miért kényes kérdés az egészségügyweb.med.u-szeged.hu/sztkk/pdfs/blkenyeg.pdfmiért kényes...
TRANSCRIPT
Miért k ényes k érdés az egészségügy és miért jelent
kih ívást az egyes orsz ágoknak
Dr. Baráth LajosSZTE c. docens
Gazdasági Igazgató Károlyi Sándor Kórház, Budapest
„Az egészségügyi rendszer a lakosság élet-
esélyegyenlőségét meghatározó
közszolgáltatás, s az egészségügy egy
dinamikusan fejlődő közszolgáltatás, melyben
az orvosilag lehetséges és a gazdaságilag
megengedhető konfliktusa folyamatos….
„A hibák elkerülésének egyetlen módja van, ha nem csinálunk semmit, vagy legalábbis semmi újat, ez azonban a létező legnagyobb hiba!”(Szent-Györgyi Albert)
BEVEZETÉS
Az egészségügy a társadalmi rendszerek egyik alapvető
pillérét képező, a társadalmi rendszerek egészének
ideális állapotát biztosító szektor, mely, mint ágazat, a
társadalmi átalakulás valamennyi jelentős fázisában is
döntő szerepet játszik. Az egészségügyi ellátás így
valamennyi társadalmi rendszerben a folyamatosan
fejlődő és dinamikusan felértékelődő „közjavak”
összessége.
Az egészségügy részint egy országon belüli gazdaság
teljesítőképességét, részint az országok közötti nemzeti
jövedelembeli verseny kiemelkedő eredményeit
meghatározó ágazataként szerepel. Mindezek hátteréül
az a tény szolgál, hogy képes a tudás alapú társadalmi
folyamatok aktív irányítójaként a humán erőforrás
egészségi állapotát ellenőrizni és azt folyamatosan
megújítani.
Jelen előadás az egészségügy kihívásait azonosítja és
keresi a választ különös tekintettel a válsághelyzetre. Az
érintett témakörök – az egészségügy fogalmi rendszere
és problematikájának meghatározása után az
egészségügyi elvek változásait, továbbá az egészségügyi
szervezetek, kiemelten a kórházak és az ellátórendszer
válaszait mutatja be, mintegy gondolat összefoglalót
adva e területen.
I. EGÉSZSÉG, EGÉSZSÉGÜGY FOGALMI RENDSZERE,
EGÉSZSÉGÜGYI ELLÁTÁS ALAPPROBLÉMÁJA
EGÉSZSÉGÜGY, MINT VILÁGJELENSÉG
„Foglalkoztat a jövőm, mivel a
hátralévő napjaimat ott szeretném
eltölteni.” (Woody Allen)
Az orvoslás a XIX. század második felétől a XX. század
közepéig az egyik legnagyobb presztízsű szabad
foglalkozások közé tartozott. Az Egészségügyi
Világszervezet 1946-ban elfogadott alkotmányában
kimondta, hogy a kormányok felelősek polgáraik
egészségéért. A dokumentumot még ebben az évben 61
ország írta alá és az 1990-es évekre már több mint 170
ország – gyakorlatilag a világ valamennyi országa –
elfogadta.
A rendkívül gyors technikai fejlődés következtében vált a gyógyítás központi
kérdésévé a „gyógyítás árának, vagy általánosabban az egészségügyi
ellátás finanszírozásának kérdése”. Egyre mélyülő szakadék tátong az
orvosilag lehetséges és a gazdaságilag megengedhető között és nyilvánvaló,
hogy minél szegényebb egy társadalom, annál tágabb ez a szakadék. Míg az
orvoslás technikai feltételeit az orvosnak az orvosi etika szerint kell
alkalmaznia, addig a finanszírozó ezeket a gazdaság szabályai szerint
engedélyezi. Ezzel a konfliktussal az orvos a napi munkája során minden
recept felírásakor, minden vizsgálat, beavatkozás elrendelésekor vagy
végzésekor találkozik. Nemcsak etikailag, szakmailag, de gazdaságilag is
felelős cselekedeteiért.
A világban a fejlődés exponenciálisan nő.
• A tudomány 1900. és 2000. között nagyobb fejlődésen ment át, mint az azt
megelőző 1900 évben;
• 2000. és 2010. közötti 10 év is több fejlődést hozott, mint az azt megelőző
100 év,
• Sőt, 2011 is áttörőbb lépéseket hozott, mint az azt megelőző 10 év.
A fejlődés üteme már-már ijesztő…hol lesz a vége?
1800
1900
2000
2010
2011
Az orvosilag – technikailag – lehetséges és a gazdaságilag
megengedhető közötti szakadék drámaibb szakaszába érkezik,
amikor az orvosi beavatkozások ára tömegesen meghaladja az
egyén élete során megtermelhető javak értékét. Mikor azonban az
orvosi beavatkozások ára társadalmi mértékben meghaladja a
társadalmilag termelt javak (nemzeti össztermék) egészségügyre
fordítható hányadát, akkor vagy az egészségügyi beavatkozásokat
kell csökkenteni, vagy az egészségügyre fordítható kiadásokat kell
növelni, vagy a „Társadalom alapkérdésévé” kell tenni !
Tehát az orvoslásszabadságát a gazdasági lehetőségek korlátozzák,
különösen igaz ez a válság idején.
Egészség közgazdasági fogalma
Olyan különleges jószág, mely semmi mással nem helyettesíthető, nincs ára.
Egészség WHO (World Health Organization) szerint:
Az egészség egyenlő nemcsak a betegség hiányával, hanem a betegség és nyomorékság hiányán túl, teljes testi, szellemi és jólét együttes állapota, jelenléte.
Az egészségügy
Az általános meghatározáson - amely szerint az egészségügy nem más, mint valamely közösség egészségi viszonyai – túl, két fő definíció alapján határozhatjuk meg az egészségügyet:
Tudományos definíció
Azon tevékenység, valamint tevékenységek keretéül szolgáló intézmények
és intézkedések rendszere, amely az orvostudomány eredményeinek
felhasználásával, az emberek egészségének megtartására, javítására és
helyreállítására, a munkaképesség és az élettartam optimális
meghosszabbítására irányul. Az egészségügy, mint olyan nem más, mint az
orvostudomány eredményeinek intézményes alkalmazása.
Rendszerszemléletű definíció
Az egészségügy nem más, mint egy rendszer jól definiálható alrendszere,
egymással funkcionális kapcsolatban vannak, szűkebb környezetben
„Közgazdasági rendszert” alkot, s betegellátási feladatok alapján oszlik
alrendszerekre.
Az egészségügy a nemzetgazdaság teljes rendszerének szerves része.
Nemcsak a gazdaság hat az egészségügy fejlődésére, hanem az egészségügy
alakulása is hat a nemzetgazdaság egészének változására:
– a munkaerő újratermelésének biztosításával,
– a lakosság egészségi állapotának védelmével, karbantartásával.
Egyik legjelentősebb termelőszféra a gazdaság dinamizmusának legfontosabb
forrása az emberi tőkébe történő beruházás.
Az erőforrás szükséglet tervezésekor kiindulhatunk a (min., max.)
szükségletből (ismert és rejtett morbiditás).
Az egészségügy (gyógyító szolgálatok) jórészt csak a betegségek korai
felismerésére, meggyógyítására képes, a betegségek keletkezésének gyakorisága
azonban nem az egészségügyi ellátás minőségétől, hanem számtalan - a szaktárca
hatáskörén kívül eső - gazdasági, társadalmi, környezeti hatástól függ. Ezzel
foglalkozik az egészségügyi gazdaságtan.
Az egészségügy mindig és minden országban „kényes kérdés”. Egyszerre igény,
hogy alkalmazzák az orvostechnológiai fejlődés legújabb eredményeit, és
egyszerre igény, hogy visszafogják az egészségügyre fordítandó kiadásokat. Ezért
akár fejlett, akár kevésbé fejlett egy ország, mindegyik ugyanazzal a problémával
küszködik – ezért az egészségügy átalakítása mindenütt napirenden van. Az
átalakítás során az egészségügyi rendszerekre és az egészségügyi szervezetekre
vonatkozóan az alábbiakat kell figyelembe venni.
II. EGÉSZSÉGÜGYI RENDSZER, ANNAK ELVEI ÉS AZOK
VÁLTOZTATÁSA
Ezek a legalapvetőbb működést meghatározó elvek. A rendszer
átalakításának tervezésekor, jövőképünk kialakításakor tekintettel kell
lennünk a realitásokra. Figyelnünk kell az egészségügyi ellátás alapelveire
és azok változásaira, így konkrétan minden reformfolyamatot ezekre
alapozottan kell megfogalmazni. Először is célszerű ezeket meghatározni.
Nem lehet és nem szabad lemondani a jogviszony alapú ellátásról,
melyben a járulék fizetés és biztosítási jogviszony feltétele az egészségügyi
szükséglet kielégítésének. Az egészségügyi szükséglet helyszíne az
egészségügyi piac, melynek működési modellje az alábbiak szerinti :
II.1. Egészségügyi rendszer működését meghatározóelvek
– a kötelező szolidaritási elven működő biztosítás keretében mindenki
hozzájárul az alapvető és garantált minőségű egészségügyi szolgáltatáshoz
– a szolgáltatási struktúra a valóságos egészségügyi szükségleteknek és a
„fogyasztói” igényeknek is megfelel, a morbiditási, demográfiai változásokat
rugalmasan kezeli
– az eljárások hatásossága, hatékonysága megfelelő
– a szolgáltatások rendszere, igénybevételük lehetősége és az egészségügyben
elköltött közpénzek sorsa átlátható
– az egészségügy finanszírozható rendszerben működik
– az egészségügyre fordított források hatékonysága nő
kerre
Egészségügyi piac
Korlátozott piac
Egészségügyi szükségletek
kielégítésének helyszíne
Orvos szerepe domináns
Kereslet – kínálat nem válik szét
Közgazdasági környezetOTH
ÁllamJogi
környezet
FINANSZÍROZÓ
FOGYASZTÓ
SZOLGÁLTATÓ
Keresleti Kínálati
FOGYASZTÓ
Az egészségügyi piac az korlátozott piac, melyben érvényesül a fogyasztó – beteg –
kiszolgáltatottsága, ezt oldaná meg a „szolgáltatói csomag” létrehozása, melyben a
szolgáltatások minősége és protokollok szerinti ellátása érvényesül jogviszony ill.
állampolgári alapon.
FINANSZÍROZÓ
A finanszírozás, mint az egyik legizgalmasabb kérdés, olyan választ kell adjon,
hogy biztosítás vagyis jogviszony alapú legyen az ellátás, valamint egy biztosító
vagy több biztosítós rendszer alakuljon ki, amiből nem lehet engedni az a
beszedett járulékok (adók) és a kifizetés egyensúlyának kérdése
SZOLGÁLTATÓ
A szolgáltatói struktúrát ért kihívásokat az alábbiak szerint bemutatja a tanulmány
csakúgy, mint a szolgáltatói szektor működési elveit és rendszerét. A
szolgáltatóknál elvileg a minőségnek és betegközpontúságnak érvényesülnie kell.
II.2. Az egészségügyi ellátást nehezítő, és miden
országnak kihívást jelentő költség-árrobbanási okok
• az orvostechnológia robbanásszerűen fejlődik, ebből következően igen
nagy költséggel, de gyógyíthatóvá váltak egyes korábban halálosnak ítélt
megbetegedések
• a diagnosztika forradalmi fejlődése lehetővé teszi az egyes
megbetegedések eddiginél jóval gyorsabb, pontosabb és adekvátabb
meghatározását
• nő a lakosság átlagos életkora és élettartama, az időskorúak egészségügyi
ellátása egyre nagyobb költségeket emészt fel
• jelentősen nőnek a környezeti ártalmakból adódó megbetegedések
• Költség-árrobbanási okok
• a lakosság egészségi állapotát alapvetően nem az egészségügy alakítja –
Lalond modell paradigmaváltás – prioritás a megelőzés
• az orvostudomány óriási ütemű fejlődése, tudományos technikai
forradalom – költségrobbanás
• a tudás társadalmi méretű életszínvonalat meghatározó felértékelődése
• korszerű és hatékony irányítási formák igénye (tervezés, irányítás,
ellenőrzés), megjelenik a gazdaságosság – minél olcsóbb – a hatásosság –
minél eredményesebb és a hatékonyság – minél hamarább befejeződjék
• a több ellátás nem biztos, hogy jobb ellátás
• a lakosság elöregedése módosítja az ellátórendszer hangsúlyait a krónikus
betegségek és az otthoni ápolás irányában
• az individuális, tudományos igényű ápolás megjelenésének igénye, az
ápolói tevékenység felértékelődése
A tudományos és technikai fejlődés, a társadalmi változások
és a populáció egészségi állapotának változása jelentősen
megváltoztatja az egészségügyi szolgáltatásokkal szembeni
igényeket. Ennek egyik iránya az erőforrások, másik a beteg
emberek részéről jelenik meg. Ez kényszert jelent a meglévő
erőforrások bővítése, a szolgáltató struktúra, a szolgáltató
intézményhálózata átalakítására, a belső profil módosítására
is, mely kérdést az alábbi okok figyelembe vételével lehet és
kell tervezni.
II.3. Gazdasági környezet, kiemelten a világgazdasági válság hatása
a Magyar egészségügyre
Gazdasági környezet
Az elhúzódó gazdasági válság „kétszeres” negatív hatása az egészségügyre
A tudomány fejlődése miatt a szükségletek növekedése ténykérdés,
A válság miatt a források szűkülése, ill. az egészségügyi kiadások csökkentése
általános jelenség.
várható
élettartam
gyermek-
halandóság
orvosok/
1000 lakos
nővérek/
1000 lakos
egy főre eső
eü-i kiadás
(dollár)
eü-i kiadások
GDP %-ában
állami szerepváll.
az eü. finanszírozásából
Svédország 80,8 2,8 3,5 10,7 3202 9,2 81,7
USA 77,8 6,9 2,4 10,5 7290 16 46
Magyarország 73,3 5,9 2,8 6,1 1388 7,4 70,6
Pillanatfelvétel három válság sújtotta ország egészségügyéről
Görögországban az egészségügyi kiadásokat 6,5 %-kal csökkentették, mely
elsősorban fizetéscsökkentést, elbocsátásokat és gyógyszerkiadások
csökkentését jelenti. 2010-ben az egy főre jutó egészségügyi kiadások
összege 2.914 USD volt (Németországban 4.338 USD).
Portugáliában a válsággal kapcsolatos megtakarítási csomag egyebek között
a gyógyszerkiadások csökkentését, a betegek önrészeinek növekedését, a
fogászati ellátások törlését az állami egészségügyi szolgálatból,
intézmények bezárását, alkalmazottak fizetéscsökkentését és elbocsátását
tartalmazza. 2010-ben az egy főre jutó egészségügyi kiadások összege
2.728 USD volt.
Olaszországban 2010-ben az egy főre jutó egészségügyi kiadások összege
2.964 USD volt. A megszorítás kórházi ágyak csökkentését és az
egészségügyi szolgáltatások privát szektorba való áthelyezését jelenti. Az
állami egészségügyi központokban az alapellátásért nem, de a szakorvosi
ellátásért már kell fizetni.
EU-s országok tipikus intézkedései a gazdasági válság szorításában
koncepcionális keretrendszer
Bevételnövelőintézkedések
Fenntarthatóság- túlélés -
Közkiadások csökkentése(3-5-7 %/év)
Járulékok és adók mértékének növelése
Kockázatmegosztás: Co-payment,
önrész, ápolási díj bevezetése
vagy összegének emelése
Kiegészítő magánforrások bevonása (VHI)
Közkiadások csökkentése: reálértékben és GDP arányosan
is!
Finanszírozási díjtételek csökkentése
Bérek csökkentése az egész szektorban,
biztosítási csomagok szűkítése, hozzáférés korlátozása,
ellátási volumenek csökkentése
STRUKTURÁLIS REFORMOK (HALOGATOTT INTÉZKEDÉSEK?):Társadalombiztosítási és egészségügyi igazgatási rendszerek koncentrálása
Kórházi kapacitások szűkítése, járóbeteg-szakellátás és otthonápolás bővítése
Nagyobb figyelem a prevenciós tevékenységre
BELSŐ HATÉKONYSÁGI TARTALÉKOK FELTÁRÁSAaktív fekvőbeteg-szakellátások további koncentrálása
hatékonyabb ellátási formák erősítése
Az egészségügyi ellátás alapelvei és azok változásai nem torzulhatnak a gazdasági
helyzet determinációs folyamatában, legfeljebb nem egyformán érvényesülnek,
ugyanakkor az egészségügyi ellátórendszer átalakítási okai hatványozottan szerepet
kell, kapjanak.
II.4. Az egészségügyi ellátórendszer átalakításánál figyelembe
vehető okok:
– jelentősen nő az igény a primer prevencióra
– védőoltásokkal számos betegség megelőzhetővé válik
– az aktív fekvőbeteg ellátás iránti tényleges szükséglet csökkent
– a szűkülő aktív fekvőbeteg ellátás intenzívvé, jelentős technikai
igényűvé, a korábbinál jóval rövidebb időtartamúvá és igen
költségessé válik
– az orvostechnika és technológia fejlődése megteremtette a feltételeit
a nappali (ambuláns) ellátási formáknak
– a rövid idejű igen intenzív és igen költséges aktív fekvőbeteg ellátás
mellett megjelenik az igény az eddigieknél szélesebb körű és jóval
igényesebb differenciált fekvőbeteg gyógyintézeti rehabilitációra
– a lakosság átlag-életkorának növekedése az ápolási
szükségletek növekedését mutatja
– erősödik a diagnosztika (képalkotó diagnosztika,
labordiagnosztika, patológia, elektrodiagnosztika)
szolgáltató jellege
– részben a fekvőbeteg gyógyintézeti szolgáltatások
kiváltására bővül a háziápolás
– jelentősen nő és bővül a háziorvosi szolgáltatások iránti
mennyiségi és minőségi szükséglet.
Mindezt meghatározza a tudomány fejlődése, melyről meg lehet állapítani,
hogy „a világban a fejlődés exponenciálisan nő”. Mindez maga után vonja és
igazolja, hogy az egészségügy kényes kérdés és hogy fő oka a közgazdaságtan
központi problémájának jelenléte az egészségügyben is, vagyis az erőforrások
mindig szűken állnak rendelkezésre és velük szemben az igények a tudomány
fejlődése miatt korlátlanok.
A tudomány az elmúlt 200 évben hatványozottan nagyobb fejlődésen ment
át, mint az azt megelőző 1800 évben.
Felgyorsult világunkban legnagyobb kihívás, hogyan dolgozzuk fel a fejlődés
eredményeit és a ránk zúduló információtömeget és ennek hatására
keletkező újabb és újabb igényeket.
Ezért azok az országok jártak el helyesen, ahol az egészségügy helyzetét a
„társadalom alapkérdésévé” tették. Ez nem jelentett mást, minthogy
nemcsak gyógyító ellátások, hanem a megelőzés is nemzeti programmá vált,
és célul tűzték ki az „egészségtudat” kialakítását , az egyének esetén. „Legyen
érték az egészség” címen.
III. EGÉSZSÉGÜGYI SZERVEZETEK, SZOLGÁLTATÓK
ÉS MEGVÁLTOZOTT KÖRÜLMÉNYEK
Az egészségügyi ellátórendszerben a legprogresszívebb és
legköltségesebb ellátásokat a fekvőbeteg intézmények
nyújtják, a rendszerek többnyire kórház centrikusan
működnek és az egyik meghatározó kérdés ezért van
napirenden, hogy egy országban sok a kórház vagy kevés.
Nem sok, ha kórház kiegészítő elemeket hozunk létre, így
konkrétan pl. ápolási otthon, hospice, nappali kórház, stb.
Ezért válság idején – és a XXI. század első évtizede utolsó két
éve és a második évtized első évei válságos – tehát olyan
hatások érik, melyek hatására átalakítási helyzet jött létre. Ez
az átalakítás kétirányú, egyrészt a rendszerre, mint egészre,
másrészt az egyes szereplőkre, így a fekvőbeteg ellátó
szervezetekre vonatkozik.
A kórházak szervezetét és működését a közelmúltban nagyon sok
hatás érte. A költségrobbanással párhuzamosan bonyolultabbá vált
az egészségügyi ellátás szervezeti rendszere. Megdrágult és így
nagyon nehezen finanszírozhatóvá vált a kórház, amely mind
méreteiben, mind pedig az indusztralizáció területén
megnövekedett. A kórházak bonyolult és „magasan tagolt”
bürokratikus szervezetekké váltak, amelyek irányítása,
összehangolása és finanszírozása problémák tömegét hozza
magával. Számos területen tagadhatatlan elmaradások vannak,
amelyek meghatározzák az elkövetkező évek tennivalóit és az
egészségügyi reform továbbfejlesztését is. A jövőben, a nemzeti össztermékből egyre nagyobb ráfordítást igényel az egészségügy.
Az egészségbiztosítás bevétele folyamatosan kevesebb volt, mint a
tervezett, és mint azt a gazdaság fejlettsége lehetővé tesz.
Szükségessé válik a megkövült és korszerűtlenné vált
ellátórendszeri és szervezeti struktúrák megváltoztatása,
mivel a jelenlegi ellátórendszeri és kórházi merev
osztályszerkezet már nem felel meg a ma kórháza
feladatainak. Sem a betegek igényeihez nem igazodik, sem a
célszerű munkafolyamatokat nem szolgálja.
A Semmelweis terv szerinti egészségügyi szolgáltatás rendszermodellje
Rendszermenedzsment:
Stratégiai cél a finomítás, súlypontok áthelyezése, pl: prevenció.
Betegút szervezés:
A betegút szervezésénél cél a hatékonyság növelése és
optimalizálása, ahol lerövidül a várólista, hozzáférés növelése.
Szolgáltatások nyújtása:
Stratégiai cél a szolgáltatás minőségének a megtartása.
III.2. Szolgáltatók reakciója a környezeti hatásokra és azok irányai
A szolgáltató struktúrájának szükségszerűen kell idomulnia a megváltozott
körülményekhez. Ezért a szolgáltató intézményi szerepe, szervezeti felépítése
és tevékenysége folyamatosan újraértelmeződik.
A szolgáltatók kényszerülnek reagálni a környezeti hatásokra. Ahhoz, hogy a
szolgáltató „innovatív” legyen, a változást kikényszerítő eseményeket
megelőzően, tudatos tervezéssel és döntéshozatallal kell reagálnia ezen
hatásokra. A szolgáltatói menedzsmentnek szervezeti változásokat kell
bevezetni, amelyek lehetővé teszik, hogy a szolgáltató megfeleljen a
szervezeten kívülről jövő kihívásoknak. A szervezeti változásokkal egyidejűleg
az alkalmazottak magatartásmintáit is módosítani szükséges; mind az
egymáshoz, mind pedig a munkájukhoz való viszonyuk tekintetében.
Kiemelten kell kezelni a kórházak helyzetét, különös tekintettel az Európai
Uniós fogalmakra és helyzetükre. Stratégiai cél, hogy Magyarországon is
történjen meg a kórházi szervezet fejlesztése, ennek feladatai:
A kórházi struktúra korszerűsítésének leglényegesebb feladatai
1. a hierarchikus szintek számának revíziója
2. újra kell szabályozni a munkaköröket, struktúra flexibilitás
3. a kórházi szervezetek változásának legújabb irányai kevésbé bürokratikus
„laposabb” modelleket céloznak meg, ahol nő a szervezet „ember-
központúsága”, a döntési jogkörök decentralizálása megtörténik.
4. A bürokratikus és túlzottan „magas”, hierarchikus kórházi szervezetekben
túlteng az adminisztráció, nehezített a kommunikáció, a dolgozók teamjei
elszigetelődnek egymástól, a döntések sok áttételen keresztül hatnak és az
alkotó kezdeményezések nehezen érvényesülnek.
5. Ezt a mereven hierarchikus rendszert a mátrix szervezet megoldási variánsai
váltják fel, amelyeket a funkcionális szervezeti elemek jellemeznek.
6. A mátrix szervezetben van egy vertikális és egy horizontális rendeződés, ahol
nem az osztályvezető főorvosok képezik a központot, hanem a beteg.
7. A mátrix menedzsment természetesen nem könnyű, nagy felkészültséget,
kooperációkészséget és etikus magatartást igényel.
Ebben kiemelkedő szerepe van a tervezésnek és a kórházak
közötti együttműködésnek.
A tervek közül kiemelkedik a stratégiai terv, ebben kell
meghatározni a szervezet átfogóan fontos teendőit:
– a szervezet átfogó stratégiai célkitűzéseit
– a szervezet prioritásainak meghatározását
– a forrás-elosztások jóváhagyását
– a folyamatos anyagi életképesség biztosítását
– a megfelelő szervezet és struktúra biztosítását
– fenntartható működést
– kiemelt gazdasági szerepvállalást
Új típusú együttműködést kell megvalósítani, melyben megjelenik a horizontális és vertikális szinten szereplőszervezetek között a munkamegosztás és az erőforrás centralizáció.
Az egymástól elkülönült szolgáltatóknak egy sajátos
„reintegráció” felé kell törekedni, amely eredményez egy
organikus hálót, összehangolt ellátórendszert laza
kapcsolatokkal. Melyben megvalósul a kapacitások
összehangolt fejlesztése, a beruházások összehangolása,
s talán a legvitatottabb kérdés a párhuzamosságok
„optimalizációs” áttekintése s nem megszüntetése.
ÖSSZEFOGLALÓAN
Egészségügyi ellátás alapelveinek nemzetközi
változása, kvázi kihívásai
• az orvostechnológia, diagnosztika robbanásszerűen
fejlődik
• meg kell jelenni az egészségnek, mint értéknek
• nő a lakosság átlagos életkora és élettartama, a
lakosság egészségi állapotát alapvetően nem az
egészségügy alakítja
• paradigmaváltás – prioritás a megelőzés
• korszerű és hatékony irányítási formák igénye
Az egészségügyi ellátórendszert ért kihívások
• jelentősen nő az igény a primer prevencióra,
• erősödik a diagnosztika szolgáltató jellege,
• az aktív fekvőbeteg ellátás iránti tényleges szükséglet
csökkent, ugyanakkor intenzívebbé, jelentős technikai
igényűvé, a korábbinál jóval rövidebb időtartamúvá és
igen költségessé vált,
• a lakosság átlag-életkorának növekedése az ápolási
szükségletek növekedését mutatja, - krónikus
ellátásának növelési kényszere
• bővül a háziorvosi szolgáltatások és a házi ápolás iránti
mennyiségi és minőségi szükséglet,
Az egészség a társadalom jólétének alapja. Az egészségesebb
népesség nem csupán boldogabb polgárokat jelent, hanem
magasabb termelékenységet és kevesebb kieső munkanapot
is. A magyar egészségügyi mutatók rendkívül rosszak.
Változásra van szükség az egyenlet mindkét oldalán, a szolgáltatásnyújtásban és a finanszírozásban egyaránt. Az
egészségügyre úgy kell tekinteni, mint az életminőség, a
termelékenység, a GDP és a versenyképesség javításába
eszközölt befektetésre. Mind ezt úgy kell megtenni, hogy
figyelembe vesszük egyrészt a világgazdasági válság, másrészt
a fejlődés hatásait, mint XXI. századi kihívásokat kell kezelni és
megoldani.
Kihívások
– A magyar egészségügyi szektor előtt álló kihívások leküzdésére tett
lépéseket öt alapelvnek kell vezérelnie:
– nagyobb hangsúlyt kell helyezni a megelőzésre és az egészségi
kockázatok csökkentésére;
– a kormány szerepében nagyobb hangsúlyt kell, kapjon a fenntartói
feladatok és a stratégia alkotás területei, megtartva a szabályozó
szerepet is.
– át kell venni a modern egészségügyi menedzsment módszereket;
– jobb gazdasági ösztönzőket kell teremteni az egészségügyben;
– meg kell valósítani egy fogyasztóbarát és szolgáltatás-orientált
rendszert.
Az egészségügyben ezért világszerte olyan védekezési
mechanizmus van kibontakozóban, amely
rendszerszervezéssel és a minőség viszonylagos
egzaktságának biztosításával kívánja megvédeni az érdekeit az
extramedikális, korlátozó gazdasági mechanizmusokkal
szemben.
S minden országnak, ahol reformokban gondolkodnak, ott
figyelemmel kell lenni az egészségügy nemzetközileg definiált
alapelveinek változásaira – az egyre erősödő átalakítási
okokra, valamint az egészségügyi szervezetekhez kapcsolódó
megváltozott körülményekre.
„Felelősek vagyunk mindenért, különösen amit az emberekkel, az embereknek és az emberekért cselekszünk” (Albert Schweitzer)