Óravázlat

Osztály: 8.osztályTémakör: MagyarországtermészetiéskulturálisértékeiTanításiegység: ADunántúli-középhegységésaBalatonAzóratípusa: ÚjismereteketszereztetőóraAzórajellemzőmunkaformája: Pármunka,frontálisosztálymunka

Tantervikövetelmények

Atanításióraoktatásicélja:- játékostanulásirodalmiszemelvényeksegítségével;- aBakonyésaBalaton-felvidéktermészetiadottságainakmegismerése;- atermészetföldrajziadottságoktársadalom-földrajzikövetkezményeinekláttatása;- terepimegismeréselőkészítéseatájbemutatásaáltal.

Atanításióranevelési-képzésicélja:

- hatékonyegyüttműködésatanításiórán;- közösséginevelés:egymásmeghallgatása,fegyelmezettmunkavégzés;- a szülőföld és a haza szeretetének megalapozása, pozitív viszonyulás kialakítása

Magyarországtájaihoz;- természetföldrajzi,társadalom-földrajziértékeinkvédelménekkiemelése.

Atanításióraképzésicéljai:

- lényegkiemelőképességfejlesztése:elhangzószövegbőlföldrajziinformációkkigyűjtése;- memóriafejlesztése:földrajziinformációkmegjegyzése;- atérszemléletésatopográfiaiismeretekfejlesztése;- képfelismerés:térképiésvalóságosinformációkösszekapcsolása.

Oktatásikövetelmények

- Megerősítendőfogalmak:általánosfogalmak:mészkő,dolomit,vöröshomokkő,bazalt,bazalttufa,utóvulkániműködés,forráskúp,hévíz,tanúhegy,nemzetiparkegyedifogalmak:Bakony,Északi-Bakony,Déli-Bakony,Balaton-felvidék,Tapolcai-medence,Balaton,Zala,Tihanyi-félsziget,Tihany,Hévízi-tó,Hévíz,Balatonfüred,Badacsony,Sajó,SzentGyörgy-hegy,Csobánc,Gulács,Tóti-hegy,Haláp,Hegyestű,Balaton-felvidékiNemzetiPark

- Megerősítendőfolyamatok:atájátalakításánakfolyamata,afelszíniésafelszínalattivizekkapcsolataaterületen,utóvulkánosság

- Megerősítendőösszefüggések:- azemberitevékenység,tájhasználatésatermészetiadottságokösszefüggései;- aborászat,aszőlészetésaturizmusösszefüggéseiatermészetiadottságokkal;- atermészetiadottságokésazahhozkötődőértékvédelem.

- Kiemelttevékenységek:- aszemelvényekésaföldrajziismeretekösszefüggéseinekértelmezése;- önállóértelmezésésösszefüggésekkeresése.

Tantárgyikoncentráció

- Belsőkoncentráció:Magyarországtermészetiéskulturálisértékei;- Külsőkoncentráció:Irodalom:NyulászPéter:Helka–ABurok-völgyárnyai

Szemléltetőeszközök

- Felhasználttankönyv:JónásI.–Kovácsné–Vízváriné:Természetrőltizenéveseknek.Földrajz8.osztály,MozaikKiadó,Szeged

- Földrajziatlasz- PPT(1.melléklet)

Azórafelépítése

Idő AzórameneteDidaktikaimozzanat

Didaktikaimódszer,

munkaformaEszköz

1’ Azóraszervezése:jelentések,adminisztráció4’ Bingó:atanulókpáronkéntkapnakegy-egy

A/4-esüreslapot,amitkilencrészrekellosztaniukhajtogatással.Megkelltippelniükkilenc,földrajzzalkapcsolatosjelenséget,amirőlszerintükbiztosanszóleszamaiórán

Előzetesismeretekfelmérése

Pármunka A/4-eslapok,PPT(1.melléklet)

13’ NyulászPéter:Helka–ABurok-völgyárnyaic.regénybőlnégyrészletfelolvasásaatanáráltalFeladat:felismerniaföldrajzijelenségeket,helyszíneket,amelyekrőlarészletekszólnak,feljegyezniafüzetbe(1.Bakony,Sió,Tihany,2.Badacsony(mástanúhegyiselfogadható,3.Hegyestű,4.Hévíz)

Újismeretekszerzése

TanárifelolvasásEgyénimunka

Irodalmiszemelvények(2.melléklet),füzet

5’ Amegoldásokellenőrzéseszóban,kiegészítés Ellenőrzőrögzítés,újismeretekátadása

Frontálisosztálymunka

6’ Akivetítettképekésazelhangzottszövegrészletekpárosítása(Aképekenaműbentalálhatóhelyszínekjelennekmeg)

Újismeretekátadása

Egyénimunka prezentáció(1.melléklet)

6’ Amegoldásokellenőrzése,kivetítése,ismeretekátadásaaképenláthatóföldrajziinformációkkalkapcsolatban

Ellenőrzőrögzítés,újismeretekátadása

Frontálisosztálymunka

prezentáció(1.melléklet)

5’ Azóraelejénjátszottbingóellenőrzése.Reflektálásszóbanazelhangzotttartalmakra

Ellenőrzőrögzítés Frontálisosztálymunka,egyénimunka

4’ Kilépőkártya:atanulókvisszajelzéstírnakazóráról,háromkérdésalapján:1.Mennyiretetszettazóra?(1-6skála)2.Mennyibenjárulthozzáazóraaföldrajziismereteitekbővítéséhez/elmélyítéséhez?(1-6skála)3.Tetszett-eazórántanulmányozottmű?(igen/nem+indoklás)

Reflexió Egyénimunka színes„StickeyNotes”

1’ Azórabefejezése:elköszönés

Mellékletek

1.melléklet

BARANGOLÁS A BALATON ÉSZAKI

PARTJÁNNyulász Péter: Helka c. műve alapján

BINGÓ! - BARANGOLÁS A BALATON ÉSZAKI PARTJÁN

2. KÉP

3. KÉP

4. KÉP

5. KÉP

PÁROSÍTSD! - MEGOLDÁSOK

¢ 1. kép: 3. szöveg¢ 2. kép: 2. szöveg¢ 3. kép: 2. szöveg¢ 4. kép: 1. szöveg¢ 5. kép: 4. szöveg

BINGÓ! - BARANGOLÁS A BALATON ÉSZAKI PARTJÁN

KÉPEK FORRÁSA:

¢ http://bit.ly/2oiVI7W¢ http://bit.ly/2pM3l78¢ http://bit.ly/2oHg90S¢ http://bit.ly/2ojbP5r¢ http://bit.ly/2pccny4¢ http://bit.ly/2pM36ZT

Utolsó letöltés: 2017.04.18.

2.melléklet

AVARÁZSLÓNYOMÁBAN

Lassacskánestébefordultanap.Atoronyóracsőharangjakomótosan,méltóságteljesenkondultaSoktornyú Kastélyban, mintha csak azt a néhány esztendőt számlálná végig egyenként, amelybékességbenteltelavidéken.Nemvoltsok.Pedigvágytakrámind:aVíz,aPartésazErdőnépei,hogy ez örökké tartson, de a nyugalmat csak egy törékeny egyezség hordozta, melyet titkonkötöttekmegegymássalakörnyékvarázserőtbíróhatalmasságai.Kamor,aBakonyvarázslója,Sió,aBalatontündéreésatihanyihercegipár,KelénésHelka–akisHelkaszülei.

Ádázviaskodásnak,sötétésvészterheskorszaknakvetettekezzelvéget.Akkorramárnemvoltköztük,akinesirattavolnalegalábbegyszerettét–Kamorafiátveszítetteel,Kelénazapját,Helkahercegnőanővérét,Sióaszivárványoshalacskáját...

Sajátéletükismárcsakhajszálonfüggöttazegymássalfolytatotttusakodásban,studták,velükpusztulató,skörülötteahegyekvilága,hamindenúgyfolyiktovább,mintaddig.

Túl kellett, hogy lépjenek hát korábbi sérelmeiken. Legyűrve fájdalmukat, félelmeiket ésbosszúvágyukat, végül egyezségre léptek:Megesküdtek egymásnak, hogy többé nemhasználjákvarázserejüket. Ám nem igazán bíztak benne, hogy amásik is betartja a fogadalmát. Hatalmukzálogait ezért közösen a föld alá rejtették a füredi partok közelében. Sió az aranybuzogányosnádszálat, Kamor a cserfa varázspálcát, Kelén herceg és Helka hercegnő pedig a SárgakövesGyűrűjétáldoztaamegbékélésértcserébe.

Minderrőlperszemélyenhallgatniukkellett,hiszenabizalmatlanságuknakáravolt.Bárbékétteremtettek,avarázserejükhíjángyengévéváltakmásokkalszemben.Tudták,bárkikönnyűszerrelgyőzedelmeskedhet felettük,haennekhírétveszi. Fennkelletthát tartaniukhatalmukéserejüklátszatát,hogygyanútnefoghassonsemmilyengonoszlélekésrosszakaró.

Évek teltek el, és a sötét időkemlékehomályosulni kezdett, de aVíz, a Part s az Erdőnépeilegendákat szőttek a vészterhes időkről. Azok a mesék pedig egyre varázslatosabbá váltak, slassacskán már alig akadt, aki tudta volna a teljes igazságot arról, hogyan lelte halálát az ifjúKamor,hoválettHorkaésThuz,shogySiótmiértemlegettékhátamögöttkígyóhajútündérnek.

Denemvoltezteljesenvéletlen.Kamorterveltekiazt,hogyhamáravarázspálcájátnélkülözniekell,majdbűvészkedikaszavakkal.Úgylátta,azalegmegfelelőbbeszközmegőrizniatitkokat,haösszekuszálja az emlékeket, amennyire csak lehetséges. így azután beszélt mindenfélétmindenkinek, akivel csak találkozott, erről is, arról is, a lényeg az volt, emberfia ne legyen, akikiigazodikatörténetekkuszaságában.

Akkordöntöttígyavarázsló,amikorhírétvette,hogyahercegipárgyermekáldásnaknézelébe.Sokáig gondolta úgy, hogy ezmár sohasem fog bekövetkezni, hiszen átok ült Tihany hercegein.Bora, a gonoszbakonyiboszorkánybosszúja volt ez, éső, Kamor, sokáighasztalanpróbálkozottfeltörni az átkot. Végül siker koronázta ténykedését, ami azutánújabb titkolózásokhoz vezetett.Már-már úgy tűnt, jól alakulnak a dolgok, amikor egy napon futár érkezett hozzá a SoktornyúKastélyból.

Abban az évben korán beköszöntött a tél, bármég csak alig fordult novemberre a naptár. Ahercegnőakkormárérezte,hogyhamarosangyermekeszületik,demégférjéneksemszólterről.MeglepetésnektartogattaazörömtelibejelentéstKelénközelgőszületésnapjára,éseszeágábansemvoltvilággákürtölni.

Hanem az egyik éjjelen vastag gyapjúkendőkbe burkolódzó öregasszony kopogtatott a várkapuján. Metsző, fagyos szél süvített, sűrűn kavarogva szakadt a hó, s az őrök emberségbőlbeengedtékazasszonyt,mégmielőtthalálrafagyottvolna.Őazonbannemahidegelőlmenekült,hanem mindenáron a hercegnő elé kért bebocsátást, és hatalmas lármát csapott, amikormegpróbáltákfeltartóztatni.Arajcsúrrafelébredtahercegnőis,ésúgygondolta,hamarabbcsitul

acsetepaté,hameghallgatjaazöregasszonyt.Mikorkettesbenmaradtak,ígyszóltahívatlanvendég:

– Esdekelve kérlek, bocsásdmeg nekem,HelkaHercegnő, hogy az éj közepén zaklatlak. Rezivagyok,aBakonyjavasasszonya.Álmotláttam,amirőltudnodkell!Háromnapjavagyokúton,hogyelmond-hassam.Helkahercegnőapokolbakívánta,éslegszívesebbenelkergettevolna,deszintelebénította,amitaboszorkátólhallott:

–Tudom,hogygonosznővéremátkaszálltrádegykor,samiattnekedsahercegneknemlehet gyermeketek. Magam sem értem hát, de én mégis azt láttam álmomban, hogy a

következőnyárelején,azonazéjjelen,mikorlegrövidebbasötétség,zöldszeműleánygyermeknekadszéletet–mondtaRezi,majdrögvestjajveszékelésselfolytatta.

–Jaj,nekem,bocsásdmegszegényfejemnek,amitmondanifogok,deaztisláttamálmomban,amintakishercegkisasszonykátvarázslatragadjaeltőled!Láttam,hogylányodnakszárnyainőnek,ésláttam,hogyelnyeliőtazéjfeketeégaBakonyfelett...

Ahercegnőszívét fagyos rémület szorítottael,de rezzenéstelenarccalhallgattaRezi jóslatát.Anyaiösztöneazt súgta,nemárulhatjaclgyermekét.A javasasszonynakételtés szállástadatottéjszakára,majdeszavakkalküldteel:

– Jóasszony,mindenki tudja,hogyBoraátkamiattsajnosnemszülethetgyermekem,sennekmegfelelőennemisvagyokáldottállapotban.

Alig vártaazonban,hogyRezi elhagyjaa kastélyt, rögvest futárt küldöttKamorért.A varázslóharmadnapramegisérkezett,ésmindentelkövetett,hogyagyermekáldáshíréttitokbantartsák.Nemkisfáradságábakerültelőkészíteni,hogynetűnjönfelsenkinekahercegnővárandóssága,degondjavoltarrais,hogyörökbefogadáslátszatátkeltse.

Nemvoltrátöbb idejebőfélévnél,mertakövetkezőnyárelsőéjszakáján-ahogyanaztRezimegjövendölte - a Hercegnő zöld szemű leánygyermeknek adott életet, akit, az akkori szokásszerint,édesanyjautánneveztekel:Helkának.

Akimost ott hever a lovarda végében a szénán, békésen szunyókálva, s ugyanolyanderengőfényt áraszt a rátapadt csillámló portól, amilyen a Soktornyú Kastély felett világol. Nóniusz ésCsiperkeaggodalommaltelvefigyelte,snemtudták,mitévőklegyenek.

Deaztsem,hogyjobbantennék,hakukkotseszólnának.Deszóltak.Nóniusztörtemegacsendet.–AzErdőbenvoltatok,ugye?–Asajkodidűlőmellett,azerdeigyümölcsösben–ismerteelCsiperke,aztánkiegészítettemég

azzal,hogymárnemelőszörjártakott.Nóniuszcsóváltaafejét,mintakihelytelenítiezt,deváratlanulígyszólt:–Nemkellettvolnavisszajönnötök!–Utólagkönnyűokosnaklenni!–böktevisszaCsiperkebosszúsan.-Detiisazonvoltatoképp,

hogyvisszacipeljétek,vagynem?–perlekedett.–Különbenis,mihezkezdtünkvolnaottabokrokközött?

– Akármit. Az volt a dolgod, hogymegóvjad Helkát – kiáltotta a főlovász, de az apród nemhagytaannyiban.

–Most eztmondod!De eddigmást se hallottam, csak hogy tartsam a kastély közelében, ésleginkábbafalakaközött.Ezamaskaraisazértvanrajtam,mertállandóancsakparancsolgattatok–ráztamegmagánazálruhájátCsiperke.–NemelégazErdő,bujkálnikellettelőletekis!–vágtaNóniuszfejéhez.

– De így legalább tudjuk, mit szórtak a kastélyra a madarak - szólalt meg ekkor Helka, akimagáhoztértanagykiabálásközben.

–Jólvagy?–kérdeztéktőleegyszerre.–Kicsitszomjasvagyok-mondta.Nóniusz leakasztott egy kis lapos, hordóforma csobolyót a falról, és odanyújtotta. Helka

nagyokat kortyolt, aztán elégedetten sóhajtott. Ha én felébredtem, bizonyára a kastély népe ishamarosanészheztér–mondtaeztán.

–Aztkötvehiszem–szaladtkiCsiperkeszáján,ésmivelmegvoltgyőződve,hogyemberfianemhalljarajtukkívül,másrésztúgyérezte,a SoktornyúKastélyelleni támadásátírtakisséakorábbiszabályokat, ráadásulmégNóniusznak isbizonyítaniakarta,hogyőnemannyira felelőtlen,minthiszik,ezérthozzátetteaztis:

–Őketnemvédiolyanvarázslat,minttéged!SzavaimegdöbbentettékHelkátésNóniuszt.Ahirtelencsendrealovakisfelkaptákafejüket,ésmégahollóisközelebbhajoltanyíláshoza

tetőn. A főlovász csak összevonta szemöldökét, és a szemeit forgatta,mint aki erősen töprengvalamin,Helkaviszontmegkérdezte:

–Mifélevarázslat?Csiperkemegvakartaafejét,mondja-e,vagysem,végülígyszólt:– Azt elég, ha én tudom. De azért jó lenne ettől a villogó izétőlmegszabadulnod – utalt a

csillogóporra.Maradtmégvízalaposkulacsban.Helkaakezéreöntöttbelőle,hogylemossaaport,desemmi

hatásanemvolt.Mitöbb,ahogyanasapkátlevetteamosdáshoz,kiderült,aruhaanyagánisáttörtazazalattomosanyag,ésHelkagesztenyebarnafürtjeibizonyélénkfűzöldreváltoztak.

Nóniuszekkorvizettöltöttegycsorbalavórba,éselőhozottegydarabszappant,próbálkozzonazzal a hercegkisasszony.De semmi eredmény.Az a valami nagyonmakacs anyagnakbizonyult.Hiába súrolta szappannal, hiába dörgölte meg nedves szalmával is Helka, a bőre bronzaranyszínbenpompázott,gyöngyházfénnyelcsillogott,ésragyogott,akáregyszentjánosbogár.

AsokadikhasztalankísérletutánvégülmegelégelteNóniusz,ésígyszólt:–MegkellkeresnetekKamort!–Háteznagyszerűötlet!–csapotta levegőbeCsiperke.–Nincsélőember,aki tudhatná,hol

lakikavarázsló.Nóniuszfelállt,tettpárlépést,majdvissza.Töprengésébenodáigjutott,hogyhamárazapród

aziméntelkottyantottaaHelkátvédővarázslatot,akkorőiselőállhatasajáttitkával.Arragondolt,bizonyáraközelehetakétdolognakegymáshoz,ígykiböktevégül:

–ÉnjártammáraSzurdokvárban.–Aztakarodmondaniezzel,hogytudodazutatKamorhoz?–Igen,ésmégmástistudok–titokzatoskodottNóniusz.HelkaésCsiperkeszemekerekrenyílt,magasraszaladtaszemöldökük,ésaszalmárahuppantak

meglepetésükben.– Sokévvel ezelőtt volt – folytattaNóniusz–,magaahercegnőküldött a varázslóhozmint a

palota legjobb lovasát. Sohasem felejtemel aztazéjszakát. Szakadtahó,úgyvágotta jéghidegszél,mintezernyipenge,denemvoltválasztásom,mennikellett.Nemmindennapiüzenetetbíztakrám.

Ittegykisszünetettartott,vettegymélylélegzetet,aztánkimondta:–AzértkellettelhívnomKamort,mertahercegnőgyermeketvárt.–TetudszHelkaszületéséről?!–hökkentmegCsiperke,majdpontosított.–Azaz,hogyanlehet,

hogyemlékszelerre,Nóniusz?Kamornemadottnekedfelejtőfűbőlkészültteát?– De bizony igen, egy egész kulaccsal, méghozzá a legerősebb fajtából. Csakhogy a nagy

izgalombanéssietségbenelfelejtettemmeginniaznap.Mirehazaértem,anagyhidegbencsonttáfagyottazinnivaló.Akulacsotfelakasztottamalovardavégébe.

–Ésutánamilettvele?–Nemtudom,arranememlékszem.–Ezekszerintmegittad.–Meglehet.Aztgondolom,magammalvihettemtavasszalaMihály-napicsikóstalálkozóra.Arra

ugyanisnagyonkészültem,méghozzáazaranyfejűezüstszegecsekkelkivert,ébenfanyelűkarikásostorral, és van is egy győzelmi trófeám onnan. Csakhogy arra a találkozóra egyáltalán nememlékszem,ésazazostorsincssehol!Pedig,igazságszerint,idővelazatiédlettvolna,Csiperke.Havalami,hátezaz,amitelfelejtettem.

–Hálaafelejtőfüvesteának.–Mindenbizonnyaligen.Máskor biztosan nagyot kacagtak volna ezen a történeten, de ez nem az a pillanat volt. A

SoktornyúKastélyt varázslat zárja el a külvilágtól, az egyetlen segítség valahol aBakonymélyénrejtőzik, ugyan kit érdekel ilyenkor egy elveszett ostor? Csiperke felugrott, mint aki márisinduláshozkészülődik.

–ÉsazutatKamorhoz?Aztnemfelejtettedel?–kérdezősködött,azzalpedigegypillanatigsemtörődött,hogyHelkamilyenmeglepettenmeredmagaelé.

Nem törődött ezzelNóniusz sem, sőt,mindenóvintézkedésrőlmegfeledkezett. Elvett a faltólegy kérges fatörzsekből és ágakból eszkábált lajtorját, és a szénatároló fölötti deszkapallóhozigazította.Recsegett,nyikorgott,ahogyanfelmászottrajta.Magasranyújtózott,egészenatetőig,és a zsindelyek között kotorászott, alig pár centiméterre attól a luktól, ahol a fekete madárpislogottbefelé.

–Megvan!–kiáltotta,ésegyvékonybőrszíjjalátkötözöttszarvasbőrborítékothúzottelő.Csakúgyszálltapor,ahogyanráfújt.A lenyugvóbanlévőnapfényevörösesésnarancssárgacsíkokathúzottaporfelhőnátalovardafélhomályában.

Nóniuszegymegsárgultpergamenthajtogatottelő.–Atérkép–mutatta.–Azótanemvettemelő,hogyottjártam.Elkellettvolnaégetnem,deazt

gondoltam,bármikorszükséglehetmégrá.–Szerencse,hogynemaznaprejtettedoda,amikorazazostorosünnepvolt!Jólelfelejtetted

volna,holvan–mosolygottCsiperke,éselvetteafelényújtottelsárgultlapot.– De hiszen ez teljesen üres! – kiáltotta, amint megforgatta. Megnézte mindkét oldaláról,

többszöris,denemlátottrajtamégcsakegypöttyötsem.–Ööö,igen,voltvalamikuszavarázsige-nyögtezavarodottanNóniusz–,deazt,ööö...– Elfelejtetted! – állapította meg keserűen Csiperke, és mérgében félredobta a térképnek

nevezettlapot.ÉppenHelkakezeügyébe.– Igazán felírhattad volna! – háborgott tovább az apród, s amíg ő tovább perlekedett a

főlovásszal, Helka kézbe vette a lapot. Lassan, a szeme láttára rajzolódott ki vörös színnel aSoktornyúKastélykörvonala,majdmegjelentegyderengő,kékszínűnyilacska is.Apalotakülsővárfalátólindult,majdnyílegyenesvonalathúzottafélszigettövétőlmajdnempontosanészakfelé,hosszan,aBakonyközepéig,majdrövidenkeletnekfordult.

Amazokkettenmegsemhallották,hogyHelkaaztmondja:–Reggelreodaérhetünk.Megkellettismételnie,jóvalhangosabban.–Harögvestindulunk,napkeltéreottvagyunk!Erremárelhallgattak,éskerekszemekkelnéztekHelkára,akifeléjükfordítottaazüreslapot.–Éshonnantaláljukki,merremenjünk?–kérdezteCsiperke.–Hiszen itt az útvonal –mutattaHelka az apród és a főlovász döbbenetére, akik ekkor sem

láttakatérképensemmit,csakamikorHelkaújraföléjehajolt,ésúgytartottaszemeieléalapot.–Á,ezlehetazavarázslat–suttogtamagaeléafőlovász,súgygondolta,jobbvolnamegvárnia

reggelt. – Az az út ott lesz holnap is! Napfénynél jobban eltaláltok a fák között, mintkoromsötétbenpróbálkozott.

–Ugyanmár,Nóniusz,maholdtöltelesz.Kiválóanfogunklátni.– Hát a telihold nem éppen a legjobb ómen. Ilyenkor különösen ingerlékenyek az erdei

népségek.Ilyenkornemcsakafarkasokésadenevérekjönnekelő.Nekísértsétekalidérceket!

Helkaazonbanaztérezte,hogynincsidőkéslekedni.–Odabennakastélybananyámnak,apámnaksegítségrevanszüksége.Nemvárhatok,amígki

tudja,mimegnemtörténikafalakmögött!”

(NyulászPéter(2011):Helka–ABurok-völgyárnyai,BetűtésztaKiadó,Budakeszi,pp.43–50.)

MITESZNEKAZÓRIÁSOK?

Kényelmesen ügettek a poros kocsiúton. Egy széles, lapos tetejű hegynek tartottak, ami holfelbukkant,holeltűntelőlük,aszerint,hogyéppdombrakaptattakvagylefeléereszkedtek.Néhamáshegyekmögöttbújócskázott,ahogyankanyargóttazút.

Bárebbőlaz iránybólsohanem láttamég,Helka ráismert.AzahegyközelvanaBalatonhoz.Sokszor figyelte otthonról, a kastélyablakából, hogyan gurul végig rajta a lemenő nap. „Ez aBadacsony” - állapítottameg, shallomásbólazt is tudta,mindenféle fura formájúhegyekveszikkörül.Azokatviszontcsakmostelőszörvehetteszem-ügyre,hogyittjárnakaszéleslapályon.Azegyikcsúcsos,mintvalamifelfordítotttölcsér,amásik,mintegydülöngélőméhkas,aztánolyanis,mint egy jókora koporsó, amit jobban esett inkább hatalmas téglának látni. „Mintha egy óriáscsemetéjefelejtettevolnaittahomokozóformáit”-gondoltaHelka.

Cipriánközbenaztfigyelte,hogyerrefeléjóvalritkásabbanállnakafák,mintazErdősűrűjében,amerreKamorlakott.Néholbokrokkalvegyeskiscsoportokatalkotnak,másuttkeskenysávokbankísérnekegy-egykispatakot,közöttükpediga tágasmezőnmindenfelől frissvirágok integettek,minthatarkabohócruhábaöltözöttvolnaarét.

–„Melyik lehetközülüka liszteskankalin?”–tűnődött.Fogalmasemvoltróla.Semneki,semHelkának,semamanóknak,akikperszeleginkábbarravágytak,hogyvégrevalamiehetőkerüljönaszemükelé.Közbenmegkerültekegyjókoratavatis,deehetődolognaknyomátselátták.Szerteamezőnhatalmaskövekhevertekmindenfelé.

(NyulászPéter(2011):Helka–ABurok-völgyárnyai,BetűtésztaKiadó,Budakeszi,113p.)

HANGASZIKLÁBÓL

Hogykietlentájonhaladtak,nemírjaleateljesvalóságot.Por,kő,kavicsésgödrök.Nemállhattaazagonoklábanyomátsemmiélet.Azonazösvényenamohasemtudottmegtelepedni.Gazbóliscsakegy-egyszálkórókornyadozottalegszívósabbfajtából.Alattukazút–márhaaztannaklehetnevezni–egyremélyebbenvágódottasziklafalakközé,segyrekevesebbfényhatoltlehozzájuk.Magas,kúpformahegyhezközelítettek,serőshörgő-morgóhangothallottakfelőle.

Márnemjárhattakmesszeacéltól.Óvatosanlassítottakatempón,sbiztos,amibiztos,vetettekegypillantástatérképre.Felváltvavillódzottsárgánéspirosánahelyelőttük.

S akkor hirtelenmegremegett lábuk alatt a talaj. Erős huzat kapott a hajukba.Meglengetteruhájukat,sminthaszázésezerkürtőtfújtvolnamegvalaki–bődületesordítástörtutatmagánaka sziklahasadékban. Fülükre kapták kezüket, ami nem volt túl jó ötlet,mert a pokoli lármától alovakismegrettentek,ésfelágaskodtak,őkpediglegurultakanyeregből,segykupacbaborultakaföldön.

Össze is húzták magukat, mert nem messze tőlük villámok csapkodtak, füst gomolygott ésmennydörgésgurgulázott.AkétmanóijedtencsimpaszkodottCipriánnyakába,salovakisriadtantoporogtakkörbe,nemtudván,merreismeneküljenek.

Aztán kisvártatva abbamaradt a villódzás, lenyugodott a föld, a lárma kivisszhangzott aszurdokból, és sóhajtozássá szelídült. Süket némaság telepedett rájuk. Ekkor feltápászkodtak,leporolgattákegymást,sCiprián-nyakábanakétmanóval–érdeklődvefordultHelkához:

–Biztosvagyteabban,hogytalálkozniszeretnélHexAgonnal?–Teljesen.HaKamoreztüzente,nekünknemkelltőletartanunk.VégreTraminiésFurmintiselengedteazapródot,lehuppantakanyakából.Elmúltaszorítás!–mondogatták,ésmegkönnyebbültenlépdellekkörbe.A térképről is eltűnt a vöröses villogás, és halvány, sárgás-zöldes derengésre váltott. Ennek

ellenére bátortalanul indultak tovább. Inkább csak óvatos botorkálás volt a menetelésük. Méglegalábbfélórátbotladoztakelőre,ésegyrecsakamélyésfájdalmassóhajtozásthallották.Olykorjajgatásnaktetszettahang,sreszelősenszólt,mintmikoregykovácsfújtatóbólszökikalevegő.

Aztán kiszélesedett az ösvény, és ott álltak közvetlenül a hegy tövében, egy nagy, kövekborítottatérközepén.

Aprókavicsok,öklömnyizúzalékok,szekérméretűsziklákszerte-szét,sközöttük izzó-gőzölgőtócsák fortyognak, itt-ott kis tüzek füstölnek, szürke ködbe borítva mindent. Szemben azösvénnyel,aminérkeztek,hatalmaskékesfekete,mélyszürkesokszögletűoszlopokmeredtekazégfelé,közvetlenülasziklafalhoztapadva.Rengetegvoltbelőlük.Megszámlálhatatlanulsok.

Élőléleksenki,csakasustorgósóhajtozás,egyenesenaföléjüktornyosulóoszlopokfelől.Bárkinekinábaszálltvolnaabátorsága,ámHelkaésCipriáncsakvártésfigyelt.S a sóhajtás egyszerre mintha értelmes szavakká állt volna össze. Valaki a hercegkisasszony

nevétsuttogta:–Hhhhheeeeellkkhhhhaaaaaa...–HexAgon?-kiáltottaHelka,ésfelfelétekergetteanyakát,honnanszólították.Aligvoltkivehető,mégistisztánértették:–Énvagyok.Mindennekvége.– Honnan szólsz, óriáskirály? – kiáltotta Helka, s a szavai visszhangként verődtek körbe a

sziklakatlanban.–Asziklaoszlopbanvagyok.Megtámadtakminket.Csillámlóportszórtakránk...HelkaésCipriánijedtenkaptafeltekintetét,decsakaridegésmerevsötétoszlopokatlátták,s

szólniisaligtudtak.–Kiktettékezt?– Alattomos csúszómászók, elkábítottak. Aztán szakállas békák jőttek, és megszerezték a

kőolvasztónkat.Ellenünkfordították,éskővédermesztettekminket–sustorgottafájdalmasválaszalegmagasabbkőoszlopmélyéről.

–Hogyantudnánksegíteni?–kérdezteekkorHelka.–Rajtunkmárnemlehet.Demásokonmégsegíthetsz,Helka,Vanmégkőolvasztó...–Honnanismeredanevemet?Aválaszokraegyretovábbkellettvárni,segyrehalkabbanszóltHexÁgonhangja.–Kamorjóbarátom,ésőelőrelátta,hogyegyszermajdelérkezikapillanat,ésfelkeresengem

Tihany hercegkisasszonya. A varázslómár akkor tudta ezt, amikormegkért, segítsek elrejteni aSárgakövesGyűrűt.

–ASárgakövesGyűrűt?Apámvarázsékszerét?Holvanazmost?Már-máraligvoltkivehetőaválasz.Erőtlenlehelettégyengültazóriáshangja.–Biztoshelyen.Csakjárjazutadon,ésmegtalálod.–Ésveledmilesz?–A jégverem... a láda... – lehelteazutolsókatHexÁgon.Bál válaszátnem tudtákmirevélni,

hiábaiskérdezgettékújra,többémárnemfelelt.Lassankihunytbenneazélet,sridegkőoszloppádermedt,akáratársai.”

(NyulászPéter(2011):Helka–ABurok-völgyárnyai,BetűtésztaKiadó,Budakeszi,pp.132–136.)

SIÓNYOMÁBAN

–Igaz,nincsmesszeaBalatontól,dehaénvolnékaBalatonTündére,elnemhagynámatavat–tűnődött.

–MárpedigaBalatonpontúgynézki,mintakitelhagyottatűndére–jegyeztemegCiprián.–Na jó.Demiértéppenatavasbarlangbankerestétek?–faggatózotttovábbasárkányteknős

herceg.–Egyversikevezetettideminket–böktekivégülHelka,smígavarázsnaplóutánkotorászott,a

társaságlegnagyobbmeglepetésére,Traminifejbőlszavalnikezdte:–Tündérrózsa,hínárszál–ésFurmintfolytatta:–...melegtengertávolmár.Aztánsoronkéntfelváltvavégiggajdolták:–Senemsellő,senemhattyú,elátkozottdühösfattyú.–Háromágúkorona,békanyálaspalota,földmélyén,tólepteüregbenelrejtve.A naplóban is olvasható voltmég a vers. Helka szemével követte a szöveget, s amanók egy

hangotsevétettek.– Tényleg hasonlít a leírás – tűnődött Kabak –,mégis inkább egymásik tóra illik. A Balaton

közelében van az is, és az is igazán varázs latos! Rengeteg tündérrózsa él benne, és egyformánmelegavizetélen-nyáron.Hévízneknevezik,éppezért.

–Ésazisegybarlangbanvan?–Aztéppennem,deegymélyforrásbarlangbóltörfelavize–mondaKabak.–Egyszerrégen

már jártunkarra,onnantudom.Éppcsakhínárnemvoltbenne,ahogyanaversmondja,atöbbiviszontegyezik.

–Messzevan?–Á,annyiranem.Csakezeketakisebbhegyeketkellmegkerülni–biccentettelőreKábák.–Két

hétalattodaérünkveletek.–Kéthét?!Éshanemveletektotyogunk,hanemgyalogmegyünk?–csusszantkiCipriánszáján

a felvetés, bár nem bántó szándékkal tette. Szerencsére Kabak nem vette magára a csípősszavakat.

–Akkorholnapraottvagytok.AválaszonviszontHelkaiseltűnődöttkicsit.Véletlenülsemakartamegbántaniasárkányteknős

herceget,hiszenigazánmegkedvelte,ámkéslekednisemszeretettvolna.Végülcsakkibökte:–Nemharagszol,kedvesKábák,ha...Azifjúsárkányteknőshercegazonbanvégigsemvártaakérdést,mármondtais:–Csakmenjetek, siessetek!Devolnaegyaprókérésem!Vanegy régi jóbarátunk,egy füredi

hajóépítőkapitány.Úgyhívják,Nemere. Ilyenkorgyakranmegfordul ittazöbölben, súgyisútbaesikmajdakikötő,adjátokátnekiazüdvözletünket,haotttaláljátok!

–Ennyi?–mosolygottHelka.–Ennyi–válaszoltaKabak.–Soksikert,ésnefeledjétek,veletekvagyunk!–intettnekikbúcsút.HelkaésCipriánésTraminiésFurmintpedigkaptamagát,éskilépett,ahogycsakbírt.Nemvolt

éppen rövid a túra. Előbb tényleg a Balatonhoz vezetett az út, és tiszta szerencse, hogy Kabakemlítetteaztahajókészítőmestert.Máregészenrájukesteledett,amikorapartraértek,svalóbanott horgonyzott a karcsú vitorlás. Nemere pedig, mint régi barátai barátainak, örömmel adottnekikszállást.Mégfrisshalászlévelismegkínáltaőket.Másnapaztánténylegnemteltfélnapba,ésmegérkeztekamelegvizűtóhoz.Sajgótalpakkalhuppantakfenékreapartján.Aligvárták,hogylehúzzákacsizmát,lerúgjákabocskort,ésbelógassáklábukatavízbe.

–Ó,ezfantasztikusanjó–áradozottHelka,éstalpaivalavízbenhanyattdőltaparton.–Ésnagyoncsiklandós–vihogtakamanók,ki-bekapkodvalábukat.Élvezték,hogyakuszavízi

növényzetcirógatjaatalpukat.Cipriánisjólesőnáztattaalábát.–Ténylegkellemesahely–mondta,denemátallottahozzátenni–,ahhozképest,hogyittlakik

alegveszélyesebbellenségünk...”

(NyulászPéter(2011):Helka–ABurok-völgyárnyai,BetűtésztaKiadó,Budakeszi,pp.228–229.)