MÁTRA NÖVÉNY ÉS

ÁLLATVILÁGA

NÖVÉNYEK

Pompás kosbor

Korcs nőszirom 

Őszirózsa

Gombák

Nagy Őzlábgomba

Az ízletes vargánya

Feltűnő, igen nagy, hosszú tönkű, esernyőszerű gomba. A kalap közepén csúcsos, barna, a többi részén, világos alapon barna, felszakadozó pikkelyektől tarka. Barnán tarkázott tönkje lefelé vastagodó, alul gumós, és rajta eltolható gyűrű van. 

Ez a gomba a legtermetesebb és legkiadósabb, ősszel szedhető étkezési gombák közé tartozik.Előfordulása A lombhullató erdőkben, de a kevert erdőkben, erdőszéleken és tisztásokon is előfordul. Egész Európában elterjedt. A boletus a régi rómaiak legjobb étkezési gombája volt.

CserjékEurópában és hazánkban is gyakori gyógynövény. Ez a tüskés (tulajdonképpen tövises) cserje a szilva egyik rokona. magyar népies nevei: kökény, boronafa, koronafa, ekegúzs, kininfa, kökönye, tövisfa, zabszilva .Hegyoldalak, erdőszélek, cserjések, napfényes erdők növénye. Az 1-4 m   magasra is megnövő cserje sötétszürke ágai hegyes tövisekben végződnek.

A csipkebogyó a vadrózsa és a japán rózsa gyógyhatású áltermése, népies nevei: csipke, csitkenye, hecsedli, hecsepecs).A virág termését, a csipkebogyót akkor szedjük, ha már a dér megcsípte, a termés puhulni, ráncosodni kezd. Kiváló vitaminforrás, 100 g friss csipkebogyóhús 400 mg C-vitamin-t tartalmaz, amely a citroménak tízszerese, de A- B-, és ,P-vitamint, vasat és magnéziumot is tartalmaz.

A kökény 

Csipkerózsa

ÁLLATOKRovarok

Óriás szitakötő

Vízipásztor

Közönséges szitakötő

Puhatestűek

Közönséges vízicsiga Hólyagcsiga Éles csiga

HüllőkBarna ásóbéka

Leveli béka

Vöröshasú unka

Madarak

Bíbic

Sárga billegető

Karvaly

Emlősök

Hörcsög

RókaHermelin

A Mátra kialakulásaFöldrajzi helyzete

Mátra, mint az Északi-középhegység része, származása szerint Európa legnagyobb fiatal vulkáni övezetéhez tartozik. A Tarna és a Zagyva völgyétől körbefogva terül el, és bár nem a legnagyobb kiterjedésű hegységünk, itt emelkedik hazánk két legmagasabb csúcsa az 1014 m-es Kékes és a 964 m magas Galyatető. A Mátrát több jól elkülöníthető részre lehet felosztani. Délnyugatról a Jobbágyi község fölött található Nagy-Hársas lepusztult vulkáni kúpjával kezdődik. A hegytől északra fokozatosan emelkedő előhegyekkel a Nyugati-Mátra a Muzsla csúcsával tetőzik. Az ún. Központi-Mátra a Mátrabérc fennsíkjából, a Galyatető és a Kékes vulkáni kúp csoportjaiból áll. Meredek, zord hegyoldalak, kőfolyások, törmeléklejtők, suvadások váltogatják egymást zárt bükkösökkel borítva. Délre lankásabb, párhuzamos völgyek futnak le, melyek közül legmeghatározóbb tájosztó vonal az ún. Nagy-völgy. A Nagy-patak völgyével párhuzamosan alakult ki a Mátra "főbejárata" Mátrafüredtől Mátraházáig. A Mátraalja erdőmentes, szőlőkkel borított megművelt tájairól szinte átmenet nélkül jutunk az erdős hegyi tájba. Keletre a Saskő 898 m-es ormának meredek letörése után a Keleti-Mátra 650 - 750 m magas hegyei sorakoznak. A hegység északi részét Mátralábának nevezik. Elszórt, kb. 250 - 400 m magas kis vulkáni kúpokkal borított dombvidék ez, már többnyire művelt mezőgazdasági földekkel.

A Mátra erdős táj, változatos erdőtársulásokkal. Legjellemzőbb erdőtársulásai a cseres-tölgyes erdők. A cseres-tölgyeseket északon 550 m, délen 650 m magasság körül gyertyános-tölgyes, majd bükkös váltja fel. 900 m fölött magashegyi bükkös található Kékes, Galyatető, Piszkés-tető északi lejtőin. A Mátra északi hűvös lejtőin több magashegységi faj talál életteret. A legszebb, montán bükkös erdőtársulás a Kékes északi oldalában sok ritka növényfajnak ad élőhelyet. Itt él a piros virágú, tüske nélküli havasi vagy bérci rózsa (Rosa pendulina), a pávafarkú salamonpecsét (Polygonatum verticillare). Az északi oldalakon hársas törmeléklejtő-erdők és szurdokerdők jelzik a sajátos mikroklímát. Növényritkaságuk a poloskavész (Cimicifuga europaea), a kék virágú, nyáron nyíló havasi iszalag (Clematis alpina), a köves helyeken jellemző erdei holdviola (Lunaria rediviva), a hármaslevelű macskagyökér (Valeriana tripteris). Több védett páfrányfaj él itt, a szoros vesepáfrány (Polystichum braunii), a karéjos vesepáfrány (Polystichum aculeatum), és a hazánk területén csak itt élő havasi szirti páfrány (Woodsia alpina). Az északra kinyúló gerinceken a jégkori reliktumnak tekinthető lila csenkesz (Festuca amethystina) él. Legközelebbi élőhelye a Budai-hegység, itt az Északi-középhegységben másutt nem is található. A sziklákon a Parmelia conspersa nevű zuzmó az úttörő növény. A sziklák repedéseiben az áttelelő levélzetű, alig 10 cm-es északi fodorka (Asplenium septentrionale), a szürke levelű, fehér vagy rózsaszínes pártájú, 30 cm körüli magasságú fürtös kőtörőfű (Saxifraga paniculata), a sárga kövirózsa (Jovibarba hirta) és a varjúhájfajok telepednek meg. A Mátrában csak a Gazos-kő sziklafalán fordul elő az alacsony termetű sziklai ternye (Alyssum saxatile). A vékony termőtalajú andezitsziklákon nyílt sziklagyep alakul ki, a vastagodó talajon fokozatosan záródó sziklagyep nő a sziklai csenkesz (Festuca pseudodalmatica) és a magyar perje (Poa pannonica subsp. scabra) állományaival. A sziklagyep-társulások gyöngyvesszős cserjésekkel szomszédosak. A névadó növény, a szirti gyöngyvessző (Spiraea media) egy méter magas, nehezen áthatolható bozótokat alkot, melyben a mátrai madárbirs (Cotoneaster matrensis) is otthonos.

NÖVÉNYVILÁG

ÁLLATVILÁG

A Mátra változatos vegetációjához fajgazdag állatvilág kapcsolódik. A csigák közül egyes ritka fajok a jégkori klíma emlékét őrzik: hideg mikroklimatikus zugokban maradtak fenn, túlélve a melegebb, szárazabb periódusokat. Ilyen fajok például a Discus ruderatus, amely az öreg hegyvidéki bükkös egyik jellemző csigafaja, vagy a Cochlodina cerata, Ruthenica filograna, Helicigona faustina. A magasabb rendű gerinctelen állatok terén a leglátványosabbak a nappali lepkék. A Mátra hegyvidéki és sziklai bükköseiben még előfordul a hegyi fehérlepke (Pieris bryoniae) kisebb népessége. A gyertyános-tölgyesek, hűvös, párás tölgyesek rezgőnyárakban gazdag szegélyein él az Európa szerte ritka nyárfalepke (Limenitis populi). Hazánkban, a Mátra patakvölgyeiben éri el elterjedésének határát a keleti gyöngyházlepke (Argynnis laodice). A Mátrától nyugatra már nem fordul elő ez az elegáns lepkefaj. A száraz sziklai cserjések dekoratív nappali lepkéje a nagy fehérsávoslepke (Neptis rivularis). Tápnövénye a szirti gyöngyvessző (Spiraea media). A Mátra hideg vizű patakjaiban fejlődik a hegyi szitakötő (Cordulegaster bidentata) lárvája. A fekete-sárga színezetű imágó azokat a 800 méter fölötti szakaszokat kedveli, ahol az erdő a patak fölött összezárul. Kizárólag bükkösökben fordul elő a ritka havasi cincér (Rosalia alpina). Foltos szalamandra (Salamandra salamandra). A Mátra ritka és védett kétéltű és hüllő fajai az alpesi gőte (Triturus alpestris), sárgahasú unka (Bombina variegata), erdei- és gyepi béka (Rana dalmatina, R. temporaria), foltos szalamandra (Salamandra salamandra). Találkozhatunk még erdei- és vízisiklóval (Elaphe longissima, Natrix natrix), melyeknek néha nagyobb méretű példányai kelthetnek riadalmat. Félni nem kell tőle, de nem szabad bántani, mert ha befogják, bátran támad és harap. A lábatlan gyík (Anguis fragilis), fürge- és zöld gyík (Lacerta agilis, L. viridis) szintén él a területen. A nagy területű, zárt erdőknek, illetve a környező peremterületeknek igen gazdag a madárvilága. A fészkelő fajok listáján több fokozottan védett faj szerepel. A legnagyobb európai sasok egyike a parlagi sas (Aquila heliaca), mely féltve őrzött fészkelő madarunk. Fő eledele a termetéhez képest meglehetősen kicsi ürge és hörcsög. A kisebb termetű kis békászósas (Aquila pomarina) is szórványosan fészkel. Egyik legértékesebb és legszebb madarunk a kerecsensólyom (Falco cherrug). Sajnos évről - évre kisebb számban költ a területen.

FOLYTATÁS