Miskolci Egyetem

Bartók Béla Zeneművészeti Intézete

PORTFÓLIÓ

Konzulens: Dr. Iván Klára Készítette: Járvás Vivien

főiskolai tanár Tanár- zenetanár (gordonka) MA

Miskolc,

2018

2

Tartalomjegyzék

Bevezetés .......................................................................................................................................1

1. A tanuló személyiségének fejlesztése ..................................................................................2

Egy kiválasztott növendék jellemzése szakmai szempontból .............................................. 2

Egy kooperatív munkát tükröző óra dokumentumai .......................................................... 4

Intézmény bemutatás az iskolában begyűjtött dokumentációs anyagokkal ...................... 6

Egy hangszeres iskola egy kötetének ismertetése, felhasználhatóságának bemutatása,

kritikai értékelése .................................................................................................................. 10

Számítógéppel segített tanulás ............................................................................................. 12

6. A tanulási folyamat szervezése és irányítása .................................................................. 15

Saját tematikus terv .............................................................................................................. 15

7. A pedagógiai értékelés változatos eszközeinek alkalmazása ......................................... 21

Belső szaktárgyi értékelés, mérésértékelés intézményi sajátossága .................................. 21

8. Szakmai együttműködés és kommunikáció ................................................................ 23

Gyermekekkel, szülőkkel való kapcsolat intézményi bemutatása egy hangverseny

keretében ................................................................................................................................ 23

Szakcikk összegzése, értékelése a Parlando, egy cikkéből ................................................. 25

Irodalomjegyzék ........................................................................................................................ 31

1

Bevezetés

A Miskolci Egyetem Bartók Béla Zeneművészeti Intézmény utolsó éves csellista

hallgatója vagyok. Portfóliómba saját tapasztalataimat rögzítem a miskolci Fazekas Utcai

Általános és Alapfokú Művészeti Iskolában szerzett élményeimről, a hospitálásról, illetve

az ebben az évben elkezdett tanítási gyakorlatról, valamint a koncertszervezésről és

látogatásról.

Elsőként növendékemről írok jellemzést, csellózásával kapcsolatos észrevételeimet.

A következőben a közös kamarázásról, a növendékeknél létrehozott csellóegyüttesről

írok, hospitálásom során B. Katalin tanárnőnél szereztem erről tapasztalatokat.

Majd a Fazekas Utcai Általános és Alapfokú Művészeti Iskola bemutatásával folytatom,

ahol a tanítási gyakorlatomat végzem.

Ezt követően S. Lee 40 melodikus és progresszív etűdjét mutatom be.

Továbbá a számítógép és internet adta lehetőségekről írok, amelyek segítik a források

könnyű elérhetőségét.

Ezután egy saját tematikus tervet írok le, melyet az első kompetenciában említett

növendékem órái alapján készült.

A pedagógiai értékelésről való gondolataimmal folytatom munkámat…

Ezt követően gondolataimat, benyomásaimat írom le egy februárban megrendezett

Fazekas iskolai osztály- hangversenyről.

És végül Frank János A jobb és bal kéz fokozatosan és céltudatos kiművelésének

módszere a gordonka tanításban című szakcikkét választottam elemzésül.

2

1. A tanuló személyiségének fejlesztése

Egy kiválasztott növendék jellemzése szakmai szempontból

Szabolcs a Fazekas Utcai Általános és Alapfokú Művészeti Iskola 4. osztályos tanulója,

csellóból 3. B osztályos. Apukája hobbi szinten zongorázott és harmonikázik, innen ered

Szabolcs zeneszeretete és tehetsége. Rendkívül fogékony és értelmes gyerek, jó hallással

és kimagasló szorgalommal rendelkezik. Gyakran meséli, hogy anyukája és apukája

segítik őt a gyakorlásban, főleg az intonáció meghallásában. Sokszor a gyakorlás során

létrejövő kérdésekkel jön órára, ami általában a darab megformálásáról szól.

3

Korosztályához képest érett gondolkodású, mindenről van kiforrott véleménye,

egészséges önbizalommal rendelkezik. Általában hangképzéssel és ritkábban

intonációval foglalkozom vele. Hallja, ha nem túl tiszta a játéka, és általában korrigál

rajta. A jobb kezével kell többet foglalkozni, gyakran csuklóból játszik, a vállai kissé

merevek.

Reflexió:

Szabolccsal öröm együtt dolgozni, általában érti, amit kérek tőle és meg tudja csinálni. Jó

képességekkel rendelkezik és roppant muzikális. Érdemes hangsúlyt fektetni a jobb

kezének fejlesztésére, ugyanis a csuklója laza, ezért inkább azzal dolgozik, a felkarja és

válla kissé merev. Gyakran összeszólnak nála a húrok, mivel a húrváltást is a nagyizmok

működtetése helyett inkább csuklóból oldja meg. Jelenleg karakteres darabokat tanítok

neki, ahol nem érződik olyan lényegesnek egy puhább vonóváltás, azonban próbálom

vele megéreztetni egyelőre egy két oktávos G-dúr skálán, hogyan figyeljen oda a jobb

karjára csuklóját egy kicsit passzíválva. A kissé merev játék eredhet a hangszertartás

kevésbé komfortos érzetéből, jelenleg Szabolcs feles csellón játszik, nem feltétlenül a

háromnegyedes csellóra való cserét ajánlanám, csak kicsit hosszabb lábra lenne érdemes

rászoktatni. Mindemellett még eredhet a megfelelni akarásból, ami teljesen érthető,

hiszen most dolgozunk együtt először, nem tudja mik az elvárásaim. Ezért is az egyik

legfontosabb tényezőnek az órai hangulat megteremtését találom. Amilyen hangulatot

teremt a tanár, ez tükröződik a gyermeken. Első óránk alkalmával mindketten izgultunk,

egy teljesen új helyzet volt neki is és nekem is. Észrevettem, hogy Szabolcs kicsit

remegett, amit megpróbáltam oldani humorral. Fontosnak tartom az instrukcióknak a

lényegét elmondani, azt, hogy mit miért kérek tőle. A múltkor például kértem, hogy fogja

marokra a vonót és úgy húzza egy kicsit, majd megkérdeztem, milyen érzés volt és

szerinte ezt miért csináltuk. Továbbá saját példával és tapasztalatokkal hoztam közelebb

a felmerülő változtatást. Sokat segített a megvalósításához, mikor elmondtam, hogy

nekem is voltak hasonló technikai akadályaim, és ezek a gyakorlatok milyen sokat

segítettek a megoldáshoz. Az óra végére éreztem, hogy feloldódott a hangulat és bátran

játszott nagy hangon. Ezt nagyon jó érzés volt látni, hallani. Rengeteg energiát kaptam

tőle, jó képességű növendéknek gondolom őt.

4

2. A tanulói csoportok, közösségek alakulásának segítése, fejlesztése

Egy kooperatív munkát tükröző óra dokumentumai

Egy rendkívüli csoportos hangszeres óráról, azaz a csellóegyüttesbeni kamarazenélés

kialakításáról írok ebben a kompetenciában. Egyik hospitálásom alkalmával láttam,

ahogyan B. Katalin tanárnő cselló kvártettel készül növendékeivel az iskolai karácsonyi

koncertre. Nem volt újdonság számomra ez az összeállítás, ugyanis mi is gyakran

alakítunk csellóegyüttest főiskolás társakkal. Az ilyen típusú összeállításokat „cselló

kórusnak” is nevezik. Már a 19. században is hallható volt Rossini Tell Vilmos

nyitányában és Verdi Nabucco operájában a Zaccharia imája jelenetnél, valamint

Csajkovszkij 1812 Overture-je is csellóegyüttessel kezdődik. Erre a felállásra talán az

egyik leghíresebb darab a Villa-Lobos által írt Bachianas Brasileiras-sorozat. Szintén tőle

5

származik az egyetlen mű a zeneirodalomban, ami 32 csellóra íródott, ez a Fantasia

Concertante. Az egyik leghíresebb csellóegyüttes a Berlini Filharmonikusok cselló

szólamából létrejött 12 csellista, azaz „a Tizenkettek”.

Reflexió:

A tapasztalatok alapján, a csellóegyüttesben való játék minden korosztály számára

izgalmas és különleges zenélési lehetőség. Minden szólamnak megvan a maga szerepe.

A csellókvártettnél az első szólamé általában a dallam. A középső két szólamnak kitöltő

szerepe van, néha melléktémát is játszik, vagy az is előfordul, hogy a dallammal tercben

szólal meg, de legfőképp harmóniameghatározó szerepet tölt be. A negyedik cselló a

basszus szólamot játssza. Azonban vannak kivételek, ahol mindegyik szólamnak szóló

feladat, de nem ez az általános. Azért is tartom rendkívül fejlesztőnek és hasznosnak a

csellóegyüttesbeni kamarazenélést zeneiskolás gyerekekkel, mert különböző

korosztályok és különböző szintű csellista növendékek tudnak együtt zenélni, ugyanis

eltérő nehézségi szintűek a szólamok, így egy ügyesebb felsőbb osztályú növendéknek

lehet első szólamot adni, és akár egy kisebb gyermeknek, pedig a negyedik, általában

könnyebb szólamot. Ezáltal tanulhatnak is egymástól és hallhatják egymás játékát.

Számomra a kamarázás és a zenekarban való játék nem csak zeneileg, hanem emberileg

is nevel. Alkalmazkodás, alázat, de közben önérvényesítés. Egyaránt fejleszti a

hangszeres képességeket és nevel emberileg. A gyerekek arcán is azt láttam, hogy nagyon

tetszett nekik ez a felállás. Mindenkinek megvolt a saját szerepe és mindenki egyaránt

fontosnak érezte magát. Egy próba alkalmával nem tudott eljönni az egyik növendék, így

Tanárnő ült be helyette. Ez a helyzet is motiválta a gyerekeket, hogy a tanárukkal

játszhatnak együtt, figyelték is a Tanárnő játékát, izgatottak voltak, sokkal

felszabadultabban játszottak közösen. Nagyon sok pozitívummal jár csellóegyüttesben

játszani, azonban nem egyszerű megszervezni, hogy több gyerek, különböző

időbeosztással egyszerre ráérjen. Általában a szülővel is egyeztetni kell hogyha ez

hangszeres órákon kívüli időpont, azaz plusz órát vesz igénybe. Azonban megéri a sok

fáradságot, mert, ha létre tud jönni akár egy cselló duó is, nagyon szép műveket és

átiratokat lehet tanulni. És nem utolsó sorban a csellóegyüttes darabokkal mindenki

számára élvezhető koncertet lehet adni.

6

3. A pedagógiai folyamat tervezése

Intézmény bemutatás az iskolában begyűjtött dokumentációs anyagokkal

Intézmény bemutatása:

A miskolci Fazekas Utcai Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola (3525 Miskolc,

Fazekas utca 6. szám) állami fenntartású összetett iskola.

Belvárosi frekventált iskola, ezért rendkívül jó kapcsolatban állnak közművelődési

intézményekkel pl.: Miskolci Nemzeti Színház, Miskolci Galéria, Miskolci Szimfonikus

Zenekar…stb., három tantárgyból működik emelt szintű képzés a közismeretben: angol

nyelv, matematika és ének-zene.

A tantestületet négytagú vezetőség irányítja (igazgató, alsós-, felsős-, művészetiigazgató

helyettes) kooperatívan és összehangoltan működnek együtt, a rendezvényeket,

7

eseményeket közösen összefogva hozzák létre. Pedagógusaik rendszeresen vesznek részt

posztgraduális képzéseken és továbbképzéseken.

Az 50-es évek elején Kodály Zoltán javaslatára jöttek létre az egész ország területén zenei

általános iskolák, ahol a közismereti oktatás mellett emelt óraszámú ének és

hangszertanítás folyik. A Fazekas Utcai Iskolát 1963-ban alapították. 1994-ben a

zenetagozatos iskolából általános és zeneiskola alakult, ezáltal növekedett a

hangszeroktatás lehetősége. Gyarapodott a hangszeres képzés választéka. Ma 10

hangszeres szakon van lehetőség tanulni a gyermekeknek. Más iskolák tanulói is részt

vehetnek az iskola zenei képzésében.

A szülők és a diákok kérésére megkezdték a táncművészet oktatását, majd 2004-ben már

szín- és képzőművészeti oktatás is beindult.

2006-2007-ben az Oktatási Minisztérium mind a négy művészeti ágban zajló képzést

kiválónak minősítette.

2009-ben újították fel, 24 tanterem közismereti és művészeti szaktantermek, tornaterem,

könyvtár és hangversenyterem található benne.

2012-ben Akkreditált Tehetségpontként működik.

2016-tól pedig már Akkreditált Kiváló Tehetségpontként működik.

Közismereti képzésben öt munkaközösség folyik: természettudományi-,

társadalomtudományi-, alsós-, napközis-, testnevelés és sportmunkaközösség.

Művészeti képzésben három munkaközösség: ének-szolfézs, hangszeres tanszakok és

csoportos tanszakok munkaközössége.

Az iskola művészeti pedagógiai programja művészeti áganként és tanszakonként ad

útmutatást a követelményekről, feladatokról és célokról a törvényi szabályozásoknak

értelmében.

8

A művészeti oktatás képzései:

Táncművészet:

Klasszikus balettet, jazz balettet, társastáncot és néptáncot van lehetőség tanulniuk a

gyerekeknek. A néptánc által megismerkedhetnek a magyar népszokásokkal,

hagyományokkal, viselettel. De más kultúrák hagyományaiba is nyernek bepillantást.

Festészet:

Képző- és iparművészeti alkotásokat tanulmányoznak, melynek során fejlődik az

önkifejezésük, fantáziájuk és kézügyességük. A festészet formálja az esztétikai érzetet és

érzékelést. Művészettörténetet és népművészetet is tanulnak, mellyel műveltségüket is

gazdagítják.

Színjáték:

A színjátszás során bábjátékkal is megismerkednek, helyzetgyakorlatokat beszédfejlesztő

gyakorlatokat versekkel, jelmezes előadásokkal, népi gyermekjátékokkal és zenével

együtt sajátítanak el.

Zeneművészet:

Vannak zenei osztályok, ahol emelt óraszámban ének-zenét és furulyát tanulnak a

gyermekek. Második osztálytól kezdenek el hangszert tanulni 10 tanszakon: hegedű,

gitár, zongora, ütő, klarinét, szaxofon, fuvola, blockflöte, trombita és gordonka. Vonós-

és fúvószenekar, valamint kórus oktatás is folyik.

„A Fazekas iskola célja, hogy magas színvonalú közismereti oktatással és művészeti

képzéssel, érzelmi és esztétikai neveléssel járuljunk hozzá egy sokoldalú, zeneileg is

művelt, érett, kreatív személyiség kialakításához.”1

1 Kissné Takács Katalin művészeti igazgatóhelyettes, hegedűtanár, Miskolc, 2014. április 30.

9

Reflexió:

Hospitálásom és tanítási gyakorlatom során kezdtem el rendszeresen látogatni az iskolát.

Jó érzéssel tölt el belépni az épületbe. A hangszeres termek jól felszereltek, minden, ami

szükséges a tanításhoz megtalálható bennük, világosak és jól szellőztethetőek. A

Hangversenyterem is megfelelő nagyságú. Színpaddal rendelkezik, amely alkalmas

koncertek tartására. A tanárok kiváló szakmai tudással rendelkeznek. B. Katalin

csellótanárnőtől sokat tanultam, jól bánik növendékeivel, egyensúlyban van az elvárása

és a gyermekek alkotóterének szabadsága. Sok növendék került ki tőle, akik magas

színvonalon űzik pályájukat és országosan is elismertek. A gyerekek, akik óráit

látogattam tapasztalatom alapján jól neveltek, intelligensek és jó zenei képességekkel

rendelkeznek. Mindegyik gyermek érdeklődéssel fordult hangszere felé, figyeltek Katalin

tanárnő instrukcióira és a legtöbb gyermek felkészülten jött órára. Örülök, hogy ebben az

intézményben folytathattam gyakorlati óráimat, sok új tapasztalattal és módszerrel lettem

gazdagabb, amit elvihetek magammal útravalóként.

10

4. A tanulók műveltségének, készségeinek és képességeinek

fejlesztése a tudás felhasználásával

Egy hangszeres iskola egy kötetének ismertetése, felhasználhatóságának

bemutatása, kritikai értékelése

Sebastian Lee (1805-1887) Németországban született. J.N. Prellnél tanult, aki

Bernhard Romberg tanítványa volt. A párizsi Operaház szólócsellistája lett 1868-

ig, majd visszatért szülőföldjére Hamburgba. Mendelssohn zseninek tartotta, azt

írta róla: „egy igazi jelenség” Lee ötvözte a német és a francia csellóiskolát. 1845-

11

ben jelent meg első cselló metodikai kötete az Op. 30-as Méthode pratique pour

le violoncelle. Számos országban kiadták tanulmányait és duó kottáit, amikből ma

is előszeretettel tanítanak. Legjelentősebb műve Az Op.70 40 könnyű gyakorlat

gordonkára című antológiája. Továbbá számos tanulmányt írt, különösen

kiemelkedő a Thema mit Variationen (variációk egy témára), ismertebb nevén a

40 melodikus és progresszív etűd Op.31.

Reflexió

Lee Op. 31 Melodikus és Progresszív etűdjei a 27/1998 (VI.10) MKM rendelete

alapján 5. évfolyam „A” tagozatától és a 4. évfolyam „B” tagozatától kezdve

ajánlott tananyagként van feltüntetve. Azonban a gyermek fejlődési tempójától

függ, hogy mikor lehet valójában tanítani nekik.

Ezek az etűdök műfaji szempontból a gyakorlatok és a darabok között

helyezkednek el. Vagyis sokkal dallamosabbak, mint a kifejezetten technikával

foglalkozó társaik. E tanulmányok segítenek közelebb hozni az inkább preferált

darab játékhoz az etűd játékot, úgy, hogy közben technikailag is fejlesztenek.

Néhány etűdöt akár koncerten is el lehet játszani szóló darabként. A nagyobb

terjedelmű etűdök, a differenciált vonókezelést fejlesztik. Két kötetből áll, az első

kötet 1-22-ig a második kötet a 23-40-ig tart.

Az első kötetben leginkább a széles vonókezelést, legatot, staccatot lehet

készséggé fejleszteni. A 13. etűd egy variációs etűd, először bemutatja a témát,

majd kétszer variálja. Pontozott ritmusokat is gyakoroltat, a könnyed vonózást,

detachet, trilla játékot, hüvelykujjal való játékot és végül az arpeggiot.

A második kötetet a cantabile játék gyakorlatával kezdi, majd a duplafogásos

technikát gyakoroltatja. A staccatot úgy fejleszti, hogy a legatoval egy etüdben

szerepelteti. Kialakítja a hüvelykujjas játék készségét, az oktávozást is bevezeti.

A díszítéses (előkés, trillás) etűdökben, a billentés pillanatnyiságás gyakoroltatja.

Néhány etűdben műveli a kromatikus hallást is.

Magas színvonalú tanulmánynak tartom, elsajátítása biztos alapja a

zeneművészeti szakközépiskolai tanulmányoknak.

12

5. Az egész életen át tartó tanulást megalapozó kompetenciák

fejlesztése

Számítógéppel segített tanulás

Reflexió:

A közösségi média és a klasszikus zene, ma már egyre gyakrabban kapcsolódik össze. Az

elmúlt években azonban kialakult egy negatív szemlélet a közösségi médiával

kapcsolatban, aminek érthető oka, hogy miután szinte bármit, bármikor egy-két

kattintással meg lehet nézni és hallgatni otthon, így a koncerttermekben nincs jelen az a

korosztály, aki majd ötven év múlva is megtelítené a közönség sorait. Ennek persze az is

az oka lehet, hogy a klasszikus zene már nem örvend akkora népszerűségnek, mint régen.

Azonban nem várható el a társadalomtól, hogy magától igényessé váljon, ha a közösségi

médiában ezt nem teszik mindennapossá. Az elmúlt években remek kezdeményezés

olyan igényes zenei műsorok elindítása, felelevenítése, mint pl.: a Virtuózok, a Fölszállott

a páva, a Karmesterverseny…stb. Ezek a műsorok, rendkívül motiválóak zeneiskolás

gyerekek számára is. És nem utolsó sorban tehetségeket fedeznek fel.

13

Számítógéppel segített hangszeres tanulás alatt a YouTube hasznosságát is kifejteném. A

YouTube lehetővé teszi, hogy rengeteg előadótól, számtalan művet lehessen

meghallgatni. Ezáltal ki tudjuk választani a számunkra legkedveltebb előadót, vagy akár

rátalálhatunk ritkán játszott darabokra. A számítógép bevonását a tanulásba pedagóguskét

meghatároznám. Fontos, hogy a gyermek tudjon tájékozódni a kottából. Ha folyton

meghallgatja a darabot, amit feladtam, csak hallás után tanulja meg és a kottaolvasási

képessége nem fejlődik. Viszont megtiltani, hogy ne hallgassa nem lehet és nem is

érdemes, mert hasznos, ha meghallgatja, csak ne a más területen való képességfejlesztés

rovására menjen, ezért én, ha új darabot adnék a növendékemnek, először kottából

eljátszatnám, hogy a lapról olvasást is tanulja. Kisgyermekek esetében azt javasolnám,

hogy hallgassák meg velük egykorú gyerekekkel is a tanult darabot, hogy hallják az ő

szintjükön is Ezt természetesen a következő órán együtt is meghallgathatjuk, meg is

beszélhetjük.

Kotta szempontjából, a legnagyobb és legnépszerűbb internetes letölthető kotta

gyűjteményes oldal a www.imslp.org .

Azaz az International Music Score Libary Project, másnéven Petrucci Zenei Könyvtár.

Az Ottavio Petrucci kiadó után. 2006 februárjában alakult meg az oldal Kanadából

üzemeltetik, 2010-ben jött létre az EU szerver, ami Hollandiából üzemel. Ez egy

14

nagyszerű lehetőség a kották megőrzésére és letöltésére. 2015- ben tették előfizetésessé,

ha el akarnánk kerülni a várakozási időt. A nem fizető felhasználóknak ugyanis 15

másodpercet kell várni mielőtt betöltődik a kotta. Egyelőre még „ingyenes”, ugyanis a

különböző forrásokból származó bevételek elegek az oldal fenntartására. Különösen

hasznos, hogy a kották között eredeti kézzel írott példányokat is találunk bizonyos

művekből. Ezáltal értékmegőrző szerepe is van az oldalnak. Több mint 430 ezer kotta áll

rendelkezésre. Nem csak kották, felvételek is találhatóak az oldalon, több mint 50 ezer.

Költség szempontjából az imslp jelentősen megkönnyíti a zenélni vágyók helyzetét.

Viszont előfordul, hogy az oldalról letöltött kottákban találhatóak rossz hangok. A tanár

feladata észrevenni, javítani. További hasonló oldalak, a Musopen (https://musopen.org/)

, a Choral Public Domain Libary (http://www1.cpdl.org/wiki/index.php/Main_Page) …

stb.

15

6. A tanulási folyamat szervezése és irányítása

Saját tematikus terv

Pedagógus neve és szakja: Járvás Vivien- tanár- zenetanár gordonka

Iskola neve: Fazekas Utcai Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola

Műveltségi terület: Alapfokú művészetoktatás, zeneművészeti ágon

Tantárgy: gordonka

A tanulási-tanítás egység témája: Legato és staccato karakterű játék egy darabbal való

megtanulása.

A tanulási-tanítási egység cél- és feladatrendszere: Skálával az intonáció, fekvésváltás,

vonóváltás, húrváltás fejlődik. Etűddel a változó vonósebesség, vonástípusok (legato,

staccato), karakteres játék, intonáció, fekvésváltás, kottaolvasás fejlődik, Koncerttel

intonáció, bal és jobb kéz technika, kottaolvasás, játékstílus fejlődése idézhető elő.

A tanulási-tanítási egység helye az éves fejlesztési folyamatban:

Előzményei: Fél évi vizsgára való felkészülés: Somló 34, és 37-es etűd, Vivaldi C-dúr

csellóverseny első tételének igényes megtanulása.

Tantárgyi kapcsolatok: Szolfézs

Osztály: 3/B

Felhasznált források, eszközök:

- Somló Klára: Tanulmányok gordonkára, Vivaldi C-dúr csellókoncert (RV 399)

- Tükör, metronóm, hangoló gép, kottaállvány

Dátum: 3 tanítási óra dátuma 2018. március 22, 29, április 12

16

Rész-

témák

Tudásanyag,

fejlesztési

területek

Didaktikai

feladatok

Módszerek,

tervezett

gyakorlatok,

tanári

instrukciók

Taneszközök Otthoni feladatok

(gyakorlási

módszerek)

1.óra

G-dúr skála 2

oktávon

kettős

kötéssel,

Somló Klára:

Tanulmányok

gordonkára:

37-es etűd

Skálánál

egyenletes

vonóhúzás,

pontos intonáció,

Etűdnél, vonó

közepén való

játék fejlesztése,

detache játék

rövid, egyenletes

vonósebességgel,

különböző

húrokon felsőbb

húrokon

kevesebb,

alsókon több

karsúly

használat, 6/8-

ban való lüktetés

megérzése,

kottaolvasás.

Előzetes tudás

felmérése, új

ismeret adása

(ujjrend, vonás),

kotta olvasása

nagyobb

távlatból, vagyis,

hogy a sok

tizenhatodot ne

egyenként

olvassa, hanem

már benne

legyen az érzet,

hogy hogyan

helyezkednek el

egy 6/8-os

lüktetésben.

A skála

egyenletes

vonózásának

eléréséhez lehet

csak üres húron

próbáltatni a

vonóhúzást. Az

etűd főleg a

jobbkéz

technika

fejlesztésére

fekteti a

hangsúlyt,

érdemes

gyakoroltatni

üreshúron a

detache vonást,

megkérni, hogy

egészen rövid

vonóval játssza

el. Figyeljen

oda a tág

fogásokra.

Hangszer,

kottaállvány,

Etűd kotta

Skála gyakorlásnál

(10 perc) figyelni az

intonációra, a

vonóbeosztásra, az

etűdöt lassan

gyakorolni, ügyelni

a tisztaságra, főleg

az előrenyújtott 4.

ujjnál (tágfekvés)

2.óra

Somló Klára:

Tanulmányok

gordonkára:

37, 34 etűd

A 37-es tanult

etűdnél

átismétlés, a

nehezebb részek

kiragadása,

Előzetes tudás

felmérése, új

tanulmány,

lapról olvasás

(blattoltatás). A

A 37-es etűdöt

újra

meghallgatom,

figyelek a

detache,

Hangszer,

kottaállvány,

kotta

Lassan ajánlom

gyakorolni az

intonáció miatt is,

majd fokozatosan

gyorsítani a tempót,

17

egyenletes

vonókezelés, a

34-es etűdben a

különböző

vonások legato

és staccato

együttese.

37-es etűdnél a

vonókezelés,

jobb kar

mozgása, vállak

lazaságára való

figyelés,

könnyed

húrváltás. A 34-

es etűdnél a

legato és staccato

egymás utáni

alkalmazása,

karakteres játék,

üres húr után a

harmadik fekvés

eltalálása,

beérzése.

mennyit

fejlődött,

gyakran

előfordul, hogy

összeszólalnak

a húrok, ennek

oka, hogy a

csuklója a

legaktívabb a

játékban.

Felhívom a

figyelmet, hogy

az egész karját,

vállát jobban

aktiválja. A 34-

es etűdnél

kiragadnám a

nehezebb

részeket,

fekvésváltás, és

azt többször

eljátszatnám. A

legato és

staccato

vonózáshoz is

az egész karral

való játékot

hangsúlyoznám,

ugyanis

csuklóból a

húrváltás nem

lehet szépen

kivitelezni.

mivel visszatérő

formája van, ezért a

középrészénél lévő

nehezebb részeket

sokkal többször kell

gyakorolni, mint az

elejét. A 34-es

etűdnél a

hármazhangzatokat,

ami legatoba van

írva az elején,

egymás után lassan

javaslom

gyakorolni, hogy az

első fekvés után a

harmadik fekvésben

G-húron az E

hangot minél

határozottabban

tudja megtalálni.

18

3.óra

Somló Klára:

37, 34-es

etűdök

Vivaldi C-dúr

csellóverseny

1. tétel

Egyenletes

vonóhúzás,

vonóbeosztás,

pontos intonáció,

staccato, detache,

legato vonózás

az etűdökben és a

koncertben is. Jó

tempo

megtalálása.

Egyenletes

ritmus. Közös

zenélés.

Előzetes tudás,

fejlődés

felmérése, az

etűdöknél a

húrváltás,

intonáció

szempontjából a

hátranyújtott ujj

tisztasága.

Tempo gyorsítás

(ha már jól

megy), A

csellóversenynél,

a különböző

vonások,

detache, legato,

staccato egymás

utáni játszása, a

csellókoncert

mint műfaj

megismerése,

ami egy

hosszabb,

színesebb

hangvételű

darab, mint az

etűdök, ha még

nem tanult

Vivalditól, az ő

stílusának

megismerése,

barokk zenei

stílusjegyekkel

Az etűdöknél

meghallgatom

mennyit

fejlődött, ha a

nehezebb részek

még akadoznak,

együtt újra

átnézzük őket,

ha nem világos

pár jelzés a

kottába,

kiegészítem,

segítő ujjrendet,

vagy vonást

írok be. A

koncertnél egy

megfelelő

tempót

választunk,

amiben a

nehezebb

részeket is

lelassítás nélkül

le tudja játszani.

Emlékeztetem

az 37-es etűdnél

tanultakra,

ahogyan ott

játszott

detachet,

ugyanúgy kell

itt is, a vonó

közepe tájékán,

Hangszer,

kottaállvány,

kották,

metronóm

(ha

szükséges)

Az etűdöknél és a

koncertnél is

lassabb tempóban

való gyakorlás,

hogy egyenletes

tempóba menjen, ne

kelljen megállni,

vagy tempót

váltani. Az etűdök

gyakorlása

hasonlóképpen,

mint ahogy az

előzőekben leírtam,

kiragadni a

nehezebb részeket

és duplán annyiszor

átgyakorolni, mint

az elejét, ami

visszatér a végén. A

koncertben, ha

szeret vibrálni

feladatként

megbízom, hogy

gondolja át hol

érdemes.

Miután az órán

átjátszottuk a

koncertet, ha

szeretne felvételt

hallgatni a

YouTube-ról

ajánlok neki,

19

való találkozás.

A könnyedebb

csellójáték

felfedezése.

laza kézzel, de

egész karból,

nem csak

csuklóból, erre

különösen oda

kell figyelni. A

detache vonást

üreshúrokon

gyakoroltatom,

ha túlságosan

csuklóból

játszik,

megkérem,

hogy fogja

marokra a vonót

és játssza el

úgy, majd azzal

az érzettel

próbálja meg

rendes

fogásban,

viszont ügyelek

arra, hogy ne

szorítsa.

Ösztönzöm,

hogy minél

hamarabb

tanulja meg

fejből.

előadót és

felvételeket.

20

Reflexió:

A feladatom az volt, hogy a növendéknek etűdöket és a Vivaldi C-dúr csellóversenyt

tanítsam meg. Sok segítséget kaptam tanárnőjétől, B. Katalintól. Tudtam, hogy milyen

koncertet fog játszani, ezért az etűdöket úgy válogattam, hogy a koncertben való technikai

feladatokkal, már korábban találkozzon, ezáltal ne okozzon neki meglepetést. Szabolcs

nagyon ügyes növendék, jól lehetett vele haladni, megjegyezte az instrukcióimat, és

óráról-órára fejlődött. A szabadabb játékot, néhány technikai instrukcióval és a

muzikalitást volt célom kihozni belőle.

21

7. A pedagógiai értékelés változatos eszközeinek alkalmazása

Belső szaktárgyi értékelés, mérésértékelés intézményi sajátossága

„Az értékelés nem más, mint a célok és az eredmények összevetése, az eredmények

vizsgálata abból a szempontból, hogy céljaink szerint minek kellett volna eredményként

létrejönnie.”2

A zenetanításban az értékelés inkább jutalom, mint besorolás. Mivel a zeneiskola egy

plusz elfoglaltságot jelent, és egy gyermek, aki délelőttől folyamatosan iskolában van és

még délután eljár a zeneórákra, már értékelendő. Így a zeneiskolákban leginkább formatív

értékelésről beszélünk. A formatív értékelés kifejezetten a tanulót és a tanulás haladását

értékeli. Az értékelés jelentése kognitív3, vagy affektív4, leegyszerűsítve jutalomról vagy

büntetésről van szó. A jutalmazás szimbolikus formát ölt. Akkor kaptam jutalmazást

zeneiskolás koromban, amikor olyan dolgot teljesítettem, amiket nem adtak fel, például

2 Knausz Imre: A tanítás mestersége 131- 133. o.

http://mek.oszk.hu/01800/01817/01817.pdf

3 Megértésen alapuló. 4 Érzelmekre ható.

22

kotta nélkül hoztam egy olyan darabot, amit nem beszéltünk meg hogy kívülről vigyem.

Vagy ha ügyesen dolgoztam az órán, figyeltem és mindent meg tudtam csinálni, amit kért

a tanárom. Ezek a jutalmazások vagy pirospont, vagy matrica, vagy nagyobb koromban

kis ötös. Ezt nevezhetjük kognitív értékelésnek. Ha néhány órán nem sikerült ilyet

szereznem affektív módon, büntetésként éltem meg. A formatív értékelés végig kíséri a

pedagógiai folyamatot. Szummatív5 értékelésről beszélünk a tanulók teljesítményének

intézményes félévenkénti értékelésénél. A szummatív értékelés egyfajta előrejelzést ad a

későbbi lehetőségekről, amik a növendék előtt állnak, összegzi és lezár egy tanulási

ciklust. A zeneiskolai szummatív értékelés a féléves és évvégi vizsga. Arról kérdeztem

B. Katalin tanárnőt, hogy ő mi alapján osztályoz. A válasza az volt, hogy 4-esnél nem ad

rosszabb jegyet, ugyanis nincs értelme. Ha 4-esnél rosszabbat érdemel a növendék, akkor

a hátterében az is áll, hogy nem szereti csinálni, csak elképzelhető, hogy ráerőltetik.

Ilyenkor a legfontosabb elbeszélgetni a szülővel és javasolni, hogy ez mégiscsak egy

hobbi, azok számára, akik nem zenei pályára készülnek, a hobbi fogalom meg attól hobbi,

hogy szereti csinálni a gyermek. Továbbá Katalin tanárnőnél szinte mindenki 5-öst kap,

csak azok kapnak 4-est, akik nem dolgoztak szorgalmasan az évben. Rosszabbat azért

sem érdemes adni, mert akkor motiválatlanok lesznek és ott hagyják a zenélést, holott a

zenélés sokkal többet ad és fejleszt más területeken is. (Mint például a matematika, amit

bebizonyítottak már számtalanszor, de ezen kívül is több transzferhatása van.) Az

értékelés két részre tagolódik, vagyis két funkcionális elemre bontható. A tanár számára

visszajelzések, a tanuló önálló munkájáról, ez alatt például a vizsga előtti órákra

gondolok, amikor azt kérjük a növendéktől, hogy játssza el vizsgaszerűen a darabjait

egymás után, most nem fog beleszólni a tanár. Ez olyan, mint egy kisdolgozat, vagy

felelet a témazáró előtt. Ezt zsargon ellenőrzésnek nevezik a pedagógiában. A másik fajta

értékelés, az eredmény összevetése a követelményekkel. Meg van adva a hivatalos

tanmenet, amihez nem árt tartani a növendék szintjét, viszont nem kell és nem is lehet

olyan komolyan ragaszkodni hozzá, mint a közismereti oktatás tantervéhez, ugyanis, ha

a növendék lassabban halad, mint a tantervben ajánlott követelmények, de szereti

csinálni, és jó, biztos úton van, akkor nem adhat neki a tanár emiatt rosszabb jegyet, ha

amúgy is csak hobbiként űzi. A tanulók teljesítményét sem igazán kell egymáshoz mérni,

erre alakult ki az „A” és „B” tagozat, vagyis az átlagos haladási tempójú és a gyorsabb

haladási tempójú gyerekek osztályozása, ezért nincs is értelme egy ugyanabban az

5 Összegző.

23

évfolyamban lévő „A” osztályú gyermeket összehasonlítani egy „B” osztályúval. A

zeneoktatásban a növendéknek leginkább a saját magához mérten való fejlődését

értékeljük. Sokkal gyerekcentrikusabb értékelés, mint bármelyik közismereti iskolai

értékelés.

Reflexió:

Egyik alkalommal megkérdeztem növendékemet, hogy mit szeret jobban, a piros pontos

és matricás értékelést, vagy a szóbeli dicséretet. Azt válaszolta, hogy a szóbeli dicséret,

mert az sokkal jobban motiválja őt a gyakorlásra. Véleményem szerint is pirospontos,

vagy matricás dicséret a szóbeli dicséret nélkül csak a szülőnek való „megfelelni vágyás”.

Nem tartom feleslegesnek ezt a fajta értékelést, azonban inkább legyen több szóbeli

dicséret, mint számtalan matrica és más egyéb az ellenőrző füzetben.

8. Szakmai együttműködés és kommunikáció

Gyermekekkel, szülőkkel való kapcsolat intézményi bemutatása egy hangverseny

keretében

24

Reflexió:

Egy nagyon kellemes osztálykoncerten vehettem részt február 22-én délután 5 órakor a

Fazekas Utcai Általános és Alapfokú Művészeti Iskola Dísztermében.

Elsőként Thomas Morley: Now is the month of maying (Ti édes májusfények) c. műve a

6. osztály kórusával, zongora, fuvola és cselló kísérettel szólalt meg. Nagyon tetszett,

hogy ezzel a vidám művel vezették be az egész koncertet. Számomra megadta az alap

pozitív hangulatot, szépen szólt a kórus és nagyon jó ötlet volt, hogy az eredeti

megszólaltatáshoz hasonlóan hangszer kísérettel egészítették ki. A következőkben egy

nagyon ügyes trombitás fiú, Szabó Gergely játszott egy egészen rövidke Brazil darabot a

Lambadát. Még nem volt alkalmam szólóban hallgatni ezt a „művet”, de tetszett, hogy

folytatódott a vidám vonal. Ezek után Bach Parasztkantátáját adta elő Gyüker Gréta

fuvolán Ecsedi Andrásné zongora kíséretével. Szép hangon fújt, kissé látszódott rajta az

izgulás, de egyenletes ritmusban, tisztán eljátszotta a darabot. A következőkben Papp

Gergő előadásában volt hallható a Kis induló, szintén egy rövid darabot hallhattunk,

ügyesen ritmusosan eljátszotta. Látszott rajta, hogy szereti ezt a darabot, lelkesen játszotta

és tisztán, tehetséges növendék. Ötödik műsorszámként N. Chéderville szonátáját

játszotta Putnoki Gergő furulyán. Nagyon szép ez a mű, még soha nem hallottam erről a

barokk zeneszerzőről és a műről, kellemes meglepetés volt, kellemes első tétellel

kezdődik. Ügyesen játszotta a darabot. Hosszú mű, amit nyugodtan zeneileg elképzelt

előadásban hallottunk. Következőkben egy ismert Beethoven mű, a G-dúr szonatina 1.

tétele hangzott el Holló Emma zongorajátékában. Nagyon szépen indult az ismétlésnél

lehetett érezni, hogy kissé izgult, ezért a tempo kissé nyugtalan volt, de ügyesen

végigvitte a darabot, lehetett hallani, hogy ügyes növendék. Ezután Bach Musette

eredetileg zongorára írt darabját hallhattuk fuvola-gitár, Debreceni Dóra és Balogh Eszter

Dóra előadásában. Ez a felállás nagyon kedvessé tette ezt a darabot, felfrissítette a már

kissé unásig hallgatott zongorás előadást. Tetszett, hogy figyeltek egymásra, kamaráztak

és nem csak kíséretként volt jelen a gitár. Nyolcadik műsorként Bartók Béla Körtáncának

előadását Réz Petra tolmácsolásában hallhattuk zongorán. Szép előadás volt, érződött,

hogy átéli a darabot, muzikális volt. Ezt követően Balogh Eszter Dóra előadásában

Purcell Hornpipe című művét hallhattuk. Nagyon tetszett az előadás, az előadó benne volt

a darabban, látszott rajta, hogy szereti játszani és úgy is szólt szép zenei elgondolásokkal,

25

megformálásokkal. Ezután J.B. Lully Gavotte és Musette Bollók Bernadett hegedű

előadásában és Ecsedi Andrásné zongorakíséretével szólalt meg. A staccato vonás

karakteresen szép játékot eredményezett. A duplafogások tiszták voltak, tempón belül

maradt, szépen megoldotta a nehezebb középrész után a téma visszatérését. Utolsó előtti

számként Fazekas Ádám cselló játékával és Ecsedi Andrásné zongorakíséretével

hallhattuk Popper Szüleim emlékére című művét. Egy muzikális előadást láthattunk,

hallhattunk. Szép vonóváltásokkal, konkrét elképzeléssel, intonáció szempontjából is

kiemelkedően teljesített, a nehéz duplafogásoknál is csak helyenként volt kissé

intonálatlan. Éneklő csellóhangon és átgondoltan játszott. Tehetséges növendéknek

tartom. Végezetül pedig keretbe foglalóan az osztálykórus előadásával zárult a koncert.

Összességében kellemes koncertet hallhattam, sok vidámsággal és egy „Poppernyi”

mélységgel. Örülök, hogy meghallgathattam. A hangversenynek jó kisugárzása volt a

közönség felől is. Ez legalább annyira fontos, mint a jó produkciók. Erősíti a zeneiskola

és a szülők kapcsolatát, építi a tanulást segítő szülői támogatást.

9. Önművelés, elkötelezettség a szakmai fejlődésre

Szakcikk összegzése, értékelése a Parlando, egy cikkéből

Az általam választott szakcikk Frank Lajos 61964. január és februárban folytatólagosan

megjelent írása. A folyóirat archívuma megtalálható a www.parlando.hu oldalon, (vagy

a teljes cikk megtalálható a Függelékben)

Témája/címe: A jobb és bal kéz fokozatos és céltudatos kiművelésének módszere a

gordonkatanításban

6 Frank Lajos csellóművész, tanár. 1908-ban született. Tanulmányait 1924 és 1931 között a budapesti

Liszt Ferenc Zenemûvészeti Fõiskola cselló tanszakán Schiffer Adolf növendékeként végezte. 1940-tõl az

Albert Vonósnégyes tagja. 1942-tõl a Budapesti Hangversenyzenekarban és a Rádiózenekarban, 1945 és

1965 között a Magyar Állami Operaházban szólamvezető gordonkaművész. 1954-tõl 1966-ig a budapesti

Bartók Béla Zenemûvészeti Szakiskola tanszékvezetõ tanára, 1966-tól nyugalomba vonulásáig a Liszt

Ferenc Zenemûvészeti Fõiskola Zenetanárképzõ intézete Budapesti Tagozatának tanára. Európa számos

országában vendégszerepelt.

http://www.muzsikalendarium.hu/muzsika/index.php?area=article&id_article=1635

26

Összegzés:

„…jobb kéz és bal kéz kiművelésének általam ismertetett módja egy bizonyos lehetőség

a több közül, mert bár itt nem mondható ki, hogy „minden út Rómába vezet”, a cél mégis

több módon érhető el, e cél pedig a szép hang elérése és a zene szolgálatába állítása.”7

Frank Lajos szerint a jobb kéz kiművelésének módszerével kell kezdeni, ugyanis ez a kéz

kezdetben nagyobb kihívást jelent, mint a bal kéz.

Vonófogás:

A vonófogást és a húron való elhelyezést egyszerre javasolja tanítani, mert így a

vonófogás eredeti helyzetbe kerül. A kezdeti próbálkozások általában merevséget

eredményeznek, amit a tanárnak minél hamarabb fel kell lazítania. Ezt a kar pihenő

helyzetbe helyezésével és a csukló természetes támasztékának helyzetével érhet el. A

hüvelykujj elhelyezését sokan sokféleképpen gondolják. Frank Lajos szerint a hüvelykujj

csuklószerű begörbítése a helyes, laza tartás, ugyanis egyszerűbb a kis felületen érintkező

ujjat kilazítani, mint egy merevebb nyújtott ujjat. A kisujj helyzetét a vonó rudján való

csuklós kialakításával tartja a leglazább módszernek.

Vonóhúzás:

G-húron kezdetben fél vonóval gyakoroltatja elsőként a vonóhúzást, ugyanolyan

hosszúságú szünetekkel. Ezután következhet a felső félvonón való játék. A vonóhúzásnál

fontos továbbá a különböző karsíkoknak való megtalálása, más síkban van ugyanis az A

és a C húron való kar helyzete.

Húrátmenet:

Azután tanul húrátmenetet a növendék, miután már biztonságosan tud legalább két húron

játszani. Főként a kar mozgásának feladata, de szükség van a csukló apró mozdulatára is.

Elsőként a húrátmenetet alulról felfelé irányba vezeti be, úgy, hogy középre kerüljön a

váltás és vonóhúzás.

7 Frank Lajos: A jobb és bal kéz fokozatos és céltudatos kiművelésének módszere a gordonkatanításban,

Parlando 1964/1, 11.-15.p, http://www.parlando.hu/1964/1964-1/1964-1-04-Jobbesbal.htm

27

Vonóváltás:

A kezdőknél jobbnak tartja a természetes vonóváltást, mert tapasztalatai szerint az

előkészített vonóváltás több energiát igényel és általában a csukló túllazítását és

ritmusbizonytalanságot eredményez.

A jobb kéz kultúrálásának eszközei a vonásnemek.

Vonásnemek:

Az egyik leggyakrabban előforduló vonásnem a detache. A vonás tanulását egész vonóval

vezeti be, hogy a csukló és a kar laza és hajlékony legyen. Frank egy azonos ritmusú

Sevcik 5. gyakorlatával kezdi a vonásnem bevezetését. Majd kötött és szaggatott érték

váltakozásával folytatja, ezt a gyakorlatot alkalmazza hüvelykfekvésben is (Sevcik 8.). A

csukló lazítására ugyanazt a gyakorlatot használja azzal a különbséggel, hogy egy harmad

vonóhosszal nyolcad értékeket gyakoroltat. Figyelni kell azonban, hogy ne legyen

túlmozgásos a csukló vonóváltáskor. A túlzott csuklómozgás gyakran fordul elő, szinte

lötyögős csukló, ami a rövid vonóval való játékot nehezíti meg.

A rövid vonóval képzett hangnak (staccato, spiccato…stb) az a meghatározása, hogy

azonos hangzást azonos vonóhosszal és azonos nyomást azonos sebességgel hozzunk

létre. Így egy túlságosan laza csukló nem tud szinkronban lenni a karral és szinte önálló

életre kel. Szóval a csuklónak lazának kell lenni, viszont a karnál alárendeltebb szerepben.

Úgy lehet megszüntetni, hogy egy kis időre teljesen leállítani és jobban bevonni a kar

mozgását. A kápánál való detache vonás után a vonó súlypontján nyolcadokkal tanítja a

vonást. Mindezen technikai tudás birtokában, már lehet adni gyakorló etűdöket: Dotzauer

20., Merk 12… stb. majd ezen gyakorlatok tanulása után következnek a nagyobb

lélegzetű darabok, mint a Goltermann csellókoncert, Goens: Scherzo…stb.

A vonó felső felén való játszással magasabb szakiskolai osztályban foglalkozik Frank.

Miután már a vonó mindegyik részén a vonónak szép detache-t játszik a növendék

etűdökben és darabokban egyaránt és a kar és csukló is szinkronban van, akkor lehet

elkezdni a dobott vonást, de ezt általában zeneiskola vége felé, vagy B tagozaton a

felvételi körül, vagy szakiskolába érdemes elkezdeni a gyermekkel.

A pengetés a jobb kézzel való húrhossz közép tájékon az ujjpárnával való

megszólaltatása. A változatos pengetés a bal kéz vibrato-tól és a jobb kéz erőteljes, vagy

lágy alkalmazásával éri el.

28

Bal kéz kiművelése:

Kar és kézfej alaphelyzetbe való állításával kezdi a bal kéz fejlesztését.

„A növendék kilazított kezét a G húron helyezem el, érzékeltetem vele a 2. és hüvelykujj

tengelyszerű támasztékát, majd mind a négy ujjat leszorítva, vállízületből indított

nyomással, jobb kézzel pengetve megszólaltatom a C-t.”8

Majd az alaphelyzet, azaz mind a négy ujj felrakásának tanításával folytatja. A gyakori

éneklést rendkívül hasznosnak találja.

A dallam hangnévvel való éneklését alkalmazza a hangszer megszólaltatása előtt a

növendékeknél.

Folytatva az első és negyedik ujj elhelyezését követően a második és harmadik ujj

használatát ajánlja.

Fekvések:

A növendék a G-húr után sorjában ismerkedik meg a többi húrral, eleinte a

törzshangokkal és az első fekvés hangjaival. Ezekkel az ismeretekkel már el tud játszani

egy G-dúr skálát 1 oktávon. A „tágfogás” tanítása nehéz feladat a tanár számára, Frank

nem tartja helyesnek, hogy a nyújtott első ujjal kezdik a tanítást, az ezáltal létrejövő merev

kéztartás miatt. Az előrenyújtott fogás helyes intonációjának támpontját a hangnévvel

való énekléssel segíti. Ezután a félfekvés, majd a 4. fekvés tanításával folytatja.

Fontosnak tartja a 4. fekvésnél a bal csukló magas helyzetét, elkerülve a kézfej

leszorítását.

8 Frank Lajos: A jobb és bal kéz fokozatos és céltudatos kiművelésének módszere a gordonkatanításban,

Parlando 1964/1, 11.-15.p, http://www.parlando.hu/1964/1964-1/194-1-04-Jobbesbal.htm

29

Fekvésváltás:

„Sokszor vitatott módszertani kérdés, hogy vajon mit tanítsunk, fekvést vagy

fekvésváltást. Annak, aki ezt tőlem kérdi, csak azt felelhetem: mind a kettőt.”9

Szerinte gyors felfogású gyermeknek fekvésváltást, nehézkesebb felfogású gyermeknek

fekvést érdemes előbb tanítani.

Elengedhetetlennek tartja Baudiot francia csellista alsó fekvés tanulásának gyakorlatait.

A fekvésváltás módszerei még a csúszás, a segédhangos és ujjcserés váltás. Ha a

fekvésváltás vonóváltással párosul, a fekvésváltás történik előbb.

Ujjrendek:

A jó ujjazat szabályai:

1. A súlytalan helyen való fekvésváltás nem előnyös.

2. Triolás ritmusnál minden hang azonos fekvésben legyen.

3. Nyolcad és tizenhatod ritmusnál az ujjrendváltás a hangsúlyos hangra kerüljön.

4. Az A és D húr hangszín különbözésének figyelembe vétele.

A hüvelyk fekvés bevezetését a 7. fekvés ismerete előtt már hasznosnak tartja. A

hüvelykujj támpontjának a fogólap különböző részeire való áthelyezését tartja még

fontosnak. A hüvelykfekvést alsó fekvésekkel való összekötését skálával gyakoroltatja.

Duplafogás:

Elsőként tercgyakorlatokat végeztet osztott hangokkal. Lefelé vonással kötve a két

hangot, majd felfelé vonással duplafogásban, ugyanígy szext fogásban. A hüvelyk és

második ujjazatú duplafogásokat inkább a szakiskolában tanítják.

A fekvések jó ismerete után következhet a hármashangzatok tanítása, amit a skála tanítás

során ismernek meg a növendékek.

9 Frank Lajos: A jobb és bal kéz fokozatos és céltudatos kiművelésének módszere a gordonkatanításban,

Parlando 1964/1, 11.-15.p, http://www.parlando.hu/1964/1964-1/194-1-04-Jobbesbal.htm

30

Vibrátó:

Kezdőknél nem ajánlja alkalmazni, mert a kar merevségéhez vezethet. Elsőként a G húron

IV. fekvésben 4. ujjal tanítja a vibrátót, amit azután a többi ujjal is gyakoroltat. A

mozgást, ami a vibrátót kialakítja ritmikus gyakorlással segíti. Ha kialakult az egyenletes

mozgás, alsó fekvésekben próbáltatja.

A két kéz összehangolásánál azt emeli ki fontosnak, hogyha a bal kéznek van nehezebb

dolga. Ha új ujjazatokkal ismerkedik, akkor a vonásnemek legyenek egyszerűbbek, és

fordítva, így elkerülhető a két kéz asszinkronja. Jó módszernek találja a bal kéz

szövegének pengetve való megtanulását, a vonózás előtt.

Reflexió:

Érdekesnek találtam kielemezni Frank János szakcikkét, ugyanis sok módszerrel lettem

gazdagabb, sok olyat felismertem, amit én is hasonlóképp tanultam, és olyan is van,

amivel már nem teljesen értek egyet. Továbbá szintén izgalmas a cikk abból a

szempontból, hogy a 60-as években (több mint 50 éve!) íródott, vagyis az akkor

használatos csellótechnika tanítást írja le. Különösképp észrevehető a megfogalmazáson,

ezért fontosnak tartottam kiemelni egy mondatot, ami a „Bal kéz kiművelésénél található.

Az első idézetben ez szerepel: „majd mind a négy leszorítva, vállízületből indított

nyomással” Amióta csellózni tanulok azokat a mondatokat hallom, hogy ne szorítsak és

ne nyomjam a bal és jobb kezemet, ezért ez a megfogalmazás érdekes volt számomra.

Gondolom nem rossz értelemben írta így, talán ez volt a „hivatalos” megfogalmazása és

fontos volt a nyomaték a húrra. A vonófogásnál a hüvelykujjnál nem erőltetném a

gömbölyített tartást, azt fontosnak tartom én is hogy ne feszüljön be az ujj, viszont

valakinél a gömbölyű tartás miatt feszül be, ezért megfigyelném és aztán dönteném el,

hogy melyik tartás a legcélravezetőbb. A vonásnemeknél a túl laza csuklónál azt a

módszert is alkalmaznám, amit jelenlegi tanáromtól tanultam, hogy megkérném a

növendéket, hogy fogja marokra a vonót és úgy próbálja meg eljátszani a darabját, mivel

így a csukló nem tud mozogni és ezt az érzetet próbálja alkalmazni a rendes vonófogásnál.

A pengetést változatos játékát még azzal egészíteném ki, hogy a dinamikát nem csak az

ujjak erőteljesebb vagy lágyabb alkalmazásával, hanem a húrhossz különböző pontján

való pengetéssel is el lehet érni, amit nagyobb zeneiskolás gyerekeknek szerintem meg

lehet tanítani. Összességében nagyon jó módszereket alkalmazott és rendkívül jó tanár

lehetett.

31

Irodalomjegyzék

(1) Frank Lajos: A jobb és bal kéz fokozatos és céltudatos kiművelésének

módszere a gordonkatanításban, Parlando 1964/1, 11.-15.p, Letöltés helye:

http://www.parlando.hu/1964/1964-1/194-1-04-Jobbesbal.htm Letöltés

ideje: 2018. 04. 13.

(2) Kissné Takács Katalin művészeti igazgatóhelyettes, hegedűtanár

portfóliójából részlet

(online) http://midra.uni-miskolc.hu/document/23827 (cit. 2018. 04. 15)

(3) Knausz Imre: A tanítás mestersége 131- 133. o.

Letöltés helye: http://mek.oszk.hu/01800/01817/01817.pdf Letöltés ideje:

2018. 04. 15

32

Függelék:

Parlando 1964/1, 11.-15. p.

A JOBB ÉS BAL KÉZ FOKOZATOS ÉS CÉLTUDATOS

KIMŰVELÉSÉNEK MÓDSZERE

A GORDONKATANÍTÁSBAN

Mielőtt témám tárgyalásába kezdenék, arról szeretnék

megemlékezni, hogy hogyan is jutottunk addig, hogy ma a

hangszertanításban bizonyos módszereket alkalmazunk.

Ha csak egy pillantást vetünk a múltba, azt tapasztaljuk,

hogy 16.-17. századbeli elődeink legnagyobbrészt önnevelés

útján jutottak hangszeres tudásukhoz és bővítették

ismereteiket aszerint, amint azt a korabeli irodalom, a teljesítendő

feladat tőlük követelte. Az első metodikai munka, amiről

történelmünk megemlékezik, a 18. század közepe táján látott

napvilágot. Sajnos, nem áll módunkban beletekinteni, de

feltételezhető, hogy mai értelemben sok hasznát nem látnánk.

Tudjuk ugyanis, hogy abban az időben például a hüvelykujjat

csak, mint támasztékot használták, aktív részt a lefogásban nem

vett, a támasztóláb még nem volt ismert stb. A hangszertechnika

további fejlődéséről az ebből a korból fennmaradt művekből

szerezhetünk tudomást, annál is inkább, mivel a hangszertechnika

előhaladását, miként ma, úgy a múltban is az irodalom adta

követelmények diktálták, de ennek részletezése történelmi

kérdés, nem tartozik szorosan tárgyunkhoz.

A továbbiak során megjelent gordonkaiskolák már többé-

kevésbé progresszív módszeres egységek alapján összeállított

munkák. Hiányosságuk az, hogy az új fogalmak begyakorlására

nem tartalmaznak elég szemelvényt, nem elég részletesek, és

mint metodikai vezérfonalak is többé-kevésbé avultak. Mai

tanterveink (közismereti és zeneoktatási) kiemelik a begyakorlás

módszeres munkáját, úgy a folyamatos képzés, mint az egyes

tanórák keretében. Jelentőségük abban van, hogy a begyakorlás

az a módszeres munka, aminek kapcsán az alapismeretek

rögződnek, a készség kialakul. A tanár ennek alapján mérheti le a

növendék egyéni készségét, valamint saját pedagógiai

munkájának eredményét. A múlt pedagógiai módszereinek egyik

leglényegesebb összetevője, ami ma is nagyon hasznos elem, a

tanár előjátszása, amit a növendék, ha tehetséges, vagy van

utánzókészsége, azonnal magáévá tesz. Ez a módszer jellemezte

az idősebb generáció tanulmányi ideje alatt követett tanítás

jellegét. Így tanultunk még mi is, anélkül, hogy mesterünk a cél

33

elérése érdekében követendő utat vagy eszközt részletesen

ismertette volna.

Napjainkban a zenetanítás módszere teljesen

megváltozott. Igényelte ezt egyrészt az a körülmény, hogy a zene

tanítása sokkal általánosabbá vált, mint a múltban. A zenélni

vágyok tömegei nemcsak hivatás céljából tanulnak, hanem

kedvtelésből, szórakozásból, a zene kultúrájának élvezésére

gyűjtik ismereteiket. Másrészt az élet üteme az ifjúság sokrétű

elfoglaltsága, bizonyos túlterhelés, mely nem a legjobb

körülmény a zenei kibontakozáshoz, nem enged annyi időt a

kísérletezésre. Rövidebb idő alatt fokozottabb figyelemmel kell

elérnünk nagyobb eredményt, mint elődeink a válogatottabb,

tehetségesebb és több idővel rendelkező növendékanyagnál.

Hogyan tudunk e követelménynek eleget tenni?

Mindenekelőtt a tanárnak kell tökéletesen tudatában lennie, hogy

mit akar tanítani, és hogyan. Tudnia kell a hangszertechnika

elsajátításának módszeres egységeit és azok céltudatos

alkalmazásának módját, mivel ezek mintegy lépcsőfokai az

ismereteknek. Ezek ismerete a tanárnak bizonyos függetlenséget

biztosít a tanítandó zeneanyaggal szemben, mert a gyakor1andó

szöveget úgy válogatja ki, ahogyan azt a szóban forgó tárgy

kívánja. A továbbiakban feladata a tanárnak az új módszeres

egység alkalmazása a gyakorlatban, etűdökben, darabokban

egyaránt. Nagyon lényeges, hogy a pedagógus előre tudatában

legyen az újonnan alkalmazott ismeret hibalehetőségeinek, mert,

ezáltal a növendéket sok káros és később nehezen kiküszöbölhető

beidegzéstől óvja meg.

Egy-egy új elem beidegzését célszerű a már ismert

legegyszerűbb ismeretek segítségével végezni, ami alatt azt

érteném, hogy ha pl. a jobb kézben nehezebb vonás nemet tanítok,

azt nem komplikálom nehéz bal kéz szöveggel, vagy ennek

fordítottja, ha nehezebb bal kéz anyagot játszatok, azt kezdetben

nem gyakoroltatnám nagyobb figyelmet igénylő vonással, mert

az átlagos növendék egy időben többfelé nem tudja a figyelmét

szétszórni.

Ezen általános megjegyzések után most már

tulajdonképpeni tárgyamra térek, amit azzal kezdek, hogy a jobb

kéz és bal kéz kiművelésének általam ismertetett módja egy

bizonyos lehetőség a több közül, mert bár itt nem mondható ki,

hogy „minden út Rómába vezet”, a cél mégis több módon érhető

el, e cél pedig a szép hang elérése és a zene szolgálatába állítása.

A jobb kéz kúltúrálásával kezdem, mert a hangszer vonós

lévén, ezen a vonalon kezdetben nagyobb problémát rejt, mint a

bal kéz.

34

Amikor a növendék elhelyezkedik a hangszer mellett,

megtanulja a vonófogást és rárakja a vonót a húrra alaphelyzetben

(mindezt szeretem egyszerre tanítani, mert, ezáltal a vonófogás

eredeti helyzetében kerül ismertetésre), először találkozik a

kezdeti merevségek problémáival. A pedagógus célja a

merevségek feloldása, amit részben a kar pihenő helyzetbe

helyezése, részben a csuklónak a mutatóujj felé való természetes

támasztéka útján érhet el. A fellazítás érdekében követendő igen

figyelemreméltó szempont, hogy az ujjak kivétel nélkül

csuklószerűen, vagyis begörbítve helyezkedjenek el a kápán,

illetve a vonó rúdján, még az egyensúlyozó szerepet betöltő kisujj

is. Vitára adhat lehetőséget a hüvelykujjnak csuklószerűen

begörbített alkalmazása, amit kezdetben azért tartok helyesnek,

mert ezáltal a növendék lazítási munkája csökken. Egyszerűbb

ugyanis egy kis felületen érintkező és csuklószerűen mozgóképes

tagot fellazítani, mint egy nyújtottat, ami a merevséget már eleve

magában hordja. A kisujjnak a vonó rúdján való csuklós elhelyezkedése

kezdetben ugyancsak a lazítás érdekében célirányos.

Haladó növendékeknél csak abban az esetben szoktam az

előbb említetteket szorgalmazni, ha a szükséges lazulás főleg

rövid vonásoknál hiányos.

A hangszer mellett való elhelyezkedést, a vonótartás laza

beidegzését a hangszer és vonó részeinek ismertetésével, azok

elnevezésének ismételgetésével és a négy húrnak a

vonalrendszeren megfelelő kottakép tudatosításával teszem

változatossá.

A vonóhúzást vállízületből teljesen fellazított karral

indítom el. A növendék a kar pihenő helyzetéből a G húron,

kezdetben fél vonóhosszal, félhang egységekkel, azonos

hosszúságú szünetekkel húzza a vonót.

Miután a mozgás beidegzést nyert, kerülhet sor a felső fél

vonóra, vagyis az alsó kar nyújtó mozgására. Felfelé vonásnál

igen komoly probléma az alsó kar testhez közelítésének mértéke,

a könyök ejtésének és a csukló emelésének kiegyenlítése, amit,

mint elég komplikált részmozdulatot ugyancsak célszerűnek

látom külön, tehát felső fél vonóval gyakoroltatni. Végül:

A vonóhúzás beidegzésének ez a módja, habár így leírva

igen komplikáltnak tűnik, a gyakorlatban gyorsabb és jobban

beidegzett eredményt biztosít, mint hogyha a vonót teljes

hosszában indítanók.

A vonóhúzásnak a többi húron való bevezetésénél igen

nagy figyelmet fordítok a különböző karsíkokra, más helyzetben

35

laza ugyanis a kar az A húron, mint a C húron, hogy csak a

végleteket említsem.

A húrátmenet problematikájával növendékünk akkor

találkozik először, amikor két szomszédos húron már biztosan

húzza a vonót.

Habár a húrátmenet, mint funkció, ugyancsak a

karmozgás hatáskörébe tartozó tevékenység. A növendék mégis

új elemmel ismerkedik ez alkalommal, a csukló oldó

közvetítésével a két húr között. Az ideális sima húrátmenet,

ugyanis, a karnak az elérendő húrhoz való közeledésén kívül apró

csuklómozdulatot is igényel, ami most már a kar laza használatán

kívül a csukló laza, de mégis gerinces mozgását teszi

szükségessé.

Az első húrátmeneteket alulról felfelé irányban, félhangos

egységekkel szoktam bevezetni úgy, hogy a váltás a vonóhúzás

mindkét irányában középre essék. Nagy figyelmet szentelek a

váltás legsimább, zökkenésmentes keresztülvitelére, annak

tökéletes ritmusára és elérhető legnagyobb hangegyenletességére,

amely feltételek a húrátmeneteknél is kartámasztékot igényelnek.

A csukló szerepe az oldás és forgatás.

Kezdőknél a természetes, vagyis előkészítés nélküli

váltások csuklós sima megoldására törekszem, az alsó fél vonóval

magasabb húrról mélyebb felé menet kezdő fokon eltekintek a

csuklóhasználattól, mert tapasztalatom szerint az előkészített

(rezervációs) váltások korai ismertetése és beidegeztetése

rengeteg energiát követel, amellett, hogy sok káros mozdulatot,

nevezetesen a csukló túllazítását, következésképpen

ritmusbizonytalanságot és a hang tömörségének csök-kenését

eredményezi. Ezért az előkészített váltások ismertetését későbbre

halasztom, amikor a növendék hangzásigénye a minden irányban

való sima váltás szükségességét követeli.

Ilyenformán érem el, hogy a növendék következetes

munkával beidegzi a fél vonó, egész vonó és húrátmenetek

használatát, aminek kombinációit a továbbiakban a bal kéz

további kúltúráltatása mellett, bőven gyakoroltatom.

A bal kéz kúltúrálását is a karnak és a kézfejnek

alaphelyzetbe állításával kezdem. A növendék kilazított kezét a

G húron helyezem el, érzékeltetem vele a 2. és hüvelykujj

tengelyszerű támasztékát, majd mind a négy ujjat leszorítva,

vállízületből indított nyomással, jobb kézzel pengetve megszólal

tatom a C-t.

Itt azonnal meg kell jegyeznem, a G húron való kezdet

egyetlen hátrányát, minden egyéb előnyével szemben,

36

nevezetesen a nagy C-t, ami ebben az esetben az intonáció

ellenőrzésének egyetlen alapja, alacsony rezgésszámánál

, valamint kis hangszereknél a húr rövidsége miatti lazaságnál

fogva a növendék nem minden esetben érzékeli. Ennek dacára

célszerű a G húron kezdeni, természetes mechanikai előnyei

miatt. A helyes intonációt, előzetes elénekeltetés mellett az

ellenőrzésre használt húr kevésbé erős megszólaltatása és a tanár

fokozottabb ébersége biztosítja. Miután növendékünk az alaphelyzetet, vagyis a négy ujj

egyidejű leszorítását a hüvelyujj támasztékkal beidegezte, sor

kerülhet a C − a híd begyakorlására, melyre a szükséges anyagot

a különböző szó-mi dallamok szolgáltatják.

A dallamokat az abszolút hangok megtanulása végett

célszerű hangnévvel elénekeltetni, a hangszeren való

megszólaltatás előtt.

Itt kell még rámutatnom a gyakori énekeltetésből

származó előnyös hatásokra, a helyes intonáció elsajátításának

kétségtelenül kitűnő alapja mellett. Éneklés kezdete előtt

alkalmazott mély levegőváltás, mint egy sóhajtás, az izmokra

oldó, lazító hatással van.

A gyakori énekeltetés és ezzel kapcsolatos helyes

levegővétel már kezdetben is a helyes zenei értelmezés alapja,

amit nemcsak fúvós, hanem egyéb hangszeren játszók sem tudnak

nélkülözni. Az erre való nevelés már az első dallamoknál

kezdődik.

Végül az éneklés jelenti a kapcsolatot az előképzőben

szerzett ismeretek és a hangszertanulás között, mely ismereteket

kár volna parlagon hevertetni.

Az 1.-4. ujjak viszonylag biztos elhelyezkedése után a

növendék a harmadik és második ujját is használatba veszi, a

megfelelő dallamok segítségével. A második és harmadik ujjak

kezdeti intonációs hibáit, amelyek kézalkattól függően elég

különbözők, nagyon gondosan kell javítani. A továbbiak során

megismerkedik a növendék a D, C és A húrokon lefogott

hangokkal. azokat is pengetve szólaltatja meg, miután az

alkalmazott dallamokat, amik lehetnek az előző húrokon

használtak is, hangnévvel elénekelte. Az A húron való

pengetésnél külön figyelmet igényel az, hogy a növendék a G

húron beidegzett kéztartást megtartsa, azaz itt is vállízületből,

ujjaival kissé kapaszkodva szorítsa le a húrt.

Nagy gondot jelent a pedagógus számára a két kéz

együttes használatának bevezetése. Gyakori hiba, hogy a

lelkiismeretesen beállított két kéz alaposan elromlik, mivel a

növendék egy időben több felé figyelni nem tud.

37

Ezt a hibalehetőséget a tananyag megfelelő

kiválasztásával szoktam csökkenteni annak érdekében, hagy ne

igényeljen több irányú figyelmet. Ha a bal kézre alkalmazok

valami új ismeretet, azt a jobb kézben már ismert, jól beidegzett

anyaggal kötöm össze, és viszont. Példának okáért a két kéz

együttes használatát semmi esetre sem kezdeném hosszú, egész

vonót igénylő értékekkel, mert ez két irányú koncentrációt

igényel. Ha a jobb kéz munkáját fél vonóra csökkentem, akkor

elérem azt, hagy a növendék teljes figyelme a bal kéz felé

irányulhasson, az egész vonó használatát esetleg kombinációkkal

csak akkor alkalmazom, ha a kérdéses bal kéz ismeret már

beidegződött és többé már gondot nem okoz. Kiváló módszer a

nehézségek áthidalására a bal kéz szövegnek pengetve való

megtanulása a vonóval való megszólaltatás előtt, esetleg a

pengetés útján már megismert anyag ismétlése vonóhasználattal.

A továbbiakban a G húrhoz hasonlóan ismerkedik meg a

növendék a D,C és A húrokkal. Kezdetben a törzshangokkal,

majd azok módosításával is így sajátítja el az első szűkfogást

lassan, az eddig tanult fél és egész vonóhasználattal, kötésekkel,

valamint külön vonó és kötések kombinációival. A húrátmenetekről eddig szerzett ismereteit is most már

lefogott hangokkal bővíti növendékünk. Jól bevált erre az üres

húr megtartásával és a melletti húr lefogásával alkalmazott összes

húrokon, mindkét irányban használható sematikus gyakorlat,

mert az intonáció ellenőrzése mellett az ujjak fekve tartásának

feladata kitűnő nevelő hatású. Többféle vonással szoktam

gyakoroltatni, de egyelőre mindig a vonó közepe táján.

Birtokában az összes kellékeknek, megtanulhatja

növendékünk az első skálát, a G-dúrt, amit eleinte kettős kötéssel,

tercekkel és hármashangzattal (utóbbit hármas kötéssel) szoktunk

gyakoroltatni. A skálagyakorlás figyelemre méltó szempontjai az

intonáció tökéletes tisztasága mellett, az ujjak maximális fekve

tartása, a húrátmenetek simasága és a karsíkok megfelelő

áthelyezése.

Eljutottunk ilyenformán az első szűkfogásig, amit

a jövőben számtalan gyakorlatban és apró előadási darabokban

használunk fel, az alapok minél tökéletesebb beidegzése céljából.

Komoly fordulópont, egyben buktató is a gordonkás

növendék életében a tágfogas bevezetése, amit nyújtott első ujjal

alkalmazunk kezdetben, mind a négy húron. Már itt meg kell

jegyeznem, hogy ennek az új ismeretnek a gyakorlatokban való

halmozását nem tartom kezdetben célszerűnek, részben a

38

merevedés veszélye miatt, részben az intonációt érzem

szilárdabbnak, ha szűkfogással keveredve kerül alkalmazásba. A

tágfogás előrenyújtott formájának beidegzése igen sok türelmet

igénylő, nehéz feladat, ahol az első ujj biztos támpontja súlyponti

kérdés. A tiszta intonációnak itt is legfontosabb segédeszköze a

hangnévvel való éneklés.

Az első fekvéshez tartozó anyagot a fél fekvés ismertetése

zárja be. Ennek tanításánál a lefelé nyújtott tágfogasból indulunk

ki, amikor is tágfogás után, megtartva támpontul az első ujjat, az

egész kezet szűk fogás helyzetébe hozzuk.

Az első fekvés tökéletes birtokolása után növendékünk a

legkényelmesebben és legbiztosabban elérhet IV. fekvéssel

ismerkedik. E fekvésben különös gondot csak a bal csukló

megfelelő helyzete okoz, amit a növendék előszeretettel leszorít,

miközben hüvelykujjával átkulcsolja a nyakat. Figyelmünket

ilyen esetben irányítsuk a csukló magas helyzetére, mert ezzel

biztosítjuk az ujjaknak kalapács-szerű használhatóságát és a

magasabb fekvésekbe jutás karmozgással támasztott, sima

keresztülvitelét.

Sokszor vitatott módszertani kérdés, hogy vajon mit

tanítsunk, fekvést vagy fekvésváltást. Annak, aki ezt tőlem kérdi,

csak azt felelhetem: mind a kettőt. Roppant hézagosnak tartom

azt a tudást, mely nem ismeri egy-egy fekvés lehetőségeit a négy

húron és nélkülözhetetlennek tartom Baudiot francia csellista

gyakorlatait, amik az alsó fekvésekben helyzetváltozás nélkül

vannak írva, különös tekintettel a II., III. fekvésre, amelyek

intonációja − támpont híján − amúgy is igen problematikus.

Vita tárgyát képezheti, hogy mit tanítsunk előbb, váltást

vagy fekvést. Úgy vélem, a fekvésváltás ismerete, több fekvés

összekapcsolása sematikus gyakorlatok révén a növendék zenei

kifejezésének lehetőségeit inkább növeli: ez szólna a fekvésváltás

korábbi alkalmazása mellett, viszont az ujjrendek helyes

használata a fekvés lehetőségeinek ismeretét teszi

nélkülözhetetlenné. Gyors felfogású növendék esetén a

fekvésváltás, nehézkesebb esetén a fekvés négy húron való

alkalmazását tartom a helyes sorrendnek.

Frank Lajos (Folytatása következik)

Parlando 1964/2, 7.-12. p.

A JOBB ÉS BAL KÉZ FOKOZATOS ÉS CÉLTUDATOS

39

KIMŰVELÉSÉNEK MÓDSZERE

A GORDONKA TANÍTÁSBAN

(Folytatás)

Növendékünk az első fekvésváltó gyakorlatokkal akkor

találkozik, amikor az első fekvésnek teljesen a birtokába jutott.

Ebben az esetben a váltás tárgya a szűk- és félfekvés, melynek

legegyszerűbb módja az, hogy szűkfogásból az első ujj

nyújtásával tágfogást képez, majd az első ujj támponton tartásával

újból szűkfogást alkot. A fekvésváltásnak ez a módja nyújtás útján való váltás.

A fekvésváltás további módozatai:

csúszás,

segédhangos és

ujjcserés váltások.

Ha a növendék több fekvés ismeretéhez jut, természetesen

több lesz a fekvésváltási lehetősége, de ezek legnagyobbrészt a

már említett módozatokra vezethetők vissza, vagy ezek

kombinációi, amiket egyszerű szekvenciás példákkal gyakorolhat

be. Felfelé irányban megkülönböztetünk még három váltás

lehetőséget.

1. ha alacsonyabb számozású ujjunkkal csúszunk

magasabb számozású ujj felé, akkor a közbeeső segédhangot

vesszük igénybe,

2. a hangköznek körülbelül a közepén észrevétlenül

csúszva átváltunk arra az ujjra, amely a fekvésváltás céljához

vezet:

3. ha magasabb számú ujjról alacsonyabb számúra

történik a váltás, akkor a fekvésváltást végző ujj kitolja helyéből

az útjában levő ujjat vagy ujjakat, és mozgását a húron fekve

folytatva ér az elérendő fekvéshez:

Lefelé irányban nagyrészt azonos ujjal, vagy

segédhanggal szoktunk váltani, de hasznosíthatjuk a nyújtás és

csere adta lehetőségeket is.

40

A fekvésváltások technikai keresztülvitelének eminens

célja, hogy zökkenésmentesek, simák legyenek. Ennek a célnak

biztosítéka a kar, melynek támasztéka nélkül sima fekvésváltás

művészi fokon a kifejezés egyik legfontosabb eszköze, mely

mindenkor szolgailag követi a zenei mondanivaló helyes

értelmezésének irányát.

A sima fekvésváltáshoz a jobb kéz is némileg hozzájárul,

még pedig többé- kevésbé szupinált helyzetével; és még egy

fontos tudnivaló: ha a fekvésváltás vonóváltással párosul,

mindenkor a fekvésváltás történik előbb, a vonóváltást csak az új

hangra való érkezés után szép eszközölni.

A zenei kifejezés másik fontos eszköze a gordonkán

használatos ujjrendek, melyek kezdőknél, sőt bizonyos fokig

haladóknál is elsősorban a bal kéz topográfiai biztonságának

elérése irányulnak. Kezdetben tehát az ujjazat úgy alakul, hogy a

növendék tanulmányának, a fogásbiztonságnak, ujjfekvés

tanulása esetén az új hangok alkalmazásának céljait szolgálja.

Amilyen mértékben megismerkedik növendékünk a

hangszer technikai lehetőségével, annál inkább előtérbe

léphetnek

az ujjrendek

művészi célkitűzéseit szolgáló szempontok, amelyek, habár

bizonyos szabályszerűséggel rendelkeznek, végső fokon − mint

egyik művészi kifejező eszközünk, akár a fekvésváltás − teljesen

a zenei mondanivalónak vannak alávetve, annak töretlenségét,

jóhangzását szolgálják. A jó ujjazat tehát elősegíti a zenei

tartalom érthető tolmácsolását, a helyes frazírozást, melynek csak

egynémely szabályát említem.

1. nem szép olyan súlytalan helyen fekvést váltani, ahol a

melódiában ennek következtében törés adódik,

2. triolás tematika eseten az a törekvés, hogy minden csoport azonos

fekvésbe essék, 3. nyolcad vagy tizenhatod általában páros ritmusképleteknél a

váltást lehetőleg hangsúlyos, vagy relatív hangsúlyos hangra

helyezzük, 4. húrváltás esetén számolni kell az elért húr

hangzástulajdonságával, pl. a D-húrról az A-húrra menet

csökkenteni kell a vonóra gyakorolt nyomást, mert annak

megtartása éles hangszínkülönbözetet, esetleg hangsúly-

eltolódást okoz.

Ha manapság használt ujjrendjeinket az irodalom tükrében

kissé tüzetesebb vizsgálat alá vesszük, úgy fogjuk találni, hogy

nagyrészt elődeink által használt ujjrendek tanulságai. Mai

41

modern ujjazatainkbanmegtaláljuk a helyben játszás Romberg-

re utaló, a nagy intervallumváltás Popper-re jellemző elemeit,

keveredve a nyújtásokra adott lehetőségek kihasználásával, hogy

csak a legfőbb jellegzetességeket említsem. Ez egyben

indokolása is annak, hogy növendékeink sok Romberg és Popper

művet tanulnak.

A hüvelyfelevés alapjának beállítása független a magasabb

fekvésekben való előhaladástól, tehát nem feltétlenül szükséges,

hogy a VII. fekvés ismerete után következzék.

Célszerű kezdetben az A- és D-húron gyakoroltatni, a kéz

elhelyezésének alsó fekvésekben tárgyalt elvei szerint, azzal az

eltéréssel, hogy a hüvelykujj támpontja a fogólapra tevődik. Az

alaphelyzet hangjainak ismerete után egyszerű, első fekvésben

már játszott gyakorlatok szolgálnak a fekvésben való lehetőségek

beidegzésére. Kiváló anyag erre a célra a Lee: Negyven etűd az

első fekvésben.

A továbbiakban praktikusnak vélem a hüvelyktámpontot a

fogólap más-más részére áthelyezve is gyakoroltatni, ugyanazt az

anyagot, esetleg skálát is, fekvésváltás nélkül.

A hüvelykfekvésnek az alsófekvésekkel való összekötését

kezdetben skálákkal szoktam eszközölni. Kiindulok a három

oktávos C-dúr skálából, amit az üres húrokat kihasználó skálák

sora követ (D, Es, F, G, A, B). Ilyenformán érem el, hogy

megközelítem a C negyedik oktávját, ami a négy oktávos skála

beindítására ad lehetőséget.

A négy oktávos skálák ujjrendjeit páros ritmussal idegeztetem

be, tehát a felsőfekvésekben 1-2, 1-2, ujjrendet követem, csak a

záró hangot játszatom a harmadik ujjal. Nagy figyelmet fordítok

arra, hogy a skálajáték kartámasztékkal történjék az első ujjon, a

második ujj pedig acélosan üssön a húrra. E cél elérése érdekében

lefelé irányban kezdetben segédhangos változásokat is igénybe

szoktam venni. A kartámaszték előnyös hatását később a gyors

skálajátékban fejti ki, amennyiben a kar folytatólagos mozgása a

skála simaságát, a második ujj acélos ütése a skála gerinces

ritmusát biztosítja. A bal kéz intenzitásának fokozott

igénybevétele szempontjából igen ajánlatos két oktávos skála egy

húron való gyakorlása, különös tekintettel az alsó húrokra.

A bal kéz további kultúrálásának érdekében kb. 6. vagy 7.

osztályban vezetem be a

duplafogás tanulmányokat, amik a növendékek szakiskolai évei alatt is bőven gyakorlás

tárgyát képezik.

42

Az első tercgyakorlatot C-dúrban kezdem, osztott

hangokkal. Lefelé vonással kötve C-E, felfelé vonással együtt a

két hangot: így egy oktávon át.

A szexteket hasonlóképpen, E-C és együtt:

Meg kell jegyeznem, hogy a fekvésváltások

kartámasztékára itt is, akár a sima skálánál nagy súlyt fektetek.

Ha az intervallumok ilyen alapon beidegződtek, akkor duplán

szólaltatok meg minden tercet kétszer, úgy, hogy a fekvésváltás

és vonóváltás súlyosra essék. Ugyanígy a szexteknél is. Hosszas

begyakorlás után végül is eléri a növendék, hogy terc és szext

skálát játszik, amit a sima skálában tanult vonás-nemekkel

fejleszthet tovább.

A hüvelyk-második ujjakkal játszott és váltott tercek

beállítása már erősen a szakiskolák programjába tartozik. Az

előbbinek beidegzése pontosan az alsó fekvésekben tanultak

módján megy végbe, vagyis lefelé vonással szimplán kötve

felfelé együtt. A továbbiakban is a már említett elvek szerint érem

el a hangközök biztos beállását. Itt is lényeges, hogy 2.

fekvésváltás kartámasztékkal (támpont a második ujj) és mindkét

ujj egy időben való továbbításával történjék.

A váltott terceket csak akkor ismertetem, ha a hüvelyk-2

vonalán már biztos eredményt értem el, és ebben az esetben nem

is tapasztaltam nagyobb nehézségeket a váltott terc alkalmazása

körül. A következő lépésként a növendék összeköti az

alsófekvésekben játszott terceket a hüvelyk-2, illetve a váltott

tercekkel, így jut a kettő, illetve a három oktávos tercskála

birtokába.

A szext-skála kialakítása hasonló módon történik, csak azt

kell megjegyeznem, hogy az ujjrendet ebben az esetben is úgy

szoktam formálni, hogy a fekvésváltás vonóváltással együtt

súlyos ütemrészre essék.

Az oktávskála és ugyanígy a decimaskála sima

játszhatósága a fokok gyakori ismételgetésének alapján idegződik

be. Kezdődik ez újból a szimpla hangokkal. nyolcad-, majd triola-

ritmusban, kartámasztékkal a hüvelykujjon, begörbített harmadik

ujjal. Ha ezen az úton az intonáció biztonsága kielégítő,

kényelmes helyzetben (pl. A-dúr) kezdjük a fokok oktáv-

beidegzését, előbb páros, majd triolás ritmusban, egy-egy fokot

vagy kettőt, vagy hármat többször ismételgetve. A fokok

ilyenforma beállítása biztos oktáv-skála játékhoz vezet, melynek

súlyosságát, illetve könnyedségét a kartámaszték fokozásával és

csökkentésével lehet szabályozni.

43

Skála-stúdiumunkat a hármashangzatok egészítik ki,

aminek alapját a növendék már az első skála-gyakorlatok idején,

kezdetben egy oktáv terjedelemben tanulja. A fekvésekben való

jártasság egyre több lehetőséget biztosít a hármashangzatok

alkalmazására. A négy oktávos hármashangzat kétféle ujjrenddel

játszható, a szükségnek megfelelően. Ha a hármashangzat-sor

utolsó trioláját súlyosan akarjuk indítani, vagyis azonos

fekvésben, akkor hüvelykujjat, ha súlytalanul, nem azonos

fekvésben, akkor első ujjat alkalmazunk. E két megoldás már az

alsó fekvésekben való kezdet ujjrendjét is kényszerűen

megváltoztatja.

A bal kéz kiművelésének a szép hangnak és kifejezésnek

egyik legfontosabb alkotója a vibrato, aminek mechanikai alapja

beállítható és nevelhető, de gyökerei sokkal mélyebbre, az

egyéniségbe nyúlnak. Kezdő növendék rendszerint a tanár

előjátszása kapcsán ismerkedik meg a vibratoval, amit ha elég

érzékeny és figyelmes, utánozni próbál. Ha tehetséges, apró

irányításokkal meg is találja a megoldást, s attól kezdve, ha

szépen akar valamit előadni, használja is. Tehetséges növendék

esetében tehát a végeredmény a kiindulópont, ami csak némi

mechanikai nevelésre, vagy gyakran arra sem szorul.

Sokkal nehezebb a tanár munkája, ha ennek fordítottja áll

fenn, vagyis amikor a mechanikai beállításon keresztül kell

a vibrato gyökeréig jutni.

A vibrato alkalmazását

kezdőknél sohasem erőszakolnám, mert biztos merevedéshez

vezet, anélkül, hogy a hangra szépítő hatást gyakorolna.

A vibrato szabályozásának alkotó elemek szerinti módja

az, hogy a növendék a „G” húron IV. fekvésben 4. ujjal végez

kartámasztékkal pronációs-szupinációs gyakorlatokat, amiket

megismétel a többi ujjakkal is. Ezek a gyakorlatok

a vibratonak szorító eleméhez szükségesek. Ezt követi a forgató

elem beállítása, ami ugyancsak karmozgással, mindig

azonos amplitudoval történik. A vibrato hajlékony, de mégis

acélos elérése érdekében igen célravezető eszköz a vibrációt

előidéző mozgás ritmikus gyakoroltatása, kezdetben széles

kilengéssel, lassan négy egységes amplitudoval, majd

fokozatosan felgyorsítva hat és nyolc egységes mozgással.

Ha a mozgást e legkényelmesebb helyzetben, tehát a „G”-

húron IV. fekvésben egyenletesen megkaptuk, az egész kezet

lejjebb visszük, és ott is hasonlóan járunk el. Így folytatjuk ezt az

első fekvés eléréséig. A vibratonak minden fekvésben, a

hüvelykfekvésben is, ilyen elhelyezése egyenletes, szép hanghoz

44

vezet. Gyorsasági fokozás lehetősége szabályozható

a pronácio és az amplitudo csökkentése révén, ezáltal a

kifejezésnek igen hajlékony eszközévé válik.

A trilla egyenletességének szabályozása

a pronácio tekintetében analóg a vibratoval, csak a forgató

mozgás amplitudoját helyettesíti egy másik ujj acélos ütése. Nem

kifejezetten szabályos, de gyakran jól hangzó trillát nyerhetünk

azon a módon is, ha a trilla alapját képező ujjat alaposan

leszorítva a váltó ujjat karral mintegy

szűk amplitudojú vibrato mozgásba hozzuk.

A jobb kéz kulturálásának eszköze

a vonásnemek

szinte kimeríthetetlen tömege, ezekről szeretnék még néhány szót

szólni.

Amint a növendék a vonót a húron elindítja, már egy

bizonyos vonás nemet játszik, akár rövid vonóval teszi, akár

hosszúval, ha nem köt több hangot össze, mindenesetre

elválasztja. Détachét játszik tehát, a két nagy vonáscsalád. a

tartós és lendített közül előbbihez tartozó vonásfajtát, melynek

egyedei a lendített vonásokhoz is közel állnak. A détaché egyik

leggyakrabban előforduló vonás nem zenei életünkben, ennél

fogva növendékünk zenei életében is nem érdektelen arról

beszélni, hogyan jut a jól hangzó détaché birtokába. Amikor erre

a gyakorlat- sorozatra utalok, már haladó növendékre gondolok,

alsó fokú tanulmányok végén, vagy szakiskolai osztályokban.

A détaché tanulmány beindítását egész vonóval teszem, a

kar és csukló hajlékonysága érdekében. Ennek céljából egy

egyszerű, azonos ritmusú gyakorlatot játszatok (Sevcik 5.),

kezdetben lassan. Ha a kar lazaságát kielégítőnek találom,

ugyanezt két kötött érték és szaggatott érték váltakozásával (teljes

vonóhosszal) lendületbe is hozom. E gyakorlat másik két

variánsát is gyakoroltatom, és eredményképpen elérem, hogy

a pronácio-szupinácio helyes mértékben beáll, a hang szép.

Ugyanezt ismételtetem a hüvelykfekvésben is (Sevcik 8.), még

pedig két helyen „A”-kezdettel (C-dúrban). A csukló fellazítását,

valamint a csukló karnak való feltétlen alárendelt szerepébe

beidegzését ugyancsak a fent említett gyakorlat felhasználásával

érem el, éspedig olyan módon, hogy a gyakorlat nyolcad

értékekre osztva gyakoroltatom egy harmad vonóhosszal,

kezdetben egész lassan, gondosan ügyelve arra, hogy a

csuklómozgás vonóváltáskor ne legyen túlzásba vitt, hanem csak

oldó szerepet töltsön be a kar mozgása mellett. Túlzásba vitt

csuklómozgás igen gyakran előforduló hiba, sokszor találkozunk

mértéken felül lazított, lötyögős csuklóval, aminek legnagyobb

45

hátrányát növendékünk főleg a rövid vonóval képzett hangoknál

tapasztalja.

Van ugyanis a rövid vonóval képzett hangoknak egy

szabálya, amely úgy hangzik, hogy azonos hangzást csak azonos

vonóhosszal, azonos nyomással, és azonos sebességgel

nyerhetünk. E követelmények nem képzelhetők el játszó

mechanizmusunk alkatelemeinek, a vázrészeknek, ízületeknek,

izmoknak és inaknak tökéletes együttműködése nélkül. A

túllazított csukló széles amplítudoja nemcsak oldja a karmozgást,

hanem önálló mozgásra is törekszik, nem áll szinkronban a karral,

és ezzel megbontja azt a fegyelmet, ami az azonos mozgást

eredményezné. Ilyen alapon azonos hangzás nem képzelhető. A

csuklónak tehát hajlékonynak, rugalmasnak kell lennie, de ez a

rugalmasság inkább az acél, mint a gumi rugalmasságához

hasonlítható.

A helyes csuklóhasználat érdekében gyakran használt és

igen eredményes eszköz az, hogy a pedagógus a csuklómozgást

átmenetileg teljesen leállítja, és egészen laza karváltást alkalmaz

kápavonásoknál.

A csuklónak rugószerű használatára segítségül adom a kar

fellazítására igénybe vett vonás nemet. Merev csukló eseten a

lazítást ugyanezen a módon eszközlöm, különös gonddal a csukló

teljesen súlytalanított, magas helyzetére.

Ha a kápánál az egyenletes nyolcadok hangzásában

kielégítő eredményt elértem, triola értékekben is gyakoroltatom,

a vonás nemek, hangsúlyok szempontjából szabálytalan

beidegzése céljából.

A détaché kápánál elért eredményei után újból csak

egyenletes nyolcad értékek alkalmazásával a vonást a vonó

súlypontjára helyezem. Az eddig végzett stúdium után, valamint

természetesebb helyzeténél fogva a szép hang és egyenletesség

kevesebb problémát fog okozni. Megfelelő bedolgozás után itt is

alkalmazom a triolás képletben, majd tizenhatod képletekben

való gyakorlást fokozottabb gyorsasággal is.

Amint azt már eddig is megjegyeztem, célszerű az

alapgyakorlatot transzponált formájában a hüvelykfekvésben is

gyakoroltatni.

Miután a növendék a détachét súlyponton, szép hangon és

egyenletesen tudja, azonos ritmusú gyakorlatokat kap, amiben a

vonást felhasználja. Ezek a gyakorlatok lehetnek nehézségi fok

szerint: Dotzauer 20.,Menk 12., -Popper 6. stb., és végül ilyen

módon szerzett tudását előadási darabokban, mint Goltermamm:

46

Etűd caprice, Goenz: Scherzo, Davidoff: Szökőkútnál, és a

klasszikus szonáták hosszú, hosszú sorában hasznosítja.

A vonó felső részén képzett détachét külön szoktam

tárgyalni, rendszerint magasabb szakiskolai osztályban. Az alsó

karmozgással képzett csúcs-détaché állandó nyomásigénye miatt

kitűnő hangerőképző is. Meg kell jegyeznem, hogy mint minden

csúcsvonás, úgy ez is, a fokozott kartámaszték miatt kezdetben

igen fárasztó, a növendéknek a gyakorlatok részleteivel kell

kezdetben foglalkozni, de rövid időn belül megfelelő lazítással

végig is fogja tudni játszani. A vonásnak az alapgyakorlaton

történt tökéletes beidegzése után a növendék az 1. Piatti Caprice-

t veszi elő, s azon folytatja stúdiumait. A tanulmány

végeredménye pl. egy Vivaldi Concert, aminek szépen hangzó

előadása a növendék becsületére válik.

Amikor a növendék détaché-tudását már etűdben és

előadási darabban bőven hasznosítja, tehát a kar és csukló

együttes munkája már kialakult, akkor teszek első kísérletet

dobott vonásra, a súlyponton, rövid vonóval, kevés szőrrel,

teljesen kilazítva, a beesési szög egyenlő a visszaverődési szög

fizikai elve alapján, gondosan ügyelve arra, hogy a beesési szög

hegyes szög legyen, tehát a vonót ne merőlegesen ejtse a húrra.

Kezdetben a détachénál már elért lazaságot megkapni

igen nehéz, aminek következtében a gyakorlat tárgyát képező

azonos ritmusképletek nem lesznek egyenletesek, de az

alapgyakorlat közepes gyorsaságú gyakorlása aránylag rövid idő

alatt célhoz vezet. Kitűnően bevált metódus a továbbiakban a

gyakorlatokat ütemenként váltva détaché-dobott vonással

gyakoroltatni, előbb nyolcad értékekkel, azután triolákkal, és

tizenhatodokkal (hüvelykfekvésben is), és végül a gyorsaság

fokozása a vonó egyenletes, összefüggő ugrásáig. A

továbbiakban az így kidolgozott vonás nemet a növendék

a détachénál alkalmazott gyakorlatokban felhasználja, és a

felsorolt előadási darabokban hasznosítja.

A kápánál játszott dobott vonás legfőbb jellemzője a kar

egyenletes mozgása mellett a csukló teljesen súlytalanított,

magas, kilazított (de nem túllazított) helyzete. Alkalmazása az

eddig végzett détaché és dobott vonás stúdiumok után egyáltalán

nem szokott nehézségbe ütközni. A növendék szinte

előtanulmány nélkül hasznosítja például Popper:

Roche Schule első és tizenegyedik gyakorlatai játszásánál.

Végezetül a pengetésről kell röviden szólnom, aminek jól

hangzása ugyancsak elég gyakran jelentkező probléma.

Alapfeltétele a bal kéz intenzív leszorítása és a jobb kézzel a

húrhossznak kb. a közepén ujjpárnával (nem körömmel) való

megszólaltatása.

47

Művészi fokon a pizzicato mindenkor a mű jellegéhez

alkalmazkodik. Színváltozásainak mechanikai alkatelemei: bal

kézben a különbözőféleségű vibrato alkalmazása, jobb kézben a

hangzás lágyságának, illetve keménységének irányítása, ami a

pengetés ereje mellett a húrközép alatt vagy felett való

megszólaltatással is szabályozható.

Tanulmányom célja egy út ismertetése, mely a

gordonkajátékban a jobb és bal kéz kiműveléséhez vezet, és

amely mint ilyen, a budapesti Bartók

Béla Zeneművészetí Szakiskola gordonka szaktanárképző

tanfolyamának módszertani tárgyát képezi. Ennek az útnak

alapfeltétele a rendszeres munka, amit a növendéknek

következetesen naponta művelnie kell, mint az építőmesternek,

ha házat emel. Ezen az úton nem a gyakorlás mennyiségén,

hanem minőségén és rendszerén van a hangsúly. Rövid

tanulmány keretében lehetőleg érthetően igyekeztem ismertetni a

lényeget. Ami fontosnak látszó elem a vonás nemek közül

kimaradt, martelé, staccato stb., azt az elmondottak alapján

dolgoztatom ki. A détachét azért ismertettem ennyire részletesen,

mert az összes rövid vonások alapjának tekintem, aminek jó

hangzása a gordonkajáték egyik legfőbb problémáját jelenti. Frank Lajos