Székely autonómia – A hőkölés népe Nagy Attila, PuliHétfo~, 2009. január 26., 14.30

Mi már félünk attól, hogy az élet kaland legyen. A cigány, aki lop, betör és nem fél, lehet, hogy hitelesebb életet él, mint akik a társadalom jól működő fogaskerekeiként tengetik életecskéjüket.

És lehet, hogy azért gyűlölik a bűnöző cigányt a fogaskerekek, mert van bátorsága úgy élni, ahogy nincs a társadalom olajozott fogaskerekeinek. A meg nem élt életű ember általában gyűlöli azt, ki megéli életét, de abban az emberben lényegében önmaga meg nem élt életét gyűlöli.

Régen a betyár az volt, ki mert teljes életet élni. A nép, öntudatlanul, a betyárban, önmaga meg nem élt életét csodálta és nem gyűlölte a betyárt. De ma már az arctalan masszává lett tömeg, gyűlöli azokat, kik mernek teljes életet élni.

A morál, a munka, ma már, csak a gyávák önigazolása lett, menekülés az élet kockázata elől, én féltés, menekülés a megélt élet elől, miről Jézus azt mondta: "aki meg akarja menteni életét az elveszíti." A személyiséget a kockázatot vállaló bátorság érleli, - a munka és a morál farizeusai ez elől menekülnek.

Az olajozott fogaskerekek, regényekben, filmekben csodálják a végvári legényekről szóló legendákat, csodálják meg nem élt életüket, történetek révén élik meg nem élt életüket, amihez az életben nincs bátorságuk.

Gyergyóditróban késelő cigányok is lakta utcában nőttem fel, akik késeltek székelyeket, legényeket az utcánkban, de késeltek maguk között is. Én gyerekként mindig azon csodálkoztam, hogy, amikor késelnek, hogy nem félnek a haláltól. Egy olajozott, felsőrendű fogaskerék, főleg ha még pszichológus, megmagyarázná, hogy primitívek és nincsenek tudatában tetteiknek a cigányok, de ez csak magyarázkodás az élet természetes vadságát tagadva.

Mi teszi csodálatossá Balassi költészetét? A feje fölött lévő dögevő madár, aminek ő tudatában volt. A halállal való direkt szembesülés tesz éretté. A személyiséget érlelő halállal való szembesülés hiányzik nagyon sok mai költő életéből, kik csak a számítógép képernyőjén szembesülnek a halállal. Sokaknak költészete, így nem a megélt hiteles élet költészete, hanem a meg nem élt életé, ami puszta élet-illúzió, életpótlék.

A személyi érettséghez, az élet, ha úgy hozza, képes kell lenni a morális halálra. Erre azt hiszem még kevesebben képesek gondolkodóink közül. Kevesen képesek arra, hogy ledobják magukról a társadalmi morális konformizmus meleg dunyháját és magukra maradottan az erkölcsi fertőben fogukat vacogtassák magukra hagyatottan, Jóbhoz hasonlóan. Ne feledjük, hogy az igaz Jóbot is morálisan ítélték el néhai barátai. Ártatlanul erkölcsi fertőben lenni, mások szemében még emberpróbálóbb.

Éretté az lesz, akit az élet maga tesz beavatottá, avat be. Az élet által beavatva lenni messze több, mint akár a jóga, vagy a sámánisztikus rituálék. Sokan misztikákba, rituálékba, meditációkba, jógába, teoretikus, igazán semmit nem vállaló nemzeti öntudatba menekülnek

az élet maga hozta beavatás elől. Az élet maga hozza, nagyon gyakran, hogy akár immorális életszakaszokon is át kell menni, hogy az élet elvégezze az ő beavatását rajtunk.

A bűn pozitív szerepére Szent Ágostonnál találunk példát, ki így kiált fel: "boldog bűn, mely ilyen csodálatos Megváltót eredményezett." A személyi érettséget jelentő "boldog bűn" elől, az élet beavatása elöl a fogaskerekek konformista morálba, dolgos életbe menekülnek, meg nem élt életet válasszák az átmenetileg bűnös élet helyett. A formális morál bénítja meg leginkább a személyiséget, mert nem tudja önmagát Totalitásként megélni. Tudnunk kell, hogy a személyiség, mint Totalitás, nem tökéletesség, hanem magában foglalja a rosszat is, az ember árnyékát.

Az ember, csak morális gyengeségével Egész. Ez tetten érhető az evangéliumokban is: Jézus a morálisan botlott, az őt megtagadó Pétert nevezte kősziklának. Az érett személyiség, Jézus szemében nem János, a kedvenc tanítvány volt, hanem a morálisan botlott Péter. A társadalom erre nem ad lehetőséget, mert az ő morálja a formális morál, mely épp abban akadályoz meg, hogy az élet elvégezze az emberen az ő beavatását, ami révén az ember eléri az ő belső központját. A formális morál épp abban akadályoz meg, hogy az ember elérje személyisége belső központját a belső ént. Teljes életet akkor élünk, amikor az ember belső énje megélt valóság, ehhez pedig a halállal való közvetlen szembesülés a morális halál révén juthatunk el, amit maga az élet hoz spontán módon.

Ady, kb. száz éve írhatta a "A hőkölés népe" című versét, amely fantasztikus bemutatása a magyar jellem gyengeségének. És a baj az, hogy azóta is a hőkölés népe vagyunk, mert Trianon óta az rúg belénk aki akar és mégis mi érezzük hibásnak magunkat. Félek, hogy végzetesen megtörött a magyar gerinc. A jobboldali nagy-szájúság nem igazi magyar gerinc, sőt az is annak a hiánya, a gerinc illúziója, mi még rosszabb, mert sokan azt hiszik, hogy van, pedig nincs.

De miért vagyunk azóta is a hőkölés népe, akit körberugódnak a Kárpát-medencében? Mert a nemzeti törekvéseinket a kockázatot kerülő gyáva mérlegelés jellemzi, önbénítóan okoskodunk lehetőségeinket illetően. Törekvéseinket annyira agyon gondolkodjuk, hogy épp azzal bénítjuk meg magunkat. A Prédikátor könyve is azt tanítja, hogy, aki állandóan mérlegel nem jut semmire. Miért jellemzi nemzeti életünket ez a kockázatot nem vállaló, önbénító magatartás? Mert a nemzet ügye éretlen személyiségek kezében van, kik kockázatot soha nem vállaltak, kiken az élet nem végezhette el az ő beavatását.

Tudni kell azt is, hogy Jézus mondása az életét féltő emberről, hogy elveszíti életét aki félti, az a nemzetre is érvényes, mert mely nemzet nagyon félti önmagát, az biza elveszíti. Az ember és a nemzet akkor félti életét, amikor elveszítette tényleges belső életét, életének tudattalan vitális energiáit, amikor nem a maga életét éli, látszat életet él.

A jobboldal azért veszélyes, mert benne testesül meg a nemzet féltése. A nemzetet nem az ellenséggel való riogatás menti meg, az ellenség puszta tudata, hanem a nemzet szoros kapcsolata, vezetőinek szoros kapcsolata a nemzet kollektív tudattalanjával, azok segítő energiáival, onnan jövő nemzetet segítő üzenetekkel, az onnan felfakadó vitális energiákkal. A politikum ott téved, hogy a nemzetet segítő tényezőket, pusztán a tudatban látja és nem veszi észre, hogy a nemzet igazi élete tudattalanjában van és az a nemzet megtartó erő, a tudat csak annak az üzeneteit fogja. Az egyéni és ezen keresztül a nemzeti élet féltése, azért veszélyes, mert épp ez fosztja meg, még jobban, az embert és a nemzetet lelkének vitális energiáitól. A jobboldal csak a nemzeti elmét ingerli és nem képes összekapcsolni a nemzet

tagjainak elméjét a nemzet kollektív tudattalanjával, csak mámorosítja a tömeget, nemzeti mámor beszéddel.

A nép igazi vezetője az kit az élet beavatott, aki elérte, megéli személyisége belső központját, aki kapcsolatba lépett saját személyes tudattalanjával és azon keresztül a nemzeti kollektív tudattalannal és annak üzeneteit fogja. Az a reálpolitikus, kiben a nemzet ösztönei működnek, kiben a nemzet tudattalanja tudatossá válik, kinek az elméje a nemzet lelkére van hangolva. Aki csak az elméjével méricskéli az úgynevezett lehetőségeket és akadályokat az kicsinyes módon félrevezet a népet a lehetőségeit illetően, nem igazi reálpolitikus, csak annak láttatja magát. A nemzeti kollektív tudattalan akkor is lát kiutat, mikor az elme feladta. Néha az elmének direkt fel kell adnia a harcot, hogy a nemzeti intuíció megszólalhasson, de csak az elméjükkel bölcs politikusok, a hamis reálpolitikusok, épp ezt akadályozzák meg.

Az igazi realitás az ember, mint Totalitás, az igazi reálpolitikus ennek a realitásnak a talaján áll és ítél. A megélt élet vezet el az emberhez, mint Totalitáshoz.

Végül is azért vagyunk a hőkölés népe, mert nagyon rég olyanok vezetnek, akik a meg nem élt élet révén nem tudtak kapcsolatba kerülni a nemzet tudattalan életével. A nemzet tagjainak is a meg nem élt élet az életideáljuk, a tartalmatlan rágógumi lét, ezért vagyunk a hőkölés népe. A nemzet nem a saját életét éli lelke tartalmainak megfelelően.

Magyarországon amit a jobboldal tesz, hogy hisztériát kelt azzal, hogy a morálisan jó és dolgos magyarokat szembeállítja a morálisan delikvens és lusta cigányokkal, nem helyes.

Lélektanilag először is azért nem helyes, mert meggátolja a szembesülést az emberi árnyékkal, a magyar lélekben is ott élő elfojtott, tudomásul nem vett "cigánnyal", amit az ipari morállal, amit a munkaszeretetnek nevezett én féltéssel folyt el.

A második, amiért nem szabad a jól nevelt magyart szembeállítani a delikvens cigánnyal, mert a meg nem élt életet idealizáljuk.

Ezek alapján, a végén felteszem a kérdést, hogy miért nincs igazi autonómia harc itt a Székelyföldön? Azért , mert számítógépek előtt, olyanok tervezgetik, a lehetőségeket méricskélve szűköcske elméjükkel, akik az életben soha nem kockáztattak, akik csak könyökükkel, nyelvükkel ügyeskedtek, nem lettek az élet beavatottjai, akik nem saját életüket élik, kiknek semmi köze a nemzet igazi tudattalan életéhez.

A puszta emberi elme nem tud autonómiát szülni, csak az olyan ember ki maga a Totalitás. Autonómiája csak a Totalitásnak van és csak az szülhet autonómiát, ki maga is a megtestesült autonómia, Totalitás.Autonómmá a megélt élet tesz. Az autonómia harcot a megélt élet autonómiájára kell alapozni, másként nem lesz autonómia, csak számítógépben előállított.

http://www.nyugatijelen.com/allaspont/szekely_autonomia_a_hokoles_nepe.php