HELDERS ŐRNAGY

LÉGIHÁBORÚ1938-BAN

PARIS SZÉTROMBOLÁSA

FORDÍTOTTA:

VITÉZ SZENTNÉMEDY FERENC

MÁSODIK KIADÁS

1934MADÁCH KÖNYVKIADÓVÁLLALAT

BUDAPEST, VII. KÁROLY KÖRÚT 19

Nyomatott; Ladányi Jánosné könyvnyomdájában

Budapest, VII,. Károly-körút 19.

Felelős vezető: Tobik I.

A FORDÍTÓ ELŐSZAVA

Korunk nemzedéke évszázados álmot való-sított meg: meghódította a levegőt és az 1914-/18.évi világháborúban mérhetetlen emberi ésanyagi áldozatok árán, szinte hihetetlen módonés iramban fejlesztette ki a repülést. A fejlő-dés azonban a habom befejezésével nem álltmeg, hanem a bizonytalan bel- és külpolitikaiviszonyok közölt a lázas fegyverkezés éppen eztaz új fegyvert szemelte ki a jövő háborút el-döntő vagy legalább is lényegesen befolyásolófegyverként. Ezt mutatja a külföldi katonaiszakirodalom is, mely újabban mindig nagyobbés nagyobb figyelmet szentel a levegőben és le-vegőből való hadviselésnek és minden továbbinélkül felismerhetővé teszi azt, hogy a katonaihatalmak mekkora jelentőséget tulajdonítanaka hadviselés emez új területének. E tekintetbenkülönben beszédesen bizonyítanak a folytonosanemelkedő horribilis légügyi költségvetések isegyes hatalmaknál.

Kétségtelen, hogy 20 évvel a világháborúkezdete után távolabb vagyunk a világbékétől,mint valaha. A több éven át ülésezett genfi le-szerelési konferencia eddig éppen a nehéz fegy-verek és légibombázás tilalma miatt mondottcsődöt, az állig felfegyverzett győző hatalmak

4

nem akarnak leszerelni és biztonságot követel-nek. De hol van a kis lefegyverzett Magyar-ország biztonsága? Nyílt határaink megvédésé-hez még a 35.000 főnyi honvédségünk sem ele-gendő. De az igazi félelmetes veszély a levegőbőlfenyeget, mert Magyarország letiprására legfon-tosabb harceszközként szinte iskolapélda gya-nánt — a légierők ígérkeznek. Magyarországellen ugyanis laksűrűsége folytán, közlekedésihálózatának, iparának Budapesten való tömörü-lése és általában a főváros kedvezőtlen katona-földrajzi fekvése (határközelsége) miatt a légi-támadások leghatásosabbnak látszanak. Védelemellenük pedig alig van, mert a katonai repülés-től Csonkamagyarország meg van fosztva. Mind-ezekért érthető, ha a genfi leszerelési delegá-ciónk békevágyúnkat hangoztatva, ismételten kö-vetelte a katonai repülés teljes kiküszöbölését,mert ez a legveszedelmesebb támadóeszköz avédtelen Magyarország számára, országvédelmé-nek megbénítására és védtelen lakosságának biz-los megsemmisítésére.

Mindenki — tehát nemcsak a katona, ha-nem minden katonailag gondolkozó férfi szá-mára,— akinek a »haza« és a »nép« nem üresfrázis, a német szerző képet akar adni mind-arról, amit a jövő háború elkerülhetetlenül ma-gával hoz főleg azok számára, akik védtelenülés jogfosztva élnek Európa közepén állig fel-fegyverzett népektől körülvéve.

A könyv úgy a német belföldön, mint fő-ként a külföldön nagy feltűnést keltett. Szer-zője, »Helders őrnagy« álnév alatt megkísérelteebben a korszerű jövő légiháborút leírni és pe-

5

dig oly szaktudással, mein arról tanúskodik,hogy világos hadászati és harcászati elveket al-kotott magának és tisztában van a korszerűrepülőgépek teljesítményeivel.

Sok olvasó talán érdekes fantáziaszüle-ményként fogja ezt a könyvet olvasni. Mindazokazonban — sajnos nálunk még nagyon kevesen— akik ismerik a repülés minden részletkérdé-sét és problémáit és közelről látták a rohamosfejlődést 1910 óta, tisztában vannak azzal,hogy a repülésnél úgyszólván nincsen fantasz-tikum, a technika idővel minden követelménytteljesít, de a repülés fejlődésénél a pilóták szel-leme mindig megelőzte a tárgyilagos okosságotés tudományos következtetéseket.

Német megállapítás szerint ezidőszerint alegnagyobb feladatok egyike, a korszerű légierőkteljesítményhatárát lehetőleg világosan felis-merni, mert a légvédelem célszerűen csak ígyszervezhető meg. Ehhez idő és anyag kell.Mindkettő azonban pénzt jelent, melyet azállamhatalom és a hadsereg sok feladata mel-lett elegendő mérvben nem tud biztosítani ésmegvalósítani, mert ebbe a nép egész összességétkellene bevonni. Az eredményes védelem elő-feltétele tehát, hogy az egész nemzet ismerjemeg a légi háború veszélyeit, az aktív és fő-ként a passzív elleneszközök jelentőségét éshatását, hogy adott esetben páni félelem éslelki összeomlás ne fenyegesse.

A haditudomány egyik legrégibb sza-bályai az, hogy az ellenséggel való harcraakként kell előkészülni, hogy már békébenminden eszközzel teljesítményhatárairól tá-

6

jékozódunk. Ehhez nemcsak az kell, hogyműszaki adatokat gyűjtsünk és azokat tanul-mányozzuk. Ez hadimesterség! A hadvezérazonban ne csak hadmester, hanem hadművészlegyen, aki — ahogyan Moltke egyik írásábanmegállapítja — nem elégszik meg rideg szá-mokkal és adatokkal, hanem azt a tehetségetis megszerzi, hogy a jövő csatateret lelki sze-meivel élve lássa. Éppen a mai műszaki kor-ban, melyben a hadviselés elvont alapelvei anépben lassan elvesznek, nem lehet eléggé han-goztatni, hogy a műszaki elemek uralása mel-lett, a hadtudományi és hadtörténelmi szellemápolása mennyire fontos a honvédelem szem-pontjából. Nem egyedül a repülőgépek — le-gyenek azok bármennyire tökéletesek — idézikelő a döntést; csak erős akaratú, élénk képzelő-tehetséggel megáldott vezér kezében biztos agyőzelem. Ez vonatkozik nemcsak a támadásra,hanem az elhárításra; vonatkozik nemcsak alégierőkre, hanem a légvédelemre is. Ha ígyértelmezzük a. könyvet, akkor az nem csapongófantázia, hanem hozzájárul ahhoz, hogy ben-nünk a nélkülözhetetlen képzelőtehetséget alégiháború megértéséhez előidézze.

Akinek tehát a haza, melyet ezer esztendejeMagyarországnak hívnak, a legmagasztosabbatjelenti, aki nemzetét félti, oly megértéssel ol-vassa el ezt a könyvet, mint amelyet a hadvise-lés eme új formája a ködös, erjedő elméletekés szenvedélyes polémiák között, valóban meg-érdemel. Végeredményben pedig arra, hogy azolvasó józan ítélőképességgel saját véleményt isalkothasson magának a légiháború fontosabbkérdéseiben.

7

Mint volt háborús repülő feljogosítva ér-zem magam, hogy a magyar olvasóközönségérdeklődő köreinek mindezeket előrebocsátva,ajánljam a könyvet olvasásra.

Budapest, 1934. szeptember 1.

vitéz Szentnémedy Ferenc.

ELŐSZÓ A II. KIADÁSHOZ.

A könyv első kiadásának aránylag gyorselfogyása mutatja a magyar olvasóközönségélénk érdeklődését a. jövő háború lényegeskérdései iránt olyan irányban, ahogyan az!a külföldi szakvilág látja.

Az az érzésem, hogy ezeknek, a repüléslendületes fejlődésével kapcsolatos újszerű gon-dolatoknak a bemutatása hasznos munka volt,mert talán olyirányú ösztönzéseket és gondo-latokat eredményez, amelyek hasznosak lehet-nek a magyar nép egyetemes honvédelme szá-mára.

A »békefenntartása vagy »örökbéke« szap-panbuboréka — a valódi háborús veszély zordszelénél menten szétoszlik. A népek életkérdéseipedig sokkal komolyabbak, semhogy adott eset-ben egy harmadik fél ítélete minden akarat el-lenére elfogadtatnék. Ezzel számolni kell ésezért kell felkészülni a védelemre.

Budapest, 1935 január 1.

vitéz Szentnémedy Ferenc.

9

A gyep fölött rezgő forró levegő csillámlik.A fű már sárga. Julius van. A gyepszőnyeg sűrűés erős, mint az áldott angliai pázsitklíma va-lamely tennisz- vagy golfpályája. A nagyszerűangol pázsit ez, az angol királyság oly utánoz-hatatlan valamije, ami tradíción és éghajlatonnyugszik, miként Eton és Harrow. Messze azegyik sarokban a piros zászlócskák között egybirkanyáj semmilyen kaszálógép által sem he-lyettesíthető szolgálatát végzi.

Winton György, a királyi légiflotta 3. re-pülőhadának hadnagya, 22 évének elevenségé-vel megy át a széles repülőtéren a hangárok-hoz. Az 1937/38-as tél legújabb táncslágerét fü-tyürészi és pálcájával magasra fűzött barnacsizmájára csapkodja hozzá a taktust. Valahola széles égen néhány repülőgép berreg, de amotorzugás már olyan megszokott muzsika szá-mára, hogy fel sem emeli fejét.

A repülőgéphangárok közeinek látszanak,de a távolság becslése könnyen megtéveszt,minthogy szemünk semmilyen támpontot semtalál a széles pázsiton és a 20 méter magashangárok egész nagyságukban csak akkor nő-nek ki a földből, ha 100 méterre megközelítet-tük őket. A repülőtéren át vezető forró átlós utsem ronthatta el Winton jókedvét. Mert ma estemegkezdődik a szabadsága! Bármennyire szi-vén feküdt Wintonnak a repülés, a szabadság

10

mégis csak szebb valami. Apja, a parlamenttagja, fent a skót hegyek között gyönyörű öregvidéki kastéllyal bír és hozzá mindennel, amitszíve kíván: vadászat, lovak, golfpálya hullámoscserjés fennsíkon... Winton becsukta szemeita vakító napfény miatt, egy fiatal, karcsú alakjelenik meg előtte, ahogyan félreveti fejét, hogyszőke haja lobogva hátrarepül. Ez a friss moz-gás az, amit annyira szeret benne. Holnap, igen,holnap a teaóra körül érte fog menni, szülei-hez a szomszéd Dunnock Hillbe. Versenyt fog-nak lovagolni árkon-bokron át a pompás lovak-kal. Ann jól lovagol és nagy passzióval és azőrült vágta közben Ann majd ismét átveti fejétfeléje pajkos nevetéssel. A fű szaga, a lovaké ésaz ő parfőmje érzékrablóan keverednek. Így volthúsvétkor is, amikor öt napig fent volt Skóciá-ban, így lesz most is ... talán több?... forrónyári megvalósulás? Nem mer tovább álmo-dozni.

A hangárok előtte állanak. Vas szolgálatinémaságukban. Az összetolható kapuk zárvavannak. Egy őr fel-alá mozog előttük. A kisajtón tábla: »A belépés tilos!« Semmilyen egyen-ruha, más fegyvernem tisztjei, még a királyilégiflotta többi hadainak tisztjei sem nyernekbebocsátást. Csak a hadparancsnok által sze-mélyesen aláírt és fényképpel ellátott igazolványjogosít belépésre. Az őrszem jól ismeri Wintonhadnagyot, mégis aprólékosan vizsgálja az iga-zolványt. Mert ami itt benn a hangárokban van,képezi az angol légierők legutóbbi, gondosanmegőrzött titkát. Jól tudja mindenki, hogy ezeka nagy bombázórepülőgépek, messziről láthattákis repülés közben, ha ritkábban is, mint a többiismert típusokat. A minden évi hendoni légi-

11

parádénál természetesen nem vezették elő őket.A londoni francia követség légiattaséja már je-lentette ugyan Parisnak kiterjedésüket és motor-számukat, de e meseszerű hadigépek legbelsőbbmivoltát még az ő hírszerző szolgálata semtudta felderíteni: fegyverzet, maximális repülő-sebesség, leszállósebesség, emelkedőképesség,hatástáv, lóerőteljesítmény. Ezek a sphinxekmég sok rejtvényt adnak fel!

Winton belép az összetolható kapu keskenybevágott kis ajtaján. A külső napfény által el-vakított tekintete végigfut az alvó csodaször-nyek sötét árnyain. Az »ő« repülőgépe, amelyenelső pilóta, — a G-46. — legmesszebbre álljobbról. Ha mindannyian egyenlőek is, elsőpillantásra megismeri. Maga sem tudja miért.Talán a bal felület sötétebb színe miatt, ami azidőjárástól van, vagy a második bal motor mel-letti nagy olajfoltról. Ideje, hogy a festést meg-újítsák; egyszer már kifogásolta a műmesternél,ha csupán a szép külső miatt is történik. El-menőben mellette, keze megcirógatja a szárny-végek hűvös fémét, miként holnap Allan lovátfogja megcirógatni. úgy szereti gépét, mint egyélőlényt. Mi is a különbség? Motorjainak zúgásafülében fekszik. Hányszor hallgatott fenn a ma-gasban szívverésükre? Minden kis zavarnálvisszatartotta lélegzetét. És ismeri gépénekminden kis szeszélyes tulajdonságát. Így pl.szívesen megcsinálja azt a mókát, hogy a ki-gurulásnál jobbra kitör éppen akkor, amikormár nincsen nyomás az oldalkormányon.

»Halló, hogy vagy öreg?! Néhány hétig nemlátjuk majd egymást. Maradj jó és egészségesés nehogy másvalaki odavágjon.« Könnyen ko-pog botjával a fémborításra és mintegy válasz-

12

ként, reszkető csengés szalad át a gép egészpestén.

A repülőhad és századok szolgálati helyi-ségei a toldalékbarakkok első emeletén feksze-nek, melyek oldalban zárkóznak a hangárok-hoz. A földszinten vannak a műhelyek és rak-tárhelyiségek. Winton futólagos üdvözléssel ha-lad át az irodán, melyben két Írógép zakatol.»Ellenszenves papírtömeg — rossz levegő« —gondolja magában és gyorsan rövid kopogássalés a »szabad« bevárása nélkül belép a hadsegéd-tiszt, Hitkins kapitány szobájába. A szoba üres,de az íróasztalon felhalmozott befutó- és alá-írási mappák, a fogason lógó sapka és nem ke-vésbbé a Graven-pipa erős illata jelzik, hogyHitkins még rövid idő előtt itt volt.

Winton leül az egyik nádszékbe és ciga-rettára gyújt. Két perc múlva jön Sharp őr-mester, hóna alatt egy aláírási mappával. Ő ahad első írnoka, a nélkülözhetetlen, akinekminden a fejében van. A századőrmesterekréme és néha a századparancsnok uraké is.Tiszteleg Winton hadnagynak az öreg altisztekfiatal elöljárókkal szemben gyakorolt jóakaratú— kissé hanyag korrektségével. — »Jó reggeltSharp. Hol van Hitkins kapitány?« — »A pa-rancsnoknál, Sir.« — »Mondja meg neki, hogyjelentsen be a parancsnoknál.« — »Parancsára.«Sharp a fekete mappával eltűnik a szembenlévőajtó mögött.

Fél perc múlva visszatér: »Hitkins kapi-tány türelmet kér. Fontos megbeszélés a pa-rancsnoknál. Még hosszabb ideig eltarthat.«

Winton megint egyedül van. A katona meg-tanul várni. Második cigaretta. Utánanéz a kükfüstnek, ahogyan az a nyitott ablakon át vé-

13

kony fonalakban kihúzódik. Az izzó napfénya facsoportok fölött csillámlik, melyek a han-gárok mögött következnek. Nagy csend van, anyári dél forró békéje. Csak időről-időre hal-latszik az alsó műhelyekből tompa kalapácso-lás. Azután ismét csend.

Ma este 20 óra 10 perckor indul Kings'Cross állomásról az éjjeli vonat. Holnap Skó-ciában. Távol a szolgálattól. Három évvel ez-előtt kedvtelésből lépett be a légierőkhöz, mi-után már 17 éves korában az oxfordi aero-klubban Moth-sportgépén első repülését végezte.De ha pontosan utánagondol: a friss, vidám re-pülés, ahogyan elképzelte, a mostani szolgálatlegkevesebb idejét tette ki. Csak időről-időre— nehogy kijöjjön a gyakorlatból — voltszabad a hadhoz beosztott vadászgépeken re-pülnie. Akkor érezte magát igazán jól: meg-szabadulva a poros földtől, az emberkék raga-dós mindennapi ténykedésétől, gépével a kéklevegőben száguldani — egyedül, egyedül! Zu-hanórepülés teljes gázzal, hogy a feszítőhuzalok,mint a vadállatok bőgjenek — a légnyomástóla feje fáj az embernek — most a magasba rán-tani — mint egy vadállal, szökik fel a gép —levegő után kapkod. A levegő magas iskolája:looping, rolling, dugóhúzó, melyben a gép mintegy papírlap lepereg — fütyülő slipben lecsú-szás a szárnyon. Erősen és mégis könnyen ve-zeti keze a kormányt, ha a gép reszket és dobogis, mint egy telivér, rákényszeríti akaratát. Hanyögve engedelmeskedik öklének, ha az utolsótkivette belőle, akkor oly hatalmi mámor fogjael, mintha egyedüli úr volna a világ fölött.Egyedül határtalan messzeségben. De lent pá-rás mélységben töprengve ül az ősóriás, a ne-

14

hézség szelleme, a legyőzött és mégsem egészenleigázott örök ellensége a szabad kedvnek. Amoloch, aki mohón utánakap otromba man-csokkal és arra igyekszik, hogy lerántsa s ör-dögi romboló ösztönnel szétroncsolhassa. Efö-lött az ellenfél fölött győzedelmeskedni, őt esz-telen cselekedetekkel a végtelenségig ingerelni,ez a legnagyobb élvezet, a legerősebb élet. Sok-szor kiabált, fütyült, énekelt vadul a motor dü-börgő lármájába, a süvítő szélrohamba, csak-hogy szívének levegőt csináljon...

De milyen ritkák lettek ezek a szerencsésórák. Az óriásgép kormánykereke is a kezei kö-zött fekszik, de ez már nem madárszerű repü-lés, ez már a levegőn át való soffirozás egyomnibusszal. Már nem volt egyedül, hanem a9 főnyi személyzet egyik tagja, mint. elsőpilóta.Az egész egy része, egy emeltyű a mechaniz-musban. És az utolsó két évben mindig komi-szabb lett minden: navigációs kiképző tanfo-lyamok, rádiószolgálat, időjárástan, géppuska-lövészet. Azután megint kötelékgyakorlás, éjjelirepülések, bombacélzó gyakorlatok. Az új légi-flottaparancsnok pokolian pontos, a repülőhada-kat néha felriasztotta minden nappali és éjjeliidőszak mellett, tekintet nélkül az éjjeli pihe-nésre és az áttáncolt bálokra. És jaj, ha nemvágott minden. Éppen májusban helyeztek átegy hadparancsnokot a légiflottától a csapat-repülőkhöz, mert hada egy kanyarodásnálösszezavarodott.

Két és fél év előtt az eddigi légiflottapa-rancsnok, Sir S. Douglas távozott. Az 1914/18-asháborús évek ősz ágyúja, akkor repülőezred-parancsnok Ypernnél, mellén három sorban avilágháború összes szövetségeseinek színes rend-

15

szállásaival. A légimarsall marciális alakja, amerész sasorr és az a la Foch bajusz, jól ismertvolt a közönség részéről az irodalomból és amoziból és szent leltárdarabját képezte az an-gol repülésnek. Élő emlékszobor nagy időkből.De végeredményben az idők túlságosan komo-lyak lettek ahhoz, semhogy jó reprezentáláselegendő lett volna a légierők élén. Csodálatos,amióta az öreg elment, a két rövid év alatt másszellem vonult be a légiflottához.

Hűvös árnyék vonult át a szobán; felhőtolakodott a nap elé. Ebben a pillanatban egygondolat futott át Wintonon: Hátha nem kapjameg szabadságát, ha a magas politika felhőiismét egyszer összesűrűsödnek. Az utolsó hetek-ben sok minden történt. Most az egyszer Egyip-tomban. Nem követte a dolgokat összefüggően,de annyit tudott, hogy megint egy antibrit hul-lám száguldott végig a Nílusföld fölött. Olvasottvalamit angol katonák megrohanásáról, vizve-zető csatornák elrombolásáról fanatikus nacio-nalisták által, felszakított vasúti sínekről.Ilyesmi minden pár évben periodikusan ismét-lődött, mint valami természeti jelenség. új ve-zetők, vadabbak, mint az egykori öreg Zaghlul,kerítették hatalmukba a nacionalista Wafd-pártgyeplőit. Mindig élesebben követelték Egyiptomönállóságát, Sudan egyesítését Egyiptommal ésaz angol helyőrségek eltávolítását Egyiptomföldjéről. Ebben a pontban az angol kormánymár néhány év előtt tényleg engedett annyi-ban, hogy az angol csapatokat Egyiptom belse-jéből kivonták és áttették őket a Suez-csatornazónájába. De ezt az engedményt az egyik ol-dalon, a nacionalisták részéről, gyengeségkénttekintették és további követelményekre izgatott.

16

Az egyiptomi parlamentet, melyben a naciona-listák 85%-kal voltak képviselve, újra fel kellettoszlatni és bizonytalan időre elnapolni. A mér-sékelt és Anglia által fenntartott kormány ár-nyékéletet élt.

Egyiptom teljes függetlenségét természete-sen nem engedélyezhette Anglia, mely az an-gol világbirodalom kulcspontja volt úgy az in-diai és ausztráliai, mint az afrikai és délafri-kai gyarmatok felé vezető összeköttetésnek.Anglia úrrá lesz most is ezeken a nehézsége-ken, ha e g y e d ü l Egyptommal lesz dolga. Deéppen ez a »ha« lett azóta nehéz kérdés. Azegyiptomi nacionalisták régebben Olaszországgalszimpatizáltak, most azonban az utóbbi időbenFranciaországhoz kanyarodtak át. Ezáltal ve-szélyes komolyság vonult az egyiptomi prob-lémába. Az 1922-iki angol jegyzék Egyiptomönállóságának elismeréséről világosan és ért-hetően megmondta, hogy Anglia »Egyiptom ön-állóságának kérdésessé tételét bármely más ha-talom által nem engedi és minden beavatko-zást az egyiptomi viszonyokba, mint barátság-talan cselekedetet és minden támadást egyip-tomi terület ellen oly lépésnek tekint, mely min-den rendelkezésre álló eszközzel visszautasí-tandó. «

Winton eme fejlődés egyes fázisairól nemadhatott volna pontos felvilágosítást, de mintfiatal angol már az iskolapadból megfelelő ké-pet kapott az angol politika nagy összefüggései-ről. Tudta, hogy az egyiptomi szárazföldi hiduralása életkérdés a brit impérium számára.

Ahogyan most felugrott, Hitkins íróasztalá-ról felkapta az újságokat az utolsó napokról ésátfutotta őket, egy árnyalattal komolyabb lett

17

az arca. A feliratok, elfojtott fenyegetésekkénthangzanak: »A konfliktus súlyosbodása« — »In-tés Franciaországhoz« — »Az egyiptomi kor-mány megbukott, a nacionalisták ideigleneskormányt alakítanak, kikiáltják a köztársaságotés Franciaország segítségét kérik.« Ekkor dugjabe fejét Hitkins kapitány és mondja: »Morrisparancsnok kéreti.«

Winton sapka és keztyű után kap, vállszíjátmegigazítja és katonásan lép a parancsnok elé,akinek magas és széles alakja a terem köze-pén áll.

»Winton hadnagy, B-század, 3. had, aláza-tosan jelenti három heti szabadságának meg-kezdését.«

»Jó reggelt Winton. Most az egyszer nemlesz belőle semmi. Szabadságzárlat az egészlégiflotta számára.« Morris parancsnok előre-nyújtja kezét, részvétteljes mosoly a keményszájon, mintha azt akarná mondani: »Szegényfiu, sajnállak. Most el van rontva a szabadsá-god.« Mert Winton minden katonai önuralommellett sem tudta csalódását eltitkolni szemei-ben. Néma feszes meghajlás és megint kint áll.

Ezután átmegy a tiszti kaszinóba, mely né-hány száz méterre a fák között fekszik. Kiakarja adni mérgét a bajtársak között. A napmost már kellemetlenül tűz, a hőség a fák alattnyomasztó és az egyenruha zubbonya is elvisel-hetetlenül meleg. Igen, ha egyszer tényleg ko-mollyá válna a dolog! De »szabadságzárlat«-otaz utóbbi két év alatt ismételten elrendelteka légiflottánál, akkor is, ha éppen nem fenye-gettek viharfelhők a politika egén. A tapaszta-lat szerint 2—3 hét múlva rendszerint felfüggesz-tették őket. Ez talán megint az új parancsnok

18

kedves gondolata, hogy az összes hadak vala-mely gyakorlatát megindítsa. Ez jellemző volnará. Hogy ezáltal a kis Winton hadnagy szabad-ságálma szétfoszlott, — egek Ura, július 20-ánAnn szüleivel Norvégiába utazik!! — ez nemérdekli ezt a nagy szellemet.

Sapkáját, keztyűjét és botját a ruhatár asz-talára dobja és belép a reggeliző szobába anél-kül, hogy erőt venne magán ingerültségénekelnyomására. A sarokban a 3-ik és 4-ik had5—6 tisztjéből álló csoportja hangos társalgás-ban áll. Látszólag politikáról van szó. Wintonmegérkezéséről épp oly kevéssé vesznek tudo-mást, mint sötét bosszúságáról — oly bajtársiegyüttérzés hiánya, mely fájdalmasan érinti.Csak miután kis ideig szótlanul támaszkodottegy klubszékhez, kiáltja a hosszú Danson:»Halló Winton, milyen arcot vágsz?« — miremindannyian feléje fordulnak és kiböki: »Át-kozott história, szabadságomat elvitte az ör-dög.« Felfigyelnek. »Szabadságzárlat« — ez egypercig azoknak ad túlsúlyt, akik a vitában aháborút most biztosra veszik.

Ekkor azonban túlharsogja őket Dansonhangja: »Gyerekek, ne beszéljetek ostobaságo-kat. Amióta felmondtuk szövetségi testvérisé-günket a Csatornán túl levő szomszédnak, min-den nyáron háborúról beszélnek. Ezt lassan márismerjük. Mindkét oldalon felfuvalkodik a sajtó,mint egy úszómellény, azután következik a kon-ferencia valamely kies gyógyhelyen a svájcihegyekben és az eset jövő nyárig el van intézve.Én igazán nem vagyok pacifista és nem kellhangsúlyoznom nektek, hogy szívesebben ven-ném, ha nekieresztenének nagy teknőmmel agonosz ellenségnek, mintsem állandóan gya-

19

korlátozzak az elöljárók kritikus szeme előtt.De a nagy háborúk ideje egyszer elmúlt. Még1914-ből tele van mindenkinek az orra és úgyhiszem, hogy a szükséglet 50 évre fedezve van.A háború akkor egy országnak sem hozott va-lamit — nekünk mindenesetre semmit. Hibavolt akkor, hogy a »splendid isolation«*-unkbólkiléptünk csak azért, mert a német flotta ide-geinkre ment az Északi tengeren. Most ezértbecseréltük Franciaország katonai hegemóniájátEurópában. És munkanélküliük annyi van,mint Németországnak. 1918-ban nem nyertünksemmit — ma is csak veszíthetünk.«

Osborne szorgalmasan bólint: »A franciákegészen kedves emberek, ha hiúságukban úgyis tesznek, mintha ők nyerték volna meg avilágháborút. Miért hajigálnánk össze Párisi,ha 2 óra alatt oly szívesen átrepülünk víkendre?Fogadok, hogy nem érünk meg egy új háborút.Ezért gondoskodnak majd a nagyvíz két ol-dalán lévő pénzemberek is, akik egy takaró alattdolgoznak és kormányozzák a világot. A rizikótulnagy (Osborne liwerpooli nagyiparos fia).

»Rizikó — világgazdaság — ezt mondták1914 előtt is.«

Crawley, aki eddig könnyű ironikus mo-sollyal hallgatott, felállt. »Nem mi fogjuk el-dönteni a dolgot. 1914-ben sem akarta senki aháborút, de — »de a császár« — szól közbeOsborne. Crawley könnyen legyint kezével:»Kedves Osborne, azt hiszem e népszerű legen-dán már túlvagyunk. Különben — sajnos, men-nem kell — ismét munkára. Viszontlátásra!«Danson nevet: »Aha a jövendőbeli vezérkari.«

* Előkelő elszigeteltség.

20

Crawley kapitány, a 46. számú óriásgépparancsnoka, amelyen Winton elsőpilóta, de 4hónap óta kisegítésképen a légiflottaparancsnoktörzsébe van vezényelve. Tulajdonképen mind-annyian szeretik, mert tudják, hogy nem tör-tető, ha sokat is dolgozik magának. De csen-des, visszahúzódó természete, melynek mindenhangos kaszinó tréfa ellenszenves volt, gyanússátette felületes természetek számára, akik, mintDanson, a fiatalabbak közt hangadók voltak. Ésa csapattiszt mindig szívesen használja ki az al-kalmat, hogy a »skribler«-nek egyet odanyom-hasson.

Winton felállott és elkísérte Crawleyt a jó-zan, vörös téglaépületig, ahol a légiflotta hír-szerző osztálya volt elhelyezve.

Öt évvel fiatalabb CrawleynéL ami tekinté-lyes különbség ebben a korban. Ezt azonbanáthidalta szíves gyerekkori pajtásság, melyet őkketten már Etonban kötöttek.»Igazán oly komoly a helyzet, Mark?«»Kedves öcsém, szép szabadságodért igazánsajnállak, de hidd el nekem, hogy most az egy-szer közelebb állunk hozzá, mint bármikor ésamennyire azok ott bent hiszik. Csodának kel-lene történnie, ha ez háború nélkül elmúlna.«A törzsépület lépcsője előtt egy Rolls-Roycelimusine állt meg a légiflotta parancsnoki zász-lójával. Három tiszt lép ki gyorsan a kijáratból;elől a légiflotta parancsnoka, Brackeley ezredes.Crawley és Winton feszesen állanak, kezükkela sapkán. Egy pillanatig elmerül tekintetük aparancsnok szürke szemeiben, akkor megindula kocsi és eltűnik a legközelebbi kanyar mögött.Néhány másodperc jelensége. De amikor a kétbarát most egymásra néz, egy gondolatban ta-

21

lálkoznak: »Ez az ember el fogja végezni.«Winíon a parancsnokot, aki ritkán mutatko-zott, eddig csak futólag láthatta, de ennek be-nyomása mindig sokáig éreztette hatását. Mivolt különös Brackeley ezredesen? Szavakkalnehezen fejezhető ki: Középmagas, zömök alak.Tulajdonképen csúnya, de férfiasságában meg-kapó arc, igen csendes, mélyenülő szemekerős pofacsontok fölött, kesernyés, csaknemajknélküli száj — de mindez nem a lényeg.Személyiségének varázsa teljes zárkózottságábanvolt. Minden mozdulatnak, minden szűk szó-nak belső kényszerből kellett jönni így és nemmáskép lennie. A vezérkari tisztek számára,akik naponta együtt dolgoztak vele, ez a varázsszinte félelmetes volt. Hányszor gondolták, hogya parancsnoknál való előadáshoz jól fel van-nak készülve, súlyos érvekkel, melyek lánc-szerűen zárulnak és azt tapasztalhatták, hogyegy szó, néha csak egy pillantás a szürke sze-mekből minden érvelésüket megsemmisítette.

22

Miután Winton motorkerékpárját kitolta agarázsból és a fekete, pormentes úton Londonfelé száguldott, még sokáig gondolt Brackeleyre.Először értette meg a »vezér« szó valódi ér-telmét. »Brack« — így hívta őt a légiflotta— vezér volt. Ilyen lehetett Bonaparte vagyCézár.

Az út dombnak föl, dombról le vezet. Vil-lák, szép kertekben elrejtve, pompás öreg fa-csoportok, rétek, sportpályák, helyiérdekű vil-lamosvasutak. A nagyváros csápjai már kinyúl-nak és elnyomják a szabad természetet. Csu-nya raktárterületek, félszerek, az első gyárakkövetkeznek. Tehergépkocsik pótkocsival döcög-nek el mellette. A levegő nyári széna és napillatát elvesztette, sűrűbb lett. Az első autóbusz-vonalak. Át a zárt elővárosok útcsatornáin,melyekben nagy fülledtség fekszik. Bayswa-terben van Winton lakása; egyenruháját kicse-réli esti polgári ruhával, beugrik a legközelebbiautóbuszba, mely a Citybe viszi.

Ámbár a nap ezen a hosszú júliusi naponmég az égen áll, a világosság az utcapáramiatt homályos. A házsorok, mint a sütőke-mencék, ragadós forróságot sugároznak ki.Wintonnak be kell csuknia a szemeit, any-nyira káprázik előtte minden, utcák, autók,emberek. A forgalom az Oxford és a RegentStreeten lármás és idegesen nyugtalan. Újság-

23

rikkancsok ordítanak a megállóknál: »Az egyip-tomi brit főbiztost meggyilkolták« — »A királyvisszatért Buckingham Palaceba!« — amikorkiszáll és végigmegy a Picadillyn, úgy tűnikneki, mintha akaratnélkül sodornák a tömeg-gel együtt egy sötét alagút bejárat felé, melymindent magához szív és elnyel. Háború —béke: új ellentét hasit ja ketté a világot, azéletet, az ő életét. Háború — annyit beszéltekés irtak már róla, de most hirtelen már nemszó, mint a többi szavak, hanem földalatti mély-ségek dübörgése. A tegnap és a ma közöttóriási ködfal emelkedett. Egyszerre minden bi-zonytalanná lett, amit már biztosan kezeibenvél tartani, aminek örült, — bizonytalan azélete is. Nem látható, de érezhető az apokalyp-szis lovasainak forró lehelete. A sokfejű tömeglelapul. Az izzó lehelet alatt elhalványodva el-szárad az egész élet sokszínűsége.

Winton klubjában az utolsó újságok utánnyúl. Az ablakmélyedésben ülve, mely alatt azutcaforgalom elhalad, mohón futja át őket.

Alexandria, július 6. A »Panthére« franciacirkáló Pitault comodore parancsnoksága alattma reggel 3 gyalogszázadot és egy üteget rakottki az egyiptomi szárazföldre. A francia különít-ményt berakták az egyiptomi vasútra és Kairóbaszállították. A kairói pályaudvaron a felkelőkörömujjongással és fanatikusan üdvözölték afranciákat. Az utcákon a trikolor leng.

Kairo, július 6-án délután. Sir Lawrenoetmeggyilkolták. Amikor a brit főbiztos palotájá-ból kilépve gépkocsijába akart szállni, a mel-lette elrobogó gépkocsiból több kézigránátot dob-tak. Sir Lawrencet a fejébe és nyakába behatoltszilánkok azonnal megölték. Segédtisztje súlyo-san megsebesült. A tettesek, egyiptomi diákok,,elmenekültek a tömegben, mely fenyegetően fog-

24

lalt állást. Az egyiptomi rendőrség teljesen pasz-szívan viselkedett.

Port Said július 6-án délután. Az egyiptomiesemények alapján 2 zászlóalj páncélgépkocsik-kal, 1 üteg és 1 tevelovassági osztály a britsuezi csatorna különítményéből sietve menetbehelyeztetett Kairo irányába.

Távirat: Paris július 6-án délután. A párisibrit nagykövet, Sir Rumbold, hosszabb megbe-szélést folytatott az egyiptomi helyzetet illetőena francia külügyminiszterrel, Monsieur Dubois-val. Sir Rumbold kifejezésre juttatta a brit kor-mány megütközését azon, hogy francia csapatokegyiptomi területen partra szálltak és követelte,hogy mielőbb újra behajóztassanak. Megemlí-tette. hogy valamely idegen hatalom beavatko-zását az egyiptomi belső viszonyokba Anglia,mint az 1922-iki önállósági elismerésnek meg-sértését és barátságtalan lépésként tekinti. Mon-sieur Dubois kijelentette, hogy a francia csapa-tok partraszállásának hire őt is meglepte és Pi-tault comodoret sürgősen felszólította cseleke-detének megindokolására. Mielőtt ez be nem ér-kezik, legnagyobb sajnálatára nincsen abban ahelyzetben, hogy a brit kormány kérdésére vá-laszt adjon.

Távirat: Paris, július 6-án délután. Pitault co-modore partraszállásának hírére és Kairóba valóbevonulása után nagy embertömeg gyülekezetta brit nagykövetség előtt, amely' Anglia ellentüntetett. A következőket kiáltották: »Nincs má-sodik Fasoda!« A tömeg beverte az ablakokat éserős rendőrség csak később szorította vissza őket.

Az események gyorsan követik egymást.Win ton székében visszahajol, az eseményektőlelkábítva becsukja szemeit. Hát így keletkezikegy háború? — Ekkor a klubszolga a távbe-szélőhöz hívja: »A repülőhad minden, a vá-rosban tartózkodó tisztje rögtön jelentkezzéka repülőtéren.«

25

Július 7-ének forró napja várakozással teltel. míg a fővárosod között lázas táviratozásfolyik és diplomáciai közvetítési akciók követ-keznek, Európábana lázas feszültség óráról-órára nő.

Július 8-án reggel mindjárt a francia vá-laszjegyzék beérkezés után, az angol minisz-terelnök, Evans lord kabinetülést hívott összea Downing-Streeten, melyen résztvesznek: apénzügyminiszter, a külügy, belügy, a domi-niumok és gyarmatok, a hadügyi hivatal, alégügy államtitkárai, az admiralitás első lordja,utóbbi hárman vezérkari főnökeikkel.

Sir Reginald Hughes, a külügyi államtit-kár közli a francia jegyzék tartalmát: A fran-cia csapatok partraszállása Pitault comodoreparancsnoksága alatt az egyiptomi nemzeti kor-mány kimondott és sürgős kérésére történt,mely jelenleg nincsen abban a helyzetben, hogyaz idegenek élet- és vagyonbiztonságát Kairóbanés Alexandriában biztosítsa. A csapatokat termé-szetesen visszavonják, amint a helyzet azt meg-engedi. A francia kormány szívesen áll ké-szen arra, hogy tárgyalásokat kezdjen közöslépések megtételére. Másrészt a francia kor-mány megállapítja, hogy az 1922-iki deklará-ció az angol kormány egyoldalú aktusa volt,mely sem a francia, sem az önálló egyiptomikormányt nem köti. A rend és biztonság visz-szaállítása Egyiptomban, mely sem csak-fran-cia, sem csak-angol, hanem nemzetközi ügy,leghamarabb elérhető, ha az egyiptomi nem-zeti köztársasági kormány, mely mögött azegyiptomi nép egységesen áll, megerősítést ésindokolt kérése a teljes önállóságot illetően el-ismerést nyer. Franciaország már elismerte az

26

új egyiptomi kormányt és reméli, hogy az an-gol kormány ebben hamarosan követi.

Lord Evans miniszterelnök a helyzetetakként foglalja össze, hogy Anglia ama komolyelhatározás előtt áll, hogy vagy ultimátumsze-rűén követeli a francia csapatok visszavonását,vagy a francia szempontok honorálásával akonfliktus békés megoldását keresi. Az első eseta háború veszélyét növelné, mert Franciaországmai katonai egyeduralma folytán valószínűlegnem fog engedni, miként annakidején Faso-dánál. A politikai és katonai helyzet megítélé-séhez kéri az egyes miniszterek felfogását.

Sir Reginald Hughes: Anglia politikailagizolálva van. Mint egyedüli szövetséges, Olasz-ország jön tekintetbe, mellyel 1930-ban titkoskatonai szerződést kötöttek. Olaszország azon-ban egy szárazföldi offenzívához az Alpokon át,gyenge. Németország a versaillesi szerződésfolytán lefegyverezve, mint Franciaország ko-moly ellenfele kiesik. Tekintetbe kell még venni,hogy Belgium szoros véd- és dacszövetség ál-tal Franciaországhoz van kötve.

Lord Elgins hadügyminiszter: Miként isme-retes, tényleges hadseregünk lényegesen alattaáll a franciának. Feladata a territoriális had-sereg mozgósitásáig a szigetországot ellenségespartraszállási kísérletek ellen megvédeni. Fenn-áll annak lehetősége, hogy tényleges franciacsapatok békeállománnyal már az első háborúsnapokban — a németek belgiumi betöréséhezhasonlóan — partraszállási kísérleteket fognaktenni. Ezért kívánatos, hogy a 10-ik mozgósí-tási napig a brit flotta uralja a Csatornát, alégiflotta pedig az átkelési kísérleteket hiúsítsameg.

27

Sir Edward Lees, az admiralitás elsőlordja: a földközitengeri flotta, a 2-ik sorhajó-had és a csatacirkálóhad, vagyis a legkorsze-rűbb és harcerősebb hajóegységek ezidőszerintgyakorlat céljából összpontosítva vannak a Föld-közi tenger nyugati részében. Tegnap délutánóta parancsot kaptak, hogy Gibraltárban gyüle-kezzenek és harckész állapotba helyezkedjenek. Atengeri háború súlypontja egyelőre a Földközitengeren feküdjék, hogy az olasz flottával és alégiflottával együttesen a Földközi tengeren azuralmat kivívhassuk, s Franciaország és észak-afrikai gyarmatai közötti összeköttetést meg-szakítsuk. Ehhez az olasz flotta gyenge. Erőinkesetleges visszavonásával a Csatornára Olasz-ország nyílt partjai védtelenek volnának. A ha-zai vizekben csak a 3-ik sorhajóhad tartózko-dik, a könnyű tengeri erőkkel, mellyel szem-ben a francia 2. hajóhad (Brest) fölényben van.A tartalékflotta mozgósításáig 10 nap szükséges.Ebből következik, hogy a La Manche csator-nában egyelőre defenzívára kell szorítkoznunk.

Lord Evans sajnálja, hogy Lord El-gins és Sir Edward fejtegetései alapján az kö-vetkeztethető, hogy úgy a szárazföldön, minta tengeren időlegesen nem kedvező a helyzet.Másrészt a diplomáciai engedményeket semtartja lehetségesnek. Franciaország sértő maga-tartása úgy a csapatok partraszállása, mint aválaszjegyzék fölényes — arrogáns hangja miattolyan, hogy vissza nem utasítása hihetetlenpresztízsveszteséget jelentene mindenütt az an-gol tengerentúli érdekterületeken. Azzal is tisz-tában van, hogy a brit birodalom ilyen meg-rázkódtatást nem bírna ki, tehát a konflik-tus háfborús megoldása igen valószínű. Az angol

28

nemzet azonban, ha becsületéről és létéről voltszó, mindig fölényben mutatkozott. Franciaor-szág tudatosan dolgozik hegemóniájának biz-tosítására a Földközi tengeren. Ezért kellettAngliába ütköznie. A döntő harcnak előbb-utóbbbe kell következnie. Mégegyszer kérnie kell akatonai kilátások beható megítélését. A légi-háborúról még nem esett szó, ámbár Angliafegyverkezési kiadásainak mindig nagyobb ésnagyobb részeit áldozta e fegyverre.

Sir John Barlow légügyi miniszter: Az an-gol légiflotta G-hadaival, ha számra nem is,de minőségben fölényben van a franciákkalszemben. Ez a fölény főként az óriásgéptípusgondolatán nyugszik, de két éven belül a fran-ciák ezt az előnyt be tudják és be fogják hozni.Tartósan ugyanis e típus különlegessége nemtartható titokban. Kéri a légiflotta főparancs-nokának, Brackeley ezredesnek meghallgatásáta légiháború kilátásait illetően.

Brackeley ezredes: Az angol légiflotta rög-tön ütőképes. Feladata Franciaország háborúsakaratának megtörése azáltal, hogy a támadástmessze az ellenséges országba beviszi, felsze-relési bázisát szétrombolja és lakosságát leter-rorizálja. Erős meggyőződése, hogy ez sike-rülni fog, mert az angol légiflotta homogén,erős harceszköz, mely csak erre az egyedülicélra, az önálló légiháború vezetésére létesítte-tett. A légiflotta a háborút néhány nap alattel tudja és el fogja dönteni Anglia javára.

Lord Elgins óva int attól, hogy a győzel-met egy kártyára tegyék fel és emlékeztet a né-met tengeralattjáró háború kudarcára, melyszintén hivatva volt a döntést meghozni.

Brackeley ezredes: A német tengeralattjáró

29

háborút elégtelen anyagi előkészítéssel kezdtékmeg és hajtották végre anélkül, hogy e fegy-verből a végső konzekvenciákat levonták volna.Ismeretes, hogy különben a tengeralattjáró há-ború Anglia számára halálos lett volna. Kü-lönben a tengeralattjáró háború a perifériákatérte, míg a légitámadások közvetlenül az ellen-séges háborús vezetés központjára irányulnak.Lord Evans: Örülök, hogy bízhatunk légi-fegyverünkben. Óriási felelősség ez Brackeleyezredes, amelyet ön hazájával szemben magáravállal. De én teljesen bízom Önben. Az önfejtegetései komoly határozatainknak alapjátképezik.

* * *

Julius 8-án délben az angol rádióállomá-sok a következő Reuter-táviratot sugározták ki:»Ámbár a forradalmi egyiptomi kormány formaibocsánatkérésen kívül semmit sem tett Sir Law-rence gyilkosai ellen, mégis szaporodnak a bi-zonyítékok, melyek azt mutatják, hogy ez abűnös cselekmény hosszasan volt előkészítveés okozati összefüggésben állt a francia partra-szállással Egyiptomban. A gyilkosok Parisbandiákoskodtak, intim összeköttetésben álltak afrancia főkonzulátussal és a merénylethez fel-használt bombák is francia eredetűek voltak.Minthogy ezáltal sajnos, nincsen kétség mér-tékadó francia körök társbűnössége iránt, kö-vetelnünk kell, hogy a francia kormány végrevilágosan és érthetően távolodjék el a bűn-tettől és a felkelők támogatásától, amennyi-ben csapatait egyiptomi területről visszavonja.Az angol külügyi hivatal tehát jegyzéket nyúj-tott át a londoni francia nagykövetnek, M.Thibaultnak a következő tartalommal: Fran-

30

cia csapatok partraszállásával Egyiptomban ésa brit főbiztos meggyilkolásával a jogszerűegyiptomi kormány elleni felkelési mozgalomúj tápot kapott. Őfelsége kormánya a vérestett fölötti igazságos felháborodásában és a békefenntartásának szent igyekezetében a franciakormány békeakaratához apellál. Minthogymindkét fél érdekében gyors elintézés szüksé-ges és a francia csapatok egyiptomi területenvaló tartózkodásának minden további perce akonfliktust elmérgesítené, felszólítja a franciakormányt ma este 20 óráig annak a határozottkijelentésére, hogy a francia csapatok vissza-vonását elrendelte és az egyiptomi terület ki-ürítése július 15-éig befejezést nyer. Ilyen elő-feltételek mellett a brit kormány készségesenbeleegyezik az egyiptomi konfliktus békés meg-oldásának akkénti elintézésébe, hogy az ügya Népszövetség által e célra kinevezett bizott-ság kezébe tétessék le és ennek elöntéséig min-den további intézkedéstől tartózkodni fog. El-lenkező esetben az angol kormány a továbbiegyiptomi fejleményeket illetően kénytelen min-den felelősséget elhárítani és kényszerítve érzimagát az ott és másutt szükségesnek látszó in-tézkedések megtételére érdekeinek megvédéseszempontjából.

Július 8-án 20 órakor este a War Officebau(az angol hadügyminisztérium) Lord Elgins had-ügyminiszter elnöklete alatt összeült a védelmitanács.

Brackeley ezredes naplókivonata:

»Elgins a brit hadvezetés összessége számáraa következő feladatokat állítja fel:

1. A brit flotta offenzívája a Földközi ten-

31

geren összműködésben az olasszal, az afrikaifrancia csapatszállítások meghiúsítására, a fran-cia földközitengeri flotta megsemmisítésére ésaz angol tengeri uralom állandósítására a Föld-közi tengeren.

2. A szárazföldi haderő és atlantikflotta de-fenzívája az angol partok és vizek védelmére,a territoriális hadsereg és tartalékflotta moz-gósításának befejezéséig (a 10. mozgósításinapig).

Követeli a légiflotta beillesztését ebbe adefenzív keretbe (lásd 2. feladatot) a légiflottakészenlétbe helyezése által az Anglia ellen be-következő esetleges ellenséges bombatámadásokelhárítására.

Én kijelentem, hogy a légifegyver sajátos-sága támadólagos eljárást követel Franciaor-szág tellen. Paris ellen — mint a francia háborúsakarat központja, a fegyverkezési ipar és avasúthálózat központja ellen.

Elgins: Paris és a francia anyaország el-leni bombatámadások későbbre halasztandók.Az első héten az angol nagyvárosok légvédel-mét — főként Londonét — és az angol ki-kötővárosokét kéri francia bombatámadásokellen.

Lees az admiralitás első lordja támogatjaElginst.

Én: Francia bombatámadások idejekoránielhárítása műszakilag lehetetlen (Lille-London250 km!). A légiflotta mindig elkésne. A fran-cia légierők leküzdése csakis Franciaország el-leni támadások által biztosítható.

Lord Elgins izgatott lesz és »cserbenha-gyás«-ról beszél a légiflotta részéről. Legfeljebb

32

a francia tengeri kikötők (Calais, Cherbourg,stb.) bombázását engedélyezi.

Én: mégegyszer nyomatékosan kérem, mintelsőt, a légiflotta Paris elleni támadását. Sa-ját légügyi miniszterem dezavuál, kinek drágalégifegyverének fenntartása úgylátszik fonto-sabb, mint az erélyes bevetés.

Én: a Paris elleni ütés csak akkor leheteredményes, ha meglepetésszerűen, megroha-nás alakjában történik. Ezért részemről márholnap reggelre elrendeltetett.

Ez a kijelentés a legnagyobb felháborodástváltja ki Elginsből, Leesből és Barlowból. AParis elleni támadás felelőtlen kaland, csak sze-mélyes becsvágyamat szolgálja. Mindenki le-szavaz. Én ezt elutasítom és kérem felmenté-semet, mint légiflotta főparancsnok. Elhagyomaz ülést. Távbeszélőn tájékoztatom a minisz-terelnököt az ülés lefolyásáról...

33

Brackeley ezredes bevetette magát gépko-csijába. Az ülés alatt nehezen tartotta visszabelső izgalmát, de most a vasembert átráztaaz izmok görcsszerű reszketése. Ez őrültségvolt! Az értelmetlenség egy perc alatt egészéletének művét elrontaná? Ha a légiflottát elő-vigyázatosan visszatartják a légikikötőben, ak-kor vége a támadószellemnek. Akkor már nemér semmit. És Angliáról van szó! Legélesebbfegyverét rozsda marja, az egyedüli, mely gyorsgyőzelemre vezethet. Mily rettenetes elvakult-ság. Szegény repülőbajtársaim! És mi maradszámára fenn? Mint egyszerű repülőgépvezetőfog jelentkezni, egy óriásgépben együtt fog re-pülni a többivel és el fog merülni. Az átkozottizomreszketés — hál' Istennek, hogy egyedülutazik a kocsiban. Hát így kezdődik a háborúszámára? Keserű, keserű. Saját minisztere tá-madta hátba!

Amint a kocsi a törzsépület előtt megáll,visszanyerte tartását. Csak arca merevedett megoly félelmetes komolyságba, hogy segédtisztjeBeaumont kapitány majdnem hátrahőkölt. Márjelentkezik az első vezérkari tiszt, Guest őr-nagy előadásra. A Paris elleni támadás továbbirészleteit kell rögzíteni. Brackeley ezredes bá-mulatos nyugalmával adja ki rendelkezéseit.Csak néha szorongatja torkát valami: hiszen tehalott ember vagy — de ezt lenyeli.

34

A vezérkari tiszt elhagyta a szobát. Bracke-ley ezredes egyedül maradt magával és sötétgondolataival. Vájjon meg merik-e tenni, hogyelküldjék őt? A miniszterelnök kezében van adöntés. Ki vegye át a légiflotta parancsnok-ságát? Keserűen nevet. Oh, sokan akadtak, akikirigyei voltak, akiket átugrott 38 évével. A lég-ügyi miniszter jóbarátja volt elődjének, SirDouglasnek és ismét ki fogja őt ásni. »Szegényhajózó személyzetem, mely e vezetésre bízzamagát!« De minden perc nyereséget jelent.Négy óra múlva a levegőben van és hat óramúlva hadai élén Paris fölött. Akkor utána rá-diózhatják Parisba elbocsátását. Már most ve-gye fel meleg dolgait, melyekre fent szükségelesz? Inkább ne — babonás volt. A segédtisztszótlanul eléje teszi az íróasztalra a legutóbbiidőjelző térképet: kedvező. Egy vezérkari tisztparancsokat hoz aláírásra; Brackeley gondosanátolvassa őket és minden sietség nélkül he-lyezi alájuk markáns, sarkos aláírását. Kinyitjaaz ablakot, a friss éjjeli levegő beáramlik. De-rült, csillagos az ég.

Ekkor élesen csenget a távbeszélő. A léleg-zete eláll, tudja: ez a döntés; de melyik? Nehe-zen emeli fel a hallgatót: »Brackeley ezredes?összekötöm a miniszterelnökkel« — meginthosszú félperces szünet — akkor egy hang: »IttEvans« — »itt Brackeley« — »Jó estét tábornok.Ön nehéz órákat okozott nekem, öreg embernek.De én bízom Önben és csillagában. Gondolatbanmegszorítom a kezét. Isten Önnel, tábornok.«

Brackeley egészen kábult. Azután elkiáltjamagát: Hurrá, — hogy legalább levegőhöz jus-son. A segédtiszt rémülten jön be. Brackeleymegfogja karjainál, megforgatja néhányszor a

36

szobában, aztán lélegzet nélkül belevágja magátegy székbe és teli tüdővel nevet. Beaumont nemtudja, hogy főparancsnoka vagy ő bolondult-emeg — mint segédtisztnek és alantosnak kétesesetben utóbbit kellett feltennie. Azután Bracke-ley néhány száraz szóval elmeséli az eseménye-ket. »És még valamit Beaumont: gondoskodjékrögtön tábornoki rangjelzésekről. Mint tábornokvezetem a brit légiflottát Paris ellen.«

37

Lassan, alig észrevehetően válik sápadtszür-kévé a holdnélküli nyári éjszaka mély fekete-sége. Carter hadnagy a megkönnyebülés érze-tével nézte a kezdődő derengést. A műszertáblaórájára tekint, mely egyéb óralapok, fordulat-számláló, sebességmérő, magasságmérő közötthalványkéken villog. A megvilágítás éppen csakarra elegendő, hogy a skálák leolvashatók le-gyenek és oly gyenge, hogy a sötétséghez szo-kott szemet ne vakítsa. 4 óra 15 perc angol nyáiiidőszámítás szerint. Egy óra múlva napfelkeltekövetkezik.

A vakrepülés a sötétségen át az idegeketállandó feszültségben tartotta. Carter átengedia gép kormányzását egyedül Maxwell repülő-gépvezetőnek, meghajolva átkúszik a hátsó gép-puskaálláshoz, melyben Roberts altiszt a rádiófejhallgatóval a fülén hátrafelé figyel. Carterfelállva nyújtózkodik, nekitámasztva magátvastag prémkeztyűivel a géppuska körgyűrű-jének. A dupla kormány ülésében teljesen meg-gémberedtek tagjai. Visszatekint a keskenytörzsre, melynek végén a magassági- és oldal-kormány ül.

Fagyoskodó érzés éj és nap között. Szín-telen élettelenségben fekszik 5000 m-es mély-ségben a La Manche-csatorna vízfelülete. A ke-leti égbolton már hosszabb idő óta világos esikmutatkozik, mely most halványkékké változik.

38

De a világosságnak még nincsen annyi ereje,hogy a tenger és ég közötti szürke párasávot át-törje, mely mint egy gyűrű körülveszi a lát-határt.

Másodpercnyi időközökben még mindigmegvillannak a portsmouthi és ventnori világító-torony erős fényei, de a hazai partok párábaburkolódznak. Carter a vezetőülés mellett át-megy az elülső géppuskaálláshoz. Tulajdonké-pen itt van a helye mint a felderítőgép parancs-nokának, mert innen nyílik a legjobb figyeléselőre és lefelé. Leül a lehajtható ülésre és arepülési légáramlat ellen tökéletesen védve el-lenőrzi a felfeszített térképet. Az égi világosság,mely a géppuskatorony környílásán behatol,még itt lenn nem elegendő, bekapcsolja a vil-lanyvilágítást. A kis területen minden a leg-pontosabb célszerűséggel van elrendezve. Atörzsfenéken átnyúlik a 12-szeres látcső, karda-nikus felfüggesztésben és izolálva a törzs rez-gései ellen, mert különben az erős nagyításmellett a megfigyelés lehetetlen volna. A látcsőegyszersmind a sebesség és széleltérítés méré-sére szolgál. Ugyanezen az oldalon van be-építve a fényképező kamara is.

Az A—111 felderítőgép 140-es kurzussal ha-lad a Szajnatorkolat felé. Carter számítása sze-rint álláspontjuk most 4 óra 33 perckor 65km-re Le Havretól északkeletre van. Közelebbnem mehet a francia partokhoz, nehogy időelőtt megláthassák és meghallhassák. Mert mégnincs hadiállapot. Talán ez a repülés is, — mintsok más, melyeket régebben hajtott végre —gyakorlórepülés marad a Csatorna fölött. A mik-rofonon át, mely összeköti a repülőgépvezető-

39

vel, utasítást ad körözésre és 6000 m-re valóemelkedésre.

A Roberts által kezelt rádióállomás vételrekészen áll. Carter felteszi a második fejhallgatótés bekapcsolja magát. 4 óra 40 és 4 óra 42 percközött kellett a rádiójelentést kisugározni, me-lyet lázasan figyelnek. A sápadt reggeli szür-kületben három magányos ember lebeg egy kisrepülőgépben ég és föld között. Lassan, lassanmozog a mutató percről-percre. Igazán valamiműszerrel mérhető valami az idő? Nem volt azidő maga a sors is? Egy pont gördülésben amúlt örökéből a jövő örökébe. Még nem tör-tént semmi. Minden békés csendben van. Denéhány perccel később?

Az első hívójelek zümmögnek. Hosszú —— rövid — rövid — hosszú. 4 óra 40 perc pon-tosan. A kéz mechanikusan a rádiójelentő-tömbre ír. Itt áll a rádiótávirat írásban, rövi-den és nevetségesen ártalmatlanul.

»Depressziók délnyugatról Anglia felé vo-nulóban. Viharzónák a Csatornában.«

Megvan a döntés: Háború. Ez az a jelszó, melypapiros felderítőfeladatának a cselekvés erejétmegadja. Carter fellép a géppuskatoronyba, ma-gasan felemelkedik a zúgó légáramlatban, délremutat a repülőgép vezetőnek — Franciaország-felé — ordítja mintegy öntudatlanul a motor-lármába »háború, háború!« hogy csak megsza-badítsa magát a lázas várakozás lidércnyomá-sától. Maxwell nem ért egy szót sem, de rögtöntudja miről van szó. Szemei a bőrvédő szem-üvege mögött nevetve villámlanak.

Elől fényes sáv fekszik: a francia tenger-part. A Szajnatorkolat világítótornyai a reg-

41

geli szürkületben elsötétültek. Le Havre balramarad. Dives és Trouville között haladnak áta fehér hullámfodrok által beszegett parton.A mélységben a luxushotelek és a gazdag pári-siali villái békésen alszanak. Halott és üres afürdőstrand.

Carter kívülről tudja feladatát: a térképennéhány aláhúzott helységnév: Argentan, LeMans, Chartres, Versailles, Ronen — ez minden,ami támpontként szolgál számára. Ez a vidékkülönben a repülőhadijátékokból térképszerűenjólismerős neki és sok ártalmatlan sportrepülésa víg párisi hétvéghez megélesítette látását.

Megfigyeli a vasútvonalat, mely mint egyfekete vonal halad át a zöld és sárga mezőkön.Caen felől fehér füstzászló közeledik Mézidonvasúti állomáshoz. Kiveszi a vasúti menetrendgrafikonját, melyen a francia északi vasút ren-des békeforgalma van feltüntetve. Ez a Cher-bourg—párisi éjjeli gyors. 10 percnyi késésevan és meg kell előznie a Mézidon pályaudva-ron várakozó hosszú tehervonatot. Még nin-csen rendkívüli vasuti forgalom, mely csapat-szállításokra engedne következtetni.

Napfelkelte: mini: vörös korong emelkedik anapcsíllag a láthatár ködéből és sugarai meg-világítják a magányos fémmadár szárnyait.

Argentan előtt van a térképen az első vö-rös pont: Repülőtér, melyen francia repülő-iskola működik. A hadtörzsnél lévő titkos se-gédletben majdnem minden francia légikikötő-ről fényképek, térképkivágások, adatok mindenlétesítményről, üzemanyagtároló helyekről, ösz-szekötővágányokról pontosan megvoltak. Mind-ezeket a részleteket nem volt könnyű emléke-zetbe rögzíteni. De a hadijátékoknál a vezető

42

elöljárók folyton erről kérdezősködtek ésgyenge emlékezőtehetség kellemetlen következ-ményekkel járt.

Carter nem lát változást. A 8 hullámbádog-hangár nem lett több. De a repülőtéren 10repülőgép áll. Ilyen korán? Látcsövével felis-meri, hogy a hangárkapuk nyitva állanak. Csakvéletlenül csinálnak ily korán egy gyakorlatot,vagy már ideát is kihirdették a hadiállapotot?Vagy átjöttek ezek a gépek más repülőterekről?Mit rejlenek a hangárok még?

Fényképezéshez a reggeli világosság méggyenge. Merőlegesen is kellene átrepülni fölöt-tük, pedig még nem hallhatták őt. Persze kü-lönleges fülelőeszközökre lett volna szükség,hogy a hangtompítóval legyengített motorzaj6000 m-ből hallható legyen. Az emberi fül errenem volt elegendő érzékeny és a fegyvertelenszem számára túlkicsiny volt a kis pont az égen.

A kicsi, könnyű felderítő háromüléses erejeéppen a sebességben és emelkedőképességbenvan. Csak szemnek, nem fegyvernek szánták.Hogy a súllyal takarékoskodjanak, a fegyverzet-és lőszerkiszabat szűken volt megállapítva. A3 géppuska — egy az elülső, kettő a hátulsótoronyban, melyből egy, a törzsfenéken át, le-felé tüzel — egyes vadászgépek elhárításáraelegendő volt. Egész rajok ellen azonban márnem. Hogy felismerhetetlenek maradjanak, afelderítőgépek egyedül repültek, nem kötelék-ben. Miként a régebbi időkben a lovasjárőrökbátor és vakmerő lovaglással messze az el-lenség oldalába és hátába nyomultak elő, úgyrepültek ma a felderítő repülőgépek százkilo-méterekre az ellenséges országba. Csakis ma-gukra utalva, a legnagyobb figyelőképességgel

43

a felderítő repülők a légiflotta elitjét képezték.E felelősségteljes szolgálatra a legtapasztaltabbés legkitartóbb embereket választották ki.

Amikor az A—111-es két órai repülés utánnyugatról Chartrest megközelíti, az ottani há-rom repülőtéren élénk mozgás észlelhető. Eza 22. francia éjjeli bombázóezred állomáshelye.A szem már nem elegendő arra, hogy a térenálló repülőgépek számát és típusát megállapítsa.Carter a mikrofon által a repülőgépvezetőtakként irányítja, hogy a repülőtereket merőle-gesen átrepüljék. Ekkor megnyomja a fényké-pezőkamara gombját és máris megindul a film.Egyszeri átrepülés nem elegendő, fordulóvalvisszafordulnak és ismét merőlegesen áll alencse az egyik repülőtér fölött. Ekkor együtés reszketteti át a repülőgépet — elől csúnyafüstgomolyból villanás látszik — a motorlármáttúlhaladva csattan — most meglátták őket. Arobbanási pontok pokolian jól fekszenek. A leg-nagyobb nyugalommal bemérték magukat ottlenn. De nem segít semmi — míg az utolsó re-pülőteret át nem repülték, egyenes iránybankell repülni. Ekkor megint egy füstcsomó 50m-re a repülőgép alatt, a következő másod-percben egy csattanás felülről. A repülőgépmegtántorodik, mintha eltalálták volna, pedigcsak a légnyomás volt. Utálatosan keményenés fémesen hangzott a robbanás. Csak ne amotorokba! A füstfelhők szétoszlanak a lég-csavarszélben. Egy hosszú másodperc telik el.Hol fognak a következők feküdni? A film pe-reg. Megint egy csattanás a közelben. Végreezt a repülőteret is átrepülték — Carter beordíta mikrofonba: »Szabad az irány — teljes gáz!«és kikapcsolja a filmet. A repülőgépvezető éles

44

fordulóval hirtelen jobbra rántja a gépet. Afényképezéshez lefojtott motorok bőszülten fel-bőgnek. új robbanási pontok — mindjárt nyolcegyszerre — de már messze oldalt fekszenek.Két légvédelmi üteg tüzel.

Ekkor Maxwell hangja hallatszik a mik-rofonban: »Kérem jöjjenek — megsebesültem.«Carter a vezetőüléshez siet. Maxwell balkezéveltartja a kormányt és sápadt arccal mutat azernyedten lógó jobbkarra. A bőrkabát válláncsúnya szakadás van. Carter megfogja a kettős-kormányt — most megint közelebb csattan, újrobbanópontok — visszatekint és csodálkozik asok vattacsomón az égen, melynek jórészét nemis hallotta. Most azonban már csendesebb lesz,a robbanópontok elmaradnak. Kijutottak a lég-védelmi ütegek hatáskörletéből.

Carter Robertset hívja, hogy a már majd-nem eszméletlen Maxwellt kihúzzák a szűk ve-zetőülésből, le az összekötő folyosóra. Robertszsebkésével felvágja a bőrkabát és zubbonyujját: egy szilánk felszakította a vállat. Csak elne vérezzék! Két sebkötöző csomagot helyezrá és beágyazza Maxwellt, amennyire a szűkfolyosó ezt megengedi.

Carter néhány percig egyedül vezet ésfigyel. A parancs szerint az út a Szajnavölgyönvezet át vissza Rouenra. Paris a páratömegbenjobbra marad. A nap által élesen megvilágítottreggeli köd fölött, mely a lankásokon fekszik,fekete árnyak suhannak.

Három francia escadrilles (escadrilles =repülőszázad) egyenkint 15 géppel ék alakbanrepülve, kb. 3000 m-rel mélyebben vonul elalattuk. Ezek Lioré-Olivier vadászgépek. Rög-tön felismeri őket a szögletes vízszintes vezér-

45

síkokról. Tehát a párisi 1. vadászezredtől, melyevvel a típussal van felszerelve.

Carter baljával tartja a kormányt és gyor-san leírja tömbjére a jelentést:

»A«-felderítő repülőhad.

Három ellenséges század Lioré-O. típus,összesen 45 géppel 6 óra 7 perc Versailles fölött,820-as iránnyal. Tovább figyelek.

A-111.«

A cédulát átnyújtja a kémlelőlyukon Ro-bertsnek, hogy tartalmát továbbítsa. Eddig azA—111. adókészüléke hallgatott, hogy a felde-rít őrepülőgépet el ne árulja az ellenséges lehall-gatóállomásoknak. Ez a jelentés azonban olyfontos, hogy leggyorsabb úton kell eljutnia. Ésaz A—111-et a chartresi légvédelem amúgy isfelismerte már — hozzá igen alaposan — jó,hogy adókészülékének hatástávolsága 450 km-reterjed.

Roberts a mechanikus chiffrekulccsal gyor-san rejtjelezi a jelentést, mert nyílt szövegbenszigorúan tilos a továbbítás. A betűszám rejt-jelezve a nyílt szöveg alig egy negyedére csök-ken, ami az adást és vevést megkönnyíti és azavarást is megnehezíti. Robertsnek 20 másod-percre van szüksége, hogy a Morse-jeleket le-kopogtassa. Utána vételre kapcsol át és 15 má-sodperc múlva már jön az óhajtott öt betű,mely a felvételt elismeri.

A vezetőülés műszerfalán a vörös »vigyázz«jel villan fel. Roberts a hátsó géppuskatorony-ban ismét elhelyezkedve jelenti a mikrofonba:»Öt francia együléses, Lioré-Olivier típus, kb.2 km-re tőlünk hátra, most 5000 m-ben felfeléhúznak.«

46

Kellemetlen! A nehezen megsebesült Max-wellel a gépen — az elülső géppuska betöltet-len — tehát csak fél harcerővel rendelkezik.Most azon múlik minden, melyik gyorsabb. Azeddig kimélt két motornak most mindenét kellkiadnia. Carter a két gázemeltyűt bevágja abiztosítószegig: az egyforma zümmögés, mely-hez két órája már hozzászoktak, dübörgő zú-gásba megy át. A turbókompresszorok működ-nek, hogy a gázelegynek megfelelő oxygénmeny-nyiséget szolgáltassanak. Különben fent a ritkalevegőben a motorteljesítmény hamar gyen-gülne. A sebességmérő 280 km-ről 340 km-reugrik. Az üldözők ugyan nem maradnak el,de észrevehetően közelebb sem jönnek. Mégmindig 500—700 m-rel mélyebben vannak. Mostúgylátszik felismerték az angol gép megnagyob-bított sebességét. Megkísérlik, hogy az angolrepülőgép alá jussanak. Most hirtelen merede-ken felágaskodik a legelső francia, két vékonykénsárga tűzsugár villan fel a motorfedő alólés ugyanabban a pillanatban átsurrannak anyomjelző lőszer fehér sugarai a levegőn. Car-ler csak egy másodpercig nyom egyet az ol-dalkormányon, hogy az ellenségnek az irány-zást megnehezítse. Minden erősebb fordulózáscsökkentené sebességét és kivezetné az útirány-ból. A rossz kormánymozdulat által elveszettminden másodperc pedig az üldöző falkát 100m-re hozza közelebb.

míg az első vadászgép rövid tüzcsapás utánloopingban lefordul, már a második szökkenfel és mindkét géppuskájával tüzel. Még min-dig 400 m-rel mélyebbre marad, úgyhogy atalálati valószínűség a célzólátcső ellenére semlehet túlnagy. A franciák manővere, mely foly-

47

ton ismétlődik, azt célozza, hogy mindenek-előtt a felderítőgépet harcra késztessék. Akkorkönnyű zsákmány lenne.

Éppen megint felnyomul az egyik fran-cia. Roberts nyugodtan közel engedi, azutánmegnyomja az ikergéppuskák gombját. A nyom-jelző fonalak sűrű kévében fekszenek a megle-pett vadászgép körül, mely — eltalálva vagynem — a szárnyon lecsúszik és ezáltal néhány-száz méter magasságot veszít.

Magasabbra és magasabbra emelkedik ahárom francia escadrilles, most már 5000 m-benlehetnek. Most hirtelen északra fordulnak. Mitjelent ez? Ekkor Garter elől, Rouen irányábanfekete vonalakat lát az égen. Gyorsan megna-gyobbodnak... Mielőtt észretér, felismeri őket:ez a brit légiflotta! Hová? Nem kétséges —Paris ellen! 500 km-es sebességgel vonulnakel egymás mellett: »Hurrá!« Carter átint a nagyteknőkhöz, melyek példás rendben elvonulnaka modern Cromwell »vasoldalai«.

Üldözői eltűntek. Feladatát teljesítette.Irány: Fécamp. Ott 50 km-re a tengerparttólaz 1181-es négyzethálózatban 6 óra 30 és 6 óra45 perc óta köröz századának A—114-es jel-zésű váltórepülőgépe. Carter sietve odaveti ve-zérszavakban megfigyeléseit jelentőtömbjére,hogy bajtársát az A—114-esen tájékoztassa. Kü-lönösen a roueni ellenséges vadászszázadokról.Leszakítja a lapot és átnyújtja Robertsnek. Márátrepülik a partsávot és a tenger felett van-nak. Hol is van az A—114-es? Nem könnyűegy kis repülőgépet a levegőben megtalálni ésa négyzethálózat határai sajnos, csak a térképenvannak feltüntetve és nem a vízfelületen. Desegít a rádió és az A—114-essel csakhamar

48

megvan az összeköttetés. Roberts egy kispontra mulat, mely gyorsan megnagyobbodik.Carter valamivel mélyebbre megy és lefojtjaa motorokat. Máris elrohan a másik gép mel-lette. Hirtelen fordul: az A—114-es! Parancs-noka, Nicholson hadnagy int az első toronyból.

Roberts letette a jelentést egy piros-fehérzászlós homokzsákba és acélhuzalon leengediazt. A jelentések átvétele gépről-gépre sok gya-korlat eredménye. A repülőgépek azonos irány-nyal és sebességgel repülnek, a 20 méterrel mé-lyebben repülő átveszi a zsákot, melyet a ma-gasabban repülő gép huzalon vontat. Ilyen mű-vészkedést a békeidők látványos repülőnapjaina nézők tömege szívesen megtapsolt és a légi-akrobatika komoly hátterét nem is sejtettesenki.

Rövid integetés gépről-gépre és azután 300km-es sebességgel ellenkező irányban szétfut-nak és hamar elvesztik egymást szemelől.

Az A—111-es Brightonra vesz irányt. Erő-sen lefojtott motorokkal 4000 m-ről 1000 m-resiklik. Carter Robertsra bízza a kormányt, mertmost már törődhetik valamit a megsebesültbajtárssal. Leveszi Maxwellről a lélegzőkészü-léket, kevés konyakot ad neki, jól elhelyezi,amennyire lehet a folyosón: »Mindjárt itt va-gyunk fiam. Akkor minden rendben van. Pokolifájdalmak, úgy-e? De pompásan teljesítettükdolgunkat.« Maxwell sápadt arcából mosolyogvafénylenek a szemek.

A leszálláskor Carter maga ül a kormány-hoz. Ennek ma »vajleszállás«-nak kell lennie,mintha a repülőgép tojásokkal van megrakva.A szegény Maxwell ne érezze, ha földet érinta gép.

49

Július 9-én 5 órakor (angol időszámítás)az angol légiflotta zöme 135-ös kurzussal fu-tott a francia tengerpart felé. A 10 repülőhadPortsmouth és Wight sziget között gyülekezettés két — 12 km-es térköz által elválasztottoszlopban megkezdte az előnyomulást. Mindenrepülőhad a vezetőgéppel együtt, 19 egységbőlállott. 190 bombázógépet képező tömeg vonultaz égen át. Talán kevésnek látszik ez a számazoknak, akik feltételezték, hogy a jövő háború-ban az ég elsötétül majd a repülőgépektől, mint-hogy már 1918-ban egész repülőrajok mozog-tak a harcvonalak fölött. Ámbár a repülőfegyverhatalmas műszaki fejlődésen esett át, — eznem a kvantitásban, hanem inkább a kvali-tásban nyilvánult meg — céltudatosan perszecsak az angol légiflottában.

Winton hadnagy a 46-os számú G repülő-gép (»G«. az angol »Giant« = óriás szó elsőbetűje) első kormányánál ül és pillantása vé-gigfut a példás menetrendben előnyomuló ha-dakon. A tértávközök, szintkülönbség és repülő-magasság betartása a köteléken belül minden-kinek már annyira a vérébe ment át, hogy azember egészen elfelejtette, milyen őrült sebes-ségekkel mozognak a repülőgépek szabadon aháromdimenziós űrben. Öreg, világháborús ta-pasztalattal rendelkező repülők egyszerűen le-hetetlennek tartották ilyen repülőgéptömegek

50

vezetését a levegőben. De az angol légiflottatulajdonképen nem is volt »tömeg«, hanem ta-gozott kötelékekből állott és egy vezérakaratvezette. Az 1918-as háborúban a vadász- ésbombázó egységek parancsnokai akként vezet-tek, hogy előre repültek és mindenki követtepéldájukat — miként a középkorban a lovagelsőnek ugratott az ellenséges tömegbe és em-berei sisaktollát követték. 1938-ban a hadakatmár rádiójelekkel vezetik.

És miként a had, úgy a G-repülőgép isegy egész organizmus volt kicsiben. A 9 fő-nyi legénység minden egyes tagjának megvolta feladata és a részfunkciókat a parancsnokakarata fogta össze egységes cselekménnyé. Amunkaelosztás törvénye érvényesül a korszerűhadigépben is (hadihajó, tank, repülőgép) mi-ként a modern ipartelepben vagy a nagybank-ban. Mert csakis specializálás által érhető el aműszaki tökéletesség. Ez a fejlődés vezetett egy-kor Nelson kis hadihajóitól a dreadnought-lioz. Az 1918-as repülőgépekből kitenyésztettéka légidreadnoughtot, mely két év óta az angollégiflotta nehéz egységtípusát képezte. A szerkesz-tési rajzok akár idegen kezekbe is kerülhettekárulás révén, megépíthették a franciák ezt atípust az utolsó szögig — egyet nem tudtakvolna utánacsinálni: azt a szellemet és akaratot,mely a halott eszközt éles fegyverré alakította.Most ők mindannyian érzik ezt, akik motorzú-gás közben a levegőn át vonulnak: ez a vas-rend, ez a forma vasakaratot képvisel és amerev formákból akaraterő sugárzik át azembereken.

A G—46. 9 főnyi személyzetéből jelenleg1 áll harcálláspontján. Crawley kapitány, pa-

51

rancsnok ellenőrzi a szolgálatot. Smith rádió-távírász vételre készen ül cellájában, Wintonvezet. Wade szerelő ellenőrzi a műszerek táv-mutatóit és motorközpontot. A többiek az in-dulás óla függőágyaikban pihennek, melyek afolyosón vannak felerősítve. Az első ellenségfölötti repülés belső izgalma nem hagyja ugyanőket aludni, de parancs volt, hogy csak azidőlegesen szükséges személyzet tegyen szol-gálatot. Az erőket — különösen a ritka ma-gassági levegőben való munkánál — kímélnikell. És most a zárt hadban való menetnélegyelőre teljes harckészültség még nem is voltszükséges.

Csak amikor kb. 5 óra 42 perckor Fe-camp és St. Valéry közötti francia tengerparta repülőgép alatt átvonult, adja ki Crawley aparancsot: »Teljes harckészültség!« Megláto-gatja Wintont a pilótahelyen és fülébe ordítjamegszokott száraz élceinek egyikét. Azután le-mutat a mélységbe: Winton számos vattacsomótlát maga alatt. Egy magányos légvédelmi üteg atengerparton utánuk ugatott, de lövedékei nemértek fel idáig. Jobbra a Szajna-torkolatot szé-les ködfátyol jelzi, melyet a felemelkedő napsugara lassan felgőzöl. Fent teljesen derült azégbolt, csak keleten áll néhány tollfelhőcske.

Brackeley tábornok szűkebb törzsével a G—300 jelzésű vezérgépen tartózkodik. Az 1914—18-as háborúban a repülő tábornokok kötelé-keiket hadiszállásuk Íróasztala mellől vetettékbe — 1938-ban a légiflotta főparancsnok sze-mélyesen vezet a levegőben. Ez csak a drót-nélküli híradás és a gépről-gépre való parancs-átvitel által vált lehetségessé. A G—300-as rádió-kabinjában befutnak a felderítő repülőgépek

52

jelentései és Christie kapitány, nyilvántartó lisztrögtön bevezeti azokat a térképbe. A határozottfelderítő feladatokkal Franciaország fölé kikül-dött egyes felderítő repülőgépek mellett, a légi-flotta előnyomulását a felderítő repülőgépekegész fátyla biztosítja közvetlenül, melyek anehéz G-gépek zömét messze megelőzik és el-lenséges erők feltűnését idejekorán jelentik. Kb.hasonlóan — ahogy a tengeri háborúban a sor-hajókat kis cirkálók és rombolók védik.

Brackeley számára büszke érzés, amikornio'ol a légiflotta élén francia terület felett re-pül. Most kell eldőlnie annak, hogy »teóriája«kiáll ja-e a tűzpróbát. Már mint fiatal kapitányfelismerte annak szükségességét, hogy erős légi-flottát kell teremteni, mely függetlenül a földierők hadműveleteitől, a nagy légiháborút ve-zeti az ellenséges anyaország és ellenséges légi-erők ellen. míg mások csak játszottak ezzela gondolatmenettel, ő volt az egyedüli, aki eb-ből a legvégsőbb konzekvenciákat levonta ésszemélyiségének teljes súlyával fedezte őket.Kezdetben, amikor még nem rendelkezett szá-mottevő befolyással, mosolyogtak vesszőparipá-ján és csökönyösségén. Amikor azután, mintvezérkari tiszt az ipari megrendelések osztá-lyában volt beosztva és ott dolgozott, teljescsendben követte célját: a bombázásra és légi-harcra alkalmas óriásgép megteremtését. Elő-ször mindenféle akadályt raktak útjába, leg-többet persze saját szeretett repülőbajtársai.Konzervatív honfitársai tradicionális típusbeosz-táshoz voltak szokva: vadászgépek, nappali bom-bázók, éjjeli bombázók, felderítőgépek. Nem taní-totta-e a nagy háború, hogy a légiuralmat a va-dászrepülők döntik el a csatamező fölött? Nem

53

mind vadászrepülők voltak-e a nagy repülőhő-sök: Bishop, Ball, Guynemer, Fonck, Richt-hofen, Boelcke? A hadijelentések akkoriban televoltak légigyőzelmeik számával. Míg a Sommemellett, Flandriában az anyagcsaták tomboltak,a régi friss-vidám háború a légivadászatbanújra fellángolt. Ott fenn a harc öncél volt.A sport fairness íratlan törvényei alapján folyt.Az ellenféllel szemben gyakorolt lovagiasság arégen letűnt lovagi tornák idejére és a baj-vívásokra emlékeztetett. A világháborúban a fel-szakított földön szegény emberi testek kapasz-kodtak a tölcsérekben és árkokban mindenpillanatban készen arra, hogy szétmarcangoljákőket, segítség nélkül, tehetetlenül a halálgépe-zet vad tombolásával szemben. A pergőtüzekvasesőjében, a mérgesgázok füstfelhőjében aszemélyes bátorság dicsősége régen megfulladt,de egyidejűleg fenn a levegőben mégegyszergyőzedelmeskedett.

Brackeley másként gondolkozott. Szerinteelmúlt az az idő, amikor a levegő a vadász-repülőké volt. Talán sajnálatos, hogy a háborúsromantika utolsó maradéka elvész, de a leve-gőben is a gépé a jövő. A hatalmas repülő-technikai fejlődés 1918 óta a légiharcászatnakúj utakat nyitott. Az ő teóriája a következővolt:

1. A légifegyver főfeladata, az ellenség há-borús akaratát megtörni a nép és ország ellenibombatámadások által.

2. Sok bomba messzire és biztosan a cél-hoz való szállítására nagy hatássugarú és nagy-hordképességű repülőgépekre van szükség, me-lyek minden navigációs műszerrel felszerelve,

54

rossz időjárási területeken és felhőkön át is biz-tosan átvezethetők legyenek.

3. Ezeknek a bombahordozóknak saját harc-erővel kell és tudnak is védekezni ellenségesrepülőgépek ellen. Géppuskáik és gépágyúik ha-tása minden irányban oly nagy és messze-hordó, hogy vadászgépek nagy sebességük ésfordulékonyságuk ellenére, egyáltalában nemjutnak lövéshez.

4. Csak az összteljesítmény szétosztásávalspecialistákra, érhető el a műszaki csúcsteljesít-mény. Ezért csak az óriásrepülőgépben, melytöbbtagú személyzettel van ellátva, érhető ela munkaelosztás és specializálódás.

5. Csak ilyen óriásgépek vezethetők légi-harcászatilag zárt kötelékben. A vadászgépnél,ahol egy ember teljesítsen egyidejűleg mindent:vezetés, tájékozódás, összeköttetéstartás, tüzelés,rádiózás — ez lehetetlen.

6. A bombatámadások nappal történjenek,mert csak nappal lehet pontosan lőni és acélt eltalálni, azután csak nappal lehet kötelék-ben repülni.

Ha az 1914—18-as háborúban a bombatáma-dások súlypontja az éjjelre helyeződött át, ám-bár az előnyomulás a célig és a visszatéréssötétségben sokkal nehezebb, úgy ez két okravolt visszavezethető. Először az akkori nehe-zen megterhelt bombahordozók nem jutottakmég elég magasra, hogy kivonhatták volna ma-gukat az eredményes légvédelmi tűz alól —másodszor féltek világosság mellett a vadász-repülőgépek támadásától. És ha kivételesen nap-pali bombázó raidek következtek, úgy a bom-bázók biztosítására vadászszázadokat osztottakbe. Brackeley most már azt állította, hogy a

55

zárt, jól felfegyverzett bombahadaknak nincsmit félniök a vadászgépektől, sőt ellenkezőenezekkel harcerőben fölényben vannak.

Brackeley volt olyan okos, hogy nem lé-pett elő rögtön forradalmi terveivel. Ez túlsá-gosan megrázta volna elöljáróinak idegeit ésvalószínűleg áthelyezésére vezetett volna azausztráliai repülőcsapathoz. Építéspolitikájaegyelőre csak arra korlátozódott, olyan bom-bázógépet kitenyészteni, melynek hatástávolságamessze az ellenséges országba való repülésreelegendő és melynek csúcsmagassága a lég-védelmi ágyúk tüze ellen messzemenően véd. Ebombázógép konstruktív és gyártási megvalósí-tásának nehézségei óriásiak voltak. Sokáig tar-tott, míg Brackeley a még csak 26 éves Wellsmérnökben azt a zseniális konstruktőrt meg-találta, aki teljesen beállította magát gondolat-menetébe.

Minden repülőgép műszaki kompromisszum.Valamely repülési tulajdonság különös hangsú-lyozása, pl. a sebességé, a többiek rovására tör-ténik, a hasznossúly és a hatástávolság rová-sára. Minél nagyobb a felületi terhelés,

és minél kisebb a teljesítményterhelés,

annál nagyobb lesz a sebesség. Minélkisebbazonban a felületi terhelés, annál jobb az emel-kedőképesség! Tudatosan sokról kellett lemon-dani, hogy a lényeget elérjék. A teljesítmény-terhelés csökkentését holtsúly csökkentése, amotorteljesítmény javítása és a jobb aerody-namikai formakiképzés által érték el.

Nagy repülősebesség mellett szükség voltazonban kis leszállási sebességre, hogy a kis

56

tábori leszállóhelyeken való leszállásoknál a ne-héz gépeket rövid kifutás után megállíthassák.Különösen Handley Page több évi kísérleteita szárnyréseléssel és a szárnyvég-csapófelülete-ket értékesítették itt.

A repülőgépnagyság emeléséből az az aero-dynamikai előny származott, hogy a káros lég-ellenállás kisebb lehetett, mint a kis gépeknél,pl. a vonóerőnek a felületbe való helyezéseés a törzs előnyösebb kiképzése által. Ez azelőny a fegyverzet kilövése szempontjából ishasznos volt.

Előrelátható volt azonkívül, hogy a terje-delemnöveléssel egyidejűleg a szükséges beren-dezések súlyviszonya is vissza fog fejlődni. Pl.a rádiókészülék kis felderítőgépnél is szükséges,ott azonban súlyosan latba esik. Ugyanez vonat-kozik a kormányokra, műszerekre és számossegédeszközre, melyeknek súlya a 10 tonnástóla 20 tonnás gépre való áttérésnél egyáltalábannem, vagy csak kevéssé emelkedik. Így igenelőnyös arányt értek el a szabad hasznosteherés repülési súly között, vagyis az üzemanyag,bombák, harclőszer számára rendelkezésre állóhasznosterhet illetően.

A repülőgép nagyságnövelésének optimálishatárát felfelé mindenekelőtt légiharcászatiszempontok alapján vonták meg: tulnagy re-pülőgépek befolyásolták volna a mozgást a le-vegőben és a földön (start, leszállás, rejtés lá-i.ás ellen). Kívánatosnak látszott a gép elvesz-tésének rizikóját is több egységre elosztani.Wells konstrukciója így elmaradt a 30-as éveklegnagyobb forgalmi és hadirepülőgépei mögött(pl. Dornier DO—X = 50 tonna, Caproni PB—90-40 tonna).

57

A Brackeley által igényelt típus nagyságamellett szükségszerűen át kellett térni a fém-építésre könnyű acéllal és duraluminnal. A re-pülőgépkonstrukció még oly fényes repülőtulaj-donságokkal is használhatatlan lett volna, haa gép a háborús gépápolás, javítás és gyár-tás számára túlkomplikált lett volna. A gyorsszériagyártás csakis az egyes részek egyszerűösszeépítése által vált lehetségessé.

A Brackeley által vázolt 24 tonnás »G«(Giant repülőgép = óriás) típusának első előfel-tétele egy megbízható nehézolajmotor (Dieselelv) felhasználása volt vonóerőként. Benzinmo-torok eleve ki voltak zárva, mert egy vadász-repülő egyedüli gyújtólövedéke a benzintartá-lyokban a nagy repülőgépet felrobbantottavolna. Így akár lőgyapotot is lehetett volnaüzemanyagként felhasználni — vagy léghajókathydrogéngázzal ellenséges tűzbe vezetni! Sze-rencsére a fejlesztési munkát Brackeley márannyira előrevitte, hogy a tartós üzem tapasz-talata alapján csak kis javítások voltak szük-ségesek a nehézolajmotoron. A porlasztós mo-torokkal szemben a nehézolajmotor magasabbthermikus hatásfokkal és ezért nagyobb hatás-sugárral is rendelkezett.

A szerkesztési megoldásnál nehezebb fel-adat volt az angol repülőgépgyárak csökönyösellenállásának letörése. A biztos és meghatáro-zott állami rendelési állomány kényelmes állás-pontján pihentek, mely szép nyereségeket biz-tosított számukra. Nem is gondoltak arra, hogyáttérjenek egészen új típusok építésére, melytény a hagyományos gyártási rendszer megvál-toztatását és tőkebefektetést igényelt volna újgyári gépekbe. De a hitelek cukrával és a to-

58

vábbi hadseregrendelések beállításának ostorá-val mégis csak sikerült Brackeleynek az ipar-vezérek konokságát megtörni.

Amikor a harmadik gép készen volt, vá-ratlanul visszacsapás következett be, mely majd-nem örök időkre megsemmisítette Brackeleyegész művét és gallérjába kerülhetett volna.Az új óriásbombázógépek egyike ismeretlenokból szárnytöréssel lezuhant. Kellemetlen par-lamenti interpellációk következtek, de szeren-csére kormány változás jött közbe és Bracke-ley folytathatta munkáját. Csak miután a tech-nikai probléma megoldást nyert és négy bom-bázórepülőhad felállításra került, lépett előBrackeley őrnagy a szervezési összprogrammal:a légiflotta létesítése az önálló légiháború veze-tésére.

Az 1918-ban alapított királyi légierők (RoyalAir Force) akkoriban három csoportból ál-lottak:

1. az Inland Area (honi légierők) a szá-razföldi hadsereggel való összműködésre; acsapatrepülőosztályok (Army Cooperation Squad-rons) felderítésre, tüzérségi figyelésre, összeköt-tetésre;

2. a Coastal Area (parti légierők) a flottá-val való összműködésre: a vizirepülőosztályok(Fleet Air Army) és a repülőgépanyahajókonállomásozó repülőgépek;

3. az Air Defence of Great Britain »A. D.G. B.« (Nagybritannia légvédelme) a tulajdon-képeni légiháborúra képesített légiflotta két pa-rancsnoksággal: Fighting Area (vadászparancs-nokság) 15 vadász (fighter) osztállyal és a Wes-sex Bombing Area (Wessex bombázóparancs-

59

nokság) 5 éjjeli és 6 nappali bombázó osz-tállyal.

Brackeley őrnagy, mint a légi vezérkarifő-nök első vezérkari tisztje, először az A. D. G. B.átszervezését vitte keresztül. A nappali és éjjelibombázó osztályok az új egységtípussal lettekellátva. Ők képezték a jövendő légiflotta mag-vát. A 15. vadászosztálynak több, mint a felétfeloszlatta és személyzetét a légi-flotta új G-repülőhadainak és felderítőhadainak felállítá-sára használták fel. A kereken 300 G-repülő-gépnek építési költsége (mindegyik 100.000 font-sterlingen felül) oly hatalmas volt, hogy az alégügyi költségvetés megfelelő felemelésével márnem volt fedezhető. Ily többköltségnek előterem-tése Anglia nehéz gazdasági és pénzügyi hely-zete mellett nem jöhetett tekintetbe. Hozzá kel-lett nyúlni tehát az Inland és Coastal Area szá-mára előirányzott összegekhez, az A. D. G. B.javára. A hadsereg és flotta árulást ordított,amikor észrevette, hogy a csapatrepülőkötelé-kek is feloszlatásra kerülnek. Flastromként amegbántott tengerészet Brackeleytől megbízástkapott óriásvizigépek és torpedóvető repülőgé-pek, kifejlesztésére. A szárazföldi hadsereg re-pülőkötelékeinek megerősítésére pedig háborúesetén, az Auxiliary Air Force (tartaléklégi-erők)-! tervezték bevonni. Így a légifegyverkezésanyagi felszerelésének súlypontja lassankéntmindig jobban és jobban az A. D. G. B.-retolódott át, mely 1937. március l-e óta az»Air Fleet«, a »légiflotta« elnevezést kapta.

Most nyert befejezést a nagy mű — éppenmég mielőtt a háború kapui megnyíltak volna.És Brackeley előtt... Paris tűnt fel!

60

Paris július 9-én reggel fáradtan ébredta forró, szélcsendes éj nyugtalan álmából. Egé-szen éjfélutánig lármás embertömegek vonultakát az útvonalakon és a Boulevard des Italiens-tolegészen a Madeleine-ig és a Place de la Concor-de-ig csomókba tömörültek és lázasan vitatkoz-tak a háborúról és a békéről. Csak a hajnalderengése és a fáradtság hajtotta az embereketa házakba és ágyakba. Most üresen ásítanaka boulevardok a sápadt reggelben, de a tikkasztóéj izgalma még utánrezeg. A kőházcsatornák-ban nehéz benzin, olaj pára kellemetlen utca-por és izzadtságszag fekszik. Fáradtan és ked-vetlenül seperték el az utcaseprők a piszkospapírtömegeket, a rendkívüli újságkiadásokat,melyeket az izgatott éj kihányt. Az első autó-buszok dübörögnek, utcatisztító gépkocsik lo-csolják az űttestet és hengerkeféikkel felkavar-ják az utca porát.

Egy tehergépkocsi jön a Boulevard desItaliens felől, magasan megrakva újságokkal.Az Operatér sarkán megáll, rikkancsok verek-szenek a még nedves újságcsomagokért, mindenirányban szétfutnak és ordítják: »Háború Ang-liával!« Még csak kevés járókelő veszi megőket.

»A francia néphez!

Franciaország becsületét megsértették. Ang-lia azt követeli, hogy mi a trikolort levegyük

61

a kairói citadelláról, hogy visszavonjuk deréktengerészkatonáinkat, akiket az egyiptomi nem-zeti kormány segélykiáltására a francia élet-és vagyonbiztonság védelmére partraszállítot-tunk. Anglia 10 órai ultimátummal mer meg-fenyegetni bennünket. Franciaország becsüle-tére emlékezve, e követelésre megtagadtuk aválaszt. Még reméljük, hogy az angol nép ma-gára eszmél és vezetőinek »állj«-t kiált. Vagyaz 1914—18-as nagyháború fegyverbaráti ön-gyilkos harcban egymás ellen fordítsák fegy-vereiket? Európa eme végzetes órájában a vi-lág lelkiismeretéhez apellálunk. Franciaországbékét akar. Anglia azonban tudja meg, hogy afrancia nemzet a lenni és nem lenni kérdésé-ljen épp oly elszántan áll fel, mint 1914 augusz-tusában, hogy éles fegyverzettel minden táma-dást elhárítson, mely Franciaország tiszta be-csületpajzsát be akarja mocskolni. Ezért mareggel, július 9-én 4 órával elrendeltük a hadi-állapotot. Éljen Franciaország!

A Köztársaság Elnöke.*

Lassan embercsoportok képződnek, olvas-nak és vitatkoznak. Hirtelen szirénák éles siví-tása hasítja át a levegőt. Mi ez? A zaj folytonnövekszik, állandó fülhasító üvöltéssé. Ablakoknyílnak, álmos arcok néznek ki rajta és fel-felé az égre. Légiriadó? A szirénák elnémulnak.Negyedóra múlva a pompierek (tűzoltók) autóitrombitájuk izgató harsogása mellett szágulda-nak végig az utcákon. A fényes rézsisakok csil-lognak. Az utcasarkokon embertömegek tömö-rülnek. Sergeants de Ville-ek (rendőrök) kette-sével szétszórják az embereket. »Légiveszély!Csoportosulás az utcán tilos! Vonuljanak a

62

pincékbe!« Nevetnek. Viccek röpülnek ide-oda.Az angolok tartózkodni fognak attól, hogynappal jöjjenek! Az egész csak a rendőr-prefektus úr gondolata, s gyakorlata voltmegint.

Motorzúgás közeledik. A fejek felemelked-nek, nők sikítanak, tolongás és futás, míg egypolgár elkiáltja magát: »Francia repülők!« 1000méterben egy vadászosztály kék-fehér-piros ko-kárdákkal a szárnyak alatt zúgva vonul át aváros fölött keletről-nyugatra és eltűnik. A rövidpánik lelkesült örömrivalgásba és tapsba csapát. Brávó, brávó, a mi hőseink majd megmu-tatják nekik! Különben mire e nagy izgalom?Százakra menő vadászgépünk van Paris körül.Ha az angolok fényes nappal át mernek repülnia Csatornán, lelövik őket mint a nyulakat,mielőtt még egy is megláthatta volna az Eiffel-tornyot.

A metro (földalatti villamos) lépcsőin tor-lódik és tülekedik a tömeg. Kíváncsian, deegyidejűleg félősen, készen a leugrásra, ha ve-szély közeledik. Idősebb urak gomblyukaikbana becsületrend szalagjával hadászati oktatóelő-adásokat tartanak, ők ismerik az 1918-as légi-riadókat, nem is volt olyan veszélyes. Csaksemmi izgalom. »Gázbombáknál pedig tartsukvissza a lélekzetünket« — hangos nevetés ju-talmazza meg a viccet.

Rendőrök motorkerékpáron száguldanakvégig az utcákon. Plakátokat ragasztanak aházakra: »Magatartás légiriadó esetén.« Aplakátok már régen nyomtatva, készen feküd-tek. »A gázálarcok kiadása a kerület rendőr-őrszobáján történik. A-tól K betűig 8—12 óráig,L-től Z-ig 2 órától 6 óráig délután.«

63

Egy háborús résztvevő tanácsokat osztogat.»Nedves lepedőket a pinceablakokra. Így csi-náltuk mi is a verduni fedezékekben. Vagyegy kis tüzet, hogy a léghuzat a gázt mielőbbkihajtsa.« Távoli tompa dübörgés. Mindenki fel-figyel. Alacsony magasságban egyes repülőgé-pek suhannak el a város fölött, maguk mögöttködfelhőket kibocsájtva. A Bois és Fort d'Issyirányából már ugatnak az elhárítóütegek löve-gei. Ismét élesen sivítanak a szirénák. Arendőrök az embereket a házakba és a föld-alatti vasút alagútjaiba szorítják. De a tántorít-hatatlanok csoportjai bátorságukat akarják fi-togtatni és felmerednek az égboltra. Ekkor ottfenn fehér felhőcskék láthatók, egészen maga-san, alig észrevehetően. Hirtelen pedig meg-mozdul és megremeg a föld — légnyomás —robbanások. Valaki kinyújtott karral ordít: »Ott!az angolok!« Mint az árny vonalak húznak elrobbanófelhőcskékkel körülvéve, zárt repülő-hadak. És a következő pillanatban már csakleírhatatlan fülszaggató, pokoli lárma van: si-vító szirénák, a légvédelmi lövegek éles csat-tanásai, a gránátok tompa robbanása a levegő-ben, géppuskák zakatolása, — és mindent felül-harsog a bombák ördögi sivítása, melyek foly-tonos idegrázó robbanásokkal vágódnak be ésmásodpercről-másodpercre a Champs Elyséesfelől közelednek. A föld vonaglik alattuk. Azemberek őrületes halálfélelemben szorongnak ametro sötét folyosóiban. A villanyáram mindjártaz első becsapódások után megszakadt. Az ope-rai állomáson két telt vonat áll egymás mögött.Ekkor pokoli zajon keresztül a megsemmisítéscsapása süvít — sárgás villanás — egész falré-szek szétvágódnak — egy másodpercnyi rémü-

64

letes halálcsend, azután halk sírás, állati ordítá-sok. Egy 1000 kg-os bomba 50 m-re a bejárattólaz uttetőn és betonalagúttetőn át vágódott be,lent felrobbant és egyedül az óriási légnyomás-sal az emberek százait morzsolta szét. A metrobeszakadt. A Boulevard des Capucines-en 50méteres tölcsér tátong. Három ház homlokzataaz úton fekszik, a házak belseje felnyílt, a la-kások bútorzata kísértetiesen néz a szabadba,egy zongora nevetségesen lóg ég és föld között.A bombák megsemmisítő hengere dübörögve, re-csegve és ropogva keletre vonul. De néhányperccel később a föld új robbanások alatt resz-ket: ez a 12. had, mely mint a második hul-lám a város közepe fölött átdöngöli a belvárosi,rettenetes tarlózást végezve.

Az emberek hangyatömege zavaros félelem-ben, riadtan a pincékben lapul, s új robbaná-sokra figyel. Egyesek eszüket vesztik, őrjönge-nek. Állapotos asszonyok szülnek a félelemtől.Aki kidugja fejét a pinceablakokból, köhögve,öklendezve fordul vissza: »Gáz!« A tűzoltóktrombitái harsognak kint: »Tűz van!« Nem itt-ott, hanem mindenütt, minden negyedben. Mégsenkisem sejti a nagy veszélyt. Ezt a veszélyta csupán 25 kg-os thermitbombák képezik, me-lyek félelmetes csendben estek a városterületre.A brizánsbombák messze túlharsogták őket. Fo-lyékony tűzanyaguk azonban átmarja magát atetőkön, a száraz gerendákon és szobamennye-zeten át. A derék tűzoltók a lángfészkekre irá-nyítják viztömlőiket, de a folyékony thermitcsak gúnyosan forr, amikor víz éri. Vízzel olt-hatatlan. Az egész városnegyedben a vízvezetékfelmondja a szolgálatot, a földalatti csövek felvannak szakgatva a víz a tátongó bombatöl-

65

csérekből felszökik és szétfolyik. A környékenlévő vízművek is szét vannak rombolva. A Quaid'Orsayn a tűzoltók a Szajnából szivattyúzzáka vizet és elborítják vele az égő külügyminisz-tériumot. Időközben lángok csapnak fel egészháztömbökből. A tűzoltók bátor kötelességtelje-sítéssel harcolnak a tüzek ellen, a gáz ellen,mentenek, segítenek — de nemsokára mindenkiráeszmél cselekedeteinek céltalanságára. Mit te-het néhányezer tűzoltó az égő és gázzal megmér-gezett nagyvárosban? Még százezer főnyi tűz-oltóhadsereg sem lett volna elegendő a legszük-ségesebb segítséghez. Sebesültszállító gépkocsika genfi kereszttel utat törnek maguknak a fel-szakított utcákon. Túlkevesen. A kórházakbanaz orvosok feltűrt karokkal dolgoznak, mint aharctéren. Ideiglenes kötéseket alkalmaznakszétroncsolt húscafatok körül, eltört végtagokathelyeznek el sínekbe, morfiumot fecskendeznekszüntelenül.

A robbanások elnémultak és a halál csendjeül a forró város felett. A nap csak homályoskorongként mutatkozik a Paris fölött fekvőköd- és füstfelhőkön át.

Emberek ömlenek ki az égő házakból.Egyetlen ordítás hallatszik: »Ki ebből a pokol-ból!« A szabad tereken, a Tuilleriák kertjében,a Marsmezőn tömörülnek a tömegek. Szeren-csére csak kevés gázbomba esett le, vagy a tűzáltal felmelegedett levegő működött ventillátor-ként. Az Eiffel-torony gigantikus váza keresztbefekszik a Szajnán a Trocaderoig. Egy 1000 kg-osbomba bevágódott egyik sarokpillérébe és le-döntötte.

Akinek még jó autója van, felrakja csa-ládját és legszükségesebb holmiját és a kör-

66

nyékre igyekszik. De nemsokára az utcák egészszélességben vannak eltömve gépkocsisorok ál-tal. A tömegek gyalog menekülnek pánikszerűlökdösésben. A rendőrség hiába próbálja a me-nekülő hullámokat korlátok közé szorítani. AQuai de Passy-n elzárják az utat, mert a gázműlángokban áll és a gáztartály minden pillanat-ban levegőbe repülhet. A tömeg azonban áttöria kordont vak, állati dühvel, hátidról őt is tol-ják, aki elesik, azon átgázolnak. Néhány percmúlva házmagas szúróláng csap fel a szürketartályból, kövek, vasdarabok repülnek szét,mint szilánkok, de a tömeg mellette menekül el.Aki megsebesült, széttaposva marad a lábakalatt.

Csak pár percig lebegtek az ércszárnyaka város felett. Mint az apokalyptusi árnyak, detűz- és véreső esett a borzalmas felhőkből. Amilliók pedig, mint a férgek, összecsavarodva,semmit sem láttak a szellemekből, melyeknekzümmögését a magas égben a robbanások zajamessze túlhaladta. Most azonban megszűnt aközvetlen halálveszedelem, még élnek, a tagokreszketnek még, ele élnek. A halálfélelem hirte-len átcsap dühbe. A beszorult torkok kinyílnak,a düh sikító ordítása — düh az ellenség ellen —düh a háború ellen — düh a kormány ellen —düh minden ellen.

Árulás! Miért nem védelmezte meg a kor-mány a jó párisiakat ilyen borzalmak ellen?Hol volt a fényes légifegyver, melyért millió-kat és milliókat préseltek ki a buta adófizetőkbirkanyájából? Hol voltak a hősök, a fess re-pülőhadnagyok, akik kis lányokat csábítottakel? Most, amikor megmutathatták volna mit tud-nak, gyáva módra elbújtak. Öreg szamár politi-

67

kusok és tábornokok évek óta harsogták a ka-marában és újságokban: »A francia légierő alegjobb és legerősebb a világon.« Hol voltak avadászrepülők, amikor az angol bombák Pa-risra zúdultak? Minden csúfosan csődöt mon-dott: Az egész szépen megszervezett légvédelem,az ütegek, a jelentőszolgálat, a tűzoltóság --minden! Egyetlen bombavetőszörny lezuhanásátsem láthatták.

Amikor egy gépkocsi 3 repülő liszttel a RueLafayette-től az északi pályaudvar felé bekanya-rodik és keservesen utat tör magának a romo-kon és tömegen át, átkozódások zúdulnak rá-juk, öklök szorulnak össze és emelkednek fel,kirángatják mindhármójukat a nyitott kocsiból,leszakítják rangjelzéseiket, ruháikat és szadistadühhel széttapossák testeiket. Borzasztó példa!Jaj, ha a csőcselék vadállatja vérszemet kap.A legelsőbe, aki elébe kerül, bevágja karmait.Természetesen itt is az ártatlant találta el. Há-rom megfigyelőtisztet: Molimiert, Vedelt és Aub-ryt, akik a mozgósítási parancs értelmében avasúttal a maubeugi repülőalakulataikhoz igye-keztek bevonulni...

Ami azonban a 'bombatámadás ideje alattott fent, magasan, a levegőben lejátszódott, azta köd- és füstfelhőkbe burkolt város nem lát-hatta. Igen, a francia vadászrepülők ott voltak6000 m-es magasságban, mint a veszedelmes da-razsak rajai, amikor a mélyen tagozott angolóriásmadarak megrendíthetetlen egyenes irány-ban felvonultak. Bátran és büszkén nyomultakaz ellenség félé és örültek annak, hogy a vastag,ügyetlen teknőkre rákalapálhattak. Nem is lehetőket elhibázni. Egyetlen angolnak sem szabada zöld Albionba visszatérnie. Most lehet! És így

68

csaptak le összeszorított ajakkal, kezükkel akormányboton, hüvelykujjuk a géppuska bil-lentyűjén. De — még két kilométer távolságravannak — ekkor rajaikban csúnya piros-barnafelhőcskék pukkannak. A motorok zaján áthal-latszik robbanásuk. Itt-ott mellette megtánto-rodik egy-egy eltalált bajtárs gépe — és mégmindig messze, túlmessze vannak az angolok-tól ahhoz, hogy lövéshez juthassanak. Hosszú,örökhosszú percek. Csak nem hátranézni a má-sik után — de itt most kettő összeütközik,egymás körül forognak, a szárnyak leválva ide-oda lebegnek... Csak tovább! Az ellenség kö-zelébe! Nagyságuk hirtelen félelmetes — mostkell megnyomni a gombokat — hál' Istennek,most megkezdődik a saját géppuskák zakato-lása, — a középre tartani, szilárdan az ellenségszéles törzsérc célozni — ekkor vakító lángcsap az arcba — az utolsó gondolat, mielőttminden elsötétül: »Vége, mindennek vége.«

Egy 3.7 centiméteres gránát telitalálata szét-szakította a francia vadászgépet. Mint egy fe-kete rongycsomag bukdácsol egy ember a mély-ségbe és utána perdülnek a gép roncsai.

De nem mind jutottak oly közelre. Néhá-nyan épen és egészségesen csaptak el az óriá-sok mellett és 1000 m-rel mélyebben felvettékgépeiket a zuhanórepülésből. Akit az első hul-lámban a gránátok távoltüze még nem talált el,azt szétszórta a géppuskák közelelhárító tüze,melyet az óriástörzsek minden irányából fecs-kendeznek. Mint a kártyalapok libegnek le afrancia gépek a mélységbe, maguk mögötthagyva az égő benzintartályok csúnya feketefüstcsóváját. Aki még megtehette, kiugrik azégő gépből — mindenütt himbálódzó ejtőer-

69

nyők, mint a gombák a levegőben — komikuslassúsággal lebegnek lefelé.

Csak néhány perc és az első büszke tá-madóhullám 60 francia vadászgépe a mélységbeperdül. Nem lehetett megállapítani, kit talál-tak el és ki csúsztatta le magát önként. Az elsőtámadás az angol hadak zárt tüzében összeom-lott. A franciák azt remélték, hogy ez a vadász-támadás legalább az ellenség rendjét fogja meg-bontani és ezáltal a második hullámnak könnyűdolga lesz. De az angol hadak — mint egy zártfalanx — bombáikat levetve és együttmaradvatovábbvonultak. Egyetlen pillanatig sem hagy-ták magukat útvonaluktól elszorítani. Ámbár azangol gépek törzseit és szárnyait találatok ér-ték az olajtartályok nem akartak meggyulladni.

Amikor most a francia második hullámparancsnoka világítópisztolyával megadja a jeleta támadásra, már nem volt meg ugyanaz a len-dület. Mind láthatták az első hullám hiábavalóáldozatát. Igazán tiszta öngyilkosság volt a rob-banógránátok zárótüzébe beleszaladni. Egyszerreidegesek lettek. Még akadtak ugyan tántorítha-tatlanok, akik a »gyáva gazember«-t legyűrtékmagukban, de a többiek rendszerint megnyi-tották már a géppuskatüzet, még mielőtt harc-közelségbe jutottak volna és 1000 m-re már el-fordultak.

A bombatámadás kezdetekor az angol légi-flotta vezérgépe két biztosító repülőgépével a 3.had élére állt. A három G-repülőgép nem hordottbombát, hanem evvel szemben megfelelően többfegyverzettel és lőszerrel rendelkezett. Erősenrésztvettek a francia vadásztámadás elhárítá-sában és így tehermentesítették a valamivel mé-lyebben repülő bombázókat. Mindhárman nagy

70

vonzóerőt gyakoroltait a franciákra, minthaazok érezlek volna, hogy ott van az angol légi-flotta vezetőkoponyája.

A repülőgépágyúk ugatnak és a géppuskákzakatolnak a forró csövekből. Brackeley tábor-nok mozdulatlanul áll a parancsnoki torony-ban. Néha megrándulnak az ujjai, legszíveseb-ben maga is inkább a géppuska fogantyújátfogná meg, mint figyelni és vezetni. Keménypillantásokkal kíséri az ellenséges vadásztáma-dásokat, visszanéz hadaira, amelyek »mint agyakorlótéren« békeszerű, pompás rendben re-pülnek. Lenéz a nagy városra, mely most öklealatt vonaglik. A sötét füstgomolyból és mes-terséges ködrétegből a Szajna ezüst szalagja raj-zolódik ki és mint kis tüzet fecskendező szökő-kutak villannak meg a 12. had utolsó bomba-becsapódásai, mely végseprést végez. Szegény,szép Paris! Egy pillanatig részvét fogja el a sze-rencsétlen város iránt, melynek egész Francia-országért kell bűnhődnie — egy pillanatig csak.Azután haragos mosoly ül a tábornok keskenyajkain: »Britannia rules the waves — the wavesand the air.« (Anglia uralkodik a tengeren — atengeren és a levegőben.)

A bombatámadás százszázalékosan sikerült.700 tonna robbanóbombát, gyújtóbombát 3000darabon felül és 10 tonna mustárgázt dobtakle parancs szerint. Hogy a hatás, melyet e józanszámok mögött elképzelt magának, messze avalóságos rombolómunka mögött elmaradt, er-ről csak néhány nap múlva fog értesülni Hol-landián át érkező kémhírek alapján. Az angolbombatámadás sikerült anélkül, hogy egyetlenG-repülőgép elveszett volna. A földi légvédelemszokatlanul gyenge volt. Az angol gépek relatív

71

nagysága és kötelékben való repülésük ellenére,a nagy magasságban és látási homály miatt, melyminden nagyváros fölött észlelhető, nehezenvoltak felismerhetők. A városterület fölölt fran-cia repülőgépek által vont és ködfazekakból fej-lesztett mesterséges köd nemsokára minden cél-zást meghiúsított a légvédelemnek. De ködösítésnélkül is lehetetlen lett volna a légvédelmi tü-zérség számára a tüzelés, amint a francia va-dászosztályok támadásra indultak.

Brackeley »elmélete« teljesen beigazolódott:A nehéz dreadnought-hadakon a könnyű vadász-gépek összezűzódtak. Az angol légiflotta, az őműve megállta a tűzpróbát. Azonban még hátra-maradt a legnehezebbje: a visszatérés haza. Eb-ből 150 km. — háromnegyed óra — ellenségesterület fölött vezet. Ezt a visszatérést ki kellmajd harcolni. A franciák azt az alkalmat, hogya légiflottát messze a bázisától harcra kény-szerítsék, nem fogják elmulasztani. EhhezBrackeley francia kollégáit túlságosan jól is-merte. A Paris fölött leküzdött vadászerők afrancia légierők csak egy töredékét képezték.Valószínűleg az 1. vadászezred 8 escadrilles-ja,melyek Paris körül, annak közvetlen védelméretelepültek. A zöm a francia keleti határon voltStrassburg, Metz, Reims körletben. A franciatengerpart átrepülése óla már régen dolgozniakellett a repülő jelentőszolgálatnak.

Paris füstben és ködben hátul elmaradt.A bombatámadás számára a hadak a célterü-letnek megfelelően szét voltak húzva. A várhatólégicsatához most össze kellett vonni őket.Brackeley tábornok 6 óra 28 perckor kiadjarövid rádióparancsát: »Irány 325, továbbmenet3 oszlopban. Bal oszlop 9., 10., 11. és 12. had,

72

középső oszlop 6., 7., 8. had, jobb oszlop 3.,4., 5. had. Összeköttetés 4. had.«

A nehéz kanyarodási mozgás, mely a belsőszárny visszamaradását és a jobb szárny gyorsí-tott repülését jelenti, példásan folyik le. A sebes-ség szükséges megnagyítása, illetve csökkentésea motorok teljes erejével, illetve lefojtásávaltörténik. A repülőgépek a századokon és hada-kon belül ékalakzatban szorosan felzárkóznak.

73

A Paris elleni támadásnál az angol légi-flotta zöme, a 3—12. repülőhad vett részt. Az1. és 2. had sorsát illetően Brackeley tábor-noknak gondjai voltak. Ez a két had Cooperőrnagy wing (ezred) parancsnok parancsnok-sága alatt azt a feladatot kapta, hogy Lille ésMaubeuge-ön át megtévesztő előretörést hajt-son végre. Tüntetőleg széles arcvonalon kellettnekik a belga partokat Ostende és Dünkirchenközött átrepülniök, amikor a Brackeley alattizöm a francia partokat Paris felé átlépi. Ediverzió által akarta Brackeley az Északfrancia-országban fekvő repülőharcierőket Paris felőlelvonni, hogy ezalatt az angol zöm bomba-támadását zavartalanul végrehajthassa. Cooperkét hada lőszerrel bőven el volt látva és ezértkevesebb bombaterhet vitt magával. Cooperminden G-repülőgépe egy harmadik gépágyútés eggyel több lövészt vitt el. Az angol légi-dreadnoughtok főelőnye éppen az volt, hogya harcászati cél szerint a hasznosteher bom-bára, harcerőre, vagy hatástávra volt változ-tatható.

Cooper utolsó rádiójelentése 5 óra 30 perc-ről szólott, s a Lille és Kortryk körüli vasútiállomások és repülőterek bombázását jelentette.Azóta az összeköttetés megszakadt, erős ener-giájú zavaróadók hullámai közbefeküdtek. Váj-jon Cooper ezrede már ismét visszavonulásban

74

van a Csatornán át, vagy Amiensen át próbálcsatlakozni a visszatérő angol zömhöz?

Paris légvédelmét csak vadász együléseseklátták el, erősebb típusok nem működtek közre,így valószínűnek látszott, hogy az 1. és 2. hadszínlelt támadása erős vadászerőket vont elLille irányába. Az A—128 jelzésű felderítő re-pülőgép 5 óra 28 perckor Reimsből 5 escadril-les Breguet—61 elrepülését állapította megészaki irányba. Úgylátszik a Reims körül fekvő12. nappali bombázó ezredről van szó. A Bre-guet—61 típus a franciák legmodernebb 3-mo-toros óriásgéptípusa. Kisebb repülési súllyal,mint az angol G—repülőgép, de valószínűlegjobb repülőtulajdonságokkal, mindenekelőtt na-gyobb sebességgel, erős fegyverzettel és kitűnőkilövéssel.

A franciák az önálló légiháború vezetéséhezszolgáló légiflotta létesítésében nem olyan cél-tudatosan jártak el, mint Anglia Brackeley be-folyása alatt. A tengerészeti és hadügyminisz-térium apró féltékenykedései az 1928-ban meg-alakított légügyi minisztérium iránt, a homogénlégiflotta létesítését meghiúsították. Mindezekellenére sikerült a 11. bombázódandárt (11.nappali bombázóezred és 12. éjjeli bombázó-ezred) és 12. bombázódandárt (12. nappali bom-bázóezred és 22. éjjeli bombázóezred), továbbáa négy vadászezredet egy vezénylő tábornokparancsnoksága alatt, egy csoportba összevonni.Ez a »Groupement d'Aviation de la RéserveGenerale« röviden G. A. R. G. (Magyarul: a fő-tartalék repülőcsoportja) volt. E titokzatos névalatt rejtőzött a francia légiflotta. Alapvető kü-lönbséget képezett azonban a bombázók és va-dászok szétválasztottsága. A repülőgépanyag

75

sem volt egységes, mivel minden ezred külön-külön típussal volt ellátva. A légiharc számáraa 21. és 22. éjjeli bombázóezred aligha jö-hetett tekintetbe, mert ezeknek repülőgéptípusaitisztán bombahordozók voltak, melyek lassúsá-guk és csekély emelkedőképességük miatt légi-harcra nem voltak bevethetők. De ha le isszámítjuk a 120 éjjeli bombázógépet, még min-dig tekintélyes számbeli fölény maradt franciaoldalon: 200 nappali bombázó és 420 vadász-repülőgép a brit légiflotta 230 G—repülőgépeellen.

A francia vadászezredek közül a 2. (Strass-burgban) kétüléses vadászgépekkel, az utoljárafelállított 4. vadászezred (Lilieben) a legmo-dernebb négyüléses Devoitin harcigépekkel voltfelszerelve. Brackeley teljesen tisztában voltazzal, hogy ez az ezred 8 escadrille-jével —ami 80 gépet jelent — az angol légiflotta leg-veszedelmesebb ellenfele lesz. Ismeretes volt,hogy a Devoitin igen gyors gép és egy 2 cm-esgépágyúval van felfegyverezve.

A legrövidebb út a Somme-torkolaton át ve-zet a Cap Durigeness irányába. Nem kellene-einkább nyugatra kitérve Le Havre-n át vissza-repülni, hogy egy ellenséges terület fölötti légi-csatának kitérjen? Mert minden értékes G-repü-lőgép, mely hibaforrás miatt az ellenséges or-szágban leszállni kényszerül, elvész, míg ugyan-azon esetben saját terület fölött kijavítás utánesetleg még használható. A saját terület fölöttilégicsata hasonló előnyöket nyújt, mint a ten-geri csata hazai vizeken, ahol a megsérült hajókaz aknamezők és parti ütegek védelme alattbevontathatók a kikötőbe.

Brackeley tábornok G-repülőgépeinek be-

76

cses értékével teljesen tisztában volt. A 30 da-rab G-repülőgépből álló anyagi tartalék otthon,nem túlnagy. Tudja, hogy pótgyártmányokminden felszerelési ipari előkészület ellenérelegkorábban csak három hónap alatt készül-hetnek el. Mégis az Amiensen át vezető vissza-menetre határozza el magát. Ma vagy soha kellaz angol légiflottának fölényét bebizonyítania.Sziklaszilárdan hisz a győzelemben, ha méga francia G. A. R. G. mind a 600 repülőgépeegyidejűleg is ráveti magát 190 G-repülőgépére.(Különben az 1. vadászezred 100 együléses gépemár Paris fölött eleget kaphatott! Tehát már»csak« 500!) Az ő, Brackeley légiflottája hosz-szú gyakorlatok alapján összekalapált fegyver.Egységes a repülőgépanyagban, egységes a ha-józó személyzet testületi szellemében. Néhány-nyal több repülőgép elvesztése elviselhető, haa fölény szelleme, mint egy győzelmi jel, asaját és ellenséges sorok előtt felállítható. Sze-mélyzetének szemeiben most még ott lebeg aszétrombolt ellenséges főváros képe, mint egygyőzelmi biztosíték. Addig verd a vasat, amigmeleg. »Ma, az első háborús napon kezembenvan letéve a döntés — én megfogom — kitérésárulás volna a nagy büszke művön!«

Christie kapitány, a rádió- és híradótisztaz ajtórésen át papírlapot tol be: »JelentésA—121-től... 6 óra 44 perckor kb. 8 escad-rilles egyenként 10 géppel, Breguet—61 típusnégyzethálózat 1621, irány 230, magasság 5000.«Az 1621-es négyzethálózat Montdidier mellettvan. Brackeley fellélegzik: »Jönnek!« Végrevége a bizonytalanságnak. Lent lapályos mező-kön az Oise kígyózik erdős hegyhátak között.

A három angol menetoszlop — ahogyan fel-

77

fejlődött a párisi bombatámadás után — mégtúlságosan szét van húzva ahhoz, hogy az előre-láthatólagos légiharcban a legerősebb tüzössz-pontosítást elérhesse. A jobb oszlop (3., 4. és 5.had) legjobban van elmaradva, úgyhogy az aveszély áll fenn, hogy a keletről közeledő el-lenség először ezekre veti magát, hogy elszo-ritsa őket.

Brackeley tábornok ezért megparancsolja:»Felzárkózás a középső oszlopra, irány 325,az oszlop térközök 1000 m-rel csökkentendők,távközök csökkentése felfelé lépcsőzés által: 3.had a 4 és 5. fölött, 6. had a 7. é;s 8., 9.fölött és 10. had a 11. és 12. had fölött.« Eza tömörülés annál könnyebb, .Teri 9 légvé-delem a földről teljesen megszűnt, amióta Parisközvetlen környékét elhagyták. Szükséges a tö-mörülés pedig, mert csak a tér- és távközöklerövidítésével összpontosítható a gépágyúk ésgéppuskák tüze legkedvezőbben az ellenségre.

Hadihajók és harcigépek a tűzgépek hor-dozói. A tengeri harcászat akként akarja asaját flottát mozgatni, hogy az ellenséges flottaellen a legnagyobb tűzerő legyen elérhető. Mint-hogy a sorhajó főtűzereje a hajóoldalban fek-szik, a tengeren a párhuzamos futóharc kelet-kezik, melyben a flották egymás mellett futnakel, vagy a találkozóharc, melyben a flottákegymással ellenkező irányban haladnak. Nel-son napjai óta a világháborús jütlandi ten-geri csatáig a cél, a híres T-állást előidézni,melyben a merőleges vonal az ellenséges flotta,túlhaladás és túlszárnyalás által pedig a sajátflotta, mint a T betű keresztvonása az ellenségesflotta elé fekszik, hogy így legjobban összponosít-hassa tüzét az ellenséges él,hajókra. Jütlandnál

78

Beattynak sikerült csatahajóival a német flottá-nak elébekerülni és csak Scheer vakmerőhátraarcfordulója által ellenséges tűzben tudotta német flotta a fenyegető körülfogásból meg-menekülni.

A légiharcászat sok hasonlatosságot mutata tengeri harcászattal. úgy itt, mint ott, arrólvan szó, hogy az ellenséget a legerősebb tűz-zel elárasszuk. Csakhogy a levegőben mozgórepülőgépek sebességei lényegesen nagyobbak,mint a hajóké, a repülőgépágyúk és géppus-kák hatásos tűzkörletei pedig lényegesen ki-sebbek, mint a 38 cm-es hajóágyúk lövő-távolsága. A légi- és tengeri csata lényegeskülönbsége azonban abból áll, hogy a tengeriharc a vízszintes síkban folyik, míg a légiharca háromdimenzionális űrben. Túlszárnyalás te-hát nemcsak oldalban, hanem a magasságbanis lehetséges. A tűz összpontosítása éppúgy tör-ténhetik a mélység megrövidítése, mint a fel-felé lépcsőzés által. A háromdimenzionális űr-ben az ideális pásztázási terület gömbalaku,melyben a tűz minden irányban fel- és lefeléirányítható. Ez az ideál természetesen éppolykevéssé érhető el, mint pl. a köralak a hadi-hajónál, melynél a hosszú, keskeny hajótesteleje és hátulja fölött csak a tűzerő egy részeérvényesíthető. A repülőgépnél az ideális lő-térgömbfelület a szárnyfelület által egy alsó ésegy felső félgömbre oszlik. A légcsavarkőrök,a kormánylapok, a futószerkezet további gátlóia jó kilövésnek. A gépágyűk, mint a nehézharcirepülőgépek főfegyverei a legjobb és leg-szabadabb kilövéssel rendelkezzenek. Kevésbéfontos területeket pedig a géppuskák pásztáz-zák »Holtterek« melyek a veszélytelen meg-

79

közelítést lehetővé teszik, a korszerű harci-repülőgépeknél nem lehetnek. Éppen az 1914—1918-as háború felderítő és bombázógépeinek»holtterei« tették a vadász együléseseknek olykönnyen lehetővé a felületek felett és a törzsekárnyékában a megközelítést, a meglepetésszerűfarok alá való csúszást, hogy ezáltal a gép alegközelebbi távolságról biztosan lepuffanthatólegyen. — — — —

Lindsay kapitány, mint bombatiszt a légi-flotta parancsnok törzsében tartózkodik a ve-zérgépben. Speciális feladata, a hadak bom-batámadását helyesen bevezetni, befejezéstnyert. Most felment a parancsnoki toronybaés az ollós távcsőhöz ül. A 12-szeres fényerőstávcsővel végigfut a láthatáron. A távcső, mintegy periszkóp forgathatóan van beépítve ésegyszersmind távolságmérő gyanánt is szolgál.Hullám csillapítók meghiúsítják a törzs rezgé-seinek áthaladását a műszerre, úgyhogy a lát-kép minden rezgés nélkül tisztán áll. Csak ahad- és századparancsnoki gépek voltak evvelaz értékes műszerrel ellátva. Lindsay kapi-tány éppen hátrafordul a távcsővel a 4 ellen-séges escadrilles felé, melyek röviddel Parisután megjelentek és azóta úgylátszik megfon-tolt békés szándékkal díszkíséretet adnak azangol hadnak, anélkül, hogy támadásra indul-tak volna. A kék-fehér-piros kokárdák a tör-zsön, szárnyon és az egyes századjelvényektisztán kivehetők. Minden század 15 repülőgép-ből áll, összesen 60 repülőgép. Nieuport-Delagetípus, tehát a 3. vadászezredhez tartoznak.

Az angol légiflotta most Beauvais fölöttvonul át. Ez a név sötét emlékeket ébresztaz angol R—101. léghajó 6 év előtti tragikus

80

sorsa miatt. Az öreg városka békésen fekszika termékeny vidékbe ágyazva. A reggeli napfénye a zöld mezők és sárga termőföldek fö-lött fekszik; a völgyekből és erdőkből a napheve ködfátylakat emel fel, melyek mint fehértömbök állanak a levegőben.

Kelet felé a látás kevésbbé jó, a sárga fény-szűrőt kell bekapcsolni. Ámbár a nap már nemáll teljesen oldalt a menetirányra, hanem vala-mivel már hátban, Lindsay kapitány mégis ma-gában gondolja: »Ha az ellenség tényleg keletfelől jön, a nap ellen kellene tüzelni. Ez nemvalami kellemes, ámbár a gépágyúk és géppus-kák fegyverei és célzó látcsövei mind napellen-zőkkel és sárga fényszűrőkkel vannak ellátva.«

Hirtelen keleten távolról vörös fényfonállátható a tejszerű ködrétegben. Fél perc utánmég egy. Lindsay tudja: ez a felderítőgépekegyezményes fényjele »fenyegető veszély«-re. Je-lenti a tábornoknak, aki maga is odamegy aperiszkóphoz. Most egy vékony fekete vonáslátható, mellette egy második, harmadik... Avonások pontsorokká nőnek. Elől is feltűnnekrepülőkötelékek. Barát vagy ellenség? Cooperkét hada? Nem — mindenütt 10 repülőgép ösz-szezárkózva — ez egy francia nappali bom-bázó escadrille. — »Még mindig semmi hír Coo-perről?« — »Semmi«, jelenti a rádiótiszt a rádió-kabinból.

Winton György és a másodpilóta Williamsőrmester, a kettőskormány mögött, egymásmellett ülnek. A zárt vezetőrészben egészen ba-rátságos a hangulat. A külső éles szélből semmisem érezhető és a fűtés is jól működik. Amikora nap most magasabbra emelkedik és besüt

81

»üvegpalotájukba«, csakhamar túlmeleg lesz.Mert a napsugárzás a nagy magasságban igenintenzív. »Magassági gyógyhely« szokott Craw-ley élcelődni. Winton átengedi a kormányzástWilliamsnek és kihúzza a kakaóval telt ther-mospalackot. 6 óra 48 perc. Három óra ótaútban vannak és jó étvággyal eszik a szendvi-csekből, melyeket tegnap este az étkezde méghirtelen eljuttatott nekik. Eddig ez a támadás alegtisztább sétarepülés volt. Paris fölött néhánylégvédelmi tüzérségi felhőcskét látott, néhányraj vadászgéppel lövéseket váltottak, de nemsokáig. Szépen betartották helyüket a hadkö-telékben. A bombáktól megszabadultak — re-mélhetőleg a jó öreg Clements alaposan célzott— és most a legszebb békességben dohogtak anapos Artois fölött. Fél óra alatt ismét a ked-ves Csatornán át és egy további fél óra múlvaa honi kikötőkben vannak. Ez volt tehát a há-ború? Sokkal romantikusabbnak képzelte azegészet és egyáltalában nem érezte magát hős-nek. Mit nem meséltek az öreg repülőágyúk,akik az európai háborút végigcsinálták, borzal-mas elbeszélésekben: kalandos légiharcokról,halott megfigyelővel miként hozta le gépét amegsebesült pilóta utolsó erővel a tölcsérme-zőbe, kellemetlen légvédelmi tűzről, szétlőttkormányhuzalokról — na, az öreg urak jól mu-lathattak azon, hogy a fiataloknak mekkorákatlódítottak! Persze akkor a pilóta még kényel-metlenül ült a szabad gépben, az orra és ujjalefagyott a jeges repülési szélben, mindenüvéfigyelni kellett, kormányozni, lőni, fényképezni,tájékozódni, lehetőleg még a rádiókészülékkelbabrálni — mennyivel egyszerűbb lett ez min-den! Most csak a megadott iránytű irányban

82

kellett vezetni a 4gépet és a század többi gépei-vel tér- és távközt tartani. Először ez pokolinehéznek látszott, de néhány gyakorlat után ha-mar rájött, hogyan kell egy-két fok gázzal,könnyű húzással vagy nyomással helyét a mé-tertávolságig pontosan betartani. A műszertáb-lán egy pillantással a repülőgép sebességét ésa magasságot leolvashatta. (Egyébként a vonó-erőközpont első motorkezelője levette az em-ber válláról a motorok iránti gondot.) A pör-gettyűs horizontműszer mutatja a repülőgéphelyzetét hossz- és keresztirányban, úgyhogymár nincs is szükség a természetes láthatárraösszehasonlítás végett és éjjel és felhőkben éppoly jól és biztosan repülnek, mint kék ég mel-lett. Semmi mással nem kell törődni: a moto-roknál ott vannak a kezelők, a rádiószolgálatota rádióstiszt, a navigációt a megfigyelő látjael és a G-repülőgépnek ezt az egész mikrokoz-moszát a parancsnok vezeti. Egyedül a nagymagasságban való repülés fáradtságos és kime-rítő. Ezért voltak az oxygénlégzőkészülékek, me-lyekből időnként hatalmasakat lehetett húzni.

A géptávírón vörösen felvillan a: »Vigyázz«és azután a »Csökkentett harcközök« jel. Win-ton keze a négy gázemeltyűhöz nyúl és fokról-fokra hátrahúzza: a motorok vad erővel bőg-nek, a gépen reszketés fut át. Most hajszáléle-sen kell figyelni a vezetőgépre és minden moz-dulatát automatikusan kell követni. Tényleg:most balra előre az A-század, mely a had ék-alakzat élén repül, magasságot nyer. És a sajátB-század vezetőgépe a G—45, mely az előírtalakzatban 50 m-rel mélyebben előrerepül, szin-tén láthatóan emelkedik. Winton könnyen meg-húzza a magassági kormányt. Minthogy a re-

83

pülőgép 4 tonnás bombaterhétől megszabadult,játszva reagál a kormánynyomásra és örömnézni, amint a magassági kormány mutatójanéhány perc alatt 6400 m-re mászik.

Balra nincsen veszély, mert ott 300 m-estérközre ugyanabban a magasságban repül szá-zadának harmadik repülőgépe, a G—47 és to-vább balra a G-század további hat gépe bizto-sit. Jobbra azonban az ég szabad. Ebbe a nyíltlégtengerbe Williams éles szemei figyelnek. Né-hány fekete pont messze künn — ezek a zömoldalát kísérő és biztosító saját felderítőrepülő-gépek. Most Williams meglöki baljával Wintontés kinyújtja jobb karját — a felderítőrepülőgé-pek vörös fényfonalai. És nemsokára a feketepontok sorai felismerhetők: az ellenség! Félel-metesen gyorsan közelednek teljes repülősebes-séggel. A sziluettek alapján felismerhető a típusis: Breguet-61.

A vezetőhely és futófolyosó közötti össze-kötő ajtó kinyílik: Crawley kapitány szélesarca — duplán széles a bőrfejvédőben — beto-lódik. Azt kiabálja: »Halló, jönnek!« és felemeliösszeszorított öklét feléjük, mintegy köszönés-képen. Pillantása erősen odairányul Wintonszemeibe — és ez a pillantás többet mond, minthosszú szavak. Bátorító mosoly és egyidejűlegmély férfias komolyság. Üdvözlet és búcsúzás:»Isten veled fiam — barátság, hű barátság ahalálig.« Már ismét becsapódott az ajtó. Eza pillantás azonban legmélyebben érintette —és későbbi életében örökké emlékezetében ma-radt. Egész teste megfeszül az ismeretlen sorsfelé. Akármi jön is, ennek az embernek az ol-dalán, Mark Crawleyjének vezetése alatt jól esikelesni. Először érezte mily mélyen gyökerezik a

84

férfibarátság. Mily nevetségesnek tűnt most nekiaz Ann iránti szerelem. Az ősi, titokzatos vér-ségi kötelék hatalma vezető és kíséret közöttitt fenn is megvolt. Férfibarátság, sokak szá-mára érthetetlen, ez volt az egyedüli, mely előla halálfélelem »morális gazember«-e az utolsóléleksarokba elbújik. Egyedül ez forrasztottaössze az emberek csoportját a legmodernebbgépben acélos akarategységgé. És ezen az aka-rategységen át és fölött mint egy villamosszikravillan át Brackeley szelleme, átszökellve azegész brit légiflottán, mely itt 7000 m-es magas-ságban, távol a hazától, csatába indul.

Crawley fent áll a harctoronyban a távol-ságmérőnél. Mellette Dismore gépágyúlövész.Feszülten figyeli a folytonosan változó helyze-teket itt és odaát az ellenségnél. A légiflottapa-rancsnok által kiadott utolsó intézkedés értel-mében a 3., 4. és 5. had 57 repülőgépe kompakttömeget képez. A 3. had a 4. és 5. fölött repülés így biztosít felülről jövő támadások ellen.Ezáltal a tűzerő minden irányban kétszeres.Hasonlóan összezárkóztak a 6., 7. és 8. had,valamint a bal oszlop (9., 10., 11. és 12. had).A középső és bal oszlop azonban még mindignéhány kilométerrel előbbre van, míg a jobboszlop hátramaradt, ami a párisi bombatámadásutáni kanyarodóból eredt.

A franciák előnyomulása merőlegesen éri azangol légiflotta jobb oldalát. Először úgy lát-szik, mintha megkísérelnék, hogy legnagyobbsebességgel az angol él elé feküdjenek. Mostazonban úgylátszik észrevették, hogy a háromangol oszlop jobbra való lépcsőzése a T-állásharcászati manőverét lehetetlenné teszi. Ez afrancia 12. nappali bombázóezred, Breguet-61-

86

esekkel, mely most jobbra a jobb oszlop melléhelyezkedik, mert ennek izolált helyzetet fel-ismerte.

Crawley átnéz a távolságmérőn a franciaescadrille-ekre, melyek most párhuzamosan fut-nak velük. De mégsem teljesen párhuzamosan,mert lassan láthatóan közelebb tolódnak. »32hektométer, 30« — odaát halványsárgán vil-lan: a franciák megnyitották a tüzet. Fehérfelhőcskék sora pukkan szét, de még túlmesszeahhoz, hogy csattanásuk hallható legyen. Szem-mel nehezen becsülhető a távolság, mert mindenösszehasonlítási lehetőség hiányzik. »27 hekto-méter.« Crawley felemeli karját: »Vigyázz!« —»26« lecsapja kezét: »Tűz!« Dismore gépágyújaüvölt. Odaát a Breguet-ek előtt 5 piros-barnafelhőcske áll. A 37 milliméteres angol gránátgyújtója 2500 méterre van beállítva, úgyhogya cél előtti és mögötti robbanópontok rögtöntámpontot adnak a távolságra. A gyújtó 2500méteres égési időtartama praktikusnak bizo-nyult, mert ez volt a gépágyú főharctávolsága.A lőtávolság ugyan 4000 méterig terjed, de atalálati valószínűség 2500 méteren túl gyorsancsökken, különösen a légiharc kis, mozgó céljaiellen.

Clements is jobbra tüzel gépágyújával azelső toronyból. A nyomjelző lövedékek fehérfonalai átfutnak ide-oda, mintha gigantikus ke-zek labdajátékot űznének a gránátokkal. Merta Breguet-ekben az előreugró géporrban szin-tén gépágyú van beépítve, mellyel oldalt 180fokos lőterüleíet pásztáznak.

Crawley hátratekint: a G—48 is, mely köz-vetlenül a G—46-ot kissé jobbra lépcsőzve kö-veti, tűzharcban áll, ugyanúgy a G—50, mely a

87

B-század ékalakzatát bezárja. Ahogy most afrancia vonal közeledik, az A-század is meg-nyitja a tüzet. A harc had-had ellen folyik.A gépágyúk tüze az oldalban teljes mérvben ér-vényesül. Az egységek a köteléken belül helyük-höz vannak kötve. Esetleges változásoknakharcirányt és magasságot illetően a szomszédgépekkel gondosan összhangban kell megtör-ténnie, mert különben a megrövidített harcesz-közök mellett, az összeütközés veszélye igenkönnyen fenyeget. A légidreadnoughtok eme re-latív mozdulatlansága által viszont a gépágyú-lövészek irányzása és a nehéz fegyverek kezelő-munkája lényegesen megkönnyebbedik. Széllö-kések, léghullámok, melyek a repülőgépet kismagasságban megdobják, 7000 méterben márnincsenek. A repülési szél ellen teljesen védve,Clements és Dismore ágyúik mögött ülnek, jobbszemükkel a célzótávcsövön és rövid, 5—10 lö-véses tűzcsapásokkal tüzelnek. Legnagyobb fi-gyelem szükséges itt, hogy a kedvező pillanatok-ban a legerősebb tűz alakuljon ki.

Á franciák is két vonalban fekszenek egy-más fölött, öt escadrilles kb. 300 méterrel ma-gasabban, mint a másik öt, úgyhogy 100 Bre-guet áll a 3., 4. és 5. had 57 repülőgépe ellen.A francia taktika azonban hajlékonyabb; azegyes escadrille-ek kígyóvonalban mozognak,közelebb jönnek, hogy lőjenek és azután meginteltávolodnak. Hátránya viszont ennek az, hogyescadrille-től escadrille-ig a távközök sokkal na-gyobbak, mint az angoloknál és az ezred nagymélységben van széthúzva.

Crawley most látja, amint egy escadrillefölényes sebességét kihasználva, lapos ívben 800méterre közeledik, géppuskáival és ágyúival

88

tüzel, azután ismét elfordul. Hihetetlenül fe-szült pillanatok következnek. Elől Clements ésDismore a középső toronyban annyira el vanfoglalva a célzással, tüzeléssel és új hevederekbehelyezésével, hogy az ellenséges gránátokranem is gondolhatnak. Most Crawley is meg-fogott egy géppuskát, amikor a franciák is-mét közelednek, Wintonnak és Williamsnakazonban nincs oly könnyű dolga a kormány-nál. Látják a robbanófelhőcskékeket köröskörül,hallják az éles csattanásokat, de csak egyregondolhatnak; a repülőgépet egyenesen tartaniés — nem szabad bennünket eltalálniok! Idegeika megpattanásig megfeszülnek. Bent a törzs-ben pedig, az elzárt és letompított rádiókabin-ban a derék Smith rádiótávírász ül fején afejhallgatóval és gyakorlott füllel veszi át a szá-zad- és hadparancsnok rádiójeleit, leírja őketmechanikusan egy táblára és felnyújtja Craw-leynek. Ez a kemény és józan kötelességtel-jesítés nagyszerű természetességében, miként akünnálló férfiak harccselekedetei, akik az el-lenséget láthatják és harckedvüknek szabad utatengedhetnek a gépágyúk és géppuskák zakatolótüzeléseivel.

»Hopp!« — közvetlenül a jobb felület fö-lött robban egy francia gránát. Egy pillanatraaz egész gép meginog hosszirányban, oly erős alégnyomás — de Winton máris újra kézbentartjarepülőgépét. Crawley végigtekint a szárnyon —hál' Istennek a csűrőkormány sértetlen. Csaknéhány helyen szakadt fel a fémborítás. Ezmég éppen jól sikerült.

Dühösen ugatnak a G—46. ágyúi — ekkorfényes szúróláng sugárzik ki odaát az egyikBreguet-ből — eltalálták! Ég! — ég, füstöl, az-

89

után lelibeg, mint egy kártyalap. »Hurrá,hurrá!« — ordítja Crawley rekedt hanggal.Most! Még egy-kettő-három ellenség perdül lea mélységbe. Az A-század jól dolgozik. Brávó,A-század! A francia tűz láthatóan gyengül, pon-tatlanabb és hanyagabb.

Most fent felhősödik: francia vadászszáza-dok jönnek, lecsapnak: taktaktaktak... »Vi-gyázz! közelelhárítás!« és máris zakatolnak agéppuskák. Végre a szerelők is tüzelhetnek. Kia csövekből, amennyit csak kibírnak! Pokolilárma! Most egyidejűleg megint két Breguet-escadrilles közeledik jobbról. A saját repülő-gép fémoldala úgy zeng-bong a lövésektől, mintegy rezonánsfenék. Crawley ismét — szinte esz-telenül — ordítja: »Hurrá!«: két francia egy-üléses közvetlenül a G—46. mellett perdül amélységbe. A kék-fehér-piros kokárdák, minta megüvegesedett, megtört szemek merednekrájuk. Taylor és Elks, a két szerelő a hátsógéppuskaállásból Crawley felé int: »Elintéztükőket!«

Mindez boszorkányos gyorsasággal pereg le.Crawley csodálkozik, amikor hirtelen pillan-tása az órára esik: még csak 7 óra 4 perc. Alighiszi el — csak 9 perccel mozgott előre a mu-tató az első lövés óta. Néhány pillanatig csend.A vadásztámadást visszaverték. Magasan fentmég mindig ellenséges rajok húznak, mint aa varjak készen arra, hogy a megsebesült vadralecsaphassanak. Jobbról a Breguet-escadrille-ok40 hektométerre vonultak vissza. Tehát lőtávo-lon kívül állanak. Crawley fellélegzik. Márvége volna? Nem támadnak már a fran-ciák? Elegük volt? Hogy állunk az ágyúlőszer-rel? Dismore 380 kilőtt lövést jelent, Clements

90

elölről a szócsövön át 310-et. Minden gépágyúszámára 1000 lövés van a gépen. Tehát mégbőven a lőszerállomány felénél több maradtfenn. De hazáig még messze az út. Hol va-gyunk? Crawley negyed óra óta egy pillantástsem vethetett a földre. Akkor Beauvais előttvoltak, most körülbelül 50 kilométerrel lehet-tek arrébb, Amiens vidéke fölött. Tényleg,odaát, a szürke párában felcsillan a Somme.Még egy negyed óra és már nem ellenségesterület, hanem megint a szabad tenger fölöttlesznek. Csak már ott tartanának! Teljesen át-érzi a felelősségét annak, ami mint a nagy»teknő« és a 9 főnyi személyzet parancsno-kára reáhárul. Meg kell hagyni, pompásan vi-selkedtek mindannyian, de az ellenséges grá-nátok néha komoly közelségben robbantak.

Crawley csak most veszi észre, hogy aközépső oszlop, a 7. és 8. repülőhad lent, a6. pedig fent egy magasságban, mint a 3. had,gyorsított sebességgel futnak jobbról és a jobboszlop elé helyezkednek. Egyidejűleg jobbrólúj ellenség tűnik fel: négyüléses Devoitine-ek!Már messziről felismerhetők a lecsapott törzs-ről, mely vékony acéltartóban végződik, végéna kormányfelületekkel. A 4. francia vadászez-red repülői ezek, közismerten veszélyes legé-nyek. Gépük az új legújabbja. Az angol G-re-pülőgépek mintegy ellenszereképen épültek. A 8escadrilles először tüzelve elébe fekszik a 6. és6. hadnak, azután éles fordulóban megfordul-nak, végigsöprik az egész angol vonalat, ismétfordulnak, — ezekben más svung van, minta Breguet-ekbeu — gondolja magában Craw-ley — és most — »tűz!« Máris csapkodnakClements és Dismore gépágyúi.

91

Wintont egy hirtelen légnyomás majdnemkiveti a kormányülésből. Fülsiketítő robbanás.A gép meginog. Az első gondolat: »Vége!« —De nem, a gép tartja magát. De a magasságikormány már nem mozgatható egy szemernyitsem! — Ellőtték a magassági kormányt? Win-ton és Williams komolyan, ijedten néz egy-másra. Winton átengedi a kormányzást Wil-liamsnak, kirántja az ajtót, végigszalad a fo-lyosón a hátsó géppuskaállásig. Itt áll Taylorés Elks és meredten néznek a gépfarokra. Rá-mutatnak a kormányfelületekre. Winton egypillantásra megérti: a magassági kormányt te-litalálat érte és a felület balról a felszakítottbádogba beakadt. Winton nem sokat gondol-kozik, álomjáró biztonsággal cselekszik. Ma-gához rántja Taylort a törzs véghez és fülébeordítja: »Én végigmászom és megcsinálom —kössön meg!« A bádogollót, kalapácsot kirántjaa szerszámládából, bedugja őket bőrkabátjába,— gyorsan, gyorsan — minden másodperctőlfügg a sorsunk! — kilöki a csapóajtót, átbú-jik. Az őrült repülési szél légáramlata majdnemleszakítja fejét. Odanéz a kormányhoz, háromméter van odáig. A jó Taylor a fejét rázza:»Nem, ez öngyilkosság.« Winton visszatekint.Ott fent az a fej, az Crawley! »Hurrá Mark«-és teljesen kifelé mászik. Taylor az ejtőernyőövalatt horgonykötelet kötött a mellére. Wintonhasoncsúszik kinyújtott karokkal, fejjel előre— Taylor vissza akarja tartani — a lábávalelrántja magát, a szél egy csapással hátralökiegészen az oldalkormány felület támasztórúd-jáig; keményen megüti a fejét, úgyhogy afájdalomtól be kell csuknia szemeit. Fogakatösszeszorítani, a kutyafáját! Átfogja lábaival a

92

tartórudat, még egy darabot előrecsúszik a re-pülőgép farka felé. Most biztosan fekszik ésnekifeszül a kötélnek. Itt, itt van a baj. Ki abádogollóval. Teljes erővel vágja. Megy. Hál'Istennek a huzalzárak alatta sértetlenek. A bá-dogszallag a kormánylap menete alá szorult.Levágja a szallagot és a kalapáccsal végleg le-üti. A kalapács vele együtt zuhan a mélységbe.Sikerült! A kormánylap újra mozog, Williamselől már észrevette. Különben néhány, a lemez-ben lévő lyuktól eltekintve, minden rendbenvan.

Most ismét vissza előre kell kúszni, azon-ban 200 km-es repülési szél ellenében! Wintonvillámszerűén látomásként látja önmagát, mintkis emberkét a repülőgépóriás farkán, 7000 m-esmagasságban a légtengerben, ég és föld között.Körülötte vadul ropognak és csattognak a grá-nátok. Nem segít semmi — sikerülnie kell, kell,kell! Taylor teljes erővel húzza a kötelet, Win-ton kézzel-lábbal kapaszkodik a törzsön — csakle ne csússzon — támaszt keres — végre a vé-res, félig megfagyott kezek elérik a csapóajtóperemét, Taylor fején, vállán lehúzza, fejjelelőre lecsúszik a gép aljára. Winton a hátsógéppuskaállás mellett előremászik — Elks lel-kesülten néz rá — néhány lépéssel odabotor-kál a parancsnoki harcálláshoz. míg ordítvajelenti az elhárított bajt Crawleynek, Mark erő-sen és nehezen megszorítja a kezét. Dismoregépágyúja megállás nélkül ugat. Odaát meginogegy Devoitine.

Winton éppen lemegy, amikor hirtelen vil-lanás és csattanás hallatszik felette. Wintont alégnyomás teljesen ledobja. Bevágott! Feltápász-kodik, tagjai ólomnehezek, felmászik. Vér csö-

93

pög le, Crawley ott fekszik, Dismore pedig ottkuporog mellette félelemtől eltorzult szemekkel.Egy gránát átütötte a parancsnoki torony kupo-láját, leszakította, a gépágyút sarkából kivetetteés csövét felszakította. Winton Dismore vállátrázza: »El a haszontalan teherrel.« Kiveszik acsapszeget és ledobják a gépágyút a mélységbe.A géppuska még ép. Winton megszólaltatja, alegközelebbi francia felé fordítja, mely nem le-het 500 m-nél messzebb. Milyen jól esik azidegeknek ez a fémes kalapácsolás! Szétvetettlábakkal áll, vigyázva, nehogy szegény Craw-leyre lépjen. Dismore megint magához jött, ki-veszi Winton kezéből a géppuska fogantyújátés lő-lő.

Crawleyt be kell vinni a folyosóba, itt út-ban van. Winton int a rádiótávírásznak a csapó-ajtón át. Ő Crawleyt a lábánál, Winton a vál-lánál fogva felemeli és lecsúsztatják a lépcsőn.Smith lerántja a kapitány felső ruháit: egy grá-nátszilánk ujjnyi hosszúságban felszakította amellét, az ing csöpög a vértől. Smith a segély-szekrényt hozza, s mull-kompresszeket rak anyitott sebre.

Ezalatt egy francia együléses észrevétlenüla törzs alatt, a G—46 szárnya alá lopódzott. DeWade, a harmadik szerelő a »fecskefészek«-benül (a törzsből leengedhető torony egy géppuska-lövésszel) és géppuskájával pásztázhatja az ösz-szes alsó holttereket. Amikor a vadászrepülőmost gépét meredeken felhúzza és tüzelni akar,Wade géppuskájával már elcsípte: felágasko-dik, hátra átfordul és lezuhan.

Winton átvette a parancsnokságot. Cle-ments változatlanul lő az elülső gépágyúval.De amint Winton hál ráfordul, Taylor feje hir-

94

telen lehanyatlik és géppuskájának csöve a ma-gasba mered. A szócső siví: »Taylor fejlövéstkapott.« Olt hátul a második géppuskával mégElks tüzel. Smith kerül az üres géppuska mellé.A francia vadászrepülők megint szemtelenekkezdenek lenni.

Winton most látja, hogy elölről új Devoi-line-escadrille-ok közelednek és minden cső-ből tüzelnek. Clements jelenti a szócsövön át,hogy már csak nyolc gránátja van. WintonDismore-ral a kidobott középső ágyú megma-radt lőszerét előreviteti — még kb. 190 darab —és addig megint maga kezeli a géppuskái.

Ahogyan most végigtekint századán, ijed-ten látja, hogy a G—48 eltűnt és a G—50 ismessze hátul kullog. A távolság közöttük min-dig nagyobb és nagyobb lesz. A szomszédosA-századból a G—42 hirtelen oldalt dől — teli-találat érte a törzsben — a jobb szárny letörik,a repülőgép lezuhan a mélységbe. A velőkighat — szegény bajtársak — a G—42 parancs-noka a hosszú, víg Danson — néhány fehér ejtő-ernyő kinyílik messze mélyen — vége, vége!

Francia vadászrepülők már meglátják amegsebesült nagy vadat, rávetik magukat aG—50-re, mely folyton magasságot veszt és va-dul kalapálnak rája géppuskáikkal.

De a századok rései újra zárulnak: a G—49most hátrafelé biztosít, miként a légiharcgya-korlatoknál odahaza békében.

Közvetlenül Winton feje fölölt most háromangol G-repülőgép repül át ellenkező iránnyal,élesen fordulnak — Winton ujjong: »Ez Brack!«— felismerte a főparancsnok vezérgépét. Ezbátorságot ad a fáradt csontokba! Már nincse-nek egyedül. »Gyerekek, Brack van itt, Brack

95

lát bennünket! hurrá, hurrá!« A három G-re-pülőgép 9 repülőgépágyúval belevág a legköze-lebbi Devoitine-escadrille-ba. Az első sortűz utánmindjárt lángragyúl két francia: szegény le-gények, még benzin-üzemanyaggal repülnek,nem gyújthatatlan nehéz olajjal, mint az angolG-repülőgépek. A többi 8 megilletődve jobbrakikanyarodik. Brackeley támadó ellenlökése ép-pen még idejében érkezett a 3. repülőhad teher-mentesítésére. Kár, hogy ezt Crawley már nemláthatta. És most a friss 12. had helyezkedik a3. had mögé és hátrafelé biztosít.

Ekkor új vészhír érkezik. Wade jelenti,hogy a második jobb motor észrevehetően en-ged teljesítményéből. Oka? Találat érte? Vagyforróra futott? Ez a motorerő egynegyedénekkiesését jelenti. A repülőgép tovább repülhetugyan, de a többi három motornak most legna-gyobb erővel kell működnie. Csak most nekelljen még kényszerleszállást is végrehajtaniFranciaországban és fogságba esni. Inkább esse-nek a Csatornába és nyeljék a tengervizet. Min-denekelőtt tehermentesíteni kell a repülőgépet.Wade nyissa ki a 6., 7. és 8. tank lefolyócsap-jait. Vastag sugárban folyik le a nehézolaj ésfél perc alatt üresek a tartályok. Winton lenézés nevetnie kell: a nyúlós lé éppen a mélyebbenrepülő 5. had egyik gépére folyik. Hogyan ká-romkodhatik lent a kapitány teknőjének be-mocskolása miatt!

Elks jelenti, hogy Taylor holttestét is le-dobták ejtőernyővel. Wintonon átfut a hideg.»Szent Isten — biztosan halott volt?« — »Igen,fejlövés tenyérnagyságú kijárattal a fej hátsóré-szén.« Winton igazat kell, hogy adjon Elksnek,70 kg. teherrel kevesebb. Most minden kilo-

96

gramm számít. Vájjon, hogy van Mark? Talánmég őt is ki kell dobni? Megrázkódik a borza-dálytól.

A harc továbbfolyik. Clements rövid szü-netekkel lő. A franciák most távolabb vannak— 20 hektométerre. De mi ez? Új francia hadak,vastag teknők tűnnek fel keletről a Devoitine-escadrille-ok mögött. Még ez is! Már az egészfrancia légiflotta a nyakunkra jön? A távmérőszét van roncsolva, Winton szabad szemmelnem ismeri fel a típusokat, — a nap is vakít.De — lehetséges? — hiszen ezek nem is fran-ciák — ezek angol G-repülőgépek! Nagyszerű,ez Brackeley vezetése. Máris tüzelnek a Devoi-tine-négy ülésesekbe. És balra előre: az a szürkesáv: a tenger!

97

9Brackeley tábornok számára az utolsó ne-gyedóra nehéz megpróbáltatás volt. Végre 7órakor kapott jelentést Coopertől. Az 1. és 2.hadat röviddel bombáik ledobása után Maubeu-genél a 4. francia vadászezred 80 repülőgépetámadta meg. Nehéz harcban Gent felé vo-nultak vissza, amikor az ellenség hirtelen félbe-szakította a harcot és dél- délnyugat felé fölé-nyes sebességgel eltűnt a láthatáron. Cooperszintén délnyugatra változtatott irányt. Bracke-ley Cooper hadait rádióparanccsal Abbévillererendelte. Vájjon fog-e vágni? Megtalálják-e alégürben a zömöt? A barát és ellenségnél lévőkölcsönös repülősebességek mellett, minden per-ceken múlhat. Egy repülési perc 4 kilométertjelent. Ha Cooper későn jön, éppen a franciákközepébe szalad bele. Kitűnően dolgoztak azon-ban az angol felderítőgépek, helyreállítottákaz összeköttetést és Coopert megközelítve, je-lentették a zöm tartózkodási területét.

Amikor Cooper hadai 20 km-re voltak azömtől, a légiflotta főparancsnok a következő-ket parancsolta: »Az ellenséget keletről és fe-lülről átkarolólag támadja meg!« A francia kö-zelfelderítés teljesen csődöt mondott. Néhánylégvédelmi lövés, mellyel az Amiensnél állófrancia motoros ütegek akarták felhívni sajátrepülőik figyelmét az új ellenségre, észrevétle-nül puffant el. A francia escadrille-ok any-

98

nyira le voltak kötve a légiharc állal, hogyaz átkarolás! már csak akkor vették észre, ami-kor a piros-barna robbanófelhőcskék felvillan-lak közöltük. A franciák eddig háttal a nappaltüzellek. Most látásukat délkelet felé vakítjaa nap. Már egy perc múlva 3 Breguet — me-lyekre először akad a támadás —, lezuhan.Mások siklórepüléssel kivonják magukat a harc-ból és kiválnak a kötelékből. A zavar odaátnyilvánvaló. Észrevehető, hogy a franciáknálaz egységes légiflottavezetés hiányzik. Csak azegyes escadrille-ok tartanak még össze. De azescadrilles-parancsnokok már nem tudják, hogymelyik ellenség felé forduljanak. És mindig ösz-szébb és összébb szorul a két tüzelő angol vo-nal oldala. Egy egész Devoitine-escadrille-t —10 repülőgép — két perc alatt lelőnek. A baloszlop 9., 10. és 11. hada, a főparancsnokparancsára Cooperhez kanyarodik és éle eléhelyezkedett.

Brackeley vezérgépéről gyorsan átlátja ahelyzetet. Eddig a feladat az volt: az Angliábavaló visszatérést kiharcolni. Ezt elérték. Előt-tük felcsillan a Csatorna széles vízfelülete. Meg-elégedjék most ezzel az eredménnyel, vezessevissza a légiflottát honi repülőtereire és je-lentse kormányának a Paris elleni támadásprogrammszerű sikerét? Más valószínűleg ígycselekedne — de nem Brackeley. Most lép elő-térbe a megsemmisítés gondolata: most van itt apillanat, most vagy soha, hogy a francia légi-flotta gerincét örökre eltörjék. Ha most kiengedia franciákat a fogóból, akkor hamarosan újramagukhoz térnek honi repülőtereiken és akkormég ma este bombázóhadaik London felett lesz-

99

nek. Akkor ismét ki kell majd harcolni a légi-uralmat.

Mint a harsona hangzik Brackeley rádió-parancsa 7 óra 21 perckor: »Vigyázz! Táma-dáshoz visszafordulás ellenkező irányra, 155 fok,összeköttetés a 12. had által!« Amikor e figyel-meztető után egy perc múlva: »Hátraarc!« ve-zényszó következik, amikor az egész angol légi-flotta minden repülőgépe a lehető legkisebbfordulattal megfordul, akkor mindenki átérzia pillanat nagyságát és Brackeley geniális ve-zetését. Lélekzetelállitó látvány — zárt kötelék-ben a legnehezebb mozgás, mely csak legmaga-sabb iskolázással lehetséges — összehasonlíthatóa német flotta hátrafordulásával a jütlandi csa-tában. Az ellenséget ez a tömegmozdulat annyirameglepi, hogy a legkedvezőbb pillanatot a tüze-léshez, az angolok visszafordulását nem hasz-nálta ki.

Eddig az angolok visszavonulásban voltak,most előre mennek! Az angol flotta eme hirtelenfrontváltozása az ellenséget két oldalról átka-rolja: keleten Cooper oszlopa, az 1. és 2. had,megerősítve a 9., 10. és 11. haddal, melyek ed-dig legkevesebbet voltak harcban, nyugaton atöbbi hét had, most a 12. haddal az élen.

Most már nincsen komoly ellenállás a fran-ciáknál. Az escadrille-ok is feloszlanak, repülő-gépek összeütköznek, leperdülnek másokkalegyütt, fekete benzinfüstuszályok gomolyognakbelőlük. Egyesek lefelé próbálnak kitörni, ép-ségüket eszeveszett menekülésben keresik. Hiábapróbál az amúgy is erősen igénybevett 3. fran-cia vadászezred beavatkozni, hogy a bajtársakattehermentesítse. Ott is csak rendetlen csoportokvannak egységes vezetés nélkül.

100

Utoljára Brackeley számára még egy meg-lepetés jön: 10 Blériot-escadrilles jelenik meghirtelen délkeletről a harcterületen szélesen szét-vont alakzatban. Ezek a 11. nappali bombázó-ezredhez tartoznak, mely menetben volt állomás-helyéről Metzről a Brüssel körüli repülőterekre,a G. A. R. G. parancsnokának a földről adottrádióparancsa alapján. Eredetileg Cooper hadaiellen voltak irányítva, s azután Amiens felé le-kanyarodtak. Gyanútlanul, mit sem sejtve hin-tázik a 100 nappali bombázórepülőgép a leve-gőben, csak géppuskával vannak felfegyverezve,bele a brit oroszlán torkába. Még mielőtt maguk-hoz térhetnének, 1000 méterből az angol gép-ágyúk összpontosított tüzébe kerülnek, körül-fogják őket és néhány perc alatt állományukegynegyedét elvesztik. A maradvány lefelé meg-ugrik.

Brackeley tudja, hogy a mélységbe való ül-dözés kilátástalan volna — az ellenséges gépekmégis elmenekülnének — és a G-repülőgépeklent alacsonyan csak oktalanul volnának veszé-lyeztetve. Az angol századok most 5000 méterbekerültek, máris megjelennek az amiensi légvé-delmi ütegek vastag robbanófelhői. Néhány mé-lyebben repülő angol felderítőrepülőgép gyorsanködfelhőket bocsát ki, hogy a G-hadakat az alul-ról való látás alól kivonják. Nem tagadható, alégvédelmi tüzérség is hatalmasan fejlődött 1918óta és automatikus irányzóeszközeikkel kellemet-len találati pontosságot értek el.

7 óra 32 perckor Brackeley tábornok pa-rancsolja: »Gyülekezés, irány 325.« Csak 7 per-cig tartott az ellentámadás. Az ellenség vesztesé-gei súlyosak voltak, de sokan lefelé menekülve,saját területre jutottak. A lényeges azonban az

101

az erkölcsi fölény volt, melyet az angol légi-flotta bekalapált a franciákba. A fölényt elérték,melyben ettől az első háborús naptól kezdve azegész brit légiflotta hitt, a légiflotta főparancs-noktól a legfiatalabb szerelőig.

Az önálló háború vezetésérc hivatott »Grou-pement d'Aviation de la Réserve Generale« kö-telékei közül a 2. vadászezred (Strassburg) ésa két éjjeli bombázóezred kivételével már mindtűzben voltak. Az 1. vadászezredet már Parisfölött leküzdötték. A beauvaisi légicsatában a 3.és 4. vadászezred (összesen 200 egység) és a11. és 12. nappali bombázóezred (összesen 200egység) vett részt. Ez a franciák számszerű fö-lényét jelentette 2:1-hez. Persze minőségbenegyenrangúaknak az angol G-repülőgépekkel —repülőtulajdonságokban talán még fölényben is— csak a 100 Breguet-61 és a 80 Devoitineharci négyüléses mutatkozott, mert azok is gép-ágyúkkal voltak felfegyverezve. Ezen kívül afranciák a saját területük fölötti harc előnyévelis rendelkeztek, nem voltak irányhoz kötve, sza-bad mozgásuk és jobb megvilágításuk volt.Győzni azonban a Brackeley által megszerve-zett békeiskola győzött, mely nélkül a vezérügyes harcászata nem érvényesülhetett volna.Neki volt fenntartva az a történelemben oly rit-kán adódó szerencse, mely például nem adatottmeg Tirpitznek, a német flotta összekovácsoló-janak.

Amikor a repülőhadak Cap Dunge nesirányba fordultak, amikor a Csatorna alattukfeküdt, egyszerre csend lett a G-46-oson. Félel-metes csend az utolsó óra sok csattanása és ro-pogása után. Csak a motorok megszokott zúgásahallatszik.

102

Clements kijön az elülső harcállásból. Arcateljesen lőporfüstös és olajos. Mohón iszik athermoszüvegből. Még 44 lövés maradt az elülsőgépágyúnál. Ő még nem tud semmit abból, amiidőközben hátul történt: Taylor haláláról, a be-szorult magassági kormányról, az összelőtt pa-rancsnoki toronyról. Csak a sebesült Crawleytlátta a folyosón feküdni. Dismore odamegy azelülső gépágyúhoz, homlokát és arcát egy szi-lánk összekarcolta. Csak jelentéktelen hússeb,szemei hál' Istennek sértetlenek maradtak. Elkshátrafelé figyel a hátsó géppuskaállásból. Wadeközben a szárnyban lévő keskeny folyosón oda-kúszott a második jobb motorhoz, babrál rajtaés íme negyedóra múlva tényleg újra meg-indul: Az olajvezetékét lőtték el.

Winton végre lemehet Crawleyhoz. össze-göngyölt takarót toltak Crawley nyaka alá. Arcasárga és beesett. De él. Winton föléje hajlik,átfogja barátjának hideg, nedves kezét. »Sze-gény, kedves Mark.« Crawley kinyitja szemeit.Kérdő pillantás, melyet Winton rögtön meg-ért: »Mi újság odakint?« »Győzelem, győzelem,minden rendben. Félóra alatt Angliában va-gyunk, otthon.« Crawley kék szemei fénylenek.Halvány ajkai mozognak, de nem tud beszélni.Levegő után kapkod, sóhajtva nyögdécsel, lázremeg át testén. Winton egy második takaróthoz, elővigyázatosan betakarja vele Crawleyt,mint egy gyereket. Oh, csak tudna valamiképensegíteni rajta! Nem szabad meghalnia, élnie kell.Winton azonban már nem maradhat továbbbarátja mellett, Williamset fel kell váltania.Mintha Mark eltalálta volna gondolatát, ismétkinyitja szemeit és búcsúzásképen sokáig meg-szorítja kezét. Winton érzi, miként nedvesednek

103

meg szemei, gyorsan összeszedi magát, a vezető-részbe megy és Williams őrmester mellé üla kormányhoz. Az barátságosan és megértőenint neki nyílt tengeri-medve arcával.

Cap Dungeness látható. Légy üdvözölve,szent angol föld! 1000 méterre siklanak.

A légiflotta nem repül vissza békerepülő-tereire. A 3. had Tunbridge Wellsnél nyugatraelkanyarodik. Félóra múlva Morris hadparancs-nok vezetőgépe ereszkedik le Marlborough-nál,az A-század követi, leszáll. Most a B-század isleszáll. Már csak négyen vannak: a G—48 ésa G—50 hiányzik. A motorok leállnak, — csend.Meleg, fűszeres nyári levegő, széna- és thinian-szag száll fel és körülcirógatja őket. A föld,az élet újra elérte őket.

Hat méterre vannak a föld fölött — Wintonóvatosan felveszi a gépet — csak semmi fölös-leges kormánymozdulat, mert a megsérült kor-mányfelületben nem lehet nagyon bízni és Mark-nak sem szabad semmi lökést éreznie. A ha-talmas gumikerekek simán megérintik a föl-det, a futószerkezet rugói egyenletesen össze-nyomódnak, a gépfarok lesülyed, a farokkerékgurul, a gép kifut, lassúbb lesz, Winton meg-huzza a fékeket.

Két motorral gurul a gép a pázsiton a han-gárokhoz, melyek ott rejtve a fák között fek-szenek. A legénység odaszalad. Lépcsőfokokattolnak oda. Clements egy sebesültszállító gép-kocsinak int. Két sebesültvivő elővigyázatosankiemeli Crawleyt a takarókból és hordágyrahelyezi. Winton a vezetőülésen áll, széttolta azablakokat és lenéz. Félelem, iszonyú félelembénítja. »Oh Istenem, csak azt ne!« Egy orvosjön futva a sebesülthöz. A hordágy fölé hajlik,

104

a pulzust tapogatja, fülét a sebesült mellére he-lyezi — és fejét rázza. Winton zokogva lerogya vezetőülésre. Ekkor egy széles kéz anyásansimogatja meg a haját — feltekint Williams őr-mester becsületes, jó arcára, melyen lassan kétnagy könnycsepp gördül végig.

105

A 3. had repülőkikötője Marlboroughtólgépkocsival 20 perc alatt elérhető és közel fek-szik a bristoli vasúthoz. Főként mezőgazdaságividék ez kis tanyákkal. A gyönyörű parkokÖreg fái között kastélyok, nagy mezőterületekés kis erdőrészek fekszenek. A tér három irány-ban szabad, a negyedikben kis erdő húzódik azországútig és vasútig. Ennek az erdőnek a szé-lén három hangár áll szélesen szétvonva, egyen-lőtlenül elosztva, zöld, barna foltokkal és sávok-kal burkolva. A vasútvonaltól mellékvágány ága-zik ide és vezet, miként az út a fák alatt a han-gárokhoz. A hangárok túlkicsinyek a hatalmasG-repülőgépek elhelyezésére, de ezek az óriás-fémmadarak nyugodtan állhatnak a szabadban.A hangárok műhely- és raktárként szolgálnak.Mindenről gondoskodás történt, földalatti üzem-anyagtároló helyekről, elektromos szivattyúkról,távolabb a töltések között a bombák és lőszerekpincéi — szintén összekötő vágányokkal. Sajátvillanyközpont gondoskodik világításról, ha atávvezeték felmondja a szolgálatot. Villanyta-ligák állanak készenlétben nehéz terhek elszállí-tására. A legfontosabb megmunkálógépek, a mo-torszerelőműhely és anyagraktár a bal hangár-ban van. Mellette betonfedezékek vannak. Atávbeszélő és rádióközpont egy betontömbbenkülönállóan van elhelyezve.

És mint itt. úgy a légiflotta összes hadainak

106

hadirepülőterei hosszú békemunka alapján ké-szíttettek elő és kitűnő ellátási bázist képeznek.A békerepülőterek — legtöbbje London körül— most ki vannak ürítve. Túlkényelmes céltképviselnének az ellenséges légitámadások szá-mára. Azután túlságosan sűrűn is fekszenekegymás mellett, túlságosan Londonnak, gyárai-nak és iparnegyedeinek közelségében.

Most a légiflotta 12 hada 250 km-re vanszétvonva, repülőtereken., melyek szétszórva fek-szenek távol az iparkerületektől sűrűn összeszo-rított lakosságával. Különleges kábelhálózat ésrádióállomások kötik össze a repülőtereket alégiflotta főparancsnok állomáshelyével, melyReadingben van.

Ezek a hadirepülőterek nem találhatók megoly könnyen az ellenséges légifelderítés által.A tengerpartig a távolság 100 kilométer, úgyhogya francia repülőgépeknek először hosszú elő-nyomulást kell végezniök az ellenséges területfölött. Kentben vagy Surreyben a légiflottánakegy pillanatig sem volna nyugalma. Folytonoslégiriadók és légvédelmi tűz zavarná. A nyu-galom azonban szintén fontos, ha az erőket to-vábbi feladatok ellátására jó állapotban akarjukfenntartani. Nyugalom kell a kimerült hajózószemélyzetnek, a javítási munkálatokhoz a re-pülőgépeknél és motoroknál. Azonkívül a par-tokhoz közelfekvő repülőterek a csapatrepülőegységek által vannak megszállva, melyeknekszoros helyi összeköttetésben kellett a száraz-földi hadsereg hadosztályaival együttműködniök.

A légikikötő parancsnoka, Clarke őrnagy,öreg repülő, ő vezette személyesen kiépítését.Igen büszke birodalmának mintaszerű rendjére.A segédszemélyzetet a marlboroughi könnyű

107

sportrepülő klub tagjai alkotják. A repülőhadműmesterei, a szerelők és egyéb földi személy-zet egy órával a had elrepülése után berakod-tak a vasútra és 11 órára fognak beérkezni.

Winton felébredt fájdalmas kábultságából,amint Clements belekarol és magával viszi.Erdő-árnyas, kavicsos út vezet az egyemeleteslakóbarakkokhoz. Kicsi, de szellős hálóhelyi-ségek vannak benne, 3—4 ággyal, szekrények-kel. Falai friss, barátságos színnel vannak be-festve. A barakkok végén fürdő- és zuhanyozó-helyiségek vannak. A marlboroughi aero klubmég szappanról, kézi- és fürdőtörülközőkről isgondoskodott. Milyen jól esett, hogy levethettékruháikat és meztelen testtel a zuhany alá állhat-tak. Boldogan lubickolnak, viccek röpködnekide-oda. Valaki elővigyázatosan még egy bo-rotvakészüléket is elvitt Paris fölé és a légicsa-tába, mely most használatra sorbamegy. Az ét-kezés gongja már megszólal. Az élet jogait kö-veteli, az utolsó komoly órák feledésbe merül-nek. Kint a nyitott verandán terítve vannak areggeliző-asztalok. Alaposan hozzáfognak. Win-tonnak úgy tűnik minden, mint egy álom. Szinteszégyenli mohó éhségét, amint lelki szemei előtttávoli imbolygó árnyként halott barátjának képeemelkedik fel előtte.

A beszéd tárgya természetesen a Paris el-leni bombatámadás és a Franciaország fölöttilégicsata. Most a fiatalok vannak soron, hogyaz öreg Clarke repülőőrnagynak, aki mint házi-gazda, asztaltól-asztalhoz megy, hárijánosságai-kat elmeséljék. De ő örül friss fiainak és hu-morteljesen mosolyog. Csak ha túlerős valamelymese, emeli fel fenyegetőleg az ujját. Mind-annyian rajongnak » Brack «-jukért.

108

Sok megszokott arc hiányzik. Mindenkiludja ki maradt oda a bajtársak közül. A hosszúDanson nevetése már nem hallatszik. De álta-lában kerülik azt, hogy a halottakról beszél-jenek. Ha az események élénk ecsetelésébenvalamely halott neve kerül szóba, megakad atársalgás.

Egy korty kávé — alkohol tilos a légiflot-lában! — az első cigaretta oly hosszú idő utánmily pompásan ízlik a meleg nyári levegőn.

Ekkor Morris hadparancsnok int: »Uraim,kérem aludjanak 14 óráig. Az alvás szolgálat.Aludjak ki magukat alaposan. Mert nem tud-juk, mikor lesz Brackeley tábornoknak ismétszüksége ránk.«

Amikor Winton friss ágyában kinyújtózko-dik, hirtelen ellepi az éj egész fáradtsága és mé-lyen, erősen alussza a fiatalság álmát.

Míg a repülőszemélyzet alszik, sietősen fo-lyik a munka a hangárakban és repülőgépek-nél. A műszaki személyzet beérkezett. A gépekalapos átvizsgálása következik. Egyetlen repülő-gép sem maradt teljesen épen. Géppuskalyukak,gránátszilánkhorzsolások a legkisebb károk —csak emlékértékűek! Minden század műmesterefélóra múlva jelenti észleleteit a repülőhad mér-nökének. Ő dönti el, mely nagyobb javításokveendők először munkába. Most ugyanis arrairányul minden, hogy a zöm mielőbb startképeslegyen. Külön vonattal tartalékmotorok érkeztekbe. a kicserélés a gyakorlott műszaki személy-zettel gyorsan történik. Hosszadalmasabbakazonban a javítások a repülőgépeken, mint pl.a G—46 szétlőtt közép tornyán. A munka keménydala hangzik: szegecsek kopácsolása, bádogfű-részek sercegése és recsegése, hegesztők sípo-

109

lása. Minden repülőhad a párisi repülésnél ke-reken 50 tonna üzemanyagot használt el. De azország belsejéből már gördülnek a vonatok cisz-ternakocsikkal a repülőhadak légikikötői felé,hogy az ottani nehézolajtartályokat feltöltsék.

A 3. repülőhad távmondata a légiflottafő-parancsnok utánpótlási felügyelőségéhez:

»3 G-repülőgép elveszett. Több, mint 50%megrongálódott. Két gép tengelyen a gyárbaszállíttatik. 14 óráig startkész 10, 18 óráig 12.Június 10-én 12 óráig: 13. Julius 12-én 12 óráig:11 repülőgép.«

A repülőhad távmondata a légiflottaparancs-nok személyi utánpótlási felügyelőségéhez:»Veszteségek:

Eltűnt: 3 repülőgép személyzete; G—42,G-48, G-50.

Halott: Az A-század parancsnoka,a G—-46 parancsnoka.2 gépágyúlövész,1 repülőgépvezető és2 szerelő.

Sebesültek:Súlyosan: 1 repülőgép vezető,

1 rádiótávírász.Könnyen: A G—43 parancsnoka,

1 bombatiszt,1 repülőgépvezető,1 gépágyúlövész és3 szerelő.«

110

A hadiállapot bekövetkezésével a Paris fö-lötti parancsnokságot a katonai kormányzó vetteát, akinek a Szajna-prefektus, a rendőrprefektusés a városi közigazgatás is alárendeltetett. Le-fébre tábornok már 8-áról 9-ére hajló éjjel kö-rülbelül éjfélkor beérkezett törzsével a Mont Va-lerien erődjébe, melynek betonkazamattáiban atávbeszélőkábelek összefutottak. A földalatti ká-belkötelek azonban már az első bombák bevágó-dása után a városban sok helyütt megszakad-tak. Ezért a kormányzó 10 óra tájban, tehátcsak 3 és 1/2 órával az angol támadás után tu-dott futólagos képet kapni a katasztrófáról, aho-gyan az gépkocsival és motorkerékpárral befutójelentések alapján kialakult. Ijesztő világosság-gal mutatkozott az, hogy a támadás szisztema-tikus terven alapult azon céllal, hogy a fővároshatalmas életorganizmusa megsemmisíttessék.

A belvárosban lévő negyedek, a Rue de Rivoli,a tengerészeti minisztérium és a francia bankközötti boulevardok romokban hevernek. ASzajna balpartján a Quai d'Orsay és katonai is-kola környéke egészen a Szajnaszigetig lángbanáll: a külügyminisztérium, képviselőház, rendőr-prefektura, igazságügyi palota. Azonban sokkalveszedelmesebbek voltak a város külső részé-ből befutó jelentések. A rendező pályaudvaroksokágú sínhálózatukkal, a vasúti javítóműhe-lyek Porte de Clichy és Porte de la Chapelle

111

St. Denis körül, mind szét vannak rombolva.Ezáltal az állami északi és keleti vasutak észak-ról és keletről összefutó vasútvonalainak cso-mópontjai el voltak vágva. A St. Lazare-i ésÉszaki személypályaudvar kevesebbet szenved-tek. Óriási volt a pusztítás délkeleten Bercy-nél kétoldalt a Szajna mellett, ahol a Lyonbólés Orléansból jövő vasútvonalak betorkolnak.A Pont National vasútihídját telitalálat érte,most belelóg a folyóba. A Quai de Bercy rak-tártelepei egy lángtengert képeznek. Szerencsét-lenségre a közelben két gázgyár és egy elektro-mostelep fekszik, melyek a délkeleti városré-szeket látják el. A montparnasse-i teherpályaud-var is sok napra van kikapcsolva.

Lefébre tábornoknak nem volt kétsége aziránt, hogy mit jelent ez a rombolási öv Pariskörül. A megszokott élelmiszerellátás nélkül,villanyerő és világítás nélkül, közlekedési eszkö-zök nélkül és távbeszélő hiányában Paris csakegy kősivatagba bepréselt 3 milliós kaotikusembertömeg. A természetellenes emberfelhalmo-zódás nagyvárosokban éppen csak a modernközlekedési és ellátási technika révén lehetséges.A hosszú békeévek alatt mindenki — a bank-igazgatótól a legegyszerűbb munkásasszonyig —legtermészetesebbnek vette, hogy csak meg kel-lett fordítani a víz-, gáz- és villanyvezeték csap-ját, hogy víz, tűz és világosság legyen a szobá-ban. Hogy ehhez vízművek, gázművek, elektro-mosművek művészi organizmusa kell komplikáltelosztószisztémákkal ez feledésbe merült. Hogykerüljenek az emberek közlekedési eszközöknélkül munkahelyeikre? Hogyan maradjanak agyárak villany és szénszállítmányok nélkülüzemben? A földalatti körvasút és közúti villa-

112

mos megbénult. Egyedül az autóbuszvonalakkallehet még számolni. Az ipari elővárosokat erő-sen megviselte a támadás. Különösen St. Denistés Pulteauxot. A billancourti Szajnaivben fek-szenek a hatalmas Renault művek. A szajnaivíziúton érkeznek a vas- és acél fémgyártmá-nyok és egyidejűleg Északfranciaország szene,hogy itt a nehézipar különböző ágazataibana készáruig feldolgozást nyerjenek személy- éstehergépkocsik, repülőmotorok, traktorok, tan-kok alakjában. Nem messze fekszenek Farmanrepülőgép- és motorgyárai. Farmannál és Rc-naultnál a pusztítás oly nagy, hogy a munkafelvételéről még a részletágazatokban is csak he-tek múlva lehet szó. Hasonló a helyzet a had-felszerelési ipar többi gyárainál, amelyek ked-vezőtlenül Paris közvetlen közelében vannakkoncentrálva. Mit segítenek a hatalmas költsé-gekkel megépített munkásóvóhelyek, ha a mon-tázshelyiségek értékes szerszámgépeikkel, az ön-tödék és erőközpontok mind összetörött meg-hajlott vastartók és romok alatt hevernek? Ré-gen, a háború előtti években előrelátó franciapolitikusok már követelték a hadfelszerelési iparkihelyezését Parisból a vidékre, de évről-évreismételten kitolták ezt a rendszabályt, mert aköltségek tulnagyok voltak. Most már késő volt.

A legsürgősebb az embertömegeknek a vá-rosból való eltávolítása. Minden késlekedés mé-lyebben vezet a káoszba és anarchiába. A kiürí-tést meg kell szervezni. Lefébre tábornok min-den autóbusz és gépkocsi lefoglalását rendeliel. Ingaforgalmat rendeznek be a városból akörnyékre 20—30 km-es körletben. Minden fél-órában egy-egy szállítmány indul a Marsmező-ről, a Place d'Italie-tól és a Place de la Ré-

113

publique-ről. Az autóbuszokat megrohamozzák,a tehergépkocsikon az emberek fürtökben lóg-nak. Rendőrség és katonaság rendet igyekszikteremteni a tolongásban. Szükségessé válik azautóbuszoszlopokat géppuskás gépkocsikkal kí-sérni, mert különben útközben megrohamozzákőket. Az üres oszlopok kint, a még épségbenlévő környékező vasútállomásokon élelmiszere-ket rakjanak fel, hogy a városba élelem szál-littassék. Mert rövid idő alatt minden háztar-tásban ki kell fogynia az élelmiszereknek. Dehogyan legyen az elosztás megszervezve? Osz-szanak ki élelmiszer jegyeket?

Délután befutnak az első riasztó hírek azészaki és északkeleti negyedekből és munkás-elővárosokból. Barrikádokat emeltek és kom-munista agitátorok lázadásra uszítanak. A 31.gyalogezred laktanyáját megrohamozza a tö-meg, a legénység tétlenül nézi és lázadozik. Atiszteket megölik. A rendőrséget és tűzoltókata lázadozó városnegyedekből vissza kell vonniés a belvárosban összpontosítani. Az oltási- ésmentőmunka ezáltal kérdésessé válik.

Fosztogató apacsbandák végigvonulnak afüstölgő negyedeken. A nagyváros mocskos ül-ledéke a felszínre kerül. Kirabolják az áruhá-zakat és élelmiszerüzleteket. Egy csapásra min-den élelmiszer eltűnik és máris megkezdődika titkos lánckereskedelem őrületes ártöbble-tekkel.

Paris bűvkörében a mozgósítás megakad. Alaktanyába igyekvő tartalékosok nem jutnakközlekedési eszközökhöz. Másokat a családiránti aggodalom tart vissza. Mindig többeketés többeket félemlít meg az utca terrorja —»sztrájktörők!« — ordítanak rájuk — és így

114

olthon maradnak. Lehetetlent nem lehet kö-vetelni.

A Parisban állomásozó aktiv csapatok be-rakása és elszállítása lehetetlenné válik, mert apályaudvarok és vágányok el vannak rom-bolva. Sok vasutas nem jelenik meg szolgálat-tételre. Nem állapítható meg, hogy rosszindu-latból, vagy a közlekedési eszközök hiányamiatt.

A Szajnahidakat és bejáratokat a belvá-rosba drótakadályokkal zárják le. Emögött gép-puskák és gépkocsikon lévő légvédelmi ágyúkfenyegetnek.

A lázadás leverését a kormányzó a rendel-kezésre álló kevés csapattal és rendőrséggelnem tudja megoldani. Lefébre tábornok 14 óra-kor felkéri a hadügyminisztert, hogy 3 tank-ezred, számos műszaki csapat, gépkocsioszlop,valamint megbízható gyalogezred szállíttassékfel vidékről és rendeljék őket neki alá, hogyParist pacifikálhassa.

A kormány gépkocsikon Toursba mene-kült. Oda hívták be a képviselőkamarát és sze-nátust éjjeli ülésre. A képviselőknek csak har-mada jelenik meg, a kommunista képviselők akáoszban alámerültek. A miniszterelnök viha-ros izgalom közepette olvassa fel a rövid kor-mánynyilatkozatot Franciaország hadbalépésétilletően és bizonytalan időre elnapolja a ka-marát. A köztársaság elnöke és a kormányegyetértenek abban, hogy az ország ebben akrízisben csak egy parlamentnélküli diktatúraáltal menthető meg. A háborút egyidejűleg ki-felé és befelé kell vezetni. Szerencsére Francia-ország túlnyomóan paraszt- és polgárnép. Ve-szélyes csak Paris, Lyon, Le Havre, Marseille

115

és az északi iparvárosok. Ezeket, mint a ragá-lyosbeteg nyájakat izolálni kell. A kormányonbelül a miniszterelnök, Renaudel, a hadügy-miniszter, Duval tábornok és a közmunkákenergikus minisztere, Violette teljhatalmú trium-virátust képeznek. A többi miniszternek mellék-szereppel kell beérnie.

Duval tábornok 12 órakor izgalmas tárgya-lást folytat Chauvin tábornokkal, a G. A. R. G.parancsnokával. A kormány nevében követeli,hogy a francia repülők rögtön, még délutántámadják meg Londont bombával. Chauvin eztlehetetlennek tartja a nappali bombázóezredekés az 1., 3. és 4. vadászezred nagy veszteségeimiatt, amelyeket a beauvaisi légicsatában szen-vedtek. Duval tábornok ragaszkodik követelé-séhez, kéri a startképes bombázó és vadász-gépek számát és a London elleni támadástelrendeli kereken 200 egységgel délután és eztkövetőleg az intakt éjjeli bombázóezredekkeljúlius 9-étől 10-ére hajló éjjel.

116

Az angol légiflotta-főparancsnok hadiszál-lása egy gyönyörű vidéki kastélyban van Lon-don északnyugati részében, Reading és Wind-sor közölt. Gépkocsival egy óra alatt elérhetőWhitchallból a most elzárt autóúton. A dom-bos partvidéken, messzenyúló erdő átvágásaivalcsendes nyári béke honol. Öreg tölgyfák fes-tői csoportban állanak. A zöld pázsiton őzcsor-dák legelnek. Már régen megszokták a mellettükelsurranó gépkocsikat.

A kastélyhoz vezető földalatti kábelveze-lékek már békében voltak lefektetve és a kétrádióállomás tegnap délután óta van üzemben.A parancsadásnak ellenséges bombázók általimegzavarásával a Londontól való távolság ésa kastély nehéz megtalálhatósága miatt aligkell számolni, mindaddig, amíg kémhírek általaz álláspont helye pontosan tudomására nemjut az ellenségnek.

Brackeley tábornok segédtisztjének utasí-tást adott, hogy eltekintve sürgős esetektől, 13óráig ne keltse fel. A légiflotta a leszállás utánfelvonulási területében az első órákban a re-pülőkészség újra való elérésével van elfoglalva.Ez már régen meg volt szervezve és automa-tikusan kellett megtörténnie. Az utánpótlás fel-ügyelősége és a felvonulási repülőterek parancs-nokai voltak ezért felelősek. A főparancsnok be-avatkozása és kérdezősködése csak nyugtalan-

117

ságot okozott volna a munkában. Amennyirefontos is volt Brackeley számára mielőbb meg-tudni a személyi és anyagi veszteségeket ésezáltal a hadak pillanatnyi harcos állományát,nagy vezérhez méltó önuralommal uralkodottnyugtalanságán. Néhány óra alatt teljesen tisztaképet kellett kapnia, további elhatározásainakvégrehajtásához.

Amikor Brackeley most frissen és pihen-ten belépett a hadműveleti irodába, — a pali-szanderes nagy ebédlő volt erre igénybevevő,melynek padlóig érő ablakaiból messzi kilátásnyílt — Guest őrnagy, az első vezérkari tisztbemutatja a hadak jelentéseit. A veszteségekeléggé érezhetőek voltak, de nem állnak arány-ban az elért eredménnyel. A légiflotta 230 G-repülőgépéből 9 nem tért vissza, ezek franciaterületek fölött zuhantak le, vagy kényszerle-szállást végeztek. Ehhez jön még 2 felderítő-repülőgép eltűnése. Nagyobbszámú gép meg-rongálódott és csak néhány nap alatt javit-ható meg. A veszteségeket azonban rögtön pó-tolni lehet a légiflotta anyagtartalékából. (30darab G-repülőgép.) Az ellenséges veszteségek— már amennyire a gyorsan változó légiharc-ban megítélhető volt — lényegesen nagyob-bak lehetnek és éppen a legmodernebb fran-cia repülőezredek., a Breguet-61 és Devoitine-harci négyülésesek szenvedtek legerősebben.

Brackeley tábornok tea és pipa melletthallgatja meg Christie kapitány, a nyilvántar-tási tiszt előadását az A-felderítőrepülőgépekidőközben befutott jelentéseiről. A 21. éjjeli bom-bázóezred (Farman-Goliath) menetben volt meg-állapítva Nancyból Brüsselbe és az ottani re-pülőtereken leszállt. Megszállt új repülőterek

118

Montdidiernél állapíttattak meg. Valószínűleg a22. éjjeli bombázóezred (békeállomás Chartres).A beauvaisi légicsata után a 11. nappali bom-bázóezred Gentnél, a 12. Cambraisnál szállt le.A 3. vadászezred úgylátszik Bailleul körül van,a 4. vadászezred visszatért Liliebe, ámbár ottCooper reggel jónéhány hangárt felfordított.Az eddig üresen megállapított Poperinghe ésSt. Omer körüli repülőterek is élénk mozgástmutattak. Légifényképek alapján a földön állórepülőgépek Potez típusként voltak felismer-hetők, melyekkel a strassburgi 2. vadászezredvan felszerelve. Végeredményben az a kép ala-kul ki tehát, hogy a G. A. R. G. a francia ke-leti határról Északfranciaországba és Belgiumba,a Brüssel-Amiens vonalba lett összevonva, 250km-re Londontól.

Egy másik asztalon fekvő térképeken az idő-jelző szolgálat vezetője bevezeti folytatólagosanaz idő jár ás jelentéseket: erős kumulusképződésdélben a Szajna és Somme között zárt felhő-réteget idézett elő. Alsó felhőhatár 1500—2000méterben. Délután zivatarhajlam. Az A-repülő-gépek felderítése ezáltal ebben a területbenmegnehezült. Északfranciaországnak és Belgi-umnak többi részében csak 2/10-es felhőződés,könnyű délnyugati szelek. Tendencia: a felhő-södés csökkenése, a magasnyomás folytatódásavárható.

Kétséges, hogy a franciák erősen megvi-selt nappali bombázóikkal július 9-én délutánát mernek-e jönni Angliába. Annál biztosab-ban fog azonban a 200 intakt éjjeli bombázó-gép az est beálltával Brüsselből és Montdi-dierből Anglia ellen startolni.

Mi az angol légiflotta következő feladata?

119

Még a mai délután meg kell támadni és a földönmeg kell semmisíteni a francia bombázó-és harcirepülőerőket. Elhatározás: az egész brit légi-flottát támadásra vezeti a Montdidier-Brüsselkörletben lévő repülőterek ellen.

Guest őrnagy kiadja a rövid startparan-csokat a hadaknak. Néhány perc múlva a 200kilométer szélességben fekvő légikikötőkbenszétszórt repülőhadaknál felsivítenek a sziré-nák. A következő parancsok az elviendő bom-basulyt és lőszert szabályozzák és a gyülekezéstAldershot-Croydon légtérben Londontól délnyu-gatra, 5000 méteres magasságban.

15 óra 08 perckor a G-300 vezérgépen azA-136 következő rádiójelentése fut be: »6 Blé-riot-escadrille 5700 méterben, Brügge körleté-ben, irány 280.«

A jelentés rendkívül nagy fontossággal bír.Minthogy az escadrille-ok hadimagasságban re-pülnek, nem lehet repülőtérváltoztatásról szó,hanem csakis támadórepülésről, mely angol te-rület ellen irányul. 50 perc alatt, tehát 16 óra-kor az ellenség London felett lehet.

Most egymásután futnak be az A-repülő-gépek jelentései, melyek mint a kopók követika nagy vad nyomait. Egy további ellenségescsoportot — körülbelül 40 Bréguet és 6 vadászescadrilles-t — Betummé fölött állapítanak meg.Nem kétséges, itt erős francia bombázó- és va-dászerők koncentrikus előnyomulásáról van szóAnglia ellen. Persze az ellenség még franciaterület fölött van, de ha az angol légiflottánaknem lett volna ennyire messze előrehajtott légi-felderítése és arra várna, míg az ellenséget azangol partok mentén felállított figyelő- és je-lentőörsök veszik észre és jelentik, akkor min-

120

den ellenrendszabály elkésett volna. Mert 100kilométeres út van csak a doveri és folkes-tone-i krétaszikláktól Londonig — csak félórairepülés. Szerencse, hogy a hadak már gyüleke-zőben vannak.

Francia escadrille-ok vonulnak át Kentzöld mező- és sziklás partvidéke fölött. A ku-mulusfelhők lyukai között pompás mezők ésparkok között fekvő kastélyokra, sötét bozó-tokra, cserjésekre és sövényhálózatra esik apillantás. Feketén fénylő kátrányos utak fut-nak össze sugárszerűen még láthatatlan céljukfelé és éreztetik a világváros közelségét. Jobb-ról a széles Themse-torkolat csillan, mely akumulusrétegben is széles sávot hasít. Dühösenés fogcsikorgatva áll az angol légvédelmi tü-zérség legénysége a töltött csövek mellett. Ki-tűnő fülelőeszközökkel követhető az ellenség afelhők fölött, de csak véletlenül sikerül egy-egyfelhőlyukon át néhány lövéssorozatot felküldeni.Egészen kilátástalan dolog és hozzá nem ke-vésbé kényes, mert a honi légvédelem néhányvadászszázada már a franciák körül röpköd ésmegkísérli az ellenséges kötelékek szétugrasz-tását. Fahangszerűen messze távolról géppuskakelepelés hallatszik a levegőből.

Minthogy a szél délnyugatról jön, a franciáknagy ívben kikanyarodnak a Themsen át északfelé. Még nem kanyarodtak mindannyian szél-irány ellenébe, amikor az angol 5., 6., 10. és 11.G-had nyugatról T-állásba fekszik a franciákelé és gépágyúiknak legnagyobb lősebességét ki-használva, tűzzel árasztják el a francia bom-bázórepülőgépeket. A francia bombázók előszörarra igyekszenek, hogy irányukat a City felébetartsák, de csakhamar belátják, hogy a bom-

121

bacélok merev megközelítése a harcban meg-bénítja őket. A harc, a harc most a legfonto-sabb. A 2. francia vadászezred — 120 Poteztípusú kétüléses — mely a bombaszázadokat ki-séri, az angolokra veti magát. A 2. vadász-ezredben Gnynemer és Fonck szelleme és tra-díciója él. Bajtársaik délelőtti csorbáját ki akar-ják köszörülni. De keserű szükségesség is aharc, mert csak a harc teszi szabaddá a visz-szarepülést. A francia bombázóezredek parancs-nokai parancsot adnak a bombáknak célzásnélküli rögtöni ledobására. Főképen a gyérenépült keleti és északkeleti elővárosokban,Walthamstowra, Stratfordra és a Lea-völgybenesnek le. Az élen repülő 11. bombázóezred bom-báiból 9 darab 500 kg-ost a Nyugatindiai-dok-kokat, 7 drb. Greenwichet találja el, ahol azobszervatórium szeizmográfjait kivetik állvá-nyaikból.

Különben sem vált volna lehetségessé a cél-zott bombavetés a fontosabb céltárgyakra, mert20 perc óta mesterséges ködréteg borítja Lon-don belvárosát, mely oly sűrű, hogy az ut-közlekedés is megáll. Szerencse, hogy az an-golok szokva vannak a természetes téli ködhözés kiismerik magukat benne. A közönség fe-gyelme bámulatraméltó. Semmi kiabálás, tüle-kedés a földalatti állomásokon a Viktoria ésCharing Cross pályaudvarokon. Megrendíthetet-len egykedvűség sugárzik a bobbik (angol rend-őrök) nyílt arcáról, akiknek széles vállai és fe-kete sisakjai, mint a sziklaoszlopok merednekki a forgalomból.

Közvetlenül a bombavetés után a franciaezredek déli menetirányból délkeletre kanyarod-nak Dover-Calais irányába. A négy G-had szám-

122

szerűen alatta áll a franciáknak és azok mostmár a bombák ledobásával teljes mozgássza-badságukat megint elérték. Ismételten csapnakle támadásra a gyors Potez kétülésesek nagyka-liberű 13 mm-es géppuskáikkal, melyek csa-pódógyújtós robbanó lövedékekkel tüzelnek,hogy a nehézkes Blériotokat tehermentesítsék.Mindkét részről veszteségek állnak elő. Azonbanebben a légicsatában ismét mutatkozik az an-golok fölénye a hadharcászatban, míg a fran-ciák kötelékei harcközben mindig nagyobb ésnagyobb rendetlenségbe kerülnek.

Az angol légiflottafőparancsnok a harc min-den fázisát vezérgépéről követte és a légiflot-tának még távollévő, hadait rádióparanccsal aDungeness-Dover körletbe irányítja, hogy otta visszamenő ellenséget még elcsíphessék. A3.. 4... 7. és 8. angol hadnak sikerül Ashfordfölött beavatkozni a harcba. Ámbár még nemérték el a franciák magasságát, a 3.7 mm-es grá-nátok jól irányított tüze, mely alulról csap bea francia bombázókba, annál hatásosabb, mint-hogy a franciák a többi négy haddal azonosmagasságban harcban állanak, le vannak kötveés semmiesetre sem veszíthetnek magasságot.Egyedüli elhárító rendszabály marad a mozgé-kony francia kétülésesek lecsapása, melyekazonban már lőszerhiányban szenvednek.

Csak nehezen tartanak össze az összelőttfrancia századok a csatorna 40 kilométerje alatt.Egy bombázó és két vadász kétüléses lezuhan aszürke vízmélységbe. Friss francia vadászszá-zadok — ezek a 4. vadászezred még harcképesmaradványai — ugranak Calais felől a harcba ésfelvételi állást teremtenek. De ahogyan a franciagépek elérik a francia szárazföldet, nincsen el-

123

lenállás többé, a visszatérés a mélységbe valómeneküléssé fajul. A gomolyfelhők alatt pár-száz méterrel a föld fölött igyekeznek a franciarepülőgépek a legközelebbi repülőterek felé.

A G-repülőgépek utánlökése ezekbe az ala-csony és a francia légvédelmi tüzérség általuralt légterekbe nem volna ésszerű. De ha agépágyúval és géppuskával való üldözés a le-vegőből meg is szakad, bekövetkezik annál in-kább bombával.

Az előnyomulás alatt Brackeley tábornokmár kiutalja a célokat a bombahadaknak. mígaz angol légiflotta első megsemmisítő csapásareggel politikai és hadászati okokból az ellen-séges főváros ellen irányult, addig jónak lát-szott most a levegőben legyőzött ellenséges re-pülőerőket a földön is megfogni. Miként a me-sebeli Anteusba a föld érintésével új erő öm-lik, akként egy megvert légiflotta is alapjaingyorsan újra magához térhet. Nem szabad te-hát nyugalomhoz jutnia, hangáraikat, benzin-es lőszerraktáraikat, műhelyeiket kiméletlenülszét kell rombolni és a leszállómezőket ishasználhatatlanná kell tenni. Ez a legjobb esz-köz arra, hogy a további támadórepülések azangol anyaország ellen csirájában elfojtassanak.

Most már nem volt szükséges az angol lé-giflottát a támadáshoz zárt alakzatban vezetni.A franciák részéről csak egyes ellenséges fel-derítő repülőgépek és egyik-másik vadászszá-zad volt a levegőben. Most mutatkozott csaka két légicsata, a beauvaisi és a London felettiteljes hatása: az angol légiflotta uralja a leve-gőt! Amikor most az angol hadak széles arc-vonalon megtámadták az ellenséges repülőte-reket Montdidier és Brüssel között, zavarta-

124

lanul közelíthették 11103 és bombázhatták cél-jaikat. Még sok francia repülőgép állt a han-gárok előtt, melyek résztvettek a London el-leni támadásban, amikor kint a hangárok előtta levegőben félelmetes süvítés hallatszik és rob-banások megrázzák a földfelületet. Tehetetlenülés vak dühhel kellett a francia repülőkneklátniok azt, ahogyan derék gépeiket bombaszi-lánkok szétszakítják, ahogyan házmagas lángokcsapnak fel a bomba- és benzinraktárakból. Abetonóvóhelyek rossz levegőjébe szorultak,csakhogy életüket megmenthessék. Egyesek mégmegkísérelték, hogy a felszökő földszökőkutakközött startoljanak, mások kintmaradtak és kar-batett kezekkel, dacosan összeszorított ajkakkalkihívják a sorsot a bombák pergőtüzében. —Céltalan áldozat! A légvédelmi ágyúk őrültenugatnak felfelé az ellenség felé, de egyes felhő-tömegek még mindig megnehezítik a robbanó-pontok megfigyelését. Milyen kárt is okozhatottegy-egy szilánk a fémfelületekben és törzsekben,hacsak nem talált el vitális részt. Egy telitalálatpedig véletlennek tekinthető.

A 17 és 18 óra közötti július 9-i délutánióra a francia repülés fekete órája volt. Ettőla csapástól soha többé nem tudott magáhoztérni.

Amikor Brackeley a repülés után este wind-sori álláspontjára visszatér, az utolsó jelentésekmellett bemutatják neki a londoni esti újsá-gokat is, amelyek — a cenzúra által alig kor-látozva — nagy garral hozzák a franciák Lon-don elleni bombatámadását és csak pár sor-ral számolnak be a saját légiflotta eredményé-ről. A francia bombák 83 embert öltek meg és124-et sebesítettek meg. De ezek a veszteségek

125

csekélyek lehetnek a Paris elleni reggeli táma-dással szemben, melyekről természetesen min-den hír hiányában, nincsenek hátborzongató,szenzációs jelentések. E sajtóhírek révén a kö-zönségben teljesen hamis képnek kell kelet-keznie. Brackeley tábornok azonnal előadásrajelentkezik a miniszterelnöknél és keresztülviszi,hogy törzsének egy vezérkari tisztje az összesrepülőhirek előzetes cenzúrázásával lesz meg-bízva.

Amikor beszámolóját a hadügyminiszter ésadmiralitás első lordjának jelenlétében a kö-vetkező szavakkal fejezi be: »Az angol légi-flotta győzött — Anglia győzött«, a miniszter-elnök szkeptikus mosollyal jegyzi meg, hogymég csak az első mozgósítási nap estéjénéltartanak és sem a flotta, sem a szárazföldihadsereg még egyetlen lövést sem adott le. »Debár igaza volna, kedves Brackeley.«

126

Hosszú forró nyári nap után az éj sötétárnyékát borítja Angol- és Franciaország fölé.Az öreg föld mohón issza fel a frissítő harma-tot, a fakoronák között az éjszakai szél szaladvégig és puha kézzel simogatja az éréshez kö-zelálló rozsföldeket. De a népek városi és fa-lusi hangyabolyaikban a háború őrületében vo-naglanak. — Gyűlölet, gyűlölet ömlik milliókfejéből és szájából itt és ott — gyűlölet a má-sik nép ellen, mellyel még 18 évvel ezelőttvállvetett fegyverbarátságban küzdöttek. A há-borús gyűlölet felhői óráról-órára sűrűbbeklesznek és félelmetes gyorsasággal fertőzik megaz agyakat. A háborús láz ragálya ellen nincsmentség. Ismét megfogta az embert, a vérrészeg-ség kitört, állati ősidők mélységéből.

Éjszaka — aki az utolsó európai háborútvégigküzdötte, tudja, mily megváltó varázs vanebben a szóban. Az iszapos tölcsérből felemel-kedhetett a gyalogos, hátulról zörögtek a táborikonyhák és sebesültvivőkocsik. Ámbár a sö-tétségben is voltak tűzrajtaütések és járőrökkézigránát csatározásai az elülső árkokban —de látni nem láthatott az ellenség. Az éj sötét-sége megbénitotta szemeit.

Azok azonban, akik hátul voltak a tüzér-ségi tűz övén kívül, a tartalékok, törzsek, a had-táp hatalmas utánpótlási szervezete, a kórhá-zakban, vasúti állomásokon, raktárakban lévők

127

— felfigyeltek az éjszakai égre és a tompamotorzúgásra. Hogy gyűlölték ezt a hangot,mely felfrissítő álmukat elrabolta, vagy lázasmunkájukat zavarta meg. Nappal a nehezenmegterhelt, lassú és kevésbbé emelkedőképesrepülőgépek nem merészkedhettek az ellenségeshátországba. Már az arcvonalban a légvédelmitüzérség és vadászrepülőgépek könnyű zsák-mányai lettek volna. Így sötétben keresték út-jaikat a nagy hadtápvárosokhoz és a fényszó-rók és légvédelmi zárótűz által alig zavarva,a vasúti gócpontokra, lőszerraktárakra és pa-rancsnoksági szállásokra rakták ki bombáikat.

Ez 1918 óta megváltozott. Amióta a roha-mosan fejlődő repülőgép technika légidread-noughtokat teremtett, amelyek nagy magassá-gokba emelkednek és erős fegyverzetük révénmaguk is védekezhetnek, nem kellett a bom-bázóknak a napvilágtól félniök. A nappali bom-bázás hatása nőtt, mert csak nappal lehet kistárgyakat felismerni és a célzótávcsővel meg-közelíteni. Csak lassan tört át annak felisme-rése, hogy a bombázás súlypontja a nappa-lon feküdjék. Először az angol légiflottánálBrackeley szellemi behatása alatt. A franciákmég a tradicionális nappali és éjjeli bombá-zás, megkülönböztetésénél tartottak. Az 1938. éviháború kitörésekor az éjjeli és nappali bom-bázóik aránya még 3:5-höz volt.

Csak egyetlen hadat, az 5.-et vetette beaz angol légiflottafőparancsnok a Paris ellenitámadásra a július 9-éről 10-ére hajló éjjel.Az ellenséges fővárost nem volt szabad pihennihagyni. Egyenkint, 10 perces időközökben követiegymást a 19 G-repülőgép — oda és visszakülön útvonalon —, hogy a sötét éjszakában

128

az összeütközés veszélye ne fenyegessen. Mint-hogy hosszabb légiharcokkal éjjel nem kellettszámolni, felemelték a bombasúlyt a lőszer ter-hére és 23 óra 12 perc és 2 óra 22 perc közötta nehezen megpróbált városra mégegyszer 24tonna robbanó, 10 tonna gázbomba és 1280 drb.25 kg-os gyújtóbomba esett. A békeidők felfo-gásával ellentétben ennél az angol bombatáma-dásnál csak kevés gázbomba használtatott fel.A brizáns és különösen a gyújtóbombák hatásátjoggal nagyobbra tartotta az angol vezetés, mintaz elgázosítást A gázbombák célja mindenek-előtt az volt, hogy a lakosságot állandó »gáz-félelem« alatt tartsa és gázálarcok alá kény-szerítse. Most az egyszer, éjjel, találomra kelletta bombákat ledobni, mert a Mont Valérien-iés Fort de Vincennes-i fényszórók által meg-világított köd az egész párisi belvárost bebo-rította. A fényszórók ellen a repülőgépek vilá-gítóbombák ledobásával védekeztek, melyeknekejtőernyői a különböző, óraműbeállítás szerinti,magasságban nyíltak ki és gyújtották meg avilágítóanyagot. Fényes világításuk a két és félperces égési időtartam alatt vakította a földifigyelőket és utána a sötétség még feketébbnektűnt. A világítóbombák felfelé árnyékolva vol-tak, úgyhogy a felette elszálló repülőgépre nemesett a fény. Közbe belevillantak a légvédelmiütegek vörösessárga robbanópontjai — hatal-mas tűzijáték a fekete égbolton — grandiózuslátvány a nemrésztvevő néző számára — fel-felvillanó pokoli tűz a szegény párisiak szá-mára, akik ismét három kínzóan hosszú óraalatt összezsúfolódnak a bombainferno csapásaialatt. A teljes sötétség — mert már a reggelitámadás megszakította a villanyvezetékeket —

129

emeli a borzalmas éjszaka félelmeit. Megmere-vedve és érzéketlenül lapulnak az emberek pin-céikben és lyukakban, minden akarat megszűnt— egy gondolat tölti el csak a fáradt agyakat:»Becsap-e, vagy nem csap be? Most? Vége!Odaát becsapott.............közelebb, közelebb jön!«

Ezen az éjszakán minden rend felbomlott.Ember-ember ellen áll fel, a meztelen önfenn-tartási ösztönben. Vad ősidők ösztönei törnekát az erkölcs vékony fedőrétegén..

Az utcákon a menekülők tömegei össze-ütköznek a csőcselékkel. míg felülről a látha-tatlan ellenfél bombái zúdulnak le, lent véresutcai harcok keletkeznek. Gránátok seprik végiga Boulevardokat és géppuskák kelepelnek pán-célgépkocsikból. Lefébre tábornok személyesenvezette a tisztítómunkát és július 10-én 3 órakorreggel elesett az Északi-pályaudvar körüli utcaiharcokban. Közelállt annak gyanúja, hogy egyikkatonájának golyója orozva terítette le hátulról.Sok helyen vörös zászlók lengenek. Moszkva mesz-szire ható rádióadóival felhívja a francia proleta-riátust a burzsoázia és kapitalizmus elleni harcra.

Reggel 8 órakor Duval tábornok beérke-zett Mont Valérienre. Beszüntette a lázadóvárosnegyedek elleni támadásokat. Parist azon-ban kívülről teljesen elzárja és elvágja a kül-világtól. »Hagyjátok Parist megdögleni!«

A Francia Bank romjai alatt pedig acél-és betonvárban alszik Franciaország szörnyűnagy aranykincse. 30 méteres mélységben, érin-tetlenül az angol bombáktól. De már nem lehetbízni az arany őreiben, a bankszemélyzetbenés rendőrségben. Tiszti személyzettel hordatjákki a sárga rudakat és tankokon kísérik ki akáoszból a Toursban székelő kormányhoz.

130

Július 10-én, a második háborús napon azangol légiflotta újólagos támadásokat intézeti;Paris, Brüssel, Antwerpen., Mons, Charleroi ésLille ellen, hogy a lakosságot tovább terrorizáljaés az ipartelepeket szétrombolja. Az angol hadve-zetés a francia békeelőkészületek alapján számolta franciák partraszállásával Kentben. Feltéte-lezték, hogy az annyira ártalmatlannak elneve-zett »Armee de Couverturc« (magyarul: fedezőhadsereg), mely a valóságban támadó hadseregetképvisel, hadosztályait a franciák átvetik a Csa-torna legszűkebb részén. Ezek a csapatok márbékében teljes hadiállományon, ütőképesen ál-lottak, nem kellett tehát őket először mozgősi-tani és tartalékosokkal feltölteni. 14 napos moz-gósitás — még 1914-ben lehetséges volt. Azótaegészen más tempó állt be a hadművészetbe.Nem utolsósorban a légifegyver 300 kilométe-res sebessége folytán. Ahol régebben napokkallehetett számolni, most órákról volt szó. A moz-gékonyságot számos kötelék motorizálása, tank-osztályok, gépkocsizó tüzérség, gyalogság gépko-csikon szállítva, megtízszerezték. A mozgósítottmilliós néphadsereg már a történelemé — akicsi, mechanizált hivatásos hadsereg lépett he-lyére. A francia »Armee de Couverture« máraz első háborús napokban való betörésével szá-molnia kellett az angol vezérkarnak, bármeny-nyire rémületes és megfoghatatlannak látszott

131

az Albion szent, érintetlen földjére való ellen-séges átkelés az átlagangol számára. Ami Napó-leonnak 1805-ben és a németeknek 1914-bennem sikerült, most lehetséges? Az angol vezér-kar tisztában volt azzal, hogy az angol aktívhadsereg folytatólagos csökkenése a munkás-párti kormányok ideje alatt szinte átcsalogatjaaz ellenséget. Különösen akkor, ha ez az ellen-ség Európa legerősebb szárazföldi ereje és ha-dászata, harcászata napóleoni hagyományokbangyökerezik.

A második háborús nap megerősítette az an-gol hadvezetés eme gondját: délelőtt óta fran-cia messzehordó ütegek gránátjai vágódtak bea tengerparti helységekbe Cap Dungenesstől egé-szen Forth Forelandig, a rakpartokba, váro-sokba, raktárakba és repülőterekbe. Ehhez jöttmég július 10-én korareggel óta az óráról-óráranövekvő francia repülőtevékenység a Csatornafölött. Csak nagy fáradtsággal tudták magukataz angol munka- és vadászrepülőgépek tartani.Egyes repülőgépek számos bombatámadása esetta Canterburytól Hastingsig terjedő vidékre. Adélutáni órákban ebben a területben a légifö-lényt időlegesen teljesen a franciák ragadtákmagukhoz, úgyhogy az ottani partszakasz pa-rancsnoka sürgős segélykéréseket intézett a légi-flottafőparancsnokához és két G-hadat Lillebombázásáról visszajövet egy tehermentesítő lö-késre kellett bevetni. Hosszabb időre ez perszenem segített. A G-hadak beavatkozását kis ma-gasságokban az időjárás is megnehezítette: aCsatorna egyes sávjaiban esett az eső.

Aggodalmat keltő volt az is, hogy a tenge-ren és a hazai vizeken a helyzet az angolokszámára kedvezőtlenre fordult. Az atlantikflotta

132

3. sorhajóhadát, amely a portsmouthi védettvizekben feküdt, július 10-én reggel gyorsan átkellett tolni az Ír-tengerbe, mert fennállt annakveszélye, hogy a Wight-sziget mögötti rókalyuk-ban aknamezőkkel elzárják, vagy legalább iskorlátozzák mozgási szabadságában. Ténylegmár július 9-éről 10-ére éjjel francia aknarakók-nak és tengeralattjáróknak sikerült kiterjedtaknafertőzéseket előidézni Wight-szigetétől ke-letre és nyugatra, valamint a Themse-torkolat-ban és a Dover—Calais-i csatornabejáratban.A francia aknamezőket számos tengeralattjáróés torpedóvető repülőgép biztosította. Az angolaknakutató munkánál már július 10-én 2 angolromboló és 3 angol aknakereső veszett el. Dél-ben a »Concord« nevű kis cirkálót Ventnortól14 tengeri mérföldre egy francia torpedóvetőrepülőgép megtámadta, eltalálta és az 5 percalatt elsülyedt. Így július 10-én este a franciakönnyű tengeri erők uralták a Csatornát a 4.hosszúsági fokig L ... -tól nyugatra Dünkirchen—Brest széles bázisra támaszkodva.

A haditanács július 10-i ülésén 23 órakorSir Robert Redmond, a »Home Defence Army«(honi védelmi hadsereg) parancsnoka nyíltankijelentette, hogy ezidőszerint nem garantálhatjaaz ellenséges partraszállási kísérlet meghiúsítá-sát. A kereken 500 kilométeres frontszakaszonelosztott öt hadosztály erre aligha elegendő.Csak az 5. háborús naptól kezdve, amikor az»Auxiliary Force« (tartalék hadsereg) 6 had-osztálya mozgósított és tervszerűen bevonult azelső védelmi vonalba, tekinthető a helyzet biz-tosítottnak. Mert akkor az aktiv hadosztályokkivonását tervezi a frontból, hogy mozgó tarta-lékként ellenlökésekre egy esetlegesen partra-

133

szállt ellenség ellen visszatarthassa. Sürgősenkéri tehát a tengeri- és légiflottát, hogy a követ-kező három kritikus napon, csak a szárazföldihadsereg tehermentesítésének szempontjai alap-ján tervezzék műveleteiket.

Az admiralitás törzskari főnöke beszámola földközi tengeri flotta eredményes előrelökésé-ről a Földközi-tenger nyugati medencéjében. Aflotta most a Balearoknál van és ebből az oldal-állásból minden forgalmat elvághat a. franciaanyaország és Francia-Északafrika között. Azolasz flotta a Taranto és Saseno között állóAdriahajóhad kivételével — ma dél óta Madda-lenánál van összpontosítva. Csak Olaszországhadüzenetét várja Franciaország ellen, hogy azangol flottával együttműködhessek.

A Toulon előtt fekvő francia hajóhadak el-len koncentrikus előnyomulást terveznek, hogycsatára kényszerítsék és megsemmisíthessékőket. Mielőtt ezt a célt el nem érték, a földközi-tengeri flotta eltolása nem jöhet tekintetbe.Mert az olasz tengeri erők a Jugoszlávia ellenbevetett adriaflottát figyelembevéve, túlgyengékahhoz, hogy egyedül kivívhassák a tengeri ural-mat a Földközi-tenger nyugati medencéjében. Atengeri uralom azonban szükséges, hogy a franciagyarmati csapatok szállítása Bizertából és Al-gierből Marseillebe és Toulonba meghiúsíthatólegyen.

A brit és olasz flotta összműködése a Föld-közi tengeren tudvalevőleg a londoni flottale-szerelési konferencia alkalmával 1930-ban abrit és olasz kormány által kötött titkos egyez-mény tartalma. Bátorkodik a tanácsnak ezt azegyezményt emlékezetébe idézni.

Ami a hazai vizekben levő helyzetet illeti,

134

úgy igen sajnálatos a francia könnyű tengerierők időleges működése, de ezt el kell tűrni. Azatlantikflotta bázisának áthelyezését Ports-mouthból az Ír-tengerbe a Csatornában fellépőakna- és tengeralattjáróveszély tette szükségessé.Kész azonban a flotta arra, hogy július 11-én előre-törést hajtson végre körülbelül az 5. hosszúságifokig L ...-től nyugatra, hogy a könnyű tengerierőknek a francia 10.000 tonnás cirkálókkal szem-ben támaszt adjon. A további benyomulást aCsatornába keletre az említett vonaltól meggon-dolandónak tartja a nagy tengeralattjáróveszélymiatt.

A hadügyminiszter, valamint Redmond tá-bornagy és Mills admirális hangsúlyozzák, hogycsak az Ostende és Abbeville közötti franciacsatornapart jöhet tekintetbe mint felvonulásiterület az esetleges francia átkelés szempontjá-ból. Ez ellen kell a légiflottát július ll~én be-vetni. Az átkelési művelet körülbelül Cher-bourg irányából a Wight-sziget felé, tekintettela tenger ottani szélességére, kívül esik a mű-szaki lehetőségeken.

Brackeley tábornok hadiszállására vissza-térve, öt hadnak július 11-cre parancsot ad azemlített kikötők bombázására. A támadásokathajnalban 5 óra 30 perccel rendeli el. Továbbinégy had Abbévillén át Parisra és Toursra, akormány új székhelye ellen támad. Az 1., 2. és3. hadat előrenemlátható esetekre készenlétbentartja felvonulási területeiken.

135

Éjjel 1 és 2 óra között csendes és üres aDorchestertől északnyugatra vezető országút.Egy egyedüli Morris-gépkocsi pöfög rajta. Ten-nyson birtokos késő éjjel hazafelé utazik. Afeje nehéz a gondoktól, no meg a whiskytől.Délután bekísérte Fred fiát, aki bevonult kato-nai szolgálatra. Azután még kicsit ülve maradta »Golden Arow«-ban, ahol politizáltak és re-kedtre beszélték magukat a háborút illetően.Ő 1917-ben ott volt Wytschaetenél, most 50 évesés már megint egy háború. Azt hitte volna azember, hogy akkor az emberiség eleget kapottbelőle. És most pláne a franciák ellen indulnak.Furcsa.

Az út-fasor elfut a fényszórók csóvájában,öregnek és fáradtnak érzi magát. Az éj melegés esőszag érezhető. Szükség lenne rá, elég régenszáraz az idő. Mély felhők vágtatnak el ahold előtt, melynek félkoroiigja ismét és ismétvilágit a felhőszakadékok között. Tennyson ép-pen letér a sima kátrányos útról a mellékútra,mely birtokához vezet. Mi volt ez? A homályos,megbízhatatlan holdvilágban valami félgömbalakú lebeg lefelé — egy ejtőernyő! Odaát azerdőszélen még egy. Repülőgépszerencsétlenség— segíteni — szalad át a fején! Hirtelen lefé-kezi kocsiját, leugrik és odaszalad az ejtőernyő-höz, mely éppen alig 30 méterre a földön súr-lódik és összecsapódik. »Halló, halló!« Semmi

137

válasz. Halk repülőgépzümmögés fent a levegő-ben. Odaát gugol valaki és szabaddá teszi magát.»Halló, mi történt?« Ekkor valaki kiabál mö-götte és futva jön az erdő felől: »Gyorsan,gyorsan, szerencsétlenség!« Tennyson megismerikét lépésről Smith villanyszerelőt, aki háromnap előtt birtokán a világítómotort javítottameg. Hogy jön ez éjfélkor ide? De most nincsidő kérdezősködésre. Odaszaladnak a repülőru-hában földön fekvő és jajgató emberhez. A sze-gény ember alaposan odaütődhetett és valami-jét eltörte. Tennyson letérdel és feltámasztjavállait — ekkor hátulról irtózatos csapást éreza fején és beszakadt koponyával hörögve össze-esik. Mögötte áll a villanyszerelő és nyugodtanzsebrevágja a bokszergyűrűjét. A jajgató ejtő-ernyős ember egy szökéssel talpraugrik.

»Vite, vite, faut caclier l'auto!« (gyorsan,gyorsan, az autót el kell rejteni). A két franciaodaszalad a gépkocsihoz, melynek fényszóróimég árulóan világítanak az éjszakába. A kulcsbenne van. Áthajtanak a mezőn, felrakják ahörgő Tennysont, összecsomagolják az ejtőer-nyőt és letérnek egy kocsiútra az erdő felé. Ahalottat a sűrű bozót alá rejtik. A gépkocsilámpái kialszanak.

Halk füttyentés. Még kettő jön. Franciáulsuttognak: »Ez még jól ment. Kitűnő, hogygépkocsink is van. Ez a kocsi még jó szolgála-tokat tehet nekünk — nem most, de ha világoslesz.«

Mindhárman, akiket éppen most raktak kiejtőernyővel egy francia repülőgépből, lehúzzákrepülőruháikat és francia egyenruhában itt ál-lanak. Francia katonák, az alvó Anglia közepén!»Smith«, illetve helyesebben »Krüis« ügynök és

137

kém számára a dolog lényegesen, veszélyesebb.Ha elcsípik civilruhájában, falhoz állítják ésagyonlövik. Azon van, hogy oly gyorsan, amintcsak lehetséges, elváljon a veszélyes katonai tár-saságtól. A fenyőerdő mélyén Smith három nap-pal ezelőtt egy rejtekhelyet keresett: odavisznekminden nélkülözhetőt, az ejtőernyőket és há-rom automata pisztolyt. A robbanóeszközökkeltelt bőrtáskát magukkal viszik.

Smith elővigyázatosan megy elől. 7 percmúlva az erdő szélén vannak. Előttük bokrosmezőterület, 50 méterrel előbbre a vasúti töltéstávíróoszlopaival. Ez a nagy kettősvágányú vo-nal, mely Salysburyből Axminsterbe vezet.Smith az órát nézi: 6 perc múlva a tehervo-natnak kell jönnie Axminsterből, akkor 48 per-cük van még zavartalan munkához a gyorsvona-tig. A legközelebbi vasúti őrház 800 méterrenyugatra van. A vasút itt egy 15 méteres hídonvezet át a patakon.

A tehervonat elgördül. Ekkor előrekúsznaka bokrok árnyékában, mindig pihenőt tartvaés fülelve. Borzasztó, hogy éppen most, amikorminden perc drága, világit a hold. Tovább —meg kell kísérelni mindent.

Most sötétségben vannak a híd alatt és ki-csomagolják kéziszerszámaikat. Smith a töltésremegy és őrt áll. Huhogni fog, mint egy bagoly,ha veszély fenyeget.

Felerősítik a robbanótölteteket a hídtartókállványain. Kaviccsal és földdel lefojtják őket.28 perc alatt elkészülnek vele. Még marad 20perc arra, hogy a távíróoszlopot is előkészítsékrobbantásra és visszavezessék a robbantókábeltaz erdőig, amikor távoli dübörgés jelzi az éjjeligyorsvonat közeledését. De még nem gyújtanak.

138

Chaval utász visszamarad, a többi kettőSmith vezetése alatt az országúthoz megy, melynyugaton érinti az erdőt. Az itt vezető távbe-szélővonalak az 5. hadosztály törzsének össze-köttetéseit képezik a csapatokkal. Két póznátfelszerelnek robbanótöltényekkel.

Smith evvel elvégezte feladatát és örül, hogymint ártalmatlan polgárember kerékpárján el-száguldhat a következő helység irányába. A to-vábbi a katonaság dolga. Számára még sok min-den egyéb dolog adódik.

139

A waddoni repülőtér csak 10 kilométerrefekszik a tengerparttól és már békeidőből isme-retes és kedves az angol repülők számára, mertaz első leszállási lehetőséget képezi arra, ha ki-hagyó, mekegő motorral jön az ember a Csa-torna felől. A két nap és éjjel alatt is, ott többrepülőgép — köztük a légiflotta két nehezensérült G-repülőgépe — éppen csakhogy leült.Ez a nagy szenzáció az 5. hadosztálynak alá-rendelt 4. csapatrepülő osztály számára hőnóhajtott változatosság volt. Mert különben ittteljes csend volt, ellentétben a Wighttől keletrelévő szakasszal.

Tegnap éjszaka néhány francia éjjeli bom-bázó a portiandi hadikikötőre bombákat dobottanélkül, hogy sokat eltaláltak volna. Nappal aCsatorna fölött francia vízigépek voltak láthatókés más feladat hiányában a tengerészetnek alá-rendelt 208. víziosztályt támogatták a tengerifelderítésben. 20 kilométernél messzebbre azon-ban nem volt szabad eltávozniok a parttól.

A személyzet szállása Sir Branbury kasté-lyában van, aki mindent megtesz, hogy vendé-geinek életét kellemessé tegye. Éppen tegnapeste sokáig, éjfélutánig vígan együtt voltak éspezsgő mellett ünnepelték a G—27 szerencsésmegmenekülését, mely a cherbourgi támadásután csúnyán összelőtt motorokkal éppen csakhogy még elérte a repülőteret. És a kastélynak

140

majdnem 70 éves ura nagy örömet talál a frissrepülő fiatalságban.

A repülőtéren csak a műmester és a szol-gálattevő szerelők voltak elhelyezve. Gépkocsi-val azonban 3 perc alatt el lehetett érni a re-pülőteret a kastélyból.

3 óra 15 perckor a harmadik hangár őr-szeme halk motorzúgást hallott és kihívta azügyeletes altisztet. Mindketten fülelnek az éjsza-kában, a motorzúgás majdnem megszűnt, ekkorátsuhog valami a fejük felett: egy repülőgéplesiklásban. Ugyanabban a pillanatban felvillana két leszállófény a szárnyvégeken, melyeknekvakítósárga magnéziumfénye a repülőteret meg-világítja, de annyira vakít is egyben, hogy a re-pülőgép típusa nem ismerhető fel. De nagyteknő lehet, gondolják magukban. A földet érőfutószerkezet dübörgése hallható, azután befor-dul a gép brummogó motorokkal a hangárokfelé. A leszálló fények kialudtak, ezért a kételülső keresőfényszóró ég és megvilágítja a han-gárokat. Az ügyeletes altiszt int a zászlóval. Arepülőgép közelebb gurul, de inkább a repülőtérsarka felé vesz irányt, ahol a két elhárító gép-puska áll és ott úgylátszik megakadt. De nem,már tovább gurul, most egyenesen az altisztreés őrszemre, akik a vakító fény szórófény benállanak. Megint suhog a fejük felett: egy máso-dik repülőgép száll le. De figyelmüket az elsőkötötte le, melynek parancsnoka valamit kiabál,amit a motorzaj miatt nem lehet megérteni.Most a személyzet négy embere repülőgépruhá-ban kiugrik. Az ügyeletes elébük megy: ugyanmicsoda repülőgéptípus ez? Nem ismeri. Eznem egészen tiszta dolog — hiszen ezek — mi-előtt még gondolatát végiggondolhatta volna,

141

földreteperik, éppúgy, mint az őrszemet. Fran-ciák!!! Kiabálni akar, de beszorították a torkátés fejbevágták. A motorzaj által kíváncsivá téve,az őrség két embere szaladva érkezik — termé-szetesen puska nélkül. Mielőtt még magukhozjöttek volna ámulatukból, már elfogták őket.Most még hat ember jön futva a hangárok mö-gött, akik előbb szállottak ki a repülőgépből kétkönnyű géppuskával és megszállják a kijárato-kat. De egyetlen lövés sem esik. A hangár kam-rájában fekvő 18 szerelőt mély álomban lepikmeg és fogságba ejtik őket.

A vállalkozással megbízott Wakkerle kapi-tány, a vakmerő elzászi, három zöld lámpát tétetki. Ez a megállapított jel: »Rajtaütés sikerült.Leszállani.« 16 csapatszállító repülőgép siklikle rövid időközökben. Motorjaikat a hangtompí-tók miatt alig lehet hallani, úgyhogy csak a lég-csavar süvitése marad. Nagy magasságban afelhőréteg fölött repültek át és most lejönnek.

A hangárban lévő távbeszélő csenget: a re-pülőtértől 3 kilométerre álló légvédelmi ütegfigyelmes lett és megkérdezi, mi történt. Wak-kerle angolul beszélő ügynöke által választ adat,hogy éppen most szállt le a légiflottának LeHavreból visszatért 9 repülőgépe, hogy kiegé-szítse üzemanyagkészletét.

Amint egy francia szállítórepülőgép kiraktacsapatát, rögtön startol újra. Ideje, a keletiégbolt láthatóan világosodik.

A rohamcsoportok rögtön egymásután be-vettetnek: a repülőosztály tehergépkocsijait meg-szállják. 60 emberrel megrohanják a dandár-törzset, mely 2 kilométerre a kastély mögöttiházcsoportban van elszállásolva. Következik arajtaütés a légvédelmi ütegen. A 4. had személy-

142

zetét is meglepik alvás közben anélkül, hogyegy lövés esne. Ellenben a légvédelmi ütegtőldélre egy völgyben állásban lévő tarackosütegmegrohanása nem sikerül tüzelés nélkül. A le-génység nem jut ugyan lövegeihez, hogy rob-banótöltényekkel használhatatlanná tehesse őket,de szállásaiban puskával keményen védekezik.Itt-ott lövések hangzanak.

Ekkor egy csapással folytonos dörgés hall-ható délről: az angol partokon megkezdődik apartraszállás a francia tengeri erők tűzvédelmealatt. Mindjárt utána az égen piros-fehér ra~kétavillanások: francia repülőgépek, melyekminden kirakott robhantókülönítménynek meg-adják a megállapított jelet. Tompa robbanásokcsattannak itt és ott az egész országban. Hidakágaskodnak fel füst- és porfelhőkben. Távíróosz-lopok zuhannak le. A titokzatosság ideje lejárt,most gyorsan kell cselekedni.

Wakkerle kapitány egészen tekintélyes csa-paterő fölött rendelkezik: modern trójai falo-vainak hasából 234 fő legénység, 24 könnyűgéppuska és 12 nehéz géppuska bujt ki. Utol-jára 4 szétrakható hegyiágyút és 8 aknavetőtraktak ki, melyek mindenekelőtt harckocsiel-hárításra valók. Az előretolt rohamcsapatokkalkb. 10 kilométeres zónát ural félkörben — ha-talmas lyuk támadt az angol védelmi rendszer-ben. A fensikon fekvő repülőtér kitűnő áttekin-tést nyújt. Egy rádióállomás felveszi az össze-köttetést a partraszállott francia csapatokkal.

A Wakkerlé különítményén kívül hasonlómanőver sikerült egy nagy mezőn 15 kilométer-rel nyugatra. Ez a két francia támpont az angolpartvédelem hátában, felvételi állást képviselaz ejtőernyőkkel kirakott rombolókülönítmé-

143

nyek számára, akik könnyű géppuskáikkal ésgolyószóróikkal itt és ott, rejtekhelyeikről gép-kocsikra és motorkerékpárokra tüzelnek és ez-által növelik az általános zavart.

Az angoloknál egy értékes óra vész el vára-kozással. A törzsek jelentéseket várnak elülről,a csapatok parancsokat a törzsektől. De min-den fontos huzalos összeköttetés és néhány fon-tos rádióállomás használhatatlanná vált. Össze-kötő tisztek gépkocsiban és kerékpáros járőrökelőremennek, de nem térnek vissza. Az elsőösszefüggő híreket a 100 méterben végigszáguldóangol felderítőrepülőgépek és páncélgépkocsikszolgáltatják. Végeredményben a zászlóaljakatúgy, ahogy jönnek, előre, a part felé bevetik.Egy zászlóalj gépkocsin megy előre, élét 4 pán-célos gépkocsi és mögötte 1 gépkocsizó ütegbiztosítja.

Ez a különítmény belekerül Wakkerle gép-puskáinak és hegyiágyúinak tűzrajtaütésébe,mely 1 kilométer távolságra csap be oldalról ahosszú oszlopba. A háborúhoz még hozzá nemszokott zászlóalj vad pánikban oszlik fel, a pán-célgépkocsik vissza akarnak fordulni, de nemjutnak el az utat elzáró tehergépkocsik mellettés egymásután egyes találatok által leküzdetnek.

A francia vezérkar az angol sziget déli part-ján tervezett partraszállást gondosan átgondoltterv alapján szervezte meg. Minden modern mű-szaki eszközt úgyszólván a legraffináltabb mó-don alkalmaztak. Ennek ellenére a terv nemvolt merev — doktriner, hanem áthatotta az avilágos és mégis mozgékony szellem, mely Na-póleon óta a francia harcászat hagyománya volt.

Az éj leple alatt ejtőernyőkkel kirakott ésrepülőgépekkel szállított vegyes csapatok és rob-

144

banókülönítmények képezték az elővédet. A há-rom legjobb hadosztály zömét Cherbourgban be-hajózták. Az első lépcső — gyalogság, műszakicsapatok, könnyű tankok, aknavetők, gyalogságiágyúk — könnyű motorcsónakokon csekély me-rülési mélységgel, 22 órakor futottak ki. A má-sodik lépcső szállítógőzösökön megfelelő időköz-zel következett.

A szállítóflottát a tengeren a francia csa-tornaflotta védte.

A hajnali szürkületben széles arcvonalonmegtörtént a partraszállás. Az angol parti őrsö-ket megrohanták, egyes hosszabban ellenállófészkeket pedig hátulról göngyölítettek fel. Akeskeny, a tengerbe nyúló portlandi földnyel-vet a citadellával, arzenállal és rádióállomássalnem támadták meg arcban, hanem a szárazföldfelől ütöttek rajta. A fődolog volt, oly mélyen,amennyire csak lehetséges, az országban előre-lökni, hogy a megsebesíthető és veszélyeztet-hető kirakás a tengerparton az angol tüzérségitűz alól mielőbb kivonható legyen. Az első tűz-védelmet mindaddig, amíg tüzérség nem volt ki-rakva, 30 ágyúnaszád szolgáltatta, melyekbőlFranciaország tekintélyes számmal rendelkezett.Csekély mélyjáratuk megengedte a partok jómegközelítését és 10 cm-es és 14.5 cm-es löve-geikkel letartották a tüzelő angol ütegeket ésgéppuskákat. Távolabbra monitorok feküdtekbeködösítve a tengeren és nagykaliberű ágyúik-kal tűz alá vették az angol hátország vasútipályaudvarait és helységeit. Két repülőgép anya-hajó a francia csatahajók védelme alatt va-dászrajokat indított. Ezek közvetlenül a földfölött száguldoztak tova, végigostorozták géppus-káikkal az angol ütegeket, a menetelő oszlopo-

145

kat, de még egyes embereket is, melyeket abarna angol egyenruhák alapján könnyen fel-ismertek.

A cherbourgi repülőterekről francia nap-pali bombázószázadok is jöttek — a 11. és 12.nappali bombázóezred oda összevont maradvá-nyai — és bombázták Salisburyt és Temple-corabet A Neovil és Taunton mellett lévő re-pülőterek is megkapták ebből áldásukat. Mint-hogy az angol csapatrepülőkötelékek Kentbenvoltak összevonva, a francia repülők tiszta leve-gőt találtak és szabadon garázdálkodhattak.

Amennyire örvendetesek voltak az eredmé-nyek az első két órában a partraszállás után, afrancia vezetés mégis tisztában volt avval, hogya példa próbája csak most következik, ha azangol hadsereg ellentámadásra indul. A legér-zékenyebb az a körülbelül 100 kilométeres köl-dökzsinór, mely a partraszállt csapatokat a nor-mandiai utánpótlási kikötőkkel köti össze. Haezt a tengeri összeköttetési vonalat megszakítjákaz angolok, úgy a francia csapatok izolálva vol-tak angol földön és csak korlátolt ideig tart-hatták magukat. E nagy rizikó ellenére a fran-cia hadvezetés — egyetértésben a miniszterta-náccsal — mégis kijátszotta ezt az utolsó ütő-kártyát, mint az egyedüli lehetőséget a háborúgyors befejezésére. De minden nap számított,ha a mindig terjedő belső zavart még uralniakarták. Franciaországnak erős szárazföldi had-serege leghatalmasabb fegyvere volt. Minthogyaz angol óvakodott attól, hogy a kontinensrejöjjön, át kellett lépni a brit szigetre, hogy ez afegyver érvényre juthasson.

146

Brackeley tábornok 2 óráig éjjel vezérkaritisztjeivel átbeszélte a következő napokra a har-cászati intézkedéseket, valamint a személyi ésanyagutánpótlást. Ez az első eset, hogy nem sze-mélyesen vezeti majd hadait. Sajnálta, de ve-zetése most nem volt szükséges, minthogy a légi-flotta nem együttesen indul majd. Nem volt kí-vánatos az sem, hogy túlságosan gyámkodjék ahadparancsnokok fölött. El kellett engedni őket,hogy saját felelősségükre tanuljanak cselekedni,oldalpillantás nélkül a jelenlevő légiflottafőpa-rancsnokra. Pillanatnyilag azonkívül sürgősebbvolt a földön való vezetés.

5 óra 30 perc volt, amikor a légiflottánaka szárazföldi hadseregnél lévő összekötőtisztjesürgősen jelentkezett a távbeszélőnél és jelen-tette a francia partraszállást Portlandnál. Bra-ckeleyt felébresztették, rögtön személyesen menta távbeszélőhöz: »Hol vannak a partraszállásipontok? Milyen szélességben?« — »Eddig nemtudunk többet, tábornok úr!«

Brackeley leteszi a hallgatót és villámgyor-san átgondolja a helyzetet. Öt hada útban vanDünkirchen-Abbeville bombázására (a franciáknagyokat nevethetnek a markukba, hogy a meg-tévesztés ezen a szakaszon oly fényesen sike-rült). A támadást 5 óra 30 perckor kell végre-hajtaniuk — rádióparanccsal megállítsa őket?A támadást Cherbourg felé lekanyarítani? Túl

147

késő! Ez csak zavart okozna a munkában —ordre, contre ordre, désordre! A repülőhadakrádióparancsot kapnak: »A támadás után leg-gyorsabban bevonulni!«

A négy Paris ellen indult had most Beauvaisfölött lehet. Kár volna őket közvetlenül céljukelérése előtt visszarendelni. Paris, mint az ellen-állás magja, oly fontos, hogy nem szabad léleg-zethez juttatni. Egy harmadik bombatámadássalis terrorizálni kell.

Az 1., 2. és 3. had, a légiflotta egynegyedefelvonulási körleteiben pihen és azonnal felhasz-nálható. Rögtön felriasztja a három repülőhadat.Azonnal induljanak, gyülekezés 4000 méterbenAndover fölött. Gyülekezés befejezését jelent-sék, további parancsok következnek.

Evvel a legszükségesebbeket elrendelte. míga három had rendelkezésére áll, 1 és ½ órábatelik. Brackeley gépkocsival a főparancsnokság-hoz hajtat. Személyes tájékozódás fontos. A fő-hadiszállás megbolygatott hangyabolyhoz ha-sonló. Mindenki össze-vissza szalad a nagy ba-rokkteremben, melyben térképasztalok állanak— olyanok is, akiknek, mint az orvosfőnöknek,semmi közük ilyen »operációkhoz«. Londonbólmár kérdezősködnek. A hadi cenzúrahivataltudni akarja, mit lehet közölni a sajtóban. Aszárazföldi hadsereg főparancsnokát, Redmondtábornagyot a hadügyminiszter kéri a távbeszé-lőhöz.

Brackeley tábornok kíméletlenül utat törmagának a térképekhez, amikbe a legújabb je-lentések tartalmát színesen berajzolják. Az ál-dóját, egészen tekintélyes betörés! És mindenújabb jelentés után kiöblöződnek a piros vona-lak. A vészjelentések halmozódnak. Az ár át-

148

törte a töltéseket és át sem tekinthető, hol le-het megállítani.

És Brackeley tábornok sajnos azt a benyo-mást nyeri, hogy a nagy idegességben senkisemtalált még erőt valami elhatározásra, hogyankellene ezt az árt megállítani.

A jelenet drámaivá válik, amikor a nehézfaragott ajtók széttárulnak és Mills tengernagytörzsével, két magasrangú tengerésztiszttel belép.Az aramryal átszőtt és zsinórozott kék egyen-ruhák ilyen triumfális bevonulása szinte izga-tóan hat a szárazföldi bajtársak egyszerű khakiegyenruhái között. Mindama kedves féltékeny-kedés,, amelyek a két fegyver között mindenállamban napirenden vannak, egy csapással egyirányba terelődnek, mint a vasszilánkok egymágneses erő közelében. Az általános idegességmegtalálta villámhárítóját.

Az újonnan érkezett csoport körül magátólkialakul egy légüres tér. Néhány korrekt, jég-hideg meghajlás. A tengernagy a terem közepénállva várja, hogy végre üdvözöljék, de Redmondtábornagy mereven és mozdulatlanul gyökered-zik egy ablakmélyedésben és láthatóan megeről-tetőén figyel vezérkari főnökének szavaira. Csakvastag szürke szemöldökei alól villannak a vil-lámok a terem közepe felé. Az össze-vissza fe-csegés hirtelen elnémul, a feszültség elérte csúcs-pontját, mindenki érzi, hogy mindjárt be fogvágni. És bevág: Redmond tábornagy odalép atérképasztalhoz. A tábornagy az udvariassághatárát érintő lassúsággal közeledik a tenger-nagyhoz, megáll és recsegő vezénylő hangjamegszólal a csendben: »Jó reggelt uraim,Isten hozta Önöket. Hősies menekülésükkel azír-tengerbe Önök szép dolgokba kevertek ben-

149

nünket. A franciák majd megköszönik szépen,hogy oly kényelmesen átjöhettek a vizén.« MostMills is felfortyan és visszaadja a szemrehá-nyást: »Úgylátszik, a hadsereg jól aludt az el-múlt éjjel.« A két öreg harcos úgy megy egy-másnak, mint két veszekedő kakas. (Guest őr-nagy a későbbi években mosolyogva gondol errea jelenetre, amikor a vezérkari művet olvassa,mely erről tapintatosan hallgat.) Friss, szívélyesformában engedtek teret felhalmozott haragjuk-nak, — — — míg Brackeley közbelépett ésegészen hűvösen megkérdezte a tábornagyot,hány órakor kezdődik a hadsereg ellentámadása— mire mindketten megrökönyödve abbahagy-ták a szóharcot.

Megkezdődik a haditanács. Brackeley nagynehézséggel keresztül viszi, hogy a fölöslegesközönség az ajtón kívül maradjon.

A tábornagy: Az atlantikflotta minden árontörjön előre a Csatornába a Portland-Cherbourgvonalig. A legfontosabb feladat: a francia ki-kötők és átkelési helyek közötti összeköttetésmegszakítása, mert a szárazföldi hadsereg leg-hamarabb csak holnap kezdheti meg az ellen-támadást. 24 órára van szüksége a szállításhozés készenlétbe helyezéshez körülbelül a Bris-tol-Southampton vonalban. A legközelebbi 24órában egyetlen embernek, egyetlen géppuská-nak és egyetlen gránátnak sem szabad átjön-nie Franciaországból.

Következik a félrevonuló tengerészet urai-nak tárgyalása egymás között, azután: Igen,készek arra, hogy az atlantikflotta előnyomul-jon. A végrehajtás egyes részletei kerülnek meg-beszélésre. Redmond tábornagy részletesen ki-fejti a szárazföldi hadsereg szándékait.

150

Brackeley magában mosolyog: A légiflot-tával való összműködésről szó sem esik — amintkomollyá válik a helyzet, elfelejtkeznek róla.Hallgat, de pontosan feljegyzi a két testvérfegy-ver terveit és maga fog cselekedni. Céltalan,hogy ez a haditanács a légiflottát illetően isvitatkozzék. Ehhez túlkevéssé ismeri ezt az újfegyvert. Most már tudja mit kell cselekednie.Bocsánatot kér a tábornagytól és elhagyja atermet, anélkül, hogy ezt a továbbiakban észre-vették volna. Guest őrnagy visszamarad, mintmegfigyelő és mindenről be fog számolni neki.

Ideje már: 10 perc múlva a három had be-fejezte gyülekezését a hadimagasságban. MégSir Redmond főhadiszállásáról kiadja Bracke-ley távbeszélőn a támadási parancsot, mélyetrejtjelezve és rádión továbbadnak a légiflottarepülőgépeinek. Gépkocsin visszaszáguld szállá-sára, diktálja a többi 9 hadnak szóló parancso-kat, mely hadak most bombázás után visszatérő-ben vannak repülőtereikre. A 6. hadtól éppenbefut a leszállási jelentés: »Nincsen veszteség.«Egy óra múlva újra felküldheti őket a leve-gőbe? Az ember és anyag az utolsó 48 óra alatthihetetlen igénybevétele után? Ilyen megerőlte-tések 1918-ban elgondolhatatlanok lettek volna.Csak a munkamegosztás a nagygéptípuson, melya lépcsőzetes pihentetést is lehetővé tette a re-pülés alatt, engedte meg ilyen teljesítményekvégrehajtását és azonkívül a repülőszemélyzetteljes tehermentesítése, amint a repülőgép a föl-dön van. A műmesterek és szerelők a lőszer ésüzemanyagcsoportok ilyenkor rávetik magukat arepülőgépre; mindegyik sulykolt, majdnem me-chanikus fogásokkal dolgozik. Az egyik a kor-mányhuzalokat ellenőrzi, a másik bombákat és

151

gránátokat rak be. Külön javítócsoportokat al-kalmaznak a motorokhoz és a sárkányokhoz,ahol sérülések észleltettek. A repülő hajósze-mélyzet pedig ezalatt pihenhetett, sőt kellettpihennie!

A felderítő hadakhoz külön parancsok fut-nak ki: »Hol vannak a francia partokon abehajózási kikötők? Hol gyülekeznek a szállító-hajók? Hol állanak a tengeri harcierők, hol arepülőgép any ah aj ók ?«

Amikor minden előkészület megtörtént,Brackeley tábornok a közeli repülőtérre in-dul, ahol a légiflottafőparancsnok vezérgépe ésa kísérőgépek állanak. Az íróasztali munkaután megkönnyebbülve felsóhajt, amikor repü-lőgépe zúgva a levegőbe emelkedik. Most a he-lye ismét ott van repülőhadainak élén.

152

Weymouth, a különben oly csendes kikötő-városka, július 11-én reggel lármás, mozgalmashadtápváros képét mutatta. A házak nem mu-tatják harc nyomát. És tényleg alig esett néhánylövés elfoglalásakor, minthogy az első átkeltfrancia csapatok a városon kívül léptek angolföldre és hátulról, a szárazföld felől nyomul-tak be a városba. A lakosok félelemmel eltelveülnek házaikban, de már ki merik dugni orrukataz ablakokon. Az éjjeli szellemjárás megszűntés a kékes szürke egyenruhák és idegen hangokfurcsán hatnak a hazai utcákon. Fejükhöz kap-kodnak, hogy nem álmodnak-e.

Óriási üzem van a portlandi kikötőben. Avastaghasú szállítóhajókból — a francia hajós-társaságok nem hiába nyelték el a sok szubven-ciót békében — ömlenek a csapatok és elbont-ják a rakodópartot. Szirénák bőgnek, láncokcsörögnek. A darukon 155 mm-es tarackok ésharckocsik ingának. A szabad téren gránátokhalmozódnak, szenegál munkásszázadok teher-gépkocsikat raknak meg ezzel az értékes anyag-gal és benzinhordókat görgetnek. A csapatokrögtön indulnak, hogy a kikötő el ne duguljon.Vígan fújják a francia trombiták a »Sambre etMeuse«-indulót. Kint a várostól 1 kilométerreészaknyugatra lévő völgyben tehergépkocsiosz-lopok állanak, hogy a gyalogságot géppuskákkalés aknavetőkkel gyorsan előreszállítsák. De a

153

kikötőkben kígyózó emberkék majdnem eltűn-nek a hadigépek agyonszorító tömegeiben. Azátkelő hadosztályoknak tankezredek vannak alá-rendelve. Könnyű kétszemélyes és nehéz harc-kocsik. A házak reszketnek, amikor ezek alomha, ősvilági szörnyek előregördülnek. Márcsak a könnyű ütegek 75 mm-ig vannak a hű lo-vakkal fogatolva, a többi lapos és meredek tüzűütegek mind motorizálva vannak, mint a lég-védelmi lövegek.

Számos tehergépkocsioszlop a lőszerután-pótlásra áll készen. A gyalogság egyharmadá-nak szállításáról gépkocsikkal szintén gondos-kodás történt. A legnagyobb mozgékonyság éslegnagyobb tűzerő — ezek voltak a vezető gon-dolatok, melyek eme tényleg »repülő hadosztá-lyok« összeállításánál mértékadók voltak. Mertminél gyorsabban és mélyebbre sikerül a táma-dást az angol földön előrevinni, annál bizto-sabb a végsiker.

Persze a hatalmas műszaki szervezet be-és kihajózása lényegesen nagyobb feladat volt,mint a gyalogságé. Az első órákban a sötétségmellett a kihajózásnál nagy össze-visszaság éssok akadály adódott. Később azonban tervsze-rűen bonyolódott le a forgalom, mely teljesít-ményre a francia vezérkari tisztek méltán büsz-kék lehettek. Pontos térképek és légifényképekalapján — melyeket csak 14 nappal a háborúkitörése előtt francia sportrepülők készítettek— mindent a legkisebb részletekig átgondoltak ésszabályoztak. Még az útjelző és irányító táblákatis, amelyek az elvonulási útvonalakat a kirakóhe-lyektől a város felé és a visszavezető utakat azüres oszlopok számára mutatták, — készen hoz-ták magukkal Franciaországból.

154

Éppen elindul az első gépkocsioszlop ben-zinhordókkal a kikötőből. Üzemanyagot szállíta waddoni repülőtérre, úgyhogy a francia csa-pat- és vadászrepülők mostantól kezdve ott egé-szithetik ki üzemanyagukat anélkül, hogy 300kilométert kellene repülniök Cherbourgig ésvissza.

Az óráról-órára növekvő betörési terület fö-lött és még tovább, az első vonalakon tul issürögnek-forognak a kék-fehér-piros kokárdásrepülőgépek. Közvetlenül a fakoronák fölött át-zúgnak, angol ütegek közé puskáznak és min-denre lecsapnak, mint a ragadozómadarak, amilent khaki egyenruhában megmozdul. Megroha-mozzák a mozgó angol harckocsikat. Leinteneka francia gyalogosoknak, akik ordítva ünneplikőket, még ha egyetlen hang sem jut el a repülőkfülébe a motorzúgás miatt. Dühösen lapulnakaz angolok minden földhajlásban és becsúsznaka bokrok alá. Először ugyan még néhány gép-puska megkísérli a felfelé való lövést, de pórul-járnak. Inkább hallgatni kell és csak akkor lő-nek, ha a francia gyalogság előreszökellve, cé-lokat mutat. A repülőgépszárnyak árnyékában afrancia gyalogság támadása mindig több tértnyer és amennyire nő az egyes francia gyalo-gos lendülete, annyira rágja a demoralizációrákfenéje az angol sorokat. Persze az angolsportszellem nem adja fel egykönnyen a játé-kot, de a játék túlegyenlőtlen, semhogy fairlehetne.

Túlkésőn és tervszerűtlenül bevetve buk-kannak fel angol vadászrepülőhadak, de a fran-cia vadászrepülők magasan keringenek csapat-repülőik fölött és élesen őrt állanak. Túlerőveltámadják meg az angol repülőhadakat és per-

155

cek alatt szétszórják őket. A támadási területfölött a franciák légiuralmát már nem lehetmegtörni.

Félelmetes béke fekszik Weymouth, városkahadtápüzeme fölött. Egyetlen lövés sem esik avárosra. Nincsen pergőtűz, mint az 1918-as of-fenzívánál, mely a földet megrázkódtatta. Azarcvonal már annyira előrehaladt, hogy mára géppuskák zakatolása is elnémult onnan.Csak egy Weymouth szélénél állásban lévőfrancia lapospályájú messzehordó üteg resz-ketteti meg az ablakokat 3 percenként. A mégki nem rakott szállítóhajók lomhán füstölögneka kikötő előtt. Még messzebbre kint széles ív-ben rombolók és őrhajók állanak készen biz-tosításra tengeralattjárók ellen. A láthatáron 3francia cirkáló füstzászlója látszik. De a fran-cia flotta zöme nem látható. Még hajnalbankifutott és Quernseitől 20 mérföldnyire észak-nyugatra áll készen arra, hogy az esetleg nyu-gatról a Csatorna felé előretörő angol flotta-részek oldalába támadhasson.

156

A francia átkelő hadsereg főparancsnokaMichelin tábornok 2 órakor szállott partra, mi-után eddig a hadműveleteket a »Tourville« cir-kálóról vezette. Törzsével Chikkerell falubanszállásolta el magát, Weymouthtól 4 km-reészaknyugatra. A rádióállomás éppen elkészült.Mint első, angol földről leadott jelentést, a kö-vetkező táviratot intézi a Toursban lévő gene-ralissimushoz:

»Partraszállás fényesen sikerült. Az ellensé-ges ellenállás kisebb volt, mint vártuk. Dor-chester, Maiden, Newton, Bridgeport kezünk-ben van. A csapatok gyors előnyomulásbangyenge ellenséges ellenállással szemben a Mai-den Newtontól északra lévő magaslatokon.Vive la France!

Michelin.«És néhány perccel később a toursi nagy rá-

dióleadóállomás kisugározza a győzelmi hírtFranciaország fölé. A rádióhullámok a fénysebességével gyűrűznek körül a földgömbön. Afrancia nép nyugtalan nyomástól lélegzik fel.De ahol angol nyelven beszélnek és angol szi-vek dobognak, Kanadában, Fokvárosban, Bom-bayban és Ausztráliában reszketés fut át azországon. Isten levette kezét Albionról? HódítóVilmos óta nem tette lábát ellenség az anyaszi-getek szent földjére — amit Napoleon akart,amire a németek áhítoztak, a tengerövezte szi-

157

geten való partraszállás — egy csapással ridegvalóság lett. Bealkonyodott a brit birodalom-nak, vége uralmának a földön?

A júliusi nap magasabbra hág, sugárzó reg-gel van Weymouth és Portland fölött, az éjesője megtisztította a levegőt és lefogta a port.A tenger felől friss szél kerekedik. Békés bá-rányfelhők ínég kékebbé tüntetik az eget.

Ekkor hirtelen élesen elbődülnek a kikötőszirénái, légvédelmi ütegek ugatnak dühösena levegőbe: Ott fenn a bárányfelhők sávjábansötét pontok közelednek. Alig fél perccel ké-sőbb süvítés hallatszik a levegőben és 4 darab1000 kg-os bomba csapódik be a kikötőpartközelébe — bele a legnagyobb nyüzsgésbe. Arobbanások egész házakat fordítanak fel, a da-ruk mint a gyufaszálak, elgörbülnek. Messze-álló gépkocsikat a légnyomás felfordít. Egyóriás ökle belecsapott egy játékdobozba. Abombabecsaódások percről-percre következnek.Az óriásgépek ott fenn észrevehetően időt en-gednek maguknak a pontos célzáshoz. A mégcsapatokkal és anyaggal teli szállítóhajókon amólóknál vad pánik keletkezik. Felhúzzák ahorgonyokat és a kapitányok arra igyeksze-nek, hogy kolosszusaikat a világítótorony mel-lett a szabad tengerre kormányozzák. De ezcsak kísérlet marad. Máris bevág egy bomba ahajóvég mellett toronymagasságú szökőkutatelőidézve, a következő a középre esik a kürtőkközé. Mintha késsel vágták volna el, kettétörika hajótest és néhány másodperc alatt elsülyed.A halálfélelem kiáltása hallatszik a gurgulázóvízörvényékből és utána félelmetes csend támad.

A kiküldött három repülőhad az, mely aportlandi kikötő fölött a haláltáncot húzza. Nem

158

tömegtámadást, nem percek alatti bombapergő-tüzet, mint Paris fölött, hanem nyugodt egyeslövést produkálnak, mint a gyakorlólőtéren. Avetőrepülőhad valamivel mélyebben repül, amásik kettő biztosít 500 méterrel magasabban,míg sorrakerül. Nem zavarják egymást és teljesmozgásszabadsággal dolgoznak. Az első sorozatosvetések után az időlegesen vető repülőgép ki-válik a kötelékből, hogy a célra legpontosabbanrárepülhessen. Most mutatják be a célzótáv-csöveik mellett ülő bombatisztek mit tudnak.Jól tudják, hogy bajtársaik felülről kritikusannézik. A célok 5000 méteres magasságból igenkicsinyek. A hosszú kikötőpartoknál könnyű atalálat, de egy hajó eltalálása nagy művészetkülönösen akkor, ha a hajó nem áll mozdulat-lanul.

A légvédelem nevetségesen kicsi. A kis űr-méretű gépkocsizó légvédelmi ütegeket a har-coló csapatok védelmére már előreküldték aharci zónába; a 105 mm-es ütegek közül mégcsak kettő volt kirakva és tüzelőállásban Eas-tonnál és Wike Regisnél. Kénsárga torkolat-tüzüket gyorsan észrevették az angolok és né-hány perc múlva sorozatos vetések elhallgat-tatják őket. A hadihajók légvédelmi lövegeirosszul lőnek. Az angol G-repülőgépek így gond-talanul mindig mélyebbre és mélyebbre száll-hatnak le, ha bombavetésre sorrakerülnek.

Michelin tábornok magánkívül van. Átkelé-sének fényes eredményét ez a 60 repülőgépveszélyeztesse, melyek mint a fekete pontokkeringenek az égen? Nincsenek eszközök le-szedésükre? Hol vannak a francia repülők?Parancs következik: »Az összes vadász és fel-derítő repülőgépek azonnal támadják meg a

159

Portland fölött lévő angol bombázórepülőket.Minden repülőgép, amely leszáll anélkül, hogylőszerét elhasználta volna, nekem jelentendő.Az ellenség megsemmisítendő.«

A francia repülőszázadokat rádió és fény-jelek útján visszarendelik a frontról. A vadász-repülők már több angol csatarepülőt lelőttekés tisztára seperték a levegőt. Azután újabb ésújabb lecsapásokat hajtottak végre. A felderítő-repülők az angol vadászok által alig zavarvavezették a francia ütegek tüzét és jelentettéka saját vonalak előremozgását. Most megszakí-tották működésüket — ahol éppen Michelinparancsa elérte őket. Egyesek a magasba csa-varodnak, mások először közbeeső leszállásrakényszerülnek, hogy a benzint és a lőszert ki-egészitsék. A leghamarabban a vadászszázadokérik el az angol hadakat, rácsapnak a nagyteknőkre, melyek most hirtelen tüzet okádnak.A francia vadászrepülők már nem rendelkeznekaz első háborús nap tájékozatlanságának bá-torságával. Közülük ama kevesen, akik még nemismerték meg az angol G-repülőgépek rettene-tes fölényét a Paris, Beauvais és Lille fölöttilégicsatákban. De lenyelik torkukon azt a bi-zonyos undorító érzést, a gyávaság érzetét, össze-harapják fogaikat — csak semmi gondolkozás —lőni, lőni! Odaát is sebezhető emberi testekvannak. Teljes gázzal futó motorokkal, 400km-es sebességgel száguldanak rájuk a süvítőlégáramlatban, a régi francia támadólendületlüktet vérükben és rekedten ordítják a motorés géppuskák zakatolásába: »Vive la France!«Győzni nem tudnak — de meghalni igen.Hiábavaló áldozatok. A francia repülőbecsüle-tet azonban megmentik.

160

A francia századok támadásai most is össze-omlottak az angol légidreadnought hadak zárttüzében. Csak egy angol G-repülőgép zuhantle, melynek egy francia repülőgép ment nekiés összeütközött vele. Véletlen vagy hősies el-határozás az ellenfél részéről, aki vele együttlezuhant, ki tudja?

Egy hosszú óra alatt mindhárom repülő-had összes bombáit ledobta. Temetői csend ural-kodik Portlandban és Weymouthban, undorítófüst fekszik a romok fölött, a rakpartokon ha-talmas hasadások látszanak és legsajnálatosabba szegény lakosság. Annál tragikusabb, hogynem ellenséges bombák vetették rájuk a haláltés a rombolást, hanem angolok — saját honfi-társaik bombái, saját repülőik, melyekért szi-vük gondolatban és bámulatban vert.

A G-hadak azonban még nem térnek visszarepülőtereikre. Egyideig a 60 km-re kiöblöződöttbetörés frontja fölött köröznek, hogy támasztnyújtsanak a saját csapatrepülőknek.

Az angol hadsereg és tengeri erők repü-lőinek az első háborús nap óta nehéz dolgukvolt. Csak néhány vadászhad volt beosztva hoz-zájuk, míg szemben a francia vadász együlése-sek és kétülésesek tömege idomult elő és biz-tosította felderítőrepülőit. A csapatrepülők márbékében érezték elhanyagoltságukat a légiflot-tával szemben. Brackeley óta nemcsak mindenköltségvetési összeg-felemelés jutott a légiflot-tának, hanem évről-évre csökkentették a had-sereg és flottarepülők pénzeszközeit. És mosta háborúban ezt a »lefokozást« a csapatrepü-lőknek a saját testükön kellett érezniök. Ahaditudósításokban minduntalan olvashatták alégiflotta hősies cselekedeteit Franciaország

161

fölött, de a saját csendes munkájukról semmit.Irigységgel nézték a nagy magasságban repülőG-hadakat és fokozott keserűséggel érezték sajátveszteségeiket.

Most Dorchester fölött elsőízben harcolt abüszke légiflotta vállvetve a csapatrepülőkkel.Igen, Brackeleynek igaza volt: a bombatámadása döntő, mert ez vonzza az ellenséges repülő-ket, mint a mágnes. Miként Paris fölött, mostPortland fölött is a francia vadászrepülőknekfel kellett venni a harcot a G-hadakkal és meg-verték őket. Ezáltal az angol csapatrepülők leg-kényelmetlenebb és legkellemetlenebb ellenfe-leiktől szabadultak meg. Most a három repülő-had elűzte a franciák utolsó maradványát éstisztára seperte a levegőt bajtársaik, a csapat-repülők számára. A légtér most üres, nyugod-tan vezethetik az angol ütegek tüzét és jelent-hetik a franciák állását. A repülőbajtársiasság,mely szorosan köti őket össze, mindannyiokat,akik a levegő elemében mozognak, a harc általmegszilárdulást nyert.

Még Dorchester fölött állt a három had,amikor három gép jelenik meg: Brackeley sze-mélyesen! Amikor a G-300 vezérgép jelvényeitlátják, mindenki egy lökést érez belsőleg, hogymegfelelően mutatkozzék a légiflottafőparancs-hok szemei előtt. Brackeley Portland átrepü-lésével személyes meggyőződést akart szereznia támadás hatásáról. Szükséges-e még a 4. és5. haddal — melyek 5 percen belül ide be-érkeznek — további támadásokat végrehajtani?Nem, itt elég történt. De a Waddon mellettirepülőtéren még élénk mozgás látható: körül-belül 60 francia repülőgép össze-vissza áll alantbékésen. Sérülten, vagy sértetlenül, nem vehető

162

ki. Talán üzemanyagot vesznek fel új tettekhez.Ezeket el kell intézni. Már ki akarja adni akeletről közeledő 4. repülőhadnak a repülőtérelleni bombatámadási parancsot rádión, ami-kor Christie kapitány lemutat és zárt ökle ujjai-nak hirtelen kifeszítésével jelezni akarja a lát-ható robbanásokat a repülőtéren. A repülőtérzöld pázsitján négy fekete felhő látható: egynehéz angol messzehordó üteg, mint szívesenlátott célt, tűz alá vette a repülőgépgyülekezéstígy a bombák megtakaríthatók.

Még sok munka akad. A tengeren átvezetőhosszú francia összekötővonal végpontja, a port-kandi kihajózási bázis, el van intézve. Mostmagát az összekötővonalat és a francia földönlévő kiindulási pontot kell megfogni, hogy azangol földön álló francia hadsereg izolálhatólegyen. A felderítőrepülőgépektől jó jelentésekfutottak be: sűrű vasútközlekedés Paris és LeMans felől Cherbourg irányába; Cherbourg kikö-tőjében hajógyülekezés, 3 vontatócsoport rom-bolók által biztosítva menetben a tengeren Cher-bourgból Portland irányába; 2 hajócsoportvisszamenetben Cherbourg felé (valószínűlegüres szállítóhajók); a francia flotta zöme 7 óra15 perc körül lassú menetben az 50. szélességifok és 3. hosszúsági fok között, 2 repülőgép-anyahajó 50 km-re délre Portlandtól, melyet2 kis cirkáló és több romboló biztosít.

Brackeley tábornok elhatározza a két re-pülőgépanyahajó megtámadását. Megsemmisité-sük a francia repülőerők további megbénulásátfogja jelenteni, mert ők voltak most — miutána waddoni repülőtér tüzérségi tűz alatt áll —a franciák legelőretoltabb repülőtámpontjai. Haaz anyahajók használhatatlanok, már csak a

163

Bretagne-ban és Normandiában távolfekvő szá-razföldi és tengeri repülőállomások maradnak.De ezeket a feladatokat délutánig el kell intézni,mert azután rendelkezésre kell állni a Csatornafelé előtörő atlantikflottának.

Mindhárom repülőhad parancs szerint fele-részben 50 kg-os és felerészben 100 kg-os bom-bákkal rakódott meg. A keskeny hajótestek ál-talában nehéz célokat nyújtanak, különösen, hamozgásban vannak. Minthogy eltalálásuk célzottvetéssel csak véletlenül lehetséges, nagy magas-ságból a szórási eljárást szükséges alkalmaznihosszúságban és szélességben. Amikor a hadak30 km-re vannak az anyahajóktól, ellenszélrefordulnak be. A hajók 10 km-re fekszenek egy-mástól. A 4. repülőhad a »Béarn«-t kapja mintcélt, az 5. had a »Commandant Teste«-t. Anap felől jőve, a meglepetés jól sikerül; csak10 km-re veszik észre őket. A cirkálók, rombolókés anyahajók vad légvédelmi tüze kezdődik.Utóbbiak nem tudnak elindulni, mert éppenkét francia repülőgép van leszállóban. Ebbe arepülőtéri üzembe süvítenek bele az angol bom-bák. A 3. repülőhad repülőszázadai oszlopalak-zatban helyezkednek egymás mögé. A hadak6—6 repülőgépe szűkített táv- és térközre zár-kózik fel. Már 100 m-rel a célok előtt mindenrepülőgép bombatisztje bekapcsolja az elektro-mos kioldószerkezetet, mely mint egy óramű,egynegyed másodpercenként 2—2 bombát old.Ez 40 bombát jelent átlag 5 másodpercenként,mely idő alatt minden repülőgép átrepüli ahajókat. Vagyis kereken 700 drb., 50 kg-osbomba csapódik be az anyahajó körül.Alig látható már a hajó, annyira betakarjáka becsapódások folytán felszökő vízsugarak. A

165

Béarnra azonban, nem kell 200 bombát ledobni,mert már a 4. had A-százada 4 bombával el-találja a hajó közepét és az elsülyed a robba-nások füstjében oly hamar, hogy egészen meg-lepően tűnik elő az üres vízfelület a hajó helyén.A Commandant Teste-nél a munka hosszabbideig tart, mert kapitánya, tekintet nélkül aleszálló repülőgépekre, teljes sebességgel fut cik-cakos vonalban. Egyidejűleg beködösítette ma-gát. A ködmag azonban még mindig eléggéhatározottan mutatja helyét és az 5. had C-százada találatot ér el, mely — ahogy későbbkitűnt — a hajót erősen megrongálta.

Brackeley tábornok elrendeli a támadásfélbeszakítását és Cherbourgra vesz irányt, aCherbourg felől jövő szállítóhajókra. Ezek ideje-korán lettek figyelmeztetve a G-repülőhadakraés cik-cak irányba futnak ködfelhők alatt, me-lyek a szállító gőzösöket és biztosító hadihajó-kat befödik. Csak néha szakad föl a köd egy-egyhasadéka, melyen keresztül az egyik vagy amásik hajó percekig látható, de a tervszerűbombavetés a ködön át lehetetlen marad. EgyesG-repülőgépek lementek egészen 2000 méterreés bombákat dobtak a ködmagokra, amelyekbena szállítóhajók feltételezhetők voltak. Nyugod-tan tehették, mert a hajók légvédelmi tüzér-sége a köd miatt szintén ki volt kapcsolva.Azonban nem mindig: így pl. a G-54, mely1500 méterre lemenve, hirtelen egy romboló5 cm-es légvédelmi ágyú tüzébe került, amikoraz hirtelen kibukkant a ködfelhő szélén.

Itt kerültek először alkalmazásra a »köd-faló bombák«. Ezek töltete becsapódáskor olyangázt fejlesztett, melynek a ködöt fel kellettvolna falnia, szívnia. Kémiai összeállításukat

165

csak 3 héttel a háború előtt sikerült ipari kém-kedés révén a német I. G. Farben-től meg-szerezni. Kisebb kísérletek történtek Aldershot-ban, de sajnos a háború kezdetekor még csakaz 1000 darabos első széria volt készen, s el-érhető. A hatás kevésbbé volt kielégítő, talánazért, mert az angol gyár még nem érte el apontos vegyi összetételt, vagy talán, mert atengeren egyáltalában kisebb a hatás.

Brackeley tábornoknak félórai eredmény-telen körözés után be kellett látnia azt, hogya beködösített szállítóhajó-csoport ellen nemlehet semmit sem elérni. Előnyösebbnek és he-lyesebbnek látszott őket az összekötővonal ele-jén vagy a végén megfogni. Egy előnyt min-denesetre elértek: a szállítóhaj óknak a mester-séges köd alatt rendkivül csökkénteniök kellettsebességüket, hogy az összeütközéseket elkerül-jék. Visszahagyja tehát az 5. hadat, mely bom-báinak kétharmadát az anyahajók elleni táma-dásnál amúgy is elhasználta. Az állandóan fe-nyegető veszély miatt a szállítóhajók továbbrais köd alatt haladtak.

A 4. és 6. repülőhaddal Brackeley Cher-bourg fölé repül: a kikötőmedencéket és vasútiállomásokat 25 percig az 50 és 100 kg-os bombákpergőtüze borítja. Ámbár Cherbourg is be voltködösitve, mégis a kiterjedt célok felismeréseelegendő biztonsággal volt lehetséges. A bom-bázás első percei után a sárga-fehér ködréteg-ből hatalmas fekete füstfelhő tört fel gombaformájában: egy lőszerraktár vagy hajó robban-hatott fel. Nemsokára megritkult a köd az itt-ott keletkezett tüzek által.

Csak a háború után vált ismeretessé arombolás terjedelme a kikötőben: 3 szállító-

166

hajót süllyesztettek el a bombák, a kikötő ésvasúthálózat használhatatlanná vált, úgyhogy afrancia hadvezetés már 2 órával az angolbombatámadás után, az utánpótlási bázis áthe-lyezésére kényszerült St. Malora és Le Havre-ra.

A leszállás után Brackeley tábornok táv-beszélő útján rögtön érintkezésbe lép Redmondtábornaggyal és Mills admirálissal. Most mindenattól függ, hogy a három haderőrész: földi, ten-geri, légi, a közös eredmény érdekében a leg-szorosabban együttműködjék. A hadseregnél ahangulat javult és bizakodó. 9 óra óta a franciabetörés egy lépéssel sem jutott előbbre, a franciatüzérségi tűz engedett. Sir Redmond természe-tesen elutasította azt a feltevést, hogy ez az ör-vendetesen javuló helyzet összefügghet a légiflottaPortland elleni bombatámadásával! Bracke-ley azonban az ítéletet nyugodtan átenged-hette a történelemnek. Ami most teljesen igény-bevette, az a tengeriflotta délutáni hadműveletevolt. Az atlantikflotta már elhagyta Cap Land-send-et és 6 óra múlva Portland hosszúságábanlehet. A francia tengerészeti vezetéstől függ, holés mikor történik meg az összeütközés; hogy afrancia flotta elébe megy-e az angoloknak, vagya Csatorna közepén veszi fel a harcot. Mindket-tőnek harcászati előnyei vannak. Brackeley 9repülőhadat tart készenlétben a délutáni ten-geri döntőharc számára. A nehézség abban mu-tatkozik, hogy a légiflotta sem tulkorán, semtulkéson nem avatkozhat be a harcba. Összeköt-tetésre első vezérkari tisztjét, Guest őrnagyotküldi az admirális törzséhez. A biztonság ked-véért azonban a felderítő repülőgépek által is

167

folytatólagosan állapítja meg közvetlenül a kétflotta helyzetét.

16 óra tájban fejlődött ki az alderney-itengeri csata, melyet a legészakibb csatorna-szigetek után neveztek el. A 2. francia hajóhaddélkeletről futott Le Do admirális parancsnok-sága alatt az angol atlantikflotta elé. A franciaflotta két széttagolt csoportban volt: messze előlaz 5 legmodernebb 10.000 tonnás cirkáló, me-lyek 30 tengerimérföldnél nagyobb sebességgelfutottak és a 2. torpedőnaszádflottila — mögöttea lassúbb sorhajók csoportja biztosítva a 2.könnyű hajóosztály cirkálói, a 4. osztály rombo-lói és a 3. torpedónaszádflottila által. A franciacirkálócsoport az angol cirkálókra 16 óra 12perckor nyitotta meg a tüzet, melyek az angolzöm déli oldalát biztosították. A »Hawkins« cir-kálót a francia »Foch« cirkáló oldaltüzének8-20.5 cm-es gránátjai eltalálták és 7 perc alattelsülyesztették. Erre az angol cirkálók sorha-jóik vonalára vonultak vissza. Félórával későbbfejlődött ki a nyomdokvonalban futó sorhajóktalálkozóharca. A kiöregedett és hatalmas fel-építményeivel és kéményeivel kitűnő célt mu-tató lomha »Voltaire«-t a H. M. S. Marlbo-rough« egy 34 cm-es össztüze éri, mire az ki-válik a harcvonalból. Mindezek ellenére mind-inkább érezhetővé válik a gyors 10.000 tonnásfrancia cirkálók fölénye, melyek most már nyu-gatról és háttal a napnak tüzelve karoltákát az angolokat. Minthogy azonkívül az angolél aknamezőt állapított meg, mely úgylátszikfrancia tengeralattjáró aknarakóktól származik,Pound angol admirális elhatározza, hogy márnem nyomul előre tovább keletre, hanem félbe-szakítja a harcot és Plymouth-ba fut be. Még

168

nem volt kiadva a visszavonulási parancs, ami-kor a légiflotta támadása bekövetkezett.

A 162 G-repülőgép 324 darab 100 kg-osés 648 darab 50 kg-os bombával megrakvaBrackeley vezetése alatt megtámadja az ellen-séges cirkálókat, melyek nyomdokvonalban alegnagyobb sebességgel futnak. Figyelmüketannyira leköti a tengeri csata, hogy az elsőfelszökő bombabecsapódások hajógránátoknakvélik. Csak azután nyitják meg légvédelmi lö-vegeik a tüzet. A »Foch«-ra egy 100 kg-osbomba csap be a kéményen keresztül a gép-házba és lángragyújtja. A »Dupleix«-t több ta-lálat éri és 7 perc alatt elsülyed. A »Dus-quesne«-n a felépítményeket, a tornyot és aközpontot rombolják össze a becsapódóbombák. A »Suffren« visszamarad és be-ködösíti magát. Mindez percek alatt játszódikle. 7 perccel később Brackeley 9 hadával afrancia sorhajók nyomdok vonalán száguld vé-gig. Amikor a bombák a páncélfedélzeten beha-tolnak, a felépítményeket szétdobálják, mint akártyavárakat, ráeszmél a francia admirális,hogy a győzelmi pálmát az utolsó pillanatbancsavarták ki a kezéből. Az angol cirkálók odaát20 mérföldre csodálkozva tapasztalják, hogy afrancia tűz gyengébb lett.

Most játsszák ki az angol repülők az utolsóütőkártyákat: a légiflotta bajtársak által fedezve,angol vízigépek közelednek nagy sebességgel ésvégigkorbácsolják géppuskáikkal a francia nagy-hajók fedélzetén lévő közelharcgépeket és lég-védelmi ágyúkat. A másik oldalon a becsapódógránátok fölött közvetlenül más sötét sziluet-tek tűnnek fel: a 460. és 461, had torpedóvetőrepülőgépei — meredek repülésben lecsap-

169

nak egészen 10 méterre a víz fölé — a legna-gyobb veszélyben! Az egyik vagy másik tor-pedóvető repülőgép meginog a becsapódó grá-nátok szökőkútjai között. Kettő rácsapódik avízfelületre és elmerül. De már mutatkoznak atorpedók rosszindulatú hullámfodrai a vizén. A»Lorraine« francia sorhajót két torpedó találjael a hajóközépen, mire néhány perc alatt el-sülyed. A »Jean Bart« léket kap, úgyhogy erő-sen baloldalra dől és kormányozhatatlanná vá-lik.

17 óra 25 perckor a francia flottafőpa-rancsnok elrendeli a visszavonulást Cher-bourgra. A visszavonulás fedezésére franciarombolók törnek előre a kísérő cirkálók általfejlesztett köd kihasználásával. Pound angoltengernagy az est beálltáig cirkálókkal felvesziaz üldözést. Ennél sajnos, a »Comus« angolcirkáló a francia »Turquoise« tengeralattjáróaknarakó által kibocsátott egyik aknára futottés elsülyedt.

Hála a légiflotta beavatkozásának, az angolatlantikflotta elérte a hadászati célt: a cher-bourg-portlandi ellenséges utánpótlási vonal át-törése sikerült. Persze még nem lehetett a ten-ger abszolút uralmáról beszélni, ehhez az angololdalon tul nagyok voltak a veszteségek. Csakaz egyensúly állt újra helyre a tengeren. Annálsürgősebb most az a feladat, hogy minél előbbleszámoljanak az átkelt francia hadsereggel,mely mint egy tályog, mélyen beleette magátaz országba. Még a tengeri csata alatt 4 fran-cia szállítóhajó, melyet sajnos, túlkésőn jelen-tettek, csapatokkal és lőszerrel befutott Port-landba.

Julius 11-én délelőtt ismeretessé vált Olasz-

170

ország hadba lépése Franciaország és Jugoszlá-via ellen. Még a délután folyamán a szövet-séges olasz és angol flotta Toulontól délre meg-támadta és megverte a francia földközi tengeri-flottát. Egy olasz hadsereg átlépte a határt Lai-bach irányába, egy másik hadsereg Albániábanvonult fel.

Az angol szárazföldi hadsereg főparancs-noka most ama kérdés előtt állt, hogy vagygyülekezteti az összes rendelkezésre álló aktívés tartalékcsapatokat a betörési hely előtt, hogyazután — a Ludendorff-féle 1918 tavaszi offen-zívak mintájára — többórás tüzérségi tűz utánelőretörjön. Ez csak öt nap múlva lehetséges,mert addig tart a lőszertömegek odaszállítása.Vagy kisebb erőkkel támadnak már július 12-én,de előzetes hatásos tüzérségi tűz nélkül. Sir Ro-bert Redmond az utóbbira határozta el magát.A hiányzó tüzérségi előkészítést a tankezredekés motorizált kötelékek erős harcercjével ésmozgékonyságával kell pótolni. Az ellentámadássúlypontja a Maiden Newton-i magaslatok te-rületén fekszik. A Sherborne-Neovil készült-ségi körletbe vezető három vasútvonal és jó út-hálózat megkönnyíti a gyors gyülekezést. A tá-madási sávban az angolok bevetettek: 2 moto-rizált hadosztályt bőven ellátva kétemberes kisharckocsikkal, 2 tankezredet közepes és nehézharckocsikkal és 2 gyaloghadosztályt. Egy mel-léktámadás Shaftesbury irányából Dorchesterfelé tör előre. A jobbszárnyon, Bridgeportnál ésa balszárnyon Wareham-nál nem akart támadniRedmond. Ezeket a területeket, az erőkkel ta-karékoskodva, csak tüzérségi tűz és gázlövéstartja majd le.

171

Az éjjeli bombatámadásokat Brackeley tá-bornok nem sokra becsülte. Ha a franciáknaksikerül további szállítmányokat Portlandba

172

— a repülőhadak a háború kitörése óta eltelt 56óra alatt átlag 20 óráig voltak a levegőben —Brackeley tábornok nyugodtan vállalhatta a fe-lelősséget, hogy az egész légiflottának éjjeli nyu-galmat adjon. Mint jó vezető, tudta, mit lehetkövetelni a csapattól, ha szükség van rá, detudta erőit idejében kiméi ni is. Frissen és ütő-képesen maradni a holnapi nagy angol ellen-támadáshoz, mely az átkelt francia hadseregsorsát fogja eldönteni, ez volt a fődolog. Fé-nyes, világos szemekkel tekintsenek fiai holnapa harcba, a győzelemre!

Amikor Brackeley július 11-én este hadi-szállásának kertterraszára lépett és rózsaszínűcirrussávokat lát a nyugati égbolton, összerán-colja a homlokát. Ez időváltozást jelent., Buta-ság. Mélyen lógó felhőket nem igen használhata légiflotta holnap a földiharcba való beavat-kozásnál. A meteorológus megerősíti: alacsony-nyomású terület az Atlanti óceán felől előnyo-mulóban. És éjjel már csepereg is a sötét égből.

173

Július 12-én reggel szakad az eső. Az angolellentámadásnak tervszerint 4 óra 24 perckorkellett volna megindulnia. De a készenlétbehelyezés késlekedett, úgyhogy a támadócsapa-tok csak elkésve jutottak az egyes megindulásiszakaszokba. Csak lassan jutnak előre, merta franciák mély zónában védekeznek, fészkeiketügyesen oldaltűz támogatja és náluk a mozgó-védelem jut érvényre. Sok előremenő angolharckocsi a rossz látási viszonyok miatt, meg-lepetésszerűen kerül az egyes francia lövegekés aknavetők oldal tüzébe és szétlőve fekve ma-rad. A csapatok csak 9 óra tájban érik el sú-lyos veszteségek árán a Dorset Hills magaslativonulatot Maiden Newtonnál. De ott megakadtaz angol támadás. A helyzet kritikus.

Brackeley tábornok reggel 2 óra óta a»Southern Command« (déli szakasz főparancs-nokság) harcálláspontján tartózkodik. Négy had-nak 5 óra 30 perc óta kellett volna a táma-dást bombákkal az ellenséges ütegek és össze-köttetések ellen kísérni, két további had ké-szültségben állt, hogy 144 tonna gázbombával aWareham szakasz elgázosításán közreműködjék.De mindannyian még dolgavégezetlenül állnakrepülőtereiken. A felhők oly mélyen lógnak, hogynem lehet felelősség mellett bevetni a nagyG-repülőgépeket és nem lehet kitenni őket egészalacsonyan a francia légvédelem tüzének. Csak

174

egyes felderítő és vadászrepülőgépek suhannakál a homályos szürkeségben és bújócskát ját-szanak a felhőrongyok mögött.

Brackeley magánkívül van: a légiflottaminden vállalkozását eddig siker kísérte és ret-tenetes, hogy éppen most a döntőharcoknál ma-rad az ő fegyvere kikapcsolva. Mérgesen nézföl a felhőkbe és percről-percre várja, hogyvalami szél elzavarja őket.

Röviddel 10 óra előtt, egy csapatrepülő szállle az angol harcálláspont melletti ütközetrepülő-helyen. A könnyen megsebesült megfigyelőt gép-kocsival beviszik a közeli tanyába, ahol a fő-parancsnokság tartózkodik. Jelenti, hogy a ró-mai úttól északra lévő erdőparcellákban számoskönnyű francia harckocsi van és körülbelül 3zászlóalj francia gyalogság áll készenlétben. Aföldi légvédelmi géppuskák és ágyúk elhárítótüze igen erős. Nagy nehezen jutott vissza azarcvonalon át.

Brackeley a térképekkel borított asztal mel-lett áll és hallja ezt. Kemény arcvonásainaksemmi mozgása nem árulja el, mi megy végbebenne. Hihetetlenül szégyenli magát — kiátko-zottnak érzi magát ebben a körben, míg atöbbi fegyvernemek, gyalogság, tüzérség, harc-kocsik nehéz harcban elvéreznek, büszke fegy-vere mozdulatlanul áll hátul. E jelentés alapjánnincsen kétség aziránt, hogy a franciák ellen-támadásra készülnek. Tudja jól, hogy a főpa-rancsnokság két óra előtt vetette be utolsó tar-talékait és egyetlen század sem áll rendelke-zésre, hogy a francia lökést felfogja, ha a ritkaelülső vonal át van törve. Már több ütegnél ke-vés a lőszer. De lehet és szabad-e neki hadait ilyennevetséges magasságokban bevetni? Az óriás-

175

repülőgépek nagy mélységben lépcsőzve olyideális célt képviselnének a francia légvédelmitüzérség számára, hogy alig téveszthetik élőket.Igen, ha egyedül saját személyéről lenne szó!Már régen az ellenség fölött volna. De ő a tel-jes vezetői felelősséget viseli a légiflottáért azországgal szemben. Soha, sem a Paris ellenibombatámadásnál, sem a beauvaisi légicsata kri-tikus pillanataiban oly súlyos felelősség nemterhelte vállait, mint most. És nincsen senkia világon, aki ezt a terhet levenné róla.

A vezérkari tisztek még ott állanak térké-peik fölé hajolva, a főparancsnok Allison tá-bornok felemelkedik és pillantása mintegy vé-letlenül súrolja Brackeleyt. És ez a pillantáskérdez, szavaknál érthetőbben: »Nem tudnátoksegíteni, ti a légiflottától?« Brackeleyben hir-telenében kialakul az elhatározás. Hirtelen fel-veti állát, röviden meghajol a főparancsnok felé,aki csodálkozva tekint utána és gyors lépésekkelkimegy az esőbe. Guest őrnagyot visszahagyjaa főparancsnoknál, mint összekötő tisztet, gép-kocsival elszáguld a leszállóhelyre és a készen-létben álló futárrepülőgéppel átrepül a 40 kmtávolságra lévő tauntoni repülőtérre.

Tegnap óta itt áll a légiflotta 3. és 4.hada készenlétben. A 30 G-repülőgép szélesenszétvonva áll rendszertelenül elosztva a tér szé-lén. A repülőgéptörzseket a fák alá tolták, hogyamennyire lehetséges, légifelderítés ellen rej-tőzve legyenek. Furcsán tarka színes vásznakatterítettek rájuk. A szél csapkodja a nedvesvásznakat és megkísérli kirántani a rögzítő ka-rókat. Jó volt, hogy a vigasztalan időjárás afrancia kollégákat is visszatartotta messzibb ki-rándulásoktól az angol front mögé, mert a ha-

176

talmas repülőgéptörzsek tehetetlenek volnánakellenséges bombatámadások ellen. Csak egyet-len magányos francia nyulacska suhant át kék-fehér-piros kokárdáival — biztosan eltévedt sze-gényke az esőpárában. De a légvédelmi gép-ágyúk és géppuskák oly alaposan megfogták,hogy a gépvezető teljesen elveszítette a fejétés átvetődve szállt le a szomszédos mezőn. Ezvolt az egyedüli változatosság az egyhangú vá-rakozásban.

A hajózó személyzet kényelmesen helyez-kedett el az óriásgépeken — itt legalább szárazvolt — kártyáznak, hogy agyonüssék az időt,maguk elé néznek kedvetlenül, vagy alszanaka sarokban. Az eső dobol a fejük fölötti fém-tetőn. A harctornyok csapóajtói le vannak zárva,de az eső kis sugarakban mégis csak átszivároga hasadékokon. A G—46-ban Winton egy-egyviccel próbálja a hangulatot emelni, de vicceelfullad az általános kedvetlenségben. Várni,várni... A tüzérségi tűz dübörgése csak tompánhat át a nedves levegőn és az utolsó órákbanmindig gyengébb lett. Talán vége van már acsatának elől? A repülőtér melletti utón vég-nélküli tehergépkocsioszlopok dübörögnek grá-nátokkal nehezen megrakva. Vöröskeresztes se-besültszállító gépkocsik jönnek velük szemben...

Nagy esemény, amikor egy tüzérrepülő Taun-tonban leszáll üzemanyagkiegészítés végett. Életkerül a társaságba. Körülfogják, mesélnie kell,míg kibújik bőrruhájából: »Puskaporos a le-vegő elől. Nehogy odamerészkedjetek nagy al-másteknőitekkel. Nekem telerakták a ládát alul-ról. Egyik tartályom kilyukadt, minden pilla-natban meggyulladhattam volna. A motorzajonkeresztül hallottam az átkozott géppuskák za-

177

katolását. Nem is művészet, ha 50 méteres ma-gasságban kell repülni. — A mi támadásunknelyzete? — Na, gyerekek ahogyan én látoma helyzetet, elég rosszul áll. A magaslatokonnem jutottunk át. Kitűnő idő egy offenzívára.Szent Péter biztosan a franciákkal áll szövet-ségben. Jobb lett volna, ha vártunk volna azoffenzívával, míg több csapatunk és lőszerünkvan. Ez a legmagasabb, saját személyi és nemmértékadó véleményem, de én nem vagyok ve-zérkari. «

Majdnem észrevétlenül száll le a repülőté-ren egy futárgép, szokatlan sebességgel gurula 3. had vezetőgépéhez — ennek de sürgős —és közvetlenül előtte fékez. Repülőruhában ug-rik ki az ülésből egy ember. Valaki átnéz lát-csővel: »Teringettét — Brack!!« Megmereved-nek, azután szétszaladnak, mindenki repülőgé-péhez. »Mit akar itt?« Már »Vigyázz«-t üvölte-nek a gépek klaxontrombitái. Repülőgépről-repülőgéphez megafonnal adják tovább a szél-ben a parancsot: »Motorokat megindítani. Had-,század- és repülőgépparancsnokok azonnal afőparancsnokhoz.«

A nedves füvön át szaladnak a parancsno-kok és összeállnak a G-300 szárnya alatt. Ahadparancsnokok jelentik, hogy a 3. és 4. hadvezetőparancsnokai jelen vannak. Brackeleytiszteleg. Pillantása körbeszalad, mindenkinekkeményen a szemébe és a szívébe. Mindannyiu-kat ismeri, mert kicsiny a légiflotta családja,kicsi, de válogatott testület. Kemény békeiskolá-ban nevelte őket. De a háború kitörése óta nemlátta személyzetét arcról-arcra, csak a levegő-ben fent volt együtt velük. »Különös«, gon-dolja magában, »hogy ez a pár háborús nap

178

mennyire megkeményítette vonásaikat. Friss fia-imból férfiak lettek«.

— »Jó reggelt uraim. Helyzet: támadásunka maiden-newtoni és cerne-abbasi magaslatokonmegakadt. Legelső vonal: kérem rajzolják bepontosan térképem után. A tájékozódás ala-csony magasságból igen nehéz, a látási viszo-nyok rosszak. A franciák harckocsikat és gya-logságot vontak össze a római úttól északralévő erdőparcellákban, valószínűleg ellentáma-dásra. Tartalékok már nem állanak a főparancs-nokság rendelkezésére, a tüzérségi lőszer cse-kély.« A rövid mondatok keményen verődnekfüleikbe. Olyan, mint a békegyakorlatok meg-beszéléseinél: tárgyilagos, száraz, egy szóval semtúlsok, olyan nyelv, mely csak akaratot ismer.Már bűvkörében vannak és a kétkedő »ha« és»de« eltűnt szemeikben. Most egy pillanatrafelemelte hangját és máris mindannyian elektro-mos-áramot éreznek áthaladni testükön: »Azegész légiflotta rögtön támadásra indul a fran-cia földi csapatok ellen. A felhők alatt, leg-alacsonyabb repülőmagasságok. 3. repülőhad aneovili, maiden-newtoni vasúttól nyugatra, 4.repülőhad keletre. Századokat és repülőgépeketszéles arcvonalban szétvonni. Első átrepülésalatt a bombákat zárt csapatokra, ütegekre ésharckocsikra kell ledobni. Ezután hátraarc ésgépágyúkkal és géppuskákkal tűz alá veendőkaz összes adódó célok. A terület ismételten át-fésülendő. Különösen fontos a francia légvé-delmi ütegek gyors elintézése több repülőgépösszpontosított tüzével. Én a 3. had élén repü-lök.« — Szünet. Mindenki mereven áll, sze-mével mereven a főparancsnokon. Feltétel nél-küli bizalom sugárzik feléje: »Brackért tűzbe

179

megyünk és a halálba!« — »Légiflotta bajtár-sak! Én tudom, mit követelek ma tőletek. Dea szükség parancsol. Mi vagyunk Anglia utolsótartalékai. A döntés egyedül nálunk van. Szá-munkra, repülőkre nincsen »lehetetlen«. Indu-lás — egy pillantás a karórára — 10 óra 38perckor. A viszontlátásra!«

Hatalmas motorzúgás tölti meg a levegőt.Egyidejűleg zártan gurulnak a repülőhadak aszél ellenében, felemelkednek a földtől. A lég-csavarok a nedves levegőt korbácsolják.

Brackeley tábornok a vezérgép parancsnokitornyában áll. Gyorsan diktálja a rádióparan-csokat a többi 10 repülőhadnak, melyek egy-részt más szakaszokban támadnak, másrészt,mint második hullám következnek. Senkisemmarad hátra. Mindent egy lapra tesz fel., Azegész légiflotta menetben van. Csak semmi fél-elhatározás.

Azután megkönnyebbülten fellélegzik. Meg-történt. Mindent, amit, mint vezetőnek meg kel-lett parancsolnia, megparancsolt. Most már csakrepülő ő is, mint a többiek, harcos. Az utolsóórák nyomása megszűnt, lentmaradt a földön.

Kifeszíti mellét és beszívja a nedves földerős szagát, mely sós tengeri levegővel kevere-dik. Az eső elállt, de a legmélyebb felhőron-gyok már 100 méterben suhannak el mellette.Fölöttük nehéz felhőrétegek tolódnak egymásbaés komor kékesszürke takaróba egyesülnek.

Mily szép így alacsonyan repülni a vidékfölött, mely békésen fekszik, — angol vidék fö-lött. Zöld mezőfelületek világítanak. Széles hul-lámokban ringanak az érett rozsföldek. A füze-sek ezüstösen hajladoznak a szélben. Öreg fák

180

között egy tanya — kék füst száll fel kémé-nyéből — ebédet főznek éppen? — Libák sur-rannak fel a motorzajtól — dühösen szaladegy kutya a házsarok körül és a repülőgép utáncsahol. — Asszonyok, gyerekek integetnek fel.— »Igen, te angol nép, érted harcolunk, értedesünk el« — és tisztelegve emeli fel kezét.

Szabadnak és büszkének érzi magát. »Mintegy Isten tartom sorsomat a kezemben. Most avezérség legmagasabb csúcsán állok — az életnapfordulóján. Innen csak lefelé mehet. Hová?Béketábornok — lassú öregedés — betegség —halál a párnák között. — Nem! Inkább szakít-tassék ki a legerősebb tettek életéből. Repülő-halál, mily sokszor néztem a szemedbe. Készenlenni, mindent jelent.« Tekintete égi messze-ségbe tágul.

De gyorsan összeszedi magát és lerázza azérzésteli gondolatokat és sejtelmeket. Mostnincs erre idő. Már átrepülnek Neovil városkafölött. Ott elől fekszik a front, az ellenség, Aharcterület majdnem érintetlen. Nincsen töl-csérmező, nincsen árok összevisszaság. Egész másvolt akkor, amikor mint fiatal hadnagy Fland-ria fölött repült. Milyen régen volt az! Különös,mily békésnek látszik a vidék. Erősen kellnézni, hogy itt-ott gránáttölcséreket, a földbőlfüstölgő felhőcskéket lehessen felfedezni, vagya tüzelő ütegek halványsárga torkolattüzet azerdőcskék mögött.

Egy pillantás hátra: sötét csata vonalbankövetkeznek a repülőhadak. Az 5. és 6. had márfelzárkózott.

Utolsó rádióparancs:

181

»Anglia elvárja, hogy mindenki teljesítsekötelességét.

Brackeley.«Ekkor közvetlenül előtte robbannak a fran-

cia légvédelmi tüzérség első robbanófelhői.

182

10 óra 15 perc óta teljes erővel megindulta francia ellentámadás a magaslatokon kétol-dalt Maiden Newtonnál. 90 könnyű tank frissgyalogsággal, közöttük egy zászlóalj szenegál-néger átrohan az angol vonalakon és már né-hány angol ütegállásba is behatoltak.

Ekkor távoli motor zúgás — közelebb éshangosabban dübörög. A szürke felhőzetből ha-talmas árnyak tűnnek fel — 70 G-repülőgépszáguld 280 motorral 100—200 méteres magas-ságban. 14,000 darab 25 kg-os bomba pergő-tüze esik a francia vonalakra és megrázkódtatjaa földet. A távolabb álló légvédelmi ütegek dü-hös zárótüzet fektetnek a hadak elé, villámlikés csattan vadul a levegőben. Két óriásgép köz-vetlenül a légiflottafőparancsnok vezérgépemögött meginog és eltalálva lezuhan a földre.De a rések zárulnak. Feltartóztathatatlanulmindig gyorsabban dübörögnek a szörnyek kö-zelebb, félelmetes nagyságra nőve. A franciagyalogosok lelapulnak a gránáttölcsérekben,belemarkolnak a földbe — egy se gondol arra,hogy géppuskáját a magasba irányítsa. Mertközvetlenül a szárnyak alatt üvöltve, csattanvaés szilánkokat szórva gördül a bombák tűzhen-gere, mindent füstfelhőbe borítva. Most jaj afrancia légvédelmi tüzérségnek is, melynektüze örökre elnémul.

És mielőtt még a franciák magukhoz tér-

183

hetnének meglepetésükből, megfordulnak az érc-szárnyak, lecsapnak közvetlen közelre a földreés tüzet okádnak minden irányba gépágyúikbólés géppuskáikból.

Winton György, mint parancsnok vezeti aG—46-ot. Ismét és ismét köröz a franciák fö-lött: ahol egy harckocsi látható, ott lecsap akét gépágyú. Szinte komikus, ha egy ilyen harc-kocsi részeges cik-cakban ide-oda imbolyog,hogy kijusson a tűzből, míg aztán egy 3.7 cm-esgránát telitalálata felfordítja, mint egy csere-bogarat, vagy láng csap ki belőle. Az őrült va-dászat közvetlenül a fakoronák és háztetők fö-lött folyik. A megszokott 6000 méterben valórepülés után érdekes változatosság! Elks ésWade szorgalmasan átkutatnak minden útárkot,tölcsért, a francia kékesszürke egyenruhák utánés zakatolnak géppuskáikkal. Senkisem gondolmár a veszélyre. Vad harcdüh részegíti megőket.

Winton megfigyeli, amint az angol gyalog-ság feltartóztathatatlanul előreszalad, az össze-lőtt harckocsik között. Lelkesülten integetnekfel repülőikhez. Már átlépték a maiden—new-toni, bridgeporti vasútvonalat. Most a repülőszá-zad a patak völgyét repüli át. És mindig tovább,Dorchester felé köröz a G—46. Williamsnekelől a kormánynál ügyelnie kell, hogy a fordu-lóknál a szárnyvégek ne érintsék a földet. Szor-galmasan kell dolgoznia, hogy az alacsony ma-gasságban uralkodó széllökéseket is kiegyen-súlyozza.

Winton időről-időre hátranéz hadának baj-társaihoz, akik a közelben száguldoznak. Bal-ról éppen elfut a G—300, a légiflottafőparancs-nok vezérgépe. Ekkor sűrűn egymásután 8 sárga

184

villám villan a ködből; tüzelő francia üteg! ésa következő pillanatban a fülükbe hasad: 8robbanási pont füstölög — néhányszáz méterrea G—46-tól — de a repülőgép odaát felágasko-dik, lecsúszik az egyik szárnyon, leesik, mintegy kő és eltűnik a fakoronák mögött. Wintonszívverése eláll — borzasztó ijedtség bénítjameg — szent Isten, hiszen ez az előbb éppenG—300 volt? Beinti Williamset arra a helyre,ahol a repülőgépnek feküdnie kell — alig 400méterre az erdőcskétől — a törzs befúródotta földbe, szétroncsolva és holtan fekszik a zöldmezőn, a letört szárnyon meredezik a szám:G—300...

De Laury francia kapitány 7.5 cm-es gép-kocsizóütegével kísérte a harckocsitámadást éskét angol tankot lőtt szét. De most vége volt,lőszere kifogyott — még 8 lövés 4 lövegre — ezvolt minden! Ekkor jöttek az angol repülőgé-pek és a francia gyalogság vad pánikban höm-pölyög vissza. Hogy ütegét megmentse, vissza-fordult. Amikor látja, hogy nincsen már ellen-állás, minden elveszett, elrendeli, hogy ütegemégegyszer állásba vonuljon közvetlenül a ró-mai út mellett. Az utolsó gránátokat még azangolokra fogja eltüzelni. Az átkozott repülő-gépekre ott fent. A gránátok becsúsznak a csö-vekbe, a závárzat becsukódik. Éppen jön egyrepülőgép a fák fölött száguldva, alig két kilo-méterre — »tűz!« — az utolsó 8 gránát bele-süvít a levegőbe — egy földresújtja a G—300-at— és vele az angol légiflotta főparancsnokát,Brackeley tábornokot...

A második hullám, a 7. és 8. had dübörögmost át új bombákkal és friss lőszerrel. Rette-netes apokalyptusi lovasok, amelyek minden éle-

185

tet eltaposnak és az utolsó ellenállást is letörik.A francia tüzérek elszaladnak ágyúiktól, a kí-méletlen gép puskakorbács űzi az embereket,mint a nyulakat a mezőkön át — vad menekülés— »Sauve qui peut« (meneküljön, aki tud) —míg összeesnek — nincs menekvés — az angolrepülőgépek mindig a sarkukban vannak —és mindig előttük!

13 óra 10 perckor egy gépkocsi élesen fé-kez az angol főparancsnokság harcálláspontjaelőtt. Belőle kiszáll egy francia vezérkari tiszt:Michelin tábornok hadserege leteszi a fegyvert. Nagy pillanat Anglia történetében...

* » *

Julius 12-én délután az angol légiflottanagy bombaraidet hajt végre mélyen Francia-ország szívébe. »Bosszú Brackért! A rombolásútja Le Havre, Rouen, Paris, Orleans, Bourges,St. Etiennen vezet át egészen a 750 km. távoliLyonig. Olasz bombázó hadak Torino felől be-törnek a Rhone völgyébe és először szorítjákmeg — képletesen — angol bajtársaik kezét.Most az eddig megkímélt francia hátország ismegismeri a háború rémeit.

A további bombatámadások rettenetes fe-nyegetése alatt csak egy megoldás adódik afrancia kormány számára: béke minden áron.Északfranciaország ipari területeiben, Belgium-ban és Lotharingiában kikiáltják a proletariá-tus diktatúráját, mindig tovább halad a zavarlobogó lángja az országban, egyre jobban ki-csúszik a hatalom a kormány kezéből. A had-sereg és tengerészet nagy része megbízhatatlan.Mit segítenek a nagy tengerészet, harckocsik,tengeralattjárók, csatahajók, nehéz ütegek töme-

186

gei, ha az emberek megtagadják kötelességüket.A mozgósítást már csak Középső- és Délfrancia-országban lehet tervszerűen végrehajtani. Azátkelt hadsereg portlandi kapitulációja után, aflották a Csatornában és a Földközi tengerenvaló veresége után minden remény elvész afegyveres győzelmet illetően. A háború kifeléelveszett — most már csak arról lehet szó, abelső háborút megnyerni. Minden további kés-lekedés egész Franciaország katasztrófáját je-lentheti.

Még július 12-én este a francia és belgakövet Hágában kormányától utasítást kap, hogya brit kormánytól azonnali fegyverszünetet kér-jen. Július 13-án 12 órakor Londonban megkötika fegyverszünetet. Az Angol- és Olaszország ál-tal diktált feltételek kemények: a szíriai mandá-tumterület átadása Angliának, Nizza, Tunis,Korzika Olaszországé, a Dalmát part Raguzáigvaló leszakítása Olaszország számára, a jugo-szláv flotta kiszolgáltatása Olaszországnak. Ma-gyarország visszaállítása az 1914. évi határokkal.A feltételeket elfogadják.

Winton György ismét ott áll G-repülőgépé-nek parancsnoki tornyában. Mint valami nehézálom, tűnt el a háború. Béke van. Komolyan le-tekint London háztengerére, a zöld St. James-parkra, a Themsére. Fekete gyászzászlók len-genek a G—46 szárnyain. sűrűn összeszorítva,katonai sorok mögött embertömegek állanak aWhitehall széles via triumphalisán, melyen agyászmenet végigvonul. A Westminster Abbeytől hangzó mély harangzúgás, a tompa dobper-

187

gés ide nem hatol fel. De a motorok zúgó, hősidalával kísérik a brit légiflotta hadai halott ve-zérüket sírjához és utoljára tisztelegnek gép-ágyúik dörgésével nagy légimarsalljuknak,Brackeleynek.

Ladányi János könyvnyomdája, Felelős vezető: Tobik I.