Lenni vagy nemlenni?

Szeretettel és várakozássalköszöntök minden olvasót! Öt évig

szerkesztettem a negyedéves, ingyenesBohém-hírlevelet, s most jutottunk el oda,hogy belássuk, hogy arra az orgánumra talánaz eddigi formájában nincs is szükségünk,nekünk, Bohémeknek legalábbis. Ha van isrá igénye a Bohém-rajongóknak, a hírlevelekszerkesztése és közel 2000 címre valókiküldése rengeteg pénzt és energiát emésztfel. Ezért kitaláltunk valami egészen mást:a Bohém VIP-tagságot. Errõl a Bohém-hírlevél utolsó számában bõvebben írtam,itt csak legyen elég annyi, hogy mostantól aVIP-tagok lesznek azok, akiknek mindentodaadunk, amink van: mindenféleajándékok mellett pl. ingyen jöhetnek egyévig az összes Bohém-koncertre, s egyébkedvezmények, ajándékok is megilletik õket,a VIP-tagok többek között a BohémJazzMagazint is megkapják, minden pároshónap 10. napján.

Jelen szám ennek az új lapnak a legeslegelsõpéldánya, s mint minden induló lap, mi isszeretnénk hosszú évfolyamokon keresztüllétezni, s ráadásul megalkuvás nélkül azmaradni, ami a fejlécben is áll: klasszikusjazz szaklap. Persze jó lenne, ha nem ezlenne az egyetlen ilyen jellegû magyarorgánum, de a mai viszonyok között nemsok esélyt látok rá, hogy társunk akadjon.Pedig ha lenne más is, az elsõsorban nemazt jelentené, hogy konkurenciánk van,hanem azt, hogy még többen foglalkoznaka mûfajjal, s ez nyilván a közönség

méretének gyarapodását jelezné, delegalábbis ahhoz vezetne.

A Bohémek szempontjából egy kicsit �lennivagy nem lenni� kérdés a BohémJazzMagazin léte, az elmúlt évek egyresanyarúbbnak tûnõ helyzetével valószembenállás, szinte elõremenekülés szülteaz ötletet. De ha már az ötlet megfogant,igyekeztem olyan struktúrát kitalálni, amiegyszerre biztosítja a szakmailag informatívmondanivaló és a bohém hangvételmeglétét. Olyan szakembereket kértem megarra, hogy szegõdjenek állandó szerzõkkénta lap mellé, akiknek közük volt vagy van aBohém Ragtime Jazz Bandhez vagy aBohém Fesztiválhoz. A szerzõk (akikközött akad jazzújságíró, jazztörténész,jazz-zenész és táncos) lefedik a magyarklasszikus jazz palettáját, földrajzi, zenei-stiláris és írásmûfaji szempontból egyaránt.Kiválogatásuknál nem az volt a szempont,hogy milyen az írói vénájuk, hanem az, hogya Bohém VIP-tagok szakmailag �prémiumkategóriás� szerzõk cikkeibõl ismerhessékmeg közelebbrõl a Bohém Ragtime JazzBand által is játszott mûfajokat.

Minden szerzõnek külön rovata van,állandó tematikával, ami azért viszonylagnagy szabadságot biztosít az újságírószámára. Az írások egy része sorozat, de aza szándékunk, hogy minden cikk külön ismegállja a helyét. A cél az, hogy minél többoldalról mutassuk be a klasszikus jazztilletve kulisszatitkait. Az énfõszerkesztõségem alapvetõen a cikkekösszegyûjtésébõl, néha témajavaslatból áll,de a munkatársak egyéni stílusába,látásmódjában nem nyúlok bele. Pont atematikai és a stiláris sokszínûség fogjabiztosítani, hogy hiteles legyen a lap � és

hogy rászolgáljon a címére, vagyis hogyfekete-fehérsége ellenére színes, érdekesmagazin legyen. A Bohém JazzMagazinegyelõre nyomtatásra optimalizált, de nemkinyomtatott, csupán elektronikus verzióvaljelenik meg. Reméljük, hogy a PDF-korszakután majd hamarosan eljön az az idõ, hogyérdemes lesz papíron is kinyomni a lapot.Addig marad mindenkinek a képernyõnolvasás, vagy az otthoni kinyomtatás.

A mostani nem csak bemutatkozómutatványszám, de egyben kísérleti példányis: várjuk minden olvasó észrevételét,javaslatait a help@bohemragtime.comemail-címen. Elsõsorban persze a VIP-tagokét, hiszen a decemberi számtól márcsak õk kapják meg a lapot, biztosítva azexkluzivitást. Nem VIP-tagok a BohémWebáruház virtuális polcain tölthetik majdle egyenként a nekik tetszõ cikkeket. Jó éshasznos olvasást kívánok mindenkinek!Magunknak pedig sok VIP-tagot.

I . É V F . 1 . S Z Á M � 2011 . O K T .

Jótékonyságikoncert akecskemétiZeneiskola javáraLiszttõl a ragtime­ig

Aki régóta, de legalábbis néhányéve követi a tevékenységünket, az

tudja, hogy karácsony elõtt minden évbenjótékonysági koncertet rendezünk egy arraérdemes és segítségre szoruló egyesület,alapítvány, társaság javára. Az est bevételétaz eddigi évek során többnyire kecskeméti,vagy környékbeli szervezetek kapták, ezidén sem lesz másképp. A kedvezményezettmost az M. Bodon Pál ZeneiskoláértAlapítvány lesz. A koncertre most elõszörnem decemberben, hanem novemberben(15-én) kerül sor.

Tavaly kaptunk már burkolt és nyílt kritikátis, amikor a Bozsó Gyûjtemény javárakoncerteztünk, mondván, miért nem beteggyerekek, sérültek, szegények stb. javáragyûjtünk. Biztosan sokan emlékeznek arra,hogy az elmúlt években az általunksegítettek között voltak mozgás- és szellemisérültek, autisták és erdélyi szegény és árvagyerekek is. Ha Magyarország mindenzenekara követné a példánkat és gyûjtenerászorulók javára, akkor sem lenne elegendõaz összegyûlt pénz. Mi annyit tudunk tenni,hogy megpróbálunk példát mutatni,smegpróbáljuk a magunk eszközeivelráirányítani a figyelmet egyes szervezetekmunkájára illetve az általuk képviseltterületre.

És igenis, sajnos, Magyarországon (persze,hol nem?) a kultúra is rászoruló. És azoktatás is. A mûvészeti oktatás végképpsanyarú helyzetben van, s manapság alegnagyobb zeneiskolák is rákényszerülnekarra, hogy alaptevékenységüket, delegalábbis az ahhoz szorosan kapcsolódóhangszerbeszerzést, javítást adományokbólfedezzék, saját alapítványukhoz befolyóösszegekbõl próbálják meg, úgy ahogy,megoldani. Sanyarú helyzet ez, ami fölöttlehetne keseregni sokáig, hasztalan. Sokanvannak a döntéshozók környékén, akikpróbálják jó irányba terelni a hazaimûvészetoktatás helyzetét, de mindig úgytûnik, hogy még többen azok, akik azakadályok létrehozásában és az építkezésmegakadályozásában mesterek. Azt persze,hogy mûvészetekre, és így értelemszerûenmûvészetoktatásra szükség van, mindenkielismeri � a más területen kiváló, de ebbena kérdésben felháborító szûklátókörûségrõltanúbizonyságot tévõ Demján Sándoron

kívül. Idei jótékonysági koncertünk azeneoktatás fontosságára hívja fel afigyelmet.

A Bohémek nyolc tagja közül annak idejénöten pallérozódtak a kecskeméti M. BodonZeneiskolában, egy kicsit talán az ott folyómunkának is köszönhetjük a létünket, ígymagától értetõdõ, hogy a zeneiskola az ideikedvezményezett. A mûsort pedig a Liszt-évfordulónak köszönhetõen sikerült úgyösszeállítani, hogy jelentõs komolyzeneirésze is legyen: a Mûvészetek Palotájábanmár augusztus 26-án elõadott

címû mûsorunkat fogjuk játszani,kiváló vendégekkel: a képen látható ZsoldosBálint zongoramûvész játssza majd a Liszt-mûveket és egyéb romantikus darabokat, mipedig ezek ragtime- és swingváltozatait. Akorábbi Bohém-koncertekrõl már sokaknakismerõs swingtáncospár, Janicsek Gáborswingtánc-világbajnok és Bálint Brigittaboogie-világbajnok pedig megmutatják,hogyan mozogtak annak idején erre a zenére.

LISZTTÕL A RAGTIME­IG2011. november 15., kedd 19 óraKulturális és Konferencia Központ

Kecskemét, Deák tér 1.

Jön  a XXI.  BohémFesztivál!2012. március 23­25.

Rengeteg aggódó email, barátiérdeklõdés, személyes bátorítás,

kérés is közrejátszott abban, hogy végül úgydöntöttem, lesz 2012-ben is BohémFesztivál. Az egyes szám elsõ személy ittmost indokolt, mert nekem kellettkimondanom az igent vagy a nemet. Azeddigi évekhez képest egy kicsit talánvisszafogottabb lesz a felhozatal, legalábbisami a mennyiséget, vagyis a fellépõ külföldizenészek számát illeti. A minõségbõl perszenem engedünk, akik itt lesznek, beleadnakmindent, hogy a közönség ugyanolyan jólérezze magát, mint az eddigi húsz évben. Azenészek biztos jól érzik majd magukat.

Lesz még bõven információ a fesztiválról,a bérlet- és jegyvásárlás módjáról,vidékieknek szálláslehetõségekrõl, éstermészetesen a fellépõkrõl is. Utóbbiakrólmégis álljon itt néhány mondat, csak hogytudja mindenki, milyen fõ vonalakraszámíthat.

A legmesszebbrõl George Washingmachineérkezik majd, természetesen az általa teljesmellszélességgel használtcsak mûvésznév. Svájcban hallottuktöbbször, hihetetlen nagy figura, szerintema legélvezetesebb jazzhegedûs jelenleg, énimádom a stílusát. Asconában addigunszoltam, mire elárulta a rendes nevét is,de már elfelejtettem (nyilván rájöttem, hogynem is olyan fontos). George a budapestiSwing Manouche Projecttel fog fellépni.

A fesztivál szombati napján (március 24.)boogie-woogie est lesz, a Kecskemétenszinte már sztárnak számító Dániel Balázsés triója, valamint a német Frank MuschalleTrio részvételével. A többi egyelõre titok.

Halló,  itt  a BohémÜgyfélszolgálat!

2011. október 1-tõl újmunkatársunk van, s remélhetõleg

sokáig és mindenki megelégedésére végzimajd a munkáját. Gyakorlatilag minden azõ vállára nehezedik majd, nõi mivoltárafittyet hányva teszteljük teherbírását.Mindenesetre a Bohém-rajongók közül issokan találkoznak majd vele, akár telefonon,akár személyesen. Most elõször is õmutatkozik be, személyesen, fogadjátokszeretettel!

Erdész Fanni vagyok,jelenleg életem egyiklegfontosabb korszakátélem két nagyszerûgyermek édesanyjakéntegy csuda remek férjjelaz oldalamon.

Legnormálisabb esetben a gyerekeimmeljátszom, normális esetben angol-filozófiaszakos tanárként okítom a népet (ennek akiváló tevékenységnek persze sokanigyekeznek ellenállni) és nyelvészetitanulmányokba mélyedek, nem teljesennormális esetben pedig a Bohémekmunkáját igyekszem töretlen lelkesedésselsegíteni (remélem, hogy ennek a szinténkiváló tevékenységnek senki nem akar majdellenállni). Szabadidõmben (van ilyen?)olvasgatok (olvasgatnék), kirándulok(kirándulnék) és rengeteget beszélgetek (eztnemcsak feltételes módban). No meg perszea Bohém-összest hallgatom!

A swing alapútáncok gyökerei

A természeti népek élete egy nagyközösségben zajlott vagy zajlik a

mai napig is, amiben részt vesz a csoportapraja-nagyja. Mindennapjaik szerves részea tánc. Kezdetekben csak körben vagysorban táncoltak, melynek kultikus vagyvalamilyen szociális oka volt.Sorozatunkban a tradicionális jazz-zenéhezkapcsolódó táncokkal, az úgynevezett swingalapú táncokkal foglalkozunk, a cakewalktól a lindy hopig. Ezek a táncok egy, azaddig ismertektõl nagyon különbözõtánckultúrát jelentettek. Az új mozgásvilágmegszületése két távoli kultúra, az afrikai ésaz európai, találkozásának köszönhetõ. Eza találkozás egy harmadik kontinensen,Amerikában jött létre.

A rabszolgák helyzete, miszerint hogyprotestáns vagy katolikus ültetvényrekerültek-e, nagyban befolyásolta a feketeafrikai zene és mozgásvilág fennmaradását.A déli latin-katolikus ültetvényesek sokkaltöbb afrikai tradíció fennmaradását tûrtékmeg, míg északon a rabszolgák a díszítésnélküli protestáns templomokban nehezentaláltak párhuzamot õsi vallásokkal, amitmég fokozott az a tény, hogy gazdáikbetiltották az afrikai szertartások két fontoselemét, a táncot és a dobolást, mivel afeketék ez utóbbit egymás köztiüzenetközvetítésre is használták.

Ennek köszönhetõen az afrikaimozgásvilágra, zenére már eredetiformájában nem volt szükség, így lassankénteltûnt, de ezzel egy idõben a gazdákkultúrájával keveredve, felfrissülve és afehérektõl származó elemekkel gazdagodvaúj formákat hozott létre. A fehértánckultúrával való keveredés után isritmikusabb tudott maradni, mint azeurópaiaké.

A keresztény egyház számára a középkoróta a tánc elítélendõ volt, az afrikai életbenviszont pótolhatatlan, ezért a koraiafroamerikai istentiszteletek (a XVIII.század környékén) körben állós, csoszogósés kiáltós táncai a köztes megoldást kerestékaz afrikai és a keresztény hagyományokközött. Az afrikai hagyományok gyakorlásatiltva volt, így a keresztény vallási

összejövetelek biztosították számukra aminimális legalitást. Sok zenei és táncformaátkerült a keresztény afroamerikaiszertartásokba.

Feltétlenül meg kell említeninevét, akinek, afroamerikai lévén,koreográfiáiban az évtizedekkel,évszázadokkal korábban is érvényes feketeéletérzés fogalmazódik meg. Ezeketképekben és nem történetekben vitteszínpadra. Egyik legfontosabb alkotása

, mely a �30-as évek NewOrleansát mutatja be, a másik a

.

A XIX. században bizonyos helyekenkorlátozottan, de engedték azafroamerikaiak kultúrájának mûvelését. Azegyik ilyen említésre méltó helyszín volt a

(Kongó tér) New Orleans-ban.Vasárnap délutánonként nagyszabásútáncünnepségeket rendeztek a nyilvánosságelõtt, és itt megszólalhattak az õsi dobok is.Sehol, egyetlen amerikai városban nem voltehhez fogható afrikai show.

A fehér gazdák hamar felismerték, hogy arabszolgák nem csak önmagukat, hanemõket is szórakoztathatják, ezért többenszínpadot és nézõteret építtettek.Természetesen hamar rájöttek ennek alehetõségnek az anyagi vonzatára, és már avásárokon is felléptették a szolgákat, sõtaukciókon is, mert a tánctudás emelte arabszolgák értékét. Ezek a fellépésekindították el igazán a tradicionális jazz táncés az afroamerikai mozgáskultúraköztudatba kerülését.

N�� C��� Z���, T��� I�! � a cake walktól aswingig � Vajda Gyöngyvér, Janicsek GáborGyöngyvér és Gábor együtt nyertek párban swingtánc­világbajnoki címet. A 25éves Bohém­gálán isszínpadon voltak. Mindketten foglalkoznak tánctörténettel is, tanítanak a Táncmûvészeti Fõiskolán.

�Az Új Zene� � aNew Orleans­i jazz

1865-ben véget ért az amerikaipolgárháború, melybõl az egymás

ellen harcoló Észak és Dél 5 éves harca utána rabszolgaságellenes Észak került kigyõztesen, ezért a rabszolgatartó Délnek(Louisiana, Texas stb.) fel kellett számolniaa rabszolga-kereskedelmet. A közel 4 milliófelszabadult afroamerikai végre szabadongyakorolhatta a generációkkal korábbanmagával hozott zenét.

Ebben a korszakban született(1868 Texarkana?�1917 New York). Joplinelõször zongorázott, majd késõbbzeneszerzést tanult és elsajátította azeurópai zene stílusjegyeit is. Aszázadfordulóra a zenekiemelkedõ alakjává vált. A ragtime formájajellegzetesen európai (4 részes, indulóhozhasonló), ritmikája pedig afroamerikaijellegû (eltolt ritmusok, szinkópák). Ezek adarabok improvizációtól mentes, hangrólhangra megkomponált mûvek, melyeketcsak kottaértõ emberek tudtak eljátszani.

Voltak azonban olyan néger tehetségek,akiknek nem volt lehetõségük európai zeneiformákkal, tradíciókkal megismerkedni és akottát sem ismerték. Improvizált zenéjükígy nem maradhatott fenn a jövõ generációszámára, létezésüket csupán fényképek,anekdoták támasztják alá.Visszaemlékezések szerint a fejlõdéskulcsfigurája a kitûnõ New Orleans-itrombitás, a fenti képen látható(1877-1931) és zenekara volt. Bolden voltaz elsõ, aki az eredetileg énekes mûfajnakszámító t átültette fúvós hangszerekre,a kíséretben (ritmusszekció) pedig gitárt ésbõgõt használt. Õ alkalmazta elõször atrombita, klarinét, harsona felállású fúvós

sort, amely késõbb az egész klasszikus jazzkorszakban meghatározóvá vált. Boldenzenekara akkora szenzációt keltett, hogyigen hamar sok utánzójuk akadt. Sajnos1907-tõl haláláig alkoholizmusa ésskizofréniája miatt intézetbe kényszerült, ígynem készíthetett felvételeket.

Buddy Bolden után , majd (kornettesek) vették át a zenei

vezetõ szerepet New Orleansban. Keppard1915-ben visszautasította egy New York-ilemezkiadó felkérését, mivel félt, hogyvalaki lemásolja a stílusát. Így az elsõjazzfelvételt egy fehér zenészekbõl állózenekar, az(ODJB) készítette el 1917-ben. Akifejezést (eleinte jass) 1915 körül kezdtékhasználni, majd az ODJB népszerûségénekhatására terjedt el. Oliver �23-ban elsõfeketeként, Keppard �24-ben készítettelõször felvételeket.

A jazz idõközben nagyon gyorsan terjedt.A �20-as években már Chicago volt aközpont, ahol a zene folyamatos fejlõdésen,átalakuláson ment keresztül. A NewOrleans-i �öreg� stílus már nem voltnépszerû. Az idõközben New OrleansbólChicagóba költözött zenészeknek(Keppard, Oliver) is lépést kellett tartani azaktuális trendekkel, így az általuk �23-�24-ben készített felvételek már nem az eredetistílust tükrözik.

Jogosan teszi fel a kérdést az olvasó:honnan lehet akár halvány sejtésünk is azeredeti New Orleans-i zenérõl?zenetörténész 1942-ben érkezett NewOrleansba, hogy felvételeket készítsen alegendás trombitással, nal(1879/89-1949), aki már 1931 óta nemzenélt (egy verekedésben elvesztette elsõ

fogait és trombitáját is). Russell zenészekközti gyûjtésbõl új mûfogsort csináltatottBunknak és rávette, hogy kezdjen újratrombitálni. Az ekkor készített felvételek a�New Orleans revival� (újjászületés)korszak kezdetét jelentették.

Érdemes összehasonlítani a Bunk Johnson�sOriginal Superior Band 1942-es és a KingOliver�s Creole Jazz Band 1923-asfelvételeit. Bár a Johnson-féle felvétel majd�20 évvel késõbbi, mégis úgy néz ki, hogysok szempontból korábbra repít minketvissza a jazz evolúcióban, mint az Oliver-féle.

M������� M������ C������� � a klasszikus jazzstílusjegyei � Korb AttilaAttila, a Bohémekhez egykor 13 évesen kerülõ harsonás, kornettes, zongorista, énekes a magyar jazzpaletta egyiklegtehetségesebb figurája. Segítségével érthetõbbé válik a klasszikus jazz és más füllel hallgat majd zenét az olvasó.

Ha az összhatást nézem, Johnson felvételeisokkal egyszerûbbek. Olivernél példáulminden számnak ki van dolgozva a vége, azadott periódushoz szinte minden esetbenhozzátold néhány (általában 2) plusz ütemet,kódát (ezt chicagói végzõdésnek is hívták).Johnsonnál nem találunk ilyen végzõdéseket,õ mindig szigorúan az eredeti ütemszámszerinti periódusban marad.

A ritmusszekció folyamatos pulzálása(metronómszerûen minden ütés hangsúlyos)természetesen mindkét esetben jelen van,mégis Olivernél többször megszakad ez afolytonosság egy-egy erejéig (aritmusszekció kiáll, vagyis nem játszik, vagycsak az ütemek bizonyos helyein, több teretengedve ez által a szólistá(k)nak). Jó példaerre többek között a Working Man Blues, azAlligator Hop, vagy a Mabel�s Dream stb.Johnson felvételein sokkal ritkábbak az ilyenkiállások, talán a Weary Blues az egyetlenpélda.

Egy másik feltûnõ különbség, hogy azOliver-zenekarban az improvizált részek

mellett vannak elõre átgondolt(meghangszerelt) szakaszok is. Itt arragondolok, hogy a két kornett (LouisArmstrong volt a csapat második kornettese)párhuzamosan mozgó szólamai mellésokszor csatlakozik a klarinét, vagy aharsona, szabályos háromszólamúságotalkotva. Ez a jelenség fontos elõrelépésnekszámított a �20-as évek jazz-zenéjében.Johnsonnál késõbb sem lehet ilyen jellegûhangszereléseket felfedezni, az õ zenekarakizárólag a régen bevált

ra épít.

Kollektív improvizációnak a 3 fúvós(trombita, klarinét, harsona) rögtönzöttjátékmódját hívjuk, ahol a hangszerekadottságuknak megfelelõen kapnak szerepet.Általában a trombita játssza a dallamot, amita klarinét és a harsona a dal harmóniáitükrében kiegészít. A klarinét szerepefürgébb, általában az éppen adott harmóniát

bontogatja, a harsona egyszerûellenpontokat, basszusmeneteket játszik.És végül egy hasonlóság: mindkét zenekarnálfeltûnõen kevés a mai értelemben vett szóló.Túlnyomó részben az együttesek tuttibanjátszanak (vagyis mindenki együtt), hanagyritkán van is szóló, az általában klarinét.Ha belehallgatunk egy korai OriginalDixieland Jazz Band felvételbe, rögtönhalljuk, hogy kizárólag csak tuttik szólnak.Ez azért mérvadó, mert ezek a fehérzenészek az akkori New Orleans-i feketezenét másolták. Így egyértelmû, hogy aszólista megjelenése (mint a hangszerelés is)egy késõbbi stílusjegy.

Tehát a XX. század elején mûködõ NewOrleans-i zenekarok játékmódját a fúvósokkollektív improvizációja, és a ritmusszekciómetronómszerû pulzálása határozta meg. Ezvolt az �új zene�, amivel elkezdõdött ajazzkorszak.

Sidney Bechet, aszopránszaxofon�felfedezõje�

Ha a jazz különbözõ stílusaibankialakult jellemzõ összetételû

zenekarokat vesszük sorra, néhány, a

jazzben egyébként gyakran használthangszer kimarad a listáról. Hála párelvakult hangszer-szerelmes jazz-zenésznek,egy-két különlegesebb hangszer szinteforradalmat élhetett át a jazztörténetmögöttünk álló csekély 100 évében, annakellenére, hogy többségük nem vált a jazz-zenekarokban nélkülözhetetleninstrumentummá. Ezek közé a hangszerekközé tartozik a szopránszaxofon is.Nagytestvérei: az alt, a tenor és a bariton

(néhol még a basszus is) már a korai idõktõlszerepeltek a jazzbandákban, késõbb pedigalappillérei lettek a big bandeknek. Aszoprán, mivel a klarinéthoz nagyon közelállt, nem hódított akkora teret magának. Devolt egy kakukktojás-zenész NewOrleansban, aki rátalált és letette az alapjaitennek a szépséges hangszernek, hogy majátszhasson rajta is� úgy hívták:

(ejtsd: Besé).

E��������� N�������� � Joe FritzA mindig kifogástalan eleganciájú Fritz Józsi 1997­ben Bohém­tag is volt. Rendkívül népszerû, minden szempontbólegyéni stílusú klarinétos, jelenleg saját zenekarával (Joe Fritz Band) és különbözõ formációkkal hallható, fõkéntBudapesten. Rengeteget tud a jazzrõl zenész és történész szemmel egyaránt, rovatában egy­egy kevéssé ismert kiválózenésszel foglalkozik.

Az 1897-ben született Bechet klarinétoskéntmár 1909-ben (tehát 12 évesen!) különbözõzenekarokkal játszott és a következõ 30évben ingázott Amerika és Európa között.Londoni tartózkodása alatt talált rá aszopránszaxofonra és kezdte mindgyakrabban használni a klarinét mellett.

klarinétossal vezetettzenekarában már szinte nem is használta aklarinétot, a felvételeiken inkább klarinét-szopránszaxonon párbajokat hallhatunk.

Természetesen õ is megélte a koraizenészeknek kijáró mellõzést, így 1938-banszabóként dolgozott New Yorkban. EzutánPárizsba ment ahol végleg letelepedett.Mondhatni, a francia jazz egyik ikonjávávált, ami és

mellett szép eredmény egyamerikaitól. Leghíresebb kompozíciója aPetite Fleur (Kis virág), melyet õ maga mégszopránszaxofonnal játszott lemezre, dekésõbb ez a dal a klarinétosoknak is egyikhimnusza lett (például is eszám hallatára kérte apját, hogyklarinétozhasson). Késõbb a nagyvilágban

zenekarának felvétele hódítottteret magának.

Bechet-t igazi amerikai laza-zenésznekismerték. Egyik televíziós szereplésére nemvitt magával nádat (nádlapocska, melynekrezgésétõl szól a hangszer), egy növendékéthazaküldte, hogy hozzon egyet� a fiú egyetmegfogott, amit talált és Bechet hibátlanullejátszotta vele a mûsort. Ez érdekes, haszembeállítjuk esetével,

akinek szobájában bokáig lehetett süllyednia nádtemetõben, mert egyikkel sem voltmegelégedve.

Köztudomású, hogy valamiért ki nemállhatták egymást gal.Amikor Armstrong Franciaországbanturnézott, zenekarának minden tagjavásárolt egy-egy Bechet-szobrocskát, ezzelhergelve zenekarvezetõjüket.

Sidney Bechet sok jelentõs felvételtkészített, például a Summertime vagy a Rosede Picardy dalokból. Kiválóan játszottsokféle hangszeren. 1941-ben az RCAstúdiójában elsõként készített többszörös(overdubbed) felvételt (The Sheik ofAraby). A felvételen egymás után hathangszeren (klarinét, szoprán- éstenorszaxofon, zongora, nagybõgõ és dob)is eljátszotta a melódiát és a kíséretet, illetvea szólókat. A magnetofon feltalálása elõttez úgy történt, hogy az egyik felvételthanglemezrõl játszotta le, mialatthozzátoldotta a következõt. Az eljáráspersze azzal jár, hogy az elsõ felvételekhangminõsége folyamatosan romlik.Hangszerének jellemzõje és egybenhátránya is, hogy a klarinét és a tárogatóközötti hangszínpalettán mozog, ennekköszönhetõ az is, hogy részben a koraijazzben a klarinét és a népzenében inkábba tárogató maradhatott fent. Aszopránszaxofon inkább a modernebbjazzben köszönt vissza újra vagy

kezében ( csak afrancia Selmer szaxofonok reklámozójaként

készített egy lemezt ezzel a hangszerrel).Bechet a hangszert úgy kezelte, mintha veleszületett volna, semmi mást nem isképzelhetünk el lemezei hallatán, csak az akérdés merülhet fel bennünk, vajon Bechetválasztotta ezt a hangszert vagy a hangszerõt? Sidney Bechet kulcsfigura volt, hiszenszinte egy személyben az õ munkásságátólfüggött, hogy a szopránszaxofonmegmarad-e a jazzen belül elfogadotthangszernek. Megmaradt, Franciaországbanma is rengeteg olyan zenekar van, aholgyakorlatilag a trombita szerepét a szopránviszi.). A maga korában Bechet igaziköztiszteletben álló mûvész volt, Párizsbanutcát is neveztek el róla.franciaországi látogatásakor Bechet próbáltamarasztalni, hogy a neki megfelelõelfogadottságban élhessen a fiatal tehetségis. ennek a párbeszédnekkülön jelenettel tiszteleg Bird címûfilmjében.

Hangszerhangja jellemzõen gazdagonvibrált, és könnyed technikájával párosulvalenyûgözõen hat még a mai fülnek is.Életmûvének jelentõségét mi sem bizonyítjajobban, mint hogy a Mezz Mezzrow-valvezetett zenekara emlékére egy majdnem 25évig mûködõ csapat játszotta mûsorukat aConcord kiadó égisze alatt Soprano Summitnéven, melyben szopránozott és

klarinétozott. Bechet hatása éskitartása miatt máig olyan nagyságokhasználják a szopránszaxofont, mint pl.

vagy.

Sidney Bechet háromszor nõsült, egy fiavan. 1958-ban, életének 62. évében hunytel rákban.

Sör, sültkolbász ésrock�n�roll

felejthetetlenélmények a 41.DrezdaiNemzetköziDixielandFesztiválról

Idén májusban, nagy örömömre,résztvevõ zenészként ott lehettem

a drezdai fesztiválon, ami köztudomásúlagEurópa legnagyobb olyan rendezvénye,melyen dixieland-muzsikát lehet hallgatnivégkimerülésig. Végül a várva vártkatartikus élmény, amit akusztikai kielégülésformájában reméltem abszolválni,leginkább gasztronómiai élvezetekben valótobzódásként realizálódott.

Éjszaka érkeztünk. Másnap reggel aztánnagy zenei kakofóniára ébredtem. Kinézvea szállodaszoba 5. emeleti ablakábólelképesztõ látvány fogadott: az elõzõ estemég néptelen és teljesen üres térreidõközben 3 színpadot állítottak fel, melyekkörül, és egyáltalán az egész téren, egymásttaposták az emberek. A többezres tömegláttán tudatosult bennem, milyennagyszabású is ez a rendezvény. Párpillanattal késõbb már én is ott voltam atömegben, hogy minél jobban átélhessemezt a komplex dixieland-élményt.Közelebbrõl megvizsgálva a történéseket,az egész hacacáré inkább hasonlított egymajálishoz, mint egy jazz fesztiválhoz:lézengõ családok, zsíros kezû, sültkolbásztcsócsáló bámészkodók és mindenütt sörmûanyag pohárban, ahová csak néztem. Adrezdaiak számára ez a rendezvény olyan,mint egy falunap. Van kaja, pia, zenebonaés mindenféle édes ragacsokat tukmálóárusok. Az egyik színpadnál egy boogie-woogie-t zongorázó, erõsen maszkulinnémet hölgy borzolta a kedélyemet. Bár azigazat megvallva õ már meg sem kottyantkifinomult szépérzékemnek a kísérõnkkel

való reggeli találkozás után: egy hatalmasranõtt, kedves diáklány, aki az általam csakUrsula-szindrómaként aposztrofált jelenségösszes ismertetõjegyét magán viseli.

Délután a fesztivál csuklósbuszaival,melyeken a �dixieland különjárat� feliratvolt olvasható, kiszállították a zenekarokataz Elba partjára, ahol már indulásra készenvárt minket mintegy 10 db gõzöshajó.Kitûnõ ötlet: a lemenõ nap fényénél azElbán sikló gõzösök, melyeken zenekarokszórakoztatják az utasokat. Az egyikszünetben a mindenféle földi jóvalmegpakolt, csodálatos ízû áfonyás-epressüteményektõl roskadozó tálcámmal és egyjó pofa kiváló sörrel kiültem a fedélzetre.Miközben azon munkálkodtam, hogyleegyem és leigyam az öltönyöm, két falatközött elnéztem a szép partot, adomboldalakon épült patinás, kastélyszerûlakóházakat, és olykor visszaintegettem apartról a hajókat köszöntõ embereknek.Azon az estén úgy éreztem, talán annyiraazért mégsem fogtam mellé ezzel amesterséggel. A hajónkon játszó másikzenekar funky-val és rock�n�rollalszórakoztatta az utasokat, akiknek szemmelláthatóan teljesen mindegy volt, milyenmuzsikával kényeztetik fülüket. A boogie-woogies-s és funky-s ingerek után kezdettösszeállni a kép, hogy ez a fesztivál, habára szervezés és a programok sokszínûségetekintetében igen színvonalas, a zeneiigényesség terén komoly hiányosságokkalrendelkezik. Ez a felismerés elégkiábrándító volt, mert azt reméltem, nemcsak élményekben gazdag, de szakmailag isgyümölcsözõ lesz számomra a drezdaikiruccanás.

A második este végre a sok bajor sramli-jazzbanda és szász �autószerelõ-hobbi-jazzista�között akadt egy-két említésre méltómarching band és dixieland zenekar is, akikmellesleg nem németek voltak, ó dehogy,hanem legfõképp hollandok és belgák.Velük a szálloda elõterében spontánkibontakozott, majd hajnalig tartó jamsession-õrület során találkoztam. Itt aztánvolt nagy össznépi barátkozás, sörözés,eszmecserézés, melyek során újismeretségek köttettek. A harmadik napreggelén már az elõzõ napi közösélményekkel a hátunk mögött üdvözöltükegymást. Aztán egy könnyed szakmaiértekezés következett reggelizés közben aholland zenekar harsonásával. Közös témamindig van: ha más nem akad, ott a jazz.

Az utolsó nap leglátványosabb éslegnagyobbszabású programja a közösmenetelés volt Drezda központjánkeresztül. A menet elején marching band-ekés más formációk haladtak, õket követte 12kamion az utánfutóján egy-egy zenekarral.Mi is egy ilyen járgányon kaptunk helyet.Mondhatom, jó nagy ricsajt csináltunk.Annyira fújtam a hangszert, hogy a nagytülkölés közepette elkezdett zsibbadni aszám. Még ilyet sosem láttam. Mintha azegész város erre az utolsó felvonásra vártvolna. Azt utcákon végig álltak a tömegek.Felejthetetlen élmény volt.

Utolsó este a hotel parkolójában kétdixieland-busz közé padokat raktak le,bográcsokat hoztak. Egy kis magánbulikeretén belül a fesztivál fõszervezõjemegköszönte a szervezésben közremûködõaktivistáknak a munkájukat. Schlese úrrólaz elsõ gondolatom, mikor megláttam, azvolt, milyen csúnya ember. Fonott kalácsképe van. Mégis ott virított mindig azoldalán két hölgyemény, akik egyébirántikrek és mellesleg szaxofonosok, deazoknak aztán tényleg nagyon rosszak.

A drezdai közönség az elmúlt 40 év alatt,mióta minden évben megrendezik ezt afesztivált, kellõképpen rá lett nevelve erre arendezvényre. A város programjainakszerves része a dixieland fesztivál és azemberek el is mennek rá, még ha nem isszeretik kimondottan a tradicionális jazzt.A nagy felhajtás, a kaja, pia és nemutolsósorban a ricsaj, illetve a cifra ruhájú,furcsa hangszerekkel felszerelt zenekaroklátványa odavonzza õket. Amíg a rendezésta német precizitás jellemezte, addig a zeneiminõséget a rettenetes ízlésficam. Anémetek által játszott és hazájukbandixieland-jazz néven elterjedt szórakoztatózene ezer sebbõl vérzik. Ezt a stílustnagyban meghatározza az angolszászkultúrkörben kialakult tradicionális jazz,amely olyan angol zenekarokhoz köthetõ,mint amilyen például Chris Barberé is. Na,ez már eleve rossz. Aztán, ha a magyarmulatós diszkóhoz hasonló német mulatószene erõs hatását is hozzávesszük, egy kisbajoros sramli-jódli-dili beszûrõdéssel,akkor semmi jóra nem számíthatunk.Látványban ehhez társul a különfélemellényes felsõöltözék, retteneteshajköltemények, fõképp énekesnõknél.Teljes képzavar. De fesztivált rendezni azttudnak. El kell ismerni.

S��������� J���S���� � Kovács TamásKovax kecskeméti és jazzharsonássá válásában fontos szerepe volt a Bohém Fesztiváloknak. A jazzfõiskolás évek utána Jazz Steps harsonása lett, de több zenekarban is szívesen látják mint �állandó kisegítõt� (így természetesen többszörvolt a Bohémekkel is koncerten és turnén). Megrögzötten hisz a klasszikus jazz nagyszerûségében, egyéni hangúírásaiban elsõsorban stiláris és minõségi kérdéseket boncolgat � rendkívül szórakoztatóan.

A Szentekbevonulása

Sok szeretettel köszöntök mindenkedves erre az oldalra látogatót!

Régóta készítek hangszereléseket, az utóbbiidõben saját diák dixie bandámnak.Kezdésként az egyik legismertebb dalthoztam: a When The Saints Go Marchin�In, vagyis magyarulcímû kötelezõ dixieland-slágert. A nótarövid bevezetését, valamint két periódust,vagy egyszerûbben fogalmazva a dallamotkétszer látjátok lekottázva dixie-zenekarra.Néhány instrukciót szeretnék adni azeljátszással kapcsolatban:

A lassú bevezetõt szép, dús hangon,amolyan klasszikus módon kell játszani aklarinéton, de természetesen más hangszer

is játszhatja, azonban ügyeljetek arra, hogya klarinét (Cl) transzponáló hangszer,ugyanúgy, mint a trombita (Tp), nem pedigúgy, mint a harsona (Tb). (Vagyis a klarinétés a trombita szólama egy egész hanggal,vagyis egy nagy szekunddal feljebb van írva,mint ahol valójában szól.)

A dixieland-zenélésnél, de azt hiszem ezigaz az összes jazz mûfajra, a legfontosabba frazírozás. Mit jelent ez?:� a klarinét szólamban azt, hogy mindenkötõívet be kell tartani, mert ettõl lesz jazzesa játékmód. Hangsúlyozni szeretném, hogynem kis nyújtott ritmusokat kell játszani(szándékosan nem is így van írva a kotta),mert �hetyke magyar� elõadásmód leszbelõle.� a trombita és harsona szólamban azt, hogya rövid és a hosszú hangokat be kell tartani.� a tuba (Tu) szólamban azt, hogy rövidhangokat kell játszani úgy, hogy a tempót a�hátán viszi� a játékos.

Helyhiány miatt az alábbi kottából hiányzika zongora és a dob leírt szólama, de ha vanegy bendzsós, gitáros, vagy egy ügyeszongorista a barátaitok között, akkor a tubaszólama fölé írott akkordok alapján õ isbeszállhat a zenélésbe. (Persze a jazzbenhasználatos akkordjelöléseket érteni kell, deezt sokan tudják olvasni.) Remélemszórakozva tudtok tanulni egy kis dixielandmuzsikálást. Sok sikert!

Figyelem!A zongorával és dobbal kiegészített kottaletölthetõ a Bohém Webáruházból, ésugyanitt elérhetõ a teljes szám is, elõremeghangszerelt szólókkal, befejezéssel,komplett hangszereléssel, koncertkészállapotban:http://bohem.shoprenter.hu

H���������� M���������� � Fodor LászlóLaci a Hot Jazz Band klarinétosa, a Bohémekkel 1990 és 2000 között 10 évig muzsikált, Gödöllõn fiatalokból állódixieland­csapata is van. Az utóbbi adta az ötletet, hogy amatõr zenekaroknak is használható kottamellékletet (háromfúvós, basszus akkordokkal) produkáljon minden számba � ha a VIP­tag nem zenél, a rokonok, ismerõsök között biztosakad egy­két hangszeres.

K.u.k. ragtime

A K.u.k. (Kaiserlich und königlich)ragtime, azaz az Osztrák-Magyar

Monarchia ragtime zenéje immár többévtizede áll a nemzetközi tudományosérdeklõdés középpontjában. A téma elsõkutatója Pál Sándor, a Magyar TudományosAkadémia Jazzkutatási Csoportjának tagjavolt, még az 1960/70-es évek fordulóján.Jómagam is jelentõs kétkedéssel fogadtamPál eredményeit, az elsõ kottákat. Ámamikor Pál Sándor halála után komolyabbanbelemerültem a témába, rá kellett jönnöm,hogy a magyar zenetörténeti kutatás egyiklegérdekesebb témáját vetette elém a sors.

Apáti János és Fekete Éva zongoristákjátszották le nekem elõször azokat akottákat, amelyeket egy mátyásföldidieselmotor-szerelõ által örökölt ház porospadlásáról, szó szerint bokáig járva a sûrûporban, vettünk magunkhoz. A feltaláltmagyar, osztrák, cseh, valamint német,angol és amerikai szerzõk kottáiban néhavoltak nyomai a magyar nyelvû jazztörténetikönyvekben �klasszikus ragtime�-kéntaposztrofált stílusnak, de az elsõsorbanScott Joplin nevével fémjelzett és késõbbkanonizált �klasszikus ragtime� valójábansem a Monarchiában, sem Európa másországaiban nem volt ismert az 1920-asévekig! Gondoljunk bele, hogy napjainkbana világ ragtime kutatói immár közelhúszezer (!) ragtime kottáját tartják számons ebbõl alig pár tucat számít ehhez astlushoz. Az összes többi minimum továbbitucatnyi stílusba sorolható be.

Mind az Amerikai Egyesült Államokban,mind Európában, mind Magyarországon akorai ragtime történetben elsõsorban aszöveges ragtime-ok (ragtime dalok, indiándalok, coon songs � Egbert van Alstyne,Neil Moret, Louis A. Hirsch és másokszerzeményei) hódítottak. Így aligha lehetvéletlen, hogy a szólózongora változatbanis létezõ Alexander's Ragtime Band isénekelt, slágeresített változatban lettnépszerû. Magyarországon ebben azidõszakban a darabot Weiner Istvánzongorista-zeneszerzõ szövegévelMedvetánc címmel énekelték és több, mintegy tucat hangfelvétele is készült 1912-ben.

A ragtime-ok pódium-elõadásaiban a világminden részén sokszor szerepeltektáncospárok is, akik egyértelmûen azeurópai párostánc hagyományokatfolytatták. Magyarországon e tekintetben iskiemelkedõ szerepe volt a Solti Hermin-Király Ernõ házaspárnak.

A huszadik század elejének magyar ésosztrák komponistái és szövegírói � azthiszem, hogy akaratlanul is � megalkottáka cigányzenés-operettes K.u.k. ragtime-stílust, amelynek ugyanolyan eredeti íze vanmint a �bécsi operettnek�, élükön az olyankiváló magyar komponistákkal, mint JakobiViktor, Szirmai Albert, Kálmán Imre vagyLehár Ferenc, aki maguk is írtak cake walkés ragtime darabokat. Nem árttudatosítanunk azt sem, hogy részben azemlített szerzõk munkássága alapozta megaz amerikai musicalt is...

A magyar ragtime szerzõk, akik egyúttalnaponta akár többször is fellépõ ragtime-zongoristák is voltak, élükön SzékelyAladárral és Hetényi-Heidlberg Alberttel,valamint Rozsnyai Sándorral, kottáikmegjelenése idején rendkívülinépszerûségnek örvendtek. A Monarchiazeneszerzõi közül meg kell még említenünkRené Richard Schmal, Willy Engelberger,Ralph Erwin, Karl Haupt, John Lindsaynevét. A magyar nyelvû szövegírók közöttWeiner mellett Heltai Jenõ alkotottkiemelkedõ jelentõségût.

A Monarchia szülötte volt Schwarz Jean(1878 Budapest) és Sigmund Romberg(Rosemberg Zsigmond, 1887 Nagykanizsa)is, akiknek pályája Amerikában teljesedettki. Korai korszakukban számos ragtimedarabbal írták be magukat a zenetörténetbe.Ezek kottáit részben a Monarchiában is

kiadták, más részüket importálták és ilymódon rész vettek az itteni ragtime-os zeneiéletben.

Az Osztrák-Magyar Monarchia egyiklegjelentõsebb zeneszerzõje volt LisztFerenc, akinek darabjait, ötleteit számosanfelhasználták a korai jazztörténetben, a II.Magyar rapszódiából például három,amerikai szerzõ által jegyzett ragtime isszármazott az 1910-es években, amelyeketimportált gramofonlemezeken is hallanilehetett és természetesen a kottakiadások iskaphatók voltak.

Ezután meglehetõsen hosszúkényszerszünet következett, mert a ragtimekiment a divatból és az elõbb kapitalista,majd késõbb szocialista monopóliumokirányította szórakoztatóiparban hat-hétévtizeden keresztül más zenéket, táncokatnyomtak elõtérbe.

A K.u.k. ragtime igazi reneszánszáraegészen a rendszerváltásig várni kellett,amikor Vukán György és a Bohém RagtimeJazz Band a hanglemezkiadás államimonopóliumának feloldása után a frissenalakult Magyar Jazzkutatási Társaság egyikelsõ kezdeményezésére lemezre játszottákés koncerteken is rendszeresen bemutattáka huszadik század eleji monarchiás ragtime-okat.

Bbliográfia1. Ittzés Tamás: Liszt Ferenc hatása a ragtime és aswing korszakban. In: Simon Géza Gábor (szerk.):Fejezetek a magyar jazz történetébõl 1961-ig, p.51-85.Magyar Jazzkutatási Társaság, Budapest, 20012. Simon Géza Gábor: K.u.k. ragtime. Az Osztrák-Magyar Monarchia ragtime-korszaka, Pytheas,Budapest, 20073. Simon Géza Gábor: Magyar ragtime kottákbibliográfiája, hangfelvételek diszkográfiája 1896-2009,Jazz Oktatási és Kutatási Alapítvány, Budapest, 2009

P����� J���V���� � Simon Géza GáborSGG elsõsorban diszkográfus, 1964 óta kutatja a magyar jazz történetét, a Magyar Zenetudományi és ZenekritikaiTársaság alapító tagja, a www.jazzkutatás.eu címû lap fõszerkesztõje, jónéhány Bohém­album kiadója. Legkedvesebbtémájából, a magyar klasszikus jazz (nagyközönség számára szinte teljesen ismeretlen) történetébõl szemezgetcikkeiben, a magyar ragtime­tól a magyar swingig. Csemege!

A Bohém JazzMagazin mindenszámában lesz majd egy olyan

jazztárgyú kiadvány, ami az adott számmegjelenésétõl számítva egy hónapigkedvezményesen kapható a BohémWebáruházban. Ezek közül most elõször aa Magyar Jazzkutatási Társaság kiadásábanmegjelent, Simon Géza Gábor általszerkesztett

címû kötetet ajánljukolvasóink figyelmébe.

A könyvben 16 írás található, köztük IttzésTamás

címû tanulmánya. A magyar jazztörténeti

kutatások jelenkori eredményeinekesszenciáját kínáló 270 oldalas,keménykötésû könyvnek CD-melléklete isvan, amely azcímet viseli és a magyar swingkorszakénekes csillagainak 1928 és 1948 közöttifelvételeit tartalmazza.

A kötetben található tanulmányok:1. Rainer Lotz: Foolishness Rag � a ragtimeEurópában2. Ittzés Tamás: Liszt Ferenc hatása aragtime- és swingkorszakban3. Ittzés Mihály: �Ez nem az én világom� �Kodály a jazzrõl és a könnyû zenérõl4. Kovács Soma: Seiber Mátyás és a jazz

5. Mihály József: A jazz Magyarországon6. Orlay Jenõ (Chappy): Dzsessz-dobbal avilág körül7. Füredy F. Gusztáv: A ma kérdései a jazzproblémáiból8. Simon Géza Gábor: Az elsõ magyarjazzújság, a Sternberg Híradó9. Pál Sándor: A jazz jelesei10. Csányi Attila: Arcok a múltból: OláhLaci11. Simon Géza Gábor: Oláh Laci �jazzdiszkográfia12. Nemes Nagy Péter: Martiny Lajos és amagyar swing13. Kurutz Márton: Könnyûzene ésmuzikalitás a magyar filmtörténetben14. Olasz Sándor: A jazz hatása a magyarirodalomban 1904-196215. Simon Géza Gábor: Zoller Attilapályakezdése 1958-ig16. Simon Géza Gábor: Magyar ragtime ésjazz 1901-1961 (címsoros diszkográfia)

A CD-mellékleten található számok:1. Tedd ide, tedd oda 2. Tegnap még azthittem, belehalok 3. Mecseki itóka 4. Ha eza jazz szól 5. Engem többé ne tegezz 6.Daddy 7. Amerika-Foxtrot 8. Joseph,Joseph 9. In The Mood 10. A lámpa zöld11. Este fess a pesti nõ 12. Piroska és akutya 13. A haja szõke volt 14. Maxi 15.Szomorú, de ilyen a természetem 16. A kiscsiga esete a kis csacsival 17. Jaj a Helén 18.Mennyi remek leány � swing-fox 19. TakeIt Easy 20. Oly jól csúszik ez a banánhéj 21.Ez a végsõ felvonás 22. Lombos fákonrigófészek 23. Tampico 24. Nem vagyok énegy tedd-ide, tedd-oda

2000 Ft­os kuponbeváltható

a Bohém Webáruházban2011. november 15­ig

csak a Fejezetek a magyar jazztörténetébõl címû könyvvásárlásakor érvényes!

A könyv és CD­melléklet ára így

6.900 Ft helyett 4.900 FtA Bohém Webáruházban

(http://bohem.shoprenter.hu)rakja be a kosarába a könyvet, sfizetéskor írja be a Bohém

JazzMagazin kupon egyedi kódját:

BJM66

Egyedülálló ajánlat!egyszeri kedvezmény a Bohém JazzMagazin olvasóinak

a Bohém Webáruházban!

Élet a Niagarán túlKanada jazzélete ugyanolyanszimbiózisban van az Egyesült

Államokéval, mint a két ország gazdaságiélete: de ezt itt inkább ölelésnek érzik, mintfojtogatásnak. Így azután nem kellkülönösebben szégyellnünk magunkatmiatta, hogyha Magyarországról nézve nemis igen tudjuk nemzeti hovatartozás szerintmegkülönböztetni a két nagy észak-amerikai� egymástól a térképen vonalzóvalelválasztott � államszövetség mûvészeit.

ról általában a magyarok istudják, hogy kanadai volt,próféta a saját hazájában is: az õ eléghagyományosnak nevezhetõ stílusa, szexi éselegáns felvételei szinte mindennapfelbukkannak a kanadai közszolgálati rádióinternetes jazzfolyamában, vagy a közösségijazzadó tematikusan szerkesztettmûsoraiban. Viszont mindkettejükre igaz,hogy az áttörést az USA-ban érték el.

De kik azok, akikrõl legalább a felsorolásszintjén illenék tudni, hogy Amerika északifelének északi felérõl származnak? Elsõneka Miles Davis-szel a jazztörténetaranykönyvébe bekerülthangszerelõ-zeneszerzõ nevét kell említeni.Idevalósi a hihetetlen csiripelésre is képes,néhai trombitás, akiviszont big band-vezetõként kevésbésikeresen nyitott a népszerû irányzatok felé.Ugyancsak trombitás a fõleg az ECMlemezeivel világhírûvé vált, mindigválasztékos . kétévtizedet töltött Torontóbanvilágszínvonalú gitározással, de PaulDesmond meghívásának köszönhetivilághírét. Az örök deprimáltságáról ésnagyhatású avantgárd produkcióról ésszerzeményeirõl ismert zongorista,is montreali születésû. A hetvenes évekbenélte fénykorát a trombonosvezette zenekar, amelynek tagjavolt az állami kitüntetésben is részesült MoeKoffman, aki virtuóz volt klarinéton,szaxofonon és fuvolán egyaránt � sajnosmár egyikük sem él. (Koffman kvintettjévellépett fel Dizzy Gillespie a Zeneakadémiánaz 1989-es Budapesti Tavaszi Fesztiválon.)Otthon is elég sok lemezt eladtak viszont afiatal -tól, a modern mainstreaménekesnõtõl, és szintén ismert a Blue Note-os korongokon is megörökített zongoristahölgy, .

Ha csak Peterson és Krall egyik közösvonását keressük, bár ideidézhetjük még

nevét is, akkor rátapinthatunka kanadai jazzfelfogás egyik évtizedesjellegzetességére, vagyis arra, hogy amainstreamen belül maradva is sokantudnak érvényes, nemzetközileg is széleselismerést kiváltó zenét produkálni. És hogymi a helyzet a tradicionális jazzben? Nos,alighanem a kanadaiak is elmondhatják mégnéhány ország muzsikusaival együtt, hogytöbb kiváló zenészük nagyobb figyelmetérdemelne, mint amennyi jut neki.

A Bohém Fesztivál története összefonódika kanadai jazzével, amennyiben hárommeghatározó fellépõje, akik közül kettõvisszatérõ vendég, maradandó élménythagyott a fesztiválközönségben. Alegidõsebb hármuk közül az a(1936�2007), akinek második kecskemétiútja sajnos végzetes betegsége miatt utolsókülföldi fellépése is volt egyben. Ontarioállamban született, Torontóban végezteiskoláit, itt is halt meg. Arpin, mint ragtimezongorista, birtokában volt annak aképességnek, hogy modern benyomástkeltsen interpretációival, pedig semmifélestílustörést nem követett el. Ezt az AllMusic Guide To Jazz elsõ szerkesztõje úgyfogalmazta meg, hogy hitelesek ésélvezetesek Arpin elõadásai, amitprecizitással, érzéssel és tempóval ér el. Velekapcsolatban azt is érdemes megemlíteni,hogy nem csak ragtime zongorista volt, másstílusokban is játszott, és zeneszerzõként issikeres volt.

minden túlzás nélkülemblematikus figurája a Bohém Ragtime &Jazz Fesztiválnak, háromszor is szerepeltitt, és azóta már egy frankofón koncertre ismeghívták Magyarországra. PályájaMontrealban indult, 1990-ben, és mégabban az évben eljutott a mûfaj csúcsánakszámító ra, majda sacramentói ra.A szervezõk azóta is mindenholrendszeresen visszahívják, szeptemberbenis szerepelt Kaliforniában � rajongóimindenhová követik. Blais, Arpinnalellentétben, fõleg a ragtime-ra koncentrál,állami ösztöndíjban is részesült a mûfajkanadai gyökereinek feltárására ésbemutatására. Mivel Blais pompás színpadielõadó, a címû montrealielõadásnak a házigazdája is õ volt. Blais méga Montreali Jazzfesztiválra is meghívástkapott, �92 óta összesen négyszer.

Ami a tradicionális jazz szerepét illeti akanadai jazzéletet meghatározó nagyfesztiválokon, a kép elég vegyes. A jelentõsfesztiválok között nincsen speciálisan oldtimer, viszont a legtöbb fesztiválon, a világlegnagyobb jazzfesztiválja címet hivatalosanis elnyert

-on bukkannak fel szving éstradicionális zenekarok. Montreal mellettegyébként Toronto, Halifax és Vancouveremelkednek ki az igen gazdag és színeskínálatból.

Ez utóbbi, a nyugati parti metropolisz azeredeti otthona nek, akitrombitás-énekesként elkápráztatta pár évea Bohémfeszt közönségét (idén pedig abánki fesztiválon gyûjtött újabb rajongókat).Saját kvintettje mellett

-et is vezeti, és tagja anevû USA-kanadai nõi zenekarnak is. Járjaa világot, rendszeresen fellép �otthon� is,de közel egy éve már New Yorkban él.

A trad jazz másik szép és fiatal kanadaisztárja énekesnõ, aki arrólszokott álmodozni, hogy ha Teddy Wilsonlehetett volna a zongorakísérõje� Atehetséges elõadót már az egész országbanismerik, még az Alberta állambeli MedicineHat, egy hatvanezres kisváros fesztiváljárais meghívták. Az inkább tradicionális profilúfesztiválok közül egyébként többen a bluestis zászlajukra tûzik, mint például a

Frederictonban, NewBrunswick fõvárosában. A

is fellépett itt idén. A Kermitt Ruffinsvezette társaság a tradicionálishangszerelésbe a funk energiáját vezettebele � távoli generációknál is sikert aratva.

A körülbelül húsz legnagyobb kanadaijazzfesztivál, amelyik egyesületbe istömörült, legújabb összesített statisztikájaszerint a látogatottság évi kétszázezer fizetõés 2.9 millió nem fizetõ (ingyenkoncertekés tiszteletjegyesek együtt) nézõ volt, azösszkiadás 32 millió kanadai dollár, abevétel 1 millió. Hogy mennyire nincsértelme ezt a magyar viszonyokralefordítani, vagy forintosítani, arra csak egypélda: idén a nyári nagy fesztiválokatvégiturnézta a Wynton Marsalis vezetteLincoln Center Orchestra, ésEdmontonban például forintban kb. 17 ezerforintnak megfelelõ dollárt kellett adni ajegyért.

E������ E���������� � Zipernovszky KornélKornél jazzújságíró (egyébként a transzformátor feltalálójának, Zipernowsky Károlynak a leszármazottja), alapítója éssokáig rovatvezetõje volt a Gramofon jazzrovatának, a Fidelio jazz­ és világzenei rovatát vezette. Nyakig benne voltjópár jazz­világsztár magyarországi turnéjának lebonyolításában és a Bohém Fesztivál körüli sajtós tevékenységekbõlis bõven kivette a részét. Most egy évig Kanadában él, onnan jelentkezik � nem csak kanadai tárgyú írásaival.

Állandó vagyváltozó a zene?

Feltehetõen bonyolult lélektaniháttere lehet annak, hogy ki miért

ragaszkodik egy-egy mûfajhoz, azon belülegyes szerzõkhöz vagy elõadókhoz;egyszóval kedvencekhez. A szocializáltság,a kulturális környezet, sok-sok véletlenkörülmény, s persze egy � már megélt,emlékezetes zenei � élményreprodukálásának vágya is befolyásolhatjaezt.

Viszont már az eddig soroltak is, az idekívánkozó logikus következtetés meg pláneazt sugallja, hogy az ember inkább amegbízhatóságot, az ismerõs hangot, vagyisaz állandóságot keresi a zenében. Legalábbisa zenehallgatók azon többsége, akiknekvannak kedvencei, akik nagyon konkrétanmeg tudják fogalmazni, hogy milyen zenétszeretnek. Most nemcsak a nagyon beállt,merev, konzervatív szemléletûzenehallgatókra gondolok, hanem azokra is,akik életük során egyszer csak úgydöntenek, hogy mostantól nem érdekli õketsemmi új a zenében (legfeljebb a kedvencükúj lemeze, ha még él az illetõ zenész).

A közönség ez utóbbi (nagyobb)hányadának kiszolgálását is sok muzsikuskészséggel vállalja, annál is inkább, mertkialakult szakmai kritériumok mentén lehetfejlõdni, egyre profibbnak, sõt,rutinosabbnak lenni, így minden bizonnyalkiszámíthatóbb zenei karriert lehetfelépíteni. Viszont a kreatív muzsikusoktöbbségének egyik � nem ritkán kényszeres� késztetése, hogy valami új hangot üssönmeg, de legalább másképp szóljon, mintahogy mindaddig bárki más tette. Ez utóbbifantaszták körébe sorolhatók azúgynevezett improvizatív zenei mûfajokképviselõi, vagy inkább elkötelezettjei �gondolnánk naivan. Tudniillik, amit ma azimprovizatív mûfajokhoz sorolunk, atradicionális jazztõl a mainstreamig, aklasszikus rockzenétõl az undergroundig, alegtöbb népzenétõl a world musicig, aszabad zenétõl az experimentális kísérletiirányzatokig, kicsit sok.

A felsorolt mûfajok mindegyike az elsõ,eredeti megszólalásuk korai idõszakábanvalóban improvizatívak voltak, de

kisvártatva megjelentek a követõk, utánzók,feldolgozók, hamisítók, jobb esetbenhagyományõrzõk, akik megtanulható zeneinyelvet, dialektust kreáltak mindabból, amihajdan kreatív izzás, addig soha nem hallottrögtönzés eredménye volt. Vagyis a hosszansorolt mûfajok többsége zeneiskolaitananyag lett, melynek elsajátításához némiszületett érzék, szorgalom és decenshozzáállás szükségeltetik. Kellõmarketingmunkával, melynek fõ célja minéltöbb koncert, az elõadói profizmus ishamarosan kialakul a korábban említettszakmai kvalitások mellett. Az élõ elõadásokígy tökéletesen kockázat- és nyugtalanítókörülmény-mentes események lesznek;legfeljebb csak a közönség ingerküszöbénekidõnkénti meghágása tanácsos, ha mondjuka zenekar, több évtizedet átívelõ, sikereskarriert tervez.

A fenti jellemzõkkel megszólaló produkciókközönsége a legkevésbé sem mondhatófelkészületlennek, pláne mûveletlennek,sõt� Viszont valószínûsíthetõ, hogykonzervatívabb lelkek, és a zenétõlvélhetõen elsõsorban kulturált szórakozástvárnak. Így pedig talán már nem is annyiramegfejthetetlen titok, hogy egy tehetséges,kezdetben kreatív erõtõl fûtött, ambiciózus,ifjú muzsikus hogyan �nyugszik meg� egy,már jól bevált mûfajban, esetleg valamilyenál-improvizatív, vagyis csöppet semalkotószellemû zenei közegben, de valamiilyesmi történik nagyon sok esetben.Megkockáztatom, hogy ez utóbbi jelenségvalamiféle összefüggésben állhat a zeneperfekt ismeretével, azaz hivatásszerûmûvelésével.

Vannak persze �rossz tanulók� is, akik attólmég lehetnek reformerek, álmodozók,mûvészi öntudattal bírók is, de profik csakelvétve. Az sem ritka, hogy érdeklõdés övezie furcsa mûvészfélék kétes kimenetelûtevékenységét. Olyan alkotókra gondolok,akik nehezen viselik a szellemi szabadságotis szimbolizáló zene merev szabályok közékorlátozott formáit. Õk voltak azok, akikegy addig soha nem tapasztalt zeneiújdonság hallatán is másik alternatívátkerestek, határokat feszegettek, és általábana teljes mûvészi szabadság eszményénekéltek. Az utánuk maradó életmûvekjelentõségét persze csak utólag volt képesmegítélni, ritkábban értékelni is a szakma,majd valamivel késõbb a nagyközönség. Deaz ugye nyilvánvaló, hogy a zene megújulóformái, esztétikai perspektívái, gondolati

gazdagodása nagyobb részt az ilyenlátásmódú zenészeknek köszönhetõ.

Az improvizatív mûfajok megjelenésével,majd terjedésével ugyan felgyorsulni látszottez a szellemi folyamat, de mint korábbancéloztam rá, ezek között is sok olyanróltudunk, melyek alaposan bemerevedtek �vagyis ilyenkor a változás lendülete egytitkos ponton megtörik, és újra azállandóság kezdi uralni a szellemi szféraegyes szegmenseit. A jelenség nemfeltétlenül negatív; egyfelõl értékmentés �ami valaha bizonyítottan jó volt, az jó kell,hogy legyen ma is �, csak hitelesen kell újraéletet, elevenséget vinni bele, másfelõl sokatmegmutat a kultúrák összefüggéseibõl, atradíciók tiszteletén alapuló kötõdésekbõl.Ám az improvizatív zenét illetõen az esetektöbbségében csupán sikerorientáltprojektrõl van szó, melynek hátterében anem mindig jó értelemben vett profizmusés az ehhez kötõdõ marketingmunkahúzódik.

Afelõl pedig nem lehet kétségünk, hogy aprofi szakmai hozzáállás, és a jellemzõenállandóságpárti közönségmentalitás dacáraa zene azon mûvészi lehetõségeink egyike(ha nem a legfontosabb), mely belsõ �alkotóitól független � természeténél fogvaa folyamatos változás pártján áll.

D������������ � Matisz LászlóMatisz László jazzújságíró (sõt, visszavonult jazz­zenész is: szaxofonos­fuvolista), a Gramofon jazzrovatánál dolgozott,a Sziget jazzprogamjait szervezte, közremûködött rengeteg jazznagyság magyarországi turnéjának lebonyolításában,évekig  a  Bohém  Fesztiválnak  is  sajtósa  volt.  Esztétikai  tárgyú,  esztétikai  megközelítésû  cikkeiben  nagyon  fontosdolgokat mond ki. Figyelni kell rá!

Bánk felharcoltamagát a térképre,avagy LouisArmstrongnakszobra vanMagyarországon

szubjektívbeszámoló a 8.Louis ArmstrongJazzfesztiválról

Gondolták volna, hogynak szobra van

hazánkban? (Ez itt egy költõi kérdés, amileginkább a belakancellar.blog.huolvasóihoz szól, aki ezt a nyomtatottmagazint olvassa, az feltehetõen nem csakgondolta, hanem pontosan tudta.)Ráadásul nem a fõvárosban, hanem egykicsiny faluban a Börzsöny és a Cserhátlábánál. Falu, de minden év júniusánakutolsó hétvégéjén mégis fõváros, aklasszikus jazz szerelmeseinek ésmûvelõinek fõvárosa. Ez a falu: .

Talán nem mindenki tudja, hol van ,de azt remélhetõleg egyre többen, hogy ottjazzfesztivált rendeznek nyaranta. Nyolcéve! Nem figyelmetlenségbõl írom leennyiszer nevét, hanem mertmegérdemli! Szóval tessenek ezt a nevet jólmegjegyezni! A fesztivál webcímét isgondosan beszúrom több helyre, hogy mégvéletlenül se kerülje el szíves figyelmüket.

Jazzélményem volt idén Bánkon, olyanjazzélményem, amilyenben a legendásharsonás, 1998-as és atenorszaxofon mestere,2007-es magyarországi látogatása óta nemvolt részem. Aki a mai jazzmuzsikát szereti,

annak talán nem érdemes tovább olvasniezt az írást, azonban akinek felcsillan aszeme, ha nevét meghallja,az tartson velem!

A(www.jazzfesztival.hu) �felharcolta� magáta jazzfesztiválok térképére, és ha aszervezõk, rendezõk, tulajdonképpen a

kitart azeddigi elvei, a jó ízléssel összeválogatottprogramok és a klasszikus jazz muzsikanemzetközi nagymestereinek Bánkracsábítása mellett, akkor a térképnek azt aszeletét akár kõbe is lehet vésni. A 2011-esfesztivál � a szubjektivitás félretételénektétova kísérlete mellett � parádés volt! Kétnapra (illetve néhány  kivételezettnekhárom vagy négy napra) a bánki tó, a TóHotel és környéke a nyugalom és azizgalom terepe volt. Itt rögvest felmerülheta kérdés: miért három vagy négy napra?...és a bulvármédián szocializálódottpopulációnk kérdése: KIK voltak azok akivételezettek?  Rögvest kielégítem a nyájasolvasó kíváncsiságát: én voltam az egyik,

, a fesztivál mûvészeti vezetõjea másik, ezen felül a rendezvény�jazzlover� gazdái (ugyan szeretnek aháttérben maradni, de nem hagyhatomÕket név nélkül): és felesége,

, valamint azok, akiknek a kilétét jusztsem fedem fel, ennyire lehetek én isbulváros.

Miért fontos, hogy hosszabb idõttöltöttünk Bánkon, mint amennyit

J���K�������� K�������� � Szalóky BélaBéla a legsokoldalúbb magyar jazzmuzsikusok egyike. Eredetileg harsonás, a Benkó Dixieland Band kornettese, aPolice Big Band vezetõ karmestere ("civilben" ezért rendõr õrnagy). Megjárta nagy fesztiválok, híres jazzklubok sorát,mindenütt ott volt, ahol egy világsztár felbukkant, rendszeresen játszik jazznagyságokkal. Elsõsorban a velük közösélményeit, sztorijait osztja meg cikkeiben.

általában tölteni szokás egy fesztiválon?Ennek több oka is van, de lássuk alegfontosabbat: a fellépõk nagyon sokszorcsak beesnek egy-egy koncertre (repülõ-hotel-koncert-hotel-repülõ, rosszabbesetben ennek kényelmetlenebb variációi),majd dolguk végeztével elrohannak onnan.Nincs idejük (idõnk) asszimilálódni,lenyugodni és a kollégákra, egymásrahangolódni. Ez általános probléma. Üdítõkivétel tehát a bánki megoldás, ahol akülföldi � és a magyar � zenészek napokkala fellépés elõtt �belakhatják� a bánki tókörnyékét, a Tó Hotelt, úgy tölthetnekegymással egy-egy kellemes estét, nappalt,hogy nem kell hangbeállásra, koncertrerohanni. Ez fantasztikus, nem is gondolnáa kedves olvasó, hogy ennek mekkorajelentõsége van! Én sem gondoltam, deBánk óta már tudom. A közönség akoncerteken azt érezhette, hogy összhang,harmónia van a fellépõ mûvészek között,kiváló hangulatban vannak. Hát hiszenbarátok! Igen-igen, de vannak, akikéletükben elõször találkoztak, és mégis. Azthiszem, ez a bánki szervezés igazi értéke,amiért roppant hálás vagyok mindenkinek,aki részt vett benne.A lényeg: a fesztivál (csak, hogy el nefeledjék: www.jazzfesztival.hu) pompásvolt, mindenki jól érezte magát, és még azidõjárással is szerencsénk volt. Hogy miminden történt a színpadon, arrólhamarosan részletesen beszámolok. Addigajánlom tisztelettel a fesztivál honlapját,ahol pazar képtár gondoskodik a látogatóidejének kellemes eltöltésérõl. Saját fotóimis láthatók az interneten, a hozzájuk vezetõlink a www.jazzfesztival.hu (látják, mármegint!) vagy a www.szaloky.com oldalontalálható.

A beszámoló 2. része ahttp://belakancellar.blog.hu oldalon leszolvasható � remélhetõleg már aközeljövõben.

Képek (Szalóky Béla felvételei):14. oldal felül: Joan Faulkner (USA/D) �ének és Scott Robinson (USA) � klarinét,szaxofon, tárogató, kornett14. oldal alul: Csík Gusztáv (H/D) �zongora15. oldal kis kép: Gyárfás István (H) � gitár15. oldal felül: Reggie Johnson (USA/CH)� bõgõ

15. oldal középen: Alvin Queen (USA/CH)� dob15. oldal alul: Warren Vaché (USA) �trombita és Gyárfás István � gitár

Két videó a 8. Louis ArsmtrongJazzfesztiválról: Joan Faulkner és a CsíkGusztáv Trió és ízelítõ az összes fellépõmûsorából

Bohém­rejtvényAz amerikai Liszt

Rejtvény valószínûleg nem lesz aBohém JazzMagazinban. Ha lesz,

akkor az nyilvános lesz mindenki számára,hogy ne csak az exkluzív Bohém VIP-tagságmúlathassa az idõt saját exkluzív Bohém-keresztjének hordozgatásával (illetvefejtegetésével). Szóval most ez egyrendhagyó oldal, tulajdonképpen az utolsónyomtatott Bohém-hírlevélbõl szorult idea keresztrejtvény. Lássuk!

A rejtvény megfejtése egy, a jazzgyökereihez hasonlóan néger zeneiforrásból táplálkozó amerikai zongorista-zeneszerzõ vezetékneve lesz, valamint azeneszerzõ szülõvárosa. A szóban forgóúriember volt tulajdonképpen az amerikaiLiszt Ferenc, de az idõkorlátok miatt az õmunkássága végül is kimaradt az augusztus26-án a Mûvészetek Palotájában bemutatott

mûsorunkból. (Aki nemlátta azt a koncertet, november 15-énKecskeméten pótolhatja!)

A megfejtéseket 2011. november 11-igkérjük beküldeni a Kecskeméti JazzAlapítvány, 6001 Kecskemét, Pf. 652.címre vagy a jatek@bohemragtime.comemail-címre. Beküldendõ a függõleges1. és 9. sorok megfejtése. A helyesmegfejtést beküldõk között egy értékes,egyedi Bohém-csomagot sorsolunk ki,tetszés szerinti két CD-vel vagy DVD-vel (melyet a gyõztes választhat ki),valamint a kecskeméti Oh Yeah Day-koncertünk felvételével (ami egyébkéntNEM jelenik meg DVD-n, ez lesz azEGYETLEN általunk kiadott példány!)

VÍZSZINTES: 1. Az Egri csillagok írója 9.Ismeretlen (sor)szám behelyettesítésérehasználják 10. Országos Tanács 11. Kellenebetûi keverve 13. Értelmesen artikulál 15.Delaware-ban van (!) 16. Thaiföldi, németés osztrák autójel 17. Régi könyörgés 19.Oxigén vegyjele 20. Kén vegyjele 21.Rendõrségi akció eleje (!) 23. Szánhúzószarvas visszanéz (!) 25. Kizárólag 27.Páratlan zenetanuló (!) 29. Azt szoktákmondani, hogy fociban ez nincs 30.Házastárs apja 32. Engem angolul 33.Kisvárda melletti községbõl való 35. Operabetétdala 37. Alátét egynemû betûi 38. TZ40. Nitrogén vegyjele 41. Többesszám jele42. Dokumentum 44. Amerikai címerállat

FÜGGÕLEGES: 1. Az amerikaizongorista-zeneszerzõ vezetékneve 2.Kézbesít 3. Kör sugarának a jele 4. �gratias (Istennek legyen hála!) 5. Így hívják,ha a focista felugorva, rendszerint háttal akapunak, a feje fölött a levegõbõl rúg gólt.6. Tagadás 7. A szülõ fiúgyermekének afelesége visszafelé 8. El� (hirtelen eltûnt)9. Az amerikai zongorista-zeneszerzõszülõvárosa 12. Mély hangrendûkicsinyítõképzõ 14. Erkel Hunyadi Lászlóc. operájából ismert magyar nádor 18.Villanyégõ 22. Minden embernek vanvalamilyen 24. Egyes és többes szám elsõszemély 26. Készül tehén- és kecske-, sõtbirkatejbõl is 28. Megkavart esküvõ (!) 31.Görög lepénykenyér 34. Attila becézve 36.Hézag 39. Feketecsokoládé 43. Nyelvtörõkkedvelt betûje 45. Névelõ

A Bohém VIP­tagsága következõket tartalmazza:

� névreszóló VIP­kártya,egyedi tagsági számmal

� exkluzív Bohém JazzMagazin,kéthavonta

� ingyenes belépés azÖSSZES Bohém­koncertre� 1 db ajándék Bohém­CD(a VIP­tag választja)

� 1 db ajándék Bohém DVD(a VIP­tag választja)

� 1 db ajándék Bohém­póló(a VIP­tag választja)

� 1 üveg ajándék Bohém­bor� 50% kedvezmény a BohémÖsszesbõl� 20% kedvezmény a BohémJazzbutik

összes Bohém­kiadványából,példányszámtól függetlenül

� Bohém­koncert 50% kedvezménnyela VIP­tag házi magánkoncertjén

(születésnap, party stb.)� számos más exkluzív ajándék, kedvezmény és meglepetéscsak a VIP­tagok részére

További információ:Bohém Ügyfélszolgálat

Erdész FanniEmail: help@bohemragtime.com

Mobil: 20/336­4620