módy györgy

Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXIV

Zám és monostora a falu elsó elnéptelenedéséig

Módy György

5

Debrecen város valamikori hortobágyi pusztái közül Máta 1328-ban királyi adományból lett a Debreceni családé. Ekkor határa keletfelé a Hortobágy folyó volt. A XV. században rövidebb ideig, majd1563-tól újból - ekkor már mint pusztabirtok - a polgárság közösségé-nek tulajdona volt. A legkisebb pusztát Ohatot 1677-ben három debre-ceni tózsér, majd két év múlva a város vette zálogba földesurátólBánffy Gábortól mint néptelen birtokot.

A harmadik hortobágyi puszta Zám 1945 elótt 12.381 kat. hol-don terült el. A hatalmas terület három kora Árpád-kori falu határábólalakult ki. Zám eredetileg keleten a Hortobágy folyóig terjedt. Nyugaton Nagyivón és Kócs voltak szomszédai. Zám határába az 1453elótt elnéptelenedett Csécs és Szabolcs a XVI. század elején olvadt bevégleg. 1453-ban Zámót is pusztabirtoknak (praedium) nevezték.Csécs Zámtól északra az Árkus folyó és Kócs keleti határa között, aszúkhatárú Szabolcs pedig Zámtól délre az Árkus és a Sárosér közöttfeküdt. A három pusztabirtok felét 1453-ban Bajoni István, másik felétGecsei György és testvérei kapták meg királyi adományban. AGecseiek 1473-ban részeiket a dédesi pálos szerzeteseknek adomá-nyozták. Ekkor Zám újból néptartó falu volt. A pálosok 1545-ben ré-szeiket kénytelenek voltak eladni özvegy Bajoni Benedeknének ésfiainak. Az 1594-ben elnéptelenedett falu határát a bajomi várurada-lom földesurától Bánffy Gábortól 1671-ben vette zálogba Debrecen.'

' A hortobágyi puszták területére, a múvelési ágak szerinti megoszlásra lásd SzúcsMihálv : Mezógazdaság. In: Debreczen sz. kir. város egyetemes leírása. (Szerk.Zelizy Dániel , Debrecen, 1882) 575, 578, 579, 582-83.- Zám megoszlása: 138 kat.hold szántó, 1 kat. hold kert, 72 kat. hold rét, kaszáló, 11.601 kat. hold legeló, 3 kat.hold erdó; adómentes 566 kat. hold. - Zám, Ohat, Csécs, Máta, Szabolcs történetét isröviden összefoglalta Zoltai Laios : Debreczen sz. kir. város határának kialakulása ésbirtokainak megszerzése. = Debreczeni Képes Kalendáriom. XVII. évf.(1917)(Debrecen, 1916) passim. Majd a Települések, egyházas és egyházatlan fal-vak Debrecen város mai határa és külsó birtokai területén a XI-XV-ik századokban.

6

Módy György: Zám és monostora a falu elsó elnéptelenedéséig

Ohat és Zám XIII=XIV. századi történetének kutatását az tette ésteszi fontossá, hogy a Váradi Regestrum egyik 1220. évi pereseténektanúsága szerint mind a kettó monostoros falu volt. Még pedig az Árpád-kori Szabolcs vár megyéjének területén már Szent István korábanbirtokos Ohat, illetve a XI-XII. század fordulójáig megtelepedett Kátanemzetség monostorai álltak ezekben. Ohat nemzetségével, a monos-torral és az ú.n. kései Ohati család birtokaival a XV. század közepéighaladva a Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXIII. kötetébenközreadott tanulmányom foglalkozott. A két hortobágyi apátság kuta-tástörténetét ott részletesen ismertettem. 2

Így most elégséges annyit összefoglalnunk, hogy minden ellen-tétes késóbbi vélekedéssel szemben Balássy Ferenc 1881-ben a koráb-bi irodalom kritikai vizsgálatával, de elsósorban is okleveles adatokratámaszkodva cáfolhatatlanul lokalizálta a zámi monostort Szabolcsmegyébe, a Hortobágyra, Debrecen város zámi pusztájára, kegyuraitpedig a. Káta nemzetség tagjai között találta meg. A monostor pontoshelyét azonban nem jelölte meg: Balássyt két 1871. elótt nem ismertoklevél igazította a helyes útra, melyeket. Foltiny János talált a leleszikonvent levéltárában. Olvashatta Fényes Elek földrajzi névtárában,hogy Zám Szabolcs vármegyében fekvó puszta, földesura, Debrecenvárosa. Balkónyi Szabó 1865-ben kiadott helynévmagyarázó füzeté-ben találta meg a következóket: „Fahiué hg alom . Így neveztetik egyhalom, az Árkos partján, az elpusztult Zám telekhelyéhez közel. Mígtehát Zám mint falu fenn állott: e halom épen a faluvégen volt..." Máshelyen: „Kenderátó . (Kis és Nagy.) Ily nevú halmok vannak Zámonközel egymáshoz az ivónyi (Nagyivón, M. Gy.) határ felé. - E halmokalatt Zám helységének kenderáztató vizei lehettek, ámbár igen külö-nösnek és szokatlannak látszik a szónak ily szabálytalan elkopása. -Vagy talán csak kendertó lehetett a kezdetleges összetétel? - de még

(Debrecen, 1925) c. könyvében. Lásd 34-35, 50-51, 56-57. - Korábbi megállapításaithelyesbítette, bóvítette új források bevonásával az Ismeretlen részletek Debrecenmúltjából c. kötetének (Debrecen, 1936) II. és III. részében: Debrecen határánakkialakulása és birtokainak megszerzése, illetve Debrecen határperei a hortobágyipuszták történetével kapcsolatban. Lásd 115-117, 169-216.z

Módy GLgX : Ohat nemzetsége és a kései Ohati család birtokai. In: Hajdú-BiharMegyei Levéltár Évkönyve XXIII. (Szerk. Radics Kálmán, Debrecen, 1996) 5-37~


így is szabálytalan a kenderátó alakulat." Magáról a pusztáról ezt írtaBalkányi Szabó: „Zám. Ennek határa képezi a hortobágyi puszta egyrészét. Gyaníthatólag ez is az Ohati család birtokához tartozott. Zámotis - épen mint Mátát - sokkal késóbben ülték meg a körülötte lévó márelpusztult helységeknél, és mégis azoknál hamarabb elpusztult; mertróla a legrégibb idókben sem fordul eló semmi emlékezet, mint a töb-biekról, és midón a többiek még mint falvak említetnek, erról márakkor is mint pusztáról van említés. De hogy csakugyan megült hely-ség volt - ha mindjárt kevés ideig is, - mutatja most is meg látszó te-lekhelye, hol a házak alapjai (kiemelés M.Gy.) sót az udvarok keríté-seinek vonalai is mai napig megtetszenek..." Szúcs István Debrecentörténetírója megismételte Balkányi Szabó adatait, de kiemelte, hogyamikor Báthori Zsigmond nova donatio-ja alapján 1583-ban a várostMáta birtokába beiktatták, ezen részt vett a szomszédos Zám falu bí-rája is. A település tehát ekkor még néptartó volt. 3 A monostorról nemtudott sem Balkányi Szabó sem Szúcs .

Balássv alapvetóen helyes és a további kutatásnak irányt szabómegállapításaival fordult szembe Végh Kálmán Mátyás 1903-banmegjelent hosszú tanulmányában. A hortobágyi monostorok helyét,korukat, alapítóikat teljesen másként képzelte el. De vélekedését okle-veles anyaggal nem támasztotta alá. 4 Feltételezéseiról hosszadalmasvita alakult ki közte és Zoltai Lajos között a Századok 1904. évi szá-maiban. Zoltai néhány évvel késóbb sértó szándék nélkül így jelle-mezte kutatói módszerét: „(Végh Kálmán Mátyás)... inkább szájha-gyományok s ingatag_szóma~yarázatok mint okiratok és archaeoló iaikutatások alakján tárgyalva e két apátsá s mé ng éhány általa hortobá-

3 Balássv Ferenc : A zámi és ohati apátságok. Értekezések a történelmi tudományokköréból. IX. k. VI. sz. (Bp. 1881) A korábbi irodalmat összefoglalta a 3-9. oldala-kon. Számára fontos eligazítás volt Foltíny János egy 1340. és egy 1346. évi okle-vélról való közlése. Lásd a Magyar Történelmi Társulat 1871. évi zempléni-ungikirándulása zárónapján tett „A leleszi bizottság jelentése" = Századok V. évf. (1871)610-611. Balássv tévedésnek nyilvánította hogy Foltín a zámi és a zazt-i (százdi M.Gy.) apátságot azonosította. - Fényes Elek : Magyarország geographiai szótára I-IV.(Pest, 1851) IV, 320.- Balkád Szabó Lajos : Debrecen helynevei. 100 helynévnektörténete, szájhagyományi és szónyomozási magyarázata. (Debrecen, 1865) 18, 27-28, 46. - Szúcs István : Szabad királyi Debreczen város történelme... I-IIL (Debrecen,1881) L 21.a Végh Kálmán Mátyás : Hortobágyi apátságaink - Egyháztörténelmi tanulmány.(Klny. az Egri Egyházmegyei Közlöny 1903-ik évi folyamából, Eger, 1903) Zámotlásd 5-38.

8


gyinak nevezett más monostorok alapítását fekvését és egyéb körül-me'nyei t". Zoltai a vitára azzal tett pontot, hogy 1905-ben Ohat-Telekházán a Filagória halmon feltárta az Ohat nemzetség Boldogsá-gos Szúz tiszteletére szentelt monostorának maradványait. 1907-1908-ban pedig a zámi pusztán a Faluvéghalmától délkeleti irányban 900méterre az Árkus jobb partján egy alacsony dombon ásta ki a Kátanemzetség Szent Kereszt tiszteletére emelt monostora alapjainakmegmaradt részeit. Híven korábbi jelentésihez az ásatás eredményeitjelentésében kiegészítette az ekkor megismerhetó források alapján amonostor és a falu rövidre fogott történetével, beleértve az elpusztultfalu határának a debreceniek általi megszerzését. Míg korábban úgyvélte, hogy a Káta nemzetség Szabolcs és Bihar megyékbe a tatárjárásután került vidékünkre, ezt a monostor feltárása után a XIII. századmásodik évtizedére helyzete. A feltárt maradványok - elsósorban is afélköríves szentélyzáródás - olyan alaprajzot adtak, mely a monostorépítését erre az idóre keltezi. Mivel nem talált adatot arra, - ma semismerünk hogy az elsó Káta nembeli birtokos a falut a monostorralegyütt kapta volna, annak építtetóit a nemzetség itt megszállt elsónemzedékében látta. s

Mielótt a zámi monostorra vonatkozó elsó, 1220. évi adatról és aZoltai Lajos feltárásából levonható következtetésekról szólnánk, aKáta nemzetségnek az Árpád-kori Szabolcs vár megyéjében valómegtelepedésével kell foglalkozzunk. Az Árpád-kori nemzetségekról,belólük a XIV. század közepéig szétágazó alágakról, családokról ésbirtokaikról Karácsonyi János adott közre 1904-ben ma is nélkülöz-hetetlen munkát. A Káta nemzetségról szóló rész bevezetéséból nem-csak líraian szemléletes fogalmazása miatt idézzük: „Úgy vagyunkvele, mint árvíz idején az ártérben lévó fákkal. Egyes kiálló ágait lát-juk, de törzsökét nem. A Zagyvától a Tápióig oly nagy területet foglaltle a nemzetség névadója, hogy azon késóbb 7 jókora terjedelmú kö-zség (Nagy-Káta, Szentmámon-Káta, Szenttamás-Káta, Egres-Káta,

sA vitát lásd a Századok XXXVIII. évf. (1904) 4. sz. 365-366. A 6. sz. 537-543. és

a 8. sz. 807, valamint a 10. sz. 996-997.- Az ohati ásatásokra lásd a 2. jegyzetbenidézett tanulmányomat. - A zámi ásatásra lásd Debreczen sz. kir. város Múzeumának1907. évi Jelentése (Debrecen, 1908) 26-28. és az 1908. évi Jelentés (Debrecen,1909) 43-49.

Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXIV 9

Boldogasszony-Káta, Szentlórinc-Káta és Cseke-Káta) alakult, demikor élt, mit tett ó és elsó- vagy másodízi ivadéka éppen az elsó te-lepülóhelyen, arról semmit sem tudunk." Továbbá ezt írta: „A Kátanemzetség éppen úgy mint a vele szomszédos Ákos nem, idóvel keletfelé, a kevésbé lakott Tiszántúl tágas mezein terjeszkedett s vert ma-gának új tanyát. Így keletkezett ágai voltak a Zámmonostori-, Ósi-,Csaholyi- és Lázári ágak." Megállapította azt is, hogy a nemzetség ósibirtokai, melyekre a XIV. századi adatok szerint több ág is jogot for-mált, a Pest megyei Káta, a szabolcsi Zámmonostora és a bihari Ósivoltak. 6

A nemzetség Pest megyei Káta falujára, ott éló birtokosára azelsó adatot a Váradi Regestrum egyik 1221. évi esetében találjuk. Ló-rinc Káta faluból (Laurentius de villa Katay, majd ... de Kata) 30 már-ka ügyében pereskedett a Nógrád megyei Dengeleg falubeli (de villaDingonogu) Dániellel, Péterrel és Lórinccel. Káta-i Lórinc emberehordozta a tüzesvasat és igazolást nyert. Káta falut majd csak 1275-ben említik, az ott lakó nemeseket pedig 1281-ben.~ Feltehetjük a kér-dést, hogy ha Karácsonyi után a nemzetség elsó szállásterületét éppenKáta falu tágabb környékére helyezzük, valamelyik család a XII-XIII.század fordulóján miért nem ott építetett monostort. A zárni monostorépítését ugyanis: - ha a legkésóbbre keltezzük - 1190-1210 tájára kelltennünk.

A bihari Ósi, mint Káta nembeliek birtoka elóször csak 1261-bóladatolt. Úgy gondoljuk, hogy a tatárjárás elótt már az ó birtokuk volt.Hiszen ekkor a Karácsonyi általa nemzetség Szatmár-Bereg-Ugocsamegyékben terjeszkedó, általa Lázári-nak nevezett ághoz tartozó Ra-fael fia Gábor és unokaöccse Tamás fia, Rafael közös birtoknakhagyták. Ugyanúgy mint a szabolcsi Paszati, a szatmári Papi és Mikusi(?), valamint az ugocsai Bábony falvakat. Tehát a nemzetség kezére

b Karácsonyi János : A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig. I-III. (Bp.1900-1901) II. 310, 312, 321.~ Az idórendbe szedett váradi tüzesvaspróba-lajstrom az 1550-iki kiadás hú hason-másával együtt . Regestrum Varadiense examinum effigie cadentis ordinechronologico digestum descripta effigie editionis a.1550 illustratum sumptibusquecapituli Varadiensis tat, rit. (Curis et laboribus Ioannis Karácsonyi et Samuelis

Borovszky editum. (Bp. 1903) 269. Nr. 309. (227.), továbbiakban VR - 1275: Bics-ke határjárásában, lásd Árpádkori új-okmán,~ . Codex diplomaticus Arpadianuscontinuatus. I-XII. (Közzé teszi Wenzel Gusztáv . Pest, Bp. 1860-1874) IX. 138.1281: Sápi Babus családja megegyezett a Bicskeiekkel (Bikchey) vitatott földekügyében és átíratták Bicske 1275. évi határjárását. Árpádkori új okmányár. IX. 319.

10


Ósi a szatmári-beregi-ugocsai ágak szétválása elótt kellett kerüljön,különben Ósi birtokhoz, csak a faluról nevezett ágnak lett volna joga.A szatmári birtokok késóbbi megszerzését bizonyítja, hogy Rafael fiaGáboré maradt Lázári, Tamás fia Rafaelé pedig Sár és Homok birto-kok, melyeket Gábor és Tamás apja, az 1216-ban említett Rafael bir-tokolt. $

Zoltai egyik korai dolgozatában Karácsonyi álláspontja alapjánírhatta, hogy a Káták Szabolcsban csak a tatárjárás után jelentek meg,ekkor kerülhetett Zám is a kezükbe. A zámi monostor ásatása után -építését 1210-1220 közöttre keltezte - módosította véleményét. Hiszennem volt - ma sincs - arra adat, hogy a falut monostorral együtt kap-ták volna meg Káta nemzetségbeli birtokosok. 9 Maksai Ferenc ,Györff~G ó~Qy és különösen is Németh Péter kutatásai, következte-tései már két évtizeddel ezelótt több mint valószínúvé tették, hogy anemzetség a XII. században már birtokos volt Szabolcsban. Innen ki-indulva terjeszkedtek a század végén Szatmárban, Beregben majdUgocsában. Szatmári falvaik egy részét csak a XIII. század második-harmadik évtizedében telepítették. A beregmegyei Surányt a fentebbmár megismert Rafael fia Gábornak Tamás nevú fia - a Lázári családóse - V. Istvántól kapta mint magvaszakadt birtokos faluját, feltehetó-

s A zichi és vásonkeói gróf Zichy-család idósb ágának okmánytára . Codexdiplomaticus domus senioris comitum Zichy de Zich et Vásonkeó. I XII. (Szerk.Nagy Imre, Nagy Iván, Véghely Dezsó, Kammerer Ernó , Lukcsics Pál . (Pest, Bp.1871-1931) I. I1-12.- Karácsonyi i.m. II. 317-318. Ósi: a Káta nem feltehetóen aXIII. század elsó éveiben szerezte meg, 1284-ben Tamás két unokájának Tamásnakés Pálnak jutott. Zichy-család okmánytára. I. 55-56. Papi, ma Márokpapi Szabolcs-Szatmár-Beregmegyében:- Mikusi vagy Mixy 1284-ben terra-föld néven Lázári ésVasvári között feküdt. Lázári az ide került Káta nembeliek elsó falui között volt,1218 táján telepítették, ma Lázári (Lazuri) Szatmárnémetitól északra. Vasvári, ké-sóbb Batizvasvári (O~varáu) Szatmárnémetitól északkeletre. Sár, késóbb Kissár(Noroeni) Lázáritól északra. Homok, késóbb Sándorhomok (Nisipeni) Kispeleske ésMikola között.- Mezó András-Németh Péter : Szabolcs-Szatmár megye történetietimológiai szótára. (Nyíregyháza, 1972) 70.- Maksai Ferenc : A középkori Szatmármegye. Település - és Népiségtörténeti Értekezések. 4. sz. (Bp. 1940) 179-180, 167-168, 205, 148, 232-233. Bábony, késóbb Kisbábony (Bábesti) Halmitól keletre.Szabó István : Ugocsa megye. Magyarság és nemzetiségek. I. sorozat 1. k. (Bp.1937) 280-281.9 Zoltai Lajos : Debreczen és vidékének urai az Árpád-kor végén és az Anjou-korban1200-1400 között Debreczeni Képes Kalendáriom. V. évf. (Debrecen, 1904) Klny.is. 28. - Uó.: Ásatás a zámi templom dombján. i.m. 48.


en 1272-ben,: majd IV. Lászlótól 1274-ben az Ugocsa megyei Halmiés Kökényes falvakat. lo

Zoltai a zámi falmaradványok alapján helyesen következtette,hogy az a kora Árpád-kori falusi templomoknál méreteiben is na-gyobb. A falazásnál négyzetes vagy téglalap keresztmetszetú kóanyagot is használtak, bár a téglából emelt falak alapozása legalul döngöltagyag volt. Az egyhajós templom belsó szélessége 8,2 m, hosszúsága20,5 m, a szentély mélysége 3 m. Az alapfalak szélessége 1,3 m azalapárok szélessége 1,50 m. A fellelt téglák túlnyomó többsége 29 cmx 16,5 - 17 cm méretú és 4,5-5 cm vastagságú. A templomot kettósföldsánc vette körül. Idézzük szó szerint jelentésének fontos részleteit:„A dombot körülvevó széles mélyedés nagy sáncárok maradványánaktúnik fel... A feltárt alapzat sehol sem sejtet kiszökó támokat. Azészaki hossz-oldalon látható kisebb-nagyobb kiszökések vagy késóbbieredetúek e gyengüló fal megerósítése végett, vagy ami valószínúbb -a sekrestye esetleg a templommal észak felól közvetlenül összeépítettkolostor falmaradványai (kiemelés M.Gy.). Ezt sejteti az is, hogy atemplomot körülvevó sánc e helyen megszakad s ez által a templomdombja épen a kiszökó falak egymástól való távolságának megfelelószélességben összefügg a sáncon kívüli térrel."~~ Jegyezzük meg, hogyaz ásatása után közel három évtizeddel Zoltai a zámi monostor építé-sét a XII. század második felére helyezte."~ Z

Németh Péter a Káták szabolcsi megjelenését már az 1960-asévek végén éppen a zámi monostor alaprajzának újravizsgálata alapján

a XI-XII. század fordulójára, még inkább a XI. század közepére he-lyezte. Idézzük: „... a XI. századra keltezhetó a nemzetség zámi mo-nostora, mely méreteiben és egy félköríves szentéllyel záródó templomával méltán rokona királ.~ alapítású korai egyházainknak . " Meg-

állapítja Zoltai helyszíni rajza alapján, hogy a zámi monostor egyföldvár belsejében épült, mely a Káta nem szabolcsi megerósített köz-pontja volt. l3 Legújabban azt sem tartja kizártnak, mivel „Bizonyos,

~° Maksai : A középkori Szatmár. i.m. 52-56, 167-168. Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. I. A-Cs. (Bp. 1963) 523, 547-548, 577.- Me-zó-Németh : Szabolcs-Szatmár. A 8. jegyzetben i.m. 8.-~ Karácsonvi i.m. II. 319.-Szabó István i.m. 363-364, 401.1 ' Zoltai : Ásatás a zámi templom dombján. i.m. 47-49.'z Zoltai : Ismeretlen részletek. i.m. 169.'s Németh Péter: Szabolcs és Szatmár megyék Árpád-kori földvárai és monostorai.In: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1966-67. II. (Szerk. Trogmayer Ottó , Sze-

http://i.m.II.319.-Szab






1 2


ho~y a Pest megye területén és Biharban feltúnó birtokaik XII. századiadományra vezethetók vissza: ennek alapján viszont e nemzetsé eg t itt(tudni illik Szabolcsban. M. Gy.) ósfoglalónak kell tekintenünk . " Azámi monostorról újólag megállapítja, hogy „ Alaprajza és mérete a

XI. századi szabolcsi sárvármonostori templomokéval szinte azonos ."A Káta nem megtelepedésére vonatkozó felfogását szerinte sem gyen-gíti, hogy a XIII. századból csak három szabolcsi birtokuk adatait so-rolta: Zám, Paszati (1261), Csécs (1292). Érvelésében mint láttuk ki-induló pont volt a zámi monostor, melynek építése közel egy évszá-zaddal elózhette meg a nemzetség Csaholyi ágának Csaholyban (maNyírcsaholy), az 1327-ben említett Monostoroscsaholy és a Lázári

ágnak Császlón, (1341-ben Császlómonostora) emelt monostorait.' 4xxx

A Váradi Regestrum bevezetésünkben említett 1220. évi per-esete a zámi apátot (abbas de Zam) az ohati apáttal, kolozsi várnépek-kel, a Benca falubeli Mártonnal és a Soma falubeli Bekével együttemlíti. Tolvajlásokkal vádoltak irundi, noztai, eszlári , vitai és gyomániembereket. Az egyik gyománi vádlott és az eszlári megégette kezét, amásik gyománi a templomba menekült, a többiek tisztázódtak.' S Biz-tosan tudjuk lokalizálni Soma falut. A középkori Szoboszlótól (Hajdú-szoboszló) északra, az Árpád-kori Hegyes falutól délre feküdt (a maiNagyhegyes táján), 1311-ben kapta királyi adománnyal DebreceniDózsa. Eszlár ma Tiszaeszlár, Vita, a Regestrum egy 1213. évi. esetealapján Vitan-Vitány G~ órffy GyörgX szerint esetleg a mai debrecenierdóspusztán lévó Haláp táján keresendó. Gyomán 1397. évi adat sze-rint Rakamaz és Büd (ma Tiszavasvári része) között feküdt, ekkor a

ged, 1967) 129, 132-133. (Hivatkozik Kozák Károly : Félköríves szentélyú templo-maink. a XI. században c. tanulmányára. = Archaeológiai Értesító XCIII. évf. (1966)47-63) U.ó.: Szabolcs-Szatmár megyék Árpád-kori (XI-XIII. századi) földvárai ésmonostorai. In: A Jósa András Múzeum Évkönyve X. 1967. (Szerk. Csallány Dezsó,Bp. 1968) 96-99.is Németh Péter: Szabolcs-Szatmár megye története I. In: Szabolcs-Szatmár megyemúemlékei I-II. (Szerk. Entz Géza , Bp. 1986) I. 119, 127.- Maksai Szatmár megye.i. m. 121, 122. Alaposan indokolta álláspontját, mely szerint - függetlenül aSzatmárba való betelepedés idejétól a Szamostól nyugatra megszállók központjavolt kezdettól Csaholy, vásártartó uradalmi központ századokon át, a folyótól kelet-re-északkeletre birtokosoké pedig Császló.is VR 251. a Nr. 263. (120) eset.

Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXIV 1 3

Kállaiak faluja. Elnéptelenedése után Tiszalök határába olvadt. t6Benea, Irund és Nozta bizonyosan a Tisza és a Kadarcs folyó közöttitérségben lehettek. Ezt a behatárolást döntóen támasztja alá, hogy ez aterület északra feküdt a peresetben említett a kolozsi várhoz tartozókfalvaitól, Nádudvartól, Szoboszlótól és Szováttól. A zámi monostortatárjárás elótti kegyurait, esetleges szolgáltató falvait jelenleg ismertadatainkból nem tudtuk kideríteni.

A zámi apátságra vonatkozó adaton kívül van azonban még egy1220. évi és egy 1221. évi adatunk a Váradi Regestrumban, mely aKáta nemzetség tatárjárás elótti két szabolcsi faluját említi. Így közvetett módon bizonyítja a Káták XII. századi itteni birtoklását. Az1220. évi peresetben Káta nembeli Absolon (... de genere Ratha) nyertigazságot a zempléni várhoz tartozókkal szemben, akik az ó Ság nevúbirtokáról és Tolna nevú falujában négy ekealja földról állították, hogyaz a vár földje. Tolna falu 1221. évi esetben is szerepel, amikor a sza-bolcsi várhoz tartozókkal Tolna falubeli Ela a Tam falubeli Bacát lo-pással vádolta. l ~ Tolnát Mezó-Németh többször idézett munkájábanmegtaláljuk mint Nagyhalász határába olvadt Árpád-kori falut.Mikest' Sándor határozta meg Nagyhalász határának délnyugati ré-szén, Kótajtól - a középkori neve Keresztút - északra az 1948-banHomoktanyaként ismert részen térképes és „Tolna homok, Tolnai ho-mok" helynévi adatok alapján. Somemlékét pedig a Homoktanyátólkeletre elterüló Ságrét fóldrajzinév órizte meg. Utóbbit Mezó-Némethnem vonta ide. lg Tolna 1221. évi szereplésekor a megvádolt és búnös-nek bizonyult Baca lakóhelye Tam felkeltette Kandra Kabos érdekló-dését a Váradi Regestrum általa készített kiadásában. Nyilván gondol-hatott Zám-ra, mert azt írta, hogy a falu nevét nem lehet Zám-nak ol-

'6 Soma: 1311. nov. 8. Vác mellett kiadott oklevelével adta Debreceni Dózsa mes-ternek Károly Róbert a Hegyes egyház melletti Fegyvernek, Soma és Cuca földjeit.Anjoukon okmány . Codex diplom. Hungaricus Andegavensis. I-VII. (Szerk.Nagy Imre Tasnádi Nagy Gyula. , Bp. 1878-1920) I. 236.-~ Eszlár: 1261-ben az egripüspökség birtoka. Mezó-Németh . i. m. 122. - Vita, Vitány?: Gvörffy Györev : AzÁrpád-kori Magyarország. i.m. I. 691. - Gvomán : 1323-tól a Balogsemjén nembeliKállaiak birtoka. Mezó-Németh i.m. 124-125.~~ VR 256. Nr. 275. (24.) Karácsonyi i.m. II. 310. Absolont azok közé a késóbbiágakba nem sorolható Káta nembeliekhez kapcsolta, akik „... minden jel szerint anemzetség ósi fészkében (tudni illik Káta faluban M.Gy.) laktak".- VR 265. Nr. 297.(215.)is Mezó-Németh i.m. 77.- Mikesy Sándor : Váradi Regestrumbeli helyek meghatáro-zásai. - Magyar Nyelv XLIV. évf. (1948) 1. sz. 64-65.

http://birtoka.MezQ-Nmeth.i.m.122.-






http://Magyarorszg.i.m.I.691.-

http://Magyarorszg.i.m.I.691.-

http://i.m.II.310.Absolont





1 4


vasni, mert Zám a Regestrum korában nem tartozott Szabolcs megyé-hez. t9 Ez a vélekedése téves, de Tam falut Mezó-Németh nem kötöt-ték a mi kutatott monostoros Zámunkhoz. Tam faluval a VáradiRegestrum még egy 1221. évi esetében találkozunk. Ott lakók a nánásiPált (... de villa Nanas) lopással vádolták. 2° Nánás nincs nagy távol-Ságra Zámtól, de nem mernénk a kérdést egyértelmúen eldönteni.

Annyi bizonyos, hogy Káta nembeli Absolont a nemzetség sza-bolcsi-szatmári ágához, tehát a Zámmonostori ághoz kapcsolhatjuk.Tolna és Ság nevú birtokait a XII. század. második felében szerezhet-te, vagy ami valószínúbb örökölte. Nincs arra adatunk, hogy korábbanvagy késóbben a pestmegyei Káta faluban élt volna.

A tatárjárást megelózó két évtizedból és hosszú ideig a tatárjárásután sincs adatunk Zám faluról vagy éppen a monostorról. Bizonyos,hogy jelentós pusztulás érte ezt a területet, hiszen közvetlenül délreesett a Siban vezette elóhad és Batu fóseregének felvonulási vonalától.Zám nem túl távoli környékén az 1067-ben említett Szandalék (a maiÚjszentmargita nyugati határán), Dusnok (Nádudvartól nyugat-északnyugatra keresendó), teljesen elpusztult. Emléküket helynevekórizték meg. A Zámra vonatkozó 1220. évi adatban szerepel Somafalu. A szomszédos Fegyvernekkel és Lucával 1311-ben mint elhaltbirtokos földjeit kapta Debreceni Dózsa. Az eddig nem lokalizálhatóBenea, Irund és Nozta nevú falvak is ekkor túnhettek el nyom nélkül.Az 1067-ben majd 1214-ben említett Hortobágy (marchia Chartybakilletve villa Orobag) sem biztosan néptartó falu, amikor IV. Lászlóegyik 1285. évi oklevelének keltezési helye. Hosszú évtizedekig nemnépesedett be a Váradi Regestrum 1221. évi eseteiben szerepló Kaba,Nánás és Baluraz (a Hortobágy és Kadarcs folyók között, a XIII. szá-zad elsó harmadában épült egyházának alapjait Zoltai 1905-ben tártafel.) Zt Balássy határozott véleménye volt, hogy Zámot és a monostort

'9 A Váradi Regestrum (Értelmezi Kandra Kabos , Bp. 1898) 336-337.z° VR 267. Nr. 301. (219)zi Módy György : Nyugat-Bihar és Dél-Szabolcs települései a XIII. század végéig.(A Déri múzeum 1995-1996. évi Évkönyve részére leadva, lezártam 1996. december15-én.) Továbbá, Dusnok: 1067, lásd Mód~~gy: Szoboszló és környéke a XI-XVI. században. In: Hajdúszoboszló monográfiája (Szerk. Dankó Imre, Hajdúszo-boszló, 1975) 80.- Soma: 1220, 1311. Beolvadt a XIV. század során a vele együttemlített Fegyvernek határába, vagy már akkor Ondód-ba. Ez az elpusztult Árpád-kori falu csak 1433-ban túnik fel írott forrásban mint a debreceniek pusztabirtoka.Fegyvernek szintén beolvadt Ondódba, északnyugati részét a XVIII. században isFegyverneknek nevezték, lásd Zoltai : Települések. i.m. 36-37, 59, 63. és U.ó.: Isme-


a tatárok feldúlták. A falu újbóli betelepedése után a monostort csak aXIV. század elsó évtizedeiben állíthatták helyre. Zoltai Lajos osztottaezt a felfogást mind a zámi ásatásról írt jelentésében, mind az 1925-ben megjelent településtörténeti összefoglalásában. Annak ellenére,hogy ásatása során döntó bizonyítékot a templom újjá - vagy átépíté-sére nem talált. 1936-ban kiadott kevésbé ismert jelentós könyvébenmár nem szólt a monostor újjáépítéséró1. 22 Azt bizonyosra vehetjük,hogy Zámot is érte pusztulás a tatárjárás során, de a falunak egy-kétévtized alatt fel kellett éledni, mert 1271-ben igen fontos adatban ta-lálkozunk akkori birtokosával, aki ott is élt.

A Szent István által alapított egri püspökség korai és SzentLászló korában kapott birtokaira, kiváltságaira vonatkozó oklevelek atatárjáráskor megsemmisültek. Így IV. Béla 1261-ben a püspökséghatárait pontosan megadta és felsorolta birtokait, szolgálónépeit. Abirtokok közül többnek helyét, határát is pontosan meghatározta. Azoklevelet 1271-ben V. István írta át. Ó adott ki ugyanebben az évbenmásik oklevelet, melyben az egri püspökség területén éló huszonötidósebb, nagy tekintélyú nemes eskütétellel erósítette meg a püspök-ség birtokaira, kiváltságaira, jövedelmeire vonatkozó másik oklevéllényegi tartalmát. A kiválasztott nemesek között találjuk a Káta nem-zetségbeli Zám-i Benedeket. 23 Ha az oklevélben használt „... senioresnobilium..." nemcsak a tekintély emelése miatti fordulat, akkor Zám-iBenedekben kell látnunk Zám tatárjárás utáni birtokos - vagy birtoko-sai közül a legrangosabbat - és a monostor egyik kegyurát. Nemcsak a

retlen részletek. i.m. II. 96-97: A szabolcsi Soma birtokot összetévesztette, illetveegynek vette a bihari Soma faluval, melyet 1323-ban említenek. Ez a debreceniuradalomba mint elnéptelenedett falu határa 1340 táján került.zz galássv i.m.. 15-16, 25.- Zoltai : Ásatás a zámi templom dombján. i.m. 45, 48.1908-ban csak feltételezte a templom hajójának vagy elóterének nyugati irányúbóvítését. U.ó.: Települések. Lm. 56. és Ismeretlen részletek. i.m. III. 169.zs Karacsonvi i. m. II. 312- Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke I-II/1. Szerk. Szentpéteri Imre, Bp, 1923, 1932) II/1. a 2123. sz. regeszta.- KovácsBéla: Az egri egyházmegye története 1596-ig (Eger, 1987) 27-30.- KondoméLátkóczki Erzsébet : Az egri püspökség kiváltságait rögzító „ 25 tanus" oklevél. -Archivum. Heves megyei Levéltár Közleményei 13. (Szerk. Bán Péter-CsiffáryGergely , Eger, 1994) 195-208. A kitúnó forrásközlés a „... comite Ladizlao deRabey"-t valószínútlenül a hevesi Ráboly faluhoz kapcsolta. László comes az Ár-pád-korban Békés megyéhez tartozó Rábé-ról való. A falu a közeli. Bajommalegyütt az egri egyházmegye szabolcsi esperességéhez tartozott, gazdag, befolyásosnemesek lakták a XIV. században is Györffy : Az Árpád-kori Magyarország. i.m. I.512.

16


nemzetséget tüntették fel, mint a többiek nagy részénél, hanem a „deZám" szerepel neve mellett - mint Sártványvecse nembeli Gyula ésEtre esetében is a „de Poroszló" - így bizonyos, hogy Benedek úrZámon lakott.

Sajnos, néhány tanútársával szemben - például Ubul fia MihályNagysemjénból - apja neve hiányzik. Így a család- és birtoklástörté-neti szempontból egyaránt fontos, az 1220-40-es években Zámon birtokos kiléte homályban marad. Benedek testvéreit, ha voltak is, nemismerjük. István nevú fiát 1324. évi oklevél úgy említi, hogy halálaután Várad város közelében a Körös mellett lévó Ósi birtok felét aKáta nembeli Gábor fiának Tamásnak János nevú fia örökölte. LázáriTamás fia János ezt a birtokrészt fiai Tamás és Mihály nevében is1324-ben eladta negyven ezüst márkáért és a bihari Derecske falu kö-zelében a Kékkálló folyó melletti Pelóke pusztabirtokért. Késóbbiadatból tudjuk meg, hogy Ósi másik felét egy Záminak mondott másikIstván, majd fiai örököltek. Ezt az Istvánt Karácsonyi a nemzetségÓsi-ágán tartja számon. 24 Fentiekból bizonyos, hogy Zám-i Benedekcsaládja fiában Istvánban férfiágon kihalt. Kitúnik az, hogy már apjaBenedek is nemcsak Zámon, hanem birtokos volt Ósiben és hogymindkét falura jogot formáltak az Ósi-ághoz, sót a Lázári ághoz tarto-zó családok is, mint a közös ós legelsó birtokaihoz .

A Káta nemzetség szabolcsi-szatmári ágához tartozó családok az1261-ben még osztatlanul hagyott birtokait 1284 nyarán bocsátottákbirtokosztályra. Rafain (a Vasvári család óse) fiaié Tamásé és Pálé lettBel- és Külpaszab, a Körös menti Ósi és Mikusi birtoknak az erdófelóli része. Gábor fia Lázári Tamás mesteré lett Bábony a falu mel-letti hegyen épült Tamásvárával, Papi és Mikusi birtoknak a Lázárifelé esó síkság felóli része a faluhellyel. A két család közötti békesség- „... propter bonum pacis ..." megórzése miatti egyesség tanúi közöttszerepel Debrecen-i Rophoin bán. 25 Véleményem szerint nemcsakazért, mert a bihari-szabolcsi vidék ekkor már tekintélyes nemesura,IV. László hadainak egyik seregvezére. Ott volt a lázadó GeregyékAdorján-várának ostrománál, a kunok elleni Hódtavi csatában, aholnégy sebet kapott. 1318. évi adat bizonysága szerint Rophoin bán fele-

za Karácsonyi i. m. II. 313.- Anj oukori okmánytár i.m. II. 172-173. - GyörffX AzÁrpád-kori Magyarország. i.m. I. 653, 649-650.as Zichy család okmán, t~ i.m. I. 55-56. A váradi káptalan 1284. július. 30-ánkiállított oklevele. Egy másik tanú a vidékünkön nagy birtokkal rendelkezóGutkeled nembeli Dorog fia Péter volt.- Karácsonyi i.m. II. 317-318.

http://i.m.II.172-173.-

http://i.m.II.172-173.-

http://i.m.II.172-173.-

http://i.m.II.172-173.-

http://i.m.II.172-173.-


1 7

sége a Káta nemzetségbeli Raphael lánya Katalin volt - valószínú már1284-ben. Ez a Rafael~Rafain a birtokosztályban szerepló VasváriTamás és Pál atya. A Debreceni család és a Káta nembeliek szoroskapcsolataira ez az elsó adat.

Zám és minden bizonnyal a monostor történetében jelentós for-dulat történt 1297 tavaszán. A Káta nembeli Gug fiai Gug és Egyed ésGug harmadik fiának Mihálynak a fia Pál, valamint Debreceni Andráscomes fia Dózsa mester személyesen jelentek meg a váradi káptalan-nál. Egybehangzóan adták eló, hogy a Káta nembeliek a káptalan egymásik oklevele szerint Zámot minden tartozékával száz tiszta ezüstbudai márkáért Dózsának eladták a szomszédos falvak földesurainak:Szomajomi Gergely és Pál, Mizséte-i Miklós valamint Csécs-i Istvánhozzájárulásával. 2ó Dózsa unokaöccse volt Rofoin bánnak a család -még egy évtizedig kis - uradalma megalapozójának. A váradi püspök-ség 1291-94 között keletkezett tizedjegyzékében említik elóször mintDebrecen egyik részbirtokosát. Zám Dózsa elsó birtokszerzeményevolt. Ebben az oklevélben nincs szó a monostorról. Egy örökölt birto-káról értesülünk, az aradmegyei Panád. Ezt László volt erdélyi vajdaerószakkal foglalta el, Károly Róbert 1315 tavaszán adatta vissza neki.Nincsenek arra adataink, hogy nagyapja testvéréhez Péterhez és apjatestvéreihez Rofoinhoz, Miklóshoz és Lászlóhoz hasonlóan ó is résztvett volna a IV. László alatti harcokban. 2~ Az, hogy a Debreceni csa-lád szinte minden ismert tagja jó katona volt és Dózsa nagy hadvezéripályát futott be Károly Róbert alatt, valószínúsíti, hogy 1294 nyárvégén részt vett a Barsa Tamás és testvérei bihari Adorján váránakostromában. Dózsa mesternek zárni birtokukat - majd kitúnik csakrészbirtok - eladó Káta nemzetségbelieket Karácsonyi aZámmonostori-ághoz sorolta. Gug, Egyed és az 1297-ben már bizo-nyosan elhalt Mihály Zám-i Benedek fiatalabb kortársai voltak. Való-színú, hogy Zám tatárjáráskori földesurai voltak Benedek és esetleg a

z6 A váradi káptalan 1297. április 11-én kiadott oklevele. Zichy család okmánytára .I. 88.- Késóbbi adat valószínúsíti, hogy ez a. Csécs-i István Káta nembeli volt.-Szomajom és Mizséte birtokosai helyi nemesek.a~ A Debreceni családra, hadban járt tagjaira, birtokaikra~lásd Mód~G~Y : A falu-tól a mezóvárosig. In: Debrecen története 1. (Szerk. Szendrey István , Debrecen,

1948.) 104-108.

1$


birtokeladók apja Gug. Késóbbi adatok bizonyítják, hogy ó és leszár-mazottai Káta faluban is birtokosok voltak. 28

Nem lehet véletlen, hogy Rofoin bán elsó szerzeménye, a debre-ceni birtokával határos Torna után, a bihari Gáborjánmonostorát éstartozékait szerezte meg, már 1285-ben. A Zala megyéból idekerültGyovad nembeliek monostora volt, melyet 1260 táján a szomszédosGeregye nembeliek foglaltak el. IV. László elleni lázadásuk leveréseután Barsa nembeli Lóránd erdélyi vajda és testvérei kezére került. Ókadták át Rofoinnak királyi jóváhagyással. Tudjuk, Rofoin sokszor éshosszú ideig tartózkodott itt. 29

1311 ószéról adatunk van, mely bizonyítja, hogy a Szabolcsmegyei Káták legkorábbi falui közé tartozott Zám, ha nem éppen azelsó volt. A váci káptalan elótt megjelent Fogacs-i Gergely fia Gergely (Nógrád megyéból), akinek fiúörököse nem volt, így megyemegjelölése nélkül sorolt birtokai között Csekét, Kátát és Zámot is kétleányának Anasztáziának és Erzsébetnek adta. Ebbe a jelenlévó uno-kaöccsei is beleegyeztek. A királyi jóváhagyást 1318. évi oklevél örö-kíti meg. A feltehetóen Pest vagy Szabolcs megyéból elkerült XIII.századi család tehát órizte annak emlékét, hogy Zám a nemzetség ezenágának is ósi birtoka volt. De 1412. évi adatunkból kitúnik, hogy aleszármazottak közül Erzsébet unokája sem jutott hozzá a fogacsirészbirtokhoz, de más faluhoz sem. 3o

A Karácsonyi által az Ósi-ágba sorolt család egyik tagjávalZám-i István fiával Jánossal mint az egri egyház scholasticusával ta-lálkozunk 1311-ben. Fentebb már szóltunk arról, hogy 1326-ban István fiai János és Lórinc engedték át Ósi fele részét Jahanca fiainak.Egyik felét 1324-ben a Lázári ághoz tartozók adták át Pelóke biharipusztabirtok és 40 márka fejében.

Az 1324. és 1326. évi adatoknak némileg ellentmond, de egyér-telmú az az oklevél, melyet 1333. március 9-én állított ki az esztergo-

zs Karácsonyi i.m. II. 312-313.z9 Zichy család okmánytára. I. 63. IV. László 1285. Június 13-án Hortobágyon kelte-zett oklevele.- Módy György: Gáborján, Hencida, Szentpéterszeg a XVIII. századig.In: Örökségünk. Gáborján, Hencida, Szentpéterszeg. Bihari falvak 1. (Szerk. RáczZoltán, Debrecen, 1996) 74-76.so Anjou-kori oklevéltár. III. 1311-1314~(Szerk. Kristó Gyula. , Bp.-Szeged, 1994)75-76. A Heves, Pest és Nógrád megyei birtokok között Zám az egyetlen szabolcsifalu.- Zsigmondkori oklevéltár . III. (Mályusz Elemér kéziratát kiegészítette és Szerk.Borsa Iván , Bp. 1993) 523-24. A 2208. sz. regeszta.

http://okmnytra.I.63.IV.Lszl








mi káptalan. Theophilus prépost bizonyította, hogy Zám-i István fiaiJános fóesperes és testvére Lórinc megegyeztek birtokaikról. Csécsegész birtoka (... tota possessio ...) és Zám birtokrésze (... portiopossessionaria ...) a Lórincé lesz, a bihari Ósi falu részbirtoka felepedig Jánosé.3 ~ Nem tudjuk okát, hogy a Debreceni család uradalmábakerült Zám falu papját, de a monostor apátját sem találjuk meg az1332-1337 években felvett pápai tizedjegyzékekben.

Rofoin bán és Dózsa idején a debreceni uradalomba több olyanegész- vagy részbirtok került, melynek tulajdona vitatott volt. A pá-lyafutását az ország nádoraként befejezó nagyhatalmú Dózsa halálaután elóbb-utóbb kiújultak régi birtokperek és újak is indultak két fiaellen. Bevezetésünkben szólottunk arról, hogy Foltiny János 1871-bena leleszi levéltárban két Zámra vonatkozó oklevelet talált. BalássvFerenc, mind a kettót közölte tanulmányának Függelékében. Az elsót1340-ben Pál comes országbíró adta ki Visegrádon. Személyesenmegjelent elótte egy részról Káta nembeli István fia János mester nóg-rádi fóesperes testvére Lórinc nevében is, valamint szintén személye-sen ugyanabból a nemzetségból Gug fia Gug, másik részrólKátanembeli Rafael fiának Pálnak a fia Vasvári Tamás személyesen.Elóadták, hogy ha János fóesperes, a testvére Lórinc és Gug az akkoridegenek kezén lévó Zámmonostora , birtokot (... possessionemZammunustura vocatam nunc apud manus alienas habitam...) és másbirtokokat és birtokrészeket, melyek Káta nembeli Benedek fia Istvánután óket illetik, visszaszerzik, azokat három egyenló részre kell osz-tani. Egy részt kap János fóesperes és testvére Lórinc, egy részt Gugfia Gug, a harmadik részt pedig Vasvári Tamás. János, Lórinc és Gugkijelentették, hogy a birtokokat, amelyek Tamás kezén vannak, ugya-núgy mint amelyek majd neki jutnak, birtokolja békében. 32

Ebból az egyességból kitúnik, hogy Zámmonostorát csak azintra domínium jogán Dózsa két fia Pál és Jakab mint "idegenek" bir-tokolták. A szerzódó Káta nemzetségbelieknek feltétlen jogalapotadott, hogy Zám és a monostora nem kizárólagosan Zámi Benedekévolt, fiában Istvánban egyeneságon a családnak magvaszakadt. Aminden ágat megilletó ósi birtokot csak I. Gug két fia és egy unokájaadta el Dózsa mesternek, a két másik á~ beleevezését, nem szerezték

si G~fy: Az Árpád-kori Magyarország. i.m. III. 83-84. É s I. 650.- 1333: Hajdú-Bihar megyei Levéltár. IV.A. 1021/a . Meo.3. Eredeti diploma.sz Balássv i.m. 37-38.

http://Magyarorszg.i.m.III.83-84.s




http://Levltr.IV.A.1021/a




20


meg.. Az elidegenítést végzó II. Gug fia az 1340-ben szerzódó III.Gug, aki az Ósi- és a Lázári-ág családjaival fogott össze. A közös fel-lépés elsó eredményeként a váradi káptalan elótt még abban az évbena bihari Ósi és Malomszeg birtokokat három részre osztották. 33

A sorolt Káta nembeliek Debreceni Jakab és Pál ellen pert indí-tottak. Így nem feltúnó, hogy Ohat 1341 ószi határjárásánál, amikorOhati Miklós és fiai illetve Ohati Márton leánya Ilona és fia Kolozsbirtokrészeit határolták el, Zám-ról szomszéd birtokos nem volt jelen.Csegei, kócsi és zárni jobbágyokat hallgattak meg a régi határ ügyé-ben. 3a

Az 1340. évi egyességük alapján a Káta nembeli családok való-ban pert indítottak Dózsa fiai ellen, nem sokkal azután, hogy 1342.július 21-én megkoronázták I. Lajos királyt. A per nem dólt el hamarosan, végül az ország több bárója és nemesei közbenjárásával és ta-nácsára. 1343. tavaszán a felek megegyeztek. Zámmonostora birtokotmegosztották és Debreceni Jakab és Pál a felét visszaadták a felperescsaládoknak. Pál országbíró az egri káptalant bízta meg, hogy küldöt-tei a királyi emberrel a birtok megosztását és a Káta nembeliek beik-tatását végezze el. Ez a káptalan március 10-i jelentése szerint meg istörtént. János fóesperes, egri kanonok és testvére Lórinc a birtoknakaz ó Csécs falujuk felóli, északi részét választották, melyen a monos-tor állt, a Dózsa fiaké maradt a birtoknak a Mizséte falu felóli délnekesó része. Megegyeztek a felek abban, hogy a monostor kegyuraságátközösen gyakorolják. Megosztják a Hortobágy folyón szedett vámjövedelmét, közösen használják a folyót. Közösen tartoznak gondos-kodni a folyó áradásaikor az átkeléshez szükséges csónakokról és ahíd jókarban tartásáról. A felek közötti egyességet, a Káták birtokbaiktatását azután az országbíró 1343. május 12-én kiadott okleveléveljóváhagyta és megerósítette. A megegyezést Ósi Lórinc az öt fia,Káta-i III. Gug a négy fia, másrészról Debreceni Jakab és Pál két illet-ve három fiuk nevében kötötték. Gug ígéretet tett, hogy a Debrecenicsaládbeliek és utódaik háborítatlan birtokosságát fiaival és unokaöcs-csével az 1297. évi eladásnál szerepelt Egyed fiával Györkkel és an-nak Márton nevú fiával szemben is megvédik. 3s

s3 Karácsonyi i.m. IL313, 318. Malomszeg helye ismeretlen.3a Módv : Ohat nemzetsége. i.m.. 29.3s Zichy család okmánytára II. 56-59, 63-69.- A Dózsa fiak a Rofoin bántól apjuk-nak átadott Gáborjánmonostora és tartozékai ügyében is perbe kerültek már 1340elótt, a monostort alapító Gyovad nemzetség akkori családjaival. 1341 februárjában


Nem ismerünk eddig arra vonatkozó adatot, hogy a pernyertescsaládok az 1340. évi egyességben harmadikként résztvevó VasváriTamást vagy utódait részeltették-e a visszanyert zámi birtokrészból.Az oklevelekból kitúnik, hogy III. Gug és családja, valamint unoka-testvére Györk és családja Káta birtokukon éltek. Erre bizonyító adat,hogy egy 1338. évi perben együtt szerepeltek Süly falujuk vitatotttartozéka ügyében. 36 Birtoklás- és családtörténeti vonatkozását tekint-ve az 1343-i oklevelek fontos adata, hogy Csécs falut a Káta nembeli-ek a saját falujukként nevezték. Így már az 1297. évi eladásnál jelen-lévó szomszéd birtokos minden valószínúség szerint közeli rokonság-ban állott I. Gug családjával. B alássv lényegesnek tartotta azt is, hogymíg 1297-ben csak Zám birtok szerepel a monostor említése nélkül,addig az 1340 és 1343. évi adatok Zámmonostoráról illetve külön is aSzent Kereszt tiszteletére emelt monostor ke~yuraságáról szóltak, ígya monostor élete újra indult, mivel szerinte azt súlyos pusztítás érte atatárjárás idején. 3 ~

A kettéosztott Zámmonostora története az 1340-es évek utánnehezen világítható meg. Bizonyos, hogy a Káta nembeliek részénLórinc valamelyik fia lett birtokos, hiszen Gug és fia Kátán élt. Aminden bizonnyal XI. század végi és bencés rendi apátságról és mo-nostorról 1343. után nem ismerünk adatokat. A debreceni uradalom-ban maradt részbirtokról 1374. év végéról van adatunk. Imre nádorBudán kiadott oklevelében mentesítette Debreceni Jakab fia IstvántVidaföldi Miklós fia Mátéval szembeni hatalmaskodása ügyében.Debreceni István két évvel azelótt, amikor Máté úr Debrecenen átuta-zóban volt megtámadta ót; megsebesítette, feleségével, leány- és fiú-gyermekeivel elfogta. Kiszabadulása után elégtételt követelt. Végülközvetítók segítségével kiegyeztek, Debreceni István háromszáz fo-rintot fizetett a sértettnek. Az oklevél említi kétszer is, hogy DebreceniIstván a zámi részbirtokról tért vissza. 3g

azután háromszáz ezüst márka fejében Gyula fia Csontos Gergely és István fiaMiklós a székesfehérvári, majd a váradi káptalan színe elótt az összes éló Gyovadnembeliek nevében a Debreceniek javára Gáborjánmonostorról, Kereszturról ésSzentpéterszegról örökidóre lemondtak. Lásd Zichy család okmánya_. I. 570-574,598-602, 602-604.36 Bakács. István : Iratok Pest megye történetéhez 1002-1437. Oklevélregeszták Pestmegye múltjából 5. (Bp. 1982) 158-159. az 503. és az 505. regeszták.s~ Balássv: i.m. 25.3s Zichy család okmánytára. III. 587-593.

22


Ennek a zámi résznek a sorsa a századfordulón homályba vész.Mindenesetre, amikor Debreceni László - akinek 1404. évi halálával acsalád fiágon kihalt - birtokait összeírták a leányhegyed kiadása miattis, Zám hiányzik az összeírt egész- vagy részbirtokokból és puszta-birtokokból. Csak arra gondolhatunk, hogy az 1390-os években lassannéptelenedett s ki is kerülhetett az uradalomból. Így nem találjuk mega néptartó és pusztabirtokok felsorolásában, 1411-ben, amikor Zsi~-mond a debreceni uradalmat Lazarevics István szerb fejedelemnekadományozta.39

A Káta nemból eredt családoknak visszaadott részról is csak egyadatunk van. 1411 nyarán a leleszi konvent vizsgálta ki Szováti Mi-hály fia Péter panaszát, mely szerint egyik szováti jobbágyátSzentmiklós-i László fia Bíró (dictus) Szaniszló kegyetlenül megverte.A kiküldött királyi emberek között találjuk Zámi Miklóst a két Földesiés két Sápi családbeli nemes között. 4° Ez a Miklós feltehetóen az1343-bah szerepló Lórinc kései leszármazottja, aki Zám-on élt.

Az 1420-1430-as évekre Zám elnéptelenedett a szomszédosCsécs faluval egyidóben. 1453. február elsó napjaiban a király Po-zsonyban kelt oklevelével Zámot, Csécset és Szabolcsot - ekkor szerepel elóször - mint régóta elnéptelenedett pusztabirtokot (... abantiquis temporibus et habitatoribus destitutis ... existentibus...) felerészben Bajoni Istvánnak, fele részben Gecsei Györgynek és általatestvéreinek adományozta a Hortobágy folyón a malomhely mellettvaló halászat és a zámi vámszedés jogával. A váradi káptalan május g-én jelentette, hogy a beiktatást minden ellentmondás nélkül elvégez-te.4t A birtokokat Hunyadi János adta át. Valószínú, hogy mint felesé-ge Szilágyi Erzsébet, ó is a debreceni uradalom olyan valamikori tar-tozékait törekedett visszaszerezni, melyek 1411-ben nem voltak azuradalom keretében. Bajom István és Gecsei György fegyvertársakvoltak Hunyadi alatt a török elleni harcokban feltehetóen 1445 vége1460 között. Mindketten a váradi püspök familiárisai voltak. A Gecseicsalád húsz év múlva az akkorra újranépesedett birtokát a dédesi pálosszerzeteseknek adományozta misealapítványul. Bajom Benedek 1542-ben tólük vásárolta meg s lett Zám. - akkorra Csécs és Szabolcs telje-

s9 Zichy család okmánytára. VI. 357-358.- A Lazarevicsnek tett adományra lásdZichy család okmán, ty ára. VI. 146-148.ao Zsigmondkori oklevéltár . V. (1415-1426) (M álvusz Elemér kéziratát kiegészítetteés szerk. Borsa Iván , Bp. 1997) 573. a 2151. sz. regeszta.a' Hajdú-Bihar megyei Levéltár. IV.A. 1021./a. Meo.136.


sen beleolvadt - népes falu földesura. A jövó kutatás feladata, hogyZám 1405-1542 közötti történetét teljesen feltárja. Kilenc évtized utánmég most is meg kellene próbálni Zoltai zárni feltárási helyén hitele-sító ásatást végezni, az északi sekrestye-kápolna vagy a kolostorépületmaradványait fellelni.

ZÁM AND ITS MONASTERY UNTIL THE FIRST DEPOPULATION OF THEVILLAGE

György Módy

In Volume XXIV of the Almanac of Hajdú-Bihar County Archives the authordealt with the village, name-giver of the one-time Ohat-puszta of the City of Debre-cen, its proprietors and the monastery which existed as early as the 12`~ century.Another village, name-giver of another puszta in Hortobágy, Zám was, in theauthor's opinion, the first Szabolcs-County domain of the Káta clan. It was therethat, in honour of the Holy Cross, their monastery was built. The name of its abbot ismentioned in documents from 1220. The foundations of the church, built in the 12`hcentury with semicircular chancel and demonstrably northward-looking vestry andchapel was explored in 1907-1908 by Lajos Zoltai.

The majority of researchers dealing with the Árpádian-age clans located the firstsettlements of the Káta clan between the rivers Zagyva and Tápió. However, wehave no data about a monastery in this area. Thus, the majority of the clan'smembers with early documentation were associated with the line calledZámmonostori. Several members belonging to this line sold Zám to Dózsa of Deb-recen in 1297, however, the document related to this contract does not separatelymention the monastery. The author demonstrates that the proprietor of Zám and themonastery was Benedek of Zám and that the wife of Dózsa's uncle, Rofoin-Ban,founder of the Debrecen manor, was Katalin, daughter of Rafael, who presumablycame from one of the Szatmár lines of the Káta clan.

In 1340 members of families descending from three sub-lines of the Káta clan,whose ancestors did not agree to selling Zámmonostora, initiated joint legalproceedings against Dózsa's sons. In the end, in 1343 Jakab and Pál of Debrecensurrendered the northern half of the village of Zám to the plaintiffs, and shared withthem the patronage over the monastery. We have no data whether any member of thesuccessful Káta clan ever lived at Zám. Even the son of Benedek, who resided atZám in 1271, lived in Ósi, near Várad. The monastery is made no mention of after1343. There are still data about the partial esate at Zám in 1374, but after the male-line extinction of the proprietory family, Zám is missing from the property-assessment documents just as Debrecen and its manor from the deed of gift to theSerb Prince István Lazarevics in 1411. In 1453 Zám and its northern and southernneighbours, the Árpádian-age villages Csécs and Szabolcs were donated by the king,as depopulated farmsteads in part to István of Bajon and in part to the Gecsei family.

-;~;

& `, ,

-L-_-_ J_.

G ZÁ~~ii TEMPLOM ALAf~RA7ZA MERET=1100.

A ROMOK KÖZT TGLALT FARdGOIT KÜVEK.

D" ZOLTAI LAJ05 FÖLVÉTELE.

H E LYSLI NRA7Z

u:n.„.,~.

n. vn,,~„,~,áw

módy györgy

Documents