kÖzelebb egymÁshoz - hvgkonyvek.hu · elõszó – hogy vasaltad ki az ingemet? – ha nem...

L. Stipkovits Erika

KÖZELEBB EGYMÁSHOZ

1

KOZELEBB_JO.qxd 11/12/2013 2:25 AM

L. Stipkovits Erika

KÖZELEBB EGYMÁSHOZ11 tévhit párkapcsolatainkról

3

KOZELEBB_JO.qxd 11/12/2013 2:25 AM Page 3

L. Stipkovits Erika: Közelebb egymáshoz – 11 tévhit párkapcsolatainkról

© L. Stipkovits Erika, 2013

Szerkesztette: Tanács Eszter Ágnes

Illusztráció: Pásti-Kovács Nóra

Borítóterv: Tabák Miklós

HVG KönyvekKiadóvezetõ: Budaházy ÁrpádFelelõs szerkesztõ: Török Hilda

ISBN 978-963-304-152-9

Minden jog fenntartva. Jelen könyvet vagy annak részleteit tilos reprodukálni, adatrendszerben tárolni, bármely formában

vagy eszközzel – elektronikus, fényképészeti úton vagy más módon – a kiadó engedélye nélkül közölni.

Kiadja a HVG Kiadó Zrt., Budapest, 2013Felelõs kiadó: Szauer Péter

www.hvgkonyvek.hu

Nyomdai elõkészítés: Kedves László

Nyomás: Gyomai Kner Nyomda Zrt.Felelõs vezetõ: Fazekas Péter

4


Tartalom

Elõszó 7Bevezetés 17

„Ehhez semmi köze az apámnak!” 351. TÉVHIT: Gyerekkorunk nincs hatással a párkapcsolatunkra

„Féltékeny vagy anyámra?” 692. TÉVHIT: Szüleink nem befolyásolják a párkapcsolatunkat

„Magányos lélek keresi hozzá illõ lelki társát!” 973. TÉVHIT: Létezik a nagy Õ

„Örökké így foglak szeretni!” 1334. TÉVHIT: A szenvedélyes szerelem egy életen át tarthat

„Nem számít a papír!” 1535. TÉVHIT: Elkötelezõdés nélkül is lehetünk boldogok

5


„Elég, ha téged jól ismerlek!” 1716. TÉVHIT: Önismeret nélkül is mûködhet a párkapcsolatunk

„Na, ez a te bajod!” 2057. TÉVHIT: Problémáinkat egyedül is meg tudjuk oldani

„Miattad vagyok boldogtalan!” 2158. TÉVHIT: Boldogságunk a párunktól függ

„Ha szeretsz, fogadj el így!” 2279. TÉVHIT: Az elfogadás beletörõdés vagy megalkuvás

„Majd a kocsiban megbeszéljük!” 24310. TÉVHIT: Párkapcsolatunkra nem kell külön idõt fordítani

„Bárcsak megengedhetnénk magunknak!” 25311. TÉVHIT: A siker az anyagiakon múlik

Lépõkövek egymás felé 281Gyakorlatok a tévhitek eloszlatásához

Utószó 353Köszönetnyilvánítás 359Jegyzetek 361Felhasznált irodalom 379Név- és tárgymutató 387

6


Elõszó

– Hogy vasaltad ki az ingemet? – Ha nem tetszik, vidd anyádhoz!

– Befizetted a csekkeket? – Persze, hogy befizettem! Ne nézz mindig hülyének!

Mindannyian fel tudunk idézni ilyen vagy hasonló jeleneteketszüleink, barátaink, ismerõseink életébõl, ha pedig õszintén bele-gondolunk, saját párkapcsolatunk, családunk mindennapjaibólis. A fenti példákból is láthatjuk, milyen apróságokon, félreértel-mezett, rosszkor és rossz hangsúllyal kimondott vagy éppen el-hallgatott mondatokon múlhat a családi béke.

Ha ilyen cirkusz szemtanúi vagy részesei vagyunk, sokszorelveszítjük tisztánlátásunkat, átadjuk magunkat érzéseinknek:beszólunk vagy csendben, sértetten tûrünk. Sokszor úgy véljük,jogunk van azonnal reagálni, kiadni dühünket, hiszen „nincsebéd kanálzörgés nélkül”. Nem is gondolnánk, hogy ezek a naprólnapra ismétlõdõ jelenetek tulajdonképpen jelzések: valami nemmûködik a párkapcsolatunkban.

7


Vajon mi az oka ennek? Miért bántjuk, akit szeretünk? Miérttûrjük, ha akaratlanul is, de megbánt bennünket a partnerünk?Miért állunk döbbenten, amikor ráébredünk, már barátságot semérzünk az iránt, akivel akár húsz éve együtt élünk?

Még ha tudjuk is, hogy nincsenek tökéletes párkapcsolatok, éstisztában vagyunk azzal is, hogy jó párkapcsolat csak keményerõfeszítéssel és sok munkával érhetõ el, sokszor nem tudjuk,hogyan õrizzük meg szeretetünket partnerünk iránt, aki egyretöbbször megsért, halálra ijeszt vagy felidegesít bennünket. Fo-galmunk sincs, mit kell tennünk ilyenkor. Legyünk türelmesek?Bocsássunk meg, és felejtsünk el mindent? Vagy egészen mástkellene csinálnunk? Mit tehetünk, hogy párkapcsolatunkat szere-tet, bizalom, intimitás és együttmûködés hassa át? Milyen hiedel-mek épülnek belénk, és milyen pszichés erõforrásokra számítha-tunk? Mit tehetünk, és mit ne tegyünk, ha javítani szeretnénkpárkapcsolatunkat, és fejleszteni akarjuk személyiségünket?

Pszichoterápiás (hipnoterápiás) gyakorlatom során egyre vilá-gosabbá vált számomra, hogy a párkapcsolatok válságának kor-szakát éljük. Idõnként még a jó párkapcsolatok is mélypontrakerülnek. A problémák igazi okaival és a megoldások irányávalkapcsolatban egyre több a félreértés, a téves hiedelem.

Mint életünk oly sok területén, a párkapcsolatokban is gyakoria csodavárás, a villámgyors, lehetõleg áldozatmentes megoldásokiránti sóvárgás. Arra vágyunk, hogy partnerünk mellett biztonság-ban legyünk, de közben szeretnénk megtartani önállóságunkatis. Érzelmileg eltávolodunk, de egyre jobban szomjazzuk a valóskötõdéseket, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz. Mindeközbenmegfeledkezünk arról, hogy a harmonikus és tartós párkapcsolatsok odafigyelést és önismeretet követel.

A „Közelebb egymáshoz!” címû, nagy sikerû elõadás-sorozato-mat éppen azért indítottam, hogy szakmai hozzáértéssel és el-hivatottsággal tisztázhassak bizonyos félreértéseket, és segítsemmegmutatni a helyes irányt a párkapcsolati problémák megoldá-sához. Több városban évek óta tartok rendszeresen elõadásokat,

8


mindig nagy érdeklõdés és telt ház elõtt, amelyeket követõen ren-geteg kérdést kapok. Ezeken kívül több neves napilap nõi maga-zinjában jelennek meg írásaim, vagy kérnek fel szakértõként. Egy-egy cikk vagy cikksorozat után is sokan keresnek meg személyesgondjaikkal.

Az olvasók kérdései és az elõadások résztvevõinek reakciói méginkább arra késztettek, hogy bõvebben és részletesebben foglalkoz-zak a témával, hiszen oly sok a kérdés, a tévhit és a bizonytalanság.

Óriási igény van a párkapcsolati problémák kezelésére és meg-oldására. Nem kétséges, sok mindent megtanulunk az iskolában.De arra senki sem készít fel igazán, hogyan élhetünk teljes életet,valósíthatjuk meg önmagunkat és alakíthatjuk párkapcsolatain-kat. Így nem csoda, hogy olyanok vagyunk, mint akik bekötöttszemmel egy tandem biciklire pattannak. A csúcsforgalomban azautók között szlalomozunk, miközben észre sem vesszük, hogyútközben már rég elvesztettük társunkat. Nem véletlen, hogy be-kötött szemmel, egyedül tekerve, dupla erõfeszítéseink ellenéresem jutunk túl messzire.

A párkapcsolati problémákról és azok megoldásairól ma mártengernyi szakirodalom áll rendelkezésre, nem egy közülük igenszínvonalasan megírt mû neves szakemberek tollából. Az érdeklõ-dõk vagy a problémákkal szembesülõk sokszor a bõség zavarávalküzdenek: a jobbnál jobb könyvek mellett egyre több a tanács-adással, terápiával foglalkozó szakember is.

Napjaink „gombnyomásra mûködõ” világában azonban sokanazt hiszik, létezik egy helyes, bevált magatartás, egy jó életvitelimódszer, amelynek követésével és betartásával gondjaik hamarmegoldódnak, és a siker garantált. Sokan szorongva gondolnakarra, hogy õk talán nem elég jók, nem olyan szerencsések vagynem érdemelnek többet, ezért nem sikerül megtalálniuk és alkal-mazniuk ezt a biztosnak hitt módszert. Kétségbeesve keresik azt,aki megmutatja, hogyan védhetnek ki minden problémát, és él-hetnek gondtalanul és boldogan. Persze mindig voltak, vannak és lesznek is olyan megmondóemberek, szakértõk vagy önjelölt

9


guruk, látók és jósok, akik igyekeznek elhitetni velünk, hogy a bölcsek kövét hordják a zsebükben.

A jó szakemberek természetesen örülnek, hogy napjainkbanegyre többen ismerik fel és fogadják el, hogy az életvezetési prob-lémáknak, testi tüneteknek mélyebb, pszichés okaik vannak. Lelkiproblémáink gyökereinek feltárása és pszichés zavaraink enyhíté-se, megszüntetése nem oldható meg egy-két alkalomból álló rapidterápiával, szinte „kézrátétellel”. Hiszen problémáink sem egy-kétóra, esetleg egy-két hónap alatt alakultak ki. A nem képzett vagynem megfelelõen képzett szakember egy nem megfelelõ terápiásmódszerrel, legjobb akarata ellenére is, súlyos károkat okozhat.

Mindazonáltal nemcsak a képzettség és a gyakorlat hiánya,hanem a páciensek iránti empátia vagy a szakmai alázat hiánya isronthat a helyzeten. Sokan úgy vélik, ismerik az egyedül üdvö-zítõ utat. Véleményem szerint azonban ezt senki nem állíthatjamagáról, hiszen e témában sincs „királyi út”. Ahányan vagyunk,annyiféle megoldás létezik, és tiszteletben kell tartanunk máso-két, egymásét.

Úgy gondolom, egy terapeuta (ha meg nem az, akkor fõleg)nem döntheti el, mi normális és mi nem; nem érezheti magát mindenhatónak, páciensei felett állónak. Akik így gondolják, ép-pen azokat az értékeket vonják kétségbe, amelyek számomra,mint pszichoterapeuta (önismereti fejlõdést ösztönzõ szakember)számára, a legalapvetõbbek közé tartoznak: az együttmûködést,elfogadást, empátiát és azt a mély meggyõzõdést, hogy mindenkisaját életének kovácsa, a bölcsességet mindenki magában hor-dozza, és ha van elég erõnk magunkba nézni, vállalni tudjuk leg-mélyebb érzéseinket is.

Nem szeretném tehát azt sugallni, hogy csodareceptem van a párkapcsolatok rendbetételéhez vagy megmentéséhez. Alap-elvem: „Tudni a nem-tudást, ez a legbölcsebb”1 – ahogy a Tao TeKing 71. versében áll. Nem szeretném elhitetni, hogy mindenttudok az emberekrõl, viselkedésükrõl, motivációikról, érzéseikrõlés vágyaikról. Ennél jobban tisztelem az emberi lelket, amelyrõl

10


– bár már sokat tapasztaltam, és még többet tanultam – nem tudokmindent, és még ma is folyamatosan tanulok, leginkább pácien-seimtõl, akik az elmúlt években nemcsak magukat, de engem isformáltak.

Könyvemben éppen ezt a szemléletmódot szeretném átadni,amely több évtizedes pszichoterápiás (integratív hipnoterápiás)munkám során alakult ki bennem, pácienseim iránti mély tiszte-letemmel együtt.

Úgy gondolom, ahogyan a személyiség, úgy a párkapcsolat isfejlõdõképes, fejleszthetõ, és nem önmagában létezõ jelenség,hanem szoros kapcsolatban, kölcsönhatásban van a körülöttünklévõ világgal. A párkapcsolat a felek közös lelki fejlõdésének és az inti-mitás folyamatos mélyülésének legfõbb eszköze. Ehhez az elsõ és leg-fontosabb lépés, hogy mélyen megbékéljünk önmagunkkal, csa-ládunkkal, amelybe születtünk, és korrigáljuk a több generációnát hozott sérüléseinket. Csak ezután leszünk képesek valódi, mélylelki kapcsolat kialakítására.

A párkapcsolatról elterjedt tévhiteket feltárva felismerhetjüksaját félelmeinket és szorongásainkat2, kérdéseinkre megtalál-hatjuk a legjobb válaszokat és a helyzetünkhöz illõ legideálisabbmegoldásokat.

A világ egyre összetettebb, versengõ és kihívásokkal teli, azönismeret és önbecsülés ma sokkal fontosabb, mint korábbanbármikor. A körülöttünk zajló gyors és folyamatos változásokmegnövekedett terhet rónak pszichés erõforrásainkra, kapcsola-tainkra. Ezért igyekszem megmutatni, hogyan használhatók méga legnehezebb körülmények között is az önismeret és az önbecsü-lés alapelvei önmagunk és párkapcsolatunk harmóniájának foko-zásához. De már most elõrebocsátom: problémáink megoldásátmindenekelõtt önmagunkban kell keresnünk, magunknak kellmegtalálnunk a személyiségünk fejlõdését segítõ pszichés erõin-ket, pozitív energiáinkat.

A pszichoterápia, az önismeret fejlesztésének célja nem csupána személyiség nem tudatos aspektusainak tudatosítása, hanem

11


egy helyzet, egy párkapcsolati konfliktus mögött megbújó áttéte-les érzelmek, indulatok, elégedetlenség gyökerének megélése,feldolgozása, aminek következtében egyre kiegyensúlyozottabbáválhatunk.

Aki elszánta magát a változtatásra, tudnia kell: a változás csakönmagunkból eredhet. Nem spórolhatjuk meg a személyiségünkfejlesztéséhez szükséges idõt és energiát. Fejlõdésünk legbizto-sabb jele, ha már nem a felszínt kapargatjuk, hanem igyekszünkmegérteni, mi történik bennünk, mi mozgatja érzéseinket, ha márnem társunk cselekedetét, hanem szándékát látjuk, és arra reagá-lunk. Mi magunk teremtjük valóságunkat. Ha változást érünk ela személyiségünkben, más ön- és társszemléletet sajátítunk el, ésnoha élethelyzeteink mit sem változnak, úgy érezzük: egészenúj világban élünk. Ha megtaláljuk belsõ harmóniánkat és békénket,a világot is szebbnek látjuk.

Ha felismerjük, hogy szorongásainkat olyan tévhitek okozzák,amelyeket eddig igaznak hittünk, hamarabb megszabadulhatunkrossz érzéseinktõl. Kevésbé leszünk feszültek, jobban tudunk tel-jesíteni, és párkapcsolatunk is javulni fog. Miért? Mert nem leszbennünk annyi elfojtott indulat, amelyeket szorongásainkkalmi magunk okozunk, de nehéz helyzetben a társunkra vetítünk,és a feszültséget gyakran rajta vezetjük le.

Ha például azt gondoljuk, hogy egy jó párkapcsolatban nincse-nek nézeteltérések, egy jó házaspár mindenben egyetért, akkorminden kis nézetkülönbség nagy megpróbáltatás lesz.

Ha hiszünk abban a téves hiedelemben, hogy a szexualitás céljaaz együttes orgazmus, valószínûleg elégedetlenek leszünk szexuá-lis életünkkel, elkezdünk szorongani, és nem kell sokáig várnunk,hogy valóban szexuális problémáink legyenek.

Ha úgy gondoljuk, a boldog párkapcsolat maga a cél – egy ki-tüntetett pont vagy pillanat –, sohasem leszünk elégedettek ahétköznapok apró örömeivel, hiszen a végsõ, mindent elsöprõsikert várjuk, amely majd véget vet minden közös gondnak ésproblémának, ami után már nincs is hova fejlõdnünk. Pedig halá-

12


lunkig fejlõdünk – ha akarjuk, ha nem –, csak nem mindegy,milyen irányba.

Ha minden bajunkért a társunkat hibáztatjuk, ha azt hisszük,mindig szándékosan és gonoszságból bánt, és sosem látjuk besaját hibáinkat, akkor nem fedezhetjük fel saját szerepünket akonfliktusokban, nem fejleszthetjük személyiségünket, nem vál-hatunk jobb emberré, és párkapcsolatunk fejlõdését is gátoljuk.Minden újabb kapcsolatunkban ugyanazokat a játszmákat fogjukészrevétlenül megismételni, akkor is, ha a kezdõdõ szerelem má-morában ezt észre sem vesszük.

Ha minden gondunkért szüleink nevelési módszereit, túlzottszeretetüket vagy éppen a szeretet fájdalmas hiányát okoljuk,ördögi körbe kerülünk. Nem válunk felnõtté, ha nem fogadjuk el,hogy szüleink a maguk módján szerettek, ezért ha megbántottakis, nem szándékosan tették, és valójában mindig azon voltak, hogya legjobbat nyújtsák nekünk. Ha ezt nem látjuk be, és nem fogad-juk el, csapdába esünk. Úgy járunk, mint azok, akik egy karambolután az út kellõs közepén azon vitatkoznak, ki volt a hibás. Nohasenki nem akarta, a baleset mégis megtörtént. Ilyenkor nekik isinkább azon kellene elgondolkodniuk, hogyan rendezzenek elmindent, hogy mielõbb folytathassák útjukat. Az esetek több-ségében azonban az érintettek egyre durvább sértéseket vágnakegymás fejéhez, miközben elkésnek, vagy el sem érik eredeti úticéljukat. Indulataik annyira elragadják õket, hogy azt sem veszikészre, a valódi megoldástól – és sajnos önmaguktól és egymástólis – egyre távolabb kerülnek. Arra meg pláne nem gondolnak,hogyan kerülhetnék el a hasonló helyzeteket a jövõben.

Arra is szeretném felhívni a figyelmet, hogy meg kellene pró-bálnunk a jelenben élni – önsajnálat és másra mutogatás nélkülmegoldani aktuális problémáinkat. Ez a párkapcsolatokra is érvé-nyes, hiszen mi döntjük el, milyen közös értékrendet alakítunk kihozott örökségünk talaján. Konfliktusaink megoldásához a vádas-kodásokat elkerülve, a problémák megértésén és elfogadásán ke-resztül vezet az út. Maga a diagnózis nem elégséges (ettõl még nem

13


gyógyult meg senki). Nem jutunk semmire a partnerünk hozzá-járulása és személyiségünk fejlesztése nélkül. A megoldáskere-sésben vigyázzunk, soha ne analizáljuk társunkat! Senkinek semesik jól, ha egy vita hevében a párja így szól: „már megint elõjött az anyakomplexusod”, vagy: „nem haragszom, de az apád irántiellenszenvedhez semmi közöm”. Ezek a megjegyzések inkábbcsak rontanak a helyzetünkön.

Ebben a könyvben azokat a téves vélekedéseket veszem sorra,amelyek egy párkapcsolat kialakulásakor, sõt gyakran már pár-kereséskor is éreztetik hatásukat. Kit keresek? Kit választok? Miértpont õt? Ki vagyok én? Miért vagyok ilyen? Válaszainkat nagybanbefolyásolja családunk története, neveltetésünk, a minket ért po-zitív és negatív hatások, személyiségfejlõdésünk, önismeretünk,kapcsolatunk szüleinkkel és testvéreinkkel, tudatos vagy tudat-talan3 elképzeléseink a nõkrõl, a férfiakról, a családról, az elkötele-zõdésrõl és számos más jelenségrõl. Ezek a hatások, elképzelések,várakozások és vélekedések nyomot hagynak párkapcsolatunk-ban, befolyással vannak alakulására. Mindezek mellett általábanelvárjuk, hogy a párkapcsolatunk sikeres legyen. De mit is értünksiker alatt? Ahány ember, annyi értelmezés. Napjainkban azon-ban a siker fogalma többnyire anyagi természetû, ami rendszerinta párkapcsolatokban is tévhitekhez vezet.

Vajon milyen a sikeres párkapcsolat, ha nem tévhiteken, hanemtényeken alapul? Alapvetõen erre a kérdésre szeretnék válaszolni.

A bemutatott tények és tévhitek szándékaim szerint felölelik apárkapcsolati problémák leglényegesebb, legmélyebb okait, hét-köznapi megnyilvánulásait, meghaladásuk lehetséges útjait, mi-közben átfogó pszichológiai ismereteket is nyújtanak a minden-napi élethez, az egyéni fejlõdéshez, a párkapcsolatok teljesebbéválásához.

A tévhitekrõl szóló egyes fejezetek önállóan is megállják a he-lyüket, érdemes párkapcsolatunkra értelmezhetõ részeket keresniközöttük.

14


Az egyes tévhitek kifejtése elõtt a Bevezetésben röviden ki-térek a párkapcsolati problémák gyökereire, a válságok, veszeke-dések tudattalan megnyilvánulásaira. Bemutatom a hipnoterápialényegét, mert az egyes tévhitek mûködését, megnyomorító ha-tását, kedvezõ eredményt biztosító feldolgozását hipnoterápiásesetrészletekkel illusztrálom. Ezek egytõl egyig a valóságon ala-pulnak, de a szakmai etikának megfelelõen a pácienseim nevéttermészetesen megváltoztattam, és esetüket is úgy mutattam be,hogy a körülményekbõl se legyenek felismerhetõk.

Remélem, a párkapcsolatokhoz kötõdõ tévhitek mellett a hipno-terápiával kapcsolatos téveszméket is sikerül eloszlatnom.

A könyv végén található, Lépõkövek egymás felé címû fejezet-ben minden egyes tévhit eloszlatásához teszteket és gyakorlatokatállítottam össze, amelyek segíthetnek önmagunk megismerésé-ben és párkapcsolatunk javításában. Ezeket a hasznos gyakorlato-kat, izgalmas feladatokat, érdekes önismereti teszteket, ha lehet,mindig párunkkal együtt végezzük, mert akkor tudunk jelentõselõrelépést elérni. Ellenkezõ esetben elõfordulhat, hogy egyikünkfejlõdésével még tovább nyílik az olló, és még távolabb kerülünkegymástól. A közös feldolgozás viszont, minden bizonnyal, elõ-segíti az ön- és társismeret mélyítését, a szeretet felpezsdítését.

A könyv iránytû mindazoknak, akik fejleszteni kívánják önma-gukat, javítani szeretnék párkapcsolatukat, egyenrangú viszonykialakítására törekednek a partnerükkel, vagy éppen párt keres-nek. Azoknak is ajánlom, akik segíteni szeretnének másoknak.Mindazoknak, akik boldogabb életre vágynak, amely nem a külsõ-ségeken, hanem a mélyen megélt érzelmeken alapul.

Az általam leírtakkal és megfogalmazottakkal természetesenlehet vitatkozni. Nem titkolt szándékom, hogy a mindennapiteendõket és gondokat kicsit félretéve mindannyian elgondol-kodjunk arról, mit jelent számunkra családunk, párkapcsola-tunk, mit gondolunk önmagunkról, kapcsolatunk minõségérõl ésfejlõdésérõl.

15


B E V E Z E T É S

Párkapcsolatunk gyökerei

Hajónk csak akkor nem süllyed el a kapcsolat vizein, ha meg-mutatjuk magunkat, ha tudatában vagyunk annak, amivégbemegy bennünk, ha nem tagadjuk le, vagy nem teszünkúgy, mintha minden rendben lenne.4

JORGE BUCAY

„Örökké együtt maradunk? Mindig szeretni fogsz?” – kérdezikegymástól a szerelmesek. Amikor tombol a szenvedélyes szere-lem, természetesen határozott igen a válaszuk. Az évek múlásávalazonban minden párkapcsolatot és házasságot kikezd az élet. A mindennapok újabb megoldásra váró problémákat hoznak fel-színre. A szülõi házból hozott szokások, rituálék összeegyezte-tése, a szülõkrõl való leválás hiányosságai, a munkahelyi nehéz-ségek, a karriertervek összehangolása, a gyermekek születése, abetegségek, az anyagi és lakásgondok, a különbözõ életszaka-szok természetes válságai – mind olyan kihívások, amelyek egypár lelki egyensúlyát nap mint nap megtépázzák, érettségüketpróbára teszik.

17


A tengernyi kihívás gyakran szinte megoldhatatlannak látszik,a viharos hullámok naponta csapnak össze a párok feje fölött,egyre távolabb sodorva õket egymástól. A feladatok még azokat is próbára teszik, akik idõben felnõttek, társként összeillenek, ha-sonló értékrendet képviselnek és képesek a közös fejlõdésre.

Minden nehézség ellenére a legtöbb ember kapcsolatban sze-retne élni. Mert jó valakivel átélni a szeretetet, az intimitás és agyengédség élményeit, feloldódni az ölelésben. Hinni, hogy szük-ség van ránk. Együtt oldani meg a feladatokat, megosztva visel-ni a felelõsséget is. Felváltva biztatni, támogatni egymást. Ins-pirálni a másik dédelgetett álmait, a közös és az egyéni terveket,célokat. Vigaszt nyújtani a bajban, egymást segítve leküzdeni anéha leküzdhetetlennek tûnõ nehézségeket. Élvezni, ahogy azöröm megsokszorozódik, ha velünk örül valaki, ahogy a büszke-ségünk is megnõ, ha társunk is nagyra értékeli eredményeinket éssikereinket.

Nem egyszerû azonban együtt élni egy párkapcsolatban, fel-nevelni a közös vagy éppen „közössé váló” gyerekeket. Mindenkorban voltak kapcsolati problémák, de úgy tûnik, a 21. században– a viszonylagos jólét ellenére vagy éppen azért – egyre gyakorib-bak. Sok téves hiedelem, szinte teljesíthetetlen elvárás él ben-nünk a párkapcsolattal és társunkkal szemben, csalódottságunkpedig mérgezi együttélésünket és gyakran amúgy is bizonytalanönbecsülésünket. Téves elképzeléseink vannak a szerelemrõl,boldogságról, intimitásról, elkötelezõdésrõl, a problémákról, sajátszemélyiségünk és párkapcsolatunk mûködésérõl, a partneri vi-szonyról. Ezeknek a tévhiteknek a tudatosításával, tényszerûátírásával, valamint felelõsebb választásokkal, közös és folyama-tos fejlõdéssel orvosolhatók a kapcsolati problémák, mélyíthetõ azoly fontos intimitás, megelõzhetõ az elhidegülés, az eltávolodásés az idõnként elõforduló családi katasztrófák.

A párkapcsolatokat a jelenben éljük, igyekszünk mélyen átélniminden pillanatukat, a közös élményeket, a céljainkat pedig ajövõben fogjuk megvalósítani. Kapcsolatunk érzelmi mûködését,

18


lelki minõségét sok minden befolyásolja: korunk, gyermekkoriélményeink, tapasztalataink, családunk és elõzõ kapcsolatainkérzelmi megnyilvánulásai és hiányosságai. Ez akkor is igaz – sõtakkor még inkább –, ha a korábbi élményeinkre felnõttként márnem is emlékszünk. Különösen akkor érdemes a történések füg-gönye mögé nézni, ha egy probléma, a helyzethez képest egyreerõsebb indulatokkal, újra és újra ismétlõdik. Ilyenkor nem árt, haelgondolkodunk saját felelõsségünkön, elfojtott indulatainkon éstudattalan érzelmi megnyilvánulásainkon.

A szõnyeg alá söprés, vagy a körülmények, illetve társunk hi-báztatása helyett elindulhatunk saját belsõ fejlõdésünk, önismere-tünk útján. Gyakran nagyon egyszerû helyzetek is mély fájdal-makról rántják le a leplet. Ha elég bátrak vagyunk, hogy kinyissuka szemünket, sokat megérthetünk önmagunkból, és megnyerjüka csatát. Súlyos árat fizetünk viszont, ha nem merünk szembenéz-ni önmagunkkal. Általában a mûtétek is fájdalmasak, de hosz-szabb távon sokszor csak ezekkel kerülhetjük el a még súlyosabb fájdalmakat.

MIT REJT A HÁROM SÜTI?

Tomi elõzõ házasságából származó hétéves kislánya, Fanni a szom-bat délutánokat rendszeresen édesapjával, és annak új feleségével,Katival töltötte. Az új házasságban közös gyermek még nem szüle-tett, ami egyre jobban nyugtalanította az új asszonyt.

Kati a párjának és a kislánynak is kedveskedni szeretett volnaazzal, hogy a közös találkozókra a cukrászdából hazavitt háromsüteményt, mindenkinek egyet. Fanni általában jó étvággyal neki-látott, és rögtön megevett kettõt is. Ebbõl aztán minden alkalommalóriási veszekedés kerekedett. Kati ilyenkor szidta párja „telhetetlengyerekét”, és Fanni édesanyjának nevelési gyakorlatát is indulato-san kritizálta. Szó szót követett, míg végül jól összevesztek.

– Nekem kell megnevelnem az anyja helyett a neveletlen gyere-kedet! – kiabálta Kati szinte magából kifordulva.

19


A férfi sem maradt adós, ott bántotta párját, ahol a legjobban fájt.– Te aztán nagyon érthetsz a gyerekneveléshez, hiszen még egy

gyereket sem tudtál szülni! Vedd tudomásul, hogy nekem Fanni alegfontosabb! – mondta a gyermeket oltalmazva, majd Katit látvá-nyosan hibáztatva és büntetve, apa és gyermeke véd- és dacszövet-séget alkotva elmentek otthonról. A veszekedés után a kirekesztett-ség érzése is mindig nagyon fájt Katinak, emellett erõs bûntudat isgyötörte. Mégsem tudta szó nélkül hagyni ezeket a helyzeteketlegközelebb sem.

Ehhez hasonló jelenetek egyre gyakrabban ismétlõdtek, ám ha ketten voltak, kapcsolatuk általában békésnek, harmonikusnaklátszott.

Amikor megkérdeztem Katit, miért nem visz haza négy süte-ményt, ha tudja, hogy a kis Fanni mindig kettõt eszik meg, csaktágra nyílt szemmel nézett rám. Maga sem tudta a választ, ahogyazt sem értette, mitõl voltak mindig olyan kontrollálhatatlanulerõsek hirtelen feltörõ indulatai. Persze, hogy nem, mert ebben ahelyzetben is – mint mindnyájunk életében legtöbbször – tudat-talanok voltak a viselkedés motivációi.

Önismeretének fejlõdésével Kati hamarosan belátta, hogy hanégy sütit vitt volna haza, nem tudta volna a gyereket és a voltfeleséget hibáztatni. Nem kerülhetett volna ki látszólag gyõztesena velük való rivalizálásból. Nem áltathatta volna magát, hogy pon-tosan tudja, mi jó a gyereknek, és hogyan kell gyereket nevelni.Sikerélménye persze minden alkalommal csak látszólagos volt,mert valójában alulmaradt a játszmában. Nemcsak saját és kör-nyezete nyugalmát tette tönkre, de felborította a harmonikuskapcsolatot a gyermekkel és a párjával, és ami a legnagyobb baj,elvesztette az önbecsülését is.

Kati az eszével jól tudta, hogy párja nemcsak az õ társa, hanemhétéves elsõszülött gyermeke édesapja is, de szívével nehezenfogadta el, különösen, amikor úgy érezte, Tomi Fannival él „házas-

20


ságban”. Akadályozták a gyermekkorból hozott mélyebb érzései,a rivalizálás a szeretett férfi (akkoriban apja) szeretetéért, figyel-méért, elismeréséért. De tudattalanul olyan férfit választott, akitõlmindezt – ahogy gyerekkorában is – szintén nehezen kaphattameg. Emellett bûntudata és téves, tudattalan hiedelmei – „jónak(jobbnak) kell lennem, hogy szeressenek, el kell érnem, hogy min-denki elégedett legyen velem” – is nehezítették a viselkedését.

Az is hamarosan tudatosult benne, hogy gyerekkorában is sok-szor viselkedett hasonlóan, amikor szeretett, de szigorú, maxi-malista apjának akart megfelelni azzal, hogy rendesebb, szabály-követõbb volt, mint a húga. A szeretet elnyeréséért minden tettévelbizonyítani akarta, hogy tökéletes, rendes lány. Sok gyermekkoriemléke jött elõ a feledés homályából, amikor úgy érezte, hiába voltjó, kiváló tanuló, húga a hízelgésével vagy hisztijeivel mindig elér-te, hogy a szülei rá figyeljenek, neki adjanak igazat egy konfliktus-helyzetben. Kati már ötévesen „vén szamár” lett. Ahogy most is,gyakran egyedül maradt hatalmasra pumpált haragjával és bûn-tudatával, amelyet (nem ismerve más megoldást) mindig magábafojtott. Ez adott táptalajt annak, hogy látszólag váratlanul, külön-bözõ helyzetekben elõtörjenek, és utat találjanak maguknak újraés újra szenvedést okozó téveszméi.

Azzal is szembe tudott már nézni, mi zavarta annyira Fannireakcióiban: a hétéves kislány jobban tudta saját szükségleteitérvényesíteni, mint õ bármikor. Fanni mindig inkább jól akartaérezni magát, ahogy annak idején Kati húga is. A gyermek és a fel-nõtt Kati pedig mindig inkább jó akart lenni. „Nem haragudnomkellene a kis Fannira és a húgomra. Végül is nekik köszönhetem,hogy jobban megismertem magam, és egyre több spontaneitástés önérvényesítési technikát sajátítottam el” – fogalmazott egy idõután mosolyogva, kellõ öniróniával.

Nyilván Tominak is megvolt a maga története, hiszen tudat-talanul egymást választották, hogy együtt haladhassák meg aszülõkapcsolatukból hozott konfliktusaikat. Tomi szülei hétéveskorában elváltak. Utálta az apai kapcsolattartásokat, édesanyja

21


ilyenkor mindig ideges volt, és láthatóan nem kedvelte apja pár-jait, amit még gyermeke kedvéért sem igyekezett palástolni. Ez akis Tominak sok szorongást okozott, nem tudta, szabad-e szeret-nie az apját, jól érezheti-e magát nála, kedves lehet-e barátnõivel,nem bántja-e meg ezzel anyját. Gyermekként megfogadta, õ sohanem válik el, hogy a kapcsolattartásokkor átélt kellemetlen érzé-seknek soha ne tegye ki szeretett gyermekét.

A válás miatti bûntudatát nehezen kezelte, rosszul viselte, hogycsak „hétvégi apuka” lehetett. Emiatt nemigen tudott nemet mon-dani Fanninak, a kislány számára biztonságot adó határokat semvolt képes megszabni. Tomi is – mint annak idején édesanyja –gyakran volt „ok nélkül” feszült a kislányával való találkozások-kor. Közben tudattalanul ugyanúgy oldott meg konfliktusokat,mint édesapja; ha tehette, elkerülte ezeket, vagy megoldás nélkülnem vett tudomást róluk. Tomi bizonytalan volt férfi- és szülõiszerepében is. Nehezen tudta kimutatni érzéseit, biztosítani Katita szeretetérõl. Nem látott intim, szeretetteljes kapcsolati mintát:az õt egyedül nevelõ, szorongó édesanyjától – aki mellett gyakrangyerekként kellett felnõttnek lennie – azt tanulta, hogy az érzésekkimutatása férfiatlan, a gyengeség jele.

A harmonikus párkapcsolathoz vezetõ út elsõ lépése tehát,hogy mindketten megbékéljünk önmagunkkal, szembenézzünka gyerekkorunkból, az eredeti családunkból hozott pozitív ésnegatív élményekkel. Azaz önállóvá, felnõtté váljunk, és ezutánmély lelki kapcsolatot alakítsunk ki a párunkkal.

Amikor felnövünk, elhatározzuk, hogy jobban fogunk bánni agyermekeinkkel, mint ahogy a szüleink bántak velünk. Eltökél-jük, hogy harmonikusabbá tesszük párkapcsolatunkat, mint nekiksikerült. Aztán egyszer csak észrevesszük, hogy mindent ugyan-úgy vagy hasonlóan csinálunk, mint a szüleink, gyakran ráadásulugyanazokkal a szavakkal, szófordulatokkal. Mindezt nem szán-dékosan, hanem teljesen tudattalanul tesszük, és legtöbbször ma-gunk sem vesszük észre. Miközben azon dolgozunk, hogy szü-leink negatív, általunk is elutasított tulajdonságait ne hordozzuk,

22


társunktól tizenöt évnyi együttélés után megkapjuk: „Tisztáraolyan vagy, mint az anyád/apád!”

A leválás már önmagában is kemény munka, a társunkkal valómély kapcsolat ápolása úgyszintén, de megéri. Mert minden mû-ködõ kapcsolat érték, amelyet naponta gondoznunk kell, mint alegtöbb nemes növényt. A kapcsolat természetes válságait, a konf-liktushelyzetek mélyebb, gyakran tudattalan üzenetét hasznosí-tani lehet és szükséges, hiszen csak e közös változás, fejlõdés általkerülhetünk közelebb egymáshoz, sõt önmagunkhoz is – azazegy teljesebb élethez.

Egy válás még akkor sem jó, ha végül az tûnik a legszerencsé-sebb megoldásnak. Új kapcsolatainkban gyakran megismétel-jük a szülõkhöz fûzõdõ kapcsolatunkból hozott, feldolgozatlankonfliktusainkat. Pedig könnyen megoldást találhatnánk, ha az állandó veszekedések helyett – ahogy a négy süti kapcsán is –önvizsgálatot tartanánk, hogy megszabaduljunk örökké ismét-lõdõ gyökérproblémáinktól.

A válás emellett akármennyire békés is, ritkán jó a családban élõgyermekek számára. A gyerekek mindenképpen szenvednek, haszüleik házassága véget ér, akár veszekedések közepette, akár bé-késen, mindenben megegyezve válnak el. Akár titkolják elõttük aproblémákat, akár már a legelején õszintén, érthetõen és a gyerekekszámára is elfogadhatóan magyarázzák el, miért fognak elválni.Még a felnõtt gyerekekben is növeli a bizonytalanságot, néha azotthontalanság érzését kelti, ha szüleik házassága tönkremegy, ésválással végzõdik. A lojalitáskonfliktus fõleg a kisebb gyerekekneknehéz, mivel a kötõdés mindkét szülõhöz erõs, még ha nem is egy-forma minõségû. Nyomasztja lelküket a megválaszolatlan kérdéseksora: „Kit, hogyan szerethetek?”, „Kit bántok meg az érzéseimmel?”,„Érezhetem-e jól magam az egyik szülõmmel, annak új társával?”

A gyermekek számára szüleik érzelmileg mindig egységet ké-peznek („õk a szüleim”), gyakran él bennük az újraegyesítési vágy –még akkor is, ha a szülõk nem tudtak igazán jó szülõk, egymásnakpedig jó társai lenni.

23


ÖRÖK KÖTELÉK

Lucának ötéves korában elváltak a szülei. Nagyon szerették gyer-meküket, így mindent körültekintõen bonyolítottak az életévelkapcsolatban. Talán ez volt az egyetlen dolog, amiben egyetértet-tek. Az apai kapcsolattartások alkalmával Luca „átadása” úgy tör-tént, hogy a kislány édesanyjával sétálni indult a lakásukhoz közeliparkba. Az apa becsatlakozott, hárman beszélgettek egy kicsit,majd apa és lánya továbbindultak a tervezett közös programjukra.

Luca egyszer ragyogó arccal, csillogó szemmel mesélte nekem: – Képzeld el, tegnap, amikor együtt sétáltunk a parkban, egy

katica – tudod, olyan hétpettyes – rárepült az anyára. Én akkor aztkívántam, repüljön rá az apára is. Rá is repült. Abban a pillanatbanarra gondoltam, hogy a katica most már örökre összeköti õket.

Mondtam a kis Lucának: – A katicának nincs ilyen ereje, de neked igen. Mert örökre a te

édesapád és édesanyád maradnak. Szülõként örökre össze vannakkötve általad és érted.

Félelem a felszín alatti világtól

A jó párkapcsolat segíti személyes fejlõdésünket, segít jobbemberré válni, magunkat is jobban megismerni.5

JORGE BUCAY

Kati és Tomi példájából is látszik, hogy viselkedésünknek csakegy nagyon szûk szeglete tudatos, azaz akaratunkkal irányított.Reakcióink, cselekedeteink jelentõs része tudattalan, vagyis sajátmagunk elõtt is gyakran ismeretlen, illetve akarattal nehezenirányítható indulatokat, szorongásokat, félelmeket, számunkra isismeretlen késztetéseket rejt magában. Nem tudjuk, mikor jön-nek elõ, mennyire bénítanak le bennünket, mikor és hogyanakadályozzák, blokkolják cselekvésünket és magatartásunkat.

24


Tudattalanunk által vezérelt viselkedésünk nehezíti, bonyolítjapárkapcsolatainkat is – akkor is, ha reakcióink nem a társunknak,és nem is a társunkról szólnak. Elõfordul, hogy szorongásainképpen párkapcsolatunk kialakítását akadályozzák: tudatos énünkgyakran párkapcsolatot akar, de a tudattalan, számunkra nemismert gyerekkori fájdalmas emlékek, érzelmi hiányok miatt kép-telenek vagyunk kapcsolatot kialakítani, elkötelezõdni.

Az is természetes, hogy félünk az ismeretlentõl, azaz saját isme-retlen, elfojtott tudattalan tartalmainktól, a fájdalmas érzelmihiányok valós eredetének megismerésétõl. Én magam is így vol-tam ezzel, amikor szakemberként kötelezõ önismereten kellettrészt vennem. Nagyon örülök, hogy kötelezõ volt, mert nem biztos,hogy magamtól idõben bevállaltam volna. Bár soha sincs késõn!

Féltem, hogy az általam tisztelt terapeutám csalódik bennem,ha kiderül, hogy gyerekkoromban narancsot loptam, többszöréreztem irigységet, vagy hogy a testvérem születésekor megszök-tem a nagymamámtól, mert haza akartam menni. Leginkább per-sze attól tartottam, hogy valami sokkal szégyenletesebb dolgotfedezhetek fel, amirõl még magam sem tudok, amit nehezenegyeztetek össze az énképemmel. Ezzel a két legnagyobb problé-mám – a tökéletességre törekvéssel társuló megfelelni akarásomés a belém nevelt erõs szégyenérzetem – került felszínre, ame-lyek sokszor okoztak szorongást, még akkor is, ha az énerõmnekköszönhetõen kívülrõl nem látszott, és jó darabig bennem semtudatosult.

A sok helyzetben segítõ, de többször inkább akadályozó prog-ramok („Tökéletesnek kell lennem!”), az elfojtott érzelmek és azérzelmi hiányok önismereti átdolgozásával kissé „átíródott” azéletem. Szereplõivel együtt reálisabb, pozitívabb és szerethetõbblett, és kiegyensúlyozottabbá, elfogadóbbá, szeretetteljesebbé váltam nõként, anyaként, terapeutaként egyaránt.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az önismeret mélyítésévelnem tûnnek el életünkbõl az idõnkénti szenvedések, nehézsé-gek. De reálisabban, pozitív oldalaival együtt, gyorsabban átlátjuk

25


a helyzeteket, és problémáinkra könnyebben megtaláljuk a célra-vezetõ megoldásokat. Nem esünk kétségbe, sõt meg merjük élnielõbukkanó negatív érzéseinket, gondolatainkat is, hiszen tudato-sodik bennünk, hogy ezek által is fejlõdünk.

De félelmeink miatt nagyon nehezen lépünk kapcsolatba sajátnem tudatos világunkkal, hiába üzen folyamatosan színes, néhamegrázó álmok, elszólások, érthetetlen szorongások, megmagya-rázhatatlan reakciók, indulatkitörések vagy már különbözõ sú-lyosságú testi-lelki tünetek formájában. Úgy érezzük, veszélyesséválhat valaminek a megismerése, ami esetleg nem egyezik megeddigi énképünkkel, és tartunk attól, hogy jelentõsen átrajzolnáeddigi elképzelésünket önmagunkról.

Azért fontos megismernünk saját nem tudatos tartalmainkat,hogy ne azok vezéreljenek bennünket. Csak ez által tudunk egyrespontánabbul, önazonosabban viselkedni. Csak ennek tudatábantudjuk korábbi sérelmeinket félretenni, hogy ne okozzanak fáj-dalmat. Csak így juthatunk el odáig, hogy ne vetítsük ki gyökér-problémáinkat tudattalanul másokra, leginkább szeretett part-nerünkre. (Két szelet torta elfogyasztása így már nem fog magaután vonni annyi csetepatét.) Ha párunk munkahelyi gondjaimiatt rosszkedvû, megértéssel tudjuk fogadni, és nem hisszük azt,hogy velünk vagy a kapcsolatunkkal van baja. És még folytathat-nánk a példákat.

Továbbá azért is fontos önmagunk mélyebb megismerése, mertértelmetlenül pazaroljuk energiánkat, ha kifelé a tökéletesség lát-szatát tartjuk fenn, miközben állandóan attól félünk, hogy mégis-csak napvilágra kerülnek belsõ bizonytalanságaink, elfojtott élmé-nyeink. Ám minél jobban próbáljuk érzéseinket kemény kontrollalatt tartani (tehát azon dolgozni, hogy senki ne vegye észre, hapéldául szorongunk vagy bizonytalanság gyötör bennünket),annál nehezebben tudunk nyugodtnak, határozottnak látszani.

A legbiztosabb jele annak, hogy félünk saját érzéseinktõl, és el-hárítjuk magunktól a fejlõdés lehetõségét, amikor egy helyzet-ben társunkat, szüleinket, illetve szûkebb-tágabb környezetünket

26


kezdjük hibáztatni. Amikor mást hibáztatunk, nemcsak a fele-lõsséget hárítjuk át, hanem a megoldáshoz szükséges aktivitást isblokkoljuk magunkban. A múlt történéseit persze nem tudjukmegváltoztatni, de az élmények érzelmi és gondolati töltését igen.Emellett képesek vagyunk megérteni, hogy szüleink a tõlük tel-hetõ legtöbbet tették a nevelésünk során, akkori tapasztalataik,képességeik szerint. Azt adták tovább, amit õk is kaptak, tanul-tak, így adni tudtak. Minél többet tudunk szüleink gyermekkorá-ról, annál könnyebben felismerjük, átérezzük, mit miért tettek. Így könnyebben megértjük õket, és el tudjuk fogadni, hogy nemtökéletesek.

A cél tehát – ami saját és a párkapcsolatunk közérzetét is ja-vítja –, hogy el tudjuk fogadni mindazt, ami bennünk van. Haegyre jobban megismerjük az összes bennünk lévõ kellemes éskellemetlen érzést, és együtt tudunk élni velük, akkor mélyebbentudjuk szeretni magunkat, és többé már nem félünk a tudattalan-ban mélyen megbújó dolgoktól, magunk számára is érthetetlenreakcióinktól. Azaz intimebb, nyitottabb viszonyt tudunk kiala-kítani önmagunkkal, ezáltal majd párunkkal és környezetünktöbbi szereplõjével is. Minél mélyebbre ásunk, annál több pozitívérzést találunk magunkban, és annál több pozitív energiát tudunkmozgósítani a mindennapokhoz. Ekkor már nemcsak a könyvek-bõl szerzett mûveltséget, hanem a szívbõl szerzett bölcsességet isbirtokoljuk, amiért igazán érdemes élni.

Hipnózis és hipnoterápia

A párkapcsolatokra vonatkozó tévhitek kifejtése során gondola-taimat és tapasztalataimat sorra hipnoterápiás esetekkel illuszt-rálom, ezért az érthetõség, élvezhetõség kedvéért szükségesnekérzem a módszer rövid bemutatását. Egyúttal szeretném eloszlat-ni a méltatlanul hozzákapcsolt félelmeket, téves nézeteket is.

27


A hipnoterápia nagyon hatékony, de manapság túlmisztifikáltönfejlesztõ és pszichoterápiás lehetõség. A hipnoterápia mód-szerével jól átdolgozhatók átélt vagy õseinket terhelõ, de többgeneráción át cipelt traumatikus élmények, a környezeti elvárá-sok okozta elfojtások, korai érzelmi hiányok, a szeretet, biztonságés elfogadás hiánya, valamint az önmagunkról kialakított és mé-lyen bevésõdött negatív meggyõzõdések, hiedelmek is. Ezzel har-monikusabbá tehetõ személyiségünk és párkapcsolatunk, egyébkapcsolataink mûködése egyaránt.

Az eksztázis, a szuggesztió és a hipnózis6 mindig is része voltvalamennyi nép gyógyító rítusainak. A hipnózis módosult tudat-állapot7, amelyben lehetõség nyílik arra, hogy az ember befelé,önmagába tekintsen. A hipnotikus állapot mindennapjainkból isismerõs: egy jó könyv olvasása vagy szerelmes ábrándozás közbenszinte elveszítjük kapcsolatunkat a külvilággal. Ezek a tevékeny-ségek, akár a hipnózis, módosult tudatállapotot teremtenek. Ilyen-kor gondolkodásunk, érzékelésünk és észlelésünk nem a külsõvilágra, hanem a belsõ folyamatokra koncentrálódik.

Régen azt hitték, a hipnózis a hipnotizõr különleges szemé-lyisége és képességei által jön létre. Ez persze nem egészen igaz. A hipnózisban igazán saját ellazult, oldott állapotunk, a belsõ tör-ténésekre helyezett figyelmi fókusz, valamint a terapeutával valómély összehangolódás hat. A terapeuta szinte belehelyezi magáta másik ember lelkébe, átveszi testtartását, gesztusait, követi lég-zését, belsõ történéseit. Elkötelezetten, teljes elfogadással kísérimély, gyakran kínzó érzelmi élményeinek megélését, szakmaitudásával és emberségével segít átdolgozni, emészthetõvé tenni a sok esetben elfogadhatatlannak tûnõ negatív tartalmakat, és én-erõsítésre, önbizalom-növelésre hasznosítani a szintén bõséges,nem tudatos pozitív élményeket.

Eléggé elterjedt az a félelem, hogy a hipnotizõr manipulálhatjaa hipnotizáltat. Ez így nem egészen helytálló, mert a tudattalan-nak is megvan a maga bölcsessége, illetve a képzett szakember a pácienssel együtt kijelölt cél megvalósítására törekszik. A cél

28


nem lehet a hipnózis kipróbálása, sem az önjelölt „mágus” nagy-szerûségének csodálata, hiányzó önbizalmának pumpálása, egész-ségtelen, helyenként beteges nárcizmusának kielégítése, hanemmindig egy adott probléma hatékony megoldása.

A tudományos hipnózis8 a 18. századtól alakult ki, ezzel egyidõben pedig a szintén nagyon hatékony, ún. önhipnotikus mód-szerek is divatba jöttek. Hiszen a bajba jutott embernek leg-többször saját magán kell segítenie, amire általában képesek isvagyunk.

Sajnos az utóbbi idõben kedveltté vált, és egyre gyakrabbanalkalmazzák a hipnózist – különösen az Egyesült Államokban –különbözõ eseményeken, tévémûsorokban a közönség szórakoz-tatására. A kíváncsiságtól hajtva magam is részt vettem egy szín-házteremnyi érdeklõdõ elkápráztatására szánt rendezvényen.Elõítéletektõl mentes érdeklõdésem hamar egyre nagyobb bosz-szúságba csapott át. A legfontosabb terápiás és emberi követel-mény hiányzott az egészbõl: az empátia, azaz a szeretetteljes éselfogadó beleérzés a másik ember helyzetébe.

A hipnoterápia tehát nem csupán hipnózis, hanem hipnózisbanvégzett személyiségfejlesztés, pszichoterápia, amelyhez speciá-lisan képzett szakember szükséges, aki a pácienssel megbeszéltterápiás cél megvalósulását segíti, pszichés állapotának, terhelhe-tõségének folyamatos figyelembevételével. A pszichoterapeutamindig arra tesz kísérletet, hogy segítse elérni a páciens mélyenrejlõ, tudattalan élményrétegeit, amelyek jelenlegi problémáit,illetve tüneteit okozzák.

A közös munka célja az adott problémát, szenvedést okozógondolatok, elképzelések, elfojtások átalakítása, érzelmi hiányokpótlása, ami egy új, hatékonyabb viselkedésre nyit lehetõséget.Így a hipnoterápia alkalmas szorongások, nyugtalanság, pánik,kisebbrendûségi érzés és sok más pszichés zavar kezelésére, az el-temetett emlékek feltárására, mindenféle viselkedés hatékonyab-bá, eredményesebbé tételére, valamint a pár- és egyéb kapcsolatiproblémák megoldásának segítésére.

29


Technikailag a hipnoterápiás ülés alatt a hipnotizált – a hipno-terapeuta megnyugtató hangjának irányításával – mélyen ellazítjasaját testét, és egy transszerû állapotba kerül, ami leginkább egykellemes, félálomszerû állapotra hasonlít. A hipnózis csak akkorsikerülhet, ha a terapeuta és páciense között kiépült a bizalom,illetve a páciens az egész folyamatot és a változást is akarja. Bizal-mi kapcsolatuk a legfõbb erõ, így kölcsönösen egymásra hango-lódva különbözõ technikákkal még intenzívebbé, mélyebbé tehe-tik a transzállapotot: a terapeuta például hasonló testhelyzetetvesz fel, teljesen belehelyezi magát a páciens képzeletvilágába,összehangolják légzésük ritmusát – mindezt a páciens tudatosannem is észleli, hiszen a terapeuta monoton hangjára és mélyenönmagába figyel.

A transzállapot létrejöttével következik az igazi pszichoterápiásmunka: a tudattalan konfliktus tudatosítása, megértése, ami se-gíti a viselkedésváltozást is, valamint a rejtett konfliktus átdolgo-zása, ami még mélyebb változást generálhat. A korán kialakultszeretethiányok esetében nem elég a tudattalan tudatosítása, ha-nem a korai érzelmi hiányok (szeretet, biztonság, elfogadás) te-rápiás feltöltése is szükséges.

Mindez természetesen soha nem egy ülés alatt, hanem folyama-tos terápiás munkával érhetõ el. Személyiségünk, szorongásainkévek alatt alakultak ki, csoda lenne ezeket egy óra alatt megváltoz-tatni. A változáshoz hosszabb önismereti folyamat szükséges,amelynek eredményeként oldódnak a felszínen is jól látható prob-lémák, az ismétlõdõ párkapcsolati konfliktusok, illetve bármilyentesti és lelki tünet.

A hipnoterápiában nem a magyarázat, a jelentésadás a cél, hanem az élmények megélése és átdolgozása. A páciens saját asz-szociációival, utólag megfogalmazott gondolataival csak késõbbegészíti ki az átélt élményt. Korábbi emlékeink néha torzítottan,átfestve jelennek meg, de fájdalmas érzéseink vagy más érzések (sze-retet, elfogadás) fájó hiánya az élmény valóságtartalmától függetlenülis átdolgozható.

30


Párkapcsolati problémáinkon többféle módon dolgozhatunkhipnoterápiában: egyrészt konkrét, jelenlegi helyzetekbõl ki-indulva, a mögöttük meghúzódó súlyos, korai negatív érzelmisérülések vagy éppen érzelemhiányok átdolgozásával, másrésztszimbólumokkal9, álmokkal, intuitív képekkel.

A szimbólumoknak – az álmainkban szereplõknek is – külön-bözõ jelentésük van, a bennük megjelenõ problémák megmutat-ják a személyiség eddig ismeretlen oldalait, szorongásaink tudat-talan okát, nagyságát, és megoldásokat is kínálnak. A hipnózisbanlévõ ember a tudatostól távol álló, tudattalan tartalmakat bele-vetíti a szimbolikus képbe, így tudja, megértéssel vagy anélkül,átdolgozni a mélyebb tartalmakat.

A hipnoterápia (és egyszerû, lazult állapotunk) segítségévelenergiát nyerhetünk múltbeli pozitív élményeinkbõl, amikorújabb adag önbizalomra és pozitív kisugárzásra akarunk szerttenni. Az eljárás abból indul ki, hogy agyunk az emlékekhez kö-tõdõ pozitív érzéseket is õrzi. Ha ezeket, mintegy átprogramozva,egy meghatározott gondolathoz, szóhoz, mozdulathoz vagy testiérzethez (esetleg mindhez egyszerre) kötjük, bármikor fel tudjukidézni. Fényképeket is azért készítünk kellemes élményeinkrõl,nyaralásainkról, születésnapokról, családi összejövetelekrõl, gyer-mekünk fejlõdésérõl, mert a fotók láttán elõjönnek akkor megéltpozitív érzéseink is. Még ha nehézségeink idején nincsenek istudatközelben, tele vagyunk pozitív élményekkel is. Felidézésük-kel sokat segíthetünk magunkon.

Mindezek mellett, a módosult tudatállapot segítségével, sajátspiritualitásunk mély megélésével is erõsíthetjük magunkat. A mindennapokban szûken vett és kulturálisan meghatározottközösségek feletti tágabb egységgel azonosulva minden ember-nek szélesebb lehetõsége nyílik több értéket, jelentést és értelmetvinni saját életébe. A mélyen átélt élmények a spiritualitás irányá-ba orientálnak bennünket. Maga a spiritualitás metaszintkéntjelenik meg a bio-pszicho-szociális szféra felett, a hétköznapiéleten túli élményekhez juttatva bennünket. Sokan ilyen élmé-

31


nyekért nyúlnak drogokhoz, pedig gyakorlással magunktól iselérhetjük õket.

Nap mint nap módosult tudatállapotba kerülünk, amikor pél-dául ábrándozunk, és lélekben egész máshol járunk, mint fiziká-lisan. Befelé figyeléssel felerõsíthetjük azokat az érzéseinket éstesti jeleinket, amelyeket a mindennapi rohanásban észre semveszünk. Pedig testünk mindent elõbb tud érzelmi viszonyaink-ról, mint a tudatunk. Még bizonygatjuk magunknak, hogy jólmegvagyunk a párunkkal, miközben már nem kívánjuk, gyakranaz érintését, közelségét sem. Ha a testi jelek mélyére tekintenénk,közelebb kerülnénk a megoldáshoz.

Sajnos azonban nagyon ritka a belsõ figyelem. Nem érünk rá,ráadásul mindent elkövetünk, hogy ne kelljen magunkra figyel-nünk, saját magunkkal kapcsolatos érzéseinket tudatosítanunk.Zajos programokkal és olyan szokásokkal (állandó zenehallgatás-sal, az információhordozók és a közösségi oldalak folyamatoshasználatával) „kapcsolódunk ki”, amelyek figyelmünket min-den percben kifelé irányítják. Pedig a befelé figyelés, az önhipnó-zis sokat segíthet problémáink megoldásában, fejlõdésünkben ésbölcsességünk gyarapításában.

A negatív érzések, a megfogalmazott probléma mentén gyak-ran jönnek elõ más korokat idézõ élmények, épületek, utak, em-berek, viseletek, viselkedésmódok is. Hitünk kérdése, mit gondo-lunk: a képzelet szüleménye-e a korábbi kort idézõ kép – mertígy tudjuk képileg megjeleníteni testi érzésünket, élményünket,mivel pszichénk csak korban eltávolítva tudja elfogadni és feldol-gozni a fájó élményt –, vagy esetleg egy elõzõ életben jártunk. Denem is ez a lényeg, hanem, hogy valami mély, fájdalmas, tehe-tetlenséget okozó élmény átíródjon, és a jelen viselkedésben (velea kínzó tünetekben) látható változás jöjjön létre.

32


Tények és tévhitek a párkapcsolatokról

A tapasztalat jó iskola, csak a tandíj magas.

HEINRICH HEINE

Az eddigiek alapján megállapíthatjuk – amit egyébként már azókorban is tudtak –, hogy sosem az események, a történések zavar-nak bennünket, hanem a történések során váratlanul megjelenõ,gyakran megmagyarázhatatlan, ugyanakkor blokkoló, feszültsé-get keltõ kellemetlen érzéseink, indulataink, valamint az esemé-nyekrõl alkotott gondolataink, nézeteink, hiedelmeink. Ezek nem-csak ránk vannak negatív hatással, hanem szeretett társunkra is,mivel mindig a bensõnket vetítjük ki a környezetünkre.

Párkapcsolatunkat tengernyi tévhit nehezíti: a boldogság egyfolyamatos állapot, a problémák nem tartoznak a boldogsághoz, aszenvedélyes szerelem sokáig (örökké) tart, létezik a nagy Õ, csakmég nem találtuk meg. Szintén tévhit, hogy a gyermekkorunktörténései, a szüleinktõl való függésünk nem befolyásolják a pár-kapcsolatunkat, hogy idõhiányban is ugyanúgy lehet szeretni,mély intimitást kialakítani. Továbbá az is, hogy a válságok nemtermészetes velejárói a kapcsolatoknak.

Ezek mellett még sok-sok téves hit bújik meg alattomosan a hálószobában is. Miközben a médiából állandóan dõl a szexua-litás, mégis (vagy éppen emiatt) számos tévhitet kell napontaeloszlatni magunkban, hogy mûködõképesek maradhassunk sze-xuális téren is. Aki elhiszi a kósza mendemondákat vagy a pornó-filmek illúziókba ágyazott „felvilágosítását”, könnyen valós gon-dokat gerjeszthet magának. Sok férfi életét ma is megkeseríti aszorongást okozó kispénisz-komplexus vagy a korai magömlés(mihez képest korai?), ami azután elindít egy önbeteljesítõ jósla-tot. Tévhit, hogy a nõknek a hüvelyi és a csikló ingerlésével el-érhetõ orgazmusa nem egyenértékû, hiszen inkább a dupla örömlehetõségét rejti, különösen akkor, ha a szeretkezés mély érzéki-séggel és eggyé válással társul. A gyakran tudattalanul tévútra

33


vezetõ hiedelmeink felsorolását folytathatnánk még itt oldala-kon keresztül.

Az viszont már nem tévhit, hanem tény, hogy cselekedeteink apárkapcsolatokban is a bennünk rejlõ hatalmas erõknek engedel-meskednek, amelyeknek csak parányi szelete tudatos. Általábana tévhitek is tudattalanul élik életüket, és okoznak rossz érzéseket,vagy válnak észrevétlenül divattá, teszik lehetetlenné kapcsola-tainkat. Minél jobban tudatosítjuk, megértjük saját és társunk vi-selkedésének mélyebb, nem tudatos mozgatórugóit, a kapcsola-tunkat meghatározó tévhiteinket, annál hatékonyabban tudjuksegíteni szükségleteink egészségesebb kielégítését, viselkedésünkkedvezõ változását, kapcsolatunk harmonikusabbá tételét.

Most pedig nézzük a párkapcsolatokról manapság viruló tév-hiteket, amelyek akadályozzák az intimitás, a szeretet, az érzékiszexualitás mélyebb megélését, a közös fejlõdést és a boldogabbéletet, miközben észrevétlenül nehezítik, aláássák és végül halálraítélik kapcsolatainkat. Ebben az öngerjesztõ folyamatban azon-ban nemcsak mi leszünk érzelmileg szegényebbek, de gyere-keinknek, a következõ generációknak sem tudunk megfelelõ min-tákat örökül hagyni. Magas óraszámban oktatjuk a természet- ésa társadalmi ismereteket, a legfontosabbra azonban nem tanítjuk meg a gyermekeinket: hogyan lehet teljesebb életet élni.

34


kÖzelebb egymÁshoz - hvgkonyvek.hu · elõszó – hogy vasaltad ki az ingemet? – ha nem...

Documents