kommunikáció és konfliktuskezelés a tanári munkában
DESCRIPTION
Kommunikáció és konfliktuskezelés a tanári munkában. Áttekintés. A pedagógiai kommunikációról általában Fiúk és lányok kommunikációs stílusa az osztályteremben A tanár-szülő kommunikációs helyzetről. A pedagógiai kommunikáció sajátosságai. Kommunikáció = maga az oktatás-nevelés eszköze - PowerPoint PPT PresentationTRANSCRIPT
Áttekintés
• A pedagógiai kommunikációról általában• Fiúk és lányok kommunikációs stílusa az
osztályteremben• A tanár-szülő kommunikációs helyzetről.
A pedagógiai kommunikáció sajátosságai
• Kommunikáció = maga az oktatás-nevelés eszköze
• Pedagógiai kommunikáció:- pedagógiai céloknak alárendelt- intézményesült- többé-kevésbé tervezett
• Végbemehet: T és D között; D-D között és médiumok segítségével (T szervezi!)
• Idetartozik a szülő-tanár kommunikáció (mint a nevelőmunka eredményességének egyik meghatározója)
Az iskola, mint kommunikációs színtér
• A csoport mérete és térbeli elhelyezkedése befolyásolja kik és mennyi interakcióban vesznek részt.(hatásai: tanulás eredményessége, szociális és kommunikációs képességek, óra légköre, kapcsolatok)
• Minél nagyobb a csoport, annál jellemzőbb a kommunikáció centralizációja
• Szereplők és visszahúzódók
Teljes tanulócsoport szemben a tanárral
Kommunikációs forma:• T a középpontban,
diákok arra figyelnek, amit ő mond vagy tesz.
Oktatási forma:• Tanári előadás,
bemutatás, magyarázat
Teljes tanulócsoport körben
Kommunikációs forma:• Kezdeményezések
megoszlanak T és D között
• Hol T, hol D áll a figyelem középpontjában
Oktatási forma:• Tanári és tanulói kérdések• Megbeszélés, vita
Kiscsoportok
Kommunikációs forma:• Decentralizált: a T csak
kezdeményez és szervez
• Párhuzamosan D-D interakciók
Oktatási forma:• Csoportmunka• Páros munka
Egyének
Kommunikációs forma:• Nincs interakcióOktatási forma• Egyéni munka(természettudományos
kísérletek, számítógép használat, nyelvi labor)
Szabályozottság és személyesség a pedagógiai
kommunikációban
• A szabályozottság szélsőséges formája – rituálék és funkcióik(köszönés, megszólítás, segítségkérés, hetesek jelentése, „jelentés”)
A tanári nyelvhasználat jellegzetességei
• A beszédaktusok jellegzetességei (kijelentés, elemzés, kérdezés, meggyőzés stb.) arányai jelzik a pedagógus arculatát, szándékait, alakítják a tanulókhoz való viszonyát.
• Ugyanígy: redundancia, példák alkalmazása, megfelelő szókincs használata.
• Diszfunkcionális tanári nyelvhasználat két típusa: túlzott konvencionalizmusszubjektív megnyilvánulások túltengése
A kommunikáció relációs oldala
• Hatalmi viszonyok és társas távolság meghatározzák a szóbeli kommunikáció normáit – bár ezek rendszerint rugalmasak.
• Pedagógiai kommunikáció – asszimetrikus• Tanár kommunikációs céljai gyakran ellentétes
eszközöket követelnének meg• Tanár: néha olyan lépéseket kell tennie, melyek
sérthetik a diák önbecsülését• Homlokzatmunka szerepe (negatív és pozitív)
Nonverbális kommunikáció az osztályteremben
• Az egyes tanártípusoknak megfeleltethetők bizonyos nonverbális jelek (ld. Handout)
• Befolyásolhatósága?• Ezen a szinten is kétirányú kommunikáció!• Nézés: tekintet- és szemkontaktus• „paralingvisztikai” jegyek (hangerő,
hangmagasság, sebesség stb.)
Fiúk és lányok kommunikációs stílusa az osztályteremben
• Szociálpszichológiai háttér: fiú és lánybarátságok ill. szerepelvárások
• Kommunikációs stílusban jelentkező különbségek:
Fiúk Lányok
Nyilvános, formális beszédstílus
Intim, informális
Asszertív (önérvényesítés) együttműködés, homlokzatmunka
Nyilvános vita Kiscsoportos beszélgetés
Osztálytermi interakciók
• A fiúk uralják az osztálytermi interakció szinte minden terepét (frontális munka, csoportmunka) - okai
• Fiúk uralják a tárgyi környezetet.• A fiúk többször szakítják félbe a lányokat, mint
fordítva.• A fiúktól gyakrabban kérnek segítséget társaik, mint a
lányoktól (pedig a lányok segítőkészebbek!).• Lányok: kommunikációfenntartás• Fiúk: több feedback
Fontos ez?
• Tanulmányi teljesítményt láthatóan nem befolyásolja.
• Kommunikációs készségeket viszont igen.• Feltehetőleg nem a pedagógusok felelősek a
különbségek kialakulásáért: már 4 éves korban jelentkezik néhány
Mit tehetünk?
• Magyarországon: több csoportmunka, csoportok fokozatos növelése
• Egynemű csoportok?• Erősebben strukturált feladatok,
csoporton belül konkrét szerepekszerepek betartását felügyelni!
Kommunikáció a szülőkkel
• Pozitív hozzáállás: minden szülő szereti a gyerekét és minden szülő törődik a gyerekével!
• A szülőkkel való kommunikáció a tanár kötelessége, az ő felelőssége a kommunikáció „minősége”
• A saját munkánk hatékonysága érdekében fontos sikeres kommunikációra törekedni.
A kapcsolat kialakítása
• Év elején új csoportoknak: bemutatkozó, tájékoztató jellegű értekezletet tartani.
• Röviden és világosan elmagyarázni mit és hogyan tanítunk;milyen elvárásaink vannak a gyerekkel szemben
• Hangsúlyozzuk, hogy számítunk a szülők együttműködésére, hogy jó kapcsolatot szeretnénk kialakítani, és kérjük, hogy keressenek, bármi gondjuk van (mi is azt tesszük majd!).
• Egyéni konzultáció: amint megismertük a gyereket, próbáljuk kiemelni valamelyik pozitív tulajdonságát.Kérdezzük a szülőt a gyerekről!
Év közben
• Ellenőrizzük, hogy a szülő követi-e a gyerek osztályzatait (ellenőrző köny)
• Alternatíva: „progress report” havonta, kéthavonta
• Azt is jelezzük a szülő felé, ha a gyerek vmi jót csinál!!!
• Ha problémát érzékelünk a gyermek körül, amilyen gyorsan csak lehet, értesítsük a szülőt!
Fogadóórán• Ha lehet, hívjuk meg mindkét szülőt!• Kezdjük a gyerek pozitív tulajdonságaival
(okos, értelmes, szorgalmas stb.)• Utaljunk arra, mennyit fejlődött a korábbi
időszakban. (Mutassuk a gyerek munkáit a szülőnek!)
• Hangsúlyozzuk saját felelősségünket a gyerek további előrehaladásával kapcsolatban (elvárások!)
• Csak ezután említsük a problémákat (ha vannak)!• Kérjük ki a szülő véleményét!• Éljünk konkrét javaslatokkal! Mutassunk rá, mi a
szülő szerepe, kérjük a szülő együttműködését!• Zárjuk pozitívan a megbeszélést!
Néhány kommunikációs alapelv
• Hangsúlyozzuk a gyerek erényeit ésa problémák megoldhatóságát
• Legyünk világosak és őszinték, de tapintatosak! (Ne tegyünk homályos utalásokat!)
• Legyünk konkrétak!• Ne használjunk szakzsargont!• Ne ítélkezzünk!• Kérdezzük a szülőt, és figyeljünk is oda rá!• Ha a szülő „üt”: tartsuk a másik arcunkat…