Pannónia Books

lÉj 2 Spadina Road

Toronto 4, Caoada

íyaáSSl-^K

PH

^</

% /> Q 9 «? !'. ..>

i- V O •J ú J U

MAGYAR REMEKÍRÓK

A MAGYAR IRODALOMFMVEJ

Alexander Bernát

Angyal Dávid

Badics Ferencz

Bánóczi József

Bayer József

Beöthy Zsolt

Berzeviczy Albert

Endrdi Sándor

Erdélyi Pál

Sajtó alá rendezik

Erdi Béla

Ferencz! Zoltán

Fraknói Vilmos

Gyulai Pál

Heinrich Gusztáv

Koróda Pál

Kossuth Ferencz

Kozma Andor

Lévay József

Négycsy László

Rákosi JenRiedl Frigyes

Széchy Károly

Váczy János

Vadnay Károly

Voinovich Géza

Wiassics Gyula

Zoltvány Irén

17. KÖTET

GRÓF SZÉCHENYI ISTVÁN MUNKÁIBÓL

BUDAPEST

FRANKLIN-TÁRSUL ATmagyar írod. intézet és könyvnyomda

1907

GRÓF

SZÉCHENYI ISTVÁN

MUNKÁIBÓL

Sajtó alá rendezte, bevezetéssel, szemelvényekkel

és irodalomjegyzékkel látta el

BERZEVICZY ALBERT

11. kötet

A Kelet népe. Politikai programmtöredékek. Széchenyi

beszédeibl. Egy pillantás a névtelen «VisszapilIantásí>-ra.

Széchenyi-aphorismák. A Széchenyi -irodalom.

<^i^

^^

BUDAPEST

FRA N K LI N-TÁR S U LATmagyar irod. intézet és könyvnyomda

1907

Franklin -Társulat nyomdája.

A KELET NÉPE

1841

(1J6 hazafinak lenni nehéz, de nem lehetetlen.i)

Virág Benedek-

Kik emberi méltóságuk érzetében anyagi kéjek elibe

teszik a lélek gyönyörit és inkább ezek után szomja-

doznak, lehetetlen, hogy visszaemlékezvén nemzetünk

15—20 évvel ezeltti létére, örömrivalgásra ne fakad-

janak I Igen földiek 1 — Élünk még, nem vagyunk

holt nemzetnek szerencsétlen rothadt tagjai, nem ((Él

szobori) leírhatlan kínok közt. Becsületesen vívtunk;

kicsi, nagy, tehetsége szerint. S lám azon kevesek is,

kik lelkesedésünket fel nem fogak, nyelvünket érteni

nem birták, s nem sejdítvén, hogy embernek édesb

eledele nem lehet, mint a mindennapi kenyér, szor-

galminkban nem osztoztak, st utainkat állották, ezen

kevesek is mindinkább olvadoznak hazafiságra. Meg-mentettünk egy uj családot, egy lelkes nemzetet az

emberiségnek; — s hála! ((Annyi szív hiában nemonta vért, s keservben annyi h kebel hiában nemszakadt meg a honért.D Honunkra hajnal derül, s

akármi legyen is sorsa a magyarnak ezentúl, rút ön-

fertztetés, gyáva lelki öngyilkolás által állatként

veszni nem fog többé. Kivívtuk a nagy természetbeni

állásunkat, s annak salakjához már nem tartozunk.

S bár mi legyen sorsunk — oh az érzéseknek leg-

édesebbjel — a jöv kor, és magasb, az istenekhez

közelb álló lények nem fognak undorodással emléke-

zetünknél elfordulni, nem; mert mint bár parányi s

felette szerencsétlen, de derék nép még a halál kü-

szöbén is ert leltünk magunkban, a tökéletes meg-

semmisedés ellen szegülnünk, és a nagy egyetembeni

pályánk keresztül futására nemesen indulánk meg.

8 Gróf Széchenyi István.

Ha a bátorlétet, a tulajdonnak szentségét, s álta-

lában a kifejlettebb, felmagasult polgárisodás kisérit,

mint például a családi viszonyok nemesb elrendezé-

sét, s mind azon anyagi javakat és kéjeket kell mél-

tánylatra akarjuk venni, melyek az emberiség legma-

gasb fokán álló nemzeteknek sajátai, s melyeket kel-

lleg nem méltánylani buta állatiság, vagy hiú cynis-

mus; akkor mint becsületes emberek nem tagadhatjuk,

hogy a régi zavarhoz képest, ujabb s kivált az 1760és 1790-iki idkben kimondhatlan elmenetelt tnMagyarország lakosa. S ha elfogultság és altatás nél-

kül vesszük régibb és ujabb honi állásunkat fontolóra,

vagy más szavakkal : ha sem állatként nem csúszunk

örökleg, mint egyedüli porragasztvány, sem leveg-ben nem nyargalódzunk szünet nélkül, mint testetlen

lény, de e kett közt valamely egyensúlyt tartunk,

meg kell vallanunk, mikép ujabb idkben csakugyannövekedett Magyarországban a megelcgülhetésnek s

szerencsének tömege. — Távol vagyok ennélfogva az

akkori vezet egyesek, vagy az akkori kormányokellen legkisebb keserséget érezni. Nem vagyok ily

hangulatban, tudja Isten, nem, st azt hiszem s er-sen hiszem, hogy az, ki most fejledez körülményeinkközt — midn a legkisebb keserédes is tökéletes el-

szakadásnak lehet oka — akeserD, az bizony vagynem tudja, mit mivel, vagy ha tudja, az mit elérni

akar, rá nézve tán igen is jó, honunkra bizonyosannem hoz áldást. Nem keserséggel, de haladattal

emlékezem tehát mindazokra, kik vagy a keresztény-

ség szelidebb érzelmit terjesztek anyaföldünkön, vagy

ers karukkal magasbra emelek a magyarnak hadi

hír- s nevét, vagy kik bölcs eszközléseik által trhe-tbbekké tették a pór és hatalmasb közti viszonyo-

kat, s így tovább. Hála és béke hamvaiknak ! MertIsten és ember eltt az ország becsét emelték, a

Duna Tisza és Dráva Száva — közti tért lakhatóbbá

tevék. Annyi azonban bizonyos, hogy alkotmányunk-nak, vagy inkább minden alkotmánynak s képviseleti

Jí kelet népe ^

rendszernek alapköve nibií de nobis sine nohis már-márki vala forgatva sarkaiból, nemzeti életünk pedig,

vagy jobban mondva : nemzetünk, mintha a nagy vég-

órán már túl, csontmeredségben, hideg marasmusbanfekütt, elannyira, mikép néhány lelkes barátimmal énlegalább, tökéletesen holtnak, és semmi által többéfel nem éleszthetnck tartam a nemzeti testet.

Azóta mind alkotmány mind nemzetiség mennyirefejledezett, mennyire virult, mindenki eltt ismeretes,

úgy hogy akármily érdemei leheténck eldinknek ha-

zánk körül — mit tagadni vagy kérdésbe venni nemakarunk — azon szerencse — J^ogy ne mondjam(cdicsségD — még is nekünk ujabbaknak jutott, ha-

zánk állását magasb szempontból fogni fel ; mihezképest mi, jólehet anyagi kifejtéseket is elkerülhet-

len szükségeseknek tartunk, és azokban már becsüle-

tesen fáradozánk, nemzeti jólétünket még sem állít-

juk anyagi sarkalatokra, nem ; mert nemzeti jólétünk-

nek t. i. oly jólétnek, melyre a lelkes magyar képes,

egyedíil nemzeti újjászületésünk, azaz alkotmányunk-nak tökéletes kiképzése, s mindenek eltt : nemzeti-

ségünk megmentése és jövend biztosítása szolgálhat-

nak alapul. Vagy más szavakkal : ámbár mi felette

magasra állítjuk mind azt, mi az embernek legsürge-

tbb szükségeit pótolja, és ekkép legelhatárzottabb

pártolói vagyunk az anyagi kifejtésnek ; ezen felül azt

is felette jól tudjuk, mily szerencsés hatása van sok-

szor az anyagi kifcjlésnek a szellemi kifejlés elmoz-dítására : mi még is, nemzeti jellemünkhez, állásunk-

hoz és egyéb körülményeinkhez képest — mennyiremi vagyunk képesek a dolgok mélyébe hatni — csak

úgy remélünk ránk és utódainkra nézve üdvöt, haszellemi alapon nyugszik jelenünk és jövendnk, haszellemi alapokon emelkedik anyagi kiképzésünk ; és

nem viszont.

lO Gróf Széchenyi István.

Minden népnek valamint meg van geniusa, úgymeg van saját eJeme is, melybl ha kiesik, vagy mely-

bl ha kiveszed, ketté törik azon költi zománcz,

mely nélkül «rideg pálya a hosszú életD és mely varázs-

nak megsemmisítésével szárnya szegetik a bátor fel-

emelkedésnek, és az emberi kebelben rejtz isteni

szikra, álom-kórságba sülyed.

Minekünk magyaroknak elemünk — s itt van ideje,

hogy végre bajaink legmélyebb gyökérokaiba eresz-

kedjünk — nem kereskedési elsbbség, vagy dics- és

hírvágy, sem vallásosságból ered elmélkedési szenv

vagy a szép mvészetek köre, vagy a magasb és fel-

lengz tudományokbani búvárkodás, s effélék, jól-

lehet végirányunkban ez is mind ki van tzve, de

azért nem elemünk, melynek említésénél vérünket

forrni, szívünket dobogni, idegeinket mintegy villany

által érintve lenni éreznk ; mert ilyes valami, sza-

vakkal le sem is írható csak akkor megyén bennünk

végbe, s csak akkor emelkedünk földi ernkön túl, és

érezzük keblünket isteni tztl hevülni, mikor alkot-

mányos szabadságunkról, nemzetiségünk fertztetlen-

ségérl van szó, mikor ezeket fenyegeti veszély, mi-

dón ezeknek megmentése körül eped keblünk.

Alkotmányos szabadság, felemelkedett nemzetiség a

mi elemünk, ez azon kútf, melybl mindennek folyni

kell. — Ismerjük meg végkép palládiumunkat, s szn-jünk meg örökleg csak keringeni életünk ezen egyedüli

kútforrása körül, melyet vagy mindig másutt keres-

tünk, vagy eléggé becsülni és vele józanul élni nemtudánk. b hogy ezt eddigelé — kivéve a nemzet lel-

kesbjeit, kik szinte csak sejdítek — a nagyobb rész

egy lélekkel egy akarattal el nem ismeré, s mindig

tétovázván, részint korlátlan függetlenségben keresé

szabadságát, részint nemzeti életének mind nagyobbés nemesb kifejtése helyett, idegen elemekben kalan-

dozott, s idegen vért szíva ereibe, mint például a

latinságot és germanismust, maga-magát tapodta örök-

leg •— okozá, mikép már bizony a lélekharang pilla-

Jl hetet népe. 1

1

natára jutott a magyar, s rá nézve a koporsón kívül

nem volt egyéb hátra, mint egy szégyenteli elbukás-

nak emléke.

Oh mily sokszor látám még mint gyenge fiú sze-

gény atyámat búba merülve, s már akkor villant lel-

kemen keresztül, hogy magasbnak, valami sokkal na-

gyobb érdeknek kell hatni rá, mint családi vagy

házéleti bajok keserségeinek. Mert Epictetos elvei-

vel megbarátkozott keresztény férfiú, mint vala,

ilyféle gyötrelmeket mosolylyal trt. Akkor nem bir-

tam felfogni bánatait. Beh nagyok lehettek azoki

Késbb tudám s most tudom, hogy nemzetünk ala-

csony létét gyászolta. A magyarnak napról napra mé-

lyebbre sülyedése, és azon reménynélküli nézet, mi-

szerint nemsokára és elkerül hetlenül fogna éltünk

végórája ütni, okozá oly sokszori keser epedésit.

Felfogáe, hogy ránk nézve csak úgy lehet még üdv,

ha nemzetiségünk megmentését még alkotmányunk

szepltlensége elibe tesszük, nem tudom. Tán nemtulajdonított a mindinkább lankadó testnek elég erts életet halálos álmaiból kibontakozhatnia. S mióta

annyi polgári erényekkel fényl atyám, mint <ímagyar»

reménytelen szállott sírjába, azóta meg nem szünleghasonlítgatám más nemzetek életjeleit a magyarnak

életfonalával össze; mikép kiismerném: van-e mégfeltámadása körül remény vagy nincs-e többé. Ele-

tem legmélyebb feladása ez vala. S mindenben tapasz-

talam, hogy e keleti rajnak de éppen virága — mert

salakja e nemzetnek mint a Icgnemesbnek is van —már-már kétségbe esik, s búban s mély melancholiá-

ban eped mindig valami után, mi eltte is ismeret-

len. Míg más nemzetek a jelenben látszanak élni, s

jellemzetük megelégedés és jó kedv, mintha már el-

érték volna a nagy természetbeni állásukat, osztály-

részüknek már birtokában volnának; a magyar —kinek egész létét oly sötét titok fedi — vagy nemremél többé semmit, s a múltban hiszi örökre el-

temetve hír- s nevét, vagy a nagy idk folyamától

la Gróf Széchenyi István.

vár lelki sebeire írt, s néha, de csak átfutó csillám-

ként, a messze jövendben sejti nemzeti fényét, s

látja megnyílni egét. — Fig)'elmezz a németnek tár-

sasági szellemére, figyelmezz zenéjének jellemére, a

zenének, melybl oly valódilag tükrödzik ki a külön

nemzetek legbelsbb érzelme; s fogod-c tagadhatni,

hogy a német a jelenben él, a jelennek szedi virágit,

soha sem epedvén a jövendnek koczka-játéka körül.

Halljad zenéjét s akaratod ellen vigalomra gerjedsz,

az utolsó húr elhangzása után azonban vége a varázs-

nak, lelkedben nem marad semmi nyom. Laktam sokat

németek közt, természetüket magamra alkalmazni ipar-

kodván, s köztök a napnak, az egyébként kellemesen

töltött napnak bezártával elvágva érzem a jövendt,míg a jöv 24 óra, a szinte kéjek közt leélt 14 óra

végével minden jövendbeli vágy nélkül szinte megint

ott állék, hol tegnap. — Mit érzek viszont magya-rok közt, magyarok közt, kiknek lelkét nem bélyegzémég meg az elkorcsulás szégyene; mit érzek messzea világ zajától magamba vonulva? Bánatot és reményt 1

Zendítsd meg a nemzeti dal gyászhúrjait, s a múlt-

kor mélyeibe sülyedve édes kínok közt Berzsenyivel

elsírom bús elegiámat, s ki nem vesz semmi azonhiedelembl, hogy a magyar nemzet (CvoltJ). Fel fel

hasad ismét elttem az ég, és édeni kéjjel reppenlelkemen keresztül ily szózat : ((Epedésid nem holta-

kat illetnek, bús hangjaid nem halotti zene, a jövendlehet korod». O mennyei örömi S íme sötétre borul

szemeim eltt az idk folyama megint, s rült gya-nánt kínok és kéjek közt hánykódva fogyasztom ma-gamat, éltemnek nagy része bánat, a reménynek sugár-

jai vajmi gyéren öntnek pályámra fényt.

Így fogam fel — ahhoz képest, mit keblembenérzek s mit mondani oly igen szeretnék, felette szá-

raz ecsettel röviden eladva — a magyarnak, a ma-gyar nép jobbjainak más nemzetekhez és kivált a

némethez oly kevéssé hasonló lényegét. S tagadhat-

juk-e — ha belsnkbe szállunk s magunkban tisztába

A kel'i népe. 13

hozzuk, hogy fény és mesterkélt öröm még koránt-

sem amegelcgedésí) — miszerint kfnaink hosszúk és

kéjeink felette rövidek valának; mert úgyszólván az

egész nemzet ál irányokban tévedezve, s hiú fénytlelcsábítva már-már keringett azon örvényben, melyminden sajátságot, minden nemzeti jellemet örökremagába sodor, s «melybl az oda egyszer elsülyedt

nemzetiség, szabadság, becsület soha, soha többé fel

nem merüli).

Ez azonban, hála az égnek, mind «volti>. Egyesekkeserves panaszai, mint éles lélekharang, e köz haláli

álmon keresztül végre sok h kebelben találtak visz-

hangra, s mind inkább sejtjük, mind inkább hisszük,

hogy nemzetünk még (deszD. — Jóllehet még mostis, sokszor zárva elttünk az ég, és elhagy bennün-ket a remény, mégis napról-napra gyérebbek lesznek

a hihetségnek azon kínos számai, hogy ((voltunk)), s

kifejldésünknek minden symptomái s kivált azon er,melyet nemzeti testünk minden rósz nedvet s idegenanyagot magából kivetni törekv küzdésében fejt ki,

nyílván s egyenesen arra mutatnak, miszerint ha nem-zetünk, fájdalom tán nem (deszí) is, de minden esetre

és szoros számolásilag «lehet:t).

Mivel azonban gyalázatosan a nemzetek sorábólki nem töröltetünk többé — miért áldom sorsomat, s

örömkönyket sírhatnék, mert hála, nékem is volt

benne csekély részem — még korántsem következikaz, hogy jövendnk teljesen biztos lenne. De ha biz-

tos volna is az, s hosszú idkre terjedne, éppen nemfoly, miszerint nemzeti kiképzésünknek azért okvetlennemesnek, nemzeti terebélyedésünknek az emberiségrenézve okvetlen nyereségnek, s általános létünknek a

nagy egyetem feldicsítésére biztos lépcsnek is kel-

lene okvetlen lenni. Nem, nem, mind ez legkevesbbésem következik.

A pont, melyen most állunk, az, vagy jobbanmondva : nemzeti létünk körül tudomásunk ma csakaz, hogy nemzetünk él, s hihetleg élni fog ; tovább

1

4

Gróf Széchenyi István.

semmi. Miképpen fejldik azonban, becsülettel, ha-

szonnal, díszszel fogja-e futni keresztül pályáját, vagyaz emberiségnek azon számos vén népeihez lesz-e

sorozva, melyek eltt a szabadság, noha elemük, min-

dig fejletlen probléma maradt, s melyek ekképcsak a farkasnak függetlenségi köréig valának képe-

sek felemelkedni ; vagy viszont azon nemzetek osztá-

lyába jut-e a magyar, melyeknek f tengelye az anyag,

s csak mindig csak az anyag, irgalmas Isteni ez mégmind homályban rejtezik.

Én nem tartozom azok közé, kik 15, 10, st mégkevesebb évvel ezeltt azt gondolván «Nem él többéa magyar)) pipáikat szolgáik által megtöltetni paran-

csolták s ólomként ültek az ébredez hazán, vagy kül-

földre szívták a hon vérét; s kik most éppen annyi

bölcscséggel megint azt hiszik: «Nincs veszélyben

többé a magyarD és ennélfogva ismét, jóllehet mosttán kevesebbé füstölve s idegcneskedve mint azeltt,

de még is dologtalan unalomban ölik a hont; — semazon gyáva osztályhoz, mely azeltt sem, most sem s

soha sem akar helybl mozdulni, s azt tartván, miképholta után — de akkor nem bánja — következnékbe az egész emberiséget elsodorva a nagy özön, hazai

ermvünk megindultakor is remegett, most hogy egykissé rendezni kellene azt, ismét remeg s természe-ténél fogva mindig remeg ; — sem azok közé, kik

ezeltt, midn még sötét volt, halálmadárként szaka-

datlan azt huhogták: « Mindennek vége már)) és egész

erejüket bánáti képzelgésekben merítek ki, most megintmert hajnallik egy kissé, tzzel vassal késztik az alig

lábadozó nemzetet szinte futásra, hogy szaporábbanérne czélt I Nem, ezen osztályokhoz nem tartozom,

ennél fejem következetesb, s valamint ermet, bár-

mily csekély legyen is az, a hontól elvonni bnnektartom, úgy nem szököm kétségbeesésbl rögtön el-

bizottságra, s mint hóbortos politikai költöncz híg

velejével, meg nem emésztett thcoriáival, s még is

oly ers önhittséggel, nem tétovázok jobbra balra.

Jl keíet népe. 15

hanem a miként akkor, midn a legnagyobb rész mégaludt, s csak a lelkesebbek nem estek kétségbe, bá-

torkodám, s egyedül hazafiúi kötelességemnél s férfiúi

meggyzdésemnél fogva a nemzetet halálos álmábólkiméletlenül felriasztani, s hangosan azt hirdetni, hogya magyar még aleszí), hogy a magyarnak még (ílenni

kell)) : azonképen kiállók szinte ma is síkra, számosbévekkel vénebb ugyan, s így töröttebb testtel, delélekben ersb, s azt harsogtatom az egekbe megint —bár induljanak holt testemen keresztül, bár gázolja-

nak becsület- és jó híremben — «Veszély fenyegeti

a magyart)). S valamint akkor mondám — s errl ítél-

jen a jöv kor — « Álomkórságban dermedez nemze-tünk ; de még van id a felébredésre, sok azonbantöbbé nincs)) : úgy most megint azt mondom, — bárhallanák, kiknek anyaföldünk drága — ((Zavarnak

vezéreltetik a nemzet; de van még id a bal irányokelejét venni, van id az itt-ott lappangó s még mosttán igen, de késbb többé nem fékezhet tüzeket

oltani, sok azonban már nincs !»

Igen, drága Földiek, jövendnknek alapja nem egyébmint : ^Nemzetiségünk biztosítása, netnesh kifejtése. Meny-nyivel édesb tehát jelenünk búsan leélt napjainknál.

Valódi elemünket megismertük, gyáva öngyilkolás által

el nem veszünk többé. Hála, üdvözlet! Örömünk azon-

ban, bár méltó, ne ámítson el, mint diadalos hadatgyzelem, Istenért ne! Mert valamint ez vesztheti

ismét el a diadal legszebb gyümölcseit, st még ellene

is fordulhat az ingó szerencse, ha minden gondokbólid eltt kibontakozik: úgy mi is elveszthetjük még—ha becsületünket a világ eltt többé nem is — mindazt, mit eddigi elmeneteleink után biztosan várhat-

nánk. ]gen, ezt mind elveszthetjük, st hihetleg el

is vesztjük — mily kínos volna ez — ha a legmé-lyebb bölcseséggel nem folytatjuk diadalmi pályánkat.

i6 Gr^f Széche'xyi Ish'dn

]gcn a legmélyebb bölcseséggel ; mert valamint csoda

volt nemzetünket oly közel a sírhoz, ismét az élkközé visszalépni látni — az emberiség évrajzaiban

hallatlan eset, s közvetlen isteni befolyás: — úgynem távol esik a csodától, nemzetünket oly felette

szövevényes körülményei között, gordusi csomókéntegybebonyolított mivoltában alkotmányos férfiúságra

emelni. S ha istenek nem könyörülnek, halandó ilyest

soha nem visz végbe. Az istenek azonban — ne felejt-

sük — megunják érdemtelen buta csoportokat boldog-

ságra úgyszólván szüntelen kényszeríteni, s végképegyedül azokat veszik pártolásuk alá, kik legszebb

ajándékukat — az elmebeli tehetséget — becsülni,

kifejteni tudják, s nem vakon vagy szenvedelmeiktl

ostorozva, de gondos elrelátással élik életüket.

A magyar népnek — mint én fogom fel, s ha nemtáplálna gyermek koromtól fogva ezen remény, s ezen

remény nem emelkedett volna férfiúi koromban éltem

leghatározóbb pontján eldönthetlen szent hitté, a nyil-

vános élet mezejére fel soha nem lépek — a magyarnépnek nincs csekélyebb hivatása, mint képviselni —Európában egyedüli heterogén sarjadék — ázsiai

bölcsjében rejtez, eddigelé sehol ki nem fejlett,

sehol érettségre nem virult sajátságit ; sajátságit egytörzsökfajnak, mely, jóllehet mindent maga eltt le-

dönt dagályként már több izben gyászba borítá föld-

golyónk legkiképzettebb részeit, s fel-felbszülésiben

mint isten ostora mindenütt vérrel járt, bizonyosan

annyi különöst, s erejénél fogva, bizonyosan annyi jót

és nemest rejt magában, mint az emberi nemnek akár-

mely lelkes és ers családja, csakhogy mint azoknál

úgy ennél is, külön sajátsági árnyéklatokban: a kor-

látlan tznek nemes hévre, a vad ernek bajnoki szi-

lárdságra, a romboló ittasságnak nagylelkségre kell

tisztulni, felemelkedni.

Az emberiségnek egy nemzetét megtartani, saját-

ságait mint ereklyét megrizni, s szepltelen minem-ségében kifejteni, nemesíteni erit, erényeit, s így

Jl kelet népe. 17

egészen új, eddig nem ismert alakokban kiképezve,

végczéljához, az emberiség feldicsitéséhez vezetni,

kérdem, lehet-e ennél minden kesertl tisztább érzés

;

s ha csak mint hangya ily megdicsítéshcz egy pa-

ránynyal is járulhatni, van-e ennél emberek közt,

kiktl lelki örömök el nem zárvák, édesb osztály-

rész?

Kiképzett nemzet, érettségi fényében, a termé-

szettl, az istenektl nyert diadaliban oly nagy, any-

nyira bámulandó, oly dics, hogy ily kiképzésnek kö-

rébl, bár minden vérrokonság nélkül is kitagadva

nem lenni, már nagy boldogság; hát ha még saját

vérünk feldicsítéséhez járulhatunk, ha míncsaládunk

ujjászületési szent küzdésében vehetünk munkás részt,

s ily édeni kéjtl nemcsak el nem tilt minket a márlefolyt, kérlelhetetlen id, st biztosan — bár messze

távolságban — tünteti élnkbe a sikert I Oh ti ha-

zánk reményei, kiket századok korcs szelleme, anya-

tejjel beszítt elfogultságok s álnevelés, minden emberi

méltóságból egészen ki nem vetkeztetett még; nemreszket-e bennetek a szív, nem emelkedik-e a min-

dennapi unalmak nyomorult körén lelketek magasan

túl : nem derl-e, öröki sötétség után, eddig soha

nem ismert, s mindig csak mint álfény kínosan ke-

csegtet világsugár bennetek végkép mint biztos re-

mény fel ; nem olvadoz-e haláli fagytul összezsugoro-

dott, már-már minden bizodalomnak elzárt kebletek,

mint tavaszi langytul ihletve, eddig soha nem érzett

édes melegre; nem érzitek-e nyilván minden ereitek-

ben azon varázsnak megszntét, mely eldeink b-neitül ránk szállva, mint valami ismeretlen nyavalya

szakadatlan dúlt nyomorult hazánkon, mint átok szá-

zadokig legszebb reményeinken feküdt ; nem hangzik-e

bennetek nyilván isteni szózat, hogy hivatá&tok nemsybariti állatiság, nem halotti tornak meg nem sznrest ünneplése? De ti vagytok meghíva egy sarjadék

népet megmenteni, ti egy fejtetlen törzsökfajt kép-

viselni. Merjetek nagyok lenni, ti, kik valami jobbra

Gróf Széchenyi litván. 11. 2

I 8 Gróf Széchenyi István.

vagytok mcghíva, születve, kik egy szebb jövendneklehettek urai. Lépjetek végkép valódi hazátokba,

amelyen kívül nincs számotokra hely.» Ne engedjé-

tek magatokat kitsgadni a halhatlan ember Icgnemesb

igaziból. Ismerjétek meg a lélek örömeit, nincs az

ellentétben az anyag kéjeivel, st valamint munkásember nagyobb kéjjel izleli száraz kenyerét, mint

a dologtalan fszerezett lakomáit, úgy örül a lelké-

ben tiszta, ha tombolással nem jelenti is ki belskéjeit, a természet legkisebb adományának is inkább,

mint kinek lelkén, az anyagi világ minden kincsei-

nek birtokában, állati szenvedelem uralkodik, bár

mint rúgná is maga alatt pezsg negédtl fel a port,

s bár mint volna mosolyi ránczba szedve ajka mindig.

S ha igaz, hogy Isten adományit kifejteni és azok-

kal józanul élni nem egyéb s éppen annyit teszen,

mint emberi helyzetünknek megfelelni, mint Istent

imádni ; s ha igaz, hogy azon boldogságot, melyre

milétünknél fogva emelkedni képesek vagyunk, egye-

dül szellemi alapokra állítva érhetjük el, úgy üljünk

ünnepet, s áldjuk sorsunkat, mert a szellemi leg-

nagyobb boldogság, minden emberi szerencsének talp-

köve, tárva elttünk. Tárva, mert fiatal még a nép,

s mindinkább erre virul, melynek tagjai vagyunk,

s így a legntmesb, a Icgdicsbb dologban, egy nem-zet felemelésében vehetünk munkás részt. Ha azon-

ban azt gondoljuk, hogy ily felette szövevényes mun-kát nem ronthatunk el, mintha az el nem volna ront-

ható; vagy ahhoz többé legkisebbé sem kellene já-

rulnunk, mintha az már mint valami növény magamagától nne ; vagy azon szánakozó hóbortosságban

élünk, mikép minden összefüggés nélküli rögtönzések

vagy sehol nem sikerült s csak könyvekben létezkísérletek által fognók a magyar nemzet dicsségétkövetkeztetni : akkor vagy éppen nincs, vagy ittas

lázban van velnk.Darabosan odavetve már több ízben felszólalék ily

Jl kelet népe. 19

hangon, drága Rokonok, mikép arra ébreszteném a

figyelmet, hogy hivatásunk nem csekélyebb, mint

eredeti sajátságunkat kiképezve, a világot egy új

nemzettel gazdagítani meg, mit azonban csak kitzött

terv szerint érhetnénk cl ; de szavaim nem találtak

nagy visszhangra. S ha tán némi kebel sejté is, mit

rejt lelkem, úgy hiszem, ezek eltt is felfogásom job-

bára rejtély maradt. -— Sokan nézeteimben egyedül

a képzeld tehetségnek nyavalyás kinövéseit látták,

azon hazai bajt, mely, fájdalom, annyi régi magyar-

nak örökségi tulajdona, vagy még többször annyi

fiatal magyarnak a sok olvasás és kevés emésztés

utáni saját szerzeménye, mintha én a durva, minden-

ben hátramaradt, kivált leJki kifejlésben pangó Ázsiá-

nak vadoniba akarnám visszarántani Európa fejledez

népét, a magyart, mintha én valami sajátsági, de hasz-

talan nimbusnak, valami képzelt javaknak elérése vé-

gett akarnám feláldozni mindazon hasznost, mindazon

bizonyos jót, mit a magyar kiképzettebb ncmzetekkeli

súrlódása által Európának tisztább legében már saját-

jává tn, már bír. — Má:-ok puszta fecsegésnek,

hiú viszketegnek vevék ilyféle kifakadásaimat, mikép

szokatlan ömledezésekkel ers és különös és mégis

semmit sem mondó s így *;gy pártot sem sért állí-

tásokkal «Éljen» ri adásokra gerjeszteni a karzatot,

lett volna minden czélzatom. Én azonban mindezt

nem akartam és ha félreertetém, s rejtélyesek valá-

nak nyilatkozásim, vagy azokat oly nyomorult kút-

fkbl fakadóknak hitték sokan, mint érintem — tán

magam vagyok legfbb oka ; mert ugyan miért nemszólottam világosan, minden lepleg nélkül tökéletesen

kimerítleg. Ezt azonban miért nem cselekedtem, meg-mondom ; titok ne legyen többé köztünk, mert valóban

itt van ideje Themistoclesként felkiáltani íUssetek

bár, de hallgassatok meg.í)

Mióta élek, kimondhatlan vágy létezik lelkemben,

Magyarország kifejtése, a magyar nemzet feldicsi-

tcse él minden csepp véremben. Azon remény azon-

2 Gróf Széchenyi István.

ban, mikép nemcsak külti képzelgés, de száraz fel-

fogás szerint, lehetségét, st hihetségét is látám

feltámadás — és nemzeti újjászületésünknek, csak ké-

sbb, jóllehet már hosszú évek eltt derül bennemfel. Hideg, csalhatlan számok — mert nemzeti élet

symptomáinak is vannak csalhatlan számai — azt mu-tatják, hogy midn Európának, vagy jobban mondva,

a civilisált világnak szinte minden népei elérték mártetpontukat, s vénülésnek indulnak, a magyar népnekcsak most deri hajnala, s oly nyara, oly fénye fog

bekövetkezni, a milyent a 24 órai ész, t. i. az ész

többsége csak távolról sem sejt, a rozsdáiban elsülye-

dctt magyar nem is képzelhet, a magyar sphazrából

kiesett német-magyar pedig gúnykaczajjal illett és a

milyent csak néhány lelki rokon és fájdalom, vérünk

egyedül azon töredéke foghat fel, mely minden gya-

korlati tapintat nélkül, örökké theoriákban és szebb

jövendben kalandozik, a nélkül, hogy hidegvérrel

kiszámítni bírná : ezen szebb létre mikép lehetne

jutni is és ekkép nemzetünknek nem hasznosb, startalmasb, jóllehet méltóbb osztálya, mint az, melyaz anyag alacsonyságiból soha ki nem bontakozha-

tik. Minden jelenetek jövend fényt mutatnak nem-zetünknek, minek jövendölésére egyedül fontolgatás,

más nemzetek kifejldésének ismeretes és nemze-tünkkeli egybehasonlítása, és semmivel több jóslói

tulajdon nem kell, mint elre megmondani, hogyViJl kisded Makkbiit, hanem romlott, idvel term Tölgyfa

lesz, csak senki el ne gázolja,)) mi 13 évvel ezeltt elsmunkámnak vala jelszava. S így lón, hogy vagy j6

évvel ezeltt, kimondhatlan, s több napi bels küz-

dések után, s csak akkor, mikor látám, hogy senki

azon tán egy kissé magasb nézpontról nem fogja fel

nemzetünk állását mint én, vagy ha igen, nem mer,

s újraöntés helyett mindig csak nyomorult foltozás

van napirenden, bizonyos órában - és soha cl nemhatározom magamat, ha egy nemes lény nem ígéri,

mikép fogna mellettem h kebellel állani, midn

A kdét mépe. s i

minden részektl féhreérne, végkép egészen magair.ra

volnék hagj-va — megesküszöm magamnak, tehetsé-

gemben semm.it, tiszta szindékcmban, férfiú: szilárd-

ságomban annáJ 'cbbet bízván, hog\' miután világo-

san mutatkozának lelkem eltt nemcsak a feltámiadás-

nak, de nemzetünk egykori r.ag\' kifejthetségének is

legbizonyosb jelei, m.indcnt cl fognék követni, ha bár

magam maradok is, ha bár vesznem kell is, mit e

ketts czélnak elérésére cselekedni lelkem sugaL

És akkor lépek, fejedelmerr.hez leghbb 17 é\i kato-

náskodás után, hátra m.aradó éltem.et a hazának szen-

telvén, a nyilvános élet tövismezejére, s itt meg kell

vallanom — bocsássatok meg drága hazafiak, mert

tudja az ég, ez nem hiú elbizottság szüleményevala — azon komoly elhatározottsággal, hogy én

fognám, ha senki más, nemzerünk egykori fényének

megvetni alapját, vag>' legalább ezen czélnak szen-

telni végiihegésemig földi páJyám. A nemzeti testben

egy paránv. aJacsonv helyen áiló kapitány nem cse-

kélyebbet tztem ki magam- ak. valóban nem, jóllehet

senkj — s remélem ez majd ki fog tnni — senki

nem tekinte mélyebben a szándéklott kivitelnek le-

hetetlenséggel határos tömkelegébe, m.int én. És ez

mennvire igaz, s én m.ennyire fogam fel kimiondhat-

lan szövevényes körülményeink közt a teendk sorát

és czélaimhoz mily keserves utakon közelgetek, s mi

minden van még lelkemen, mindezt most és más al-

kalommal minden lepleg nélkül eladandom. ítéljen

itteni állításaimról a jövend, melylyel — s félre min-

den tulszerénységgel, félre most, midn mindenre méga legellenségesb felfogásra is el kell szánva lenni —érzem, hogy földi pályám, s ittlétem ném.ileg egN'be-

szóve van. Addig is azonban annyit mondhatok és

ezt eldönthetlen bizonysággal mutathatom be, hogv'

semmit sem tettem rögtönzésként vag\- pillanati fel-

hevülés következésében, de minden lépteim., mindentetteim — habár lelkesedésem néha az egekbe raga-

dott — egy elre kiszámlált m.esszeható ters'nek szü-

2 2 Gróf Széchenyi István.

Icményci. Vérem meggondolatlanul s kitzött elveim-

mel ellenkezleg — bár tudom, vajmi sokan hitték

ezt — soha el nem ragadott ; s pedig, mert nemszenvedelembl léptem a nyilvános élet mezejére, dekötelességérzés utáni elszántságból, minthogy — és

ki kell végkép ezt is kereken mondanom — vérem-nek felette keveset tudtam szeretni, becsíilni több év-

vel ezeltt, s néhány lelkes barátimon s hazánknakfiatal reményein kívül, általán véve a magyar nemze-tet inkább a jövendben szeretem, mint a jelenben,

azaz: általán véve inkább a kifejlett magyart szeretem

és becsülöm, a milyen Isten segítségével lenni fog,

mint szeretem és becsülöm a magyart, a milyen nagyrésze még ma.

-K

(A következ két fejezetben Széchenyi az akkori

helyzet s a tíz-tizenöt év eltti állapotok között vonpárhuzamot, magyarázva saját szerepét a közdolgokfejldésében, « Becsületesen közlegénykedni », vala

czélja, a nemzeti erknek szellemi és anyagi téren

egyesítése, f eszméje. Eleinte ((darabos közlemé-nyekkel », kés^^b ((nagyobb rendszerrel » lépett föl,

de felülrl szárnyát szegték, alulról pedig féktelen

túlhév hozta rendetlen mozgásba ((hazai mozgonyun-kat», s — bár elsodortatni nem engedé magát —((két szék közé» jutott és lelkében sokat szenvedett.

Végre az 1839-iki országgylés végszaka jó fordula-

tot hozott ; a haladás útja megnyílt, a rendi alkot-

mány épületének érinthetetlenségébe vetett vakhit

meg volt törve, Széchenyi keble ((kéjtl dagadozott))

s ha voltak is aggodalmai bizonyos túlzó töredék

erlködései miatt, azok is lassanként ismét legszebb

reményre deritek s ím már biztosítva látta ((bonyo-

lódott állapotunknak ingadozás nélküli átmenetét . . .

egy mindenkinek lehet legigazságosb s ekkép leg-

hasznosb rendszerre.))) Ezután igy folytatja:

Jl kelet népe. 23

S ím egyszerre s nem tudom ki által s mi módon,azon ötlet jut sznyegre: ugyan nem volna-e jó,

nem volna- e üdvös oly nemzeti hirlapot szerkesz-

tetni, mely mint a haladó s a múlt országgylésens kivált ennek végén valami vezértestületet képztesznek orgánuma a hon minden intelligentiáit egybe-

pontosíianá s annyiban, a mennyiben nemzeti ki-

fejtésünk része nem annyira a kormányt, mint inkább

egyenesen a nemzetet illeti, ki is jelelné a szoros

tudományok fonalán azon határvonalt és abban töre-

kednék tartani a hazai ermvet, nehogy a kormánytlegjobb akaratja ellen is valami beavatkozásra kény-

szerítse, melyen se innen se túl.

Nagy eszme, felsége? terv és valóban a 19-dik

század felfogásához illó! Ariadné fonalaként a leg-

jobb fktl nyújtva biztos rést nyitni, melyen honi

téboldónkban nagy és kicsi, dús és szegény, s általá-

ban minden er, minden érdek, st minden szenve-

delem is egy czél felé lenne vezérelve; egy czél

felé, mely nem egyéb, mint tökéletes biztosítás minda despotismus, mind az anarchia szörnyetege ellen,

ugyan iehet-e ennél felemelkedettebb gondolat! le-

het-e ennél üdvösb czél és erre biztosabban vezeteszköz, mint oly lap, mely a körülményekhez képest

majd halkai, majd gyorsabban izgatná a nemzeti tes-

tet, ma a szenvedelmek lecsillapítására hatna legin-

kább, majd ha tán isméti álomkórságba merülne a

nemzet — mitl azonban oly hamar félni valóban

nem kell -— vagy ha szolgairányt venne, azt ismét,

s ha szükség, a végitéleti tárogatóként életre, s köte-

lesség-teljesítésre felriasztaná; oly lap, mely az el-

különözött részek egymás iránti viszonyait felvilágo-

sítni, közös érdekeiket velük jobban megismertetni,

a szerencsésb születésüeket kímélettel áldozatok téte-

lére csábítgatni, az alantabb állókat szinte részvéttel

viszont még egy kis béketrésre édesgetni töreked-

nék ; oly lap, mely eldiribolt ernket egy-egy czélra

egyeztetni, s a teendk eddigelé oly sokszor egyedül

J4 Gróf Széchenyi István.

pillanati hév-súgta sorát végkép okszerinti logikába

szorítni és azon felette nehéz «egymásutánt» kijelelni

(igyekeznék ; oly lap szóval, melynek az volna legfbb

mködési köre, hogy a régi külföldnek tapasztalási

kincseit sajátjává tevén, egyoldalúság és szenvedelem

nélkül, rendre kijelölné, mi volna ketts czélunk el-

érésére, t. i. nemzetiségünk és alkotmányunk mind-

inkábbi kifejlésére, mi kerülésre, mi viszont utánzásra

méltó ; s ekkép oly lap, mely nem arról vitatkoznék

:

«Vajjon kell-e tenni », mert ez rég elismerve s a

többségtl már rég elfogadva van, de azt tenné fej-

tegetési tárgyául : ((Mit kelljen mívelni, s ezt mi mó-

doni>, miszerint egyes esetek, egyes kivételek apró-

lékosságit mellzvén, jó hadi vezér, jó országos

emberként magasb szempontból volna felfogva, s sza-

kadatlan rendben egy pontra vezérelve az egész.

Azt hiszem, ennél üdvösb czélt kitzni, idszerb-bet megindítni valóban nem volna könny, feltéve, ha

az alkalmazásban nem történik hiba. S így ln, hogy

legszebb várakozások közt ültük e folyó 184J. évi

január hónap 2-án a kormánytól cngedelmezctt és sok

jó hazafi buzgó óhajtásával kisért, de bennem — meg-

vallom — nem csekély aggodalmakat gerjeszt Pesti

Hirlap születési napját.

Mily éles szem, mily gyengéd tapintat, mily felette

mély tekintet kivántatik oly annyira szövevényes kö-

rülményeinkben, hogy most, miután a gorombábbmunka úgy szólván már meg van téve, az alvó mun-

kások t. i. fellármázva, feldorongolva vannak — mi-

ben én is iparkodtam eljárni becsületesen — a szántás

is végbement itt-ott, némi csekély, tán nem legnem-

telenebb mag is el ln már vetve ; hogy most ne csak

minden munka okszerinti lánczolatban kezddjék megs folytatíassék víg kedvvel és így jó sikerrel, de

eddigi csekély vetéseinket, oly anyai gonddal ápolt

A kelet népe. 15

ültetvényeinket is hidegti, záportól s annyi s oly

külön árnyék.'atu elleneinktl óvjuk s rizzük is.

Ehhez valóban nem mindennapi felfogás, nem rövid ta-

pasztalás és a körülmények nem félszeg ismerete

szükséges ; úgy, hogy ide az ismeretes, s alkalma-

sint soha semmit sem ér ((quam parva sapienfía

regatur muncJusy), mi azonban sokáig és sok helyen

látszott divatozni, de legtávolabbról sem alkalmaz-

ható.

Volna egyedül alkotmányunk veszélyben, vagy

csak arról szó, mikép kelljen azt tágitni, a lehet

legtöbbre ruházni, nem volna akkor baj ; lenne csak

az kérdésben, mikép lehessen a lehet legnagyobb

számot anyagilag gazdagítni, könny lenne akkor

minden ; csak ne forogna egyéb fen, mint terjeszteni

mvészetet és tudományt és vajmi hamar érnénk czélt.

Mind ez azonban feladásunknak csak fele, de mégfele sem; minthogy a (^magyarságot óvni, kifejteni »,

a másik ennél nem csekélyebb, st még jóval na-

gyobb tekintet. De a magyarság terjesztése — ez

akármilyen paradoxonnak látszassék is lenni, még is

így van, s ha ily mélyen nem bírunk hatni körülmé-

nyeink szövedékibe, akkor vegyünk inkább ekeszarvat

kezeinkbe és lépjünk le a politika mezejérl — a

magyarság terjesztése, mondom, ellentétben áll az

anyagi javak s kivált a mvészet s tudomány, de mégnémileg az alkotmány terjesztésével is. S természe-

tes; mert a magyarság ma még mindenben oly

könny, oly szellemi csak, hogy ha valami mással

összekapcsolva nyujtatik, elpárolg, vagy ha meg-

marad, akkor a másikból nem marad semmi is hátra. —Értsük egymást és azért itt közbevetleg egy példa.

Régóta gzermveseket óhajtok kiképezni és e vé-

gett iskolát állítni, hogy megsznjünk e tekintetben

is — mióta gzöseink napról-napra szaporodnak —az idegen eltt kénytelenül görbedni. De az itt ki-

jelölt dilemma miatt nem tettem, még most semtehetem, s ludja az ég, mennyire nem vettetik most

2

6

Gróf Széchenyi István.

hátra ezen idpont, s pedig: aHa magyar nyelvre

állítom az iskolát — és e tekintetben Istenért ne

mystificáljuk mindig magunkat, nehogy örökké mysti-

ficáljuk a szerencsétlen hont — akkor a hazában e

részbeni legtöbb s minden külföldi intelligentiát ki-

rekesztek; ha ellenben német nyelvre állítom — és

kett közt választás nincs, ha tán ismét a latint nemakarjuk bevenni — akkor semmi kevesebbet, mint

egy magyarságolvasztóval, vagy még jobban mondva

:

«egy mesterségesen felállított magyarságolvasztó inté-

zettel szaporítom a honi ermvet.)) Nem fogjátok

fel ezt. Barátim ? Az els esetben, meglehet, jó ma-

gyarok képzdnek, de szoros tudományilag — és in-

nen nincs menekvés — a jó ermvészség rová-

sára, mikép meg lesz általa mentve ugyan a ma-

gyar, de hihetleg elpattant katl&ntól légbe repülend

az ember; a másik esetben viszont bizonyosan jó

ermvesek fognak kiképeztetni, de megint — s itt

is ki nem bujhatólag — a magyarság rovására, mi-

szerint ezen esetben ismét az erómves lesz in salvo,

de annál bizonyosabban és szaporábban elviszi a ma-

gyart az ördög; mihez képest csak e kett közr van

a választás : vagy csorbát ütni a magyarságon, vagy

ermvészeíi tekintetben még egy darabig az ide-

gennek maradni zsoldosa; és én inkább az utolsót

választáml És kérdem, ha a 2X2=: 4-et fejesen

nem akarjuk tagadni, nem világl;k-e ki csak e ke-

vésbl is, s nem nyújt- e ez világot annyi másra:

mily ellentétben van itt, s természetesen mindenefféle eseteknél, a mvészet a magyarsággal, mily ke-

véssé jár karöltve, st mennyire kurd még egyik a

másik ellen.

Az ország anyagi kincseit akarjuk nevelni, s ezen

felül nincs más tekintet: ám tzzük ki honunk német

lakosit például, s engedjük csak, st mozdítsuk el,

hogy az ország minden lakosa vegye át nyelvét, sa-

játságit és szokásait, s nem sokára virágzik a hon —mint József császár tervezé — de belle a magyar-

Jl ktlet népe. 57

nak nem jut több, mint sírjára egy virág, s tán

annyi sem. Ha mvészetet, tudományt és ezeknek

kicsirázásit, gyárokat, vállalatokat és efféléket aka-

runk terjeszteni s felálJítni és nincs ennél semmimagasb szempont : bizony egy cseppet se veszd-jünk a magyarsággal és úgy s oly hamar érünk czélt,

mint akármely nép. Ontsuk régi alkotmányunkat vég-

kép német nyelvbe, terjesszünk német értelmességet,

s rögtön polgárosítva lesz a nép, s óriási alapot nyer

az alkotmány, csakhogy alatta örökre el lesz temetve

a magyar.

Mily keserves, szövevényes állapot, valóban hallat-

lan eset az emberiség évrajzaiban

!

A magyarságnak mostani állása — jóllehet a ma-gyar nyelv a törvény nyelve, de a diák is az volt (!)

—még nem olyan, raikép úgyszólván emeltyül szol-

gálhatna más dolgok megkedveltetésére. Ez csak ké-

sbbi idkben történhetik, mikor a magyar nyelv —mert a törvény nyelve — az egész haza mindenereibe el is fog oszlani. Ma még akadoz azonban e

vér, jóllehet nem holt, mint a latin vala, de azért

még sem ers és általános élet még ; úgy hogy ha

túlhajtatik, vagy rögtön mvészeti, tudományi, köz-

ipari, kereskedési lombikokba szoríttatik, melyekbla német értelmességet, a magyarság e lehet legna-

gyobb olvasztóját, akármit mondunk is, egyáltalában

ki nem rekeszthetni, akkor vagy guta üti a magyart,

vagy megsemmisül

!

Nem szrszálhar.ogatás mindez, s valóban sajnál-

nám ilyesekkel ölni a mindig s kivált most annyira

drága idt; de h jóllehet elég felszínes rajza szöve-

vényes létünk egy kis töredékének, melyet magyaronkívül úgy sem foghat senki is fel, s magyarok közt is

vajmi kevés.

Szövevényes létünk csak egy kis töredékének rajza,

mondom ; mert ugyan mily egybebonyolódott még,

az si privillégiumok s a mindent elválasztó régi fa-

laik tömkelegi építményében honunk oly sok nyelv.

a 8 Gróf Széchenyi litván

oly külön vallású, eddigelé egybeolvadni épen nemakaró tarkabarkasága ; s hát mily szövevényes álla-

pét még az ausztriai birodalom egyéb részeivel) vi-

szonyunk ! Ott tettleg a felsbbség és mi tettleg pro-

vincia; nálunk viszont alkotmány, ott ellenben nem,

s ekkép elv szerint megint itt a felsbbség. Mily el-

lentétes szövevény stb. stb.

Valóban mindebbl diadalmasan kigázolni, magya-

rodni s csinosodni egyszersmind, s egynek rovására

sem, majdnem lehetetlen. De azért mégis kell s le-

het is ; s mert lehet, azért kell. De nem ám azon

mindennap s mindenben s annyitól hallott felszínes

számolás útmutatása szerint, melyhez képest itt is kel-

lene, ott is kellene tenni, ehhez is szép volna járulni,

amattól is rút lenne elállani, ahhoz is kellene adakozni,

emezt is kötelesség volna pártolni, s mihez képest

százszor többször ftigení, mint «nem)) markunkba szo-

rítjuk a nagy (ísemmitD és a két nyúl után kidltagárként elszalasztunk (cmindent.))

Az idvel, értelmi súlylyal, kiállító tehetséggel

úgy kell gazdálkodni, mint pénzzel, st szigorúbban ;

mert az id, értelmi súly, s kiállító tehetség jóval

becsesb mint a pénz. Mert pénzét ki-ki kezével szám-lálhatja, s keze kinek-kinek van ; az id, értelmi súly,

s kiállító tehetség meg- s felszámításához ellenben tö-

kéletes ábránd és hiúság nélküli ön- és körülmény-ismeret szükséges, s tökéletes körülményismerettel csak

felette kevés, hiúság nélküli ismerettel pedig mégsokkal kevesebb bír.

Mihezképest a magyarosodást, közcsinosodást s

alkotmányunk tágasb alapokra tételét, minthogy ezekmég most némileg s bizonyos esetekben teljes el-

lentétben léteznek egymással, sem eszközölhetni egy-szerre; de valamint a forint — szoros igazságilag —csak egy felé fordulhat egyszerre sikerrel, hogy t. i.

fel is váltsa magát egyenl becs árúval : úgy kell

fordulni, összpontosulni idnk, értelmi súlyunk, s ki-

állító tehetségünk, szeretném mondani, legutolsó fillé-

Jl kelet népe. 19

rének is, ketts feladatunk egyikének mindenekelttitökéletes biztosítására. Ketts feladatunk egyikének,

mondom; minthogy a kett némileg ellentétben áll,

s ezenfelül mind idnk, mind értelmi súlyunk, mindkiállító tehetségünk annyira meghatározottak, mikép itt

is haladni diadalmasan, ott is, szoros tudományilaglehetetlen.

Választanunk kell tehát, de nem úgy, hogy nagyérdekeink egyikét is feláldozzuk, s vagy a magyar-ságon engedjünk ütni csorbát, vagy szolgaságba sü-

lyedjünk ; az Egekért ne! mert nemzetiség nélkül,

nemzetiség nélkül, mely a legalantabb állónak utolsó

csepp vérét is egy nagy nemzeti érdekre hevíti, ol-

vasztja egybe, úgy teng szerencsétlen nép, habárillusióiban szabad is, mint mi magyarok tengünkhosszú századok óta, egy magában irigyked, agyar-

kodó, már-már pusztulásra fajúit méhraj és a lelkes

együttmunkálástól még mindig oly messze; szabad-

ság, alkotmányos lét nélkül viszont úgy nyomorognemzet, habár irigylésre méltólag hevül is ott nagyés kicsi, férfiú és hölgy a haza puszta említésén,

mint nyomorog a dics lengyel, vajmi nemes sebek-

tl vérz oroszlán.

Meg kell, meg lehet menteni mind a kettt. Fel-

hevült vér, a legjobb akarat, a legszilárdabb el-

szántság erre azonban korántsem elég; itt egyedülhideg vér és a csalhatatlan szám vezethet üdvösöbölbe.

Themistoclesként kell egy szárnytól a másikhozrepülnünk, szembe tartva mindent, s ott vinni eldiadalmi zászlóinkat, hol legnagyobb a veszély.

Számosb évek ezeltt, mikor mi vagy éppen nem,vagy minden tekintetben még felette kicsinyek valánk,

felszólalt egy Nagy férfiú és ez volt ám még a sú-

lyos Horatius-Cocleskedés és azért vegyük le süve-

ginket, adjuk meg mi Istené, de adjuk meg azt is,

mi e Nagy hazafié, ne tagadjuk meg tle azon babért,

melyet érdemié; hiszen nemzetiségünk megmentésé-

30 Gróf Széchenyi István.

ben az cls6 bajnok, s mely babér, ha 6 többé

nem lesz, bár akarjuk, bár ne, még akkor is fog

zöldelni halántéki körfii, mikor annyi közülünk márrég felejtve s örökre elsülyedve lesz a néma idktengerébe ; st irigykcdés, méltatlan lealacsonyítás

helyett iparkodjunk inkább éppen annyit tenni, vagy

ha Isten segít, még többet, hiszen valamint Philippos

elég tág dicsségi kört hagyott Nagy Sándornak, úgymarad nekünk Nagy Pál után is vajmi sok és annyi

szép tenni való még. Számos évek eltt mondom fel-

szólalt Nagy és az akkori latin hsök nem csekély

boszankodására, neheztelés! mormolásaik közt, azon

ismert fontos és nemzeti életünkre oly nagy befolyású

szavakat monda, miszerint ([ha választania kellene, in-

kább a nemzetiség, mint a szabadság nemtjéhezragaszkodnék, minthogy a nemzetiség h megrzéselegbiztosabb talpköve volna a szabadságnak; nemze-tiségében sülyedez nemzet viszont legszebb szabad-

ságainak daczára is csakhamar rabigába görbedne . . .»

És azóta s leginkább azóta, annyi visszhangra talált

a kimondáskor oly ellenséges érzelemmel fogadott

szó, hogy semmit sem szorgalmazott vérünk oly áll-

hatatos béketréssel, oly szilárd elszántsággal, mint

honi nyelvünk ügyét ; míg végre hosszas meg nemszn esdeklései után kivívta az örök természettl

nyert jogát és Magyarország lakosinak hivatali nyelve

kirekesztleg a magyar ln.A bölcseség vagy ertlenségünk szüleménye volt-e

azonban ezen elhaladási terv és az ennek következé-

sébeni diadal, most nem akarom vizsgálni ; elég hogyeljutottunk azon pontra, melyen a nemzetiség dolgá-

gában, habár nem is tökéletes egészségben és virág-

zólag, de valamikép csak amegvagyunk» és ckkép

ketts érdekünknek egyike s pedig az annyival fon-

tosbja félig-meddig biztosítva van! vagy legalább köz-

vetlen veszélynek kitéve nincs. Mihezképest most,

mint a mai id áll, az a f kérdés: «két czélunk-

nak tökéletes elérésére vájjon oszolva, elágozva

^ kelet népe. 31

dolgozzunk-c és egyszerre, vagy központosítva és

egymás után és ha így : mire pontosítsuk össze min-

den tehetséginket legelször is?)) Fontos, legdrá-

gább érdekeinkbe vágó kérdés és elannyira, mikép

jó vagy hiányos feloldása, okvetlen nyert vagy vesz-

tett csatát, fejledcz életet vagy bizonyos halált kö-

vetkeztet.

Mindenekeltt azt hiszem, nem kellene a dolgot a

puszta ((véletlennek)) átengedni, s pillanati heveny-

zések szerint cselekedni, mint az nálunk magyarok-nál még a legmélyebben életbe ható dolgoknál is oly

mindennapi eset; hanem munkásságunkat okokra ál-

lítva 3 imeríiett terv szerint volna ill és czélszer,

elrendelnfink. És e tekintetben modorom szerint,

melynek falapja a ((központosítás)) és a mennyirefelfogni birom ((a logikai egymásután)), s mely ekképmint minden léptemben tapasztalni vagyok kénytelen,

homlokegyenest ellenkezik a honban általánosan di-

vatozó számolási, s itt ott, jobbra- balra, elre-hátra,

cselekvési móddal — modorom, hogy ne mondjam«taktikám» szerint és a jelen esetre alkalmazva, azt

hinném legtanácsosbnak, st a végképi diadalra azt

elkerülhetetlenül szükségesnek, de arra bizonyosan

vezetnek is, minek apodicticai igazságáért élni és

halni, s a bizonyos sikerért még becsületemet is zá-

logul ajánlani kész vagyok, ha — és itt képzeljük

nemzeti állásunkat mint egy hadnak két szárnyát —a hal szárny ((a magyarság)) t. i. helyben megáll, s

elnyomulás helyett magát vedl helyzetbe téve, min-

den figyelmét, minden szorgalmát, minden kitelhet

erejét egyedül arra fordítja, hogy nyert helyzetébl

ismét ki ne verettessék, st azt oly bevehetetlenné

tegye s ersítse fel, mint a török ellen Komáromvala pajzán tréfát üz szzével ; s ennyire a bal

szárny. És ha viszont minden tehetség, id, értelmi

súly, kiállító er kettztetve, st ha lehet százszorozva,

vagy pedig, mert ebbl egy sem lehet, minthogyegyszerre jobbra és balra nem fordulhatni, minden

js Gróf Széchenyi Jstvdn.

mástól megóva, megrizve, kirekeszleg a jobb szárny-

nak, t. j. az alkotmánynak oly állásba tételére, oly

kifejtésre pontosíttatik össze, mikép ennél fúhassuk

meg a haladási tárogatót, ezzel nyomulhassunk eldiadali hihetséggel és ez vívja ki nagy csatánk

sikerét.

Mi pedig a kitzött csatarendet illeti, mely sze-

rint a bal szárnynak — a magyarságnak — egye-

dül vedl, a jobb szárnynak -— az alkotmánynak —viszont haladó szellemben kellene mködni, okaim ezek :

A magyarság ellenében, hogy egyéb sorvasztóiról

késbb szóljak, a németség áll ; ezen óriási súJy —vagy tán máskép van? — egy felette csekély súly

ellen. Kérdem most — és én nem foghatom meg,hogy általában honosimnak oly kevés istenáldásuk

van ezen átkot át nem látni — kérdem : józan tak-

tika-e, ha ezen kis súlyt szünteleni egybeütközésbehozzuk a határtalanul nagyobbal és ezt nem kerül-

getjük inkább ; vagy más szavakkal : vájjon jó tak-

tika-e, ha = egy font magyarsággal nagy hetykén

kiállunk, s abban el akarunk olvasztani — V4 font

tótot, 60 font szlávval egybefügg tótot; 'A görögöt,

40 font vallásrokonnal egybefügg görögöt ; 'A font

oláhot, szinte 'A fonttal egybefügg oláhot és végkép

40 font németet, velünk lehet legnagyobb összefüg-

gésben lev németet. — Hol vannak itt a hihetségszámai, hol Ígérkezik itt siker? Én sem hihetsége!,

sem sikert nem látok ; de ellenben felette jól látom

azt, mit, úgy látszik, mások épen nem látnak, vagy

nem akarnak látni, hogy az efféle vcgytanelleni vagy

inkább bölcscségtan elleni kisérletek által az egy font

magyar fog olvadozni okvetlen és nem viszont, s hogyüssük csak lágyvelej, fenyítéket érdeml gyermekek-ként gyenge fazekunkat minden fazék, st a szláv és

német kedény ellen is, mi számban annyival cseké-

lyebbek s a németnél értelmi súlyban annyival köny-

nyebbek és ne kételkedjünk: rövid id alatt törött cse-

rép lesz a magyar.

A keléi népe, 33

Miért pezderkedni tehát ott mcgtámadólag, hol az

ellenség épen legersb, mi viszont leggyengébbek va-

gyunk és ekkép részünkre a gyzedelem épen oly

lehetetlen, mint bizonyos a meggyzetés? Hol mu-tatkozik itt isteni szikra, áí még a legközönségesb

észnek is mködése? Bizonyára én sem szikrát, semvelt ebben nem találok s ha találok valamit, az való-

ban valami egészen más.

Nyelvünk törvényesítése által a magyarságot il-

letleg meglehets állásba jutottunk ; rizzük ezt, detovább a családi élet köreibe — ha magától j,hála az égnek — ne kényszerítsük tzzel- vassal, ne-

hogy a visszahatás törvényei szerint tzzel-vassal

ismét visszaverettessünk s megsemmisíttessünk. Vár-

junk valamit az idtl is és mindenekfölött — s ez

a ((józan tactikaí) — vigyük honunkbani más né-

pekkeli curlódásunkat oly mezre, hol mi vagyunkersebbek s k a felette gyengék, t. i. az alkot-

mányira; vagy más szavakkal: vegyük be ket al-

kotmányunkba, hogy k ismét bevegyenek minket,

t. i. a magyarságot magukba. Elre tehát a jobb

szárnynyal

!

Ha most tóinak, németnek azt mondom : ((légy

magyart és más argumentumot neki felhozni nemvagyok képes, mint ((stal pro ratione volunlasiD vagyhogy az valami különös nagy boldogság régi ma-gyarnak születni vagy j magyarnak felkenetni és

ekkép a régi koronának tagjává válni és egyéb sem-

mit; kérdem, mind tót, mind német, ha szembe nemis, mi egyébiránt szinte meglehet, st hihet, de há-

tam mögött nem fog-e kaczagni, de még hahotára is

fakadni azon különös követelcsen, mikép abból

magát kivetkztesse — nemzetiségébl — mibl a

kivetkzést mi, ha vérünk által történnék, vagy job-

ban mondva ((történik)), mert hiszen még most is

mindennap történik, lehet leggyalázatosb tettnek hir-

detjük és kiáltjuk ki : s vájjon miért vetkeztesse ki ma-gát ? Egyedül azon ok miatt, mert az ornzágnsk al-

Gróf Széchenyi ístván. II. 3

34 Gróf Széchenyi István.

kotmányos födele van, mely alatt 80 ezer kiváltságos

család áll s ha a rongyos födelén nem esik keresztül

az es, szárazon áll, azonban a csábítandó vagy a

már megcsábított, mindenesetre künn fog ázni a sza-

bad (!) ég alatt.

És a magyarságra ilyféle nógatásink közt nemjuthatna-c eszébe németnek, szlávnak és ha eszébe

jutna, nem volna-e jó gondolat, minket viszont az

constitutiojára (!) csábitgatni, miután mi tet ma-gyarságunkra csábítgatjuk ; azaz : ha viszonlag azt

akarná velünk elfogadtatni, mi nála a leggyengébboldal, miután mi is leggyengébb oldalunkkal akarjuk

t behálózni.

Mily felszínes, kevéssé megemésztett nyers fogások

mindazok, mik e részben elkövettetnek, de azért nemis egyebek, mint (dégfogások)), ön- s — fájdalom —hazarászedések.

Ha ellenben tóthoz, némethez és a magyar honegyéb véreihez így szólok: ((Hazátok néktek oda-

künn is van, de nekünk nincs sehol, csak idebcn, al-

kotmányt viszont ti nem bírtok, de bírunk mi és

azért lépjünk egyezésre és ennek fvonási legyenek

ezek: ((Beszéljen ki-ki tótul, németül, oláhul, görö-

gül, latinul, francziául, st sanscrit nyelven bár házi

körében, mint ki-ki leginkább gyzi szuszszal ; nemkülönben kinek-kinek legtökéletesb szabadságában

álljon négy falai közt a nagy Istent közvetlen, vagyfia, a szent háromság, a nagy természet, st terem-

tésének közbevetése által imádni. Ezen gyönyörengedményekért folyjon viszont mindaz kirekesztleg

magyar nyelven, mi a nyilvános élet körébe vág, vala-

mint a négy fal közti szabadon gyakorlott vallások

is az Isten egének tág boltozatja alatt mindig csak

egy érzelemre olvadozzanak, melyet az erény, hon-

szeretet és a dicsség gerjeszt. — Hogy pedig le-

gyen is ok magyarul beszélni és azt nem erltetve,

de szívesen cs'zíekedhesse is sok és az Istennek nyilt

ege alatt minden nézet, minden hit, kölcsönös

A kelet népe. 35

megbecsülésre, rokonszeretetre olvadozhasson is és

ekkép minden vel, minden kebel, egy nagy nemzeti

érdekre forrhason egybe: ám terjesztessék Hunniahatárai közt a magyar alkotmánynak áldása minden-

kire, úgy hogy a legkisebb se legyen abból kizárva,

de arra is, bármily csekély részben s mily lépcskön,mégis elhasson végre jótev melege.

»

Ha így szólunk tóthoz, némethez stb. azaz, ha ily

módon édesgetjük a tótot, németet stb. ügyünkhezés a helyett, hogy a magyarságot mindig mint valami

haszontalan terhet akarnók hátára csatolni, néki azt

végre inkább mint valami felette becses árút ajánljuk:

nemde egy kissé jobban értjük a dolgot, és így cse-

lekedve, egy kissé mélyebben hatunk a következmé-

nyek gyökereibe, mint hazánknak üstökös csillaghoz

hasonló azon propagandistái — ej be szeretnék ne-

vezni néhányat — kik a helyett, hogy szeli d, meg-kedveltet világba állítnák a magyarságot, azt az er-szak legrémítbb lángö:önében törtetik el ; e ekképnem cselekszenek különben, mint cselekszik sz. Antal

némi képei után itélve — minek csinyját egyébiránt

soha nem tudtam felfogni — bizonyos és szerepébltökéletesen kiesett csábító, ki elidegenít, szorongat,

ijeszt, kínoz, kétségbe hoz ugyan, szóval : mindent el-

követ s csak egyet felejt : «nem csábítD és azért —német példabeszéd szerint — elvégre ((hosszú orral))

odébb is áll, sz. Antal pedig a szegény ördögön, az

ügyetlen kisértn jóizt kaczag.

Mindaddig, míg tótnak, németnek stb. apáról fiúra

átszállt bizony már igen rosszszagú ereklyeként csak

azt pengetik fülébe, csak azt törik meg nem szün-leg orra alá, hogy a tót nem ember, graeca fides

nulla fides és a svábot elijeszt vázként már a gyer-

meki velbe csepegtetik be, mint valami felette ocs-

mányt ; mindaddig, míg ily s számtalan efféle, émely-

gést okozó, nem könnyen mondhatni hová : büntet-vagy rültházba inkább ill tettei s agyafúrtságai

némi kormányozni csekély magukat nem tudó, s

36 Gróf Széchenyi István.

mégis nemzeteket reformálni akaró elbizottaknak a

divatból gyökérig ki nem kopnak, mi egyedül a köz-

megvetés mindent lesújtó hatalma által történhetik;

mindaddig ne követeljünk hozzánk hajlamot, vagy

éppen irántunk szinte részvétet. Mindez esek az id-nek lehet munkája, de korántsem a magárahagyott id-nek, hanem azon jövendnek, mely közalkotmányi

kifejtés által, a csinosodásnak magasb fokára is emeli

a magyart.

Jövendnk biztosítása végett tehát most mindenek-eltt alkotmányunk minél elbbi s minél tökéletesb

kifejtésére és annak a lehet legnagyobb számra ru-

házására kell törekednünk; s pedig: mert semmiegyéb által nem kedveltethetjük meg mind a magyar-

ságot, mind önmagunkat könnyebben és többekkel és

ekkép semmi egyéb által nem mozdíthatjuk oly sike-

resen el valamint nemzeti ügyünket, úgy saját hasz-

nunkat is; mik körül forog az egész.

És ez volt azon szempont, melybl mostani állá-

sunkat és a két legnevezetesb érdekünk közti elsbb-séget fogak fel honunk legjobbjai ; mihezképesi, miután

az, hogy tenni k^ll, már el volt s el van döntve,

csak arról forgott a kérdés s még ma is arról fo-

rog : mit kelljen tehát alkotmányunk kiképzésére

tenni ? és ezen (ímit» mi módon és mily rendbenvolna eszközleni legczélszerbb, nehogy idót veszít-

sünk és azon napokat hasztalan engedjük peregni

le, melyek a keleti kérdés megbomlása eltt mégmieink, de ezen elbb-utóbb s tán hamarább mint

gondolnók, bekövetkez esemény után viszont, ha ad-

dig nemzetiségben és nemzetileg meg nem szilárdu-

lunk, okvetlen semmi többel nem lesznek sajátink,

mint saját magunk.

S azért a honszeretet, becsület, az erény szavá-

nál fogva, elre a jobb szárnynyal -az alkotmá-

nyival. — De vájjon mikép? És ez a napirendenlev, ez azon elhatározó, mindeneltt fontos kérdés.

Jl kelet népe. 37

melynek jó vagy rossz megfejtése körül forog jö-

vendnk.Hideg meggyzdésem szerint, vaJamint igazi csa-

tának sikerét inkább a jó számolás és mesterség

dönti el, mint a be nem tanult bármi fényes bajnok-

ság : úgy függ nemzeti haladásunk is sokkal erseb-ben taktikánk józanságától, mint bármily dics hs-tettektl ; mihezképesí mindenekeltt azt kell vizs-

gálni : tulajdonképen mi ezen alkotmányos jobb szárny,

ugyan mibl s mily elemekbl áll ; s másodszor ki-

tervezni : ezen elemeket mi módon lehetne annyira

kifejteni, oly egymást ért, egymást véd tömött pha-

lanxba egybeolvasztani, mikép azzal aztán a királyi

széket védve, a rendbontó selejteseket sújtva, bizto-

san lehetne haladni is s az alkotmányi mezn egyszép dindalt nyerni a másik után. — Mi az elstilleti, hogy tulajdonkép mi ezen szárny s mibl áll, a

felelet nem nehéz ; mert hiszen az nem egyéb, mint

Magyarország alkotmányos rendé, azaz : mely a €nibil

de nobis sine nobisn paizsa alatt van. — És ezt, hi-

szem, senki kétségbe nem hozhatja, kinek esze félig-

meddig kell helyén ül. Már a második feltétel meg-fejtése nem oly könny, hogy t. i. mikép lehetne

ezen egy s mégis oly külön árnyéklatú testületet leg-

szebb hivatásával megismertetni, s azt véle meg-kedveltetni, miszerint millióknak örömkönyükkel ri-

valgott hálája között az egész emberiségnek tapsát

és saját legnagyobb hasznát biztosítná magának. Efeltétel megfejtése, mondom, nemcsak nem könny,jóllehet arra felette sok különös ügyességet képzel

bírni, de oly súlyos, oly szövevényes s kivált annyi

és oly mély tudományokkal szorosan egybesztt (cva-

lami)), hogy itt útmutatóul a tiszta szándék, a tiszta

akarat nem elégséges többé, st — mert egyedül

számok dönthetik itt el a kérdést — a szív még oly

nemes ömlcdezésinek, a hazafiság még oly szent ger-

jedelminek varázsa is határát leli. Igen, hatalmának

határát leli itt az oly könnyen a józan út vágásiból

38 Gróf Széchenyi István.

félrevezethet szív és közvetlen s kirekesztleg a

minden szenvedelmekbl kibontakozott észnek kezd-dik urodalmi köre; — azon urodalmi köi", melyet

sokan mint a nem legmulatságosbat, s melyben csak

felette szorgalmas s állhatatos munka után lehet egy

kissé fénydegelni s valami kis hivatalra emelkedni,

nagy következetességgel kerülnek, mely azonban mégis,

akárki mit mondjon — s ez késbb tán jobban

ki fog világlani — azon egyedüli, melybl az embe-riségre becsület, haszon, dicsség, szóval : valódi és

tartós jó áradozhat ; s melybe ehhez képest lépni

kinek-kinek hasznos, azoknak pedig a lehet legszen-

tebb kötelessége, kik embertársaikat boldogítni, na-

gyobb számokban boldogítni buzognak, nehogy hevükrossz számolás miatt több átoknak, mint áldásnak le-

gyen forrása.

És ekkép e körbe kell lépnünk, azaz : eszünket

minden szenvedelem nélkül kell használnunk. Eseszünk, ha bennünk minden hajlam, minden mellé-

kes tekintet, minden szenvedelem hallgat, a feltett

((miképre)) nézve, hogy t. i. mi módon haladhassunk

honunk alkotmányos rendével legdiadalmasban, vájjon

mit fog tanácslani ? — Okvetlenül azt, hogy vala-

mint 10— 12 évvel ezeltt ezen rendnek mély álom-

kórsága a felébresztést, a felrázást tette legsürge-

tbben szükségessé : úgy ma, midn minden jelenség

mutatkozik inkább, mint az álomkórságé, ismét azon

kell iparkodni mindenekfelett, hogy a szenvedelmekcsillapíttassanak, az itt-ott mutatkozó túlhév a rendes

körbl ki ne törjön, a túláradozó élet határt leljen,

szóval : hogy a megindított erm ne csak haladjon,

de ne is ingadozzon, st le ne peregjen, hanem ren-

des forgásban tartva, okkal- móddal a legélénkebb

mozgásra emeltessék ; vagy más szavakkal : a helyett,

hogy mint jo

—

\i ével ezeltt a kiváltságos rend

kötclességfelejtett tagjait, t. i. a sokkal nagyobb szá-

mot felette hasznos és ekkép ill vagy legalább meg-bocsátható, st egyenesen kötelesség volt, gyáva ön-

Jl kelet népe 39

feledésébl ersen, ersebben, lehet legersebbenfelriasztani, felkínozni, habár ez titokban nem is és

csak a szabad ég alatt történhetek : úgy ma, midna kiváltságos rendnek leghatalmasbjai és a nagyobbszám teli van a fegjobb akarattal, mindent tenni

és csak azon múlik a dolog, hogy kétszer kett nemtizenkett, egy nap nem nyolcz nap, ember nemisten ; ily körülmények közölt, ilyes felriasztások, fel-

kínzások, nemcsak nem hasznosak és nem illk, de

meg sem bocsáthatók és pedig azon felette egyszerokból, miszerint például a túlhajtott gzermnek semkszén, sem tz, de éppen ellenkezleg gzkirekcsz-

tés kell és azon még sokkal fontosb tekintetnél fogva—mely a 10— 12 év eltti idkre úgy illik, mint a mai

napokra s szintúgy minden anyagi mint nemkülönbenminden szellemi dolgokra az egész világi egyetemben,

s ekkép parányi kis magyar ermvünkre is — ^ogymi természetes hajthatóságán túlhajtatik, vagy kényte-

len megbomlani, vagy nckezebben halad, st tökéle-

tesen meg is állapodik.

Mihezképest nem tenni, mikor tenni kellene, tenni

kötelesség volna, éppen oly bn, mint nem kevésb bncselekedni, másokat cselekvésre buzdítni, midn az

«abbanhagyásí) lenne szoros tiszt; s ezt a mint ki fel-

fogja, helyesen, helytelenül erejét ismerve vagy azt

túlbecsülve — és azért itt magábatéréssel és komolyfigyelemmel ki-ki tartozik önmagának — úgy fogja

ki-ki mellében érezni a megelégedés melegét, vagy a

szemrehányás fulánkit, s úgy fog holta után — mertélrl élk közt nincs igazságos Ítélet —- emlékezete

áldva vagy átkozva lenni.

(A következ szakaszok a Kossuth ((Pesti HirlapD-

jának irányát bírálják. Széchenyi felfogása szerint

Kossuth épen fényes tehetsége s népszersége miatt

romlásba fogja dönteni az országot, ha kíméletlen

40 Gróf Széchenyi Isfván

és türelmetlen agitationális mociorával s az érzel-

mekre, a szenvedélyekre számító taktikájával föl nemhagy.)

A Pesti Hírlap szerkesztjének nem szívében van

a baj ; mert az bizonyosan nemes, mit az egész haza,

többi közt szüleihez vonzó fiúi gerjedelminél fogva

köztapssal méltánylani is tudott ; sem velejében nincs

a hiba, mert hiszen roppant s valóbsn ritka elmebeli

tehetségérl senki csak legtávolabbról sem kételkedik.

Hanem taktikája, modora hibás. E körül forog a do-

log. De ez annyira hibás — tisztelet, becsület, deigazság is! — hogy valamint a vigyázatlan háromszorgyújtja fel a házat, míg a gyújtogató csak egyszer : a

következmény után itélve, róla egyenesen azt le-

hetne gondolni, hogy szíve éppen nem jó, s feje semsokkal jobb.

Dicsteljes emlékezet Mack tábornok, ki az ulmi

árpát fzte meg, mint mondják, felette jó szívvel bírt

és esze is ugyancsak kell helyén ült; modora, lac-

tikája azonban hibás vala és így ln, hogy szíve és

esze daczára mindegyre verték l és csatákat soha

sem nyert. Bonaparte viszont rosszszívnek monda-tik, mert Egj'iptusban, mint állítják, megetetni en-

gedé a szegény dögmirigyeseket s aztán Enghienherczeget fejbe lni tre, a borodinoi ütközetnek,

mint mondják 50,000 holt embervértl füstölg csata-

mezején pedig — boldog Isten! — és jobbadán ár-

tatlan muszka adózó és ártatlan franczia conscript és

e két nemzetnek aránylag csak kevés frend testei

közt, azt monda — mily gyönyör anyag lett volna

ez egy vezérczikkre, ha akkor már létezik a Pesti

Hírlap — ((Ez ám már a dics nap)) ; feje azonbanmeglehets volt; de még sem ez tetfe t nagy vezérré,

hanem taktikája, modora, mert ez vala különösen jó

;

és azért habár nem jajdult is, mint könyörületes ba-

rát vagy a fiatallal ellenkez asszony, minden csepp

vérnél fel, Mack ellenben úgy látszik, igen irtózott

a vérontástól, mert inkább legépebb létben, nehogy

Jl keiét n^pe. 41

rossz szívétl tán commentárok Írassanak, magát övéi-

vel valódi nagylelkséggel megcsipetni engedé : azért

mégis, én legalább, inkább Napóleont óhajtanám ve-

zérül. Ennyit ér a tactika, a jó modor. És csak Is-

tenért ne keverjük a szerepeket össze I — Van-enemzet, kérdem, melyben több az elszántság, több a

felemelkedés, ersb a szív, s kitnbb az elmebeli

tehetség, mint a dics lengyelben? Alig hiszem. —Az angolról viszont azt mondják — jóllehet én nemhiízem — l^ogy felette kevés benne a felemelke-

dés — de tán annál több a pénz - és nem igen

könnyen olvad szíve — de tán annál jobban tanácsol

neki esze stb. — És mégis, fájdalom, az els igen

alant, az angol viszont, akár mit mondjanak azok, kik

e nemzetrl úgy Ítélnek, mint a vak a színrl, embe-rileg szólva — mert tökéletesség sehol sincs — le-

het legmagasabban áll. Az lebilincselve; ez szabad,

mint a gondolat. És pedig, mert egynek taktikája,

modora hibás volt; a másiké ellenben jó. — Aristo-

telesnek fejérl úgy gondolom kár egy szót is vesz-

teni, mert azt óriásinak hiszi mindenki; szíve jó volt-e,

nem tudom, mert annyi évek után a szív mködésijelei nem igen szoktak mutatkozni s szívi tekintetben

tudtomra fbb emberek közül — mert a kisebbren-

dek kivétel nélkül bizonyosan mind igen jószívek (I)—senkit sem idéznek, mint Titust, azt, ki Jeruzsálem-

ben egy kissé megperzselte a zsidókat és ez után

Ítélve, ha ma és köztünk élne, tán nem igen vclna

az emancipationak ügyvéde; szíve Aristotelesnek jó

volt-e, mondom, nem tudom, hanem hogy problémákmegfejtésére, igazságok kikutatására, modora, tacti-

kája, t. i. analytikai rendszere a legvisszásb vala és

ekkép a legszövevényesb tévútakra vezeté az emberi

nemet -— s századokig — melyekbl alig vala többé

kigázolás, az közismeret, ma kérdésbe többé éppennem vett dolog. — Verulami Baconnak ellenben,

kirl azt hirdetik, hogy nemcsak jószív, de mégszinte becsületes ember sem volt egészen, feje is

43 Gróf Széchenyi Jstvdn.

néha egy kissé zavart vala, gyönyör modora eléggé

nem magasztalható; taktikája — inductiv rendszere —által t. i. oly utat nyitott az emberiségnek, mely bi-

zony felér még Prometheusnak mennyekbl orzott

tüzével is; mivel az isteni szikrát nem szükség oly

messze keresni, mindenütt létezik az, magunkban,mint a legisebb növényben, csakhogy nem ismeré

halandó azon utat, melyen biztosan és nemcsak vé-

letlenül feltalálhatni azt, s melyet Bacon modora je-

lölt ki ; ezen az igazságnak józan útbani keresésére

vezet gyönyör modor, mely jóllehet csak ujabb-

kori, roppant következményeinél fogva már is csal-

hatlan bizonysága, hogy tökély felé indul az em-beri nem ; s nem, mint sok ó-szem hiszi, viszonlag.

És ennyit a jó és hibás taktikáról, az okszerinti s

okelleni modorról és a czélra és czéltól vezet utak-

ról. /Vliszerint tökéletesen kiviláglik, hogy valamint a

legszebb felemelkedés, leggyönyörbb cnthusiasmus,

Ingolvadozóbb szív s legfényesb ész daczára felette

ügyetlen tactikus lehel valaki és mind e szép és igen

tündökl tulajdoni mellett felette nagy sötétben bo-

lyonghat és vezetheti embertársait, kigázolhatlan tév-

utakon : úgy lehet viszont jó taktikával, jó modor-ral ellátva és a lehet legjobb útban járó és vezetmegint valaki más; jóllehet benne viszont nincs annyi

enthusiamus,benne nincs annyi képzeleti tehetség, bennenem lakik oly lágy szív stb.

Távol vagyok ennélfogva — mert hiszen a lengyel

nemzettel, Aristotelessel egy sorra állittatni tán nemvalami megrövidítés, nem valami szégyen — a Pesti

Hirlap szerkesztjének szép sajátit legkisebbé csor-

bítni akarni, valóban felette távol s pedig azért is,

mert nálamnál a ((sajátnak)), legyen ez bár a vélet-

lennek adománya vagy önszerzemény, szintébb védjenincs és kivált ezentúl — mert úgy látszik, soknak van

a tíz parancsolat 9. s lo-ik pontjának ellenére a fele-

ségen stb. túl a sajátra, bárhol létezzék is az, felette

nagy étvágya — szilárdabb bajnoka nálamnál bizo-

Jl kelet népe 45

nyosan nem is lesz. Nem akarom tehát csorbítni tu-

lajdonit; de Magyarország ujjászületési, kifejlési s

alkotmányunk félne mesítési tekintetében Steigentesch

báróként eped kebellel azt rebegem magamban szk-keblüleg, azért rimánkodom az egekbe szkszívüleg

:

((Bár volna rosszabb szíve, bár ne volna oly magaslelkülete, bár ne szakítna éjjeli rövid nyugalmábólannyi órákat el és aludna magát inkább egészen ki

;

de e helyett követne jobb modort, jobb tactikát és

vezetne tévutak helyett inkább a jó útba.))

S ugyanis Steingentesch báró — az, ki azon híres

« Mariéi czímü novellát írta, mely azon még hí-

resebb csábítói a'Liaison dangereuset> munkának németmásolatja és ki felette sok talpraesett elménczségei

közt bizonyos városról — de bizonynyal állíthatom,

nem Budapestrl — azt monda: hogy abból, mit az

emberek itt nem tudnak, legalább is egy pár száz-

ezer bölcset lehetne felkészítni, mi sok helyre és

sokra nem rosszul illik, úgy hiszem — Steingentesch

báró beteges állapotban levén. Tatára ment s ott

ökosztba^e egy ftl talpig becsületes molnárcsalád-

hoz szegdött. Kimondhatlan jók és jámborok valá-

nak e család tagjai, igazi Philemon és Baucis-féle

szívek ; de annál keményebb volt a lúd stb., mit a

szegény báró asztalára raktak, úgy hogy minden szi-

vesség és a molnárcsalád minden figyelme és éjjeli

óráinak megrövidítése mellett, a rossz ebéd és a nemjobb vacsora után bizony napról-napra hitványabb lna már sírhoz közel járó nyavalygó. De trt, mígbizonyos alkalommal bizonyos nagyúri dáma jó szíve

és szép keble súgtában a molnárcsalád nagy erényei-

nek dicsérésére meg nem ered ; mikor a báró ezt

többé nem állhatván, legnagyobb indignatiora fakad

és e botránkoztató szavakat ejté ki : ((Bár volnának

tolvajok e becsületes molnárok és lennének inkább

jobb szakácsok.))

És ebben van, bizony van egy kis bölcselet —philosophia — és hazánk életéért csak egybe ne

44 Gróf Széchenyi Jstván

keverjük a szerepeket! — Miszerint én is, bár

botránkozzék azon akárki — nem indignatioval azon-

ban, mitl Isten mentsen, mert hol jó a szándék,

tiszta a lélek, de mégis félrevezet, ott egyedül elszo-

morodásnak lehet és az igaz egyenes szónak van

helye •— miszerint én ki nem pattanok, de csak szo-

moróan feljajdulok: ((Bár lenne a Pesti Hirlap szer-

kesztje kevésb tehetséggel felruházva, bár ne törné

meg saját magát annyi éj- és napi murkával ; de volna

modora, volna taktikája inkább jobb.í)

Mihezképest, midn a Pesti Hirlap szerkesztjé-

nek egyedül modorát és tactikáját állítom helytelen-

nek, hibásnak, okelleninek; most az a tisztem, miképmeg is mutassam, hogy áüításom, mint a német mondja,

nincs a ((légbl kapva)) nem hiú és ekkép gyáva ver-

sengésnek okozatja, sem nem szkkebl személyeske-

dés, vagy éppen megijesztett, pereputtyát félt, tet-

teit megbánt, a kereszthez csúszó- mászó szegény ((so-

kat akart a szarka» mágnásnak üdvös apostasisa ; mint

azt tán sok ifjú a vén képpel, vagy sok vén a fiatal

fvel gyanítgatja és Ti is tudom hirdetitek. Ti, kik,

ha azt mondjátok, hogy ez az én munkám! — mirlazonban majd késbb - Ti is hirdetitek. Ti a ra-

bulának gyáva szolgái — és higyétek, vajmi jól is-

merlek benneteket — kik a nagy könyvbl, melynekt^kervényeiben, nincs tagadás, nagy bvészek és mes-

tcrileg jártasak vagytok, fehéret, feketét, életet s ha-

lált tudtok, mint azon sötét alak, kimutatni és ezzel,

mint valami nemes emberhez valóban igen ill Ügyes-

séggel még büszkélkedni is mertek, mint azon sörét

alak mondom — és azért térjetek inkább magatokba,

mieltt még kés lenne — ki meleget és hideget,

lángot és jeget tud kénye-kedve szerint a köriményékhez alkalmazva torkából okádni. Nem fogja, le-

gyetek bizonyosak, bagolyi huhogástok több mint egy

negyedszázadi szilárd és következetes elveimet, minekeldönthetien bizonysága kezeimben, megtörni és azért

megvetlek ; valamint rátok megint szánakozva tckin-

Jl kelet népe. ^j

tek Ti nomorult lelkek, kik egyedül idegen nap sugá-

rinak köszönhettek egy kis fényt; mint rátok is Titörpe kevélykék, kik hiú viszketegtl hajivá s vélvén,

hogy majd Ti fogjátok irányozni azt, bujdosó Csil-

lagra ültök, bár legnagyobb veszélylyel járna is az s

bármint s hová sodorna is benneteket. Ti nemzeti

testünk rothadt s rothadó symptomái, kik polgári

erényt nem ismertek s ezért azt senkiben nem is bír-

játok feltenni, ám dobjatok rám sárt, mennyit ertökcsak gyz, ím kihívlak ; mert tudom, lemossa azt rólamaz id és Titeket felejteni vagy utálattal fog nevezni

Hunnia, mely csak akkor lehet, csak akkor le-z magas,

ha Ti gyávák nem vagytok többé.

És most, miután némi elzményekre állíthatom

okoskodásomat, elvégre egyenesen megmondom, mi-

ben hibáz a Pesti Hirlap szerkesztje; Egyedülabban, hogy a képzelet és gerjedelmek fegyveré-

vel dolgozik és nem hideg számokkal, vagyis, mint

a közéletben a bevett szójárás szerint mondani szok-

ták : a szívhez szól, a helyett hogy az észhez

szólna.

És ím a Pesti Hirlap elleni kifogásaim s gán-

csaimnak és egyúttal fentérintett rendszeremnek, or-

száglási rendszeremnek a kulcsai Mely rendszerrel

már régóta eléállok; mert ez azon egyedüli, melyországlásban üdvre vezet és kívüle más nincs — ér-

zem, ez vajmi büszke szó, de ha elttem úgy áll,

mint a kétszer kett négy, mit tehetek róla — márrég eléállok vele, mondom, ha nem gyanítom, sót

fájdalom, szinte bizonyos nem vagyok, hogy ily okos-

kodásra a magyar nem érett még; mir) szinte nemtehetek, mi által azonban vérrokonimat, hazámfiait

korántsem czélom sérteni ; s ugyanis, mert a magyar-

nak e tulajdona nem egyéb, mint fiatalságának egy új

symptomája, min nincs mir búsulni, mert belle, haakar, bizonyosan kigyógyulhat és azonfelül, úgy hi-

szem, c tekintetben vénebb nemzetek sem szabadab-

46 Gróf Széchenyi István

bak az elfogultság bilincseitl. — Már Hitel czímmunkámban megpendítem a dolgot és Shylocknak a

szívtelen velenczei zsidónak taglaltatám ; a Világ czimmunkámban pedig még egyszer megpróbálván sze-

rencsémet, «ész és szívrlí) már egy kissé bvebbenértekezem és mint csépelt, mint sújtott Orosz, megmások, alig volt már szívem és azért, mert csekély poli-

tikai ösvényemen inkább Cherubhoz mint Seraphhozszegdtem, vajmi sok lelkes hazafi hidegült irántam

el, st hány fordult el tlem még szánakozással is,

mert azt hitte, szívem nem jó, mivel ez némi ese-

tekben soha, másokban pedig csak ritkán birta el-

ragadni belátásom gyepljét.

Érett-e vérrokokom, hazámfia már most annyi lágy

szív s asszonyfejü és oly könnyen olvadozó egyé-

nek kö^t ily tárgyról hidegvérreli súrlódásra, kérdés

;

én általánosan nem hiszem, mert a többségnek gyer-

mekkori képzeletébe csepegtetek mindeddig — s on-

nan mint itatóspapirosból nincs kivakarás — miszerint

ha jó a szív, már minden jó ; miszerint, ha jószív

az ember, már mindenre alkalmas az ember; s an-

nál kevésbé hiszem hazámfiát ily okoskodásra fogé-

konynak most, miután elmebeli tehetségének egyike,

melylyel úgy is egy kissé felcsordul, s fájdalom,

jobbadán az itéltehetség rovására s melynek áb-

rándozásai oly szoros kapcsolatban vannak a szív

ömledezéseivel, a képzelet benne mindegyre fel-

ingereltetik és a Pesti Hírlapnak eddigi 21. számúketts íve által valóban legalább is annyit, ha többet

nem, ingereltetek fel, mint a legközelebb lepergett

21 évnek lefolytában. Mihezképest korállom is most,

mint már érintem, e tekintetben felléptemet és édes-

örömest ki is kerülöm soknak rendszeremmel járó

gúnykaczaját és még többnek tlem theoriámmal járó

tökéletes elfordultát - mi, ha trhetni is azt a köz-

jóért és ezért mit nem trhetni, mégis fáj s habár

lassan, mégis rágódik az életen — s hallgatnék mé-lyen s úgy mint ekkorig, bizonyosan ma sem szól-

Jl kelet népe. 4^

nék, ha az id oly annyira ostorozva szinte nemrepülne s így az igen is késtl s attól, hogy végreiratommal kiesem, nem kellene tartanom, mi már nemegygyel történt meg, melyet Horatiusként egy kissé

hevertetni kívántam és mely azért most cl is fog al-

kalmasint hevergetni örökleg. — Ám tehát az Isten

nevében.

Rendszeremnek alapja tehát, hogy t. i. az értelem

és az érzelem az emberben éppen oly elkülönzötten

mködik és egyik a másik körébe éppen oly kevéssé

vág, de nem is vághat, mint szem és fül; vagy vilá-

gosabban mondva, hogy az értelem nem olvadoz, denem is olvadozhat, az érzelem viszont nem okoskodik,

de nem is okoskodhatik; rendszeremnek ezen alapja,

mondom, tehát nem képzeleti báb, nem szrszál-hasogatási viszketeg, de valami ((lehet)), st ha kéz-

zelfogható öt érzékeink után ítélünk, melyek elkülö-

nözvc mködnek és lelkünknek aránylag oly aláren-

delt tulajdonai és az értelem és érzelem mködéseitvizsgaszemmel tartjuk, még valami felette hihet is;

mert mennyivel nemesb és ekkép subtilisebb attri-

bútumai vannak a léleknek az öt érzéknél, úgy mint

:

a képzelet, itéltehetség, emlékezet, számolási tehet-

ség, nagylelkség stb. és mely egészen ellenkezirányt tart értelem c$ érzelem? és ha elvégre az em-beri nemnek cselekvényit tekintjük egyes tagjaiban,

mint nagy tömegeiben, akkor még ((bizonyossal is

válik rendszeremnek alapja, azaz tökéletesen bizonyo-sak leszünk, hogy az értelem éppen oly kevéssé érez

és az érzelem éppen oly kevéssé okoskodik, mint a

szem nem hall és a fül nem lát s hogy e szerint az

értelem úgy forog saját elkülönzött határai közt, mintaz érzelem a maga körében, azaz az egyiknek is máshatásköre van, a másiknak is.

Miknek alkalmazása az, hogy valamint a szem bár-

mily jó legyen is, hallásra még sem való és viszont:

úgy a szív is valami felette dics lehet, a nélkül,

48 Gróf Széchenyi István

liogy a léleknek némi mködéseire alkalmas legyen.

Mit nem vehetni kérdésbe, úgy hogy csak arról le-

het szó, vájjon melyek azon lelki mködések, hol a

szívnek illetsége nem nagyobb, mint a szemnek il-

letsége, például hangászaíi tekintetben. S erre a

felelet oly egyszer, oly világos s oly szoros 'gaz-

sági — én legalább annak látom — mint a kétszer

kett négy és így hangzik : ((a szív mindarra tökéle-

tesen alkalmatlan, minek sikere számoláson alapul)),

minthogy a szív éppen oly kevéssé számolhat, mint a

szem hallhat. És ekkép tökéleiesen alkalmatlan a

szív problémák fejtegetésére, mechanicára. gyógytanra,

astrouomiára, sakkjáíékra stb. s e szerint a legszöve-

vényesb és legfbb számolással járó erm forgatá-

sára is, mi nem egyéb, mint az ((országlás)) s minél

fogva az, ki szívömledezéssel fejt problémákat, ki

szive tanácsát fogadja mechanicában, ki jó szíve súgta

után gyakorolja orvosi tisztét, a szívnek gerjedelmei

után méri a csillagok keringését, ki felemelkedett

szívvel ül sakkjátékhoz, ki végre jó szívvel pótolja

országlási eszközléseit és a szív tehetségeihez nemragaszt vagy nem bír ragasztani még valami mástehetséget ia : az nem cselekszik józanabbul — és

itt nincs tagadás — mint az, ki füleit, szemeit vi-

rágok szaglására, orrát tapintásra és Ízlését hangá-

szatra fordítná; s ekkép az, ki így cielekednék.

lehet legbizonyosabban — és innen nincs menek-vés — soha egy problémát sem fejtene, vajmi sze-

rencsétlen mechanicus volna, senki nálánál erseb-ben nem népesítné a temett ; a holdon kívül, melykörül ó keringne, egy planéta keringését sem szám-

lálná ki ; sakkban még a malomjátszótól is nicg-

verettetnék és az országlásba rend helyett zavart s

e szerint a községre áldás helyett átkot hozna; az

t. i., ki eszének tanácsa helyett szíve tanácsát fogadná,

ki a helyett, hogy az észhez szólna, a szívhez irá-

nyozná szavait és azt akkor s oly esetben cselekedné —és e tengely körül forog a dolog — mikor már nem

Jl kelet népe. 49

arról van szó, hogy tegyünk-c, hanem arról : mikép

tegyünk, mihez nem gerjedclem kell, st ez árthat,

de egyedül számolás vezethet ; s így ehhez szükség

fordulni.

És vájjon, szintén szólva, lehet-e az érintett

ellen kifogás, lehet-e ennél világosb? Nem hiszem.

És mégis, miért nem okoskodik magában mindenki

így? Egyedül azért, mert az ember általában azt,

mit kézzel nem foghat, rendszerint nem képes he-

lyesen megkülönböztetni és ekkép mindig azon té-

vedésben van, miszerint legyen valami csak jó s az

már mindenütt jó lesz, holott mindennek jó vagy

rossz léte jobbadán az (calkalmazástóli) függ. Való-

ban legfkép az alkalmazástól, mely annyiban he-

lyes, helytelen, czélra vagy czéltól vezet, a meny-nyiben modorban és mennyiségben többet vagy ke-

vesebbet illik idhöz, helyhez és körülményekhez,

így például valamint a víz és tz kétségkívül a leg-

nagyobb áldássá, de legfcrtelmesebb átokká is válha-

tik alkalmazása által: ügy lehet bizonyos alkalomban

és mennyiségben még a leggyilkolóbb méreg is üd-

vös ; mint viszont bizonyos körülmények közt az

emberiségnek két legnagyobb java ; «a szó és sajtó-

szabadság)) is lehet legkártékonyabbá válhatik és

így az érzelem minden módoni lehet legnagyobbfelébresztése is ugyancsak maga rendén van, midnlankadó testben alig teng élet már, s értelemgyakor-

lásra nincs többé vagy ((még)) nincs id; viszont pe-

dig az érzelemgerjesztés egészen id s hely elleni s

ekkép okvetlenül lázba is bonyolító, mikor a test jól

felelevenül már és készségtl buzog. — És ím elt-

tünk áll országlási rendszeremnek fvázlata és egy-

szersmind az is: mennyire téveszti el a Pesti Hirlap,

állásához ill szempontját.

Ha mindenütt áll azon országlási rendszernek he-

lyes léte, hogy t. i. az ész szavával » nem a szív

andalgásival kell kormányozni : mily nagyon mutat-

Gróf Széchenyi Istvin. 11. 4

5© Gróf Széchenyi István.

kzik ennek lehet legsürgetbb szüksége még ho-

nunkra nézve, hol álladalmi — ha csalni nem akar-

juk magunkat — még mindig felette gyenge létünk

daczára nem egyet, de kettt : nemzetiséget és alkot-

mányt kell mentenünk meg ; st még ez sem elég,

de mind az egyiket, mind a másikat lehet legtágabb

alapra állítni azon dics liszt, melyre meg van híva

minden magyar.

S most kérdem : mit várt a haladó közönség a

Pesti Hirlap szerkesztjétl és lapjától, mit vártam

én, mit vártunk mindnyájan? Közönséges, minden-

napi, az életbe éppen nem vágó és egy kissé mu-latságosb és jobban felpiperézett s némileg részletcsb

újságot az eddigieknél, mely nevettet, felriaszt, mely-

nek benyomását azonban eltörli a nap ; ilyes újságot

vártunk e? vagy oly hírlapot, mely a véleményekmegigazítása vagy tisztázása által jóllehet közvetett,

de mégis egyenes befolyást fogna venni a törvény-

hozásra és ekkép közvetlen hatást fogna gyakorolni

az országlásban? Kérdem, mit vártunk és mi több:

a szerkesztnek eddigelé más hazafiaknál alig tapasz-

talt nimbusánál és szintúgy eddigelé nem tapasztalt

könyvvizsgálati tágabb körénél fogva, várni mit va-

lánk fel is jogosítva? Nem kevesbeí, mint «életbe

vágó, irányt adó lapot.)) És ilyest nyertünk is; mertKossuth Lajos kezében egy az ország legtávolabb

részeibe és rögtön elható hetenkénti hirlap nem le-

het egyéb, mint a lehet legélesb fegyver; de ez,

fájdalom, nem operálni, nem mirigyeibl kitisztítni,

de meggyilkolni fogja a hazát, ezzel nem dics jö-

vendbe vezérli, de okvetlen sírba dönti a magyarts pedig szoros tudományilag azért, mert az érzelem

s nem az értelem körébl emeli roppant hatású szóza-

tát és ekkép az országiásnak vagy az abbai beavat-

kozásnak nem azon rendszerét követi, mely a leg-

egyszerbb helyzetben is az egyedüli üdvös és annál

elkerülhetlenebb felette szövevényes körülményeink-

ben ; de c helyett egyenesen franczia modor szerint

Jí kelet népe. 5í

mködik, mely modor — bármily különösnek és szo-

katlannak tessék is állításom — az érzelem köréblmködik és nem más, mint az, mely után indultak

Mirabeautól kezdve Camille Desmoulins, Danton,St.-Just, Marat, Robespierre egész a mai franczia

propaganda hséig szívandalgó Lamennais-vel, PereEnfantin nel stb. kik egyenként jobbadán jók, sttöbben közülök megvesztegethetlen becsületek és

cynikai egyszerüségek valának, de a szív és érzel-

mek tévutaiba keveredvén, hol megállapodás többénincs — és ez a legfbb szempont — s melyekentörténetesen senki nem állotta útjokat, végre oly vak-

buzgó tébolyságba estek, hogy nyavalygó ábrándukszerint az emberiség díszére, felebarátaik jóllétérc

felcsordultig fertztetek embervérrel a hazai oltárt

és most jobbadán mint embervért szomjazó szörnye-tegek említtetnek átokként, holott politikai pályájuk

kezdetekor — és ezt megmutathatni — mindenek-felett felebarátaik s az emberiség iránti szeretet

szomja hevíté keblüket.

Ennyire vezet, ha a körülmények vagy az értelem

hideg kétszerkett-négyje gátat nem vetnek, a tév-

irány. És így válhatik a meginduláskor legtisztább

lélek, ha a szívi ábrándok és érzelmek határtalansá-

gába merül és semmi fel nem tartóztatja, a mindignöveked szenvedelmek árján keresztül végre legutá-

latosb ármánynyá. — A kezdet, mint minden álfénytömkelegnek kezdete, bájteli és az abban andalgó,

mintegy jó vágásban lev, édes megelégedés közt

folytatja útját, st ha itt-ott tövisre akad és ez sérti

haladó lábait, oly kéjjel élvezi kínjait, mint mikormartir szenved a közjóért és a Pesti Hirlap szer-

kesztje nem kevéssé él ezen édes illusióban és nemkevéssé élvezi ezen édeskeser kínt, midn mindenünnendicséret nem háramlik lapjára és magamagát, mint

lapjaiban több helyen mutatkozik, közáldozatként áll-

hatatos munkásságra, szilárd elszánásra buzdítgatja és

lelkesíti fel. És megyén a tévútoni andalgás egy da-

5» Gróf Széchenyi István.

rabig meglehetsen és sokáig mehet és nem kevés

kéjek közt, mint néha sokáig ta\t s felette édes az

álom is ; de rögtön vége minden haladási idmérték-nek, ha versenytársak lépnek fel ; mert szenvedelemkorbácsolja akkor a szenvedelmet s minthogy érze-

lemnek nincs határa — és ebben fekszik gyökéroka«miért nem alkalmas kormányzásra^) — és a képzelet

nem ismeri az (cennél netovább»-at, mindinkább féket

ragad a tévedez szív, míg elvégre a következményszerint, melyet szül, a legkérlelhetlenebb zsarnokká

nem válik, mely elít nincs könyörüleí ; mert a szív,

ha fanatismusra bszül, még könyörületet sem ismer

és az Auto-da fé-nek ügy leszen, mint a Guillotine-

nak szerzje és felállítója.

És éljünk csak a sajtóval, mely magában a le-

het legjobb, de alkalmazása által lehet legrosszabb

is lehet, minden czél é.« határ nélkül és engedjükcsak, mikép azzal mindenki kénye-kedve szerint élhes-

sen : s valamint a korhely, ki czélt és mértéket nemismer, az Isten legszebb adományait magára és má-sokra nézve méreggé változtatja, úgy lesz köztünkelég, kinek kezébzn a sajtójog, ezen legszebb em-beri jog, a gyilkosnak gyiikánál, a gyujtogatónak

kanóczánál nagyobb átoká fog válni. Vagy más sza-

vakkal: írhasson mindenki honunkban mit akar én bo-

csáthasson mindent akármily formában és kiterjedés-

ben sajtó alá és ebben ne tegyen a kormány akadályt

és mi se tzzünk V\ legkisebb határt s czélr : csak-

hamar árnyékba fog állíttatni a Pesti Hirlap, mert a

szívgerjedelmeknek, a képzeletnek nincs határa és

ekkép csakhamar szalmaszáraznak fog mind az talál-

tatni, mi most a Pesti Hirlapban mint ersb ingerü

oly jóizün esik és kétségtelenül támad oly lap, melymég fszeresebbet nyüjt, még ((tisztább)), vagy haezt nem is, legalább «élesb» hangra húzza fel azon

általános és tulajdonkép semmit sem mondó, de oly

nagy fényben járó s a józan útról annyira elcsábító

népsententiákat, melyek minden forradalomnak ki-

^ kelet népe. 53

séri ; de ehhez is csakhamar hozzászokik az ábrán-

dozó nép, ezt is csak szaporán megunja, míg elvégre —minthogy a szív, az andalgás, az érzelem nem okos-

kodhatik, köre pedig határtalan — a legfellengsb,

a legvadabb lesz, mint a legingerlbb és ekkép leg-

izletesb, azon egyedüli eledel, mely után a lázba lob-

bant szív szomjadoz, mely ittas mámorában minden

segítséget visszalök, st az értelem körébl szóló ba-

rátit a hazának, a közjó leggylöletesb ellenségeinek

tartván, még áldozatul is jeleli ki ; mihezképest a szív-

ömlcdezési dráma végén és berekesztésként a közál-

lomány, mint szélvésztl vert, tengerártól sodrott, kor-

mánynélküli gálya vagy a tökéletes elbomlás örvé-

nyébe sülyed, vagy az önkény szirtéihez csapódik és

sok becsületes, erényteli, de tévutakra vergdött em-

ber, ha az értelem körébe lép és felébred, nem ta-

gadhatja, hogy több keser köny, több kínos epedés,

több embervérrel járó áldozatnak szerzje volt, mint

a legszívtelenebb, minden emberi érzésekbl kivetke-

zett bandita.

Lehet legnagyobb bn is ennél fogva — mert

emberköny, embervér mennyekbe kiált, legyen az kész-

akarat vagy vezeti hiúságnak okozatja — lehet leg-

nagyobb bn mondom, másokat vezetni, kormányozni

akarni ahhoz való tulajdon nélkül, vagy inkább azon

körbelépés nélkül — mert ezt tenni többet-keveseb-

bet mindenkinek hatalmában áll — mely kört a világi

egyetem, a nagy természet úgy szab élnkbe példa-

ként, mint az cl nem romlott férfiúi kebel is leplez

fel, a keresztény vallás is jelel ki és mely nem egyéb,

mint az észnek, értelemnek köre és azon egyedüli,

melybl kormányozni szabad, st alehctséges.D

Nagy, boldog és dics egyedül úgy lesz nemzet,

ha az értelem körébl kormányoztatik és annál in-

kább lesz azzá, minél kifejlettebb és tágabb ezen

kormányzási köre. Nézzük az angolt, miért oly nagy— 1

és félre most mindazon vizenys híg koponyákkal,

54 Gróf Széchenyi István

melyek mindig a dolog felszínén, a dolog hártyáján

keresik a gyökeret és azért itt is az okozatot kever-

vén össze az okkal, az angol nemzet nagyságát job-

badán geographiai helyzetének, aranyának vagy (ítudja

minek» tulajdonítják, miszerint ha az egyik vagy a

másik volna nagyságának valódilag gyökéroka — és

itt tnik el a híg koponyái csalfa felfogás — úgymát Július Caesar alatt is némileg nagynak kellett

volna lennie, holott akkor felette kicsi vala még és

inkább Spanyolországnak kellene a legnagyobb ma-

gasságon állni, mert ez volt legközelebb a kész

aranynak forrásihoz, holott Anglia sok pénzét semmagával nem hozá a világra, sem senkitl ajándékba

nem nyeré, sem Selmecz és Körmöczben, sem Perubányáiban készen nem leié; félre tehát ezen még . . .

súrlódásra is alkalmatlan koponyákkal — és nézzükaz angolt, vájjon miért oly nagy és miért nagyobb,mint minden más nemzet? Egyedül azon gyökérokkövetkeztében, hogy habár nem is rendszerezve,

mint elismert, üdvre egyedülileg vezet elv sze-

rint — mi egyébiránt meglehet, de nekem arról tu-

dományom nincs — legalább valami nemzeti köz-

tapintatnál vagy bizonyos szerencsés véletlennél

fogva — mirl viszont a mindennapi lett dolog szol-

gál csalhatlan bizonyságul — jobbadán az értelem

körébl kormányozza magát és ezt, midn az abból

kikalandozókat a gny és torzolat legélesb fegyve-

reivel kérlelhetlenül sújtja, mindenesetre nagyobbmértékben cselekszi, mint akármely más nemzet s

ez okból aránylag kitnbb nagyságú, általánosb bol-

dogságú és magasb tehetség is, mint földi tekénkakármelyik nemzete.

Pillantsunk az amerikai szövetség népérc. Vájjon

mi oka eddigelé sehol és soha nem tapasztalt, arány-

lag oly rövid id alatti, bámulásra méltó elmenete-lének? Mi oka, hogy minden hihetséghez képest,

ha úgy halad mint eddig, az emberiség minden nem-zetin túl fog emelkedni? Ne keressük messze ennek

Jl kfíet népe. 55

okát, ne keressük franczia példabeszéd szerint a de-

let 14 órakor és ennél fogva Ohio s Missisippi stb.

csak kevéssel ezeltt örök vadonságban zsarnoklott

vizeiben és efféle elsségeiben; mert ha ilyesekben

kerg.snk az amerikai nép elmenetelét, ugyan miképtudnók magyarázni, hogy Amazon és Rio de la Plata

vizei és déli Amerikának anyagi elssége szintily kö-

vetkezményeket nem szültek és álljunk inkább a gyö-kérokhoz, mely nem egyéb, mint az, hogy az észak-

amerikai nép, jobbadán angol ivadék létére, éppenazon tapintattal bír, éppen oly vágásban jár, mint az

angol és ekkép a szívömledések és képzeleti báboktévutain nem igen kalandozik ; de legtöbbnyire az

értelem körébl igazgatja magát és abban még szü-

ljénél szerencsésb, hogy ennek tapasztalásit úgy-szólván az aratásnál lelvén meg és tevén sajátjává,

sok beszéd kísérletekkel, mint például mi magyarok,ki nem meríti idejét és erejét, de tüstént átveszi azt,

mi jól mködik és rendszerébe illik is és az angol-

nál azon tekintetnél fogva is kedvezbb helyzet,

mivel felfogván a jobb tervet, még mieltt világi lak-

helye ers falakkal egészen fel volna építve, nemkénytelen elbb itt-ott leszedni, lebontani egyet s

mást, hogy új építéshez rögtön foghasson; de min-

den akadály nélkül, minden oldalról megfontolt és

ekkép minden szükségnek n.egfclel dics épületet

emelhet tüstént és bizonyosan oly dics nemzetté

válik, mint akármelyik a világon — ha egyedül az

értelemnek, minden szenvedelemtl, minden kurta

számolástól ment körébl kormányozza magát; mit

ha teend, csakhamar vége lesz a rabáruság és rab-

szolgaság iszonyatinak is szörnyeteg-gondolta Lynch-törvényeivel, mik a becsületes és szívben ébredt 5

fben józan embert annyi utálattal töltik el, miképaz amerikai néppel alig békéltethetik t ki függet-

lenségi háborújában napvilágra tntetett felemelke-

dése s elszántsága, alig Bunkershill dicssége, alig

Franklinnak halandónál magasb értelmi köre és alig

56 Gróf Széchenyi István

még halhatatlan Washingtonnak polgárcrényei is és

annál kevésbbé, valóban annál kevésbbé gzhajói,

vasútai és egyéb anyagi kifejtései — miként ez angol

sarjadékot bámulja a híg kopoya; mert ily teremtés

felejti vagy nem is bírja felfogni, hogy a legnagyobbkülfény, ha bnt rejt a bels, nem bájol, st úgyundorít, mint a csalépségü féregrágta gyümölcs —és ezt, hazánk Reményei, honunk jövendjéért mé-lyen véssük szívünkbe — 'gen, úgy undorít a kül-

fény és ha magában legbecsesb volna is, még semgerjeszt sympathiát, minthogy a Icgfenségesb is el-

veszti bverejét, st boszantóvá is válik, ha igen

közel áll az undokhoz, vagy azzal éppen még egybe-

vegyítve is van és azért csak úgy válhatik dicsnemzetté az amcsikai, vagy jobban mondva, csak

úgy fog az amerikai szövetség családilag elszakadó

dics nemzetek bölcsjévé lenni, melyek még az

angol nemzet fényét is túlhaladandják, ha egyedül

az értelemnek minden szenvedelem és minden kurta

számolás nélküli körébl fogja kormányozni magát.

Figyelmezzünk viszont a francziára és németre, az

emberiség e két felette nevezetes népére. Az els-ben annyi lélek, annyi elevenség, annyi mozgékony-ság, a másikban viszont annyi értelmesség, annyi

türedelcm és oly szilárd szorgalmatosság van, miképcsodálkozni lehet, miért nem osztja e két nép rop-

pant számlának hozzájárultával — ha kedve jönne —maga közt egyenesen fel a földtekét? És e helyett

a világ színpadán ugyan mily szerepet játszik mindaz egyik, mind a másik? — A gallus lehet legfé-

nyesb s annyira csábító tulajdoninak daczára a sza-

badságban örökleg ujoncz, aránylag ahhoz, a mi le

hetne — némi ephemer dicsséget kivéve — vajmi

alárendelt utakon botorkál; a német megint roppantértelmi és szorgalmi súlyának daczára ; a helyett,

hogy az emberiségnek uralkodó nemzetévé váljék,

bizony akárki mit mondjon is, nem több, mint dara-

bokra eldiribolt s aránylag valóban nem a legersb

A kelet népe. 57

nép. És vájjon mi ennek oka? és mi oka annak, hogy

e két faj, noha felette itlan — nüchtcrn — még semáll oly magasan, mint az angol faj, jóllehet ez nemmindig oly igen itlan? és mi oka végre, hogy a

francziából és németbl országlási tekintetben csak

azóta kezd lenni valami és viszont az angol azóta

kezd tán egy kissé lankadozni és ábrándozni, mióta

a gallus és német angol vágásba biczczen néha-néha,

az angol viszont gallus piperét és német ábrándot

ölt magára. És ha a civilisált világnak az utolsó

40—50 év lefolyta alatti eseményeit, irodalmának

módosított jellemével és azt, hogy mennyire hatott

nép népre s mit sajátított egyik a másiktól magára,

ha mindezen jeleneteket és lett dolgokat egy nagy

összhangzó képben állítjuk magunk elé és részletekbe

el nem merülve, csak az egészre, egyedül az általá-

nos következményre tekintünk : tagadhatjuk-e, hogycsak azóta kezd Európa országlási tekintetben egy

kissé okulni s gyakorlatibb úton mozogni és általában

csak azóta kezd szárazföldi mind országlás, mindháztartásban okszerintibb alapokra állani, mióta az

angol szellem gyakcrolja hatását, vagy ha a gylö-letes, de közönséges nevével akarjuk megnevezni a

dolgot, mióta számos és éppen nem dicsérhet ki-

növéseivel, az anglomania ln közdivatú, szóval:

mióta az emigratióval a népekre ruházott franczia

suprematia helyébe az angol felsbbség lépett. —És ugyan mi oka ezen felsbbségnek, meg a franczia

és német aránylagi alacsony állásnak, meg annak,

hogy a franczia kikopott és az angol szellem lesz a

mindinkább közdivatú? Vájjon mi mindennek gyö-kéroka? Valóban sem az éghajlat, sem a földleirási

fekvés, mert ezek csak alárendelt feltételek, sem a

népek különös jelleme, minthogy ez is más rovatba

való, sem valami különös véletlen, sem semmi más

;

de szorosan és kirekesztleg csak az, hogy mind a

franczia, mind a német faj országlási tekintetben, jól-

lehet külön színekben s külön árnyéklatokban, mégis

58 Gróf Széchenyi István.

jobbadán az érzelem és képzelet körében forog ; az

angol viszont többnyire az értelemnek és szoros

számoknak határai közt; mi megint annak nemz oka,

miért közdivatú most az angol szellem és miért lesz

azzá mindinkább; s ugyanis korántsem azért, mintha

az angolon volna most a sor, vagy ezen irányba va-

lami ellentállhatlan mánia ragadna — mint azt sok

és kivált sok magyar hiszi és ennélfogva magával el

is hiteti, hogy majd rá is kerül a sor, habár mostani

sárporaiból ki sem bontakozik s majd akkor lesz

az ünneplett, 6 lesz a játszi divat királya — hanemegyenesen azért, mert a kétszerkett négy elvégre

mindent meggyz, mert az értelmi kör parancsának

elvégre minden hódol.

Nem pártolom én ennélfogva — mint a mondot-takból úgy gondolom elég világosan kitnik -— az

anglomaniát, s felette távol vagyok az angolt mint

angolt kitzni például és akármily mániát ajánlani

;

mert hiszen embert és nemzetet külön jelleménél

fogva annyi árnyékoldalaival együtt egészben példa-

ként kitzni valóságos mánia volna ; mánia pedig,

a szerelemtl kezdve, minden emberi szenvedelme-

ken keresztül a hazaszeretet ittasságáig, ha pillanat/

kéjjel jár is, mint a tépolyodottnak is vannak kéj-

perczci és az élet bizonyos pillanatában rövid idre,mint teszem megtámadásoknál felette hasznos, stdics is, hosszabb idre kiterjesztve, mindig nyava-

lyás állapot, melynek, ha erre kapott, csak kett vet-

het véget: a halál, vagy a halálnál még kinosb fel-

ébredés. Nem ajánlom tehát például az angolt ; a

mániától mint hazánkra nézve legrosszabbtól pedigszeretném mondani : szívvéremmel volnék kész meg-óvni minden magyart, de egyet sem saját magáért,

hanem mindnyáját a közjóért és ha kimutatni töre-

kedem, miért áll az angol, jóllehet tán csak véletlen

vagy bizonyos nemzeti tapintatnál fogva mozog rend-

szerint az értelmi körben, sokkal magasabban, minta német, mint a gallus, ezt azért cselekszem, hogy

Jí kelet népe. 59

kitüntessem : mily fclsbbséget szül nemzetre nézve

már az is, ha tán csak szerencsésb tapintatnál fogva

mködik, országlási és általában rendtartási tekintet-

ben, az értelem körébl jobbadán és ekkép tökéle-

tesen kivilágoljék : mily felsbbséget biztosítna mégazon nemzet magának a földtekén, mely nem hide-

gebb vérénél, számolóbb hajlamánál, nem valami

veleszületett tapintatnál, nem valami véletlennél fogva,

de mint üdvre egyedül vezet és ilyesnek közön-

ségesen elismert elv szerint keringene, kormányzási,

rendtartási, szóval : minden köztársasági mködéseirenézve mindig és kirckesztleg az értelem körében s

a mindenható példájára s a férfiúi kebel ihletése s a

keresztény vallás útmutatása szerint, egyedül az érte-

lem körébl igazgatná magát.

E tengely körül forog népek élete, nagysága és

valamint Heracles lett erssé, nagygyá és halhatat-

lanná, mert az erény és nem a puhaság pályáját vá-

lasztá : úgy lesz az emberiség bármi kis népe is ers,

nagy és halhatatlan, ha az értelem szózatját követi

;

mint viszont a szám szerint legnagyobb nép is ideltt semmisül meg, vagy örökleg szolganépként pang,

ha országos dolgok körül érzelmi s képzeleti mámori-

nak enged és ezek után indul.

És ha lelkem az után sóvárog, hogy a magyar,

ujjászületési vagy inkább föléledési fáradalmában —minthogy ((ugyanazzá* újra kétszer semmi nem szüle-

tik — az értelem biztos alapján emelkedjék, miképers, nagy s dics legyen és egykor felsbbséget

gyakoroljon ; ha ily alap rakásához h — ámbár sok-

nak czirkalma szerint tán szk — kebellel én is

iparkodom hordogatni egy-egy, felfogásom szerint

((talpknek alkalmas vagy sorban következi téglát

és ha azt hittem, azt remélettem, hogy a Pesti Hir-

lap fogná ritka nimbusához s szerkesztjének nemközönségesb tehetségéhez és tiszta szándékához ké-

pest, mint a magyar értelmi súly orgánuma, ily dicsmunkára édesgetni s egyesítni az eloszlott és eddig-

6o Gróf Széchenyi Ittvdn.

elé mindig cioszlottan dolgozni szeret magyart; ha

hittem és vártam, hogy a Pesti Hírlap fogna elre-

látó építészként gondosan kidolgozott és tökéletesen

egybehangzó terv szerint kimutatni okszerinti <egy-

másutánt» ; ha azt hittem és azután epedett lelkem :

(íbár fogná valahára fel tapasztalt f viruló válla-

kon» — mi a Pesti Hirlap szerkesztjének sajáta —az országlási rendszernek talpraesett részét és a megnem szn ((szk kebel, szk kebel, szk kebeb helyett

változtatgatná inkább minden hangon, keményen és

lágyan, minden idmértékben, lassabban és szaporáb-

ban és a zenészét minden szerein: (íszk ítélet, híg

vel ; sok szó, kevés tett ; nem egy tanácsadó, egytanács sem ; hosszú gylés, kurta eredmény ; számosvadász, ritka pecsenye ; sok theoria, kevés praxis

;

számtalan szakács, sós leves ; elég eszme, elégtelen

Ítélet ; számon túli javasló, számon aluli végrehajtó

;

több parancsoló, mint szófogadó; számosb oktató,

mint tanuló; több hiúság, mint büszkeség; csupa szív

és csupa ész ; tágabb önszeretet, mint hazafiság

;

napirendi rögtönzés, kivételkéntí következetesség

;

szélesb akármicsoda ismeret, mint ön- s körülmény-ismeret; más szemében mindig gerenda, magunkébansoha szálka stb. stb. stb.)) ; mert ez volna azon kis-

dedóvóintézet, azon Mátyás szobra, ez azon üdvös-

séges solytary confinement, azon useful knowiedge, melyrelegnagyobb szükségünk volna s mely valódi csudákat

mívelne, ha egy kis hiú, napig tartó részletkénti ki-

fejtés és fény s tán egy kissé nagyobb anyagi kéjek

és ilyesfélék helyett — melyek eléréseért nemzeti és

alkotmányi létünket tesszük koczkára — tartós nagy-

ságra és halhatatlan dicsségre kívánjuk emelni a ma-gyart s pedig a csalhatlan számokra állított lehetlegbiztosabb alapon ; minek elérése után ha sóvárg

lelkem és ha a Pesti Hirlap vezérletétl ily nagyot vár-

tam és ha szerkesztjét oly magasra állítám, miképhittem, hogy ezen várakozásnak meg is felelend,

vájjon neheztelhet-e azért valaki rám? és itt fekszik

A kelet népe. 6í

a dolog veleje, hogy t. i. mily vágyakat rejt ki-ki

keblében, mily czélt, mily magasságot tz ki Magyar-országra nézve ki-ki a jövendben; a jövendbenmondom ; mert hogy rögtön vagy kevés id alatt

csak félig meddig is felmagasodhassék Magyarország,azt hiszem, a legvérmcsb képzelg sem képzelheti

;

abban fekszik a dolog veleje mondom, mily magasság-

ban, mily fényben óhajtaná ez és az látni a magyart,

és általában nemzeti nagyságról és fényrl ennek és

annak mily félfogása van és ennek elérésére ez és

amaz mily utakat tart legszaporábban és legbiztosab-

ban czélkoz vezetknek.Nyúljunk azonban keblünkbe — és ebben nincs

baj, mert hála Isten ez elég tág é$ valóban mármost, miután magunkhoz jöttünk, nem azon okból

vagyunk mindenben hátra, mintha ezt akarnók, mintha

ezt szeretnk, mintha ezen nem pirulna legalább

felette nagy rész; hanem azért, mert annyi tenni-

valóink közt nem tudjuk, mihez fogjunk elbb s te-

hetségünk határozott — nyúljunk keblünkbe s tagad-

juk, ha merjük: van-e azon ujabbkori javaslatokban

és kezdeményekben, melyeknek néhányait most fel-

hoztam s melyek, mint úgyszólván valami nemzeti ügy,nemzeti pártolás alá állítatának, van-e bennük valami

lánczolat, valami terv? Mi volt foganzásuk oka, mi

hozta napvilágra, kérdem? Vájjon alapok e azok, me-

lyek valami késbb emelend felülépítmény végett

rakattak, vagy elre gondosan kiszámolt sakkjátéki

húzások-e azok, melyek késbb történend húzások

szoros lánczolatában biztosítják a végdiadalt? vagy tán,

felette kevés kivétellel, nem egyenes szüleményei-e

pezsg vérünk és nemes, de számolni nem tudó szí-

vünk pillanati felhevülésének, vagy pedig annak, mert

véletlenül éppen kedvünk csosszant ^valamit)) a köz-

jóért cselekednünk és egyúttal kis h?lhatatlansági rep-

kényt is fzögetnünk halántékink körül. — Szálljanak

magukba azok, kiket ez illet s tagadják, ha merik.

Engem pedig, ha ez ket sértené, ám kövezzenek

6í Gróf Széchtnyi István.

meg — hiszen éppen arra illik nevem — és a visz-

szahatás törvényénél fogva nekem tán több hasznot,

mint kárt teendenek.

Volna több idnk — mi azonban éppen nincs,

mert hazai ermvünk szövevényességénél és idnk-nek általánosan felette helytelen elosztásánál fogva

s minthogy az idvel sem tudunk, tán azért, mertingyeni s mintha soha el nem fogyna, gazdálkodni

jobban, mint akármi egyébbel, soknak közülünk, jól-

lehet semmit sem mozdít, még sincs annyi üres, vagyinkább szabad rendelkezhetésre álló ideje — és ezt

megmutathatni — mint van például Broughamnak,O' Conellnek vagy Russelnek stb. noha ezek, nemtagadhatni, néha-néha csak mozdítanak valamicskét

el ; volna több készpénzünk — mi hasonlólag nincs

és mindaddig nem is lesz, míg közönségesen el nemfogjuk ismerni, hogy nem pénz a valódi kincs, hanemaz, mit a pénz képvisel és ckkép pénzünk csak ak-

kor lehet, mikor jól irányzott és szakadatlan munkaután kiállítunk sokat s mindenfélét, minek képét a

pénz viselhesse is; volna több tehetségünk, nagyobbértelmi súlyunk, tágasb világi tapasztalásunk, szára-

zon és röviden : volna több loga eí sago darus köz-

tünk, vagy magyarosan mondva, több talpraesett le-

gény a gáton, több practicus ember, mint latán vagy

magyar tudós : s nem mondom, hogy akkor némi idö-

küntit, némi sorban nem levt, a szív sugallata után

pajzán negédbl nem volna szabad megpendítnünk és

életbe emelnünk olykor-olykor ; mert valamint az egész

scges kicsaponghat néha-néha egy kissé büntetlen,

mivel egészségi súlya egyensúlyban tartja t: úgytehet az is kár nélkül vajmi sokat, kinek ideje, kész-

pénze, értelmi súlya stb. váltig van, midn a még csak

lábadozónak a legkisebbre is vigyázni kell és szint-

úgy el van tiltva attól is sok, ki mindezen érintett

elsséggel felruházva még nincs, de csak most ipar-

kodik egy kissé felruházni magát ; mihezképest, mertmi magyarok felette szkölködünk idben, pénzben.

A kelet népe. 63

kiállítótehetségben stb. ezekkel felette «szkkeblülegí

kell gazdálkodnunk, ha t. i. — és mindig e körül

forog a f kérdés — valami kis ephemer dics és

fény helyett, mely egyébiránt szinte nincs bizto-

sítva, st alkalmasint ilyes sem lesz elérve, valódi

dicsségre, tartós boldogságra óhajtjuk emelni Hun-niát.

Kisdedóvóintézet, felséges eszme! És bár volnánk

már azon ponton — ki éldelné azt inkább mint én,

kire oly nagy szám kisdedet bízott az ég — hogyezen ((vonás)) nemzeti sakkjátékunkba már illenék is és

minden viruló élet gyümölcsöznék hazánknak. NagyHunyadynak emlékszobor — ki, közbevetleg legyen

mondva, ha most élne, százezernyi tennivalóink közt,

mint én fogom fel t és ítéletem szerint e tulajdona

érdemesíti leginkább szoborra, alkalmasint egy garast

sem adna, most, midn Magyarország élete van kér-

désben, holt szoborra, és velem együtt tudom kesernmegsiratná, ha valami mást nem tenne, azon 100,000

forintot és még inkább azon becses idt, meg azon

csábító tehetséget, meg azon vasszorgalmat, mely e

pénz aláíratásához s kivált behajtásához kívántatott,

vagy még tán csak ezután kivántatandik meg; mint-

hogy ennyi idvel, ennyi lelkesedéssel, ennyi szilárd

állhatatossággal a nemzet legtávolabbi s legkisebb

ereibe elterjesztve, jól gazdálkodva, hazánkra nézve

sok hasznost lehetett volna bizonyára, vagy lehetne

még alkotni; — "2gy Hunyadynak emlékszobor!

valóban felemelkedett gondolat s kinek lelke nemeped oly nemzeti állás után, hol, mint Britanniában,

minden kitn tehetségnek, minden erénynek, mindenhazáért ontott csepp vérnek jutalmibg meg van magaemléke, meg van nemzeti elismerése ; ki azon csiga-

faj, kinek ereiben nem forogna szaporábban a vér

Westminster felszentelt falai közt, hol annyi halhatat-

lanságnak emel háládatos Anglia emléket; ki azon

növénynedv teremtmény, ki irigy kínnal nem éldelné

a nemzeti nagyság üdvérzetét, midn minden lépten

64 Gróf Széchenyi Ittván.

hálás jutalom és üdvös példaadásként annyi nagy em-

berek emlékszobrát mutatja el dics Albion és szám-

talan ilyféle szívemel s utánzásra gerjeszt közt hal-

hatatlan Nelson szobra alatt az abuk/ri csata elesté-

jén adott hadi parancsát olvassa: ((Britannia minden-

kitl kötelessége teljesítését várja. » Nem egyebet és

már ki van víva a diadal. Oh felemelkedett nagyság,

irigylésre méltó nemzeti állás! s mily kín, hogy ez

nálunk még nincs így s mennyivel nagyobb még az,

hogy ez nálunk bizonyosan soha, de soha sem lesz

így, ha még jókor, mieltt késn volna már, nemkövetünk más utat, mint a francziát, melyre egy idóta, kevés kivétellel, annyi oldalról vezettetünk ren-

desen (!) A tömlöczök okszerinti elintézése és azok-

nak boszulói barlangokból javítóintézí-tekké átvarázs-

lata, mikép csak a nemesis büntesse a halandót, em-ber emberen azonban kirekesztleg csak javítson és

ha ezt teljességgel nem teheti, t egyedül a köztár-

saság bátorsága és példaadás kedvéért sújthassa. Ohmily kebelmelegít javaslat! és ki azon szörnyeteg,

ki nem sóvárogna eped kebellel azon napnak minél

elbbi felviradása után, mikor az állati szenvedelmek-

tl zsarnokolt ember a legutolsóig — mint farkas

Britanniában — ki volna irtva már és a méltányos-

ság, becsület és erény szava többet nyomna, mint

börtön, bot, st halál ; mily gyönyör lét volna az,

mikor a mostani olykor még felette szükséges —egynek igen rossztev, de a soknak igen jótev —huszonöt helyett, minden felebarátunk kezébe, kire

az ráférne, inkább huszonöt-huszonöt peng forin-

tocskát nyomhatnánk. « Hasznos ismeretek)) terjesz-

tése mily szívet emel ötlet, miszerint a legszkebbkörben született is, úgyszólván meg lenne híva, a

benne rejtez Deus est in nohis halhatatlan szikráját

kimvelni és a közálladalom jóllétére s dicsségére

tágítni lelkét. Lehet-e ennél emberibb, nem, de lehet-e

ennél angyalibb eszme?Mind felséges, nem tagadhatni; csakhogy oly or-

Jl kelet népe. 65

szagban, hol a nagyok nincsenek megóva és e hiány

miatt, tudja ég, mi lesz hazánkban még sokból s kivált

aromlásnak induló hajdan» gyönyör municipiumaink-

ból ; hol — az erkölcsi mocskok tengerérl ezúttal

nem szólva — legszebb városaink legszebb piaczain

annyi por, annyi sár van, meg annyi mocsár, annyi

sivatag mindenünnen, mikép ha a jobbhoz szokott és

kinek hatalmában van odébb is állani s mást választ-

hatni, meg nem szökik, a kurta emberi létet tekintve—mert sokat sok ember soha meg nem szokik — iga-

zán ritka tett, mint a lettdolog mutatja, valóban igen

ritka tett, mert ugyan merre vannak honunk számta-

lan fiai ? — hol kórház, dologház st. efF. aránylag

alig van, bolondház, lelenczház st. eíT. pedig éppen

nincs és hol egy igen nagy része a legbecsületesebb

honi lakosoknak vajmi szken él ; hol végre a leg-

nagyobb rész olvasni, írni, számolni, de még csak be-

tzni sem tud és nagyobb része, de még egy talp-

alattnyi földet sem bír; hogy ily országban, hol ez

így van és nincs máskép és hol szinte minden más

is körülbelül ily magasságú lépcsn és ily kitn szín-

ben áll, hogy ott egész országra kényszerített kis-

dedóvó intézet; 100,000 peng forint áru s porba

sárba sülyesztend Mátyás- szobor; amerikai mintára

állított s ezer meg ezer nemesi curiánál kényelmesbtömlöcz, vagy inkább ígondoskodó-intézetí) ; mezei

g,azdaságot, mathesist, chemiát, astronomiát stb. a nép

minden osztályiba terjeszt egyesületek, bármily fel-

ségesek is magukban, napirenden levk, okszerinti

alapkövek és nemzeti sakkjátékunkban kiszámított terv

utáni vonások is legyenek, azt — tisztelet, becsület,

de igazság isi — mindaddig el nem hiszem s nemfogja elhinni senki is, kinek honunk diagnosisa csak

félig-meddig is tisztán áll szemei eltt, míg kétszer

kett négy marad, míg a tegnap nem esik a ma és a

ma a holnap után, míg végre a szül nem lesz fiata-

labb a szülöttnél.

Nem is egyebek ilyféle egybehangzás és terv nél-

Gróf Széchenyi István. 11. 5

66 Gróf Széchenyi István.

kuli erlködések, mint az ömledez szívnek egy kis

hiúsággal összeházasítoít rögtönzései. — Látnak egymeg nem óvott gyermeket s megesik rajta szívük és

pillantás alatt el van határozva — s pedig nem út-

mutató nélkül, mert hiszen nagy Anglia, melyre any-

nyian szeretnek hivatkozni, áll ott példaként — hogya mennyire csak lehet, minden hazai erk kisdedóvó-

intézetekre pontosítassanak össze. Nincs szegény kis

Ferenczynknek kenyere és megesik sok szív s bogyneki kenyere legyen — és egyúttal nekik egy kis

halhatatlanság is jusson s nincs máskép, csakhogy ma-guk sem veszik észre, mert a hiúság kisértete, mint

mondják, a legármányosb — lám rögtön a Mátyás-szobori eszme támad fel a magyarnak egén, mint a

legfényesebb nyári nap és korántsem útmutatás vagyrégibb nemzetek kalauzolása nélkül; mert hiszen me-gint ott áll Britannia, melyre hivatkozni s melyet

szinte majmolni — és ily okoskodási vágások vagyinkább vágó okoskodások engemet is illetnek, kJ^ saját

fegifvereivel k^ll sújtani — melyet majmolni mondomma oly divatos, ott áll nagy Britannia ezernyi emlék-

szobraival. Feltnik nekik némi tömlöczözöttnek sápadt

képe; megesik szívük rajta és rögtön a tömlöczökjavítása kerül legels sorra s pedig korántsem elle-

ges példa nélkül; mert hiszen megint ott áll Britannia,

st mi még több, mert tán távollevbb, bels szer-

kezetében ismeretlenebb, vagy mert re^publicai fény-

ben, jóllehet egy kissé igen nagyon is bitorlottban

járó — Amerika. -— Látnak tudatlanságot jobbra-balra,

és ezen megesik szívük — bár valahára magokon is

megesnék egyszer s ezt ne felejtenék — és ím tüstént

születik a useful kt^owledge gyermeke és az sem a le-

vegbl kapva, de szintúgy a régi, a tapasztalt Anglia

vezérlete alatt.

És ez mind Anglia, mind Amerika útmutatása sze-

rint történik. Felséges! Boldog Isten, mily édes ámí-

tások közt tartod mindig magyar teremtésedet ! Csak-

hogy tán egyetlen egy angolnak és egyetlen egy

A kelet népe. 67

amerikainak sem jutna eszébe, ki félig meddig belé

van avatva a nemzeti kifejldés tactikájába és töké-

letesen belé van avatva a magyarnak fejletlen létébe

is, mi kett competens Ítéletre egyiránt szükséges,

egy ilynek sem jutna mondom eszébe' ott kisdedóvó-

intézeteket, nemzeti szobrokat, kényelmes tömlöczöket,

useful J^fjoiü/ei^e-társaságokat javaslani, tervezni és ily-

félék által az úgy is felette gyér közert eldiribolni,

elfecsérleni, hol a felntteket s csakhamar mindenfelsbbség hegyibe növket korlátozni és kicsapon-

gásiktól megóvni a hazát, a legsürgetbb napirenden

;

hol a 19-ik század botrányára, 800 esztends alkot-

mányán ül vagy inkább alvó és egyes tagjai után

Ítélve, oly annyira elbizott nép szabadsági álomkór-

ságának s nyavalgó képzeletének örök rabja csak mégsárutaiból sem bir kigázolni soha s mint kacsa úgyül, mint daru úgy áll émelyget mocsáriban s undokporsivatagin s mégis, mintha á la Nagy Sándor, át-

tört volna már a Granicuson, nem ritkán uúf! ketté-

pattanásig felfújja magát ; hol a becsületes emberek-

nek nagy része dinnyével s máléval él, hajót húz s

kuncsorog s hol csak most kezd szürkülni azon

id — s erre vigyázzunk — mikor a népet, mint

súlyos nyavalyából az életre visszafordulót, csak las-

lanként s a legkényesb tapintattal szabad nyomorult

mibenlétével megismertetni.

Angliának, Amerikának példáját követni sokban

jó, igen ; mert valamint aranynyal gazdagítá meg az

ó világot az új világrész felfedezése, úgy háramlik a

szárazföldre Amerikából és Britanniából aranynál be-

csesb kincs és ekkép elkerülvén az új világi arany-

nyal jött sok nyavalyát, mint nemkülönben az anglo-

maniával járó nem ritkái hóbortosságot, állítsunk ná-

lunk is nem egy kisdedóvó-intézetet, nem egy nemzeti

emléket, nem egy czélirányos tömlöczöt, nem egy

((hasznosokat* terjeszt társaságot; de ezeket csak

akkor tegyük — és itt a dolog veleje — mikor ott

állunk, hol angol és amerikai most áll; ma pedig —5*

68 Gróf Széchenyi István.

és ez a dolognak még inkábbi veleje — azt tegyük,

mit k tettek akkor, mikor nemzeti állásukat tekin-

tleg körülbell oly lépcsn valának, mint mi vagyunk

ma, s mely józan logikájuknál fogva oda is emelked-

tek, hol fénylenek ; midn nem egy nép lépett le a

világi színpadról vagy azon csak alárendelt, st egye-

dül szolgaszerepeket játszik s csak azért, mert vagy

semmi vagy visszás logikában lépett el s többet akart

mintsem bírt vagy éppen semmit sem akart és ígylegkisebbet sem bírt.

Nincsenek mind ilyesek nálunk napirenden mégs fájdalom, hogy nincsenek s még nagyobb fájda-

lom, hogy mindaddig nem is lesznek, míg alapjuk

meg nem rakatik ; mihezképest ma nem is egyebek,

mint a számolni és ekkép kormányozni nem tudó,

magát mindig ámító s másokat örökleg csábító ér-

zelemnek kisdedei, vagy néhánynak — és ez is meglehet, de én soha nem hihetem — a nélkül, hogya sokak azt észrevennék, szép szavakba és szép kön-

tösökbe burkolt ármányterve, mikép a hazai pyra-

niis alap nélkül szántszándékkal felfordítva rakas-

sék és ennélfogva nemcsak azon magasságot el ne

érhesse soha, mely után annyi h kebel szomjadoz,

de még azon kicsi is hegyünkbe dljön, mi a régi

elég alacsony építménybl fenmaradt, vagy ujabb

idkben emelkedett egy kissé az istenadta, vagy ha

úgy akarjuk, a magyar vér szerzetté hazai földszínen

fel ; mitl velem együtt viszont, tudom, nem egy hazai

kebel retteg.

Herder, ezen az emberi eseményekbe oly mélyenbeható ész, sülyedésünket jövendié és fogunk is sü-

lyedni okvetlen — mert mi tagadás benne, nemzeti és

alkotmányos létünk hajszálon függ — ha megmeneke-désünk kimondhatlan szövevényes, valóban a csudála-

tossal határos létét el nem ismerjük és az önkény s

anarchia közti oly szk utunkat csak egy kissé is el-

hibázzuk; mikép e közleménynek Virág Benedektlkölcsönzött jelszava szerint, bár mondaná el magának

A kelet népe. 69

minden és kivált a másokat vezetni akaró honfi na-

ponta, st óránként ezeket

:

«A magyar népet a világnak megtartani és nem-

csak megtartani, de az emberiség díszére nemzetté,

nagy, ers, dics nemzetté emelni, lehet; de ez

a lehetetlenséggel határos és egyedül a minden

szenvedelmektl ment és minden ábrándnak s szívger-

jedelemnek parancsoló «hideg észD jelelheti ki en-

nek útját.

»

Egy hajszálon függ az egész, drága Honosiak, egy

elhibázott vonás ^— és minden helyrehozhatatlanul el

van veszítve. — Ez állapotunk diagnosisa. De azért

nem vagyunk gyengék, korántsem és ebben fekszik

felvirulhatásunk titka, hogy csak mi magunk vághat-

juk ketté azon hajszálat, melyen függünk, semmi más

er nem; csak mi magunk hibázhatjuk el a józan vo-

nást, senki más nem, st minden elhibázott vonás,

nemzeti és alkotmányos létünk elleni minden vágás,

mely kívülrl hatna ránk — s annyira nttünk fel

már — csak ersítné, csak szilárdítná létünket; mert

azon nép, mely már megízlelte az arany szabadságnak

lelket emel kéjét, melyben felébredt az emberi mél-

tóság érzete s mely már sejteni kezdi : mi nemzeti

nagyság, mi nemzeti üdv, az, habár csak egy maroknyi

volna is, csak maga sértheti, egyedül saját kezeivel

gyilkolhatja meg magát.

Minkezeinkben van tehát, vagy inkább <(azok ke-

zeiben)) van fajtánk sorsa, a magyarnak egykori ma-

gas léte, vagy csak kevés id alatti elsülyedése, kik

fénykörüknél és — hogy ne éljek azon ellenséges

kitétellel, mclylyel a frendek büntettetnek sokak

által születésükért minden alkalommal s egy id óta

különös gonddal, t. i. a «véletlenneli> — igen na-

gyon megérdemlett népszerségüknél fogva, a kolompot

viszik elé és a lehet legélesb fegyverrel vannak

ellátva.

yo Gróf Széchenyi István.

(Ezek után behatóan bjrálja Széchenyi a « Pesti

HirlapD egyes czikkeit, azokból bebizonyítani igye-

kezvén a Kossuth irányának veszélyes voltát ; rátér a

vádra is, melylyel t egy elbbi magasztalója <,(Xenicn»

czím alatt közölt versekben illette, hogy t. i. megijed

most a szellemektl, melyeket maga idézett föl s me-lyeket most fékezni nem tud, míg Kossuth épen tunszolja, hogy hajtsa tovább a «mozgonyti\ melyet

megindított.)

S most alkalmasint fölöttem mindkét részrl ily

hang Ítéletnek hallom hozását: «AhaI tehát a ujuste

mitieu^ hse az úr, mit már rég gyanítgatánk ; jó,

hogy egy kissé felingerlettük, mi kép egészen s ta-

gadhatlanúl kimutatta tollát s most legalább mind-

egyik rész a fels és alsó is tudja, hogy nem veheti

hasznát !x> — Ig^ri* alkalmasint ily sentcntiában pon-

tosuland össze a két legvastagabb színezet résznek

irántami ítélete s bár pontosulna nézete és ítélete ily

egybehangzói ag oly tárgyak körül is össze, melyek a

hazának nagyobb érdekeit illetik.

G. T. a Xenien írója és a vele egy zsinóron levkazzal vádolnak : <ímiért indítám meg a hazai er-mvet; miért nem írtam a Hitelt, a Világot, Stádiu-

mot stb. miért törekedtem szóval és tettel — s tudja

az ég: éjjel és nappal, mennyire csak bírta gyarló

erm — mozgásba hozni a magyart ; miért nemhagytam mindezt a kormánynak át? most borára sö-

tétednék az ország s veszély fenyegetne mindenün-

nen, mit jobbadán csak nekem lehetne köszönni

;

mert mindaz, mit ma olvasunk, minek ma vagyunk

szemtanúi, csak az én munkámból tükrödzik ki, csak

az én mondásimnak visszhangja; minél fogva, ha

nem egyedül a rosszul fékezett enthusiasmusnak,

nem egyedül valami pillanatsugta szép álomnak kö-

vetkezményei volnának cselekvéseim, de én mindazt,

mit tettem, terv, ellegesen Viszámított terv szerint

cselekszem : akkor valóban minden jobb gondol-

A kelet népe. ji

kozásunak (!) megérdcmieném gylöletét, megveté-

sét stb.D Mire feleletem — mindig föltéve, mintha

valósággal szegény fejem lett volna ily nagy, vagy

legalább egyénhez aránylag mégis igen nagy esemé-

nyeknek mozdítóoka ; holott én alig voltam a nemzetcsak egy töredékének is csak érzelmi tolmácsa is —feleletem ez

:

Mindazt, a mit tevék, egyedül azért tevém, mert

magyar vagyok. Elaljasodásunkat, szégyenteli állá-

sunkat, melyben ((nemzeti költészeti), egyes lelkesek

kínos panaszait kivéve, alig vala már, nem bírta el-

trni, habár oly sokszor az agyagra sülyed, de néhajóllehet csak villámként, mégis a íegfenségesbhez is

felemelked lelkem 1 — Törjék, szakadjon bár —gondolám magamban — az egész, még ez is nyere-

ség ; mert nemzeti önfertztetés okozta korcslétnél

minden jobb, még a tüsténti halál is százszorta jobb.

Induljon tehát az egész romnak vagy újjászületés-

nek. — - S Ti lelkesek, kik értitek e nyelvet, kikben

a lélek fenségét nem nyoma még egészen el a min-

dennapi kenyér után fejledez testi anyag! ugyanbnhdjék-e fejem azért, mivel az Isten kezébl tisz-

tán született magyar létemre ily érzelmektl hevült

keblem? Én azonban, noha hosszú évekig hordtam —mint már fentebb érintem, hol úgy is annyit szólék

magamról, hogy alkalmasint gáncsnak teendem ki ma-

gamat; de én is felkiálthatok s tán több joggal, mint

sok más: ((Nem kegyelmet, csak igazságot követe-

lekí — noha azonban hosszú évekig hordtam, mon-dom, a legkínosb fájdalmakat keblemben, kitörni azo-

kat mindaddig még sem engedem, míg nem fénylett

elttem és nem érzelem súgta, de értelem mutatta ki

reménysugár, miszerint felébresztése honunknak, ha

némi kis koczkáztatással járna is, még sem volna oly

dszerencsejátékí, mint például a veres és feketének

vagy a pharaonak játéka, hol egyedül a vak véletlen

uralkodik, a legmélyebb combinatio is csúffá lesz és

hol elvégre csak mindig egy — t. i. a banquier —

ya Gróf Széchenyi István.

nyer. Csak akkor, midn ily világban tnt elttemfel nemzetünk állása, vagy akkorról szólva, inkább

«fekvéseí) s tisztán állott elttem az is, hogy dynas-

tiánknak soha nem volt valódilag hasznos híve az, ki

a magyarnak elaltatását, a többiekkel lassankénti ösz-

szeolvasztását tanácsi á ; mert (tvedd el szabadságát,

gyilkold meg benne a nemzetiséget s azt hiszed

:

megtöréd, clolvasztád? Igen, selejtesét; de nem a

keleti független rajnak virágát, mely megsemmisülhet

ugyan, de korcs soha sem lesz)) ; — csak akkor, mi-

dn tisztán állott elttem mindez s hogy a magyar-

ban van még feltámadhatási er, a magyar még úz-

het» és ez bennem nem volt andalgó szívábrándnak

csalfa képe, de hidegvér, sok keser tapasztaláson

megtört velm mutatványa : akkor nagy enthusiasmus-

sal ugyan, de sem enthusiasmusból, sem álomjárásban,

hanem mennyire birtam, ellegesen kiszámolt terv

szerint, mennyi ert az Isten csak adott, megindítni

törekedem a honi ermvet — egy cseppet sem ta-

gadom. De egy pillanattal sem tevém azt elbb, mi-

eltt ezen tiszta ismerethez nem jutottam volna, való-

ban nem; mert noha szabadsági bálványozásom és

azon kimondhatlan vágy : nemzetünket felemelkedve

látni, sokszor, mert ki nem törhete, csak a legnagyobb

kínok közt fért eped keblembe : azért még sem bírta

e vágy kettétörni soha is azon emberi szent köteles-

séget, mely szerint valamint felette nagy bn másokat

vezetni akarni ahhoz való hivatás nélkül: szintúgy nemkis vétek, másokat ervel oly elembe ragadni akarni —például a prosait a költészetibe és a fellengsöket

viszont a rideg élet mezeire — mely elem nem az

övék, csak a mienk és melyet, ha megkedveltetni

lehet, egyedül lassanként s egyedül gyz okok által

kedveltethetni meg. — Minden csepp véremben sej-

tem, lelkem legbelsbb rejtckimben érzem azonban,

nem, de még a tiszta csalhatlan számok is azt muta-

ták, hogy a fejedelemtl lefelé Hunniának mindenlakosa, vagy emberileg szólva — mert ugyan hol

Jf kelet népe. 73

nincs kivétel — a lehet legnagyobb száni fogna

nyerni, ha a kiképzett nemzetek sorába állna a n\a-

gyar; minélfogva nemcsak feloldva érzem magamatazon kínos bvölet alól, mely szerint oly sokáig

magamba fojtám nemzeti nagyság után sóvárgó szom-

jamat, st azon kötelességérzet támadt bennem leg-

élénkebben fel : tenni, mit csekély ermhöz képest

csak tehetek, hogy végre felébredjen a magyar.

És kérdem : mióta mi ujabbak lépénk fel és a ma-

gyar nemzetiség dolga biztosb lábra tétetett és az

alkotmány többszöri súrlódások alá került, szóval

:

mióta felérbredt a magyar, vájjon vesztett-e az

egész — az egész, mondom és országtudományilag

csak errl lehet szó, mert hogy egyesek még a le-

het legüdvösb s legcsendesebb átmenetelekben is,

hol a közönség a legnagyobb zavar és sötétségbl a

legnagyobb rendre és világosságra tér át, legalább

ideig-óráig éppen ne károsítassanak, az kün fekszik a

gyarló ember, st tán még az Isten tehetségén is, ki,

mint legalább e földön látjuk, sokszor megrövidít az

egésznek java végett egyeseket, mint például járó-

kelket az utakat elrontó, de a nagyobb számnak üdvös

esk által stb, — ugyan vesztett-e az egész ? kisebbe-

dett- e Magyarország tekintete s mi ennél sokkal több,

«bec5súlya» ; sokkal több pedig azért, mert valamint

egyesnél, úgy nemzetnél is sokkal nagyobb tekintet az,

hogy ((ne legyen bajaD, ha azt hiszik is: «van baja»,

mintha ezt nem hinnék, st ellenkezt hinnének, de

(cvolna baja.í) Vagy felléptünk óta tán csorbult a

közbirodalom hatalma? vagy tán a velünk egy hon-

ban lakó más fajtájú nemzetségek természeti jogain

üttetett seb ? vagy végre : az emberiség közös jogai

egyesek nagyobb bitorlásai alá kerültek-e azóta? Ennem hiszem ; mert ha nem akarunk azon édes költé-

szeti képekben elmerülni — melyek azonban koránt-

sem azon nemzeti nagyság költészeti képei, melyek

után én sóvárgok — miszerint Visegrádnak felette

szk ormain ült a legnagyobb király, Mátyás budai

74 Gróf Széchenyi István.

palotája volt a leghíresb, kár, hogy romjának egyet-

len egy — kissé tiszteségesb — kövére nem akadunk,

Szent István volt a legbölcsebb országalapító, a ma-gyar alkotta a legels boszorkány-elleni törvényt,

extra Hungáriám non est vita stb. ; ha nem akarunk

ezen édes költészeti képekben tökéletesen elmerülni

és némi minden vágásból « ki csapongóval)) azt hinni,

hogy Magyarország már vén, mert ezer évig tudunk

valamit róla és ekkép nem lehet belle már semmi

;

ha, mondom, mindezen szép, csakugyan rákféJe en-

thusiasmusokat és felette mély gyakorlati észbl forrt

nézeteket nem osztjuk és a külföldet is nemcsak köny-

vek s mappák után, de tettleg ismerjük : ám akkor

nehéz lesz tagadni, hogy csak újabb idk óta s fképmióta a Duna használata javított félig-meddig honunkzsáklétén, ke-id egy kissé ismeretesb lenni Hunnia,

csak azóta emelkedik némileg belbecse, mióta a bir-

toknak biztossága ntt némileg és nemsokárai tökéle-

tes megalapulást igér s csak mióta az ftEnyim)) és

((Tied)) közti viszony s egyáltalában minden kötelék

lassanként kivétetik a patriarchális nexusnak nohanagyon szépen hangzó s regékbe vajmi szépen ill,

de míg szenvedelem uralkodik a gyarló emberen, mégisfelette bizonytalan körébl, hogy a törvények, ha

nem is tökéletes, de mindenesetre biztosb mezejére

állíttassanak a polgári élet minden viszonyai. S vájjon

nem az ujabb idk szüleménye-e az is, mikép a kor-

mánynak némi jelesb férfiaiban mintegy isten ihletés

által feltámadt elvégre azon mély felfogási eszmeis — bár szaporodnék számuk és növekednék hatal-

muk — helyrehozni a régi hibákat és Magyarorszá-got, az austrjai birodalom ezen legkifejthetbb kin-

csét örökleg parlagon nem hagyni és ellenkezleg a

közállomány legvilágosb erdekeit mindig félreértett

régebbiekkel, szakadatlanul nem gázolni a magyarnaképpen virágán, azon részén, mely önálló s mert az s

ekkép nincs oka valamihez támaszkodni vagy mástól

koldulni fényt, egyiránt h nemzetéhez s koronás

A keUt népe. 75

fejedelméhez, melyet azonban csak sajátsága szerint

használhatni, vagy sehogy sem ; mely isteni ihletés

egyébiránt : méltánylani s megbecsülni tudni a nem-zetnek olvasztatni, szabadságiból magát kivetkeztetni

nem enged részét, ha ezeltt nem szállta meg a

kormány embereit s most sem szállja tán meg mind-

nyáját, valóban nem csuda ; mert volt hazánknak min-

dig bizonyos prosai, se nemzetiségre, se alkotmányra

nem tartó része, mely közvetlen haszonért, anyagi

kéjekért, némi kis álfényért, minden nemzeti zomán-czából magát kivetkeztetni mindig paralissimus el ob-

sequenlissimus vala s most is z\é.g vala ilyes; mikép haa kormány ki nem bírta látni a mindenhez simulok,

a legtökéletesb amalgamizálásra mindig készeknek za-

vart vegyületébl, hol leginkább magyar gázolta n

magyart, mily dics lehetne még a magyar «telivéri),

ha nemzeti kifejtésében s oly nemes szabadsági vá-

gyában magasb szempontilag segítetnék el a nem-zet; ha ezt a kormány ki nem bírta látni, mondom,és ezen életkérdés körül sok fember még ma is in-

gadoz : ám tudja az ég s téged hívlak bizonyságul

nemzetünk nemtje, az soha nem vala a mi ugyanazonpolitikai hitvallású eldink hibája, sem nem saját hi-

bánk. — És azért, ha egyet és mást, mit kifejlcsünkre

nézve üdvösnek tartánk, a kormány segítsége nélkül

kezdénk meg és iparkodánk végbevínni, azt Isten és

igazságos ember eltt nem rosszalhatja senki ; mint-

hogy a kormánytól azon rossz szag és hitelnek kö-

vetkeztében, melyben eltte, habár érdemetlenül, ál-

Iánk, nem lehete sokat várnunk. S vájjon a honunkbanlétez szláv, német, görög és oláh nemzetségekre se-

bet üténk-e mi ujabbak azáltal, hogy miután k anya-

nyelvük dolgában úgy is oly annyira biztosítvák és

mi is szeretnénk élni, nem ket, de a latánt meg-támadva, a holt helyett az él — és egyedül csak

Hunniában él — magyar nyelvnek vívtuk ki a hiva-

talos állást? A szláv, kinek nemzetiségi uradalmaPétervártól Ragusáig terjed ; a német, ki Grönland-

yb Gróf Széchenyi Istvdn.

tói Brassóig függ szakadatlan lánczolatban ; a görög,

kinek ú) hazája támad; az oláh, kinek szintén van

saját clkülönzött bölcseje és hazája; oh az nem veheti

rossz néven, feltéve, ha félig-meddig igazságos s nemakar alattomosan elnyomni, mikor a legkisebb nyomásellen oly élénken kikel, oh bizony nem veheti rossz

néven a szláv, német, görög, oláh : ha a magyar is

élni akar és felébredési s életmentési küzdésiben

egyes tagjai a kölcsönös igazság s méltánylat határi

n

néha túl törnek ; mit azonban a meggondoltabb rész

a vquod lihi non vis fierh stb. törvénye szerint soha

nem hagyott s nem is hagyand helyben. — S kér-

dem elvégre: hazánk lakosinak azon nagy száma,

mely nemcsak hogy ki vala egészen zárva az emberi-

ség legszebb jogaiból, de mintha úgyszólván sokak

által készakarva tartatott volna sötét butaságban, nemlépett-e ki már némileg a kényuraság undok hatalma

alól s nem valánk-e mi ujabbak azok, kik Hunniaminden lakosinak barátságos kezet nyújtván, a haza-

fiság szent kötelékével iparkodánk körülfzni és egyez-

tetni minden vallást, minden lépcszetet? S ha vissza-

tekintünk sapáink sasröptére, kiknek Berzsenyiként

érczbuzogány rezegett kezeikben és egyszersmind a

1 8-dik század derekán élt szobaidomított hajporos

magyarnak nevetséges képe is feltnik élnkbe s

feltnik továbbá már-már, hála az ég, kidl ma-

gyarkáink kártya közti, pénzfecsérl, idt és nem-

zetet öl unalomteli tengése : vájjon — s legyünk

igazságosak nemcsak le, de felfelé is — nem úgylátszik-e, mintha a mai szerencsésb születés ivadék

még visszaüthetne ükapáira és a Mária Theresiai ma-

gyar, mikor a nemzet csak pihent, nem jelenik-e

meg, mintha egyedül dajkája lett volna a mai nem-zedéknek?

Nemcsak legkisebb megbánást nem érzek tehát,

hogy az istentl rám bízott tkét fajtám megmentéses felemelkedése végett, mennyire bírtam, a lehetlegnagyobb uzsorára iparkodám adni ki, valóban nem;

Jl hetet népe. yy

de áldom sorsomat, hogy körülményeim kedvezlegfordultak s kötelességem érzete bennem, még mi-

eltt rám nézve kés lett volna, tettleg is felébredt

5 nem valék hazámnak sem korcsa, sem heréje s

ám, bár jöjjek még százszor a világra ily körülmé-

nyek között és ha éppen nem is mindent — mert

ugyan mely halandó nem kalandozott néha ki a józan

útból — de legfbb vonásokban, hazámat s politikai

hitvallásomat tekintve, hazámhoz és magamhoz vál-

tozatlanul h, ugyanazt cselekedendem mindenkor,

mit cselekvém eddigelé, s ezt ünnepélyesen nyilatkoz-

tatom.

Ha azonban, gyarló emberi felfogásom következté-

ben mégis tévutakba bonyolódtam volna s tévutakba

csábítám a magyart, melyekbl nem volna menekvéss melyeken ellentállhatatlanúl sodortatnék végve-

szélybe és e gyászos borút én idéztem volna fel ha-

zánk egére : ám akkor törjék velmet ketté, érje ne-

vemet átok, legyen nevem utálat bélyege, szél hordja

el por gyanánt halandó részemet s legyen sorsommegsemmisülés, eltröm, — Nem szomjaztam feleme-

lésem, saját dicsségem után, e bntl ment vagyok

;

czélom szinte és nemes vala; a világi egyetembenegy féreg, egy észrevehetetlen parány, mégis sóvár-

gott lelkem a legnemesb felé és ha porhüvelyem el-

bomlása után soha nem ébredek is fel többé, mert

eléggé ki nem képzett és eléggé ki nem tisztult lel-

kem nem bírhatná el az örök égnek világosságát, a

megdicsültek mennyei kéjeit : nem ragadhatja el, mígeszmélek, tlem semmi er azon kéjérzetet, azon ön-

tudatot, hogy elttem is megnyilt néha az ég és em-beri gyarlóságim árja között honomért mindig hndobogott szívem.

Tökéletesen eltávolítom személyemmel együtt a ve-

lem egy véleményüektl azon méltatlan ráfogást, mely-hez képest nekünk kellene tulajdonítni a netalán be-

yS Gróf Széchenyi István.

következ teljes conflagratiot ; éppen bizony, mintha

azok okoznák a gzkatlan kettépattanását s az azzal

járó átkot, kik azt jéghideg létbl felmelegítek és

nem-e inkább egyenesen azok, kik minden tapaszta-

lást féiretevén, minden intést gyanúszínbe állítván,

minden segítséget mint félelem okozatát, maguktól

lökvén, édes öntúlbecsülésükben mindegyre hordják-

hordják a tüzet a katlan, vagyis inkább a nemzeti

nagy áldozat alá. Nem is hallgathatok ezért; mertvalamint bn lett volna, vagy legalább én annak tar-

tanám, ha politikai pályán éppen nem, vagy más úton

indulok s én is «innen)) maradok és még sokkal na-

gyobb bn, ha mint sok más, én is az igen is «túl))-

ban kezdem és onnét az igen is ((innen»-re estem

volna ál : szinttjgy hinném magamat bnösnek s min-

den férfiúi következetesség s minden jellem nélküli-

nek, ha most a népszerség varázsától elragadtatva

s egyedül hiúságomnak áldozva, nemcsak nem emel-

ném a tapasztalás intszavát, st honfitársaim szenve-

delmeit saját ephemer kis hir s fényem emelése, vagymás czélok elérése végett használva, még én vinnémell a mindent okvetlen lobba hozó érzelmek és szív-

ábrándok lobogóját; most, midn nem vagyunk már —mint a Pesti Hirlap szerkesztje is felette bölcsen

észreveszi, de azért még sem követi — az agitatio-

nak, a feltüzelésnek stádiumán, de az érzelmi körblki ; egyedül az értelem körében eszközölhetünk nem-zetünkre nézve ketts, nemzetiség és alkotmány fel-

adatában kivihet s valódi jót. — És kérdem, ha én

is engedném magamat a felette kicsi, de vajmi nagyra

nhet cometa által sodortatni, nehogy egészen elve-

szítsem népszerségemet, mily félével aztán, oh irgal-

mas Isten, valóban ugyan sok szépet lehetne mí-

velni (!1) — kérdem : nem kellene-e minden jobb ma-

gyarnak, ha ezen mámor egyszer megsznik és én decsak nem is motszantam volna, száiiakozással, st az

utálat legmegvetbb érzésével tlem elfordulnia? mint-

hogy annuk - Ítéletem szerint — ki függetlenül fel-

Jl kelet népe. 79

szólalt íjfelfeléft, annak elengedhetlen kötelessége füg-

getlenül szólalni ((lefelé)) is, ha kell. Valamint nen\

vagyok tehát azoknak barátja, st valóban nem igen

nagy becsben tartom ket, kik prosai felfogásuknál

fogva mindig csak a ^hasznoshoz)) s nem ritka eseti-

leg, mindig csak a ((hasznosb baráthoz)) színak: úgynem fogok a Pesti Hirlap szerkesztjével is kezet

;

mert megint szívábrándi, költészeti és nem az élet-

bl, de theoriából merített rögtönzésivei oly mezreviszi a magyart, melyen a-íól z-ig mindennek le kell

peregni. Mit midn állítok, attól sem vonakodom egycseppet is, ezennel legünnepélyesebben kinyilatkoz-

tatni, hogy felfogásom szerint nagy nimbusánál fogva

bizonyosan tönkre teszi a Pesti Hirlap szerkesztje

a magyart — ha rögtön ki nem lép az érzelmi szen-

vedelmek felingerl körébl, azon körbl, melybenmár-már támadnak t is túlhaladó ksö'k és ha ezt

önmaga rö<^tön saját szántából nem cselekszi ; önmagasaját szántából pedig azért, mert minden felsbb meg-szorítás, minden idegen kéztl rakott alabor csak

visszahatást okozna s kivált most, miután itt van ideje,

hogy egy kissé saját lábainkra hagyassunk, de azo-

kon állni meg is tanuljunk valaha már, mi felett, ha

valakinek, valóban a Pesti Hirlap szerkesztjének volna

tiszte rködni : minthogy nem kevesebbet várt, de

azt — úgy hiszem — megérdemletten is várta tlea haza. És csak Istenért ne ámítsa magát, mintha

újjászületésünk folyamatának épen azon úton kellene

történni, mint a mely úton a külföld érte el mostani

állását s mintha nekünk is, ha azon munkálaton át-

estünk, oly kifejlés és oly magas állás jutna osztály-

részül, mint a milyenben, más nemzetekhez aranyozva

áll Gallia s kivált a földgolyónak parancsoló országa,

Britannia. — Ha nemzetiségünk st-s lábon állna, mégakkor is iitóznám minden erszakos szerektl, mert

azok szükségtelenek, st hátralökök, de ám akkor

mégis eltrhetném, minthogy habár felette drága áron

is s mert mint szokták mondani : «több veszett Bécs

8o Gróf Széchenyi István.

alatti), végkép meg volna valamikép vásárolva a szebb

polgári lét, mint azt Franczia- s kivált Angolország-

ban látjuk : ám menne akkor minden zavarnak s tö-

kéletes forradalomnak, trném és némileg megbarát-

kozhatnám a gondolattal ; de kérdem : ingadozott-c

nemzetiség ügy, mint — ha csalni nem akarjuk ma-

gunkat és a világot — ingadoz az nálunk, hol meg-állapodása csak hosszabb idnek lehet munkalatja, kér-

dem ezt? Mihezképest ha mostani állásában szoríttatik

a magyar az ujjászületési forradalom lombikába és a

végett, hogy aztán abból újra öntve szebb alakban

lépjen ki : meglehet ugyan, egészen újjászületve lép

abból valami nemzet ki, de a magyart hiába fogja

keresni az ily mtéteit kisérl vegytanár a lombik-

ban s természetesen ; minthogy ha mindazon keser

és savany, mely annyi kebelben lappang a szegény

magyar ellen, forrásba, kényszerített forrásba j, mi-

kor sem municipium, sem országgylés, de minde-

nütt vészharang, felsbb segítség szüksége, proviso-

rium stb. lehetetlen, hogy végkép el ne olvaszsza s

tökéletesen meg ne semmisítse a magyart, kitzött

ketts czélunknak érdekesbét, nemzetiségünket t. i.,

mely nélkül — ne felejtsük — vajmi rideg pálya a

hosszú élet! S ím ezt a Pesti Hirlap szerkesztjé-

nek lelkére kötöm. Nem; spanyol kastélyok kártya-

házakként valóban nem játszhatni a magyar oly szö-

vevényes létével.

A Pesti Hirlap szerkesztje azonban -— mint hal-

lom — és felette sok más, kik közt némi felette ko-

moly tekintet — mit megint bizonyosan tudok —azt mondják: ((Hiszen mit a Pesti Hirlap tart, azt a

Hitel, a Világ, a Stádium stb. rég megpendíté már;miszerint ha én merném szavamat a Pesti Hirlap el-

len emelni, akkor csak egyenesen saját állításimmalczáfoltatnám meg; saját fegyverimmel sújtatnám le

és saját, egykor olyannyira körmöl körmeimmel sza-

kíttatnám ketté.

»

Jl kelet népe. 8 i

De ha szórói-szóra, betürl-betüre s éppen annyi

mennyiségben s szintazon vegyületben teszi is ado-

mányát a Pesti Hirlap szerkesztje a haza oltárára,

valamint én nyujtám azt a közönségnek, mit nehézlesz bebizonyítni : lehetne-e azért mondani, hogyis csak azt eszközli, mit eszközlék én, az mködéseis csak azon hatást fogja szülni, mit az én törekcdé-

sem hozott maga után. Ugyan lehetne-e ezt igaz-

sággal mondani ? kérdem vagy nem sül-e inkább el-

lenkezleg az ki — ha t. i. emlékezetünkbe akarjuk

hozni : mikor írtam, mikor agitáltam én és mikor teszi

mindezt a Pesti Hirlap szerkesztje és ha honi kö-

rülményeink akkori és mostani egészen megváltozott

miségét felfogni is képesek vagyunk — nem sül-e

akkor tökéletesen ki, hogy ha én felébresztgetém a

mélyen alvókat s a honi erm jéghideg katlana alá

tzet hordottam, a Pesti Hirlap szerkesztje a mártökéletesen felébredteket lázba, a már úgy is elég

meleg katlant szétpattanásra hajtja; mert ugyan —s tagadja ezt ki meri — nem áll-e néhány, lo— J5év leforgása óta nemzeti diagnosisunk homlokegye-nest ellenkezleg és nem ment-e azóta a nagyobbszám az igenis innenbl s legmélyebb alvásból, az

igenis túlba, a lehet legnyugtalanabb éberségre át

és nem vesz-e nemzeti gályánk, midn egy part-

nak szerencsésen elkerülénk ormait, napról-napra ag-

gasztóbb irányt a más partnak örvényei és sülyesztzátonyai felé? Ki nem lát itt különbséget, kér-

dem? — Mire azt felelhetni: csak azok nem, kik

szenvedelemtl tüzelve, mint a magyar szokta mon-dani (cvérszemet kaptak» és nem látnak semmit józa-

nul többé.

Nem mondom, hogy, kivált polgári viszonyaink-

ban már elértünk volna valami nevezetesb lépcst,

távol ettl ; hiszen úgy szólván semmit, mi már életbe

lépett volna, nem értünk még el — legalább ahhoz-

képest, mit saját Ítéletem szerint elérnünk kell —Gróf Széchenyi István. 11. 6

8 7 Gróf Széchenyi Tstván

mert hiszen még ma is állatilag teng vérünk leg-

nagyobb része és jóllehet sokkal kisebb mértékben,

de azért úgy verik, úgy korbácsolják, úgy tömlöczö-

zik, úgy akasztják t és szintén oly alant áll 6 mégmost is, mint azeltt; de azon fordulaton csakugyan

átestünk már — és e tengely körül forog honi lé-

tüng egészen megváltozott diagnosisa — hogy ezeltt

a nagyobb rész éppen nem kételkedett, st tökélete-

sen meg volt gyzdve arról, mikép bot, vessz,akasztófa éppen oly szükséges a magyar pórnak, mint

nevetség t saját lábaira állítni és minden polgári

jogokban részesülésre felemelni akarni mostazonban, ha mától holnapra nem lép Hunniában min-

denki magasb lépcsre és még nem jutott mindenmagyar emberhez illbb állásra, az nem azért van,

mintha ilyest a nagyobb rész tle ezentúl is megta-

gadni akarna, hanem azért, mert az eszme tettlegi

alkalmazása nem oly könny, mint annak javaslása és

papirosra vetése.

E körül forog a dolog! És abban csalatkozik a

Pesti Hirlap szerkesztje sok mással, hogy nemfogván fel honi létünk általános létét s voltát, bizo-

nyos tenni nem akaró, makacs egyéneket tart egye-

dül szeme eltt, miszerint mindig azon hiedelembenvan, mintha a többség még mindig nem akarna,

holott jótállok, hogy a többség már ak(3r, de nem tud,

zzüz szívesen bevenne alkotmányi bárkájába minden-kit, ha tudná, ezt mikép eszközölhetné saját elmerü-

lése nélkül és csak azért vonakodik, mert nem látja

még át, hogy a legnagyobb igazság a leghasznosb

tett is és becsületességnél jobb számítás e földön

nincs.

Az akarat már megvan : kezet fogni, elremenniés Magyarország egykori dicsségének talpkövét meg-vetni s e tekintetben egyedül a túlhajtás lökhetne is-

mét vissza ; mert ha megízlelte az ember egyszer,

mily kéjérzés minden felebarátját szeret szívéhez szo-

ríthatni saját károsítása nélkül, semmi sem tartja t

M kelet népe. 83

ily Öröm megszerzésétl többé vissza — a hogy a

tapasztalás mutatja — mint tapintat nélküli kénysze-

rítés; minthogy kényszerítés kettétöri az önmegelége-

dés, ezen legszebb jutalom utáni sóvárgásnak minden

báját és a helyett, hogy elmozdítna, inkább ellen-

szegülést szül.

Mi kiváltságosak és magunkat jobban bírók most,

hála az ég, Magyarország kiváltságtalan és tehe-

tetlenebb része iránt oly hangulatban vagyunk, mint

valánk újabb idkben a lengyelek iránt: ccTeli kész-

séggel segítni rajtuk, de nem tudva miképp, azon

különbséggel mindazáltal, hogy legjobb akarattal semvala igen tehetségünkben segítni a lengyelen, mi-

dn saját vérünkön bizonyosan segíthetünk s nemmagunk meglövi dítésével, hanem éppen ellenkezleg

saját létünk felemelésével, biztosításával ... de csak

akkor, ha a szívábrándozási körbl kilépvén —minthogy ily szövevényes mtéteihez a:akarat» nemelég, de. «tudás» kell — ki bírjuk jelelni a (cmiké-

pení-t.

Mondják tehát, hogy a Pesti Hirlap szerkesz-

tje eltalálta a czélt és én elhibázám azt; hogyjózanabb szempontból foga fel honunk diagnosisát*

mint én ; hogy áldást terjcsztend a hazára, mi-

dn én annak csak kárt tevék : ám legyen, eltröm,

ítéljen köztünk a jövend ; csakhogy senki ne mondja,

hogy egy úton járunk és az methodusa az enyém.

A f kérdés az, mit akarunk? azon keserséget

cnyhítni-e — és mint a német mondja ((uns Luft ma-

chen» — mely keserséget minden magyar, ha sze-

reti hazáját, keblében hord, hord pedig azért, mert

érzi, hogy részint saját, részint mások hibája által oly

mélyre sülyedt, mi kép bizony nincs min örülnie,

minthogy egy oly egyénhez hasonlítható, ki nem fe-

lette jó haszonnal tölte idejét és ekkép, ha a jobb

érzés t egészen el nem hagyá még, sem helyzeté-

vel, sem magával egészen meg nem elégedhetik; ha

84 Gróf Széchenyi István.

cz legfbb czélunk, ám akkor toljuk egymásra s ki-

vált a kormányra hátramaradásunk okát, ingereljük,

boszantsuk egymást s mindenkit tehetségünk szerint,

törjünk borsot minden orrok alá, fuvattyuzzuk a vi-

szálykodás és türelmetlenség honunkban már oly sok

szépet és dicst (!!) végbevitt tüzét, mennyire birjuk,

és emeljünk a szívsugalási szenvedelmek daemonánakoltárt: s higyjük el, rövidebb id alatt, mint gondol-

nók, megnyilik elttünk a sír, melyben habár nemdíszes is, mégis enyhülésre némul elvégre minden kép-

zelet és valóságos kín. — Ha azonban czélunk ennél

magasb s élni s mint nemzet nagyra nni kívánunk,

akkor adjunk búcsút minden lágyszív gyermeki andal-

gásnak, nyomjunk el keblünkben minden keser negé-

det, uralkodjunk szenvedelminken s hozzuk józan s

hidegvér számolási nk által helyre nemzeti életünkön

ütött mindazon csorbát, melyek után még most is any-

nyira sínldik a magyar.

És azért ne ingereljünk, ne ébreszszünk szenve-

delmeket és ezeket ne uszítsuk egymásra systematice,

s szakadatlan, mint a Pesti Hirlap szerkesztje; sys-

tematice s szakadatlan, mondom, mert hogy itt-ott s

kivételként nem volna többé szükséges a kis buzdítás,

st itt-ott még a megszégyenítés is, azt nem akaromállítni. Minden még tenni való; s jóllehet gyönyörlelkülettel bír honunk reménye, a mostani nemzedék,és minden nemesre kész, azért van még elég selejtes

is anyaföldünk határai közt, kire még igen illik —jóllehet kiestünk már idejébl — mindenféle cszelid

torturaD ; csakhogy ilyes ne legyen, kivált oly lapnak

meg nem szn themája, mely oly nagy nimbusbanáll, mint a Pesti Hirlap, de ez inkább egyenesen a

«miképeni)-t mutassa ki jó számolásilag, mely szerint

mostani aránylag alacsony állásából biztosan magasra

emelkedjék Hunnia.

Jf keiét népe. 85

A idbl kifogytam s jobbadán : mert hála az ég,

más és mondhatom jobb s tán egy kissé hasznosb

dolgom is van, mint szónokolni s irkafirkálni egye-

dül, mi noha szép — ha t. i. szép — még sem tett

s csak annyiban neveli a nemzet szellemi s anyagi

kincsét s ckkép hatalmát, a mennyiben hasznos tettre

gerjeszt s hasztalan s káros tetteknek elejét veszi

;

minthogy szó és bet nem több mint szerszám, mely

magában semmi, de csak alkalmazása által válik hasz-

nos vagy károssá ; mikép sokszor a legélénkebben él-

jenezett szónoklat és declamatio, meg a legnagyobb

divatú könyv sem ér valódilag annyit, ha t. i. tettbe

és életbe nem megy át haszonhajtólag, mint ér a szántó-

vetnek minden tanú és taps nélküli csak egy órai

szántása is.

Csonka munkát vagyok tehát kénytelen benyújtani a

közönségnek, valóban felette csonkát és csak általánost,

melyet azonban, ha élek s csak egyetlen egy magyarvan is, ki tiszta szándékomat félre nem ismeri, okkal-

móddal folytatandok.

Mieltt berekesztném azonban e soraimat, nemmulaszthatom el itt még nemieket felhozni, mik a

mondottakkal szorosb és részemrl úgy szólván igé-

reti összeköttetésben vannak és mik propylazumokul

szolgáljanak azon <j:Miként))-nek, mely szerint én

hiszem a magyarnak felemelését lehetnek, s mit —mennyire tehetségem és a körülmények engedni fog-

ják — minél elbb közitélet alá bocsátani szándé-

kozom.Néhány évvel ezeltt egy híres prókátort látogaték

meg Pesten. Alig végzettük magunk közt a tisztelke-

dési szóváltást, bizonyos német könyvet ad kezeimbe,

mely — ha jól emlékezem — körülbelül e czím alatt:

«Was íst ein Liberal?)) mint valódi szörnyeteget,

gyújtogatónál, rablónál, anthropophagnál feketébb

színekkel festi a szerencsétlen liberálisokat. Megtérí-

tésemre czélzott a derék ügyész és — mert feketék

mosásával igen, de szerecsenek mosásával nem szók-

86 Gróf Széchenyi István.

tam bajlódni s ckkép nem váJaszolék és csak mosoly-

lyal hallgatám az antilibcralis anthropophag atroci-

tásit — quasi re hene gesta azon tanácscsal végzé bejó szándékú s mint monda, practicus szívességét: Bárszereznék inkább egypár jövedelmes házat, mintsemhogy közdolgokban fáradnék és én is iparkodnámlenni ((valamií — t. i. egy kis ahivataliD — mint-

hogy ez józanabb volna s inkább biztosítna közmeg-tiszteltetést, mint a liberalismus stb. — A jó öregYerbczianus nem akarta, vagy szenvedelmes anti-

liberalismusa mellett valósággal nem bírta felfogni,

hogy a liberális nem olyan elhatározott valami, mintpéldául medve, melyrl egyikrl mint másikról, mintmenagerieban szokás, el lehet bizonyos formulare

után petyegni hazáját, szokásait, ösztöneit s mikénteszik mézet, ha szert tehet rá s miként nyalja viszont

talpát, ha télen más mulatsága nincs. S így elérthet,

miért gylölé annyira a liberálist ; mert ha a libe-

rális valóban nem egyéb, mint ugyanazon egy kapta-

fára vont, más birtoka s kivált felesége után sóvárgó,

mindent helyébl kimozdító, minden bevett elvet s

szokást lábaival tapodó, minden vallást becsmérl,minden felsbbséget bemocskoló s tán itt-ott néha-

néha okkal-móddal egy-egy ezüstkalánkát vigyázat-

lanságból vagy természeti ösztönbl magával viv izé

és nincsen nemes, erényteli liberalismus és enneknincsenek bizonyos árnyéklatai, melyek körülmények-tl s akaratinktól föltételezvrk ; akkor tudom, mindenbecsületes ember rögtön hátat fordít minden libera-

lismusnak és tlságig antiliberalis leszen. Ámde ezen

szó «Liberalisí) éppen oly kevéssé elhatározott szó,

mint például (tfa», (chab, st <íember» ; mihezképest

ha ki azt mondja: ((gylölöm a liberalisokat», az

éppen oly józanul ily következményeket is vonhat,

mint például : «Mert fenyfa nem alkalmas fa szebb

bútorra, tehát egy fanemnek sem lehet e czélra venni

hasznátD ; (tMert egy kis menyhal alkalmas táplálék a

gyengébb emésztnek, tehát — minthogy hal csak

Jl kelet népe. 87

hal — bizonyosan egy kis harcsa, st egy kis czápa

sem lehet gyomorháborítóí) ; ((Mert felette sok gy-löletes ember van — minthogy ember csak ember —az emberiségre új vízözönt kell elidézni » ; «Mertvégkép a liberalismus emberszeret köntösében sok

hypocrita lappang, meg még több sült bolond jár,

azért mindazokat is Auto-da-fe-ra kell elitélni, kik az

Isten minden teremtésével szinte rokonszenvet érez-

nek és kik emberszeretetet nemcsak ajkon hordva, detettleg gyakorolva, nagyobb szerencsét is birnak az

emberiségre s hazára árasztani, mint néha-néha egykis krajczárka alamizsnát.))

Meg kell határozni elbb szorosan, mi a liberalis-

mus, mi a philosophia; mert mindaddig, míg ez nemtörténik — s ily szoros elhatározások nem léte : okaannyi emberi nyomornak — barát s testvér meg nemszünleg fog egymás kebelében dúlni.

És így van a profanáit, nevetségessé tett (Ljuste mi-

Ueu))-\c] is s elannyira, hogy alig meri valaki magát a

régi ((médium tenuere beaU)> papjának vallani, jóllehet

mind az ((igenis inneninek)) mind az ((igenis túlinak))

czéliránytalanságát a régi Sangrado és Brown sys-

temáitól kezdve a politikának ujabb szövevényes pá-

lyájáig, mindenben tapasztaljuk.

De ugyan ki a ((közepes ?» — Ha az, ki 100forinttal tartozik Isten s ember eltt valakinek és

neki az képzelte ((juste miUeu» szabályai szerint

50 forintot ajánl ; ha az, a ki a rábízott sajátot éppene szabály következtében, csak feliben rzi hiven meg;ha az, ki felebarátját csak féltesttel rántja ki a tz-bl ; ha az, ki az embert mint ember csak félig

akarja emelni ki a lelketlen portéka és állati tengés

miségébl stb. ha ilyes a «közepes)), ám akkor teli

torokkal : Ki — Le — st Fel vele I

Én azonban más értelemben veszem a ((közepest*

és miután nálunk azt szokták ((juste milieun hséneknevezni, ki sem a kormány, sem a divat bálványinak

színét nem viseli ; minélfogva, mint mondják, bennük

68 Gróf Széchenyi Tstváti.

soha nem bízhatni tökéletesen : ezúttal ismét és is-

mét kijelelem, mint már többször tevém, azon mezt,melyen a kormány és haza közt én állok és melymezn halni is remélek és ha erm tökéletesen el

nem hagy s idióta nem leszek, minden bizonynyal

fogok is.

Vért és életet — vagy mert vérrel és életvesztés-

sel nem használhatni mindenkor, ámbár ezekkel is,

ha kell — de mindenesetre munkát, megtörhetlen áll-

hatatosságot, nappali veríték és éjjeli virrasztást leg-

szintébben síromig azon kormánynak, mely szinténnyújt kezet nemzeti s alkotmányos fölemelkedésünkre.

Ha ezt azonban nem cselekszi : opositio tagja va-

gyok, de tisztel megbecsüléssel mindig ; mert dy-

nastiánk legtöbb tagját nemcsak mint elkelt, hanemmint embert is lisztelem; egy sem méltatott sokra,

egynek sem köszönök sokat, egytl sem várok sem-mit is és ekkép nem haladatból vagy valami kedve-

zésnek fejében szólok így, hanem mert meg akaromadni mi Istené s éppen így a fejedelemtl lefelé

minden embertársamnak, ha nem is hizeJkedve, deszoros igazság szerint, mi az övé s mert nem hihe-

tem, hogy okszerinti, de illend ellenzés, hol arra

szükség van, végkép ne vezetné dynastiánkat azon útra,

mely rá nézve a leghasznosb és legdicsbb ; mert maa felvilágosodás idejében, úgy hiszem, nemcsak ha-

tártalanabbul dicsbb, de minden kétség nélkül hasz-

nosb is, ertl pezsg, egytest, egylelk nemzetet

kormányozni, mint uralkodni elnyomott, magát emésztnépen. — Szintúgy esküszöm hséget és ajánlok fá-

radhatlan s legszintébb s bármily alárendelt együtt-

munkálást minden hazámfiának, a polgári lét akármily

alacsony lépcsjén álljon is, ki ész, tudomány és ta-

pasztalás jelelte ki úton a nemzetiség és alkotmány

lobogóját viszi ell ; midn erm szerint emunkásleendek azok felébresztésében, kik alig bujának méga tojásból ki s jóllehet felette egyszer viszonyaikat

sem bírják elrendelni féríiuilag s házaikban nem k.

Jl hetet népe. 89

de az asszony és házi barát az úr, mégis már res-

publjcákat s tudja az ég, mily nagyszer sikerleteket

terveznek és mint personificált indítványok, ervelakarják új mintába önteni a hont; pedig vannaksok ilyféle jó lelkek. Nekem sem a sárga-fekete

lobogó nem kell, de ugyan a franczia propagandabze sem tetszik és ily értelemben «közepes» voltam,

vagyok és leszek is, habár a lehet legnagyobb sin-

gularisban is, siromig.

E közlemény egy helyén ezt mondám : (cKeblem,

erszényem minden engedményre tárt, minden teher-

hordásra nyilt» s egyúttal azt igérém, hogy késbblepleg nélkül és tökéletesen ki fognám tárni, meny-nyire nyilt keblem és erszényem kézfogásra, váll-

vetésre. — Részletesen errl azért nem szólék fen-

tebb, mert szk vala a hely ; most pedig azért nemszólhatok részletesen és okokkal támogatva a dolog-

ról, mert kifogytam az idbl. Elmellzni minden szó

nélkül azonban az egészet még sem akarom és azért

addig is, míg ismét gyakorlatilag alkalmazva és az

életbe hozva fogok okoskodhatni a tárgyról : általá-

nos szabályokban ím ezekkel ajánlkozom, némi föl-

tételek alatt mindazáltal, melyekrl késbb, vagy in-

kább (cmáskor.í)

Kész vagyok aranylagosan minden közterhekbenrészt venni. S értsük egymást ; nem bizonyos ter-

hekben egyedül, mint például a házi pénztár viselé-

sében, hanem kivétel nélkül minden lehet terhekben,s nem szabad ajánlkozásként egyedül, de törvényes

kötelességileg; s mi több, a rám vett adónak mirefordítását sem kivánom ellenrizni mindaddig, míg apolgár és pór ilyesbl I^i van szorítva ; mert — köztünkmaradjon a szó — egyedül nemfizetési ürügynek tar-

tom s nem egyébnek, mint hypocrisisnek ezen sok-

szor hallott szójárást : ((Szívesen adózom, ha felels a

ministerium:i> ; mi más szavakkal nem egyéb ezen —egyébiránt senkit, ki csak egy kissé okosabb, többérá nem szedhet — syllogismusnál : «A ministeriumot

90 Gróf Széchitiyi István.

papiroson tán igen, de gyakorlatilag feleletteher alá

nem vehetjük; miután ilyes tehát mai körülményeinkközt életbe nem fog lépni : ám pengessük csak széphanggal, hogy édesörömest mi is úgy viselnk a köz-terhet, mint a polgár, mint a pór, mint a zsidó, csak

felelettel tartoznék a minister és a liberalitas nem-csak legszebb, de ugyancsak constitutionalis szagábanállunk a többség eltt stb.D Ily olcsón, st ((ingyent

én legalább nem kivánom megvásárlani vagy inkábbbitorlani a liberalitas színét ; de midn soha nem ki-

vánok és nem fogok dolgozni a restért és szerzemé-nyemet mindenki ellen erm szerint védendem, a hazaterhét testvérileg vagyok kész hordani hazám mindenszülöttjével és mindaddig legkisebb feleleiteber k.i'^ánása

nélkül is, míg az adójáról sem számolnak- — Legyünkebben tökéletesen egy lábra állítva s azt hiszem,

semmi nem fog testvéri s nemzeti egybeolvasztásunkra

sikeresebben mködni ... A hiányok sokfélék s méga bnnek, a gyalázatnak is van bizonyos hiúsága,

mit sokszor tapasztalhatni ; mert hányszor nem hall-

juk, mily fenhangon s mily megelégedett büszke ne-

géddel emlegeti sok állati kicsapongásait és elszórt

életét. Így sok azzal dicsekszik — mi Magyarország-ban nem felette ritka thema — hogy soha semmit köz-

haszonra nem dolgozott és soha semmit közhaszonra

nem adózott; midn inkább — nekem legalább úgylátszik — az lenne dicsekedési tárgy, ha valaki igen

sokat dolgozik és igen nagy részt vesz a közterhek

hordásában és amaz nem volna egyéb, mint «fitoga-

tás.D Én mindenekfelett gylölöm a herének szere-

pét s szívesebben sülyedek közteher alatt ... ha

nemzeti, köz rokonkebj összetartás nem bírja ki-

vívni magának az ellenrség jogait . . . Ilyes alkot-

mányos felv azonban csak akkor léphet életbe s

igazi gyakorlatba, mikor nemcsak egy része a nem-zetnek, de a-tól z-ig az egész nemzet követel «adó-

mirefordítási számadást. » És ám addig, míg tökélete-

sen felnemzetesül a magyar, kész vagyok, mint mon-

Jl kelet népe. 91

dám, három évrl három évre, t. i. minden ország-

gylésen szintúgy ellenrség nélkül kivetni magamrais az adót, mint most vetjük ki azt Magyarországkiváltságtalan lakosira . . .

Büntettörvényt rám, családomra és az ország min-den lakosira egyenlt és szigorút kivánok. Ki állati,

büntettessék állatilag és sznjék meg végkép azonbotránkoztató különbség, mely szerint éppen az le-

gyeztetik egyben, mi irgalmatlanul sujtatik másban

;

de józan irányba hozassék más részrl azon puha-szív ábrándozás is, mintha ki lehetne küszöbölni kö-

zülünk minden állati büntetést, máról holnapra és mi-

eltt köznevelés kiemelé legalább a nagyobb részt, az

állati tengés köreibl.

A haza védelmére írják össze velem és fiaimmal

együtt az ország minden lakosit különbség nélkül,

hadd húzzunk sorsot mindnyájan stb. stb.

(A következ — utolsó — fejezetben Széchenyi

kijelöli a feladatokat, melyekkel nézete szerint fog-

lalkozni kell s az eljárás módját is. A magyarság ter-

jesztésével ((felette csinnyán kell haladnia ; ellenben

az alkotmánynak mindenkire kiterjesztését siettetni

kell, de (dépcszet áltab, nem túlhajtással ; erinkösszesítése végett központot kell alkotni, vagyis egy

vonzó fvárost; az siség kiküszöbölend s a jel-

záloghitel lehetvé teend ; úthálózat létesítend tár-

sulati alapon, vámfizetés segítségével, föl kell állítani

a nemzeti jegybankot; ffontosságúnak tartja a köz-

nevelést, mely fkép a polgári kötelességérzés föl-

keltésére irányuljon. így lesz majd a « Kelet népe» az

dóknak népévé.

»

Azután így végzi)

:

Most azonban kezembl esik a toll ; magamra vett

tisztem máshová hív: ám induljon azért a csonka

munka bevégezetlenül sorsának.

92 Gróf Széchenyi István.

Mi személyemet illeti, sejtem sokak általi lesujtatá-

somat, minthogy szenvedelmektl forró idkben könyv-

vel, úgy hiszem, lehetetlen gyzni hetenkénti ujság-

lapnak éles és ha eltompult, igen könnyen köszö-

rülhet fegyvere ellen s c felett természetes, hogyannak több és tapsolóbb közönsége van, ki a szívan-

dalgások gzkocsijával ajánlkozik a közönségnek és

a háttérben kész ebédet fest, mint ki a hideg észnek

lassú társzekerével áll egyedül el s csak felette sok

munka után igér ki-ki magafzte levest ... ez azon-

ban mindegy. — Több barátim és jóakaróim tanácsa

st kérése ellen indultam ez útnak . . . «sok keserpillanatot fognék a jövendben magamnak készítni,

ha szándékommal fel nem hagynék)), ezt jósiák és igaz

lehet; mert gyanússá tétel, félreismertetés, a haza-

fiak elhidegülése, tlünk elfordulása stb. kivált a sír-

hoz közelebb, midn gyengülnek az idegek, mód nél-

kül fáj ; de kötelességemnek érzem tenni mit teszek,

és azért bizony csak magam tanácsa szerint teszek. —Adja az ég, mikép némileg eltaláltam vagy legalább

egészen el nem hibáztam legyen azon czélt, melyet

ezúttal kitztem magamnak s mely nem egyéb, mint

elérni azt: mikép kivilágoljék, hogy a magyar nép-

nek ezen Európában oly annyira elkülönzött és el-

szigetelt heterogén keleti rajnak kifejtése és virágzó

nemzetrei felemelése nem oly felette könny, mint

azt sok igen szép lelkület és meleg kedély gon-dolja. Ha kiviláglik ez, ám akkor tán óvakodóbbanfog ezentúl némi, ki még maga lábán áll, haladni,

mint tévé eddigelé; minek nyeresége felette nagyleend, minthogy a magyar politikai pályán bizonyos

kártétel nélkül valóban csak a lehet legnagyobb

körülnézéssel haladhatni ; mikép Isten és ember eltt

sokkal nagyobb érdem is azon éppen nem haladni,

mint szívsugalási andalgások és képzeleti phantasma-

goriák után indulni.

A Pesti Hirlap szerkesztjérl sokan azt hiszik:

legjobb akarattal sem tudna többé ((engesztel és

Jl kttet népt. 93

csendes reformatioi szellemben írni, oly annyira volna

forradalmi anyaggal saturálva; mikép ez már nedv s

vérébe ment volna át.í És ez könnyen meglehet. Énazonban nem tudom, nem akarom hinni. Miszerint

azon kéréssel végzem is be e soraimat, hogy tépje

bár személyemet a hogy tetszik minden ceremónia

nélkül, de csak Istenért ne használja nimbusát és nép-

szerségét Magyarországnak zavarba hozására. —Még mindenre van id és azért iparkodtam minél

elbb lépni fel ; de nem sokára többé nem lesz,

mert mindennek meg van bizonyos pillanata, mely ha

lepergett, valamint örökre oda van erény s becsület,

úgy oda van élet is és minden remény.

POLITIKAI

PROGRAMMTÖREDÉKEK

1847

Error being showy, forward and plausible, attracts

many foUowers ; while Truth, on account of her unobtrusive

simplicity, is neglected or despised.

J. Henry M. D.

Barbarám igitur Scythicae gentis immanitatem, quae

tantopere concordiam et otium abominatur, diu iste furor

exercuit; et eosque (ni mentiar) exercebit, donec se quisque

metiri, coercere ambitionem, aliena dimittere, invidia carere,

muluamque concordiam amare didicerit.

Bonfinius.

ELSZÓ.

Múlt tavaszkor azt rebesgetek : az ellenzék pro-

grammot fogna irni ; s késbb, hogy a konservativ

párt is ilyest szándoklana. — Nehéz feladat, gondo-

lám magamban, ilyest eszközleni csak egy párt szá-

mára is, és annál nehezebb az egészre nézve; mert

nálunk még az egy soron állók közt is annyi az ár-

nyéklat, miszerint még ez esetben is bajos st lehe-

tetlen úgy definiálni a politikai ösvényt, mihezképest

az, mi egynek tetszik, másban kellemetlen érzést ne

gerjeszszen, és viszont.

Ennek daczára azonban, miután én legalább azt

hittem, hogy nem fogna sem az ellenzéki sem a con-

servativ programm elmaradni, valamint ez utolsó nemrégiben meg is jelent, én is érzek magamban vágyat,

ha nem is éppen kimerít programmot irni, legalább

némi töredéket vetni papirosra, mik tán még másoldalról is nyújthatnának honi ügyeinkre s pedig

annál inkább némi kis világot, minthogy én jelenleg

sem ellenzéki nem vagyok, sem konservativnek egy-

általán nem tartathatom magamat, ha nem akarok

politikai nézeteimhez körülbelül oly kevéssé ili kön-

töst par force vonatni magamra, mint, teszem, ián

egy kissé mégis igen messze raenne travestirozásban

az, ki például asszony létére nadrágban, vagy férfiú

létérc szoknyában jelennék meg.Tudom én azt vajmi jól, hogy nem lehet egy

könnyen oly pártelnevezést kigondolni, mely tág kö-

pönyegként úgy befedne valami pártot, mjkép abból

aztán sehol semmi, például ujj, szarv, fül, st tán

Gróf Széchenyi István, il. j

98 Gróf Széchenyi István.

épen egy tyúkszem ki ne látszassák, jóllehet teszem

a tory és whig párt-czimzetek alá vajmi sok elfér;

ámde azt, hogy némi analógia még is legyen a bolt

czímere és azon árúk közt, melyek a boltban feltalál-

hatók, tán csak mégis kívánhatni, s pedig úgy, miképa potiori fiat denominatio.

Már pedig e tekintetben ((én)) a conservativ kön-

töst csak úgy viselhetném, ha vagy magam vagy má-

sok Írnák azt rá, hogy ez maskara; minek egyikét

úgy restelném, mint volna kellemetlen a másik; mint-

hogy az, mit Magyarországban ((én)) kivánnék kon-

serválni, úgy áll ahhoz, minek kitisztítása, reformálása

és egészen újra alkotása után sovárgok, mint legfel-

jebb 10 : loohoz. Miszerint engem, ki nem vagyokgalanteria-raktár, melyben minden feltalálható, a con-

servativ függczímer éppen oly kevéssé elégít ki, vala-

mint az ellenzék dandárja a kifejlettebb statustudo-

mány sarktörvényei szerint oly dvarians)), mely majdegynek van kezében, majd másiknak, s mely körül a

szükséghez mérve majd többen állnak, majd keveseb-

ben ; s ehhez képest én, miután most nem látom az

ebbeli dandár alatti állásnak szükségét legalább ré-

szemrl, egyedül a progressionak, a reformnak zász-

lóját tartom annak, melly alatt egyesülni s mely után

indulni tudok és kedvem is van ; honnét aztán kiki

abstrahálhatja magának, hogy én mostanság sem ellen-

zéki, sem conservativ nem vagyok, hanem ha márvalami politikai titulusomnak lenni kell, «becsületes

pro^essista, ernyedetlen reformén).

És aztán ezen állóhelyemrl gondoltam némi pro-

gramm-töredékeket feljegyezgetni.

Scrupulusaim azonban oly mértékben nttek, mint

a mily nyomasztó mennyiségben szaporodtak munkáim.

Rá sem igen értem, és aztán nem tudtam, mi mó-don kezeljem a tárgyat, mihez képest az ellenzék,

melynek része legalább delveszeítneki) lait, rám méginkább ne nehezteljen ; a conservativ párt pedig, melyazt hitte, most övé vagyok, mert nem vagyok az

Jhlitíkai programmtöredékek' 99

ellenzéké, majd ha észreveendi, hogy én tulajdonkép

asenkiéK sem vagyok, csak enmagamé, ellenem valami

nagy haragra ne gerjedjen.

És így történt, hogy bizony én sem szaporán, semkivált valami különös sikerrel nem járhattam el czé-

lomban ; de a mélyen tisztelt magyar közönség elibe

ezennel vajmi késn egyedül oly darabos értekezést

terjeszthetek, mely teli hiányokkal, kimerítlen s ellen-

tétben látszó állításokkal, személyem oly sokszori fel-

hordásával, s mind ezek fölött: teli vajmi keser de

tán annál egészségesb mixtúrákkal ; csak úgy kerül-

heti el legalább a jobbak kárhoztató Ítéletét

:

Ha ezek nyájasan arra figyelni kegyeskednek, hogyalig leltem ezen értekezés összeállítására más idt,

mint ülések idszakát, melyekben annyi a szó, néha

annyi a lárma, vagy éjeket, mikor egy tikkasztó nap-

nak fáradalmai után mások szerencsésen elszenderül-

tek, én pedig, fájdalom, nem tudtam alunni ; —Ha továbbá figyelmezni szíveskednek, hogy némi

csak azért látszik e jelen röpiratban tán ellentételes-

nek, mivel nem volt idm vagy nem valék képes,

mind azon árnyéklatot elég világosan kitüntetni, me-lyek a politikának sokszor oly egészen más irányt

adnak ;—

Ha nyájasan megengedik továbbá, mikép vajmi ba-

jos st lehetetlen, csekélységemnek magyar politiká-

ról bármily távolról is szólnom a nélkül, hogy pará-

nyiságomat, mely abba egészen belé van szve, mind-

untalan fel ne hozzam ;—

Végre csak úgy kerülheti el e röpirat engedéke-

nyebb bírálóim kárhoztató Ítéletét, ha szándékomtisztaságában nem akarnak kételkedni, hanem k is,

mint én szeretem gyakorolni, és (chanc veniam petimus-

que damusque vicissim,)) hasonlóul egyedül azon tactica,

modor és tapintat helyességét szívesek venni gyanúba,

melyeket én használtam.

Többnyire: e jelen röpirat nagyobb része már megvolt írva, mikor tiszai utamból ide Pestre 1846. évi

loo Gróf Széchenyi István.

sept. J 4-én visszatérek ; és nekem oly kevéssé tetszett,

s most is oíy kevéssé tetszik, miszerint semmi nemmenté meg azt tüsténti tzbehányástól, mint az, hogyint, sürget az id : halasztás nélkül elkövetni mindent,

habár csak féligmeddigit is, mit hazafiúi tiszt és kö-

telesség parancsol.

Pest, 1847 január 8.

Jí szerz.

¥

(E röpiratában Széchenyi fleg azt igyekszik be-

bizonyítani, hogy az ellenzéken kívül is van hazafiság

s hogy a pártokon fölülemelkedni sem mindig bn,st néha kötelesség; nálunk fkép oly férfiakban van

hiány, kik minden hízelgés nélkül, minden népszer-ségre való törekvés nélkül szemébe mondják a nem-zetnek az igazat : ezt kívánja tenni most is. — El-

járását kezdettl fogva következetesnek tartja: ellen-

zéki volt, buzdított és agitált, a míg arról volt szó,

hogy megmentsük alkotmányunkat és nemzetiségün-

ket; most, hogy a kormány mindkét irányban jó

szándékot tanúsít, vele karöltve kíván mködni s hely-

teleníti a mindig kíméletlenül támridó s a mellett ve-

zetni akaró ellenzékiséget. Az ellenzék hivatása nemlehet az, hogy vezessen, az szerepe csupán az

ellenrködés ; nem elveit kárhoztatja, de modorát,taktikáját és azt, hogy nem számol Austriához való

viszonyunk adott tényével s annak követelményeivel.

A mivel Széchenyi szembeszáll, az a kormány foly-

tonos gyanúsítása, az epés beszéd, az ellenvélemény

«ledögönyözéseí), a terrorismus . . . Rámutat, hogyily taktika mellett az ellenzék józanabb, mérsékcltelsb

elemeit mindig legyrik a legtúlzóbbak, úgy hogyelbizakodás és kétségbeesés között csapongva már-

már (tforradalmi láz» kezdetén van a nemzet. —Szemrehányást tesz a kormánynak is, hogy oly soká

késett a reformok fölkarolásával s nem tudta fölfogni

<ía magyar nemzet typusátD, bár a nemzet közönye,

PoUtika' pr?grammtredékek- toi

lanyhasága némi mentségéül szolgái. Ismét az ellenzék

felé fordulva, hangoztatja, hogy nem hagyta el az

ellenzéket, hanem ez t ; a kormány jóakaratával

szemben az ellenzék nem hogy fékezte volna, de mégmegkettztette támadását s ma már a t(dacz és mo-satlan száj» elég arra, hogy valaki <(az egekbe emel-

tessék, mint a haza legnagyobb jótevje)); a politikát

merben szeretet és gylölet irányítják, az elfogult-

ság példájául fölhozza a támadásokat, nielyeknek a

folyamszabályozási ügyek vezetésére hivatalos min-ségben való vállalkozása óta maga is ki volt téve. —Ezek után a közteherviselés és az úrbériség megvál-

tása ügyében írt czikkei alkalmából egyenesen Kossuthellen fordul. A könyvnek ezt a legnevezetesebb ré-

szét, — mely a közeled katasztrófára vonatkozó jós-

latot is tartalmazza, — özó szerint közöljük.)

Éppen midn ezen értekezést, mennyire felhalmo-

zott foglalatosságaim engedek, végkép elrendezném

és sajtó alá bocsáíanám, jelent meg a Hetilap 1846-iki

100. és 103. számaiban t. Kossuth Lajos ú-nak «Adó»és « Adózzunk)) czím alatt, újabb adózási izgatásinak

két adaga, melyet, mint czikke végén igéri, hova-

hamarább egy harmadik dosis fog követni.

Jelen röpiratom illustratiojára semmi nem jöhetett

volna világra kellbb pillanatban, mint ezen izgatás.

Mert röpiratom által csak arról akartam a magyarközönség fogékonyabb részét meggyzni, hogy vala-

mint a pangók és semmiben mozdulni nem akarók

tették Magyarország felvirágzását lehetetlenné azeltt;

úgy most megint oly túlságosak és mindent felforgatni

akarók arrogálnak maguknak vezeti, vagy tán jobbanmondva, dictatori secrepet,* mihez képest, ha ezentúlságosok nem ((saraglyáztatnak)) össze épp oly szkkörbe, valamint a semmiben mozdulni nem akarók hála

* Igen: dictatori szerepet; mert hiszen ki csak egy hajszáit

sem akar engedni, de csak alkura lépni sem, az, ha ereje van :

dictator ; ha pedig nincs: nianiacus.

102 Gróf Széchenyi István.

Isten szinte <rgyjteményi raritásokraí) olvadtak márle: akkor természetesen még veszélyesb bajokba bo-

nyolíttatik honunk, mint a milyesekben volt; és me-

lyekbl, mint igen lesújtott test, vajmi lassan ugyan,

de azért mégis éppen meg nem vetend lépésekkel

kezdett kibontakozni már. S pedig, mert nemzetekre

nézve legalább, a marasmus közti lét bizonyosan nemoly veszélyes, mint a gyuladási vagy ideglázi baj,

melyre a nemzeti test örökös izgatások által csigáz-

tatik fel.

S ekkép, mint mondám, soha nem jöhetett volna

röpiratom kiegészítésére bármi is oly á propos s

annyira a tempó, mint t. K. L. úrnak az adó körül

írt czikkei épen most. S pedig, mivel, ha értekezé-

sem által nem sikerült volna kimutatnom, hogy való-

ban vannak oly túlzók honunkban, kik mindent túl-

hajtva, mindent thegyre állítva, mindent compromit-tálnak, s ekkép mindenben szerencsétlen fajtánkra

idézik a legnagyobb rtactionak lesújtó düheit: ámt. K. L. úr szíves volt, érintett czikkei által ezt min-

denki eltt, kit legnagyobb vaksággal nem vert mega magyarok Istene, tökéletesen bebizonyítani.

T. Kossuth Lajos úr, mikor politikai egünkön fel-

tnt — s akarjuk hinni : sem szerepviselési viszketeg,

sem hiú dicsvágy, sem ezeknél éppen valami szeny-

nyesb szomj nem indítá t, de egyenesen mindentisztátlan keverék nélküli zarándoki hazaszeretet és

honi hség — akkor izgatásait, értetdik, mindig az

sajátszer heroicus modorában, legelsben is a

nemesi és fnemesi sphaerákban kezde gyakorolni. —Annyi édes sejtelmekkel fszerezett várakozásának

azonban legtávolabbról sem felelt meg az eredmény.Mit várt, mit nem várt, és annyira sülyedt nemesiés fnemesi osztályinktól rövid id alatt józanul mit

várhatott, s mit nem: az nem ide való, mert igen is

messze vezetne. Elég az hozzá, hogy nemcsak nemtudta magát, s kivált methodusát az illetk nagyobbrészével megkedveltetni, de ezek róla egyenesen azt

Politikai programmtöredékek- 103

gondolák, habár nem mondák is, hogy 6 bizony nemegyéb, mint fcnhéjázó idealista, kitl ehhez képest

legjobb óvakodni. Minek következtében aztán t. K. L.

úr kiábrándult, s azon nevezetes mélység conclusiora

jutott, hogy mert t. K. L. táblabiró úr nem vala,

úgy szólván, néhány hónapi legügyetlenebb mködésután képes és az methodusa nem hatott semmit, a

magyar általános nemességet mocskaiból kitisztítni s

egy dicsbb jövendnek elibe vezérleni : ez okbóltehát oly bizonyos, mint kétszer kett négy — ígyokoskodott — bogy a magyar nemességi elem mároly poshadt mocsár, melybl Isten sem volna — és

a majori fit denominatio — képes, valami derekast

faragni ; s e szerint új elemeket szükség keresni, tán

teremteni

!

Ezen els mystificatio után"*', mely önbizalmát nemcsak nem gyengíté, nemcsak haszontalan scrupulusok-

kal el nem tölte, de e helyett inkább csak edzé t,

K. L. úrnak férfiúi akaratát s magasztos lelkületét,

a socialis térre szállott le, és a nemzetnek nagy hasz-

nára s kivált a hazának nagy díszére, keresked, fab-

ricáns ln.Már mennyire van, ez új tért tekintve, kiábrándu-

lási crisisben t. K. L. úr, azt officiose ugyan nemtudhatni még, mert ezt oly naiv modorban, minttévé els gymnastikai küzdhomokáról elfordulva vagyazon inkább felfordulva, ez új körben számunkra mégeddigelé nem találta ki. Mennyire mindazáltal azon bzés azon halvány szín után Ítélhetni, melyek a óma-gyar nemzeti (!) önálló (!) kereskedést!" illetleg oly

fájdalmasan érintek a legnáthásabb magyarnak orrát

is, a magyar fabrikákat illetleg pedig a legvérmesbphantasia eltt sem mutatkozhatik egyéb prognos-ticon, mint mindannyi új rom, hogy ne mondjuk

* Igen : mystificatJo után, mert hiszen kiábrándulás, kivált olyfontos tárgyak körül, mint nemzet regene>'atioja, csak saját vagymások általi mystiíicationak szétpattanása után következhetik be.

I04 Gróf Széchenyi István.

(ícadavcrD ; miután mondom, ily jelekkel terhesek az

égi csillagzatok, és t. K, L. úr leirhatlan activitásá-

nál fogva több mezn is tud forogni egyszerre, stideáról-ideára oly könnyen röppen át, mint pille

virágról-Yirágra, s e fölött ebben neki is van elég

tapintata, (cszerencsésen megholtakraí) hiába nem fe-

csérleni gondot és írt: úgy hisszük, sincs márigen távol azon másodízbeni tökéletes kiábrándulás-

tól, melyhez képest, daczára roppant fáradságának,

s miután mindent elkövetett, mit férfiúi energia és

mélység, eszélyességgel és kitartással egybeházasítva

csak végbevihet, a szegény magyar bizony a socialis

téren kereskedés és gyár közt sem lelendi egykori

nagyságának sarkalatát.

Qui perdidit numxrum, incipiat iterum! Ezt tartja

az állhatatos! S azért kérdem, miért ne próbálná

hazaboldogító kísérleteit az igazi honfi még egy har-

madik mezn is, habár kettn már elsikamlott, miigaz, egy kissé csökkenthété önbizalmát.

T. Kossuth Lajos úr ez utolsó categoriába való,

minthogy elég ervel áldá meg t, hazánk javára, a

kiváltságokat osztogató sors, efféle balesetek által

nemcsak lábairól le nem veretni magát, st Anta^us-

ként mindig több ert lelni magában, mennyivel több-

ször esik, st teríttetik a fátumtól földre és áb-

rándul ki

!

T. Kossuth Lajos úr chhezképest, mint ultimumremedium, ([Magyarországot alkotmányilag és nem-zetileg megmenteni^) — miután, mint hiszi, a ne-

mesi rend elrothadt már, a socialis tér praxisban

pedig vajmi sárosnak mutatkozik még — egyenesenés tartalék nélkül a í(népizgatá.>hozí> fogott.

Nem voltak ugyan eddigi mködései is efféle

symptomák híjával, mibl az látszik, mintha ezen

opcratiót reservában pour la bonne bouche tartotta

volna magának azon nem várt esetre fenn, hahogyhonboldogító eszméit jó módjával nem fognák el-

fogadni, és végkép kényszerítve érezné magát,

Politikai programmtöredekek- 105

azokat par force a nemzettel bekapatni. — S úgyis történt, hogy eddigelé oly nagy s oly szapora

szabásokban csakugyan nen\ fogadta el t. K. L. úr

politikai eszméit a nemzet, s kivált omnipotens ve-

zet sasnak, mely nem transigál, de csak tépni, s ha

ezt nem bírja, körmölni kész, t egyáltalában el-

ismerni nem akarta; mihezképest, miután a magyarnemzet regeneratiójára mindent, mi csak tehetségé-

ben volt, elbb becsületesen kipróbált, elvégre utolsó

szeréhez folyamodott és a Hetilapnak 1846-ki 100.

és j 03-dik számaiban minden tartózkodás nélkül

lehet legvilágosabban s dictafrként — mely fény-

pontra maga magát candidálta is és választotta

is — a magyar egyetemes nemességnek czikornya

nélkül, mert a tactika eltte gyengeség, azt adja

tudtára, hogy az rögtön felét fogja viselni mindenhazai terheknek ; a kormánynak pedig nyájas leeresz-

kedéssel azt intimálja, hogy zászlóaljának — melyetegyébiránt maga is felette keskenynek vall — bátran

számíthat protectiójára, ha hajszálig rááll, t. i. a kor-

mány arra — mert senkivel meg nem alkuszik, —mit akar.

A jövendnek kárpitjait nem birja fellepíezni a

gyarló ember. S így meglehet, vajmi magas pontraemelheti még magát t. K, L. úr a netalán tökéletesen

felforgatott magyar statusgépezct romjain. Én azon-ban e lehetségnek daczára, még sem tudtam az adó-

ról írt újabb rodomontádai olvasása alkalmával ezenismeretes franczia mondatról meg nem emlékezni

:

du sublime au ridicule il n'y a qu'un pas. Mert haaz efféle dörgések, villámok, fenyegetések és pro-phetiák után, melyekkel higgadt vér (!) bölcs szá-

mításai (!) szerint most izgat t. K. L. úr, még semlesz az adóból legels országgylés után, s pedigszórói-szóra az követelési modorában, hovahamarábbvalami, és nem áll ez esetben egy új Dózsakéntlegalább is néhány százezer felizgatott adófizetkélén a nemadózók ellen nyílt hadban, minek csak

io6 Gróf Széchenyi Jstvdn.

megkísértése is, vallja meg maga, egy igen furcsa

comoedia lenne ; de akkor is csak szónokol, perorál

s irkál négy biztosító fal közt, vagy meleg kályha

mögött nagy kényelmesen, mint most, és az egész

achillesi harag egyedül a Hetilap hasábjain fogja

lelni kipárolgását : akkor ne vegye rossz néven s

ne haragudjék, ha jól lekaczagjuk ; st legyen okos,

kaczagjon maga is, ábránduljon végkép ki, s átlátván,

hogy ily ahuszárosaní), mint szeretne járni, nem-csak nem boldogul az ember politikai pályán, deaz embert még egyenesen ki is nevetik ; st, ha az

ember azután nem elég okos, mikép 6 is nevessen,

s az egészet csak «tréfának» canonlsálja, vajmi köny-

nyen még hsre is fektethetik!

T. Kossuth Lajos úr végezel ja nem egyéb, mint

hazánk boldogítása. Én ezt valamint soha nem vet-

tem kétségbe, úgy most sem veszem. Legújabb fel-

lépése az adó körül, melylyel úgy jár mint a kancsal

kovács, ki másfelé néz s másfelé üt, azonban tökéle-

tesen feljogosít mindenkit, nemcsak az ebbeli tiszta

szándékán kételkedni, de t egyenesen azon agitáto-

rok egyik legmérgesebbjének tartani, kik — legyen

ez aztán ellentállhatlan dicsvágyból, el nem sült re-

mények és megsértett hiúság megbosszulásából, vagy

itéltehetség által eléggé nem korlátolt kóros phan-

tasiából, vagy végre sem czélt sem határt nem ismers akadályok által csak nagyobb dühösségre ingerlett

fanatismusból — annyira ki vannak sodorva az em-beri mozgalmak közönséges vágásából, s e fölött any-

nyira saturáltak revolutionarius lobbal, mikép nincs

a világon semmi, a legszentebb sem, min legóriásibb

lépésekkel keresztülgázolni ne volnának készek, ha

ezt tenni birják, csakhogy forradalmi szomjukat eny-

híthessék, s képzeleti halványuknak rakhassanak

oltárt.

S pedig, hogy kiki fel van jogosítva, újabbszerizgatásainak következtében t. K. L. úrról így Ítélni,

azt azért gondolom minden igazsággal állíthatni, mert

'Politikai programmtöreJikek- i 07

ugyan mit mivel t. K. L. úr, és újabb politikai el-

járása váljon mily eredményeket fog szülni szükség-

kép ? Vizsgáljuk.

Egyedül salvifica panaceaként, mint minden reci-

péivel, melyek Írására kedve csosszan, tenni szokása,

most az örökváltsági eszmét tzte ki ; és miszerint

<az ige testté is válhassék)), azt hozza fel corolla-

riumként, hogy minden adó közös legyen, s hogynolens volens — mert máskép megadja neki — adózni

fog a nemesség, s pedig nem 'A vagy éppen V4

vállilag, hanem neki hátára fogja rakni az egész

ország terhét. — Prosit I

Mieltt egy kissé közelebbrl fejtegetnk ezen

egybesztt ketts politikai manceuvre lényegét, szük-

séges némi óvásokat tennem.

T. Kossuth Lajos úr igen hajlandó azt dViertel-

massregelnekí keresztelgetni, ha valaki ugyanazonczélelérés végett, mely után is eseng, véle kapus-

tól a házba törni még nem akar ; st ily alkalomkor,

mint például másik unice salvifica eszméjénél, a vuko-

vár-fiumei vasút ügyében, még azon gyanúsításra is

vajmi könnyen fakad, hogy az ember azért, mert az

eszméjét bár drágán is, de minden áron nem pár-

tolja, s ekkép egy zsemléért egy tizest st egy hú-

szast igen, de egy aranyat adni még nem akar, márrosszlelk és valami álbarátnak viseli szerepét.

Én in thesi sem az örökváltság, sem a legáltalá-

nosb közteherhordás ellen nemcsak nem vagyok, stpolitikai vallomásomnak, mint többször nyilvánítám,

az képezi egyik fsarkalatát, hogy míg Magyarországáltalános lakosai nem gyakorolhatják Istentl nyert

emberi tehetségeiket, s pedig kiforgathatlanul, be-

csületesen szerzett saját ingatlan földbirtokon; s mígnem lépett tökéletes életbe ezen rövid de mindentkimerít thema : íGleiche Rechte, gleiche Lasten>,

mindaddig, bármiképp csudálkozzunk is bölcseségün-kön, s bármily nagy szabásokban mystificáljuk is ma-gunkat és másokat : bizony mégis csak propylaumain

1 o8 Gróf Széchtnyi Jshán.

dolgoztunk egy felemelend oly építménynek, melyegyedül elégítheti ki a lelkes igazságszeret, vagy

más szavakkal — melyek azonban éppen csak annyit

fejeznek ki, minthogy synonymok — a bölcs és he-

lyesen számító ember keblét; s melynek minélelbbi

bevégzésén ekkép ernyedetlenül munkálni, minden hés felvilágosodott hazafinak legszorosb kötelessége.

Én tehát, mint a tisztelt olvasó láthatja, t. K. úr-

hoz hasonlólag nemcsak azt óhajtom, hogy mindenki

ülhessen e honban legkisebb faggatástól ment saját

földbirtokba, ki effélét becsületes úton megszerez-

hetni elég szorgalmas vagy szerencsés ; hanem hogyennek könnyebb teljesíthetése végett szinte én is aka-

rok, mint t. K. úr, fizetni, jobbra, balra, elre, hátra;

és e tekintetben még t. K. úr eltt állok, minthogy

a minden teherhordás s ekkép a tökéletes compen-satio következtében én minden bizonynyal a dfizetni

fogszD sokkal szélesebb rovatába jutnék mint . Mi-kép itt csak közbevetleg legyen mondva, sok azon

csintalan gondolatra is jöhetne, hogy könny e sze-

rint s vajmi ildomos t. K. úr részérl a közadózási

trombitába oly jerichói módon fújni, és azokkal oly

édes izgatólag kaczérkodni, kikre szintúgy st mégkedvezbben hatna a compensatio. Mit én azonban

éppen nem hiszek, mert hiszen elttem is nagyonismeretes az, hogy financiális operatio soha nem volt

t. K. urnák (íiforteí)-ja s tiszta hazafisága ennél min-

dig magasb sphazrákban gyakorolta erejét.

A különbség köztünk, t. K. úr közt és köztem

csak az:

Hogy én szerencsétlenségemre nem tudom elfelej-

teni azon aggasztó bonyodalmakat, melyek közt szü-

lettünk, s mindig szemem elibe tolakodik azon vén

recseg építmény, melyben élünk ; t. K. L. úr ellen-

ben nagy szerencséjére egy tabula rasa-t lát magaeltt, s azon úgy vél gazdálkodhatni mint pusztán,

melynek földje jó, melyen még semmi sincs, 5 mely

mi több : compossessoroktól is ment.

"Politikai programmWredékek' 109

Hogy én agg és gyengélked létemre nem segít-

hetek azon, mikép tehetségeinket mindig szoros com-putusba ne vegyem, és én azokkal aztán úgy ne sá-

fárkodjam mint éppen lehet; t. K. úr ellenben az

ifjúság javát élve, miután írva van, hogy Magyar-ország pillanatai drágák, nem fecsérli a drága idtily ((Viertelmassregel))-ként, de bízván a nemzet —t. i. az auditórium — lelkesedésében, az ifjú óriás (I ?)

akaratában, s fkép keble istenének sugallásában,

bizony nem computisál , de ha megharagszik és hamáskép nem megy, szinte egy puszta cteremtctté-

velí) is kész teremteni hazát!

Hogy én az engesztelésnek, capacitatiónak, köl-

csönös érdekkimutatásnak és kibékítésnek, szóval : a

polgári csendes reformnak vagyok fel nem fogott,

félreismert és ekkép egyetemes, vagy legalább a

hosszú st sz szakállú fiatalság grácziájából kiesett

szerencsétlen tanárja; t. K. úr ellenben a megnem-szn izgatásnak, fenyegetéseknek, minden alku-

kirekesztésnek, a kormánynyali legmerészebb újj-

huzásnak, szóval : a már csak hajszálon függ revo-

lutiónak sokak által egekbe emelt, st bajtársai által

istenített hse

!

Hogy én nem annyira könyvekbl tanulván mintaz életbl, és körülményeinket nemcsak mindig be-

lülrl tekintgetvén és bírálgatván a mindig idebennlakókként, de néha kívülrl st minden oldalról is,

nem tudom, st nem akarom ignorálni a házassági

viszonyunkat!*, s e szerint, mert inkább kedvelem a

jó házassági viszonyt, mint a sznni nem akaró per-

patvar-féle purgatóriumot, accommodans természet^^Syok ; s így, ha hazafiúi kötelességemmel nem ellen-

kezik s jót látok abból eredni mindkét részre, bizonyfelette hajlandó vagyok alkudozásra is; t. K. úr ellen-

ben azt tartván, mi köze van az önálló, független,

vérrel szerzett Magyarországnak Ausztriához, termé-szetesen oly viszontorlást idéz el, mihezicépest a

hasonlólag önálló független Ausztria elvégre szintoly

jjo Gróf Széchenyi Jsfván.

phrasisokra fakadni kénytelen ítethetnék, hogy neki

viszont mi gondja Magyarországgal, s így tovább

;

míg aztán szóról tettre, tettil erszakra, innen végre

felette idétlen ((kudarczraí) fejthetné ki magát az oly-

annyira mély t. K. úr-féle statuspolitika ; — és

végre:

Hogy én gyarló természetemnél fogva a földön

lakom, s ekkép nem nyargalok egy magam- alkotta

ideál után, a dolgokat úgy veszem mint azok van-

nak, és ([elmebeli felsbbség által hiszek egyedül

gyzhetni)); t. K. L. úr ellenben magas lelkületénél

fogva egy maga-büvölte spanyol kastélyban és valami

regényes tündérvilágban forog, mindig máskép veszi

a dolgokat mint azok vannak, és nem látszik annyira

gyzni, mint inkább minden lehet elemekkel mind-

egyre veszekedni és birkózni akarni.

Tudom, ennyi igazságot, vagy ha ennek nem akarja

elismerni, személye ellen gördített ennyi savanyú-

ságot, mint én valék itt bátor elsorolni, t. K. úr

még soha nem hallott egész élte folytában. És el-

hiszem. Ámde éppen ez szerencsétlensége, hogy t. i.

zsenge korától kezdve mindig dicsértetve, mindig el-

kényeztetve, alig volt másoktól környezve, mint töm-

jénzktl. Jly körülmények közt lehetetlen, hogy —figurative szólva — a hegy, melyre a sok domb,mely környezi, szünetlen bámulással fel- feltekint, el-

végre magát ugyancsak valami nagy magasságnak,

valami kitn alpesnek ne tartsa ; mely illusióból az-

tán semmi nem gyógyítja ki a gyarló embert, ha t. i.

kigyógyítható, mint bven nyújtott és keresztényi

türelemmel vagy philosophiai bölcseséggel, a mint

tetszik, kellleg digerált amaricantiák!

Fogja is ezeket trni zarándoki elszánással t. K.

úr, tudom. Csak egy állításom miatt tartok fellobbanó

haragjától. És ez : vájjon mikép merem én azt rá-

fogni, hogy revolutionarius tendentiákkal volna ter-

hes. Mert ez aztán a legnagyobb bajokba keverhetné

az embert.

PoHtikai programmtöredéktk- 1 1 •

S ím itt vagyunk végkép azon pontnál, melyre leg-

fókép óhajtám annak megmutatásául figyelmeztetni a

tisztelt olvasót, hogy t. K. úr csaknem mindenben,

mihez fog, s ez esetben, mely most van kérdésben,

kétségtelenül szintazon szerepet játsza — mutatis

mutandis — mint a milyesben több évvel ezeltt

bizonyos Cardinalis járt el bizonyos vadászaton oly

mély felfogásilag, s kivált oly jó puskásilag. Ez t. i.

mikor a nyulakat lövöldözné, mindig a hajtókát seré-

tezte, noha ez természetesen bibornokságának csak

legtávolabbról sem lehetett szándéka, s bámulatában

indignatiótól csaknem se . . . gédjére esett, mikor ezt

tudtára adák, s midn nem egy azon véleménybenlátszott lenni, mintha ezt készakarva tennél

így t. K. L. úri Mert tudom is indignatiótól

forrott azon állításomra fel, melyhez képest én mint

revolutionáriust jelölém ki t.Ámde én nem praetendálom, mintha t. K. L. r

készakarva vagy csak tudtával is volna egy ((kitörend

revolutiónakí) valamelyik fkolomposa. Én csak azt

vagyok bátor ersítni, hogy e tekintetben is csak

úgy jár, mint a fenn idézett kancsal kovács, ki más-

hová néz és máshová üt, vagy mint az imént emlí-

tett bibornok puskás, ki nyúl helyett hajtót l.T. Kossuth Lajos úr, igen könnyen meglehet, mert

ez vele vajmi szaporán megtörténik, ez esetben is a

leghumánosabb hazaboldogító álmokat álmodja, s ko-

rántsem sejti, mily garaboncziás diák-féle viharos id-ket idéz magyar egünkre fel, de e helyett már an-

ticipative élvezi mindazon jótétemények legdúsabb

perczentjeit, melyeket nemzeti s alkotmányos tekin-

tetben magas lelkületénél és ernyedetlen hazafiságá-

nál fogva szerencsés volt, mint az írásbeli leghbbsáfár, a jelen és jöv nemzedék legforróbb hálájára

kispeculálni 1

Azonban, miután nekünk magyaroknak egészen kö-

zönyös lehet, készakarva vagy véletlenül bonyolíta-

tánk-e forradalomba, ha ilyesbe csakugyan belé bo-

1 1 2 Gróf Széchenyi István.

nyolííatánk, s reánk nézve vajmi szomorú vigasztalás

volna, post festa megtudni, hogy azon «jégesi,

mely ránk idéztetett, korántsem volt «rosszakaratnak»

chemiai resultatuma, de egyedül csak «egy kis téve-

dés, egy kis inadvertentiai> eredménye, — haddjllustráljam annak bebizonyítására, hogy az, mit mon-dok, szórói-szóra, betrl-betre úgy van mint mon-dom, legalább fvonásait azon vegytani processusnak,

melyben t. K. úr most alchymizálva politizál vagypolitizálva alchymizál, s melynek végeredménye che-

miai st szoros igazságilag nem lehet egyéb, mint

Hóra Gloska-féle tragoedia, hahogy «egész igazságai

recipéje t. K. úrnak a Hetilapban, melyrl mindigazt szeretném mondani: «sutor ne ultra crepidam*,

ki nem szárad, az idétlen izgatás el nem hangzik,

vagy ha, mieltt kés volna, a hatalom nem vet ve-

get az efféle éretlen politikai viszketegnek

!

T. Kossuth Lajos ur legelsben is az úrbéri örök-

váltság eszméjét veti chemico-politikai lombikába.

S ez, mint legtöbb veí>yü)etlen simplex szer, nemcsak ártatlannál ártatlanabb, de olyas valami, mit

nem lehet eléggé s elég sokakkal megizleltetni, és

elég vénnel s fiatallal bekapatni ; minthogy semminem tüzeli fel az embert és semmi nem edzi erejét

állhatatos munkára oly mértékben, mint a szabad

birtok utáni vágy, mely megint általán véve — álta-

lán véve, mondom, mert egyes csoportok rabolhatnak

is — semmi által nem nyerheti meg kielégítését,

mint azon ismert thema alkalmazásával : aide toi et

Dieu t'aidera. Mi azonban — és erre különös figyel-

met kérek — korántsem azt teszi, mint ezt sok igen

kényelmesen hinni látszik, hogy Pál Pétertl elvegye

a kész vagyont, hanem Pál szintúgy vegye övelejeí)

hasznát és szintúgy fizessen « verítékkel)), mint ezt

Péter maga, szüli vsgy eldei tevék ; minthogy —közbevetleg legyen mondva — az Isten c világon

legfkép emberi vel és veríték által képviselteti ma-gát, az ármí^.ny viíizont fleg kopony'Li és h'.j áltai.

Politikai progtanimíöredékek' ' i 3

Ámde ezen magában nemcsak igen ártatlan, stigen hasznos szerhez mit vet lombikába t. K. úr?

Azt, hogy a magyar nemességnek máról holnapra

rögtön mindenre adózni kell 1

És itt egy kissé megállapodom I Mert politikai

hitvallásom szerint ezen követelés ellen sincs külö-

nös kifogásom, st én e tekintetben is tovább me-gyek mint t. K. úr; mert nemcsak az egész igazság

kiszolgáltatása mellett vagyok, de az egyetemes ma-

gyar nemességre nézve még azt is nagyon méltónak

sót hasznosnak tartom, ha az egész igazság kiszol-

gáltatása fölött is gyakorolja hazafiúi tisztét tehetsége

szerint, csakhogy azon úgynevezett ((egész igazság)),

mint azt a gyarló en:ber magának idealisálja, rend-

szerint ezer árnyéklatnak van vetve alá, és a terra-

cinai szegény legénytl kezdve, Marat, Lamennais,

Pere 1' Enfantin, t. Kossuth Lajos úr et Compegnie-nkeresztül fel cgéáz Tamerlanig vagy Neroig, min-

denki saját esze vagy appetitusa szerint csri-csavarja

azt. valamint hajbakapók mindkét része is kivétel

nélkül arról van meggyzdve, hogy vív az úgy-

nevezett «jó ügy!?» mellett.

És e tekintetben legyen szabad tétova nélkül ki-

mondanom, mikép én még nem tapasztaltam, hogyt. K. úr bármiben is, mit elttünk kitálalni szives

volt, az egész igazságot csak egyszer is látta vagy

éppen ki is mutatta volna ; st hogy senki sincs, én

legalább nem ismerek senkit is, ki annyi tanítási s

praeceptorkodási vágy vagy inkább viszketeg mellett,

mint a mennyivel van kibélelve, oly felette nagyonmaradna mindig a dolgok felszínén, és ki olyannyira

látná a dolgoknak mindig csak egy oldalát és a fen-

forgó kérdéseknek örökleg csak egy felét, st rend-

szerint még ennyit sem, mint éppen .Nincs itt hely, és ehhez valóban rizmák kellené-

nek, mindazon egyoldalú, csak félig kimerített esz-

mék elsorolására és rectificatiójára, melyekkel t. K.

úrnak oly prolificus geniusa megáldotta vérünket, mi-

Gróf Széchenyi István. II. 8

I 14 Gróf Széchtnyi Islvdn.

Óta egünkön feltnt. Nem is akarok ennélfogva —ámbár erre mindig kész vagyok, mikor t. K. úr csak

parancsolja — ez alkalommal egyes részletekbe bo-

csátkozni. Be fogja állításom igazságát bizonyítni az

id, midn most ezen mtéteire az elttünk fekveset is váltig elég.

Mert ugyan kérdem, ki azon merész, ki azon vak-

mer, ki komolyan azt állítni elég önhittséggel birna,

mi kép a magyar egyetemes nemességet tekintve, az

adózónak átellenében abban feküdnék teljesítend kö-

telességének egész igazsága, ha minden terheinek felét

rögtön vállaira veszi ?

Ily balta-féle politikai operatió egyedül izgató char-

latanok ajkai közé illik. S ujabb bizonysága azon oly

sokszor ismételt ténynek, hogy minél nagyobb a

vacuum, annál bizonyosb a gznek mködése!Ha mindazon visszaéléseket kell tekintetbe vesz-

szúk, melyek inde ab incunabulis az adózónak állás-

körét mind szkebbre szo'íták; más részrl pedig

méltányosan bevalljuk, mennyi módot lelt viszont a

nemesség napról-napra mindinkább kibújni azon ter-

hek súlya aló), melyek t illették, s hogy ekkép meny-nyire zavartatott meg azon egész igazság, mely ere-

deti eszméjében oly éles határt vont a most érintett

két osztály hazafiúi kötelességei közt : akkor lehetet-

len, mikép becsülettel, de csak jó számítással is, az

ebbeli olyannyira igazságtalanul egybeolvadt osztály-

viszonyt minélelbb tisztába hozni ne sóvárognánk.

Ámde h^ más részrl szinte kell figyelemre mél-

tatjuk kivált a kisebb nemesség állását, mely, ha a

napfény létét tagadni nem akarjuk, százszorta aggasz-

tóbb, mint az adófizeté; ha nem akarjuk felejteni,

mennyi teher fekszik még a nemességen, noha mamár szinte csak fictione juris, mint például a felkelés

kötelessége, melyet a törvény vállairól azonban mégle nem vett; mennyi harminczad s efféle terhet vett

magára, mennyire dotálta bányákkal és jószágokkal a

koronát; ha meggondoljuk, csak újabb idkben is

Politikai programmtöredéktk- i i 5

mennyire colonisáltatott nem egy nemesi ingatlan,

melyért a bevándorlóit egy garast sem fizetett; ha,

mondom, meggondoljuk férfiúi komolysággal és be-

csületes részrehajlatlansággal mind ezeket, és nemakarjuk a kérdést, mint gyermek bábjátékát vagyNagy-Sándor a gordi csomót, mosatlan kezekkel szét-

törni vagy karddal szétvágni : akkor megint azt is

kénytelenek leszünk bevallani, hogy a t. K. úrnakadó körüli recipéje, mint azt nekünk praescribálá,

minden a nemességre is terjed elleges vagy egy-úttal járó törvényes elrendezés és szorosb definitio

nélkül nemcsak nem az egész igazság, de a kisebb

nemességet tekintve a legnagyobb igazságtalanság

lenne, a szkölköd vagyonosb nemesre nézve pedigegyenesen hóbort volna, és legfeljebb csak azokra

nézve lehetne actus generositatis, kik például mint

én, oly szerencsés körülmények közt vannak, hogyefféléket gyakorolhatnak, s ekkép, inkább többet tel-

jesítvén hazafiúi kötelességek körül mint igen is ke-

veset, ily gyakorlásokat kedvelhetnek is.

Vajmi jól is illett tisztelt Nagy Pál barátom ajkai

közé azon idkben, mikor a legnagyobb hazafiság is

jobbadán egy tompa «maradjon» morajjal volt defini-

álva és semmi nem akart mozdulni, mind azon dras-

ticus festvény, melyet t. K. úr az országgylési ante-

actákból oly nagy szorgalommal szemelt ki, és okos-

kodásai támaszául (!?) oly nagy emphasissal hordott

fel. Csakhogy Nagy Pálnak ezen gyönyör, de nemtudom készakarva vagy véletlenül isolált képei éppennem szolgálnak a t. K. úr féle egész igazság kivívá-

sára istápul. Mert ezekbl, szeretném tudni, vájjon

mikép vonja ki t. K. úr, hogy Nagy Pál, mint ,minden legkisebb ceremónia és alkalmatlanság nélkül

rögtön a nemességnek, az annyira elszegényedett

nemességnek nyakába akarná vetni a honnak minden-féle terheit? Holott én tudom — ámbár nem szo-

kásom, anteactákban fürkészni, mikép ennek módjára:(ínincs Isten! — ezt mondja a bolondi), egyes állí-

8*

I ] 6 Gróf Széchenyi István.

tásokat kiszemeljek és azokkal fallaciáim elburkolása

végett vagy parádézzak, vagy absurdumba iparkodjam

keverni az illett — bogy Nagy Pál egész politi-

kája mindig azon tengely körül forgott, miszerint a

katonáskodás jobbadán a nemességnek tiszte, s ekképa nemességnek ezentül is katonáskodni kell, vagy ha

erre nem alkalmas vagy nem hajlandó, ám dispen-

sáltassék attól törvényesen, ennek fejében azonbantisztelje meg t szinte a törvény más kötelesség-

teljesítéssel. Hanem hogy Nagy Pál minden viszo-

nyokat úgy hagyva, mint azok vannak, egy általános

és közös adónak projectumával lépett volna fel, arról

bizony nem emlékezem, és nagyon kétlem, hogy ilyes-

miket foghatna találni t. K. úr a diariumban, habárNagy Pál minden beszédeit a legkinosb dismembra-tiók szerint akarná is czéljaira felhasználni; mertNagy Pál, kinek nemzetünk körüli érdemeit patrio

morc nem egy selejtes igyekezett bepiszkolni, de ki

világítni fog míg magyar él éí Buda áll, higyje el

Ön, ily éretlen vagy ily költi — a hogy tetszik —((egész igazságok^ kiutalásával soha nem mert volna a

magyar közönség elibe lépni. S pedig éppen nemazért, mintha Nagy Pálnak kcvésb bátorsága vagyhazaszeretete volna mint t. K. úrnak, korántsem;hanem, mert Nagy Pál nagyon is practicus, hogy-sem efféle indítványokkal, ha még annyira volnánakis oly egész igazságuak mint azt t. K. úr hinni lát-

szik, oly mohón törjön a házba be, mint az efféle

manipulatiót, mirl szinte minden huszonnégy óra

adhat bizonyságot untig, a bölcseség acmejének,vagy : ((ganze Massregelnek» tartja t. K. L. úr, nohaaz rendszerint minden felszinsége és egyoldalúsága

mellett nem ganze, de doppelle, st néha zehnfache

Massregetnek mutatkozik.

Azonban tegyük fel, hogy t. K. úrnak adó körüli

követelése egész igazság! Tegyük fel ezt bízvást!

Mert hiszen én még ez esetben sem vonom vissza

szavaimnak csak egyikét is, melyekkel azt állítám,

Politikai programmtüredéktk- 117

hogy t. K. úrnak most legközelebbrl munkába vett

politico-vegytani mködése áltaJ, feltéve, ha abból

bárminek következtében abortus nem válik, sejtve

vagy sejdítlen de minden esetre ránk fog idéztetni

egy Hóra Gloska-félc idétlenség.

És most térjünk vissza pillanati megállapodáso-

mat megelz azon szakaszára értekezésemnek, hol

azon képet állítám a tisztelt olvasó elé, melynél fogva

t. K. L. úr

Legelször az úrbéri örökváltság eszméjét veté

politikai lombikába

;

S aztán azon követelését, hogy minden adó közöslegyen.

Noha azt mondám, s most is azt állítom, miképmind ezen két szer magában igen ártatlan, st álta-

lános bekapatása vajmi hasznos volna, azért mégis,

így egymás mellett lombikba helyezve, untig elég-

ségesek arra, miszerint a legnagyobb fermentatióba

menjenek át ; s pedig, mert számtalan oly szer van,

mint kiki tudja, mely magában ártatlan, de más szinte

ártatlan szerrel egybevegyít ve, tüstént vagy elvégre

úgy megváltoztatja természetét, mikép néha még a

legnagyobb méreg is válik belle, fkép ha még va-

lami éleszt is kevertetik hozzá.

S ím t. Kossuth úr, akarjuk hinni, véletlenül —noha itt a véletlen oly szerencsésen (!) ütött ki,

mintha a legármányosb combinatiónak lenne ered-

ménye — belé is keveri a politiko-vegytani lombiká-

ban letett két szerbe ezen élesztt, mely egyedülazon ártatlannak látszó kicsinységbl áll

:

Hogy az úrbéri örökváltság lehetségét, mint

conditio sine qua non, az adónak közös viselésétl

tételezi fel.

Legtöbb közülünk ebben nem lát semmit. Ez azon-

ban éppen nem argumentum arra, mikép ne volna

benne valami, st felette sok. Mert hiszen ki tud

köztünk politikai vegytauhoz valamit? St, hogy ke-

reken kimondjam, hol van nálunk azon sok, ki poli*

] 1

8

Gróf Széchenyi István.

tikában orránál messzebbre birna látni, noha ez is

igen rövid ?

Megmondom én, mikép lesz ebbl forradalom,

hahogy nem válik belle abortus! — Midn ismét-

lem, ha csakugyan véletlennek tulajdonítható az egész

esemény, soha véletlen nem használt senkinek, ki

reform után vágyott, forradalmi alap készítésére any-

nyira, mint ezen többször érintett két szernek és

élesztnek amalgamisatiója fog bizonyosan használni,

úgy hogy valóban a legvérmesb franczhoni Jacobin

combinatiójának is becsületére válnék annak kigondo-

lása ; s pedig aztán az a nyereség benne, hogy«honiT.

fl'Az egyik szer legmagasabbra potencirozza az adó-

zónak acquisitiói vágyát, mihez még ha t. K. úrnak

remek tolla járul: nincs Nádudvarnak oly szikes

telke, melyet a szegény mystificált adózó képzeleté-

ben Armida kertjének ne látna. "És ez a positiv

hatás.))

«A másik szer ellenben éppen megfordítva, leg-

magasabbra potencirozza a nemesség irtózását a te-

herviseléstl, mit még ha t. K. úrnak és adeptjeinek

meg nem szn dögönyözése fszerez kellleg : nincs

ékesszólás, mely az ekkép felpaprikázott nemesség-

gel elhitethetné, hogy a nemfizetés bizony nem any-

nyira becsület, mint volna inkább szégyen. "És ez a

negatív hatás.))

S most keverjük csak jól egybe ezen két szert;

kurjantsuk folyvást egyiknek fülébe, hogy úrbéri örök-

váltságából, mely aztán igazi eldorádó, soha nem lesz

semmi, míg nem visel a nemes is minden terhet mint

a pór; a másiknak ordítsuk ellenben szakadatlanul

képébe, hogy ha nem adózik, adóztatni fog, ha nemmegyén, menettetni fog; mi más szavakkal nem egyéb,

mint egy felette elegáns variatiója azon Sobri-féle

éppen nem elegáns thémának : pénzt vagy brt!S ugyan méltóztassanak felelni, egy ((kis kezdet-

nek váljon nem untig elég-e ezen véletlen vagy ügyes

Politikai progiammtöredékek i 1

9

contrapositio összeállítása? Valóban legszebb kifejlést

igér, és t. K. L. úr nagyobb vonásokban és bizo-

nyosan még nagyobb applausussal és kivált nagyobbsikerrel fogja agitatiójának c harmadik terén gyako-rolhatni hazaszeretetrl tuláradozó lelkületét, mint

izgatásának els körében, hol a köz- és kivált frendinemességet nevelgette és annyi háládatlanokra talált;

vagy a socialis téren, hol annyi kereskedi vagygyári tagtárs már ma is dicsíti nevét, s ezentúl bi-

zonyosan dicsítni fogja még inkább.

Tudom én igen jól, hogy t. K. úr ily contraposi-

tióba nemcsak nem akarja hozni a magyar adózót a

magyar nemadózóval, st senki sincs, ki annyira sze-

retne minden kasztát egy ers nemzeti testbe szo-

rítni — és ebben, közbevetleg legyen mondva, énszinte megint egy véleményben vagyok vele — mint

éppen . A baj csak az, hogy máshová néz és más-hová üt!

S ám vizsgáljuk csak egy kissé psychologiai tekin-

tetben, mily eredményt fog okszerintileg bekövetkez-

tetni t. K. úr fellépése, hahogy, mint ismét s ismét

mondom, nem leli az egész provoc&tio végét abban,miszerint t. K. úr néhány fenhéjázóbb vezérczikk

Írásában már kiadta volna mérgét és már megtalálta

volna keble nyugtát ; mit azonban oly szilárd és kö-

vetkezetes statusférfiuról mint , feltenni nem lehet,

s ekkép hihet, még tovább fog fonatni a megkezdettszövet.

A nemességet, melyet t. K. r ujabb «adó»-czikkei

által eszére terítni akart, hogy tegyen elvégre márde bonne grace, maga jószántából, és mieltt késvolna, valamit, nemcsak semmiben nem capacitálta,

de éppen ellenkezleg még inkább megcsontosítá

benne a nemfizetési elitéletet.

S hogy ez így történt, vagy így fog történni mi-

után az érintett czikkek tán nem ismeretesek elég

tág körben még, miszerint kellleg mindenütt felbosz-

szanthatták vala a nemesség jobb részét, igen igen

I20 Gróf Széchenyi Jstvdn,

Örvendetes 1 És bármily tágra nyiíísa is fel bámuliá-

ban t. K. úr szemeit ezen állításomon, nemcsak én,

de még saját maga is, egy kis felcszméléssel módnélkül elbúsulna, hahogy ez máskép történnék, és a

magyar legjobb tulaidonát már egészen elvesztette

volna, mely abból áll, hogy

:

Ijesztgetni, erltetni, zsarnokoltatni tán senkitl, és

semmi esetre theoreticus projectansok által nemhagyja magát, s hogy inkább cctörik szakadí), mielttilyesek parancsa alá görbedne gyáva férgileg.

Én például oly különös természet vagyok — s

magam után másokról itélek — mikép engem a kény-

szerítni- akarás oly fejességre bicsakol, hogy tüstént

veszni volnék inkább hajlandó, mint még a legnagyobbigazság kiszolgáltatására is ; melynek teljesítésére

egyébiránt, ha abban véletlenül hátramaradtam, egykis fl:jó szó)) elpirulás közt hajtana. S valóban nemtudom, st kétlem, elfogadnám-e magát a mennyekországát, mellyel azonban eddigelé még soha megnem kínáltak, ha abba ervel akarnának korbácsolni.

A magyar nyelvet például, noha nemzctünkheználamnál senki nem hbb s bálványzom azt, még ezt

is elhagynám örökre, és soha nem hangzanék ajkaim-

ról magyar szó többé, habár nyelvemet kellene is

kivágatnom, ha el akarnák tiltani, hogy más nyelven

ne beszéljek, vagy kényszerítni arra, mikép mindigcsak magyarul szóljak ; mert ily alkalomkor tüstént

felnyílik elttem egy világosb láthatár, magasodni kez-

dek s tisztán érzem, hogy én még több vagyok mint

magyar, egy lelkes lény, melyet kínozni lehet ugyans mely reszketne s jajdulna tán, ha hosszú sanyar-

gatás kioltaná benne inainak élét, mely azonbanvisszaadva magának, csak Isten eltt bókol, más eltt

nem.*

* Olvassák csak e sorokat hazánk mind azon pajkos suhanczai.

kik, mintha rájuk volna bizva adni a dolgoknak irányt, tüstént

felmorognak, st meg össze is röffennek, ha valaki elég merész.

Politikai programmtöredékek' i 2 1

S kérdem magát t. K. urat, ki tudom szintúgy mint

én, gylöli a tyrannismust, mely néha egyenesen csak

szerencséjére akarja kényszerítni, de kényszerítni, a

népeket, — s ki sejdítlen tán csak nem tartozik azon

kis magyar kényurak sorába, kiket annyira ostorozott,

kik szintoly arányban szeretnek mások felett gyako-rolni erszakot, mint a mily ersen gylölik az effélé-

nek alkalmazását maguk irányában; kérdem t. K. L.

urat, ugyan Örülne-e mint magyar, ha a magyar ne-

messég oly könnyen meghunyászkodnék, s mint haj-

hászott farkas tüstént behúzná farkát, mert a köz-

gazdászati Hetilapból egy ukázt sújtanak rá? Ó irgal-

mas Isten, akkor végünk volnál

Higye el, ily halálos symptomától maga t. K. úr

borzadna leginkább vissza; mert ez annak volna jele,

hogy a magyar nemesség, mely nem lehet általán

véve elég felvilágosodott, mikép egyes philosophkéntmagábsn el legyen fojtani képes azon indignatiót,

melyet minden erszak ébreszt, még azon ellentállási

habár nem tudna is magyarul, st nem is volna magyar, jelen-

létükben más nyelven kifejezni érzelmeit, gondolatit, mint ma-gyarul ; s legyenek meggyzdve, hogy ebbeli még a legaljasabb

társaságokba sem ill viseletük által minden csak egy kissé jobbegyénben is szintoly érzelmet provocálnak, mint a mily érzelemrehevül saját becsületes magyar magam mindig, ha valamire ('kény-

szerítni* akarnak; minthogy zsarnokságnál nincs önálló férfiú

eltt gyülöletesb, habár ilyest a legnagyobb hatalom gyakorolnais, midn mindenkinek saját magától st még árnyékától is szé-

gyenlcni kellene magát, ha tentás tanulók vagy aljas betyárokáltal, kikben néha de csak egy parány igazi nemesség és lovagi-

ság sincs, engedne efféle tyrannismust gyakorolni magán ! És hanem jnek nemzetiségünknek ezen igazi gyilkolói hovahamarábbeszükhöz, vagy nem bilincseli le ket a felvilágosodott közvéle-

mény lesújtó indignatiója : bizony mondom, hiába küzdünk nem-zetiségünk megkedveltetése vagy éppen felemelése végett; mint-hogy valamint egyetlen büdösféreg is elég, mikép az egyébirántlegjobb lakházat is elhagyjuk családostól vagy azt megutáljuk :

szintúgy elég egyetlen egy szemtelenül rátorkoló is, hogy nemegy de számtalan becsületes idegent, ki rokonszenvvel viseltetek

vérünkhez, utálattal töltsön el irántunk.

112 Gróf Széchenyi Jstvdn.

erbl is ki engedte tökéletesen vetkeztetni mármagát, mely a magyarnak eddigelé leginkább bizto-

sítá sorsát, és a mely zománcz, míg ketté nem törik,

ezentúl is bizonyosan fentartandja létét; mely azon-

ban már felette gyenge volna, mit maga t. K. úr semfog tagadhatni, ha egy Hetilap-féle fenyegetés is

leverné lábairól ; mert ez esetben igen tennészetesen

hatalmasabb helyekrl rá dörgött efféle «sic volo sic

jubeo))-nem boldogítások még sokkal könnyebbenmegtörnék sodrát.

Midn tehát t. K. L, urnák magának is kell azon

örülni, ha a magyar nemesség oly könnyen még megnem ijed, s ekkép magának is kell mint becsületes

magyarnak óhajtani — mi aztán, igaz, atyának nemszolgálhat nagy vigasztalásul — bogy ebbeli uj babája

r.ecsak erre ne vergdjék, st inkább születése eltt

vcszszen cl, azon conclusióra fogja minden bizony-

nyal K. L. urat a jövre nézve birni, hogy ezentúl

persvadeálni iparkodjék inkább, mintsem hogy ijeszt-

gessen.

A magyar embeitl semmit sem lehet ervel ki-

csikarni. S hála Isten, hogy ez így van, s adja, hogymindig így legyen. Ámde jó móddal szrmentiben,nem annyira makacs, mikép vele, igaz : sok béketrés-

sel, de elvégre ne boldogulhatna a tiszta szándék s

ernyedetlen hazafiság.

S most legyen szabad még nemieket egyenesen

t. K. úrhoz intéznem.

Lássa Ön, ujabbi fellépése által sokkal többet ár-

tott az adó-ügynek, mint a legdühösebb coryphaeusai

a nemfizetésnek. Mert ezek, ha szinte csak idegen

szkkeblségnek lettek volna is mercenariusai, mégis

magokban mindig ersebben pirulnak bár a leg-

fényesb gyzelem után, mint volna oka pirulni a vert

hadnak, és annyira sújtja ket nemcsak a magyar-

országi, de az európai közvélemény mindinkább, mi-

szerint szerepviselésük napról-napra émelygcsb szagú

és elvégre oly gylöletes raritas lesz, mint döglött

Politikai pro^rammlöredékek- 113

rhinoceros, melyet mindenki kerül, melytl azonbansenki sem fél.

Ha valaki díjat tett volna ki, hogy az adó dolgát

már elre s újra megbuktassa, vagy azt legalább

messze háttérbe sújtsa: valóban senki nem tehette

volna magát arra oly érdemesnek, mint érintett ujabb

czikkei által Ön I S ha nem hisz nekem, ám kérdezzemeg egy kissé higgadtabb vér legbizalmasb elv-

barátit; és ha ezek a valót Öntl nem fogják el-

titkolni akarni, bizony épp azt fogják mondani, mit

én. — Hiszen néhánya közülök, mint saját füleimmel

haliam, annyira ment kormánygyanusítási hevében vagypolitikájában, a mint tetszi?', egyenesen azon gondo-latra vetemedni, miszerint abból tündöklenek ki a

kormány mostoha szándéka az adó ügye iránt félre-

ismerhetlenül, hogy a könyvvizsgálat Önnek czikkeit

kinyomatni engedé ; holott, mint én vagyok meggy-zdve, bizonyosan azért nem hátráltatá a censura

ezen eszándéktalan machiavellismusD létrejöttét, mi-

szerint ne jajduljon az ellenzék minduntalan fel, hogyorgánuma nincs, és a conservativ pártnak «mindeni)

szabad, neki viszont ((semmi », mi azonban ez esetben

nagyon is meghazudtoltatott ; mert annyi szabadalom-mal, mint a mennyit az ellenzék vívott ez alkalommalki magának, a conservativ párt legalább eddigelé egyesetben sem dicsekedhetik.

Vagy tán valóban erszakolás volna a terv? S tán

többen szövetkeztek, azon elvek és modor szerint

járni az adó dolgában el, mint azokat Ön jelelte ki?

Ha így: akkor valóban szomorú!Lássa, én Önrl nem csak azt tartom, hogy hazá-

ját szereti, de mi több, még becsületes embernek is

szeretem hinni, kire ennélfogva lehetetlen, bármeny-nyire volna is mások vagy saját maga által infasci-

nálva, mi kép legalább higgadtabb pillanatokban, mi-

kor az ember magába száll, a férfiúi egyenes s szintehazafiúi szónak némi hatása ne volna.

Hadd mondjam cl Önnek tehát négy szem közt —

t a4 Gróf Széchenyi Islván.

mert hiszen discretiójái-a biztosan számíthatok — mily

phasisokban fog kénytelenül kifejlcni Önnek az adó

körülti ujabb fellépése, hahogy agitatiójának ezen új

mezejérl ismét le nem lép; igen, le nem lép, mert

hiszen Ön, ha azon megmarad, nem vonulhat vissza

többé. Ön, mint Fernando Cortez, felgyujtá magamögött gályáit s már nem menekülhet. Ön mint fel-

bszült kártyás, kimondá a ((va banqueD mások vagymaga fölötti koczka-itéletet, s ckkép ha le nem lép

s veszt, akkor ingét, brét, st még lelkét is kény-

telen lesz koczkára vetni ; ha ellenben nyertes, nyere-

sége körülbelül ez lesz

:

Hevesebb követit -— minthogy Spartacus-féle

hazafiakat már elre elitélt a tizcnkilenczedik szá-

zad — s pedig lesznek hevesebb követi, kik min-

dig sántikáltak valamiben, és most, mint krokodil a

napban, k martyr-féle visiokban szeretnek gyönyör-

ködni, kik nem fogják beérni szónoklattal s vezér-

czikkek Írásával, de odébb mennek ; ezen hsöket,mondom, le fogja sújtani, el fogja nyomni, ki fogja

az útból tisztítani a hatalom karja;

A felizgatott szerencsétlen adófizetk, kiknek ke-

zeiben a hatalom rültség, miután kinosan át fogták

tapasztalni a legkellemetlenebb érintkezések argu-

mentumait a posteriori, irgalmatlanul hátraesnek azon

szabad ember s birtokos:féle ideáltól, mely oly gyö-

nyör színekben mutatkozik Önnek szerencsés de oly

igen csalékony phantasiája eltt, és mely lét elibe

minélelbb vezetni honunk minden lakosát. Önneképpen oly nemes és oly emberszeret, mint visszás

úton hajhászott, s ekkép okvetlen hajótörést, stkudarczot valló tendentiája

;

A honnak álladalma megrendül, és a legmélyebbre

ható hazafiak, midn kinosan fog vérzeni szivük

annak elgondoltán, mennyire vihette volna bölcseség

a hon kifejlését, s az ábrándozó incompetentia hová

sülycszté azt — car l'insuffisance améne l'arbitraire —egyedül buzgó imádságban lesznek ultimum remedium

Pbíihkai programmtöredékek- 125

gyanánt kénytelenek keresni statustudományt, s újra

fcs újra megkérni a magyarok Istenét, hogy irgalmaz-

zon kiskorúságunknak és segítsen ; minthogy akkor,

mikor tökéletes chaosba hozott az éretlen elbízottság

s a felizgatott néptömegek dühe minden társasági

viszonyt, egyedül Istenek segíthetnek vagy anyagi

er;A nemzetiség, melyért oly sokáig oly embersé-

gesen, oly hn, s már-már némi sikerrel vívtunk,

alkalmasint utolsó agóniáját fogja élni;

S Ön ? Ön, kit én nemcsak hazaszeret s becsü-

letes, de jószív embernek is szeretek hinni, ki eltt

az erény nem üres hang, nem egyedül fényzési

függczímer. Ön mit fog érezni, ha csaktígyan mégis

ecsetem rajza igaznak fogna mutatkozni, és On, ki

már annyiszor kiábrándult — s erre untig oka is

volt — elvégre még a körül is kibontakoznék azon

édes illusióiból, melyek Önt most még mindig sötét-

ben tartják, hogy

:

Midn statusbölcseséggel hitte magát telve lenni,

csak phantasiával és önhittséggel volt saturálva

;

Midn prófétának tartotta magát, nemcsak nemlátott semmit is elre, de még a fenforgó legegysze-

rbb eseményeket sem birta látni tisztán; s míglen

teremti illusiókban ringatta magát, nem volt soha

is egyéb, mint indítványozó és projectans, ki min-

dent kezd és mindenbe beleviszi a könnyenhivket,

egyet s mást egy kis ideig fentartani tán képes, de

bevégezni semmit sem tud

;

Midn másokat akart vezetni, még saját magát

sem birta kormányozni gyakorlatilag;

Midn uj politicai messiásnak, egy mélyen beható

statusbölcsnek hitte magát, soha nem birt magasbra

emelkedni, mint egy jószív misericordianus nézpont-

jára, ki minden kis sebre írt szeretne kenni, hézagos

számítások szerint kenyereket süttet a szegények szá-

mára, és ki borzasztólag elmozdítván a dologtalan

ság átkát, el van tán látva elég talentummal egy nem-

I 50 GTf Széchenyi István.

zcti nagy kórház megalapítására, de nemzetet, sülye-

désnek indult nemzetet regenerálni soha nem fog;

Midn népeket gondolt boldogítni, zug prókátor-

ként szerencsétlenségükre csak felizgatójuk volt; s

hogy ekkép

:

Midn honunk institutióit rendezni, szilárdítni

vélte, végképi zavarba bonyolítá azt; szabadság ter-

jesztése helyeit, mi bálványa volt, szolgaibb állapotba

sülyeszté a hazát ; nemzetiségünket pedig, mely, bár

ki mit mond is, esn'edüli garantiája szabadabb insti-

tutióinknak, s azon egyedüli regenerationalis szikra,

mely bennünk létezik, nem készakarva tán, megen-gedjük, végkép elejtette lábairól ; s hogy chhez-

képest

Még azon illusióiban is, mikor azt hitte : legalább

kötelességet fogja teljesítni, csalatkozott, mert mkö-dése több kárt okozott, mint hajtott volna hasznot,

és idétlenségek elkövetése korántsem kötelesség-

teljesítés még!Akkor, mondom, ha Ön egyszer tökéletesen ki-

ábrándulva leendett — mi meg fog történni, ne két

telkedjék, mert ön-alkotta «világa» nem reálisabb min-

déli báb, és Ön nem fogja tagadhatni, hogy én job-

ban ismerem Önt mint önmaga — akkor ugyan kér-

dem, fog-e de csak egyetlenegy vigasztaló érzést is

lelni keblében?Szándékának tisztaságával fog tán állni elé! Ámde

kérdem, nem szomorú vigasztalás e ez, ha abból egyvégkép feldlt nemzetnek romja merül fel és egymegnemszün figyelmeztetés ezt hangoztatja füleibe :

l'enfer est peuplé des meilleures intentions?

Vagy tán azzal fogja vigasztalni magát, hogy csak

jogával élt? — Azonban ha erre megint a bölcsnek

azon kétségbevchetetlen állítása fog jutni eszébe,

hogy «Nincs nagyobb bn, mint másokat vezetni

akarni, ahhoz való tulajdon nélkül», ugyan nem fog-e

vajmi keser érzéssel visszaemlékezni mindazon illu-

sióJra, st megátkozni azokat, melyekbl sem elég

Tblitiktfi programmlöredékek- i 27

higgadtsága nem volt saját erejével kiemelkedni, semelég erélye trni, hogy azokból mások elibertálják

Önt?És azért a Haza szent nevére kérem Önt, lepjen

le agitatiójának azon veszélyteljes terérl, melyreujabban állott, st nemesb érzelmihez fordulva, alá-

zattal esedezem : mondjon le a politikai vezérségrlis általán. Mert Ön, higyen szavamnak, épen nemarra való. Minthogy roppant eszének és kivált azonkülönös kitalálási talentumának daczára, mellyel bármit is bekapatna kivált az ifjúsággal, okossága bizonyoly parányi, i^éltehetsége pedig valóban oly szo-

morítólag piczi, mihezképest csábításra, elitéletek

terjesztésérc. izgatáí^rs el van ugyan s pedig nagymériékben látva mindazon kellékekkel, melyek az

efféle szerepviseléshez megkívántatnak ; ámde egye-nesen tagadom, hogy csak egyetlen egyikével is hirna

azon qualificatióknak, melyek politikai vezérségre,

zavart eszmék recti fi cati ójára, és népek békés útoni

boldogítására ejkerülhetlen szükségesek. Tagadompedig azért, mert váljon az, ki oly nevetségig csekély

emberismerettel bír mint Ön ; az, kinek számításai a

legkedvezbb revisió próbakövét sem állják ki ; az,

ki a legegyszerbb kérdések mélyébe sem hat leg-

távolabbról is : az talán csak -— s magától kérdem,ugy-e ? nem mutathat a politika tömkeleges terén

egyebet, mint vajmi nyomorult fvezért vagy szána-

kozásra legméltóbb statusférfiut

!

Szónoklat, bármily fényes és bármily tulipán, nemelég ehhez még, valamint azon kitalálási és bekapa-tásí talentum sem, melyet érintek, s melyben Ön oly

kitünleg virtuóz, hogy engem akaratlanul is mindigazon híres franczia szakácsmesterre emlékeztet, ki

oly csípsen fzött és kivált oly czifrán tálalt, miképha kedve csosszant, lovat st rókát is bekapatottmég a szemesebbel is ; s csak azon kevesek marad-tak csömörtl mentek, kik t az efféle negédes fur-

fangjairól már ismerek.

128 Gróf Széchenyi István.

Lássa, drága honfim. Ön éppen oly kevéssé való

politikai vezérnek mint én.

És miért nem vagyok én arravaló azt majd másalkalommal elmondom, mibl látni fogja, «mennyire

ismerem magamé.Az én legjobb tulajdonságom oly hangya-féle mi-

nség, melyhez képest soha nem unom meg a mun-kát, habár toties quoties elszedik vagy elgázolják is

elttem a tojást.

Öné pedig egy gyönyör s felette éles szerszám-

hoz hasonló, mely judiciosus operator kezében csu-

dákat teremthet elé.

Lépjen chhezképest, még egyszer kérem szépen,

a politikai vezérségrl le, szálljon a magas paripáról

a közlegények sorába, és utilisáltassa — értdik a

szó legnemesb értelmében — hazánk boldogítására

valaki «okosabbí által magát; valamint én is, csekély

kis titulusaim daczára, bizony hasonlólag a közlegé-

nyek sorában találom legillbb helyemet, s azok által

engedem utilísáltatni csekély tehetségemet — szintúgy

értdik a kitétel legnemesb sensusában, és szintúgy

hazánk boldogítására — kiket én tartok magamnálokosabbaknak.*

* E három kitételt : modor, tapintat és tactika, ha nem csa-

latkozom, én hoztam fel politikai értekezéseimben legelször.

Nem tetszett egyike is I ((Minek nekünk a modor, ha elvben

egyetértünk !» így nyilatkozott az egyik ; midn a másik, inkább

((kapustól szeretvén törni a házba>), cl nem ismírte a tapintat

szükségét ; a harmadik végre a tactikát oly eljárásnak gondolta

vagy legalább hirdette, mely a magyar egyenességgel nem fér

össze.

Aránylag csak kevés id folyt le, s már a nagyobb szám nemkételkedik azon, hogy nemcsak igen szükséges a helyes modor,

bár a legdicsbb elvek kivitelére, s nemcsak igen egyeztethet a

tapintat és tactika a politikai becsületességgel ; st hogy czél-

szer modor, elégséges tapintat és helyes tactika nélkül lehet

ugyan izgatni és lázítni sikeresen untig, s romba és tökéletes

chaosba dönteni mindent, de ezen kellékek nélkül vajmi szomorú

szerepet játszik bár a legkitnbb ész is a politikai reform terén.

Most legközelebbrl a hasznosítás — utilisatio — kitétcléveJ

Pütitikct' ptogrammtSredékek- 119

Ha azonban — quia conitantia decet virum, vagy

a fenforgó esetben, tán jobban mondva: ha fejcsség

is erény — Ön végig cl akarja járni az egyszer

felvett dnélkületek st ellenctekí-féle vili-tánczát

:

ám tessék.

Izgasson minden nemzetiséget a magyar nemzeti-

ség ellen bszülésig fel ; vessen ég kanóczot a szántó-

vet lakára, miszerint ervel kivívja magának az On-formulázta és -értelmezte aegész igazságot)) ; osto-

rozza a közbirodalom érdekeit legnagyobb ellentétre,

s töltse meg mérgével a viszontorlás poharát csor-

dultig : ám lássa.

Ha azonban egykor, midn már kés lesz, érezni

s átlátni fogja s megvallani lesz kénytelen, hogy átok

volt az, mit fejünkre hozott és nem áldás: akkor ne

mentse magát azzal, hogy nem volt a nemzetben egy

h is, ki Önnek csalálmait még idején ketté törni

elég elszántsággal birt s tehetsége szerint igyeke-

zett volna.

éltem gyakrabban ; és zúgtak ez ellen is. St egy politikai imper-

territus még annyira is ment, hetvenkedve kinyilatkoztatni, hogybizony senki által magát utilisáltatni nem engedi

!

Szomorú tiltakozás, gondolám magamban. Én e részben egé-

szen máskép gondolkozom, és azt óhajtanám, bár utilisálhatna

engem a fejedelemtl kfelé minden koldus, és halálom után mégcsontjaimnak stb. is vehetnék hasznát ; mert aztán ez adná megemberi érzelmemnek azon bens megnyugvást, melyhez képest

elgondolhatnám : nem egészen becsnélküli részecskéje vagyok a

hazának, az emberiségnek.

Ámde tudom, egy kis feleszmél és után ezen fogalom is engcsz-

teldésre fog találni, és polgárosítást nyerni honunkban hova-

hamarább. Mert hasznosítni valakit — magától értdik, nem meg-

vesztegetési vagy megcsalási sensusban — korántsem teszen any-

nyit, mint valakit poggyász-lóként valamivel megrakni, vagy téppen csábítási bilincsek közé szorítni — és ám ne szenvedje

ezt senki — hanem a hasznosíthatás már magában feltesz oly

tulajdonokat, melyek hasznosak s melyeket ckkép valaki élvez-

hetne, és saját efféle tulajdonit cserébe ajánlva, azokat élvezni is

kívánja.

Az emberek szinte minden viszonyai ezen alapon sarkallanak.

Egyik utilisálja a másikat. Szerelem, barátság tisztelet érzelme

Gróf Sziche.iyi István. ]J. 9

1 lo Gróf Széchenyi Tslvcin

A könyv további fejtegetéseibl közöljük még a

következket

:

És most legyen szabad bevégzésül nemieket mégszemélyemrl felhoznom.

Én az ellenzék tagja nem vagyok, noha igen fáj

lelkemnek az ellenzék számosb tagjával, kit igen be-

csülök, kezet fogva és karöltve nem járhatni egyúton honunk javára. Ámde hiába, én az ellenzék

szükségét most nem látom oly sürgetsnek, mint sür-

get a mentl elbbi reform és progressio, s azért

másoknak hagyván át az ellenzéki mködést, én tel-

jes ermmel a progressiónak, a reformnak mezejéresovárgok lépni, mit azonban az elleni,ék táborából

teljességgel nem eszközölhetek, mert felforgatott ter-

vezetben én nem tudok részt venni ; annál pedig kö-

rülményeink között nem létezhetik felforgatottabb

tervezet, mint mikor a fejedelem vagy a fejedelem-

nek szent akaratával istápolt kormány lép a reform,

a progressio mezejére, és ezen a végett viaskodik az

egész tisztaságukban, mik nem tartoznak az emberek közönségesviszonykapcsaihoz, tán nem állanak egészen ez alapon ; de hacsalni nem akarjuk magunkat, utoljára bizony a szerelem is el-

hidegül, a barátság is elfásul elbb-utóbb, de még a tisztelet is

elgyengül végre, hahogy a kölcsönös utilisatiónak, magától érte-

tdik nemesb kapcsa nem szolgál a gyarló halandóknak legalább

némi kölcsönleges támaszul.

Többire, én minden netaláni apprehensio elkerülése végett

itt egész ünnepélyességgel kijelentem, hogy valamint én magamatsenki által megvesztegettetni nem engedem, és éber leszek, miképsenki ne mystificáljon, de más részrl szerencsésnek érzendemmagam, ha engem bárki 'S utilisálni kivan és én utilisálható is

vagyok : úgyszinte egy cseppet sem tudok a megvesztegetés mes-terségéhez, mystificálni pedig egyedül azon hiú kevélyeket sze-

retem, kik mystificálhatók ; ámde ha valakit, kivált hazánk érde-

kében utilisálhatónak tartok, és e szerint — mindig feltéve a szó

legnemesb értelmében — utilisatiója után sovárgok is, ez által

nemcsak legtávolabbról sem kivánom becsmérleni t, st ez inkább

legbizonyosb megbecsülésem jele, minthogy én csak annyibantudom becsülni az embereket, s k tulajdonkép csak annyit is

érnrk, mint a mennyi haszonhajthatás van bennük és valóságos

kasznot hajtanak is; és viszont.

PoUtikai pro í^rammtöredékek. 1 3 1

opposltio vele, hogy a reform, a progressió zászlóját

ö ragadja kezébe.

A conservativ táborba jelen körülmények közöttlépni, mint érintem, nincs hrjlamom.Nekem tehát személyemci illetleg ugyan mi ma-

rad hátra most, most miután Magyarországban min-den embernek valamire csak el kellene határozni

magát már?Én tán egy harnadik pártnak vethetném meg alap-

ját? Erre azonban nincs vágyam. Legelsben is nincs

azért, mert ez a conservativ pártot gyengíthetné, milegtávolabbról sem lehet czélom, miután a conser-

vativ párt a kormányt támogatja, politikám f ten-

gelye most pedig a kormány támogatása, s tisztán

áll elttem, mint ezt e röpirat kezdetén érintem is,

hogy hazánkban rainden sarkaiból dül, ha most a

kormány becsületes c^élzatinak daczára, az ellenzék

többségre vergdhetnék fel, mit én mostani körül-

ményeink között egyenesen hazagyilkolásnak néznék.

Legfkép nincs vágyam egy harmadik párt alakítá-

sára pedig azért, ha volna is e mtéteire tehetségem,

mit kereken tagadok hogy van ; mert azon párt, me-lyet én alakíthatnék, egyedül a reform, a progressió

zászlója alatt állhatna, ámde ezt maga a fejedelem

tzte ki, mikor az illetknek a közlegények soraiba

illik vonulni vissza.

Nékem tehát nem marad egyéb hátra, mint szinte

visszavonulnom, s addig míg erm engedi s szol-

gálhatom a hont, szorosan azon új hivatali kis kör-

ben forogni, mellyel legközelebbrl megdszteltetém.Ha volna párt — s ugyan miért nem képezhetné

magát a conservativ ilyessé, miután mondom, és mégegyszer mondani fogom, opposilio és progressió körül-

ményeink között haladási siker-hihetséggel egy zász-

lón nem állhat, egy harmadik pártnak alakítása diver-

gentiáink között pedig igen veszélyes lehetne s ekképcsak annyiban volna tán hasznos, ha kis számra xz-

ducálva, mint egy új tényez a politikai eszmék recti-

132 Gróf Széchenyi István.

ficatiójára szolgálna — ha volna egy párt, ismétlem,

s ugyan miért ne lehetne a conservativ azzá, melysoraiban mustrát tartva, bár meghagyná is zászlóján

a conservativ czímert, ha tetszik, de e fölibe sokkal

kiáltóbb betkkel még ezeket is tétetné :

<(7{eform, progressio nemzeti és alkotmányos vágások-

ban, engeszteldés minden hazafiak iránt, s mindenek

fölött erkölcsi és társadalmi tisztaság)) s ha kivált az

ekkép reorganisált uj testület sokra figyelmeztetzászlójának becsületére is cselekednék mindig: énvalóban azt hiszem, hogy bizony sok becsületes emberállna sorba alája, midn nem tudom, magam is nemcsapnék-e még fel közvitézül!

Honunk pillanatai nemcsak drágák, de én azt mon-dom, már meg is számítvák.

A királyi szék egyrészrl az, mely körül egybc-seregelve menthetjük meg felforgaíástól a hazát, mi-

dn egyedül oly hazafiak egyesülése adhat annakigazi életet s ert, kik elkülönözvén magoktól min-

den szélsséget s túlzást, megalkusznak mindennel,

csak a becsülettel, erénynyel és tántoríthatlan hazafi-

sággal nem.

Egyesüljünk tehát, tiszta szándékú hangulattal s

alkotmányos éberséggel, a fejedelem széke körül oly

testületbe, mely lehett akar, s ekkép sem nem önthideg vizet honunk kifejlett haladási szellemére, mertezt elnyomni többé nem lehet, sem nem tri, hogyaz clfásuít vagy dühösségre felhevült hazaszeretet

ég kanóczot vessen honi institutióinkba, mert hiszen

ily hóbortot bizonyosan sinc nobis el fogna nyomnimás.

A fejedelem s kormányának legjobb czélzatit meglehet zsibbasztani, meg lehet akadályozni. Ehheznem kell sok. Ármányos ész, activitas és egy kis

rossz akarat elég konkolyt bír hinteni bármily jó magközé. — De nagyobbszer, tartós és ingadozás nél-

küli jót teremteni, a fejedelem, a kormány leghatha-

tósb pártfogása nélkül lehetetlen, ne lelejtsük ezt

Politikai programm^öredéiek- \^%

soha ; s ezért elkerülhetlenül szükség, egy ilyféle

(ífüggetlen* testületben egyesülni a fejedelem széke

s annak megbízottjai körül.

Szélsségek soha nem vezetnek czélhoz. S igen

természetesen ; mert ha egy rész mozdulni nemakar, a másik pedig alkudozni nem, ugyan Ichet-e

ebbl elvégre más, mint czivakodás, s innen polgári

háború, s innen de nobis iine nobis?

A megcsontosult conservatívek, honunk azon ante-

diluvianus exemplárjai, kik a világ kerekeit megakasz-

tani hiszik és semmiben nem akarnak mozdulni, éppenoly nagy bnösei honunknak, mint azon kurucz-féle

selenisták, kik a franczia forradalom hseit, vagy tán

Rákóczyt, st honunk apróbb szentelt s martyrait

látszanak venni követésre méltó ideálul, s többet

lakván a holdban mint e földön, csak holdkóros ered-

ményeket birnak hozni c hazára.

Ezen szélsségek, ezen kinövések, melyek egyéb-

iránt egy oldalon napról-napra kevesednek a honban,

más oldalon pedig, noha szaporodásban vannak tán,

de még is egy igen kis fractira reducálhatók, soha

nem engedik, de mindig lehetetlenné fogják tenni a

haza kell felvirágzását. — Honunknak ab incuna-

bulis mindig ez volt baja. Számuk aránylag igen cse-

kély, de azért mégis untig elég, mindennek meg-zsibbasztására, mindennek zrzavarba hozására. Mertegyetlen egy makacs ((Sohamozdi» is képes, mint a

mindennapi tapasztalás mutatja, ezrek vágyát meg-

akasztani ; valamint nem kell több, mit szinte minden

nap látunk, egy-két elhatározott dühösnél, ezreket

intimidálni, s mindenfelé úgy hajtani mint birkát.

Ezektl tehát végkép elibertálni kell magát a ma-

gyarnak, ha üdülni akar.

Ámde erre törvényeink nincsenek. S egyébiránt

kár is volna, ilyféle politikai bnöket, melyeknek

alapja tán sokkal többször «igení> mint «nem» a leg-

tisztább ízándék, törvények által büntetni akarni,

llyesck körül egyedül rectificált nézetek, hazai köte-

1 3 4 Gróf Széchenyi István.

less ég és erkölcsi bátorság segíthetnek, melyeket

ehhezképest mint a politika legnagyobb kincseit,

minthogy egyedül ezek lávolíl hatnak el idegen be-

avatkozást, minden h hazafinak megszerezni és ma-gában kifejteni, legszorosabb kötelessége. Ugy hogymindinkább isolálva leljék magukat valamint a meg-csontosult pangók, ugy a lobba lázba hajtók is

;

és az legyen egész büntetésük Voltaire szerint —^^ ^gy Jansenistát arra kárhoztat, mikép bizonyos

Moliniítának naponként megtisztítsa csizmáit; ezt

pedig arra, miszerint annak minden nap bevigye ren-

desen reggelijét — hogy a két exirem, meiy sehol

nyugpontot nem lel, és saját szk cyklusában semtalálhat fel különös mulatságot, úgy szólván erkölcsi-

leg arra ^egyen kényszerítve, mihezképest például a

communismussal saturált, az engedni nem akaró kc-

véJy olioarchával játszék piquetet; a politikai hold-

kóros pedig tán valami hasonmászó ci:status-quo))-istával

egy barátságos «mariaget»; egy népizgató valami

udvari adulatorral járja el a menüettet; egy haladó

terrorista egy haladni nem akaró terroristával játszék

továbbá écartét; a forradalmi az absolulistával sakkot

s így tovább; s pedig mindaddig, míg becsületes kéz-

fogás, gyakorlati eljárás és ernyedetlen hazafiság által

nem emelkedik ki bajaiból honunk oly magasságra,

melyet vérünk józanul cselekedve bizonyosan elérhet;

mikor aztán az efFéle kártyások, tánczolók és sakko-

zók pro aeterna rei mt noria : vagy valami Kunst-

Cabinetbe állíttassanak ki, vagy valami «honi válla-

lat gyámolítása végette pénzért legyenek mutogatva.

SZÉCHENYI BESZÉDEIBL

a) Akadémiai beszédek

b) Országgylési beszédek

J[) AKADÉMIAI BESZÉDEK.

SZÉCHENYI ELNÖKI MEGNYITÓ BESZÉDJE

a magyar tud. Akadémia 1842. évi november hó 27-én

tartott díszülésén.

(Megjelent külön füzetként e czím alatt : A magyar Akadémia körül.)

Tisztelt gyülekezet 1 Valamint káros, st némi esetek-

ben valódi átok, ha társasági és emberi viszonyinkban

összekevertetnek a szerepek, szintúgy burjánozhatik

csak rósz, st veszély oly intézetekbl, melyek irá-

nyaikból esnek s czéljaikat vesztik. Mert egyedül

tiszta fogalmak alapján fejldbetik ki az emberi jobblét,

s egyedül saját határaik közt szorosan mozgó intéz-

vények érhetik el teljes virágzásukat. — Tiszta fogal-

makat terjeszteni, zavartakat pedig salakjaikból lehe-

tleg kitisztítni szintoly kötelesség tehát, mint szük-

séges minden egyes intézvénynek szoros határit lehet

legnagyobb szabatossággal tzni ki, hahogy a közélet

mezején munkás részt venni bátorkodunk, és több

roszat nem kivánunk életbe hozni, mint jót, és ha

ábránddal be nem érjük, de sikert óhajtunk.

Legyen szabad ez okból, tisztelt gyülekezet, el-

terjesztenem itt, mi lebegett én elttem, és mily czél-

nak elérése után sóvárgott én lelkem, mikor némi

nagylelk elddinknek már rég megpendített útmuta-

tása nyomán, kedvezbb sorsomnál fogva nekem is

jutott azon szerencse: e jelen intézet felállításához

járulhatni némileg. Legyen szabad pedig legfképazért tárni itt fel most keblemet academiánk hivatása

fölött szintén és határozottan, mert — mi t^igadás

í 38 Gróf Széchenyi István.

benne — veszély, nagy reszély fenyegeti még min-

dig st növekedleg fajtánk nyelvét, s ez áital nem-zetiségünket, minél drágább kincsünk nincs, minthogycsak ennek kiemelése, ennek mvelése által léphet

nemzet sajátságos fényében a dísznek fokára, melyvarázskörön kunt tenghet ugyan ember, st gyarapod-hatok is hosszú évek során keresztül, mint napontai a

példa, ámde csak az egy kissé lelkesbnek keble örök-

kén szomjan marad, a lelkileg kitn pedig csak kínos

epedések unalmai közt költi életét. Itt azért ideje,

úgy hiszem, hogy mind azon ábránd, rosszul fékzett

keserség s álfelfogású vitézség ellenére, melylyel nemegy hazánkfia buzgólkodik nemzeti ügyünk körül, kivált

legközelebbi idkben, végre tisztába jjön : oly drága,

de oly annyira kényes kincset, mint nemzetiség, nem-zeti sajátság, némi biztossággal, és a siker némi hihet-ségével mikép lehessen rizni, mikép lehessen ápolni

s növeszteni leginkább, st kirekesztleg.

Midn 1825-ben fennálló académiánk eszméje újra

megpendült, újra mondom, mert hiszen, mint érin-

tem — s becsület azoknak, kiket becsület illet — régelismerték hazánknak némi messzebbre látó már mostelhunyt hivei, hogy nyelvünk körül forogna nemzeti

létünk, és ekkép ennek gyámolílása volna a teendklegaggasztóbbika; sokan, igen sokan nem birták fel-

fogni, a teendk oly hosszú sorából mikép lehetne

épen egy tisztán philologiai intézetet szemelni ki el-legesen, s körülötte annyi szorgalmi, idi és pénzi

ert úgy szólván fecsérleni el, miután, mint álliták;

((Valamint önámításokban, úgy szavakban is untig gaz-

dag volna már a bbeszéd magyar; annyi másban,kivált a természettudományok sokágú mezején ellené-

ben oly szegény, oly szánakozásra méltó szegény,

mikép inkább másra, s kivált erre illett volna emelnihazafiúi oltárt s áldozatot, minthogy a természettudo-

mányok kifejtésébl, és a polgári életre alkalmazásá-

ból háramlik legtöbb mveltség, tudomány és ígyvaldi er a népekre; a függetlenségnek, közszabad-

Jíküdémiai beszédek. I39

ságnak s nemzeti dísznek pedig er volna egyedüli,

valóságos és tartós sarkalata. í — Mások megint, s tán

legtöbben, sejtvén, vagy tán egészen tisztán is érez-

vén, mikép kivételes körülményeinknél fogva, mégis

tán nyelvünk biztosítása volna mindenekeltt eszköz-

lend, átlátták ugyan, mikép nyelvére kellene ügyelni

a magyarnak mindenek eltt, ha élni akar és ekkép

szintén tapsoltak, hogy mindenek eltt oly intézetre

pontosítánk össze csekély tehetségeinket, melynek köz-

vetlen befolyása volna nyelvünk ügyére és ekkép, ha-

bár közvetett, mégis nagy hatása nemzetiségünk ki-

fejtésére; de abban nem láttak czélirányost, hogyintézetünk nem annyira nyelvünk terjes7tése, mint

inkább annak— ha így mondhatni — becsemelése végett

ln felállítva. — «Mit ér s mit használhat oly inté-

zet — így okoskodának megint ezek, — mely négyfal közt és ekkép a világtól és közélettl elszigetelve,

jobbadán csak szókat gyárt, mondatokat simít, beszéd-

köröket illeszt ; mert bármily tökélyre vigye is a nyel-

vet, nemzetiségünk biztosítására és feldicsitésre, bizony

vajmi kis haszonnal járuland mégis, minthogy mind-

addig, míg nyelvünk nem terjed s a palotáktól kezdve,

a lakosok minden árnyéklatin és szinezetin keresztül

általánossá nem válik, mindaddig segítve rajtunk bizony

nem lesz ; nyelvterjeszt tanodákat kellett volna tehát

inkább állítani, mint philologiai tudós társaságot alkotni,

tanítókat képezni inkább, kik elszélesztve a hon külön-

ajkú népségei közt a magyar nyelvet terjesztek vala,

mintsem oly intézetet szerkeszteni, mely egyedül tudó-

sokat egyesít s egyedül szógyártókat nyugpénzel.D

Nyomadékos észtevételek, nem tagadhatni és felette

csábítók; csábítók pedig azért, mert Magyarország,

a mesterség, mvészet, tudomány bármily ágaira ves-

sük szemeinket, valóban hátra, felette hátra van, mi

ugyancsak kevéssel ezeltt alig volt közfigyelem tárgya,

most azonban oly általánosan el ln ismerve, mikép

többek közt nem egy kérdezi azt is magában, tán mégazok sorát sem véve ki, kik az académia felállításához

140 Gróf Széchenyi István.

járultak, vagy azt Icgalábh megtapsolták! váljon nemlett volna-e jobb s czélszcrübb, inkább akármi olyas

másra, mi a gyakorlati életbe vág, például polytechni-

cum felállítására egyesülni, mint annyi kiállító ertkölteni puszta philologiai társaság megindítására, s

kivált, miután, fleg újabb idkben, úgy is annyira

ntt s mindegyre n Magyarországon a szólási visz-

keteg, mintha egyedül a nyelv mködése által akarna

kibuzogni a magyarnak minden energiája, tettre nemmaradván semmi. Mily eset nem ritka; mert ismert

dolog, hogy valami például oly igazgatásnál, hol hatá-

ron túl sokat ülnek, sokat írnak s felszinesbet cselek-

szenek ; hol a törvénycsinálás és egymásra halmozás

már kimerít nyereségnek tartatik, ott rendszerint a

végrehajtás hiányos ; s hol a képzel er gamón jár,

ott az iíél tehetség fekszik, rendszerint porban : úgyszinte kivétel nélküli dolog, mikép az, ki szóval ers,

tettben gyenge szokott lenni ; vagy máskép kitéve : ki

minél többet szól, annál kevesebbet teszen, minthogy

áltálján véve egy bizonyos tehetség túlcsapongó, fel-

csigázott gyakorlata annyira kimeiíti a gyenge embererejét, mikcp aztán mi e kis erbl megmarad, nemelégséges bármi egyébre. Nemzetiségünk pedig, ha

épen nem is megyén hátra és egészen nem is pangó —mi még kérdés — minden esetre oly bágyadtan, oly

észrevehetetlen léptekkel halad, mikép nem csuda, ha

e tekintetben megint szinte sokak eltt az mutatkozik,

mintha valóban oly intézvények érdemlettek volna az

académia fölött elsséget, melyek gyorsabban ter-

jesztek vala nyelvünket, s c szerint ilyesekre lett volna

kötelesség egyesíteni azon ereket, melyekbl tudós

társaságunk támadt.

Igen elérthet ennélfogva, ha sok eltt nem nagy

haszoni hitelben áll pcadcmiánk, minthogy mondoma cselekvési tespedésnek közepette annyi haszontalan

szóvita, szófirka közt, melyben fuladozunk, bizonyára

oly kitn csábbal mutatkozik minden olyan intézet,

mely gyakorlati életre, s az általánosságokból kiemel-

Jfkadémiai beszédek. 141

kedve egyes talpra esett specialitásokra képezné a

magyart, mikép valósággal árnyékba esik academiánk,

ha helyébe például egy életbe vágó polytechnicumot

képzelünk; valamint — ha már nyelvnek tulajdonitta-

tik az elsség — oly intézet is sokkal kecsegtetbbszinben mutatkozik, mely nyelvünket terjesztené, ha-

zánknak legtávolabbi ereibe gyorsabban lövelné, mint

academiánk, mely csak belterjülcg mködik és ekképcsak felette lassú léptekkel s közvetve hat nyelvünk

közönségessé tételére.

Vizsgáljuk azonban a dolgot egy kissé mélyebben.

Mi annál szükségesb, mert valamint akkor, midnacademiánk szülétek, nem egy, mást eszközló, félre

vonó javaslat gördítetett élnkbe, s mi minden meg-mutathatás nélkül szinte csak úgy gyzheténk azok

nagy tömegén, hogy t. i. mi sem mást, mint philologiai

társaságot, sem különbet, mint belterjülcg mködt,állítani nem akarunk, st ajánlatainkat visszahúzni

vagyunk inkább készek : úgy halJik ma naponta innen

amonnan, majd suitonban, majd nyilvánosan, de növe-

kedleg nem egy megbánás, nem egy gáncsolás, hogymégis valósággal csak jobb lett volna valami mást

állítani, mint nyelvészeti társaságot, vagy ha már ilyes-

nek, szinte mintha valami makranczból történt vala az

egész, teljességgel kellé születni, annak csakugyan nemnyelvünk kifaragása s kireszelése, hanem annak ter-

jesztése körül lett volna hasznos mködni, minek mostmár áldott gyümölcseit éldelnénk, holott az academiamár úgy szólván divatból esett. Midn, mondom,most is efféle hallatik, szükség, hogy végre tisztába

jöjjön a dolog, vagy legalább kisértessék meg annaktisztába hozatala, mert ha ily nézet véleménynyé kezdalakulni — s mint látszik, valósággal azzá kezd ala-

kulni — s szalmatúz-alkotta intézetté aljasul academiánkis, hacsak különös testületi szellem, éberség és becsü-

let nem hajtja keresztül minden tagját, minthogy ily

egyeztet, egymást felbátorító zománcz nélkül, vajmi

kevés ember oly szilárd és állhatatos jellem, kivált

142 Gróf Széchenvi István.

honunkban, hol a szapora beleunáí akármibe is oly

közönséges jelenet, az állhatatosság viszont oly nagyritkaság, hogy saját magára hagyatva, a közvéle-

mény nyájas ítélete nélkül st ellenére is, azon lel-

kesedéssel járjon el tisztében, melynek hijával létez-

hetik intézet ugyan és több ideig fennmaradhat, demintegy lelkét vesztve, veszti minden varázserejét is,

s ez által azon hatását, mely nélkül, ha bár él is anya-

gilag, erkölcsileg okvetlen a holtak sorába sülyed.

Hadd mutassam tehát meg, hogy kivételes állásunk-

nál fogva, sem egyéb, sem máskép mköd intézet

nem volt oly sürgetleg napi renden akkor, mikor

academiánk fclállíttaték, mint épen academiánk. S ha

ebben sikerrel jái ok el, úgy hiszem, ismét közméltánylat

tárgyává legyen az; ha pedig ezt megmutatni nem va-

gyok képes, mi felette hihet, mert nem csak tehet-

ségem határzott, de mai felcsigázott állapotunkban

nem nagyon kedveltetik a lassabban ér gyümölcs, s

ekkép könnyen gyanússá tétetik a mellette emelt szó

;

akkor nem igen sokat várhatván a nagy közönségtl,

intézetünk minden tagját ezennel ünnepélyesen fel-

szólítom : legyen azon szent kötelesség érzetében ket-

tztetve éber, melylyel minden tag tartozik, kivált

akkor testülete iránt, mikor a közvélemény künti, stelleni kezd lenni, s öltse magára azon zarándoki ko-

molyságot, mely hivatásának emlékezetét ne engedje

soha is figyelmébl esni, irtsa gyökerestl ki a viszál-

kodás legkisebb szálkáját is keblébl, s melegüljön

szinte kézfogásra, szilárd vállvetésre minden bajtársá-

val, mi nélkül testület még boldog napokban sem igen

ér czélt, annál kevésbbé, mikor borra, st zivatarra

kezd sötétedni az id ; ha pedig e feltételeknek nemfelelhet meg, vagy megfelelni nem akar; lépjen inkább

ki b hagyjon magunkra. — Heterogén szálka ne sértse

egylelkü testületünket, mert ki tudja, oh nagy isteni

távol van-e még tlünk azorí gyászid, s nemzeti éle-

tek mértéke szerint nem borul e szaporábban ránk,

mint gondolnók, mikor csak testiileíiiak fogja tán

Aka'iémiai heszéd*h- 14-5

ereklye gyanánt vagy inkább bágyadtan pislogó lámpa-

ként rizni azon nyelvet, melyet legdrágább kincsé-

nek, nemzeti s függetlenségi alapjának elismert ugyana magyar, de forró vérétl hajtva, halványaitól elszé-

dítve, nemcsak rizni nem bírta, hanem saját lábaival

tiporta el.

dValami gyakorlatira kellett volna egyesíteni ern-ket, olyasra, mi az életbe vág, s nem valamire, mineklegjobb esetben is csak szó és szó marad ered-

ménye. í) — Ugyan úgy? Ámde mibl támad embe-rek közt legtöbb zavar és ekkép legtöbb nyomorú-ság? kérdem. Tán abból, mert szívtelenek, roszak ?

Valóban nem ; hanem legfókép azon felette egyszerokból, mert nem értik egymást. Száz eset közt tán

nincs tiz, hol valami kifejlett bajnak alapját szántszán-

dékos gazság tenné: félreértés, ebbl ered szenve-

dély, ezt követ boszú, s innen folyó g}'ülölet és rósz-

akarat, meg vakság képzi szinte minden emberi nyo-

mornak sarkalatát, azaz, hogy nem értik egymást. Deugyan miért nem értik egymást ? Legfkép azért,

mert az emberi nyelv — s itt egy nyelv sem érdemeltökéletes kivételt — oy kevéssé kiképzett, oly kevéssé

határzott, hogy nem ritkán egyetlen egy roszul defi-

niált szó még a legrégibb jó barátokat is rögtön he-

ves és engesztelhetlen ellenségekké változtatja. Mármost, ha igaz, mikép a közjólétnek, közboldogságnakelérése végett mindenek eltt a zavart és ebbl fakadó

nyomort kellene, valamint a legnagyobb, úgy a leg-

kisebb emberi társaságból lehetleg kirekeszteni és

ennél nincs sürgetbb teend; s ha továbbá igaz, mi-

kép legtöbb zavar és ezt kioéró nyomor, félreértések-

bl ered, melyeknek hibás, természet elleni rendszer

okvetlen következése, akkor, úgy látszik nincs nemzeta szerencse és elmenet oly magas fokán még, mihezképest kedvez körülményei daczára is lehetne valami

józanabbat eszközölnie, mint mindeneket félre téve,

ellegeetn nyelve javítását venni munkába. S úgy van;líiert valamint nagyobbszerü munkát mint például

144- Gróf Sz'hh-^nyi Jstván.

a szemcink eltt épül dunai hidat, csak úgy folytat-

hatni akadatlanul és aránylag könny szerrel, ha, bár

látszólag mily nagy költséggel és idvesztéssel is, min-

den élmunkák ellegesen jól rendezvék, szintúgy

egyedül csak elleges, szorosan meghatárzott definitiók

következésében lehet nagyobb szövevényü fejtegeté-

sek- és vitatkozásokban, aránylag könnyen vagy csak

általában is, czélhoz jutni, t. i. az igazságot teljes

világba helyezni, s ekkép rábeszélni s gyzni. Miokból nemcsak látszólag, de valósággal sem lehet nem-

zetnek sürgetbb és komolyabb tennivalója, mint nyel-

vét lehetleg közel vinni a szoros tudományok szaba-

tosságához ; mert csak oly nyelvvel, mely ehhez leg-

inkább közelít, lehet aiánylag legtöbbet legszaporáb-

ban saját érdeke körül felvilágosítni, a hatalom mind

bel-, mind külviszonyokra nézve pedig ott van, t. i.

azon nemzetnél van — legfkép mai felvilágosult idk-ben, mikor egyedül a való gyzhet, minthogy anyagi

diadal nem gyzelem, hanem elnyomás — hol a leg-

nagyobb számot legszaporábban lehet saját érdeke

körül összepontosítani. Mit aránylag könnyen egyedül

kiképzett nyelvvel eszközölhetni ; és ekkép ennyi és

nem kevesebb felsséget rejt kimvelt nyelv magában.

Minélfogva nem is lehetne most a szabadabb vitatko-

zás századában, egyes nemzetekre, úgy mint a köz-

emberiségre nézve bármi érdekesb, mint oly nyelvnek

szerkesztése, mely, valamint a stenographia bizonyo-

san tökéletesb a közönséges Írásnál, jóllehet még a

stenographia is oly felette nagy javításra képes, úgyhaladná túl mai nyelveinket mind rövidségben, mind

szabatosságban; minek kivihetsége egyébiránt épen

nem ütközik a lehetség szabályival össze és az embe-

riség kifejtése nem egy clfutójának agyán villant már

keresztül, kikrl azt szokták mondani : megelzte nem-

zedékét.

Habár egyedül elmeneteli és hatalomnövcszti szer-

ként veszszük is az emberi nyelvet, az eladottakból,

azt hiszem, elég világos s tán ebben mindenki

Jíkadémiai beszédek- 145

megegyez — Hogy, ha nem legels helyet foglal is

annak kiképzése a nemzetek elmeneteli lépcszetén,

legalább a lehet legfontosabb ügyek közé tartozik

még oly nemzeteknél is, melyek az önfertztetés és

elkorcsosulás undok bnétl menten, saját tisztaságuk-

ban emelhetik fejüket az egek felé.

De ha ez áll és a nyelv kiképzése minden nemzet-

nél a lehet legfontosabb ügyek közé való, bármily

szilárdul és bármily szüzességi fényben álljon is ott

nemzetiség és nyelv: ugyan legyünk szinték, mikép

és mily szinben mutatkozik nálunk magyaroknál, ezen

ügynek sürgets aggasztó léte még? kérdem ; nem épen

oly tantalusi kinok közt-e, mint szélvésszel küzdnek a

révpart, a határtalan sivatagban eltévedtnek menedék,

börtönben sóvárgónak a megszabadulás, a végvonaglás-

ban fuldoklónak leveg; és mind ezeknél több, sokkal

több, becsületvesztettnek a becsület visszanyerése? Ésugyan, tisztelt gyülekezet! nem ily aggasztó szinekben

mutatkozik-e minden elfogulatlan eltt nyelvünk és ezzel

oly szorosan egybefügg nemzetiségünk ügye még mai

idkben is ? Mert mi tagadás benne, nem világlik-e mégmost is oly gyengén és oly bágyadtan köztünk azon

nemzeti életszikra, mely kevés kivétellel nem sokkal

ezeltt egyedül szalmafödelek alatt pislogott vagy ki-

rekesztleg a tudományok szk körére szorítkozék,

vagy csupán mintegy kivételként közhelyeken idszaki

alkalmaknál lobbant fel és innen is egy darabig

egészen ki vala tiltva már? Ámde, ha az egy kissé

elrelátóbb, még ma is remeg nyelvünk és nemzeti-

ségünk sorsa fölött, mikor törvény védi azt és nemegy magyar nézett az elkorcsosulás és önfertzés tük-

rébe már s maga magán eliszonyodva, buzgólkodik

minden módon helyrehozni vagy legalább felejtetni

eldei bneit; ha még mai idkben is remeg az elre-

látóbb, legdrágább kincsünk fölött, mely mindent elér-

het a magyar, nélküle pedig semmit : ugyan kérdem,

tizenhét évvel ezeltt lehetett volna-e ezer bajaink

közt aránylag oly kis tehetséggel akármi czélirányos-

Gróf Széchenyi ]stvin. 11. >0

146 Gróf Széchenyi István.

bat is eszközölni, mint hazánk elhunyt, de a messze

távolba néz híveinek útmutatását követve, csekély ern-ket is ellegesen nyelvünk védelme körül pontosítni né-

mileg össze; tizenhét évvel ezeltt, mikor az 1823-ki

gyászos esetektl felrázatva, aggasztólag kétes jövendborult honunkra ; mikor nyelvünk törvényesítése messzeháttérben azon merész remények képében mutatkozékelttünk még, melyek megvalósítása körül kétségbe

esve, nem egy h kedély törött meg, s nem egy lett

volna annak életbe léptét szivvérével megvásárlani

kész, de elesvén, mieltt ismét élet felé fordulna a

magyar, vigasztalatlan lehelé ki jobb sorsra méltó lelkét

;

mikor, mint az irodalom mezején, úgy a társasági

viszonyok közt, ha nem is fertztetek a magyar nyelv,

a magyar nemzetiség az aljasság bélyegével többé —és pedig ennyire hagyták eldeik sülycdni létünk és

becsületünk ezen drága és oly annyira nemes zálo-

gát 1 — oly divat künti vala mégis a honi hang és

még mindig oly heterogén elem kiképzettcbb köreink-

ben a magyarság — oh hozzuk csak emlékezetünkbe

c kinos napokat, — hogy alig ismerhetett csak hazá-

jára is és rendszerint a távol idegenben volt kényte-

len vélni magát a lelkesb, anyaföldének közepette s

ha ráismert is t szülte földére néha, mint koszorús

lantosunk magyar költje, ki szavakba foglalá mindenh magyarnak szinte érzelmit ; egyedül saját némakeserviben lelhet irt és vigasztalást.

Cselekvési logikánkat, mint sok másban, úgy ebbenis, sokan fel nem foghatják és azért rendszerint külö-

nösöknek, viszásoknak tartják lépteinket. De ily körül-

mények közt - melyekrl azonban csak az ítélhet

méltánynyal, ki eltt nemzeti sajátság, nemzeti egész-

ség, nem puszta hang, s ki önámitás nélkül fel birta

fogni, rothadásnak mennyire indult legyen vérünk

már— ily körülmények közt, nem lehete, oh bizony nemlehete sokat tétovázni, de rögtön parancsolólag mutat-

kozott elttünk — és ehhez nem kivántaték sem külö-

nös ész, sem felette nagy közgazdasági kiképzettség,

Jfki^dé'Tiiai beszédek. 147

hanem egyedül hség — mikép csekély tehetségünk-

kel nekünk is okvetlen nyelvünk megmentéséhez kellé

járulnunk mindenek eltt minthogy a becsületnek tisz-

tába hozatala mindenek elibe és így még a minden-

napi kenyér elibe is való; korcsosulásnak induló néppedig — fkép, ha ennek tudatában él és még semvesz magán ert — becsületet, ha saját nyavalygó

álmaiban nem, bizony, sehol sem lel a világon egyebütt.

Felüdülési nagy kérdésünket tekintve nemcsak ferde

logika után nem indultunk tehát, de kirekesztleg azonegyedüli szerint, melyet valamint becsület, úgy saját

nemzeti fentartás és ekkép a legszentebb kötelesség-

érzet jelölt ki. Egészséges nemzet nem kénytelen

efféle álszínben mutatkozó lépcszet után járni ; kilép-

het az legott, a mveltség bármily fokán álljon, egye-

nesen a cselekvés mezejére, a nyavalygónak azonban

egészség kell elbb, a némának szó, mieltt neki

józan, neki szabad volna, egészséges népek lépcszetit

követni mindenben. S ím ez kulcsa — meit hiszen

nemzetiség dolgában még most is távol vagyunk a tel-

jes egészségtl, st nagyobb mozgalmak közé állítva,

még tán veszélyesb állapotban, mint ezeltt — miért

kever oly és kivált a lelkesb magyar bármibe is annyi

nemzeti fellengzést, miszerint t mind azok, kik állá-

sának titkaiba nem hátának — ugyan magyaron kivül,

de még született magyarokat is ide értve, hány van,

ki erre elég idt s fáradságot szentelt, vagy kinek

erre elég tág lelke volna — oly ábrándteli lénynek

tartják, kivel teljes lehetetlen a gyakorlati élet bár-

mily kérdését is, minden utbólvágás és mellékes tekin-

tet nélkül, egyszeren fontolóra venni és oldani fel.

Ámde ki sokáig élt becsület nélkül és azt visszanyerni

kezdi, részint visszanyerte már, az százszorta féltéke-

nyebb kincse körül, mint az, ki ily erkölcsi agónia

közt soha nem élt. Nem ritkán házsártos lesz ez ok-

ból az, és a megbántásnak de csak árnyékát is véresen

megbszülni hajlandó, ki azeltt igen is hanyag vala

e kincse körül, — Szintígy van a magyar, nyelvével.

148 Gróf Széchenyi István.

nemzetiségével. Hol más nemzet egyedül loyalis ver-

senygést lát, ott közüle legtöbb, kivált most, midnegy id óta minden szenvedelmek úgy szólván elvileg

és rendszeresen felkorbácsoltatnak, elnyomást, utban-

állást, trhetlen sérelmet gondol észrevehetni. Midnmás nemzet — jó egészséofí emberként, ki sem öltö-

zetérc, sem eledelére nézve tulgonddal nincs —egyedül a dolog jósága után hajol, nem igen aggód-

ván, mily oldalról s mi formákban j az ; addig a

magyar mindent, a legnagyobbat úgy, mint a leg-

kisebbet, magyar köntösbe akar ölteni és mi nemebben jelenik meg, már gyanús eltte. Míg más nem-zet, imáiban az egek uránál gazdagságért, hatalomért,

vagy erényért és bölcseségért esdeklik, hadd árassza

a menny ezeket fajtája fölött el, azalatt nem egy buzgómagyar térdre esve azért sóvárog az egek felé, bár-

csak a magyar nyelv válnék általánossá; és annyira

megy, tisztelt gyülekezet, e féltékenység, mikép mégtestületünkben is — és nem hiszem, hogy csalód-

nám — tán a nagyobb rész tisztán fel nem fogva az

emberi szózat legdicsbb czélját : lelkünk legmélyebb

érzelmit lehet legvilágosban tárhatni ki, épen oly

mértékben örül az új, habár homályosabb kitételnek,

legyen csak magyar, mint a legvilágosbtól kész meg-tagadni a honosítási, ha idegen. — Ennyire emeli

tán legtöbb tagtársunk, nyelvünknek nemzetiségünk

kifcjlésével egybefügg szepltlenségét annak gazda-

gulása fölé, ennyivel magasbra a szüzesség rideg ideál-

ját mind azon bségnél, gazdagságnál és ebbl folyó

uralkodói hatalomnál, mely Minerva minden lelki tehet-

ségének tárt agyából háramlanék ránk.

És szintígy emeli a lelkesb magyar megint a ma-

gyarság külszinét is nem ritkán magasbra, mint a dol-

dog velejét, ha idomuk nem magyar.

De ugyan mit mutatnak és minek jelei mind ezek?

Tán aggasztó symptomák, láznak kitörései, mikor hagy-

mázra hevül a vel s minden eszméket összekever,

vagy tán a végvonaglás kapkodásai már? Korántsem;

^katiémiai beszédek 149

st épen ellenkezleg nemzeti életernknek kezes-

ségei, hogy t, i, vérünk jobb része a megsemmisülés-

tl visszaborzadva, nem csak mindazon öldökl méregellen, melyet nemzeti testünk magába szítt, küzdenielég fogékony, hanem az élet egy javát, egy kéjét

sem hajlandó félelembl magába venni, ha nem viseli

a honi színt, csakhogy idegen elemektl még inkább

elszédítve, minden nemzeti sajátságiból kivetkezve, nedljön örök enyészetbe. Nemcsak nem érdemel e fél-

tékenység ennélfogva gúnyt vagy épen szánakodást,

melylycl még született magyarok részérl is — óh szé-

gyenteli vakág — oly sokszor érintetik ; st még csak

tévedésnek sem lehet nevezni azt; minthogy egyedül

nemzeti hségben veszi eredetét, azon szent hazaBui

lelkesedésben, mely ha nem is erény, mint sokan állít-

ják, hanem egyedül csalódás, mégis a legszebb eré-

nyeknek senkitl soha kérdésbe nem vett alapja és

az emberi ábrándoknak, habár nem leghasznosbja is,

minden esetre legnemesebbike s melynek legalább mi

magyarok köszönhetjük, ha eddigelé minden jellem

nélküli szolga gyarmattá nem sülyedtünk. — Üdv nek-

tek s áldás rátok ez okból ti hívek, kik ily érzelmek-

tl, ily lelkesedéstl hevítve, h kebellel rködéteknemzeti leiünk fölött, mikor az már hajszálon függött.

Titeket illet a legdicsbb polgári koszorúi : mert havajmi derék tett is sikeresen szembeszállni a halál-

lal, vagy ennek karjaiból kiragadni embertársat, meny-nyivel derekabb még a végveszély óráiban egy egész

népet megsemmisüléstl óvni meg. Igen, titeket illett

az örök dicsség, midn mi újabbakra, kik legnagyobbveszélyeitl megmentve vettük át nemzetiségünk ügyét,

s kikre hasonlíthatlanul kedvezbben fordultak az idk,azon szent kötelesség szállott: meg nem rontani ot-

romba kézzel, st mint szemünk fényét, mint lelkünk

üdvét, óvni minden hátraeséstl s ápolni ernk szerint

azt, mit annyi veszélyek közt egyedül a leghbb, leg-

gyöngédebb anyai kedély birt megmenteni, minthogyegyedül hasonló érzelem, hasonló türelem háríthatja

> 5© Gróf Széchenyi István.

el a magyarnak végenyészetét ezentúl, is és egyedül

ezekben rejlik azon feltámadási életszikra és er, melyfajtánknak jövendt igér.

Nemcsak ócsárlani nem fogja a nemzeti üdülésünk

szövevényébe mélyebben tekint, ha köröm szakad-

táig küzdünk nemzetiségünk ügye fölött és e kérdés

körül semmiért a világon alkura nem lépünk, bár a

legfényesb csereajánlatot soha el nem fogadjuk ; stdicsérni vagy legalább becsülni fogja a lelkületet, mi-

dn honunknak azon, fájdalom ! nem kis számát —mely álneveléstl, idegen iránytól elferdítve e lelkü-

letet tudja mily ábrándnak nézi és üdülésünk e nyel-

vét nem érti, felfogni nem képes — ha meg nemszánandja is, meg nem vetendi is, legalább soha azon

forrásnak, melybl a magyar új díszben kiforrjon és

soha azon alapnak, melyen a magyar nép nemzetté

alakuljon, bizonyára tartani nem fogja. És valóban, itt

ideje már, felvilágosítani, vagy határozottabban mondva:azon régóta ft talppal cserélt és így hevert eszmét

helyreállítni elvégre, hogy korántsem az a szánako-

dásra, megvetésre, kikaczagásra méltó magyar, ki vé-

réhez, fajtájához hü, mégis ezen méltatlanságnak vala

és van kitéve, azért, mert külföldi csín és nyelv nemékesíti t, hanem megfordítva egyenesen az érdemié

szánakodást, megvetést és kaczajt, ki — mert nem-zeti hség helyett némi külföldi elsséget öltött ma-

gára kiváítságilag — ezer méltatlansággal érinthetni

gondola és gondolja honfitársát büntetlen.

Ámde azért, tisztelt gyülekezet, mivel minden két-

ségen túl egyedül azon féltékenység és soha meg nemtörhet lelkület alapján fejldhetik nemzeité a ma-gyar, melynél fogva lelkesbje mindent alája rendel a

nemzetiség angyalának, azért korántsem következik

még, hogy ezen féltékenység, ezen lelkület, jóllehet

csak ezekben rejlik feltámadási ernk, nemzeti kifej-

lésünk alapjául is szolgáljon okvetlen ; nem, de csak

még az sem következik, valljon e féltékenység, c lel-

kület nem fogja-e sirba dönteni a magyart, mint pis-

Jtkadémiai beszédek- > 5 i

logó élete maga magától aludt volna el ; s pedig nemkövetkezik azért, mert valamint például az er sem

áraszt mindig áldást, st nem ritkán átokká fajul, jól-

lehet er az egek legbecsesb adománya és minden

élet ebbl buzog; szintúgy ront a legszüzebb félté-

kenység, a legszebb lelkület is kimondhatlan többet,

mintsem használna, st még a legigazságtalanabb gyil-

kossá is válhatik, ha mértéken túl csapong és szenve-

delemtl hevítve, maga ellen bsziti a visszahatás kér-

lelhetlen boszuját.

Legyen szabad ez okból, tisztelt gyülekezet, ezen

még hosszabbra terjed eladást, mennyire a kérdés

életbe vágó léte engedi, lehet rövid vonásokban

azzal folytatnom : mikép lehet — saját, tán hibás,

de szinte felfogásom szerint — legbiztosabban, sttán kirekesztleg nemcsak enyészettl megóvni nyel-

vünket és nemzetünk ezzel szorosan egybefügg létét,

hanem szilárd állást is szerezni mindkettnek a nagy

világ szinpadán.

((Praeparandiákat kellett volna állítni, inkább köz-

vetlen terjeszteni a nyelvet, mint ennek becsét, mél-

tóságát és ez által a nemzet legdrágább kincsét emelni.

>

De ugyan feleljünk egyedül azon egyszer kérdésix,

mely körül forog a csalódás és nekem legalább úgy lát-

szik, mintha rögtön le kellene esni a legvakbuzgóbb

szemeirl is a fályolnak, hogy valljon ; ha valaki ma-

gyarul tud magyarul beszél, innen következik-e, mikép

neki ezért már magyarrá is kellett volna átalakulnia?

Mert ha így, ám akkor fordítsuk legutolsó fillérünket

minden tétova nélkül nyelvmesterekre, st legyünk rög-

tön magunk is mind azokká, hadd tudjon csevegni ma-

gyarul az egész világ, s meg lesz mentve s feldicsítve

fajtánk. Nyelvet, nemzeti sajátságot, ily felette könnyszerrel azonban, én legajább úgy hiszem, még csak

biztosítni sem lehet, s annál kevesebbé szilárdabb s

tágabb alapokra állítni ; minthogy — és itt különös

figyelemért esedezem — a szólás még korántsem érzés,

a nyelvnek pergése korántsem dobogása a szívnek és

1 5 2 Gróf Széchenyi István.

ckkép a magyarul beszél, st legékesebben szóló is,

korántsem magyar még.

Ki nem látja itt a különbséget és ki azon elfogult,

ki eltt nem világlanék tisztán fel, mily ezer sajnos

tévedések közt botorkál oly sok magyar e lehet leg-

fontosb ügyünk körül.

Csüggedni érzem ermet, tisztelt gyülekezet és te-

hetségem parányiságának tudata görcsbe vonja keblem,

midn ezen oly felette kényes életkérdés taglalásába

bocsátkozom, mi már ezeltt is nem egy ízben tör-

tént, noha siker nélkül ; s pedig kivált, mert vala-

mint — tudom — nem egy capacitás saját vallomása

szerint nem bir a dolgok mélyébe hatni, mieltt gon-dolatainak szót tudna találni, úgy én korlátozottabb

tehetség, megint gondolatimat nem vagyok képes min-

dig szavakba foglalni, fkép ha annyira áradoznakbelsmben azok, mint a jelen oly felette fontos kér-

dés körül.

Axiomatisztaságban vélem látni érzetem kirekeszthelyességét; midn más részrl tapasztalni vagyokkénytelen, hogy hazánknak még leghbb fiai s leg-

kitnbb tehetségei közül is többen, mintha nézetemcsalódás volna, felette kevés kivétellel mind más, stépen ellenkez utakon járnak azon czél felé, mely-

nek eléréséhez szintúgy s oly szintén kötöm én is

fajtánk megmentését és egykori feldicsítését, mint,

teljesen hiszem, k. Egyeztet, közép utat ez eset-

ben pedig nem látok. — Mily kínos epedések közt

nézek én ennélfogva nemzetünk jöv sorsának elébe,

kiki elértheti, ki fajtámhozi hségemben bízik, mint-

hogy vérünk egy részét nemzeti ügyünk fölött mégmindig halálos fagyban szenderegni látom és esküdni

mernék, hogy bizony ez, sem megmenteni, sem ma-gasbra emelni nem fogja a hazát; midn más részrl

azon irtózatos kép áll elttem - és itt lelkemet mer-

ném rákötni, hogy e kép nem tünemény, hanem való-

ság — mihez képest mind azon gyönyör érzelem és

szent lelkesedés, mely hazánknak, hála az égnek!

akadémiai beszédek- i 5 3

számra mindig növeked h fiaiban buzog, s mi a

legnagyobbnak, legdicsbbnek lehetne apadhatlan for-

rása, nemcsak nem fogja magasbra emelni, de mégcsak biztosítni sem a hont, st egyenesen meggyil-

kolni azt elbb, mint gondolnók, ha, mieltt kés,legalább vérünk jelesbjei nem okulnak azon mester-

ségben : oly drága, de oly annyira kényes kincset,

mint nemzetiség, nemzeti sajátság, némi biztossággal

és a siker némi hihetségével mikép lehessen rizni,

mikép lehessen ápolni s növeszteni leginkább, st ki-

rekesztleg.

Mint fentebb bizonyítám, senki nálamnál tágabb

kört nem enged azon féltékenységnek, mely nemzeti

hségbl eredve, bármit is nemzeti színbe ölteni vá-

gyik. Ha jobban buzog a magyarnak vére, mint akárki

másé, honának puszta említésén is ; ha már menyekberagadtatni véli magát, mikor a magyar hölgynek ez-

eltt oly sokáig néma ajkán a nemzeti hang zenge-

dez ; ha életét koczkára bocsátani kész, mikor vére

mentjét csak megkarczolva is gondolja : mind ez, jól-

lehet sok által még most is egyedül nyavalyás kitö-

résnek tartatik, felette helyes s vajmi örvendetes jele-

net, mert ez egyedül a visszatért becsületérzés és a

magához h ernek eredménye, s csak ebbl pezsg

élet és fejlik jövend. Ennélfogva még a kelleténél

többet tenni buzgó fiatalság tulzásit is némileg meg-

bocsáthatóknak tartom ; mert ki szegheti szárnyát az

élet tavasz korában azon lelkesedésnek, mely eget kér,

hol megégeti ugyan néha magát, melynek híját azon-

ban fiatal kebelben semmi a világon nem pótolhatja

ki ; mert az isteni szikrának n'ncs surrogatuma. S jaj,

százszorta jaj azon fiatalnak, kinek lelke testében min-

dig megfért.

Férfitl azonban többet lehet, többet szabad köve-

telni s kivált olytó!, ki vezeti szerepre emelkedik.

De itten búba merül lelkem, mert én legalább, felette

kevés kivétellel, alig ismerek egy valóban buzgó ma-

gyart is — és ezen szinteséggel tartozom szent ügyünk-

154 Gróf Széchenyi István.

nek, melynek minden személyes tekintetet alája vetek—ki, bármennyi sz haj fedné is fejét, bármily tapasz-

talás és életbölcseség redzte volna is egyébiránt vele-

jét, mint elmetévedett, ha rögeszméje (fixe Idee) pen-dítetik meg, többé-kevésbbé ki ne vetkeznék a köl-

csönös méltányosság, st az igazság szabályaiból is

némileg, ha nyelvünk s nemzetiségünk ügye kerül sz-nyegre. Ily alkalomnál a leghidegebb vér elragadta-

tik, a legélesebb látású vaksággal van verve és a kü-

lönben legméltányosb, legigazságosb is, hajlandó felej-

teni, st néha valóban egészen is felejti az örök igaz-

ságnak soha nem változó még azon legels szabályát

is — melyet egy alkalommal sem volna szabad szem-bl szalasztani — miszerint másnak soha olyat ne

tégy, mit tle sem fogadnál örömest. S annyira megyez elfogultság, ezen felingerült állapot, mikép minden-

napi eset, kivált mostani, a természetesen túl mégmesterséggel is felcsigázott napokban, épen azok ki-

keléseit és gyanusításit hallani legsértbb változatok-

ban, ha más ajkú, egyenesen csak példájukat követ-

vén, önvére mellett buzog, kik legcsiklandósbak saját

nemzetiségük körül. Valóban szomorú, szívrepeszt

látvány. Boszútlan egy hajszáit sem enged fején csak

érintetni is és ez helyes : ámde mást üstökénél ragadni

hajlandó és ez is egyes viadalban vagy verekedésnél,

mikor ember áll ember ellen és anyagi er s állati

bátorság határoz legtöbbet, felette helyes lehet; nem-zetnek békés újjászületési mködésében, azonban, ha

nem is gyávaság, valóban felette nagy bn és a leg-

kimélbb kitétellel minden esetre nem kevésb, mint

szánakodásra méltó, maga magán uralkodni nem tudó

pajzánság; melynek, tisztelt gyülekezet, ha a mélyeb-

ben gondolkozók tnpintata és általán véve a nemzetsúlya, mieltt kés volna, féket, zablát nem vet: bi-

zony mondom, a magyar nem /t'í;^, mint azt többen

oly gyönyörtelien álmodánk, de rövid id múlva egye-

dül a négy bet : volt, fogja illustrálni valahai létét

;

s pedig mert a nemzetek békés átalakulási mködé-

Jlkadémiai betzédeb. 155

seben, mikor minden, bár a legkisebb erszak is ellen-

hatást és egyetlen egy igazságtalanság ezer megbo-szulót szül, semmi nem gyz, mint egyedül lelki fel-

sbbség és az örök való.

A kérdés — hogy t. i. kirekesztleg csak egy módáltal biztosíthatja a magyar nyelvét és ezzel elválhat-

lan nemzetiségét — elttem oly egyszernek, oly kéz-

zelfoghatónak mutatkozott mindig és mutatkozik mais, mikép soha nem tudtam eléggé bámulni és bámu-latomból ma sem tudok kivetkezni, honnét jöhet az,

hogy én e kérdés körül úgy szólván, isolálva lelem

magamat.

Sokszor tölték legfeszültebb elmélkedésben napo-

kat, éjeket ez életkérdésnek tisztába hozatala iránt;

mert tudja az ég, könnyelm, hirtelenked, nemzeti

újjászületésünk szent ügye köri soha nem voltam.

Kétkedtem, epedve habzottam, szigorún vetek magam-mal számot, hogy vájjon — mert vérem hidegebb,

béketürésem több — tán nem szeretem annyira hazá-

mat, mint kik mindig forrnak, lelkesedéstl egy húzóm-ban áradoznak; vagy hogy tán nincs annyi bátorságom,

mint azoknak, kik mindenben az oroszlán szerepét

játszani hajlandók ; vagy hogy végre tán hiúsági visz-

keteg, különczködési szesz, vagy épen megcsontosult

makacsság homályosítják nézetemet, minélfogva nemtudnám helyeselni, st egyenesen kárhoztatni volnék

kénytelen azon utat, melyen, felette keveset kivéve,

mint mondám, a legnagyobb rész, külön árnyéklatok-

ban ugyan, st hazánk némi legkitnbb capacitásai

buzgólkodnak közelítni azon czélhoz, melynek elérése

saját szívemnek is legforróbb vágya : fajtánknak t. i.

nemcsak biztosítása, de egykori feldicsítése is. Azon-ban soha nem tudtam s most sem tudom magamat e

kérdések körül hibáztatni ; és ekkép vagy velm beteg,

vagy azok nézete hibás, kik véleményemet nem oszt-

ják. — S most lássuk

:

A magyar mélyen aludt. E közben' nyelvét felejté,

nemzeti színét veszté. Sok azt hitte, nem eszmél már

I 56 Gróf Széchenyi litván.

fel többé s el van olvasztva. De a magyar felébredt

;

mily halovány színben, mily torzalakban, kiki eltt

ismeretes. Alig van nemzetek közt ily iszonyatos

példa. Sok ezt azonban fel sem vette, st ál fényében,

mint Armida kertjében, még tetszett is magának.

Többnek azonban türhetlen volt az önmegismerés e

keser képe, ámde er nem szilárdítá keblét ; két-

ségbe esett s magára hagyta a hont. Voltak végre

olyasok, kik dagály s szélvész daczára nem gyengül-

tek cl, s férfiak maradtak a veszély óráiban. — S ismét

élet felé kezdett fordulni a haza. Oly hervadólag

tengett azonban szerencsétlen vérünk, hogy lehe-

tetlen vala, mikép mi újabbak folyvást pirulván fej-

letlen, aljas létünkön, az elttünk, oly ragyogó pél-

dák útmutatása szerint, ne ébredeztünk volna azon

szent kötelesség érzetére, hasonlólag járulni h kebel-

lel köz anyánk ápolásához. És e nemes érzet nttönntt, s hála a nagy Istennek, már oly szép gyökereket

vert, mikép a legszebb virágzásnak bizton elébe tekint-

hetni, hahogy a visszahatás felhszakcidása nem sodorja

azokat ismét tstl ki. Ámde itt a baj és a veszély

aggasztólag mutatkozik.

Az ujabb kor, buzogva a legszebb lelkesedéstl s

vágytól : minél elbb ragyogni a nemzeti egészség

fényében, nem birta szellemdús hevében felfogni, hogyjavulási lépcszeíünk okvetlen csak halk lehetne, mert

sülyedésünk sem vala rögtöni ; felejtvén e fölött : nem-zeti tekintetben mennyire javultunk legyen már, el-

iszonyodott csigalépteinken s fajtánk más nemzetekhez

képest még mindig oly alacsony állásán. S így ln,

hogy legtöbb magyar vak hevében úgy jutott azon

tévútra, melyhez képest magán kívül keresett segítsé-

get, valamint a hullámokkal küzd is, ha magában nembízik, mindent megragad, mire csak kezét teheti. C(Jaj,

mily kevesen vagyunk — így sopánkodának — lehe-

tetlen, mikép ennélfogva a roppant számú német- és

szlávban cl ne olvadjunk ; terjeszteni kell tehát a

nyelvet s nemzetiséget mindenek eltt.í És ez

Jlkadémiai beszédek. 157

felette helyes, csakhogy a mikép körül forog a siker,

minthogy nem minden modor vezet czélhoz, st a

mostan divatozó attól egészen eltávolít. Engem soha

nem ijesztett csekély számunk, de fenmaradhatásunkért

annál ersebben rettegtem mindig, azon okból — s

ezt ki kell végre mondani — mert fajtánk anyagi

mint szellemi léte oly felette könny. Itt a baj, és essünk

át elvégre az önmegismerésnek ezen legkeserbb ada-

gán — mert csak ez után javulhatunk teljes egész-

ségre — mikép t. i. nem a mennyiség, hanem a min-ség a szellemi ernek sarkalata s e szerint épen nemazért forog veszélyben létünk, mert kevesen vagyunk,

hanem mert súlyunk oly parányi. És ezt sok magyarsejti és azért tüzeli saját magát s másokat törhetlen

bátorságra, mi felette dicsséges, csakhogy itt megint

más csalképzetbe bukik, mi annak jele, hogy ha fel-

ébredett is már nagy száma, azért mindnyája koránt-

sem ábrándult ki még ; s a multat a jelennel s Magyar-ország azeltt és mostani bajait összekevervén, oly han-

gulattal ül lovára most is, mintha jelenleg is törökkel

vagy francziával kellene vivnia, észre sem vévén, hogyaz nem kontyos, se nem veres sipkás, kivel dolga

van, de egyenesen a civilisatió, melyen kard nem fog,

s mely eltt a legtündöklbb vitézség is térdre esni

kénytelen. S ugyanis a bátorság több árnyéklatu. Vant. i. olyas, mely mindent megrohan és még az ágyu-

szájtól sem fordul el : meg van olyas is, mely kitürni

tud s minden handabanda ellenére bevárja az alkal-

mas idt, meg a polgárok hevével szembeszállni s hir-

telenkedésünknek gátot vetni kész. Mindkett magahelyén arany. Sok azt hiszi : az elsben több anyagi

tán állati vegyület, a másik nemben ellenben több

lelki vegyület van, s hogy az elsvel birok e földön

rendszerint — s legtöbb esetben a nélkül, hogy tud-

nák — gép gyanánt szolgálnak; midn azon másik

nem bátorság tulajdonosai viszont rendszerint a gép-forgatók. Már ez bármikép legyen is, tagadhatatlan

marad, hogy azon katonai bátorság, ha úgy nevez-

158 Gróf Stéchenyi István.

hetni, melyhez képest a hs bái'minek is neki rohanni

kész, mit egyébiránt egy pohár pálinka, mint tudva

van, igen elsegít, még korántsem elég oly szövevé-

nyes s rendszerint oly hosszadalmas munka sikeres

folytatására, mint egy egész nemzetnek ujjászületési

mködése, hol az enthusiasmus ritkán használ, a hóbort

pedig mindig árt, de egyedül a józan, a kiábrándult

felfogás és kirekesztleg csak az összevet s kiszámító

felsbbség gyz.A nagyobb számban vélnek lelni üdvöt — boldog

isten! — mintha bizony például 30 millió barbár nép-

ben több magához vonzó, több magához olvasztó

varázs volna, mint bármily kis számban is, ha ez a

civilisatió kincsétl felcsordul. Ha ökölre, botra kerül

a dolog, akkor megengedem, a nagyobb számban az

olvasztói varázser, a felsbbség. De csak háborúbansem mindig, mert a néhány macedoni bors megtöri a

számtalan persa borsót és a kis számú hellén dicsíti

fel Marathon síkjait ; még csak háborúban sem min-

dig s hát minél kevésbé még a lelki tehetségek sza-

bad súrlódási mezején, s kivált mostani századunkban,

mikor az erszak elbb-utóbb egyedül saját magánakássa sírját. De hs egyenl körülményileg a nagyobbszámban a nagyobb er, mit senki nem tagad, ugyanazt hisszük : nemzetiséget csak úgy rákenhetni bárkire

is, ki épen kezeink közé jut, mint például meszet

falra, vagy mázat fazékra ? És azt hisszük : parancs

már elégséges, hogy valaki nemzeti sajátságából kivet-

kezzék? Ugyan mi magyarok türnk-e ezentúl — ezen-

tál mondom, mert egyszer már majdnem hogy meg-tették rajtunk és igen is engedelmesek lettünk — tür-

nk-e, mondom, ha bármily h italom akarna is minket

úgy minden legkisebb czikornya nélkül saját mintájára

kaptázni, kivált ha e minta felette messze fekünnék a

íökélyesbll s vájjon engedelmeskednénk-e oly parancs-

nak, st még oly törvénynek is, mely ha nemzeti ht-lenséget egyenesen nem követel is, sokak alkalmazása

és kivált tartalékgondolatja által mégis zsarnokká vál-

Jlkademiai beszédek. 159

nék? Azt remélem, azt hiszem, még akkor sem enge-

delmeskednénk, ha frl fre mind megegyeztünk volna

ily szabályban, s annál kevésbbé, ha ez nem történt

vala így; mert c világon elidegcníth étlen sajátok is

vannak, miket tilos áruba bocsátani, mi ugyan nemegy hazai reformátornak peng ajkán, vajmi sok eset-

ben vajmi pompásan, csakhogy rendszerint vagy nemoly sajátokra alkalmazva, mint például: becsület, erény,

nemzeti hség s több efféle, miken valóban soha és

semmi esetben túladni nem szabad ; vagy egyedülsaját érdekcinket méltatva, másokéit azonban régi, denéha néha mégis feltn Döbrögi-szellemben, fity-

málva, st gyanúsítva.

Mondják ugyan, hogy törvényeink nemzeti nyel-

vünk ügyében semmi ilyest nem követelnek. És ezt

tudom, mert törvényeink egy hajszállal sem rendeltek

többet, mint hogy a holt latin szó helyébe az élmagyar lépjen és a közigazgatás nyelve azon faj nyelve

legyen, melytl nem csak az ország vévé nevezetét,

hanem mely az alkotmányos létnek is törzsöke. Minélsemmi sem lehet igazságosb, méltányosb. És ha szo-

rosan, de valósággal szorosan és nemcsak önámítgatá-

silag, ennél marad a magyar, és ha nem fénylik is

legkedveltebb, legnagyobb divatú színben még — mi

egyébiránt semmi esetre nem lehete néhány rövid

évek gyümölcse, mert hiszen kifejlett nemzetiség nemrögtön term növény — vérünk legalább nem áll a

maga ellen felbszült szenvedelmek aggasztó veszé-

lyivei szemközt, úgy, mint ma, mert hiszen: ([Nem-zetnek fentartási, kifejtési küzdelme, hahogy másbanis méltányolja azt, miért maga vív, oly gyönyörteli,

oly dics látvány, mikép nincs a világon oly aljas

kedély, oly durva kebel, melyet ily jelenet szinterokonszenvre ne melegítnei) ; midn viszont nem lehet

semmi borzasztóbb, elidegenítbb, mint fuladás közti

kapkodót látni, ki, ha feleszmélne, saját erejével ment-hetné meg magát, de e helyett más életébe kap s vissza-

lökve elsülyed.

i6o Gróf Széchenyi István.

És most kérdem, s hazánk f heveseitl kérdem

:

ugyanannál maradtak-e, mit a törvény parancsol, t. i.

hogy a latin szó helyébe lépjen a magyar, vagy kalan-

doztak-e ezen határon néha túl? Régibb intézetek s

egyesülések körébe, hol nem magyar volt a szó, mert

alkotóik sem valának magyar ajkúak, ugyan nem tolta-e

a magyarság magát itt-ott máról holnapra ervel be?Némi gyülemben, némi vigalomban— oh boldog Isten,

nem gyermekek vigalma-e ez? — nem ln-ea magyarkedvéért — igaz, csak kisérlet végett — kiküszöbölve

gyakrabban minden egyéb nyelv, mint mirigy? Ugyanhány szent szónoklat nem vala elvileg s parancsra

intézve magyar nyelven oly hallgatókhoz, kiknek tized-

része sem veheté be azt lelki táplálékul ? Bár a leg-

kisebbe, mi idhiány és szövevény miatt máról hol-

napra magyarrá át nem alakulhata, ugyan nem furta-e

magát be a magyar nyelv nyakra-fre s ha erre gyengevala, magas goliátként nem hangoztatá-c nemzcthoszulói

haragját a nyilvánosság nem egy orgánuma? S hánylenézésre, hány méltatlanságra adott alkalmat az, ha

valaki az elmezavar ez árjától mint lelketlen törzsök

nem hagyá magát egészen elsepertetni e hazában, hol

épen azok részérl hallatik nem egy fellengs szó

:

a kitürni-tudásról, az emberi méltóságról, a szabad-

ságnak boszú nélkül fertzhetlen létérl stb., kik ily

zsarnok jágok, ily rögtönzések f papjai^ S ugyan e

mindent egyszerre elárasztani akaró magyar hév nemnövekedett-e már annyira, hogy az, ki elég bátor

bármily szerényen is emelni szavát, mintha egy kis

kímélet, egy kis béketrés, tán messzebbre vezetne és

jobban érlelné a hazai növényt, mint a most divatban

lév azon szünetlen korbácsolás, melynél sok még a

kancsukát sem tartja roszabbnak, ugyan nem növeke-

dett-e, kérdem, e túlhév már annyira, mikép az, ki

ily alakban látja a dolgot s bátran fel is szólni mer,

ne legyen kitéve, a rósz, a gyáva hazafiság, st a

hazaárulás legémelygetbb piszkaival is azok részérl

minden változatokban bemocskoltatni, kiknek — mint

Jlkadémiai beszédek. i6i

mondják — minden csepp vérök a kölcsönös méltány-

lat és az egészen szabad elmesurlódás elve mellett bu-

zog, s kik a gyanúsításnak komoly ellenei?

Az elhozott viszketegek, melyek — megenge-dem — jobbadán a legnemesb, csakhogy egészenmég ki nem ábrándult kedélyekben veszik eredetüket,

azonban áltálján véve oly csekélybe vétetnek — t. i.

a magyarok által, és mert hiszen nem magyar törvény

elleniek, és itt lappang a bökken, hogy t. i. fél és

biró egy kalap alatt áll és a méltánylat, loyalitás és

bölcsesség törvénye még vajmi sokat tilt, mit a ma-gyar törvény nyilván nem ellenez — mikép, minthaMátyással valóban kimúlt volna Magyarországból az

igazság, legtöbb fel sem foghatja, mi nagy megbán-tást és sérelmet lelhet mind ezen kicsiségekben (II)

a más vér, a más ajkú ; st nem egy magasztos lel-

ket, nemzetönállási ábrándiban bona fide még bámulis : egyenesen kegyelemnek miért nem veszi mind azt,

például a szláv, mit érette és vele tenni szándoklanak,

és ha kelleténél hevesebben védi vérét, miben annyi

magyar szintúgy hibáz, s sokszor vajmi ers példával

jár el, mert mindennek megvan saját határa, ezt neki

korántsem bocsájtja meg, de midn oly gyanún szinte

dühre hevülve, és méltán, melyhez képest valaki róla

azt mondaná : eMinden, mit véredért teszesz, csak

ürügy és a közbirodalomtuli elszakítás lappang keb-

ledbenD, sarkán fordul, és keleti komolysággal — s

hozzá lehet tenni, keleti igazságszeretettel is — min-den lelkesedését csak ürügynek mondja, és a legocs-

mányabb czimborasággal kész vádolni t. — Ugyanférfiúi, lovagias-e ez, s hozhat-e áldást ?

Ámde isten eltt mind azon kísérletekben, melyek-

kel a túlhév vérünket terjeszteni és ekkép nemzeti

létünket biztosítni buzog, nem kénytelen-e látni Ma-gyarországban minden más ajkú — s kérdezzük megket, hadd szóljanak k — sokkal többet, mint a

magyar nyelv törvényesítését ? Legyünk végtére igaz-

ságosak. Mert valóban az emberi nemre is mindin-

Gróf Széchenyi Ittván. i] J)

162 Gróf Széchenyi JstvJn.

kább rávirrad a mennynek azon napja, midn egyedül

az igazságosak hazája fog gyarapulhatni. Álljunk he-

lyökre, ugyan ki hagyja csak hajszálát is kirántatni

erszakkal, ellenszegülés nélkül ; mi nagy csuda tehát,

ha vérük túlbuzgói még a törvény ellen is szegülnek ?

Mi nagy csuda, mondom, minthogy eldönthetlen, min-

denütt s mindenkor tapasztalt tény — melyet nemhagyhatni ugyan helyben, mely azonban mindenütt

így fejlik ki — bogy minden törvény, melynek alkal-

mazása szellemi körén egy rész által túlhajtatik, az

által helyzi magát aránysúlyba, mikép az egy rész

viszont szigorún meg nem tartatik.

Nem elég mai idkben törvényeket irni ; de azok

iránt sympathját is kell gerjeszteni. És ha valaki olyas

törvénynek nem hódol, mely eltte gylöletes, mely-

tl természete visszaborzad : sújthatja t a betnekszigorúsága ugyan, de czélját veszti ; mert martirt

emel, ez pedig fanatismust szül. És ha mindenki rög-

tön nem hódcl oly törvénynek, mely csak idvel s

egyedül szeretetre méltó lét által vesztheti el sanya-

ruságát : illik-e, st szabad-e nekünk magyaroknakminden átállás, minden illetdés nélkül olyasokra

anathemát ozórni, kik ily bnökbe esnek? Mi oly

annyira kristálytiszták vagyunk-e? Nyúljunk keblünkbe

s feleljünk szintén: illik-e, szabad-e nekünk ilyest

tenni, kik szinte nemcsak pirulásra méltó hanyagokvagyunk törvényeink végrehajtásában, de még azok-

nak sem engedelmeskedünk mindig s mindnyájan, me-lyek hozatalában nemzeti lelkesedéstül forrott vérünk,

vagy ilyest 'egalább affectált a nagyobb rész.

Valóban akarat ellen is elfordulni kénytelen ily

szomorú jelenetektl a kiábrándult, s mély búba sü-

lyed lelke : ha tapasztalja, hová vezethet vak hév és

roszul fékzett lelkesedés, s hogy egyesek bnös túl-

zásai né!. 4 mily rósz világba s ferde helyzetbe állít-

hatják a nagy közönség legszentebb érdekeit.

Oh vajmi jól tudom felfogni, mily kimondhatlan

irígységi színben mutatkozik nemzeti nagyság a ne-

Jíkadémiai beszédek. 163

mcsb kedély tükrében s mily kínokat kénytelen érezni

honunk minden hbb fia, ha parányi, sötétségtl körül-

vett, maga keblében dúló vérünket ama szerencsésb

fajtákkal hasonlítja elfogulatlan össze, melyek a civi-

lisatiótól környezve, vagy azzal naponta! érintkezésbe

léve, nagy nemzetekké alakultak, s hol, habár náluk

sincs kiküszöbölve minden aljas — mibl halandótökéletesen kilábolni soha nem képes — mégis nagyés kicsi, boldog s boldogtalan csak egy nagy csalá-

dot képez, s hol legalább f vonásokban egy érdekért,

egy hazáért élve s halva, mindent már csirájában megnem ront, meg nem gyilkol a viszálkodás, az irigység

dsemona. Ily boldogság, melyhez képest anyaföldünk

körül, bármennyi színre oszoljunk is egyébiránt alább

rendelt lépcszeteken, mindnyájunkat csak egy nagyérdek fzne össze egy családba ; ily boldogság azon-

ban távol tlünk. Ezt el kell ismernünk. De azért

sem kétségbe esnünk nem szabad, s ellankadva a vak

sorsnak átengednünk jövendnk kifejlését, sem önhitt-

ségtl fe^fúva, s minden hatalmakat felbszítve és ellen-

szegülésre ki híva, ervel törekedni az után, mit ki-

rekesztleg csak bölcseséggel, t. i. élet- s nem egye-

dül szoba- és könyvbölcseséggel érhetni el.

Köztünk — azt hiszem — nincs, ki, ha épen szív-

vérét és életét nem is akarná adni — mik egyiránt

úgy is szinte csak harcz mezején bocsáthatók áruba

haszonnal — legalább ne volna kész, ideje, fáradsága,

értelme, vagyona, szóval : tehetségének kisebb vagy

tán nagyobb részét is áldozatul hozni, miszerint nem-zetisége ne csak tengdve éldegéljen, de mindinkább

terjedve s nemesülve, vagy inkább nemesülve és ter-

jedve — mert ez a kifejlési logica — elvégre nagy,

hatalmas és dics nemzetté váljék is vére.

Ámde ezt, jóllehet saját bennünk nemcsak a fel-

támadási, de még a fölemelkedési er is, soha cl nemérjük, ha csak lelki felsbbség által nem. Ennek el-

éréséért kötelességünk tehát buzgólkodnunk.

S ím ez az egész titok, mikép menthetjük meg faj-

1 64 Gróf Széchenyi István.

tánkat a bukástól, s mikép emelkedhetünk nagy, hatal-

mas, dics nemzetté. Felsbbség által, vagy sehogy sem.

Könnyebb volna, elhiszem, s hasonlíthatlanul kényel-

mesb s sokkal kevésb fáradsággal s elzvcnyekkeljáró, ha úgy, quia sic volo sic jubeo, a honnak márminden lakosa rögtön magyarrá is válnék, vagy ha

már azért magyarrá vált volna, mivel három, négynyelv mellett szólani még magyarul is tud. Ily kényel-

mesen a dolog azonban nem megy; mert valamint

egyetlen egy kiképzett emberi velben több magáhozvonzó, több magában olvasztó er van, mint ezer üres

vagy zagyvateli fben, épen úgy terjeszthet nemzeti-

séget is egyedül felsbbség és semmi egyéb ; midna legszentebb buzgalom, a legdicsbb vitézség, a leg-

szilárdabb akarat, melyekkel jól irányozva — meg-engedem — ezer csatát lehetne nyerni, nemcsak hogyegy hüvelyknyi vei sem mozdítják el a magyarság ügyét,

de épen ellenkezleg a lehet legaggasztóbb veszélybe

bonyolítják azt, hahogy ezen felette nagy dicséretre

méltó tulajdonok hátterében nem világlik az erkölcsi

felsbbség cllentállhatlan súlyával a civilisatiónak va-

rázshatalma. — Minthogy, hála az égnek 1 e földgöm-

bön — hol nemcsak fajtája, de egész neme érdekét

köteles szívén hordani minden jobbra töreked ember,ki, mert vérét bálványozza, más fajtáját azért megnem veti — e földgömbön, mondom, nem a jobbolvadoz az aljasban, de megfordítva s ármány daczára,

az aljas a jobb-ban; miszerint minden nép, egyet semvéve ki, csak magában, t. i. fiaiban hordozza az élet

s dicsség, vagy a halál s szégyen csiráját.

Erkölcsi felsbbség mindig s mindenütt gyzött er-szakon. Még China félénk népe is magába olvasztá

gyzjét, a hajlatlan tatárt, mert nagyobb, jóllehet

aránylag oly csekély erkölcsi felsbbséggel bírt. —S így akárhány a példa, jóllehei eddigelé úgy szól-

ván csak a sötétség és erszak idkorát élte az em-beriség, úgy hogy ha már a múltban, az anyagi erkorában is, gyzött a lelki felsbbségnek hatalma,

Akadémiai betzMek. l6$

alig lehet bizonyosb, miszerint annak ezentúl mégkönnyebben s még bizonyosabban kell uralkodnia min-

denen, miután már mát kezd szürkülni azon hajnal-

támadat, mikor a felszabadult gondolatnak ereje mindsérthetetlenebb világba állítandja a valót, mely eltt

valamint le fognak omlani az elitéletek bálványai,

úgy fog elhalványulni minden zsarnok hatalom is

okvetlen.

Ne keressük ennekokáért mentnket sehol is egye-

bütt, mint saját, vagy inkább személyes erényeinkben

s lelki felsbbségünkben ; személyes tulajdoninkban

mondom, mert nemzetnek erénye s felsbbsége csak

annyiban van, a mennyiben lehet legtöbb egyes tagja

ugyancsak betölti saját helyét férfiulag és szepltlen.

Képzeljünk magunknak habár csak egy millió fblálló nemzeti családot, melyben annyi értelmi súly,

polgári erény, szép szokás, izlési varázs, kimívelt

tudomány, életbölcsesség, gyakorlat, tapintat s több

efféle elsbbség volna felhalmozva, mikép mindenbensegédkezet, helyes útmutatást, bölcs tanácsot tudna

adni, minden készítményei tökélylyel volnának végezve,

körében akaratlanul is jól és kellemesen érezné kiki

magát, mert mind családi, mind társasági viszonyai

bájteliek volnának, s mely mintegy bölcsje s kincstára

volna minden emberi találmánynak és elmenetelnek,

intézményeinek jótékony voltát pedig kiki egyaránt

éldelhetné, szóval : melyrl értelmi felsbbségénél

fogva azt lehetne mondani : az oknak népe. S megkell engednünk, — hahogy az emberiség elmeneteli,

tökélyesülési vágyát kérdésbe venni nem akarjuk —mikép ily ideál népben lassanként mind annak el kel-

lene olvadnia, ki azzal szorosb érintkezésbe j. Magamagától, s a nélkül, hogy tolakodó volna, nne és ter-

jedne az ; mert midn mindenben mintául szolgálhatna

s példakép vétetnék, természetes, hogy lassanként min-

denben utánozva is lenne, s ekkép mind nézetit, mind

szokásit, és ezekkel mulhatlan érzelmit is — mert jó

példa : jó tett, és ez áltálján mindig hálát arat — las-

i66 Gróf Széchenyi Jslvdtí.

sanként azokra ruházná, kik vele érintkezésbe jnek,mi által nyelve is terjedne mulhatlan ; mert ébredjen

csak egyszer érzet s bizony ennek tolmácsa, a rokon-

hangu szó, sem marad sokáig el.

Képzeljünk magunknak ily Ideal népet, s kérdem:nem leszünk-e kénytelenek megvallani, mikép ilyesben

határ nélkül több olvasztói varázs rejlenek, mint bár

negyven-, ötvenmillió fejletlen s tudatlan egyajkuban

;

s hogy e szerint minden nép, és így a magyar is, sok-

kal nagyobb olvadási veszélyben van, ha minségisúlylyal j érintkezésbe, mint ha egyedül a nagy szám-

mal volna dolga, mely eláraszthat, feldúlhat, st megis gyilkolhat, de elolvasztani, megsemmisítni soha nemképes ; midn más részrl világos, hogy minden népés ekkép a magyar is, egyedül minség és nem számáltal olvaszthat más vért magába.

Jly ideal nép azonban soha nem létezett, igaz, deazért még sincs egy nép is, mely közelebb vagy távo-

labb ez ideálhoz ne állana, azaz : mely más népnek át-

ellenében, olvasztó vagy olvadó ne volna. — És imez tárja fel elttünk az emberi események múlt és

jelen titkait, hogy vájjon miért nttek és olvadtak, s

miért fognak nni és olvadni nemzetek. Minek leg-

komolyabban szívre veend tanulsága az, hogy a melynép élni akar, annak okvetlen olvasztói szerepre kell

emelkednie ; mert elgyengülése és kora halála ellen e

földön nincs más ír.

Olvasztói felsbbséggel kell bírni. Igen. Ámde bír-e

ilyessel az, ki szeretetre méltóság és rokonszenvger-

jesztés helyett kuruzslóként csak külsleg hat, s mert

grammatikát tanít, mindenüvé zsinórt varr, s mindentveres, zöld és fejérrel eltarkít, már azt hiszi, szíve-

ket bájolt s velket hódított? Vagy bír- e az olvasztói

felsbbséggel, ki másban nem tudja becsülni, miért

maga kövelel megbecsülést? Vagy tán az ért e mes-

terséghez, ki hs ellenét, mert oly lelkesedéssel vív

vére mellett, mint saját véreért, a helyett hogylovagias szellemben magához emelné, pogányilag sújtja,

Jíhádémiai beszédek- i6y

5 hír-nevét alacsony gyanúval bemocskolni nem pirul?

Vagy tán az a mély felfogású olvasztó mester, ki

nyughatlan hevében a magyarságot mostani iiyers álla-

potjában, mieltt elfogadhatóvá, Ízletessé vált volna,

mindenkivel rögtön bevétetni akarja? Vagy tán az, ki

hatalomcsalódásai közt, mint oroszlánt, a síkra kiállítja a

még fejletlen magyart, mikép minden ert, mindenhatalmat ellene bszítsen, ellene riaszszon? Vagy tán

az ért e gyöngéd mesterséghez, ki könnyebben s sza-

porábban nyerhet fény végett, prókátori szeszélylyel

mindent gáncsol, mindznt ellenez, a helyett, hogyinkább a hon bármily kés javát is tzné ki magánakszempontul ? Vagy tán az jár ez életkérdésben h-keblüleg és mély felfogással el, ki . . .

Ámde nem szükség, tisztelt gyülekezet, folytatnom

e festvényt, mert a mondottakból, mennyire képesvagyok kitárni keblem érzetit, azt hiszem, eléggé ki-

világlik, nézetem szerint mily tengely körül forog

létünk, és ekkép valamint nyelv, úgy nemzetiség ügyé-ben is, mi a hivatása, st legszentebb kötelessége

nemcsak társaságunknak mint testületnek, de honunkbármily nagy, bármily kis fiának is.

Nincs a haza terén egy, ki nemzetiségünket ne ter-

jesztené, vagy azon csorbát ne ütne. Ki erkölcsileg

bármily kicsinynyel is felsbb, az terjeszt; midn a

bár hajszállal alantibb, csorbít. És e körülmény közt

nemcsak a magyar vér létezik, de honunk minden ajkú

lakosa. Mert valamint nem ritkán inkább az ellenség

hibái fznek hírkoszorut a gyznek homloka körül,

mint személyes elsbbségei : úgy emeli a magyar vért

is e hazában minden más ajkúnak alantisága, túlzása

s viszont.

S ha ez áll, mit nem igen vonhatni kétségbe, ha-

hogy a lélek fölötti uralkodást nem zavarjuk össze a

test fölött gyakorolható zsarnoksággal, és azon ámítás-

ban nem élünk, mintha már szellemileg is hódítottunk

volna, mikor anyagilag gyztünk : akkor az önismeret-

nek tükrébl, feltéve ha szintén és mélyen vettetik abba

l68 Gróf Széchenyi Jstvdn.

tekintet, sok eltt tán a legváratlanabb igazságok fog-

nak visszasugározni. Nem egy lesz köztünk n\ég az

itt jelenlevk sorában is, s annál inkább a haza tág

területén, megvallani kénytelen, hogy tán épen akkor

ütött legnagyobb csorbát fajtánkon, mikor a sokaság

lelkesedésétl felmagasztalva és elszédítve leginkább

volt azon édes hiszemben : mily óriási léptekkel, stsasreptileg mozdítá legyen azt el ; s egyedül azon

pillanatokban munkált terjesztése körül egy kicsit, mi-

kor magába vonulva és kevés tanuk eltt, bármily kis

erényeiért is sympathiát és utánzási vágyat ébreszte.

Ez egyébiránt bármikép legyen, is s bármennyit s mi

által járult legyen is ki ki vérünk gyarapításához vagy

olvasztásához : annyi igaz marad, mikép az általam

most felhozott eszme mindenkinek csalhatlan hévmér-

tékül szolgálhat, melynél fogva, ha saját magával

szinte s szigor számot vetni akar, kiki csalhatjanul

azon becses tudomáshoz jöhet, vagy vájjon vérének

olvasztásán mködik-e szerencsétlenül, vagy szeren-

csésen másokat olvaszt-e abba ; honnét száraz igazsá-

gilag az foly, mikép nemcsak mulasztás, de túlhév

által is lehet olvasztgatni a hazán, vagy más szavak-

kal : hogy nemcsak a semmit nem tevk, álgyönyörb'k

közt élk, ÖT haza zsírját ingyen szivók hosszú serege

járul közanyánk gyengítéséhez és végképi meggyilko-

lásához, de hasonlólag a magas paripán ülk azon pa-

rancsoló osztálya is ront a hazán, mely indiscret negéd-

tül hajtva, elég elkészület nélkül, minden erkkelszembeszállni buzog, és ekkép úgy veszélyezteti hazánkfelmagasztalási díját, mint minden fejletlen er okvet-

lenül legyzetik, ha versenygésnek indul. Mikbl el-

végre az világlik ki, hogy alkalmasint azon kevesek

ápolják, dajkálják és növesztik fajtánkat leginkább, kik

tlünk tán nem is ismerve, keveset említve, s épen

nem méltatva, minden pompa, zaj és követelés nélkül,

szerényen, de hiven járnak el isten-rendelte minden-

napi hangyamunkáikban.Ha azonban ezen híveknek, de azért mégis gyakor-

Jíkadémiai beszédek. \6^

latiaknak — mely tulajdont azért emelem itt különö-

sen ki, mert sok eltt csak a fellengs a haza nfia — csekély számát tekintjük, kik jóllehet nagyob-

bak mint körük, mégis oly kétked szigorúsággal töl-

tik be helyüket, mintha arra kettztetett erejük semvolna lehetséges — és ily ember emel hazát, és nemellenkezje — ha, mondom, ezen helyüket tökélylyel

álló híveknek csekély számát s pedig mindenben tapasz-

taljuk — kiknek mennyei vigasztalás lebegjen halán-

tékik köri — akkor lehetetlen nemzeti olvasztó ernkparányiságától vissza nem borzadnunk.

Marie-Jeanne Roland franczia hölgy végepedései-

nek emléke tnik ilykor akaratlanul is elttünk fel.

E szerencsétlen, mint tudva van, mikor legnemesb

ámításiból a rideg való göröngyére kilökve, éltének—melyet bevégeznie kellé — tavaszkorában elérkezett

volt a veszthely tövéhez, történetesen a szabadság

szobrával, melyet néplelkesedés emelt oda, találkozék

szemközt, s helyzete iszonyatosságáról mintegy felejt-

kezve, elérzékenyült kebellel így rebegett az egekbe

:

e;Oh szent szabadság, te égi malaszt, mennyi aljas,

mennyi igazságtalan, mennyi embertelen bitorolja szent

nevedet !» S így kiálthatunk mi is vérz szívvel, stpiruló arczczal fel, ha élnkbe tátong azon nemzeti

önfcrtztetés-ásla mélység, melyet már régóta iszonya-

tosan feltárva látott köztünk nem egy, mikor a leg-

mélyebb, de legveszélyesb álmot aludta még sok, s

melybe még mindig örökre s könnyebben elmerülhet

a magyar nemzetiség, szabadság és becsület, mint

valaha. Valóban vérz szívvel, piruló arczczal így kiált-

hatunk fel :

<rOh dics hazafiság, te az egek legnemesebb mag-zatja, ki a halhatatlanok sorába emeled az anyag fiait

:

mennyi rút, mennyi aljas búvik tisztes palástod alá s

hány ocsmány szégyenfi, mert ajkán nemzeti szó peng,

ékeskedik czímeddel 1»

S tisztelt gyülekezet, ha igaz, hogy egyedül az ön-

megismerés keser gyümölcse által nyerheti el teljes

iyó Gróf Széchenyi Istvdti.

egészségét az emberi lélek ; s ha igaz, hogy egyedül

ennek egészséges léte emelhet valamint embert úgynemzetet valódi hivatásának fényfokára : akkor ürítsük

a megismerésnek keser serlegét fenékig ki, s valljuk

meg, hogy tán nincs ország n földön, hol annyira

össze volna zavarva a hazafiságnak magasztos eszméje

a hazai nyelvvel, mihez képest nem egy gyalázattal meg-rakott, erkölcsi fekélytl émelygésig rósz szagú vérroko-

nunk tartatik mentségre s kiméletre méltónak, st nemritkán még a legjobb hazafiság hitelében is áll, s pedig

egyedül : mert magyarul jól pereg nyelve, nagy szól-

nok s ügyesen tudja viselni a magyar szerepét; mintha

a hazafiság e kü]jelei már elégségesek volnának a

hazafiság legveszélyesb mirigyeit eltakargatni. Mi nemegyebet jelent, mint vel elibe tenni külst, lényeg

elibe színt, élet elibe halált ; minthogy nincs elidege-

nítbb, nincs semmi visszataszítóbb, méltó antipathiát

gerjesztbb, mint az üres, nyavalyás, bnös kebelre

rámázolt hazafiság.

A magyar szó még ní;m magyar érzés, az ember,

mert magyar, még nem erényes ember, és a hazafiság

köntösében járó még korántsem hazafi. S hány ily

külmázos dolgozik a haza meggyilkolásán, ki, mert

épen nincs más tulajdona, és a vak hév által mégis

felhkbe emeltetik, azok hazafiságát is gyanússá teszi,

homályba állítja, st ellenük antipathiát és gylöletet

gerjeszt, kik szepltlen kebellel, minden efféle undoksalaktól menten, a honszeretet legtisztább szellemében

kapcsolvák vérünkhöz. — S ím ez f oka, miért áll a

magyar hazafiság sokkal kisebb becsben, st nem leg-

tisztább fényben a világ nagy színpadán, s miért nemképes civilisatiói sympathiát s hódító közvéleményt

gerjeszteni a legmagasztosb magyar polgári erény is

oda kün. Ám mert annyi bitor fény álhazafiságtl

van környezve és elrutítva, mely tapsot arat s bálvá-

nyul emeltetik ide benn.

De forduljunk most el ez undok képtl, hol e masz-

lagos fény üli bitor ünnepét, s habár iszonyattal va-

Jikddémiat beszédek. I7I

gyünk is kénytelenek látni, a rothadásnak mennyi

jeleit viseli nemzeti testünk, azért ne csüggedjünk, stbizzunk magunkban, s fordítsuk reményinket egy vigasz-

talóbb kép felé, mely szinte tárva elttünk, mert nohaszámban kevesek, s ezek sem mind tiszták, azért meg-törve még nem vagyunk, s nem egy h kedély, nemegy nemes erény virraszt még vérünk mellett. S ha

igaz, mikép egyetlen egynek erényeiért százezrek

bneit boszulatlan hagyta az egek haragja, miért nemvolna remélenünk szabad, hogy mindazon hség, mely

vérünkben most is él, s mind véres küzdelmink, mindhalálos nyugvásink közt, habár végre egyes lámpaként

csak pislogva is, mindig élt és tökéletesen még soha

el nem aludt, ne volna szintoly képes azon átkot is

elhárítni fejünk fell, melyet hazánknak — fájdalom

mondani — a legrégibb idktl fogva máig nem egyhtlene, nem egy álbölcsc, mintha szándék lottan idézett

vala ránk.

Bizzunk magunkban, bizzunk ernkben, készületlen

azonban soha ne lépjünk síkra, s ernkkel jobban gaz-

dálkodjunk mint eddigelé ; mert hiába, nemzetnekregeneratiói mködésében, hol minden, s kivált az idoly drága és minden léptek annyira gátolvák, vajmi

többet mozdít a szerény méh, a munkás hangya, mint

a sok szópompa, meg a sok lelkesedési zaj. — S le-

g)'ünk meggyzdve, minél közelebb emelkedhetünkminél többen azon nép-ideálhoz, melyet felhozék,

annál biztosabban s szaporábban éri el vérünk földi

üdvét; midn viszont annál bizonyosabban és hama-rább dl sírgödrébe, mennyivel inkább s többen távo-

zunk attól, miszerint, tisztelt gyülekezet, féltékenyen

óvakodva, hogy ne ártson s törhetlen állhatatossággal

mködve mikép használjon, köztünk többé-kevesebbémindegyik, st hazánk minden fia : vérünk mentje,népcsaládunk jótevje, nemzetünk feldicsítje lehet. —Örömteljes öntudat ; s azért töltse be helyét mindenmagyar, h sáfárilag. S ha nem használ, de buknunkkell, s emberek eltt ki is leszen törölve emlékünk.

172 Gróf Széchenyi István.

legalább azon láthatatlan tanúk végett, kik eltt tán

nem egészen megy veszendbe mind az, mi az emberi

nemet felmagasztalja, mutassuk meg, hogy volt fajtánk

közt nem egy, ki nemzeti fenáilásért, nemzeti felne-

mesítésért utolsó lehelletig lankadatlan küzdve, szebb

sorsra lett vala méltó.

És most, miután nem vagyok oly botor hinni, mintha

eladásom csak fogékony kebelre talált vala, st tel-

jesen meg vagyok gyzdve, mikép nézetim igen távol

esnek a mai népszer eszméktl, mert sem a nagytömegnek nem hízelkednek, sem tulságokra fel nemhivnak, és ekkép jóakaróim (!) csekély számát tán méginkább gyérítendik, mit azonban trnöm kell : legyen

szabad a még mondandókat nem ugyan kirekesztjeg,

de mégis különösen a magyar tudós társaság tisztelt

tagjaihoz irányoznom.

Lelkesedés nélkül csak félig-meddigi tökélylyel semmegy semmi, bár a legkisebb is. Hála ez okból, hogyhazai lelkesedésünk felébredt immár úgy, mikép küj-

befolyás nem süiyesztheti vérünket régi fagy-álmaiba

többé, st minden ellenséges beléavatkozás, mint inger,

csak nevelni, szilárdítni fogja azt; hála, mondom,mert innen buzog népekre élet, s innen fejlik rajok

jövend. Lelkesedés azonban nem mindig egészséges

állapot, s vajmi sokszor tör nyavalyás lobba, lázba ki,

s ekkor többet s szaporábban ront, mint maga a tes-

pedés ; hiszen valamint a Pest-kerepesi szinházat fel-

rögtönzé, mert Magyarország pillanatalt drágáknaktartá s már most szinte elérte a végczéltl a csuda-

lovat is hasonlókép csak a lelkesedés vonta be Ilionba,

és a tiz évi drámának véget vetett csakhamar. — Faj-

tánk vagy legalább annak igen nagy része egy tul-

ságból a másikba esett, és így hihet — s bár ne vol-

nánk kénytelenek ezen legeslegkejerbb serleget ki-

rítni, — hogy bizony helyes példákat követni, s rossz

példáktól óvakodni nem igen tudó vérünk is csak

saját kárán fog tanulni, s pedig mert valamint azeltt

elmenetelünk legsürgetbb kérdéseit csak papirosra

Jlkadémiai beszédek. 173

tudta mázolni s életbe hozni nem birta a tespedés

:

úgy compromittálta már eddigelé is és fogja méginkább compromittálni a túlhév, hazánk némi fiainak

nyavalyás lelkesedése ujraalakulásunk legsürgetbb,

legéletbevágóbb érdekeit; miszerint jövendnk való-

ban aggasztóbb, mint bármikor ezeltt. Közelebbállunk ugyan azon komoly kérdés eldönt napjához,

hogy valljon leszünk-e vagy nem; ámde, mint minapolvasánk, sziklacsucsra felcsigázva, honnét ugyan hátra

többé nem, de elre épen oly kevéssé léphetünk ok-

vetlen nyakszegés nélkül, hahugy nem lépünk a lehetlegnagyobb óvakodással, minden ámítás-, felhevülés-

s szédelgéstl menten, mihez, megvallom, nekem nap-

ról-napra fogy reményem, mert ezerszer tapasztalt és

soha máskép ki nem fejlett tény, hogy hol mértéken-túli erltetés és zaklatás makacs ellenszegülést szül,

ott a viszontorlások elmulhatlanul mindig bekövet-

kez hada közt annyira felhevül, s oly vak s makacsszenvedélyességre fajul a nagy közönség, mikép bár-

mily óvakodást g^'anusítva, bármily okot félre lökve,

felbszült, fékeibl kibontakozott árként mindent ma-gával sodor a megtámadási párt, hahogy ersb ; vagycsontmerevedtségre, halálos mozdulatlanságra ridegül

a haza, s nincs ok, nincs rábeszélés, mely csak egyhüvelyknyi tágítást is eszközölhetne, ha viszont az

ellenszegülési osztályzat gyz. Mihez képest, mint-

hogy valóban és a szavak devalvatio-szülcsége nélkül

sziklacsucsra felcsigázva, ily hangulati, ily érzési körül-

mények és viszonyok közt kel és alkonyodik felet-

tünk a kétes nap: vagy bukni fog vérünk elbb, mint

gondolnók vagy magasztos, de vajmi éhes és soványsasként ülhet a civilisatiótól elszigetelt szikla kúpján

a magyar, míg nyavalygós, öntúlbecsülési álmainak

vége nem szakad ; mikor aztán már minden kés lesz

talán.

Ily helyzet közt, kettztetett kötelesség, azt hiszem,

hogy kiki lélekismeretesen betöltse helyét, s abból ki

ne kalandozzék; mert a lehet legnagyobb bölcseség

1 74 ^^^f Széchenyi JsfvJn.

is egyedül csak így képes, a tespedk zátonyai s a

tárogatók felbszült elemei közt, diadalosan elérni a

nemzeti üdv partját.

11. Fridrik porosz fejedelem fiatal korában — ígybeszélik — szer feletti hévtl hajtva, bizonyos csatá-

ban lovasságával a józanság elvein annyira száguldo-

zék túl, mikép rútul visszacsapva, távol a csatatértl

bizonyos hid alatt lele menedéket, hol azonban végre

ráakadott — s szerencse — nem az ellenség, hanemazon örvendetes hírt hozó küldött, hogy míg com-promittálta a csatát, addig lépten lépve elre nyomult

törhetlen phalanxával, melynek minden tagja helyét

állá, sz Schwerin, s a fiatal hévnek daczára nagy ne-

hezen ugyan, de mégis valamikcp csak kicsikarta a

gyzelmi babért.

Legyünk mi, a magyar tudós társaság tagjai, s egy-

általában társaságunk is mint testület, ily phalanxnak

kiegészít része; s ha igaz, hogy nemzetiség és alkot-

mányos haladás azon egyedüli két factor, melyenemelkedhetik vérünk, dolgozzunk rendíthetlcn állha-

tatossággal, de itt is óvakodva, nehogy a régi elité-

letek s szokások rabjait kétségbeesési ellentállásra fel-

bszítsük, nyelvünk lehet legmélyebb s legtágabb ki-

fejtésén ; mert habár nem is szüli a szó a gondolatot,

hanem a mély gondolatból fejlik az alkalmas szó : mé-gis kimondhatlan varázszsal jár a rövid, szabatos, gaz-

dag nytlv s ha mint nyelv közvetlen nem is bír nagyterjesztési hatással, mégis kimondhatlanul drága kincs,

mert magában rejti a nemzeti fenmaradásnak zálogát.

órizzük tehát e kincset, tisztelt tudós társaság, s

ápoljuk soha nem lankadó hséggel; mert hiszen a

most felhozott túlkalandozási vétekbe, melybe még az

érintett nagy fejedelem is esett, épen úgy beléver-

gdhetnék nemzetalakulási küzdelminkben legjobb

akaratja ellen is nem egy honi vezér, s akkor, hahogyaggódásim még sem volnának tülgondnak, túlféltésnek

szülöttjei, de szerencsétlenül én látnék tovább, akkor

egy jobb, egy szerencsésb kornak, mely a kiábrándu-

Jlhndéntiai heszédek-1 75

lás sanyar iskolájában a vesztett boldog napok kínteli

visszaemlékezete közt, tán egészen megsemmisítve mégnem lesz, tán jól fog esni, ha jóllehet csak már négyfalak közé szorítva is, még tökéletes némaságba nemdlt légyen a honi nyelv.

S ím e szomorú kép, mely koránt sincs a lehet-

ségek körén kün, lebegett lelkem eltt, mikor több

évvel ennekeltte, noha teli a legszebb reményekkel,

még sem tudtam magamat vérünk felette kétes állása

körül soha is elámítni, és akkor gondolám : tiszta

lélek, tiszta szándék is siker, vagy legalább : hségibecsület.

S mélyebb értelemben, a nélkül, hogy társaságunk-

nak legtávolabbról is valami politikai színt tulajdonítni

óhajtanék, felfogásom szerint, e nemesb czélt hittem,

h sáfárkodásunk határin nemcsak túl nem fekünni,

hanem hogy társaságunk csak úgy jár el valódi szere-

pében, s hivatásának csak úgy felel meg magasb szel-

lemileg, ha a magyarnak nyelvkincse körül annál anyaibb

gonddal viraszt, és annak becsét, méltóságát emelni

annál inkább buzog, minél kétesb jövend borul nem-zeti önállásunkra, s minél nagyobb s nagyobb sülyedési

veszélyekbe bonyolódik a hon.

A legderültebb napokban is jó a biztos menedék,s így tán honi körül inényeink közt sein épen felesle-

ges nyelvünkre nézve a biztos kiköt.

Ez azonban legrosszabb eset, melyet az egek ura

távolítson, és melyet tán távolítni is fog tlünk ; hiszen

vajmi sokat követhet el az ifjúság aranykora büntet-

len, mit férfiaknak meg nem bocsátnának a mennyeilakosok, vérünk pedig bizony ifjú, mert hiszen nincs

az ifjúság egyetlen egy hibájának is híjával, és az

egyedüli, de semmi által ki nem pótolható kincse,

t. i. kifejthet léte. — Reméljünk tehát legjobbat, s

dicsség a sikeres vezetk fejére, ha kis intézetünk

háttérben, és nyelvmenekedési tekintetben, szükségte-

len, hasztalan marad örökleg.

Miután egyébiránt ok nélküli remény vajmi gyönge

1^6 Gróf Széchenyi István.

alapon áll, s isteneket nem annyira szónak mint a tett-

nek imája indít, s ideje volna már, ha elvégre jár-

szalagok nélkül vágyunk haladni, a férfiúi kornak kö-

rébe lépnünk : könnyítsük s segítsük mi is el leg-

jobb tehetségünk szerint a haladók magasztos pályáját

;

buzgólkodjék ennekokáért társulatunk minden tagja

nyelvünket a definitiónak lehet legtisztább fokára

állítni, mi által felette sok veszélytl megmentjük az

igen is gyors léptekkel haladókat, mert hiába — s ve-

gyük a dolgokat mint azok vannak, és nem mint azok-

nak lenniök kellene — igen sok ember csak úgy bír

tiszta logika után cselekedni, ha tisztán eszmélhet;

tisztán pedig csak akkor képes eszmélni, ha tiszta,

határozott szavakba öntheti érzelmit. Gazdagítsuk tehát

tiszta, határozott szavakkal a haza nyelvét, s e szerint

ha szerencsésen csak egyetlen egy kitételre tudna is

alkalmas szót fellelni az academia, úgy mindazáltal,

hogy azt nemcsak gylöletessé ne tegye, st általa tet-

szetvé is váljék az eszme; egyetlen egy szót, melyet

a német így tesz ki : J^lughett, és azt hiszem, már mármegtette vala kötelességének jó részét társulatunk, s

ha ma bukik, egészen hiába már nem élt, mert bát-

ran kiléphet nép a nemzeti verseny disz-, de veszély-

teli terére, ha elegendleg felfogta az érintett szó

egész jelentségét, s a gyakorlati életnek mezején, hol

minduntalan kineveti a tény az elveket, annak paran-

csát teljesítlen soha nem hagyja, minthogy ez azon

tulajdon, melylyel valamint ember, úgy nemzet is,

habár elibe vág is eleinte a lelkesedés, villogó ész,

elragadó szónoklat, széles tudomány, elvégre minde-

nen gyz, s mely tulajdonra ekkép minden nemzetneknagy szüksége van, s így annál inkább fejletlen, fegy-

ver közt többé nem, de erkölcsi súrlódásban annál

veszélyesebben forgó vérünknek.

Azon szónak azonban, mely az érintett eszmét ki-

tenné különösen kedvesnek, különösen rokonszenvet

gerjesztnek kellene lenni, tisztelt academia; mert jaj,

ha be nem fogadja a honi kebel, minthogy akkor

Jíkadémiai beszédek' 177

valódi méreggé válik, s pedig mert nincs csábítóbb,

nincs közönségesb, és — fájdalom — nincs napi ren-

den levbb semmi is, kivált nálunk s kivált most, mint

gyanusítni s a nevetség színpadára állítni mindent, mi

a mérséklet, óvakodás s türelem színárnyéklatát viseli

bármily gyengéden is, m.ikre mind a gyávaság, félénk-

ség, szkkeblség, st roszlelküség bélyegét süti, vagylegalább olyannyira hajlandó sütni a fiatal hév, a ma-gát túlbecsül viszketeg, mely nem ritkán a polgárok

lelkesedését mellékes czélokra ügyesen használó ravasz-

ság. — Kedves, bájoló kitételt kellene feltalálni, mon-dom, mikép azon nehéz, súlyos erény gyakorlata lehe-

tleg könnyítessék, mely a feltalálandó bölcsesség-

árnyéklatu szónak életbe léptéhez van kötve ; mint-

hogy az embereknek határtalanul nagyobb, kivált az

élet tavaszkorát él része, sokkal hajlandóbb gyakor-

lani oly tulajdonokat, melyek számos tanú elttiek,

rögtön tapsot nyernek, és ha semmi mással nem, leg-

alább honfiak meleg kézfogásival tüstént jutalmazvák,

mintsem zarándokilag oly erényeknek élni — és azért

nevezem az ilyeneket nehezeknek, súlyosaknak — me-lyek fel nem fogva, félreértve, gyanúsítva, st néhaa rágalom és gylölet legkeserbb mérgével illetve,

rendszerint egyedül az életnek fagyszakán aratnak

hálakedélyt, st oly sokszor egyedül a sírhant alatt.

Mozdítsuk tehát el, könnyítsük, ha bármily kicsiny-

ben is, az ily erények gyakorolhatását, mennyire csak

bírjuk, mert kialakulásunk hosszadalmas, szövevényes,

göröngyteli pályáján egyedül ezek által tarthatjuk

magunkat fen, s emelkedhetünk más népek fölé ; és

azért keressünk azon annyiszor gyanúsított tulajdonra,

helyes, alkalmas, magához édesget kitételt ellegesen,

mely minden erények közt legtovább vezet — tán

megszereti és szert tesz rá, ki még híjával van, —mely mindnyájunk eltt, mint érintem, a v KlugheitD

szó alatt ugyan eléggé ismeretes már, csakhogy mind-nyájának cselekvési szótárában valamint magyar szóval

nincs kitéve eddigelé, úgy soknak csak eszméjében

Gróf Széchenyi István. 11. is

1^8 Gróf Széchenyi István.

sem foganzott még ; mihez képest c kis szócska életbe

hozása, e kis ige testté alakítása által is járuljunk

ahhoz, hogy Magyarország ne csak külsleg és ámító-

lag jószínünek, megelégültnek, gazdagnak, fényesnek

lássék ;

ámde mindig növekedve s hosszú idkre terjedve

belskép is, valódilag jó egészség, boldog, dics és

hatalmas legyen.

SZÉCHENYI ELNÖKI MEGNYITÓ BESZÉDJE

a magyar tud. Akadémia 1846. évi deczeraber hó 20-án tartott

közgylésén.

Tisztelt Gyülekezet! Tán nem hibázok, ha ez alka-

lommal is, mint már többször tevém, a ti ztelt gyü-

lekezetet arra vagyok bátor figyelmeztetni, hogy a

magyar Akadémia, sajátlagos politikai körülménycink

között, nemzeti újjászületésünket tekintve^ egy f-tényezt képezhet, st hogy ilyest képezzen, szoros

kötelessége.

Míg más népek szilárd nemzetiségük- s egyszerbbcsillagzatukhoz képest minden erejüket szerkezetük

javítására pontosíthatják össze, úgy hogy a polgári

álladalom malasztja m.inél általánosabban terjedjen

legott: addig nekünk nyavalygó magyaroknak, e mel-

lett, vagy jobban mondva : e fölött még azért is kell

küzdenünk, mihezképest mint nemzet el ne bukjunk,

el ne töröltessünk. Mert hiszen valamint holtnak

hiába kínálkozik az élet kéje, szintoly kevéssé öltheti

magára az emberiség jogait a magyar nemzet, ha

megsznt magyar lenni, mivel tz esetben más vér,

de nem a magyar, fogna részesülni ez áldásban. Mimeglehet: közönyös szegész emberi nemie, noha én

ezt sem hiszem soha is, mert minden saját fényköré-

ben fölemelkedett népcsalád egy magasb lépcs az

istenekhez ; de minden esetre ez bái így legyen, bár

Jfkadémiai bcizédek. 179

ne, nem lehet közönyös ránk magyarokra nézve, ha

nem puszi a hang, vagy mint sok más, nem egyébsallangnál azon hazafiság, melylyel oly meg nem szü-

nleg kérkedünk.

De nem ! Mert noha számosb van köztünk, ki saját

magát a hazával mindig összekeveri és személyét foly-

vást ez elibe helyzi, azért általán véve tán alig léte-

zik emberfaj, melyben a hazaszeretet nemes érzelme

annyira képezné minden csepp vér és nedv kiegészít

részét, mint a mennyire mi magyarok buzgunk ily

lelkesedéstül. — Nem tagadhatni ugyan, hogy halá-

los álmunk közt, mikor az enyészet habja csaknemösszecsapott fölöttünk már, nem egy gyönyör tulaj-

donnal, melyet veszténk, azon szent láng is majd el-

aludt micf bennünk, mely minden romlatlan emberi

kebelben oly tisztán ég, s melyért, bármily gyermeki

érzelemnek gúnyolják is azt a világ hidegen számító

cosmopclitái, nincs mit pirulnunk, mert legtöbb ma-

gasztoíí cselekedet mégis innen vette, innen ve?zi, és

innen fogja venni a földön eredetét mindaddig, míg

az ember egészen el nem fajul, vagy gyarló termé-

szetébl végkép magasb sphxrAkba nem emelkedik.

Igen, ezen szent tz is csak pi-Jogott már bennünk. —De, hála az égnek, nemcsak tökéletesen el nem aludt,

st oly általános lobbal ég, misserint hazaszeretet

híja miatt veszély vérünket érni nem fogja immár.

Csakhogy a hazaszeretetnek bármily áradozó léte —ne csaljuk e körül magunkat — soha ní'mcsak ma-

gashra nem emelt eddigelé egy népet is, de ilyesnek

még csak megmentésére sem volt elégséges, ha vak-

szerelemre, elbizottságra s ebbl okvetlen ered má-

sok iránti türelmetlenségre fajult. Mert ez esetben,

valamint a tz, mely legnagyobb áldásaink egyike,

vajmi könnyen válhatik átokká, szintúgy szülhet a

hazaszeretet szent érzelme is, ha bölcseség nem ve-

zérli azt, határtalanul több rosszat, mint következ-

tetne jót.

És e tekintetben — ha czélunk nem az, tisztelt

1 8o Gróf Széchenyi István.

gyülekezet, mint ez magyar földön még oly gyakori

szokás, hogy magunkat viszonlag feldicsérgessük és

tömjénnel jól lakjunk — bizony meg kell vallanunk

:

számtalan köztünk magyarok közt a legnagyobb b-nös, azaz a legotrombább ügybarát, mi kivált politi-

kában mindig synonymon, mert számtalan «magya-honszerelmes» legtisztább heve daczára szintoly arányr

ban üt nemzetiségünk mocskaiból mindinkább kibon-

takozó lényegén csorbára csorbát, valamint nem egyanyának majomszerelme is vajmi sokszor megsemmi-síté már kedvencz szülöttének, melybi valami dere-

kas válhatott volna, minden becsét.

S ugyanis köztünk vajmi sokan eldink egykori

hazafoglalási modorában hisznek nemzetiséget is tz-zel- vassal terjeszthetni, nem figyelvén arra, hogy szel-

lemi diadalokat, a mink : (^nemzetiségek megkedvel-tetései), anyagi hatalom soha nem biztosított még,de ilyeseket jó sikerrel egyedül szellemi felsbbségvíhat ki.

Igaz ugyan, hogy e részben egy id óta nagyonokultunk és sokkal keskenyebb szigetre szorult azokszáma, kik féltékeny mámorukban türelmetlenséggel

hitték legjobban ápolhatni a magyarságot. Ám deazért mégis mód nélkül nagyobb azon pajkos ne^édés betyár szesznek súlya, melylyel nemzeti ügyünkkörül forgolódik nem egy magyar, mintsem hogy e

tekintetben, kivált most, midn minden oldalról fel

vannak korbácsolva a szenvedélyek, s a viszontorlás

jelei is mutatkoznak mindenünnen már, egészen nyu-

godt kebellel nézhetnének a jövend elibe mind azok,

kiknek politikai hitvallásukban a nemzetiség sajátlagos

felvirágzása legels helyütt áll

!

Valóban lehetetlen ! mert ugyan mit ér és mily

sikert szülhet százak leghbb, legernyedetlenebb ápo-

lása nemzetiségi szent ügyünk körül, ha még mindigvannak magyarok, kik magyarságot afíectálván, rüpkés aljas viseletük által legrosszabb szagba állítják azt,

s mi több, ha még mindig vannak magyarok — s

Jlkadémiai beszédek. i 8 i

pedig fájdalom, tán a nagyobb rész érez ily rövid-

látólag — kik a helyett, hogy a nemzeti testnek ily

nyavalyás fekélyeit soraikból kilöknék, nem csak kimé-

lettel viseltetnek irántuk, de e fölött még a nemzeti

ernek bizonyos túláradozását is vélik e symptomák-ban észrevehetni ; holott régi axióma, hogy az, ki a

haza mocskait palástolja, a haza fénypontjait piszkolja

be; valamint a bn leplezje is mindig erényt sújt.

Úgy hogy, bármily paradoxnak látszassék is, mit mon-dok, korántsem oly nagy csorbát üt nemzetiségünköna magyarságot üldöz, mert ez ellenhatási rokon-

szenvet gerjeszt, mint fertztetné ügyünket a betyár

magyar, minthogy ilyestl a nemesb kedély émely-

géssel fordul el ; és személyével együtt azon ügyet

is becsmérli, melyet a rövidlátó védni hisz.

Tudom tisztelt gyülekezet, sokaknak köztünk nin-

csenek efféle ismételéseim ínyökre, mint áltáljában

sok nem foghatja meg s e szerint nem hagyja jóvá,

miért helyzek én annyi súlyt azon néhai rakonczát-

lanságnak gylöletessé tételében s kiküszöbölésében,

melyti kivált az ifjúság magát néha meg nem tudja

óvni ; mert hiszen, mint k állítják : a magyarnak vére

hcvesb, effélék másutt is történnek, azért még semjut senkinek is eszébe, néhány pajzán miatt egész

nemzetnek becsületét kérdésbe venni akarni.

Ámde Istenért e körül is örök csalódásban akarunk

maradni, mint annyi egyébben? mintha félnénk a va-

lóság világába nézni, és nem látjuk, mily kápráztató

különbség van köztünk és más népek közt? köztünk

kiknek nemzetiség dolgában még csak lennünk kell,

nidn más népek e részben már megvannak ! És e

szerint helyzetünkben, ha a magyarságot valóban meg-menteni s virágzásra emelni sóvárgunk, minden kis

morzsakenyérrel — ha így lehetne mondani — leg-

szigorúbban gazdálkodnunk szoros szükség; míg másnépek, mert nemzetiségben gazdagok és rajtuk mint

rajtunk más elemek szünetlen nem rágódnak, legalább e

tekintetben nem kénytelenek ernyedetlenül állni rt.

i8i Gróf Széchenyi István.

Hogy a magyarság már csak hajszálon függött, zz

nem mi bnünk, kik most élünk, st miénk az érdem,

hogy fentartásáért hn megvíttunk ; miért minden jobb-

nak rokonszenve is miénk. Ámde megbocsáthatianúi

vétkeznénk, és mindazon részvét, mely nemes buz-

galmunkat kiséré, csakhamar elhidegülne, ha meg-mentett, de még annyira gyengélked kincsünkkel oly

gondatlanul sáfárkodnánk, mint ilyest tán büntetlen

tehetnek azok, kiknek ebbeli kincsük soha veszély-

ben nem forgott.

S azt gondoljátok, tisztelt hazafiak, hogy nekemtán jól esik ily nyomorult kis vonásokban ápolgat-

nom ügyünket, s ennek clkerülhetlcn szükségérc tite-

ket minduntalan emlékeztetnem? Oh, ne higyjétek.

Nekem szintúgy, vagy tán kínosabban vérzik szívem

mint nektek, ha meggondolom, mire jutott vérünk és

mennyire kétes annak jövendje még. Én is érzem,

s tán élénkebben és gyakrabban mint ti, a kétség-

beesés azon kínait, mely epeszti a habokkal küzdt,ki nem bízik erejében a távol lev partot elérhetni,

s ekkép bennem is szintúgy pezseg néha nyugtalan*

ságtói a vér, mint bennetek, inkább koczkára bízni

sorsunkat s bukni egy.'^zerre inkább, mintsem megnem szn félelem és remény közt utóbb is folytatni

a felvett s annyira aggasztó hangyamunkát.

Azonban kérdem, és Ítéljetek e körül hideg vérrel

és engedékenyen : vájjon éveim sorához, helyzetem-

hez s eddigi politikai eljárásomhoz képest, teljesíte-

ném-c hazafiúi kötelességemet tehetségem szerint, ha

nekem sem volna elég bátorságom «kiskoruságára)) s

ekkép még szerfölött gyenge állapotára emlékeztetni

a hont; de én is azon fiatalokhoz vagy gyengékhez

képest, kik nem bírják hevüket zabiázni, veszélyes

koczkára akarnám állítani nemzeti üdülésünket, kivált

most, miután halálos dermedésünkbl már fölébred-

tünk, törvényünk magyar, s ekkép, noha helyzetünk

most veszélyesebb mint volt azeltt, miként mindencrisisben lev testé, azért tökéletes felgyógyulásunk-

Akctdémiai beszédek. 183

hoz még is közelebb állunk, mint bár valaha, — csak

hogy ilyest még felette gyenge állapotunkhoz képest

egyedül úgy érhetünk el, ha gyenge cseréinket senki

nem csak el nem gazolja, mihez azonban néhány kevés

is elég, de azoknak anyai gondját viseljük, és pedigviseljük, mennyire lehet, mindnyájan, mert kivált oly

annyira elsülyedt nemzetiség felemelése, mint, fájda-

lom, a miénk, csak közervel s tökéletes egyetértés-

sel sikerülhet.

Vajjor illenék e hozzám, ha én is dicséreteket akar-

nék elszónoklani, s nem tárnám fel az igazságot ke-

reken ; s vájjon illenék-e hozzátok, tisztelt vérroko-

nim, ha ti a valónak jaegismerése helyett, jövnk leg-

fontosabb kérdése kör! is, az illusiók légkörébenakarnátok nyargalni ? Bizonyára ily szerepvisclés semhozzám, sem hozzátok nem illenék.

Nemzetünknek mindig az volt egyik legnagyobbhibája, hogy vagy nem bízott magában, vagy elbízta

magát. Hasonló a puskaporhoz, melyet nyugvó álla-

potában egy kis víz is elolvaszt, mely fellobbanásával

azonban, használjon aztán vagy ártson bár, saját ma-gát mindig megsemmisíti.

S innen keletkezett azon humillimus servus-féle

species, mely kivált a lefolyt idkben oly nagy sze-

repet játszott, és kezet csókolva édes örömest min-

dent hátára rakatolt volna ; meg viszont azon hetven-

ked betyár faj, mely Magyarországon kívül e vilá-

gon, ha tán China falai mögött nem, bizonyosan nemlétezik sehol, mely er nélkül mindent erltet, oknélkül mindent provocál, és kiirthatl annak látszó lété-

ben hazánk mezején még most is burjánzik itt-ott,

s valóban több kárt okozott és okoz nemzetiségünk-

nek, mint bármily más hibánk vagy aberratiónk; mert

azon pajkos betyár negéd s hetvenked pajzán visz-

keteg, mely nem egy magyarnak még most is legfbbkincse és annyi garázdaságnak meg nem szn kút-

feje, oly annyira áll a valóságos férfiúi ervel ellen-

tétben, és annyira nem alovagiság]!), vagy az igazi

1 84 Gróf Széchenyi István.

lovagiságnak oly nyomorult torzképe, hogy azzal leg-

feljebb vénasszonyokat ijesztgethetni, és attól émely-

géssel kénytelen elfordulni minden nemesb kedély. -

—

S vájjon miért szakadt nemzetünk része, tán nagyobbrésze e két osztályzatra? Legelsben is, mert a ki-

váltsági «circulus vitiosusD szk körében forgott vé-

rünk. S még inkább, n\zxX a nemzetiség szelleme nemforrott ki elég tisztán akkoron még, és e szerint

egyik túlzó oly könnyen hagyá magát abból minde-

nesti ki vetkeztetni, mint a másik túlságos ervelakará azt mindenkire torkolni.

És azért itt van ideje, hogy e tekintetben is okul-

junk elvégre máriTudom, lesznek olyanok, kik nem fogják kedvelni,

hogy én, és épen én, a magyar Akadémiát politikai

életünkkel annyira összefügg intézetnek tartom, és

azt e tekintetben mködésre sürgetni vagyok bátor.

Ámde ez által csak azt tanúsítják, hogy politikai ki-

fejtésünk legmélyebb talajáig nem bírtak hatni eddig-

elé. Mert hiszen ez nem egyéb, mint nemzetiségünk

biztosítása, felemelése, mi megint oly szorosan függ

az él szónak, írásnak s gondolat-elrendezésnek ki-

fejtésével össze, miszerint lélektelen gép volna «Aka-demiánk)), ha nem venne e hazafiúi mtéteiben leg-

buzgóbb s legernyedetlenebb részt.

Becsültessük meg ehhez képest, mennyire tlünktelik, a magyar nevet.

Ébreszszük azokat nyavalygó álmaikból fel, kik

legjobb hiszemben, hogy a magj-arságot szolgálják,

ezen legnagyobb kincsünkön túlzásaik és erltetéseik

által inkább ütnek sebet, mintsem hogy ápolnák azt.

Figyelmeztessük hevesb vér honfiainkat, hogy a

nagyobbszer haladás és nemzeti bukás közt — mely

dilemma közé, kivált mai nap, nem egy hazánkfia

minden politikai kérdést szorítni szeret — még egyharmadik vágás is van, melyen lépten lépve, mák-szemet mákszemre hordva, cseppet csepphez adva, a

bölcs végkép tovább ér, s nagyobb teremtések szer-

Jlkadémiai beszédek. i 85

zjc, mint az elbizakodott, kinek zászlóján «bár törik

bár szakad* áll. vagy a kétségbeesett gyenge, ki mind-

járt bukni s másokat magával buktatni akar, ha fel-

színes combinatiónak nem felel meg az eredmény, és

inai a magára vett súlyt nem bírják.

Ne csüggedjünk soha is, mert hiszen legrosszabb

esetben sem fog azon nemes önmegtagadás, melylyel

nemzetünk felvirágzása végett küzdünk, minden haszon

nélkül a semmiség mélyeibe sülyedni ; de, bármily

kicsiben, mégis el fogja ezen nemes törekvés, ha

más formákban is, mozdítni az emberiség végczéljait.

Nehogy azonban e lehet legrosszabb esetre legyünk

szorítva, mi nincs dicsség nélkül ugyan, de gyarló

embernek, ki hn ragaszkodik hazájához, korántsemelégséges éldelet még: használjuk, tiszta szándékunk-

ban bízva, de ernkben soha túl nem bizakodva, min-

den tehetségünket — mely ez esetben azonban egye-

dül csak szellemi lehet — mihezképest a megmentettés sajátlagos eredetiségében kiképzett magyar elem,

ha nem rögtön is, egykor legalább az emberiség azonfénykörébe helyezze magát, melybe a világ elkelnépei fölemelkedtenek.

Legyünk meggyzdve, hogy, habár nincs is a

magyarnak szintébb jóakarója széJes e világon mint

önmaga, mert hiszen miért követelhetnénk irántunk

több szeretetet kívülrl, mint belülrl: azért bizony

még sem árthat a magyarnak más annyit, mint szinte

csak maga ; mert bármily nem megsértése csak nevelné

erejét, midn egyedül saját vétkei ejthetnek nemzeti-

ségén csorbát.

Egyedül minmagunkban van a feltámadás, ne felejt-

sük ezt soha ; és azért, bármily ersen ágaztassa is

el hazánkban a pártokat és külön egyediségeket vé-

rünk heve és politikai hitünk türelmetlensége, legyen

köztünk legalább egy engesztel eszme, mely lefegy-

verez s kézfogásra int, és ez : a nemzetiség eszméje

és azon hség, mely ehhez köt; mert ugyan, ha az

ármány még ezen kapcsot is el bírja köztünk vágni.

I 86 GTÓf Széchenyi István.

és magyar magyart gylöl és magyar magyart üldöz

:

oh, akkor nem csak nem virul fölöttünk élet többé,

de még végünk sem lesz díszteljes.

Azonban félre minden kislelk ideltti aggálylyal,

mert nincs itt veszélye a bukásnak még. Nekünk él-

nünk és üdülnünk kell, és élni és üdülni fogunk is,

csak hazafiúi szeretet és egyesség melegítse állandóan

vérünket; és ebben a magyar Akadémiának tisztelt

tagjai menjenek el például, kiket szintúgy, valamint

e fényes gyülekezet egész testületét, egyenként és

összesen hódolva üdvözlök.

B) ORSZÁGGYLÉSI BESZÉDEK.

BESZÉD A MAGYAR NYELV ÜGYÉBENa frendi tábla 1833. évi február hó 20-án, Pozsonyban tartott

ülésén.

«Minap e tárgyban szólván, okom van hinni, hogynem eléggé fejezem ki magamat, mert más következ-

tetés vonatott beszédembl. Azt mondottam : az erl-tetést károsnak, czéltévesztnek tartom, mivel a vissza-

hatás hatalma ersebb szokott lenni a hatásnál. Éncsak olyas erltetést értettem s mondottam veszélyes-

nek, hogyha mi országunk különböz népeire ma-gyar nyelvünket úgy rcátolnánk, hogy azt a szegénytót legényt, ki tótul is rosszul tudja kifejezni, a mit

érez, arra kényszerítenénk, hogy azt mátkájának ma-gyarul még rosszabbul fejezze ki. Ezen erltetés ér-

telmét én csupán bels házi viszonyainkra szorítottam,

de ha megfontolom, hogy nemzetiségünk 40 év óta

halálos álmából felébredvén, honi nyelvünk természeti

jussait mily ervel kívánja vissza, ebben szeleskedést

nem látok, st épen most látom idejét lenni annak, a

mit a Karok és Rendek kívánnak. Ha súlyos köriményék között egy-két subsidiális kérdés lenne jelen

gylésünk tárgya, inkább vélném a dolgot halasztha-

tónak, de most, midn ily létegesítö (organicus) acti-

vitás sorompóiba lépünk, nem látom okát, mi állhatna

ellent. — Jí fpohárnok tagadta a Rk. azon állítását,

hogy a nemzet nem él, ha nyelvét nem használja ; énazt állítom, bármint magyarázzuk is, nem lehet mon-dani : hogy a nélkül él. — Igaz ugyan, a kalitkába

i88 Gróf Széchenyi István.

zárt kis madár idegen hangokra tanítva is éJ, sttalán biztosb, mert a ragadozó nagy madarak hozzánem férhetnek ; de ezen hasonh'tás nemzetre nem al-

kalmazható, mert nemzet elég ervel bir magát a

ragadozó nagy madár ellen is védeni. — Azt mond-ják, belttünk vannak a rendszeres munkák, ott majdelfordul nyelvünk kérdése is, procraslinatiótól félni

nem leheti. Kérdem azon f Ispán urat, ki ezt monda(Bedekovich), tudja-e bizonyossan, hogy 12 évig me-gint békesség lesz? s vettük-e 12 évi béke után nagyhasznát az operatumoknak? — Vannak itt némelyek,kik a Corpus jurisból mutogatják (Eötvös), hogy mégkorai kívánság, én a világ évrajzaiból mutatom meg,hogy j 2 évi békesség csuda történet, s hogy a pro-

crastinatiotól félni igen leheti A természetnek szent

törvénye eltt kénytelen minden argumentum vissza-

vonulni. Valamint, ha valakire azt mondja a nagy

természet: meg kell halnod! rajta semmi Consilium

medicum nem segít : úgy azt hiszem, egy nemzet, ha

maga erejét érzi s szándékában magát eltökélli, ügymint én, ki inkább magyarul meghalok, mint máskéntéljek, az a nemzet az természeti jussait mindenellenzés ellenére is kivinni és gyakorolni fogja. Énanathemát senkire sem kiáltok; de magam véleményétis férfias bátorsággal kimondom, s a mit mondtam,

úgy hiszem, úgy vallom, a mint mondtam!!! Kétosztályból áll az emberi nem : egyik a stagnáns ; má-sik, mely az idvel megy elre, s ha nézem a histó-

riát, úgy látom, a stagnáns rész azon szemrehányást

szokta tenni a másik osztálynak, hogy mindent fel-

forgat, ha az idvel megy el. Én kérdem, ki hábor-

gatja fel a víz csendét, az-e, a ki csei\desen folyni

hagyja, vagy az, ki erszakkal feltartóztatja? Ki akarja

a természet rendét felforgatni, az-e, a ki mától holnapra,

holnaptól holnaputánra megyén? vagy a ki felkiált:

id állj meg, ne haladj!? De én mindamellett is azt

tartom, egy emberélet lefolyta után vagy magyarabbvilág lesz, mint ma van, vagy elvész a magyar. Nem

Országgylési betzédek- i 89

tagadom én a latin nyelvnek minden elsségét, de

valamint érdemetlen ember is ülhet királyi széken,

oly bizonyos, mint kétszer kett négy, hogy az éla halottat ki fogja helyébl mozdítani. Angliában is

egykor mily lárma, mily zsongás volt, hogy megsz-nik az angol angol lenni, ha törvénye nem diák

nyelvben hozatik, azonban látjuk a dolog foganatját,

a ki kétkedik, azt Lord Brougham munkájára utalom,

meg fog gyzdni, hogy az angol nemzet nagysága

progressiv idomzatban azóta megy el, mióta önnyelvén hozza törvényeit. Kiküszöbölték-e azért a

latin nyelvet? Isten mentsen, mindig mívelt nyelv

marad annak, ki felfogta valódi classisus szellemét,

ha nem tud is beszéleni. — Mi beszélünk széltiben,

s tudunk-e egy Morust s a többi felmutatni? MiKollárra szoktunk hivatkozni, de Kollár azt szokta

mondani, nem fog egy Magyarországon irott diák

könyv olvasásához, mieltt tudná magyar, tót vagy

német írta-c, mert míg ezt nem tudja, nem érti. —Ha így beszövdött a latin nyelvben az élnyelvnekbélyege, classicusabb lett-e a diák nyelv, mióta a

gzhajózás feltaláltatott? Oeconomia politica Íratott s

az emberi értelemnek más találmányai születtek, mik-

rl Július Caesar s Quintilianus nem is álmodtanak?

Könny megfejteni. Ha valaki, mint tisztelt barátom,

br. Wesselényi, nagyobb tzzel veszi fel a dolgot, az

némelyek eltt ábrándozásnak, theoriának látszik; de

én azt tartom, az az igazi praxis ; ellenben, a ki azt

mondja, hogy nem lesz magyarabb világ, az ábrán-

dozik, a theoriák országában.

»

Beszédje további folyamában felemlíté Széchenyi,

hogy Gallileit azon igazság feltalálásáért, melynek ten-

gelyén forog a teremtett világ ismerete, mint nevez-

ték bolondnak, Pulton, a gzhajó feltalálója, mint tá-

masztott elbb barátinál is szánakozást. Kérdi, mit

fognak 50 év múlva ezekrl a discussiokról mondani,

olvasván, mennyit veszdtünk azon, hogy a magyarmagyarul szóljon-e? Nem csodálkoznék, ha él nyelvek

190 Gróf Széchenyi Jttván.

között folyna a harcz ; de föl nem foghatja, miért ra-

gaszkodnak oly nyelvhez, mely a magyartól úgy, mint

a némettl egyformán távol áll, s nem egyéb, mint

((egy rég megholt diák spectrum, melyet ill helyére

temetni eléggé nem sietünk. j>

Felhoz példaképen egy angol lordot, egy franczia

marquist s egy spanyol grandot, elmésen tünteti ki,

mindegyiknek személyes becsét, érdemét, dicsérendtulajdonnit, de mindegyikhez hozzáteszi, hogy: honi

nyelvét nem érti. Miíy nevetségessé váÜk egyszerre

mindegyik 1 Ezt alkalmazhatjuk magunkra is. Azutánhoni nyelvünk ellenségeit belskre s külskre osztja,

amazok a törvények érthctetlenségét egy bánthatat-

lan nimbusnak tekintik. Ó azt tartja, polgártól nemlehet kívánni, hogy törvény szerint éljen, ha a tör-

vényt olykép hozzuk, hogy meg nem értheti. Aztmondják, nyelvünk nem eléggé mvelt, és az Akadémiamunkáitól akarnak várni bvebb eredményt, ámde Cu-vier 300 nyelvet számol, és e közül hánynak nincs

nyelvmível akadémiája, ne legyen tehát hazai nyel-

ven írott törvénye se, vagy az Eszkimónak is deáktörvénye legyen? — (cAzt mondják mások, — foly-

tatja — nem az van most a nyelvre nézvs közprogressi-

vus renden, hanem a tudományok magyarul oktatása

stb. Én fogadok, ha ez volna indítványban, azt mon-danák : nem lehet, míg magyar törvény nem lesz

és nékik mindig más lenne a tenni való, de soha-

sem tennének semmit. Ez hasonlít azon utczanemhez,

melybl nincs kijárás, hacsak nem visszatérünk. Aztmondják, nincs id a Corpus Juris foi'díiására, én azt

tartom, a mit az ember szívesen tesz, arra mindig

van id, a mit nem szívesen tesz, arra soha sincs id.Ha fordításról volna rzó, azt hiszem találkoznék 5ok,

ki étkérl, álmáról elfelejtkezne; s nem követné pél-

dáját egy bizonyos gylésnek, melybl ki-ki haza siet,

bármily fontos dolog maradjon is függbe, mert két

fertály kettre! — Azt mondják, idvesztés, de énazt hiszem, diák törvényt hozni, s magyarra foidítani

Ottzággyiési beszédek- 191

több jdvesztés, mint magyar törvényt hozni. Azt

mondják, hogy nem lehet kívánni, hogy azon taná-

csosok Bécsben magyarul tudjanak, de én kérdemmiért ne? és valóban, miért ne lehetne tlük kívánni,

hogy nemzeti ernk jövend kifejldésérl szólva a

monarchia egy fél részének nyelvét tudják? — Fáj-

dalom bizony, azt igen . is tudják, hogy kellessék a

magyarból mentl többet facsarni, de nyelvét meg-tanulni még egynek sem jutott eszébe. Nyelvünk külsellenségei másrészt azt mondják : es ist eine JMeben-

sache. — Ez s ez fáj leginkább. Hogyan? Mit ennyin,

8 ily szívszakadva kívánunk, azt mellékes dolognak

nevezik! Legyen bár nem a szent természet sugallása,

legyen bolondság, a mit kívánunk, de kívánjuk, s ki

azt tlünk elragadja, egy nagy résznek legszentebbjét

ragadja el, s ne kívánja, hogy jó barátjai legyünk. —Azt mondják : veszedelmes, mert kifejldik a ma-

gyar. — lgaz> kifejldik; de az nem lehet egy sze-

retett kormánynál akadály. Ép, ers, egészséges orosz-

lánnal barátságban lenni nem veszély, de egy beteg-

gel, ki megromlott gyomra miatt gyakran nem jó

kedv, igen is: amaz, azt tartom, igen jó allianceb)

Végre felhozza, hogy bár a papucskormánynak nembarátja, mégis kényszerítve inti t ama napkeleti nem-

zetek példája, melye'.nél az asszonyok minden köz-

érdek tírgy tudásából s minden befolyásból is ki

lévén zárva, az egész nemzet nagyon alacsony fokán

áll a míveltségnek ; - itt ezen hazában, hol az

özvegyeknek különös jussaik vannak, s az országgy-

lésre követeket is küldenek, vagy kényszerítsük ket,

hogy deákul declináljanalc, vagy hozzunk általok is ért-

het magyar törvényeket. Árpád apánk kihozott ben-

nünnket Ázsiából, de 6gy látszik egy lábunk még ott

maradt: ül, hogy még ezzel is lépjünk egészen a

civilizáló Európába. Biztosítja a frendeket, hogy

egy negyedét sem mondta el annak, a mit mondani

akart, s hogy c tárgyról négy hétig folyvást el tudna

beszélni, s azzal végzi, hogy kérni, mindig ismételve

19* Gróf Széchenyi István.

kérni kell a királyt, míg csak a Rk. kívánságát nemteljcsítti. (Beszédjét hangos tetszés követi.)

E nagyfontosságú kérdésben az nap másodszor is

szót emelt, ilykép : (cÉn törvény szerint akarok élni,

s ezen háznak méltóságát nem kívánom sérteni. —Ugy hiszem, nem is sértettem ; de ha gyarlóságból

hibázok is, Herczegségétl, mint törvényes Elöl-

ültl minden dorgálást térdet, fejet hajtva elfogadok,

mint ennek jelét adtam 1826: február 11 -én, midnfensége engem méltóztatott megdorgálni s én a

nélkül, hogy egy szót szólottam volna, hallgatva le-

ültem, de mástól, legyen az akár ki is, sem rendre

igazítást, sem dorgálást el nem fogadok. Ezt kívánoma Zágrábi püspöknek értésérc adni, s mint tisztelem

személyét, s mint férfiú férfiutói tanácsát magányoskörben tisztelettel fogadom, de itt ezen teremben,

voksom szabadságát gátoltatni nem engedem s dorgá-

lását teljességgel el nem fogadom. ))

Alagovics (közbeszólj. Amicus personae, inimicus

causaz I

Gr. Széchenyi 7. (folytatva), « Amicus personae, inimi-

cus causae (kezét az éghe^ emeli) ; de én bízok a

magyarok Istenében, hogy mind e mellett is a magyarnyelvnek s nemzetiségnek egy szebb reggel hajnala

virrad fel 1»

Országgylési beszédek- 193

BESZÉD A VÁROSOK RENDEZÉSEÜGYÉBEN

a frendi tábla 1844. évi október hó 3-án, Pozsonyban tartott

ülésén. Ez az a beszed, mely után — gróf Zay Károlynak egy,

az aristokratiát becsmérl ellenvetéae következtében — Széchenyi

elájult.

A politikának pályája hasonlít nagyon az életpályá-

hoz, melyen, midn kedvezk az idk, akkor mindenki

jó széllel könnyen halad ; de valamint az egyes embercsaládi körben, úgy a politikának mezején akkor mu-tatja ki szilárdságát, midn az elemekkel küzdenie

kell. Mikor atyai jó kormányok igazgatnak, akkor a

hazafiságnak azon tiszte, mely a nemzet jogát rzi,

könny ; de viszont, ha oly kormány ül felettünk és

rendelkezik a teendk felett, mely a nemzet jogait

sérti, akkor mutatkozik a hazafi, ki vihar és szélvész

ellen küzdeni mer! Épen úgy, midn a nemzet oly

irányokat vesz, melyek vesztére válnak, midn a

nemzet némi kedvencz eszméktl felhevülve, tévirá-

nyokat vesz, akkor van ideje a hazafinak kimutatni

szilárdságát, s részemrl azon híres franczia minister

szavaival mondom : ((megtörtétek ug^an ermet, de lelkü-

letemet nem)) ; - használván még egy mondását egy

híres, és csak most nemsokára még ismei'etesebbé

váló amerikai embernek, kirl a napokban méltóztat-

tak bizonyosan olvasni, a ki azt monda : «hogy van-

nak pillanatok, melyekben barátság, párt s legrégibb

viszonyok megsemmisülnek, midn t, i. a haza veszély-

ben forog.)) Részemrl megvallom, hogy szívesebben

veszem a dolgoknak mulatságos és nevetséges részét

;

de vannak pillanatok, hol a legjobb akarattal sembirom magamat annyi abnegatióra, hogy ne szóljak,

kivált, midn gondolom, hogy felszólalni kötelessé-

gem. — Midn beléptem — és bánom, hogy méltó-

ságos gróf Zay Károly úr egész beszédét nem hal-

loitam — mert épen a kutyabrrc jöttenv ide; a

méltóságos gróf ezen kutyabrt favorit themájának

Gróf Széchenyi István. 11 13

194 Gróf Széchenyi István.

látszik tartani, mert sokszor variált körülte, szükséges

tehát, hogy ezen tárgyban is tisztában legyünk. Né-hány nappal ezeltt, midn a zsidók emancipatiójáról

volt szó. akkor is, megvallom, azon logicát meg nemtudtam fogni, hogy az, ki a nemzetiséget pártolja,

oly könnyen ejthet azon csorbákat, és megengedheti,

hogy azon csorbák ejtethessenek ; — ezt mély fel-

fogásnak, engedelemmel legyen mondva, nem látom,

s vélekedésem szerint a kutyabr accurate ezen for-

rásból ered. Magyarországban a teendk között a

nemzetiség a legels. Most napirenden van egy idóta a frendi táblát, az aristocratiát sárba levonni, s

megvallom, ha mi egy compact nemzet volnánk, mely-

tl, számát és geographiai helyzetét tekintve, bizonyos

kifejldést nemzetiség tekintetében az ember várhatna,

nem átallom kinyilatkoztatni, mint azt már többször

tevém, hogy én Magyarországnak status quo-ját igen

émelygsnek találom : mert itt az egyoldalú privilé-

giumokat, elszigeteléseket, lenézetését egyik rendnek

a másiktól stb. szivembl gylölöm, és igen fel tudomfogni, hogy az, mit méltóságos gróf Pálffy József

eladott, — a ki, hinni akarom, hogy legtisztább szán-

dékból és hazafi indulat nyomán ezen egész táblát

eltörülni kívánja — becsületes szándékból ered, és

hogy ezzel méltósága magasabb czélt akar elérni;

de ekkor — engedelmet kérek, de kénytelen vagyoknyilván kijelenteni — a méltóságos gróf a nemzeti-

ségre nem tart semmit. Mi oly körülmények között

vagyunk, miszerint most a magyarság egyenesen a

nemességgel és a fnemességgel van összekötve, és

valljuk meg, hogy itt minden democratia egyenesen

csorbát üt a nemzetiségen. Bocsánatot kérek, nemmondhatnám, hogy én ezen táblába nagyon szerelmes

volnék ; én bizonyosan nem vagyok. De azt kérdem :

mit akarunk elérni ? Alkotmányos és lehet leglibera-

lisabb alaponi kifejlést. De mi szellemben ? német,

magyar, szláv szellemben? Ha a nemzetiség elttünknem fszempont, akkor megvallom, hogy méltóságos

Országgylési beszédek- 195

gróf Zay Károly úr eljárását tudom méltányolni, s

azt mondom, «pcrcgjen le az egész, mások fognak

helyébe ülnh) ;— és ismét bocsánatot kérek, lehet

talán, hogy azok, kik helyünkbe ülni fognak, becsü-

letesebb, okosabb emberek lesznek, de hogy magya-rok nem lesznek, az elttem axióma. Meg lehet,

hogy talán ez aberratio ; de nyerhessem bár a világ-

nak minden élvezeteit, minden kincseit, én mindenkifejldést, mely nem magyar, lelkembl gylölök

;

elttem a nemzetiséghezi hség, magyarországhozitántoríthatatlan hség, alapja mindennek ! És így csu-

dálom, hogy egy id óta — és ez kimondatott márrég, s akkor úgy szólván scandallumot gerjesztett —nem a nemzetiség szempontjából indulunk ki ; nálamugyanis fszempont nem az alkotmány, hanem a

nemzetiség, mert alkotmányt oktroirozni lehet 24 óra

alatt a legszabadabb alapon, nemzetiséget azonbankifejteni, — kivált oly nemzetiséget, mely már oly

közel volt a halálhoz, mint a magyar, bocsánatot

kérek, de higyje el, méltóságos gróf Pálffy, bárdolat-

lan fogásokkal nemzetiségünket hamvaiból felemelni

nem lehet. Mélység kell, kevesebb indulat, és szük-

ség e dolognak nem csak egy oldalát felhevült ke-

délylyel tekinteni, hanem megvallani : hogy bajaink

sokkal complicáltabbak, mint azt fiatal emberek fel-

fogni képesek vagy azt felfogni akarják. Belsm búbamerül, és napról-napra mélyebben merüli Minap va-

laki azt monda : «hisz Magyarország feltámadt.)) Ezigaz! de még nincsen annyi ernk, hogy új eleme-ket vehessünk fel magunkba, hogy terjeszkedjünk.

A fiatal viszketegség és elszántság a hadnál szép és

dicséretes, mert én csak az oly hadat szeretem, hol

minden ember azt mondja : «most rohanjuk meg az

ellenséget li) — de másrészrl kívánom, hogy az eszes

visszatartóztassa a hadat, és azt mondja: ((gyengék

vagyunk, most ne rohanjuk meg az elleiiséget.)) Mind-azt, mit Zay Károly és mélt. gróf Pálffy József urak-

tól hallottam, méltányolni tudom, és ha visszatekintek

•3*

196 Gróf Széchenyi István.

azon napokra, hol Magyarország úgy szólván cl volt

temetve, hol gyenge mellekbl csak egy pár deák

szó hallatott, és Magyarország úgy szólván ki volt

küszöbölve ; megvallom, hogy ez mind kellemetes

jelenség, ez nem botránykoztat, de másrészrl aggó-

dom még mindig azon, hogy ezen nemzet sírjából

kiemelkedni nem fog, és még inkább rettegek, midnJátom, hogy kapkodásaink között még olyanokat is

akarunk, hogy ezen tábla simplicissime eltörültessék.

Nagy szó azl És már a minap is felhozatott, hogy

új elemeket kell teremteni, mert a mostani elemekkel

Magyarország kifeiíését alkotmányos szellemben ki-

vívni nem fogjuk. És hogy ha látjuk, miként bonyo-

lódásaink kaján elleneiak és a kül iníelligentia között,

mily zsibbasztóJag nyomja vérünket, hogy mily

aggasztó állapot ez : hihetetlen, hogy hazafi legxen,

kinek szíve és melle a legnagyobb búsongásba ne

merüljön, midn látja, hogy annyi honosunk saját

pártja érdekét és a haza ügyét nem tudja jól felfogni.

Az mondatott, elemeket kell teremteni. Igen, de csak

az a baj, hogy az egyszerrei teremtés a nagy Isten

dolga és nem az embereké ; az emberek csak úgy,mint a hangyák, fáradiiatlan hazafi munkásság, nempedig felhevülés és szenvedelmek által emelhetik a

hont magasabb íokra : mert különben lehetetlen, hogyreactio ne szülessék. Méltóságos gróf Pálffy József

azt monda, hogy itt vannak ilyen-amolyan egyénekés nem a legkíméletesebb kifejezésekkel élt ; de mármost kérdem a méltóságos grófot: eddigi tettei,

eddigi élete, egyáltalában tulajdonai olyanok e, hogyily gylöletes censori szerepet vehessen fel ? kérdez

hclni, hol azon nagy tudomány, azon nagy erény,

hogy ezen táblát így legyaláznia lehessen? Tudombecsülni mindenkinek véleményét ; de hogy ha itt

ezen táblán némelyekben hibák vannak, és ha vannak

itt oly személyek, melyeknek itt nem kellene lniök, —megengedem, talán lehetnek ; — de ha magasabbszempontból veszszük a dolgot, ha felveszszük, kik

Országgylési heszédek 197

azok, kik a hon javát jobban i-merhetik, azt tartom,

velem együtt a méltóságos gróf nem lesz azok közöl,

kiket egy mngasztosabb hatalom, mely Magyarországigazi javát ismeri, kijelölne, st azt hiszem, hogya méltóságos grófot legelsbben fogná kitörülni

{gr. Pálffy József: ((törüljön ki»). Én ily kitörülést

nem kívánok, és ha a mélt, gróf hazáját igazán szol-

gálni akarja, csupán szenvedelembl a világ elttimpune — mit könny t^^nni — az embereket lerakni és

sárba lerántani nem fogja ; és ha a mélt gróf— és talán

megj az id — ki fog ábrándulni, ha honunk el-menetelét a nemzetiség alapjára fogja rakni, remélem,hogy ily könnyelmleg azért, mivel egyszerre és

szórói-szóra nézeteire át nem megy ezen tábla, ana-

themát reá sütni nem fog. De már kérdem : mi körül

forog a kérdés? Az ember azt vélné, hogy itt ház-

ról-házra, faluról-falura, már az egész ország köz-véleménye compacte áll, miszerint az mondathatnék

:

hogy ha a városok dolgában ezen egy pár kérdést

keresztül nem viszszük, és azt egy pár fúr ellenzi,

a hazára nézve veszély következik. A méltóságos gróf,

azt hiszem, szintén kívánja hazánk kifejldését, és

ha a méltóságos gróf oly apodictice hiszi, hogy a

RR. által javaslott szerkezet a hazára nézve üdvös,

és a méltóságos grófnak e részben scrupulusa nincs,

én méltóságának gratulálok ; de én ily szerencsés

nem vagyok, és ha a méltóságos gróf, mint NumaPompilius az oraculumban, úgy bízik meggyzdésehelyességében, és ezen kérdésnek keresztülvitelétl

a haza üdvösségét várja: átlátom, hogy ily prxventió-

ban heves indulattal meggyzdése fentartására dögö-nyözéshez, korbácsoláshoz nyúlni kész, ezt, mondom,átlátom; de kérdem: tudja-e mindazt a méltóságosgróf így apodictice elre? Én, mint többször mon-dám, a status quot gylölöm, és megváltoztatni aka-

rom minden áron, nincs is veszély, melynek némipercentumát viselni nem akarnám, és e részben némikoczkajátékra is kész vagyok ; de hogy elre, kivált.

198 Gróf Széchenyi István.

mikor a t. RR. táblája egy kis többséggel kívánja

csak a dolgot — már pálczát törjek, azt nem teszem.

És menjünk faluról -fal ura, házról-bázra, azt hiszi-c a

gróf, hogy a nemzet, melylyel itt parádirozni szere-

tünk, mondom, a nemzet többsége ezen táblának el-

törlését kívánja? Méltóztassanak elhinni, én is tudom,

mi történik az országban ; sok ember van az ország-

ban, ki a nemzetiséget és alkotmányt kifejteni akarja,

de mindent koczkára hányni nem kíván, és aggoda-lommal nézi, váljon ezen tábla fogja-e magát seper-

tetni engedni ? (Tetszés.) Ha az egész tábla — minkételkedem — magát scpertetni fogja, méltóztassék

elhinni, méltóságos gróf Zay úr, kit szivembl tiszte-

lek, és gróf Pálfly József, kinek jeles tulajdonait

egyáltalában nem tagadom, és kirl azt hiszem, hogynagy szolgálatot fog tenni a hazának, és kinek szintebarátja is vagyok, — mondom, méltóztassék elhinni,

én sem dictiók, sem akármi más által magamat seper-

tetni nem fogom engedni. Mi a nemzet többségét,

melyet itt gyakran említeni hallok, illeti, Phocionhíres embernek mondására emlékeztetem a F-RR.-et,ki, midn a többség mellette hangosan nyilatkozott,

és eladását tetszéssel fogadta, azt monda : ((talán

valami rosszat mondottam, mert a felingerült nép el-adásomnak tapsolt?)) Nekem felfogásom az, hogy a

többség rossz utakon jár. Már most kérdem : milegyen annak vége? Hogy ha axióma az, miként azonelemek, melyek Magyarországban léteznek, nem elég-

ségesek, és hogy ha a nagy istenek nem segítenek,

ne gondoljuk, hogy a magyarságot és alkotmányos-

ságot meg fogjuk menteni. Méltóztassanak elhinni,

valóban Isten csudája, hogy a magyar nemzet, szláv,

német és török elemek között oly sokáig küzdvén,magát fentartani tudta, és ember, kinek szive a magahelyén van, lehetetlen, hogy ily nemzet iránt sympa-thiát ne érezzen, mely századok óta ily körülményekközt szilárdsága által fenn tudta magát tartani ; demidn a világ népei sympathiát éreznek irántunk, más

Országgylési beszédek- 199

részrl lehetetlen, hogy a jobb kedély a legnagyobb

búba ne sülyedjen, midn látja, hogy azt, mit eddig

megmentettünk, mit dicsséggel és gyönyörrel lehetne

fénypontra vezetni, faragatlan kezek megsemmisítik.

Ezzel hazámnak tartozom, és reám nézve bármi kö-

Ví*tkezzék, st, ha ma volna is utolsó pillanatom, azonhségnél fogva, melyet hazámnak esküdtem, bár holt-

testemen menjenek keresztül, és magam maradjakegyedül, magam leszek ellene. (Zajos tetszés.)

BESZÉD A KÖZTEHERVISELÉS ÜGYÉBEN

s frendi tábla 1844. évi október hó 28-án, Pozsonyban tartott

ülésén.

Gróf Széchenyi Islván : (díszes öltönyben, több rend-

ietekkel és hazafi örömtl derült arczczal annak eltudd-

táhan, hogy a közös teherviselés elve elfogadlalik a több-

ség által.) Tizenegy napja és harmincz éve ma, és —megvallom itt, hogy ezen 30 év sokkal kellemetle-

nebb reám nézve, mert tizenegy nappal nem sokat

tördném, — ^logy ^ lipcsei ütközet második napján

hs Blüchernek táborába küldettem. Szürkületkor ér-

keztem oda, és midn bemegyek, az elszobábantalálom katonáját a tükör eltt, ki épen haját ren-

dezte és hajporozta : csudálkoztam. Tovább megyek,és találom apródját, ki szinte hajával bibeldik ; végre

bemegyek az öreg hs bajnokhoz, szinte t is a tükör

eltt haját rendezve és porozva értem. (cUramli*

úgy emlékezem, ezt mondám a hsnek, «én azt hit-

tem, hogy karddal és puskaporral fogtok foglalkozni

;

de látom, hogy a hajpornak is van keleté. » Mire azt

feleié a hs bajnok : ((Ma azt reméljük, hogy ünne-

pet ülünk ; vannak sokan, kik legszebb ruhájokat pa-

rádéra szokták kitzni, mi pedig mindnyájan legjobb

öltözetben és a lehet legcsinosabban akarunk meg-jelenni ma az ütközetben I» És ugyanaz nap a po-

200 Gróf Széchenyi István.

rosz tábornak diadalmi zászlói Lipcse falaihoz jöttek.

Sokan csudálkoznak, hogy én ma ünnepruhában jele-

nek meg itt (zajos ((Éljen!))). Sokan különcznek tar-

tanak, és az igaz, nem mindenben járok, kivált Ma-gyarországon, tört úton ; sokan névnapokon, proces-

siónál, de még akkor is, mikor sollicitálnak vagy

informálnak, szokták ünnepruhájokat felölteni ; én

pedig ezt akkor teszem, midn azt hiszem, hogy a

nemzet ünnepet fog ülni. (Zajos ((Éljen!))) Ezt elre-

bocsátván, mint egy csekély tagja ugyan a magyar

nemzetnek és a magyar törvényhozásnak, én is be-

csületesen fáradoztam ezen fkérdésben, hogy min-

denekeltt reánk virradjon fkép azon nap, melyen

necsak privilégiumokkal dicsekedve és nagy phrasi-

sokkal, hanem áldozatokkal is tettleg járuljunk hazánk

felvirágzásához. (((Helyes.*) De még többet mondok :

nemcsak hogy áldozattal, nemcsak hogy h lelkület-

tel, de hogy végkép le is tegyük ezen igazán szabad

emberhez nem ill ggöt, l'Ogy mi, mint minap volt

szerencsém eladni, és akkor azon példa igen tet-

szett sokaknak, hogy a trombitás ell, a huszár hátul,

nagy zajjal akarjuk kivíni a csatát. Nem ! ha igazán

akar a nemzet ers és nagy lenni, szükséges, hogy

némi dolgokban egy soron álljunk mindnyájan, hogykiki, ki a magyar levegt szívja, mondhassa, hogy:

((én is a honnak polgára vagyok!)) És ha a casták

és összesaraglyázott privilégiumaink szk köréblvégre tágasabb körbe akarunk lépni, és elaljasodott

nemzetünknek szebb jövendt eszközölni, nagy kö-

veket kell emelnünk : ezt pedig nem egyes emberek,

hanem mindnyájan, egyik úgy, mint a másik, tegye

meg. (« Helyes !») Miután napszámosa voltam ezen

ügynek közlegények sorában csak, de mégis szeré-

nyen ugyan, nem elbizva, de magamban bizva, legyen

szabad elsorolnom azon taclicát, mely szerint men-

tem, és most nyilván ki fogom mutatni plánumomat.

Mikor a közadó más formában megbukott : átláttam,

hogy nincs nagyobb bn, mint másokat vezetni akarni

Országgylést beszédek. 201

kell talentum és tudomány nélkül, mondom : midnezen tárgy megbukott, más formában hoztam azt

sznyegre; írtam 100 milliónak fölvételérl, 35 évig

5 milliónak fizetésérl, és sokan azt még kévéseitek.

Ha tervemet kifejtettem volna, a lehetetlenségek közéállíttatott volna, és még sem tetszett volna senkinek.

De ezen pénználküli hazánkban egyszerre nagy ter-

het magunkra venni egyenesen visszalökés, k'vált,

mondom, magyarországi szempontból tekintve: mertmi vagyunk a legszegényebbek egyike, s így, ha nagyadót akarnánk magunkra vetni, bizonyosan csorbát

ejtenénk a nemzetiségen. Ebben csak egyet tartok

szemem eltt, azt t. i., hogy akármily formában,akármi czím alatt, mindegy, csakhogy végre a közösfizetésnek elve valamikép elérve legyen. (((Éljen I)))

Azt szokták sokan szememre vetni, hogy én anya-

giakra szivesen költök : de azon magasabb szelle-

mit, — sokan azt vélik, hogy ez csak az íisztök -

—

mondom : a magasabb szellemi dipJomaticát elfelejtem.

Most meg fogjuk látni, ki felejtette el, én-e, vagyazok, kik nincsenek azon véleményben, melyben énvagyok? Különböztetést teszek. Magyarország jöven-

djének kifejtése egyenesen a közbirodalommal való

lehet legnagyobb harmóniában van és így oly ese-

tekben, hol valaminek elhatározása onnan függ, honnanfkép j annak eldöntése, hogy így vagy úgy történ-

jék-e? megvallom, hogy én elvekkel paradirozni, elve-

ket eltérbe állítani nem szeretek; miért? mert elv-

harcz olyanok közt, hol egyik erscbb, bizonyosanaz országnak nem hasznára válik. Ha csak olyan elvi

kérdésekrl van szó, melyek Magyarország jogait és

érdekeit lényegökben nem séitik! Elvileg most ugyanmirl van szó? Sokan azt vélik, csak fizetni kell; és

én is úgy szólottam, hogy fizetni kell, mert ha nemfizetünk, az ország soha sem fog kimerülni ezenállásból, mely nem csak hogy aljas, hanem nekemémelygést okoz. Tehát fizetni ! — De más részrlsokan azt vélik, hogy ebben fekszik minden er. Én

102 Gróf Széchenyi István.

azt mondom, nem ebben van az er, hanem a kéz-

fogásban, a vállvetésben van az ei'. (Tetszés.) Mi a

pénz? Nem akarok hosszas beszédet tartai'i a poli-

tjcai oeconomiáró), felteszem, hogy azon f eszmét

sokan értik és sokan nem értik : de úgy hiszem, a

pénz nem fdolog, hanem az értelmes, központosított,

kezetfogó, vállatvet munkában fekszik az er. Pénzcsak ezt reprazsentálja. (iHelyes!))) Azért, miután én

többször fogok még ezen tárgyhoz szólani, röviden

abban pontosítom vélekedésemet most : hogy, mi a

felvet illeti, ha itt nagy várakozásaink után, melyek-

tl annyira devalváltattam, hogy már az országos

választmányban is 4 évrl s 3 millióról szólottunk,

itt végre is oly közönséges subsidium lesz, minvelmindeddig soha semmit sem tudtunk tenni, úgy ezen-

túl sem fogunk tenni semmit, és mi mindig csak azon

szk körben fogunk mozogni, melyben eddig voltunk.

Lehetetlen, mondom, hogy ki jobbat ismer, és ki

hazáját hordja szivén, nem egyes csatáknak fényét,

lehetetlen, hogy azt subsidium kielégítse: mert a

subsidium az oligarchismusnak és minden gylöletes-

nek szagát viseli magán. Mindazáltal, ha a többség

mégis a RR.-kel kezet nem fog, ám akkor a lehetlegnagyobb summát kívánnám megajánlani : ha márszellemileg nem lelt lelkem írt, legalább legyen syba-

ritailag hazánknak nagyobb haszna. Menjünk el az

anyagiban, ha szellemiben megakadtunk. Azokat, kik

elfelejtették, hogy elvkérdés forog fenn csak, figyel-

meztetnem kell, hogy ez a végezel, a többi mindcsupa tactica volt, hogy abba beleszeressenek az em-

berek. Itt az elv volt mindig a fdolog, mert én

inkább semmit sem akarok, mintsem hogy a köz-

fizetésnek elve ki ne mondas.sék : ez élet ; a többi

csak levágott galy és virág, mely addig virágozik,

míg öntözik, de gyökeret lehetetlen, hogy verjen.

(Tetszés.) Azért azt mondom, hogy ha mindenekeltt a subsidium eszméje megy keresztül, akkor ad-

junk sokat ; ha pedig megvásárolni lehet az elvet.

Országgylési beszédek- 203

akkor nagy tractatióra vagyok kész : mert hisz nemezen három év fogja eldönteni az országnak jövend-jét; hanem ha azon mag, melyet itt elültetünk, az

életbe vitetik át, a néptömegnek és a sokaságnak

érdekét csatolja a miénkhez, mondom : azon maga ad

eleteti Nincs itt adóról szó; ezen fizetés przeter

propter olyan, mint midn valaki uradalmának jöve-

delmét annak javítására fordítja: mi hazánk investi-

tiójára akarunk fizetni, s annak, mit fizetünk, nemkell a sorompókon tul vándorolni, hanem az az or-

szágba fektettetik. Legyen a kezelés akár így, akár

úgy, csakhogy illusio nélkül szabad látása legyen a

nemzetnek, mire fordíttatik a pénz ? Én alkotmányos

szempontból kívánok a kezelési dologban eljárni ; de

errl késbb fogok szólani. Most még egyszer a do-

logra visszamenve kinyilatkoztatom: hogy ma van

ideje annak, hogy egy nagy nemzeti kifejldésnek

vessük meg alapját; ha ezen pillanatot elmulasztjuk,

tudja Isteni mikor j vissza ismét? És ez alázatos

vélekedésem. (Hosszasan tartó zajos ((Éljen!)))

BESZÉD A MAGYAR HADSEREG ÜGYÉBEN

elmondta Széchenyi mint közlekedésügyi miniszter a képvisel-

háznak 1848. évi augusztus h 21-én Pesten tartott ülésében.

Azt gondolom, ha valaha, tehát ma van higgadt-

ságra szükségünk. Igen tisztelt Szentkirályi bajtársunk

felette jól mondotta, hogy a mostani idkben egye-

dül lelkesedéssel csatákat nyerni nem lehet. Méltóz-tassanak megengedni, ha még hozzá teszem, hogybizonnyal a hazát sem fogjuk megmenteni, ha magunkközt egyenetlenek vagyunk. Engem nem az aggaszt,

hogy az ellenségnek ilyen vagy olyan nagy az ereje,

hogy ennyi vagy annyi ágyuja s puskája van ; hanemaz aggaszt, hogy köztünk vannak olyanok, kik a ve-

zetknek, úgyszólván minden lépését lehetetlenné

ao4 Gróf Széchenyi István.

teszik. (Úgy vani) Az elttem szólott követ ur (Ma-darász) azt mondotta, miért nem tett a ministerium

eddig erélyes lépéseket? kért volna katonát, pénzt,

bizonnyal megadtuk volna. Hiszen ezt megtette a

ministerium. De nekünk magyaroknak azon nagy hi-

bánk van, hogy arról is szeretünk professori bölcse-

séggel disputálni, a mihez egyáltalában nem ertünk.

Méltóztattak említeni a katonát. Igen, de ha embervan is, még ennek ruhát is kell készíttetni s fegyvert

kezébe adni, s már ez mind oly részlet, melyet mint

szappanbuborékot nem lehet felfújni ; hanem fel lehet

csak azon dus imaginatióban és lelkesedésben, melyre

a magyar eddigelé, úgyszólván minden teendjét ala-

pította. Azt mondotta a követ úr, mennénk mind-

nyájan a csatatérre. Ne vegye rósz néven, mert sér-

teni valóban senkit sem szándékom, ez olyan okos-

kodás, minek példáját ama roppant birodalomban is

láttuk, melyet egy bizonyos angol generális csekély

ervel legyzit; midn t. i. Chinának vagyis Pek-

kingnek egész népessége elejébe rukkolt az angolok-

nak pcniczilusokkal, s természet szerint gyzelmetnem arathatott, hanem bizony elvesztek ; megengedemnagy dicsséggel s nagy lelkesedéssel, de oly formán,

mint a birka is p.Ivész, ha megölik, mondhatni, min-

den panasz nélkül. Ennek példáját követnék azok, kik

úgy szólanak, mint épen a tisztelt követ úr ; de mél-

tóztassanak megengedni, én a desperatio eme bátor-

ságát, ha talán dicsséges is, e mellett nevetségesnek

is tartom. Mindenek eltt szükséges a disciplina, az

összetartás. -— Azt hallottam mondani : a ministerck

nem tesznek eleget. De már csak a pénz dolgát ille-

tleg is lehet mondani, hogy Magyarországnak mily

roppant kincsei vannak a földben, mennyi milliók

hevernek ott, s ezt tehát pótolni kell s elidézni ; de

ha bárki csak azt kívánja is, adjunk el rögtön egy

millióra való pénzkészletet, még annyit sem lehet

egyszerre elteremteni, szinte némi id kivántatik

hozzá. Így a stampiliát elször ki kell nyomatni,

Országgylési beszédek- 205

aztán szárítni stb. Az ilyeseket a követ úr mind vegye

számba. De már most beszéljünk magáról a minis-

terjumról. Nekem a ministeriumban legkevesebb dol-

gom van, s mégis mondhatom, minden 24 órábanalig találok egy pár órát, melyben szabadon vehetnék

lélekzetet, úgy hogy most is valóban majdnem le-

rogyok, a legjobb akarat mellett is. S mi az oka,

hogy a ministerium legjobb belátása szerint nem jár-

hat el, úgy mint esze súgja? s lelkiesmérete paran-

csolja ? Az, hogy azon impetusok ellen, miket a kövei

úr és társai tesznek, mindig csak védelmeznie kell

magát. De én azt mondom, a mely nemzet önmagaellen agyarkodik, életet sem érdemel.

Igen tudom, hogy felingerült állapotban a beteg

oly gyógyszert nem szeret, mely Ínyének valami csi-

ps érzést okoz; s nemzeti testünk jelenleg oly álla-

potban van, mint egy nagy beteg test; s ezért tudom,

hogy mit eddigelé mondtam s mit ezentúl még keve-

set mondani fogok, általában a legtöbbnek nincs inyére;

mert beszédemet nem fogom holmi phrasisokkal vagylelkesedési piperével fszerezni. Én azt hiszem, a

lelkesedés azon isteni malaszt, mely nélkül az embernem volna több mint állat; s azért a lelkesedés

eltt, kivált ha tiszta szívbl és szándékból forr, s

ha a haza ügyében keletkezik, én mint egyik igen

csekély, de h tagja a nemzetnek leomlom ; de más-

részrl azt mondom, s a tapasztalás ezt bizonyítja,

hogy a lelkesedés csak básisa lehet mindennek, de a

kivitel leginkább a számítástól függ Már ezen pilla-

natban mindenki azt mondja : a haza veszélyben van.

De én, ki a t. házat beszédeimmel eddig nem sokat

untattam, mert meg vagyok gyzdve, hogy beszé-

dekkel nem fogjuk az országot megmenteni, azt mon-dom, miként most mindenek felett nem az a bajunk,

hogy ellenség van odakünn, hanem az, hogy ellenség

van idehenn. És míg igen t. követe, gondolom So-

mogynak vagy Fehérnek, ki épen most felszólalt (Ma-darász Lászlóra mutatva) a háznak idejét leginkább

2o6 Gróf Széchenyi István.

fordította a maga hasznára, mert azt hiszem, tán

senki sem beszélt annyit mint , — én tiszta szán-

dékból, mint a magyar politika egyik veteránja, mon-dottam, bizzanak a ministeriumban, engedjenek neki

szabad kezet, hogy mentse meg a hazát, ha pedig

nem biznak benne, ám válasszanak n.ást: ugy mon-dom most is, végezzük a dolgot szaporán, mert nincs

a szónak, nincs a hosszas tanácskozásnak ideje; ha-

nem menjen mindenki a maga helyére: a fiatalabb

fogjon kardot, a ki pedig már megtört egészségben,

találja meg szinte a maga helyét; mert nemcsak nyil-

vános ellenséggel kell küzdeni, hanem, a mint mon-dám, van sok lappangó ellenség is. S valóban, mond-hatom, sokkal nyugodtabb lennék, ha tudnám, hogya tisztelt követ urak, kiket a nemzet virágának tar-

tok, mert hisz a nemzet bizalma központosul bcnnök,

mindenki a maga helyén, a maga kis körében mkö-dik, akár újságokban, akár más úton, dicsérve vagygyalázva azokat, kik becsületesen betöltik hazafitisztö-

ket vagy elmulasztják. S a t. követ úr ezt egyene-

sen szalmacséplésnek nevezte. Az egek urát hivombizonyságul, valljon szalmacséplés-e ez? Hiszen

és társai, felfogásom szerint, minden elkövettek, hogyezen szerencsétlen ministeriumot minden tetteiben

elzsibbaszszák, hitelét elvegyék s elejébe gördítsenek

mindent, mi t abban, hogy a nemzetet egy szép és

nagy jöv elibe vezethesse, akadályozza. (Baloldalról :

Ezt tagadom!) A t. képvisel, ki most közbeszólt,

ezt tagadja ; de van egy magasabb igazság a nem-zetben, a melynél fogva, bármint tagadja is a t. kö-

vet úr, hogy pártja a ministerium állását szinte lehe-

tetlenné teszi, ezt a világ vagy a jöv kor, ha mégis

nem sülyedünk a semmiségbe, úgy fogja hinni. Min-dig azt hallom, s épen azon követ úrtól is, ki mo-solyogva reám néz (Kállai Ödönre mutat) s kit én

igen tudok becsülni, kivált miután egy utunkban Deb-rc^czen tájékán sziveinket egymásnak kitártuk, s mióta

a legnagyobb sympathiával viseltetem iránta, mert

Országgylési beszédek- 207

tudom, mily tiszta szándéka van, — azt hallom, mon-dom, s kivált tle, hogy micsoda zsarnokság az, mi-

szerint a ministerium minden kérdéshez állását köti

hozzá? Mondhatom, ha más körülmények közt vol-

nánk, ezen minisztérium százszor is letette volna márprovinciáját, mert természetesen legjobb belátása

szerint mködött, és ha neki azt parancsolják, hogyne esze és lelkiismerete szerint mködíék, mi termé-szetesebb, mint hogy azt feleli : lelépek ! De nemlépett le a ministerium, mert azt hiszi, hogy vannakaggasztó körülmények, melyeknél fogva igen sokat

kell elnyelnie s mindent eltrnie, mert azt gondolja,

hogy így tán mégis hasznot tehet a hazának. (Helyes 1)

Nincs itt legkisebb zsarnokság sem ; de ha mindenlépés, minden, a mi történik, folyvást gáncsoltatik,

ha árulás emlegettetik, — már nem tudom, micsodaértelemben vette Budának t. követe az árulást? ha-

nem én megvallom, hogy vannak bizonyos pillanatok,

midn a haza, az emberiség s minden tekintet hát-

térbe szorul, s az ember magábaszáll, hogy mintegytükörbe nézve elmondhassa: az egész világ kárhoz-

tatott, minden ember félreismert, de magam elttnincs mit szégyelni magam ! — S ezt kivált a mos-tani pillanatokban igen ajánlom a ház minden tagjá-

nak, hogy ezen önmegbecsülését óvja meg; mertlesz közöttünk sok, ki csak ebben s egyedül csak

ebben fogja vigasztalását találni és semmi másban.Es ha itt, bár távolról is, árulás vagy ilyesmi rovati

k

azokra, kik némi összeköttetésben állnak azokkal,

kikre az árulás rovatik vagy kenetik : akkor természet

szerint az ember mintegy magába szállva azt mondja :

régi álom, hogy Magyarország nagy és dics legyen,

s ezen haza kezdett is már emelkedni, de most ösz-

szeomlik, ám legyen, én resignatióval romjai közétemettetem magam, De már azt, hogy transigáljunk

ott, hol a becsület legkényesebb húrjai pengettetnek,

azt, úgy hiszem, becsületes embertl kivánni alig lehet.

Azért ismétlem, nem az a legnagyobb bajunk, hogy

2o8 Gróf Széchenyi Jslván.

annyi ellensigünk van, hanem az, hogy aggasztó kö-

rülményeinket nem bírjuk felfogni. Mi itt magunkközt agyarkodunk, beszélünk, mikor tenni kellene, s

beszélünk oly dolgokról, melyekhez legtávolabbról

sem értünk. Én a legjobbat tudom feltenni minden-kirl, mert hogy olyar, a ki most tudtával, hideg

vérrel s megfontolással tudna tapodni a hazán, hogyilyen alávaló létezhetnék, nem hiszem, hanem igenivS

tapodja a hazát azon lelkesedésbl, melylyel, mint

nem kétlem, Budának t. követe meg akarja menteni

a hazát. S ezért, ha a hazának bizalma benne ösz-

pontosul, ám álljon el s mentse meg a hazát ;—

én édes örömest meghajlok eltte, s legszerencsé-

sebbnek fogom érezni magamat, ha ezt kieszközölve

fogom látni általa vagy bárki által is. Sünt certi de-

nique fines, quos ultra citraque nequit consistere

rcctum. Ezen aggasztó pillanatokban a ministerium-

nak TTiinden lépését akadályozni, bizonnyal nem helyes.

És ennek súlyát csakis a ministerek érzik, mert a

mag^'ar nem szokott igazságos lenni, hanem szeret

másokat sértegetni, s mivel ez neki nem fáj, azt

hiszi, azoknak sem fáj, a kiket sért. Igen nagyon tisz-

telt honfiaki (a baloldalhoz fordulva) minden erbl,minden idbl ki vagyunk vetkztetve önök által,

pedig a mostani pillanatok olyanok, hogy vagy van

bizalom irántunk vagy nincs: ha nincs, akkor vissza-

lépünk, ha pedig van, akkor per summos apices je-

lentsék ki kivánataikat s mi cselekedni fogunk. Énkorántsem vesztettem még el reménységemet, a ma-

gyar faj soha sem fogja koczkáztatni életét, egy nem-

zet élete ki nem oltható, s a magyar csak saját ma-

gát fogja meggyilkolhatni, más által meg nem gyil-

koltatható, (Tetszés.) De engedjék meg, igen tisztelt

hazafiák, mind annak, mi a becsületes ember lelkét

magasabbra emeli, úgyszólván nyoma sincs már ná-

lunk : nincs ember, ki mást ne gyalázna, ha szerit

teheti! S midn én a múlt országgylésen mint egy

veteránja az országnak, ki életem gondolkozó részét,

Országgylési beszédek. 209

Isten látja lelkemet 1 mint szerény hangya, de becsü-

letes munkásságban szenteltem a hazának megmenté-sére s felvirágoztatására (éljen I), midn azt mondot-

tam, hogy nem tudom még, váljon örüljek-e mind-

azon koczkaszerencsének, melyet nyertünk, vagy bú-

suljak inkább felette : akkor is Fehérnek igen tisztelt

követe nevetségessé tette ezen kijelentésemet ; pedig

talán igazam volt. Mert ismerem a magyart, hogyannyi nyomorúság daczára is még mindig okulni nemtudott, s nem tudta megtanulni, mikor kell felhúzni

a vitorlát, mikor vesztegelni s mikor horgonyt vetni

;

hanem csak neki megy lelkesedésével mint a vak légy

egyik a másiknak. (Helyeslés.) Mondom tehát, az

igen t. követ úr akkor is nevetségessé igyekezett

tenni ; s én azt gondoltam magamban, tán rossz úton

járok; de gondoltam azt is, hogy a hség mindencselekedet básisa, s akár lesz siker, akár nem, csak

becsületes lélek és tiszta szándék legyen : és ha siker

épen nem lenne, tehát legalább nem mint valami

egymás ellen agyarkodó sajtférgek vagy minden ol-

dalról szorongott skorpió veszünk el. (Helyes!) Énezen országgylésen tán nem is szólok többet ; de

most a haza szent nevében szólítom fel az illetket,

hagyjanak egy kis szabad tért és meg fogjuk talán

menteni a hazát ; ha pedig nem lehet, tehát egyet-

értésben s mi több, mosolyogva, veszszünk egymásmellett. (Éljenzés.)

Gróf Széchenyi litván. 1). 14

EGY PILLANTÁS

A NÉVTELEN ((V1SSZAPJLLANTÁS))-RA

(Ein Blick auf den anonyinen «T{ückblick» ele.)

1859

Fordította

K. PAPP MIKLÓS

14'

«Rien ne fait tant de mai dans le monde,

qu'un mensonge qui ressemble St la vérité!»

(E m terjedelme, töredékes szerkezete és rhapso-

dikus gondolatmenete nem engedi meg, hogy egész

tartalmát ismertessük, de a bemutatott legjellegze-

tesebb részletek összekapcsoló magyarázat nélkül is

kell fogalmat adnak az egész könyvrl.)Midn egy névtelen, s még hozzá oly «hord-

ereji> könyv, mint a ((Visszapillantás)) megjelenik,

természetes, hogy mindenki kiváncsi ismerni annak

szerzjét: mert bizonyára más jelentséggel bir ugyan-

azon dolog egy aspiráns szájából, és mással egy oly

ember ajkain, ki par hasard a trónhoz közel, s talán

ép a legközelebbi lépcsn áll, azon esetben, ha a

mondott dolog nem a szigorú értelemben vett tudo-

mányos axiómákhoz tartozik.

Ha pedig az oly fontosságú m mint a kérdés-

ben forgó, nem a könyvkereskedés útján jelenik meg,

hanem aránylag csekély számú példányban, kizárólag

csak jó-ikaró barátok számára ajándékkép nyomatik,

ez esetben a gondolkodó közönség kiváncsisága ter-

mészetesen még magasabbra van csigázva s mindenki

alig palástolható türelmetlenséggel kérdi : evajjon ki

lehet a szerzje e röpiratnak ?»

Ki állításainak igazságától annyira át van hatva,

mint a ccVisszapilIantás)) szerzje áthatva lenni látszik

és mint Galilei valóban áthatva volt theoriájának igaz-

sága fell, melyért lánczokra veretve szabadságától

megfosztatott, — az megnevezi magát, követeli a nap-

tól, hogy állításait világítsa meg, de nem kéri fel

«jóakaró))-it, hogy t dicsérjék, vagy hallgassanak,

st ellenkezleg ellenségeit idézi a sorompó elé, hogy

2 1

4

Gróf Széchenyi István.

állításait becsületes és lovagias fegyverekkel támadják

meg, kivéve, ha magasabb (!) politikai tekintetbl ez

eljárás nem volna ajánlatos: e fölött azonban mi ala-

csony, vagyis helyesebben mondva (JealacsonyítottJ)

helyzetek részrehajlatlan Ítéletet sem mondhatunk.

A közvélemény azt állítja, hogy a szetz MayerBernát úr, de t. ez. Bach Sándor r volt, ki e m-vet retouchirozta.

Vájjon igaz-e ez, mi nem állíthatjuk, Azonbanigen valószínnek tartjuk, hogy Bach úr az illet

mvet nemcsak helybenhagyta, hanem retouchirozta

is, — mert maga osztotta szét a mvet is-

mersei közt, még pedig gyakorta igen elmés auto-

graph kíséretében, mit bizonyára nem tesz vala a

magas állású úr, ha az á peu-prés öndicsítést nemhelyeselte volna.

Több mint valószín tehát, hogy a ((Visszapillan-

tás)) f vázlatát helybenhagyta. A retouchirozást ille-

tlég már nem lehet ily határozott állítást kocz-

tatni.

De a miként ((ex ungve leonem)) épen úgy leg-

alább azok, kik Bach urat gyermekségétl kezdve

ismerik, st életének minden phasisain keresztül gon-

dos figyelemmel kisérték, határozottan felismerni vé-

lik a ((Visszapillantás)) sorai között sajátságos és

eredeti eljárását.

A könyvecske annyi mérséklettel, annyi ügyesség-

gel és hízelgéssel van írva, hogy mindazok, kik Bach

urat ismerik, határozottan kijelentik, hogy t fel-

ismerték par patté de velours, mely jeles tulajdonsá-

gának leginkább köszönheti, hogy oly magasra emel-

kedett.

Mennyiben igaz mindez, azt ismét nem tudjuk, s

szívesen vagyunk hajlandók kétkedni fentebbi állítá-

saink némelyikének probabilitásán ; igen jól tudván,

hogy az irigység mily csudaszülötteket szokott a

világra hozni. Ezen soha sem menthet tulajdonság

gyakran a legnemesebb és legmagasabb eszméket is

Egy pillantat. 2 1

5

utálatos nyáladékával mocskolja be. Természetes pe-

dig azon következtetés is, hogy mindazok, kikkel

egykor ugyanazon sorban állott, és kik ((semmik))

maradtak, míg minden uletb), Bach urnák halálos

irigyei, és miután ezen úgynevezett ((jó barátok))

gyakran oly tolakodók, hogy másként tlük szaba-

dulni lehetetlen, hogy idrabló követeléseiktl az

ember menekülhessen, az utolsó és egyetlen eszközt

is igénybe kell vennie, ez pedig abból áll, hogy az

ajtót becsukatja orruk eltt.

Ki hozta világra a kérdéses opusculomot, MaycrBernát úr-e vagy Bach Sándor úr, ez tulajdonképp

mindegy. Canova, Thorvaldsen és Phidiás, bizonyára

alárendelt kezekre bizták a durva munkát, de a rc-

touchirozást, az utolsó csiszolást fcntartották maguk-nak, és sajátkezüleg végezték.

És ugyan valószín, hogy így született a ((Vissza-

pillantás)) is, az az a mester, vagy a mint mondják((uj Ausztria teremtje)) elbb kiegyengette azonjelentést, melyet azért készíttetett, hogy a világ meg-lássa belle, mit teremtett 10 év alatt; igen hogya világ meglássa, természetesen, nem azon nagy világ,

melyet a nap világít meg, hanem egyelre csak akkora

kis világ, melyet 200 gyertya, vagyis illetleg pél-

dány lát el világossággal, tehát egy bizonyos nemea félhomálynak entre chien et loup a mi valóban

nagyon is czélszer dolog volt, mert az a szemtelen

napfény sokaknak elviselhetetlen, s a gyenge szeme-ket nem ritkán könnyekre készteti vagy me^ is va-

kítja.

Mily különbözk, sót mily ellentétesek gyakran az

emberek nézetei, alig hinnk 1 A ((Visszapillantás))

megjelenése nem egy nézetirány keletkezésének szol-

gált okul. Sokan azt mondották: ((nem lovagias dolog

olyas valamit írni, mit megbírálni vagy megczáfolní

nem lehet, és pedig nem azért nem lehet, mert való-

ban nem lehet, hanem azért, mert nem szabad)).

Mások ellenben dicsérik az illet m irányát, úgy

2 1 6 Gróf Széchenyi István.

gondolkozván, hogy a jelen viszonyok között, midnmindazok fölött, miket a kormány eddig, legalább

Magyarországban, tett, a publicum gondolkozó része

kaczag, a másik ellenben sirva gondol a jövre, mi-

dn Magyarország lakosai A—Zig, minden kivétel

nélkül és mindenkinek, ki azt hallani akarja, elmond-

ják ((így nem maradhat, ha az államgépezet továbbra

is a jelen vezetés alatt fog állani)). Midn a leg-

okosabb emberek sem tudják, hogy a ((megkezdett

út)) mikor fog czélhoz vezetni — ily körülményekközött ((uj Ausztria fgépészének)) nyilatkoznia kel-

lett már csak azért is, hogy a külföldet megnyug-tassa : hogy nevét nem ((ajándékozta)) oda, azt igen

helyesen tévé, mert ily elvigyázat mellett a netaláni

blamage, könnyen áthárítható egy jól megfizetett

hivatalnok nyakára ; legtapintatosabban cselekedett

azonban, midn mvét csak csekély számú példá-

nyokban nyomatta ki, mert miért értesüljön az os-

toba (!) publicum s különösen a felforgató párt (1)

oly dolgokról, melyek csak az alkalmazottak és jó-

érzelmek tudomására valók. Így gondolkoztak k.Miután azonban nyilvános lapok e névtelen com-

positiót birálni kezdték — — — természetesen a

teljes sajtószabadság (I) oltalma alatt, s ezenkívül a

bélpoklos felforgató párt némely tagjának is kezébekerült az opusculum, s ennek következtében a bará-

tok számára fentartott arcanum, Polichinell titkává

aljasodott le, akkor az eljárás okadatolására azt talál-

ták ki, hogy az emberek a titokszert, s még inkább

a tiltottat sokkal jobban szeretik a tiszta és meg-engedett élvezetnél, s hogy arra, hogy valamely

könyv els kiadása rögtön elkeljen, s a szükségessé

vált ujabb kiadások milliók által olvastassanak, a leg-

biztosabb eszköz a könyvet a misticismus fényköré-

vel fogni körül, vagy pedig a felsbbség által egy-

szeren betiltani, Es valóban úgy van, hogy azon

lapok, melyeket elnyomtak vagy lefoglaltak, sokkal

jobban mulattattak bennünket az úgynevezett ccszive-

"Eg^ pitíantds. 117

scn látott)) lapoknál, és meg vagyunk gyzdve, hogya nagy közönség, Saphir, Zang, Kuranda és Hack-lander urak lapjai, illetleg czikkei közül, sokkal na-

gyobb élvezettel olvasná azokat, melyekért az illet

urak par excmple Munkácsra vitettek volna, mint

azokat, melyekért dicséretet, fel bátorítást, vagy talán

még jutalmat is kapnak, — mit mi egyébiránt nemhiszUnk.

Ily fogáshoz azonban, mely szerint az emberiségrohanva fut a vetitum nefas után, uj Ausztria nemkönnyen folyamodhatik, mert a betiltással ez új állam-

ban, annyi kellemetlenség van összekötve, össze-

függesztve — ominosus szó — kivált ezen id sze-

rint, midn az uj sepr még valóban passable seper-

get, és a nagy közönség inkább élvezi a ((megenge-

dette) gyümölcsöt, ha keser is a <ítiltottJ)-nál, bár-

mily édes legyen is.

Ennek folytán, mint halljuk, el ln határozva, az

egészet a könyvkereskedésnek, s ezáltal a szó leg-

szélesebb értelmében vett publicitásnak adni át.

A legtöbbekre azok közül — legalább Német-országban — kik a (íVisszapillantás))-t olvassák, ked-

vez benyomást tett a munka, elször azért, mertmindent, mi ott mondatik, kész, és pedig nem ha-

misított készpénz gyanánt fogadtak. Magyarországviszonyait soha sem ösmerték, s még most sem ös-

merik, és végre mivel — mint k hiszik — egy né-

metnek, s még hozzá bécsi németnek, sikerült a sze-

gény magyarokat a barbarismus posványából kiragadni,

melyben már századok óta fetrengtek, s melybl ki-

menekülni a maguk erején, er és ügyesség hiányá-

ban, soha képesek nem lettek volna. Magyarországés Erdély lakosaiban, e pamphlet olvasásakor egyet-

len érzet támadt fel, s ez az indignatio érzete volt

:

csak azon különbséggel, hogy az olvasók legnagyobbrésze, ámbár vérének minden cseppje érezte, hogy a

virágos bokor alatt egy kigyó rejtezik, de azt telje-

sen felfedezni, sem megzabolázni nem képes, és

2 1 8 Gróf Széchenyi István.

ennélfogva majd megreped mérgében ; a másik rész

azonban igen jól látja a kedves állatot, s könnyenis elbánna vele, de testereje egészen bénult állapot-

ban van, azonban kétségbe még sem esik, mert igen

jól tudja, hogy hazugság és jogtalanságból kereked-

hetik ugyan egy ephemer becs vaVító m, de va-

lódi és tartós boldogság soha sem virágozhatik fel

abból.

Mi azon helyzetben vagyunk, hogy a szóban forgó

közlemény finom szövet hálóit teljesen ismerjük, s

ezenkívül azon elnyünk is van, hogy kívül esünk az

új ausztriai bitóíörvénykezés hatáskörén s ennek foly-

tán megkísértjük a ((Visszapillantás))-t egy kissé éle-

sebb vizsgálat alá venni, s nézetünket felle szinténés tartózkodás nélkül kijelenteni.

Mint fentebb említk, igen valószínnek, st bi-

zonyosnak tartjuk, hogy e visszapillantó nyilatkozat-

nak tulajdonképeni ((mestere)) senki más, mint t. ez.

Bach Sándor úr.

De ha nem volna is az, mégis felels annak min-

den soráért, és pedig, mivel nemcsak mi, hanem az

egész mvelt világ t ismeri uj Ausztria fac-totu-

mának, s miután, a netaláni siker esetén, mindentömjén és dicsének magassága felé fogna törekedni,

ily mérhetetlen dicsségre való kilátással szembenigen méltányos dolog, hogy a nem sikerülés esetén

legyen azon általános bnbak, mely minden roszért

éá ostobaságért szenvedjen, mely a nagyszer átala-

kítás közben elkövettetett.

Azt, mi a mi állításainkban valótlan, czáfolja meg: hisz a sajtó az számára egészen szabad, míg

mások számára s így a miénkre is, az csak a sza-

badságnak meglehetsen sikerült carricaturáját képezi,

mely a legilletékesebb helyet az angol «Punchi)-ban

találná fel. Neki tehát a legélesebb fegyver van ke-

zében, egy második Attila — -— — Mi ellenben,

kik ellene küzdünk lekötve, paralisálva, s tulajdon-

kép fegyvertelenek vagyunk, s en derniére analyse,

"Egy pillantás. 2 1

9

ha Péter és Pál nem oltalmaznak bennünket, valószín-leg el is kell buknunk.

Mi tehát egyenesen a aMesterhcz)) fordulunk.

Mieltt azonban megszólításunkat kezdenk, mégegy megjegyzést kell felemlítenünk, melyet csak nemrégen hallottunk; a megjegyzés á peu prés követke-

zleg hangzik: ((Propria laus sordet)), és valóbanpéldátlan imprudenzia, úgy dicsérni önmagát, minta t. ez. miniszter úr saját férczelményében tömjénezés bókol önmagának.

Ezen kérdést illetleg mi egész más nézeten va-

gyunk : és mi már a római történelembl ismerjük

az öndi cserésnek oly eseteit, melyeket a világ köz-

véleménye jogosultnak ismert el. Jgy például Livius,

Sallustius vagy talán épen Tacitus, már nem emlé-

kezünk teljesen hogy melyik, de mindenesetre egyrómai történész, hogy a lex agraria után bekövetke-

zett földkiosztás alkalmával egy centurio — Sextus

Baculus nem volt, tehát másnak kellett lennie, mertegy mindenesetre volt, — hosszú litániában mesélte el,

hogy mi mindent tett a köztársaságért, hány muralis

koronát érdemlett ki, hány torlaszt foglalt, s mily

temérdek ellenséget pusztított el stb. s c hosszadal-

mas Speechet azon naiv vallomással fejezé be, hogykénytelen magát dicsérni, mivel különben senki semteszi azt, s így megtörténhetik, hogy a ((kiosztásí-nál

üres kézzel maradna. Ez szinteséget, a kiosztást

intéz római tábornok, biztos vagy Vorstand, vagymi czíme is volt, már nem tudják, igen méltányosnakis találta, s ennek folytán három hold földet utalvá-

nyozott Í5 neki, mi magában véve nem valami sok

ugyan, de a von Pike auf elléptetett, szerény és el

nem kényeztetett hs számára nagyon is elégnek

találtatott.

Késbbi események is tanúsítják, hogy nagyon ki-

tn és mindenek felett szerény férfiak is folytono-

san í.aját cíénD-jükrl beszéltek, például, ha jól va-

gyunk értesülve, JeflFcrson, Pitt stb., és pedig azon

2ao Gróf Széchenyi Jttvdn.

egyszer okból, mert folytonosan megtámadták ket,s ennek folytán mentegetdzéseik közben, mihezkétségtelen joggal bírtak, tulajdonkép szünet nélkül

önmagukat dicsérték; és méltányos s józan esz em-berek között alig hisszük, hogy találkozzék valaki, ki

ez eljárást illetlennek, vagy ép megrovandónak tartaná.

Ugy tudjuk azonban, hogy új Ausztriában, néhá-

nyat kivéve, kiket azonban rögtön el is hallgattattak,

senki sem találkozott, ki t. ez. Bach urat megtámadta,illetleg megtámadni bátorkodott volna, legalább nyil-

vánosan nem, mi pedig a fdolog: mert amúgy ((wie-

nerisch» szabad ugyan (tmindenkinek mindenkit))

szidni, a mennyire kedve tartja, ha t. i. más nemhallja, mint legfölebb kebelbarátja, kit Bécsben«Speci» nek neveznek. Ez mind igaz, de a szívesen

commentáló külföldnek szüksége volt egy kis lehütorvosságra, mert Lipcsén kívül még más pontok is

vannak a térképen. S Anglia, Oroszország, Franczia-

ország, Porosz- és Olaszország szintén a glóbuson

léteznek, hol pedig nem szoktak föltétlenül dicsérni

mindent, mit Ausztriában ((manipulálni », «dJplomati-

zálnií) és ((pantscholni)) szeretnek.

Igaz ugyan, hogy az öndicsitk meg is szokták

magukat nevezni, mint ezt az érintett római centurio

is tévé; de miután a világ folytonosan elre halad,

úgy a taglalandó iratban is találunk egy uj tökélye-

sítésre, mely érdemes volna a ((kizárólagos)) szaba-

dalomra. T. ez. Bach úr ugyanis dicséri magátanélkül, hogy megnevezné, s ez igen ildomos eljárás

tle, mert a mellett hogy a csalódás majdnem töké-

letes, a dicséret is szaporább, csakhogy sokak elttigen különös, st mulattatónak tetszik s a kaczagó

izmokat nem csekély mértékben igénybe veszi azon

fölfedezés, hogy a tömjénez és tömjénezett, ugyan-

azon brben, békés egyetértésben élnek egymással,

vagy mint mondani szokták, egyetlen egyént képez-

nek! el xqualís divisio non conhirbal fralres.

Egy pillantás. aai

Exellcntiás Miniszter és Báró úri

Excellentjád méltóztatik fölemlíteni, rövid de tarta-

lomdús röpiratában mindazon tarka-barka áldásokat,

melyekkel excl. rövid kilencz év alatt, mióta ugyanisexcl. Ausztria kormányrudját kezében tartja, a gond-viseléssel együtt, a derék magyar népet megajándé-kozni kegyeskedett, mely népet excl. röpiratának

3 lapján úgy méltóztatik bemutatni a civilizált világ-

nak, mint a mely, s ereje, romlatlan szelleme, az ural-

kodóház iránti kegyelete és áldozatkészsége folytán meg-érdemli — — mit érdemel meg? azt, hogy meg-semmisítsék, azután elkel közönynyel tekintsenek

reá ! . . . brávó I

Ez valóban szépen van mondva, s a h magyarszív reszket a késtl, midn egy oly magas állású

úr, mint excellentiád ily hizelgleg itél a magyarnemzetrl, ily hízelg színben mutatja be Európaeltt, és kegyeskedik Magyarországot az uralkodódynastia legbecsesebb kincsének nyilvánítani.

De ha az ember par hasard oly hirdetmény bir-

tokába jut, mint például az ((Ost-deutsche Post))

1857-iki 80-ik száma ^ és látja, hogy kilencz évi Sa-

* Az ((Ost-deutsche Post» fentebb érintett számában «a csend-

rség mködése)) czim alatt következket olvassuk :

((A múlt év nov. i-s napjától, a jelen év január végéig kö-

vetkez elfogatások és feladások történtek, és pedig : Felségáru-

lásért 1. Felségsértésért 90. Nyilvános rendzavarásért 68. Nyil-

vános erszakoskodásért 532. Hivatalos visszaélésért 60 Hitel-

és állampapírok hamisításáért 6j. Vallásháborításért 81. Erszaktételért 188. Gyilkosságért 140. Emberölésért 113. Gyermek-gyilkolás és a méhgyümölcs elzéséért 106. Nehéz testi sértésért

1270. Párbajért i. Gyujtogatásért 245. Tolvajság, htlenség és

csalásért 18,093. Rablásért 534. Rablógyilkosságért 23. Byga-miáért 15. Rágalmazásért 96. Büntet-ek elsegítéseért 1043. Szö-

késért 264. Az állam hadiereje ellen elkövetett bnért 29. Nyil-

vános rend- és békezavarásért 5466. Nyilvános tisztviselk és

hivatalos közegek tettleges és szóbeli bántalmazásért 1289. Nyil-

vános intézetek és intézkedések elleni kihágásért 72,534. A köz-szolgálat érdekeinek megsértéseért 655. Az életbiztonság elleni

merényletekért 46,504. Az egészség elleni kihágásért 13,444.Vagyonbiztosság elleni merényletért 77,756. Becsületsértésért 926.

222 Gróf Széchenyi István.

lamon — Solon — és Licurgiad után, 3 hónap alatt

uj Austriában 341,990 gyilkos stb. fogatott el, melyszámból a nagyobb rész bizonyára a legbecsesebb

kincsnek nevezett Magyarországra esik.

Ha továbbá egy statistikai kimutatás, Czörnhausenibáró Czörnig úr jeles módszere kimutatja, hány ma-gyar — és pedig miután a forradalom már régenelfojtatott — függesztetett akasztófára in effigie vagy

in persona, mennyi záratott el, mennyi számzetett,

és mint rabolták el ártatlan családoknak minden va-

gyonát, és most tíz év után a számzöttek közül

Közerkölcsiség elleni vétségért 17,871. Kihágók, kóborlók és kol-

dusok 70,194. A fegyver-pátens áthágásáért 2003. Vadászati erd-cs halászati törvények megsértéseért 2508. Házaló-pátens áthá-

gásáért 1413. Posta és más jövedékek megrövidítéseért 5818.

Ujonczozás elli szökésért 555. Összesen 341,990.A más módon tett szolgálatok következleg osztályoztatnak

:

foglyok kísérete 27,454. Utasok és futárok kísérése 3884. Assis-

tentiák közigazgatási és törvénykezési eljárásoknál 4147. Idézések

és tanúskodások 4774. Ítélet végrehajtások 45. Összeírás és ujon-

czozások alkalmával! segédkezés 3 1 . Tzveszély alkalmávali közre-

mködés 1641. Vízáradásoknál ii. Házmotozások 8346. Holt-

testek felt; lálása 454. Betegek és sebesültek dto 393- Szökevé-

nyek kézrekerí ése 470. Portyázás 424,429. Fegyver általi halál-

eset, erszakos ellentállás és szökési kísérlet folytán elfordult 5.

összesen 476,084.A csendrség beavatkozása mindenbe, mi a gyakorlatban alig

történhetik meg ezer meg ezer bosszantás és ígaztalanság nél-

kül — tehát három havi mködés alatt 818,074 «csinos» számra

növekedett. E számból Magyarországba bizonyosan több jut

felénél, mert az örökös tartományok, a kormány bölcsesége foly-

tán már több századok óta, a moralitásnak nemcsak ((tettetette

hanem ((valódi '> magas fokára emeltettek, míg Magyarországcsak 10 év óta részesült e szerencsében, hogy ugyanazon elvek

szerint nyírbáltassék, képeztessék és civilisáltassék, mint uj Aus-

friának irigylésre méltó többi lakó.'^ai. (I ?)

Az utóbbi pontban felszámlált 476,084 esettl ezúttal eltekint-

vén, ámbár egy kissé furcsának tetszik, hogy a csendrséget

tanukép is szerepelni látjuk, és valóban nem nagy harczkcdvre

mutat, hogy a vitéz gensdarmes-ok jegyzékében, csak 5 szegény

ördög fordul el, kik ellentállás és szökési kísérletért a halottak

országába expcdiáltattak, . . . ellenben kaczagní kell, midn az

"E^ pUlantds. 223

azok, kik elég szívtelenek valának meg nem halni,

csöppenként mint a hogy a jó ráczürmöst készítik, bo-

csáttatik csak haza, árva hazájába, s akaratlanul is

a börzére emlékeztet, hol egy fél, negyed vagy nyol-

czad fölött is órákig alkudoznak.

Midn tagadhatatlan, hogy a majdnem ezredéves

magyar történelem egy idszakában sem éktelenítette

annyi rabló a ((legdrágább kincs»-et, mint jelenleg,

és pedig progressiv arányban, midn egyetlen napsem múlik el, hogy a kötél alkalmazásba ne jöjjön.

Midn végre látjuk, hogy az annyira feldicsért

ember, a csak a személyes étvágy gyarapítására szolgáló 424,429portyázást mint a gensdarmeria érdemét fölemlítve találja.

Lehetetlen azonban nem figyelmeztetnünk az olvasót azon

341,990 bnösre, kiket a lapoknak egy része, bizonyos tetszelgés-

sel, mintha az állam ezáltal valami nagy ternot csinált volna, a

világ eltt pellengérre állít, s bátrak vagyunk azon szerény kér-

dést intézni az illetkhöz, ha szívesek volnának felvilágosítni

bennünket az iránt : ki mondott ítéletet a bnösök felett, és milyeljárás szerint történt meg a vizsgálat és ítélethozás? 140 gyil-

kossági és 23 rablógyilkosságí eset három hó alatt fölfedezve,

kideritve és elitélve . . . Mindenki tudja, még a szorgalmas tanuló

is, hogy egy gyilkos fölfedezésére, a gyilkosság bebizonyítására és

az elitéltetésre, még a legvalós/:inbb gyanuokok mellett is gyak-ran hónapok sem elegendk, st a lelkiismeretesen vezetett vizs-

gálat gyakran éveket is igénybe veszi s mégis 163 gyilkossági

eset ! és ezenkívül még annyi ezer esetnek törvényszer kitisztá-

zása ! három hónap alatt ! Hisz éhez a physicai id nem elég.

Valóban szédelgés fog el e gondolatnál. Vagy talán csak úgysommásan bántak el e szerencsétlenekkel ? mint a madarász a

hálójába került bármily nagy csapat madárral. Vagy íalán a

gensdarmerie, mely egy személyben, úgy látszik, feladó, elfogó,

tanú és végrehajtó is volt, már ellegesen meghatározta, ki mit

vétkezett csak azért, hogy a t. ez. bírák és hóhérok eljárása

könnyítve legyen épúgy, mint a f' konyhavadász >>, ki a szarvaso-

kat, vaddisznókat, nyulakat, szalonkákat stb. rendes consignatio

mellett adja be, hogy a kulcsárné és a chef de cuisine könnyebbenboldoguljanak a beosztással.

Vegyük fel már most, hogy a csendrség 8 év óta mködik.Ha tehát oly hasznosan mködött, mint állítják, akkor természe-

tes, hogy a megsemmisítend vagy ártalmatlanná teend emberivadnak igen meg kellé ritkulnia. E kimutatás és aránylagos szá-

2 24 Gróf Széchenyi István.

drága kincs, nemcsak egy vértengerben úszik, hanem

ép az által, ki a fentebbi hizelg szót alkalmazni

elég imprudentiával birt, hét darabra szakíttatott —és ezek facta qux loquunlur el non mentiuntur — akkor

lehetetlen a halhat itlan Moliére-re nem emlékezni,

ki a világot egy oly jeles személyleirással ajándé-

kozta meg, mely után az illet férfiút meg nemismerni teljes lehetetlen.

Ezen tények, melyeket tagadni nem lehet — hiszen

mítás szerint tehát az els években, midn körülbelül minden magyarembert «vad»-nak tekintettek, felvehetjük, hogy a gensdarmerie

3 hónap alatt egy milliót tett ártalmatlanná, ez egy év alatt

4 milliót, vagyis 9 év alatt 36,000,000 tesz ki. Azonban a kez-

detre sem akarunk magasabb összeget venni fel, mint a milyet

a jelen kimutatás ad, s a «Rckblick» oly szépen megvilágít s ez

esetben, azt hisszük, számításunkat senki sem fogja indiscretnek

tartani.

Számításunkat tehát 1849 nov. i-s6 napjától kezdjük, mely

naptól kezdve 1857 január végs napjáig 21 negyedév telt el. s

mely azt tanúsítja, hogy ez id óta 7.523,780 boldog uj ausztriai

polgár került a mindent éltet gensdarmerie purificaló körmei

közé. Szivem mit óhajtasz még ! E számítás azonban ámbár tel-

jesen valószín, mégis hamis. Mert, horrthile diclu az emberi vad

nem hogy fogyott volna, st ellenkezleg szaporodott, legalább

Magyarországon, szaporodott pedig naponta kétségbcejtbb meny-nyiségben. Zsidóknak ezeltt soha sem jutott eszükbe Rinaldó

Rinaldini, Schinder Hannes et comp. nyomdokaiba lépni : kezeltt czak arra szorítkoztak, hogy loptak és csaltak, most ezek

is kedvet kaptak, s a zsidó rabló nem ritka ág többé : az ó testa-

mentum követi közül többen adták magukat e «mellék-üzletre)), mi

tulajdonkép tiszteletre késztet bennünket Izrael népével szemben,

mert a nyílt rabló az álszentcsked csalóval szemben tulajdonkép

egy amordkerl)). Nemde drága, olcsó vagy ingyen olvasó?

Ha egy uradalmi vadász ily eredményt tudna felmutatni, hogya vad, minél többet fogyasztják, annál inkább szaporodik, mint

a halak a mesterséges tenyésztés által, bizonyára ura kegyeinek

legfényesebb bizonyítványaival találkoznék. És hol rejlik ezen —ha annyi nyomort nem vonna maga után -- nevetségesnek mond-ható rejtély megfejtése? Egyszeren azon tényben, hogy a

bureaucraticus theoriák ép úgy absurdumra vezetnek, mint a

veltlen marhaság, s hogy a jelen esetben, az adott alkalom és a

nyomor minden zugban és ezer féle változatokkal tolvajokat, rabló-

kat és gyilkosokat teremt.

"Egy piítantás. 225

maga a kormány hirdeti azokat mindenfelé — a kö-

vetkez dilemmát állítják fel

:

Vagy Magyarország népessége oly bitang cs-cselék, és vezeti oly dühönczök, kik nem érdemel-

nek egyebet üldözés, tizedelés és akasztófára füg-

gesztésnél, és az ország nem drága kincs, hanem egy

rothadt gyümölcs, melyet szétdarabolni és a serté-

seknek eledelül dobni kell.

Vagy pedig ön, kegyencz, és mindenható minisz-

ter, ravaszsága és pfiffigologiai ismeretei daczára,

kormányzati képességét illetleg egy oly vak, és c

mellett álnok subjectum, hogy valahára ideje önt va-

lódi toilette-jében mutatni be a világnak, azonban

több joggal és igazsággal, mint ön saját tényeit be-

szélteti.

És most azt kérdezzük öntl, hogy ha igaz is,

hogy Magyarország kormányzása jelenleg, midn ott

minden a szó szoros értelmében ((zsinóroní) megy,

oly jeles, mit mi egyébiránt határozottan tagadunk :

mi jogon történik tuiajdonkép e gazdálkodás? —Igen, azt kérdjük öntl, mi jogon?

Látom, mily szemeket mereszt ön c kérdésre I

Ne gondolja ön azonban, hogy én az uralkodó

dynastia jogát, vagy tulajdonkép ezen jogát kétségbe-

vonni akarom. Csak az ön szájából szeretném hal-

lani, mily joggal kormányoztatnak, vagy a mint ön

állítja, holdogíttatnak jelenleg Magyarország lakosai ?

Ö felsége a ((legmagasabb császára az ön röpira-

tában annyira feldicsért magyar nép fölött vagy

jure successionis, mint magyar király, vagy jure armo-

rum, mint hódító uralkodik. Mindkét minségben nemuralkodhatik felsége, ámbár elég hatalmas, ép oly

kevéssé, mint egy leány ellenében az atya és férj

szerepét együtt és egyszerre a természet isteni tör-

vényei szerint játszani nem lehet.

Ez valószinleg nem kerülte ki excellentiád figyel-

mét, hiszen ön mesterségére nézve ügyvéd, és mint

ilyen meglehets névre tett szert.

Gróf Széchenyi István. 11. >5

2 26 Gróf Széchenyi litván.

Excellentiád igen jól tudja, hogy a magyar király

nem úgy lesz, mint a francziák királya szokott lenni.

Francziaországban ezt kiáltották : (("Le roi esi móri,

vive le roi», és a király á—peu—prés készen volt,

mert ez si szokás vala. Magyarországban azonban,

ha pacia convenia, esküket és szokásokat üres szalma

és frasisnak feltüntetni nem akarunk, a király halá-

lával, az illet trónörökös semmi egyéb, mint a való-

szinüleg leend, szóval virtuális király : s ha a rárótt

kötelességeknek megfelelni nem akar, és elég hala-

lommal is bir hozzá, uralkodhatik ugyan, de magyarkirály soha sem lesz, a mint II. József is, ki pedig

sokat és erélylyel uralkodott, tulajdonkép soha semvolt az : mi különben eszébe is jutott, midn a pal-

iida mors, császári hálószobájának ajtaján kopogtatott,

és egy rövid órában jónak látta mindazokat vissza-

vonni, miket lo évi uralkodása alatt genialis köny-

nyelmséggel és spirituális felületességében theore-

tisálni nagy bölcseségnek tartott.

Vagy talán nem tudja a miniszter úr, mi különbség

van a franczia és magyar király keletkezése között?

Meglehet, hogy excellentiád e tárgy fell soha semolvasott, soha sem hallott, hiszen a legtöbb osztrák

államférfiak eruditiója, politikai tudomány tekinteté-

ben, szokás szerint nem terjedt tovább, legfeljebb

addig, hogy a polgári törvénykönyv és a codex cri-

minaüs §§ ait könyvnélküj tudják, vagy legalább idé-

zésükben nagy gyakorlottsággal birnak, — és hahasonnem képzettségi kincstáruk még továbbra is

terjed — mi ritkán történik, s méltányosan nem is

követelhet, mert k a folytonos és meg nem sza-

kított kormányzás érdekében egész idejüket á—peu—prés üléssel és irka-firkával töltik el - ez esetben

egész tudományuk az angol alkotmánynak, s az

assemblée consliiuante legfrappansabb határozatainak

némi rapsodisticus ismeretébl áll, s talán néhánymélyen megbámult, de soha sem értett elméleti ex-

cerptákból Rottck és Mittermayer et Comp. után.

"Egy pillantás. íiy

Magyarország viszonyaiból, mely szomszédországothagyományos és elkel elbizakodottság és suffisin-

cc-al kicsinyleni és megvetni már gyermekkorukbanmegtanulták, rendesen mit sem tudtak, és most semtudnak, ép úgy mint Newton és Leibnitz, ámbár a

föld Dioscurjai nem dicsekedhettek azzal, hogy va-

lami sokat tudnak a holdról vagy épen a Syriusról.

Vagy mint a bécsiek, kik minden kedélyességük da-

czára, sohasem veszik azon fáradságot, hogy a szent

István tornyába fölmenvén, onnan gyönyörködjeneka szép környékben.

A miniszter úrnak tehát semmi oka sincs szégyelni

magát, az érintett különbséget illet netaláni tudat-

lansága miatt, mert excelicntiád e tekintetben a leg-

válogatottabb társaságnak örvendhet, melynek tagjai

a különben igen okos és mindenféle tudományokkaltúlontúl saturált bécsi tudósok, philosophok és cs. k.

hivatalnokok, s pedig kivétel nélkül.

Az emberi nem, a Icgkevésbbé sem gylöli az ön-

kényt, magában véve : nagyon könnyen képes azzal

megbarátkozni, st meg is szeretheti azt : és valóban

az emberiség kifejlesztésére és felvilágosítására alig

van czélszerbb és elnyösebb eszköz egy genialis,

minden viszonyokba mélyen beható absolut kormány-zatnál : s ha az emberek, részint ösztönbl, részint

észszer okoknál fogva az absolut kormányformátkárhoztatják, ez legtávolabbról sem ellenszenvbl tör-

ténik, hanem azon természetes okból, mivel az ön-

kény, mint a tapasztalás bizonyítja, rendesen karöltve

jár az ostobasággal.

K

Az emberek tehát nem gylölik az önkényt magá-ban véve : de hát tudja-e excellentiád, mi az, miket fellázítja, undorral és keserséggel tölti el? Bá-

•5*

228 Gróf Széchenyi Jshán.

torságot veszünk magunknak azt exccllentiádnak egész

alázatossággal megsúgni. — Azon rendszer, azon

kétszinség, vagy helyesebben mondva képmutatás,

mely a népekkel el akar hitetni hihetetleneket vagy

correctebb kifejezéssel, megcsalni, hogy úgy mond-juk lóvá tenni akarja ket: ha például azt mondjákneki : van szabad sajtótok — pe<i'g ne^i igaz : fölöt-

tetek csak a törvény határoz — és nem úgy van

:

nem akarjuk szabadságtokat megnyirbálni — és épaz ellenkez történik: nemzetiségtek nincs veszélyez-

tetve, — és ez hazugság stb., igen excellentiád, az

ily eljárás, ezen ta^tuffiad az, mely végre a leg-

szelídebb vért is mérges anyagokkal fertzteti meg,

és elbb-utóbb kitörésre kényszeríti, kivált ha oly

ügyetlenül scenirozzák azt, mint a mily kontárnak

mutatkozott excellentiád c tekintetben is, és csak

megfoghatatlan vaksága hitetheti el excellentiáddal

azt, hogy a kormányzása alatt állók legkorlátozottabb

osztálya is, elég ostoba, nyomorult mesterfogásai és

ügyetlen bvész-mutatványai által magát megcsalatni.

P. o. hogy Ön Magyarországot azért szakította két

részre, hogy e szép tartományt, mint Ön állítja,

könnyebben és elnyösebben lehessen a boldogított

lakósok javára kormányozni, és nem azért, hogy a

magyar elem netaláni összemködése akadályozva

legyen. Hiszi Ön, lángesz, de gyors emelkedéseáltal elvakított, sötétben tapogatózó, magával teljesen

megelégedett, és édes álomban ringatózó miniszter

és kegyencz, — hiszi Ön, hogy e mesét az utolsó

magyar tanulóval is elhitetheti ? Vagy az egész talán

csak a külföld számára van feltalálva, hogy feldicsért

gyümölcsének külseje ajánlatos és egészséges kinézéslegyen?Még ez utóbbi esetben sem kellett volna dolgát

oly felületesen és ügyetlenül intéznie, hanem kissé

több savoir faire-rcl munkához látnia. Mert a kül-

föld inkább érez Magyarországgal, s annak Ön által

feldicsért, de egyúttal Ön által csaknem a kétségbe-

Ej^ piUantif. 2 20

esés széléig taszított népével jobban rokonszenvez,

mint Ön, nagyúri mámorában azt látni és gyanítni

képes, — és naponta kevésbbé hisz az Ön szemtelen

jelentéseinek.

Emberek és népekkel legalább becsületesen kell

eljárni, ha az ember nincsen közelebbi rokonságban

Minerva istenasszonnyal. —Miért nem kormányoznak Magyarországon egy-

szeren a király nevében, a paclum conventumok alap-

ján, és a minden királyok által esküvel ersített tör-

vények értelmében ? Azt kérdem Öntl, miért nemtörténik ez?

A Magyarországban alkalmazandó kormányíormát

illetleg két nézet lehet. Vagy széttépetett és meg-

semmisíttetett az utóbbi események által azon törvé-

nyes viszony, mely Magyarország és a király között

századok óta fennállott, — vagy most is változatlanul

létezik az — juste (! ?) milieu itt nem létezik.

Mi át vagyunk hatva attól a nézettl, s e nézeten

vannak Anglia, az egyesült államok, s a continens

Iegnag}'obb része, hogy a kérdésben forgó törvényes

viszony nincs megsemmisítve. Azt kérdezzük ugyanis:

vájjon Kossuth úr és társainak separatisticus viszketege

képes volt-e elszakítani azon szent köte'éket, mely

századok óta az uralkodót és népét összefzte? El-

veszítse egy milliókból álló nemzet ezredéves jogait

egy aránylag csekély számú fractio hibája miatt? Milyjog értelmében lehet valaki elég szemtelen a fentebbi

kérdésekre igent mondani ? Ép oly méltányos és

igazságos volna valamely várost polgári jogaitól meg-

fosztani azért, mert lakosainak egy aránylag csekély

része tolvajok és gyilkosokból áll.

Rákóczi Ferencz lázadása alkalmával csaknem egész

Magyarország, a francziával szövetkezve lázadásban

volt Ausztria ellen 1 Vájjon eszükbe juton-e azért az

illetknek, a király és nemzet között kötött szerz-

230 Gróf Sz/chenyi Tttvdn.

déseket megsemmisítetteknek nyilvánítni ? Nem, ha-

nem csak arra szorítkoztak, hogy az eltévedteket és

bnösöket egész erélylyel felelsségre vonják és meg-büntessék. Miért kell ennek másként lennie a jelen

esetben ?

Isten azt mondja : cckimélni akarom az egész köz-

séget, ha csak egyetlen igaz is találkozik benne»,

teheti tehát egy erényes ember, ha nem csupán lelki-

ismeretlen szemfényveszt, hogy ez isteni nyilatkozat-

nak egészen ellenkezjét vallja és óhajtja, azt t. i.,

hogy egy nagy nemzet, néhányak pillanatnyi téve-

dése és hibája folytán, nyolcz század által szentesí-

tett, és annyi eskü által biztosított jogaitól meg-fosztassék ?

Minden emberbarátot, ki velünk együtt az oly

jogtalanul és oly barbár módra üldözött Magyar-országgal rokonszenvezik, felkérünk, mondja ki e

kérdés fölött szabadon Ítéletét! yVli azt állítjuk, hogyvelünk a legigaztalanabbul, legszívtelenebbül, leg-

gyalázatosabbaii bántak, és meg vagyunk gyzdve,hogy a nemesis, szabadságunk, nemzetiségünk és

testvéreink gyilkosait elbb-utóbb utóiérendi.

Mindezek mellett azonban megengedjük, hogy le-

hetnek emberek, kik ha v^^lünk egy nézeten vannakis — mert hisz az ellenkez lehetetlen — ínég is

ellenkezleg cselekesznek, s sophismák által annyira

elkábítják önmagukat, hogy az ellenkez nézet sze-

rint cselekedni elegend bátorságot, illetleg szem-

telenséget éreznek magukban.És e tekintetben bátorságot veszünk magunknak,

excellentiádat primo loco legmagasabbra helyezni, va-

lamikép az isteni gondviselés is vagy a véletlen, vagymi, excellenriádat a trón mellé, az öreg s excellen-

tiád által kifényesített s feldíszített «funkel-nagel neui>

császárság legmagasabb polczára emelte, és ott min-

E^ pillantás. 2 3 l

dcn emberi és climaticus eshetségek ellen, mint egy

tengeri pókot megersíteni jónak látta.

Most már aztán föltételezni akarjuk, mert meg-engedni soha sem fogjuk, hogy egész Magyarországcum adnexis a legföltétlenebb felhatalmazást adta

K. L. urnák, a debreczeni csínyek keresztülvitelére,

s arra, hogy az uralkodó dynastiának egyszerenadieu-t mondhasson s a magyar népet egy újdonsült

köztársasággal ajándékozza meg ; föltételezve, hogyezen sajátsze'-leg gyakorlati gondolat folytán min-

den becsületbeli, esküvel ersített kötelék, melylyel

a magyar nép a Habsburg-lothringeni dynastiához

fzve volt, örökre és helyrehozhatlanul eltépe-ett,

épen úgy, mint a hogy azon életfonalat, melyet Atroposegyszer keresztül metszett, nem lehetne többé össze-

kötni.

Ezeket mind föltételezve, még hozzá azt is, hogyÖn mint reformátor, és ujradagasztója uj Ausztriá-

nak, meggyzdésbl vagy magasabb állami szem-

pontból, s talán mellékérdekbl, vagy mint trül vá-

gott bécsi germán, azért, hogy a világot még egynagy Németországgal ajándékozza meg, vagy végre

talán elvakíttatva — mely szerencsétlenség gyakran

éri a parvenu-kct, ha egyszerre mint egykor Phaeton,

a sötét irodából a nap közelébe jutnak, — föltéte-

lezve tehát, hogy excellentiád az említett okok egyi-

kének vagy mindegyikének folytán, — a mint tet-

szik — azon ers hitben mködik, hogy az érintett

kötelékek Kossuth úr és társai által csakugyan szét-

tépettek, s ennek folytán a pactum convenlumok stb.

mythossá, zsibvásárra való ócskaságokká váltak.

Azon szerény kérdést vagyunk bátrak most intézni

excellentiádhoz, mi indíthatta excellentiádat arra, hogyazokat, kiket gúnyosan ó-conservativeknek neveznek,

kik azonban szigorúan véve Magyarországban már

132 ör<^/ Sz<'chcnvi 7xh>iin.

többé nem léteznek, mert ott most sem szabadelv,

sem conszrvatJY vagy reactionarJus párt nem, csak

h és hazafi párt létezik — miért illette excellen-

tiád azokat, kik ön eltt térdet-fejet nem hajtottak,

pro coronide a dfelforgató párt» gúnynevével? Miérttévé ezt ön, mélyen számító államférfiú? Miért sü-

tötte ön ezen bélyeget Magyarország legnemesebbfiainak homlokára? — Szabadságot veszünk magunk-nak, e gyalázatos eljárás okát excellentiádnak szeliden

füleibe susogni : — Nem a császár és dynastia iránti

szeretetbl de a ragaszkodásból, melylyel excellentiád

magas állása iránt viseltetik: mert ön igen jól tudja,

hogy a magyar kérvényezk nem lázítók, hanem a

trónnak legbiztosabb támaszai, míg igen könnyen meg-eshetnék, st valószin, hogy az ön mint miniszter és az

uralkodó és nép közé tolakodott spanyolfal könnyenledlhetne, ha a császár nem csupán önre, hanemazon becsületes férfiakra is hallgatna, kiket ön elég

szemtelen az uralkodó és a világ eltt felforgatóknak

nevezni. Ezek folytán tehát látszik, hogy nem Uj-

Ausztria, hanem csupán az ön saját érdeke követeli

azt, hogy ez utálatos hazugság valószinséggel bir-

jon, s meggyzdéssé crystallizálhassa magát — oh,

mily piszkos kristály — hogy excellenliád is kipréselt

czitrom ne legyen — egyébiránt félig már az — és

hivataláról le ne mondassék, hanem nyugodtan, tovább

is kényelmesen ülhessen magas székében, míg vég-

elgyengülés ez árnyékvilágból ki nem szólítja, azon

székben, hol természetesen sokkal jobban találja ma-

gát, mint az els aulában, vagy a derék szürke há-

tán ;— apropos — mi lett a szegény ördögbl ?

talán szintén kegyelemkenyeret eszik, mint "Wellington

berezegnek azon lova, melyet a Waterlooi csatában

lovagolt? Igen, ismervén excellentiád jó szivét, s ma-

gunk is teljesen áthatva lévén az állatkínzás elleni

társulat elveitl — ó bár az emberek is állatok vol-

nának — meg vagyunk gyzdve, hogy a derék wbite

sorry jól ápcltatik és bséges táplálékban részesül.

Excellentiád azonban tökéletesen hiheti nekünk,

hogy azon stádiumban, melybe Magyarország jutott,

midn a még élk jajkiáltásait senki sem akarja hal-

lani — Isten azonban bizonyára hallja — ezen stá-

diumban, midn ön czinkosaival a legbámulandóbb,

s csak ravaszságuk által felülmúlt szemtelenséggel,

mint ön ezt a ((Visszapillantás))- ban tanúsítja, mind-

azon nyomort és vért, melyet ön Magyarországrakiárasztott, illatos virágokkal mesterileg eltakarni

tudja, s minden torkot, mely ön ellen tanúskodhat-

nék, oly ügyesen összeszorítani képes, valamint mindenoly kezet elbénítani is, mely ön ellen tollat foghatna,

akaratlanul bár, de kénytelenek vagyunk excellen-

tiádnak jeles tulajdonait, s különösen páratlan ravasz-

ságát megbámulni.

E sorokat például, mily szorongás, félelem és ne-

hézségek között tesszük mi papírra : valóban, mint

egykor a római véruralom alalt a keresztények, csak

éjjel és rejtekben merték imádni és segélyül hivni

a megváltót, mi is, ügyünk igazsága daczára, kény-

telenek vagyunk a magány sötétét keresni fel, míg a

képmutatás, a bn, az erény köntösét bitorolva, a

nyilvánosság elé lépni, s ott elhatározó szerepet ját-

szani elég szemtelen. És ha e sorok sok fárad-ság és

veszély után végre nyomtatásban meg is jelennek,

vájjon mi leszen sorsuk akkor? Excellentiád lesz az

els, ki a gyakran használt ((felségsértési>-t fogja fe-

jünkre olvasni, mintha bizony az ön személye volna

a felség, és mintha a császárnak nem hasznosabb

lenne, hogy valahára az igazságról értesüljön, a he-

lyett, hogy folytonosan a Icgszemtelencbb hazugsá-

gokkal tartassék. Ön bizonyosan fog módot találni

arra — mert ön e tekintetben valóságos Bosco —hogy e sorokat, ha a sajtót elhagyták is, lefoglal-

tassa és megsemmisítse, hogy az ön ftVisszapillan-

tásí-ai megczáfolatlan, úgyszólván megtámadhatlanoklegyenek, mint a szentirás némely tételei, és ön épannyi igazsággal mint már számtalanszor tévé, még

2 34 Gróf Széchenyi István,

azt is állíthassa, hogy azok, miket ön «VisszapiIlan-

tásaii-ban írt, annyira igazak és megczáfolhatatlanok,

hogy daczára az Uj-Ausztriában uralkodó korlátlan

sajtószabadságnak, egyetlen hang sem emelkedett elle-

nük. Qui tacei consentire videtur, valamint azok is, ki-

ket excellentiád felakasztatott, teljesen meg voltak

elégedve felakasztatásukkal, s bár elég szemtelenek

voltak köszönetet nem mondani érte, legalább kivétel

nélkül hallgattak. •— természetes, hogy csak az ope-

ratio végrehajtása ulán. És mi fog történni azokkal,

kik e sorokat olvassák, vagy ha nem olvassák is, kik-

nél megtaláltatik ; nemde, hogy a legújabb rendszer

szerint «per Bausch und Bogení>, mint államveszélycs

bnösök, convincáltatnak, és megbüntettetnek?

A magyar nemzet az 1857. febr. 9-iki nyilatkoz-

vány óta ép ezen helyzetben van — mert mellesleg

mondva, ne higyje excellcntiád, és ne is kisértse megmásokkal elhitetni, mi egyébiránt nehéz dolog is

volna, mert az emberek Uj-Ausztriában, legalább egy

id óta rendkívülileg gyanakodók és bizalmatlanok

lettek — hogy Magyarország azon nemes fiai, kik

az el nem fogadott, hanem az exccllentiád által büsz-

kén visszautasított petitiót aláirtak, s átnyújtani akar-

ták, s kiket excellentiád nemcsak elégületlen ó conser-

vativekn*'.k nevezett, kiknek egyéb rzéljuk nincs, mint

maguk számára egy kövér hivatalt szerezni, hanem a

kiket excellentiád késbb talán bérmálásul a (cfel-

forgató» czimmel is megtisztelt, s végre, valószmüleg

azért, hogy kfr elhallgattassa, loyalis tettüket felség-

sértés bnére qualificálta, mely keresztényi szeretet-

bl származott eljárásra cxceilentiád bizonyosan va-

lamely mise alkalmával vette az inspiratiót, — mely

misét páter Anti-ventura olvasott, és Mayerhoffer

tábornok, exkormányzó és buzgó katholikus minis-

trált — az egész hadsereg épülésére, melyet — ne-

Egy piUantás. 235

vezetésen a hadsereget — keresztényi szeretettel

szivében csak a képmutatás képes gylölni : excellen-

tJád nagyon csalatkozik, ha azt hiszi, hogy a vissza-

utasított aláirók egyedül állanak. — Nem, excellen-

tiád, Magyarország minden lakosa együtt érez azok-

kal, és excellentiád igen könnyen meggyzdhetnékarról, ha a legközelebbi népszámlálás alkalmával ez

iránt tudakozódást tétetni sziveskednék, természetesen

minden olyas segédeszköz nélkül, milyen például a

fekete könyv — pour pouvoir donner la revanche —számzetés, vagyonelkobzás, börtön, akasztófa, az

udvari bálból kizáratás stb., melyrl a megboldogult

Scholz bizonyosan azt mondotta volna «T^ie ohne

dieses)). — Kísértse meg excellentiád, és tapasztalni

fogja, hogy az egykori magyar királyság mindenlakosa szívesen fog járulni e visszautasított petitío

tartalmához, nemcsak a flmagyar rész)), mint excellen-

tiád subtíliter megkülönbözteti, hanem Magyarországminden lakosa, mert ha a horvátok, tótok, oláhok

és szerbek nem is magyarok fajukra nézve, azért mégnem is unter-mannhartsbergi, penzíngi, gríczíngi vagy

hackíngi osztrákok, mint ezt excellentiád gondolni

látszik, vagy pedig hogy e nemzetiségek azért, mert

rövid idre a magyarok ellen felizgattattak, s meg-szntek irántuk rokonszenvet érezni, most valódi sze-

retet és kiinhatatlan «magyaren-fresserei»-ból egye-

nesen excellentiád atyai karjaiba fognak rohanni.

Egész Magyarország népessége, — csaknem ki-

vétel nélkül, úgy érez és gondol, mint azok, kik a

visszautasított petitiót aláirtak, csak azon különbség-

gel, hogy az petitiójuk bizonyára követelbb lenne,

s nem oly szerény kérelmeket tartalmazna, mint a

pesti. Excellentiád tehát nem csekély zavarba jne,ha meg kellene valósítnia azon ismeretes ((fanfaronadD-

ját, mely szerint excellentiád azzal kegyeskedett di-

3^,6 Gróf Széchenyi Jstvdti.

csekedni, hogy nagyon könny dolog volna ugyan

oly nagyszámú és sokkal szebb hangzású neveket

gyjteni egy ellen-petitio alá, mint azon visszautasí-

tott petitión állottak, élükön Magyarország herczeg-

primásával.

E tekintetben excellentiád ép oly óriási mértékben

csalatkozik, mint sok másban, és valóban nagy fiaskót

csinálna, ha kedve jnc — mint már említk — pró-

bát tenni egy ellen-petitióval, mert habár igaz, hogya pesti petitio alatt sok nevet és pedig a legjobb

hangzásuakból hiában keresünk, azért világért se rin-

gassa magát excellentiád azon nagy mértékben nevet-

séges illusiókban, hogy azok, kik Pesten az aláírástól

tartózkodtak, eo ipso készek volnának egy ellen-pe-

titio aláírására rábeszéltetni magukat cxcellentiád által,

ha csak excellcntiád náluk is szokott, és annyi eset-

ben sikeresnek bizonyult eszközeit nem hozná alkal-

mazásba.

Sok magyar van, ki tulajdonkép csak most jutott

el hazája igaz szeretetére, valamint a gyermekek is,

gyakorta csak akkor tanúsítnak valódi odaadó szere-

tetet és tiszteletet szüleik iránt, midn ezeknek éle-

tét veszély fenyíti.

Minden magyar szolgálni óhajt most hazájának,

ha nem mindenik ugyanazon úton vagy eszközökkel

is. Az egyik e tekintetben közeli, a másik távolabbi

czélt tzött ki magának. Sokan nyílt, mások rejtett

kártyával játszan:;k, — mit most, és különösen excellcn-

tiád irányában nem lehet rossz néven venni — de a

szeretett haza iránti hségben, egyiránt rendíthetlc-

nek mind. Áruló nincs közöttük, vagy a legrosszabb

esetben igen kevés, annyira, hogy excellentiád az

ellen-petitio alkalmával kénytelen volna azon cloa-

cákba szállani le, melyek kisebb-nagyobb mértékben,

fájdalom mindenütt képzdnek, hol emberek nagyobb

tömegekben laknak együtt és valószín, hogy a jelen-

kor — mindenben mit excellentiád szokott megfon-

tolt határozottságával elscgítni kegyeskedik — jobb

"Egy pillantat. 237

ízléssel és mindenesetre több tapintattal itélne, mint

á—peu—prés 1825. év eltt az egykori zsidó metro-

polis polgármestere, tanácsa és közönsége ítélt, midna zsidóknak választaniok kellett az üldözött erkölcs

és Barnabás között.

Rövid id óta minden magyar némi meleg remény-sugárt érez kebelében, körülbell olyformán, mint a

nehéz beteg javulása pillanatában érzi, hogy mégjövje van, hogy nemzeti állása még nincs örökreoda sat. és a mi politikai paradoxonnak tetszik, pedignem az, — hogy egykori ellenállási képességüket Uj-

Ausztría fölkel napjának sugarai megtörték — igen,

hogy minél jobban ujjong excellentiád vitéz huszá-

raival és Sextus Bacu!ussi\z], báró Hauer István úr

excellentiájával együtt s minél jobban kürtölteti

cxceilentiád a ((Víctoria!))-t, s magyarok annál élén-

kebben remélnek, s bár reményük fonala az ön((tény»-ci által gyakran fájdalmasan szakíttatik ketté,

fáradhatlanul ismét összekötik azt, s mintha csak ma-gasabb sphserákból kapnák a bátorítást, szivüket lelke-

sedés és csüggedetlenség tölti el. így áll a dolog

;

Excellentiád azonban nem is gyanítja ezt. Nagyontermészetes! Excellentiád teljes életében sokkal inkábbragaszkodott az anyaghoz, semhogy a szellem rugé-

konyságát is felvette volna számításába. De még sze-

retett, szerencsétlen .hazánkfiai között is vannak sokan,

kik az öröm és fájdalom ezen gyors váltakozását fel-

fogni, megmagyarázni nem tudják és sokkal szeren-

csétlenebbeknek érzik magukat jelenleg, mint a nemguillotineokkal — nem, ez igen jacobinus eljárás

lett volna — hanem tiszteletreméltó akasztófákkal

díszített rémuralom napjaiban — ig2n> most sokkal

szerencsétlenebbeknek érzik magukat, mert remélnekés mindig csalatkoznak. Mily kín! J^pen úgy, mint a

reconvalescens beteg, midn a haláltusa hallucinatioi-

ból következteti, hogy az egészség és élet felé az

2 3^^ Gróf S^éch^nyi István.

elsö lépést megtette — ha t. i. ismét el nem rontja

magát, s ez a fdolog^ mert a recidivázott betegek, s

legügyesebb segédei a párkáknak.

És ha excellentiád tudni akarja, kik azon figyelmes

vizsgálók, kik a magyar népnek ezen diagnosist tenni

bátorkodnak — bevalljuk, hogy ezen bátorságot mivettük magunknak — s azt hisszük némi joggal állít-

hatjuk, hogy a magyar nemzet reconvalescentiájának

ezen általunk elsorolt jelei, nem fognak a felizgatott

képzelet kifolyásainak, légváraknak tartatni. Oh nem!Számos éve már annak, hogy e földi siralom-völgy-

ben vándorlunk, — cziél, irány és reménység nélkül,

lllusióink — pedig soha sem tápláltunk sokat — mindeltntek. Azon jelenségeket, melyek Magyarországon1 848 óta a mai napig történtek, a távolból tekintet-

tük, minden önámítás és ((indokolatlan)) elszeretet nél-

kül : mert mi soha sem voltunk «szerelmcsek» ha-

zánkba, miáltal azt akarjuk mondani, hogy hazánk-

fiai és anyaföldünk irányában, pedig mindenek fölött

szerettük ket, Ámor által szemeinket beköttetni soha

sem engedtük — és mi mondjuk : Magyarország lako-

sai — kiket excellentiád rendszabályai, persze aka-

rata ellenére, mert excellentiád ép az ellenkeztakarta, szellemileg ellenállhatlanul egyesítettek — a

turgor vitálisnak oly nagy mértékével birnak, hogyexcellentiád cum sociis régen por és hamu alakjában

a világ minden részei felé fog már repülni, mielttbeolvasztási theoriája csak egy vonallal is elre hala-

dott volna, minek mi a legnagyobb gyönyörrel len-

nénk tanúi, ha napjaink megszámítva nem volnának.

A mi a magyar nemzetnek életerejét illeti, — azon

nemzetét, melyet excellentíád anyagilag darabokra té-

pett ugyan, de szellemileg naponta ersebb kapcsok

által fzött egybe, — mi ezen életert és excellen-

tiád államkisérletei és szemfényvesztéseit illeti, bátor-

kodunk a következ, excellentiád által kétségkívül

ismert szavakat excellcntiád emlékébe visszaidézni,

bár úgy látszik, hogy miniszteri tevékenységének ideje

"Egy pillantds. 239

alatt nem eléggé sajátította el : Opinionum commenladelel dies, naturae judicia confirmat.

Magyarországon a közbátorság Sz. István király

st a török uralom korában sem állott oly gyalázatos

lábon, mint most, 16— 18. és 20. csendrezred vi-

rágzása idejében, mit ép oly kevéssé lehet tagadni,

mint azt, hogy a régi és mindent éltet nap mégmost is süt Magyarországon: minek folytán dicsér-

nünk is kell excellentiádat — P^^'g Isten látja, nemszívesen tesszük — hogy éles észszel és mindenekfölött annyi becsületességgel írt ((Viss7apillantás))-ában,

egy szóval sem emlékezik a vitéz gensdarme- okról,

hanem kormányzási képességének ezen kézzelfogható

bizonyítéka mellett, csak úgy á la légére elsuhanni fölöt-

tök elég (ímegfontoltságs ot tanúsított, hogy az senkinek

fel ne tnjék, mi azonban kissé t.s követelés, mertezen vitéz ficzkók már mértföldekrl fénylenek —valószínleg azért, hogy a nép meggyzdjék róla,

hogy a legjobb akarat mellett is lehetetlen ket észre

nem venni — és azután excellentiádnak 1850 január

20-ról kelt rendelete a csendrség szervezését illet-

leg, mindenki eltt ismeretes, melyben szemüveg nél-

kül is, következ Dioskurokat fedezhetünk fel, daczáraannak, hogy nem igen látszanak egymáshoz illeni.

44. §. «Egy csendr tanúsága szolgálati ügyekben, haazt szolgálati esküjére való hivatkozással teszi, a

kérdésben forgó tényállásra nézve teljes hitelességgel

bir» — — — 92. §. ((Tagdíjak és jutalmakD — ter-

mészetesen a csendrök részére — <íEgy évnél rövi-

debb börtönre itéltetés alkalnriával 4 frt, három évig

tartó börtönre 8 frt, háromtól tíz évig 16 frt, tíz év-

tl tizenötig 25 frt, tizenöttl húsz évig 30 frt, halá-

los Ítéleteknél 60 frt.))

E rendeletet aláírták Gyulay m. p. és Bach m.

p. — mely két bet az illet nevek mögött, melles-

240 Gróf Széchenyi Jstvdn.

leg mondva uMember of Parliamenh-kzp is olvas-

tathatnék — mi fölött bizonyosan egész Brittannia

<j:Hurrah))-t kiáltana, hogy végtére kilátása van ily

Member által mint excellentiád, ki már Magyarorszá-

got is oiy gyönyören rendbe hozta, szerencséssé

tétethetni. Gyulai M. P.-je fölött, vagy is hogy az

neve a rendelet alatt van, nem csudálkozunk : mert

tudva van, hogy ezen derék táborszernagy a lportfel nem találta, -— et ce qui plus est — a2t nem is

szagolta soha, kivéve ágyúdörgéses czevemoniák és

ünnepélyek alkalmával, vagy csak úgy távolról —excellentiád fölött azonban nem bámuihatunk eléggé,

mert excellentiád bizonyosan feltalálta volna a puska-

port — ha t. i. már feltalálva nem lett volna, — márcsak azért is, hogy capaciíálószerül használja — a

kender ára szemtelenül felhágott — és a mi a szagát

illeti — a lporét értjük — erre nézve csak egyet-

len vélemény uralkodik, nevezetesen az, hogy excel-

lentiádnak nemcsak hogy r.em volt kellemetlen, hanemaz ominosus márcziusi napokban tanúsított lovagias-

$ága alkalmával legkedvesebb illatszerét képezte excel-

Icntiádnak. Hanem ((et bonus dormifas Tíomerus» — és

így excellentiádat is kimenthetjük, hogy a tanúság, és

akasztófára juttatás gyönyör izerepcit derék, csak-

nem szent nymbussal övezett csendreiben egyesíteni

elég ügyes volt, minthogy általában az öszpontosíiás

cxcellentiád legszellemdúsabb bogarai közé tartozik,

és jó szive humanitásának új és fényes bizonyíté-

kát képezi ; mert könnyen elképzelhetjük, hány vitéz

csendr, egyúttal férj és családapa ékesszólása — mint

egy második Cicero pro domo sua, — hatott a bíró jó

szivére, s c hatás folytán hányszor vándorolt 4 frt

helyett 60 frt az illet csendr zsebébe, mely egy

okos ember eltt, ki naponta 25 kr. zsoldot húz, gyak-

ran pedig másféle huszonöttel is megismerkedik, s kinek

e mellett egy felesége, de számos gyermekei vannak,

és majdnem kioldhatatlan szomjúsággal bir — nemmegvetend összeg, kiváit télen, midn fát kell vásá-

Egy pillantás. 241

rolni. A nélkül, hogy excellentiádat megsérteni akar-

nók, bátran felvehetjük, hogy hasonló eset nem egy-

szer történt meg : mert ha excellentiád eltt egyemberélet tekintetbe sem j, ha arról van szó, hogynemes és valóban keresztényi czéljait elérje, — pedigexcellentiádnak sem neje sem gyermeke, szükséget

nem szenved, és mint mondják zsidópiaczi palotájá-

ban oly forróság van folytonosan — vájjon a sok el-

használt kincstári fa, vagy a kérelmezk végtelensége

miatt-e, nem tudjuk — hogy majd megfuladnak az

emberek — ha azon tény igaz, hogy excellentiád

((elre)) haladása ezer meg ezer tört szivet okoz és

a keser könyeknek egész tengerét fakasztja, miért

ne találkozhatnék 20,000 improvizált zsoldos között

egy, vagy talán több is, ki azon nemes ambitiót érezze

magában, hogy excellcntiádnak nagylelk törekvései-

ben, — a magyarok tökéletes kiirtásában, legjobb

tehetsége szerint á la Jlsmodée legalább utána sánti-

káljon. Miért ne történhetnék ez? . . . utolérni, vagyfelülmúlni excellentiádat úgy se fogja csak egy sem,

ettl nincs mit tartania.

Ha 20,000 népnevel és denuntians látja, miként

bánnak az elskkel a magyarok közül : mint tapossák

lábbal legszentebb jogaikat : hány volt kénytelen, jog-

talanul elitélíetve, hazájából kibujdosni, s gyakran a

legnagyobb nyomorban elveszni — vagy pedig bör-

tönben és akasztófán kimúlni — ha mindezeket 20,000ember saját szemeivel látja, azt kérdjük mindenkitl,

ki eltt az erény nem csupán füst és pára, nem ter-

mészetes-e, hogy — bár e seregben vannak olyanok

is, kik benns fájdalommal nézik ezt az eljárást— mert

az emberi társadalomban érzésgazdag és erényes spe-

cizlitások sokkal számosabban találkoznak, mint a

magas körökben hiszik, — azonban ily nagy szám mel-

lett olyanoknak is kell létezniök, kik excellentiáddal

egyetértleg azon nézeten vannak, hogy magasabbszempontból nemcsak megbocsátható, szükséges, ha-

nem nagyérdem, és mi több ((jövedelmes)) üzlet is.

Gróf Széchenyi István. 11. '6

242 Gróf Széchenyi Tstván.

Magyarországot a ((javíthatatlan)) magyaroktól minél

nagyobb számban megszabadítni : mely mtétnél ter-

mészetesen a legszaporább eszköz a kötél, 60 frt

pedig mindenesetre kellemesebb jövedelem 10 vagy

épen 4 frtnál, s e mellett pénzügyi tekintetben figye-

lembe kell venni azt is, hogy a börtönben ül sze-

gény legény többet eszik meg, mint a mennyit ér,

míg a magasra avanciroztatott, 60 frtra becsült többémit sem fogyaszt, ellenkezleg maga táplálja a fér-

geket — s pedig ezekrl is kell gondoskodni, kivált

miután oly sokan vannak a kik csusznak-másznak. —A derék szakácsnék és más derék emberek, mindezentársadalmi javítások daczára most szívesen jnekMagyarországra, daczára annak, hogy oU a pénz oly

ritka lett, hogy efféle bécsi drágaságokat nem képe-

sek többé úgy megfizetni, mint óhajtanák és mint az

illetk meg is érdemelnék, s mint ezeltt díjazhatták

volna, és más jövevényeket is, kik ugyan egyebekélczfaragóknál és ftmitfresserí) -éknél, szívesen segélye-

zett volna, ámbár Szt. István szétdarabolt birodalmá-

ban, az elbbivel egybehasonlítva valóságos kutya-

világ uralkodik, és ezen curiosum - nem az, hogyminden á la diahle megy, mert ez igen is természe-

tes — hanem az, hogy az emberek maguk hasardí-

rozzák magukat a Bakonyba, csak onnan magyaráz-ható, hogy azon képek, melyeket Magyarországrólannyi kitartással és ügyességgel festettek, oly bor-

zasztóak valának, hogy a megcsaltak imaginatiója elttsokkal sötétebbnek tetszettek a szerencsétlen ország

vagyis helyesebben «szép vidék)) jelenlegi szomorúsorsánál is: természetes, hiszen az ismeretlen baj az

emberek kedélyét és idegeit sokkal ersebben támadjameg annál, melynek fészkét és okát ismerjük. Ma-gyarországra jnek tehát, és pedig nem azért, mert

excellentiád, comme bon vous semhle ott korlátlanul

gazdálkodik, st inkább daczára annak, hogy excel-

lentiád ott kilencz év óta experimentál és minden em-bert, ki még a föld alatt nincsen, egy kaptafára húzni

"Egy pittantds, 243

igyekszik, egyébiránt igen genialiter fárasztja magát,

és legalább erkölcsi tekintetben, st még anyagiban

is, a szegény Magyarországból egy ültetvényt terem-

tett, melyben az elefántok mindent összegázoltak, vagymint Pfeiffer Ida asszony Borneoból oly szellemdsanjelenti, Chimpanse-ok gazdálkodtak. Teljesen kiment-

jük tehát mindazokat, kik excellentiád szemüvegénkeresztül néznek, st csak ezen keresztül nézhetnek,

s kell nézniök — ha Magyarországról soha semmitsem hallva, annak viszonyaiba mélyebben behatni kép-

telenek voltak, hanem csak azon nézetig, s azon szi-

nek megcsudálásaig, melyekkel excellentiád e szeren-

csétlen országot, s különösen a zabolátlan, szilaj

lovakhoz hasonlítható «magyaren))-eket bemázolni ke-

gyeskedett és bölcselkedett.

Miért kellett volna valakinek valamit tudni, vagy

miért kellene ma, Magyarországot illetleg? Mi soha

sem voltunk ily követelk, st most sem vagyunk azok,

hanem azt hisszük, hogy azokat, kik erre hivatást

éreznek, vagy azért fizetik, hogy Magyarországot és

népét a világnak bemutassák, a magyarokat oktassák,

neveljék és betanítsák, egy szóval — mint Albrecht

fherczeg adlatusa és i,ouffleurje mondja — civilisál-

ják, megfékezzék, felszerszámozzák és az új-ausztriai

államkocsi elé fogják, — azt hisszük, hogy a kik oly

szándékot forgatnak elméjükben, mely nem mindenirkafirkásznak vagy jött-ment beamternek sikerülhet egy-

könnyen — ezeknek valamivel többet kellene Magyar-országról tudniok excellentiádnál, vagy Mayer Ber-

nát úrnál, ki, hinni akarjuk, bona fide, azon illusióban

élt, hogy a polgári törvénykönyv volt az, mely a de-

rék magyar nemeseket par un coup de baguette, birto-

kaiknak valódi tulajdonosaivá tette, mi szépen hangzik

ugyan, hanem a ((valódi)) szó értelme, legalább ez

alkalommal ugyancsak alászállíttatik, mert a magyarok

a márczius eltti napokban, midn még nem voltak

valódi birtokosok, adót nem fizettek, és saját birtokai-

kon oly szabadon mozoghattak, mint a sas a levcg-

16*

2 44 Gróf Széchenyi István.

ben, míg ellenkezleg Árpád irigylésre méltó ivadé-

kai most, miután excellentiád genialitása folytán kor-

látlan urai lettek birtokaiknak, oly iszonyú magasracsigázott adót kénytelen fizetni, hogy az óriásilag fel-

szaporodott restantiák folytán a széttiport országnak

egy jelentékeny része paralisálva van, és végrehajtá-

sok alatt nyög, az egész nemzet pedig óriási léptek-

kel közelget azon pont felé, midn az illet tárczák

a szó teljes értelmében telve lesznek ürességgel, melykörülmény végtére talán még excellentiád szemeit is

felnyitandja, mert, mint a bécsiek mondják — ((wo

nichis ist, hal der J^aiser sein J^echt verloren», és azonmeggyzdésre fogja juttatni excellentiádat, hogy bizo-

nyos dolgokat múlhatatlanul tanulni kell, s hogy tiszta

felfogás, tudományos képzettség, st lángész magábanvéve még nem elég arra, hogy valaki jó kávét tud-

jon fzni, vagy pontosan járó zsebórát készíteni, mégkevésbbé egy 40 millió népesség, s kivált oly compli-

calt viszonyokkal biró államot, mint Uj-Ausztria meg-emészthetlen theoriák utján újra önteni és alakítani :

annál kevésbbé, mert az elsietett, s jól elre nemkészített beolvasztási eljárás, ép az ellenkez sikert

szokta felmutatni, és Uj-Ausztria — higyje meg excel-

lentiád naponta ép oly níérlékben megyén széj-

jel, a mily mértékben igyekszik excellentiád ez

államnak heterogén elemeit szorosabban egymáshozcsirizelni, mialatt magát azon édes csalódásban ringatja,

hogy az állam egységesítésére mindent megtett mi

szükséges volt, emberi tehetség határai között fek-

szik, és az id bizonyosan meg fogja valósítani azonmagas czélt, melyet excellentiád magának kitzött.

Mi azonban tisztán látunk, és azt állítjuk, hogy az

ausztriai monarchia soha sem volt oly közel a szét-

omláshoz, mint jelenleg, midn kívülrl csak egygyenge lökésre van szükség, mely bizonyára nem is

marad el. — A complicáit dolgokat egyszersíteni

kell, ezt — föltéve hogy lehetséges — elvben szíve-

sen elismerjük ; de ha valaki p. o. egy cséplgépet.

Egy pillantás. 245

melynek szükségkép sok részbl kellene állania, kel-

letén túl egyszersíteni akar, és c tekintetben a vég-

letekig megy, a complicált gépbl végre egyszercséplrúd lesz. — És ezt nem kellett volna excellen-

tiádnak elfelednie.

Hogy azonban még egyszer visszatérjünk azon

óriási nyereményre, melyben a magyar földbirtoko-

sok excellentiád állítása szerint, azáltal részesültek,

hogy haszonvételi birtoklásuk, valódi és korlátlan föld-

birtokká változott, ne higyje excellentiád, hogy a

magyar nemesség azért tekint vissza oly fájdalmasan

az elmúlt idkre, és azért oly szomorú a jelen na-

pok alatt, mert ezeltt adót nem fizetett, most pedig

a szó értelmében belefullad az adóba. Nem, excellen-

tiád, nem ez a fóok, mit azonban ön, mint tsgyö-keres bécsi soha sem fog talán megérteni, mert ezen

székvárosban az emberek boldogsága legföképcn, vagyis

helyesebben mondva kizárólag, anyagi alapokra van

fektetve. A túlságos adó az emberiség legnagyobb

részén egyiránt kellemetlen teher : mert éhség, hajlék-

nélküliség, meztelenség, mely állapotokba excelleníiád

genialis theoriája szerint a magyar nemesség egy része

jutott, borzasztó szerencsétlenségek, melyeket csak az

tesz némileg elviselhetvé, hogy az aránylag csekély

népesség, a földnek rendkívüli termelésképessége, s a

lakósok átalában jószív volta mellett, a koldusnak is

jobb dolga van Magyarországon, mint más talán sok-

kal civjlisáltabb országban. Nem, nem az adókötele-

zettség azon fulánk, melynek szúrása oly keservesen

fáj a magyar ember szivének. Pénzszomj, pénzimádás

soha sem képezték árnyoldalait jellemének. Mi t fel-

lázítja, és helyzetét gylöltté teszi eltte, ez az a

szolgaiság, lealacsonyítás, melybe excellentiád taszí-

totta — és az, hogy birtokának határain, a helyett

hogy medvékkel és farkasokkal találkozzék, kiket

egyszeren lelövöldözne, minden léptét, nyomát excel-

lentiádnak egy kopója vizsgálja és ellenrzi, ki ót fel-

adja, rágalmazza, házát bármely pillanatban keresztül-

246 Gróf Széchenyi Jstvdti.

kasul kutathatja, en cas que 6t lelheti, st nejét és

leányát is megvizsgálhatja : — a medvéket és farka-

sokat azonban nem pusztítja ki birtokáról, mert ezek

is szaporodóban vannak, mint minden, mit excellen-

tjád az uj-ausztriai népek boldogítására kigondolni

kegyeskedett : és a mi az útonállókat illeti, azok

mindennap többen vannak és szemtelenebbek. —Mert az alkalom szüli a tolvajt, és a csendrségügyetlen szervezése szüli az útonállókat.

Azon állítás tehát, hogy a magyar nemesség excel-

lentiád manipulatiója és pátensei által sokat, st leg-

többet nyert, oly ostoba és szemtelen, hogy excel-

lentiád valóban szégyenlhetné magát — ha még ilyes-

valamire képes — hogy ily ügyetlenséget tálalt fel a

világnak: mely körülménynél leginkább csak azt az

óriási könnyelmséget csudáljuk, mely szerint exccl-

lentiád föltételezni látszik, hogy az ily absurdumokatvagy föl nem fedezik soha, vagy ha fölfedezik is,

továbbra is elhiszik excellentiádnak. Vagy annyira

biztos excellentiád számtalan nyilvános és titkos alá-

rendeltjeinek ügyessége fell, hogy azt hiszi, hogyezek compact tömegén keresztül a világosságnak egyet-

len sugara sem hathat? Lehetséges, de nem való-

szinú: és ennélfogva elbb-utóbb mindenki, ki látni

és hallani akar, tisztában lesz az iránt, hogy excel-

lentiád a magyar nemességet, melynek tagjai elbburak voltak, valóságos rabszolgává alacsonyította : és

az ilyesvalamiért nem szokott köszönetet szavazni

az ember, kivéve talán néhányat — nem akarjuk

ép azt mondani, hogy az ön fajából, hanem á peu-

prés — kik meg vannak elégedve, ha enni és inni

ad nekik az ember, s tárczájukat egy kis zsebpénzzel

ellátja, — Magyarországon pedig még ezen eset semforog fenn, mert a mily bvében volt a szabad ma-gyar nemes azeltt mindennek, ép oly korlátolt, sta legtöbb esetben nyomorult a mostani nemes rab-

szolgák helyzete. Az ön rendszere tehát, míg egy-

fell a szellemet lebilincselte, másfell még azon

"Eg^ pillantás. 247

elnyt sem nyújtja, hogy legalább az anyagi jólétrl

gondoskodjék, ép úgy, mint minden megemésztetlen

dolog, a gyomrot elrontja, de egyúttal az agyvelt is

afBciálja.

¥

Egy ismeretes két lófarkas basa, egy kormányzási

terület lakosságának legnag^'obb részét botoztatásra

Ítélte. Ezen rendszabály ellen befolyásos emberekfölebbvalójánál, a három lófarkas basánál tettek lépést,

kérvén t, hogy a fájdalmas rendeletet semmisítse

meg, hogy azután, azon szép vidéknek, melyben a

komédia lefolyt, minden lakosa szabadon és boldogul

örülhessen az életnek — és egyiknek se legyen okaa másikat irigyelni, vagy fölötte szánakozni. — A török

államférfiú megjelent, és venil, vidit, vicit, — nemlépésrl-lépésre, hanem egy csapással, az egész né-

pességet megbotoztatta, miáltal az egyenlség, vagyis

mint excellentiád szótárában található, az egyen-

jogúság egyszerre életbe lépett, persze török mó-don. — Ép ily modorban járt el excellentiád is a

népekkel, melyeket Isten, vagy a rósz sors az ön kor-

mányzása alá helyezett : igen, épen így, csakhogy ter-

mészetesen keresztény kenetteljességgel, — melyet

ön — bravó hravissimo sohasem szokott figyelem

nélkül hagyni. — Magasabbra mint azeltt állott,

nem helyezett excellentiád egyetlen emberi lényt sem,

magát s az ön hivatalnokaivá avancirozott kétlábú

állatokat : — de mélyebbre, st a legmélyebbre sokakat,

mindenkit különbség nélkül.

Ismeri excellentiád azon személyiséget, ki a leg-

nagyobb mérv egyenlséget, a legszigorúbb egyen-

jogúságot, és a legjobban biztosított békét és nyu-

galmat képes a leghatározottabban elteremteni? Meg-neveznk excellentiádnak, ha végtére ép oly jól nemismerné mint mi : mi fölött azért nem kételkedhetünk,

mert úgy látszik, hogy excellentiád e mvészetet a

legpontosabban eltanulta az illettl, értjük az egyen-

J48 Gróf Széchenyi István.

lvé tevés és minden osztályok teljes megnyugtatásá-

nak mvészetét, minden nemzetiségek egybeolvasztá-

sát, az elégületlenek és raisonneur-ök megjavítását,

már t. i. azokét, kiket csak raison által lehet meg-gyzni, nem pedig Albrecht fherczeg-féle fenyege-

tzésekkel, demonstraliókkal, és — a ((schanzeb-cn eny-

nyire feledkezhetik el magáról egy herczeg — gyak-

ran hallott argumentumokkal sat. — és ezen egyéniség

a halál I

Exceilentiád azon népektl, melyeket jéghideg ke-

zeivel érintett, minden élczszikrát elrabolt, ha csak az

anyagi élvezeteket, szórakozáso*kat, viharos ünnepé-lyeket, és az élv utáni óriási, kimeríthetlen vágyat

életnek nevezni nem akarjuk; mely élvvadászatot makülönösen a birodalmi székvárosban találhatjuk fel a

legnagyobb mértékben, hol mindenféle mvészettel

igyekeznek arra, hogy az unalomtól gyalog, bérkocsin

vagy gzösön megszabadulhassanak, az unalom ell,

melyet Uj-Ausztriában mindenkinek éreznie kell, ki

saját helyzete fölött kissé gondolkozni akar, és vala-

mivel több, lélektelen részénél azon gépezetnek,

melylyé excellentiád a birodalmat átalakítani akarja,

és egy bizonyos szégyenteljes fokig már át is ala-

kította.

Felette csodálkozom azon, hogy excellentiád annak

különös bizonyságául, mennyire kedvez a kormányMagyarországnak, megemlékezett «Rückblickjében)) a

magyar ruhákról, amaz aranynyal díszített jelmezrl,

melybe magyarországi bátor hivatalnokait öltöztette.

A régi idkbl ismerjük a mélységes okoskodási

modort, melylyel a valódi bécsiek magokat a magyardolgokban rendszeresen kitüntették. Excellentiád a

hyperfinom szknadrágos diplomatiára nézve á-peu-prés

így gondolkodott, vagyis saját magasságának a követ-

kez monológot monda el

:

((A magyarok telvék élettel, lelkesedéssel, minden

Egy pilíantás. 149

megszokotthoz ersen ragaszkodnak ; egy magyarszóval, vagy valami rragyar kinézés dologgal, könnyket felvillanyozni. Ezalatt csupa gazdvig, tekintélyes

hivatalnokaik voltak, kiknek hasznát nem vehetjük, s

kik kivált az utóbbi idben a magyar viseletet nagyonelhanyagolák. Beleszorítjuk tehát egytl- egyig ma-

gyarországi hivatalnokainkat a részben nemzeti színszk nadrágba és attilába; ez nem hibázhatja el a

hatást; ha egy ily ((INaturmensch» a hivatalnokát zsi-

nóros kabátban látja, e körülmény ellegesen ((impo-

nál » neki, s azután benne honfitársat látván vagy vél-

vén látni, mindent elhisz a szavára ; mert legyen bár-

mily ostoba, R különbséget mégis meglátja. Ezeltthivatalnokai csak a saját kedvökért, congregatiók,

országgylés, díszlakomák alkalmával öltöztek ma-

gyarba, most meglátja a magyar, hogy hivatalnokaink

congregatiók, országgylés, díszlakomákon kívül, tehát

érelle öltöztek sujtásosan ! És a nép, de kétszeresen

ha magyar, mindig háládatos az ily nemzeti ((figye-

lemért)), s háládatos oly mérvben, hogy annak, ki ily

hazafi gyengédséggel bánik vele ((Ja und Nein))-ra —bécsi szójárás, a latin statim, illico, cito, cittissime

kifejezésére — mindenét odaadja. Hátha még ccvörös

nadrágj) van szóban 1 Ez öltözék mindig bvertgyakorolt a magyarral Egy legenda azt tartja —persze ilyesvalami csakis Magyarországon történhe-

tett — hogy Mária Therezia idejében egy elkelfúr kitn birtokát -— négy földrajzi mértföldre ter-

jed elsrangú termföldjét etc, egy vörös nadrágért

32 évre elzálogosítá. Megjegyzend — s ez egészíti

ki e pompás torzképet — a nadrágba belé sem fért,

M. Rataplan adomája szerint, —^ si j' y entre, je ne

les prends pas! — A vörös nadrág azonban tán

mégis nagyon feltn s «elhamarkodoth, a kormányrészérl túlságos «condescendance)) lenne; egyelretehát elég jó a zöld nadrág, a zöld a remény színe,

de természetesen nem a magyarnak.

Absurdnak tetszik, a mit excellentiádnak szájába

2 5© Gróf Széchenyi István.

adunk — mert Rückbli ekjében nincs benne — de

tudja Isten, nem egy ilynem okoskodást hallottunk

azon osztrák államférfiaktól, kiknek «keresztényi» szán-

dokuk nem volt egyéb, mint a magyarokat valami

módon cmegcsípni», s a kik meg voltak gyzdve,hogy ahoz egy darab vörös posztónál nem kell egyéb,

ép mint a békáknak, melyek nagyon szívesen s ké-

szen kapkodnak az ily vörös pántlika után, kivált

siesla idején, midn ostobaságokban a napba pillanta-

nak, mi ket kétségkívül elvakítja és elbutítja ! — Úgyhiszem excellentiád tanu'ó korában a legjobb ered-

ménynyel tett ilyes fogási kísérleteket.

Excellentiád szknadrág-manöverével és a magyarok-kal szemben ahhoz kötött reményével, mint kormányzati

furfangjainak nagy részével teljesen felsült, mert a

ccrespectus)) helyett mindenkit a nevetés bizonyos mérvefogott el, midn péld. báró Geringer, báró Rueskafer

excellentiáikat, s több más hasonszabású személyisé-

get vörös nadrágban látnunk és bámulnunk szeren-

csénk volt, midn nem egy pohár magyar bort üríte-

nek ájtatos érzelmek között egészségére excellentiáu-

nak, qui ipsis haec otia fecit et quadrata miscuit ro-

tundis. Valóban óbesteri gondolat volr excellentiádtól,

ily tiszteletreméltó, nagy mérvben erkölcsös és okos

urakat felöltöztetni ily maskarába, melyben — sajná-

lattal bár s a nélkül, hogy ket sérteni akarnók, deaz igazság kedvéért ki kell mondanunk — melybena szó legszorosabb értelmében úgy néztek ki, mint a

« maskirozottí) majmok, melyeket szántszándékkal czi-

czomáztak így fel, a magyarnak karikírozására.

A legszellemdúsabb ember is nevetséges helyzetbe

hozhatja alattvalói legjobbjait, ha tapasztalatai és helyi

ismeretei nincsenek, s azt hiszi, hogy ezen segédek he-

lyett elvéleményekkel s önmagát túlbecsül illusiók-

kal megél.

E^ pillantás. 25 1

ExcelJentiád nem gondolta meg, s nem látá elre,

hogy pl. a kicsiny és csipetnyi Geringer bárót bizo-

nyára kikaczagják, ha mint quasi nádor magyar ruhá-

ban jelenik meg, s magát felfújja pour se donncr un

peu de grandeur et d'aplomb. Éles esze mellett a

báró úr sajátmagának is igen komikusnak tetszhetett.

Excellentiád fáradozott e vagy egy perczjg a botor

hallucinatión, hogy önnek magyarországi Tartuffiade-

jait ez az atilla és szknadrág demonstratio megköny-nyítendi ?

A császárt szánva, s öntl utálattal fordulva el,

szemléli a valamire való ember az ügyetlen fogáso-

kat, melyekrl ön úgy látszik azon véleményben volt,

hogy nyomukba egy legyilkolt, elrabolt, megbecstele-

nített nemzet rögtön felkaczag, s ((kreuzfidel)) szin-tén felujjong, mivel az ön tintalovagjaít szk, vörös

zsinóros nadrágba látja öltözni. Valóban szánalomra

gerjeszt! Ha ön báró Gcringert czipbe és haris

nyába dugja, parókával és czopflFal díszíti fel, s olda-

lára a nyársat akasztja, excellentiáját akkor semszerette volna a magyar, a mint ma önt sem szereti —s ki is tehetné azt? — de nem vetette volna megexcellentiádat mint ma, mikor az embernek az ön nevehallatára köpni lenne kedve, ha szeretetreméltó fog-

lárai lépten-nyomon meg nem ügyelnék ; akkor önt

magyarellenesnek tartottuk volna, de legalább Júdás-nak nem. Kár, hogy excellentiád — pour séduire la

nation hongroise — derék maskirozott magyarját,

Rueskafer exccllentiáját á la tété nem biztatta,

hogy a csárdást is járja el, hogy ezen nemzeti bohó-zat teljesen hasson és a daczos magyaroknak, — a hogyexcellentiádnak mindazokat nevezni méltóztatik, a kik

nemzeti jogaiktól nem akarnak tágítni — ne hagyjonfen többé plausibilis ürügyet petitiók benyújtására,

rossz kedvre, vagy pláne szomorúságra.

i§2 Gróf Széchenyi István.

Miután excellentiád a 29-Jk lapon a következszavakat mondja : ((Oly kérdésekel hoztunk fel eddig,

melyekre vonatkozólag igen jól tudjuk, ^<^gV eltekintve a

felforgató párttól, melyet figyelemre sem méltalunk» —ezt szívcsen elhiszszük, mert a legokosabb dolog

mindenkor kitérni azok ell, kiknek adósai vagyunk —((egyik '^(^gy tnásik körhen» — mi azt mondjuk az egész

országban — ((a mieinktl eltér nézetek uralkodnak»,

és miután excellentiád, quasi re bene gesta ezen sen-

tcntiát befejezte, elszámlálja azokat, miket megkez-

dett, bevégzett, és mozgásba hozott.

És valóban, a mindent egyszerre kezdésre vonat-

kozólag, ön oly tevékenységet és buzgalmat tanúsí-

tott, hogy a magyarok tátott szájjal bámultak; mert

a magyar történelem egyetlen korszakában sem tör-

tént ennyi lótás-futás, hetzelés, inventálás, protocollá-

lás, registrálás, rendelés és ellenrendelkezés, jelentés

és irkafirkálás stb., mint a legutóbbi tiz év alatt,

midn az ön napja Magyarországon feljött. Gondol-

kozó emberek azonban az eredményre tekintenek, és

egyes, bármily fényes részletek által magukat elva-

kíttatni nem engedik : és a kormánynak mindenbebeavatkozó rendszere, illetleg dühe, folytonosan

<?:kormányozni)) akarása, s azon szándéka, hogy ez-

által a népeket a magukhoz térésben akadályozza,

nekünk magyarokul, inkább betegségnek, mintsem a

vitalitás és egészség túlságos bségének tetszik.

Excellentiád a parasztok felszabadítását stb. érde-

mül rójja fel. Ez némileg valóban érdeme is excel-

lentiádnak, de csak az örökös tartományokban, mert

a magyar parasztokat nem excellentiád, hanem1848-ban, a magyar törvényhozás szabadította fel,

mit Magyarországon a legkisebb iskolás gyermek is

tud, és ezen szerencsében — melynek érdemét ex-

cellentiád szemtelenül magának tulajdonítja — az

örökös tartományok jobbágyai is csak azért részesül-

tek valószínleg, mivel excellentiád Magyarországbana megtörténtet meg nem történtté nem tehette, vagy

"Egy piUantds. 253

legalább nem egy könnyen tehette volna és ennél-

fogva kényszerítve volt, az örökös tartományok népét

ugyanazon magasságra emelni, nehogy ezen oldalról

a legnagyobb veszélyektl kelljen tartania, de maniére

que c'étail une des magnanimités auxquelles on est pé-

remptoirement forcé.

On felhozza a vasutakat, quasi mint az ön ajándé-

kait, a folyók szabályozását és az országos közleke-

dés tekintetében történt javításokat is.

A vasutakat jd hozta, és nem ön drága miniszter

úr ; a folyók szabályozása már folyamatban volt, és

oly alapra volt fektetve, hogy még ön maga is jón?k

látta azt megtartani : és a mi az országutakat stb.

illeti, ezek általában véve, az ön tíz évi példátlan

tevékenysége óta sokkal rosszabbak, mint ezelttvoltak, vagy pedig oly sokba kerültek, hogy bátran

a semmeringi vaspálya mellé helyezhetk, melynél

ugyan bámulnuiik kell, de egyúttal fejünket is va-

karni, mert ezen természet és józanészellenes fan-

faronade sokkal többe került, mint a mennyi hasznot

hoz, vagy valaha hozhatni igér — és tulajdonkép

csak az dicsítheti, kit ennek felépítésére nem kény-

szerítettek aszkórban szenved erszényéhe nylni,

a világ mystificatiójára, mint ez a magyarországi út-

építéseknél történt — a számító ember pedig e tekin-

tetben csak azt tartja értékesnek, a mi nemcsak

hyperbola, hanem egyenérték áldozat által realisál-

ható.

A mi a magyar országutakat illeti, nem találja

excellentiád furcsának, hogy a bécsi, csak alig egy

záptojásból kibujt feuilletonisták p. o. Silberstein,

"Waldeck stb. elkel, de nagyon unalmas abombast))-

tal, a dpéldaszóvá vált» rossz magyar utak fölött

élczelnek, és az ostoba magyarokat korholják, hogySzolnoktól Meztúrra, Tiszafüredtl Krös- Ladányra

254 Gróf Széchenyi István.

stb. — ho! mint mindenki tudja, az egész vidéken

egyetlen kdarab sem található, -— régen országutat

nem építettek, míg az ostoba nem veszi észre, hogyegy kissé hosszasabb eszés után, a Bécsbl Dorn-bachba, Táborba stb. Chaussées impérialesokon, egycomfortablehznj egész comforhz\ el lehet akadni, daczára

annak, hogy Bécs körül a vidék elég gazdag kövek-

ben, emberekben, útmesterekben, parancsolókban és

végrehajtókban — s ennek folytán az ((elakadás)) a

kornádi, berettyó-uj falusi stb. vidéken és utakon, csak

azon kellemetlenségek közé tartozik, melyektl gya-

korta nem lehet megszabadulni p. o., ha egy nagyvihar alkalmával egy cserép esik az ember fejére,

míg ha az ember Bécs vidékén elakad, az ép olyan,

mintha egy ostoba ficzkó, minden ok nélkül a sár-

gödörbe bukik.

Excellentiádnak tetszik a távirda-vonalokat is, me-lyek ma már minden civilisáit országban meg vannak,

s melyek Magyarországot — természetesen a centra-

lisatio érdekében — egészen behálózzák, szintén ér-

demei közé számítani. Épen ily joggal követelte ma-

gának az adomabeli erdész azon érdemet, hogy a

vadászatot javította, mivel a réteken fürjek, a ligetek-

ben szalonkák, st a határban néha egész csapat

túzok is mutatkozott.

Meg vagyunk gyzdve, hogy ha az 1848— i849-iki

félreértési forradalom — és bizonyára csak is az

volt — meg nem történt volna, Magyarország ez

órában anyagilag is magasabb, sokkal magasabb fokon

állana.

Miután azonban e tekintetben mit sem lehet bizo-

nyosan állítani, tehát megengedjük, hogy anyagi te-

kintetben sok, igen sok történt, mi excellentiád eré-

lyes közbelépése nélkül nem történt volna.

Azt hiszi azonban excellentiád — hogy e factum —ha valóban megtörténtnek elfogadjuk is — valami

nagy dicséretére szolgál önnek, mint ezt édes ábránd-

jaiban, valóban hinni is látszik? — Valóban, azt hinné

"Egy pillantds. 255

az ember, hogy egy, talán genialis, de tökéletesen

éretlen, s az aulából ideje eltt megszökött iskolás

gyermekkel van dolga — értjük az ön fecsegései

után — ki elég ostoba arra, hogy a legtapasztal-

tabb és legokosabb embereknek is leczkét adni meg-

kísértse.

-K

Nagyon jól tudjuk, hogy excellentiád és társai ily

alkalmaknál rendcsen a nemzeti nagyságra utalnak,

és meg vagyunk gyzdve, hogy excellentiád jelenleg

is e parade paripán lovagol : és e tekintetben azért

vagyunk oly határozottan meggyzdve, mivel a 27-ik

lapon, miután excellentiád — nézete szerint — két-

ségtelenül bebizonyította, hogy a német nyelv, s álta-

lában a ínémetség)) a birodalom minden népeire

nézve, a leghasonlíthatatlanabb jótétemény, — a követ-

kez mély psychologiával írt szavakat olvassuk : <(ha

egy törzs közvetlenül hesoroztatik azon nagy népcsalád

körébe, melyhöl az osztrák császárság áll, és szive mele-

gen dobog és érez az egészéri stb.))!U Ha, ha, ha!

Igen, persze minden a melegen dobogó szívtl függi

Valóban mulatságos, mintha csak egy mindenféle ra-

vaszsággal biró verbunkost hallana az ember, ki az

ártatlan paraszt fiút, látván, hogy sír, mert katonává

kell lennie, vigasztalja és tanítja, és vesztett szabad-

ságaért, széttépett szerelmi kötelékeért, családi tz-helyétl eltávozásért stb. azzal vigasztalja, hogy ha

majd végkép bcsoroztatik, szíve lelkesedni fog az

((egész»-mk boldogságáért. — Mely nagy hangon el-

adott ostobaságnak az alkalmazásban körülbell ezt

kellene jelenteni : hogy ha a burgundi, Normannus,

gascogni, elsassi stb. saját tájnyelvükön tetszésük sze-

rint társaloghatnak, s szülföldjük hangjai akadály nél-

kül eljuthatnak hozzájuk — mintha csak egy Gessner-

féle idyllt olvasna az ember — a nagy Franczia-

ország dicssége mégis egy nemzetté olvasztja ketÖssze: bár Skótia, Irland és Angolország három kü-

256 Gróf Széchenyi István.

lönböz országot képeznek is, az egyenjogúság és

közjólét mégis egyesíti ket: bár az amerikai egye-

sült államok heterogén darabokra vannak is osztva, és

ezen ((Woyvodinák» mindegyike saját tengelye körül

forog is, a szabadság és egy óriásszer jöv kilátása

mégis szorosan összetartja ket stb. és épen úgymint Francziaország büszke azon gyönyör útra, mely

a Simplon-on átvezet, valamint minden angol büszkén

tekint a Waterloo-oszlop tetejérl London nyolcz

vagy kilencz hídjára, s a mint az északamerikaiak

büszke öntudattal mutatnak p. o. Newyork vízvezeté-

kére, — — és egyiknek sem jut eszébe szkkebllegszámítgatni, váljon azon tke, melybe e nemzeti m-vek kerültek, elnyösen van-e elhelyezve stb.

Mely okoskodás folytán excellentiád is a következóhajtást táplálja : ((O I Ausztria vitéz népei, vegyetek

példát az angolok, francziák és amerikaiaktól, s legye-

tek jók és hívek, büszkélkedni a semmeringi csuda-

építményben, mert ilyesmit a világ felmutatni nemtud — az arsenal, a kaszárnyák és lovagló iskolák-

ban stb., mert ezek mindannyi eljelei annak, hogyszerencsénk van a világ nagy nemzetei között dísze-

leghetni, vagy legalább közel állhatni e szerencséhez.

Mindez igen szépen van gondolva, de mi — pedig

örökké sóvárogtunk a nemzeti nagyság iránt, és szi-

vünknek minden csepp vére érzi, mily nagy boldog-

ság egy nagy, szabad és elrehaladó nemzet tagjának

lenni, -— mi bevalljuk, nem vagyunk képesek felfogni,

mily hazafiasán felvillanyozó hatással lehet azon körül-

mény egy czigány, oláh, szerb, magyar, tót, horvát

és ruthén kedélyére, — kivált midn azon ponton áll,

hogy exequáltassék, és egész családjával a szabad égalá kerüljön — bogy excellentiád deficitjeit fedezheti,

és — bogy részletekben beszéljünk, — excellentiád a

semmeringi pályát, a tengerészetet, építkezéseit, hi-

vatalnokseregét stb. fizetheti.

Excellentiád biztathat ugyan bennünket a jövvel,

s felszólíthat, hogy még vagy 30—40 évig legyünk

"Egy pitíanfds. 257

türeíemmel ; — de mi tudjuk, hogy ez szokott argu-

mentuma minden rossz gazdának, ki hitelét a világ

eltt már rég elvesztette, mert a jöv rendesen gaz-

dagabb szerencsétlenségekben, mint szerencsében

;

Excellentiád utalhat a nevezett három nagy államra,

melyeknek szintén nagy áldozatokat kellett hozniok,

hogy nagy eredményeket mutathassanak fel.

Mindez igaz, de ehhez ((valódi)) egység kívántatik,

és nem olyan, mely excellentiád lelke eltt lebeg,

hanem szellemi és érdekegység. Szükséges valami

cement arra, hogy a nemzetiségeket egy cgészszé

forraszsza össze. Nem hiszi excellentiád? Franczia-

országban ezt, az idn kívül a gyzelem istenasszo-

nyának halhatatlan dicssége képezi ; Angolországbana tiszteletben tartott emberi jogok, az alkotmányos

önérzet, és a folytonosan éber kötelességérzet az,

mely mindenkit összetart ; Amerikában az arany sza-

badság, és az államok páratlan haladása az, mi az

összeütközést még évekig lehetetlenné teszi. — —És Uj- Ausztriában? -— Vájjon mi az, mely ezen önáltal tervezett eldoradóban, a heterogén elemeket

szeretetben és nagyratörekvésben egyesítse? — Miitt a cement? Nem lenne excellentiád kf'gyes ezt

nekünk megmagyarázni? Mi oly ügyetlenek vagyunk,

hogy nem értjük ezt, st még álmainkban sem tudjuk

elképzelni.

Hogy excellentiád szive a zsidópiaczon, valamint a

tisztelt Hauer, Mayer stb. uraké is, illet helyükön,

melegen dobog az ((egészD javáért, és mindezen tisz-

teletreméltó uraknak, excellentiáddal élükön, nagyonkedves dolognak tetszik, ha nagy fizetéseiket az állam-

pénztárból hu/hatják ; ezt szívesen elhiszszük, vala-

mint azt is, hogy nem kis mértékben végzetes lenne

mindnyájunkra nézve, ha az ön által ideálisait egysé-

ges bódé összeomlanék, és önök két pad között egy-szeren a csupasz földön maradnának. — De hogymi lehetne az, mi a heterogén népeket az ön össz-

pontosító dühének megnyerhetné, ez épen a talány,

Gróf S^échenyl István. II. 17

258 Gróf Széchenyi István.

melynek megoldását mi nem értjük, s ezen szívességre

cxcellentiádat felkérni kénytelenek vagyunk; de ha

megengedi, nem oly modorban mint Nagy Sándor,

és mint excellentiád is oly sok esetben tévé — kard-

dal, mert ez végtére is nagyon unalmas lenne, —hanem keresztény szeretettel és valódi böJcseséggel.

A számtalan érvágás, azon kimondhatatlan igazta-

anság, ártatlanok égbekiáltó vére, elviselhetlen adók,

és az ön kormányrendszerének ostobasága, mely alatt

Ausztria minden nemzetiségei szenvedtek és mégmost is szenvednek, egy oly cementet képezett, mely

az elkínzott és megcsalt népeket egymáshoz közelebb

hozta. Egyesülve vannak, és egyetértenek k,de persze nem exccllentiád és rendszere érdekében,

hanem épen az ellenkez irányban.

A külföld soha sem hatolt mélyebben a mi viszo-

nyainkba, és rendesen csak azon hamisítások szerint

Ítélt, melyeket rólunk Bécsbl rendszeresen terjesz-

tettek. Kivételesen azonban léteztek oly fontos tekin-

télyek is, kik a mi viszonyainkat a leghelyesebben

fogták fel. Hogy hosszadalmasak ne legyünk,' csak

két nevet említünk fe), melyeknek a politikai és tudo-

mányos világban nem épen rossz hangzásuk van :

Montesquieu és Brougham. Montesquieu, <(Sur Vespril

des Lois)) czím genialis könyvében a többek között

azt mondja, hogy az osztrák uralkodók Magyarország-ban rendesen azt keresték, mivel a magyarok nembirtak — pénzt: azon magas politikai képzettségférfiakat azonban, melyekben Magyarország annyira

bvelkedik, mivel fiai a kormányzás mesterségébe márifjú korukban begyakoroltatnak, soha sem tudta meg-becsülni. Lord Brougham pedig — már ne.Ti tudjuk

mi alkalomból — következleg ír: « Ausztria csak

akkor válhatik megszilárdult, s minden veszélylyel

"Egy pillantás. 259

daczolni képes állammá, ha az összállam ur?lkodója

Magyarország régi tiszteletreméltó alkotmányát ki-

fejteni, és az örökös tartományokra is kiterjeszteni

elég bölcseséggel bir.í

Nem akarjuk ezúttal vitatni, hogy az említett né-

zetekben, az osztrák birodalmat illetleg, mi felületes,

hibás, st hamis foglaltathatik. Azon egyet azonban

teljes biztonsággal véljük állíthatni, hogy e nagy állam

egészségi állapotának diagnosisában, az elfogulatlan

vizsgáló szemei eltt semmi sem tnt fel oly veszé-

lyes, szomorító kórjelnek, mint a bureaucratia — mely

mint egy vampyr, az örökös tartományok életnedvét

folytonosan szívja és a beteg embert — nem Török-

országról, hanem a derék osztrák néprl beszélünk —csak azért nem szárította még ki teljesen, mert a

birodalom másik fele a bureaucratia mérgétl és átká-

tól még ment volt.

Ezen fenét Ausztria testében, már a marczius eltti

idszakban, több osztrák államférfi teljesen felismerte,

és többen közülök elég léleknagysággal birtak arra,

hogy egy gyökeres gyógymódot megkísértsenek

:

Azon ben kitnt, hogy késük életlen, és kezük nagyon

gyenge volt, — s ennek folytán mind legyzettek a

tintát okádó ezerfej ftydra által. Megnevezhetnénknéhányat ezen valódi hazafiak közül, kiknek egyetlen

hibájuk volt, hogy nem gondolták meg, hogy ily meg-gyökeresedett bajt, mint az osztrák bureaucratia, gyenge

emberek nem távolíthatnak el, kivéve azon esetet, ha

véletlenül a sors, vagy az isteni gondviselés a legeré-

lyescbben támogatja ket.

És ki binnél az 1847. és j848-iki események a

legcsudálatosabb módon, egy csapással megszüntették

az egész betegséget. A complicalt állam összedlt, és

egy tökéletes tabula rasa állott el a régi tarkabarka

épület helyén — mely tabula rasa különösen simának

.7*

ao Gróf Széchenyi Jxtván.

tetszett azok eltt, kik a magyarokkal kötött szerz-dések által magokat kötelezve nem érzik, s ennélfogva

azokat figyelemre méltóknak sem tartják.

És most azt kérdezzük teljes tisztelettel, mit tett

excellentiád ezen idszak alatt, mióta cxcellentiád az

ügyek élén, vagyis inkább a romokba dlt monarchia

új épületének tetején áll ? Mert ámbár az embertelen,

véres dráma czímszerepét Schwarzcnberg F. hcrozeg

játszotta is a világ eltt, azért mindenki tudta, hogya tuíajdonképeni intéz ön volt; mert nagyon ismere-

tes dolog, hogy a berezegnek, ördögi genialitása da-

czára, az állam szervezetérl és igazgatásáról fogalma

sem volt; egész tudománya csak az ctütésw-re szorít-

kozott, melyet természetesen ellenrizni nem lehet, s

melyet fennhangzó salon phrasisok által úgy tudott

motiválni, hogy példátlan szívt.:lensége — m.:ly csu-

pán csak az államügyekben való tudatlanságával volt

összehasonlítható — sok magas állású egyéniség t,azon erély és léleknagyságnak tartotta, mely mint Isten

küldöttje (1?) egyedül képes az i.igadozó trónt újra

mcgersítni, s a felség fényével körülövezni.

A berezeg véres kormányzását késbb néhány szó-

val illustrálni fogjuk, ezen rothadt lelk vadonczét,

ki minden embert saját összeaszott kedélyének tükö-

rén keresztül tekintett, és nem hitte, hogy bármelygondolat, eszme vagy óhajtás, mely az elitéletei-

vel öszhangzáshan nincsen, becsületes, nemes, hazafias

czélból és indokokból eredhetett volna, ó az embe-reknek — becsületesség, erényesség, hazaszeretet és

tisztalelküséget természetesen nem ismerve — csak

két osztályát ismerte: t. i. azokat, kik vele tartottak,

s kiket természetesen támogat. lia kellett, s azokat,

kik ellene voltak, kiket üldözni, s megsemmisíteni

kellett. — De mit tett cxcellentiád administrativ te-

kintetben — mely irányban korlátlanul rendelkezhe-

tett : mert a vérben fürdött berezeg, a kormányzásra

teljesen képtelen volt, — minek folytán ön lett az

indispensable-)z — nemde, ezt bevallja excellentiád?

Egy i)illantás. 261

Azon imbecillitások, kik önt környezek, legkevésbé

»em genirozhaták önt. Mit tett tehát excellentiád?

Mikép használta fel a kedvez körülményeket : mit

épített a tabula rasara ?

Egy egyszeren józan ézszsel megáldott becsületes

ember — ha bátorsága lett volna ily nagy birodalom

kormányrudját kezébe venni, s azt többé ki nem bo-

csátani — mindazokkal tanácskozott volna, kik a kor-

mányzás gyakorlatában szültek meg, és e tekintetben

különösen magyar államférfiak tanácsára hallgatott

volna — mert a magyar kormányzási modornak két,

kétségtelenül ajánlatos tulajdonsága volt — ha mástöbbi oldalai ellen kifogást lehetne is tenni — azaz,

példátlan olcsóság és kevesebb boszantások mint bár-

mely más országban.

Ausztria — bár minden irányban gyzelmes — a

levert forradalom után mégis — valljuk be, nagyon

válságos helyzetben volt, és saját belsejében annyi

rendezni és teremteni valója volt, hogy a földnek egy

hatalma sem — tekintvén kimerültségét — követel-

hette volna tle, hogy Európa ügyeiben biróul tolja

fel magát. Oroszországgal jó barátságban maradni, ez

lett volna az ész gyzelme. Elször azért, mert a

háládatosság semmi emberi transactioból, tehát a po-

litikából sem lehet kizárva ; másodszor, mivel ha

Oroszországgal jó barátságban marad, a keleti kérdés

könnyen úgy oldathatott volna meg, hogy a magyarkirály Szerbia, Oláh- és Moldvaországok zászlóit,

nem úgy mint most elévülhetlen jogok daczára is,

csak czifraságkép, hanem mint valódi birtokának jel-

képét hordoztathatná maga eltt : és harmadszor,

mert Oroszországgal barátságos lábon maradván, a

hadsereget — melynek tartása a pénzügyi rendezke-

dést teljes lehetetlenséggé teszi — 100,000 embernél

is alább lehetett volna szállítani, mert mi, korlátolt

belátásunknál fogva úgy hiszszük, hogy Ausztriának,

Angol-, Franczia-, Poroszország részérl megtámad-tatástól félnie oka nincsen, Piemontot pedig jóformán

2 02 QTÓf Széchenyi István.

ignorálhatná, s ennek folytán Ausztria fínancziái oly

virágzó állapotba jöhetnének, minben még soha semvoltak. A pénzügyek! melyeknek figyelembe vétele,

az államtudományok alphája és ómegája — kivált oly

viszonyok között, mink az ausztriaiak, hol nem. a ke-

reskedés, hanem a bels kifejldés és termelési képes-

ség képezi az átalános jólét alapját ; — ne déplaise á

son excellence monsieur le báron de Bruck, de J^lenovntk-

Excellentiád azon irigylésre méltó helyzetben,

melybe önt a gondviselés emelte, mindezeket nemgondolta meg.

Ugy tett, mint egy valódi kuruzsló, kinek egyetlen

szere van, a «wienertrankel», melylyel betegeit máraz aszkór széléig gyógyította, és ki egy orvosi tanács-

kozmányba hivatván, hol ersítést és táplálást kellett

volna elrendelni, deth és dacapo dwiener trankelí)-jé-

vel rukkol vitézül el, mint valami unicummal, és méghozzá oly szerencsés, hogy collegait fecsegése és

szemtelenkedésével valóban eltávolítván, Specificu-

mát, — melyet minden okos ember nemcsak undorí-

tónak, hanem, bár lassan, de biztosan gyilkoló méreg-nek is tart, — a szerencsétlen emberek millióinál,

dob, trombitaszó mellett a legnagyobb fénynyel és

államférfiúi méltósággal alkalmazhatja.

Mindez Tadolini kisasszonyra, és az (k'EUsir d'amore»

czím operára emlékeztet, — melyet excellentiád mint

diák, vagy talán mint mköd ügyvéd, bizonyosan lá-

tott és megtapsolt — és pedig azért, mert az ön el-

járásából is, excellentiás doctor úr, minden lépten-

nyomon kilátszik Ámor — csakhogy persze nem má-sokhoz, vagy a nagy Ausztriához, hanem saját kedves

«Én))-jéhez.

A volt Ausztria nagytehetség államférfiai közül

sokan — kik fölött a jelen genialis nemzedék elkelkicsinyléssel mosolyog, a tabula rasal, ha olyan feküdt

volna elttük és bizonyára excellentiádnál helyeseb-

ben, arra használták volna fel, hogy a bureaucratia

fekélyét az államtestbl örökre kivágták volna, és

"Egy pillantás. 263

mindenekeltt rizkedtek volna az északi nagyhatal-

mat s a szláv népek tömegét maguk ellen felinge-

relni. — On azonban báró és excellentiás úr, az

érintett fekélyt nemcsak hogy el nem távolította,

hanem még az osztrák monarchiának egészséges ré-

szét is befertztette azzal ; és a mi Ausztriának poli-

tikai állását illeti, excellentiád az államot, ravaszul és

ügyesen, annyira elszigetelte, egész Európa eltt

annyira gylöletessé tette, hogy mindenki, ki elfogult-

ság nélkül tekint a jövbe, s az ön ügyetlen szem-

fényvesztései által magát elcsábíttatni nem hagyja,

Ausztria számára szerencsés, st még elviselhet ki-

látást sem képes felfedezni benne.

Sokan, kik önt közelebbrl ismerik, és tökéletesen

tudják mindazt, mit ön tud és nem tud, elre meg-jövendölték, hogy ön azon tapodó malom szk kor-

látai között fog mozogni, melyben mint tsgyökeresbécsi és tintafogyasztó ügyvéd évek óta mozgott, ke-

ringett és polkázott. Ezek azt mondták, hogy önjobbat nem ismer, és mint azon szellemdús dal-

ban : aEduard és Kunigunda)) úgy excellentiád szája

is tele lesz örökösen a ((polgári törvénykönyve ha-

talomteljesség, pátens, rendelet stb. hasonló fenn-

hangzó phrasisokkal, melyek egyátalában nem nyújta-

nak kezességet az önálló biztosságra nézve, és tulaj-

donkép csak banális nonsense-X képeznek, mely fölött

okos ember csak kaczaghat, — s hogy ezek szerint

az ön haladása nem a sas röptéhez, hanem egy na-

gyon közönséges stájer vice-kakas ugrándozásaihoz

hasonlít.

És azok, kik így jövenditek, a legcsekélyebb mér-tékben sem csalatkoztak. Hiszen önmaga vallja be,

st dicsekszik vele, hogy ön az általunk említett régi

((Schlendrian)) szerint kormányoz, opusculuma 1 5. lap-

ján «egy szép lélek vallomásai)) -kép következkettalálván ki

:

«7^agyon meglep l^ép k^elelkznék, ha ill a kormány-

közegekneli Magyarországon tanúsítóit tevékenységérl, a

264 Gróf Széchenyi István.

lefolyt években, vázlatos áttekintést adnánk- l^z kt'vül

esik íí "»' czclunkon : nekünk elég azon alapos meggyz-dés)) — ki van errl meggyzdve? Excellentiád

alattvalóival együtt, azt elhisszük, ámbár ez sem való-

szín, önökön kívül azonban bizonyára senki sem, —«hogy a Magyarországon behozott szervezet egészséges

elveken, (!) nézeteken nyugszik, fiatal életképességgel

bir (?) s magában rejli azon ert, hogy apránként minden

nehézségei legyzzön, mint ezt a többi ko^'onaországokban,

hol már régebben fennáll, szintén tévé.))

Azt kérdezzük, lehetne-e ennél érdemetlenebb bom-bastot kigondolni, melynek semmi más alapja nincs,

a minden gyakorlati ember által utált, s a valódi éle-

tet kioltó ((bécsi patent mixtúránál ?»

A nyegle Dulcamara ez, ki italát annyira magasz-

talja, azon italt, mely az állítása szerint minden

betegnél és minden betegségben valódi specificumnak

bizonyult be ! ! 1

Ha az eset annyira tragicus nem volna, — miután

az átalános megmérgezés, és a legiszonyatosabb de-

moralisatio a császárság minden országait a legnagyobb

mértékben fertztetni kezdi — valóban kaczagnunk

kellene.

Excellentiád tevékenysége által, — melyrl oly sokat

hiszen, melyet azonban minden tapasztalt államférfiú,

haszontalan és kiállhatatlan ide-oda kapkodásnak ne-

vez — a szerencsétlen birodalom minden lakosát a

kétségbeesés örvényébe taszította. Ön minden oldalra

annyit kezdett meg és végzett be, hogy az ön activi-

tási viszketege folytán — azért, mert az embereknek

az új gazdálkodásban kell hogy valami megbámulni való-

juk legyen — Ausztria pénzügyei a legvigasztalanabb

állapotba sülyedtek. Ön, úgy látszik, veleszületett,

hányavetisége és fanfaronnádjai által minden hatalmat

elidegenített Ausztriától, vagy legalább elhidegített

irányában. Ön a kormányzást, a legkisebb részletekig

annyira összebonyolította, hogy a naponta növekedzavar szerencsés kigombolyítása, minden szenvedély

"Eg}) pillantás. 265

nélkül gondolkodó f eltt lehetetlenségnek tetszik

:

és mi mindezeknél még több : — — ön az uralkodó-

hoz vezet utat úgy elzárta és torlaszolta, hogy ne-

künk — önnek ezen szemtelensége illustratiojára —nem szükséges egyebet idéznünk a következ szavak-

nál : Walter Scott (("Bonaparte JMapoleon élefe» czímümunkája IX-ik kötetének 324, lapjáról

:

((Jn silencing Ihe voice of the wise, and good, the ahle

and patrioHc, and commiinicating only with such counsel-

lors as were the echoes of his own inclinations, J\apoleon,

liké Lear

:

((((J^ill'd his physician, and bestow'd the fee upon the

foul disease.»ii>

(Elnémítván a bölcsnek, a jónak, a tehetségesnek

és hazafiasnak szavát s csak oly tanácsadókkal érint-

kezvén, kik saját hajlamainak visszhangjai voltak.

Napóleon Learként « megölte orvosát s ellenségére

bizta baját».)

K

ts most szüntessük meg tényekre alapított bírála-

tunkat, oly tényekre, quae non mentiunlur. Hiszen a

nélkül is kemény próbára tettük mindazok türelmét,

kiktl excellentiád e sorokat el nem zárhatja, kik

azonban bizonyára megbocsátanak nekünk, — mert a

vérz, embertelen bánásmódban részesült, önkény által

eltiport Magyarországnak szólani nem szabad — és

ezért nem fogják rossz néven venni nekünk, ha távol

a hazától, az angol nemzeti nagyság és törvények

oltalma alatt, azon gondolatok és érzelmek egy részét

a világ tudomására juttatni igyekszünk, melyek mindenmagyar szivét kínozzák, de egyszersmind éltetik is, —mert a «jog)) a magyarok részén van, és a jog vég-

tére is legyzi a hatalmat 1

2 66 Gróf Széchenyi István.

Sokan fel fognak jajdulni azon ctszemélyeskedések))

vagyis személyes megtámadásokon is, melyek ezen

rhapsodiákban gyakran és igen indiscrct modorbanfordulnak el.

De ha ezer meg ezer ember, egészen ártatlanul,

vagy legfölebb a viharos események által egy pilla-

natra elkábíttatva — hazájukból számkivettettek, s a

számkivetésben már legtöbben közülök elvesztek,

tömlöczbc hányattak, vasra verettek, a szó értelmé-

ben a tetvek által emésztettek fel, vagy akasztófán

végeztettek ki, — melyeket talán szintén a személyes-

kedés, s pedig szemtelen személyeskedés rubrikájába

lehetne sorozni — mit gondol excellentiád? — akkor

úgy tetszik nekünk, hogy azokat, kik e rettenetessé-

geknek okozói valának, minden tartózkodás nélkül a

legutálatosabb sárral dobálhatjuk, a nélkül, hogy az

illem ellen legkisebb mértékben is vétenénk, s min-

den teketória nélkül arczul pökhetjük ket.

De morhiis nihil nisi bene, szintén azon megjegyzések

közé fog tartozni, melyeket néhány lágyszív egyéni-

ség — kik mindig nagyobb szánalmat éreznek a ha-

lottak, mint az élk iránt — szintén szemrehányásképfog ellenünk hangoztatni.

Már Bentham Jeremiás eltt — ki az ily képmu-tatókat genialisan pellengérre állítani tudta, mint

excellentiád bizonyosan tudni fogja, — minden mél-

tányosan és józanul gondolkozó ember tudta, hogyaz imént idézett latin mondatban a <(bene» szócs-

kát a ((verum)) által kell helyettesíteni ; mert külön-

ben lehetetlen volna történelmet írni : vagy pedig

iszapos dicsitéssé aljasulna az. A történelem ! Melya tapasztalással együtt az egyetlen, nagyszer magislra

vitae.

Ha a halottakról csak jót volna szabad mondani,

akkor az egész emberiségnek, körülbell kilenczven

Egy pillantás. 267

százalékát hallgatással kellene mellzni : mert a gyomés burján ezer alakban és nagy bségben tenyészik,

a nemes növények pedig igen ritkák. Vagy talán egy-

oldalulag kiemelni kellene azon kevés jó tulajdont,

melylyel talán birtak, míg azon tömérdek piszkot,

számtalan hibát és bnt, melyek jellemüket eléktele-

nítették, eltitkolni, vagy bemázolni, — mint ezt a

hízelgk, parasiták és rabszolgák megvendéglikkel,

felebbvalóikkal és zsarnokaikkal tenni szokták. A tör-

ténelem múzsája, az igazságszeret de kiméletlen Clio,

isteni származásánál fogva, az ily alacsony, csúszó-

mászó eljárást nem kedveli.

A hálás népek jóteviknek emlékoszlopokat emel-

nek 1 Vájjon mit akarnak ezáltal elérni? — Miérttörténik ez? Mi azt hisszük, hogy a derék férfiakra

való hálás emlékezeten kívül leginkább azért, hogygyermekeiknek, s a jöv generationak követésre méltó

például szolgáljanak. Minden nemes érzés emberdicsérni fogja az ily eljárást, s annak megvalósításaira

mindent el fog követni.

Tagadhatatlan azonban azon psychologicus tény,

hogy az emberek átalában véve inkább hajlandók a

rosszra, mint a jóra, és hogy valóban csaknem teljes

lehetetlen erényessé lenni addig, míg az ember a

gonosznak minden csiráját ki nem irtotta magából ;—

és ennek folytán egyesek jellemének tisztulására és a

nemzetek erényes kifejldésére nézve épen oly hasz-

nos, st lényeges, hogy azon lélektelen specialitások

alacsony, csúf és embertelen tulajdonait, a világ tudo-

mására juttassuk, — azon specialitásokét, melyek csak

az emberiség boldogtalanságára és szégyenére szület-

tek és éltek.

Ezeknek nem szoktak a népek oszlopot emelni, a

kérlelhetlen Clio azonban teljes világításba helyezi

ket, hogy az élk, reájuk emlékezvén, a bnt, a

gyalázatot gylölni és megvetni tanulják.

Egy fiatal uralkodó, Nero példája által — ha szíve

a jó iránt fogékony — többet tanulhat, mint Titusé-

208 Gróf Széchenyi István.

ból : mert mindenek fölött a rossz hajlamokat és szen-

vedélyeket kell megfékezni tanulni, mieltt valóban

erényes tettekre képesek volnánk.

Azért tehát egy perczig sem habozunk Schwarzen-berg Félix herczeget nevezni meg mint azt, kinek

utálatos szívtelensége zúdította Ausztriára mindezennyomorúságukat, illetleg azokat a legmagasabbra hat-

ványozta, azon birodalomban, melyet bölcseség és

léleknagyság által oly könny lett volna megnyugtatni,

s melyet most a tagjaiba eresztett méreg, titokban

ugyan, de biztosan emészt, és az ön szépítései és

mázolgatásai daczára is uram, mindenki látja, hogy ez

így van, ha csak készakarva, vagy ön által megfizetve,

szemeit be nem hunyja.

Schwarzenberg Félix herczeg, Angliában megvetve —Miklós czár által visszautasítva — ki nyiltan tiltako-

zott ellene, midn, ha jól emlékezünk 1836— 1837-ben Sz.- Pétervárra ausztriai követté kinevezni akar-

ták — szomorú képét szolgáltatja annak, mily mé-lyen sülyedhet egy fiatal, a természettl minden te-

kintetben pazarul megáldott, dics nev, szép ter-

met, ész és szellemdús férfi, és mily utálatos ijeszt

váz lehet belle, ha érzékiség és elv/adászat által

elkábítva, vallás és elvek nélkül, talán csak azért,

hogy blasirt cadaverjét kissé felizgassa, a politika

sikamlós pályájára kilépni bátorkodik, — hol egyet-

len szó, vagy tollvonás határtalan nyomort, egész

népek kétségbeesését vonja maga után.

A világ rég kimondotta ítéletét ezen vampyr fölött,

ki szomjazta az embervért, csakhogy magát egy pil-

lanatra felfrissítse. Magas családja iránti kíméletbl

nem nevezik t. Nagyobb tiszteletet lehetetlen irá-

nyában tanusítni. Mi azonban megnevezzük, mint

népünk gyilkosát és megbecstelenítjét, — és azon

mély tisztelet, melyet magas családjának több tagjai

irányában érzünk, nem gátolhat bennünket abban,

hogy emlékét nemzetünk nevében elátkozzuk.

Belátjuk, hogy nem leplezett, kíméletlen szavunk

Egy pillantás. 269

nem igen kellemes a nemes Schwarzenberg család-

nak, — de még kellemetlenebb kell, hogy lett legyen

nekik azon körülmény, hogy az oly sok kitn egyé-

niséggel dicsekedhet család tagjai között oly ccvad-

állatoti) is kellett trni ök. — És mi bizonyára hallgat-

nánk is, ha a véráztatta herczeg sok magyar család

czímeréhez az akasztófát nem mellékelte a magyar nem-

zet szive vérét ki nem szívta volna, és a nemesis nemminket választott volna ki, hogy halotti beszédét —mely az égre fog kiáltani — megírjuk, és síriratát, —mely eltt a jó érzés ember szive kínosan elszorul —elkészítsük.

K

Mit éreztek Ausztria népei, és mit gondoltak,

midn az átalánosan megvetett lelketlen és hígvelej

herczeg, a csak alig J9 éves Ferencz József császár

tanácsadójává tolakodott fel, vagy választatott, azt el-

képzelheti excellentiád. Mindenki sajnálta az ifjú

uralkodót, ki elé a népek szivei, mint a mindent meg-ifjító tavasz elé melegen dobogtak, — mert ah,

mennyi édes reményt kötöttek ifjú személyéhez Ma-gyarország téréi embervértl gzölögtek, és a leg-

iszonyúbb nyomor segélykiáltása volt az egyetlen

életjel, melyet a szerencsétlen ország magáról adott,

és mely egyedül bizonyította, hogy még nincs töké-

letesen meggyilkolva.

Ekkor minden szem excellentiád felé fordult, midnt. i. ön Schwarzenberg herczeg oldala mellé került,

illetleg fölé, mert mint már megjegyeztük, és excel-

lentiád valószínleg szintén nem fogja tagadni, a

kormányzás mvészetében teljesen járatlan volt, —Egy férfi a nép körébl, szerény és igaz, tudományosképzettség, ismeretes szabadelvfiség — így üdvözölte

excellentiádat mindenki, és meg volt gyzdve, hogyexcellentiád azon magas állást, melybe a gondviselés

által helyeztetett, a lesújtott népek javára, teljes ere-

jébl és tehetsége szerint fogja felhasználni.

270 Gróf Széchenyi JstveSn.

A szívtelen politikában azonban semmi változás

sem történt. Mindenki bámult, de még mentették

excellentiádat, mert mindenki természetesnek hitte,

hogy excellentiád a társadalomnak oly mélyre helye-

zett osztályában születvén, tehetségeit azon magassphaerakban nem képes rögtön érvényesíteni, hanema legczélszertlenebbet, legkegyetlenebbet is helyeselni

kényszerül, csak azért, hogy egy kedvez pillanatban

valami hasznost teremthessen. A herczeg meghalt —milliók kimondhatatlan örömére. Vájjon sajnálta-e va-

laki — jól fizetett, vagy más úton kitüntetett maitresseit

kivéve — azt nem tudjuk, de alig hisszük.

Most kezddött az ön korszaka.

Ezen id óta nyolcz, vagy kilencz év folyt le.

Több emberiség és bölcseség jött-e a szívtelen és

híg velej politikába? — Nem! — Kivévén Lombar-diában, hol a nemes Radetzky és nem exccllentiád

volt az inspirátor. — A császár egy bájos lánynyal

egyesült, tele élettel, szépséggel és szívjósággal ;—

a népek reméltek, — a császár atya letr — a remé-nyek fokozódtak, mindenki teljes biztonsággal tekin-

tett a jöv felé. — És mégis minden hideg és moz-dulatlan maradt, mint a jégbe takart vasdarab, — és

végre 1857 szeptember 9-dikén megjelent Luxemburg-ban azon végzetes leirat: «Ne reméljetek !» — Király-

gyilkosság! Szemtelenség! Igen, így nevezzük, mertjellemzbb kifejezést nem ismerünk. — Istennek másútjai vannak. — Egy nemzet legyilkolása! — Vagymily nevet kapjon a vérkeresztségben e nemes és

genialis törekvés?

¥

Mit tett excellentiád, mint teljhatalmú kormányzó?Azt beszélik, hogy az els szó, melyet excellentiád,

Félix herczeg halála után — ó mily iszonyú ellenté-

tet képez e keresztnév az 6 átkozott mködésével —felségének, a császárnak mondott, körülbcll követ-

kezleg hangzott: ((Felséged arra van hivatva, hogy

Egy pillantás. 271

40 millió embert kormányozzon, és vezessen erskezekkel a boldogság felé. Ne változtasson azért

excellentiád az erélyes politikán semmit: mert külön-

ben azt hihetnék az emberek, hogy Schwarzenbergberezeg vezette felségedet, miáltal nymbusa, aureolája

veszítene, melynek felséged arczát körözni kell, ha

a mi sok és becsületes törekvéseinknek diadalát látni

akarjuk. Egy f, egy úr, egyetlen akarat képes csak

arra, hogy e különféle, s részben ellenséges elemeket

egy dics egészbe olvaszsza, s örökre egymással egye-

sítse, d

így beszélik; és nem lehet tagadni, hogy a fentebbi

szavak jól ki voltak számítva, hogy a mindenkivel kö-

zös hiúságot a legmagasabbra hatványozzák : mert

vájjon ki az, ki azon színben szeretne feltnni a világ

eltt, hogy saját lábán járni nem képes, hanem másokáltal vezettetett orránál fogva?

Mi azonban ezen átalánosan elterjedt véleményt,

csupán rosszakaratú koholmánynak tartjuk.

Annyi azonban kétségtelen, hogy a meghalt, isten-

telen berezeg szelleme, Ausztria minden népeinek

kétségbeesésére még most is uralkodni látszik.

Szerbiában nem rég egy összeesküvés tört ki, a

nélkül, hogy közvetlen az uralkodó berezeg irányában

félreértés létezett volna. Ez összeesküvés, még talán

most sincs legyzve : — azonban embervér, hóhér-

pallos által egyetlen csepp sem folyt el. Mily ellen-

téti Hol van több humanitás, szeretet és civilisatio? -

—

Valóban úgy tetszik, mintha Traján idejét élnk, hol

nem a Duna bal, hanem annak jobb partján lakozott

a világosság.

Az angolok Indiában példátlan szigorral bánnak

el, — — — de a forradalom még nincsen leküzdve.

Magyarországban már rég vége volt annak, és a

öboszu politikája)) még sem érte végét. — Ki ismeri

kulcsát e talánynak? Vájjon a szívben, vagy az agy-

velben kell azt keresni ? És az illetket sem Sera-

phok, sem Cherubok nem inspirálják!

272 Gróf Széchenyi István.

És most végül, közvetlenebbül, mint eddig fordu-

lunk excellentiádhoz.

Mi az <icemberí)-t sokkal magasabbra becsüljük,

mint egy herczeget, st császárt. Mert az Isten csak

embert teremtett, míg a «Dei gratiaí az uralkodók

czímében véleményünk szerint, más több haszontalan-

ságokkal együtt csak nevetséges humbug ; és senkinek

sem jut eszébe ma, midn az egykori rémít nagysá-

gok már porrá lettek Dionis, Attila, Caligula,

I!l. Richárd, Tamerlan és a legtöbb koronás fczí-

méhez a ((Dei graHa»-t is hozzá ragasztani : mert

Isten kegye nem lehet ily kétséges természet.Mi igen jól tudjuk, hogy excellentiád a baronisál-

tatást, s más kitüntetéseket csak nagy idegenkedéssel,

csupán deferenziából fogadta el : mert excellentiád

büszke arra, hogy minden izében, egyszer polgárt

képvisel : és mi tisztelettel emelünk kalapot az ily

magatartás eltt! — Mert, Isten tudjál — a polgári

erény a legfényesebb ; a mi szemeinkben legalább

magasabban áll minden születés, vagy egyéb elnyökáltal kitüntetett egyéniségeknél.

A mi fogalmaink szerint — és ilyennek kellene

lenni minden férfinak, ki magát becsüli — az, ki a

társadalomnak alacsonyabb fokán született, a maga-sabbaknak megadja ugyan, a mi az övék, — azonbankicsinylést, büszke lenézést nem tr cl — — — va-

lamint «ebhség» sem idomtalanítja el halhatatlan

lelkét soha.

Hogy cxcellenfiád magas állását nem okosabban,

czélszerbben használta fel — a mint ezt excellen-

tiádnak és másoknak e hosszadalmas rhapsodiák folya-

mában kimutattuk, — c miatt exccllentiádat szemre-

hányás nem érheti : — és ha excellentiád azt mondja :

Nem lehetett, mert kezei megkötve valának — e kö-

rülményt minden méltányosan gondolkozó biró tekin-

tetbe veszi, s a föltétlen kegyelmet alkalmazza excel-

lentiádra, st a legszigorúbb gyóntató atya is föltét-

len absolutioban részesíti: és mi megvalljuk, hogy

"E^ pillantás. 273

csak úgy tréfából stb. tulajdonítottuk excellentiádnak

a kormány minden passiv és aktiv bneit.

Oly viszonyok között, midn az ember igazában

nem tudja ki a szakács, és ki a pinczér; midn gyak-

ran egy obscurus firkászcreatura, vagy egy tintatartó

adja az elhatározó lökést: midn ezer meg ezer lap-

paliák — melyek azonban az ember életében oly

élénken szerepelnek, mint p. o. egy darab kenyér,

egy ital víz, fogpiszkáló stb. — végnélkül, Pontiustól

Pilátushoz futkároznak, és a perputuum mobile kérdését

diadalmasan megoldani látszanak: midn magas szü-

letés dámák, jött-ment fecsegk és tervfaragók stb.

szintén elhatározó szóval bírnak, ezen körülmények

között, melyeket 1848— 1849. oly csudálatosan meg-szüntetett, s melyek azóta még csudálatosabban ismét

megszilárdultak, — ily körülmények között oly magas

állású és gyakorlati államférfiak, mint Metternich

hcrczeg. Stadion gróf, Erddy, Revitzky grófok,

Majláth György, Apponyi gróf és más számtalan

gondolkodó fk, kik minden körülmények között be-

bizonyították képességüket, megfoghatatlan módonparalysálva vannak.

Hogy tehát Bach Sándor úr, az egyszer ügyvéd

ily körülmények között keresztül hatni nem tudott —még ha tapasztaltabb és gyakorlatibb lett volna is,

mint magát mutatni kegyeskedett: ezen csak Aulabeli

társai bámulhatnának, kik elméleti beszámíthatlansá-

gukban azt hiszik, hogy egy miniszter, ha egyszer e

magas állást elfoglalta, mindent, de mindent tehet.

E tekintetben excellentiád teljesen ki van mentve.

Mit azonban excellentiádnak senki sem bocsáthat

meg. és nem is fog megbocsátani soha — azt excel-

Icntiádnak tudtára adni ezennel bátorságot veszünk

magunknak.Ha a gondviselés valakit oly mélységbl azon ma-

gasságra emel, mint a hogy excellentiádat közvetlen

az uralkodó oldala mellé helyezni jónak látta, akkor

ezen valakinek elodázhatatlan kötelessége, legalább a

üróf Széchenyi István. 1] lö

2 74 Gróf Széchenyi István.

ognak és emberiségnek szolgálni, s e tekintetben

nem trni, hogy elutasíttassék, hanem inkább le-

köszönni. Éhez nem szükséges egyéb szívnél és be-

csületes gondolkozásnál.

Excellentiádnak Félix herczeg, és az akasztófa közékellett volna állania, és nem engedni meg, hogy ezer

meg ezer ártatlan ember vére kiáltson az égre, és ha

mit sem eszközölhetett ki, így kellett volna szólania

a herczeghez

:

«Uram, herczeg, rokonaimnak egyike — nem szé-

gyenlem magam ezért, st büszke vagyak reá — asz-

talos, tehát az enyv szaga érzik rajta : egy másik

csizmadia, tehát szurok szagú, és mindamellett is, igen

rossz nekem az ön társasága, én elhagyom önt, menjenön egyedül a megkezdett úton, mert ön, önvérszagú.

»

A császár eltt pedig így kellett volna nyilatkoznia:

(í. Felséges uram, ha felséged engem közvetlen magasszemélye mellé helyezett, kötelességem figyelmeztetni

felségedet, — ez elmulaszthatlan kötelességem márcsak azért is, mert mesterségemre nézve jogtudós

vagyok — miután felséged ezt nem látszik tudni, s

maria-zelli gyóntatója, bár különben egészen tiszta

lelk férfiú, szintén nem világosította fel felségedet

ezen irányban, az én collegáimnak pedig ily szinte,

becsületes nyilatkozat iránt minden érzékük hiányzik, —kötelességem tehát figyelmeztetni felségedet, hogy a

magyarok irányában ketts szerepet játszania nemszabad, hanem vagy jure hereditario mint alkotmányos

király kell, hogy uralkodjék fölöttük, vagy mint hódító

jure armorum. E két tulajdonságot egybeolvasztani

nem lehet — mint ezt az ön dicsséges eldjének11. Józsefnek élete és példája is tanúsítja. Felséged,

mint errl sokan meggyzdve vannak ((Dei gralian,

Ausztria császára és uralkodója, — mit én kétségbe

vonni épen nem akarok — de épen azért úgy hiszem,

nem szabad felségednek sck olyan dolgot elkövetni,

mihez lalán különben hajlama volna, mert különben

Egy pillantás, 275

megtörténhetnék, hogy a ((gralia» a népek eltt «dis-

gTatia»-wz\ egy jelentség leszen, és Isten kegyelmenélkül — felséged igen jól tudhatja ezt — a leg-

hatalmasabb uralkodó is gyenge egy személy, sttalán egyéb semmi, mint e pillanatban véletlenül épenfényl por és hamu — és az uralkodónak erényesebb-nek kell lennie alattvalóinál, mert — regis ad exemplumlolus componilur urbis : és az uralkodó erénye felér a

legnagyobb kormányzói bölcseséggel.D

így kellett volna excellentiádnak szólania, — mert,

hogy excellentiád nem intézhette másként a dolgokat,

ezt minden józan gondolkozású ember, mint már sze-

rencsénk volt megjegyezni, belátja, mert bolond az,

ki jobb kalappal köszön, mint minvel bir — hanemaz olyan beszéd, mint fellebb vázoltuk, egy köteles-

ségeinek öntudatával biró polgár szájába nagyszerenillett volna.

Mit veszélyeztetett volna e mellett excellentiád?

Azt hiszi excellentiád, hogy ha ily szintén és min-

den teketória nélkül így szólott volna, talán önt is,

mint sok másokat avec un peu de cérémonie felakasz-

tották volna? Lehetséges, de nem valószín — tehát

meg kellett volna excellentiádnak kisérteni — mertvalószínleg nem történt volna egyéb baja annál,

hogy elmozdították, elkergették volna, s már ez magais bizonyítja, mennyire érdemes lett volna legalább

megkisérteni a dolgot.

Tette-e excellcntiád e lépést, nem tudjuk. Meg-lehet, hogy e tekintetben is ép oly ékesszólást tanú-

sított, mint egykor az aulában, s késbb a birodalmi

gylésen, hol az ön beszédei állítólag roppant hatást

tettek, — mindez lehetséges, de a világ eltt isme-

retlen — azonban kétségbevonhatatlanul áll az, s mégaz önéhez hasonló eífronteriával sem lehet tagadni,

hogy ön továbbra is kedélyesen megmaradt állásában,

és a zsidópiaczon napról-napra jobban hízik.

Ha ön, miután látta, hogy a vérontó rendszert

megváltoztatnia lehetetlen, visszalépett volna, most

18*

2^6 Gróf Széchenyi Jstván.

mint szerény polgár, azon csekély állásban, melyre a

gondviselés önt helyezte, óriási magasságban állana,

és büszkén tekinthetne le mindenkire: míg ellenben

most magas és befolyásos állásában, csak egy nyo-

morúságos pulya, kire minden ember, még a legcse-

kélyebb is, ha az emberi méltóságnak csak egy szik-

rájával is bir, méltó megvetéssel tekint le, és majdnemszégyenli, hogy ember, mert excellentiád is valami

olyas formának látszik: — mert ha Isten egy oly ala-

csony egyéniséget, mint excellentiád, úgy szólván

40 millió ember élére helyez, kinek, mert jogtudós

is, szava kétszeres súlylyal bírhat — attól megvárja

a világ, hogy magas állásában legalább a becsületes

ember fogalmának tle telhetleg megfeleljen, — ígyképzeljük legalább mi, iskolázatlan és antidiluvianus

magyarok, még most is a szerény polgárt, kit — mi-

ként már mondottuk, — magasabbra becsülünk a világ

minden olyan uralkodójánál, ki csak saját akaratát ismeri.

Saphir úrnak egy igen jeles gondolata jött, midna két <s;Hansjörgelt» illustrálta."*^ A jeles humorista

á-peu-prés azt mondta, hogy magasztos a természet

gondoskodása, melylyel az embernek két szemet, fület,

két lábat és kezet adott, vagyis mindent, mire az

embernek szüksége van in duplo állított ki, hogy haaz egyik hasznavehetetlen lesz is, ott legyen a másik,

mely mindkettnek kötelességét teljesítse: így gon-doskodott a természet Ausztriáról is, melyben két

cHansjörgel» szellemi termékei mulattatják a halandópolgárokat, hogy a legrosszabb esetben is, azaz, haaz egyik elveszne, vagy par hasard elophatnék, meg-maradjon a másik, mely mind a kett helyett íHans-jörgelczhessen.

»

* A szerencsés Ausztria csak nem régiben még két oHansjör-gel»-lel volt megáldva. Az egyik a spásingi, a másik a gumpolds-kircheni volt. Ily két nagyságot nem birt el egyszerre a föld, —cela te comprend — ha az egyik alászállott, s a másik természe-

tesen annál magasabbra. Most természetesen az a kérdés a két

B.... közül melyik tartja meg tovább a publicum kegyét.

Egy pilíantás. íjy

Ép így kiálthatjuk mt ugyan lelkesedve, de egy-

úttal némi irigységgel is az egyesült nagy Német-országnak, vagyis helyesebben a két német nagyhata-

lomnak: «Udv neked, népeket beolvasztó Teutonia,

a gondviselés két ([Bacherb-el ajándékozott megtéged I»

ccHa egy vak a világtalant vezeti, mindketten a ve-

rembe esnek!» — Máté. J5,, 14. «Ti is meg fogjátok

ismerni a világosságot, és a világosság szabaddá tesz

titeket. » — János. 8:32. -— Ámen:

SZÉCHENYI-APHORISMAK

Szemelvények Széchenyi munkáiból

ÉLETBÖLCSELETI ÉS ERKÖLCSI ELVEKÉS VALLOMÁSOK,

Ki igen sokféle akar lenni, alig lehet tökéletes egy-

féle. (Hitel.)

¥

Ki a közönségnek akar használni, legels köteles-

sége : magárul egészen elfelejtkezni. (Hitel.)

Egy vagy más temetbe lerakatni, semmi ; vérünk

dicséretét, jutalmát nyerni elhunytunk után ellenben,

minden ; mert egyedül a többé nem létezk fölötti

ítélet a valóban igazságos. (Udvlelde.)

Se írói, se szónoki pálmát nem követelek ; egye-

dül h hazafiúi érzés egész kincsem. (Adó és két

garas.)

¥

Az, a ki életében gyümölcsfát nevelt, a föld alatt is

csendesebben nyugszik. (Lovakrul.)

iSi Gróf Széchenyi István

Az okos egy garast sem vet el haszon nélkül ; de

ezreket is kész áldozni sikerért. (Magyar játékszíiirül.)

öröm több mint pénz, becsület pedig még száz-

szorta több. (Magyar játékszínrül.)

Az emberek csak a külszín után indulnak s az ál-

bccsületre számítanak, melylyel embertársaik nekik

adózni lesznek kénytelenek, semmint lelkiismeretök

megnyugtató szavára hallgatnának. (Napló.)

Az ember élete két részbl áll. Az elsben remény-lünk egy boldog jövt; a másodikban bánkódunk el-

követett hibáink felett. E két idszak közt alig ma-rad egy perczünk a csendes boldog élvezetre. (Napló

,8,9.)

Egy kell a kett közül : vagy vel vagy váll. (Napló

1820.)

Valamint vannak az embernek pillanatjai, melyek-

ben szükség, hogy csak gazda legyen, úgy olyanok is

vannak, melyekben csak hazafinak kell lenni. (Frendi-

házi beszéd 1836 april 12.)

Az ember életének els felében ostobaságokat kö-

vet el, melyeket azután második felében jóvá tenni

iparkodik. (Napló.)

Aphorismák. 283

A szerelem nem okoskodik ; ha okoskodik már nemszerelem többé. (Napló.)

Politikai pályámra visszatekintve, nyugodt kebellel

mondhatom : soha más szempont nem vezérlett, mint

nemzetünk üdve, hazánk java. Népszerséget, mely-

lyel soha nem kaczérkodtam, és fels kegyelmet, me-lyért soha nem bókoltam és melyért soha egy hízelgszó sem hangzott ajkamrul, mindig csak eszköz és

módnak tekintem, az érintett egyedüli fszemponthoziközelítésre. S valóban, ki népszerséget vagy fels

kegyelmet mint czélt tekint, s nem a haza, nem a

nemzet azon vezéreszme, mely melegíti keblét s feszíti

minden tehetségét: az, bármily tisztalelk és ember-

séges ember legyen is egyébiránt, valódi és teljes

ereje szerinti hasznot soha nem áraszthat nemze-tünkre, hazánkra. (Eszmetöredékek a Tiszavölgy ren-

dezését ill. stb.)

Ma nem egy, ác igen számos az által vél rajtam

szeplt észrevehetni, mivel ((Tanácsnoki) és «Kegyel-

mes» czímmel ruháztatám fel, mintha bizony oly épen

semmi nem volna a saját lábán állni tudás, miszerint

ma, egy kissé fényesb vagy kevésbé fényes czím,

melylyel érintik, belbecsét magasbra emelni vagy lejebb

szállítni képes lehetne, és mintha a becsületes s szá-

mot csak Istennek adó ember nem fénylenek többé-

kevesebbé . . . egy kissé már belsejébül is ki. (Eszme-

töredékek.)

A szerénység, mely többek közt a saját személy

fölhozását is tiltja, vajmi szép erény, és nagyon hibáz,

ki ellene társadalmi körökben vét ; a nyilvános élet

mezején azonban, hol mindenekeltt az kívántatik,

284 Gróf Széchenyi István.

hogy világosak legyünk, miszerint mindenki megértsen,nem annyira a szerénykedés, mint inkább a nyílt fér-

fiúi szó azon kellék, melynek megfelelni kötelesség.

(Eszmetöredékek.)

¥

Azon tett, mely csak azért követtetik eJ, mivel azt

úgy parancsolja a «polgárok hcveí>, nem egyéb mintszolgaiság; ki ily bilincsek közt tartatik fogva alulrul

vagy fölülrül, s nem jó tanács és meggyzdés, delárma, fenyegetés vagy bármily efféle okok után indul:

az a politika tömkeleges mezején bizony nem egyéb,

mint (Cgyáva)) vagy (íkontárí. (Eszmetöredékek.)

Nyilvános életemnek, s minden politikai mködé-semnek alapja s legmélyebb talpköve soha nem volt

egyéb és soha nem lesz más, mint azon nemzetiségkifejtésének és nemesbítésének minden tehetségemszerinti elmozdítása, melynek körében világot látnomrendelt a végzés. (Eszmetöredékek).

Az állat és az ember közti külömbséget semmi semtünteti világosabban ki, mint az elsnek pangó, a má-sodiknak haladó léte. Ezredek folynak le, s csak mais úgy telel a medve, mint Nimród idejekor; a méh,a hangya változatlanul egy modort tart, s nem léte-

zett még csalogány, mely bármi kicsiben is eltért

volna veleszületett zenéjétül ; míg az ember, legyen

bár a legbutább is, ha nem is tudja mikép, mind-azáltal meg nem szünleg töprenkedik helyzete javí-

tásán, léte édesbítésén. (Eszmetöredékek.)

^phorismák- 285

Nyúlj kebledbe s felelj -— eddigi éltedben mivel

tartottál leginkább : szenvedelmiddel, az crsebbelvagy az igazsággal-e? S a mint erre szintén vála-

szolni leszesz kénytelen, a szerint szánd, vesd meg,

vagy becsüld tenmagadat. (Néhány szó a lóverseny

körül ; jelige.)

¥

Hon iránti hség okozza az emberi nem legszebb

tetteit, s ez fogja egyedül, ha valami a világon, nem-zetünket az elsülyedéstül megmenteni ; mert ez aczéloz

állhatatosságra mindannak megszerzésében, mi, legyen

erkölcsi, legyen anyagi, elmozdítná a haza javát; ez

készt kirepülni a tág világba, s visszaiérni drága zsák-

mánynyal a hon határai közé ismét ; ez nyomja el az

emberi kebel gyengeségeit, s midn a tiszta erkölcs-

nek egyik legfbb oszlopát képzi, sem irigységnek,

sem kaján indulatnak nem enged diadalt soha; e szent

gerjedelemnek áldozat: öröm, önmegtagadás: élvezet,

s a közjó elmozdítása azon kör, melyben honn érzi

magát. (Néhány szó a lóverseny körül.)

Tlttnk függ minden, csak akarjunk. (Hitel.)

¥

Keresztény jótévségünkben higyjünk minden em-berrül jót; pénz, kereskedés, alkotmány do gában min-

denkirül pedig a legrosszabbat — úgy fogunk ezen

s a más világon boldogulni. (Hitel.)

Mindég csak azon kötelesscgekrül szólunk, melyek-

kel szüléinkhez köttetünk, azokrul soha vagy ritkán.

2 86 Gróf Széchenyi István.

melyekkel gyermekeink iránt tartozunk, holott ezek

még szentebbek. (Hitel.)

A lélek úgy megkívánja az eledelt, mint a szív s a

test — az is elbágyad, elhervad a nélkül. (Hitel.)

Tapasztalást pénzért venni vagy hagyományképenkapni nem lehet — fizetni kell azért mindég és mind-

egyiknek. (Hitel.)

Bizonyosan testére és így egész személyére nézve

tökéletesb ember az, ki több g^-mnastikai ügyességgel

bir. (Hitel.)

Azt mondani ccextra Hungáriám non est vitai, hí-

jába való s kaczagást vagy szánakozást okozó be-

széd ... és mégis . . . van valami ki nem mondható,

mi a nemesb embert ellenállhatatlan ervel csatolja

hazájához, legyen az bár kopár mez, bár berkes

lapány, vagy hósivatag. (Hitel.)

Mennyi áldozat foly le tanú nélkül a feledék ha-

tártalan tengeribe. (Hitel.)

Csak honosi s övéi közt élhet megelégedetten az

ember, ha már egyszer körülnézte a világot s létének

dele elérkezett, s mennél hátrább van hazája, annál

inkább tartozik annak elvitelén fáradozni, mint a jó

Jlvhorismáh. 2 P

'

rokon épen akkor marad leginkább odahaza, midónotthon legszükségesb s közel a veszedelem. (Hitel.)

Csak a gyenge szereti önmagát, az ers egész nem-zeteket hordoz szívében! (Hitel.)

Ha van férfihoz ill és méltó foglalatosság, az bi-

zonynyal nem mindennapi kisded örömink vadászata,

s nem azon feltünségek hajhászata, melyek köntö-

sünkre paszomántot, hozzánk szóló levelinkre hosszabb

czímzetet tznek stb., hanem lelkünk függetlenítésére

irányzó törekvésünk. (Világ.)

Felebarátit szolgálni, természet ajándékit bölcsen

használni annyi, mint Istent tisztelni és szavát fogadni.

(Világ.)

Az ország tehetsb birtokosi tartoznak a közön-

ségnek legnagyobb szolgálattal, s egy birtoknélküli-

nek semmirevalósága megbocsáthatóbb, mint az

középszerségök. (Világ.)

Ha az örömek minden iskolái tárva állnak elttünk

már, férfi korunkban szívösztöninket semmi nem tölt-

heti be, mint hazánk, vagy ha ez nincs, az emberi-

ség hasznára s boldogságára czélzó munkálkodásunk.

(Világ.)

298 Gróf Széchenyi Istvdn.

A gyenge sem hív, sem htelen magában; mert 6semmi egyéb mint csak az, a mivé reménye vagyfélelme teszi : szerencsés urához hív, szerencsétlen

fejedelméhez htlen. Nem úgy az ers, ki csak ön-kebliben hordja tettei rugóját. (Világ.)

Az emberi gyengeség a multat s régit mindig nagyobbfénybe szokta állítni, mint a jelent s jövendt. (Világ,)

Több van bennünk, sokkal több, mint a mennyit

szóval le tudunk ábrázolni, s azon idomzatban, mely-

ben lelkünk — nemes érzésink, tudományink s erc-

nyink által — mindinkább tágul s nagyobbul : azon

idomzatban némulunk el s hallgatunk végre, ha nyel-

vünk kicsinosítva, gyarapítva s gazdagítva nincs.

S valamint sokban az ok következés is, s következés

megint okokat szül, szintúgy n a lélek, szó — s a

szó lélek által. (Világ.)

A tett tehát els, a szó második; s éppen úgy: az

ember, a hazafi, ell áll s csak azután j az író.

(Világ.)

Minden becsületes szívnek legszentebb a bon. (Világ.)

A belbecs a legels, s aztán j a j hír, mely a bel-

becsnek habár kés, de bizonyos követje s követ-

kezése. (Világ.)

Jlphorismdk. 289

Hír, vélemény, reputatio olyan mint a múlékonyköd s lebben illat, s csak realitásnak, valódiságnak

van tartós becse. (Világ.)

Minden ember szereti az igazságot, de a becstelen

csak magának, a becsületes ellenben minden felebará-

tinak. (Stádium.)

K

Az emberi élet nem egyéb, mint egy szünetnélküli

megcsalt remények, kijátszott fáradozások s eldltmunkálódások rövidebb vagy hosszabb láncza. (Stá-

dium.)

K

Jószágit jobban mvelni annyit tesz, mint az embe-riséget megajándékozni és saját kincsét nevelni. (Stá-

dium.)

K

Ha én a közjóért annyit vagy többet akartam tenni,

mint sok más, az nem vala érdem ; mert egy fára-

dozó atya s egy gondos anya után, nagy jószágokba

uriasan belé ülni, nem volt felette szövevényes mes-

terség. (Stádium.)

-K

Az igazság nemcsak legdicsbb, hanem végre min-

denkinek leghasznosabb is. (Stádium.)

A szent igazság törvénye mindenkire áldást halmoz,

ki abbul önmagát szkkeblén ki nem zárja. (Stádium

végszavai.)

Gróf Széchenyi Utvin. 11. 19

290 Gróf Széchenyi István.

Három rémít dolgot ismerek a lélekre nézve : a

csendet, az egyedülvalóságot és a sötétséget, (Úti-

rajzok.)

(Napóleonra.) Mikor a tökély ily magas fokát látom,

akkor leteszek minden nemzetiségi gylöletet, s csak

az emberiség nagy részét tartom szem eltt. Lélek-

emel, jó érzés látni, hogy egy ember, egyedül a

maga erejébl, annyira felvitte. (Útirajzok 1815.)

Higyjétek el, ifjú barátim, a kardotok és pisztolyo-

tokba bízzatok s ne engedjétek magatokat üres sza-

vakkal elszédíttetni ; a lett az, mely a világon oly

hatalmasan uralkodik, a hitvány gyenge szó ellené-

ben. A német sokat ír, — a fanczia sokat beszél, —az angol tesz. (Útirajzok, J815.)

Tagadhatatlan, hogy minden földi boldogságunk a

mi testi és lelki neveltetésünktl függ. Az, hogy mint-

egy álomnak tekintsük az életet s egykedven fogad-

junk mindent, a mit a sors váratlanul reánk mér; az,

hogy ersek és egészségesek maradjunk s ennek éltettudatát egész kés vénségünkig megtarthassuk. (Úti-

rajzok, j8i8.)

A sorstól megkímélve lenni, az nem mesterség ; azéhezést megtanulja minden tanár nélkül az, a ki nemkap enni. (Útirajzok, 1819.)

Ugy látom az életben, hogy az emberek mindendologban vagy nagyon fent, vagy nagyon alant kere-

sik az igazságot. Sok elnyt a távolban keresünk, ho-

lott közelünkben fekszik. (Útirajzok 1825.)

Mit érzek magyarok közt? Bánatot s reményt!Zendítsd meg a nemzeti dal gyászhúrjait s a múlt kormélyeibe sülyedve édes kínok közt Berzsenyivel el-

sírom bús elégi ámat, s ki nem vesz semmi azon hie-

delembül, hogy a magyar nemzet (cvoltj). Fel fel ha-

sad ismét elttem az ég, és édeni kéjjel reppen lel-

kemen keresztül ily szózat : «Epedésid nem holtakat

illetnek, bús hangjaid nem halotti zene, a jövendlehet korod)). O mennyei öröml S ime sötétre borul

szemeim eltt az idk folyama megint, s rült kinek

és kéjek közt hánykódva fogyasztom magamat, éltem-

nek nagy része bánat, a reménynek sugárjai vajmi

gyéren öntnek pályámra fényt. (Kelet népe.)

A nyilvános élet tövismezejére . . . azon komolyelhatározottsággal — léptem, — hogy én fognám, hasenki más, nemzetünk egykori fényének megvetni alap-

ját, vagy legalább ezen czélnak szentelni véglihegé-

semig földi pályám. (Kelet népe.)

Semmit sem tettem rögtönzésként vagy pillanati

felhevülés következésében, de minden lépteim, min-

den tetteim — habár lelkesedésem néha az egekberagadott — egy elre kiszámlált messzeható tervnek

szüleményei . . . Nem szenvedelembül léptem a nyil-

vános élet mezejére, de kötelességérzés utáni elszánt-

ságbul, minthogy véiemnek felette keveset tudtam

.9*

2^i Gróf Széchenyi István.

szeretni, becsülni több évvel ezeltt, s néhány lelkes

barátimon s hazánknak fiatal reményeim kívül, általán

véve a magyar nemzetet inkább a jövendben szere-

tem, mint a jelenben, azaz : általán véve inkább a ki-

fejlett magyart szeretem és becsülöm, a milyen

Isten segítségével lenni fog, mint szeretem és becsü-

löm a magyart, a milyen nagy része még ma. (Kelet

népe.)

¥

Két kalauzt adtak az istenek az emberi nemnek,cNemtt)) és ([Értelmet)) s minél kevesebbé van ez a

gyermekkor szakában kifejtve még, annál többször

nyújt segédkezet amaz. (Kelet népe.)

Az idvel, értelmi súlylyal, kiállító tehetséggel úgykell gazdálkodni, mint pénzzel, st szigorúbban ; mert

az id, értelmi súly s kiállító tehetség jóval becsesb,

mint a pénz. (Kelet népe.)

Azért nyernek az emberek az életben általán véveoly kevés kis és nagy csatát, vagy más szavakkal:

azért sikerül nekik oly kevés s törik annyiba késük,

mert semmit nem képesek magasb s mintegy költi

szempontbul fogni fel, mert theoriáznak paxis nélkül,

vagy practizálnak elleges theoria híjával; mert kicsi-

nyek, hol nagynak kellene lenni, s viszont felhkbennyargalódznak ott, hol legjobb volna gyalog járni.

(Kelet népe.)

¥

Élrül élk közt nincs igazságos itélet. (Kelet népe.)

¥

Jiphorismák. Í93

Valamint nemzetek vannak . . . úgy vannak embe-rek is . . . kiket rabigába dönthetsz, meggyilkolhatsz,

de öntermészetükbül kivetkztetni, megtörni ket soha,

de soha nem fogod. (Kelet népe.)

Ha . . . gyarló emberi felfogásom következtében . . .

tévutakba bonyolódtam s tévutakba csábítám a ma-gyart, melyekbül nem volna menekvés s melyekenellenállhatatlanul sodortatnék végveszélybe, és e gyá-

szos borút én idéztem volna fel hazánk egére: ámakkor törjék velmet ketté, érje nevemet átok, legyen

nevemen utálat bélyege, szél hordja el por gyanánt

halandó részemet, s legyen sorsom a megsemmisülés,

eltröm. Nem szomjaztam felemelésem, saját dicssé-

gem után, e bntül ment vagyok; czélom szinte és

nemes vala ; a világi egyetemben egy féreg, egyészrevehetetlen parány, mégis sóvárgott lelkem a leg-

nemesb felé, és ha porhüvelyem elbomlása után soha

nem ébredek is fel többé, mert eléggé ki nem kép-

zett és eléggé ki nem tisztult lelkem nem birhatná el

az örök égnek világosságát, a megdicsültek menyei

kéjeit: nem rag?dhatja el, míg eszmélek, tlem semmier azon kéjérzetet, hogy elttem is megnyílt néha

az ég, és emberi gyarlóságim árja között honomértmindig hn dobogott szivem. (Kelet népe.)

Ha megízlelte az ember egyszer, mily kéjérzés

minden felebarátját szeret szivéhez szoríthatni saját

károsítása nélkül, semmi nem tarthatja t ily örömmegszerzésétl többé vissza, mint tapintat nélküli

kényszerítés; minthogy kényszerítés kettétöri az ön-

megelégedés, ezen legszebb jutalom utáni sóvárgás-

nak minden báját, és a helyett, hogy elmozdítna,

inkább ellenszegülést szül. (Kelet népe.)

394 Gróf Széchenyi István.

Mindennek megvan bizonyos pillanata, mely ha

lepergett, valamint örökre oda van erény s becsület,

úgy oda van élet is és minden remény. (Kelet népe.)

Emberek közt valami sokkal édesb, sokkal kívána-

tosb is van, mint a hatalom fénysugara és a nép töm-

jénje, t. i. az önmegbecsülhetés s a lelki csend. (Ke-

let népe.)

¥

Az önmagáb? való elmélyedés az, a mi az emberlelkének az önáJlóság legmagasb fokát szerzi meg.(Napló.)

Minden lángész mindenható a maga nyelvén; min-

den szív mindenható a maga hitében. (Napló.)

Lenyesik szárnyamat, lábamon járok; levágják lábai-

mat, ke2emen fogok járni ; kiszakítják kezeimet, hason

fogok más^cni. Csak használhassak. (Napló.)

Sejtem, hogy minden sikerülni fog, a mit kezdek,

de nem mindjárt s látszólag nem általam I (Napló.)

Az ambitió borzasztó valami. Ha nem tudjuk el-

nyomni, sem kielégíteni, rülésre visz. (Napló.)

Jlphorismák 295

A munkásság, — lelki és testi, - az egyedüli, a

mi az emberi boldogság legmagasb fokához vezethet

bennünket. (Napló.)

Az életben a való sohasem nyújt élvezetet. A bol-

dogság titka a lélek tükrében rejlik, melyben mindenvisszaverdik ... Ha ez egyszer eltörött, vége min-

dennek. (Napló.)

Hallgatni, mikor beszélni kell, szintoly nagy hiba,

mint beszélni, mikor inkább hallgatni kellett volna.

(Napló.)

Tud az szeretni, a ki nem tud gylölni ? (Napló.)

Nk tudományban s mvészetben sohasem vihetik

a középszerségen felül. Toll és kard a férfit illeti,

úgy mint a nt bölcs és háztartás. Ha bármelyik a

másiknak dolgába elegyedik, meghamisítja a természe-

tet. (Napló.)

¥

Én azok közé tartozom, kik nem titkolják, hogyszeretik a pénzt, de becsületes úton, fáradság és a

haza java után. (Politikai progammtöredékek.)

Nem az a jellemteljes hazafi, ki kormány-tekintet

vagy pártérdek alá sorozza a haza javát, de az, ki a

két elst állhatatosan és gyáva félelem nélkül mindigemennek rendeli alál (Programmtöredékek.)

i^6 Gróf Széchenyi István.

Soha cl nem bízni magát, de azért magában min-

dig bízni, im ez azon kör, meJybül férfiúnak kilépni

soha nem kellenél (Programmtöredckek.)

Én oly különös természet vagyok, — s magamután másokrul Ítélek, — mikép engem a kényszerítni

akarás oly fejességre bicsakol, hogy tüstént veszni

volnék inkább hajlandó, mint még a legnagyobb igaz-

ság kiszolgáltatására is; melynek teljesítésére egyéb-

iránt, ha abban véletlenül hátra maradtam, egy kis ccjó

szó)) elpirulás közt hajtana. S valóban nem tudom,

st kétlem, elfogadnám-e magát a mennyek országát,

melylyel azonban eddigelé még soha meg nem kínál-

tak, ha abba ervel akarnának bekorbácsolni. (Pro-

grammtöredékek.)¥

A nagy kastélyban lakás, higyjétek el, nem oly nagyéldelet, mint azt táu sok gondolja ; mert tudja a ben-

lakó, ha mint ember csak félig is jó, hány van, ki

sehogy sem lakhat jól, s vérzik a szíve, hogy csak a

tizedikének bajaira sem hozhat irt. (Programmtöre-dékek.)

Egyedül az erkölcsi bátorság : a «justum ct tena-

cem stb. non civium ardor» stb.-féle érzet emeli az

embert állat fölé. Mert anyagi bátorságot tekintve

nincs ember, kinél ne volna merészebb a hörcsög,

vakmerbb a légy, szemtelenebb a patkány, és vité-

zebb a vadkan, st a veres posztót megpillantott

tunya bival is. (Programmtöredékek.)

Korántsem fekszik szívemen annyira az, hogy elle-

Jíphorismák 297

nem senki ki ne keljen, mint a valónak kitüntetése,

mi nélkül nincs ránk nézve üdv. (Programmtörcdékek.^

Jaj, százszorta jaj azon fiatalnak, kinek lelke testé-

ben mindig megfért. (A magyar akadémia körül.)

Ki nem volt életének némi pillaiiatiban már kacza-

gásra, st gylöletre méltó?. . . (Hunnia.)

A férj képzi az asszonyt, s ez mindenben csak az

uralta nemnek nyomán jár. (Hunnia.)

Vájjon mi áll e világon, s kivált mostaniban, egy

testi- s lelkileg tökéletesen kiképzett férfiú felett?

(Hunnia.)

Mi hint földi pályánkra annyi s mindig még agg

korunkban is virító virágokat, mint jó társasági és

józan társalkodás! szellem áldásai? (Hunnia.)

Csak az a derék ember, a szó valódi értelmében,

ki testi- és lelkileg természetéhez képest lehet leg-

nagyobb magasságra van kifejtve. (Hunnia.)

298 Gróf Széchenvi István.

Becsület nélkül az Istennek minden adományai ke-

serk. (Hunnia.)

¥

Bitorlott fény elbb-utóbb bizonyosan elpárolog, s

minél nagyobb s megérdemletlenebb volt, annál bizo-

nyosabban és mélyebben dönt a gylölet vagy ki-

kaczagtatás szégyenhelyire. (Hunnia.)

]].

A KÖZÁLLAPOTOKAT BÍRÁLÓMONDÁSOK.

Meg kell szüntetnünk a popularitásért való licitá-

tiót, mert ez homlokegyenesen az önkénynek békóiba

vezet. (Frendiházi bestéd 1840 april 22.)

Lesz id, bár ne legyen kés, mikor ki fog világ-

lani : váljon azon rátorkolók, kik — Isten bocsássa

meg bneiket, mert bizony nem tudják, mit tesznek, —újjá alakulásunk legnagyobb gátjai, értettek-e a nemzeti

ápoláshoz jobban, vagy velem együtt azon keveseb-

bek, kik a magyarság általános megkedveltetésére töre-

kednek. (Eszmetöredékek )

Ez a magyar hanyagság kulcsa, kivált a Tisza völ-

gyén : kenyere, bora, sódara van ; gatya is nyáron,

bunda télen, egy pár csizma és egy kalap, ólmos a

kézben s néha egy szívrepeszt szomorú nóta, meg(candalgó álom)), mennyi kell . . . minek e fölibe

munka ? (Eszmetöredékek.)

Jíphorísmák 299

Nem érhetne minket magyarokat nagyobb csapás,

mintha lázba, forradalomba gyúlna a honi Ki tehát c

csapást minden módon kerülni vagy hátráltatni nemigyekszik, az bármily tudós és nagy tehetség férfiú

legyen egyébiránt, semmi esetre sem h magyar, kitül

nemzete felvirágzását és saját szellemünkbeni felemel-

kedését várhatná a hon. (Eszmetöredékek.)

Úgy látszik, mintha a magyar vérnek szinte jól

esnék, fizetéssel pontatlannak lenni I (Eszmetöredékek.)

Nincs undokabb és férfiúhoz kevésbé ill, mint kez-

deni s be nem végezni, és semmi nem bizonyítja nem-zetnek hiúsággal vegyült ertlenségét annyira, mint

újdon romjainak, mindazon nyakrafrei kezdetek és

isméti elpusztulásoknak vázai, melyek egyedül pilla-

nati fölhevülésnek valának «akarnám de nem biromí)

nyomorult ivadéki. (Eszmetöredékek.)

Több a testes mint a lelkes ember. (Magyar játék-

színrül.)

K

Valamint a francziárul azt mondják: ([semmit semkedvel annyira, mint beszélni)), a németrül : ([semmit

oly buzgón, mint írni)) — minek következtében sok

is náluk a puszta szó és holt bet : úgy rólunk

megint azt mondhatni minden igazzal : ((semmit semszeretünk annyira, mint tanácskozni)), a mi okbul

megint nálunk többnyire a leghosszabb tanácskozást

sem követi egyéb, mint egy felette rövid vagy néha

semmi resulíatum. (Magyar játékszínrül.)

300 Gróf Széchenyi István.

A gazdaember a szerfelett való nagy haszon kívá-

nástu] megvakítva, száz küiömb theoriáktul elszédítve

és ezernyi systemák opiatuma által eltompítva, sok-

szor rétet mér a dombra s búzát vet a posványba.

(Lovakrul.)

Vannak, kik a helyett, hogy hazafiak elsegítése

végett kezet nyújtanának, azokat inkább gúnyolják, és

sokszor bárdolatlanságokért kaczagják, holott még az

oktalan állat se ocsmányítja maga fajtáját, s még az

undok szarka se mocskítja be tulajdon fészkét. (Hitel,

elszó.)

K

Mi igen sok oldalra daraboljuk természeti talentu-

munkat s azért közönségesen tudunk ((ex omnibus ali-

quid, ex totó nihil. » (Hitel.)

Igaz, hogy hazánk most nem igen van divatban s

a külföld alig tudja, hogy vagyunk. Mintha valami

kut fenekén ülnénk, se lelki, se testi productumaink-

nak nincs híre. (Hitel.)

Annak, ki nálunk igazán kíván használni, szünet

nélküli önmegtagadás életmunkája, s minden várható

jutalma az önbecsérzés s önismeret. S azért nálunk

szükségesebb az erény, mint másutt! (Hitel.)

Nyiltan azon vallást teszem, hogy hazánk elmene-tele s magasb felemelkedése legfbb gátjai mi tehe-

tsb birtokosok vagyunk. (Hitel.)

Jíphorismák

,

301

. . . nem csak a proportjone, de valóságosan több

igazi s férfihoz ill tudomány van Magyarországon a

közép, mint a frendiek közt. (Hitel.)

Némelyik mindenkor maga becses személyével áll

a közjó útjában s így az önárnyéka miatt sohasem

láthatja. (Hitel.)

Én magyar hazámat igen fiatalnak tartom s ifjúsá-

gának több nevezetes jelei közé számítom ?zt is, hogyarány nélkül több költi sajátság s tehetséggel bir,

mely a képzelet forrásábul fakad, mint az Ítélet komo-lyabb tulajdonival, melyek inkább régibb nemzeteknél

fejldtek már ki. (Világ.)

A sokaság szinte mindig készebb hal Ítéleteket el-

fogadni, mint józanokat ; mert azok milliárdok, ezek

azonban csak kevesek s nem hozhat sokszor — kcz-

példabeszédként — ezer bölcs oly dolgot megint

rendbe, melyet egy bolond rontott el. (Világ.)

A politikai magyar életben csak kevés tartja ama józan

s igazságos középutat, mely ámbár a közönségtül szinte

mindig félreértetik, a nemesb lelk egyedüli ösvényé-

nek kellene lennie. (Világ.)

Csak magunkban a hiba, de egyszersmind magunk-ban is a feltámadási er I (Stádium.)

^oa Gróf Széchenyi István.

Más országokban azt az embert, a ki hazájának

szolgál, egyszeren becsületes embernek tartják; ná-

lunk hsnek vagy szentnek kell lennie. (Útirajzok

l8i2.)

K

Az angolok sokkal inkább itt a földön élnek, mint

minden más nemzet. (Útirajzok 1822.)

JlngUában : ködös napok, tiszta ész. Mintha az

emberek külön alkura léptek volna a gondviseléssel.

Világosság helyett tudás. (Útirajzok 1822.)

Boldog jövend nemzedékek- A ti nagyobb és kiter-

jedtebb tudástok türelmesebbé, szeli debbé, erénye-

sebbé s így boldogabbá is fog tenni titeket, mint mi

vagyunk. Fogadjátok jó szívvel egyik s eldötök ez

üdvözletét, kinek Isten annyi belát:!íst és világos elmét

engedett, hogy ilyeneket már 1823-ben leírni képes.

(Útirajzok 1825.)

Az emberek azt tartják : pénz teszi nagygyá az

angolt. Ám vedd el a pénzt az angoltól, de hagyd

meg az értelmiséget ; ellenben add oda a pénzt a

magyarnak, de hagyd meg t butaságában : minden a

régibe)i fog mai adni. A pénz csak mintegy látható

mszere az értelmi ernek, mely a fejldésben mé-

lyebben s láthatatlanul mködik. (Útirajzok 1832.)

Majd alvás, majd elragadtatás, néha földtl leg-

kevésbé sem emelkedés, olykor légben nyargalás . . .

Jlphorismák 303

Ez az emberiség évrajzának örök s legfbb thémája.

(Pesti por és sár.)

K

Mindenben tapasztalam, hogy e keleti rajnak épenvirága . . . már-már kétségbe esik, s búban s mélymelancholiában eped mindig valami után, mi eltte is

ismeretlen. Míg más nemzetek a jelenben látszanak

élni, s jellemzetük megelégedés és jó kedv, mintha

már elérték volna a nagy természetbeni állásukat,

osztályrészüknek már birtokában volnának ; a ma-gyar — kinek egész létét oly sötét titok fedi — vagy

nem remél többé semmit, s a múltban hiszi örökre

eltemetve hír- s nevét, vagy az idk folyamatul vár

lelki sebeire irt, s néha, de csak átfutó csillániként a

messze jövendben sejti nemzeti fényét s látja meg-nyílni egét. (Kelet népe.)

Szenvedelmektül forró idkben könyvvel, úgy hiszem,

lehetetlen gyzni hetenkénti ujságíapnak éles, és ha el-

tompult, igen könnyen kiköszörülhet fegyvere ellen.

(Kelet népe.)

Sötét felh borong a magyarnak oly ritkán tiszta

és annyi zivatarral telt egén, és sok becsületes kebel

eped, látván, a szenvedélyek árján mily nehezen tör

ket észtül magának utat az ész. (Kelet népe.)

Valamint a korhely, ki czélt és mértéket nem ismer,

az Isten legszebb adományait magára és másokra nézveméreggé változtatja, úgy lesz köztünk elég, kinek ke-

zében a sajtójog, ezen legszebb emberi jog, a gyil-

304 Gróf Szlchenyi Tstván.

kosnak gyilkánál, a gyujtogatónak kanóczánál nagyobbátokká fog válni. (Kelet népe.)

A magyar haza soha nem volt derék, st kitnférfiak híjával. Egy nemében a hazafiaknak azonbanmindig szkölködött; olyakéban t. i., kik tartózkodás

nélkül a nemzet szemére lobbantják az igaz szót.

(Programmtöredékek.)

A magyarnak . . . hüvelyében a sok prókátoriság és

tenta közt biz rég elrozsdásodott egykor éles kardja

már. (Programmtöredékek.)

Az elszigetelésnek barátja sem nyelvben sem nem-zeti állásban én épen nem vagyok, st elhatározott

ellene; mert tulajdonképeni elszigetelés e világon nemlétezik más, mint halál és koporsó. De azért, mert

nem kedvelem, st gylölöm azon megcsontosult szü-

zességi s ekkép gyümölcstelen állapotot, mely kivált

sok tudós (!?) magyar, vagy ómagyar tudósa nézete

szerint anyanyelvünk és nemzeti kifejldésünk tekin-

tetében kaptául volna használandó, — azért nemátallom megvallani : még gyülöletesb, st egyenesen

émelygs elttem oly typus nélküli kevert lét, mely-

ben minden nemzeti zománcz ketté tört. (Programm-

töredékek.)

K

A jelen nemzedéknek megbocsáthatlan bne az,

melyért méltán megérdemli minden jobb ember ne-

heztelését, ki szabad institutiók divatba hozataláért

vív, hogy a százszorta jobb idk és kedvezbb körül-

Jíphorismák- 305

menyek daczára, még is újra azon gyümölcstelen ku-

rucz szellemet buzgólkodik felébreszteni, melynek nemvolt egyáb eredménye, mint az, hogy gyásznapokat

hozott hazánkra, és századokra lökte vissza nemze-

tünk kifejlését. (Programmtöredékek.)

Míg számtalan magyar még mindig a dhumilimus

obsequentissimusque servus» szerepét folytatja, mely

speciessel lehetetlen, mikép becsületes, magát elvetni

nem tudó embernek bármily csekély rokonszenve

lehessen; míg számosb magyar ellenben a betyár

tempót járja, mi csak annyiban ijeszt, mint állat, melybékózva nincs, és ezért legfeljebb szánakozásra méltó;

míg végre vagy indefiniált ellenzéki szellem, vagy

minden ellenrség nélküli subjectionalis hangulat közt

fog hányatni vérünk fel és alá : mindaddig legkisebb

nyomatéka sem lesz a magyarnak, s ekkép igen ter-

mészetesen csak úgy fognak vele bánni, mint ((könny

szerrel)), mely nagy tekintetet nem érdemel. (Programm-töredékek.)

Nemzeti jellemünknek a pajkosság s betyárság mel-

lett többek közt még egy másik árnyoldala is van, és

ez a dacz . . . Másutt mi mindent nem kell tudni

;

a becsületességnek, nemes viseletnek és erénynek mily

összege, vagy legalább mily jeles ész, különös egyé-

niség vagy gazdagság szükséges ahhoz, mikép a fiatal

kezd csak egy kissé kitnbb állásba helyezhesse

magát I . . . Nálunk, kivált legújabb idkben, efféle

szerencsére semmi qualificatio, de még csak szónok-

lati tehetség sem kell ; de egyedül dacz és mosatlan

szájbul fakadó piszok a kormány és ennek kitnbbemberei ellen is váltig elég, mihezképest az efféle

szereplk rögtön egekbe emeltessenek, és például má-

Gróf Széchenyi István. 11. ao

3o6 Gróf Széchenyi István.

soknak úgy tiszteltessenek felette sokak által, mint a

hazának legnagyobb jótevi. (Programmtörcdékek.)

A bárbaj, ezen malum necessarium, vagy helyeseb-

ben mondva, ezen nem megvetend társasági javít-

mány, — mert hiszen, csak mióta s hol lovagiasan,

lehet legnagyobb egyenlséggel kelhet vagy védel-

mezheti magát férfiú férfiú ellen, egyedül azóta és ott

nincs rendszerint kitéve az egyes, hogy t lesbül egy-

szerre többen megtámadják, vagy hogy banditák által

bosszultassa meg magát a sértett fél . . . (Programm-töredékek.)

K

Nálunk minden, még a politika is, jobbadán szere-

tet és gylölet, sympathia és antipathia legtúlságosb

határai közt ingadoz. (Programmtöredékek.)

Mi nálunk magyaroknál tán legersb hypomokliona pajtásság. (Programmtöredékek.)

Ne gyengítsük, ne rontsuk kölcsönös hitelünket,

valóban ne! Mert hiszen ha nem vagyunk is egy-

vélemények, magyarok maradunk azért még is mind-

nyájan, mit soha nem kellene felednünk. (Programm-töredékek.)

¥

Szélsségek soha nem vezetnek czélhoz. S igen

természetesen ; mert ha egy rész mozdulni nem akar,

a másik pedig alkudozni nem, ugyan lehet-e ebbül

Aphorismdk. 307

elvégre más, mint czivakodás, s innen polgári háború,

s innen de nobis sine nobis? (Proprammtöredékek.)

A megcsontosodott conservativek, honunk azon

antediluvianus exemplárjai, kik a világ kerekeit meg-akasztani hiszik és semmiben nem akarnak mozdulni,

épen oly nagy bnösei honunknak, mint azon kurucz-

féle selenisták, kik a franczia forradalom hseit, vagy

tán Rákóczyt, st honunk apróbb szentéit s martyrait

látszanak venni követésre méltó ideálul, s többet lak-

ván a holdban mint e földön, csak holdkóros ered-

ményeket birnak hozni e hazára. (Programmtörc-

dékek.)

Minden emberbarátot, ki velünk együtt az oly jog-

talanul és oly barbár módon üldözött Magyarország-

gal rokonszenvez, felkérünk: mondja ki e kérdés fölött

szabadon Ítéletét! Mi azt állítjuk, hogy velünk leg-

igaztalanabbul, legszívtclenebbül, leggyalázatosabban

bántak, és meg vagyunk róla gyzdve, hogy a neme-

sis szabadságunk, nemzetiségünk, testvéreink gyilko-

sait elbb-utóbb el fogja érni. (Blick.)

. . . egy emberélet lefolyta után vagy magyarabb

világ lesz, mint ma van, vagy elvész a magyar. (F-rendiházi beszéd 1833 február 20.)

A magyarnak egy qualitása van : magát vezettetni

nem engedi. Itt mindenki vezér akar lenni ; és ha

valakit depopularizálni akarunk, azt mondjuk : titeket

ezen ember mystifical, . . . vagy : ez az ember mégis

3o8 Gróf Széchenyi István.

valami összeköttetésben áll a kormánynyal stb. . . .

most egy politikai paroxismusban vagyunk. Az emberszól

egyikhez, másikhoz, okos embert lehetetlen, hogy ne

kapacitáljon ; de csak akkor értjük meg egymást, ha a

paroxismusnak vége lesz, és akkor máskép fogjuk látni

a dolgot. (Frendiházi beszéd 1844 november 10.)

A magyar lelkesedés oly könnyen hl, mint támadés ekkép inkább csak olyféle diadalra hasznos, melyet

pillanat dönt. (Akadémiai beszéd 1884 decz. 26.)

Bármily paradoxnak látszassék is, mit mondok,korántsem oly nagy csorbát üt nemzetiségünkön a

magyarságot üldöz, mert ez ellenhatási rokonszenvet

gerjeszt, mint fertztetné ügyünket a betyár magyar,

minthogy ilyestül a nemesb kedély émelygéssel for-

dul el ; és személyével együtt azon ügyet is becs-

mérlj, melyet a rövidlátó védni hisz. (Académiai be-

széd 1846 deczembcr 20.)

Magyar földön gyakori szokás, hogy magunkatviszonylag fel dicsérgessük és tömjénnel jól lakjunk.

(Akadémiai beszéd 1846 decz. 20.)

Nemzetünknek mindig az volt egyik legnagyobb

hibája, hogy vagy nem bízott magában, vagy elbízta

magát. (Académiai beszéd 1846 deczember 20)

Jlphorísmák. 309

Mert ismerem a magyart, hogy annyi nyomorúságdaczára is még mindig okulni nem tudott, s nem tudta

megtanulni, mikor kell felhúzni a vitorlát, mikor vesz-

tegelni s mikor horgonyt vetni ; hanem csak neki megylelkesedésével, mint a vak légy egyik a másiknak.

(Képviselházi beszéd 1848 augusztus.)

A magyar nem szokott igazságos lenni, hanem sze-

ret másokat sértegetni, s mivel ez neki nem fá), azt

hiszi, azoknak sem fáj, a kiket sért. (Képviselházi

beszéd 1848 augusztus.)

¥

Ujabb idkben . . . annyira ntt s mindegyre nMagyarországban a szólási viszketeg, mintha egye-

dül a nyelv mködése által akarna kibuzogni a ma-

gyarnak minden energiája, tettre nem maradván semmi.

(A magyar Akadémia körül.)

Honunkban a szapora beléunás akármibe is oly kö-

zönséges jelenet, az állhatosság viszont oly nagy rit-

kaság ... (A magyar Akadémia körül.)

A szólás még korántsem érzés, a nyelvnek pergése

korántsem dobogása még a szívnek, és ekkép a ma-

gyarul beszél, st legékesebben szóló is, korántsem

magyar még. (A magyar Akadémia körül.)

Nincs napirenden levbb semmi is, kivált nálunk s

kivált most, mint gyanusítni s a nevetség színpadára

3IO Gróf Széchenyi István.

állítni mindent, mi a mérséklet, óvakodás s türelem

színárnyéklatát viseli bármily gyengéden is, mikremind a gyávaság, félénkség, szkkeblség, st rossz-

lelkség bélyegét süti, vagy legalább olyannyira haj-

landó sütni a fiatal hév, a magát túlbecsül viszkcteg,

meg nem ritkán a polgárok lelkesedését mellékes czé-

lokra ügyesen használó ravaszság. (A magyar Aka-démia körül.)

¥

A magyar se nem többé a természet azon vad, deers fia, a milyen ezeltt vala, se nem ura még a

vad természetnek értelmi súlya által, hanem közepére

sülyedvén azon magas és ezen még sokkal magasbnemzeti foknak, durva ugyan még most is, de többénem ers, elbízott már, de még nem hatalmas.

(Hunnia.)

K

A magyarnak mindenkori s most is legnagyobb ellen-

sége, — a magyar. (Hunnia.)

Nem volt a szerencsétlen magyar nemzet soha is

oly maga kebelében táplálta csúffiak híjával, kik szol-

gai készséggel, st kolomposként ne dúlták volna az

anyahazát. (Hunnia.)

A magyarnak . . . hazájához vonzó szeretete nemkevesíti, nem gyengíti azon tiszteletet és hséget,

melylyel fejedelméhez és királyi házához köteles

;

hogy azért pártütésrl s függetlenségi létrl nemálmodozik , s fejedelme iránti hódolás ellen nemhibáz még, ha mindenre szolgailag nem mond igent,

st zivatarosb idkben azokra tarthatni inkább szá-

mot, ha velük jól bánnak, kik szent joguk, tiszta

Jíphorismák- 3 i i

lelkiismeretük s férfiúságuk tudatában törvénytelen-

ségnek, igazságtalanságnak ellentmondani is mer-nek, mint azon elpuhult, csak hajlongani tudó gyá-vákra, kiknek egyedüli minemségük félelem, keveset

gondolkozás, s vakon szótfogadás. (Hunnia.)

A magyarnak nincs mit fecsérleni szánakozásával,

mert önbajainak siratására sincs koránt is elég könnye.

Az egész világon nem érez vele senki . . . (Hunnia.)

111.

POLITIKAI AXIÓMÁK.

A kisded makkbul, ha nem romlott, idvel termtölgyfa lesz, csak senki el ne gázolja. (Lovakrul,

jelige.)

¥

A szegénység, legalább a mostani világban, a szol-

gasággal határos. (Világ.)

Hazánkban mindenkinek, vagy legalább a nagyobbrésznek, gyomra, feje, erszénye ne legyen üres. (Hitel.)

Nincs — ha az embernek jobb érzelme nem rült-

ség és az emberi tökélyesülhetés eszméje nem a leg-

hazugabb önámítás — hatalom e földön, mely nép-

nek, ha föleszmél és önmaga nem gyilkolja meg ma-

gát, legszentebb gyümölcsökkel felviruló kifejlését

gátolhatná. (Üdvlelde.)

3 1

2

Gróf Széchenyi Jstvdn.

Nem, nemi Kormánynyali harmónia s annak min-

den módoni utilisátiója nélkül semmi nagyobbszert,

alapost és kivált az egész nemzetre hatót végbe nemvihetni ! Ez elttem axióma. (Eszmetöredékek.)

A Peru-féle kész arany, ha pillanatra felvidít is,

nemzeteket bizonyosan öl, midn csak azon arany

terjeszt áldást s tartós megelégedést a népekre, mely

a munkának, mely a szorgalomnak gyümölcse. (Eszme-

töredékek.)

Lelje csak mindenben jutalmát az erény és ész, s

hagyassék csak a nagy sokaság magára, naprul-napra

fogyand akkor mintegy nemzeti köznevelés által a

selejtesek csoportja, mert csakhamar kiviláglandik,

mennyire synonimon : erény és bölcseség, becsületes-

ség és jó számolás, hasznos és igazságos, jó és dicsi(Néhány szó a lóverseny körül.)

A rendetlenség okozatai oly sokszor tökéletesen

egyenlk a gazság okozataival, s rend nélkül soha

semmiben nem lehetünk függetlenek, midn rend nemcsak azokká, de vajmi hatalmasokká is tesz. És ekkép

legszigorúbb pontosság legalább is illeti annyira a

nemest, mint a kalmárt. (Néhány szó a lóverseny

körül.)

Az ellenzék sorain kívül is lehet és van is haza-

fiúi helyzet, melynek betöltése közhasznot szül és

ckkép nem szégyen ; s pártokon felülemelkedni semmindig bn, de néha még a legszentebb kötelesség is.

(Politikai programmtörcdékck.)

Aphorismák- 3 i 3

A magyar embcrbül semmit sem lehet ervel ki-

csikarni. S hála Isten, hogy ez így van, s adja, hogymindig így legyen. Ámde jó móddal, szrmentiben,nem annyira makacs, mikép vele, igaz : sok béketrés-sel, de elvégre ne boldogulhatna a tiszta szándék s

ernyedetlen hazafiság. (Progammtöredékek.)

A pénz nem fdolog, hanem az értelmes, közpon-

tosított, kezetfogó, vállatvet munkában fekszik az

er. Pénz csak ezt reproesentálja. (Frendiházi beszéd

1844 október 28.)

¥

Csak az ers szabad, és így csak az ers bol-

dog. (Hunnia.)

-K

Senkinek semmije nem lehet, legalább tartóslag,

míg nincs az egésznek. (Magyar játékszínrül.)

Egyes csak úgy lehet nyertes, ha nyertes a köz-

ség. (Magyar játékszínrül.)

A szz földben, a fiatal emberben, a serdül nem-zetben minden megfogamzik, — azokban, melyek ere-

jöket elvesztették, és már az élet határa végén van-

nak, -— minden hervad. (Lovakrul.)

Egynek minden nehéz ; soknak semmi sem lehetet-

len. (Lovakrul.)

3 1 4 Gróf Széchenyi István.

Némelyeket százszor is fccll ismételni, míglen a

sokaságot valamire birni lehet. (Lovakrul.)

Nem az cselekszik bölcsen, ki hazaszeretetét abbanhelyezheti, hogy minden idejét annak dicséretére pa-

zarolja, hanem inkább az, ki hátramaradását fejtegeti

s boldogításában elsegélleni fáradozik. (Hitel.)

A legjobb hazafi törvényes királyának leghívebb

jobbágya is. (Hitel.)

Minden csak felsbbségnek enged, legyen az erkölcsi,

legyen physikai. (Hitel.)

Azon igaz szó, mely szabad mellbül derekasan hang-

zik, elbb-utóbb elfogadásra talál. (Hitel.)

Anyaföldét elhagyni nem egyéb, mint azt elárulni.

(Hitel.)

Az embernek nincs elég ereje se tökéletesen jónak,

sem elhatározottan rossznak lenni. (Hitel.)

A hol jus, szabadság s privilégiumok vannak, ott

bizonyosan kötelességeknek is kell lenniök. (Hitel.)

Jlphorismdk- 3 i 5

Minden a mi nem áll valódi nemzetiségen s való-

ságos — minden elitélet s szemfényvesztésektül meg-tisztult — értelmességen, alaptalan s elbb-utóbbbizonnyal elbomlik. (Világ.)

Merjünk nagyok lenni — s valóban nem oly ne-

héz, — de legyünk egyszersmind bölcsek is! (Világ.)

Egyetlen egy organica törvényünket sem tartom oly

fontosságúnak, mint azt, hogy a Tejedelem s ÍNemzel

közt forgó legkisebb kérdés se határoztassék el a nél-

kül, hogy mind a két rész szabadon, elfogulatlan s a

tárgy tökéletes ismeretében ne járulhasson hozzá.

(Világ.)

J^özinlelUgenlia, egyedüli valóságos er; ennél elbb-utóbb nagyobb hatalom nincs ; s azt a lehet leg-

nagyobb magasságra fejteni, legszentebb hazafiúi köte-

lességünk. (Világ.)

A lakosok több vagy kevésb értelmi súlya határozza

el fképen az országok culturai s civilisatiói lépcsit,

s így egy intelligens nép mostoha hónát igen kelle-

mesre varázsolja, (Hollandia.) egy elfogult nép ellen-

ben paradicsomi hazáját is igen kellemetlenre változ-

tatja. (Törökország.) (Világ.)

A cullura s civilisatiónak els talpköve a szabadság,

másik a vetélkedést ösztön. (Világ.)

3 1

6

Gróf Széchenyi István.

Elbb vége lesz nemcsak a magyar honnak, de mégcsillagunk is visszatér a mindenség keblébe, minek-

eltte az embernek mellébül ki lenne irtva a bennemélyen fekv haszon utáni, mindenen diadalmaskodó

szomj, mely, közbevetleg Ítéletem szerint, korántsem

oly alacsony vágy, — ha józan irányt nyerend, —mint azt képzelni szokás. (Stádium.)

Nincs oly akadály, melyen az emberi állhatatosság

ne gyzne, ha a munkálok magukért s övéikért fára-

doznak ; midn a legkisebb nehézségek eltt is vissza-

ijed a mindig másért izzadó szolga. (Stádium.)

A közértelem egy országnak egyedüli boldogság-

elve, minthogy értelmi súly : er, s er : boldogság.

(Stádium.)

Én testestül lelkestül az aristokratiai prlncipiumnak

pártolója vagyok, de nem ám a szónak elfacsart s cl-

rútított, hanem annak valódi kell értelme szerint.

A jónak ereje csak szerencsét s boldogságot szülhet.

Aristocratáskodni pedig semmi egyebet nem jelent,

mint a legjobbak kormányát, hol t. i. egyedül az ész,

igazság s erény Isteni parancsolnak; s ekép ha feje-

delemtül lefelé mindenki egyenln csak ezen mennyeibíróknak engedelmeskedik, óh akkor elmulhatlan sze-

rencse fénylik s boldogság ragyog, a máskép gyászba

borult hazának szirtéi s lapályi felett, (Stádium.)

Minden emberben van némi pezsgség, tán a

Magyarban szintannyi ha nem több, mint a világ

Jlphorismák 3 1

7

akármily nemzeteiben is. Ezen életi szikra vagy dönts ront, vagy állít és csudákat mivel, ha van tág és

dics mezeje, vagy, ha szabad köre nincs, elfajulva

kisded tárgyak körül bibeldik s dísztelen harczolá-

sok s bctyárkodások közt elenyészik, s az országlás

csak akkor érti valóban legközelebbrüli mint legtar-

tósb hasznát, ha e szent tznek lehet legtöbb ki fej-

lését józanul eszközli s azt bölcsen használja ; mertez nyer csatákat, ez ví diadalmasan ki háborúkat, ez

hoz nemes elszánást a tanácskozásba, ez önt férfiúi

állhatatosságot a polgári életbe. (Stádium.)

Kinek lehetne az id becsesb, mint nekünk, kik

többet tehetünk hazánk elmenetelére, mint akárki,

ha idnk van, s azt kisded tárgyak körül nem vagyunkkénytelenek eltékozlani ? Valóban az idnél nagyobbkincset én legalább nem ismerek, s mivel érzem, mily

sajnosán lop meg az, ki idmtül foszt meg, a haza

legveszélyesb tolvajának tartanom kell azt is, ki a

közidt haszon nélkül és szükségen túl bitorolja el;

a mibül azon nagy kötelesség foly, hogy a privát

mint hazai dolgokat lehetleg egyszersítsük. (Stádium.)

Az akadály vagy elnyom vagy óriási erre ingerel,

s habár vannak is oly akadályok, melyek a legtöbb

nemzetet elnyomák eddig s jövendben is elnyomni

fogják; vannak oly nemzetek is viszont — jóllehet

ritkák, — melyek ismét elbb-utóbb, de végre bizo-

nyosan minden akadályokon gyznek. (Stádium.)

A nemzetiség csudákat mvelhet, mert hol egy szív,

«gy nyelv, egy czél köti össze a lakosokat, ott tüs-

3iS Gróf Széchenyi 1stv<ín.

tént megjelenik a közszabadság, a számnélküli kelle-

mek, bájak, erények dics seregével, s kevés szabad

ember összeköti Misisippit Columbiával, s a hatalmas

Niagarát, ha akarja, kiveti örök ágyábul, — a mit

milliói szolga nép képzelni sem mer s végbevinni

annál kevesebbet — — (Stádium.)

Meg vagyok gyzdve, hogy a polgárosodás és

haladás egész titka a l^özérzülelhen rejlik. A mit egyesnem tehet, az soknak együtt könny lesz. (Útinapló

1825.)

Mint a víznek megvan a folyása s ezt olykor vál-

toztatja is, s mint a zivatar és a zápores néha várat-

lan fordulatot vesz : úgy a kereskedésnek s a pénznek

is megvan az árapálya. (Uti napló 1825.)

Durvaság s mindenbeni szkölködés sem ernek semerénynek nem jele ; az Isten ajándékozta kellemekért

a természettel megvíni, s azt engedésre birni, sohasemszokott elkényesülésnek, elkorcsosodásnak okozatja

lenni, hanem épen azon közmunkásság, melynélfogva

valamely nemzetnek minden tagja saját létét javítni s

állását felemelni iparkodik, ama közerény, melyet szolga-

nemzetek közt, zsarnokok járma alatt e földön sehol

eddigelé még nem tapasztaltunk. (Pesti por és sár.)

Irigylésre méltó, ki kényelmes házat sajátjának ne-

vezhet, de irigylésre méltó azon hon is, melyben sok

jó háztulajdonos létez, mert valóban semmi nem bizo-

nyít valamely hon egészséges létérl annyit, mint az

Jínhorismdk- 319

ingatlani tulajdonosok nagyobb vagy kisebb száma,

valamint egyes polgárokat véve, nincs ersebb alapja

a közrend s csendnek, mint szabad birtok, s nincs

biztosb kútfeje a fenlartási szellemnek, mindenkori hanem is bségnek, legalább éhség híjának, mint czél-

irányosan elrendelt ház, vagy ezekhez legalább nyilt

kilátás, biztos remény, s derék és sikeres munka utáni

bizonyos eljuthatás, st mondhatni, aránylag semminem fejt ki annyi polgári és házi erényt, mint épenez. (Pesti por és sár.)

Az Istenek megunják érdemtelen buta csoportokat

boldogságra úgyszólván szüntelen kényszeríteni, s vég-

kép egyedül azokat veszik pártolásuk alá, kik legszebb

ajándékukat — az elmebeli tehetséget — becsülni, ki-

fejteni tudják, s nem vakon vagy szenvedelmei ktül

ostorozva, de gondos elrelátással élik életüket. (Kelet

népe.)

•K

Hideg meggyzdésem szerint, valamint igazi csa-

tának sikerét inkább a jó számolás és mesterség dönti

el, mint a be nem tanult bármi fényes bajnokság

:

úgy függ nemzeti haladásunk is sokkal ersebbentactikánk józanságátul, mint bármily dics hs tettek-

tl. (Kelet népe.)

Népszerséggel egész életén keresztül soha senki

nem használt az emberiségnek s hazafiainak annyit,

mennyit használhatott volna s mennyit tán használt

magának, ha népszerségét valami tartós jónak elérése

végett áldozatul hozza vagy erre legalább mindig kész

volt. (Kelet népe.)

3 20 Gróf Széchenyi István.

Minél nagyobb az igazság valahol, annál nagyobba közboldogság, és annál ersebben gazdagul a gaz-

dag mindegyre, míg valami csak felcsordul belle a

közjóra, minél inkább felpénzesül a szegény is. (Kelet

népe.)

Országlási rendszeremnek alapja az, hogy az ész-

nek is külön mködési köre van, a szívnek is, és hogyországlásban valamint például a gyógytanban egyedül

az észnek szabad mködni, a szívnek ellenben jóra,

nemesre gerjesztésen kívül még motszanni sem. (Kelet

népe.)

Valamint a víz és tz kétségkívül a legnagyobbáldássá, de legfertelmesebb átokká is válhatik alkal-

mazása által : úgy lehet bizonyos alkalomban és meny-nyiségben még a leggyilkolóbb méreg is üdvös; mint

viszont bizonyos körülmények közt az emberiségnekkét legnagyobb java : a szó- és sajtószabadság is lehetlegkártékonyabbá válhatik. (Kelet népe.)

Jaj azon egyénnek, azon nemzetnek, mely életének

már tavasz korában fukar számoló ; mert lelkének, lel-

kületének zománcza nincs. De jaj és kétszerte jaj

viszont azon egyénnek és kivált azon nemzetnek is,

mely férfiúkorba lépvén, mikor az értelem uradalmá-

nak kellene kezddnie, még mindig szíve andalgási

után indul. (Kelet népe.)

A legfbb bölcsesség : az él, soha nem változható

és örökké fenmaradó mathesisi szabály. (Kelet népe.)

Jlphorísmák. 321

A legnagyobb igazság a leghasznosb tett is, és

becsületességnél jobb számítás a földön nincs. (Kelet

népe.)

Az en\beriség bármi kis népe is ers, nagy és hal-

hatatlan lesz, ha az értelem szózatját követi ; mintviszont a szám szerint legnagyobb nép is id elttsemmisül meg, vagy örökleg szolganépként pang, haországos dolgok körül érzelmi s képzeleti mámorinakenged, és ezek után indul. (Kelet népe.)

Érzelmi kiömlések csak költészetre vagy másokmystificatiójára valók, de kormányzásra vagy abbai

avatkozásra épen nem . . . Az emberi Seraph, mily

szinte s mily szeretetreméltó volna is egyébiránt,

kormányzási tekintetben in ultima analysi többet árt

mint sem használ. (Kelet népe.)

Ha felütjük az emberiség évrajzait, nem fogjuk

tagadhatni, hogy indiscretiók által sokkal több nyo-

morúság háramlott az emberi nemre, mint malitia

által, mi más szavakkal nem egyéb, mint az, hogy a

gondolatlan háromszor gyújtja meg a házat, míg a

szántszándékos csak egyszer. (Kelet népe.)

Míg latolásban van az elv, teng st bukik az ügy,s rútul ki van játszva a közkívánat. (Kelet népe.)

Gróf Széchenyi István. ]l.

322 Gróf Széchenyi Istvdn.

Csak ott mennek a dolgok jól, a hol például a

szabó, a szappanos, a czukrász stb. mind meg vangyzdve arról, hogy az mesterségétl s Üzletétl

függ az állam boldogsága. (Napló.)

A természetnek szent törvénye eltt kénytelen min-

den argumentum visszavonulni. Valamint, ha valakire

azt mondja a nagy természet : meg kell halnod I rajta

semmi consilium medicum nem segít: úgy azt hiszem,

egy nemzet, ha maga erejét érzi s szándékában ma-gát eltökélli, (úgy mint én, ki inkább magyarul meg-halok, mint másként éljek) az a nemzet az termé-szeti jussait minden ellenzés ellenére is kivinni és

gyakorolni fogja. (Frendi tábl. beszéd 1833 febr. 20.)

Nem elég mai idkben törvényeket írni, de azokiránt sympathiát is kell gerjeszteni. És ha valaki olyas

törvénynek nem hódol, mely eltte gylöletes, mely-tül természetesen visszaborzad, sújthatja t a betnekszigorúsága ugyan, de czélját veszti ; mert mar-tirt emel, ez pedig fanatismust szül ... (A magyarAkadémia körül.)

-K

Minden nép, egyet sem véve ki, csak magában, t. i.

fiaiban hordozza az élet s dicsség, vagy a halál s

szégyen csíráját. (A magyar Akadémia körül.)

Lelkesedés nélkül csak félig-meddigi tökélylyel semmegy semmi, bár a legkisebb is . . . Lelkesedés azon-ban nem mindig egészséges állapot, s vajmi sokszortör nyavalyás lobba lázba ki, s ekkor többet s sza-

Jlphorismdk 32^

porábban ront, mint maga a tespedés ... (A magyarAkadémia körül.)

lY.

NEMZETI POLITIKÁNKRA VONATKOZÓIRÁNYELVEK.

Ne gondoljuk, hogy Visegrád poraiban a régi Budafalai közt el van már temetve nemzeti díszünk, mert

a nagyságnak ezen eljelei csak egy szebb hajnal

viradtára bátoríthatnak ; hanem legyünk bizonyosak,

hogy igazi felemelkedésünk ideje még hátra van.

(A «Hiteb elszava.)

Sokan azt gondolják : Magyarország volt ; — énazt szeretem hinni: leszi (A «Hitel)) végszavai.)

A magyar egy ertül pezsg, fiatal nép, mely cso-

dálatos magasságra emelheti magát s minden lehet,

ha közértelmességét s nemzetiségét tökéletesen kifejti.

(Világ.)

Magyarországnak minden mesterkélt akadályai s

természeti viszontagsági mellett st ellenére is, nagy-

nak kell lennie, vagy minekünk vesznünk kell. (Stádium.)

Valamint más, régibb nemzeteknél is gyzött min-

denen a hazafiság angyalátul gyámolított férfiúi állha-

324 Gróf Széchenyi Is'ván.

tatosság, úgy Hunniát is össze fogja kapcsolni tenge-

rekkel (Dunaszabályozás) a tiszta lélek, tiszta szándék

s a mindenen diadalmaskodó kifejlett nemzeti egyes-

ség. (Stádium.)

Forradalom ránk nézve legveszélyesb halálos beteg-

ség, nemzeti élet pedig a legfbb czél ; ám reformál-

juk tehát magunkat ingadozást okozó crisis nélkül.

(Kelet népe.)

Igen, mi még fiatal nép vagyunk 1 Ámde azért, és

épen azért kell üdülésünkre vigyáznunk, nehogy fér-

fiúi korba léptünk törpeségre vezessen, és ideltti

agg^oi^ legyen vérünk jövendje. (Eszmetöredékek.)

Ha nemzetiségünk ápolása nemcsak ajkainkon peng,

de valóban mint legfbb, szívünkben él, vessük figyel-

münket legelsben is azon vidékekre, melyek a ma-gyarság bölcsjének tekinthetk. Minden segítség,

melyet anyagi és szellemi tekintetben oda viszünk, ha

tán késbb is, de bizonynyal megtermi ránk nézve is

hasznos gyümölcsét ; mert legyen csak kifejtve egész-

ség az organismus kútforrásán, majd elárad a többi

erekbe is a nem mesterkélt, de természetes pezsg-ség. (Eszmetöredékek.)

Ha valami fölemelheti még a hazát ön boldogsá-

gára. Ura örök dicsségérc s hozzá ill magasságra,

az semmi egyéb nem lehet, mint Nemzetiség s Köz-

értelmesség. (Világ.)

Jíphorismák 325

Magyarosítni I De mikép és mily eszközökkel ?

A világon minden csak superioritásnak enged, ez szo-

ros tudományi törvény, s a Magyar szinte mindenbencsak tanuló lehet s tanító csak igen kevésben. Ki kell

tehát tisztítni elbb a magyarságot minden szennyei-

bül, hogy elfogadható s idvel követésre méltó is

lehessen. (Világ.)

A nemzetiség felemelése végett mindig elménk eltt

lebegett : hogy Magyarok vagyunk, s azok emlékeze-

tében megújítottuk több-kevesebb sikerrel magyar szü-

letésöket, kik azt elfeledek már; s hogy nemzetisé-

günk mind nemesebbre fejldjék, s ne alapuljon semmiegyében, mint minden homály tul kitisztult igazságo-

kon, azi sem akartuk soha is feledni, hogy egyszers-

mind Emberek vagyunk. (Világ.)

Jffagparosítni s egyesííni ! ím ez vala mindig szemünkeltt, mert ez, vagy semmi más, fogja emelni s képescsak emelni Urunk hatalmát s Honunk állapotját egymagyar Fejedelemhez s egy magyar Nemzethez ill s

méltó magasságra. (Világ.)

A magyar egy gyermek nép, most semmi, de min-

den lehet, mert lelki s testi er rejtezik fiatal keblé-

ben. Minden lehet, ha át akarja látni, hogy semmi.

Csak két ellensége van, az Elítélet s Elbizottság.

(Világ.)

Hogy a Magyar annyi tenger viszontagság köztsem olvadt még össze más nemzetekkel, nem egyéb

3a6 Gróf Széchenyi István.

mint legtermészetesb következése nyelve erejének, me-

lyet idegen halandó elgázolni nem képes. (Világ.)

A magyar népnek nincs csekélyebb hivatása, mint

képviselni ázsiai bölcsjében rejtez, eddigelé sehol

ki nem fejlett, sehol érettségre nem virult sajátságit,

sajátságit egy törzsökfajnak, mely, jóllehet mindent

maga eltt ledönt dagályként már több ízben gyászba

borítá földgolyónk legkiképzettebb részeit s felfelbszü-

lésiben mint Isten osíora mindenütt vérrel járt, bizo-

nyosan annyi különöst s erejénél fogva, bizonyosan

annyi jót és nemest rejt magában, mint az emberi

nemnek akármely lelkes és ers családja, csakhogy

mint azoknál, dgy ennél is, külön sajátsági árnyékla-

tokban : a korlátlan tznek nemes hévre, a vad er-nek bajnoki szilárdságra, a romboló ittasságnak nagy-

lelkségre kell tisztulni, felemelkedni. (Kelet népe.)

Az emberiségnek egy nemzetet megtartani, sajátsá-

gait mint ereklyét megrizni s szepltelen minemsé-gében kifejteni, nemesíteni erit, erényeit, s így egé-

szen új, eddig nem ismert alakokban kiképezve, vég-

czéljához, az emberiség feldicsítéséhez vezetni, kér-

dem, lehet-e ennél minden kesertül tisztább érzés ; s

ha csak mint hangya ily megdicsítéshez egy parány-

nyal is járulhatni, van-e ennél emberek közt, kiktül

lelki örömök el nem zárvák, édesb osztályrész? (Kelet

népe.)

K

Magyarosodni s csinosodni egyszersmind, s egynek

rovására sem, majdnem lehetetlen. De azért mégis

kell s lehet is ; s mert lehet, azért kell. (Kelet népe.)

Jíphorismák. 327

A magyar népet a világnak megtartani, és nemcsakmegtartani, de az emberiség díszérc nemzetté, nagyers, dics nemzetté emelni, lehet; de ez a lehetet-

lenséggel határos, és egyedül a minden szenvedelmek-tül ment és minden ábrándnak s szívgerjedelemnekparancsoló hideg ész jelelheti ki ennek útját. (Kelet

népe.)

-K

Ha élni s mint nemzet nagyra nni kívánunk, akkoradjunk búcsút minden lágyszív gyermeki andalgásnak,

nyomjunk el keblünben minden keser negédet, ural-

kodjunk szenvedelminken, s hozzuk józan s hidegvérszámolási nk által helyre nemzeti életünkön ütött mind-azon csorbát, melyek után még most is annyira sínl-

dik a magyar. (Kelet népe.)

A magyarság terjesztésével felette csinyján kell ha-

ladni, s közneheztelés érje azt, vagy inkább közellen-

zés, ki bár legtisztább szándékbul is, de oly móddaljár el ezen minden magyarnak legszentebb tisztében,

mikép eszközlésének nem haladást, hanem okvetlen

visszahatást kelljen következtetnie. (Kelet népe.)

Álljunk mindenek felett, s mennyire csak képesekvagyunk, minden tetteinkben az értelem mezejére, s

legyünk, valamint több elkel nemzetek, természeti

hangulat és régibb súrlódás után felette sokban,

legyünk mi a J^elel népe elv szerint, s ekkép, ha

lehet mindenben: az oknak népe. (Kelet népe.)

328 Gróf Széchenyi htvdn.

Keressünk . . . abnegatió s igazi hazaszeretet által

popularitást, neveljük mindenek felett a közlelket, fog-

junk kezet, vessünk vállat, szóval : becsültessük meg a

«M.agyarí> nevet még ellenségeink által is. (Frendi-házi beszéd 1840 april 22.)

Míg nyelvünk él s virul, mindaddig nemzeti létünk,

ha csorbul is, azért bilincsek közé sülyedni tán mégsem fog; holott kivételes helyzetünkhez képest nyel-

vünk hervadása, enyészete, okvetlen nemzeti állásunk

végóráját vonná maga után. (Akadémiai beszéd 1844deczember 26.)

K

Valamint egyetlen egy kiképzett emberi velbentöbb magához vonzó, több magában elolvasztói ervan, mint ezer üres vagy zagyvateli fben, épen úgyterjeszthet nemzetiséget is egyedül felsbbség és

semmi egyéb. (A magyar Akadémia körül.)

K

A magyar szó még nem magyar érzés, az embermert magyar, még nem erényes ember, és a hazafi-

ság köntösében járó még korántsem hazafi. (A ma-gyar Akadémia körül.)

A közigazgatás nyelve azon faj nyelve legyen,

melytl nem csak az ország vévé nevezetét, hanemmely az alkotmányos létnek is törzsöke. Minél semmisemmi sem lehet igazságosb, méltányosb. (A magyarAkadémia körül.)

Jlphorismdk- 329

Minden, hazánkban létez sarjadék-népcknck anya-

törzse odakün van. Volt nagyságuk odakün fénylett,

jelen hatalmuk odakünn ragyog ; s habár azok, kik

fajokbul ideben léteznek, mindenrl elfelejtkeznének

és lemondanának is mindenrl, mi nemzetet alkot, el-

olvadásuk, megsemmisülésük azért mégis lehetetlen,

mert van mindnyájuknak, ki érettük viraszszon s ki-

képezze mindazon tulajdonok s erényeket, melyekáltal sz örök Alkotó kimondhatatlan bölcseséggel,

számtalan árnyéklatú színekben elkülönzé a nemzeteksajátságit ... A magyar azonban e nagy világ terén

egyedül áll, s bár éljen, bár vesszen, örömet vele

rokonvér nem oszt, könyüket érte rokonvér nem hul-

lat .. . Mi magyarok, ha nemzeti fenmaradásunkért

aggódunk, s nyelvünk és sajátságink kifejtésében el-haladni törekedünk, egyenesen csak elolvasztásunk,

megsemmisíttetésünk ellen védelmezzük magunkat

;

Magyarország egyéb nemzetiségi ellenben, ha nyel-

veiket, sajátságaikat törekednek terjesztni honunk-ban, . . . nem védelmezik sajátjukat, létüket, de min-

ket magyarokat igyekeznek kiszorítni . . . elpusztult

sajátunkban, eltörlött létünkben osztozandók ; mert ha

nincs Hunnia határi közt hazánk, egyebütt c földön

többé sehol sincs. (Hunnia.)

Azon mennyei szikra, mely ismét életre ébreszté a

magyart, többé elalunni nem fog. (Hunnia.)

Add meg Uram, mi a Nemzeté ; hadd adhassa megviszont a Nemzet is, mi a Királyéi (Hunnia.)

33° Gróf Széchenyi Jstvdn.

Nyerhessem bár a világnak minden élvezeteit, min-

den kincseit, én e hazában minden kifejldést, melynem magyar, lelkembl gylölök. (Frendiházi beszéd

1843 október 3.)

K

A magyar csak saját magát fogja meggyilkolhatni,

más által meg nem gyilkolható. (Képviselházi beszéd

1848 augusztus 21.)

SZÉCHENYI-IRODALOM

A SZÉCHENYI-IRODALOM.

].

SZÉCHENYI MUNKÁI.

Lovakrut. Pesten, Petrózai Trattner J. M. és Károlyi Ist-

ván, 1828.

Tiitel. Pesten, Petrózai Trattner J. M. és Károlyi István.

1830. — Harmadik kiadás. Pesten, Trattner-Károlyi 1830. —Negyedik kiadás. Pest, Trattner és Károlyi 1832. — Szemel-

vények. Bevezetéssel s jegyzetekkel ellátta dr. Gyulai Ágost.

Magyar Könyvtár 238— 239. Lampel Róbert. 1901.

Tíeber dcn Credit. Vom Grafen St, Széchenyi, von Jos.

Vojdisek. Nebst einera Anhange. Von einem ungarischen

Patrioten. Leipzig-Pesth, Ottó Wigand. 1830. Két kiadás.

ttber Jen Credit vom Gr. St. Sz. Aus dem Ungarischen.

Leípzig, Georg Marét. 1830.

Creditwesen, Sz. «Hitel»-ének német fordítása M. von Pa-

ziazitól. Pest, 1830.

líeber Pferde. Vom Grafen St. Széchenyi. Aus dem Unga-rischen von Jos. Vojdisek. Leipzig-Pesth, Ottó Wigand. 1830.

Világ, vagy felvilágosító töredékek némi hiba és elítélet

eligazítására. Pesten, Füskúti Landercr nyomató-intézeté-

ben. 1831.

Jí Magyar Játékszínil. Pest, Landerer. 1832. Pestvár-

megye rendéihez intézve.

"Licbt oder aufhellende Bruchstücke und Berichtigungen

einigcr IrrthOmer und Vorurtheile, vom Grafen St. Széchenyi.

Aus dem Ungarischen von M v. Paziazi. Pesth, 1832. O.Wigand.

Stádium. (Irta gr. Sz. 1. 1831-ben.) Kiadta Z.. . 1833-ban.

1. rész. Lipcse, 1833. Wigand Ottó.

A tLovakrúln czím munkáia dán nyelven. (Om Hesteavl

og Vaeddelöo) egy képpel, Kopenhága. 1833.

334 Gróf Széchenyi István.

Gr. Jíndrássy György és gr. Széchenyi 7sív4n-t\ak a budapesti

hídegyesülethez irányított jelentése, midn külföldrl vissza-

térének. Pozsonyban. Nyomt. Füskúti Landerer Lajosnál.

1833. Megjelent a Buda és Pest közt építend állandó híd

tárgy, kinev. orsz. küldöttség munkálataival is. (Heckcnastnál).

"Bericht des Gr. Gcorg Andrássy und St. Széchenyi an

dcn Ofner-Pesther Brücken-Vérein, nach ihrer Rckkehr vomAuslande. Aus dem Ungarischen von M. v. Paziazi. Press-

burg, Ludwig Landerer. 1833.

Hunnia. (Irta gr. Sz. 1. j 835-ben.) Pesten, Heckenast G.

1858. Közli Török János.

Trehány szó a "Duna-Hajózás kSrül. Czikkenként megjelent

az 1834— 1835. és JS36. évi Társalkodóban.

líeber die Donaudampfschijffahrt. Vom gr. St. Széchenyi. Ausdem Ungarischen von M. v. Paziazi. Ofen, Gedruckt bei

Joh. Gyurián und Martin Bagó. 1836.

Trehány szó a lóverseny kiül. Pest, Heckenast. 1838.

Einiges über língam. Nach dem « Néhány szó a lóver-

seny körüli. Aus dem Ungarischen von H. Klein. Pesth,

G. Heckenast, 1 839.Selyemrül. Pesten, Trattner és Károlyi. 1 840.

ítélet népe. 1841. Pest, Nyomt. Trattner- Károlyi. — 11. ki-

adás. Pozsony, Wigand Károly Fr. 1841.

Jí Magyar Jlkademia körül. 1 842. Pest, Trattner-Károlyi.

^ JHagyar Tudós Társaság "Évkönyvei. VI., VI 1., Vili. köt.

Széchenyi elnöki beszédeivel. Buda, 1842— 1847. -^ "*• '^'^*

Egyetem beti.

"Ueber die Ifngarísche .Akademie. Vom gr. St. Széchenyi.

1842. Uebersetzt und mit Anmerkungen begleitet von Sin-

cerus. Leipzig, Kari Franz Köhler. 1 843.Jlkademiscber Tórtrag gehalten vom Gr. St. Sz. Übers. von

Joseph v. Orosz, Pressburg lg. A. Schaiba 1843.

"Üdvlelde. Gr. Dessewffy Aurél hátrahagyott némi iromány-

töredékeivel. Irta és közli gr. Széchenyi István. Pest, 1843.

Trattner-Károlyi.

Magyarország kiváltságos lakosaihoz. 1. Irta Czenkcn, 1844.

ápril 13-án gr. Széchenyi István.

A *Jelenkor»-ban megjeL-nt Jldó és T^cí Garas. Budán. A m.

kir. Egyetem betivel, 1 844.Eszmetöredékek, különösen a Tiszavölgy rendezését illet-

leg. Pesten, Trattner és Károlyi. 1846.

Balatoni Gzhajózás. Pest ápril 2. 1846. Trattner és Károlyi..

Irodalom. 335

PolHik<3Í Programmtöredékek- Pest. 1847. Trattner-Károlyi,

Politísche Programm-Tragmente. 1847. Aus dem Ungarischen,

mit Anmerkungen eines Oppositionellen. Leipzig, Wilh.

Jurányi. 1847.

Javaslat a magyar közlekedési Cgy rendezésérl. Pozsony,jan. 25. 1848. Pozsony, Belnay örökösei.

Véleményes jelentés a Tisza-szabályozási ügy fejlödésérl.

Pozsony, Belnay örökösei. 1848tSchreihen des Grafen Stephan Széchenyi &n dic Ungarische

Akademie. am 20. December 1858.* Frei übersetzt aus demUngarischen.

"Ein Blick auf den anonymen íT(ackblick* welcher für e.

vertrauten Kreis in vcrhaltnissm. wenigen Exemplaren imMonate October 1857. in Wien erschien. Von einem Ungarn.London. 1859,

Töredékek gr. Széchenyi István kiadatlan irataiból. Közre-bocsátja Török János. Pesten, "Werfer Károly 1860.

Gr. Széchenyi István verse anyjához, gr. Festetics Júliához.

Megelzi Széchenyi Nekrológja Toldy Ferencz által. Pest,

Emich Gusztáv, Magyar Akadémiai nyomdász 1 860.

Gróf Széchenyi István politikai iskolája, saját mveiblösszeállítva Török János által. 1—111. kötet, Budapest, He-ckenast G. 1863—4.

Pesti Por és Sár. Toldalékul : A budapesti lánczhid s a

helyhatósági közlekedési osztály genesise. Pest, Heckenast1866.

Gróf Széchenyi István tBlicki-je. Magyar fordításban közli

K. Papp Miklós. Pest, Mach és Stein 1870.

Gróf Széchenyi István fenmaradt munkái. Saját kézirataiból.

1. Hunnia. — 11. A budapesti lánczhid története. — A köz-

lekedési bizottmány alakulása. Második kiadás. Pest, Hecke-nast 1 87a.

Önismeret. (Sz. 1. Döblingi kézirataiból.) Budapest, 1 875.Athenaeum.

Gróf Széchenyi István naplói. A m. tud. Akadémia meg-bízásából összeállította Zichy Antal. Budapest, Athenaeum.1884.

Gróf Széchenyi István levelei. 1—111. köt. összegyjtötteMajláth Béla, Budapest, Athenaeum. 1889—1891.

Gróf Széchenyi István útirajzai és följegyzései. Összeállí-

totta Zichy Antal. Budapest, Magy. Tud. Akadémia. 1890.

Gróf Széchenyi Jstoán beszédei, a m. tud. Akadémia meg-

336 Gróf Széchenyi István,

bízásából összeállította Zichy Antal, Budapest, Athenaeutn

,887.

Gróf Széchenyi István hirlapi czikkei. ]—11. köt. Össze-

állította Zichy Antal. Budapest, Magy. Tud. Akadémia,

1893— 1894. (Függelékül: Széchenyi-szótár.)

Gróf Széchenyi István levelei szülihez, összeállította Zichy

Antal. Budapest, Athenacum, 1 896.

Zichy Jlntal : Eszmék, adatok, adomák gr. Sz. 1. napló-

jából. Budapest, Franklín-T. 1880.

.Magyarország sarkalatos törvényei s áll. jogi fejldése

1848-ig; Gr. Sz. 1. hagyományaiból. Pest, 1864. Eggcn-berger (Török Jánostól.)

Gróf Sz. 7. munkái korszer kivonatban összeállít. TörökJános, három kötet, Heckenast G. 1871.

Gróf Széchenyi István munkái TI. sorozat, kiadja a tud.

Akadémia. 1. köt. 1. Hitel, 11. Világ. 1905.

SZÉCHENYIRE VONATKOZÓ MUNKÁK ÉSFOLYÓIRATOKBAN MEGJELENT CZIKKEK

A Magy. Tud. Akadémia 1860 október j2-én tartott ünne-

pélyes közülésének s az október 1 3-án tartott Széchenyi-

ünnepélynek tárgyai. (Akad. Évk. X. köt. 1.) Pest, 1860.

Jlndrássy, Gráf Georg. Umrisse einer möglichen Reform

in Ungarn, im Geiste des justemilieu. Két füzet London,

Morlot, 1883.

Jíndrássy Gyula gróf: Az 1867-íki kiegyezésrl, Buda-

pest, Franklin-Társulat i 896.

Jlndrássy Gyula gróf: Ungarns Ausgleich mit Ocsterreich

vom Jahre 1867. Leipzig, Verlag von Duncker & Humblot.

1897.

Jlndrássy Manó gr., Orczy Béla br., Podn.an.czky "Frigyes

br., stb. Hazai vadászatok és sport Magyarországon. 13

nagy és 12 kisebb színezett mképpel. Pest, Geibel Árminsajátja. 1857.

Jín^val "Dávid: Gr. Sz. 1. naplója. Budapesti Szemle 1886.

szeptember.

Irodalom, 357

JípuUjus (Baráth Ferencz). Nyugot-Európa és hazánk.

Pest. Ráth M. 1071.

Jlrany János : Széchenyi emlékezete. Az Akadémia Szé-chenyi-ünnepélyén 1 860 október i 3-án. Különnyomat.

Jlrany László: Sz. « Önismereti ez. mvének bíráló ismer-

tetése. A. L. összes mvei 111. köt.

Jlrisztidesz. Önbirálat. Lipcse, 1 862. Gerhard Wolfgang../ímzííí/í-jz ; Polgárosodás. Lipcse, 1 862. Gerhard Wolfgang.Asbóth János: Három nemzedék. Széchenyi és Vörös-

marty, Kossuth és Petfi, Deák és Arany. Budapest, Fran-klin-t. 1873.

Jlsbóth János : Magyar conservativ politika. Harmad, kiad.

Budapest, Légrády-t. 1 875.Jlsbóth János : Politikai áramlataink az utolsó évtizedben.

Havi szemle, Budapest, Ráth M. 1879.

Jlsbóth János Jellemrajzok és tanulmányok Budapest, Athe-naeum 1892.

Jlsztalos György : Emlékbeszéd Széchenyi I. gyászOnne-

pélye alkalmából Nagy-Károlyban a reform-templomb. 1 860ápril 26. Nagy- Károly, Gönyey 1. 1860,

^ustria and the Jluslrtans : Két köt. London. H. Colburn.

1837.

Jlbrányi J^ornél ifj. : Nemzeti ideál. Budapest, Légrády-

testv. 1898.

Jlldor Imre : Széchenyi 1. gr. vagy Magyarország újjá-

születése. (Tört. könyvtár 2 5. fz.) Budapest, Franklin-t. i 876.

JÍllandó híd, a budapesti, felépít, tárgyáb. kinev. orsz. ki-

küldöttség eltt felhozott adatok s vélemények. (1837— 8.)

Jllló híd, a Buda s Pest közt építend tárgyáb. kinev.

orsz. küldöttség munkálatai. Pest, Heckenast G. 1837— 8.

"Balázs Sándor. «Az Ország Tükre.i) 1862. folyama (huszon-

egyedik szám). Kiadja Engel és MandelJo.

Balásy Dénes : Nyelv, nemzetiség, nemzet. Budapest, Lam-pel R. 1893.

Balics Lajos dr. Ünnepi beszéd a ntgyczenki Széchenyi-

szobor leleplezésekor, j 897 szeptember i 2-ikén.

Ballagi Géza: Az 1839—40-iki országgylés visszhangja

az irodalomban. 1890.

Ballagi Mór: Gr. Széchenyi István emlékbeszéd. Pest,

Engel és Mandello. 1860.

Balogh Jen : Gr. Széchenyi 1. nézetei bnvádi perjogunkátalakításáról. Akadémiai Értesít 1902. évf.

Gróf Széchenyi István. ]]. 22

338 Gróf Széchenyi István,

"Balogh Pál: A legnagyobb magyarról. Sz. 1 gr. élete

és mködése. (Magyar Könyvtár, Budapest, Lampel R.

1904.)

"Baloghy "László. Nemzetiség és alkotmányi mozgalmakhonunkban. 1841. Pest, Esztergomi K. Beiméi József.

"Bayer József: A nemzeti játékszín története. Kiad. a m.

tud. Akad. irodalomtort. bizottsága. Budapest, HornyánszkyV. 1887.

"Bayer József: Egy «Mvésztársaság» eszméje 1832-ben

és gr. Széchenyi 1. (i Mvészet* Budapest, 1903. 2. szám.)

BeatUe Tt^illiam : The Danube, its history, scenery andtopcgraphy. London, George Virtue. 1 844.

Beitrdge zu einer unbefangenen Kritik der jüngsten unga-

rischen Confusion, von cinem Ungar. Wien, Gerold u. S.

1849.

Beksics Gusztáv : A magyar doctrinarek, Budapest, Rud-nyánszky A. 188a.

Beksics Gusztáv : Kemény Zsigmond, a forradalom s a

kiegyezés, Budapest, Athenaeum. 1883.

Békefi "fjemig: Széchenyi ]. gr. a magyar nemzet regene-

rátora. (A pécsi róm. kath. fgymnasiumának 1891—92. évi

értesítjében.)

Beöthy Jlkos : A magyar államiság fejldése, küzdelmei

11. köt. 11. rész. Budapest, Athenaeum.Beöthy Zsolt. A magyar nemzeti irodalom története. U-ik

kiadás. Budapest, Athenaeum. j88o. 11 köt.

Beöthy Zsolt. Széchenyi és a magyar költészet. Az Aka-démia 1893 január 15-ikén tartott Széchenyi-ünnepére. Buda-pest, 1893. Külön fuzetb. függelékkel. Budapest, Athenaeum.

1899.

Beöthy Zsolt. A magyar irodalom kis tükre. Budapest,

Athenaeum 1 896.

Berger Johann : Trauer-Rede auf d. Tod Seiner Exc. des

Gr. Franz v. Széchenyi ctc. Oedenburg, Kultschar. 1820.

Beriha, Jílex. de: La Hongrie moderné, de 1849 á 1901.

Paris, Plon-Nourrit. 1901.

Berzeviczy Albert : Beszédek és tanulmányok. (Széchenyi

elvei a nemzeti mveldésre nézve stb.) Két köt. Budapest,

Singer és Wolfner. 1905.

Berzeviczy Jllbert : Magyar utazók Olaszországban a múlt

század els felében. (Földrajzi Közlemények. Budapest, földr.

társ. 1903. 3—4 fz.)

Irodalom. 339

A Btrodahm, alkotmányos rendezése magyar felfogás sze-

rint. (Gr. Sz. 1. emlékezetének ajánlva.) Pest, Pfeifer F. 1862.

Blackford. Mansfield Róbert : The Water Lily on thc

Danube. London, John W. Parker a. s. 1853.

Blaze de "Bury, la Baronne : Voyage en Autriche, en Hon-grie et en Allcmagne pendant . . . 1848— 1849. Paris, Char-pentier, 1851.

"Boldényi 7. JH. : La Hongrie ancienne et moderné etc.

Paris, Lebrun, 1851.

"Boldényi 7. JH. : La Ungheria antica e moderna etc. Pis-

toja, a spese dell'edit. 1851.

Boleszny Jíntal. Széchenyi munkálatai az Al-Dunán. (Szé-

chenyi egy levelének lenyomatával.) Temesvár. 1878.

Boross Mihály. A dicsült Gróf Széchenyi István életrajza.

Eredeti kútfk után népszeren. (Gróf Széchenyi István

arczképével.) Pest, Heckenast G. 1 860.

Bowring, Lewin B. : Autobiographical recollections of Sir

John Bowring. London. H. S. King and Co. 18^7.

Böngérfi János. A három legnagyobb magyar: Kossuth

Lajos, Deák Ferencz és Széchenyi István életrajza (18 kép-

pel.) Budapest, 1894. Nyomt. Rózsa Kálmán és neje.

Briefe von und an Stephan Széchenyi. Erster und zweiter

Brief. Leipzig, Ottó Wigand 1861.

Buday József dr. : Széchenyi 1. gr. szobrának leírása és

története Budapest, 1895.

Chownitz Julián : Geschichte der ungar. Revolution in d.

Jahren 1848 u. 1849. Két köt Stuttgart, Rieger, 1849.

Clark, Thomas Griere : Hungary and the Hungárián struggle,

three lectures. Edinburgh, 1. Hogg, 1850.

Clark (Will. Tiernay) : An account of the Suspension

bridge across the river Danube uniting Pesth with Buda,

London, John WeaU 1852. 3 füzet. Ugyanaz németül. Pest,

Heckenast, 1843.

Die Conservativen in Tlngarn u. die Ccntralisation : von

einem Altliberalen, 2-te Auflage. Leipzig, C. Geibel, 1850.

Coxe Jlrchdeacon : History of the House of Austria, from

the Accession of Francis 1. to the Revolution of 1848.

London, Bell and Sons 1895.

Croquis aus língam. Leipzig, Ottó Wigand 1843.

Croquis. neue — aus Ungarn, Leipzig, O. Wigand 1844.

Csapó Ida, férj. nemeskéri Kiss Pálné naplójából. Buda-pest, Pátria ir. r. t.

34° Gróf Széchenyi István.

Császár "Elemér : Gr. Széchenyi István munkái. (Egyet.

Philologiai Közlöny. Budapest, Franklin-T. J905. 11 füzet.)

Csengery Jlntal. Magyar szónokok és statusférfiak. Poli-

tikai jellemrajzok. Pesten, 1851. Heckenast Gusztáv.

Csengery Jlntal: Ungarn's Redner u Staatsmanner. Leip-

zig u. Wien, Fr. Manz. 1852.

Csengery Jlntal. Deák Ferencz emlékezete. 1 877.Csillag Gyula: A régi magyar alkotmány és az iS48-iki

és 186^-iki évek közjogi alkotásai. Budapest, Athenaeum 1871.

"Deák "Lajos. Gróf Széchenyi István emlékezete. Maros-vásárhely, Imreh Sándor. 1891.

Degré .Alajos : Visszaemlékezéseim. Budapest, Pfeifer F.

1883.

'Demidoff', Jlnatol von : Reisc nach d. südl. Russland durch

Ungarn etc. im Jahre 1837 Breslau, Kern. 1854.

Denkschrift der Ersten K. K. privil. Donaudampfsch.-Ge-sellschaft, zur Erinnerung ihres 50-jáhr. Bestandes. Wien,i88). Selbstverlag.

Dessewffy Jlurel Gráf. Vermischte Aufsatze und Bruch-

stcke aus Briefen 1835— 1842. 1. Bánd. 1843. — X. Y.

Z.-Büchlein. 11. Bánd. Aus dem Ungarischen übersetzt.

Pesth, Gedruckt bei Landerer und Heckenast. 1 843.

Dessewffy Jlurél, JHarczel és "Emil. Néhány szó a közön-

séghez. A «Hitcli), aTaglalatK és «Világ» ügyében. Kassa,

Wcrfer Károly. 1832.

Dessewffy "Emil gróf: Alföldi levelek (1839— '8+0.) és

néhány toldalék. Budán, kir. egyetem betivel. 1841.

Dessewffy Emil gróf. jelentése a conservativek ülésérl.

Pest, november 14-én 1846.

Gróf Dessewffy József. A Hitel czim munka taglalatja.

Kassa. Werfer Károly 1831.

Desseffwy Joseph Gráf: Zergliederung des Werkes aUeberden Credití. Aus dem Ungarischen von S. von Ludwigh.Kaschau, C. Werfer 1831.

Deutsche Worte eines Oesterreichcrs Hamburg. Hoffmannu. Campe 1843.

Documentált felelet Kemény Zsigmondnak « Forradalom után a

czfm munkájára. Egy megbukott diplomatától. (Frereych

Imre), Pest, 1850. Emich Gusztáv.

Donaudampfsch.-Gesellschaft. Rückbiick auf ihre Entstehung

und Entwicklung, namentlich in Ungarn. Budapest 1885.

(Széchenyi arczképével.)

Trodatom. 341

Dudek János dr. : Három magyar szellemóriásunk a XJX. szá-

zad derekán. (Egyet, kritikai lapok Budapest, Breznay B.

kiad 1904. évf. 6. szám.)

Dunagzhajóz-isi Társulat. Visszapillantás keletkezésére és

fejldésére, különösen Magyarországon. Budapest, a társu-

lat kiadása. 1885.

Eine Stimme aus Tlngam. Hamburg, Hoffmann u. Campe1 832.

Elliott C. B. ; Travels in the three great empires of

Austria etc. 2 köt. London, R. Bcntley 1838.

Emlék, országgylési: szerk. Vahot Imre, 1. és ]]. rész.

Budapest, Kozma V. 1 848.

Emlékkönyv. A Magyar Akadémia palotájának megnyitási

ünnepélyére. Pest, Deutsch Testvérek. 1 865.

Emlékkönyv, gr. Széchenyi István — .• Szerk. Erdélyi Gyula.

Két évfolyam. 1903— 1904.

Emléklap a soproni Széchenyi-szobor leleplezése alkalmára.

1897. május 23.

Eötvös József br. A Kelet Népe és a Pesti Hírlap. Pest,

Landcrcr és Heckenast 1841.

Eötvös József br. Reform. Lipcse, Köhler Károly Ferencz-

nél. 1846.

Eötvös József br. Emlékbeszéde Széchenyirl : Eötvösösszes mvei Vili. kötetéb. és a Magyar Írók és államfériiúk

ez. könyvben. Pest, j868. Ráth Mór.Báró Eötvös 'Loránd beszédje a Széchenyi emlékünnepély

ügyében : Akad. Értesít, i 89 1 . évf.

Az Eperjesi Széchenyi-Kör Évkönyvei. 1878— 80, 1889

—

1900.

Ezer magyar ifjú. Nemzeti Ideál. Budapest, Stephaneumnyomása. J901.

T. J{. llngarns politische Charaktere. Mainz, 1. G. WirthSohn. 1851.

Talk Miksa. Gróf Széchenyi István és kora. Fordította

Áldor 1. és Vértessy Arnold. Pest, 1868. Emich G. Az ere-

deti német szöveg az Österreichisch. Revue 1 866-iki év-

folyamában.

Táy András. Kelet Népe Nyugoton. Második kiadás. Pes-

ten, Kilián Gy. 1842. Az els kiadás Budán, az egyetem

betivel 1841.

Táy András. Gróf Széchenyi István pestmegyei mködése.(A (Budapesti Szemle» 1862. évi 48. és 49-ik füzete.)

342 Gróf Széchenyi István.

Vényes, Jllexius : Ungarn im Vormarz. Lcipzig, F. L. Her-

big, 1851.

Tenyvessy Terencz. Széchenyirl és Deákról. Ünnepi beszéd

a Veszprém vármegye 1889. deczember i-én tartott dísz-

közgylésén. Budapest, Pallas, 1890.

Tenyvessy Terencz. Széchenyi emlékezete. Ünnepi beszéd

Széchenyi születése loo-dos évfordulóján. Sopron. Athcnaeum-

nyomda. 1891.

Terencz József: Gr. Széchenyi 1. a nemzeti bölcs emléke,

könyörgés és egyh. beszéd az unitáriusok kolozsvári tem-

plomáb. Kolozsvár, 1860.

Terenczi Zoltán : Széchenyi és Kossuth írói harcza : 1 84 1—

1843. (Uj Magyar Szemle. Budapest, 1900. máj. jun. füzet.)

Terenczi Zoltán : Kossuth és "Wesselényi s az úrbér ügye

1846—47-ben. (Századok, Budapest, 1902. évfoly.)

Terenczi Zoltán : Deák élete, 3. kötet. (Akad. könykiad.

váll. LVlll—LX. köt. Budapest, 1904.)

Terenczy József : A magyar hirlapirodalom története 1780-tól

j 867-ig. Budapest, Lauffer V. 1887.

Terenczy József. Gróf DessewfFy József életrajza. Buda-

pest, 1 897. Lampel Róbert (Wodianer F. és Fiai).

Torgatsch. Ludwig Treiherr von : Die schiffbare Donau von

Ulm bis in d. Schwarze Meer. Frankfurt a. M. A. Oester-

rieth, 1 848.

A magyar forradalom férfiai 1848—49-b6l. «A magyar for-

radalom napjai július elsje utánp szerzjétl. Heckenast 1850.

Traknót Vilmos : Gr. Széchenyi Ferencz. (Tört. Életrajzok.)

Budapest, magy. tört. társulat kiadása 1902.

Trankenburg Adolf. Emlékiratok. 3 köt. Pest, Emich Gusz-

táv. 1868.

Triedreich István: Széchenyi mvei, a m. tud. Akad. leg-

újabb kiadványa. Budapest, Pátria ir. váll. 1904.

Tüg^elék Gróf Széchenyi István értekezéséhez s Selyem-

rül. (Simon Nep. Jánostól.) Sopron, Kulcsár Katalin. 1840.

G. T. OfFenes Promemoria an Se Majestat den Kaiser

von Oesterreich Ungarn, im December. 1859.

Gaál Jen. Széchenyi mint nemzetfejleszt társadalom-po-

litikus. Budapest, 1901.

Gaál Jen Gr. Sz. 1. nemzeti politikája. Budapest a magy.

tud. Akadémia kiadása 1903.

Gaál Jen: Ujból gr. Sz. 1. nemz. politikája (vitairat) Köz-

gazd. Szemle, Budapest. XXX köt. 6. szám.

Irodalom. 343

Gaál Jen. Gr. Sz. 1. nemzeti politikája és jövnk. Buda-pest, Politzer Zs. 1903.

Gaál Mózes. Gróf Széchenyi István, vagy Magyarországujjászüietése. Budapest, Franklin-Társulat. 1899.

Geduly "Lajos: Beszéd, gr. S2. 1 tiszteletére rend. gyász-

unncpély alkalm. 1860 máj. 3. Pozsonyban, Pozsony, WigandK. F. 1860.

Die Gegenwart : Encyklopadische Darsteilung d. neuesten

Zeitgeschichte 5. köt. «D. ungarischc Revolution* czikkel.

Leipzig, Brockhaus, 1850.

De Gerando Jtgost: Polit. közszellem Magyarhonb. a fran-

czia forrad, óta. Pest, Emich G. 1 848.

De Gerando Jlgost : Uber d. öffentl. Geist in Ungarn seit

1790. Leipzig, I. J. Weber, 1848.

Gerlóczy J^ároly és Buday József. Gróf Széchenyi István

vzobrának leírása és története. Budapest, 1895.

Gonda Béla. Az aldunai Vaskapu és az ottani többi zuha-

tag szabályozása. Budapest, 1896. t Országgylési Értesít. 1

Griinberger 1. : Auf dem Grabe des . . . Gr. Stef. Széchenyi

F. Fridrich, Wien.Grünwald Béla. A régi Magyarország. 171 i— 1825. Buda-

pest, Franklin-Társulat. 1888.

Grünwald Béla. Az új Magyarország. Gróf Széchenyi Ist-

ván. Budapest, Franklin-Társulat. 1890.

De Gubematis Angelo. La Hongrie politique et sociale.

1885. Firenze, Pallas J.

Guszmann T{udolf dr.. Gróf Széchenyi István a döblingi

magántébolydában. Németbl B. J. Pest. Heckenast G. 1860.

Gyöngyösi István: Gg. Sz. 1. emléktisztelete Vargyason, az

unit. templomb. i 860 máj. 20. Kolozsvár ev. ref. ftan, i 860.

Gyulai Pál Részvétkönyve. Özv. gróf Batthyány Lajosné

képével. Kiadja a Magyar Írók segélyegylete. Pest. 1863.

Gyulai Pál : Gr. Sz. 1. mint író, felolvasás az Akadémia

1892-iki közgylésén. (Akad. Értesít és Olcsó Könyvtár.)

Haubner Máté: Egyházi szt beszéd gr. Sz. J. tiszteletére

a nagy-geresdi evang. egyházb. 1860 máj. 20. Sopron,

Reichard A. i 860.

Hazay Gábor (Vörösmarty Mihály): A kelet népe 1841-ben

(bírálat) az Athenaeum. (Pest, 1841. évf.) 39—45. számaiban.

Hegeds Lóránt: gr. Sz. L nemzeti politikája. (Gaál J.

mvének bírálata) és : Újból gr. Sz. 1. nemz. politikája ía

Közgazd. Szemle, Budapest, XXX. köt. 5. és 6. számaiban).

544 Gróf Széchenyi István.

Tíenfaller Lajos : Kossuth és kora. Budapest, Athenaeumr. t. 1 894.

Hering György : Sketiches on the Danube in Hungary andTransilvania. London, 1838.

Tíinz Georg : Gedechtnissrede auf den Gr. Stef. Széchenyi

am 13. Mai 1860 in d. evang. Kirche in Klausenburg.

Klauscnburg, 1 860.

Tiom J. E. Ludwig Kossuth. (]. Der Apostcl. — 11. DerMinister.) Kossuth képével. Leipzig, Wigand. 1851,

Horváth Mihály. Huszonöt év Magyarország történetébl.

1823— 1848-ig. Genf, Puky Miklós. 1864.

Horváth Mihály : Magyarország függetlenségi harczának

története 1848 és 49-ben 3 köt. Genf, Puky Miklósnál 1865.

Tíke Lajos: Magyarorsz. újabbkori történelme > 815-tliSga-lg N.-Becskerek, Pleitz F. P. 1893.

Jmre Sándor: Széchenyi felfogása a nevelés gyakorlati irá-

nyáról. (Magyar Paedagogia. Budapest, Franklin-t. 1902. évf.)

Jmre Sándor : Széchenyi és a testi nevelés. Magyar Páda-

gogia 1903 júniusi füzet.

Jmre Sándor : A közoktatásügy és gr. Sz. 1. Budapesti

Szemle 1903 júliusi fzet.

Imre Sándor : Széchenyi nevelésügyi nézeteibl. (Család és

Iskola. Kolozsvár, 1903. évf.)

Jmre Sándor: Gr. Sz. 1. nézetei a nevelésrl. Budapest,

Politzcr Zs. 1904.

Jmrefi. Die ungarischen FlOchtlinge in der Türkéi. Ausdem Ungarischen des Vasfi. Nebst einer Karte. Leipzig,

Friedrich Hebbig 1851.

Jrányi Dániel és Charles Louis Chassin. Histoire politique

de la révolution de Hongrie 1 847—49. Paris, Pagnerre-

Librairc-éditeur. 1 859. 2. köt.

Jablanczy : Adatok átalakulási els mozgalmaink történeté-

hez. Els köt. Pest, Trattner-Károlyi 1842.

Jakab Elek " Szabadságharczunk történetéhez. Visszaemlé-

kezések 1848—49-re. Budapest. Rautmann F. 1880.

Jalava Antal. Tapani Széchenyi. (Sz. életrajza finn nyel-

ven.) Helsingissa. 1901,

Jegyzkönyve a Tiszavölgyi Társulat 1 847-ik évi márczius

2J-én és következ napjain tartott nagygylésének.

Jókai Mór. Emlékeim. 2 köt. Budapest, Ráth Mór 1875.

Jókai Mór, Bródy Sándor, 7{ákosi Viktor. Negyvennyolcz.

1. füz. Révai Testvérek. 1896.

Jrodatom. 345

Jósika Miklós br. Zur Geschichte dcs ungarischen Frei-

heitskampfes. Authentische Berichte. Leipzig, Arnold'sche

Buchhandlung, 1851.

J^ammermayer J^ároly : Emlékbeszéd gr. Sz. J. fölött, arcz-

képe ünnepélyes leleplez, alkalm. Buda, Bagó M. 1861.

J^ardos Samu dr. : Báró Wesselényi Miklós élete és mun-kái. 2 köt. Budapest. Légrády-t. 1905.

J^ardos Samu dr. : Széchenyi és Wesselényi. A két agitá-

tor és reformátor. (Magyar Közélet. Budapest, orsz. közp.

közs. nyomda 1902. évf. 7. szám.)

J^astner J. C. : Sketches in remembrance of the Hungárián

struggle for Jndependcnce etc . . . by several Hungárián re-

fugees. London and Glasgow, ]. Williams Sunderland 1853.

J^autz Gyula : Gráf Stephan SzécHenyi. (Unsere Zeit. JaHr-

bucH 4-ik köt. Leipzig. BrockHaus 1860.)

J^autz Gyula : Széchenyi és Kossuth. (Budapesti Szemle,

1905 októberi fzet. Franklin-t.)

J^állay Terencz. A szózat eriticai birálatja. Szerz b. Wes-selényi Miklós. Pesten, Trattner- Károlyi. 1843.

\árolyi Jlrpád ; Id. Szögyényi László emlékiratai. (Budap.

Szemle. Franklin-T. 1903. évf.)

J^ecskeméíhy Jlurél, Gróf SzécHenyi István utolsó évei és

halála. (1848— 1860.) Pest, EmicH Gusztáv. 1866. — Má-sodik kiadás. 1866.

T^ecskemélhy Jlurél. Gráf Stephan Széchenyís staatsman-

nische Laufbahn. Pest, Hornyánszky és Hmmel. 1866.

A T^elet Tiépe felnyitotta szemét egy nyugotfinak. Pesten,

Heckenast G. 1842.

A J\elet népe közt egy ember. Budapesten, Esztergomi K.

Beiméi betivel. 1841.

T^emény Zsigmond. Forradalom után. Pest, Heckenast Gusz-

táv sajátja. 1850.

J^emény Zsigmond. « Tanulmányok » 1. köt. « Széchenyi Ist-

ván kiadja Gyulai Pál. Pest, 1870. Ráth Mór. Ugyanaz a

« Magyar szónokok és államférfiak könyvéD-ben, Pest, 1851.

Heckenast.

B. Kemény Zsigmond: Gr. Széchenyi Istvánról (a TörökJános ált. szerk. « Kelet népe» ez. szemle 1856-iki elsfüzetében.)

B. J^emény Zsigmond: Még egy szó a forradalom után.

J^empeUn Gyz: Kazinczy-nnep Magyarországon 1859-ben.

Szeged, Berger Zs. 1 860.

346 Gróf Széchenyi István.

J^erékgydrtó JÍrpád. Széchenyi István élete. 1844.

T^erékgyártó Jlrpád : Tíz év Magyarország legújabb törté-

netébl, 1840— 1849. Budapest, Franklin-T. 1874.

J^erlbeny 7^. M. Ungarische Malerrevue. 1. fz. Pest.

Lampel Róbert 1855.

J^erlbeny. La Hongrie, Notice, sur ]c etc. Széchenyi. Né-metbl. Revilliod Guszt. Genf. Nyomt. Georg H. 1 860.

J^erlbeny. Erinnerungen an Gráf Stephan Széchenyi. 11. ki-

adás. Georg H. Genf és Basel, 1860.

"Kerlbeny : Ungarns Staatsmanner etc. der nationalen u.

staatlichen Wiedetgeburt, 1815— 1870. Berlin, G. Eichler.

1870.

JCm Gábor: Ima és egyh. beszéd gr. Sz. 1. tiszteletére a

losonczi helv. h. egyházb. 1 86e. ápr. 29-én. Pest, Müller E.

i86o.

J^iís Jilbin Terencz. Gróf Széchenyi István kora. Bölcselet-

tudori értekezés. Budapest, Marián György. 1898.

Dr. J^oltai Virgil: Sz. 1. gróf közgazdasági eszméi. (Ma-gyar kereskedk könyvtára.) Budapest, Lampel R '903-

"Dr. J^omlóssy Terencz : Eszmék és gondolatok gr. Sz. 1.

mveibl. Budapest, Buschmann F. 1907.

J^ont 7. : Le comte Étien ne Széchenyi á l'arméc des Alliés

1814. {Revue des Revues, Paris, edit. du Figaro 1897. évf.

4. szám.)

J^ónyi Manó. Deák Ferencz beszédei. 1848— 61. Buda-

pest. Franklin-Társulat, 1886.

J^ónyi Manó. Visszaemlékezés Andrássy Gyula grófra.

Budapest, Athenaeum. 1890.

1{ónyi Manó. Lónyay Menyhértnek 1847—48-iki naplója.

Budapesti Szemle LXXXV. kötete. 1 896.

J^ónyi Manó : Gr. Sz. 1. levelei Hollán Ernhöz. (Buda-

pesti Szemle. 1 899. évf. 275. szám.)

J{ossuth Lajos. Felelet gróf Széchenyi Istvánnak. Pest,

Landerer és Heckenast. 1841.

J^ossuth. Sechs Kapitel. Von einem Ungar. Lcipzig W.

Gerhard. 1 854.J^ülsányi László. Gróf Széchenyi István rövid életrajza,

(öt képpel.) Bécs, 1860. Schweiger Antal. — ÍJ. bvített

kiadás. Pest, 1862. Müller György bizománya.

Kohanyi László. Teleki-Album. l. évf. Pest, 1862. Müller

Emi] nyomdája.

Irodalom. 347

"Kovács "Lajos: A békepárt a magyar Forradalomban. Bu-dapest, Révai-t. 1883.

J^ovács Lajos. Gróf Széchenyi István közéletének háromutolsó éve 1846— 1848. a köt. Budapest, Franklin-Társulat-

1889.

"I\,ölcsey "Ferencz naplója. 1832— 1833. Budapest, Dobros-sinál. 1848.

"K^opf Lajos. Gr. Sz. 1. angol ismersei. Budapesti Szemle,

1903. szcpt. füzet.

1{ún Bertalan : Egyházi beszéd gr. Sz. 1. emlékünnepealkalm. a mískolczi helv. hitv. avasi templomáb. 1860 ápri-

lis 22-én. Miskölcz. Rácz A. 1860.

J^ulhy Lajos. Polgári szózat Kelet népéhez. 1841. Pesten,

Heckenast. 1841.

Levitschnigg Henrik lovag. Kossuth und seine Banner-

schaft. 2 kötet. Pest, Heckenast. 1850.

Lipthay Sándor (Kisfaludi). Gróf Széchenyi István m-szaki alkotásai. Az Akadémia 1895. november 3-ikán tartott

Széchenyi-ünnepére. Budapest. 1896.

Lord Jlugustus Loflus : Diplomatic Reminiscences. First

Series 11. London, 1892.

Lombroso. L'uomo di genio in rapporto álla psichiatra.

álla storia ed all'estetica. Torino. 1 894.Lombroso : Genie und Irrsinn. Uebersetzt von A. Courth.

Leipzig. Universal-Bibliothek. Vérlag von Philipp Reclam

jun. 1887.

Lónyay Menyhért gr. Gróf Széchenyi István és hátra-

hagyott iratai. 11. kiadás. Budapest, 1875. Ráth Mór.Lónyay Melchior gr. : Gráf St. Széchenyi u. seine hinter-

lassenen Schriften, deutsch von A. Dux. Budapest, Ráth M.1875.Löw Lipót frabbi : Sámuel próféta és Széchenyi István,

történelmi párhuzamban. Szeged, Burger Zsigmond. 1860.

Madarász József: Emlékirataim 1831— 1881. Budapest,

Franklin-T. 1883.

Magyar, the great : 4 czikk a Weekly Journal (cond. by

Ch. Dickens, publ. London Chapman and Hali) 1869—70-iki

kötetéb.

Magyar Jílhenéon, 5 énekben. 1830.

Magyarország sarkalatos törvényei s államjogi fejldése

1848-ig. Gróf Széchenyi István hagyományaiból. Pest, Eggen-berger 1 864.

348 Gróf Széchenyi István.

Majláth Béla: Széchenyi 1. 1850-ben (a dHazánks ez.

történelmi közlöny 1. kötetében. Budapest. Aigncr L.

.884.)

Gr. Majláth József: Gr. Sz. 1. emlékezete (fclolv. a Tisza-

völgyi társ. iSqi-iki közgyl.) Budap. Szemle 1892. évf.

i8a. szám.

Marczali Henrik. : Gr. Sz. 1. emlékirata a dohányregáléról.

(Budap. Szemle 1891. évf. 176. szám.)

Marczali Tíenrik " A legújabb kor története. Budapest,

I 89a.

Márki József. Szak- és betrendes kalauz az összes ma-

gyar irodalom története és könyvészetében. Budapest, Lauf-

fer Vilm. 1878.

Mészáros J{ároly. Európa legújabb alkotmányai. Pesten,

Magyar Mihál. 1 848.

Mészáros J^ároly : A Széchenyiek. (A Török János ált.

szcrk. € Kelet népe» czím szemle 1856-iki els füzetében.)

Mészáros J^ároly : A legnagyobb magyar, gr. Sz. 1. élet-

leírása Xll. énekb. Debreczen, Telegdi K. L. 1860.

Mika Sándor: Gr. Sz. 1. emlékezete (a brassói áll. f-reáliskola 1891— 2. évi Értesítjében.)

Milhoffer Sándor: Gr. Sz. 1. lelki világa. Budapest. Poli-

tzer Zsigm. 1903.

Moller Ede: Sz. I. emlékezete a (soproni áll. freáliskola

1 879—80. évi Értesítjében).

Mozaik. Lipcsében, Ottónál. 1844.

Magyarkák. Lipcse, Teubner B. G. 1845.

./? nagykrösi fiskolai önképz-társulat » Széchenyi-Emlék-

könyvei). 1860.

^ nagykrösi fiskola önképz-társulata íSzéchenyi-Emlék-

könyve». 1861.

J^agy Péter. Korunkban hazánknak legnagyobb fia. Emlék-

beszéd. Kolozsvár, 1 860. május 6.

J^emzeti Casino Évkönyve. 1891. Budapest. (Benne az

1891-ig tartott Széchenyi-lakomái emlékbeszédek.)

Der Zerfall Oexterreichs. Von einem deutschen Oesterrei-

cher. Leip::ig, O, Wigand. 1867.

Oláh J{ároly. Debrcczeni emlékfzér gróf Széchenyi István

sírjára. Debreczen, Nyomt. Telegdi K. Lajos. 1860. (Emlék-

beszédek és költemények.)

Organisiruttg Die provisorische, der Verwaltung in Ungarn.

Pest, Landercr u. Heckenast. 1 849.

Irodaíom. 349

Ormódi "Bertalan. Magyar Akadémia könyve J. évf. Ptst,

Wodianer F. i 860.

Orosz József baJásfalvi : Terra incognita, Notizen über

Ungarn. 1. fzet. Leipzig, O. Wigand 1835.

Orosz József, balásfalvi. Gróf Széchenyi István mint iró.

Pozsony, Snischer Károly nyomt. intézete. 1832.

Orosz József. Gráf Stephan Széchenyi als Schrifstellcr.

Pest, Landerer 1832.

Orosz und einigc Patrioten. Terra incognita. Notizen über

Ungarn. Leipzig, O. Wigand. 1835.

Országgylés t84y. Pest, Trattner- Károlyi. 1848.

Paget John. Hungary and Transylvania. 2 köt. London,

John Murray. 1839. Az ]. kötet Széchenyi, a U-ik a láncz-

hid képével. Német fordítása Monartytól. Leipzig, 1 842.

Paleocapa Péier (ford. Sasku Károly). Vélemény a Tisza-

völgy rendezésérül, 1846. Pest, Trattner-Károlyi. (Széchenyi-

hez intézve.) Ugyanaz olasz nyelven i847-b61.

tPallas Nagy Lexicona*. 1. köt. 4. fz. és XV. köt. 8. fz.

.897.

Pap Terencz : Széchenyi gondolatai a nagy lélekrl. (Bu-

dapesti Szemle, 1898. évf. 260. szám.)

Pap Melkizedek : Gr. Sz. I. üdvözlése Szolnokon 1846.

évb. Pest, Trattner-Károlyinál.

Paszlavszky Sándor: Gr. Sz. 1. arany tolla. (Hazánk, tört.

közlöny. Budapest. Aigner L. X. köt.)

Péterfy Jen: Grünwald B. Sz.-rl írt mvének bírálata:

fúj könyv Sz.-rl». 1890. (Összegyjtött munkái. Budapest,

Franklin-T. 1903. 111. köt.)

Peregrinus. Die Regeneration Ungarns. Lichtstrahlen aus

Gráf Stephan Széchenyi's "Werken. Budapest, Tietz A. 1887.

Pia Desideria für llng.un. Erganzt und mit Noten ver-

sében. Leipzig, Ottó Wigand. 1840.

Pisztory Mór. Gróf Széchenyi István kereskedelmi politi-

kája. (Különnyomat a (Kereskedk Évkönyve* 1898. évi

kötetébl.) Budapest, « Apolló* kiadó- és könyvny. részvény-

társaság. ] 898.

Pius Desiderius. Ueber Erziehung und Unterricht in Un-garn. Leipzig, Wigand 1833. (Széchenyihez intézett levelek.)

Pocsi Zombath. M. : Gróf Széchenyi István viszonya az

1848-iki törvényes átalakuláshoz. Pest, Aigner L. biz. Fanda

és Frohna nyom. Pest, 1869.

Pólya Jakab : Gr. Sz. 1. minimum-javaslata és annak iro-

35© Gróf Széchenyi István.

dalma (a (íGazdas. mérnök » kOlön lenyomata. Budapest, W^il-

ckens és Waídl 1883.).

"Pulszky "Ferencz. Jellemrajzok. Eötvös, Deák, Széchenyi,

Dcssewffy Aurél. Budapest, Aigner Lajos. (Az < Ábránd és

valóság»-ban is megjelent. 1888).

Quin : A steam voyage down the Danube. London, 1835.

1. és 11. kiad. németül: Leipzig, 1836. hollandi nyelven:

Amsterdam 1838. 111. bv. angol kiad. Paris, Gaiignam 1836.

Quodlibet. Lipcse, O. Wigand 1 845.1{ácz JH. és Veress 7(1 Széchenyi-emlékkönyv. 1861. (A tiszta

jövedelem a Széchenyi-szoborra). Kecskemét, Nyomt. Szi-

lády 1861.

Ti^eich "Emit. Hungárián Literature, an historical and criti-

cal survey. London, Jarrold & Sons 1 898.

J^etsinger Tranz. Pelargonien aus Ungarn. Gedichte. Pest.

Carl Geibel. 1846.

7^A)y Terencz: Sz. J. gróf emlékezete. (A budap. áll. fels.

leányiskola 1891— 2. tanévi Értesítjében.)

T^éz Mihály: Széchenyi ma. Budapest, Pátria 1902.

T{éz Mihály : A kiegyezésrl. (Kautz Gy. elszavával. Buda-pest, Kilián Fr. 1905.)

]{éz Mihály: Széchenyi-problémák. (1. Sz. és az érzelmi

politika. 2. A következetesség és Sz. rendszere.) M. tud.

Akad. Értekezések a társad, tudom, körébl. 1907.

J{ózsa P. A millennarium és a honalapítás. (A Széchenyi-

szobor leleplezése alkalmából). Budapest, ifj. Nagel Ottó.

1880.

"Hfickhlick auf die jDngste Entwicklungsperiode Ungarns.

Wien 1 857. (névtelenül, Mayer Bernáttól) ujon kiadva Sze-

linszky Györgynél, Bécsben, 1903.

Saint-T^ené TaillanJier : Hommes d'état de la Hongrie. Lecomte Steph. Széchenyi. (Revue des deux Mondes. Paris,

1867 aug. I. és október 15. szám.)

Schedel (Toldy) Ferencz : Visszatekintés literaturánkra 1 830

—

36. (Figyelmez. Pest, Athenaeum, 1837. 4. szám.)

Schirmer Triedrich. Feldzug der Oesterreicher gegen König

Joachim Murát im Jahre 1815. Prag. 1898.

Schwarz Gyula : A közokt. ügyi reform, mint polit. szük-

séglet Magyarországon. Pest, 1869.

Sebestyén Jen. «Gróf Széchenyi István nemzetgazd. szem-

pontból*. Tanulmány. (A budapesti kereskedelmi akadémia

35. évi jelentése az 1891-—92-ik iskolaév végén.)

Irodalom. 35'

Sehesztha J^droly. Gróf Széchenyi István. Gyr, Kiadta

Gross Gusztáv. 1888.

Somogyi Béla. A legnagyobb magyar. (Kis Könyvtár 9. sz.,

szerk. Benedek Elek.) M.-Szíget, Berger Miksa kiadása.

Évszám nélkül.

Somogyi gyepkSnyv. 1845. 1 i-ik év.

Stancsics Mihál. Széchenyi István «Két Garas b -ára nyi-

latkozat. Lipcse, Tauchnitz. Bern. 1844.

Stancsics Mihál. Hunnia függetlensége. Jena, Schreiber

Georg és Tsa. 1 847.Szász J^ároly. Széchenyi emlékezete. Budapest, Nyomt.

Emich Gusztáv. 1860.

Szász l^ároly. Gróf Széchenyi István és az Akadémia ala-

pítása. (A Széchenyi-szobor leleplezése alkalmából.) Akad.könyvkiadóhivatala 1880.

Gr Széchenyi "Béla: Hogy született meg a Blick? Uj ma-gyar Szemle, 1903 febr.

Széchenyi "Dénes gr. Daguerreotypen von einem ungari-

schen Edelmanne. London. 1859.

Széchenyi "Dénes gr. Egy szinte szó a Kossuth-cultusról.

Budapest, Franklin-Társulat. 1891.

Széchenyi-Jllbum, redigirt u. hcrausgegeben v. Wilh. Sieg-

mund, Pest, 1861. LaufFer u. Stolp. (a Széchenyi-szobor javára).

Gr. Széchenyi István munkáiból. Bölcs mondatok : (A magyarember könyvtára. 1.

—

IV. köt. Pest, Heckenast G. 1863.)

Széchenyi emléke: a pesti helv. hitv. templomb. 1860 máj.

16-án. (Beszédek Török Páltól. Ballagi Mórtól, Thaly Kál-

mántól.) Pest, Engel és Mandello. 1860.

Gr. Széchenyi István emléke Tordán, 1860 május lo-én.

(Beszédek Albert Jánostól, Basa Mihálytól és Miklós Mik-lóstól.) Kolozsvár ev. ref. ftanoda 1 860.

Széchenyi-gyász Borsod szivében, Miskolczon, 1 860 ápril,

nyomt. Rácz Ádámnál. (Beszéd Lévay Józseftl.)

Gróf Széchenyi István egy tanitványa és tisztelje. Magyaréletkérdések, összhangzásban a közbirodalmi érdekkel. Pes-

ten, Nyomt. Lukács Lászlónál. 1852.

Gróf Széchenyi István politikai iskolája. Saját mveiblösszeállítva, j. köt. Pest, Heckenast 1863.

Széchenyi-múzeum (m. tud. Akadémiában) tárgyjegyzékc.

összeállították Szily Kálmán és Viszota Gyula. Bpest, 1905.

Széchenyi zászlaja, Gr. Sz. L emlékének ápolására alakult

bizotts. jelentése. Budapest. Homyánszky, 1905.

352 Gróf Széchenyi Jsivdn.

Székely József: A Kelet népe, emlékirat (a Török János

ált. szerk. ((Kelet népes ez. folyóirat i 856-iki els füzetében).

Széki Béla: Egyh. emlékbeszéd gr. Sz. 1. végtiszteletére

a pápai ev. ref. egyházb. 1 860 máj. 6-án. Pápán. Alagda L.

1860.

Szedldk Mátyás. Leleplezések a magyar szabadságharcz és

a magyar emigratió idejébl. 1848— 61. Szent Gellért- nyomda.(Évszám nélkül.)

Szedlák Mátyás. EnthOllungen aus der ungarischen Revo-

lution und Emigration 1848— 1861. Budapest, St.-Gellért

Druckerei. (Évszám nélkül.)

Szent.ványi J^ároty Gyula. A közjó. Negyedik kiadás. Buda-pest, 1 893.

Szilágyi István, Wdszary J^olozs, T^évész Imre : Adalékok a

m. tud. Akadémia megalapítása történetéhez. Budapest. Aka-

démia kiad. I 877.

Szilágyi Sándor. A magyar forradalom története 1848

—

49-ben. Pest, Heckenast G. 1850.

Szilágyi Sándor. A magyar forradalom férfiai 1848—49-bl.

Második kiadás. Két autogr. melléklettel. Heckenast. 1850.

Szlly J^álmán : Indítvány a Széch. múzeum fölállítása ügyéb.

(Akad. Értesít, 1896. évf.)

Szily J^álmán : A Széchenyi-múzeum története és rajza.

(Jelentés a megnyitó ünnepélyen. Akad. Értesít 1905. évf.

deczember.)

Sztehlo Jlndrás : Emlékbeszéd gr. Sz. 1. gyászünnepén

1 860 máj. 6-án losonczi ág. ev. templomb. Rimaszombat.

Werfer K. 1860.

Szontagh Gusztáv. Propyleumok a társasági philosophiá-

hoz. Budán, Emich G. 1843.

Táncsics M. mvei (XII. k.) Nyilatkozat Széchenyi « Két

garas* ez. tervére. 11. kiadás. Budapest, Kocsi Sándor.

1873.

Tasner Géza : Széchenyi szellemi hagyatéka és Tasner Antal

végrendelete. Budapest. Légrády-t. 1876.

Teleki Domokos gr. : Emlékbeszéd gr. Sz. 1. felett, a ko-

lozsvári casino Széch. ünnepélyén. Kolozsvár, ev. ref. ftan.

1860.

Teleki, Gráf Ladislaus : ber die Einrichtung einer ge-

lehrten Gescllschaft in Ungarn. Pesth, Trattnern. 1810.

Than J^ároly : Megnyitó beszéd az Akadémia Széchenyi-

ünnepén. (Akad. Értesít 1895. évf.)

Irodalom. 353

Tilus. Magyaiország 1846-ban. Lipcse, Engelmann Vil-

mos bizománya. 1846. Nyomt. Breitkopf és HSrtel.

Toldalékétzrevéfelek Gr. Széchenyi ]stván « Hitel* czímmunkájához. Egy hazafitól. Pest, Wigand 1830.

Toldi István. A magyar politikai szónoklat kézikönyve, a

legrégibb idktl a jelenkorig. 2 köt. Pest, Emich. 1866.

Tomor Verencz. Széchenyi szelleme. Különös tekintettel

íHiteli czím könyvére. Budapest, Franklin-Társulat. 1881.

Tót Péter: Mivel érdemiette meg gr. Sz. 1. a f legnagyobbmagyar » czímet? Gyásznnepi beszéd; Sárospatak. Jager K.

1860.

Tóth Sándor : A legnagyobb magyar. Regényes korrajz.

Pataky L. rajzaival. Budapest. Lampel R. 1 904.

Török János. Gróf Széchenyi István végrendeletének f-pontjai. Jegyzetekkel. Pest, 1860. Werfer Károly.

Trök Jánot. Töredékek gróf Széchenyi István kiadatlan

irataiból. Pest Werfer Károly. 1860.

Török János emlékirata s azon nemzeti petitiók, melyek az

octoberi diplomát megelzték. Pest, 1 864. Noséda Gyulánál.

Török Sándor: Gróf Széchenyi István (a Török János ált.

szerk. « Kelet népe* ez. szemle 1856-iki els füzetében.)

Ifngarísche Tabletten eines Independentcn. Leipzig, J. B.

Hirschfeld. 1 844.língarische Zuttánde. Leipzig, F. A. Brockhaus 1 847.língarns Gegenwart (Mai 1850.) Wien, Jasper, Hügcl &

Manz.Tlngarns Staafsmánner stb. 1825— 1870. Vom Verfasser der

Werke «Moderne lmperatoren», «Franz Deák» ctc. Berlin,

1870. G. Eichler.

Vachott Sándorné. Remény. Irodalmi és mvészeti illustrált

évkönyv. (Széchenyi István és fia arczképévcl.) Budapest,

Heckenast, 1861.

Váczy János dr. : Gr. Széchenyi 1. (Könyvismertetés, a

«Hazánk» IIL kötetében.) Budapest. Aigner L. 1885.

Váczy János : Gr. Sz. 1. beszédei. (Könyvismertetés, a

fl Századok* 1888. évf. i. füzetében.) Budapest. Athenaeum.Váczy János: Gr. Sz. \. külföldi úti rajzai és feljegyzései.

(Könyvismertetés a Századok 1891. évf. i o. füzetéb.)

Váczy János : Gr. Sz. I. hirlapi czikkei. (Két könyvismer-

tetés a Századok 1894. évf. 3. és 9. füzetében.)

fáczy János: Gr. Sz. 1. és a magyar magánjog. (Könyv-

ismertetés a Századok 1 895. évf. 4. füzetében.)

Gióf Szíchcnyi Jttván 11. Ij

354 ^''4/ Széchenyi István.

fáczy János : Gr. Sz. I. levelei szüK^ihez. (Könyvismerte-

tés a Századok 1 89Ó. évf. 4. füzetében.)

Vajda Viktor. Kölcsey élete. Budapest. Szerz tul. 1^75."Vasárnapi Újság. (Franklin-T. Budapest, 1880.) 21. száma.

Széchenyi emlékének szentelve. (Szász Károly, Vajda János stb.

czikkeivel és képekkel.)

Vay Dániel. Eszmetöredékek a magyar reformról. Lipcse

1844. Wigand. O.

Vargyas "Endre. Geschichte dcs ungarischen Freikeits-

Kampfes in den Jahren 1848— 1849. Számos kégpel. Hecke-nast, 1 869.

Vázlatok a hi\. Tud. Akadémia félszázados történetébl.

1831— 1881. Budapest, 1881.

Verhandlungen der Reichsdeputation in Bezúg auf die

zwischen Ofen und Pest zu erbauende stehende BrOcke.

Aus dem ungarischen Originál uebersctzí. 2-te Mittheilung.

Pest, bei G. Heckenast 1838.

\écsey Tamás. Széchenyi és a mag^'ar magánjog. Az Aka-démia 1 894. november 4-ikén tartott Széchenyi-ünnepére.

Budapest, 1 895.Világosváry Thomas von. Der Sprachenkampf in Ungarn.

Agram, K. p. illir. Nat. Typographie von Ljudevit Gaj. 1841.

Viszota Gyula: Gr. Sz. 1. és a magyarországi lóversenyek

megalapítása. (Magyar gazdaságtört. Szemle. Budapest. Pátria,

1894. 1- 2. füzet.)

Viszota Gyula : Emléklap a Széch. szobor leleplezésére.

(Ismertetés.) Magyar kritika 1899. ^^f- '5- szám.

Viszota Gyula : Egykorú tudósítások a m. tud. Akadémiamegalapításáról. (Akad. Értesít 190 . évf.)

Viszota Gyula : Gr. Sz. 1. és Sopron vármegye. Budapesti

Szemle, 1902. október.

Viszota Gyula: A i Kelet népe» történetéhez. Budapesti

Szemle 1903 novemberi fzet.

Viszota Gyula : A m. tud. Akadémia czímere. (Akad. Érte-

sít ) 904. évf.)

Viízota Gyula: Széchenyi István politikája 1442—45-ben.

(Budap. Szemle 1904. decemb. füzet.)

Viszota Gyula : A Stádium megjelenésének és eltiltásának

története. Budapesti Szemle 1905 áprilisi füzet.

Vutkovich Sándor. Magyar írók albuma. Pozsony, 1873.B. "fVfnkheim "Béla. Beszéde a Nemz. Casino 1864-iki Szé-

chenyi emléklakomáján. Bécs. 1 864.

Jrodatom. 355

Westelényi Miklós br. BaJitéletekrl. írta 1831-ben, nyomt.Bukarestben, 1833.

Wesselényi Miklós br. Szózat a magyar és szláv nemzetiségügyében. Lipcsében, Wigand Ottónál. >843.

Wirkner Lajos : Elniénycim. ("825— '85a.) Pozsony. Stam-pfel K. 1879.

Wtrkner Lajos. M.í\r\z Eriebnisse. Pozsony. Stampfel. 1879.IVunbach, dr. Ccnstant V. : Die Grafen Széchenyi. (Aus

d. Biographisch. Lexikon Österreichs.) Wien Hof- u. Staats-

druckerei. 1880.

JVyatt W. 1. : Hungárián Celebrities. London, Longmans.1871.

Záborszky Jllajos : A Pesti Hírlap elleni gyanúsítások stb.

Pest. Landerer és Heckenast, 1841.

Zelovich 7{ornél. A budapesti lánczhid. (.Patria. 1 1P99.

Zichy Jlnlal. Gróf Széchenyi István mint pazdagog. (Külön-

lenyomat a népnevelk lapjából.) Budapest, 1876. HunyadyMátyás nyomda.

Zichy ^ntal : Gr. Sz. 1. mint aesthetikus. (Arvízkönyv

Szeged javára. Budapest, Franklin-T. 1880.)

Zichy Jlntal : Gr. Sz. L és a nk. (Budap. Szemle 1880.

évf. 43. szám.)

Zicby Jlntal: Gr. Széchenyi Ferencz atyai intelmei fiához,

Istvánhoz. (Budap. Szemle 1888. évf. 136. szám.)

Zichy Jlntal : A gr. Széchenyi Istvánhoz intézett meg-tisztel levelekrl. (Budap. Szemle 1891. évf. 175. szám.)

Zichy Jlntal : Gr. Sz. 1. külföldi úti rajzai és följegyzései.

(Akad. Értesít 1891. évf.)

Zichy ^ntal : A gr. Sz. Istvánhoz intézett fontosabb le-

velekrl. (Akad. Értesít 1892. évf.)

Zichy Jlnlal : Gr. Sz. Istvánhoz int. levelekrl. (Budap.

Szemle 1892. évf. 186. szám.)

Zichy Antal: Gr. Sz. I. hírlapi czikkei. (Akad. Értesít

1893. évf.)

Zichy Jlntal. Gróf Széchenyi István írói munkássága.

Budapesti Szemle 1893. évf. 196— 197. számok; bvítve a

fGr. Sz. I. hírlapi czikkei 1 czím kiadvány bevezetése-

képen.

Zichy Jlntal: Gr. Sz. I. ifjúkori levelei. (Akad. Értesít

1894. évf.)

Zichy Antal: Gr. Sz. I. ifjúkori levelezése, 1809— < 8 1 9.

(Budap. Szemle 1895. évf. 217. szám.)

23*

356 Gróf Széchenyi Islván.

"Zichy Antal. Gróf Széchenyi István életrajza. 1897. (Tört.

Életrajzok.)

Zombath Jff., Pócsi : Gr. Sz. 1. viszonya az 1 848-iki tör-

vényes átalakuláshoz. Pest. Aigner L. 1 869.

Zsilinszky Mihály : Széchenyi és a nemzetiségi kérdés.

(Akad. Értesít 1894. évf.)

A Széchenyire vonatkozó többi folyóirati valamint hírlapi

czikkek meglehetsen teljes repertóriumát lásd az akadémiai

Széchenyi-múzeum 1905-ben megjelent, Szily Kálmántól és

Viszota Gyulától összeállított tárgyjegyzékében.

TARTALOM.Lap

A Kelet népe. 1841 __„___„ — „ 5—93Politikai programmtöredékek 1847 „ ~ 95—134Széchenyi besijédeibl „_ _„ ™ ™ __ „ .„ 135—109

A) ^k<t<i^tniai beszédek.

Széchenyi elnöki megnyitó beszédje a magy. tud. Aka-

démia 184a. évi november hó ay-én tartott díszülésén.,, 137

Széchenyi elnöki megnyitó beszédje a magy. tud. Aka-

démia 1846. évi deczember hó 20-án tartott közgylésén 178

Bi^ Országgylési beszédek __ ™ ,— — _ ... _ 187— 109

Beszéd a magyar nyelv ügyében a frendi tábla 1833.

évi február hó 20-án Pozsonyban tartott ülésén „.. „,, 187

Beszéd a városok rendezése ügyében a frendi tábla

1844. évi október hó 3-án Pozsonyban tartott ülésén— 193

Beszéd a közteherviselés ügyében a frendi tábla 1844

évi október hó 28-án Pozsonyban tartott ülésén .„. _ 199

Beszéd a magyar hadsereg ügyében elmondta Széchenyi

mint közlekedésügyi miniszter a képviselháznak 1848.

évi augusztus hó 21-cn Pesten tartott ülésében — — 203

^gy pillantáe a névtelen «vi882apillántá8»-ra 1859.

Fordította K. Papp Miklós. __ __ ... „.. 211—277

S^éclienyi-apliorisniák. Szemelvények Széchenyi mun-

káiból „_ — -..___.„„___ 279—330

]. Életbölcseleti és erkölcsi elvek és vallomások _. _ 281

II. A közállapotokat biráló mondások . _ —. — 298

III. Politikai axiómák ..__„_,___ 311

IV. Nemzeti politikánkra vonatkozó irányelvek „. ..~ .... 323

Spéciienjd-ifodalom ._ ._ ™ _ _ _ _ — 331—356

I. Széchenyi munkái ._,„.____„_,_-_— 333

II. Széchenyire vonatkozó munkák és folyóiratokban meg-

jelent czikkek „„„„__,_. — — _— 336

A II. kötet tartalma .... „„_„_„___ 357

%^

% PH

.,^SÚ 3132

-IlM^ M3

m

Magyar remekírók

PLEASE DO NOT REMOVE

CARDS OR SLIPS FROM THIS POCKET

UNIVERSITY OF TORONTO LIBRARY

Í^^^^k:-^

m

-m^m^^K

I

:Js^ 'i' \

-íö