magyar sportorvos társaság on-line - 2009 01 szamalapjai, részletes mozgásterápiás terv...

Sportorvosi Szemle 2009 • 50. évfolyam, 1. szám, 1 –44. 3

TARTALOMJEGYZÉK / CONTENTS

Saluti lectorem . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5

Fórum / Forum

Jákó Péter: A Nemzetközi Sportorvos Társaság (FIMS) etikai kódexe – utóírat egy körkérdéshez. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6

Eredeti közlemények / Original papers

Varga-Pintér Barbara, Horváth Patrícia, Kneffel Zsuzsanna, Major Zsuzsanna, Tóth Miklós, Pavlik Gábor: Felnôtt sportolók nyugalmi vérnyomása / Resting blood pressure of adult athletes . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11Resch Mária: A sportteljesítményt befolyásoló legfôbb pszichés faktorok. A túledzés szindróma./ Main psychological factors infl uencing sport achievements. The overtraining syndrome. . . . . . . . . 17Jákó Péter: Sportolók vizsgálata – nemzetközi és hazai gyakorlat / Preparticipation screening of athletes – the international and the Hungarian practice. . . . . . . . . . 25

Bogdan Koczy, Michal Mielnik, Jacek Hermanson, Michal Pyda, Tomasz Zakrzewski, Jerzy Widuchowski: Ankle arthroscopy in modern orthopedic surgery/ Ugróízületi artroszkópia helye a modern ortopédiában.. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 31

Sportorvosi Szemle 49. évfolyam (2008) tartalomjegyzéke és indexe . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 38/ Index of the Hungarian Review os Sports Medicine 2007

2009_01_szam.indb 32009_01_szam.indb 3 2009.06.21. 18:10:322009.06.21. 18:10:32

4 2009 • 50. évfolyam, 1. szám, 1 –44. Sportorvosi Szemle

Impresszum

Szerkesztôbizottság elnöke / Chairman of Editorial Board

Berkes István

Felelôs szerkesztô / Editor in Chief

Dobos József

Szerkesztôbizottság / Editorial Board

Farkas Anna

Halasi Tamás

Hidas Péter

Jákó Péter

Martos Éva

Mikulán Rita

Pavlik Attila

Pavlik Gábor

Pucsok József

Radák Zsolt

Tanácsadó testület / Advisory Board

Norbert Bachl (Ausztria / Austria)

Frenkl Róbert (Magyarország / Hungary)

Daniel Fritschy (Svájc / Switzerland)

Dusan Hamar (Szlovákia / Slovakia)

Tihanyi József (Magyarország / Hungary)

Jerzy Widuchowski (Lengyelország / Poland)

HU ISSN 0209-682 x

Kiadja a Magyar Sportorvos Társaság

1123 Budapest Alkotás út 48.

Kiadásért felel: Berkes István

Design, nyomdai elôkészítés: Krea-Fitt Kft.

Nyomdai munka: Mackensen Kft.



P Á L Y Á Z A T

Vioforterápiás pályázat 2008.

2008-ban a Med&Life cégcsoport az Országos Sport-egészségügyi Intézet és a Magyar Sportorvos Társaság tudományos és erkölcsi támogatásával pályázatot írt ki Vioforterápiával elért, publikált eredmények begyûjtése, új kutatások inspirálása, új terápiás területeken történô alkalmazások dokumentálásának érdekében.

A pályázat a Vioforral dolgozók körében széles vissz-hangra talált és úgy gondoljuk, elérte a kívánt eredményt. A már régóta és széles körben használt Vioforterápiának a pályázatban ismertetett, dokumentált és kettôs vak-próbás eredményei fontosak.

Az, hogy elsô pályázatunknál a sportoló embert he-lyeztük fókuszba, azért volt fontos számunkra, mert így mind a rendkívüli teljesítményeket igénylô élsport, mind a jó fi zikai és mentális állapot érdekében sportoló emberek egészségét segítô eljárások is publicitást kap-hattak.

A beérkezett pályamunkák nem merítették ki a Vioforterápia összes lehetôségét, hiszen elsôsorban a magnetostimuláció tárgykörével foglalkoztak. Remél-jük, hogy a következô pályázatokban a mágneses és fénykezelések és egyéb szimbiotikus kezelési formák na-gyobb teret nyernek. Az, hogy a Viofor-pályázattal meg tudtuk szólítani a kutatásra is felkészült kezelô orvos és fi zikoterápiás teameket, számunkra azt jelenti, hogy a pályázatot a közeljövôben szélesebb körben, tehát nem csak a sportoló ember gyógyítói számára írjuk ki, ha-nem minden orvos, szakpszichológus és gyógytornász számára.

Köszönjük a pályázat lebonyolításában részt vevô ösz-szes személynek és szervezetnek, személy szerint Prof. Dr. Berkes Istvánnak és Prof. Dr. Pucsok Józsefnek az értékelésben való részvételüket, a Magyar Sportorvos Társaság és a Magyar Sporttudományi Társaság segít-

ségét a pályázati pályázati felhívás terjesztésében, vala-mint az Országos Sportegészségügyi Intézet segítségét a lebonyolításban.

Mindezek mellett köszönjük a pályamunkák elké-szítésébe fektetett munkát a résztvevôknek: Baranyai Ágnesnek, Dr. Dobos Józsefnek, Dr. Györe Istvánnak, Dr. Kricsfalusy Mihálynak, Dr. Lángfy Györgynek, Dr. Szûcs Adriennek.

Külön köszönet mindazon kollégáknak, akik a pályá-zók munkáját segítették.

Jövô évben tervezzük a következô pályázat kiírását. Reméljük, a pályázaton mindazon kollégák is elindul-nak, akik még a témaválasztáson gondolkodnak.

Komár Gizella ügyvezetô,

Farkas János mérnök-igazgató



F Ó R U M

A Nemzetközi Sportorvos Társaság (FIMS) etikai kódexe – utóírat egy körkérdéshez

dr. Jákó Péter

Országos Sportegészségügyi Intézet, Budapest

A Sportorvosi Szemle 2007/4. számában a „Fórum” ro-vatban „A titoktartási kötelezettséggel kapcsolatos eti-kai kérdésekrô”l címmel a fôszerkesztô körkérdésben kérte ki alkotmányjogász, sportjogászok, sportorvos, sportvezetô valamint több sportújságíró véleményét. A kérdés az etikai kérdéskörben az orvosok titoktartási kö-telezettségére, ezen belül elsôsorban a média szerepére, illetve a sportoló-orvos-média háromszögre fókuszált. A vélemények megoszlottak, arra vonatkozóan szüksé-ges-e a szabályozás megújítása, vagy elegendô a meglévô elôírások betartása ahhoz, hogy ne sérüljön a sportoló személyiségi joga, de kielégüljön a média kíváncsisága. A titoktartási kötelezettség azonban a sportorvosi eti-kának csupán egy szelete, ezért talán nem haszontalan, ha kivonatosan ismertetjük a FIMS Etikai Kódexének egyes fejezeteit.

1. Általános orvosi etika: az orvosi gyakorlatban ér-vényes etikai alapelvek érvényesek a sportorvoslás vonatkozásában is. Az orvos elsôrendû prioritása a sportoló egészségének védelme. Sohasem árthat a sportolónak. Saját autoritását sohasem érvénye-sítheti olyan módon, hogy az ütközzön a sportoló döntéshez való egyéni jogával.

2. Etika a sportorvoslásban: az orvosnak, aki bármilyen életkorú sportolók gondozását vállalja, kötelessége ismerni és megérteni azokat a különleges fi zikai, mentális és emocionális kihívásokat, amit a fi zikai aktivitás, testedzés és sport jelent. Különbözô vi-szonylatok léteznek a sportorvos és a munkáltatója, a sportszervezetek, egyéb orvosi szakmák, valamint a sportolók között. További metszete a sportor-voslásnak az összefüggés egyes kóros állapotok és a rekreációs aktivitás között. A sportoló sérülése azonnali és közvetlen hatással van aktivitására, en-nek pszichológiai és fi nanciális következményeivel.

3. A sportorvoslás jellegzetes etikai kérdései: az orvos kötelezettsége a sportolóval szemben felette áll minden egyéb megfontolásnak, vagy szempontnak. Etikai alapelv a sportoló autonómiájának tisztelete. Orvosi döntés csak ôszinteségre alapozottan, egyet-értésben születhet.

4. A sportoló-orvos kapcsolat: az orvos nem engedheti meg, hogy a sportolóval szembeni elkötelezettségét más szempontok (vallási, faji, nemzeti, politikai, szociális) befolyásolják. A sportoló és az orvos kö-zötti kapcsolat kölcsönös bizalmon és tiszteleten alapuljon. Az orvos tevékenysége mindig a sporto-ló érdekét szolgálja. A sportoló személyiségi jogait mindig tiszteletben kell tartani. Az orvosi doku-mentációra vonatkozó szabályok érvényesek a sport-orvoslásban is. Az általa gondozott sportoló egész-ségügyi problémáiról pontos feljegyzéseket kell vezetnie és csak a sportoló egyetértésével dönthetô el, ebbôl mi közölhetô a nyilvánossággal. Ha a sportorvos csapatorvosi teendôket lát el, felelôssége van a sportolóval és a csapat (egyesület, stb.) vezetô tisztségviselôivel szemben is. A sportolónak azon-ban tudnia kell errôl és csak ô döntheti el, milyen orvosi információk közölhetôk a sportvezetéssel, külön meghatározva azt a személyt, akinek ez az információ átadható, s ez csak arra vonatkozhat alkalmas-e a sportoló edzésen, vagy versenyen való részvételre. Az orvosnak minden esetben ismertet-nie kell a sportolóval betegsége/sérülése jellegét, a javasolt kezelést, az esetleges következményeket, kérve a kezeléshez való beleegyezését.

5. Edzés, versenyzés: a sportorvosnak elleneznie kell az edzés minden olyan formáját és azokat a versenysza-bályokat, amelyek kockáztatják a sportoló egészsé-gét, ezért a sportorvosnak ismernie kell a sportágra jellemzô követelményeket, elôírásokat, szabályokat. Tevékenységének fô motívuma a biztonságosság és hatékonyság. Fiatalkorúak esetében, akik még nem érték el szellemi és fi zikai érettségüket, a sport je-lentette kockázati tényezôket az orvosnak fokozot-tabban kell fi gyelembe vennie.

6. Oktatás: a sportorvosnak rendszeres részt kell vennie továbbképzô tanfolyamokon, hogy tudását szinten tartsa, illetve fejlessze, annak érdekében, hogy a gondjára bízott sportolóknak a legjobb ellátást le-gyen képes nyújtania. Tudását meg kell osztania kollégáival.



7. Egészségfejlesztés: a sportorvos kötelessége résztvenni a lakosság tájékoztatásában a fi zikai ak-tivitás minden életkorban érvényesülô jótékony ha-tásairól.

8. Sportolók sérülései: az orvos feladata annak eldön-tése, hogy a sérült sportoló folytathatja-e edzéseit, versenyezhet-e avagy sem. A versenyen várható eredmény, vagy az edzô nem befolyásolhatja dön-tésében az orvost, csupán az esetleges kockázatok lehetôsége és az egészségkárosodás veszélye. A sérü-lések megelôzése kapjon legmagasabb prioritást.

9. Mozgásterápia: ha ennek megvannak a tudományos alapjai, részletes mozgásterápiás terv alkalmazható sérült sportoló rehabilitációjában.

10. Egyéb orvosi szakmákkal való kapcsolat: a sportor-vosnak együtt kell mûködnie más orvosi szakmák képviselôivel. A sportoló egészségéért való végsô felelôsség a sportorvost terheli, ezért az ô feladata koordinálni és irányítani a sportoló felkészítését végzô csoport ( fi zioterapeuta, pszichológus, bioké-mikus, biomechanikus, fi ziológus, stb.) munkáját, hasonlóan más specialisták által javasolt kezeléshez, rehabilitációhoz. Az interdiszciplináris team-mun-ka alapelv a sportorvoslásban. Ha a sportorvos úgy véli a sportoló problémája meghaladja az ô kompe-tenciáját, kötelessége megfelelô szakemberhez irá-nyítania a sportolót, kérve annak segítségét.

11. Kapcsolat a szakvezetéssel, egyesületekkel stb.: a sportorvos feladata annak eldöntése, a sérült, vagy beteg sportoló edzhet, vagy versenyezhet-e. Ez a felelôsség nem adható át. A sportorvos etikai köte-lezettsége, hogy ragaszkodjon szakmai autonómiá-jához és döntésében ne befolyásolja harmadik fél. A sportoló engedélye nélkül semmiféle információt nem adhat ki senki számára sem.

12. Dopping: a sportorvosnak elleneznie kell a teljesítôképesség fokozásának mindazon formáit, amelyeket a NOB, vagy a WADA tilt. Ugyancsak elleneznie kell mindazon módszereket, amelyek üt-köznek az orvosi etika szabályaival, vagy nincsenek tudományos bizonyítékokkal alátámasztva. Nem alkalmazhat fájdalomcsillapítást, abból a célból, hogy a sportoló folytatni tudja edzéseit, vagy a ver-senyt, ha ez a sérülés rosszabbodásának a veszélyé-vel jár.

13. Kutatás: mind állatkísérletekben, mind humán vizsgálatokban a kutatás etikai követelményeit be kell tartani. Soha nem végezhetô olyan kutata-tás, ami veszélyezteti a sportoló egészségét, vagy teljesítôképességét.

Áttekintve a FIMS Etikai kódexének egyes pontjait megállapítható, hogy lényegében egyetlen axiomában foglalható össze – némileg különbözôen a hagyomá-nyos „ salus aegroti suprema lex” megfogalmazásától - a sportoló egészségének védelme a legfôbb törvény! Azért szükséges hangsúlyozni a sportoló egészségének védel-mét, mert sok esetben a sportolóval szemben is meg kell azt védenie a sportorvosnak. Ez többnyire nem könnyû feladat, amint nem egyszerû minden esetben az orvosi döntést befolyásoló egyéni, vagy szervezeti pressziótól függetleníteni magát a sportorvosnak döntése megho-zatalában. Ez a presszió nem csupán a sérülést követô versenyeztethetôség idôpontjának kiválasztásában, a „return-to-play” eldöntésében nyilvánulhat meg, de – korábban nyíltabb, mostanában leplezett formában – a teljesítményfokozás tiltott formáinak alkalmazására való felhívásban is. De igen nehéz sokszor a média rohamá-nak ellenállnia egy-egy prominens sportoló betegsége, vagy sérülése esetén. Ilyen esetekben nem csupán az új-ságírókkal kell megküzdenie, de saját – kisebb-nagyobb mértékben mindenkiben meglévô – exhibicionizmusá-val is, hiszen nehéz leküzdeni a bennfentesség kellemes érzését, különösen ha ez nagy nyilvánosságot kap.

Az elmúlt évtizedekben magyar sportorvost etikai vétségért nem marasztaltak el, de még etikai vétséggel kapcsolatos tárgyalásra sem került sor. Mindez azt bizo-nyítaná, hogy a hazai sportorvosok etikai magatartása példaszerû, ami többnyire igaz is, különösképpen, ha nem vesszük fi gyelembe az idôként felröppenô- de való-jában soha nem igazolódó – pletykákat, a „zuhanyhír-adó” információit.

Irodalom

Ethical Codes in Sports Medicine, Hellenic Sports Medicine, 2008, 3, No 1, 43-44. www.sportsmedicinegreece.com



S A L U T I L E C T O R E M

Saluti lectorem!

Olimpiai, éppen ezért zaklatott évet hagyott mögött a sportorvos társadalom, annak minden örömével és csa-lódásával. Bár a sportorvoslás nem csak a válogatott melegítôben levô sportolók ellátásáról szól, ez a legin-kább szem elôtt levô és a médiumok szinte kizárólagos érdeklôdését felkeltô területe munkánknak. Olimpiai évben a sportorvoslás kiemelt szerepet kap az írott és elektronikus sajtóban (egyike a hivatkozási alapoknak sikertelen szereplés esetén), tevékenységünk megítélése az elért érmek függvénye.

Ennek megfelelôen négyévente felbukkannak a rit-kábban jó szándékú, gyakrabban üzleti és/vagy reklám lehetôséget megszimatoló, nagy titkokat hordozó „tudó-sok”, akik csodaporaikkal, kapszuláikkal, módszereik-kel indulóink számára akár 15–20 százaléknyi teljesít-mény javulást ígérnek „csak havi 15–20 ezerért”. Furcsa összefüggés, hogy a magyar sportolók eredményességét féltôk fôleg a mindenkori kormány által megígért külön támogatások meghirdetése utáni napokban, hetekben bukkannak fel. Furcsa összefüggés, hogy fôleg az egyéb-ként is aranyvárományosokat illetve edzôiket, jobb eset-ben keretorvosaikat keresik fel, és nem azokat, akiktôl a szereplés jogának kivívásán túl sporttörténelmi helyezés elérése nem várható.

A pekingi olimpia pályafutásom ötödik olimpiája volt, kijelenthetem, hogy ez periodikusan ismétlôdô jelenség. A szirének által körülzsongott sportolók, szakvezetôik elôtt egyre nehezebb helyzetbe kerülnek azok a sport-orvosok, akik a számonkérhetô felelôsség nélkül fellépôkkel szemben csak valódi segítséget, kipróbált (és megengedett) módszereket engednek alkalmazni a rájuk bízott sportolók körében. Ugyanakkor a versenyek után a sikert meglovagolók is elôkerülnek, akik különbözô fórumokon saját kiemelt szerepüket hangsúlyozzák a si-keres sportolók eredményei kapcsán, viszont arra nem adnak magyarázatot, hogy amíg nem mûködtek közre, ugyanazok a sportolók mitôl érték el a korábbi, hasonló-an jó eredményeiket?

Ez a jelenség azonban nem csak hazánkra jellemzô. Roger Federer nyilatkozta 2008 ôszének elején (NS 2008 09 10), hogy a saját mércéjével mért kevéssé ered-ményes periódusa után „mindenféle ôrültek kezdtek el hívogatni, hogy bízzam rájuk magam, hirtelen elôtûntek a semmibôl”. Tartok tôle, hogy ez nem fog változni, sôt, egyre erôteljesebben fog jelentkezni. Ettôl eltekintve is úgy tûnik, hogy egyre nagyobbodik a sportorvoslással szemben támasztott elvárások és biztosított feltételek közötti különbség. Hogy a sportorvoslás hajója med-dig tud így hánykolódni Szkülla és Kharübdisz között, nagy kérdés.

Szemlével kapcsolatban nagy személyes csalódásom volt, hogy „A titoktartási kötelezettséggel kapcsolatos etikai kérdésekrôl” címû fórummal (lásd 2007/4 szám) kapcsolatban felkért több élsportoló és szakvezetô valamint játékos-menedzser közül, bár az egész róluk szólt és elsôsorban az Ô érdekeikkel hozható összefüggésbe, az ígéreteken kívül senki sem írta le véleményét. Így jelen számunkban a Nemzetközi Sportorvos Társaság (FIMS) etikai kódexének közlésével ezt a fórumot lezárom. Ha bárkinek van a témával kapcsolatban észrevétele, hozzászólása, a „Levelek a szerkesztônek” rovatban természetesen közzé tesszük.

Köszönetemet kívánom kifejezni a SZERZÔKNEK munkájukért, fáradozásukért. Kiemelten köszönöm Apor Péter és Jákó Péter Sportorvosi Szemle érdekében kifejtett munkásságát. Kérem a Sportorvos Társaság töb-bi tagját, hogy aktivitásukkal, munkáikkal (akár eset-ismertetésekkel) segítség a Szemlét. Köszönöm Haász Péternek is változatlan, magas szintû közremûködését a nyomdai munkák elôkészítésében.

2009 különleges év a Szemle életében. 1960-ban je-lent meg a Sportorvosi Szemle elôdje, a Testnevelés- és Sportegészségügyi Szemle. Így az idei év jubileumi, tudományos folyóiratunk ötvenedik évfolyamához ér-tünk. Terveink szerint idén 2 számot szentelünk ennek a jubileumnak. Egyikben sportorvoslással és sportorvos-okkal kapcsolatos történelmi áttekintést kívánunk nyúj-tani, másikban az elmúlt fél évszázad egyes tudományos közléseit tekintjük át.

Budapest, 2009. február 14.

dr. Dobos Józseffelelôs szerkesztô



Bevezetés

A rendszeres edzés egyik jótékony hatása lehet, hogy csökkenti a vér-nyomást, szerepet játszhat a magas vérnyomás betegség megelôzésében és kezelésében. Vérnyomáscsökkentô hatása nem nagy, nem éri el pl. a pulzusszám csökkentô hatás mér-tékét. A különbözô nagy, epide-miológiai tanulmányok szerint normotenzív emberek vérnyomását a rendszeres edzés kb. 3–4 Hgmm-

rel csökkenti és csökkenti a hi-pertónia betegség kialakulásának rizikóját is (2, 4, 24, 26, 31). Hiper-tóniás betegek terápiájában hasz-nálják, monoterápiaként kb. 9–10 Hgmm-es vérnyomáscsökkentô ha-tás fi gyelhetô meg (1, 7, 14, 15, 31).

A rendszeres fi zikai aktivitás vérnyomáscsökkentô hatása több tényezôre vezethetô vissza. Okoz-hatja az edzett szervezet alacso-nyabb nyugalmi szimpatikus ak-tivitása, és/vagy az emelkedett paraszimpatikus tónus (2, 6, 25),

a vérnyomás-szabályozó refl exek módosult mûködése, egyes értágító anyagok (prosztaglandin, adenozin, endorfi nok, pitvari natriuretikus peptid, stb.) emelkedett szintje (16, 25). Csökken a nyugalmi pulzus-szám, csökkenhet a perctérfogat (10, 18, 27) és/vagy a perifériás ellenállás (9).

A különbözô szerzôk megegyez-nek abban, hogy a vérnyomás csök-kentése szempontjából a dinamikus aktivitás jóval hasznosabb, mint az erôedzés (32).

Felnôtt sportolók nyugalmi vérnyomása

Varga-Pintér Barbara, Horváth Patrícia, Kneffel Zsuzsanna, Major Zsuzsanna, Tóth Miklós, Pavlik Gábor

Semmelweis Egyetem, Testnevelési és Sporttudományi Kar, Egészségtudományi és Sportorvosi Tanszék, Budapest

A rendszeres fi zikai terhelés jótékony hatású a magas vérnyomás

megelôzésében és kezelésében, a különbözô sportmozgásoknak

azonban különbözô hatása van a vérnyomásra. Jelen munkánk-

ban nagyszámú (3767 fô) személy nyugalmi vérnyomását vizs-

gáltuk: a TF sportorvosi szakrendelésén megforduló sportoló és

nem sportoló fi atal (19-40 év) férfi ak és nôk nyugalmi vérnyo-

más értékeit hasonlítottuk össze különbözô sportág csoportok

szerint. Az egyes sportágak sportolóit közös sportági csoportba

soroltuk, ha a mozgás jellege hasonlított, és az egyes sportágak

versenyzôinek a vérnyomása nem különbözött egymástól. Fô

megállapításaink:

• A vérnyomás a dinamikus sportolókban (gyorsasági,

állóképességi sportágak, labdajátékok) alacsonyabb, erôspor-

tolókban magasabb.

• Nem alacsonyabb a vérnyomás az állóképességi sportágak

közül kerékpár, kajak-kenu versenyzôkben.

• A vízi sportolók vérnyomása magasabb, mint a megfelelô

szárazföldieké.

• A statikus erôsportágakban a vérnyomás az átlagnál maga-

sabb, a dinamikus erôsportágakban alacsonyabb.

Megállapításaink a versenysportolókra vonatkoznak, nem

valószínû, hogy a szabadidôs tevékenységként folytatott kerék-

pározás, kajakozás vagy evezés hasonló hatású lenne.

Kulcsszavak: vérnyomás, sportolók, kerékpározás,

kajak-kenu, vízi sportok

Resting blood pressure of adult athletes. Regular physical

activity has a benevolent effect in the prevention and treat-

ment of hypertension, various sports movements, however,

affect blood pressure differently. In the present study data of

a great number (3767) of individuals was investigated: rest-

ing blood pressure of young men and women (age: 19-40 yrs)

participating in sports medical examinations were compared

according to their kinds of sports. Athletes of the branches of

sports were collected to summarize groups of different kinds

of sports, if the character of movements patterns was similar

and no signifi cant intergroup differences were seen in blood

pressures. Main establishments were:

• Blood pressure is lower in the dynamic type athletes

(speed, endurance sports and ball games) than in

power ones.

• Out of the endurance athletes, blood pressure is not

lower in cycle racers, kayak-canoe and rower competi-

tors.

• In water athletes blood pressure is higher than in the

corresponding dry-land athletes.

• Blood pressure of athletes involved in static muscu-

lar activity is above the average values while dynamic

type strength athletes (combat competitors) have

much lower blood pressure.

Establishments refer to the competitive athletes, cycling,

kayaking-canoeing as leisure time activity are not probable to

elevate blood pressure.

Keywords: blood pressure, athletes, cycling, kayak-canoe,

water sports

E R E D E T I K Ö Z L E M É N Y



Több olyan közlemény ismeretes, amely egy-egy sportág vagy sportág csoport versenyzôinek a nyugalmi vérnyomását vizsgálta. Blomqvist és Saltin (3) szerint a felsô-testtel végzett sporttevékenység magasabb vérnyomáshoz vezet, Kameyama és mtsai (21) azonban kenusoknál nem találtak az átlagnál magasabb vérnyomást (férfi aknál 118/69 Hgmm, nôknél 116/68 Hgmm). Cubero és mtsai (8) fi atal (15–18 éves) kenusoknál (128/71 Hgmm) és kerékpárosoknál (122/67 Hgmm) valamivel magasabb vérnyomást találtak, mint labdarúgóknál (117/65 Hgmm). Jovanovic, J. és Jovanovic, M. (20) élvonalbeli vízilabdásokban (129/83 Hgmm) és kézilabdásokban (131/82 Hgmm) a nem sportolókhoz (139/86 Hgmm) képest alacsonyabb nyugalmi vérnyomást fi gyeltek meg, bár vizsgálatukban mindhárom csoport vérnyomása az életkornak megfelelô átlagértékeknél magasabbnak bizonyult. Wray és mtsai (35) 21–25 éves kerékpározóknál viszonylag alacsony vérnyomást (113/64 Hgmm) talált. Vannak ugyanakkor adatok, amelyek szerint az úszók, vízi sportolók vérnyomása valamivel magasabb, mint a szárazföldi sportolóké (11, 33). Erôsportolók magasabb vérnyomásáról pedig pl. Jost és mtsainál (19), valamint Longhurst és Stebbinsnél (23) olvashatunk.

Olyan közleményt azonban nem ismerünk, amely nagy anyagon is-mertette volna a különbözô sport-ágak versenyzôinek nyugalmi vér-nyomását, munkánkban ezért az utóbbi évtizedekben a rendelônket sportorvosi igazolásért és/vagy szívultrahang vizsgálat céljából felkeresô hallgatók, sportolók nyu-

galmi vérnyomását vizsgáltuk. Ösz-szehasonlítottuk az egyes sportágak versenyzôinek a vérnyomását, majd igyekeztünk megtalálni a hasonló-ságokat és különbségeket az egyes nagyobb sportág csoportok között. Jelen munkánkban csak a fi atal felnôttek adatait ismertetjük.

Módszerek

Vizsgálati személyeink életkora 19–40 év között volt, a személyek megoszlását és életkorát 1. táblázatunk mutatja.

A sportolókat sportáguk jellegze-tességei alapján, és az egyes sport-ágakra jellemzô vérnyomásértékek alapján különbözô sportág csopor-tokba soroltuk, az alábbiak szerint:

• Szárazföldi állóképességi sportok (Szf álló): közép- és hosszútáv-futás, mountain-bike, gyaloglás, sífutás, tájfutás

• vízi állóképességi sportok (Vízi álló): úszás, triatlon, öttusa

• kerékpározás (Kpar)• kajak-kenu, evezés (Kk+eve)

1. táblázat / Table 1. A vizsgált személyek száma és életkora (± standard deviation) nem és sportolói tevékenység szerint / Number and age (± standard deviation) of subjects according to gender and physical activity

2. táblázat / Table 2. A vizsgálati csoportok adatai/Summary of subjects’ dataSzf álló/dry-l. end.: szárazföldi állóképességi sportok/dry-land endurance sports, Vízi álló/w.end.: vízi állóképességi sportok/water endurance sports, Kpar/bicyc: kerékpár/bicycle, Kk+eve/kk+row: kajak-kenu, evezés/kayak-canoe, rowing, Szf ljat/dry-l.ball: szárazföldi labdajátékok/dry-land ball games, Vízilabda/w.polo: vízilabda/waterpolo, Erô/Power: statikus erôsportok/static power sports, Küzdô/combat: küzdôsportok/combat sports, Sprugró/sprjump: sprinterek-ugrók/sprinters-jumpers, Mûv/Szf.mûv./art./dry-l.art.: mûvészi sportágak/Artistic sports, Mérs: mérsékelt igénybevétellel járó sportok/moderate physical activity, Kontr/contr: kontroll személyek/controls.



• szárazföldi labdajátékok (Szf ljat): labdarúgás, kosárlabda, kézilab-da, tenisz, korfball, röplabda, jégkorong, gyeplabda, fl oorball, tollaslabda

• vízi labdajáték (Vízi ljat): vízilabda• statikus erôsportok (Erô): súly-

emelés, body building, atlétikai dobó számok

• küzdôsportok (Küzdô): birkó-zás, cselgáncs, boksz, karate, kickbox, kung-fu, taekwando, taiji, thaibox, kempo, kendo

• sprint- és ugrószámok (Spru): sprint, atlétikai ugrószámok, ví-vás, gyorskorcsolya

• szárazföldi mûvészi sportágak (Mûv/Szf mûv): torna, aerobik, tánc, mûugrás, ritmikus sport-gimnasztika, szinkronkorcsolya

• vízi mûvészi sportág (Vízi mûv): szinkronúszás

• mérsékelt fi zikai igénybevétellel járó sportok (Mérs): vitorlázás, sportlövészet

• Kontrollok (Kont)

A vizsgálatba mintegy 51 sportág résztvevôit vontuk be, a kialakított csoportok összefoglaló adatait a 2. táb-

lázat tartalmazza.A méréseket rendelônkben Om-

szöv Medic OM-362-es higanyos vérnyomásmérôvel végeztük. Csak azokat az eredményeket vettük számításba, amelyekben a vizsgált személyek teljes nyugalomban vol-tak: aznap nem volt edzésük vagy gyakorlati órájuk, a mérés elôtt 15 percig nyugodtan ültek. A mérése-ket ülô testhelyzetben végeztük. A szisztolés vérnyomást a mandzsetta nyomásának leengedésekor hallott elsô hangnál állapítottuk meg, a di-asztolés vérnyomást annál a nyomás értéknél állapítottuk meg, amikor a dobbanó hang surranóvá vált. Ha a hangok nem voltak egyértelmûek, a mérést megismételtük.

Statisztikai számításainkat STA-TISTICA 8.0 for Windows software-rel végeztük. Elôször egyszempontos varianciaanalízist végeztünk, a cso-portok között a különbségeket a nem egyenlô mintákat tartalmazó post hoc Tukey-teszttel állapítottuk meg.

Eredmények

Az 1. és 2. ábrán a férfi ak, a 3. és a 4. ábrán pedig a nôk szisztolés és diasztolés vérnyomás értékeit tün-tettük fel (1–4. ábrák), csökkenô sorrendben. A post hoc teszt ered-ményeit, az egyes csoportok között a szignifi káns különbségeket az ábra jobb oldalán feltüntetett vonalak se-gítségével ábrázoltuk.

A férfi kerékpárosok és statikus erôsportolók szisztolés vérnyomás értékei voltak a legmagasabbak, szignifi káns különbég mutatkozott a többi csoport jelentôs hányadához képest. Valamivel alacsonyabb értékeket láttunk a kajak-kenu-evezôsök, a nem-edzettek és a vízilabdások csoportjában. A vízi állóképes csoport szisztolés vérnyomása már nem különbözik

1. ábra / Fig. 1. A férfi ak szisztolés vérnyomás értékei sportág csoportok szerint/ Men’s systolic blood pressure by groups of different kinds of sports (mean±S.E.M.)Kpar/bicyc: kerékpár/bicycle, Erô/Power: statikus erôsportok/static power sports, Kk+eve/kk+row: kajak-kenu, evezés/kayak-canoe, rowing, Kontr/contr: kontroll személyek/controls, Vízilabda/w.polo: vízilabda/waterpolo, Vízi álló/w.end.: vízi állóképességi sportok/water endurance sports, Szf ljat/dry-l.ball: szárazföldi labdajátékok/dry-land ball games, Küzdô/combat: küzdôsportok/combat sports, Szf álló/dry-l. end.: szárazföldi állóképességi sportok/dry-land endurance sports, Sprugró/sprjump: sprinterek-ugrók/sprinters-jumpers, Mûv/art.: mûvészi sportágak/Artistic sports, Mérs/mod.: mérsékelt igénybevétellel járó sportok/moderate physical activity, szignifi kancia-szintet jelölô vonalak/lines of signifi cance: vékony/thin: p<0,05; közepes vastagságú/medium: p<0,01; vastag/thick: p<0,001.

2. ábra / Fig. 2. A férfi ak diasztolés vérnyomás értékei sportág csoportok szerint/ Men’s diastolic blood pressure by groups of different kinds of sports (mean±S.E.M.)Kpar/bicyc: kerékpár/bicycle, Erô/Power: statikus erôsportok/static power sports, Vízilabda/w.polo: vízilabda/waterpolo, Kontr/contr: kontroll személyek/controls, Szf álló/dry-l. end.: szárazföldi állóképességi sportok/dry-land endurance sports, Vízi álló/w.end.: vízi állóképességi sportok/water endurance sports, Kk+eve/kk+row: kajak-kenu, evezés/kayak-canoe, rowing, Küzdô/combat: küzdôsportok/combat sports, Szf ljat/dry-l.ball: szárazföldi labdajátékok/dry-land ball games, Sprugró/sprjump: sprinterek-ugrók/sprinters-jumpers, Mûv/art.: mûvészi sportágak/Artistic sports, Mérs/mod.: mérsékelt igénybevétellel járó sportok/moderate physical activity, szignifi kancia-szintet jelölô vonalak/lines of signifi cance: p<0,05.



szignifi kánsan az alatta levô csoportokétól, ôket a küzdô, szárazföldi állóképes, sprinter-ugró versenyzôk követik, a legalacsonyabb értékeket a mûvészi sportolók és a mérsékelt intenzitású sportokat ûzô versenyzôk mutatják.

A diasztolés vérnyomás tekinte-tében hasonló sorrendet látunk, a legfôbb különbség, hogy a vízilabdá-zók diasztolés vérnyomása valamivel magasabban, a kajak-kenus-evezôs csoporté valamivel lejjebb helyezke-dik el a sorban. Az egyes csoportok értékei lényegesen közelebb álltak egymáshoz, mint a szisztolés vér-nyomás értékek, csak a kerékpáros-ok, erôsportolók és a vízilabdázók mutattak szignifi kánsan magasabb értékeket, mint a legalacsonyabb vérnyomású csoportok.

A nôk vérnyomása alacsonyabbnak bizonyult, mint a férfi aké, a nemek között a különbség nagyobb volt a szisztolés vérnyomásban. A sziszto-lés vérnyomás értékekben a férfi ak csoportátlagai 137,1 és 117,6 Hgmm között mozogtak, nôknél ez a tarto-mány 119,9 – 111,5 Hgmm volt. A férfi ak diasztolés értékei 85,4–74,5 Hgmm, a nôké 84,2–70,9 Hgmm között helyezkedtek el. A nôknél a

csoportok között a különbségek is kisebbek voltak, jóval kevesebb szig-nifi káns különbség mutatkozott az egyes csoportok között (3–4. ábra).

Mind a szisztolés, mind a diaszto-lés vérnyomás tekintetében feltûnô a vízi sportolók viszonylag magas vérnyomása. Az erôsportolók szisz-

tolés vérnyomása itt is a magasabb értékek közé tartozik, a legalacso-nyabb vérnyomásokat a mérsékelt intenzitású sportolók és a szárazföldi mûvészi sportolók esetében láttuk.

Megbeszélés

Vizsgálatunkban az utóbbi négy évtizedben sportorvosi, vagy egyéb vizsgálatra jelentkezô egészséges fi -atal felnôttek nyugalmi vérnyomás értékeit hasonlítottuk össze sportág csoportok szerint.

A nyugalmi vérnyomás férfi ak-ban valamivel magasabb volt, mint nôkben, a különbség nagyobb volt a szisztolés, mint a diasztolés vér-nyomás értékekben. Ezek az adatok összhangban állnak az általános ta-pasztalattal, és azzal, hogy a hipertó-nia betegség prevalenciája fi atal fehér férfi akban, így hazánkban is, lénye-gesen magasabb, mint nôkben (12). Az egyes csoportok között a különb-ségek is kisebbek voltak a nôkben, mint a férfi akban, a különbözô sportágak, sportág csoportok között a különbségek azonban hasonlóak voltak a két nemben.

Az egyes sportágak, sportág cso-portok nyugalmi vérnyomás értékeit vizsgálva az alábbi fô megállapításo-kat tehetjük.

3. ábra / Fig. 3. A nôk szisztolés vérnyomás értékei sportág csoportok szerint/ Women’s systolic blood pressure by groups of different kinds of sports (mean±S.E.M.)Vízi álló/w.end.: vízi állóképességi sportok/water endurance sports, Szinkronú/synchr.sw.: szinkronúszás, synchronised swimming, Kontr/contr: kontroll személyek/controls, Vízilabda/w.polo: vízilabda/waterpolo, Erô/Power: statikus erôsportok/static power sports, Kk+eve/kk+row: kajak-kenu, evezés/kayak-canoe, rowing, Szf ljat/dry-l.ball: szárazföldi labdajátékok/dry-land ball games, Sprugró/sprjump: sprinterek-ugrók/sprinters-jumpers, Szf álló/dry-l. end.: szárazföldi állóképességi sportok/dry-land endurance sports, Küzdô/combat: küzdôsportok/combat sports, Szf mûv/dry-l. art.: mûvészi sportágak/Artistic sports, Mérs/mod.: mérsékelt igénybevétellel járó sportok/moderate physical activity, szignifi kancia-szintet jelölô vonalak/lines of signifi cance: p<0,05.

4. ábra / Fig. 4. A nôk diasztolés vérnyomás értékei sportág csoportok szerint/ Women’s diastolic blood pressure by groups of different kinds of sports (mean±S.E.M.) Szinkronú/synchr.sw.: szinkronúszás, synchronised swimming, Vízi álló/w.end.: vízi állóképességi sportok/water endurance sports, Vízilabda/w.polo: vízilabda/waterpolo, Szf álló/dry-l. end.: szárazföldi állóképességi sportok/dry-land endurance sports, Kontr/contr: kontroll személyek/controls, Sprugró/sprjump: sprinterek-ugrók/sprinters-jumpers, Szf ljat/dry-l.ball: szárazföldi labdajátékok/dry-land ball games, Erô/Power: statikus erôsportok/static power sports, Küzdô/combat: küzdôsportok/combat sports, Szf mûv/dry-l. art.: mûvészi sportágak/Artistic sports, Mérs/mod.: mérsékelt igénybevétellel járó sportok/moderate physical activity, Kk+eve/kk+row: kajak-kenu, evezés/kayak-canoe, rowing, szignifi kancia-szintet jelölô vonalak/lines for signifi cance: vékony/thin: p<0,05; közepes vastagságú/medium: p<0,01.



• A vérnyomás a dinamikus spor-tolóknál (gyorsasági, állóképes-ségi sportágak, labdajátékok) alacsonyabb, erôsportolóknál ma-zevagasabb.

• Nem alacsonyabb a vérnyo-más az állóképességi sportágak közül kerékpár, kajak-kenu versenyzôkben.

• A vízi sportolók vérnyomása ma-gasabb, mint a megfelelô sportág csoportú szárazföldi sportolóké.

• A statikus erôsportágakban a vérnyomás az átlagnál magasabb, a dinamikus erôsportágakban alacsonyabb.

Az elsô megállapítás arra vonat-kozik, hogy a statikus erôt igénylô sportágak csoportjának (Erô) a vér-nyomása magas értéket mutat. Ez különösen a férfi akban jelentkezik, nôknél a magasabb vérnyomás, kü-lönösen a diasztolés értékben, ke-vésbé nyilvánvaló. Ebbe a csoportba elsôsorban súlyemelôk tartoztak, ki-sebb létszámmal testépítôk is voltak köztük.

Az a tény, hogy a vérnyomás csök-kentésére a dinamikus sportmozgá-sok alkalmasabbak, mint a statikus gyakorlatok, alapvetôen ismert (1, 13, 17, 29, 32). A dinamikus mun-ka térfogat terhelése élénkíti a ke-ringést, növekszik a perctérfogat, de nem növekszik a perifériás ellen-állás, terhelés alatt csak a szisztolés vérnyomás emelkedik, a diasztolés vérnyomás nem változik, vagy csök-ken. Statikus terhelés esetén részben az izmok összehúzódása, részben az erôlködéssel járó préselés következ-tében a perifériás rezisztencia emel-kedik, elsôsorban a diasztolés vér-nyomás növekszik, ami kedvezôtlen a vérnyomás szabályozására, és ve-szélyes is lehet. Vannak azonban olyan megfi gyelések, amelyek szerint bizonyos mértékû rezisztencia edzés is képes csökkenteni a nyugalmi vér-nyomást (34).

Az állóképességi sportágak közül elsôsorban a kerékpárosok, kisebb mértékben a kajak-kenu versenyzôk nyugalmi vérnyomása magasabb volt, mint a többi állóképességi versenyzôé, sôt, a férfi sportolókban – elsôsorban a szisztolés vérnyomás-ban ezek a sportolók a legmagasabb

vérnyomású csoportok között vol-tak. Kerékpárosoknál más szerzôk is találtak magasabb nyugalmi vérnyo-mást (26). Blomqvist and Saltin (3) szerint az egyenetlen végtagterhelés – felsô vagy alsó testfél dinamikus terhelése mellett az ellenkezô testfél statikus igénybevétele – eredményez-heti, hogy terhelésre nem csökken a perifériás rezisztencia, tehát a diasz-tolés vérnyomás. Feltételezzük tehát, hogy a kerékpárosoknál a felsô, ka-jak-kenu versenyzôknél az alsó testfél terhelése izometriás, ezek perifériás rezisztenciája nem csökken, hanem inkább nô a terhelés alatt, tehát a teljes perifériás rezisztencia szintén nem csökken, és az ilyen típusú ter-helések naponkénti ismétlôdése nem csökkenti, hanem inkább emeli a nyugalmi vérnyomást. Természete-sen megállapításunk a versenykerék-párosokra, kajak-kenu versenyzôkre vonatkozik. Azoknál, akik szabadidô sportként vagy egyszerû közlekedési eszközként használják ezeket az eszközöket (biciklizés, csó-nakázás), ilyen kedvezôtlen hatás valószínûtlen.

Másik érdekes, talán szokatlan adatunk a vízi sportolók viszonylag magas vérnyomása. Az egyes vízi sportolók vérnyomása magasabbnak bizonyult, mint a megfelelô száraz-földi sportolóké: a vízilabdázóké magasabb volt, mint a szárazföldi labdajátékosoké, a szinkronúszóké magasabb volt, mint a szárazföldi mûvészi sportolóké (torna, ritmikus gimnasztika, aerobik, stb.), a vízi ál-lóképes versenyzôké (úszás, triatlon és öttusa), mint a szárazföldieké. A vízi sportolók esetleges magasabb vérnyomása nem ismeretlen spor-tolók nyugalmi vérnyomásának vizsgálatában. Már évtizedekkel ezelôtt megfi gyelték a vízi sportolók magasabb vérnyomását olyannyira, hogy felmerült az esetleges „úszó-hipertónia” kórképe (11, 22, 33), sa-ját korábbi munkánkban is tettünk említést a vízi sportolók esetlegesen magasabb vérnyomásáról (26). A vízi terhelés valóban okozhat ma-gasabb vérnyomást, aminek számos oka lehet:• a karmunka – azonos oxigénfo-

gyasztás mellett – magasabb vér-nyomáshoz vezet, mint az alsó

végtag munkája,• a víz hidrosztatikai nyomása

csökkenti a terhelés alatt a peri-fériás vazodilatációt,

• a hideg víz szintén csökkenti a perifériás vazodilatációt,

• a verejtékezés hiánya nagyobb nátrium koncentrációt eredmé-nyez,

• a vízben minden mozgás ellenál-lás ellen történik, nagyobb tehát a rezisztencia ellen végzett mun-ka,

• a vízi sportolók testsúlya, testzsí-rszázaléka nagyobb.

Minthogy azonban az úszás más szempontokból (mozgásszervek kí-méletes terhelése, kellemes környe-zet, stb.) rendkívül elônyös, a magas vérnyomás megelôzése és kezelése sportprogramjában sem kell lemon-danunk róla. Inkább azoknak java-solható, akik otthon érzik magukat a vízben, több úszásnemet tudnak váltogatni és fordítsunk gondot a fo-kozott ellenôrzésre.

Voltaképpen nem meglepô, hogy az inkább statikus erôsportágak képviselôinek (súlyemelôk, testépítôk, dobóatléták) magasabb volt a vérnyomása, mint a dinami-kus erô sportágak képviselôinek, tehát a küzdô sportolóknak (csel-gáncs, karate, ökölvívás, birkózás és különbözô harcmûvészeti sport-ágak), a különbség mértéke azon-ban váratlanul nagynak bizonyult. A súlyemelôk magasabb nyugalmi vérnyomását már az 1928-as Olim-pia résztvevôin leírták (5), majd több munkában megerôsítették (22, 30). A statikus terhelés, sok préselést igénylô munka magyarázhatja a ma-gasabb értékeket. Észre kell vennünk ugyanakkor, hogy a dinamikus erôsportokat, gyakorlatilag a küzdô sportokat semmiképpen nem szabad egy csoportba sorolnunk a statikus erôsportolókkal, hiszen ezekben az erôelemeken kívül az intenzív moz-gás az állóképességi sportágakhoz hasonlóan a vérnyomás csökkenését eredményezi.



Összefoglalás

Cikkünkben a rendelônkben, az el-múlt évtizedekben történt vizsgála-tok során mért vérnyomás értékek statisztikai elemzése kapcsán felme-rült jellegzetességeket tárgyaltuk. Kimutattuk, hogy, noha a sportolás-nak alapvetôen vérnyomáscsökkentô hatást tulajdonítunk, mégis a vízi sportágak képviselôi körében, csak úgy, mint a statikai erôsportolók, valamint a vagy csak felsô, vagy csak alsó testfelet igénybe vevô sportágak (evezôs sportok, kerékpá-rozás) versenyzôinél, a vérnyomás a vizsgálatba bevont kontroll szemé-lyek vérnyomás értékeit elérik, sôt meghaladják. A férfi kerékpárosok és statikus erôsportolók kifejezett fi gyelmet érdemelnek, minthogy ér-tékeiket már az emelkedett-normális vérnyomás kategóriában találjuk.

Irodalom

1. Apor P.: A hypertoniások gyógyítása fi zikai aktivitással. Hypert. Nephrol. 1: 172–176 , 1997

2. Blair S.N., Goodyear N.N., Gibbons L.W., Cooper K.H.: Physical fi tness and incidence of hypertension in healthy normotensive men and wom-en. JAMA 252: 487–490, 1984

3. Blomqvist C.G., Saltin B.: Cardiovas-cular adaptations to physical train-ing. Ann. Rev. Physiol. 45:169–189, 1983

4. Bove A.A., Sherman C.: Active control of hypertension. Physic. Sportsmed. 1998, 26 45–53

5. Bramwell C., Ellis R.: Clinical ob-servations on Olympic athletes. Ar-beitsphysiologie 2: 51–60, 1929

6. Buckworth J., Convertino V.A., Cu-reton K.J., Dishman R.K.: Increased fi nger arterial blood pressure after exercise detraining in women with parental hypertension: autonomic tasks. Acta Physiol. Scand. 160: 29–41, 1997

7. Chintanadilok J., Lowenthal D.: Ex-ercise in treating hypertension. Phy-sician and Sportsmedicine, 30 (3): 11–23+50, 2002

8. Cubero G.I., Batalla A. et al: Left ventricular mass index and sports: the infl uence of different sports ac-tivities and arterial blood pressure. International Journal of Cardiology. 75:261–265, 2000

9. DePlaen J.E., Detry J.M.: Hemo-dynamic effects of physical training in established arterial hypertension. Acta Cardiol. 35:179–88, 1980

10. Dickhuth H-H.: Sportélettan, spor-torvostan, Dialóg Kampus Kiadó, Budapest, 2005, 28. oldal

11. Dickhuth H.-H., Simon G., Schmid P., Huber G., Keul J.: Blutdruck-verhalten und kardiale Anpassung-serscheinungen bei Hochleistungss-chwimmern. Herz u. Kreislauf 10: 485–492, 1981

12. Farsang Cs.: A hypertonia kézi-könyve. Medintel, Budapest 2000a. 29–31. oldal

13. Farsang Cs.: A hypertonia kézi-könyve. Medintel, Budapest 2000b. 528–529. oldal

14. Hagberg J.M., Park J.-J., Brown M.D.: The role of exercise training in the treatment of hypertension. Sports Med. 30: 193–206, 2000

15. Higashi Y., Yoshizumi M.: Exercise and endothelial function: role of the endothelium-derived nitric oxide and oxidative stress in healthy subjects and hypertensive patients. Pharma-cology and Therapeutics 102: 87–96, 2004

16. Jákó P.: A sportorvoslás alapjai. Kopint-Datorg RT, 2003a, 81. oldal

17. Jákó P.: A sportorvoslás alapjai. Kopint-Datorg RT, 2003b, 82. oldal

18. Jennings G., Nelson L., Dewar E.: Antihypertensive and haemodynamic effects of one year’s regular exercise. J Hypertens, 4 Suppl. 6: S659–61, 1986

19. Jost J., Weiss M., Weicker H.: Com-parison of sympatho-adrenergic regu-lation at rest and of the adrenoceptor system in swimmers, long-distance runners, weight lifters, wrestlers and untrained men. Eur J Appl Physiol Occup Physiol 58 (6), pp. 596–604, 1989

20. Jovanovic J., Jovanovic M.: Blood pressure, heart rate and lipids in professional handball and wa-ter polo players. Med Pregl LVIII (3–4):168–174, 2005

21. Kameyama, O., Kesuke, S., Hiro-fumi, K., et al.: Medical check of competitive canoeists. J Orthop Sci 4: 243–249, 1999

22. Lehmann M., Keul J.: Prevalence of hypertension in 810 male sports men. Z Kardiol, 73: 137–141, 1984

23. Longhurst J.C., Stebbins C.L.: The power athlete. Cardiol Clin 15 (3), pp. 413–429, 1997

24. Paffenbarger R.S.Jr, Wing A.L., Hyde R.T., Jung D.L.: Physical activ-ity and incidence of hypertension in college alumni. Amer. J. Epidemiol. 117: 245–257, 1983

25. Pavlik G.: A rendszeres testedzés sz-erepe a hipertónia megelôzésében és kezelésében. Komplementer Medici-na 3: 6–9, 1999

26. Pavlik G., Bánhegyi A., Olexó Zs., Sidó Z., Frenkl R.: A rendszeres testedzés szerepe a hypertonia pre-venciójában és kezelésében. Hypert. Nephrol. 6: 77–85, 2002

27. Reiling M.J., Bare L.A., Chase P.B., Seals D.R.: Infl uence of regular ex-ercise on 24-hour blood pressure (BP24) in middle aged and older per-sons with mild essential hypertension (EH). Med Sci Sports Exerc 22: S48, 1990

28. Snoeckx L.H.E.H., Abeling H.F.M., Lambregts J.A.C., Schmitz J.J.F., Verstappen F.T.J., Reneman R.S.: Echocardiographic dimensions in athletes in relation to variations in their training programs. Med. Sci. Sports Exerc. 14: 428–434, 1982

29. Van Hoof R., Macor F., Lijnen P., Staessen J., Thijs L., Vanhees L., Fa-gard R.: Effect of strength training on blood pressure measured in vari-ous conditions in sedentary men. Int. J. Sports Med. 17: 415–422, 1996

30. Viitasalo J., Komi P., Karvonen M.: Muscle strength and body composi-tion as determinants of blood pres-sure in young men. Eur. J. Appl. Physiol. 42: 165–173, 1979

31. Wallace J.P.: Exercise in hyperten-sion. Sports Med. 33: 585–598, 2003

32. Whelton S.P., Chin A., Xin X., He J.: Effect of aerobic exercise on blood pressure: a meta-analysis of random-ized, controlled trials. Ann. Intern. Med. 136: 493–503, 2002

33. Weiss M., Weicker H.: Gibt es eine Schwimmer-Hypertonie? Schweiz. Ztschr. Sportmed. 33: 122–132, 1985

34. Wiley R.L., Dunn C.L., Cox R.H., Hueppchen N.A., Scott M.S.: Iso-metric exercise training lowers rest-ing blood pressure. Med. Sci. Sports Exerc. 24: 749–754, 1992

35. Wray D.W., Donato A.J., Nishi-yama, S.K., Richardson R.S.: Acute sympathetic vasoconstriction at rest and during dynamic exercise in cy-clists and sedentary humans. J Appl Physiol 102: 704–712, 2007



A sportteljesítményt befolyásoló legfôbb pszichés faktorok. A túledzés szindróma.

Resch Mária Dr. Ph.D.

Petz Aladár Megyei Oktató Kórház, II Pszichiátriai és Mentálhigiénés Osztály, Gyôr

A jelen tanulmány az egyik leggyakoribb teljesítményt romboló

szomato-mentális kórállapotot, a sportpszichiátriában túledzés

szindróma (overtraining syndrome = OTS) néven közismert kór-

képet mutatja be.

A túledzés az edzés és a regenerálódás, a munka és a munkakapa-

citás, a stressz és a stressz tolerancia közötti kiegyensúlyozatlan-

ságot jelent. Az edzés meghaladja a regenerációt, az elvégzendô

munka mennyisége az egyén befogadóképességét, az elviselhetô

stressz a stresszt türô képességét és ez hosszú távon az akarat

ellenére teljesítménycsökkenést eredményez. Fontos az edzés-

terhelés növekedés (over-load), a túlterhelés (over-reaching) tü-

neteinek a felismerése és megkülönböztetése, mert ezek a fi zio-

lógiai folyamatok a sportfejlôdés kívánatos állomásai lehetnek a

megfelelô regeneráció közbeiktatásával, viszont e nélkül az OTS

felé vezetô elsô lépcsôfokokká válhatnak.

Jelentôségét mutatják az epidemiológiai adatok: a különbözô

sportágakban a versenyzôk 60–80%-ánál az elért teljesítmény-

ben, a verseny karrierben alapvetô befolyást gyakorol.

A túledzés szindróma szomato-pszichés megbetegedés. Így a

vezetô tünetek szervi-szervezeti szinten (immunszuprimáció,

hipoglikémia, pulzus/vérnyomás -ingadozás, neuroendokrin elvál-

tozások…), pszichésen (fásultság, mikrománia, inszuffi ciencia,

kényszeres gondolatok, depresszió…) és ezek következménye-

ként a sportteljesítmény (szétszórt fi gyelem, koordinációs hibák,

csökkenô hatásfok, rigiddé és darabossá váló mozgássor…) te-

rén mutatkoznak meg. Több elmélet, modell született a túledzés

kialakulásával kapcsolatban.

Kezelése alapvetôen a korai felismerés és a kellô ideig tartó re-

generáció, aktív pihenés, a megfelelô táplálkozás és legfôképpen

a pszichés támogatás, gyógyítás. Fontos az egyéni/csoportos,

szupportív/problémacentrikus, relaxációs (kognitív-behaviorális,

Rogers-i, autogén tréning, pszichodráma….) pszichoterápia. A

súlyos depressziók esetén azonban már a gyógyszeres beavatko-

zás is elengedhetetlen.

A tanulmány a túledzés szindróma bemutatása kapcsán arra hívta

fel a fi gyelmet, hogy ma már az edzések és a téthelyzetek (verse-

nyek…) nélkülözhetetlen eleme a pszichológus, pszichiáter folya-

matos szakmai jelenléte.

Kulcsszavak: túledzés szindróma, depresszió, pszichiáter,

sportteljesítmény

Main psychological factors infl uencing sport achieve-

ments. The overtraining syndrome. The present study intro-

duces one of the most common achievement destruction so-

matomental clinical pictures, which is known as overtraining

syndrome (OTS) in sport psychology.

Overtraining means unbalance between training and regen-

eration, work and work capacity, stress and stress tolerance:

training surpasses regeneration, the quantity of work to be

done exceeds the capacity of the individual, the bearable stress

overpasses the capacity of bearing stress, which, on the long

run, results in the involuntary decrease of the achievement. It

is important to recognize and differentiate the symptoms of

over-load and over-reaching, because these physiological pro-

cesses might be the desirable stages of sport development,

given that necessary regeneration is included, however, with-

out this, they could easily mean the fi rst step towards OTS.

Its signifi cance is represented by the epidemiological data: it

has a basic infl uence in the sport achievement of 60-80% of

the athletes in different branches of sport as well as in the

competition carrier.

Overtraining syndrome is a somatopsychic disease. There-

fore, the major symptoms come up on the level of the organ

and the organization (immunsupprimation, hypoglycemics,

pulse/blood pressure fl uctuation, neuroendocrine alterations),

the psyche (apathy, micromania, insuffi ciency, compulsive

thoughts, depression…) and as a consequence of all these,

on the level of the sport achievement (scattered attention, co-

ordination errors, decreased degree of effi ciency, rigid, rough

movement…). Several theories and models have been worked

out with regard to the development of overtraining.

The treatment is basically recognition in time, regeneration for

an appropriate period of time, active relaxation, healthy diet

and mainly psychic support and medical treatment. Individu-

al/group as well as supportive / problem-centered relaxation

psychotherapy (cognitive-behavioral therapy, Rogers, autoge-

nous training, psychodrama…). In case of severe depression,

however, medical treatment is essential.

In connection with the overtraining syndrome, the study raised

the attention to the fact that the continuous presence of the

psychologist or the psychiatrist is the indispensable element

of the trainings and the situations at stake (competitions).

Keywords: overtraining symptom, depression, psychiatrist,

sport achievement




Bevezetés

1888-ban Dudley már leírta, hogy az atléta minden sikere a mentális minôségében rejlik. Ez az állítást azonban sok évre feledésbe merült, s csak most kezdik elôvenni és le-porolni, amikor már a biológiai tényezôkbe vetett hit és remény ki-merült (28).

Az általános lakossághoz képest az atléták hajlamosabbak a depresszi-óra a sportkörnyezet fi zikai és pszi-chés követelései miatt. A stressz pél-dául, kapcsolódik a depresszióhoz és abszolút része a sportoló életének. Igaz, nem minden stressz negatív, de minden stressz pszichés! A fi zikai stressz rendszeres alkalmazása és az atléta testére való átvitele az egyik alapja az edzéseknek. A legnagyobb fi zikai teljesítôképesség elérése op-timális edzést igényel, ugyanis a fi -zikai felkészülés idôszakában mind a túl sok, mind a túl kevés tréning átlag alatti teljesítményt okozhat. Az edzés mennyisége, idôtartama és intenzitása alapján az atléták többsége a fi zikai terhelést heti több mint 20 órában és évente 11–12 hó-napon keresztül végzi. Számos ta-nulmány foglalkozik azzal, hogy az optimális feletti edzés (mennyisége, idôtartama, intenzitása, vagy akár mindegyik együttesen) elegendô regeneráció nélkül túledzéshez, ki-égéshez („burn out”), depresszióhoz vezethet. A WHO szerint az alkal-matlanság vezetô okai között a ne-gyedik helyen áll a depresszió, de a fi atal felnôttek és a 45 év felettiek között már a második helyre került. 2020-ra nemtôl és kortól függetle-nül a súlyos betegségek második leg-nagyobb közremûködôje lehet (23).

Az atléták személyisége bizonyos mértékben merev, erôsen célorien-tált, a maximumra törekvô. Nem túlzás azt gondolni, hogy ha a spor-tolót szembesítik a teljesítményének, sikereinek hanyatlásával, akkor még erôteljesebb belsô kényszert, motivá-ciót (drive) érez a kemény edzésre. Ez bizony krónikus fáradékonyság-hoz, kimerültséghez, depresszióhoz vezethet (27).

Epidemiológia

Számos tanulmányban olvasható az elit atléták, a sportolók körében vég-zett epidemiológiai eredményekrôl, a túledzés szindróma prevalenciájáról, az egyes tünetek teljesítménnyel való korrelációjáról, a motiváció vagy a stressz mértékérôl, hatásáról (1,3,7,9,14,27,28,35).

McKenzie vizsgálatai szerint a hosszútávfutók 65%-nál befolyá-solja a verseny-karriert a túledzés szindróma. (21) Kenttá és mtsai 16 sportágban, összesen 272 sportolót vizsgáltak, akiknek 37%-a mondott túledzésre vonatkozó tünetet. Ezen belül az egyéni sportágakban 48%, a csapatsportban 30% és az állóképes-ségi sportágakban 18%. A vizsgált sportolók 41%-a vált motiválatlanná az edzés szempontjából és 35% volt ezzel együtt elégedetlen (16).

Defi níciók, meghatározások.

Az adott kórkép diagnosztikus fel-tételei, jellemzôi:

1. Edzésterhelés növelés

(overload)

Megtervezett, szisztematikus edzés-növelés, ami az erô, a terhelhetôség, az állóképesség és a teljesítmény fo-kozásához szükséges.

2. Túlterhelés (over-reaching)

Valamennyi sportolónál, minden sportágban elôfordulhat, hogy az edzések során rövid idôszakaszokban túlterhelôdik a szervezet, azonban a fáradékonyság és a kapcsolódó tünetek egy-két hetes pihenôvel megszüntethetôk. Jellemzô, hogy a kezdeti kemény edzések mellett a tel-jesítményben sikeresség és túlkom-penzáltság jön létre és végig a tréning során a progresszív túlterhelés és a gyógyulás ciklikusan, periódikusan követik egymást. A vezetô tünet (fáradékonyság) mellett a befekte-tett munkához képest alacsonyabb az eredményesség és alvászavarok fi gyelhetôk meg. A szervezet szintjén pedig jól mérhetô a pulzusváltozás,

az izom glikogén raktárak tartós ki-ürülése, a kreatinkináz növekedés, továbbá az alacsony tesztoszteron/kortizol hányados a csökkenô tesztoszteron és az emelkedô kortizol szintek miatt. (8) Fontos az opti-mális erôkihasználás és a tényleges túledzés ciklusai közé beiktatott aktív pihenés, amikor is a sportoló akár maga is tudja észlelni, esetleg szûrni a túledzés tüneteit (pl.: a fára-dékonyság, a hangulati nyomottság önkitöltôs tesztekkel). Így ez a pszi-chiáter részvételével egyben terápiás megoldást és a túledzés szindróma kompletté válásával szemben preven-ciót is jelenthet (13, 30).

3. Túledzés (overtraining, OT)

A túledzés az edzés és a regenerálódás, a munka és a munkakapacitás, a stressz és a stressz tolerancia közötti kiegyen-súlyozatlanságot, azaz inkongruenciát jelent. Az edzés meghaladja a regene-rációt, az elvégzendô munka meny-nyisége az egyén befogadóképességét, az elviselhetô stressz a stresszt tûrô képességét, ami hosszú távon teljesít-ménycsökkenést eredményez.

A stressz halmozódása gyakran a társuló külsô stressz faktorok, mint a családi problémák, a munkahelyi gondok, a rokonságban zajló zavaró események miatt jelentkezhet, de fel-léphet akár akkor is, ha a sportolónak nincs elegendô ideje a betegségbôl való teljes felépülésre. Tehát túl-edzéskor állandó fi zikai és mentális fáradékonyság, kimerültség léphet fel, egyidejûleg az edzési és a ver-senyzési teljesítmény hanyatlásával. Amikor az enerváltság egy komoly versenysorozat elsô eseményekor el-ért siker után lép fel nehéz rávenni a versenyzôt a pihenésre, kihagyás-ra. Sôt, az eredmény az edzôt és a szakembereket is arra inspirálhatja, hogy további erôfeszítéseket tegye-nek a kívánt eredmény elérése érde-kében, ami a továbbiakban circulus vitiosusként a tünetek rapid prog-resszióját okozzák (7, 8). A fáradé-konysághoz társulhat az érdeklôdés hiánya, ingerlékenység, alvás és ét-vágy/étkezési zavarok, de állandó hi-degségérzet, nyugalomban növekvô pulzus, fejfájás és gyomorpanaszok.



A nem specifi kus tünetek jelentke-zése függ az edzés intenzitásától, mennyiségétôl, illetve ezek kombi-nációjától. Egy sprinter már az elsô néhány másodpercben érezhet ki-merültséget és dekoncentrációt, míg egy maratoni futónál inkább késôbb, néhány óra múlva fi gyelhetôk meg ugyanezek a panaszok. Két típusát azonosították:

1. a szimpatikus túledzés, ami a

nagy intenzitású sportágaknál normálisan is elôfordulhat,

2. a paraszimpatikus túledzés, ami a sportban gyakran az állóképesség alapját képezi (23).

4. Túledzés szindróma

(overtraining syndrome, OTS)

A túledzés szindróma alapvetô fel-tétele a sportolók túlzott mértékû, kemény edzése és versenyzése mi-att fellépô fáradékonyság a teljesít-mény egyidejû romlásával. Ehhez rendszeresen hangulati, viselkedés-beli változások kapcsolódhatnak: depresszív hangulat, érzelmi labili-tás mellett a tehetetlenség, illetve a kontrollvesztettség érzése a fi gyel-mi-koncentrációs zavarok miatt. A feladatok gyakran rutinból men-nek, nem érvényesül az itt és most elv, így a versenykor fellépô ad hoc feladatoknak az atléta már nem tud megfelelni. Ezek autopercepciója fokozza az insuffi tiencia érzést, ami

további próbálkozásra inspirálhat, de az erôfeszítések ellenére fellépô sikertelenség dühe, keserûsége újabb hibák, elvétések felé sodorhat, s a „minden mindegy” érzés elural-kodása mellett a teljes feladásig, a drive, a libido megszûnéséig vezet-het. Fontos diagnosztikus kiegészítô feltételek, hogy ezt az állapotot már 2–3 hetes pihenéssel, regenerációval nem lehet rendezni, és hogy a szind-róma mögött nem diagnosztizálható valamely ismert klinikai betegség. A szöveti, szervezeti szinten kialakult elváltozásokat mutatja a 2. táblázat (15,18,40,42).

Modellek, elméletek

Mára a túledzés biológiai, fi ziológiai, neuroendokrinológiai, immunológi-ai, pszichés és rendszerszemléletû megközelítése nyomán számos mo-dellt építettek fel, ahol a valósághoz legközelebb a komplex megközelítés állhat. Az 1. táblázat foglalja össze az egyes elméleteket.

1. A vegetatív idegrendszer zava-rán alapuló elmélet a túledzés két típusát különböztetti meg: a szimpatikust (basedovoid), paraszimpatikust (addisonoid). A szimpatikus túledzéseknél a fokozott pszichomotoros nyug-talanság, a pajzsmirigy fokozott mûködése jellemzô, a paraszim-patikus formában pedig a mel-

lékvese hyperfunkció, fokozott vagotónia (18).

2. 2.1. A túledzés szindróma egyik

vezetô tünete az enerváltság, fá-sultság, a depresszív hangulat. A vezetô pszichés tünetek a ma-jor depresszióban tapasztaltak-hoz – beleértve az agyi struk-túrák, a neurotranszmitterek és endokrin változásokat, vala-mint az immunválaszt is – na-gyon hasonló. Több ízben ta-pasztalati úton tesztelték hipo-tézisüket, miszerint a hasonló etiológián alapuló OTS, illetveOT betegségeket ugyanúgy kitûnôen lehet gyógyítani anti-depresszánsok adásával (22).

2.2. A klinikai pszichológiai tanul-mányok szoros összefüggést igazoltak a mentális jólét és a maladaptív célirányos viselke-dés, nevezetesen a cél és a kap-csolódás, vagy a kondicioná-lás és a célkörnyezet között. A kapcsolódás elmélet („linking theory”) azt mondja, hogy az egyén alkalmatlan stratégiákat használ a céljainak az elérésé-hez, hajszolásához, s ez által vá-lik érzékenyebbé a depresszióra. „A kapcsolók” („the linkers”) azok az egyének, akik azt hi-szik, hogy a magasabb rendû célok (mint a boldogság) el-éréséhez az alacsonyabb rendû, kézzel fogható célok (mint a versenyen, a bajnokságon való gyôzelem) teljesítésén át ve-zet az út. Sokszor ironikusnak tûnhet, ahogyan a célkapcso-lódás az ellentmondásos vég-kifejletek kialakulásához, mint a magas nyerési arány mögött lappangva kibontakozó mély depresszió, vezet. A célkapcso-lódás lényegében a magasabb rendû célok alacsonyabb rendû célokra váltása, kemény mun-ka azok elérésére, csak azért, hogy az élsportolók gyorsan hozzászokjanak a sikerekhez, anélkül, hogy a boldogságot, a megelégedettséget ténylegesen átélnék (22, 34).

2.3. A kognitív elmélet alapvetôen a gondolkodás zavarát helyezi a középpontba: szerepet kapnak

1. táblázat A túledzés szindróma kialakulásával kapcsolatos elméletek, modellek



2. táblázat A túledzés szindróma tünetei a szervek, szervrendszerek csoportosításában



a stresszel, a veszéllyel kapcso-latos túlzottan aktív kognitív mintázatok (sémák), melyek a külsô és/vagy belsô élményeket folyamosan a veszély jeleként értelmezik. A gondolkodási zavar megmutatkozhat a fi gye-lem, a koncentráció és éberség szintjén: a sportoló önkéntele-nül a fenyegetettség, a veszély gondolataira összpontosít, mi-közben az adott feladatra for-dítható kapacitás jelentôsen lecsökken. (Pl.: a siker, az érem elérése, fôként ismételt bizonyí-tási kényszer esetén) A veszély-lyel való foglalkozás folyton visszatérô automatikus gondola-tok formájában nyilvánul meg. Ezek a nem akaratlagos gon-dolatok akkor is a tudatba nyo-mulnak, ha a sportoló már ré-gen eldöntötte (akaratlagosan), hogy ezek nem érvényesek, hát-ráltatják, visszavetik a célban, de mégsem tud megszabadulni tôlük, s az elônyomuló logikai hibák mentén egy katasztrófa képe (lecsúszni a remélt helyrôl, lebôgni az edzô elôtt….) vetül elé. Nem képes a teljes szituáci-ót tisztán látni és értékelni, elfo-gult lesz a fenyegetô túlértékelt veszéllyel és sebezhetôséggel kapcsolatban. (pl. tekintélysze-méllyel szemben) Szelektíven ezen érzéseit, gondolatait veszi elô, s állandóan mérlegel. Miu-tán azonban a fenyegetô veszély katasztrofi zálása áll a tudat középpontjában, nem képes az árnyalt, körültekintô szituáció-elemzésre, hanem egyre inkább a teljesen, „tökéletesen” biztosra megy, nem mer kockáztatni, nem tûri a bizonytalanságot. Dichotom gondolkodása és az önmaga alulértékelése (viselke-déses és karakterológiai önvád) révén tehát jóval a várt alatt tel-jesít (önmagát beteljesítô jóslat) (4,5,29,31).

3. 3.1. Szerotonin (triptofán) elmélet

szerint az 5-hydroxy-tryptamin (5-HT), azaz a szerotonin a felelôs a hormonális, kardio-vaszkuláris, haemodinamikai

és metabolikus hatásokért, nem különben a hypothalamo-hypophysealis-adrenocorticalis tengely aktivitásáért, melyek a hormonális változások mentén a vegetatív idegrendszeri módosu-lásokhoz vezetnek, illetve pszi-chés tüneteket (fi gyelmi-kon-centrációs zavarok, somnolentia, exhaustio, depresszió…) okoz-nak. A szerotonin a leggyakoribb monoaminerg neurotranszmitter az agyban (cortex, hyppocampus, striatum, limbikus rendszer, köz-tiagy), amelynek a szintézisét a jelentôs fi zikai terhelés hatására megemelkedett triptofán fokoz-hatja (8,22).

3.2. De Souza munkacsoportja több vizsgálatot végzett annak az el-méletnek az igazolásául, hogy a negatív energia balansz és az egyre súlyosbodó menstruáci-ós változások – benne foglalva a luteális fázis defektusát, az anovuláció és amenorrhoea tü-neteit – között szoros összefüg-gés van. Szerintük a szérumban levô ghrelin és a peptid YY, a diétázási kényszer és a sovány-ság iránti erôs vágy a keményen edzô, amenorrhoeas nôk köré-ben magas és szorosan korrelál egymással (10, 20, 33).

4. A leptin és inhibitin-B szere-pét a nagy intenzitású, gya-kori edzések során keletke-zett negatív triglicerid mérleg kapcsán írták le. A jelentôsen lecsökkent zsírsavszint csök-kenti a keringô leptin szintet és a bazális ketakolamin kivá-lasztást. Így megszûnik a leptin gátló hatása a hypothalamus nucleus arcuatusban levô neurotranszmitter (NPY) szin-tézisének és szekréciójának (17). Az inhibin-B a nôkben a folliculust stimuláló hor-mon gátlásáért, a férfi akban a spermatogenezisért felelôs (17).

5. Az extrém terheléssel járó edzé-sekkor az izmok glikogén raktá-rai kiürülhetnek, ugyanis a máj glikogénbontással biztosítja a szervek optimális vércukorszint-jét. A háttérben a negatív ener-gia balansz áll, ugyanis a köztes

regenerációs idôszakban nem elegendô a szénhidrátok felvé-tele a raktárak feltöltôdéséhez. Másrészt a túlzott terheléskor keletkezett izomsérülések gátol-ják az izmok glükóz felvételét és glikogén szintézisét is. A csök-kent izomglikogén szintet okol-ják a „nehéz lábak” panasz ese-tén, a csökkent szérum laktát szint miatt (20).

6. 6.1. Szabad gyökök az oxidatív sé-

rülések keletkezésében játszhat-nak szerepet. Egyrészt a túlzott edzés következtében nagyobb mértékû az oxigénfogyasztás, ami az izomzatban fokozot-tabb szabadgyök képzôdéshez vezet. Ez a folyamat állhat az elhúzódó izomerô csökkenés és kimerültség, fáradékonyság tünetek mögött. Másrészt ká-rosodnak az izomrostok, s ez akut gyulladásos választ provo-kál. Az ennek kapcsán beindult szabadgyök termelôdésért elsô sorban a neutrofi lek felelôsek. Az általuk végzett szabadgyök termelést légzési robbanásnak (respiratory burst) nevezik. Az intenzív aerob terhelések fo-kozzák, míg a laktacidózissal járók gátolják ezt a folyama-tot. A neutrofi leken kívül a makrofágok fontos szereplôk még a károsodott izomrostok és a gyulladás során termelôdött anyagok eltávolításában, a re-generációban. A makrofágok is képesek a szabadgyök termelés-re, további peroxidatív károso-dást elôidézve. Mûködésüket további faktorok (pl. citokinek) szabályozhatják (17, 39).

6.2 A citokin elmélet szerint a gya-kori nagy intenzitású és/vagy hosszú edzések során a váz- és izomrendszerben, valamint az izületekben keletkezett mikro-traumákat az elegendô pihenés hiánya miatt nem tudja rege-nerálni a szervezet, ami helyi szinteken apró gyulladásokat okoz. Az optimális alkalmaz-kodási folyamatokon keresztül a megfelelô fejlôdés zálogai le-hetnek ezek az apró sérülések,



ha az edzések közben beiktatott pihenô idô alatt szanálódni ké-pesek. Amennyiben ez nem tör-ténik meg, krónikussá válnak, citokinek szabadulnak fel, amik aktiválják a vérben keringô monocyta makrofágokat, amik a láncreakció révén további citokineket aktiválnak, az egész szervezet szintjén gyulladá-sos folyamatot eredményezve. A citokinek a hormonokhoz hasonló, szignálfunkcióval rendelkezô peptidek, proteinek, amelyeket fôként az immun-rendszer sejtjei termelnek. Szin-tézisüket a szöveti sérüléskor, fertôzéskor keletkezô ágensek, szabad gyökök aktiválhat-ják. Autokrin (önmagukra), parakrin (más sejtekre) és en-dokrin (távol esô sejtekre) gya-korolt hatással is rendelkeznek. Feladatuk többek között a nem specifi kus immunválasz irányí-tásában, a gyulladásos folyama-tok szabályozásában, a vérképzô rendszer ellenôrzésében, a prog-ramozott sejthalál, az apoptózis koordinálásában van (1,37,38).

7. Az etiológiában a legnagyobb trigger faktor a stressz, ami lehet fi ziológiai és jöhet a versenyzô felôl (erôs edzések, tétre menô versenysoroza-tok, maladaptív diéta miatti glikogén hiány, dehidráció, fertôzésekre való hajlam az ala-csony immunmûködés miatt), de lehet pszichés és nem csak belülrôl, magából a sportoló-ból fakadó, hanem külsôleg is, ránehezedô nyomásként elural-kodó (1,2,7,8).

8. A sportegészségügy erôltetetten próbálja beazonosítani a spor-toló sikerének legdöntôbb tényezôit, ahol bôséggel a bio-lógiaiak állnak elôl, de a pszi-chológiaiak is hozzájárulnak. Dudley szerint a sportolóa minden sikere a mentális minôségében rejlik. Ezt az állí-tást az elmúlt évek során nem csak tapasztalati úton, hanem validált pszichológiai tesztek-kel is többször alátámasztották. A sportban végzett korai pszi-chológiai vizsgálatok azokra a

jelentôs összefüggésekre fóku-száltak, amelyek a személyiség tényezôk, a sportban való rész-vétel és az sportoló sikerek kö-zött álltak. A személyiség struk-túrájának alap tényezôi között említették az érzelmi (érzelmi stabilitás- neurotikusság) és a szociális adaptáció (introverzió-extroverzió) faktorokat. Az 1960-as publikációk a kívánatos személyiség jegyekként az ér-zelmi stabilitást és az extrover-táltságot jegyezték, mint olyan tulajdonságok, amik pozitívan kapcsolódnak a sportban való részvételhez és a sportoló sike-rekhez. Ma már a személyiség tényezôk több faktorát vizs-gálták és sportáganként eltérô jegyeket „írtak elô”, mint op-timális kívánalom a nyeréshez. A sport teljesítmény mentális egészség modellje (MEM) azt jelenti, hogy fordított arányos-ságban áll a sport teljesítmény és a pszichopatológia. A hosz-szanti MEM vizsgálatok azt indukálták, hogy a sportolók hangulati életének válaszai ösz-szefüggésben vannak az edzés intenzitással, a terhelhetôséggel, s hogy ez potenciális mutató-ja a fáradékonyság szindróma kezdetének, ahol csökken az intenzív fi zikai edzés. A MEM belefoglalja a sportolók azon általános aggodalmát, hogy a kontroll vizsgálatok korlátozott módon állnak rendelkezésre, mind a megelôzés, mind a fi zi-kai problémák esetén (28).

Tünetek

A túledzés szindróma tünetei a ve-zetô ismérvek – kimerülés, depresz-szió, csökkenô teljesítmény a foko-zott edzésintenzitás ellenére – köré csoportosulnak, de lehet szöveti-szervi, szervezeti szinten felosztani a megjelenô elváltozásokat (2. táblá-

zat).A depresszió és fáradékonyság ki-

alakulásának elsô elôjele a kumulá-lódott alváshiány, ami Booth vizsgá-lata szerint az egyik közremûködôje a hormonális változásoknak (2,6).

Anglem és mtsai a szomatikus tü-netek megjelenését és gyakoriságát mérve arra a következtetésre jutot-tak, hogy elôször a légzési elégte-lenség lép fel 42–57%-ban, majd az infekciók 88%-ban, a fájdalom gyakorlatilag általános (100%), amibôl az izomfájdalom 79%, és a gasztrointesztinális 16% (2) a leg-gyakoribb.

Az edzôk a sportolóknál a meg-feszített edzésmunka ellenére is fo-lyamatosan csökkenô teljesítményt, alacsonyabb hatásfokú tréninget fi gyelnek meg, az egyre gyakoribb koordinációs hibák és/vagy szûkülô mozgás-amplitúdó, romló differen-ciáló és korrigáló képesség mellett. Egyre többször bukkannak fel a régi hibák is, ami a koncentrációs képes-ség hanyatlását tükrözheti.

Differenciál diagnózis

1. Az atléta anémia fi ziológiás hemodilúcióhoz vezethet, de nem jár teljesítményváltozással (3,12,32).

2. A vírusos fertôzések után ma-gas lehet a reaktív limfocita szám, és például a pozitív Poul-Bunnel-teszt esetén Epstein-Barr vírusinfekció igazolható.

3. A diéta hibák között a szerepel az elégtelen szénhidrát bevitel, a nyomelemek, ásványi anya-gok és vitaminok hiánya (9,41).

4. Pszichiátriai kórképek: A burn-out, vagy kiégés szindróma hasonló klinikai képet mutat, s bár összefügg a túledzéssel, a fi zikai és/vagy érzelmi kime-rültséggel azonosították, ami-nek az oka a hosszú stressz és az észlelése a versenyzô akaratával függhet össze. A látszólag elér-hetetlennek tûnô eredményekre való ismétlôdô törekvés, továb-bá az elért eredmények nem kellô realizálása és a sikerekkel járó elégedettség, örömérzet hiánya az atléták kiégéséhez („burn out szindrómához”) vezetnek (23). Fontos diffe-renciál diagnosztikai kérdés a depresszió kórképe. Uusitalo és munkacsoportja 12 atlé-ta SPET vizsgálatával (5-HT,



specifi kus radioliganddal jelöl-ve: 123–I–2béta-carbometoxi-3 b é t a ( 4 - i o d o p h e n y l ) nortropane, Norbéta-CIT) az 5-HT visszavételt vizsgálta a középagyban. (40) Azt ta-lálták, hogy a férfi sportolók-nál ez szignifi kánsabb és nem korrelál a depresszív skálákkal (Montgomery, Hamilton). En-nek alapján a depresszió egy alfaját véleményezték a túledzés szindrómában (2. táblázat).

Kimutatás, vizsgálatok

Jelenleg még nem állnak rendelke-zésre nemzetközi szinten általánosan elfogadott tesztek, ezért a diagnózis felállítása a klinikai tünetek (pl.: depresszió, nyugalmi pulzusarány, testsúly…) megállapításán, pszichi-átriai vizsgálaton és az edzés moni-torozásán alapul.

McKenzie és munkacsoportja sze-rint egyfajta lehetséges szûrôvizsgálat lehet a nyál IgA koncentráció kimu-tatása, vagy a vérben a plazma gluta-min szintjének mérése, ami körülmé-nyessége, pontatlansága miatt nem terjedt el. Lehetséges a szubsztrátok (pl. laktát, ammónia, urea …), vagy az enzimek (pl. kreatin kináz…) vizsgálata is (9, 21). Rowbottom és munkacsoportja a Se glutamin kon-centráció és a túlterheltség mértéke között talált szoros korrelációt (32). Foster szerint mindenképpen több tényezô monitorozása ajánlatos, ahol az egyes versenyzôk küszöb-értékei, egyéni sajátosságai is fi gye-lembe veendôk (12). Kérdés, hogy ez a módszer „tömegesen” mennyire lenne alkalmazható.

A kortizol és a tesztoszteron jelentôs szerepet játszik a fehérje és a szénhidrát metabolizmusban. Így a tesztoszteron/kortizol hánya-dos meghatározását használják az anabolikus/katabolikus balansz esetén. Ez a hányados csökken az ismétlôdô nagy intenzitású edzés és a gyakori versenyek ideje alatt, de rendezôdhet a regenerációkor (36,39).

Könnyen hozzáférhetôek, s nem igényelnek semmiféle beavatkozást a szervezetbe a pszichiátriai tesztek

(pl. Hamilton, Beck…), vizsgálatok (4,5). Az edzés során több ízben is felvehetôk, s akkor hosszanti állapot mérésére, monitorozásra is kiváló-an alkalmasak. A technikai kivite-lezés szempontjából két csoportba sorolhatók: 1. az önkitöltôs, és a 2. kérdezô biztos által felvett. Míg az elsô esetben elônyös, hogy nem kell szakembernek kísérnie a tesztfel-vételt, a második esetben pedig az explorációval olyan információkhoz juthatunk, amivel a tesztben foglal-tak a tényleges, valóságos állapotot jobban lefedik (31).

Terápia, kezelés

A túledzés szindróma gyógyítása egyértelmûen az edzések mennyi-ségének, azaz intenzitásának, gya-koriságának, vagy idôtartamának, vagy akár ezek kombinációjának a csökkentése, egészen addig, amíg a jellemzô tünetek el nem múlnak, magában foglalva a nyugalmat, a teljes relaxációt akár masszázzsal vagy hidroterápiával kiegészítve. A táplálkozással továbbra is óvatosan kell bánni, a bôséges vitamin, ásvá-nyi anyagok bevitele és a folyadékfel-vétel fontos. A teljes regenerációhoz, a tünetek eliminációjához általában 6–12 hét folyamatos kikapcsolódás szükséges, de a komplex esetekben a gyógyulás ennél tovább is tarthat (7,8,19,24).

Az aktív pihenés egyik kiemelkedô feladata a hangulati állapot rendezé-se, ahol a pszichológusok, pszicho-terapeuták, pszichiáterek jelenléte elengedhetetlen (36). Ez utóbbiak szerepe elsôdleges azokban az ese-tekben, ahol a mély depresszív álla-pot gyógyszeres kezelést is igényel.

Alapvetôen ugyanis kétféle beavat-kozás lehetséges: a gyógyszeres és a pszichoterápiás. A pszichoterápiának több válfaja létezik, melyek közül klinikailag igazoltan többet is ha-tékonynak mértek az elit sportolók körében. Perna és munkacsoportja egyszeres vak, randomizált, kont-rollált vizsgálatukban a kognitív-behaviorális terápia alkalmazásával szignifi káns csökkenést értek el a betegek és a táppénzes napok szá-mában, versenyzôk között (25, 26).

Eichner szerint a legjobb kezelés a megelôzés, amely 4 feladatot foglal magában: 1. a kiegyensúlyozott tré-ning és pihenés, 2. a hangulat (de-presszió) és a fáradékonyság tünetek valamint a teljesítmény folyamatos mérése, 3. a distressz csökkentése, 4. az optimális táplálkozás, különös-képpen a teljes energia és szénhid-rátbevitel biztosítása (11).

Összefoglalás

A sportegészségügy mind a mai na-pig erôltetetten próbálja beazonosí-tani a sportoló sikerének legdöntôbb tényezôit, ahol az utolsó évtizedekig bôséggel a biológiaiak álltak elôl. A pszichés faktorok kiemelkedô szere-pét a sportteljesítményben most kez-dik fi gyelembe venni. A jelen tanul-mány a sportban a pszichés faktorok jelentôségére hívja fel a fi gyelmet. A túledzés szindróma etiológiáját, epidemiológiáját, prevalenciáját és tüneteit körüljárva, a lehetséges ki-mutatási módokat veszi sorra, hogy aztán a kezelésben és a prevencióban az ismereteket alkalmazni lehessen. Mint az orvostudomány több terü-letén, itt is a kollektív, csapatmunka kívánatos, ahol a pszichológus, pszi-chiáter aktív jelenléte kívánatos.

Irodalom

1. Angeli, A., Minetto, M., Dovio, A., Paccotti, P.: The overtraining syndrome in athletes: a stress-re-lated disorder. J. Endocrinol. In-vest., 2004, 27, 603–612.

2. Anglem, N., Lucas, S.J., Rose, E.A., Cotter, J.D.: Mood, illness and injury responses and recovery with adventure racing. Wilderness Environ. Med., 2008, 19, 30–38.

3. Armstrong, L.E., VanHeest, J.L.: The unknown mechanism of the overtraining syndrome: clues from depression and psychoneuroim-munology. Sports Med., 2002, 32, 185–209.

4. Beck, A.T., Emery, G.: A szo-rongásos zavarok és fóbiák kog-nitív szemlélete. Animula Kiadó, Budapest, 1999.

5. Beck, A.T., Rush, A.J., Shaw, B.F, Emery, G.: A depresszió kognitív terápiája. Animula Kiadó, Buda-pest, 2002.



6. Booth, C.K., Probert, B., Forbes-Ewan, C., Coad, R.A.: Australian army recruits in training display symptoms of overtraining. Mil. Med., 2006, 171, 1059–1064.

7. Budgett, R.: Fatigue and underper-formance in athletes: the overtrain-ing syndrome, Br. J. Sports Med., 1998, 32, 107–110.

8. Budgett, R.: Overtraining syn-drome. Br. J. Sports Med., 1990, 24, 231–236.

9. Coutts, A.J., Wallace, L.K., Slattery, K.M.: Monitoring changes in per-formance, physiology, biochemistry, and psychology during overreach-ing and recovery in triathletes. Int. J. Sports Med., 2007, 28, 125–134.

10. De Souza, M.J., Lee, D.K., Van-Heest, J.L., Scheid, J.L. et al: Sever-ity of energy-related menstrual dis-turbances increases in proportion to indices of energy conservation in exercising women. Fertil. Steril., 2007, 88, 971–5.

11. Eichner, E.R.: Overtraining: con-sequences and prevention. J.Sports Sci., 1995, 13, S41–48.

12. Foster, C.: Monitoring training in athletes with reference to overtrain-ing syndrome. Med. Sci. Sports Ex-erc., 1998. 30, 1164–8.

13. Fry, R.W., Morton, A.R., Keast, D.: Overtraining in athletes. An update. Sports Med., 1991, 12, 32–65.

14. Fry, R.W., Morton, A.R., Keast, D.: Periodisation and the prevention of overtraining. Can. J. Sport Sci., 1992, 17, 241–248.

15. Kenttá, G., Hassmén, P.: Over-training and recovery. A concep-tual model. Sports Med., 1998, 26, 1–16.

16. Kenttá, G., Hassmén, P., Raglin, J.S.: Training practices and over-training syndrome in Swedish age-group athletes. Int. J. Sports Med., 2001, 22, 460–5.

17. Kollárné-Ogonovszky, H.: Túledzés és oxidatív stressz. SE Doktori Isko-la, Testnevelési és Sporttudományi Kar, 2005, 1–134.

18. Kuipers, H., Keizer, H.A.: Over-training in elite ethletes. Review and directions for the future. Sports Med., 1988, 6, 79–92.

19. Lehmann, M.J., Lormes, W., Opitz-Gress, A., Steinacker, J.M., et al: Training and vertraining an overview and experimental results in endurance sports. J. Sports Med. Phys. fi tness, 1997, 37, 7–17.

20. Manore, M.M.: Dietary recom-mendations and athletic menstrual dysfunction. Sports Med., 2002, 32, 887–901.

21. McKenzie, D.C.: Markers of exces-sive exercise. Can. J. Appl. Physiol., 1999, 24, 66–73.

22. Meeusen, R., Watson, P., Hase-gawa, H., Roelands, B., et al: Brain neurotransmitters in fatigue and overtraining. Appl. Physiol. Nutr. Meab., 2007, 32, 857–864.

23. Mummery, K.: Essay Depression in Sport. Lancet, 2005, 366, 536–537.

24. Nederhof, E., Lemmink, K.A., Visscher, C., Meeusen, R., et al: Psychomotor speed: possibly a new marker for overtraining syndrome. Sport Med., 2006, 36, 817–828.

25. Perna, F.M., McDowell, S.L.: Role of Psychological Stress in Cortisol Recovery From Exhaustive Exercise Among Elite Athletes. Int. J. Behav. Med., 1995, 2, 13–26.

26. Perna, F.M., Antoni, M.H., Baum, A., Gordon, P., et al: Cognitive Be-havioral Stress Management Effects on Injury and Illness Among Com-petitive Athletes: A Randomized Clinical Trial. Ann. Behav. Med., 2003, 25, 66–73.

27. Puffer, J.C., McShane, J.M.: De-pression and chronic fatigue in the college student-athlete. Prim. Care., 1991, 18, 297–308.

28. Raglin, J.S.: Psychological Factors in Sport Performance. The Men-tal Health Model Revisited. Sports Med., 2001, 31, 875–890.

29. Resch, M.: A nôi atléta triász: evészavarok, amenorrhoea, osteo-porosis. Orv. Hetil., 1997, 138, 1393–1397.

30. Resch, M.: Eating disorders in sport – sport in eating disorders. HMJ, 2007, 4, 449–454.

31. Resch, M., Haász, P.: Az elsô epi-demiológiai felmérés a magyar él-sportolók körében: evészavarok, depresszió és egyéb rizikótényezôk. 2009, 150, 35–40.

32. Rowbottom, D.G., Keast, D., Goodman, C., Morton, A.R.: The haematological, biochemical and immunological profi le of athletes suffering from the overtraining syn-drome. Eur. J. Appl. Physiol. Oc-cup. Physiol., 1995, 70, 502–509.

33. Scheid, J.L., Williams, N.I., West, S.L., Vanheest, J.L., De Souza, M.J.: Elevated PYY is associated with energy defi ciency and indices of subclinical disordered eating in exercising women with hypotha-lamic amenorrhoea. Appetite, 2009, 52, 184–192.

34. Schofi eld, G., Dickson G, Mum-mery, K., Street, H.: Dysphoria, Linking, and Pre-Competitive Anx-iety in Triathletes. Athletic Insight, Online J. Sport Psych., 2002, 4, 1–9.

35. Scott, W.A.: Maximizing perfor-mance and the prevention of injuries in competitive athletes. Curr. Sports Med. Rep., 2002, 1, 184–190.

36. Shephard, R.J.: Chronic fatigue syn-drome. A brief review of functional disturbances and potential therapy. J. Sports Med. Phys. Fitness, 2005, 45, 381–392.

37. Smith, L.L.: Cytokine hypothesis of overtraining: a psychological adap-tation to excessive stress? Med Sci Sports Exerc., 2000, 32, 317–331.

38. Smith, L.L.: Tissue trauma: the underlying cause of overtraining syndrome? J. Strength. Cond. Res., 2004, 18, 185–193.

39. Urhausen, A., Gabriel, H., Kin-dermann, W.: Blood hormones as markers of training stress and over-training. Sports Med., 1995, 20, 251–276.

40. Uusitalo, A:L., Vanninen, E., Valkonen-Korhonen, M., Kuikka, J.T.: Brain serotonin reuptake did not change during one year in over-trained athletes. Int. J. Sports Med., 2006, 27, 702–8.

41. Volek, J.S., Vanheest, J.L., For-sythe, C.E.: Diet and exercise for weight loss: a review of current is-sues. Sports Med., 2005, 35, 1–9.

42. Wimmer, R.: Elite Athletes and Treating Post–Competition De-pression. Sports Med., 2002, 25, 456–459.

Szerzô:Resch Mária Dr.Petz Aladár Megyei Oktató Kórház, II. Pszichiátriai és Mentálhigiénés Osztály, Gyôremail: [email protected]



Bevezetés

Bár korábban is elôfordultak spor-tolás közben, vagy sportolás kap-csán fellépô halálesetek, az elmúlt egy évben mégis igen széleskörû érdeklôdést váltott ki két élspor-toló halála. Míg a korábbi ese-tek csaknem mindig labdarúgók körében fordultak elô – a sportág népszerûsége már önmagában ma-gyarázta a média élénk reakcióit –, addig 2008-ban egy olimpiai és vi-lágbajnok kenust és egy válogatott jégkorongozót, sportágának egyik legjobbikát gyászolta a sportvilág. Az ô haláluk minden eddiginél fá-jóbbnak tûnt a média tükrében s a felkorbácsolt érzelmek néha senkit és semmit nem kíméltek. Egyszerre volt jelen a sportoló felmagasztalá-sa, hibátlanná való idealizálása és a doppingolás ki nem mondott, de sandán meglebegtetett vádja. Ennek oka lehet az is, hogy egyetlen eset-ben sem történt meg a közvélemény korrekt tájékoztatása, akár orvosi titoktartásra, vagy a személyiségi jogok védelmére, akár a család ki-

fejezett kérésére való hivatkozással. Ami mindmáig várat magára, az a magyar sportolók sportolás kapcsán fellépô haláleseteinek tudományos igényû feldolgozása, az esetek hig-gadt elemzése.

Ismétlôdô motívumként felmerült mind a laikus közvélemény, mind a kellôen nem tájékozott orvosi körök részérôl annak hangoztatása, hogy a hazai sportorvosi rendszer nem eléggé felkészült a veszélyeztetett sportolók kiszûrésére, a sportorvosi vizsgálat (SV) nem eléggé hatékony, s ezért alapvetô változtatásra szorul. A kritikusok nagy része fi gyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy Ma-gyarországon 1952. óta kötelezô a versenyszerûen sportolók sportorvo-si vizsgálata (8800–14/1952/OTSB K.9), s az elmúlt évtizedek alatt szerves fejlôdés révén alakult ki a je-lenlegi rendszer.

Nem vitatva azt, hogy bármely rendszer esetében fennáll a jobbítás lehetôsége – a tökéletesnél is lehet tökéletesebb – jelen dolgozatnak nem célja a konkrét esetek elemzé-se, hanem megkísérel objektív képet

adni a sportorvosi vizsgálatok nem-zetközi gyakorlatáról utalva a hazai helyzetre, vázolva a vizsgálatok érzé-kenyebbé tételének lehetôségét.

A sportorvosi vizsgálatok

célja

Áttekintve a SV célját, hatékonyságát tárgyaló nagyszámú közleményt, állás-foglalást és irányelvet (1,2,3,4,5,6,7,8,) megállapítható, hogy a lényeget a Sportegészségügyi Szakmai Kollégi-um 2005-ben kiadott szakmai irány-elvei a sportorvosi alkalmassági és szûrôvizsgálatairól, ezekkel egybe-hangzóan foglalja össze: „ A sport-orvosi alkalmassági és idôszakos szûrôvizsgálatok célja a betegségek sérülések, illetve az ezekre hajlamo-sító tényezôk kiszûrése, azon elvál-tozások felismerése, amelyek meglé-te esetén a versenyszerû sport, illetve egy adott sportág folytatása egész-ségkárosító hatású lehet. Alapvetô célja tehát a sportoló egészségének védelme.” (9)

Hasonlóképpen foglalt állást az Ame-rican Medical Association (AMA), de

Sportolók vizsgálata – nemzetközi és hazai gyakorlat

Jákó Péter

Országos Sportegészségügyi Intézet, Budapest

Szerzô áttekinti a sportorvosi alkalmassági és versenyzési enge-

dély megadásának nemzetközi és hazai gyakorlatát. A nemzetközi

ajánlásokban a vizsgálat fô komponense a részletes anamnézis

és a gondos fi zikális vizsgálat. További vizsgálatokra ezek alap-

ján kerülhet sor, bár egyre inkább ajánlott a 12 elv. EKG kötelezô

elvégzése is. A vizsgálatok ismétlését általában évente ajánlják.

Egyes közlemények vitatják a vizsgálatok hatélonyságát, mégis

megállapítható, a hirtelen szívhalál megelôzésének leghatéko-

nyabb eszköze lehet. További fejlesztése a vizsgálati programnak

lehetséges, azonban végeredményben megállapítható, hogy a ha-

zai gyakorlat nem csak megegyezik minden lényeges részletében

a nemzetközi ajánlásokkal, de bizonyos vonatkozásokban szigo-

rúbb és szabályozottabb.

Kulcsszavak: sportorvosi alkalmasság

Preparticipation screening of athletes – the international

and the Hungarian practice. The author gives a review on the

international and Hungarian practice of the preparticipation

screening of the athletes By the international guidelines the

main components of the screening are the detailed medical

history and the careful physical examination., but the screen-

ing ECG is more and more advocated. The frequency of the

evaluation generally is every year. Some studies dispute the

effectiveness of the screening, still it is the most effi cient tool

of the prevention of sudden cardiac death. Further develop-

ment of the screening standards is possible but the fi nal con-

clusion is: the Hungarian practice not only consistent in all

details with the international one but in some aspects is more

strict and more regulated.

Keywords: preparticipation screening




kiegészítve annak hangsúlyozásával, hogy a SV alapján ne zárják ki a ve-rsenyzésbôl azokat a sportolókat, akik-nél nincs erre „kényszerítô ok” (5).

Az alapvetô célkitûzés mellett Bratton (7) gyermekkorú sportolók esetében szükségesnek tartja a bioló-giai érettség vizsgálatát azon célból, hogy alkalmas-e a gyermek adott sportág ûzésére, vagy sem. Fontos-nak tartja, hogy a SV alkalmával történjék tanácsadás mind a szexu-ális életre, mind dohányzásra, alko-hol, vagy drog fogyasztás veszélyeire vonatkozóan.

Kibôvíti a SV célját az az igen rész-letes irányelv, amelyet az American Academy of Family Physicians, American Academy of Pediatrics, American College of Sports Medicine, American Medical Society for Sports Medicine, American Orthopedic Society for Sports Medicine és az American Osteopathic Academy of Sports Medicine állított össze, Preparticipation Physical Evaluation (PPE) címmel (3). Ebben primer célként jelölik meg az esetleges éle-tet veszélyeztetô, vagy rokkantságra vezetô elváltozások, illetve betegsé-gekre, vagy sérülésre prediszponáló tényezôk kiszûrését, összhangban a jogi szabályozással. Szekunder cél: az általános egészségi állapot felmérése (ez legyen alkalmas az egészségbiz-tosítási rendszerbe való integrálásra), összekötve életmódra vonatkozó ta-nácsadással (szexuális élet, táplálko-zás, testsúly).

Ékes a következôkben foglalta ösz-sze a SV célját (8):• olyan betegségek kiszûrése, ame-

lyek a sporttevékenységet korlá-tozzák;

• olyan betegségek kiszûrése, ame-lyek az egészséget befolyásolják;

• gyógyult betegségek marad-ványtüneteinek kiszûrése, me-lyek sérüléshez vezethetnek;

• információszerzés arra vonatko-zólag, hogy a választott sportág ûzésére alkalmas-e a jelentkezô.

A Nemzetközi Olimpiai Bizott-ság által kiadott Sports Medicine Manual 2000 (1) röviden úgy fog-lalja össze a SV célját, hogy ennek nem csupán olyan állapotokat kell felderítenie, amelyek a sportolásban való részvételt ellenjavallják, de azo-

kat is, amelyek a teljesítôképességet károsan befolyásolják (pl. anaemia).

Az American College of Cardiology Foundation szervezé-sében kerül sor az u.n. Bethesda konferenciák szervezésére. A rend-szeresen megrendezett konferen-ciák közül a 26. 1994-ben, majd a 2005-ben tartott 36. Bethesda kon-ferencia dolgozott ki irányelveket a sportolásra való alkalmasságra vo-natkozóan cardiovascularis rend-ellenességek esetében (4). Hangsú-lyozni szükséges, hogy a konferencia nem általánosságban foglalt állást a SV-ról, hanem célzottan a szív és érrendszeri betegségek elbírálásá-ra korlátozottan. Ebben a megkö-zelítésben az ilyen okból végzett szûrôvizsgálat végsô célját mindazon néma cardiovascularis abnormitások felismerésében jelöli meg, amelyek hirtelen szívhalálra vezethetnek.

A Sportegészségügyi Szakmai Kol-légium által 2004-ben kiadott szak-mai irányelv a sportolás közben fel-lépô hirtelen szívhalál megelôzésének lehetôségérôl (10) a SV célját egy-részt abban jelöli meg, hogy állapítsa meg nincs-e olyan szomatikus, vagy pszichés eltérés, amely a választott sportág keretein belül alkalmatlanná tesz, illetve a rendszeres edzésterhelés hatásának követésében, esetlegesen kialakuló pathológiás elváltozások korai detektálásában, vagy a már meglévô elváltozások progressziójá-nak ellenôrzésében. Hangsúlyozza ugyanakkor, hogy a cardiovascularis rendszer vizsgálata a sportorvosi vizs-gálatnak csupán egy részét képezi, mível a sportolásra való alkalmassá elbírálása szempontjából egyéb szerv-rendszerek (mozgatórendszer, érzék-szervek, légzôrendszer, urogenitális rendszer, stb.) megítélése hasonló fon-tossággal bír.

Megállapítható tehát, hogy a hazai irányelvek a SV célját illetôen meg-egyeznek a nemzetközi irodalomban leírtakkal.

A sportorvosi vizsgálat kom-

ponensei

A SV komponenseit illetôen megle-hetôs egyetértés tapasztalható a nem-zetközi gyakorlatban, vélemény kü-

lönbség legfeljebb a különbözô eszkö-zös vizsgálatok – elsôsorban az EKG – kötelezô alkalmazásában észlelhetô. Csaknem valamennyi irányelv, aján-lás leszögezi, hogy a SV gerincét a részletes anamnézis és a gondos fi zi-kális vizsgálat képezi, s a legtöbben ezek eredményétôl teszik függôvé a további vizsgálatok (EKG, terheléses EKG, echocardiographia, MRI, stb.) szükségességének eldöntését.

Anamnézis

A családi anamnézis kérdései elsôsorban a cardiovascularis veszé-lyeztetettség felderítését célozzák, vagyis arra irányulnak fordult-e elô a vérrokonságban 50 éves életkor alatt szíveredetû, vagy feltehetôen szíveredetû halál, csecsemôhalál, il-letve Marfan szindróma.

Az egyéni anamnézisben szintén nagy súllyal jelennek meg a szív és érrendszeri problémákat érintô kér-dések, de ezeken túlmenôen szüksé-ges adatokat tartalmaznia, korábbi betegségekre, sérülésekre, mûtétekre vonatkozóan is. Mindemellett egyéb vonatkozásokat is tisztáznia kell (pl. történt-e kórházi kezelés bármilyen okból; allergiás-e; volt-e tetanusz el-len immunizálva; van-e valamilyen bôr problémája; hideg, vagy meleg tûrôképessége; esetleges gyógyszer szedése; táplálkozás, testsúly problé-ma, stb.).

Vitathatatlan, hogy valameny-nyi ajánlás egyértelmûen állást fog-lal a kérdôíves anamnézis felvétel mellett (11). A javasolt kérdôívek, különbözô csoportosításban általá-ban 40–50 kérdést tartalmaznak.

Lényeges, hogy a kérdôíves adat-felvétel esetében, amelyet a sportoló önmaga tölt ki, záradékként szerepel az, hogy legjobb tudása szerint az adatok a valóságnak megfelelnek, betegséget nem titkolt el és ezt alá-írásával – kiskorú esetében szülô, vagy gyám aláírásával – igazolja. A kérdôív használatának feltétlen elônye, hogy átgondolt szerkesztés esetén valamennyi lényeges kérdést és adatot tartalmazza, ami nem biztos, ha az anamnézis felvétele „hagyományos” módon az orvos által történik. Számítógépes adat-



rögzítésre is alkalmasabb a kötött forma. További nem lebecsülendô haszna az is, hogy esetleges késôbbi történések vizsgálatánál – pl. spor-tolás közbeni hirtelen halál, de akár baleset kapcsán is – vitathatatlanul dokumentálva lett a SV alkalmával felvett anamnézis és ezt a sportoló kézjegyével dokumentálta.

Fizikális vizsgálat

Az anamnézis mellett a SV második pillére a részletes fi zikális vizsgálat, amelynek nem csupán a szokásos bel-gyógyászati gyakorlatnak kell megfe-lelnie (fejlettség, szív, tüdô, has, nyi-rokcsomók, máj, lép, genitáliák, stb.) de a mozgásszervek igen alapos vizs-gálata is szükséges. Ki kell terjednie az izomerô, az ízületek hajlékonysá-gának, stabilitásának, esetleges laza-ságának, vagy sérülések utáni marad-vány tüneteknek a vizsgálatára.

Ezek értékelésekor számításba veen-dô a sportoló sportága is:• pl. fi atal labdarúgónál, aki már

elszenvedett térdsérülést, foko-zott fi gyelem fordítandó a térd vizsgálatára, vagy

• balett táncosnál a testtartás és az alsó háti régió vizsgálatára fordítandó nagyobb gond, vagy

• röplabdázónál a váll és térd ízü-let stabilitásának vizsgálatára ajánlatos fókuszálni.

A fi zikális vizsgálat dokumentáció-jára ugyancsak ajánlatos kötött for-májú adatfelvételi lap használata. Ez biztosítja a minden részletet tartal-mazó státusz rögzítését, a számító-gépes adatfeldolgozást és az esetleges tudományos értékelést is megköny-nyíti, de hasonlóképpen a kérdôíves anamnézisnél leírtakhoz, esetleges jogi procedúrák esetében is a vizsgá-ló orvos védelmét szolgálja.

Cardiovascularis szûrés szempont-jából az American Heart Association (AHA) a következô vizsgálati prog-ramot ajánlja (12):

Családi anamnézis

• korai hirtelen szívhalál• rokonságban szívbetegség 50

éves kor alatt

Egyéni anamnézis

• szívzörej• szisztémás hipertenzió• fáradékonyság• syncope/vagy ahhoz közeli állapot• nagyfokú, magyarázhatatlan

légszomj fi zikai terheléskor• fi zikai aktivitáskor mellkasi fáj-

dalom

Fizikális vizsgálat

• szívzörejek (fekve/állva)• femorális pulzus (coarctatio

aortae kizárása céljából)• Marfan szindróma jelei• vérnyomás (ülô helyzetben).

Az AHA ajánlása szerint EKG, vagy echocardiographia elvégzése csak ab-ban az esetben szükséges, ha akár az anamnézis, akár a fi zikális vizsgálat alapján felmerül szívbetegség gyanúja.

EKG

A 36. Bethesda konferencia aján-lása sem sorolja az obligát módon elvégzendô vizsgálatok közé SV al-kalmával a 12 elvezetéses EKG-t.

Elismerve azt, hogy bizonyos el-térések (pl. hosszú QT és Brugada szindróma, HCM) nem mutathatók ki EKG nélkül, mégis úgy vélték, hogy az ál pozitív esetek lehetôsége, cost-benefi t megfontolások, vala-mint a kockázat teljes kizárásának lehetetlensége miatt az EKG vizsgá-lat kötelezôvé tétele nem indokolt.

Ellentmondani látszik ennek az újabban sokat idézett olasz gyakor-lat, ahol 1982 óta kötelezô a SV al-kalmával a 12-elv. EKG elvégzése is. Összehasonlító vizsgálatot végezve az EKG-val vizsgált, illetve EKG-val nem vizsgált sportolók csoport-jában elôforduló hirtelen szívhalál incidenciájáról, ez az EKG-val vizs-gálat csoportban (13) szignifi kánsan 89%-kal csökkent (3,6/100.000 sze-mély/év szemben 0,4/100.000 sze-mély/év).

Az Európai Kardiológus Társaság (European Society of Cardiology) mun-kacsoportjainak konszenzus konfe-rencián hozott állásfoglalása szerint a 12-elv. EKG elvégzését SV alkalmával, fi gyelembe véve az olasz tanulmányt is, obligát módon elvégzendônek java-solja.

A hazai gyakorlat szerint a SV tar-talmazza:• családi és egyéni anamnézis (kér-

dôíves formában)• fi zikális vizsgálat (testalkat, szív-

keringési rendszer, tüdô, moz-gásszervek,idegrendszer, szem vizsgálata)

• 12 elv. EKG• vizelet vizsgálat• szakorvosi vizsgálatok (szemé-

szet, orr-fül-gégészet, neuroló-gia, ortopédia- sportágtól füg-gôen) (9).

Hazánkban tehát jóval korábban az olaszországi gyakorlatnál már a korai 1960-as években az EKG kötelezô része volt a SV-nak.

A sportorvosi vizsgálat gya-

korisága

Az idézet ajánlások, irányelvek csaknem egyöntetûen javasolják a versenyszerû sportolás megkezdése elôtt elvégzendô SV-ot, illetve an-nak évenkénti ismétlését.

Az elôzôkben említett, több szak-ma tudományos társasága által ki-dolgozott PPE ajánlása ezt úgy mó-dosította, hogy 2 évente javasolja egy részletesebb, u.n. komprehenzív SV elvégzését, a közbeesô években pedig egy rövidített ellenörzô vizsgálatot. A komprehenzív vizsgálat nem külön-bözik az általában ajánlott vizsgálati sémától (részletes kérdôíves anam-nézis, fi zikális vizsgálat, vérnyomás mérés, esetleg (!) EKG és a vizsgá-lat eredményétôl függôen javaslat további vizsgálatokra. Az évenkén-ti ellenôrzés alkalmával kiegészítô anamnézis felvétel történik, testsúly és testmagasság és vérnyomás mérés, illetve esetleges panasztól függôen további vizsgálatok.

A hazai gyakorlat, amelyet kor-mányrendelet szabályoz (14), elôírja, hogy 18 év felett a sportorvosi enge-dély érvényessége 1 évnél, míg 18 év alatt 6 hónapnál hosszabb nem lehet. Az érvényesség idejét a vizs-gáló orvos rövidebb idôben is meg-szabhatja.

A korábbi rendeletek is tartalmaz-ták az alkalmassági vizsgálatra való elôírást, ez az idézett rendeletben is



megtalálható. A Szakmai Kollégium irányelvei ezt pontosítják, bizonyos sportágakban kötelezôvé téve (bir-kózás, cselgáncs, karate, kempo, kick-box, ökölvívás, súlyemelés), va-lamint azt is meghatározva, mi az a minimális idôszak, amely a sportág technikai elemeinek elsajátításához szükséges, mert a versenyzési en-gedély az alkalmassági vizsgálatot követôen csak ennek az idônek az elmúltával adható meg. Ez sportág-tól függôen 3 hónap és 1 év között változik.

Sportorvosi minôsítés a

sportorvosi vizsgálat alkal-

mával

A különféle irányelvek közül a PPE határozza meg leginkább konkrét formában milyen minôsítés adható a SV eredményeként:• korlátozás nélkül versenyezhet• versenyezhet, de javasolt kont-

roll• jelenleg nem versenyezhet, de

további kezelés, vagy vizsgálat után újabb döntés lehetséges

• nem versenyezhet (egyáltalán, vagycsak bizonyos sportokban). (3)

A hazai szabályozás a lényeget illetôen teljes mértékben megegye-zik ezekkel a kategóriákkal:• alkalmas/versenyezhet – korlá-

tozás nélkül• alkalmas/versenyezhet – de ja-

vasolt kezelés, vagy kontroll (pl. vérnyomás ellenôrzés 1 hónap múlva

• nem alkalmas/nem versenyez-het – esetleges további vizsgála-tok, kezelés, vagy rehabilitáció után lehetséges újabb döntés

• nem alkalmas/nem versenyez-het – bizonyos sportágakra vo-natkozóan végleges döntés. (9)

Végleges eltiltás esetén a hazai elô-írások szerint a sportorvos a sportági szakszövetséget az Országos Sport-egészségügyi Intézeten (OSEI) ke-resztül értesíti.

Amennyiben a sportoló a vizsgálat eredményével nem ért egyet, 8 na-pon belül a megyei szakfôorvostól kérheti a másodfokon történô el-

bírálást. Ha ezzel sem ért egyet 15 napon belül fordulhat felülbírálatért az OSEI sportegészségügyi szak-rendelésének vezetôjéhez. Váloga-tott kerettagok esetében az OSEI fôigazgató-fôorvosa dönt a felülvizs-gálati kérelemrôl (14).

Végeredményben megállapítható, hogy a hazai gyakorlat nem csak megegyezik minden részletében a nemzetközi irodalomban ajánlott irányelvekkel, de bizonyos vonatko-zásokban szigorúbb és szabályozot-tabb is.

Kötelezô-e a sportorvosi

vélemény?

1994-ben Nicholas Knapp 17 éves kosárlabdázónál mérkôzés közben kamrafi brilláció lépett fel. Cardioversiot követôen cardioverter-defi brillátor implantáció történt. Három kardiológus egybehangzó véleménye alapján folytathatta a sportolást, majd sportösztöndíjjal egyetemi felvételt nyert. Az egye-temi csapat sportorvosa fi gyelem-be véve a 26 Bethesda konferencia ajánlásait és két másik kardiológus véleményét, eltiltotta a versenyszerû sportolástól, azzal az indoklással, hogy esetében ez fokozott kocká-zattal jár. A sportoló pert indított az egyetem ellen és elsô fokon nyert is. A bíróság indokolásában hivatkozott az USA Rehabilitációs Törvényére, amely kimondja, hogy fogyatékos-ság miatt senki nem zárható ki olyan programokból, amelyek szövetségi pénzügyi támogatásban részesül-nek. Az egyetem fellebbezett azon-ban a szövetségi bíróság jóváhagyta az elsôfokú ítéletet. Újabb fellebbe-zést követôen a fellebbviteli bíróság megsemmisítette az elôzô ítéleteket és kimondta, hogy a Rehabilitációs Törvény erre az esetre nem vonatko-zik és a versenysportban való részvé-tel lehetôségének eldöntése a sport-orvos kompetenciája (15).

Az USA-ban a precedens jog alap-ján ez a bírói ítélet a további ese-tekben, amelyekben diszkrepancia merült fel a sportoló és a sportorvos között a versenyzés engedélyezése szempontjából, a sportorvosi véle-ménynek adott elsôbbséget. Felme-

rült a „saját felelôsségére” történô sportolás ideája is, azonban általá-nos vélemény szerint ennek egyrészt ellentmond a jogi szabályozás, más-részt ebben az esetben is végsô soron a versenyzést engedélyezô orvos a felelôs.

A hazai gyakorlatban eddigiek-ben még nem került sor arra, hogy a sportorvosi engedély megadását, vagy ennek megtagadását bírósági eljárás alapján döntsék el, azonban a hazai szabályozás egyértelmûen a sportorvost, illetve az országos inté-zetet jelöli meg kompetensnek ebben a kérdésben.

A sportorvosi vizsgálat ha-

tékonysága

Több közleményben is elemezték a SV hatékonyságát, s ezek követ-keztetése meglehetôsen ellentmon-dásos. 1998-ban Glover, Barry és Maron JAMA-ban publikált közle-ményének (16) konklúziója szerint a sportolók cardiovascularis beteg-ség miatti szûrô vizsgálatának ha-tékonysága nagy mértékben függ az anamnesztikus adatok kérdôíves felvételétôl, amely kérdôívek gyakran lerövidítettek és nem megfelelôek, olyanok állítják össze, akiknek képzettsége és gyakorlata elégtelen, ezáltal akár végzetes kimenetelû abnormitások detektálására is alkal-matlanok. Az USA 43 államában végzett felmérésük szerint példá-ul a családban elôforduló Marfan szindrómára vonatkozóan sehol sem szerepelt kérdés, az egyéni anamné-zisben a kérdôívek felében nem sze-repelt korábbi febris rheumaticára, vagy terhelésre fellépô nehézlégzés-re utaló kérdés. Két évvel késôbb Pfi ster, Puffer és Maron újabb köz-leményében megerôsíti a korábbi eredményeket (17). Megállapításuk szerint 625 intézményben csak 163 (26%) volt olyan, ahol a kérdôív leg-alább 9 olyan kérdést tartalmazott az Amerikai Kardiológus Társaság (AHA) által ajánlott 12-bôl, 150 pe-dig (24%) 4-nél is kevesebb ajánlott kérdést tartalmazott, ezáltal teljesen alkalmatlan volt a szûrôvizsgálat céljára. Hasonló köveztetés vonható le egy 2003-ban közölt cikkbôl (19),



amelyikben a szerzôk sürgetik a SV egységes formulájának kidolgozását

Egy 11 közleményt feldolgozó tanulmány (20) azt vizsgálta 1980 és 1999 között , hogy a vizsgálaton megjelent sportolók hány százaléka kapott korlátozás nélküli verseny-zési engedélyt, hány százaléka kapta meg bizonyos korlátozással és hány százalék lett eltiltva. Míg 1991-ben a vizsgált intézményekben 94,8% kapott korlátozás nélküli, 5,0% fel-tételekhez kötött versenyzési enge-délyt, s 0,2% került teljes eltiltásra, 1999-ben ez utóbbi aránya nem vál-tozott (0,2%), azonban csak 85,9% kapott korlátozás nélküli és 13,9% feltételekhez kötött versenyzési en-gedélyt. A tanulmány végsô kö-vetkeztetése, hogy a SV gyakorlata az orvosi szakirodalomban nincs megfelelôen alátámasztva, de eluta-sítva sem.

A kételyeket nem segít eloszlat-ni Shephard tanulmánya sem (19), amely hivatkozik olasz sportolókon hét éven keresztül végzett vizsgálat-ra. 33,735 megvizsgált sportolóból 22 esetben merült fel a hypertrophiás cardiomyopathia gyanúja, ami miatt a sportolókat a versenyzéstôl eltiltot-ták. Több mint 8 éves követéses vizsgálattal valamennyi élônek bi-zonyult. Kérdésként merült fel, va-jon helyes volt-e a diagnózis, illetve akkor is életben maradtak volna, ha tovább versenyeznek.

A hazai gyakorlatot illetôen ha-sonló értékelô közlemény még várat magára.

Élsportolók sportorvosi vizs-

gálata – cardiovascularis

kockázat

A közölt irodalmi adatok általában nem tesznek különbséget a SV tar-talmi részében attól függôen alacso-nyabb, vagy magasabb minôsítésû sportoló vizsgálatára kerül sor. Elméletileg elfogadható lenne az a feltételezés, hogy a fi zikai akti-vitás – amelynek hatékonysága a cardiovascularis betegségek preven-ciójában vitathatatlan – ugyanakkor kockázati tényezôt jelent a verseny-sportban a hirtelen szívhalál szem-pontjából, s ez a kockázat sportbeli

minôsítéstôl függetlenül létezik. Ugyanakkor kétségtelen, hogy nap-jainkban az élsport követelményei, a nagy intenzitású és terjedelmû edzések, a zsúfolt versenynaptár, a teljesítménykényszer olyan terheket ró a sportolóra, amely fel nem is-mert szívbetegség esetében akár ha-lálos veszélyt jelenthet. Indokoltnak tûnik tehát az élsportolók kiterjesz-tettebb kardiológiai vizsgálata.

A pekingi olimpiát megelôzôen K.Gy. olimpikon kenus hirtelen ha-lálát követôen az Országos Sport-egészségügyi Intézet vezetése ad hoc bizottságot kért fel az eset vizsgála-tára, illetve az ebbôl eredô tanulsá-gok levonására. A bizottság szakmai javaslata bevezetôjében megállapít-ja, hogy 30–35 év alatt elsôsorban kongenitális kórképek, 30 év felett viszont inkább heveny koronária szindróma okozza a sportolás köz-ben fellépô hirtelen haláleseteket. A dokumentum javaslatot tett a kardi-ológiai vizsgálat rendszerére:• a válogatott versenyzôk két

évente részletes kardiológiai szûrésen essenek át, amely tar-talmazza a családi anamnézist, személyes anamnézist, fi zikális vizsgálatot, nyugalmi EKG-t, echocardiographiat és terheléses EKG-t, valamint szükség esetén egyéb kiegészítô vizsgálatokat;

• pozitív családi anamnézis és/vagy panasz esetén a leg-magasabb érzékenységû és fajlagosságú vizsgálatok elvégzé-se szükséges;

• kívánatos volna a genetikailag determinált cardiovascularis kórképej genetikai szûrése;

• nem válogatott sportolók alkal-massági és idôszakos ellenôrzô vizsgálata a 2004-ben kiadott módszertani levél alapján tör-ténjék (20).

A bizottság javaslatai az eddigiekben részlegesen kerültek bevezetésre.

A fejlesztés lehetôségei

A SV hatékonyságának sarokköve a jól megtervezett anamnesztikus kérdôív. Az eddigiekben is többféle javaslat került kidolgozásra mind a

nemzetközi, mind a hazai gyakor-latban, azonban tovább kell keresni azt a formát, amely a legnagyobb biztonságot jelenti úgy, hogy feles-legesen ne terhelje sem a sportolót, sem az orvost. Hazánk méretû or-szág esetében, ahol egységes, állami-lag szervezett sportorvosi rendszer mûködik, vitathatatlan, hogy egysé-ges anamnézis kérdôív alkalmazása szükséges.

A jövôt illetôen vizsgálni kell inter-netes anamnézis felvétel lehetôségét. Erre vonatkozóan a Stanford egye-tem munkacsoportja kedvezô tapasz-talatokról számolt be (21). Elônyei: az adatok jó kezelhetôsége; tudomá-nyos feldolgozásra alkalmas volta; könnyû módosíthatósága, vagy spe-ciális célokhoz való adaptálása; an-nak elôsegítése, hogy a SV rendszere az evidenciákon alapuló orvosláshoz integrálódjék. Hátránya: költséges volta; használók oktatásának szük-ségessége; software, hardware vál-tozása; technikai szakértôtôl való függés (3). Az internet mind szé-lesebb körben való terjedése révén mindezen hátrányok egyre kevésbé érvényesülnek.

További vizsgálatok szükségesek a SV érzékenységének növelésére, va-lamint arra vonatkozóan mi az opti-mális gyakorisága a vizsgálatoknak. Jelenleg is sokan javasolják például 18 év alatt is évente tenni kötelezôvé a vizsgálatokat, míg mások ezt vi-tatják és a jelenlegi rendszer mel-lett – 6 havonta kötelezô a vizsgálat – mellett foglalnak állást. Gyengéje mindkét félnek, hogy érveik inkább empirikus jellegûek és nem tudomá-nyos alapokon nyugszanak.

Megfelelô dokumentáció esetében nyílik lehetôség a SV hatékonyságá-nak vizsgálatára. Ezzel lehetne eldön-teni mennyire képes a SV megelôzni nem csupán cardiovascularis ese-ményt, de például mozgásszervi ab-normitás detektálásával sérülést is.

Mindezek mellett természetesen nem lehet megfeledkezni egy döntô tényezôrôl: a vizsgáló sportorvos szakmai felkészültsége meghatároz-za a SV hatékonyságát. Ez a gon-dolatsor tovább gombolyítható a sportorvos képzés rendszerének és curriculumának újragondolása irá-nyába (22).



A sportegészségügyi irányí-

tás feladatai

A sportegészségügyi irányítás fel-adatai a SV minél hatékonyabbá, érzékenyebbé és gazdasági szem-pontból is akceptálhatóvá tételében különbözô módon lehet csoporto-sítani: szakmai jogi és etikai szem-pontok alapján.

Szakmai feladat mindazon ismere-tek elméleti és gyakorlati elsajátítá-sának biztosítása, amelyek a vizsgáló orvos eredményes tevékenységéhez szükségesek. Ez lehetôvé teszi az anamnesztikus adatok és a fi zikális vizsgálat, laboratóriumi és EKG lele-tek helyes értékelését, kóros eltérések felismerését. Az elsajátítandó isme-retek közé tartózik egyebek mellett a sportolóknál elôforduló mozgás-szervi kóros elváltozások tüneteinek ismerete és vizsgáló módszere is. A képzési rendszer átgondolását, gya-korlat orientáltabbá tételét az sem könnyíti meg, hogy a sportorvos-ok alapképzettsége igen divergáló. Nyilvánvaló, hogy ortopéd alap-szakvizsgával rendelkezô részére a csont-ízület-izomrendszer, sérülések ellátása nem fog nehézséget jelente-ni, ugyanakkor nem bizonyos hogy az EKG értékelését könnyû szerrel képes elvégezni, vagy szívzörejeket felismerni. Ugyanez természetesen fordítva is igaz.

Orvos-jogi szempontok diktál-ják a szakmai irányelvek kidolgo-zásának szükségességét. A szakmai irányelvek, protokolok ezen a terü-leten talán az átlagosnál is nagyobb jelentôséggel bírnak, hiszen ezek betartása teszi lehetôvé, hogy a SV minden részletre kiterjedô legyen. Az anamnesztikus adatok validitása például döntô fontosságú lehet szív eredetû kockázat esetében. A jól kezelhetô, elektronikusan tárolt do-kumentáció nem csupán a sportoló követését teszi lehetôvé, de igen nagy segítség a különféle aspektusból történô tudományos igényû feldol-gozás szempontjából is. A szalmai irányelvek és a korszerû dokumen-táció, azonban csak akkor tudja a hatékonyságot szolgálni, ha ezek be-tartásának folyamatos ellenôrzése is biztosítva van.

Végül – bár jelentôsége miatt ta-lán elsôként kellett volna említeni – az irányítás etikai felelôsségére kell felhívni a fi gyelmet. Ebben a vonat-kozásban talán legkényesebb feladat, hogy a gazdasági kényszer szorításá-ban olyan költséghatékony vizsgála-ti stratégiát dolgozzon ki, amelyik lehetôvé teszi a már elfogadhatatlan kockázat kizárását. Ugyanakkor tudatosítani kell az egyéb orvosi szakmák képviselôi, a sportolók és sportvezetôk, valamint a média felé: zéró kockázat nem létezik!

Irodalom

1. Sports Medicine Manual,IOC, Lau-sanne, 2000

2. Team Physician Manual, FIMS, Hong Kong, 2001

3. Preparticipation Physical Evalua-tion, Third Edition, McGraw-Hill Companies, Minneapolis, 2005

4. 36th Bethesda Conference, Journal of American College of Cardiology, 45, No 8, 1315–1375, 2005

5. American Medical Ass. Board of Trustees, Group on Science and Technology: Athletic participation examniation for adolescents. Arch Pediatr Adolesc. 148, 93–98, 1994

6. Consensus Statement of the Study Group of Sport Cardiologyof the Working Group of Cardiac Reha-bilitation and Exercise Physiology and the Working Group of Myocar-dial and Pericardial Diseases of the Euriopean Society of Cardiology: Cardiovascular pre-participation screening of young competitive ath-letes for prevention of suden death; proposal for a common European protocol. European Heart Journal, 26, 516–524, 2005

7. American Heart Association: Car-diovascular preparticipation screen-ing of competitive athletes. Med.Sci Sports Exerc, 28, 1445–1452, 1996

8. Ékes E: A csapatorvos feladatai. In: A sportorvoslás alapjai (szerk. Jákó P) 2. kiadás, Országos Sportegész-ségügyi Intézet, Budapest, 2003

9. Sportegészségügyi Szakmai Kol-légium: Sportorvosi alkalmassá-gi és Szûrôvizsgálatok. Szakmai irányelv. Sportorvosi Szemle, 46, 119–179,2005

10. Sportolás közben fellépô hirtelen szívhalál megelôzésének lehetôsége. Sportegészségügyi Szakmai Kollé-gium irányelve. Sportorvosi Szemle, 46, 5–13, 2005

11. Wingfi eld K, Matheson GO, Mee-wisse WH: Preparticipation evalu-ation: An evidence based review. J Sport Med, 14, 109–122, 2004

12. Maron BJ, Thompson PD, Puffer JC, et al: Cardiovascular prepar-ticipation screening of competitive athletes: a statement for health pro-fessionals from the Sudden Death Commmittee. American Heart As-sociation, Circulation, 94, 850–856, 1996

13. Corrado D, Basso C, Pavel A, et al.: trend sin Sudden Cardiovascu-lar Death in Young Competitive Athletes After Implementation of a Preparticipation Screening Program. JAMA, 296, 1593–1601, 2006

14. 215/2004 (VII.13.) Korm.rendelet a sportorvoslás szabályairól és a sport-egészségügyi hálózatról. Sportorvosi Szemle,46, 170–176, 2005

15. Sounding Board: Competitive Ath-letes with Cardiovascular Disease-The Case of Nicholas Knapp. New Engl J Med, 339, 1632–1635, 1998

16. Glover DW, Maron BJ: Profi le of Preparticipation Cardiovacular Screening for High School Athletes. JAMA, 279, 1817–1819, 1998

17. Pfi ster GC, Puffer JC, Maron BJ: Preparticipation Cardiovacular Screening for US Collegiate Student-Athletes. JAMA, 283, 1597–1599, 2000

18. Carek PJ: The preparticipation Physical examination for athletics: a systematic review of current recom-mendations. BMJ USA, 2, 661–664, 2002

19. Shephard RJ: The potential for cardiac screening of young endur-ance athletes. Medicina Sportiva, 7, E5–E18, 2003

20. Merkely B, Préda I: Szakmai javas-lat a versenysportolók kardiológiai szûrôvizsgálatára. Kézirat

21. Peltz JE, Haskell WL, Matheson GO: A comprehensive and cost-effective preparticipation exam implemented ont he World Wide Web. Med Sci Sports Exerc, 31, 1727–1740, 1999

22. Jakó P: A sportszakorvos képzés-Képzési program az EU országai számára. Sportorvosi Szemle, 49, 121–131, 2008



Introduction

The fi rst ankle arthroscopy of cadaver was performed by Takagi, Japan in 1918 and the procedure was intro-duced to readers in Japanese ortho-pedic literature in 1939 (31). In 1931 Burman, an American researcher per-formed experimental arthroscopies of cadaveric joints and considered this method to be useless in evaluation of the joint because of its low cavity ca-pacity.

In 1976 Chen performed 67 arthros-copies and introduced operative anato-my of the talocrural joint (30). In 1981

Johnson was the fi rst who published his works on arthroscopic treatment of ankle joint pathologies (32).

Contemporary technical advances in video cameras, micro instruments combined with sound knowledge of ankle joint anatomy allow treating more patients with wider indications with use of ankle arthroscopy.

Indications for ankle arthroscopy

Diagnostic indications

• unknown pain etiology• long term swelling• loss of movement• instability• blocking and clicking

Therapeutic indications

• articular cartilage leasions• impingement caused by

osteophytes• loose bodies• arthrofi brosis• synovitis• tibiofi bular syndesmosis

lesions• lateral instability• fractures• septic arthritis [1,3]• arthrodessis

[6,15,20,25,29]

Ankle arthroscopy in modern orthopedic surgery

Bogdan Koczy, Michal Mielnik, Jacek Hermanson, Michal Pyda, Tomasz Zakrzewski,

Jerzy Widuchowski

District Hospital of Orthopedics and Trauma Surgery – Piekary Slaskie, Poland

Ugróízületi artroszkópia helye a modern ortopédiában. Az ug-

róízületi artroszkópia lehetôvé teszi az összes ízületen belüli kép-

let közvetlen vizualizációját. A technikai fejlôdés és az ugróízület

anatómiájának teljes megértése hozzájárult ennek a módszernek

diagnosztikus és terápiás alkalmazhatóságához az ugróízület-

ben. A leggyakrabban alkalmazott behatolások a klasszikusak:

anteromedialis, anterolateralis, posterolateralis, posterocentralis

és posteromedialis, a legritkábban a transmalleolarist használják.

A diagnosztikus beavatkozások javallatai közé tartozik a magya-

rázhatatlan fájdalom, duzzanat, mozgásbeszükülés, instabilitás,

elakadás és kattanás. A terápiás javallatok magukban foglalják

az osteochondralis defektusokat, csontos és lágyrész ütközést,

synovectomiát, szabadtest eltávolítást, arthrofi brosist, ízületbe

hatoló töréseket. Alkalmazzák az artroszkópiát merevítéshez és

szeptikus folyamatok esetén átöblítéshez.

Az ugróízületi artroszkópia abszolút ellenjavallatát képezik a lágy-

rész infekciók és a negyedfokú degeneratív ízületi elváltozások.

Az ugróízületi artroszkópiák 15–17 %-ban fordul elô szövôdmény.

A leggyakoribbak (kb. 50 %) a neurológiaiak, a n. peroneus

bôrágainak, n. suralis, n. saphenus és mély peroneus idegek ká-

rosodása a legvalószínübb. Ritkábban fordulnak elô artéria- és ín-

károsodások, ízületi felszín iatrogén sérülései és sebfertôzések.

Kulcsszavak: artroszkópia, ugróízület

Ankle arthroscopy enables direct visualization of all intraar-

ticular structures. Technical advances and a thorough un-

derstanding of ankle anatomy have contributed to apply this

technique to diagnostic and treatment procedures within ankle

joint. The most frequent installed portals are classical portals:

antero-medial, antero-lateral, antero-central, posterolateral,

postero-central, postero-medial, less frequently transmalle-

olar portals.

The diagnostic indications include unexplained pain, swelling,

restricted range of motion, instability, locking and popping.

The therapeutic indications include osteochondral defects,

bone impingement, soft-tissue impingement, synovectomy,

loose body removal, arthrofi brosis, ankle fractures. Arthros-

copy can also be used in arthrodesis and irrigation of septic

arthritis as well.

The absolute contraindications for ankle arthroscopy include

localized soft-tissue infection and fourth stage of degenera-

tive joint disease.

Complications occur in 15-17% of ankle arthroscopies. Neu-

rological complications are the most common (approximately

50%), cutaneous branches of peroneal nerve, sural nerve, the

greater saphenous nerve and deep peroneal nerve are most at

risk. Arteries, tendons damage, iatrogenic injury of joint carti-

lage, wound infections occur less frequently.

Keywords: arthroscopy, ankle joint




Contraindications for ankle

arthroscopy

Relative contraindications

• mild arthritis with high movement limitation

• signifi cant decrease of joint cavity volume

• circulation disorders of lower extremities

Absolute contraindications

• severe arthritis• local celulitis [1]

Ports introduction technique

Well established knowledge of the ankle joint region is essential to safe and effective performance of the ar-throscopic procedure.

The best way to proper introduc-tion of the portals is to locate the landmarks (medial and lateral mal-leolus, great saphena vein, dorsal ar-tery of foot, tibialis anterior tendon, extensor tendons of fi ngers) and border them on the skin with ster-ile marker. The anatomic structures mentioned above are easy to palpate but the operator must be aware of nerve structures that can be dam-aged during the procedure – the deep fi bular nerve and two branches of the fi bular superfi cial nerve. Deep fi bular nerve accompanies dorsal ar-tery, superfi cial fi bular nerve divides into two cutaneous nerves (medial and intermedial) approximately 6 cm above apex of lateral malleolus. Medial cutaneus nerve can be found anteriorly to all tendons of extensor digitalis longus and then parallel to tendon of extensor pollicis lon-gus. The intermediate cutaneous nerve crosses tendons of extensor digits 4th and 5th longus, then it runs in compartment between ten-dons of 3rd and 4th digits towards toes. Localization of these nerves can be visualized by pulling 4th toe with fl exion and adduction of foot (17,33,34,35).

It is helpful to distend the joint before ports introduction by injec-tion of 15 ml normal saline with needle inserted laterally to tendon of tibialis anterior muscle.

To avoid iatrogenic injury of neuro-vascular structures skin incisions must be vertical and deeper layers exposed with blunt dissection.

Due to their safety the most com-mon ports are antero-medial, ante-ro-lateral and postero-lateral. The antero-medial port is introduced medially to tendon of tibialis an-terior muscle. This port is usually set up because it is relatively safe although saphenus vein and nerve are at risk. The antero-lateral port is inserted laterally to fi bularis muscle tertius tendon. Inserting this port the surgeon must be careful with intermediate cutaneous branch of fi bular nerve. The antero-central port is introduced occasionally be-cause dorsal artery, deep fi bular nerve are at great risk of injury (fi g.

1, 2, 3). Among posterior ports the safest and the most frequently used is postero-lateral port which is in-stalled laterally to Achilles tendon. Installing this port sural nerve and saphena parva vein must be taken into consideration. Postero-medial and postero-central ports are in-stalled very rare because Achilles tendon, tibial vessels and nerve are at risk of injury.

Instrumentarium and patient

preparation

Ankle arthroscopy can be performed either in general or regional anesthe-sia. In our hospital patient is layed on the back with a leg holder placed in popliteal fossa allowing 90° knee fl exion and 45° hip fl exion. To pro-vide more joint space it is possible to use noninvasive or invasive dis-

traction in some cases (36,37) (Fig. 4).

Standard 4 mm scope may be used during the procedure however 2,7 mm scope seems to be more proper in case of such a narrow joint.

In order to carry out systematic and precise evaluation during ar-throscopy operator may use one of developed systems based on 21

Fig. 1. Anterior portals / Elülsô behatolások (“Campbell’s operative orthopaedics”, 9th edition, Mosby, 1998.)

Fig. 2. Posterior portals / Hátsó behatolások (“Campbell’s operative orthopaedics”, 9th edition, Mosby, 1998.)

Fig. 3. Malleolar portal; Malleolaris behatolás. (“Campbell’s operative orthopaedics”, 9th edition, Mosby, 1998.)



points (38) or simple step-by-step assessment of 6 joint areas – lateral recess, lateral part of talus and tib-ia, tibiofi bular syndesmosis, central part of talus and tibia, medial part of talus and fi bia, medial recess.

Characteristics of patholo-

gies: indications for ankle

arthroscopy

Cartilage and bone lesions of

talus

In this group of lesions we can con-sider minor defects of cartilage as well as subchondral cysts and free bodies. They can be the result of single trau-ma, for example severe luxation of the ankle or recurrent micro traumas resulting in joint surface degenera-tion. In some cases no specifi c reason for the defect can be found and id-iopathic osteonecrosis is diagnosed.

Posteromedial ankle joint compartment is the most common area af-fected with such lesions. Patients present periodic ankle swelling, pain or clicking inside the joint, however symptoms are not alarming. This of-ten causes incorrect or delayed diagnosis.

There are a few classi-fi cations of cartilage and bone lesions based on x-ray. CT or MRI results (39–42) as well as on arthroscopy (developed by Ferkel and Cheng (43).

Conservative treatment should be considered in cases of CT type I and II lesions with immobilisation for 6–12 weeks and normal bearing. In

the event of no improvement surgery may be alternative. Primary surgical treatment is considered in cases of type III and IV lesions and involves free bodies removal, local bone drill-ing for fi brocartilage scurf stimula-tion, mosaic grafts or autological chondrocyt transplants. Thick com-plex of cartilage and bone may be fi xed with absorbable pins or Herbert screw (11,16,21,28).

Talo-tibial bone impingement

Talo-tibial bone impingement is most-ly caused by osteophytes localized on the anterior edge of tibia (anterior confl ict) or overgrown lateral process of talus as well as by os trigonum (posterior confl ict) (18,27).

Fig. 4. A) Noninvasive distraction, Nem invazív distraction. B) In-vasive distraction Invazív distraction (J.S. Parisien, J.F. Guhl, M.D. Boynton, „Foot and ankle arthroscopy“, 3rd edition, Springer, 2004.)

1. táblázat / Table 1. Osteochondral lesions classifi cations according to X-ray, CT, MRI and arthroscopy / Osteochondralis laesiok Rtg,CT, MRI alapú és artroszkópos osztályozása

Fig. 5. Arthroscopic 6 point evaluation of ankle joint / Felsô ugróízület 6 pontos artroszkópos átvizsgálása (J.S. Parisien, J.F. Guhl, M.D. Boynton, „Foot and ankle arthroscopy“, 3rd edition, Springer, 2004.)



Osteophytes are the result either of multiple microtraumas or ar-throsis and are associated with nar-rowing joint gap and subchondral sclerosis. This condition is common in football players and dancers. Os-teophytes causing movement limita-tion, pain, periodic swelling can be easily diagnose with standard x-rays and evaluate with the classifi cation of Scranton and McDermott (7). Treatment can be started with in-trarticular depot injection of anes-thetic and steroid followed by 1cm insert under the heel. Surgical treat-ment should be considered after 3-6 months of no improvement. The most benefi cial method is arthros-copy and even IV degree may be treated successfully (Fig. 6, table 3).

Soft tissue impingement

In cases of non specifi c results in physical examination and radiologi-cal outcomes soft tissue impinge-ment should be considered. It is usually preceded by multiple sprains or dislocation and fracture (12,14).

Soft tissue impingement may involve the anterior talo-fi bular ligament, antero-inferior and poste-ro-inferior part of tibio-fi bular liga-ment. Ferkel believes that damaged parts of ligaments may irritate the synovium and cause its infl amma-tion with consequent pain. Chronic synovitis often leads to fi brosis and hyaline degeneration.

Patients may complain of frozen ankle, swelling and tenderness on palpation of antero-lateral part of the joint. MRI, HR-CT and ultra-sound may be helpful during di-agnostic process and can prove the talo-fi bular ligament lesion.

Surgical treatment should be con-sidered after 4-6 months of non steroidal anti infl ammatory drugs

Fig. 6. Osteochondral lesions in X-ray, MRI, CT and arthroscopy / Osteochondralis laesiok Rtg, MRI, CT és artroszkópos képe

3. táblázat / Table 3. Complications / Szövôdmények

Fig. 7. Scranton’s McDermott’s radiological classifi cation. / Felsô ugróízület ventralis csontos impingement osztályozása (P.E. Scranton, J.E. McDermott, „Anterior tibiotalar spurs, a comparison of open versus arthroscopic debridment”, Foot and Ankle, 13:125-129;1992.)



therapy with no improvement. Ar-throscopic procedures involve re-section of infl amed synovium and damaged parts of ligament with use of forceps and electric shaver (22,27).

Synovitis

Synovial membrane can become in-fl amed due to many conditions like rheumatic arthritis, crystal arthrop-athies, chondromatosis, joint infec-tions (Fig. 7).

Symptoms are typical of infl am-mation – pain, swelling, lack of joint motion, local increase of tem-perature. Diagnostic should include the analysis of intraarticular fl uid and MRI or ultrasound.

Treatment starts with oral non steroidal anti infl ammatory drugs, intraarticular steroid injections, leg elevation and physiotherapy. If there is no improvement after three months arthroscopic synovectomy should be considered as well as joint lavage in cases of bacterial joint in-fection (44).

Loose bodies

Traumas (sprains, dislocations, frac-tures), osteochondral pathologies of the talus and synovial chondroma-tosis may cause separation of chon-dral and osteochondral loose bodies (Fig. 8, 9).

Patients report clicking, joint blocking, sometimes pain and move-ment limitation. X-rays do not show chondral loose bodies so CT or MRI are more specifi c in diagnostic but the most specifi c is MRA.

The treatment of choice of loose bodies is arthroscopic removal with causal treatment afterwards.

Syndesmotic tibiofi bular and talo-

fi bular ligament lesions – lateral

instability

These lesions are caused by recur-rent ankle sprains, subluxations and luxations.

Patients report increased pain after physical activity and “giving way of the limb”. The characteristic symp-toms of syndesmostic tibiofi bular lesion are: local tenderness, positive squeeze test (severe pain during dor-sal foot fl exion with both ankles be-ing squeezed at the same time) and pain during external rotation of the foot (4). Typical symptoms for lat-eral instability of the ankle are ten-

derness of the talofi bular ligament attachment and positive anterior drawer test.

Lesions of the above-mentioned structures can be indirectly proved on standard and forced x-rays. The ligament ruptures can be easily diagnosed with MRI and lesion of the talofi bular ligament can be well seen with ultrasound (Fig. 10 a, b).

During arthroscopic treatment surgeon can remove damaged and functionally useless parts of liga-ments and thick synovium. Repair or reconstruction of the talofi bular ligament can be also performed in cases of lateral instability (8).

Articular fractures of the ankle

Arthroscopy allows to reduce ar-ticular fractures with anatomical re-construction of the joint surfaces as well as removal of loose bodies and irrigation of the haematoma.

Ferkel in his paper in 1995 pre-sented the results of 33 ankle ar-throscopies in articular fractures. In

Fig. 8. Synovial chondromatosis

Fig. 9. Loose bodies / Szabad testek

Fig. 10. A) Tibiofi bular sendesmosis lesion / Tibiofi bularis syndesmosis sérülése. B) Lateral instability / Lateralis instabilitás



79% of the cases (n=26) he found os-steochondral lesions, in 55% (n=18) presence of loose bodies and in 21% (n=7) chondromalacia. These results prove that in most cases of articu-lar fractures there are additional le-sions of the joint which can be easily unrecognized without arthroscopic procedures (5).

Arthrodesis

Arthrodesis of the ankle joint is a diffi cult procedure and requires strict indications – valgus or varus less then 15°, no pathologic rotation, no signifi cant subluxation. If the in-dications and contraindications are properly followed by careful opera-tion technique this procedure is tru-ly benefi cial in contrast of classical ones – it allows shorter hospitaliza-tion and recovery time, lower pain level, bone union in 9 weeks (about 14 weeks in open procedures), less infections and neurovascular com-plications (15,20,29).

In 1995 Mann et al. conduct-ed multicenter analysis of 75 ar-throscopic ankle arthrodesis. In 92% of cases bone union was achieved in mean period of 9 weeks. Complica-tions were demonstrated by 5% of patients (6).

Complications

Ankle arthroscopy may be the cause of many severe complications (table 4). Most of them can be avoided with the benefi t of the anatomy knowledge, detailed preoperative planning and proper operative tech-nique.

Ferkel and Guhl presented the se-ries of 612 ankle arthroscopies with 9% rate of complications among which 49% of neurological lesions, mostly of the cutaneus branches of suralis superfi cialis nerve (45).

Summary

Ankle arthroscopy is a relatively new tool for orthopedic surgeon. As less invasive treatment method, com-

parably to standard surgical proce-dures, causes less complications and allows for quicker convalescence. However it demands advanced oper-ative technique and well established knowledge of the regional anatomy.

Preoperative planning and proper use of tools may reduce the chance of possible complications. In a se-ries of 612 arthroscopies Ferkel and Guhl indicated complications in 9% of which 49% were neurological injuries.

Irodalom

1. R.D. Ferkel, P.E. Scranton, „Ar-throscopy of the Ankle and Foot”, JBJS, Vol 75-A, NO. 8, August 1993

2. W.B. Stetson, R.D. Ferkel, „Ankle arthroscopy: I. Technique and Complication”, J Am Acad Orthop Surg 1996;4:17-23

3. W.B. Stetson, R.D. Ferkel, „Ankle arthroscopy: II. Indications and rusults”, J Am Acad Orthop Surg 1996;4:24-34

4. M. Takao, M. Ochi, K. Oae et al., „Diagnosis of tear of the tibio-fi bular syndesmosis” JBJS (Br) 2003;85-B:324-9

5. R.D. Ferkel, J.F. Orwin, „Ar-throscopic treatment of acute ankle fractures and postfracture defects”, Arthroscopic surgery: The ankle and foot. Philadelphia: Lippincott-Raven, 1995

6. J.A. Mann, J.M. Glick, C.D. Mor-gan et al.., „Arthroscopic ankle ar-throdesis, Experience with 78 cas-es”, presented at the 62nd Annual Meeting of the American Academy of Orthopedic Surgeons. Orlando, Fla, February 17, 1995

7. P.E. Scranton, J.E. McDermott, „Anterior tibiotalar spurs, a com-parison of open versus arthroscop-ic debridment”, Foot and Ankle, 13:125-129;1992

8. R.B Hawkins,” Arthroscopic re-construction for chronic lateral instability of the ankle”, In AR-THROSCOPIC Surgery Update, pp175-181, Edited by J.B. McGinty. Rockville, Maryland, Aspen Press, 1985

9. R.D Ferkel, „ Soft tissue pathologu of the ankle”, In Operative Arthrp-scopy, pp 713-725, Edited by J.B. McGinty, New York, Raven Press, 1991

10. Cugat R., Ares O., Cusco X. et al. “Posterior tibial nerve lesions in ankle arthroscopy”, Arch Orthop Trauma Surg. 2007 Jul 6;

11. Savva N., Jabur M., Davies M., Sax-by T., “Osteochondral lesions of the talus: results of repeat arthroscopic debridement”, Foot Ankle Int. 2007 Jun;28(6):669-73

12. Hassan AH., “Treatment of ante-rolateral impingement of the ankle joint by arthroscopy”, Knee Surg Sports Traumatol Arthrosc. 2007 May 26;

13. Ferkel RD, Chams RN., “Chronic lateral instability: arthroscopic fi nd-ings and long-term results”, Foot Ankle Int. 2007 Jan;28(1):24-31.

14. Van den Bekerom MP., Raven EE., „The distal fascicle of the anterior inferior tibiofi bular ligament as a cause of the tibiotalar impingement syndrome: a current concepts re-view”, Knee Surg Sports Traumatol Arthrosc. 2007 Apr;15(4):465-71.

15. Collman DR., Kaas MH., Schu-berth JM., „Arthroscopic ankle ar-throdesis: factors infl uencing union in 39 consecutive patients“,Foot An-kle Int. 2006 Dec;27(12):1079-85.

16. Gobbi A., Francisco RA., Lubowitz JH., Allegra F., Canata G., „Osteo-chondral lesions of the talus: ran-domized controlled trial compar-ing chondroplasty, microfracture and osteochondral autograft trans-plantation”, Arthroscopy. 2006 Oct;22(10):1085-92.

17. Solomon LB., Ferris L., Hen-neberg M., „Anatomical study of the ankle with view to the anterior arthroscopic portals”, ANZ J Surg. 2006 Oct;76(10):932-6.

18. Niek van Dijk C., “Anterior and posterior ankle impingement”, Foot Ankle Clin. 2006 Sep;11(3):663-83.

19. Niek van Dijk C., “Hindfoot endos-copy for posterior ankle pain”, Instr Course Lect. 2006;55:545-54.

20. Stone JW., “Arthroscopic ankle ar-throdesis”, Foot Ankle Clin. 2006 Jun;11(2):361-8, vi-vii.

21. Zangering M., Szerb I., Hang-ody L., Dopirak RM., Ferkel RD., Van Dijk CN., “ Current concepts: treatment of osteochondral ankle defects”, Foot Ankle Clin. 2006 Jun;11(2):331-59, vi.

22. Tol JL., Van Dijk CN., “Anterior ankle impingement”, Foot Ankle Clin. 2006 Jun;11(2):297-310, vi.



23. Golano P., Vega J., Perez-Carro L., Goetzens V., „ Ankle anatomy for the arthroscopist. Part I: The portals”, Foot Ankle Clin. 2006 Jun;11(2):253-73, v

24. Grady J., Hughes D., “ Arthroscopic management of talar dome lesions using a transmalleolar approach”, J Am Podiatr Med Assoc. 2006 May-Jun;96(3):260-3.

25. Rippstein P, Kumar B., Muller M., „Ankle arthrodesis using the arthroscopic technique“,J Am Podiatr Med Assoc. 2006 May-Jun;96(3):260-3.

26. Hou ZQ., Jegan K., Peter T., “The applications of arthroscopy on mal-leolus fracture”, Chin J Traumatol. 2005 Dec;8(6):379-82.

27. Nihal A., Rose DJ, Trepman E., “Arthroscopic treatment of ante-rior ankle impingement syndrome in dancers”, Foot Ankle Int. 2005 Nov;26(11):908-12.

28. Schachter AK., Chen AL., Reddy PD., Tejwani NC., „Osteochon-dral lesions of the talus“,J Am Acad Orthop Surg. 2005 May-Jun;13(3):152-8.

29. Winson IG., Robinson DE., Allen PE., „Arthroscopic ankle arthro-desis“, J Bone Joint Surg Br. 2005 Mar;87(3):343-7.

30. Chen YC., “Clinical and cadaver studies on the ankle joint arthros-copy”, J. Japanese Orthop. Assn., 50:631, 1976

31. Takagi K., “The arthroscope”, J. Japanese Orthop. Assn., 14:359, 1939

32. Johnson LL., “Diagnostic and Sur-gical arthroscopy: The Knee and other joints”, Ed.2, pp. 412-419, St. Louis, C.V. Mosby, 1981

33. Adkinson DP., Bosse MJ., Gaccione DR, et al., „Anatomical variations in the course of the superfi cial per-oneal nerve“, J. Bone Joint Surg. Am. 1991;73:112-114

34. Feiwell LA., Frey C., “Anatom-ic study of arthroscopic portal sites of the ankle”, Foot Ankle 1993;14:142-147.

35. Andrews JR, Previte WJ, Carson WG, “Arthroscopy of the ankle: Technique and normal anatomy”, Foot Ankle 1985;6:29-33

36. Yates CK, Grana WA, “A simple distraction technique for an-kle arthroscopy”, Arthroscopy 1988;4:103-105.

37. Albert J, Reiman P, Njus G, et al. „Ligament strain and ankle joint opening during ankle distraction“, Arthroscopy 1992;8:469-473.

38. Ferkel RD., “Arthroscopic Surgery: The foot and ankle”, Philadelphia: Lippincott-Raven

39. Ferkel RD, Sgaglione NA, Del Pizzo W., et al. „Arthroscopic treat-ment of osteochondral lesions of the talus:Technique and results“, Or-thop. Trans. 1990;14:172-173

40. Zinman C., Wolfson N, Reis ND, “Osteochondritis dissecans of the dome of the talus: Coputed tomog-raphy scanning in diagnosis and follow-up”, J. Bone Joint Surg. Am. 1988;70:1017-1019.

41. Dipaola JD, Nelson DW, Colville MR, “Characterizing osteochondral lesions by magnetic resonans imag-ing”, Arthroscopy 1991;7:101-104.

42. Anderson IF, Crichton KJ, Grat-tan-Smith T, et al. “Osteochon-dral fractures of the dome of the talus”, J Bone Joint Surg. Am 1989;71:1143-1152.

43. Ferkel RD, cheng MS, Applegate GR, “A new method of radiologic and arthroscopic staging for osteo-chondral lesions of the talus”, 62nd Annual Meeting of the American Academy of Orthopaedic Surgeons, February 17, 1995

44. Parisien JS, Shaffer B, “Arthroscopic management of pyarthrosis”, Clin. Orthop. 1992;275:243-247

45. Ferkel RD, Guhl JF, Heath DD, “Neurological complications of ankle arthroscopy: A review of 612 cases”, 13th Annual Meeting of the Arthroscopy Association of North America, Orlando, April 29, 1994

46. J.S. Parisien, J.F. Guhl, M.D. Boyn-ton, „Foot and ankle arthroscopy“, 3rd edition, Springer, 2004

47. “Campbell’s operative orthopae-dics”, 9th edition, Mosby, 1998

Address:Bogdan KoczyDistrict Hospital of Orthopedics and Trauma Surgery – Piekary Slaskie, Poland



S P O R T O R V O S I S Z E M L E

Sportorvosi Szemle 49. évfolyam (2008) – tartalomjegyzék és index –

Tartalomegyzék / Table of Contents

Eredeti közlemények / Original papers

• Magyar Sportorvos Társaság 2008 évi Kongresz-szusának absztraktjai / Abstracts of the Congress of the Hungarian Sports Medicine Society 1:18–65

Élettan/Physiology

• Radák Zs.: Exercise and hormesis and free radicals/Mozgás, hormesis és szabadgyökök 3:131–135

Sportsérülések, sportsebészet / Sports injuries,

sport surgery

• Renström P.: Patellar tendinopathy – an update of a major clinical problem in sports 2:96–99

• Pánics G., Berkes I.: Injuries in elite cable-wakeboarding 2:77–81

• Koreny T., Hangody L.R., Vásárhelyi G., Kárpáti Z., Módis L., Hangody L.: Az ízületi csúszófelszínek defektusainak sebészeti kezelési lehetôségei különös tekintettel az autológ osteochondralis mozaikplasz-tikára / The surgical possibilities of repairing the cartilages’ defects of joint surfaces with special respect to autolog osteochondral mosaicplasty

• Pavlik A., Hidas P.: Arthroscopic treatment of the synovial chondromatosis of the shoulder 4:174–176

Pszihológia/Psychology

• Budavári Á.: Szomatizációs tünetképzés pszicho-dinamikus háttere ifjúsági sportolók esetében/Psychodinamic factor of the somatization disorder in junior athletes’ life 3:136–138

• Pikó B., Mikulán R.: Egészségkockázatos és egészségvédô táplálkozást befolyásoló pszichológi-ai jellemzôk összehasonlító elemzése sportolói és kontroll középiskolás csoport körében/Comparative study of psychological infl uences of health risk and health protective dietary habits in group of high school students 3:140–145

• Resch M., Haász P.: Az evészavarok jelentôsége a magyar élsportoló populációban: az elsô epidemi-ológiai vizsgálat eredményei/The eating disorders pay an important role in sports: the dates from the fi rst epidemiology survey among Hungarian athletes 4:177–182

Áttekintô közlemény / Review

• Apor P.: A krónikus betegségek kezelése edzés-sel / Treatment of chronic diseases with training 2:104–108

• Apor P.: „Anaerob küszöb” 2008 3:150–158• Berkes I.: A meniscussérülések korszerû ellátása/

The up to date management of meniscus injuries 4:183–194

Varia

• Levelek a szerkesztônek.: ” A titoktartási kötelezett-séggel kapcsolatos etikai kérdésekrôl” 2:100–103

Folyóiratszemle / From the literature

• Apor P.: Az izomhúzódások korai kezelése élspor-tolókon: „legjobb kezelés”, kevés érvvel alátámsztva 4:195

• Apor P.: A tünetek és a családi anamnézis hatékony-sága a veleszületett szívbetegségek kiszûrésében: az elektrokardiográfi a szerepe 4:196

• Apor P.: Az idôskorban kezdett rendszeres testedzés visszaszorítja-e a szív-érbetegség metabolikus esé-lyét? 4:197

• Apor P.: Oxidatív stressz a klinikumban 4:198:201

Könyvismertetô / Book review

• Boros Sz.: Sporttáplálkozás 3:145• Woo S., Renström P., Arnoczky S.: Tendinopathy

in athletes 3:147



Sportorvos Társaság hírei / News of the Hungarian

Sports Medicine Society

• Jákó P.: A sportszakorvos képzés – Képzési prog-ram az EU számára 3:121–131

• Székely G.: 40 éves a Dalmady Zoltán emlékülés 4:167

• Berkes I.: 2008 évi közgyûlés elnöki beszámolója 4:168–171

• Sportorvosi konferencia a Hotel Héliában – nagy siker, folytatása következik

Egyéb / Other• Pavlik A.: Beszámoló a Portóben megrendezett 13.

ESSKA Kongresszusról 2:75–76• Páll Z.: Regionalis NOB sportorvosi kurzus/

Regional IOC Sports Medical Course 3:146–147• Budaváry Á.: Beszámoló Pekingbôl – a pszichológi-

ai felkészítô munka bemutatása 3:148• Tállay A.: Beszámoló Pekingbôl – vezetô keretorvosi

sporteü beszámoló a pekingi olimpiáról 3:149

Szerzôi névmutató / Authors index(A szerzô neve mellett a cikk kezdô oldalszámát jelöljük.

Az „a” absztraktot jelent.)

A Apor P. 104, 150, 195, 196, 197, 198

B Berkes I. 63a, 64a, 168, 183 Budavári Á. 39a, 136, 148

D Dani V. 55a Demeter P. 64a Dobos J. 58a

F Farkas A. 40a Faludi J. 41a Frenkl R. 27a Földes G. 29a

G G. Noé J. 34a Gôbl A. 42a, 43a

H Haász P. 177 Halasi T. 57a Halmy E. 56a Halmy L. 56a Hayden M. 58a Hidas P. 60a, 174

I Ihász F. 23a

J Jákó P. 18a, 37a, 121 Juhász R. 30a, 31a

K Kator M. 54a Kispéter Zs. 55a Kiss É. 64a Kneffel Zs. 23a Kocs M. 62a Kolláth Gy. 100 Koreny T. 82 Koroknai Gabriella 32a Kovács P. 25a, 26a Kricsfalusy M. 50a

L Lelovics Zs. 51a

M Martos É. 62a Megyaszai M. 24a Mérey I. 52a Mikulán R. 38a, 140 Minya B. 19a

N Nagy Á. 24a Nemes A. 101 Németh H. 65a Nyakas Cs. 28a

O

P Paulinyi R. 33a Pavlik A. 59a, 75, 174 Pavlik G. 39a Páll Z. 146 Pánics G. 77 Pikó B. 140 Petrekanits M. 55a Petrika E. 48a

R Radák Zs. 132 Ránky M. 36a Resch M. 177 Renström P. 96 Riskó Á. 44a



S Sármán B. 47a Sipos A. 44a Skoumál R. 46a

Sz Székely G. 167 Szmodis M. 30a Szokodi I. 45a Szôts G. 19a

T Tállay A. 61a, 149 Téglásy Gy. 53a, 54a Tiszeker Á. 27A Toman J. 60a Tóth M. 48a

U Urbancsok J. 35a Uvacsek M. 28a

V Varga-Pintér B. 50a Vincze J. 20a Vincze-Tiszay G. 22a

Tárgymutató (a tárgyszó mellett a cikk kezdô oldalszámát jelöljük)

A artroszkópia 183 anorexia atlétika 177 antioxidáns 132 arthrosis 183 arteriográfi a 39 autológ chondrocyta implantáció 82

E, É echokardiográfi a 24, 39 edzettség 39 életkor 39 élsport 48 epidemiológia 77 étkezési szokás 38 evészavarok 177

F fi bromyalgia 104 fi zikai teljesítmény 30

H hormesis 132 hyalin porc 82

I incidencia 77

J

K kontroll csoport 140

M meniscus 183 mozaikplasztika 82 mozgás 132

N nemek 23 növekedési típus 30

O osteoarthritis 104 osteoporosis 104

Ö önbecsülés 140

P porckárosodás 183 porcfelszínképzô eljárás 82 prepubertáskorú fi úk 30

R reaktív oxigén fajta (ROS) 132 refi xáció 183 relatív aerob kapacitás 23 relatív zsír 30 resectio 183 rheumatoid arthritis 104

S sérülés 77 sérülés gyakoriság 48 sérülés prevenció 48 sportoló 38 sportoló teljesítmény motivációja 39 sportolók táplálkozása 140 sportsérülés jellemzôk 48 súlycsükkentô módszerek 177 synovialis chondromatosis 174

Sz szomatizációs zavar 39 szülôk attitûdje a teljesítményre 39



T táplálkozás megítélése 140 társas összehasonlítás 140 teljes vastagságú porcdefektus 82 tendinopathia 96 térd 77, 183 testsúly 177 testsúly megítélése 38 transzplantáció 183

V vállízület 174 vízisport 74

Subject index

A age 39 anorexia athletica 177 anti-oxidants 132 arteriography 39 arthroscopy 183 arthrosis 183 autologous chondrocyte implantation 82

B body weight 177

C characteristics of sports injuries 48 control group 140

D DNA repair

E eating disorders 177 echocardiography 39 elit sport 48 epidemiology 77 evaluation of diet 140 exercise 132

F fi bromyalgia ? 104 frequency of injuries 48 full thickness defect 82

G growth type of physique 30

H hormesis 132 hyalin cartilage 82 hyalin damage 183

I incidence 77 injury 77 injury prevention 48

K knee 77, 183

M meniscus 183 mosaicplasty 82 motivation of junior athletes 39

N nutrition of athletes 140

O osteoarthritis ? 104 osteoporosis 104 ?

P parent's attitude to the child performance 39 physical fi tnesz 39 physical performance 30 prepubertal boys 30

R reactiv oxygen species 132 refi xation 183 relative body fat 30 resection 183 resurfacing technique 82 rheumatoid arthritis 104

S shoulder 174 self-esteem 140 social comparison 140 somatization disorder 39 synovial chondromatosis 174

T tendinopathy 96 transplantation 183

W watersports 77 weight reducing methods 177



F E L H Í V Á S

Felhívás szerzôinkhez

Az évente 4 számban megjelenô Sportorvosi Szem-le eredeti cikkeket közöl a sportorvoslás területérôl. A szerkesztôségünkbe két példányban küldött kézira-tot kettes sorközzel, csak az egyik oldalán gépeltessük. Az elsô oldal címmel kezdôdjék, amely alá "dr." jel-zés nélkül kerülnek a szerzôk, ez alá pedig annak vagy azoknak az intézeteknek a neve, városa és az állam megjelölése, amelyben a szerzôk munkájukat végezték, illetve végzik. Egy-egy gépelt oldal maximálisan 60 betûhelyes 30 sorból állhat. A dolgozat terjedelme ne ha-ladja meg a 20 oldalt táblázatokkal és ábrákkal együtt. Szürkeárnyalatos ábrák használata tanácsolt, a színes ábrák minôségéért felelôsséget nem tudunk vállalni. A táblázatokat és az ábrákat a szövegtôl elkülönítve kü-lön mellékeljük két példányban. Külön lapra kerüljenek az ábra- és táblázatcímek, illetve magyarázatok magyar és angol nyelven. A cím után összefoglaló következzék, mely a kérdésfelvetést, az eredményeket és a következte-tést tartalmazza. Az összefoglalás végén a dolgozat tárgyából maximálisan 5 kulcsszót jelöljünk meg. A dolgozat címét, az összefoglalót, valamint a kulcs-szavakat kérjük angol nyelven is megadni. Tagoljuk a dolgozatot bevezetésre, a módszerek, majd az ered-mények ismertetésére, az utóbbiak megbeszélésé-re, majd a következtetések összefoglaló tárgyalására. A dolgozat végén az irodalmat közöljük, szerzôk neve, kettôspont, a dolgozat címe (eredeti nyelven), utána a folyóirat rövidített neve, évfolyam- (vagy kötet-) szám tól-ig oldalszám és évszám. Könyv esetén a szerzô nevét, a könyv címét, a kiadás számát, a kiadó nevét és városát, valamint a megjelenés évét jelöljük. Folyóirat és könyv-referálás esetén az irodalmi hivatkozáshoz hasonlóan járunk el, kiegészítve a referált mû magyar címével. A szerzôk 5 különlenyomatot díjtalanul kapnak. Kézirato-kat nem ôrzünk meg és nem küldünk vissza.

A szerkesztôség címe: Sportorvosi Szemle,1123 Budapest, Alkotás u. 48. OSEI. Telefon: 488-6100, Fax: 375-3292, Dobos József fôszerkesztô, e-mail: [email protected]

The quarterly issued Hungarian Review of Sports Medicine accepts original articles on topics of sports medicine. Manuscripts (2 copies) should be typewritten on one side of the paper, double spaced through-out. The paper should begin with the title of the article, the name(s) of the author(s) without the abbreviation dr underneath, below it the department and the institution in which the work was done including city, state and country. One typewritten page should not exceed 30 lines, 60 characters each, including spaces between the words. The extent of the manuscript should not surpass 20 pages inclusive of tables and fi gures. The use of grayscale fi gures is recommended, the quality of color illustrations is not guaranteed. Tables and fi gures (illustrations) should be submitted separately from the text in duplicates and the legend of fi gures and tables should be typed on separate sheets. After the title an abstract should be written which contains the purpose of the study and the results (summerizing important numerical data). Supply at the end of the abstract a list of words or short phrases (no more than 5) on the topics of the article. The following arrangement of the manuscript is recommended: introduction, methods, results and dis-cussion, conclusions and summary. References should be typed on a separate sheet, arranged alphabetically on the following order: Name(s) of autor(s) and initials, title of article (original language), abbreviated name of the Journal, number of volume, number of inclusive pages and year. Books should be referensed as follows: Name(s) of author(s): title of the book, number of publication, city and name of publisher, year of publication. 5 reprints will be supplied free of charge, no more reprints is to be claimed at present. Manuscripts will not be preserved and retutned.

Title of the editor: Hungarian Review of Sports Medicine, Budapest 1123, Alkotás u. 48. NISMTel.: (361) 488-6100, Fax: 375-3292Jozsef Dobos, Editor-in-chief, e-mail: [email protected]

Notes for authors


magyar sportorvos társaság on-line - 2009 01 szamalapjai, részletes mozgásterápiás terv...

Documents