A CSÍKSZEREDAI

MÁRTON ÁRON GIMNÁZIUM ÉVKÖNYVE

A 2005 – 2006. TANÉVRÕL

Közreadja az igazgatóság

CSÍKSZEREDA, 2006

1

Szerkesztették:Borsodi L. László tanár (B. L. L.)

Kristó Boróka ny. tanárnõ A fényképeket készítették:

Rudolf István villamosmérnök (fedõlapok)Gyarmati Dénes informatikus

Számítógépes szedés:Balázs-Bécsi Enikõ technikus

Borbé Levente könyvtárosBorsodi L. László tanár

Kristó Boróka ny. tanárnõ

2

TARTALOM

ELÕSZÓ HELYETT .................................................................................................................... 5A Száz év magány üzenete ............................................................................................................ 5

I. MÚLTUNK ÉS JELENÜNK ...................................................................................................... 7„A népek Dávidja Góliátra támadt” (1956 nyomában) ............................................................. 7Iskolánk története a régi iskola felépítésétől a tanítóképző beindításáig .............................. 52Az iskola könyvelőségének és titkárságának tevékenysége ................................................... 58100 éves évkönyv ....................................................................................................................... 62Kopjafáink ................................................................................................................................ 68

II. A PEDAGÓGUSOK SZTRÁJKJÁTÓL A MINISZTERI LÁTOGATÁSIG .......................85

(Visszapillantás egy zaklatott tanévre)Bevezetés ................................................................................................................................... 85A. A diáklétszám alakulása, tanulmányi eredmények, felvétel az iskolába ........................... 87B. Kiváló tehetségek, kiemelkedő eredmények ........................................................................96C. A Márton Áron Gimnáziumi Alapítvány tevékenységéről ................................................ 102D. Emlékezésre méltó dolgok ................................................................................................. 104E. Tantestületi és személyzeti kérdések ................................................................................ 105

III. A TANÉV KRÓNIKÁJA .......................................................................................................107

A. TUDÓSÍTÁSOK ................................................................................................................. 107A tanév mozaikkockái ......................................................................................................... 107Márton Áron Gimnázium – a 254. számú ECDL vizsgaközpont ....................................... 108ECL-nyelvvizsgák ............................................................................................................... 109Kémia oktatásért-díj Sata Klára igazgatóhelyettesnek .................................................... 110Visszatekintés a jövőbe ....................................................................................................... 112Tanügyi sztrájk – 2005 ........................................................................................................ 113Karácsonyi előadás .............................................................................................................. 115Iskolakezdők összeírása, átgondolatlan szervezés ............................................................ 116Csíksomlyói pünkösdi búcsú ............................................................................................... 116

B. MENTÜNK, LÁTTUNK, GYŐZTÜNK ............................................................................. 117IRODALOM .......................................................................................................................... .117Iskolai szavalóverseny ........................................................................................................ 117Irodalmi kreativitás verseny .............................................................................................. 118INFORMATIKA, MATEMATIKA ..............................................................................................

119Első díjas honlap ................................................................................................................. 119Global Teenager Project ...................................................................................................... 120Zrínyisek .............................................................................................................................. 122TERMÉSZETTUDOMÁNYOK ................................................................................................ 123Kémiaversenyen elért eredmények .................................................................................... 123

C. KIKAPCSOLÓDÁS ............................................................................................................ 124ITTHON ................................................................................................................................ 124Farsang ................................................................................................................................ 124BARANGOLÁS AZ ORSZÁGBAN ........................................................................................... 124Kolozsvári utószünidő ......................................................................................................... 124Osztálykirándulás Marosvásárhelyre és Kolozsvárra ...................................................... 126AZ ORSZÁG HATÁRAIN TÚL ................................................................................................ 128Testvériskolánk, a mezőkovácsházi Hunyadi János Gimnázium ..................................... 128

3

Erdélyi diákcsere ................................................................................................................ 130D. BELÉPŐK ÉS BÚCSÚZÓK ............................................................................................... 131

A legújabb gólyácskák berepüléséről .................................................................................. 131Billegés – 2006 .................................................................................................................... 132A 2004-2005-ös tanév végzős nyolcadikosai ....................................................................... 134„Gaudeamus igitur” ............................................................................................................ 136Érettségi találkozók ............................................................................................................ 142A látható és a láthatatlan iskola találkozása ..................................................................... 14437 év iskolánk szolgálatában – Borsodi Juliánna emlékére .............................................. 147In memoriam Donázy István .............................................................................................. 149Elhunyt Bege Irénke ........................................................................................................... 151Tatzel Mária halálára.......................................................................................................... 152

IV. SPORTÁGRÓL SPORTÁGRA ............................................................................................153

A romániai magyar középiskolák bajnokcsapata .................................................................. 153Képességvizsga után vizsga a kosárpályán – országos IV. hely ............................................ 155Sítájfutó szezon ....................................................................................................................... 156SES Nations Cup – Böjthe Kinga dobogós ............................................................................. 159Erdélyi Magyar Iskolák XI. Téli Sporttalálkozója ................................................................. 159MÁG Sport .............................................................................................................................. 159

V. TANÁRAINK ÉS DIÁKJAINK ALKOTÁSAIBÓL .............................................................161

A. A TANÁRI KATEDRÁN TÚL ............................................................................................. 161Történetiség: hagyomány, kulturális emlékezet ................................................................ 161Tanárok publikációs jegyzéke ............................................................................................. 167

B. A DIÁKOK TUDOMÁNYOS ÜLÉSSZAKA ....................................................................... 168C. TALLÓZÁS A DIÁKOK DÍJAZOTT DOLGOZATAIBÓL .................................................. 174

VALLÁS .................................................................................................................................174

A család mint a társadalom reménye ................................................................................. 174SZOCIOLÓGIA ...................................................................................................................... 177A bentlakók – közösség vagy háztartás .............................................................................. 177FILOZÓFIA ............................................................................................................................183Kilábalás a kiskorúságból – a szabadság próbája saját gondolkodásunk ......................... 183A szabadság és gondolkodásunk mibenléte a vallás keretei között .................................. 186IRODALOM ........................................................................................................................... 188A töredék a romantika és a későmodern lírájában ............................................................ 188Alternatív irodalmi verseny ............................................................................................... 194Irodalmi kreativitási verseny – 2006 ................................................................................. 196TERMÉSZETTUDOMÁNY ..................................................................................................... 207A gombák kettős arca .......................................................................................................... 207„Ahol sokáig csengőkóró nőtt...” ......................................................................................... 215

D. LEPKESZÁRNYAK ............................................................................................................ 217Gróp, az óriás ...................................................................................................................... 217Csupa e, csupa e! ................................................................................................................. 218

VI. AZ ISKOLA ALKALMAZOTTAINAK NÉVSORA ............................................................219

VII. AZ ISKOLA TANULÓINAK NÉVSORA ...........................................................................221

4

5

ELÕSZÓ HELYETT

A SZÁZ ÉV MAGÁNY ÜZENETE

Gabriel Garcia Márquez egészségi okokból visszavonult a nyilvánosságtól (nyirok-rákja van). Úgy tûnik, egyre súlyosabb. Búcsúlevelet küldött barátainak. Ez az Internetsegítségével is terjed.

Íme:a) Ha Isten egy pillanatra elfelejtené, hogy én csak egy rongybábu vagyok, és még

egy kis élettel ajándékozna meg, azt maximálisan kihasználnám. Talán nem mondanék kimindent, amit gondolok, de meggondolnám azt, amit kimondok. Értéket tulajdonítanék adolgoknak, nem azért, amit érnek, hanem azért, amit jelentenek.

b) Keveset aludnék, többet álmodnék, hiszen minden becsukott szemmel töltöttperccel hatvan másodperc fényt veszítünk.

c) Akkor járnék, amikor mások megállnak, és akkor ébrednék, amikor másokalszanak.

d) Ha Isten megajándékozna még egy darab élettel, egyszerû ruhába öltöznék,hanyatt feküdnék a napon, fedetlenül hagyva nemcsak a testemet, de a lelkemet is.

e) A férfiaknak bebizonyítanám, hogy mennyire tévednek, amikor azt hiszik, azöregedés okozza a szerelem hiányát, pedig valójában a szerelem hiánya okozza azöregedést!

f) Szárnyakat adnék egy kisgyereknek, de hagynám, hogy magától tanuljon megrepülni.

g) Az öregeknek megtanítanám, hogy a halál nem az öregséggel, hanem a feledéssel jön.h) Annyi mindent tanultam tõletek, emberek... Megtanultam, hogy mindenki a

hegytetõn akar élni anélkül, hogy tudná: a boldogság a meredély megmászásában rejlik.i) Megtanultam, hogy egy embernek csak akkor van joga lenézni egy másikra,

amikor segítenie kell neki felállni.j) Megtanultam, hogy amikor egy újszülött elõször szorítja meg parányi öklével az

apja ujját, örökre megragadja azt.k) Annyi mindent tanulhattam tõletek, de valójában már nem megyek vele sokra,

hiszen amikor betesznek abba a ládába, már halott leszek.l) Mindig mondd azt, amit érzel és tedd azt, amit gondolsz!m) Ha tudnám, hogy ma látlak utoljára, erõsen átölelnélek, és imádkoznék az Úrhoz,

hogy a lelked õre lehessek.n) Ha tudnám, hogy ezek az utolsó percek, hogy láthatlak, azt mondanám neked:

„szeretlek”, és nem tenném hozzá ostobán, hogy „hiszen tudod”.o) Mindig van vasárnap, és az élet lehetõséget ad nekünk arra, hogy jóvátegyük a

dolgokat, de ha tévedek, és csak a mai nap van nekünk, szeretném elmondani neked,mennyire szeretlek, és hogy sosem felejtelek el.

p) Senkinek sem biztos a holnapja, sem öregnek, sem fiatalnak. Lehet, hogy ma látodutoljára azokat, akiket szeretsz. Ezért ne várj tovább, tedd meg ma, mert ha sosem jön ela holnap, sajnálni fogod azt a napot, amikor nem jutott idõd egy mosolyra, egy ölelésre,egy csókra, és amikor túlságosan elfoglalt voltál ahhoz, hogy teljesíts egy utolsó kérést.

6

q) Tartsd magad közelében azokat, akiket szeretsz, mondd a fülükbe, mennyireszükséged van rájuk, szeresd õket, és bánj velük jól, jusson idõd arra, hogy azt monddnekik: „sajnálom”, „kérlek”, „köszönöm”, és mindazokat a szerelmes szavakat, amelye-ket ismersz!

r) Senki sem fog emlékezni rád a titkos gondolataidért. Kérj az Úrtól erõt ésbölcsességet, hogy kifejezhesd õket!

s) Mutasd ki barátaidnak és szeretteidnek, mennyire fontosak neked!

7

1. A vers szerzõjét – iskolánk egykori biológiatanárát (1955 – 1958) – annak megírása ésfelolvasása miatt, valamint más koholt politikai vádak alapján 1959 májusában többtanártársával együtt 20 év kényszermunkára ítélték.

I. MÚLTUNK ÉS JELENÜNK

„A NÉPEK DÁVIDJA GÓLIÁTRA TÁMADT”

Október 231.

A népek Dávidja Góliátra támadt,lerázni ólmos szolgaláncait,a holt bálványra sújtott, s robajjalzuhant hazug tekintély, „hála”, „hit”.

Akit temettek, tudta-e sorsát?(Az elgázolt kislány már halott...)Rejtett-e szívében (alvadt vére már)a diák egy gyáva szólamot?Óh, nem, nem, csodálat népe,a halottak arca elsimult...

…De itt csak a képzelet mereng,és fegyvertelen a forrt indulat,sóhajtva foszlik vágyunk, s a győztesgyötrelmeinken mulat.

Testvéreim! Ránk tekintsetek,hitványabb anyag mi sem vagyunk!Ma üdvözlet nektek, bátor magyarok,mert holnap…holnap talán már nem szólhatunk.

De most minden némuljon el,a méltatlan ne köpje átkait,vackába bújjon szétrohadni,akit a szent tűz nem hevít.Ezer évig urát szolgálja...tűrjön, mert tűrni tud,ne lásson messzebb, mint önmaga,ne érdekelje, hova jut.

Puskás AttilaCsíkszereda, 1956 októberében

1956 nyomában

8

Az 1956-os események a magyar és kelet-európai történetírás egyiklegvitatottabb kérdését képezik. A forradalom és szabadságharc kapcsánszámos tévképzet, mítosz, illúzió látott napvilágot, ezek feldolgozása, felgön-gyölítése sokáig váratott magára, de az 1989-es változások után megnyíltaka magyar és európai levéltárak, így a kutatási folyamat új lendületet kapott.

Jelen írás célja nem kérdéseket felvetni a magyarországi eseményekkelkapcsolatosan vagy felderíteni eddig tisztázatlan dolgokat, sem pedig újfényben láttatni egyes történéseket, hanem megpróbálni röviden bemutatniaz eseményeket, azok nemzetközi hátterét és hatását az erdélyi magyarságéletére.

Az 1956-os események megértéséhez röviden elemezni kell a másodikvilágháborút lezáró nemzetközi eseményeket és az újonnan kibontakozószembenállás okozta lehetőségeket. A második világháború vége nem hozta el avárt békét, hanem egy újabb konfliktust eredményezett, melyet a történetíráshidegháborúnak nevezett el. A Hitler-ellenes koalíció győzelmével Európaklasszikus hatalmi rendszere felbomlott, megszűnt a fenyegetettségből kinőttérdekszövetség, és helyére a két „szuperhatalom” – az Amerikai EgyesültÁllamok és a Szovjetunió – világhatalmi törekvései kerültek. Európa és régihatalmi centrumai elvesztették hagyományos mozgásterüket, és a két említetthatalom között/mellett kellett új helyet találniuk maguknak. A szuperhatalmibefolyás kiterjesztéséért és megőrzéséért kezdődött politikai-ideológiai,gazdasági és néhol katonai konfliktus egyik első színtere Kelet-Közép-Európavolt. Még a háború utolsó évében a későbbi győztesek közös nyilatkozatot adtakki Jaltában a felszabadított Európáról, melynek lényege az volt, hogy a térségországai számára biztosítani kell a demokratikus fejlődés lehetőségét. Ezzel alehetőséggel azonban nem élhettek Kelet-Közép-Európa államai. A háború utánugyanis a Szovjetunió elkezdte terjeszteni befolyási övezetét. Ezen törekvéseitszentesítette a hatalmas emberveszteség, a győzelem kivívásában játszottszerep és nem utolsósorban az Elbáig terjedő közel 12 milliós Vörös Hadsereg.A forgatókönyv majdnem mindenhol azonos: bármilyen eszközök segítségévelhatalomra juttatni a kelet- és közép-európai kommunista pártokat, ezek majdmegszüntetik politikai ellenfeleiket, és elkezdődhet a kommunista berendez-kedés minden téren. A kommunista hatalomátvétellel „vasfüggöny ereszkedettle Európára” (Churchill fultoni beszéde – 1946. március 5.).

Az 1945-ös év Magyarországon sem csupán a háború végét jelentette,hanem teljes szakítást az addigi államberendezéssel is. Habár az 1945-ösválasztás még a kisgazdák elsöprő győzelmét eredményezte, a kommunistákáltal megszervezett Baloldali Blokk minden erejét felhasználta a politikaiegyensúly felborítására és egy új választás kiírására. Az 1947. augusztus 31-énmegtartott, csalásokról elhíresült választások a kommunista erők győzelméthozták, akiknek sikerült beolvasztani a szociáldemokrata pártokat, és ezzellétrejött a proletárdiktatúra. Kezdetét vette a kommunista berendezkedés, ahatalom teljes kiépítése. Felszámolták a politikai ellenfeleket, támadástindítottak az egyházak ellen, megszüntették a nagybirtokrendszert, az egészmagyar gazdaság állami irányítás alá került. Az „osztályharc éveinek”

9

politikáját Rákosi Mátyás neve fémjelzi, aki 1948–1953 között az újonnanlétrehozott párt, a Magyar Dolgozók Pártjának főtitkára, majd 1953–1956között első titkára és 1952–1953 között miniszterelnök volt.

A Rákosi-féle önkényuralmi rendszer legfontosabb eredményei akövetkezők: sikerült végrehajtani a szovjetizálást minden téren, hatalmaspártbürokrácia épült ki, létrejöttek a termelőszövetkezetek, és felszámoltáka „kulákokat”, felállították az Államvédelmi Hatóságot, amely állampolgárokszázezreit hurcolta meg minden törvényes alap nélkül, a nemzeti kultúrátalárendelték a szovjet realizmusnak. Eközben állandóan nőtt a hadiköltségvetés, és nőttek az erőltetett iparosításhoz szükséges kiadások,mindezek állandó életszínvonal-csökkenéshez és a magyar nép valóságoselnyomorodásához vezettek. 1953-ra általános lett az elszegényedés,kiábrándultság és a gyűlölet a rendszerrel szemben.

A magyarországi válságos helyzetet Moszkva igyekezett megoldani:megbírálta az elkövetett hibákat, és személyi váltást hajtott végre, így NagyImre került a kormány élére. Nagy Imre és támogatói a kommunistákreformszárnyát képviselték, akik egy emberközpontúbb, demokratikusabbszocializmust próbáltak megvalósítani.

Nagy Imre azonnali reformokba kezdett, ezek közül a legjelentősebbek akövetkezők: perújrafelvétel a koncepciós perekben, széles körű amnesztia, akuláklisták megszüntetése, a mezőgazdasági befektetések növelése az ipariés hadi kiadások rovására, kis- és középipar támogatása, béremelések, alakásépítések számának növelése. A Rákosi-Gerő páros és támogatóikmegpróbálták megakadályozni a reformokat, és végül elérték, hogy a szovjetvezetés is szembeforduljon Nagy Imrével, így távozni kényszerült aminiszterelnöki székből (1955. április). Helyére Rákosi embere, HegedűsAndrás került. Rákosi győzelme csupán átmeneti volt, baklövései – asztálinizmus moszkvai elítélésének meg nem értése, a Rajk-ügy feltárásánakakadályozása, a Petőfi Kör betiltása – láttán Moszkva eltávolította, dehelyére nem a reformerekből nevezték ki az utódot, hanem a hasonlógondolkodású Gerő Ernőt, akit súlyos felelősség terhel az addig elkövetetttörvénytelenségekért és a gazdaságpolitika csődjéért.

Érdemes egy pillantást vetni az ’50-es évek közepének nemzetközihelyzetére is. 1954-ben kezdődtek tárgyalások a Német Szövetségi KöztársaságNATO-tagságáról, melyek eredményeként elismerték mind katonai szuve-renitását, mind NATO-tagságát. Moszkva természetesen támadva éreztemagát, és megijedvén az esetleges német revans lehetőségétől is,ellenlépésként kelet-európai szövetségeseivel együtt létrehozta a VarsóiSzerződést, mint egy új katonai együttműködési és kölcsönös segítségnyújtásiszerződést. 1955. május 25-én Bécsben megkötötték az osztrák állam-szerződést, amely örökös semlegességet biztosított Magyarország nyugatiszomszédjának, és egyben táplálta a reményt egy hasonló nemzetközi státuseléréséért. 1955. május 26-án Hruscsov a világ nyilvánossága előtt megkövetteTitót és a jugoszláv pártvezetést a sztálini rágalomhadjáratért, és kinyilat-koztatta, hogy Jugoszlávia ugyan szocialista ország, de joga van saját

10

elképzeléseihez. Ez a lépés is reménnyel töltötte el a magyar ellenzéket. Talána legnagyobb horderejű tényező, amely az ellenzékiek reményeit táplálta, aSzovjet Kommunista Párt XX. Kongresszusa volt, amelyen elítélték a sztálinigaztetteket.

Magyarországon az ellenzéket elsősorban értelmiségiek képviselték, de aMagyar Dolgozók Pártján belül is egyre többen kérték a változásokat.Említésre érdemes az írók Memoranduma vagy a Petőfi Kör vitafórumai. ASzovjet Kommunista Párt XX. Kongresszusa után a párt belső ellenzéke iskérte a törvénytelen perekben elítélt kommunisták rehabilitációját, a bűnösökfelelősségre vonását, az életszínvonal emelését. Rákosi menesztését és Gerőkinevezését sem a párton belüli ellenzék, sem az értelmiségiek nem tekintettékeredménynek. Az ellenállás folytatódott a sajtóban, vitafórumokon.

Október 16-án a szegedi egyetemisták megalakították a DemokratikusIfjúsági Szövetségtől független Magyar Egyetemisták és FőiskolásokSzövetségét (MEFESZ). Ennek mintájára más egyetemeken is létrejöttek ahasonló szövetségek. Október 22-én a budapesti Építőipari és KözlekedésiMűszaki Egyetem MEFESZ szervezetének alakuló ülésén elhatározták, hogymásnap délután tüntetést tartanak, szolidaritást vállalva a lengyelváltozásokkal (a Lengyel Egyesült Munkáspárt október 19-21-i plénumánGomulkát, a reformok emberét választották a párt első titkárává olyankörülmények között, hogy tartani lehetett egy esetleges szovjet katonaibeavatkozástól), és sürgetni fogják a reformokat Magyarországon is.Követeléseik a következők voltak: Nagy Imre miniszterelnökké valókinevezése, szabad és többpárti választások, sajtószabadság, a szovjetcsapatok kivonása, a nemzeti jelképek visszaállítása.

Délután 3 órára tervezték a tüntetést. A lengyelbarát jelszavakat hamarfelváltották a Gerő- és rendszerellenes jelszavak és a szovjet csapatokkivonásának követelése. Az ÁVH fegyvert használt a tömeg szétoszlatására,így a békés tüntetés fegyveres forradalommá alakult. Innen az eseményekpörögni kezdtek, a tömeg fegyvert szerzett az önvédelemre, és a párt azországban állomásozó szovjet csapatok segítségét kérte a rend helyreállítására.Eddig a tüntetések magyar belügynek tekinthetők, a szovjetek fellépése egyidegen hatalomnak a magyar ügyekbe való beavatkozását jelentette. Aforradalom első eredménye Nagy Imre megbízása a kormányfői teendőkellátásával. A forradalom hamar terjedt, 24-én már majdnem minden vidékivárosban elkezdődtek a megmozdulások. A szovjetek kezdetben a Nagy-félegazdasági reformoktól várták a tömegek lecsitítását. Október 28-án újabberedmény született: a Gerő-Hegedűs vonal politikai száműzetésbe kényszerültMoszkvába, ugyanakkor megállapodás született Nagy Imre és a szovjetekközött az általános fegyvernyugvásról.

Nagy Imre történelmi jelentőségű bejelentései következtek. Október 28-án bejelentette az általános amnesztiát, az ÁVH megszüntetését, a szovjetcsapatok kivonását Budapestről, a tárgyalások megkezdését a teljes szovjetkivonulásról, és megígérte a nemzeti jelképek visszaállítását. Az általánosátalakulásról szóló ígéreteket konkrét lépések követték. Megtörtént a

11

szakítás az egypártrendszerrel, újraalakultak a magyar történelmi pártok:kisgazdák, szociáldemokraták, stb. Az MDP is összeomlott, helyére új pártjött létre, a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP – főtitkár: KádárJános). Kiszabadították kényszerlakhelyéről Mindszenty József bíborost. Azeredmények láttán mindenki a forradalom győzelmét hirdette.

Október 31-től lassan kezdetét vette a fordulat. A szovjet politikai vezetésfelülbírálta addigi pozícióját, szakított az engedékenység és türelmességpolitikájával, veszélyesnek bélyegezte a magyar ügyet, és a katonaibeavatkozás mellett döntött. Néhány nap alatt Hruscsov tudatta keletiszövetségeseivel a magyarországi katonai beavatkozás tervét, és mindenkiegyetértett (november 1. – Hruscsov bukaresti tárgyalása román,csehszlovák és magyar kommunistákkal, november 2-án Tito is belegyezik).Eközben a magyar kormány semmit sem tudott, így egy újabb bátor lépésttett Nagy Imre: kinyilvánította a Magyar Népköztársaság semlegességét, éselkezdte a tárgyalásokat a Varsói Szerződésből való kilépésről.

November 4-én kezdetét vette a szovjet támadás Budapest ellen. Afőváros számos pontján véres harcok bontakoztak ki a magyar szabadságotvédő polgárok és a szovjet hadsereg között (pl. Corvin-köz, Széna tér, MóriczZsigmond körtér, stb.). Ugyanezen a napon új, munkás-paraszt kormányalakult Kádár János vezetésével. Máig tisztázatlanok az új kormánylétrejöttének egyes körülményei, mindenképp megalakulásával legitimálta aszovjet katonai fellépést. Nagy Imre családjával és néhány támogatójával aJugoszláv Nagykövetségen kértek és kaptak menedékjogot.

November 8-11 között a szovjet csapatoknak sikerült legyőzniük aforradalmi erőket. A megtorlás időszaka következett. Kádár a szovjetcsapatokra támaszkodva megszervezte a karhatalmi ezredeket (munkás-őrség, pufajkások), amelyek feladata a forradalmárok lefegyverzése,elszigetelése volt. Az MSZMP vezetése ellenforradalomnak minősítette azeseményeket, és elkezdte a tömeges letartóztatásokat, bebörtönzéseket,kivégzéseket. Több mint 200 személyt kivégeztek, több mint 20.000-etbebörtönöztek, 13.000-et internáltak és több mint 200.000 ember hagyta elMagyarországot a forradalom utáni időszakban. Nagy Imrét és mellettekitartó társait is kivégezték 1958. június 16-án.

A magyar forradalomról sokféle mérleget, számadást lehet készíteni.Mintegy 3300 magyar veszítette életét az összecsapásokban, 20.000-enmegsebesültek. A szovjet beavatkozás és a megtorlások híre ugyanakkoróriási szimpátiahullámokat váltott ki világszerte. A magyarokat a szabadságés az önkényuralommal szembeni harc bajnokaiként ünnepelték. Amagyarországiak beletörődtek: véres forradalommal sem lehet szabadulni aszovjet és kommunista uralom alól.

Lehetett volna-e másként? Győzhetett volna-e a forradalom? Elárulták-e anagyhatalmak Magyarországot? A történettudomány mai válasza: nem. ASzovjetunió számára a kelet-közép-európai térség kulcsfontosságú volt. Ebbena térségben bármilyen nyugati beavatkozás egy világméretű konfliktuskirobbanásához vezethetett volna. Ugyanakkor a nyugati hatalmak sosem

12

fogalmaztak meg az 1945 utáni európai status-quo felborítását célzó politikaiirányvonalat. A legtöbb, amit megtettek/megtehettek, az a vasfüggöny keletioldalán lévők bátorítása. Szintén gyakori tévhit a magyar eseményekkelpárhuzamosan zajló szuezi válság számlájára írni a nagyhatalmak érdek-telenségét, távolmaradását. A két időpont egybeesése természetesen nemkedvezett a magyar forradalomnak, de leverését nem gyorsította vagy tetteszükségszerűbbé. A már létező érdekszférák lehetetlenné tették a nagyhatalmibeavatkozást. A Szovjetunió nem engedhette meg, hogy a semleges Ausztria ésa kevésbé elkötelezett Jugoszlávia mellett Magyarország is függetlenítsemagát a szovjet tömbtől. A maximális engedmény szovjet részről az lehetettvolna, hogy kivonja csapatait Magyarországról és néhány reformot megtűr, deehhez egy Moszvához és a kommunista tömbhöz hűséges magyar kormányralett volna szükség.

A forradalom és a szabadságharc – bukása ellenére is – sokat javítottMagyarország pozícióján a szovjet táboron belül. Az 1960-as évek elejétől aKádár-rendszer finomított eszközein. Az „Aki nincs ellenünk, az velünk van”- politika jegyében Kádár általános közkegyelmet hirdetett, ezzel az országdiplomáciai elszigeteltségét is csökkentette. A forradalom gyengítette agazdasági életben működő szocialista korlátokat, így a kisipar és amezőgazdaság nagyobb önállóságot kapott, ez a termelés és kínálatnövekedéséhez vezetett. Javultak az életkörülmények, szabadabbá vált apolitikai légkör, pezsgőbb lett a szellemi élet. Kezdetét vette a „gulyáskom-munizmus időszaka”.

A magyar forradalom nem állt meg az ország határainál, eszméi nagyongyorsan terjedtek. Világszerte szimpátiahullámot váltott ki a magyar ügy, azország határain kívül élő magyarok pedig nemcsak együttéreztek, deazonosultak is a forradalmi eszmékkel. Nem kivétel ez alól Erdély sem: az ittélő magyarság végig követte az eseményeket, és lehetőségeihez mérten tenniis próbált. Már a forradalom kezdete után, 1956. október 24-én ülésezett aRomán Munkáspárt Központi Vezetése, és eldöntötte a totális cenzúrabevezetését és a határőrség számának növelését. Az erdélyiek kiállása aszabadságharc eszméiért és szembefordulásuk a kommunista diktatúrával,különböző formákat öltött. A legenyhébb, majdnem mindenki által napontagyakorolt tiltakozási forma a Szabad Európa rádió hallgatása volt, amelynem csupán az események krónikása volt, hanem Nyugat buzdításait istolmácsolta. A tiltakozás legjelesebb képviselői a kolozsvári Bolyai Egyetemtanáraiból, diákjaiból és más fiatal és értelmiségi körökből kerültek ki.Előtérbe kerültek sajátos problémaik: a diákság szociális és szakmaiproblémai, a megalázó ösztöndíjak, az orosz nyelv kötelező tanítása/tanulása.Az erdélyi munkásság távol maradt a történésektől. A szerveződéseklegnagyobb része naívnak mondható, hiányoztak az eszközök és a tömegektámogatása. A kisebb-nagyobb szervezkedések láttán a román állammegtorlással válaszolt. A vádak a következők: rendszerellenes nyilvánosfelbújtás és agitáció, illetve az ellenforradalmi eszmék terjesztése. Ennélsokkal súlyosabb vádak közé tartozott az irredenta, soviniszta, revíziós

13

eszmék terjesztése, melyeknek célja Erdély erőszakos visszacsatolása lettvolna. Ki lehet jelenteni, hogy az erdélyi magyarság nagy többsége elfordulta román államtól, ezt megérezve az önvédelmére berendezkedett románállam túlkapásokat, törvénytelenségeket halmozott egymásra. A megtorlásokkegyetlenek voltak, elég megemlítenünk néhányat a leismertebb perekből: aSzoboszlay-perben 11 embert ítéltek halálra, ezek közül 10 embert végeztekki, az érmihályfalvi csoport 31 elítéltjéből 2 halálos ítéletet hajtottak végre.Mégis a legsúlyosabb csapást a magyar intézményekre mérték, elég, ha amagyar történelmi egyházak meghurcolására vagy a Bolyai Egyetemelsorvasztására gondolunk (1959-ben egyesítették a Babeş Egyetemmel). Az’56-tal kapcsolatos ügyek felgöngyölítése az események után néhány évigtartott. Eközben a már konszolidálódott magyar rendszer is cserben hagyta ahatáron túli magyarságot, Kádár János és Kállai Gyula 1958. februáriromániai látogatásán lemondtak a magyar kisebbség problémáiról, majd azegyetemegyesítést is román belügynek tekintették. Sokak csalódtak, akik amagyar államtól várták a támogatást.

Az ’56-os események szele Csíkszeredát és a Márton Áron Gimnáziumotis elérte. Erdély más településeihez hasonlóan itt is sokan voltak, akikazonosultak a forradalom eszméivel, és szolidaritásukat konkrét lépésekkelis kifejezésre juttatták. Jelen írás nem foglalkozik Csíkszereda ’56-oseseményeivel és azok hatásaival. A legérintettebbek mesélik el sajáttörténeteiket. Habár az elbeszélések szubjektív volta kétségtelen, mégis ezeka mikrotörténetek, személyes jellegű elbeszélések színesebbé, gazdagabbáteszik az 1956-os magyar forradalomról kialakulóban lévő képünket.

Orbán Zsolttörténelemtanár

Tanárok, tanítók névsora 1956 – 1959-bõl

Az alábbiakban azoknak a tanároknak, tanítóknak a névsorát közöljük,akik az 1956–1959 közötti időszakban a csíkszeredai MagyartannyelvűVegyes Középiskolában tanítottak. 1956–1960 között így hívták a maiMárton Áron Gimnáziumot, amelyben akkor még tanítók is tanítottak, merta gimnáziumi osztályok mellett elemi iskolai osztályok is működtek. Ez amagyarázata annak, hogy a névsorban tanítók nevei is szerepelnek.

A névsor elkészítésében a következő tényeket kellett figyelembe vennünk:• Csekély az adott korszakból rendelkezésünkre álló adat: nagyon hiányos

a meglevő érettségi tablók sora; az 1959-est például 1999-ben készítették csak

14

Ambrus Margit † – biológia Bakó Kálmán † – matematika Bálint Mihály †– történelemBalla István † – tanító

Bartalis Árpád † – fizika Bartha György † – biológia Bartha Magda – franciaBedő Irén † – matematika

el, s a rajta levő kép- és névsor hiányos mind, ami a diákokat, mind, ami atanárokat illeti.

• Más írásos dokumentum hiányában a névsor összeállítását a MártonÁron Gimnázium irattárában található fizetési nyilvántartások alapjánvégeztük úgy, hogy megnéztük a vizsgált négy naptári év (1956, 1957, 1958,1959) januári és decemberi fizetési nyilvántartásait, az úgynevezett „stat”-okat, s ezekből következtettünk arra, hogy ki az, aki az adott időszakban agimnáziumban tanított. Arra is lehetett következtetni, hogy ki mikorérkezett a nevezett periódusban, illetve mikor ment el (esetleg volt kénytelenelhagyni az intézményt), azonban ezeknek az adatoknak a részletes közlésétnem tartottuk indokoltnak, mert célunk az volt, hogy a meglevő névsoralapján megismerjük azoknak a személyeknek a nevét, akik 1956 – 1959

15

Bereck Gizella † – román Bereck Lajos* † – román Császár Margit † – tanítónő, magyar Csergő Lajos † – tanító Csiszer József † – történelem Csiszér Lajos – matematika Dávid József – kémia Dávid Mária – matematika Deák Gyula † – latin, magyarDuka János † – tanítóFejér Katalin † – tanítónőFerencz Anna – történelemFerenczy Jolán – történelemFodor Klára † – tanítónőFülöp Béla † – földrajzGaál András – rajz Horváth József † – történelem Jónás Béla – testnevelésKacsó Ilona † – zeneKovács Dénes † – rajzKovács Gyula – fizikaKovács Irma † – matematikaKozán Piroska † – németKristó András † – földrajz, geológiaLabancz Attila † – biológia, kémiaLadó Dénes – testnevelés

Lőrinczi János † – magyarMátéffy Győző † – oroszNagy Géza I. – földrajzNagy Géza II. – zeneNagy Judit – zenePalczer Károly – franciaPáll Julianna † – tanítónőPaltán (szül. Weinrich) Mária – fizikaPerjessy Gyula † – földrajzPethő (szül. Zsigmond) Ilona – magyarPintér (szül. Kudelász) Györgyi † – magyarPrincz (Puskás) Blanka † – románPrincz Károly † – románPrincz (szül. Benedek) Margit – oroszPuskás Attila – biológiaRaffain Gábor – fizikaRusz Pál – oroszSchmidt Edit † – németSebők Béla † – tanítóSomay János † – orosz, történelem, földrajzSzakács Jolán ? – tanítónőSzini Margit † – tanítónőVeress Zarea ? – oroszZakariás Piroska † – tanítónőZsoók János † – pedagógia-lélektan

*Egykori kollégái, munkatársai a velük készített interjúkban „Bereck Gyurká”-nakszólították. Elmondásuk szerint azért, mert Bereck Lajos tanár úr születési bizonyítványában aGyörgy név is szerepelt. Tiszteletben tartva azt, hogy az immár néhai Bereck Lajos is inkább a„Gyurka” becenevet kedvelte, és kollégái, munkatársai is így szólították, az alábbikban közöltírásokban változatlanul a „Bereck Gyurka” megnevezést használjuk, megõrizve ezáltal azemlékezések személyes jellegét.

között az intézményben tanítottak, és felkeressük a még élőket – sajnosnagyon kevesen vannak! –, hogy nyilatkozzanak a magyarországi 1956-oseseményeknek személyes életükben, illetve az iskola életében tapasztalthatásáról, a következményekről. Meg kell itt jegyeznünk, hogy a még élőkközül voltak olyanok, akik 50 év távlatából sem vállalkoztak az összegezésre,valamilyen oknál fogva nem nyilatkoztak. Vannak olyanok is, akiknekkötetben már korábban megjelent írásából vettünk át részleteket.

• Mivel a fizetési nyilvántartáson nem szerepelt az, hogy ki milyenszakos volt, és ezzel kapcsolatos írott dokumentum ugyancsak nem álltrendelkezésünkre, illetve azt sem tudtuk meg ebből a névsorból, hogy azazóta eltelt ötven év alatt kik haltak meg, és még kik élnek, ezért az általunkismert még élő és az adott időszakban itt tanító vagy az 1960-as évekbeniskolánkba került pedagógusoktól, alkalmazottaktól érdeklődtünk anévsorban szereplő személyek hollétéről, arról, hogy élnek-e, illetve arról is,hogy milyen tantárgyat tanítottak. Ebben különösen segítségünkre voltBorsodi László ny. biológiatanár, Csiszér Lajos ny. matematikatanár,iskolánk egykori igazgatója, Dávid Mária ny. matematikatanárnő és Rusz Pálny. orosztanár. Segítségüket ezúttal is köszönjük!

A fenti körülmények folytán könnyen megtörténhet, hogy az alábbinévsorban hiányosságok vannak, pontatlanságok fordulnak elő. Úgygondoljuk: ezekkel a hibákkal együtt is elértük célunkat, mert hozzá tudtunkjárulni nagymúltú gimnáziumunk több száz éves történelmének teljesebbétételéhez, írott dokumentumainak bővítéséhez, illetve a mások részéről jövőesetleges hibaigazítások révén ahhoz, hogy érdeklődéssel, szeretettel ésgondoskodással forduljanak az Alma Mater felé.

Íme a névsor, amelyben a név és a szak feltüntetése mellett a következőjelöléseket használjuk:

† jelenik meg az elhunytak neve mellett,? azoknak a neve mellett, akiknek kilétéről semmi bizonyosat nem tud-

tunk meg.

Borsodi L. Lászlómagyartanár

16

Akik megjárták a börtönök poklát

PALCZER KÁROLY – franciatanár (1952 – 1959)

„Este 23 órakor felültem a vonatra. (…)Csak öt és fél év múlva tértem vissza...”

A látogatás

1958 novemberében betegen feküdtem csíkszeredai szobámban. A szokásosőszi légcsőhurut ez, amikor beszélni is alig tudok, állandóan köhögök, és lázamvan. Osztályomból a tanulók kisebb csoportokban jöttek meglátogatni.Kedvesek voltak, virágot hoztak és elbeszélgettünk az iskolai dolgokról,tanárokról, de most nem katedrán álló osztályfőnök beszélt a padokban izgulódiákokkal. Jól esett nekem ez a beszélgetés, hiszen mindig örültem annak, haa tanulók részéről szeretetet, bizalmat tapasztaltam. Közben beesteledett és azutolsók is elmentek. De ismét kopogtak, és belépett V. J. és S. I. Kedvenctanítványaim voltak, mindkettőt bátor, jellemes fiúnak tartottam. És őkbizalmasak voltak hozzám. V. J. szerelméről, Marikáról többször is beszéltnekem. Láttam, most is akar valamit mondani, de talán szégyelli, talán fél.Biztatásomra megmutatja a Marikához címzett verseket. Szép, idillikus, igazidiákszerelem, a stílusa is jó. Én megdicsérem, bátorítom: – Van tehetséged,érdemes írnod. Erre ők felbuzdulván, más verseket is megmutatnak. Van kétvers, a Sóhajom és a Csík az én hazám, amelyek érzem, tudom, „ideológiaiszempontból” nem felelnek meg. Az egyik arról szól, hogy a szovjet tankokelfojtották a magyar szabadságharcot (1956 után voltunk), a másik a csíki tájszépségeit mutatja be. Beszél a borvízforrásokról, fenyvesekről, csobogópatakokról, de nem teszi hozzá, hogy „a Román Népköztársaság az én hazám”.Mit tehetek én most mint osztályfőnök? Mit mondhattam? – Nem érdemesilyeneket írni, mert az ilyen versekért könnyen börtönbe lehet jutni?! Eszembese jutott az, amit az akkori törvények szerint kellett volna tennem, ahogykésőbb „ankétátorom” mondta: – Ezeket a fiúkat fel kellett volna jelenteni.Ilyen gyalázatos dolgot csak a legbecstelenebb ember tehetett volna. Eljönnektanítványaid betegágyadhoz meglátogatni, és te jelentsd fel őket? Igen, eztkövetelte volna az embertelen diktatúra. Ha megtettem volna, alelkiismeretem ölt volna meg. A fiúk elmentek, én el is felejtettem az egészvers-ügyet.

Mégis ennek az epizódnak lettem az áldozata. Száz év múlva vajonelhinné valaki? Persze ezt kiegészítették ilyen vádakkal: „Hallgatta azimperialista adókat az ellenforradalom idején.” Konkrétan: Monte Carlótvalóban gyakran hallgattam nyelvi tudásom gyarapítására, hiszen franciaszakos tanár vagyok... Hogy én is ott voltam László Lajos névnapján 1956novemberében, ahol a társaság „kommentálta” a magyarországi eseményeket– az „ellenforradalmat”, a „fasiszta lázadást” –… hogy ott énekeltük a székelyhimnuszt. Hiába mondtam, hogy nekem nincs hangom, soha fennhangon

17

nem énekeltem. – „De ott volt, és egyetértett az ott elhangzottakkal!” –mondta Fábián főhadnagy később, a kihallgatások alkalmával. Ezekértítéltek el 15 év kényszermunkára. (...)

A két fiút elviszik, engem hívatnak

Az említett látogatás után hónapok teltek el. Rég el is felejtettem az egészdolgot. 1959 tavaszán S. I. – egyike a két versíró tanítványomnak – eltűntotthonról. Amint utólag társa, V. J. elmondta, színésznek akart beállniSzentgyörgyön (mert hát valamikor Petőfi is elment hazulról és vándor-színész lett). De S. I. levelet is hagyott otthon, amelyben figyelmeztetteszüleit, hogy vannak valami versei, nehogy azok a Szekuritáté kezébekerüljenek. Ezt persze csak utólag tudtam meg, akkor csak ennyit: S. I.eltűnt otthonról. És eszembe jutott, hogy valami verseket én is láttam.

Elterjedt a hír a városban és az iskolában, hogy a két fiút elvitte aSzekuritáté Vásárhelyre.

Egyik éjjel S. I. bátyjáról álmodtam, mintha ezt mondta volna: „Maga ahibás, maga is látta azokat a verseket.” – Mintha maga nem látta volna! –válaszoltam én álmomban. (1959. április 23.)

Az aligazgató (B. L.) rémült arccal nyit be az órámra. Egészen közel jönhozzám, majdnem suttogva mondja: „Karcsi, holnap jelentkezned kell a fiúkügyében Vásárhelyen a Szekuritátén.” Én is elsápadok, talán a tanulók isészreveszik ezt. Néma csend van az osztályban, minden szem engem figyel, desenki nem ért semmit. A diákok dermedten állnak, az igazgató kimegy azosztályból. – Üljetek le – mondom én. És mintha semmi nem történt volna,folytatom az órát. Talán dacból is, talán azért is, mert sejtem, hogy ez az utolsóóra számomra, lelkesedéssel magyarázok. Éppen a francia forradalomról vanszó. „Halált megvető bátorsággal, félelmet nem ismerve mentek előre aMarseillaise-t énekelve, a szabadságért, mert gyűlölték a zsarnokságot ésszabadon akartak élni.” Talán soha ilyen órát nem tartottam, már nem féltem,nekem már úgyis mindegy. (Titokban talán ez is megfordult agyamban.) Dekülönben is, ebbe senki bele nem köthet. S eszembe jutott az a magyaróra,amikor Petőfi hazafias költészetéről beszéltem: „Még kér a nép / most adjatokneki!” „Ha férfi vagy, légy férfi... legyen elved, hited.” Igen, akkor beszéltemmég ilyen lelkesedéssel. (Később fel is rótta nekem az „ankétátorom”: – Magatúl nagy lelkesedéssel beszélt Petőfi hazaszeretetéről, túl sokat hangoztatta azőszinteséget, a jellemességet.)

Délután kimentem a ligetbe, megkerestem azt a padot, ahol valamikor J.-vel ültem, de akkor aranysárga levelek hullottak a fákról bágyadt októberinapsütésben. Akkor nagyon boldog voltam. Ragyogott a nap, most borús, szeles,hideg áprilisi délután volt. Nem tudtam másra gondolni, csak gondolatfosz-lányok kóvályogtak agyamban, de semmire nem emlékeztem pontosan. Seholnem találtam a helyemet, többször végigsétáltam a Fő utcán, idegesen,rosszkedvűen.

18

Aznap este még órám volt az esti líceumban, voltak ott szekuritátéshallgatók is. Csodálkoztam azon, hogy az egyik udvariasan letörli a táblát.Tehát nem tudnak semmit? Vagy csak ő nem tud?

Este D. J. kellégáméknál vacsoráztam. Láttam, rémülten és szomorúannéznek rám. Én tréfásan szóltam: „Na, itt az utolsó vacsora.” – Ők nemnevettek.

Este 23 órakor felültem a vonatra. Egy kis aktatáskával, ballonkabáttal.Csak öt és fél év múlva tértem vissza...

Első osztályú jegyet váltottam, hogy reggel pihenten ébredjek. A fülkébennem volt senki, a lámpa sem égett. Csak vissza-visszatérő gondolataimzavarták magányos éjszakai utazásomat. Kint esett az eső csendesen,kitartóan.

Eszembe jutott, hogy a csíkszeredai állomáson, amint a vonatot vártam,egy látásbeli ismerősöm odajött hozzám és megszólított: – Hová-hová, Palczerelvtárs? – Mondtam, hogy Vásárhelyre, a tanügyi osztályra. Ő különösennézett rám, nem szólt semmit és továbbment. Érdekes, én a nevét semtudom, és soha nem szóltunk egymáshoz egy szót sem. Köszönésképp is csakbólintottunk egymásnak.

A vonat egyhangúan zakatolt, és én elálmosodtam. Semmi izgalmat neméreztem, már délután elhatároztam, hogy ha kell, elmondok mindent őszintén,úgy, ahogy volt: „igen, láttam a verseket”, és ennyi az egész. Nem volt, amingondolkozni. Más „bűnömre” nem emlékeztem. Elaludtam. Arra ébredtem,hogy még mindig esik az eső, világos van és közeledünk Vásárhelyhez –Urmează Târgu-Mureş! (Marosvásárhely következik!) – hallom a kalauzhangját. Leszállok. Az állomáson újra mellém kerül az „ismerős”. – Na,megérkeztünk... – mondja, és tovább is áll.

Többszöri érdeklődés után megtaláltam az Állambiztonság épületét aBorsos Tamás utcában. Mielőtt betértem volna a Szekuritáté utcájába, úgyéreztem, mintha valaki követne. Hátranéztem. „Ismerősöm” nyomombanvolt. Bementem a kapun, és innen többé szabadon nem léptem ki.”

(In: Palczer Károly: Képek a szenvedés éveibõl.Pallas Akadémia, Csíkszereda, 1999)

Részlet a Váli Éva szerkesztette Közös nevezõnk. Mozaikkockák egy iskolaéletébõl. 1945 – 1990. (Csíkszereda, 2005) című könyvből: „Én már megírtama könyvemben mindazt, amit fontosnak tartottam, és főleg azt, amiigazságtalan és megalázó volt. Az igazgatók és tanítványaim szerepét is. Kétolyan igazgatóét, akikre nem is szeretek visszaemlékezni. A tanítványok (egykivételével) a lehető legszebben viselkedtek velem szemben. Egyik sem akartáruló lenni. Négy közülük ártatlanul szenvedett velem együtt.” (193. old.)

19

PUSKÁS ATTILA – biológiatanár (1955 – 1958)

„November 4-ét követõen gyászszalagot viseltem,jóllehet nem halt meg senki a családomból”

„Puskás Attila is tagja volt a tizenegy fős csíkszeredai csoportnak. (...)Puskást és öt kollegáját tanárként hurcolták el. Amikor Puskás Attilát 1954-ben kezdő tanárként kihelyezték Csíkszépvízre, már ott állt a háta mögött egy1952-beli fenyítés, miszerint „megrögzött osztályellenség”. Tekintettel arra,hogy féltve ápolta az egyetemes és erdélyi magyar értékeket, s ez ugyebárnemigen egyezett a proletár internacionalizmussal. Tehát szemet szúrt.

– Kanyarodjunk csak vissza a csíki évekhez. Hogy is kezdõdött?– Tanári pályafutásomat Csíkszépvízen kezdtem ’54 őszén. Az 1955–56-os

tanévben Csíkszeredába kerültem, miután onnan egy biológus házaspárNagyváradra telepedett, s kérvényeztem áthelyezésemet az ő helyükre. Ígylehetőségem nyílt bekerülni a csíkszeredai gimnáziumba... 1958 őszéigtanítottam ott, ekkor ugyanis politikai jellegű bírálat ért a tanügyi hatóságokés a párttitkár részéről. Emiatt arra kényszerültem, hogy Csíkdánfalvárakérjem magam. Mert ez volt a feltétel: vagy én kérem az áthelyezésemet,vagy kirúgnak a tanügyből. 1959. május 12-ig Dánfalván tanítottam.

– Miért volt a bírálat?– Több minden összejött. Engem eléggé felkaroltak, így a csíkszeredai

gimnázium kertjében létrehozhattam egy nagyon jól menő kísérleti kertet,amely addig nem létezett, s amelyet a diákok is kedveltek a biológia körökön,a szakmai kirándulásokon. Másrészt szakszervezeti vonalon megválasztottaktanügyi kultúrfelelősnek. 1957-ben ki akartak nevezni szaktanfelügyelőnek.Talán itt volt az első ellentét az akkori hatalom gyakorlói és köztem, ugyanisén ezt a tanfelügyelői állást visszautasítottam.

– Ez pártkötõdést feltételezett...– Igen, de én nem voltam párttag. Simon András, az akkori főtanfelügyelő

felhívott a tanügyi osztályra, s azt mondta: Puskás elvtárs, ez itt a magaíróasztala. Mondom neki: Simon elvtárs, én azt hiszem, ez nem az éníróasztalom, mert az enyém az iskolában van, én nem akarok tanfelügyelőlenni, tanítani akarok, én azt szeretem. (...) Ettől kezdve hűvös lett a kapcsolatkettőnk között, hiszen arra nem volt még példa, hogy valakinek, aki alig hároméve tanár, felajánljanak egy ilyen lehetőséget, és az visszautasítsa. (...)

– 1956 októbere, a csíkszeredai verselõ diákok és tanárok...– Igen, igen. A kettő között azért korántsem volt szoros kapcsolat. Én is

verselő voltam, a kolozsvári Világosság című lapban jelentek is megepigrammáim, tehát a diákok meg tanártársaim olvasták, tudták, hogyverseket írok. A diákok külön képeztek egy irodalmi csoportot. A csíkszeredaitanárok között inkább csak én voltam verselő.

– És hogyan, illetve miért lett baj?– A fiúknak az osztályfőnöke, Palczer Károly, francia irodalom szakos

tanár igen jó, kitűnő pedagógusként szinte baráti kapcsolatban állt az osztály

20

fiaival. A fiúk bizalommal közeledtek hozzá, s mint irodalom szakosnak, akia poétikához is szükségszerűen értett, megmutatták a verseiket, hogymondjon róluk szakmai bírálatot, természetesen kevésbé tartalmit, inkábbpoétikait. Karcsi barátom, akivel nagyon jó volt a kapcsolatunk, tudta, hogyén verselő ember vagyok, azt is tudta, hogy én egyébként levelezői tagozatonbeiratkoztam a magyar szakra, amiből a letartóztatásomig két évet el istudtam végezni. Így Palczer teljesen jóhiszeműen hozzám is elküldte averselő fiúkat: Puskás tanár úr ért a versekhez, mutassátok meg neki is,hadd mondjon véleményt. Elsősorban Sántha Imrére gondolok, mert az őverseit láttam. Palczer Karcsi irodalomtörténészként kevésbé foglalkozott apoétika szabályaival. Így került hozzám a Sántha Imre versesfüzete, azegyetlen, amit én átnéztem. Ez 1959 elején volt. De nem mondtamkülönösebb véleményt róla, mert nem volt még alkalmam találkozniSánthával. Akkor én már Dánfalván tanítottam, viszont dánfalvi volt SánthaImre osztálytársa, Zsók László. Ő gyakran járt haza a szüleihez, én megpontosan a szüleivel átellenben laktam, a nővére kolleganőm volt a dánfalviiskolában. Odaadtam Zsók Lacinak a füzetet, hogy vigye vissza SánthaImrének, anélkül, hogy akár szóbeli, akár írásbeli bírálatot mondtam volna aversekről. Arra gondolva, hogy egyszer csak találkozunk, s akkor majdelmondom személyesen a véleményemet. Így kerültem én személy szerintkapcsolatba a verselő diákokkal. Egyéb „bűneim”, azok más vonatkozásúak.Ami a diákokat illeti, Sántha Imrével közvetve, Zsók Lászlóval közvetlenülennyi volt a kapcsolatom.

– S a Szeku miért figyelt fel erre a társaságra?– Tudomásom szerint Sántha Imre körül alakult ki minden. Ő amolyan

petőfis elképzeléssel azt mondta, hogy abbahagyja a tanulást, mert színésziképességeket érez magában, de amúgy meg is akart nősülni, amit a szüleikifogásoltak. Ő erre felöltötte az apja esküvői fekete ruháját, összecsomagoltamagának a legszükségesebb dolgokat, és elment a sepsiszentgyörgyiszínházba, hogy vegyék fel színésznek. De mivel tartott attól, hogy a szülei értejönnek és hazaparancsolják, otthon hátrahagyott egy levelet, amelyben éppenazért, hogy a szüleit visszatartsa az intézkedéstől, emlékezetem szerint egyolyan kifejezés is volt, amivel utalt arra, hogy hagyjanak békét neki, ő elment,ne is próbálják keresni, és ne is próbálják kerestetni, mert olyan írásai vannak,amiből baj származhat. A lényeg ez volt. A kétségbeesett szülők, ahogy azt ellehet képzelni, azt sem tudták, merre ment, azt sem, hogy lényegében miért,először az akkoriban pártfunkcionárius bátyjához, Sántha Jenőhöz fordultak,majd Horváth József iskolaigazgatóhoz, aki egy jellemtelen ember volt. Ez azegész dolog tovább gyűrűzött, és eljutott a főtanfelügyelőhöz, János Pálhoz,Albert András elvtárshoz, a rajoni párttitkárhoz, végül a belügyi szervekhez. ASzekuritáté, a levél szövegének ismeretében, nyomban kézbe vette az ügyet, éspersze nem az volt az első dolguk, hogy Sántha Imrét keressék, hanem az, hogyházkutatást tartsanak: ugyanbiza, mire hivatkozik a levélben. Így kapták mega füzeteit. A színház természetesen nem fogadta Sántha Imrét, ő szépenhazament, de a házkutatás már megvolt, s ezzel elkezdődött minden.

21

– Azok az emberek, akik tudtak a Sántha lelépésérõl, illetve levelérõl,például a rajoni párttitkár, nem látták át, hogy itt tulajdonképpen diákoscsínyrõl van szó?

– Nem. Különben Albert András nem volt olyan rossz ember. Gyimesicsángó volt, egyszerű, primitív, műveletlen alak, aki bekerült a pártaktívába,végezte azt, amit rá bíztak, s amit ő úgy látott, hogy osztályellenes és osztály-ellenség, azt természetesen a maga primitívségében támadta. Ennek még egymásik vonatkozása is volt, ami később az ellenem irányuló haragban, illetvebeállítottságban nyilvánult meg ezeknek az elvtársaknak a részéről.

– Miért haragudtak?– Volt egy, utólag belátom, eléggé nagy hibám, s ezt nem is igen mondtam

másoknak, akiknek beszéltem az ügyemről. Én mindig szerettem embereketutánozni. Mozdulatokban, hangvitelben, a beszéd tartalmában. Ez egyfajtaironizálás volt, amit egyébként a diákszínjátszó csoporttal számos játékban,darabban, amelyekben mindig rendező és szereplő voltam, a színpadravittem. Ez az elvtársak fülébe jutott, hogy úgymond kigúnyoltam őket. Ezmég polgári rendszerellenességemnél is nagyobb bűnöm volt, hiszen ezek azemberek (...) egyszerűen nem tudták felfogni a tréfát. Mindehhez hozzájárultaz is, hogy azokat a vezető embereket, akik akkor végezték a középiskolát, sén az esti líceumban alkalomadtán oktattam, ha nem tudtak, nem engedtemátmenni. (...) Olyan esetek voltak, hogy mondtam az elvtársnak: – Írja fel atáblára a konyhasónak a képletét! – És ő NaCl helyett szépen felírta primitívírással: só. Ez az elvtárs volt a rajoni munkaügynek az igazgatója...

– De az õ kezükben volt a hatalom, s alkalomadtán egyfajta bosszút álltak...– Föltétlenül. Ezt tapasztaltuk később, a börtönben is. Számos történelmi

vonatkozásban is bizonyított és általánosan ismert jelenség, hogy a primitív,műveletlen ember örökké természetes gyűlöletet érez az értelmiségiekkelszemben. (...)

– A tanárokat, köztük Puskás Attilát a Sántha-ügy miatt tartóztatták le?– Tulajdonképpen igen is, meg nem is. Szóba került az, hogy a Sántha

versesfüzetét én láttam, de azt ő sem tudta mondani, hogy ezzel kapcsolatbanén véleményt mondtam, hiszen ezt nem tettem. Viszont nekem az lett volnaa kötelességem, hogy jelentsem, mint azt annak idején elvárta a törvény.Ilyenképpen letartóztattak, de nem én voltam az első tanár, akit lefogtak.Eközben más vonalon és más vonatkozású vádpontok is gyűltek lassanellenem, úgyhogy ez a füzetügy csak az egyik vádpont volt.

– És a többi?– A többit összeszedték innen-onnan, kollegáimtól, főleg Lőrinczi János

magyar szakos tanártól, akivel még abban az időben, amíg Csíkszeredábantanítottam, bentlakási felügyelőként együtt is laktam. És elég jó barátiviszonynak mondható kapcsolatban voltunk, úgyhogy ő sok mindent tudottrólam, én meg róla. Akkoriban számos magyarországi irodalmár, Illyés Gyula,Aczél Tamás, Háy Gyula neve és munkássága szerepelt a felsőbb osztályokmodernkori irodalmának tananyagában, az '56-os forradalmat követőidőszakban egy rendelet alapján viszont nyomban ki kellett venni a tantervből.

22

Én többek között azt mondtam Lőrinczi Jánosnak: – Ne vedd ki ezeket atantervből, mert ezek a magyar irodalomnak fontos alkotói, részei, és nem kellmeghallgatni, ki mit mond. – Ez később egy újabb vádpont volt ellenem. Amások és az én esetemben a legsúlyosabb vád az volt, hogy pontosan 1956.november 4-re virradólag volt Lőrinczi Jánosnak az esküvőjét követőlakodalma Székelykeresztúron, ahová való volt ő. Ezen az esküvőn ott voltamén is, ott voltak még mások is, a tanár kollegák közül már nem emlékszempontosan, kik. Elég az hozzá, hogy nálam volt az Október 23 című versem. Azesemények zajlottak Magyarországon. A lakodalmi mulatság közepettemindegyre hallgattuk a rádiót. Hallgattuk a hírt, miszerint 4-én hajnalban 4és 5 óra között a szovjet csapatok megtámadták Budapestet. Hallgattuk NagyImre kétségbeesett segélykérését és Bibó István szövegét... Az elkeseredésvéget vetett az ünnepi hangulatnak... (...) Nagy Imre szavai után a Himnusz ésa Szózat hangzott el a rádióban. És ekkor Puskás Attila felolvasta versét. (...)Később ez a szavalat és a Himnusz volt egy másik vádpont. November 4-étkövetően gyászszalagot viseltem, jóllehet nem halt meg senki a családomból, ésezt tudtára is adtam másoknak. Ezt is a fejemhez vágták. Azt is, hogyagitáltam a kollégák között: ne nézzünk meg szovjet filmet, bojkottáljuk aszovjet filmeket! Aztán ehhez még hozzájött az a vád, hogy társaságban aszékely meg a magyar himnuszt énekeltem. Nagyjából ezekkel vádoltak.

– Ezek a vádak mind igazak is voltak?– Igen, igazak voltak. Azonkívül 1848–49-re emlékezve a diákokkal elő

akartuk adni Földi János Gábor Áron című darabját.– Ennyi „bûn” után mikor következett be a letartóztatás?– 1959-ben Csíkdánfalván. Akkorra már több diákot és tanárkollégát

elvittek, tehát az én letartóztatásom benne volt a levegőben. Én tudtam, hogymikor fognak értem jönni. Az azt megelőző nap, 1959. május 11-én nagyhalálsápadtan jött az egyik tanítónő kollégám, Balla Rozália, s azt mondjanekem bizalmasan, négyszemközt: – Attila, holnap le fognak tartóztatni... – Éngondoltam, hogy nem úszom meg, de azért ez a hír erősen mellbevágott. –Honnan tudod? – kérdeztem. Elmondta, hogy az egyik párt- vagy KISZ-aktivista, a nevére nem emlékszem, és sajnálom, hogy nem emlékszem, mertmegköszönném neki, szóval ez az aktivista mondta neki: közölje velem, hogymásnap le fognak tartóztatni. Így is történt. De ez a közlés nekem lehetőségetadott arra, hogy eltüntessem azokat a bizonyítékokat, amelyeket a Szekuritátéfelhasználhatott volna ellenem. A naplómat és versesfüzetemet odaadtam aháziasszonyomnak, aki elrejtette. (...) Nos, másnap, 1959. május 12-én éppenmezőgazdaságtan órát tartottam. Az igazgató, nagyon jó barátom, Szőcs Istvánhalálsápadtan bedugta a fejét az ajtón: – Attila, gyere ki egy kicsit... – Vittema naplót is, tudtam, hogy mi következik. Két civil szekus várt rám, beültetteka kocsijukba, azt mondták, házkutatást tartanak.

– A házkutatási jegyzõkönyvben tételesen az áll, hogy: „Nu s-a gãsit nici unobiect delict”.

– Így van. De hát ellenem szóltak a tanúk, akiknek egy része vádlott volt,más része nem volt vádlott, de az lehetett volna fel nem jelentés miatt. A

23

tanúk, akár akarták, akár nem, kényszerítve voltak, hogy tanúskodjanak, hanem akartak vádlottakká válni. Roppant egyszerű ez a képlet, ráadásul atörvényesség látszata is megvolt.”

Részlet az ítéletből: „A Kolozsvári Katonai Törvényszék Puskás Attilavádlottat elítéli 20 (húsz) év kényszermunkára, 8 (nyolc) év társadalmilefokozásra a társadalmi rend ellen elkövetett összeesküvésért és 10 (tíz) évjavítóbörtönre tiltott kiadványok terjesztéséért.”

(In: Benkő Levente: Volt egyszer egy 56. Kaláka Könyvek,Sepsiszentgyörgy, 1998, 166 – 182.)

KOVÁCS GYULA – fizikatanár (1956 – 1959)

„Csak az alkalomra vártak, hogy lecsaphassanak ránk”

„Máréfalván születtem 1934. március 15-én egy tizenkétgyermekescsaládban, két testvérem csecsemőkorban meghalt, szüleim tízünketfelneveltek, a nyolc fiú közül pedig négyet taníttattak.

1945-ben írattak be a Székelyudvarhelyi Katolikus Gimnáziumba, 1952-ben, amikor érettségiztem, már Vegyes Líceumnak nevezték.

A kolozsvári Bolyai Egyetem Matematika-Fizika Karán folytattamtanulmányaimat, és 1956-ban államvizsgáztam, majd kineveztek fizikatanár-nak a Csíkszeredai Vegyes Líceumba. Nagy örömmel foglaltam el a katedrá-mat, mert a csíkszeredai gimnáziumnak híre volt az Autonóm Tartományban.Három évig fizikát tanítottam a felső tagozaton olyan lelkesedéssel, ahogyanegy fiatal, a szakmáját és a diákokat kedvelő tanár csak képes. 1959-benosztályomból ketten vettek részt az országos fizika olimpiászon. Az abban azévben érettségizett fiúk nagy része az akkor divatos mérnöki pályárafelvételizett, utólag, a találkozóinkon sokszor és sokan mondták nekem, hogyaz egyetemen fizikából semmilyen nehézségük nem volt, mert az alapokat agimnáziumban megkapták.

A tanári munkám olyan közösségben teljesedett ki, amilyenért mindenkezdő tanár hálás lehetne. (...)

Ha a történelem bele nem szólt volna iskolánk életébe is, valószínűleg arrólírhattam volna a továbbiakban, hogy hány és hány évfolyam diákjainak voltamlelkes tanára, nevelője nyugdíjazásomig. A székely kisváros helyi potentátjai, avak véletlen és a proletkultos fanatizmus, no meg a magyarországieseményekkel való szolidaritásunk másképp döntöttek – helyettem is. Amagyar forradalom kitörésekor egyetlen információs forrásunk a KossuthRádió volt; október 23-tól kezdve lelkesedéssel, majd aggodalommal követtükaz eseményeket, és nyilván megtárgyaltuk azokat baráti társaságunkban.Szinte az egész tanári kar Bereck Lajosnál találkozott, mert akkor a rádió isluxuscikknek számított. Oda mentünk, ott hallgattuk a híreket, a forradalmi

24

verseket, hogy „Budapest utcáin folyt a vér...” (Tamási Lajos: Piros a vér a pestiutcán). Mint később kiderült, diákjaink is izgatottan követték a pestieseményeket, Vorzsák János, János László romantikus elképzelésseltámogatni szerették volna a budapesti ifjakat. A november negyedikén kezdődőszovjet lerohanás, a forradalom leverése nagy szomorúságot okozottköreinkben, valóságos gyász volt. Puskás Attila kitűzte kabátjára agyászszalagot, majd a Lőrinczi János esküvői ünnepségén késő éjjel szűkkörben felolvasta Október 23. című versét. Az esküvői ünnepség alatt ishallgattuk a rádiót: a forradalmi magyar kormány az ENSZ segítségét kérte,Kádár János úgynevezett kormánya viszont a szovjetek segítségét kérte az„ellenforradalom” leveréséhez. Az esküvői társaság lassan eltávozott,néhányan még meghallgattuk az éjféli himnuszt, és ezekben a viharos érzelmipillanatokban olvasta fel meghatódottan versét Attila:

„A népek Dávidja Góliátra támadt,lerázni ólmos szolgaláncait,a holt bálványra sújtott, s robajjalzuhant hazug tekintély..., „hála”, „hit”.

A forradalom leverése után az élet ment tovább, tanítottunk, kirándul-tunk, délután, esténként társaságba jártunk, beszélgettünk.

Az iskolában pezsgő művelődési élet folyt, bár akadtak elvtársak, akik eztnem nézték jó szemmel. Színdarabokat tanultunk be, népi együttestszerveztünk, diákjaink verseket írogattak... Feljelentés történhetett, hogy aszeredai líceumban nacionalista nevelés folyik. Csak az alkalomra vártak,hogy lecsaphassanak ránk. Az alkalom a véletlen műve volt: Sántha Imreversíró diákunk összeveszett szüleivel, elment hazulról, testvére eztjelentette a milícián, és akkor elindult a lavina... 1959. április 13-án SánthaImre, Vorzsák János, Szőcs László, Zsók László és János László diákokatletartóztatták. 1959. április 24-én Palczer Károly kollégámat, a fiúkosztályfőnökét is Vásárhelyre hívatja a Szekuritáté, ő sem tér haza, csak ötés fél év múlva. Puskás Attila, az októberi vers szerzője mint főbűnös, majdBereck Lajos, Lőrinczi János és én következtünk, mert a vers tartalmávalegyetértettünk, hisz megírását, felolvasását nem jelentettük.

Az én helyzetem azért volt különös, mert Karcsi letartóztatása után reámbízták az osztályát, tehát áprilisban még „tiszta” voltam a szemükben.Bűnösségem azon a nagygyűlésen derült ki, amelyet a kor szokása szerintazzal a céllal szerveztek, hogy erkölcsi ítéletet mondjunk az „árulókra”.

A gyűlés fő témája a politechnikai nevelés volt, erről készültem én isbeszélni, de Kapusi és Király Károly elvtársak reánk ordítottak, hogy akollégáinkat ítéljük el.

Nekem a hozzászólásom, illetve az elvárásaiknak megfelelő hozzá nemszólásom lett a vesztem: már másnap letartóztattak, és azonnal Maros-vásárhelyre szállítottak, ahol vallatóink kiderítették, hogy én is részt vettem aszervezett rádióhallgatásokon, az ’56-os novemberi esküvői ünnepségen, ahol

25

egyetértettem Attila versével, az ellenséges kijelentésekkel stb. 8 évre, pluszjogvesztésre és vagyonelkobzásra ítéltek „társadalmi rend elleni bűnös csele-kedetek miatt” 1959. november 16-án. 1964. április 14-én szabadultam. Termé-szetesen kérvényeztem a tanügybe való visszahelyezésemet, „természetesen”elutasítottak. Egykori tanítványaim szülei segítségével (Vákár Lajos) az I. M.T. F.-nél kaptam közgazdász állást. 1994-ig, nyugdíjazásomig ott dolgoztam.

A tanári munka szépségeire tanítványaim körében tiszteletbeliosztályfőnökként az 1957-ben és az 1959-ben végzettek érettségi találkozóinszoktunk közösen emlékezni. A negyvenöt éves találkozón is már túl va-gyunk. Várjuk a félévszázadost, mert olyanok vagyunk, mint egy sok törté-nelmi packázást, sorsadta csapást túlélő, egymás iránt érdeklődő, egymástszerető nagy család. Van, akikre és amire emlékeznünk!”

(In: Váli Éva szerk.: Közös nevezõnk. Mozaikkockák egy iskola életébõl 1945 – 1990.Csíkszereda, 2005, 139 – 141.)

VORZSÁK JÁNOS – mérnök, iskolánk egykori diákja, aki 1959-benvégzett volna, de abban az évben 7 év szabadságvesztésre ítélték

„Tragikomédia volt az egész, csak sajnos valósággá vált”

1959-ben tartóztattak le, viszont az ügy, amiért elítéltek, az az 1956-osszervezkedés volt. Tulajdonképpen egy névtelen levél alapján kezdtünkszervezkedni. A levélben arra kértek fel, hogy mi is készüljünk, mert több mintbizonyos, hogy a forradalom át fog terjedni hozzánk is, s akkor ne kapjonkészületlenül. Mi egynéhányan, akik megbíztunk egymásban, jó barátokultárgyaltunk erről a dologról, tájékoztattuk egymást a magyarországi esemé-nyekről, amelyekről rádióból hallottunk. Közben vártuk a következő felszólí-tást, de az nem érkezett meg, mert a forradalmat leverték. Dióhéjban tulajdon-képpen ez volt az, amiért később, 1959-ben a súlyosabb büntetést kaptuk.

Tulajdonképpen egy egyszerű hazulról való eltekergés váltotta ki azegészet. 1959 tavaszán, áprilisban az egyik osztálytársunk, Sántha Imreelment hazulról. Valószínű a szüleivel nem volt a legnagyobb egyetértésben,de azóta sem tudtuk meg, hogy mi történt. Megtörténhet, hogy színésznekakart beállni. Végül is Sepsiszentgyörgyig jutott el. Vagy talán azért mentel, mert szerelmes volt Hemmer Ibolyába, s ezt Ibolya nem viszonozta úgy,ahogy ő szerette volna. Ennyit tudunk róla. Költő típusú ember volt –szerintem jó versei voltak, de aztán, hogy ő mint ember elcsúszott, az egymásik dolog. Lehet, hogy ha nem ez a rendszer lett volna, nem ilyen világlett volna, tehetséges költő, irodalmár lehetett volna. Sajnos elcsúszott ővalahol.

Írt egy önéletrajzi regényt, amely eltűnése után a szekusok kezére került.Én még ma sem tudom eldönteni, hogy mi késztette őt arra, hogy azt aszekusok kezébe adja, amelyből aztán azok egy szép államellenes szervez-

26

kedést hoztak ki. Fogalmam sincs, hogy mikor került a szekusok kezébe azönéletrajzi regény, minket már rég, azt hiszem, hogy egy-két hónapja márvallattak a verseinkkel kapcsolatosan, próbáltak belemagyarázni azokbamindenféle marhaságot. Mi azért a keményebb verseket eltűntettük, s így csakolyanok kerültek a szekusok kezébe, amelyekbe ők csak belemagyaráznitudtak. Egy darabig csak ezzel kapcsolatban hallgattak engem ki. Egy bizonyosidő elteltével egy vélt konfliktus alakult ki a kihallgató tiszttel, aki addig isütött hozzám, mert dühös volt, hogy nem írtam alá a jegyzőkönyvet, amelyet averseimről írt. Ő elemezte a verseket. Román ember volt, egy Suciu nevezetűromán főhadnagy. Nem tudom, mennyire értett ő az irodalomhoz, denyersfordításban ezeket a verseket lefordították, s ő aztán magyarázta, ahogyéppen akarta. Aztán írt egy jegyzőkönyvet, s velem alá akarta íratni. Nemírtam alá. Hozzám ütött, dühös volt rettenetesen. Egyszer megcsúszott, selkezdett ordítani valamiért: megijedt, vagy mi a fene történt, hát kiabálthangosan. Aztán egy ajtó a hátamnál kinyílt: egy ilyen alhadnagy kirántott azajtón, s elszaladt velem a börtön felé, ahonnan hoztak. Kérdezte is tőlem, hogy:„Mit csináltál, te? Hát ez agyonlőhetett volna”! Mondtam, hogy én abszolútsemmit, nem tudom, miért kezdett el úgy kiabálni. Meg volt győződve azalhadnagy is, én is, hogy ennek csúnya vége lesz. Hát nem lett semmi.Körülbelül két-három hétig egyáltalán nem vittek kihallgatásra, és amikorlegközelebb vittek, egy Fábián nevezetű kapitányhoz vittek, aki egész másképpviselkedett, mint a korábbi kihallgató főhadnagy. Tisztességesen beszélt, nemütött hozzám egy ujjal sem, és miután tartott egy elég barátságos bevezetőt,elővett egy jó vastag doszárt, s a kezembe adta. S azt mondta: „Nézd csak meg,ki írta ezt!” – Rögtön ráismertem, hogy Sántha Imre jóbarátomé volt. Aztmondta Fábián: „Na, olvass bele ott, ahol akarsz!” Beleolvastam. Láttam én ottszép regényes részeket – mintha 1848-ban játszódna – beszélgetéseinkről.Voltak olyan dolgok, amiket tényleg beszéltünk, voltak olyanok is, amiket őköltött hozzá, valószínű. Én olvastam egy kicsit belőle. Figyelték, hogy milyenhatással van rám. Én azt mondtam: „Kérem, hát ez egy regény! Ennek alapjánhogyan lehet embereket elítélni?“ Akkor nagyon jól megjegyeztem, amit Fábiánkapitány mondott: „Ne gondold, hogy mi ilyen hülyék vagyunk! Mi nem fogunktiteket ennek alapján elítélni, de ez nekünk nagyon jó alap, amiből ki tudunkhozni egy olyan ítéletet, amilyenre nekünk szükségünk van.” Ezt ő így kereken,őszintén megmondta. Ezt is csinálták.

A tanárainkkal valószínű ugyanúgy, ahogy velünk, versekkel indultak atörténések, s ott aztán meg is feneklettek, mert sokkal nagyobb dolgotlehetett ebből az 56-os ügyből kihozni. Erre tértek rá, és természetesencsatolták a tanáraink ügyét is. Olyan tanárokkal tettek egy szervezetbeminket, akikkel életemben nem váltottam egy mondatnál többet. Volt egyrajztanárunk: Kovács Dénes, aki nem is tanított engem, az igazgató, BereckLajos, aki soha még egy órát sem tartott a mi osztályunkban, tehát azégvilágon semmilyen közöm nem volt hozzá, mégis együtt „szervezkedtünk”,hogy „megdöntsük a román államot”. Kihozták azt, hogy 1956-ban Puskástanár úr beszélt a többi tanárral, és fekete szalagot tűztek ki, hogy egy

27

esküvőn elénekelték a Székely Himnuszt. Ők is megbeszélték azeseményeket, de természetesen nem a diákokkal, hanem maguk között.Mindezeket a tényeket nagyon szépen össze lehetett illeszteni a diákoknak abeszélgetésével, a tetteivel, s lett belőle egy román államot megdönteni akarószervezkedés. Olyan nagy horderejű dolgot csináltak belőle, hogy végül is atörvényszéken a tárgyalás folyamán az ügyész látta, mennyire nevetséges azegész, és a legsúlyosabb, hazaárulásnak nevezett vádat (pontosan így szólt azítélet: „crimă împotriva societăţii socialiste”) az ő javaslatára „lázítás”-rafordították. Tudniillik ami úgy kezdődött, hogy „crimă”, az vonta maga utána legsúlyosabb ítéleteket. Így végül is a kisebb büntetést maga után vonótörvénycikkbe soroltak be. Az érdekes az volt a tárgyalásunkon, hogy azügyvédek mind vádoltak, s az ügyész burkoltan megvédett. Később olvastamSzolzsenyicin könyveiben, hogy ez nem is volt ritka eset. Végül is az ahelyzet, hogy az ügyészek tanult emberek voltak, a bírók pedig mindenféleiparosokból lett ítélő nagyfőnökök. Ilyen volt ez is, aki minket ítélt.

A tárgyalás Marosvásárhelyen volt, és a kolozsvári katonai törvényszékítélt, ugyanis a kolozsvári katonai törvényszék hatáskörébe tartotozott mégnéhány város, tartományi központ, s mivel akkor Marosvásárhelyen volt atartományi központ, ott is ítélkeztek. Mi a marosvásárhelyi Szekuépületében voltunk. Ott ítéltek minket is.

Hát szerintem nemcsak koncepciós perről volt ott szó, hanem egy igazitragikomédiáról. Jó lett volna, ha lett volna tévéfelvevő, hogy megmaradjon,habár az újságírókat sem engedték be, hanem csak pártfunkcionáriusokjöhettek be a tárgyalásra. Ők ültek az első sorokban, és csak a szüleinketengedték be hátul nagy ellenőrzés után. A pártfunkcionáriusok között voltnéhány fiatalabb: KISZ-vezérek lehettek, akik jegyzeteltek, de rájuk kiabálta bíró, hogy kiteszi őket a teremből, ha nem hagyják abba. A tárgyalás úgyment, ahogy a bíró kiabált. Egy díszbeszédet mondott a tárgyalás előtt. Mivelszeptember 15-én ítéltek, azt mondta, hogy: „Ma, amikor minden becsületestanár és diák kezdi az évet, akkor mi itt tizenegy banditát ítélünk.” Tehát mineki banditák voltunk, mielőtt ismerte volna a peranyagot. Vagy ha igen is,de ítélet még nem született, és már banditák voltunk. Tragikomédia volt azegész, csak sajnos valósággá vált, mert betettek a börtönbe.

Eközben kint, vagyis az iskolában megfélemlítették a tanárokat is, adiákokat is. A diákok kevésbé féltek, de a tanárok annál inkább. Ez természetesdolog. A kicsengetési kártyáinkat, amelyek már akkorra elkészültek – mertvégzős diákok voltunk –, nyilvánosan az udvaron égették el. Tanárokvezetésével a diákok kellett elégessék. Mindenki be kellett szolgáltassa.Magyarázza az akkori félelmet az is, hogy senkinek nem maradt egykicsengetési kártyája sem. Egyedül nálam maradt meg 200 darab, s azokat azelső, a 10 éves találkozón osztottam el. A kicsengetési kártyák égetésén kívülelítélő gyűléseket tartottak. Azokon a gyűléseken, amelyeken el kellett ítélniminket, ott megadott beszédet kellett felolvasni. Megtörténhet, hogy ezt mostegyesek szégyellik beismerni. Az az igazság, hogy aki nem olvasta fel az ilyenbeszédet, elhelyezték más iskolába – ha egyebet nem tudtak felhozni ellene,

28

mint például Somay János tanár urat, aki nem vállalt egy ilyen beszédet, éskihelyezték egy elemi iskolába, pedig nagy tekintélyű tanár volt – , vagyegyszerűen letartóztatták és bezárták. Az egyik tanárunkat, Kovács Gyulát(fizikatanárunk volt) például úgy vitték bele ebbe az egész „szervezkedésbe”,hogy annak idején, amikor az első ilyen elítélő gyűlést tartották, ő nem volthajlandó ítélkezni, habár megkapta ő is a beszédet, hogy mit kell elmondjon.Egyszerűen nem mondta el. Visszautasította. Másnap őt is hozták. Ő isbekerült a tanárok társaságába, vagyis a mi tizenegyes társaságunkba.

Szamosújvárra vittek minket. Az történt, hogy szétválasztottak: atanárok közül azok, akik keményebb büntetéseket kaptak, Puskás Attila,Palczer Károly és Kovács Gyula tanár urak és a diákok közül Szőcs László,Zsók László és én együtt maradtunk. Haton voltunk mindig Szamosújváron,a többieket nem tudjuk, hová lettek. Besúgók is lettek belőlük. Sokmindenhangzik el, nem akarok itt neveket emlegetni erről a dologról. Sajnos abeszédek – a börtönben elterjedt hírek – szerint voltak besúgók azok közül,akik nem voltak velünk.

A besúgások keltette félelem, hangulat elég hosszan tartó volt, mert 1962-ben a börtönben hallottuk meg, pontosabban ez a szekus, Fábián keresettmeg, hogy mit tudok én Duka János bácsiról. Duka János bácsi ugyaniskiadott akkor egy könyvet, amely székely népmondákról szólt, azt hiszem. Őtezért perbe fogták. Kemény, elítélő gyűléseket tartottak, minden semmiházifelállt, és keményen elítélték, mert gondolták, iskolaigazgatók lesznek. Ígyment ez (tehát) még 1962-ben is.

Én ismertem Duka János bácsit gyermekkoromból. Zsögödben lakott, én isnagyapáméknál nyaralgattam, s így személyesen ismertem. Tudtam, hogyvégtelenül szigorú ember. Azzal vágtam ki magamat, hogy gyermekkorombólmagammal hoztam, hogy Duka János bácsitól félni kell, és így semmilyenközöm nincs hozzá. A valóság azonban az volt, hogy Duka János bácsi 1956-bandíszgyűlést tartott Hunyadi János halálának évfordulójára. Megemlékeztünk –voltunk tizen-tizenötön, diákok közül általában csak ketten-hárman –, de ezolyan titok volt, hogy végül, aki beárult, hogy én tudhatok valamit Duka Jánosbácsiról, az sem tudta, hogy én jártam ezekre a díszgyűlésekre, és ígyszabadultam meg az újabb büntetéstől.

Mi haton együtt dolgoztunk a szamosújvári bútorgyárban. Könnyű életneknem volt mondható: mindig éheztünk, ez volt a legnagyobb probléma. Tíz órátdolgoztunk rendes körülmények között, de ezt nagyon sokszor tizenkettőrenövelték. Így telt el nekem három és fél év. Tanáraink közül voltak, akiknégyet, négyet és felet, többet is voltak bent. Mindig reménykedtünk. Nemgondoltuk, hogy hosszan tart a büntetésünk, hogy fogják tudni tartani ahatalmat, de erős volt a Szeku, s tartotta. Én hét évet kaptam különben… márcsak azért is, mert nem írtam alá a jegyzőkönyveket. Azt mondták, még többetkapok, ha nem írom alá. Hét évre ítéltek, de három és fél után elengedtek.Végül 1962-ben engedtek engem haza, a barátomat, Zsók Lacit egy hónappalhamarább vagy kettővel. Személyes kegyelmet kaptunk mi ketten, adtavalamelyik nagyfőnök. A végső, nagy amnesztia 1964-ben volt.

29

A valóság az, hogy azért nem hittük, hogy sok évet fogunk bent ülni, mertnevetségesnek tűnt ez az egész elvtársias marhaság, ami ment abban azidőben. Nevetségesek voltak maguk a perek. Koncepciós perek voltak, detragikomédia volt az egész. Műveletlen, semmi embereket állítottak oda,hogy mások felett ítélkezzenek. Ez az én véleményem. Ez olyan leszűrtkonklúzió.

Amiatt, hogy mi bekerültünk a börtönbe, állandó hátrányuk voltazoknak, akik valamiképpen hozzánk tartoztak. Érthető hát, hogy BereckLajos tanár úr felesége, Gizella gyermekeit később román tagozatra íratta,mert nem tudta megemészteni, hogy a férjét letartóztatták, és ezértmindenkire haragudott a magyarok közül.

Volt egy tanár, aki többek között az én öcsémet is – miután Berecketelvitték – öntörvényűen kivezette az osztályból. Meg akarta játszani akommunista hőst: bement az osztályba, és az öcsémet onnan kivezette, hogy„az ellenségnek a testvére menjen haza”. Az osztályfőnöknője, Princz Blankatanárnő éppen találkozott velük a folyosón, mikor látta, hogy vezeti ki azöcsémet az iskolából. Kérdezte, hogy mi a helyzet, miért teszi. Hát ő, ugye,mondta a maga süket szövegét, de a tanárnő megfogta az öcsém másik kezét,elrántotta, s azt mondta, hogy nem megy sehova, visszamegy az osztályba,neki semmi köze ahhoz az ügyhöz. Az a tanár még egyszer megpróbálta ezt adolgot, s akkor is közbeléptek, azt hiszem, még más is, nem csak PrinczBlanka tanárnő. Ha ezt az én öcsémmel megtették, mit nem tettek meg egytanárnak, egy volt igazgatónak a feleségével. Több mint bizonyos, hogy sokhátrányt szenvedett volna Bereck tanár úrnak a családja is, és így egyvágással, hogy román osztályba íratta a gyermekeit, megoldotta a problémát,bebizonyította, hogy hű az úgynevezett román néphez. Hát én a román népetmegismertem a börtönben, mert addig a román néphez kevés közünk volt. Énazonban nem azt a román népet ismertem meg, amelyik ellenség lett volna,hanem egy egészen más román népet. Nekik is azok voltak az ellenségeik,akik nekünk. Ugyanaz a banda, egy semmiházi, gazember társaság. Hiába,hogy egyesek nyesegetik a szavakat, s így meg úgy fogalmaznak: aki nembecsületes, az gazember, ez tiszta. Aki állandóan hazudik, s abból él – mertnagyon sokan ezek közül az emberek közül hazugságból éltek –, az nem lehetbecsületes ember. S ha nem az, akkor gazember.

Miután kikerültem a börtönből és hazajöttem, szerettem volna munkábaállni állami munkahelyen. Hát természetesen akkor még, 1962 őszén az elsőfecskék voltunk, akik hazakerültünk. Amikor szabadultunk, egy jogász ember,valaki szekus egyenruhában azt mondta: olyan kegyelemmel szabadultunk,hogy minden jogunkba vissza vagyunk helyezve. Én ezt a dolgot készpénznekvettem: úgy jöttem haza, hogy szerettem volna valahol munkába állni. Hát ezteljesen lehetetlen volt, mert még a személyzeti osztályfőnökök sem álltakszóba velem soha sehol, egyetlen cégnél sem; az igazgatókról nem is beszélve.Végül is Csíktaplocán a kollektív gazdaságnak az elnöke mondta, hogy ottdolgozhatok. Hát ott is dolgoztam: fogatos voltam egy darabig. Mégsemmondtam le arról, hogy valami tisztességes munkahelyre menjek dolgozni, és

30

próbálkozgattam még máshol is. Mivel nem sikerült sehol, s mivel azt mondtákszabadulásomkor, hogy ha nem tartják be a szabályokat azok az államiszervek, akikhez fordulunk, akkor nyugodtan menjünk a pártbizottsághoz, ésott jelentsük a dolgot. Én ezt is készpénznek vettem: elmentem a rajonipártbizottsághoz, kihallgatást kértem Szabó elvtárstól. Jelentkeztem hozzákihallgatásra. Természtesen ő annyira nem alacsonyodott le, hogy engemetfogadjon. A helyettese, úgynevezett Ferenczi elvtárs tűzte ki a fogadási napot.Nem sokat tudtam mesélni neki, mert úgy el kezdett kiabálni, hogy azt hiszem,háttal jöttem ki az ajtón. Mondta, hogy az ellenség még ezután kellmegszenvedjen, s elmondta, pontosabban kiabálta ezt az akkori sztászszöveget. Aztán rájöttem, hogy nem is azért kiabált olyan nagyon, mert rámharagudott volna, ugyanis semmi köze nem volt hozzám, hanem azért, hogyhallják a túlsó irodában az elvtársak, hogy ő milyen keményen harcol azellenséggel. Nevetséges volt. Elkeseredtem nagyon. 1962 telén volt, azt hiszem:írtam egy levelet Gheorghiu-Dejnek, s abba leírtam, hogy minket amikorelengedtek, azt mondták, hogy visszahelyeztek jogainkba, s itthon mégse ezzeltalálkoztam. Édesanyám rettenetesen elkeseredett. Megint bezárnak, attólfélt. Én elküldtem a levelet. Két hét múlva jöttek a munkaelosztótól, hogyazonnal menjek, mert munkába kell álljak. Mentem. Három munkahely volt,egyet választottam. Délután a gimnáziumból érkezett az öreg pedellus, hogymenjek azonnal, mert le kell tegyem a kérésemet, hogy érettségizhessek. Énazelőtt már letettem a kérést az év kezdetén, hogy magánúton az utolsó évetelvégezhessem s érettségizhessek. A kérésemet lehet, hogy beiktatták, de nemfogadták el, mert az akkori vezetőség annyira félt, hogy az „ellenség” nehogybekerüljön az iskolába, hogy egyszerűen visszutasítottak. Hát kérem szépen,kellett menjek letenni a kérést, mert Bukarestből itt volt valaki. Egy polgár ottült egy széken a titkárságon: elvette a kérést a kezemből, megnézte,lefordíttatta a titkárnővel, mert magyarul írtam, odaadta, hogy iktassák be.Ennyi volt az egész. Beiktatták, s amikor már le kellett volna tenni az elsőfélévre a dolgozatokat, amikor már következett az első félévi vizsga, nekemmindent elfogadtak, utólagosan mehettem vizsgázni, végül is érettségizhettem.

Aztán egy kicsi huncutsággal egyetemre is mentem. Tudtam, hogymindenhova be kell írni a kérdőívekre, hogy volt-e az ember büntetve.Gondoltam, ha nekünk azt mondták, amikor szabadultunk, hogy mindenjogunkba vissza vagyunk helyezve, én egyszerűen ezt nem írom be. Brassóbafaiparra mentem. Bútorgyárban dolgoztam a börtönben is. Gondoltam, hogyehhez az iparhoz értegetek, s ez jó lesz nekem. A felvételim sikerült. Elteltmár egy hónap, kettő, beszélgettünk ott a nagyobb évesekkel, s azt mondja azegyik nagybányai kolléga, hogy: „Vigyázz, mert ezért az én nagybátyámatkidobták, amikor megtudták, hogy ilyen problémája volt, s valamit intézzgyorsan!” Megijedtem, hogy ebből még baj is lehet. Kiszemeltem az egyikprodékánt: Deutsch Jánosnak hívták. A neve úgy volt írva, hogy DeutschIoan, de én sejtettem, hogy az magyar ember. Az első félévi vizsgák után volt:mivel a vizsgáim nagyon jól sikerültek, el mertem menni hozzá. Bevallottamneki, hogy börtönben voltam, s hogy miért. Mosolygott, s csak azt mondta:

31

„Mi ezt rég tudjuk. Te ne törődj semmivel, tanulj tisztességesen, s nem leszsemmi probléma.” Brassóban nagyrészt román tanáraim voltak, de nemnegatív, hanem pozitív megkülönböztetésben volt részem. Ezt állíthatom.

A sok abszurdum, ami történt itt is, ott is az egész szocialista táborban,az a butaságnak, a gyávaságnak és a gazemberségnek az összjátéka volt.Mert ha egyes emberek részéről nem lett volna olyan nagy a gyávaság, hajobban kiálltak volna akkor az elveikért, ezt a dolgot nem lehetett volnamegcsinálni. Ha a kommunisták mind elvhű, tényleg szociálisan elkötelezettemberek lettek volna, ahogy ezt hirdették magukról, akkor ilyen nemtörténhetett volna. Nagyobb részben gazemberek voltak, s a többi pedigbehúzta a nyakát, s hallgatott. Ha ez ne így legyen, akkor ezek a tragédiáknem következhettek volna be. Mondjuk, a miénk kis tragédia volt, de sok volta nagy tragédia. Embereket végeztek ki semmiért, csak azért, hogy ahatalmukat bizonygatni tudják, hogy féljenek az emberek. Ahogy ezt nekemFábián, a szekustiszt mondta: „Nem azért ítélünk el, mert valamitcsináltatok, valami nagy dolgot tettetek, hanem azért, hogy a többi féljen,nehogy olyat csináljanak, mint Magyarországon.” Ez volt a lényeg. Hiszem,hogy ők féltek, s félhettek is, mert meg is buktak végül.

Az iskolával, osztálytársaimmal, tanáraimmal való kapcsolatom mindentörténés ellenére töretlen maradt. Miután kikerültem, egyetlen osztálytár-sam, tanárom sem volt, aki elkerült volna amiatt, hogy börtönben voltam.Tánccsoportba is jártam, verselgettem is, én nagyon benne éltem a gim-názium életében, és szerettem azt a diáktársaságot, amely akkor ott tanult.Nagyon szép összejöveteleink voltak, kirándulásaink, szóval szép élet volt aza diákélet. Olyan álomba illő, valami szépség volt, és ennek tudható be, hogyazóta is az a három osztály, az 1959-ben végzett évfolyam évente találkoziklegalább egyszer. Egyetlen újsághirdetésre mindenki ott van. Jó közösségvolt. Az élet megpróbálta, de azt hiszem, éppen azért alakult ki ez a jóközösség.

Akik a börtönfalakon kívül maradtak

MIKLÓS JÓZSEF (1944 – 2003) – iskolánk franciatanára,nyelvész, tudós (1959 – 2003)

„Elhatároztuk, hogy ma nem lesz zdrásztutye,egyszerûen nem köszönünk”

„1956 őszén, tizedikesek lévén, az iskolai ranglétra legmagasabb fokáraléptünk. Városi osztálytársaink reggelente ijesztő hírekkel érkeztek hazulról,nap mint nap beszámolva a budapesti eseményekről. Ifjúi elménket nyilvánfoglalkoztatta mindaz, ami odakinn történik, tanáraink között is voltakolyanok, akik burkoltan aggodalmukat fejezték ki az oroszok erőszakosbeavatkozása, a vérontás miatt. Szabadság, magyarság, demokrácia – ilyen

32

szavak röpködtek a levegőben, elsősorban a szünetek alatt kinn a szabadban,az udvaron. A szovjet katonák bevonulásáig mindannyian reménykedvetekintettünk Pest felé, ugyanis a magunk sorsának a megváltozását isvártuk. Hogy milyen módon, arra senki sem tudott választ adni, de éreztük,hogy valami új van a levegőben.

Aztán a forradalom leverése után spontánul tört ki belőlünk a düh. Neszeneked, nagy szovjet nép, Moszkva, Lomonoszov egyetem! Valami már akkorszéttörött bennem, egy erős hit omlott meg, amit a pionírnyakkendővelakasztottak a nyakamba, s amit csalhatatlannak hittem. Ha annak a dicsőnépnek a fiai így tudnak gyilkolni, akkor valahol valami nem lehet rendben.Mintha láttam volna, folyik a vér a pesti utcán, ártatlan embereketgyilkolnak meg, s a magyarok, elsősorban a fiatalok tömegesen menekülneknyugatra. Új szavakat tanultunk meg, amelyeket addig nem is ismertünk:disszidálni, disszidens. Nagyon rémítő, vérfagyasztó híreket hallottunkreggelente osztálytársainktól, akik otthon rádiót hallgattak. Rafain Dezsőbácsi, aki mellesleg osztályfőnökünk is volt, technikai kört szervezett ésműködtetett, amelyen kézügyességünket igyekezett fejleszteni. Sokgyakorlati dolgot megmutatott és tanított nekünk óriási türelemmel ésmegértéssel. Úgynevezett kristályrádiót is összeraktunk, és azon keresztülmegpróbáltuk behozni a Kossuth Rádió adását, hogy tájékozódjunk a pestitörténésekről. Valami fülsiketítő burrogást sikerült is befognunk, amit azzalmagyaráztunk meg, hogy az oroszok olyan erősen lőnek, hogy még a rádióadását is elnyomja tankjaik ropogása. Szomorúak voltunk, s ezt még fokoztaa tanáraink arcáról leolvasható aggodalom is. Orosz óránk következett, deSárika néni, szokása szerint, valami miatt késett. Közben elhatároztuk, hogyma nem lesz zdrásztutye, egyszerűen nem köszönünk, hanem némán, válasznélkül fogadjuk az ő szokásos köszöntését. Az ötlettel Szakács Guli, Frédimeg én álltunk elő, a lányok minden további nélkül elfogadták. Úgy istörtént, ahogy megegyeztünk, Sárika néni pattogó, nyelvtörő köszönéseviszonzatlanul maradt.

– Üljetek le! – mondta. – Tudjátok meg, hogy amit csináltatok, nagyonbántó, egyenesen felháborító. Ennek pedig meglesz a következménye, valakikennek megisszák a levét. Sírva fakadt, és visítva kirohant az osztályból.Fürge, riszáló járása volt, a nagyobb fiúk gyakran meg is jegyezték, hogy jóltudja billegtetni magát. Sikertelenségét nagyon szívre vette, szegény.

Az orosz óra persze aznap elmaradt, de az órák végén egyenként kezdtekbehívatni az igazgatóhoz, aki maga is mintha ideges, felháborodott lett volna.Két idegen ember ült a nagy igazgatói asztalnál. Hármunkat külön ültettek,és a kezdeti szemle végén elvittek a rendőrségre. Megkezdődött a vallatás, mifélelmünkben semmit sem tagadtunk, elismertük, hogy mi kezdeményeztükazt, ami történt. Két fiatalabb civil ruhás ember folytatta a kikérdezésünket– ki a fene tudta akkor, hogy ezek titkosrendőrök, belügyisek voltak. Különszobában vallattak, és egész nap benn tartottak. Egymással nem tudtunkbeszélgetni, s amikor behívattak, a vallató egyből rávágta, hogy ő nagyon jóltudja, miként történtek a dolgok, mert a másik társunk már mindent

33

bevallott. Olyasmiket szeretett volna ránk bizonyítani, amit nem tettünk.Ezt a ravasz fogást akkor még nem ismerhettük. A román titkosrendőrségeszköztárában állandóan szerepelt és szerepel ez a fogás.

Csak estefelé engedtek vissza a bentlakásba nagyon komoly intelmekután. Osztálytársaink izgalommal vártak, ők is vallatni próbáltak, de minketannyira megfenyítettek, hogy semmit sem voltunk hajlandók elárulni. Annyiigaz, hogy testi büntetésben nem részesítettek, de kicsapással fenyegettekmeg és átnevelő intézettel, ami mindhármunkat hatalmas félelemmel töltöttel. A nyomozók dolgát megkönnyítette, hogy hamar megtalálták azosztálytársak közül azokat, akik besúgtak. Mi hárman soha nem tudtuk meg,kik voltak, de a valóságban nem is érdekelt túlságosan. Ami biztató volt, hogytanáraink határozottan kiálltak mellettünk, s elérték azt, hogy az ügyetnyomtalanul lezárják.

A későbbiek során soha nem éreztem ennek az esetnek semmilyenkövetkezményét, pedig bárhová mentem, mindig az lebegett előttem, hogyvalaki egyszer kideríti, hogy rokonszenveztem az akkor ellenforradalomnaknevezett magyar szabadságharccal, tehát bizonyos dolgokhoz nincs jogom,nem érdemlem meg, hogy tekintettel legyenek rám. Ez a lappangóveszélyeztetettségi tudat hosszú éveken át fekélyhez vezető szorongásokkaljárt. Életemnek e forradalmi epizódja után folytatódtak a dolgos hétköz-napok. Talán a rendőrségen kapott lecke mindörökre eltávolított a lázongóhévtől, soha többé semmilyen ellenkezésbe, tiltakozásba nem mentem bele.Nem erre születtem.”

„(...) azt, hogy csíkszeredai tanár lettem, annak köszönhettem, ha szabadígy fogalmaznom, hogy 1959-ben a gimnáziumban nagy tisztogatást hajtot-tak végre a rendszer túlbuzgó kiszolgálói.

Diákokat és tanárokat tartóztattak le, és súlyos börtönbüntetésekreítélték holmi kitalált forradalmi szervezkedés, versírás ürügyén. Palczertanár urat is letartóztatták, így a francia tanári állás üresen maradt. Nemvolt jelentkező, aki betölthette volna, mert időközben a Bolyai Egyetemennem működött francia szak. Három tanéven át tehát nem szakképzett tanároktatta a franciát, hanem főleg román szakosok, akiknek ugyebár több közükvolt ehhez a nyelvhez”.

(Miklós József: Nyelves világ. Nyelvi ábrándozások Európában.ProPOS Könyvkiadó, Csíkszereda, 2005, 30 – 31., 34.)

34

DÁVID JÓZSEF – kémiatanár (1952 – 1962; 1968 – 1988)

„Jött a fekete kocsi, a fekete duba, és elvitte õket”

DÁVID MÁRIA – matematikatanárnõ (1952 – 1986)

„A rendszer volt hibás, hogy áldozatokat kellett kreálni”

D. M.: 1952-ben végeztem Kolozsváron az egyetemet, és a csíkszeredaigimnáziumba neveztek ki. Hét fiatal tanár és tanárnő jött ide abban azévben: Kudelász Györgyi, Szabó Alíz magyar szakosok, Kún Jolán románszakos, én matematika, Dávid Jóska kémia, Palczer Karcsi francia szakos ésKiss Mátyás testnevelés tanár, aki rövidesen hazament Aradra.

Hangulatos, kellemes, összetartó közösség fogadott minket. Rövidesenkialakult a fiatalokból egy jó baráti társaság, aminek a magva a Bereckházaspár volt: Bereck Lajos, akkori igazgató, akit mindenki Gyurkánalszólított, és Gizike, a felesége. Sokat vicceltünk, megbeszéltük a problémá-inkat, szóval igazi otthonra találtunk. Lassan kezdtünk összejárni, névna-pokat ünnepeltünk, megtanultuk, hogy május 8-án Csíkban „uborkátültetnek” (ez jelentette a Gizella napot), szilvesztereztünk közösen bent aziskolában. 1954–55-ben fiatalokkal bővült a tantestület. Ide helyezték LadóDénest, Lőrinczi Jancsit, Puskás Attilát, majd a Princz házaspárt, CsiszérLajost, Nagy Géza zenetanárt és Gyergyóból Bartha Gyuriékat.

A hangulat továbbra is jó volt, talán még jobb, mint addig. A társaságkibővült, mindenki igyekezett a lehető legjobban dolgozni. Több fiatal házaspárvolt: Lőrincziék, Nagy Gézáék, Princz Karcsiék, Bartha Gyuriék, időközben miis összeházasodtunk. És voltak a régiek: Bereck Gyurkáék, László Lajosék,Balla Pistáék, Kudelász Györgyi, Puskás Piri, Deák Gyuszi bácsi. Továbbra isegyütt buliztunk, néha gyűlés után elmentünk a „Városiba”, kirándultunkZsögödbe, sokat beszélgettünk, de nemigen politizáltunk.

Érezhető volt ebben az időben egy kulturális fellendülés is. Iskolaielőadásokat, tánccsoportot szerveztek (Kosz Szilveszter volt a táncoktató).Duka János kollégánk már akkor gyűjtötte a régi székely anekdotákat,amelyek azóta könyvalakban is megjelentek. Botár Endre, aki most aNemzeti Színház művésze, akkor VIII.-os diák volt: székelyruhában mondtaezeket a vicceket. Abban az időben adtuk elő Móricz Zsigmond Légy jómindhalálig című darabját, tanárok és diákok közösen. (Nagy Antal VIII.-osdiák volt Nyilas Misi.) Ezekkel az előadásokkal turnéztunk is. VoltunkSepsiszentgyörgyön, Gyergyóban a testvériskoláknál és a környékenCsíkszentmártonban, Pálfalván, Szépvízen, Máréfalván és más falvakban is.A plakát az Iskolamúzeumban ma is látható.

Így jött el 1956 nyara. Akkor szüntették meg a pedagógiai líceumot, s avégzős évfolyamokat tanáraikkal együtt áthozták a líceumba. Ekkor kerültide a földrajzos Nagy Géza, Bálint Mihály, Rusz Pál, Kovács Irma néni és mégsokan mások. 1956-ban helyezték ide Kovács Gyulát, aki akkor végezte az

35

egyetemet. Én ezen a nyáron szültem, július végén, és mivel előtte nemvettem ki szabadságot, januárig szülési szabadságon voltam.

Októberben nagy izgalommal hallgattam otthon a rádiót, és vártam haza aférjemet. Az iskolában Puskás Attila és Lőrinczi Jancsi ebben az időbennevelőtanárként a bentlakásban lakott. Természetesen aki csak tehette,hallgatta a rádiót, de én nem tudom, hogy komolyabb megnyilvánulás lettvolna. November 4-én – amikor a szovjet csapatok bevonultak Budapestre –volt a Lőrinczi Jancsi esküvője Székelykeresztúron egy régi tanítványunkkal,Lázár Évával. Oda a családosok nem voltak meghívva, csak a legényemberek:Puskás Attila, Kovács Gyula, Ferencz Lajika. Állítólag ott éjfélkor elénekeltéka Magyar Himnuszt, és Attila elszavalta saját versét. 60-70 embermegrendülve hallgatta, s ezzel a lakodalom véget ért. Nekünk, a baráti körtöbbi tagjának a Jancsiék lakásán szilveszterkor tartottak egy pótesküvőt,úgynevezett „kárlátót”. Laci fiúnk akkor alig pár hónapos volt, s nem volt kirehagynunk. Végül találtunk valakit, aki pár órára elvállalta, hogy vigyáz rá, deígy is mi éjfél előtt jóval hazajöttünk gyereket etetni (szoptatni). Állítólag –Horváth József későbbi aligazgató szerint – ez volt az isteni szerencsénk.

Ezután jó ideig csend volt. Lőrincziék beköltöztek az iskolába, Éva nevelőnővolt a leányinternátusban, és az élet ment tovább. 1956 után, 57–58-banmegkezdődött az ideológiai bekeményítés. A gyűléseken elkezdték bírálni a„kispolgári magatartást”. Így én is terítékre kerültem egyik kiértékelőn. Ahelyzet az volt, hogy akkor tették kötelezővé az érettségit a pártaktivistáknak,és mi egyszemélyes konzultációt kellett tartsunk a vezetőknek. Egyikalkalommal, mikor a kisfiam éppen beteg volt, bejött a titkárnő a tanáriba,hogy délután négykor legyek a pártbizottságnál konzultációt tartani Xelvtársnak. Erre meggondolatlanul azt mondtam, minek nekik konzultálni,hiszen úgyis leérettségiznek. Aztán a következő nagygyűlésen – másokkalegyütt – engem is feldolgoztak, mert állítólag azt mondtam, hogy minden„kócifer” aktivistának érettségi diplomát kell adni. Akkor megkérdeztem Albertelvtársat, hogy mit jelent ez a szó, mire ő azt mondta, hogy biztosan tudják,hogy ezt mondtam, mert „valaki” hallotta. Ekkor fordult meg bennem először,hogy a tantestületben valaki „tájékoztató” van. Azután jobban vigyáztunk aszavainkra és jobban meggondoltuk, mit mondunk.

A bomba 1959 tavaszán robbant. Már látni lehetett, hogy a mi iskolánksokak szemében szálka, mert tiszta magyar osztályaink vannak, és kellett vala-mit „kreálni”, hogy ezt a kérdést megoldják. Kapóra jött Sántha Imre eltűnéseés az utána következő „színjáték”. Sikerült a tantestület legjavát belekeverni.

D. J.: Palczer Karcsi a legjobb barátunk volt. Együtt laktunk, mielőttmegházasodtam, és azután is sokat voltunk együtt. Ő igazi pedagógus volt.Élt-halt a tanításért, szerette a gyermekeket és mindent, ami szép. Sokatolvasott, zenét hallgatott, együtt fényképeztünk, terveztük a jövőt. Ő igazánhitte, hogy a kommunizmus eszméi szépek és jók. A lányokról csakábrándozott, és várta, hogy a jövő majd elhozza neki is az Igazit. Rendkívüljól tanította a francia nyelvet, szerintem nagy jövő állt volna előtte, ha nemtörik ketté az életét.

36

D. M.: Mikor berendelték Marosvásárhelyre, este még nálunk vacsorázott.Vacsora után azt mondta: „Ez volt az utolsó vacsora”. Nem értettük meg, csakkésőbb, mikor többet nem jött vissza. Azóta is tartjuk vele a kapcsolatot, éssajnáljuk, hogy a rossz emlékek miatt nem hajlandó ide jönni.

D. J.: Engem egyszer behívtak kihallgatásra, és egyfolytában aztkérdezték, hogy folyt le a Lőrincziék pótesküvője. Nem emlékeztem rá háromév távlatból, csak később derült ki, hogy amire kíváncsiak voltak, az az éjféliéneklés, amikor mi már nem voltunk ott. De arra elég volt, hogy napokigfélelemben éljen az ember. Elégettünk mindent, ami kompromittálhatólehetett. Volt egy lemezünk a Magyar Himnusszal és más versekkel, pár régikönyvünk, például Ignácz Rózsa Levelek Erdélybõl című dedikált könyve. Afeleségem ezt sajnálja legjobban. A közösen vásárolt és használt nagyítónk isott maradt Karcsinál, azt is lefoglalták. Még pár könyvünk is volt nála.Annyira féltünk, hogy nem mertük mondani sem, hogy azok a mieink.

A tanárok többségét hajnalban vitték el. Jött a fekete autó, és másnap márnem jöttek iskolába. Így vitték el Bereck Gyurkát, Lőrinczi Jancsit, KovácsDénest. Puskás Attilát, aki akkor már Dánfalván tanított, óráról „emelték ki”.

D. M.: Kovács Gyulának az elvitele érdekes volt. MindkettőnknekKolozsvárra kellett mennünk továbbképzésre. Az indulás előtti nap adíszteremben volt egy nagygyűlés. A gyűlés témája a „politechnikai nevelés”volt eredetileg, de Gyulát felszólították, hogy mondja el, mi a véleménye aziskolában történtekről. Ő – szegény – elkezdett beszélni a politechnikai neve-lésről, amire rászóltak: „Elvtárs! Mi a véleménye azokról a tanárokról, akik aziskola szégyenei?” Erre Gyula azt felelte, hogy ő nem hiszi, hogy ezek akollégák rendszerellenességre nevelték volna a gyerekeket. Délután méghazament Máréfalvára, hogy hozzon otthonról muníciót a kolozsvári útra. Más-nap vitte az ebédet a mezőn dolgozó családtagoknak, mikor megállt mellette azautó és beültették. Sok év múlva került haza. Neki is derékba törték az életét,komoly szakmai sikerei lehettek volna, és legszebb éveit vették el.

1959 szeptemberében beindult iskolánkban a román tagozat. Borzalmasvolt az első gyűlés. Bereck Gizike mellett ültem, aki bele volt sápadva, merttudta, hogy másnap kiteszik a tanügyből. Az egész világra haragudott, azthitte, hogy mindenki hibás azért, ami Gyurkával történt. Pedig csak arendszer volt a hibás, mert áldozatokat kellett kreálni.

D. J.: A tantestületet felduzzasztották, eleinte a román tagozatonnagyrészt magyar gyermekek voltak. A tanárok között ott volt Afloare, Dimabácsi és Buzoianuék. Nem voltak soviniszták, de misszionáriusoknaktartották magukat. Dima bácsi az újakat leültette maga mellé, és órákigbeszélt nekik arról, hogy itt vigyázni kell, mert ha nem, el fognak mindenkitmagyarosítani (két magyar felesége volt).

1959 után rengeteg stressz volt. A 60-as években jöttek a pártaktivisták, aKISZ-esek, s ültek be órákra. Azt se tudtad, hogy ki ül leghátul, csak kérték ela füzeteket a tanulóktól, s azt nézték, hogy nincs-e benne valami tiltott dolog,amiért a tanárt felelősségre lehetne vonni. Nem azt nézték, hogy hogyantanítasz, hanem azt, hogy a szovjet iparról, a hazai iparról mit mondasz.

37

D. M.: Még a matematika órát is ki kellett politizálni. Megtörténtpéldául, hogy Gyergyóban egy kolléga úgy politizálta ki az órát, hogy aztmondta: amiként a kúp csúcsosodik ki csúcsban, úgy csúcsosodik ki a RománMunkás Párt vezetésében a párt, az ország.

D. J.: Ebből a helyzetből ki akartunk lépni. Vásárhelyen volt egyévfolyamtársam, aki alapító tagja volt a műtrágyakombinátnak. Elmentemhozzá, s azt mondta, minden további nélkül mehetnék oda, ha nem lennékmagyar. Azután Sepsiszentgyörgyön is kerestem állást, ott egy hajdaniosztálytársam főtanfelügyelő volt, de csak a feleségemnek lett volna hely,nekem nem. Maradtunk Csíkszeredában, de 1962-ben elmentem az iparba.Nemcsak az iskolában uralkodó rossz hangulat miatt, hanem azért is, mertnem lehetett tudni, hogy mikor jönnek, és mikor kötnek bele valamibe,például abba, hogy nem politizálom ki eléggé a kénsavgyártást.

1968-ban, a megyésítés után jött Becze Tóni (Becze Antal, egykori diákom),s megkérdezte, nem jönnék-e vissza a tanügybe. 24 órás gondolkodási időtkértem, s visszajöttem, mert az ipart nem szerettem. Közben 1963-ban egyrobbanás alkalmával 63%-os égési sérülést is szenvedtem, s csak a csoda és azorvosok (főleg dr. Dénes László) mellém állásának köszönhetem, hogy életbenmaradtam. Eleinte fél normával a gimnáziumban tanítottam, fél normávaltanfelügyelő voltam, míg végül 1979-től végleg visszamentem tanítani.

D. M.: A régi hangulat elszállt a fiatalsággal, de mindig voltak emberek,akikkel megbeszélhettük a dolgainkat, és most visszaemlékezve ezekre a régidolgokra, igaz szeretettel és megbecsüléssel gondolunk vissza azokra, akikteljesen ártatlanul szenvedtek éveket, és embernek tudtak maradni akegyetlen időkben is.

RUSZ PÁL – orosztanár (1953 - 1985)

„Árnyékként a hátunk mögött valaki figyel”

Azt a feszültséget, azt a bizonytalan helyzetet, ami az iskolában ural-kodott az 1956-os események utáni években, nagyon nehéz volt elviselni. Azaz élmény, amelyben akkor volt részem, maradandó és az is lesz egészhalálomig. Az ember a legjobb barátjától is – nem azt mondom, hogy félt, de– tartózkodott, és meggondolta, hogy kiről mit mond, főleg azokról, akiketártatlanul elvittek.

Nemrég találkoztam volt tanítványommal, Vorzsák Janival, akit annakidején diákként vittek el és több mint három évre zártak be, s aki most apolitikai üldözöttek irodájában dolgozik. Szakállas, idős ember már. Azonnalvégigszaladtak előttem annak az időszaknak az eseményei, amelyeket őkátéltek. Mikor búcsúztam el tőle, azt mondtam neki: „Nőjön nagyra aszakállad, de ne érd meg még egyszer azt, amin keresztülmentél!” Megölelt,megszorongatott, és ezzel váltunk el. Tehát ezek az élmények még elevenenélnek a lelkemben, és amikor meglátok egy-egy olyan ismerőst, akinek része

38

volt az `56-os eseményekben, s főleg a megtorlásokban, azonnal végigszaladbennem az az emléksorozat, ami bizony elkeserítő még ma is számomra.

Azt mondjuk, hogy az idő törül, mos, feledtet, de ami iskolánban lezajlott,azt bizony nem nagyon lehet elfelejteni. Még ma is, ha olyanokkaltalálkozom, akiknek részük volt azokban a durva megtorlásokban, abebörtönzésben, az ítéletben, mindig csak az irántuk való sajnálat, a részvétaz, ami erőt vesz rajtam.

Dávid Jóskával, volt kollégámmal és barátommal beszélgettünk nemrég,és elemlegettük, hogy még ma is felfoghatatlan számunkra, hogy mi kettenmiként szabadultunk meg ettől az egész megtorlási sorozattól. Ugyanis mitagjai voltunk annak a tanári társaságnak, akik együtt jártunk szórakozni, samelyből sokakat később meghurcoltak. Mondtam Dávid Jóskának, nekemaz a véleményem, hogy őt azért nem bántották, mert elégett egy balesetben,én pedig azért úszhattam meg, mert orosz nyelvet és irodalmat tanítottam,és nem mertek hozzám nyúlni, nehogy megtorolják a „nagyok”, a szovjetekkeletről. (Bár nekem meghurcoltatásból kijutott éppen elég, mert 1944 –1948 között orosz fogságban voltam.) Csodálatos megmenekülésemetugyanakkor az is magyarázza, hogy a Lőrinczi Jancsiék esküvőjén példáulnem voltam, s azon az estén sem, amikor elénekelték a Székely Himnuszt ésa Magyar Himnuszt. Ez is – utólag – súlyos bűnnek számított. Nem tudtammindig elmenni minden összejövetelre, mert volt esti líceum, s az estiben sokórám volt.

A gimnáziumnak volt egy tanárokból álló színjátszó csoportja, éskülönböző előadásokat tartottunk. Bereck Lajos és Puskás Attila voltak azirányítói, szervezői ennek a társulatnak. Többek között szerepelt bennePuskás Attila, Lőrinczi Jancsi, Kudelász Györgyi, Jónás Béla és jómagam is.Minden előadásunk telt ház előtt zajlott. Ez a társaság megvolt egészen 1956-ig. S akkor jött az 1956-os bilincs – az események az iskolában, amelyekmegbénították az ilyen jellegű kulturális életet. A társulat megszűnt. Mintismeretes, a társulat tagjai közül később Bereck Lajost, Lőrinczi Jancsit ésPuskás Attilát le is tartóztatták és bezárták.

Ez a feszült helyzet kihatással volt a tanításra, és a diákoktevékenységébe is belegázolt. Reggelenként az iskolába mindig úgy mentünkbe, hogy nem tudtuk, vajon megérjük-e azt, hogy be tudjuk fejezni azóráinkat. Ilyen állapotok uralkodtak főleg akkor, amikor a Szeku részérőlmegjelentek egyenként, neteződtek (értsd: figyelőztek), nem szóltaksenkihez, csak végigjárták a folyosókat. Mindenki fel volt készülve, hogy aSzeku emberei egy-két embert megint elvisznek. Mert ez így ment. Időnkéntmindig valakit kiemeltek közülünk.

Nekem is volt egy érdekes esetem Demeter elvtárssal. A fotólaborbandolgoztam, és kopogtattak. Ez délután volt. Éppen készítettem elő agyerekeknek a csoportmunkát. Kinyitottam az ajtót, és ki állt ott? Demeter, aszekus. Nem panaszkodhatom, mert nagyon úriember módjára viselkedett. Aztkérdeztem tőle: „A portán jött be?” Azt mondta: „Igen.” Aztán arra kértem, hogyúgy jöjjön, és úgy keressen fel engem, hogy senki meg ne lássa. Bent

39

beszélgettünk, neteződött, hogy mivel foglalkozom, min dolgozom. Éppennagyítás alatt volt egy diákcsoportkép. Elmondtam neki: „Nézze, Demeterelvtárs, önt azért fizetik, ami a feladata, engem meg ezért, mert ez nekemplussz munka, amivel képezem és tanítom a tanítványokat, hogy megismerjéka modern technikát.” Egyszer aztán azt mondta váratlanul: „Rusz elvtárs, énelbúcsúzom.” Azt válaszoltam: „Nem mondom, hogy a viszontlátásra.” Az ilyenlátogatásokkal is beleverték a félelmet az emberbe.

A látogatás azért is történhetett, mert a fotólaborban néha összegyűltünkjó néhányan olyanok, akik megbíztunk egymásban. Elbeszélgettünk, de úgy,hogy baj ne érje azokat se, akikről szó volt (például az elhurcoltakról), ésminket se, akik ott közbe-közbe összejöttünk. Mindig éreztük azonban, hogyárnyékként a hátunk mögött valaki figyel. Ez volt az, amitől a legjobbanféltünk. Az említett látogatásban az árnyék testet öltött.

Az `56-os események még ma is fájóak nekem. Így ötven év után is érzemazoknak a hatását, s azokat a sötét napokat, amelyeket akkor átéltünk. Súlyosévek voltak ezek, akárcsak az elkövetkezők. Később nagyjából fény derült arra,hogy ki milyen tevékenységet fejtett ki ezen évek alatt. Lenne is, amitmondanom név szerint (is), de én ahogy eddig nem mondtam senkinek, hogy azutódok, helyesebben az utódaik ne tudjanak róla, és ne haragudjanak rám, úgymost sem teszem, elviszem ezeket a tapasztalatokat, emlékeket a sírba.

LADÓ DÉNES – testnevelõ tanár (1955 – 1990)

„A rádiót mindenki hallgatta”

JÓNÁS BÉLA – testnevelõ tanár (1956 – 1972)

„Tulajdonképpen keresték az okot,hogy valamibe beleköthessenek.”

L. D.: 1956-tól 1959-ig lappangó, csendes morajlás volt, úgy látszik, hogyvárták a fejleményeket.

Az 1956-os eseményeket csak figyeltük, de szólni róla az iskolában nemlehetett. Mindenki csak egymásra nézett, és tudta, hogy mik történtek,tudtuk, hogy ki mire gondol, mert a rádiót mindenki hallgatta. Nem isannyira az események közvetlen hatása mutatkozott meg, hanem akövetkezményei, ahogyan kialakultak.

Nekem két esemény kapcsán volt közöm ezekhez a történésekhez. Azegyik Kudelász Györgyinek a születés- vagy névnapja volt. Azt készítettükelő Csiszér Lajossal, mert mi ketten legényemberek voltunk, s megkértGyörgyi, hogy valamit rendezzünk a lakásán. Mire a társaság begyűlt, mikóstolgattunk, s a kóstolgatásnak köszönhetően mire a társaság begyűlt,nekünk haza kellett mennünk. Ezt követően behívattak a Szekuritátéra.Innen tudom, hogy mire voltak kíváncsiak a rendszer emberei. Azzal

40

gyötörtek, hogy mit énekeltek, mit szavaltak, ki szavalt, kik voltak ott azünnepségen, de nekem az volt úgymond a szerencsém, hogy a társaságbannem voltam ott.

A másik esemény az volt, hogy László Lajosnak, a mai Petőfi SándorÁltalános Iskola akkori igazgatójának névnapja volt. Én akkor történetesenNagyváradon gyeplabdáztam, és szerencsém volt ezzel a névnapozássalkapcsolatban is, hogy nem kerültem bele a kátyúba. Annak ellenére, hogy nemvoltam jelen, behívattak. Reggel félnyolckor kellett jelentkeznem, hogyszámoljak be, kik voltak azon a névnapi ünnepségen, s én hol voltam akkor.Valószínűleg utánanéztek, hogy én tényleg Váradon voltam-e, s több mintvalószínű, megerősíthették nekik ezt a tényt, mert félháromkor azt mondták,hogy most egyelőre elmehetek. A legkellemetlenebb érzés az volt, hogy aziskolában tudták, hogy engemet a Szekuritátéra hívattak, mert órám volt. Ésaztán másnap Bereck Gyurka bácsit vitték el. E miatt az egybeesés miatt, hogyén előtte való nap a Szekun voltam, és másnap Gyurka bácsit elvitték, afelesége, Gizike néni évekig nem fogadta a köszönésemet. Azt tartotta, hogy énmondtam valamit a férjéről. A szerencsém az volt, hogy mindkét alkalommaltudtam igazolni: nem voltam jelen az eseményen.

Ami engem még nagyon megrázott, az 1959-ben történt. Gyimesfelsőlokonvoltunk sporttáborban. Reggel félhatkor jött a kapus, hogy keresnek.Bemutatkozott egy illető: elmondta, hogy a Szekuritátéról jött, és hogy van egyMagyari Pál nevű sportoló, akit keres. Magyari Pali tornász Lőrinczi Jancsinakvolt az unokaöccse. „Figyeljen ide – mondta határozottan a szekus –, félnyolcraa gyermek Szeredában van.” Mentem gyorsan, Palit felköltöttem, mert hétórakor volt a vonat, s mondtam neki, hogy jöttek utána. Akkor már anagybátyját letartóztták. Magyari ment is. Negyedkilenckor azonban ismétjöttek, s kerestek. „Átadtam-e az üzenetet?” – kérdezték. Mondtam, hogy agyermek elment. „Hol van?” – kérdezték megint. Mondtam, hogy felült avonatra, s bement Szeredába Azt hitték, hogy nem mondtam meg agyermeknek az értesítést. Nagy cirkuszt rendeztek. Nagyon durván aztkérdezték tőlem, hogy én ismerem-e az órát. Mondtam, hogy nézzék meg, avonat mikor indult, mikor érkezett meg, s a gyermek azzal ment. KözbenMagyari Pali mielőtt jelenkezett volna, elment Lőrinczi Jancsiékhoz, vagyispontosabban a Jancsi feleségéhez, s ez alatt az idő alatt keresték, hogy miértnem érkezett meg félnyolcra. Végül aztán telefonáltak, hogy Pali előkerült.

J. B.: Magyari Pállal később találkoztam Moineşti-en. Ott volt egészségügyiasszisztens, s mondta nekem, hogy hat vagy hét évet ült börtönben.

Palczer Karcsi például úgy került bele az ügybe, hogy osztályfőnöke voltSántha Imrének, János Lacinak, akik valami verseket írtak, és ő elfogadtaazokat az írásokat. Valami ilyesmi kellett, hogy legyen. Nem tiszta előttem amai napig sem…

L. D.: Sántha Imrének bejött az édesanyja az iskolába. Imre akkor a XI.C osztályban volt, Palczer Karcsinak az osztályában. S mondta, hogy a fiaelbújdosott, és hagyott egy levelet. A levelet odaadta az igazgatónak, BereckGyurka bácsinak, hogy olvassa el. Abban valami olyasféle volt, hogy: „Édes-

41

anyám, ne keressenek, nehogy a rendőrségre menjenek, mert olyan dolgotcsináltam, amiből baj lesz.” Az igazgató azt mondta az édesanyának, hogymenjen haza, s ne foglalkozzon az üggyel, ne csináljon belőle problémát, mertgyerekes dolog. Nem így tett. Elment a rendőrségre. Az igazgatónak aztán azvolt a nagy hibája, hogy nem jelentette, és nem vonta felelősségre a diákokat,hanem el akarta simítani az ügyet. (Így került börtönbe.)

Palczer Karcsit is a Sántha-ügy kapcsán vitték el, azért, mert nemjelentette fel lázadó hangvételű verseik miatt a diákjait. Mielőtt elment volnaMarosvásárhelyre, ahová ez ügyben hivatták, Dávid Jóskánál és feleségénél,Máriánál voltunk. Ketten Palczerrel Dávidéknál römiztünk vagykártyáztunk, és azért voltunk ott, mert Karcsinak éjszaka kellett indulniaMarosvásárhelyre. S még viccesen mondtuk is neki, hogy: „Karcsi, vigyázz,nehogy vigyél törülközőt, szappant, mert még azt hiszik, hogy hibás vagy.”Elkacagtuk a dolgot, és Karcsit úgy elvitték, hogy öt-tíz év múlva jött vissza.

Emlékszem egy másik eseményre is, amely Kovács Gyulával kapcsolatos.Én nem voltam ott azon a pedagógiai tanácskozáson sem, amikor Gyulátfelállították, és kérték, hogy ítélje el azokat, akiket elvittek. Gyula kérdezte,hogy kit ítéljen el és miért, amikor ő nem tudja, hogy miről van szó. Két napmúlva Gyulát elvitték, azért, mert nem mondott elítélő véleményt elvittkollegáiról.

Nem kellett a Szekuritáté embereit serkenteni, hogy okot találjanak.J. B.: Engem 1956-ban a pesti események után két nappal már behívtak

a Szekura. Az volt a kérdésük, hogy: „Maga részt vett a rádióhallgatáson?” Atanári ott volt, ahol most a titkárság van, s amikor időm volt, például havégeztem egy órával, beszaladtam a tanáriba, s hallgattam, hallgattuk, hogymi történik. Akkor még egymástól nem féltünk. Nem is tevődött ez fel.(Sokkal később nyilvánultak meg a megfélemlítések, az egymástól valókölcsönös félelem.) A helyzet az, hogy lelkesedtünk. Valahol a pestiekkeléreztünk. Apám magyarországi volt, s engem így neveltek fel: magyar imával,magyar beszéddel. Mindentől eltekintve én magyarnak éreztem magam.

Rá két, három napra megint behívtak, s kérdezték: „Maga részt vettPuskás Attilának az estéjén?” Mondtam, hogy nem. Nem is voltam illetékes,nem hívtak meg. Kérdezték, hogy azokon a rádióhallgatásokon Nagy Antal[iskolánk fizikatanára 1963 – 2005] is részt vett-e. Legtöbbet Antirólkérdeztek tőlem. Kérdezték, hogy szavalt-e [tudniillik Nagy Antal], demondtam, hogy nem szavalt ott senki. Én aztán szóltam Antinak, hogyérdeklődtek iránta, s vigyázzon, hogy mit beszél. Kérdezték azt is, hogy volt-e fellángolás. Fellángolás, az volt, csak hát azt lenyeltem, nem mondtam. Aztis megkérdezték, láttam-e, hogy Puskás Attiláék felöltöztek magyarkatonaruhába. Mondtam, hogy hát ha nem voltam jelen azon azösszejövetelen, nem tudhatom. „De hallott róla?” – kérdezősködtek tovább.Mondtam, hogy említették a kollegák, hogy felöltöztek…

Mindenbe belekötöttek – tulajdonképpen keresték az okot, hogy valamibebeleköthessenek. Nem az elkövetett tettek voltak súlyosak.

42

CSISZÉR LAJOS – matematikatanár (1955 – 1990)

„Vajon kire mikor kerül a sor, mikor viszik el?”

1950-ben meghalt édesapám, és mi itt maradtunk négyen testvérekédesanyámmal – nagyon szegényen, nagyon rossz sorsban. Édesanyámkezdetben munkanélküli volt, csak később kapott: először takarítói állást,majd húsüzletben, kenyérüzletben dolgozott a gimnáziummal szemben, deamennyit keresett, nagyon kevés volt. Ilyen körülmények között édesanyámnem is akart engem egyetemre engedni, könyörgött, hogy ne menjek.

1953 nyarán dolgoztam a kőművesek mellett mint segédmukás, s amitakkor kaptam, azzal a pénzzel mentem felvételizni Kolozsvárra aközgazdaságira. A Bástya utcában volt a közgazdasági és a jogi karszékhelye. Itt barátommal, Czirják Istvánnal egy hónapos felvételielőkészítőn vettünk részt. Negyedik hét elején jött a távirat Bukarestből,hogy a közgazdaságira nem lesz felvételi. Két barátom, Tulit Ernő és KovácsZoltán, akik a jogra készültek, hallván, hogy nekünk nem lesz felvételi, őksem felvételiztek, otthagyták a jogi kart amiatt, hogy nem lehetünk egyépületben. Tudniillik annyira összeszoktunk a középiskolában, hogy mibarátokul gyermekésszel azt hittük, az egyetemen is végig együtt maradunk.

Akkor kezdődött a hercehurca, hogy hová menjünk. Elmentünk a Malomutcába a Politechnikára, ahol a kapus megkérdezte románul, hogy mitkeresünk ott, s elszaladtunk, mert rendesen válaszolni se tudtunk.

Utána a Jókai utcába mentünk, ahol az Akadémiának volt egy fiókja. Odaküldtek, mert a bukaresti Maxim Gorkij Egyetemről jött egy tanárnő, akipróbafelvételit tartott. Azt mondták, hogy biztosan felvesznek. Az oroszt aközépiskolában Somay bácsi (Somay János orosz-, történelem- és földrajztanár,a gimnázium egykori nagynevű pedagógusa – szerk. megj.) tanította, és nagyonbelénk sulykolta. Nyilván akkor Bukarestbe kellett volna menni. Igen ám, deédesanyám sírva hívott telefonon, hogy ne menjek el Bukarestbe orosz szakra.Hallgattam a szavára, s utolsó percben Czirjákkal beiratkoztunk a kolozsvárifőiskolára matematika–fizika szakra, s így lett belőlem közgazdász és oroszszakos helyett matematikatanár. Először 5–8. osztályra kaptam képesítést,azután levelezőin végeztem tovább a szakot, és kaptam egyetemi minősítést.

1955-ben végeztem, és némi bonyodalom után ugyanebben az évbenkerültem Csíkszeredába. Amikor engem kihelyeztek a mai Márton ÁronGimnáziumba, figyelembe vették családi helyzetemet: azt, hogy háromkiskorú testvérem van, de nemcsak ezt, hanem azt is, hogy jó tanulmányieredményeim voltak. Így az elsők között választhattam, hogy hol szeretnéktanítani. Csíkszeredában két hely volt: Weinrich Mária műkorcsolyázóvalegyütt kerültem ide.

De hogyan? Kihelyezésem meglehetősen kalandos volt. Akkoriban egyhéten egyszer (keddenként) katonai nap volt: egyenruhát kaptunk, vittek kiKolozsvárról a Hojába gyakorlatozni, 1954-ben pedig szünidőben egy hónap„convocare”-ra került sor Caracalban. 1955 augusztus-szeptemberében ötven

43

napra vittek el, úgyhogy annak az esztendőnek a szeptemberében énCsíkszeredában nem kezdhettem meg a tanévet. Szeptember végén kerültemcsak haza.

Amikor 1955 júliusában hazajöttem a kinevezéssel, elmentem atanfelügyelőségre. Volt osztályfőnököm, Deák Gyuszi bácsi bevitt az akkorifőtanfelügyelőhöz, Simon Andráshoz, hogy mutasson be, én vagyok az, akit aVegyes Líceumba neveztek ki. Simon végigmért, s azt mondta, hogy arajonban majd keresünk egy helyet, s azzal elküldött. Úgy jöttem ki onnan,mintha forró vizzel öntöttek volna le. Mit tudjak tenni? Gondoltam, elmegyekkatonának, és azalatt kineveznek valahová a rajonba. De aztán gondoltamegyet, s elmentem a Pártbizottsághoz. A párttitkár akkor Bokor Mózes volt,akinek előadtam gondomat; és ő azt mondta, hogy ne búsuljak, mert ahovákihelyeztek, ott fogok tanítani. Mialatt katona voltam, kaptam is egy leveletédesanyámtól, hogy Perjessy Gyula, az iskola akkori igazgatója azt mondta:oda helyeztek a gimnáziumba. Ekkor megnyugodtam, hogy itthonmaradhatok, s segíthetem édesnyámat és családomat.

1955 szeptemberének végén hazajöttem, rögtön jelentkeztem alíceumban, és a matematika-fizika katedra mellett osztályfőnökséget kaptamaz egyik VI. osztályban. Ebben az osztályban volt Csedő Csaba, azEngelleiter-gyerekek, Böjthe (szül. Karda) Sugárka, Daradics András, VákárTamás, Deáki Tibor, Nagy Anikó, Nuridzsán András és még sokan mások.Mind városi gyerekek voltak. Amikor elvégezték a hetedik osztályt, az voltnekem a legnagyobb szívfájdalmam, hogy a felvételin nem kerültek be alíceumba. Pedig én az iskolában tartottam megsegítő órákat, a Pionír Házbankör formájában is matematikaórákat tartottam. Amikor a felvételi volt 1957-ben, én éppen Kolozsvárt voltam vizsgázni, s a menyasszonyom – aki későbbfeleségem lett – írta meg levélben, hogy kik kerültek be. Azt hittem, hogyösszetévesztette, és fordítva írta le a bejutottak és kiesettek listáját. Aleggyengébb tanulók bekerültek, mert munkás származásúak voltak, azértelmiségiek és az iparosok gyermekei kiestek, pedig jó tanulók voltak.

Miután hazajöttem Kolozsvárról, Engelleiter Karcsi bácsiék Fürdő utcaicsűrjébe levittünk egy táblát az iskolából, s ott a pótfelvételiig – mert a munkásszármazásúak nem tudták betölteni a meghirdetett helyeket – egész nyárontartottam a matematikaórákat. Meg kell jegyeznem, hogy ezek a gyerekek nemazért nem kerültek be, mert nem tudtak. Ez 1960-ban derült ki, amikor énmint aligazgató vittem fel a Pártbizottsághoz a felvételi eredményeket.Megtudtam ugyanis, hogy nem a felvételizők képességei és tudása számít ott,hanem a jelentkezők hovatartozása: 80%-ának munkásnak, 15%-ának dolgozóparasztnak kellett lennie, s a maradék 5%-ot osztották el azok között, akik arravalóban érdemesek voltak. A többségnél tehát nem nézték a tanulmányieredményt.

Az osztály, amelyet 1955-ben elkezdtem, 1957-ben fejezte be az alsótagozatot. 1957 tavaszán mentek felvételizni. Én akkor udvaroltam az elsőfeleségemnek. Ő szemben lakott a gimnáziummal, úgyhogy én mindenszabadidőmet ott töltöttem, s még most is megvan az a kicsi pionírrádió,

44

amelyen akkor ott hallgattuk az `56-os eseményeket. Lehet, hogy ez bizonyosszempontból jó volt, hogy nem voltam sokat együtt a kollégákkal.

Az 1956-os eseményekkel kapcsolatban Romániában féllretájékoztatták azembereket, de nálunk, az iskolában mindenki tudta, hogy mi történikvalójában Budapesten. Az iskola életében azonban 1956-ban még nem történtsemmi rendkívüli. Mindenki csendben hallgatta a rádiót a budapestieseményekről. Eleinte mi is reménykedtünk, hogy a nyugati államok segítenifognak, de aztán november 4-én következett a csalódás, a szomorú tény, hogymagunkra maradtunk. Mindenki akkor azt remélte, hogy nyugatról csak leszsegítség, de olyanok voltak akkor a politikai erőviszonyok, hogy egyik államsem szólt bele a másik dolgába. A németek sem kockáztattak, hiszen annakidején elosztották Kelet-Európát, s tudták, hogy Magyaroszág szovjet fennha-tóság alatt van. A propaganda ezzel együtt egyfolytában ment, s a nyugati rádióbiztatta a magyarokat, de csak a biztatással maradtak s maradtunk.

Az 1950-es években a gimnázium elindult egy úton: hogy ne csak iskolalegyen, hanem kulturális központ is. Akkor már megvolt a tánccsoportunk ésaz énekkarunk. Volt színjátszócsoportunk is, amelyet Szabó Alíz alapítottmeg az 1952–53-as tanévben. Később betanultuk például a Légy jómindhaláligot, s jártunk vele a székelyföldi városokba. A táncot KoszSzilveszter tanította. A tánccsoporttal voltunk Marosvásárhelyen, Gyergyó-szentmiklóson, Udvarhelyen, Sepsiszentgyörgyön és a környező falvakban is.

1956-ban még nem találtak olyan okot, amiért beleköthettek volna a gim-náziumban szervezett programokba, mert itt semmi olyan jellegű tevékenységnem folyt, ami kapcsolatban lett volna az 1956-os pesti eseményekkel. 1956-ban Perjessy Gyula volt még az igazgató, s az iskolában komoly munka folyt.Utána Perjessyt leváltották, és elment Sepsiszentgyörgyre. Bereck Lajos lett azigazgató, Csergő Lajos és Horváth József lettek az aligazgatók.

1958-tól kezdve viszont egyre inkább érződött, hogy nem jó szemmelnézik ezt a kulturális tevékenységet, ami nálunk zajlik. Valószínű, hogy azemlített turnék, ez a fajta magyar kulturális élet szúrta a feljebbvalókszemét. Emlékszem, hogy 1958-ban engem küldtek el Kézdivásárhelyre, hogyszervezzem meg az ottani előadást. Meg is szerveztem, de azután aPártbizottság lefújta, nem engedték meg az előadást. Ebben közrejátszott azis, hogy a csoportunk teljesen magyar volt, tulajdonképpen még az iskolábansem volt román tagozat, csak tervezgették annak létrehozását. Akkor mégtiszta, jó magyar tanintézmény voltunk.

1959-ben kineveztek aligazgatónak. Az 1959-es események kirobbanása – ezt én leírtam a Váli Éva könyvében

is (Közös nevezõnk. Mozzaikkockák egy iskola életébõl 1945 – 1990) – tulajdon-képpen nem is az 1956-os történésekkel voltak kapcsolatosak. Egy véletlenvolt az egész: Sántha Imrének mint végzős diáknak megtetszett HemmerIbolya. (A lány is abban az osztályban volt, amelyet hatodik osztálytólvittem.) Sántha írt a leánykának egy levelet, aki a levélre nem válaszolt, s afiú bánatában elbújdosott. A szüleinek hagyott egy búcsúlevelet Csíkpál-falván. S a szülei azt a butaságot követték el, hogy a levéllel a rendőrségre

45

szaladtak. Mert ha vártak volna két napot, Imre előkerül, a levelet elégetik,s azzal vége lett volna az ügynek. Lehet, hogy az iskola meghurcoltatásáraakkor más okot találtak volna, ha ez nem történik, de tény, hogy a rendőrséghelyett a Szekuritáté emberei mentek ki a fiú szüleinek házához Pálfalvára.Ott elkezdték a könyveit s a füzeteit nézegetni, s megtaláltak egyversesfüzetet. Abban a versesfüzetben voltak azok a versek, amelyeket atársulás szervezése, vagyis a kollektivizálás idején írt olyan hangon, ami nemtetszett a rendszer embereinek. S akkor innen indult el a lavina. Amikorhazakerült, bevitték a Szekura, és kezdték kérdezni, hogy még kik látták averseit. Sántha azt mondta, hogy Lőrinczi János, az osztályfőnöke, PuskásAttila, a biológiatanár. Így kerültek bele az ügybe sorozatosan a kollégák.

Bereck Lajos az iskola akkori igazgatójaként lett vádlott, mert állítólag aLőrinczi esküvőjén elénekelték a Magyar Himnuszt és a Székely HimnusztSzékelykeresztúron. Én ezen az eseményen nem voltam ott, mert én sehívtam meg Lőrincziéket az én esküvőmre korábban. Nem volt éppen olyan aviszonyom velük.

Kovács Gyula azért lett vádlott, mert esténként együtt volt a többiekkel(volt olyan, hogy én is ott voltam), s többnyire könyveket olvasgatott. (Mertegy kezdő tanár még nem rendelkezett olyan könyvtárral, mint az idősebbkollégák.) Hogy mi történt, annál többet nem tudott ő sem.

Tulajdonképpen ennek az egész esetnek az 1956-os eseményekhez és az`56-os eszméhez nem volt köze, de egy indok volt arra, hogy az iskolábanpéldát statuáljanak, és elindítsák a magyar és román tagozat egyesítését.

Nyilván, hogy közvetetten kapcsolódott a Sántha-levél nyomán kibon-takozott folyamat az `56-os történésekhez, hiszen a Szekuritátén kihallgatotttanárokból, diákokból próbáltak mindenfélét kiszedni, de hogy ki mitmondott akkor, az örök titok. Azt sem lehet tudni, hogy szegény LőrincziJancsi is miket mondhatott, de tény, hogy jóval szabadulása után, az 1989-esdecemberi eseményeket követően öngyilkos lett.

Emlékszem, hogy én Bedő Zoltánnal éppen Kolozsváron voltam: egyszobában laktunk, együtt tanulgattunk a soron következő vizsgákra, s csakkaptuk a híreket, hogy ezt is letartóztatták, azt is letartóztatták. Zolinak aziskolájából, a 16-osból elvitték Ambrus Pistát. Mindannyian izgultunk, vajonmi lesz. Egyszer mentünk haza Kolozsváron a Józsa Bélába. Előttünk mentegyenruhában egy szekustiszt. Éppen arról beszélgettünk Bedő Zolival, hogyvajon kire mikor kerül sor, mikor viszik el. S hát a tiszt, aki előttünk haladt,megy egyenesen be a Józsa Bélába. A kapushoz megy, s megkérdezi, hogy holvan az 57-es szoba. Az a mi szobánk volt. Hát ameddig felértünk mi a szobáig,elképzelhető, hogy milyen érzés volt. A végén kiderült, hogy kereste az egyikmunkatársát, aki szintén magánvizsgázott, de nem az 57-esben, hanem az58-asban volt, csak a szekus rosszul tudta. De ameddig ez kiderült, addigelmondhatatlan, mit éreztünk.

1959-ben a letartóztatások, amelyek tavasszal történtek, kicsengetéselőtt, nagyon megrázták az iskolát, olyannyira, hogy nem volt kicsengetés,nem volt bankett.

46

A letartóztatások után sem volt könnyű a helyzet. Volt olyan, hogyvéleményt kellett mondanunk nekünk, itthon maradottaknak azelhurcoltakról, s olyankor az ember próbált úgy fogalmazni, hogy meg sesértse az itthon maradt hozzátartozókat, és nekünk se essék bajunk. Végül istudtuk, hogy nem hibásak ezek az emberek.

Az 1956-ot követő évektől egy olyan folyamat indult el, amely valójábanaz 1989-es változásokig tartott.

1959-ben létesítették a román tagozatot. A román iskolának nem volt erőstanári kara. Ott volt Dima Ioan és Horejsi Lajos, aki nem is román volteredetileg, hanem lengyel. Ott volt köztük Afloare Gheorghe is. Később sembefolyásolták döntő mértékben az osztályok előmenetelét, hanem a mitanáraink voltak a meghatározóak. Aztán azért a két-három-négy-ötcsaládért – mert az ötvenes években meg tudtuk számolni a fél kezünkön,hogy hány román család van Csíkszeredában – létrehozták a líceumi osztálytis. Az a pár román gyerek volt a román osztályban, s a többi helyet jó magyargyerekek töltötték be, mert akkor a szülőknek volt egy olyan felfogásuk, hogya gyerekeik jól tanuljanak meg románul, hogy tudjanak felvételizniegyetemre. Ezért a román osztályaink körülbelül ugyanolyan erősek voltak,mint később a matematikaosztályok. Ezekben a román osztályokban nagy-részt magyar tanárok tanítottak. Afloare tanította a románt, a matematikát,a fizikát, a kémiát és a biológiát magyar tanárok tanították, mert romántanárok nem voltak. S ez sokáig így ment: a román osztályok emiatt nagyonerősek voltak.

Ebben az időszakban kényszerítette rá a Pártbizottság az iskolát arra is,hogy egy román iskolával létesítsen kapcsolatot. Jött Dima kolléga azzal azötlettel, hogy ő jól van a Moineşti-i iskola igazgatójával. Hát így vettük felezzel a román iskolával a kapcsolatot, amely kapcsolat még 1968 után istartott. Először mi mentünk oda. Az ottaniak elég nagy fenntartássalfogadtak. Mi a tánccsoporttal előadást tartottunk nekik, s először ott adtunkelő román táncokat is, mert addig csak székely, csángó és bihari táncokkalléptünk fel. Utána pedig sportmérkőzések voltak: asztalitenisz, röplabda,sakk. Ezt követően ők jöttek hozzánk. Mi kitettünk magunkért: jólmegvendégeltük. Majd amikor mi mentünk, szégyenletükben ők tettek megértünk mindent, hogy jól érezzük magunkat. Az állomáson vártak a diákok ésa tantestület, kancsóban hozták a bort. Kristó Andrással leszálltunk avonatról, s mondja az ottani igazgató, hogy: „Bine aţi venit!” S azt mondjaneki Andris: „Foarte bine!” Elkezdtek mosolyogni …, de az az igazság, hogyennyire tudtunk románul. Honnan tudtunk volna jobban? Magyar tagozatonvégeztünk. A leckét megtanultuk, de azon kívül nem használtuk a nyelvet.

Az 1956 – 1959-es magyarországi és helyi események után a diákbálokatelvtársi összejövetelek váltották fel: a díszteremben zajlottak. Gáll Árpád (azIskolahimnusz szerzője – szerk. megj.) tangóharmonikázott, „kicsi” NagyGéza (Nagy Géza II.) hegedült, a tanárok felügyeltek, a tanárok és a diákokegyütt táncoltak. Ezek voltak az „elvtársi összejövetelek”. Szülői bálokat,szülőbizottsági bálokat rendeztünk. Egy ilyen szülői bálon egyszer Koós

47

János is itt volt. 1956-ban Ladó Dénes, Jónás Béla és én egy ilyen szülőibálon székely csürdöngölőt jártunk. Ezek a szülői bálok egyébként még ahetvenes években is tartottak, de már nem volt meg az a meghitt barátikapcsolat szülők és tanárok között.

1959-ben végeztek a tánccsoport tagjai, de jöttek az újak, és vittüktovább, akárcsak az énekkart, csak meg kellett változtatni a műsorpolitikát– fele-fele arányban kellett román és magyar táncokat előadniuk agyerekeknek. Az énekkar műsorában is kellett szerepelniük románszámoknak. Már a konferálás sem ugyanaz volt, mint azelőtt. KorábbanDuka János tanító állította össze a műsorokat, s Botár Endre volt aviccmester, a hangulatteremtő a székely viccekkel. Az előadások ezzel amegváltoztatott műsorpolitikával maradtak fenn egészen az 1989-esváltozásokig, sőt előadtuk még az 1990-ben érkező első magyaroszágitestvériskola képviselőinek is a díszteremben. Az első ilyen előadás után Dr.Szalay Zoltán tánctanár elmondta a magyarországiaknak, hogy a bemutatottműsort nem most tanultuk, hanem a nehéz időkben is ezt így műveltük. Jóérzés volt ezt kimondani egy olyan időszak után, amelynek a végén, 1989-bena kicsengetésen még az Iskolahimnuszt sem énekelhettük.

MOLNÁR JOLÁN („Joci néni”) – fõtitkárnõ (1942 – 1974)

„Mindenki félt mindenkitõl”

1956 januárjában született Anikó leányom. Lehet, hogy ő mentett meg,hogy valamilyen kapcsolatom legyen `56-tal. Januárban még nem sokattudtunk a magyarországi eseményekről.

Szegény Palczer Karcsi (Palczer Károly franciatanár – szerk. megj. Aszerkesztõség megjegyzéseit, kiegészítéseit a továbbiakban zárójelbe tesszük.)itt lakott nálunk (Szentlélek utca 8. szám – emeletes lakóház, családi háztöbb család számára). Az ő bűne – ha jól tudom – az volt, hogy a diákokmegmutatták neki azokat a verseket, amelyekért Palczer Karcsi fel kellettvolna őket jelentse. Én ennek kapcsán kerülhettem volna bajba, hogyhaugyanezek a diákok megkértek volna, hogy gépeljem le azokat a verseket,mert mindennel a titkárságra jöttek, ha problémájuk volt. Ha nem lettemvolna szülési szabadságon, és dolgoztam volna, akkor bajba kerülhettemvolna. De ettől függetlenül se sokat tudtam én akkor az `56-os magyarországitörténésekről, mert itt még nem volt hangja. Televízió akkor még nem volt,így hát rádiót hallgattunk titokban, amikor be lehetett fogni ahullámhosszat.

Azt viszont tudom, hogy amikor Palczert letartóztatták, jöttek házku-tatásra. Még megvolt a nagy kert itt nálunk az udvaron: Ilonka (unoka-testvér) és a férjem (Molnár Antal ny. tornatanár, aki iskolánkban is tanított)éppen kint dolgoztak, és behívták őket tanúnak, hogy legyenek ott aházkutatásnál. A férjem nagyon feldúlt volt, amikor hazajött amiatt, hogy

48

hogyan viselkedtek a belügyesek, hogy milyen modortalanok voltak. PalczerKarcsi sokat fényképezett, s gúnyolódtak a fényképeken, hogy „miketfényképezett a vénlegény”! Mindent kidobáltak, mindent megnéztek, de hogymit találtak, nem tudni.

Körülbelül 90 nap volt a szülési szabadság, de figyelmeztettek, hogyidejében menjek vissza, mert ha nem, akkor aki helyettesít, az több mintvalószínű, hogy ott „reked” a titkárságon.

Úgyhogy miután én visszamentem (a dátumokra nem emlékszem), talánPalczer Karcsit vitték el először, Opra Bencit (Opra Benedek) Brassóbólvitték el, innen az iskolából pedig Bereck Gyurkát, Lőrinczi Jancsit ésPuskás Attilát.

Utána pedig csak hallottuk az iskolában, hogy Vorzsák Janit (VorzsákJános, akkor diák) elvitték, aztán hallottuk, hogy elvittek János Lacit, aki –ha jól emlékszem – felcsíki fiú volt.

1956 után nagy feszültség volt az iskolában: mindenki félt mindenkitől,senki nem mert senkinek semmit elmondani. Meg voltunk félemlítve: mertcsak ezt is kiszólították, azt is kiszolították az iskolából, és vitték.Egyszerűen eltűntek emberek, s nem tudtuk, hol vannak. Annyit tudtunkróluk, hogy államellenes cselekedetért ítélték el, azért, mert meg akartákdönteni a kommunista rendszert, hogy nacionalisták voltak..., de azt, hogyhová vitték őket, arról nem tudtunk semmi biztosat. Egy darabig aztmondták, hogy itt vannak a csíkszeredai Szekuritátén, utána azt mondták,hogy nem itt vannak, hanem elvitték őket máshová…(Marosvásárhelyrevihették szegényeket, mert ott volt rendőrségi központ.)

Akik az iskolában maradtak, azok egyszerűen nem mertek szimpátiátnyilvánítani azok irányába, akiket elvittek, mert féltek. Ennek ellenére atantestület nagyrészében együttérzés volt.

A titkárin belül sem beszéltünk erről a dologról. Akkor már ott dolgozottFülöp Zsófia, Kovács Margit, Tatzel Mária. Tökéletesen megbíztunkegymásban, de nem beszéltünk az eseményekről, mert attól féltünk, hogy haaz egyik mond valamit, a másiknak baja eshet, mert nem lehetett tudni, hogyki hallgatja, s hol hallgatja.

Jó barátságban voltam a tantestületből például Deák Gyuszi bácsival. ŐZsögödben lakott. Reggel jött, felfütyölt, s együtt iszánkodtunk télen fel aziskoláig, mert akkor busz nem volt. De amikor ketten voltunk, akkor semmertünk beszélgetni arról, ami az iskolában az elvitt tanárokkal, diákokkaltörtént.

Arra emlékszem, hogy miután hazajöttek az elítéltek, még akkor semlehetett beszélni arról, hogy mi történt. Hazajövetele után Palczer Karcsiegyszer nálunk ebédelt, és arra kért, hogy ne kérdezzek semmit tőle. Bereckhazatérése után kint voltunk valahol kirándulni az erdőben, és azt mondta:„Nagyon szépen kérlek, előttem az ég világán semmit ne beszéljetek, desemmit (1956-ról)! Ezt itt merem mondani csak az erdőn! Mert nekemjelentenem kell mindenről, amit beszélünk. Mert ha nem, ők (a Szekuritátéemberei) úgyis tudják, hogy mit beszéltünk! S az akkor csak nekem rossz! (A

49

börtönben megfélemlítették, úgy engedték el, hogy besúgásra kénysze-rítették.)

Lőrinczi Jancsi később (körülbelül 1990-ben) azért lett öngyilkos, mert1989-ben, a forradalom idején a rendőrségen megtalálták azokat a papírokat,amelyekkel kényszerítették, hogy jelentsen. Mindegyik jelentett, mertmindegyiknek jelentenie kellett.

– Hogyan érintette az iskola életét az, hogy 1959-ben létrehozták a romántagozatot? Változott-e a hangulat az iskola életében?

– Hát örvendtek, hogy beengedtük őket abba a szép és nagymúltúiskolába. Akkor jött Afloare Gheorghe, Dima Ioan, Eugen Buzoianu, StancaBuzoianu, Haba Elena, Lukács Steluţă tanárok és mások. Ott a tantestületolyan volt, hogy én nem hiszem, hogy lett volna valamilyen torzsalkodás.Persze aztán egyre otthonosabban érezték magukat, de erről azok tudnánakbeszélni, akik ott dolgoztak később is.

FERENCZ ANNA – történelemtanárnõ (1958 – 1986)

„Testi-lelki gyötrelem, derékba tört életpálya lett osztályrészük”

1956. Sok minden belefért ebbe az esztendőbe: izgalmas, nagy dolgok,embert formáló, sorsdöntő események – kibontakozott a magyarokforradalma, melyre az egész világ felfigyelt, és amely gyógyíthatatlan sebetejtett a legyőzhetetlennek kikiáltott szocialista rendszeren.

Utolsó évesek voltunk az egyetemen. Államvizsga előtt álltunk. Nagyreményekkel készültünk kilépni a nagybetűs Életbe. Lélekben búcsúztunkszeretett városunktól, az akkor még kincses Kolozsvártól, a BolyaiTudományegyetemtől, szeretett, tisztelt tanárainktól. De még megadatott,hogy olyan élménynek lehettünk részesei 1956 tavaszán, mely kitöröl-hetetlenül nyomot hagyott az életünkben. Egyetemünk rektorátusa vendégüllátta a debreceni Kossuth Lajos Egyetem tanárait és nagy létszámban érkezetthallgatóit. Jöttek, hozták magukkal szeretetüket, nyitottságukat, éselmondhatatlanul forró hangulat, szellemiség áradt belőlük, ami akkorszámunkra teljesen új volt, szokatlan, de belénk is átsugárzott. Gyönyörűműsoraik közben izzott a levegő a színpadon és az egész teremben. Tanárainkarcán peregtek a könnyek. Előadásuk után éjszakába nyúló séták,beszélgetések következtek. Meghódítottuk a Kerekdombot. Ittuk mindenszavukat. Tele voltunk bizakodással, lázadással, tagadással. Tőlük hallottamelőször Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról és Váci Mihály Még nem elégcímű versét. A debreceniek nem mondták ezeket a költeményeket, hanemdübörögték. Ezt nem lehet felejteni. Csodálatos volt. Barátságok, szerelmek ésházasságok is születtek később a találkozásból.

Ők akkor elmentek, de valami bennünk is megmozdult, bár akkor még nemtudatosodott, hogy amit velük átéltünk, ami belőlük oly nagy erővel áradt, csakelőszele volt annak, ami október 23-án érte el csúcspontját. Azt már kezdő

50

tanárként éltem meg Gyergyószentmiklóson. Órák után rohantunk haza,ráfeküdtünk a rádióra, és nagy-nagy izgalommal hallgattuk éjjel-nappal.Kezdetben az iskolában meg is beszéltük, kommentáltuk az eseményeket, dehamar észrevettük, hogy a „szemesek és fülesek” figyelme a tantestület és adiákok irányába megélénkült. Azt is megtudtuk, hogy személyesen kiketvettek célba. Ekkor kénytelenek voltunk visszafogottabbakká válnunk.Taktikát változtattunk: kialakult egy jelrendszer, amelyen keresztül megér-tettük egymást, és szívünkkel-lelkünkkel drukkoltunk tovább a forradalomért,a bátor fiatal srácokért.

Lenyűgöző volt hallgatni, amikor Sinkovits Imre fiatal színművész atömeg követelésére a Petőfi-szobornál elszavalta a Nemzeti dalt, és sírvakiáltotta világgá a fegyelmezett egyetemi ifjúság előtt, több ezer emberesküje kíséretében, hogy: „Rabok tovább nem leszünk!” Mi is sírtunk. VáciMihály 1956-os naplóját idézem: „… mindenkinek szíve fölül / lehullt valami,vagy egy szikla, / vagy csak egy rög – csak egy szikra, / de hegyláncok dőltekott össze, / s alóla feltört dübörögve / a kiáltás – RABOK TOVÁBB NEMLESZÜNK!”

Aztán döbbenettel, vacogó foggal, összeszorult torokkal hallgattuk:szovjet katonai alakulatok rendezik soraikat a határnál. Majd újabb hírek:tankok dübörögnek Budapest utcáin. Lőnek. Bátor, hős fiatalok vére áztatjaa földet. Sírva hallgattuk Nagy Imre november 4-i szózatát. Gyászba borultegész Magyarország. Megtörten jelentünk meg munkahelyünkön, detartanunk kellett magunkat, hogy illetékesek ne tudjanak olvasni azarcunkról. A forradalom leverése utáni helyzetről, állapotról a már idézettVáci Mihály-napló újabb részletei jutnak eszembe: „Himnusz! (…) / hányszorterítettük súlyos dallamod / magunk elé, mikor a fegyverek meredtek felénk,/ hányszor zengtek zsoltáros jajaid, mikor / a tankok közt meneteltünk, / s azágyúcsővel szemben csak úgy / volt bátorságunk szembenézni, / ha aHimnuszt énekeltük. / … mikor a golyók záporoztak körülöttünk / és végsőkétségbeesésünkben / a természethez kiáltó megrendülésünkben / nem voltmás erőnk, mint a te zsoltáros zokogásod.”

1958-ban kerültem Csíkszeredába, a mai Márton Áron Gimnáziumba. Adöbbenet, a félelem évei következtek. Csíkban jobban bekeményítettek afiúk. Azok, akik féltek, a megfélelmlítés eszközeihez nyúltak, hogybiztonságban érezzék magukat és hatalmukat.

Ez a megfélemlítés ekkor már idegtépő állapotokat okozott férjemcsaládjában is. Az anyósom lelkész testvérét kényszerlakhelyre erőszakolták.1957-ben másik testvérét, a csíktaplocai Orbán Istvánt állam- ésrendszerellenes szervezkedés vádjával letartóztatták. Halálra ítélték.Aradon (?), Jilava mellett (?) kivégezték. Ma sem lehet tudni, hova temettékel. Letartóztatták Orbán István fiát, a 19 éves Pétert. Katonai bíróságítélkezett fölötte – 25 év nehéz, szigorított börtönbüntetést kapott. Másfélévig egyedül volt a hírhedt szamosújvári börtönben egy 3×2 méteres cellában.Az őrület határán volt. Hat évet és kilenc hónapot ült. 1964-ben nemzetközinyomásra születő közkegyelemmel szabadult.

51

Hasonló sorsra jutott Orbán Péter 21 éves nővére, Orbán Etelka. Öt évetkapott, mert nem jelentette fel édesapját és testvérét. Aradon, Csíkszere-dában, Marosvásárhelyen leülte mind az öt évet. Számára olyan fájóak mégmost is a szenvedések, hogy beszélni sem akar róla.

Ugyancsak a családhoz tartozott a csíkpálfalvi Bakó Ferenc. Nyolc évnehéz börtönre ítélték, mert hallgatott, nem jelentette fel nagybátyját ésannak gyerekeit. Hét évet ült, 1964 után szabadult közkegyelemmel.

És az iskola – 1959. Én akkor szülési szabadságon voltam, dekétségbeejtő volt hallani, hogy jól felkészült, tehetséges pedagóguskollégáinkat elvitték sorainkból. Letartóztatták őket. Pelyhedző állú, jó,kedves diákjaink tűntek el az iskola padjaiból. Mindannyiukat elítélték.Testi-lelki gyötrelem, derékba tört életpálya lett osztályrészük, mely egészéletükre rányomta bélyegét. 1964 után szabadultak, de továbbra is amegbélyegzettek közé sorolták őket. Nehéz volt elhelyezkedniük, nehéz voltmegtalálniuk helyüket az életben, s továbbra is a Szekuritáté látókörébenmaradtak.

Soha senki semmivel nem tudja kárpótolni a meghurcoltakatszenvedéseikért, a kínzásokért, megaláztatásokért, lelki gyötrelmekért, szépfiatal éveik elvesztéséért. Nem bánotottak senkit, nem ártottak senkinek.Talpig becsületes emberek voltak. Egyetlen „bűnük” volt: hogy szívük együttdobogott a szabadságért küzdő magyar fiatalokkal, a pesti srácokkal.

Az interjúkat készítették és a fejezetet szerkesztették:Borsodi L. László magyartanár

Kristó Boróka ny. magyartanárnõ

52

ISKOLÁNK TÖRTÉNETE A RÉGI ISKOLAÉPÜLETFELÉPÍTÉSÉTÕL A TANÍTÓKÉPZÕ BEINDÍTÁSÁIG

Az 1782-es új épület sem hozott igazi örömet a tanulni vágyó székely

ifjúság számára. A folyamatos szigorítások inkább hátráltatták, mintsegítették a tanítás folyamatát.

1784-ben iskolakezdéskor csak 47 tanuló iratkozott be, júniusban a latiniskolába is csak 31-en jártak. A szemináriumot eltörölték, javait pedig akincstárba olvasztották. 1785-ben a gimnáziumnak egyetlen tanulója semvolt. Meglepő, hogy az alsóbb osztályokban a hittanon kívül mindent németülkellett tanítani.1790. január 28-án a „kalapos király” visszavonta ugyanrendeleteit, s így Csíkban és Háromszéken is a német nyelv tanításafakultatív lett, de ez a sok huzavona hátráltatta a diákokat a komolyfelkészülésben, tanulmányaik megfelelő végzésében. A Habsburg-politikaeredménye, hogy az 1848-as szabadságharcig az iskolából kevés értelmiségikerülhetett ki. Ennek fő oka a hatalom részéről tapasztalható, a katonásítástés a németesítést célzó erőszakos hozzáállás volt. A katonaság általában csaka papi vagy szerzetesi pályát választó fiatalokat hagyta érvényesülni, a többitanulót katonai iskolák felé irányította. Ebből kifolyólag súlyos konfliktusokkeletkeztek a hadsereg és az egyház között. Az egyház nem tűrhette, hogy akatonaság lépten-nyomon beleszól az iskola ügyeibe, de nem tudott sokattenni a bécsi politika ellen. 1796-ban például az iskola növendékeitegyenesen a francia háborúba vitték.

53

1800-ban döntés született arról, hogy minden 16 évet betöltött tanulókatonakötelezett kell hogy legyen. Még abban az esztendőben 25 gyereknekkellett elhagynia az intézet padjait, és továbbra is csak katonai engedéllyellehetett iskolát látogatni. Ha a csíkszéki gyerekek más iskolát választottak,hazatoloncolták őket és besorozták katonának. A katonai parancsnokságképviselői ellenőrizték a német nyelvtudást. Tovább fokozva ezt, németnyelvű iskolákat állítottak fel Gyergyószentmiklóson, Csíkszeredában ésCsíkszentmártonban. A katonák és a tanulók között is állandó volt afeszültség, ami gyakran verekedésbe torkollott. A kialakult helyzet odavezetett, hogy egyre kevesebben folytathatták tanulmányaikat. Ahhoz, hogyvalaki tanulhasson, szükséges volt, hogy az ifjúnak kitűnő eredménye legyen,de csak akkor, ha annak családjából valaki vállalta helyette a katonaságot.De ez sem volt teljesen megbízható támpont, mert ha a fegyverviselő testvérmeghalt, a katonai hatóságok mindent elkövettek annak érdekében, hogyhelyébe a tanulmányait folytató testvért állítsák. Az 1815-i rendeletkimondta, hogy a rossz tanulókat más pályára kell irányítani.

Érdekességképpen megemlítendő, hogy a rendelet tartalmazta azemlékezőtehetség fontosságán kívül az értelem fejlesztésének fontosságát is.Érdekesség az is, hogy a székely tanuló beírásánál a származását isfeljegyezték: nemes, nemes székely huszár, nemes székely gyalog vagy csakszékely.

A latin nyelv egyre szigorúbb követelésével is kezdett háttérbe szorulni azanyanyelvi tanítás. Fogarassy Mihály szóvá is tette ezt. 1820-ban viszontrendelet érkezett a Habsburg Birodalom történetének tanítására, ígylehetőség nyílt a magyar történelem részletesebb megismertetésére, amit atanárok meg is tettek.

1834-ben a szeminárium egyre rosszabb állapotba került. Györffi Ferencigazgató kérésére az új szeminárium épületét a gimnázium épületénekmagasságáig húzták fel. A mukálatok 1837 tavaszától 1838-ig tartottak.

1843-ban újabb negatív irányú intézkedés lépett életbe: egy rendeletalapján betiltották az iskolai ünnepeken a politikai célzatú beszédet, hasonlójellegű versek elmondását és színdarabok előadását. Sőt betiltották a magyarnemzet történetének részletes tanítását, és egy régebbi rendeletre hivat-kozva az alsó osztályokban tették kötelezővé.

Az 1848-as forradalom szele elért Csíkországba is. A tanárok diákjaikközött alig tudtak rendet tartani. A csíkszeredai Gecző János és a háromszékiDonát Pál, hazatérve Marosvásárhelyről, az összegyűlt tanulóifjúsággal aszeminárium nagytermében ismertették a forradalom célkitűzéseit és azeseményeket, amelyek országszerte történtek. Sőt továbblépve: a diákokatforradalmi dalokra tanították, tüntetésekre buzdították. Ezen eseményekhírére mozgósították a hadsereget, élén Kovács Ignác főhadnaggyal, aki azifjúságba akart lövetni. Az igazgató keményen ellenállt, nem engedte be aszemináriumba a katonákat arra hivatkozva, hogy egy ilyen helyrefegyvertelenül lehet csak belépni. A hadnagy dühében csak lehordani tudtaaz ott tartózkodó diákságot.

54

Ők fittyet hányva a dorgálásnak, megkezdték ténykedésüket. Nyíltanszembe mertek állni az osztrák önkényuralommal. Az abszolutizmusjelképét, a kétfejű sast darabokra törték a Csíksomlyó környéki falvakban(Várdotfala, Csobotfala, Csomortán, Pálfalva, Csíktaploca). Az ifjak tüntetéstszerveztek a csíszeredai Mikó-vár előtt, nem törődve azzal sem, hogy avárban éppen Lázár László osztrák császári küldött tartózkodott. A KájoniJános által alapított nyomdában Hadi Lapot, forradalmi röpcédulákat, CsíkiGyutacsot kezdenek el nyomtatni. Szomorúan vette tudomásul az akkorihatalom, hogy a jól fegyelmezett székely hadsereg nem szolgálja továbbra ishűségesen őket, hanem hátat fordít nekik. A nagyobb diákok zöme bevonulta hadseregbe, míg a kisebbek a csíkszentmártoni hadi iskolában folytattáktanulmányaikat. Az oktatást a csíkszentgyörgyi Gál Sándor ezredesbiztosította.

Gál Sándor az 1848-as forradalom egyik kiemelkedő alakja Székelyföldön:szabadságharcos és honvédtábornok. Csíkszentgyörgyön született 1817.szeptember 21-én, és Nuterinában (Olaszország) halt meg 1871-ben. 1842-esnyugalomba vonulása ellenére 1848-ban százados, majd a székely felkelő hadtáborkari főnöke lett. A szabadságharc ideje alatt őrnaggyá nevezték ki, majdezredessé léptették elő. Kitűnő katonai szervezőképességét nemcsak amegszerzett rangok igazolják, hanem a forradalom alatt tanúsítotttisztánlátása. Vezetésével a székelyföldi ellenállást csak a túlerő győzhette le.Az emigrációban is aktívan részt vett a politikában. Hamburg és London utánKonstantinápolyba, majd olaszhonba került, ahol szoros kapcsolatot tartottfenn az ottani magyarokkal. 1852-ben – távolléte ellenére – halálra ítélték.Életét teljesen a szabadság eszméje lengte körül. A forradalom utánszabadságot kért, és megírta A Pest városi nemzeti õrsereg ideiglenes oktatás-,gyakorlat- és szolgálati szabályzata című munkáját, amely áprilisbannyomtatásban meg is jelent.

Nemcsak a szervezésben jeleskedett, hanem a kultúra terén iskezdeményező lépéseket tett. Az egyik ilyen szervezése az 1841-esönképzőkör és olvasótársaság létrejötte volt, amelyet több lelkes társávalhozott létre.

A forradalom harcosai közül nemes cselekedetével kiemelkedik Gábor Áronis, aki szintén a csíksomlyói iskola tanítványa volt. 1828-ban került acsíksomlyói iskolába. Rendkívüli képességekkel volt megáldva. 17 esztendőseneminens tanuló, de sajnos meg kellett váljék iskolájától. A II. székelygyalogezredben szolgált közkatonaként. Gyulafehérváron tűzérségi oktatásbanrészesült, tapasztalatait Pesten és Bécsben kamatoztatta tovább. Az asztalos-mesterséget elsajátítva foglalkozott a gépek szerkesztésével, tanulmányozá-sával annak ellenére, hogy eszközei kezdetlegesek és lehetőségei korlátozottakvoltak. A szabadságharcról Moldovában értesült. Rögtön hazatért. Az itthonihelyzet eléggé rossz volt – a székelységet körülzárták az orosz csapatok.Ellenállásra szánta el magát. Kijelentette, hogy kész ágyút önteni aszabadságharcosok számára. A ahhoz szükséges anyagokat onnan szereztékbe, ahonnan tudták. Az ércet Csíkszentdomokosról hozatták, Kovásznáról ként

55

szereztek be, Kézdivásárhelyről és Torjáról salétromot, és összeszedték akörnyék réz harangjait. Csíkmadarason lőport, Magyarhermányban ésSzentkeresztbányán ágyúgolyókat készítettek. Nem csoda, hogy azóta is GáborÁron igazi ágyúöntő hírében áll. Kézdivásárhelyen több mint negyventüzérségi ágyút öntöttek vezényletével. Az orosz túlerő ellen nem lehetettnyertesen kikerülni a harcokból. A cári csapatok Kézdivásárhelyre érkeztekorfeldúlták az ágyúöntő műhelyeit. Gábor Áron akkor a kökösi hídnál harcolt, ésott esett el 35 esztendős korában. Életét adta a szabadságért.

1849 nyarán a szabadságharc dokumentumait a szerzetesek gondosanelrejtették a somlyói kolostorban. Sajnos a kolostor későbbi felforgatásasorán a még megmaradt iratok tovább pusztultak.

1849 őszén az ide érkező császári csapatok barbár pusztítást végeztek akolostorban és az iskolában. A „vizsgálódás” után összeszedtek minden fontoseszközt és élelmet. Veress Ignác, az akkori házfőnök pontos leírást készítettaz elvitt eszközökről és az élelemről. A katonaságtól megszállottiskolaépületet csak 1851 nyarán ürítették ki. Ezért történt az, hogy a tanításhárom esztendőn keresztül szünetelt.

Az iskola történetének fontos alakja volt ezekben az években Kovács(Kováts) Miklós, aki Csíktusnádon született 1769-ben. A gimnáziumottermészetesen Csíksomlyón végezte. További tanulmányait Kolozsváronfolytatta, ahol bölcseletet és jogot tanult, majd később Nagyváradon, ahol1794-ben pappá szentelték. Hitszónokként, hittanárként munkálkodott,később Bihar megye táblabírója lett, 1814-ben pedig kanonokká nevezték ki.1822-ben a pozsonyi országgyűlésen a nagyváradi káptalan követe volt, 1824-ben prépost és debreceni plébános. 1827 májusában választották Erdélypüspökévé. Megbízhatósága révén sok feladatot kapott. Többek között ő letta belső, titkos főkormányszéki tanácsos, a könyvvizsgáló bizottság elnöke, azerdélyi katolikus iskolák intézetének főigazgatója. Főleg nemes célokrajuttatott adományaival tűnt ki. Tekintélyes összeggel segítette az ErdélyiMúzeumot, szegény betegek számára szállót építtetett Tusnádfürdőn, az1848–49-es forradalom alatt tönkrement templomok és intézetek felépítéséttetemes összeggel segítette. Farkaslakán és Fehérváron templomotépíttetett, a szebeni apácák számára alapítványt hozott létre, Szilágy-somlyón gimnáziumot létesített. Kolozsváron az őrültek, némák intézetéttámogatta. Anyagi segítségével hozzájárult a csíksomlyói és gyergyó-szentmiklósi iskolák, a bánffyhunyadi templom és iskola, a kolozsvárikülmonostori kápolna, a tusnádi leégett falu újjáépítéséhez.

A fentieket számba véve, valóban büszke lehet az iskola volt növendékére.Kovács Miklósnak, akkori tisztségében mint erdélyi püspöknek köszönhetőena megrongálódott csíksomlyói gimnázium 1851 októberében újraindult. Sajnosa volt tanítványok azonban már nem tértek vissza az iskolapadokba.Megkezdődött hát a diákok toborzása. A szülőket értesítették, hogy atanévkezdés október huszonhatodikán van. A tanévkezdés nehéz helyzet eléállította az iskola vezetőségét, tudniillik az intézet a kisgimnáziumok szintjéresorvadt. Tanév elején a tanítás a rendház asztalosműhelyében folyt. A tanárok

56

egymást váltogatva diktálva tanították a diákokat. Ezzel a kényszermódszerrelsok időt vesztettek, s nem haladtak az anyaggal. A szegénység és a drágaság isakadályozta a tanítást és a nevelést.

Az erdélyi püspök Veress Ignác zárdafőnöknél érdeklődött az iskolaállapotáról és a tanári karról. Ekkor került szóba először, hogy világi papokatis felvesznek a tantestületbe.

A hatóságok többször is ellenőrizték az iskolát. A Ferenc-rendi szerzetestanárokat a forradalom ideje alatt a csíksomlyói nyomdában kiadottproklamációk engedélyezése miatt szigorú tisztogatásnak vetették alá. Ezérta ferenceseket csak feltételesen engedték vissza az iskolába: afőkormányszék három világi papnak, ideiglenesen két szerzeteseknek és egyigazgatónak engedélyezett állást, aki szintén szerzetes volt. Bizonyos időelteltével csak a hittantanítást engedélyezték egészen 1901-ig.

Az iskola javítására szánt összeg elsikkadt. Az épületet csak egy évre rásikerült rendbe tenni.

A forradalomban részt vett diákok, ha visszatérhettek az iskola falaiközé, új utakat keresve próbálták túlélni a vereség traumáját. Egy részükelmenekült külhonba, vagy itthon bújdosott. Akiket megtaláltak a hatalommegbízott emberei, besorozták az osztrák hadseregbe, és elvitték külföldre.Akiknek sikerült a környéken bújdosniuk, sokan közülük titokbanfegyvereket rejtegettek. Még remélték, hogy egyszer eljön a szabadság ideje,ahol nincs rabiga meg jobbágysors, ahol népek-nemzetek békességbenélhetnek. Az olaszországi forradalom hírére a bújdosók közül sokancsatlakoztak Garibaldi csapatához, amelyben Gál Sándor is harcolt.

1854-ben a tanári kar kérte, hogy a gimnáziumot egészítsék ki felsőtagozattal, vagyis alakítsák át gimnáziummá. Kérésüket azzal indokolták,hogy Csíkból, Gyergyóból, Kászonból és Háromszékről származó katolikusneveltetésben részesülő gyerekek be tudnak népesíteni egy nagy intézetet, azelemit pedig át lehet telepíteni a zárdába. Háromszékről csakugyan sokanérkeztek Somlyóra tanulni.

Még abban az esztendőben 116 tanulót vettek fel az első osztályba, denem engedélyezték a párhuzamos osztályok felállítását. A tanulóktanáraikkal latinul és németül beszélgettek: egyik nap latinul, a másik napnémetül. Azonban németül sem tanár, sem diák nem tudott megfelelően.Annak ellenére, hogy a tanulók száma elérte a 144-et, csak húsz darabtankönyv volt összesen.

Haynald és Fogarassy püspökök a somlyói iskolát főgimnáziumi szintreakarták emelni. Az 1857-es esztendőben Haynald Lajos erdélyi püspökkiadta a dekrétumot, amelynek értelmében nemcsak a gimnáziumot hozzáklétre, hanem egy tanítóképzőt is. Azon az őszön megnyitották az ötödikosztályt, rá egy évre a hatodik osztályt, s ezzel együtt a tanítóképző ismegnyílt a püspök részvételével. A túljelentkezés válogatásra adottlehetőséget. Így csak azokat a diákokat vették fel, akik már tudtak latinulolvasni. A tanári kar élére Horváth Károly került, aki jól tudott németül is.Az akkori tanárcsoport tíz tagot számlált. Várdotfalva felajánlásával az

57

intézet vezetősége alatt a gyerekek számára a volt kenderáztató medencébőlkialakítottak egy uszodát és egy tornapályát.

1857-ben a tanárok újra kérték az iskola kiépítését. A helyzettarthatatlan volt. A szegénysorsra jutott szülők képtelenek voltak annyitfizetni, amennyit a gimnázium fenntartása követelt. Megtörtént még az is,hogy néhány diákot ruha és lábbeli hiánya miatt kellett visszatartsanak aziskolától. A helytartótanács rendelkezése alapján szigorú ellenőrzés alávették a szálláshelyeket. A ragályos betegségek megelőzése érdekében a székorvosa vizsgálatot tartott a diákok között. Több helyről más házhozirányították a gyermekeket, vagy megtiltották, hogy egy ágyban, többpolcoságyban többen feküdjenek. A diákoknak szürkület után nem szabadott kinntartózkodniuk az utcán, táncos mulatságokban sem vehettek részt.

A tanítóképző 1858. október 4-én való beindulása után egy évvel, 1859-ben újból engedélyezték a magyar nyelven való tanítást. Nagy áttörésnekszámított ez a gimnázium életében. Sikerült felállítani a hetedik osztályt is.Ez az előrelépés mind Haynald Lajos erdélyi püspök segítségével ment végbe.Ő maradt az összes tanulmányi ügyek intézője is. A hetedik osztályt követőnyolcadikra még tizennégy esztendőt kellett várni

Könyvészet

1. Antal Imre: „Tisztesség adassék”- Lapok a csíkszeredai Római Katolikus Fõgimnázium történetébõl. Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 1994

2. Bándi Vazul: A csíksomlyói Római Katolikus Gimnázium története. Csíkszereda, 18953. Boros Fortunát: Csíksomlyó, a kegyhely. Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 19944. Magyar Életrajzi Lexikon. Akadémiai Könyvkiadó, Budapest, 19675. Sávai János: A csíksomlyói és a kantai iskola története. Ferences nyomda és Könyvkiadó,

Szeged, 19976. Sávai János: A székelyföldi katolikus plébániák levéltára. Ferences nyomda és

Könyvkiadó, Szeged, 19977. Gimnáziumi értesítők: 1873 – marosvásárhelyi kiadás; 1899–1890-es, 1940–1941-es,

1941–1942-es, 1943–1944-es tanévek – csíkszeredai kiadások.8. Tallózás a világhálón található információkból.

Borbé Leventekönyvtáros

58

AZ ISKOLA KÖNYVELÕSÉGÉNEK ÉS TITKÁRSÁGÁNAKTEVÉKENYSÉGE

Iskolánk könyvelőségének és titkárságának fontos szerep jut azintézményben dolgozó alkalmazottak és diákok gördülékeny tevékenységéneklebonyolításában.

Könyvelõség

A könyvelőségen két személy végzi a munkát: Császár Ibolya főkönyvelő ésBarta Júlia segédkönyvelő. Nagy intézmény lévén a feladatkörök is sokrétűek.

Egymás közt felosztva, de nagyobb volumenű munkavégzés eseténegymást kisegítve végzik a napi teendőket.

Császár Ibolya 1973 októberétől dolgozik a könyvelőségen. Munkaköré-hez a következő feladatok tartoznak:

• A tanügytől és a városi tanácstól kapott költségvetés osztják el fontosságisorrendben. Azon tevékenységek kapnak előnyt, amelyek az iskolazökkenőmentes működését biztosítják. Ide tartozik a tanárok fokozativizsgájának, érettségiknek, olimpiászoknak, más természetű versenyeknek éstovábbképzőknek a költségelosztása is.

• adományok nyilvántartása osztályonként és személyenként, akik bir-tokba veszik a megkapott javakat;

• az iskola termeinek bérlése, annak nyilvántartása és beiktatása aköltségvetés elosztásába;

59

• garanciák nyilvántartása;• a számlák napirenden való kifizetése;• az intézményben elkönyvelt dokumentumok időben való havi és évhar-

madi zárása;• a havi fizetéshez járó szükséges dokumentumok időbeli elkészítése és a

bankban való leellenőrzése;• a XII. osztályos tanulók CEC könyveinek nyilvántartása;• az iskola vezetőtanácsának tagja. Elengedhetetlen követelmény egy mai könyvelő számára a törvények

változásának követése és annak életbe léptetése, alkalmazása.

A Márton Áron Gimnáziumban folytatott könyvelői tevékenység mellettCsászár Ibolya felvállalta a csíkszeredai tanügy keretén belül működőCsíkszeredai Önsegélyző Pénztár (CAR) irányítását is, amelyet 345 személyigényel 19 iskolától. Könyveli a Márton Áron Alapítványt is.

Barta Júlia 1997-től az iskola alkalmazottja. Bíró Olga segédkönyvelőtkövette. Tevékenységét ebben a szakmában két éve tölti be.

Munkaköréhez a következő feladatkörök tartoznak:• Könyveli az iskola kantinjának pénzügyeit. Ide tartozik a beérkezett

számlákon szerepelő áru bevétele, a számlák kifizetéséhez járó szükségesdokumentumok előkészítése, valamint a számítógépen való folyamatoskönyvelés (bejövetel és kifizetés).

• beérkező számlák iktatása és lepecsételése;

60

• tanárok utazási jegyeinek összegyűjtése és nyilvántartása;• ingázó diákok havi bérletének összegyűjtése és a bérletek kifizetésére

szükséges névsor előkészítése;• a XI. osztályok CEC könyvének pecsételése;• a CAR pénztárosa.Évente közösen a főkönyvelővel elkészítik és leellenőrzik az évi leltárt.

Titkárság

Antal Zita 1996-tól az iskola alkalmazottja. Laboránsként kezdte. 2000-ben Szakács Vass Erzsébet nyugdíjba vonulása után ő töltötte be a főtitkárnőiszerepkört.

Antal Zita munkakörének legfontosabb része a bérelszámolás. Idetartozik a fizetések havi kiszámolása és besorolása végzettség, szakmaiképesítés és régiség alapján.

Más munkaköri tevékenységei a következők:• munkakönyvek havi vezetése;• személyek alkalmazására vonatkozó nyilvántartása;• munkaszerződés felbontásához szükséges dokumentumok kibocsátása;• nyugdíjba vonulók aktáinak összeállítása;• az alkalmazottak képzettségének és tevékenységének változásakor az

akták kibővítése és az ahhoz fűződő fizetési kritériumok figyelembevétele;• Napirenden kell lennie a törvényekkel és törvénytervezetekkel, hogy

kivitelezhető és alkalmazható legyen gyakorlatba ültetéskor. Minden esetbenegyeztetnie kell a felsőbb szervekkel.

Az érettségi bizonyítványok, a tíz és nyolc osztályra vonatkozó bizo-nyítványok, valamint a szakokból felmérést végzett tanúsítványok tanévvégielkészítése és az irattározás közös munkát igényel, amelyben nemcsak atitkárnők vesznek részt, hanem a rendszergazda is. Gyarmati Dénessegítségével időben elkészült érettségi bizonyítványokat és tanúsítványokatminden egyes diák kézbe kapja az anyakönyvi lappal együtt.

2006. április végétől ezt a munkakört Antal Katalin tölti be.Az iskola titkárnője Bartó Ilona is, aki 1996 májusától dolgozik

titkárnőként az intézményben.Tevékenységének főbb területei:• az iskola diákjainak adatait könyvelni (lakcím, tanévvégi médiák);• igazolások írása diákoknak;• CEC könyvek ellenőrzése és az esetleges változások jelentése a tanfel-

ügyelőségnek;• statisztika készítése a tanulók tanulmányi helyzetéről;• ösztöndíjak elbírálásához szükséges tanulmányi helyzetek kiírása, az

esetleges változások követése;• anyakönyvi kivonat kiállítása a diákok részére;• év végi irattározáskor lefűzött akták elkészítése;• végzős diákok naplóinak ellenőrzése (médiák), hogy a valós tanévvégi

61

érték kerüljön rá a bizonyítványokra és az anyakönyvbe.A titkári munkán kívül részt vállal a Márton Áron Alapítványban mint

pénztáros. Amiben még részt vállal a titkári munka kapcsán közösen kollégájával,

azok a következők:• telefonhívások, értesítések továbbítása az illetékes személyeknek;• Monitor (aktuális törvények és törvénytervezetek) lap tanulmányozása;• az iskola volt diákjainak és alkalmazottainak, valamint más kívül-

állóknak a kiszolgálása (útbaigazítás, igazolások kiállítása, bizonyítványokkiadása stb.).

A titkárságon és a könyvelőségen a munkafázisok nagy része számítógépsegítségével történik. Egyre több új programot kapnak, amelyek meg-könnyítik az addigi munkafolyamatok lebonyolítását. Számítógépen vezetika beiratkozást az V. és IX. osztályokba. Az iskolára vonatkozó statisztikákelkészítésében már új programokkal dolgoznak (statisztikák a minisz-tériumnak, tanfelügyelőségnek), a könyvelőségen új könyvelői programokműködnek.

A titkárság és könyvelőség dolgozói a jobb és pontosabb munka érdekébenállandó kapcsolatban vannak intézményünk vezetőségével, de külön-külön az egyes emberekkel is, legyen szó tanárokról, az oktatást segítőalkalmazottakról vagy diákokról.

A titkárságon és könyvelõségendolgozók közlései alapján összeállította:

Borbé Leventekönyvtáros

62

* Az értesítõbõl átvett címeket, részleteket szó szerint idézzük. Az értesítõ borítólapja piros színû.

100 ÉVES ÉVKÖNYV*

AZ ERDÉLYI R. KATH. STATUS

CSIKSOMLYÓI FŐGIMNÁZIUMÁNAK

ÉRTESITŐJE

AZ 1905-1906-IK ISKOLAI ÉVRŐL.

KÖZLI:

AZ IGAZGATÓSÁG.

1906Nyomtatott Szvoboda Józsefnél,

Csikszeredában.

A kerek száz esztendővel ezelőtt kiadott évkönyv két részt tartalmaz. Elsőrésze a madéfalvi veszedelemről és a szomorú esemény kapcsán felavatottemlékműről, a második rész az1905–1906. tanévet foglaljamagába. A tartalomjegyzékegybeolvasztja e két egyébkéntkülönválasztott részt. A tanévkrónikája nagyjából megegyezikaz ezt megelőző és követőévkönyvek szerkezetifelépítésével.

Az évkönyvnek 210számozott oldala van. Aborítólapon kívül azoksincsenek megszámozva,amelyek üresek. Továbbá nemtartozik a számozott oldalakközé a borítólap azonnalimegismétlése az évkönyvönbelül, valamint a XIV. Érettségivizsgálatok (viszont atartalomjegyzékben szerepel211. oldalként) és atartalomjegyzék sem.

Az évköny elsõ része

63

A MADÉFALVI VESZEDELEM

Irta:

DR. BALLÓ ISTVÁN

Balló István a Madéfalvi veszedelem című munkáját előszóval kezdi, majdhárom részre osztja a történteket. A negyedik rész nem kapcsolódik szervesena történethez, inkább az emlékezés és az emlékmű létrehozásánakkörülményeit tárgyalja.

Elõszó.A Madéfalvi veszedelem emlékére felálított szobrot 1905. október 8-án

avatta fel „Csík vármegye törvényhatósága”.Balló István főként Csík vármegye levéltárának anyagát használta fel, de

a Sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum levéltárában is talált anyagot.„A Siculidicium forrása sok ideig Losteiner volt” – írja a szerző. Lostenier

Lénárd ferencrendi szerzetes munkáját később kiegészítették más idevágóírásokkal is, amelyekből Gróf Teleki Domokos A székely határörség történetecímű írása emelkedik ki.

A szerző a továbbiakban részletesen taglalja – fejezetekre osztva – amadéfalvi veszedelem kimenetelét. A fejezetek alcímei rövid vázlatotnyújtanak az aprólékosan leírt eseményekről.

I. fejezet – „A régi határőrzés. Buccov kinevezése. A Schröderféle bizottságkiszállása 1762. júliusában. A nép erőszakos besorozása Gyergyó-, Csík- ésKászonszékben, Háromszéken és Bardóczszékben. Az udvarhelyszékiekellenállása. Az erőszakos felfegyverezés és bujtogatás. Buccov megérkezéseGyergyószentmiklósra október 24-én s a nép ellenszegülése. A határőrökfelesketése Gyergyóban, Csíkban és Háromszéken. A csíkszéki tisztviselőkpanaszai s a gubernium leiratai. A csíki zavarok. Lázár Imre követsége.”

II. fejezet – „Két csíki alkirálybíró felfüggesztése. A csíkszéki tisztviselőkés nemesek körűlzárása Várdotfalván januárius 11-én. A csíki tisztikar azudvarhelyszékiek támogatását kéri. A Kálnoky-bizottság eredménytelen műkö-dése. Siskovicsék kinevezése. A csíkiak és háromszékiek kérése Siskovicshoz. Agubernium június 9-i patense. A gyergyói és csíki zavarok. Csík- Gyergyó- ésKászonszéknek Szépvízen június 18-án tartott közgyűléséhez és aguberniumhoz beadott panaszok. A gubernium válaszai. A Siskovits-bizottságjúniusi javaslatai. A királynő október 8-i rendelete. Az alcsíki és felcsíkiközségek felelete.”

III. fejezet – „A Siskovics-bizottság kiszállása, a felesketés észászlószentelés Gyergyószentmiklóson dec. 18-án. A madéfalviak, rákosiak ésmadarasiak menekülése. A madéfalvi asszonyok és gyermekek kiüzése. Abizottság tárgyalása a szalonkába menekültekkel Dánfalván dec. 29–31. jan.1. napjain. A bizottság 1764. jan. 2-án Taploczára megy. A háromszékiek éskászoniak megérkezése. A tömeg bevonulása Madéfalvára jan. 5-én.

64

Sikertelen tárgyalások. A jan. 7-i vérfürdő. A határőrség felállitása ésszervezése. A bünügyi bizottság kiszállása Csíktaploczára, a vallatások.Lázár Imre és fia ügye. A csíki papság. Zöld Péter és Beke István sorsa.”

IV. fejezet – A madéfalvi emlék története.„Nem volt elég a hatalomnak az a vérfürdő, melyet Madéfalván rendezett,

hanem a hagyomány szerint az elesettek sírja fölé emléket állitott ezzel afelirattal: „Domita Siculorum superbia hic jacet”. De valaki ugyanennek azemléknek a hátára ezt irta:

„Itt emelt magának a gonoszság oltárt.Mondd el hohérinkra a CIX. zsoltárt.”

Ezt a feliratot meglátta II. József, ki mint trónörökös ítt járt és az emléketeltávolitatta.”

Továbbá szó esik az emlékezésekről. Szűz Mária tiszteletére a nagyajtaiCserey Zsuzsánna 1769-ben keresztet állíttatott, ahová a mészárlásáldozatait temették. A középső keresztet Részeg András és felesége állítatták1878-ban, míg a harmadikat 1885-ben Szabó Péter állíttatta Jézustiszteletére és az áldozatok emlékére.

Nagy Imre csíksomlyói gimnáziumi tanár Losteiner után 1861-benmegírta a madéfalvi veszedelem történetét. Céljául tűzte ki az áldozatokemlékére egy emlékmű létrehozását, ami nem sikerült.

Sok próbálkozás után az emlékműre való pénzgyűjtés 1891. őszén kezdődikel, és egészen 1898-ig tart. Adakoznak a gyulafehérvári papnövendékek, acsíksomlyói, marosvásárhelyi, brassói római katolikus gimnázium diákjai,valamint a szászvárosi és sepsiszentgyörgyi kollégium diákjai. Továbbiadakozások érkeztek Csík vármegye falvaiból, más akkori erdélyi és magyarvármegyék községeiből és városaiból. Intézmények és egyletek adományaiérkeztek főleg Székelyföldről, de nem maradt ki Budapest, sőt Bukarest(„magyar dal- és közművelődési egylet”) sem.

Az emlékművet Szász István csíkszépvízi építész készítette el a turul ésaz emléktábla kivételével. A turult Gladenbeck H. és fia budapesti cégöntötte. Az emléktáblát Sántha Nándor budapesti vésnök készítette. A feliratprózai részét dr. Szádeczky Lajos kolozsvári egyetemi tanár, míg a verset Dr.Balló István, a történet írója alkotta.

A márvány emléktáblán ez áll:

„SICULIDICIUM.1764. jan. 7.

A határőrség erőszakos szervezésekorMadéfalva határában1764. jan. 7-én hajnalbana csász. katonaság által védtelenül lekaszaboltCsík és Háromszéki

65

200 székely vértanu emlékérekik az ősi szabadság védelméért vérzettek el,emelte az utókor hálás kegyelete.1899.

Székely nép! Itt hullott őseidnek vére,Kiket zsarnok önkény bosszus karja ére.Midőn alkotmányos szabadságod védték,Szörnyükép olták ki sok ártatlan éltét.De bár elvesztek ők ádáz fegyver alatt,Emlékök nem vész el, örökre fennmarad,Mert hű kegyeletben megtartod őseidÍgy él majd emlékök időtlen idejig.”

Maga a történet nem pártatlan, nem is lehet az. Az idegen hatalom másföldön való berendezkedése ellenszenvet vált ki, ha nem képes megérteni azott élő emberek igényeit. Az uralkodó hatalom legrosszabb döntése amegtorlás. A megoldáshoz vezető út minden esetben a békés kiegyezés,amiről abban az időben szó sem lehetett.

Nekünk, utódoknak pedig nem szabad elfelejtenünk népünk történetét,különösen a nehéz időszakokat. Az egyszerű tanulságon túl meg kellőriznünk őseink szabadságszeretetének eszméjét, hogy megmaradhassunkazoknak, akik vagyunk értékeinkkel együtt.

Dr. Balló István írása is ezt a gondolatot támasztja alá. Csak azösszefogás képes nagy dolgokra, főleg a kulcsfontosságú történelmi döntésekmeghozatala előtt.

Az évkönyv második része

ADATOK AFŐGIMNÁZIUM

ÉS A VELE KAPCSOLATOS KETTŐSFINEVELŐ – INTÉZET

(SZEMINÁRIUM ÉS INTERNÁTUS)1905 – 1906. TANÉVI TÖRTÉNETÉHEZ

Ami emberközelibbé, barátságosabbá teszi az évkönyvet, az az, hogymiként próbálja meg kidomborítani az iskola szellemének magasztospillanatait, fontos tevékenységeit úgy, hogy az általános emberi tett nemesörökérvényűsége kapjon főhangsúlyt.

Nem hiába kezdődik A Mária-kultusz pedagógiai jelentõsége címűmunkával, amelyet Pál István tanár adott elő a csíksomlyói tanári kongresz-szuson, és folytatódik a Bethlenfalvi Pál Gábor igazgató 30 éves tanárijubileuma című írással.

Ezt követően részletes tájékoztatást kapunk a tanári testületről, a

66

tanított tantárgyakról évfolyamonként, a tanévben adott dolgozatoktételeiről, a könyvtárak és szertárak gyarapodásáról, a Mária-társulattanévre eső tevékenységéről, a tanév lefolyásáról, amelyet a diákokstatisztikai adatai követnek, folytatva a szeminárium és internátusnövendékeinek névsorával, befejezve néhány fontos tudnivalóval és azérettségi eredményekkel.

Az 1905–1906. tanév kiemelkedő tanári személyiségei, akiknek rövidéletrajzát Antal Imre is rögzítette a „Tisztesség adassék” című munkában, akövetkezők: Pál Gábor, Dr. Balló István, Dobos Ferenc, Erőss József, KassaiLajos.

Az 1905–1906. tanév kiemelkedő teljesítmánnyel végző diákjainaknévsora:

I. A – Ferency Béla, Gegő István, Kertész Béla, Simon György, SzékelyKároly, I. B – Darvas Albert, Székely Rezső, Szőcs András, Timár Sándor, II.A – Mednyánszkiy Lajos, Nagy Dénes, Tankó Károly, II. B – Ambrus János,Györgypál Gábor, Karda István, Lakatos Imre, Vaszi István, Zakariás Bálint,III. – Bándi Józzef, Csűrös Lajos, Fnlda Pál?, Karda Ferenc, Rusz SánthaIstván, Tamás Ignác, IV. – Ferencz József, Fodor Gergely, Kassai Tivadar,Petres Kálmán, V. – Barabás János, Király András, László Antal, VasziSándor, VII. – Balázs Lajos, Balogh Ignác, Kádár Ferenc.

A évkönyv mint dokumentum

Egy évszázadra visszatekintve rendkívül tiszta képet kapunk az akkoriCsíksomlyói Gimnázium életéről és mindazokról a tényezőkről, amelyekbefolyásolták a gimnázium életét.

A Dr. Balló István által megírt A Madéfalvi Veszedelem című munkafelbecsülhetetlen érték. Mostanság ugyan szélesebb körű lehetőség van egyhasonló mű megírásához, de ennek a műnek felbecsülhetetlen értéke az, hogya témában érdekelteknek megbízható eligazítást nyújt, ugyanis – az előszótanúsága szerint – munkája alaposan dokumentált. A kutató a munkájánakeredményeként létrehozott történetet megpróbálta a legnagyobb hiteles-séggel elénk tárni. A negyedik rész, amely az emlékmű felállításának előz-ményeit tartalmazza, nagyon érdekes olvasmány: az emlékművet nem azegyszerű emlékezés tárgyi megjelenítőjeként láttatja, amelyet egy kor tartottfontosnak, tartott követni való eszmének, hanem a nép folyamatos kívánságamegtestesítőjeként ábrázolja, amely népnek a hite és igazságérzete követeltemeg annak létrehozását. Az esemény megtörténte után ugyanis nem egyszerállítottak emléket azon helyen, ahol a mészárlás után eltemették halottaikata székelyföldiek. Ez a folyamatos törekvés, töretlen hit, a saját véreinkáldozatára való állandó emlékezés igénye hozta létre az emlékművet, amelyszáz esztendeje áll.

Megismerhetjük továbbá azt is, miként született meg az emlékműállításgondolata, és betekintést nyerhetünk létrehozásának kalandos történetébe.Az adakozás felsorolása nemcsak a tények hosszú sora, hanem egyfajta

67

sorrend is, hogy miként nyílt meg a szív őseink tisztelete előtt. A történet írója igyekezett kiemelni azt a példás értéket (s azzal együtt a

tanúságot), amelyet követnie kell az elkövetkezendő nemzedéknek. Azévkönyv szerkesztői főként ezért tartották fontosnak megjelentetését aziskola értesítőjében.

A folytatás is az előző olvasmány szellemében alakul. A már említett AMária-kultusz pedagógiai jelentõsége és a Bethlenfalvi Pál Gábor igazgató 30éves tanári jubileuma című fejezetek a tanulás fontossága mellett ahelytállást, a keresztény katolikus szellemiséget, értékeink megőrzését, azegymás iránti tiszteletet és szeretet emelik ki. Megszívlelendő gondolat a maiember számára, hogy ezelőtt száz évvel mi volt a fő szempont a nevelésben,amelynek a tanítás része volt.

A továbbiakban a tények részletes leírása ad egyfajta képet az akkoriiskolai év történetéről, amelyből nem hiányzik az adományok felsorolásasem. Minden tanár neve mellé odaírták képesítését, majd a tantárgyat,amelyet tanítottak, és azt is, hogy melyek azok az osztályok, ahol oktattak-neveltek. Megtudhatjuk, hogy rendkívüli tantárgynak számított a francia, azene, az egészségtan, a „gyorsirászat” és a „szabadkézi rajz”. Osztályonkéntis felsorolják a tantárgyakat, feltüntetve az osztályfőnökök nevét is.

Érdekességnek számít az is, hogy a latin nyelv mellett V. osztálytólkezdődően a görög nyelv és a görögpótló irodalom „rendes tantárgyként”szerepel.

Az írásbeli dolgozatok tételei csak magyar nyelvből és görögpótlóirodalomból jelennek meg, valamint az érettségi vizsga tételei is helytkapnak.

Az évkönyv statisztikai része bizonyítja az iskola működésénekfeltételeit. Nemcsak az iskola felszereltségébe, a tanulók tanulmányihelyzetébe kapunk betekintést, hanem az iskola életébe is – főként aJótékonyság, az Egyesületek élete, Szeminárium és internátus és a Szükségestudnivalók című fejezetekben.

A száz esztendővel ezelőtt napvilágot látott évkönyv dokumentációsértéke mellett, a múlt felidézésén kívül egy jól körülhatárolt követendőértékrendet mutat fel a mai iskola számára. Ennek az értékrendrendnek avégiggondolása, továbbvitele pedig a mi feladatunk.

Borbé Leventekönyvtáros

68

KOPJAFÁINK

BevezetõEgy nagymúltú iskola története során kialakulnak olyan hagyományok,

melyek kihangsúlyozzák az illető iskola egyediségét. Évtizedek óta hagyomány,hogy a Márton Áron Gimnázium véndiákjai elhunyt tanáraik és osztálytársaikemlékére kopjafákat állítanak. A kopjafák a harcosok, katonák sírhantjainaknélkülözhetetlen járulékai voltak. Nem véletlen, hogy a székely katonatár-sadalom őrizte meg e nagyon régi, a lovas-nomád kutúrkörhöz tartozó

hagyományt. Ahogy Vámbéry Ármin írja: „a kopjafaállítás szokását a türknépektől vették át őseink, s tőlük ered az a gyakorlat is, hogy az elhunytkilétére utaló jelekkel díszítik a fejfát, s a jeleket az arra járó a fejfárólleolvashatja”. Orbán Balázs szerint pedig „a fejfa összeölelkedése a pogány éskeresztény hagyományoknak”.

69

Agavriloaie AlexandrinaSass LászlóCsató BélaDávid BorbálaAndrás ImreBencze AlbertIncze Ferenc SándorMálnási M. Erszébet

Balázs BélaDomokos JolánSzász MáriaVeress Anna MáriaAlbert VeronikaAmbrus ZsuzsánnaBiró Antal

Iskolánknak hosszú történelme során más-más nevei voltak a különböző

rendszerek befolyásának következtében. 1948–1951 között a Magyar-

tannyelvű Vegyes Líceum, 1951–1953 között az I. sz. Vegyes Középiskola,1953–1954 között a 10 osztályos középiskola, 1954–1956 között az I.sz.Magyartannyelvű Vegyes Középiskola, 1956–1960 között a MagyartannyelvűVegyes Középiskola, 1960–1965 között a Csíkszeredai Középiskola, 1965–1968között a Csíkszeredai Líceum, 1968–1971 között az Általános Líceum,1971–1974 között az I. sz. Általános Líceum, 1974–1977 között az I. sz. Reál-Humán Líceum, 1977–1990 között a Matematika-Fizika Líceum nevet viselte,1990 óta pedig Márton Áron Gimnáziumnak hívják.

Az iskola diákjai által állíttatott kopjafákkal eddig senki sem foglal-

kozott, írásos nyilvántartás azokról nem készült. Így született meg az ötlet,hogy össze kellene írni a gimnázium udvarán, a vasutállomás melleti régi

70

Elhunyt osztálytársakSass LászlóDávid BorbálaIncze Ferenc SándorAmbrus ZsuzsaMálnási ErzsébetAndrás Ibolya

TanárokBálint MihályDénes MártaSandy BlanchaBenedek GyulaKristó András

Csiszér JózsefosztályfőnökErőss BorbálaSzabó GabriellaErőss GáborSolnai Magdola

1.

Tóth LászlóDánél GabriellaDaradics JózsefCzilatta AntalJanovits SándorDuka Klára

Nagy Mária Gál JuditBakó ErzsébetGyörgy EtelkaPurcărea Ioan

IV. A

Gál Judit oszt. f.2002

Salló Alajos

1985

Sipos Ferenc

1994

Lukács (Zeffer) Erzsébet2001

IV.B

Baloga Tibor1972

1972–2002

temetőben és a csobotfalvi temetőben található kopjafákat. Arról, hogy miértszórták így szét azokat, később ejtünk szót. Célunk az volt, hogy egydokumentum értékű munkát készítsünk, mely számba veszi ezeket aműemlékeket, a rajtuk található névsorokat, ezáltal megkönnyítve a későbbikutatásokat.

MagyarázatA számbavétel során úgy jegyeztük le a neveket és szövegeket, ahogyan

azokat írva találtuk. A kopjafákon megjelenő hibákat is feltüntettük,remélve, hogy a dokumentum megjelenése nyomán kijavítják azokat.

Mivel bizonyos kopjafákon (1952-es évfolyam, Tanítóképző, a vasútállomásmelletti régi temető; 1954-es évfolyam, Csíkszeredai Gimnázium, csobotfalvitemető) feltűntették a még élő volt diákok nevét is, ezért az elhalálozottaké

mellett kereszt található. Ezt mi a következőképpen jelöltük: †.Felállításuk után 5 kopjafát többször is „frissítettek”(1952-ben végzett

évfolyam, I. sz. Vegyes Középiskola, Márton Áron Gimnázium udvara; 1962-esévfolyam, Csíkszeredai Középiskola, Márton Áron Gimnázium udvara; 1957-esévfolyam, Magyartannyelvű Vegyes Középiskola, Márton Áron Gimnáziumudvara; 1948-as évfolyam, Csíkszeredai Főgimnázium, vasútállomás mellettirégi temető; 1959-es évfolyam, Csíkszeredai Vegyes Líceum, vasútállomás

melletti régi temető). A kiegészítéseket mi vonallal jelöltük. A kibővítésekre azírás stílusának másságáról, a fémcédulák különbözőségéről következtettünk.

Dokumentum

A Márton Áron Gimnázium udvarán található kopjafák1. Millenium 1000–2000

71

Opra KárolyHéjja FerencRuthner Stefan

Vécsey LászlóLázár MihályLengyelfi András

Márton JózsefLenk László

Bíró LászlóKurcsakowszkyAnnamáriaKöncse Klára

Balázs KálmánSzakács VeronikaBartha Elemér

Makó Anna ÉvaBalázs IstvánBalázs Edit

Nagy Zoltán Galaczi IstvánAndrás KárolyTóth Adrien

Tóth ZoltánAntal EnikőLukács IrénMáthé Dénes

Imre IlonaAntal VilmaGyörgy Árpád

2. 1970–1990

Jobb oldalon:Bal oldalon: 1970–19953.

Állítottáke líceum1952-ben

végzett növendékeiCsikszereda 1982 május

Alapkövön: 1952

4.

72

Bálint Klára †1970Gáll Árpád †1972Baróthy Attila †1982Fogarassy Elemér †1986

Becze Antal †1991Péter Izabella †1991Erőss Lajos †1993Dorgó József †2000Tompos László †2003

Nesztheiner Paula †2003Somodi Albert †2003Szabó Dénes †2003

.............................

.............................

..............................

..............................

..............................

..............................

Henter ZoltánBodor Erzsébet

Szakács Attila Ambrus Antal

5.

1965

Osztáltársaink

emlékéreHátul: Állítva

1995K.Z.A.L.

6.

1962-ben vézettek emlékére

Hátul: 1992

73

Vitos Károly-1963Andre András-1967Bodor Erzsébet-1980Székely Sándor-1980Császár Gábor-1984Ardeleanu IoachimPéter Zsolt-1991László Pál-1991Karda Ida-1993Hajnód Melánia-1994Keresztes FerencCsók Vilmos-1994Lőrinc Anna-1994Tőke László-1995

Péter Ignác-1996Nagy Rezső-1997Nagy Mikolt Erzsébet-1998Bani Mária-1998Tatár Júlia-1999Kurcsakovszky Alexandru-1999Nagy Péter-1999Sebestyén Károly-2002Ferenczy Endre-2002László Lajos-2002Márton Irén-2002Kovács Károly-2003Erőss Tibor-2003Kristó Zoltán-2004

Sandy Blanka A. oszt. Fülöp Béla B. oszt. Deák Gyula C. oszt.

Schemmel VilmosMezei MiklósTompos Sándor

Burgger ÉvaKahábé IstvánReszegh Veronika

Bíró CsabaVorzsák IstvánBreczky Tamás

Kiss LászlóJános LászlóLajos Éva

Máthé Árpád

Zervesz Iozsef

Mihók GyulaHolló Levente

Perjessy GyulaCsergő Lajos

Somay JánosKovács Dénes

Bereck LajosCsiszér József

7.

1967-ben végzettek emlékére

XXXHátul: 1997 V. 24

8.

Állíttattákaz1954-ben végzettXI-es diákok1984. június 9.

„Communitas utilitas praefertur privatae”

1984

74

Helwig VilmosSztankovits JenőGál IgnácPéter FerencMáthé JakabErőss Vilmos

Albert Antal

Sipos AndrásFodor ZoltánWaczel FerencGyőrfi AndrásFejér AkokKánya Lajos

Nagy István

Albert VilmosAngi DénesAntal Áron Ádám JánosDr. Balogh AntalBányai LászlóBeczássy ZoltánBertalan LázárBarcsa GergelyBuszek Gyula

Cselényi BélaDr. Csipak LajosLászló IgnácLengyel ÖdönMájer JánosMánya FerencNagy RezsőOpra BenedekPapp DénesPapp János

Pálfy FerencPurmann DezsőRozsnyai BélaSarkadi ElekSárdi JánosSomay JánosSzilveszter SándorDr. Szőcs LajosDr. Végh SándorDr. Boga Lajos

Ráduly GyőzőBartha GézaErdélyi AndrásOpra Benedek osztályfőnök

Orbán LászlóMincsor BélaTamás Zoltán

Hátul: Elhunyt osztálytársaink:

9.

............... végzettestihallgatóknakemlékére

Osztályfőnök:Labancz Attila.................... 2.

10.

XI. E

19661996

11.

75

Csiszer PálÉcsy LászlóFüstös István

Koger Turkosi ImreSalamon AndrásSütő Jenő

Zöld Ernő

Bakó Kálmánoszt. főnökSipos TiborKóródi ImreRácz JózsefSzékely FerencRavasz JózsefBoga MihályPéter MártonVeress TiborCsászár FerencAmbrus MátyásHajdu Zoltán Kristó AndrásSalamon AlbertKarácsony JánosTompos ZsuzsánnaJakab LajosSzőcs PéterDeák Gyula

oszt. főnökLajos ImreKósa PéterAntal JánosLempert MártonBőjte JuliannaBoth EmilBotos LőrincDomokos ImreBors BalázsBardócz GyörgyBeke JánosPéter AndrásHolló MagdolnaBerényi BalázsKóródi LászlóBorbáth Géza

1964

1994

XI. A XI. B XI. C XI. D

1964

12.

Elhunyt osztáfőnökeink1961-

Hátul:

76

Bereck Lajos osztályfőnök1921-1981Erőss Gyula Gál AladárBerek FerencKovács ImreKarda PálAmbrus ZoltánGergely AladárNedelka József

Keresztes AndrásKonrád GézaGondos ÉvaPaltán LajosKasza IstvánVeress PálSzép Ilona

A volt tanítóképzőnkre,elhunyt tanárainkra,évfolyamtársainkraemlékezünk

Állítottákaz 1952-ben végzett tanítók.Csíkszereda1992

FaragtaPapp Ferencnyikó-malomfalvi tanító1979-ben

Állíttattákaz osztálytársak nevébenAmbrus MátyásAmbrus István Fodor Imre

Osz.fõ. János PálCsorbáné Antal ReginaKurkóné Bartalis JolánkaTodorné Botár KláraKanabéné Bögözi AdélTamásne Csiszár Borbola 3.

Borsné Csiszár Gizella

Vassné Erdély Etelka †Fazakas Aranka †Jánosné Gergely Erzsébet †Császárné Györfy MelániaBakóné Salamon Erzsébet †Mihályné Imets LiviaAlbertné Kató Magit 4.

Állíttatták az 1961-ben végzett diákok

13.

Állíttatták a gimnázium 1957-ben végzett növendékei1987 június 20

Elhunyt osztálytársaink:

Jobb oldalon:

77

Czikóné Kelemen MáriaBenkőné Keresztes MáriaErőssné Kósa OrsolyaJakabné Lajos ErzsébetNedelkáné Lukács BrigittaOpráné Lunguj IrénMáthéné Mihály ErzsébetNagy KatalinBodorné Orbán EmiliaTutáné Popp EmmaSzékelyné Pálffy GabriellaKrusniczkyné Petres IlonkaLestyáné Péter Magit5.

Ambrusné Salamon Magdolna †Gálné Simon Klára

Kristályné Slovenszky MatildDávidné Süket Julianna †

Füstösné Szabó MáriaRodéné Szakács Éva

Csernátoniné Szász MáriaSzilágyi Klára

Fintáné Szurkos ÉvaBakóné Tatár Mária

Biscontininé Unger PiroskaOratovszkyné Vass IbolyaBuristáné Xántus Ilonka

O.f. Mátéffy GyõzõBajcsi LászlóBakó AntalBakó LászlóBalla ImreBalogh ZsigmondBirta ImreBiscontini PéterBogos KárolyBrassay Sámuel †Czibak LászlóDebreczy Tamás †

Fehér MihályFerencz Árpád †Ferencz VilmosFerenczy László †Kalamár BélaKánya BélaKeresztes Levente †Knott LászlóKoncz Károly †Kovács Gyárfás †Lunguj Ferenc †Máthé Antal †

Miklós GézaNagy GáborPuskás Levente †Rancz ElemérSalló István †Sárossy Zoltán †Szász Bálint †Székely BélaUrzika BélaVajna LászlóVass DezsőVass Zoltán

TanárokBereck György Somay János

Balázs IstvánMagyari MáriaPéter FerencSzabó VinceKáthé Lajos

Csipkés IlonaMészáros IdaFarkas IbolyaSzékely Enikő Salamon Mária

Dörnerth IstvánSzőke BarnaBogyó CsabaFazakas FerencFigo Istvan

A vasútállomás melletti (régi) temetõben található kopjafák

1.

Elhunyt diáktársaink emlékére

a Csíkszeredai Főgimnázium1948-ban végzett

tanulói

Hátul: Faragta Csomortáni Emil 1983

78

Bakó KálmánosztályfőnökFülöp IldikóErőss LászlóAntal JakabRácz AlbertGyörgy AndásImre MáriaKézdi János

Both FerencNagy Éva

Lõrinczy LajososztályfőnökBács KárolyKálmán Ferenc

Lőrincz andrás6

Lőrincz István

Biró ErnőSánta Imre

Petres NándorFodor JolánDombrády LászlóBicsak KárolyFerenc ArankaJakab BélaSalló AndrásKelemen ZsófiaLászló SándorMárton BélaOrbán ZsófiaAntal JózsefVitos LajosSzentes ÁrpádDeák GyulaosztályfőnökGyörgy Áron

Kánya EtelkaNagy ArankaGál KláraOsztályfőnökFerencz JózsefBors ErzsébetGyörke GyörgyCsiszér Margit

2.

Tanári kar

79

Albert VilmosBereck LajosCsiszer JózsefDuka János

Kovács DénesKovács IrmaMagyarósi SándorPerjessy Gyula

Puskás PiroskaSomay JánosGál Klára

Albert GizellaAlbert Juliánna† Albert LázárAntal ErzsébetBakó Matild† Balázs MártaBara OlgaBasa GizellaBálint Julianna† Bálint LenkeBeşa M. VictorBiró AnnaBiró AndrásBiró GézaBiró IdaBiró PálBokor Iván† Bokor MargitBoldizsárMargitCsászár DónátCsászár IrénCseke Mária

CsipkésMelindaCsiszer KláraDarvas ZoltánDuka Mária† Farkas István† Gál JolánGál Piroska† Gegő ÁronGeréd ZoltánGyörgy ImreHajdu GáborJános Aranka† Józsa AndrásKassay ÁrpádKatona MáriaKedves AnnaKelemen JózsefKencse MargitKolumbánMagdolnaKong AnnaKozma Ilona

KorodyErzsébetKorodi Lázár† Kövér KláraKristály Tibor† László ImreLázár ÉvaLőric Margit Lukács Mária† MákszemIstván† Máthé JánosMihály MáriaNagy AntalNedelka JánosOrbai Mária† Orbán EllaOrbán ÉvaPapp IlonaPál TerézPéter IbolyaPéter MáriaPortik OlgaRancz Gizella

Ravasz IrénRóth Ilona† Salamon Éva† Sándor IlonaSárosi BélaSzabó EmíliaSzabó ImreSzabó IrénSzabó Juliánna† SzakácsLászlóSzatmárySebestyénSzentes JózsefSzékely IdaSzép KárolySzilveszterKatalinTamásVeronika† Teutsch Ernő† Teutsch Éva† Tulit KláraVarga Ilona

Osztálytársak

Elhalt tanárainkés diáktársaink

emlékére a Csíksze-redai Róm. Kat. Fő-gimnázium 1938-as

végzősei

3.

GaudeamusXXX

1949-1979

A Csíkszeredai Főgim-

80

D. A. J. Kr.Ne hagyjátoka templomot s az iskolát

A csíksomlyóitanítoképző1949ben végzett diákjai2000

Oszt.f.FerenczJózsfné

András I.Baczoni E.Bakó A.Bakó B.Balla I.

Balla R.Csutak P.Fekete M.György J.Hozó K.János I.Jancsi M.Kánya B.Kemenes R.

Kóka M.Koródi M.Kovács M.Lázár M.Marthy M. Mihály I. Orbán J.Petres I.Petres K.

Salamon C.Salamon E.Salamon J.Sándor J.Sohmidt E.Tőke E.Vass J.

Oszt.f.KónyaElemér

Ágoston J.Balázs L.Bara J.Bóni J.Botár L.Csiszer Sz.

Csórja K.Dávid D.Fancsali P.Ferencz J.Ferencz M.Fülöp I.Geréd A.György A.Holló G.

Kalmár L.Kasza I.Kádár J.Keresztes E.Lázár I.Márton F.Mihály G.Páll D.Rancz L.

Sántha T.Sebők L.Szabó Á.Tamás B.TersztyánszkyS.Tóth E.Vaszi S.

názium 1949-ben végzett diákjai elhunyt osztálytársaikra

emlékeznek.Hátul:

4.MCMLI

XXXMCMLXXXI

A Csikszeredai Gim-názium 1951-ben vég-

zett diákjai az el-hunyt oszálytársa-ikra emlékeznek

5.

6.A csíkszeredai Vegyes

Középiskola 1959-60-banvégzett diákok éstanáraik emlékére

Oszálytársak

7.Elhunytjaink emlékére

csíkszeredai Vegyes Líceum

1959. végzett diákjai

A csobotfalvi temetõben található kopjafák

1.Vivat academia

XXX

81

Állították a csíkszeredai gimnázium1953-ban végzett növendékei30 éves érettségi találkozójuk

alkalmávalCsíkszereda 1983 június 18

2. R I P.1954

Elhunyt tanáraink ésdiákjaink emlékére

a csíkszeredai Gimnázium1954-ben végzett diákjai

Hátul:K Z A L 1989

3.7.

Következtetések

Hol találhatók ezek a kopjafák?

Az iskola volt diákjai által állított 23 kopjafát 3 helyszínen találhatjuk: agimnázium udvarában, a vasútállomás melletti régi temetőben és a csobotfalvitemetőben. A Márton Áron Gimnázium udvarán 13, a vasútállomás mellettitemetőben 7, míg a csobotfalvi temetőben 3 van. Hogy miért is szórták így szétőket, erre választ az iskola 1987–90 közötti igazgatója, Csiszér Lajos ny. tanárúr adta meg: „Sok harcot egyedül kellett megvívnom a politikai akarattalszemben, azonban nem tudtam győzni. Egyik legszomorúbb kudarcom aziskola előtt felállított kopjfák kérdése volt. Az akkori megyei párttitkárnakvalamiért szemet szúrtak, és felhívatott, hogy kikérdezzen, mit jelképeznek éskinek az engedélyével állíttatták. Én elmondtam, hogy ez egy hagyomány, hogya 30 éves érettségi találkozósok elhunyt tanáraik és kollégáik emlékérekopjafát állítanak. Az elsőt az ’52-ben végzettek állíttatták. Akkor Pataki Imrevéndiák megyei első alelnök volt, nem kértek engedélyt. A megyei titkártudomásomra hozta, ezek műemlékeknek számítanak, és ilyent állítani csakNagy Nemzetgyűlési engedéllyel lehet, s mivel ilyennel nem rendelkezünk, akopjafákat tüntessük el. Megígértem, végre nem hajtottam, reméltem, hogy azügy feledésbe merül. Valamennyi idő múlva a városi néptanács elnöke, Fábiáneltárs hívott fel és közölte, hogy 48 órás határidőt adott a megyei elsőtitkár. Aztis tudomásomra hozta, hogy ha nem tűnnek el a kopjafák, buldózerrel nyomjákazokat el. Ő maga is feljött az iskolába, segíteni próbált, hogy a kopjafákatmegmentsük. Egy részét a vízházba tettük, onnan vitték el, ki merretudta…Mi, az ‘53-ban végzettek a csobotfalvi Szent Péter templom cintermébeállítottuk fel, ma is ott van.”(Közös nevezõnk. Mozaikkockák egy iskola életébõl

82

1945-1990. Váli Éva szerk.)

Milyen alkalmakkor állítottak kopjafákat?

Általában kerek évfordulókkor állították őket. Mint ahogy Csiszér tanárúr is elmondta, a kopjafák többségét (12) a 30 éves érettségi találkozókalkalmával emelték. Egyet 20 éves, egyet pedig 40 éves érettségi évfor-dulókor faragtak. A gimnázium udvarán található egy kopjafa, amelyet amillenium alkalmából állítottak 2000-ben. A fennmaradó 8 esetében nemtüntették fel a dátumokat, vagy pedig nem lehet kiolvasni azokat, így nemtudtunk következtetni arra, hogy ezeket miért emelték.

Mikor, mennyi idõközönként emeltek kopjafákat?

Csiszér Lajos tanár úr szerint az elsőt az 1952-ben végzettek állíttatták,mi azonban találtunk az 1938-as, 1948-as, 1949-es és 1951-es évfolyamokáltal emelteket is (1938-as évfolyam, Csíkszeredai Róm. Kat. Főgimnázium,vasútállomás melletti régi temető; 1948-as évfolyam, CsíkszeredaiFőgimnázium, vasútállomás melletti régi temető; 1949-es évfolyam,Csíkszeredai Főgimnázium, vasútállomás melletti régi temető; 1951-esévfolyam, Csíkszeredai Gimnázium, vasútállomás melletti régi temető). Azelsőt tehát az 1938-ban végzett diákok állíttaták, a legfiatalabb kopjafa pedig2002-ből származik.(1972-es évfolyam, I. sz. Általános Líceum, Márton ÁronGimnázium udvara).

Elhunytak

Magától értetődően a régebbi évfolyamok közt több a halott, mint afiatalabb évfolyamokon. A legtöbb elhunyt az 1949-es évfolyam kopjafájánlelhető fel (61 diák), míg a legkevesebb az 1966-os évfolyamén (2). Azelhalálozott tanárokat nem mindegyik kopjafán tüntették fel, a 23-bólmindössze 16-on jelennek meg tanárok nevei. Vannak pedagógusok, akiknekneve több kopjafán is szerepel: Opra Benedek (1938-as évfolyam, CsíkszeredaiRóm. Kat. Főgimnázium, vasútállomás melletti régi temető; 1948-as évfolyam,Csíkszeredai Főgimnázium, vasútállomás melletti régi temető), Somay János(1954-es évfolyam, Csíkszeredai Gimnázium, csobotfalvi temető; 1959–60-asévfolyam, Csíkszeredai Vegyes Középiskola, vasútállomás melletti régitemető;1938-as évfolyam, Csíkszeredai Róm. Kat. Főgimnázium, vasútállomásmelletti régi temető; 1957-es évfolyam, Magyartannyelvű Vegyes Középiskola,Márton Áron Gimnázium udvara), Csiszér József (1957-es évfolyam,Magyartannyelvű Vegyes Középiskola, Márton Áron Gimnázium udvara; 1952-es évfolyam, I. Sz. Vegyes Középiskola, Márton Áron Gimnázium udvara; 1954-

83

es évfolyam, Csíkszeredai Gimnázium, csobotfalvi temető), Bereck Lajos (1951-es évfolyam, Csíkszeredai Gimnázium, vasútállomás melletti régi temető;1954-es évfolyam, Csíkszeredai Gimnázium, csobotfalvi temető; 1957-esévfolyam, Magyartannyelvű Vegyes Középiskola, Márton Áron Gimnáziumudvara), Deák Gyula (1961-es évfolyam, Csíkszeredai Középiskola, MártonÁron Gimnázium udvara; 1949-es évfolyam, Csíkszeredai Főgimnázium,vasútállomás melletti régi temető; 1953-as évfolyam, Csíkszeredai Gimnázium,csobotfalvi temető), Sandy Blanka/Blancha (mind a két formában megjelenik):Sandy Blancha (1970-es évfolyam, Általános Líceum, Márton Áron Gimnáziumudvara), Sandy Blanka (1961-es évfolyam, Csíkszeredai Középiskola, MártonÁron Gimnázium udvara), Gál Klára (1954-es évfolyam, CsíkszeredaiGimnázium, csobotfalvi temető; 1953-as évfolyam, Csíkszeredai Gimnázium,csobotfalvi temető).

Nõk és férfiak

Az idők folyamán, mint elmítettük, sok változáson ment át a gimnázium, ígytalálunk külön fiú- és lányosztályokat, valamint vegyes osztályokat is. 19kopjafán tüntettek fel diákokat, ebből 15 vegyes osztály, 4 pedig külön lány- ésfiúosztály. Itt meg kell jegyeznünk, hogy néhány esetében nem lehet teljesbiztonsággal leszögezni ezt, mivel csak az elhunytakat írták fel, ésmegtörténhet, hogy vegyes osztály volt, csak a női nem képviselői mind életbenvannak. Ezek a kopjafák (1965-ös évfolyam, Csíkszeredai Líceum, Márton ÁronGimnázium udvara; 1966-os évfolyam, Csíkszeredai Líceum, Márton ÁronGimnázium udvara; 1948-as évfolyam, Csíkszeredai Főgimnázium,vasútállomás melletti régi temető; 1951-es évfolyam, Csíkszeredai Giminázium,vasútállomás melletti régi temető). Van egy kopjafa, illetve kereszt a csobotfalvitemetőben, amelyen csak a családneveket és a keresztnevek kezdőbetűittüntették fel, így nem állapítható meg, hogy vegyes osztályok voltak-e vagy nem.

A fejfákon összesen 286 elhunyt diák neve jelenik meg. Közülük 204-enférfiak és 82-en nők.

Rejtélyes állíttatók

A 23 kopjafa közül mindössze egyre jegyezték fel konkrétan az állíttatóknevét (1949-es évfolyam, Csíkszeredai Főgimnázium, vasútállomás mellettirégi temető), míg 11 esetében az egész évfolyam az állíttató. 3 fejfánmonogram található, amelyről nem tudni, hogy állíttatóié-e vagy esetleg afaragóé, 8 fejfa emelői pedig teljesen ismeretlenek.

Munkánk a teljesség igénye nélkül készült. A kopjafák témakörében sokkutatást és megfigyelést lehet végezni, valamint több szempont szerint lehetértékelni őket. A mi munkánk csak az első lépés ebben a folyamatban. CsiszérLajos tanár úrnak egy interjúban elhangzott szavaival szeretnénk megfo-galmzni a végkövetkeztetést, levonni a tanulságot: „Ez az iskolának a múltja,s az iskola kell gondját viselje ezeknek.”

84

Jegyzetek

1. A vonal a kopjafák új nevekkel történő kiegészítését jelöli.2. A 9-es kopjafán található cédulákat rossz állapotuk miatt nem lehet kiolvasni.3. Hiba: Borbola, a helyes név: Borbála4. Hiba: Magit, a helyes név: Margit5. Hiba: Magit, a helyes név: Margit6. Hiba: A keresztnév kicsi betűvel van írva.7. Ez nem kopjafa, hanem kereszt.

Könyvészet

1. Antal Imre: „Tisztesség adassék”. Lapok a Csíkszeredai Római Katolikus Fõgimnáziumtörténetébõl. Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 1994

2. Kiszely István: A magyarság eredete és õstörténete. Egyetemi tankönyv és tanárisegédkönyv, Magyar Ház Kiadó, Budapest, 2001

3. Szathmári Ferenc: Népi fafaragás. Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda, 19944. Váli Éva (szerk.): Közös nevezõnk. Mozaikkockák egy iskola életéból 1945-1990.

Csíkszereda, 20055. Interjú Csiszér Lajos egykori igazgatóval az 1956-os eseményeknek a gimnázium életére

tett hatásáról. Az interjút készítették: Borsodi L. László – Kristó Boróka tanárok.

Pap Szilárd Skovrán Ágota

X. B

85

86

II. A PEDAGÓGUSOK SZTRÁJKJÁTÓL A

MINISZTERI LÁTOGATÁSIG

(Visszapillantás egy zaklatott tanévre)

BEVEZETÉS

Hogy mitől volt zaklatott? Jelen évkönyv szerkesztője külön írásbanfoglalkozik a 2005. november 7. és 29. között lezajlott pedagógussztrájkkal úgy,ahogyan mi éltük meg ezt a három hétig tartó idegőrlő, lehangoló,kétségbeesett kísérletet reményeivel és csalódásaival együtt. Ha atantestületen belül működött is a szolidaritás, és a közös szenvedés még jobbanösszekovácsolt minket, az iskolavezetőnek élete egyik legnyomasztóbb élményemaradt a december 7-én tartott szülőértekezlet, amikor szót kellett érteni akiesett 16 tanítási nap kölcsönösen elfogadható pótlásáról. Utólagvisszatekintve hálásak lehetünk a szülők képviselőinek és a diákönkor-mányzat vezetőinek, amiért megértettek és támogattak minket, saját érdekeikjól átgondolt érvényesítése mellett is.

Az évtized legzordabb, leghosszabb tele várt ránk, igazi, kegyetlen csíki tél.Még ki sem hevertük a sztrájk megrázkódtatását, és indultunk összeírni akörzetünkben lakó leendő elsős és ötödik osztályos gyerekeket. Tettük eztjanuár végén, február elején, az első félév lezárási időszakában, miközben ahőmérő higanyszála heteken keresztül –30°C alatt maradt. A sztrájk előestéjénlemondott oktatási miniszter, Mircea Miclea szeptember végén tette közzéalkotását, az iskolák új szervezeti és működési szabályzatát, amely többekközött visszaállította a már elfelejtett iskolakörzeteket és a gyerekekrendszeres összeírásának gyakorlatát. A megyei Tanfelügyelőség döntéseszerint azok a középiskolák is kaphattak körzetet, ahol – mint például a miiskolánkban – V–VIII. osztályos tagozat is működik. Másrészt, az általánosiskolák nyomásának engedve, a Tanfelügyelőség csak azokban aközépiskolákban hagyta jóvá az V. osztály indítását, ahol első osztály is indult.

Ezt a helyzetet iskolánk tantestülete a sztrájk vége felé vitatta meg, ésmérlegelve a kilátásokat, 2005. december 2-án döntött a körzet elfogadása,első és ötödik osztály indítása és az összeírás végrehajtása mellett.

Július 10-én, az érettségi vizsga eredményhirdetésekor ugyanaz a jólesőöröm járta át a szívünket, mint az elmúlt években mindig, amikormegpillantottuk derék tanítványaink szép osztályzatait. És mikor aztán 15-én láttuk, hogy az induló IX. osztályaink is megvannak, fellélegeztünk. Pedigtévedtünk, ha azt hittük, kezdődik a gondatlan nyaralás. Július 19-énminiszteri utasításra valamennyi (143 darab) érettségi írásbeli dolgozatotromán nyelv és irodalom tantárgyból az iskola saját költségén fel kellettvinni Bukarestbe és átadni a Minisztérium illetékeseinek. Csakis nekünk, aMárton Áron Gimnáziumnak az egész megyéből. (Az ország hét másikiskolájából kértek még be dolgozatokat. Nem a románt.) Néhány nap múlva

85

bekérték a diákok román vizsga alatti ülésrendjét, valamint a terem-felügyelők névsorát. Annyit lehetett tudni, hogy egy különleges miniszteriszakbizottság újrajavítja a dolgozatokat (a szabályzat ezt előírja, tehát lehet),és hogy nyugalom, a diákok érettségi jegyei nem változnak majd.

Augusztus 8-án az újabb miniszteri átirat tizenkét csíki és környékbeliromántanár megbüntetését javasolta: fizetéslevonással, két esetbenelbocsátással, valamint az érettségi vizsgáktól való eltiltással. Az indoklás: aminisztériumi újrajavítás megállapította, hogy tizenkét helybeli javítótanár33 dolgozat esetében (az összesen 143-ból) jelentősen nagyobb jegyet adott,mint a fővárosi újrajavító tanárok.

Szerencsére az érvényben lévő jogszabályok szerint az oktatási minisztercsak javasolhatja a büntetést, az oktató személyzet jogállásáról szóló törvény(„statútum”) értelmében viszont az érintett iskolák fegyelmi bizottságainak éstantestületeinek kell kivizsgálniuk és döntést hozniuk ilyen jellegű ügyekben.

Fontos tudni, hogy ez a történet nemcsak annyiban érintette iskolánkat,hogy a mi diákjaink román érettségi dolgozatairól volt szó (ami pedigönmagában is elég lett volna). Nem! A tizenkét büntetésre javasolt tanárközül két tanárnő a Márton Áron Gimnázium köztiszteletnek, nagy szakmaitekintélynek örvendő pedagógusa. Az ügy további kimeneteléről pontosan ésközérthetően tájékoztatta olvasóit a Csíki Hírlap szeptember 8-i, péntekiszáma Daczó Dénes tollából a Nem vádolhatók a tanárok című cikkben. Atovábbiakban teljes terjedelmében idézzük ezt a fontos dokumentumot:

„Ma jár le az a határidõ, amíg az iskola vezetõ testületeinek dönteniük kellarról, hogy szankcióban részesítik vagy sem azokat a tanerõket, akik megbír-ságolását javasolta a tanügyminiszter, mivel a megérdemeltnél nagyobbjeggyel osztályoztak román érettségi dolgozatokat.

Az érettségi után a megyébõl egyedül a Márton Áron vizsgaközpontbólkérték be a román dolgozatokat. A csíkszeredai tanintézménybe augusztus 31-én érkeztek vissza az újrajavított dolgozatok fénymásolatai Bukarestbõl, ígyérdemben csak ezután lehetett errõl a kérdésrõl tárgyalni – válaszoltakérdésünkre Varga László, a gimnázium igazgatója. „Nagy meglepetésselállapítottuk meg, hogy tárgyi tévedés van abban a minisztériumi körlevélben,ami a büntetéseket javasolja két tanerõnk ellen” – fogalmazott az igazgató.Elmondása szerint a bukaresti újrajavított dolgozatok jegyei és a csíkszeredaiosztályozás között az öt dolgozatból csupán egy esetében volt 2,5 ponttalnagyobb különbség.

A javítás során „egyszerûen szemléletbeli különbségrõl van szó, szakmaikérdésrõl” – szögezte le Varga. Az iskolában az ügy kivizsgálására bizottságothoztak létre. A háromtagú testület a héten terjesztette jelentését a tantestületelé. „Egyhangú szavazás eredményeként azt állapítottuk meg, hogy a tanárokvétlenek, és semmilyen szakmai mulasztást nem követtek el, nem vádolhatóksemmilyen fegyelmi kihágással, éppen ellenkezõleg: jóhiszemûen, nagyszaktudással és hozzáértéssel végezték a javítási munkát. Nem értünk egyet aminisztérium által javasolt büntetéssel, a tantestület nem rótt ki semmilyenbüntetést” – fogalmazott Varga László.

86

Bondor István fõtanfelügyelõ lapunk megkeresésére közölte: a MártonÁron Gimnázium tanárai esetében az iskola vezetõtanácsának döntésevégleges.”

Nos, mivel a tíz másik román szakos tanár ügyében is hasonló döntésszületett, a Márton Áron Gimnázium vezetői meg voltak győződve, hogyvégül is ebből az ügyből az iskola, valamint a pedagógustársadalompresztízse nem megtépázva, hanem megerősödve került ki, hiszen magyartannyelvű iskola létére kiállta a lehető legszigorúbb, legmélyrehatóbbellenőrzés próbáját is. Talán még itt sem árt hangsúlyozni, hogy magát azújrajavítást, az érettségi vizsga eredményeinek egész országra kiterjedő,korrekt ellenőrzését mi egyáltalán nem ellenezzük azon egyszerű oknálfogva, hogy tapasztalatból tudjuk, a mi diákjaink egyetemi bejutási esélyeitrontják az ország számos iskolájában felelőtlenül és szemérmetlenül adottóriási jegyek.

A mondvacsinált fegyelmi ügy lezárása után teljes erőbedobássalgyürkőztünk neki az új tanév előkészítésének, amikor 2006. szeptember 12-én délután a főtanfelügyelő telefonon közölte, hogy Mihail Hârdăuoktatásminiszter szeptember 15-én a mi iskolánkban nyitja meg az újtanévet…

Kedves olvasó, zaklatott volt-e a 2005 – 2006. tanév a csíkszeredaiMárton Áron Gimnáziumban?

Október elsején írjuk ezeket a sorokat, sietve, hiszen a szerkesztőjavaslatára jelen évkönyvünket az 1956-os magyar forradalom ésszabadságharc 50. évfordulójának tisztelegve még e hónap vége előttszeretnénk megjelentetni, iskolánk története ugyanis több ponton iskapcsolódik a fél évszázaddal ezelőtti tragikus eseményekhez. A miniszterilátgatás történetét pedig, ígérjük, megírjuk a jövő évi évkönyvünkben.

Most pedig következzék a zaklatott tanév hétköznapjainak lényege,ahogyan azt mi láttuk.

A. DIÁKLÉTSZÁM ALAKULÁSA, TANULMÁNYIEREDMÉNYEK, FELVÉTEL AZ ISKOLÁBA

Mint a bevezetőben említettük, a diáklétszám megőrzése és a szerkezet-váltás folytatása érdekében tantestületünk úgy döntött, felvállalja az elemioktatás újraindítását a Gimnáziumban. Így aztán három évtizedes szünetután 2006. szeptember 15-én egyosztálynyi elsőosztályos kisgyermek ismegjelent az iskolában, csakhamar oltalmat találva András Éva tanítónéniszárnyai alatt.

Mint az alábbi táblázatból kiderül, ily módon sikerült megtartani azosztályok számát az előző tanévhez képest, a diákok száma viszont így iscsökkent (26 fővel) a szokatlanul nagy lemorzsolódás miatt, melynek okairamég visszatérünk.

87

A 2001-ben megkezdett szerkezetváltás kiteljesedése többek között adiáklétszám szinten tartásának lehetőségét is ígéri a tavalyi enyhevisszaesés után, amint a folyamat számadatai mutatják:

A líceumi tagozaton úgy csökkent 23 fővel a létszám, hogy közben azosztályok száma nem változott: a veszteséget kizárólag a megbukott vagy aziskolából eltanácsolt IX. és X. osztályos tanulók adják (lásd bővebben atanulmányi eredmények bemutatásánál).

I. KÉPESSÉGVIZSGA (KISÉRETTSÉGI)

Mint ismeretes, Romániában 1999 óta a VIII. osztályt végzett tanulóknakúgynevezett képességvizsgát kell tenniük négy tantárgyból (román, magyar,matematika és Románia történelme vagy földrajza – választás szerint). Evizsgának kettős tétje van: a sikertelenül vizsgázó csak szakiskolábanfolytathatja a tanulást (tehát nem érettségizhet le), a sikeresen vizsgázókpedig az elért eredmény alapján iratkozhatnak, illetve juthatnak be akülönböző középiskolákba. Röviden: ez egy olyan záróvizsga, amely egyúttalszelekciós célt is szolgál (érdekes módon a kötelező tízosztályos oktatásbevezetése után is érvényben maradt, ami meglehetősen különös).

Minthogy iskolánkban ezelőtt öt évvel (2001-ben) indultak el az ötödikosztályok, az idén immár második alkalommal voltunk érdekeltek evizsgában, amelyre 2006. június 19 – 22. között került sor, ezúttal a Nagy

88

2005/2006. tanév 2006/2007. tanévÉvfolyam Osztályok száma Tanulók száma Osztályok száma Tanulók számaI. - - 1 24V. 1 30 1 27VI. 2 60 1 30VII. 2 59 2 60VIII. 2 54 2 57Összesen: I–VIII. 7 203 7 198IX. 5 140 5 143X. 5 137 5 129XI. 5 149 5 124XII. 5 143 5 150Összesen: IX–XII. 20 569 20 546Összesen: iskola 27 772 27 744

Tanév Osztályokszáma

összesen

Líceumitagozat (IX–

XII.)

I–IV. ésV–VIII.

osztályokszáma

Diákok számaösszesen

Líceumitanulókszáma

IX–XII.

I–IV. ésV–VIII.

osztályosokszáma

2000/2001 26 26 - 646 646 -2001/2002 27 25 2 675 (+29) 621 542002/2003 28 24 4 727 (+52) 617 1102003/2004 28 22 6 764 (+37) 595 1692004/2005 29 21 8 814 (+50) 587 2282005/2006 27 20 7 772 (-42) 569 2032006/2007 27 20 7 744 (-28) 546 (-23) 198 (-5)

Imre Általános Iskolában, Kálmán-Ungvári Zsófia tanfelügyelőnő elnökletealatt (a pontosság kedvéért: ezt a vizsgát hivatalosan egy ideje „országosteszt”-nek, „teste naţionale”- nak nevezik).

Noha – őszintén szólva – nem számítottunk rá, nyolcadikosaink másodiknemzedéke kitűnően szerepelt, és megismételte a tavalyiak teljesítményét,akik – nem árt talán felidézni – a legjobb eredményt érték el Hargitamegyében.

Eggyel több, azaz 54 végzős nyolcadikosunk volt tavalyhoz képest, akik

szinte hajszálra ugyanazt az átlagos osztályzatot érték el, mint elődeik: 8, 59,illetve 8, 54. Az egyéni eredmények megoszlása a következő volt:

*(5, 76)

Eszerint tehát 46 tanulónk nyolcasnál nagyobb átlagot ért el (85%), akikközül 16 tanuló kilences fölött teljesített (30%), és mindössze egy tanuló értel hetes alatti átlagjegyet. Az első tíz helyezett névsora és eredménye:

1. Bedő Anita VIII. B – 9, 752. Böjthe István VIII. B – 9, 613. Vitos Orsolya VIII. B – 9, 574. Antal Szabolcs VIII. B – 9, 465. Kedves Ágota VIII. A – 9, 456. Baló Botond VIII. A – 9, 407. Kopacz Kund-László VIII. B – 9, 378. Csiszér Szabolcs VIII. A – 9, 339. Böjthe Izabella VIII. B – 9, 3210. László Réka VIII. A – 9, 21

Munkájuknak és tehetségüknek köszönhetően nyolcadikosaink több mintkétharmada (69%-a), azaz 54-ből 37 tanuló bejutott a IX. osztályba, tehátmég négy évig maradnak a Márton Áron Gimnázium tanulói, mégpedig akövetkező megoszlásban, szakosztályok szerint:

89

2005 2006Sikeresen vizsgázottakaránya

100 % 100 %

Képességvizsga iskolaiátlaga

8, 59 8, 54

Átlagjegyek Tanáraink (2006) Román nyelv 7, 93 8, 30 Tódor Erika, Demeter Annamária Magyar nyelv 8, 92 8, 57 Bogács Nóra, Megyaszai Kinga, Zsigmond Andrea Matematika 8, 11 8, 35 Páll R. Olga Földrajz 9, 55 9, 19 Tamás Levente Történelem 9, 14 -

>9, 50 9–9,50 8, 51–9 8–8, 50 7, 50–8 7–7, 50 6, 50–7 6–6, 50 <654 3 13 20 10 3 4 - - 1*

• matematika-informatika: 21 tanuló• társadalomtudományok: 11 tanuló• filológia: 4 tanuló• természettudományok: 1 tanuló

Összesen: 37 tanuló

Mivel az induló öt IX. osztályunkban összesen 140 hely álltrendelkezésre, könnyen kiszámítható, miszerint a 37 volt nyolcadikosunkbejutása azt jelenti, hogy a IX. osztályosok 26%-a eddig is a Gimnáziumtanulója volt (V – VIII. osztályban). Akárcsak tavaly, a csíkszeredai iskolákközül az idén is a Márton Áron Gimnáziumból jutottak be a legtöbben a IX.osztályba:

Nyolcadikosaink sikerére annál is inkább büszkék vagyunk, mivel azeltelt négy évben sok nehézség akadt, magyarból és románból több kényszerűtanárcserére is sor került, és amíg a VIII. B osztályban Lőrincz Katalinosztályfőnök elejétől végig kitartott, addig a VIII. A-ban az első két évbenZsigmond Andrea, hetedikben Megyaszai Kinga és nyolcadikban Bács Károlyvolt az osztályfőnök. Ezúton is gratulálunk a gyerekeknek, tanáraiknak ésminden említett osztályfőnöknek!

II. FELVÉTEL A IX. OSZTÁLYBA

Hosszabb szünet után iskolánk módosította oktatási kínálatát,amennyiben a társadalomtudományok elnevezésű szakosztályt kéttannyelvű(magyar-angol) osztállyá alakította át, amelyben emelt óraszámban tanítjákaz angolt, és jut idő megismerkedni Nagy-Britannia földrajzával, kultú-rájával és történelmével is. A várakozásnak megfelelően az új szak nagyérdeklődést váltott ki, háromszoros túljelentkezés mutatkozott már a 2006.május 6-án megrendezett kizáró jellegű angol nyelvvizsgán, amelyen 90tanuló vett részt. Máskülönben a beiskolázási számaink nem változtak, öt IX.osztályt hirdettünk meg 140 hellyel, mivel a kötelező induló osztálylétszám28 tanuló.

Mindenekelőtt (a jövőre felvételizők tájékoztatásául is) lássuk azúgynevezett „ponthatárok”, más néven bejutási jegyek helyzetét, atavalyiakkal összehasonlítva.

90

Bejutott tanulók száma2005 2006

1. Márton Áron Gimnázium 43 372. Nagy Imre Általános Iskola 35 233. József Attila Általános Iskola 2 134. Petõfi Sándor Általános Iskola 4 95. Nagy István Mûvészeti Líceum 10 26. Segítõ Mária Gimnázium - 1Összesen 94 tanuló 85 tanuló

Az első bejutó 9,86-os átlaggal a balánbányai általános iskola tanulója,Bíró Beáta volt.

Származási, illetve lakóhely szerint a kilencedikesek 40%-a (tavaly 33%-a) nem csíkszeredai, hanem vidéki:

Tavalyhoz viszonyítva még két százalékkal nőtt – meddig még vajon? – alányok aránya a fiúk rovására:

Nincs meglepetés a IX. osztályosok felekezeti hovatartozásánakszerkezetében, amely megfelel a lakosság felekezeti viszonyainak:

Végül az utolsó statisztikai kimutatásunkból, amely a IX. osztályosokáltal eddig tanult haladó nyelvre vonatkozik, kitűnik, hogy francia nyelvetgyakorlatilag már egyáltalán nem tanítanak általános iskoláinkban(legalábbis a mi vonzáskörzetünkben), sőt most már német nyelvet is alig-alig (mint első, haladó idegen nyelvet).

91

Elsõ bejutási jegy Utolsó bejutási jegy2005 2006 2005 2006

IX. A – filológia 9, 84 9, 53 8, 74 8, 70IX. B – társ.tud.- angol 9, 85 9, 72 9, 11 8, 94IX. C – term.tud. 9, 71 9, 86 8, 90 8, 99IX. D – mat.-inf. 9, 24 9, 16 8, 84 8, 79IX. E – mat.-inf. (int.) 9, 74 9, 82 9, 28 9, 24

Származási hely IX. A IX. B IX. C IX. D IX. E Összesen (%)

Csíkszeredai 11 22 8 21 23 85 – 60%Vidéki 18 6 20 7 5 56 – 40%Összesen 29 28 28 28 28 141

IX. A IX. B IX. C IX. D IX. E Összesen (%)Fiúk 9 10 5 10 17 51 – 36 %Lányok 20 18 23 18 11 90 – 64 %Összesen 29 28 28 28 28 141

IX. A IX. B IX. C IX. D IX. E ÖsszesenRómai katolikus 26 25 27 26 23 127Református 1 2 1 3 2 9Unitárius 1 1 - - 2 4Evangélikus - - - - - -Jehova tanúja 1 - - - - 1Összesen 29 28 28 29 27 141

IX. Afilológia

IX. Btárs.tud.

IX. Cterm.tud.

IX. Dmat.-inf.

IX. Emat.-inf. (int.)

Összesen

Angol 24 28 23 29 25 129Német 5 - 5 - 2 12Francia - - - - - -Összesen 29 28 28 29 27 141

III. ÉRETTSÉGI VIZSGA

Az idei érettségi vizsgára 2006. június 26. és július 10. között került sor,a bizottság elnöke dr. Katona Gábor egyetemi tanár, alelnöke Szén János, acsíkszeredai Kós Károly Szakközépiskola igazgatóhelyettese volt. Végzőseinkegészen kiváló eredménnyel, 9,01-es iskolai átlaggal zárták a vizsgát, ésakárcsak tavaly, az idén is mindössze egy tanulónk maradt az augusztusipótérettségire. A megyei átmenési arány 88% volt. A jegyek megoszlása:

Az elmúlt évekhez hasonlóan diákjaink három másik középiskolávalegyütt érettségiztek egy úgynevezett vizsgaközpontban (a mi épületünkben),és mint az alábbi táblázat mutatja, nem ők lettek az utolsók, sőt!

A mi iskolánkban az utolsó négy évben a következő eredményekszülettek:

Az érettségi vizsga az idén még hat próbából (A – F) állt, amelyből az elsőhárom szóbeli és öt írásbeli volt. A részletes eredmények tantárgyanként akövetkezők:

92

Osztályzatok számaÉrettségizõkszáma

Átmentek Arányszám Átlagjegy<6 7-7, 99 8–8, 99 9–9, 99

143 142 99, 3% 9, 01 - 7 (5%) 56 (39%) 79 (56%)

Arányszám2003 2004 2005 2006

Márton Áron Gimnázium 94 % 99 % 99 % 99,3 %Nagy István Mûvészeti Líceum 75 % 80 % 79 % 72 %Segítõ Mária Róm.Kat. Gimn. 73 % 96 % 91 % 82,7 %Gyimesfelsõloki Gimnázium 41 % 65 % 70 % 33,33 %

Év Érettségizõk száma Átmentek Átlagjegy2003 173 94 % 8,172004 148 99 % 8,802005 156 99 % 9,202006 143 99,3 % 9,01

Tantárgy Érettségizõkszáma

Átlag-jegy

Tanárok

A PRÓBARomán nyelv és irodalom – szóbeli 143 9, 46 Juhász A. Réka, Püsök Ana,

Mihály András, Bors MónikaRomán nyelv és irodalom – írásbeli 142 7, 82 Idem

B PRÓBAAngol nyelv – szóbeli 117 9, 59 Mátéffy Mária, Antal Beáta, Kolozsváry

Katalin, Bodor JúliaNémet nyelv – szóbeli 26 9, 12 Noszlopi Edit, Herþa Enikõ,

Boda-Székedi EszterC PRÓBA

Magyar nyelv és irodalom – szóbeli 143 9, 54 Csutak Judit, Csata Emese, BoldizsárÁgoston

Magyar nyelv és irodalom – írásbeli 143 8, 44 IdemD PRÓBA

Matematika 83 8, 87 Laczkó József

A hagyománynak megfelelően bemutatjuk az évfolyam legjobban érett-ségizett diákjainak eredményeit:

1. Vári R. Orsolya-Ilona XII. B 9, 912. Füstös L. Annamária XII. E 9, 813. Csiszér Júlia-Kriszta XII. E 9, 774. Megyes T. Andrea XII. B 9, 775. Nyisztor P. Blanka XII. A 9, 756. Lázár Á. Kinga XII. B 9, 727. Jurás J. D. Ádám-Dániel XII. E 9, 718. Jánosi Cs. Csanád XII. B 9, 689. Marosi B. Péter XII. B 9, 6810. Kádár S. Barna XII. E 9, 6311. Ferenczi A. Laura XII. B 9, 6112. Dénes F. Csilla XII. E 9, 5913. Fülöp I. Előd-Gábor XII. B 9, 5814. Ladó T. Árpád-Gellért XII. A 9, 5815. Csató A. Andrea XII. C 9, 56

93

Tantárgy Érettségizõkszáma

Átlag-jegy

Tanárok

D PRÓBARománia földrajza 54 8, 90 Antal Beáta, Tamás LeventeRománok történelme 6 9, 45 Bács Károly

E PRÓBABiológia 13 8, 93 Izsák ZoltánKémia 28 9, 48 Sata Klára, Buzogány TerézFizika 21 6, 81 Nagy AntalInformatika 21 9, 74 Demeter I. Hunor, Csonta IldikóRománok történelme 3 -Angol nyelv 8 8, 89 Mátéffy Mária, Antal Beáta, Kolozsváry

Katalin, Bodor Júlia,Német nyelv 22 8, 00 Noszlopi Edit, Herþa Enikõ,

Boda-Székedi EszterKözgazdaságtan 3 9, 65 Ferencz S. Ajka, Ráduly ErzsébetFilozófia 3 9, 00 Ferencz S. Ajka, Ráduly ErzsébetLogika 6 9, 85 Szabó László, Ferencz S. AjkaPszichológia 4 8, 78 -Szociológia 11 9, 82 Ráduly Erzsébet

F PRÓBABiológia 1 7, 40 Izsák Zoltán, Barta MónikaKémia 1Testnevelés 91 9, 81 Berszán-M. László, Silló Géza,

Berszán-M. Éva, Basa JánosFöldrajz 15 9, 07 Antal Beáta, Tamás LeventeAngol nyelv 1 9, 80 Mátéffy Mária, Antal Beáta, Kolozsváry

Katalin, Bodor Júlia,Német nyelv 4 9, 40 Noszlopi Edit, Herþa Enikõ,

Boda-Székedi EszterMatematika 2 9, 05 Laczkó JózsefKözgazdaságtan 3 8, 40 Ferencz S. Ajka, Ráduly ErzsébetFilozófia 2 9, 10 Ferencz S. Ajka, Ráduly ErzsébetLogika 17 9, 26 Szabó László, Ferencz S. AjkaPszichológia 6 7, 85 -Összesen 143

A végzős osztályfőnökök a következő tanárok voltak: XII. A – HerţaEnikő, XII. B – Noszlopi Edit, XII. C – Izsák Zoltán, XII. D – Nagy Antal ésXII. E – Laczkó József. Természetesen nekik is gratulálunk, és köszönjükmunkájukat! Külön köszönetünket fejezzük ki Bálinth Erzsébetnek, a SegítőMária Gimnázium akkori igazgatóhelyettesének és Kozma Csaba gondnokúrnak az érettségi vizsga lebonyolításában tanúsított hozzáállásukért,munkájukért!

IV. TANULMÁNYI EREDMÉNYEK (nem végzős osztályok)

Induljunk ki a legfontosabb mennyiségi mutatókból:

Ha az osztályzatokról elmondható, hogy majdnem azonosak a tavalyimegoszlással (egy százaléknyi különbség), ugyanez nem érvényes apótvizsgázók helyzetével kapcsolatban: egyrészt jóval többen maradtakpótvizsgára (28 a tavalyi 19 helyett), másrészt pedig tavaly mindenki átmenta pótvizsgán, az idén viszont két tanuló ismétlőre bukott, egy osztályra való(24) tanuló pedig más iskolákba iratkozott (kevés kivétellel a pótvizsgázótanulók). Tulajdonképpen két évfolyamról van szó, ahol aggasztó helyzetalakult ki: a IX. osztályosok száma 140-ről 129-re, a X. osztályosoké pedig137-ről 124-re apadt, miközben a XI. osztályban a létszám az eredeti szintenmaradt. Bár az iskolának mindig önkritikusan kell viszonyulnia a tanulóikudarcokhoz, és arra kell törekednie, hogy igazodjék a gyerekek szükség-leteihez, mindazonáltal az is biztos, hogy súlyos gondok vannak az iskolánkívül is: a pályaválasztási tanácsadásra és az elképesztően rossz középiskolaifelvételi rendszerre gondolunk, amelynek súlyos fogyatékosságaira tavalyiévkönyvünkben is felhívtuk a figyelmet éppen a két problematikus évfolyamkapcsán (56–57 oldal).

Befejezésül – a szép hagyományt követve – most is közzétesszük a tanévlegjobb, osztályelső tanulóinak névsorát:

94

Osztály Létszám Átmenõk Pótvizs-gázók

Ismét-lõk

Osztályzatok Pótvizsgázók

5–6,99 7–8,99 9–10 1 tant. 2 tant.V. 30 30 - - - - 30 - -VI. 59 59 - - - 18 41 - -VII. 59 59 - - - 18 41 - -Összesen 148 148 - - - 36 112 - -IX. 140 126 (90%) 14 2 - 54 72 6 8X. 136 122 (89,7%) 14 - - 40 82 13 1XI. 149 149 - - - 66 83 - -Összesen 425 397 28 2 - 160 237 19 9Összesen:iskola

573 545 (95%) 28 (5%) 2 - 196(34%)

349(61%)

19 9

1. V. A Szatmári Anna 10Szakács Katalin 10

2. VI. A Vargyas Kinga 9,933. VI. BBenedek Bernadett 9,934. VII. A Fehér Beáta 9,945. VII. B Mihók Szidónia 9,916. VIII.A Buslig Szabolcs 9,72

Varga Attila 9,727. VIII.B Bedő Anita 9,888. IX.A Demeter Katalin 9,78

Sztojka Bernadette 9,789. IX. B Bálint Boróka 9,8410. IX.C Orbán Éva 9,8011. IX.D Rangyák Eszter 9,3612. IX.E Balási Zalán 9,6113. X. ATamás-Szóra Erika 9,7814. X. BBania Bogdan-Hunor 9,89

Skovrán Ágota 9,8915. X. CRáduly Dénes 9,7316. X. D András Edina 9,3917. X. EDorner Boglárka 9,8918. XI. A Tankó Orsolya 9,82

95

19. XI. B Halmágyi Zsófia 9,8220. XI. C Dombi István-Levente 9,6321. XI.D Bene Kálmán 9,6722. XI.E Varga Bernadett 9,8123. XII.A Ladó Árpád-Gellért 9,9024. XII.B Kopacz Ildikó 9,8925. XII.C Benedek Katalin 9,6326. XII.D Erőss Zsuzsánna 9,5027. XII.E Lázár Orsolya 9,84

B. KIVÁLÓ TEHETSÉGEK,KIEMELKEDÕ EREDMÉNYEK

I. A TANULÓK JUTALMAZÁSA ÉS DÍJAZÁSA

1. A ballagási ünnepségen (2006. június 9.) kitüntetett tanulók

• Maturandus 1996-díj (az évfolyamelső díja): Kopacz Ildikó XII. B• Osztályelső végzősök díja (Márton Áron Gimnáziumi Alapítvány): Nyisz-

tor Blanka XII. A, Benedek Katalin XII. C, Csúcs András Klaus XII. D és LázárOrsolya XII. E

96

• Dr. Dajbukát Gergely Emlékdíj (magyar irodalom): Ferencz OrsolyaXII. B

• Szabó Judit Emlékdíj (kémia): Benedek Katalin XII. C• Erdélyi Márta Emlékdíj (biológia): nem került kiosztásra• Eigel Ernő-díj (matematika): Becze Szabolcs XII. E• Dr. Rakonczai János-díj: Demeter Ágota és Füstös Annamária XII. E –

magyar irodalomból és Erőss Gáspár XII. E – matematikából• „Te légy az első”-díj (társadalomtudományok): Ferencz Laura XII. B –

filozófia, Marosi Péter és Góga Enikő XII. B – közgazdaságtan, Csorba CsillaXII. B – szociológia

• Bálint Gábor-díj: Ferencz Orsolya XII. B és Füstös Annamária XII. E –angol nyelv, Gábor Emese XII. B – német nyelv

• Sógor Csaba szenátor különdíja: Ladó Árpád-Gellért XII. A• Kelemen Hunor képviselő különdíja: Kopacz Ildikó XII. B és Lázár

Orsolya XII. E• Diákönkormányzati díjak: András Endre XII. E, Demeter Ágota XII. E,

Forró Emőke XII. D, Gáll-Oravecz Ágnes XII. E és Hajdú Krisztina XII. C• Mágamaszk-díjak (diákszínjátszók): Timár Katalin XII. A, Hajdú Krisztina

XII. C, Forró Emőke XII. D, Demeter Ágota és Gáll-Oravecz Ágnes XII. E• Rusz Pál és gyermekei-díj (sport): Nagy Előd XII. B, Márton Szilárd XII.

D, Dobos Alpár XII. D, Becze Szabolcs XII. E, Jurás Ádám-Dániel XII. E,Penu Zsolt XII. E és Tövissi Márton XII. E

• Nagy Rezső-díj (sport): Csúcs András Klaus XII. D, Szép Zoltán XII. Bés Gál Tünde XII. E

• A „Tenni, ha csak írott szóval” Alapítvány idei pályázati kiírásánakdíjnyertesei:

• magyar irodalom: I. díj: Ferencz Orsolya XII. B• közgazdaságtan: II. díj: Góga Enikő XII. B és III. díj: Bartalis

Beáta XII. B• idegen nyelvek: I. díj: Salló Adél XII. B és Gábor Emese Mária

XII. B

2. A tanévzáró ünnepségen kiosztott díjak (2006. június 8. a VIII. osztályokés június 16. a többi osztály részére)

• Évfolyamelső díja: Bedő Anita VIII. B és Varga Attila VIII. A• Boga László Emlékdíj: Ráduly Ibolya X. A – zene és Butoi Noémi IX. E –

képzőművészet• Boga Lajos Emlékdíj: Nemes Dénes-Zsolt IX. B – biológia, Bania

Bogdan-Hunor X.B és Csala Dénes XI. E – földrajz

3. A tanulók jutalmazásának más formái

• Mákvirág-díj: 2005. szeptember 24-én Szovátán vette át Csala DénesXI. E osztályos tanuló a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének díját.

97

• Ifjú titán pályadíjak (MÁG Világlobby, 2006. május 26., péntek): NemesDénes Zsolt IX. B, Duda Tihamér X. E, Varga Bernadett XI. E és FerenczOrsolya XII. B

• Az Avon kozmetikai cég 37, a tanév folyamán kitűnt tanulót részesítettajándékcsomagban a tanévzáró ünnepségen.

• Csiszér Lajos nyugalmazott igazgató pénzjutalomban részesítette azországos döntőbe jutott lány kosárlabdacsapat tagjait (IV. helyezés).

• Az iskola igazgatósága a hagyományoknak megfelelően az idén ismegszervezte az autóbuszos jutalomkirándulást a Szent Anna-tóhoz azondiákok és tanárok részére, akik zenés-irodalmi összeállítást mutattak be azérettségi találkozókon és a karácsonyi ünnepségen.

• Városnapok, 2006. augusztus 3–6.: a Polgármesteri Hivatal 12tanulónkat és tanárunkat részesítette kitüntetésben a tanév folyamán elérteredményekért.

98

II. VERSENYEK, VETÉLKEDŐK DIÓHÉJBAN

A tantárgyversenyek országos döntőire 24 tanulónk jutott be 11tantárgyból, és egy első díjat, valamint hét dicséretet szereztek:

Fontosabb versenyek, vetélkedõk, rendezvények

• 2005. november 4 – 6., Székelyudvarhely – XII. ODIF (OrszágosDiákszínjátszó Fesztivál); résztvevőnk a Mágamaszk diákszíntársulat

• 2005. november 10., Nemes Tihamér Informatikai Verseny helyiszakasza; 100 résztvevő

• 2005. november 25., Marosvásárhely – Vály Gyula Matematikaverseny;résztvevő: Sandy Endre Kristóf VI. A – IV. hely

• 2005. december 2 – 4., Marosvásárhely – Al. Papiu-Ilarian Matema-tikaverseny; résztvevők: Illyés Ágota IX. E, Dénes Péter XI. E és ErőssGáspár XII. E

99

Résztvevõk Osztály Díj Tanár

1. Demeter Katalin IX. A - Csutak Judit

2. Ferencz Orsolya XII. B dicséret Csata Emese

3. Búzás Anna Mária XI. E - Bara Katalin

4. Demeter Orsolya X. C dicséret Csata Emese

5. Abrudbányai Melinda IX. B - Csutak Judit

6. Bálint Boróka IX. B - Csutak Judit

Magyar irod.

7. Szabó Ádám XI. A - Bara Katalin

8. Fehér Cs. Beáta VII. A - Juhász A. RékaRomán nyelv9. Bálint Melinda VIII. A - Juhász A. Réka10. Dénes Péter XI. E - Szatmári MáriaMatematika

11. Erõss Gáspár XII. E - Laczkó József

12. Benedek Katalin XII. C - Sata Klára13. Szilágyi Botond XI. C dicséret Buzogány Teréz14. Péter Attila IX. E dicséret Buzogány Teréz

Kémia

15. Pál Ákos VII. A - Péter LászlóInformatika 16. Sükösd Hunor IX. E - Demeter Hunor

17. Jurás Ádám XII. E - Boda-Székedi EszterNémet nyelv

18. Balogh Áron XI. A dicséret Noszlopi Edit

19. Pap Szilárd X. B - Nagy VeronkaTörténelem

20. Szabó Györke Zsombor X. B - Nagy Veronka

Közgazdaságtan 21. Marosi Péter XII. B dicséret Ráduly Erzsébet

Filozófia 22. Ferenczi Laura XII. B dicséret Ráduly Erzsébet

Szociológia 23. Csorba Csilla XII. B - Ráduly Erzsébet

Rom.Kat.Vallás 24. Kis Orsolya XI. E I. díj Lõrincz Katalin

• 2005. december 16 – 18., Marosvásárhely – Hegyi Lajos MatematikaEmlékverseny; résztvevők: Illyés Ágota IX. E, Fecske Nándor X. D, DénesPéter XI. E, Erőss Gáspár és Becze Szabolcs XII. E

• 2005. december 17., Petőfi Sándor Általános Iskola – BolyaiEmlékverseny

• 2006. január 13 – 14., Kolozsvár – Nemes Tihamér Informatikaverseny,erdélyi döntő; résztvevő: Sükösd Hunor IX. E

• 2006. január 23., Kecskemét – „2005 – a fizika éve” elnevezésű weblap-készítő verseny döntője a Kalmár Sándor Informatikai Intézetben(Kecskeméti Főiskola). Első díjat nyert a MÁG csapata: Gál Attila XI. D,Csala Dénes, Szikszai Péter, Kömény Levente XI. E, András Endre XII. D,Penu Zsolt XII. E (beszámoló A tanév krónikája – Mentünk, láttunk, gyõztünkcímű fejezetben)

• 2006. január 25 – 26., iskolánk kápolna-díszterme – iskolai szavaló-verseny, döntő; eredmények: V–VIII. osztályosok: I. díj – Hajdú Imelda VII. A,II. – André Beáta VI. B, III. – Péter Előd VI. B, dicséretek – Gál Klára, HorváthCsaba VI. A, Haba Henrik VI. B; IX–XII. osztályosok: I. díj – Bálint Boróka IX.B, II. – Barok István XII. D, III. – Elekes Ágnes XI. E; dicséretek – SzikszaiLászló IX. B, Duda Tihamér X. E, Kacsó Alpár, Forró Emőke XII. D (beszámolóA tanév krónikája – Mentünk, láttunk, gyõztünk című fejezetben)

• 2006. február. 1., IKV (Irodalmi Kreativitás Verseny), helyi szakasz(beszámoló A tanév krónikája – Mentünk, láttunk, gyõztünk című fejezetben)

• 2006. február 2., Kenguru idegen nyelvű (angol és német) vetélkedő; 89résztvevő

• 2006. február 18., Sepsiszentgyörgy – Székely Mikó Matema-tikaverseny; 21 résztvevő

• 2006. február 22., Gordius Matematikaverseny, helyi szakasz; 240résztvevő

• 2006. február 24., Csíkszereda – Zrínyi Ilona Matematikaverseny; 96résztvevő

• 2006. március 6., Hevesi György és Irinyi János kémiaversenyek, helyiszakasz

• 2006. március 11., Kitaibel Pál Biológiai és Környezetvédelmi Verseny,helyi szakasz

• 2006. március 13., Vermes Miklós Fizikaverseny, zónadöntő; 110résztvevő

• 2006. március 13., Zrínyi Ilona Matematikaverseny, ünnepélyeseredményhirdetés: I. helyezés – Márton Áron Gimnázium VIII. osztályoscsapatverseny: Bedő Anita, Böjthe István, Fülöp Annamária, Lőrincz Szendeés Vitos Orsolya; egyéni dicséret: Sandy Kristóf VI. A (beszámoló A tanévkrónikája – Mentünk, láttunk, gyõztünk című fejezetben)

• 2006. március 16., IKV (Irodalmi Kreativitás Verseny), megyei döntő (alegjobb művek a Tanáraink és diákjaink alkotásaiból – Tallózás a diákokdíjazott dolgozataiból című fejezetben)

100

• 2006. március 19., Sepsiszentgyörgy – „Elindultam szép hazámból”Bartók-vetélkedő (Magyar Zenei Tanács); résztvevő csapat: András Éva,András Noémi, Bándi Csilla, Nemes Gabriella, Szabó Ádám és Tankó Orsolya(valamennyien a XI. A osztályból)

• 2006. március 18 – 24., Zenta (Vajdaság, Szerbia) – Nemzetközi MagyarMatematikaverseny; résztvevők és eredmények: Dénes Péter XI. E – II. díj,Illyés Ágota IX. E – III. díj, Becze Szabolcs XII. E – III. díj, Antal Ágota XI. E– dicséret, Erőss Gáspár XII. E – dicséret, Varga Bernadette XI. E – dicséret,Hodgyai Zoltán IX. D, Csutak Katalin IX. E, Nagy Tímea IX. E, Fecske NándorX. D; részvételi jogot nyert, de nem tudott kiutazni: Dorner Boglárka X. E

• 2006. március 24 – 26., Szováta – Alternatív Magyar Irodalmi Verseny;résztvevők és eredmények: Bálint Boróka IX. B – I. díj, Ferencz Orsolya XII.B – I. díj, Búzás Anna-Mária XI. E – dicséret; Vízi Tünde IX. B, Orbán TímeaX. C, Demeter Ágota XII. E (Bálint Boróka I. díjas tanuló dolgozatánakrészlete a Tanáraink és diákjaink alkotásaiból – Tallózás a diákok díjazottdolgozataiból című fejezetben olvasható)

• 2006. március 31 – április 2., Pécs – Gordius Matematikaverseny,nemzetközi szakasz; résztvevők: Balási Zalán IX. E és Dénes Péter XI. E

• 2006. április 1., Sepsiszentgyörgy – Irinyi János Kémiaverseny, erdélyidöntő: Ráduly Botond X. C, Szilágyi Botond XI. C és Csala Dénes XI. E(részletek A tanév krónikája – Mentünk, láttunk, gyõztünk című fejezetben)

• 2006. április 7., Kenguru Matematikaverseny, iskolai szakasz; 97résztvevő

• 2006. április 7 – 8., Debrecen – TUDOK-2006 (Tudományos DiákkörökOrszágos Konferenciája); résztvevők: Nemes Dénes-Zsolt IX. B és SzászErvin XII. E

• 2006. április 7 – 9., Szováta – IKV (Irodalmi Kreativitási Verseny),erdélyi döntő; résztvevők: Szabó Györke Zsombor X. B – II. díj, LőrinczZsuzsanna X. B, Barok István XII. D és Demeter Ágota XII. E (Szabó GyörkeZsombor alkotása a Tanáraink és diákjaink alkotásaiból – Tallózás a diákokdíjazott dolgozataiból című fejezetben olvasható)

• 2006. április 30., Szeged – Irinyi János Nemzetközi MagyarKémiaverseny; résztvevők: Szilágyi Botond XI. C és Csala Dénes XI. E(részletek A tanév krónikája – Mentünk, láttunk, gyõztünk című fejezetben)

• 2006. május 5–6., Székelyudvarhely – Backamadarasi Kis GergelyReformátus Gimnázium: Nemes Dénes Zsolt IX. B – II. díj a Csűrös IstvánBiológia és Környezetvédelmi Versenyen

• 2006. május 6., Bukarest – Kenguru idegen nyelvű verseny („Cangurulingvist”); résztvevők: Ferencz Orsolya XII. B és Tőke Albert XII. E

• 2006. május 6., Kézdivásárhely, Nagy Mózes Gimnázium – Datas NMGinformatikaverseny; résztvevők: Nagy Ladó László, Sükösd Hunor IX. E,András Zoltán és Kovács Hunor XI. E

• 2006. május 11., Székelyudvarhely – Tudász művelődéstörténetivetélkedő; résztvevő csapat: Pap Szilárd, Skovrán Ágota, Bania Bogdan-Hunor – III. helyezés (lásd H.N. 2006. május 16.)

101

• 2006. május 12., a Román Fejlesztési Bank (BRD) játékosvetélkedősorozatának záró szakasza üzleti tudományok témakörben; 205résztvevő

• 2006. május 12., MÁG – „A természet kincse” – biológia éstermészetvédelmi vetélkedő

• 2006. május 13., Petőfi Sándor Általános Iskola, Csíkszereda – idegennyelvű fordítóverseny; 16 résztvevő

• 2006. május 19., Tusnádfürdő – „Carte frumoasă, cinste cui te-a scris!”– alternatív verseny nyelvből és irodalomból; résztvevők: Nagy Zsuzsa, PávelPetra, Rétyi Zsuzsa, Forró Tímea és Mihók Szidónia (mindannyian VII.osztályosok)

• 2006. május 26 – 28., Marosvásárhely – Kárpát-medencei honismeretivetélkedő, résztvevők: Molnár Kinga IX. B – II. díj, Sztojka Bernadett IX. A,Kedves Nóra VI. B – V. helyezés, Kalamár Aliz-Mária X. D, Bartha Lóránd X.B és Kovács Tímea X. B

• 2006. május, Marosvásárhely – Takács Csaba Kémia Emlékverseny;résztvevők: Ráduly Dénes X. C – I. díj, Péter Attila IX. E – dicséret

C. A MÁRTON ÁRON GIMNÁZIUMI ALAPÍTVÁNYTEVÉKENYSÉGÉRÕL

A Márton Áron Gimnáziumi Alapítvány kuratóriuma 2006. március 23-ánmegtartott ülésén 19 középiskolai diák és 4 egyetemi hallgató részére hagyottjóvá összesen 5.880 lej értékben (két egész ösztöndíj, 17 segély és négy hallgatóisegély) támogatást. A kuratórium az egész ösztöndíj értékét havi 75 (évi 600)lejben, a segély értékét havi 30 (évi 240) lejben, a hallgatói támogatásét pedigévi 150 lejben állapította meg.

Az ösztöndíjak, segélyek és hallgatói támogatások anyagi fedezetét teljesegészében a Chicagóban élő Demeter Attila és felesége, Katalin adományabiztosította (AKD Developement LTD Chicago; 1996 dollár átváltva 2006.februárjában 5811 lejnek felelt meg). A támogatásért folyamodók az idénelőször fordulhattak pályázatokkal közvetlenül az adományozókhoz azelektronikus posta segítségével.

Az ösztöndíjak és segélyek kifizetésére az adományozók és a kuratóriumakaratát, határozatát teljes mértékben tiszteletben tartva került sor azelfogadott névsor és a megállapított pénzügyi keret alapján; az 5.880 lejesösszeget egyben, egy alkalommal folyósítottuk a jogosultaknak.

Következzen a névsor:• Egész ösztöndíj: 1. Nagy Aranka XI. A, 2. Hegedűs Mária XII. C• Kisegítő ösztöndíj (havi segély): 1. Varga Sándor IX. A, 2. Lőrincz Huba

IX. B, 3. Béres Szabolcs IX. C, 4. Molnár Szidónia X. A, 5. Faluvégi BernadettX. D, 6. Csata Annabella XI. A, 7. Tankó Katalin XI. A, 8. MészárosZsuzsánna XI. B, 9. Kalamár Brigitta XII. A, 10. Kedves Emőke XII. A, 11.Kozma Anna Mária XII. A, 12. Fodor Eszter XII. B, 13. Ladó Erika XII. B, 14.

102

Máté Emőke XII. C, 15. Nagy Melinda XII. C, 16. Fikó Róbert XII. D, 17. Gáll-Oravecz Ágnes XII. E.

• Segély egyetemi hallgatóknak: 1. Török Blanka, 2. Kinda Márta, 3.Mészáros Zoltán, 4. Köllő István Zsolt.

Az Alapítvány által közvetített céltámogatások közül kiemelkedik a Dr.Molnár Árpád Emlékpályázat negyedik, a 2006. évre szóló kiírása. Apályázati alap változatlan, azaz 150 000 Ft. (605,5 euro, átváltva 2074,75 lej)volt, amelyen két nyertes pályázat osztozott: a zentai Nemzetközi MagyarMatematikaverseny részvételi költségére 1800 lej jutott (Csapó Hajnalka és11 tanuló pályázata), míg a Lőrincz Katalin és Csomós Róbert általkidolgozott hittan munkafüzet harmadik részének elkészítésére 247,25 lejmaradt (2006. április 25.).

Ugyancsak az Alapítvány intézi a Julianus testvériskolai programokonelnyert támogatások adminisztrálását. Ebben a tanévben a mezőkovácsháziHunyadi János Kollégiummal közösen benyújtott pályázat bizonyultsikeresnek (523,46 euro, azaz 1797,61 lej támogatás szállítási költségekre,XII. C és E osztály, 2006. május 11.). Kisebb-nagyobb céltámogatásokérkeztek az Illyés Alapítványtól Csapó Hajnalka tanárnő matematikaitehetséggondozó táboraira (397, illetve 1566,99 euro), valamint a Sata Kláraigazgatóhelyettes által benyújtott térkép-, tanszer- és taneszközvásárlásipályázatra (366 euro). Úgyszintén ebben a tanévben valósult meg aHarmopan Rt. által finanszírozott iskolabútor-vásárlás 4.516 lej értékben(2005. november 14.). A Sulinapok keretében megrendezett nyugdíjaspedagógustalálkozót viszont saját forrásaiból támogatta az Alapítvány (950lej, 2006. május 29.).

A Márton Áron Gimnáziumi Alapítvány bevételeit jelentős és örvendetesmértékben megnövelte a személyi jövedelemadó 1%-ának alapítványi célokratörténő felajánlásának lehetősége, amelyet első ízben a 2005. évben tettlehetővé az adótörvénykönyv (ha minden igaz, 2006-ban már a SzJA 2%-átlehet civil szervezeteknek adományozni). Az Alapítvány szerény eszközeinekmegfelelően igyekezett úgymond kampányolni e jövedelemforrás kihasz-nálása érdekében, szép eredménnyel, hiszen az adóhatóság által 2006decemberében átutalt összeg 5239,18 lej volt. Sajnos nem kaptuk meg azadományozók névsorát, akiknek vélhető többségét az iskola alkalmazottai,egykori tanítványai, illetve a mai diákok szülei alkotják. Az Alapítványezúton is köszönetét fejezi ki mindannyiuknak, és a jövőben is számítmegértő támogatásukra.

Az elmúlt tanévben Prigya Zsolt, Zólya Zoltán és Boldizsár Ágostonmagánszemélyek, Tamás József segédpüspök úr, valamint a 30 éves (2006.május 26.) és a 40 éves (2006. május 19.) érettségi találkozók résztvevőitámogatták még az Alapítványt, amely a szórólapján „csendes segítőtárs”-ként határozza meg önmagát.

103

D. EMLÉKEZÉSRE MÉLTÓ DOLGOK

• 2005. szeptember 19.: a súlyos árvízkárokat szenvedett siménfalviiskola javára a diákoktól és tanároktól összegyűlt 38.595.000 lejes adományátadása a helyszínen (Sata Klára igazgatóhelyettes, Halmágyi Zsófia, aDiáktanács elnöke, Gyarmati Dénes tanár)

• 2005. szeptember 29., Gyulafehérvár – népes (45 fős) küldöttségrészvétele a Márton Áron püspök halála 25. évfordulójának alkalmábólbemutatott szentmisén

• 2005. szeptember 30., díszterem – a magyarországi Muzsikás Együttesfellépése

• 2005. október 1., Szakszervezetek Művelődési Háza – a dr. Antal Zsófiaáltal irányított, iskolánkban próbáló és sok diákunkat felvonultatóSzivárvány elnevezésű, ír táncokat bemutató együttes előadása

• 2005. október 6 – 29., Mezőkovácsháza – Hunyadi János Gimnázium:diákcsere-program (XII. C és XII. E osztályok)

• 2005. október 13., díszterem – A szívem hoztam el – összeállítás JózsefAttila verseiből (Tamacisza Társulat, Marosvásárhely)

• 2005. október 18 – 23., Pozsony – a Calasanctius Alapítvány üzletikommunikációs tábora; résztvevőink: Bíró Gábor, Ferencz Orsolya, GógaEnikő XII. B, Barok István XII. D és Osváth Márta XII. E

• 2005. október 25., Hubert Gronen szebeni német konzul látogatásaiskolánkban

• 2005. november 3., díszterem – Nézõmûvészeti Fõiskola (a CsíkiJátékszín jutalomjátéka)

• 2005. november 5., a csíkszeredai Petőfi Sándor Általános Iskola, azegykori Polgári Leányiskola fennállása 125. évfordulójának megünneplése

• 2005. november 10–13., Anglia – Future of Europe program; résztvevők:Ferencz Orsolya XII. B és Orbán Zsolt történelem–angol szakos tanár

• 2005. november 17., Szakszervezetek Művelődési Háza – Gólyabál• 2005. december 7., az iskolai szülői bizottság tisztújító közgyűlése,

amely a leköszönő Kedves Imre helyére Balási Csabát választotta elnökéül• 2006. január 27., Szülők Farsangi Bálja• 2006. február 2., Gólyácska Bál• 2006. február 3., Maturandus 2006 (nagykorúsítási ünnepség)• 2006. március 7., Nők napja – ünnepség a tantestület részvételével a

Korona vendéglőben• 2006. március 8., díszterem – Aktuális egyetempolitikai kérdések

Európában; tudományos előadó: dr. Gulya János, Göttingen (Németország)• 2006. április 5 – 6., sulibörze a VIII. osztályosoknak• 2006. április 21 – 25., Eger – diákcsere-program a Neumann János

Szakközépiskolában; résztvevők a XI. B és C osztályok tanulói• 2006. április 29., az első ECL nyelvvizsga az iskolában angol és német

nyelvből (az ECL vizsgaközpont megalakulásáról lásd A tanév krónikája –Tudósítások című fejezetének vonatkozó írását)

104

• 2006. május 6., díszterem – Pomogáts Béla irodalomtörténész mutatjabe Függetlenség és felelõsség című könyvét

• 2006. május 12 –13., Sapientia kosárlabda-maraton• 2006. május 16., díszterem – az Ördögborda néptánc-együttes fellépése• 2006. május 18., dr. Szabó Béla csíkszeredai konzul látogatása isko-

lánkban• 2006. június 2., díszterem – „Csak tiszta forrásból” (népdalvetélkedő)• 2006. június 1 – 7., diákcsere-program, a budapesti Hunfalvy Gimná-

zium diákcsoportjának fogadása (IX. és X. C osztályok)• 2006. június 13., Csíkszereda: a kazincbarcikai Ságvári Endre

Gimnázium diákcsoportjának fogadása (IX. és XI. A osztályok)• 2006. június 13 – 14., második alkalommal rendeztünk ECL nyelvvizs-

gát iskolánkban• 2006. június 25 – 30., diákcsere-program, a budapesti Bethlen Gábor

Szakközépiskola diákcsoportjának látogatása• 2006. augusztus 14 – 28., Törökország – egy autóbusznyi diák-

csoportunk tanulmányi kirándulása

E. TANTESTÜLETI ÉS SZEMÉLYZETI KÉRDÉSEK

• Az idén is megtartottuk a hagyományos nyugdíjasbúcsúztató-ünnep-séget az Iskolanapok keretében 2006. május 25-én. Ezúttal Buzogány Terézkémia és Silló Géza testnevelés szakos kollégáinkat köszöntöttük nagyszeretettel, akik köztiszteletnek örvendve, több évtizedes eredményes ésáldozatos munka után vonultak nyugállományba.

• Külön írásban emlékezünk meg Borsodi Juliánna laboránsnőről, a miszeretett Jucikánkról, akit hosszú szenvedés után 2006. március 27-énragadott el a halál.

• Szomorúan idézzük a tanév másik halottjának, Bege Irénke nevelőnőemlékét is, akit 2005 decemberében kísértünk utolsó útjára.

• Húsvét után, 2006. április 24-én búcsúztunk el Antal Zita titkárnőnktől,aki általános megelégedésre végezte munkáját, de sajnos egészségügyi okokmiatt kényszerült állást cserélni.

• Nem sokkal a tanév vége előtt, 2006. június 7-én búcsúztattuk atanáriban dr. Máthé Évát, a mindig kedves és szolgálatkész doktornőnket,aki iskolaorvosi pályáját családorvosira cserélte fel.

• Az idei tanévben az előzőhöz viszonyítva jóval több személyi kérdést,kényszerű cserét és helyettesítést kellett megoldanunk. A legnagyobbfeladatot dr. Tódor Erika és Bangha (Bors) Mónika romántanárnőkhelyettesítése jelentette, akik majdnem egyszerre, 2006 februárjában mentekel gyermeknevelési szabadságra. Óráikat a tanév végéig Gergely Lili Helga,Demeter Annamária, Tóth Magda és Gergely Krisztina tartották.

• Nem sokkal a pedagógussztrájk kirobbanása előtt távozott iskolánkbólZávászki Annamária társadalomtudományok szakos kolléganőnk, aki acsíkszeredai Sapientia Egyetem román-angol karán talált jobb állást.

105

• Sikeresen versenyvizsgázott 2006. május 5-én az igazgatóhelyettesiállásra Sata Klára tanárnő, aki egyébként 2000-től kezdve folyamatosan töltibe ezt a tisztséget.

• A tanév vége felé ugyancsak gyermeknevelési szabadságra ment HerţaEnikő némettanárnő és Silló Ildikó laboránsnő is.

• Súlyos betegség támadta meg 2005. október-novemberében RádulyErzsébet nyugdíjas kolléganőnket, akin egy rendkívül bonyolult és költségesműtétet kellett végezni Budapesten. Az egész városra kiterjedő szolidaritásiakció keretében iskolánk munkaközössége 2350 lejjel járult hozzá a tanárnőfelépüléséhez.

• A tanévzáró ünnepségen, 2006. június 16-án Juhász-András Rékaromántanárnő vehette át a MÁG Világlobby csoport „Ember a katedrán”elnevezésű díját.

• A tanév végén, vagy ha úgy tetszik, az új tanév elején, 2006. szeptem-berében Tamás Levente fiatal földrajz szakos kollégánkat kérték fel a SegítőMária Gimnázium megüresedett igazgatói állásának betöltésére. Felelős-ségteljes új munkájához sok sikert kívánunk!

• A tanév folyamán kitüntetett tanáraink: Csutak Judit és Gaál László azoktatási minisztérium Gheorghe Lazăr elnevezésű díját, Sata Klára tanárnő,igazgatóhelyettes pedig a Richter Gedeon vállalat „kémia oktatásért” díjátkapta meg (utóbbiról A tanév krónikája – Tudósítások című fejezetbenolvashatnak). A Hargita Megyei Tanfelügyelőség részéről érdemfokozatbanrészesültek: Csutak Judit, Bara Katalin, Sata Klára, Kolozsváry Katalin,Demeter István-Hunor, Juhász-András Réka.

Csíkszereda, 2006. október 1.

Varga László igazgatóSata Klára igazgatóhelyettes

106

III. A TANÉV KRÓNIKÁJA

A. TUDÓSÍTÁSOK

A TANÉV MOZAIKKOCKÁI

• 2005. szeptember 12. – a 2005–2006-os tanév első napja. Az osztály-főnöki órák és a sportpályán lezajlott hivatalos tanévnyitó után a diákok és atanárok Veni Sanctén vettek részt a Csíksomlyói Kegytemplomban, amelyetTamás József segédpüspök végzett.

• 2005. november 7 – 28. – A pedagógusok országszerte általános sztrájkotfolytattak. A mozgalomhoz iskolánk pedagógusai is csatlakoztak (lásdbővebben a Tanügyi sztrájk – 2005 című írást).

• 2005. november 17. – a végzősök által az újonc kilencedikeseknek szerve-zett gólyabál napja. Pontosabban – ahogy az néhány éve szokássá vált – voltgólyákat próbára tevő vetélkedő, műsor a csíkszeredai SzakszervezetekMűvelődési Házában, de az intézmény által szervezett bálra, bulira idén semkerült sor.

• 2006. január 9. – Simó Gáspár, a Segítő Mária Római Katolikus Gimná-zium spirituálisa házszentelési szertartást végzett iskolánk tanárijában.

• 2006. február 2. – A két hatodik osztály gólyácskabált szervezett azötödikeseknek. Ebben a tanévben csak egy osztálynyi gólyácska repült beiskolánk kapuin, ablakain. Az öröm, az önfeledtség perceit ez a tény azonbannem csorbította (l. a részletes beszámolót A tanév krónikája – Belépõk ésbúcsúzók című fejezetben).

• 2006. február 3. – a maturandus, a nagykorusítási ünnepség napja. AMajláth Gusztáv Károly kápolna-díszteremben az igazgatóság köszöntötte afelnőtté váló fiúkat, azaz urakat és lányokat, azaz kisasszonyokat. Eztkövetően az osztálytermekben zajlott tovább az ünnepség: a XI.-esek köszön-tötték a júniusban távozott végzősöket.

• 2006 februárjában újabb bajnoki címet szerzett Csúcs Klaus, acsíkszeredai Tanulók Klubbja és a Brassói CSU versenyzője, iskolánk XII. Dosztályos tanulója a sítájfutók országos bajnokságán. A verseny a kalibáskőimenedékház környékén zajlott. (Hargita Népe, 2006. február 7., kedd, XVIII.évfolyam, 30. szám)

• 2006. január 27. – Az iskola Szülői Bizottsága ezen a napon szerveztemeg a kosaras szülői bált. Az intézmény hideg épületében a kevésrésztvevőnek a szilvapálinka adott némi okot a melegedésre és arra, hogy aKöllő Ferenc és zenekara által biztosított zene hangjainál jól mulathasson.

• 2006. február 3. – A 2005. szeptember 12-én kezdett tanév elsőfélévének utolsó hivatalos tanítási napja volt.

• 2006. február 6 – 10-e között volt a félévközi vakáció.• 2006. február 13. – Elkezdődött a második félév.• 2006. március 15. – Nemzeti ünnepünkön reggel 8-tól 9-ig osztályfőnöki

107

órák keretében emlékeztünk az 1848–49-es forradalom és szabadságharchőseire, az események jelentőségére. Ezt követően a gimnázium tanárai ésdiákjai a Majláth Gusztáv Károly kápolna-díszterem előterében, a Gábor Áron-emléktáblánál gyűltek össze, ahol Orbán Zsolt történelemtanár mondott ünnepibeszédet, majd forradalmi dalok és az alkalomhoz illő költemények hangzottakel. Iskolánk egykori diákja, az ágyúöntő-forradalmár emléktáblájánakmegkoszorúzása után pedig tanáraink és diákjaink a városi ünnepségekhelyszíneire (Gál Sándor-szobor, Vár tér) vonultak, hogy ott együtt ünne-peljenek Csíkszereda polgáraival. Délután a Nyergestetőn tartott megemlé-kezésen is képviseltette magát intézményünk: az emlékműnél Mihály Andrásromántanár és Laczkó József matematikatanár koszorúztak a hősök emlékére.

• 2006. július 31. – megjelent a(z újraindított) Csíki Hírlap első száma. 95évvel azután, hogy Pál Gábor, iskolánk egykori főigazgatója, Csíkszereda széleslátókörű, sokrétű tevékenységet folytató egyénisége Dr. Gál József ügyvéddelmegalapította a pártállástól független, „a független Magyarország egykor meg-valósuló “ ideáljáért síkra szálló azonos című hetilapot, a Kovács Attila felelősszerkesztő vezette fiatal szerkesztőségi csapat azzal a céllal indította útjára aCsíki Hírlap című napilapot, hogy az egykori gimnáziumi főigazgató által kije-lölt eszmeiséget követve szabadon „megmondja bárkivel szemben véleményét”.

Külön örömünkre szolgál, hogy az új napilap szerkesztői úgy elemzik ajelen hétköznapjainak történéseit és úgy tekintenek a jövőre, hogy közbennem feledkeznek meg arról a gazdag hagyományról, amelyet Csík,Csíkszereda és iskolánk múltja, történelme hordoz, Pál Gábor eszmeiségefémjelez. Munkájukhoz sok sikert kívánunk!

• 2006. augusztus 23–27. között került sor az Országos Katolikus IfjúságiTalálkozóra Csíksomlyón. 2006. szeptember 11-én keltezett levelükben aszervező Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegyei IfjúságiLelkészség nevében dr. Nagy-György Attila ifjúsági lelkész, Molnár Sándoradminisztratív szervező és Főcze Edit gazdasági felelős mondtak köszönetetiskolánk vezetőségének, hogy a résztvevők egy csoportjának szállástbiztosítva jelentősen hozzájárultak a rendezvény sikeres lebonyolításához.

• 2006. június 16. – évzáró, díjkiosztás a sportpályán – vége a 2005–2006-os tanévnek.

Összeállította:B. L. L.

MÁRTON ÁRON GIMNÁZIUM –A 254. SZÁMÚ ECDL VIZSGAKÖZPONT

Az ECDL (European Computer Driving Licence) az Európai Unió általtámogatott egységes európai számítógép-használói jogosítvány, amely kortólfüggetlenül nyújtani, illetve igazolni igyekszik a felhasználói ismereteket.Megszerzéséhez egy elméleti és hat gyakorlati vizsgát kell letennie ajelentkezőnek, ebből a ECDL Start minősítés megszerzéséhez négy modulszükséges, amelyekből:

108

3 modul kötelezõ:• operációs rendszerek• szövegszerkesztés• információ és kommunikáció1 szabadon választott modul az alábbiak közül: • információ-technológiai alapismeretek• táblázatkezelés• adatbáziskezelés• prezentáció

A vizsgák letételére a regisztrációtól számítva három év áll a hallgatókrendelkezésére. Az Európai Unió és az azt tervezte, hogy 2005-ig mindeneurópai országban elismertté válik az ECDL bizonyítvány.

Iskolánkban a 2004 – 2005-ös tanév második félévében került sor az elsővizsgára, amelyen 46 XII.-es diák vett részt. A 2005 – 2006-os tanévben ez aszám megduplázódott: 94 diák jelentkezett a vizsgákra, ebből 31 XII.osztályos, 35 XI. osztályos tanuló, 28-an pedig más líceumokból jöttek. Azelmúlt évben a vizsgákra jelentkezett diákok közül 20 már rendelkezik aStart minősítés megszerzéséhez szükséges négy vizsgával.

A vizsgadíjakból befolyt összegből egy Olympus digitális fényképezőgépet,három Pentium IV-es számítógépet és más, a számítógépes laborokműködéséhez szükséges fogyóanyagot vásároltunk.

Ahhoz, hogy iskolánk megmaradjon az ECDL vizsgaközpontok soraiban,évente minimálisan 50 személynek kell jelentkeznie a vizsgákra, éskimondottan csak diákokat és pedagógusokat fogadhatunk az általunkszervezett megmérettetésekre. Románia uniós csatlakozásával az ECDLminősítés egyre szélesebb körben való elterjedésével, remélhetően, nem leszgond ezen 50 fős küszöb évenkénti átlépése.

Összeállította:Gyarmati Dénes

informatikus, rendszergazda

ECL-NYELVVIZSGÁK

2005 októberétől iskolánk akkreditált központként ECL-nyelvvizsgákatszervezhet angol és német nyelvből. Intézményünk négy angol- és két

109

némettanára szerezte meg a vizsgabiztosi címet, az iskola pedigkiegyenlítette az akkreditációs díjat és megfelelő feltételeket biztosít avizsgához.

Az ECL, azaz European Consortium for the Certificate of Attainment inModern Languages 1992-ben alakult Londonban azzal a céllal, hogy azEurópai Unióra kiterjedő egységes nyelvvizsgarendszert dolgozzon ki, ésműködtessen minden hivatalos EU-nyelvből. Az ECL Konzorcium titkársága1999-ben Pécsre került, az ottani egyetem idegen nyelvi titkárságára. Aromániai ECL Országos Programiroda székhelye a sepsiszentgyörgyiEurocenter Amőba Oktatási Központ keretében működik. Ez a programiroda2005 szeptemberében kezdte meg az országos vizsgahelyhálózat kiépítését,és adta meg az akkreditációt a Márton Áron Gimnáziumnak is. Avizsgaközpont nem az idegen nyelv megtanítását vállalja, hanem a vizsgárajelentkezők nyelvi tudásszintjét méri fel, és sikeres vizsga eseténnemzetközileg elismert ECL-nyelvvizsga-bizonyítványt állít ki. Bárkijelentkezhet vizsgára, aki úgy érzi, angol vagy német nyelvtudása megfelel akövetelményeknek. Vizsgázni lehet kezdő-, alap-, közép- vagy felsőfokon. Avizsga négy nyelvi alapkészséget mér: hallás utáni értést, olvasott szövegértését, fogalmazást és beszédkészséget. A vizsga során nincs külön nyelvtanipróba vagy fordítás. A vizsgázók mind szóbeli, mind írásbeli teljesítményét azillető nyelv hazájában, tehát Angliában, illetve Németországban értékelik. Avizsgadíj 85 euró (mintegy 3 millió régi lej).

A csíkszeredai Márton Áron Gimnáziumban levő vizsgaközpontban az elsővizsgát angol és német nyelvből alap-, illetve középfokon 2006. február 24–25-én rendezték. Bővebb információt a www.ecl.org.ro honlapon lehet találni.

(A beszámoló Takács Évának a Hargita Népe XVII. évfolyam297. számában 2005. december 20-án megjelent cikke alapján készült.)

KÉMIA OKTATÁSÉRT-DÍJ SATA KLÁRAIGAZGATÓHELYETTESNEK

A Richter Gedeon Alapítvány a Magyar Kémia Oktatásért aKémia Oktatásért-Díjban részesítette Sata Klára kémia szakostanárnõt, iskolánk igazgatóhelyettes-asszonyát „a kémia oktatásbanvégzett kiváló munkájáért és a tehetséggondozásban elért kie-melkedõ eredményeiért” – áll az alapítvány által kiadott oklevélen,amelyet a pénzjutalommal együtt Budapesten a MagyarTudományos Akadémia Klubjában rendezett ünnepség keretébenvehetett át a díjazott 2005. október 11-én.

Sata tanárnõt tanítványa, a XII. C osztályos Benedek Katalin iselkísérte. Õ mondott méltató beszédet. Íme:

110

„Igen Tisztelt Hölgyeim és Uraim!Tisztelt Tanárnõ!

Különös érzésekkel, gondolatokkal érkeztem erre az ünnepélyre. Meggyőződésem, hogy az a tevékenység, amelyet Sata Klára kémia

szakos tanárnőnk Erdélyben, a csíkszeredai Márton Áron Gimnáziumbanfolytat, érdemessé teszi egy ilyen kitüntetés átvételére. Éppen ezért minttanítványa büszke vagyok, hogy Őrá esett a bizottság választása.

Az, hogy tanítványai az országos kémia versenyeken is megálltákhelyüket, vagy tudásukkal biztosították részvételüket a magyarországi IrinyiJános Középiskolai Kémia Versenyen, mind bizonyítékai a tanárnő követke-zetes, kitartó tudományos és nevelői munkájának.

Amikor arra kerestem a választ, hogy mivel magyarázzam a diákjai általrendszeresen elért, kimagasló eredményeket, iskolánk névadójának, boldog-emlékű Márton Áronnak, Erdély nagy püspökének jelszava jutott eszembe:„Non recuso laborem”, azaz „Nem vonakodom a munkától”. Sata Kláratanárnő valóban nem vonakodott akkor sem, amikor szülőföldünkön kémiáttanítani nemcsak tanítást jelentett, hanem az anyanyelv ápolását is.

Úgy érezzük, hogy életének célja az volt és az mind a mai napig, hogydiákjaival minél jobban megismertesse és megszerettesse ezt a csodálatostudományágat, valamint hogy lehetőségei szerint minél megfelelőbbenfelkészítse tanítványait az életre.

A székelyekre jellemző konok kitartással végezte és folytatja munkáját.Tevékenységét a tanítványai iránti nevelői, emberi és őszinte szülőigondoskodás jellemezte és jellemzi. Mindezt köszönjük tanárnőnknek!

Mi, diákjai, kívánjuk, legyen munkájában továbbra is odaadó, kitartó!Őrizze meg szeretetét az ifjúság iránt, ne romoljanak meg soha a fiatalok és

111

a tanárnő közötti kötések! Ebben az elanyagiasodó világban legyen őrszem ará bízott talentumokkal, és neveljen, tanítson újabb és újabb nemzedékeket!”

Intézményünk is őszintén gratulál a kitüntetéshez!

B. L. L.

VISSZATEKINTÉS A JÖVÕBE

Sziporkázó gondolatok, röpködő ötletek, logikus kigondolás, gondosszervezés, a jó hangulat megteremtése, a siker ízlelgetése, a visszajelzéseklereagálása; de legfőképpen együttműködve építeni a közösségi szellemet!Ezek jellemeznek egy tenni akaró Diáktanácsot. Ezt a közösséget azok adiákok alkotják, akik tetteikkel felkarolják a diákok gondolatait. Akikgondolnak arra, hogy összefogással egy iskola hagyományait tovább vihetik,alkothatnak, elősegíthetnek új barátságokat, és több száz diák délutánjáttehetik hasznosabbá, vidámabbá, mindezt úgy, hogy ők is gazdagodnak.

Az elmúlt tanévben is igyekeztünk a hagyományokat ápolni, ugyanakkorúj ötletekkel is próbálkoztunk, melyek nagy népszerűségnek örvendtek:gondoljunk csak a vándorkupás kosárbajnokságra, a bálra, az együttesekfellépésére, a Micsun megrendezett szabadtéri bulira, a somlyói karaokera, ajótékonysági bulira... És még rengeteg programötletünk volt, amelyek sajnoselmaradtak, de az elkövetkezőkben reméljük, meg tudjuk valósítani és

112

tetszeni fognak! Próbálunk majd minél több eseményt belesűríteniszabadidőtökbe!

Persze – a hiedelmekkel ellentétben – nem csak a szórakozásról szól egydiáktanács élete. A hátunk mögött hagyott tanévben sajnos az a furcsa helyzetállt elő, hogy a tanárok három hetes kényszerpihenőre küldtek minket, amelyalatt minden nap görcsölnünk kellett amiatt, hogy csomagoljunk-e másnapravagy ne. Ezután nehéz volt visszazökkeni a tanulás ütemébe, és persze mégnehezebb volt feljárni az iskolába szombatonként. A Diáktanács nem értettegyet a vezetőség pótlási tervével, ezért saját javaslatait dolgozta ki.Elképzeléseinket megosztottuk a szülőkkel is a bizottsági gyűlésen, és az elsőkörben megnyugtatóak voltak a visszajelzések, de végül egy szavazatkülönbség döntött a szombati pótlás javára. Nem szeretném borzolni akedélyeket az eset kapcsán, nem is ilyen célból emlegetem a történteket,csupán azt szeretném tudatosítani, hogy a diákság álláspontját közvetítettük.

Senki nem szívleli azt, ha a véleménye elől az emberek elfordítják fejüket.Hiszem, hisszük, hogy közös véleményünknek együtt érvényt tudunkszerezni. Ez a vélemény nem néhány, hanem több tíz ember véleménye, detudjuk, hogy ez a szám még mindig eltörpül iskolánk diákjainak számamellett. Induló közvélemény-kutatásunk arra keres választ, miként lehethatékonyabbá tenni a diákok érdekképviseletét.

Szeretnénk, ha te is röptetnéd ötleteidet! Gondoljuk ki együtt ésszervezzük meg úgy dolgainkat, hogy jobb hangulat uralkodjék sajátkörnyezetünkben! Igen, a saját környezetünket is alakíthatjuk!

Legyünk sikeresek! Merjünk álmodni! Programjainkkal pályázzunkközösen vagy akár külön is! Hogy csak egy példát említsek: a tavalyiIskolanapok programja annyira sikeres volt, hogy ezzel pályázva egy igenrangos kirándulásra kaptunk meghívást. Fejlesszük magunkat, ésdolgozzunk együtt odaadással, ha kell, lemondással céljaink érdekében!

A Diáktanács keretében dolgozni egy életforma, amely egy közösségszellemét építi közösségi szellemben. Bárki része lehet ennek azéletformának – jövőre is!

Duda Tihamér,a Diáktanács elnöke

X. E

TANÜGYI SZTRÁJK – 2005

- Kitartó szakszervezetek, elszánt tanárok, ígérgetõ kormány,türelmetlen szülõk, tanulni akaró gyerekek -

A tények – vázlatosan

2005. november 7. – 1990 óta a legátfogóbb tanügyi sztrájk vette kezdetét.A középiskolai és egyetemi tanárok együttesen próbálnak fellépni a

113

tanügyi költségvetés további bővítéséért. A fő cél az, hogy a készülőköltségvetést a parlament úgy módosítsa, hogy a GDP 6%-át fordítsákoktatási célokra. A másik fontos követelés, hogy: 2007-től emelkedjékduplájára a tanárok fizetése, kaphassanak a tanügyben dolgozók isélelmiszerjegyeket. Az egyetemi hallgatók szervezetei a tanárok követeléseitteljes mértékben támogatják.

2005. november 9. – Folytatódik a tanügyi sztrájk, a szaktárca szerinttörvénytelenül.

Az általános tanügyi sztrájk második napján közel 500 szakszervezeti tagállt sztrájkőrséget a parlament előtt, de más ágazatbeli szakszervezetek isképviseltették magukat. A kormányzat továbbra is a munkabeszüntetésfelfüggesztését kéri.

2005. november 10. – Nincs megegyezés: 250 eurós minimálbért követelnekaz oktatók.

A miniszterelnök ismételten felkérte a szakszervezeteket, azegyeztetések idejére függesszék fel a sztrájkot. A négy tanügyi szakszervezetiszövetség és az egyetemi hallgatók képviselete 250 eurós minimálbért, évi200 eurós szakkönyv- és 250 eurós ruházati pótlékot, havi 10 eurósinternetköltség-hozzájárulást és 22 élelmiszerjegyet követel.

2005. november 11. – Elutasították a 8%-os béremelést a tanügyiszakszervezetek.

A kormány 8%-os béremelést és a 2006-os tanügyi költségvetés 12%-osbővítését ajánlotta a pedagógus-szakszervezeteknek, melyek a javaslatotelutasítják, közölve, a sztrájk addig tart, míg a GDP 6%-át oktatási célokra nemfordítják. Mivel megegyezés nem történt, a felek folytatják a tárgyalásokat.

2005. november 14. – A megállapodás szerint a kormány a GDP további1,1%-át, azaz 34.498 milliárd lejt szán a tanügy modernizációjára.

A négy tanügyi szakszervezet megyei szervezetei ma délutánösszesítették a tagság véleményét a kormány megállapodás-tervezetéről. 22megye tanárai jelezték: tovább folytatják a tiltakozó akciót.

Beperelte az új oktatási miniszter a tanár-szakszervezeteket.2005. november 15. – Tovább folytatódik a pedagógusok sztrájkja.A tagszervezetek álláspontját összegezve a sztrájk folytatása mellett

döntött a négy tanügyi érdekvédelmi szövetség, egyúttal ismét tárgyalásrahívta a kormányt. A szakszervezetek péntekre Bukarestben tiltakozónagygyűlést szerveznek.

Felfüggesztette és az Alkotmánybíróság (AB) elé utalta az oktatási tárcakontra pedagógus-szakszervezetek pert. (Később per passzolva.)

2005. november 28. – Új ajánlat: 11, 8%-kal emelkedne a tanügybendolgozók bére.

Ezúttal több mint hat órán át tartott a kormány és a pedagógus-szak-szervezetek újabb tárgyalási fordulója: a kabinet átlagosan 11,83%-osfizetésemelést kínál a tanároknak.

Ha a szakszervezetek az ajánlatot elfogadják, a pedagógusok bére januárelsejétől az idén decemberi összegekhez képest 5, 5%-kal, augusztusban

114

további 6%-kal nőne. Az inflációs hatást is beszámítva ez összesen 4, 51%-osreálbér-növekedést jelent. Régi értéken a tanügyben dolgozók mintegy 1, 25millió lejjel keresnének többet.

18 óra: Vége a tanársztrájknak: elfogadva a 11,8%-os béremelés.A négy tanári szakszervezet a sztrájk befejezése mellett döntött, mivel

összesen 300 ezer tagjuk a helyi szervezetek szerint így határozott. A tanároktöbbsége amellett van, hogy írják alá a kormány legutóbbi ajánlatát.

A kiesett tananyagot az egész tanévre elosztva pótolják be az iskolák.

Megjegyzések, mellékzörejek, lábjegyzetfélék

A pedagógusok általános sztrájkjához természetszerűen intézményünktanárai is csatlakoztak. A három hét folyamán háromszor szavaztak aközponti szakszervezeti vezetők kérésére a sztrájk folytatásával, illetvefelfüggesztésével kapcsolatban. A megjelent többség mindhárom alkalommala folytatás mellett szavazott.

A sztrájk folyamán megtapasztalhattuk egyrészt a velünk rokonszenvezőés egyetértő szülők viszonyulását, másrészt a tanárok sztrájkjának okátmindvégig vitatók túlreagálását, illetve a türelmetlenkedőkmegnyilvánulásait, akik nyilván gyerekeik érdekében voltak azok. Nyilván.Érthető.

És érthető az is, hogy miért a düh, a harag az elmaradt óráknak a tanévfolyamán történt pótlása miatt. Mert a gyermekek nem hibásak. És őktanulni akarnak. És nem hibásak a szülők sem. Csak mi magunk, akiktanárok lettünk, s akik valamiért a munkásoknak járó, minket megilletőbérünkért harcoltunk a rendelkezésünkre álló lehetőségek szerint. Lehet –hiába.

Borsodi L. Lászlómagyartanár

KARÁCSONYI ELÕADÁS

A hagyományosnak mondható iskolai karácsonyi műsorra – amelyben avégzős diákok, valamint az iskola alkalmazottai részesülnek – ebben atanévben 2005. december 22-én és 23-án került sor.

A Lőrincz Éva Katalin hittan szakos tanárnő, valamint Csiszer Istvánzenetanár által rendezett zenés-verses műsorban a következő diákokszerepeltek:

VI. A: Kelemen Kinga; VI. B: Boér Andrea, Boér Laura, Gergely Orsolya,Kedves Nóra; VII. B: Csorba Katalin, Elekes Melinda, Orbán Bernadette,Sárig Mónika; VIII. A: Osváth Kinga; VIII. B: András Melinda, FülöpAnnamária; IX. A: Biró Réka (vers – Csutak Judit felkészítő tanár); IX. B:Abrudbányai Melinda (vers – Csutak Judit felkészítő tanár), Keresztes

115

Franciska, Vízi Tünde; IX. C: András Ágota, Búzás Beáta, Dénes Ildikó; IX.E: Illyés Ágota; X. A: Ráduly Ibolya; X. C: Csiszer Emőke (vers – Csata Emesefelkészítő tanár), Páll Ida Annamária (vers – Csata Emese felkészítő tanár),Ráduly Dénes; X. D: András Edina, Kalamár Alíz, Küsmődi Mercédesz,Simon Örs; X. E: Botár Hanna, Gagyi Benedek (vers – Borsodi L. Lászlófelkészítő tanár), Vitos Eszter; XI. A: András Éva, András Noémi, BándiCsilla, Incze Ildikó, Nemes Gabriella, Radvenszky Zsuzsa, Szabó Ádám,Tankó Orsolya; XI. D: Brebán Alfréd, Fazakas Zoltán, Gáll Attila, GyörgyTamás, Kosz Szilárd, Péter Ágnes, Tankó Hunor, Tulit Ágnes, Vitos Etelka(vers – Boldizsár Ágoston felkészítő tanár), Zólya Zsombor; XI. E: Búzás Anna(vers – Bara Katalin felkszítő tanár), Dénes Péter (vers – Bara Katalinfelkszítő tanár).

B. L. L.

ISKOLAKEZDÕK ÖSSZEÍRÁSA –ÁTGONDOLATLAN SZERVEZÉS

2006 januárjában zajlott a 2006-ban vagy 2007-ben iskolakezdésre„megért” (leendő első osztályos) gyerekek összeírása. Ahhoz ugyanis, hogymegbízható beiskolázási tervet tudjon készíteni, a Tanfelügyelőségszükségesnek tartotta felmérni az iskolába induló hat- és hétéves gyermekekszámát. Az iskolák működési szabályzatának előírása értelmében januárfolyamán kellett elvégezni a gyerekek összeírását, amelyben – tekintettelarra, hogy ettől a tanévtől intézményünk is körzeti iskolának számít, s ezértelső osztályt indít – iskolánk tanárai is részt vettek, kivéve azokat, akik nemvállalták a feladatot. Ugyanis a Tanfelügyelőségnek a beiskolázási tervvelkapcsolatban tanúsított körültekintése nem volt jellemző magának azösszeírásnak a megszervezésére sem. Ezért nem csoda, ha egyesek nemvállalták az összeírás magasztos feladatát, hiszen akik vállalták, azok is azttapasztalhatták, hogy az akciónak a médián keresztül történő nem megfelelőközlése miatt sok szülő nem értette, miért kopogtat ajtaján a pedagógus.

Ettől a ténytől függetlenül az összeírás adatainak összesítése utánvéglegesítették a beiskolázási tervet, ahol szükséges volt, alakították azosztályok számát. Az első osztályosok beiratkozására március 1–15. közöttkerült sor. Aki nem a körzetében levő iskolába íratta gyerekét, a beírásmásodik szakaszában, március 20–31. között választhatott a megmaradthelyek közül. Túljelentkezés esetén ugyanekkor irányították át a későniratkozottakat más iskolák üresen maradt helyeire.

Borsodi L. Lászlómagyartanár

116

CSÍKSOMLYÓI PÜNKÖSDI BÚCSÚ – 2006

A csíkomlyói pünkösdi búcsúra 2006. június 3-án került sor. A Kis- ésNagysomlyó közötti nyeregbe, a Hármashalom-oltár felé zarándokoló búcsúskeresztalják között ott voltak iskolánk tanulói és tanárai is, akik a DudaTihamér (X. E, Diáktanács-elnök) által vitt iskolazászló alatt vonultak amunkácsi Majnek Antal megyéspüspök celebrálta szentmise helyszínére. Azelőző évektől eltérően jóval kevesebb, körülbelül húsz diák jelent meg és mégkevesebb tanár, akik testvériskolánk, a budapesti Hunfalvy JánosKéttannyelvű Külkereskedelmi Líceum pedagógusaival és tanulóival együttalkották a körülbelül negyven résztvevőt számláló keresztalját.

Az „aktív búcsúsok” viszont ebben az évben is szép számban megjelentek:a Nagy Antal és Laczkó József tanárok vezette XII. osztályok tanulói közelötvenen a búcsú szervezésében segítettek a Somlyó-hegyen.

A zarándoklat lebonyolításában az említett tanárokon kívül még akövetkezők vettek részt: Mihály András (hangosbemondás a CsíksomlyóiKegytemplom előtti téren), Boldizsár Ágoston (hangosbemondás aHármashalom-oltárnál), Borsodi László ny. bilológiatanár, Borsodi L. László,Izsák Zoltán, Köllő Ferenc (iskolánk egykori zenetanára), Silló Géza ny.testnevelőtanár és Tamás Levente (a kordon megszervezése és irányítása,amelyben Mirk László és Pitó Noémi, a Segítő Mária Római KatolikusGimnázium tanárai is segítettek), valamint Csomós Róbert, aki Nagy Antalés Laczkó József tanárok mellett a Hármashalom-oltár környékénirányították az érkező keresztaljákat.

A labarumot ebben az esztendőben is a Segítő Mária Római KatolikusGimnázium egyik végzőse vitte: Szávuly Zsolt jó tanulmányi eredményeivel,példás magatartásával vívta ki tanárai elismerését, akik őt választották emegtisztelő feladat elvégzésére. Szávuly segítői, vagyis a facigerek CsiszérIstván és Farkas István voltak szintén a fent nevezett intézményből.

B. L. L.

B. MENTÜNK, LÁTTUNK, GYÕZTÜNK

IRODALOM

ISKOLAI SZAVALÓVERSENY- József Attila-, Kányádi Sándor- és Kovács András Ferenc-versek

társaságában -

A tanévenként hagyományosan sorra kerülő iskolaszintű szavalóversenytaz intézmény magyar nyelv és irodalom szakos tanárai 2006. január 25-én és26-án rendezték meg a gimnáziumi, illetve az általános iskolai osztályoktanulói számára. A hideg tél okozta zord időjárásra való tekintettel a

117

rendezvényekre nem a Majláth Gusztáv Károly kápolna-díszteremben,hanem az épület 116-os tantermében került sor.

A bírálóbizottság – amely a középiskolásoknál a magyartanárokból ésegy-egy évfolyamképviselőből állt, az általános iskolásoknál pedig csak aszaktanárokból – az előadások minősége és az elért osztályzatok alapjáneredményt hirdetett mind évfolyam-, mind évfolyamközi szinten.

A „nagyok” – tekintettel arra, hogy 2005 József Attila-centenárium volt,amely 2005. december 5-én ért véget – József Attila-verseket szavaltak, míga „kicsik” Kányádi Sándor és Kovács András Ferenc gyerekverseibőlválogathattak. Következzenek az eredmények (zárójelben a versenyző tanulóosztályának betűje és a kapott osztályzat):

• IX. osztály: I. Bálint Boróka (B – 9, 75); II. Szikszai László (B – 9, 46);III. Fekete Judit Rozalinda (D – 8, 90); dicséret: Mészáros Tibor (A – 8, 83);

• X. osztály: I. Duda Tihamér (E – 9, 46); II. Gagyi Benedek (E – 9, 36);III. Portik Gabriella (B – 9, 09); dicséret: Lőrincz Zsuzsanna (B – 8, 99);

• XI. osztály: I. Elekes Ágnes (E – 9, 47); II. Török Hajnalka (E – 9, 01);III. Antal Karola (B – 8, 96); dicséret: Bocskor Brigitta (C – 8, 93);

• XII. osztály: I. Barok István (D – 9, 52); II. Kacsó Alpár (D – 9, 42); III.Forró Emőke (D – 9, 41); dicséret: Meggyes Andrea (B – 9, 08).

Az évfolyamok közötti versenyben a kapott osztályzatok alapján akövetkező tanulók voltak a legeredményesebbek:

I. Bálint Boróka (IX. B – 9, 75); II. Barok István (XII. D – 9, 52); III.Elekes Ágnes (XI. E – 9, 47); dicséretben részesültek: Szikszai László (IX. B– 9, 46); Duda Tihamér (X. E – 9, 46); Kacsó Alpár (XII. D – 9, 42); ForróEmőke (XII. D – 9, 41).

Általános iskolások eredményei:• V. osztály: I. Salló Alpár; ezen az évfolyamon a zsűri nem osztott további

díjakat;• VI. osztály: I. André Beáta (B – 9, 33); II. Péter Előd (B – 9, 32); III. Gáll

Klára (A – 9, 22); dicséret: Horváth Csaba (A – 9, 18); Haba Henrik (B – 9, 16);• VII. osztály: I. Hajdú Imelda (A – 9, 50); ezen az évfolyamon a zsűri nem

osztott további díjakat;• VIII. osztály: I. László Réka (A – 9, 00); ezen az évfolyamon a zsűri nem

osztott további díjakat.Az évfolyamok közötti versenyben így alakult a rangsor: I. Hajdú Imelda

(VII. A – 9, 50); II. André Beáta (VI. B – 9, 33); III. Péter Előd (VI. B – 9, 32);dicséretben részesültek: Gáll Klára (VI. A – 9, 22); Horváth Csaba (VI. A – 9,18); Haba Henrik (VI. B – 9, 16).

Összeállította:B. L. L.

118

IRODALMI KREATIVITÁS VERSENY

Ebben a tanévben is megrendezték a középiskolások irodalmi kreativitásversenyét, vagyis az IKV-t, a szabad szellemi alkotás, a kötetlenség és atehetségen alapuló megnyilvánulások vetélkedőjét. A szervezők ötletes,rendhagyó tételek kitalálásával késztették alkotásra a benevező diákokat,fogalmazhatunk úgy is, hogy a leendő költőket, írókat.

Az előző évek gyakorlatának megfelelően a Romániai MagyarKözépiskolások Szövetsége (MAKOSZ) az országos szakasz előtt felkérte amagyar középiskolák diáktanácsait, hogy szervezzék meg városukban azelőselejtezőt. Csíkszeredában ezt a feladatot a mi iskolánk Diáktanácsavállalta el. A helyi szakaszra 2006. február 1-jén került sor a gimnáziumépületében. Mivel a verseny fő jellemzője a kötetlenség, ezért a versenyzők ötórán át bármikor megírhatták dolgozataikat. A résztvevők két kategóriábanversenyeztek: IX–X. és XI–XII. évfolyamok. Kategóriánként az első háromhelyezett jutott tovább, és vett részt a több napon át tartó országosszakaszon.

A háromtagú zsűri (Fülöp Zoltán és Varga Sándor színművészek, a CsíkiJátékszín színészei és Borsodi L. László költő, magyartanár) döntéseértelmében a következő versenyzők alkotásai feleltek meg az elvárásoknak,bizonyultak a legeredetibbeknek:

IX – X. osztály: I. Szabó-Györke Zsombor (X. B); II. Nagy Emese (IX. E);III. Lőrincz Zsuzsanna (X. B) – mindannyian a Márton Áron Gimnáziumból;

XI – XII. osztály: I. Szalay Lilla (XI. A – Nagy István Művészeti Líceum);II. Barok István (XII. D); III. Demeter Ágota (XII. E) és Szabó Ádám (XI. A)– utóbbiak mindannyian a Márton Áron Gimnáziumból.

Iskolánkból a helyiről a megyei szakaszra továbbjutott versenyzők, NagyEmese (IX. E), Lőrincz Zsuzsanna és Szabó-Györke Zsombor (mindketten: X.B), valamint Barok István (XII. D) és Demeter Ágota (XII. E) márciusfolyamán mérhették össze tudásukat a megye többi kreatívan gondolkodó-alkotó diákjával. A megyei szakaszra intézményünkben került sor ezúttal kétzsűritag részvételével: az írásműveket a helyi szakaszon is ténykedő két„csíki” színművész, Fülöp Zoltán és Varga Sándor bírálták el.

Az országos döntőbe – amelyre Szovátán került sor – négy tanulónk jutottbe: Barok István, Demeter Ágota, Lőrincz Zsuzsanna és Szabó-GyörkeZsombor. Utóbbi a minden dicséretet megérdemlő II. helyet szerezte meg. (Ahárom fordulóból álló vetélkedőn született művekből készült válogatás aTanáraink és diákjaink alkotásaiból című fejezetben olvasható.)

(A Hargita Népe XVIII. évf. 25. számában 2006. február 1-jénmegjelent tudósítás felhasználásával készült.)

200

119

INFORMATIKA, MATEMATIKA

ELSÕ DÍJAS HONLAP

Jó hírét vitték iskolánknak, és elhozták az első díjat azok a diákok, akikbeneveztek a Kecskeméti Főiskola és a Kalmár Sándor Informatikai Intézet2005 – a fizika éve témájú fizika-informatikai weblapszerkesztő versenyére.

A vetélkedőre Magyarországról és Erdélyből több mint száz csapatnevezett be. Iskolánkból három csapat jelenkezett a vetélkedőre, ésmindhárom bejutott a döntőbe. A 2006. január 23-án Kecskeméten meg-rendezett döntőn a Penu Zsolt (XII. E) és András Endre (XII. D) alkottaAmulet csapat a hetedik, az A csapat (Csala Dénes – XI. E és Gáll Attila – XI.D) hatodik lett. A hordozható számítógépből, MP3 lejátszóból és könyvekbőlálló első díjat, valamint az informatikai különdíjat az Arkhimédész csapathozta el. Kömény Levente és Szikszai Péter – mindketten a XI. E osztálytanulói – a nyugvó folyadékok mechanikájáról készítettek nyertes honlapot.Figyeltek arra, hogy tartalmilag, tehát informatikailag és fizikailag ismegfeleljenek a versenykiírásnak. A nehézséget a fizikai tartalom egységes,összefüggő összeállítása jelentette számukra, és nagy hangsúlyt fektettek ahonlap érzelmi hatására is. Irányítótanáruk Csonta Ildikó informatikus volt.

Mindketten nyertek zsebszámítógépet és sok értékes könyvet is.

(A beszámoló Takács Évának, a Hargita Népe újságírójának 2006.január 27-én – XVIII. évfolyam, 21. szám – megjelent cikke alapján készült.)

120

GLOBAL TEENAGER PROJECT

A Global Teenager Project szempontjából ez a tanév is eseménydús volt.Mielőtt azonban számba vennénk a történteket, azok kedvéért, akiknek mégismeretlen a GTP, egy pár szóban bemutatnám.

Iskolánkban 2004 tavaszától létezik GTP-csoport. A GTP egy nemzetköziprojekt, amely keretet biztosít több ország diákjainak, hogy az Internetenkeresztül közvetlenül egymástól szerezzenek információkat. A megadotttéma köré szervezett levelezés lehetőséget nyújt egymás kultúrájának,gondolkodásmódjának megismerésére, az angol nyelv használatára és arra,hogy a ma már annyira fontos csapatmunkában kipróbálják magukat mind adiákok, mind a tanárok.

Az első említésre méltó esemény minden évben a Nyílt Nap (Open Day),amelyen lehetőség nyílik a romániai GTP-seknek, hogy megismerkedjenekegymással és egymás munkájával. Ilyenkor szokott eldőlni, hogy melyik voltaz elmúlt évben a „legmenőbb” GTP-csoport. Ezzel nem csak a kiemelkedőlevelezési munkát értékelik, hanem a GTP-csoport egyéb tevékenységeit is,mint például: vetélkedő-szervezés, cikkek írása stb. Az esemény ünnepé-lyességéhez mindig hozzájárul a finom, többfogásos ebéd, legutóbb még tortais volt. A találkozó alkalmával a Dél-Afrikai Köztársaságból Romániábaérkezett GTP-program menedzsere, Andrea Aranguren a mi iskolánkat ismeglátogatta. Közvetlenül a diákoktól érdeklődött a GTP iskolánkbelihelyzetéről. A következő Nyílt Napra Bukarestben kerül sor, ott majd a micsapatunk is előreláthatóan fontosabb szerephez jut.

121

Első félévben mindkét csoport „people and places” (emberek és helyek)témakörben levelezett. Lehetőségünk volt a tanulásra saját válaszaink elkészí-tésénél és a mások válaszainak olvasásakor. Szó esett híres emberekről, helyek-ről, szokásokról, sajátos ünnepekről, más országok nemzeti, vallási kisebbségeiről.

Második félévben a XI. D-s csapat a „science” (tudomány) témakörbenalkotott. Tanultunk a ghánai mezőgazdasági módszerekről, megvitattuk,hogy melyik a legfontosabb találmány, megpróbáltuk elképzelni, hogy milyenirányba fejlődik tovább a tudomány, mi válik valóra leghamarább napjainktudományos-fantasztikus filmjeiből.

Eközben a XI. E-sek csapata nagy munkába kezdett. A GTP mellett aholland Anne Frank Alapítvány működteti az Understanding Diversity (Akülönbözőség megértése) nevű projektet. Ebbe szálltunk be; egy chileicsapattal kellett együtt dolgoznunk. Migration (napjaink népvándorlása)témában kellett felmérést készítenünk. Első lépésként néhány Internetrőlbeszerzett történet alapján ismerkedtünk a témával. Találtunk szomorú ésvidámabb történeteket, olvastunk háborúról, szegénységről, diktatúrákról,más kultúrák iránti érdeklődésről, határokon átívelő szerelmekről.

A kérdőívet olyan emberek számára készítettük, akik elhagyták azországot, ahol születtek. Mivel csak ismeretségi körünkbe tartozó embereketkérdeztünk meg, a kutatás nem objektív és tudományos, de mindenképp szá-munkra hasznos volt, annál is inkább, mert találtunk embereket, akikRomániát választották célországnak. Erről a www.mag.ro/~mag_gtpweboldalon lehet olvasni, természetesen angolul.

A konkrét GTP-tevékenység mellett még akadt energiánk egy faliújságelkészítésére is, amelyet az első emeleti informatika laborral szemben, afolyosón lehet megcsodálni. Színes, tehát könnyen rá lehet találni. Ottmegtalálhatóak a GTP-s országok és diákok, fotók és néhány buzdító szavunk.

A 2005–2006-os tanévben is sor került a GTP-vetélkedőre az Iskolanapokkeretében. A versenyzőket próbára tettük általános műveltségi kérdésekkel,ugyanis kíváncsiak voltunk, hogyan boldogulnak az Internettel, az angolnyelvvel, illetve mennyire kreatívak. Sikerült egy újabb délutánt hasznosszórakozással eltölteni.

2006 augusztusában került sor a GTP-táborra, amelyben sajnos csak énképviseltem az iskolát. A tábor érdekessége az volt, hogy fele Magyarországon(Gyomaendrődön), fele pedig itthon (Etéden) volt megszervezve, a résztvevőkközött pedig volt román, erdélyi magyar és magyarországi magyar. A GTP-rejellemző interkulturális környezetben tanulhattunk egymásról, új, érdekesismerősöket szerezhettünk. Az együttlétezést nehezítette a közös nyelv hiánya.Itt érezhettük saját bőrünkön, hogy tényleg, minél több nyelvet tudsz, annáltöbbet érsz. Megfigyelhettük azt is, hogy szavak nélkül is lehet kommunikálni;a „body language”, ahogy az angolszakos kolleganőm nevezte, jól működik.Számomra nagyon hasznos tapasztalat volt, és biztos vagyok, hogy a kialakultkapcsolatok mentén még sok hasznos kezdeményezés születik.

Csonta Ildikóinformatikatanárnõ

122

ZRÍNYISEK

Iskolánk 202 alsó tagozatos tanulóinak több mint fele a 2005–2006-ostanévben is benevezett a hagyományos Kárpát-medencei Zrínyi IlonaMatematikaversenyre. 2006. február 24-én az V – VI. osztályos tanulók 75perc alatt 25 feladat, a VII – VIII.-osok 90 perc alatt 30 feladat esetébenkellett kiválasszák az 5 adott válasz közül a helyeset. Szerepeltek gólyákrólés békákról, „púpos” számokról, igazmondókról, hazugokról, illetveköpönyegforgatókról szóló kérdések.

Az eredményhirdetés igazi ünnepségként zajlott a József Attila ÁltalánosIskola dísztermében 2006. március 13-án. A sok-sok Hargita megyei III –VIII. osztályos kisiskolás, az őket felkészítő tanítók, tanárok jelenléte, atanulók szülei, hozzátartozói, a Harmat Alapítvány díjai, az RMPSZ által akiváló eredményeket elért tanulók tanárainak felajánlott könyvcsomagokmind-mind hozzájárultak az ünnepség hangulatának emeléséhez, a kicsik ésnagyok arcán megjelenő izgalom- és örömérzéshez.

Csapatversenyben nyolcadikosaink csapata első helyezést ért el. Iskolánkcsapatának tagjai a következő tanulók voltak: Böjthe István (egyéniben I.hely), Lőrincz Szende (V. hely) és Bedő Anita (X. hely) – mindhárman a VIII.B osztályból.

Egyéniben díjat kapott még Fülöp Annamária (XIV. hely) és Vitos Orsolya(XVII. hely) a VIII. B osztályból, valamint Sandy Kristóf (VII. hely) a VI. Aosztályból.

Minden díjazottnak és résztvevőnek gratulálunk, a hagyomány jövőben isfolytatódik.

Páll R. Olgamatematikatanár

TERMÉSZETTUDOMÁNYOK

KÉMIAVERSENYEKEN ELÉRT EREDMÉNYEK

„Minden ember természete, hogy törekszik a tudásra”(Arisztotelész)

A romániai tantárgyverseny mellett minden évben részt vettünk az IrinyiJános nevét viselő magyarországi tantárgyversenyen is. Az erdélyi tanulókbekapcsolódását az EMT szervezi. A verseny helyi szakaszán iskolánkbóltizenketten vettek részt, eredményeik alapján hármat hívtak meg aSepsiszentgyörgyön megrendezett erdélyi döntőre: Csala Dénes (XI. E), RádulyDénes (X. C) és Szilágyi Botond (XI. C) tanulókat. Nagyszerű eredmény, hogya háromból két diák, Szilágyi Botond (I. helyezett) és Csala Dénes (VI.helyezett) képvislhette Erdélyt abban a hattagú csoportban, amely Szegedenmérte össze tudását a legjobb Kárpát-medencei kémiavetélkedőkkel. Ezen a

123

szakaszon az erdélyi csapatból Szilágyi Botond szerepelt legjobban, ő a 12.helyezést érte el. A tanulók utazási költségeit az EMT és iskolánk vezetőségebiztosította.

Népesebb versenyzőtábora van a Takács Csaba Kémia Emlékversenynek.Mivel ez levelezőverseny, több olyan tanuló is bekapcsolódott, akik örömüketlelik a szakkönyvekben való böngészésben. A huszonöt résztvevő közülpontszáma alapján I. helyezést ért el Péter Attila (IX. E) és Ráduly Dénes (X.C), 3. helyen végzett Lázár Csaba a X. C osztályból; dicséretet kaptak a XI. Cosztályból: Bege Szidónia, Bíró Izolda, Gergely Andrea; a XI. C-ből BeneKálmán és a X. C-ből Simon Júlia versenyzők.

Viszonylag kevés tanuló vett részt a kolozsvári Babeş-BolyaiTudományegyetem szervezte Candin Liteanu Kémiaversenyen. Ezt aversenyt a XI–XII. osztályos diákoknak rendezik azzal a céllal, hogy akimegfelelő jegyet ér el, azt felveszik az egyetem kémia szakára, miutánsikeresen érettségizett. Az idén végzős diákunk, Veress Noémi (XII. D) 9, 25-ös eredményével biztos bejutónak tudhatta magát már áprilisban.

Természetesen még más versenyek is voltak, de mi az említettekenvettünk részt dicséretre méltó eredménnyel.

Buzogány Terézkémiatanárnõ

C. KIKAPCSOLÓDÁS

ITTHON

FARSANG

A farsang szó a német Fashing („böjtelő”) kifejezésből ered. A vízke-reszttől hamvazószerdáig terjedő időszak mulatozással, lakmározással valótöltése a középkorban alakult ki a nagyon szigorú böjti fegyelem„elviselésének” megkönnyítésére .

„Farsangfarka” idén egybeesett a téli hónapok utolsó napjaival. Mi,„intrisek” február 27-ére szerveztük a farsangbúcsúztatót. Az ősi farsangiszokások nagyon leegyszerűsödtek: nem voltak gonoszűző, termésvarázsolószimbolikus játékok, nem történt meg a tavasznak a tél fölött aratottgyőzelmét megjelenítő bábuégetés sem, ellenben a zajkeltés – mint népszokás– megmaradt, csak nem kolompolással és ostorpattogtatással; a húsha-gyókedd nálunk „húshagyóhétfő” lett, és nem hússal, hanem ínyencségekkel,édességekkel és különböző sütikkel kínáltuk egymást.

A vígasság lényege mégis a minél változatosabb, hangulatosabb maszkokés jelmezek felöltésében állt. Mindenki szeretett volna a legkülönlegesebb éslegötletesebb lenni, ezért egyfajta – pozitív értelemben vett – versengésalakult ki. Voltak, akik egymás ruhatárából válogattak, de a buzgóbbak és

124

merészebbek, a XII.-esek ismert rajzfilm- és mesehősök bőrébe bújtak aszínházból kölcsönzött kellékek segítségével. Kézenfogva vonult felHófehérke a két törpével, nyomukban a boszorkánnyal, SzörnyellaKleopátrával, Hamupipőke Mustival és a többi színes figura. A mulatozás azelvarázsolt birodalom hangulatát idézte.

Az akkor készült képek csak képek maradnak egy kívülállónak, de ha minézünk rájuk, akkor nemcsak nézzük, hanem látjuk is, és kellemes emlékelevenedik meg bennünk.

Kercsó Teréz-Ottilia XII. A.

Lázár Orsolya XII. E.

BARANGOLÁS AZ ORSZÁGBAN

KOLOZSVÁRI „UTÓSZÜNIDÕ”

„Itt van az ősz, itt van újra...”, s itt egy újabb osztálykirándulás –Kolozsvárra.

Hosszas szervezés és egy fárasztó út után november 7-én vonatunkbegördült Erdély egykori fővárosába, Kolozsvárra. Elképedve néztük a korainyüzsgést, míg elértünk szálláshelyeinkre, a református, illetve unitáriuskollégiumokba. A református kollégium étkezdéjében nagyon finom ételeketettünk, emellett szem- és fültanúi lehettünk a kollégiumi élet fegyelmének ésa diákok összetartásának, akik minden étkezés után rituális módon mondtakköszönetet Istennek közös énekléssel.

A kirándulás három napot tartott. Ezalatt a három nap alatt nemunatkoztunk, mert állandóan programjaink voltak, amelyek nagyontanulságosaknak bizonyultak, mivel építészeti stílusokkal ismerkedhettünkmeg: a gótikus stílussal a főtéri Szent Mihály Plébániatemplomnál, a Farkasutcai református templomnál és a Zeneművészeti Líceumnál, a barokk stílusta Ferenc-rendi-templom, a Bánffy-palota és számos lakóház által, a klasszi-cizáló építészetet a Babeş-Bolyai Tudományegyetem könyvtára, a modernstílust és a szecessziót pedig néhány – Boldizsár Ágoston tanár úr általmegmutatott – épület révén ismerhettük meg.

Városnézés közben osztályfőnökünk rengeteg érdekességet mesélt avárosról: a Szent Mihály Plébániatemplomban szentelték püspökké MártonÁront, iskolánk névadóját, a templom egykori plébánosát.

Megtudtuk még, hogy a templom melletti Mátyás-szoborcsoportot alkotóalakok kiket ábrázolnak, és ha már a szobroknál tartunk, láttuk még aSárkányölő Szent Györgyöt ábrázoló kis szobrot a Farkas utcai reformátustemplom előtt, a Szent György-szobor másolatát, amely a Kolozsvári Mártonés György műve. Meglátogattuk a Házsongárdi-sírkertet, amelynek van még

125

másik két neve is: Nyulaskert és Mogyoróskert. Ezek a megnevezések nagyonviccesnek tűntek. Ez a temető, amely az erdélyi és egyetemes kultúra jelesszemélyiségeinek örök nyugvóhelye 400 éves múltra tekint vissza, (grófBánffy Miklósné, Istári Bethlen Kata, Bánffy György, Bánffy Miklós,Tótfalusi Kis Miklós, Heltai Gáspár, Szenczi Molnár Albert, Apáczai CsereJános, Brassai Sámuel, Emil Racoviţă, Páter Béla, Dsida Jenő, Kós Károly,Szilágyi Domokos és felesége, Hervai Gizella, valamint Reményik Sándor,Emil Isac, Nagy István és sokan mások nyugszanak itt).

A főtér közelében található a lábasház, amely, ha átsétálsz alatta – aszájhagyomány szerint – szerencsét hoz.

A Zeneművészeti Líceumban való látogatásunk alkalmával még egyforgatáson is részt vettünk, igaz, kis ideig, statisztákként. Majd benéztünk aBabeş-Bolyai Tudományegyetem főépületébe, és láttuk az egyetem hatalmaskönyvtárát is. Meglátogattuk a Román Operaházat, amelynek vörös ésaranyozott berendezése és gyönyörűsége ámulatba ejtett valamennyiünket.Akárcsak a botanikus kert, ahol egy rövid séta közben különleges és érdekesnövényeket láthattunk, miközben osztályfőnökünk fiatalkori csínytevéseinnevettünk. Néhányan még ellátogattunk a Történelmi Múzeumba, ahol számosérdekes tárgyat láttunk, többek között két múmiát is, az erdélyi fejedelmekkelkapcsolatos tárgyakat, Kolozsvár múltját tükröző dokumentumokat.

Kirándulásunk egyik fénypontja a Fellegvárról látható esti, kivilágítottKolozsvár volt, amely mindannyiunk tetszését elnyerte.

126

De nehogy azt higgyétek, hogy csak kötött programjaink voltak, vagy,hogy ezek fárasztottak volna bennünket, mert elegendő szabadidő álltrendelkezésünkre, amely alatt nemcsak a történelmi Kolozsvárt láttuk,hanem belekóstolhattunk a nagyvárosi életbe is. Sokat szórakoztunk ésnevettünk, jól éreztük magunkat.

Bár rengeteg munkába került ennek a kirndulásnak a megszervezése,megérte. Ezúton is köszönetet szeretnénk mondani az értünk tettfáradozásaiért osztályfőnökünknek, Boldizsár Ágoston tanár úrnak!

András Edina Torday Lilla

X. D

OSZTÁLYKIRÁNDULÁS MAROSVÁSÁRHELYREÉS KOLOZSVÁRRA

Május elején két nap alatt néztünk szét ebben a két erdélyi városban.Voltak, akik nem először jártak itt az osztályunkból, de így is mindenki sokújat kapott, jó sűrű volt a program, senki közülünk nem unatkozott.

Marosvásárhelyen először a Teleki Tékát néztük meg. Élveztük a

könyvtár történelmi levegőjét, és örültünk, amikor a tárlókban olyankönyveket fedeztünk fel, amelyekről már hallottunk, tanultunk – például aCandide eredeti kiadását, egy-két kötetet a Nagy Francia Enciklopédiából,egy Vizsolyi Bibliát, Kőrösi Csoma Sándor tibeti-angol szótárát… Láttuk aBolyai-emlékmúzeumot is, itt kissé kellemetlenül érintett a koponyacsontoklátványa, eléggé méltatlannak találtuk, hogy így ki vannak állítva. De azértfigyeltünk az emléktárgyakra, a dokumentumokra is.

127

Ezután a Színművészeti Egyetemre mentünk, ahol három foglalkozásbapillanthattunk be a színésznövendékek, a bábszínészek és a teatrológia szako-sok óráin. Az első gyakorlat egy darab előadásának egy korai munkafázisa volt,amelynek során a színészek még csak ízlelgetik a szerepet, próbálgatják,hogyan hozzák létre a karaktert. Egy színházelméleti szemináriumon ahallgatók Bocsárdi László Antigoné-rendezését nézték felvételről, és atérképzés szempontjából elemezték. A legérdekesebb talán a harmadikfoglalkozás volt. Barta Lajos Szerelem című darabjának egy páros jelenetéthárom pár játszotta el annyira különböző értelmezésben, hogy bár a szövegazonos volt, más-más színhelyre képzeltették el a játékot, és egészen különbözőférfi–nő viszonyt sikerült megjeleníteniük. Ezt nagyon érdekesnek találtuk, éssokáig vitatkoztunk, beszélgettünk róla.

Elsétáltunk a híres-neves Kultúrpalotába, bejártuk az épületet, láttuk aszép szecessziós díszítéseket, megnéztük a Tükörtermet, és megcsodáltuk amagyar népballadák jeleneteit ábrázoló üvegablakokat. Aztán elfoglaltukhelyünket a kakasülőn a Nagyteremben: a Marosvásárhelyi Zenei Napoknyitókoncertjén három hegedűversenyt hallgattunk meg (Bach, Beethoven ésBrahms műveit).

A második nap Kolozsváré volt. A városnézést Mátyás király szülőházávalkezdtük, és mindjárt a szomszédságában megnéztük az egykori ferenceskolostor gótikus épületét és a barátok szépen felújított barokk templomát. AFőtéren természetesen bementünk az egyedülálló szépségű Szent Mihály-templomba, majd megtekintettük Mátyás király szobrát, és jó turistákmódjára fényképeződtünk előtte. Szintén a Főtérre néz a Bánffy-palota.Körülnéztünk az udvarában is, az is nagyon szép, kár hogy nincs felújítva.Bent pedig megnéztük a képtárat, nagyon érdekes a XIX – XX. századianyag. Főleg az impresszionista képek tetszettek (például Luchian, Tonitzamunkái és a nagybányai festőiskolából származó néhány kép).

A Főtérről átsétáltunk a Farkas utcába, elmentünk a BBTE főépületeelőtt, megnéztük a helyet, ahol az első magyar kőszínház állt, és szerencsénkvolt, be tudtunk menni a Farkas utcai templomba is.

Ezután a Házsongárdi temetőben indultunk felderítésre az „erdélyiPantheon” legnagyobb neveit (értsd sírköveit) keresni. Majd megjártuk egykicsit magunkat az Óvárban, végül a Fellegvár tetejéről „foglaltuk össze” és„tekintettük át” Kolozsvárt. Az esti program egy színházi előadás volt: azElveszett levelet néztük meg Tompa Gábor rendezésében. Nagyon élveztük azelőadást részben azért, mert a darabot mind nagyon jól ismertük, azelőtt nemsokkal mutattunk be románórán jeleneteket belőle, másrészt pedig ez azabszurd felfogású rendezés sem volt teljesen idegen, az indulás előtti naponláttuk a Csíki Játékszín előadásában Ionesco Haláli nagy játék címűdarabját. Egészen felvillanyozva, még utólag is az előadáson kacagva,beszélgetve mentünk az állomásra.

Csak a vonaton éreztük meg a fáradtságot.Szabó Ádám

XI. A

128

AZ ORSZÁG HATÁRAIN TÚL

TESTVÉRISKOLÁNK, A MEZÕKOVÁCSHÁZIHUNYADI JÁNOS GIMNÁZIUM

A Márton Áron Gimnázium és a mezőkovácsházi Hunyadi JánosGimnázium közötti testvériskola-kapcsolat 2003-ban indult, amikor ahunyadisok képviselete megkereste iskolánkat egy testvériskola-kapcsolatkialakítása céljából.

2004 májusában a Hunyadi János Gimnázium tanulói és tanáraimeglátogatták intézményünket, részt vettek a Márton Áron Iskolanapokprogramjában. A tanulók közös kirándulásokra mentek, és egy műsorkeretében fellépett a mezőkovácsházi iskola Duma-színház színjátszócsoportja is. Előadásuk nagy sikert aratott, a Városi Müvelődési Háznagytermében iskolánk tanulói, tanárai mellett a városból is sokan voltakkíváncsiak a produkcióra.

Iskolánk tanulói családjaiknál fogadták a magyarországi diáktársakat,ezáltal személyessé téve a kapcsolatot.

Ezt a kapcsolatkezdést követően a csíkszeredai diákok és a kísérőtanárok 2004 októberében tettek viszontlátogatást. A Márton ÁronGimnázium 2005 évi ballagási ünnepségén pedig részt vett a mezőkovácsháziHunyadi János Gimnázium igazgatója is. Ezáltal igazgatói szinten ismegvalósult a kapcsolatfelvétel. A 2005 évi kapcsolattartás májusbanfolytatódott, amikor intézményünk diákjai fogadták magyarországitársaikat. Az iskola és a család megfelelő programról gondoskodott.

129

A csíkszeredai diákok viszontlátogatása 2005 október 6 – 9-e közöttvalósult meg. Az osztálykiránduláson 40 tanuló és három tanár vett részt. Atanulók a Gimnázium XII. C és XII. E osztály tanulói, kísérő tanáraik a kétosztályfőnök, Izsák Zoltán és Laczkó József tanár urak, valamint a MártonÁron Gimnázium igazgatóhelyettese, Sata Klára voltak. Útközben résztvettünk az október 6-i ünnepségen, és elhelyeztük iskolánk koszorúját, akegyelet virágait a Szabadság-szobornál. A látogatás során vendégeinklehetővé tették a Szarvasi Arborétum, Békéscsaba, a Munkácsy Múzeum ésa Gyopáros-fürdő meglátogatását.

A mezőkovácsházi iskola meghívására december 16-án Sata Klára ésLaczkó József tanárok részt vettek a Hunyadi János Gimnázium új épüle-tének avató ünnepségén. Ezen a nagyszabású rendezvényen az avatóünnepségen kísérőprogramok is voltak: Hertay Mária magyarországigrafikusművész kiállítása, iskolatörténeti kiállítás, adventi készülődés,színházi kiállítás, filmklub, sport programok, teaház. Örömmel voltunk jelena megújult és kibővült épület átadási ünnepségén: ezzel is érzékeltetniakartuk, hogy a két iskola közötti kapcsolat nem csupán formalitás, hanemegy sokoldalú, tartós együttműködés kezdete.

Sata Kláraigazgatóhelyettes

ERDÉLYI DIÁKCSERE

Nehéz egy diákcseréről írni, hiszen az erről szóló írások általában televannak közhelyekkel, és leginkább az utazásról és a látnivalókról szólószavakkal telítettek. Ezért megpróbálom egy kicsit más szemszögbőlmegvilágítani az erdélyi diákcserét, amelynek során gyakorlatilag magyarokcserélődnek magyarokkal.

Az eddigi csereprogramos élményeim alapján azt hittem, hogy bárkineklehet pozitív emléke egy ilyen kalandról, mert mindig csupa jól sikerült,cseppet sem unalmas napokról olvashatunk.

Százszor megfogadtam, hogy nem veszek részt cserén, ennek ellenére2006 júniusában én is leszálltam a vonatról Csíkszeredában.

Összefolynak a napok: egyik nap az ezeréves határhoz mentünk, másiknap Szovátát, Parajdot, Farkaslakát néztük meg, egy harmadik naponCsíkszereda belvárosában sétáltunk. És az, ami szerintem egy csere lényege:teljesült. Hiszen egy múzeumot akármikor megnézhetünk – egyedül,családdal, nyaralás alkalmával. Azonban együtt élni tulajdonképpen idegenemberekkel, részt venni egy család életében… valami mást jelent. A híresszékely vendégszeretet ellenére félve vállalkoztam az utazásra. A Bakcsicsaládban azonban nem vendégnek éreztem magam. Nem idegenkéntkezeltek, elfogadtak olyannak, amilyen vagyok: sok fémmel, esti korzó-zásokkal, nem húsevéssel, sok szövegeléssel.

130

A szeredaiak hozzáállása mindenképpen arra kell, hogy buzdítsonminket, hogy évről-évre mind többen vegyünk részt a programban.

Hegedûs NikolettIV. gimnazista

Hunfalvy János Kéttannyelvû Külkereskedelmi Líceum

D. BELÉPÕK ÉS BÚCSÚZÓK

A LEGÚJABB GÓLYÁCSKÁK BEREPÜLÉSÉRÕL

Az újonnan érkezett ötödikesek beavatási ünnepségére, aGólyácskabálra 2006. február 2-án került sor iskolánk MajláthGusztáv Károly kápolna-dísztermében. A rendezõ hatodik osztályosévfolyam nevében Gál Pálma (VI. A) köszöntötte a kicsi gólyákat:

„Tisztelt tanáraink, kedves diáktársaink, vendégeink!Szeretettel köszöntök mindenkit a hatodikosok évfolyama nevében

iskolánk Gólyácskabálján!Kedves gólyácskák!A köszöntők általában úgy kezdődnek, hogy hosszú várakozás után

elérkeztetek életetek egy fordulópontjához, egyik sorsdöntő eseményéhez.Ebben az esetben a kijelentés első része valóban igaz, hiszen kissé hosszúideig kellett e napra várnotok, de – ha megkésve is – megérkezett. Hogysorsdöntő-e a mai nap? Valószínűleg nem, de nagyon szeretnénk, ha rend-kívüli, emlékezetes napként őriznétek diákélményeitek között!

Jómagam is szívesen gondolok a közel egy évvel ezelőtti eseményre,amikor bennünket is köszöntöttek az akkori hatodikosok. Jóleső érzés volttudni, hogy valahol szívesen várnak ránk, befogadnak, egy jó közösségneklehetünk immár teljes jogú tagjai, és egyre több ismerős arcot fedezhetünkfel, új barátságokat köthetünk.

Számotokra sem kívánhatok mást, mint azt, hogy érezzétek magatokatközénk tartozónak, iskolánkat tekintsétek új, melegséget biztosító, ugyan-akkor tisztességre kötelező otthonotoknak, ahová mindig hazajöhettek,barátokra lelhettek. A mai gólyácskabálon pedig érezzétek magatokat nagyonjól, hiszen nagy odaadással, lelkesedéssel igyekeztünk számotokra megte-remteni ehhez a körülményeket.

Mindannyiatoknak jó szórakozást kívánunk!”A rendezvény megszervezésérõl, annak programjáról Benedek

Bernadett (VI. B) számol be:Végre mi is hatodikosok lettünk, és az elé a feladat elé állítottak

bennünket, amely egyben nagy kihívás is volt számunkra, hogy az iskolalegifjabb tanulóinak, az ötödikeseknek megszervezzük a gólyácskabált.

131

Nemcsak az ötödikesek, mi is próbáltuk kihozni magunkból a legjobbat.Igyekeztünk minél színesebbé tenni a műsort. Három dallal is kedves-kedtünk az újoncoknak, és egy bohózat is bővítette az előadást.

Négy csapat vett részt a megmérettetésen: a MÁGUSOK, a ZIMI-ZUMI,a KOBAK és a SZEMFÜLESEK csapata.

A versenyszámok a következők voltak: bemutatkozás, egy adott közmondáselmutogatása, általános műveltségi kérdések és egy tárgy reklámozása.

A csapatok kiválóan szerepeltek, éppen ezért a zsűri úgy döntött, hogymindenkit egyformán jutalmaz. A versenyt buli követte a SZIK-ben, vagyis aSzabadidő Központban.

Reméljük, a gólyácskabál rendezvényét az elkövetkezendő években ismegtartják!.

Összeállította:B. L. L.

BILLEGÉS – 2006

Az általános iskolai tagozat 2001–2002-es tanévben történtújraindítása óta iskolánk második alkalommal búcsúztatta a VIII.osztályt végzett diákjait. Az idei VIII.-osok billegésére 2006. június 8-án került sor.

Miután – a XII.-esek ballagási ünnepségének mintájára – a VII.osztályosok búcsúztatták a tantermekben a VIII.-osokat, az “utolsó”osztályfõnöki órák következtek, majd a szülõk és a hozzátartozókköszöntötték a gyerekeket, akik ezt követõen a Majláth GusztávKároly kápolna-díszterembe billegtek. Ott Sata Klára igazgató-helyettes-asszony köszöntötte az ünnepelteket, majd Varga Lászlóigazgató mondott ünnepi beszédet:

Kedves nyolcadikosok, lányok és fiúk, kedves barátaink!

Van a természet, és van a tankönyvszagú világ, az iskola mesterségesvilága. Írunk, olvasunk, számolunk, dolgozunk, de közben a természet is végzia maga dolgát a saját rejtett tanterve szerint: az évek telnek, a gyermekekmegnőnek, és amikor már megtanultak valamennyire repülni, bizony, szárnyrakelnek, és elhagyják a már szűk családi, iskolai fészket. Nem tehetünk mást,mint követjük a lassú, de biztos Természet tanító bácsi mozgását, és szeretőszívvel búcsúzunk tőletek. Most már előre, magasabbra, tovább kell mennetek,nincs megállás, szaladnunk kell a szaladó idővel, más feladatok és más játékokvárnak rátok, más szerepek. Nagyon messze vannak már azok az aprógyermekek, akik négy évvel ezelőtt először jöttek be szorongva ebbe a nagyépületbe, akik egyformán édesek voltak, akár sírtak, akár nevettek, úgy,ahogyan József Attila írja a gyermekekről egyik versében:

132

„Hosszú sorban jönnek, mennek,Ha sírnak is: csak nevetnek.Messze vannak, messze vannak,Mint a vidám csillagok.

Hosszú sorban jönnek, mennek,Apró ördögök, de szentek.Homlokuk friss, meleg kenyér,Szén a szemük, szénparázs.”

Amint ma végignézünk rajtatok, az ötvennégy vidám csillagképen,ugyanolyan örömmel fedezzük fel szemetekben az értelem és a kíváncsiságparazsát, mint négy évvel ezelőtt.

Kedves nyolcadikosok!Ez a mai nap nem csak az iskola, hanem a család ünnepe is, a szüleiteké,

akik végig mögöttetek álltak, fogták ceruzátokat, egyengették lépéseiteket,és ha kellett, megtanulták, vagy újratanulták leckéiteket. Köszönjük, hogymost is itt vannak veletek, velünk, hiszen:

„Enyém a mult és övék a jelen (…) / s én érzem õket és emlékezem.” – ahogyJózsef Attila írta.

Mint mondottam, az iskola követi az életkori változásokat: a serdülőkorután következik a kamasz- és ifjúkor, az általános iskola után a középiskola.

Tanáraitok nevében kívánom, hogy a mostani viszontagságos, vizsgáztatóJúnius Tábornok zökkenései után mindannyiotokat viszontláthassunk ésköszönthessünk szeptemberben, mint a gimnázium kilencedik osztályostanulóit! Jó esélyt látunk erre az elmúlt évek minden nehézsége, az előre nem

133

látható kényszerű tanárcserék ellenére is, mert tanulni azért mindenkitanulhatott, a szép eredmények eddig sem maradtak el, és ezután sem fognakelmaradni. A jó példa itt van előttetek: követni kell a tavalyi nyolcadikosainkáltal kitaposott utat, és akkor nem ér csalódás senkit. Addig is, az elmúlt,együtt töltött évekért hálát adva, a szülők bizalmát megköszönve, a sokkedves pillanatra, a kisebb-nagyobb csínyekre és történetekre szívesenemlékezve ünnepélyesen búcsúzunk tőletek, sok sikert kívánunk nektek, ésvárunk vissza nyár múltával! Isten veletek!

A VII osztályos tanulók részéről az évfolyam legjobb tanulója, Fehér Beáta(VII. A) búcsúztatta a billegőket. Majd Pável Petra (VII. A) Kosztolányi Dezső:Akarsz-e játszani című versével köszöntette a VIII. osztályos tanulókat. Eztkövetően a végzősök nevében az évfolyam legjobb tanulója, Bedő Anita (VIII. B)mondott búcsúbeszédet. A búcsúzók nevében Lőrincz Szende (VIII. B) HorváthIstván versét, a Tornyot raktam címűt szavalta.

Az ünnepség második részében a tanulók kiemelkedő eredményeit díjaztaaz iskola vezetősége. Az igazgatóság az elmúlt négy évben elért tanulmányieredményeikért a két osztály legjobb tanulóját, Varga Attilát (VIII. A) és BedőAnitát (VIII. B) jutalmazta.

Az ünnepség befejező részében Sata Klára igazgatóhelyettes-asszonyannak a reményének adott hangot, hogy – bár az iskola elengedi a végzősáltalános iskolások kezét –, IX. osztályban, a felvételi után újratalálkozhatnak a régi-új diákok egykori és egyben új tanáraikkal.

Összeállította:B. L. L.

A 2004–2005-ÖS TANÉV VÉGZÕS NYOLCADIKOSAI

A 2001–2002-es tanévben indult újra iskolánkban az általános iskolaitagozat. A komoly felvételi nyomán intézményünkbe bejutott kis ötödikosztályosok időközben megnőttek, végzősök lettek: a négy év sikereselvégzése után, a VIII. osztály végén képességvizsgáztak – ugyancsak sike-resen. Azóta sokan közülük iskolánk líceumi tagozatának diákjai.

Az alábbi képek őket ábrázolják: a Márton Áron Gimnázium első végzősnyolcadikosait.

VIII. A – Osztályfõnök: JUHÁSZ-ANDRÁS RÉKA

134

Abrudbányai MelindaAndrás ÁgotaBalási ZalánBaló ZsoltBalog KingaBecze Annamária

Bíró AndreaBogos ImolaBúzás BeátaCsiszer GyöngyikeDénes IldikóFerencz Hunor

Geréd IbolyaIlyés ZsoltJános Anita ErzsébetLadó ÁgotaMészáros TiborNagy Tímea

VIII. B – Osztályfõnök: ORBÁN ZSOLT

135

Balázs ElődBálint BorókaBíró RékaBoldizsár EszterCseke AbonyCsutak KatalinErőss AnitaFerencz LehelGáspár Lilla

Gegő ImreIllyés ÁgotaIncze AndreaKeresztes FranciskaLőrincz IstvánMátéffy NoémiMátyás-Barta CsongorNagy-Fazakas CsongorPál Andrea

Pálffy ÁronPéter AttilaRangyák EszterSükösd HunorSzikszai LászlóTövissi JúliaVarga PéterVízi Tünde

Pál CsillaPáll HunorPuskás Csilla

Skovrán Ádám KrisztiánSimon ImreSzenyes Szilárd

Szopos Előd ÁrpádVágási ZsomborVikárius Réka

„GAUDEAMUS IGITUR”

Az ismerős ének ebben a tanévben 2006. június 9-én csendült fel avégzősök ajkán. Az ünnepség a hagyományoknak megfelelően a MártonÁron- és a Majláth Gusztáv Károly-szobornál kezdődött, majd a XI.-esekbúcsúztatták a ballagókat feldíszített osztálytermeikben. Ezután az utolsóosztályfőnöki órák következtek a XII.-esek számára (A – filológia,osztályfőnök: Herţa Enikő; B – társadalomtudomány, o. f.: Noszlopi Edit; C –természettudomány, o. f.: Izsák Zoltán; D – matematika-informatika, o. f.:Nagy Antal; E – matematika-informatika, o. f.: Laczkó József), majd a szülőkés hozzátartozók köszönthették ünnepeltjeiket az osztálytermekben. Aballagás következett ki a sportpályára, jelképesen: az életbe.

Az ünnepségen Juhász-András Réka romántanárnő köszöntötte ameghívottakat, a vendégeket (a világi és egyházi elöljárókat, a csíkszeredaiMagyar Konzulátus küldöttségét, a Hargita Megyei Tanfelügyelőségképviselőit, testvériskolánk, a mezőkovácsházi Hunyadi János Középiskolaigazgatónőjét), a szülőket és tanárokat, majd a ballagókhoz szólt: „2006.június 9-et írunk. Ez az a nap, amelyre talán már négy éve vártok. Igaz, hogyszámotokra ebben az iskolában immár a negyedik ballagás, mégis azegyetlen, hisz ezúttal titeket búcsúztat az iskola! Most értetek öltözöttünneplőbe minden és mindenki, értetek vannak a virágok, a szavak, acsengőszó. A búcsú perceiben engedjétek meg, hogy mi is veletek, melletteteklehessünk!”

136

A közös ünneplés az Iskolahimnusz eléneklésével kezdődött, majd VargaLászló igazgató köszöntötte a végzősöket:

Kedves szülõk, rokonok, barátok, tisztelt vendégeink! De mindenekelõtt: szeretett végzõs diákjaink!

A beszélõ köntös, Mikszáth Kálmán bájos kisregénye, arról szól, hogy azegyik alföldi magyar várost egy ruhadarab, egy török kaftán véd meg mindenveszedelemtől: amint a portyázó, fosztogató ellenség meglátja, azonnalmegszelídül, és engedelmeskedik a köntös viselőjének, mintha csak varázserejelenne, mintha beszélne hozzájuk. Ezt a köntöst veszi fel a város főbírája, hogyjobb belátásra bírja a követelőző idegen martalócokat. Így lesz a beszélőköntösből ünnepi viselet, de a fennmaradás hatásos eszköze is.

Ez persze egy átlátszó példabeszéd, de a ruhákon, álruhákon és újruhákon mégiscsak érdemes elgondolkodni, mert időnként mindannyiankinőjük a ruháinkat. Szilágyi Domokostól tudjuk azt, hogy:

„Aki alkot, visszafele nem tud lépni –s ha már kinõtt minden ruhát,meztelenül borzong a végtelen partján,míg fölzárkózik mögé a világ.”

Valóban, életünk jó része a megfelelő új ruha keresésével telik el, mert avalóságban tulajdonképpen nem is a ruhát, hanem önmagunkat, az igaziénünket igyekszünk megtalálni, divatos szóval: az identitásunkat. Ezt tesszükitt is, most is, ezen a ballagási ünnepségen is. Ez persze egyáltalán nem újdolog, hiszen már az ókortól kezdve arra intenek minket a bölcsek, hogy: „Légyaz, aki vagy!”; „Ismerd meg önmagadat!”; „Légy hû önmagadhoz!”, és ígytovább. A baj az, hogy egyáltalán nem könnyű rájönni arra, hogy kik isvagyunk, milyen szerep való nekünk. Erről a témáról már Francois Villon is írtverset az Apró képek balladájában ezelőtt hatszáz évvel:

„Tudom, mely gyümölcs merre termett,Tudom, mely fán mily gyanta serked,Tudom, hogy minden egy dolog, Tudom a munkát, lusta kedvet,Csak azt nem tudom, ki vagyok.”

Mindenesetre roppant hasznos dolog lenne, ha ezt a kérdést alázatosannyitva hagynátok a következő néhány évtizeden keresztül. Egy-két dolgotviszont biztosan lehet már tudni: például azt, hogy az ember, főleg a fiatalember igencsak szereti az újat, mindent, ami újnak tűnik. Kosztolányi Dezsőírja a fiatalokról egyik énekében, hogy:

137

„Ámulnak õk és fölnevetnek,Elõre néznek, hátra néznekés visszafordulnak tûnõdve,mert még nem értik az egészet.

Úgy járnak itt e gyatra földön,melyen csupa por és kopás van,úgy járnak itt e vén világon,mint egy frissen-festett lakásban.”

Semmi redkívüli nincs abban, hogy minden nemzedék új ruhatárat akarmagának, és nem akarja felvenni a régi ruhákat. Mi is elmondtuk, akárcsakti, hogy:

„Nem kellenek a megálmodott álmok,Új kínok, titkok, vágyak vizén járok,Szállani, szállani, szállani egyreÚj, új vizekre, nagy, Szûzi Vizekre, …”

Igen ám, de később, mikor az ember kipróbált, kinőtt minden ruhát, végülrájön, hogy a régi dolgokat is meg lehet tölteni új értelemmel, hogy újjelentést tudunk adni az örökölt világnak is, ahogy például ti tettétek anépviselettel. „Szereti a világ, ha újraköltik ” – mondja Szilágyi Domokos, éstényleg erről van szó: költsétek újra, vegyétek birtokba a világot! És tegyétekmindezt szeretettel, hálával és szeretettel!

Kedves fiatal barátaink, szeretett vágzős diákok! Itt, a ballagásnaknevezett szertartáson, a várakozás szép ünnepén, itt, a jelképek sürűjébenkérlek benneteket a tantestületünk nevében, hogy valljátok ti is a költőKosztolányival:

„Semmi, ami barbárnem kell soha nékem, semmi, ami bárgyúNem kellenek õk se, kik titkon az éggel rádión beszélnek, ......Csak a bátor, a büszke, az kell nekem, õ kell,õt szeretem, ki érzi a földet,tapintja merészen a görcsös, a szörnyûMedúza-valóság kõ iszonyatát.....”

Befejezésül: eredetileg azt akartuk mondani, hogy vigyázzatok a beszélőköntösre, amely egy egész közösség, egy hosszú múlt és egy gazdag műveltségjelképe! De rájöttünk, hogy inkább azt kell a lelketekre kötni, hogymagatokra, egymásra vigyázzatok, mert a ruha, a világ csak addig él, addigszól, amíg van, aki felvegye, van, aki felvállalja. Az élet egymásra utaltság, saz egymásra utaltság legmagasabb fokon megértett formája a szeretet.

Isten veletek!

138

Ezt követően Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármestere szólt azünnepeltekhez és az ünneplőkhöz, majd Varga Bernadette XI. E osztályostanuló és egyben az évfolyam első tanulója mondott búcsúztató beszédet,amely nagy sikert aratott:

Kedves ballagó Diákok!

Egy újabb év, egy újabb ballagás... Hányszor vettetek már részt hasonlóünnepségen, és hányszor vártátok türelmetlenül a záró szavakat... nem tudom.De ez most más, nektek más! Ezúttal minden szó – rövid, hosszú, szerető,kedves vagy titkon intő – minden szó csak nektek szól, és csak értetek.

Én is kiállok, és szólni próbálok, de mit is mondhatnék nektek – neked?Kicsi a nagynak? Gyenge az erősnek? Maradó a távozónak?

Álldogálok, nézlek, intek és mondom, amit szokás, hogy aztán néha írj,meg hagyj nyomot, mert követni szeretnélek, de te már nem figyelsz rám.Neked lépned kell, mert megnyílik a tér, és minden lépésed választás,létrehozol valamit, és közben már fel is számoltál valami mást. Születik a tevilágod, írod a te utadat, amely majd – kellő távolból visszatekintve –megmutatja, hogy ki lettél, ki voltál.

Szórsz néhány morzsát, nyomot hagysz nekem. Látom, de még nemindulok, bár utánad már tagadhatatlanul én következem. A hosszú játék során– amire te tanítottál – először fordul elő, hogy magamra hagysz. De MáraiSándor szavaival élve: „a barátságot nem érheti csalódás, mert nem akar a

139

másiktól semmit (...) a barátságot még a halál sem öli meg: emléke tovább él azemberek öntudatában, mint egy néma hõstett emléke.” Maradok hát, és aztígérem, hogy nem felejtelek. Te is mormolsz valami hasonlót, és én szeretnémhinni, hogy komolyan gondolod... Hiszen mennyi minden történt velünk...veletek... Székely János szerint: „Amit el lehet felejteni, nyugodtan felejtsük el,esélyünk a feledhetetlen!”. – Hát ez, a feledhetetlen, ami fontos nekünk. Itttalálkoztunk, együtt voltunk, együtt alakultunk olyanná, amilyenek mostvagyunk... Ezért nem távozol üres kézzel – és nem maradok én sem azzal.Mégis, nagyon nehéz lenne megmondani, hogy mi az, amit itt hagysz, és mi az,amit elviszel. Rajtad áll, hogy kezdesz-e valamit vele, s ha igen, mi lesz az.Milyen leszel, ki leszel? Farkasszemet nézünk, megpróbálok mindent kiolvasnia szemedből, de nem hagyod magad. Most már az is világos, hogy hanemsokára el is indulok a te morzsáidon, a saját lépéseimet kell majd lépnem.

Ennyi volt. Talán ismerősnek tűnt egy kicsit, talán ti is eljátszottátok eztegy éve, talán épp ma, talán mindig is játszani fogjátok...

Én pedig kiálltam és szólni próbáltam. Kicsi a nagynak, gyenge azerősnek, maradó a távozónak.

Szeretettel köszönök el tőletek: legyetek boldogak, legyetek szépek, és azegyik osztálytársam kedvenc indián közmondását idézve: „Forduljatok a Napfelé, s meglátjátok, az árnyak mögétek kerülnek!”

Búcsúztató szavalat következett: Elekes Ágnes, a XI. E osztály tanulója,az iskolai szavalóverseny évfolyamszintű első helyezettje Weöres SándorTündérkert című versét szavalta el. Majd pedig a búcsúzóké volt a szó. Azévfolyamelső Kopacz Ildikó, a XII. B történelem-társadalomtudomány osztályvégzőse állt a mikrofonhoz búcsúzni a ballagók nevében:

…Hallod a némaságomat? Tudod, énbeszélgetni is úgy szeretek a legjobban,hogy megyek egyedül és hallgatok.

Kedves diáktársak, tanárok, szülõk,barátok, rokonok!

Azt hiszem, ebben a pillanatban mind-nyájan átérezzük a némaság ünnepélyes-ségét.

„Várok, hogyha váratsz, megyek, haterelsz, / maradék szemérmem némaságaez”. Talán Pilinszky Jánosnak ezek aszavai jellemzik legjobban az iskolávalvaló viszonyunkat. Igyekeztünk meg-felelni, igyekeztek elfogadni… Most ittállunk. Ahogy Parti Nagy Lajos írja:„olyan fölösleges és csak / olyképp szép isitten.”

140

Mindenki mérlegelhet magában. A vélemények azonban relatívak. Csakegy dolog biztos: „Mi hátra volt még, elkövetkezett.” (Vajda János)

„Amiként kezdtem, végig az maradtam.Ahogyan kezdtem, mindvégig azt csinálom.Mint a fegyenc, ki visszatérvefalujába, továbbra is csak hallgat,szótlanul ûl pohár bora elõtt.” – mérlegeli helyettem is Pilinszky, hogy ne

kelljen megszegnem szótlanságomat.Bár azért vagyunk most itt, hogy elbúcsúzzunk iskolánktól, tanárainktól

és diáktársainktól… én nem fogok elbúcsúzni! Inkább azt hirdetemnémaságommal, hogy a köztünk kialakult kapcsolat és kapcsolatokmegszüntethetetlenek, felejthetetlenek, és inkább azt harsogom, hogy:VISZONTLÁTÁSRA! Ehhez a szóhoz szintén Pilinszky ad tanácsot:

„Légy hát, akár az állatok,oly nyersen szép és tiszta,bátran figyelj, mint õk figyelnekkegyetlen titkaikra.”

A búcsúszavalatot, Pilinszky János Egyenes labirintus című versét BarokIstván XII. D osztályos tanuló, az évfolyam legjobb szavalója adta elő.

Az 1990-ben újjáéledt esemény, a szalagtűzés következett, amelynekszereplői tíz éve, 1996 óta a ballagó évfolyam osztályelső tanulói. Ebben atanévben az ünnepélyes mozzanat „cselekvő részesei” a következő éltanulókvoltak: Nyisztor Blanka (XII. A), Kopacz Ildikó (XII. B), Benedek Katalin(XII. C), Csúcs András Klaus (XII. D) és Lázár Orsolya (XII. E).

141

Az öt osztályelső tanuló közül a négy év összesített osztályzata alapján azévfolyamelső címet Kopacz Ildikó szerezte meg. Őt érte a megtiszteltetés aszalag feltűzésére, miközben az osztályelsők körülállták az iskola zászlaját.

A díjkiosztást követően, az ünnepség végén a Gaudeamus hangjaira azigazgató úr és az igazgatóhelyettes-asszony „kivezette” a ballagókat aziskolából az életbe, akik 2016-ban találkoznak.

Összeállította:Borsodi L. László - magyartanár

Juhász-András Réka - romántanárnõ

ÉRETTSÉGI TALÁLKOZÓK

2006 májusában és júniusában a következõ találkozókra került sor:

Május 12. 20 éves találkozó (1986)Május 13. 35 éves esti találkozó (1971)Május 19. 25 éves találkozó (1981)

40 éves találkozó (1966)45 éves találkozó (1961)

Május 26. 10 éves találkozó (1996)30 éves találkozó (1976)35 éves találkozó (1971)45 éves esti találkozó (1961)

Június 10. 50 éves találkozó (1956)55 éves találkozó (1951)

A 2006. május 26-án megrendezett 35 éves öregdiák találkozón SataKlára igazgatóhelyettes-asszony a következő szavakkal köszöntötte az ünne-pelteket és ünneplőket:

Tisztelt hölgyeim és uraim! Kedves barátaink!„Csak úgy zsebre tett kézzel egyszer elindulni mindannyian szeretnénk,

mégis elindulni csupán annak van miért, akinek van miért visszatérni.” (Kenéz Ferenc)

35 évvel ezelőtt indultak innen el, és Kenéz Ferenc idézetéhez kötődvehiszem, hogy ebből az iskolából volt miért elindulniuk, és van amiértvisszatérniük.

Sok minden történt a legutóbbi találkozásuk óta eltelt újabb 5 vagy talán10 év alatt, s ebben a felgyorsult világban valamennyien alig tudjuk érzékelniaz eltelt éveket. De álljunk meg egy pillanatra, emlékezni volt tanáraikra,osztálytársaikra, osztályfőnökükre, akik már csak emlékeinkben, lelkünkbenvannak velünk. Rájuk emlékezzünk egy perc néma csenddel!

142

1971-ben, amikor innen elindultak, mint minden ballagó diák, tele voltaktervekkel, álmokkal, biztosan valamennyien meg akarták váltani a világot. Ésehhez a világmegváltáshoz adott útravalót az iskola: a jelképes ballagásibatyu, az élet két arculatát jelentő hagyományos piros-fekete csíkos tarisznyaés kopjafa mellé a szülőföld biztonságát, az iskola, az osztálytársak biztatását,elődeik tapasztalatát, az újrakezdés lehetőségébe vetett hitet. Segített azútkeresésben azzal, hogy biztos támpontokat, értékrendet adott, tudást,munkaszeretet, fegyelmet, hitet saját értékeinkben. Azokban a nehéz évekbenaz iskola mást is nyújtott: megpróbálta belopni az igazságot a sok valótlanságközé, a szabadgondolkodást az izmusok fölé, ápolta hagyományainkat, amagyar szót, a magyar kultúrát.

Bărbat Teréz tanárnőnek a Váli Éva szerkesztette Közös nevezõnk címűkötetében megfogalmazott vallomását idézem:

„ …Ha arra járok, mindig Rátok köszönök, öreg falak, mert tanúi voltatokazokban a nehéz években mindannak, ami bennünk és velünk történt, mert a„ mostohagyermek” is keresi a kapaszkodót, és vissza-visszatér az elhagyottotthonba – akár a föl-földobott kõ – megsimogatni az öreg falakat, melyekannyi éven át védelmezõn emelkedtek körénk.

Hogy óvjanak.A rossztól.A hamistól.S mikor újra meg újra szembekerülünk ifjúságunk tanúival, mintha ránk

kérdeznének:- Hogy volt ?- Mit végeztetek ?- Mit tehettetek volna még ?- Honnan ?- Hová ?- Miért ?- Miért nem?Tisztelettel jelentem Nektek, öreg falak, hogy ha tapogatózva, ha

sikertelenséggel, kellemetlenségekkel küszködve is, de iparkodtunk, hogy az„útravalót” – a „ magot” mi is elültessük.”.

Az elmúlt évtizedek tapasztalttá, bölccsé tették az akkori diákot. Önök ismár megtalálták helyüket a világban, már felnevelték, esetleg még nevelikgyermekeiket (már ha ők hagyják), már tudják, mit jelentett életükben ez aziskola.

Kinek mi minden sikerült, vagy kinek mennyi csalódást, sikertelenségetjelentettek az elmúlt évek, majd az osztályfőnöki órákon fog kiderülni. Detény, hogy az elkövetkező években még nagyon sok a tennivaló, még sok amegvalósítani való terv, álmaik és feladataik vannak, és mindezekhezkívánok kitartást, erőt, egészséget!

Márai Sándor szavaival búcsúzom:„S mert vándor vagy, minden nap tovább kell menned az úton, mely

egyetlen célod, tehát lelked és a lelkedben elrejtett isteni hatalom megismerése

143

felé vezet… TOVÁBB KELL MENNED, HISZEN DOLGOD VAN. Nemtudhatod, meddig élsz, s egyáltalán lesz-e idõd eljutni utad végcéljához… demenj minden nap tovább, sebes lábakkal és szegényen is. Mert vándor vagy.”

Az alábbiakban azoknak a tanulóknak a névsorát közöljük, akik aLőrincz Katalin tanárnő által összeállított műsorban szerepeltek az érettségitalálkozók alkalmával, önzetlenül feláldozva idejüket és energiájukat, hogyaz évek, évetizedek után Alma Materükbe visszatérő, nosztalgiázóvéndiákoknak minél emlékezetesebbé tegyék ünnepüket. Köszönet érte!

IX. B: Erőss Kinga, Gáspár Lilla, György Réka, Keresztes Franciska,Molnár Kinga, Pál Andrea, Szikszai László, Vízi Tünde;

X. A: Becze Beáta, Molnár Szidónia, Ráduly Ibolya;X. B: Ambrus Laura, Antal Karola, Lőrincz Zsuzsanna, Portik Gabriella,

Sipos Noémi;X. E: Botár Hanna, Vitos Eszter;XI. A: Radvánszky Zsuzsa;XI. B: Antal Karola, Becze Melinda, Darvas Noémi, Darvas Orsolya,

Erőss Izabella, Györgypál Réka, Halmágyi Zsófia, Kraft Noémi, LukácsAndrea, Márton Csilla, Todor Júlia;

XI. D: Brebán Alfréd, Fazakas Zoltán, Gáll Attila, György Tamás, KoszSzilárd, Tankó Hunor, Tulit Ágnes, Vitos Etelka, Zólya Zsombor;

XI. E: Kis Orsolya;Tanárok: Csiszer István, Ferencz S. Ajka, Lőrincz Katalin.

Összeállította:B. L. L.

A LÁTHATÓ ÉS A LÁTHATATLAN ISKOLA TALÁLKOZÁSA

Ebben a tanévben 2006. május 25-én került sor az Iskolanapokrendezvényének keretén belül az intézmény egykori, ma már nyugdíjaspedagógusai és alkalmazottai, valamint a maiak találkozójára.

Az ünnepélyt Varga László igazgató nyitotta meg, aki a következőszavakkal köszöntötte az egybegyűlteket:

„Hatodik alkalommal találkozunk ebben a sorozatban, ugyanis – amintmindenki emlékszik – 2001-ben kezdtük el intézményesített formábanmegszervezni az aktív és a nyugalomban levő pedagógusok találkozóját, ésnagy örömünkre szolgál, hogy ennek a rendezvénynek az ötlete annak idejénkedvező fogadtatásra talált. Ez pedig azt bizonyítja, hogy erre mind igény,mind fogadókészség mindkét oldalról létezett.

Elgondolkoztam azon, hogy milyen gyönyörű a május hónapnak az asajátossága, hogy ilyenkor minden hétvégén (pénteken, szombaton) felke-resik az épületet az öreg diákok, hogy minden hétvégén hangos az iskola a10, 20, 30 éves véndiák találkozóktól, ahová legtöbb esetben meghívják a régi

144

osztályfőnököket, az akkori és a mindenkori igazgatókat. Viszont ez atalálkozás a látható és a láthatatlan iskola között, az egykori és a mai diákok,a tanárok és az egykori diákok között nem lenne teljes, ha nem kerítenénksort évente legalább egyszer nyugdíjas kollégáink köszöntésére. Szerénylehetőségeinkhez képest próbálunk örömet szerezni azoknak akollégáinknak, akik életüket, munkás évtizedeiket ennek a szakmának,hivatásnak, ennek az intézménynek szentelték. Sajnos nem áll módunkbannyugdíjakat megállapítani, bár mindannyian tudjuk, mennyire mostohánbánik az állam, a társadalom, a sors mind az aktív, mind a nyugalmazottpedagógusokkal. Sokat gondoltunk nyugdíjasainkra 2005 novemberében ahárom hetes sztrájk alatt, amikor vállvetve harcoltunk azért, ami minketmegillet. Erőt merítettünk akkor, és merítünk, valahányszor elkeseredünk,elődeink, nyugdíjas kollégáink kitartásából, példájából, akik a 40-es, 50-es,60-as évek fojtó légkörében helytálltak.

Szót kell ejtenünk arról is, hogy miközben nő a friss nyugdíjasok száma,sajnos, egyre növekszik azoknak a száma, akik az égi csengőszóra fognakkrétát a kezükbe és az égi katedrán tanítanak valahol nagyon messze tőlünk,mert itt hagyták ezt a földi világot. A tavalyi találkozónk óta néhányanelhagytak minket mindörökre.

Ez alatt az egy év alatt halt meg Bege Irénke nevelőnő, aki 1974 – 1996között dolgozott iskolánkban, és aki halála előtt nagyon sokat szenvedett. Ittemlítjük meg – bár nem volt hosszú ideig iskolánk tanára, de sok szállalkötődött intézményünkhöz – Molnár Antal tanár urat, aki 91 éves korábanhalt meg. Tóni bácsi fontos szerepet játszott a csíki gyorskorcsolyaéletmegalapításában. Sajnos nagyon friss még a seb: nemrég kísértük utolsóútjára a csíkcsobotfalvi temetőbe Borsodi Juliánnát, Jucikát, akinek 37 évenkeresztül örvendhettünk itt az iskolában. 1968-tól 2005-ig volt iskolánklaboránsnője.

Még két személyt kell megemlítenünk, akik iskolánk barátai és jótevőivoltak: Dr. Gaál Zakariást, aki 2005 májusában halt meg, és mondhatni, aMárton Áron Gimnázium „mecénása” volt. Például az első mellszobrot, amelynévadónknak állít emléket, s amely iskolánk főbejáratának jobb oldalán van,kizárólag az ő nagylelkűségének köszönhetjük. Itt kell megemlékeznünk a 2006májusában Budapesten elhunyt Donázy Istvánról, aki a Bethlen GáborSzakközépiskola igazgatója volt, s aki ballagási ünnepségeink alkalmábólhosszú éveken át személyesen osztotta ki az általa létrehozott „Tenni, ha csakírott szóval…” Alapítvány díjait. Nagyon sok kollégánk nem volt még nyugdíjas1990-ben, amikor ő és iskolája ajándékba hozta gimnáziumunknak aziskolazászlót, amely kicsengetési ünnepségeink állandó szimbóluma évről évre.”

Miután egy perces néma felállással emlékeztek az elhunytakra, ajelenlevők az iskola mai diákjainak népzenei összeállítását hallgathattákmeg, amelyet Antal Beáta és Lőrincz Katalin tanárnők tanítottak be. Eztkövette két nyugdíjba vonuló pedagógus búcsúztatása.

145

Buzogány Teréz kémia szakos tanárnõt Sata Klára aligazgatónõ mintszak- és pályatárs köszöntötte:

„Sajnos, telnek az évek, és lassan, szinte észrevétlenül a régi tantestülettagjai nyugdíjba mennek. Ebben az évben Buzogány Teréz tanárnő érte el azta kort, amikor hivatalból nyugdíjba megy. Ő a 70-es években rövid ideig mártanított ebben az iskolában, és a rendszerváltás után a román és a magyar

iskolák szétválásakor a mai Octavian GogaNemzeti Kollégiumból visszakerült hozzánk.Kémiából ebben az évben a legfontosabb és legjobberedményeket ő érte el. Diákjai itthoni és külföldiversenyeken eredményesen és jól képviseltékiskolánkat. Both Emese, Ferencz Gyöngyvér, FülöpOrsolya, Péter Attila, Szilágyi Botond és VíziEmőke nemcsak az országos tantárgyversenyen,hanem a magyarországi versenyeken is képvieltékintézményünket, illetve sok dolgozattal tudo-mányos ülésszakon vettek részt. A kitartó, követ-kezetes, fáradhatatlan munkának, az okosszigornak eredménye ez. Sajnos magánéletében is

sok kihívásnak kellett eleget tennie. Buzogány Teréz tanárnő azonbanelmondhatja, hogy mind szakmai téren, mind a családban helyt tudott állni.

Most, amikor köszöntjük, hogy nyugdíjba megy, kívánjuk, hogy ezt atevékenységét, energiáját és ezt a tudását, tudja kamatoztatni. Adjon neki aGondviselő jó egészséget, és legyen még sokáig az a tanárnő, akire diákjai éskollegái nagyon sok szeretettel emlékeznek!”

Silló Géza sporttanárt kollégája, Basa János búcsúztatta: „Széchenyit és Móricz Zsigmondot idézve: „A tanító a nemzet napszá-

mosa.” Ezt az idézetet azért választottam, mert kollegám, mint egynapszámos, fáradságot nem kímélve reggeltől estig dolgozott vakációban,ünnepek alkalmával, sok esetben a családi élet róvására is. Azért harcolt,hogy diákjaink, a Márton Áron Gimnázium minél jobban szerepelhessen akosárlabda-bajnokságokon. Sokan mondják, hogy az életpályáját össze-tévesztette a sí- és a kosárpályával. Amíg a sí- és kosárpályáig jutott, akövetkezők voltak életének fontosabb állomásai: az elemit a mai PetőfiSándor Általános Iskolában végezte, majd itt tanult, a jelenlegi Márton ÁronGimnáziumban. 1961-ben érettségizett. 1967-ben fejezte be Bukarestben atestnevelési főiskolát. 1980-ban letette az I. didaktikai fokozatot.

Ami az eredményeket illeti: a fiú kosárlabdacsapattal 1998-ban másodikhelyet szerzett, 2002-ben, 2003-ban és 2005-ben pedig országos bajnokságotnyert. Háromszor nyert tehát bajnokságot a fiúcsapattal, 2005-ben alánycsapattal bejutott a zónabajnokság döntőjébe, 2006-ban pedig azországos negyedik helyet érte el. Úgy tudom, hogy a gimnázium történetébensportban ilyen eredmények nem születtek.

146

Munkáját mindvégig pontosság, fegyelem, őszinteség, odaadás éscéltudatosság jellemezte. Elismerésként tevékenységéért a város polgár-mesteri hivatala Csíkszereda díszpolgárává avatta. Szép volt, Géza, és ahátralevő években sikerekben gazdag életet, egészséget kívánunk!”

Befejezésül Silló tanár úr köszönõ szavait,pedagógusi hitvallását idézzük:

„Köszönöm a kollégáknak a szép szavakat, ésmindenkinek, aki ma eljött. 1967-től vagyok aziskolában, közel negyven éve, de ha mégbeleszámítom a diákéveket is, akkor több mintnegyven éve, hogy kinyitottam minden nap az iskolakapuját. Valóban jöttem mindig: vakációban,szabadidőben, hogy edzéseket tartsak. Izsák Zolinak(biológiatanár – szerk. megj.) volt is egy megjegyzése,hogy még a Márton Áron szobra ül az iskolábantöbbet, mint te. Ez lehet, hogy így van, de tény, hogy sok mindenről le kellettmondanom. A szép eredményeket az iskoláért tettem: elsősorban a tanulókért,de magamért is, mert úgy gondoltam, hogy kötelességem egy csapatot úgyfelkészítenem, hogy ne hozzak szégyent az iskolára, önmagamra, s főleg azokraa diákokra, akikkel megjelentem különböző országos versenyeken.

Azt gondolom, hogy büszke lehetek, és büszke lehet az, aki ebben aziskolában ilyen diákokat taníthatott és tanítani fog, mert ilyen diákoknincsenek máshol, és aki itt tanít, nem fogja megbánni.”

Összeállította:B. L. L.

37 ÉV ISKOLÁNK SZOLGÁLATÁBAN –BORSODI JULIÁNNA EMLÉKÉRE

(1948 – 2006)

Borsodi Juliánna 1948-ban született Gyimes-felsőlokon elsőként egy háromgyerekes családban. Elemiés általános iskolai tanulmányait szülőfalujábanvégezte, majd a mai Márton Áron Gimnáziumba került.A középiskola elvégzése után itt érettségizett 1967-ben.1968-tól egykori iskolájának laboránsa lett. Ő látta el abiológia, a fizika és a kémia laboratóriumokhozkapcsolódó feladatokat, fontos szerepet játszva aszakórákon zajló kísérletek előkészítésében. Felvigyázta az 1990 utánlétesült videotermet, fénymásolt. Legyen szó tanárról, diákról, kisegítőszemélyzeti alkalmazottról, „Jucika néni”-től – ahogy mindenki ismerte ésszólította – nem lehetett olyat kérni, amiben ne segített volna.

147

Egyre súlyosbodó betegsége miatt 2005 januárjában kértebetegnyugdíjaztatását.

2006. március 27-én hunyt el Csíksomlyón. Temetésén, amelyre március29-én került sor a csíksomlyói Szent Péter temetőben, Sata Kláraigazgatóhelyettes-asszony mondott búcsúztató beszédet:

Tisztelt gyászoló család, tisztelt gyászoló gyülekezet!

„Utolsó leheletemmel is köszönöm a sorsnak, hogy ember voltam…Láttam a földet, az eget, az évszakokat. Megismertem a szerelmet, a

valóság töredékeit, a vágyakat és a csalódásokat. A földön éltem és lassanfölderültem. Egy napon meghalok: s ez is milyen csodálatosan rendjén való ésegyszerû. Történhetett velem más, jobb, nagyszerûbb? Nem történhetett.Megéltem a legtöbbet és a legnagyszerûbbet, az emberi sorsot. Más és jobb nemtörténhetett velem.” (Márai Sándor)

A Márton Áron Gimnázium homlokzatára mind gyakrabban tűzzük ki afekete gyászlobogót, mind gyakrabban búcsúzunk volt munkatárstól. Nehézmost megszólalni, hisz a gyászoló családban és a Márton Áron Gimnáziumnagy családjában pótolhatatlan űrt hagy maga után Borsodi Juliánna. Nehézbúcsút venni tőle, mert a szomorú valóságot még mindig nem tudjuk elfogadni.Emlékeinkben élénken él vidámsága, derűje, életszeretete, segítőkészsége,kedvessége, mert nemrég még aktívan részt vett iskolánk életében. BorsodiJuliánna egész tevékenysége a Márton Áron Gimnáziumhoz kapcsolódik, 38évig volt iskolánk tanárainak értékes, fontos segítőtársa. Pontos, megbízható,örökké segítőkész egyénisége révén mindenki nagyon szerette.

Aggódva figyeltük betegségében, csodáltuk bátorságát, ahogyanküszködött életéért, ahogyan tudatosan, elfogadva a megváltozhatatlantkészült az elmúlásra. Úgy érezte, hogy az Isten által rábízott feladatotteljesítette, és remélem, hogy őszinte, töretlen hite segítette őt nehéz óráiban!Sajnos a Gondviselés nem engedte meg, hogy megérdemelt nyugdíjas éveitcsaládja körében tölthesse, örülhessen gyermekeinek.

Hiszem, hogy Borsodi Juliánna továbbra is köztünk és családja körébenlesz, szeretete továbbra is majd körülöleli az övéit, és ez segíteni fogjacsaládját továbbvinni mindazt, amit tőle ajándékként kaptak: az életszeretetét, a derűt és azt a gondoskodást, amely azáltal marad meg, hogy őkis majd továbbadják szeretteiknek. Hitünk szerint ugyanis az élet örök, aszeretet halhatatlan.

Drága Jucika! Most búcsúzunk Tőled: legyen neked könnyű az anyaföld,pihenésed legyen csendes! Nyugodj békében, Isten veled!

K. B.

148

IN MEMORIAM DONÁZY ISTVÁN (1943–2006)

2006. május 18-án tragikus hirtelenséggel elhunyt testvériskolánk, aBudapesti Bethlen Gábor Szállítási és Kereskedelmi Szakközépiskolaigazgatója, iskolánk igaz, hű barátja: Donázy István. Emlékét barátja, NagyAntal, intézményünk nyug. fizikatanára idézi meg, illetve Sata Kláraigazgatóhelyettes-asszonynak a temetési szertartáson mondott beszédébőlolvashatnak részletet.

Még mindig várom a telefonhívásodat, pedig már tudom, hogy 2006.május 18-a óta hiába. Ekkor kaptuk a hírt, hogy a betegség, amely újólagklinikai ágyba parancsolt, győzedelmeskedett. Pedig mennyit reméltük, hogyújra, még egyszer győzni fogsz, és a súlyos operáció után a többszöri kórházikezelés megerősíti fáradt szívedet, és közöttünk maradsz. Sajnos nem ígytörtént, fájó, hogy szíved nem bírta tovább!

1990-ben a nálunk akkor kevés ideje bekövetkezett változások utánismertelek meg, és úgy érzem, hamarosan őszintebarátság alakult ki közöttünk. Fokozatosanmegismertem életedet, családodat, pályafutásodat,munkádat, és hidd el, nagyon megszerettelek.Olyan pozitív kisugárzású ember voltál, akimegnyugtatta a környezetét, elcsitította akonfliktusok viharait. Tudtad, hogyan kellellentéteket elsimítani, az igazságot felvállalni, aztmegvédeni, a gyengéket bátorítani. Munkabírásodis páratlan volt: bármikor kerestelek, mindig „jelen”voltál szeretett iskoládban, intézted annak ügyes-bajos dolgait, rendelkeztél, gondoskodtál tanárról,diákról, személyzetről. Sajnos ezt a páratlanmunkabírásodat akadályozta az utóbbi években súlyosbodó szívbetegséged, denem hagytad magad, és sokszor emberfeletti erőfeszítések árán is továbbvállaltad az iskolavezetést. Ott ért munkád közben a végül is végzetesnekbizonyult roham.

Ki is voltál nekünk, nekem, Donázy István?1943-ban születtél Csákváron, de szüleid hamar Budapestre költöztek a

Ferencvárosba. (Ez is rokon vonás volt köztünk, mert mindketten nagyFradi-drukkerek voltunk, és így újabb szálak kötöttek össze.) A középiskolaés az ELTE elvégzése után matematikatanár voltál több középiskolában.Tanítványaid nagyon szerethettek, hiszen sokat meséltél azokról a kedvesmeghívásokról, amiket találkozókra vagy más alkalmakra küldtek.

Közben családot alapítottál igen fiatalon. Feleséged, Emike három szépgyermekkel ajándékozott meg: Ágnessel, Istvánnal és Zsófikával, akikrajongásig szerettek. Újabban már három unokád is van. Családjaink közöttigazi barátság alakult ki, családom tagjait nagyon sokat segítetted, és eztezúttal is hálásan köszönöm!

149

Számos megbízatásod teljesítése nyomán a ‘80-as évek végén a Budapesti(Újpalotai) Bethlen Gábor Szállítási és Kereskedelmi Szakközépiskolamegszervezésével, majd vezetésével bíztak meg. Az igazgatói tisztséget aziskola megalakulásától halálodig töltötted be.

Tudom, hogy még a régi rendszerben, a kommunizmus idején többszörfelkerested Erdélyt, a Székelyföldet, amelynek fokozatosan őszinte barátja, jóismerője lettél. Így nem csoda, hogy 1990 kora tavaszán egy küldöttségethoztál hozzánk, amely meglátogatta iskolánkat, és testvériskolai kapcsolatotalakítottál ki iskolátok és a mi intézményünk között az akkori vezetőségközreműködésével. Így már 1990-ben az iskola névadó ünnepségén gyönyörűiskolazászlóval ajándékoztatok meg minket. Rendszeressé váltak a tanárokés kezdetben a diákok cserelátogatásai, de azt is kieszközölted, hogy a„Tenni, ha csak írott szóval” pályázat keretén belül a két iskola sok-soktanulója jelentős jutalomban részesüljön a beadott pályamunkák elbírálásaalapján. A bíráló bizottságok tagjaiként a két iskola számos tanára tettkölcsönös látogatásokat a két intézményben, és egyúttal helyismeretikirándulásokon is részt vettek. Még sok minden ide kívánkozna, ami aztbizonyítják, hogy mennyire nagy és főleg önzetlen barátja voltál iskolánknak.

Mint magánember vidékünk igazi szerelmesévé és ismerőjévé váltál.Amíg egészséged engedte, nagyokat túráztunk, gyalog vagy autóval láto-gattunk meg különböző tájakat, látványosságokat. Jól ismerted aGyimeseket, a Gyilkos-tót, a Szent Anna-tavat, a Hargita-tetőt, de távoliúticéljaink is voltak: a Fogarasi-havasok, Brassó-Pojána, Segesvár,Gyulafehérvár és még sok-sok más hely. Mégis a sok úticél közül számodra alegkedvesebb az utóbbi években a kis Piricske-völgyi házad volt. Képes voltálbudapesti létedre ide építtetni egy kis házat, amelynek az erkélyére kiülvecsodáltuk a tájat, élveztük a friss reggeli levegőt, hallgattuk a madarakat.Ide vágytál vissza, hiszen ahogy időd engedte, azonnal jöttél családoddalPiricskére megnyugodni, megpihenni, kikapcsolódni, újraerősödni.

A sors az életutadat lezárta, de lelkedet, szellemedet mindig várjuk. Apiricskei ház is mindig Rád fog emlékeztetni! Fáj hiányod, üresség vanbennünk, bennem, hogy már hiába várunk.

Emlékezetünkben örökre megőrizünk, nyugodj békében, István!

Nagy Antalnyug. fizikatanár

Számunkra, a csíkszeredai Márton Áron Gimnázium számára az igazgatóúr az igaz, hűséges barátot jelentette, akinek mi, határontúliak fontosakvoltunk. Ő volt az, aki a rendszerváltás után rögtön megkereste iskolánkat,hogy tegyen valamit értünk. Megszervezte a „Tenni, ha csak írott szóval”pályázatot, hogy tanulóinknak lehetőséget adjon alkotni, érvényesülni,kapcsolatokat építeni. Tette, amit a legjobbnak vélt az erdélyi tanulókért:értelmes alkotó munkára serkentette őket, díjakat osztott, velünk volt. Sok-sok ballagásra hozta el a Bethlen Gábor Szakközépiskola tanárainak,

150

diákjainak üdvözletét. Most a napokban a Márton Áron Gimnáziumballagásán a gyönyörű hímzett iskolazászlónk is Rá emlékeztetett, hisz nekivolt gondja arra, hogy iskolánk címerével díszített zászlónk legyen. Nagyonérezzük hiányát, de tudjuk, hogy az a szeretet, ami a Hargitához ésiskolánkhoz fűzte, körülölel minket még akkor is, ha ő már nincs velünk.

Márai Sándort idézem: „a barátságot nem érheti csalódás, mert nem akara másiktól semmit (…) a barátságot még a halál sem öli meg: emléke továbbél az emberek öntudatában, mint egy néma hőstett emléke.”

A Márton Áron Gimnázium tantestülete és diákjai nevében búcsúzunktőle: legyen neki könnyű a föld, pihenése csendes, nyugodjon békében!

Sata Kláraigazgatóhelyettes

ELHUNYT BEGE IRÉNKE(1939–2005)

Bege Irénke (szül. Csiszer), iskolánk egykoriraktárosa (1974–1977) és nevelőnője (1984–1996)türelemmel viselt, hosszas betegség után 2005.december 12-én elhunyt. Temetésére december 15-énkerült sor a csíktaplocai temetőbe.

„Irénke néni” – ahogy a bentlakó diáklányok éskollégái, kolléganői szólították – az a nevelőnő volt,aki tudta: munkahelye több mint hivatal, hiszenahová nap mint nap belép, az az ott lakóknak„második otthon”, az a hely, amely a szüleiktől távolkerülő lányok számára a családi melegséget hivatottpótolni, de legalábbis időszakosan helyettesíteni.Ennélfogva munkáját hivatásként fogta fel:

kiegészítve az iskolában zajló oktatói-nevelői munkát, segítve ezáltal atanárok tevékenységét, egymást követő generációk sorát nevelte a pontos,rendszeres életvezetésre, arra, hogy a rá bízott tanítványok a tanórákonkívüli szabad idejüket okosan kihasználva tegyenek eleget iskolaikötelezettségeiknek, de kikapcsolódásra is maradjon idejük. Nem csoda, ha abentlakók bizalommal fordultak hozzá, és évek múlva is szeretettelgondolnak vissza rá, hiszen a négy gyereket nevelő asszony – akinek sajnosjócskán juttatott a Sors nehézségből, megpróbáltatásból! – anyaigondoskodásából, jóságából feléjük is sugárzott.

Hisszük, hogy azt aki a rá bízottakat lelkiismeretesen végezte, és akinekéletműve a szeretet gyakorlása volt, megjutalmazza a Gondviselő!

Nyugodjék békében!

B. L. L.

151

TATZEL MÁRIA HALÁLÁRA

1921. szeptember 7-én született Jenőfalván, kereskedő családba. Az elemiiskolát Karcfalván végezte, majd a gyergyószentmiklósi zárdában folytattatanulmányait. Gyimesen a tanügyben, majd Szépvízen a Néptanácsnáldolgozott. Ezután került a mai Márton Áron Gimnáziumba főkönyvelőnek.Mindene volt a munka. Fáradságot és időt nem kímélve látta el látszólagjelentéktelen, de a valóságban nagyon fontos, az iskola működéséhezelengedhetetlen feladatát. Közvetlen kollegáival jó kapcsolatban volt, mégnyugdíjas korában is ápolta a munkahelyén kialakult barátságokat. A pontosmunka megszállottja volt. Ha kellett, fizetség nélkül is túlórázott.

2006. augusztus 28-án halt meg. Temetése augusztus 30-án volt,Csíkkarcfalván.

Az egykori munkatársak koszorúval búcsúztak tőle.Nyugodjék békében!

K. B.

152

IV. SPORTÁGRÓL SPORTÁGRA

A ROMÁNIAI MAGYARKÖZÉPISKOLÁK BAJNOKCSAPATA

A tanév mozgalmasan indult, az átlagosnál több bajnokságot szerveztekaz ősz folyamán, illetve több meghívást kaptunk. Volt olyan, amire nemtudtunk elmenni, egyrészt a program sűrűsége miatt, másrészt, mert acsapat nagy része végzős volt.

Rögtön tanévkezdéskor meglátogatott a gyulai Erkel Ferenc Gimnáziumkosárcsapata, és talán először a testvérkapcsolat során hazai pályánvereséget szenvedtünk tőlük. Ez kissé lehangoló volt. Ezután nem sokkalSepsiszentgyörgyre látogattunk, és az ottani csapattal mérkőztünk meg.

Következett a magyar iskolák országos kosárlabda kupája 2005.november 18-20-a között, melyet az RMDSZ Ifjúsági Főosztálya szervezettSepsiszentgyörgyön. Az első ízben megrendezett bajnokságon az aradi CsíkiGergely, a kolozsvári Báthory István Líceum, a marosvásárhelyi BolyaiLíceum, a nagybányai Németh László, a nagyenyedi Bethlen Gábor, asepsiszentgyörgyi Puskás Tivadar Szakközépiskola és a szatmárnémetiKölcsey Ferenc Főgimnázium csapatai vettek részt a fiúk kategóriájábanvelünk együtt. Csapatunk kissé nehezen talált magára, de végül a döntőben4 ponttal legyőztük a szatmári csapatot, így elsők lettünk! A bajnokságnagyon jó körülmények között zajlott, összehasonlítva a tavalyi craiovaiországossal, és a fődíj, amelyet szintén az RMDSZ állt, egy hét nyaralás volta tengeren, Eforie Sudon. A kirándulásra augusztus 27-e és szeptember 4-eközött került sor. Kísérőtanárunk Boldizsár Ágoston tanár úr volt, és alányoknál győztes szentgyörgyi Székely Mikó Kollégium csapatával együttnyaraltunk. A vissza-visszatérő rossz idő ellenére nagyon szép hetettöltöttünk ott, a szezonvég ellenére nagyon jól telt, és nagy örömünkre tömegsem volt. Maradtunk volna szívesen többet is!

De nézzük, miként alakult csapatunk szezonjának további része! Mégősszel elkezdődött a városi felnőtt férfi bajnokság is. Ide ismét beneveztünk,de a nagy bíróhiány és más okok miatt a bajnokság vége ellaposodott. Utolsómeccseinket nem is játszottuk le.

Karácsony és szilveszter között rendezték meg iskolánkban ahagyományos Nagy Rezső Kupát, melyen az iskola volt és jelenlegi kosarasaimérték össze erejüket.

A középiskolák bajnoksága városi szakaszának megnyerése utánkövetkezett a megyei szakasz, amelyet idén is az Octavian Goga NemzetiKollégium tornatermében rendeztek meg, akárcsak a városi szakaszt. Adöntőben ismét a „házigazdákkal” kerültünk össze, és bár a többség szerintjobbak voltunk náluk, nem volt könnyű dolgunk, amit magunknak isköszönhettük. Végül azonban megnyertük. Így hát következhetett a zónaiszakasz.

153

Időközben megrendezték az osztályok közötti bajnokságot is az iskolában,itt a csapat tagjai természetesen saját osztályukat képviselték. A bajnokságota XII. E osztály nyerte.

A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem ismét megrendezte a 24órás kosármaratont iskolánk szabadtéri pályáján. A rendezvényen idén 250játékos játszott és 1684 kosár született (!).

A zóna vagy kerületi szakasz sikeresen indult, a döntőig veretlenül haladta csapat, de ott aztán vereséget szenvedett a kolozsváriaktól, így nemjutottunk tovább az országos szakaszra. Mint utóbb kiderült, a kolozs-váriakat startból kizárták az országoson, amiért leigazolt játékost játszattak,így a kerületi szakaszt sem szabályszerűen nyerték meg, ez azonban nekünkmár nem jelentett semmit.

Így zárult az év. A ballagási ünnepségen a csapat tagjai kapták a Rusz PálEmlékdíjat, amelyet nagyon köszönünk, úgyszintén köszönünk mindent atámogatóinknak és Silló Géza tanár úrnak, aki rengeteget foglalkozottvelünk, többet, mint bárki más az iskolában.

A csapat tagjai (zárójelben a nevek után, hogy ki hová jutott be egyetemre):Becze Szabolcs XII.E (Kolozsvári Műszaki Egyetem – automatizálás és

számítógépek), Brebán Alfréd XI.D, Dobos Alpár XII.D (CsíkszeredaiSapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem – környezetmérnöki kar), GállAttila XI.D, Jurás Ádám XII.E (Kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem– közgazdaságtan), Márton Szilárd XII.D (Kolozsvári Babeş-BolyaiTudományegyetem – sport), Nagy Előd XII.B (Marosvásárhelyi Orvosi ésGyógyszerészeti Egyetem – orvosi kar), Negru Cristian XI.D, Penu ZsoltXII.E (Kolozsvári Műszaki Egyetem – automatizálás és számítógépek),Tövissi Márton XII.E (Temesvári Műszaki Egyetem – műépítészet).

Tövissi MártonXII. E

154

KÉPESSÉGVIZSGA UTÁNVIZSGA A KOSÁRPÁLYÁN – ORSZÁGOS IV. HELY

Kedves Olvasó! Ez a cikk kemény munka eredménye. Legalább annyitizzadtunk vele, mint amennyit edzéseken.

Szokás szerint a nyarat kosarazással töltöttük, így sikerült „kipihenni” aképességvizsga fáradalmait.

A tanév első sporteseménye az Erdélyi Magyar Iskolák Bajnoksága voltSepsiszentgyörgyön. A tornán kolozsvári, marosvásárhelyi, nagybányai, éssepsiszentgyörgyi csapatok képviseltették magukat rajtunk kívül. Az első kéthelyezést a helyi Székely Mikó és Mikes Kelemen Líceumok csapataiszerezték meg. A bajnokság egyik érdekes eseménye volt, hogy edzőnk, SillóGéza tanár úr nemcsak saját csapataival nyert mérkőzéseket, hanem anagybányai Németh László Líceum lánycsapatával is. A vásárhelyiek ellenimérkőzésen a nagybányai lányok vesztésre álltak az első félidőben, de Sillótanár úr segítségével végül sikerült fordítaniuk az eredményen. Abronzérmet azonban nekünk sikerült megszerezni.

Az őszi hétvégéken részt vettünk az Amatőr Felnőtt FérfiKosárlabdabajnokságon a csíkszeredai Octavian Goga Líceum torna-termében, így lehetőségünk volt a nagypálya előnyeit kihasználni. Ezeknek ameccseknek a gyakorlás volt a lényege, az eredmény nem számított igazán.

Tavasszal kezdetét vette a hivatalos városi bajnokság, amelyet áprilisbanmár követett is a megyei szakasz. Ezután csak rövid felkészülésre volt idő,mert május 4-én már a kolozsvári zónaközi szakasz mérkőzései vártak ránk.A résztvevő hat csapatot két csoportra osztották, és a már jól ismertkeresztjátékkal kialakult a végső sorrend: a vásárhelyi csapat harmadik,kolozsvár csapata második helyezést ért el, mi pedig második alkalommal

155

továbbjutottunk az országos szakaszra. Alig egy hét elteltével már indulnunkkellett a hivatalos bajnokság végső szakaszára, amelyet ebben az évbenNagybányán rendeztek. Nyolc csapat érkezett a bajnokságra, de alegesélyesebbnek számító piteşti-i csapatot kizárták, mert egy lánynak nemvoltak rendben a papírjai. Akárcsak előző évben, Nagybányán is komolyakadályokba ütköztünk, annyi különbséggel, hogy ezúttal nem abíráskodással volt a probléma. Ki voltunk fáradva. Alig egy hét leforgásaalatt az évad két legjelentősebb mérkőzése járt le. Jelentős eredményt nemvártunk, hiszen a legkisebbek voltunk mind fizikumra, mind életkorra, ésnagyon meglepődtünk, mert többnyire hozzánk hasonló tudású csapatokkalkellett megmérkőznünk. A bukaresti első helyezett csapattól hat ponttal, aházigazda nagybányai második helyezett csapattól három ponttal és aharmadik helyezett bukaresti csapattól csupán egy ponttal kaptunk ki.Legalább olyan fáradtan és letörten érkeztünk haza, mint az elmúlt évben.

Hazaérkezésünket nem követte egyetlen jelentős rendezvény sem, így párhét pihenés után újra elkezdtük az immár enyhébb edzéseket.

A tanévzáró rendezvényen Csiszér Lajos tanár úr, iskolánk nyugalmazottigazgatója csapatunk minden tagját egy millió lejjel ajándékozta meg. Az évfolyamán állandóan számíthattunk az igazgatóság támogatására is.Köszönjük szépen!

Silló Géza tanár úr lánycsapatának tagjai a küvetkezők voltak:Abrudbányai Melinda, Bálint Boróka, Csutak Katalin, Ilyés Ágota, InczeAndrea, Lackó Beáta, Ladó Ágota, Mátéffy Noémi, Osváth Kinga, PéterEmőke és Tövissi Júlia.

A csapat

SÍTÁJFUTÓ SZEZON

A tavalyi svájci Junior VB után októberben ismét keményen nekiálltunka fizikai felkészülésnek. A tornatermi edzések mellett már 2005novemberének végén tudtunk sízni. Felkészülésünk során több hétvégéttöltöttünk Hargitafürdőn, az Úz Bence menedékházban, és nagyon jóhóviszonyoknak örvendhettünk. Nagy szerencsénkre többször is ugyancsakott készültek az olimpiára a sífutó és biatlon válogatott egyes tagjai. Nekikköszönhetően nagyon jól előkészített sífutópályákon tudtunk mi is edzeni. Akarácsony és szilveszter közötti időszakot is edzőtáborban töltöttük. SajnosKlaust egy kis térdsérülés megakadályozta a normális felkészülésben.

2006 januárjának első hetében gyűlt össze Hargitafürdőn először a románsítájfutó válogatott, amelynek Csúcs Klaus (XII. D) és Szép Zoltán (XII. B) istagja volt. Egy hétig tartott ez az edzőtáborunk. Majd január közepén aválogatott egy része, köztük Csúcs Klaus is, részt vett a szlovákiaiBesztercebánya környékén rendezett Szlovák Országos Bajnokságon. Csúcsmindkét próbán jól versenyzett, és megnyerte azokat. A bolgár válogatottalegyütt még négy napig maradt edzeni a verseny helyszínén. Onnan

156

Magyaroszágra utazott, részt vett a Magyar OB egyik futamán, amelyetugyancsak megnyert. A második futamon sajnos nem indulhatott, mertmeghűlt.

Február 3 – 6-a között Homoródfürdőn és a kalibáskői menedékházkörnyékén rendezték a Román Országos Bajnokságot. Sajnos a péntekisprint verseny egybeesett a Maturandus ünneplésével. Választanunkkellett... a versenyt választottuk. Sikeres volt döntésünk, mivel afelnőtteknél versenyezve Klaus 1., Szép Zoltán pedig 6. lett. Este viszontrészt vettünk a bulin (igaz, Csúcs Klaus csak 22 óráig maradt!). Szombatonés vasárnap a hosszútávra és középtávra került sor. Csúcs a felnőttek közöttmindkét nap bajnok lett, Szép pedig a juniorok között előbb 3., majd 2. helyenvégzett. Az egyéni próbák után, hétfőn a váltóversenyre került sor. Ittérdekes módon a felnőtteknél sok váltót kizártak a versenyből. A brassóiváltó, melynek tagja volt Klaus (és édesapja is), a kizárások mellett isfölényesen uralta a versenyt és első helyen végzett. A csíkszeredai sportolóknagyon jól szerepeltek a 2006-os sítájfutó OB-n. Csúcs Klaus négyből négyfelnőtt bajnoki címet szerzett, Szép Zoltán pedig két éremmel zárta aversenyeket.

Az OB után még hat napig maradtunk edzőtáborban Kalibáskőnél ésHargitafürdőn.

Következett az idei téli szezon fő próbája: a sítájfutó Junior Világbaj-nokság, amelyre Oroszországban, Moszkvától 300 km-re, az észak-keletrelévő Ivanovo város környékén került sor. Bákóból Moszkváig a szófiainemzetközi gyorsvonattal utaztunk hálókocsiban. Moszkvától a rendezőkbusszal vittek a verseny színhelyére. Csíkszeredától Ivanovóig 59 órátutaztunk. Nagyon jó hó és nyomhálózat fogadott. Szállásunk és a kaja is jóvolt. Ami furcsának tűnt, az a rengeteg katona volt, akik a biztonságunkravigyáztak, néha túlzottan: még a wc előtt is állt egy katona.

157

A Junior VB mellett a felnőttmezőnynek Európa Bajnoksága volt. Avilág 21 országának versenyzői vettekrészt. Első próba a sprint volt, amelyen a63 induló közül Csúcs Klaus 29., SzépZoltán 53. lett. Mindketten jobbankezdtük a VB-t, mint a tavaly. Ha ahelyezések nem is mutatják, mégis időbensokkal közelebb álltunk az élmezőnyhöz.

A második próba volt a hosszútáv,amelyen újdonságnak számított, hogytömegrajt volt, ez még izgalmasabbátette a versenyt. Egyedül ezt a próbátbefolyásolta az időjárás. A verseny idejealatt sokat melegedett a hőmérséklet. IttKlaus 21., Zozó 51. lett. Klaus helyezése

a román válogatott legjobb eredményének számított. Két verseny után jött egy szabadnap, amelyet városnézéssel és

múzeumlátogatással töltöttünk. Az utolsó egyéni próba a középtáv volt. Aversenyeket sok néző követte. Elég nagy elvárásaink voltak ettől a versenytől,de sajnos nem sikerült legfényesebben. Klaus 27., Zozó pedig 54. lett.

Az egyéni versenyek után következett a váltóverseny, amelyben kétromán váltó állt rajthoz. Az elsőnek tagja volt Klaus, míg a másodiknak Zoli.Az első váltóval szemben nagy elvárások voltak, emiatt nagy volt a stressz is.Mi elég jól futottunk, de a váltótársaink nem annyira, így Klausék a 8., mígZozóék a 20. helyen végeztek. Utolsó este volt a záróbuli, majd másnap, koránreggel indulás vissza Moszkvába. Moszkvában töltöttünk egy délutánt,meglátogattuk a Vörös teret és a Kremlt. Este pedig indult a vonat haza.Útban megnéztük Kijevet is, mert ott a vonat 6 órát áll, így volt időnkvárosnézésre. Egy hosszú és fárasztó utazás után végre hazaértünk.

Ezzel lejárt a téli szezon, és következett a „tanulási szezon”. Az idén többettudtunk készülni, jobban is versenyeztünk, uraltuk a helyi versenyeket, de aVB-n mégsem értük el azokat a fényes eredményeket. Az egész mezőny sokkalszűkebb volt, mint más években. Időben sokkal közelebb álltunk a csúcshoz.Reméljük, hogy jövőre helyezésben is előbbre tudunk kerülni!

Ez úton szeretnénk megköszönni az igazgatóságnak, hogy felké-szülésünkre használhattuk az iskola tornatermét. Ugyancsak köszönjükszépen osztályfőnökeinknek, Noszlopi Edit tanárnőnek és Nagy Antal tanárúrnak, valamint minden tanárunknak a négy éven keresztül nyújtottsegítséget és megértést.

Szép Zoltán , XII. BCsúcs Klaus , XII. D

158

SES NATIONS CUP – BÖJTHE KINGA DOBOGÓS

Rangos nemzetközi alpesi síversenyt rendeztek 2006. február 3 – 5-eközött Predealon. A Nemzetközi Sí Szövetség (FIS) versenynaptárábanszereplő SES Nations Cup versenyén hat ország képviselői vettek részt aClăbucet-pályán rendezett két műlesikláson.

A romániai keretben három csíkszeredai sportoló is helyet kapott,mindhárom ifjúsági korosztályú síző kitűnően szerepelt a felnőttek számáraszervezett vetélkedőn Böjthe Kinga (X. E) és Pál Pál Előd (X. A) iskolánktanulói.

Eredmények:Az első műlesíklásban Böjthe Kinga, a Csíkszeredai tanulók

Klubja/CSAM Bucegi Predeal versenyzője 3. lett a szlovén Tina Ravnikar,illetve az Izraelt képviselő szlovén Kathry Hitzig mögött. A fiúk versenyébenPál Pál Előd, a CSAM Bucegi Predeal versenyzője 14. lett.

A második műlesíklásban Böjte Kinga 4., Pál Pál Előd pedig a 12. helyenvégzett.

(A Hargita Népe XVIII. évfolyam 29. számábanmegjelent hír felhasználásával készült.)

ERDÉLYI MAGYAR ISKOLÁKXI. TÉLI SPORTTALÁLKOZÓJA

2006. március 3 – 4-e között rendezték meg Hargitafürdőn az Erdélyi MagyarIskolák XI. Téli Sporttalálkozóját. A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége,a TEST Alapítvány és a Síegylet szervezésében megrendezett találkozón 128diák és 27 kísérőtanár vett részt, köztük iskolánk képviselete is.

A Basa János tanár-edző vezette Márton Áron Gimnázium együttesecsapatversenyben – az induló 13 csapat közül – 16 ponttal az első lett.Sífutásban – egyéniben – Vrîncean Sabina (VII. B) és Csúcs Klaus (XII. D)révén a lányoknál és a fiúknál egyaránt szintén első helyezést értünk el. Azalpesi sízők versenyében iskolánkból a fiúk futama hozott győzelmet: a kiválólesíkló, Pál-Pál Előd (X. A) ért célba elsőnek.

B. L. L.

MÁG SPORT

A MÁG Sport a Márton Áron Gimnáziumban megjelenő sportlap. Céljaaz, hogy megismertesse az iskola tanulóival a legfrissebb és legérdekesebbsporthíreket, hogy bemutassa az iskola sportolóit, és főleg, hogy felidézzenegy pár emléket a gimnázium sportmúltjából.

159

Az újság létrehozásában meghatározó szerepe volt a GambrinusCsárdának és a Tipo Press Orizont nyomdának. Az újság szerkesztésével énelsősorban nem pénzt akarok keresni, hanem – mivel nagyon érdekel azújságírás – azt akartam és akarom kipróbálni, hogy mire vagyok képes.Olyan lapot szeretnék szerkeszteni, amely felkelti az érdeklődést a sportiránt.

A 2005–2006-os tanévben 5 szám jelent meg. Az első számban a hangsúlyiskolánk sportolóinak bemutatására esett; négy tanulót mutattam be: BöjtheKingát, Csomortáni Botondot, Csúcs Klaust és Gál Tündét. A második szám,

ugyanúgy, mint az első, ősszeljelent meg, és azon kívül, hogyismertetett két sportolót aziskolából, az Olimpiai Játékokrövid történetét tartalmazta, éstöbb nemzetközi sporteseményrőlis hírt adott. A harmadik szám aszékely sportról, a jégkorongrólszólt. Visszaszaladtunk az időbenharminc évet, és megismertük aMárton Áron Gimnázium híresjégkorongcsapatát, a Lyceumot.Ezen- kívül interjút olvashattunkPeter Hricinával, a jelenlegiSportclub jégkorongcsapat kiválóhálóőrével.. A negyedik szám már2006-ban jelent meg, címlapon agimnázium épületével. Egy cikk acsíki focicsillagról, Ilyés Róbertrőlszólt, de olvashattunk többekközött a kosárlabda eredetéről is.A májusban megjelent ötödikszámban a szubjektív véleményekkaptak hangsúlyt: véleménytformáltam a román sí helyzetéről

és a labdarúgásról, amelyet minőségéhez és más sportágakhoz viszonyítvatúlértékelnek minden téren.

Ami az eladást illeti, elégedett vagyok. Kellemes meglepetés voltszámomra látni, hogy sok diákot érdekel a sport. Egyetlen példány semvallott szégyent, mivel körülbelül száz példányból nyolcvan példányt sikerülteladnom. Remélem, az újság a következő tanévben is legalább ennyireolvasott lesz!

Pál Pál ElõdX. A.

160

V. TANÁRAINK ÉS DIÁKJAINK ALKOTÁSAIBÓL

A. A TANÁRI KATEDRÁN TÚL

TÖRTÉNETISÉG: HAGYOMÁNY, KULTURÁLIS EMLÉKEZET(Ciklus végi rendszerezés, új összefüggések teremtése)

„Akármilyen elvont legyen is a gondolkodás,az emlékezés mindig konkrét.”

(Jan Assmann)„A történelem nem mond semmit, de válaszol.”

(Jörg Drews)

A tanulmány a Korunkban megjelent sorozat része. A sorozat célja aközépiskolai magyar tanterv és a XI. és XII. osztályos irodalomtankönyvekkoncepciójának és szaktudományos hátterének a megvilágítása.

A középiskolai tanterv egyik alapkövetelménye a történeti látásmódmegalapozása és működtetése. Ez a tanítási gyakorlatban a közvetlen olvasóitapasztalatok tudatosítását, a belőlük származó összefüggések felismerését,rendszerezését, a tankönyvek szerkezetében pedig az induktív logikaérvényesítését jelenti. A tanulás-tanítás tehát nem a kész rendszerátvétele–átszármaztatása és azokkal az ismeretekkel való kitöltése, amelyekaz irodalomra, az irodalmi művekre vonatkoznak, hanem az olvasóikészségek, képességek kialakításához szükséges ismeretek közvetítése, ésolyan helyzetek teremtése, amelyekben működve fejlődhetnek. Az olvasóiszerep gyakoroltatása szükségszerűen összekapcsolódott a történetilátásmód építésével: a szövegekkel való párbeszédben a diáknaktudatosítania kellett azt a távolságot, amely elválasztotta őt a művektől, ésháttérismereteiből olyan hidakat kellett építenie, amelyekkel megkö-zelíthette a szöveget. Ugyanakkor az olvasás folyamatában is kialakultegyféle történetiség: az egymás után olvasott művek között létrejött egyolyan szövegközi viszony, amely a megértést előre és visszafele isbefolyásolta. Így az intertextualitás a diák működő tapasztalatává válhatott.

Az irodalomtanítás e koncepciójában elkerülhetőnek látszik az a buktató,amelyet Burkhart Steinwachs így fogalmaz meg: „A történeti elemzésekgyakran azzal a szándékkal használják a hagyományos korszakmegjelöléseket,hogy például egy irodalmi művet a történelmi időben elhelyezzenek, miközbena korszak előzetes megértése gyakran a mű rekonstruálásra szorulóhorizontját vagy kontextusát, illetve történeti recepcióját és konkretizációjáthelyettesíti.”1

161

Mindebből az következik, hogy a hagyományos irodalomtörténet helyét atörténetiség különböző változatait felismerő/felismertető irodalomolvasásveszi át, amely fokozatosan vezet be a kulturális folyamatokba, a hagyománytörténésébe. A tanárnak viszont olyan háttértudással és szemlélettel kellrendelkeznie, amely rálátást biztosít a folyamat egészére, amellyel képesmegtervezni ezt a beavatást és rendszerezni az egyedi művek olvasásábóladódó történeti összefüggéseket. Ez a rejtett tantervi jelentősége a XI. és XII.osztályos tankönyvekben a modulos szerkezetnek, valamint annak, hogy arendszerező-összefoglaló fejezet a XII-es tankönyv végén helyezkedik el.

A korábbi képzésben kialakult egyéni olvasói tapasztalatokat mozgósítvahozható működésbe a kulturális emlékezet, amelyhez szorosan kapcsolódik ahagyomány fogalma: a kulturális hagyomány természetesen közösségi jellegű,de az emlékezésre csak az egyén(ek) képes(ek), és így a hagyomány sem lehetzárt készlet, hanem történés, folyamat. Az egyén emlékezőképessége akommunikációs folyamatokban alakul ki, a közösségtől kapja azokat avonatkoztatási kereteket, amelyek közt az emlékezés egyáltalán lehetséges.Mivel az emlékezés koordinátái kulturálisan meghatározottak és változóak,maga a hagyomány ezért (is) mozgásban van, történik. A róla való beszédviszont csak valamilyen diszkurzív rendben lehetséges: ezért ajánlja a képzésvégére a tanterv olyan összefüggések, rendszerek tudatosítását, megerősítését(korszak, életmû, korstílus/stílusirányzat), amelyek a kulturális emlékezetműködését segítik különböző vonatkoztatási keretek gyanánt. A XII-estankönyv lehetővé teszi a rendszerezésnek, a kapcsolatteremtésnek azt aváltozatát is, amely bizonyos alaptémák, toposzok, archetípusok segítségével(például idő-, szerelem-, halál-, bűn-, természetfelfogás; kert, utazás, tenger,hajó, sziget, erdő, út) láttat meg történeti, műfajtörténeti viszonyokat. Azalábbiakban a történetiséghez szorosan kapcsolódó fogalmak közül a kulturálisemlékezet, a hagyomány és a kánon fogalmát világítjuk meg a szakirodalomalapján.

(Történetiség, hagyomány, kulturális emlékezet)

Közismert, hogy az olvasó szerepének a felértékelődése az irodalom-tudomány hermeneutikai, illetve recepcióelméleti fordulatához kapcsolódik,amelynek lényeges hozadéka a történetiség újragondolása. Hans RobertJauss korszakalkotó 1970-es tanulmányában az olvasó aktív részvételéhezkapcsolja az irodalmi mű történeti létét, „hiszen csak ezzel a közvetítésselkerülhet bele a mű egyfajta változó tapasztalati hátterű folyamatosságba,amelyben az egyszerű befogadásnak kritikai megértéssé, a passzívrecepciónak aktívvá, s az elismert esztétikai normáknak új, újat felülmúlóalkotássá válása végbemegy. Az irodalom történetisége és kommunikatívjellege feltételezi a műalkotás, a közönség és az új műalkotás dialógus- segyben folyamatszerű új viszonyát, amelyet megragadhatunk a kérdés-felelet, probléma-megoldás viszonyaiban is.”2

162

Ez az újszerű irodalomértés viszont nem fért össze sem az ábrázolás- ésprodukció-esztétika műfelfogásával, sem pedig a csak a tényekre építőpozitivista irodalomtörténettel: „Az irodalomértés megújítása megköveteli,hogy leromboljuk a történelmi objektivizmus előítéleteit, és a hagyományosalkotási és ábrázolási esztétikát egy befogadás- és hatásesztétikáraalapozzuk. Az irodalom történetisége nem az irodalmi »tények« utólaglétrehozott összefüggésén alapul, hanem az irodalmi mű előzetes olvasóibefogadásán. Ez a dialógusviszony az irodalomtörténet számára is primeradottság; az irodalomtörténész is állandóan olvasóvá változik vissza, mielőttsort keríthetne a mű megértésére és besorolására – másként: mielőtt ítéletétaz olvasók történeti sorában elfoglalt jelenlegi helyének tudatábanmegalapozhatná.3.

Ennek a történetiség-felfogásnak egyik alapfogalma a hatástörténet.Jauss4 az irodalmi mű létét a szöveg és a befogadás együtteseként határozzameg, amelynek a történeti változataiban (konkretizációiban) elkülöníti ahatást a recepciótól. Hatásnak nevezi a konkretizációnak és atradícióképzésnek a szöveg által meghatározott elemét, recepciónak pedig abefogadó által meghatározottat. Ezek szerint a műalkotás hatása nemmonologikus, nem úgy értendő, mintha csak maga a mű hordozná és váltanáki. A hatástörténet nem egyirányú, a tradíció nem „önműködő”. (Mint ahogyazt az „X. Y. hatása”, „Ovidius a latin nyelvek területén”, „A francia irodalomRabelais-képe” típusú irodalomtörténeti értekezések sugallják.) Arecepciótörténet az értelemképzés dialogikus-interszubjektív jellegűfolyamata, amely feltételezi a mű „beszélő, válaszadó” képességét. Így ahatástörténet és a recepciótörténet egymástól elválaszthatatlanok: ahol egymúltbeli mű tovább hat, szüksége van az utódok látens vagy kifejezettérdeklődésére, hogy még vagy újra befogadják.

„A múltbeli mű azért jelenik meg számunkra még »beszélőként«, mert aművészetkarakterként értett forma, amely túlnövi egy meghatározott kortanújaként betöltött praktikus funkcióit, a korok változása során nyitva – sezzel a jelenben – tartja az implicit válaszként értett jelentést, amelybeszélővé teszi számunkra a művet. (…) Egy műalkotás hatása és recepciójaközötti közvetítés folyamata dialógus egy jelenbeli és egy múltbeliszubjektum között, amelyben az utóbbi »mondhat valamit« az előbbinek(Gadamer szerint: úgy mondhat valamit, mintha külön neki mondaná), ha ajelenbeli szubjektum a múltbeli beszédben implikált választ egy most ésáltala megtalálandó kérdésre adott válaszként ismeri fel és állítja.”5

Ebben a megközelítésben a kérdezési irány az olvasótól halad a szövegfelé. Az irány visszafordítása – a szövegtől az olvasó felé – pedig visszatéréstjelentene ahhoz a felfogáshoz, amely szerint a műalkotás maradandóválaszokat kiváltó örök kérdések hordozója. Így éppen a hatástörténetszámolódna fel és az irodalmi mű művészi jellege, vagyis az, hogy „aművészetkarakter potencialitása felülmúlja a közvetlenül feltett ésmegválaszolható kérdéseket”. Jauss megvilágító erejű érvelése szerint: „Aköltői szöveg nem katekizmus, mely előre adott válasszal bíró kérdéseket

163

intéz hozzánk. Eltérően az autoritatív szövegekkel való érintkezésbenkialakuló vallásos tapasztalattól, mely szövegek értelmét azok nyerhetik el,akiknek »van fülük a hallásra«, a költői szövegnek a dialogikus megértésolyan szabadabb játéktere a célja, amelyben nem egy már »kinyilatkoztatott«értelem konkretizálódik recepcióról recepcióra kérdés és válasz közvetítőhorizontjában.”6

A dialogikus megértés a befogadóban történik meg olyan előzetes tudás ésbeállítódás alapján, amelyben egyaránt szerepet játszik a választott és azalakuló tradíció, és így maga is a hagyománytörténés részévé válik. KulcsárSzabó Ernő szerint a hagyománynak mint emlékezetnek nem a változatlanmegőrzés lehetséges – pl. számítógépek „tökéletesítette” – technikái képezikaz igazi hermeneutikai kérdéseit, hanem éppen az, miként részesülünkbelőle, miként marad velünk mint állandóan alakuló (képződő és fogyatkozó)történetiség. Ez az emlékezet olyan felfogásán alapszik, amelyben azemlékezet nem a „létező” múltat tartja fenn, hanem a saját rendszerét. Akulturális hagyományra nézve ebből az következik, hogy emlékeink és ahagyományok elsősorban nem azt közlik velünk, mit is tapasztaltunk meg amúltban, hanem azokat az értelmező rendszereket „hozzák mozgásba”,amelyek alapján a tapasztalás lehetővé vált mint történő megértés.7

(Kánon)

A kánon fogalmának a bevezetése IX. osztályban már megtörtént vala-milyen értékrend és a művek erre épülő rendje értelemben. A következőévekben a kánon más jelentés-összefüggései is megmutatkoztak például azimitációelvben, az eredetiségelvben, a változó költői szerepfelfogásban, aművészetnek és az irodalomnak tulajdonított funkcióban. Mindebben márempirikusan megtapasztalhatták a diákok a kánon kétarcúságát: egyrészt azidőtlenítő jellegét abban, hogy norma, mérce a meglévő és a születendőszövegek számára, illetve hogy mérvadó szövegegyüttes, másrészt azt, hogyki van téve az időbeli változásnak, vagyis történeti.

A kánon jelentéstörténete Jan Assmann8 szerint úgy fest, mint valamipalimpszesztus, amelyben a görög-római kultúrát a zsidó-keresztény kultúrafedőrétege borítja, miközben a kettő szétválaszthatatlanul egybeolvad. Akánon fogalmán megfigyelhető, hogyan változott a kultúra sodrában azinstrumentalitás és az univerzalitás alapelve.

Az antik kánonfogalomra az jellemző, hogy mind a művészetek gyakor-lásának, mind pedig a művészet megítélésének mérővesszeje, kritériumaértelmében arra a kérdésre felel: „Mihez igazodjunk?”, a szépnek, nagynak ésjelentősnek a mércéit definiálja. Ezt oly módon teszi, hogy a megfelelőértékeket példaszerűen megtestesítő művekre utal. A klasszika fogalma nemcsupán visszafelé, a mérvadónak választott szövegállomány recepciójáratekint, hanem belőle kiindulva előrefele is megnyitja a legitim kapcsolódásokhorizontját: a „szent szövegállomány” képzetével egyetemben felöleli az

164

ítélkezés és az alkotás vezérlő értékszempontjait, a »megszentelő elv«elképzelését is. Az újkori kánonfogalom paradox volta viszont abban rejlik,hogy a kánon egyszerre az öntörvényűség hatóereje és az egységes tájé-kozódás motorja.

Hagyomány és kánon megkülönböztetésének döntő kritériuma azalternatívák elkülönítése és a kiválasztott elemek körülkerítése. Ahagyomány megválogatása, vagyis a recepció aktusa mindig egyúttal egysajátos értékrend megvallása. A recepció és az értéktételezés kölcsönösenmeghatározzák egymást. A kánon fogalma ezért némi joggal vonatkozikegyszerre mindkettőre; terminológiai gyümölcsözősége ebből fakad. Szentszövegek sérthetetlen korpuszának az életalakító, mérték- és irányadó erejéthangsúlyozza, ugyanakkor a művészi alkotás mércéi és értékkötelezettségeikapcsán azokra a művekre is utal, amelyek ezeket az értékeket példaszerűenmegtestesítik.9

A kánon fogalmának kortárs értelmezését az 1980-as években lezajlottkánonvita alapozta meg. Ennek a legfontosabb belátásait Rohonyi Zoltán10

így foglalja össze: a kánon a tradíción végzett munka terméke, valójában atradíció hatástörténete és szelektív emlékezete; az értelemközvetítés a kánonrévén történik; kánon és felejtés egymáshoz tartoznak, a kánon motiválja acenzúrát, de kontrollálja is; a kánonok a kultúra emlékezetét képviselik, deemlékezés nélkül nincsenek; imaginárius potenciálok a társadalom számára;a kulturális örökség tárházaként identitásképzők, egyfajta kulturálisnyelvtant képviselnek; kontrasztív keretek, ítéletalkotási alakzatok;megkötnek és bezárnak, de meg is jelölik a jövő útját az olvashatóságkereteinek a megszabásával, vagyis történésképzők; nincs kanonikus műértelmezés nélkül, ám a művek listája egyre inkább az értelmezők„hatalmába” került: a figyelem a jelentésadás módozataira tevődött át.

A kánon tehát nem csupán szövegek, szerzők, beszédmódok, műfajokhalmaza, hanem a kiválasztásukat meghatározó kommentár és az önállósulóértelmezés szerves rendszere, amelyet lezárás és nyitás, az előírás és annakfolyamatos tagadása jellemez. A kanonikus szövegek, életművek stb.kommentárja és értelmezése eszközként és rögzült vagy rugalmas szabálykéntbefolyásolja a további befogadást. A kánonképződés normatív működésénekeredménye a kanonizáció, s kánonról akkor beszélünk, ha az irodalomönmozgásként értett oldala (recepció, intertextualitás) összekapcsolódik azintézményes autorizáció (kritika, iskola, irodalomtörténet) formáival. Nincspoétikailag előzetesen nem „kódolt”, emlékezethiányos olvasat, mert amegértés az esztétikai tapasztalat a szabály/norma/nyelv értelmű kánonelőzetességéből táplálkozik egyszersmind folytonosan meg is tagadva azt az újművel való találkozáskor. Az elfogadás ténye máris a kánonképződésfolyamatát jelzi.

A kánonképződés az irodalom önműködésének az eredménye, akanonizáció pedig a külső intézményesítése ennek, a kettő kölcsönösenfeltételezi egymást. Rohonyi szerint például Balassi Bálint kanonizációja semcsak úgy történt, hogy „továbbírták”, miközben versnyelve helyettesítette a

165

nevét, de kellett hozzá egy Rimay is, s valamennyiük felfedezői ésértelmezői.11

(Tankönyv és kanonizálás)

Günther Buck12 szerint az iskola és az irodalmi kánon az újkorigegymástól elválaszthatatlanok voltak. A „régi” iskolában a kánon az iskolábólélt: szüksége volt rá mint a hagyományozás közegére. Másfelől pedig aziskola is a kánonból élt, belőle merítette létének értelmét teológiai éspedagógiai szempontból is. A „régi” iskola a kánonok iskolája volt, mertfeladatát a tradíció feladataként, valami mértékadó áthagyományozásakéntértette. Az „új” iskola történetileg a 1900-as években a reformpedagógiákkaljelent meg, elsődleges céljának a jelenhez való hozzáedzést tekintette, és ígya jelenre vonatkoztatás határozta meg a múlthoz való viszonyát is. Azirodalomtanítás céljának pedig a jelenkor irodalmának a megértését tartottaannak alapján, hogy a jelenkori irodalom magának az életnek az autentikusértelmezése. Buck elgondolásában ma az irodalomoktatásban a másság(alteritás) kánonját lehetne követni a következő megfontolásból: „Az idegentsokszorosan közelinek felcsillantó médiumok korában az embernekemlékeztetnie kell magát arra, hogy a történeti tudat voltaképpen akülönbözőségek és a megkülönböztetések tudata. Az alteritás kánonjatovábbá előfeltételezi a Rousseau óta elfogadott identitáselvet, úgyszólván amodernség és a nagy-helyzet elvét, amelyet kifejez. Ezzel azonban azt iselőfeltételezi, hogy a tanár az ítélőerő aktusa révén képes eldönteni, hogy azaktuális szituációra melyik megértés-tapasztalat használható. Ezért azutánazt is előfeltételezi, hogy minden olyan művet tartalmazhat, amelypotenciálisan »példaszerű«, és hogy a minden potenciálisan példaszerű művettartalmazó halmazból egyetlen egyet sem szabad elfelejtenie.”13

A XI. és XII. osztályos tankönyvekben a szövegválogatás alapelve aminőségelv volt. Frank Kermode szerint: „Az irodalom fogalma történetilegelválaszthatatlan a szövegben és az olvasóban feltételezett minőségtől. Nincssemmi meglepő tehát abban, hogy az a szemlélet, amely a minőséget mint azírásművek (vagy az írásművek politikai célokra való felhasználásának)tanulmányozásában mellékes elemet figyelmen kívül hagyja, az irodalomelutasításához vezet.”14

Ez az irodalomtanítás az előzetes tudás fokozatos építésével, az olvasásmintáinak, technikáinak a közvetítésével, gyakoroltatásával, a megértésrévén a kánonképzés folyamatába léptet be, a kánon átörökítésébe – ahagyománytörténésbe.

Jegyzetek

1 Burkhart Steinwachs: Mit nyújthatnak az (irodalmi) korszakfogalmak? Követelmények éskövetkezmények. Helikon. 2000/3. 329. o.

2 Hans Robert Jauss: Irodalomtörténet mint az irodalomtudomány provokációja. Fordította:

166

Bernáth Csilla. In: Recepcióelmélet – esztétikai tapasztalat – irodalmi hermeneutika. OsirisKiadó. Budapest, 1997. 47. o.

3 I. m. 47. o.1 Vö. Hans Robert Jauss: A recepcióesztétikai megközelítés részlegessége. (Racine és Goethe

Iphigeniája). In: Recepcióelmélet – esztétikai tapasztalat – irodalmi hermeneutika. Osiris Kiadó.Bp., 1997. 121-124. o.

4 I. m. 122. o.5 I.m. 123. o.7 Vö. Kulcsár Szabó Ernő: Történetiség. Megértés. Irodalom. Universitas Kiadó, Budapest,

1995. 20-23. o.8 Jan Assmann: A kulturális emlékezet. Írás, emlékezés és politikai identitás a korai

magaskultúrákban. Atlantisz Könyvkiadó. Bp., 19999 Vö. i. m. 117-120. o.10 Vö. Rohonyi Zoltán: Elõszó. Kánon, kánonképzõdés, kanonizáció. Vázlat egy fogalmi

tartomány mûködésérõl és történeti funkcionalitásáról. In: Irodalmi kánon és kanonizáció.Szerkesztette Rohonyi Zoltán. Osiris Kiadó-Láthatatlan Kollégium. Bp., 2001

11 Vö. i. m. 8-12. o.12 Vö. Günther Buck: Irodalmi kánon és történetiség. Az irodalmi paradigmaváltás

logikájához. In: Irodalmi kánon és kanonizáció. 203-214. o.13 I. m. 214. o.14 Frank Kermode: Kánonok és elméletek. In: Irodalmi kánon és kanonizáció. 125. o.

Korunk, 2006/4Bara Katalin – Csutak Judit

magyartanárnõk

TANÁROK PUBLIKÁCIÓS JEGYZÉKE

BARA Katalin – CSUTAK Judit• Egy tankönyvi mûfajváltozat – a képességfejlesztõ irodalomtanítás

egy lehetõsége. In: Korunk, 2005/11• Epikus mûvek olvasása (1.). In: Korunk, 2005/12• Epikus mûvek olvasása (2.). In: Korunk, 2006/1• Líraolvasás. In: Korunk, 2006/2• Drámaolvasás. In: Korunk, 2006/3• Történetiség: hagyomány, kulturális emlékezet (Ciklus végi

rendszerezés, új összefüggések teremtése). In: Korunk, 2006/4• Történetiség: korszak, korszakolás, „nagy történet” (Ciklus végi

rendszerezés, új összefüggések teremtése). In: Korunk, 2006/5BICSOK Zoltán – ORBÁN Zsolt

• Istoria românilor. Sinteze şi teste pentru examen naţional de evaluare. Editura Státus, Miercurea Cius, 2006

BORSODI L. László• Erdõ; Éjfélkor, hajnalban; Sehol sem vagy. In: Székelyföld

Kulturális Folyóirat, X. évf. 5. szám – 2006. május (versek)• A disznóóllá élt kulturális tér (Kovács András Ferenc: Porcus

Hermeticum). In: Székelyföld Kulturális Folyóirat, X. évf. 6. szám

167

– 2006. június (könyvrecenzió)• „Nem kértelek s nem kérnélek ma sem” (Széljegyzetek Baka István

Zsoltár címû verséhez). In: Székelyföld Kulturális Folyóirat, X. évf. 8. szám – 2006. augusztus (tanulmány)

CSUTAK Judit• Tanterv, tankönyvek és a tanítási gyakorlat (Problémavázlat). In:

Korunk, 2005/10KOLOZSVÁRY Katalin – ORBÁN Zsolt

• English Through History and Literature. Státus Kiadó, Csíkszereda, 2006

LÕRINCZ Katalin (szerkesztõ) – CSOMÓS Róbert (mûszaki szerkesztõ)

• Mindent Isten dicsõségére! Státus Kiadó, Csíkszereda, 2006 (munkafüzet a Liturgika című hittankönyvhöz)

• Krisztus tanúi. Státus Kiadó, Csíkszereda, 2006 (munkafüzet a Katolikus egyháztörténelem című hittankönyvhöz)(Mindkét kiadvány a Molnár Árpád Emlékpályázat támogatásával készült.)

ORBÁN Zsolt• A regionalizmus történelmi gyökerei. In: Régió, vidék, fejlesztés.

Csíkszereda, 2006VARGA László

• A pedagógus is kérdez. In: Krónika, 2005. december 16–18.

B. A DIÁKOK TUDOMÁNYOS ÜLÉSSZAKA2006. május 26.

PÁLYÁZATI DÍJAK ÉS ELBÍRÁLÓ BIZOTTSÁGOK

KÁJONI JÁNOS DÍJ – magyar nyelv és irodalom, világirodalomCsutak Judit – szakosztályfelelős, Bara Katalin, Borsodi L. LászlóGÁBOR ÁRON DÍJ – fizika, matematika, kémia, informatika Buzogány Teréz – szakosztályfelelős; Csomós Róbert, Halász Gyöngyi, PéterLászlóMAJLÁTH GUSZTÁV KÁROLY DÍJ – biológiaBarta Mónika – szakosztályfelelős, Izsák ZoltánMÁRTON ÁRON DÍJ – történelem és filozófia, szociológia,pszichológia, közgazdaságtan és vállalkozói nevelésOrbán Zsolt – szakosztályfelelős, Ferencz S. Ajka, Szabó IrénkeBÁLINT GÁBOR DÍJ - román nyelv és irodalom, idegen nyelvekPüsök Ana – szakosztályfelelős, Juhász-András Réka, Mihály AndrásKolozsváry Katalin – szakosztályfelelős, Mátéffy Mária, Noszlopi Edit

168

KÁJONI JÁNOS DÍJRA BENYÚJTOTT DOLGOZATOK

Magyar és világirodalom Irányító tanár

• Abrudbányai Melinda, IX. B – III. díj Csutak JuditAlapképek, archetípusokés mítoszok játéka két XX.századi műben• Ladó Ágota, IX.. B Csutak Judit„A beavatási misztérium fokról fokra fedi fel a létezés igazi dimenzióját.” (Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig,Tamási Áron: Ábel)• Búzás Annamária, XI. E – II. díj Bara KatalinMennyire mély az „éjszaka” és a „sötétség”?(Louis-Ferdinánd Céline: Utazás az éjszaka mélyére,Joseph Conrad: A sötétség mélye)• Sipos Andrea, XI. E – dicséret Bara KatalinA per (Franz Kafka regénye és két filmadaptációja)• Ferencz Osrolya, XII. B – I. díj – A töredék a romantika és a késõ modernség lírájában• Bilibók Renáta, XI. B – dicséret Bara KatalinÉn és én – az én megalkotása két regényben (Sylvia Plath: Az üvegbura, Karácsony Benő: Napos oldal)• Kis Orsolya, XI. E Bara Katalin„Emberben az ember” – Raszkolnyikov önmeghatározásai• Csata Eszter, X. A Borsodi L. LászlóEgy század sorstalansága (Regény és filmadaptáció)

GÁBOR ÁRON DÍJRA BENYÚJTOTT DOLGOZATOK

Fizika

• Gagyi Benedek, X. E – II. díj Halász GyöngyiA SETI jelene és jövõje• Botár Hanna, Albert Kinga X. E – III. díj Halász GyöngyiAz intelligens anyagok • Kopacz Kund, VIII. B – dicséret Halász GyöngyiFényképezõgép• András Endre XII. D, Penu Zsolt XII. E –„Fizika” „Web” lap • Csók Attila, XI. D Gaál LászlóAtomenergia és atomreaktorok• Barok István, XII. D Nagy AntalFizika – fekete lyukak

169

Kémia Irányító tanár

• Csala Dénes, XI. E Buzogány TerézAminok diazotálása és kapcsolása. Azószínezékek.• Baló Zsolt, Székely Barnabás, IX.. D Buzogány TerézIndikátorok• Ráduly Dénes, X. D Buzogány TerézDetergensek és adalékanyagok

Informatika

• András Zoltán, XI. E – I. díj Csomós RóbertOkos játékok Csonta Ildikó

MAJLÁTH GUSZTÁV KÁROLY DÍJRA BENYÚJTOTT DOLGOZATOK

Biológia*

• Nemes Dénes-Zsolt, IX.. B Izsák ZoltánA gombák kettõs arca• Kalamár Aliz, X. D Izsák Zoltán„Ahol sokáig csengõkóró nõtt…”• Ionescu Adrian, XI. C –A tetoválás mûvészete; anatómiai és egészségtani vonatkozások

* Ezen a szakosztályon nem osztottak helyezéseket, a versenyzõk külön-külön szóbeliértékelést kaptak – ezáltal kimelve a dolgozatok egyedi sajátosságait, értékét.

MÁRTON ÁRON DÍJRA BENYÚJTOTT DOLGOZATOK

Történelem

• Pap Szilárd, Skovrán Ágota, X. B – I. díj Borsodi L. LászlóKopjafáink Nagy Veronka• Kraft Noémi, XI. B – különdíj Orbán ZsoltNõi szerepváltozások a XX. században

Filozófia

• Ferenczi Laura, XII. B Ráduly ErzsébetA csend a lélek nyugalma• Ferencz Orsolya, XII. B – I. díj Ráduly ErzsébetKilábalás a kiskorúságból• Vári Orsolya, XII. B Ráduly ErzsébetPlatón – a jó ideája

170

Filozófia Irányító tanár

• Bartalis Beáta, XII. B Ráduly Erzsébet„A helyzet az enyém” (J.P. Sartre)• Kopacz Ildikó, XII. B – II. díj Ráduly ErzsébetLeibniz• Salamon Annamária, XII. B Ráduly ErzsébetEmberszeretet és önzés• Nagy Ágota, XII. B Ráduly ErzsébetAbortusz – etikai probléma• Kovács Adrienn, XII. C – II. díj Ferencz S. AjkaA szabadság és gondolkodásunk mibenléte a vallás keretei között

Szociológia

• Katona Melinda, Mészáros Réka,Mészáros Zsuzsa, XI. B Ráduly Erzsébet

Családi kép Felcsíkról • Bilibók Renáta, Halmágyi Zsófia, Kirmájer Erika,

Ladó Gabriella, Lukács Andrea, XI. B – I. díj Ráduly ErzsébetA bentlakók – közösség vagy háztartás • Darvas Noémi, Erőss Izabella,

Koszta Edina, Kraft Noémi, XI.B Ráduly ErzsébetA magyar fiatalok és az iskolai, szakmai beilleszkedés • Antal Emese, Blága Ágnes, Csiszár Erika,

Márton Csilla, Silló Ágota, XI. B – II. díj Ráduly ErzsébetVallás – érték viszonya a mai csíki közösségek életében • Antal Karola, Demeter Katalin,

Györgypál Réka, Márton Melánia, XI. B – III. díj Ráduly ErzsébetDeviáns viselkedés. Kiskorú bûnözés• Becze Melinda, Darvas Orsolya,

Todor Júlia, XI. B – dicséret Ráduly ErzsébetKábítószer-fogyasztás és következményei • Duka Ede, Máthé Gabriella, Szász Andrea,Ţuvic Tímea, XI. B Ráduly Erzsébet

A barátság (viszonyok, kapcsolatok)

Pszichológia

• Bania Hunor, X. B – különdíj Balázs-Juhos OrsolyaAz agresszió• Csomortáni Botond, X. B – I. díj Balázs-Juhos OrsolyaA zóna-élmény

171

Közgazdaságtan Irányító tanár

• Barabás Krisztina, XI. A Ráduly ErzsébetOrszágos Letéti és Takarékpénztár (C.E.C.)• Balázs Beáta, XI. A Ráduly ErzsébetOTP - Bank• Márk Boglárka, XI. A – II. díj Ráduly ErzsébetA csíkszeredai Készruha RT• Szabó Ádám, XI. A – dicséret Ráduly ErzsébetA Transzilvánia Média Center K.F.T.monográfiája• Fábián Kunigunda, XI. A – dicséret Ráduly ErzsébetCardio et Fitness testépítõ terem• Csata Annabella, XI. A Ráduly ErzsébetApicom építkezési vállalat• Fancsali Noémi, XI. A – dicséret Ráduly ErzsébetMax Full Autó S.R.L.• Darvas Róbert, XI. C Ferencz S. AjkaRománia gazdasági helyzete•. Veres Orsolya, XI. C Ferencz S. AjkaPiackutatás• Duka Ede, Kirmájer Erika, XI. B – I. díj Ferencz S. AjkaAz infláció• Bilibók Renáta, XI. B Ferencz S. AjkaRomániai bankrendszer• Antal Karola, XI. B Ferencz S. AjkaA munkaerõpiac Hargita megyében

Vállalkozói nevelés Irányító tanár

• Kovács Éva, X.. D – dicséret Ferencz S. AjkaPiackutatás• Kalamár Aliz, X. D – I. díj Ferencz S. AjkaA vállalkozói magatartásés a romániai gazdasági helyzet• Simon Júlia , Demeter Orsolya, X. C – I. díj Ferencz S. AjkaÜzleti terv

BÁLINT GÁBOR DÍJRA BENYÚJTOTT DOLGOZATOK

Limba ºi literatura românã

• Skovrán Ágota, X. B – premiu pt. originalitate Juhász-András RékaAnaliza comparativã a poeziilor Amintirea de Vasile Voiculescu ºi Amintiri de Alexandru Macedonski

172

Limba ºi literatura românã Irányító tanár

• Rácz Emőke, X. B – premiu pt. lit. comparatã Juhász-András RékaAnaliza comparativã a poeziilorRondelul rozelor de august ºi Rondelul rozelor ce mor de Alexandru Macedonski• Bíró Réka, IX. A – premiul “Micul eseist” Juhász-András RékaMisterul iubirii în viaþã• Incze Andrea şi Vizi Tünde, IX. B – premiu I. Püsök Anapentru criticã de filmDragostea este singura muzã (Shakespeare in love)• Ambăruş Luiza şi Incze Zsuzsánna, XI. A – premiu I. Püsök Anapentru creaþie proprieTeatru absurd „Fãrã titlu”• Nemes Gabriella, XI. A – premiu I. Püsök Anapentru cea mai bunã cronicã de teatru„O scrisoare pierdutã” – cronicã teatralã (după spectacolul în regia lui Tompa Gábor)

Német nyelv

• Dorner Boglárka X. E,Faluvégi Bernadett, X. D II. díj Boda-Székedi Eszter

Die Füsse des Brennens-Der irische Tanz• András Éva, XI. A – III. díj Noszlopi EditBräuche in Deutschland• Gábor Emese, XII. B – I. díj Noszlopi EditReitschulen in Deutschland

Angol nyelv Irányító tanár

• Szász Gerda, XI. A Kolozsváry KatalinBe Part of the Five• Márk Boglárka, Szabó Ádám, XI. A – I. díj Kolozsváry KatalinCliches in American Movies• Radvánszky B. Zsuzsa, XI. A Kolozsváry KatalinMagic Realism in Marquez’s One Hundred Years of Solitude• Bándi Csilla, Máthé Csilla, XI. A Kolozsváry KatalinUnderstanding Schizofrenia• Csala Dénes, XI. E – II. díj Bodor JuliannaParadise on Earth…• Gagyi Benedek, X. E – II. díj Máthé EmőkeUrban Fashion

173

C. TALLÓZÁS A DIÁKOK DÍJAZOTT DOLGOZATAIBÓL

VALLÁS

A CSALÁD MINT A TÁRSADALOM REMÉNYE

Jézus azért jött az emberek közé, hogy a szeretet Istenét kinyilatkoztassa,ugyanakkor föltárja az ember magasztos hivatását, létének igazi értelmét.János apostol első levelében többször is találkozunk azzal a kijelentéssel, hogy„Szeretet az Isten” (1Jn 4, 8; 1Jn 4, 16), ha azonban elfogadjuk azt, hogy azember Isten képmása, akkor egyértelmű, hogy az ember is szeretetreteremtetett: „nem jó az embernek egyedül lennie” (Ter 2, 18). Az emberekközött kibontakozó felebaráti szeretet viszont természetesen a maradandóközösségekben a legotthonosabb. Ezek közül első és alapvető a család.

A család egy férfi és egy nő egész életét és egész személyiségét átfogókölcsönös odaadására épül. Hogy Isten erre teremtette az embert, azt már aParadicsom-történet is egyértelműen kifejti. Ennek a legnagyszerűbbmagyarázója maga Jézus, aki újrafogalmazta a teremtő Istennek a férfi és a nőkapcsolatára vonatkozó szándékát is. Az emberiség ősi tapasztalata, hogy aférfit meg a nőt egymáshoz rendelő természetes vonzalom mélységben ésintenzitásban milyen hatalmas. Ennek a kapcsolatnak erkölcsi jellegelegelemibb eszmélés szintjén is nyilvánvaló: bűnös és csaló, aki a szerelembencsak a test kielégülését keresi, vagy a szerelemben kalandot lát, és nem azegész személyiséget átfogó odaadást. Ehhez a minden ember lelkiismeretébenmegfogalmazódó belátáshoz Jézus az „egy férfi–egy nő” és a „holtomig -holtodig” tartó hűség eszméjét tette hozzá. A szerelem igénye a teljesség, de azember csak akkor adhatja oda teljesen önmagát, ha odaadása nemcsak ajelenre vonatkozik, hanem a jövőjét is átfogja. Elfogadni is csak azt tudjukegészen, aki jövőjét, lehetőségeit és hibáit ugyanarra az oltárra teszi, mint mi.

A családot a férfi és nő kölcsönös odaadása építi, mindez a szeretetajándékozó, cselekvő jellegéből és nem Isten önkényes elhatározásából fakad.A szülők egymásnak ajándékozzák gyermekeiket, bennük forrnak igazáneggyé, gyermekeik fölnevelésével Istent és a társadalmat is szolgálják. Agyermekek nevelésének egyetlen igazán alkalmas színhelye a családi otthon,amely biztonságérzetet, lendületet adhat egy kibontakozó emberi életnek,egy személyiségnek.

A keresztények házassága szentség, hiszen a férfi és nő szerelme már ateremtés óta szent dolog. A szentségi jelleg Jézus megváltó művébe kapcsoljaa házasságot (Ef 5, 22-33), és kegyelmi tartalommal tölti be. Ez a kegyelemazonban nem „ráadás” az egymással kötött szövetségre, nem is csaktermészetfölötti segítség a vállalt kötelezettségek betöltéséhez, hanem többennél: férj és feleség egymás számára a kegyelem közvetítőivé lesznek.

174

Felkészülés a családalapításra – a házasságra való fölkészüléserkölcstana

A házasság és a család méltóságából adódik a családi élet erkölcsi rendjeés a fölkészülés szükségessége.

A házastársak kölcsönös hűséggel tartoznak egymásnak. Ez nemcsak aházasságtörés tilalmát jelenti, hanem folytonos sürgetés a lehető legteljesebbodaadásra és a házastárs folytonosan megújuló elfogadására, sőt meghó-dítására. Ezért nem statikus, hanem dinamikus, nem pusztán megőrző, hanemteremtő tényező. Ez a hűség nehézségek között is kötelez, még a házastárshűtlensége esetén is (végső eset az „ágytól, asztaltól” való elszakadás, de ez semoldja fel az életszövetséget). A nehézségeket általában belső elidegenedésokozza, előzi meg.

A házastársak az egyház álláspontja szerint felelősek egymás üdvösségéértis, éppen ezért, ha valamelyikük nem-hívő, fontos, hogy tisztelettel fogadja hívőházastársának vallásos meggyőződését. Akkor a „hitetlen férfit megszenteli afelesége, a hitetlen asszonyt pedig megszenteli a férje” (1 Kor 7, 14). Egyébkéntahhoz, hogy katolikus és meg nem keresztelt, katolikus és nem-katolikuskeresztény érvényes házasságot köthessen, külön egyházi engedély szükséges.

A házastársak testi kapcsolatának nem egyetlen célja a gyermek. Célja akölcsönös szeretet kifejezése is. Az életadást azonban mesterségesen nemkerülhetik – súlyos okból is legföljebb csak időszakos önmegtartóztatással. Afogamzásgátló szerek használatát a Humanae vitae kezdetű pápai körlevélegyértelműen rossznak minősítette (1968-ban jelent meg), de az egyháztanítása szerint a természetes családtervezés megengedett.

A szülők könnyelműen nem vállalhatnak gyermeket, biztosítaniuk kell afölnevelésükhöz szükséges anyagi és erkölcsi feltételeket. A családtervezés amodern viszonyok között súlyos kérdéseket vet föl. Figyelemre méltó az amagyarázat, amelyet a francia püspöki kar fűzött az említett pápai körle-vélhez: „a fogamzásgátlás önmagában jónak sohasem mondható. Minden-képpen rendellenes dolog, de a rendellenesség nem mindig bűn. Előfordulhatugyanis, hogy a házastársak két kötelesség ütközőpontjába kerülnek.” Vannakazonban teológusok, akik úgy vélik, hogy ez a magyarázat ellentétben állmagának a körlevélnek a tanításával. Az vitathatatlan, hogy a fogamzásgátlóeszközök használata nem minden esetben minősül súlyos bűnnek (pl. ha azegyik fél AIDS-ben szenved).

Egy másik fontos kérdés a már létrejött emberi élet védelme. A kereszténytanítás szerint a terhesség megszakítása súlyos bűn. A szülők nemcsak életetadnak gyermekeiknek, hanem testi és szellemi nevelésükről is nekik kellgondoskodniuk. A leendő házastársaknak már akkor kötelezettségeik vannakegymás iránt, amikor még össze sem találkoztak. Készülniük kell arra, hogyméltók legyenek egymáshoz. A párválasztás és az ún. „partnerkapcsolatok”erkölcsét is ez a felelősség szabályozza. Teljes felelősséget csak az vállalhat, akitestileg, lelkileg, társadalmilag érett (egészséges utódok remélhetők tőle,anyagi, erkölcsi vonatkozásban is biztosítani tudja családja életét). Addig a

175

keresés, esetleg a közös várakozás tartózkodásra kötelez, amely mindkét félszabadságát tiszteletben tartja. Bűn a pillanat örömével mérni azt, ami azegész élet átfogására való; „a meghittség elkötelezettség nélkül olyan, mint sokhab torta nélkül, lehet, hogy édes, de beteggé tesz” – írja Joshua Harris egypárkapcsolatokról szóló könyvében. Ugyanebben a könyvben olvashatjuk:„azért veszélyes hinni abban, hogy a szerelembe „beleeshetünk”, mert ez annyitjelent, hogy épp oly váratlanul ki is eshetünk belőle. Hát nem jó hír, hogy Istenfelénk irányuló szeretete nem ilyen kiszámíthatatlan?” A személyesszeretetkapcsolat az, ami gyógyít, segíti a változást és növekedést, de az aszeretet, ami „megköt” és nem szabaddá tesz, nem szeretet többé, legföljebbannak valamilyen hazug pótléka.

A család és a társadalom

A családok és a családi életet összetartó erkölcsi értékek az egésztársadalom védelmére szorulnak. Nagy a felelősségünk ezen a téren nemcsakmagunkért, hanem a környezetünk, sőt a közélet tisztaságáért is. Szavunknak,tetteinknek, magatartásunknak messzire ható súlya van. A II. vatikániegyetemes zsinat külön hangsúlyozza, hogy a keresztény család ma apostolifeladatot tölt be az emberek között (Világi apostolkodás 11 – „Apostolicamactuositatem”). A család szerepe elsősorban az, hogy biztonságot, biztos kiinduló-pontot jelentsen a megszülető gyermekek életében. Nagyon sok olyanpszichológiai tanulmány jelent meg, amelyek azokat a sérüléseket vizsgálják,amelyeket egy kisgyerek elszenvedhet, ha nem megfelelő környezetben kezdi azéletét. Sokan azt vallják, hogy az első 3 év meghatározó az ember jelleménekkialakulásában, mások viszont még korábbra, az anyaméhben szerzetttapasztalatokra vezetik vissza az emberi személyiség alapvető vonásainak kia-lakulását. Beigazolódott tény, hogy bizonyos tulajdonságokat, hajlamokat örök-lünk a szüleiktől, ugyanakkor a látott és tapasztalt példa, a szülők viselkedéseis nagymértékben befolyásolja a világról és önmagunkról alkotott képünket.

A család az a hely, ahol először találkozunk Isten „arcával” is. A társa-dalomnak feladata és kötelessége biztosítani a lehető legtöbb segítséget aharmonikus család kialakításához, hiszen, ha a családok kerülnek válságba, acsaládok kezdenek felbomlani vagy fellazulni, akkor már nyugodtanbeszélhetünk a társadalom válságáról is. A családok élete is sokat változott atársadalom fejlődésével, de manapság nemcsak a családon belüli szerepekértékelődnek újra, hanem magának a családnak a szerepe is, és ezt afolyamatot már nem minősíthetjük egyértelműen pozitív irányú fejlődésnek.Ugyanazon lakásban élő, de egymástól lelkileg elszigetelt, elidegenedettemberek kis közösségeit még nem nevezhetjük családnak. Valamilyen más,megfoghatatlan kötelék az, ami képes összetartani a családtagokat, és értékes,érett, szabadon gondolkodó embereket nevelni a társadalom számára.

Kis OrsolyaXI. E

176

SZOCIOLÓGIA

A BENTLAKÓK – KÖZÖSSÉG VAGY HÁZTARTÁS

Az ötlet, hogy a város bentlakóinak és a bentlakásoknak a helyzetétvizsgáljuk, onnan jött, hogy környezetünkben sok bentlakó van, és láttuk,hogy a kérdés időszerű, létező probléma. Ezért egy, a Gallup általmeghatározott szempontoknak megfelelő kérdőívet készítettünk. A kérdőívethárom iskolában töltettük ki: a Márton Áron Elméleti Gimnáziumban, aSegítő Mária Római Katolikus Gimnáziumban és a Joannes KájoniKözgazdasági Szakközépiskolában. Azt reméltük, hogy így egy viszonylagátfogó képet kapunk a bentlakók helyzetéről, illetve a bentlakókról mintközösségről, a bentlakások körülményeiről és a mintában szereplő egyénekmagatartásáról.

Kérdőívünk nyílt és zárt kérdések sorozata.Zárt kérdéssel kezdődik, így megállapítható, hogy az egyén mennyire

tájékozott a témában, azaz, hogy a megkérdezett bentlakó-e, mivel jelenhelyzetben csak a bentlakók tudnak reális információkkal szolgálni.Ugyancsak zárt kérdések segítségével képet kapunk a hálók körülményeiről.

Nyílt kérdésekből ismerhetjük meg az illető magatartását a tárggyalkapcsolatban. Például más a helyzet saját választás és kényszermegoldásesetén. Ugyancsak innen tájékozódtunk a silentiumról, a kosztról, anevelőkről, a biztonsági intézkedésekről. Ezen magatartás mérésére szolgálnéhány zárt kérdés is.

Egyik nyílt kérdésben javaslatokat is kértünk. Ezt fontosnak tartottuk,mivel a javaslatok nagyon információgazdagok, és ötleteket nyújtanak ahelyzet változtatására.

Kérdőívünkben rákérdeztünk a megkérdezettek korára is, mivel ezbefolyásolja véleményüket és a figyelembe vett szempontokat. Az eredményhitelessége végett és azért, hogy tiszta képet kapjunk, erre az információra isszükség volt.

A bentlakók mint csoport jellemzése

A bentlakók csoportja a megkérdezett iskolákban a nagyobb csoportkategóriába tartozik, mivel a létszám 30 személynél nagyobb. Létrejöttükspontán, viszonylag rövid időtartamú (általában 4 év). Felbomlanak, mihelytelérnek egy közös célt, jelen esetben az érettségit. A csoport tagjai közöttinformális, tehát nem hivatalos kapcsolatok vannak, nem szabályozottak. Atársadalmi ellenőrzés típusát kívülről gyakorolják, ezt az iskola/bentlakásrendszabályzata képviseli. A bentlakók csoportjának közös célja, hogytanulmányi éveik alatt lakhelyük legyen, a bentlakás, mint háztartás,szolgálatait igénybe vegyék. Ez a csoport többé-kevésbé összetartó, de eziskolánként változik. Ezen belül kisebb csoportok jöhetnek létre, példáulazok között, akik egy hálóban vannak, vagy egy osztályba járnak.

177

A bentlakásnak mint közösségnek célja, hogy összetartó közösségalakuljon ki, amely valamilyen szinten pótolja az otthoni közösséget. Abentlakás tagjai segítik egymást a tanulásban és a problémamegoldásban.

A Segítõ Mária Római Katolikus Gimnázium bentlakása

Most lássuk, hogy mennyire tölti be a gyakorlatban a bentlakás az iméntemlített szerepeit. A Segítő Mária Római Katolikus Gimnázium 15bentlakójával töltettünk ki kérdőívet, a mintába 2 fiút és 13 lányt vontunk be.

A 4. kérdésünkben arra kerestük a választ, hogy a megkérdezett személymiért lakik bentlakásban. A megkérdezettek 73%-a maga döntött a bentlakásmellett, mert megfelelőbb, mint az ingázás, míg 27%-a anyagi helyzetébőlkifolyólag választotta a bentlakást. Ezt akarták a szülők is, mert így agyerekük felügyelet alatt lehet.

Az 5. kérdésünkre adott válaszokból megtudtuk, hogy a fiúk 10-12-envannak egy hálóban, míg a lányok 25-en. A végzős diákok kisebb, 5-6 személyesszobákban vannak, mert így nem zavarják őket a kisebbek, és jobban fel tudnakkészülni az érettségire. A 13. kérdésre adott feleletekből kiderült, hogy a diákokmegválaszthatják, hogy kivel legyenek egy hálóban, kivéve az első évben (IX.osztályban), amikor osztályok szerint történik az elosztás.

Következő kérdésünk-ben a háló körülményeirőlérdeklődtünk. A megkérde-zettek 7%-a kitűnőnek, 26%-a nagyon jónak, 20%-a jónaktalálja a körülményeket.40%-uk kielégítőnek tartja abentlakás körülményeit, míg7%-uk szerint a bentlakáskörülményei elégtelenek.Nem sikerült egységes képetkapnunk a körülményekről,a változatos válaszok oka azemberek igényei és elvárásaiközötti különbség.

A megkérdezett diákok kivétel nélkül a kollégium kantinjában étkeznek.A bentlakók 93%-a jónak, változatosnak tartja a kosztot, és csupán 7%-ukelégedetlen. Ők az egyhangúságra panaszkodnak, és kénytelenek rendsze-resen az ABC-ben vásárolni.

9. kérdésünkben arról kérdeztük a bentlakókat, hogy hogyan vélekedneka silentiumról. 73% határozottan rossznak tartja, mert túlságosan hosszú,sokan tanulnak együtt különböző évfolyamokról, és nagy a zaj. Véleményükszerint a tanulást nem kellene kényszeríteni, mert aki tanulni akar, azsilentium nélkül is tud: „Kötelezően jelen kell lenni, de nem emlékszem, hogycsak egyszer is ott tanultam volna.” – írta egy diák. Sokuk szerint a silentium

178

jó alkalom a beszélgetésre, szórakozásra, csak éppen eredeti rendeltetésétnem tölti be. 23%-uk szerint a silentiumnak van pozitív oldala is a tanulásszempontjából. Csak 7% tartja kifejezetten jónak a silentiumot, mert így rávan kényszerítve a tanulásra.

10. kérdésünkre a megkérdezettek 100%-a azt válaszolta, hogy jóviszonyban vannak a nevelőkkel, tisztelik őket, sokan tanácsot kérnek tőlükkülönböző problémáik megoldására.

A Segítő Mária Római Katolikus Gimnázium bentlakásában d. u. 16:45-igkapnak kimenőt, 17:00-tól kezdődik a silentium, az esti szünetben pedig tiloselhagyni a bentlakás épületét. A bentlakók kimenőjüket személyes gondjaikelintézésével, sétával, vásárlással, pihenéssel töltik, könyvtárba járnak. Amegkérdezettek 7%-ának azonban kimenő alatt is tanulnia kell.

A bentlakók 63%-a megkülönböztetést érez a városban lakók részéről,tudtuk meg a 14. kérdésre adott válaszokból. Véleményük szerint ennek okaa szabadidőhiány. 37%-uk nem érez megkülönböztetést.

A megkérdezettek 86%-a előnynek tartja, hogy bentlakó, mert így megtanulközösségben élni, jó a társaság, több barátot szerez, közös programokon veszrészt, és nem kell ingáznia. 14%-uk szerint a bentlakókat megfosztják szabad-idejüktől, tanulás szempontjából is hátrányban vannak.

16. kérdésünkben arról érdeklődtünk, hogy összetartó-e a társaság abentlakásban. 86%-uk szerint nem alakul ki összetartó társaság, hanemkisebb csoportok vannak, ezek a klikkek általában szobánként alakulnak ki.A fennmaradó 14% úgy véli, hogy összetartó a bentlakás közössége.

Meglepően sokan fordulnak nevelőkhöz, ha különféle problémák merülnekfel, derült ki a 17. kérdésre adott válaszokból. A bentlakók nem csak abentlakással kapcsolatos problémáikról, hanem sokan személyes problémá-ikról is beszámolnak a nevelőknek. Ez is alátámasztja a 10. kérdésre adottválaszokat, melyek szerint a diákok kivétel nélkül jó viszonyban vannak anevelőkkel.

A bentlakáson belül több fajta közös programot is szerveznek a diákoknak:születésnapokat, filmnézést, kirándulásokat, farsangot, de ezeken aprogramokon kevesen vesznek részt, unalmasaknak, egyhangúaknak tartják.A bentlakók közösen járnak misére. A 19. kérdésre adott válaszokbólmegtudtuk, hogy a bentlakásban a biztonsági intézkedések nem megfelelőek,a diákok nincsenek megelégedve. A pénzt és nagyobb értékeket le lehet adnia nevelőknek, a folyosót, hálót és a szekrényt zárják, de így is egyre több alopás. Az eltűnt dolgokat közösen kell kifizetniük.

Min változtatnának a diákok? Erre kértünk választ a 20. kérdésben. Többszabadidőt szeretnének, sportolási lehetőséget, szeretnék, hogy a silentiumne legyen kötelező, vagy ha már az, akkor legyen jobban megoldva.Panaszkodnak a melegvíz-szolgáltatásra és a nem megfelelő fűtésre.Nagyobb odafigyelést várnak el a nevelők részéről, néhányan pedig azétrenden változtatnának.

Az utolsó kérdésünkre adott válaszokból kiderül, hogy annak ellenére,hogy a bentlakás körülményei jók, a diákok 86%-a elköltözne, szívesebben

179

ingázna, vagy lakna kintlakásban. Csak 14%-uk maradna továbbra isbentlakó, ők a társaság miatt választják a bentlakást.

A Joannes Kájoni Közgazdasági Szakközépiskola bentlakása

Kérdőívünket kitöltettük a Kájoni János bentlakásban is 10 bentlakóval.A négyes kérdésre 100%-ban azt a választ kaptuk, hogy saját választásból

bentlakók a távolság miatt. Az ingázás nehezen megoldható, és túl sok időbetelne, ezért nem maradna elegendő idő a tanulásra.

Egy hálóban kevesen, 3-5-en vannak, és sok esetben megválogathatjákszobatársaikat. A megkérdezettek 70%-a szerint a hálók körülményeikielégítőek, 30%-a szerint pedig jók. Minden bentlakó a bentlakáskantinjában étkezik, 20%-uk szerint az étel jó, 50% szerint lehetne jobb is,20%-uk nincs megelégedve, és 10%-uk sokszor ehetetlennek tartja az ételt.

A silentium 4-től 7-ig a hálókban van, ahol nincsenek sem székek, semelegendő asztal. A megkérdezettek 70%-a szerint a silentium jó megoldás,viszont 10%-a hiányolja a silentiumtermet, 10% szerint jó megoldás, viszontlehetne rövidebb is, és 10% szerint nem jó megoldás, mert vannak, akikegyedül jobban tudnak tanulni.

A nevelőkkel való viszony 10%-ban nagyon jó, 60%-ban jó, 30%-ban elég jó.Kimenőt a bentlakók este 10-ig kapnak, amit többségük pihenéssel tölt.A megkérdezettek 100%-a nem érez megkülönböztetést a városiakkal

szemben, és mindenki szerint előnyt jelent valamilyen szempontbólbentlakónak lenni: 80% szerint több idő jut tanulásra, 40% szerint előny abentlakás, mert sok új embert ismertek meg, és új barátokra tettek szert,10% szerint előny, mert közel van a suli és 10%-nak több ideje jut pihenésre.

Az összetartás szem-pontjából különbözőek avélemények a lányoknál ésfiúknál, ugyanis aválaszokból kiderül, hogy afiúknál nincsen összetartás,míg a lányoknál 30% szerintaz egy emeleten vagy az egyhálóban levők összetar-tanak, 20% szerint mindenkiösszetartó, 20% szerint vi-szonylag összetartóak, 30%szerint összetartóak, devannak különcök is.

A problémákkal nagy-részt a nevelőhöz vagy a szobatársakhoz fordulnak. 30% a nevelőhöz vagy aszülőkhöz, 10% a barátokhoz, 10% a barátokhoz vagy a szülőkhöz fordulgondjaival.

180

A 18. kérdésre adott válaszokból kiderül, hogy rendeznek közöstevékenységet a bentlakóknak, de ritkán, a fiúk szerint egyáltalán nem.

A bentlakásban minden hálót kulcsra lehet zárni, és minden lakónak vankulcsa, viszont a szobákban zárható szekrények helyett polcok vannak. Voltmár példa lopásra, de nem derült ki, hogy ki volt a tettes. A bentlakók 70%-anincs megelégedve a személyes tárgyak védelmére szolgáló biztonságiintézkedésekkel, 10% szerint elegendő az az intézkedés, ami van, 10% szerintpedig nincs, de nem is kell semmilyen intézkedés.

A javaslatok széleskörűek: 40% szeretné, ha minden nap lenne meleg víz,ugyanis egy héten csak kétszer adnak meleg vizet, 30% szeretné, ha lennéneklakattal zárható szekrények, 20% szeretné, ha jobb kaja lenne, 20% aztszeretné, ha a silentium rövidebb és a szabadidő hosszabb lenne, 20% azt azigényt fogalmazta meg, hogy melegebb legyen a hálókban és napközben islegyen fűtés, 10% azt, hogy legyen silentiumterem, 10% óhaja pedig az, hogylegyen több közös program a bentlakóknak, gyakrabban takarítsanak.

A megkérdezettek 80%-a elköltözne a bentlakásból, ha lenne rálehetősége, 20%-a nem.

Ami mindenképpen előnyt jelent a bentlakóknak, és amiért szívesebbenvannak bentlakásban, az a közösség, valamint a 3 óra kötelező tanulás.

A bentlakások és bentlakók helyzetéről érdeklődtünk az iskola egyiknevelőjétől is. A nevelő feladata, az illető szerint, a gyerekek nevelése, tanul-mányi eredményeinek figyelése, a diákok problémáinak megoldása, jó kap-csolat kialakítása a bentlakókkal. A diákok problémáikkal nagyon gyakranfordulnak hozzá.

Ha szabályszegés történik, szóbeli, majd írásbeli figyelmeztetést alkalmaz.A körülményeket kielégítőnek minősíti, mégis a javaslatoknak fenntartotthelyre ez a válasz került: „mindenen változtatnék”. A szobákat kulcsra zárják,és néhány szobába már kulcsra zárható szekrények is kerültek.

A Márton Áron Elméleti Gimnázium bentlakása

Kérdőívünket kitöltettük a Márton Áron Elméleti Gimnázium lány- ésfiúbentlakóival, illetve a lánybentlakás nevelőnőjével.

A mintába 10 lányt és 7 fiút vontunk be. A megkérdezettek válaszaibólszázalékokat is számoltunk, mely statisztikai adatok csak a mintába bevontszemélyek véleményét és helyzetét mutatják.

Kérdőívünk 4. kérdéséből azt tudtuk meg, hogy miért választották adiákok a bentlakást. A megkérdezett lányok 80%-ának, a fiúk 85%-ának sajátválasztása volt, hogy bentlakásba kerüljön, mert szerintük a bentlakáslehetőséget nyújt az ingázás elkerülésére. Többnyire a társaság miatt válasz-tották a bentlakást a kintlakással szemben. A lányok 20%-a, a fiúk 14%-aesetében a szülők döntöttek a bentlakás mellett, mert így gyerekeik felü-gyelet alatt vannak.

Egy zárt kérdésben rákérdeztünk a hálók körülményeire. A diákokválaszthattak a kitűnő, nagyon jó, jó, kielégítő és elégtelen minősítések közül.

181

A megkérdezett lányok 90%-a, a fiúk 42%-a elégtelennek minősíti akörülményeket, míg a mintába bevont lányok 10%-a, a fiúk 57%-a a kielégítőtjelölte be. Ezek a nem túl biztató eredmények annak a következményei, hogya hálók túlságosan nagyok (11-20 személyesek), és a bútorzat nagyon gyenge.A hálókba a diákok évfolyamok szerint vannak elosztva.

A 8. kérdésben megkérdeztük a diákok véleményét a kosztról. A válaszokegybehangzóak voltak, a megkérdezettek 100%-a a lefizetett pénzösszeghezképest mennyiségileg kevésnek tartja, ugyanakkor egyhangúnak. Sokanotthonról hoznak maguknak élelmet a hétre.

Arra is kíváncsiak vol-tunk, hogy hogyan véleked-nek a tanulók a silentiumról.Abban mindenki egyetértett,hogy szükséges és jó meg-oldás. A megkérdezett lá-nyok 60%-a, a fiúk 14%-acsak pozitívumokat emelt ki:megfelelőnek tartják azidőtartamot (két és fél óra),és előnynek azt, hogy segít-hetnek egymásnak a tanu-lásban. A lányok 40%-a, afiúk 86%-a viszont úgygondolja, hogy túl korán

kezdődik, és nincs idejük megpihenni iskola után, nem tartják megfelelőnek azidőtartamot, és zavarja őket a tanulásban az, hogy túl sokan vannak egysilentiumteremben.

A 10. kérdés a nevelőkkel való viszonyra összpontosít. Érdekes különb-ségek figyelhetők meg a lányok és fiúk között. A lányok 60%-a úgy érzi, hogykielégítő a viszonyuk a nevelőkkel, és hozzáteszik azt, hogy csak az igazánszükséges dolgokat beszélik meg velük. 40% jónak minősíti viszonyát anevelőkkel. A fiúk 42%-a a nagyon jó, 57%-a a jó minősítést használja.

Megkérdeztük a bentlakókat, hogy éreznek-e megkülönböztetést avárosiakkal szemben. A megkérdezett lányok 70%-a, a fiúk 85%-a úgy érzi,hogy bár az elején érzékelhető volt, most már nincsen semmifélemegkülönböztetés. A lányok 30%-át, a fiúk 15%-át zavarja az, hogy iskolaibulikkor és rendezvényekkor is alkalmazkodniuk kell a kimenőhöz (21 óra).

A mintába bevont lányok 90%-a, a fiúk 85%-a úgy gondolja, hogy előnytjelent az, hogy bentlakók: megtanultak közösségben élni, barátságok kötődtek,és kialakult egy nagyon jó társaság, megtanulták elfogadni egymást. Amegkérdezett lányok 10%-a, a fiúk 15%-a nem érzi úgy, hogy előnyökkel járnaa bentlakás. A diákok azt írták, hogy összetartó a társaság, s bár hálók szerintalakultak ki klikkek, ez nincs negatív hatással a közösség összetartó erejére.

Ha problémák adódnak, a megkérdezett lányok 60%-a, a fiúk 28%-abarátokhoz fordul. A maradék 40% illetve 72% barátokhoz és nevelőkhöz fordul.

182

A bentlakó diákok számára rendeznek közös tevékenységeket a nevelők(szalonnasütés, kirándulás, farsangi bál), amelyeknek a megkérdezettdiákok szerint közösségépítő szerepük van, és szeretnék, ha több közöstevékenység lenne egy évben.

Kíváncsiak voltunk arra, hogy milyen biztonsági intézkedések vannak aszemélyes tárgyak védelmére a bentlakásban. A mintába bevont egyénekelégedetlenek a biztonsági intézkedésekkel, nem tartják elegendőnek azt,hogy délelőtt zárva a bentlakás. A szekrényeken levő lakatokat pedigtúlságosan gyengének tartják ahhoz, hogy tényleg biztonságban érezhessékszemélyes tárgyaikat.

A legutolsó kérdés teret nyújtott a javaslatoknak: a megkérdezettek41%-ának a fűtéssel van problémája, 17% a szigetelésen, 11% a bútorokonváltoztatna. 11% indítványozza a tusolók feljavítását, 17% a bútorokkicserélését. A mintában szereplő diákok 64%-a változtatna a koszton.

Annak ellenére, hogy vannak kifogásolnivalók, a lányok 60%-a, a fiúk71%-a nem költözne el a bentlakásból.

A fenti problémákkal kapcsolatosan intéztünk néhány kérdést alánybentlakás egyik nevelőnőjéhez is. A nevelőnő feladatának a gyerekekrevaló felügyelést nevezte meg. Szabályszegés esetén különböző büntetésekalkalmazandók: kimenő megvonása, osztályfőnök tájékoztatása. Diákokkalvaló kapcsolatát jónak minősíti, bár úgy gondolja, hogy a diákokproblémáikkal inkább barátaikhoz, szüleikhez fordulnak. Változtatna ahálók körülményein, azokat elégtelennek minősíti. Ugyanakkor bevezetnenéhány biztonsági intézkedést is a diákok személyes tárgyainak a védelmére.

Ezzel a szociológiai felméréssel szerettünk volna általános képet kapni abentlakások helyzetéről Csíkszeredában. Bepillantást nyertünk a bentlakókvilágába, megértettük a bentlakás szerepét és a bentlakók közötti viszonyokat.

Bilibók Renáta, Halmágyi Zsófia, Kirmájer Erika, Ladó Gabriella, Lukács Andrea

XI. B

FILOZÓFIA

KILÁBALÁS A KISKORÚSÁGBÓL – A SZABADSÁG PRÓBÁJASAJÁT GONDOLKODÁSUNK

„A felvilágosodás az ember kilábalása maga okozta kiskorúságából.Kiskorúság az arra való képtelenség, hogy valaki mások vezetése nélkül

gondolkodjék.” (Kant)„Az ember érteni is akarja, amit hisz, amire vágyik, és amit megtesz.

Önállóan akar gondolkodni.” (Karl Jaspers)

Az önállóság, függetlenség kérdése óhatatlanul összekapcsolódik aszabadságéval, amelyet mindigis dichotomikus értelmezések öveztek. Egyrészt

183

a pozitív-negatív megítélések: ugyanúgy lehet a boldogulás, boldogság, mint abűn forrása, másrészt pedig a kényszerrel, szükségszerűséggel való társításértelmében is.

A filozófia számára a kanti értelemben való felnőtté válás témája lehetőségetnyújt az önreflexióra. Az önálló gondolkodás azonban kétélű is lehet: feloldhatjaa korlátokat, de ki is jelölheti őket. Ezért gondolom azt, hogy a kilábalás nem egylezárható folyamat. A kiskorúság, gyermekség tudatosítása jelentheti az igazifüggetlenséget: a fogékonyságot, az alkotókészséget és a kételkedést is. Jaspersezt emeli ki: „Csodálkozás közben észreveszem tudásom hiányosságait. Tudásratörekszem, önmagáért a tudásért.” A filozófia további aktusaiként pedig akételkedést és a megrendülést nevezi meg. Kant nyilván nem személyiség-központúan (nem annak 20. századi értelmében) használta a kiskorúság fogal-mát. A vallás a puszta ész határain belül című írásában elsősorban az egyházvezetését, nyomását ítéli el („a vallási kiskorúság a legártalmasabb”). Azanarchia, a társadalmi rend megtörése helyett inkább „az ész nyilvános haszná-latát” javasolja mint megoldást. Így vihető végbe a gondolkodásmód reformja, azigazi felvilágosodás, felnőtté válás egy közösség számára. Az önrendelkezés,autonómia tehát némiképp/főleg az elkötelezett publicisták, sajtóorgánumok –önálló szellemi tevékenységet folytatók – hangján érlelődhet. Ezzel a hangsúlynem a mások vezetésére tevődik, hanem a fórumra és párbeszédre.

Az ész nyilvános használatát Kant szerint megelőzi „az ész magánhasz-nálata”, az önállóan gondolkodás. Ez a fejlődési irány etológiai érvekkel akármeg is cáfolható: az ősközösségekben, egy majomcsapat mintájára, valószí-nűleg egy egyéniség volt a vezér, így a közösségi érdekek, tudás hamarabb iskialakulhattak az individuális értékeknél. Az individualista gondolkodásmód,tehát a valódi, öntudatos „magánhasználat” kezdeteit a reneszánszratehetnénk. Nietzsche pedig kijelenti, hogy a csecsemőből a felnőtté válás szaka-szai megegyeznek a civilizációs történelmi folyamatokkal.

Kanttal együtt Marx is a vallást tartotta a tömeg ópiumának. Bár azegyház befolyása mára jelentősen meggyengült, az éppenséggel nem állítható,hogy immár megvalósult volna a „mások vezetése nélkül való gondolkodás”.Újraformálva a marxi kijelentést, „TV has become the opium of masses”.(Nádas Péter: „Ezért tesz hülyévé a televíziós kultúra. A felfogott anyag azagytörzsön marad, nincs idő elrakosgatni az érzelmi vagy értelmi tartományba,az egyik felfogott anyag törli a másikat, az agytörzsön a legrövidebb idejű atárolás.”) Az is elmondható a posztmodernről, hogy bár a hagyományosközösségeszmény már a nietzschei modernségben megbomlott (hisz őértelemszerűen a saját korát nevezhette felnőttnek), a posztmodern nemidegeníti el magától a hagyomány értékeit olyan mértékben, mint a modern. Ajátékelvűség, intertextualitás az irodalomban is erre utalhat (költészet,gyermekirodalom), és az ember lényegében csak a hagyományokhoz mérhetimagát. Ezért a felvilágosodás, önállóság fogalma némiképp abszurddá válik,ironizálódik, szó szerint új kontextusba helyeződik.

Szabadság és kényszer, egyén és közösség fogalmai komplementárissáválnak, hisz az egyén szabadsága a másikéig „kényszerül terjedni” (rög a

184

röghöz). A szabadság spinozai belső és külső meghatározottsága a cselekedetkontextusával és az akaratszabadsággal hozható összefüggésbe. A külsőkényszereket, a szabadságot korlátozó tényezőket figyelve elmondhatjuk,hogy akaratunk nem befolyásolhatja például azt, hogy hova születünk.Szabadságunkat azonban nem helyes csak determinista mércével mérnünk,ez egyneműsödő környezetünkre kiváltképpen nem jellemző. A globalizációemellett talán épp ennek a szülőföld-hagyománynak a feloldását ered-ményezi, új kontextusok létrehozását (visszacsatolva az irodalomhoz, ez iselsősorban posztmodern jelenség). Időszerű kérdés az is, hogyan őrizhetjükmeg autonómiánkat az egyre változó kontextusokban, környezetben. Aszuverenitáshoz és az autonómiához ugyanis nem rendelhetünk egyértelműerkölcsi értékeket: egyiket sem nevezhetjük morálisan Jónak vagy Rossznak.A szabadság fogalma tehát etikai szempontok mentén válhat kétpólusúvá:bűnné, erénnyé, boldogság vagy boldogtalanság forrásává.

Ennek alapján hasonlíthatjuk össze a Nyugat, az iszlám világ vagy aharmadik világ szabadságfogalmát vagy „erkölcsi habitusát”. Ezeket ahabitusokat közös viszonyrendszerbe helyezni talán az emberi jogokfogalmával lehetne, amelyek politikai elkötelezettségtől függetlenül mindenkitmegilletnek. A bökkenő csak az, hogy az emberi jog fogalma szintén nyugatihagyományú (lásd francia és amerikai alkotmány). A közösségi szabadság,autonómia gyökerei éppen emiatt a változó kontextus, hagyomány- ésviszonyrendszer miatt esetlegessé válnak. Ezért a nagyobb kihívást az egyénilehetőségek jelentik, a szabadság belső korlátainak tudatos vizsgálata.Arisztotelész szerint: „[A]minek pedig őbenne [az emberben] van a kezdete,annak a végrehajtása, illetve végre nem hajtása is rajta fordul meg.” Ahogyana(z ön)tudatlanság boldogság, a szabadság könnyű mámorát sem elsősorbanegy átgondolt helyzetelemzés vagy tudatos reflexió okozza. A kiskorúság érzéseígy (is) válhat felszabadítóvá.

Egyéniségünk autonómmá, függetlenné és felelőssé válhat, ha törekednipróbálunk egy kiegyensúlyozott, mérlegelő gondolkodásmódra. A kérdés az,hogy a szabadságról való tudásunkon tudatosan tovább dolgozva annak milyencselekvési kontextusához jutunk. Ha e kettőt egymás motivációiként fogjuk fel,akkor talán már nem „Eszméink között / rabon ugrálunk”, hanemmegtalálhatjuk azt a nagykorú, felelős és értékválasztó távolságot, ahonnannézve nem tűnik diszkontinuusnak a kiskorúság, a gyermekség és az abbólvaló kilábalás.

Irodalom

Arzenbacher, Arno: Bevezetés a filozófiába. Cartaphilus Kiadó, Bp., 2001Egyed Péter: A jelen-létrõl KOMP-PRESS, Korunk Baráti Társaság, Kolozsvár, 1997

A Hét 2006. április 25-i száma (IV./15-16.)Kant, Immanuel: A vallás a puszta ész határain belül és más írások. Gondolat, 1980Stan, Nicolae – Marinescu, Paul: Filozófia tankönyv a XII. osztály számára

Ferencz OrsolyaXII. B

185

A SZABADSÁG ÉS GONDOLKODÁSUNK MIBENLÉTEA VALLÁS KERETEI KÖZÖTT

„Az ember érteni akarja, amit hisz, amire vágyakozik,és amit megtesz. Önállóan akar gondolkodni.”

(Karl Jaspers)

Szerintem minden ember életében alapvető kérdés a hit, a vallás és azEgyház. Az ember szeretné érteni, megmagyarázni ezt a tényt. Létezik egyfelsőbbrendű lény, Isten, aki – a Biblia szerint – teremtette az embert. Akeresztény vallás szerint az ember tőle függ, általa tud kibontakozni. ViszontIsten szabad akaratot adott az embernek, ami abban áll, hogy dönthet sajátsorsát illetően. Tehát az ember szabad és Isten által kibontakozhat.

Én a vallás szemszögéből, a szabad akarat szempontjából szeretnémmegközelíteni a szabadság kérdését. Nekem fontos a vallásszabadság, ésszerintem a szabad akarat témája sokszor felmerül az emberek között azzala kérdéssel társítva, hogy van-e Isten.

Az első filozófus, akit meg szeretnék említeni, az Olümposzi Metódiusz. ŐA szabad akaratról című művében olvasható, hogy szerinte az emberszabadnak született és kezdettől fogva rendelkezett azzal a bizalommal, hogyalávesse vagy ne vesse alá magát Isten akaratának.Tehát rendelkezik aszabad akarattal. Istent egy szülőhöz hasonlítja, aki a jóra inti fiát. Nemkötelezi Isten az embert, hogy alávesse magát parancsainak, csak meg akarjaóvni, hogy nehogy kárt tegyen magában.

Ugyanígy Descartes is szabadnak tekinti az embert, de ő ezt a szabadságotaz isteni kegyelem és a természetes megismerés szemszögéből vezeti be:„Bizonyos, hogy a szabadságot sem az isteni kegyelem, sem a természetesmegismerés nem csökkenti, hanem sokkal inkább növeli és erősíti.” 1. Az Istenmegbocsát a bűnös embernek, segíti őt önmaga megismerésében, ezáltal növeliés erősíti az ember szabadságát. Tehát szerinte is az ember szabad.

Mivel az isteni kegyelemből és a megismerésből indul ki Descartes,gondolatai hasonlítanak a keresztény vallásfilozófiához. Tehát szerinte is azember Istenen keresztül bontakozik ki, az isteni kegyelem segíti ebben.

Olümposzi Metódiusszal és Descartes-tal ellentétben Spinoza nem tekintiaz embert szabadnak. Érdekes megfigyelnünk, mit mond az emberiszabadságról: „Ha a szabadság nem más, mint a meghatározó okokfelismerése, saját akaratunk, illetve az isteni akarat összehangolása, akkoraz emberi szabadság az isteni szükségszerűség keretei között korlátlan.”2.Spinoza szerint csak az ember képes Istent megismerni. Az isteni tervfeltárása szabaddá teszi az egyént. Az ember képes értelme segítségévelfelszabadítani a korlátokat, mert ő képes a dolgokat az örökkévalóság, azörök élet viszonylatából látni. „Az ember tehát természete szerint nemszabad, de azért ismer meg, hogy szabad legyen.”3.

Ugyanezt a gondolatot fejti ki Anthony de Mello az Ébredj tudatára! címűkönyvében. Szerinte először az embernek meg kell ismernie önmagát, hogy

186

megértse az írásokat, és így felhasználhassa az Isten által kapott szabadakaratot. Tudatára kell ébrednie, hogy igazán szabad lehessen.

Szerintem e tudatára ébredés önmagában nem elég. Ehhez lelki erő ésfeltöltődés kell, amit erősít egy csoport, egy közösség.

A felsorolt filozófusokkal ellentétben Friedrich Nietzschét kell megemlíteni,aki az emberi szabadság kérdését teljesen ellentétesen magyarázza: „Akeresztény hit kezdettől fogva feláldozás: a szellem minden szabadságának,minden büszkeségének, minden önbiztonságának feláldozása, egyszersmintleigázás, öngúnyolás, öncsonkítás.”4. Úgy véli, hogy a keresztény filozófiaösszekapcsolja a szabadság fogalmát a tiltás fogalmával. Eszerint a szabadságnem gondolható el büntetés nélkül, mert a keresztény erkölcs bűnbánatotkövetel egy jövőbeli illúzió, az örök élet érdekében. Nietzsche bebizonyítja, hogya keresztény erkölcs puszta hatalomvágyon alapszik. Szerinte a keresztényvallás a „gyenge akarat” terméke, megvet mindent, amit nem képes birtokolni.Azt javasolja, hogy a „gyenge akaratot” helyettesítsük az „erős akarattal”,vagyis az ember gondolkodjék és élje meg a pillanatot.

Ugyanezt az elvet vallja Osho. Az Intimitás című könyvében olvashatjuk,hogy a keresztény filozófia korlátokat szab, meggátol az igazi szabadságmegélésében. Szerinte nem a jövőt, az örök életet kell nézni, hanem meg kellélni minden pillanatot. Szerinte az ember nem született bűnösnek. Ha Istensaját képére és hasonlatosságára teremtette az embert, akkor nem lehetbűnös. Tehát az ember teljesen szabad, ha a jelennek él, és nem szabkorlátokat magának. Ha az ember megéli a pillanatot, akkor fel tudja tárniönmagát, önmaga tud lenni, és így közelebb kerül embertársaihoz. Így aFöldön megélheti a Paradicsomot.

Az én véleményem az, hogy az Egyház minden törvényének nem kellalárendelődni, hiszen az Egyház sem tökéletes, mert az ember formálta. Ígya hívő ember is lehet szabad, megélheti a pillanatot, vagyis a jelennek él(het),ugyanakkor tudja, tudatában van annak, hogy örökkévaló.

Végül dolgozatomat Karl Jaspers gondolatának értelmezésével zárnám,amelyből kiindultam. Ő sem volt vallásos. Apja 70 éves kora után kilépett azEgyházból, és a vallásról sem volt jó véleménye. Így fia sem részesült vallásosneveltetésben.

Jaspers, amikor a filozófiával kezdett foglalkozni, nem kötötte össze aztvallással. Egy pár előadása után egy szerzetes vezette rá arra, hogytulajdonképpen az ő elmélete szervesen kapcsolódik a vallásfilozófiához.

Ő akarja érteni, amit hisz. Tehát szerintem Isten kilétét illetően keresbizonyítékokat, és ő is, mint sok ember, szeretné megérteni, hogy lehetIstenen keresztül szabad.

Nekem az idézet végéről („amit megtesz”) az inkvizició jut eszembe.A fanatikusan hívő papok öltek a vallás és a hit nevében. Nem értették, hogymit miért tesznek, nem voltak felvilágosultak.

Jaspers gondolata összekapcsolható Spinoza gondolatával (hiszen aSpinozáéból indul ki Jaspers filozófiája), miszerint az ember önmagamegismerésére törekszik, „önállóan akar gondolkodni”.

187

Szüksége van az embernek az önmegismerésre, hogy levethesse álarcait(korlátait), így közelebb kerül a transzcendenshez és szabaddá teszi önmagát.Ha ez nem történik meg, elvesz a tömegben, ő is csak egy szürke robot marad,aki rohangál, kínozza magát, és közben azt hajtogatja, hogy mennyire boldog.

Jegyzet

1Descartes: Elmélkedések az elsõ filozófiáról. Tankönyv, 69. old.2Tankönyv, 65. old.3Tankönyv, 66. old.4Friedrich Nietzsche: Túl jón és rosszon. Tankönyv, 70. old.

Könyvészet

Jaspers, Karl: Filozófiai önéletrajz. Osiris Könyvtár, Budapest, 1998Iliescu, Adrian Paul et. alt.: Filozófia tankönyv a XII. osztály számára,

EDP, Bukarest, 1999de Mello, Anthony: Ébredj tudatára! Gondverő Könyvkiadó, Budapest, 1999Osho: Intimitás. Édesvíz Kiadó, Budapest, 2005Stan, Nicolae – Marinescu, Paul: Filozófia tankönyv a XII. osztály számára. Ábel Kiadó,

Kolozsvár, 2003

Kovács AdriennXII. C

IRODALOM

A TÖREDÉK A ROMANTIKAÉS A KÉSÕMODERN LÍRÁJÁBAN

Vörösmarty Mihály: (Fogytán van a napod…)Petri György: Tart

„Jelentés a szavak alján,megkezdve, felzavarva, abbahagyva.”

(Oravecz Imre: Lingua)

Problématöredék (töredékes bevezetõ)

A két vers közös elemzési szempontja egy meglehetősen sokrétű fogalom.A töredékesség, részlegesség a lírai művekben kiterjed mind a szövegszerkesztettségére, mind az énértelmezésre vagy az időtapasztalatra. Afogalom korszaktörténeti változása figyelmet igényel, mert csak ennekmegfelelően ragadhatjuk meg az egyes művekre lebontva a töredékértelmezési kulcsként betöltött szerepét. Ahogyan különbséget teszünk aromantika és a későmodernség töredékről való felfogása között, annakmegfelelően különböztetünk meg eltérő időtapasztalatot vagy önreflexiót.

188

Amint azt Kulcsár-Szabó Ernő egy tanulmányában megfogalmazza, „[a]mûvészetek történetében alighanem a romantikus korszak volt az elsõ, amelyalapvetõen más történeti feltételek mellett szembesült az irodalmi töredékproblémájával, mint az õt megelõzõ korszakok bármelyike”. A romantikafordulópont abból a szempontból, hogy kanonizálja a töredéket: ezformabontó, a klasszicizmussal szembeforduló gesztusként fogható fel. Aromantika a töredéket a csiszolatlan, értéktelen munkarészletből egyeredetiségelvű szöveggé avatja, amely nagymértékben alárendelődik a„mûvészi öntörvényûségnek”. Ebben a korszakban vált először általánossá atöredékek publikálása, sőt Friedrich Schlegel és Novalis, a romantikaesztétikájának kidolgozói elméleti jellegű műveiket is töredékekkéntközölték. Novalis önreflexívként is értelmezhető megállapítása a roman-tikának a megosztott személyiségre vonatkozó felfogását tükrözi: „Az emberminél inkább mûvészileg alakítja ki az élet iránti érzékét, annál inkábbérdekli a diszharmónia is – a feloldás miatt.” Ricarda Huch századelejiírásában kijelenti, hogy „[a] romantikusok (…) az én kettõsségét világosanfelismerték. [...] A romantikus esztétika ideálja az érzés és a tudás egyesítésevolt. […] A tudatos révén uralni az ösztönöst: ez a novalisi dogma.” Azönelemzés igénye így kap nagyobb szerepet, a személyesség, a szubjektivitásis nagyobb teret nyer, a líra uralkodó műfajjá válik ez időben. Másrésztminden mű csak része a mindig íródó, be nem fejezhető egésznek, az érzés ésa tudás, a tudatos és a tudattalan egységének. Több tanulmányban isolvasható, hogy a töredéket, a fragmentumot csak egy teljességfogalommalszemben vagy ezzel kapcsolatban lehet megragadni. A romantikában atöredék éppen a teljességideál miatt kap kiemelt szerepet. Így lesz „csonkánmaradt, be nem végzett, vagy az egészbõl kiszakított szellemi mû”-vé bármelyszellemi alkotás. Szegedy-Maszák ugyanakkor megállapítja, hogy „[A]romantikus mûvész (…) arra használja föl a töredék képzetét, hogy fölvesse akérdést, vajon nincs-e önszervezõdés abban, ami csonkának látszik.”

Ami a későmodernet illeti, itt megváltozik a (romantikus) én–világ viszony,a megismerés a mással, az idegennel kapcsolatban válik lehetővé (TolcsvaiNagy Gábor alapján). A személyiségfelfogás (is) megváltozik, a személyességháttérbe szorul. A töredékesség tapasztalata itt a személyiség válságátközvetítené: a nyelv tárgyszerűbbé, objektívebbé válik. Kulcsár-Szabó Zoltánszerint „[az] én leírható jelenség, a versvilág többi alakja, képe a megismeréstárgyai közé tartozik.” Oravecz-monográfiájában a későmodernnel kapcso-latban megjegyzi, hogy abban egyaránt elbizonytalanodnak a műfajok, aműfajhatárok és az elvárások, valamint, hogy a líra és a próza ellentétbeállítása lehet az az értelmezési hagyomány, amitől a (késő)modern költészetlassan elbúcsúztatja az olvasókat. Gottfried Benn pedig kijelenti, hogy „korunkegyetlen lírikusa sem hagyott hátra hat vagy nyolc befejezett költeménynéltöbbet”.

A továbbiakban a (töredékes) szövegvilágot két versben vizsgálnám meg.A könnyebb áttekinthetőség kedvéért a dolgozat végén mellékelem őket.Vörösmarty Fogytán van a napod… című verse 1855-ből a költő utolsó művé-

189

nek tekinthető. Petri György Tartja pedig a Valahol megvan kötet része,amely az 1986–89-es verseket tartalmazza. Bár ekkor a posztmodern (is)éreztette hatását, Petrinek ez a verse későmodern jegyeket hordoz, teljesenhiányzik belőle a posztmodern játékosság, intertextualitás, szerepjátszás.

A két vers felütése hasonló abból a szempontból, hogy az első sorokugyanazt a gondolatritmust követik, illetve ez még később újra megjelenik:„Fogytán van…” és „Folyton ezek a …”. Vörösmarty szövege számadás jellegű,azonban az időszerkezet a múltbatekintésnél összetettebb. A versszerkezetkörülbelül így tagolható: jelen, jövő, múlt. A legnagyobb hangsúly a jelenreesik (10 sor), míg a jövőre és a múltra 4-4 sor jut. A verset ezek a stílusbeli ésidőbeli váltások és az erős képek teszik feszültté, telítetté, drámaivá, vagy, aVörösmartyval kapcsolatosan gyakran használt jelzőt használva,rapszodikussá. A versbeszéd retorizált, központi alakzata a(z ön)megszólítás.Romantikus stílusjegynek nevezhető a végletesség, az ellentétezés, itt azutolsó egység („Férfi napjaidban…”) állítható szembe az ezt megelőzővel. Haa szövegközi viszonyokat vizsgáljuk, a Fogytán van a napod… nyilvánvalópárbeszédben áll A vén cigánnyal, az életműben is egymás után következőversek lévén. Vörösmarty mindkettőben ugyanazt az értékkészletethasználja, azonban eltérő tapasztalatok megjelenítésére. A hangnemük iseltérő: „Szív és pohár tele búval, borral, / Húzd rá cigány, ne gondolj agonddal.”, párhuzamos képek: „Véred forrjon mint az örvény árja, /Rendüljön meg a velõ agyadban” és „Véred megsürûdött, / Agyvelõd kiapadt.”

A verset a nyitottság, a kitekintés jellemzi: ez adja az értékfeszültségetannak ellenére, hogy számadó versként olvasható. Nyitott elsősorban abefejezés, amelyet a három pont is jelez. Ezenkívül a „Mire virradsz te még?” és„Lesz-e még hajnalod?” kérdések a „Fogytán van a napod” kijelentésselszembeállítódnak. Az egyik nyilván nyitott a jövő irányába, bár kétségeketfogalmaz meg, a másik pedig a lezártságot, véget hangsúlyozza. Itt kerülhetsor annak a vizsgálatára, hogy mennyire szólal meg a lírai én egy közösségnevében, vagy mennyire szól ahhoz: „Szegény magyar költõ, / Mire virradsz temég?” A megszólítás meglehetősen kétértelmű tehát. Lehetne egy gesztus, Amadár fiaihoz című vershez hasonló témában, a forradalom leverése utánielhallgatással kapcsolatban, persze más, Vörösmartyra jellemző vívódó,kérdező retorikával. Másrészt pedig egy nagyonis személyes költészet-értelmezés lehet az elbizonytalanodás A vén cigány csakazértis-hangnemétőlvaló eltávolodás jegyében. Még tágabban értve, ez az elidegenedés, lemondásegyszerre lehet korszakértelmezés: a romantika lezárulása. Erre a sorokszerkesztési módja is utalhat némiképp: a rövid sorok, a rímek eltűnése aversben. Ezért ez a tapasztalat, a teljességről való lemondás, a be nemfejezettség ugyanúgy tartozhat a romantika poétikájához, mint amennyiremegelőlegezheti a modernségét is (a „szegény magyar költõ” új hajnala).

A be nem fejezettség lényegében egy új kezdetet is jelez, a történetiségmegismétlődését, körkörösségét. Az idősíkok nem kronologikusan követikegymást, tehát a múltnak a szöveg végére való helyezése rímel a Kölcsey-féle„Kezdet és vég egymást éri” felfogásra, ezt jelzi a három pont. A töredék tehát

190

tudatosan és jól megszerkesztett. Ahogyan Szegedy-Maszák megállapítja: „Avonalszerûség tagadása az õ mûveiben nemcsak idõ s tér szembeállítását, deegyúttal az ésszerûség, az elõrehaladás mibenlétét is kérdésessé teszi, és emlé-keztet az értelmezés lezár(hat)atlanságára.” Így csenghet össze a Vörösmarty-vers befejezése (vagy befejezetlensége) a Petriével: „Kezdõdik új abbama-radandó”.

Tandori Dezső és Oravecz Imre mellett Petri György nevéhez fűződik amagyar költészetben a hetvenes évek elején történő megújulás. Méltatóiszerint Petri hátat fordít az ihletett versírás hagyományának. A versbeszédénjének szándékos lecsupaszítása pedig a korai versektől kezdve nyomonkövethető, mellyel párhuzamosan egyszerűsödik stílusa a szándékoltköltőietlenségig. Minthogy évekig szamizdatban (nem „hivatalos” kiadvá-nyokban) publikált, ez a poétika a politikai rendszerrel, retorikával valószembenállás „szócsöve” is. Ahogyan Márton László látja: „Petri látásmódja:a kiszolgáltatott (egyben végsõkig szekularizált) személyiség etikus ciniz-musa.”

Ami az „ihletett versírás hagyományát” illeti, a romantikus természet–énösszhang valóban eltűnik a „Folyton...”-nal induló kijelentésekben: „Folytonezek a madarak nyikordulnak” stb. Az én, a beszélő ugyanakkor nem tűnik elezekből a képekből, valamilyen mértékben beléjük vetítődik, ám ez a kivetülésnyelvi természetű. Ezt jelzi a „Folyton ezek a folytonok folytonognak” sor. Azönirónia tehát legelőször a nyelvi teremtésre, a leírásra, azaz talán pontosanerre a kivetítettségre irányul. A tartam, a folytonosság megszemélyesítéseegyszerre működik nyelvjátékként és időtapasztalatként is. Az első szakaszutolsó sora („ha kapkodom a fejem ha nézek magam elé”) kétféle – az énkörnyezetében elfoglalt pozíciójára utaló – attitűdöt jelenít meg: az egyik azavartság, a másik a rezignáltság, szemlélődés állapota. Az én ebből vagyezekből az állapotokból akar kilépni, ezeket próbálja megszakítani. Akétértelműség, a feszültség, vagy éppen a paradoxon ebből adódik: afolytonosság nem szakítható félbe, nem helyezhető szembe egy személyestartammal, az nem válhat ki belőle. Akárcsak Vörösmartynál, itt ismegtalálható az idősíkok hármassága, azonban a szubjektumnak más ahozzájuk való viszonya. A szubjektum lényegében „lefokozódik”, ami aversképeket uraló szerepét illeti. A második szakaszban tehát közvetve akésőmodern poétika jelenik meg, ez a rész olvasható metapoétikus reflexiókéntis. A vers maga tekinthető készülődésnek, akár előszónak, sőt bevezetőnek istűnhet valami máshoz, egy új kezdethez: „Ujjak összeü / tögetése nem kezdetcsak halogatás”, ám ez a kezdet éppen a szubjektum szerepének átértelmezése,bizonytalansága miatt nem jön létre: „Igen és / most merre is mozdulni”.

A szövegszerű elemek is jelzik ezt a későmodern elbizonytalanodásitapasztalatot. A versben egyáltalán nincsen központozás, a soráthajlásravagy sortörésre pedig jó példák a fenti idézetek. A szöveg tehát többértelemben is töredékszerű. A befejezés vagy befejezetlenség, akárcsakVörösmartynál, a nyitottságot jelenti, „az értelmezés lezár(hat)atlanságát”. Arész és egész viszonya azonban talán másabb, mint Vörösmartynál. Ezt a

191

kétféle időtapasztalat, az idősíkok összehasonlításával is lehet érzékeltetni.Bizonyos szempontból akár szembe is állíthatóak egymással: a „Fogytánvan...” a lezárulást jelöli meg a vers fő tapasztalataként (ezt az ismétlődésekis megerősítik), míg Petrinél a „Folyton...”-élmény a meghatározó. Mindkétvers utolsó sorai a megszakadást vagy akár meghasonlást érzékeltetik, azeddigi hangtól, tapasztalattól való különbözőséget: „Büszke reményekkel /Kényedre játszottál”, illetve „Aztán az egész egyszerûen abbamarad /Kezdõdik új abbamaradandó”. Petrinél tarthatatlan az Egész fogalma, amelyVörösmartynál, bár némi kétségekkel, az idősíkok egymásba fordulóelrendezése révén még megfogalmazódik. A Tart énje majdhogynem pejoratívközléseken keresztül jelenik meg, nem képes elfoglalni a Vörösmarty-félelétértelmezői pozíciót. A közlések szubjektív tartalma ezért ugyancsakellehetetlenül: „Ha valami fakadna legalább / fel”. Az emlékezésnek szinténmás tartalma van, mint Vörösmartynál. A „csípés” itt jelezheti a jelenbe valóvisszatérés igényét is, ami azonban nem sikerül („az sem segít”). Ezzelnémileg ellentmondásban viszont képes felidézni a múltat, tehát képesegyfajta jelenben élni: „Felidézem fõztem ebédeltem / beszélgettem ittamsétáltam”. Az én tapasztalata tehát csakis a versben képződő „tartamra”vonatkozik, az „abbamaradandóra”. Az időtapasztalat tehát nagyonsajátossá, nyelvi teremtettségűvé válik Petri versében.

töredék Lezár(hat)ás

A két vers töredékszerűsége eltérő poétikai funkciókkal, illetveszubjektumfelfogással magyarázható. Vörösmartynál a töredék a romantikateljesség-eszményéhez kapcsolódik, illetve ahhoz az öntudathoz, amellyel aromantika a „tökélyesztétikával” szembefordult, ugyanakkor már ki is tekintebből. Petri versére talán némiképp alkalmazható a Hugo Friedrichmodernség-meghatározása, a romantikátlanított romantika („entromantisierteRomantik”), abból a szempontból, hogy az egész és rész időtapasztalata, ateljesség, sőt a természet–én viszony megjelenik a versben, ha mástartalmakkal is. Petrinél a töredék nem csak halmozottan szövegszerűjelenség, hanem – ahogyan ezt a felsorolások is megjelenítik – kiterjedmindenféle tapasztalatra, amelyek mind mozaikszerűek.

Vörösmarty Mihály: (Fogytán van a napod…)

192

Fogytán van a napod,Fogytán van szerencséd,Ha volna is, minek?Nincs ahova tennéd.Véred megsürűdött,Agyvelőd kiapadt,

Fáradt vállaidrólVén gúnyád leszakadt.Fogytán van erszényed,Fogytán van borod,Szegény magyar költő,Mire virradsz te még?

Petri György: Tart

Folyton ezek a ringlók potyognakfolyton ezek a darazsak zümmögnekfolyton ezek a pillék hozzám ütődnekfolyton ezek a madarak nyikordulnakfolyton ezek a folytonok folytonognakha kapkodom a fejem ha nézek magam elé

Vakarózás nem segít hunyorgás se a bőröm összecsippentem kihúzom hagyom visszugraniaz sem segít Felidézem főztem ebédeltembeszélgettem ittam sétáltam Igen ésmost merre is mozdulni Ujjak összeütögetése nem kezdet csak halogatás

Tart a tartam Ha valami fakadna legalább fel Folyton ezek az autókbődülnek halkulnak A számba kellvennem a cigarettát amíg ezt leíromaztán újra a jobb kezemben vanAztán az egész egyszerűen abbamaradKezdődik új abbamaradandó

Könyvészet

Vörösmarty Mihály költeményei. A magyar költészet kincsestára, Unikornis, Bp. 1994Petri György összegyûjtött versei I. (Magvető, Bp. 2003)Bara Katalin-Csutak Judit, Balázs Géza-Benkes Zsuzsa: Magyar nyelv és irodalom tankönyv a

12. osztály számára. T3, Sepsiszentgyörgy, 2005Hansági Ágnes és Hermann Zoltán (szerk.): Újragondolni a romantikát – Koncepciók és viták a

XX. században, Kijárat Kiadó, 2003Kulcsár Szabó Ernő: Beszédmód és horizon.t Argumentum Kiadó, 1996Kulcsár Szabó Ernő: Irodalom és hermeneutika. Akadémiai Kiadó, 2000Kulcsár-Szabó Zoltán: Oravecz Imre. Kalligram, Pozsony, 1996Szegedy-Maszák Mihály: A mû befejezettségének ábrándja: töredékszerûség Vörösmarty

költészetében In: Bednanics-Bengi-Kulcsár Szabó E.-Szegedy-Maszák (szerk.): Hang és szöveg. Osiris, 2003

Tolcsvai Nagy Gábor: A metafora alakulástörténete a magyar lírai modernségben. Történeti tipológiai vázlat. In: Bednanics-Bengi-Kulcsár Szabó E.-Szegedy-Maszák (szerk.): Hang és szöveg. Osiris, 2003

Ferencz OrsolyaXII. B

193

Van-e még reménység,Lesz-e még hajnalod?Férfi napjaidban

Hányszor álmodoztál,Büszke reményekkelKényedre játszottál!...

ALTERNATÍV IRODALMI VERSENY IX. osztály

• Fejtsd ki, hogy milyen a kapcsolata a Notre-Dame-mal Quasimo-dónak és Claude Frollónak Victor Hugo regényében! Vedd figyelem-be az alábbi idézeteket is!

„És bizonyos, hogy volt valami titokzatos és eredendõ harmónia eteremtmény és az épület között.”

„Nem ábrándozott más lugasokról, csak e folyton virágzó üvegablakokról;sem más árnyékról, csak amelyet e madárlakta dús kõlombozat vetett a szászoszlopfõk sûrûjében; sem más hegyormokról, csak a templom toronyóriásairól;sem más óceánról, csak a tövükben zajgó Párizsról.

Ám ebben az épületben, amely anyja helyett anyja volt, mindenekfölött aharangokat szerette; a harangok ébresztgették a lelkét, segítettek bontogatniodújában nyomorultul mindig behúzott, satnya szárnyait, olykor-olykorboldoggá tették.”

„Aztán erõt vett magán, s mégis fölnézett a templomra. A homlokzat sötétvolt. Mögötte az égen csillagok reszkettek. A holdsarló, amely nemrég bújt ki aszemhatáron, s most a jobboldali torony tetején ült, nagy fényes madárkéntgubbasztott a fekete lóhereíves mellvéd peremén. (…) A templomban olyansötétség és csönd honolt, mint egy pince mélyén. (…) Futásnak eredt,végigrohant a templomon. Ekkor úgy rémlett, hogy megrendül a templom is,megmozdul, megelevenedik, életre kel, hogy minden vaskos oszlop egy-egyhatalmas lábbá változik, és széles kõtalpával a talajt döngeti, hogy a gigásziszékesegyház szörnyûséges elefánttá lett, amely horkolva jár körbe, az oszlopoka lábai, a két torony az ormánya, az óriási gyászlepel a nyeregtakarója. Úgyelhatalmasodott a szerencsétlenen a láz vagy a téboly, hogy a külsõ világ márcsak látható, tapintható, iszonyatos végítélet volt a számára.”

(Fordította Antal László)

Quasimodo és Frollo életének legfontosabb színtere a Notre-Dame. Mind-kettőjük esetében ez azzal magyarázható, hogy a templomon kívüli világ, atársadalom valamilyen módon kirekeszti őket: Quasimodót külseje miatt,Frollót tudásvágya és Quasimodo befogadása miatt zárják ki. Ezt isolvashatjuk Frollóról: „be volt zárva, szinte befalazva a könyvei közé”, ésugyanúgy be volt zárva a templomba, amely úgymond a torony kibővítése. Eza kétféle bezártság akkor válik érdekessé, amikor elolvassuk a könyv és azépítészet kapcsolatáról szóló fejezetet. Ekkor vehetjük észre, hogy ez a kétfélebezártság tulajdonképpen nagyonis hasonló, hisz a könyv és az építészetszerepe már-már ugyanaz.

Frollo teljesen másképp szereti a székesegyházat, mint Quasimodo: „afőesperes különös szenvedélyre gyúlt a Notre-Dame jelképekkel zsúfoltkapuzata, e varázskönyvlap iránt…”. Szerette a jelentéséért, a mítoszáért, abenne rejlő értelemért, a templom számára „örökös talány” volt.

194

Quasimodo hűséges ragaszkodása a templomhoz teljesen más volt, mintFrollóé. Ő a szépségéért, termetéért, a belőle áradó harmóniáért szerette.Tulajdonképpen ő uralta és rabja is volt a Notre-Dame-nak. Azáltal, hogy akülvilág kizárta, megvetette, bezáródott az épületbe, de egyben uralta is,megszelídítette és részévé vált. Quasimodo és a székesegyház elválasztha-tatlanok voltak; nagyon szoros, bensőséges viszony volt köztük, a Notre-Damevolt az otthona és az anyja is egyben.

Quasimodo által a templom életre kelt, ő volt a templom élete, lelke:„Egyiptom a templom istenének tartotta volna, a középkor a démonánakhitte, pedig a lelke volt”. Erre utal az elbeszélő is, aki sokszor megszakítva atörténetet, jelzi a változásokat. Ilyen például, mikor úgy írja le a Notre-Dame-ot, hogy a harangozó nincs már benne, ekkorra a templom már csakegy üres test marad, élettelen.

Ez a test-lélek viszony különösen érdekes Quasimodo és a székesegyházesetében, mivel a harangozó a lélek, a Notre-Dame a test, tehát kiegészítikegymást, együtt alkotnak egy egészet. A templom új testet ad Quasimodónak,akit pontosan saját teste, rútsága miatt rekesztenek ki a világból.

A Notre-Dame Quasimodónak a természetet, a világegyetemet, atársadalmat jelenti, és ahogy az elbeszélő is mondja: „neki csak két dologhozvolt köze a világon”, az egyik a Notre-Dame, a másik Frollo. Csak őket tudtaszeretni (és később Esmeraldát), mivel azáltal, ahogy hozzá viszonyultak, alelke is lassan olyanná vált, mint a teste: torzzá. A templomon kívüli világottorzítottan látta, a gondolatai is torzak lettek, tehát úgy látta ő is a világot,ahogy a világ őt: gonosznak.

A templomon belül ugyancsak volt olyan tárgy, amit a legjobban szeretett: aharangot. A harang is összekapcsolódott a lélekkel. Ebben a részben Quasimodoúgy jelenik meg, mint „félig ember, félig harang”, számára a harang, aharangozás a boldogságot jelentette. Amikor megkondította „a kövér Marie-t”,volt benne valami vadság, szabadságérzés, és ez egyre fokozódott, Quasimodoegyre szenvedélyesebben húzta a harangokat, és azok egyre hangosabbanszóltak. Olyan volt, mint egy felszabadulás, mint egy kitörés a bezártságból. Aharangszó volt az egyetlen beszéd, egyetlen hang, amit megértett.

Tehát azt mondhatjuk, hogy Quasimodo nem is szoros viszonyban volt aNotre-Dame-mal, hanem ő maga is része volt a templomnak, összetartoztak.

Frollo viszonya teljesen más a székesegyházhoz, mint a Quasimodóé.Viszonyulásában még egy másik torony is fontos szerepet kap az egyikfejezetben, ez a Neslé-torony, amelynek előreutaló szerepe is van. Frolloakkor látja meg ezt a tornyot, amikor bolyong, mert azt hiszi, hogyEsmeraldát kivégezték. Ez a torony egyszerre áll és fekszik is, eldől, ezjelentheti azt, hogy Frollo számára nincs kiút helyzetéből, belső zűrzavaruralkodik rajta, egyfajta káosz.

Amikor visszatér a Notre-Dame-hoz, akkor is megfigyelhetjük ezt a zavart,fenyegetettséget, és ugyanakkor érezhető egyfajta feszültség is. Ahogy atemplom életre kel, szintén a fenyegetettség jelenik meg, és Frollo hiábamenekült, mert már a végítéletnek kellett következnie, nem volt visszaút.

195

A pap halála ugyancsak a Notre-Dame-hoz kapcsolódott. Ez a haláltulajdonképpen úgy történik, mint mélybe zuhanás a toronyról. Már azelőttis volt egyfajta zuhanás a pap számára: az egyik a belső zűrzavar, a másikúgymond az erkölcsi zuhanás.

Szorosan kapcsolódik a toronyhoz Esmeralda is. Ha megfigyeljük,Esmeralda, Frollo és végül Quasimodo halálával elpusztulnak a Notre-Dame-hoz való viszonyok is, tehát a Notre-Dame is elpusztul egyféleképpen, amelyQuasimodo halálával elveszíti a lelkét, meghal. A harangozó keltette életre,és így az ő halála egyben a székesegyház halála is.

Így tehát azt mondhatjuk, hogy a regény vége a pusztulást tartalmazza,minden elpusztul, ami a toronyhoz kapcsolódik (mert külön-külön halálravannak ítélve), beleértve magát a székesegyházat is, és ezáltal hiányteremtődik.

Bálint Boróka IX. B – I. díj

IRODALMI KREATIVITÁSI VERSENY – 2006

Az alábbiakban az egyes versenyszakaszok során született írásokbólközlünk, illetve közöljük azokat a tételeket, amelyek kapcsán az irodalmialkotások keletkeztek.

Helyi szakasz

• Folytasd a szövegrészletet!Én rejtélyesen ültem a kályha mellett, ahogy megbeszéltük, szótlanul és

álnéven bemutatva. Eddig kitûnõen ment minden, de most egyszerre minthamind a hárman más-más színdarabot kezdtünk volna játszani.

Én rejtélyesen ültem a kályha mellett, ahogy megbeszéltük, szótlanul, ésálnéven bemutatva. Eddig kitűnően ment minden, de most egyszerre minthamind a hárman más-más színdarabot kezdtünk volna játszani. Nem értettem,hogy mi van. Miért nem értjük meg egymást? Bár én nem szóltam, csakhallgattam, hogy mi folyik a szobában. Miért nem állítja már le valaki atörténetet?

Amúgy ennek előzménye is van. Aznap reggel nehéz volt az ébredés.Semmi kedvem nem volt, úgy éreztem, hogy nincs értelme felkelni. Demégis... Valami arra készetetett, hogy elinduljak. Még azt sem tudtam, hogyhova, de muszáj volt.

Egy városban találtam magam, ahol mindenki rám köszönt az utcán, ésmindenki egy irányt mutatott nekem, hogy csak Arra menjek. Rájöttem, nemveszíthetek semmit, ezért elindultam Oda.

A szoba ajtaja előtt egy gyönyörű szép nő állt, felém hajolt és azt súgta afülembe, hogy ne féljek. Minden a terv szerint halad, és minden úgy lesz,

196

ahogy tegnap megbeszéltük... Miért? Tegnap beszéltünk valamit? Nem isismertem a nőt, de abban a pillanatban, hogy hozzám szólt, elvarázsolt, ésnem tudtam másra koncentrálni, csak hogy igen, biztos úgy van, ahogy őmondja: nekem be kell mennem a szobába és tennem, amit kell. Hát meg-tettem. Bementem.

A szoba látszólag egyszerű volt: egy kályha, egy szekrény és egy szőnyegközepén egy piros kanapé. Egyetlen dolgot furcsálltam: hogy nem volt ablaka.Egy pár gyertya égett, és a tűz ropogása szinte romantikussá tette az egészteret. Bent két alak várt, de nem szóltak semmit. És egyszer nagy mosolytláttam mindkettő arcán, és felém indultak. Csak az volt a meglepő, hogyegyszerűen elhaladtak mellettem, kiszóltak az ajtón, hogy jön-e már az aharmadik személy, mert kezd fogytán lenni a türelmük. Most már végképpkezdett összezavarni a dolog. Nem tudom, miért, de fogtam magam, leültem akályha mellé és hallgattam. Egyszerűen át kellett gondolnom a történteket,mert egyáltalán nem volt világos, hogy most mi van, én mit keresek itt. Majdösztönösen felálltam és odamentem a két alakhoz. Valami régi, titkos kultú-rákról beszélgettek, nem értettem semmit az egészből. Megpróbáltam bemu-tatkozni, majd beleszólni a beszélgetésbe, de figyelembe sem vettek. A barnahajú megint kilépett az ajtón, hogy rákérdezzen, mikor érkezik a harmadikszereplő és hogy ki is az. Meglepetésemre a nő egy tökéletes leírást adott rólam,csak a nevemet nem találta el. S ami még durvább, meg sem említette, hogybent vagyok a szobában. Nem volt más választásom: visszaültem a kályhamellé, mert már rendesen rázott a hideg ettől a káosztól. Erről beszéltem volnaa nővel? Így volt megtervezve? Elgondolkoztam és belebámultam a tűzbe...

Mikor magamhoz tértem, egyszerre megváltozott minden. A két alakodajött hozzám, ösztönösen elkezdtünk beszélgetni. Mintha évek ótaismernénk egymást. Tudtam mindkettőnek a nevét, még azt is, hogy hollaknak, egyszerűen mindent tudtam róluk, és ahogy észrevettem, ők is rólam.Egyeztettük a jövőt, hogy mit fogunk kezdeni ezzel a szereppel... Szerep?Milyen szerep? Miről van szó? Ezen kérdések után megint csend. Megintközömbössé váltam a számukra, és megint egyedül maradtam a kályhamellett. Egy dolog feltűnt: ők sem beszélgetnek. Mind a ketten elvannak sajátkis világukkal. Majd én is nekifogtam a második felvonásnak. Mi ez? Milyenfelvonás?... Olyan gondolatok testesültek meg bennem, és amint észrevettem,bennük is, amelyeket kis szürke életükben nem mertek volna kimondanivagy akár elképzelni. Én ülni tudtam volna és szeretni egyszerre. Jéghidegsivatagokban küszködtem az eső és villámok ellen, meg tudtam volnabocsátani mindenkinek s közbe átkokat szórni... Ösztönösen cselekedtünk,játszottuk legbelsőnk színdarabját... Majd egyszerűen meghajoltunk.

Vastaps.Erre a tapszajra ébredtem fel. Nehéz volt az ébredés. Semmi kedvem nem

volt, úgy éreztem, nincs is értelme felkelni. De mégis...

Barok IstvánXII. D

197

• Írj az alábbi szövegrészlet felhasználásával (egy egyperces no-vellát) egy filmtervet és egy gyermekmondókát!

Nem akarta megadni telefonszámát, de a võlegényeként mutatott be anagymamájának. Ez mit jelent: szeret vagy nem szeret?

FILMTERV

a) Spanyol SzappanoperaHuanita egy nagyon nagy vagyon egyetlen örököse és unja már, hogy

mindenki a pénzéért szereti, ezért elmegy egy alig ismert városi diszkóba. Itttalálkozik Rodrigóval, a szegény, de jószívű áccsal (aki ráadásul nagyon jól nézki). Huanita nem árulhat el magáról semmit (még a telefonszámát sem), mertfél, hogy Rodrigo rájön titkára. Ezért Rodrigo féltékeny lesz, és kételkedikHuanita őszinteségében. A 60. rész körül Huanita felfogad egy színészt, akieljátssza a messziről hazajött nagymamát, és akinek úgy mutatja be Rodrigót,mint vőlegényét. Rodrigo barátjával beszéli meg a dolgokat („Nem akarta...vagynem szeret?”), és végül hisz a lány szerelmében. Időközben betekintést nyerneka két különböző társadalmi osztály életébe. Huanita pletykás nagynénjeimegpróbálják kideríteni, hová megy a lány éjjelente, Rodrigo éjszaka halra-kományt pakol (meztelen felsőtesttel), hogy szerezzen pénzt a megélhetéséhez.(+ tetszőlegesen: halálesetek, súlyos balesetek, esetleg kiderül, hogy Rodrigónakvan már egy gyermeke, aki pont Huanita házában szolgáló).

b) Amerikai Love StoryTom (Brad Pitt 18 évesnek öltözve) az Abraham Lincoln gimnázium végzős

diákja, a kosárcsapat kapitánya és a diákok szövetségének elnöke. Mindenkiodavan érte, és egy szőke, hosszú hajú barátnője van, aki bár butácska, 85C-smelltartót hord. Ann (Kate Winslet) visszahúzódó lány, nem túl népszerű, denagyon tehetséges. Tom fogadást köt barátaival, ezt elveszti, és büntetésbőlössze kell jönnie Annel. A félénk Ann még a telefonszámát sem meri megadniTomnak, pedig tetszik neki a fiú. Amikor végül mégis megcsókolják egymást,arra megy Ann nagymamája, akinek azt mondja zavarában, hogy Tom avőlegénye. Persze utána elszégyelli magát, és hazaszalad. Tom röhögve meséliel a sztorit haverjainak, majd ironikusan megkérdi: ez mit jelent, szeret vagynem szeret? Ann véletlenül meghallja, amit mesél Tom, Tom elszégyelli magát,és rájön, hogy szereti Annt. Szerenádot ad neki, teleszórja a szobájátrózsaszirmokkal, stb., míg Ann megbocsájt neki, és vad csókolózásba kezdenek.

MONDÓKA

a) Egy-kettő-háromNem adom a számomNégy-öt-hatVőlegényem vagyTe nem tudod, én ki vagyok

198

Találd ki, hogy mit akarokPotty!

b) Ecc-pecc kimehetsz,Szeretsz-e vagy nem szeretsz?

Egyedem-begyedemHívnálak én kedvesemDe nincs meg a számodSe földön se égen

Abraka-dabranagymama hangja:Ki az kicsi lelkem?Ő a vőlegényem.

Demeter ÁgotaXII. E

Megyei szakasz

• Írj egy mondatból álló monológot a maratoni úszótáv teljesíté-sének gyönyöreirõl, az alábbi szavak mindegyikének fölhasználá-sával: gyerekszag, csõváz, görögök, nyolcadik, vaspénz, görcsös, áramkimara-dás, tévéhiány, trombitások, tésztagyár, tyúkfarm.

Én dolgoztam már tyúkfarmon, tésztagyárban pékként, sőt, zenekarbantrombitások között is, de azt az örömet össze se lehet hasonlítani azzal,amikor áramkimaradás miatt – különben is tévéhiányban szenvedek –személyesen mentem el megnézni a maratoni úszóversenyt, amin végül résztis vettem, mivel a versenyzőknek még gyerekszaga volt, és úgy gondoltam,megállnám a helyem, még akkor is, ha a világ élvonalába tartozó görögökvoltak ellenfeleim, és a szervezők érem helyett csak vaspénzt ígértek,mindennek tetejében medence helyett csővázban kellett úszni, így tehátgörcsös karcsapások közepette beúsztam a nyolcadik helyre.

Szabó-Györke ZsomborX. B

199

• Egy vándorszínész betér a kocsmába. A következõ verssel fizetegy fél pohár életért (Írd meg ezt a verset!)...

Plágium!

Még húszéves sem vagyok énDe jártam mindkét földtekén

LennS fenn.

A művészélet felemásNyitott az időutazás

OdaS tova.

Ki vagyok én nem tudomVoltam én már Harpagon

RómeóFigaró.

Sok szerep közt ott egy maszkElvegyülve, hol itt gubbaszt,

hol ott.Halott.

Puszta bábként megy vakonA színész a színpadon

LingLeng.

Azt hittem én vagyok de nemA világ támad ellenem

ÉnemFélem.

De köztetek elhintem,És odaadom minden

Kincsemmi nincsen,

Egy fél pohár életértHogy megtudjam mért

SzenvedekSenyvedek.

200

• Így nézünk ki címmel írd meg a Leselkedõ család egy napját!

„Célozni tanulnak a katonák egy káplár vezetése mellett. Nem valamifényesen megy a dolog. A káplár dühösen szidja regrutáit, aztán kikapja apuskát egyiknek a kezébõl, mikor megint elhibázza.

– Szamarak – kiabál a káplár – tudtok ti lõni? Adjátok ide azt a puskát!Ide nézzetek!

Céloz és hetykén lõ. De nem talál. Egy percre zavarba jön. Aztán mérgesenrámordul a katonára:

– Így lõsz te!Megint céloz. Nem talál. Egy másikhoz fordul:– Így lõsz te!És így tovább. Végre kilencedszer talál. Mellére üt:– És így lövök én!”

(Karinthy Frigyes: Az „Így írtok ti” elsõ kiadása elé)

Így nézünk ki

Leselkedőék hárman vannak: Angéla 15 éves, szereti a Kólát, a sajtosChio Chipset és szeret pletykálni barátnőivel. Szülei (meglepő módon)Leselkedő úr és Leselkedő asszony. Leselkedő úr egy bank igazgatója. Jókora,tagbaszakadt ember hatalmas harcsabajusszal. Leselkedő asszony nemdolgozik, otthon van. Emellett jótékonysági munkában is résztvesz, példáulaktív tagja a Kerek Tortát Egyesületének. Férjével ellentétben sovány, denyak dolgában a szokásos méret kétszeresével rendelkezik. Ez pont kapórajött neki, mivel naphosszat a kerítés mellett ágaskodik és a szomszédokatlesi. Minden érdekli őt: ki mikor kel, mikor fekszik, mikor megy el otthonrólés mikor jön haza, hányszor evett, mosott kezet, ment vécére vagy férjhez. Hamár semmi mást nem talált, hát a szomszédok füvének színét vizsgálgatja.

A család reggel hétkor kel. Angéla nehezen ébred, szülei többször be kellmenjenek szobájába költeni őt. Nem reggeliznek, Leselkedő úr és asszonyiszik egy csésze kávét, Angéla csak az iskolában eszik. Fél nyolckor Leselkedőúr munkába megy, Angéla iskolába, Leselkedő asszony rendet rak, esetleg főzvalamit, lefizeti a számlákat és megnéz három talk show-t. Szörnyülködik ahallottakon, csóválja a fejét veszettül és ötpercenként kinéz az ablakon,nehogy elmulasson valamit, ami az utcában történik. A múlt héten is éppteregetett, amikor a szomszéd, Éva könnyes szemmel lépett ki az ajtón.Leselkedő asszony fejében az összes lehetőség felrémlett: veri a férje ... vagymegölt egy gyereket, elásta a földbe és most bűntudata van ... esetleg őtakarja valaki megölni és most kapott egy fenyegetőlevelet. Bár utólagkiderült, hogy Éva csak hagymát pucolt az ebédhez, azért akármikortörténhet valami fontos dolog, amiről nem szabad lemaradni.

Angéla nyolcra jár iskolába. Már nyolc előtt tíz perccel ott az iskolában,hogy barátnőivel megbeszélhesse az előző nap történteket, az új híreket.Utoljára éjjel tizenegykor beszéltek (fél órát a telefonon). Órák alatt levelez-

201

nek, szünetben félrehúzódnak a sarokba, beszélgetnek és figyelnek. Angé-lának két legjobb barátja van. Ez azért praktikus, így mindig kettő ki tudjapletykálni a harmadikat.

Leselkedő úr a kivétel. Őt nem érdekli más magánélete. Az azonban annáljobban, hogy a bank ügyvezető igazgatója miből vette az a szürke BMW-t. No megaz, hogy hová megy nyaralni. Mármint az ügyvezető igazgató. Mert hát már ő isel kellene döntse, hogy hova menjenek és nem maradhat le a másik mellett.

Kora délután Leselkedő asszony elmegy a piacra és/vagy a szuper-marketbe. Ezt akkor is megteszi, ha épp semmire sincs szüksége. Miutánmár kellő mennyiségű információt gyűjtött be, hazamegy. Körülbelül ekkor érhaza Angéla is. Elmeséli Leselkedő asszonynak, hogy mi volt az iskolában,melyik osztálytársa hol volt hétvégén és előző nap. Ebből Leselkedő asszonylevonja következtetéseit a családok anyagi és társadalmi helyzetéről, amitrögtön megoszt nyolc közeli barátnőjével.

Leselkedő úr késő délután ér haza. Az esték mindig a családi szeretetjegyében telnek el. Tévéznek egy keveset, hattól kilencig az aktuális valóság-showt nézik, majd kedvenc sorozatukat (mely most tart az 5528. résznél).Közben vacsoráznak és nassolnak. Film közben és után mindenki elmeséli, hogymi történt aznap (másokkal) a bankban, a piacon, az iskolában. Ezutánlefekszenek és alszanak. A könyvespolcon porcelánedények porosodnak.

Így néz ki a Leselkedő család egy napja. Így nézünk ki.

Demeter ÁgotaXII. E

• Folytasd az alábbi szövegrészletet:Általában a vízben kitaláltam egy-két mondatot, vagy valamit.Ilyenkor eléggé igyekeznem kellett kifelé, hogy közben el ne felejtsem.Ha nagyon beúsztam, általában elfelejtettem, amire kiértem, hogy mit.Ezért aztán igyekeztem nem nagyon be.

CSIPSZ

Általában a vízben kitaláltam egy-két mondatot, vagy valamit. Ilyenkoreléggé igyekeznem kellett kifelé, hogy közben el ne felejtsem. Ha nagyonbeúsztam, általában elfelejtettem, amire kiértem, hogy mit. Ezért aztánigyekeztem nem nagyon be. Most is itt állok a parton, s várnak rám lent. Éppegy hosszú éjszakát hagytam magam után... Jó volt, jót részegedtünk, s mostmuszáj meggondolnom, mennyire úszok be. Nem is annyira a gondolatok,mondatok miatt, hanem mert lehet, hogy nem bírnám ki... Ahogy mondják, akiéjjel legény, az nappal aludjon... az nem lenne rossz, őszintén nem ártana. Deilyen ez a kötelesség, vagy ha másképp nevezzük: függőség. Még nem dön-töttem el, hogy igazából vízfüggő, gondolatfüggő vagy heroinfüggő vagyok-e,mert a három nem nagyon fér össze... Ez ilyen! De másoktól eltérően bárme-lyiket abba tudnám hagyni, sőt már meg is tettem a heroin esetében.

202

A drogot inkább a gondolatok jelentik... s ha mire kiérek a vízből,elfelejtem az egyetlen mondatot, ami az enyém volt, szenvedek, minthaelvették volna a fél életemet... A véremben érzem ezt a lüktetést, minthaanyag kellen...

Tudom, ez így számodra elég furcsa, de én egyszerűen ilyen vagyok, nemtudok létezni gondolatok nélkül. Ezért is választottam a vízpartot, mert ittszinte mindig süvít a szél, s nem fáj, hogy minden nap ugyanúgy fúj, lényeg,hogy mindig hoz valami új gondolatot a másik partról...

Olyan sokszor át akartam jutni a túloldalra, de útközben jöttek agondolatok, s mint a hajónak a zátony, megakadályoztak benne, s visszakellett fordulnom. Nem mondom, hogy ez így nem jó, hogy csak a szél hozzaa napi adagot, de lehet, hogy kíváncsi lennék a forrására. Nekem aztmondták, hogy mindennek van egy kezdete, s akkor a szélnek is kell legyenegy hely, ahová mindig visszatérhet, és majd újra útnak indulhat. Nemmásért, legalább értem, hogy hozza nekem a gondolatokat és persze agondokat. Mások tévéből, rádióból, akár SMS-ben kapják meg ezeket, denekem tökéletesen megfelel a szél, mert mindig hoz valami mást is, nemcsakegyszerű mondatokat, hanem valamit, amivel úgy belülről felmelegít...

Bakker...!!! nem vagyok normális !! erre így írás közben jöttem rá. Mostképzeld el ... egy alak, aki egész napját azzal tölti, hogy ül a parton, várjaegyetlen barátját, a szelet, hogy hozzon neki valami új mondatot, amitőlteljessé lesz arra a napra.

És olyan mindegy, hogy körülöttem mi történik ... s a parton újabban nemis jár senki. Csak ülök ott üresen, s várom, hogy feltöltsön a levegő valamiújjal. Most jöttem rá, hogy nem is gondolatfüggő vagyok, hanem újfüggő...Mindig kell valami, amit még nem tudok, a kíváncsiságom nem nyugsziksoha. Ezt az orvosok valami krónikus kíváncsi-kórnak diagnosztizálnák.

De várj! Megjött a szél! ... Hozott újat... Mi van? Mondd még egyszer, mertnem hiszem! Tényleg? ... Nnna, ezt jó tudni... De ez eddig nem így volt... Deigen? Nem rossz! Ezt muszáj leírjam neked is... Muszáj tudd!!!

Igen. A Föld lapos. S a part, ahol ülök, a világ végén van...Mi van lent? Megnézem...

Barok IstvánXII. D

Országos szakasz

• Folytasd az alábbi mondatok egyikét, bármelyikét, vagymindegyikét:

a) Miklós a Blaha Lujza téri Julius Meinl élelmiszerboltban sétált apultsorok közt, királykenyeret, piros húsú paprikát, Ráma margarint, húszdeka szalonnát rakott a kosarába.

b) Nyugdíjazták a börtönparancsnokot, a raboknak azt mondták,válasszanak maguknak újat.

203

c) Izsákékkal akkor Lótéknál egész nap Európa térképét tanulmányoztuk,minden pillanatban felkapva fejünket, a térképpel a teraszra szaladva. Mégnem mertük elhinni, hogy az ablak alatt az a kék, az a tenger.

d) A napokban azon kaptam magam, hogy a víznek hátat fordítva olvasok.e) Ugyanaznap este éjfél körül öt halász érkezett a szigetre, köztük egy nõ

is, s gyönyörû vörös rákokat mutattak.

Nyugdíjazták a börtönparancsnokot, a raboknak azt mondták, válasszanakmaguknak újat. Szürke hajnalon csikordul a kulcs a zárban fent, a harmadikszinten. A börtönőrök rezzenéstelen arccal nézik, ahogy a borzos, rosszkedvűrabok előmásznak a rácsok mögül. Egykedvű, közömbös emberek, egytől-egyigfekete-fehér csíkos ruhában. Ők a rabok. Nincsen olyan ember közöttük, aki nehagyta volna lelkének egy darabját valahol kint, a világban, a nyirkosbörtönfalakon túl. Éppen ezért itt bent nekik valami mindig hiányzik. Rabok.Már nem számolják, hogy mióta vannak itt, nem számolják, mennyi idejük vanmég hátra. Odakint mindenki egy-egy ember, egy személyiség, egy élet. Ittbenn csak darabjai egy fekete tömegnek. Fogvatartottjai rácsoknak, záraknakés saját elméjüknek. Itt bent nincsenek események, nem történik soha semmi,nincsen kapaszkodó az idő sűrűjében, nincs reggel és este, hétfő, szerda, májusvagy október. Csak a rabok. Nincs öröm, de még bánat sem. Érzéseknek helyenincs. A tátongó üresség az úr a fejekben és a folyosókon.

A rabok felsorakoznak a reggelihez. A sort szokás szerint az öreg Benkővezeti. Benkő bácsi már a hatvanas éveit tapossa, ő itt a rangidős. Nem csakhogy rangidős, de ő mindenkinél hamarább került ide. Ha a rabokfelsorakoznak étkezéshez vagy sétához, akkor ő az, aki a menetet vezeti. Azétkezőhöz közelítve halk suttogás morajlik végig a soron. A rabok fejüketnyújtogatva keresik az okát. Itt a börtönben ilyenkor reggel mély csend szokotturalkodni. A mogorva rabok szót sem szólnak, amíg sovány reggelijüket el nempusztítják. Ritka esemény lehet csak, ami érdeklődést válthat ki belőlük.Úgyhogy most mindenki izgatottan várja: mi fog történni? Amikor az ember rávan kényszerítve, hogy egész nap hallgatásban üljön, hozzászokik, hogymondanivalóját gyorsan, tömören adja másnak a tudomására. A börtönben avégletekig kifejlett kommunikáció működik. Húsz másodperc kell ahhoz, hogyaz ötven embert számláló sorból mindenki tudja: megduplázták az őrséget. Azország egyik legjobb körülményeit biztosító börtön ez, viszonylag kevés őrrel.Őrségduplázás. Ritka esemény. A legtöbb rab azonban tudja, hogy ez mit jelent.Új lakója lesz a börtönnek. A börtönlakók sorsukba beletörődött emberek.Nagyon veszélyes lehet az, ha egy csepp szín kerül a szürke masszába.Kiszámíthatatlan az, ha egy új ember érkezik, aki mindig hoz magával egydarabka életet és egy darab reményt. Azt sem lehet tudni, hogy fogadják ajövevényt a sötét cellák lakói. Támadni. Megtámadni. Ő nem közénk való. Őnincs mit itt keressen. Ez az ember eddig szabad volt, élhetett. Nem olyan,mint mi. És ilyenkor megduplázzák az őrséget. Így a jövevény elmerül lassana rabság szürke masszájában. A Jánó-fivérek már fogadnak is. Természetesencigarettában. A féltve őrzött csomag, amit apjuk egy hete küldött, és amit eddig

204

nem tudtak elosztani, most gazdára fog találni: ha a jövevény öt évnél többetkapott, az ifjabbik Jánó kapja az egész csomagot. Ha nem, hát nem.

Mindenki az ajtót nézi és vár. Kiosztják a tányérokat. Nyugdíjazták. Nemértem. Kiosztják az evőeszközt is. Nyugdíjazták a börtönparancsnokot.Tessék? Tágra nyílt szemek. Tátva maradt szájak. Az lehetetlen. Nincs börtön-parancsnok. Nincs. Elment. A sánta Rác. A parancsnokot mindenkiegyszerűen csak így hívta. Fiatalon kezdte a katonai pályát, évfolyamelsőkéntvégzett az akadémián. Aztán egy bevetés, egy óriási dörrenés, vakító fény,katonai kórház. És többé már nem jött rendbe a lába. Így lett belőlebörtönparancsnok. A rabok pedig tisztelték. Amennyire egy börtönpa-rancsnokot tisztelni lehet. Az étel mindig jó volt. Hetente takarítottak.Minden délután 2 óra séta. Ez mind a börtönparancsnokon múlt, és ő mégisengedte. Aztán sánta Rác megépítette a házat magának és feleségének.Szépen, lassan. Négy év alatt egy takaros kis házat lehetett felhúzni abból apénzből, amit a lábáért kárpótlásul kapott. Egy hónapja pedig beadta anyugdíjazási kérvényt. Tegnap este válasz érkezett, ma reggel pedig sánta Rácparancsnok úr még csak elköszönni sem ment be, a költözködést felügyeli.

A rabok feszült arccal ülnek az asztalok mellett. Az étel érintetlen. Nyílika mellékajtó, egy tizedes lép be. Beszédet mond. Három napig nem lesz újbörtönparancsnok, addig szigorú felügyelet, dupla őrség. A séta elmarad,beszélgetni szigorúan tilos.

– Emberek! – ordítja az ügyeletes tiszt. Most választani fognak valakit,aki felelni fog az egész társaságért. Ha zendülés vagy egyéb problémaakadna, ő az, aki a rabok nevében felel. Ha mondanivalójuk, bajuk lenne,neki mondják el, ő majd továbbítja.

A bejelentést hangzavar követi. Halmai Sándor ordít.– Engem válasszatok, azt a hétszentségit! Gyuri, Pista halljátok-e?

Engem!Senki nem érti, miért olyan fontos ennek az embernek. Három nap nem

idő. Halmai bankigazgató volt. Ő volt az embereinek a mindenható.Megszokta már a parancsolgatást. Ha most nem is nagyon lesz alkalmaparancsokat osztogatni, mégis ő lenne három napig a vezető. Nosztalgiázniszeretne. A börtönőrök már osztogatják a cédulákat. Mindenki egy-egy nevetbiggyeszt a lapjára. Öt perc múlva szétnyitják a lapokat. Halmai elzöldülmérgében. Három napig Benkő bácsi a parancsnok. Nyugdíjazták abörtönparancsnokot, a raboknak azt mondták, válasszanak maguknak újat.Megválasztották.

Benkő bácsi vállvonogatva fogadja el a tisztséget. A reggeli véget ér.Mindenki közmunkára megy. Ma valahogy könnyed a hangulat. Mindenkitkellemes érzéssel tölt el a tény, hogy van egy vezetőjük, aki köztük dolgozik.A munka is könnyebben megy. Az emberek délutánra visszamennek abörtönbe. Pihenőidő. Délután öt körül. Nehéz vasajtók csapódnak, bajuszosőr áll meg öreg Benkő cellájánál.

– 326-os fogoly, álljon elő.Nyílik öreg Benkő cellájának ajtaja.

205

– Velem jön az ügyeletes tiszt szobájába.Öreg Benkő elindul. A folyosó végén visszanéz a cellájára. Ha akkor tudta

volna, hogy utoljára látja!Az ügyeletes tiszt fel sem néz Benkőre, úgy mormogja íróasztalának:– Micsoda baromság ilyesmit kitalálni... Rabok közül felelőst...

parancsnokot! Ha! Hol az eszük ezeknek? Na, mindegy. Figyeljen öreg Benkő:itt van ez a két ív papír. Írja alá! A szabály az szabály.

– Uram, telefon – hallszik a kiáltás a folyosó végiről, az ügyeletes tisztpedig már ugrik is, Benkőre még rászól:

– Maga itt várjon meg!Fiatal katona, aki telefonhoz szólította felettesét, csak három napja

került ide. Nem ismeri még sem a tiszteletet, sem a rabokat. Most kisséideges, mert rábízták egy ételrakomány átvevését. Öreg Benkő fázik.Körbenéz, és látja, hogy most hordják el sánta Rác kék egyenruháit, az egészszekrény ki van rámolva. Így hát egy kabátot a hátára terít. A fiatal katonaegy tisztet keres, aki aláírhatná a leltár-listát. Egyet most hívott atelefonhoz, hát bemegy az irodába, hátha van ott még egy. Nini! Egy időstiszt!

– Kérem uram, alá kellene írni egy listát!Öreg Benkő meg se moccan. A katona vállára teszi a kezét.– Elnézést uram, de...Benkő felkapja a fejét, majd kabátjára pillant, mostmár minden tiszta

előtte. Öreg Benkő évek óta először imádkozik: csak észre ne vegye atelefonáló tiszt. Az ordít a telefonba, nem törődik senkivel. Kimennek azudvarra a rakományos autóhoz. A sofőr furcsállva nézi az öreg tiszt ruháját:fekete nadrág? Kék kabát? Majd átnyújtja aláírásra a papirost. Benkőfurcsán remegő, fátyolos hangon kérdi:

– Elvinne engem a legközelebbi üzletig? Cigarettát vennék!A sofőr felülteti maga mellé. A fiatal tiszt visszamegy az épületbe. Amikor

a kamion a kapuhoz ér, Benkő bácsi hirtelen leejt néhány aprópénzt, amelyetaz ülés alatt, lehajolva keres. A kapunál álló gépfegyveres őr pedig csak asofőrt látja az ablakban. Benkő bácsi pedig szédül az örömtől.

Aznap este vacsorához sorakoznak a rabok. Nincsen rend, nincsenfegyelem. Az őrök kétségbeesetten rohangálnak. A rabok csillogó szemmelnéznek egymásra. Nincs Benkő bácsi. Volt. Elment. Megszökött! Kétségbeesett,ideges, ordibáló őrök, és izgatottan beszélgető, fülig vigyorgó rabok mindenhol.

Nyugdíjazták a börtönparancsnokot, a raboknak azt mondták, válassza-nak maguknak újat. Választottak is. Meg is szökött.

Szabó-Györke ZsomborX. B

Összeállította:Borbé Leventekönyvtáros

206

TERMÉSZETTUDOMÁNYOK

A GOMBÁK KETTÕS ARCA

Összefoglaló

A gombák országa az élővilág hatalmas részét alkotja: világszerte mindenlétező élőhelyen megtalálhatóak. Nagyságuk a mikroszkópos méretűélesztőktől a termetes kalaposgombákig és pöfetegekig terjed. Életmódjuk isrendkívül változatos, egyesek különösen előnyös együttélést alakítanak ki élőnövényekkel, mások viszont lebontják vagy elpusztítják gazdájukat. Fontosszerepet játszanak bolygónkon az ökológiai rendszerekben és számos máséletfolyamatban.

A gombák nemcsak a természetben játszanak fontos szerepet, de életünkszámos területén is létfontosságúak. Felhasználjuk őket a gyógyszer-, szóda-,sör-, hús- és tejiparban, de vannak ezeken kívül egyes nagy gombák(makromycetesek), amelyeket direkt táplálékként használunk fel. Adolgozatomban az utóbbi felhasználásra tértem ki részletesebben. A gombákkitűnő táplálékai az embernek már ősidők óta, de tartalmaznak számosmérgező fajt, amelyeknek fogyasztása esetén igen komoly veszélybekerülhetünk, rosszabb esetben halálunkat is okozhatja.

A gombák megjelenését éppúgy, mint használhatóságukat vagy mérgezőmivoltukat évezredeken át titokzatosság vette körül, sámánoknak,varázslóknak szolgált eszközül, és tévtanok, mint például az ősnemzés egyiklegnyilvánvalóbb bizonyítékát a gombákban látták igazolva, de a fejlődésnekköszönhetően ez a homály mára már nagymértekben kitisztult.

Dolgozatom első felében a gombákról írtam általános tudnivalókat.Először meghatároztam azt, hogy mi a gomba, majd a gombák előfordulásihelyéről és idejéről írtam. Munkám második felében a gombafogyasztást ésannak veszélyeit fejtettem ki. Ez a rész értelmezi tulajdonképpen dolgozatomcímét. Itt az elméleti anyag mellett főleg saját véleményemre fektettem ahangsúlyt. A harmadik részben pedig a gombabegyűjtésről szóltam.

Ahhoz, hogy dolgozatomat elkészíthessem, szükségem volt mind elméleti,mind statisztikai adatokra. Az elkövetkezendőkben a munkamenetelem folya-matát szeretném bemutatni. Az első intézmény, amelyet meglátogattam, az aMegyei Környezetvédelmi Hivatal volt. Itt a gombaosztályon a gombabegyűjtőkirendeltségekről, központokról érdeklődtem. Megtudtam, hogy Hargitamegyében 18 cég kapott engedélyt – ami mindössze 57 kirendeltséget foglalmagában – összesen 862 tonna gomba begyűjtésére. Továbbá érdeklődtemEurópa uniós normákról, amelyek a gombabegyűjtést szabályoznák, vagyvédett gombafajokat határoznának meg. Megtudtam, hogy megyénkben nincsegyetlen rendelet sem, amely a gomba begyűjtésének mennyiségét szabályoz-ná, sem védett gombafaj. Ezt követően volt tanáraimat, gombaszakértőketkerestem fel, könyvtárakat és különböző cégeket, intézményeket látogattammeg. Miután már részben összeállt dolgozatom vázlata, kérdőíveket

207

készítettem, amelyeket magánszemélyekkel töltettem ki név nélkül, majd agyűjtött információkat statisztikai adatokként dolgoztam fel. Ezek az adatok akövetkezők: a megkérdezettek 98%-a gyűjti a gombát, akiknek 82%-a összekötia kellemest a hasznossal, vagyis a kirándulást a gombászással. Akik nem ígycselekszenek, a következőket nyilatkozták: ,,A gombaszedést semmilyenmódon nem lehet kirándulással összekötni, hiszen a gombaszedés nagyfigyelmet igényel.” Kérdéseim közé tartozott az is, hogy mi alapján határozzákmeg, illetve mi alapján különítik el a hasonló gombafajokat. A megkérdezettek6%-a szakkönyv segítségével határozza meg a gombafajokat, 60% családiismeretek alapján határozza meg a gombafajokat, míg 34% mindkettőtsegítségül hívja a helyes elkülönítés céljából. Akik nem használnakszakkönyvet a gombafajok meghatározására, azok arra hivatkoztak, hogy nemengedhetnek meg szakkönyv-vásárlást, hiszen az ilyen típusú könyveknek igennagy áruk van. Továbbá érdekes az, hogy akik saját tudásukban bíznak,29,41%-ban érintettek, ami a gombamérgezést illeti. Akik mindkét utatvégigjárják a helyes elkülönítés végett, 28,42%-ban érintettek, míg azok, akikcsak a szakkönyvre hivatkoznak, 33,33%-ban érintettek. Ha megfigyeljük, astatisztikát arra a következtetésre juthatunk, hogy jobb, ha saját ismeretekalapján határozzuk meg a gombafajokat, mert így kisebb az esélye annak, hogygombamérgezés áldozatai legyünk. Én ennek ellenére is azt javaslom, hogymindkét módszert használjuk fel a helyes elkülönítés érdekében. Amegkérdezettek 64%-a fogyaszt gombakonzervet. Továbbá az is kisült, hogy agombafogyasztók nagyrésze a saját kezűleg szedett gombában bízik megleginkább.

Meglátogattam az Hargita és Szatmár megyei kórházakat. Itt agyermekkori gombamérgezésekről érdeklődtem. Miután már megvolt azáldozatok száma, összehasonlítottam a két megye gombamérgezéses eseteitév, elhelyezkedés, nem, szezonális, illetve vidéki és városi lakosság arányaszerint. Az adatokból világosan kiderül, hogy Hargita megye jóvalérintettebb, mint Szatmár megye. A tizenhatéves periódus alatt Hargitamegyében 172 esettel találkozunk, míg Szatmár megye esetében 80 esetteltalálkozunk. A diagrammokból jól kivehető, hogy a esetek ciklikusanmozognak, ezt a ciklikus mozgást kellene lineáris mozgássá átalakítani.

Az alábbiakban csak azt a részt közlöm, amely ezeket az adatokattartalmazza.

A gyermekkori gombamérgezések összehasonlítása szezonális ésföldrajzi elhelyezkedés szerint 1991-tõl 2000- ig

Ebben az alfejezetben a két eltérő földrajzi adottságú megyébenelőforduló gyermekkori gombamérgezések szezonális, elhelyezkedés éséletkor szerinti összehasonlítása, illetve a mérgezést okozó gombaeredetének tisztázása áll.

Érvelésemhez, kijelentéseim bizonyításához az 1991–2000 közöttigombamérgezés kórisméjével beutalt gyermekek kórlapja szolgált alapul.

208

Részletesebben a szezonális, földrajzi elhelyezkedés és korcsoport szerintieloszlás kérdéseinek tisztázására térek ki.

Eredmények

Vizsgálatom eredménye az, hogy egy mindössze tízéves periódus alattHargita megyében 172, Szatmár megyében pedig 42 áldozattal találkozunk.

Az év szerinti eloszlás függvényében megfigyelhető, hogy mindkétmegyében 1995-ben volt a leggyakoribb a mérgezés. Szatmár megye esetébenújabb kiugrás figyelhető meg 1998-ban.

A szezonális eloszlás tekintetében elmondhatjuk, hogy mind Hargita,mind Szatmár megyében júliusban fordult elő a legtöbb eset. Szeptemberbenegy újabb kiugrás figyelhető meg Hargita megyében, míg Szatmár megyeesetében az újabb kiemelkedés októberre tehető.

A mérgezések szezonális alakulása a két megyében:

209

0.00%

10.00%

20.00%

30.00%

1990

1992

1994

1996

1998

2000

2002

2004

Hargita m.Szatmár m.

0.00%

20.00%

40.00%

60.00%

máj

us

juni

ús

juliú

s

augu

sztu

s

szep

tem

ber

októ

ber

nove

mbe

r

Szatmár m.Hargita m.

Az esetek lakhely szerinti eloszlása ellentmondásos adatokkal szolgál:Hargita megyében a városi lakosság bizonyult érintettebbnek, míg Szatmármegyében a vidéki lakosság között volt gyakoribb a mérgezéses esetekelőfordulása.

A gombamérgezés nemek szerinti eloszlásával is hasonló a helyzet, itt iseltérnek a két megye adatai. A Hargita megyei gyermekek 58,34%-a fiú és41,86%-a lány volt, míg Szatmár megyében ez az arány fordított: 42,86% voltfiú és 57,14% lány.

A gombamérgezések nagyrészt saját gyűjtésű, saját háztartásbanelőállított gombaételek fogyasztását követően jönnek létre.

A korcsoport szerinti eloszlás tekintetében megfigyelhető, hogy mindkétmegyében a legérintettebbek a 7-14 évesek voltak, őket követte a 4-6 és 14-16 évesek korcsoportja. A 0-1 évesek korosztálya egyáltalán nem, míg az 1-3éves korosztály csak 6,25%-ban volt érintett.

Hargita megyében egyetlen halálesettel találkozunk, míg ezalattSzatmár megyében egy mérgezés sem volt halálos kimenetelű.

210

0

0.1

0.2

0.3

0.4

0.5

0.6

0-1 éves 1-3 éves 4-6 éves 7-14 éves 15-16 éves

Szatmár mHargita m

Következtetések

Az előfordulást tekintve elmondhatjuk, hogy Hargita megye jóvalérintettebb, mint Szatmár megye. Ez azzal indokolható, hogy a hegyvidékentöbb gombafaj terem, mint az alföldön.

A legmagasabb csúcs mindkét megyében júliusban jelentkezik, mert erreaz hónapra tehető a gombák biológiai ciklusának tetőpontja. Hargitamegyében az őszi gombaszezon már szeptemberben beáll, míg Szatmármegyében csak októberben. Ez az eltérő éghajlati és földrajzi viszonyokkövetkezménye. Ezzel magyarázható a grafikonon észlelhető egyhavi eltérés,úgy, mint az a tény is, hogy október és november havában Hargita megyébenmár egyetlen esettel sem találkozunk, míg Szatmár megyében a másodikcsúcs októberre tehető, és novemberben is volt néhány eset.

A városi és vidéki esetek közötti eltérés a következő okkal indokolható. AHargita megyei városok erdők által körülvett területen fekszenek, és így avárosok lakói gyakran ejtenek meg kisebb-nagyobb kirándulásokatgombászással egybekötve. Szatmár megyében a városokat termőföldek veszikkörül, így kevésbé vonzó a környezet mint kirándulóhely a lakosság számára.

A korcsoport szerinti eloszlás terén a 9-14 évesek fokozottabb érintettségeaz ennek a kornak megfelelő kíváncsisággal és a megkötések nélküliétrenddel indokolható. A közvélemény adatai alapján derült ki, hogy a fenti,valamint a 14-16 éves korosztály általában amiatt betegedett meg, hogy azáltala nem ismert gombát leszedte, majd elfogyasztotta.

Az 1-3 évesek megbetegedése ritkán fordult elő, hiszen ez a korosztálymég eléggé szigorú étrend szerint táplálkozik. Ha mégis kialakul a mérgezés,az a szülői hanyagságnak és felelőtlenségnek tudható be, és eléggé gyakransúlyos vagy akár végzetes kimenetelűvé válhat. Az egyetlen Hargita megyeiáldozat is a fenti korcsoportba tartozott.

A gombamérgezések, azok tünetei és elsõsegélynyújtási teendõk

A mérges gombák szinte fajonként más és más méreganyagottartalmaznak. Ezért a mérgezések tünetei is különböznek egymástól.Előfordul azonban az is, hogy több gombafaj egyazon méreganyagottartalmazza, de különböző mennyiségben. Ebben az estben, ha a mérgezéstünetei azonosak is, arányaikban mutatkoznak lényeges eltérések, így pl. afakógombában, a párducgalócában és a légyölő galócában egy és ugyanazonméreganyagok a mérgezés okozói. Az úgynevezett ,, Pantherina-színdrómát”okozók méreganyaga az iboténsav, muszcimol, muszkazon és egyes szárma-zékaik. Mivel azonban a párducgalóca ezekből a legtöbbet tartalmazza,mérgezése a legveszélyesebb, míg a másik kettő – kevesebb méreganyag-tartalmánál fogva – többnyire csak enyhén mérgez. Egyazon fajon belül isváltozhat a gombákban lévő méreganyag mennyisége, így pl. tudjuk, hogy apapsapkagombák méreganyaga a hellvellasav. Ez a hatóanyag a különbözőpapsapkagombákban különböző mennyiségben található. Mivel a mérega-

211

nyagot a redős papsapkagomba tartalmazza a legnagyobb mennyiségben, eza faj erősen mérgező, a többi csak enyhén ártalmas. Vagy nézzük a mérgezőgalócákat, amelyek, bár egy család tagjai, mégis különböző méreganyagokattartalmaznak. Így a gyilkos galóca falloidint és amanitint, a párducgalóca ésa légyölő galóca muszkarint, a selyemgomba – amely ugyancsak Amanita faj(Amanita vaginata) – pedig egy sütésre-főzésre megsemmisülő, enyheméreganyagot tartalmaz. Megjegyezendő, hogy a gombák méreganyaga nemegyformán hat az emberre. A szervezet ellenállóképességétől függően sokesetben egyeseknél nagyobb, másoknál kisebb mértékben jelentkezik améreg hatása.

A legsúlyosabban mérgező gombánk a gyilkos galóca. Mérgezéserendszerint halálos kimenetelű. A halálos mérgezést, az úgynevezett„phalloides-szindrómát” az amatoxinok okozzák. Ezen kívül a gyilkos galóca ésa fehér gyilkos galóca tartalmaz még más veszélyes méreganyagot is, mint afallotozint, valamint a kevésbé mérgező rizotoxint. Ezek sütés-főzés után ismegmaradnak az ételben anélkül, hogy mérgező hatásuk csökkenne. Amérgezés súlyosságát fokozza, hogy bár a méreganyag hamar felszívódik, amérgezés tünetei csak később, 6-36 óra múlva állnak be. Ha a mérgezés tüneteia gombás étel elfogyasztása után csak 6-8 órával jelentkeznek, feltehető, hogygyilkos galóca- mérgezéssel állunk szemben. A méreg elsősorban heveshányást, szűnni nem akaró erős diarét okoz, majd a szívet és májat támadjameg. A mérgezési tünetek rohamosan követik egymást. Kínos hasgörcsök,émelygés, hányás, híg széklet gyötri a beteget, amelyek következtében szája,torka kiszárad. A kihányt anyag rossz szagú, sötét színű, epével kevert, aszéklet lehet néha kissé véres is. Majd erős májfájdalmak lépnek fel, aszívműködés fokozatosan gyengül, és ha az orvosi beavatkozás nem segít, ebbea nagyon súlyos mérgezésbe 3-5 nap múlva a beteg belehal. (dr. TheodorWieland frankfurti biokémikus és dr. J. Kubicka egykori csehszlovákiai orvosolyan új gyógyszereket fedeztek fel, és olyan jó kezelési módokat dolgoztak ki,amelyek alkalmazásával ez a súlyos, eddig rendszerint halálos kimenetelűmérgezés esetenként eredményesen gyógyítható.) Megjegyzendő, hogy alegtöbb esetben a fájdalmas tünetek egypár napra alábbhagynak, de ez abetegen semmit sem segít, mert utána a mérgezés tünetei fokozottabbak:súlyos májártalom, mérsékelt sárgaság, kábultság, további véres hasmenés,teljes öntudatlanság lép fel, amit aztán halál követ. Az egyetlen komolysegítség a gyors orvosi beavatkozás és a kellő kórházi kezelés. Ebben a nagyonsúlyos mérgezési esetben tehát hívjunk azonnal orvost, és a beteget szállítsuksürgősen kórházban! A lelkiismeretes orvosi gyógykezelés ma már sokmérgezett beteget ment meg a haláltól (60-70%). A helyesen alkalmazottelsősegély sokat segíthet a beteg állapotán. Ha gyanakszunk vagymegállapítottuk, hogy a mérgezést gyilkos galóca okozta, úgy addig is, amíg akórházba szállítás megtörténik, itassunk a beteggel friss vizet, fektessük le,gondosan takarjuk be, hogy jó melegben legyen. Semmi esetre se adjunk abetegnek hánytatót vagy hajtót, hiszen az majd kiszárad a folytonos hányás ésa sok híg széklet miatt.

212

Általában nem halálos, de eléggé súlyos a párducgalóca mérgezése is.Tüneteiben hozzá hasonlóan, de enyhébben mérgez a légyölőgalóca is.Mindkettő muszcimolt, muszkazont és iboténsavat tartalmaz. Ez améreganyag az idegeket támadja meg. A méreg hatása 1-3 óra múlvajelentkezik. A beteg nyugtalanná válik, bőre szárad, vörösödik, rángó-nevetőgörcsöket kap, szívverése gyorsul, kiabál, táncol, félrebeszél –egyszóval ,,megbolondul” –, majd elfárad, szívverése gyengül, elálmosodik éssokszor 1-2 napra is elalszik. Ezután a mély alvás után a legtöbb esetben abetegek gyógyultan ébrednek. A mérgezést sem hányás, sem hasmenés nemkíséri. Hívjunk azonnal orvost, a beteget sürgősen szállítsuk kórházba, deaddig is hánytassuk meg: adjunk enyhe hánytatót és gyógyszenet, egyszóvaltegyünk meg minden megtehetőt, hogy a gombamaradékok távozzanak aszervezetből! Az idegfeszültség enyhítésére adjunk a betegnek enyhébbnyugtatókat! A mérgezett beteget ne hagyjuk egyedül, még akkor sem, ha azeszméletét veszítette vagy elaludt! Gondoskodjunk arról, hogy a beteg jólkialudja magát, és hogy ezt a gyógyulást hozó alvást ne zavarja meg semmi!

A susulykagombák mérgezőanyaga a muszkarin. Ebből a méregből vanelég sok a parlagi tölcsérgombában is. Ez a típusú mérgezés is veszélyes,mert ha az elfogyasztott susulyka vagy parlagi tölcsérgomba mennyiségenagy, illetve az elfogyasztott étel csak ezekből a gombákból készült, amérgezés halálos kimenetelű is lehet. Mindkét gomba hasonlít a mezeiszegfűgombához, ezért a szedésnél vagy a vásárlásnál legyünk nagyonelővigyázatosak! A mérgezés tünetei elég hamar, az étel elfogyasztása után 1-3 órán belül már jelentkeznek. A beteget kínzó rosszullét fogja el, émelyeg,nyálazik, izzad, látási zavarokkal küzd, nyugtalanná válik, majd heveshányás, hasmenés lepi meg, szívverése ki-kihagy, elgyengül, és el is ájulhat.Ilyenkor, mint minden mérgezési esetben, azonnal orvost kell hívni, de addigis hánytassuk meg a beteget, adjunk neki enyhe hashajtót és gyógyszenet is!Ezt a típusú mérgezést atropinnal eredményesen gyógyítják. Bár nálunkritka a papsapkagombák által okozott mérgezés, mégis felhívjuk rá afigyelmet, mert a tünetei ijesztőek, kellemetlenek és életveszélyesek. Amérgezés tünetei elég későn, az étel elfogyasztása után 6-8 óra múlvajelentkeznek, hasonlóak a gyilkosgalócáéhoz. Az elsősegély ebben az estben isabban áll, hogy sürgősen orvost hívunk, és a betegnek hánytatót, hashajtótorvosi tanács szerint adunk. Az enyhén mérgező gombák fogyasztása utánnagyrészt csak gyomor- és béltünetek állnak elő mérsékelt émelygéssel,hányással és hasmenéssel. Ezeket a tüneteket az enyhén mérgező gombáknagy részében megtalálható kolin elnevezésű méreg okozza, amely a bélműködésére hat. Ez a hatóanyag kis mértékben az emberi szervezetben ismindig jelen van, és a bélmozgásokat szabályozza. A csak gyomor- ésbélzavarokat előidéző mérgezések tünetei a gombás étel elfogyasztása utángyorsan – 1-3 óra múlva – jelentkeznek. Gyógyításuk a legtöbb esetbensikerrel jár. Az elsősegélyt nyújtó személy ezekben az esetekben hívjonorvost, de addig is hánytatót, gyógyszenet és enyhe hashajtót adjon abetegnek!

213

A gombás étel fogyasztása utáni rosszullétet nem kizárólag csak a mérgesgomba okozhatja. Az állott, a befülledt vagy megfagyott gombából készült ételis mérgez. Legyen az bármilyen ízletes, ehetőnek ismert gomba, ha egyszervalamilyen okból romlott, termelhet mérgező anyagot. Az ilyen gombábólkészített ételek fogyasztása ételmérgezést és nem gombamérgezést okoz. Azállott gombás étel is termel mérgező anyagokat, amelyek ugyancsak súlyosételmérgezést okozhatnak. Ezért tehát a gombás ételt csak friss, teljesen ép,fiatal, illetve nem elöregedett gombából készítsünk! Az elkészített ételtfrissen fogyasszuk el, az ételmaradékot ne tegyük el másnapra, mert azkönnyen megromlik. A gombaétel-mérgezések esetében a tünetek elég hamarjelentkeznek. Az étel elfogyasztása után 4-5 órára a beteget émelygés,hányás, hasmenés lepi meg. Ebben az esetben is hívjunk orvost, deelsősorban hánytassuk meg a beteget, adjunk neki enyhe hashajtót ésgyógyszereket! Súlyos esetekben ez az ételmérgezés eltarthat napokig is.Minden esetben először a beteget ki kell kérdezni arról, hogy mikor ette agombát, és hogy milyen volt a gomba. Ebből kell / lehet következtetni arra,hogy milyen típusú mérgezésről lehet szó.

Véleményem szerint azonban nem csak az fentiekről kell említést tenni,hiszen fontos, hogy ismerjük az úgynevezett tévhiteket is. Napjainkbanugyanis nem kevesen esnek áldozatul a téves felfogásoknak.

Tévhitek a gombákról

A gombamérgezésekkel kapcsolatban még napjainkban is több,tudatlanságból származó tévhit él a közutadban. Nagyrészt ezeknektulajdonítható, hogy sok ízletes ehető gomba kárba vész. De sok esetbenezeknek tulajdonítható a gombamérgezések elég gyakori előfordulása is. Ígymég ma is vannak, akik azt tartják, hogy a feltűnő színű gombák mérgesek,holott több ilyen gombánk ehető; például a császárgalóca, a piruló galóca, alila pereszke, a királyvargánya stb. eléggé feltűnő, sárga, lila vagyaranysárga színű. Ugyanakkor a halálosan mérgező párducgalóca egyszerű,nem feltűnő színű, vágásra, törésre nem változtatja színét. Ezzel szemben aközkedvelt rizike narancssárga színű, húsa megtörve megzöldül, narancs-vörös nedvet ereszt, íze kissé csípős.

Tévhit az is, hogy ha a gombafőzetbe mártott ezüstkanál megfeketedik,akkor a gomba mérgező. Az igazság az, hogy csak a romlott gombafőzetekbemártott ezüstkanál feketedik meg. A gombákat felépítő fehérjékkénvegyületeket is tartalmaznak. A fehérjék felbomlása következtébenfelszabaduló kénvegyületek az esüsttel sötét színű vegyületet hoznak létre.Tehát a gombaételbe mártott ezüstkanál megfeketedése föltétlenül aztjelenti, hogy a gombaételt ki kell dobni. Az étel elfogyasztása súlyosmérgezést okozhat. De ha az esüstkanál nem feketedik meg, az még nemjelenti azt, hogy az ételbe nem kerülhetett egy vagy több mérgező gomba is.Ugyanis a friss mérges gombából készült étel nem feketíti meg azezüstkanalat.

214

Az sem igaz, hogy vannak gombák, amelynek csak bizonyos része mérgező.Vitatható, hogy az ehető gomba felszívja-e a közelében levő idegenméreganyagot, mint például az erdőben kihelyezett mérget, vagy átveszi-e ahullamérget, ha azzal érintkezik, illetve annak közelében van. Majdnembizonyos, hogy gombamérgezést csak a botanikailag mérgesnek nyilvánítottgombák okoznak, mivel méreganyag csak mérgező gombákban fejlődik ki.Véleményem szerint az ehető gombák az általuk felszívott bármilyen idegenanyagot az őket jellemző anyaggá változtatják át, s így az ehető gombasohasem változik mérgező gombává. A mérgező hatás a gomba leforrázása általsem szűnik meg minden esetben. Erre példa a halálosan mérgező gyilkos-galócában és a fehér gyilkosgalócában levő amanitin és falloidin elnevezésűméreganyag, amelyet sem forrázás, sem főzés nem roncsol szét, és nembomlaszt fel. Tehát az sem igaz, hogy főzéskor minden gombából a gőzzel együtteltávoznak a méreganyagok is, ha azokat fedő nélkül főzzük. Azok is tévednek,akik azt tartják, hogy a mérges gombát a csiga és rovarok nem rágják meg,hiszen jól láthatjuk, hogy ezek egypár gomba kivételével – mint például arókagomba, gereben gombák, trombitagomba stb. – minden gombát, amihezcsak hozzáférhetnek, megmásznak és megrágnak anélkül, hogy a mérgesgombák hatóanyaga a legcsekélyebb mértékben is károsítaná őket.

Egyesek azt hirdetik, hogy a mérges gombáknak van egy közös ismertetőjelük. Ezt is hiába keressük. A mérges gombákat nem lehet egységes szagszerint, íz, szín vagy bizonyos termőhely után megismerni, sem megha-tározni. Az egyetlen biztos alap a gombamérgezések elkerülésére atermőtestek alaktani és más tulajdonságainak tüzetes, figyelmes vizsgálata,a legkisebb részletekre is kiterjedő, alapos ismerete.

Nemes Dénes ZsoltIX. B

„AHOL SOKÁIG CSENGÕKÓRÓ NÕTT…”

Ez a csengőkóró elnevezés onnan jön, hogy Bátori Endre meggyilkolásahelyén csengőkóró nőtt a valamikori gabonaföldek helyén, mert az Isten ezzelbüntette azt a népet, amely népből származott a gyilkos. Ez az eseményakkor történt, amikor egy híja volt az 1600-nak, a helyszín Pásztorbükk.Pásztorbükk a Csíki-havasokhoz tartozik, Csíkszentdomokos határától 3 km-re található, magassága 1108 m. Naskalat kristályos hegytömbjének nyugatinyúlványa, az Olt völgye és két mellékpatak, Gál-kút és Szabó-patak völgyeiközött fekszik.

Az éghajlati tényezőket vizsgálva elmondható, hogy Pásztorbükk éghajlataa hegyközi medencékre jellemző hűvös, mérsékelt, szárazföldi éghajlat, deátmeneti jelleggel a hegyvidéki éghajlattal is rokonságot mutat. A télileghidegebb napok néha elérik a –38°C-t, és a nyári legmagasabb hőmérsékletritkán éri el a 30°C-t. A tél hat hónapon át tart, a nyár rövid és hűvös.

215

Pásztorbükk sajátos éghajlati tényezõi

Az első fagyos nap október 1-jétől kezdődik; az utolsó fagyos nap május 1-jéig tart; a talaj 90-120 cm-ig megfagy; az évi havazásos napok száma átlag40 nap; a felszínt átlag 100-110 napon át hó borítja.

Pásztorbükk növényzetének általános bemutatása

A balánbányai útról letérve, a mezei út mentén haladva Pásztorbükk feléaz út mellett szembetűnik a valamikori erdő létezése (tarvágás vagyszéltörés), ezen a helyen gyorsnövésű fény- és zavarástűrő fajok terjedtek el,úgynevezett vágásnövényzet alakult ki. Az üde termőhelyeken tömeges azerdei deréce (Chamereneria angustifolium) és a berki aggófű (Senecisnemorensis), amely egy méternél is magasabbra nő, ugyanitt megfigyelhetőa málna (Rubus idaeus). Tavasszal itt kisebb a növényfajok száma. Ekkorvirágzik a tavaszi kankalin (Primula veris), a berki szellőrózsa (Anemonenemorosa), és helyenként megjelenik a hegyi ibolya (Viola montana),valamint a tavaszi tárnics (Gentiana verna) is.

Július első felében a Szabók-pataka mentén, a nedves területen nemritka a réti kardvirág (Gladious) és a harmatkása (Glyceria plicata). Nyáronmár sokkal nagyobb a fajok száma, megfigyelhető a gömbös kosbor(Traunsteinera globosa). Leggyakoribb kosborunk a kis termetű agárkosbor(Orchis morio), amelynek virágai alig emelkednek ki termőhelyénekgyepalkotó fűféléi közül.

A Szabók-pataka melletti mocsaras helynövényvilága nagyon változatos: tavasszal afehér kakukktorma (Cardamine pratensis), aszéles levelű gyapjúsás (Eriophorum latifolium),a mocsári gólyahír (Caltha palustris) és amocsári nefelejcs (Mysotis palustris) sajátosszépséget kölcsönöznek a forrás környékének.Figyelmet érdemel a júniustól augusztusigvirágzó sömörös kosbor (Orchis ustulata), amelyEurópa legkisebb virágú kosbora, s amely –megfigyelésem szerint – érzékenyen reagál akörnyezeti változásokra.

A tető felé északra haladva a lucfenyves (Piceaabies) dominál, amely állandó kitermelés alatt áll,és folyamatosan pusztul. A pásztorbükki bükköst

a századfordulón vágták le. A bükk irtását felgyorsította a századvégi osztrákerdőművelésre való áttérés, mely újratelepítéskor a fűrésztermékekkészítésére alkalmasabb fenyőt részesítette előnyben. Pásztorbükkön manyírfákkal és mogyoróbokros ligetekkel tarkított hegyi kaszálók vannak,valamint ültetett lucfenyők. Tömeges faja, a szőrfű (Nardus stricta), azalhavasi legelők uralkodó füve rossz takarmányfű és sűrű gyepes növény.

216

Késő tavasszal nyílik a nagy aranysárga virágáról messziről észrevehetővédett fajunk, a zergeboglár (Trollius europeus). A népnyelv pünkösdirózsának hívja. Érdekesek még: a hegyi here (Trifolium alpestre), a vadhere(Trifolium campestris), a magyar lóhere (Trifolium pannonicum). A területmérgező növénye a fehér zászpa (Veratrum album) és a késő ősszel virágzóőszi kikerics (Colchium antumnale), melynek mind a magja, mind ahagymagumója egy igen mérges alkaloidát, colchicint tartalmaz, ami anyálkahártyát ingerli. A nyár végén nyíló száratlan bábakalács (Carlinaacaulis) érdekessége az, hogy fehér színű, 4-6 cm fészekvirágzatánakmeghántott, édeskés, taplós vackát a hajdani pásztorkodó gyerekekfogyasztották („pásztorkalács”).

Vízháztartás

Az északi lejtőkön a tél végén, koratavasszal a hóolvadás későbbkezdődik, a felmelegedés lassúbb, s ezért a növények fejlődése később indulmeg. A déli lejtőkön tél végén hamarabb olvad el a hó, a talaj korábbanfelmelegszik, és növényzet fejlődése hamarabb kezdődik. Ezért is zöldülnekki a déli lejtők korábban. Megfigyelésem szerint nagy arányban jelennek mega nagyobb nedvességet igénylő fajok.

(A képet Csíki Csaba készítette.)Kalamár Alíz

X. D

D. LEPKESZÁRNYAK

GRÓP, AZ ÓRIÁS

2005. július 45-ét írunk. Délelőtt, egészen pontosan magyaróra alattvalami különös dolog történt.

Egyszerre csak koromsötét lett az osztályban. Felkapcsoltuk avillanyokat, és kinéztünk, hogy miért nem jön be fény az ablakon. A középsőablakon át csak azt láttuk, hogy valami bőrszínű. A két szélsőn keresztülpedig egy-egy szem pislogott ránk. Senki sem tudta, mi történt. Azután nagyrobajjal felemelkedtek a szemek. Ekkor láttuk, hogy a szemek tulajdonosaegy óriás. Felfigyelt erre a többi osztály is. Az igazgató bácsi elrendelte, hogymenjünk haza, és hogy előre nem látható ideig ne is jöjjünk iskolába. Perszemi, egy páran az osztályból, nagyon kíváncsiak voltunk, és nem mentünkhaza, ahogy azt megparancsolták. Kimentünk a Micsurinba, és onnanfigeltük a fejleményeket. De az óriás azonnal észrevett minket, és elindultfelénk. Természetesen mi elkezdtünk szaladni. Az óriás egyszer csakmegszólalt:

217

– Álljatok meg!Mi azonnal megálltunk, mert nem akartuk, hogy eltaposson.– Hogy hívnak titeket? – kérdezte.– Csacsa.– Miki.– Tamás.– Az én nevem Gróp – mondta. – Nem bántlak titeket. Csak megszöktem

otthonról, mert nincsenek barátaim.– Isten hozott Csíkszeredába! – mondtuk megszeppenve.– Köszi! Lennétek a barátaim?Egy ideig csak hárman egymást néztük, és vonogattuk a vállainkat. De

végül egyhangúlag mondtuk, hogy:– Persze.Alig telt el tíz perc, és rendőrök meg katonák lepték el az iskolát. Gróp

felvett a tenyerére minket, és azt kérdezte, hová tudna elbújni. Elvezettükegy titkos helyre, oda, ahová más nem nagyon jár. Egy hétbe telt, amígmeggyőztük a rendőröket, hogy Gróp nagyon barátságos, és szereti azembereket. De nem megenni! Az új barátunknak megmutattunk mindenérdekes helyet, dolgot, ami csak városunkban létezik.

Gróp tizennégy napja volt nálunk, amikor elfogta a honvágy. Így másnapelbúcsúztunk tőle, és elindult hazafelé, oda, ahol nem kelt feltűnést terme-tével.

Nagy TamásVI. A

CSUPA E, CSUPA E!

Nővérem!

Gyere eme helyre, mert emberek elevenen, kegyelmet nem ismervemegesznek! Fekete, rettenetes szörnyetegeknek kellemes ebéd lehetekkedden. Mekegek, hebegek, nem tehetek egyebet!

Gyere értem! Nem lenne remek emberfőzeléknek lennem! Kérlek, gyere!Nem tévesztheted el eme szigetet! Neve: Emberevők szigete.Siess!

Emberevők üstjéből:testvéred, Berni

Benedek BernadettVI. B

218

Varga László – igazgatóSata Klára – igazgatóhelyettes

CÍMZETES TANÁROK

Antal Beáta – földrajz - angolBangha Mónika – románBara Katalin – magyarBarta Mónika – biológiaBartolf Hedwig – németBasa János – testnevelésBerszán M. Éva – testnevelésBerszán M. László – testnevelés Boda Székedi Eszter – németBodor Juliánna – angolBoldizsár Ágoston – magyarBorsodi L. László – magyarBuzogány Teréz – kémiaCrâşmaru Ana-Maria – románCsapó Hajnalka – matematikaCsata Emese – magyarCsiszer István – zeneCsomós Róbert – informatikaCsonta Ildikó – informatikaCsutak Judit – magyarDemeter István-Hunor – informatikaEiger Tibor – földrajzGaál László – fizikaHalász Gyöngyi – fizikaHerţa Enikő – németIzsák Zoltán – biológiaJuhász András Réka – románKolozsváry Katalin – angolKovács András – latinLaczkó József – matematikaLőrincz Éva Katalin – katolikus hittanMátéffy Mária – angol-franciaMáthé Emőke Ibolya – német-angolMihály András – románNagy Veronka – történelemNoszlopi Edit – német

Orbán Zsolt – történelemPáll R. Olga – matematikaPéter László – fizikaPüsök Ana – románRáduly Margit – rajzSilló Géza – testnevelésSzatmári Mária – matematikaTamási Csaba – matematika

BETANÍTÓ TANÁROK

Bács Károly – történelemBíró Nándor Alfonz – katolikus hittanBogács Nóra Ágnes – magyarFerencz S. Ajka –társ. tudományokHegyi István – református hittanHodgyai László – matematikaLőrincz Júlia – informatikaNagy Antal – fizikaPataki Gyöngyvér – németRáduly Erzsébet – társ. tudományokSzász Edit Melinda – rajzTamás Levente – földrajzZávászki Annamária –társ. tudományokZöldi Emese – pszichológia

KISEGÍTÕ SZEMÉLYZET

Császár Ibolya – főkönyvelőAntal Zita-Éva – főtitkárnőAntal Katalin – főtitkárnőKozma Csaba – adminisztrátorGyarmati Dénes – informatika -

rendszergazdaBartó Ilona – titkárnőBarta Júlia – segédkönyvelőBálint Hajnalka – pénztárosBorbé Levente – könyvtárosSzentes Beáta – laboránsKósa Mária – laboránsSilló Ildikó – technikus

219

VI. AZ ISKOLA ALKALMAZOTTAINAK NÉVSORA

Csató László – nevelőLaczkó Margit – nevelőMárton István – nevelőNagy Piroska – nevelőAmbrus Borbála – főszakácsTompea Júlia – főszakácsAbos Juliánna – segédszakácsAdorján Erzsébet – segédszakácsBöjte Jolán – segédszakácsJánó Csilla – segédszakácsKémenes Veronka – segédszakácsTamás Péter – raktárosGegő Erzsébet – varrónőAntal Géza – kapusBarta László – kapusKovács Zoltán-Imre – kapusLakatos László – kapusAntal Aranka – takarítónő Beján Katalin – takarítónőFekete Ilona – takarítónőGábor Gizella – takarítónő

Gábor Veronka – takarítónőKarácson Rozália – takarítónőKósa-Timár Gizella – takarítónőLászló Csilla Sarolta – takarítónőMiklósi Ibolya – takarítónőPéter Irén – takarítónőPéter Rozália – takarítónőPetres Mária – takarítónőTokos Emma – takarítónőUrsu Mariana – takarítónőKósa Margit – mosónőAntal Ferenc – karbantartóBíró Árpád – villanyszerelőNagy Imre – asztalosPáll Imre – gépkocsivezetőBálint Tibor – kazánfűtőFekete Attila – kazánfűtőPéterfi Gábor – kazánfűtőGyörgy Lajos – udvarmester

VII. AZ ISKOLA

220

TANULÓINAK NÉVSORA

OSZTÁLY: V. AOSZTÁLYFÕNÖK: JUHÁSZ-ANDRÁS RÉKA

András Franciska 9, 23 CsíkszeredaAntal Szilamér 9, 63 CsíkszeredaBasa-Tamás István 9, 60 CsíkszeredaBalázs Levente 9, 70 CsíkkarcfalvaBalázs Tünde 9, 86 CsíkszeredaBálint Ákos 9, 60 CsíkszeredaBálint Eszter 9, 80 CsíkszeredaBíró Szidónia 9, 70 CsíkszeredaBoldizsár Noémi 9, 76 CsíkszeredaCsáki Szidónia 9, 73 CsíkmadarasDarvas Boróka 9, 13 MadéfalvaDima Izabella 9, 46 GyimesfelsőlokFehér Levente 9, 90 CsíkszeredaFerencz Árpád 9, 26 CsíkszeredaGábor Endre 9, 46 CsíkszeredaGeréd Erzsébet 9, 36 CsíkborzsovaHolló Bernadette 9, 40 CsíkszeredaIlyés Szabolcs 9, 80 CsíkszeredaLadó Réka 9, 56 CsíkszeredaLux Róbert 9, 80 CsíkszeredaMeckl Antal 9, 70 CsíkszeredaSalló Alpár 9, 40 CsíkszeredaSárig Norbert-Attila 9, 83 CsíkszeredaSebestyén Péter 9, 83 CsíkszeredaSzakács Katalin 10 CsíkborzsovaSzakács-László Krisztina 9, 60 CsíkszentmiklósSzatmári Anna 10 CsíkszeredaTölgyesi Borbála 9, 93 MadéfalvaTakács Adrián-Huba 9, 56 CsíkszeredaVágási Eszter 9, 30 Csíkszereda

221

OSZTÁLY: VI. AOSZTÁLYFÕNÖK: PÁLL R. OLGA

Ambrus László-Tihamér 8, 65 MadéfalvaAndrieş Andreea 9, 30 CsíkszentmihályBoldizsár Tamás elment CsíkszeredaBotár Tímea 8, 25 CsíkszeredaBoth Bernadett 9, 03 CsíkszeredaDávid Krisztina 8, 81 CsíkszeredaDeák Izabella 8, 28 CsíkszeredaErőss Adrienn 9, 83 CsíkszeredaFülöp Ildikó 8, 96 CsíkszeredaGál Pálma 9, 12 CsíkszeredaGáll Klára 9, 46 CsíkszeredaGegő Beáta 9, 15 CsíkdelneHorváth Csaba 9, 65 CsíkszeredaIlyés Mariann 9, 68 CsíkszeredaJáno Szilárd 9, 18 CsíkszeredaKajcsa Tamás 7, 75 CsíkszeredaKarda Szilárd 9, 28 CsíkszeredaKelemen Kinga 9, 15 CsíkszeredaKolozsváry Tamás 9, 21 CsíkszeredaKovács Lehel 8, 40 CsíkszeredaLőrincz Kitti 8, 59 CsíkszeredaLőrinczy Tamás 8, 81 CsíkszeredaMiklós Zsolt-Tamás 9, 59 CsíkszeredaNagy Tamás 9, 90 CsíkszeredaPéter Helén 7, 69 CsíkszeredaSalamon Réka 9, 59 CsíkszeredaSandy Endre-Kristóf 9, 62 CsíkszeredaVarga Csaba 9, 68 CsíkszeredaVargyas Kinga 9, 93 CsíkszeredaVargyas Tímea 9, 81 Csíkszereda

222

OSZTÁLY: VI. BOSZTÁLYFÕNÖK: PÉTER LÁSZLÓ

André Beáta 9, 53 CsíkszeredaAntal Viola 9, 65 CsíkjenőfalvaBecze Sarolta 9, 25 CsíkszeredaBenedek Bernadett 9, 93 CsíkszeredaBíró Szabolcs 8, 59 CsíkszeredaBodó Roland 9, 56 CsíkszeredaBoér Andrea 9, 18 CsíkdánfalvaBoér Laura 9, 09 CsíkdánfalvaCsászár Balázs 9, 00 CsíkszeredaCsiszér Orsolya 9, 53 CsíkszentkirályCsok Krisztina 9, 75 CsíkszeredaDarvas Hunor 7, 75 MadéfalvaFerencz Tímea 9, 28 CsíkpálfalvaFülöp Henrietta 8, 78 CsíkdánfalvaGerculy Ildikó-Mária 9, 03 CsíkszeredaGergely Orsolya 9, 28 CsíkszeredaGergely Zsolt 8, 65 CsíkszeredaGidró Paula 9, 18 CsíkkarcfalvaHaba Henrik 9, 81 CsíkszeredaImre Andor 9, 65 CsíkszeredaJakab Tamás 8, 18 CsíkszeredaKarácsony Tünde 8, 96 CsíkcsomortánKedves Nóra 9, 53 CsíkszeredaKovács Beáta 9, 65 CsíkdelneKovács Előd 9, 31 CsíkszeredaPéter Előd 9, 77 CsíkszeredaPirvu Erika-Mária 8, 71 CsíkszeredaSalamon Emese 9, 56 CsíkpálfalvaTompos Dalma 8, 75 MadéfalvaTörök-Nagy Klementina 9, 46 Csíkdelne

223

OSZTÁLY: VII. AOSZTÁLYFÕNÖK: SZATMÁRI MÁRIA-ENIKÕ

Albert Balázs 9, 44 CsíkszeredaBaka Krisztina 9, 16 CsíkszeredaBarta Péter 9, 91 CsíkszeredaBálint Beáta 8, 11 LázárfalvaCsóti Júlia 9, 66 CsíkszeredaDávid Tímea 9, 75 CsíkszeredaFarkas Szidónia 8, 52 CsíkcsicsóFehér Beáta 9, 94 CsíkszeredaGergely Orsolya 9, 13 CsíkszentimreGyörgy Liza 7, 88 CsíkszeredaHajdú Imelda 9, 36 CsíkszeredaHegyi Magor-Péter 9, 41 CsíkszeredaKristó Noémi 9, 61 CsíkszeredaLászló Endre 8, 72 CsíkszeredaMarosi Árpád 8, 52 CsíkszeredaNagy Csongor 8, 88 CsíkszeredaNagy Réka 9, 55 CsíkszeredaNagy Zsuzsanna 9, 69 CsíkszeredaPál Ákos 9, 83 CsíkszeredaPálfi Levente Imre 8, 38 FitódPável Petra 9, 66 CsíkszentkirályPéter Örs 8, 52 CsíkszeredaPuskás Réka 8, 94 CsíkszeredaSárig Erika 9, 33 CsíkborzsovaSzabó Zsolt 8, 86 CsíkszeredaSzakács Gabriella 9, 50 CsíkborzsovaSzőcs Katalin 9, 27 CsíkborzsovaSzőcs Noémi 9, 52 CsíkszeredaTankó Csaba 8, 69 Csíkszereda

224

OSZTÁLY: VII. BOSZTÁLYFÕNÖK: BARTA MÓNIKA

Antal Imola 8, 83 CsíkszeredaÁbrahám Péter 9, 11 CsíkszeredaBarta Gellért 9, 30 CsíkszeredaBálint László 9, 52 CsíkszeredaBodor Emőke 9, 58 CsíkszeredaBors Ottó 8, 77 CsíkszeredaCsorba Katalin 9, 77 CsíkszeredaDaró Ildikó 9, 11 CsíkszeredaDávid Tamás 9, 47 CsíkszeredaElekes Melinda 8, 19 CsíkszeredaForró Tímea 9, 80 CsíkszeredaGergely Levente 9, 33 CsíkszeredaKerekes Kristóf 8, 76 CsíkszeredaLakatos Botond 9, 30 CsíkszeredaLázár Csilla 8, 61 CsíkszeredaMihók Szidónia 9, 91 CsíkszeredaNovák Noémi 9, 22 CsíkszeredaOrbán Bernadett-Zsófia 9, 38 CsíkszeredaRancz Henrietta 9, 61 CsíkszeredaRétyi Zsuzsánna 9, 83 CsíkszeredaSárig Mónika 9, 33 CsíkborzsovaSimon Zsolt 9, 55 GyimesfelsőlokSolyom Zsolt 9, 22 CsíkszeredaSzakács László 9, 36 CsíkszeredaSzász Júlia 8, 33 CsíkszeredaVáncsa Renáta-Katalin 9, 22 CsíkpálfalvaVízi Hunor Endre 9, 66 CsíkszeredaVonţea Ioan-Lóránd 8, 86 CsíkszeredaVrîncean Szabina 9, 50 CsíkdelneXántusz Gellért-Lehel 9, 33 Csíkszereda

225

OSZTÁLY: VIII. AOSZTÁLYFÕNÖK: BÁCS KÁROLY

Ábrahám Tímea 8, 58 LázárfalvaBaló Botond 9, 52 CsíkszeredaBartis Barna 8, 86 CsíkszeredaBálint Melinda 9, 11 CsíkszeredaBiederman Richárd 7, 94 CsíkszeredaBuslig Szabolcs 9, 72 CsíkszeredaCsató Ágnes 9, 52 CsíkszeredaCsipor-Fodor Alpár 9, 44 CsíkszeredaCsiszer Szabolcs 9, 50 CsíkszeredaDánél Csaba 9, 13 CsíkszeredaEgyed János 8, 86 CsíkszeredaFerencz Blanka 8, 97 CsíkcsomortánFülöp Réka 9, 08 CsíkcsomortánGegő Boróka 9, 05 CsíkdelneImra-Páll Szironka elment CsíkszeredaJános Csongor 9, 41 CsíkszeredaKedves Ágota 9, 52 CsíkszeredaKirmájer Előd 8, 66 CsíkszeredaKovács Nimród 8, 11 CsíkszeredaLalău Renata 9, 02 CsíkszeredaLászló Réka 9, 05 CsíkszeredaMolnár Helén 9, 44 CsíkszeredaOsváth Kinga 9, 25 CsíkszeredaRoman Róbert 9, 33 CsíkszeredaTankó Gabriella 9, 16 CsíkszeredaVarga Attila 9, 72 CsíkszeredaVizi Zsolt 9, 50 Csíkszereda

226

OSZTÁLY: VIII. BOSZTÁLYFÕNÖK: LÕRINCZ ÉVA KATALIN

Ambrus Szabolcs 8, 52 MadéfalvaAndrás Melinda 9, 22 CsíkszeredaAndré Emese 8, 80 CsíkszeredaAntal Szabolcs 9, 41 CsíkszeredaBedő Anita 9, 88 CsíkszeredaBodó Emőke Julianna 9, 05 CsíkszeredaBokor Zsuzsa 9, 22 CsíkszeredaBöjthe István 9, 55 CsíkszeredaBöjte Izabella 9, 19 CsíkszeredaDemeter Zselyke 9, 30 CsíkszeredaFülöp Annamária 9, 44 CsíkszeredaGothárd Zsombor 8, 69 CsíkszentmártonHanner Emőke 8, 97 CsíkborzsovaKeresztes Judit 9, 36 CsíkszeredaKolcza Tünde Mária 9, 50 CsíkszeredaKopacz Kund László 9, 41 CsíkszeredaLőrincz Szende 9, 08 CsíkszeredaSánta Emőke 8, 61 CsíkcsomortánSárkány Szabolcs 8, 97 Madéfalva Szász Győző 8, 86 CsíkszeredaSzékely Nándor 8, 52 CsíkszeredaSzőcs Hunor 8, 13 CsíkszeredaSzöke Katalin 9, 25 CsíkszeredaTankó Csongor 8, 66 CsíkszeredaTankó László 8, 83 CsíkszeredaVeress Botond 9, 50 CsíkszeredaVeress Csongor 9, 52 CsíkszeredaVitos Orsolya 9, 83 Csíkszereda

227

OSZTÁLY: IX A – filológiaOSZTÁLYFÕNÖK: CSUTAK JUDIT

Aczél Andrea 9, 07 CsíkszeredaBalázs Előd 9, 44 CsíkszeredaBalogh Ágnes 8, 68 CsíkszeredaBíró Réka 9, 39 CsíkszeredaCseke Abony 9, 26 CsíkszeredaCsoma Nóra 8, 89 PrázsmárDávid Kinga 8, 73 CsíkszeredaDemeter Katalin 9, 78 LövéteFerencz Annamária 8, 72 KápolnásFerencz Hunor 8, 94 CsíkszeredaGondos Mária-Magdolna 8, 73 CsíkszentmártonImre Andrea 8, 50 CsíkszeredaIvácson Annamária 9, 42 GyergyóremeteKovács Tímea 8, 73 CsíkszeredaKőszegi Gyöngyvér 9, 10 CsíkszeredaLaczkó Szilvia 8, 26 GyergyóremeteMárton Zsolt 9, 52 CsíkszeredaMészáros Tibor 9, 21 CsíkszeredaOrbán Enikő 8, 89 CsíkszeredaPuskás Anita 9, 50 GyergyócsomafalvaSimó Emese 8, 68 CsíkszeredaStraff Tünde 8, 81 BalánbányaSzilágyi Ágota 8, 89 CsíkszeredaSzőcs Rita 9, 00 CsíkszépvízSztojka Bernadette 9, 78 KászonaltízTankó Rozália 9, 18 CsíkszeredaVarga Péter 9, 63 CsíkszeredaVarga Sándor 9, 39 Csíkszereda

228

OSZTÁLY: IX. B – társadalomtudományokOSZTÁLYFÕNÖK: ORBÁN ZSOLT

Abrudbányai Melinda 9, 68 CsíkszeredaÁbrahám Krisztina 9, 31 CsíkszeredaBalázs Előd 8, 97 CsíkmadarasBara Csongor 9, 52 CsíkszeredaBálint Boróka 9, 89 CsíkszeredaCsiki Hajnalka 9, 15 CsíkszeredaErőss Kinga 8, 55 CsíkjenőfalvaFerencz Lehel 9, 47 CsíkszeredaFerencz Nándor 9, 23 CsíkszeredaGáspár Lilla 9, 60 CsíkszeredaGyörgy Réka 9, 28 CsíkszeredaIncze Andrea 9, 57 CsíkszeredaKeresztes Franciska 9, 68 CsíkszeredaLadó Ágota 9, 71 CsíkszeredaLőrincz Huba 9, 18 NagytusnádMárton Noémi 8, 36 CsíkjenőfalvaMátéffy Noémi 9, 21 CsíkszeredaMolnár Andrea 8, 44 GyergyóremeteMolnár Kinga 9, 86 CsíkszeredaNemes Dénes-Zsolt 9, 10 CsíkszeredaPál Andrea 9, 39 CsíkszeredaPéter Emőke 9, 21 CsíkszeredaSimon Imre 9, 26 CsíkszeredaSimó Veronika 8, 94 SzentegyházaSzász Hajnal-Erzsébet 9, 27 CsíkszeredaSzikszai László 9, 65 CsíkszeredaTövissi Júlia 9, 78 CsíkpálfalvaVizi Tünde 9, 68 Csíkszereda

229

OSZTÁLY: IX. C – természettudományokOSZTÁLYFÕNÖK: BANGHA MÓNIKA – BERSZÁN M. LÁSZLÓ

András Ágota 8, 61 CsíkszeredaAndré Csilla 9, 16 CsíkszeredaAntal Edit 8, 83 CsíkcsicsóBakcsi Erzsébet 8, 55 CsíkszeredaBalázs Andrea-Bernadett 8, 23 CsíkszeredaBeteg Timea 8, 50 CsíkszeredaBéres Szabolcs 9, 25 CsíkszeredaBiró Andrea 9, 22 CsíkszeredaBodó Csilla 8, 67 MadéfalvaBodó István 9, 22 CsíkszentmártonBuzás Beáta 8, 58 CsíkszeredaDávid Hunor 8, 58 CsíkszeredaDénes Ildikó 8, 36 CsíkszeredaGergely Emese 8, 80 CsíkszentsimonGyörgy Antónia-Veronika 8, 75 CsíkmenaságJéré Anna-Mária 8, 23 CsíkkarcfalvaKocsis Enikő 9, 50 NagytusnádKovács Éva-Katalin 8, 91 CsíkkozmásLajos Erika 8, 69 CsíkszeredaLaczkó Benedek Beáta 8, 83 CsíkszeredaMárton Sarolta 9, 00 CsíkjenőfalvaOltean Angyalka 9, 25 CsíkszeredaOrbán Éva 9, 80 BalánbányaSamu Edit 9, 63 SzentegyházaSüket Mária 8, 26 CsíkkarcfalvaTamás Réka 8, 22 CsíkszenttamásVizi Emília osztályismétlő CsíkcsicsóZakariás Gergely 9, 26 Csíkszépvíz

230

OSZTÁLY: IX. D – matematika-informatikaOSZTÁLYFÕNÖK: TAMÁS LEVENTE

Balog Kinga 8, 39 CsíkszeredaBaló Zsolt 9, 05 CsíkszeredaBurus Ákos 8, 69 CsíkszeredaCsató Áron 8, 44 CsíkmindszentCsiki Beáta 7, 91 BorzontFekete Judit-Rozalinda 8, 80 CsíkszeredaFülöp Beáta 8, 27 CsíkszeredaHodgyai Zoltán 9, 05 CsíkszeredaJános László 7, 77 CsíkszeredaKovács Ágota-Gyopár 8, 50 CsíkszeredaKovács Mónika 8, 50 CsíkcsicsóLakatos Dorottya 7, 74 CsíkszeredaLaslău Leonard-Ştefan osztályismétlő PusztinaMárton Andrea 8, 50 CsíkszeredaMátyás-Barta Csongor 9, 13 CsíkszeredaNagy Kinga 7, 80 TusnádfürdőRangyák Eszter 9, 36 CsíkszeredaSándor Előd 8, 52 CsíkszentsimonSárossy Zsombor 8, 69 CsíkszeredaSzabó Ernő 7, 97 CsíkdánfalvaSzász Ata-István 8, 02 CsíkdánfalvaSzenyes Szilárd 9, 30 CsíkszeredaSzékely Barnabás 8, 86 CsíkszeredaSzőcs József-Lóránd 8, 05 CsíkszeredaTankó György 8, 34 CsíkszeredaVágási Zsombor 9, 25 CsíkszeredaVikárius Réka 9, 11 CsíkszeredaXantus Endre 8, 89 Fitód

231

OSZTÁLY: IX. E – matematika-informatika OSZTÁLYFÕNÖK: CSAPÓ HAJNALKA

Balási Zalán 9, 61 CsíkszeredaBálint Zsombor 8, 52 CsíkmenaságBogos Imola 9, 13 CsíkszeredaBors Hunor-Antal 8, 03 CsatószegBőjte Márton 7, 86 CsíkkarcfalvaButoi Noémi 9, 19 CsíkszentsimonCsutak Éva-Katalin 9, 00 CsíkszeredaCsutak Katalin 9, 16 CsíkszeredaEgyed Szabolcs 9, 41 CsíkszeredaErőss Anita 9, 30 CsíkszeredaGeréd Ibolya 9, 41 CsíkborzsovaGergely Lidia 9, 19 CsíkszépvízIllyés Ágota 9, 13 CsíkszeredaIllyés Zsolt 9, 33 CsíkszeredaImets Alpár 8, 97 TusnádfürdőImets Zoltán 8, 94 CsíkszeredaLőrincz István 9, 05 CsíkszeredaNagy Emese 8, 47 GyergyóremeteNagy-Ladó László 9, 27 CsíkszeredaNagy Tímea 9, 52 CsíkszeredaPáll Hunor 8, 91 CsíkszeredaPéter Attila 9, 38 CsíkszeredaSimon Ágota 9, 05 CsíkszeredaSkovrán Ádám-Krisztián 8, 55 CsíkszeredaSpiţă Mihály-Mircea 8, 61 CsíkszeredaSükösd Hunor 9, 44 CsíkszeredaSzakács Szilárd 9, 16 CsíkszeredaSzőcs Zsombor 8, 11 Csíkszentgyörgy

232

OSZTÁLY: X. A – filológiaOSZTÁLYFÕNÖK: KOLOZSVÁRY KATALIN

Ábrahám Kinga 8, 81 BalánbányaAndrás Adrien 8, 89 CsíkszeredaAntal Angyalka 9, 39 CsíkkarcfalvaAmbrus Júlia-Melánia 7, 86 Csíkmadaras Becze Beáta 9, 05 CsíkcsicsóBenedek István 8, 52 CsíkszeredaBenedek László-József 8, 00 KápolnásfaluBodó Nóra-Izabella 8, 86 TusnádfürdőBőjte Johanna 8, 92 BalánbányaCsata Eszter 9, 63 GyergyócsomafalvaCsóti Gabriella elment CsíkszeredaDemian Barnabás 8, 86 CsíkszeredaGál Arthur 8, 57 GyergyóremeteGyörgy Izabella 8, 47 SzentegyházaLőrincz Ibolya 8, 50 CsíkszentimreMolnár Szidónia 9, 00 GyergyóremetePál-Pál Előd 9, 34 CsíkszeredaPréda Attila-Zsolt 8, 36 CsíkszeredaRáduly Ibolya 9, 39 CsíkszeredaSabu Beáta 8, 47 CsíkszeredaSzilágyi Pamela-Szilvia 8, 65 CsíkszeredaSzőcs Imola 8, 89 CsíkszentmiklósTamás-Szóra Erika 9, 78 CsíkszeredaTeleky Imola 8, 34 CsíkszeredaUdvari Adél 9, 39 CsíkszentkirályVarga Lehel 8, 58 CsíkszeredaVâga Claudia 9, 26 Csíkszereda

233

OSZTÁLY: X. B – társadalomtudományokOSZTÁLYFÕNÖK: NAGY VERONKA

Ambrus Tünde-Laura 9, 18 GyergyószentmiklósAntal Karola 9, 47 CsíkszentmiklósBania Bogdan-Hunor 9, 89 GyimesközéplokBartha Lóránd 9, 50 CsíkszeredaBenedek Ágnes 9, 36 CsíkszeredaBeţa Agneza 8, 47 PusztinaBiró Boróka 9, 68 CsíkszeredaCsászár Éva 9, 44 CsíkszeredaCsiszér Dalma 9, 23 CsíkszentkirályCsomortáni Botond 9, 50 CsíkszeredaKedves Attila 9, 10 CsíkszentdomokosKovács Tímea 9, 60 CsíkszeredaKőrössy Andrea 9, 23 CsíkszeredaLadó-Burista Réka 9, 84 CsíkszeredaLőrincz Zsuzsánna 9, 36 SzentegyházaNagy Klára 9, 68 CsíkszeredaNiculy Bernadette 8, 72 GyergyóremeteNiculy Tímea 7, 97 GyergyóremetePap Szilárd-István 9, 81 GyimesfelsőlokPop Beáta 9, 36 CsíkszeredaPortik Gabriella 9, 42 GyergyószárhegyRácz Emőke 9, 83 CsíkszentmihálySipos Noémi 9, 76 CsíkszeredaSuciu Andreea-Elisabeta 9, 76 CsíkszeredaSkovrán Ágota 9, 89 CsíkszeredaSzabó-Györke Zsombor 9, 28 CsíkszeredaSzakáli Hunor 8, 07 CsíkszentmihálySzilveszter Adél 9, 10 CsíkszeredaTipa Melánia 8, 50 CsíkszeredaVaslabán Csilla 9, 05 Balánbánya

234

OSZTÁLY: X. C – természettudományokOSZTÁLYFÕNÖK: HALÁSZ GYÖNGYI

Ambrus Sarolta-Mária 8, 76 CsíkdánfalvaAndrás Zsolt 9, 47 CsíkszeredaAntal Andrea 9, 10 CsíkszeredaAntal-Bíró Mária-Andrea 9, 31 CsíkszeredaBajkó Viola-Réka 8, 60 GyergyóditróBaróti Bíborka 9, 15 CsíkszenttamásBege Szidónia 9, 00 CsíkszeredaBőjte Csilla 9, 26 CsíkszeredaCsiszer Emőke 8, 50 CsíkszentkirályDemeter Orsolya 9, 57 CsíkborzsovaDemeter Róbert 8, 47 BalánbányaFülöp Júlia 9, 07 CsíkszeredaKánya Eleonóra 8, 69 CsíkszentgyörgyKeresztes Tímea 8, 34 CsíkszeredaLaczkó-Angi Boglárka 8, 71 GyergyóremeteLázár Csaba 9, 26 SzentegyházaMoldován Mónika 9, 28 CsíkszeredaMolnár Imelda 8, 88 CsíkverebesNagy Melinda 9, 21 GyimesfelsőlokOrbán Tímea 9, 34 CsíkszeredaPáll Ida-Annamária 8, 54 MadéfalvaRáduly Dénes 9, 73 CsíkszeredaSimon Júlia 9, 68 CsíkszeredaSzabó Ágota 8, 63 CsíkcsicsóTörök Kinga 9, 07 Csíkszereda

235

OSZTÁLY: X. D – matematika-informatikaOSZTÁLYFÕNÖK: BOLDIZSÁR ÁGOSTON

András Edina 9, 39 CsíkszeredaAntal Szabolcs 8, 52 CsíkmadarasBaczó Erika 8, 65 CsíkszeredaBenedek Botond 9, 02 KápolnásBenedek Norbert 9, 33 TusnádfürdőBíró Réka 8, 92 CsíkszeredaBogács Kinga 8, 81 CsíkmadarasBőjte Beáta 8, 94 CsíkmadarasBőjte Tímea 8, 86 CsíkmadarasErőss Tamás 8, 34 CsíkszeredaFaluvégi Bernadett 8, 94 CsíkszeredaFecske Nándor 9, 21 CsíkszeredaGyörgy Kinga 8, 52 GyergyóremeteGyörgypál Botond 7, 84 KászonújfaluIncze Apollónia 9, 23 CsíkszentsimonKalamár Aliz-Mária 9, 21 CsíkszentdomokosKedves Botond 8, 42 CsíkszeredaKovács Éva 9, 26 CsíkszeredaKovács György-Gyula 8, 38 CsíkszeredaKüsmödi Mercédesz-Andrea 9, 10 CsíkszeredaLászló Ede 9, 28 CsíkszeredaLőrinczy Zalán 8, 39 CsíkszeredaMárton Ottó 8, 89 CsíkszeredaPenu Lóránd 7, 57 CsíkszeredaSimon Örs 8, 81 CsíkszeredaSzopos Melinda 9, 36 CsíkszenttamásTorday Lilla-Kinga 8, 84 Csíkszereda

236

OSZTÁLY: X. E – matermatika-informatika OSZTÁLYFÕNÖK: BORSODI L. LÁSZLÓ

Albert Kinga 9, 65 CsíkszeredaAmbrus Szilárd 8, 42 CsíkszeredaAndrás Balázs 9, 68 CsíkszeredaBán Orsolya 9, 36 CsíkszeredaBotár Hanna 9, 52 CsíkszeredaBöjthe Kinga 9, 52 CsíkszeredaBurján Hilda 9, 39 CsíkszeredaDorner Boglárka-Tamara 9, 89 CsíkszeredaDósa Ildikó 9, 44 CsíkszeredaDuda Tihamér 9, 23 CsíkszeredaGagyi Benedek 9, 57 CsíkszeredaGáll Zsolt 9, 10 CsíkszeredaGidró Attila 9, 10 CsíkszeredaHegedüs Anna 9, 28 CsíkszeredaKarda István-Csaba 9, 36 CsíkkarcfalvaLakatos Réka 9, 36 CsíkcsicsóLupán Roland 8, 85 CsíkszeredaNagy Henrietta 9, 07 BalánbányaPéter Renáta 9, 71 CsíkszeredaSándor Hunor 9, 55 CsíkszeredaSándor László 9, 39 CsíkszeredaSárig Edvin-Zoltán 8, 85 CsíkszeredaSzarvas Alpár 8, 84 CsíkszeredaSzász Réka 9, 23 CsíkszeredaVarga Emese 9, 47 CsíkszeredaVass Eszter 9, 23 CsíkszeredaVitos Eszter 9, 31 GyimesközéplokVizi Róbert 9, 57 Csíkjenőfalva

237

OSZTÁLY: XI. A – filológiaOSZTÁLYFÕNÖK: BARA KATALIN

Ambăruş Luiza 8, 85 MoineştiAndrás Éva 9, 41 TusnádfürdőAndrás Noémi 9, 17 CsíkszeredaBalázs Beáta 9, 20 CsíkszeredaBalog Áron 9, 17 CsíkborzsovaBálint Csilla 9, 32 CsíkszeredaBándi Csilla 9, 52 CsíkszeredaBarabás Krisztina-Mária 8, 76 CsíkszeredaCsata Annabella 9, 20 GyergyócsomafalvaErdély Tibor 8, 50 CsíkszeredaFábián Kunigunda 9, 35 CsíkszeredaFancsali Noémi 9, 03 GyimesfelsőlokFerencz Krisztina 9, 44 SzentegyházaImre Tünde Noémi 8, 50 CsíkszeredaIncze Ildikó Izabella 9, 20 CsíkszeredaIncze Zsuzsánna 9, 34 CsíkszentsimonKolozsvári József 8, 76 CsíkszeredaMárk Boglárka 9, 35 CsíkszeredaMáthé Csilla 9, 32 CsíkszeredaNagy Aranka 9, 76 SzentegyházaNemes Gabriella 9, 17 TusnádfürdőRadvánszky Beáta Zsuzsanna 9, 67 CsíkszeredaSántha Júlia 9, 52 TusnádfürdőSzabó Ádám 9, 50 CsíkszeredaSzabó Ildikó-Boróka 9, 61 CsíkszentdomokosSzász Gerda-Katalin 9, 35 BalánbányaSzékely Tímea 9, 58 GyergyócsomafalvaSzőcs Orsolya 9, 17 CsíkszeredaTankó Katalin 9, 55 GyimesközéplokTankó Klára 9, 52 CsíkdánfalvaTankó Orsolya 9, 82 Tusnádfürdő

238

OSZTÁLY: XI. B – társadalomtudományok OSZTÁLYFÕNÖK: ZÁVÁSZKI ANNAMÁRIA – BASA JÁNOS

Antal Emese 9, 55 CsíkszeredaAntal Karola 9, 64 CsíkszeredaBecze Melinda 8, 70 CsíkszeredaBilibók Renáta 9, 47 CsíkszeredaBlága Ágnes 9, 55 MadéfalvaCsiszár Irén-Erika 9, 08 CsíkjenőfalvaDarvas Noémi 9, 14 CsíkszeredaDarvas Orsolya 8, 85 CsíkszeredaDemeter Katalin 9, 14 CsíkszeredaDuka Ede-Botond 9, 23 CsíkszeredaErőss Izabella 9, 44 CsíkszeredaGyörgypál Réka 9, 23 CsíkszeredaHalmágyi Zsófia Judit 9, 82 CsíkszeredaKatona Melinda 9, 38 CsíkdánfalvaKirmájer Erika 9, 52 CsíkszeredaKoszta Edina 9, 35 GyergyócsomafalvaKraft Noémi-Henrietta 9, 64 CsíkszeredaLadó Gabriella 9, 41 CsíkszeredaLászló Tünde 8, 94 SzentegyházaLázár Réka 9, 35 SzentegyházaLukács Andrea 9, 64 CsíkszeredaMárton Csilla 8, 85 CsíkszeredaMárton Melánia 9, 23 CsíkszeredaMáthé Gabriella 8, 29 BalánbányaMészáros Réka 9, 44 CsíkdánfalvaMészáros Zsuzsánna 9, 14 CsíkdánfalvaSilló Ágota 9, 41 CsíkszeredaSzász Andrea 8, 29 BalánbányaTódor Júlia 9, 11 CsíkszeredaŢuvic Tímea Erzsébet 8, 35 Csíkdelne

239

OSZTÁLY: XI. C – természettudományokOSZTÁLYFÕNÖK: BUZOGÁNY TERÉZ

Baricz Csaba 8, 60 CsíkjenőfalvaBege Szidónia 9, 40 GyergyócsomafalvaBíró Izolda 9, 60 BalánbányaBocskor Brigitta 9, 00 CsíkszentmártonButunoi Heidi 8, 53 CsíkszentgyörgyBurján Zsuzsa 9, 13 CsíkszeredaCostandi Noémi 9, 13 GyergyóalfaluDarvas Róbert 8, 40 ÚjtusnádDombi István-Levente 9, 63 CsíkszeredaGergely Andrea 9, 46 CsíkszeredaIncze Borbála 8, 13 CsatószegIonescu Adrian 9, 00 CsíkszeredaIszlai József 8, 63 CsíkszeredaJankó Botond 9, 46 CsíkszeredaJánosy Cecília 7, 83 CsíkszentsimonKánya László 8, 90 Csíkmenaság-ÚjfaluLázár Noémi 9, 23 LövéteMadarász Lóránt 8, 96 GyergyócsomafalvaMiklós Mária-Bernadette 8, 00 CsíkszentdomokosNémeth Blanka-Krisztina 9, 53 CsíkszeredaPotozky László 9, 10 CsíkszeredaSándor Zsombor 8, 00 CsíkszentsimonSzabó Szilvia 9, 03 CsíkdánfalvaSzilágyi Botond 8, 96 CsíkszeredaTankó Noémi 9, 36 CsíkszeredaTodor Boglár 8, 23 CsíkszenttamásVeres Orsolya 9, 13 CsíkszeredaZakariás Botond 9, 16 CsíkszépvízZsók Hunor Tamás 8, 20 Csíkdánfalva

240

OSZTÁLY: XI. D – matematika-informatika OSZTÁLYFÕNÖK: MIHÁLY ANDRÁS

Balázs-Bécsi Boróka 8, 90 CsíkszeredaBalázs-Schrádi Csanád 8, 20 CsíkszentmártonBálint Izabella 9, 06 CsíkszeredaBene Kálmán 9, 67 CsíkszeredaBrebán Alfréd 8, 93 BalánbányaCsók Attila-Ferenc 8, 90 CsíkszeredaCsont Balázs 9, 26 CsíkszeredaDaró-Márton Katalin 9, 03 CsíkszeredaFazakas Zoltán 8, 30 CsatószegGábos Szabolcs 9, 16 SzentegyházaGáll Attila 8, 80 CsíkszeredaGyörgy Tamás 9, 50 CsíkszeredaKosz Szilárd 8, 70 CsíkszeredaKovács Sarolta 8, 66 CsíkszeredaKöllő Szabolcs-Attila 9, 50 GyergyóditróKrusniczky Zita 8, 26 CsíkszeredaNegru Cristian 8, 80 CsíkszeredaPéter Ágnes-Eszter 9, 20 CsíkszeredaPéter József 8, 82 KápolnásfaluSimó Zoltán 8, 56 SzentegyházaSzopos Zsombor 9, 10 CsíkszeredaTamás Csilla 8, 32 MadéfalvaTankó Hunor-Antal 8, 93 CsíkszeredaTörök Orsolya 9, 20 CsíkszeredaTulit Ágnes 8, 56 TusnádfürdőUdvari Tamás 8, 86 CsíkszentkirályVitos Etelka 8, 66 GyimesközéplokZólya Zsombor 8, 70 Tusnádfürdő

241

OSZTÁLY: XI. E – matematika-informatika OSZTÁLYFÕNÖK: PÜSÖK ANA

András Beáta 8, 93 SzentegyházaAndrás Kinga 9, 25 CsíkszeredaAndrás Zoltán 9, 18 CsíkszeredaAntal Ágota 9, 71 CsíkszeredaBorboly Enikő 9, 59 GyergyócsomafalvaBúzás Annamária 9, 56 CsíkszeredaCsala Dénes 9, 50 CsíkszeredaDénes Péter 9, 62 CsíkszeredaElekes Ágnes 9, 21 CsíkszeredaFerencz Anna-Melinda 8, 78 CsíkszeredaFülöp Zsuzsanna 9, 75 GyergyócsomafalvaGál Réka 9, 78 CsíkcsicsóGnandt Zsuzsanna 9, 62 CsíkszeredaGyörgy Gellért-József 9, 15 CsíkszentmártonGyörgy Hunor-Árpád 9, 15 SzentegyházaIncze Hajnalka-Réka 9, 46 CsíkszeredaJeszenszky Tamás-Ferenc 8, 71 CsíkszeredaJuhász Endre 8, 56 MadéfalvaKis Orsolya 9, 59 CsíkszeredaKovács Endre 8, 75 CsíkszeredaKovács Hunor 9, 40 CsíkszeredaKovács Katalin 9, 18 CsíkszeredaKömény Levente 8, 81 CsíkszeredaSipos Andrea 9, 40 Csíkszereda Sükösd Endre 9, 62 CsíkszeredaSzikszai Péter 9, 78 CsíkszeredaTófalvi Júlia 9, 31 CsíkszeredaTörök Hajnalka 9, 15 CsíkszeredaTörök István 8, 43 CsíkszeredaVarga Bernadette 9, 81 CsíkszeredaVlădeanu Gréta Júlia 9, 56 Madéfalva

242

Both Katalin 9, 56 Csíkcsicsó

Csikai Annamária 9, 46 Balánbánya

Csonta Attila István 9, 59 Csíkszereda

Drócsa Mária 9, 53 Csíkszereda

Farkas Beáta 9, 37 Csíkjenőfalva

Fekete-Kászoni Laura 9, 78 Csíkszentmárton

Georghiţă Erika 9, 00 Gyimesközéplok

Guczuly Éva Hajnalka9, 34 Csíkszereda

György Hajnalka 9, 53 Madéfalva

György Izolda 9, 43 Szentegyháza

György Rozália 9, 50 Csíkszentimre

Hofbauer Hermina 9, 21 Csíkszereda

Kalamár Brigitta 9, 62 Csíkszentdomokos

Kedves Emőke 9, 46 Csíkszentdomokos

Kercsó Teréz Ottilia 9, 71 Gyergyócsomafalva

Keresztes Alpár 8, 96 Újtusnád

Kósa Titanilla 9, 68 Csíkszentmihály

Kozma Anna Mária 9, 65 Csíkszenttamás

Ladó Gellért Árpád 9, 90 Csíkszereda

Lázár Andrea 9, 09 Szentegyháza

Mihály Tímea 9, 50 Csíkszereda

Miklós Levente 9, 15 Csíkszentdomokos

Náznán Bernadett 9, 46 Balánbánya

Nyisztor Blanka 9, 75 Csíkszereda

Péter Ágota 9, 34 Csíkcsicsó

Tamás Ilka Sarolta 8, 87 Szentegyháza

Tankó Emőke Mária 9, 18 Gyimesfelsőlok

Timár Katalin 9, 59 Csíkszereda

Trandafir Cora 9, 18 Csíkszereda

Váncsa Ágota 9, 43 Csíkmadaras

243

OSZTÁLY: XII. A – filológiaOSZTÁLYFÕNÖK: HERÞA ENIKÕ

Albert Zsuzsanna 9, 50 Nagytusnád

András Tünde 9, 21 Csíkszereda

Bardócz Szende 8, 89 Csíkszereda

Bartalis Beáta 9, 32 Csíkszereda

Bencze Alpár 8, 96 Csíkszereda

Bíró Gábor 8, 96 Csíkszenttamás

Bulbuk Zsuzsánna 9, 85 Csíkszereda

Csizmás Ákos 8, 57 Csíkszereda

Csorba Csilla 9, 42 Csíkszereda

Ferenczi Laura 9, 82 Csíkszereda

Ferencz Orsolya 9, 85 Csíkszereda

Fodor Eszter 9, 35 Csíkrákos

Fülöp Előd Gábor 9, 25 Csíkszereda

Gábor Emese Mária 9, 60 Csíkszereda

Goga Enikő 9, 28 Csíkszereda

Jánosi Csanád 9, 10 Csíkszereda

Kopacz Ildikó 9, 89 Csíkszereda

Ladó Erika 9, 17 Gyimesközéplok

Lázár Kinga 9, 28 Szentegyháza

Marosi Péter 9, 71 Csíkszereda

Megyes Andrea 9, 67 Csíkszereda

Nagy Ágota 9, 53 Csíkszentdomokos

Nagy Előd 8, 39 Csíkszereda

Nemes László Dénes 9, 35 Csíkszereda

Orbán László 8, 35 Csíkszereda

Salamon Annamária 9, 42 Csíkszereda

Salló Adél 9, 78 Csíkszereda

Silló Emőke 9, 60 Csíkszereda

Szép Zoltán 9, 00 Csíkszereda

Vári Orsolya 9, 75 Csíkszereda

244

OSZTÁLY: XII. B – társadalomtudományokOSZTÁLYFÕNÖK: NOSZLOPI EDIT

Bara Eszter 9, 43 Csíkszereda

Bálint Mária 9, 46 Csíkszereda

Benedek Katalin 9, 63 Szentegyháza

Benedek Róbert 9, 00 Csíkszereda

Both Réka 8, 73 Göröcsfalva

Csató Andrea 9, 20 Csíkszereda

Csiszér Klára 8, 73 Csíkmenaság

Demeter Sarolta 9, 26 Csíkszentkirály

Gál Adél 8, 80 Csíkszépvíz

Gál-Mednyánszky

Tímea Kinga 8, 13 Csíkszereda

György Katalin 9, 13 Szentegyháza

Hajdú Krisztina 8, 86 Csíkszereda

Hegedüs Mária 9, 50 Tusnádfürdő

Imecs István 9, 16 Tusnádfürdő

Kovács Adrienn 9, 53 Csíkszereda

Kovács Boróka 9, 40 Csíkszereda

Kovács Márta 8, 76 Csíkszereda

Kovács Zsuzsánna 9, 26 Csíkszereda

Lőrincz István 8, 83 Csíkszereda

Márton Edit 9, 39 Csíkszereda

Máté Emőke 9, 33 Csíkszereda

Mátéffy Eszter 9, 16 Csíkszereda

Molnár Magdolna 8, 90 Gyimesközéplok

Molnár Renáta Pálma8, 20 Csíkszereda

Nagy Melinda 9, 33 Csíkszereda

Szabó Károly Attila 8, 93 Csíkszereda

Szabó Áron Zoltán 8, 93 Csíkszereda

245

OSZTÁLY: XII. C – természettudományokOSZTÁLYFÕNÖK: IZSÁK ZOLTÁN

András Endre 9, 30 Csíkszereda

András Hunor 8, 46 Csíkszereda

Balázs-Bécsi Antal 8, 66 Csíkszereda

Barok István 8, 93 Balánbánya

Berecki Árpád 8, 63 Csíkszereda

Bodó Mónika 8, 86 Csíkszentdomokos

Bözödi Lóránd 8, 56 Csíkszereda

Bulgaru Renáta 9, 26 Tusnádfürdő

Csúcs András Klaus 9, 43 Csíkszereda

Dobos Alpár 8, 73 Csíkszereda

Duduj Szidónia 9, 33 Csíkszereda

Erőss Zsuzsánna 9, 50 Csíkszereda

Farkas Lóránd 9, 36 Csíkjenőfalva

Fazakas Csongor Albert 9, 13 Csíkszereda

Fikó Róbert 8, 46 Gyimesközéplok

Forró Emőke Mária 9, 46 Csíkszereda

Imets Mária-Erika 9, 16 Tusnádfürdő

Kacsó Alpár 8, 83 Balánbánya

Kedves Balázs 9, 26 Csíkszereda

Kézdi Csongor 8, 80 Csíkszentgyörgy

Márton Szilárd 8, 26 Csíkszereda

Neagu Elvira 9, 13 Csíkszereda

Pál Attila 9, 30 Csíkszereda

Páll Zsolt 9, 20 Csíkszereda

Sánduly Tamás 8, 50 Csíkszereda

Szőcs Zsuzsánna 8, 86 Gyergyóalfalu

Veress Noémi Borbála 9, 23 Csíkszentdomokos

246

OSZTÁLY: XII. D – matematika-informatikaOSZTÁLYFÕNÖK: NAGY ANTAL

Albert Ágota 8, 93 Csíkszereda

Antal Ákos 8, 84 Csíkkarcfalva

Antal Levente 8, 53 Csíkszereda

Ábrahám Hunor 8, 87 Balánbánya

Bálint Szilárd 8, 37 Csíkmadaras

Becze Szabolcs 9, 06 Csíkszereda

Csiszér Júlia Kriszta 9, 75 Csíkszereda

Daradics Botond 9, 50 Csíkszereda

Demeter Ágota 9, 46 Csíkszereda

Dénes Csilla 9, 25 Csíkszereda

Erőss Gáspár 9, 12 Csíkszereda

Füstös Annamária 9, 75 Csíkszereda

Gál Tünde 9, 68 Csíkszereda

Gáll-Oravecz Ágnes 9, 37 Csíkszereda

Jurás Ádám Dániel 9, 37 Csíkszereda

Katona Endre 9, 31 Csíkszereda

Kádár Barna 9, 25 Csíkszereda

Lázár Orsolya 9, 84 Szentegyháza

Lukács László Alpár 9, 09 Csíkszereda

Nyika István 8, 78 Gyimesközéplok

Osváth Márta 9, 25 Csíkszereda

Penu Zsolt 9, 06 Csíkszereda

Péter Katalin 9, 40 Tusnádfalu

Szabó Örs 8, 62 Csíkszereda

Szász Ervin 9, 03 Gyergyócsomafalva

Tőke Albert 9, 00 Csíkszereda

Tövissi Márton 9, 25 Csíkpálfalva

Tulit Ádám-Elemér 8, 50 Csíkszereda

Udvari Áron 8, 71 Csíkszentkirály

247

OSZTÁLY: XII. E – matematika-informatikaOSZTÁLYFÕNÖK: LACZKÓ JÓZSEF

A kiadásért felelős:Varga László igazgató

Műszaki szerkesztő: Császár CsillaTördelőszerkesztő: Para István

A nyomdai munkálatokat a csíkszeredai Alutus Rt. végezteFelelős vezető: Hajdú Áron igazgató

248