Molière: Tartuffe

Miért lehet találó ez a plakát?

1664-ben, Versailles-ban, az Udvar előtt mutatta be, de érseki követelésre XIV. Lajos betiltotta

csak hosszú csatározások után, 1669-től játszhatták újra

Pernelle asszony – Orgon anyja

Orgon – egy párizsi polgár

Elmira – Orgon felesége

Damis – Orgon fia

Mariane – Orgon lánya

Valér – Mariane szerelme

Dorine – szolgáló, Mariane komornája

Cléante – Elmira testvére, Orgon sógora

Hely: Orgon párizsi polgár háza

Idő: egy nap, reggeltől estig

Cselekmény: egységes, nincsenek kitérők (epizódok)

Moliére a valóságból csak azokat a részleteket emeli ki, amelyek céljához szükségesek. Nem ismert pl. Orgonfoglalkozása, családi előélete; bizonytalan Tartuffe származása stb.

Az eseménysor a célra irányuló helyzetek láncolatából áll, ez adja a szűk időkeretek között pergő cselekmény egységét, egyenes vonalát.

A kezdés in medias res.

A darab egy olyan jelenettel kezdődik, amelyben sem Orgon, sem Tartuffe nincs jelen. Ennek az expozíciónak Goethe nagy csodálója volt, egészen egyedülállónak találta.

családi konfliktus, 3 generációs

a szereplők veszekedés közben mutatják be egymást és a viszonyokat

Tartuffe megítélése

Pernelle A család és a befogadó

„jó ember, lehet adni az őszavára”, „Az ég felé vezet,rajongnotok kell érte”, „buzgóhitüember”, „ő vezet az üdvhöz”,„Egyetlen célja van: az, hogy abűnt letörje, / Az Isten érdeke –csak az lebeg előtte.”

„álszent törtető”, „zsarnoki”,„buzgó erkölcsbíró”, „urat játszik”,„mindenkit megítél, s azt hiszi ő agazda”, „lélegzete sem egyébképmutatásnál”

(+) szent (–) olvasó (–) álszent

A családtagok

Pernelle megítélése (–) A befogadó lehetséges megítélése (+)

„nem kellenek e ceremóniák”;

„Lányom, te tékozolsz”

Elmira udvarias és tisztelettudó,

bizonyára szereti a polgári

jómódot, divatosan öltözködik.

„a komorna is pimasz és jár a

szája”

A komorna szókimondó,

őszinte.

„Minél nagyobb leszel, csak

annál léhűtőbb”

Damis fiatal, vidám, talán szeret

szórakozni.

„Titkon csúf dolgokat is

művelsz, angyalom.”

Mariane fiatal, és feltehetően

szerelmes.

„az életről ön miféle elveket

vall”

Cléante valószínűleg szabadon

gondolkodik.

A nézőt mi orientálja, mi befolyásolja abban, hogy Pernelle asszony vagy a többiek véleményét fogadja el?

A család előtörténetéről és életmódjáról milyen fontos információkhoz jutunk a veszekedős búcsúzkodás közben?

Melyik felvonás melyik jelenetében lép színre Orgon, a családfő s melyikben a címszereplő, Tartuffe? Mire jó késleltetett beléptetésük?

Első felvonás 5. jelenet (tankönyv): O. messzi útról jött, megtudakolja, minden rendben van-e a házban –„És Tartuffe?” ⇒ O. elvakult

Első felvonás 6. jelenet: Cléante megpróbálja meggyőzni Orgont

Cléante: az író szócsöve (rezonőr), aki a szerző állásfoglalását képviseli; megfontolt érveléssel próbálja rádöbbenteni Orgont, hogy nem képes látszat és valóság elkülönítésére – Orgon azonban érvekkel meggyőzhetetlen.

A dráma világában a puszta észelvűség nem elégséges a megoldáshoz, érvekkel nem lehet eloszlatni Orgon tévhitét. Elmira tapasztalati úton juttatja el az asztal alatt lapuló Orgont a felismerésre.

a darab elejétől kezdve nyilvánvaló Orgonhiszékenysége és Tartuffe álszentsége

a címszereplő késleltetett színre lépésének (III. felv.) hatását épp az adja, hogy addigra a befogadó már kialakította róla negatív értékítéletét

a darab tétje így nem is az, hogy a közönség előtt lelepleződik-e a Tartuffe által képviselt álérték, hanem hogy Orgon előtt sikerül-e leleplezni azt

a) Milyen céllal bocsátkozik Elmira Tartuffe-fel beszélgetésbe?

b) Milyen elvi s milyen gyakorlatias érvekkel igyekszik Tartuffe meggyőzni Orgon feleségét arról, hogy vallásossága és szerelmi szenvedélye összeegyeztethetők?

c) Tökéletes álszent-e Tartuffe, az álszent általános típusát testesíti-e meg?

Orgon hiszékenysége olyan hibának bizonyult, melyből logikusan csak tragikus végkifejlet következhet.

A megoldás így deus ex machinaként („isten a gépből” – az antik görög drámákból ismert váratlan, csodás fordulat) érkezik: a rendőrhadnagy az uralkodó ítéletét kihirdetve igazságot tesz: az uralkodó (átvitt értelemben természetesen XIV. Lajos) az igazságosság és az észelvűség képviselője, a harmónia őre

Álszent (Tartuffe) ⇔ hiszékeny, naiv (Orgon)

Tartuffe 19. századbeli színpadi kosztümterve

Tartuffe az őszinte vallásosság pozitív erkölcsi értékeit használja fel aljas céljainak elérése érdekében ⇒ álszent

Tartuffe a lebukást vígjátéki vétségének köszönheti, tudniillik, hogy nem képes úrrá lenni Orgon felesége iránt fellobbant szenvedélyén.

a) Vessétek össze John Locke, a filozófus és Elmira, az elkeseredett feleség alábbi szavait, s keressetek bennük közös nevezőt!

„Tegyük fel tehát, hogy az elme, ahogy mi mondjuk, fehér lap, amelyre semmi sincs felírva, ideák nélkül való. Hogyan telik meg? Hogyan válik birtokosává annak az óriási tárháznak, amellyel az ember szorgos és korlátlan képzelete ajándékozza meg majdnem végnélküli változatosságban? Honnan veszi mindehhez az észnek és a tudásnak anyagát? Erre egyetlen szóval felelek: tapasztalásból; ezen alapul minden tudásunk; és végeredményben ebből is származik.”

(John Locke: Értekezés az emberi értelemről, 1690. Második könyv, I. fejezet, 2. §, Dienes Valéria fordítása)

ELMIRA: Az istenért, feleljen legalább! /Ne higgye el, csak azt, amit a szeme lát. /Tegyük fel, hogy maga jól elrejtőzik, aztán /Kettőnk jelenetét hallja és látja tisztán – /Mondogatná-e, hogy Tartuffe kegyes, derék?

(IV. felvonás 3. jelenet)

A közös nevező:……………………………………………………………………..

b) Milyen „kísérletet” végez el Elmira Orgon szeme láttára?

c) Tartuffe, a „kísérleti alany” miért, milyen előzmények miatt vehető rá nehezen a „kísérletre”? Elmira milyen érvekkel, illetve milyen eszközökkel veszi rá mégis a „közreműködésre”?

d) Orgon, a kísérlet megfigyelője hogyan viselkedik a kísérlet során? Elmira milyen, a „kísérlethez” nem tartozó gesztusokra, kiszólásokra kényszerül Orgon magatartása miatt?

e) Miért jellegzetes példája a helyzetkomikumnak a IV. felvonás 5. jelenete? Ugyanakkor ez a komikus helyzet milyen komikus jellemhibák exponálására alkalmas?

a) Már a IV. felvonás utolsó jelenetének végén – az asztaljelenet után – jelzi Tartuffe, hogy ő van birtokon belül. Hogyan s mikor alakult ki ez a helyzet?

b) Az V. felvonás 4. jelenetében már szorul a hurok. Lojális úr, a törvényszolga milyen rendelettel érkezik?

c) A mélypont vagy tragikus tetőpont az V. felvonás 7. (utolsó) jelenetének első fele. Az Orgon család élete majdnem tragédiába torkollik. Kivel jelenik meg Tartuffe, s mivel súlyosbodik a helyzet a Lojális úr által hozott utasításhoz képest?

d) A darab zárójelenete újabb fordulópontot s megoldást is hoz egyben. Miben áll a fordulópont és a megoldás?

e) Min, kinek az igazságosságán, bölcsességén múlik, hogy nem a csaló álszent lesz a darab győztese?

Bogusławski – Tartuffe

Kamińska – Elmira

Kamiński – Damis

Każyński – pedig a vendégjátékra alkalmat adó vilniusiszínház igazgatója.

BOGUSŁAWSKI

Każyńskihoz. Talán rosszul olvastad el a darabot, fiam. Atyáskodva átfogja a vállát. Olvassuk el együtt a szöveget. A súgónőhöz irányítja. Egészen feltűnő, fiam, hogy ez a darab legköltőibbrésze. Lehetséges volna, hogy Molière véletlenül ajándékoz Tartuffe-nek ilyen szép monológot? A súgónő példánya fölé hajol, olvassa.

Nézzen tükrébe és akkor rögtön megérti…

Magyarázólag. Nincs a színen tükör, fiam; itt a tükör Tartuffe szeme. Nagyon szép szituáció. Tovább olvas.

Nézzen tükrébe és akkor rögtön megérti,

Hogy vak én sem vagyok, s hogy hús és vér a férfi .

Emberi gyöngeség ez, ne ítélje meg

Határt nem ismerő, vad szenvedélyemet.

Magyarázólag. Tartuffe itt igazat mond. Végig igazat mond. Amúgy is ő az egyetlenszenvedélyes alak a darabban. Ha nem lenne az, nem volna megleshető és leleplezhető. Ha nem lenne igazán szerelmes, megelégedne Orgon vagyonával. És ha ez a vallomás nem hatnaElmirára, azonnal rohanna, és elmondaná a férjének. De nem rohan, és nem mondja el, fi am. Damisnak kell közbeavatkoznia… Lapoz a súgónő példányában.

Nem, anyám, nem, ez nem maradhat titokban…

BOGUSŁAWSKI És én csak itt kezdek alakoskodni, azzal, hogy mindent bevallok, de túlzott önostorozással:

Ó, testvérem, igen, a bűnöm feneketlen, Igen, bűnös vagyok, nyomorult, zaklatott, Aljas gonosztevők között a legnagyobb, Minden pillanatom új bűn, mocsokban élek, Lelkemet ellepik gennyes, rothadt fekélyek…

S a többi. De a nézőben még él Tartuffe előző vallomásánakszépsége! A néző nem tartja bűnnek a szerelmét, mert Molièresem tartja annak. Én a nézők helyében azért drukkolnék, hogyTartuffe vágja ki magát.

a) Foglald össze Bogusławski véleményét Tartuffe-ről! Mi a véleménye az Elmirához címzett vallomásról? Mivel indokolja ítéletét?

b) Milyennek látja Bogusławski Tartuffe alakját a többi szereplőhöz viszonyítva? Mivel magyarázza az utolsó két felvonásban elkövetett gazságait?

c) Mi a te véleményed a darabbeli Bogusławskialakértelmezéséről?