Btk. Állatkínzás 266/B. § (1) Aki a) gerinces állatot indokolatlanul oly módon bántalmaz, vagy gerinces állattal szemben olyan bánásmódot alkalmaz, amely alkalmas arra, hogy annak maradandó egészségkárosodását vagy pusztulását okozza, b) állattartóként, háziasított emlısállatot... előzi, elhagyja vagy kiteszi, vétséget követ el, és 2 évig terjedı szabadságvesztéssel, közérdekő munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendı. A büntethetıséghez nem szükséges, hogy az elkövetı az állat életét ténylegesen kioltsa, vagy az állat valóban maradandó egészségkárosodást szenvedjen, elég csupán az, hogy az elkövetı cselekménye erre alkalmas legyen. Az Év kutyája számomra... - szubjektív megemlékezés 2008, Magyarország, Európa ... a kutya - (macska, ló, tehén, háziasított emlıs állat) aki a hatályos magyar Állatvédelmi Törvény ellenére naponta szenved el minden retorzió nélkül - holott, kevesen tudják, akár 2 év szabadságvesztéssel is büntethetı már az állat puszta elhagyása is! - élete ellen elkövetett sérelmeket - aki méteres láncon ırzi a semmit, a senkit a semmi közepén - tanyákon, kertek végén, udvarok mélyén, putrik szomszédságában, elegáns kertekbıl leválasztott betonplaccokon kikötve

- akire nevezett lánc végén, napokig senki nem is néz, a napok hónapokká, évekké állnak össze, ha épp rossz helyen van az a lánc és nem jár vele napi vacsora, akkor önmagáról eszi le a húst, az izmot a szervezete éhségében, kínjában. Ha embert lát, életéért küzdve, habzó szájjal üvölti: segíts! De nyelvét kevesen értik, félve elkerülik, tán még valami elégtételt is éreznek: lám, rossz kutya, hogy ırjöng, ugat, jobb is, hogy láncon van! - aki ketrecben, kennelben, láncon, elkerített tákolt ólakban éli egész, igen, egész életét kölyökkorától, nem csak az egyre leszakadó, vagy inkább soha fel sem zárkózott elvadult vidéken, az un. szegény megyékben, de pesti értelmiségi kertekben is. Jobb is így mindenkinek, hát lám, milyen hálátlan kutya, csak ugat, fegyelmezetlen, áá, nem tud ez semmit! - holott hozzáértı kézben kutyaiskolák példaképe lenne, genetikailag tökéletes adottságokkal, készségekkel, amelyek soha, de soha nem kerülhettek napvilágra. A kutya, akit soha senki nem tanít semmire, de elvárják tıle, hogy már kölyökként tökéletes legyen, önzésbıl, lustaságból elvárnak tıle azonnal mindent, amit egyébként hosszú hónapok, évek közös munkája csiszol tökéletesre egy harmonikus ember/ kutya kapcsolatban is, nemhogy napi 5 perc foglalkozás mellett a lánc végén... ösztönös intelligenciájával megpróbált ı mindent, de így hiába. İ a hibás, büntetést érdemel.

- aki sintértelepeken végzi egyedül vagy kölköstıl. "A pórázt nem ismeri, a felé hajoló embert látványától maga alá pisil, a simogató kéztıl remeg, a hirtelen mozdulatoktól pánikba esik." Szételli az életét, szolgál, ahogy tud, ösztönös intelligenciájától hajtva. Szerencsétlen nem tud igazán semmit, lévén soha nem foglalkoztak vele, csak hőségesen szeretni, ragaszkodni. Ellenben mindig kész új életet kezdeni, tanulni! Ha túléli, ha valaki kiszabadítja, ha jó

kezekbe kerül, ha gazdára lel, ha... túl sok a ha, a tényezı - több ezer kutyából minden erıfeszítés ellenére csupán pár száz éli túl. Tehát a sok ha ellenére, ha megfelelı helyre jut, a rettegı, loncsos, mocskos, autista, tudatlan jószág - és erre több visszajelzés van évek óta - falkában is jól mőködı, pórázon intelligensen sétáló, lakásban úriemberként viselkedı, külföldi utazásokat nagyszerően teljesítı kultúrlénnyé válik. Eredeti gazdája - akinél azóta már a sokadik kutya rohad (persze lehetıleg szuka, aki azóta már több generációt fialt, folyamatos utánpótlást adva a helyi sintértelepnek pöcegödröknek, tavaknak) - rá sem ismerne, el sem hinné, hogy ez ugyanaz a "szar kutya", akit ı sintérkézre adott. A kutya, a szerencsés kisebbség (aki hazánkban fehérje feldolgozóba kerülı, átlag 10 kg tömegő végtermék maradna csupán), a szar kutya, tılünk nyugatabbra fekvı európai országokba kikerülve hőséges társ, intelligens, figyelmes családtag, gyermekek féltı barátja képes lenni. Szégyen, közös mélységes magyar országos szégyenünk!

- a kutya, aki boldogan pattan gazdája autójába, hurrrá! utazunk!, vagy épp ellenkezıleg, úgy kell betuszkolni (hisz soha nem vitték sehová, a kert kapuját soha nem lépte át, soha nem sétált vele senki, soha nem találkozott más kutyával, a kinti világ számára egyszerre vonzó, de egyben ijesztı is), nos ebünk így vagy úgy autóba kerül, majd darabidı múlva a gazda maradék "embersége" szerint vagy már egy eléggé lelassult autóból, vagy még igazán jó svung mellett, valamint vagy elhagyott erdıben, vagy esetleg lakott település hajnali fıterén, avagy zsúfolt autópálya kellıs közepén - ez is szabadon választható és a lehetıségek tárházának gazdagsága túlfeszítené jelen írás kereteit, - tehát ebünk egyszer csak kisebb vagy inkább nagyobb sérülésekkel, halálra válva vagy holtan, sokkos állapotban, élve vagy halva, sajnos soha nem megjegyezhetı rendszámú autókból bucskázik a kedves gazditól a nagy büdös semmibe. - a kutya, a szabadon behelyettesíthetı, arctalan, zabáló, kakáló, ugató izé, ami mindenesetre KELL. Évszázadok óta genetikailag belénk van kódolva, hogy kutya KELL. Nincs rá idınk, nincs elég helye, a minimális fizikai, szellemi törıdést sem tudjuk megadni neki, a gyerek fél tıle, a szomszéd győlöli, fogalmunk sincs mi a fajta jellemzıje, milyenek az igényei, de KELL, és persze pont ez a fajta KELL, mert ez most divat. Ha eltőnik, jön a másik, ha éhen hal, szerzünk másikat, ha költözünk, ı csak a macera, ott marad szépen magára, majd az új helyen szerzünk másikat, ha válunk, "családi okok miatt" azonnal szerezzenek neki ezek a kutyavédık, vagy kik gazdát, azé' kapják a lóvét - Mit? Hetekbe kerül? Ma vigyék el, különben elaltatom (elkergetem, kútba dobom, stb). Tök mindegy, egyikre sem emlékszik igazán, a nevük szinte mindig ugyanaz, oltva se nagyon, féreghajtást hírbıl se, az ivartalanítás szót ki sem tudja ejteni, nemhogy felfogja az értelmét, hasznát, nevelés nulla, mindegy, ugasson, jelezzen, szolgáljon engem, de minden áron! Elköltözik az egyik család, a kutya eltőnik, jön a következı család, jön új kutya a régi láncára... "Jöttek újak, új kutyával, a kiskutya napokat vonyított végig egy disznó mellett kikötve. A disznót aztán leszúrták, a kutya maradt kikötve a "disznókarám" mellett." Hángérien realiti Ez egy 2008-ban született magyar mondat!

- a kutya, akinek az összes foglalkozást, kommunikációt az jelenti, ha megérkezvén este ráüvöltenek: Takarodj!, Helyedre!, majd persze jönnek a gondok, a kutya unalmában, kínjában máshol, utcán keres törıdést, láncra kerül, háza persze nincs, irtózatosan fázik, napról napra szomorúbb, apatikusabb, borzasztóan ki van éhezve emberi társaságra, szeretetre - a kutya, aki több éves szolgálat után feleslegessé válik, így nemes egyszerőséggel étlen-

szomjan, halálra ítélve, egymagára hagyják a bezárt telepen. A kutya, "akinek jártányi ereje sincs már, fülei széttépve, térdei eltörve, több komoly belsı sérüléssel, légpisztoly lövedékkel a testében kerül kórházba. " Iszonyú, a legnagyobb empátiával sem felfogható szenvedései ellenére még hisz, bízik az emberben, alázatos és reménykedik, a kutya, "akinek már a puszta lét is ünneplésre ad okot, aki mindenek ellenére az egyetlen emberre vár, aki végre hazaviszi és feledteti vele korábbi életét."

- a kutya, aki annyit nem érdemel, hogy egy chip-je vagy egy vacak párszáz forintos bilétája legyen, ha már a kaput persze soha nem zárja be senki így ı utcára tud menni, vagy ha már a kerítés már akkor rossz volt, amikor hazavitték felelıtlenül és soha nem szerelte meg senki azóta sem. A kutya, aki semmi azonosítót nem érdemel, senki nem vigyáz rá, senki nem viszi biztonságos helyre, senki nem segít kínján, holott tudják, hogy retteg a petárdázástól, így jelöletlen rohan sokkosan bele a nagy büdös szilveszter éjszakába. A kutya, aki annyit nem érdemel, ha már így utcára, sintértelepre vagy jó esetben menhelyre került (rengeteg ember áldozatos munkájának és adományának köszönhetıen), hogy keressék, plakátolják, hirdessék. Pár napig, hétig hazavárják, hisz nyitva a kapu, ha okos kutya, hazatalál, ha meg nem, ott egy meg a fene! - majd beszerzik a következıt.

- a kutya, akitıl eltépik kölykeit és a kutya, akitıl elveszik az anyját majd dobozban (ládában, jutazsákban, nájlon zacskóban) egyszerően kiteszik, mint én a kukát keddenként... a kutya, aki már halott, a kutya, aki már csak nyöszörögni tud, a kutya, akit még érdemes melengetni a kabát alatt, míg orvoshoz érünk vele, a kutya, aki miután evett, ivott, a csecsemık minden élni akarásával csak visít, mint a fába szorult féreg. Isten hozott kicsike, a teremtı lét, a születı új kis élet egyik legszebb példája, te rózsaszín nyelvecskéjő gombóc (férges, csont sovány, kiszáradt, kihőlt, puffadt) kutyakölyök, te, ez a való világ!

- a kutya, "a x kg testtömegő, x éves, x színő x fajtájú kutya, aki hullájának kórbonctani-diagnosztikai vizsgálatával a nyak jobb oldalán a középvonaltól a tarkóig terjedı, életben keletkezett, a bırre, a bır alatti kötıszövetre és az izmokra terjedı roncsolt és többszörösen vágott sebet, a jobb mellkas oldalán a 10. és 11. borda között 2 cm hosszúságú, átható szúrt sebet, továbbá a bal elülsı végtag alkarcsontjai felett két, éles szélő vágott sebet figyeltünk meg. A belsı szervek vizsgálata során multiplex sérülést (roncsolódást, rupturát) figyeltünk meg a májban. A 9. és 13. jobb oldali bordák törésének következtében a mellkas megfelelı oldalán a bır alatti kötıszövetben kiterjedt diffúz vérzéseket (vitalis reakció), valamint a mellkas falán és a hasfalon keletkezett penetráló seb következtében kialakult, traumás rekeszrepedést és következményes traumás mellkas- és hasfalsérvet figyeltünk meg."

- a kutya, aki árkokban (elhagyott házakban, sínek mentén, piacok közelében, bokrok alatt, utak mentén, utcákon, kis közértek mellett, kapualjakban) kucorog (koldul, retteg és ordít biztonság, szeretet után) "erısen, 1:99% arányban megosztva az otthonául választott utca (tér, település) lakóit: 1 eteti, a többi 99 európai meg rugdossa, a vizes tálját kidobja", a pokrócát (rongyát, szivacsát, stb.) elveszi, fenyegeti, pokolra kívánja a kutya, aki 2008. Magyarországán több tízezred! magával vegetál elképesztı állapotú telepek ketreceiben, jó esetben jó sokáig, míg belegebed, rossz esetben, vagy ez a jobb? idıben érkezik a megváltó, de lassúdad injekciós halál, hisz kell a hely a következı transzportnak, csak az a bökkenı, valahogy ócsóbb "higítva" a szer, így több kutyára elég, a különbözet sem jön rosszul, maj' csak kimúlnak valamikor, hagy hörögjenek, maj' holnap bedobom ıket a kútba. Vagy még most? Na, essünk túl rajta, ha még él is, na majd ott lent megdöglik. - a kutya, aki apróhirdetésben eladó, vagy elcserélhetı értelmes dologra

- a kutya, aki öregen (és/vagy betegen, kezeletlenül, holott több év alatt alakultak ki csúnya, akkut betegségei) egy leszolgált élet, teljes odaadás, szeretet után egyik pillanatról a másikra a biztonságos otthonból, a gazda mellıl egy ketrecbe kerül idegenek közé, az elıszobából csoportos üvöltı acsarkodásba, a fekhelyérıl egy ketrecbe, olyan érzelmi sokkot átélve, amirıl sokaknak még csak halvány elképzelésük sincs. Megtörtek, végtelenül szomorúak, semmi esély, hogy egy ilyen traumát a menhelyen, telepen túléljenek... és ugyan ki fogadna be egy öreg és/vagy beteg kutyát? Lelkileg összeomolva felemészti ıket szép csendben a bánat. "Normális országban nem telepeken, menhelyeken lenne a helyük, hanem szeretı otthonban, megbecsülésben. Fekszenek egész nap, nem mozognak, nem ugatnak, vagy épp egész nap sírdogálnak, néznek bánatosan és azt várják, hogy mehessenek végre vissza az otthonukba. Oda, ahová már nem mehetnek, meg megöregedtek és "társ"-ból nem kívánt "teher" lettek."

- a kutya, akit a senkiföldjén találtak "csontsoványan, kiéheztetve, betegen, kihőlve, bálamadzagból tekert hurokkal a nyakában, amit nyilván utolsó életerejével eltépve kiszédelgett a menhely közelébe az útra. Jártányi ereje nem volt, akár átmehetett volna rajta az autó. A menhely dolgozója volt, ı talált rá." A kutya, aki egy másik Senki Földje szélén imbolyogva is még csóvál, ha emberek közelítenek felé, pedig nem ismeri ıket, de csalhatatlan ösztöne jelzi, ezeket jó szándék vezérli és elpusztíthatatlan szeretete újra bizalomra buzdítja. "A kutya, akirıl már lesorvadtak az izmok, a homlokán, a halántékán, a lábain, mindenütt, aki tizenhét kiló az ötven helyett. Szervezete felemészti már önmagát." "Délelıtt ittál és a víz fellazította a gyomortartalmadat. Hihetetlen mennyiségő fő, kavics, mőanyag virslibır került elı Belıled. Valahol megpróbáltál túlélni. Talán kikötöttek és otthagytak. Hogy miért? Öreg voltál. Fellökted a gyereket. Ráugrottál a dédire. Letapostad a virágokat. Hajtottad a macskát. Megfojtottad a csirkét. Ugattál. Nem ugattál. Aztán hogy mégse ott pusztulj el (na nehogymár, még meglátja a gyerek, a dédi, a csirke, a macska, meg a szomszédok), kivontattak a mezıre és sorsodra hagytak. Pontosabban a mi sorsunkra." "Csendben mentél el, ahogy jöttél. Egy szusszanás, egy nyikkanás, egy mordulás nélkül. Az ölembe vettem a fejedet, simogattalak és úgy hagytál itt bennünket."

- a kutya, aki kölökként kap egy nyakörvet, majd rajta felejtik úgy ahogy van, évekig... A kutya, akinek a nyakából 1,5 órás mőtéttel kell kioperálni a láncot, amit benıtt a húsa, ráadásul a karabínert az állat nyakbırén át kapcsolták a lánchoz. - a kutya, aki a kóborsággal, kóborlással járó életesélyt sem kapja meg: "sérüléseibıl ítélve hosszú idın keresztül, különösen kegyetlen módon van kikötve - míg végül talán sikerül elszabadulnia és elmenekülnie." A kutya, akin megtalálásakor még rajta van az a madzag (drót, gumi, kötél, szögesdrót, spárga, drótköteg, szigetelıszalag), ami életveszélyes sérüléseket okozott rajta. A madzag (drót, gumi, kötél, szögesdrót, spárga, drótköteg, szigetelıszalag ) "több centiméter mélyen az állat húsába vágódott, mély, gennyes, vérzı, nyílt, rothadó, bőzös sebet hagyva maga után, melyet a legyek is beköptek, nyüvektıl hemzsegı sebet, borzasztó kínokat okozva az állatnak." A kutya, akit zárt telepeken, szigeten hagynak magára, nulla esélyt hagyva neki a menekülésre, a túlélésre. A kutya, akit padhoz kötnek, sínhez kötnek, híd alá szájkosárban, oszlophoz, fához, kerítéshez, lakott, lakatlan településen. Akit szorosan bekötött szájú zacskóba kötnek, leragasztott dobozba. A kutya, akit élve dögkútba dobnak, pöcegödörbe, kútba, meszesgödörbe. "Szombat délután érkezett egy teljesen átfagyott kis család. A 2-3 év körüli tacskó keverék kutyust pár napos kölykeivel együtt egy zsákba kötötték és kirakták az erdıbe, halálra ítélve ıket. Hihetetlen szerencséjük volt, hogy rájuk találtak; szegény mamakutyus még mindig sokkos állapotban van. Reméljük, hamar felenged majd; most jó ideig kórházunk lakója lesz apróságaival együtt, akik kb. 5-6 naposak lehetnek."

- a kutyakölykök, akik láttán a szívedhez kapsz, de hisz ık már gazdisok! Ugyanaz a szín,

fazon, a település is stimmel. Majd rájössz, "ez egy körforgás, újra, és újra nekiindulunk, kezdıdik minden elölrıl. Csak itt látod, egy doboz van, míg az elızı kidobott alomnál kosár volt. Csupán ennyi a változás..." - a kutya, akin megtalálásakor még ott a vérvétel helye... És kiderül, hogy több éve teljesen elhanyagolt daganatok, áttétek, és /vagy cukorbetegség, pajzsmirigy probléma, szívférgesség, autoimmun betegség, allergia, rüh, atka, egyéb bırbetegség, vagy "csak" a kor kínozza... A diagnózis után kidobták. A kutya, akit bőzös, rohadó sebekkel, áttétekkel találunk meg, holott gazdás, aki állítja, a kutya jól van. "Nem csak úgy lehet egy kutyát kínozni, hogy fizikailag bántalmazzák, hanem úgy is, hogy nem adják meg neki betegségéhez az alapvetı orvosi segítséget, végeérhetetlen kínokat okozva ezzel." A kutya, aki kínjában, fájdalmában, kezeletlen betegségében a saját lábát rágta le.

- a kutya, akit elmebeteg "emberek" csonkolnak, kínoznak meg. Sajnos ma már tudományos tény: aki állattal megteszi, képes megtenni emberrel is... Társadalmunk mégis süket ezekre a tényekre. A kutya, aki például az otthoni bántalmazás után a közeli benzinkútra megy, hogy pár óráig bent a melegben, nyugalomban összeszedhesse magát, pihenhessen, majd újra és újra hazamegy "gazdájához". A kutya, akit vernek, rúgnak, kikötve bántalmaznak, bekötve rugdosnak, dobozba ragasztanak, autóhoz kötnek, fára akasztanak, baltával megcsonkolnak, nyíllal átlınek, átszúrnak, felvágnak, levágnak... Nem sorolom. "Az orvos megítélése szerint gyakorlatilag szétverték a kutyát: olyan ütés érhette a fejét, hogy a szemei kidülledtek és bevéreztek." "Hangos szóváltást követıen, majd a rendırségi feljelentés emlegetésének hatására végül megkaptuk a valóban haldokló, hatalmas fájdalmaktól szenvedı kutyát"

- a kutya, aki a szépség- és kozmetikai ipar szolgálatában ketrecekben várja a megváltó halált. Ma már abszolút megfizethetı, természetes alapanyagokból készülı, állatokon nem tesztelt, kitőnı minıségő termékeket lehet vásárolni! Válassz olyat, amihez nem tapad vér! Lépj ki a megszokott, kényelmes komfortzónádból! A kutya, a tudományos-kutatási laboratóriumok

ketreceibe vizsgálati céllal bezárt kutya. - a kutya, aki gazdája mellett! alig 1 évesen effektív éhenhalt... "Fent nevezett eb súlyosan lesoványodott, alultáplált, fejlıdésben visszamaradott általános állapotú. Bıre test szerte sebes, parazitákkal fertızött. Szırhiányos területek a lábvégeken, alkaron, hason, orron, pofáján. Mind a négy mancsa duzzadt, rajta a bır szétrepedezett. Az eb nagy mértékben elhanyagolt, rossz általános állapotban került kórházunkba, ahol elaltatását javasoltam." Élt 1 év, 2 hónap, 9 napot. "Engem annak a kutyusnak a képe nem hagy nyugodni, aki szomjan halt, de annyira kiszáradt, hogy még a szeme is kifolyt. Nem tudom megemészteni."

- a kutya, akinek élete a szolgálat, aki szemünk világa, ha örök sötétségben élünk, végtagunk, ha korlátozottak vagyunk, orrunk, ha az emberi érzékelés már nem elég, segítınk, terepautánk, ha mi már feladtuk az emberi létben való küzdést és már semmi nem érdekel, ha magányunk, öregségünk, mentális betegségünk már humán erıkkel áthatolhatatlan. Egy szimatoló, örökké jókedvő, izgı-mozgó jószágért még talán hajlandóak vagyunk az otthonban felkelni az ágyból, enni, mert ı is kér. Motiválhatatlan, halmozottan sérült gyerekek hajlandóak megtenni még egy lépést, még egy mozdulatot egy kutyáért, még ha pokoli fájdalommal jár is, hajlandóak kimondani szavakat, pedig már évek óta színes, néma magányukon át tapogatják belülrıl a lét határait - a kutya, aki a minimális ápolást sem kapja meg, nem csak keverék putrilakó! Városi fajtatiszta sem! Ezer bejegyzés szól gennyes, véres, páncéllá összeállt, nyüves, férges, büdös, filces, rühes, bolhás, véresre vakart, talpába benıtt, karmaitól nem tud járni, nem lát a gennytıl, szétrohadt az allergiától, a bezártság, kikötés miatt elsorvadt izomzat esetekrıl. Kicsi, nagy, öreg, babakutya, egykutya. A kutya, akit nem hogy nem simogatnak, de legalább egy évben egyszer meg sem érintenek, hogy kitapogassák, nıtt-e valahol rajta valami, fáj-e valamije, mi lehet a szıre alatt. - a kutya, akit butaságból, tudatlanságból, pénzéhségbıl "kisüzemileg", vagy nagytételben szaporítanak, akit senki nem regisztrál, akirıl senki nem tudja kihez került gazdához, a bárkinek jó pénzért eladott, genetikailag ellenırizetlen elıélető kutya. A kutya, akit magát tenyésztınek mondott pénzsóvár kupec sokasít, majd más pénzéhes kupecek, mint valami árut, selejt veszteség elıfordul, nem baj, van elég, pakolnak, visznek, szállítanak.

- a kutya, akit sintérteleprıl, menhelybıl fogadnak örökbe, megalázták, tönkretették, kidobták, elkergették, éheztették, bántalmazták, de aki újra és újra hisz, megtanulja az új gazda szagát, szokásait, életét, hangját, testbeszédét. A kutya, aki - és engem talán mindig ez hat meg legjobban - minden iszonyat ellenére hisz, szeret, ragaszkodik, remél, bízik bennem, az Emberben! "Aztán én bemehettem hozzá. Mikor mentem a kennele felé, nagyon enyhe reménykedéssel a szemében állt fel. A többi kutya produkálta magát, ı nem. Csak nézett rám. Mondtam neki, hogy "Érted jöttünk, elviszünk." Úgy nézett rám, mintha nem hinné el, amit hall! Mint aki álomból ébred és még kicsit kába. Leguggoltam hozzá, simogattam a kennel rácsain keresztül, akkor kezdett el egy kicsit reménykedni. Elkezdett reszketni az izgalomtól. Pár perc után fel kellett álljak, mert nem bírok sokáig guggolni. Azonnal sírni kezdett, nyomta a kis pofáját a rácshoz, jajongott. Mondtam, hogy nyugi, nem azért jöttem oda hozzá, hogy nélküle menjek el! Kaptam tıle nagy farokcsóvikat is, meg 2-3 apró puszit a kezemre. Srácaimat is rögtön barátságosan üdvözölte, pórázan gyönyörően közlekedett. A metróig elsétáltunk vele, büszkén bezsebeltünk egy csomó dicséretet, hogy milyen szép. Itthon áttörölgettem egy nedves és egy száraz ruhával, aztán irány az állatorvos. Szerintem jó barátok leszünk."

Az esetek sora végeérhetetlen. Az írás alapjául szolgáló életek nem kirívó, egyedi példák. Kívülálló civil úgy érezheti, ez egy alkalmi győjtés, ez valami hétköznapi valóságon túli alkalmi valóság. Sajnos ezzel szemben az igazság az, hogy EZ Magyarország 2008-as hétköznapi valósága. Erısen megnyirbált, de a mennyiségi korlátokat így is szétfeszítı, elnézést érte, a valóságot ugyanakkor így is csak morzsáiban megmutató írás ez, amelynek forrása egy internetes kutyamentı fórum 2008-ban született segítségkérı hozzászólásainak győjteménye. Ezeknek az embereknek naponta több, a fentiekhez hasonló ügyben kell eljárnia és akkor még nem beszéltünk azokról az ezrekrıl, tízezrekrıl! évente, azokról a kutyákról, macskákról akikért soha senki nem ragad billentyőzetet, akikrıl nem is tudunk, akiknek még a nevét sem tudjuk, nemhogy a történetüket, kis nyomorult életük állomásait, akikért senki nem ejt egy könnycseppet sem. Emlékezzünk rájuk és tegyünk róla, hogy végre változzon valami ebben az országban! Vidd hírüket, tárd a világ elé, mi folyik itt, tanítsd az embereket, törvény adta joguk és kötelességük nem némán eltőrni, elfordulni, de tenni ellene!!! Szabó Csilla, Solymár, 2008. dec. 12.