1

MAGYAROK TITKOS TÖRTÉNETE

GRANDPIERRE K. ENDRE

E könyv megjelenését 1985-ben

a pártállam cenzúragépezete megakadályozta

2

3

GRANDPIERRE K. ENDRE

MAGYAROK TITKOS TÖRTÉNE-TE

KIRÁLYGYILKOSSÁGOK

HOGYAN HALTAK MEG A MAGYARKIRÁLYOK?

TITOKFEJTŐ KÖNYVKIADÓ1991

4

(C) Grandpierre K. Endre, 1991.

5

TARTALOMKEGYZÉK

TARTALOMKEGYZÉK .....................................................................5

BEVEZETŐ HELYETT.......................................................................9

ELSŐ ÁTTEKINTÉS .........................................................................11

HALÁL ÉVEZREDES METSZETEKBEN......................................11

TÖRTÉNELMÜNK KÜLÖNÖS RITMUSÁRÓL...........................12TÖRTÉNELMÜNK RENDHAGYÓ

RITMUSANAKBIZONYÍTÉKAI:...........................................14ÉSZREVÉTELEK A VÁZOLT SZAKASZOKHOZ .......................................20KIRÁLYTÁBLÁZATOK II. ............................................................22KIRÁLYTÁBLÁZATOK III............................................................23KIRÁLYTÁBLÁZATOK IV............................................................25A RITMUSZAVAROK HÁTTÉRTÉNYEZŐIRŐL........................27KIRÁLYTÁBLÁZATOK V.............................................................31GYERMEKKIRÁLYOK TÜNDÖKLÉSE ÉS HALÁLA................33KIRÁLYTÁBLÁZATOK VI............................................................36NÉHÁNY SZÓ AZ ÁRPÁDOK VÉGZETÉRŐL. ...........................37TÖRÉSVONALAK ÉS RITMUSVÁLTÁSOK SZERVES

ÖSSZEFÜGGÉSEI ...................................................................38AZ ARPÁD-HÁZ KIHALÁSA: 1301..............................................38BOCSKAI SZABADSÁGHARCA: 1604 -1606..............................39RÁKÓCZI SZABADSÁGHARCA: 1704 -1711..............................40AZ 1848-1849-I SZABADSAGHARC.............................................40AZ ELSŐ VILÁGHABORÚ: 1914-1918.........................................40A HABSBURG-KOR ELLENTÉTES ELŐJELŰ

TÖRÉSVONALAIRÓL............................................................41A SZENT ISTVÁN-KORI REJTETT TÖRÉSVONALRÓL...........45A XI. ÉS XII. SZÁZADI RITMUSVÁLTÁSOKRÓL, ILLETVE

TÖRÉSVONALAKRÓL ..........................................................47A NÉMET ASPIRÁCIÓK TETŐZÉSÉNEK IDŐSZAKA..............48A BIZÁNCI EXPANZIÓS TÖREKVÉSEK IDÓSZAKA (1114-

1205) .........................................................................................52ELLENKIRÁLYOK TRAGÉDIÁJA ...............................................53

6

KIRÁLYTÁBLÁZATOK VII. .........................................................56

MÁSODIK ÁTTEKINTÉS ................................................................57

AZ ÁRPÁD-HÁZI KIRÁLYOK KIGYILKOLÁSA .......................57HOMÁLYOS PONTOK SZENT ISTVÁN HALÁLA KÖRÜL......61

Előzmények: Imre herceg halála ..................................................61Szent Istvánt végzetes csapásként éri fia halála ...........................63A második kinevezett trónutód halála...........................................63A nagy király titkos tanácsa..........................................................65A nagy király halála .....................................................................65Összeesküvés a nagy király ellen..................................................66

NÉMET PÉTERT MEGÖLIK A MAGYAROK..............................66ÁRULÓK ÁLTAL LEGYILKOLT ÉS MEGDICSŐÜLT KIRÁLY70FOGSÁGBAN HALT-E ÉHEN KATOLIKUS ENDRE KIRÁLY?72KIRÁLY, AKIT SAJÁT TRÓNSZÉKE VERT AGYON ................75FÖLDÖNFUTÓ SALAMON KIRÁLY REJTÉLYES ELTŰNÉSE78TITKOS TERVEK MAGNUS KIRÁLY (ELSŐ GÉZA)

ELPUSZTÍTÁSÁRA ................................................................86SZENT LÁSZLÓ KIRÁLY A MENNYBE SZÁLL........................92KÖNYVES KÁLMÁN KIRÁLY ÉS AZ ORSZÁGÁRULÓK........97A HALÁLRAÖLELGETETT KIRÁLY SZÉDÜLETES

HISTÓRIÁJA .........................................................................104AZ IGAZI VAK BÉLA REJTÉLY ................................................112II. GÉZA HALÁLA AVAGY A LÁTHATATLAN HALÁLZÓNA

................................................................................................118KIRÁLYTÁBLÁZATOK VIII.......................................................119

Az ismeretlen törésvonal.............................................................119MAGYAR HÁROMKIRÁLYOK ..................................................124LUKÁCS ÉRSEK ELSÖ HALÁLJÖVENDÖLÉSE: "NEGYVEN

NAPON BELÜL HALOTT LESZEL, KIRÁLY!".................127NEGYEDIK ISTVÁN MEGMÉRGEZTETÉSE BIZÁNCI

PRIZMÁN KERESZTÜL.......................................................130LUKACS ÉRSEK MÁSODIK HALÁLJÖVENDÖLÉSE:

"PONTOSAN MÁHOZ EGY ÉVRE HALOTT LESZEL,KIRÁLY!" ..............................................................................135

SZENTOSTYÁBA REJTETT MÉREGGEL MEGHALATOTTKIRÁLY .................................................................................141

IMRE KIRÁLY HALÁLANAK REJTELMES HÁTTÉRTÉNYEZŐI................................................................................................144

HOGYAN KÖLTÖZÖTT AT GYERMEK LÁSZLÓ KIRÁLY AZÁRTATLANSAG ORSZÁGÁBA? ........................................153

7

BÉKETÁRGYALÁS ÖRVÉN MEGMÉRGEZETT KIRÁLY......156KIRÁLY, AKI CSODÁVAL HATÁROS MÓDON KIKERÜLTE A

HALÁL KELEPCÉIT.............................................................159GYERMEKRABLÓK ÜLDÖZÉSE KÖZBEN MEGHALT IFJÚ

MAGYAR KIRÁLY...............................................................162NEGYEDIK VAGY KUN LÁSZLÓ KIRÁLY

MEGGYILKOLÁSÁNAK ELTITKOLT HÁTTERE............165ÁRPÁD-HÁZI KIRÁLYOK HÁTBORZONGATÓAN' KÜLÖNÖS

TEMETÉSE ............................................................................169TITKOK FEKETE PECSÉTJÉVEL ÖRÖKRE LEZART HALÁL!

................................................................................................170

HARMADIK ÁTTEKINTÉS ...........................................................178

MI VOLT A VEGYESHÁZI KIRÁLYOK VÉGZETE?................178KÉT ELŰZÖTT KIRÁLY VENCELT, A GYERMEK EXKIRÁLYT

MEGGYILKOLJÁK...............................................................179OTTÓ ÁTOKVERTEN GYÖTRELMES URALKODÁSA ..........179RÓBERT, KÁROLY TITOKZATOS HALÁLA ...........................183MIKÉNT HALT MEG A „HÁROM TENGER MOSTA ORSZÁG”

KIRÁLYA?.............................................................................187ANJOU MÁRIA KIRAL YNÓ MEGÖLETÉSE AVAGY A

FEHÉRLILIOMOS ANJOU-HÁZ MAGY AR ÁGÁNAKKIHALASZTÁSA ..................................................................197

MÁSODIK VAGY KIS KÁROLY KIRÁLYFELKONCOLTATÁSA .........................................................200

MEGMÉRGEZTETÉS ELÖL MENEKÜLÖ KIRÁLY -CSÁSZÁRHALÁLROMÁNCA...............................................................205

HABSBURG ALBERT KIRÁLYT IS A VÉRHAS VITTE EL?...211A VÁRNAI CSATA KIRÁLYÁLDOZATA .................................214ÖTÖDIK LÁSZLÓ KIRÁLY TRAGÉDIÁJA ÉS A

BÜNPALÁSTOLÁS...............................................................215BÉCS VÁRÁBAN MEGMÉRGEZETT KIRÁLY ........................225

A virágvasárnapi ünnepély .........................................................226Mátyás kiéheztetése ....................................................................227A füge..........................................................................................229Akik előre tudták Mátyás halálát ................................................231Egy különös, kierőszakolt orvoscseréről ....................................236Az ájtatos királyné maszkja ........................................................237A gondos, szerető' asszony maszkja............................................239Orvosok néma tanúskodása ........................................................239Kiegészítő vonások Beatrix portréjához .....................................244

8

Már lánykorában is gyilkolt? .....................................................246Mátyás király hihetetlen jámborsága .........................................248Szerémi György eltérő előadása Mátyás király haláláról ..........249Polgári vélekedések ....................................................................252

VELENCE PORÁVAL MEGITATOTT KIRÁLY AVAGYDOBZSE LÁSZLÓ MENNYBEMENETELE .......................255

LAJOS KIRÁLYRÓL MINDENKI TUDTA: MOHÁCSRÓL NEMTÉR VISSZA..........................................................................260

Néhány szó Czettrich Ulrikról ....................................................267Ami kimaradt a jelentésből .........................................................268II. Lajos halálának harmadik egykorú változata ........................279

RÖVID ÖSSZEFOGLALÁS ÉS ELEMZÉS ...............................................282I.: II. Lajos bárom halála ...........................................................282II.: II. Lajos király két holttestének eltérő adatai .......................282III.: Lajos király halálának három vagy négy színtere ...............283Miért volt elkerülhetetlen?..........................................................284A romlás lépcsőfokai. .................................................................285

SZAPOLYAI JÁNOS HALÁLSZERZŐDÉSE .............................288AZ UTOLSÓ HABSBURG-KIRALY TITOKZATOS HALÁLA 291

IRODALOMJEGYZÉK:..................................................................293

9

BEVEZETŐ HELYETTNemzeti géniuszaink halállátogatásaiban orvul megtámadott

égígérő várhoz, kőszirthez, óriási tölgyhöz, dúsan termő dió fáhozhasonlítják a magyar nemzetet:

Mely, magass égnek szegezett fejeddel,Mint király, állasz vala társaid köztTégedet látlak gyönyörű diófa,Földre terítve? (,,)

Annyi szélvészen diadalt nyerett fa!Nemtelen porban hever a nemes dísz?Ezt leendőnek lehetett-e vajjonVélni felőled?

Senkinek kárán nem örült, sokaknakHűvös árnyékul fele hasznot hajtóS kedvek 'étkeddel kereső kegyes fa!Mondsza, ki bántott?

Ah, minek kérdem! - szemembe tűnnekGilkosid. Nem volt külerőszak: ott benn, Önmagadban voltmegölő mirigyedS titkos elejtőd.

Ím egész bélig gyökered kirágtákA gonosz férgek, s az elett odóbaHangyabolyt híttak,' Mí nyüzsögve járnakMost is alattad!

Átkozott vendég! viperák szülötti:Ah szerencsétlen fa! – hazánk’ szelíd ég,Szűz virágjában tehetős karoddalTartsd meg örökké!"

Baróti Szabó Dániel

10

"Nézd.' a kevély tölgy, melyet az éjszakiSzélvész le nem dönt, benne termőFérgek erős gyökerit megőrlik

S egy gyenge széltől földre teríttetikBerzsenyi Dániel

Petőfi továbbviszi a látomást és sajátos összefoglalását adjaa magyar sorsnak:

"Szegény. szegény nép, árva nemzetem te,Mit vétettél. hogy így elhagytanak.Hogy Isten, ördög. minden ellened van,És életed fáján pusztítanak?S dühös kezekkel kik tépik leginkábbGazul, őrülten a zöldágakat?Azok, kik eddig a fa árnyékábanPihentek hosszú századok alattS most ez a hála!... vétkes vakreménnyelReánk uszít a hűtelen király.S mohó étvággyal megrohantok minket;Miként a holló ha holttestre száll”:

11

ELSŐ ÁTTEKINTÉS

HALÁL ÉVEZREDES METSZETEKBEN

12

TÖRTÉNELMÜNK KÜLÖNÖS RITMUSÁRÓLTörténelmünk utóbbi ezredévét titkok borítják. Titkok leple

fedi történéseit, meglepő fordulatait, roppant töréseit. Látjuk afelületet, a bőrző anyagot, rajta a hullámzásokat, forgókat, ör-vénygyűrűket, de nem tudjuk, mitől képződtek s mi rejlik lenn amélyben. Még magát az eseményhullámzást sem értjük, ritmusátnem ismerjük, még csak föl sem fedeztük, hogy sajátos, semmimással, semmilyen más nép eseménytörténetével össze nem ha-sonlítható ritmusa van: maga a ritmus is felfedezetlen, s némelye-ket majd tagadásra késztet: ritmus, eseményritmus, történelmiritmus, amelyből kiolvasható volna történelmünk menete, netántitkos háttere? – még elképzelni is képtelenség; Való igaz,mindennek van ritmusa, ami él, létezik, mozog, de a történelem-nek hogy volna ritmusa?

Köztudott: a legszilárdabb, legprecízebb tudománya mate-matika, a számok tudománya és az erre épülő matematikai logika.Nos, történelmünk ritmusát éppen a számok, számadatok, törté-nelmi események, történelmi személyiségek életére és haláláravonatkozó és a mindenkori hatalmi viszonyok alakulásával a leg-szorosabban összefüggő számadatok bizonyítják: van ritmusa atörténelemnek; a magyar történelemnek ezt az utóbbi ezredévétlegalábbis tisztán kivehető ritmus hatja át, ritmus, méghozzá nemholmi gépies-merev, külsőséges ritmus, de magából a magyartörténelem mélyéből fakadó ritmus, olyan ritmus, amelynek már alétezése is titkokat sodor és titkokat hord a felszínre a mélyből,szabálytalan, váltakozó, lassuló—gyorsuló-akadozó—fölpörgőenegymásra torlódó ritmus; ritmus, amely – bármilyen furcsa is ez –leginkább talán az emberi szív ritmusához hasonlítható, a márnem egészen egészséges, betegségtől, kóros elváltozásoktól, bil-lentyűzavaroktól sújtott vagy ismeretlen hatóanyagoktól megtá-madott szív szabálytalan ritmusához, ritmushoz, amely nyugalmiperiódusaiban – ha van egyáltalán nyugalom, a történelemben –erőt és egészséget sugároz, hogy aztán kapkodó felgyorsulásaibana fenyegető kataklizma közelítését érzékeltesse, hogy szorongatórángások után ismét enyhültebbre, lassúbb ritmusra váltson.

13

Királyok életének, uralkodásának és halálának számadataitvesszük sorra. Mit árulnak el ezek? Miféle titkokat rejtenek? Or-szágos titkokat. A történelem titkait, rejtelmes mélyáramok vo-nulását, láthatatlan erők nyomtalan működését, áttetsző vízjeleketaz égett papíron, jeleket a jelenések mögött, felszín mögötti ár-nyak vonulását, a titkos diplomácia nemzetközi erővonalait, lep-lezett cselszövényeit, a láthatatlan huzaloknak azt a hálózatát,amelyet nem képes követni a szem; csupán az elzuhanó koronásárnyat látjuk, de a mérget keverő vagy gyilokkal lesújtó kéz lát-hatatlan marad mindazzal egyetemben, ami mögötte húzódik, sótmaga a történés, a véres tragédia is olyannyira elfátyolozott, hogyalig követhetők a mozzanatok s valójában nem marad más, csu-pán a számadatok sűrű és szilárságukban megdönthetetlen pillé-rei, a néma számok, ezek nyújtanak biztos fogódzót a kutatóknak,a szürke, arctalan, néma számok, azok szólalnak meg perdöntővallomású tanúkként s vallomásuk halomra dönti a téves, hamishiedelmek sorát szigorú cölöpjeiként, határkijelölő tényjelzőikéntaz igazságnak; s a számok, történelmi események, tények, életke-retek határjelzői közvetítik a ritmust is, a történelem háttérténye-zők megszabta különös ritmusát is, mert felfedik a fenyőgyantazárványként beléjük préselődött király tragédiák sorát és nagynemzeti kataklizmáink por- és hazugság-elfedte törésvonalait.

Figyeljük hát a ritmust és a fantasztikusan hullámzó, feltor-lódó és hullámvölgybe süppedő számadatok sorát, hogy a tény-feltárás (titokfeltárás, történelemfeltárás) részeseivé váltan nyo-mon követhessük királyok feltündöklését és mélybezuhanását, or-szágunk kormányzatának rejtjeles rázkódásait, örvények felé sod-ródását, váratlan zuhanásait, sorozatban elhulló ifjú királyokat ésérzékelni fogjuk akárha egy menekülő szív dobaját hallanók: cá-folhatatlan tények füzére tanúsítja a gyors királycserék vad ráz-kódtatásait, s Árpád-kori és vegyesházi királyok korabeli törté-nelmünk, illetve egész ezredévi történelmünk különös ritmusát.

Számokba rejtett történelem?Minden történelem a számok történelme.És minden számadat feltöretlen, ami mögött cselszövény,

bűn, leples ármány húzódik.Csak az események felszínét, a gyümölcs héját látjuk.Történelmünk héja fölrepedezik, oly sok alatta a titok.

14

Három nagy törésvonalat tartunk számon:

Árpád-házi királyok kora: 1001-1301Vegyesházi királyok kora: 1301-1541Habsburg-házi királyok kora: 1541-1918

Negyedik törésvonal a "vezérek korának" nevezettárpádi nagykirályok kora: 896 –1001

És vannak még más törésvonalak isméghozzá nemcsupán a tatárjárás

nemcsupán az ország három részre szakításanemcsupán a trianoni országfeldarabolásnemcsupán a negyvenöt évi szovjet megszállás

de még száz meg száz rejtett törésvonal.Történelmünket úgy át meg átszövik rettentő sebkorcokként,

fémvarratokként a törésvonalak, hogy egész történelmünk olyan,akár egy lövészárkok és drótsövények véres akadályai szabdaltatáj, titokjelekkel és vérnyomokkal jelölt pusztaság.

A számadatok e törésvonalak titkait is őrzik.Közelítsünk történelmünk és királyaink felé a haláluk felől a

számadatok tükrében: ez az egyetlen célszerű eljárás, hiszen min-den nyomozás visszafelé irányul: a következményből, a tettbólindul vissza az előzmény felé, az okozatból az ok felé.

Tekintsük át figyelmesen első táblázatainkat.

TÖRTÉNELMÜNK RENDHAGYÓRITMUSANAKBIZONYÍTÉKAI:

VÁLTAKOZÓ GYORSULÁSOK ÉS LASSULÁSOK

KIRÁLYTÁBLÁZATOK 1.

I. Árpád-házi királyok kora

A teljesebb áttekinthetőség kedvéért belefoglaljuk kimutatá-sunkba az árpádi beköltözés utáni kor fejedelmeit.

Első szakasz: lassú ritmusÁrpád 896 -907 11 év

15

Zsolt 907 -947 40 évTaksony 947 -972 25 évGéza 972 -997 25 évSzent István 997 -1038 41 év(Zsolt és Taksony között, feltehetően rövid ideig, Fajsz ural-

kodott, de erre vonatkozólag nincs semmilyen pontos, megbízhatóadat.)

Összegezve:5 uralkodó országolt összesen 142 évigÁtlagos uralkodási idő: 28,4 év

Ellenszakasz: gyorsuló ritmusUrseulus (Orseolo) Péter 1038 -1041 3 évAba Sámuel 1041-1044 3 évUrseulus (Orseolo) Péter 1044 -1046 2 évI. Endre 1047 -1060 13 évI. Béla 1060 -1063 3 évSalamon (nagy megszkításokkal) 1063 -1074 11 évI. Géza 1074 -1077 3 évÖsszegezve:Hét király uralkodott összesen 38 évigÁtlagos uralkodási idő: 5,4 év(Szent István egymaga 41 évig uralkodott!)Második szakasz: lassuló ritmusSzent László 1077 -1095 18 évKálmán 1095 -1116 21 évII. István 1116 -1131 15 évII. Béla 1131-1141 10 évII. Géza 1141-1161 20 évÖsszegezve:Öt király uralkodott összesen 84 évigÁtlagos uralkodási idő: 16,8 évEllenszakasz: gyorsuló ritmusIII. István 1161-1173 12 év(III. István uralkodásának első felében még két király ural-

kodott:II. László 1162 0,5 évIV. István 1163 0,5 év

16

III. Béla 1173-1196 23 évImre 1196-1204 8 évIII. László 1205 0,5 évÖsszegezve:Hat király uralkodott összesen 44,5 évigÁtlagos uralkodási idő: 7,3 évÁm, ha e szakasz közepéből kivesszük III. Béla átmeneti sta-

bilizációs kísérletet jelző, tartósabb uralkodását, úgy az uralkodásiidőátlag 4,3 évre esik vissza: alig több, mint húsz év leforgásaalatt öt király hanyatlott halálba a trónról!

Harmadik szakasz: lassuló ritmusII. Endre 1205 -1235 30 évIV. Béla 1235 -1270 35 évÖsszegezve:Két király uralkodott összesen 65 évigÁtlagos uralkodási idő: 32,5 évEllenszakasz: gyorsuló ritmusV. István 1270 -1272 2 évIV. László 1272 -1290 18 évIII. Endre 1290 -1301 II évÖsszegezve:Három király uralkodott összesen 31 évigÁtlagos uralkodási idő: 10,3 évEz a felpörgő ritmusú szakasz történelmünk egyik legna-

gyobb, rejtett törésvonalát, az Árpád-ház kihalását jelzi, a válság-övezet szakadék felé vivő peremvidékeit. Kihal a karizmatikus ki-rályok szent sora, az az Árpád-ház, amely már puszta 'létévelmegszabta, ki ülhet az ország trónjára: tehát csak magyar s a ma-gyarságon belül is csak a legnemesebb ág tagja lehetett magyarkirály: ez az évszázadok véres küzdelmei s az árpádi honvissza-foglalás szentesítette királyválasztási biztos vezérfonal itt elsza-kadt, már nem volt ősi mérce a királyválasztáshoz, jószerivel bár-ki lehetett király, idegen is, külhoni személy, bárki aki hatalom-mal, csellel, erőszakkal képes volt ezt kicsikarni, s ily módon,míg a magyar nemzet elbizonytalanodott, a magyar trónért folyóharc kiszélesedett, nemzetközi színterekre helyeződött át az eddigfőleg az országon belül folyó gyilkos hatalmi vetélkedés, s így az1301-től 1541-ig tartó, változó hatalmi szintű korszak, a vegyes

17

házi királyok kora a későbbi idegen uralom egyik akaratlan elő-késztőjévé vált.

Fenti gyorsuló ritmusú szakasz a nemzeti halálszakadék pe-remét jelzi. Túlfelől, a szakadék másik pereme felöl ugyancsakkét rövid uralkodású király, két elűzött idegen király – Vencel ésOttó – jelzi a tragikus átmenetet a viszonylag szerencsés újabbtalpraálláshoz. Vencel csupán három évig, Ottó mindössze kétévig uralkodott. Ez a két szakasz tehát a ritmus szemszögébőlösszefügg. S ha az előzőkkel e kettőt egybevetjük, a következők-ben tárul elénk e törésvonalas gyorsuló szakasz teljes képe:

Öt király uralkodott összesen 36 évigÁtlagos uralkodási idő: 7,2 év

II. Vegyesházi királyok kora(A teljesség kedvéért ide kell iktatnunk a vegyesházi királyo-

kat bevezető s az imént már említett két királyt.)(Vencel (cseh) 1301-1304 3 évOttó (bajor) 1305-1307 2 év)De folytassuk a sort.Negyedik szakasz: lassuló ritmusKároly Róbert 1307- 1342 35 évNagy Lajos 1342 -1382 40 évÖsszegezve:Két király uralkodott összesen 75 évigÁtlag uralkodási idő: 37,5 évEllenszakasz: gyorsuló ritmusMária 1382 -1395 13 évKis Károly (közben) 1386 2 hónapÖsszegezve:Két király uralkodott összesen 13 évigÁtlag uralkodási idő: 6,5 évÖtödik szakasz: lassuló ritmusZsigmond 1387 -1437 50 évÖsszegezve:50 évig uralkodott egyetlen király!Ellenszakasz: gyorsuló ritmusAlbert 1437 -1439 3 évI. Ulászló 1440 -1444 5 év

18

V. László 1445 -1457 12 évÖsszegezve:Három király uralkodott összesen 20 évigÁtlag uralkodási idő: 6,5 év.

Hatodik szakasz: lassuló ritmusHunyadi Mátyás 1458 -1490 32 évII. Ulászló 1490 -1516 26 évÖsszegezve:Két király uralkodott összesen 58 évigÁtlag uralkodási idő: 29 év

Ellenszakasz: gyorsuló ritmusII. Lajos 1516 -1526 10 évZápolya János (és 1. Ferdinánd) 1526 -1540 14 évÖsszegezve:Két király (ellenkirály) uralkodott összesen 24 évigÁtlagos uralkodási idő: 12 év

III. Habsburg királyok kora

Hetedik szakasz: lassuló ritmus(A Habsburgok uralomra kerülésétől Bocskay szabadsághar-

cáig)I. Ferdinánd (+ ellenkirály) 1526 -1564 38 évRudolf 1576 -1608 32 évÖsszegezve:Két király uralkodott összesen 70 évigÁtlagos uralkodási idő: 35 év

Nyolcadik szakasz: lassuló ritmus(Bocskay szabadságharcának leverésétől II. Rákóczi Ferenc

szabadságharcáig)II. Mátyás 1608 -1619 11 évII. Ferdinánd 1619 -1637 18 évIII. Ferdinánd 1637 -1657 20 évI. Lipót 1657 -1705 48 évÖsszegezve:

19

Négy király uralkodott összesen 97 évigÁtlagos uralkodási idő: 24,2 évEllenszakasz: gyorsuló ritmus(A Rákóczi-szabadságharc évei)I. József 1705 -1711 6 év

Kilencedik szakasz: lassuló ritmus(A Rákóczi-szabadságharc leverésétől Mária Terézia halálá-

ig)III. Károly 1711- 1740 29 évMária Terézia 1740 -1780 40 évÖsszegezve:Két király uralkodott összesen 69 évigÁtlagos uralkodási idő: 34,5 év

Ellenszakasz: gyorsuló ritmusII. József 1780-1790 10 évII. Lipót 1790 -1792 2 évÖsszegezve:Két király uralkodott összesen 12 évigÁtlagos uralkodási idő; 6 év

Tizedik szakasz: lassuló ritmus(Az 1848-1849-i szabadságharc kitöréséig)I. Ferenc 1792 -1835 43 évV. Ferdinánd 1835 -1848 13 évÖsszegezve:Két király uralkodott összesen 56 évigÁtlagos uralkodási idő: 28 év

Tizenegyedik szakasz: lassú ritmus(Az 1848-1849-i szabadságharc leverésétől az I. világhábo-

rúig)

I. Ferenc József 1848 -1916 68 évVagyis 68 esztendeig uralkodott egyetlen király!Záró-ellenszakasz: gyorsuló ritmus

20

(Az I. világháború közepétől a befejezéséig)IV. Károly 1916 -1918 2 év

Észrevételek a vázolt szakaszokhozMilyen képet fest elénk e számoszlopok mezeje? Elénk de-

reng-e történetünk ritmusa? S mennyi titkot rejt e váltakozó lük-tetés!

Lehetséges, hogy mindez a véletlen összjátéka, s arról vanszó csupán, hogy némelyik királyunk rövidebb, a másik hosszabbideig uralkodott? Végül is valamennyi király nem országolhatottegyazon ideig.

Mindez elképzelhető volna tán, de egy teljes évezreden át ér-vényesülő tendencia nem lehet véletlen műve.

1./ A ritmusváltozások törvényszerűségének s a mögöttük fe-szülő hatóerőknek legfőbb bizonysága maga a szakaszos-ság, a gyorsulások és lassulások szakaszos, csoportosváltakozása, az a tény, hogy – egy-két szabályt erősítő ki-vételtől eltekintve – a ritmusváltások nem korlátozódnakegy-egy királyra, és nem össze-vissza történnek, de aváltásokban határozott szabályosság figyelhető meg, s haa ritmusváltás már megtörtént, úgy több hasonló uralko-dási időtartamú király követi egymást, mintegy jelezve amár bekövetkezett áramlás erejét.Kivált a negatív tendenciák felülkerekedését jelző ese-ményfölpörgések, gyors királycseréknél kimutatható ez.Főleg az Árpád-korban figyelhető meg, hogy királyokegész sora virágzik el egynéhány rövid év alatt.Ha viszont sikerül a nekiszabadult pörgést valamilyenmódon megállítani, illetve lelassítani, úgy egy-két ember-öltőre is kiterjedhet a nyugodtabb, lassúbb érverés idő-szaka.

2./ Nem csekélyebb értékű, s kevésbé meggyőző bizonyság,hogy e ritmusváltások történelmi törésvonalakkal, katak-lizmákkal, korszakváltásokkal is összefüggnek. De errekésőbb, a maga helyén térünk ki.

21

3./ Aki figyelmesen átnézte kimutatásainkat, észrevehette,hogy a szűkebb értelemben vett, néhány évre, évtizedrekiterjedő ritmusváltásokon túl jelentkezik egy másik, tá-gabb évszázadokat átfogó ritmusváltás is.

E mega-ritmusváltások – jellemző módon – tökéletesen egy-beesnek uralkodóházaink cseréjével. Más a ritmusa az Árpád-kornak, más a vegyesházi királyok korának, és ismét más a Habs-burg-háznak.

Különösen kirívó az Árpád-házi és a Habsburg-házi királyokuralkodási időtartama közti ritmuskülönbség.

A Habsburg-éra az évszázadokat átfogó adatok cáfolhatatlantanúsága szerint ugyanannyi idő alatt csak fele annyi királytemésztett el, mint az Árpád-kor, míg a "vegyes házi királyok"amannak csupán kétharmadát.

De a Habsburg-korban más változásokra is felfigyelhetünk.Az öt lassú ritmusú szakaszt nem öt, de mindössze három gyorskirálycserés szakasz követi.

A rövid, illetve hosszú ideig uralkodó királyok aránya ismegfordult. Míg az Árpád-kor 23 királyából csupán 8 uralkodotthosszabb és 15 rövidebb ideig, addig a 16 Habsburg-király közül12 uralkodási ideje hosszú volt, s csak négy ült rövidebb ideig atrónon.

De a kép finomításában s az eltérések kimutatásában még to-vább mehetünk. Két röviduralkodású király, II. Lipót és II. Józsefkésón lépett a trónra: II. Lipót 43 éves, II. József 39 éves korában,s ráadásul mindkettőt betegség vitte el; II. Lipótot a "forró láz",II. Józsefet a tüdőbaj. A harmadik röviduralkodású Habsburg-királyt pedig a himlő.

E három Habsburgkirály uralkodási idejének lerövidülésébentehát a jelek szerint sem rejtett külső erők, sem egyéb titkos poli-tikai tényezők nem működtek közre, s így a Habsburg-kor általukképviselt két közbülső szakasza, mint természetes okok folytánlétrejött, a ritmusgyorsulások közül akár ki is iktatható.

A még hátralévő harmadik felpörgő ritmusú, gyors királycse-rés szakasz – IV. Károly uralkodásának két éve a Habsburg biro-dalom létének zárószakasza.

Mindez pedig azt jelenti, hogy a Habsburg-királyok uralko-dásának közel négy évszázados korszaka lényegében egyetlen

22

lassú ritmusú szakasznak tekinthető, amelynek hosszú évszázadaialatt hosszú életű királyok uralkodtak.

Határozottan arra utalnak ezek a tények, hogy a fejlett titkosügynöki hálózattal rendelkező Habsburgoknak sikerült kiküsz-öbölniük a történelmi események ritmusát felpörgető külső zavarótényezőket, illetve elhárítaniuk a királygyilkolásokra törő titkoserők tevékenységét.

Nem zárhatjuk ki annak eshetőségét sem, hogy magyarorszá-gi uralomra kerülésük előtt a nagyhatalmi aspirációktól fűtött és amagyar koronára már régóta sóvárgó Habsburgok századokon átjelentós részesei voltak a hazai eseményeket felgyorsító zavarótényezőknek, s így később könnyű volt ez ellen védekezniük.

Következtetésünket alátámasztani látszik a Habsburg-korelőtt a magyar trónra került két Habsburg-király sorsa.

Módfelett rövid ideig uralkodtak. Albert mindössze két évig(1437-1439), míg a gyermek fővel, alig ötéves korában trónra ke-rült V. László tizenhét éves korában már halott volt.

KIRÁLYTÁBLÁZATOK II.Miként alakult királyaink száma az egymást követő száza-

dokban?

Árpád-házi kirá-lyok száma

Vegyesházi királyok száma Habsburg-házi királyokszáma

XI. sz. 8 király XVI. sz. 6 király XVII. sz. 4 királyXII. sz. 8 király XV. sz. 5 király XVIII. sz. 4 királyXIII. sz. 7 király XVI. sz. 6 király XIX. sz. 3 király

Századonkénti átlag8 király 6 király 4 király

Kilenc évszázad számadatai tudatják: az Árpádok ritmusa atöbbinél hasonlíthatatlanul gyorsabb volt. Ők váltakoztak legsű-rűbben a trónon; számukra vert legsietősebben a történelem szíve.

A Habsburgokhoz viszonyítva az Árpád-házi királyok létezé-se százhúszas iramban száguldott tova.

Vajon miért, mi célból és miféle következményekkel?Ki felelhet ne erre? A tüzetes válaszhoz, a mögöttes tények

alapos feltárásához több idő s alkalom szükséges.

23

Folytassuk hát tovább a tünetek feltárását, s optimális élet-kornak a 60 esztendőt véve, nézzük meg, miként alakult királya-ink kora.

KIRÁLYTÁBLÁZATOK III.Királyaink életkor szerinti sorrendje

A. Optimálisnál nagyobb életkort elért királyokÁrpád-házi királyok Vegyesházi királyok Habsburg háziak

80 év fölöttFerenc József 86 évV. Ferdinánd 82 év

= 0 =0 =260 életév fölött

IV. Béla 64 év Zsigmond 69 év I. Ferenc 67 évI. Lipót 65 évMária Terézia 63 év I.Ferdinánd 61 év

= 1 = 1 = 4

B. Optimális életkort (60 évet) megért királyokÁrpád-házi királyok Vegyesházi királyok Habsburg-háziak

II. Ulászló 60 év Rudolf 60 év= 0 = 1 = 1-

C. Optimális életkor előtt elhalt királyokÁrpád-házi királyok Vegyes házi királyok Habsburg-háziak50 életév fölöttII. Endre 59 évAba Sámuel 54 évSzent István 52 évIII. Béla 51 év

Nagy Lajos 56 évRóbert Károly 54 évSzapolyai János 53 évOttó 51 év

II. Ferdinánd 59 évIII. Károly 55 évII. Mátyás 52 év

=4 =4 =340 életév fölöttSzent László 45 évKönyves Kálmán 44 évI. Béla 41 év

Hunyadi Mátyás 47év Albert 42 év

Miksa 49 év III.Ferdinánd 49 évII. József 49 évII. Lipót 45 év

= 3 = 2 =430 életév fölött

I. Endre 40 év Kis Károly 32 év IV. Károly 35 év

24

III. Endre 36 évSalamon 35 v. 36 évOrseolo Péter 35 évV. István 33 évII. László 32 évII. Béla 31 évIV. István 31 évII. Géza 32 év

I. József 33 év

= 9 = 1 = 230 év alatt

Árpád-házi királyok Vegyesházi királyok Habsburg-háziak30 életév alatt

I. Géza 30 v Mária 25 év -I. István 30 év

Imre 28 évV. László 28 évIII. István 25 év

= 5 = 1 = 020 életév alattI. Ulászló 20 évII. Lajos 20 évVencel 17 év

V. László 17 év= 0 = 4 = 0

10 életév alattIII. László 5 év - -

= 1 = 0 = 0Mivel feltételezhető, hogy ez a táblázat némelyeket elmélke-

désre s netán új kiegészítő elméletek készítésére csábít, útbaiga-zításul adunk ehhez még néhány támpontot.

Mint megfigyelhettük, 33 évi életkor alatt nem marad egyet-len Habsburg-király sem, míg Árpád-házi királyainknak a fele (11király) nem érte meg ezt az életkort.

Tán még ennél is többet mond, hogy míg a Habsburg-kor ki-rályainak csaknem a fele túlhaladta vagy megérte az optimális (60éves) életkort, sőt, ha az optimális kor mesgyéjét súroló II. Ferdi-nándot is ideszámítjuk, úgy pontosan a fele (16-ból 8 király!) so-rolható e szint fölé, addig az Árpád-kor kellően adatolható 23 ki-rályából nem kevesebb, mint 22 alatta maradt az optimális élet-kornak!

Végül nem lesz tán érdektelen egybevetnünk és összesíte-nünk az optimális életkorhoz viszonyítottan az elmaradt, hiányzó

25

évek számát, természetesen levonva a végeredményből az opti-mális életkor fölötti éveket.

A hiányzó életévek összesített száma:

Az Árpád-házi királyoknál, együttvéve 518év!Vegyesházi királyainknál, együttvéve 273év!A Habsburg-kor királyainál, együttvéve 26 év!

Árpád-házi királyaink életidővesztesége tehát a Habsburgo-kénak közel a húszszorosa.

Megdöbbentő adat!Ha tetszik, ha nem, le kell vonnunk a következtetést: vala-

milyen ismeretlen erő ilyen óriási életmennyiségtől megfosztottaÁrpád-házi királyainkat!

De folytassuk! Aki nyomon van, ne tétovázzon, kövesse anyomot, amíg meleg, kitapintható, még ha ezredév eltelt is, hogyaz első nyomok a történelem talajába nyomódtak. Mert nemcsakezredéves, de akár többmillióéves nyomok is elenyészhetnek azidő újabb rohamai, vagy akár egy rosszul fordított ásó, egy döm-per megcsúszó kereke révén.

S a logikai nyomok is éppoly veszendők és tünékenyek.Kövessük hát az iménti példát s vetítsük ki királyaink ural-

kodási időtartam szerinti sorrendjét is, hátha újabb részleteit tisz-tázhatjuk az elénk táruló képnek.

KIRÁLYTÁBLÁZATOK IV.Királyaink optimális uralkodási időtartam (30 év) sze-rinti sorrendje

A. Optimális uralkodási időtartam fölöttÁrpád-háziak Vegyesháziak Habsburg-háziak

60 év fölött- - Ferenc József 68 év

50 és 40 év közöttZsigmond 50 év I. Lipót 48 év

I. Ferenc 43 év= =40 és 30 év között

Szent István 38 év Nagy Lajos 32 év Mária Terézia 40 évIV. Béla 35 év Róbert Károly 34 év I. Ferdinánd 38 év

26

Hunyadi Mátyás. 32 év Rudolf 32 év= 2 = 4 = 6

B. Optimális uralkodási időtartam alattÁrpád-háziak Vegyesháziak Habsburg-háziak

20 és 30 év közöttII. Endre 30 év II. Ulászló 26 év III. Károly 29 évIII. Béla 23 év

Kálmán 21 év= 2 = 1 = 1

10 és 20 év közöttII. Géza 20 év Szapolyai János 14 év III. Ferdinánd 20 évSzent László 18 év Anjou Mária 13 év II. Ferdinánd 18 évV. László 18 év V. László 12 év V. Ferdinánd 13 évII. István 15 év Miksa 12 évI. Endre 13 év II. Mátyás 11 évII. István 12 évSalamon 11 évIII. Endre 11 év

= 8 = 3 = 510 év alatt

II. Béla 10 év II. Lajos 10 év II. József 10 évImre 8 év I. Ulászló 4 év I. József 6 évOrseolo Péter 3 év Vencel 3 év II. Lipót 2 évAba Sámuel 3 év Ottó 2 év IV. Károly 2 évOrseolo Péter 2 év Kis Károly 1 évI. Béla 3 évI. Géza 3 évV. István 2 évII. László 0,5 évIV. István 0,5 évIII. László 0,5 év

= 11 = 5 = 4

Töprengtető táblázatok, számadatrétegfelvételek ködbesüly-lyedt történeti múltunk feltáratlan dinamikai-statikai titkos ritmi-kájáról, földrengéserőviszonyairól. ,

Nem árulkodó, világító adat az például, hogy huszonháromÁrpád-házi királyunk közül csupán kettő haladta meg a trónon azoptimális harminc évet? Ez az adat kötetekkel felér: bele van sű-rítve egy egész történeti korszak tragédiája.,

Másfelől lent a mélyrétegekben, a lélegzetvételnyi ideig reg-náló Árpád-házi királyoknál annál nagyobb a tömörülés. A hu-szonhárom király túlnyomó többsége nyolcvan százaléka a húsz

27

évnél is rövidebb uralkodási időt jelző szakaszokban helyezkedikel. Árpád utódainak veszedelmes a magyar trónra ülni.

A Habsburg-korra mindez fordítva áll.Miért?Ki hihet véletlenmesékben? Véletlenek következetes sora há-

rom évszázadon át! Véletlenek sora egy ezredéven át?Az Árpád-kor huszonhárom királya összesen 304 évig (997-

1301-ig) uralkodott, a Habsburg-kor 16 királya közel négyszázévig (1526-1918-ig).

Miért ez az óriási eltolódás?Hosszúéletű királyok hosszú uralkodása, s rövidéletű kirá-

lyok rövid uralkodása? Testhezmért idők? Háromszáz évig roboga történelem szekere egyirányba (vagy éppen hatszáz évig), aztánnégyszáz évig más irányba? Vakon? Önmagától? A történelmierők vak játékaként, anélkül, hogy bárki megállíthatná vagy elté-ríthetné? Ahogy Ady mondta: "Néhány ezer évig tűr az Isten...”?

Az okságot, a logikát tagadva, önmagunk tagadnánk.

A RITMUSZAVAROK HÁTTÉRTÉNYEZŐIRŐL

Fokról-fokra, rétegről-rétegre próbáljuk felfejteni a rendelke-zésünkre álló adattömeg alapján mindazt, ami tárgyunkkal össze-függ, s ezért némelykor körbejárjuk, visszavisszatérve ahhoz,amit már érintettünk, a elhozottak mellé újabb bizonyosságokatkeresve.

Bizonyítékaink természetesen nem tárgyiak; statisztikaiak éslogikaiak, de a tárgyi bizonyíték logikai bizonyítás nélkül semmitsem ér, mondhatnánk: tárgytalan, a logikai bizonyítás viszont, hahibátlan módon történik, s kivált ha történeti számadatok is alá-támasztják, tárgyi bizonyítás híján is teljesértékű bizonyítás épp-úgy, ahogy a matematikai bizonyítás a tárgyak felhalmozása nél-kül önmagában is bizonyít: a kétszer kettő négy bizonyítása nema tárgyban, önmagában van, így tökéletes és megcáfolhatatlan, dea tapasztalat is igazolja: a mi bizonyítékaink is a tapasztalatraépülnek.

28

Előbbi táblázataink a tapasztalati tények csoportosításával,évszázados tendenciák kivetítésével bizonyították történelmünksajátos ritmusának és ritmusváltásainak meglétét.

Hasztalan szabódnánk, húzódoznánk a következtetés kimon-dásától: a ritmusváltásoknak valami okának kell lennie.

A szív, pl. az emberi szív akkor tér el megszokott ritmusától,akkor kezd felpörögni, ha valamilyen izgalom, stresszhatás éri,vagy szokatlan erőfeszítésre kényszerül.

Történelmünk ritmusának felpörgését amely királyok sűrűelhullásnak gyors cseréjében ütközik ki, a történelmi stresszha-tások nyomán fellépő külső-belső bonyodalmak és az ezekheztársuló nyílt vagy titkos akciók magyarázzák.

Mivel pedig nemhogy a végső, konkrét okot, de még magátaz ezredéves ritmust és ritmusváltozásokat sem ismertük, nyil-vánvaló, hogy az ok gondosan lefedett, elálcázott; tehát titkosnakkell lennie.

De mi lehet a tényleges ok, s a cél?Tisztában kell lennünk azzal is, hogy a két ellentétes előjelű

szakasz keletkezésében, kiváltó okaiban is ellentétes.A lassúbb szakaszok ritmusát bizonyos fokig adottnak, ter-

mészetesnek vehetjük. A királyok életkoránál pl. inkább érvénye-sülnek az élettani adottságok, természeti törvényszerűségek.

A stresszhatásra, különféle bonyodalmakra, magyarán: mes-terséges behatásokra jön létre, mint már említettük, a gyorspörgé-sű korszak. A mesterséges behatásokat pontosan jelzi az a tény,hogy a királyok uralkodási ideje és élettartama irreálisan röviddéválik, s erre utalnak más – némelykor egészen drasztikus – törté-nelmi tények is, veszélyessé váló külső fenyegetések, belháborúk.

A lassú ritmusú szakaszok – miként azt az Árpád-kor és avegyes házi királyok korának számos ténye mutatja – jobbára alélegzethezjutás, erőgyarapodás, felemelkedés, politikai és gazda-sági konszolidáció időszaka. Több egymást követően uralkodóhosszúéletű király, ha nem is nyugalmat, feltétlen stabilitást jelez.Ez visszahatóan is bizonyít. A vezérek kora fejedelmeinek vi-szonylagosan hosszú uralkodási ideje (emlékezzünk csak vissza:Szent Istvánnal együtt öt uralkodó országolt csaknem másfél év-századig) megbízhatóan jelzi, hogy a kalandozó magyar haderőkét külföldön elszenvedett veresége (Merseburg, Augsburg) nem

29

rendítette meg a magyarság hatalmi helyzetét, sem belviszonyait,és a magyarságnak ekkor még semmilyen idegen hatalom meg-semmisítő csapásától nem kellett tartania.

Példánkból még egy fontos következtetés adódik: a 896-oshonvisszafoglalás utáni első nagy történelmi törésvonal nem afejedelmek korának lezárásánál, az ú.n. "pogány korszak" végénhúzódik, hanem Szent István uralkodását követően; kevéssel anagy király halála után idegen – német – hadak árasztják el az or-szágot, és első magyargyűlölő királyunk, Orseoló Péter – mikénterről a Képes Krónika beszámol – hűbérül nyújtja át "Magyaror-szágot aranyozott lándzsa képében" a német császárnak, itt sor-jáznak elö a történelem viharzását jelző kül- és belháborúk sorána gyors királycserék: hat király alig négy évtized alatt.

És ebből máris adódik egy másik következtetés:A történelem ritmusának a gyors királycserékben megnyilvá-

nuló felgyorsulása a hatalmi helyzet belső és külső instabilitásá-val, süllyedésévei jár, s a katasztrófa felé való rohanást jelzi, akatasztrófa közelét, eshetőségét éppúgy, mint az időre beállítottpokolgép ketyegése. A történelmi események általában viharo-sabbak és szinte kaotikusan követik egymást, mintha egy-egy rö-videbb időszak alatt akarnánk lejátszani egy hosszabbra tervezettkorszak eseményeit.

A következményeket még felmérni sem könnyű. A királycse-rékkel nemcsak maga a király, de jobbára a hatalmi apparátus iskicserélődik: a hatalomba magát már némiképpen begyakorolt,tapasztalattal bíró gárdát új, többé-kevésbé hozzá nem értő, a kül-és belpolitikai hatalmi viszonyokban járatlan csoport váltja fel, saz új csoport mintegy létének, s különb voltának igazolásáuligyekszik elkülöníteni magát az előzőktől, kihangsúlyozva sajátmásságát, a régi elképzeléseket elveti, újjal cseréli fel.

S mi történik vajon, ha mindez váratlanul, előzménytelenülkövetkezik be, ha nincs utód, mert senki sem gondolt-gondolhatott még utód kijelölésére, ha nincsenek kéznél az al-kalmas emberek és sebbel-lobbal, hirtelenében kell mindent ösz-szeszedni?

Úgy hisszük, bizonygatni sem kell, hogy a hasonlíthatatlanulsokrétűbb, bonyolultabb, kényesebb államvezetésben, a kormány-zásban mindez mélyreható zavarokhoz, fejetlen kapkodáshoz, de

30

legalábbis tartós bizonytalansághoz vezet, megszakad a folyama-tosság, elvész a biztos irány, s az állam egyik rövidéletű királytóla másikig bukdácsolni kezd, mint a léket kapott, s kormányosnélkül maradt hajó.

Mindez óhatatlanul felveti a Cui prodest? (kinek használ?)kérdését, s a választ is megadja: a királyok halandóságának foko-zása az állam (a központi hatalom) külső és belső ellenségeinekérdeke.

Itt kissé vissza kell kanyarodnunk.A királyaink uralkodási időtartamát bemutató táblázat nem

ad minden részletre kiterjedő képet. A táblázatból ugyanis nemfeledékenységből, de hely hiányában elhagytunk egy rendkívüllényeges körülményt, annak vizsgálatát, hogy milyen életkorban,hány éves korukban léptek a trónra királyaink, s ez egyáltalánnem elhanyagolható szempont az uralkodási időtartam megítélé-sében. Merőben más megítélés alá esik ugyanis az a király, akimondjuk tízéves korában került a trónra és tizenöt-húsz évig ural-kodott, mint egy olyan király, akit elaggott korában koronáztakmeg és ugyanannyi ideig uralkodott: az egyik esetben a jelzettidőtartam nyilvánvalóan kevés, míg a másiknál meghaladhatja avárhatót.

Ahhoz tehát, hogy helyesen értékelhessük az országlási időalakulását, meg kell határoznunk – és ez természetesen csak való-sághoz igazodó becslés alapján lehetséges – az optimálistrónralépési időt, az optimális uralkodási időt és az optimális élet-kort, hiszen csak e három összefüggő, egymást kiegészítő határ-mérték segítségével alkothatunk valósághű képet a történtekről.

Hadd hívjuk fel a figyelmet a trónralépési életkor fontosságá-ra. Miként dönthetne országos dolgokban az a király, aki méggyermekéveit éli, a kérdések értelmét fel sem fogja? (Ténylegesuralkodási idejéből akár le is lehetne vonni a felnőtté éréséigszükséges időt.) A gyermekkirályok sűrű előfordulása, csoportosszereplése tehát gyanús és kedvezőtlen jelenség, s még legjobbesetben is a vezetés szintjének leszorítása. (De erről később bő-vebben. )

Megítélésünk szerint az optimális trónralépési életkor egybe-esik a teljes fizikai-szellemi érettséget jelző harmincéves korha-tárral; nem feledkezve meg itt az ország jó kormányzásához szük-

31

séges tapasztalatokról. Másrészt így – optimálisan – bőségesenmarad még idő az országlásra, s ha a korábban már említett hat-van éves optimális életkort elfogadjuk, megkapjuk a köztes időt, ahárom évtizedes optimális uralkodási időt.

Vagyis hármas becslésrendszerünk a következő:

Optimális trónralépési életkor 30 évOptimális uralkodási időtartam 30 évOptimális életkor 60 év.

Alábbi táblázatunkban ezeknek segítségével próbáljuk to-vább finomítani a képet.

KIRÁLYTÁBLÁZATOK V.Magyar királyok trónralépési, uralkodási és életkoriadatainak egybevetése (Években)

I. Árpád-kor,Optimálisnál Optimálisnál

NévÉletkoratrónra lé-pésekor több kevesebb

Uralko-dási idő

A kettőegyütt több kevesebb

Aba Sámuel 51 21 - 3 54 - 6I. Béla 38 8 - 3 41 - 19II. László 31 1 - 32 - 28V. István 31 1 - 2 33 - 27IV. István 30 - - 1 31 - 29II. Endre 29 - 1 30 59 - 1IV. Béla 29 - 1 35 64 4III. Béla 28 - 2 23 51 - 9Szent László 27 - 3 18 45 - 15I. Géza 27 - 3 3 30 - 30Orseolo Péter 27 - 3 5 32 - 28I. Endre 26 - 4 13 39 - 21III. Endre 25 - 5 11 36 - 24Kálmán 23 - 7 21 44 - 16Imre 22 - 8 8 30 - 30

32

II. Béla 21 - 7 10 31 - 29II. István kb. 15 - 15 15 30 - 30Szent István 14 - 16 42 56 - 4III. István 14 16 12 26 - 34Salamon I 11 19 22+ 13 1 I. 38 (25)II. Géza 11 - 19 20 31 - 29IV. László 10 - 20 18 28 I 32III. László 5 - 25 5 4

II. Vegyesházi királyokOttó 43 13 - 2 45 - 15Albert 40 10 -, 2 42 - 18Zápolya 39 9 - 14 53 - 7II. Ulászló 34 4 - 26 60 - -Kis Károly 31 1 - 1 32 - 28Róbert Károly 20 - 10 34 54 - 6Zsigmond 19 - 11 50 69 9 -Nagy Lajos 16 - 14 40 56 - 4I. Ulászló 16 - 14 4 20 . 40Hunyadi Má-tyás 15 - 15 32 47 - 13

Vencel 12 - 18 3 15 - 45Mária 12 - 18 13 25 - 35II. Lajos 10 - 20 10 30 - 40V. László 5 - 25 12 17 - 43

III. Habsburg-korII. Mátyás 51 21 - 11 62 2 -II. Lipót 43 13 - 2 45 - 15V. Ferdinánd 42 12 - 13 55 (+27) 22* -II. Ferdinánd 41 11 - 18 59 - 1II. József 39 9 - 10 49 - 11Miksa 37 7 - 12 49 - 11III. Ferdi-nánd 29 - 1 18 47 - 13

IV. Károly 29 - 1 2 31 (+4) 25*I. József 27 - 3 6 33 27III. Károly 26 - 4 29 55 5Rudolf 24 - 6 32 56 4I. Ferenc 24 - 6 43 67 7 -I. Ferdinánd 23 - 7 38 61 1 -MáriaTerézia 23 - 7 40 63 3 -

FerencJózsef 18 - 12 68 86 26 -I. Lipót 17 - 13 48 65 5 -

33

(*) Megjegyzés: Az Árpádok mindannyian halálukkal fejez-ték be országlásukat. A Habsburgoknál kivételek: V. Ferdinánd,aki lemondása után még 22 évig, és IV. Károly, aki lemondásaután még négy évig élt.

Egybevetve – plusz-mínusz – a három adatot (optimálistrónralépési idő, optimális uralkodási időtartam és optimális élet-tartam) az Árpád-házi királyoknál (a táblázatból kihagyott két ki-rályt, I. Endrét és I. Gézát is belevéve) összesen 494-re tehető ahiányzó évek száma (közel félezer év!), míg a Habsburg-kor ki-rályainál a hiányzó évek száma összesen 46, tehát még egytizedesincs az előbbinek.

Mindez azt támasztja alá: az Árpádok korán haltak meg,döbbenetesen korán. Sűrű rajokban, idő előtt hulltak el, a Habs-burgok viszont kifutották formájukat.

Fiatalon, virágjában elhullt gyermekkirályok sora vonul elszemeink előtt.

GYERMEKKIRÁLYOK TÜNDÖKLÉSE ÉS HALÁLA"Jaj annak az országnak, amelynek gyermek a királya!"BibliaÖtéves csöpp király, jóformán még karonülő gyermek áll a

káprázó ünnepség középpontjában. Kétoldalt pompázatos díszru-hákban oligarchák, püspökök hosszú sorban. A színes karcsú ab-lakokon betűző napban vakítanak a különféle ékszerek: van, akimég hajába, lekonyuló nagy harcsabajuszába is gyémántokat fű-zött, nagy divat ez mostanság, s kiváltképpen akkor ékeskedő, hamár a hajzat és szakáll amúgy is ezüstbe játszik. Hát még acsöppnyi kis király arannyal és gyönggyel kivert parányi termetét,a vállig bodorodó haj, a selymes csöppnyi arc, s a csodás karbun-kulusként szikrázó mennyei ékkő, a gyermeki szemek: a kalocsaiérsek éppen most illeti a szent kenettel homlokát, aztán a koronátemelik a feje fölé: mintha maga a nap szállna alá, az arany nap azégből, hogy ezt az ártatlan szépséget kijelölje. Egetverő rivalgásdübörög, mintha ércgörgeteg verődne bé s tova, felzeng a TeDeum, átható üveghangon felbúgnak a templomi kórusok, smindebbe a mámoros örömlármába – hogy ők se rekedjenek kívül

34

az ünnepen – beleujjonganak, sikítanak, zokognak a harangok. Észúg az éljen: "Éljen, éljen László király"

Minden arc feléje fordul, minden szem rászegeződik, min-denki őt csodálja, s a kis III. László arcán megindultság és áhítat.

Akad azért itt néhány gondokba borult homlok, s egynéhányelfojtott sóhaj: nagybeteg a király, a 27 éves Imre király: olyangyöngeségek törtek rá, hogy kihull a jogar a kezéből, s nem tudni,mi baja.

Rövidke fél év múltán halott Imre király, s halott már a kicsiIII. László király is.

Ugyanígy képzelhetjük el a tízéves IV. László, a tizenegyéves II. Géza, az ugyancsak tizenegy éves Salamon, a tizennégyéves III. István és a tizenöt éves II. István koronázását, valamint atöbbiekét.

Vélhetnénk: aki korán kezdi – későn végzi. De rájuk ez nemáll; ők korán kezdték – és korán végezték. A gyermekfőveltrónralépő Árpád-házi királyok közül csak egy élte túl egyetlenévvel a harminc évet.

Miért tértek a sírba ily korán?A gyermekként megkoronázott vegyes házi királyok sem

mutatnak sokkal vigasztalóbb képet. Az ötévesen királlyá emeltV. László a tizenhetedik élétévet, a tízévesen megkoronázott II.Lajos a húsz évet, a tizenkét évesen már királykodó Vencel a ti-zenöt évet, I. Ulászló négyévi uralkodás után is csak huszonötö-dik életévét érte el.

Kivétel Nagy Lajos, aki tizenhat évesen lépett a trónra ésnegyven évi uralkodás után 56 éves korában hunyt el, s HunyadiMátyás, akit tizenöt évesen koronáztak meg, s 47 évig élt.

A Habsburg-korban viszont épp fordított a helyzet. Gyer-mekkirály érdekes módon nem is akad; mindössze két király léptrónra húszéves kora előtt: Ferenc József tizennyolc évesen, hogyhatvannyolc évi uralkodás után nyolcvanhat éves korában haljonmeg, s I. Lipót, akit tizenhét évesen tettek a magyar trónra és 48évi uralkodás után 65 évet ért.

Itt tehát ellentétes törvényszerűségek érvényesültek. S vajonmiért? Jó volna tudni, hogy miért?! Az ú.n. "balszerencse" miértaz Árpádokat sújtja a legvaskosabban? S miért nem terjed át aHabsburg-korra is a gyermekkirályok tragédiája? S mi az oka,

35

hogy hárman közülük jóformán még meg sem melegedtek a tró-non, máris meghúzták értük a harangokat? II. László, III. László,IV. István még fél évig sem országolt.

Már önmagában is figyelemkeltő, ha sok a gyermekkirály.Mert egyáltalán nem mindegy, hogy ki mikor lép a trónra. Mikéntmár említettük, van egy optimális trónralépési idő, s ezt a súlyoskilengések ellenére történelmi számadataink is igazolják. Az ural-kodáshoz érettség kell, szellemi-fizikai erő, ítélőképesség, ta-pasztalat és akarat: gyermek nem való trónra, mert nem alkalmasaz uralkodással járó feladatok elvégzésére. A király tehát, hagyermek, csak bábkirály, névleges uralkodó, akinek nevében má-sok döntenek: átmeneti és felemás megoldás; annál is rosszabb: amegoldás kikerülése, elodázása, elvetélése, amolyan álcázott in-terregnum, ahol a háttérből folyik az irányítás névtelen erőcso-portok által. Vagyis a nyílt vezetés helyett rejtett vezetés érvénye-sül, s ily módon a gyümölcsöt a névtelen fél szedi le, míg a kár-vallás a cégérül emelt névviselőjét éri.

Belül torzsalkodás folyik, mert a gyermekkirály mögött va-lamelyik érdekcsoport, hatalmi klikk ragadja kezébe a vezetést, saz országérdek elvész a magánérdek mögött, a kül- és belpolitikaegyaránt ingadozóvá torpad, az ország hatalmi helyzete kétesséválik, nő a külpolitikai sebezhetőség, s megerősödnek az ellensé-ges aspirációk.

Minél több a gyermekkirály (s minél gyorsabbak a királycse-rék), annál nagyobb az ingadozás, a létbizonytalanság, s az országvédtelensége.

Kinek érdeke ez?A gyermekkirályokat ugyanaz a megnevezetlen erő emeli

előszeretettel a trónra, amely megrövidíti uralkodásuk tartamát.A gyermekkirályokra addig van szükség, amíg gyermekek,

nincs önálló akaratuk, s nem tudnak lábrakapni. Ha ugyanis felnövekszik, s megkísérli, hogy névleges királyból tényleges király-lyá váljék, új válsághelyzet áll elő. Láthatatlan válságzóna húzó-dik itt. (Emlékezzünk rá, még Hunyadi Mátyásnak is meg kellettküzdenie az őt hatalomra segítő Szilágyi Mihállyal, aki gyámkod-ni akart fölötte.)

Nemritkán titkos külső és belső cselszövények ültetnekgyermeket a trónra.

36

Látnunk kell: minden váltás a vezetésben, kivált ha váratla-nul történik – válsággal egyértelmű. S az új királynak és vezetés-nek be kell gyakorolnia magát a kormányzásba. A kellő jártasságés tapasztalat megszerzése némelykor évekbe telik. Gyermekki-rály esetében a begyakorlási idő kezdete nyilvánvalóan egybeesikaz önállósulási kísérletek kezdetével, az meg a férfivá serdüléskezdetével, nagyjából a 18-20 életévvel, s ha a gyermekkirály márekkortájt jobblétre szenderül – kezdődhet a vak tapogatózás elöl-ről: az ország mintha le volna fejezve.

Es itt egy árnyalattal tovább finomíthatjuk a táblázatainkbólkialakuló képet, ha királyaink országlásából (mint a vezetésszempontjából jórészt terméketlent) lenyessük a húszéves életkorelőtti éveket.

KIRÁLYTÁBLÁZATOK VI.Serdületlen gyermekként trónra került királyok

Árpád-házi királyok

1. Szent István (cca) 14 éves2. Salamon 11 éves3. II. István 15 éves4. II. Géza 11 éves5. III. István 15 éves6. III. László 3 éves

7. Kun (II.) László 10 éves

Vegyes házi gyermekkirályok

1. Nagy (I.) Lajos 16 éves2. Anjou Mária 12 éves3. I. Ulászló 16 éves4. V. László 5 éves5. Hunyadi Mátyás 15 éves6. II. Lajos 10 éves

(Figyelmen kívül kellett hagynunk az idegenből, cseh földrőlbehozott Vencelt, akit átmeneti, négyévi uralkodás után a magyarurak pápai nyomásra elűztek a magyar trónról.)

37

Vegyes házi gyermekkirályaink száma tehát csaknem ugyan-annyi, (vagy ugyanannyi), mint az Árpád-kor gyermekkirályaié,viszonylagosan tekintve még magasabb, hiszen vegyes házi kirá-lyainknak jószerint a fele került gyermekként a trónra, s ennekegyik foka az a királyválasztásoknál érvényesülő zavar, amit a ka-rizmatikus Árpád-ház kihalása keltett. Míg azonban az Árpád-házi gyermekkirályok idejekorán mind elbuktak (ez alól még alegmagasabb életkort elért Szent István sem kivétel), addig ve-gyes házi gyermekkirályaink közül kettőnek is, Nagy Lajosnak ésHunyadi Mátyásnak sikerül kitörnie a gyermekkirályok végzeté-ből. Az Árpád-házi gyermekkirályok – Szent István kivételévelmind virágjukban haltak el, jobbára harmincadik életévük eléréseelőtt.

Bizonyságul annak, hogy mindeddig feltáratlan, nyílt és lát-hatatlan halálzónákkal, titkos hatóerőkkel, háttértényezőkkel át-szőtt történetünkben valóban ezeréves tendenciák érvényesülnek,még tán a fenti tényeknél is megdöbbentőbb, sokatmondóbb,adat: A HABSBURGOK NÉGY ÉVSZÁZADOS MAGYAR-ORSZÁGI URALMA SORÁN EGYETLEN GYERMEKKI-RÁLYSEM FORDUL ELŐ.

NÉHÁNY SZÓ AZ ÁRPÁDOK VÉGZETÉRŐL.A végzetbe vetett misztikus hiedelmet megdönti a számok

hatalma. Háromszáz éven át nem érvényesülhet véletlen szülte"végzet", csupán törvény, mégha a törvényt – mert titkos – nem islátjuk.

Feltárható-e az még egyáltalán'?Elvetjük az agnoszticizmust, s valljuk: ha feladat van – meg-

oldás is van: kell lennie! –; minden feladat magában hordja amegoldást, ha nem is könnyen s rögtön – a táguló időben.

Az Árpád-kor bonyolult eseményhátterének felületi feltárá-sához is sarkalatos volna annak tisztázása: miért volt korai halálaz "Árpádok végzete"?

Talán veleszületett, öröklés útján magukkal hozott titkos kór,vagy holmi akkoriban hazánkban elterjedt gyilkos ragály vittemind idő előtt sírba őket'?

Ilyen orvragálynak nincs nyoma.

38

Ami pedig őket magukat illeti, minden jel azt tanúsítja; jófelépítésű, keménykötésű, sudárnövésű, bő egészségű, hosszúéletre termett királyok voltak.

TÖRÉSVONALAK ÉS RITMUSVÁLTÁSOK SZER-VES ÖSSZEFÜGGÉSEI

Törések, törésvonalak szövevénye szövi át történelmünket,akár elhagyott harcmezőt az omladozó lövészárkok. S a figye-lembe sem vett kisebb törések, repedések sorát hatalmas szakadé-kok szántják át, az ezerléptékű terepet mintegy külön mezőkre ta-golva.

Es ezzel közös vizsgálódásaink egyik sarkalatos pontjáhozérkeztünk.

Csoportosítottuk az adatokat, felsoroltuk a bizonyítékokat,követtük – miként orvos betege szíve fölé hajolva – történelmünkritmusának váltakozásait, s most majd feltárul előttünk egy pár-huzamos jelenség, az, hogy történelmünket kisebb-nagyobb tö-résvonalak is tagolják.

Számunkra most az a legfontosabb: összefügg-e a ritmus- éstörésrendszer? Ha ugyanis e két rendszer főbb pontjai egybees-nek, egymásba illeszkednek, úgy tagadhatatlanul összefüggnek,és egymást világítják meg, egymást igazolják.

A továbbiakban meggyőződhetünk róla: fogaskerekekkéntilleszkednek össze; egyik a másikat mozgatja.

Fussuk át röviden a főbb törések s a ritmus egyezéseit.Vegyük előre a legismertebbeket, a könnyebb értés kedvéért

eltérve a sorrendtől.

AZ ARPÁD-HÁZ KIHALÁSA: 1301.Uralkodócsaládok kihalása is okozhat törést a történelem

menetében. Kivált akkor okozhat mélyreható és messze gyűrűzőzavart, ha régóta országló nemzeti uralkodóházat ér el a kihalássorsa, mint – a fejedelmek korát is beleszámítva – négyszáz esz-tendeje uralkodó Árpádok esetében.

S hogy ez mennyire így van, azt a ritmusadatok kétszeresenis igazolják: olyan törésvonal húzódik ill. amely, a geológiai ka-

39

taklizmák során létrejött kéregtörésekre emlékeztet. Az Árpád-ház kihalását jelző 1301-es év mentén kétoldalt két felpörgő rit-musú szakasz húzódik; előtte három rövidéletű ifjú király, utánakét egészen röviduralkodású királya következőképpen:

V. István 1270 -1272 (2 év) 33 évesIV. László 1272 -1290 (18 év) 28 évesIII. Endre 1290., 1301 (11 év) 36 éves

Az 13O1-es törésvonalVencel (cseh) 1301-1304 1305-1307Ottó (bajor) (3 év) 15 éves (2 év) 51 éves

Úgy véljük, e beszédes adatok itt kétoldalú tényt tükröznek;egyfelől azt az időszakot, amely előkészíti a törést, másrészt a kö-vetkezményeket.

Egyébként természetesen előfordulhat, hogy a törés feltételeivalamelyik nyugalmasabb, lassúbb ritmusú periódus alatt érlelőd-nek ki, annak befejező szakaszában s ebben az esetben a ritmus-gyorsulás magától értetődően csak a törés után következik be.Ugyanígy fordítva: olykor a történelmi törésbe, szakadásba tor-kolló ritmusgyorsulás után következik be a stabilizáció.

Ugorjunk nagyot az időben, történelmünk egyik legnagyobbtöréséig.

A MOHÁCSI KATASZTRÓFA: 1526II. Lajos 1516-1526 (10 év) 20 éves

Az 1526-os törésvonal.Szapolyai 1526-1540 (14 év) 53 éves

(és I. Ferdinánd)A kataklizmát egyfelől egy gyermekkirály halála, másfelől

szokatlan jelenség, két társuralkodó fellépte jelzi.

BOCSKAI SZABADSÁGHARCA: 1604 -1606Nem lehet kétséges, hogy a Bocskai-szabadságharcot is tö-

résvonalnak kell tekintenünk még akkor is, ha a Habsburgoknakvalamelyest sikerült is áthidalniuk azt. Csalhatatlanul jelzi a töréstRudolf uralkodásának megszakadása. Rudolf helyébe ugyanis aválsághelyzet csúcspontját jelző 1606-os évben, előrehaladott el-

40

mebajára hivatkozva, II. Mátyást választották királlyá. Rudolf ez-után még hat évig élt.

RÁKÓCZI SZABADSÁGHARCA: 1704 -1711Ennek a törésvonalnak a ritmusképe rendkívül plasztikus és

sokatmondó: a törés hétéves időszakát csaknem pontosan kitölti I.József uralkodása.

I. Lipót 1657 –1705 (48 év) 65 évesAz 1704-1711 évi' törésvonal.I. József 1705 -1711 (6 év) 33 évesIII. Károly 1711-1740 (29 év) 55 évesI. Józsefet állítólag "forró láz" vitte el.

AZ 1848-1849-i SZABADSAGHARCA törésvonal, a katasztrófahelyzet követelte, királycserében

kifejeződő ritmusváltás itt is pontosan érvényesül – nyilvánosantörténő mesterséges közbeavatkozásra. V. Ferdinándot – akiegyébként hosszú kort, 82 évet ért – tizenhárom évi uralkodásután a szabadságharc kitörése folytán 1848-ban lemondatják.Helyébe az ifjú, alig 18 éves Ferenc József lép.

AZ ELSŐ VILÁGHABORÚ: 1914-1918Némileg hasonló képet mutat a következő, világkataklizmá-

vá, világszakadékká növő törés. Es ezzel bekövetkezik a nincs to-vább; a Habsburg-birodalom szétbomlasztása.

Érdekes módon a 68 éve uralkodó, 86 éves, elaggott FerencJózsef hajszálpontosan a nagy világtörésvonal közepén, 1916-banhalálozik el.

Helyébe az ekkor 29 éves IV. Károlyt koronázzák meg, de anagy kataklizma vége az ö királykodásának is véget vet, s vele azegész Habsburg-háznak és birodalomnak. IV. Károlyt ugyanis az1. világháború végén, 1918-ban, alig két évi uralkodás után le-mondatják. A több mint fél évszázados (68 évi) uralkodási időtilymódon követi a két sovány esztendő.

41

Hozzátartozik a történtekhez, hogy maga IV. Károly semsokkal éli túl a katasztrófát. Két sikertelen puccskísérlet után1922-ben váratlanul meghal.

Úgy véljük, a századok eseményeit átfűző beszédes tények,egybeesések szakadatlan sora nem hagy semmi kétséget.

A HABSBURG-KOR ELLENTÉTES ELŐJELŰ TÖ-RÉSVONALAIRÓL

De maradjunk még a Habsburgoknál.Ritmustáblázatainknál megfigyelhettük, hogy történelmünk-

nek ez a négy évszázados szakasza jószerivel ellentéte a megelő-zőkének.

Történelmünk Mohács után új lüktetésre vált. A túl heves vadritmus ólmos lassúvá ernyed. A rövid- és hosszú országlású (éle-tű) királyok aránya felcserélődik, s ha ott rajokban torlódnakelénk a rövidéletű királyok, fiatalon ellobbanó életükkel, addig itt– kivált ha még a lemond(at)ásokat is figyelembe vesszük –kishíján csupa hosszúéletű király sorakozik.

Mohács után végzetes fordulat következett be, olyan fordulat,amely csaknem mindent kifordított, s mindent a visszájára fordí-tott.

Itt természetesen nem lehet célunk a Habsburg-kor s a Habs-burg-kór hozzávetőleges ismertetése sem, s azt csupán tárgyunkszemszögéből érintjük.

Miként egykorú források megvilágították, két cápa, két vi-lághatalom – a török és a német – falta akkoriban Magyarorszá-got.

S a legtragikusabb nem is az volt, hogy szét szakították az or-szágot, hanem az, hogy az ország élére a Habsburg-házzal olyanidegen királyok kerültek – idegen származásúak voltak az országfelemeléséért szívvel-lélekkel küzdő Anjouk is –, akik idegenszellemiségtől, mi több, magyargyűlölettől fűtötten, királyi eskü-jüket megszegve, hamissá téve, nem a magyarság, nem Magyar-ország felemeléséért küzdöttek, hanem álarcos királyokként anemzet és az ország tönkretételéért, elnyomorításáért.

Vajon eltávolodunk-e az igazságtól, ha arra a következtetésrejutunk, hogy a Habsburgok hatalomrakerülésével azért növekedett

42

majdnem kétszeresére a királyok uralkodásának időtartama éséletkora, mert általuk annak a külső titkos hatalmi erőnek egyikfőcsoportjának sikerült a Magyarország fölötti hatalom megszer-zése, amely nyílt és titkos támadóerőként évszázadokon át ostro-molta, s rombolta álcázott hadoszlopaival az országot, hogy aztbefolyása alá vonja s ha lehet, gyarmatává tegye, s amely éppenezért a titkos erők tudásával és gyakorlatával bírván védetté vagylegalábbis védettebbé vált a titkos erők pusztító ostromaivalszemben?

Ha feltevésünket elvetjük, megokolatlanul marad nemcsak azidegen és ellenséges Habsburg-ház rejtélyes s észokokkal, ésszerűtényekkel meg nem magyarázható magyarországi hatalomra-kerülése, de az is, hogy miért nyúlt a Habsburg-királyok uralko-dási- és élettartama a régebbiek, így az Árpád-királyok uralkodásiés élettartamának a kétszeresére s mi a magyarázata annak a rej-télyes jelenségnek, hogy míg a magyar nemzeti királyok idősza-kában külső és belső ármánykodások viharaiban szüntelenül úgyrázkódott az ország, akár a szíva rátörő infarktus halálcsapásaialatt, addig az idegenérdekű, magyar királyi voltukat – a magyarnép legfelsőbb képviseletét, védelmét – csak színleg, megtévesz-tésül vállaló, a magyar népet idegenuralmi célokból elnyomó s apusztulás halálzónái felé szorító, közgyűlöletnek örvendő hóhér-királyok uralma jószerivel, a régiekkel való egybevetés alapjánúgyszólván zökkenőmentesnek tekinthető: csak fenti következte-tésünk adhatja magyarázatát, hogy ennek a Magyarországra orvulrámalterozott idegen uralmi korszaknak a hatalmát a négy évszá-zadon át lényegében csupán egyetlen erő fenyegette: az idegen-uralmi elnyomása ellen újra meg újra felkelő magyar nép nemzetiszabadságháborúinak a világtörténelemben egyedülálló sorozata.

Hajdanta, régidőben, kiváltképp az Árpád-korban a magyartrón körül, a magyar királyok körül feszült a trónjukat megdöntő,életüket elragadó leplezett halálzóna. A Habsburgok uralomra-kerülésével a történelmi tények tanúsága szerint ez a halálzónaelkerült a királyok feje körül és a magyar népre tevődött át, annakszéles tömegei kerültek a pusztulás, megsemmisülés útjára. Tör-ténelmi tények tanúsítják a Habsburgok négyszázéves idegenuralmának, álságos orvuralmának irtózatos következményeit:roppant színmagyar területekről irtódott ki a magyarság, szünte-

43

lenül folyt a magyarság önelidegenítése, idegen célokért idegenháborúkban való elvéreztetése, szüntelenül folyt az idegen és el-lenséges népességek betelepítése az őslakos magyarság hátraszo-rítására, elnyomására, és szüntelenül folyt az ellenséges idegennációk feluszítása, felfegyverzése az őket befogadó, szállásadómagyarság ellen. Es mindezzel egyidejűleg szüntelenül folyt amég népirtásnál is pusztítóbb következményű politikai-hatalmiszellemi háború a magyar nép lelke, szelleme, hagyományai, ön-védelmi tudata, eredettudata és összetartozás tudata: nemzettudataellen és tudásszintje, műveltsége ellen a magyarság kiszorításáérta hatalom után a közéletből és a tudás területeiről, vagyis: a ma-gyar nép szellemi leszerelése és szellemi megsemmisítése.

Vagyis a Habsburgok, noha felkent "magyar királyok" vol-tak, hódítókként viselkedtek, holott a magyarságot fegyverrel so-hasem hódították meg, hisz választás útján – noha csalárd mód-szerekkel, megvesztegetéssel, csalással, hatalmi presszióval: orv-módszerekkel kicsikart "választással" – kerültek az ország trónjá-ra. Így állt elő a tragikus helyzet, hogy a magyarság ellen négyévszázadon át saját koronás királyai viseltek álcázott, alattomosháborút. Vagyis a magyarság – anélkül, hogy meghódították vol-na – alávetett, s elnyomott néppé vált saját hazájában.

Így történt a nagy fordulat, s így fordult fonákjára a magyartörténelem ritmusa a törésvonalakkal együtt.

S mit ad az ég? Egyszeriben megszűntek a gyermekkirályok,rajokban is, külön is. S megszűntek a fiatalon, virágjában elhullókirályok is. A királyok egyszeriben hosszú életűvé váltak.

Vajon miért? Hátha az Árpádok meg a többiek veleszületettadottsága volt a rövid élet, míg a Habsburgoké a hosszú élet?

Igen ám, de volt egynéhány Habsburg-királyunk, aki a Habs-burg-kor előtt regnált. Vessünk csak egy futó pillantást rájuk. Al-bert mindössze két évig uralkodott (1437-1439) és 42 évet értmeg, míg V. László 12 évi uralkodás (1445-1457) után is csak ti-zenhét éves volt, amikor meghalt; Vagyis mindketten: rövid ural-kodásúak – és életűek.

Ez már-már arra a következtetésre csábítana, hogy maga aHabsburg-kor biztosította a királyok hosszú életének feltételeit,de ne tegyük, mert csak újabb kérdésekbe bonyolódnánk, és erre

44

nincs terünk. Persze elképzelhető, hogy nem a biológiai adottsá-gok, de a történelem szabja meg, meddig uralkodnak a királyok.

Végletessé vált a Habsburgok alatt a központi hatalom és amagyarság érdekellentéte is. Régebben a nyugodtabb szakaszok-ban, a hosszabban országló királyok alatt az ország tekintélyenőtt, a lakosság jóléte emelkedett, míg a Habsburg uralkodók alatta magyarság, az ország lakóinak sorsa mind siralmasabbá és tűr-hetetlenebbé vált. A hosszúéletű Habsburgok uralkodása nem ho-zott áldást az országra, mint pl. Szent László, Könyves Kálmán,III. Béla, IV. Béla, Nagy Lajos, Zsigmond, Hunyadi Mátyás, vagya hozzájuk aligha mérhető I. Béla uralkodása, akiről a KépesKrónika a következőket írja:

"Kegyes hajlandóságból a magyarok terhét megkönnyí-tette, a szokott adókat és a régi tartozásokat a kötelesszolgáltatásokból elengedte. Ezért Magyarország fölöttemeggazdagodott, és fölemelte fejét mind a körülötte levőországok fölé: gazdagságban és dicsőségben mind meg-haladta őket. Akkor itt a szegények meggazdagodtak, agazdagok dicsőségre emelkedtek.""Aranykor volt!" – gondolhatnánk. Csakhogy I. Béla mind-

össze 3 évig (1060-1063) uralkodott, mintegy tanúsítva, hogy ki-csi idő alatt is lehet sok jót tenni.

Mohács után fordított előjelűvé váltak a történelmi törésvo-nalak is. Addig a törések, ritmusbicsaklások, gyors királycserék amagyarságot sújtó csapások voltak, ettől kezdve azonban a jelzettúton-módon, szemfényvesztésszerűen elnyomás alá görnyesztettmagyarság okozta a töréseket fegyveres felkeléseivel, négyszázéven át tartó szabadságháborúival. S míg hajdanán a törések je-lezte válsághelyzetek mielőbbi felszámolása a magyarság elemiérdeke volt, addig a Mohács utáni korszakban a Habsburg-birodalom alapjait rázó törések felszámolása a magyar szabad-ságküzdelmek elfojtódását, vérbefojtását jelentette, s a gyűlöltHabsburgok uralmának helyrebillentését, megszilárdulását.

Még egy fontos sajátossága ötlik szemünkbe a Habsburg-koritörésvonalaknak: mindegyik nyílt törés volt, s a legutolsótól elte-kintve, valamennyit az ősi szabadságát visszavívni akaró magyar-ság nyílt fegyveres akciója okozta.

45

Míg a Mohács előtti történelmi töréseket rejtett erők, java-részt mindmáig felderítetlen háttértényezők okozták, a Habsburg-korban kiiktatódtak a központi hatalom folytonosságát szaggatótitkos erők: ezt bizonyítja, hogy a nyílt fegyveres erők leverésétkövetően nyomban létrejöhet a teljes stabilizáció. Vessük csakössze a Habsburgok válsághelyzetek utáni konszolidálódásánakritmus-adatait a Mohács-előttiekkel.

Mindebből több tanulság adódik. Itt mindből csupán kettőt,azt is csak érintőlegesen: a magyarság a maga elemi szabadság- ésélet-harcában a titkos bomlasztást mellőzve, egyedül a nyílt erőtalkalmazta; a Habsburg háznak – a végső szakasztól eltekintve –valamilyen módon sikerült kiiktatnia, elhárítania a birodalmakatszétbomlasztó titkos háttértényezők munkáját.

S ily módon, ha röviden is, felsorolva történelmi törésvona-laink különböző fajtáit, visszakanyarodhatunk az államalapításkorához.

A SZENT ISTVÁN-KORI REJTETT TÖRÉSVONAL-RÓL

Ritmustáblázataink háttértényezőinek taglalását folytatva,rátérünk azoknak a ritmusváltásoknak az elemzésére, amelyekmögött rejtett törésvonalak húzódnak.

Történelmünk nagy törésvonalai közé tartozik – miként eztmár korábban jeleztük – a Szent István uralkodása alatt – vagyután bekövetkezett törés. Különösképpen ez annyira rejtett, hogyjószerivel mindmáig nem került kellően a szemünk elé, s itt mimagunk sem törekszünk annak minden oldalú megvilágítására, stárgyunknál maradva, megelégszünk azzal, ha főbb vonásait, il-letve következményeit pár szóba sűrítetten megragad hatjuk.

De vajon csakugyan s bizonyosan húzódik itt törés? Nemholmiféle ráerőltetés ez? Hiszen semmit sem tudunk erről a törés-vonalról.

Beszéljenek a számok.Történelmünk ritmusa, a királytragédiák sora soha nem lódul

úgy neki, mint itt, Szent István uralkodását követően. Vessükcsak egybe ezzel történelmünk nagy töréseinek ritmusát!

46

Megelőzőleg – Orseolo Péter két uralkodási időszakát egy-bevonva (első kiűzetése után, mint tudjuk, három évig (1041-1044) Aba Sámuel uralkodott) – hat röviduralkodású királyt mu-tattunk be, holott az uralkodási időszak szemszögéből hét király-lyal kell számolnunk, s itt eszerint tüntetjük fel a Szent Istvántkövető gyors királycserék ritmusa (uralkodási évek szerint):

Szent István után: 3 -3 -2 -13 -3 -11 -3Az Árpád-ház kihalása után: 3 -2Mohács után: 14 (38): (1526-ig két társkirály)

Már ennyiből kitetszik: a Szent István utáni fölpörgés a maganemében páratlan, egyedülálló: a számok itt jelzik történelmünklegnagyobb törésvonalát.

Harminckilenc év alatt itt hét király váltotta egymást, mígSzent István egymaga 41 évig (Ferenc József 68 évig!) uralko-dott. Az ezt megelőző időszakban (Árpádtól Szent Istvánig) öturalkodó közel másfél évszázadig (142 évig) uralkodott.

A zuhanás félelmetes. S a törés súlyosságát még növeli az atény, hogy a megelőző eredeti csendesebb ritmus az Árpád-korban nem is állt helyre többé. Maga az egész Árpád-kor is – delegkivált a XI.-XII. század – egyetlen törészóna.

Sűrítsük néhány pontba a legkirívóbb fejleményeket:1. Történelmi tények tanúsítják: a magyarság addigi hatalma,

életereje ijesztően lecsökkent.A 896. évi honvisszafoglalástól 1000-ig tehát egy teljes év-

századig – nyíltan, fegyveres haddal senki sem merte megtámadniMagyarországot, s ha mégis megkísérelte, véres fővel kellett visz-szamenekülnie. Ettől az időponttól azonban az ország az expanzívnémet-bizánci törekvések állandó célpontjává vált.

Magyarországnak Szent István, illetve, pontosabban, Gézauralkodásáig nem kell idegen hódítók betörésétől félnie, nemhogyattól, hogy idegenek igájukba görnyesszék az országot. Szent Ist-ván halála után pár évvel azonban már német császári hadak vo-nulnak Magyarország földjén, s István közvetlen utóda, OrseoloPéter az ország koronázó székfővárosában, Székesfehérvárottaranyozott lándzsa képében hűbérül nyújtja át III. Henrik németcsászárnak az országot.

47

2. Vezetők és vezetettek között jórészt áthidalhatatlan ellentéttámadt, a vezetés részint idegen kézbe ment át.

3. Mélyreható és messzegyűrűző meghasonlottság bontottameg a magyarság egységét, az elidegenedett vezetőréteg szembe-fordult a magyarság tömegeivel, múltjával, hagyományaival, ősidemokratizmusával, a Géza fejedelem koráig közjogilag jószeri-vel egyenrangú, szabad magyarok jobbágyi függőségbe vagy ép-penséggel rabszolgai helyzetbe süllyedtek, kirekesztettek a köz-ügyek intézéséből, megszűnt a véleményszabadság, a hitbéli sza-badságot véres elnyomás váltotta fel, s a meghasonlott országbanegymást követték a lázadások, az ősi hit és szabadság visszaállítá-sáért folyó polgárháborúk, véres belviszályok, trónviszályok,trónvillongások, kívülről jövő fegyveres támadások.

4. Óriásivá nőtt az országban, a kormányzatban az idegenekhatalma. István király közvetlen utóda, az idegenből jött s a vér-szerződés rendelkezéseinek megszegésével uralomra került jöve-vény Orseolo Péter (Petrus Urseulus) személyében olyan királykerült a magyar trónra, aki az ország törvényeit semmibe vette snyíltan bevallott célja a magyarság tönkretétele, sőt kiirtása volt.

A XI. ÉS XII. SZÁZADI RITMUSVÁLTÁSOKRÓL, IL-LETVE TÖRÉSVONALAKRÓL

Hiába forgatjuk bármerről: csupa törés, omlás, vérzés és sza-kadás az egész XI. század. Szenvedésben, vérzésben, forrongás-ban a XII. század sem sokkal jobb. Szakadatlan külső támadások,titkos hódítási aspirációk, manipulációk, diverziók, dühödt beke-belezési kísérletek, belül pedig: térhódító, hagyományirtó idegenszellemiség, önpusztító ádáz belháborúk, ú.n. "pogánylázadások",s országrontó klikkharcok, gyilkos pártoskodás.

Csupa rettentő zúzódás, véres törés ez a két évszázad. A kí-vülről behatoló titkos erőkkel, fegyveres támadásokkal egybefo-lyik a belső vad testvérharc tomboló viszálykodása; alig-alig adó-dik egy lélegzetvételnyi szünet.

A rövidéletű királyok korszakában maga a nép is rövidéletű,s úgy hull, akár a pelyva: bel- és külháborúk, járványok, éhínsé-gek apasztják az életkort olyan mélyre, amilyenre csak lehet: e té-nyek alapján kaptak lábra bizonyos legendák, misztifikációk ar-

48

ról, mintha a középkorban valamilyen titokzatos belső törvény-szerűség hatására öntörvényűen lett volna a mainak mintegy egy-harmada az emberi élet; ez a szemlélet – amelynek frappánsul el-lentmond a bibliai pátriárkák hallatlanul magas életkora – ahhozhasonlítható, mintha a fű lekaszálása után megállapítanánk, hogya fű rövidre nő; az emberéletet is csak a háborúk, járványok aratá-sa tarolta mindújra röviddé; kézenfekvő, hogy mindez aligha vo-natkoztatható az uralkodókra, akik ritkán estek el a háborúkban éséletkörülményeik folytán a járványok is megkímélték őket.

Hazánk XI. századi története során az országba nagy szám-ban betelepült és külpolitikailag is óriási befolyásra szert tett né-metség próbálta ádáz erővel, fegyveres haddal és titkos manipulá-ciókkal megkaparint ani az ország fölötti uralmat, hűbéresévésüllyesztve azt, míg a XII. században (cca 1114-től 1205-ig) - no-ha a pángermán mesterkedések sem szüneteltek – a bizánci világ-hatalom akarta minden lehetséges módon hálójába keríteni,gyarmatává tenni Magyarországot.

E kettős törekvés – a belső meghasonlás hatóerőivel elegyül-ve – szabta meg. a két évszázad gyors királycserékben megnyil-vánuló ritmusát, ezek alakították ki fantasztikus gyűrődésű törés-rendszereit.

U gy véljük, nem lehet feladatunk itt minden egyes ritmus-gyorsulás, történelmi törés anatómiai struktúrájának tüzetes ki-dolgozása, mert könnyen lehet, elvesznénk a részletekben. Ele-gendő talán a két alapvető szakasz, illetve a kort meghatározó kétkülső főhatás bemutatása.

A NÉMET ASPIRÁCIÓK TETŐZÉSÉNEK IDŐSZAKAAz imént meghatározónak neveztük XI. és XII. századi törté-

nelmünkre a külső expanzív törekvéseket.De hátha eltúloztuk pl. a német nyomást? Ellenőrizzük le

magunkat gyorsan a történelmi tényekkel és krónikás szövege-inkkel.

A XI. századon úgyszólván vörös fonálként húzódnak végiga német mesterkedések, fegyveres támadások. Ennek magyarázataaz lehet, hogy

49

Magyarország ekkor, német szemszögből szabad – de leg-alábbis könnyű prédának tűnik.

Láttuk, alig hunyta le szemét István király, már itt dölyföl,Péter király árnyékában, a német császár. S ez még csak a szerénykezdet volt.

A fokozódó német nyomásról már akkor megdöbbentő képetnyerünk, ha csak futólag tekintünk bele krónikáinkba. Íme a Ké-pes Krónika idevágó fejezetcímei:

"A CSÁSZÁR ABA ELLEN MAGYARORSZÁGBA JÖN"A következő fejezet címe:"A CSÁSZÁR VISSZATÉR MAGYARORSZÁGBA"Majd:"A NÉMETEK KIRÁLYÁRÓL"Kissé odébb:"A CSÁSZÁR BEJÖN VEJÉVEL SALAMON KIRÁLY-LYAL"Később, újabb fejezetcímben:"A CSÁSZÁR JÖVETELE"A szakadatlan vérveszteségektől legyöngült, s idegen befo-

lyás alá került országba most már kisebb hatalmú népek pusztítócsapatai is betörhetnek:

"A KUNOK DÚLJÁK MAGYARORSZÁGOT"Nyomban utána:"A BESENYŐKNEK MAGYARORSZÁGBA JÖTTÉRŐL"Ezek után bizánci betörések, mesterkedések következnek.De összehasonlításul, a bekövetkezett óriási fordulat érzé-

keltetéséül, idézzünk néhány fejezetcímet a Szent István előtti korhatalmi helyzetének jellemzésére – ugyancsak a Képes Króniká-ból – figyelmen kívül hagyva itt a nyugati kalandozásokat: '

"A MAGYAROK PUSZTITJÁK BULGÁRIÁT""A MAGYAROK LEGYŐZIK A GÖRÖGÖKET"Tudjuk, hogy az augsburgi ütközetig (955) a nyugati népek-

nek egyszerűen nem volt ellenszerük a magyar hadművészettelszemben.

A fordulat tehát százszázalékos.

50

De lássuk a jellegzetesebb részleteket:"Aba királyságának harmadik évében – tudósít a KépesKrónika – Péter eljött Henrik német királlyal és nagy se-reget hozott Aba király ellen. Mikor Aba király meghal-lotta volt, hogy a magyarok elhagyták Pétert, de Henriknémet király szívesen fogadta, az Ur 1042-ik évében(alig négy évvel Szent István halála után! G.K.E.) köve-teket küldött a császárhoz, hogy kitudakolja, ellensége-eneki, amiért Pétert királyságából kiűzte. Vajon meg le-het-e vele tartós békességben? A válaszból azonbanmegmutatkozott, hogy a császár ellensége neki, mond-ván: "Mivel igaztalanul bántotta meg híveimet, magafogja látni, mi és mennyi telik tőlem." Hallván ezeketAba király, megértette, hogy a császár vissza akarja he-lyezni Pétert a királyságba, haragra gyúlván nagy sere-get gyűjtött, berontott Ausztriába és erős harcosait kétszárnyra osztva, a Duna folyó mindkét partján kard élérehányta a németeket (...). Abban az időben a császárKölnben ünnepelte a húsvétot és tanácsot tartott főembe-reivel, hogy országának a magyarok okozta sérelmeithogyan torolja meg. Ezek egy értelemmel azt javallottákneki, hogy miután a magyarok ok nélkül törtek ellenségmódjára országába, támadjon rájuk haddal, és szabadít-sa ki a rabságból foglyaikat. Nagy sereget indított tehát,és Vratiszláv cseh herceg tanácsára, a Duna északipartján vonult a magyar határra".Ugyancsak a Képes Krónika számol be a későbbi fejlemé-

nyekről:"A következő esztendőben is eljött a császár Magyaror-szágra nagysokaságú harcossal, a Zala és Zselic pata-kok forrása mellé. Eleséggel rakott hajókat is küldöttMagyarországra a Dunán: ezek élére atyjafiát, Gebhardtpüspököt állította. Ennek hallatára András király és Bélaherceg mind a búza kereszteket és szénaboglyákat föl-égették, és messze elvezérelték a lakosokat minden bar-maikkal azokról a tájakról, amerre a császár útja veze-tett. Amikor a császár benyomult Magyarországra és afelégett vidékre ért, nem talált eleséget sem vitézeinek,sem lovainak; azt sem tudta, hol vannak hajói, azoktólsem kapott semmi segítséget. Átkelt hát az erdőkön, elkö-zelgett a badacsonyi hegyekhez, miközben mindenféleeleségben nagy hiányt szenvedett."

51

Ki-be járnak a német hadak, segítségükért folyamodó, haza-áruló királyokat emelnek, vagy próbálnak visszaemelni a magyartrónra. S a süllyedés mértékét már önmagában jelzi, hogy magyarkirály német segítséggel próbál a trónjára ülni; azelőtt mindez el-képzelhetetlen volt. Jó szemléltető ehhez a Képes Krónika alábbibeszámolója is:

"Értesülvén Salamon király Béla király haláláról, sietettaz ipához, a német császárhoz és kérte, helyezze őt visszaa magyar királyságba. Szívesen hajlott kérésére a csá-szár, és a római birodalom nemes seregével és császáridicsőséghez illó fényes kísérettel behozta Salamont Ma-gyarországba. Közben Béla király fia, Géza, amilyenokos volt és körültekintő, elvonult két növendék öccsévelLengyelország részeibe, mert akkor meg nem állhatottSalamon és a németek támadásával szemben. Salamonkirály tehát a császárral akadály nélkül bejött a király-talan Magyarországba, és biztonságosan érkezett a ki-rályi székvárosba, Fehérvárra".Háromféleképpen, három síkon folyik német részről az

országpusztítás: a belül elhelyezett nyílt és titkos német – és né-methez húzó – erők bomlasztó tevékenysége, másrészt a németcsászári fegyveres erő támadásai és királypuccs-kísérletei révén,amelyek az ország gyarmattá, hűbéri tartománnyá süllyesztésétszolgálják. De megindulnak a fegyveres akciók az ország ősidőkóta egy tömbbe tartozó területének szétszaggatásra is, miként er-ről Thúróczy is beszámol A magyarok krónikájában:

"Rápolt német vitéz Julián ispán szándékából és jóvoltá-ból elfoglalta Pozsony várát, és ezt a magyarok nem kisveszteségnek tekintették. De az ifjú király (II. Géza) nemnyugodott bele szó nélkül. Sereget vezetett a Magyaror-szág határvidékeit pusztítgató támadó németek dühe el-len.A császár nem személyesen vonult a király ellen, de Né-metországnak csaknem teljes haderejét Magyarországkiirtására mozgósította."Mi történt itt?A fentiekből megállapíthatjuk: a német nyomás hirtelenül

olyan óriásivá vált, hogy közel egy évszázadon át – vagy azt ismeghaladóan – az ország függetlenségét veszélyeztette, összefo-

52

nódva a bizánci aspirációkkal. S még el sem múlt amaz, már túl-súlyra kapott emez.

De engedjük át itt is a főszerepet, mint munkánk többi részé-ben a számadatoknak, tényeknek, krónikás adalékoknak; a ma-gunk részéről csupán a legszükségesebb tájékoztatásra és követ-keztetésekre szorítkozva.

A XI. század ritmusváltásait-töréseit ez adatok fényébenkönnyű lesz értelmeznünk; a megadott szakaszokat akár még ki-sebbekre bonthatjuk.

Ki-be jártak a német hadak, pusztítottak, területeket próbáltakleszaggatni az ország testéről, királyokat döntöttek le és királyo-kat emelnek vissza a trónra. De az ország függetlenségére törőnémet expanziós kísérletek – fegyveres támadások és titkos ma-nőverezések – végeredményben mégsem vezettek célhoz. Az or-szágban még volt erő, hogy a betolakodókat kiverje. Hasztalanvolt a mérhetetlen élet- és véráldozat.

"Hullottak a németek – írja a Képes Krónika –, futottakaz olaszok, de nem találtak helyet a menekülésre, és úgyhullottak a magyarok előtt, mint ökrök a vágóhídon."A ritmusok törései a szembefeszülő külső- és belső erők ösz-

szecsapásait jelzik.

A BIZÁNCI EXPANZIÓS TÖREKVÉSEK IDÓSZAKA(1114-1205)

A XII. század a testvérharc, a bizánci intrikák s az oligarchiahatalomgyarapodásának kora.

Alig hagyott némileg alább a német hódítószándék, mikoregy másik világhatalom, Bizánc vetett szemet Magyarországra.Két világfaló cápa falta kétfelől az országot éppúgy, mint később,a török időkben: egyikük nyugatról támadott, a másik délkeletről.

Jellemző erre a trónkövetelő Borisz (1113-1155) példája.Előbb német segítséggel próbálja ó is célját elérni, s német ha-dakkal ő is Pozsonyra tör, később Bizáncban köt ki és 1152-bengörög hadakkal támad az országra.

A bizánci nyomás a "cselszövő Mánuel"; Manuel Commenios(1143-1180) bizánci császár uralkodása idején tetőződik.Manuelnek valósággal rögeszméje a Magyarország fölötti hata-

53

lom megkaparintása, és Célja elérésére minden eszközt igénybevett a megvesztegetéstől, felbujtástól, orrgyilkolástól a fegyveresintervencióig; s expanziós törekvéseinek álcázására ő is előszere-tettel élt az ellenkirályok állításának, koronás báboktrónraültetésének módszerével.

Divatozott persze a méreg is. A bukott bábokat Bizáncnagyhamar elejtette, s könnyebbség volt, ha az hamar kimúlt. Di-vatba jött a vakvéletlen vagy természetes ok szülte, de gombnyo-másra működő halál, s az "igazságvédő" hadak a régit letörölve,új névért szálltak síkra; mellesleg, persze, bőven omlott a vér.Manuel nem sokallt semmi áldozatot.

Volt úgy, hogy egyetlen év alatt két – bizánci segédlettel an-nak rendje-módja szerint megválasztott, de időközben fölösleges-sé vált – bábkirály szenderült el, noha még fiatal volt, két ifjú el-lenkirály (II. László és IV. István). Ámde mindez hiábavaló volt,Görög és Magyarország egyesítésében Manuel tervéből semmisem lett.

A század valahogy mégis csak meggyűrődött. Számadat-ritmusok tükrözik a sok törést, árkot, rücskösödést.

ELLENKIRÁLYOK TRAGÉDIÁJAKirályok, törvényesen megválasztott, törvényesen uralkodó

királyok ülnek a trónon, túlkorán trónrakerülő és túlkorai halálraítélt királyok, s tragédiákkal színültig telt korai történetünkbenmegdöbbentő és fantasztikus jelenségként, ellenkirályok támad-nak még éltükben ellenük, ellenkirályok, akik nem csupán elődeikholta után nyúlnak koronájuk, trónjuk után, de még életükbenfellépnek ellenük, s akárha nem is léteznének és az országnaknem volna törvényes uralkodója, megkoronáztatják magukat, job-bára abban a biztos tudatban, hogy útjukban semmi sem tartóztat-hat ja fel őket s elsöprik a törvényes király uralmát.

Nemzeti tudathasadásunk egyik legkirívóbb jelensége az el-lenkirályok csoportos és sorozatos fellépése, a nemzeti megha-sonlásból fakadó hatalmi torzsalkodások egyik legpusztítóbbmegnyilvánulása.

Jellemző módon az Árpád-korban és a nagy törésvonalak pe-remén találkozunk legsűrűbben ellenkirályok fellépésével s mon-

54

danunk sem kell: minden ilyen eset véres tragédiákat takar; tragé-diánál többet, válsághelyzetet, idegen befolyások megnövekvését,idegen hatalmak mesterkedését, az ország ügyeibe való beavatko-zását; azt a szomorú helyzetet jelzik, mikor jobbára idegen hatal-mak, idegenérdekű hatalmi csoportok lehetségesnek tartják, hogya maguk embereit tolják a trónra, megszerezve ilymódon, koronásbábjaik révén, az ország fölötti hatalmat, s annak irányítását, hi-szen az idegen aspirációk révén megkoronázott királyok valójá-ban ellenkirályok, az idegen hatalom bábjai, megtestesítői. Ter-mészetesen előfordulhat – és elő is fordul –, hogy idegenérdekűkirály ellenében emel ellenkirályt a nemzet.

Az ellenkirályok léte, felbukkanása tehát olyan történelmijelenség, ami a válsághelyzetnek elmélyülését, kritikus gócait, tö-résrendszereit tanúsítja; szükségképpen egybe kell hát esnie aritmusgyorsulással. Érdemes e jelenséget – ha csak futólag is –kissé szemügyre vennünk.

Történelmünk ellenkirály-előfordulásai a következők:Az első ellenkirályok kevéssel Szent István halála után lép-

nek fel. Valójában az első magyar ellenkirálynak Aba Sámuelt te-kinthetjük, akit az országot elidegeníteni, elnémetesíteni akaró,magyargyűlölő Orseolo Péter ellenében feltámadó nemzeti visz-szahatás emel trónra. Pétert detronizálják, kiűzik, de német sere-gek élén visszatér az országba, és Aba Sámuel meggyilkolásaután még két évig uralkodik (1044-1046), míg végül seregét szét-verik, és ó maga megvakítva börtönben pusztul el.

A következő magyar ellenkirály I. Géza (1074-1077) ugyan-csak a német császár és német hadak támogatta Salamon ellené-ben lép fel, s annak életében koronázzák királlyá. Az elűzött,megvert Salamon hiába tör idegen hadak élén ismételten az or-szágra, hogy trónját visszaszerezze. Három évi uralkodás utánazonban I. Géza is meghal és újabb ellenkirályként Szent Lászlólép az örökébe.

II. István viharos uralkodása alatt is beleütközünk az ellenki-rályok jelenségébe. A fiatal király uralmát mindenáron megdön-teni akaró főúri ligák három ízben is jelölnek ellenkirályt. Előbb aKönyves Kálmán által megvakíttatott Álmos herceget, majd Sa-ult, később meg egyszerre két ellenkirályt is megválasztanak,Bors és Iván ispánokat, de Második István szétveri az összeeskü-

55

vők csoportjait, az ellenkirályokat pedig – hacsak nem menekül-nek külföldre (Bizáncba) – megöleti.

Ellenkirályok újabb és fordított előjelű csoportja lép fel amagyarság bizalmát bíró Harmadik István ellenében. Előbb idő-sebbik nagybátyja lép II. László néven a trónra (1163), majd fél-éves uralma után a másik nagybácsi követi IV. István néven, és aző uralma sem tart fél évnél tovább. De fiatalon, alig huszonöt éve-sen hunyt el, tizenkét évi uralkodás után III. István is.

Ellenkirályként lép fel Kun László ellenében III. Endre is,akit még Kun László életében megkoronáznak a pápai küldöttek,akik behozzák az országba. De egy újabb évtized múltán ő elleneis ellenkirályt léptet fel a pápai klérus Róbert Károly személyé-ben, akit még III. Endre életében királlyá koronáznak. Trónralé-pését azonban a magyar oligarchák III. Endre halála után hét évigmegakadályozzák.

E királyok rejtélyes halálának háttérokaira a kellő helyenmég visszatérünk.

Ellenkirályok újabb felléptére az Anjou-ház kihalásánakmesgyéjén került sor. Itt II. (v. Kis) Károly lépett fel ellenkirály-ként Mária királynő, az utolsó magyarországi Anjouval szemben.O is idegen fegyverek élén hatolt az országba, s 1385. december31-én Székesfehérvárott megkoronáztatta magát, de egy élete el-leni merénylet, s alig két hónapi uralkodás után 1386. február 24-én megfojtották. Érdekes módon Mária királynő is idő előtt, 25éves korában hunyt el.

Az utolsó ellenkirályokat egyik legnagyobb történelmi ka-tasztrófánk, a mohácsi törésvonal mentén találjuk. Ez látszólageltér a többitől, valójában itt is ugyanazok a szigorú törvényszerű-ségek érvényesülnek, csak a körülmények eltérőek.

A mohácsi ütközet (1526. augusztus 29.) már lezajlott, II.Lajost már megölték, a központi királyi hatalom elvérzett, az or-szág, amelynek természetes önvédelmi készségét az idegen ura-lom és az egész országot behálózó titkos nemzetközi összeeskü-vés jórészt kiölte, valósággal védtelenné vált és a pusztító hadakprédája lett. E titkos erők által előkészített, végzetes következmé-nyeiben mindmáig ható nemzeti kataklizma peremén ismét fellépaz ellenkirályok pusztító jelensége. Az 1526. november 11-éntörvényesen megkoronázott Szapolyai János ellenében három hét

56

leforgásán belül megvesztegetéssel, csalással, törvénytelenül el-lenkirály lép fel Habsburg Ferdinánd személyében a török általpusztított s másfél évszázadra feldarabolásra ítélt, végső megron-tatásra, megmételyeztetésre, elvéreztetésre és négy évszázadosidegen uralomra ítéltetett országban. Szapolyai János rövid, ti-zennégy évi uralkodás után elpusztul, s Habsburg I. Ferdinánd ésvele a Habsburgok sora átveheti a Magyarország fölötti főhatal-mat.

Vessünk egy átfogó pillantást az ellenkirályok adataira.

KIRÁLYTÁBLÁZATOK VII.Ellenkirályok

Királyok Uralkodási idő Ellenkirályok Uralkodási időOrseolo Péter 1044-1046 Aba Sámuel 1041-1044 3 évSalamon 1063-1074 I.Géza 1074-1077 3 évII. István 1116-1131 a/ Saul

b/ Borsc/ Iván

III. István 1161-1172 a/ II.László 1163 fél évb/ IV. István 1163 fél év

V.(Kun)László 1272-1290 III.Endre 1289-1290 1 évII. Endre 1290-1301 Róbert Károly 1300-1301 1 évVencel 1301-1304 Róbert Károly 1301-1304 3 évOttó 1305-1307 Róbert Károly 1305-1307 2 évAnjou Mária 1382-1395 a/ Kis(I)Károly 1385-1386 1 év

b/ Zsigmond 1387-1395 8 évSzapolyai János 1526-1540 I.Habsburg

Ferdinánd 1526-1541 4év

E tényadatok tanulsága szerint ebben a vonatkozásban is vál-ságkorszaknak tekinthető az egész Árpád-kor, s az ellenkirályokpusztító válságjelensége továbbmélyíti a bajt, s jelentős szerepetjátszik az Árpádok kihalasztásában is.

Az is megállapítható: történelmünk nagy kataklizmáinak, tö-résvonalainak peremén ellenkirályok helyezkednek el: ez történikaz Árpád-ház kihalása és a vegyesházi királyok időszakának kez-detén, s ugyanezt tapasztaljuk a mohácsi vészkorszak után, illetvea Habsburg-ház magyarországi uralomra kerülésekor. Anégyévszázados Habsburg-uralom idején éppúgy elmaradnak azellenkirályok, mint a gyermekkirályok.

57

MÁSODIK ÁTTEKINTÉS

AZ ÁRPÁD-HÁZI KIRÁLYOK KIGYILKOLÁSA

MI VOLT AZ ÁRPÁDOK VÉGZETE?

58

DIDEREG A LÉLEK ÉS AZ ÉSZELAKAD A GÉPAHOGY LEÍRJA EZEKET A SZAVAKATÁRPÁDOK VÉGZETE

NEM AZ ELMÚLÁS BORZALMA OSTOROZ NEM A MU-LANDÓSÁG ROPPANT FORGÓSZÉLÖRVÉNYE AZ ÉLETFÖLÖTT

ÉS AZ ÉLETEN BELÜLA TITOK BORZONGAT AZ ELTAKART TITOKAMIT MÉG MEG SEM KÖZELÍTETT EMBERI ELMEMI VITTE SÍRBA ŐKET _GYORS FUTÁSSAL

MIFÉLE REJTELMES ERŐMIFÉLE SORS MIFÉLE TITKOS VÉGZETMÉRT ROSKADTAK SÍRBA OLY KORÁN SERDÜ-

LŐKKÉNT VAGY PENDELYESGYERMEKKÉNT

ALIG HALLHATÓN PENDÜLŐ NYILAKKÉNTSUHANVA ÁT AZ. ÖRÖKKÉVALÓSÁGBA

HALÁLSTATISZTIKÁJUK FEKETE VIHARÁTÓL A FÁKDERÉKBATÖRNEK

JÉGRIANÁSSZERŰEN HASAD A MÚLT S JÖVŐROPPANT ASZFODÉLOSZOK KELNEK TŰZSZAKADÉKOKÖLÉBŐL S ÉNEKELNEK

GYERMEKKIRÁLYOK KAPNAK HALOTTI KORONÁTTŐR

MÉREGORGYILOK NYOMÁN

URALKODÓHÁZAK DŐLNEK KIORSZÁG VÉSZ

NEMZET SORVADŐSNÉPET DÖNTENEK IDEGEN RABIGÁBAS MINDERRŐL SEMMIT SEM TUDUNK

ESZMÉLETKIHAGY ÁS ESZMÉLETSORVADÁSÁTKA RAJTUNK

VAKFOLTOK TERJEDEZNEKVAKFOLTOK AZ EMBERI SZELLEMEN AZ EM-

BERISÉG LÁTÓ MEZEJÉN

59

VAKFOL TOK RAJTUNKMÚLTJAFOSZTOTT EMBERI MILLIÓKA NEMZETI SZELLEM SZÖRNYŰ ÉVEZREDES KÁL-

VÁRIÁJABECSAPOTT AK KISEMMIZETTEK MEG FOJTOTT

LELKEKMÁKONNY AL MASZLAGGAL ELBÓDÍTOTTAKVAD VÁDAK ELLENED TÖRTÉNELEM HAZUG-

SÁGTÓL FULDOKLÓ VILÁGBAN KI KELL MONDANI AZIGAZSÁGOT

A PERCBEFALAZOTT ÉLETEKÉT PERCBEFALAZOTTNEMZETEKÉT

SZELLEMI FELTÁMADÁST SÓVÁROG A VILÁGFEL KELL TÁRNI A BŰNÖKET

A KÖDDEL ELÁRASZTOTT VÉRSZAKADÉKOKATÉS ÍM A SZAKADÉKOK ÉNEKELNEK

60

61

HOMÁLYOS PONTOK SZENT ISTVÁN HALÁLAKÖRÜL

Előzmények: Imre herceg halála"Minekutána pedig az Úr Szent István királyon irgal-masságát megsokasította – írja Kézai – s uralkodása alávetette sok nemzet népét, elhatározta, hogy az ország ko-ronáját letéve evilág pompáiról lemond, és a világi gon-doktól szabadulva, egyedül Isten szolgálatára szentelimagát, s föltette magában, hogy az ország koronáját fiá-nak, Imre hercegnek fogja adni... Midőn ezért a szentsé-ges atya a kormány vezetésének gondját szentséges fiáraszándékozik vala bízni, a herceg hirtelen halállalmeghala."Ugyanez a Képes Krónika szerint:"Miután az Ur dicsőségessé tette az ó irgalmát Szent Ist-ván királyban, kardjának színe elöl megfutamította a ki-rályokat, mind a körül fekvő nemzetek fejedelemségeit éshatalmasságait alávetette uraságának, Szent István ki-rály úgy tervezte és szilárdan elhatározta, hogy az evilá-gi dicsőség minden pompáját félreveti, az ideigtartó ki-rályság koronáját leteszi, és egyedül Isten szolgálatánakszenteli magát. Elhagyja a külső gondokat, csöndes bé-kességben, szemlélődésben tölti életét, a királyi fönségkoronáját pedig fiának, Imre hercegnek akarta adni, akiszentséges erkölcsökkel volt megáldva. Szent Imre her-ceg ifjúsága virágjában volt, isteni ajándékok a közön-séges emberi természet fölé magasztalták, fel volt ruház-va az igazság, bölcsesség, vitézség, mérséklet, okosság,tudomány, szelídség, irgalmasság, jóság, békesség, alá-zatosság és türelem erényeivel, ékes volt a katolikus életmeg a közügyek intézésének virtusaival is, hasonlóanapjához, Szent Istvánhoz. Midőn tehát a szentséges atyaát akarta adni fiának a kormányzás gondját és az or-száglás terhét, Szent Imre herceg hirtelen halállal mégelőbb meghalt."A Hildesheimi Krónikából azt is tudjuk, miként halt meg:

vadászaton vaddisznó (vadkan) végzett vele.

62

Kérdés: miért nem írják meg ezt a magyar krónikák? Miérttartózkodnak attól, hogy akár egyetlen szóval is utaljanak rá, mi-ként halt meg'!

Mintegy cserében mindkettő kihangsúlyozza, hogy a trón vá-rományosa hirtelen halállal halt meg, s azt is, hogy mindez köz-vetlenül azután történt, hogy Szent István lemondott javára a trón-ról. Krónikásaink tehát összefüggést látnak a két esemény között.Ne tegyünk úgy, mint aki nem ért a szóból.

Kissé tüzetesebben véve (mert az általánosság elmossa a kör-vonalakat): 1031. szeptember 8-ra már ki volt tűzve Imre hercegkoronázásának napja, s az ország rendjeit is egybehívták. Már ja-vában folytak a koronázási előkészületek, mikor – alig hat nappalelőbb, 1031. szeptember 2-án – a törvényesen kijelölt új királyváratlanul elhunyt.

Taglaljuk kissé az eseményeket:Szent István valójában nem egy, de két, pontosabban: kettős

elhatározásra jutott:

a/ visszavonul az uralkodástól;b/ trón utódjául fiát, Imrét jelöli.

A két döntés természetesen szervesen összefügg, egyik a má-sikból következik.

A lemondás hátterét nem ismerjük, de napjainkban ki hinné-fogadná el a jámbor indoklást (a világ pompáiról való lemondáststb.)? A háttérokok súlyosak, kényszerítőek voltak, ámde itt tár-gyunkat követve csupán annak megállapítására szorítkozunk: alemondás Imre javára történik, s a döntés az alábbiakat tanúsítja:

a/ Imre herceg úgy fizikailag, mint szellemileg, erkölcsileg épés egészséges.

b/ Mindenben alkalmas az uralkodásra; apja méltó utódjánakígérkezik.

c/ Krónikási jellemzése alapján bizonyosra vehető, nincssemmilyen örökölt vagy szerzett szervi baja.

d/ Nem volt hajlamos a könnyelműsködésre.

63

Halálának körülményei tehát sehogy sem illeszthetők be éle-tének rendjébe.

Következésképp: minden jel egyöntetűen arra mutat, hogyösszefüggésnek kell fennállnia Imre trónutóddá történt kinevezé-se, illetve a koronázási előkészületek és Imre herceg halála kö-zött.

Szent Istvánt végzetes csapásként éri fia halálaKézai Magyar Krónikája így számol be a nagy király gyászá-

ról, illetve a tragikus haláleset következményeiről:"Siratá... atyja vigasztalhatatlanul egész Magyarország-gal, és a szertelen fájdalom és szomorúság miatt beteg-ségbe esék, mert lábfájás is kínozza vala, különösenamiatt, mert véréből senki sem vala méltó, hogy az or-szág koronájával fölmagasztaltassék, és aki a keresztényhitben oly újdon nemzetet abban megtarthassa. Eközbenazonban kezde testi erejében rögtön hanyatlani..."Még tömörebben és velősebben fogalmaz Székely István

Chronicá-ja:"Imre a Szent István fia meghala, kin az ó attyafia olyigen bánkódék, hogy emiatt halálos kórságba esék."Krónikásainkból világosan kiütközik a tény: Imre herceg ha-

lála és Szent István betegsége között szoros összefüggés van:egyik a másikból következik. Vagyis: Szent Istvánt ugyanaz azerő dönti le lábáról, amely Imre herceget megölte. S ez már to-vábbi töprengésre szolgáltathat okot.

A második kinevezett trónutód halálaA fejleményeket roppant érdekesen világítja meg Székely

István imént már idézett krónikája:"Mikor Szent István azt megismerte volna, hogy ő abbólfel nem támadhatna (t.i. betegségéből: nagy kérdés; mi-ből ismerte fel, méghozzá teljes bizonyossággal, hogy atestét emésztő halálos kórra nincsen ír?),azon kezdegondolkodni, kit hadna halála után a birodalomra.Ennek okáért nagyhamar elküldé a Buda nevű szolgájátNitrába, hogy onnan Vazult, az ő rokonját hamar aláhozná, hogy minek előtte meghalna, annak előtte királlyá

64

tenné.Vala pedig a Vazul igen szép effiú, kit a Szent Estván azó vádoltságáért Nitrába a tömlöcben tartott volt. Melydolgot a Buda megjelenté a királyné asszonynak, kiazonhelyt Buda előtt a Sebust a Nitrában bocsátá, ki aVazulnak mind a két szemét ki tolja és a fülét ólommalbeönté."Nemcsak Székely István, lényegében valamennyi krónikánk

így adja elő Vazul megvakíttatását.Taglalnunk kell, bármily röviden is, a történteket, mert azok-

ból elkerülhetetlenül támad néhány következés:A király most már nem királyi tanácson dönt Vazul utódlásá-

ról, mint feltehetően az Imre herceg esetében, hanem titokban aszolgáját küldi el Vazulért. Az áruló Buda azonban a királynénakjelenti a királytól kapott megbízatást.

Mindkét tény arra világít: baj van Szent István uralkodóiszuverenitásával: a király e tények szerint nem rendelkezik kellőhatalommal akaratának végrehajtására; Buda egyébként nemmerné jelenteni a dolgot a királynénak, mint holmi felsőbb szerv-nek az alulról jövő intézkedést.

A királyné haladéktalanul cselekszik, félelemtelenül keresz-tülhúzva a király intézkedését; lóhalálában küldi emberét, Sebusta nitrai tömlöcbe (Budának természetesen esze ágában sincs őtmegelőzni), s az Vazult megvakítja, megsüketíti: alkalmatlannáteszi az uralkodásra.

És még egy árulkodó nyom, még egy bizonyíték: Szent Ist-ván semmit sem tesz e borzalmas bűntény megtorlására. Budánakés Sebusnak tőle nincs mit félnie. Márpedig lehetetlen, hogy anagy király tétlenül tűrné ezt, ha módja volna a cselekvésre, ki-vált, amikor – ki tudja, milyen célzattal és szándékból?! – aziszonyúan megcsonkított Vazult amúgy véresen elébe vezetik.(Buda és Sebus csak Aba Sámuel uralkodása alatt nyeri el Ször-nyű, de méltó büntetését.)

"Látta Szent István király, milyen nyomorúságosan meg-csonkították, keservesen sírni kezdett, de nyomta a be-tegség terhe, és így nem adhatta meg a gonosztevőknekméltó büntetésüket."

65

A király sírása – tehetetlenségének jele. A Képes Krónika in-doklása nyilvánvalóan tarthatatlan, hiszen nem magának a király-nak kellett volna végrehajtania a büntetést, neki – ha a hatalom akezében volt – elég lett volna szólnia.

A nagy király titkos tanácsaSzent István azonban mégis megtalálta a cselekvés módját,

méghozzá nagyon sajátos formában.Cselekvése minden bizonnyal titkos és – világító erejű: azt

bizonyítja, hogy Szent István levonta a két előző tragédia tanulsá-gát. A Vazul elleni rémtett után –

"Magához hívta... unokaöccsének, Szár Lászlónak a fiait,Andrást, Bélát és Leventét, azt tanácsolta nekik, fussa-nak, amilyen gyorsan csak tudnak, hogy megóvják életü-ket és testi épségüket. Ezek megfogadták a szent királybölcs tanácsát, és Csehországba futottak a bajok és fáj-dalmak színe elől."Lehet-e egy pillanatig is kétséges a látó szem előtt a történtek

jelentősége és értelme'?Vagy túlságosan is nyílt minden ahhoz, hogy látni tudjuk?

A nagy király halálaA két kijelölt trónutód már a sírban, Szár László fiai külföld-

re futottak a rájuk lecsengő veszedelem elöl. Világos hát, hogymost maga a király következik.

Miként halt meg, nem tudjuk. Krónikáink – ha nem is tüzetesés szakszerű pontossággal – számos királyunk haláláról, halálá-nak módjáról beszámolnak. Itt semmi. Puszta üresség. Olyasfajtaüresség, szóvirágokba burkolózás, mintha ki akarnának kerülnivalamit, Dante szavaival élve, "itt a szó, mintha félve kerülné (ön-nön) repülését".

Kézai: "Szent István király... a boldogságos szűz fogantatá-sának napján az úrhoz költözött".

Képes Krónika: "a Boldogságos, mindenkoron ártatlan szűzMária mennybemenetelének napján kiragadtatott e hitvány világ-ból, és a szent angyalok társaságához csatlakozott".

66

Chronica Hungarorum: "a jelen hitvány világból kiragadta-tik', s az angyaloknak szent karába soroztatik"

Ki tudja, talán még az üresség, a hiány is mond valamit.

Összeesküvés a nagy király ellenBármi történt is légyen, óhatatlanul felmerül a cui prodest?

(kinek használt, kinek állt érdekében?) problémája. S mintha kró-nikáink akaratlanul is erre a kérdésre próbálnának felelni:

"Gizella királyné pedig elhatározta Budával, gonoszcsatlósával – olvashatjuk a Képes Krónikában -, hogy akirályné atyjafiát, a német – helyesebben: velencei –Pétert teszik királlyá; az volt a céljuk, hogy Gizella ki-rályné kénye-kedve szerint cselekedhessék és Magyaror-szág – szabadságát elvesztvén – akadálytalanul a néme-tek alá rendeltessék. Péter király atyja, Vilmos pedigZsigmond burgundi királynak volt az öccse; Szent Zsig-mond megöletése után azonban a császárhoz ment, acsászár pedig a velenceiek fejévé tette, és Gertrud nevűhúgát adta hozzá feleségül: ettől nemzette Gizella ki-rálynét. Gertrud halála után Vilmos Szent István húgátvette feleségül, ettől nemzette Péter királyt."Orseolo Péter Velencéből jött Szent István udvarába, s ott

egy napról a másikra a királyi testőrség parancsnokává emelke-dett.

És Orseolo Péter lépett Szent István örökébe.Véletlen-e vajon, hogy Pétert röviddel halála előtt megvakí-

tották?

NÉMET PÉTERT MEGÖLIK A MAGYAROKSzent István halála után tehát a vérszerződés akkor még ele-

venen élő rendelkezéseit kijátszva egy jövevény idegen kalandor,a velencei-német Petrus Urseulus (1038-1041; 1044-1046) kerülsötét machinációk, mindmáig feltáratlan nemzetellenes összees-küvések és orgyilkosságok révén a magyar trónra. Ez a magyar-ság és Magyarország vesztére törő áruló király körül a hamisítá-sok és hazugságok évezredes köde terjeng: az Árpád-házhoz valóhomályos harmadízigleni, ellenőrizhetetlen rokoni kapcsolódásai

67

is közönséges hamisítások, amelyeket a bitorló legalizálása érde-kében koholtak.

Ez az ország titkos gyarmatosítása jegyében, az ország törvé-nyeinek kijátszása útján hatalomra került király, kit a nép közön-ségesen Német Péternek nevezett, xenokrata (idegenuralmi) gőg-jében arra vetemedett, hogy nyíltan meghirdette Magyarországtönkretételét és a magyarság kiirtását, minden erkölcsi törvénytfelrúgott. Megszűnt az emberi jog, helyét átvette a nép- és ma-gyarellenes erőszak.

Hóhéruralma ellen, mely a hazánkba betódult idegen kalan-dorokra, "lovagokra", magyargyilkolásban edzett idegen zsoldo-sokra és árulókra támaszkodott, ismételten felkelt a magyar nép, shárom éven át tartó terroruralma után trónját megdöntötte. Péterekkor fővédnökéhez, a német császárhoz futott és német sereggeltört be az országba, hogy Székesfehérvárott aranyozott lándzsaképében hűbérül nyújtsa át III. Henrik német császárnak az orszá-got.

De második királysága sem tartott soká, a nemzet szabadság-harca szétverte vazallus hadait s az áruló király gyáván megfutott,de a végzetét nem kerülhette el. (Rémtetteiről külön kötetben -Péter király bűnpere számolunk be.)

Kézai krónikája tudósít Péter futásáról. Beszámolójának kü-lön érdekessége, hogy megírásakor – 1282-1283 táján – miként őmaga utal rá – még elevenen élt a szájhagyományban Péter gyű-löletes alakja és bukása.

Péter "_.titkon embereket külde, hogy foglalják elFejérvárt; de terve kitudódván, a magyarok mindenholkezdének lázadni, egyszerre öldökölvén a németeket ésolaszokat, még az asszonyoknak, gyermekeknek és azonpapoknak sem kegyelmeztek, kiket Péter tett vala pré-postokká, plébánosokká és apátokká. S miután PéterFejérvárba nem mehetett be, futásnak eredve Mosonyfelé mene, hol, mint mondják, sereg indula ellene. Eltér-ve tehát onnan is, sietve Fejérvár felé lovagolt, mert apolgárok izenték vala, hogy jöjjön vissza s a várost nekiadják. S amint Fejérvár körül egy faluba érkezett, a se-reg hirtelen körülvevé, hol is fogságba jutván szemeit ki-szúrják. S jóllehet életben marada, lelke fájdalmábanéletét végezvén Pécsett temetik el".

68

"Ily ribanc vége lőn Péternek,Fényét elvevék szemének"– így kommentálta az esetet "mnemonikai mondataiban" a

furcsaságokat kedvelő Roidle Péter.

69

70

ÁRULÓK ÁLTAL LEGYILKOLT ÉS MEGDICSŐÜLTKIRÁLY

Harmadik Árpád-kori királyunk (Aba Sámuel 1041-1044)meggyilkolásának közvetlen előzménye az 1044. évi ménfői csa-tavesztés; erről számol be – ugyancsak szájhagyományok alapján– a Képes Krónika:

"Mondják, Aba király győzelmet is nyert volna, de azok amagyarok, akik barátsággal maradtak Péter király iránt,földre dobták zászlóikat és megfutottak. Azt is mondják anémetek, hogy mielőtt megütköztek, égi jelként ritkás ködszállt le, majd Isten heves szélvihart támasztott, s ezszörnyű port vitt a magyarok szemébe; mondják ugyanis,hogy a pápa úr már előbb kiátkozta a magyarokat, ami-ért királyukat, Pétert megfosztották méltóságától. Sokáigés keményen folyt a csata, végre a császár, Isten segítsé-gében bízván (értsd: az árulók átállásában), győzelmetaratott. A vesztes Aba király pedig elmenekült a Tiszafelé, és egy faluban a magyarok (értsd: áruló főurak),akiknek uralkodása alatt ártott, az Öregbarlangban ke-gyetlenül legyilkolták."Miként a szövegből világosan kitetszik, az új isten, a pápa és

az árulók együttesen, összefogva törnek az országba betört idegenhadak ellen küzdő, tehát önvédelmi honvédő harcot folytató ma-gyarokra s mindezt a népáruló hóhérkirályért. A csata alakulásakezdetben (az isteni beavatkozás ellenére) a magyaroknak kedvez,már-már Aba Sámuel javára dől el az ütközet, mikor az árulókcsapatai átállnak az ellenséghez. (Érdekes módon a keresztény-ségre térítés és az idegenek beözönlése óta mérhetetlenül elszapo-rodtak az országban az árulók.)

A Krónika azonban a sorok közé rejtett titkos üzenetet isközvetít felénk, amelyből az derül ki, miként tekintett a magyar-ság a galádul meggyilkolt Aba Sámuelre:

"Tetemét a falu mellett templomba temették; néhányesztendő múlva kiásták a sírból: SZEMFÖDELET ÉSRUHÁIT ROMLATLANUL TALÁLTÁK, SEBHELYEIBEGYÓGYULTAK."Vagyis, a néphit szerint: Aba Sámuel szent király volt, akin

még holtában sem fogott a rontás.

71

72

FOGSÁGBAN HALT-E ÉHEN KATOLIKUS ENDREKIRÁLY?

Első Endrét, népies nevén Katolikus Endre királyt (1047-1060), Szár László három fia közül a legidősebbet hatalmas nép-mozgalom, nemzeti szabadságharc - amelynek célja az Árpád-házuralmának visszaállítása emeli a királyi székbe. Az egész országotmegmozgató, fegyverbeállító és Péter áruló uralmát elsöprő össz-népi szabadságharc fő követelései: a nemzet ősi szabadságának,őshagyományának és ősvallásának visszaállítása, az ország fölöttihatalmat kisajátító idegen fegyveres kalandorok és papok eltávo-lítása.

Katolikus Endre azonban a későbbiek során (itt nem térhe-tünk ki rá, hogyan és miért?) a katolikus restauráció érdekébenpálfordulást hajt végre, megtagadva a nemzet követeléseinek tel-jesítését. A kitörő népharag élére testvéröccse, Béla herceg áll, sEndre még idegen – főleg német – fegyveres segítséggel sem ké-pes fenntartani uralmát: a testvérháborúban Béla seregei győze-delmeskednek.

Így ismétlődik meg, rövid időn belül harmadszor, a már vá-zolt történés: vesztett csata után menekül a király: a második és aharmadik Árpád-kori király után a negyedik király is.

Kiújul a polgárháborús küzdelem, az ádáz testvérharc, ahelyzet ismétlődik, a hatalmon levő király uralmát megdöntik, silymódon teremtődik újra az alkalom a király megölésére, és is-métlődik a király halála is.

A Képes Krónika szerint Katolikus Endre halála gondatlan-ság folytán következett be:

"Isten segítségével Béla herceg nyert győzedelmet, a né-met majdnem mind odaveszett, vezéreik fogságba estek.Az András királlyal levő magyarok látván, hogy Béláé agyőzelem, elhagyták András királyt, és átálltak Béla her-ceghez. András király Németország felé futott, de el nemmenekülhetett: a mosoni kapunál ugyanis elfogták. Esmivel a Bakony erdejében, Zirc nevű udvarházábangondtalanul tartották, meghalt."Ez a "gondtalanul tartás" mint halál-ok, természetesen nem

fogadható el, márcsak azért sem, mert legkevesebb annyit jelent,

73

hogy a király éhenhalt börtönében; ez pedig csak szándékos gon-datlanság lehet.

Fennmaradtak még más halvány nyomok, amelyek másféleéletvégről szólnak. Ezeknek a fakó és bizonytalan halálváltozat-nyomoknak a feltárásához itt, terjedelmi okok miatt nincs lehető-ségünk.

74

75

KIRÁLY, AKIT SAJÁT TRÓNSZÉKE VERT AGYONSzerfölött különös módon halt meg I. Béla (1060-1063), aki

rövid, alig hároméves uralkodása alatt sikeresen munkálkodott aközjólét emelésén és kifelé is megerősítette a magyar állam te-kintélyét. Székesfehérvárra összehívott országgyűlésére azonbana parasztság nagy tömegei vonultak fel, s a hatalmas néptömeg azősi szabadsághoz, alkotmányhoz, hitvalláshoz való visszatéréstkövetelte; a királyi csapatok rájuk törtek és sokakat leöldöstekközülük; Székesfehérvár tetemekkel volt borítva. Béla királyt pe-dig nemsokkal ezekután, a német császár elleni hadikészülődésközben – micsoda félelmetes jelkép ez! -: agyonverte a saját trón-széke. A Chronica Hungarorum változata szerint:

"A legkegyelmesebb Béla király pedig, amikor uralkodá-sának harmadik évét betöltötte, királyi birtokán,Dömösön – trónszéke összeomolván testét összetörte, ésgyógyíthatatlan betegségbe esett. Félholtan a Kinisivapatak mellé vitték némely fontos országos ügyek miatt, ittaztán elköltözött a világból."A szöveg nem világos, és a többi krónika sem teszi csöppet

sem világosabbá. A Képes Krónika szerint Béla trónja "beomlott"("összezúzódott beomló trónján"). Hogy értsük ezt? A trónszék,bármilyen méretű legyen is az, nem magasbanyúló torony vagyholmi emeletes építmény, hogy olymódon roskadjon össze a ki-rály alatt, hogy halálrasebezze. Talán a trónterem padozata sza-kadt le? Akadtak, akik ösztönös magyarázatkényszer hatása alattarról írnak, hogy a trónszék mennyezete szakadt rá a királyra, úgyvélvén, hogy amolyan két részes trónszék volt, hasonló a temp-lomi szószékhez, s a felső rész elég keményen megkopácsolhattaannak fejét, akire ráesett. Ismét mások úgy vélik, nem a trónszék,hanem a trónterem mennyezete szakadt be. Heltai Gáspár króni-kája szerint: "Mikoron a Gemes várasba ment volna, és ott a nyá-ri palotában ülne, leesék a palota és mind elrontá az ö székit, ésannyira törte el a királyt is, hogy halálra megbetegedék bele". DeHeltai itt már igazított a régebbi krónikás szövegeken, amelyekvilágosan két részre tagolják a királyt ért szerencsétlenséget:

76

a/ összezúzódott,b/ gyógyíthatatlan betegségbe esett.

Ez utóbbi elkülönülni látszik az összezúzódástól, s úgy tűnik,királyt egyszerre két csapás érte: összetörte magát, ugyanakkorvalamiféle gyógyíthatatlan betegségbe is esett.

Az eset tehát nem világos. Ami a balesetet illeti, nem lehetkétséges: a véletlen baleset okozta halál egyrészt pontosan irá-nyított, másrészt pontosan időzített volt; időzített, mert éppen ak-kor következett be a "trónszékomlás", amikor a király rajta ült, sirányított, mert pontosan a király fejére zúdult a baj, senki egyéb-nek nem esett baja.

77

78

FÖLDÖNFUTÓ SALAMON KIRÁLY REJTÉLYESELTŰNÉSE

I. Béla fantasztikus halála valójában a már 1058-ban megko-ronázott Salamonnak (1052-1074), I. Endre fiának és III. Henriknémet császár vejének nyitott utat a magyar trónra.

Salamon ekkor a hatodik életévében jár. Húsz esztendő múltel mindössze Szent István halála után, s azóta nem kevesebb, mintnégyszer cserélt gazdát a trón. I. Endre hatalmát 1063-ban döntimeg testvéröccse, I. Béla. Salamon ekkor a tizedik évében jár.Trónigényét I. Bélával szemben nem érvényesíti, de Béla háromévi uralkodás után, 1063-ban már halott.

"Salamon király pedig, amikor Béla király halálát hal-lotta – írja Thúróczy –, apósához a német császárhozfutott, és kérte, hogy állítsa vissza neki Magyarország ki-rályságát."Thúróczy teljesen világosnak tetsző szövege azonban titkokat

rejt: elég, ha Salamon életkorára gondolunk: tízéves gyermek az,aki a magyarországi politikai helyzetet felmérve és az eshetősé-geket átlátva az országon és határokon át a német császárhoz fut,hogy tőle kérjen fegyveres segítséget ellenfelei katonai legyőzésé-re? Ez a nyilvánvalóan képtelen feltevés arra jó, hogy felfedje aszöveg eltakarta háttértényezőket, a felszín mögött tevékenykedőés az eseményeket irányító láthatatlan erőket: Salamon mögöttegy céltudatos hatalmi erőcsoport működik, az szervezi meg azegész akciót, a menekülést és az idegen katonai intervenció kiesz-közölését: e tény pedig rávilágít ennek a szemünk elöl gondosanleárnyalt hatalmi csoportnak a beállítódására, s magától értetődőaz is, hogy valójában nem a gyermek Salamon, hanem a magukuralmának érvényesítéséért tülekszenek, magát a királyi gyerme-ket pedig, aki mindezt felfogni sem képes, tehetetlen bábként vi-szik magukkal.

Nyilvánvaló, hogy ez az arctalan hatalmi klikk nemzetietlenvagy nemzetellenes, idegenérdekű elemekből áll, akiknek mit semszámít az ország és népének sorsa, szenvedése, csupán saját önzőérdekeik gátlástalan kielégítésével, álcázott hatalmuknak a meg-őrzésével törődtek, bármilyen országos pusztulás, köznyomor le-gyen is ennek az ára.

79

(Salamon-) "Kérésével a császár örömest egyetértett, éshíres, római rendszerű seregével és a császári dicsőségfényes kíséretével visszahozta Salamont. Magyarország-ra. Eközben Géza, Béla király fia, mivel bölcs és körül-tekintő volt, két ifjú testvérét maga mellé véve, Lengyel-ország tája felé vette útját, mert nem tudta Salamon és anémetek támadását feltartóztatni.Salamon király tehát a császárral együtt minden nehéz-ség nélkül bejött a király nélkül maradt Magyarország-ra, és nyugodtan bevonult a királyi székhelyre, Fehérvárvárosába – folytatja Thúróczy –, és itt egész Magyaror-szág papsága és népe a legnagyobb tisztelettel fogadta.A császár pedig beszédet tartott a magyarok egész gyü-lekezete előtt vejének, Salamon királynak érdekében, és aköztük megújított békét esküvel és hitének lekötéséveierősített meg. "Salamon királyt pedig dicsőségesen meg-koronázva, ATYAI TRONUSARA ÜLTETTE egész Ma-gyarország egyetértése és helyeslése közben. Maga acsászár pedig, miután Salamon király BŐKEZŰENMEGAJÁNDÉKOZTA MAGYARORSZÁG GAZDAGKINCSEIVEL, szerencsésen visszatért hazájába."Mellőzzük a (századunk szomorú gyakorlatából) jól ismert

kirívótorzításokat ("egész Magyarország" = sebtében összecsődí-tett, kivezényelt tapsoncok; az ország papsága = a főpapság kol-laboráns csoportja), s szorítkozzunk a lényegre.

Mintha ismétel né magát a történelem: jelentéktelen eltéré-sekkel megismétlődik a magyarság tizennégy évvel ezelőtti tragé-diája: a német császár ismét fegyveres haddal tör Magyarország-ra, és ismét egy elűzött, trónjafosztott királyt hoz és ültet a fegy-verek erejével Székesfehérvárott az ország nyakára és ismét hű-ségesküt tesz a magyar királya német császárnak: húsz éven belülimmár másodszor Szent István halála óta, s ha jól számolunk, kétévtizeden belül a német császári hadak negyedszeri bejövetele ezabba az országba, amelynek hatalmát azelőtt egész Európa ret-tegte s amelynek földjére ellenséges had, ellenséges katona mégálmában se tehette a lábát. Hozzá kell tennünk: minden esetben azidegenbefutó, az ország és népe ellen idegen fegyveres segítségetkérő magyar királyok hívására.

Ez az a gyakorlat, amibe a gyermek Salamon mintegy bele-nevelődik.

80

Való tény, hogy a német császári hadak 1058. évi behívásáértó maga, a tehetetlen és tudatlan gyermek, mint akarat- és ítélet-képtelen bábkirály nem tehető felelőssé, ezt a gyakorlatot azon-ban a továbbiakban ó maga is elfogadja, és további pályája sorángátlástalanul él vele, mint aki számára a maga hatalmi ambícióinkivül nincs már semmi, s mindenkor kész ennek érdekében az or-szág függetlenségét, egységét, jólétét, hatalmát, magyarok töme-geinek életét odavetni. Viharos élete során újra meg újra ismétlő-dően pusztító idegen hadak élén tör az országra, de a magyarokszerencséjére mégsem sikerül hatalomra jutnia, mert ezesetbenmegismétlődne az áruló Orseolo Péter rém uralma.

S hogy mindez valóban így van, és hogy Salamon az elvete-mültség mélységibe süllyedt, azt tán legszemléletesebbenThúróczy alábbi szakasza tanúsítja. Géza megkoronázása utánismét a német császárhoz fut, hogy saját hazája elleni fegyveresbeavatkozásra bírja.

"Salamon király pedig országa elvesztése miatt panasz-kodott a császárnak, mondván, hogy erőszakosan űztékki országából, és ezzel nemcsak őt, HANEM A CSÁSZÁRBIRODALMÁT MÉG INKÁBB SÉRELEM ÉRTE. És aztmondogatta: HISZEN TIÉD MAGYARORSZÁG, TIÉD AKIRÁLYSÁG, MIVEL TE TETTÉL ENGEM KIRÁLLYÁ;AZ ÉN URALMAM ALATT ENNEK AZ ORSZÁGNAKLEGSZEBB JAVAIT FELSÉGEDNEK AJÁNDÉKOZ-TUK ÉVI ADÓBAN HÁLÁS SZÍVVEL, ÉS TÉGEDSZOLGÁLTUNK RENDELKEZÉSED SZERINT. Mostpedig mindezeket megtagadják tőled azok, akik birodal-mad romlásán mesterkednek. Gyere hát Magyarország-ra, ALJ BOSSZÚT ELLENSÉGEIDEN A RAJTADESETT SÉRELEMÉRT, ÉS VEDD VISSZA MAGADNAKAZ ORSZÁGOT."A hazaárulásnak tömény sűrítménye Salamonnak ez a nyilat-

kozata, s nem kevésbé az, hogy ily módon veszi rá a német csá-szárt Magyarország megtámadására. Ráadásul még érvei is Ma-gyarország ellen koholt szemenszedett rágalmak, mert nem igaz,hogy a nemrég még hatalmas Magyarország a német birodalom-hoz tartozott és német hűbértartománnyá süllyedt: a magukat akereszténység fügefalevelével álcázó titkos hódítók valóban eztakarták elérni, de hiába volt minden agyafúrt mesterkedés, áruló-

81

özönöltetés, politikai méregkeverés, – a magyarság – habár meg-rontva, félrevezetve, életidegen útra kényszerítve – újra meg újralerázta magáról a ráerőltetni próbált nyílt idegen igának mindenformáját, ha a titkos belső diverzióval szemben nem is volt ellen-szere.

Csupán ott marad fenn némi kétely: írható-e mindez egyedülSalamon rovására, vagy az ót irányító titkos erőcsoport felelős el-sősorban mindezért?

Láttuk, hogy Salamon – akárcsak számos más Árpád-házi ki-rályunk –bábkirály. Bábkirályként indul: kezdeti életkora vitat-hatatlanná teszi ezt. De vajon meddig maradt bábkirály, meddigmaradt árnyékkormányzatának irányítása alatt? Salamon megíté-lésében rendkívül fontos, ám bajosan tisztázható kérdés ez. Bizo-nyos azonban, hogy ember, növény, állat kilétét, milyenségét je-lentősen meghatározza a talaj és környezet, amibe beleszületett,belenőtt; az indíttatás gyakran embernél is egész életpályájátmeghatározhatja; még szilárdabb formálója uralkodók létének azőket körülvevő politikai szövevény, és ez jobbára tágabb léptékű,mint az emberélet, történelmi korszakokon át fennmaradhat, nem-zedékről nemzedékre öröklődhet. Az efféle hatalmi csoportosulásugyanis, a hatalom látható jelképe, az uralkodó személye mögérejtőzve, hatalmát kisajátítva olyan képződménnyé válhat, amelyéppen rejtett és csoportos jellege folytán alkalmas a további nö-vésre. A gyors királycserék sem oldják fel ezt a hatalmi struktúrát-a bábkirály vagy túszkirály, illetve a láthatatlan, titkos kormány-zat intézményét – s az korról korra átnőhet évtizedeket behálózópolitikai. folyondárként.

Salamon király esetében abban a szerencsés helyzetben va-gyunk, hogy öntörvényű, önmagában is teljes bizonyítóértékű lo-gikai bizonyítékainkat történelmi bizonyítékkal egészíthetjük ki.Thúróczy krónikája ugyanis, Salamon király gonosz "tanácsadó-járól" Vid ispánról szólva, a következőket mondja:

"Vid, úgy irányította a királyt, mint tanítómester a tanu-lót, A KIRALY EGYÁLTALÁN NEM JOG SZERINT, DEVALOJÁBAN AZ Ő ALATTVALÓJA VOLT."Márpedig Salamon ekkor már nem gyermek, hanem felnőtt

ember. Az időpont ugyanis, amelyhez Thúróczy ezt a megjegy-zést fűzi, az országban dúló polgárháborúnak abban a szakaszá-

82

ban történik, amikor Salamont detronizálják és Gézát koronázzákmeg Magyarország királyának, azaz 1074 táján, Salamon pedigekkor már a huszonkettedik életévét tölti. Az 6 esetében tehátnem következik be az a törvényszerűnek mondható lázadás, amita felnőtté érés önállósulási igénye hoz magával, s ami rendszerinta bábkirály életébe kerül, vagy fogságra vetésével, túszkirállyátételével végződik. Vagyis Salamon, miként ezt a sötétlelkű Vidispánhoz való alárendelt viszonya tanúsítja – és egész későbbiéletpályája is ezt látszik alátámasztani –, eggyéolvad rabtartóivalés fenntartás nélkül követi azok parancsait.

Egész életpályája a hatalomért megszállottként folytatottküzdelem jegyében telik el. Kész bárkivel, bármilyen erőcsoport-tal összefogni hazája ellenében. Minden lehetőséget megragad ahatalom megszerzésére. Seregeket szervez, seregeket bíztat fel,hol itt, holott bukkan fel, betör az országba, várakat foglal el,majd külföldre menekül. Kísérletet tesz Géza, majd Szent Lászlómeggyilkolására: ez utóbbi kísérlete után kimenekül az országbólés 1087-1088 táján nyomtalanul eltűnik.

Végnapjairól és haláláról, eltűnéséről ellentmondásos hie-delmek, legendák keletkeznek.

Mi történt vele? Nem tudni. Az utolsó, nagy valószínűséggelhitelesnek elfogadható történelmi nyomok szerint Salamon –Kutesk kun király seregével – mégegy betörési kísérletet tesz ko-ronája visszaszerzésére, de Szent László szétveri őket ("Salamonkirály pedig Kuteskkel együtt futva úgy menekült, mint tépett tollúkacsák a keselyű karmai közül."), majd a kunokkal betört Görög-országba, de itt is katasztrofális vereséget szenved. A Képes Kró-nika regényes beszámolója szerint

"Amikor a kunok meglátták a páncélosok sokaságát, nagyonmegijedtek és sietni kezdtek, hogy átkelhessenek a Dunán, mie-lőtt az ellenség körülzárja őket. Minthogy ezeknek nem volt pán-céljuk, könnyebbek lévén gyorsabban haladhattak. Salamon ésemberei meg a többi páncélos csak lassabban követték előresietőtársaikat, mert fegyverzetük súlya akadályozta őket. Tél volt, sű-rűn havazott, tele lett szemük hóval, és a sűrű hófúvásban nemláthatták társaikat, akik előresiettek. Eltévedvén bolyongtak hát apusztaságban. De az ellenség is a sarkukban volt s üldözte őket.Eljutottak egy üres és elhagyatott várhoz. Bementek és ott ma-

83

radtak egész nap meg éjszaka is. Az ellenség pedig mindenfelőlkörülkerítette a várat.

Az ostromlottak látták, hogy éhen fognak veszni, és inkábbazt választották, hogy harcolva halnak meg, semhogy éhen pusz-tuljanak. Kora hajnalban kirontottak hát az ellenségre, s elpusztí-tóikkal együtt pusztultak el; és sokan elestek azok közül is, akikőket pusztították.

Salamon király pedig alig tudott megmenekülni kevesedma-gával; és könnyedén átkelt a Dunán, minthogy be volt fagyva.

S amikor egy nagy berekhez érkezett, azt mondta emberei-nek, álljanak meg egy kis időre, hogy a lovak erőt gyűjthessenek.Ő maga pedig letévén pajzsát úgy tett, mintha rögtön visszatérne,és bement a sűrű sötét erdőbe, otthagyta mit sem sej tó embereit,és nem is mutatkozott SOHA TÖBBÉ."

Soha többé! Tehát itt tűnt el rejtélyesen és végérvényesen, ittfoszlott el végképp minden nyoma.

Ki ne tudná, ez máskor is megesett, megesik: valaki bemegya rengeteg sűrűjébe, és soha többé nem kerül elő. Mi történhetettvele? Fenevad támadt rá? Emberevők kapták el és főzték megbográcsban? Öngyilkos lett? Katonatársai közül gyilkolta megvalaki?

Mindez csak puszta találgatás, nem visz közelebb a titokhoz.Érdekes módon maga a krónika is ellentmond önmagának,

mert sorait folytatva Salamon végnapjainak és halálának egy má-sik változatára tér át:

"A sok csapás megtörte, és meglátogatta ót az üdvözítőlélek; és ezektől a csapásoktól nem lett keményebb, ésnem küzdött tovább az Isten jogos igazsága ellen, hanemamikor megérezte az irgalmas Isten büntető kezét, vét-keire gondolván följajdult és – amennyire a méltányosemberi gondolkodás megítél heti –, töredelmes szívvelvezekelve bánta meg bűneit. Csakugyan szerencsés kény-szerűség, amely a jobbra ösztönöz, mert valóban szük-ségszerű, hogy akit a világ gyűlöl, az Istent szeresse.íme, Salamon király nemes teste, királyi gyönyörök köztnevelkedve, most porban és hamuban fekszik meggyötör-ve, és aki eddig földi javakért harcolt, már csak égiekretörekszik. Egész életét zarándoklásban és imádkozásban,böjtben és virrasztásban, munkában és könyörgésbentöltötte. Egyszer még látták Hungáriában Kálmán király

84

idején, de nyomban elrejtőzött, és soha többé nem mu-tatkozott."SOHA TÖBBÉ! – másodszor is: e csupán kegyes szólamokat

tartalmazó s alighanem a hívók jámborítását szolgáló kis ellentörténet is ezzel végződik. Miután azonban senki sem tűnhet elúgy kétszer egymás után, hogy senki soha többé ne láthassa, ész-szerűbb, ha az első eltűnési változatnál kötünk ki végérvényesen,s ezen az sem változtat, hogy a krónikás szerint Polában állítólagegy időben állott Salamon királynak valamiféle emlékoszlopa.

Marad a meghökkentő történet: szőrén-szálán eltűnt egy ko-ronás király. Se rejtély felderítésére a jelek szerint jelenleg nincslehetőség.

Mégis engedtessék meg egy zárómegjegyzés: nemcsak Sala-mon tűnt el, hanem – és ez talán még furcsább – a kétségkívülnála levő tárgyak s királyi voltának minden bizonnyal magávalhordott bizonyítékai is. Mert lehetetlen, hogy bárhova vetődöttlégyen, ne tartotta volna magánál ezeket az ereklyéket, bizonyos-ságokat, s halálával ezek is nyomtalanul eltűntek.

Hova lettek? Ki(k)nek a kezébe kerülhettek?

85

86

TITKOS TERVEK MAGNUS KIRÁLY (ELSŐ GÉZA)ELPUSZTÍTÁSÁRA

Géza király haláláról krónikáink, szokásuk szerint, pár rövidszóban tudósítanak, ámde ez a pár szó mégis fogódzót nyújt Gézakirály rejtélyes halálának megfejtéséhez. Kiderül ugyanis, hogy:

1. Géza (1074-1077), akit népünk a "Magnus király" (Hatal-mas, Nemeslelkű) névvel tisztelt meg, tárgyalások közbenbetegedett meg és így szerzett ismeretlen betegségébe haltbele.

2. Krónikáink "virtusokkal ékesnek" nevezik korai halálávalkapcsolatban, s ez feltétlenül úgy értendő, hogy nemcsakerkölcseiben és szellemileg volt "ékes", de erőben, egész-ségben is.

3. Mindössze három rövid évig uralkodott.4. Halála hirtelen és váratlan volt.5. Noha születési idejét nem ismerjük pontosan, bizonyos,

hogy a harmincadik életéve körül járhatott.

Virágjában törte le tehát a halál, és hat kiskorú neveletlengyermeket hagyott hátra.

Még gazdagabb, izgalmasabb anyagot hoznak tudomásunkrae halál előzményeinek és körülményeinek ismertetésével a króni-kák. Jóvoltukból rendkívül különös jelenéseknek válhatunk része-seivé s titkos szövetkezést, gyilkos merény kitervelését követhet-jük nyomon egy derék, s a legjobb pillanatban elrejtőzött egyház-fi, a kesztölci Szent Megváltó monostorának igazlelkű apátja, azolasz Willermus apát révén.

Willermus vagy Vilmos apát, miután látta, hogy Salamon ki-rály bizalmas híveivel tanácskozásra ült össze, elrejtőzött valamikis zugolyban (talán a gyóntató fülkében), ahonnan mindent jólláthatott és hallhatott: a fülke résén át bekukucskált a templombanzajló tanácskozásba és az ö révén, általa, mintegy az ö szemén átmi is beleshetünk történelmünk egy olyan titkos eseményébe,amelyet gondosan el akartak rejteni minden fül és minden emberiszem elöl: Willermus apát fülével és szemével bepillanthatunk atörténelem szürke záróhéja mögött zajló erőmozgásokba, a törté-

87

nelemnek azokba a háttérdimenzióiba, amelyek hét lepellel elvannak zárva ,tekintetünk elöl, ilymódon valósággal néma része-seivé válhatunk az itt zajló cselekménynek.

Titkos szövetkezés jelenetei sorjáznak a szemünk előtt. Sa-lamon király legbensőbb híveivel, köztük Vid ispánnal – aki akrónikák szerint királya király fölött – arról tanácskozik, mikéntszabadulhatna meg legfőbb ellenfelétől, Géza hercegtől, a későbbikirálytól. Vid kész tervet nyújt be Géza herceg elfogására ésmeggyilkolására:

De halljuk a krónikát!"És amikor Salamon király Szekszárdra érkezett, és tá-bort ütött Kesztölc helység fölött, a vecsernye meghall-gatására a Megváltóról elnevezett monostorba ment. Avecsernye után pedig a monostorban Vid és mások ezt atanácsot adták a királynak: "Uram – mondták –, tudod,hogy László Oroszországba ment, Lampert meg Len-gyelországba, hogy zsoldos sereget fogadjanak testvé-rünk, Géza, herceg megsegítésére. GYAKRAN TANÁ-CSOLTUK MÁR FELSÉGEDNEK, MOST IS MEG-TESSZÜK: TÖRJÖN RÁ FELSÉGED A HERCEGRE,AKI IGFÁN ERDEJÉBEN VADÁSZIK; AZ ÉJ CSEND-JÉBEN INTÉZZÜNK T ÁMADÁST ELLENE, FOGJUKEL, ÉS VÁJJUK KI A SZEMÉT. És mire László ésLampert megérkeznek a magukkal hozott sereggel, márnem tudnak ellenállni nekünk. Es ha meghallják, mi tör-tént, be se mernek vonulni az országba. Felséged mind-ezt megteheti, MIVEL AZ Ő T ANÁCSURAI IS FELSÉ-GED HÍVEI. A hercegséget felséged nekem adja, és ígyjól megtámogatja koronáját.A király pedig ennek hallatára megígérte, hogy hajnaliggondolkozik a tanácson. Es tetszetősnek tűnt a tanács azó szemében."Kétségtelen tehát: tanácsosai Géza meggyilkolását javasolják

Salamonnak, és ő a tanácsot miként a későbbiekből kitetszik, el isfogadja. Az alattomos gyilkossági terv csak azért nem sikerül,mert Vilmos apát, aki a tanácskozást kihallgatja, leleplezi a gyil-kos tervet, s az utolsó pillanatban felhívja rá a mit sem sejtő Gézafigyelmét:

"A monostor apátja, névszerint Olasz Vilmos azonbanbezárkózott egy rejtekhelyre, mintha Istenhez imádkozna

88

a monostorban, és kihallgatta a tanácskozást. Azonnalhírvivőt küldött a herceghez, és vele egy levelet, hogyőrizkedjék a királytól."Az életmentő figyelmeztetés azonban elsikkad, mert közbe-

lépnek Salamonnak a Géza táborába beépített ügynökei."Mikor aztán a hírvivő a herceghez érkezett, ott voltak aherceg hitvány tanácsosai, vagyis inkább árulói, tudniil-lik Peterd, Szolnok és Bikács, és azt mondogatták:"Uram, herceg, ne félj, mert az apát részeges, és részeg-ségében küldött hozzád hírvivőt, nem is tudja, mit be-szél."Ezt pedig azért mondták, mert a herceget Salamon kezére

akarták adni. A király pedig bízott bennük" és ugyanitt, az Igfánerdejében vadászni indult."

Az apát mentőakciója tehát az áruló tanácsosok közbelépésé-re Géza jóhiszeműségén meghiúsult. Minden készen állt tehát,hogy egy újabb "vadászszerencsétlenség" történjék, ahol ismétegy nagytehetségű magyar király jelölt veszítse életét. Salamonkirály ugyanis elfogadta a gyilkosság tervét.

Olasz Vilmos apát azonban résen állt."Reggel, amikor a királya gondolkodási idő végeztévelhajnali ájtatosságra ment, az apát megint elrejtőzött amonostorban, hogy kihallgassa a tanácskozást. óugyanis a herceg híve volt, mert annak a fia volt a her-ceg, aki az ő egyházát alapította.A hajnali zsolozsma eléneklése után mindenki eltávozott, de

a király és Vid hátramaradt, és elfogadta azt a tervet, amit Vid ta-nácsolt a királynak.

Amikor az említett apát mindezt meghallotta, mindjárt leve-tette szerzetesi öltözékét, világi ruhát vett, kardot kötve lóra szállt,és nagy sebesen a herceghez ment; reggel még alva találta.Fölébresztette, és azt mondta neki: "Fuss, herceg, mert már kö-zelednek Salamon vitézei, és azonnal elfognak, ha nem futsz."

Géza herceg fölserkent, sietve összegyűjtötte hadait és indul-ni akart az ország határaira. De nem maradt rá ideje: Salamon ha-dai már felvonultak ellene.

Megdöbbentő képet fest itt a krónika Salamon bábkirályvoltáról: ez a jellemzés tökéletesen ráillik azoknak a bábkirályok-

89

nak sorára, kiknek bábkirály voltáról történettorzítóink mélysége-sen hallgatnak.

"Vid, úgy irányította a királyt, mint tanítómester a tanu-lót, A KIRÁLY EGYÁLTALÁN NEM JOG SZERINT, DEVALOJÁBAN AZ Ő ALATTVALÓJA VOLT – óvakodjonilyesmitől minden ember, de leginkább a király(ok)."A hazánkban félelmetesen elharapózott árulás színképeit tük-

rözik a további fejlemények is:"A herceg és serege Kemejnél találkozott a királlyal. Aherceg főemberei, sőt inkább árulói titokban hírvivőketküldtek a királyhoz, mondván: ha a király megtartja őketméltóságukban és .. kegyeibe fogadja (ez az árulás bé-re!) CSERBENHAGYJAK AZ ÜTKÖZETBEN A HER-CEGET, ES ÁTPÁRTOLNAK A KIRÁLYHOZ: A királypedig megnyugtatta őket, esküt is tett rá, és azután nyu-godtan átkelt a Tisza fején a herceg ellen.És amikor az ütközethez közelegtek, a király Nagyfia-egyháznál öltözött fegyverbe, ott egyesítette csapatait azütközetre, és megtámadta a herceget, és le is győzte, hi-szen segítői csalárdul cserbenhagyták. Géza főembereipedig, Peterd és Bikács, a vámépek három csapatával azütközet alatt átpártoltak Salamonhoz, ahogy ígérték, Gé-za herceg pedig, bár seregének legnagyobb része cser-benhagyta, mégsem rettent vissza, és csupán egy csa-pattól kísérve, Salamon harminc csapata ellen a legdü-hödtebb harcot vívta."Ámde hasztalan a gaztett; Gézát nem tudják elfogni és meg-

semmisíteni, az árulók sorsa viszont beteljesedik:"Az árulók futás közben jelt adtak a királynak (Salamon-nak) – ahogy Júdás, az áruló is jelt adott –, felemelték apajzsaikat, hogy a király vitézei ne üldözzék őket. A ki-rály katonái azonban nem tudták, hogy ez az árulás jele,és látva, hogy a herceg csapatai futásnak erednek, üldö-zőbe vették őket mindhalálig, úgyhogy az árulók közülalig egynéhányan kerülték ki a halált." (Thúróczy: Amagyarok krónikája 154-156)Fentiekből kitetszik: Salamon király már akkor gyilkos ter-

veket szőtt hatalmas vetélytársa, Géza elpusztítására, amikor mégminden esélye megvolt rá, hogy katonai eszközökkel, fegyverrelgyűrje le. Mennyivel inkább rászánja hát magát a titkos ügyletek-

90

re azután, miután Gézát a helyébe királlyá koronázzák – szerinteelbitorolja királyságát –, és amikor már vetélytársa elpusztításáraés trónja visszaszerzésére nincs más eshetősége, mint Géza titkoseszközökkel – méreggel való elpusztítása, hiszen arra, hogy ha-marosan meghal, Géza fiatalsága és egészsége folytán nincssemmi kilátása.

Mi történik hát?Géza – aki. ekkor már a nép által szeretett és magnusnak

(Nagy, Hatalmas, Nemeslelkű) nevezett király – jóhiszeműen ésbékülést keresően tárgyalásokba bocsátkozik az elűzött,trónjafosztott Salamonnal: engesztelhetetlen, erkölcsi gátlásokatnem ismerő ellenségével.

Még folynak a tárgyalások, mikor kirobban a dráma:"Ide s tova jártak hát a követek, s e dologról ki-ki más-képpen vélekedett; a megegyezés ügye nem haladt jóvégre – tudósít a Képes Krónika – o Eközben MagnusKirály súlyos betegségbe esett, és bár virtusokkal voltékes, április huszonötödikén minden test útjára tért."Eközben – miközben Salamonnal még folytak az eredmény-

telen tárgyalások.Úgy véljük, ehhez már fölösleges bármit is hozzáfűznünk.

Köztudott, hogy az efféle, hosszan elnyúló tárgyalásokon, kiválturalkodói szintű egyezkedéseken sok ismeretlen, idegen személyis megjelenik, és ilyenkor – a békülékenység jegyében – sűrűn ésóvatlanul folynak az italozások, poharazgatások. II. Endre – éstöbb más királyunk is – egy hasonló tárgyalássorozat után húnytel fölöttébb gyanús, hirtelen halállal.

91

92

SZENT LÁSZLÓ KIRÁLY A MENNYBE SZÁLLAlattomban, váratlanul törtek rá a halálosvégű, ismeretlen

betegségek az Árpád-házi királyokra. Miféle betegségek voltakezek? – arra krónikásaink jobbára nem tértek ki, vagy mert ókmaguk sem tudják, mi volt a királyok halálának oka, vagy mertildomosabbnak vélik a halállal felvetődő tények és körülményekelhallgatását.

Bizonyos jelek arra mutatnak, hogy ez valóban így van. Mégott is csupán a kegyesen ájtatoskodó vallási formulákat hajtogat-ják, ahol volna mód és alkalom a gyilkosságra utaló körülményektisztázására, mint például Szent Imre herceg – és számos más ki-rályunk – esetében, ahol külföldi forrásokból (Albericus,Hildesheimi Krónika stb.) kell megtudnunk; mint például Imreherceg esetében, hogy a vallásos megszállottnak beállított ifjúherceg – miként erről már megemlékeztünk – a kegyes beállítás-sal homlokegyenest ellentétes módon vadászat alkalmával vesz-tette életét – állítólag egy – időzített időpontban közbelépő – vad-kan által. A halál rideg, kézzelfogható tényei úgy látszik, nemférnek össze a mindent általánosságok ködébe mosó kegyes szó-lamokkal, amelyek egyébként a gyilkosságra utaló mozzanatokatis eltakarják.

Szent László király (1077-1095) legjelentősebb Árpád-koriuralkodóink egyike. A meghasonlásba kényszerített, idegenérde-kű vezetőréteggel, szellemiséggel belülről is bomlasztott magyar-ság az ó uralma alatt mintha éledezne, eszmélkedne, igaz szívvelszerette a magyarságot, annyira, hogy véres, polgárháborús ütkö-zetek után még elesett ellenségeit is megsiratta, ha azok magyarokvoltak. A hajdanságban mérhetetlen lélekszámú és hatalmú ma-gyarság (szkítaság) a több mint évszázados irtózatos pusztítás,bomlasztás, elvéreztetés, mételyezés után még mindig Európaegyik vezető hatalma, amely nagy csalattatásaiból kissé éledeznikezd. Magyarország Európa egyik jelentós országa, amely mégmagába foglalja színmagyar területeivel az ősi Szerémséget,Szepességet, Etelközt, beleértve az ősi Magyarország keleti szentvédőövezetét, a dévek földjét, Moldovát is le az Iszterig,Havaselvévei, miként ez Arany János Szent László c. költemé-nyéből is kitetszik:

93

Monda László, a nagy király,Eredj szolgám, Laczfi Endre,Küldj parancsot, mint a villám,Köss nehéz szablyát övedre.A tatártól nagy veszélybenForog Moldva, ez a véghely:A tatárra veled menjenTíz ezernyi lófő székely.

Mondák, legendák keletkeztek róla és élnek mindmáig a népajkán, s valós küzdelmeit mégsem ismerjük. Kilenc évszázadaimmár, hogy meghalt és alakja körül még mindig lélekfojtó ésszemfájdító a köd.

Kilenc évszázad sűrű pora takarja el szemünk elől az akkorieseményeket, és ennek a pornak jelentós részét alkotja a szándé-kos mellébeszélés és célzatos hazugság: az idő eltemette a bizo-nyítékokat, ha voltak, nem könnyű hát jottányi előhaladást is el-érni, észrevétlenül megmaradt fogódzókat, bizonyosságokat talál-ni, s történészeink ilyenkor mit mondanak? – lássuk a bizonyíté-kokat! s bizonyítékon ők kizárólag a sebből előhúzott kést, a ké-sen levő ujjlenyomatokat, a méregpohár fenekére tapadt méreg-maradékokat értik – olyan bizonyítékokat, amit mai gyilkosságoknagyrészénél sem tud a modern kriminalisztika felmutatni –, sezek híján hangoztatják: nem történt bűncselekmény, nem voltsemmiféle gyilkossága magyar történelem fehér takarójáraegyetlen vércsöpp nem sok, de még annyi sem hullott.

Van azonban valami, ami kishíján több, mint a bizonyosság:a valószínűség, ami nélkül a bizonyítás vak útra fordul. Kiválókriminilógusok, jogászok, igazságügyi orvosszakértők tudják:nincs teljes bizonyosság: a bizonyosság csupán lehetséges szintűvalószínűsítés: ez az a fő csapás, amelyen a törvény és a kutatógondolat haladhat, s nekünk is be kell érnünk ennyivel: tényekkelrakjuk körül királyaink halálát, közvetlen és közvetett tényekkel,s a tények rajzolják ki, mi történt, minek kellett történnie. így já-runk el Szent László esetében is.

Szent László férfikora delén volt, teli nagy tervekkel, mikorélete hirtelen megszakadt és a halál elragadta.

94

De adjuk át a szót a krónikásnak."A király pedig összegyűjtötte seregét és unokaöccséneksérelme miatt megindult. a csehek ellen. DE AMIKORCSEHORSZÁG HATÁRÁRA ÉRT, NEHÉZ BETEGSÉG-BE ESETT."A király, miként ez a krónikából is kiviláglik, addig egészsé-

ges volt s a közvetlen háborús összecsapás előtt, a cseh határszé-len esett – váratlanul és előzménytelenül – "nehéz betegségbe".

Szent László tüstént megértette, megérezte, mi történik vele,"Összehívta főembereit, követségbe küldte Marcel prépostot ésPéter ispánt Kálmánhoz, hogy térjen vissza Magyarországra."

Szent László tehát mihelyt a betegség rátör, tudja, hogy szá-mára nincs menekvés és meg kell halnia. Miből, minek alapjánvonja le ezt a következtetést, nem tudjuk, de hogy erre a követ-keztetésre jutott, semmi kétség: ezért hívatja haza azonnali hatály-lyal fiát, Kálmánt, hogy helyébe lépjen a királyi székbe.

Valóban így is történik minden. Szent László király rövide-sen meghal és Kálmán fia lép örökébe.

"Szentséggel és kegyelemmel telve költözött át az an-gyalok társaságába uralkodásának tizenkilencedik esz-tendejében ,- írja a Képes Krónika – és Váradon temet-ték el saját monostorában, az Ur 1095-ik évében július29-én, vasárnap."A krónikás szövegből, a történeti tényekből az alábbi követ-

keztetések adódnak:

- Szent László tett készsége és férfiereje teljében van,- s hogy ez valóban így van tanúsítja, hogy alig pár hete fel-

kérték a kereszteshadak fővezérletére, mint arra legráter-mettebbet, legméltóbbat: és László el is vállalja a főve-zérséget,

- teli van nagy tervekkel, dinamikus cselekvésvággyal,- nyár derekán II. Bresztiszláv cseh király ellen indít hadat- a cseh határra érve halálos kórság tör rá, ami hamarosan el-

viszi.- cselekvés közben, háborús összecsapás előtt a cseh határon

tör rá a halálos kór

95

- nem tudjuk, mi történt ott a cseh határon az ütközés előtt, decsaknem bizonyosra vehető, hogy a háborús összecsapáselőtt küldöttség érkezett és megbeszélésekre, tárgyalások-ra került sor

- eközben szakadt rá a királyra a halálos kór- talán kibékülésre került sor? talán poharazgattak?- a háborús összecsapás természetesen elmaradt, a hadak visz-szatértek, a magyar is a holtbeteg királlyal- László, mint aki pontosan tudja mi történt, mi történik vele,

nyomban megtette végintézkedéseit, gondoskodott utódlásáról,- nagy kérdés: miből tudta, hogy vége van, s nem meneked-

het?

Az Anjou-legendárium egyik képén a főurak rémülten me-rednek a nagy király tetemére.

Ennyi mindössze az, amit itt felhozhatunk.

96

97

KÖNYVES KÁLMÁN KIRÁLY ÉS AZ ORSZÁGÁRU-LÓK

Mi történt Könyves Kálmán (1096-1110) királlyal? Hogyanhalt meg? Miként végezte életét és uralkodását? Miféle rejtélyeklappanganak élete és halála körül?

A legenyhébb megfogalmazás az, hogy szokatlan körülmé-nyek között végezte, s az egykorúak mérget, isteni bosszút (vér-bosszút) emlegettek.

Krónikáink meglehetősen sajátos módon méltatják Kálmánkirály halálát. Szerintük a királyt a fülére tett, méreggel bekent ta-pasz ölte meg, amely kiszívta agyvelejének egy részét.

Történtorzítóink és azok, akik a magyar történelem titkainakfeltárásában ellenérdekeltek, kurtán-furcsán akarják elintézni ezt,kinyilatkoztatván, hogy a kérdéses váladék nem agyvelő volt.Egyikük orákulumként így szól: a krónikások által "emlegetett‘agyvelő’ pedig nyilván genny" volt.

Így. Pár odaveszett szóban. Diktátumként. Kész, vége. Sem-mi egyéb nem számít. Csupán ennyi: genny vagy agyvelő? Tu-datlanság és tudás összecsapása. Csőlátás és csőlátásra szoktatás.

Valaki téved. De ki az, melyikük az? Középkori krónikáink,vagy azok letaglózói? Az állítás téves, vagy annak fölényes taga-dása? Valóban ennyi volna az egész kérdés: egyik nagy Árpád-házi királyunk, Könyves Kálmán király halálának, tragédiájánakegésze beszűkíthető ebbe a két szóba – genny – agyvelő? Ezen túlnincs semmi egyéb?

Lássuk hát a legilletékesebbet, a Képes Krónikát, s minde-nekelőtt az előzményeket.

A Krónika félelmetes eseményekről számol be. Olyan jelen-ségekről, amelyek alapjaiban rázzák meg az országot, s amelyekalkalmasak minden ország hatalmának megdöntésére, gyökereselpusztítására: a belső árulás összefog a külső nagyhatalmakkal,vagyis a belső árulás nemzetközi összeesküvéssé terebélyesedikés támadó idegen hadsereg jön az ország határaira.

"Az Úr 1113-ik évében a császár hatalmas sereget moz-gósított Álmos herceg érdekében, és Magyarország hatá-rára jött."

98

Álmos herceg tudniillik, a király összeférhetetlen, szüntelencselszövésekbe bonyolódó testvére, akit méltán a kor rossz szel-lemének nevezhetünk, trónkövetelőként lép fel testvére ellenében,és külföldi segítséget' kér trónigényének érvényesítésére.

Kálmán mesteri diplomáciával, ajándékokkal, kedveskedőígéretekkel eléri, hogy a császári sereg visszavonul. A király ez-után elfogatja testvérét, Almost és azt kicsiny fiával együtt meg-vakíttatja, hogy ilymódon egyszersmindenkorra alkalmatlanná te-gye őket az uralkodásra, de az ország főemberei közül másokat isbüntetéseknek vet alá.

A Krónika az alábbiakat fűzi ehhez:"Mégsem vált hasznára az ártatlan vér kiontása, mert azISTENI BOSSZÚ KORAI HALÁL BÚS ITALÁTNYELETTELE VELE, ÉS MEGBÜNTETTE ideigtartóországának romlásával."Lehet-e ennél világosabb kifejezése a király megmérgezésé-

nek?

- A király korai halála a főúri bosszúállás következménye.- Még a gyilkosság végrehajtásásnak módját is meghatározza

a Krónika: "a korai halál bús italának lenyeletése" semmiegyéb, mint a király méreggel "a korai halál bús italával"való megitatása.

S mindez távolról sem holmi alaptalan megnyilatkozás: aKrónika szavai mélyen a kortörténet eseményeibe ágyazódnak:

1. Kálmán király elhárítván az országot fenyegető háborúsveszélyt drasztikusan lesújt azokra, akik ezt a veszélytokozták.

2. Akciót reakció, cselekvést ellen-cselekvés követ: a pártütőka maguk módján visszaütnek: Kálmánnal mérget itatnak.

3. Kálmán súlyosan megbetegszik.

Látnivaló: ez a középkori krónikáink által igazolt, hitelestörténelmi eseménylánc tökéletesen okszerű és ésszerű: ese-ménymozzanatai egymásból következnek.

99

Vagyis Könyves Kálmán király halálának kérdése messzetúlterjed az "agyvelő vagy genny" hamis problémáján, végletesproblémaleszűkítésén. S hogy ez mennyire hamis, kitűnik a kö-vetkezőkből.

a/ Kálmán király valamiféle fülbajban, fülgyulladásban meg-betegszik. Ez természetesen elképzelhető.

De nyitva marad a kérdés: miért éppen ekkor? miért az ösz-szeesküvőkkel való leszámolás után? Hiszen a krónikás még fen-tieken túlmenően is félreérthetetlenül utal a két esemény, a párt-ütők megbüntetése és a király betegsége közti szerves kapcsolat-ra. "Ezek után a király súlyosan megbetegedett..." Hivatalos törté-nészeinkről föltehető-e, hogy nem olvasták a krónikák idevágórészeit, vagy olvasták, de nem fogták fel azok tartalmát?

Mindenesetre tény marad: az ártatlan fülbajban szenvedő ki-rály meséje kizárja a történelmi összefüggéseket, s a király meg-betegedését a véletlen tartományba utalja: véletlenül betegszikmeg s véletlenül épp ekkor.

b/ Ha a király – e beállítás szerint – csakugyan holmi közön-séges fülbajban betegedett meg és füléből csakugyan aszokásos váladék, genny szivárgott, akkor felhorgad anagy kérdés: mibe halt bele s mi vitte el gyors iramban,hiszen a fülbetegségek nem pusztítanak úgy, mint a pes-tis, himlő, kolera, hanem csendesebb lefolyásúak és zö-mükben gyógyíthatók, s a régiek értettek is gyógyításá-hoz, egyáltalán nem lévén olyan tudatlanok, mint ami-lyennek némelyek őket beállítani szeretnék.

c/ De visszatérünk az "agyvelő – genny" problémához. S ittidéznünk kell ismét a Krónikát.

Kálmán királynak "volt egy Draco nevű olasz orvosa, AKI-BEN FELETTE MEGBÍZOTT. Ez flastromot rakott a király fülé-re, mert gyötörte a fejfájás".

Figyelem! Meg kell szakítanunk a krónikás szövegét: Kál-mán király fülbaja, fülfolyása itt kezdődik! A királyt előzőlegcsupán fejfájás gyötri, ennek ezer oka is lehet, Draco ezért tesz rá

100

flastromot a fülére, a fejfájás, nem pedig fülfájás, fülfolyás vagyfülpanaszok miatt! A váladékot aztán Draco flastromja húzza ki.

Ez a flastrom természetesen nem holmi száraz, tiszta vászonvagy valami efféle, hanem egy bizonyos ismeretlen anyaggalDraco által bekent tapasz: ez pedig – a tények tanúsága szerintnem gyógyít, de betegít: ebbe hal bele a király.

"A flastrom ereje a fül üregén át kiszívta agyának nemkicsiny részét." – mondja a Krónika.A király fejfájását Draco flastroma nemhogy enyhítené, de az

elviselhetetlenségig fokozza."Amikor tovább már el nem viselhette a flastromot, le-vette és megmutatta Ottmár ispán nak. Ottmár ispánmegnézte a flastromot, látta rajta a kiszívott agyvelőt, ésígy szólt a királyhoz: "Uram, el kell látnod magad útra-valóval". Ennek hallatára megijedt a király, és felsóhaj-tott." – fülében "átkos csalmatok levével"...Mert mintha Hamlet szelleme hátborzongató históriájának

valamiféle korai előváltozatát hallanók. Hamlet apját is gyanútla-nul hantolják el, abban a hiszemben, hogy természetes halállalhúnyt el. Kísértő szelleme azonban a következőkben vallja megHamletnek, hogy mi történt vele a valóságban:

"... Üvegben átkos csalmatoklevével, S fülhézagomba önté e nedűBélpoklos csöppjeit, melyek hatásaA vérnek oly halálos ellene,Hogy gyorsan átfut, mint a kéneső,A testbe minden ösvényt és kaput,S mint tejbe csöppentett oltó a tejetMegoltja, összerántja hirtelenA híg, az ép vért: így történt velem;Egyszerre undok ótvar kérgezé,Csömörletes héjjal, Lázár gyanánt,Szép. sima testemet."

Léteztek-e hát efféle mérgek? Vagy mindez csupán üres szó,puszta képzet? Könyves Kálmánt nem mérgezték meg? Hamlet

101

atyját sem mérgezték meg? Tévednek krónikáink? Shakespeare istéved?

De foglaljuk itt össze, mit is mondanak a krónikák!

1. Kálmán király bosszúállás következtében betegedett meg.2. Következésképp: a király megbetegedését mérgezés okoz-

ta.3. Draco nevű olasz orvosa mérgezte meg, akiben indokolat-

lanul megbízott.4. A Draco által a király fülére helyezett flastrom mérgezett

volt.5. A mérgezett flastrom kiszívta a király agyvelejét.6. Kálmán maga is gyanakodni kezd orvosára s határozottan

úgy véli,hogy betegsége (és orvosa) körül valami nincs rendben.7. Ezért orvosa távollétében sajátkezűleg leveszi füléről a

flastromot, és megmutatja azt bizalmi emberének, a laikusOttmár ispánnak, annak véleményét kérve erős gyanakvá-sa cáfolására vagy megerősítésére.

8. Ottmár ispán – a flastromon levő anyagot – szerinte "kiszí-vott agyvelőt" – látva, közli a királlyal: nincs mentségszámára, várja a halál.

9. Könyves Kálmán megrémül és feljajdul (Thúróczy) a hírhallatára: vagyis a hír váratlanul éri: betegsége nem adottrá okot, hogy számítson közeli halálára.

Nagy kérdés: lehetséges-e, hogy Ottmár Ispán akkora tudat-lanságban leledzett, hogy nem tudta megkülönböztetni a gennyetaz agyvelőtől? Nem látott tán még effélét soha?

Maga Kálmán király is tüstént elhiszi és magáévá teszi ezt azállítólagos képtelenséget, tévhiedelmet.

Mi több: középkori krónikáink sora is fenntartás nélkül elfo-gadja ezt.

Ottmár ispán megállapításának azonban csupán az egyik ré-sze, előrésze az agyvelőre való utalás: megállapításának lényegirésze: a király halálán van s haladéktalanul intézkednie kell azutódlás kérdésében: gondoskodnia kell trónutódjáról, mielőttmeghal.

102

Ez pedig, mint tudjuk, bekövetkezik.Ottmár ispán "diagnózisának" lényegi megállapítása törté-

nelmileg beigazolódott. Ebben tehát nem tévedett, ez pedig el-lentétben áll a gennypártiak állításával, s felveti a kérdést: Mibehalt bele hát oly gyorsan a király?

Efféle fülbajjal, fülfolyással ugyanis – mégha elhanyagoljákis, s nem gondoskodnak a kezeléséről, hónapokig, sőt évekig ellehet élni, s az sem kétséges, hogy az efféle bajokat az ősi, népigyógyászat eszközeivel rendszeresen gyógyították. De a királymellett ott voltak udvari orvosai, s ott volt Draco, akinek mégis-csak kellett valamit értenie a fülbajok gyógyításához: a királymégis, ennek ellenére – vagy talán épp ezért? –hamarosan bele-halt nem halálos jellegű betegségébe.

Még tovább menve: némelyek azért kardoskodnak a gennymellett, mert tagadni akarják, hogy Kálmánt megmérgezték, meg-feledkezvén arról, hogy a király esetleges betegsége – illetvesemmiféle betegség, gyengeség, sérült testfelület – nem zárja ki amérgezést, ellenkezőleg: a beteg, sérült testfelületre lehet a leg-könnyebben és leggyanútlanabbul rávinni a mérget. Esetünkben akirály fejfájása nyújthatott lehetőséget Draco végzetes beavatko-zására és a halálos flastromnak a fülre helyezésére. (NegyedikIstván megmérgezésére például az érvágás okozta sérülés teremtalkalmat: erre helyeznek a gyilkosok méreggel bekent flastromot:nem lehetetlen, hogy az ötletet éppen Kálmán megmérgezésébőlmentik.) Beteg, elesett embert lehet a legkönnyebben és a legke-vesebb kockázattal megölni, megmérgezni, hiszen ilyenkor min-denki természetes halálra gondol, ha pedig sikerült ezt elhitetni(ami történelmi gyilkosságoknál létfontosságú), úgy nincs nyo-mozás, nincs felelősségre vonás és mégcsak a gyanú sem éled fel.

103

104

A HALÁLRAÖLELGETETT KIRÁLY SZÉDÜLETESHISTÓRIÁJA

II. István (1101-1131) személyében végre olyan királyrabukkanunk, akinek halált okozó baját histórikusaink pontosanmegnevezik: II. István vérhasban halt meg.

Azazhogy nem ilyen egyszerű. Vérhas, igen, vérhas, de... az-az... tulajdonképpen... Legjobb, ha áttekintjük a fejleményeket...

II. István király rövid életének és még rövidebb uralkodásá-nak (1116-1131) időszaka három ütközőzóna, három erőközpontközött feszül: Bizánc, Velence és a belső összeesküvő erők kö-zött.

Mindhárom erőközpont – legalábbis István elleni akcióiban –titkos, egyedül a magyar királyé nyílt, s míg a három hatalmi erő-központ a titkos erőkre építi tevékenységét, a magyar királyi ha-talom nemcsak hogy nem alkalmazza, de nem is ismeri ezek te-vékenységét. Így hát a küzdelem végkimenetele aligha lehet két-séges. .

A három fő ütközőzóna:

1. Bizánc. A Magyarország elleni, váltakozó formában hosszúévszázadokig tartó délkeleti inváziós terjeszkedés köz-pontja, amely végül is leszakítja Magyarország ősi déli te-rületeit, ezekben az évtizedekben erősödik fel. Magyaror-szág hatalmának a X. század második és a XI. század elsőfelében bekövetkezett nagyarányú hanyatlása folytán(mert a világtörténelem nem ismer hatalmi vákuumot); ezmás nagyhatalmi, világuralmi aspirációkkal együtt a bi-zánci törekvéseket is felerősítette, s 1114-től rendszeresséválnak a bizánci betörések, terület foglalások, magyar-bizánci háborúk és ezek folyamán a titkos bizánci manő-verezések a hazánk fölötti uralom megszerzésére.

2. Velencét módfelett aggasztotta az adriai magyar tengerpartihatalom erősödése, titkos ügynökökkel árasztotta el az or-szágot és háborút indított Dalmácia, illetve a dalmata ten-gerpart birtokáért. A titkos ügynökök tevékenységéről,sajnos, mindmáig sincs kielégítő képünk. Tény, hogy ígé-retekkel és adományokkal, megvesztegetéssel Velencének

105

időlegesen sikerült maga mellé állítani a magyar tenger-parti városok vezető polgárságát.

3. A harmadik fő ütközőzóna ebben az időszakban a magyarközponti királyi hatalom ellen szervezkedő, elidegenedettszellemű egyházi és világi oligarchia, amely a maga ha-talmának kiterjesztése, korlátlanná növelése érdekébenhatalmi ligákba tömörül és mindújra összeesküvéseketszervez a királyi hatalom megdöntésére.

István helyzetét súlyosbítja, hogy apját, Könyves Kálmántalig tizenöt évesen veszti el, tehát akkor, amikor még nem kerül-hetett sor semmiféle királyi tapasztalat átadásra, uralkodói inte-lemre, figyelmeztetésre, s István serdületlen gyermekként kerül atrónra, anélkül, hogy bármit is tudna a kormányzásról és egyálta-lán alkalmas volna a kormányzásra.

Gyermekkirály tehát ismét a magyar trónon: olyan állapot ez,amely kedvez minden ellenerőnek, hiszen az ország csaknem fe-jetlen: gyermekkirály = bábkirály; kormányzótanács uralkodikhelyette, s ez kedvez a belső hatalmi megoszlásnak: gyarapodnak,hatalmasodnak a bárók ligái: a királynak nincs tényleges hataloma kezében.

István uralkodásának első évei alárendelt, névleges szerepé-nek megfelelően személyére vonatkozólag különösebb baj nélkülteltek el. A külső villongások, támadások, intrikák természetesennem szünetelnek, váltakozó sikerrel folyik Velencével a harcDalmácia birtokáért, a Könyves Kálmán által megvakított Álmosherceg, a kor rossz szelleme sem nyugszik.

Személye körül az igazi vihar azonban ott kezdődik, mikor agyermekkirály felserdül, fellázad bábvolta ellen és jogait érvénye-sítve kezébe ragadja az ország tényleges irányítását, ami – kellőtapasztalat híján – nem mindenkor előnyösebb a régebbi állapot-nál.

Mikor történt ez? Adatok hiányában nem tudjuk pontosan, demeglehetős biztonsággal következtethetünk rá a fejleményekből.1125-1126-ban ugyanis nagy erővel bontakozik ki az ellenpártszervezkedése: a főurak többsége Vak Álmos herceget akarja Ist-ván helyébe a trónra emelni, de István az összeesküvést leveri.Álmos számos hívével együtt Bizáncba menekül. István követeli

106

Álmos kiadatását, majd ennek sikertelensége láttán betör bizánciterületre és sértő tartalmú levelet küld a bizánci császárnak, akiviszont válaszüzenetében azt ígéri, hogy "kimetszi köldökét férfi-asságával együtt".

Jelképi formába rejtett halálos fenyegetés ez: a köldök (azéletet adó köldökzsinór helye), másfelől a férfiasság kimetszéseaz életfolytonosság két végpontjára utal s értelme: az írmagostulvaló kiirtatás. Semmiképp sem tekinthető üres fenyegetőzésnek,márcsak azért sem, mert az ifjú, huszonhatodik életéve körül járóuralkodó súlyosan megbetegszik, annyira, hogy képtelenné válika hadműveletek irányítására; a császári hadak nagy erővel támad-nak és minden balra fordul, a magyarok irtózatos veszteségeketszenvednek és kénytelenek visszahátrálni.

Az ifjú király halálán van, s az ellenpárt a király halálára vár-va új ellenkirályt választ, a második ellenkirályt, nővérének fiát,Sault. Miként Thúróczy írja: "összeesküdött az ország, hogy aKIRÁLY HALÁLA UTÁN nővérének a fiát, név szerint Sault te-szik meg királynak."

Saul királlyá jelölése azonban később valamilyen ismeretlenokból meghiúsul, s az ellenpárt új királyválasztásra szánja magát.

"Történt pedig, hogy a "király Egerben (újbó1?), súlyo-san megbetegedett: MÁR MINDENKI ELŐRE LÁTTAHALÁLÁT. Az árulók pedig, hiu reménytől vezetve Borsés Iván ispánt királlyá választották."István tehát ismét halálán van. Ezúttal már harmadszor: az új

ellenkirályok megválasztása csalhatatlanul jelzi, hogy a közhie-delem szerint a király számára nincs mentség és halála már csaknapok vagy órák kérdése: ezért is kell sürgősen, haladéktalanulmegválasztani az új ellenkirályokat.

Hogyan és miként vehetik ennyire biztosra, az külön rejtély,hiszen minden betegség kimenetele kétes és a legsúlyosabb baj isévekig elhúzódhat.

Csalódniok kell azonban ezúttal is: a rendkívüli életerejű ki-rály ebből a halálos nyavalyájából is felépül. Mivel pedig a meg-bocsátás nem kenyere, kemény kézzel lát a rendcsinálásnak.

"Midőn (...) Isten akaratából a király felépült, Ivánnaklevágatta a fejét, Bors ispánt pedig a királyi udvarbólgyalázattal kivetette és Görögországba száműzte."

107

Mintha valami sajátos automatizmusnak volnánk a szemlélői:

a/ a király megbetegszik, halálán vanb/ az összeesküvők királyt választanakc/ a király felépül, lesújt a pártütőkre.

Háromszor ismétlődik ez a furcsa eseményszerkezet.És a jelek szerint ismétlődne negyedszer is. Ekkor jön elő a

vérhas. A király vérhasba esik, már ismét halálán van, ámde aztánismét a fordulat és a felépülés jelei mutatkoznak...

Ezúttal azonban egy új tényező lép be a dolgok menetébe.Kísérjük figyelemmel ezt a Képes Krónika tolmácsolása sze-

rint, amely szerfölött különös módon kezd a király újabb betegsé-gének és halálának ismertetésébe. Elbeszélésének élére ugyanis –látszólag teljesen oda nem illó módon – a kunokat helyezi, mikéntbeszámolójából rájövünk: ez az új tényező, mely belép az esemé-nyek menetébe.

"Abban az időben István királya kelleténél jobban sze-rette a kunokat; a király mellett tartózkodott Tatár nevűfejedelmük, aki a császár öldöklése elöl kevesedmagávalmenekült a királyhoz. A király ezúttal vérhasba esett. Akunok pedig, akik a király kedvezése folytán HOZZÁ-SZOKTAK A GONOSZSÁGOKHOZ, ekkor is javábandühöngtek a magyarok ellen. Amikor a magyar parasz-tok megtudták, hogy a király halálán van, megölték akunokat, akik javaikat ragadozták.Tatár kun fejedelem elpanaszolta a királynak, hogymegölték embereit.A király pedig úgy érezte, hogy NÉMIKÉPPEN JOBBANVAN; amikor látta, hogy Tatár könnyezik, a többi kunpedig jajgatva veszi körül –minthogy nagyon szeretteőket –, felmordult és így szólt:"Ha meggyógyulok, tízet ölök meg mindegyikért, akit kö-zületek megöltek. Most ne búsuljatok életem miatt, mertJOBBAN VAGYOK."E szavakkal kinyújtotta kezét, a kunok felé, ezek nyakra-főre rohantak, hogy kezet csókoljanak neki. ÉS OLYNAGYON, MEGSZORONGATTÁK, HOGY ELLAN-KASZTOTTÁK A KIRÁLYT, ÍGY VISSZAESETT BAJÁ-

108

BA ÉS MEGHALT."A megszokott menet tehát ezúttal is beindult és szépen haladt

a szokott végkifejlet felé, ezúttal azonban már nem következettbe, mert egy új tényező lépett közbe és megakadályozta. Vagyisaz Istvánt sanyargató halálos kór ismét csődöt mond, nem bír akirállyal, aki a rövid krónikás szövegben kétszer is kijelenti, hogyjobban van, sőt harmadszor is utal felgyógyulására ("Ha meg-gyógyulok ..."), s valójában erre felel a kunok rárohanása a betegemberre és a halálosvégű szorongatás. E cselekvés lényegi tartal-ma és értelme: a király szervezete ismét kifog a "betegségen" ésismét várható a felépülése; meg kell ölnünk, méghozzá itt nyom-ban, haladéktalanul: negyedszerre már nem szabad felépülnie.

Felmerül persze az emberben bizonyos kétely: miért éppen akunok? Miért éppen azok, akiket szeretett és akikkel sok jót tett?Ellentmondást érzünk István kunok iránti jótettei és e gaztett kö-zött.

Valóban ellentmondás feszül itt. Ámde ez az ellentmondásátléphető, és az élet számtalanszor át is lép rajta, hiszen ki ne tud-ná, hányan pusztítják el kicsinyes, vélt vagy valóságos érdekei-kért, szinte érthetetlenül jótevőiket, támaszukat.

És van itt még valami, ami nagyon fontos.A politikai orgyilkolás elemi feltétele, taktikájának nélkülöz-

hetetlen követelménye az álcázás, a gyilkosság tényének minélmélyebben, minél sokrétűbben való elrejtése. Ebből fakad: a le-hetőségek szerint a leghűbbnek, legodaadóbbnak látszó, gyanúfelett álló ember(eke)t kell rávenni a gyilkosság végrehajtására: azelőre kitervelt gyilkosságleplezés egyik legfőbb, bevált s éppezért előszeretettel alkalmazott fogása ez. Mert például, ki negyanakodna, ki nem fogna gyanút, ha mondjuk egy, a királlyalellentétes viszonyban álló csoport, a pártütők egy csoportja veszikörül és ölelgeti halálra a királyt? ...Emígy pedig az áldott jóhi-szeműségtől elalszik a gyanú, de annyira, hogy még ma, közelezer év múltán is alig eszmélünk rá: itt hatásosan megrendezett,színpadias keretekkel álcázott királygyilkosság történt.

Érdekes és idevágó párhuzamként meg kell említenünk, hogyKun (IV.) László királyt (1272-1290) is szeretett kunjai ölik meg.

Fentiek értelmében világosan meghatározható, miként esett akirálygyilkosság kitervelőinek választása éppen Tatár kunjaira: ez

109

a csoport rendelkezett a gyilkosság végrehajtásának legeszmé-nyibb feltételeivel, nevezetesen:

1. István király "a kelleténél jobban szerette" őket és a kelle-ténél jobban

bízott bennük.2. Tatár kunjai "hozzászoktak a gonoszságokhoz"; nem voltak

erkölcsi gátlásaik, azaz: készséggel vállalkoztak mindengaztettre.

3. Állandóan a király környezetében tartózkodtak. Szabad ki-bejárásuk

volt a királyhoz és – mint a király kegyeltjeit – senki sem el-lenőrizte őket.

4. A király mellett nem álltak biztonsági emberek: egészségét,testi épségét, életét senki sem vigyázta.

5. A király jótettekkel halmozta el őket, s így a "jótettért jótvárj" elve alapján gyanú fölött állottak, miként ugyanen-nek az elvnek alapján gyanú fölött állók maradtak közelegy ezredév során, noha ez a királyhalálról kieszelt kismese tele van ellentmondásokkal és képtelenségekkel.

Már maga az ölelgetés is képtelenségeket rejt, s ezt már lé-nyegi tartalma, végeredménye is kivetíti: "szeretetből" halálraölelgetik: megölik a királyt!

Miféle ölelgetés volt ez? Ölelgetés szavunk töve az "öl" szó,az ölelés nemi jellegére utal: ez határozza meg az ölelés jellegét;az azonos neműek közti ölelés csupán jelképes kifejezése a sze-retetnek, megbecsülésnek, stb.: vagyis férfi és férfi közti ölelke-zés huzamosságát, tapadóbb, hevesebb voltát kizárja az ép ösztön.Miképp ölelgették hát halálra II. Istvánt: Gyakorlatilag hogy kép-zelhető el ez? Egyszerre ölelgették? (Hányan férhettek hozzá?)Vagy külön-külön, egymásután? Vagy csoportosan rárontva, mintzsákmányukra a vadak? És a király, a beteg király tehetetlenül,szó nélkül tűrte, hogy halálra ölelgessék, megöljék, vagy pedigtiltakozott, de kutyába se vették?

Miket akarnak elhitetni s miket hitetnek el velünk, miféleképtelenségeket?

110

Kérdés az is, honnan szedték mindezt, miféle forrásból? Kiláthatta egyáltalán, mi történt a kunok gyűrűjén át?

Ez külön megfontolást kíván.Mindenesetre érdekes, hogy az ölelgetés hátterében van egy

másik halál-ok, halál-indoklás: a betegség, a vérhas, s a kettőshalál-ok között valójában mintegy szabadon lebeghetünk, nemtudván pontosan: melyik milyen arányban volt részes a király ha-lálában.

Mi ez? Túlbiztosítás? Kettős biztosítás? Nem volt elég különsem a vérhas, sem az ölelgetés? Vagy az ölelgetés csak amolyankísérőzene-félének készült (és hamis kísérőzenének sikerült) ésIstván király mégiscsak vérhasban halt meg.

Igen, vérhasban, 1131 március 1-én.Úgy van: március elsején, vérhasban, nem írtuk el az idő-

pontot.Vagyis István király januárban vagy februárban, a nagy téli

hidegek, fagyok évadján esett vérhasba, hiszen csak így halhatottmeg március elején vérhasban.

Vérhas januárban, februárban! Vérhas-halál március 1-én!Hát bizony ez elég különös, ha arra gondolunk, hogy a vérhas jár-vány s évadja nem a téli fagy, hanem a nyári hévség.

111

112

AZ IGAZI VAK BÉLA REJTÉLYVak (II.) Béla király (1131-1141), Vak Álmos herceg fia a

maga egész életével, személyével a királyi trón körül dúló dühödtharcok, trónvillongások, polgárháborúkig ajzódó belviszályok ál-dozata, hiszen vakon éli le az életét; Kálmán király, apjával, Ál-mos herceggel együtt, még kisgyermekként megvakítatta. Ádázviszálykodások közepette telik el rövid élete, és mindössze tízéves uralkodása is. Véres viszályok töltik ki napjait, véres árnyakkísértik álmait: országát, létét szüntelenül megsemmisítéssel fe-nyegeti a pártoskodás: szüntelenül küzdenie kell a pártütőkkel,árulókkal, összeesküvőkkel, akikkel szemben ó maga is véresmegtorlást alkalmaz: szerb felesége unszolására vagy éppen pa-rancsára. Küzdenie kell Kálmán király állítólagos fiával, mosto-hagyermekével, a trónkövetelő Borisszal, aki idegen hadakkaltámad ellene.

Születésétől haláláig kíséri a viszálykodás, és mégis – ha hi-hetünk az erről szóló híradásoknak, és vélekedéseknek – háborít-hatatlan, csendes, békés halállal múlik ki ebből a világból – és eza Vak Béla rejtély lényege – állítólag borital, borozás következté-ben pályázik el a másvilágra: harminchárom évesen.

Hivatalosaink minden további nélkül elfogadják ezt a halál-megoldást. Mért is ne! Ez a legszelídebb megoldás! Kifogást mimagunk sem emelünk. Csupán egy kissé furcsálkodunk: Ennyireféktelenül szerette a bort, ilyen megakadályozhatatlanul! És a bor,ez a magyarok által kellemesnek tartott nedű vágtázó iramban el-ragadta, akárha mérget nyakalt volna... Ha így esett, bizony úgyjárt, mint az a hadfi, akinek halálos pengék sűrűjében forgolódvasemmi baja sem esik, s hazatérve egy szúnyog csípése pusztítjael; annyi ellensége volt ennek a szegény vak királynak, hogyszámukat se tudta, s mióta megkoronázták, az életére törtek.

További furcsaság: miért tűrte volna a királynak ezt a nyaklónélküli borozgatását Ilona nevű szerb felesége, aki a források sze-rint ugyancsak kardos menyecske volt, s Bélát uralma alatt tar-totta és – az országgal együtt 6 kormányozta, ami egy vak királyesetében érthető. Mért nem volt hát szava férje mértéktelen italo-zása ellen? Mert ha netán tán volt, az nagyon nagy szó volt, ésBéla annak ellenében mit sem tehetett.

113

Tiszta sor: csak az történhetett, \mit Ilona engedélyezett, ígyhát módfelett fogas kérdés, mért tűrte ezt a halálbavivő italozást,mért nem tett semmit ellene, hogy királyi ura ilymódon kimúljonebből a világból, mért adatott neki korlátlan mennyiségben bor-italt, hisz nélküle a vak ember egy kortyhoz sem juthatott volna.

Miféle rejtély lapul itt? Miért itatták? Miért engedték inni?Mért tűrte - vagy segítette elő – ezt Ilona?Vagy meglehet, hogy nem ő, nemcsupán ő, de különféle ér-

dekcsoportok csendes kis összeesküvése rejlik Vak Béla királyitalos önpusztítása mögött?

Béla király – és ebben egyáltalán nem áll egyedül a magyarkirályok között -a kiélezett és összefonódó külső-belső cselszövé-nyek, hatalmi törekvések ütközőpontjában állt. Ezek bonyolultmanővereit ma már felfogni sem tudjuk. Vegyünk a sok közülcsupán egyetlen szálat; az Ilona királyné tanácsára (parancsára?)nyílt színen felkoncolt hatvannyolc főúr – népes és kétségkívülbosszúszomjas és vérbosszúra készülő hatalmi csoportjait. Ré-gebbi krónikák nyomán a Chronica Hungarorum így számol beerről az ugyancsak bosszúfűtötte rémtettről:

"Uralkodása alatt Helena királyné a királlyal és hű bá-róival tanácsot tartva egyetemes országgyűlést hívottössze az országban. Arad mellett. Az említett ország-gyűlés napján, amikor a király már az ország trónján ült,odajött a királyné fiaival együtt, leültette őket a királyköré. Az egybegyűlt néphez pedig így szólt (a királyné,nem a király!):"Minden híveink, nemesek, öregek és ifjak, gazdagok ésszegények, hallgassatok meg! Mivel az isten mindnyája-toknak megadta a természetes látó képességét, hallaniszeretném, hogy a ti uratok, a király miért fosztatott megszemevilágától, és kiknek a tanácsára történt ez?Mondjátok meg nekem, és ezen a helyen hűségesen áll-jatok rajtuk bosszút, és ránk való tekintettel vessetek vé-get életüknek. Mert íme, az Isten a ti királyotoknak kétszem helyett négyet adott."E szavakra tehát az egész nép rárohant azokra a bárók-ra, akiknek a tanácsára megvakították a királyt és közü-lük egyeseket megkötöztek, másokat pedig megcsonkí-tottak. Hatvannyolc istentelent azon nyomban legyilkol-

114

tak, és összes maradékaikat, mind a férfiakat, mind a nő-ket még ugyanaznap lajstromba foglalták. Ezenfelülminden birtokaikat a székesegyházaknak osztották ki,ezért neveznek Magyarországon minden szolgáltatásrakötelezett falut a királyok adományának."Itt volt továbbá a trónkövetelő Borisz, Könyves Kálmán ki-

rály állítólagos mostohagyermeke, Borisz, aki azt állította magá-ról, hogy ő Kálmán király fia és ezzel a hamis ürüggyel orosz,cseh és lengyel hadakkal, kikhez a kivégzettek rokonai is csatla-koztak, tört újra meg újra a magyar trónra, valójában a belvi-szályoktól tépett ország függetlenségére. Végre 1137-ben – négyévvel halála előtt – Béla leveri a trónkövetelő seregét, de Boriszmonomániákusan még hosszú évekig tovább küzd a magyar tró-nért és annak megszerzéséért minden lehető eszközt igénybevesz.

"Abban az időben Lehországnak (Lengyelország) hatá-rán élt egy hatalmas bégfi, aki Boruh (Borisz) néven voltismeretes – tudósít a Tárih-i Ungürüsz – Mivel Bejla ki-rály vak volt, ez a bégfi azt állította, hogy ő Kolomanuszkirálynak a fia, és az ország őt illeti."Milyen különös indoklás: Béla vak volt, s Borisz erre építette

tervét. Béla vak, tehát nem láthatja őt, és így nem mondhatnámeg, még abban az esetben sem, ha Borisz valóban a testvére lettvolna, és gyermekkorában, megvakítása előtt őt látta volna, hogytestvére-e vagy sem, tehát nem tudja ót és trónigényét semmikép-pen sem megcáfolni. Szokatlan történelmi tünet: vakságra alapo-zott trónigény.

Mégegy hézagpótló adalékot hoz fel ugyanez a munka:"Ungürüsz tartományának néhány jeles bégje és fondor-kodó embere titokban azt kezdte tervezni, hogy Boriszhozmennek, vele szövetkeznek és eltávolítják a királyt."Összeesküvés kívülről, belülről, felülről, mindenfelől.Bennünket azonban mindenekfelett Ilona, Vak Béla feleségé-

nek, Uros szerb fejedelem lányának magatartása izgat és nyugta-lanít: miért hagyta, mért tűrte Ilona, hogy Béla halálra igya ma-gát? Hivatalosaink megadják erre a megnyugtató, kielégítő vá-laszt: Ilona, Vak Béla felesége korábban hunyt el, mint a király, sígy minden tökéletesen érthetővé válik: Ilona, a hű' feleség, amígélt, visszatartotta a királyt az ivástól, s szegény vak királynak ad-

115

dig oka se volt rá, miután azonban legfőbb s tán egyetlen támasza,gyámola kidőlt, bújában a király – s mert nem is volt immár, akivisszatartsa – ivásnak adta a fejét, s az ital végzett vele.

Tökéletes logikával felépített szomorú história.Éppenséggel csak az a baj, hogy Ilona királyné nem halt meg

Vak Béla előtt.Megdöbbentő, de így van. Az ügyesen kimódolt szép mese

széjjelfoszlik és szembeszökik velünk a maga teljes, hátborzon-gató mivoltában a Vak Béla rejtély!

Dr. Wertner Mór írja ritka körültekintéssel elkészített nagymunkájában Az Árpádok családi történetében, hogy Ilona még1146-ban is – fél évtizeddel férje halála után – levelet írt Zsófianevű leányának az admonti zárdakolostorba. Wertner mindjártközli is a levelet s a következőket fűzi hozzá:

"E levélből azt látjuk, hogy Ilona (a) leányáhozAdmontba küldöttséget menesztett, mely tudtára adta ne-ki, mily öröme volt a királynénak, amikor azt hallotta,hogy Zsófia a mennyei vőlegényhez iránti szeretetébőljámbor nők kolostorába vonult.Az is kitűnik ebből a levélből, hogy Ilona nemcsak hogynem halt meg férje előtt, hanem még 1146 és 1147 köztéletben volt. "Ilona halála tehát az 1146 utáni időre te-hető" i.m.(300-301)Dehát akkor mi történt Vak Béla királlyal? Ki itatta őt és mi-

vel itatta őt?Lehetséges, hogy szándékosan itatták, s a palotában olyan

dolgok történültek, hogy azt még a vak király szeme elől is pa-lástolni, takarni kellett; színjózanon még az ó szeme is túl élesnekbizonyult talán?

Vak Béla határtalan ivászatának tehát okvetlenül titka van. Sha már egyáltalán itatták, úgy itathatták mással is. Bármivel. AKépes Krónika sejtet is erről valamit:

"Béla király borivás nak adta magát. Az udvarbeliekmegszokták, hogy mindent megkapnak a királytól, amitcsak részegségében kértek tőle (hol volt ezalatt Ilona ki-rályné?) és amit a király, ha kijózanodott, már visszanem vehetett. Részegségében ellenségeik kezére adtaPóst és Sault, akik jámbor emberek voltak, meg is öltékőket ok nélkül."

116

A cui prodest?" (kinek használ?) kérdésére felel ó egyik ér-dekelt fél tehát adva van, noha az urak a fentiek értelmében csu-pán az itatásban érdekeltek. De ki más érdekelt? Ki áll, mi áll lát-hatatlanul a tragikus végkifejlet mögött?

Eképpen poharazta magát Vak Béla királya menny arany me-zői felé, ha hihetünk ebben Thúróczynak és késői histórikusa-inknak, akik könnyű szívvel és értelemmel felkapták ezt a felszínihalálmagyarázatot. Lépten-nyomon tapasztalni ugyanis érvénye-sülni egy szerfölött furcsa észjárást, amolyan utó-bölcsességet,utólagos minden-igazolást. Ez abban áll, hogy azt, ami történt,bármi is történt, utólag szükségszerűnek, elkerülhetetlennek kellfelcímkézni és ily módon igazolni, akárha minden valamiféleszent eleve elrendelés szerint menne végbe. Ehhez társul az ál-okkeresés.

Ha valaki például gyanús körülmények között itthagyta ezt azárnyékvilágot, fölösleges kutakodni, csupán meg kell nézni, mitcsinált, mivel foglalkozott, mit kedvelt és – kész a legtökéletesebbmegokolás rá, mi okozta a halálát, ha például a vizet szerette – bi-zonyára a vízivás ölte meg, ha a bort, úgy kétség se férhet hozzá,hogy az italozás vitte el, ha ínyenc volt – a haspártiság volt aveszte.

Ily módon minden gyönyörűen megmagyarázható, s a törté-nelem titkos erőit ki lehet szépen rekeszteni az okok közül, leta-karni az oktalanság sűrű fátylával az egész történelmet.

Legyen ez szomorú prózai gyászének Vak Béla király felett.Uralkodott összesen – a Képes Krónika szerint – kilenc évig, ti-zenegy hónapig és tizenkét napig.

117

118

II. GÉZA HALÁLA AVAGY A LÁTHATATLAN HA-LÁLZÓNA

Virágjában pusztult el II. Géza király (1141-1161) is, nemkevesebb, mint nyolc neveletlen, kiskorú gyermeket hagyva magaután: a legidősebb közülük, a nyomában később III. István néventrónralépő gyermek tizenöt éves, a többiek úgy következnek utá-na, egy-két évnyi eltéréssel, akár az orgonasípok. A második fiú,Béla, akit tizenegy év múlva bátyja, III. István halálakor királlyákoronáznak, ekkoriban a tizenkét-tizenharmadik éve körül járhat.

Harmincegy éves királya koporsóban!Tragédia ez kétségkívül, s nem is akármilyen, noha koránt-

sem egyedülálló királysors az Árpád-korban. Meglehetősen sokkirályunk halt meg harmincadik életéve körül.

Még Pauler Gyula is felfigyelt királyaink csoportos, korai el-hullására.

Három harminc év körül elhúnyt királyunkkal kapcsolatbanírja:

"Nem egészen fél évszázad alatt – most II. Géza halálá-val – harmadszor ismétlődött meg az eset, hogy az el-hunyt király kiskorú gyermeket hagyott maga után örö-kösül." (A magyar nemzet története I. 295)De vajon nem oktalanság efféle körülmény körül kutakodni,

vagy azt feltételezni, hogy királyaink egy részének 30 év körülielhalálozásában bármiféle törvényszerűség érvényesülhet? Ennekfeltételezése valóban merő képtelenségnek tetszhet. Miért volnabármi oka is annak, hogy néhány királyunk harminc év körül ha-lálozott el? Ámde még ha – feltételezve, de meg nem engedve –elképzelhető volna itt valamiféle végzet, sorsszerűség, törvény-szerűség, az annyira rejtett, nyomtalan, s ködhomályos, hogy fel-derítése a lehetetlennel egyértelmű.

Mi történt hát II. Gézával?Kútforrásainkban halálára vonatkozóan jóformán nincs sem-

milyen használható adat, semmi támpont a halála körüli esemé-nyekről. Bizonyosra vehető pedig, hogy II. Géza sem természetesokok folytán szenderült el, bizonyossá teszik ezt – az alapvető té-nyek mellett – az előzmények és a körülmények.

119

Közvetlenül a haláláról, krónikánk lényegében csak ennyitmondanak: "Elköltözött pedig az Úrhoz az Úrnak ezerszázhatvan-egyedik esztendejében, május harmincegyedikén, szerdai napon."

Ennyi, se több, se kevesebb.Lássuk hát a tényeket. Tekintsük át harmincadik életévük kö-

rül elhalt királyaink lajstromát.

KIRÁLYTÁBLÁZATOK VIII.

Név Születési év Meghalt Életkor

Salamon kb. 1052 1087 körül cca 35I. Géza kb. 1047 1077 30II. István kb. 1101. 1031. 30Vak (II.) Béla 1110 1141. 31.II. Géza 1130 1161. 30III. István 1147 1173 26II. László 1132 1163 31.IV. István 1133 1165 32Imre 1176 1204 28V. István 1239 1272 33Kun (IV.) László kb. 1262 1290 38III. Endre kb. 1265 1301. 36

Az ismeretlen törésvonalTizenkét Árpád-házi királyunk halt meg tehát a harmincadik

életéve körül. Megdöbbentő tényadat, különösen, ha tudjuk, hogymindössze huszonhárom Árpád-házi királyunk volt. (Valójábancsak huszonkettő, mert Német Péter (Petrus Orseulus) nem te-kinthető Árpád-házi királynak.) Tizenkettő a huszonkettőből!Több mint a fele! Három évszázad királyainak több mint a fele!Ez már elgondolkodtató adat, amit nem lehet egy legyintéssel el-hesseget ni. S ez a tényadat azt is tanúsítja, hogy itt valamiféleoknak, szemünk, tudatunk elöl rejtett tényezőnek kell érvényesül-nie.

De vajon mi lehet az? Mi lappanghat e döbbenetes tényekmögött? S miképpen juthatnánk nyomára? Miféle titkos gát, ha-tár, láthatatlan záróvonal húzódik itt, ami királyaink több mintfelének a halálához vezet?

120

Bele kell mélyednünk kissé a körülményekbe, a harmincévkörüli királyok élethelyzetébe.

Vegyük Magnus (I. Géza) királyt. Hat gyermeke van, a kétlegnagyobb: Kálmán (a későbbi király), Almos és még négygyermek, akiről semmit sem tudunk, még a nevüket sem ismer-jük. Vak (II.) Bélának ugyancsak hat gyermeke van, II. Gézánakmeg éppenséggel nyolc, III. Istvánnak egy.

Harmincéves korú apa gyermekei az élet törvényei szerintáltalában még kiskorúak, neveletlenek.

Ha ilyenkor hal el az apa, nagy gond szakad a családra az ár-ván maradt neveletlen gyermekek miatt. Ki gyámolítja, ki nevelifel őket?

Ha király hal el ebben az életkorban - kiskorú trónörökös ma-rad utána.

Vagyis a harmincéves elhalálozásokból kiindulva, beleütkö-zünk a gyermekkirályok problémájába.

A király korai halálával valami végzetes történik: megszakada nemzedékek szellemi-tapasztalati folytonosságát biztosító lánc:az a kötelék, amely nélkül, ha általánosságban megszűnne, azemberiség néhány nemzedék alatt mérhetetlen tudatlanságba, bar-bárságba zuhanna vissza, tekintve, hogy az egymásra következőnemzedékek nem tudnák átadni egymásnak a saját életük folya-mán felgyűlt tapasztalatokat.

S ami általában mindenkire érvényes, felfokozottan érvényesa nemzet, az ország sorsát irányító uralkodóra: minél magasabbanáll valaki a társadalomban, annál több tudásra, tapasztalatra vanszüksége ahhoz, hogy megfelelően tudja ellátni hivatását. A kor-mányzati tudás egyik legfontosabb összetevője: a titkos erők is-merete. Népek, nemzetek, országok örök küzdelmében óriási aszerepe a titkos erőknek, titkos tényezőknek, ezeknek leghivatot-tabb, leghitelesebb ismerője pedig – legalábbis a régi századok-ban – maga a központi hatalmat megszemélyesítő uralkodó: tudá-sának, tapasztalatainak fontosságát még aláhúzza, hogy a királyszemélye ugyan múlandó, de a királyság folytonos, s korszakokonátívelő belső és nemzetközi kapcsolódásainak ismeretének híjávaljószerivel vakká válik az országvezetés, alkalmatlanná a hihetet-lenül bonyolult nemzetközi viszonyok, tendenciák felismeréséreés irányítására, csaknem olyanszerűen, akár egy vadon, erdőben

121

felnövekedett emberi lény, aki a köztudást és köztapasztalatotnélkülözve váratlanul belecsöppen a társadalmi cselekvés sűrűjé-be. A király harminc év körül bekövetkező halála megfosztja utó-dait a szerzett tudás és tapasztalati anyag átadásától és valójábanaz uralkodásra éretlen, alkalmatlan utódokat hagy hátra: azaz másszóval: az állam vezetése minden ilyen esetben valósággal lefe-jeztetik.

II. Géza, apja halálakor 11 éves gyermekként kerül a trónra,III. László apja halálakor öt éves mindössze.

Ha viszont a királyi apa nem halna meg legkésőbb harminca-dik életéve körül, s gyermekei még apjuk életében felnövekedné-nek, lehetségessé válna a nemzedéki tapasztalatcsere, a tapaszta-lati és tudásanyag átadása, a jövendő ifjú király bevezetése akormányzás rejtelmeibe, tehát olyan király vehetné át a nemzedé-ki folytonosság alapján az uralkodást, aki kellő tudással, tapasz-talattal felvértezetten gyümölcsöztetheti királyi apja és -a nemze-déki folytonosság fennállása esetén – az előző királyok uralkodásitapasztalatait. Itt húzódik tehát az a láthatatlan törésvonal, válság-vagy halálzóna, amely mélységesen elrejtett titkos háttértényező-ként megszabta Árpád-házi királyaink több mint felének időelőtti,harmincadik életéve körül bekövetkező pusztulását.

Ezekután pedig fussuk át, ha csak érintőlegesen is II. Gézakirály halálba vivő rövid életútját.

Tizenegy éves gyermekként – természetesen bábkirályként –kezdi (és végzi?) uralkodását. Anyai nagybátyja, a szerb szárma-zású Belus bánnal az élen kormányzótanács irányítja az országot.Az új kormányzatnak, illetve, ha névlegesen is, Gézának, akár-csak elődeinek a külső hatalmak expanzív törekvései mellett, akárholmi hétfejű sárkánnyal, a belső árulókkal is meg kell küzdenie.Apjának, a vak királynak ellenségeivel való véres leszámolásamég elevenen él a köztudatban, s miután két testvéröccsével vi-szálya támad, László és István Bizáncba fut Komnenos Manuel("cselszövő Mánuel") császárhoz (1143-1180), akinek saját udvaritörténetírója, Joannes Kinnamos szerint élete legfőbb törekvése aMagyarország fölötti uralom megszerzése: politikája ennek je-gyében áll.

Mánuel természetesen örömmel fogadja a két királyi herce-get, hiszen azokat bármikor trónkövetelőként, ütőkártyaként

122

használhatja fel Magyarország ellen. Gézának viszont testvéreiBizáncba menekülésévei nemcsak a külső, de a belső feszültségnövekedésével is számolnia kell az összeesküvők reményeinek éstevékenységének felerősödésével. Géza ezért – az egykorú arabszerző, Abu Hamid Al Garnáti szerint – állandó kiütésekkel, raj-taütésekkel zaklatja az akkor még Magyarországgal határos bi-zánci birodalmat. Magyarország nagysága ugyanis ekkoriban –két évszázados hanyatlás után is – ugyancsak Abu Hamid szerint– még mindig többszöröse a bizánci birodalomnak és a magyar-ság sokasága – megszámlálhatatlan.

Ámde, hogy a kereszténységre térítés után másfél évszázad-dal milyenné váltak közállapotaink és a magyar etnikum milyenvédtelenné vált, jelzi, hogy a Közel-Keleten, de hazánkban ismindenütt olcsó pénzért rabszolgaként veszik-viszik a magyarnőket (arról ne is szóljunk, hogy mindenütt folyik a magyar vér). '

"Egy szép rabszolganő ára tíz dénár, de hadjáratok ide-jén már háromért is kapható – írja Abu Hamid alGarnáti -o Jómagam is vásároltam magamnak egyet tízdénárért; 15 éves, szebb a teliholdnál, koromfekete hajú,fekete szemű, bőre pedig fehér, mint a hó – amellett jár-tas a főzésben, varrásban és számolásban."Szüntelen belviszályok, trónvillongások, hatalmi torzsalko-

dások, háborús összetűzések töltik ki ezeket az éveket.Viaskodni Borisszal, küzdeni Mánuellel s a belső árulókkal.Világpolitikailag ekkoriban ismét kiéleződik az invesztitúra

harc, a világi és egyházi világhatalomért folyó küzdelem. Dühönga világuralom tébolya. Mánuel világhatalomra tör. Rőtszakállú(Barbarossa) Frigyes német-római császár is világuralomra tör.III. Sándor pápa is VII. Gergely eszméit követve világhatalomratörne. Borisz, Kálmán király állítólagos fattya a magyar tróntakarja megkaparintani. Szervezkedik az orosz nagyhatalom. Cá-pák falják az országot s kezükre játszik a belső árulás, pártosko-dás.

"Julianus ispán álnok hűtlensége folytán Rápolt németvitéz beszállt Pozsony várába, ami nagy veszedelmérelett a magyaroknak; az ifjú király azonban nem tűrte bé-kén" – tudósit a Képes Krónika. – "A német császárugyan személyesen nem jött a király ellen, de Németor-szágnak majdnem minden erejét Magyarország elpusz-

123

títására indította."Keresztes hadak vonulnak át Magyarországon s "Krisztus za-

rándokai" "zsarnoki és rablói dühösséggel" pusztítják az orszá-got. Borisz az ádáz trónkövetelő, hol szláv, hol bizánci, hol németseregekkel tör az országra. Belülről az árulók bíztatják: "némelymagyarok tanácsolták neki, jöjjön be az országba, akkor majduruknak fogadják, elhagyják a királyt, és sokan csatlakoznak hoz-zá."

Idehaza az erőszakos, király fölötti hatalomra törő Lukácsesztergomi érsek akarja pórázon vezetni az ifjú királyt. Frigyescsászár 1160 februárjában zsinatot hív össze Pávia városába és azsinat kiátkozza III. Sándor pápát. Géza király követei egyetérte-nek a határozattal, Lukács érsek nyomására azonban a királya kö-vetkező évben III. Sándor pápa pártjára áll. Frigyest felháborítjaez, s az 1161-es év vége felé követséget küld Magyarországra,akit Géza kelletlenül fogad, s fegyverszünetet köt Frigyes ellen-ségével, Mánuellel. Frigyes dühöng és – Pauler szerint – azzal vi-gasztalja magát Géza pálfordulásával kapcsolatban, hogyilymódon "megszabadult egy hitvány baráttól és azt ellenségeiközé számítja". Frigyes tehát nyíltan ellenségének nyilvánítja Gé-zát. Ez pedig, Frigyes természetének, titkosdiplomáciai tevékeny-ségének ismeretében, határozottan fenyegetésnek számít és kö-vetkezményekre utal.

Mi a következmény? Van-e következménye Frigyes már-márcsaknem nyílt fenyegetésének? A Géza udvarába vezető titkosszálak ismerete híján nincs a kezünkben kétségtelen bizonyosság.Tény azonban, hogy Frigyes küldöttsége a magyar udvarbanfolytat tárgyalásokat.

És tény, hogy az ifjú, egészséges, életerős uralkodó alig har-minckét évesen 1162 májusában hirtelenül és váratlanul meghal.

Legyünk gyanútlanok? Ne keressük az összefüggéseket, s azoksági láncot, az ok és okozat törvényét félrelökve, legyünk ok-talanok?

Mesterségesen keltett gyanútlansággal történelmünk számossebe, véres törése, kataklizmája, titkos háttértényezője eltakarha-tó. S némelyek el is takarják.

124

Meghalt a király, s neveletlenül, árván maradtak gyermekei:István fia gyermekként került a trónra, akárcsak nemrég ó maga,Béla fiát pedig később Bizáncba vitték.

"A derék ifjú királynak, ki a nemzet függetlenségét s azország határainak épségét két hatalmas császár ellené-ben sértetlenül megvédte, kora halála hosszú, káros za-vart, idegen befolyást hozott az országra (...) – írja Hor-váth Mihály –, a fondor, cseles Mánuel megérkezettneklátta az időt, életbe léptetni régi tervét, mely szerintfennhatóságát kiterjeszteni vágyakodott Magyarország-ra." (Magyarország története I. 417)

MAGYAR HÁROMKIRÁLYOKA magyar háromkirályok éppen nem boldog királyok, gyász-

csillag mutat nekik a vak úttalanságban utat; a magyar háromki-rályok fején szent körláng, fénygyűrű helyett aranykorona fény-lik, szemük fénylő opál, szakálluk éppencsak serked, előttük, mö-göttük irdatlan szakadékok, köröskörül vérmező. Gyászcsillag le-beg fölöttük, gyászcsillag után mennek, végzetük csillaga után,koronás fejüket pedig – akár udvaroncok a kalpagot -a hónuk alatthozzák, válluk fölött középen gyútatlan piros lángként himbáló-dzik gigájuk, testük méregtől ráng, szívük tőrhegyen reszket; nemis a csillag után mennek: sírjukat keresik vak csillagok alatt há-rom ifjú királyok. Előbb. István jön, alig huszonöt évesen roskadta sírba, mögötte II. László harminc esztendejével, végül NegyedikIstván harminckét éves holtként. Siralmas háromkirályok: Árpádutódai; csekély idő adatott nekik örömre, küzdelemre: hármanegyüttvéve is csak annyi évig országoltak, amennyi hónap fér egykerek esztendőbe: tizenkét évig csupán.

Királyi éveik nem oszlottak meg egyenlően. Valójában III.István tizenegy esztendeig, kilenc hónapig és három napig ural-kodott, két rokona – nagybátyjai – II. László és IV. István pedig eszűkreszabott időn belül ellenkirályként lépett fel az 1162-1163esztendőben és fél-fél évig uralkodott.

Nem egészen tizenkét év alatt tehát három magyar királlyalsuhamlott el a végzet. Lássuk hát, mi történt velük? Mi szabta ilykurtára földi futásukat?

125

Ezidőtájt részleges világpolitikai átrendeződés megy végbe, sa Magyarország létére törő félelmetes hatalmak sorában ekkortájta Bizánci birodalom kerül az első helyre. Komnenos Mánuel bi-zánci császár irányításával Bizánc most már nyíltan, nem csupántitkos diverzióval, de közvetlen beavatkozással, katonai erőhata-lommal is Magyarország meghódítására, gyarmatosítására tör.

Hanyatlik a magyarság hajdani (IX-X. századi) hatalma, sfélelmetes erők nőnek a süllyedő magyar hatalom fölé; felemel-kedik a Német-Római birodalom, megnő Bizánc hatalma, hata-lommá növekszik köröskörül minden; belül is meggyengül a köz-ponti királyi hatalom, ezzel szemben nő a torzsalkodó főurak ha-talma, félelmetes hatalom összpontosul a főpapok, a római katoli-kus egyház kezében, a klérus a világi hatalom fölé helyezi magát,külön testté, külön állammá válik az állam testében, amely való-jában csak a pápa főségét ismeri el; az egyházi főméltóságok,azon a jogcímen, hogy ók isten szolgái, valójában fölébe helyezikmagukat a királynak, a királyi hatalomnak, attól függetlenedniakarnak, kötöttségeit lerázni, s a lelkek urai, kormányosai, gondo-zóiként, a lelket a test elé helyezve (mintha elválasztható volna eza kettő) gyakran megtagadják az "evilági hatalomnak" az enge-delmességet; nép és király fölött állónak hívén magukat, rendel-kezni akartak nép és király fölött. A központi királyi hatalom fö-lötti klerikális hatalom gyakorlati megvalósítása érdekében a fő-papság szükségszerűen eljutott a szembenállásig, a nyílt és titkoseszközök pártfogásáig és alkalmazásáig.

Lukács esztergomi érsek a legvehemensebb klérikusok közétartozott, s mint ilyen, három egymást követő király (III. István,II. László és IV. István) sorsának alakulásában játszott szerepet.

E három király sorsa annyira összegabalyodott, hogy aligkülöníthető el. Háromkirályaink közül a királyok sorrendjében,trónralépésük sorrendje szerint III. István áll az első helyen: ő Ár-pád-királyaink közül a tizenharmadik király, őt követi a tizenne-gyedik helyen II. László, őt meg tizenötödikként IV. István. Ha-láluk sorrendje azonban nem ez: III. Istvánt a halálban két nagy-bátyja megelőzi, s így nekünk, királyaink halálkörülményeit für-készvén ezt a sorrendet kell követnünk. Lássuk hát elsőül II.Lászlót!

126

127

LUKÁCS ÉRSEK ELSÖ HALÁLJÖVENDÖLÉSE:"NEGYVEN NAPON BELÜL HALOTT LESZEL, KI-

RÁLY!"Második Lászlónak, Vak Béla fiának, Harmadik László

nagybátyjának arasznyi (1162. VII. 15 – 1163. 1. 14.) királyko-dása, tragédiája bizánci beavatkozás következménye; a bizáncihadak betörnek az országba, hogy megdöntsék a serdülőkorú III.István uralmát és helyébe saját pártfogoltjukat, a bizánci feleségetvett és a bizánci politika feltétlen kiszolgálására kész István her-ceget, a későbbi IV. Istvánt ültessék a magyar trónra. Kiskorú Ist-ván a betörő hadak elöl külföldre menekül; sajátos interregnumjön tehát létre, s a nemzeti párt, hogy a bizánci mesterkedést, aközgyűlöletben álló idősebb István királlyá tevését megakadá-lyozza, testvérét, II. Lászlót kiáltja ki királynak.

Ilyen baljós, viharos események következtében kerül háttrónra 31 évesen II. László.

A viharos kezdetnek viharos a folytatása is. László királyvégzetes lépéssel kezdi uralkodását: összeütközésbe kerül, jólle-het részint akaratlanul a magyarországi római katolikus klérusteljhatalmú fejével, Lukács esztergomi érsekkel, és ez döntő ki-hatással van további sorsára. Felszólítja az érseket, hogy koronáz-za meg, Lukács azonban a külföldre menekült III. Istvánra hivat-kozva, kereken megtagadja kívánságát, mi több, gorombán le-hordja és bitorlónak nevezi ót, amiért kiskorú István helyének azelfoglalására törekszik.

László ezekután a kalocsai érsekhez fordul, aki meg is koro-názza. Ámde Lukács érsek még ez ellen is vétót emel és kiközö-síti, egyházi átok alá veti a királyt, aki ezt már nem hajlandó bé-kén elviselni,

"II. László rettenetesen felbőszült, kardot rántott, fenye-gette Lukácsot és kényszeríteni akarta, hogy vonja visszaaz egyházi büntetést; mikor pedig Lukács nem tette, elfo-gatta, az egyházat pedig kényszerítette, hogy az inter-diktummal ne törődjenek, Az ujj húzásnak III. Sándorpápa akart véget vetni; közbenjárására az év vége feléII. László szabadon bocsátá az érseket (,..). Karácsony

128

napján hagyta el a börtönt, és azonnal a kápolnába sie-tett, ahol a király a nagymisét hallgatta; az oltárhoz lé-pett és mindenki bámulatára – ledobatta a terítőt, azékítményeket, az interdiktum (kiátkozás, kiközösítés) mi-att, s a megdöbbent, elhűlt királyhoz fordulva mondá:Urain Jézus!, ki ma születtél, fordítsd meg e király szívét,ha még méltónak tartod arra, hogy meglátogasd! ha pe-dig nem, VERD MEG NEGYVEN NAP ALATT ERŐSKARDODDAL, MELY PHARAOT LESUJTA, hadd érez-ze, ki ellen vétkezett!" Amint e fenyegető prófétaszavakatkimondá és a kápolnát elhagyá, újra elfogták, még szi-gorúbb fogságba vitték, "ahol imádkozott és dicsőíté azIstent!", II, LASZLÓ KIRALY PEDIG, MIELŐTT ANEGYVEN NAP ELMULT, 1163. január 14-én bűnbánatnélkül meghalálozott, Fél évig uralkodott csak" (PaulerGyula, A Magyar nemzet története 1,297)Negyven nap alatt meghalsz! – lényegében ezt kiáltotta Luk-

ács érsek a királynak. És II. László negyven napon belül csak-ugyan meghalt! Olyan tényező, amelyet senki sem vonhat kétség-be.

II. László halálát tehát Lukács érsek előre bejelentette. Misz-tikus lelkek vélhetik, hogy Lukács érsekkel isteni látomás tudattaa király halálának bekövetkezését. Mások – bizonytalankodók ésóvatoskodók – hihetik, hogy csak véletlen egybeesésről van szó:Lukács "prófétálása" és a király halála közt nincs semmi össze-függés.

Akadnak azonban még egyéb kiegészítő tények

- mindezekelőtt az, hogy II, László ekkor 31 éves- nem szenved semmiféle betegségben- "bűnbánat nélkül" hal meg, vagyis anélkül, hogy meggyónt,

megáldozott és felvette volna az utolsó kenetet - követke-zésképp II. László - alig öt hónapos uralkodás után –vá-ratlanul halt meg, azaz: senki sem számított-számíthatottközeli halálára

- halála hirtelenül következett be, villámcsapásszerűen.

Miként fentebb említettük – Lukács érsek pedig mindezt elő-re látta, annyira, hogy még a király halálának időkeretét – negy-ven napon belül – is kijelölte.

129

130

Így halt meg László király ifjan, virágjában, mint elődei ésutódai hosszú sora a magyar királyi széken.

Ha a misztikát elvetjük, az oksági lánc érvényesül; az ok ésaz okozat összefüggése pedig jelzi a köztes történés módozatait.

NEGYEDIK ISTVÁN MEGMÉRGEZTETÉSE BIZÁNCIPRIZMÁN KERESZTÜL

Negyedik Istvánnak (1163), Vak Béla harmadik fiának rövidországlása is ádáz viszálykodásban telik el. Már egészen fiatalonrészt vesz – bizonyára bizánci felbujtásra – egy bátyja, II. Gézaelleni összeesküvésben, s hogy életét mentse, Bizáncba fut:Manuel :Komnenos császár (1143-1180), a "cselszövő Mánuel",akinek legfőbb törekvése a Magyarország fölötti uralom megszer-zése, örömmel fogadja a magyar királyfit, benősíti családjába –Mária Komnenosz hercegnőt adja hozzá feleségül, elhalmozzakegyeivel, és természetesen ígéreteivel, hogy magyar királlyá te-szi; és István engedelmes eszközévé válik a hazánk megrontásáratörő bizánci politikának: hamis trónigényének érvényesítése ürü-gyén pusztító bizánci hadak élén újra meg újra betör az országba svégigpusztítja Délkelet-Magyarország akkor még Al-Dunáig hú-zódó színmagyar vidékeit, a Száván túli területeket, az ősiSzerémséget; támadásait a magyar csapatok nagy véráldozatokárán mindújra visszaverik, s viselt dolgainak, áruló voltának is-meretében országos gyűlölet támad ellene.

Theodoros Skutariotes bizánci histórikus összefoglalója sze-rint:

"Gézának, a hunok fejedelmének (II. Géza) két édestest-vére volt: István és László, és két fia: István és Béla. Etestvérek közül (IV.) István kikerülvén a meggyilkolásárakészülő testvéri kezeket, Konsantinos városába érkezett.A császár fogadta ót, s egyéb megtiszteltetések mellett,melyekben részesült, feleségül vette a császár unokahú-gát, Máriát, Isaakios Sebastokrator leányát.Kevéssel később László (II.) is testvéréhez, Istvánhoz ha-sonlóan cselekedett, nem annyira azért, mintha Gézanem szerette volna, hanem inkább István szerencséjeösztönözte, s ő sem csalódott reményeiben, hiszen fényesfogadtatásban részesült, és feleséget is vehetett volna, hanem gyanította volna, hogy az asszony akadályozza ha-

131

zájába való visszatérését. S ezután mi történt?Géza király meghal, és az uralom fiára, Istvánra (III.István) száll át.A császár ezt igen kedvező fordulatnak vélte, és az agondolata támadt, hogy a hunok feletti uralom arra azIstvánra száll, aki az unokahúga révén sógora, úgy magais öregbiti dicsőségét, és a római császárság is hozzájutvagy az onnan való adórészhez, vagy Phrangochorion(Haram vára) és Zeugminon (Zimony) birtoklásához."A bizánciak elgondolása arra épült, hogy III. István gyer-

mekkorú király, tehát könnyű elérni, hogy megdöntsék uralmát éshelyébe nagybátyját, a Bizáncnak lekötelezett IV. Istvánt juttas-sák a magyar trónra.

"Ezért siet a kitűzött célokat megvalósítani. Tüstént kö-veteket küld tehát sógorához, Istvánhoz, hogy azok elő-készítsék a hatalmat jelentó korona átvételét, s nem sok-kal később maga is Sardikébe ment. A hunok azonbanhallani sem akartak István felettük való uralmának elfo-gadásáról, mint mondták, egyebek miatt sem, főlegazonban azért nem, mert a rómaiaknál kötött házassá-got. Márpedig nekik semmiképp sem előnyös, hogy olyanférfi legyen fejedelmük, aki házassága révén rokoni kap-csolatban van a császárral. Ezért a követség eredmény-telen maradt, és a hunok az odaérkező Istvánhoz egyál-talán nem csatlakoztak. Ebből a császár megtudta, hogynagyobb erővel kell Istvánnak segítséget nyújtania. Eltá-vozva Sardikéból a Dunamellékére, tudniillikBranitzovába (Barancs vára) és Belgrádba érkezik, ésegy csapat élén az unokaöccsét, Alexios Kontostephanostküldi el Istvánnal.Ezek el is jutottak Chramosba (Haram), ajándékokkalvesztegették a hunok főembereit, és hízelgéssel és ígére-tekkel igyekeztek az uralommal kapcsolatos kérdéseketelintézni, de nem végeztek semmit, csak annyit, hogyLászlót, István testvérét a hunok elfogadták fejedelmül.Mivel azonban hatalomrajutása után ő is csak rövidideig élt, a hunokGéza fiát, Istvánt (III.) választották fejedelmükké. Azon-ban a császár sem vette a történteket szívesen, és Gézatestvére, István (IV.) is mindent elkövetett a császár se-

132

gítségével, hogy valami módon megszerezze az uralmat"Második László, mint. láttuk, öt hónapi uralkodás után a bi-

zánci titkos diplomácia, az ötödik hadoszlop áldozata lett, s ezál-tal elhárult az akadály István uralomrajutása elöl. Még 1163-banelfoglalja a trónt. Ámde nem sokáig ülhet a trónon, a nemzet fel-kel ellene s tömörül az osztrákföldről visszatérő törvényes király,III. István körül. Most már IV. Istvánon a menekülés sora.Mánuelhez fut. De időközben Bizánc politikája megint fordult:Mánuel belátja: a nemzet a leghatározottabban ellenzi Istvánuralmát: István kegyvesztetté válik. A bizánci politika ekkor mára törvényes király Bizáncban tartózkodó öccse, Béla (a későbbiHarmadik Béla) felé fordul. A csalódott István, mint utolsó me-nedékébe, még visszatér magyar területre, Zimony várába és ittkészül a végső ellenállásra.

A felmentő magyar sereg körülzárja a várat. István idegzeteitmegviseli az ostrom, s ezért – hamis tanácsadói rábeszélésére –eret vágat magán. Az érvágás műveletét egy hírhedt méregkeverővégzi.

De adjuk vissza a szót a bizánci krónikának:"Miwán tehát emiatt sok háború folyt, és a császár Gézafiát, Bélát leánya, Mária révén vej évé szemelte ki, a hu-nok közül azok, akik István ellentáborához tartoztak, el-határozták, hogy méregpoharat keverve neki, eltüntetikót az élők sorából. Találtak is valakit, aki ezt végrehajt-sa, István emberei közt egy Tamás nevezetűt, aki nagyonügyes volt az emberi élet kioltásában és a testnek a lé-lektől való elválasztásában, és magától talált egy mód-szert. Amikor ugyanis eret vágtak Istvánon, a vágás kö-tését méreggel kente be, s ez a sebre helyezve igen keser-ves halált okozott. István holtteste minden tiszteletadásnélkül, temetetlenül feküdt, Zeugminont pedig elfoglalták(IV. István embereitől -G.K.E.) a hunok. Amint a császárerről értesült, megüzente a hunok ellen a háborút."(Theodoros Skutariotes (1282) Moravcsik Gy. Az Ár-pád-kori magyar történet bizánci forrásai 304-306)Bizánc tehát a magyarokat "a hunok közül azok(at), akik Ist-

ván ellentáborához tartoztak" vádolja Negyedik István királymeggyilkolásával. Ennek a beállításnak azonban van egy megle-hetős szépséghibája. Negyedik István Bizánc pártfogoltja, Bizánc

133

embere volt, s bizánci seregek fegyvereinek élén jutott a magyartrónra, bizánci hadakkal szállta meg Zimony ősi déli magyarerődjét is, tehát bizánci seregek, bizánci hadvezetés vette körül ótakkor is, mikor a magyar felmentő seregek ostrom alávették a vá-rat.

Miként kerülhettek volna hát Zimony várába és István köz-vetlen környezetébe, méghozzá szép számmal olyan magyarok,akik "István ellentáborához tartoztak"? – s miként határozhattákel, hogy Istvánt megölik?

Kétségtelen ugyanis, hogy István megmérgezése a vár ostro-mának és a magyarok által történt visszafoglalásának végső nap-jaiban, sót minden bizonnyal utolsó napján, de még a vár bevételeelőtt történt.

Bizonyos az is, hogy István – kétségkívül rábeszélésre – eretvágatott magán és ennek során mérgezték meg. Az "István ellen-táborához tartozó" hunok, azaz magyarok semmiképpen semtartózkodhattak ekkor a várban, nem hozhattak határozatot Istvánmegmérgezéséről, eret sem vághattak rajta és így az érvágás al-kalmával nem is mérgezhették meg.

Es ami ugyancsak megfontolandó: miért ölték volna meg akirályt a vár elestének utolsó napjaiban vagy éppenséggel utolsóóráiban? Mi szükség lett volna rá, hogy ilymódon orvul eltegyékláb alól a királyt, mikor magyarok általi elfogatása, végzete márnyilvánvalóan bizonyossá vált?

Mi több, bízvást megfordíthatjuk a dolgot: a magyaroknakkimondottan az volt az érdeke, hogy az áruló ellenkirályt élvefogják el, és élve adják át a királyi haditanácsnak.

Vagyis a méregkeverő orgyilkosok nem magyar, hanem bi-zánci érdekeket szolgáltak a király meggyilkolásával.

Negyedik István Bizáncban, Mánuel császár szemében márkorábban kegyvesztetté vált: Bizánc ugyanis belátta: semmikép-pen sem erőltethet a magyar trónra olyan királyt, aki ellen olyannagy az országos gyűlölet, hogy újra meg újra felkelt ellene azegész ország.

Ráadásul Mánuel császár új, hasonlíthatatlanul ígéretesebbjelöltet talált Második Géza második fiának Bélának – a későbbiHarmadik Bélának – a személyében, tőle várta Magyarországgalkapcsolatos reményeinek teljesítését, miként ezt fentebbi idéze-

134

tünkben maga Theodoros Skutariotes is tudtunkra adja: "a császárGéza fiát, Bélát leánya révén vejévé szemelte ki" – s ezután kö-vetkezik be – a jelzett szövegben is István meggyilkolása.

Világos tehát, hogy Negyedik István, a szerencsétlen ifjú el-lenkirály, a bizánci politika bábja kegyvesztetté vált, immár nemsegítette, hanem zavarta a bizánci politika céljait, minekutána pe-dig bizonyossá vált, hogy Zimony a magyarok kezére jut, Istvánt,nehogy a magyarok kezére jutva kifecsegje a Magyarország ellenibizánci titkos diplomáciai manőverek, intrikák, megvesztegeté-sek, beépített árulók féltett titkait – a vár eleste előtti pillanatok-ban a bizánciak megmérgezték.

A magyarok pedig kihajították a gyűlölt király holttetemét avárból és otthagyták temetetlenül napokig.

Mindenesetre mindnyájunkat meggondolkoztathat ez a lát-vány: az áldozatul vetett ifjú magyar király holtteteme arombadöntött, füstölgő nagyhírű, s azóta már rég idegenbeszakadtmagyar végvár, Zimony előtt, a porba kihajítva keselyűk, kóborebek étkéül.

Fölösleges is tán megemlítenünk, hogy hazánkban a méreg-keverés – miként a titkos tevékenységek tudománya általában –gyermekcipőben járt s távol állt attól a nagy gyakorlatra valló tö-kélytől, ahogyan Negyedik Istvánt megmérgezték. Előzőleg en-nek egy változatát alkalmazhatták Könyves Kálmán, későbbHarmadik Endre, Hunyadi Mátyás stb. esetében.

135

LUKACS ÉRSEK MÁSODIK HALÁLJÖVENDÖLÉ-SE: "PONTOSAN MÁHOZ EGY ÉVRE HALOTT LE-

SZEL, KIRÁLY!"Végül Harmadik István (1162-1172) is beleesett ugyanabba a

végzetesnek bizonyuló hibába, mint Második László: szorultsá-gában az egyházi vagyonhoz nyúlt.

"A háborús időkben szenvedett az egész ország, szen-vedtek főleg az egyházak, melyeknek morális tekintélyemég nem volt olyan nagy, hogy a nyers társadalom, mi-kor szüksége volt rá, a vagyont, a pénzt ne náluk keresse,ne tőlük vegye, ahol ezt anyagi erő nem védelmezte(?)III. István is "nagyobbra vállalkozva, mint amennyireképes volt, ha megszorult, az egyházi vagyonhoz nyúlt,püspököt, apátot, prépostot, ha neki tetszett, letett, áthe-lyezett, és eziránt annál kevésbé érzett lelkiismereti fur-dalásokat, mert maguk az egyháziak, a püspökök, első-sorban köztük a kalocsai érsek, hasonló önkénnyel ésigazságtalanul jártak el. Kivétel csak Lukács érsek volt,ki fájdalmas szívvel látta, mint tapodja III. István lábbalazt, amit atyja, II. Géza a püspöki székek betöltésérenézve ígért, sőt még az egyházi vagyont sem irtózik pré-dálni" (...) (mindebben) "csak megátalkodott ma-kacsságot látott", könnyes szemmel bár, de mégis átok-kal sújtotta a királyt. (Pauler: A magyar nemzet története1320)Harmadik István a klérus nagy nyomására, pápai közbelépés-

re engedni kénytelen, s kötelezi magát, hogy a pápai szék bele-egyezése nélkül püspököt nem nevez ki, az egyházi vagyonhozcsak. háborús végszükség esetén nyúl stb.

"Lukács örömmel látta, hogy amiért ő oly buzgóanimádkozott, megtörténik. A király "megtért", Esztergom-ba sietett. Az érsek, papság, nép ünnepélyes menetbenment eléje s vezette a megtértet, ki feloldozást nyert, avárosba. De míg az ének zengett: Lukács arca – beszéléklegalább szerte – elkomorult és szeme könnybe lábadt,bár titkolni igyekezett. "Mi bajod, kedves atyám?" –kérdé a király – "hogy te sírsz, amíg mások örülnek?""Nem tudok örülni"; – felelte Lukács – "mert éppen má-hoz egy évre, mindnyájunk megzavarodása és haragjamellett, itt Esztergomban meg fogsz halni." Es a jóslat

136

teljesült. A következő 1172. év elején Welf oroszlán Hen-rik szász herceg nagy kísérettel s Szentföldre utazott.Február közepén Bécsbe ért, hajókat szerzett, megraktaborral, éléssel, másféle szükségletekkel (...) Esztergomalá értek, mely természeti fekvésénél fogva igen erős, egyrészről a Duna, más részről egy másik mély folyó kör-nyezi, melynek neve -a német író szavát idézem –"Gran", ahonnan a város és a vár, mely a túlparton -aDunán túl – fekszik, nevét vette. Az éjjel azonban nagyszomorúság érte az úti társaságot, István király hirtelenmeghalt (március 4.) méregtől, melyet "testvére" – be-szélték – kit az országból kiűzött – kevert italába. Amegdöbbenés, ijedelem általános volt. Henrik a lányátféltette..." (u.o.)A feltehetően mesterségesen keltett, célzatos fecsegést mel-

lőzve, tényként állapítsuk meg a következőket:

1. Lukács püspöknek ismét jövendő látomása, halállátomásatámadt, ezúttal, II. László halálát is figyelembevéve, má-sodízben.

2. A látomás ezúttal látványosabb díszletek között, egyháziünnepély keretében történik: a szertartás közben Lukácsarca hirtelen elkomorodik: ekkor jelenik meg lelki szemeielőtt István király egy kerek év múltán bekövetkező ha-lálának ténye: a körülményekből legalábbis erre lehet éskell következtetni.

3. A halállátomás rendkívül konkrét és számszerű: István ki-rály halálának időkereteit éppúgy kijelöli, mintannakelőtte II. Lászlóét, a keret ezúttal tágabb: mígLászlónál negyven napon belül, III. Istvánnál egy év le-forgásával kellett bekövetkeznie a halálnak.

4. Lukács pontos időzítésű próféciája ezúttal is pontosan be-teljesül: István a megadott határidőben éppúgy meghal,váratlanul és hirtelenül, mint előbb II. László.

A megdöbbenés híven jelzi ezt; az általános ijedelem a mér-gezés, a méregkeverés felismerésének és veszedelmének tükröző-dése.

137

Felmerül a kérdés: miként lehet előre tudni ép, egészséges,életerős fiatal emberek váratlan és hirtelen halálát, s miként lehetennyire pontosan tudni, az időpont megjelölésével? Feltehető-e,hogy Lukács érsek természetfölötti képességekkel rendelkezett,közvetlen kapcsolatban állt Istennel (hiszen a jövőbe rajta kívül kiláthat?) s bepillantása volt abba a bizonyos Nagy Könyvbe,amelybe – némelyek szerint – előre minden megíratott?

Enyhén szólva, kételkednünk kell ebben. Kételkednünk kellannak ellenére, hogy történelmünk során, királyaink halála körülelképesztően sok az efféle "előrelátásos prófécia": számos kirá-lyunk gyorsan bekövetkező – hirtelen és váratlan – halálát sokanelőre tudják és előre megjósolják, márpedig egy fa kidőltét csakakkor lehet előre látni, ha már dől a fa, vagy ha elhatároztuk ki-döntését. Csillagjósok, érsekek, főméltóságok és udvaroncok, be-avatottak és be nem avatottak gyakran előre tudják egyik-másikkirályunk meglepetésszerűen bekövetkező halálát. Ez a rejtélyesjelenség mindenesetre megérdemel, ha nem is egy misét, legalábbnémi figyelmet.

Nincs más megoldás: Lukács érsek vagy gondosan előkészí-tett, rejtett titkok tudója, aki kezében tartja a párkák fonalát, vagymágikus képességekkel rendelkezik. Vagy pedig...

Kérdés az is, hogy kerül ide, miként és mi célból keveredikbele ebbe a haláljövendölésbe az egyházi, templomi szertartás?Mi ennek az értelme, szerepe, jelentősége?

Ha felidézzük, hogy mindez a szertartás végzése közben tör-ténik, s Lukács mindaddig derűs arca eközben komorul el, úgynyilvánvaló: a színhely, a cselekmény egyaránt azt sugallja, hogya szent szertartás végzése közben isteni kinyilatkoztatás történt, sLukácsnak maga az Úr nyilatkozott meg, tudtára adván III. Istvánkirály halálraítéltségét: ettől a mennyei hírtől komorult el Lukácsérsek arca, és László kérdésére, akinek feltűnt Lukács arcánakszínelváltozása, ezt közölte az érthetően megdöbbent, elhűlt ki-rállyal.

Aki hisz az efféle kinyilatkoztatásokban, elhiheti, hogymindez így történt s Lukácsnak valóban mennyei jelenés adtatudtára a vétkes, de (késón?) megtért király jelenlétében a királyhalálát, annak pontos idejével egyetemben. Ámde miért rendelnéel az Ur, "a szeretet istene", hogy egy ifjú – tegyük fel, hogy

138

megtévedt, vétkezett – ember életének hirtelenül végeszakadjon –isteni rendelésre, hiszen László halála bejelentésének ez az egye-düli értelme; az, hogy ez a halál nem természetes úton, nemegészségi vagy más földi tényezők hatására történik, hanem égielrendelésre. És ami még a különösön belül is különös, horror ahorroron, az a halál idejének pontos kijelölése: László ugyanazona napon fog meghalni egy év elteltével- és hal is meg valójában -,amelyen ezt Lukács kinyilatkoztatta.

A legnagyobb tárgyilagossággal bízvást kijelenthetjük: em-ber életének hirtelen megszakasztását nem isteni, de sátáni erórendelheti el csupán, s Ily módon közelebb kerülhetünk a való-sághoz, a történés mögül kirajzó sátáni ténykedéshez, ahhoz,hogy sem II. László, sem III. István naprakészen kijelölt halálát(negyven nap és egy esztendő, nem Isten rendelte el, de nagyon isvalóságos, sötét földi, politikai erőknek, erőcsoportoknak a köz-nyilvánosság elöl gondosan eltakart, elálcázott ténykedése.

Lukács érsek, miként tetteiből kiviláglik, a hatalom és az erő-szakos cselekvések megszállottja: király akar lenni a király fölött,akit alárendeltjének tekint, parancsokat ad ki számára, s ha nemteljesíti vagy nem kielégítően teljesíti, büntetésekkel sújtja, kiát-kozza, törvényen kívülivé, jogfosztottá alacsonyítja, s a megtor-lást követi a végső megtorlás: mert Lukács pontosan tudja, mikénttörténik meg majd II. László, majd III. István halála.

Logikai mozzanatok:

1. István elköveti azt a "vétket", hibát, amit II. László is elkö-vetett: szorultságában, kegyúri jogával élve egyházi va-gyont vesz igénybe égető állami gondjainak megoldásá-hoz, továbbá

2. Saját országában, királyi hatalmával élve, püspököket, pré-postokat nevez ki.

3. Lukács érsek ezért, akárcsak II. Lászlót, egyházi átokkalsújtja.

4. István a kiátkozás következményeitől és a pápai nyomástólmegrettenve, annak engedve, meghátrál s fogadalmattesz, hogy a jövőben óvakodik hasonló lépésektől.

5. Lukács ezt követően feloldozza az egyházi átok alól. , 6. Aderűs vég azonban nem következik be, talán mert a király

139

későn "tért meg", talár. mert fogadkozása nem vehetőkészpénznek, talán mert a kocka már el van vetve.

7. Lukács bejelenti a király halálát és annak időpontját is ki-tűzi, sőt még a halál helyét is, Esztergomot.

8. III. István király a jelzett napon és helyen (Esztergomban)váratlanul és hirtelenül – általános megdöbbenésre és ije-delemre valóban életét veszti.

9. A király környezete, mi több, az akkor Esztergomba érke-zett idegenek is (rettegésük tanúsítja ezt) mérgezést gya-nítanak és mérgezést emlegetnek.

10. Ha elhull a király, gondoskodni kell új királyról: ha a ki-rály halálának időpontját senki sem sejti, természetesennehéz azon nyomban új királyt állítani. Ezúttal azonban –ennyire biztos a beígért halál! – nincs fölösleges, időrablóvárakozás: jókora sereg kíséretében már meg is érkezettaz országba a Bizánc jelölte új király, Béla herceg, aki azország rendjeinek egyetértésével "törvényesen és jog sze-rint" III. Béla néven a hirtelen elhalt király trónjára ül.Meghalt a király – éljen a király!

140

141

SZENTOSTYÁBA REJTETT MÉREGGELMEGHALATOTT KIRÁLY

Az ifjú III. István országos döbbenetet kiváltó, váratlanul be-következett halála után Bizánc első számú jelöltje, III. Béla(1173-1196) került a magyar trónra. Béla azonban a bizánci csá-szári udvarban töltött kilenc esztendő dacára hű maradt népéhezés kiváló királynak bizonyult: a császári udvarban szerzett ta-pasztalatait a magyar központi hatalom megszilárdítására hasz-nálta fel, helyreállította az ország területi egységét, tekintélyét,minden támadástól megvédte az ország ősi határait, biztosította –régi királyok rendeletei alapján – a törvényességet, belső rendet,közjólétet, szellemi haladást, lecsendesítette a belviszálykodást,kolostorokat, főiskolákat alapított, és teli kincs tárt hagyott hátra.

Élete vége felé – akárcsak Szent László - ő is hadat akart ve-zetni a Szent sírhoz, de ezt, akárcsak más magyar királyok, ó isvégig halogatta.

Előrelátását tanúsítja, hogy Imre fiában utódját is kijelölte, smikor 1190 elején hirtelen megbetegedett, hogy az országot apártviszály kiújulásától megóvja s fia, Imre uralkodásának hábo-rítatlanságát biztosítsa, halálos ágyán úgy rendelkezett, hogy ki-sebb fia, Endre – akire ebből a célból óriási kincseket hagyott –szervezzen kereszteshadat és vonuljon a Szentföldre.

1196. április 20-án váratlanul meghalt, alig múlt ötven éves.Albericus cisztercita szerzetes így számol be erról Világkró-

nikájában:" Magyarország királya, Béla meghalt áldozáskor, aki-nek megmérgeztetéséről gyanú támadt Calanus pécsipüspök ellen. "Calanus, aki nagy méregkeverő hírében állt, állítólag szent

Ostyába tett méreggel ölte meg a királyt.Az alapos gyanúkkal alátámasztott vád – meglehet, hivatalos

formában? – a pápáig feljutott. A pápa vizsgálatot is rendelt el, slebonyolításával a cikkádori apátot bízta meg. A pápai vizsgálatazonban – hogy, hogyan nem? – megfeneklett: a pápának mégmásfél évtized múltán – 1210-ben – is sürgetnie kellett a jelentéselkészítését.

142

Gondolkodó embernek már maga a vizsgálat félbeszakadásais sokat elárul.

Minden jel egyaránt tanúsítja, hogy III. Béla uralkodása alattaz ország külső és belső helyzete egyaránt megszilárdult.

Mi az oka hát mégis, hogy őt követően ismét fellép a ritmus-zavar? Két gyors királycsere jelzi, hogy itt újabb rejtett törésvonalhúzódik.

Természetesen számos ok lehetséges. Az egyik legkézenfek-vőbb ok az volna, hogy III. Béla ú.n. "gyönge" királyt hagyotthátra. Am erről szó sincs: III. Béla jól választott utódját, Imrét il-letően: kiváló erényei jelentős királyt ígértek.

S ezúttal külső katasztrófák sem következtek.Hát akkor? Mi volt az ok? Kitapintható-e a tényleges ok?Az ok szemrevehetően kirajzolódik a nagy király végakaratát

keresztülhúzó akaratban.Emlékeztessünk rá: III. Béla úgy végrendelkezett, hogy End-

re haladéktalanul induljon kereszteshadak élén a Szentföldre.Aligha kétséges: III. Béla valamilyen okból el akarta távolí-

tani kisebbik fiát a hazai színtérről, mégpedig azért - miként a kö-vetkezmények elárulják -, mert attól tartott: Imre uralkodásánakelső éveit szerfölött megnehezítheti Endre ittléte. Magyarán: hakisebb fiát nem sikerül eltávolítania – kiújul a belviszály.

Pontosan ez történt. Endre semmibe vette apja végakaratát,nem ment a Szent sírhoz: az apjától örökölt kincsekkel hadat to-borzott, s fegyverre kelt bátyja, Imre, a törvényes király ellen.

A végeredmény: az apai végakarat fordítottja: Imre röviduralkodás után fiával együtt sírba száll, s Endre kerül a trónra.

A történet tehát nem a III. Béla megszabta irányban halad to-vább. Az apai végakarattal szembefeszülő akarat – drasztikusközbeavatkozások révén – megfordítja a történelem menetét, ésnem Imre és utódai adják a további királyokat, hanem Endre ésutódai.

A kijelölt történelmi vonulat hallatlan energiájú, erőszakosúton történő átváltása, ellentétes irányba fordítása okozza itt aritmuszavart, a felpörgő ritmusú rövid korszakot, a két gyors ki-rálycserét.

143

144

IMRE KIRÁLY HALÁLANAK REJTELMES HÁTTÉR-TÉNYEZŐI

Harmadik Béla halála után nagyobbik fia, Imre (1196-1204)kerül húszévesen a magyar trónra. Eszményi királynak ígérkezik,ékes a legfőbb királyi erényekkel, fiatalsága ellenére megfontolt,erélyes és határozott, s ami tán már hibájául róható fel: nyíltszívű,nemes lelkű és végtelenül jóhiszemű; valósággal példaképe lehet-ne a magyar jóhiszeműségnek, könnyenhívésnek s a titkos erők-kel szembeni sajátos vakságnak és védtelenségnek.

S hogy valóban ilyen magyarosan egyenes és jámbor. volt,azt egész élete s Boleszló váci püspök és lázadó öccse elleni ne-vezetes fellépése mellett az 1198-ban udvarába vetődött PeireVidal francia vándorénekes is tanúsítja alábbi versezetében:"

Per ma vida guerirM'en anei en OngriaAl bon rey 'N Aimeric;Lai tra bei bon abricEt aura m, ses cor tric,Servidor et amic."

Sorsomra írt keresveTértem Hungáriába.Imre király, az áldottFogadott oltalmába.Leszek hát csalárdtalanulSzolgája és barátja.

Rövid, alig nyolcévi országlását jószerivel az öccsével, End-rével való hatalmi harc tölti ki.

A viszály oka: Endre a megszállottak makacsságával bátyjatrónjának megdöntés ére, koronájának megszerzésére tör.

Az ádáz testvérharc rejtélyes előzménye, mint már utaltunkrá: Harmadik Béla 1196-ban bekövetkezett halála előtt a haláloságyán megesketi kisebbik fiát, Endrét, hogy halálát követően ha-ladéktalanul sereget gyűjt, és Jeruzsálembe vonul a Szent sír fel-szabadítására, s hogy fia ezt akadályozatlanul teljesíthesse, rá-hagyj a kincseit.

Mi az értelme ennek a különös végrendelkezésnek?A válasz nem lehet kétséges: a haldokló király így akarja

biztosítani, Endre időleges, esetlegesen évekre szóló eltávolításá-val, nagyobbik fia, Imre uralmának háborítatlanságát.

145

Endre leteszi az esküt haldokló apja kezébe, és HarmadikBéla megnyugodva hal meg.

Endre azonban apja halála után megszegi esküjét: az örököltkincseken valóban hadsereget toboroz ugyan, de azt nem a Szentsír felszabadítására, hanem bátyja uralmának megdöntésére hasz-nálja fel.

Ez a tény – és az ezután következők sora – visszavilágít ahaldokló apa intézkedésére: Harmadik Béla mindezt előre látta,vagyis: tudott valamit, tudta, mi várható kisebbik fiától, mireszámíthat: a következmények őt igazolják.

Felmered a kérdés: valóban ennyire sóvár megszállottja volta hatalmi vágynak a későbbi Második Endre, valóban ilyen, min-den erkölcsiségen átgázoló démoni figurája volt a magyar törté-nelemnek?

A viselt dolgairól, életéről ránkmaradt tudósítások merőbenmás, ezzel ellentétes képet festenek róla: jámbor, gyöngeakaratú,már-már tunya, pipogya királynak festik, akit felesége kormá-nyoz.

Endre mögött Gertrudis áll, ő irányítja; ó az a kulcs, mi nél-kül Endre pályája – legalábbis 1213-ig, Gertrudis felkoncolásáig– egyszerűen nem érthető gertrudiszi ráhatások nélkül.

Gertrudis az – miként ezt későbbi cselekedetei tanúsítják ő,illetve az általa képviselt, hazánk leigázására törő germán hata-lom, akinek tetteit a féktelen hatalomvágy irányítja; Endre az óbefolyásolása alatt cselekszik. Gertrudis mindenáron királynéakar lenni.

Szüntelen belvillongások közepette viharzanak el Imre királyrövid uralkodásának évei.

Nem két testvér, két ellenséges hatalom viaskodik egymással:egyfelől a nyílt, tényleges királyi hatalom, másfelől a sokrétűenálcázott, a titkos erőket mintegy magába foglaló árnyékhatalom.

Imre 1199-ben a somogyi ütközetben szétveri öccse hadait,és Endre Gertrudisszal együtt Ausztriába menekül. Később, visz-szatérésük után a király Gertrudist, mint minden baj okát kizsup-poltatja az országból.

Egymást érik az összeesküvések, titkos szervezkedések és le-vélváltások. Az egyházi főméltóságok túlnyomórészt a törvényeskirály ellenében a pártütő Endre oldalára állnak és szervezik az

146

összeesküvést. Imrének tudomására jut, hogy Endre egyik titkospárthíve, Boleszló váci püspök a váci székesegyházban kezeli alázadás pénzeléséhez szükséges összegeket. Felszólítja ót a pénzátadására, de Boleszló püspök megtagadja kérése teljesítését. Im-re királyt ez a viselkedés felháborítja és közvetlen cselekvésreszánja rá magát. Marczali Henrik így számol be erről:

"Alkonyatkor, midőn a püspök kanonokjaival a székes-egyházban a befejező zsoltárokat énekelték, Imre oda-ment, követelte a kincstár kulcsait és meghagyta a püs-pöknek, hogy menjen ki. Az, féltve életét, nem fogadottszót. Erre a király emberei erőszakkal feltörték a zára-kat, a király pedig odarohant a tovább imádkozó, magátisten oltalmába ajánló főpaphoz, letaszította ót az oltármellől a templom kövezetére, és aztán átadta csatlósai-nak, hogy vonszolják ki a templomból. A kincstárból el-vitette, ami nem volt az egyházé (tehát a király igazságo-san, önvédelemből cselekedett), és midőn a püspök eltil-totta, hogy az így megfertőztetett (?) templomban foly-tassák az istentiszteletet, viszonzásul lefoglalta az egyházdézsmáját." (A magyar nemzet története II. 340.)A pártoskodókhoz álló, az összeesküvést szervező és pénzelő

egyházi méltóságok basáskodni akarnak a király fölött. Eluinváradi püspök kiközösíti azt a főurat, akit Imre nádorrá jelölt ki.Saul, kalocsai érsek pedig, pápai megbízásból, elítélte a királyt és– Gellért püspök módjára – személyesen is meg akarta ót inteni ésfenyegetni. Találóan állapítja meg Marczali, hogy

"Szent István ideje óta szinte állandó institutiója volt azországnak a testvérek közti megoszlás és családi villon-gás. Nem szenved kétséget, hogy ezek a pártoskodóknagyban hozzájárultak a királyság erkölcsi és gazdaságitókéjének fogyasztásához."Ar. elidegenedett egyházi és világi főhatalmasságok túlnyo-

mó része Gertrudis meránijaival együtt az összeesküvőkkel tart.1203. őszén, egy évvel Imre halála előtt újabb véres össze-

csapás készül. Két egyenlőtlen erő áll egymással szemben. Apártütők serege óriási túlerővel rendelkezik, Imre mellett csekély-számú híve tart ki, ámde a helyzet ismeretében azok is megder-mednek: semmi kilátásuk nemhogy a győzelemre, de még ahelytállásra, sikeres ellenállásra sem.

147

Endre és pártütő tábora kezében van tehát a jövő kulcsa, a ki-rály helyzete reménytelen.

Ebben a reménytelennek látszó helyzetben Imre döntő elhatá-rozásra jut és egymaga oldja meg a megoldhatatlannak tetsző fel-adatot, s a biztos vereséget vakmerő, mesébe illő személyes fellé-pésével győzelemmé változtatja át.

Átsétál egymaga, fegyvertelenül "egy szál vesszővel" – kirá-lyi pálcával – kezében a lázadók táborába, öccsét kezénél megra-gadva kivezeti sátrából és az elképedt katonák sorfala közt fo-golyként átviszi a maga táborába, hogy aztán fogságra vesse.

"Az országnak minden főurai, s a magyar seregnek min-den sokasága a királyt elhagyták, és András hercegheztörvénytelenül állottak; a királlyal pedig igen kevesenmaradtak, s azok is ijedtükben nem merték a királyt bá-torítani, hanem inkább futást javasoltak neki" úgymondTamás esperes(...) Oh mely igen meghomályosodott a legjobb arany, ajózan észnek ama fénye, mely száz esztendő előtt dicső-ségesen ragyogott! A megrémültek között Imre sem voltgond nélkül. Magában, midőn módot keres a veszedelemellen, egy különös érzést sejdít. "Maradjatok hátra,monda, híveim, s ne is jőjetek utánam." Vesszőt foga ke-zébe, és lassú lépésekkel a pártos sereg közepére méne,hangosan kiáltván: "Meglátom ki szegezi fegyverét elle-nem, ki fogja ontani a királyi vért!". Senki sem mertmegmotszanni. Andrást sátorából kivezeti, keresztül atáboron, és Keve várába Varasd mellé küldi. Ekkormindnyájan térdre esvén kegyelmet kérének és nyeréneka királytól". (Virág Benedek i.m. II. 12-13)Érdemes belegondolnunk: érhette volna-e megsemmisítőbb

kudarc, ennél lesújtóbb vereség a lázadókat? Szinte hihetetlenarányú erkölcsi megsemmisülés volt ez. A királya maga hallatlanerkölcsi tekintélyével egyetlen kardcsapás nélkül minden fegyve-res seregnél tökéletesebben semmisítette meg a pártütők táborát.

Ez ellen sem Endrének és Gertrudisnak, sem a háborgók ve-zéreinek nem volt ellenszere.

Adott volt minden, még tán fölösen is a teljes győzelemhez, akirályi sereg megsemmisítéséhez, és személyes fellépésével a ki-rály mégis mindent megfordított.

148

Vajon nem bizonyította be ez az esemény, hogy Imrévelszemben a fegyveres harc kilátástalan?

Vajon nem szükségszerűen kellett kialakulnia Endrében ésGertrudisban a felismerésnek: amíg Imre él – reménytelenek avágyaik: a trónhoz csak Imre tetemén keresztül juthatnak el.

Hát még a kétségbeesés, a düh és a bosszúvágy, hogy Endrétfogságra vetették!

Kényszerítő valósággá vált: más utat kell keresni a vágyottcél elérésére: Imrét magát, a főakadályt kell elpusztítani.

Imre a hajdani Varasd megyében fekvő Keve várába záratjaösszeférhetetlennek bizonyult öccsét.

Nemsokkal ezután a vasegészségű király váratlanul megbe-tegszik.

Imre mindezideig egészséges, bizonyítja ezt, hogy kereszteshadat szervez s a szentföldre készül. 1204. második felében azon-ban betegeskedni kezd, ismeretlen betegség támadja meg. A ki-rály rosszat sejtve 1204. augusztus 26-án megkoronáztatja ötesz-tendős fiát.

Hamis tanácsosai rábeszélésére megbocsát lázadó öccsének,kihozatja a tömlöcéből.

Gyermek László megkoronázása érthetően súlyos csapás azellenpártra, Gertrudis királynéi ambícióit a végleges meghiúsulásfenyegeti.

A király betegsége rohamosan súlyosbodik.Mi volt Imre király betegsége? Nem tudni. Betegsége termé-

szetéről, mibenlétéről nem maradtak ránk adatok. Mégcsak egyszerény utalás sem. Krónikáink nem fordítottak gondot királyainkhalálának ecsetelésére, jóllehet a közszólás szerint nyugtával di-csérd a napot, azaz: a véget kell megismernünk ahhoz, hogy azeseményt, jelenést helytállóan megítélhessük: a halál módja, mi-kéntje sokszor az adott élet minden küzdelmét bevilágítja.

Tény: Imre király betegsége sodróerejű pusztító kór volt, hi-szen rövid pár hét alatt végzett vele.

Gertrudisék mindenesetre kívánni sem kívánhattak volnaszámukra kedvezőbb fejleményt: a király "megbetegedése" az őérdekeik irányába hat.

149

És ekkor Imre király – érthetetlenül – olyan cselekvésreszánja rá magát, ami ismét ebbe az irányba hat: kiengedi Keve vá-rából áruló öccsét.

Ezekután pedig Imre király újabb, végzetes hibát követ el,amely ellentmond egyéniségének és Gertrudis-Endréről szerzetteddigi keserves tapasztalatainak: betegségének súlyosodását érez-ve – áruló öccsére (és Gertrudisra) bízza egyetlen fiának, az aligötesztendős, nemrég megkoronázott Lászlónak az életét, sorsát,koronáját: Endrét teszi meg fia gyámjául, és fia kiskorúságánakidőtartamára kinevezi ót az ország kormányzójává.

Vagyis: érdekeltté teszi az ellene nyolc éven át gyilkos harcotfolytató, minden eszközzel koronája megszerzésére törő házaspárt– saját mielőbbi halálában. Megjutalmazza saját gyilkosait!

Miként következhetett be ez, ha föltesszük, hogy a király épesze és szabadsága birtokában volt?

Endre természetesen mindent megígér és esküt tesz minden-re, de már apja halálánál láttuk, mit érnek esküvései.

Miként juthatott Imre erre a katasztrófális döntésre?Lehetséges-e más magyarázat a király e végzetes és teljesen

érthetetlen, öngyilkos lépésére, minthogy hamis tanácsadói – azellenpárt beépített emberei – bírták rá szóval vagy erőszakkal akirályt erre az elhatározásra?

1. Imre már apjától, Harmadik Bélától tudta, hogy öccsétől,aki teljesen Gertrudis befolyása alatt áll, semmi jót nemvárhat.

2. Gertrudist és viselt dolgait is alaposan ismerve, tisztábanvolt gátlástalanságával, magyargyűlöletével, féktelennagyravágyásával, tudta, hogy uralkodik gyönge jelleműöccsén, ó uszítja trónja megdöntésére, ó a nyolc éve folyóbelviszályok kovásza, hiszen ezért zsuppoltatta vissza páréve Merániába.

3. Semmi kétsége sem lehetett aziránt, hogy Gertrudis és me-ráni klikkjének befolyása Endrére a jövőben nem csök-kenni, hanem növekedni fog.

4. S azzal is, hogy döntésével nemcsak a maga, de a fia életétés az országot is Gertrudis és németjei kezébe adja.

150

Következésképpen a nagybeteg vagy éppen haldokló Imreérthetetlen, végzetes döntése tanúsítja, hogy hamis tanácsadók,áruló egyházi és világi főemberek rábeszélésévei kell számol-nunk, vagy pedig azzal, hogy erőszakkal vették rá erre a királyt.

Imre környezetében tehát ott voltak az összeesküvők beépí-tett emberei, titkos megbízottai s ezek bírták rá szellemi megté-vesztéssel, erkölcsi vagy fizikai erőszakkal az önpusztító döntésmeghozatalára.

Ez utóbbi esetben – és alighanem mindenképpen – számol-nunk kell azzal is, hogy a király közvetlen környezetébe beküldöttárulók idézték elő a király titokzatos betegségét és halálát is, segyáltalán nem kizárható az sem, hogy a gyermek László királyEndre gyámsága alá helyezéséről és Endre kormányzóvá emelésé-ről szóló döntést nem Imre király hozta, hanem az árulók léptekezzel a nemzet nyilvánossága elé, hogy Endre kormányzóságánaka törvényesség látszatát adják.

Mindenesetre az erélyes, éles észjárású, határozott Imre ki-rály egyéniségének ismeretében kimondhatjuk: ha Imre király be-adta a derekát álszent, kegyes szólamoknak, hogy újabb nemesgesztusa majd meghozza a teljes kiengesztelődést, s jóindulatánakmesszemenő viszonzását az összeesküvő hercegi pár, Endre ésGertrudis részéről – úgy Imre király már nem volt öntudatánál snem tudta, mibe egyezik bele és – netán – mit iratnak alá vele.

Megerősítésül tekintsük át az idevezető eseményeket:

1. Imre a pápai nyomással dacolva nem vezet sereget a Szentsírhoz.

2. Fiúgyermeke – utódja – születik.3. A pártütők túlsúlyban levő seregét személyesen leszereli.4. Magát Endrét fogságra veti.5. Gertrudist megfosztja itt összeharácsolt vagyonától és ha-

zazsuppoltatja.6. Kiskorú fiát, Lászlót királlyá koronáztatja.

De lássuk, mire vezet mindez a pártütők szemszögéből?Endre herceg (és Gertrudis) helyzete az uralomra kerülés vo-

natkozásban mind reménytelenebbé válik -a trón fegyveres meg-szerzésére a pálca-jelenet után nincs semmi lehetőség

151

- ifjú, életerős király ül a trónon, aki még sokáig uralkodhat- a királynak fiúgyermeke születik- fiát a király megkoronáztatja- ez pedig józanul, átlagos mércével mérve legalább ötven-

hatvan esztendőt jelent - ez idő alatt pedig születhetnek újutódok is, fiak, unokák, akár dédunokák is

- Endre és Gertrudis uralkodási reményei tehát a végtelenség-be foszlanak - tény, való tény az, hogy Endrének ésGertrudisnak immár két király áll útjában: míg ezek él-nek, ők nem kerülhetnek trónra - egyetlen lehetőség ma-rad hát: a különleges út, a rendhagyó lehetőség – és Imreaz ifjú király meghal

- Endre herceg lesz az ország kormányzója és az új király,Gyermek László gyámja

- Gyermek vagy Harmadik László király öt és fél éves korá-ban fél évi uralkodás után meghal – fél éven belül meghalkét egymást követő király: minkét király, aki Endre ésGertrudis útjában állt – megnyílt az út a hercegi pár előttés 1205. május 29-én Endrét Második Endre néven király-lyá koronázzák.

Az eseményvonal nyílegyenes. A kommentár fölösleges.

152

153

HOGYAN KÖLTÖZÖTT AT GYERMEK LÁSZLÓ KI-RÁLY AZ ÁRTATLANSAG ORSZÁGÁBA?

A halálos ágyán átkok súlya alatt nyögő Imre király hamistanácsadóira hallgatva, mint az előző fejezetben láttuk, vagy el-lenségeinek hatalmában kényszernek engedve – végzetes hibátvét: hitszegő öccsét, aki mögött a féktelen hatalmi vággyal ésgyűlölettel eltelt Gertudis áll, teszi meg kiskorú fia, III. László(1204.IX.-1205. V.) gyámjává és egyben az ország kormányzójá-vá.

Imrének ez a döntése ellenségeire bízza és megpecsételi fiasorsát. Konstancia az özvegy királyné férjének temetése után aveszélyhelyzetet felismerve fiával és a koronával együtt Bécsbemenekül rokonához, VI. Lipót osztrák uralkodó herceghez.

Endre – akinek minden megnyilvánulása mögött az ót irá-nyító Gertrudist kell sejtenünk -, felbőszül, hogy gyámfia és a ko-rona kicsúszik a kezéből, s küldöttséget meneszt Lipóthoz ésmegfenyegeti: fegyveresen veszi vissza tőle a gyermekkirályt és akoronát.

Hogy szavainak nyomatékot adjon, seregével az osztrák ha-társzélre nyomul.

A háború küszöbön áll. Lipót megrémül, a háborúra nincsfelkészülve. Szívesen kiadná kezéből a gyermeket, de egyszerűennem teheti, nem szolgáltathatja ki rokonát Konstanciát az özvegykirálynét, aki oltalmat kért tó le fiával együtt, és ó ünnepélyesenmegfogadta, hogy senkinek semmilyen körülmények között kinem szolgáltatja a gyermeket.

Ebből a helyzetből egyszerűen nem volt kiút: ha nem enged –háború, ha enged, jóvátehetetlen, lemoshatatlan becstelenség.Vagy ez, vagy az, harmadik lehetőség nincs. Hacsak...

Hacsak nem adódik valami más lehetőség...A háború okát, a casus bellit kell valahogy megszüntetni.A háború oka pedig a minderrőól semmit sem sejtő öt és fél-

éves gyermek, maga a gyermekkirály.Habozásra, töprengésre sincs sok idó: a magyar had már a

határon toporog, bármelyik percben megindulhat a támadás.Határozni kell haladéktalanul, tenni, amit tenni kell, ha ugyan

lehet még bármit is tenni.

154

S ebben a végletesen feszült, szorult helyzetben valami vá-ratlan történik: váratlanul és hirtelenül meghal a gyermekkirály, aháború eleven oka.

Páratlan és tökéletes megoldás: éppen az hal meg, pontosanaz, akinek meg kell halnia, méghozzá sem előbb, sem utóbb:pontosan akkor, amikor halnia kell.

Matematikus ki nem számíthatná, nem rögzíthetné – időzít-hetné ezt tökéletesebben.

Nem, a mama nem halt meg, csak a fiú.Mi történt? Mi történhetett?

155

156

BÉKETÁRGYALÁS ÖRVÉN MEGMÉRGEZETT KI-RÁLY

Ellen- oknyomozó urak, nyugodtan félretehetitek az aktát,mert nincs vér, nincsenek használható nyomok nem maradt a szí-nen álarctalan gyilkos, sunyi méregkeverő: nincsenek tárgyi bizo-nyítékok s nem maradtak fenn töredelmes vallomások a gyil-kos(ok) hiteles kézjegyévei.

Maradt azonban valami, ami talán több minden esetlegesség-nél: az ok és az okozat feldarabolhatatlan viszonya, az okok éskövetkezmények tanúsága és a tények igaz mibenlétéről vallótörténelmi összefüggések: ezek pedig csalhatatlanul arról tanús-kodnak: gyilkosság történt.

Zárótételként: Gyermek László halálhírét osztrák gyorsfutárvitte a magyar táborba.

Bizony kellett igyekeznie, mert a helyzet végletesen feszültvolt. Mint Virág Benedek írja: "a fegyverek már mindenfelőlzörgének az öldöklésre." .

A feszültség feloldódott, a háború elmaradt, Gyermek Lászlókirály pedig "általköltözött az ártatlanok országába."

II. Endre (1205-1235) élete végéig rettegett azasszaszinoktól, a kor félelmetes közelkeleti terrorszervezetétől,amely a fanatizált gyilkosok dandárját nevelte ki és politikai gyil-kosságok sorozatát követte el, s megszabott díjazásért vállalta anem kívánt uralkodók meggyilkolását. Az asszaszinok magukkérkedtek vele, hogy számos király az adófizetőjük, s hogy ebbenlehetett valami, Albericus tanúsítja, ki a következőket írja:

"Lajos bajor herceget megölte egy asszaszin orgyilkos aHegy Oregének (így nevezték az asszaszinok mindenkorilegföbb parancsnokát -G.K.E.) megbízásából; ennek hí-rére a magyar király .(II. Endre) nagy mennyiségű ara-nyat, ezüstöt küldött ajándékba a Hegy Oregének, s el-nyerte kegyét." Széleskörű kapcsolataikra, befolyásukravilágít az a tény, hogy Frigyes császár a német birodal-mi gyűlésen az asszaszinokkal való együttműködésselvádolta a magyar koronára áhítozó Babenbergi II. Fri-gyes osztrák herceget.És most lássuk, mit mond a história az ekkor 59 éves, újon-

nan nösült II. Endre végnapjairól:

157

"1235. nyár elején az osztrák herceg, Frigyes betört Ma-gyarországba, rabol, gyilkol férfit, nőt egyaránt – írjaPauler Gyula – II. Endre amint hírt vőn, lóra kapott ésnagy sereg élén, Béla, Kálmán fiával még júliusban visz-szaadta a kölcsönt. Az osztrák herceg – mondták –, va-lami 30.000 jó fegyverest gyűjtött össze, de mikor a se-reg a magyarokkal szemben állott – kiknek számát amegriadt osztrák phantasia 200.000 emberre tette – harcnélkül alig 300 magyar elöl szétfutott. II. Endre aka-dálytalanul Bécsig dúlt: Frigyes drága pénzen békét vá-sárolt, azután ellenfelével összejött, és lakomával pe-csételték meg a békekötést. Honn pedig II. Endrét csalá-di öröm várta. Az ifjú királyné jó reménységben volt. Degyermekét II. Endre már nem láthatta... 1235. szeptem-ber 21-én hirtelen meghalt.

158

159

KIRÁLY, AKI CSODÁVAL HATÁROS MÓDON KI-KERÜLTE A HALÁL KELEPCÉIT

Árpád-házi királyaink között akad egy király, aki szokatlanulmagas kort, hatvannégy évet ért: Negyedik Béla (1206-1270).

Rendhagyó eset. Közfrázis: kivétel erősíti a szabályt. Bizo-nyos azonban, hogy egy esetlegesen előfordulható kivétel nem cá-folhatja meg az általában érvényesülő törvényszerűséget.

Lássuk hát, tómondatokban, miként jött létre ez a "kivétel".Hétéves, amikor (1213-ban) anyját, Gertrudiszt a pilisi erdő-

ben a felbőszült főurak kardélre hányják. Végeznének vele is, dehű emberei, cselédei köréje állnak és megmentik a viharzó kon-colásban.

Három-négyévenkint robban ki egy-egy összeesküvés apja II.Endre és az ő élete ellen, ám az összeesküvések sorra kudarccalvégződnek, s az összeesküvők Bécsbe menekülnek, ahol összees-küvést irányító központot hoznak létre.

Pályáját irtózatos törés szeli ketté: az 1241-1242 évi tatárjá-rás, amely kishíján elpusztítja Magyarországot.

Valóban ellentmondásnak rémlik elméletünkkel, a magyartörténelem ritmusával szemben, hogy történelmünk e rettentő tö-rése körül nem érvényesül a ritmusfelpörgés: nincs királyhalál éskirálycsere.

De vajon miért marad el ez?Béla a tatárok másfél évi ittléte alatt számtalanszor kerül ha-

lálos kelepcébe, olyan helyzetbe, amelyből józan emberi számítá-sok szerint nem menekülhet meg.

Lássuk a legkirívóbb tényeket:1. A tatárok 1241. márciusi betörésének hírére, a tatárokkal

csaknem egyidejűleg, Pestre érkezik Babenbergi II. Fri-gyes osztrák uralkodó herceg, a helyi összeesküvőkkelösszefogva, fellázítja a pesti németeket, a csőcselék fel-koncolja Köten kun királyt, családját, főembereit, majdBéla halálát követelve megostromolja a királyi palotát:Béla életét a hozzá hű testőrzők hősies ellenállása mentimeg.

2. A sajói táborban, a végzetes ütközet előtti éjszakán, CsákUgrin esztergomi érsek, az összeesküvő párt feje fellázítja

160

a tábor katonáit: Béla életét csak a hozzá hű testőrcsapa-tok halálraszánt bátorsága menti meg.

3. Másnap reggel, mikor a tatárok rést nyitnak a magyar sere-get körülfogó zárógyűrűn – Batu had parancsa értelmében– minden tatár katona – tíz meg tízezer szempár – a"kerált" lesi, őt szeretné mindenáron elfogni vagy megöl-ni, Béla azonban, hű testőreitől körülvéve, csodálatosmódon kimenekül a lángoló szekérvárból, anélkül, hogyfelismernék.

4. Mint a magyar menekülök minden csoportját, a királyét isűzőbe veszik a tatárok: az egykorú források szerint a me-nekülök óriási többségét lemészárolják: háromnapi járó-földre mindent az elesettek hullái borítanak – Béla azon-ban megmenekül.

5. A magyar-osztrák határon Bélát Frigyes herceg kelepcéjevárja: a ravasz herceg a királyi családot és a királyi kincstárt már a kezébe kaparintotta; most Bélát akarja átcsalnia határon, hogy hatalmába ejtse: ha Béla megteszi ezt – aherceg kétségbevonhatatlanul végez vele, hiszen mindenálma a magyar korona megszerzése. De Béla nem megyát az osztrák területre és így megmenekül.

6. 1242. februárjában a tatár sereg váratlanul átkel a befagyottDunán és Kadán tatár vezér serege – egykorú híradásokszerint – valósággal röpül a völgyeken hegyeken át: a cél:elfogni a "kerált" – de Béla megmenekül. Megmenekül,hogy megmentse az irtózatos csapást elszenvedett magyarnépet és Magyarországot, Európa védőbástyáját, amelygátként állt az egész Európát elnyeléssel fenyegető pusz-tulás elébe.

Így következett be a rendhagyó eset. Így nem került sor a ki-rályhalálra, a királycserére. Így maradt életben Negyedik Béla.

161

162

GYERMEKRABLÓK ÜLDÖZÉSE KÖZBEN MEG-HALT IFJÚ MAGYAR KIRÁLY

Fölöttébb .viszontagságos élet jutott osztályrészül NegyedikBéla fiának s utódjának, Ötödik István királynak (1239-1272).

Csöpp gyermekként átélte a nagy tatárjárás (1241-1272)megpróbáltatásait és meneküléseit. Gyermek és ifjúkora az apjá-val való hatalmi torzsalkodásokban telt el. Királlyá koronáztatásasem békét, hanem kiélezett viszályt hozott: az apja életében apjaellenében köréje tömörült, s minden királyellenes összeesküvés-ben érdekelt főúri ligák mihelyt királlyá lett szembefordultak ve-le, s ugyanakkor a Magyarország elleni külső hatalmi törekvésekis felerősödtek, méghozzá olyannyira, hogy István királynak atrónja megdöntésére szerveződő s mindinkább összefonódó külsőés belső összeesküvés már a magánéletébe is behatolt és az ifjúkirálynak már az életgyökereit kezdte ki: nem csoda hát, hogy aharminchárom éves királyt alig kétévi uralkodás után már várta asír.

Mikor István király Rasciába (Rácországba, a hajdani Szerbi-ába) vonult, hogy az ottani viszályokat lecsendesítse, amagárahagyott királyi udvart behálózta az intrika. TávollétébenHabsburg Rudolfnak sikerült a maga pártjára vonni magát a ki-rálynét, Kun Erzsébetet is; s megvesztegetéssel és ígéretekkelszámos egyházi és világi főméltóságot rábírt a vele való titkosszövetkezésre. Pektári Jóákim horvátországi bánt pedig rávette,hogy rabolja el István kisebbik fiát, szemefényét, az alig tízévesEndre herceget, s hurcolja Németországba.

István királya gyermekrablásról értesülve, lóhalálában a me-rénylők után nyargalt, s fiának elrablóit üldözve útközben érte ahirtelen és váratlan halál, megmenekítve az emberrablókat a fel-háborodott király bosszújától.

Mi lehetett vajon a fiatal király halálának oka?Talán a felháborodott indulat s a fia sorsa miatti kétségbeesés

végzett vele?Vagy netán az üldözéssel járó kimerültség és idegizgalom?

Hivatalosaink szerint István halála természetes okokra vezethetővissza. – azért halt meg, mert "az idegek felcsigázása s a tikkasztó

163

hőség (...) beteggé tette" – azért "mert az izgalmak annyira meg-viselték"

Kétségkívül ésszerű megoldás. hajszolta magát – tehát kime-rült: rettegett elrabolt fia Sorsáért – ez idegileg is megviselte: ki-merült és megviselt idegzetű embernél pedig bekövetkezhet a ka-tasztrófa, a hirtelen halál.

Csakhogy hol volt akkor a közelben orvos, aki ezt megálla-pítsa.

Az ellentmondó tények pedig fölöttébb súlyosak.Történeti tény ugyanis, hogy az ártatlan, tízéves királyi

gyermeket a Habsburgokkal - pontosabban: Habsburg Rudolf leá-nyával – való összeházasítás céljából rabolták el.

A gyermekrablás tehát a Habsburg-befolyás Magyarországravaló kiterjesztését szolgálta.

Nem kell különösebb elmeél annak belátásához: ha István ki-rály utoléri a gyermekrablókat – ezek a tervek is meghiúsulnak.

S gondolkodjunk egy picikét: István fia, a királyi gyermek azemberrablók révén már a Habsburgok kezében van: elsőrendű ér-dek hát a régi királytól megszabadulni.

Ötödik István halála tehát a legnagyobb tökéletességgel il-leszkedik a rohanó eseményekbe.

A harminchárom éves király halálának történelmi körvonalaitehát adottak.

Mi kell ennél több?

164

165

NEGYEDIK VAGY KUN LÁSZLÓ KIRÁLY MEG-GYILKOLÁSÁNAK ELTITKOLT HÁTTERE

Kun László király (1272-1290) életében a pápai követ érke-zése hozott végzetes fordulatot. A Képes Krónika így tudósít er-ről:

"Ezenfölül pedig, minthogy kumán módra és nem katoli-kusként élt, az Apostoli Szentszék követeként idejött elle-ne a firmuni Fülöp, és elrendelte, hogy hagyjanak fel aszakállleborotválásával, a haj nak magyar szokás ellené-re való lenyírásával, és ne viseljenek kumán süveget,amelynek használata már szinte szokásossá lett Hungá-riában, hogy gyűlölje meg a pogányokat, kedvelje meg akeresztények szokásait, és éljen feleségével. De miutánsemmit sem ért el a királynál, hazament."A pápa követe tehát, ez a "firmuni Fülöp" nem kérelemmel

fordul a királyhoz, nem kívánságként, óhajtásként adja elő fentie-ket, hanem mintha az ország fölötti szuverén hatalom birtokosa,teljhatalmú zsarnoka volna, Magyarország népe és a magyar ki-rály pedig szolgai alávetettje, alattvalója, minden teketória nélküla fentieket egyszerűen "elrendelte", s mintegy parancsba adta kiaz ország lakóinak, miként öltözködjenek és viselkedjenek.László királyt pedig minden további nélkül átokkal sújtja, azazmintegy törvényen kívüli valakivé, amolyan futóvaddá degradál-ja.

De történt más is. Mert nagyot tévedne, aki úgy vélné, hogy atörténelem eseményei minden előrelátás, rend és célszerűség nél-kül mennek végbe. Mert Kun László király életének ebben azutolsó időszakában, pápai követek kíséretében egy ifjú ember isérkezett Magyarországra, mégpedig nem más, mint a későbbi III.Endre, a jövendőbeli király. Lámcsak a bölcs előrelátásnak e ta-gadhatatlan ténye. Kun László királya maga ifjúságától eltelvemég önfeledten lubickol kunjai szeretetében, és már itt is van azúj király, a tartalékkirály, ellenkirály, cserekirály. Nem is őrölnekolyan vakon azok a párkák. A következő lépés innen már kiszá-mítható.

Nem véletlen, hogy a Képes Krónika következő szakasza a"LÁSZLÓ KIRÁLYT MEGÖLIK" címet viseli. Ha ok és okozatvan a világon, úgy tagadhatatlan a két esemény legszorosabb, és a

166

krónika által is tükrözött összefüggése: a pápai követ látogatásátköveti László király halála.

De halljuk a krónika idevágó szakaszát."Röviddel ezután, az Ur ezerkétszázkilencvenedik évé-ben, a Szűz Szent Margit vértanú ünnepét közvetlenülmegelőző hétfői napon, Kereszeg várának közelében akirályt éppen azok a kumánok ölték meg, akikhez úgy ra-gaszkodott."A szakaszkezdő "Röviddel ezután" (a pápai követ látogatása

után) félreérthetetlen ok-okozati összefüggésre utal: a legátus pa-rancsokat oszt s kétségkívül kényúr ként lép fel a királlyal szem-ben is, azt lehordja, megfenyegeti és végül kiátkozza, ezt követi akirály felkoncolása – "röviddel ezután".

Mesterfogásnak tekinthető, hogy éppen László király szere-tett kunjai hajtják végre a bérgyilkosságot, részint mert ilymódona rémtett ódiumát a klérus által gyűlölt és "pogánynak" bélyegzettkunokra lehet visszafordítani és rájuk zúdítani az ország haragjáta király meggyilkolása miatt.

Természetesen meg kell szervezni ezt is, hiszen maga a népértetlenül áll a királygyilkossággal szemben, amelynek sötét hát-tértényezőit – akárcsak a kései utódok – nem ismerik. Myse ná-dor, a neofita hitcserélgető, akinek nincsenek erkölcsi skrupulu-sai, vállalkozik erre a feladatra.

"Halála miatt Myse nádor, aki egykor mohamedán volt,ekkor azonban már elnyerte a kereszténység malasztját(ekkor tért át!), urának, az említett László királynak ha-lálát hallván, férfiasan ez óriási gonosztett megbosszu-lására szánta el magát. A király halála után néhány napelteltével, testvéré vel, Lysével, és az említett Édua ágyasédestestvérévei, Miklóssal együtt egy napon az említettArbuzt és Törtelt elfogta, Arbuzt kétfelé vágatta, Törteltpedig darabokra szaggatta, MÁS, KUNOKAT PEDIGUGYANEZEKNEK A NEMZETSÉGÉBŐL ÉS ÖSSZESHOZZÁTARTOZÓIKAT, MI TÖBB, MÉG A KARONÜLŐ VAGY BÖLCSŐBEN FEKVŐ CSECSEMŐKET IS,AKIKET CSAK EL TUDOTT FOGNI, LEFEJEZTETTE"– írja a Chronica Hungarorum.Lám, a férfias felbuzdulású, kereszténységre frissen áttért

nemes lovag férfiasan nemes keresztényi cselekedete. Bűntett a

167

bűntettre, bűntett mesterfokon: a láthatatlan felbújtók mosvánmoshatják-dörzsölhetik a kezeiket: a remek kigondolás folytánminden remekbe sikerült, s a "bosszú" a bérgyilkosokon messzetúl – a "pogány" kunokra szakadt, mai ördögpolitikusok által isalkalmazott recept szerint: ártatlanok vérével torolva meg ártatla-nok vérét.

Az orgyilkosok csapása nemcsupán a szerencsétlen KunLászlóra sújtott, hanem az egész magyarságra.

Kun Lászlóval ugyanis férfiágon kihalt a szent Árpád-házikirályok ága és az ország ismét a belső meghasonlás szakadékábazuhant.

A bérgyilkosok nevét ismerjük: ARBUZ, TÖRTEL ÉSKEMECSE. Fölözi őket MYSE nádor és pribékcsapata.

A felbújtókat, a királygyilkosság előkészítőit az előzményekfélreérthetetlenül jelzik.

László királyon "szörnyű sebeket" ejtettek a gyilkosok, salighanem ő is azok közé a királyok közé tartozik, akiknek holtá-ban letakarták az arcát, nehogy emberi szem elszörnyedjen látvá-nyától.

Kun László király meggyilkoltatása egyébként csupán sátáni-an ügyes változata Második István király ugyancsak álcázott hát-terű megöletésének, akit – gyilkosságpalástolóink, történettorzí-tóink szerint, miként láttuk, úgyszintén szeretett kunjai ölelgettek–önfeledt szeretetükben – halálra: felbújtókat, összeesküvést,gyilkosokat tehát ne keressünk s nyugodjunk bele, hogy mindezcsupán a vak véletlen játéka.

168

169

ÁRPÁD-HÁZI KIRÁLYOK HÁTBORZONGATÓAN'KÜLÖNÖS TEMETÉSE

Ősi szokás szerint a holtat felravatalozzák, nyitott koporsóbahelyezik, hogy mindenki láthassa még a holtat és elbúcsúzhassontőle.

Általános, törvényszerű szokás ez, amely minden halandóutolsó jelenésére kiterjed, kiváltképpen a királyok temetésére.

Valahol rokon ez a tetemrehívás ősi magyar szokáshagyomá-nyával: íme, lássátok őt, ha láttátok életében, lássátok holtában is,annak bizonyságául is, hogy elhunyt, s annak rendje-módja sze-rint békében hunyt el.

Árpád-házi királyainknál azonban ismeretlen okok folytán,érthetetlenül eltértek ettől. Valamilyen rejtélyes okból szokásbajött, hogy királyainkat ne ilymódon, hanem tetemüket mintegy el-rejtve, letakarva, arcukat lefedve temessék el, tehát olymódon,hogy senki sem láthassa a halott királyt, senki sem láthassa arcát,senki sem azonosíthassa a koporsóba tett test kilétét.

A Chronica Hungarorum így tudósít erről, egy későbbi ki-rály, Róbert Károly (I. Károly) temetése alkalmából:

"A szent oktatás és az ünnepélyes misék befejezése utánnem egynémely más, régen elhalt királyok módjára, aki-ket más írásos művek tiszteletre méltó tekintélye boldogemlékezetűeknek mond, azaz nem letakart arccal és né-hány napig titokban őrzött testtel – mert egyes esetekbenegynémely király halálakor állítólag ez a helytelen szo-kás kapott lábra –, hanem nyíltan, mindenki jelenlétébenés nyilvánosan, mindenki szeme láttára szállították amondott testet Fehérvárra, hogy ott eltemessék."(Chron.Hung. 98.)Miért? Mi értelme volt ennek? Miért kellett a királyok arcát

lefedni?Miért kényszerültek erre? Mit akartak titkolni ezzel?Bizonyos: ha valamit lefednek, eltakarnak, azzal valamiféle

titkot akarnak elleplezni, a szemek elöl, a nyilvánosság, a köztu-dat elöl elrejteni.

Visszautal ez a borzalmas szokás – amit a Chronica,Hungarorum írója szembetűnő óvatoskodással mer csak leje-gyezni – az "Árpádok végzetére", magyarán az Árpád-házi kirá-

170

lyok meggyilkolására, de nem fedi fel azt a titkot: mi volt a halottkirályok arcán, mi tette szükségessé, hogy elfedjék azt minden te-kintet elöl, mi lehetett az arcukon, miféle szörnyű seb, vágás, ka-szabolás, amit nem volt szabad meglátni senkinek?

Titokjelek mindenfelől: sötét titkok fedik ezt az egész törté-nelmi korszakot.

TITKOK FEKETE PECSÉTJÉVEL ÖRÖKRE LEZARTHALÁL!

(SÍRKŐLAP ÁRPÁD-HÁZI KIRÁLYAINK KIGYILKO-LÁSÁNAK ZÁRÓFEJEZETÉRE)Egy kevéssé ismert s talán nem is nagytudású, de jóhiszemű

szerző, Ujházy György Európai magyarság c. munkájában érde-kes módon foglalja össze utolsó Árpád-házi királyunk, III. Endre(1290-1301) tragédiáját: 1301. január 14-én a budai várban vá-ratlan hirtelen örökre lehunyta szemét III. András királyunk. Ez ahalál a maga feltörhetetlen fekete pecsétjével lezárta az Árpádoknagy nemzetségének sorát. Nem maradt örököse szent koronánk-nak. A magyarság ősi, nemzeti dinasztiája kihalt.

Megrendülten vette a nép a kegyetlen s sorsára oly végzetesgyász hírét.

"S az ország főpapjai, bárói, nemesei és minden rendűlakosa – írja Ákos István országbíró –, Ráchelként elsi-ratván Szent István első magyar király nemzetségének,vérének, törzsökének atyai (=anyai) ágon kisarjadt utol-só arany ágacskáját, sokat tépelődve gondolkodának,Isten kegyelméből hol s miképpen találnának maguknaka szent királyok véréből sarjadt királyt". Kölönös gyász-jelentés"Mi történt hát? Megtudhatjuk-e bármilyen módon valaha is?Vajon van-e "feltörhetetlen" titok?Való igaz: a titkok feltörése nem könnyű; minél nagyobb a

bűn, az orozva végrehajtott bűncselekmény, annál nagyobb a ti-tok, a bűnrejtés s annál hozzáférhetetlenebb a titok, hiszen minélnagyobb érdeket sért a bűncselekmény, annál inkább el kell rejte-ni azt. Történelemi bűncselekmények titokban tartásához pedigóriási érdekek fűződnek: könnyű átlátni, hogy nemzetek, orszá-gok sorsára kiható bűncselekmények, titkos diverziók, nemzetkö-

171

zi összeesküvések, királygyilkosságok következményei ember-milliókat, nemzedékeket nyomorítanak meg, viruló nemzeteket,országokat taszíthatnak a hanyatlás vagy éppenséggel a pusztulásörvényei felé. Roppant érdekek fűződnek hát a történelmi gyil-kosságok elpalástolásához és általában minden titkos tevékeny-ség, titkos háttértényező elkendőzéséhez. Királygyilkosságok el-leplezéséhez – tekintve, hogy a nemzetek, országok életarányaiegy nagyságrenddel magasabb léptékűek az emberi életnél – mégévszázadok, évezredek múlva is jelentős érdekek fűződhetnek.Annak a népnek viszont, amelyet királyának (királyainak) meg-gyilkolása hátravetett vagy éppenséggel tönkretett, elsőrendű ér-deke ezeknek a – valójában létére törő – orgyilkosságoknak afeltárása márcsak azért is, mert ezeknek az ellene elkövetett me-rényleteknek, orgyilkosságoknak titokban maradása valósággalszürke hályogot képez a nemzet szemén, történelmi látásán, sezek a vakfoltok éppen ott akadályozzák meg tisztánlátását, ahol alegfontosabb látnia: a titkos hatóerők, háttértényezők területén.

Ezúttal Velencei (III.) Endre esetében azonban, ha lehet, mégnagyobb a tét, hiszen egy több, mint négy évszázadon át (896-tól1301-ig) uralkodó királyi ház életének megszűnéséről, a szent ki-rályok rendjének megszakasztásáról van szó, s e királyi család ki-halasztása egy több, mint négyszáz éves folyamatot szakit meg,bizonytalanságba döntve Magyarország állami létét, ismeretlenviharok, viszályok, veszedelmek felé sodorva az egész magyarsá-got.

Csoda-e hát, ha törvényszerűnek mondható kriminalisztikaifejleményként megsűrül itt a titok, és az egyébként minden or-gyilkosságot befedő leplezés hatására a titok feltörhetetlenségé-nek hiedelme is lábrakap.

Vészterhes idők, végzetes fejlemények, baljós következmé-nyek! – ekként jellemezhetnénk Velencei vagy Harmadik Endre,az utolsó Árpád alatti állapotokat, ha nem kellene sietve hozzá-tennünk, hogy e vészterhes, baljós idők immár három évszázadatartanak: egy nemzet vergődik a meghasonlás pusztító belviharaiközött olymódon, hogy tetőpontra forrt az "ádáz belviszály", sakár egy élő test felhasított ereiből, bőséggel omlik "a pártoshonfivér" – s a nem pártos honfivér is: a külső hatalmi hódító tö-rekvések, idegen érdekek kereszttüzében álló, belső viszályko-

172

dásban, újra meg újra fellobbanó polgárháborús tűzvészek, fegy-veres betörések szaggatta ország szüntelen viharban hányódik, ahajdanta egységes nemzet egymással antagonisztikusan szemben-álló, ellenséges rendekre töredezett, töretett, a népfelségjogú ve-zetés hatalommá fajult, amelyért véres koncként marakszanak atrónkövetelők; ahol hajdanta még azokat is kivetette magából aközösség – a hét gyászmagyart –, akik nem vállalták önként tár-saikkal a dicső halált a hazáért –, a haza szent fogalma az erköl-csök romlásával mélyresüllyedt; valósággal hemzsegnek a min-denféle rendű és rangú árulók s árulás árulást követ: a korlátlanhatalomra törő és a központi hatalmat elsöpörni akaró oligarchiák,nem bírván kellő fegyveres erővel a király leverésére – a haza-árulás polgárjogot nyert gyakorlata szerint – külföldre futkosnakfegyveres beavatkozásért a magyar központi hatalom ellen: ebbena szégyenletes, országromboló tevékenységben a néptől elidege-nedett bárókkal az élen járnak a római katolikus egyház hazai fő-méltóságai.

Harmadik Endre király"uralkodása alatt az országnak néhány nemese – tudósíta Chronica Hungarorum –, tudniillik János és Henrikbán, Henrik fiai, és mások is igen sokan András királysérelmére, mint mondják VIII. Bomfác pápától KIRALYTKÉRTEK. "Királyt kérnek az összeesküvők a törvényes király életében!És a pápa nem zavarja ki; nem sújtja átokkal a saját királyuk

ellen fenekedőket! Mégcsak el sem zavarja színe elől a pártütők-nek, sötét összeesküvőknek a csoportját.

Nemhogy nem zavarja el- keblére öleli őket!Virág Benedek döbbenten kérdezi:"Dehát azon háborgókat, kik még András király életébenkirályt kértek tőle, miért nem intette meg, hogy törvényesurukat tisztelték volna?" (Magyar századok III. 4.)Dehogy inti meg őket a pápa, dehogy inti! Ellenkezőleg:

ügyüket felkarolva mintegy az élükre áll."A pápa helyt adva kérésüknek – tudósít a ChronicaHungarorum – egy tizenegy éves gyermeket, névszerintKárolyt, Magyarországra küldött az Úrnak ezerkétszáz-kilencvenkilencedik esztendejében, még András király

173

életében."Ismét bekövetkezett hát az a végzetes cselekménysor, ami

egy évtizeddel ezelőtt Kun László király trónjának megdöntésé-hez, meggyilkolásához vezetett.

Emlékeztetnünk kell rá: akkor is pápai kezek nyomására in-dultak meg a királyellenes összeesküvők, pápai kezek intéztekmindent s hozták be – még az ifjú király, Kun László életében -apápa által kijelölt új királyt, Velencei Endre herceget, koronáztákmeg még Kun László életében, és ültették trónra László királymeggyilkolása után.

Akkor Endre mellett történt mindez, most ellene.Harmadik Endre király – ez becsületére legyen mondva –

nem vetette alá magát és a rábízott országot semmiféle idegennyomásnak, még a pápai nyomásnak sem, akárcsak több más,szintén életével fizetett királyunk.

Es Endre kegyvesztetté vált a pápai szék előtt: aki trónjáraemelte, az készült onnan ledönteni.

Harminc éves volt csupán, de sorsa már megpecsételődött.A régi szólás "Meghalt a király – éljen a király" a visszájára

fordult: "Megjött az új király – vesszen a régi király!"Sötét kor volt, végzettel, bűnnel vemhes.Szalay László, régi oklevelek nyomán ugyancsak ijesztő ké-

pet fest a kor viszonyairól, – tobzódó harácsolás, simónia, megha-sonlás –, s kiváltképp Gergely' esztergomi érsek és pártfogóinak akirályi hatalmat megvető és az utolsó Árpád halálához vezető te-vékenységéről:

"A latrok Károly nevében szállottak szembe a közhata-lomnak időről időre jelentkező töredékeivel, mindig mé-lyebbre süllyedett. A pesti gyűlésen hozott végzéshez ké-pest 1299. május első felében országgyűlés tartatott, sezúttal a Rákos mezején, mert az összes nemesség lévénhivatalos, Pest középületei szűknek találtattak; – de or-voslást ettől sem nyert a haza. Gergely esztergomi érsekfelhivatott, jelenne meg ő is, s biztosíttatott, hogy nem-csak minden sértés nélkül jöhet és mehet, hanem mindenigazságos követelései is illő tekintetbe fognak vétetni; deő, kit a pápa csak imént hatalmazott föl az országbanhemzsegő eretnekek és békebontók fékezésére mindenkitmaga elébe idézni, a makacsabbakat bűntetni, s a szófo-

174

gadókat egy évre és negyven napra szóló bűnbocsánattalmegvígasztalni, nem engedett a fölhívásnak, sőt egyháziátokkal fenyegette a püspököket, ha a gyűlést oda nemhagyják, s hozzá Veszprémbe nem jönnek, holczinkosaival tanácskozott. Fenyegetésének nem volt sike-re, de a rákosi gyűlés is eredmény nélkül eloszlott, sGergely érsek Veszprémből a Dráván túli országrészek-be menvén, tökéletes biztonságban folytatta kivált anémetújvári s brebiri grófok segédévei ármányait.Endre, ki eddig Bonifáczot egy követségre, egy levélresem méltatta, úgy látszik, s ki gyengeségének érzetébensem ügyekezett engedmények és ígéretek által a pápátmagának megnyerni: Imre váradi püspök által most aközte és az esztergomi érsek között fennforgó ügyét arómai kuria elébe terjesztette, s a lázadó főpapot annakjellemezte, ki felhivatván az országgyűlésben részt venni,hol minden veszedelem nélkül megjelenhetett voltta,"rémséges fenyegetődzésekkel válaszolt... s az országhitetleneihez vevén magát, azokhoz, kik szörnyűséges ésborzasztó gonosztetteik mintt az egyházból, kiküszöböl-tettek és kiátkoztattak, ,kik MAJDNEM MAR NEGYKIRALY ALATT DUUAK AZ ORSZAGOT... ezen dögvé-szeseket és száz halálra méltókat megátalkodott gonosz-ságukban még megerősíti: De a szent szék most már nemvolt hajlandó értekezésekbe bocsátkozni." ("Bocsássunkmeg az ellenünk vétkezőknek,") (Szalay Magyarországtörténete II. 123-124)Nem, a pápa nem enged, nincs megbocsátás, a tervek már ké-

szen állnak, III. Endrének vesznie kell; megindulnak a titkos pá-pai ügynökök, Róbert Károlyt – törvényellenesen – Magyaror-szágra hozzák, s 1300. augusztusában Zágráb városában Gergelyesztergomi érsek törvénysértő módon, az alkotmányosság mindenrendelkezését megcsúfolva, királlyá kente fel a gyermekkorú Ká-rolyt, a pápa kegyeltjét.

Szalay László melodramatikusan zárja ezt a szörnyű históriát:"Endrét 1301. januárius 14-én megölte a bánat".

A Bánatgyilkost, azaz a Gyilkosbánatot azonban bízvástlomtárba rakhatjuk, felmutatván a Királygyilkos Ármányt és aGyilkos Pengét.

Részletezzük hát kissé, adott lehetőségeink szerint a felderít-hető történetet.

175

Figyeljünk élesen a Krónikára, ahogy a sorok közé rejtve -aszavakat mintegy a tények eltakarására használva – tudomásunkrahozza a történtek lényegét:

"Hogy ez a Károly uralomra juthasson, és András királyellenében az uralmat elnyerhesse, az említett pap (a pá-pa) egy és más követet küldött oldala mellől András ki-rály ellen Károly érdekében."A Krónika óvatos körülírásából kihámozható a III. Endre el-

leni aknamunkába lendülő titkos erők leplezett tevékenysége.Megtudjuk a következőket:

1. Bonifác pápa a "Saját oldala mellől", vagyis a pápai széklegfőbb, legbizalmasabb embereiből irányít "küldötteket"Magyarországra, a magyar király ellen, annak hatalmánakmegdöntésére.

2. A "küldöttek" vagy "követek" tehát nem akármiféle kül-döttek és követek, nem is követek, s nem is nyíltan, anemzetközi előírások szerint, a királyi udvarhoz, a király-hoz küldetnek, hanem – félreérthetetlenül és letagadha-tatlanul – az összeesküvőkhöz, a III. Endre uralma ellenititkos összeesküvési hálózat irányítására.

3. Kiderül a szöveg figyelmes olvasásakor, hogy a pápa nemegyetlen alkalommal, s nem egy ilyen megbízottat küldötta titkos terv – III. Endre király – az utolsó Árpád – eltá-volítására, illetve meggyilkolásának előkészítésére, ha-nem több alkalommal, talán rendszeresen ("egy és máskövetet") több titkos megbízottat a cselekmény előkészí-tésére, irányítására.

4. Es nemcsak irányítottak, be is hozták az új királyt az or-szágba, akárcsak Kun László esetében, a törvényes király,III. Endre ellen, aki ekkor 34 éves és makkegészségesvolt, de halálra volt szánva.

5. Es nem csupán behozták: meg is koronázták – még III.Endre, a törvényes király életében 1299-ben.

Él még a király. Es ifjú a király. Ifjú és egészséges. És márisitt van, pápai segédlettel, a váltás, az új király: kutyabaja a király-nak, és máris, mintha már meghalt volna, vagy legalábbis haldo-

176

kolna, már bejött ellene – az utódja! Ennyire biztos a halála! Eny-nyire biztosra veszik: hamarosan bekövetkezik a halála!!! Mi tör-ténik itt? Mi megy végbe itt a háttérben, a kulisszák mögött? Mirekészülnek?

Virág Benedek, a nemzeti lélek múlt század eleji lelkes éb-resztője a következőkben tájékoztat a nemzetközi szövevény bel-ső támoszlopairól:

"az esztergomi (érseki) szék üres vala. Tudniillik a haza-fiak nem tartották érseknek Gergelyt, ki a nemzeti sza-badság ellen dolgozott, ki tavaly Zágrábban, midőn mégélt a törvényes király, III. András, megkoronázta Ká-rolyt"Nem kétséges: teljesen biztosra mennek!Megkoronázták az új királyt az ifjú, életerős törvényes király

ellenében, tudván annak bizonyosan bekövetkező közeli halálát!III. Endre végzete tehát közel áll a beteljesedéshez. Minden

előkészület megtörtént trónja és élete elvételére, s a befejezésnélnévtelen olasz udvaroncok, étekfogók lépnek az előtérbe.

Velencei Andrásnak, származása, gyermekkori évei folytántermészetesen szép számmal voltak olasz udvari emberei, akár-csak később Hunyadi Mátyásnak, akinek megmérgezésébenszintén olasz orvos és olasz követ játszott vezérszerepet. TimonSámuel egyértelműen megírja, hogy megmérgezték (Epitomechronol. 42.), s olasz származású komornyikját vádolja a gyilkos-ság végrehajtásával.

Szerinte Domonkos és Dömötör nevű kétes származásúegyének a király olasz származású komornyikját bérelték fel a ki-rály meggyilkolására.

Harmadik Endrét, az utolsó Árpádot tehát nemzetközi össze-esküvés tette el láb alól; miként azt Timon Sámuel az Epitomechronologicájában már az 1700-as évek elején megállapította:megmérgezték. A király, aki tudta, hogy mi készül ellene, rette-gett megmérgeztetésétől, és ezért elrendelte, hogy minden elébetett ételt pohárnoka az asztalnál még előtte kóstoljon meg.

A méregkeverők azonban kifogtak rajta: olasz pohárnokamérgezetthegyű – féloldalasan méreggel bekent – késsel vágta fela király asztalára tett halat, s ő maga a halnak azt a részét kóstoltameg, amit a kés mérgezett oldala nem ért. A királynak a mérge-

177

zett oldalból adott: a király azon nyomban rosszul lett (akárcsakkét évszázad múltán Hunyadi Mátyás), s másnapra már szólhattaka gyászharangok: kiterítve feküdt az utolsó Árpád-házi király.

A méregkeverés módszerei az utóbbi évtizedekben a jelekszerint tökéletesedtek; IV. Istvánnál még az érvágást használtákfel a király megmérgezésére, itt már fölösleges volt az érvágás,megtette a magáét a féloldalasan méreggel bekent kés is.

Szerfölött különös, és jellemző hazai viszonyainkra, hogy améregkeverő pohárnoknak éppúgy nem esett baja, mint a Mátyáshalálakor a mérgezett fügét felszolgáló Péter kulcsárnak: nálunkbüntetlenül lehetett királyt is ölni – a felelősségrevonás – éppúgy,mint a kivizsgálás – elmaradt.

Meghalt Harmadik Endre király, letört "az utolsó aranyágacska" és vele kigyilkoltatott a szent királyokat adó karizmati-kus Árpádok családja, új szakaszhoz érkezett a magyar történe-lem.

178

HARMADIK ÁTTEKINTÉS

MI VOLT A VEGYESHÁZI KIRÁLYOK VÉGZETE?

Vágd, fiam, vágd, Forgács!Tied leszen Ghymes és Gáts!

179

KÉT ELŰZÖTT KIRÁLY VENCELT, A GYERMEKEXKIRÁLYT MEGGYILKOLJÁK

Kihalt az Árpád-ház! Több mint négy évszázados (896-1301)országlás után kihalt a szent királyok ága, s ezáltal, ha lehet, mégtovább fokozódott a Magyarország fölötti hatalom megszerzéséreirányuló nemzetközi versengés. Ebben átmenetileg a pápai szék,amely az Árpádok kipusztításában is szerepet vitt, járt legelöl:miként láttuk, már Kun László életében behozta új királynakHarmadik Endrét s még Endre életében a gyermek Róbert Ká-rolyt. A hatalmukat féltő magyar főúri rendek nem nézhették tét-lenül ezt, s a pápa jelölte, akkor tizenhárom éves gyermekkirályellenében Harmadik Endre halála után cseh földről ők is egygyermekkorú ifjút hoztak be – az ekkor mindössze tizenharmadikévében járó Vencelt – és koronáztak magyar királlyá. A kétgyermekkirály mögött állókét egymással marakvó hatalmi csoporta maga királyával a maga hatalmi érdekeit akarta érvényesíteni.

Miután Vencelt, II. Vencel cseh király fiát a pápával szembe-szegülő magyar főurak behozták és megkoronázták, a pápai párt,illetve maga a pápa, VIII. Bonifác nem nyugodván bele ebbe, aleghatározottabban fellépett a törekvéseit keresztülhúzó új királyellen. A fokozódó pápai nyomás a királyi apát, II. Vencelt végülismeghátrálásra kényszerítette: a pápa kiátkozással fenyegette, és kiakarta kényszeríteni, hogy megjelenjék a színe előtt. Végül az ifjúVencel uralkodásának harmadik évében, apjának, a cseh király-nak a pápa négy hónapi ultimátumot adott fiának Magyarországtrónjáról és Magyarországból való eltávolítására. Vencel kényte-len volt engedni, hazahívta koronás fiát, aki nem sokkal később1306. augusztus negyedikén gyilkosság áldozata lett.

OTTÓ ÁTOKVERTEN GYÖTRELMES URALKODÁ-SA

VIII. Bonifác szándékát azonban – Róbert Károly trónra jut-tatását – az ellenlábas magyar főrendek ismét meghiúsítják, s apápa jelöltje ellenében ezúttal Bajor Ottót hozzák be királynak.

180

A pápai szék, miként ezt tények sora tanúsítja, Magyarorszá-got hovatovább valamiféle hűbéresének tekinti és mind drasztiku-sabban avatkozik bele történelmünknek ebben a szakaszában amagyarság sorsának alakításába: királyok trónra emelését, buká-sát, halálát intézi, döntő szerepet vivén az Árpád-ház kihalasztá-sában és az új királyi dinasztia, a velencei Anjou-ház trónra jut-tatásában.

"Nemzetünk dolgába idegen hatalom keverte magát –állapítja meg Virág Benedek (Magyar századok III.3.1.),amely a hazafiak közt még nagyobb meghasonlást oko-zott. Ilyetén észveszés ártalmas a polgári társaságnak,mint emberi testnek a méreg, mely a szívnek romlásárasiet."Ottó uralkodása még VenceléveI összemérve is, valóságos

kálvária. Fortélyos – s mindmáig feltáratlan – cselszövény bonta-kozik ki Ottó körül, amellyel szemben az újdonsült királya leg-teljesebb óvatlanságot tanúsítja.

Tanácsadói rábeszélik, nősüljön meg s vegye el a hatalmaserdélyi vajda, Apor László bűbájosnak festett, hajadon leányát:ezáltal szilárdíthatja meg leginkább királyi trónját. A furfangosvajda úgy tesz, mintha örömmel venné a király leánykérését. Ottógyanútlanul leutazik a vajdához, sejtelme sem lévén arról, hogy aszálakat a háttérből láthatatlan kezek mozgatják, László vajda pe-dig – menyegző és nász helyett – fogságra veti a királyt, elveszikoronáját is, és zár alatt tartja, majd lemondásra kényszeríti: azországban időközben lezajló politikai változások miatt Ottónakamúgy sem marad más választása, csupán a lemondás.

Ugyanis míg Ottó erdélyi várfogságában sínylődik, szaka-datlanul folynak a felsőszintű titkos tárgyalások, egyezkedések;az időközben tizenkilenc éves ifjúvá serdült Róbert Károly hadse-rege szépen előre nyomul – mintha minden egy előre gondosankidolgozott forgatókönyv szerint történne -, és elfoglalja az or-szág szívének, központjának tekinthetd Buda várát. Az így kiala-kult helyzetben a koronájától és hatalmától megfosztott Ottó alig-ha tehet okosabbat, minthogy lemond és alig két évi uralkodásután elhagyja az országot.

181

Lemondása ellenére – jeléül annak, hogy lemondása kénysze-rű volt – királyi címét továbbra is viselte – alig négy év múltánbekövetkező haláláig.

El kell ismerni: a pápai szék hallatlan céltudatossággal és áll-hatatossággal törekedett király jelöltjének, Róbert Károlynaktrónra juttatásában, s nem kevesebb, mint három királyt – Harma-dik Endrét, Vencelt és Ottót – távolított el a magyar trónról, míg –1308-ban – sikerült elérnie, hogy védence, Róbert Károly átvegyea tényleges magyar királyi hatalmat.

182

183

RÓBERT, KÁROLY TITOKZATOS HALÁLARóbert Károly (I. Károly -1308-1342), akit már III. Endre

életében, 1301-ben megkoronáztak, az erőteljes pápai nyomás el-lenére csak két király trónralépte és elűzetése után nyerhette el aMagyarország fölötti tényleges királyi hatalmat.

Jelentős uralkodóink között tartjuk számon. Lényegébenamolyan középkori reform uralkodónak tekinthetd, aki hatalmá-nak megerősítését szolgáló egységtörekvéseinek érdekében,magaszervezte korszerű hadseregével az olígarcháktúlhatalmának a letörésére és az országnak nyugateurópai mintákalapján való átformálására, a régi főúri családok felcserélésére tö-rekedett, s ilymódon, noha kormányzása haladónak mindsíthető,akaratlanul azokra a maradi s a központi hatalommal szembehe-lyezkedő erőcsoportokra sújt le egységesítő törekvéseiben, ame-lyek a nemzeti érzésnek is az őrhelyei voltak: így Aba Amadé ésCsák Máté félországnyi területekre kisugárzó hatalmát zúzza szét,s a Kopasz-féle felkelést veri le, vagyis szándéktalanul bár, de jó-szerivel belháborút folytat a nemzeti hagyományokat is őrző erő-csoportokkal szemben, s Zách Felincián 1330. évi merénylete anemzeti szárny sikertelen visszacsapásának is tekinthető.

Harmincnégy évi uralkodás után, ötvennégy éves korában éria halál.

Uralkodása utolsó éveiben Róbert Károlyt is ugyanaz a rej-télyes kór támadja meg, mint előtte és utána is nem egy királyun-kat, így később Nagy Lajost, Zsigmondot, Hunyadi Mátyást, hogycsak a legnevesebbeket említsük, s ami főként abban nyilvánultmeg, hogy alsó végtagjai fájtak és nem tudott a lábára állni. Ám-de, érdekes módon, ez nem volt elég, betegségek egész halmazatagyötörte, legalábbis a Képes Krónika szerint:

"állandóan nagy nehéz betegségekben kínlódott, melyekhosszú időn át főképpen a lábaiban gyötörték, és módfe-lett hatottak reá."Róbert Károly király tehát – és ebben kivételnek számít –

nem hirtelen váratlan halállal távozott el az élők világából, felté-ve, hogy halála összefügg betegségeivel. Noha azok természetéről(az egy köszvényen kívül) és eredetéről semmit sem tudunk.

184

Ezzel le is zárhatnánk talán Róbert Károly halálának kérdé-sét, ha nem ütköznénk egy szerfölött különös jelenségbe, neve-zetesen abba a ténybe, hogy krónikáink, s így mindenekelőtt aChronica Hungarorum, roppant terjedelemben, hosszú oldalakonfoglalkozik éppen Róbert Károly halálával, hasonlíthatatlanul bő-vebben, mint bármely más királyunk halálával, s ha feltesszük,hogy mindennek oka van, úgy a Chronica Hungarorum szózuha-tagának is nyomós okának kell lennie, s ebben már az is szembe-szökő, hogy távolról sem azért foglalkozik meglepően bó terje-delemben a király halálával, mintha elkerülhetetlenül fontos tar-talmak, tények, a király sorsának, betegségének, halálának sarka-latos tényei vagy más fontos és szükséges közlendők szorítanákerre, ellenkezőleg: ennek a túlontúl is bőséges szóáradatnak jósze-rivel nincs semmi részletes, tárgyias közlendője; felmered hát akérdés, hogy a Krónika, amely a mértéktartás szabályait egyéb-ként ismeri és követi, miért fordít ekkora fáradságot ennek a ki-rálynak halálára, jóllehet úgyszólván egyetlen határozott, közvet-len tényt, adatot nem hoz tudtunkra arról, miként is halt meg a ki-rály: óvatosan tér ki minden konkrét megnyilatkozás alól: egyet-len szót sem ejt módjáról, mikéntjéről. Meglehet, hogy kerüldúton így akar visszanyúlni "nagy nehéz betegségeinek" valódiokaira?

Vagy tévedünk talán, megtéveszt a látszat, s a krónika éppellenkezőleg, a szokottnál és a lehetségesnél is többet mond el akirály haláláról: olyasmit is, amit elmondani nem lehet, vagy leg-alábbis fölöttébb kockázatos? Titkos tényeket hoz tudomásunkra,de burkoltan, rejtetten, olymódon, hogy ne lehessen fejét venniérte, a diplomácia rejtjeles nyelvén? (A diplomáciai nyelv, minttudjuk, az a nyelv, ahol a szavak valóban a szavak, tartalmak elta-karására szolgálnak.)

És itt juthatunk el a Chronica Hungarorum beszámolójánakegy további különösségéhez. Ebben a megemlékezésben ugyanis,szokatlan és rendhagyó módon, saját eddigi gyakorlatának is el-lentmondva, valósággal jajong Róbert Károly király halála fölött.

De még ennél is tovább megy: nemcsak jajong, de vádol:megdöbbentő vádakat sorakoztat fel névszerint meg nem nevezett,rejtett erőkkel szemben, akik felelősek a király haláláért.

185

De miért? Mi az oka a vádaskodásra, keserű panaszkodásra?S miképpen valósítja meg ezt?

A halál jelképét használja fel a királygyilkosság tényénekközvetett közlésére, a halál képében, ürügyével a király életét el-ragadó álarcos erőkről, tudtunkra adva: ez a halál nem közönsé-ges, nem természetes halál; nem a királyt sanyargató betegségekkövetkezménye, nem azok nyomán áll be, hanem váratlanul éshirtelenül, mindenki megdöbbenésére, elképedésére, ördögicsalatás által a királyhoz titkon belopózó álarcos "halál" révén.

Tekintsük át a király haláláról szóló krónikás szöveg egyrészletét:

"Ó, halál! Te, aki sárból gyúrt ősatyánk vétke miatt, az-által, hogy ők AZ ÖRDÖGI CSALATAS MEGFONTOLTGONOSZSAGANAK OSZTÖNZÉSÉRE beleharaptak akárhozatos almába, BEHOZATTAD A BON MÉRGÉT AVILÁGBA? ELÁRASZTVÁN A KÍGYÓ MÉRGÉVEL, terettenthetetlen, te félelem nélküli és tiszteletet nem isme-rő, te, VÉTEK CSALÁRDSÁGA VAL TÖLTEKEZETT,ennek az ősatyának fiait is elragadtad (...) Nemde meg-mutattad, milyen keserű, milyen kemény, kegyetlen s kö-nyörtelen vagy, amikor az Úrnak ezerháromszáznegy-venkettedik évében, az apostolok szétszóratása után kö-vetkező napon, július 16-án nem riadtál vissza attól,hogy RÓKA RAVASZSÁGIT FORTÉLYODDAL TITOK-BAN ÉS LÁTHATATLANUL BE NE LOPÓZZ A MÉR-HETETLEN MAGASSÁGÚ LEGERŐSEBB VÁRBA,MEGVÍHATATLAN FALAI KÖZÉ, MELYEKEN SEMERŐ, SEM E VILÁG HATALMA NEM TUDOTT ÚRRÁLENNI; ÉS NEM FÉLTÉL ELLENSÉGES FEGYVE-REKKEL A LEGHATALMASABB URALKODÓNAKKároly úrnak, Isten kegyelméből Magyarország királyá-nak az ÉLETÉRE TÖRNI."Képtelenségnek tetszik, hogy mindez üres példálózgatás, le-

hetetlen nem látni a titkos erőkre való utalások célzatos sorakoz-tatását, hiszen a krónikás még azt is kimondja, hogy ellenségesfegyverekkel vetettek véget a király életének. Világosan felismer-hető: élesen különválasztja a király betegségeit halálától: nem azkövetkezik be, ami várható, előrelátható, hanem a váratlan, az,ami megdöbbenést kelt: a halál nem a betegségek folyománya.

186

Méginkább kiemeli mindezt az a tény, hogy a ChronicaHungarorumnak itt tanúsított eljárása a maga nemében egyedül-álló és ellentmond önnön

gyakorlatának, de a többiekének is, hiszen köztudomású,milyen röviden, alig pár szóval térnek krónikáink napirendre ki-rályaink halála felett.

Még feltűnőbb, hogy a krónika még Róbert Károly közvetlenutódainak, fiának Nagy Lajos királynak, valamint Zsigmond ki-rálynak a halálát is csak pár odavetett szóban intézi el. Nagy La-jos haláláról például csak ennyit:

"Végül itt hagyta e küzdelmes életet, és az örök élet utánvágyakozva, a zsoltáríró ama mondása szerint: "Jó ne-kem az Úrhoz szegődnöm, és Uramba, Istenembe helyez-nem reménységemet" – az Úr hívására eltávozott ebből avilágból". Zsigmond király haláláról pedig mindösszeennyit: "életének hetvenedik évében halt meg".Mindezt még kirívóbbá teszi s a szövegek közötti ellentétet

végletessé fokozza az, hogy ennek a két királynak a meggyilkolá-sát, miként a továbbiakban jelezzük, kétségbevonhatatlan egykorúokiratok bizonyítják. A magyarázat tehát nem lehet más, mint az,hogy a Chronica Hungarorum szerzője, aki ezekről nem tudott,Róbert Károly esetében olyan adatok birtokába jutott, amelyekalapján bizonyosra vehette meggyilkolását.

Ne feledjük, már betegsége, illetve betegségei, az, hogy akrónikák szerint szüntelenül nehéz és gyötrelmes betegségekhalmaza kínozta, már az is gyanúra ad okot, hiszen a "megéteté-sek": lassan ölő mérgekkel való kísérletezések járnak hasonló, or-vosilag szinte megfoghatatlan tüneti megnyilvánulásokkal, végüla nagy dózis meghozza a hirtelen halált.

Felvetődhet a kérdés: honnan kerülhettek elő efféle adatoképpen a Chronica Hungarorum keletkezésének korában, s ha ak-kor a krónikás kezébe jutottak, hova tűnhettek el. Magyarázatotkínál erre a krónika létrejöttének ideje: a Chronica Hungarorum1473-ban jelent meg, vagyis Hunyadi Mátyás uralkodása idején, studjuk, Mátyás király elrendelte az udvarházakban, egyházakbanstb. őrzött régi iratok beszolgáltatását. A kor több máshistórikusainál – Bonfininél, Ransanusnál és másoknál is – felfe-dezhetők olyan történelmi adalékok, amelyek a korábbiaknál nem

187

fordulnak elő. Eképpen kerülhettek elő Róbert Károly király ha-lálára vonatkozó iratok is. Sajnos ezek később a török pusztítás ésa klerikális inkvizíció folytán, Mátyás király híres könyvtárával, aCorvinával egyetemben végérvényesen elvesztek.

MIKÉNT HALT MEG A „HÁROM TENGER MOSTAORSZÁG” KIRÁLYA?

Nagy Lajos király (1342-1382) halála körül látszólag mindenrendben van, a legnagyobb rendben. Kezdjük ott, hogy nem voltmár gyermekember, közel volt a hatvanhoz (56 évet ért meg) ésígy némelyek szerint már érett volt a halálra; ugyanis ez az élet-kor abban a történelmi időszakban már öregembert jelentett,"öregemberek" halálánál pedig e felfogás alapján kizárólagosancsak természetes halállal lehet számolni orgyilkosság, merényletezekben az esetekben kizárt: a bűnpalástolás a leglehetetlenebbérvet is felhasználja céljai érdekében.

Nagy Lajos halálát illetően az egykorú leírások olyan sem-mitmondóak hogy szinte lehetetlennek látszik bármiféle nyomot,rendhagyó eleme felfedezni. A kenetes leírások szerint semmi oka gyanúra.

Mégis meg kell hallgatnunk életíróját, Küküllei Jánost, akimintegy első kézből számol be a nagy király haláláról:

"Végül, az öröklét után sóvárogva – miként a zsoltár azsoltáros szava mondják: "Jó nekem az Istenhez tartoz-nom és az Úristenbe helyezem reménységemet" Elhagytaezt a fáradtságos életet és szeptember havának tizen-egyedik napján eltávozott a világból. Nem sokkal azelőttegy csodálatos üstökös jelent meg az égen. Halálakorakkora volt a, gyász a országban, mintha mindenki sajáthalottját siratta volna. Az Úr 1372-ik esztendejében,ugyanazon hónap 16-ik napján temették el a királyi vá-rosban Fehérvárott, abban a kápolnában, amelyet ő ala-pított a Boldogságos Szűz társaskáptalanja mellett smelyet később felesége Erzsébe királyné látott el java-dalmakkal. Negyven évig, egy hónapig és húsz napiuralkodott, Átlagos magasságú, büszke tekintetű,göndörhajú és göndör szakállú, derűs arcú, duzzadt aj-kú, egy kicsit görbe hátú ember volt." (Küküllei JánosKrónikája 369-370)

188

189

A Chronica Hungarorum sem haladja meg ezt a vonalat:"Végül itthagyta e küzdelmes életet, és az örök éJet utánvágyakozva zsoltáríró ama mondása szerint: "Jó nekemaz Úrhoz szegődnöm, és Uramba, Istenembe helyeznireménységemet" – az Úr hívására eltávozott ebből a vi-lágból szeptember havának tizenegyedik napján. Kevés-sel ezelőtt egy csodálatos üstökös tűnt fel. Halála miattakkora gyász támadt az országban, hogy szinte mindenkimegsiratta. Eltemették Székesfehérvár városában, abbana kápolnában, amelyet ő építtetett a Boldogságos Szűzkáptalani temploma oldalán, az Úr ezerháromszáznyolc-vankettedik évben. Negyven évig és huszonkét napiguralkodott." (I.m. 129)A Krónika beszámolójában talán az egyetlen rejtett utalás: az

üstökös megjelenése: ez ugyanis a középkori jelképes kifejezés-mód szerint mindenkor a rendhagyó eseményekre utalás jele volt.

Végeredményben a két mű lényegileg a következőket mond-ja:

a/ Itthagyta ezt a fáradtságos életetb/ Az Ur szólítására eltávozott ebből a világból

Csoda-e, ha a későbbi életírók is megrekednek a semmit-mondó kijelentéseknél, üres frázisoknál, kegyes fordulatoknál?

Egyik késői életírója, Pór Antal így émelyeg:"Eletének e végső szakasza a nyári verőfényes nap alko-nyához hasonlított, amelynek búcsú fényessége mindenérdességet elsimít, eltakar.Különben is a nagy király uralkodása zenitjén trónja vi-rágában minden reményét a királyok királyába helyezte,szerencséjét neki köszönte, boldogságát tőle reménylette.Elhihetjük tehát belső káplánjának, hűséges titkárjának,utóbb életírójának, hogy vágyott már e fáradalmas élet-ből egyesülni teremtőjével, kinek hívására föl is cseréltecsakhamar a mulandó földi létet az örökkévalóval."De talán mégis rejlik itt valami. Ha Küküllei János lényegke-

rülő mondatait hallgatjuk, az a benyomásunk, hogy ennél virágo-sabban, távolabbról és semmitmondóbban már nem is lehetettvolna beszámolni a halálról, hisz ennél százszor több lett volna az

190

egyszerű, tárgyias beszámoló a halál tényleges bekövetkezéséről,pl. "Lajos király nagyot sóhajtott s aztán lehunyta a szemét", vagyvalami ehhez hasonlót: igaz ez is semmi, ez sem sokat árul el, demégis, mond valamit, akármilyen keveset, s hogy életrajzírója eztis kerüli, az már meglehetősen különös. Miért zárkózik el herme-tikusan a valóságtól az óvatos, tekervényes semmitmondásba? Mia célja ezzel? Miért nem közli-közölheti a legegyszerűbb tényeketsem? Es miért hivatkozik tüstént arra, hogy "az Úr elszólította"?Miért fontos számára ez a semmitmondó formula? Miért kellett azÚrnak elszólítania a nagy királyt?

Nagy Lajos ekkor még csak ötvenhat éves volt, tehát még tá-volról sem aggastyán, s még korántsem érett az "elszólításra".

Nem kerül meg valamit ez a szófordulat?A hitelesnek vehető hazai tudósítások mind üresek, semmit-

mondóak ebben a vonatkozásban, s a szavakból úgy tetszik, anagy király tökéletes rendben költözött át a másvilágra.

S ki tudja, vajon nem éppen ezáltal árulnak el valamit?Ez azonban -a legjobb esetben is – alig több puszta sejtelem-

nél.Ámde nem így áll a dolog a külföldi forrásoknál: roppant ér-

dekes adatokat őriznek, s olyan tényekre utalnak, amelyek való-színűsítik, ha ugyan nem bizonyítják, hogy Nagy Lajos királyor-gyilkosság áldozatául esett. S valószínűvé teszik, hogy Kükülleiköntörfalazása nem véletlen, s azért fogalmaz így, mert valóbanelrejt, el kell rejtenie valamit.

Meglehet, hogy még az ország gyásza is a király váratlanhalála okozta megdöbbenésre utal?

Külföldi adatok a király meggyilkolását tanúsítják, s bizo-nyítják azt is, hogy nemzetközi összeesküvés szövődött NagyLajos élete ellen, s ennek alapján tényként kell elfogadnunk a kül-földi beavatkozás valóságát, a titkos erők behatolását, aknamun-káját.

Efféle bizonyítékok fennmaradása, léte a legnagyobb ritka-ság, hiszen az ilyen jellegű adatokat, ha egyáltalán létrejönnek, jólfelfogott érdekeik folytán maguk a bűnrészesek semmisítik meg.Jegyzőkönyvek, önvallomások, írásos dokumentumok a legrit-kábban készülnek még közönséges gyilkosságokról is, hát törté-nelmi gyilkosságokról, királyok élete ellen törő merényletekről.

191

Ezúttal azonban ez a ritka eset következett be; fennmaradtakaz árulkodó adatok. És ez váratlan szerencse a történetkutatószámára, hiszen Nagy Lajos halála körül nem kirívóak a gyanúskörülmények: a király végeredményben tisztes kort ért meg, kö-zeljárt a hatvanhoz, és ami a magyar királyoknál szinte rendhagyó– negyven kerek esztendeig uralkodott. Mindez több mint elegen-dő a gyanú elaltatásához (más kérdés, hogy a puszta gyanúvalamúgy sem megyünk semmire).

Ez a negyven évi uralkodási idő az Árpád-házi és vegyesházikirályaink sorában szinte páratlan; egyes-egyedül Zsigmond telje-sítette túl ezt a maga fél évszázados uralkodási idejével. (Jó kri-minalisták viszont tudják, hogy a magas életkor csöppet sem aka-dálya a meggyilkoltatásnak, s elérhet valaki matuzsálemi kort,vagy éppenséggel haldokolhat: nem bizonyos hogy elkerüli az or-gyilkosok tőrét vagy a méregkeverők halálos kotyvalékát.)

És ami a legmeghökkentőbb: ugyanez a helyzet Zsigmond ki-rály esetében. Zsigmondról is hasonló dokumentumok kerültekelő.

Mindez híven tanúsítja, mi folyik a történelem és a történet-írás berkeiben.

Királyok láb alól való eltevése egyáltalán nem olyan rendha-gyó jelenség, mint némelyek beállítani szeretnék, s ennek egysze-rű oka, hogy jelentós és bonyolult érdekek hálózata fonódik a ki-rályok személye és élete köré. II. Endre például egyáltalán nemminősíthető hisztériás rémlátónak azért, mert betegesen félt attól,hogy megölik, megmérgezik. Se szeri se száma az efféle esetek-nek.

De csak sorjában!Lássuk a tényeket.A velencei tanács felbérelt egy nemesembert Nagy Lajos

meggyilkolására. A felajánlott vérdíjat az illető keveselte. Többetkért.

Végül is megalkudtak. A megegyezés a leghatározottabbformában megtörtént.

A felbujtó – a velencei tanács – megfelelő személyt keresettés talált a királygyilkosság végrehajtására.

Az illető kész volt a merénylet véghezvitelére.A kitűzött vérdíjat a gyilkosjelölt kívánságára felemelték.

192

A megállapodás létrejött.Ennyi az, amit hivatalos adatokból tudunk.Úgy is mondhatnánk: konkrét, kézzelfogható tudásunk vég-

határa ez: ennyire terjed ki, nem tovább.A többiről nem maradt fenn és nem áll rendelkezésünkre írá-

sos bizonyíték.Ez azonban nem zárja ki a gyilkosság megtörténtét. Sőt! ha a

végrehajtás netán elmarad, úgy feltehetően rákerül a fenti bi-zonylatra egy záradék.

Valami ilyesféle: "Nem történt meg"; "Végrehajtatlan ma-radt" stb.

Efféle záradék azonban hiányzik.Persze ez nem ellenbizonyíték.Van azonban még valami, s igen nyomós valami, ami egybe-

esik a megrendelt halál tényével.Nagy Lajos halála váratlanul és hirtelen következik be.Nagy Lajos nem szenvedett semmiféle betegségben, olyan-

ban semmi esetre sem, ami hirtelen halálát okozhatta volna, szívé-re sem panaszkodott, teli volt életerővel, nagy tervekkel és a vég-rehajtásukhoz szükséges dinamizmussal.

Ez önmagában természetesen nem bizonyítja százszázaléko-san az orgyilkosságot. De hol van a százszázalékos bizonyosság?Gyakorló jogászok sokat beszélnének erről a justitz mordok ve-tületében: az elérhető legnagyobb bizonyosság nem több, mintfelfokozott valószínűség: a bizonyosságot megközelítő valószínű-ség a legtöbb, amit elérhetünk. S hét évszázad távolából, az eset-ről szóló részletes tanúvallomások, tárgyi bizonyítékok s az ex-humálás lehetősége híján úgy véljük, ez sem csekély eredmény agyilkosság tényének megközelítéséhez.

Végül, de nem utolsósorban: rendelkezésünkre áll Nagy La-jos király megöletésének kriminalisztikai ténybizonyítéka is. Egykiváló kriminalisztikai munka – Katona Géza-Kertész Endre Abűn nyomában című műve kétségtelen tényként közli a nagy ki-rály meggyilkolását, velencei méreggel való elpusztítását:

"Nagy Lajos magyar királyt két nápolyi bosszúhadjára-ta, majd 1378-ban Velence ellen folytatott háborúja mi-att a velencei köztársaság urai gyűlölték, és el akartáktenni láb alól. A városállam ügyeit irányító Tanácsban

193

javaslatot terjesztettek elő megmérgezésére. Julian Bal-dachini velencei nemes 12000 aranyért és egy várkas-télyért vállalkozott is a merénylet végrehajtására. A Ta-nács először sokallotta az összeget, de később, amikor aháromesztendős hadjárat alatt Nagy Lajos jelentós hadi-sikereket ért el, hajlandónak mutatkozott a vérdíj kifize-tésére. Hogy később mi lett a vállalkozás sorsa, lehetet-len megállapítani. Nincs nyoma annak, hogy a vállalko-zó szellemű nemes megkapta a kialkudott vérdíjat.A velencei merénylet semmi esetre sem a történetíróifantázia szülötte. Korabeli feljegyzések szerint a diplo-máciai küldetésben levő velencei követeket aranyon kívülméreggel is ellátták, hogy azokat, akiket aranyon nemlehet megvásárolni, így tegyék el az útból." (i.m. 286.)Az I. (Nagy) Lajos élete elleni összeesküvés tehát bizonyí-

tottnak tekinthető. Az egyetlen megjegyzés, amivel vitatkoznunklehetne: a bűncselekmény végrehajtásának megállapíthatatlansá-gára vonatkozó vélekedés. A ténykörülmények, összefüggések,következmények vizsgálata, szakszerű logikai elemzése ugyanis,megítélésünk szerint Nagy Lajos király drámájánál is lehetőségetnyújt a végrehajtás tényének bizonyítására. A történeti tényanyagmegbízható fogódzókat kínál a bűncselekmény megtörténténekbizonyítására. Vagyis nem kell itt megrekednünk, semmiképpensem áll, hogy tudásunk határai a konkrét iratanyagnál, dokumen-tumoknál lezárulnak: a következmények, tényösszefüggések bi-zonyíthatják az előzményeket, éppúgy, mint az előzmények a kö-vetkezményeket.

Tekintsük át az összefüggéseket.

1./ A velencei titkos tanács okiratai közt ránkmaradt megálla-podás Lajos király meggyilkolásáról, 1381-ben történt:ekkor határozta el a velencei tanács, hogy megadja a ki-szemelt orgyilkos által kért felemelt vérdíjat, a tizenkét-ezer aranyat és hozzá az igényelt kastélyt.

2./ A következmény: Nagy Lajos egy éven belül 1382-benmeghalt. A két időpont meglehetősen egybevág a gyil-kosság előkészítéséhez és végrehajtásához szükséges idő-vel;

194

a/ Julian Baldachini, a felbérelt orgyilkos elrendezi ottho-ni dolgait,

függő ügyeit és felkészül a nagy utazásra.b/ Megteszi az utat Velencétől Budavárig, ami az akkori

közlekedési ésútviszonyok között hosszú hetekbe tellett.c/ Baldachini összeköttetéseket teremt a király közvetlen

környezetével, és sikerül bizalmas, mindenre kaphatóembereket szereznie, netán neki magának kell vala-milyen módon befurakodnia – feltehetően a szolga-személyzet tagjai sorába nyert felvétel útján – a királykörnyezetébe.

d/ Az orgyilkosnak elő kell készítenie az alkalmat a ma-gával hozott méreg bekeverésére a királynak felszol-gált ételbe vagy italba.

De menjünk tovább a gyanújelek nyomában.

3./ Nagy Lajos váratlanul halt meg. Márpedig a váratlan ha-láleset – mint olyan esemény, amelynek kiváltó és háttérokai ismeretlenek – mindig gyanúsnak minősül és hiva-talból kivizsgálandó.

4./ Hirtelenül halt meg, rejtélyes körülmények között. Felte-hető, ha nem így végzi, netán a krónikások sem burkoljákvirágos szólamokkal az általánosság ködébe tragédiáját,haláltusáját.

5./ Nem volt kétséges, hogy Nagy Lajos király léte veszélytjelentett – már óriási hatalmánál fogva is -a velencei ta-nácsra. Magyarán: a számla egyik oldalon sem volt vég-legesen és kielégítően rendezett. E tények felelnek a Cuiprodest kérdésére, s egyben arra is, amit élet elleni bűn-cselekményeknél elsőül vetnek fel a nyomozók: volt-e ha-ragosa az áldozatnak? S volt-e üzlettársa, rokona, örökö-se, aki hasznot húzhat a halálából?

Itt pedig adottak voltak az érdekelt felek, méghozzá szépszámban, a velencei köztársaságon túl is feltárhatók azok a külsőés belső erők, amelyek érdekeltek voltak Nagy Lajos bukásában.

195

Magyarország hatalma Nagy Lajos alatt ismét jelentősenmegnövekedett, mondhatnánk az adott európai hatalmi; egyensú-lyi viszonyok között jóllehet hajdani nagyságának még az árnyé-kát sem érte el – túlnövekedett. Átmenetileg a baráti Lengyelor-szág is Nagy Lajos jogara alá került s valóban három tengermosta az ország határát. Magyarország hatalmának ezt a növeke-dését a rivális hatalmak görbe szemmel nézték. Nagy Lajos sorsaa fenti leírt módon megpecsételődött.

196

197

ANJOU MÁRIA KIRAL YNÓ MEGÖLETÉSE AVAGYA FEHÉRLILIOMOS ANJOU-HÁZ MAGY AR ÁGÁ-

NAK KIHALASZTÁSAAnjou Mária királynő, Nagy Lajos leánya és utóda huszonöt

éves korában halt meg. Haláláról életírója Márki Sándor (AnjouMária királyné.

Magyar Történeti Életrajzok. Bp. 1885.) a következő képetadja:

"Mária királynő 1395. május 17-én hétfőn, a keresztjárónapok alatt szokása szerint a budai hegyek közé lovagoltki s ott magánosan vadászgatott. Egy vízmosásnál azon-ban lova megbotlott, felbukott s a királynét is maga alászorította. A szenvedett rázkódás és sérülés végzetes volt.Az eszméletlen Mária idelőtt szülte meg gyermekét samely pillanatban életet adott annak. nem lévén a közel-ben semmiféle segítség, ugyanazon pillanatban vesztetteel saját s gyermeke életét. Úgy találták meg őket az er-dőben."Mindennapos, egyszerű eset. Gyanúra semmi ok. Nem is

vette gyanúba még senki az ifjú királynő halálának körülményeit.Hivatalos historikusaink mindent a legnagyobb rendben ta-

láltak. Hóman-Szekfű Magyar történetének frappáns megfogal-mazásában: "Mária királyné lováról bukva idő előtt adott életetelső gyermekének s vele együtt meghalt." A Magyar Életrajzi Le-xikon szerint: "Másállapotban lováról lebukva halt meg." Vagyis:minden pontosan úgy történt, ahogy leíratott, noha e fogalmazá-sokban már a felismerhetetlenségig elmosódnak az eset konkré-tumai.

Mégis e szövegekből bizonyos ellentmondások ütköznek ki.Márki csikorgós szövege is meglehetősen zavaros és ellentmon-dásos.

Kezdjük ott, hogy Máriát hivatalosaink meglehetősen bete-gesnek festik. S aligha ok nélkül. Elég, ha arra gondolunk, hogyszeme láttára fojtották meg az anyját, Erzsébet királynét, s a láza-dók fogságában lévén ő maga is alig kerülte el ezt a sorsot. Nehe-zen viselhette terhességét is. Ráadásul terhességének utolsó sza-kaszában volt.

198

Nos, miként képzelhető el, hogy egy terhessége nyolcadikvagy éppen kilencedik hónapjában levő nő, még ha egészséges is,"szokása szerint" kilovagoljon? Betegeskedő, állapotát nehezenviselő nőnél ez egyenesen elképzelhetetlen. Hát (még, hogy lovon"vadászgasson"? Méghozzá magányosan!

De hagyján, menjünk tovább. Márki látszólag mindent pon-tosan tud a legapróbb részletekig. mintha ott lett volna, vagyszemtanú leírása alapján ismertetné a történteket. De honnan, mi-kor e balesetnek nem volt szemtanúja?

Egyéb furcsaság is akad itt bőven. A felbukott ló, mint írja "akirálynét maga alá szorította", vagyis: a több mázsás állat rázu-hant a királynőre. A halálokok közül elsőnek mégis a "szenvedettrázkódást"-t említi a "sérülés" mellett. S ha a paripa rájuk zuhant,és holtan találták őket az erdőben, úgy miként lehet, hogy a lónem zúzta agyon őket, és Mária élve szülte meg gyermekét, smindketten csak ezután haltak meg?

Vannak itt egyéb, még feloldhatatlanabb bonyodalmak.A Máriát ért súlyos lelki-fizikai megrázkódtatásokat figye-

lembe véve – ezek lelki nyoma, mint tudjuk, letörülhetetlen –,alig érthető, hogy ha már ilyen állapotban rászánta magát a lo-vaglásra s ráadásul egymaga volt, miért a hegyek közé, a néptelenerdő sűrűje felé vette útját? Rettenetes élményei után mikéntszánhatta rá magát erre?

S itt már akarva-akaratlan szembetűnik, hogy szokatlanul ki-élezett szituációjú baleset ez, olyan baleset, amely a valószínűség(vagy inkább valószínűtlenség?) szélső határán mozgó eshetősé-gek egész sorának bekövetkeztétől függ: egyébként nem jöhet lét-re, csak abban az esetben,

- ha az előrehaladott terhességű királynő, nehezen viselt ter-hességével, betegeskedésével nem törődve, lóra ül és ki-lovagol,

- ha egymaga megy, egyetlen kísérő nélkül,- ha állapotával és az ésszerűséggel ellentétben a néptelen er-

dőbe vezető hegyi utat választja,- ha lova megbotlik, s nem akárhogyan botlik meg, de úgy,

hogy felbukik,- ha ráadásul úgy bukik fel, hogy rázuhan lovasára,

199

- mi több: ha úgy zuhan rá, hogy magzatával együtt agyon-nyomja.

Ha e szélsőséges feltételek egyike is elmarad

- Mária királyné és magzata életben marad.

És most vegyük kissé szemügyre a királynő lovának botlását:a botlásnak nagy erejűnek kellett lennie. De mitől, miért volt az.

A végzetes következményekből arra következtethetünk, hogya beteges, nyűgösködő állapotú, terhessége utolsó időszakábanlevő királynő szilajon vágtatott vagy legalábbis nyargalt. Am ezmiként elképzelhető?

A legtalányosabb mozzanat: miként maradhatott a királynőaz erdő sűrűjében egyedül?

A királyt, királynét szigorú etikett köti, magán életét is sza-bályok irányítják, sohasem lehet egyedül. Királyné kíséret nélkülnem mutatkozhat a palotán kívül sehol, sem nyilvánosság előtt,sem utcán, köztereken; erdőbe miként mehetne a királynő egye-dül?

S e kíséret nemcsak dísz: fegyveres védelem is: a kíséretnekkell biztosítani a királynő személyét minden esetleges támadás,bántalmazás, s előre láthatatlan veszedelem ellen: a kíséret felelősa királynő biztonságáért, testi épségéért, életéért.

Hol maradt hát Mária királynő mellől a kötelező kíséret? Mi-ként történhetett meg, hogy nem tartottak vele, amikor elindult?Vagy miként maradhattak el mellőle az erdőben?

Az egyetlen elképzelhető eshetőség: maga a királynő tiltottameg – szembeszállva a megszeghetetlen etikette1 –, hogy kíséretevele tartson.

De miért tette volna ezt? Mi oka lehetett volna rá? Nyűgösenviselt

állapotáról egy percre sem feledkezhetett el? Számolnia kel-lett bárminő rosszulléttel; szörnyű felelőtlenség lett volna hát, hakíséretét maga mellől elparancsolja, s megtiltja, hogy kövessék.Ennek elrendelés éhez őrültnek kellett lennie.

De hát a kíséret? Kíséretének vezetője, S tagjai? Bárgyún,szó nélkül engedelmeskedtek, mondhatnánk; felelőtlenül magukra

200

vállalták a felelősség ódiumát s a kötelesség-mulasztás főbenjáróvádját? Mert nyilvánvalóan ez az az eset, mikor nem szabad en-gedelmeskedni a parancsnak, s az amúgy is veszélyeztetett ki-rálynőt követni kell tilalma ellenére is.

De ki vélhetné egy pillanatra is, hogy a királynő adott ilyenparancsot? A kísérő apródok eltávolításának csupán egyetlen ér-telme lehetett: a szem- és fültanúktól való szabadulás, az elszige-telt környezet mesterséges létrehozása.

Tudjuk: az elszigetelt környezet úgyszólván nélkülözhetetlenelőfeltétele az élet elleni erőszakos, titkos bűncselekmények vég-rehajtásának. Erre a maga helyén még visszatérünk. Itt érjük beazzal, hogy a királynő baleseténél kétszer is nyomára bukkanha-tunk az ilyen irányú mesterkedésnek, először: mikor megszokottkörnyezete a néptelen erdővel cserélődik fel; másodszor: mikorelszakad kíséretétől.

Kinek állt Mária útjában? Halála kinek állt érdekében? Azellenpártnak? Netán a férjnek, Zsigmondnak?

Zsigmond alibije több mint tökéletes: egy héttel előbb hadai-val a Havasföldre megy a törökkel szövetkezett vlachok ellen.

Vagy az utolsó magyar Anjou tragikus halála mögött a Hor-váti párt bosszúját kell keresnünk? Mária ugyanis nemrégen a lá-zadók fogságába esve, esküvel fogadta a lázadók fejének, HorvátiJánosnak, szabadon bocsátása fejében, hogy semmit sem tesz el-lene, nem tör életére, s később mégis borzalmas módon kivégez-tette Horvátit.

MÁSODIK VAGY KIS KÁROLY KIRÁLY FELKON-COLTATÁSA

"Balázsi Öld meg a királyt!Neked adom Ghimes várát. "

Középkori verstöredék

Kis Károly (1385. dec. 31-1386. febr. 24.), akit Nagy Lajosleánya Mária királynő uralkodása közben 1385. utolsó napján,december 31-én koronáztak meg, rendkívül merész és kockázatospolitikai húzásokkal került a magyar trónra. Mikor Pál, zágrábipüspök felkeresi és a szakadár Horváti-féle párt megbízásából fel-

201

szólítja a törvényesen megválasztott Mária királynő ellenébenMagyarország trónjának megszerzésére, kis Károly "örömmelajánlkozott a kimondhatatlanul nagy gonosztett megvalósítására.Es hogy ki ne tudódjék a még befejezetlen ügy, le ne lepleződje-nek a gaztett szerzői, meg ne előzze őket a királynők jogos óvin-tézkedése, s így szándékaik meg ne hiúsuljanak: hazug híreketkoholnak, megtévesztő lepelbe burkolnak mindent." (Thúróczy)

A hatalmas haddal érkező trónbitorló valójában foglyul ejtiés házi őrizet alatt tartja a két királynőt, Máriát, és Erzsébetet, azanyakirálynőt, majd kényszeríti Máriát a lemondásra, és nagy ha-di pompa közepette megkoronáztatja magát.

A két királynő és hívei azonban csapdát állítanak. Erzsébetkirályné és Garai Miklós, a nádorispán – miként Thúróczy írja –"felkészültek a nagy gonosztettre. A nádor ispán kiokosítja a ki-rálynét, hogy koholt ürüggyel hívja meg a királyt a termeibe.

Február hó hideg napjai voltak, és közeledett annak a szentszűznek az ünnepe, akinek, mint mondják, Krisztus a saját rózsa-kertjéből küldött rózsákat és gyümölcsöt. Az Ur megtestesülésé-nek ezerháromszáznyolcvanadik éve után éppen az ötödik év vé-gezte új körforgásával pályáját, amikor Erzsébet királyné ennek anapnak alkonyulata felé közölte Károly királlyal, hogy friss levélérkezett hozzá vejétől Zsigmond őrgróftól, arra kérte a királyt,hogy jöjjön az ő lakosztályába, vegye szemügyre a levél felbontá-sát és annak titkait, és hallgassa meg, milyen rejtett célzásokattartalmaz.

A szerencsétlen Károly király – a bűn sötét homálya már ke-rülgette –lejön magas lakosztályából, és olasz udvari emberei kí-séretében a királynészállására megy. Ugyanebben az órában Garainádor – mivel így állapodtak meg – nagy csapatot hozva magávalbehatol a királyi várba, és miközben emberei csoportokban,ahogy meghagyta nekik, a vár kapujában visszamaradnak, ó magaazzal az ürüggyel lép be a palotába, ahol a király és királyné tar-tózkodik, hogy búcsút akar venni urától és úrnőjétől, mert másnapleánya menyegzőjére kell mennie, de vele volt az összeesküvő is,karddal a ruhája alatt.

Miközben tehát a királyné és a nádor a király oldala mellettültek és különböző tárgyalásokba merültek, az olaszok eltávoznaka tanácsból és a palotából kilépve, kettesével, ahogy ez az olaszok

202

szokása, járkálnak a várban. Amikor a nádor úgy látta, hogy atervezett merényletre itt at alkalom, a szeme sarkából az ott állóForgách Balázsra tekintett, aki magára vállalta ezt a dolgot. Ö pe-dig megértvén a jeladást, köpenye alól előhúzza fényes kardját,villám módjára lecsap vele a királyra, és vitéz karral súlyos csa-pást mérve rá, rettenetes sebet ejt a fején és szemöldökén, a kétszeme között. A gaztett elkövetése után eltávozik az udvarból, ésmiközben az olaszok mindenütt nagy zajt csapnak és összecső-dülnek, véres kardjával nyit utat magának a nádori csapatokig."

Az egykorú Monaci Kiss Károlyról szóló verses krónikájá-nak szavaival:

"A csevegő Erzsébetnek közelében, figyelveÜlt a király. Eközben a nap nyugalomra közelgett.Most Gara fél szemmel hunyorita Balázsra, ki ott álltSelvállalta merészen a nagy terv teljesitését.A megadott jel után a gyanútlan fejedelem ellenVillogtat ja piros kardját: megijedve a vastól,Hátra hajolt s arcával visszatekintve, amint volt,Elkerülé a csapást? hol homlokig ér a halánték,Es szemet ér a szemöldök: a bósz kardlap behatol, nagyVágást ejteve; felugrik, a jajt elnyomva vitézül.–Amint új sebet óhajt ejteni rajta, -a bán nagyLármával s kihúzott karddal gátolta meg abban.Eközben kiszökött s hálótermébe vonult elKároly nagybetegen s nyomait vérrel jelölé meg."

Thúróczy:"Erzsébet királyné pedig, megrendülve a szokatlan lát-ványtól, lakosztálya közepén eszméletlenül összeesett. Anádor pedig... félelem nélkül megrohanja a vár erődít-ményeit, és a kapukat meg a tornyokat ismét magyarfegyveresekkel látja el."

Hiába zárkózik el a sebesült király, nincs számáramenekvés. Monaci:

"... magyar őrizet veszi vissza a várat,Sa hálókamrának az ajtaját beszakítvánElfogják a királyt s foglyul a toronyba rekesztik.Hejha, a szerencse minő diadalt nyer az emberiségen!

203

Most a királynak börtöne egy torony, ahol imént még Hogyhatalom vala része, saját őrsége vigyázott."

Thúróczy:"Nos, ugyanezen az éjszakán, mélységes sötétségben akirálynőnek erre a célra a szomszédságban tartogatotthadi népét, mely sóvárogva várta ezt a nagy látványos-ságot, beviszik a városba, alig várják a kétségtelenül be-köszöntő nappal megérkezését. És amikor a Titán kocsijameghozza a pirosló hajnalt, és amikor a napnak aranyosfénye elűzi a nedves sötétséget, a csoportosuló hadi erőkbejárják a város összes utcáját, és azt kiáltozzák, hogyMária a király, és bosszuló kézzel keményen sújtanak leKároly párthiveire (...).Ezután Károly királyt elviszik, és Visegrád magas várába

zárják fogságba. Itt sebére, mint némelyek mondják, mérgezettorvosságot tettek, és gégéjét eltörve, belefojtják a lelket: szomo-rúan végezte be életét."

Monaci:"Őrizetre Visegrádnak várába helyeztékA fejedelmet: míg sebeit gyógyítva hívé, hogyMegmenekül, a szegény, ím, kénytelen összeszorítottGégével, megfojtva sietni el a remegő ésBánatos életből; szabadon hagyják s temetetlenTagjait."

Íme egy "kis" király kicsiny tragédiája.

204

205

MEGMÉRGEZTETÉS ELÖL MENEKÜLÖ KIRÁLY -CSÁSZÁR HALÁLROMÁNCA

Zsigmond király (1387-1437) halálrománcát röviden a kö-vetkezőkben foglalhatjuk össze: – titokzatos betegség kínozta; al-só végtagjait annyira megtámadta a titokzatos kór, hogy már lábraállni sem tudott,

- betegesen félt attól, hogy előbb-utóbb megmérgezik,- nem tudta, hogy már régebb idő óta mérgezik,- viszontagságait számbavenni se könnyű, viharszerű jelené-

sekben telik el egész élete,- többször szenvedett fogságot, lázadást, összeesküvést,- Husz Jánost, a cseh husziták vezérét megégettette,- kibékült a huszitákkal, bevonult Prága városába,- hamarosan úgy érezte, csapdába került, - udvarában ekkoriban még a szokottnál is vadabbul dühön-

gött a cselszövés,- feleségével is hadilábon állt, kénytelen volt öt fogságra vet-

ni,– betegsége hirtelen súlyosra fordult,– meggyilkoltatástól félve, kedves magyarjaival megszökteti

magát Prága városából,- császári díszben úgy vonul ki az utcákra magyarjai kíséreté-

ben – mert attól tart: a csehek megakadályozzák távozását–, mintha csak ünnepi díszmenetet tartana,

- császári díszben, koszorúval a fején a halál elöl menekül ha-zafelé, Magyarországba,

- de késő már, későn eredt útnak, a halál utána szökik s út-közben leteríti...

Mégis a lehetőségig a történeti adatokra, tényekre s e tények-ből szervesen kinövő következtetésekre szorítkozunk ismerteté-sünkben. Nem mulaszthatjuk el megemlíteni azt a tényt, mintkülön érdekességet, hogy királyaink közül többen útközben hal-nak el, nemritkán éppen Csehországban vagy Csehország közelé-ben, mint Szent László, aki épp a cseh határra érkezve halt meg.Mindez persze lehet merő véletlen, s mi más is lenne?

206

Útközben, cseh földről távozóban (hogy ne mondjuk: mene-külőben) hal meg "Zsigmond a király, a császár" is hatvankilencéves korában, fél évszázados uralkodás után.

Miért halnak meg vajon királyaink aránytalanul gyakran, út-közben, cselekvés közben?

A kínálkozó tetszetős magyarázat meglehetősen egyszerű:sokat utazgattak akkoriban és fölöttébb lassú és fáradtságos voltaz utazás. Ennek azonban ellentmond az, hogy a királyok csöppetsem utazgattak többet, mint a későbbi időkben, és viszonylag ké-nyelmesen utazgattak. Fel kell tennünk hát, hogy akkoriban – va-lamilyen máig fel nem tárt ok miatt – útközben nagyobb volt ahalandóság.

Világos az is, miért akadunk fenn ezen, hacsak pillanatra is:felfogásunkban az "útközben" egyértelmű a "cselekvés közben"fogalmával, az akarati, fizikai cselekvésnek ez a formája pedignémileg ellentmondani látszik élettani okok miatt bekövetkezőhalálnak.

Fennakadhatunk kissé a Zsigmondot kínzó s az alsó végtag-jait sújtó, járását bénító betegségen is, noha tudjuk, a korelőrehaladtával nemritkán jelentkeznek mozgásszervi megbetege-dések: királyaink egy bizonyos, s különös módon főleg XIV-XV.századi csoportjánál szokatlanul gyakran jelentkeznek ezek amozgásszervi betegségek, olyan királyoknál is, akikre legfeljebb atudatlanságot tetéző dölyf foghatja rá az öregkort, mint HunyadiMátyásra, aki 49 éves korában vagy Róbert Károlyra, aki ötven-négy éves korában halt el, nem is szólva arról, hogy az általában"köszvénynek" elkönyvelt betegség nemegy esetben viharosgyorsasággal bekövetkező halált eredményezett: mindez pedigmérgezésre utaló jelekkel egybevetve, már eleve jogossá teszi ebetegségek jellegének megkérdőjelezését.

Itt kell megemlítenünk, hogy Zsigmond király és császáremlékezetét egyáltalán nem ápoljuk úgy, ahogy talán megérde-melné, részint, mert viharos, regénybe illően kalandos, küzdelmesélete számos tanulsággal szolgálhat, részint, mert idegen szárma-zása dacára megkülönböztetett ragaszkodással és szeretettel volt"derék magyarjai" iránt: a "római szent birodalom" választóinakpl. azt írta:

"nem azért vagyok úr és tekintélyes, mert császárotok

207

vagyok, hanem csak mert a magyaroknak vagyok kirá-lya".De ragaszkodását, nagyrabecsülését számos más módon is

kimutatta; legmegrendítőbben alighanem a halála előtti napokfejleményei során. Tagadhatatlan, hogy a magyarság hatalmi gör-béje huzamosabban országló, jelentősebb vegyesházi királyaink –Róbert Károly, Nagy Lajos, Zsigmond – alatt ismét némi emelke-dést mutat a X-XI. századi nagy elvéreztetéses csapások, a XI-XII. századi pusztító belvillongások, nemzeti szabadságháborúkés a XIII. századi rettentő tatárpusztítás után. S jóllehet hajdanihatalmi szintjét és kiterjedését többé nem éri el, Európának mégisegyik vezető hatalmává nő vissza, noha a nemzeti meghasonláserőtényezői a külviszályokkal egybefonódva továbbéleződnek, sZsigmondnak a nagyhatalmú uralkodónak sem az élete, sem sza-badsága, sem koronája, trónja nincs biztonságban. Ezt márThúróczy krónikája megállapítja.

"Kont és 31 társának kivégzése – írja – volt a hamu alattlappangó szikra, amely utóbb hatalmas tűzvészt vetettZsigmond király és a magyarok közé; és ez volt az oka,hogy uralkodása életének utolsó napjáig sohasem voltbiztonságos."Thúróczy tehát itt – közvetve és akaratlanul – azt fejezi ki,

hogy Zsigmond életét nem betegsége, hanem a kiéleződött vi-szálykodás fenyegette. És e viszálykodás árnyékában hatalmaso-dik el a király betegsége, annál is inkább, mivel a belviszályhozádáz külviszály is társul.

Életének viharos eseményeit – a vesztes nikápolyi csatábólvaló regényes menekülését (1396), a hatalmas bárók által történtvisegrádi fogságra vetését (1401), a cseh huszitákkal való küz-delmét és egyéb viszontagságainak ismertetését, mint tárgyunkonkívül esőt mellőzve, csupán a halálát közvetlenül megelőző ese-ményekről számolunk be.

Végnapjaiban, 1427-ben, a cseh huszitákkal való megegyezésután bevonul Prágába. Udvarában nyilvánvalóvá válik a cselszö-vés, meggyőződése: sötét erők az életére törnek, tombol a fékte-len gyűlölködés, a husziták "a velük egyet nem értök vagyonáraés vérére szomjaznak" és "olyan kegyetlenségeket követtek el akeresztények ellen – arra törekedve, hogy a keresztény hitet meg-

208

döntsék –, amilyet a keresztények a pogányok ellen sem gyako-roltak soha".

Zsigmond állapota prágai tartózkodása során hirtelen súlyo-sabbra fordul. Úgy érzi, kelepcébe jutott, itt a vég, már menekül-ne Prágából. Hűséges magyarjaihoz fordul, segítségüket kéri ameneküléshez.

De adjuk át a szót Thúróczy Krónikájának:"Mivel az öreg fejedelmet magas kora, a sok gond meg abénaság gyötörte, erőt vett rajta a súlyos betegség, ésamikor öreg testének elgyöngüléséből felismerte, hogy azélet végső határához közeledik, titkon magához kérette amagyar főembereket, akik elkísérték, és így szólt hozzá-juk:"Kedves fiaim! Úgy gondolom, hogy a világ legfőbb al-kotója megelégelte már az én életem napjait, legalábbisezt érzem testem elgyöngüléséből. Attól tartok, hogy haengem itt ér a halál, rátok rohannak majd a csehek, akikengem és titeket is gyűlöltek, és benneteket meg vagyon-tárgyaitokat is kapzsi módon kifosztják. És tudjátok meg,hogy én, aki eddig is kedveltelek benneteket, most is szí-vem mélyéből kedvellek, miattatok gyötör a legnagyobbgond, és az engem bágyasztó betegséggel és egyébügyekkel nem törődve, éjjel-nappal csupán a ti megsza-badításotokra gondolok. Meg is találtam a timegmeneküléstek bizonyos útját, s ezen az úton, azt hi-szem, épségben visszaadhatlak benneteket otthonaitok-nak.Holnap szakállamat és hajamat rendbe hozva, ősz feje-met koszorúval díszítve helyezzetek el egy gyaloghintó-ban, császári trónusomon ülve velem együtt vonuljatokvégig a város közepén, és vigyetek ki engem magatokkalegyütt azok közül, akik véretekre szomjúhoznak."Ezek után a szavak után a császár szeméből előtörtek akönnyek, és végigfolytak az arcán. A magyarok megfo-gadták a tanácsát s "az öreg uralkodót tiszteletreméltóősz hajával, zöld koszorúval felékesítve végigvitték a vá-roson".Festők ecsetjére, drámaírók tollára kívánkozó jelenés: "az ősz

uralkodó" Európa egyik hatalmassága, "Zsigmond a király, a csá-szár" menekül gyaloghintóban, uralkodói díszben a halál, a mé-

209

regkeverők elől Prága városából maroknyi magyar hívének kísé-retében.

Elképzelhetetlenül nagy könnyebbség volna, ha most itt, ol-vasóink szeme láttára előhúzhatnánk a méregkeverésnek azokataz eszközeit s magának annak a méregnek a maradékát is,amellyel Zsigmondot meggyilkolták, vagy ezek híján az orgyilko-sok részletes önvallomását arról, miként adagolták és miként jut-tatták be a király szervezetébe a mérgeket. Sajnos efféle nyilatko-zatok, jegyzőkönyvek, tanúvallomások nem nagyon állnak ren-delkezésünkre, minekutána az orgyilkosoknak, méregkeverőknekesze ágában sincs, hogy efféle nyilatkozatokat fogalmazzanak ésörök tanulságul az utókorra hátrahagyjanak. Mi több, ha effélenyilatkozatok, vallomások megírattak és fennmaradtak volna,mérget vehetnénk rá – hogy stílszerűen fejezzük ki magunkat –:ezek közönséges, durva hamisítványok, minek célja távolról sema való igazság feltárása, hanem épp ellenkezőleg – a félrevezetés,az igazi bűntettesek kilétének elleplezése.

Zsigmond király és császár megmérgezéséről azonban –akárcsak Nagy Lajos király esetében – különös szerencsénkremégis fennmaradtak – ha nem is beismerő vallomások –, de, amiennél fontosabb és hitelesebb: titkos egyezségek jegyzőkönyvei,jelentések, utasítások, számlák és bizonyos nyugták, mégpedig aVelencei Titkos Tanács titkos ügyiratai között.

S ezek között feltalálhatók a Zsigmond király és császármegmérgezésével kapcsolatos megegyezésekre, előkészületekrevonatkozó adalékok is.

Bizonyos: vannak, akik előszeretettel írnák Zsigmond mér-gezéstől való rettegését a beteges képzelődés, az üldözési mániaszámlájára. De Zsigmond nem ért rá efféle beteges képzelődések-re. Nagyon is jól tudta, mitől fél, mitől kell tartania.

Egyébként ezt az egész századot áthatotta a megmérgezte-téstől való félelem, mégpedig nem oktalanul. A méregkeverés ésfontos emberek méreggel való eltevése úgyszólván mindennaposgyakorlattá vált. A méregkeverés hallatlan elharapózását tanúsít-ják, hogy egyházi zsinatok sora foglalkozott ezzel a halálnemmelés újra meg újra egyházi átokkal sújtották a méregkeverőket.

A Velencei Titkos Tanács nem kevesebb, mint 35.000 ara-nyat ajánlott fel Zsigmond megmérgezésére.

210

"Zsigmond király megölésére érkezik hasonló javaslat(mint Nagy Lajos király esetében) a velencei Tanácshoz.Nem tudni miért, de megemelik az összeget, 35.000 ara-nyat szavaznak meg erre a célra. A Tanács döntése sze-rint – a biztosabb siker érdekében – a méregtermelésérőlhírhedt Veronából kell beszerezni az akció hoz szükségesméreganyagot." (i.m. 386-387)Okirati bizonyítékok, jelentések, bizonylatok állnak tehát

rendelkezésünkre s így nem lehet kétséges, hogy Zsigmond ki-rályt megmérgezték.

Mégis hangsúlyoznunk kell: á király megmérgezését nem ki-zárólag és nem is elsősorban az okirati bizonyítékok igazolják,hanem a történelmi tények, tényösszefüggések, körülmények, ne-vezetesen:

1. A Zsigmond udvarában folyó titkos intrikák, amelyek mégfeleségét is ellene fordítják.

2. A három évszázad óta titkos eszközökkel, pusztító támadá-sokkal újra meg újra levert, megbénított magyar hatalomtúlságos megerősödése Zsigmond uralkodása során: ezértvált több más hatalom mellett Velencének is elsőrendűérdekévé a magyar császár-király megmérgezése.

3. Szubjektívvetületű tanúskodás: Zsigmond alapos félelmemegmérgeztetésétől.

4. Ezt húzza alá Zsigmond díszpompás felvonulásnak álcázottmenekülése. Ez ugyanis nem csupán Zsigmond orgyil-kosságtól való félelmének arányait jelzi, de ami még en-nél is többet elárul Zsigmond helyzetéről: a király életePrágában ellenséges kezekben van, olyan ellenséges ha-talmi erők birtokában, akik, ha nyíltan akarna távozniPrágából, ezt megakadályoznák: a király-császár tehátvalójában ezeknek az ellenséges erőknek a foglya, s ezértcsak álcázottan, szökésszerűen kísérelheti meg a mene-külést, megtévesztve azokat a titkos erőket, amelyek ha-talmukban tartják és őrködnek fölötte. Szökik, mint fog-házból a rab, őreit kijátszva s megtévesztve.

211

Zsigmondnak sikerül is kijutnia a prágai kelepcéből, azon-ban, sajnos túlságosan késón szánta rá magát a menekülésre, késővolt már, a gondosan adagolt mérgek hatása alól már nem mene-külhetett, "óhajtott hazájába már nem érkezhetett meg", hazájatornyait már nem láthatta meg többé: útközben, menekülés köz-ben Znaim vára közelében végzett vele a halál.

HABSBURG ALBERT KIRÁLYT IS A VÉRHAS VIT-TE EL?

Albert királynak (1437-1439) a török kiverésére indított,Szendrő várának felszabadítását szolgáló hadjárata során a tábor-ban vérhasjárvány ütött ki, ennek nyomán a tábor feloszlott, a ki-rály visszatért Budára.

Heltai Gáspár krónikája szerint a magyarok"meghasonlának a táborban, miért hogy a hévség miattigen meghalának az vérhassal, és mind királyostólvisszamenének a táborból Budára. A király is, miérthogymindennap jóllakott vala a hévségben dinnyékkel, azvérhasban esék. És midőn meg nem állhatatnák asztatrajta az orvosok, mégérzé, hogy meg kell halni Ez okáértfelviteté magát Bécsbe. De az útban testamentomot tőn,és Neszmélyben, egy faluban meghala". (im. 193.)Heltai Gáspár tudósítása fontos körülményeket mos egybe,

nem jelöli meg, hogy a magyar tábor Titelrévnél volt, az országdéli végein, és azt sem, hol, mikor betegedett meg a király.

A korábbi Thúróczy krónika pontosabb, s tán hitelesebb ké-pet ad.

"A magyarok pedig megunták a hosszú tábori szállást,leginkább azért, mivel közülük sokan szenvedtek a vér-hastól: régi szokásuk szerint "farkast" kiáltva a királyakarata ellenére külön-külön és összevissza elszéledtek,otthagyták a király táborát. Albert király Budára érvemegbetegedett. És mivel Bécsbe szándékozott menni,nem tekintve gyöngélkedő állapotát, folytatta útját Bécsfelé. Amikor Simon és Júdás apostolok ünnepén (1439.okt. 27-én) Neszmély faluban megszállt, betegsége sú-lyosbodott, és egyévi, kilenc hónapi és huszonnyolc napimagyarországi uralom után (1439. okt. 27-én) e falubanmeghalt. (im. 367.)

212

Történelmi tények, adalékok, források egybevetése alapjánnéhány lényegi megállapítást tehetünk.

1. A király 1439. július elején indítja el a déli végek elleni tö-rök támadás hírére a királyi sereget, s a titelrévi magyartáborban a rekkenő nyári hőség idején való ott tartózko-dása során üt ki a vérhasjárvány, ami végsőfokon a táborszétszéledéséhez vezet.

2. A tábor a király akarata ellenére széled szét.3. A király ekkortájt még ép és egészséges.4. Albert király Budán betegszik meg. Sajnos a tábor feloszlá-

sának, a királyi sereg visszaindulásának és Budára érke-zésének pontos idejét nem ismerjük. Bizonyos azonban,hogy az akkori körülményeket és a seregszállítás körül-ményeit figyelembevéve, az utazás hetekig tartott.

5. Budán nem volt vérhasjárvány. Semmilyen erre vonatkozóadatot nem ismerünk.

6. A vérhas egyik legjellemzőbb sajátossága rövid lappangásiideje, ez legfeljebb 2-7 napig terjedhet.

7. Albert betegsége tehát elkülöníthető és elkülönítendő a tá-borban kiütött vérhasjárványtól.

8. A vérhas főleg csecsemő- és aggkorban jár súlyos, haláloskövetkezménnyel. Albert viszont javakorabeli férfi, 40éves volt, és orvosok kezelték. Elkezelték talán? Az ismegeshetett.

9. Gyanúra adhat okot, hogy Albert király – akárcsakjónéhány királyunk – útközben halálozott el: az utazás vi-szontagságai közepette bajosabb a vigyázás, az egészség-ügyi biztonság biztosítása.

10. Végül figyelembe kell vennünk egy egészen sajátos kö-rülményt: történelmi orgyilkosságnál, ahol rendkívülnagy érdekek fűződnek nem csupán a gyilkosok kilét-ének, de magának a gyilkosság tényének az eltitkolásá-hoz, gyakran kerül előtérbe a kérdés, amit a ténylegesesetnek egy kitalált, másodlagos esettel való letakarásá-nak nevezhetünk.

213

Mert korántsem elég az, ha nincs méregmaradvány, méreg-pohár, sem más efféle bűnjel, ha feléled a gyanú és felvetődik agyanús körülmények alapján: mi okozta a halált? A gyanú vég-eredményben nem más, mint az össze nem illőség tényének fel-ismerése, megsejtése, annak felfogása, hogy az adott haláleset kö-rül szokatlan, rendhagyó jelek mutatkoznak: vagyis a gyanú arejtett, az álcázott felé, s ilymódon a gyilkosok leleplezése felé te-reli az emberi figyelmet, történelmi gyilkosságoknál pedig – aholnem a büntetőeljárás lefolytatása, a bűntettesek kézrekerítése ésmegbüntetése a fő, hanem mibenlétének rögzítése, a cui prodest?elve alapján annak a megállapítása, milyen politikai erőcsoportokállhatnak az adott királygyilkosság mögött, hiszen az – a közön-séges élet elleni bűncselekményektől eltérően – nem annyira azadott személy (a király), hanem az általa képviselt hatalmi erő, anemzet, az ország ellen irányul.

Így hát elsőrendű érdekek fűződnek egyfelől magának a gyil-kosság tényének álcázásához, természetes halálnak feltüntetésé-hez (másfelől felderítéséhez). A gondos, széleskörű gyanúeltere-lés folytán gyakran a valós esetnek, valós képnek egy másikmesterségesen alkotott kép kerül a helyébe, a tényleges cselek-mény történet helyébe egy műcselekmény helyeződik. Mivel pe-dig az orgyilkosok és az őket irányító titkos politikai erőcsoportokleleményessége is véges, előszeretettel élnek kínálkozó, kézen-fekvő s lehetőleg már kipróbált sablonokhoz, hogy ilymódonmegnyugtatólag tudjanak válaszolni a "miért halt meg? hogyanhalt meg?" nyugtalanító kérdésekre. Egyik ilyen kínálkozó sablonaz orgyilkosság okozta halálesetnek valamely járványhoz való ra-gasztása, hiszen a járvány olyasféle jelenség, akár egy szélvihar:jelentős területre terjed ki és bárkit elérhet. S hogy ez valóban ígyvan, tanúsítja, hogy ebben a korban valósággal divattá válik kirá-lyaink halálának a járványokhoz ragasztása. Járványok viszik el –ez ügyes beállítás szerint – királyaink és nagy történelmi szemé-lyiségeink egész sorát. Alberten kívül járványban hal el állítólagsaját utószülött fia, Ötödik László is, s járvány viszi el – állítólag– Hunyadi Jánost és Kapisztrán Jánost is. Ez a halál-magyarázattehát valósággal divattá vált a mérgezéseknek e hírhedt századá-ban.

214

Fenti tényeket mérlegelve a fiatalon, útközben, két évi ural-kodás után s meglehetős hirtelenül orvosai gyűrűjében elszende-rült Albert király halálát legalábbis gyanúsnak kell minősítenünk.

A VÁRNAI CSATA KIRÁLYÁLDOZATA"Planglle me celi, me plangant onnia mundi."(Sirassatok egek, sirat a Föld kereksége)

(Gyászének I. Ulászló haláláról)

I. Ulászló király (1440-1444) magyarra mindmáig lefordítat-lan gyászversének első sora ráillene egy fél évezred korán sírbaaratott gyermekkirályainak, virágjában elhullt magyar királyainakegész sorára, mert nem a végzet értelmetlen-vak természetfölöttiautomatizmusa végzett velük s nem természeti-biológiai okokbólroskadtak a sírba, hanem a történelmi cselszövények láthatatlanerőinek váltak áldozataivá.

Első Ulászló kereken húsz éves volt, mikor a hatalmas török-verő vezér, Hunyadi János seregével a várnai csatába indult. Hu-nyadi Európán végigvisszhangzó véres küzdelmei, az ősi szkítamagyar Nándorfehérvárnak visszavívása után a várnai vérviasko-dás vésődött legmélyebben a világ emlékezetébe.

Török támadással indult a küzdelem, de Hunyadi, nehéz tusaután visszaverte és megfutamította Karadsa pasa ázsiai török lo-vasságát, és űzőbe vette őket. Ugyanakkor a török jobbszárny he-ves támadást indított a magyar balszárnyellen. Látván, hogy azmeginog a nyomástól, Hunyadi visszafordult, megjelenése való-sággal megfordította az ütközet állását: már csak a janicsár gya-loghadtest állt sértetlenül.

Ekkor – ha hihetünk a korabeli beszámolóknak – a fiatalsá-gában hevesvérű, tapasztalatlan király Hunyadi sikerén föllelke-sülve, a török futását látva, abban a hiszemben, hogy a csata el-dőlt, dandárával merészen előretörve, a janicsárokra vetette ma-gát. De a janicsárok visszaverték a támadást, s az örvénylő közel-harcban a király lova megsérült, felbukott, lovasát is földrevetye,a rárohanó janicsárok pedig végeztek a királlyal, egyikük,Khodzsa, – lecsapta a fejét, s azt dárdára tűzve a viaskodóknakfelmutatta.

215

"Vitézül víva a király, és általméne a törökök seregénmind szinte, ahol az janicsároknak serege vala azAmurantes környül. De az janicsárok környülvövék a ki-rályt és általverék lovát, és ott leesék a király, és levágákaz janicsárok őtet." (Heltai Krónika 224.)Királyuk halálát látva a magyarok pánikba estek, hátrál ni,

menekülni kezdtek, s szanaszét szóródtak. Az ütközet sorsa el-dőlt. A török lovasság üldözéséből megtérő fővezér is menekülnivolt kénytelen.

Győzelemittas rivalgó török lovasok dárdára tűzve hordoztákaz ifjú magyar király fejét.

ÖTÖDIK LÁSZLÓ KIRÁLY TRAGÉDIÁJA ÉS ABÜNPALÁSTOLÁS

„Itt a kehely, igyál, uram, László király"

Rövid szünetelés után ismét egy több-mint-gyanús, váratlan-hirtelen prágai halál.

A mindössze tizenhét éves V. Lászlót (1444-1457) viszi el avégzet tizenkét évi uralkodás után. Ötéves kisgyermekként ültet-ték a trónra.

Kortárs szerzők, egykorú adatok szerint makkegészséges voltés menyasszonyát várva a boldog jövendő képeit szövögette.

Arany János balladája (V. László) izgalmas képet fest a tra-gédiáról:

"Ki az? mi az? vagyúgy –,"Fordulj be és alugyUram László király:A zápor majd eláll,Az veri ablakod.(...) I

"Miért zúg a tömeg?Kívánja eskümet?""A nép, uram király,Csöndes, mint a halál.Csupán a menny dörög."

216

(... )

"Hah! láncát tépi aHunyadi két fia –"Uram, uram, ne félj!László, tudod, nem élS a gyermek, az fogoly."(...)

"Oh adj, oh adj nekemHűs cseppet, hű csehem!""Itt a kehely, igyál,Uram, László király,Enyhít... mikép a sír!"

Arany verse a kor mozgalmas világát, sokrétűen bonyolultpolitikai küzdelmeit is felidézve alighanem többet mond egyné-hány szürke "szakdolgozatnál".

Thúróczy János Magyar krónikája eképpen ismerteti az ese-tet: László király

"miután egy kevés időt Bécsben töltött, átment Csehor-szágba, és Mátyás grófot erős őrizet alatt Bécs várábanhagyta. Amikor azonban Prága városában élvezte a ki-rályi pompát, hirtelen súlyos betegség támadta meg,amely utolsó leheletének pillanatában életétől, hitszegé-se alól is feloldozta.Hogy halálos méreg okozta-e halálát, amelyet PodjebrádGyörgynek, az ország kormányzójának rendeletére adtakneki, vagy csak egyszerűen elszólította az Ur, bizonyosannem tudnám megmondani. Sok ember szája nyílik min-denféle kiszínezett elbeszélésre. És ki tudhat mindenkinekhitelt adni?"De lássuk, mit is mond Thúróczy:

1. Az ifjú király "élvezte a királyi pompát", vagyis. makk-egészséges volt s örült az életének.

2. Hirtelen súlyosan megbetegedett és meghalt.3. Beszélik, hogy halálos méreg okozta halálát.

217

4. S, hogy a mérget Csehország kormányzójártak rendeletéreadták be

neki.5. Lehetséges persze, hogy csak úgy egyszerűen "elszólította

az Úr".6. Hisz annyi mindenfélét beszélnek, és nem lehet mindenki-

nek hitelt adni.

Mit állapíthatunk meg fentiek alapján?

a/ Egy makkegészséges, életerős fiatalember hirtelen megbe-tegedése és halála – kivált ha ez ismeretlen okból, isme-retlen betegség folytán következik be, (mert Thúróczy,aki kortársa V. Lászlónak (1435-1490) – és ezt érdemesjól megjegyeznünk – nem ismeri V. László "betegségét")– feltétlenül erős ok a gyanúra, annyira, hogy aligha kép-zelhető el ma bűnüldöző szerv, amely ennek alapján nerendelné el a vizsgálatot.

b/ A szóbeszéd épp erre alapozódik – szél fúvatlan nem indul–, s hogy az efféle szóbeszéd nem felelőtlen fecsegés, ta-núsítja, hogy maguk a bűnüldöző szervek nem egy eltű-nés, gyilkosság stb. esetében éppen efféle szóbeszédalapján indulnak el.

c/ Mi több, e "szóbeszéd" rendkívül pontos, részletes és hatá-rozott: nemcsak azt tartalmazza, hogy a királyt megmér-gezték, de név szerint azt is megjelöli, kinek rendeletéreadták be a mérget.

d/ Thúróczy valamilyen okból vonakodik az állásfoglalástól, sezért a szokásos krónikaírói taktikához nyúl: ismerteti atényeket, de ő maga mossa a kezeit.

Heltai Gáspár (1575) részletesebb beszámolója aThúróczyénak pompás kiegészítését adja:

"Mikoron annak utánna László Király kezelgett volnaPrágához, kijöve elejbe a Roketzán – nagy sok papokkalés nagy sok, deákokkal, kik a római pápának ellenségeivalának. Es nagy szép oratióval és örömmel fogadákőtet. De a király megútálá öket, és fél kedwel

218

megköszöné. Meg sem köszönte volna, ha Pogiebradmeg nem szólította volna, mert a püspekek magoknakfoglalták vala teljességgel. Annak utána elejbe jövének apápás papok nagy sok keresztekkel, ereklyékkel és na-gyon kintórnálnak vala. Ezeket látván örült azzoknak, ésszép szóval köszöne nékik, és leszállván a lóról térdreesék a kereszt előtt, és megcsókolá aszt.Látván eszt a csehek, kik pápától nem függnek vala, igenboszonkodának rajta. De nem szólának semmit.Prágába jutván a több dolgok után tanácsba gyűlének ésk,ülemb-külemb hellyekre való követeket választának, éselbocsátá nak. És traktálának egyéb dolgok felől: Mintkellene a pápa ellenségének – kiket ók eretnekeknek ne-veznek vala, cleit venni. Mint kellene az országokatmegoltalmazni a törökek ellen. Mint kellene megengesz-telni az Friderik császárt, és miképpen kellene menye kö-zét készíteni, etc. És nagy és díszes követségetbocsátának Franciába az Károly királyhoz, a menyasz-szonynak az attyához. Ebben valának a magyari urak kö-zül kétszázan, az bécsországbeliek közül is kétszázan,csehek közül is kétszázan. Ezek közett vala a pataviaipüspek századmagával. Ennek felette sok asszonyi álla-tok és leányzók, hogy ezek elhoznák a menyasszonyt.Nagy kazdagsággal és fényességgel vala ez a követség.Mikoron ekképpen mindenek készen vó1nának, és immárminden országokból jötten-jövének a menyekzőre, ím milőn: Karácson havának 23. napján éjjel 12 órakor aLászló király sebes betegséggel hertelen megbetegüle:Egybehívták mindjárt az orvosdoktoro kat, de mindentanácsok és cselekedetek adoktoroknak heába Ión. Elhi-vatták az Pogiebrádi Györgyöt is, és a király annak szól-ván monda: A te emberséged és nagy hívséged énnálamnyilván vagyon. A te jóvoltodból vagyok én a cseheknekkirálya. Aszt tudám, hogy sokáig lönnénk együttedicsóségbe, de az lsten nem akarja, hanem jobb életbeakar vinni. En meghalok. Ez okaért tégedet két dolograkérlek. Előszer, hogy felvegyed az országnak gondját.Másodikra, hogy a magyarokat mind békében hazabo-csássad, azonképpen a bécsországiakat is mind a többit,kik idegyűltenek. Es kezét nyújtá Pogiebrádinak....Pogiebrád igen kezde sírni, annyira, hogy semmit nemszólhata ezekre a királynak. Végre vígasztalni kezdé a

219

királyt, és felfogadá azzo kat a királynak, mellyeket kí-ván vala tőlle.Annak utánna a király minden ó ékességéttestamentomba hadja a prágai egyháznak. Annak utánnameggyónék a paphoz, és urat vón. Es a feszületretekéntvén Krisztus Urunknak imádságát kezdé, a MiAtyánkat.Es mikoron szinte a végefelé jutott volna annak imádko-zásába, kiméne a lélek1>elöle nagy esendeszséggel.Vala kedig szinte az napon, mikoron esztendóvel azelóttmegeskütt vala az Hunyadi Jánosnénak és HunyadiLászlónak és Mátyásnak Temesvárott, hogy ő attyokfiaakarna lönni, és hogy soha az Hunyadi Lászlónakvétkeért – az gyönyet ciliai groffot megölte vala – bosz-szút nem akar állani, hanem örökké akarná asztelielejteni. Nagy csoda lőn ez. Így bünteté az igaz Istenaz háládatlanságot az Hunyadi Jánoshoz, és a hitnekmegszeggését őbenne. Lőn pedig ez, mikoron írnánakKrisztus Urunknak születése után 1458.Mikoron eképpen kimúlt vólna az László király,Pogiebrad titkony kivoná a gyűrűt a király újjából, éshazasietvén levelet íra a bécsi udvarbírónak a király ne-vével, és meghadja, hogy mindjárást és nagy hamarság-gal küldené az Hunyadi Máttyást Prágába, a PogiebradiGyörgynek kezébe. És így cseleködék az udvarbíró lát-ván a király pecsétjét. Mert reménsége valaPogiebradinak, hogy az Hunyadi Mátyást megsarccolnáigen nagy sommába. Igy Ión Hunyadi Máttyás foglya azPogiebradinak. És nagy tisztességben tarttya vala őtet.Mikoron annak utánna kihíredék a királynak halála,nagy rémülésbe lőnek mind az országok. De a magyaroknemigen bánkódnak vala rajta, miért hogy megszegtevólna az ő hitit, és ártatlanul levágatá vala az jeles iffiút,az Hunyadi Lászlót. A csehek mindjárt nagy gyűlést tő-nek, és abban királlyá választák az PogiebradiGyörgyet." (Krónika az magyaroknak dolgairól 264-266)Csemege ez a tudósítás egy modern kriminalistának, hiszen

benne minden adott, ami nemcsak a bűntényt, a királygyilkossá-got tanúsítja, de a bűnelkövetők kilétét is.

220

Csemegézzünk hát kissé a Heltai nyújtotta tényadatokban ésaz érintett körülményekben.

Mindenekelőtt fel kell hívnunk a figyelmet rá, hogy a törté-nelmi kriminalisztika bizonyos vonatkozásaiban jelentősen eltér aközönséges, mindennapi kriminalisztikától, többek között az ösz-szefüggések feltárásában, noha ennek fontos szerepe van a köz-napi bűnfelderítésben is. A cui prodest? (kinek használ: kinekszármazik előnye a bűncselekményből) szintén az összefüggésekmegvilágítására irányul, fogódzót adva a bűncselekmény hátteré-nek és tetteseinek felderítésében. Történelmi, politikai bűncse-lekményeknél az összefüggések szerepe, érthetően, hasonlítha-tatlanul nagyobb, hiszen egy nagyságrenddel nagyobbak, széle-sebbek a hozzá fűződő érdekek is, messze túlterjedve személyesérzelmeken, érdekeken, anyagi előnyökön: a történelmi titkosbűntett, legfőképpen orgyilkosság, királygyilkosság népek, orszá-gok sorára hathat ki, nemzedékek sorsát határozhatja meg ésmegváltoztathatja a történelem menetét: érthető hát, ha mindezekarányában nő meg a háttértényezők és vele az összefüggések sze-repe: a történelmi-politikai érdekviszonyok szövevénye viszontletörölhetetlen nyomait őrizheti megvezető államférfiak, uralko-dók meggyilkolásának.

László király esetében árulkodóan egybevág időpont, hely-szín és eseménytörténet. Röviden összefoglalva:

1. Az ifjú király – vitatni sem lehet, hogy bábkirály – trónjamögött ádáz politikai küzdelem dúl. Közismert, hogytrónkövetelők bajosan tűrik bábkirályok elnyúló uralko-dását.

2. László jó volt – bábkirálynak – a trónra, míg a politikai bo-nyodalmakat felfogni sem tudó gyermek volt, aki kész-séggel vette, hogy helyette mások cselekszenek.

3. A király azonban felcseperedett.4. Fokozta a bajt és halaszthatatlanná tette a közbeavatkozást

egy olyan fejlemény, ami a trónkövetelők (esetünkben atrónra törő Podjebrád György) várakozásait, számításaitegyszersmindenkorra keresztül húzhatta.

5. A bábkirály házasodni készült, az előkészületek folytak, amenyasszony érkezését várta.

221

6. Világos a sor: házasság, asszony, gyerek: a trónkövetelőreményei füstbemennek, mégpedig mindenképpen, mégakkor is, ha netán tán nem születik gyerek: mert már ket-ten ülnek a királyi trónon; László és felesége. Cselekednikellett tehát, méghozzá haladéktalanul.

7. László halála tehát Podjebrád György szemszögéből, hatrónra akart kerülni, elkerülhetetlen volt: ennek eléréséreitt volt az utolsó lehetőség, az utolsó alkalom.

8. A menyegzői előkészületek tehát – nem ritka eset. – ma-gukkal hozták a halált. Mihelyt a menyegzői előkészüle-tekre sor került és elindult frank földről a fényes nászme-net, nem lehetett tovább halogatni a dolgot – meg kellettindulnia a gyilkolás nak is.

9. Rendkívül sokatmondó az is, hogy a király rosszulléte ésnemsokára halála is – éjszaka, éjfélkor következik be "azéjszaka leple alatt": vagyis tökéletesen elszigetelt környe-zetben.

10. Még a helyszín is – hogy ez a fantasztikus halál Prága vá-rosában esett meg, ahol már nemegy királygyilkosságtörtént – tanúsít, valószínűsít valamit. Prága ugyanisközismerten szoros kapcsolatot tartott a velencei méreg-keverő körökkel.

11. Podjebrád Györggyel kapcsolatban sem lehetnek illúzió-ink. Drámaírók, szatíraírók tollára kívánkozik az a jele-net, ahogy krokodilkönnyeket ont László haláltusáján, smihelyt kiszenvedett, lehúzza a király ujjáról irathitelesítőpecsétnyomó gyűrűjét s a még ki sem hűlt király nevébenközokiratot hamisít: gyorsfutárral László nevében leveletküld Bécsbe rányomva hitelesítésül a király pecsétnyomógyűrűjét -a király álparancsával, hogy Hunyadi Mátyástazonnal szállítsák Prágába, hogy ilymódon minden eshe-tőségre készen – a magyar királyi trón elsőszámú esélye-sét is markában tartsa. (A király halálának híre csak utó-lag terjedt el.)

12. Végül, hogy a cui prodest? kérdésében a leghalványabbkétely se maradjon fenn: László halála után PodjebrádGyörgy lép a cseh királyi trónra.

222

Ransanus, Hunyadi Mátyás király olasz histórikusa kertelésnélkül kimondja:

"Nem sokkal azután pedig, hogy Csehországba ment,Prágában – mely város az egész nemzetnek és országnakKözpontja – méreggel megölve meghalt".Külön érdekességként megemlítjük, hogy az Országos Szé-

chenyi Könyvtár Chronica Hungarorum példányára ismeretlenkéz a következőket jegyezte fel V. László haláláról:

"Gonosz Prága! Kelemen étkével (méreggel) pusztítsd el,jaj, László, Téged Kelemen ragad el alattomosan..."

Némelyek azonban sehogy sem tudnak a történelmi or-gyilkosságokba belenyugodni, mintha csak holmi véd- és dac-szövetség érvényesülne. Az orgyilkosságokra, tömeggyilkos-ságokra, politikai gyilkosságokra épülő kelet-európai sztáli-nista rendszerekben ez érthető volt, hiszen a történelmi gyil-kosságokat takargatva önmagukat is takargatták. A különös az,hogy a politikai orgyilkosságok takargatása bértollnokokkal,áruló írástudókkal évszázadok óta nagy erőkkel folyik és nap-jainkra is kiterjed. A szándékos eltussolást kiegészíti a törté-nelmi tudatlanságból fakadó rövidlátás, a jóhiszemű tévedés ésa kriminalisztikai ismereteknek úgyszólván teljes hiánya, s anemgondolkodás ragálya: ha egy tévtan, métely tan lábrakap,tüstént akad, aki fújja.

Szegény László királyról is megszületett a pestisben elhalá-lozás legendája. A pártállam éveiben készült Magyar ÉletrajziLexikon névtelen cikkírója ehhez igazodva írja:

"Prágába ment, ahol előkészületeket tett menyasszonyá-nak, VII. Károly francia kir. leányának, Margit herceg-nőnek fogadására, de bubopestisben hirtelen meghalt."Milyen egyszerű ez! (legalábbis annak látszik) -a pestis vitte

el.,Nándorfehérvár hősét Hunyadi Jánost és Kapisztrán Jánost is

– a fáma szerint – a pestis vitte el.Csakhogy akkor Prágában nem volt bubopestis járvány. És

évszázadokon át senki nem hallott róla, hogy Ötödik László pes-tisben húnyt volna el.

Sajnos a bubópestis-halál elmélete – bármilyen tetszetős isegyébként tarthatatlan.

223

Belátták ezt kedves prágai szakírók, szakértők, szaktörténé-szek és szakszakszaktudósszaktársszakok, és – feltehetően sokakörömére – megállapították, hogy Lászlót nem ölték meg, nincsméreg, nincs gyilkosság, nincs titkos összeesküvés, nincsenekkámzsás gyilkosok, és nincs a királynak beadott "hűs csepp" sem.László király, miként erről az újságok beszámoltak, fehérvérű-séghez hasonló rákos megbetegedés ben halálozott el. Alegszakabb meg szakszakok állapították meg ezt, muzeológusok,históriográfusok, és antropológusok meg miegymás. (Es itt senkise gondoljon, antropológusokról is lévén szó Petőfi koholtbarguzini sírjára.)

"Ötszáz évig tartotta magát az a találgatás – így az újságcikk–, amely szerint Podjebrad György (...) mérgeztette meg V. Lász-lót, hogy az ifjú király helyébe léphessen. Az 1440 és 1457 közöttélt király testében nem találtak – a mérgezésekhez akkoribanhasználatos – arzént. (Milyen óriási szerencse, hogy más mérgetnem használtak a kor hírhedt méregkeverői!) (Higany viszontakadt.) A higany jelenlétéből viszont! – nehogy itt bárki is rosszatgondoljon – arra következtettek, hogy V. László előrehaladott rá-kos megbetegedésben" szenvedett.

Hát kérem, le a kalappal a magas szaktudomány előtt! Tizen-hét éves virgonc, vasegészségű ifjúról, aki lázasan készül meny-asszonya fogadására és a menyegzőre, kiderül, hogy előrehaladottrákos beteg. Kriminalisztikai szempontból ez valóságos happyend!. Szó sincs róla, hogy a kedves csehek gyilkoltak volna. Aztmár nem! A halálos kórtól roskadozó ifjú király szervezetébe –orvosi kezelés folytán jutott a csontjaiból is kimutatható higany.

Szenzációs tudományos fordulat következett be tehát. E fel-fogás hívei szerint a szerencsétlen király csont jajban talált pusz-tító anyag – a higany bizonyítja, hogy László királlyal nem or-gyilkos méregkeverők keze végzett.

Lámcsak lám mire jó igazság s tudomány.

224

225

BÉCS VÁRÁBAN MEGMÉRGEZETT KIRÁLYKissé részletesebben kell foglalkoznunk legderekabb uralko-

dóink egyikének, Hunyadi Mátyás király (1458-1490) halálánakkörülményeivel, annál is inkább, mivel a magyar népi köztudat-ban mindmáig erősgyökerű a hit, hogy Mátyás király nem termé-szetes halállal halt meg, de orgyilkosok keze végzett vele.

Nagy kérdés persze, kideríthető-e még egyáltalán, mikénthalt meg

Hunyadi Mátyás azon az ominózus 1490. április hatodikainapon Bécs városában?

Betegség következtében, természetes halállal, vagy orgyilkosméregkeverők végeztek vele?

Hivatalos historikusainktól, sajnos, erre a kérdésre sem ka-punk elfogadható választ.

Félezer esztendő nem volt rá elég, hogy tisztázzák ezt acsöppet sem jelentéktelen kérdést.

Vélekedések persze születtek bőven, az eshetőségek mindenszínében pompázva, ámde anélkül, hogy továbbmentek volna apuszta bizonykodásnál. A bizonyítatlan állítás pedig a semmi ér-tékhatárán mozog valahol.

De vajon egyáltalán van-e ok a gyanúra? Lássuk az alapté-nyeket! Mátyás király 1490. április 4-én Bécsben éhesen tért mega hosszúra nyúlt virágvasárnapi ünnepélyről, kulcsára fügével kí-nálta, a király megkóstolta, felháborodott, rosszul lett, ágynakdőlt, és alig két napra rá, április 6-án reggel kiszenvedett. Aligha-nem már ennyiből is kitetszik, a király halálának körülményei –még ha eltekintünk is a mindig kockázattal járó idegen környe-zettől – eléggé gyanút keltők. Halála váratlanságán túl, gyanúraad okot a hivatalosnak tekinthető vélekedések belső ellentmondá-sossága.

Fölöttébb elgondolkoztató, hogy még a halál okainak megje-lelölésében is hiányzik az egyetértés: a legkülönfélébb halálne-mek közt az agy- és szívszélhűdés mellett erős felindulás, vérto-lulás, köszvényes roham, mellhártyagyulladás és mérgezés is sze-repel. Intő jel az is, hogy szinte azon nyomban széltében felbur-jánzik a szóbeszéd, s nemcsak hazánkban, de egész Európában.Legkivált Olaszországban és Franciaországban terjed el a híre,

226

hogy Mátyás királyt megmérgezték. Mindez eléggé jelzi, hogy amagyar király halála körül nincs minden rendben.

Vegyük hát kissé alaposabban szemügyre, mi történt, s ho-gyan történt, mert nagyon ideje már feloldanunk a Zrinyi emlí-tette szégyent.

A virágvasárnapi ünnepély"Virágvasárnap (április 4.) az összes követ, a pápai le-gátus és valamennyi főrend kíséretében – írja Bonfini, aMátyás udvarában élő olasz történetíró, Beatrix királynéfelolvasója – gyaloghintón vitette magát a vár erkélyealatti emelvényre, melyet erre az alkalomra előző napemeltetett. Ott akart méltóképpen ünnepelni.Haja rendezett és fésült, arca derűs. Pompás felszerelés-sel állíttatott itt oltárt a virágvasárnapi szokásos szer-tartáshoz.Hihetetlen türelemmel, mintegy hat óra hosszat tartóz-kodott ott.Az istentisztelet végeztével a trón elé hivatta a velenceikövetet, lovaggá ütötte, aranyos ruhával és felkantáro-zott lóval ajándékozva meg, nagy tisztességgel elbocsá-totta."Ilyen gyönyörűen indult a nap s vele a halál Mátyás király-

hoz.Vagy nem is volt olyan gyönyörű, s amit látunk Bonfini

szűkszavú közvetítésében, az csupán az események felszíne?Látszólag színtelen-érdektelen tudósítás ez, valójában azon-

ban Bonfini fontos tényeket közöl.Figyelemre méltó az a megjegyzése, hogy a király "hihetetlen

türelemmel" ülte végig a fárasztó ünnepélyt, s ehhez fűződő tény-közlése, hogy az ünnepély hat órán át tartott.

Ez egyben azt jelenti, hogy az ünnepély gondosan előre elké-szített megtervezett program szerint – hallatlanul elhúzódott. Azügyrend megtervezői természetesen tudták, hogy az ünnepélyen akirály is részt vesz, s azt is, hogy egészsége kíméletet kívánna,mégis – vagy tán épp ezért – ilyen hosszúra tervezték meg az ün-nepséget: a király teherbírását és idegeit mindenesetre a végsőkig

227

próbára tették; erre utalnak Bonfini szavai: Mátyásnak hihetetlentürelemre volt szüksége, hogy az egész ünnepélyt végigülje.

Sajnos, nem tudjuk pontosan, mikor kezdődött. De ha reggelnyolckor kezdődött, úgy délután két óráig, ha kilenckor, akkordélután háromig kellett ott ülnie a királynak.

És még egy furcsa tény: Beatrix királyné távolléte. Miért nemüli végig ő is királyi férje mellett az ünnepélyt?

Miért fontos mindez? Tüstént meglátjuk.

Mátyás kiéheztetéseKésőre jár, már délután két vagy méginkább három óra lehet,

mire ahosszú üléstől törődött király visszatér palotájába. Az ebéd

ideje már rég elmúlt, és a friss levegőtől a király megéhezett.Valósággal elgyengült az éhségtől. Bonfini szavaiból már bonta-kozik a végtelenül emberi s álcázott mivoltában elképesztő drá-ma:

"Minthogy addig még semmit sem evett, gyengeség vetterőt rajta; belső szobáiba vonult vissza. Még három órahosszat nem reggelizett, mert rossz volt a gyomra. A ki-rálynét is várta, ki az ünnepen a város templomait láto-gatta."Bonfini itt ellentmond önmagának (ez a későbbiekből is kitű-

nik), csak mentségül hozza fel, hogy rossz volt a gyomra, hiszenő állította már előbb, hogy elgyengült az éhségtől: Mátyás azértnem vett ételt magához, mert "a királynét várta".

Számoljunk gyorsan: délután kettő-három lehetett, mire azünnepély véget ért, Mátyás még további három órán át nem evett,vagyis délután öt-hat óráig éhezett.

S itt emlékeztetnünk kell Bonfini fentebbi szavaira: "mint-hogy addig (vagyis aznap) még semmit sem evett": a király tehátéhgyomorral ment el az ünnepélyre, amely – mint ezt ő maga istudta – hat órán át tartott.

És itt ütközünk bele először a tervszerűségbe, az eseményekgondos elrendezettségébe.

Bonfini e közlése mögött Mátyás kiéheztetésének fontos, demindmáig figyelmen kívül hagyott mozzanata rejlik. Mátyás tud-ta, hogy csak délután két-három óra körül keveredik haza, az ész-

228

szerűség tehát azt követelte, hogy egyék valamit, mielőtt elindul.Miért nem tette ezt? A kézenfekvő magyarázat: valami megaka-dályozta ebben.

Tudni szeretnénk, mi lehetett ez. Két összefüggő tényezőrekell rámutatnunk. Ha Mátyás kiéheztetése tervszerűen folyt – mi-ként ez a későbbiek során bizonyossá válik –, úgy nem lehet két-séges, hogy a reggeli elmaradását is ez okozta. Tudjuk továbbá,hisz leveleiben ő maga vall erről, hogy Mátyás milyen áldatlanállapotban élt feleségével: napirenden voltak a hangos, botrányoss nemritkán tettlegességig fajuló jelenetek: a király végtelen jó-sággal és türelemmel viselte felesége nehéz természetét. Beatrixhisztériája, féktelen uralmi vágya azonban az utóbbi idd ben tűr-hetetlenné vált, úgyhogy Mátyás kénytelen volt feleségévelszemben rokonaihoz fordulni segítségért. Könnyű volt hát reggelcivakodást provokálni, s így a király éhesen ment el a virágvasár-napi ünnepélyre.

Foglaljuk össze ebből a szempontból az eddig történteket:

a/ Éhesen ment el hazulról.b/ "Hihetetlen türelemmel" végigülte az érthetetlenül elnyúj-

tott, hat óra hosszat tartó ünnepséget.c/ Éhségtől elgyengülve tért haza.d/ De még mindig nem juthatott ételhez, még további három

órán át várakozott étlen-szomjan.

Miért? mert – Bonfini szavával élve – a királynéra várt, "reávárakozott". De vajon miért várt ilyen hosszú ideig, miért nemevett nyomban hazatérése után legalább pár falatot? Kétségkívülmegteszi, ha teheti, s tudja, még három óra hosszat kell várnia.Világos hát, hogy percről percre hitegették: tüstént megjön a ki-rályné, és tálalják az ebédet.

Ki nem gondol arra itt, hogy attól még ehetett volna valamit?Kivált, mikor látta, hogy óráról órára folyik a halogatás. Ha ma-gához vesz egy-két falatot, attól még kiadósan ebédelhetett volnailyen hosszú koplalás után. Miért nem élt hát ezzel az eshetőség-gel a király?

Egyszerűen azért, mert nem tehette, mivel – Fraknói Vilmosszerint – "A királyné az ebéd idejét későre tűzte ki".

229

Későre tűzte ki; feltehetően megtiltotta, hogy Mátyásnak az őhazajöttéig – bármilyen ételt adjanak – egyetlen ételen kívül.

Az bizonyítja ezt, hogy mikor Mátyás végképp türelmétvesztve követeli, hogy azonnal adjanak enni, nem kaphat mást,csak fügét, "romlott" fügét. Fügét ebéd előtt! Etvágycsinálónak!Édeskés, ragacsos fügét!

Es egyáltalán, hogyan jut Mátyás eszébe a füge, épp a füge?S honnan tudja, hogy van füge?

Világos: a fügét Péter kulcsár ajánlja a királynak, méghozzáazzal, hogy nincs semmi egyéb, nem hozhat mást, csakis fügét.Így kell értenünk Bonfini állítását, miszerint "Péter kulcsárralpicenói fügét hozatott" – nem lévén más választása.

Mindez azt is elárulja, hogy Mátyás bécsi palotájában Beatrixaz úr, az ó intésére várnak, s az ó tilalmának engedelmeskednek akirályi szolgák, szakácsok, étekfogók. Beatrixnek hatalmas különolasz udvartartása van a királyi udvaron belül, olasz udvaroncok-kal, diplomatákkal, titkos futárokkal, mondhatnánk ellenkirályiudvartartása, hiszen Beatrix Mátyás közeli halálára aspirálvaminden eszközzel a királyi hatalom megszerzésére tör.

A fügePéter kulcsár, mikor látta, hogy Mátyás megelégelte a kopla-

lást, és nem hajlandó tovább várni, rávette, éhének csillapításáraegyék egy kis fügét. Az éhes ember, ahogy mondani szokták, méga vasat is megeszi, és Mátyás hagyta rábeszélni magát, mondván:– Péter kulcsár, hozd a fügét. – S a füge nemsokára ott állt a ki-rály asztalán. Természetesen nem egy szem füge, hanem egyegész tál.

Histórikusaink még a füge milyenségében sem tudtak egyet-értésre jutni. Bonfini picenóinak mondta, mások anconainak, volt,aki romlottnak minősítette, egyesek rothadtnak, némelyek férges-nek vagy éppenséggel mérgezettnek. Szalay László azt írta: visz-szajövet még órákig várakozott az ebédre, majd "anconai fügéketadatott magának, s mohón kapott utánok, de rothadtak voltak".

Nem érdektelen kérdés: hogy kerülhetett a király asztaláraromlott vagy rothadt, férges füge? A királyi élelembeszerzőkugyanis nem holmi piaci szutykos kofától vették meg pudvás,

230

rothadt gyümölcsét, hanem úgy hozatták azt a külön erre a célrakiválasztott-kijelölt olasz "őstermelőtől", aki a saját jól felfogottérdekében válogatottan legszebb, legjobb gyümölcseit küldte –busás pénzért – a király konyhájára. Miként lehetséges, hogy azőstermelő – akinek a gondos szállítástól anyagi gyarapodása füg-gött – nem vette észre, hogy a királynak szánt szállítmányba hit-vány, romlott fügék kerültek? – miként nem vették ezt észre a ki-rály szállítói, szakácsai, étekfogói. És Péter kulcsár sem, akicsaknem bizonyosan azzal tukmálta rá a fügét Mátyásra, hogy azazon frissiben érkezett Olaszhonból.

Mi több, maga Mátyás sem látta, hogy a füge romlott, rot-hadt, noha ezt a penetráns szagon kívül színe is jelzi, s elárulják aszívósan rágóshéjon levő sérülések, repedések is. Vagyis a fügecsak belülről volt "romlott".

Mátyás engedett a kulcsár rábeszélésének, és evett a fügéből.Ahogy az első falatokat lenyelte, arca elváltozott, borzalmas ízhatotta át a torkát, száját, gyomrát, és felindultan rátámadt a kul-csárra.

Bonfini csak ennyit mond erről: A füge "állott, romlott volt.Mikor a király megízlelte, úgy felháborította az ostoba kiszolgá-lás, hogy haragra lobbant."

Bonfini szava itt nem fedi pontosan a valóságot, miként ezt aszinte azon nyomban beálló következmények is tanúsítják. Mertitt nem a felszolgálás holmi ügyetlenségéről, elővigyázatlanságá-ról volt szó, hanem arról, hogy valami iszonyú történt: a királlyalolyasmit etettek meg, ami az egész testét átjárta, felkavarta: eztjelzi Mátyás szokatlan felindulása, haragos kitörése: még percekmúlva is alig lehetett – úgy-ahogy – lecsitítani. Nem, itt nemholmi közönségesen romlott fügéről volt szó. Ha a füge lottyadt,rossz ízű, mert "állott", Mátyás néhány szigorú, feddő szóval na-pirendre tér az eset fölött. Éppen mérhetetlen felháborodása tanú-sítja, hogy itt valami egészen rendkívüli történt. Különben is, ha afüge valóban rothadt, romlott, a király, mihelyt beleharap, tüsténtmegérzi, mert a romlott íz rögtön szétárad az ínyén, s a falatotnem nyeli le, hanem kiveti szájából, kiköpi, szinte ösztönösen -belénk ágyazott ősi védekezőkészség ez, amely jószerével akara-tunktól függetlenül működik –, utána pedig, hogy a kellemetleníztől megszabaduljunk, célszerű valamilyen folyadékkal kiöblíte-

231

ni szánkat. Kétségtelen, hogy ebben az esetben Mátyás is így járel, csakhogy a neki átnyújtott füge romlott íze csupán később ol-dódott fel, akkor, mikor már lenyelte: nemsokára már mutatkoz-nak a rosszullét első jelei, s másfél nap múlva Mátyás király márhalott volt.

Alig 47 éves volt, amikor kiterítették.

Akik előre tudták Mátyás halálátMátyás halála, általános megdöbbenést keltve, váratlanul kö-

vetkezett be. Halála hirtelenül, előzmények nélkül és előrelátha-tatlanul történt. S különösképpen mégis akadtak, akik tudták, rö-videsen meghal. Frigyes német császár például, aki engesztelhe-tetlen gyűlölettel viseltetett Hunyadi Mátyással, a Habsburg-házhatalmas ellenségével szemben, teljesen bizonyos volt abban,hogy Mátyás halála napokon belül bekövetkezik. "Az öreg csá-szár – olvashatjuk Hóman-Szekfű Magyar történetében (II. 561.)– szilárdan hitt asztrológusaiban, akik Mátyás korai halálát jöven-dölték neki.

A csillagjósok – teszi hozzá Fraknói Vilmos – "Mátyás ha-lálát közel kilátásba helyezték". De nemcsak ő, mások is rebes-gették – méghozzá a lehető leghatározottabb formában – Mátyásközeli végét.

Miképpen lehetséges ez? Hisz az orvostudomány még nemállt azon a fokon, hogy egy hatalmas energiájú, robusztus erejűuralkodóval szemben ilyen megállapítást tegyen.

Persze nem is orvosok, hanem asztrológusok, diplomaták jö-vendölték ezt. De milyen alapon? Aki hisz az előreláthatatlan elő-relátásában, az lehetőnek ítéli a lehetetlent. Az oktalanban csakoktalan hihet. Mellőzzük hát a misztikumot s a valóságot vallatvakeressünk magyarázatot.

Babonás volt a császár? Mért ne lehetett volna, s babonás lé-vén hihetett a jövendölésekben. De ennyire szilárdan?! Vakon hittcsillagjósaiban, s vakhit töltötte el őket is, hogy kétségtelen bizo-nyosságként merték állítani jövendölésük beteljesül tét. Nem ját-szott ebben sehol semmi szerepet a valóság? Ha nem, úgy elké-pesztően felelőtlenül jártak el, és sokat kockáztattak, mivel ha

232

jóslatuk fiaskót vall, s tudásuk kóklerségnek bizonyul, könnyenlehet, hogy szedhetik sátorfájukat.

Az állítólag köszvénnyel küszködő Mátyás egészségi állapotaa Budáról Bécsbe költözködés viszontagságai során jelentősen ja-vult. Annyira, hogy ennek híre – érdekes módon – tüstént eljutotta német császári udvarba is. Frigyes császár a hír hallatára dühro-hamot kapott.

Mit árul el ez? Kétségkívül azt – egyebek között –, hogy Fri-gyes mást várt, nem Mátyás egészségének jobbulását, hanemrosszabbodását.

Ám józan gondolkodású ember akkor se dühöng, ha valami,nem az ínye szerint történik, megteszi ilyenkor egy vállrándítás,néhány csöndes szitok, epés megjegyzés.

Frigyes dühöngése: a megcsalatkozott, becsapott ember düh-kifakadása, kontárok otromba munkája tönkretette reményét.

És még valamit elárul ez a dühöngés: a császár intézkedését ahiba korrigálására. Sejthetjük, mi volt ez az intézkedés.

Ennek tudatában arra a következtetésre juthatunk, hogy Má-tyás gyors halálát – egészségének javulása okozta. A jobbulástkövette a dühöngés, a dühöngést a gyors, hirtelen halál.

Mindezt a különféle tények egész sora támasztja alá. Mátyáskirály 1489-ben tárgyalásokat kezd Frigyes császárral és fiával,Miksa római királlyal az "örök béke" megkötése és fia utódlásijogának biztosítása érdekében. Mátyás kész ellenszolgáltatás nél-kül visszaadni Ausztriát, ha Frigyes és Miksa lemondanak aHabsburg-háznak a magyar trónra támasztott örökösödési igényé-ről. Mátyás ezzel roppant előnyöket kínál egy erőltetett jogcímrőlvaló lemondás ellenében. Frigyesnek és Miksának tehát fontosérdekei fűződnek a tárgyalások folytatásához. Mátyás váratlanhalála előtt azonban Frigyes szinte érthetetlen lépésre szánja ma-gát: megszakítja a tárgyalásokat. "Frigyes a tárgyalásokat meg-szakasztotta – írja Weisz K. János neves osztrák historikus –,mert csillagászai megjövendölték Mátyás korai halálát."

A tárgyalások megszakításának tehát ez az egyetlen oka.Mint vélekedjünk arról, aki kézzelfogható roppant előnyöket –többek közt egy egész ország visszanyerését – eldob egy bizony-talan jövendölésért?

233

Csakhogy Frigyes – mint már említettük – egészen biztosvolt dolgában. S nemcsak ő és csillagászai, de fia, Miksa rómaikirály is bizonyos volt Mátyás előreláthatatlan halálában. Annyi-ra, hogy – Mátyás halálára számítva – mozgósította és készenlét-be állította hadseregét, hogy Mátyás halála után rátörhessen amagyar hadakra. Miként egyik historikusunk megállapítja, aHabsburgok "mintha előre tudnák Mátyás halálát", kész sereggelrohantak ránk.

Felmerülhet a kérdés: ugyan mit tehetett volna Frigyes németcsászár és Miksa római király Mátyás élete ellen, miként férkőz-hetett volna be emberei útján a magyar királyi udvarba, hogy ott atitkos merényletet végrehajthassa?

Es itt ütközünk a jelentőségében elmellőzhetetlen ténybe:Frigyes titkos ügynökei útján állandóan figyeltette Mátyás egész-ségét. Frigyes és Miksa meg a magyar királyi udvar között aHabsburgok titkos futárszolgálatot létesítettek, s ez a két udvarközött egy napig sem szünetelt. A futárok a Mátyás udvarában élőtitkos ügynököktől és azok szálláscsinálóitól, pártfogóiktól sze-rezték értesüléseiket, pontosabban szólva: Beatrix idegenektőlhemzsegő udvarából.

Nem különös ez? Mi köze volt Frigyes császárnak Mátyásegészségéhez.

Miért figyeltette? Miféle érdeke fűződött ehhez? Mátyás ko-rántsem volt halálos beteg. Ha köszvénye volt is, azzal még hosz-szú évekig elélhetett. Értelmetlen és érthetetlen hát ez a figyelte-tés, hacsak föl nem tesszük, hogy Frigyesnek különös oka volt rá,magyarán, ha ő mérgeztette Mátyást.

Így egyszeriben szerves egységbe tömörül minden: a figyel-tetés, a dühöngés, majd a gyorsan beálló halál.

De nemcsak a német császár csillagjósai, nemcsak Frigyes ésMiksa vette teljesen bizonyosra Mátyás közeli halálát: a magyarkirályi udvarban is elhangzottak efféle "jóslatok", értesülések. Sezek a híresztelések Beatrix királyné környezetéből szivárogtakki. Beatrixéból, aki lázas buzgalommal készült a Mátyás halálautáni hatalomátvételre. Mindenáron keresztül akarta húzni Mátyáserőfeszítéseit, hogy fiát utódjává tegye, és királlyá koronázza. El-vakultan és gátlástalanul arra tört, hogy – Mátyás (hamarosan be-következő) halála után – kezébe ragadja a teljhatalmat. Titkos

234

kapcsolatot tartott fenn ügynökei révén mind Frigyessel, mindMiksával, és természetesen Mátyás belső ellenségeivel is.

Galeotto Marzio is tanúsítja, hogy a magyar királyi udvarbanjószerével már nyílt dolog volt nemcsak az, hogy Mátyás hamaro-san meghal, de az is, hogy rendszeresen mérgezik.

"Azt mondták Mátyás királynak – írja Galeotto (Mátyáskirály kiváló, bölcs, tréfás mondásairól és tetteiről,61.1.) – hogy bizonyos emberek a környezetéből mérgetkevertek az elpusztítására, és ennek a mesének első hal-lásra volt is némi valószínűsége. A király így szólt: "Neféljen alattvalói mérgétől és tőrétől az, aki igazságosanés törvényesen uralkodik." Nem minden bizonyítható,ami valószínű.E szavakkal szégyenítette meg a vádaskodókat, hogytöbbé ne gondoljanak ilyen őrültséget, ugyanis a bűnö-sök tekintetéből és taglejtéseiből rájött a vádaskodókirigységére és csalafintaságára."Nem bocsátkozhatunk itt a szöveg részletes elemzésébe, csu-

pán néhány észrevételre szorítkozunk.

a/ Galeotto szövege diplomáciai jellegű, s fölöttébb ellent-mondásos: szemmelláthatólag arra törekszik, kényes tar-talmát úgy mondja el, hogy ne vonhassák érte felelősség-re.

b/ Mátyás király megmérgezése a legkonkrétabb formábankerül itt elő: magának a királynak adják tudtára ezt, még-hozzá nem feltételes vagy jövőbeli eshetőséggel, hanemfolyamatban levő tényként.

c/ Ráadásul nem egyvalaki, hanem többen közlik ezt a király-lyal.

d/ Galeotto nyomban szabadkozik, s a vádat "mesének"mondja, de tüstént hozzáfűzi, volt némi valószínűsége,igaz, csak "elsőlátásra", később azonban a vádat ismétvalószínűnek mondja.

e/ Tudjuk, s ezt talán a régiek is tudták, hogy a legigazságo-sabb kormányzás sem véd meg senkit a merényletektől.Mátyás mondása példátlan jóhiszeműségének jele.

235

f/ Kielemezhetetlenül zavaros a zárómondat; nem tudni, kikazok a "bűnösök", akiknek taglejtései a vádaskodók irigy-ségét tanúsítják.

Mátyás király tehát nagyvonalúan elhárította magától a fel-adatot, hogy utánanézzen a bejelentésnek. Márpedig, ha Galeottoigazat mond, úgy tovább nő annak valószínűsége, hogy Mátyásállítólagos "köszvénye" is hasonló okokra vezethető vissza.

Mi sem jellemzőbb, hogy még Bonfini is beáll a "jósok" so-rába.

"Mintegy isteni sugallatra megjövendöltem – írja –, hogyMagyarországon egy év alatt megbomlik az egyetértés, sezért, közel a király halála; a magyarok pedig négy párt-ra szakadnak, mert négy király küzd majd az országért.A király megrendült egészségi állapota támasztotta alájóslatomat."Ismét egy szerfölött fura szöveg: Mátyás azért hal meg, mert

megbomlik az egyetértés, nem fordítva: az egyetértés azért bom-lik meg, mert meghal a király.

Mennyi jós! S tevékenysége mindnek egyre irányul, mindMátyás halálára esküszik. Ugyan honnan ez a sok bizonyosságothirdető jóslat? Honnan veszi például Bonfini az "isteni sugalla-tot"?

Két konkrét fogódzónk van ehhez. Miként könyvének szö-vegösszefüggéseiből világosan kivehető, Bonfininek Mátyás Bu-dáról való elindulásakor, de még átmeneti komáromi tartózkodásaidején sincs meg e "jövőbelátó" képessége; az csupán később,Bécsben alakul ki, tehát csak napokkal a király halála és az eztmegelőző fügeevés előtt.

Miként vált épp itt és kizárólag ebben a vonatkozásban jövő-be látóvá Bonfini? Nem azt jelzi-e csalhatatlanul, hogy a királyiudvarban nyílt titok, volt, hogy Mátyás rövidesen meghal?

Még tovább mehetünk egy lépéssel. Bonfini, mint Beatrixfelolvasója s honfitársa, a királyné bizalmasai közé tartozik. AMátyás közeli haláláról szóló értesülések innen jutnak Bonfinifülébe.

Foglaljuk össze az itt elmondottakat:

236

1./ Mátyás királynak három hatalmas, halálos ellensége van,akinek útjában áll: Habsburg Frigyes német császár,Habsburg Miksa római király és saját felesége, AragóniaiBeatrix királyné. Mindhárom Mátyás halálára esküszik;mindhárom udvarban elterjedtek a magyar király közelihaláláról – mint kétségtelen bizonyosságról – szóló hírek.Frigyes császár attól tart, hogy az Európa-szerte hallatla-nul népszerű magyar uralkodó elragadja császári koroná-ját. Ugyanakkor Frigyes a Habsburgok számára akarjamegkaparintani a magyar trónt, fiával, Miksa római ki-rállyal egyetértésben.

2./ Beatrixnek is útjában van a királyi férje, eszelősen szaba-dulni szeretne tőle, hogy trónjára ülve élvezhesse a telj-hatalmat.

3./ Frigyesnek kémszolgálata rendszeresen jelenti Mátyásegészségi állapotának minden változását. A beállt javuláshírére Frigyes dührohamot kap, és – feltehetően – intéz-kedik.

4./ Miksa római király hadsereget von össze, hogy Mátyáshalálának

hírére megrohanja Mátyás csapatait.5./ Mátyás hirtelenül meghal.

Egy különös, kierőszakolt orvoscserérőlMátyás király egészsége 1489 tavaszán romlott meg, ekkor

támadt rá az a kór, amit méltatói – jobb híján – köszvénynek ne-veztek. Baja pontosan akkor kezdődött, amikor visszatért BécsbőlBudára, s rövidesen úgy elhatalmasodott rajta, hogy nem bírvánlábára állni, hordszéken vitette magát. Megbetegedésével egybe-esett egy sokak szemében tán jelentéktelen személyi változás a ki-rály környezetében. Beatrix addig mesterkedett, követelőzött ésintrikált Mátyás kipróbált orvosa, Julius Aemilius ellen, míg Má-tyás beletörődött, hogy eladdig ismeretlen olasz orvosra bízzaegészségének ápolását. A derék Julius Aemilius a háttérbe szo-rult.

Az orvoscserét követte Mátyás megbetegedése.

237

Mi köze volt Beatrixnak Mátyás orvosához? Mi kifogása le-hetett ellene, ha maga Mátyás meg volt vele elégedve, és rendbenvolt az egészsége is? Miért intrikált ellene? Miért követelte, éshajszolta keresztül, hogy a maga emberét tegyék a helyébe? Miértvolt ez halaszthatatlan számára? S miért hanyatlott ezt követőenMátyás egészsége?

Történeti tény: Mátyás ebben az időben – részint Beatrix ha-talmi törekvéseinek ellenhatásaként – végképp elhatározta, fiát te-szi meg utódjául, és minden lehetőt megtett ennek megvalósításá-ért. Beatrix viszont mindenre kész volt, hogy ezt meghiúsítsa, ésaz áhított teljhatalmat megszerezze.

Az ájtatos királyné maszkjaMátyás számára, mint láttuk, a hosszú koplalás napja volt a

virágoknak ez az 1490-i vasárnapja: a hatórás ünnepély utánújabb három óra telt el, de Beatrix még nem került elő, és a "gon-dos" asszony éhes ura elől az elemózsiát elzáratta! Felmerül akérdés: vajon mi tarthatja távol, miféle életbevágó ügy? Milyenhalaszthatatlan dolga lehet, mi tartóztathatja fel ilyen soká az ide-gen városban ünnepi napon? Beatrixot – a jelek szerint – egycsöppet sem izgatja, mi történik Mátyással. Eszébe sem jut, hogynetán szenved az éhségtől és várakozástól. Nem jut eszébe? Pon-tosan tudja, hogy az egyébként is beteg ember milyen nehezen re-agál az éhségre, s ő mesterkélte ki, hogy éhen távozzon hazulról,és ő tiltotta meg, hogy a fárasztó ünnepségről megtérve akár egyfalatot adjanak neki – természetesen a fügén kívül.

Ámde még mielőtt bárki is elmondaná a rossz asszonyrólszóló dörgedelmeket, sietve megjegyezzük: Beatrixot ájtatossága,jámbor hivői lelkülete, az Úr szolgálata tartja távol, s így ha netánhibázik férjével szemben, annál dicséretesebb magasztos hitbuz-galma. Beatrix sorra látogatja a város templomait, s templomróltemplomra járva, minden egyebet feledve ájtatoskodik: ájtatosbuzgalmának, úgy látszik, nincs határa. Vajon mi volt a kvóta?Hány templomlátogatást tűzött ki, és hányat látogatott meg? Smiért? Valamennyi bécsi templomot? S melyikben mennyit idő-zött? Sajnos erről nem szól a krónika. Még azt sem tudjuk, hány-kor kezdte, de azt eleve elvethetjük, hogy Mátyással együtt indult,

238

s kilenc órán át a templomokat járta, ezt a lótást-futást nem bírtavolna a gyönge, petyhüdt izomzatú királyné.

Kézenfekvő a magyarázat: a királynét valamilyen titkos, lét-fontosságú érdek késztethette rá, hogy ne vegyen részt férjévelegyütt a virágvasárnapi ünnepségen. Mi lehetett ez az érdek?Nyomára juthatunk, ha meggondoljuk: ha a királyné Mátyássalegyütt ott ül az emelvényen, úgy egyrészt minden mozdulata, per-ce a nyilvánosság előtt folyik, másrészt a királlyal kell odamennieés vele távoznia, így pedig nincs evésletiltás, nincs későre tűzöttebéd, és nincs füge sem. Következésképp: Beatrix azért nem vettrészt Mátyással együtt az ünnepélyen, mert ki akarta vonni magátaz ellenőrzés alól: szabaddá akarta tenni magát, hogy ellenőrizet-lenül cselekedhessék.

Ámde mi lesz, ha ezen a napon valami iszonyatos történik,például megmérgezik a királyt, s Beatrix holmi közönséges fog-lalkozással töltötte idejét ezen a napon? Világos az is: a palotábannem maradhatott anélkül, hogy gyanúba ne keveredjék. Vagyisolyan foglalatosságról kellett gondoskodnia, ami ájtatosságábanlegalábbis vetekszik a királyéval, másrészt indokolja a királynétávollétét az egész időszak alatt, s a tetejébe: ellenőrizhetetlen.

Kigyanúsítana egy ájtatosságában ennyire túlbuzgó király-nét?

Mindez fontos adalék a következők megértéséhez. Mátyás,nem bírván türtőztetni éhségét, enged a kulcsár unszolásának, éseszik a fügéből, mikor a poklos íz szétárad testében, felháborodottszavakkal támad a bűnös kulcsárra. Ebben a pillanatban megjele-nik a királyné. Bonfini beszámolója szerint:

"Mikor a király megízlelte (a fügét), úgy felháborítottaaz ostoba kiszolgálás, hogy haragra lobbant. Eközbenérkezett meg a királyné, tőle telhetően csillapítja, csen-desíti, nyugtatja férjét."Vagyis: mihelyt Mátyás a fügét lenyelte, s felháborodott ki-

áltozásával ennek tanújelét adta, azonnal megjelent a nap egészfolyamán elérhetetlen királyné! Amíg nincs fügeevés – nincs Be-atrix; mihelyt ez megtörténik – tüstént felbukkan Beatrix!

Miként lehetséges ez? Csak egy módon – ha nem hiszünkvakon a kiélezett véletlenekben –: ha Beatrix a fejleményeket les-

239

ve ott lapult a közelben, Mátyás haragjának kitörését hallva, sie-tett cinkosa védelmére.

Bonfini akaratlanul is híven jelzi a király haragjának fokát,szinte csillapíthatatlan voltát, hisz a királyné csak "tőle telhetően"tudja csillapítani. Mátyás haragjának ez a csillapíthatatlanságajelzi: itt bűntény történt.

A gondos, szerető' asszony maszkjaMátyás borzalmas állapotban van, percről-percre jobban el-

hatalmasodnak rajta a fügeevés tünetei, feje kóvályog, látása el-ködösül, lábán se bír állni. Felháborodását is rosszul léte oltja ki.Ekkor Beatrix a szerető asszony mezében úgy nyilatkozik meg,hogy kötetnyi lélekrajzzal sem lehetne szebben jellemezni. Negé-des s ide semmiképp sem illó kedveskedésekkel veszi körül a sze-rencsétlen királyt, figyelmét a kulcsárról, a fügéről, a rosszullétrőlszándékosan másra tereli. Ő, aki míg Mátyás evett volna, a legcu-darabbul éheztet te férjét, most, hogy az a rátörő, fokozódó rosz-szullét következtében már nem tud, nem is akar enni, álnokulkedveskedve étellel kínálja, valósággal erőltetné belé az ételt,hogy mindenki lássa, milyen jóságos, szerető, férjéről gondosko-dó asszony ő. Ha eddig Mátyás egy falathoz sem juthatott, mostBeatrix intésére, bőségesen hoznak mindenféle pompázatos ételt.Beatrix meg, a hűséges, áldott jó feleség a már-már elaléló, elha-nyatló királyt szinte erővel venné rá, hogy egyen.

"A királyné az ebédre terelte a szót – tudósít Bonfini –, smindenféle ízes ételekkel szolgált neki, de ő nem nyúlt semmihez.Azt mondja, feje szédül, szeme homályosodik. Hálószobájába vi-teti magát." Mátyás ekkor még tud beszélni. Beatrix pontosanmegtudakolhatná, mi baja, mi történt, megvizsgáltathatná a fügét,és felelősségre vonhatná a kulcsárt. Beatrix mindezt nem teszimeg, ehelyett ételt akar tukmálni a halálos rosszullétbe hanyatlókirályba.

Orvosok néma tanúskodásaMátyás állapota rohamosan romlik. Az események drámai

gyorsasággal peregnek. Bonfini szerint mihelyt hálószobájába ér,szélütés éri (erre az állításra még visszatérünk), majd nyomban

240

összefutnak a rokonok, főurak, főpapok és természetesen az orvo-sok is.

Ha jól megfigyeljük, a rosszabbodás fokozatai közt nincse-nek átmeneti szakaszok; a fügeevést követi a gyomor felkavaro-dására utaló szédülés és a látási zavar, a beteg már nem képesfenntartani magát, pár perc múlva nagy testi fájdalmak törnek rá,beszéd képességét elveszti, s csak a következő szavak kiáltásáraképes: "jaj!" és "Jézus!", azaz pontosabban szólva: csak jajgatnitud; már csak artikulátlan hangok kiadására képes, miként ezt akörülállók által "jaj"-nak, "Jézus"-nak hallott j-és hangok (jé, ja,ju) jelzik.

Bonfini, aki sokkal többet tud, mint amennyit mond, s aki atényeket itt is a lehetőségig tompítja, sőt torzítja is, döbbenetesképet fest a jelenetről:

"Hálószobájába viteti magát. Ekkor hirtelen szélütés éri.Hivatva nyomban megjelent Corvinus herceg, unokatest-vérei, Geréb Péter és Mátyás, továbbá Dóczy Orbán egripüspök és Bakócz Tamás kancellár, Zápolya István grófvárkapitány és Báthori István vajda meg a többi főúr.A főurak és főpapok összefutására mindenki, aki csakjelen volt, rémületében csaknem eszméletét vesztette.Látták ugyanis mindnyájan, hogy a királyt nagy testi fáj-dalmak gyötrik, s a súlyos betegség megfosztotta beszé-lőképességétől. Csak azt kiáltozta: "jaj, jaj!" és "Jézus!".Más szót nem tudott kimondani."Félbe kell szakítanunk Bonfini előadását, mert – talán szán-

déktalanul – egy mozzanattal előrébb hozza Mátyás beszélőké-pességének elvesztését. Mátyás ekkor még beszélőképessége bir-tokában volt, hiszen ki tudta mondani a fenti szavakat is, csupán agyöngeségtől nem tudott beszélni: beszélőképességét minden bi-zonnyal Beatrix beavatkozása után veszítette el.

Efféle mozzanatcserék nem ritkák Bonfininél. Fentebb pél-dául a Mátyás betegágya körül összesereglettek felsorolásánálnem említi az orvosokat, jóllehet az ő jelenlétük – betegségről lé-vén szó – elsőrendű fontosságú, de ittlétük csak később egy mel-lékmondatból derül ki.

Dermedt csönd feszül a haldokló király ágya körül. "A felségiránti nagy tiszteletből senki sem merte megérinteni, hozzá szólni,

241

vagy étekkel segítségére lenni." S nemcsak a hozzátartozók, fő-urak, főpapok, de még az orvosok sem. Az orvosok sem, akiknekpedig ez kötelességük volna. Senki sem mer hozzányúlni, meg-érinteni, csupán egyedül Beatrix. "Csak a királyné – folytatjaBonfini –: összeszorított száját erővel felnyitja, és valami éltetőorvosságot önt bele."

Az általános rémülettől senki sem mer moccanni a királynénkivül. Az orvosok sem. Beatrix – miután már elvégezte erőszakosbeavatkozását, amelynek hatására a király szeme kifordul – az or-vosok jóváhagyását, támogatását kéri, de hiába: "Tanácsot kér azorvosoktól, kérleli őket, akik (ám ők) a súlyos betegség láttánmegrettentek."

Mitől rettentek meg az orvosok? A betegtől? Vagy a "súlyosbetegség"-től, ahogy Bonfini mondja? Orvos megrettenhet ettől, smegrettenhet annyira, hogy még felszólításra sem hajlandó hoz-zányúlni betegéhez? Mitől hát? Amitől a többiek: ók szakértők-ként a többieknél tisztábban látják: itt valami irtózatos történt.Rémületük, néma mozdulatlanságba dermedésük, orvosi köteles-ségük teljesítésének megtagadása minden szónál, nyilatkozatnálhívebben jelzi: itt nem közönséges betegségről van szó: a királytmegmérgezték, s ők ezért nem hajlandók vállalni az irtózatos fe-lelősséget még a beteg megérintésének erejéig sem. Mi több, a ki-rályné a szemük láttára folytatta illetéktelen "gyógykezelését",amelynek egyetlen célja és eredménye: a mérgezés betetőzése, akirálygyilkosság kiteljesítése, véglegesítése s annak megakadá-lyozása, hogy Mátyás király egyetlen szót is szólhasson, egyetlenszóval is kifejezhesse végakaratát.

Rettegnek az orvosok, rettegnek a főpapok, főurak, minden-ki. S rémületük nemcsak az elébük táruló látványnak szól, nem-csak annak, amit Beatrix művel, hanem annak is, ami fenyeget:tudják, aki egy meggondolatlan szót szól – a halál fia.

Egyedül Beatrix nem fél. A némaságba és mozdulatlanságbadermedettekkel szemben lázasan tevékenykedik, s amit tesz, el-árulja: gondosan felkészült – az előreláthatatlanra! S könyörteleneréllyel keresztülhajtja, amit kitervelt. Nem kell az orvosokkalkonzultálnia, férje bajának okát firtatnia. Nem kell a"gyógyfolyadékot" sem elkészítenie – a gyilkos kotyvalék már ké-

242

szen áll, nem kell a keverésével bajlódnia, csupán be kell juttatniaMátyás testébe, a fogai közé.

A haldokló király ellenáll, arca megrándul, száját összeszo-rítja. Görcsöl talán? Görcs merevíti össze keményen száját, fogait,vagy – miként a drámát dermedten szemlélő orvosok – Mátyás issejti, tudja: Beatrix az életére tör, semmi jót nem várhat tőle, smérget, halálos mérget akar önteni a torkába? Kétségbeesettenvédekezik, ahogy erőtlensége engedi, száját görcsösen összeszo-rítja: a haldokló így ad jelt, így juttatja kifejezésre tiltakozását:akiben emberi lélek él, meg kellene fontolnia ezt, s valamilyenmódon megtudakolnia, mit akar. De Beatrix semmibe veszi ezt,durván, erőszakkal szétfeszíti a magatehetetlen beteg száját, éstorkába önti a gyanús folyadékot.

"Valami éltető orvosságot önt bele" – mondja Bonfini, de bi-zony ez éppen fordítottja az "éltető"-nek, miként ezt a következ-mények a legdrámaibban tanúsítják. S egyáltalán, honnan kerültelő ez a folyadék? Ki készítette, miért és mikor? Kétség nem fér-het hozzá: nem orvos készítette; a folyadék gyilkos hatása bizo-nyítja ezt, ha orvos készítette volna, úgy mért nem orvos adta be?Ha meg nem orvos készítette, akkor miért erőszakolja bele Beat-rix a királyba? A legfőbb bizonyosság azonban az, hogy az orvo-sok megtagadják a közreműködést.

A következmények döbbenetesek: Mátyás elveszti a beszélő-képességét; többé már egyetlen értelmes, tagolt szó kiejtésére semképes, s csak artikulátlan hangokat hallat. Voltak kétségkívül ed-dig is fájdalmai, de a folyadék torkába öntése után a szerencsétlenkirálya már szinte elviselhetetlen kínok poklába zuhan, s velőtrá-zóan ordít. Beatrix még vesződik vele, és – "ahogy ilyenkor szo-kás" – az egész folyadékot beleerőlteti.

A "kezelés" eredménye óriási: a király fájdalmai elviselhe-tetlenek: úgy ordít, mintha elevenen nyúznák. Ép hang többé nemjön ki a torkán. Mi történt? Mi történhetett? Nincs más magyará-zat: Beatrix valamiféle maró folyadékot önthetett a torkába, azfelmarta a király száj üregét, légutait, gyomrát, és szétroncsoltahangszálait. Kétségkívül a dráma csúcspontja ez: a tehetetlenségcsúcspontja; a szörnyű látványtól lenyűgözötten állnak a jelenle-vők; szólni, moccanni senki sem mer.

243

Mátyás egyébként – Bonfini szavaiból következtetve – a fo-lyadék beleerőltetése után eszméletét veszthette, vagy ellenállásá-nak, erőfeszítésének visszahatásaként, vagy a belsejét maró fo-lyadék hatására, s ájulásából kisvártatva a fájdalom tépte fel. Be-atrix még ebben az állapotában sem kíméli a királyt.

"Most fülét, ujját, haját húzogatja, hogy magához térjen.Majd elkötözi karját, kezét, lábát, ahogy szokták ily ve-szedelemben. Majd fülébe kiáltoz, felnyitja kifordultszemét."Bonfini alighanem félreérti itt a királyné célját. Beatrix e

műveletei nem annyira az életrekeltést célozzák, mint inkább ér-zékelési próbák; gyakorlott méregkeverőként meg akar bizonyo-sodni róla, van-e még a királyban élet, észlelhetők-e még az életjelenségek.

Miután mindezt elvégezte, visszazökken – a jól bevált receptszerint – a férjéről szeretőn gondoskodó, gyöngéd feleség szere-pébe, s mivel érzékelési próbáival meggyőződött róla, hogy Má-tyás immár egy szót is képtelen kiejteni, nógat ni kezdi, szóljon,beszéljen, mondja meg, mit kíván, mit parancsol.

Láttuk, ugyanezt tette a fügeevés körül: míg Mátyás evettvolna – megakadályozta ebben, mihelyt nem tudott enni – étellelkínálgatta. S ugyanígy járt el az orvosokkal is: jelenlétükben svelük mit sem törődve, őket nem kérdezve, durván nekiesett fér-jének, erőszakkal, száját felfeszítve torkába öntötte gyilkos koty-valékát, majd ennek megtörténte után az orvosokhoz fordult, kér-ve, segítsenek, adjanak tanácsot, mondják meg, mit tegyen.

Még valamit az orvosokról: halállal viaskodó beteg vergődöttkínban előttük, s ők mégis megtagadták tőle a segítséget; még at-tól is óvakodtak, hogy közelebb menjenek hozzá és megérintsék!Minden tanúvallomásnál többet mondó tartózkodásuk, elutasítómagatartásuk hármas tényre világít:

1./ Meg voltak győződve arról, hogy a királlyal olyasmi tör-tént, amiben orvosi – és emberi – tisztességük elvesztésenélkül semmilyen részt nem vállalhatnak. Magyarán:Mátyást megmérgezték.

2./ Az orvosok látták: a királyt immár semmi sem menthetimeg, s ők sem segíthetnek rajta, nyilvános gyilkolást

244

folytató királyné csak szóban kéri közreműködésüket,gyakorlatilag azonban megakadályozza őket ebben.

3./ Az orvosok tudják – éppúgy, mint a többi jelenlevő –,hogy Beatrix emberei figyelik őket: a haldokló királyágyánál a hatalom már a királyné kezében van: ez magya-rázza magatartásukat.

Beatrix "kuruzslása" után Mátyás állapota zuhanásszerűenromlik. Bonfini szavával szólva "őrjítő kínjai" vannak. Iszonyatosszenvedésekkel telik az éjszaka. Mátyás úgy üvölt a kíntól, hogyhangja a vaskos falakon áthatolva belepi a környéket.

Beatrix valósággal őrt áll Mátyás ágya fölött: senki sem kö-zelíthet hozzá. Másnap megismétli az iménti szörnyű műveletet,és ismét beleönti folyadékát Mátyás torkába, jóllehet már szem-mel látható, hogy a király halálán van. Ez az újabb beavatkozás,Mátyás király sorsának végleges megpecsételése fölöslegesnek ésérthetetlennek látszik. Beatrix azonban biztosra megy, és semmitsem kockáztat. Emlékezzünk csak Mátyás állapotának korábbijobbulására, ami dühöngésre késztette Frigyes császárt. Beatrixattól retteg, hogy Mátyás hirtelen, szinte emberfölötti energiája,életereje diadalmaskodik a halálon, s a király egyszer csak felül,beszélni kezd, s leleplezi az ellene szőtt összeesküvést és meg-mérgeztetésének körülményeit.

Már csak pár órája van hátra. Öntudatánál van. Bonfini tudó-sítása szerint közölni akar a jelenlevőkkel valamit, de képtelen rá.Beatrix szüntelenül bíztatja: szóljon, mondja meg, mit kíván, depapírt nem tesz elébe, hogy leírja akaratát.

Kiegészítő vonások Beatrix portréjáhozAz 1480-as években alighanem Beatrix volt a leggyűlöltebb

nőszemély az országban. Ez megalapozott volt: Beatrix gyűlölte amagyarokat, őket a lehetőségig mellőzte, elnyomta; idegenekkelvétette körül magát, s ahol csak lehetett, idegeneket rakott a ve-zető tisztségekbe. Összeférhetetlen természetével, féktelen uralmivágyával, örökös intrikáival, követelőzéseivel, hisztérikus kitöré-seivel végképp megrontotta házastársi kapcsolatát a királlyal;

245

amit művelt, azt csak a végtelenül jólelkű és jámbor Mátyás tűr-hette.

De bízzuk jellemzését a legilletékesebbre, magára a királyra.Mátyás a sógorához, Alfonso calabriai herceghez intézett bizal-mas levele, miként életrajzírói megállapítják, valóságos vádiratBeatrix ellen:

"... a Királyné asszonynak mindent, ami hatalmunkbanvan, készséggel megteszünk és meg fogunk tenni a jövő-ben is, de mikor oly dolgokat követelnek, melyek nincse-nek hatalmunkban vagy egyébként kivihetetlenek, ne ne-künk tulajdonítsák, ha azokat megtagadni vagyunkkénytelenek. Arról van ugyanis szó, hogy Ő Felsége és afenséges Úr is nekünk a Királyasszonyt, hitvesünketajánlják; ámde jól tudjuk, hogy ezek az ajánlások nem ŐFelségétől, nem is Ő Fenségétől, hanem magától a ki-rálynétól erednek, ki ha nem is nyíltan, de leplezetten ar-ra törekszik, amit mi semmiképp meg nem tehetünk. A ki-rályné tudniillik azt kívánja elérni, hogy a Mi halálunkután – amennyiben az megelőzné az övét, – ő legyen azuralkodásban utódunk s vegye kezébe a kormányzásgyeplőit, amit, ha még úgy akarnánk is, kieszközölni nemtudnánk, sót még csak szóba sem hozhatunk alattvalóinkelőtt, hacsak az ő örök gyűlöletüket magunk és a király-né ellen fölidézni nem akarjuk. A magyar nép ugyaniskészebb magát egy szálig levágatni, mintsem (ilyen) asz-szony uralmát eltűrni; nagyon jól emlékszik még rá, smég most is szájában az íze, hogy mikor hajdan egyszerasszonyi uralom alatt állott, ez az uralom vajmi rosszvolt s az országnak kárára szolgált. Ehhez járul, hogy akirálynét – őszintén és bizalmasan szólva –, alattvalóinknem igen szeretik, amit mi sajnálattal látunk, de szere-tetet beléjük utóvégre nem önthetünk, a királyné pedighajlamukra és jóindulatukra rászolgálni nem igyekszik...folyamatos sopánkodással, majd perpatvarkodással,könnyekkel zaklat bennünket éjjel-nappal."Pár sorral alább:"minden józan érvelés csak inkább fölizgatja, mintsemmegnyugtatja a királynét... a legjobb tanács is, mely né-zetével, akaratával ellenkezik, csak nézete és akaratamelletti még makacsabb kitartásra ösztönzi, s jó taná-csainkkal csak elégedetlenségét szítjuk."

246

Árulkodó a levél időpontja – 1489 májusa. Ekkor már kitörtMátyás furcsa "köszvénye". S hogy ez nem köszvény volt, az istanúsítja, hogy Beatrix ekkor már nem csak számít királyi férjehalálára, de tűzzel-vassal arra tör, hogy – Mátyás rövidesen bekö-vetkező halála után – kezébe ragadja a teljhatalmat.

Mátyás – Bonfini tudósítása szerint – 1489 elején betegszikmeg, s íme májusban már Beatrix aspirációiról számol be a király.Ez a sokatmondó egybeesés aligha véletlen.

S ettől kezdve, Mátyás 1490. április 6-án bekövetkező halá-láig Beatrix csaknem az eszelősek megszállottságával, vagymondjuk: Mátyás közeli halálának teljes bizonyosra vételévelküzd az egyeduralom megszerzéséért, s ebben nem ismer korlátot,erkölcsi gátlást, levetkőzvén minden nőiességet, sőt minden em-beri érzést. Lélekbúvárok számára is érthetetlennek tetszhet, mi-ként juthat el egy minden jóval elhalmozott királyné a szinte pél-dátlan kegyetlenséggel véghezvitt férj-, illetve királygyilkolásig.

Már lánykorában is gyilkolt?Két olasz krónika maradt ránk a tizenhatodik századból, ke-

véssel a Beatrix halála (1508. szept. 12.) utáni időből FrancescoConfuorto, illetve Silvio et Ascanio Corona nevén. A kéziratoskrónikák – melyekből több példányt a nápolyi nemzeti könyvtárkézirattára őriz – hibátlan pontosságú adatokat sorolnak fel Beat-rix lánykori életéről, s beszámolnak viselt dolgairól. Eszerint sze-relmi viszonyba bonyolódott egyik apródjával, RamireVilarantóval. A szerelmesek szenvedélyükben minden korlátonáthágtak. A nagy szerelem azonban tragikus és hirtelen véget ért:Ramire Vilarantót 1475 egyik napján – Beatrix ekkor már Hu-nyadi Mátyásnak, Magyarország királyának menyasszonya volt –megfojtva, kötéllel a nyakában találták hálótermében.

Mi áll e véres szerelmi dráma hátterében? Némelyek kétség-be vonják a történet hitelességét, holott ezt számos körülményvalószínűsíti: a felső arisztokrácia köreiben széltében terjed a sze-relmi szabadosság (gondoljunk itt Borgia Lukréciára), s Beatrixszülök nélkül nevelkedik. A hatalmas Magyarország királyávalkötött eljegyzés után Beatrix szerelmi kapcsolata kényessé válik,

247

az előtte álló szédületes karriert veszélyezteti, nem is szólva arról,hogy elsőrendű politikai érdek is fűződik ehhez a házassághoz.

A viszonyok ilyetén alakulása folytán másokkal is megesik,hogy ami édes volt, keserűvé, a sóvárgott gyűlöletessé és kerü-lendővé válik, nemhogy a hatalmi vágytól megszállott és azt márekkor mindenek fölé helyező Beatrixnál. Egy jellemző adat: Beat-rix már ekkor, 1475-ben, egy évvel a Mátyással kötendő házasságelőtt Magyarország királynéjának nevezi és nevezteti magát!

Berzeviczy Albert – ki tudja, milyen meggondolásból? – azta harmatgyönge ellenérvet hozza fel Beatrix e lánykori gyilkossá-ga ellenében, hogy megtörténte esetén tudomására kellett volnajusson a Nápolyba látogató magyaroknak.

Csakhogy a gyilkosságokat – beleértve a legközönségeseb-beket is – már akkoriban sem ütötték dobra. Világos, hogy ez mégfokozottabban áll egy olyan gyilkosságra, amelynek eltitkolásá-hoz elsőrendű politikai érdekek fűződtek, hiszen kitudódása ese-tén kétségkívül fuccsba megy a megtervezett házasság. Bizalmasudvari körökbe a jelek szerint mégis kiszivárgott a hír. innenmenthette értesüléseit a két krónikás -, ám ezek a körök jól felfo-gott érdekükben óvakodtak attól, hogy terjesszék. De még hamindenkinek teletömik is fülét a hírrel, bizonyosra vehető, hogy aNápolyban megforduló, háztűznézőben járó magyarok elöl eltit-kolják; erről kétségkívül maga Beatrix gondoskodott, s arról is,hogy a magyarokat mindenütt saját megbízható emberei vegyékkörül.

Miként mehetett végbe ez a véres dráma? S főleg miért? Mivolt a gyilkosság kiváltó oka? Könnyű elgondolni, méghozzáanélkül, hogy alaptalan találgatásokba bocsátkoznánk. Nagyjábóla szokásos eset: Beatrix az újonnan támadt fényes kilátások re-ményében és érdekében szabadulni akart kényelmetlenné vált sze-relmesétől, Don Ramire Vilaranto azonban nem akart beleegyezniabba, hogy kisemmizzék. Beatrix szerencséje révén ő is emelked-ni akart, mivel pedig bizonyára sokat tudott viselt dolgairól, sze-relmi orgiáiról, végső szorultságában fenyegetésre fogta a dolgot:ha szerelmese hatalmi érdekből eltaszítja, ő leleplezi üzelmeit.Egyszóval zsarolt, mellékes, hogy féltékenységből, hiúságbólvagy kincs- és hatalomvágyból. A szerelmesek közt viharos jele-netre került sor.

248

Nem volt megoldás. El kellett némítani őt!

Mátyás király hihetetlen jámborságaGaleotto Marzio elbeszélése szerint a Podjebrád György cseh

királlyal folyó háború során valaki felajánlotta Mátyás királynak,hogy megmérgezi ellenségét.

"De a király tüstént meghagyta – írja Galeotto –, hogysemmiképpen se támadjon méreggel Györgyre.- Mi itt karddal harcolunk – így szólt ő, nem méreggel.Hiába olvastam volna a történetet Fabriciusról, akimegírta Pyrrhus királynak, a rómaiak legdühödtebb el-lenségének halálát? (...)E szavak után figyelmeztette Györgyöt, hogy csak előremegízlelt, és csakis híveitől néki nyújtott ételt és italt ve-gyen magához, mivel a megmérgezés veszélye fenyegeti."Láttuk fentebb: mikor őt magát a leghatározottabb formában

figyelmeztették, hogy mérget kevernek az ételébe, Mátyás királynagyvonalúan elutasította. Nem volt hajlandó a megmérgeztetésé-ről szóló hírt tudomásul venni, s ahelyett, hogy a legszigorúbbankivizsgáltatta volna, mi az alapja, s van-e alapja a figyelmeztetés-nek, ellenségét Podjebrád Györgyöt viszont csekélyebb okkal őmaga inti, vigyázzon. A túlságos magabiztosság, hiába is tagad-nók, óvatlanság hinni abban, hogy mindenki más a legmagasabberkölcs követelményei szerint cselekszik: végzetes lehet. Mátyáse két megnyilatkozásában mintegy tragikus halálának előjátékátláthatjuk. A korabeli világ távolról sem a legmagasztosabb pél-dákra figyelve követi az erényt és kerüli a bűnt. Mátyás megren-dítő tisztessége, jóhiszeműsége jószerivel egyedülálló kora ural-kodói közt! A kémkedés (és méregkeverés) e virágkorát így jel-lemzi egyik szerzőnk: "Nemcsak hivatalos hírszerzők működtek,hanem a kémek, brávók, méregkeverők, orgyilkosok, besúgók,árulkodók, agent provocateur-ök valóságos légiója is: mindenpillanatban veszélyben forgott mindenkinek az élete, aki bármelyhatalmi csoportnak csak kis mértékben is útjában állt. Bármelyközépkori olasz állam története bőségesen nyújt példákat erre atitkos szolgálatra és az említett megdöbbentő és sötét eszközökhasználatára. Bizonyos körök tehát éppen Mátyás kijelentésével

249

ellentétesen cselekszenek: "nem karddal, de méreggel verek-szünk." S aki kissé behatóbban ismeri a rómaiak történetét, aztudja, Róma sem vetette meg az "egyéb eszközöket". Mátyás amaga programját fogalmazta meg, s páratlan lelki nemességet su-gárzó szavaival mintegy előrevetítette önnön végzetét, mert olyanuralkodó, aki "a legmagasztosabb példákat magába szíva követiaz erényt, és kerüli a bűnt", rajta kívül talán csak a mesében akad.

Szerémi György eltérő előadása Mátyás király halálá-ról

Szerémi György (1490-1548) Magyarország romlásáról c.művének "Mátyás készülődik a török ellen. Bécsben megölik. Te-metése." c. fejezetében merőben más képet fest Mátyás király ha-láláról:

Bécsben " A török császár futára gyakran kért engedélyta királytól, hogy hazatérhessen, de a király vele akartTörökországba menni. Egy nap így szólt a császár köve-te: Király uram, ez a város, melyben szállást adtál a ma-gyaroknak, hogy itt lakjanak, nem a tied, mert ez a népidegen nép s különbözik a magyaroktól. Tanácslom fel-ségednek, telepítsd ki őket s adj nekik más földet, ahollakhatnak, s tiszta szittyákat hozass ide, s oszd szét nekika palotás házakat. – Mondta a király: Hidd el, úgy meg-félemlítem őket, hogy sohasem mernek megmozdulni fel-ségünk ellen. – Higgy nekem, király – mondja a török –,rövid az ember élete; ha ma nekem, holnap neked. – Ígyez volt a török jóslata. A szegény király azt hitte, hogynem hal meg." Vagyis: még a török futár is tudott Má-tyás küszöbönálló haláláról. "Közben a mágnások és afőemberek egy rejtekhelyen gyűlést tartottak a király el-len s mondták: Mit tegyünk a királlyal, mert újabbanmegint háborút akar indítani, mégpedig a tengeren s aDuna folyón és sok idegen népet akar behozni a földre.Ez az átkozott ember nem akar békében maradni, s ne-künk gyermekeinkkel együtt nem hagy nyugtot a sajátházunkban. Mit tegyünk hát? – István kincstárnok, a ki-rály komája azt felelte: Üljük meg! – A többiek, a hozzáhasonlóak azt mondták: nem tehetjük, mert kamarásaierősen őrzik az ajtóit. – István így szólt: Én mindig be-mehetek hozzá, s kikémlelem, mikor marad vele csak egya kamarásai közül; akkor könnyen megölhetjük őt. – És

250

előkészítettek egy háromélű cseh kardot. De előbb meg-jósolták a királynak, hogy kegyetlen halállal kell kimen-nie e világból az égi atyához. Es ezt a király mindigeszében tartotta, s szívében mindig szomorú volt."(Szerémi e szavai – újabb jóslat formájában – meglehetősen

egybevágnak Galeotto Marzio már idézett állításával, miszerintMátyást – kétségkívül főemberei – figyelmeztették: mérget ke-vernek az ételébe.)

"Hogy István koma már kikémlelte a királyt, ruhája alákapta hüvely nélkül a mondott kardot – folytatja Szerémi–, s más két főembert vett maga mellé. Hogy az ajtórajöttek, István kopogtatni kezdett. A király a tűznél csakegyedül melegedett. Ez volt tavasszal, április hónapban.Azt mondta kamarásának a király: Nézd meg, ki az. HaIstvánon kívül valaki más, ne ereszd be. – A kamarás ki-nyitotta az ajtót, s ót rögtön torkon ragadták; látta a ka-marás a maga s a király veszedelmét, s mondta nekik: Neöljetek meg. Íme én veletek vagyok, hozzátok hasonlóakarok lenni. Elengedték őt, beeresztette őket. És amidőna király a belépőket meglátta, mondta: Barátaim, miértjöttetek? – De már érezte vesztét a király s mondta: Ko-mám, tedd hamar, amit tenni akartok. – Majd megra-gadták a királyt s az asztalra dobták. István előrántottaköpenye alól a háromélű kardot, s alulról alfelébe döfteegészen a melléig. Három nap és három éjjel nagy kia-bálással ordított a király. Sokan akarták látni kegyetlenhalálát, de senkit sem engedtek bemenni a királyhoz. Ezvolt nagyböjtben."Szerémi e beszámolóját némelyek hiteltelennek, felelőtlen

mendemondának, pletykának ítélik, úgy vélvén, hogy amit a köz-nép érez, gondol, beszéd tárgyává tesz, az csak pletyka lehet, pe-dig Szeréminek ez a valóban köznépi forrásokból átvett beszá-molója igazabb az igaznál: tévedései ellenére is olyan igazságottükröz, amit bízvást nevezhetünk hátborzongatóan valóságosnak,döbbenetesen hitelesnek, éppen mert nem a tényleges történésrészleteit, hanem azok leglényegét vetíti elénk. Azt tükrözi, mi-ként vésődött Mátyás király kínhalála magyar köznép tudatába, akirály bécsi palotája körül szolgálatot teljesítő katonák, közembe-rek agyába, érzékeibe: Szerémi népi forrásokból, hallomásokbóleredő tudósítása, a király halála köré szőtt egész népi látomás arra

251

a mondatra épül, hogy "Három nap és három éjjel nagy kiabálás-sal ordított a király." Mátyás királynak ez a valóságban elhangzó,őrjítő kínok csikarta átható ordítozása bontotta-robbantotta ki elátomás képeit a palota körül őrködő katonák képzeletében:Szerémi leírása tehát kívülről vet fényt a palotára. Ennek segítsé-gével mintegy mi is érzékelhetjük, mintha magunk is a palota kö-rül állnánk, a nagy király haldoklásának jeges ostorokkéntránkzúduló hangjait. S hogy Mátyás király leírhatatlanul szörnyűordítozásához kétség sem férhet, azt Bonfini is tanúsítja. "Iszonyúkínok között töltötte az éjszakát – írja Bonfini nyomán SzalayLászló (Magyarország története III. 364) –; ordított, mint azoroszlán." Berzeviczy Albert pedig (Beatrix királyné 455.) ígyjellemzi:

"Mátyás, mint életében, úgy halálában is oroszlánhozvolt hasonló: a puszták királyának vérfagyasztó üvölté-séhez hasonlítja történetírója a kiáltásokat, melyekethaláltusájában hallatott."Hiteles történeti eredőkre vezethető vissza Szerémi híradásá-

nak a király életére törő főúri összeesküvésre való utalása is.Bonfini - ő maga tudja, miért – nemcsak a Mátyás életére törőnemzetközi összeesküvést hallgatja el, de a belső összeesküvéstis, jóllehet vitathatatlan, hogy a Mátyás elleni összeesküvésekúgyszólván egymást érték, s azokban korábbi atyai pártfogója,Vitéz János, sőt Csezmicei. János (Janus Pannonius) is részt vett,S az összeesküvés leleplezése után menekülés közben érte a halál.A magyar főúri ellenzék részessége Mátyás halálában aligha vi-tatható.

Kortörténeti gyökerekre megy vissza már a gyilkolás módjais, mi lényegében nem más, mint a karóba húzás egy változata.Ekkoriban már országszerte terjengtek a hírek a vlach ördögfeje-delem, Dracula (Vlad Tepes = Karóbahúzó Vlad - 1456-1462)rémtetteiről. A világtörténelemnek ez a legbestiálisabb tömeg-gyilkosa hitelesnek tekinthető adatok szerint negyvenezer emberthúzatott karóba, nem kímélve saját népét sem, mely "az ördög eföldi megtestesülése" elöl tömegesen menekült át Magyarországerdélyi tartományaiba. Az ördögvajda a megrohant falvakat karó-ba húzott emberek élő sövényével kerítette körül, s aztán a falva-kat az emberi testekből álló kromlechekkel együtt felgyújtatta. E

252

példátlan iszonyatosságok élénken foglalkoztatták a népi képze-letet.

De Szeréminek még arra is van gondja, hogy cáfolja, hitelte-lenítse a Bonfini feljegyezte – s eseményrajzában hitelesebbnektetsző – változatot, elárulván ezzel, hogy ismeri Bonfini leírását.

"A mágnások azt költötték – írja –, hogy az udvarnokokés kamarások összevesztek és botrányt csaptak. Azegyikre irigykedtek a többiek, mert ez kedveltebb volt akirálynál, mint emezek. És ezek, mondják, egy aszalt fü-gébe, melyet a király nagyon szeretett enni, mérget tet-tek. De figyelembe veendő, ahogyan történt. Ekkorugyanis sokan bemehettek volna a királyhoz, s láttákvolna a király betegségét. (Látták is - G.K.E.) Azért ittfennáll a gyanú. A világkrónikába úgy írták be halálát,hogy mellhártyagyulladása volt."

Polgári vélekedésekPolgári történetírásunk behatóan, kellő alapossággal ezt a

kérdést sem vizsgálta meg, holott – miként ez elemzésünkből iskitetszik – a Mátyás király haláláról szóló beszámolók kiáltó el-lentmondásai, homályos pontjai, s nem kevésbé a nagy királymegmérgezéséről, meggyilkolásáról szóló határozott állásfogla-lások nem csupán azt tették nyilvánvalóvá, hogy Mátyás királyhalála nem tisztázott kérdés, de azt is, hogy ez a halál fölöttébbgyanús körülmények között történt. Mi több, a hivatalos polgáritörténetírás – szinte érthetetlenül – egyebet sem tett az ellentmon-dások, gyanús körülmények elkendőzésénél. Fraknói Vilmos bi-zonyítatlan vélekedésének igazolására – "orvosi tekintély illetékesítéletére óhajtván támaszkodni" – e szerfölött bonyolult s inkábbkriminalistára, oknyomozó historikusra, mint orvosra tartozó kér-désben a kor viszonyaiban járatlan orvosi szaktekintélyhez, dr.Korányihoz fordult, s annak nyilatkozatáról az alábbiakban szá-molt be:

Dr. Korányi"lekötelező szívélyességgel közölte a történeti adatok be-ható tanulmányozása utáni véleményét, mely szerint afeljegyzett részletekben a mérgezés tünetei nem fordultakelő. Az egész kórkép – írja egyebek között – súlyos agy-megbetegedésre mutat, melyet rögtöni kezdete miatt

253

gyulladásnak tekinteni nem lehet, hanem agy-gutaütésnek. Ennél tartós rángások ritkán fordulnakugyan elő, de előfordulnak mégis oly esetekben, mikor avér vagy az agy-gyomrocsokba, 'vagy pedig az agyfelü-letre, az agyhártyák alá ömlik. Az ilyen bajra való haj-landóság Mátyás királynál már a megelőző évben elő-forduló ájulásokban mutatkozik; míg a baj bekövetkezé-sét előkészíti: a királynak nehezen indokolható indulat-rohama a rossz füge miatt, a rákövetkező szédülés éskáprázati érzés... Ha áll az, ami valószínű, hogy – mintköszvényeseknél többször történik – szívtúltengés fejlő-dött ki, az agy-véredényeknek törékenységre vezethetőmegbetegedésével, amelyek a gutaütést érthetővé teszik.""Hunyadi Mátyás király 1890. 391."Fraknóinak mintha érdeke fűződne a mérgezés cáfolásához,

mert már-már a hamisításig menő túlzásoktól sem riad vissza. Azegyetlen "szakvéleményt" másutt már szaktekintélyek holmi álta-lános és egységes állásfoglalásának igyekszik feltüntetni: "Csak-hamar terjedni kezdett a hír – írja –, hogy Mátyás halálát méregidézte elő, és Beatrixot gyanúsították. De orvosi tekintélyek nyi-latkozatai szerint, a leírásokban, miket Mátyás betegségéről bí-runk, a mérgezés tünetei nem fordulnak elő." (A M. nemz. törté-nete IV.318)

Bajza óta tudjuk: a tekintélyelv irodalomban, tudományban-olyan, mint a dolgok intézésében a protekció; ahol ez érvényesül,felborul az értékrend, a szakértelem, s hogy ez mennyire így van,a fentiek is tanúsítják. Bonfini beszámolójában, mint láttuk, nincsszó semmiféle "tartós rángások"-ról.

Kimaradt a nyilatkozatból a beszélőképesség elvesztése és afülsiketítő ordítozás közti rejtett ellentét is, amely a tagolt be-szédhez szükséges hangszálak összeroncsolódását jelzi, s kizárja abeszélőszervek megbénulását. Kimaradt Beatrix fizikai erőszakotis alkalmazó elképesztő "kuruzslói" tevékenysége is. Vajon miért?S mit szólunk ahhoz, hogy a "rothadt" (mérgezett!) fügével me-getetett király több mint jogos haragját "nehezen indokolható in-dulatroham"-nak minősíti? S hogy értsük azt, hogy a "feljegyzettrészletekben a mérgezés tünetei nem fordulnak elő"? Miként sze-repelhetnének ezek a "feljegyzésekben", mikor Bonfini gondosanelrejti, amit tud, s csak a sorok között beszél, Szerémi pedig egy

254

erőszakos gyilkosságvázlatot ad elő. De tovább menve: mi az,hogy "a mérgezés tünetei"? Miféle mérgezésé? Hisz ahány mér-gezés, annyifélék a tünetei. A többit hagyjuk; ennyi vaskos mellé-fogás több mint elég egyetlen rövid "szakértői" nyilatkozatban.

Fölöttébb érdekes észjárás, ami azt illeti: Mátyás tett valamit(fügét evett), s cselekedete körül valami nem volt rendben (a fü-gével baj volt), s a király nyomban rosszul lett, hamarosan meg ishalt, de halálát mégsem az okozta, hanem – valami előzetes vagyáttételes tényező. Nem a förtelmes füge, dehogy!, saját "indokol-hatatlan indulata" végzett vele. Vagyis: Mátyás féktelen haragjá-ban önmagát ölte meg. Ez a kacifántos szemlélet sajnos nem újkeletű a német irodalomban. Zrínyi is észrevételezi ezt:

"Egy nemet histórikus azt írja, hogy az ó halálának okaa harag volt, holott valami rossz fügékért úgymegharaguvék, hogy meghala belé. Hitetlen eb, ugatsz amegölt oroszlánra, de nem ártassz néki." (Mátyás királyéletéről való elmélkedések)A gyanúra okot adó körülmények vizsgálatából indultunk ki,

és eljutottunk a sokrétű bizonyításig, ennek során – ha érintőlege-sen is – felmerült az élet elleni bűncselekmények klasszikus kér-dése: cui prodest? (kinek érdeke?), s erre is választ kaptunk. De acui prodest kérdése nemcsak a bűncselekményre magára vonat-kozik, hanem kiterjed mindazokra a manipulációkra "is, amelyekcélja a valóságos tényállás eltakarása, megmásítása, s ha lehet, abűncselekmény teljes eltitkolása: az efféle mesterkedések követ-kezménye a gyilkosság öngyilkosságnak, balesetnek, természeteshalálnak való álcázása, a bűntárgyak eltüntetése, hamis búcsúle-vél és hamis tanúk előállítása: a bűncselekmény tehát nem szűnikmeg magával a bűncselekménnyel, de az elrejtés és a feltárás vo-natkozásában gyakran tovább folytatódik a bűnüldözés és a bűn-védelem antagonisztikus párharcában.

Súlyosak az efféle eltitkolások eszmei-erkölcsi kihatásai is.Mátyás király halálokainak és körülményeinek valósághű feltárá-sa óriási energiaforrása lehetett volna a magyarság összefogásá-nak, önvédelmének, hatalmas emelője, lendítője önvédelmi har-cának, jövőjének. A valóság elrejtése viszont mélyreható zavaro-dást idézett elő a korabeli nemzeti köztudatban, ráadásul pedig atudati tehetetlenség és a kirekesztettség leverő érzését. Az igazság

255

elhallgatása az egyedeket is megrontja, a népekre azonban kihatá-saiban végzetes: ott, akkor és abban emel válaszfalakat elébe, siktatja ki közösségtudatát, közösségvállalását, cselekvő együttér-zését, ahol, amikor és amiben a legnagyobb szükség volna cse-lekvő közreműködésére. S ezért nincs igazuk azoknak, akik –különös módon – a "történelmi gyanakvás" ellen hadakoznak.Éberségre valóban szükség van, mert – ki. tagadná? – a történe-lemben nemcsak a jó erői tevékenykednek.

Vajon a történelmi múltban nem voltak ártó erők, káros tö-rekvések? Vagy nem helyes ezeket megmutatnunk? Nincs szük-ség távlati – történelmi – éberségre?

Ennek a fordítottja szükséges: gyanútlanítás, történelmi vak-hit, vakká tétel?

Kinek az érdeke ez?Ki akarhatná, hogy ne lássuk, s miért? Hisz köztudomású: az

igazság eltakarása megvakítja a népeket, és védtelenné teszi őket.

VELENCE PORÁVAL MEGITATOTT KIRÁLYAVAGY DOBZSE LÁSZLÓ MENNYBEMENETELE

Mindenekelőtt egy hallatlanul jellemző adat: a céltudatos,keményakaratú, az ország érdekeit szolgáló s az elidegenedettszellemű oligarchákat vaskézzel kordában tartó Mátyás királyután a főurak, miként ezt nyíltan be is vallották, olyan királytakartak "kinek üstökét markukban tarthatják". Épp ezért Ulászlócseh királyt hívták meg a magyar trónra.

Második Ulászló legfőbb "érdeme" az országveszejtő oligar-chia szemében tutyimutyisága, tunyasága, akaratlansága, legfőbbajánlólevele, hogy még a kis Csehországban sem tudott rendet,tekintélyt tartani. Ő történelmünk egyik leggyászosabb figurája, ahírhedt Dobzse László (II. Ulászló – 1490-1516), aki mindentmindenkire ráhagyott, mondván: Dobzse, dobzse! S róla szólván,nem mulaszthatjuk el felidézni Petőfi köztudatba ivódott versét:

Dobzse László őfelségeMagyarok királya (...)Parancsolni nem szeretett,Nem is értett hozzá,

256

S hogy ha értett vón is, szavátNem fogadt' az ország.

Petőfi a tehetetlen, ellenérdekek ütközői közé került királytrajzolja, a kényszerhelyzetben levő "reálpolitikust", aki az enge-dékenység csodaszerévei kíséreli meg az átevickélést áthághatat-lan ellentéteken. Sorsa így eleven példázat. A jóakarat és jóhi-szeműség nem ellensúly a politikában, s Dobzse Lászlót aligha-nem dobzsesága vitte a sírba.

Gyomként nőttek a bajok, a királyt – többek között – pénz-telenség gyötörte: ekkoriban vált köztudottá: pénzügyekkel ismeg lehet ölni egy királyt, egy országot. A budai Fugger-bankházimmár fél Európát behálózó ügynöksége – kihasználva a korlátlanhatalomra törő s a központi magyar államhatalmat romboló elide-genedett szellemiségű idegen főurak marakodását – miként eztimmár cáfolhatatlan adatok bizonyítják – sötét manipulációifolytán titkos szerződéseket köt a Magyarország fölötti hatalommegszerzésére. Mi több, az álarcos, titkos erők magával a király-lyal, II. Ulászlóval is szövetségre lépnek. A Fuggerek és titkosszövetségeseik magyarországi hatalomátvételét az 1515. éviHabsburg-Jagello egyezmény biztosította. (L. Hermann Zsuzsan-na idevágó adatközléseit a Fuggerekről szóló műveiben – Az1515 évi Habsburg-Jagello egyezmény: Jakob Fugger, továbbáDr. Zakar András Elhallgatott fejezetek a magyar történelemből c.munkáját.)

"A Habsburg-Jagello családi találkozás a Fuggerek ter-vei szerint jóidőre elrendezte Európa sorsát – írja Dr.Zakar András (i.m. 12.) –: itt jegyezte el Máriát Lajos, amagyar királyfi, aki már meg volt koronázva, nővérét,Annát pedig Ferdinánd. Ulászló hazatérve néhány hónapmúlva Budán meghalt. Amit tőle a bankárok meg akartakkapni, azt megkapták, többé már nem volt szükségük rá,sót veszedelmes is volt, mert elmondhatta, hogyankényszerítették hitszegésre."Dobzse László révén oda jutottak a dolgok, hogy már a

"Dobzse, dobzse!" (Jól van, rendben van!) sem volt elég; sdobzsénál jobb dobzsének ígérkezett a teljes királykikapcsolás: aHabsburg Máriával eljegyzett és már megkoronázott Lajos még

257

csak tíz éves volt ugyan, de ez már lehetőséget adott a gyermekki-rály-formulához való visszatérésre. A Habsburg-Jagello-egyez-mény révén már készen állt az új királyi pár (a tízéves Lajos ésjegyese), az új termés; a száradó régit hát le kellett immár vetni. Amór megtette kötelességszegését, a mór mehet! Ulászló fölösle-gessé tette önmagát a hazaáruló egyezménnyel. S milyen érdekes:ment is haladéktalanul, késedelmetlenül: az átkos egyezménymegkötése volt utolsó történelmi tette. Bécsből hazatérve súlyo-san megbetegedett és rövidesen, pár hónap múlva, 1516. március13-án kimúlt.

Meghalt mintegy megrendelésre. Lám milyen érdekesen szö-vik a párkák a királyok életének fonadékát: fölöslegessé tette ma-gát az egyezménnyel és – micsoda vaskövetkezetesség! – már vé-ge is lett.

Vagy talán másról van szó? Csupán arról, hogy a Magyaror-szág és Európa sírját ásó sötét hatalmak nem várhattak tovább, smivel a zuhanás újabb lépcsőjét már előkészítették, nem veszte-gették idejüket?

És még egy érdekesség: határozott párhuzamosságot figyel-hetünk meg itt Mátyás király halálával. Mintha az ő esetét lekop-pintották-lekopírozták volna. Megfordult Bécsben – súlyosanmegbetegedett – rövidesen meghalt.

Persze, lehetséges, hogy mindez csak véletlen. Lehetséges,hogy a véletlen a históriaírásban nem más, mint a tudatlanság ta-karója, akárcsak a tetszőleges, alátámasztatlan állítások, találgatá-sok?

Szerencsénkre Második Ulászló haláláról is maradtak ránkhatározottabb állítások, kézzelfoghatóbb adatok.

Előkerültek bizonyos mérgezésre utaló történelmi nyomok II.Ulászlóra vonatkozólag is.

Természetesen itt sincs szó arról, hogy bárki is hátrahagytavolna a gyilkos fegyvert, tört, méregpoharat (gondos csomagolás-ban) és önvallomással összekapcsoltan a gyilkosság pontos rész-letes leírását. (Ha efféle "dokumentum" fennmaradt volna valahol– bízvást tekinthetnénk szándékos félrevezetésnek, célzatos hami-sításnak.)

258

"A velencei mérgezések veszélye, úgy látszik, a későbbiekbensem szűnt meg” – vallja Katona G.– Kertész I. A bűn nyomában c.munkája.

Erre utal Benedictis budai velencei követ jelentése, aki II.Ulászló udvarából származó híresztelésekre hivatkozva, azt je-lenti, gazdáinak, hogy A KIRÁLYT ÁLLANDÓ AGGODAL-MAK GYÖTRIK, MEG MÉRGEZÉSTŐL FÉL.

Arról nem szól a követi jelentés, hogy vajon kinek a keze lettvolna az állítólagos merényletben.

Más források szerint azonban II. Ulászló tulajdon felesége, is(Candalei Anna.) "ÁLLANDÓ VEVŐJE VOLT A VELENCEIMÉREGPIACNAK, s így lehet, hogy a királyné okozott nehéz per-ceket királyi párjának." (i.m. 287)

Ulászló király megmérgezéstől való félelme, s az erről szál-longó híresztelések egybevágnak s bizonyára nem alaptalanok.

A velencei méreg, mint oly sok más esetben is történelmünksorán, itt is előkerül.

A nemzetközi titkos hatalmi törekvések ütközőpontjában állókirály korai hirtelen-váratlan halála a méregkeverői próbálkozá-sok sikerét tanúsítja.

259

260

LAJOS KIRÁLYRÓL MINDENKI TUDTA: MOHÁCS-RÓL NEM TÉR VISSZA

Történelmi kataklizmáink egyik legvégzetesebb, történel-münket a legmélyéig átszántó törésvonalak, halálvonalak, halál-zónák egyik legnagyobbikának peremén, amely az ősi ország fel-darabolásához, két világhatalom általi szétszakításához s másfélévszázados török igához, négy évszázados nemzetpusztító ide-genuralomhoz vezetett – egy alig húszéves férfi holtteteme hever,a gyermekfővel, tízévesen trónra léptetett Második Lajos király(1516-1526) teteme, s korántsem képletesen, hanem a maga kéz-zelfogható testi mivoltában.

Miként került az a fiatal király az irdatlan, vérző történelmiszakadék legkülső szegélyére?

Nem tudni. Hivatalos historiográfiánk nem ad rá választ, il-letve téves, megalapozatlan, hamis választ ad, s nem tudni, mitörtént Lajossal, s mi történt az országgal, a magyarsággal, nemtudni, hogyan, miért, mi okból került ennek a fiatal királynak aholtteste az óriási kataklizma peremére.

Közel fél évezred, több mint négy és fél évszázad viharzott elII. Lajos király teteme fölött és még mindig nem történt meg atetemrehívás, – históriaírásunk ebben a kérdésben is néma.

Nem, dehogyis néma, beszél, de szava ellentmondásos és el-akad a felületen, a felület felületén, mintha valami akadályozná.Akár ha ebben az időben létezne egy félelmetes ellenerő, mely ahistóriafeltáró erővel a maga titkos, habsburgista, nemzetölő ér-dekei folytán szembefeszülve megakadályozná a tények tárgyila-gos tényleges feltárását.

Napjaink eljöveteléig úgy maradt minden, ez a kérdés is, amaga kezdeti lefátyolozottságában és ellentmondásosságában,mintha egy rejtett erő akadályozná a másik erőt a történelem va-lódi arcának feltárásában, a véres bukások okainak kimutatásá-ban.

II. Lajos király belefulladt a sekélyvizű Csele-patakba –pontosan, időzítetten a magyar államiságra és a magyar népresújtó iszonyú kataklizma kezdeti metszéspontjában, a mohácsicsatavesztés napján, 1526. augusztus 29-én.

261

A Csele-patak persze megáradt – ez volt a Csele-patak csele– ezért fulladt bele.

Nemzedékek éltek és haltak e jámbor – s fölöttébb meg-nyugtató hitben. A végzet hatalma! Az emberek s nemzetek sorsátmeghatározó titokzatos természetfölötti erők emberi ész számárakifürkészhetetlen akarata. A sors felfoghatatlan elrendelései. Avégzet bábja az ember. A Véletlen merész mesterhúzása. Nyugodjbékén, Lajos!'

És e halál nagyon is ésszerű: a patak megáradt, medre ismegnőtt, a királyt nehéz páncélja lehúzta, s úszni is aligha tudott.

Így történt. Másként nem is történhetett.Roppant egyszerű módon végezte: roham – patak – fulladás.

Képzeletmozgató halál.Sárffy Ferenc, Győr várának parancsnoka, aki Mária királyné

parancsára a királyné hű embere, Czettrich Ulrik kíséretében in-dul a király holttestének felkutatására, a következőket jelenti II.Lajos tetemének megtalálásáról:

"Nem messze ettől a mocsártól végre egy friss sírdombotpillantottunk meg, s az alatt – mintegy isteni útmutatásra– a királyi felség elhantolt holttestét találtuk meg.Odasiettünk valamennyien, s Czettrich rögtön elkezdte aföldet kezével kaparni.Mi is követtük példáját mindnyájan: s először a lábakfeletti részét bontottuk ki a sírnak.Czettrich megragadta a holttest jobb lábát, gondosanlemosta két kalapnyi vízzel, s ekkor felfedezte azt a je-gyet, mely őfelsége jobb lábán volt. Erre hangosan felki-áltott:"Ez itten a király őfelsége, az én mindig legkegyelme-sebb uram holtteste, ez egészen bizonyos!" s térdre bo-rulva, sírva megcsókolta.Minthogy így felismertük, kiástuk a testet, először fejét,aztán arcát lemostuk, és egész pontosan felismertükazokról a jegyekről, melyek őfelsége fogain voltak.Egy gyékény is volt velünk, ezt szétgöngyölítettük, s a fel-ség testét ráfektettük, és tiszta vízzel egész tisztára mos-tuk.

262

Nem akarok hízelegni, de főtisztelendő uraságod, ke-gyeskedjék elhinni nekem, hogy sohasem láttam emberiholttestet, mely ennyire épen megmaradt volna, ennyirene lett volna undorító és ijesztő. Mert nem volt a felségtestének legkisebb része sem feloszlóban, s nem volt rajtasemmiféle seb, még egy tűszúrásnyi sem, csak egy egé-szen kicsike az ajkán. Ezután a jó Isten segedelmévelútrakeltünk ..."Sárffy Ferenc győri várkapitány egykori, szemtanúi jelentése

– amelyet a könnyebb áttekintés kedvéért tördeltünk – kizár min-den kétséget II. Lajos király halálát illetően, hiszen világosan ki-mondja: "nem volt rajta semmiféle seb, még egy tűszúrás nyisem". Márpedig ha nem volt rajta seb – zúzódást és fojtogatásinyomokat is beleértve –, úgy kétségtelennek vehető, hogy II. La-jos királyt nem ölték meg, s nem erőszakos halállal végezte.

Ámde azért mégis akad egy-két olyan bökkenő, amely mel-lett csak figyelmetlen, gondolattalan ember mehet el.

Lajos király páncélosan bukott a megáradt patak árkába, ho-gyan került le hát róla, s hova tűnt a páncélzat? Es miként lehet-séges, hogy zuhantában sehol sem sértette meg testét a páncélzat?

És egyáltalán: hogyan került ide a patak árkából (vagy a mo-csárból), ki találta meg, miért hozta ide, s miért temette külön sír-ba?

Miért temette el egyáltalán, hisz – miként a jelentés előző ré-szeiből tudjuk – még szanaszét hevertek mindenfelé a temetetlenholttestek.

Tudta-e hát az ismeretlen valaki, hogy a király holttestét ta-lálta meg?

Tudnia kellett, másként kétségkívül ott hagyja a többi teme-tetlen halott között, nem ássa ki a mocsárból, s nem temeti különsírba.

Ámde, ha tudta, miért nem tett a sírra jelet, hogy a király te-teme nyugszik itt?

Továbbá: miért nem jelentette nyomban, hogy megtalálta akirály tetemét, hisz ezért még jutalmat is remélhetne?

Miért tűnt el névtelenül és nyomtalanul?S mit tett a király páncéljával, amelyből kihántotta? Elvitte

talán a páncélt magával? Hova hurcolta volna el és miért? A ki-rály fegyverei kétségkívül értékesebbek voltak, s a fegyvereket

263

Czettrich és Sárffy mégis hiánytalanul megtalálták. Miként Sárffyírja:

"Czettrich... nem törődve a mocsárral, beugrott aziszapba, s ez alatt kereste a királyi hullát kísérőivelegyütt. De nem találta meg, hanem csak a király fegyve-reire akadt itt rá."A mocsárban, az iszap alatt, amely olyan mély, hogy hullák

is rejtőzhetnek ott! Hát nem fantasztikus ez? Több mint fantaszti-kus! A király, akit kísérők, testőrök stb. egész gyűrűje vesz körül,szőrén-szálán nyomtalanul eltűnik a csatában, de úgy, hogy senkisem tudja, hova lett, hova tűnt el, s Czettrich itt miként egy dele-jes pálcával dolgozó varázsló – szinte keresgélés nélkül megta-lálja a király fegyvereit – az iszap alatt!

A hiszékenységnek is vannak határai. De menjünk tovább aSárffy-féle jelentés furcsaságainak vonalán. A királyi tetem sírbanvaló megtalálása körül még hátborzongatóbb-érthetetlenebb jele-netek peregnek.

Micsoda képtelen, bizarr ötlet egy frissen hantolt sírban ke-resni a csatában eltűnt király hulláját?

A temetetlen holtak között ez az egyetlen sírdomb maga isszerfölött különös jelenség. Érthetetlen, teljesen érthetetlen, miértvan egy sír ott, ahol mindenki temetetlenül hever?

Még különösebb, hogy a sír egészen friss hantolású. Legfel-jebb egy vagy két napja hantolhatták, de meglehet: röviddel az-előtt, hogy a tetem keresők odaérkeztek: "Friss sírdombot pillan-tottunk meg" írja Sárffy.

Ismét valami egészen szokatlan következik: Czettrich, a ki-rályné főmegbízott ja tüstént, ahogy odaérnek, elkezdi "a földetkezével lekaparni".

Mi a különös ebben'? Sok minden. A tetem keresésre indulócsapat – miként ez természetes, s miként ezt a jelentésből is tud-juk, felkészül feladatára, s visz magával mindent, ami szükséges,így -a királyi tetem reménybeni feltalálása esetére – még halottiinget is, koporsót is. Miként lehetséges hát, hogy ásót, kapát nemvisznek magukkal? Ha pedig ezek ott vannak kezük ügyében, mi-ért kezdi Czettrich a puszta kezével kaparni a sírdombot?

Még furább az eset, ha meggondoljuk, hogy a sírok átlagos,hagyományos mélysége két méter körül járhat? Miképpen remél-

264

heti hát Czettrich puszta kézzel előkaparhatni az ismeretlen, jel-telen sírból a király tetemét?

De Czettrichnek – éppúgy, mint a "király fegyvereinek"megtalálásakor – ezúttal is ördöge van: nem kell attól félnie, hogykörmei belevásnak a kaparásba- máris előbukkannak a holttest lá-bai.

Czettrich – írja Sárffy – "ekkor fedezte fel azt a jegyet, melyőfelsége lábán volt".

Miféle jegyet? Honnan tudta Czettrich, hogy valamiféle jegyvolt a király lábán, illetve azt, hogy az milyen volt'? Hisz d nem akirály, a királyné környezetéhez tartozott, s aligha lehetett alkal-ma a király lábának részletes megfigyelésére. Persze a királynéelmondhatta neki a király esetleges ismertető jegyeit, de pusztahallomás aligha lehetett elegendő az állítólagos jegy azonnali éskétségtelen azonosításához, azaz, hogy Czettrich ráismerjen azáltala sosem látott "jegy"-re. Márpedig Czettrich ezt teszi: ráismera jegyre: "hangosan felkiáltott: "Ez itten a király őfelsége, az énmindig legkegyelmesebb uram holtteste, ez egészen bizonyos!" stérdre borulva, sírva megcsókolta."

Amint látjuk, szerfölött különös história ez: egy jeltelen, is-meretlen sir előtt állunk, friss sír előtt, benne egy ismeretlen,földdel fedett tetemmel, amelynek csak a lába látszik ki, de az ag-noszkálás, a tetem azonosítása – méghozzá "egész bizonyos"-anmáris befejezettnek tekinthető: Czettrich, aki ezt a lábat, illetve akirály lábát meztelenül sosem látta, minden kétkedést félrehárítvamáris megállapította, hogy a király teteme az.

Márpedig itt Czettrich véleménye-kijelentése a döntő, d ateljhatalmú megbízott. Sárffy akaratlanul elárulja ezt, Czettrichiménti kijelentéséhez a következőket fűzve: "Minthogy így felis-mertük": a tetemnek a királlyal való azonosításához tehát elég voltaz, hogy Czettrich kijelentse: a földdel takart tetem – a királyé.

De itt ismét idéznünk kell az egész mondatot:"Minthogy így felismertük, kiástuk a testet, először fejét,aztán arcát lemostuk, és egész pontosan felismertükazokról a jegyekről, melyek őfelsége fogain voltak."Lajos királyt tehát nem az arcáról, fejformájáról, hajszínéről

ismerték fel, hanem a fogain levő jegyekről, azaz még csak nemis a fogazatáról, csupán a fogain levő jelekről! "Pontosan felis-

265

mertük" - mondja Sárffy, de nem mondja meg pontosan, sőt se-hogy, milyen "jegyeket" találtak a tetem fogain, alighanem azért,mert d maga sincs tisztában vele, miféle "jegyek" azok; karcolá-sok, csorbaságok, törések?

Miként azt a mondat elején levő "felismertük"-ből világosanláttuk; hogy a tetemet egyedül Czettrich "ismerte fel", tehát indo-kolatlan volt és megtévesztő a többesszámú forma használata, bi-zonyosra vehetjük, hogy az ugyanebben a mondatban másodszoris szereplő "felismertük" is kizárólag Czettrich bemondására vo-natkozik. A hulla fogain levő állítólagos, rejtélyes "jegyeket"Sárffy és Czettrich csak akkor ismerhette volna Fel, ha annakidején nagyítón tanulmányozta a király, most meg a hulla fogait.

Mennyivel egyszerűbb, ha a tetem arcáról, hajáról ismernek akirályra.

És erre minden lehetőség megvolt, hiszen a jelentés szerint ahulla még teljesen romlatlan volt.

Itt egy meghatározó fontosságú körülményre kell felhívnunka figyelmet: az időtényezőre. Lajos király, mint tudjuk, 1526. au-gusztus 29-én, a mohácsi csata napján tűnt el, vagyis akkor haltmeg. Sárffy Ferenc jelentése a királyi halottkeresés eredményérőldecember 14-én kelt, tehát csaknem pontosan három és fél hónapmúlva. Mivel pedig a jelentés elkészítése és illetékes helyre valóeljuttatása érthetően mód felett sürgős volt, országos fontosságúügyről lévén szó, továbbá mivel a jelentés megfogalmazásábankétségkívül Czettrich Ulrich, a királyné megbízottja is részt vett, ajelentés semmiesetre sem készülhetett sokkal a helyszínen végzettvizsgálódások után. annak időpontját tehát semmiképpen sem te-hetjük november közepénél-végénél előbbre. Következésképp II.Lajos teteme – három hónapig hevert a mocsárban, mielőtt a fris-sen hantolt sírba helyezték át.

Milyen állapotban lehetett ekkor a tetem? Elgondolható, hanem hiszünk a csodákban, márpedig Sárffy határozottan kijelenti:"sohasem láttam emberi holttestet, mely ennyire épen megmaradtvolna, ennyire ne lett volna undorító és ijesztő".

Vagyis: Sárffy maga is – az eltelt tetemes idő miatt – jószeri-vel csodálatosnak tartja a talált hulla romlatlanságát, épségét.

Meglehet: így rejtetten tudatja kételyeit.

266

Akadt azonban "szakértő", aki – a szemtanú Sárffyval szem-ben természetesnek, elfogadhatónak minősítette a talált hulla álla-potát.

"Kenyeres Balázs, a törvényszéki orvostudomány neve-zetes egyetemi tanára – írja Erdélyi László – azt állapí-totta meg, hogy az nem lehetetlen, hogy a halott hat hé-tig (augusztus 24. – október 13.) feküdt nedves helyen. sez alatt a rothadás kezdeti szembetűnő jelenségei csök-kentek, illetve megszűntek."Tekintsünk el itt attól, hogy e szakértő még a mohácsi csata

időpontját (augusztus 29.) sem ismeri, és önkényesen lerövidíti ahalottkeresés megtörténtének időpontját, mert még furább jelen-ségről van szó itt: a "lehetetlen" fogalmával való elterjedt vissza-élésről, a "nem lehetetlen"-nek bizonyítékul való felhasználásáról.E sajátos és széltében elterjedt "bizonyítás" a következő, kimon-datlan logikai látszatra épül:

a/ Valójában a lehetetlen sem lehetetlen.b/ Ami nem lehetetlen, az lehetséges.c/ Ami lehetséges, az valószínű.d/ Ami valószínű, az jószerivel bizonyosnak fogadható el.

Vagyis: ami lehetetlen-e mesterfokú, kimondatlan rabuliszti-ka szerint az bizonyos!

Ha mi nem a lehetetlenre építünk, úgy alighanem be kell lát-nunk, hogy a friss sir és a friss (teljesen romlatlan) hulla közt ösz-szefüggésnek kell fennállnia, azaz: a jelentés "friss sírdomb"-jában egy szerencsétlen ifjú friss hullája feküdt; akárkié, de nemII. Lajos király három hónapja bomladozó hullája.

Miként került e sértetlen testű ismeretlen ifjú a frissen hantoltsírba – kétségkívül a Czettrich Ulrik érkezése körüli időben – kitudná? Működnek a történelemben olyan erők, amelyeknek cél-jaik érdekében semmilyen élet sem drága.

A Czettrich által fellelt és azonosított állítólagos királyi hullaegy további szembetűnő sajátossága: teljesen mezítelen, nincsrajta semmilyen, királyi voltára, származására utaló jel. Se rajta,se a síron.

267

Ismeretlen kezek gondosan eltávolítottak róla minden sze-mélyi-tárgyi jelt, amelyről kilétére lehetett volna következtetni:így egyedül Czettrich Ulrik bizonykodása azonosította a királlyalaz ismeretlen hullát.

Néhány szó Czettrich Ulrikról

A Sárffy-féle jelentés szerint Czettrich Ulrik, Mária királynébizalmasa látnoki képességekkel rendelkezik:

1. Már távolról felismeri azt a helyet, ahol – szerinte -a királyteteme hever, tehát azt a helyet, ahol- állítólag -II. Lajoskirály elesett.

Honnan tudhatja ezt? Megfoghatatlan, hiszen ezt csak akkortudhatná, ha az ütközet során s a király állítólagos halálakor ottlett volna II. Lajos király közelében.

De még akkor is! Ráismerni a csata dühöngő forgatagában sa kétségbeesett és végzetes menekülés körülményei közt az egy-szer látott helyre, méghozzá jókora távolból- több mint képtelen-ség.

Ám Czettrich Ulrik ragadozó sasszeme – ha hihetünk a je-lentésnek – mégis megteszi ezt.

"még oda sem értünk – írja Sárffy –, már Czettrich ujjávalmutatta meg a helyet".

2. Még tán ennél is hitelesebb, amit Czettrich a következők-ben művel: a mély iszap alól – amely olyan mély, hogyhullákat is rejthet – kiemeli Lajos király fegyvereit.

Valójában szerfölött különös jelenet tanúi vagyunk: megpil-lantják "egy ló tetemét a mocsárban"; Czettrich úgy véli, Lajosteteme is ott van s beugrik és az iszap alatt keresi "a királyi hullátkísérőivel együtt": ebben téved ugyan, a hullát nem találja, de el-képesztő helyismerete csalhatatlan: megtalálja a király fegyvereit.

A mocsárnak, amelyben hullák rejtőzhetnek, legalább lábszá-rig kell érnie: Czettrichnek tehát jóformán arcát is bele kell merí-

268

tenie a mocsárba, hogy kinyújtott karral elérje a király állítólagosfegyvereit. Bárki beláthatja, hogy ilyen körülmények között ke-resgélni, méghozzá eredményesen, több mint fantasztikum – aképtelenségek birodalmába tartozik.

3. A friss sírhant megpillantása kor Czettrichet fogja el "istenisugallat", hogy abban fekszik a király: az tanúsítja ezt,hogy Czettrich ér legelébb a sírhoz, különben is ó irá-nyítja ezt az egész tetem keresést, és odaérve ó kezdirögtön puszta kézzel lekaparni a hulláról a földet:Czettrich tehát előre "megérzi", hogy Lajos király fekszikott, noha megmagyarázhatatlan, miként és miért került ahárom hónapos királyi tetem a frissen hantolt sírba.

4. Mihelyt előkerül a holttest jobb lába, Czettrich máris csal-hatatlanul felismeri "egészen bizonyos" felkiáltással a láb-szár alapján II. Lajost, s mintegy megindultságának, oda-adó hűségének jeléül - csókolgatni kezdi a hulla lábát.

Czettrich ezúttal is "előrelát", mert a sírban – legalábbis azbizonykodása szerint – csakugyan a király fekszik;

5. Noha a friss sírból előkerülő hulla arca – miként a jelentés-ből ez határozottan, habár közvetetten kitűnik – nem azo-nosítható a királyéval: az azonosítás nem az arc, hanem afogakon levő rejtélyes és meghatározatlan jelek alapjántörténik meg ("aztán arcát lemostuk, és egész pontosanfelismertük azokról a jegyekről, melyek őfelsége fogainvoltak").

Ha jól megfigyeljük, Czettrich mintegy előtte már az esemé-nyeknek: mindent előre tud és előre lát.

Ami kimaradt a jelentésbőlA Sárffy-féle jelentés, miként láttuk, meglehetősen részletes.Két alapvető, elemi tény azonban hiányzik a jelentésből: a

pontos hely- és időmegjelölés.

269

Bármiről tudósítsunk is, sarkallatos követelmény a hol, mi-kor, kivel (történt) megjelölése.

Aligha kétséges: maga Sárffy Ferenc is tisztában van ezzel,hisz jelentése végén ott a keltezés. "Győr várában, 1526. decem-ber 14."

De azt már nem közli, mikor érkezett hozzá Czettrich Ulrik, sazt sem, mikor értek ki a feltehetően Mohács-környéki mocsár-hoz, és arról is megfeledkezik, hogy jelölje a hulla Székesfehér-várra vitelének napját.

Három nagy fontosságú időpont megjelölését mulasztja hát elegymásután.

Véletlen ez vajon?Czettrich megérkezésének időpontját a ködös "a napokban"

megjelölésbe burkolja ("A napokban a királyné elküldte hozzámCzettrich Ulrikot").

A mocsárhoz érkezés napját teljesen elnyeli.A Székesfehérvárra érkezés időpontját a következő formulá-

val üti el:"Midőn Székesfehérvár elé értünk...".Még ennél is beszédesebb, mondhatnánk: árulkodóbb a szín-

hely pontos megjelölésének gondos elkerülése: A színhelyre ígyvezet be: "mikor ahhoz a helyhez értünk..."

Vagyis: úgy tesz, mintha előzőleg már meghatározta volna atetemkeresés helyét; ezt azonban hiába keresnénk.

Később ugyanezt a bevált, ködösítő formulát alkalmazza:"Nem messze ettől a mocsártól..."Milyen mocsártól? Nem tudjuk meg. Még csak a leghalvá-

nyabb utalást sem kapjuk erre vonatkozólag. Még annyit sem,hogy vajon egyáltalán Mohács környéki mocsárról van-e szó?

A "mocsár" szó többször szerepel a jelentésben, de mindigegyedülálló csupaszon, az általánosság ködében ("megláttuk egyló tetemét a mocsárban"; "nem törődve a mocsárral"; "Nemmessze ettől a mocsártól").

Túl következetes mindez ahhoz, semhogy véletlennel magya-rázhatnánk: a konkrét hely és idő megjelölésének elkerülése al-kalmas rá, hogy ellenőrizhetetlenné, megfoghatatlanná tegye az

270

elmondottakat, s következetes keresztülvitele épp ezért feltételezia szándékosságot.

A Sárffy-féle jelentés készítői azonban, nem lévén elméletiszakírók, aligha lehettek az elméleti tudatosságnak azon a fokán,hogy elvi megfontolásokból mellőzzék, céljaik érdekében, a hely-és időjelölést.

Őket csak konkrét okok kényszeríthették erre. Csak az, ha ajelentés elkészítése során olyan tényekbe ütköztek, amelyek való-sággal rákényszeríttették őket a hely- és időmegjelölések elhagyá-sára.

Bizonyításunknak ez az achillesz-pontja, hiszen bizonyítá-sunk nélkül ez csonka volna.

Reménytelen feladatnak tetszik, hogy mintegy a jelentés so-rai mögé pillantva, föltárjuk a mögötte húzódó titkos elgondolá-sokat.

Szerencsére ez mégis lehetséges, méghozzá oly módon, hogykülön tudjuk bizonyítani a pontos időmegjelölés, külön a pontoshelymegjelölés elhagyására vezető okokat.

A titkos háttér – okokat történelmi eseményekkel világíthat-juk meg.

Vegyük csak a legszükségesebb tényeket.Magyarország királyának, II. Lajosnak nyoma veszett a moh-

ácsi ütközetben. Senki sem tudja pontosan, mi történt a királlyal, sa legkülönfélébb hírek özöne szállong. Egy azonban bizonyosravehető: a király életét vesztette. Új király választása szükségeshát. Ehhez azonban elengedhetetlen előfeltétel a kézzel foghatótárgyi bizonyosság; a halott király teteme. Az új király megvá-lasztásához tehát elő kell keríteni a halott király földi porhüvelyét.

Zápolya, az elsőszámú király jelölt enélkül nem léphet trónra.Mivel pedig mint tudjuk, Zápolyát 1526. november 5-én a

székesfehérvári országgyűlés királlyá választotta, november 10-énpedig megkoronázta, bizonyos, hogy ezt megelőzően fel kellettkutatni II. Lajost, és meg kellett történnie a halott király eltemeté-sének.

Olyan logikai-történeti szükségszerűség ez, amelyet az éssze-rűség alapjáról senki sem tagadhat.

271

Épp ezért feltétlenül hitelesnek kell elfogadnunk SzerémiGyörgy erre vonatkozó tudósítását, amelynek szigorúan idetarto-zó részeit kivonatosan idézzük:

"Másrészt küldött a vajda (Szapolyai - G.K.E.) embere-ket, hogy keressék meg Lajos király holttestét a csataté-ren. És volt a királynak egy nagyon, kedves káplánja,név szerint Tatai Miklós; őt küldte ki János vajda. Esmegtalálva a holttestet már Székesfehérvárra szállítot-ták. Es amikor meghallotta ezt János vajda, Tornai Ja-kab útján azonnal koronát készíttetett színaranyból azaranyművesekkel, s utasította őket, hogy minél gyorsab-ban készítsék el. Azután elindult Budáról, hogy meghal-lotta, hogy Lajos király holttestét megtalálták, s hogy akorona már elkészült.""Azután pedig az egyháziak mindent elrendeztek, amiszükséges volt Lajos király temetéséhez. En odaszalad-tam uramhoz, Lajos királyhoz, hogy lássam és tapaszta-latot szerezzek. Dávid János, Tatai Miklós voltak igazikáplánjai Lajos királynak.Itt már, kedves olvasó uraim, jól figyeljétek írásban tettnyilatkozatomat Lajos király haláláról. Amikor testét né-zegettük, három szúrást találtunk; cseh karddal volt át-döfve. Mi papok csak titokban vizsgálhattuk meg, s nemvolt szabad másoknak elmondanunk János vajda miatt.Így történt Lajos király halála. Biztosan fel tudjuk azigazságot tárni János király halála után (...)""Ily módon láttam én előbb említett káplán-társaimmal ahárom szúrást testén; arany kereszt függött a nyakán,vékony ruhában és ingben volt, amint levetkőztették, s azujján jegygyűrű volt még tanúságul.""Azután pedig Lajos királyt kiemelték, s szombaton,Szent Márton hitvalló előünnepén felöltöztették öt a püs-pökök dalmatikába, lábára szandált húztak, fejére szín-arany diadémot tettek és ünnepélyesen megemlékezésttartottak lelkéért, szerzetesek és papok áldozatot mutatvabe érte (...) Azután egy márvány sírba helyezték."(Szerémi 110-113)Fentiek szerint mindennek még 1526. november 5., azaz

Zápolya királlyá választása előtt kellett végbemennie.

272

Ámde az országot pusztító és feldaraboló erők immár gátta-lan tevékenysége folytán kísérteties jelenségekre, az eseményekkísérteties megismétlődésére került sor. A Székesfehérvárott tör-vényesen, a hagyományoknak megfelelően megtartott királyvá-lasztás után még egy hónap sem telt el, és 1526. december elsejénPozsonyban új király választást tartottak: a megvesztegetéssel,csalással, árulással előkészített pozsonyi rész-gyűlés oligarchiái atörvényes uralkodó, János király ellenében Habsburg Ferdinándot"választották" az ország királyává.

Volt hát két ellenkirály. (S miként az előzőekből láttuk: ezmindenkor a romlás csalhatatlan jele.)

Am az eseményismétlődés még korántsem merült ki ebben.Két éld király lévén, a különös körülmények nyomására – megkellett kettőződnie a szerencsétlen halott királynak, II. Lajosnakis.

A mohácsi csatában eltűnt királyi tetem felkutatására kikül-dött csoport hiába tért vissza a szerencsétlen II. Lajos tetemével,alig két hét elmúltával újabb halottkutató csoport indult – ezúttalaz exkirályné, Habsburg Mária megbízásából- a királyi tetemmegkeresésére.

S mit ad az ég? Ha azok megtalálták a halott király tetemét –megtalálták emezek is.

Hiába temették el Zápolya hívei II. Lajost Székesfehérvárott;három héten belül ugyanitt hasonló ünnepélyességgel ismét elte-mették II. Lajost.

Hihetetlen, de így igaz. Megismétlik a temetést!Ilyesmi persze csak a bolondok házában fordulhat elő, nem

pedig egy koronázó székváros, az ország nyilvánosságának színeelőtt.

Márpedig tagadhatatlan tény: két jelentés számol be a királyiholttest felkutatásáról és megtalálásáról és ünnepélyes eltemetésé-ről.

Mindkettő szerint Székesfehérvárott történt, mégpedig azértitt, mert másutt nem történhetett. Székesfehérvár volt ekkor a ko-ronázó székváros, és itt volt a magyar királyok ősi temetkezőhe-lye: mindkét félnek ide kellett temetnie hát – ha akarta, ha nem –a maga II. Lajosát.

273

Miként az olvasó sejti, volt azért egy-két bökkenő. S most nebeszéljünk arról, mit szóltak volna a székesfehérváriak – a tiszt-ségviselő előkelőségek és a köznép az annak rendje és módja sze-rint eltemetett és békében nyugvó király újból való eltemetésénekabszurd színdarabba illó parádéjához, illetve a temetési szertartásmegismétléséhez egy második II. Lajossal, csupán egy tényt ve-gyünk: miként rendezhették volna meg Mária exkirályné, illetveHabsburg Ferdinánd hívei ezt a temetési paródiát – a János ha-talmában levő Székesfehérváron!

Kell-e mondanunk? – sehogy!És ez fejti fel a titkát, hogy miért kerüli a Sárffy-féle jelentés

a konkrét, pontos időmegjelölést, mégpedig nemcsak az indulás-nál és a királyi tetem állítólagos megtalálásánál, de a Székesfe-hérvárra érkezésnél is:

"Ezután a jó Isten segedelmével útrakeltünk, s mindenüttháborítatlanul utaztunk. Midőn Székesfehérvár elé ér-tünk, Czettrich előrelovagolt, s a városi bírónak és atöbbi rendnek előadta, hogy kit hoztunk, s erre ezek, mintillett, az egész papsággal együtt ünnepi menetben kijöt-tek a városból, a király koporsója elé. Végül a felségholttestét bevittük a városba, s a prépostság házában egypajzsra kiterítettük nagy tisztelettel. Felnyitottuk ezutána koporsót, s megmutattuk a város bírájának, aki szinténfelismerte benne urát, azután újra bezártuk a koporsót, sátadtuk Horváth Mártonnak megőrzés végett."Miért kerülik a Sárffy-féle jelentés megszövegezői ilyen be-

tegesen a pontos időjelölést és általában a konkrétumokat? Az okitt: kísérlet a két temetés -a valódi és a kieszelt – bizonyos fokúegybemosására. Rákényszerülnek erre, hisz épelméjű emberrelbajos volna elhitetni ezt a második temetést; a szövegnek tehátmódot kell adnia a két temetés egybekeverésére. A tökéletesmegoldás persze a teljes egybeolvadás volna, illetve a lemondás emásodik fiktív temetésről, elemi érdekei azonban rákényszerítik aHabsburg-pártot e sokrétű és bonyolult fikcióra. A Sárffy-féle je-lentés részben Mária exkirályné, Habsburg Ferdinánd nővérerehabilitását szolgálja, s azt akarja tanúsítani, hogy Mária királynénem követett elmulasztást halott férjével szemben, hiszen, íme –legalábbis a Sárffy-jelentés szerint – ő is embereket küldött férjetetem ének felkutatására, és azt -a jelentés szerint – meg is találta.

274

Fő célja azonban e manővernek politikai volt, és valójában arralett volna hivatott, hogy János király megválasztását törvényte-lennek tüntesse fel és hiteltelenítse. Ha ugyanis ez a Habsburg-párt által papíron konstruált fiktív király temetés a későbbiekben– bármilyen módon és bármilyen eszközökkel – dokumentálható,úgy bizonyítható, hogy az ország két ellenkirálya közül nemHabsburg Ferdinándot, hanem Zápolyát választották meg tör-vénytelenül, s Zápolya ily módon detronizálható. Ha ugyanisCzettrichék, Mária exkirályné emberei találták meg az igazi II.Lajost, úgy Zápolya törvénytelenül, csalás, hamisítás útján jutott atrónra egy ál-király tetem és egy ál-király temetés segítségével.

Később azonban a körülmények alakulása folytán a Sárffy-féle jelentés ilyen értelmű felhasználása szükségtelenné vált, ésígy ez történelmünk egyik bedöglött aknája maradt.

Így jutottunk el végső, rejtett okához annak is, hogy e nagyagyafúrtsággal kieszelt jelentés ból miért hiányzanak a pontoshelymegjelölések.

A jelentést a maga teljes egészében íróasztalnál tákolták ösz-sze, s készítői egyszerűen nem tudták, hogy például milyen nevűmocsarat írjanak be.

Szarvashibát követtek el a jelentés összeállítói azáltal is,hogy fiktív halottkutatásuk színterét nem egyeztették Czettrichkorábbi elbeszélésének színhelyével, illetve, hogy megfeledkez-tek Czettrich elbeszéléséről.

Czettrich ugyanis a mohácsi csatából való menekülése utánazon frissiben beszámolt Mária királynénak II. Lajos halálánakkörülményeiről. Szavait Thurzó Elek és Da Burgio pápai nunciusjegyezte fel és közölte 1526. szeptember 5-én – tehát alig hatnappal a nagy tragédia után – kelt jelentésében:

Da Burgio pápai követ jelentése:"Múlt hó 29-én, szerdán, őfelsége megütközött a török-kel, s a csata a mieink tökéletes vereségével végződött.Őfelségéről azt beszélik, hogy vitéz küzdelem után ép-ségben távozott a harctérről, de nem tudni, hogy hová.Ez a hír volt itt elterjedve, s ez tartotta magát három na-pig. De akkor megérkezett Czettrich Ulrik, a király ka-marása és legbizalmasabb embere, s elmondta, hogyőfelsége vele és Aczél Istvánnal (barátom, ki Rómábanvolt a szent évben, és őszentségével is beszélt) megmene-

275

kült a csatából, menekülés közben elértek a Duna egy ki-csi ágacskájához, de midőn át akartak kelni, a király lo-va megbokrosodott, felágaskodott a vízben, őfelsége pe-dig, kinek nehéz volt már a páncél, s fáradt is volt, le-esett, és belefulladt ebbe a patakba. Mikor Aczél Istvánlátta, hogy a felség veszedelemben van, utána ugratott,de ó is megfulladt."Észrevételeink:

1. De Burgio nem holmi felelőtlen szóbeszéd nyomán mondjael itt a történteket, hanem magának Czettrich Ulriknak aszemélyes beszámolója alapján.

2. A királyt eszerint ketten menekítik ki a csatából: CzettrichUlrik és Aczél István.

3. A király halálának színhelye: "a Duna egy kicsi ágacská-ja", illetve a Dunába ömlő megnevezetlen patak torkolat.

4. Mocsárnak, mocsaras résznek itt nyoma sincs, s a jelzettkörülmények folytán mégcsak a talaj elvizesedéséről semlehet szó: a király lova itt bokrosodik meg és ágaskodikfel; a megbokrosodás lónál hőkölést, toporzékolást, fel-ágaskodást jelent.

5. A lováról leeső király belefullad a vízbe, a patak vizébe,tehát nem mocsárba fullad.

6. Nem tudni, mi történik a király lovával, kiúszik-e, vagyúgyszintén a vízbe fullad? A Sárffy-féle jelentés, szerint akirály lova is megfullad, hisz

ott találják a király döglött lovát. Ámde, hogy a lovasátólmegszabadult ló a vízbe fulladhasson, ahhoz legalább 2-21/2 méter mély víznek kell lennie.

Ilyen mély patakvíz a torkolatban kétségkívül belesodorja akirály tetemét a Dunába. 7. A víz jelzett mélységét tanú-sítja, hogy a király másik kísérője, Aczél István lovastulugrat a vízbe II. Lajos után. Ha ugyanis a víz sekély, úgyAczél István semmiképpen sem érheti el lóhátról a vízbemerült királyt, csak ha leszáll lováról; célszerűbb hát ésbiztonságosabb, ha ez esetben gyalog ugrik a vízbe a ki-rály után.

276

8. Aczél István lova nem bokrosodik meg, mint a királyé, ígyhát, mikor ura után ugrat, hogy azt kimentse, semmi okrá, hogy ó is leforduljon, lezuhanjon lováról, s ó is bele-fulladjon.

9. Mindez csalhatatlanul jelzi, hogy a víz itt olyan mély, hogyaz ember lovastul is elsüllyed benne.

10. Világos hát, hogy ez a víz semmiképpen sem poshadha-tott, mocsarasodhatott el a következő hetekben, illetve: eza környék, a Dunába ömlő mélyvizű patak torkolatasemmiképpen sem mocsarasodhatott el.

11. Da Burgio jelentéséből egy különös hiány is kitetszik: Azelsőszámú kísérő, Czettrich Ulrik cselekvésének hiánya.Czettrich a király halálos veszedelmének perceiben nemugrat a király után: semmit nem tesz a megmentésére.Ráadásul ez a látszat Czettrich szavai nyomán alakul ki,hiszen Da Burgio az ő elbeszélését szövi jelentésébe. Saj-nálatos oka lehet erre.

12. Szavai ellenőrizhetetleneknek tűnnek, hisz ő az egyetlenszemtanú.

Vajon mi mindebből valós, és mi valótlan? Tisztázható-emég ez egyáltalán? Vizsgálódjunk hát tovább.

Több sajátosság ötlik szemünkbe.A király csatából való kimenekítésének célja: életének meg-

mentése.Az eredmény: a cél fordítottja: II. Lajos király halála.Másként fogalmazva: a király élete a csatában veszedelem-

ben forog, ezért kimenekítik a csatából, a veszedelemből. A ki-mentés ára: halál.

Vagyis, fordított szemszögből: ha a király nem futamlik el acsatából életben maradhat, így sorsa beteljesedik.

A tömegveszedelemben – ahol arat a halál – nem éri baj, me-nekülése életébe kerül.

Más szóval: II: Lajos nem a veszedelemben, hanem a vesze-delem elmúlta után pusztul el.

Nem furcsa ez? Nem süt ki ezekből a sajátosságokból vala-miféle megkomponáltság, emberi akarat működését sejtető szán-dékosság?

277

Tüstént felvetődik az ellenérv: mi értelme lett volna ennek?Egyszerűbb lett volna azt mondani: II. Lajos király a csatábanesett el.

Ez az eshetőség azonban csak látszólagos: ez esetben megkellett volna a holtak közt találni a király tetemét, az pedig nemvolt a harcmezőn. A királyt meg a csatában orvul megölni, kísé-rete, apródjai, testőrzői közt lehetetlen lett volna. Maga az ütközettehát – ha bárki is bármilyen okból a király életére tört – semmi-képp sem volt alkalmas a király elrekkentésére.

Ha ez bárkinek is érdekében-szándékában állt, úgy el kellettőt távolítania az ütközet kavargó embersokadalmából, ki kellettragadni őt, s el kellett szigetelni ót környezetétől, hogy titkon vé-gezhessenek vele.

Íme, hátborzongatóan ismét visszatért a megkomponáltság,az emberi tudatos szándék működésére utaló cselekmény-irányultság.

Mert pontosan ez történt, ha hihetünk Czettrich Ulrik DaBurgio megőrizte beszámolójának: ketten "menekítik" Lajos ki-rályt a mohácsi csatából, mindössze ketten: a magyar Aczél Ist-ván és a cseh Czettrich Ulrik.

Miért hátborzongató ez?Mert mindinkább erősödik bennünk a felismerés, hogy titkos

akarat mozgatja a háttérből a bábokat.S mert az események pergő kockáit követve mindinkább ki-

bontakozik szemünk előtt az a folyamat, amelyet a kriminalisztikanyelvén az áldozat elszigetelésének, az elszigetelt környezetmesterséges létrehozásának neveznek, s amelynek lényege: vala-milyen ürüggyel kicsalni (vagy erőszakkal kivinni) a kiszemeltáldozatot szokott környezetéből, s aztán – szem- és fültanúk híján– végezni vele.

Ketten kísérték a királyt, mindössze ketten.A tragédia lezajlása körüli időpontban, azzal egyidejűleg,

vagy éppenséggel azt megelőzően – a kísérők száma egyre apadle: Aczél István, Da Burgio pápai követ barátja – életét veszti.

Az elszigetelt környezet teljessé válik. A három lovas közülcsak a cseh Czettrich marad életben: d tudja egyedül, mi történt;azt mond, amit akar.

278

Tatai Miklós plébános szerint – s ezt Szerémi György meg-erősíti – II. Lajos titokban megvizsgált holttestén több, háromélűcseh kardtól származó szúrást találtak.

Czettrich azt mondja: a király lova megbokrosodott, s a Du-na-ágba zuhant és megfulladt. Aczél István utána ugratott és ó isvízbe fulladt, így maradt hármójuk közül egyedül Czettrich élet-ben.

E ló megbokrosodásról szóló mese első pillanatra hihetőnektetszik: vad csatából menekültek lovaikat hajszolva, így esett mega baj.

Az ám, csakhogy már messze jártak a csatamezőtől. És senkisem üldözte őket. Semmi okuk nem volt rá, hogy eszeveszettenszáguldjanak. Ha meg nyugodtan kocogtak, mitől bokrosodottmeg a király lova?

Thúrzó Elek kincstárnok azt írja – feltehetően Czettrich sza-vai nyomán –, hogy a király a csatában sértetlen maradt, lovaazonban súlyosan megsebesült.

Lajos király eszerint súlyosan sebesült lovával versenytnyargal két sértetlen lovú kísérőjével, mi több, meg is előzi őket,s így ugrat – súlyosan sebesült lovával -a Duna-ág árkába, hogyott halálát lelje.

A képtelenségek betetőzéseként láttuk, hogy Aczél Istvánugyancsak lovastul ugrat a nehéz páncéljában már a víz alá merültkirály kimentésére.

Képzeljük el, ahogy lova körül felkavarodik, felhabzik a víz:miként akarja így a víz alá merült királyt megtalálni, kivált, hogy– a jelzések szerint már este van.

Tudjuk: Aczél István is – lovastul? – vízbefulladt, legalábbisCzettrich szerint.

Czettrich pedig, a derék, hűséges Czettrich, az első számú bi-zalmas ember – miként ez saját beszámolójából is kitetszik – kis-ujját sem mozdítja a vízbefúlók kimentésére, hanem, mint akilegjobban végezte dolgát, nyargalton-nyargalvást száguldNeszmény felé, hogy ott 1526. augusztus 31-én, tehát nem egé-szen két nappal a mohácsi csatavesztés után a Budáról Pozsonyfelé menekülő királynéval találkozzék.

279

Nagy kérdés: honnan tudta az esti Dunaparton magára maradtCzettrich, hogy a Budán hagyott királynét már Neszmélyen talál-ja?

Még nagyobb rejtély: a mohácsi katasztrófa augusztus 29-énaz esti órákban teljesedett ki, miként juthatott hát rengeteg mál-hájával és kíséretével Habsburg Mária, az exkirályné már au-gusztus 31-én a tatai járásban, Komáromtól nem messze fekvőNeszmélybe?

Továbbá: miért nem küldi tüstént vissza Czettrichet férje te-temének a Duna-ágból való kiemelésére? Miért várt ezzel közelnegyedévet, s miért csak Habsburg Ferdinánd december l-i király-lyá választását közvetlenül megelőző napokban küldi kiCzettrichet?

Minderre (és még sok más, nem is érintett kérdésre) itt nemtérhetünk ki. De talán ennyivel is érzékeltetni tudtuk a bomlasztótitkos erők Mohács előtti munkáját.

Hogy Czettrich Da Burgio feljegyezte első beszámolója körültávolról sincs minden rendben, azt maga Da Burgio is érzi éséreztetni akarja, mert idézett jelentését a következő meglepő for-dulattal fejezi be:

"Vannak ugyan, akik azt állítják, hogy a király tovább iseljutott, mint addig a patakig, amelybe a kamarás szerintbelefulladt, de azért sokkal hihetőbb az előbbi magyará-zat, mert a csata napja óta már egy hét eltelt, s őfelségé-ről még mindig nem hallani semmit. Ha életben volna,akkor hírt ir kapunk róla."Ha valamicskét is értünk a diplomáciai nyelvhez, úgy arra

kell gondolnunk, hogy Da Burgio zárómondatának valódi jelenté-se: óvatosságra intés és kételyek kifejezése.

Es hogy a kép teljes legyen – II. Lajos király halálának vanmég egy korabeli variánsa.

II. Lajos halálának harmadik egykorú változataSzerémi György Magyarország romlásáról c. munkájában

közli Tatai Miklós káplán Verancsics Antalhoz írott levelét. Eb-ben a következőképpen számol be II. Lajos király haláláról:

"Lajos királyt... békésen vezették a Csele mocsáron át, selvitték Szekcső faluba, a plébános házába. Az éjszaka

280

nagyon sötét volt és esős; két nagy mérföldre volt az ahely, ahonnan jöttek. A plébános szobája meleg volt, sott Lajos királyt kivetkőztették ércpáncéljából és sisakjá-ból. Míg Lajos király fáradtan ült, hamar készítettek nekikis ennivalót, hogy már egyék. Mondta Tomori Pál:Egyék hamar királyi felséged, mert a törökök gyorsanutánunk sietnek. – És Szepesi Györgyhöz szól: Nagysá-god menjen szállására, én is hasonlóképpen az enyémre.Ne késelkedjünk, mindjárt lovagolnunk kell Buda felé. –Én kész vagyok - mondja György -, menjen csak tiszte-lendő uraságod a szállására, én bizony a királyt megvá-rom.Tomori Pál elsietett szállására szolganépével, lámpá-sokkal. Azután pedigGyörgy mondja Lajos királynak: Te táncos király! Teparázna király! Te igazságtalan király! Elvesztetted Ma-gyarországot s a mi atyai jogunkat Lőrinc herceg összesbirtokaira, aki lekötötte magát magtalanságra, s így a miatyánk is viszont neki. – Lajos király mondja: Nem az énakaratom, hanem a mágnásoké és főpapoké. – Megra-gadta a királyt dühösen hajánál, s mindjárt jobb oldalá-ba három helyen beledöfött a háromélű cseh karddal.Czcttrich és a királyi felség más kamarásai megijedtek, sTomori Pál szállására futottak, s mondták nagy hangon:Gyorsan, gyorsan, nagyságos uram, mert megöli Lajoskirályt Szepesi György. – Hogy ezt hallotta a bécsi érsek,azonnal felkelt, s tombolva rohant csapatával SzepesiGyörgy ellen, s ó viszont őt ölte meg. Hogy ezt meghal-lotta Szepesi György hadnagy, amivel a nagyobb részGyörgy-párti volt, viszont Pál érseket ölték meg. És azéjszaka nagyon sötét volt; házakat gyújtottak fel tűzzel afaluban, s a tűz lángja mellett több mint két óráig tart()tta harc mindkét részről. És oly nagy volt a zaj, hogy kétmérföldre elhallatszott a levegőben kiáltozásuk.Úgy mondják, hogy a törökök császárának csatájábannem esett el annyi katona Mohács mezején, mint Lajoskirály halálának óráján. György csapata megmaradt;Tomori Páléból kevesen menekültek el.Az előbb mondott György hadnagya és népe tanácsottartott, s a nevezett György meg Pál, főembereketugyanott a falu templomában egy márványsírba tették.

281

Es a királyt lepedőbe göngyölték mezítláb és fedetlenfejjel, a királynétól készített aranyos ingében, nyakábanvékony aranyláncon függő kis kereszttel, s a házasságihűség aranygyűrűjével ujján; mindezt rajta hagyták jelüla megismerésre. Azután beburkolták vértől ázott sajátruháiba, s mint valami vértanút vitték éjfélkor vissza a tópartja alá, közel a Csele faluhoz. Es kis gödröt ástak ne-ki éjjel, lámpák fényénél, s ót ott hagyták.És ott feküdt a szegény Lajos király Keresztelő János fő-vételének napjától Szent Márton hitvalló napjáig. (...)Ezekután kezdett János vajda tudakozódni Lajos király-ról, mintha nem tudná (mi esett vele G.K.E.) Es ezutánaz udvari emberek közt terjesztették az udvari emberek,hogy egy halász megtalálta testét egy gödörben elmerül-ve a Csele tó mellett, Lajos királyt. Es elküldött minket,két káplánt érette kocsival, s így találtuk meg ót ugyan-azon módon, mint meg van írva róla fent. És testét szagnélkül vittük Székesfehérvárra a temetésre. János vajdaBudáról készíttetett neki száz arany forintból egy nagyonszép koronát aranyművesekkel s tisztességgel temette el,mint királyt illik, s mint az ó kegyes urát, Szent Mártonhitvalló napján, szombaton. Es önmagát vasárnap koro-náztatta meg a magyarok királyává, akit végül legkevés-bé tiszteltek és féltek."Szerémi György a következőket fűzi Tatai Miklós káplán le-

veléhez:"Amikor testét nézegettük, három szúrást találtunk; csehkarddal volt átdöfve. Mi papok csak titokban vizsgáltukmeg, s nem volt szabad másoknak elmondanunk Jánosvajda miatt.""Ily módon láttam én előbb említett káplántársaimmal ahárom szúrást testén; arany kereszt függött a nyakán,vékony ruhában és ingben volt, amint levetkőztették, s azujján jegygyűrű volt még tanúságul."Van még Szeréminek egy roppant fontos megjegyzése, amely

arra utalni látszik, hogy a királyi udvarban némelyek előre tudták,hogy Lajos királyt megölik a háború során: "a csillagjósok ki-mesterkedték neki, hogy ne menjen háborúba, mert Otthagyják."

Ha nem hiszünk a misztikus megérzésekben, ez a megjegyzésmintha a Lajos király elleni udvari összeesküvésre utalna.

282

Egy újabb megjelent munka szerint:"Levéltári kutatások felfedték, hogy a dunaszekcsői plé-bános feljegyzése szerint Czettrich Ulrik, a királyné ka-pitánya ölte meg Lajos királyt, és csak később helyeztékel a Csele-patak mellé." (Dr. Zakar András Elhallgatottfejezetek a magyar történelemből, Svájc 1976.)Jászai Pál viszont arról tudósított (A magyar nemzet története

a mohácsi vész után c. munkájában), hogy a székszői templomban– tehát ugyanott ahová Tatai Miklós tudósítása szerint TomoriPált és Szepesi Györgyöt temették – történt ásatás során két holt-test maradványaira bukkantak.

Rövid összefoglalás és elemzésA Szerémi-Tatai-féle változattal háromra emelkedett a II.

Lajos halálának körülményeit ecsetelő részletesebb egykorú tudó-sítások száma.

Vajon a három verzió közül melyik az igazi; melyik felelmeg a valóságos tényeknek?

Talán helyes, ha itt – anélkül, hogy állásfoglalásra töreked-nénk – könnyebb áttekintés kedvéért sűrítetten összefoglaljuk ahalálával kapcsolatos fontosabb adatokat.

I.: II. Lajos bárom halálaa/ Lováról lebukva a Duna-ágba (Dunába ömlő patak torko-

latába) fullad. (Czettrich elbeszélése)b/ Megnevezetlen lapályon elterülő sekély mocsárba fullad.

(Sárffy-féle jelentés)c/ Szepesi György (Zápolya János testvére) öli meg három

kardszúrással. (Tatai Miklós káplán levele)

II.: II. Lajos király két holttestének eltérő adatai

Szerémi-Tatai-féle jelentés Sárfry-féle jelentésVértől ázott ruháiba és lepe-dőbe van göngyölve

Teljesen mezítelen

Testén aranyhímzéses ing,nyakában kis kereszt, arany-

Nincs rajta semmilyen ruha-darab, jel, dísz, ékszer, ami ki-

283

láncon, ujján jegygyűrű rályi voltára utalnaNincs szaga Teljesen romlatlan, semmilyen

része nincs feloszlóban: vado-natúj hullához hasonló

Jobboldalt három cseh kardtóleredő szúrás nyoma

Teljesen sértetlen, nincs rajtasemmiféle seb, még egy tűszú-rásnyi sem, csak egészen ki-csike az ajakán

Székesfehérvárott temetik el1526. november 5-e, illetveZápolya megkoronázása előtt

Székesfehérvárott temetik elHabsburg Ferdinánd 1526. de-cember l-i királlyá választásaelőtt

III.: Lajos király halálának három vagy négy színtereTermészetesen Lajos király három halála – ha hihetünk az

egykorú beszámolóknak – más-más színhelyeken ment végbe.Tatai Miklós levele szerint, miként láttuk, a királyt Székcső falu-ban ölték meg, s tetemét utólag szállították a Csele tóhoz, és ottegy üreget ásva elföldelték. E színhely vizsgálatát célszerű okok-ból itt elhagyjuk és csupán a másik hármat vetjük egybe.

Da Burgio levele Sárffv féle jelentésDunapart, Duna-ág; pa-taktorkolat

Dunának, Dunába torkolló pa-taknak nyoma sincs

Mély patakmeder árka, sfeltehetően fák, bokrok

Nyílt terep, lapály mocsárrész-lettel, távoli sírdombbal

Mélyvíz, amely két lovastnyel el lovastul

Sekély, legfeljebb fél métermélységű latyak (iszap), amely-ben Czettrich állítólag megta-lálja a király fegyvereit

Új, s a többiektől eltérő színhelyet ír le Brodarics is:"A mocsár is nem egyet nyelt el örvényeiben, sokan aztmondták, a király itt pusztult el. Azonban később egy me-redek part hasadékában lelték meg Mohács fölött, félmérföldnyire a Csele nevezetű falu alatt."

284

A színhelyek, miként látható, merőben különböznek, az elté-rések szembeszökőek, s aki ezt nem látja, az bizton összetéveszt-het egy buja folyóközt vagy őserdőt a sivataggal.

Épp ezért megdöbbentő és szinte hihetetlen, hogy a kutatásmég ezekre a kiáltó ellentétekre sem figyelt fel.

Miért volt elkerülhetetlen?Méltóbban aligha közelíthetnénk e szakasz lezárásához, mint

egy nemrégen megjelent, hivatalos történész könyvéből vett idé-zettel. Ezt a háttérbogarászást s a felesleges fürkészkedést kerül-ve, imponáló tömörséggel foglalja egybe a mohácsi csatáról al-kotott értékítéletét:

"A mohácsi csata végül is annyi pontos összefüggés,annyi kiszámítható következmény után egy véletlen mel-lett azzá, ami: II. Lajos király halálával, amely utat nyi-tott a kettős királyválasztáshoz, és ezzel Magyarországfeldarabolásának kezdete lett. Ez a véletlen mégsem rí kiaz összefüggések sorából: Magyarország adott helyzeté-ben oly végtelenül sok véletlen burkában üthette fel fejétaz elkerülhetetlen, hogy teljesen fölösleges azt fürkész-nünk, mi történik, ha élve marad a király."Mielőtt mélységesen fejet hajtanánk e sommás szaktudósi

ítélkezés előtt, kérjük olvasóinkat, nehogy ezt bárki is holmizagyva szóhabaréknak, agyrontó zűrzavarnak minősítse, vagy pe-dig a letargiába, mindenbe beletörődésre nevelés, s a gondolko-dástól való elriasztás példájának tekintse, mert ez – Anonymussalszólva – "nagyon is szép és elég illetlen dolog volna", hiszen nemerről van szó; ez a szöveg a maga nemében – nem habozunk ki-mondani – valóságos remeklés, hiszen olyan csapdákat állít agondolatnak, hogy a legagyafúrtabb rébuszgyártó is megirigyelné.Egyetlen mondat, sót mondatrész csapdájába zárja például a de-terminizmust a totális indeterminizmussal: az okszerű összefüg-gések kiszámítható következményeit a véletlen teljesíti ki, még-hozzá oly módon, hogy "ez a véletlen mégsem rí ki az összefüggé-sek sorából"; következésképp ez a véletlen is az összefüggések, apontosan kiszámítható következmények közé tartozik.

Továbbá az elkerülhetetlen alakjában megjelenő determiniz-mus – az oksági összefüggések lánca – csupán a "végtelenül sok

285

véletlen" burkából ütheti fel tétova (s kissé tán bizonyára nehéz-kes) fejét.

Vagyis a determinizmus az indeterminizmus csapdájábólpislog, a logika meg az ellentmondások csapdájából. Még rosz-szabbul jár azonban a középkori Magyarország. Senki se gondol-ja, hogy tragikus sorsát, feldarabolását, három felé szaggatásátholmi nagyhatalmi imperialista törekvések – így pl. a török világ-hatalom expanziója, illetve a Habsburgok évszázados aspirációjaMagyarország valamilyen módon való megkaparintására – és tit-kos összeesküvések okozták. Nem, nem csupán a véletlen, a vé-letlenek véletlenjének véletlenjétől függő véletlenek véletlenjéneka véletlenje, az elkerülhetetlen burkába ágyazódva; a szerző aztakarja éreztetni velünk, hogy Magyarországnak ennyi is elég, sor-sa a hajszál hajszálán függ, illetve végzete szükségszerű már ek-kor is. Miért szükségszerű? Erre nem kapunk választ.

A sok felesleges fürkészkedés pedig minek?Tegyük hozzá: II. Lajos király halála valóban elkerülhetetlen

volt. E veszélyből menekedőnek halálba vivő menekülése tagad-hatatlanul bizonyos előre elrendezettségre utal, s így aztán nemvolt számára kiút, nem volt számára menekvés.

A romlás lépcsőfokai.Összeesküvésre utaló egykorú jel elég akad. Idéztük Szerémi

megjegyzését az udvari csillagászokról, akik kereken megmond-ták: Lajos király nem jön haza a törökökkel vívott háborúból.(Honnan tudták?) De se szeri, se száma az erre utaló egykorúadalékoknak. A Mátyás halála után gyönge vezetők és rossz ta-nácsadók kezére jutott Magyarország a világhatalmi …

Ki hiheti, s miféle történetszemlélet hitetheti el ezt? Kősziklanem törhet szét hangya lábkarcolástól, birodalom sem rejtőzőszalmaszáltól: hatalmas romboló erők munkálkodása kell ahhoz,hogy bekövetkezzék az erózió, s annak nyomán a világ sorsárakiható, népeket saraboló-forgató omlás.

Mindenekelőtt a nemzettudatot, az önvédelem összetartópántjait kell fellazítani a közösségtagadó önzés, nemtörődömségés erkölcstelenség szellemével; e hajszálrepedésekben aztán meg-

286

fészkelhet az ártó szándék, a nem mindenkor látható árulás: aromlás titkos erői.

Véletlen? Véletlen irányítaná a történelmet? Bármit mondja-nak is a véletlen igehirdetői, a véletlen szerepe alárendelt; véletlenjellegű. Lehetetlen nem látnunk itt a hatalmas, titkos erők viasko-dását a kulisszák mögött, az esemény felszínen mozgó emberala-kok, egyedek és tömegek hátterében.

S ezeknek az erőknek érdekében áll a végbement események,történeti tragédiák valóságos okainak és hátterének eltakarása, abűnök eltitkolása, s ez valójában nem más, mint a végrehajtottbűncselekmény szellemi síkon való megismétlése, a bűntett fedő-rétege.

Az eset zárókövéül hadd álljon itt egy Táncsics-idézet:"A Báthory-párt által azon hír terjesztetett el, hogySzapolyai, ki a rászállt Ujlaky-féle örökség által szerfö-lött gazdaggá lett, a még mindig gyermektelen királyt jómódjával elrekeszteni, s ha nem is helyette királlyá, delegalább az ország kormányzójává lenni szándékozik;mennyiben volt ennek alapja bizonyossággal nem tudni.Ellenben tehát a Báthory-párt titkos egyesületet szőtt,amelynek célja vala Szapolyait megölni, s e célról magáta királyt is Thúrzó Elek Visegrádon értesítette, sót a ki-rályné rábeszélésénél fogva az ingatag ifjú király ebbebele is egyezett, s e célból mintegy 200-an alá is írtákmagukat a terv megvalósítására, de bármennyire titkol-ták is ez összeesküvést, kitudódott, s Burgio a királytfigyelmezteté, hogy hozzá nem illó, ha eképpen akarnáhatalmát növelni. Így álltak a dolgok, midőn Szulejmanaz országot mindinkább fenyegetvén, már a Száván átbejóni készült."

287

288

SZAPOLYAI JÁNOS HALÁLSZERZŐDÉSEA végzetes 1526-os évi mohácsi csatavesztés mögött rejlő

Magyarország elleni nemzetközi összeesküvés ismét előhozza azellenkirályok mély meghasonlást, válsághelyzetet tükröző jelen-ségét. Egy hónapon belül két király lép a trónra. 1526. november11-én Szapolyai János (1526-1540),

1526. december 1-én pedig Habsburg (I.) Ferdinánd (1526-1564). Ettől az időponttól pár éven át e két ellenkirály eltérő se-bességű életórája jelzi a magyar történelem ritmusát.

Az egyik, a gyorsabb pergésű, a Szapolyai Jánosé egy hosz-szú, fényben és árnyban váltakozó korszak végét jelezte, a másik,a lassú ritmusú, a Habsburg Ferdinándé egy új, hosszú, csaknemnégyszáz éves romlás- és gyászteli korszak kezdetét, a magyarságellen titkos háborút folytató álarcos hóhérkirályok korszakát.Szapolyai uralkodott összesen tizennégy évig, miként ez tábláza-tainkból is kitűnt, Habsburg Ferdinánd pedig harmincnyolc évig.

Habsburg Ferdinánd trónra-lépte -és ezzel az idegen, mind-végig magyargyűlölő Habsburg-dinasztia hatalomra kerülése – amagyar történelem végzetes fordulatát jelzi. Végeszakad az eddi-gi, titkos történelemi szívrohamokat jelző, gyors felpörgésekkelváltakozó király-ritmus is, s egyszeriben lassúvá, nyugalmassá,mondhatnánk egészségessé válik: A hosszú életű és hosszú ural-kodású királyok roppant, négy évszázados korszaka következik.Csakhogy ez a ritmus lassulás nem válik a magyar nép javára.Míg eddig romlás és épülés fent és lent többé-kevésbé együtt tar-tott, ettől az időponttól minél inkább hosszabbodik az uralkodókélete, annál inkább rövidül és fogy a magyar népé.

Szapolyai halálának drámájáról Szerémi György a követke-zőket írja a Magyarország romlásáról c. művében:

"Jöttek Ferdinánd királytól követek János királyhoz Er-délybe, s Perényi Péter elküldette az olasz fizikust Ferdi-nánd követeivel (...)"(Hadd emlékeztessünk itt, mint érdekes egybeesés re, hogy

közvetlenül halála előtt Mátyás királyhoz is ugyanígy érkezteknémet és olasz követek.)

"Már a király napról-napra kezdett felkelni ágyából, s apalotában időzött, amikor megjelent az olasz orvos

289

Perényi Péter levelével (...)""Hogy a követek a királynál megjelentek, ez gyorsanadatta elő küldetésüket gyengélkedése miatt, hogy ottnekutassanak (...)""Végül a király elfogadta az italt gyomra tisztítására.Hogy megízlelte, mindjárt földre esett, s a szegény királymondja: Fogjatok meg és tartsatok, mert ez az én utolsóételem és italom. – A követek már megkapták János ki-rálytól a választ, s az olasz orvos is visszatért a követek-kel Németországba.Azután a király haláltusában volt. Kassai János volt akamarása Boza Bence után. O csoda dolgokat látott éshallott a királyi felség szájából, borzasztó látomásokat,igen rút káromkodásokat. És, hogy nem egyhamar kap-tak észbe az udvaroncok, gyónás nélkül múlt ki a világ-ból."Fentiekhez a kötet egyik szerkesztője a következő megjegy-

zést fűzi: "Szapolyai János halálának ez a leírása egyáltalán nemfelel meg a számos szemtanúi leírásnak."

Tegyük fel: Szerémi tudósítása nem hiteles. Egyáltalán haj-lunk arra, hogy szemtanúi leírások bizonyság-értékét kétségbevonjuk. Ha ugyanis titkos mérgezésről van szó, akkor a vélekedé-seket jószerint az döntheti el, hogy az illető a jámborság, a jóhi-szemű könnyenhívés, illetve gyanakvás milyen fokán áll. Ha nemazonnal ható a méreg, mint az utolsó Árpád, Harmadik Endreesetében, úgy a nem szakértő szemlélődők jobbára betegségokozta fájdalmaknak veszik a mérgezési tüneteket, kivált az arzénés más hasonló szerek esetében. Gondolnunk kell Mátyás király-ra, aki az Olaszországból hozatott fügét lenyelve – valamint a Be-atrix "gyógyitalától" három napon át úgy üvöltözött – anélkül,hogy értelmes szót ki bírt volna adni –, akár az oroszlán, s néme-lyek mégis úgy vélték, hogy a csúz gyötri vagy szélütés érte. Kü-lön hír, ok, nyom nélkül a titkos mérgezést ki gyanítás.

Elképzelhető hát, hogy a szemtanúi leírások a bizonyításszempontjából érdektelenek. Talán helyesebb, ha a történelmi kö-rülményeket, az esemény-összefüggéseket fogjuk vallatóra, s be-érjük azzal, annyival, amennyit ezek mondanak.

290

Vajon ne hederítsünk az efféle (egyébként történeti tényekretámaszkodó) híradásokra sem, miszerint Habsburg Ferdinánd –"felbérli Haberdenatz Jánost a törvényes magyar király(Szapolyai) meggyilkolására"? Véletlen, hogy az orgyilkos rajta-veszt és "zsákba varrva a Gellértről a Dunába kerül"? Hisz ezlegfeljebb azt érzékelteti, hogy Szapolyai – Ferdinánd útjábanvolt s mindenáron szabadulni igyekezett tőle. Ragaszkodjunk atényekhez, illetve tényösszefüggésekhez.

De miről vallanak a tények?Szapolyai és Ferdinánd 1538-ban, a váradi egyezményben

titokban egyezséget kötött egymással. Az egyezmény szerintamennyiben Szapolyai fiú utód nélkül halna el, úgy trónját, or-szágát Habsburg Ferdinánd örökli.

Láttuk: pontosan ugyanilyen egyezményt kötött MásodikUlászló is – röviddel halála előtt.

Tévedés és túlzás kockázata nélkül halálszerződésnek nevez-hetjük ezt a szerződést, mert aligha kell túlságos elmeél ahhoz,hogy az effajta szerződés érdekeltté teszi a másik felet abban,hogy szerződő társa magtalanul halálozzon el, még pedig ennekbiztosítására lehetőleg mielőbb.

II. Ulászló csak pár hónappal élte túl ezt a szerződést. Emlé-keztetőül idézzük fel a mondottakat:

"Meghalt – mintegy megrendelésre. Lám milyen érdeke-sen szövik a párkák a királyok életének fonadékát: fö-löslegessé tette magát az egyezménnyel és – micsodavaskövetkezetesség! – már vége is lett."Szapolyai nem tartotta – tarthatta – magát az egyezményhez,

és 1540. július 7-én fia született.1540. július 7-én.Sajnos, Szapolyai nem siethetett fia látására.Tizenegy nappal fia születése után, 1540. július 18-án

Szapolyai már halott volt.Véletlen volt? Fatális véletlen? Miért is ne lehetett volna az?

– a véletlen hajszálpontosan kimért, bravúros cselfogása. A VÉ-LETLEN, amely minden nemtudomnak, bűnnek pompás ködtaka-rója.

Nem a Habsburgokkal kötött halálszerződés vitte a sírba,nem a felbérelt gyilkosok, hanem A VÉLETLEN, A VÉLETLEN

291

HIMES PALÁSTJA, AMIT MINDIG ELŐSZERETETTEL ÖLTFEL A BŰN, A MEGTÉVESZTÉS ÉS A TITOK.

AZ UTOLSÓ HABSBURG-KIRALY TITOKZATOSHALÁLA

Mellőztük, mint vizsgálódásunk szemszögéből számunkraérdektelent, a Habsburg királyok halálának oknyomozását. Nemállhatjuk meg azonban, hogy – hacsak pár szóban is – ki ne tér-jünk az utolsó Habsburg-király, IV. Károly (1916-1918) halálára.

Tragikus világ, tragikus ország tragikus királya IV. Károly.Világpusztulásban, az első világöldöklés kellős közepén, 1916-ban kerül huszonkilenc éves ifjú emberként a magyar trónra és hatév múltán Negyedik Károly már halott.

Két évvel trónralépése után elűzték trónjáról. Újabb négy évután kiterítették. Négy évvel a rettentő világkavarodás után,amelynek népgyilkos örvényei, világpusztító forgószelei mégnapjainkra sem ültek el.

Harmincöt éves trónjafosztott királyként miért kell elpusztul-nia? Mérhetetlenül sokat ártottak a Habsburgok a magyaroknak:végpusztulás felé taszították "magyar királyokként" Magyaror-szágot és a magyar királyságot.

Nem akarunk illúziókat kelteni, de ez az utolsó Habsburg-király talán jóvátett volna valamit, mégpedig nem megigazulása,netántán magyarszeretete, belső szándéka, akarata folytán, demert mást nem tehetett volna: az irtózatos bukás kényszeríti ráezt, mert a régi bűnutak mind a pokolba szakadtak.

S hogy az nem szépítő hazugság -a területrablók dühe tanú-sítja. Renitens király volt ez a Negyedik Károly. Nem nyugodottbele magyar trónja elvesztésébe. Kétszer is visszatért, szomorúbohózatba illó nevetséges csapattal, hogy visszaszerezze trónját éskoronáját – egy egész félresiklott, elvadult világ ellenében.

Kétszer is sikertelen puccskísérletet hajtott végre ez a Ne-gyedik Károly.

Kétszer is visszaűzték.Próbálkozásának hírére fölbolydultak a világpusztulás ha-

szonlesői és haszonélvezői.

292

Tiltakozott a bűnösök szövetsége. A kisantant háborúval fe-nyegetőzött, jóllehet fennen hirdeti minden világelv, világfórum:minden népnek, országnak elemi joga, hogy milyen államformá-ban kíván élni.

Sok gondot okozott Negyedik Károly a bűnösöknek, a tria-noni világbűntény részeseinek és felelőseinek.

Negyedik Károly a két puccs kísérletével, ha mást nem, aztbebizonyította, hogy szófogadatlan, renitens király ó.

Renitens király volt.Milyen érdekes: Ferenc József a hosszú "boldog békeidőben"

hatvannyolc kerek esztendeig uralkodott és 86 esztendőt élt meg.Negyedik Károly meg, aki a véres nagy világszakadék közepénlépett az aggkirály örökébe, két évet is alig ért meg a trónon, smihelyt befejeződött a nyílt színi világháború, hogy átadja helyéta még pusztítóbb békeálcásnak; 1918-ban Negyedik Károly ki-rályságát is elhordták a szelek.

Ki mert volna lázadni a csalásra, hamisításra, megvesztege-tésre épült szörnyű diktátumok ellen?

Negyedik Károly vissza akart állítani valamit: csak a trónjátakarta.

Elfogták, őrizetbe vették; s a győztes Antant Madeira szigeté-re internálta.

Itt rövidesen – 1922. április 1-én – harmincöt éves korábanelhúnyt az akadékoskodó király.

Hogyan s mint? Kivizsgálásra vár.Bizonyos körök halálának hírére megkönnyebbültek.Noha tudni kellene: a világ sorsa nem egy emberen forog, a

bűn hatalma véges, s a világfolyamatok mélyáramai előbb vagyutóbb maguknak utat törnek.

293

Irodalomjegyzék:Albinus Franciuscus Gombos: Catalogus Fontium Historia

Hungaricae 1-IV. Budapest 1937William Dilthey: A történelmi világ felépítése a szellemtu-

dományokban Budapest 1974Magyar Életrajzi Lexikon 1-II. Budapest 1967-1969Emericus Szentpétery: SCRIPTORES RERUM

HUNGARICARUM III. Budapest 1937-1938Ladislaus Juhász: P. magister GESTA HUNGARORUM Bu-

dapest 1932Pais Dezső: Anonymus Gesta Hungarorum Budapest 1979Szabó Károly-: Kézai Simon mester Magyar Krónikája Buda-

pest 1862Képes Krónika. Hasonmás kiadás I-II. Budapest, Magyar He-

likon 1964 Chronica Hungarorum 1473. Budapest 1973 ,Thóróczy János: A MAGYAROK KRÓNIKÁJA Ford. Hor-

váth János Budapest 1978Heltai Gáspár: Chronica az Magyaroknac dolgai-

ról...Kolozsvár 1575. Hasonmás kiadás Budapest 1973Bonfini: Mátyás király Budapest, Magyar Helikon 1959Szekel Estvan Chronica ez világnak jeles dolgairól, Krakkó

1559. Hasonmás kiadás Budapest, Akadémiai Kiadó 1960Pethó Gergely Rövid Magyar Krónika, Kassán 1753-banKüküllei János és a névtelen minorita KRÓNIKÁJA Buda-

pest, Magyar Helikon 1960Brutus János Mihály Magyar Históriája, 1940-1552, 1-II.

Monumenta Hungariae Historica, Scriptores XII. Pest1963-1867

Szerémi György: Emlékirata Magyarország romlásáról, 1484-1543. Monumenta Hungariae Historica, Scriptores 1.Venczel Gusztáv Pest 1857

Szerémi György: Magyarország romlásáról Budapest, Ma-gyar Helikon 1961

Dr. Erdélyi László: A mohácsi vész nemzedéke Szeged 1941Virág Benedek Magyar Századai I-V. Pest 1862Szabó Károly: A magyar vezérek kora Budapest 1878

294

Leibniz: Újabb vizsgálódások az emberi értelemről Budapest1930

Hóman Bálint-Szekfű Gyula: Magyar történet 1-V. Budapest1935-1936

Georg Wilhelm Friedrich Hegel: Előadások a világtörténetfilozófiájáról Budapest 1966

Baráthosi-Balogh Benedek: A magyarság kigyilkolása aHabsburgok alatt Budapest 1930

Arnold J. Toynbee: Válogatott tanulmányok Budapest 1971Történelem és filozófia Budapest 1974Montesquieu: A törvények szelleméről 1-II. Budapest 1962Szilágyi Sándor: Magyarország történelme. I-X. Budapest

1895-1898Horváth Mihály: Magyarország történelme I- VIII. Budapest

1860-1863 234Szalai László: Magyarország története Pest 1859-1866Dr. Csuday Jenő: A magyarok történelme I. Bécs 1897A három magyar nagy királyok. viselt dolgainak rajzolata.

Fessler után Pest 1815Tóth Zoltán: A Hartvik-legenda kritikájához Budapest 1942Hóman Bálint: Szent István Budapest 1938Krenner Miklós: A nemzeti királyság eszméjének kialakulása

Arad 1900Dr. Tarnóczy János: Szent István életműve és lelkivilága Bu-

dapest 1971Pór Antal: Szent István király Pest 1871Áldor Imre: Az első magyar király Budapest 1877Gyórffy György: István király és műve Budapest 1977Bónis György: István király Budapest 1956Bakay Kornél: A magyar államalapítás Budapest 1978Deér József: A magyar királyság megalakulása Budapest

1942Istvánfy: A magyarok történetéből Budapest, Magyar Helikon

1962Mohács Emlékkönyv Budapest 1926Mátyás király emlékkönyv I-II. Budapest é.n.Mohács emlékezete Budapest, Magyar Helikon 1976

295

Szalay László: Adalékok a magyar nemzet történetéhez aXVI-dik században Pest 1859

Bartoniek Emma: Mohács Magyarországa. Báró Burgio pápaikövet jelentései Budapest 1926

Gróf Teleki József: Hunyadiak kora Magyarországon II. Pest1852

Dr. Körömy Árpád: Közállapotaink a XVI. században Buda-pest é.n.

Vass József: Az Anjouk és műveltségük Pest 1861Fógel József Dr.: II. Ulászló udvartartása Budapest 1913PÓr Antal: Hunyadi János Budapest 1873Erdélyi Zoltán: Hunyadi János élete és kora Budapest 1906Bölcskey Ödön: Capistranói János élete és kora Székesfehér-

vár 1923-1924Teke Zsuzsa: Hunyadi János és kora Budapest 1980Dr. Veress Endre: Hunyadvármegye János király és Izabella

királyné korában Déva 1904Joó Tibor: Mátyás és birodalma Budapest é.n.Juste Tivadar: Mária magyar királyné Budapest 1888Lampérth Géza: Mohács Budapest 1926SzurlJlay Sándor: A mohácsi hadjárat 1526-ban Budapest

1901Halmay Barna: Az 1526-iki mohácsi csata keletkezése és iga-

zi helyeDebrecen 1926Perjés Géza: Mohács Budapest 1979Kápolnai Pauer István: Az 1526. évi mohácsi hadjárat Buda-

pest 1889Nemeskürti István: Ez történt Mohács után Budapest 1968Fügedi Erik: Uram, királyom... Budapest 1974