Mihályi Gábor

HAMLETEKRE EMLÉKEZVE

-Színháztörténet i tanulmány —

Gábor Miklós levelével

Szinházelméleti Füzetek 3

SZÍNHÁZELMÉLETI FÜZETEK

3

Mihályi Gábor

HAMLETEKRE EMLÉKEZVE

-Sz ínháztör ténet i tanulmány -

Gábor Miklós levelével

Kézirat gyanánt

Magyar Szinházi Intézet Budapest 1976

ISBN 963 7601 13 9

Felelős kiadó Bizó Gyula, a Magyar Szinházi Intézet igazgatója

Készült a Magyar Szinházi Intézet Sokszorosító Üzemében 100 példányban, A/5 méretben, 2 i v t e r j e d e l e m b e n

Felelős vezető d r . Osváth László

HAMLETEKBE EMLÉKEZVE - Színháztörténeti tanulmány -

Nemcsak a szinház, de a színikritika i s a j e l e n időhöz kötődik - pe d i g s c r i p t a manent. Azonban a k r i t i k a i s csak a mát, egy a d o t t szinházi este élményét rögzitheti, ugy a-hogy azt akkor a birálat irója átélte. A k r i t i k a be van zár­va a színielőadás jelenének átláthatatlan f a l a i közé, Íté­l e t e az aznap perspektívájához kötődik - ez értéke s egy­ben korlátja i s . A j e l e n idejű kritikákból szükségszerűen hiányzik a jövő, a történelemmé vált j e l e n szélesebb távla­t a i n a k belátása. Persze a holnapután kilátótornyából már könnyű messzire látni - különösen a k k o r , ha egy meghaladott^ már lezárt múltra tekinthetünk v i s s z a . Viszont különösen hasznos tanulságokkal jár a régi kritikák u j r a o l v a s a s a , ha o l y a n lezárt múltra tekinthetünk v i s s z a , amely v a l a h a még a mi jelenünk v o l t . Mert oly a n összefüggések felismerésére v e z e t h e t , amelyekre a k k o r i időhöz kötöttségünkben nem v o l t lehetőségünk.

A Madách Szinház Hamlet-előadása, ma már t u d j u k , az e l ­múlt tizenöt év legjelentősebb Shakespeare-produkciója v o l t . A magyar Shakespeare-elŐadások történetében egyedülálló r e ­k o r d o t ért e l , 1962-től 1967-ig, öt éven át v o l t műsoron, háromszázszor játszották, s csak azért hagyták abba, mert

a címszereplő Gábor Miklós ugy érezte, nem b i r j a f o l y t a t n i . A k r i t i k a már a k k o r i b a n sem f u k a r k o d o t t elismerő s z a v a k k a l , de - érthető módon - nem ágyazhatta be az előadást a magyar színháztörténet folyamatába, nem vizsgálhatta meg, mennyi­ben j e l e n t előrelépést a korábbi Hamlet-bemutatókhoz képest, s miben marad e l a j e l e n l e g i Hamlet-képünktől.Elvben p e r ­sze elvégezhette v o l n a az összevetést a korábbi Hamlet-előadásokkal - elsősorban az 1952-es H a m l e t t e l , de e r r e ek­k o r i b a n még nem érett meg az idő.

5

Az 1952-es H^mi st. a s z o c i a l i s t a magyar szinház első Ham­l e t - f e l újítása v o l t , és a Nemzeti Szinház ennek megfelelő fontosságot i s tulajdonított ennek a bemutatónak. K e t t e n rendezték, a szinház két vezető kommunista rendezője: G e l ­lért Endre és M a j o r Tamás. A társulat valamennyi jelentős művésze h e l y e t k a p o t t a produkcióban. A címszerepet hárman játszották felváltva: Ungvári László, Básti L a j o s és M a j o r Tamás. G e r t r u d i s t i s három alakításban láthatta a közönség, a szinház három nagy tragikájának - Gobbi Hildának, Tőkés Annának és Makay Margitnak - a vetélkedésében. Szörényi Éva, a régi nemzeti Évája és Melindája az u j nagy Ígérettel, F e r r a r i Violettával v e r s e n y z e t t Ofélia életre keltésében, P o l o n i u s t Gellért L a j o s és Balázs Samu t e B t e s i t e t t e meg, az e g y i k szereposztásban Bessenyei Ferenc v o l t a Szinész-király, Fortinbrasként h o l Gábor Miklós, h o l S i n k o v i t s Im­re mondhatta e l a tragédia végszavait. A rendezés m a r x i s t a koncepcióját Révai Józseffel, a P o l i t i k a i Bizottság tagjá­v a l , a párt fő ideológusával vitatták meg a rendezők, majd a bemutató előtt a Szinház- és Filmművészeti Szövetségben Gellért és M a j o r a szövetség t a g j a i v a l i s m e r t e t t e a Hamlet u j , m a r x i s t a , s z o c i a l i s t a , r e a l i s t a értelmezését. A bemuta­tót követően a szövetség uja b b vitát s z e r v e z e t t . A referá­tumokat és hozzászólásokat szó s z e r i n t közlő jegyzőkönyvek­ből persze kiviláglik, hogy vitáról nem i g e n v o l t szó. Az

első alkalommal g y a k o r l a t i l a g csak Gellért és M a j o r beszélt, egymást többször i s váltra ismertették közös elképzelései­k e t , majd néhány kérdés következett, elsősorban Vámos Lász­ló részéről. Másodszorra Gyárfás Miklós t a r t o t t a a vitaindí­tó referátianot, az előre felkért hozzászólók közül egyedül Balázs Samu állt f e l , hogy elmondja fenntartásait, ezeket Gellért Endre t a g a d h a t a t l a n u l okos érvekkel azonnal v i s s z a ­utasította. Több hozzászóló nem a k a d t , és a vitát e l n a p o l ­ták.

A jegyzőkönyvekből, Gellért, M a j o r és Gyárfás beszámoló­iból, v a l a m i n t a k o r a b e l i kritikákból kivételes részletes­séggel bo n t a k o z i k k i az a k k o r i előadás koncepciója, az egyes szerepek többféle változatban i s megkísérelt interpretáció­j a . A szereposztás és a jegyzőkönyvek azt i s tanusitják, hogy az 1961-es u j Hamlet két főszereplője, a rendező Vámos László és a Hamletet alakitó Gábor Miklós jól ismerték a Nemzeti Szinház nagyszabású vállalkozását. Ez azért lénye­ges, mert látni f o g j u k , az ő Hamletjük tud a t o s e l l e n p o n t j a az 1952-es előadásnak. Már amennyire e z t a programot meg tudták valósítani. Meggyökeresedett konvenciókkal ugyani s nem könnyű s z a k i t a n i . Már Majorék i s a z t hitték, hogy gyö­ker e s e n szakítani t u d t a k a polgári Hamlet-rendezések i d e ­jétmúlt koncepcióival.

Ma hajlamosak vagyunk a Nemzeti Szinház a k k o r i előadásá­r a ugy emlékezni, m i n t a dogmatikus marxizmus Hamletjére, amelynek látás- és játékmódját a sematizmus u r a l t a , és ugy hisszük, ma bosszankodnánk vagy nevetnénk az a k k o r i rende­zés leegyszerűsítő értelmezésein, beállításain. De t e k i n t ­sünk e l az i l y e n f a j t a visszatekintés történelmietlenségétől! H i s z e n a k k o r i b a n a magam nemzedéke e z t a Hamletet kívánta látni, s onnan, 1952-ből nézve Gábor Miklós alakítását k i ­ábrándultsággal, pesszimizmussal vádoltuk vo l n a - hadd t e ­gyem hozzá mindjárt: j o g t a l a n u l .

Az i r o t t anyag tanulmányozása i s a r r a i n t bennünket, hogy óvatosan Ítéljünk. Már Gellért és M a j o r Hamlet-értelmezését sem l e h e t egyértelműen dogmatikusnak, vulgárisnak bélyegez-

n i . M i n d k e t t e n európai műveltséggel biró, érett művészek v o l t a k , Gellért h a r m i n c n y o l c a d i k , Major n e g y v e n k e t t e d i k é-vében járt. A rendezői koncepció kidolgozását alapos felké­szülés előzte meg, nemcsak a korábbi évek magyar és külföl­d i Hamlet-rendezések élményeire, emlékeire támaszkodtak, de behatóan tanulmányozták a k o r a b e l i Shakespeare-irodaimat i s , többek között az angol Dover W i l s o n alapvető Jïam^et-magya­rázatát. J. Dover W i l s o n nevét nálunk szinházi szakmai kö­

rökben még ma i s kevéssé i s m e r i k , h o l o t t n i n c s ma angol r e n ­

dező, a k i főiskolai tanulmányai során ne az ő, és másik nagy Shakespeare-magyarázó, H a r l e y G r a n v i l l e B a r k e r könyveiből t a n u l t a v o l n a meg, mi i s történik Shakespeare d a r a b j a i b a n , hogy i s k e l l értelmezni az angol bárd n a p j a i n k r a már ködös­sé vált s o r a i t .

X

Különösnek t e t s z i k , de tény, hogy csak az elmúlt fél év­század során j u t o t t u n k e l Shakespeare müveinek, s o r a i n a k i g a z i megértéséhez. Mint Hankdss Elemér i s b i z o n y i t j a A XX. századi S h a k e s p e a r e - k r i t i k a /Shakespeare tanulmányok, Aka­démiai Kiadó, 1965./ cimü Írásában, a X V I I I . és XIX. század Shakespeare-elemzői m i n d i g a maguk életérzését olvasták k i a tragédiákból, a vígjátékokból, s csak a XX. század elején i n d u l t meg az a k r i t i k a i , filológiai munka, amely Shake­s p e a r e - t az Erzsébet-korból, a maga korából kivánta megér­t e n i . E k o r gazdasági, társadalmi v i s z o n y a i t , s z e l l e m i , mű­vészi áramlatait, filozófiai világképét, a színházművészet a k k o r i állapotát számba vevő tanulmányok után valóban meg­közelítően p o n t o s képet a l k o t h a t u n k magunknak Shakespeare életéről, munkásságáról, i l l e t v e megközelítő pontossággal ismerjük tudásunk objektív határait, mi az ami valóban, tényszerűen bizonyítható, s h o l a határ, amit átlépve már találgatásokra vagyunk u t a l v a . Dover W i l s o n tényfeltáró könyve, a Mi történik a Hamletben? a v a d z s e n i , dilettáns z s e n i elméletekkel v i t a t k o z i k , amelyek s z e r i n t a szinmüvek-

ben fellelhető belső, ténybeli ellentmondások a z z a l magya­rázhatók, hogy Shakespeare nem v e t t e komolyan a drámairást, e z t csak pénzkeresésnek t e k i n t e t t e és sietségében nem egy­s z e r e l f e l e j t e t t e v o l n a , m i t i s i r t korábban. Nem k i s e b b tekintély képviselte ezt az álláspontot, mi n t T. S. E l i o t . Nálunk Füst Milán h a n g o z t a t o t t i l y e n nézeteket. Dover W i l ­son és iskolája s z e r i n t a zavarok, ellentmondások csak lát­szólagosak, részben onnan adódnak, hogy nem ismervén kellő­en az Erzsébet-kori v i s z o n y o k a t , r o s s z u l értjük, félreért­jük Shakespeare-t, részben p e d i g a p o n t a t l a n u l fennmaradt szöveg i s hibás l e h e t . Fontos szerzői utasitások, sőt rö­v i d e b b j e l e n e t e k i s k i m a r a d h a t t a k az emlékezet, i l l e t v e sugópéldányok alapján készült fólió- és kvartó-kiadásokból. — Dover Wilson könyve - mint egy detektívregény - o l y a n

i z g a l m a s olvasmány, ahogy jelenetről j e l e n e t r e , helyenként sorról s o r r a f e j t i meg a Hamlet-tragédia homályos p o n t j a i t , a cselekmény látszólagos ellentmondásait. K i b o n t a k o z i k e-lőttünk a remekmű o r g a n i k u s egysége, amelyben minden j e l e ­n e t , minden mozzanat e l h a g y h a t a t l a n u l f o n t o s része az egész­nek. A szerkezet egységét, az összefüggések l o g i k a i r e n d ­jét azonban Dover W i l s o n i s csak ugy t u d j a b i z t o s i t a n i , hogy helyenként csak valószinüBithető, de nem bizonyítható feltételezésekre épit. V i s z o n t , ha már feltételezésekre k e l l támaszkodni, azonnal felvetődik az a kérdés, h o l e feltételezések határa? Vajon nem képzelhetők-e e l másféle feltételezések? S valóban, a másik Shakespeare-értelmezc szaktekintély, G r a n v i l l e Barker, néha másfajta, ugyancsaK elképzelhető hipotéziseket ajánl. M e l y i k a helyes? Meglehet, egy harmadik-negyedik koncepció a h i t e l e s . Valójában a v i t a eldöntethetetlen, mert nem sok remény van a r r a , hogy a Shakespeare-filológia a homályokat megvilágosító uj tények­r e találjon.

Majorék szociálist a-re a l i s t a koncepciója számára azonban alapvetően f o n t o s v o l t , hogy eltüntessék a homályokat, a dráma minden egyes részletét valószinüsitsék, megmagyaráz­zák. E z t követelte tőlük a Sztanyiszlávszkij-módszer i s ,

amelynek néhány éve hivéül szegődtek. Dover W i l s o n könyve azt bizonyította számukra, hogy lehetséges egy i l y e n l o g i ­k a i l a g hibátlan, pszichológiailag meggyőzően valószínűsí­t e t t Hamlet-értelmezés.

Dover j a v a s l a t a i n a k megfelelően érkezik például korábban H ami e t a I I . felvonás 2. jelenetében, hogy k i h a l l g a t h a s s a C l a u d i u s és P o l o n i u s beszélgetését, s így később már t u d j a , hogy találkozását Oféliával előre kitervelték, a függöny mögött p e d i g o t t rejtőzik a király és tanácsosa. O l i v i e r h i r e s H a m l e t - f i l m j e i s az ifjú h e r c e g kétszeri belépésének ötletével él. Ez a megoldás i s e g y i k e Dover feltételezései­nek, m i s z e r i n t elképzelhető, hogy Hamlet első s z i n r e lépé­sét jelző szerzői utasítás véletlenül, hanyagságból kima­r a d t az ő s k i adásokból. Kétségtelenül Dover j a v a s l a t a p r a k ­t i k u s a b b és meggyőzőbb, mint az a hagyományos színpadi gya­k o r l a t , amely s z e r i n t Hamlet a függöny rebbenéséből, P o l o ­n i u s egy árulkodó mozdulatából t u d t a meg, hogy vannak a füg­göny mögött. Ennek a változatnak az a hátulütője, hogy Ham­l e t vagy nem t u d h a t t a , hogy k i t t a k a r a függöny, vagy P o l o -niusnak és a királynak k e l l e t t o l y a n hibát véteni, amelyből kiderül, hogy még rejtőzni sem tudnak, ami mindkettőjük személyi súlyát l e r o n t j a . Másrészt v i s z o n t lényeges, hogy Hamlet t u d j o n a király jelenlétéről, h i s z e n szavai csak ugy kapnak kellő értelmet, ha azok Ofélián t u l , Claudiusnak i s szólnak.

Van egy o l y a n vélekedés - például H e l l e r Ágnesé -, amely s z e r i n t az i l y e n szinpadszerü mesterkedések fölöslegesek, mert az okos Hamlet Ofélia z a v a r t viselkedéséből azonnal megérti a h e l y z e t e t / H e l l e r Ágnes: A reneszánsz ember. Aka­démiai Kiadó, 1971. 176. o l d a l / . A Madách Szinház Hamlet-előadása i s e z t a megoldást követte. Nagy kérdés azonban, hogy mennyire sikerül ebben az esetben a nézőkkel megér­t e t n i a h e l y z e t bonyodalmait. Emlékeink s z e r i n t , Gábor M i k ­lós képes v o l t rá.

Kétségtelen, a Nemzeti Szinház előadását Gyárfás Miklós j o g g a l dicsérhette kivételes világosságáért, i t t valóban a

dráma e g y e t l e n p o n t j a sem maradt homályban. A mindent megvilágitő, megmagyarázó r a c i o n a l i s t a látás­

mód igénye s u g a l l t a Majoroknak például a z t az ötletet, hogy az ötödik felvonás elején Horatiót az e g y i k kalóz v e z e t i e l a temetőbe, hogy a váltságdij fejében i t t átadja n e k i Ham­l e t e t . Shakespeare szövege s z e r i n t a két barát ugyanis e-gyütt érkezik a temetőbe. De i g y - vélték Majorék - nem ért­hetjük, m i t keresnek i t t , hogy l e h e t az, hogy idejövet Ho-ratiónak nem v o l t i d e j e felvilágositania Hamletet Ofélia haláláról és a temetésről, s miért CBak a temetés után, Helsingőrben számol be H ami et barátjának t e n g e r i útjáról. Most v i s z o n t láthatjuk, a két barát csak i t t a temetőben találkozik, s i g y valóban csak a sirásókkal f o l y t a t o t t be­szélgetés, meg a temetés után kerülhet s o r a r r a , hogy i n ­formálják egymást.

Mai látásunk s z e r i n t Majorék a r e a l i z m u s r a h i v a t k o z v a f e l e s l e g e s e n túlmagyarázták Shakespeare-t. A Hamlet irója - a színpadi hatások alapos ismeretében - jól t u d t a , n i n c s néző, a k i i l y e n aprólékos figyelemmel követné a cselekmény logikáját. Pontosabb, hogy a j e l e n e t e k s o r r e n d j e a drama­t u r g i a logikájának engedelmeskedjen. Hamlet elbeszélése ugyanis újra eszünkbe idézi, hogy a k a r t a Cl audi us halálba küldeni unokaöccsét, és rögtön e beszámolót követően h i v j a k i O s r i c k a L a e r t e s e l l e n i halálos párbajra Hamletet, amely­r e azonnal s o r kerül. I g y a király Ham"! e t e l l e n i merényle­t e i a néző tudatában egymás mellé kerülnek. Másrészt Oféliu halála után már csak a cselekvő Hamletet látjuk, s i g y l o ­g i k u s , hogy ezen a ponton értesüljünk Hamlet királyfi e g y i k határozott cselekvéséről, a m e l l y e l a t i t k o s parancsot meg­változtatva maga h e l y e t t kisérőit, Rosencrantzot és Guilden-s t e r n t küldi az angol király bárdja alá. Shakespeare könnyű­s z e r r e l áldozta f e l a tények kisszerű realizmusát a lénye­ges összefüggéseket és igazságokat megvilágitő mélyebb r e ­alizmusnak.

A Nemzeti Szinház előadásában a részletek realizmusát, amelyekre a S z t a n y i s z l a v s z k i j megkövetelte f i z i k a i c s e l e k -

vések gondos alkalmazásával annyi energiát fordítottak, s a j ­nos nem követte a Hamlet egészének mélyreható, meggyózó, r e ­a l i s t a értelmezése.

S

A Nemzeti Szinház rendezői a marxizmus történelem-szem­léletét óhajtották a Shakespeare-tragédia értelmezésében érvényesíteni. Az i g a z i Hamletet akarták s z i n r e v i n n i -minden közvetlen aktualizálástól mentesen - a maga törté­nel m i hitelességébe ágyazva. Nem n a p j a i n k világát, hanem a feudalizmus ellentmondásaitól gyötört k o r t kivánták a szín­padon megjeleníteni, amelyből megoldást a központi király­ság - e z t a királyságot megszemélyesítő P o r t i n b r a s - hoz. A történelem haladó és reakciós erőit keresték a drámában, be aicarták bizonyítani, hogy az öreg Hamlet haladó király v o l t , C l a u d i u s v i s z o n t népellenes zsarnok, akinek az u r a l ­mát az ifjú Hamlet j o g g a l a k a r j a megdönteni.

A Shakespeare-szöveg azonban e némileg leegyszerűsített képlet alátámasztását eléggé megnehezítette. Nyilvánvalóan Shakespeare számára a progresszió és a reakció kategóriái nem léteztek, a reneszánsz k o r embere még nem r e n d e l k e z e t t o l y a n történelmi t u d a t t a l , amelyben az e m i i t e t t fogalmak értelmet n y e r h e t t e k v o l n a . Shakespeare csak jó és r o s s z , törvényes és törvénytelenül h a t a l o m r a került királyokat i s ­mert. Hamlet a p j a jó király v o l t - törvényes uralkodó. Ham­l e t és H o r a t i o vonzó megjelenését, nemes erkölcsi t u l a j d o n ­ságait e m e l i k k i , k a t o n a erényeit. Elmondják róla, hogy győztes háborúkban u j területeket hódított meg számára. A rendezők meg i s fogalmazzák azt a teóriát, hogy e k o r b a n a haza területének gyarapítása a haladást szolgálta. Ennek megfelelően, progresszív tettként értékelték P o r t i n b r a s Lengyelország e l l e n i hadjáratát i s , és megpróbálták nem észrevenni a Hamlet szavaiban rejlő iróniát, a m e l l y e l For-t i n b r a s vállalkozását nál dicsőség káprázata n-ként elitéli.

Claud i u s zsarnokságát sem v o l t o l y könnyű biztosítani,

annak ellenére, hogy Hamlet s z e r i n t Dánia börtön. Azonban egyedül Hamlet és barátja, H o r a t i o s e j t i , t u d j a , hogy az u j király törvénytelen módon, gyilkosság révén került trón­r a . Az udvar szemében Claudius törvényes uralkodó. A k i ­rályné javaslatára a koronatanács ót választotta meg k i ­rálynak. Claudius a jó és bölcs király szerepét játssza. Döntéseihez m i n d i g kikéri a koronatanács hozzájárulását, lehetőleg nem p a r a n c s o l , hanem kér, amennyire t e h e t i , t e l ­jesíteni i g y e k s z i k h i v e i kérését, ügyes d i p l o m a t a , aici e l t u d j a hárítani az ifjú F o r t i n b r a e támadását. Nyilvánvalótól nem u r a l k o d i k másképp, más törvények, más erkölcs s z e r i n t , m i n t ahogy az öreg Hamlet v e z e t t e királyságát, uja b b g y i l ­kosságra, Hamlet megöletésére i s csak azért kényszerül, hogy e l l e p l e z h e s s e bűnét, megvédhesse uralmát. A bün ujabb bűnöket szül - de C l a u d i u s nem I I I . Richárd, a k i hatalma , vagyona gyarapitása érdekében még a saját párthiveit i s bárd alá küldi.

Amennyiben mai tudásunk alapján megítélhetjük, ugy h i s z -szük az angol mar3±sta A r n o l d K e t t l e Hamlet-értelmezése áll a legközelebb a vélhető shakespeare-i szándékokhoz. K e t t l e s z e r i n t Hamletben két ember, két szemlélet küzd egy­mással; a W i t t e n b e r g e t járt humanista ós a feudális király­f i . Hamlet emberi nagysága nem cselekvésében, hanem éppen ellenkezőleg, nem cselekvésében r e j l i k . A cselekvő Hamlet - a királyfi Hamlet, ez öli meg szemrebbenés nélkül P o l o -n i u s t , ez küldi halálba a legcsekélyebb l e l k i i s m e r e t f u r d a -lás nélkül kísérőit G u i l d e n s t e r n t és Rosencrantzot, ez v i v meg Laertésszel és h a j t j a végre a bosszú müvét Cla u d i u s megölésével. Ha csak e z t a Hamletet ismernénk, nem i s r o ­konszenveznénk v e l e , miben sem különbözne Laerteetől vagy P o r t i n b r a s tói. Kettőjük alakját Shakespeare azért i s állít­j a H a m l e t t e l szemben, hogy megmutassa m i l y e n üres, értékte­l e n emberré válna hőse, ha habozásai, fenntartásai, mélysé­ges humanizmusa nem gátolná meg a cselekvésben. K e t t l e - t idézve: "Ami Hamletet azzá t e s z i , ami - akárcsak L e a r t -, az éppen az a képessége, hogy át t u d h a t o l n i az uralkodó

osztály álságának a külszínen az alapvető emberségig.• /A. K e t t l e : Hamlet. - Shakespeare az évszázadok tükrében. Gon­d o l a t , 1965. 423. o l d . / "Hem gyávaság vagy a l e l k i i s m e r e t szava vagy éppen akaratgyengeség" gátolja meg a cselekvés­ben, abban, hogy m e g g y i l k o l j a a királyt, "hanem az a képte­lensége, hogy o l y a n cselekvéseket t u d j o n f e l f e d e z n i , amelyek egyenrangúak korának természetéről s z e r z e t t felismeréssel... egyszerűen nem talál o l y a n cselekvést, mely megfelelne a h e l y z e t követelményeinek" / i d . mü 425. o l d . / , v a g y i s o l y a n cselekvési lehetőséget, a m e l l y e l valóban helyére l e h e t n e t o l n i a kizökkent időt.

K a t t l e magyarázata s z e r i n t , amikor Hamlet megérti, hogy nem válthatja meg a világot - mert e r r e , a maga korában a történelem o b j e k t i v e sem ad lehetőséget -, f e l a d j a a h a r c o t . Belátja, nem a d a t i k meg számára, hogy emberként, humanista­ként élhessen, visszatér a felületi valóságba, ismét király­f i l e s z . L a e r t e s párbaj kihívásának elfogadása már a r e z i g ­náció j e l e , s a halálosan megsebzett Hamletnek már n i n c s i s más lehetősége, minthogy a feudális bosszú szellemében, k i ­rályfikónt végezzen a p j a gyilkosával. Hamlet végső leszámo­lása C l a u d i u s s z a l természetesen nem o l d meg semmit, h e l y e t ­t e az a P o r t i n b r a s lép trónra, a k i t nem kisértett meg a h u ­manizmus világmegváltó álma. Marad a régi re n d .

"Ugy vélem - f o l y t a t j a K e t t l e - nem j e l e n t i a Hamletnek, mi n t műalkotásnak az elmarasztalását, ha kimondjuk, hogy a benne f o g l a l t p r o b l e m a t i k a m e g o l d h a t a t l a n v o l t a maga korá­ban... Végső elemzésben Hamlet nem t u d semmit kezdeni ' r e j ­télyével', kivéve a z t , hogy k i f e j e z i . De ez a kivéve h a t a l ­mas eredmény. Mert a kifejezésen át világosodik meg a p r o b ­léma természete - ez s e g i t következményeit, összefüggéseit megláttatni. Hamlet e l b u k i k , de emberi vágyai tovább élnek." / I d . mü 426-427. o l d . /

Természetesen K e t t l e Hamlet-interpretációja i s történel­m i l e g kondicionált. Olyan t a p a s z t a l t a b b m a r x i s t a álláspontot képvisel, amely a hurrá optimizmus, a f o r r a d a l m i r o m a n t i k a évei után t u d j a , hogy a történelem p o z i t i v távlatai nem zár-

ják k i a z t , hogy akadhatnak o l y a n időszakok, amelyekben n i n c s lehetőség a jót, az előrehaladást szolgáló cselekvés­r e , hogy léteznek i g a z i a l t e r n a t i v a nélküli h e l y z e t e k i s , amelyekben minden jó szándékú t e t t e l e v e kudarcra kárhozta>-t o t t .

Ezt az i g a z i alternativák hiányát felismerő Hamletet f a r ­málja majd meg Gábor Miklós 196l-ben a Madách Színházban. Az 1952-es előadás v i s z o n t a cselekvő, a p o z i t i v hős Ham­l e t e t kivánta színpadra állítani, a k i úrrá l e s z töprengő h a j l a m a i n , kétségein, és végül i s a zsarnok szivébe mártja tőrét. E l b u k n i i s elsősorban azért b u k i k e l , mert magányos entellektüelként c s e l e k s z i k , mert nem talál k a p c s o l a t o t a néppel, a m e l l y e l együtt igazságát győzelemre v i h e t n e .

Ezt a Hamlet-elképzelést, a három szinész közül, a k r i ­tikák s z e r i n t , leginkább Ungvári László valósitotta meg. Mint. Mátrai Betegh Béla i r j a , az ő Ham l e t j e "nem mélabús, t e t t r e képtelen ifjú, hanem hős, a k i elég erős e l s z a k i t a n i a láncot, amelyet akár a szerelem, akár az alkatában rejlő töprengés! h a j l a m r a k o t t rá, a férfi Hamlet, a k i e l t u d o l ­dódni a családi és társadalmi kötelékeitől, a k i szabadon c s e l e k s z i k , ha ütött az óra, a k i egy napon m e g f o r g a t j a a zsarnok szivében a tőrt." /Független Magyarország 1962. I I . 18./ A kritikák mégsem v o l t a k egyértelműen e l r a g a d t a t v a Ungvári alakításától. Fő érdeme a szenvedélyesség v o l t , de nélkülözte a mélységet, és nem egyszer élt külsődleges esz­közökkel. Ez olvasható k i Gyárfás Miklós kritikájából i s /Versenyző Hamletek - Szépirodalmi Kiadó 1958./. Legmélyebb­r e a H a m l e t - f i g u r a megértésében Majo r Tamás j u t o t t e l . 0 azonban nem t u d o t t illúziót k e l t e n i - állapitja meg Gyárfás Miklós. "...Major játékában i s sok a formálisan m e g o l d o t t részlet, a szöveggel p e d i g önkényesen bánik, szeszélyesen hangsúlyoz, s játszik a mon d a t o k k a l . w / I d . mü 42. o l d . / k három versenyző Hamlet közül Bóka László Bástinak nyújtja a pálmát. "Ő v o l t az i g a z i r e n a i ssance királyfi - i r j a -, 5 v o l t a felvilágosult ember, ő t u d o t t l e n n i a l e g t e l j e s e b ­ben az az ember, k i b e n a s z e r e t e t tuláradása j u t válságba,

leiben a szerelem k e s e r e d i k meg. Szenvedélyes v o l t , m int Ungvári és bölcs mi n t Major." /Szinház és Filmművészet 1952. I I I . / Mátrai Betegh Béla és Gyárfás Miklós i s dicsérik Bas­t i orgánumának, versmondásának l i r a i szépségét, alakításá­nak férfias borongó atmoszféráját, de Hamletjét egészében mégis felületesnek, középszerűnek Ítélik.

Érdekes l e h e t e t t m e g f i g y e l n i , Összehasonlitani a három különféle Hamlet-alakitást - a szerepfelfogások lehetséges variánsainak i l y e s f a j t a tanulmányozására a színháztörténet csak i g e n kivételesen ad a l k a l m a t . A hármas szereposztás azonban arról i s árulkodik, hogy valójában egyikük sem t u d ­t a feladatát maradéktalanul megoldani, mindegyik Hamlet h i ­ányérzetet k e l t e t t . Ezért i s l e h e t e t t a hármas szereposz­tást f e n n t a r t a x d .

ï

Velük szemben - Gábor Miklós a tökéletes Hamlet v o l t .

Végső okon azért, mert maximalisán a z o n o s u l t szerepével. Olyan a u t e n t i k u s a n ő v o l t Hamlet, hogy bármit i s csinált a színpadon, elhittük n e k i : ez Hamlet. Ami nem j e l e n t i a z t , hogy szerepformálásának ne l e t t v o l n a alaposan végiggondolt koncepciója. Gábor Miklós az a f a j t a színész, a k i képes a r ­r a , hogy ösztönös zsenialitását a tudatosság szintjére e-m e l j e , hogy m i n d i g t u d j a , m i t miért csinál. De megfordítva, a r r a i s képes, hogy t e l j e s tudatossággal szabadítsa f e l ma­gában, bontakoztassa k i próba és játék közben ösztönös t e ­hetségét.

Ezúttal azonban több i s történt, m i n t egy jelentős s z i -nészegyéniség és egy nagy szerep maradéktalan találkozása. Ma már látjuk, hogy az u j Hamlet - a szerep és az előadás i s - egy nemzedék a k k o r i élettapasztalatát, életfilozófiá­ját összegezte. Hamlet tragédiáját átélve Gábor Miklós, és részben a magam nemzedéke, a művészet sikjára transzponál­va élhette át és g o n d o l h a t t a végig az elmúlt tizenegynéhány év történetét, a h i t e k e t és csalódásokat, az ötvenes évek

keserű tragédiáit és a hatvanas évek elején megújuló remé­n y e k e t . A Hamlet akár t u d t u k , akár nem - számvetésre kész­t e t e t t , s f e l t e t t e számunkra a merre tovább? kérdését.

AZ ötvenes évek válságain túljutva, a hatvanas évek e l e ­jén a magyar s z o c i a l i z m u s konszolidációjának kezdődő szaka­szába j u t o t t u n k . Egy megnyugodott, megbékélt, az alkotó munkát ösztönző kulturális légkörben mód n y i l t a hata l o m és demokrácia, a közélet és a magánélet alapkérdéseit ú j ­r a g o n d o l n i , és ez a művészi élet u j fellendülését v o n t a ma­ga után. A k r i t i k u s müvek s o r a született - gondoljunk Jan-csó f i l m j e i r e , Pej es Endre Rozsdatemetőjére -, amelyeket nem egyszer vádolt a dogmátizmusban ragadt k r i t i k a e l l e n ­zékiséggel, pesszimizmussal, f o r m a l i z m u s s a l . Valójában a-zonban mennél ellenzékibbnek, pesszimistábbnak t e t s z e t t egy mü, annál erőteljesebben munkált benne a s z o c i a l i z m u s t j o b -bitó szándék. Pormaiizmusa nem v o l t más, mi n t törekvés az ötvenes évek sematizmusának meghaladására, törekvés a müvek i g a z i realizmusát érvényre juttató u j művészi forma k i a l a -kitására, felfedezésére. Ennek a megújuló művészi életnek v o l t az egyik első nagy d i a d a l a a Madách Szinház Ham! e t -előadása.

Gábor Miklós a T o l l a l kötetben közreadott naplójegyzete­iből meg t u d h a t j u k , hogy a Hamlet kulcsát Goethe Wilhelm M e i s t e r e b e n , de mindenekelőtt Füst Milán tanulmányaiban t a ­lálta meg, a szinmü képi megjelenítéséhez az inspirációt p e d i g Laurence O l i v i e r H a m l e t - f i l m j e szolgáltatta. A művé­s z i hatás komplexitását m u t a t j a azonbaa, hogy sem Goethe, sem Füst Milán Írásaiból nem l e h e t l e v e z e t n i , megmagyaráz­n i Gábor alakítását, Hamlet-képét. Gábort a magánember Ham­l e t tragédiája i z g a t t a , s ugy hisszük olvasmányaiban ehhez a Hamlet-képhez talált érveket*

Az 1952-es előadás a z t értékelte Hamletben, hogy van e-r e j e s z a b a d u l n i a magánélet kötöttségeitől, hogy a gondta­l a n élettel, anyjával, szerelmével szakítva, előítéleteit, belső gyengeségét legyőzve végrehajtja a bosszú müvét. A nagy f e l a d a t n a k mindent alárendelő, pozitív hőssé váló k i -

rályfival szemben Gábor Miklós H a m l e t j e a világból kiábrán­d u l t , csalódott entellektüel, a k i t az a p a i parancs, a kon­venció parancsa egy szellemiségének, életelveinek e l l e n t ­mondó t e t t végrehajtására kötelez. Gábor nagyjából a már idézett K e t t l e - h e z hasonlóan értelmezi Hamlet habozásának okát, 5 i s abban látja Hamlet nagyságát, hogy emberségét őrizve - nem c s e l e k s z i k . / K e t t l e c i k k e i s v a l a m i k o r 1961-ben Íródott, amikor Gáborék a Ham!et próbáira készülődtek. De e z t a tanulmányt Gábor csak 1965 után o l v a s h a t t a , ami­kor Shakespeare az évszázadok tükrében cimü kötetben magya­r u l i s m e g j e l e n t . /

A f e u d a l i z m u s világára visszautaló d i s z l e t és jelmezek ellenére, Gábor Miklós első sz a v a i után világossá válhatott számunkra, hogy Shakespeare drámája ezúttal nem a történe­lem régmúltjában, hanem a filozófia jelenében játszódik. A rendezés nem törekszik pontos történelmi-társadalmi analí­z i s r e . Dánia a világ általában, s ebbe b e l e t a r t o z i k a f e u ­d a l i z m u s és n a p j a i n k Angliája és Magyarország i s . Dánia és Helaingőr tulajdonképpen a k i u t t a l a n szituáció képlete vagy m o d e l l j e .

Gábor Miklós H a m l e t j e kiábrándult férfi, a k i f e l i s m e r t e , hogy ha a fiúnak anyjában i s csalódnia k e l l , a kkor a világ o l y gonosszá vált, hogy az ember már senkiben sem b i z h a t . És valóban azt k e l l t a p a s z t a l n i a , elárulja őt szerelme, Ofélia i s , elárulják v o l t barátai, tanulótársai, Rosen­c r a n t z és G u i l d e n s t e r n . Az ifjú h e r c e g megérti, hogy a ma­gánélet világát átható árulás mérge a közélet, az udvar romlottságából táplálkozik. Hamlet az udvarban züllöttséget, képmutatást talál, mindenütt az érdek, a hamisság, a t a l p -nyalás az ur. C l a u d i u s király közönséges g y i l k o s , az ifjú h e r c e g j o g g a l fél, hogy nagybátyja őt i s megöleti. Mindezt azonban a törvényesség, a jóssg, az erkölcsösség látszata t a k a r j a . Gábor szerepformálásában erőteljes hangsúlyt kap Hamlet okossága, az a képessége, hogy átlát a látszat vilá­gán, átlát az embereken.

Azonban ez a Hamlet minden okossága, műveltsége ellené­r e sem feltétlenül tudós lény. Nem egyszer c s e l e k s z i k ösz­tönösen, h i r t e l e n indulataitól vezérelve /amikor haragjá­ban durván rátámad Oféliára, a m i k o r megöli P o l o n i u s t / . Ön­magát sem i s m e r i t e l j e s e n . Csak Gábor Miklós o l v a s o t t F r e u d o t , Hamletnek csak sejtései vannak t u d a t a l a t t működő ösztöneiről.

Gábor Hamlet-anyakomplexusát i g e n finoman, hősének a férfikorban i s megőrzött kamaszságával érzékelteti. A fér­f i a k világában Gábor felnőttként v i s e l k e d i k , csak a nőkkel, anyjával, Oféliával szemben, meg néha öntudatlan mozdulata­i b a n engedi f e l s z i n r e j u t n i lényének kamaszos vonásait.

Minden Hamlet-alakitás e g y i k l e g f o n t o s a b b , l e g v i t a t o t ­t abb kérdése az őrület szinlelése, hogy v a j o n a királyfi csak s z i n l e l i - e az őrültséget vagy valóban megtépettek az i d e g e i . A magyar szinházi hagyomány a cseppet sem idegbe­t e g * egészséges Hamlet-alakitást i r j a elő. Már Ódry h i r e s Hamletjéről i s azt o l v a s h a t j u k Harsány! Kálmán k o r a b e l i kritikájában: "szembehelyezkedett mindazokkal, a k i k a túl­h a j t o t t n a t u r a l i z m u s nevében évtizedeken át patológiai B Z Í -nészprodukcióra használták f e l e z t a legmélységesebben örök emberi Shakespeare-szerepet." A későbbi Hamletek dicsérete­iből sem hiányzik, hogy nem engedtek a patológia, a deka­d e n c i a csábításainak. Az egészséges Hamlet tradícióját kö­v e t i Gábor Miklós i s , o l y a n okos és józan Hamletet formál, a k i t az idegbetegség legcsekélyebb s z e l e sem érintett meg. / H o l o t t , amennyiben Hamlet valóban a mi nemzedékünk képvi­selője, akkor a v e r i z m u s nevében némi neurózist nyugodtan engedélyezhetett v o l n a hősének. Dover Wilson s z e r i n t Hamlet azért i s színleli az őrültséget, hogy l e p l e z z e rendkívüli felindultságát./

Gábor Miklós éppen ellenkezőleg, nem egy külsejével nem törődő, dekadens, vézna könyvmolyt, hanem egy m i n d i g e l e ­gáns, entellektüelt kivánt nézői elé állítani, a k i ha k e l l , visszaütni i s képes. Egy vele f o l y t a t o t t beszélgetésben e l ­mondta nekem: a Hamlet szerepén gondolkodva a maga ifjusá-

gára emlékezett, amikor ő és f i a t a l értelmiségi barátai b o x o l n i t a n u l t a k , hogy meg tudják magukat védeni, ha f a ­s i s z t a suhancok megtámadnák őket. A k k o r i b a n Konrád Lord Jimjéért l e l k e s e d t e k . De i l y e n egészséges sportembernek formálta meg O l i v i e r i s a maga Hamletjét.

Nem könnyű egy világhírűvé vált alakítás után újra e l ­játszani ugyanazt a szere p e t , többé-kevésbé hasonlóan, vál­l a l v a a nagy példa i n s p i r a t i v hatását és mégis szuverénül, e r e d e t i e n , hasonló művészi s z i n t e n . Gábor Miklósnak ez i s sikerült. A két Hamlet szerepértelmezésben hasonlított egy­másra, a hatás jelzésére Gábor Miklós i s átvette O l i v i e r szőke parókáját. Csak éppen O l i v i e r Hamletje egy e n t e l l e k ­tüel beütésekkel megfertőzött germán királyfi v o l t , mig Gábor Miklós ifjú hercege félreérthetetlenül v a l a h o l Közép-Európa tájain nőtt f e l , polgári entellektüelként, akinek a r i s z t o k r a t i z m u s a elsősorban külső megjelenésében, Öltözé­kében, l e l k i magatartásában, s z e l l e m i igényességében j u t kifejezésre.

A humanista entellektüel és a feudális királyfi e l l e n ­téte Gábor Miklós alakításában i s érvényre j u t , csak nem a K e t t l e elemezte történelmi konkrétsággal. Gábor e l v o n t a b ­ban r a j z o l j a meg hőse jellemének e z t a kettős énjét, hogy nem csak ellenzéke, de részese i s az " e s t a b l i s h m e n t n - n e k , a fennálló h a t a l m i rendnek, és hogy ez a kettősség g o n d o l ­kodásában, c s e l e k e d e t e i b e n i s megnyilvánul.

AZ e s t a b l i s h m e n t tagjaként nyilvánvaló számára, hogy nagybátyja kisemmizte őt a hatalomból, amely valójában őt i l l e t t e v o l n a meg, hogy az uralkodó erkölcsi e l v e k s z e r i n t n e k i kötelessége bosszút állni a p j a gyilkosán. M i n d u n t a l a n k o r h o l j a i s , vádolja i s önmagát, amiért h a l o g a t j a a leszá­molást Claudius s z a l . Ennek a Hamletnek a másik entellektüel énjét azonban nem i z g a t j a a trón, mert s e j t i , hogy ő sem tudna másképp u r a l k o d n i , m i n t C l a u d i u s , a kizökkent időt királyként sem tudná helyére t o l n i . T u dja, hogy a világ romlásának C l a u d i u s gazsága nem oka, hanem következménye -tehát a vérnősző barom megölése önmagában nem változtatna

a világ k i f o r d u l t során. Még a z t i s t u d j a , hogy a s z e l l e m parancsát végrehajtva annak a világnak az erkölcsi r e n d j e s z e r i n t cselekedne, amelyet emberként, humanistaként meg­v e t , elitéi.

.Gábor Miklós Hamletjét valójában csak az igazság érdekli, hogy megtudja: i g a z a t mondott-e az a p j a képében megjelenő s z e l l e m . Ezért u g r i k f e l d i a d a l l a l az egérfogó j e l e n e t után égő fáklyával a kezében Claudius üresen h a g y o t t trónjára. Fény derült az igazságra - ezt h i r d e t i u j j o n g v a Hamlet gesz­t u s a . De aztán bocsánatkérő gyámoltalansággal leszáll a trón­ról - Hamlet t u d j a , l e g i g a z a b b énjének cselekvőkészsége idá­i g t a r t . Gábor Miklós naplójában i g y i r erről a jelenetről: "Amikor az egérfogó és Claudius leleplezése után diadalmas önkívületben felugróm, fáklyával a kezemben f e l p a t t a n o k a trónra, mig körülöttem r i a d t a n f u t szét az u d v a r i népség, majd hosszú szünet után - mint a k i kijózanodik, magához tér, de egyben e l i s f e l e d k e z i k önmagáról ós arról, hogy h o l van - Horatióra nézek, elszégyellem magam, amiért ugy v i s e l k e d ­tem, m int a k i c s e l e k s z i k , majd bocsánatkérő gyámoltalanság­ga l megteszem ugyanazt az u t a t visszafelé, a trónról a föld­r e , és csak mindezek után szólalok meg: amit ekkor csinálok, annak látszólag semmi köze Shakespeare szövegéhez, e r r e a já­tékra, e r r e a hosszú szünetre a drámában látszólag utalás s i n c s , ez a játék, ezek a percek: a sajátom."

M i n t K e t t l e elemzésében, Gábor Miklós Hamletje számára i s a bosszú bevégzése valójában vereség. Már csak a legyőzött sportember bosszúja, a k i - ha már halálos sebet k a p o t t - ma­gával v i s z i a s i r b a gyilkosát. A sok halál nem o l d meg sem­m i t . F o r t i n b r a s ugyan megjön, e l f o g l a l j a a trónt, jó vagy rossz király l e s z - mindegy. Neki eszébe sem j u t , hogy a v i ­lág más i s l e h e t , m i n t amilyen. Ő meg sem f o g j a kísérelni, hogy változtasson r a j t a .

Ï

A Madách Szinház 1961-es Hamletjének komoly fogyatékos­sága v o l t , hogy Gábor Miklós nem talált szinésztársaiban méltó p a r t n e r e k r e . I g a z , a H a m l e t - f i l m b e n 0 1 i v i e r - t sem v e ­s z i k körül egyenrangú p a r t n e r e k . Csak i t t ez t u d a t o s szán­dék eredménye, hogy minden f i g y e l e m a címszereplő játékára összpontosuljon. A mellékszerepek egy részét i s kihúzták, többek között Rosencrantz, G u i l d e n s t e r n és P o r t i n b r a s sze­repét - valószinüleg azért i s , hogy a dráma beleférjen egy kétórányira méretezett f i l m időtartamába.

A Madách Színházat nyilvánvalóan nem vezették i l y e n sztárt kiemelő meggondolások. A Bzerepeket a szokásnak meg­felelően a társulat a d o t t lehetőségeihez képest osztották k i , ügyelve a r r a , hogy a repertoáron belül lehetőleg minden szinészüket foglalkoztassák, s a vezető gárdát ne terheljék t u l az állandó szerepléssel. A szereposztással nem i s l e t t v o l n a semmi b a j , ha Gábor Miklós nem emelkedik toronymaga­san szinésztársai fölé. Az Ő kiváló alakításának a fényében túlságosan szemet szúrt, hogy a többiek nem tudnak szerepük­höz, Shake spe are-he z felnőni. Vámos rendezői koncepciója fel­tehetően eleve leszűkítette a színészi alakítás lehetőségeit a z z a l , hogy maga i s Hamlet szemével látta az u d v a r t , hogy e l ­f o g a d t a Hamletnek a többiekről a d o t t jellemzését. Ez nem i s l e h e t e t t másképp, h i s z Hamlet szerepét i s ugy értelmezték, hogy a rendkívül okos királyfinak mindenben i g a z a van, egye­dül ő látja h e l y e s e n az u d v a r v i s z o n y a i t , egyedül ő érti a világot.

Sajnos, a színészek egy része még e leszükitett igények­nek sem t u d o t t * m e g f e l e l n i . A C l a u d i u s t alakító Greguss Z o l ­tán - e k k o r i b a n már csak árnyéka v o l t régebbi önmagának -valószinüleg sohasem v o l t i g a z i Shakespeare-szinész, a tőle várt "vérnősző barmot" külsőséges eszközökkel próbálta meg­jeleníteni. Hamarosan f e l i s váltotta őt Márkus László, a k i szintén nem t u d o t t m i t k e z d e n i a nem a testére s z a b o t t sze­r e p p e l . Simor E r z s i súlytalan királynő v o l t , s nem f e l e d t e t ­t e az 1952-es Hamlet nagyszerű G e r t r u d i s a i t , Tőkés Annát és Makay M a r g i t o t , ajcik - m i n t e z t Bóka László kritikájában

megörökítette - kibontották a nagy szerep t e l j e s gazdagsá­gát. Eljátszották a trónjához ragaszkodó büszke királynét, a már hervadó, de még m i n d i g izig-vérig asszonyt, a k i Clau­d i u s oldalán még egyszer megtalálta a s z e r e l m e t , a f i a t a l szerelmesek t i t k a i r a kiváncsi as s z o n y t , a gyermekét sze r e ­tő, féltő anyát, a k i megtudva Cla u d i u s bűnét, f i a mellé áll, összetört öregasszonnyá válik, és s z i n t e önmagára kirótt büntetésként i s s z a meg f i a h e l y e t t , fiát mentve a méregpo­h a r a t . A Madách Szinházban Pécsi Sándor a hagyományokhoz h i -ven, a maga s z o k o t t eszközeivel egy szenilissé vált, öreg bolond P o l o n i u s t személyesített meg. A Nemzeti P o l o n i u s a /Gellért L a j o s , Balázs Samu és Szabó Ernő játszotta/ l e g a ­lábbis a rendezők elképzelésében a Pécsiénél összetettebb f i g u r a v o l t . Majorék s z e r i n t P o l o n i u e az udvar jelentős sze­mélyisége, ravasz p o l i t i k u s , Claudius részben az ő támoga­tásának köszönheti trónját. Tisztánlátását csak az udvar e-seményei zavarják meg, s ezek vezetnek f o k o z a t o s emberi, s z e l l e m i széthullásához. Vass Éva jó Ofélia v o l t , de Bóka László kritikáját o l v a s v a ugy tűnik, F e r r a r i V i o l e t t a exp­resszívebb eszközökkel t u d t a életre k e l t e n i a Hami et irán­

t i szerelmével küzdő, szófogadó, jó kislány Oféliát, a szín­lelésre képtelen t i s z t a k i s embert, majd p e d i g az i l l e m kon­vencióiból kitörő őrült lányt.

S

1964-ben, P e t e r Brook Lear királyának b u d a p e s t i vendég­szereplése után, a kitűnő produkció hatására Vámos László némileg átrendezte a maga Hamletjét. A Madách Szinház né­hány vezető színészének a beállításával megkísérelte kikü­szöbölni az előadás egy emberre épitett "one man show" j e l ­legét. A H a m l e t t e l szembenálló figurák jellemzése i s össze­tettebbé vált, megszűnt az, hogy pusztán Hamlet szemén ke­resztül lássuk a l a k j u k a t . Magam a következőket írtam akko­r i b a n a megújított Hamlet rendezéséről: "...a legnagyobb f o r d u l a t o t az u j Cl a u d i u s beállitása j e l e n t e t t e . Vámos

László egy beszélgetésben e l i s mondta, hogy a s t r a t f o r d l a k Learjének Regan értelmezése b i r t a ót a r r a a g o n d o l a t r a , hogy szakítva a hagyománnyal, Cl a u d i u s ban ne az elvetemült ször­n y e t e g e t , a vérnősző barmot lássa, hanem az embert* Besse­n y e i Claudiusa uralkodó formátumú férfiú, a k i ugyan bátyja meggyilkolása árán j u t o t t e l a trónra, de most jó király­ként szeretne u r a l k o d n i . Mosolygó gazember, a k i meg t u d t a n y e r n i a maga számára az u d v a r t , a királynét. Hamlet v e l e szemben egyedül áll. Hamletet nem i s azért k e l l elpusztí­t a n i a , mert veszélyezteti trónját, hauem azért, mert ez a gyászba öltöztetett f i a t a l e m b e r bűnére emlékezteti, amit e l szeretne f e l e j t e n i , az élő lelkiismeretfurdalás, amitől meg k e l l e n e s z a b a d u l n i . Az u j rendezésben az anyakomplexus, a pszichológiai motivumok némileg háttérbe s z o r u l n a k . Az ed­d i g i Hamletekben a dán királyfi a p j a szellemének utasitá-s a i v a l ellentétben anyját és Oféliát gyötri vádaskodásai­v a l , a h e l y e t t , hogy C l a u d i u s t üldözné. Vámos rendezésében Hamlet C l a u d i u s s z a l csatázik. Bessenyei Ferenc van o l y a n jelentős szinész, hogy b i r j a a v e r s e n y t Gábor Miklóssal, s amikor szinpadon vannak, mellettük mindenki elhalványodik, a kettőjük összecsapásának döbbent, p a s s z i v szemlélőjévé törpül." /Nagyvilág 1964. 8. sz. 126o. o l d i . /

A rendezés megújítása azonban nem v o l t és nem i s l e h e ­t e t t elég következetes. A H a m l e t t e l szembenállók megértőbb r a j z a Gábor szerepformálásának módosítását i s megkövetelte v o l n a . Ebben az u j értelmezésben ugyanis i n d o k o l n i , érzé­k e l t e t n i k e l l e t t v o l n a Hamlet vad haragtól fűtött e l f o g u l t ­ságát, túlzásait, amelyek meggátolják őt abban, hogy a va­lóságos arányoknak megfelelően lássa környezetiének hibáit, bűneit. Gábor Miklós azonban k i t a r t o t t szerepének e d d i g i értelmezésénél. Naplójegyzeteiből ugyan kiderül, hogy elő­adásról előadásra c s i s z o l t a alakítását, de a lényegén nem változtatott. Nagy Péter kritikája a m e g u j i t o t t rendezésnek ezt az ellentmondását érzékeli és azt i s , hogy az u j szerep­lők sem t u d t a k t e l j e s mértékben m e g f e l e l n i szerepük követel­ményeinek, még ha jobbak i s v o l t a k elődeiknél. "Bessenyei

t u l d e k o r a t i v jelenség ahhoz - i r j a Nagy Péter -, hogy e l -higgyük róla m i n d a z t , amit mondanak, s főleg Hamlet állit róla, h i s z e n saját szemünk előtt cáfolja, ez p e d i g közvet­ve Hamlet hitelét csökkenti. E m e l l e t t Bessenyei zengő és simogató hang j a i s e z t a benyomást fokozza. Nem hidegvérű, ravasz államférfit testesít meg, p e d i g Claudius elsősorban az, hanem f i z i k a i attribútumaival lenyűgöző h i m e t . Tolnay Klári G e r t r u d j a megnyerőén mértéktartó, de se nem elég k i ­rálynői, se nem elég e r o t i k u s . A j t a y Andor p e d i g P o l o n i u s -ban elsősorban a közéleti ember üres nagyképét ábrázolja, többi vonatkozását a háttérbe t o l j a . " /Élet és I r o d a l o m 1964. V. 2./

X

Meggyőződésünk, nem pusztán a szereplők tehetségén m u l t , hogy" a Madách Színházzal összehasonlítva - az egy Gábor Miklóst kivéve - az 1952-es előadás szinészi alakitásai, legalábbis a k r i t i k a tükrében, érdekesebbnek, kimunkáltabb-nak t e t s z e n e k . Ugy hisszük, s e g i t e t t ebben a S z t a n y i s z l a v -szkij-módszer következetes alkalmazása i s . A részletező r e ­a l i s t a játékstílust nyilván meghaladta az idő, de a f i z i k a i cselekvések igénye, a belső l e l k i f o l y a m a t o k láttatásának parancsa m i t sem v e s z t e t t időszerűségéből. Kétségtelen a k r i t i k u s munkáját i s könnyiti, h i s z e n a szembetűnő gesztust, hatásos k i s cselekvést könnyebb m e g f i g y e l n i és l e i r n i , m i nt a pusztán átélt, arcjátékkal és hanggal érzékeltetett játé­k o t . Az átlagos tehetségű szinész teljesítményét i s mege­m e l h e t i , különösen ha a f i z i k a i játékok, kifejező gesztusok kigondolásában hathatós segitséget kap egy nagytehetségű rendezőtől. A Nemzeti Szinház előadásában részben ez tör­tént, részben p e d i g - e z t se feledjük - az elmúlt évtize­dek nagy színészei kaptak a Hamletben a l k a l m a t tehetségük, tudásuk felragyogtatására. És még az ő tehetségük i s jobban érvényesült a Szanyiszlavszkij-módszer gondolkodtató, f e ­gyelmező követelmény-rendszerének szigorában. Ehhez képest

a hatvanas évek p o s z t i m p r e s s z i o n i s t a s t i l u s a nemcsak f e l ­szabadulást h o z o t t zavaró kötöttségek alól, de szabadságot i s engedett a p u s z t a impressziókra hagyatkozó, végig nem g o n d o l t , e l n a g y o l t játéknak,

2

A stilusváltozásokat legszembetűnőbben a díszleteknél l e ­h e t t e t t e n érni - már csak azért i s , m i v e l a d i s z l e t m i n t képzőművészeti alkotás, szükségszerűen magán v i s e l i v a l a ­mely képzőművészeti s t i l u s j e g y e i t . Az 1952-es előadás a s z o c i a l i s t a r e a l i z m u s stilustörekvését a k a r t a a szinpadon i s érvényre j u t t a t n i - e z t szolgálta v o l n a Varga Mátyás HelsingŐr várát történelmi korhüséggel és részletező r e a ­l i z m u s s a l megjelenitő diszletképe. De a történelmi korhü-séget k e r e s t e már az 194o-es aémeth A n t a l r e n d e z t e Hamlet-d i s z l e t i s . ' összehasonlítva a két rendezés diszletképeit k i t e t s z i k , hogy azok s t i l u s u k a t t e k i n t v e a l i g tértek e l egy­mástól. Varga Mátyásé tömörebb v o l t , nem lépte át a s z i n p a d határait. A d i s z l e t e k , a s t i l u s hasonlósága árulkodóan j e l ­z i , hogy Varga korhüsége, r e a l i z m u s a valójában megállt a teátrális külsőségeknél, még csak nem i s Munkácsy h i t e l e s realizmusát követte, hanem Székely meg Benczúr ro m a n t i k u s történelmi festményeit. Kárpáti Aurél j o g g a l kifogásolta uémeth rendezéséről Írva, hogy "látványosságnak ugyan elég látványos ez a sokrekeszes építmény, de Bzinte csak a r r a jó, hogy a színváltozás gyakoriságával még hosszadalmasab-bá tegye az amúgy i s hosszú, kissé tempótlan előadást. Kü­lönben p e d i g Ham!et Dániája úgysem a történelemből, hanem Shakespeare képzeletéből való. Minek hát elkésve és újra m e i n i n g e n i e s k e d n i ? " /Két Hamlet - örök Shakespeare, G r i l l Kiadó 1948. 8 1 . o l d . / Majorék Hamletje hasonló okokból h a t ­tól éjjel fél tizenkettőig t a r t o t t - végül szándékuk e l l e ­nére húzni k e l l e t t a szövegből, hogy a nézők még elérjék az utolsó v i l l a m o s t .

A Madách Színházban S i k i Emil félkörivü, belső várfalat idéző díszlete már nem a k a r t a részleteiben i s felépiteni Helsingőrt, beérte a z z a l , hogy j e l e z z e a s z i n h e l y e t . Ké­r e s z t u r y Dezső leirásában ez a d i s z l e t "ha kellő fényt kap, o l y a n mint egy román stilü domborművekkel d i s z i t e t t h a t a l ­mas kőfal, ha félhomályba vagy t e l j e s sötétségbe burkoló­z i k , o l y a n m i n t Adolphe Appia egy-egy komor térkonstrukci­ójának a lezárása, Gordon Eduard C r a i g végtelenbe nyúló f e k e t e t e n g e r drapériája. A félkörivü záródiszleten külön­böző magasságban különféle formájú ajtók, ablakok n y i l n a k . Ennek segítségével emeletek, galériák, árkádok sora vará­zsolható elő, s i l y módon p i l l a n a t o k a l a t t változhat a vár­f o k i őrhely palotateremmé, várudvarrá- szobává, temetővé, utcává." /Uj írás 1962. április./

S i k i d i s z l e t e , ha l e i s mondott az ábrázolás részletező realizmusáról és beérte, hogy néhány kulisszával, bútorral, kellékkel, fényhatásokkal csak j e l e z z e a s z i n h e l y e t , a va­lóság látszatát k e l t v e mégis változatlanul az illúzió- és atmoszféra-teremtést szolgálta. Képzőművészeti párhuzamot vonva: Bernáth és Szőnyi p o s z t i m p r e s s z i o n i s t a képeinek s t i -lusát idézte S i k i Emil d i s z l e t e , amely Horváth Adorján r o ­mán k o r t utánzó dombormüveivel ékesítve nemcsak szemetgyö­nyörködtető v o l t , de funkcionálisan i s könnyen alakitható t e r e t biztosított a színpadi játék számára.

Az illúziókeltés azonban megkövetelte, hogy a d i s z l e t -cserék sötétben történjenek, ez v i s z o n t megszakította a Shakespeare-szinház f o l y a m a t o s játékát. Az átrendezett Hamletben, Brook hatására, megszűnt a sötét, a játéktér t e l j e s megvilágításba került, s a diszletezők a közönség szeme láttára hozták be és vitték k i a bútorokat, kelléke­k e t . Ez meg e l l e n t m o n d o t t a d i s z l e t illúzió-teremte szán­dékának. A külsőségek átvétele megbosszulta magát. Brooknál ugyanis a fehér f a l a k k a l határolt a b s z t r a k t tér azt kíván­t a hangsúlyozni, hogy a tragédia a szinház, a művészet e l ­vo n t terében játszódik, s i t t természetesen nem z a v a r t a nyílt s z i n e n zajló d i s z l e t c s e r e .

Hevesi Sándor már 1911-ben m e g i r t a , hogy a Shakespeare-drámák nem tűrik a gondosan b e d i e z l e t e z e t t illúzió színpa­d o t , o l y a n nem n a t u r a l i s t a szinház számára Íródtak, amely megkövetelte, hogy ne l e p l e z z e a szinház szinház voltát. Hevesi maga az Erzsébet-kori Globe Szinházat utánzó k e r e t ­ben v i t t e s z i n r e Shakespeare-t 1911-ben, majd 1923-ban #

"Micsoda gazdagság van ebben a primitívségben" - i r t a az 1911-es diszletről Kosztolányi /Világ 1911. V.6./; Kárpáti Aurél p e d i g i g y tudósit az 1923-as előadásról: "Hevesi v i s z -szaállitotta a tragédia e r e d e t i beosztását. Nem szakította e l szünetekkel az egymáshoz tartozó j e l e n e t e k e t , nem élt ön­kényes inverzióval, meghagyott mindent a maga helyén, B s z i n ­t e t e l j e s csonkitatlanságában n y i l t változásokkal p e r g e t t e l e előttünk a dán királyfi sötét történetét. A függönyszerü és p l a s z t i k u s d i s z l e t váltogatásával elérte a l e g t e l j e s e b b folyamatosságot." /Két Hamlet - örök Shakespeare. G r i l l K i ­adó 1948. 31. o l d . /

Nyilvánvalóan nem a Globe Szinház szinpadának v a l a m i l y e n korszerűsített változata az e g y e t l e n lehetséges módja a Shakespeare-előadásoknak. A t r a g i k u s sorsú i f j . Horváth I s t ­ván Szegeden, 1941-ben Jessner lépcsőszínpadán m u t a t t a be a Hamletet, hogy még egy, a konzervatív hagyománnyal szakíta­n i kivánó magyar példát idézzek. S t r a t f o r d b a n az általam lá­t o t t Shakespeare-előadások semleges háttér előtt az üres színpadon játszódtak, s a színhely változások i t t i s ugy történtek, ahogy Hevesi l e i r j a : "Shakespeare az időmúlást és a szinhelyváltozást ... ugy érzékitette meg, ... hogy két, időben távol eső j e l e n e t e közé b e t o l t egy u j j e l e n e t e t , v a g y i s egy u j színhelyet, mert Shakespeare színhelye m i n d i g egy grupp ember, a k i k e g yszerre lépnek f e l , úgyszólván ma­guk k a l hozzák a dekorációt, s aztán megint k i v o n u l n a k , hogy h e l y e t adjanak más személyeknek, a k i k u j s z i n h e l y e t hoznak magukkal." /Hamlet Shakespeare-szinpadon. 1911. - Az "Amit Shakespeare álmodott" kötetből. Magvető Kiadó 1964. 45« old./ Terméezetesen nem a s t r a t f o r d i a k olvasták H e v e s i t , hanem

Hevesi i s m e r t e behatóan a maga korában hozzáférhető Shake-s p e a r e - i r o d a l m a t , amelynek: felismerései azóta sem veszítet­t e k erejükből.

S

Gábor Miklós Hamlet-naplója i g y végződik: " V a l l d be: ami­k o r Brook megnézett a Hamletben - p e d i g akkor a L e a r t még nem i s láttad - érezted, hogy az ő szemében m i l y e n érdekte­l e n és idejétmúlt mindaz, amit csinálsz. Te magad se ugy játszottál v o l n a az e s t e , ha t e h e t t e d v o l n a . És miért nem t e t t e d ?

Vajon szellemünkön nem érződik-e menthetetlenül a vidéki, nedves f a l u szobák dohszaga? Kimaradtuak a világ vitáiból. Mig a L e a r t nézted, önhitten azt mondtad magadban: 'Ezt mind tudom!* - de t u d t a d - e valóban? Nekifogtál-e igazán, hogy megbirkózz a legelviseihetetlénebbel i s ? T i t o k b a n ugy t e t ­tél, m i n t h a nem tudnád, amit tudsz - p e d i g mindent megte­h e t s z , de e z t nem. Mi az, amit tudsz? Nem az, ami neked i s eszedbe j u t o t t , csak az, amit megcsináltál." / T o l l a l . Szép­i r o d a l m i Kiadó 1968. 293-294. o l d . /

Ezzel e l j u t o t t u n k n a p j a i n k vitáihoz. Mi 1961-ben h a l l a t ­l a n u l izgalmasnak, mainak, modernnek éreztük Gábor Miklós Hamletjét, mert önmagunk a k k o r i énjével szembesített bennün­k e t egyedülálló teljességgel. A Madách Szinház r o m a n t i k u s , látványos, konzervatív Hamlet-előadásában, Gábor Miklós von­zóan szép alakításában a szélesebb közönség i s megtalálta azt a n e k i szóló művészi élményt, amelynek átadva magát meg­f e l e d k e z h e t e t t n a p i gondjairól, problémáiról. De az i s két­ségtelen, hogy a Madách Szinház Hamlet-előadása minden ha­z a i modernsége ellenére g o n d o l a t i l a g i s , s z c e n i k a i l a g i s •egy fél évszázaddal el m a r a d t a világ szinháza mögött, amel­l e t t , hogy Brook szinházában Gábor Miklós i s állta v o l n a a ve r s e n y t Paul S c o f i e l d - d a l .

Gábor Miklós e l i s i n d u l t , hogy megkeresse a maga Brook-ját.

Gábor Miklós l e v e l Mihályi Gáborho

Kedves Gábor, tanulmányod szép, alapos munka, éppen ezért mozdult meg

bennem az igény, hogy Írásban szólja, .„ózza. Csak a Madách Hamlet-előadásáról beszélek. Nem v i t a t k o z o m v e l e d , h i s z -nem tréfából mondom - e z t az előadást én nem láttam, csak csináltam. Az eredmény előttem i s m e r e t l e n , de szólhatok a szándékról. És még néhány dologról, általánosságban.

Majorék Hamletjével k a p c s o l a t b a n beszélsz S z t a n y i s z l a v -szkijról. Én azonban magam i s S z t a n y i s z l a v s z k i j tanítvá­nyának v a l l o t t a m és v a l l o m magam. M i n d i g meg tudtam f o g a l ­mazni szinészi céljainat i g y : S z t a n y i s z l a v s z k i j módszerének, a rögtönzésnek és k a p c s o l a t n a k , v a g y i s a " f i z i k a i c s e l e k ­vés módszerének" továbbfejlesztése a n e m - n a t u r a l i s t a szín­házban. De S z t a n y i s z l a v s z k i j felfogásában mindig szemben áll­tam M a j o r r a l és Gellérttel. Számomra a " f i z i k a i cselekvés" nem azonos a kifejező "játékkal", hanem a szinészi átélés, meditáció és megvalósítás komplex módszere, mint Grotowski számára i s . / U t a l o k i t t még Vekerdi Tamás nemrég m e g j e l e n t kitűnő No könyvére./ Tehát az én Hamletem legalább a n n y i r a S z t a n y i s z l a v s z k i j tanításaihoz kapcsolódik, mint Majoréké, sőt - az i l y e n többé-kevésbé dogmatikus nézeteltérések k o ­mikus tradícióihoz t a r t v a magam - hadd hangsúlyozzam: véle­ményem s z e r i n t én kapcsolódom csak "igazán". Ostobaság l e n ­ne újra k e z d e n i a rosszemlékű vitákat. De talán jó l e n n e , és szeretném, ha az én ragaszkodásomat S z t a n y i a z l a v s z k i j h o z

éppúgy hangsúlyoznád, mi n t Majorékét. Még akkor i s , h a az "én idomben" erről jóformán s e n k i se beszélt - csak én.

Előadásunkkal k a p c s o l a t b a n a kissé homályos "po s z t i m p ­r e s s z i o n i s t a " jelzőt használod. Ha f i g y e l m e s e n e l o l v a s o d

m e g j e l e n t j e g y z e t e i m e t , láthatod, hogy talán többet f o g l a l ­kozom a darab jellemével, mi n t Hamletével. A darab egyéni­ségét legalább a n n y i r a kerestem, mint a szerepét, sőt, vé­gül nem Hamlet pszichológiájában találtam meg kérdéseimre a választ, hanem a darab konstrukciójában és mozgásában: e z t neveztem egy h e l y e n a darab "rendetlenségének" - mi n ­den elem összefüggését minden elemmel. Amikor p l . H amletet a szerelmeshez h a s o n l i t o t t a m , a k i várakozás közben szórako-z o t t a n nézeget' órájára^ es újra meg újra az ajtóra, a k k o r ez nem h a n g u l a t ; hasonlatom a darab mozgásának törvényszerűsé­g e i t k u t a t t a . Van egy k i nem a d o t t jegyzetem, amelyben azt f i r t a t o m , m i l y e n összefüggés van az egyes j e l e n e t e k és mono­lógok között, és hogy ennek következtében m i l y e n amplitúdó­v a l mozognak Hamlet i n d u l a t a i . /Egy-egy monológ m i n t e g y az előző j e l e n e t utólag elmondott "belső monológja" - és ez nem ugyanaz, m i n t ha utólag l e v o n t konklúzió lenne p l . / Ez minden, csak nem imp r e s s z i o n i z m u s : ez o l y a n s z e r k e z e t , o l y a n struktúra keresése, amelyben semminek s i n c s értelme, minden fölösleges, ami n i n c s összefüggésben az egésszel. Olyan kompozició lehetőségeit k u t a t t a m , amely nem kénysze­r i t csonkitásra, ferditésre, belemagyarázásra, m i n t az un. "pszichológiai" vagy "eszmei" konstrukciók legtöbbje.

Szeretném felhívni f i g y e l m e d e t a r r a i s , hogy j e g y z e t e i m ­ben u t a l o k p l . Shakespeare és B e c k e t t rokonságára, h o l o t t akkor még nem olva s t a m K o t t o t , nem láttam Brookot. /Tudtom­mal a Lear akkor még meg se született./ Nem korszerűségem­mel akarok h i v a l k o d n i , i l y e s m i n e k semmi értelme. /"Korsze­rű" csak az, amiről k i i s derül, hogy korszerű. Ez egyben k r i t i k a i s akar l e n n i e z z e l a fogalommal szemben./ De min­denképpen hangsúlyozni szeretném: a Hamlet előadásánál már o l y a n kérdések merültek f e l , o l y a n f e l a d a t o k tűzettek k i , amelyekről addig még szó sem e s e t t Budapesten, sőt, azóta se i g e n .

Amit az előzőekben leírtam, engem nem mint módszer ér­d e k e l t , hanem mint az egyéni élet - a darab és szerep egyé­n i életének - t i t k a , ezért - szándokom s z e r i n t - a k o n s t ­rukció hivalkodás nélkül f e l o l v a d a színpadi látványban.

Élet és nem képlet. De ha mindez nem i s fogalmazódott meg " e l v i l e g " , l e g f e l j e b b beszélgetésekben, munka közben vagy a naplómban felmerült és alámerült, és csak ilyenformán éltette a szinházi produkciót, csaknem észrevétlenül, azért mégis része v o l t az előadásnak, része és oka az előadás nemzetközi sikerének i s . De kétségtelen tény, hogy a Hamlet nem vált "mozgalommá", m i n t p l . a Brook-féle Lear. Hogy ez erénye vagy gyengéje v o l t - e , erről talán érdemes v o l n a v i ­t a t k o z n i . 1966-ban m e g j e l e n t egy kétr-^r-es tanulmányom Brook Learjéről és O l i v i e r Othellojárói /"Bizonytalanságok egy bizonyosságról"/. Ebben megkülönböztettem O l i v i e r "ma­szek" szinházát Brook "mozgalmi" törekvéseitől. Ott elmond­tam, amit mondani akartam. De tény: O l i v i e r szinháza nem Brook szinháza; mindkettő létező, ma i s h a t . O l i v i e r O t h e l -lójának hangfelvétele /nemrég h a l l g a t t a m meg újra/ ma i s s z i n t e teljesíthetetlen követelményeket támaszt, míg Brook Shakespeare-felfogásából a sematikus g i c c s e k sora születik s z e r t e a világon. /Ezzel nem Brookot akarom bántani, csak a másodkézben bekövetkező devalválódást általában./

Te azt i r o d a Hamletről - bár inkább az előadásról, mi n t alakitásomról, hogy " e l m a r a d t " . Idézel i s e z z e l k a p c s o l a t ­ban a könyvemből egy részt, ahol Brookról beszélek. De jegy­z e t e i m megmutatják, hogy Brook dilemmát j e l e n t e t t és j e l e n t nekem, hogy amennyire elfogadom, a n n y i r a e l i s u t a s i t o m . Azt mondhatnám: a néző e l f o g a d j a , a ssinész nem. Inkább a r r a használtam, hogy segítségével meghatározzam önmagam, önmagam helyzetét, mint hogy iskolának t e k i n t s e m . Amikor ugy éreztem, hogy elmaradóttan játszom, éppen elcsúsztam a r o m a n t i k a felé, és e z t - átélve a nézőtéren ülő Brook szemléletét - akkor világosan megláttam. Ebben segített nekem Brook. De nem e l v e k h e z , irányzatokhoz v e z e t e t t , ha­nem ahhoz a felismeréshez, hogy semmit sem szabad védeni -

a magam irányzatát sem! -, hogy a szinháznak meg k e l l termé-kenyülnie a valóságtól, és ebben saját ösztönére, szivére - nem utolsó sorban: józan eszére k e l l h a l l g a t n i a . Ebben a keresésemben legalább a n n y i támaszt találok a szinház múlt­jában, mi n t " u j " kezdeményezéseiben. Dayka M a r g i t egy r a ­vasz szemvillanása néha mindennél j o b b a n eligazít, mert r e ­alitásával szétkerget minden érzelmességét, túlzást, amire hajlamom van.

Nem hiszem, hogy a mi Hamlet előadásunk elhelyezhető úgy­ mint egy Brook-féle Shakespeare felé t e t t előre vagy hátra­ lépés. Kritikánkban, tájékozódásunkban nem szabad m e g i j e d n i attól, hogy függetlenek maradjunk, néha saját szövetségese­i n k k e l i s s z a k i t sunk, másként nem láthatunk tisztán. Nem i s merhetjük f e l a valóban létező, zajló f o l y a m a t o k a t , amelyek s z i n t e láthatatlanok, de történnek. Ami jelentős, a későbbi mozgalmak és irányzatok i s , általában k i c s i , néha t o r z , de s z i n t e sose kész kezdeményezésekből i n d u l .

Tanulmányodban alakításomat hangsúlyozottan megkülönböz­t e t e d az egész előadástól, külön-külön f o g l a l k o z o l az én felfogásommal és a rendezőével, végül i s valahogy az a kép a l a k u l k i , hogy én jó v o l t a m , az előadás egésze gyenge. Ez a vélemény az egykorú kritikákra i s jellemző v o l t . Bizonyá­r a néni a l a p p a l . Én mégis m i n d i g zavarosnak találtam a ké­p e t , amely i g y k i a l a k u l t , ennek a mechanikus megkülönbözte­tésnek az eredményét. Ezt a z a v a r t t e se kerülöd e l . Az 1962-es Hamlet nem sorolható azok közé az előadások közé, amelyekben egy G s o r t o s , egy B a j o r silány vagy közepes kör­nyezetben, e s e t l e g vacak drámákban kitűnőt h o z o t t létre. A mi Hamletünk előadás i s v o l t , nem csak egy alakítás. Az én Hamletem soha nem jöhetett v o l n a létre, ha nem az a k k o r i Madáchban jön létre.

A Madách a k k o r i éveire jellemzőek az o l y a n előadások, amelyeknek s i k e r e elválaszthatatlan egy-egy szinész kima­gasló teljesítményétől: Vass Eva az Anna Frankban, Pécsi Sándor a Pillantásban. Psota Irén a Kaukázusiban, K i s e Ma­n y i a méltatlanul e l f e l e j t e t t Kurázsiban, T o l n a i a Vágy v i l

lamosában - sorolhatnám tovább. Ugy gondolom, ezekben az években a Madách v o l t az ország l e g j o b b szinháza - de min­denképpen l e g j o b b légkörű szinháza. Mind t u d t u k , hogy min­den munkánk egy egész szinház dolgának része, és minden rendező t u d t a , hogy nem élhet meg a színészek teljesítménye nélkül. A szinház - legalább i s i g a z i , alkotó magja - tu d a ­tában v o l t , hogy nem egyszerűen előadásokat produkál, hanem egy színházat, és abban egy bizonyos játékmódot épit, éltet, a l a k i t . Az én "koncepcióm" az előadás koncepciójává i s l e t t . Vámos koncepciója elválaszthatatlan attól, hogy a szerepet éppen rám o s z t o t t a , ahogy kezdeményezéseimet magáévá t e t t e vagy v i t a t t a . Ez nem játék a szavakkal. Szándékaimból annyi valósult meg, amennyit közösen meg t u d t u n k valósítani, és eközben magam i s változtam. Amit végül csináltam: közös küz­delem, kölcsönös viták és kritikák, de főleg: közös j e l e n ­lét eredménye v o l t . Ez a közös munka a Hamlet-előadás fénye­i n e k , hatásának e g y i k fő forrása v o l t , érezhető a szinpadcn, a nézőtéren - a z t mondhatnám: az előcsarnokban. Enélkűl az előadás kétségtelenül létező "legendája" nem születhetett v o l n a meg. Ez tény - f o n t o s tény! Még akkor i s , ha az elő­adás i z e k r e szedése, az elemzés az ellenkezőjét m u t a t j a ; ez l e g f e l j e b b az elemzés m i n t módszer gyengéje. Az elemzés a k r i t i k a nélkülözhetetlen eszköze, de soha ne f e d j e e l az egésznek karakterét, hatását, együttes jelentését. Talán ép­pen ez a p o n t : az egész felfogása, megértése és meghatározá­sa, ahol a k r i t i k a alkotóvá válik. /Közbevetve: A j t a i Andor a l e g j o b b P o l o n i u s v o l t , a k i t valaha láttam./ Az egész v i s z -szahat a részletekre i s - az előadás a résztvevőkre. Mert e z t szem elől tévesztik, jöhetnek létre o l y a n abszurd Írá­sok, amelyek kénytelenek b e v a l l a n i , hogy v a l a m i nagyon szé­p e t láttak - miután másról se beszéltek, csak r o s s z részle­tekről. Oidipuszom - talán Richárdom i s - v o l t o l y a n sziné­s z i teljesítmény, m i n t a Hamlet. Mégsem ért e l hasonló ha­tást, mert más v o l t a társulat, he l y z e t e m a társulatban, a Madách h e l y z e t e az országban és a közönség szivében; e l v e ­s z e t t v a l a m i fény, amit én, csak én nem pótolhattam.

Véleményem s z e r i n t a Madáchnak az a k o r s z a k a , amelyben a Hamlet i s megszületett, a Nemzeti Szinház 1945 utáni éve­i v e l hasonlítható össze. Az elmúlt harminc év szinházi é-letének talán két l e g j o b b periódusa v o l t ez.

A "műhely" nem e g y e t l e n formája a szinháznak, t u l a j d o n ­képpen csoda-számba megy, ha létrejön, követelni nem l e h e t , l e g f e l j e b b a lehetőséget, hogy létrejöhessen. A Madách a Hamlet éveiben nem v o l t "műhely", ahogy a z t mostanában ért­jük - a magyar körülmények sose kedveztek egy i l y e n műhely létrejöttének - de mindenképpen egy u j szinházi n y e l v meg­teremtésére t e t t erőfeszítéseket. /M i n t 1945 után a Nemzeti és részben a Művész Szinház i s . / Ma a "szakmai tudás" a gya­k o r l a t b a n egy konzervatív szinészi hagyomány átvétele /nagy­részt éppen a Líadách a l a k i t o t t a k i ezt a hagyományt a Ham­ l e t éveiben/ - ami e z z e l szemben áll, az p e d i g az amatőriz­must súrolja. Egyiknek s i n c s j o g a , hogy l e g y i n t s e n a másik­r a , mint ahogy t e s z i .

" P r o f i " szinházainkkal nem az a b a j , hogy egyszerűen szinházak, hanem az, hogy beérkezettek, legalább o l y távol állnak O l i v i e r tébolyától, m i n t Brooktól vagy Grotowskitól. A " p r o f i z m u s " j e l s z a v a b e v a l l v a | be-nem-vallva a s z e l l e m i erőfeszítésről való lemondást t a k a r j a . Az " u j szinház" pe­d i g /ami, ha nem i s pontosan, de nagyjából egybeesik a né­hány "vidéki" szinházzal/ szektás korlátokat kezd f e l m u t a t ­n i , b e s z o r u l t , és /önvédelemből/ erényt csinálna gyengesé­géből. A kérdés s z e r i n t e m nem az " u j " szinház. A kérdés: a szinház! A szinház elemi tényeit k e l l m i n d i g újra és újra megtalálni, minden u j irányzat ebben l e h e t segítség. Amig a Johanna szinpadán Tordy Géza j e l e n van, addig o t t szinház van, a javából. De ne vezessen félre bennünket egy-egy nagy­szerű alakítás, akár előadás: erőink szétszórtak, hamis és mesterséges szövetségek és érdekkközösségek létesülnek, vagy magányos f a r k a s o k szaladgálnak közöttünk. Bármekkora l e g y e n i s a konjunktúra /és meddig?/, ha a szinház több ak a r l e n n i , m i n t szalonzene, "kulturált szórakozás", humanista érzelgős­ség vagy intellektuális locsogás, nem kerülheti meg állandó

és m i n d i g megújuló feladatát: saját eszközeinek t u d a t o s birtokbavételét. Éppen ez: a szinház t u d a t o s meghódítása a szinház által - egy-egy társulat felépülésének és újra felépülésének f o l y a m a t a - ez v i s z életet a díszletek közé.

A No m e s t e r e i tudták, hogy mi mindent k e l l komolyan ven­niük, még az időjárást i s , ha színpadra lépnek. A fizikában vagy biológiában egyes fogalmak a nagyságrendtől függően értelmesek vagy értelmetlenek, j e l e n t h e t n e k igazságot vagy tévedést, használhatóak vagy használhatatlanok. I g y van ez a színházban i s . Szinházi vitáinkra - és ami nagyobb b a j : a szinházi ügyintézésre! - az jellemző, hogy mindenki "nagy­ban" g o n d o l k o z i k . Ez p e d i g , ha komolyan és közelről vizsgál­j u k a d o l g o k a t , egyszerűen hamis gondolkodás. A szinházról s e n k i se beszél a p u b l i c i s z t i k a s z i n t e snél mélyebb s z i n t e n . Az " e l v i " szempontok elnagyoltsága éppoly hibás eredmények­ hez v i s z , mint ha csak lakás és anyagi kérdésekről van szó. Ezért a szinházi viták m i n d i g zsákutcába f u t n a k , minden "szempont" hamisnak b i z o n y u l , " e l v i l e g " minden rendbehozha­tó. " E l v i l e g " semmi ellentét n i n c s vidék és P e s t , színész vagy rendező közt. A g y a k o r l a t b a n azonban más a h e l y z e t . Megpróbálok közelről nézni csak egy k i s "kört" - a t e h e t e t ­lenség egy k i c s i zsákutcáját.

Napjainkban a néhány "vidéki" rendező gyenge, vagy kezdő színészekkel d o l g o z i k ; a " p e s t i e k " kiváló színészekkel. Ez az általános kép. Ezért ugy tűnik, m i n t h a a vidék a rendezők b i r o d a l m a lenne, Pest a szinészeké. H o l o t t fordítva van. A vidéki rendezők vergődnek, elképzeléseik nem tudnak megva­lósulni, mert n i n c s megfelelő szinész-gárdájuk, a p e s t i szí­nészeket p e d i g az országos hírnév, a pénzkeresés, a kényel­mes élet lehetősége kiszolgáltatja rendezőiknek és i g a z g a ­tóiknak / a k i k l e v e s z i k vállukról az önálló munka terhét/, bár e z t a tényt a megszokás és s i k e r e l f e d i előlük. /Végül -i s egy szinésztől a l i g várnak mást, mint hogy kedves és en­gedelmes l e g y e n , lehetőleg még gügyögjön i s . / Tehát: a vidék árt a rendezőknek, Pest árt a színészeknek. A p e s t i szinész mégsem megy vidékre. Nem csak mert a n y a g i l a g ráfizetne, ha-

nem mert onnan csak a rendezői munka dicséretét h a l l j a . ''Vagy, ellenkezőleg: megdühödik, ha a z t t a p a s z t a l j a , hogy a k r i t i k u s dicsér egy közepes vidéki színészt, mert jó r e n ­dezői koncepcióban h a j t j a végre feladatát jól-rosszul./ A vidéki rendezők v i s z o n t meg se tanulják, m i l y e n az, amikor igényes színésszel akadnak össze, és valóban "diktatórikus" módszerekhez szoknak, h i s z m i t kezdhetnének többségükben közepes vagy túlságosan i s képzetlen színészeikkel? De -amig céljaik vannak - mégsem akarnak Pestre kerülni, h i s z vidéken legalább együtt tarthatják, v e z e t h e t i k a maguk tár­sulatát. I g y csak k o r c s produkciók jönnek létre: vidéken mélynek Ígérkező koncepciók, amelyek a valóságban csak kö­zepes előadásokká l e s z n e k ; Pesten néha kitűnő szinészi a l a ­kitások, amelyek azonban e l v e s z t i k erejüket a lanyhán és r u t i n o s a n m e g s z e r k e s z t e t t környezetben, mintegy belefúlnak az e l l u s t u l t közönség tetszésébe. Valójában nem t u d j u k , m i ­l y e n e k rendezőink. A rendező, aki nem t u d j a használni szí­nészeit, nem h i v a t k o z h a t i k "koncepciójára". Csak az van, ami megvalósult. De a z t se t u d j u k igazán, mire képesek színésze­i n k : színésznek l e n n i életforma, amihez h i t t e l v e z e t e t t k o l ­lektíva k e l l és akár i l y e n , akár o l y a n , de az egész embert igénybevevő, életen át tartó i s k o l a . I g y aztán a kör Bzépen, szabályosan bezárul: rendező és társulat találkozása nélkül n i n c s se rendező, se színész, márpedig a mostani h e l y z e t b e n b i z o n y o s rendezők csak bizonyos színészekkel találkozhatnak. A "vidék-Pest" ellentét tehát e l v i l e g hamis l e h e t , de a v a ­ló, létező h e l y z e t törvényszerűen újra és újra szüli a f e ­szültségeket és melléktermékként a hamis kérdéseket i s . Mert ez a h e l y z e t meghatározza, egyben korlátozza a vidéki és pes­ t i színházak, rendezők és színészek lehetőségeit. Mindnyájan egy h e l y z e t , egy szituáció " p l a f o n b a " a l a t t élünk. V i t a t k o z ­zunk Sztanyiszlavszkijról, Brookról, Brechtről, bármiről? Amikor nap mint nap érezzük, hogy ezeknek a vitáknak n i n c s g y a k o r l a t i következményük? I g a z i kérdés csak reális t e n n i v a ­lók és lehetőségek közben születhetik. A legokosabbak vitá­j a valójában i g y h a n g z i k : érdemes-e a " p l a f o n " e l l e n fellép­j e

n i ? Hem okosabb-e a készletből élve •tüchtigül* elvégezni f e l a d a t a i n k a t , bölcsen belátva, hogy a ssitaácié pedigs n e z n í ? Ha szivembe nézek, magam i s g y a k r a n ugy érzem, vé­gül a vidék úgyis mindjobban hasonlítani f o g a "vidék"-hez, Pest p e d i g "Pest"-hez.

A Hamlet annak idején egy M e d i k u s s a l , egy Figaróval « egy Anna Frankkal és egy E l v e B z e t t Paradicsommal kezdődött, egy Pillantással, egy Oszlopos Simeonnal, egy I V . H e n r i k k e l f o l y ­tatódott. Olyan szinházi előadás v o l t , amely - bizonyos sze­rencsés körülmények következtében - a " l e n n i , vagy nem l e n n i " kérdése körül szövetkezett, hogy újra feltalálja a ssinházat. Ha ezt leszögeztük, l e h e t i s , k e l l i s birálni, e l h e l y e z n i ; érdemes megnézni, erényei ós gyengéi hogy tartalmazták már mi n d a z t , ami bői további erények és gyeu^eségek, kezdeménye­zések és r u t i n o s szokások l e t t e k . De egyet t u d n i k e l l : v a l a ­m i v o l t , «mi ma n i n c s . 1976» márc. 22.