnának különbözô testi betegségek”.92

A pihenés, a táplálkozás biztonságos környezetben nagymértékben segíthet.

Ezek az erôszakmentes módszerek egy valóban ember-séges esélyt adnak a szellemileg kimerült embereknek, hogykeresztüljussanak nehézségeiken.

A mûvészek rendelkeznek azzal a képességgel, hogy

erôteljes és nagyon kedvezô hatással legyenek a társadalomra.Ezért a társadalomnak törôdnie kell a mûvészeivel. És amûvészeknek jobban kell vigyázniuk magukra.

A mûvészek rendelkeznek azzal aképességgel, hogy erôteljes és

nagyon kedvezô hatással legyenek atársadalomra. Ezért a társadalomnak

törôdnie kell a mûvészeivel.

HATODIK FEJEZET A világnak szüksége vanmûvészekre



M Û V É S Z E K T Ö N K R E T É T E L EA j á n l á s o k

40

AJÁNLÁSOK Ajánlások

1

2

3

5

4

Ha Önnel vagy ismerôsével szemben pszichiátriai kezelés során visszaéléstkövettek el vagy bántalmazták, jelentse ezt a legközelebbi CCHR csoportnak vagy küldjön nekünk e-mailt (látogasson el weboldalunkra)! Ezt követôenminden tôlünk telhetô segítséget megadunk önnek.

Az emberek jelentôs részének bizalma az érzelmileg zaklatott egyének diagnózisának és kezelésének pszichiátriai és pszichológiai„szakvéleményezésekor” rendül meg. Elsôként, a reménytelen helyzetben lévô embereknek megfelelô és hatékony orvosi segítséget kell biztosítani, nem pedigpszichiátriai drog- és sokk-„terápiát”. A tisztességes orvosi ápolás, megfelelô táplálkozás, egészséges, biztonságos környezet, az önbizalmat elôsegítô tevékenység és a hatékony oktatás csodákat tehet egy bajba jutott személlyel.

Ha akarata ellenére valaha is bevitték pszichiátriai intézetbe, beleértve apszichiátriai drogelvonó/rehabilitációs központokat, forduljon ügyvédhez! NE

járuljon hozzá a kezeléshez! Semmit ne írjon alá ügyvédi jelenlét nélkül!

Egyetlen embert sem lenne szabad kényszeríteni, hogy elektrosokk-kezelésnek,agysebészetnek vagy kényszerítô pszichiátriai kezelésnek vesse alá magát, ésnem lenne szabad tudatbefolyásoló szerek szedésére kötelezni. Akormányoknak be kellene tiltaniuk az ilyen visszaéléseket.

Ha pszichiátereket ábrázolnak egy filmben, a televízióban vagy más médiumonkeresztül, a róluk kialakított képnek mutatnia kellene az elméleteik és

„diagnózisaik” mögött meghúzódó tudományos megalapozatlanságot, valaminta kezeléseikben és eljárásaikban rejlô lehetséges ártalmakat.



Á L L A M P O L G Á R I B I Z O T T S Á Ga z E m b e r i J o g o k é r t

41

Az Állampolgári Bizottság az Emberi

Jogokért (CCHR) nevû szervezetet1969-ben alapította a SzcientológiaEgyház, hogy kivizsgálja és feltárjaa pszichiátria területén történô emberi jogi sérelmeket és

megtisztítsa a mentális egészségügy területét. Ma többmint 130 szervezettel dolgozik 31 országban. Tanácsadói

testületében, amely az úgynevezett Megbízottakból áll,orvosok, jogászok, pedagógusok, mûvészek, üzletem- berek, polgári és emberi jogi képviselôk foglalnak helyet.

Noha a CCHR nem nyújt orvosi vagy jogi tanácsot,szorosan együttmûködik és támogatja az orvosokat ésaz orvosi gyakorlatot. A CCHR gyakran összpontosít apszichiátria szubjektív „diagnózisainak” tisztességtelenhasználatára, amelyekbôl hiányzik minden tudományosvagy orvosi érték, de amelyeket arra használnak, hogymilliárdokban mérhetô pénzügyi haszonra tegyenek szert, fôként az adófizetôktôl és a biztosítóktól. E hamisdiagnózisokra alapozva a pszichiáterek igazolva látják és elôírják a gyakran életveszélyes kezeléseket, beleértve

a tudatmódosító szereket, amelyik elfedik a személyalapvetô nehézségeit és megakadályozzák gyógyulását.

A CCHR munkája összhangban áll az ENSZEmberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatával, különösen azalábbi tételekkel, amelyeket a pszichiáterek jóformánnaponta megsértenek:

„3. cikkely: Mindenkinek joga van az élethez, aszabadsághoz és a személyes biztonsághoz.

… 5. cikkely: Senkit nem lehet kitenni kínzásnak vagykegyetlen, embertelen vagy lealacsonyító kezelésnek vagy

büntetésnek.

… 7. cikkely: A törvény elôtt mindenki egyenlô, ésmegkülönböztetés nélkül mindenkinek joga van a törvényegyenlô védelméhez.”

A pszichiátria hamis diagnózisain, megbélyegzô címkéin, önkényes kényszerbeszállítási törvényein,kegyetlen, személyiséget kitörlô „kezelésein” keresztülemberek ezrei szenvednek kárt és tagadják meg tôlük legalapvetôbb emberi jogaikat.

A CCHR több száz reformot indított el és vezényeltle úgy, hogy tanúskodott törvényhozói meg-hallgatásokon, nyilvános meghallgatásokat tartott apszichiátriai visszaélésekrôl, együttmûködve a médiával,

a törvényvégrehajtókkal és köztisztviselôkkel szerte avilágon.

A Nemzetközi ÁllampolgáriBizottság az Emberi Jogokért



Julian Whitaker, M.D.,A Whitaker Jólléti Intézet igazgatója, KaliforniaAz Egészség és gyógyítás szerzôje:„A CCHR az egyetlen non-profit szervezet, amely apszichiáterek és a pszichiátriai szakma visszaélé-seire koncentrál. Ez azért ilyen fontos, mert azemberek nem ismerik fel, mennyire tudománytalana pszichiátriai szakma. Azt sem ismeri fel senki,hogy mennyire veszélyes lehet az emberek ilyen

jellegû megbélyegzése és gyógyszerezése. Tehát aCCHR erôfeszítései és elért sikerei nagymértékûhozzájárulást jelentenek kultúránk épségéhez”.

Dr. Lois Achimovich,konzultáns pszichiáter, Ausztrália:

„Akik elkerülték a pszichiátriai rendszert,azoknak nehéz megérteni a kétségbeesést, amit aza rengeteg ember érez, akiket akaratuk ellenére bezártak és kezelésnek vetettek alá úgy, hogynagyon kevés vagy semmilyen lehetôségük semvolt független bírósághoz vagy jogi beavatkozás-hoz folyamodni.

A CCHR a felvilágosításon, támogatáson ésa közösség bevonásán keresztül kiemelkedôenhozzájárult a mozgalomhoz, hogy ezzelönkéntes és humánus figyelmet irányítson apszichiátria karmai közt súlyos mentáliskárosodást elszenvedôkre.”

David HeatheringtonFôszerkesztô, London Independent Locals

Egyesült Királyság

„…a CCHR folyamatban lévô kampánya… egy-szerûen… remek sztori! Hány más regionálisújság hozza le a pszichiátriai hibákról szólócímlapsztorikat, vagy a pszichiátriai vissza-élésekrôl, csalásokról és bûnökrôl szóló oldalascikkeket? Az Independent Local Newspapersörömmel vesz részt ebben a nemes és fontoskampányban, és biztos vagyok benne, hogy a jövôben még nagyon sok történetet fog lehozni,amit a CCHR erôfeszítései inspiráltak. További jó munkát.”

A CCHR CÉLJAAZ ÁLLAMPOLGÁRI BIZOTTSÁG AZ EMBERI JOGOKÉRT

kivizsgálja és feltárja a pszichiátria területén történô emberi jogi sérelmeket.Vállvetve dolgozik együtt olyan hasonló gondolkodású csoportokkal és

egyénekkel, akiket a közös cél, a mentális egészségügy területének megtisztítása vezérel. Mindaddig folytatjuk e tevékenységet, amíg a pszichiátria jogsértô és kényszerítô gyakorlatai meg nem szûnnek, és az emberi jogok és a

méltóság vissza nem adatnak minden embernek.

További információ:CCHR International

6616 Sunset Blvd.Los Angeles, CA, USA 90028

Telefon: (323) 467-4242 • (800) 869-2247 • Fax: (323) 467-3720www.cchr.org • e-mail: [email protected]

Vagy vegye fel a kapcsolatot az Önhöz legközelebbi CCHR irodával.



Országos CCHR irodák CCHR AusztráliaCitizens Commission onHuman Rights AustraliaP.O. Box 562Broadway, New South Wales2007 AustraliaPhone: 612-9211-4787

Fax: 612-9211-5543E-mail: [email protected]

CCHR AusztriaCitizens Commission onHuman Rights Austria(Bürgerkommission fürMenschenrechte Österreich)Postfach 130A-1072 Wien, AustriaPhone: 43-1-877-02-23E-mail: [email protected]

CCHR BelgiumCitizens Commission onHuman RightsPostbus 552800 Mechelen 2,BelgiumPhone: 324-777-12494

CCHR KanadaCitizens Commission onHuman Rights Toronto27 Carlton St., Suite 304Toronto, OntarioM5B 1L2 CanadaPhone: 1-416-971-8555E-mail:[email protected]

CCHR Cseh KöztársaságObcanská komise zalidská právaVáclavské námestí 17110 00 Praha 1, Czech RepublicPhone/Fax: 420-224-009-156E-mail: [email protected]

CCHR DániaCitizens Commission onHuman Rights Denmark (MedborgernesMenneskerettighedskommission—MMK)Faksingevej 9A2700 Brønshøj, Denmark

Phone: 45 39 62 9039E-mail: [email protected]

CCHR FinnországCitizens Commission onHuman Rights FinlandPost Box 14500511 Helsinki, Finland

CCHR FranciaországCitizens Commission onHuman Rights France(Commission des Citoyens pourles Droits de l’Homme—CCDH)BP 7675561 Paris Cedex 12 , France

Phone: 33 1 40 01 0970Fax: 33 1 40 01 0520E-mail: [email protected]

CCHR NémetországCitizens Commission onHuman Rights Germany—National Office(Kommission für Verstöße derPsychiatrie gegenMenschenrechte e.V.—KVPM)Amalienstraße 49a80799 München, GermanyPhone: 49 89 273 0354Fax: 49 89 28 98 6704E-mail: [email protected]

CCHR GörögországCitizens Commission onHuman Rights65, Panepistimiou Str.105 64 Athens, Greece

CCHR HollandiaCitizens Commission onHuman Rights HollandPostbus 360001020 MA, AmsterdamHollandPhone/Fax: 3120-4942510E-mail: [email protected]

CCHR MagyarországÁllampolgári Bizottság azEmberi Jogokért Alapítvány1461 Budapest, Pf. 182Telefon: 36-1-342-6355Fax: 36-1-344-4724E-mail: [email protected]

CCHR Izrael Citizens Commissionon Human Rights IsraelP.O. Box 3702061369 Tel Aviv, IsraelPhone: 972 3 5660699Fax: 972 3 5663750

E-mail: [email protected]

CCHR OlaszországCitizens Commissionon Human Rights Italy(Comitato dei Cittadini per iDiritti Umani—CCDU)Viale Monza 120125 Milano, ItalyE-mail: [email protected]

CCHR JapánCitizens Commission onHuman Rights Japan2-11-7-7F KitaotsukaToshima-ku Tokyo170-0004, JapanPhone/Fax: 81 3 3576 1741

CCHR Lausanne, SvájcCitizens Commissionon Human Rights Lausanne(Commission des Citoyens pourles droits de l’Homme— CCDH)Case postale 57731002 Lausanne, SwitzerlandPhone: 41 21 646 6226E-mail: [email protected]

CCHR MexikóCitizens Commissionon Human Rights Mexico(Comisión de Ciudadanos porlos Derechos Humanos—CCDH)Tuxpan 68, Colonia RomaCP 06700, México DFE-mail:[email protected]

CCHR Monterrey, MexikóCitizens Commission onHuman Rights Monterrey,Mexico(Comisión de Ciudadanos por losDerechos Humanos—CCDH)Avda. Madero 1955 PonienteEsq. Venustiano CarranzaEdif. Santos, Oficina 735Monterrey, NL México

Phone: 51 81 83480329Fax: 51 81 86758689E-mail: [email protected]

CCHR Nepál P.O. Box 1679Baneshwor Kathmandu, NepalE-mail: [email protected]

CCHR Új-ZélandCitizens Commission onHuman Rights New ZealandP.O. Box 5257Wellesley StreetAuckland 1, New ZealandPhone/Fax: 649 580 0060

E-mail: [email protected]

CCHR NorvégiaCitizens Commission onHuman Rights Norway(Medborgernesmenneskerettighets-kommisjon,MMK)Postboks 8902 Youngstorget0028 Oslo, NorwayE-mail: [email protected]

CCHR OroszországCitizens Commission onHuman Rights RussiaP.O. Box 35117588 Moscow, RussiaPhone: 7095 518 1100

CCHR Dél-AfrikaCitizens Commission onHuman Rights South AfricaP.O. Box 710

Johannesburg 2000Republic of South AfricaPhone: 27 11 622 2908

CCHR SpanyolországCitizens Commission onHuman Rights Spain(Comisión de Ciudadanos por loDerechos Humanos—CCDH)Apdo. de Correos 1805428080 Madrid, Spain

CCHR SvédországCitizens Commission onHuman Rights Sweden(Kommittén för MänskligaRättigheter—KMR)Box 2124 21 Stockholm, SwedenPhone/Fax: 46 8 83 8518E-mail: [email protected]

CCHR TajvanCitizens Commission onHuman RightsTaichung P.O. Box 36-127Taiwan, R.O.C.

E-mail: [email protected] Ticino, SvájcCitizens Commission onHuman Rights Ticino(Comitato dei cittadini peri diritti dell’uomo)Casella postale 6136512 Giubiasco, SwitzerlandE-mail: [email protected]

CCHR Egyesült KirályságCitizens Commission onHuman Rights United KingdomP.O. Box 188East Grinstead, West Sussex

RH19 4RB, United KingdomPhone: 44 1342 31 3926Fax: 44 1342 32 5559E-mail: [email protected]

CCHR Zürich, SvájcCitizens Commission onHuman Rights SwitzerlandSektion ZürichPostfach 12078026 Zürich, SwitzerlandPhone: 41 1 242 7790E-mail: [email protected]



1. Steven Farber and Marc Green, Hollywood on the Couch (New York: William Morrowand Company, Inc., 1993), p. 23.

2. John P. Conger, Jung and Reich: The Body as Shadow (Berkeley: North Atlantic Books,1988), p. 40.

3. Peter Gay, Freud: A Life for Our Time (New York: W. W. Norton and Co., 1988), pp.167–68.

4. Krin Gabbard and Glen O. Gabbard, Psychiatry and the Cinema (Chicago: University of Chicago Press, 1987), p. xii.

5. Ibid., pp. 47, 53, 55–56.6. Bud Schulberg, Moving Pictures: Memories of a Hollywood Prince (New York: Stein andDay, 1981), p. 155.

7. Hugo Münsterberg, The Photoplay: A Psychological Study (New York: D. Appleton andCompany, 1916).

8. „Hugo Münsterberg,” compiled by Kyle Harrington, Internet document:http://www.muskingum.edu/~psychology/psycweb/history/munsterb.htm (accessedSep. 1, 1997).

9. Op. Cit. , Münsterberg, The Photoplay, A Psychological Study , p. 28.

10. Ibid., pp. 221–222.

11. Op. Cit., Krin Gabbard, p. xviii.

12. Op. Cit. , Stephen Farber, pp. 249–50.

13. Ibid., p. 30.

14. Ibid., p. 117.

15. Ibid., p. 124, 126.

16. Toby Burwell, et al, Psychiatrists: The Men Behind Hitler (Freedom Publishing, LosAngeles, 1995).

17. Ibid.

18. „Selling Murder, The Killing Films of the Third Reich,” Discovery Channel, USA,1995.

19. Ibid.

20. Donald Spoto, Marilyn Monroe: The Biography (New York: Harpers Collins Publishers,1993), pp.305, 315, 427, 428, 456, 566–569, 573–586, 677–82; Steven Farber and Marc Green,Hollywood on the Couch , p. 104.

21. Margaret A. Hagen, Ph.D., Whores of the Court, The Fraud of Psychiatric Testimony andthe Rape of American Justice (New York: Harper Collins Publishers, Inc., 1997), p. 19.

22. Richard E Vatz, Lee S. Weinberg, and Thomas S. Szasz, „Why Does Television GrovelAt the Altar of Psychiatry?,” The Washington Post , Sep. 15, 1985, pp. D1–2.

23. Paula J. Caplan, Ph.D., They Say You’re Crazy (New York: Addison-Wesley PublishingCompany, 1995), p. 90.

24. Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders, Fourth Edition: DSM-IV (Washington, D.C.: American Psychiatric Association, 1994), pp. 50–53, 65, 93–94, 213,244–45, 591.

25. Ibid., p. 213.

26. Op. Cit. , Margaret A. Hagen, Ph.D., p. 139.

27. Physicians’ Desk Reference to Pharmaceutical Specialties and Biologicals (Oradell, N.J.:

Medical Economics, Inc., 1964), 19th ed., p. 710.28. Anne Edwards, Vivien Leigh (New York: Simon and Schuster, 1977), p. 198;Steven Farber and Marc Green, Hollywood on the Couch , pp., 122, 123, 149, 156, 187,188, 191, 192, 197.

29. Laurence Olivier, Laurence Olivier An Autobiography (New York: Simon and Schuster,1982), pp. 194–95.

30. Gerold Frank, Judy (New York: Harper & Row Publishers, 1975), pp. 623–24.

31. „Psychiatry Kills Celebrities,” The L.A. Voice , Apr. 12, 1974; „Shock Therapy,”Washington Post , Sep. 24, 1995.

32. Leonard Roy Frank, The History of Shock Treatment (San Francisco: Leonard Roy Frank,1978), p. 70.

33. „Shock Therapy,” Washington Post , Sep. 24, 1995.

34. Jeremy Laurance, „Britain’s shock discovery,” The Times (London), Feb. 16, 1991.

35. Dennis Cauchon, „Patients Often Aren’t Informed of Full Danger,” USA Today ,Dec 6, 1995.

36. Peter Sterling, Ph.D., Associate Professor of Neurobiology, Department of Anatomy,School of Medicine, University of Pennsylvania, „Brain Damage and Memory Loss FromECT,” testimony prepared for the Standing Committee on Mental Health of the Assemblyof the State of New York, Oct. 5, 1978, pp. 1–30.

37. Walter Freeman and James W. Watts, B.S., Psychosurgery (Charles C. Thomas, 1942), p.xvi.

38. David Ikin, „Waking up to a nightmare,” The Daily Telegraph Mirror, Dec. 20, 1990.

39. „Lunch must go on, with Toni Lamond,” Sydney Morning Herald, Sep., 1990.

40. Peter Wilmoth, „Hard Road, The Stevie Wright Story,” Sunday Mail , Apr. 26, 1992; SueQuinn, „Little Stevie searches for lost Mr. Wright,” Daily Telegraph, Jan. 18, 1986; DavidIkin, „Waking up to a nightmare,” The Daily Telegraph Mirror, Dec. 20, 1990.

41. William Arnold, Shadowland (New York: McGraw-Hill Books, 1978), p. 160.

42. Billie Holiday with William Dufty, Lady Sings the Blues (New York: Lancer Books,1956), pp. 60–61; „Featured Jazz Legend: Billie Holiday,” Internet documenthttp://www.gibbs-smith.com/ /books/billie.html.

43. Scotty Wright, „Jazz Education,” Internet document http://www.dnai.com/~lmcohen/jn_495je.html.

44. Burton W. Peretti, Jazz in American Culture (Chicago: Ivan R. Dee, Inc., 1997), p. 105.

45. Op. Cit. , „Featured Jazz Legend: Billie Holiday.”

46. Op. Cit., Burton W. Peretti, p. 105.

47. Ross Russell, Bird Lives!: The High Life and Hard Times of Charlie (Yardbird) Parker (NewYork: Da Capo Press, 1973), 1996 edition, pp. 221–231; „Charlie Parker—Jazz Saxophonist

Extraordinaire,” Internet document http://empire.res.wabash.edu/bird/index.htm48. Jay Cocks, „The King of the Hill,” Time, Oct. 31, 1994.

49. Ira Gitler, Jazz Masters of the Forties (New York: The Macmillian Co., 1966),pp. 122–125, 129.

50. Aldous Huxley, Brave New World (London: Granada Publishing, 1932), p. 14.

51. Donald Spoto, A Passion for Life: The Biography of Elizabeth Taylor (New York: HarperCollins, 1995), p. 147.

52. Ibid.

53. Chuck Philips & Michael A. Hiltzik, „Autospy Finds Don Simpson Died of Overdose,” Los Angeles Times, Mar. 27, 1996; Cynthia McFadden, Sam Donaldson, „The

Death of Film Producer Don Simpson,” ABC PRIMETIME LIVE , Mar. 26, 1997.54. Chuck Philips & Michael A. Hiltzik, „Hotel Detox: For Affluent Addicts….,”LosAngeles Times, Sep. 27, 1998.

55. „Eric Douglas’ Death Ruled OD,” E! Online, Aug. 11, 2004

56. Bettijane Levine and Paul Lieberman, „Identified in his Addiction,” Los AngelesTimes, July 17, 2004.

57. Wayne O. Evans and Nathan S. Kline, Psychotropic Drugs in the Year 2000: Use ByNormal Humans (Springfield, Illinois: Charles C. Thomas Publisher, 1971), p. xx.

58. Op. Cit. , Donald Spoto, A Passion for Life , pp. 147–48.

59. Chris Willman, „Long Distance Winner Stevie Nicks, the ephemeral rock goddesswho was here long before Courtney, Fiona and Sheryl, talks about her recent careerrevival and looks back on her rock-and-roll life,” Entertainment Weekly, May 1, 1998.

60. Kevin Ransom, „Stevie’s return having conquered addiction and ennui, Nicks shedsher troubles for ‘Shangri-La’,” The Detroit News , July 6, 2001.

61. Op. Cit., Chris Willman.

62. Thomas S. Szasz, M.D., Ceremonial Chemistry: A Ritual Persecution of Drugs, Addicts andPushers , Revised edition (Learning Publications, Inc., Florida, 1985), pp. 13–14.

63. „Phil Hartman,” Biographical Information, www.tvtome.com, (accessed Sep. 25,

2004); Marcus Errico, „Drugs, Booze in Hartman Murder,” E! Online, June 8, 1998; RobWaters, „My antidepressant made me do it!,” Salon.com, July 19, 1999; Bruce Fretts,„Tears for A Clown…,” Entertainment Weekly, May 31, 2002.

64. „FDA Mulls Antidepressant Warnings,” Daily Press , Mar. 21, 2004.

65. „Worsening Depression and Suicidality in Patients Being Treated withAntidepressant Medications,” FDA Public Health Advisory, Mar. 22, 2004.

66. „FDA Mulls Antidepressant Warnings,” Daily Press , Mar. 21, 2004.

67. Kelly O’Meara, „Guns and Doses,” Insight , June 28, 1999.

68. Ibid.

69. „Littleton Gunman Tests Positive for Mania-Inducing Drug,” ABC’s ColoradoAffiliate, KCNC News 4 , citing, Bipolar Disorder [Manic Depression] Explained:http://mentalhelp.net/articles/grohol/bipolar.htm; Peter R. Breggin, M.D. „Eric Harriswas taking Luvox (a Prozac-like drug) at the time of the Littleton murders”;http://www.breggin.com/luvox.html; Physician’s Desk Reference , 1998, Luvox,„Precautions” p. 2892.

70. INXS, The George Negus Interview, Dec. 15, 1997; „INXS members say drugs lead todeath,” USA Today , Dec. 10, 1998; „Coroner: Hutchence’s Death a Suicide,” Music onYahoo!, Feb. 7, 1998.

71. „The Elliott Smith Mystery,” LA Weekly, Jan. 2–8, 2004; „Elliott Smith, Academy

Award-nominated songwriter, dies at 34,” AP News , 21 Oct. 2003; „Elliot Smith coro-ner’s report posted online,”Pitchfork Daily Music News, Jan. 12, 2004.

72. Alex Williams, „Vanishing Act,” New York metro.com, 2004.

73. „Spaulding Gray found dead in NYC,” East Bay Newspapers, Online Edition, Mar. 9,2004.

74. William H. Philpott, M.D. and Dwight K. Kalta, Ph.D., Brain Allergies (KeatsPublishing, Inc., Connecticut, 1987), p. 5.

75. Robert Whitaker, Mad in America: Bad Science, Bad Medicine, and the Enduring Mistreatment of the Mentally Ill (Perseus Publishing, New York, 2002), p. 269.

76. Ibid., Whitaker, p. 273.

77. Martin A. Lee and Bruce Shlain, Acid Dreams: The CIA, LSD and the Sixties Rebellion(New York: Grove Press, Inc., 1985), p. xvi.

78. Op. Cit. Wayne O. Evans and Nathan S. Kline p. 89.

79. Brian Wilson with Todd Gold, Wouldn’t It Be Nice, My Own Story (New York: HarperCollins Publishers, 1991), pp. 9, 116–17, 122, 209–10.

80. Timothy White, The Nearest Faraway Place (New York: Henry Holt and Company,1994), p. 349.

81. Michael Tennesen, „Did Charles Westover Kill Del Shannon?” Los Angeles Magazine ,Sep. 1990, pp. 133–40.

82. Statement by LeAnne Westover, widow of Del Shannon for the Protest AgainstProzac Child Abuse, Los Angeles, May 10, 1994.

83. Fred A. Baughman Jr., M.D., „Immunize Your Child Against Attention-DeficitDisorder,” press release, Feb. 7, 1996.

84. Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders-IV , p. 84.

85. Earl Mindell, Earl Mindell’s Pill Bible (New York: Bantam Books, 1984), pp. 4–5.

86. Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders , Third Edition-Revised,(Washington, D.C.: American Psychiatric Association, 1987), pp. 136, 175.

87. The PDR Family Guide to Prescription Drugs (Montvale, N.J.: Medical Economics Data,1993), p. 547; Richard Scarnati, D.O., „An Outline of Hazardous Side Effects of Ritalin(Methylphenidate),” The International Journal of the Addictions 21 , No. 7 (1986): 838, 839.

88. Steve Dougherty, „No Way Out,” People , Apr. 25, 1994, p. 41.

89. Hester Riches, „Blue Notes: The tragic suicide of Nirvana’s Kurt Cobain opensthe door on an emerging theme in popular culture—depression,” The Vancouver Sun ,Apr. 16, 1994; Steve Dougherty, „No Way Out,” People , Apr. 25, 1994, p. 41.

90. Steve Dougherty, O p. Cit. , pp. 40–41.

91. Richard C.W. Hall, M.D. and Michael K. Popkin, M.D., „Psychological Symptoms of Physical Origin,” Female Patient 2, No. 10, Oct. 1997, pp. 43–47.

92. Erwin K. Koranyi, M.D., „Morbidity and Rate of Undiagnosed Physical Illnesses in aPsychiatric Clinic Population,” Archives of General Psychiatry 36, Apr. 1979, p. 414.

HIVATKOZÁSOKHivatkozások



„A szórakoztatástól a hírmûsorokig a televí-

zió meg van igézve, el van ragadtatva és

elkápráztatva a látszólagosság rejtelmeitôl,

bármitôl, ami csak távolról is hasonlít a

pszichiátriára és a pszichológiára. Ezeknek a

»szakértôknek« a kijelentései és statisztikai adatai, amelyek kiözönlenek a legnagyobb

talk-show-kban, reggeli hírekben és

magazinmûsorokban, és amelyeket tényként

állítanak be, mégsem többek egyszerû

tudományos-fantasztikus irodalomnál.”

— Thomas Szasz,nyugalmazott pszichiátria professzor

művészek tönkretétele – a pszichiátria aláássa a kreativitást

Documents