Kolozsvár, 2010

Ferencz Ünige

Dokumentumok formai feltárása

Katalógizálás

Tartalomjegyzék

Tartalomjegyzék

A katalogizálás szerepe a könyvtárban

A bibliográfiai tétel típusai

Alaptétel

Főtétel

Cím szerinti

Kapcsolatteremtő

Közreműködői

Általános magyarázatos utalói

Egységesítői utalói

Magyarázatos utalói

A katalogizálás vázlatos története.

Nemzetközi egységesítési tőrekvések

Az ISBD-k lényege:

Az ISBD-k használatának előnyei:

A könyvtári katalógus

Katalógusok csoportosítása

A bibliográfiai leírás fogalma és általános szabályai

A könyv adatközlő helyei

A könyv adatforrásai fontosságuk szerint

A bibliográfiai leírás általános szerkezete

Az adatcsoportok és adatelemek egyezményes jelei

A könyvek bibliográfiai leírásának formai szabályai

A könyvek bibliográfiai leírása

Az időszaki kiadványok bibliográfiai leírása

Az időszaki kiadványok megjelenésének jellegzetességei

Az időszaki kiadványok kapcsolatai más kiadványokkal

Az időszaki kiadványok adatforrásai

Az időszaki kiadványok bibliográfiai leírásának tartalma és formája - az ISBD/S

Az időszaki kiadványok bibliográfiai leírásának adatcsoportjai

2

Az időszaki kiadvány szerkezeti vázlata

Nyitott bibliográfiai leírások

Újságok bibliográfiai leírására példák

Egyéb dokumentumfajták bibliográfiai leírása

Kartográfiai anyagok

Atlaszok

Audiovizuális anyagok

Elektronikus dokumentumok bibliográfiai leírása az ISBD/ER alapján

A besorolási adatokról bővebben

A betűrendes katalógus szervezése és rendezése.

Könyvészet

Melléklet

Katalógus cédulák

Rövidítések jegyzéke

Újságok nyilvántartási táblázata

3

A katalógizálás szerepe a könyvtárban

A könyvtár, könyvek tárháza, könyvtári dokumentumokat bocsát ki használói

számára. A könyvtár tevékenységének a lényege az ismeretátadás, az információk közlése a

használói számára – az olvasókhoz.

Az információ, új ismeretet (hírt, adatot) jelent, és az áramlása lehet egyirányú (pl.

egy könyv elolvasása, egy tévéműsor megnézése), de gyakran kétirányú, kölcsönös(pl. a

könyvtáros és az olvasó kommunikációja). A kölcsönös információátadást

információcserének is nevezzük.

A közlésben szét kell választanunk magát az információt attól az eszköztől, melynek a

segítségével közvetíteni tudjuk. Az utóbbit információhordozónak nevezzük.

A dokumentum olyan információhordozó, amely az ismeretet rögzítve tartalmazza

(pl. dokumentum egy könyv, egy prospektus, egy térkép, egy hanglemez, stb.). A

dokumentum megőrízhető, és szükség esetén megkereshető (visszakereshető).

Könyvtári anyag (dokumentum) az irattári jellegű levéltári anyag kivételével:

a) a nyomtatott könyv, a folyóirat, a hírlap és egyéb időszaki kiadvány, a zenemű, a

térkép, a metszet, a plakát, a röpirat és más apró nyomtatvány valamint az egyéb nyomdai

sokszorosítvány;

b) a nem nyomdai úton terjesztés céljára előállított szöveg-, kép-, adat- és

hangrögzítés (gépirat, fénymásolat, fénykép, mikromásolat, film, hanglemez stb.);

c) a könyvtári jellegű kézirat.

A dokumentumok összegyűjtése és közvetítése, hozzáférhetővé télele a könyvtár

feladata, a róluk való tájékoztatás alapvető könyvtári -bibliográfiai tevékenység.

A dokumentumról való tájékoztatás előfeltétele, hogy a dokumentumot

"feldolgozzuk", azaz a legfontosabb adatait lejegyezzük és különböző formákban és jegyek

alapján biztosítsuk a visszakeresést, a "feljegyzés" megtalálását.

Azt a folyamatot, amelyben rögzítjük a dokumentum bibliográfiai adatait és az így

kapott tételek meghatározott elemeinek kiemelésével valamilyen fajta nyilvántartást

szerkesztünk katalógizálásnak (-catalogare) nevezzük.

Egy könyvtári állomány használhatóvá tételének alapvető feltétele a katalógizálás, mert a

könyvtár hiába gyűjti az információhordozókat, különböző dokumentumokat, ha nem

rendszerezi és dolgozza fel ezeket. A katalógusok az állományt alkotó dokumentumokról

készített bibliográfiai tételeket tartalmazzák.

4

A katalogizálás folyamán a dokumentumról bibliográfiai tételt ( katalógus tételt )

(=desciere bibliografică ) készítünk és besoroljuk a választói rendszó ( =vedetă ) alapján a

megfelelő katalógusba.

A bibliográfiai tétel lehetővé teszi:

a dokumentumok egyértelmű azonosításait és más dokumentumoktól való

megkülönböztetését (a bibliográfiai leírás alapján)

a dokumentumok rendezését (besorolási adatok, szakjelzetek és /vagy tárgyszavak

alapján)

a dokumentumok megtalálását (a raktári jelzet alapján)

A bibliográfiai tétel (katalógus tétel) elkészítése a következő mozzanatokból áll-

a dokumentum bibliográfiai leírása,

a leírás kiegészítése a besorolási adatokkal,

a leíró katalógusban szükséges utalók elkészítése.

Ezeket a folyamatokat összefoglalóan dokumentumleírásnak is nevezhetjük, amelynek

terméke a bibliográfiai tétel, és ez tartalmazza a mű bibliográfiai adatain kivül az

osztályozáskor adott szakjelzeteket(ETO számok) és (vagy) tárgyszavakat és a raktári jelzetet

(azaz besorolási adatokat).

Ezeket az adatokat egyetlen egységként értelmezzük. A bibliográfiai leírás

tartalmazza a feltáráshoz szükséges összes adatot, ezért a cédulákból annyi szükséges, ahány

helyen a katalógusban a tételt el akarjuk helyezni.

A bibliográfiai tétel típusai

1 - alaptétel (=fisă mamă) –teljes leírás

2- főtétel (= fisă principală) –az első besorolási adat a legjellemzőbb

3 - melléktétel (= fisă complementară) –cím szerinti, kapcsolatteremtő,

közreműködői, tárgyi melléktétel

4 - utaló (= fisă de trimitere) – általános magyarázatos, egységesítői utaló,

magyarázatos utaló

677127; (520)/E-41 –raktári jelzet

5

ELISSEEFF, Danielle - besorolási adat

Istoria Japoniei : între China şi Pacific / Danielle Elisseeff ; -bibliográfiai adatok

traducere de Nicolae Baltă. - Bucureşti : Lucman, [2003?]. –  240 p. : h. ; 21 cm. - (Istorie-document

Titlul original în lb. franceză: Histoire de la Chine).

ISBN 973-8465-10-9.

94(520) - ETO jelzet

Japonia—Istorie - tárgyszó

Baltă, Nicolae -besorolási adat

Az alaptétel - tartalmazza a leírt dokumentumnak a legteljesebb leírását, az összes

besorolási adatot, szakjelzetet, raktári jelzetet.

A főtétel - első besorolási adata a szerző neve (személy vagy testület), vagy a mű

címe. A legteljesebb leírás, azonos lehet az alaptétellel.

A melléktétel első besorolási adata szerint lehet:

cím szerinti (= fişă complementară la titlu)

kapcsolatteremtő

közreműködői (= fişă complementară la autor)

tárgyi (= fişă "despre").

A cím szerinti melléktételnél az első besorolási adat a dokumentum címe, ha ez nem a

főtétel besorolási adata. A kapcsolatteremtő szerinti melléktétel besorolási adatai a leírt

művet valamely más művel kapcsolják össze (pl. egy többrészes regény előzményére

utalnak.), a közreműködői szerinti melléktételnél az első besorolási adat annak a személynek

vagy testületnek a neve, aki/amely részt vett a mű létrejöttében (de nem szerző), (pl.

szerkesztő, összeállító, válogató, sajtó alá rendező", átdolgozó, műfordító, elő-, utószó

készítője, a közreadó testület) - tehát minden olyan adat, amelyet nem választhatunk a főtétel

besorolási adatának. Kiegészítői adattal a közreműködő funkciójára is kell utalni A tárgyi

melléktétel első besorolási adata a mű tárgyára (konkrét személyre, testületre, földrajzi helyre

vagy műre) vonatkozó adat. Ez az ún. "róla szóló irodalom" (-despre).

Az utaló egyik besorolási adattól egy vagy több másik besorolási adathoz vezet.

Bibliográfiai tételként csonka formájú, csak besorolási adatokat és esetleg magyarázatokat

tartalmaz. Az utaló a katalógus használatában nyújt segítséget az olvasónak, és akkor

szükséges, amikor a besorolási adatnak több változata van a katalógusban.

Az utaló fajtái:

6

1. az általános magyarázatos utaló (=fişă informativă); egyetlen besorolási adatból áll

és magyarázat követi arról, hogy az adott szóval kezdödő tételek a katalógusban hol

találhatók; abban az esetben alkalmazzuk, ha egy rendszónál túl sok cédula gyűlne

össze egyébként; "lásd" (=vezi)

2. egységesítő utaló (=fişă de trimitere generală); leggyakoribb fajta; egy besorolási

adattól elvezeti az olvasót az egységesített besorolási adathoz, a katalógusban használt

névformához;

3. magyarázatos utaló (=fişă de trimitere specială sau incrucişată); megmutatja, hogy a

besorolási adatnak még milyen változatai léteznek a katalógusban; a két besorolási

adatot a "lásd még"(=vezi şi), „lásd előbb", lásd utóbb" kifejezés köti össze.

Példák bibliográfiai tétel típusokra

Alaptétel

25.215-M

Jókai, Mór

Emléksorok : napló 1848-49-bol / Jókai Mór ; sajtó alá rendezte és az utószót írta Nemeskeri

Erika. -Budapest : Magvető, 1980. - 271 p. ; 20 cm. - (Tények és tanúk, ISSN 0324-797-X  )

ISBN 963-271-188-2.

Literatură maghiară

Memorii

821.511.141-94(Jokai, M.)

724352

Magyar nyelv külföldieknek : alapfok / Jónás Frígyes ; az idegennyelvű részeket fordították

Gerencser Ferencné, Jónás Frígyesné és Horváth Iván. - Budapest : OMINYOM BT : ELTE

TTK Hallgatói Alapítvány, 1992. - 615 p. : fig. ; 21 cm. - (Studia Hungarica  )

Prefaţă şi în lb. engleză, germană şi rusă.

811.511.141:37

GERENCSER, Ferencne

JONAS, Frígyesne

Főtétel

22.936-M

Jókai, Anna

7

Tartozik és követel : regény / Jókai Anna. - 5. kiadás. - Budapest : Szépirodalmi

Könyvkiadó, 1984. - 276 p. ; 19 cm

ISBN 963-15-2628-3.

Literatură maghiară

Roman

821.511.141-31(Jókai,A.)

Cím szerinti

22.936-M

Jókai, Anna

Tartozik és követel : regény  / Jókai Anna. - 5. kiadas. - Budapest : Szépirodalmi

Könyvkiadó, 1984. - 276 p. ; 19 cm

ISBN 963-15-2628-3.

Literatură maghiară

Roman

821.511.141-31(Jókai, A.)

Kapcsolatteremtő

L3/GRA

Graves, Robert

Én, Claudius : Tiberius Claudius Római Császár önéletrajzából : született Kr. e. 10-ben,

meggyilkolták és istenné avatták Kr. u. 54-ben / Robert Graves; ford. Horváth István.-

Budapest : Gondolat, 1982. - 389 p. ; 21 cm.

Eredeti cím: I, Claudius: életrajzi regény

Folyt.: Claudius , az isten és felesége Messalina.

Claudius (Római Birodalom: császár), I.

Horváth István (ford.)

Közreműködői

L3/GRA

Graves, Robert

Én, Claudius : Tiberius Claudius Római Császár önéletrajzából : született Kr. e. 10-ben,

meggyilkolták és istenné avatták Kr. u. 54-ben / Robert Graves; ford. Horváth István.-

Budapest : Gondolat, 1982. - 389 p. ; 21 cm.

Eredeti cím: I, Claudius: életrajzi regény

Folyt.: Claudius , az isten és felesége Messalina.

8

Claudius (Római Birodalom: császár), I.

Horváth István (ford.)

Tárgyi

L3/GRA

Graves, Robert

Én, Claudius : Tiberius Claudius Római Császár önéletrajzából : született Kr. e. 10-ben,

meggyilkolták és istenné avatták Kr. u. 54-ben / Robert Graves; ford. Horváth István.-

Budapest : Gondolat, 1982. - 389 p. ; 21 cm.

Eredeti cím: I, Claudius: életrajzi regény

Folyt.: Claudius , az isten és felesége Messalina.

Claudius (Római Birodalom: császár), I.

Horváth István (ford.)

Általános magyarázatos utalói

Magyarország…

Azokat a testületi neveket, amelyeknél az egységesített besorolási adat rendszava ez a

földrajzi név “lásd” a testület nevének első szavához besorolva

Ez helyettesíti a következő utalókat:

Pl. :

Magyarország. Ipari Minisztérium

Lásd

Ipari Minisztérium

-----------------------------------------

Magyarország. Statisztikai Hivatal

Lásd

Statisztikai Hivatal

Egységesítői utaló

Pl.

Horváth- György, Páloczi-

Lásd

Páloczi- Horváth- György

------------------------------

Jókai Mór

Lásd

9

Jókai Mór

Magyarázatos utalói

Pl.

Országos Orvostudományi Információs Intézet és Könyvtár

Lásd

Országos Orvostudományi Könyvtár és Dokumentációs Központ

A katalógizálás története

A könyvek rendezésének és feltárásának követelménye egyidős a könyvtárak

kialakulásával, de a katalógizálás szabályainak rögzítése később történt.

Az ókorból fennmaradt agyagtáblák, papirusztekercsek azt bizonyítják, hogy az

akkori könyvjegyzékek már feltáró eszközök, katalógusok voltak. A legkorábbi ókori híres

katalógus Asszurbanipal asszir uralkodó ninivei könyvtárának lajstroma (i.e.VII.sz.) : az

agyagláblákat a tábla kezdőszavak alapján jegyezték fel.

A középkor bizonyos visszalépést jelentett, mivel az egy-két írástudó által használt

néhány tiz vagy száz kötetes gyűjteményekben katalógus nélkül is el lehetett igazodni. Az e

korból visszamaradt könyvjegyzékek gazdasági természetűek voltak (vagyonleltárok,

számadáskönyvben, alapítólevelekben, végrendeletekben, adománylevelekben,

inventáriumokban maradt fenn).

A mai értelemben vett katalógus első típusa a topografikus (helyrajzi) katalógus.

A humanizmus a könyvtárak fejlődésében is éreztette hatását, jelentős egyetemi és főúri

könyvgyűjtemények jöttek létre, amelyekhez az esetek többségében szakkatalógust is

készítettek.

A betűrendes katalógus őse az a betűrendes jegyzék, amelyet a szakkatalógus

kiegészítéseként készítettek, vagy az szakkatalógus csoport, amely a szerzőket betűrendes

sorrendben helyezte el.

Az alapvető katalógustípusok kifejlődésével egyidőben a katalógizálás elvei is

kezdtek kialakulni.

A könyvnyomtatás feltalálása következtében több könyv kelt életre, megnőtt az igény

a gyűjtemények feltárása iránt, tudatosabb lett a katalogizálás szükségessége. A megjelenő

nyomtatott katalógusok bevezetőjükben a feltárás szempontjait is vázolták. Így hatással

10

voltak a katalógizálás, módszerek fejlődésére és egyeztetésére. (Conrad Gesner, 1545:

"Bibliotheca Universalis”) módszertani kérdéseket is tartalmaz - első ilyen tárgyú mű).

A XVII. században kialakultak a leíró katalógizálás elvei. Ebből az időből a

legfontosabb a "Bodleiana" nyomtatott katalógusainak kiadása. Az első 1605-ben jelent meg,

(Thomas Bodley irányitásával), ezt követte a második és harmadik (1674). Ez utóbbi a

legfontosabb, mert a leíró katalógus funkcióinak első megfogalmazását adja Thomas Heyde.

A XVIII században sok nagy könyvtár elkészítette nyomtatott katalógusát. A legjobb

gyakorlata a göttingeni egyetemi könyvtárnak volt. A kor legjobb katalógizálási elméleti

munkája Albrecht Christoph Kayser nevéhez fűződik (1790).

A katalogizálás történetében elöszőr 1791-ben jött létre nemzeti katalógizálási

szabályzat Franciaországban.

Az első rendszeres, átfogó, modern értelemben vett katalógizálási szabályzat Antonio

Panizzinak, a British Museum könyvtárosának nevéhez füződik és nagy hatással volt az

angolszász katalógizálási gyakorlatra.

Az Egyesült Államokban Charles C. Jewett (1852) és Charles Ami Cutter (1876)

szabályai a későbbi amerikai nemzeti szabályzat elődeinek tekinthetők.

A század végére elkészült az a két katalógizálási szabályzat, amely az egész világon

éreztette hatását:

az amerikai könyvtáros egyesület szabályzata (1908) (American Library

Association Cataloguing Rules for Authors and Titls Entries) és a

a berlini szabályzat (Instruktionen für die Alphabetischen Katalog der Preussischen

Bibliotheken vom 10. Mai 1899).

A katalógizálás legtöbbet vitatott kérdése a rendszó megválasztása. A két említett

iskola között, ebből a szempontból jelentős eltérés van, mivel a német szabályzat az egyéni

szerző nélküli műveknél grammatikai elv szerint választ rendszót ( a címben szereplő

substantum regens, az első sem határozói, sem kiegészítői viszonyban álló főnév a

kiválasztott rendszó), az angolszász szabályzat viszont mechanikus elv szerint választja a

rendszót (a cím első szava, ha az nem névelő).

Tehát egységes katalógizálási szabályok elsősorban nagy könyvtári katalógizálási

hagyományokkal rendelkező országokban jelentkeztek. Európa nagy részében csak a két

világháború közötti időszakban következett be a szabályok egységesítése.

A második világháború után új kiadványtípusok keletkeztek és a mennyiségi

növekedés, a megoldatlanul maradt problémák szükségessé tették a szabályzatok revizióját.

Ennek ellenére a nemzeti szabályzatok továbbra is tarka képet mulattak.

11

Nemzetközi egységesítési törekvések

A tudományok és a technika rohamos fejlődése - megkivánta a nemzetközi

szakirodalom áttekintését és használatát is. Ezt nehezíti a világon létező katalógizálási módok

sokasága.

A nemzetközi egységesítés gondolata már 1908-ban felmerült, de megvalósítása csak

a 60-as évek végén történt, amikor részletes, közös szabályokat dolgoztak ki a bibliográfiai

leírás egységesítésére. (Ebben szerepet játszott a számitógépek egyre szélesebb körű

használata.). 1929 -ben a könyvtári és bibliográfiai világkongresszuson újra felmerült az

egységestés gondolata.

Az ISBD programok (International Standard Bibliographic Description =

Nemzetközi Szabványos Bibliográfiai Leírás) éppen ez a célja.

1967-ben az UNESCO és az IFLA (International Federation of Library Associalion

= Könyvtáros Egyesületek és Intézmények Szövetsége) felkérte Michael Gormant, a londoni

British Library egyik vezető munkatársát az új típusú szabályzat elkészítésére. Gorman ennek

érdekében 7 nemzeti bibliográfiát elemzett és az általa elkészített jelentés lett az alapja annak

a nemzetközi szabályzatnak, amelyet ISBD-nek nevezünk.

Elsőként a könyvek bibliográfiai leírásának szabályait dolgozták ki, amelyet sok vita,

hozzászólás előzött meg, végleges formában 1974-ben jelent meg

ISBD / M néven (International Standard Bibliographic. Description for

Monographs), amelyet követett

1977-ben az ISBD / S (....for Serials) az időszaki kiadványok részére;

az ISBD / NBM (. . .for Non -Book Materials) az úgynevezett "nem-könyv"

dokumentumok részére: audióvizuális dokumentumok, Braille dokumentumok,

géppel olvasható adattárak stb.;

az ISBD / CM (. ...for Cartographic Materials) térképek, tervrajzok, felvételek

leírására;

az ISBD / PM (. . . for Printed Music) nyomtatott zenei kiadványok katalogizálásra;

az ISBD / A (. . . Older Monographic Publications / for Antiquarian) a régi

könyvek részére;

az ISBD / CP (. . . for Component Parts) az analitikus leírás szabványosított

formája.

12

A létrejött dokumentumtípusok szerint különböző ISBD-k közötti megfelelést egy

egységes keretszerkezet kidolgozásával próbálják biztosítani az 1977: ISBD / G = General

International Standard Bibliographic Description megszületésével.

Az ISBD-k lényege:

biztosítják az egységes szemléletű bibliográfiai leírást,

elsősorban a nemzeti bibliográfiák számára készültek, alapfunkciójuk a

dokumentumok azonosíthatóságának és számbavételének biztosítása és a tájékoztatás

a dokumentumok bibliográfiai adatairól.

Az ISBD-k használatának előnyei:

- lehetővé teszik a leírások nemzetközi cseréjét és kölcsönös felhasználhatóságát,

- áthidalják a nyelvi akadályokat: a leírás formálisan értelmezhető, az adatelemek

felismerhetőek,

- használatuk megkönnyíti a számitógépes feldolgozás bevezetését.

Az ISBD-k meghatározzák a leírás adatelemeinek körét, az adatelemeket adatcsoportokba

rendezik, szabályozzák sorrendjüket, szabályozzák a forrásokat, amelyekből az adatok

megállapíthatók, rögzítik a források rangsorát, minden adatcsoport részére főforrást írnak elő,

szabályozzák az adatok közlésének módját, dokumentum hűséget kérnek, meghatározzák

azokat az egyezményes jeleket, amelyek segítségével az adatelemek azonosíthatók.

Az ajánlásokát, szabályzat javaslatokat követi a szabvánnyá alakítás. Ezzel az ISO

(International Organisation for Standardization), a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet

foglalkozik 1974-től.

Az IFLA 1970-es években elindított egy nagyszabású programot az ISBD-prograrn

teljesitésének megsegítésére, ez az UBC (Universal Bibliographic Control), az Egyetemes

Bibliográfiai Számbavétel. Ez egy nemzetközi rendszert jelent, amely segítségével a világon

bárhol megjelent kiadványok bibliográfiai adatait a világon bárhol másholl felhasználhatóvá,

hozzáférhetővé lehet tenni.

Minden ország feladata, hogy kiadványtermését (könyveket és az új indulású

folyóiratokat) a nemzetközi szabványok szerint dolgozza fel és kurrens nemzeti

bibliográfiában tegye közzé.

Az UBC-program sikerének feltételei:

- a köteles példány-szolgáltatás megszervezése,

- a kiadványok nemzetközi azonosító számozásának bevezetése, (ISBN = International

Standard Book Number, ISSN = International Standard Serial Number),

13

- az előzetes katalógizálás bevezetése, illetve a bibliográfiai leírás belenyomtatása a

könyvekbe (CIP-program: Cataloguing in Publication = Megjelenés előtti

katalogizálás),

- országos központi katalógus szerkesztése, amelynek közvetlen feladata a lelőhely

tájékoztatás, a könyvtárközi kölcsönzés támogatása.

Ugyancsak alapvető jelentőségű az. UAP-program is (Universal Availability of

Publications), amellyel a kiadványok egyetemes hozzáférhetőségét ígyekeznek biztosítani a

felhasználók számára, eredetiben vagy másolatok formájában (csere és könyvtárközi

kölcsönzés esetén).

A legfontosabb változás , hogy az eddig 10 jegyű, 4 számcsoportból álló ISBN , 2007-túl

13 számjegyű lett és 5 számcsoportból áll.

Az 5 számcsoport, 13 számjegyű:

1. az első az előtag, jelenleg 978

2. a második a nyilvántartási csoport azonositója, Románia estében 973,

Magyarország estében 963

3. a harmadik a kérelmező: a kiadó azonosítója, illetve azonosítóval nem

rendelkezü kiadók esetében gyűjtőszám - ez 2-5 számjegyől állhat

4. a negyedik a kiadvány sorszáma az azonosítón belül,-ez 1-4 számjegyől állhat

5. az utolsó egy ellenörző szám.

A számcsoportokat kötőjel választja el. Fontos hogy a 13 jegyű ISBN elelnörző jegye csak

arab szám lehet, X nem.

Az új szabvány más terminológiát használ a számcsoportok elnevezésére, mint

régebb:

csoportazonositó(group identifier) helyett nyilvántartási csoport-

elem(regisztration group element)

kiadói vagy előállítói azonosító (publisher or producer identifier)

helyett kérelmezőelem (registrant element)

kiadvány azonosító (title identifier) helyett pedig kiadványelem (title

elemet) szerepel.

A könyvtári katalógus

14

Az állomány rendezettsége azt jelenti, hogy a dokumentumok valamilyen szempont

szerint csoportosítva, rendezve vannak (pl. beérkezésük sorrendjében, nagyság szerint,

dokumentumtípusok alapján, de témájuk szerint is, vagy a szerzők nevének betűrendjében).

Ez csak egy szempont szerinti hozzáférhetőség. Ahhoz, hogy más szempontok szerint is

megtaláljuk a dokumentumokat valamilyen nyilvántartásra, katalógusra van szükség.

A katalógus görög eredetű szó, jelentése: tárgyak bizonyos rendszer szerint

összeállitott jegyzéke.

A könyvtári katalógus az állomány feltárásának legfontosabb eszköze, amely a

dokumentumról készített leírásokat tartalmazza, különböző szempontok szerit rendezve.

A könyvtári állomány feltárását a könyvtár katalógusrendszere biztositja. A

cédulakatalógus a legelterjettebb formája a katalógusoknak.

A katalógizálás során a dokumentumról bibliográfiai tételt készítünk, amelyet több

formában használunk:

könyvtári katalógusokban,

bibliográfiákban,

tájékoztató kiadványokban,

számitógépes adatbázisokban,

A könyvtár állományát feltáró katalógusrendszerek a dokumentum három jellemző

elemét tükrözik. A három elem, pillér: tartalom, formai jegyek és lelőhely.

A katalógusokat több szempont szerint csoportosíthatjuk:

A. Belső szerkezet szerintei megközelités :

1. leíró (formai vagy betűrendes) katalógus : a kiadványokat formai jegyeik (szerző,

közreműködők neve, a mű címe, a sorozat címe) szerint regisztrálja, feladata hogy

tájekoztasson a dokumentum meglétéről, összegyűjtse egy szerzőnek az összes

műveit és tájékoztasson a művek bibliográfiai adatairól.

2. tárgyi katalógusok – tartalom szerinti feltárás

Típusai:

szakkatalógus - tartalmat kifejező szimbólumok segitségével - ETO

számok .

tárgyszókatalógus - természetes nyelven megfogalmazott fogalmak

(tárgyszavak) szerint betűrendben tárja fel az állományt.

Ez a kettő alkotja a könyvtár alapkatalógusait.Vannak könyvtárak amelyek ún.

szótárkatalógust szerkesztenek, mely betűrendes elrendezésű (leíró + tárgyszó).

15

Az alapkatalógusokat kiegészitik:

- helyrendi katalógus (a dokumentumok megjelenési helye szerint csoportosítja a

tételeket; régi anyag vagy helyismereti gyűjtemények feltárásánál jól hasznositható).

- időrendi katalógus (főleg a régi anyagnál hasznositható).

B. Feltárt dokumentumok körét tekintve:

1. teljes katalógust - az állomány egészéről nyújt tájékoztatást,

2. különkatalógust - az állomány egy részét tárja fel.

A különböző kiadványfajtákat feltárhatjuk az ún. integrált (vegyes,

összevont) katalógusban is, mivel a használoknak majdnem mindegy, hogy a keresett

információt milyen hordozóra rögzitették; sőt, így csak egyetlen katalógusban kell

keresgélnie.

A katalógus rendszer megtervezésénél nem csak a dokumentumok feltárási

szempontjait, hanem a feltárandó kiadványok mennyiségét, az állomány nagyságái is

figyelembe kell venni.

C. A katalógus használói szempontjából, rendeltetése szerint:

1. szolgálati katalógus- belső, hivatali használatra, a könyvtáros segédeszközeként

készül, többnyire leíró katalógus; a teljes állományt tartalmazza, nem szelektál.

2. olvasói katalógus – általában leíró és tárgyi katalógus; sok esetben ajánló jellegű,

válogató, csak a legjelentősebb részét tükrözi az állománynak (kimaradhat belőle az

elavult művek nagy része).

Általában nagyobb könyvtárak tartanak párhuzamosan szolgálati és olvasói katalógust

egyszerre.

D. Megjelenési forma szerint a katalógus lehet:

1. cédulakatalógus, amely a legelterjedtebb forma, 75x125 mm szabványos méretű

kartonlapokon; előnye, lépést tud tartani az állomány növekedésével,naprakész

tájékoztatást képes adni, hátránya: helyhez kötött, csak a könyvtárban hozzáférhető,

fiókokra, karton szekrényekre van szükség, szerkesztése, gondozása tetemes időt,

munkát igényel,

2. kötetkatalógus formájában, azaz könyv alakban tájékoztat a könyvtár állományáról

előnyei: az olvasó hazaviheti, hátrányai: már megjelenéskor bizonyos értelemben

elavult, az állomány gyarapodása potkötetekbenkövethető nyomon, ami nehézkessé

teszi a keresést,

3. a mikrofilmen megjelenő katalógusok - a túlméretezett cédulakatalógusról, annak

16

kicsinyítésére, megőrzésére szolgál,

4. a számitógéppel létrehozott katalógusok,

5. központi katalógust (amely egy könyvtári hálózat állományáról egy helyen nyújt

tájékoztatást),

6. helyi katalógust (amely az adott könyvtár állományát tükrözi),

7. mintakatalógus, amely egy-egy könyvtártípus, állományrészleg számára ajánlott

művek jegyzéke,

8. CD-ROM-katalógus (computer output microfilm) tekercsre filmlapra.

E. Nagyobb könyvtárakban a könyvtár részlegei vagy különgyűjteményei anyagáról

különkatalógus is szerkeszthető:

1. Gyűjtemenyek szeint -

pl. Gyermekrészleg, helyismereti gyűjtemény , különgyűjtemények etc.,

2. Tartalmuk szerint -

témakatalógus: az időszerű témák kiemelt nyilvántartására szolgál; az olvasók

érdeklődése szerint főleg olyan kérdésekről állítják össze, amelyeknek anyaga

a tárgyi katalógusban a téma különféle aspektusai szerint nem található meg

egy helyen pl. évfordulókhoz, önállósított irodalmi, politikai, történelmi

anyag; válogató jellegű; az anyagot könyvekből, folyóirat cikkekből meríti.

Előnye: mindig frissen lehet tartani, már nem időszerű témákat ki lehet venni

belőle,

földrajzi katalógus: a dokumentumokban bemutatott földrajzi hely szerint tárja

fel az állományt. Lehet önálló vagy beépített a tárgyi katalógusba (beleépülhet

a tárgyszók közé, vagy az ETO rendszerű katalógusnak lehet kiegészítője),

cikk-katalógus: válogató jelleggel a folyóiratok és hírlapok legjelentősebb

cikkeit tartalmazza. Érdemes tárgyszó vagy szakkatalógust épiteni a cikkek

leírásából. A cikkek feldolgozása munkaigényes feladat),

arcképkatalógus.

A lényeg az, hogy az állomány nagysága és jellege, a könyvtár céljai és feladatai, az

olvasók igényei, az olvasótábor összetétele szerint egymást kiegészítő, rendszert alkotó

katalógusokat készítsünk. Nem minden katalógus szükséges minden könyvtárban, de az

alapkatalógusok nélkülözhetetlenek! Minél nagyobb egy könyvtár, annál sokrétűbb feltárásra

van szükség; minél szerteágazóbb a feladatköre a könyvtárnak, minél jobb szolgaltatást kiván

nyújtani, annál diferenciáltabb katalógusrendszerre van szüksége.

Központi katalógust építhet egy könyvtári hálózat, regionális könyvtári rendszer; de

17

országos és szakterületi központi katalógusok is létre jöhetnek. Legfőbb szerepe a

könyvtárközi kölcsönzés támogatásában van.

A bibliográfiai leírás fogalma és általános szabályai

A könyv fogalmába olyan kiadványok tartoznak, amelyek egy kötetben vagy több

meghatározott, véges számú kötetben, nem időszakosan jelennek meg. A könyv sajátos

típusai: egykötetes- monografikus könyv, gyűjteményes kötetek- szerzői és vegyes

gyűjtemények, gyűjtőkötetek (kolligátumok), többkötetes könyvek.

A bibliográfiai leírás (=descriere bibliografică) a dokumentumok bibliográfiai

adatainak meghatározott szabályok szerint egységes szerkezetű, sorrendben leírt összessége,

amely elősegíti a dokumentum azonosítását, nyilvántartásba vételét és az általános

tájékoztatást.

A leírás tárgyát bibliográfiai egységnek nevezzük. Ez lehet: könyv, időszaki

kiadvány, térkép, mikrofilm stb., ezek egésze, több darabja vagy fizikailag el nem különithető

része.

A bibliográfiai egység megválasztásától függ a bibliográfiai szint, amely lehet

monografikus leírás, összefoglaló –nyitott, lezárt, vagy analitikus leírás.

A monografikus leírásról beszélünk ha a bibliográfiai egység egyetlen részről álló

dokumentum: egykötetes könyv, vagy valamely dokumentum egyetlen része: többkötetes

könyv egyetlen kötete vagy időszaki kiadvány egy füzete.

Összefoglaló bibliográfiai egységről tárgyalunk ha több fizikai egységből álló

dokumentum egésze vagy a kötetek, részegységek csoportja: többkötetes könyv vagy

időszaki kiadvány egésze. Az összefoglaló leírás nyitott szintű ha a leírás egyes adatai még

kiegészítést igényelnek, ezért ideiglenes jellegű, a hiányzó adatokat pótolni kell, akár egy

külön katalóguscédulán. Lezárt összefoglaló szintű leírás adatai további kiegészítést nem

igényelnek, közös, mindegyik kötetre vonatkozó adatot írhatunk ide.

Az analitikus szintű leírás, tárgya valamely dokumentum fizikailag el nem

különithető része (egy könyv egy fejezete, vagy az időszaki kiadvány egy cikke).

A kiadvány bibliográfiai adatai (=date bibliografice) azok az információk, amelyek a

dokumentum adatforrásaiban (=surse de informare) közölnek magukról. A bibliográfiai

adatokat adatelemek (= element de date bibliografice) alkotják. Az adatelem elnevezéssel

illetjük a dokumentumról meghatározott információt közlő szót, kifejezést vagy jelcsoportot.

18

Hasonló fajtájú adatelemek adatcsoportot (=zona bibliografică) alkotnak.

A bibliográfiai leírás szabályai rögzítik az adatcsoportok és ezeken belül az

adatelemek sorrendjét és leírásuk módját. A felhasznált elemek számától függően lehet teljes

vagy egyszerűsített leírás.

A teljes leírás (descriere completă) az összes előírt adatelemet tartalmazza.

Az egyszerűsített leírás egy olyan változat, amelyből meghatározott adatelemekel

elhagytak, azonos típusú elemek felsorolását korlátozták, a közlésmódot egyszerűsítették.

Többkötetes dokumentum adatait a leírás közölheti:

egylépcsősen: ez azt jelenti, hogy tartalmazza a dokumentum egészére vonatkozó

adatokat és a rész saját adatait is;

többlépcsősen: külön közli a közös adatokat és külön a rész saját adatait, mégpedig

úgy, hogy a közös adatok után következnek az egyes köteteket leíró adatcsoportok

kötetenként csoportosítva. Ez világosabb szerkezetű, inkább ezt használjuk a

könyvtári gyakorlatban. Ennek 3 fő alkalmazási területe van:

a – több részből álló doumentum külön megjelent önálló részeinek a

leírása (pl. egy többkötetes könyv részletekben megjelent kötetei),

b –több információhordozót tartalmazó egység önálló részeinek a

leírása (pl. egy oktatócsomag külön köteteit, füzeteit),

c – egy dokumentumhoz tartozó melléklet leírása (pl. egy könyv térkép

melléklete ).

A bibliográfiai leírás általános szabálya, hogy a dokumentum azonosítása

érdekében mindent úgy kell leírni, ahogy a kiadvány adatforrásai közölnek, vagyis

minden fontos adatot a könyv nyelvén írunk le.

A könyv adatközlő helyei:

1. A könyv előzékei:

címlap

előcímlap

kiadói kötéstábla

a könyv gerince

a kiadói borítófedél

(+ védőborító)

A címlap a legfontosabb adatközlő hely, két részből áll:

a címoldal - a homlokoldal (foaia de titlu)

19

címlapverzó - a címlap hátoldala (versoul foii de titlu)

2. A könyv teste (corpul cărţii)

A főszövegen kivül még tartalmazhat:

tartalomjegyzéket,

előszót,

bevezetőt,

utószót,

függeléket,

mellékletet.

3. A könyv kolofonja: olyan záró közlés, záradék, amely a kiadvány technikai kivitelezésével

és kiadásával kapcsolatos adatokat közli (pl. a kiadó nevét, a megjelenés évét, a felelős kiadó

és a technikai szerkesztő nevét, a mű terjedelmét, példányszámát stb.

A kolofon általában a címlapverzón vagy a könyv utolsó oldalán található.

A könyv adatforrásai fontosságuk szerint:

1. a címoldal

2. a könyv egyéb előzékei és a kolofon

3. a könyv többi része (egésze)

4. a könyvön kivüli, külső forrás (lexikonok, bibliográfiák, egyéb megbizható

források). A források rangsora azt jelenti, hogyha valamely adat nem állapítható meg az első

forrás alapján, akkor a második forrás alapján, ha a másodikban sem található, akkor a

harmadik forrás alapján kell megadni. Külső forrást csak akkor szabad igénybe venni a

bibliográfiai adat megállapítására, ha a szükséges adatot a könyv egyáltalán nem tartalmazza.

A bibliográfiai leírás általános szerkezete

Az ISBD /G a dokumentumot a legtágabb értelemben használja, a bibliográfiai leírást

adatcsoportba osztja, amelyek a következők:

20

1. A cím és a szerzőségi közlés.

2. A kiadás.

3. A megjelenés, terjesztés adatai.

4. A fizikai jellemzők, terjedelem.

5. A sorozat.

6. Megjegyzések.

7. Terjesztési adatok. A szabványos szám és a hozzáférhetőség feltételei.

Minden adatcsoport több elemből áll. Az adatcsoportokat és az adatelemeket

kötelezően egyezményes jelek vezetik be (írásjelek, amelyeket megegyezésen alapuló

módszer szerint használjuk).

Az egyezményes jeleket funkciójuk szerint 3 csoportba osztjuk :

1. Az adatcsoportokat elkülönitő jel: ( . - ) pont, szóköz, gondolatjel, szóköz. A jelet nem

választjuk el és nem visszük át új sorba. A jel elmarad, ha új bekezdést kezdünk.

A leírás adatcsoportjai az egyezményes jelekkel:

A cím és a szerzőségi közlés. - A kiadás. - A dokumentum sajátosságai. - A megjelenés

adatai. - A fizikai jellemzők. - A sorozat. -Megjegyzések. -ISBN

vagy

A cím és a szerzőségi közlés. - A kiadás. - A dokumentum sajátosságai. - A megjelenés

adatai. - A fizikai jellemzők. - A sorozat Megjegyzés. - Megjegyzés ISBN

2. Az adatelemeket elkülönitő jelek

Az adatok felismerhetőségét egyezményes jelek biztosítják. Ezeket minden adat előtt ki kell

tenni. Ugyanazon jelnek más adatcsoportban másjelentése van. Mindig szóköz előzi meg és

követi őket, kivétel a <.>: pont, <,> vessző, <!>: felkiáltó jel és <?>:kérdőjel, amelyek előtt

nincs szóköz. A < ( ) > jelpárnak és <""> jelpárnak minősül és elemük után és záró elemük

után használunk szóközt, a jelpáron belül nem. Az egyezményes jeleket a sor végén tesszük

ki és nem visszük át új sorba.

3. Kiegészítő jelek feladata eltér a fenti egyezményes jelekétől:

[ ] : szögletes zárójelbe tesszük, ha valamely adat nem a számára előírt főforrásból

származik.

21

... három pont jelöli a szövegrész elhagyását,

[! ] szögletes zárójelben felkiáltó jel fígyelmeztet téves adatra,

[ ? ] : szögletes zárójelben kérdőjel jelzi valamely adat kétes voltát.

Az adatcsoportok és adatelemek egyezményes jelei

Adatcsoport Az adatelem előírt megelőző(vagy záró) kötelező jelei

Adatelem

Megjegyzés: Minden adatcsoportot - az első kivételével - megelőzi a pont, szóköz, gondolatjel, szóköz (. - ).

1. Cím és szerzőségi közlés

Főcím - titlu principal

= Párhuzamos cím – titlu paralel

: Egyéb cím/ alcím - informaţie la titlu

Szerzőségi közlés – prima menţiune de responsabilitate

/ Első szerző

; További közlés /szerző- următoarea menţiune de responsabilitate

2. Kiadás .- Kiadásjelzés – zona ediţiei pl.2. kiad.

= Párhuzamos       kiadásjelzés

Az adott kiadásra vonatkozó szerzőségi közlés

/ Első közlés

; További közlés

3. Megjelenés, terjesztés stb.

A megjelenés, előállitás és/vagy terjesztés helye – zona datelor de publicare

.- Megjelenés hely – locul editurii

; Megjelenés hely 2

: A kiadó, vállalkozó és/vagy terjesztő stb. Neve - numele editurii

: Másik kiadó neve

, A megjelenés, előállítás és/vagy terjesztés stb. éve – anul editurii

( A nyomda helye – locul tipografiei

22

: A nyomda neve – numele tipografiei

,) A nyomtatás éve – anul editării

4. Fizikai leírás – terjedelem –zona de descriere fizica

A dokumentum sajátos megnevezése és az egység terjedelme

.- Oldalszám – numărul de pagini: Illusztráció - ilustraţiile     

, Illusztráció - ilustraţiile     

; Az egység mérete – formatul in cm

+ A mellékletekre vonatkozó közlés – material însoţitor, anexe

5. Sorozat – zone seriei, colectiei

.-( A sorozat főcíme - titlul principal al colectiei

= A sorozat párhuzamos címe

: A sorozat vagy alsorozat alcíme

: A sorozat vagy alsorozat egyéb címadata

/ Sorozat első szerzőségi közlés

; Sorozat további szerzőségi közlés

, A sorozat vagy alsorozat ISSN-je

; Sorozati vagy alsorozati szám

.) Az alsorozat adatai - subserie

6. Megjegyzések

.- Minden megjegyzést külön írunk, közéjük kitéve a .- jelet, vagy új bekezdéssel írjuk

7. Terjesztési adatok Szabványos szám(vagy megfelelője)

.- A könyv ISBN-je

= Kulcscím

: Hozzáférhetőség és/vagy ár

( ) ISBN-re vonatkozó magyarázatok

A bibliográfiai leírás hét adatcsoportja számára a könyv adatközlő helyei nem

egyformán használhatók fel. Minden adatcsoport számára kötött az elsősorban felhasználható

forrás. Ez az illető adatcsoport főforrása.

Az adatcsoportok leírásakor fígyelembe kell venni az adatforrások rangsorolását. Az

23

első adatcsoport számára a megengedett adatforrás elsősorban a címoldal. A címlapverzóról

is leírhatunk adatokat, de akkor szögletes zárójelbe kell írni, jelölve azt, hogy nem a

főforrásból írtuk le az adatot. A főcím leírására megengedett főforrás a címoldal, az összes

többi adatlelöhelyek tiltott források.

A könyvek bibliográfiai leírásának formai szabályai

A leírásban az adatokat a könyvhöz hűen kell közölni. Az adatcsoportok és adatelemek előtt

egyezményes jeleket használunk:

Cím és a szerzőségi közlés. - Kiadás. - Megjelenés. - Terjedelem. - Sorozat. -

Megjegyzések. - Terjesztési adatok.

vagy:

Cím és a szerzőségi közlés. - Kiadás. - Megjelenés. - Terjedelem. - Sorozat.

Megjegyzések.

Terjesztési adatok.

A bibliográfiai leírást a könyv nyelven kell elkészíteni, kivétel a meghatározott

adatcsoportok és adatelemek.

A leírás nyelve azonos a könyv nyelvével a következő adatcsoportokban:

Cím és szerzőségi közlés

Kiadás

Megjelenés (bizonyos kivételekkel)

Sorozat

A katalógus vagy a bibliográfia nyelvén kell megadni az adatokat a következő

adatcsoportokban:

Megjelenés (az adathiány és a megjelenés évéhez fűzött magyarázatok esetében)

Terjedelem

Megjegyzések

Terjesztési adatok (a pénznem kivételével)

A nem latin irásrendszerben közölt adatokat transzliteráljuk. Az adatokat (jeleket,

röviditéseket, számjegyeket, stb.) főként az első adatcsoportban a könyv közlésének

24

megfelelően írjuk le. A transzliteráció betűhív átírás, lényege, hogy minden betűnek

egyetlen más írásrendszerű betűt feletetek meg.

A nagybetűk használatánál a leírandó könyv nyelvének helyesírási szabályait kell

fígyelembe venni. Kivétel: ha a szerző tudatosan használja szimbólumként

pl. Az Értől az Óceánig

Bizonyos esetekben rövidítéseket is használhatunk. Az adatok leírását kétféleképpen lehet

rövidíteni: Szövegelhagyással, adatelem elhagyással, és szórövidítéssel.

A rövidítéseket az előírt szabványok szerint használjuk.

a) Szövegelhagyás:

- Az 1. adatcsoportban csak akkor, ha a cím szövege túl hosszú (az alcím esetében), ilyenkor

elhagyhatunk bizonyos részeket a [...] jelet használva.

- Ugyanezt megtehetjük a szerzőségi közlés szövegében is.

- Ugyanez a 2. és az 5. adatcsoportban leírt címekre is vonatkozik.

A kiadásjelzés és megjelenési adatok lényeges információt nem tartalmazó részeit a szöveg-

elhagyás jelölése nélkül is el lehet hagyni.

b) Az adatelem elhagyásbsan az ISBD-k közös előirásait követjük.

Ha a forrás olyan információt tartalmaz amelynek leírása nem fontos, ezt nem jelöljük.

Ha egy szerzőségi adaton belül több személy szerepel, vagy a dokumentumnak több

megjelenési helye és kiadója van, akkor az első három kivételével a többi adat elhagyható [a

magyar, angol könyvtárakban csak az elsőt írják le] . Ilyenkor az adatelhagyást az [et al. ] és

az [etc . ] kifejezésekkel jelöljük.

c) Szórövidítés:

Szabványos röviditéseket használunk kötelező módon a lapszám, az illusztrációs anyag, a

méret jelölésére. (pl. p.,ill.,térk.).

A sajtóhibákat is fontos hogy jelőljük:

A sajtóhibákat a forrásnak megfelelően kell leíirni, de szögletes zárójelbe tett felkiáltójellel

[!], illetve a [sic] rövidítéssel kell utalni a sajtóhiba tényéré, sőt a szögletes zárójelben a

felkiáltójel [!...], illetve az 'azaz' szó vagy ennek megfelelője [azaz ...] utá leírt helyes adattal

pontositani lehet a leírást.

25

A könyvek bibliográfiasi leírása

A könyv a könyvtári állomány egyik leghagyományosabb dokumentumtípusa, ezért a

feldolgozó munkában is központi helyet foglal el. A könyv fogalmába, a bibliográfiai leírás

szempontjából olyan kiadványokat sorolunk, amelyek egy kötetben, vagy több,

meghatározott, véges számú kötetben, nem időszakosan jelennek meg.

A könyvekről készült bibliográfiai leírásban felhasznált adatok (a leírás adatelemei),

az adatforrásokban találhatóak meg. Minden olyan szó, kifejezés, jel vagy jelcsoport, amely

információt közöl az illető könyvről, adatelemként foghaló fel. Több hasonló adatelem vagy

hasonló információt közlő adatelem együtt adatcsoportot alkot.

A könyv adatközlő helyei (adatforrásai):

1. A könyv előzékei (előzékoldal, címlap, kötéstábla, a könyv gerince, a borítófedél),

2. A könyv teste (a könyv tulajdonképpeni szövegén kivül tartalmazhat előszót,

bevezetői, utószól, függeléket, tartalomjegyzéket),

3. A könyv kolofonja ( az a záradék, záró közlés, amely a technikai kivitelezéssel és

kiadással kapcsolatos adatokat közli).

Az adatforrásokai, fontosságuk szerinl rangsorba állitották:

1. A címoldal

2. A könyv egyéb előzékei és a kolofon

3. A könyv többi része (egésze)

4. A könyvön kivüili, külső források (bibliográfiák, lexikonok, stb.)

A bibliográfiai leírásra vonatkozó ISBD-szabályok rögzítik az adatcsoportok és

ezeken belül az adatelemek pontos sorrendjét, valamint leírásuk módját és formáját.

A könyvek bibliográfiai leírása hét adatcsoportot ismer:

1. A cím és a szerzőségi közlés adatelemei :

főcím = párhuzamos cím : alcím : egyéb cím adat / szerzőségi közlések. -

2. Kiadás adatelemei:

kiadásjelzés / az adott kiadásra vonatkozó szerzőségi közlés. -

3. Megjelenés adatelemei:

a megjelenés helye : a kiadó neve, a megjelenés éve (a nyomda székhelye : a

26

nyomda neve). -

4. Terjedelem adatelemei:

oldalszám : illusztráció; méret + melléklet . -

5. Sorozat adatelemei:

(a sorozat főcíme = a sorozat párhuzamos címe : a sorozat alcíme : a sorozat

egyéb címadata/a sorozat szerzőségi közlése, a sorozat ISSN-je ; a sorozati szám.

Az alsorozat hasonló adatai). -

6. Megjegyzések

7. Terjesztési adatok adatelemei:

a könyv ISBN-je, kötés : ár.

Pl: szerző szerinti katalóguscédula

NÉV*;*NÉV

CÍM*:*alcím*/*név,*név*,*egyéb szerző.*-*Kiadásjelzet.*-*Hely*;*Hely*:*Kiadó,*év*-*lapszám. :*ill.*;*méret.*-*(Sorozat neve,*ISSN szám*,*szám).

Megjegyzés

ISBN

Pl: Cím szerinti katalóguscédula:

FŐCÍM*:*Párhuzamos cím*:*alcím*/*Szerző.*-*Kiadás*/Szerző

.-*Hely*:*Kiadó,év (Nyomda székhelye*:*neve).*-*old : ill,

méret + melléklet(oldalai).*-*(Sorozat főcíme =Párhuzamos

Címe*:*Alcíme*/*Szerző,*ISSN;*sorozati szám).

Megjegyzés

ISBN

A bibliográfiai leírás elkészülte után szükségessé válik ennek kiegészítése a besorolási

adatokkal, raktári jelzettel, ETO-jelzettel és tárgyszóval, hogy megkapjuk a bibliográfiai

tételt. Az így nyert tételekből áll össze aztán a könyvtári katalógus, amely a könyvtári

dokumentumállomány feltárásának és hasznositásának legfontosabb eszköze. A könyvtárban

létező összes katalógusfajták közül az egyik legelterjedtebb és ismertebb a leíró- vagy

másképpen betűrendes katalógus. Leíró katalógusnak nevezzük valamely könyvtár

27

állomanyában levő dokumentumokról készült bibliográfiai tételeinek betűrendbe sorolt

összességét. A leíró katalógus formai jellemzői alapján tartja nyilván az állományban levő

dokumentumokat.

A leíró katalógus alapfeladatai (funkciói):

1. Tájékoztat egy konkrét mű vagy dokumentum létezéséről az állományban.

2. Összegyűjti ugyanannak a szerzőnek, az illető könyvtárban meglevő összes műveit és

ugyanannak a műnek az összes kiadását.

3. Tájékoztat a dokumentumok bibliográfiai adatairól.

A leíró katalógusban a bibliográfiai tételeket a besorolási adataik alapján rendezzük.

Tehát túlnyomó részt nyelvi adatokat, szavakat kell rendeznünk. Ezek sorrendjét általában a

leírt formájuk, írásképük szerinti betűrend határozza meg. Ezért nevezik a leíró katalógust

másképpen, a mindennapi könyvtárosi szóhasználatban betűrendes katalógusnak is.

A leíró katalógus összeállításában, szerkesztésében a következő lépéseket kell

megtennünk (ebben a sorrendben!):

1. A katalógustételeket elő kell készíteni a besorolásra, vagyis ellenőrizni kell a

bibliográfiai leírás teljességét és helyességét:

- teljesség = megvan-e minden szükséges adat rajta?

- helyesség = megfelelő formában és sorrendben szerepelnek-e az adatok?

(A munkamenetnek ezen a pontján végezzük el a szükséges javitásokat).

2. Ki kell emelni a megfelelő besorolási adatokat: ezen a ponton

Döntjük el, hogy hány tételre lesz szükségünk egy művel kapcsolatban, attól függően, hogy

hány helyen akarjuk a katalógusban elhelyezni a leírást, (megtörténik a katalógus tételek

sokszorosítása).

3. Az így előállított téleleket ezek után előrendezzük, vagyis csoportosítjuk őket a

rendszavak kezdőbetűje szerint, majd a betükön belül elvégezzük a szoros betürendezést.

Az előbbi lépések elvégzése után, amikor minden rendezési műveletet elvégeztünk,

meghatároztuk a besorolandó tételek végleges sorrendjét, következik a tulajdonképpeni

besorolás a katalógusba, vagyis a tételek elhelyezése, beillesztése a megfelelő helyre, a

fiókokba.

A betűrendbe sorolás szabályait nemzetközi határozatok és szabályok alapján

kidolgozott szabványok határozzák meg minden országban, az összes könyvtárakban.

A leíró katalógus szerkesztéséhez, gondozásához hozzátartozik még az utaló tételek

elkészítése és besorolása, az osztólapok elhelyezése valamint a fiókfeliratok pontos

elkészítése is.

28

A katalógustételnek a rendezést meghatározó részét besorolási egységnek nevezzük.

Ez gyűjtőfogalom, amely a következő fogalmakat foglalja magába, mégpedig az

általánosabb, bővebb fogalomtól a szűkebb felé haladva:

1. Besorolási tétel (típusai: utalók, főtétel, melléktétel)

2. A besorolási tételt besorolási adatok alkotják (típusai: személynév, testületi név,

cím, földrajzi név, szakjelzet)

3. Minden besorolási adatot besorolási elemek alkotják (alkotóelemei: rendszó, egyéb

elem, kiegészitő adat)

4. A besorolási elemek végül jelekből épülnek fel. Ezek két csoportra oszlanak:

- fígyelembe nem veendő jelek (pont, vessző, zárójel, kötőjel, kérdő- és

felkiáltójel, ékezetek),

-fígyelembe veendő jelek (szóköz, szimbólumok, számok, betűk).

A besorolás folyamán mindig jelenként haladunk és az azonos besorolási elemek esetén a

rövidebb elem mindig megelőzi az azonos kezdetű hosszabb elemet.

Az időszaki kiadványok bibliográfiai leírása

Az időszaki kiadványok felépítésükben, megjelenésükben annyira különbőznek a

többi dokumentumtípustól, hogy sajátos könyvtári kezelést igényelnek. A könyvek, kották,

térképek formailag egységes típust alkotnak, olyan értelemben, hogy egyedileg, egyszer, egy

alkalommal és alkalomra jelennek meg, tehát a kiadvány önmagában befejezett egész.

Ezzel szemben az időszaki kiadványok előre meg nem határozott időtartamra

tervezett, egymást követő részegységekből állanak (számok, füzetek, kötetek, évfolyamok) és

folyamatosan, szabályos vagy szabálytalan időközökben jelennek meg, rendszerint

számozásuk, keltezésük kronologikus vagy másfajta megjelölésük különbözteti meg őket

egymástól.

Megjelenésük gyakorisága és tartalmi sajátosságok szerint a következöképpen lehet

őket csoportosítani:

a) hírlapok

b) folyóiratok

c) évkönyvek

d) jelentések, beszámolók, közlemények, tanulmánygyűjtemények

29

e) adat- és címtárak

f) konferenciák, kongresszusok hivalalos kiadványai

g) sorozatok.

a). A hírlapok (=ziare) szabályos időközökben, rendszerint naponta (napilap=cotidian), de

legalább helenként (hetilap=săptămânal) megjelenő időszaki kiadvány. A mai hírlapok ősei

azok a néhány lapos nyomtatott újságlevelek voltak, amelyek a 15. -16. sz.-ban terjedlek el

Európában. Ezek a kis hírlapok többnyire a rendszeresen megtartott hires vásárok alkalmából

jelenlek meg és a sok országból összesereglett tömeget tájékoztatták a kereskedelmi

érdekességekről, az aktuális politikai eseményekről. (Pl. Törökellenes harcok eseményei /

Első magyar újság: 1780, Pozsony; Rát Mátyás, Magyar Hirmondó; első román hírlap:

1829, Bukarest; loan Eliad, Curierul Românesc).

A hírlapok fő célja, hogy a lehető leggyorsabban tájékoztassa az olvasóit a társadalmi,

politikai, művészeti és tudományos élet legfrissebb hireiről és cikkeik által közvéleményt

alakitsanak. Tartalmuk vegyes.

A modern hírlapokra jellemző:

- sürű, szabályos időközökben jelennek meg

- megjelenési egységük a szám (=număr);

- az egy év alatt megjelent számok évfolyamok (=an de vârstă, colecţie) alkotnak

- az egyes számok terjedelme többnyire azonos;

- gyakran nem összefűzött, hanem csak kétréthajtott és egymásba helyezett ivekből állnak;

- a lapszámozás általában számonként újrakezdődik; legtöbbször nem rendelkeznek külön

lapcímmel, a cím az első oldal felső szélen helyezkedik el;

- a cím mellett feltüntetik az évfolyam számát, az adott hírlap számát és/ vagy a megjelenési

dátumot;

- alcímként gyakran szerepel a hírlap közreadó szervének neve, vagy pontosabb utalás a lap

jellegére, tartalmára (pl. a Közalkalmazottak Szakszervezetének lapja; politikai napilap);

- általában az utolsó, néha az első oldalon található a kolofon, amely adja a közreadót, a

szerkesztő, szerkesztőség, a kiadó és a nyomda , illetve a címét is; itt tüntetik fel a terjesztés,

megrendelés, előfizetés módját.

b) A folyóiratok (=reviste) általában szabályos időközönként, hetenként, kéthetenként

(=bisăptămânal), félhavonta, havonta (=lunar), negyedévenként (=trimestrial), évente

kétszer vagy évenként (=anual) megjelenő időszaki kiadvány. Egyes füzetei, számai több

30

szerkesztőtől származó cikkeket, tanulmányokat és egyéb irásokat közölnek.

A folyóiratok többnyire egy-egy meghatározott témakörrel foglalkoznak, az adott

szakterűletről tanulmányokat és híreket közölnek. A kiválasztott témakör lehet tág (több

tudományágat összefoglaló pl. Élet és tudomány) vagy szűk, jobban körülhatárolt (pl.

Könyvtáros, Nagyvilág). A valóságban minden folyóirat tartalmazza a profiljával lazábban

összefüggő határtudományok területéről szóló cikkeket, tanulmányokat, és erről nem

feledkezhetünk meg!

A folyóiratok jóval később jöttek létre, mint az újságok. Ameddig az európai tudósok

többé-kevésbé személyesen ismerhették egymást, addig nem volt szükség folyóiratokra:

összegyűltek egy-egy tudománypártoló király udvarában vagy hires egyetemeken,

személyesen, levelezés, esetleg tanítványaik útján értesültek a legújabb kutatási

eredményekből és számon tartották társaik minden megjelenő könyvét. (Akkoriban nem

sokat számitott néhány hónapi vagy éves késés.) A 17.sz.-ban a természettudományok

térhódítása, a tudósok számának megnövekedése miatt szükségessé vált a tudományos élet

hireinek gyorsabb és szervezett formában való közzététele. Így jöttek létre a folyóiratok.

(Első magyar folyóirat: 1788, Kassa, Kazinczy, Batsányi J. És Baráti Szabó Dávid

kezdeményezésére, Kassai Magyar Társaság).

A modern folyóiratokra jellemző:

- többé - kevésbé szabályos időközökben jelennek meg; megjelenési egységük a szám,

előfordul, hogy két számot jelentetnek meg egyben;

- az egy év alalt megjelent számok egy évfolyamot alkotnak;

- a lapszámozás egy évfolyamon belül folyamatos, általában minden évfolyam új

lapszámozással indul;

- az egyes számok terjedelme többnyire azonos;

- általában fűzött kiadványok, képes karton boritófedéllel;

- egyes folyóiratok önálló címlappal rendelkeznek, mások a boritófedélen és annak verzióján

tüntetik fel a szükséges adatokat: címet, alcímet, évfolyamot, számot, megjelenési helyet és

időt, ISSN számot; tudományos folyóiratok gyakran idegen nyelven is megadják a címet;

- a borítófedél vagy a címlap verzióján, vagy az utolsó lapon található a kolofon, amely

feltünteti a közreadót, a felelős szerkesztőt, szerkesztőket vagy szerkesztőbizottságot, a kiadó

és a nyomda nevét, az előfizetés módját, a terjedelmet stb;

- az egyes számok tartalomjegyzéket is tartalmaznak, vagy a következő év elején az egész

évfolyamról. Összesített tartalommutató is készülhet; fontosabb folyóiratok 5-10-15-20 vagy

több évenként újra összesítik tartalomjegyzékeiket, betűrendben és/vagy témakörök szerint -

31

ezt nevezzük repertóriumnak (pl. Nagyvilág repertóriuma 1956-1960)

- tudományos folyóiratok a cikkek végén elég gyakran idegén nyelvű tartalmú kivonatot

találunk, vagy maguk a cikkek is iródhatnak idegen nyelvre;

- tartalmi felépítésük nagyjából egyforma: rovatokra oszlanak, hosszabb tanulmányok és

rövidebb közlemények mellett beszámolókat tartalmaznak az adott szakterület fontosabb

eseményeiről, konferenciákról, évfordulókról, kiállításokról, személyi hirekről, szemléletek

hazai és külföldi szakirodalomról.

A folyóiratok különleges fajtái a referálólapok, amelyek más folyóiratokban

megjelent cikkekről és önálló művekről tudósítanak egy kiválasztott témakörrel

kapcsolatosan (pl Curreni Contents, Life Science, Biological Abstracts) A c - f pontokban

felsorolt periodikákat még "nem folyóirat jellegű periodikum"-ként is szokták emlegetni,

azért mert sem a folyóirat, sem a hírlap fogalma alá nem vonhatóak és részeivel sem

rendelkeznek.

Ezek közül a legtipikusabbak az évkönyvek (=anuare, anale). Általában évente,

esetleg ritkábban (kétévenként, ötévenkén!) megjelenő időszaki kiadvány. Valamely

szakterület vagy testűlet tudományos eredményeinek és működésének áttekintő ismertetése,

tanulmányok, adminisztrativ, statisztikai beszámolók közlése. Külsőleg könyv formájú

dokumentumok, gyakran sok száz oldalas terjedelmes kötelek. Folyamatosan kerülnek

kiadásra, nincs előre meghatározva a befejezés időpontja.

Az évkönyvek megjelenése lehet szabálytalan is, a kiadó intézmény összevonhat

néhány évet, a tárgyévhez képest több év késéssel adhatja ki az évkönyvet.Terjedelme

évenként változhat.

A "nem folyóirat jellegű periodikumok" közé tartoznak még a jelentések,

beszámolók, közlemények, tanulmánygyűjtemények, adat- és címtárak, iskolai értesitők,

kalendáriumok, zsebkönyvek, az időszakosan megrendezett konferenciák, kongresszusok

hivatalos kiadványai.

Az időszaki kiadvány egyik különleges fajtája a sorozat, amely előre meg nem

határozott időtartamra tervezett, de nem feltétlenül szabályos időközökben jelenik meg. A

sorozat minden részegységének a sorozat címén kivűl saját részcíme is van. A sorozat

tagjainak lehet egyéb megkülönböztető jelölésük, sorozati számuk [de lehetnek

számozatlanok is]. A sorozaton belül az egyes részegységek lehetnek könyvek, ritkábban

időszaki kiadványok vagy más dokumentumtípusok is.

32

Az időszaki kiadványok megjelenésének jellegzetességei

A folyamatosságon kivül az alábbiak lényegesek az időszaki kiadványok leírása

szempontjából:

1. A kiadás jellegzetességei

Indulás: az adott Kiadás első megjelenése

Megszűnés: befejeződése a kiadványnak

Szünetelés: megjelenésben átmeneti megszakadás következik be; a számozás folyamatos

marad

Újraindulás: tartós szünetelés után újbóli megjelenés; a cím nem változik, de a számozás,

periodicitása, a szerzőségi és megjelenési adatok módosulhatnak.

A megjelenésben lehetnek olyan változások is, amelyek a kiadvány címének

megváltozásával járnak.

Beolvadás: két vagy több időszaki kiadvány egyesülése oly módon, hogy valamelyikük

megőrzi korábbi címét, a másik pedig megszűnik.

Összeolvadás: új kiadvány jelenik meg új címen, a többiek megszűnnek.

Kivállás: az időszaki kiadvány két vagy több kiadványra bomlik, úgy hogy valamelyik

megőrzi korábbi címét, a többi viszont új címen jelenik meg.

Szétvállás: mindenik időszaki kiadvány új címen jelenik meg

A fentiek fígyelembe vételére azért van szükség, mert ha új kiadvány indul, vagy a

főcím megváltozik, új bibliográfiai leírást kell készíteni.

2. Címváltozás

Ha az időszaki kiadvány címe tartósan és jelentősen megváltozik címváltozásról .

beszélünk. Olyan jelentéktelen változások, mint szavak helyesírásának módosulása, amelyek

nem érintik a szavak kezdőbetűit és értelmét sem változtatja meg, névelők, előljárószavak

változása stb., nem von maga után címváltozást.

A következő fajta címek jöhetnek létre:

előbbi cím - utóbbi cím [ha a számozás folytatódik]

előzmény címe - folytatás címe [ha a számozás nem folytatódik]

Az időszaki kiadványok kapcsolatai más kiadványokkal

33

Az időszaki kiadványok egymással ún. bibliográfiai kapcsolatban lehetnek, amely lehet

egyenértékű vagy alárendeltségi viszonyban.

A főlap és melléklap egymással alárendeltségi viszonyban vannak. A főlapot kiegészítheti

egy vagy több vele párhuzamosan megjelenő, tartalmában alárendelt időszaki kiadvány. A

melléklapnak saját főcíme önálló adata van és önállóan terjeszthető. Vagy a főlap, vagy a

melléklap utal az összefüggésre.

A melléklet állandó, a kisérő anyaga is állandó vagy alkalmi jelleggű. Lehet önálló címe

és számozási adata, de nem terjeszthető önállóan (pl. A Szabadság Erdélyi Hiradó-ja).

A társlapok egyenértékű időszaki kiadványok, önálló címmel és számozási adattal,

tartalmukat és fizikai megjelenésüket tekintve önállóak, de rokon vonásokat viselnek (pl.

forma, közreadó), önállóan terjesztik őket, és egyikük utal a kapcsolatra.

Egyéb sajátosságok

Esetenként különszámok is megjelenhetnek, rendszerint valamilyen alkalomból, vagy

eltérő tartalommal, más számozással. ( de: nem különszám az, amelyik megőrzi az időszaki

kiadvány számozását).

Az alkalmi lap valamely alkalomból jelenik meg és az időszaki kiadvány jegyeit viseli.

Az újjonan induló időszaki kiadványok bemutatkozás céljából próbaszámot adhatnak ki,

amely "próbaszám" megjelöléssel, vagy az időszaki kiadvány számozásához illeszkedő

számozással jelenik meg.

Az időszaki kiadványok adatforrásai

Előfordulhat, hogy az időszaki kiadványnak nincs önálló címoldala (pl. Hírlap,

folyóirat); az évkönyvnek lehet; a sorozat adatait a részegységek különböző előzékei

tartalmazzák.

1. Cím és szerzőségi közlés:

- címoldal vagy címoldalt helyettesítők (a sorozatnál: előcímlap. gerinc, előfej, lapalji

címszalag is)

2. Kiadás:

- címoldal vagy címoldalt helyettesítők

3. Számozás

-címoldal vagy címoldalt helyettesítők, előcímlap, gerinc, élőfej, lapalji címszalag

34

4. Megjelenés:

- címoldal vagy címoldalt helyettesítők, előcímlap, gerinc, előfej, lapalji címszalag

5 Fizikai jellemzők:

- a részegységek maguk

6. Sorozat:

- címoldal vagy címoldalt helyettesítők, előcímlap, gerinc, élöfej, lapalji címszalag

7. Megjegyzés:

- bármely adatforrás

8. Terjesztési adalok

- bármely adatforrás nincs forrástilalom.

Címoldat -helyettesítők néven foglaljuk össze az időszaki kiadvány olyan oldalait,

amelyek általában a címoldalon szereplő adatokat tartalmazzák, ilyenek:

- a boritó (az időszaki kiadvány első boritófedelének homlokoldala)

- a lapfej (a szövegei megelőző, tipográfiailag kiemelt rész, amely közli a főcímet,

egyéb címeket, számozást, közreadót; függőleges elhelyezés esetén hosszanti lapfejnek

hivjuk)

- a szerkesztőségi közlés vagy szerkesztőségi oldal (a boritófedél;

valamelyik oldalán, a címlapverzión vagy a szövegoldalak valamelyikén helyezkedik el)

- a kolofon

-a borítófedél egyéb oldalai

- a címlapverzó

- esetleg a védöborító.

Az előfej és a lapalji címszalag a szövegoldalak felső illetve alsó szegélyén,

szalagszerüen elhelyezkedő közlés, amely bibliográfiai adatokat tartalmaz; a gerinc

tartalmazhatja az időszaki kiadvány nevét (ez a "gerinccím"), számozását.

Az időszaki kiadványok bibliográfiai leírásának tartalma és formája

-az ISBD/S

Az ISBD / S szabvány 8 adatcsoportot tartalmaz, és a könyvek leírásának

szabványához hasonlóan a következő eltéréseket mutatja:

35

Azonos adatcsoport Új adatcsoport

1 Cím és szerzőségi közlés

2 Kiadás

3. A dokumentum sajátosságai számozás

4 Megjelenés

5 Fizikai jellemzők összefogó szintű, leírásban oldalszám nélkül

6 Sorozat általában sorozati szám nélkül

7 Megjegyzések

8 Terjesztési adatok ISBN helyett ISSN

A 2. Adatcsoportot elég ritkán használjuk.

A 3. Rendkivül fontos és minden adatát fel kell tüntetni, még az egyszerűsitett

leírásban is.

Az 5. Adatcsoport elemeiből a méret feltüntetése a legfontosabb!

Az időszaki kiadványok bibliográfiai leírásának adatcsoportjai, adatelemei és

egyezményes jelei a következőek:

Egyezményes

jelei

1. Cím és szerzőségi közlés

Főcím

Ágazati megjelölés és ágazati cím:

. ágazati megjelölés

. ágazati cím (nincs ágazati megjelölés), ágazati cím (van ágazati

megjelölés)

= párhuzamos cím

= párhuzamos alcím (ha alcím előzi meg)

/ első szerzőségi adat

; második (stb ) szerződési adat

, ugyanolyan típusú szerzőségi adat

36

2. Kiadás

. - Kiadásjelzés

, második (stb.) kiadásjelzés

= párhuzamos kiadásjelzés

/ az adott kiadás szerzőségi közlése

3. Számozás

/ Összevont számozások

- nyitott adatok

, számozási adatok elválasztása

, számozási adatok elválasztása

( ) keltezés

= párhuzamos számozás

\ az új folyam megnevezés

az új folyam számozása

; számozása (nincs új folyam megnevezés)

; számozása (nincs új folyam megnevezés)

4. Megjelenés

.- Megjelenés helye

; második megjelenés helye

: kiadó vagy terjesztő neve

, A megjelenés éve

Nyitott megjelenés év után, illetve lezárt leírásban a nyitó év és a záró év

között szóköz nélkül

( ) a nyomtatás adatai

5. Fizikai jellemzők

.- a részegységek száma

: illusztráció

; méret

37

+ Kisegítő anyag *

6. Sorozat

.- A sorozat főcíme

= A sorozat párhuzamos címe

/ A sorozat szerzőségi közlése

, a sorozat ISSN-je

; sorozati szám

. Az alsorozati megjelőlés, címe

, A sorozati megjelőlés után az alsorozat címe

: Alcíme

/ Az alsorozatra vonatkozószerzőségi közlés

, alsorozati ISSN szám

; alsorozati szám

7. Megjelenés

.- Ha folytatólagosan irjuk (új bekezdésbe nem teszünk semmi jelet)

8. Terjesztési adatok

.- ISSN

= kulcscím

: terjesztési feltételek és ár *

( ) esetleges magyarázatok

( Az aláhúzott sorok az egyszerűsített leírásban is a kötelezőek, a dőlt betűvel irottak

csak bizonyos feltételektől függően kötelezőek, a *-gal jelőltek a teljes leírásban sem

kötelezőek ).

Nagy kezdőbetűvel kell irni minden adatcsoport kezdőszavát, a címek kezdőszavait,

kivéve az alcímet és a párhuzamos alcímet, amelyet mindig kisbetűvel irunk.

A számokat mindig arab számmal írjuk (kiadásjelzés, számozási adatok, megjelenési

év, sorozati számok, kiadvány ára). Egyébként a forrás szerint irjuk.

A téves adatokat, sajtóhibákat a forrás szerint kell irni, utána jelöljük a hibát:

[jav. adat] téves adat esetén

38

[ ! ] vagy [sic] sajtóhiba esetén

Az ISSN számot mindig javítva írjuk le: ISSN (jav.)

Az időszaki kiadvány szerkezeti vázlata

Főcím: alcím = Párhuzamos cím : párhuzamos alcím / első szerzőségi adat ;

következő szerzőségi adat. - Kiadásjelzés / szerzőségi közlés. -Sorszámozás ( keltezés ) =

párhuzamos számozás ; új folyam megnevezése, új folyam számozása. - Megjelenés helye:

A kiadó neve, a megjelenés éve - (A nyomtatás helye : A nyomda neve, a nyomtatás éve). -

Részegységek száma : illusztráció ; méret + kisérő anyag - ( A sorozat főcíme = A sorozat

párhuzamos címe : a sorozat alcíme / a sorozat szerzőségi közlése, ISSN száma ; sorozati

szám Az alsorozat megjelőlése, címe, ISSN-je; alsorozati szám.).

Megjegyzés

Megjegyzés stb.

ISSN = kulcscím : ár.

Nyitott bibliográfiai leírások:

ESÉLY : társadalom- és szociálpolitikai folyóirat / kiadja Hirscher Rezső

Szociálpolitikai Alapitvány : Főszerk. Révai Katalin. - 1992., 1 . -Budapest: Hirscher R.

Szociálpolitikai Alapitvány, 1992-. - 24 cm Megjelenik kéthavonta. ISSN 0865-0810 =

39

Esély : 50, - Ft

MAGYAR NARANCS : politikai, kulturális hetilap / főszerk. Vágvülgyi B. András. -

5évf.,35.sz. (1993)- . - Budapest : nl, 1993- . - 30 cm ISSN 0865-3437

NAGYVILÁG : világirodalmi folyóirat / Országos Idegennyelvű Könyvtár. - 37.évf.,

12.sz. (1992). - Bp. : O.I.K.. 1992- 24 cm Megjelenik havonta. ISSN 0547-1613 =

Nagyvilág : 64,- Ft

ÉLET ÉS TUDOMÁNY : a Tudományos Ismeretierjesztő Társulat hetilapja /

Főszerk. Dr.Wolfner András. - 1992., 39.sz.- Budapest.: Hírlapkiadó Vállalat, 1992. -30 cm

ISSN 0013-6077 : 35,-Ft

VALÓSÁG ; a Tudományos Ismeretierjesztő Társulat és a Közlöny- és Lapkiadó Kft.

Havi folyóirata / főszerk. Tökeczki László. - 1994.,10,sz. . -Budapest: Közlöny- és Lapkiadó

Kft., 1994 . -24 cm ISSN 0324-7228 : 95,-Ft.

Újságok bibliográfiai leírására példák:

REVISTA ROMÂNA DE STATISTICĂ / editat de Comisia Naţională pentru

Statislică. - Anul 43, nr,12 "1994 . - Bucureşti : C.N.S. , 1994 . - 24 cm. ISSN 1018-046 X

40

SINTEZĂ : publicaţie trimestrială. privind probleme sociale, politice, economice şi

culturale / red.sef Péter J.Lainé. - 1994, nr.99 . - Washington : U.S.Information Agency, 1994

. - 27 cm

REVISTA DE MEDICINĂ ŞI FARMACIE = Orvosi és gyógyszerészeti szemle :

publicaţie a Universităţii de Medicină şi Farmacie din Târgu-Mureş / red. Sef prof.dr.Ion

Pascu. - Vol.38 ,nr.2 (1992 iulie-decembrie) . - Târgu Mureş : U.M.F., 1992 . -23 cm.

Egyéb dokumentumfajták bibliográfiai leírása

Az írásos-nyomtatásos dokumentumok egyéb típusai: kéziratok (a hagyományos

értelemben vett kézirat valóban kézzel írt munka volt; az írógép általánossá válása óta viszont

kéziraton a néhány példányban készült, belső használatra, vagy csak szűk körű nyilvánosság

elé szánt írásművet értjük. Az írógéppel készült kéziratot gépiratnak nevezzük), disszertációk,

szakdolgozatok, kutatási jelentések, forditások, kisnyomtatványok (vagy aprónyomtatványok -

a könyv terjedelmét nem érik el, és változatos tartalmúak: a brosúrától kezdve a plakátig),

kották (partitúrák), térképek.

Ezen dokumentumtípusok közös jellemzője, hogy valamennyi szabad szemmel

olvasható. A fotótechnika és azon belül a mikrofilmtechnika fejlődése már a múlt században

lehetővé tette egyrészt a dokumentumok kicsinyitését, másrészt pedig leolvasó készülék

segítségével történő használatukat. Ma a könyvtári állomány nélkülözhetetlen része a

mikrohordozókon őrzött, vagy kölcsönzött dokumentum.

A mikrohordozó előnyei: előállitása olcsó, gazdaságos, tárolásához kicsiny hely

szükséges, szállítása könnyű, további másolatok korlátlanul készíthetők róla. A könyvtári

munka következő területein alkalmazhatóak különös haszonnal:

- A régi és ritka kiadványokból, amelyeket a könyvtárak egy vagy kevés példányban

őriznek, másolat készíthető; ezáltal az eredeti példány mentesül a használattal járó

rongálódásoktól.

- A helytörténeti gyűjtemények mikroformákkal kiegészíthetök a hiányzó régi és

egyébként beszerezhetetlen kiadványokkal.

- A könyvtárközi kölcsönzés keretében az egyébként nem kölcsönözhető müvek, pl.

41

A folyóiratcikkek is elérhetők mikromásolat formájában.

A a könyvektől eltérő dokumentumok (kartografikus, audio-vizuális és elektronikus

dokumentumok) bibliográfiai leírásában csak a könyvekétől eltérő adatcsoportok jellemzőit

ismertetem.

A kartográfiai anyagok bibliográfiai leírása

A kartográfiai anyag fogalmi körébe nemcsak a térképeket soroljuk, hanem minden

olyan anyagot, amely a Földet, vagy bármely más égitestet ábrázolja, akár egészben, akár

részben, és bármilyen méretarányban. Ezek lehetnek pl. két- vagy háromdimenziós térképek,

tervrajzok; légiközlekedési, navigációs és csillagtérképek, földgömbök; kataszteri térképek;

szelvények; madártávlati felvételek stb. Leírásukat az ISBD/CM szabályozza.

A kartográfiai anyagok jellemzői a bibliográfiai leírás szempontjából, adatközlő helyek.

Leggyakoribb formájuk a térkép és a földgömb. A térképek gyakran egyetlen térképlapból

állnak, de előfordul az is, hogy több térképlap alkot egy kartográfiai anyagot.

A térképek is megjelenhetnek periodikusan, pl. az útállapotot, meteorlógiai helyzetet,

vizrajzi helyzetet tükröző térképek.

A térképeknek nincs címlapjuk, hanem a térkép adatai a térképlapon a kereten belül,

vagy a kereten kivűl helyezkednek el, de szerepelhetnek a térkép borítóján, a kartuson és a

hátoldalon is. A könyv formában kiadott térképek az atlaszok, amelyeknek rendszerint önálló

címlapjuk van, és általában a könyv egyéb jeleit is viselik. A földgömbön, éggömbön az

adatokat általában bekertezve úgy helyezik el, hogy azok ne zavarják az ábrázolást.

A térképek, térképlapok ISBN-t és ISSN-t kapnak. Mindkét számot a CM megjelölés

különbözteti meg a könyvek és az időszaki kiadványok ISBN, ill. ISSN számától.

A kartográfiai anyagok leggyakoribb, tipikus jellemzője a méretarány. Fontos lehet

továbbá a térkép vetülete, a térkép felvételének a módja, pl. szinezés, hegyrajz módja,

fokhálózat léte stb., a térkép anyaga, valamint a térkép rendeltetése, pl. közigazgatási,

közlekedési, turisztikai, idegenforgalmi, földtani, topográfiai, erdészeti stb. térképeknél.

A bibliográfiai leírás adatcsoportjai és az adatok főforrása

Adatcsoport Főforrás

1. A cím és a szerzőségi közlés Kartográfiai kiadvány, melléklet, boritó

2. Kiadás Kartográfiai kiadvány, melléklet, boritó

42

3. Matematikai adatok Kartográfiai kiadvány, melléklet, boritó

4. Megjelenés, terjesztés Kartográfiai kiadvány, melléklet, boritó

5. Fizikai jellemzők Bármely forrás

6. Sorozat Kartográfiai kiadvány, melléklet, boritó

7. Megjegyzések Bármely forrás

8. A szabványos szám vagy megfeleője ,

és a hozzáférhetőség feltételei

Bármely forrás

A könyvek bibliográfiai leírásától eltérő adatcsoportok, adatelemek és egyezményes

jelek használata

Az 1. adatcsoportban a főcím után szögletes zárójelben leirhatjuk nem kötelező adatként a

dokumentum általános megnevezését. A 3. adatcsoport a matematikai adatokat tartalmazza.

A kartográfiai dokumentumok sajátos adatai:

. - Méretarány jelzése

; Vetületjelzés

( Koordináták jelzése (nem kötelező leírni)

; ) Napéjegyenlőség jelzése

Az 5. Adatcsoport: fizikai jellemzők

. - A dokumentum sajátos megnevezése és az egység terjedelme

: Egyéb fizikai tulajdonságok

; Kiadvány méretei

+ Mellékletre vonatkozó közlés (nem kötelező leirni)

Néhány példa térkép leírására:

Magyarország közigazgatási térképe [kartográfiai anyag] / Turncr István ; a térkép

rajzolásánál közreműködött Jesze Kálmán és Pálos Emil . - Centennáriumi kiad . - 1:500000.

43

-[Budapest] : Turnét 1., 1948 ([Bp.J : Klösz ny.). - 1 térk. : szines ; 104x76 cm, öh. 22 cm +

mutató (83 p.)

Erdőszínezés. - Domborzatrajz színtörléssel. - Települések összevont alaprajzban. - 25

megye, járások, városok nevei felsorolva, határvonalai feltüntetve. - Szinmagyarázat. -

Jelmagyarázat. - A melléklet tart.: Magyarország újrendszerü térképének név- és

távolságmutatója / Turner István

Görögország [kartográfiai anyag] : kultúrtörténeti tájékoztató : autótérkép =

Griechenland : mit Kulturführer : Autokarte. - 1:650000. - Wien : Freytag u. Berndt ; Bp. :

Cartographia, [1978]. - 1 térk.: szines ;83xl 19 cm, oh. 23 cm

Hegyrajz szintörléssel. - Autópályák, főútvonalak, fontosabb összekötő utak, vasutak

és országhatár jelezve. - Útszámozás, km-távolságok számirással. - repülőterek, kikötők

jelezve. -Jelmagyarázat angol, francia, görög és német nyelven. - Magyar nyelvű

kultúrtörténeti tájékoztató a hátlapon

ISBN 3-85084-208-8 CM : 103,- Ft

Az atlaszok bibliográfiai leírása

Az atlasz olyan térképgyűjtemény, amelynek külső formája, megjelenése a

könyvekéhez hasonlít. Általában önálló címlapja, előzékei, egybefüggő oldalszámozása van.

Az atlasz ábrázolhat nagyobb (pl. a Föld országai) vagy kisebb területeket (pl. egy ország).

Az atlasz térképei nem szükségképpen azonos méretarányúak.

Ha az atlasznak van egységes méretarány-jelzése a címoldalon, ezt alcímként kezeljük

(vagyis nem a leírás 3. adatcsoportjában, mint az Önálló térképeknél). Egyebekben az

atlaszok leírása megegyezik a könyvekével.

Például:

Magyarország autóatlasza = Autoatlas von Ungarn = Road atlas of Hungary = Atlas

routier de Hongrie = Atlas avtomobil'nyh dorog Vengrii : 1:360000 / [a szerkesztésért felelős

a Kartográfiai Vállalat szerkesztőbizottsága: Radó Sándor, et al.] ; [készítette és kiad. az

Állami Földmérési és Térképészeti Hivatal Kartográfiai Vállalata]. - 2. jav. kiad. / a

44

szerkesztési munkák 1962. június 30-án fejeződtek be. - Bp. : Kartográfiai Váll., 1962. - 96

p., 39 p. : ill., főként térk., szines ; 21 cm.

Az audiovizuális anyagok bibliográfiai leírása

Az audiovizuális (tágabb értelemben nem-könyv jellegű dokumentumok) bibliográfiai

leírásával az ISBD/NBM foglalkozik. A következő dokumentumok tartoznak ide: Braille-

irás (lapokon, kötetben), hologram (hologram film, lap stb.), készlet (épitőkészlet,

laboratóriumi készletjáték), számitógépes (géppel olvasható) információhordozók

(mágnesszalag, mágneslemez, gépi lyukkártya stb.), mikroformák (mikrofilm, mikrofilmlap

stb.) mikroszkóplemez, film (orsós, hurok-, kazettás).

A bibliográfiai leírás adatcsoportjai, adatelemei és egyezményes jelei

Az adatcsoportok számozása követi az ISBD/G-t, de nem tartalmazza a 3.

adatcsoportot. A nem-könyv anyagok leírása így voltaképpen nem nyolc, hanem hét

adatcsoportból áll. Ha azonban a leirandó dokumentum más ISBD-k hatáskörébe is

beletartozik (pl. térkép dián, folyóirat hanglemezen stb.), akkor a megfelelő szak-ISBD-k

előírásait célszerű követni a 3. adatcsoport tekintetében.

Ugyancsak hiányzik a kötelező adatelemek sorából a 8. adatcsoportból a kulcscím, amelynek

közlése szükség esetén az ISBD/S szerint történhet.

Az audiovizuális anyagok leírásának általános szabályai

Az egyezményes jelek használata megegyezik a többi dokumentumtípus leírási

szabályaival. A leírás nyelve az 1., 2., 4. és 6. adatcsoportban követi a dokumenum

adatforrásainak nyelvét; a dokumentum általános megnevezése (1. adatcsoport), a kiadó,

terjesztő funkciójára vonatkozó közlés (4. adatcsoport), valamint az 5., 7. és 8. adatcsoport

közlései pedig - ha nem a dokumentumból származnak - a szolgáltatás nyelvén adandók meg.

A leírás írásrendszere követheti a dokumentum írásrendszerét, de szükség szerint a

nem latin betűs adatokat át lehet írni. A rövidítések használatára az egyéb

dokumentumtípusoknál elmondottak az irányadók. A nagybetű-használat tekintetében

45

követni kell a dokumentum nyelvének helyesírási szabályait, de mindig nagy kezdőbetűvel

kell írni az adatcsoportok kezdő szavát. A sajtóhibákat tükrözni kell, de jelölni lehet a hiba

tényét a [sic] vagy a [!] jellel, vagy helyesbíteni lehet az adatot szögletes zárójelben az

[azaz ...] jelöléssel.

Néhány fontos tudnivaló a leírásban:

Az első adatcsoportban az első adatelem mindig az egység főcíme, mégpedig abban a

formában, ahogyan a főforrás közli. A túlságosan hosszú cím három ponttal rövidithető. Több

cím esetében a főcímet ki kell választani.

Az adatcsoport második adateleme a dokumentum általános megnevezése, amelyet

szögletes zárójelben kell közölni. Ha a dokumentum két olyan összefüggő, egyenrangú

összetevőből áll, amelyek két dokumentumosztályba tartoznak, akkor mindkét dokumentum

általános megnevezését megadjuk a + jellel. Ha azonban valamely egységben fő- és

kiegészítő összetevő szerepel, akkor csak a főrész megnevezését írjuk le.

Pl. Művészet és valóság [Kép]

Az 5. adatcsoportban a dokumentum saját megnevezéseként az információhordozó fajtáját

kell megnevezni. Például, a „Hangfelvétel" általános megnevezés mellett a sajátos

megnevezése lehet: hanglemez, hangszalag, hangkazetta. A fajta után szögletes zárójelben

megadható a védjegy vagy márka.

Az egység terjedelmeként le kell írni az egység darabszámát, illetve a terjedelmét (a lapok

vagy a képmezők számát) vagy lejátszás idejét. Pl: . – 48 diakép, vagy 2 hgsz. (45,30 min).

Az egység mérete A kétdimenziós nem köralakú egységeknél (mikrofilmlap, dia,

transzparens stb.) a méretet a magasság x szélességben adjuk meg, centiméterben.

Pl. 20 diakép : sz.; 5x5 cm

Kör alakú kétdimenziós egységeknél (pl. hanglemez) az átmérőt kell leírni.Háromdimenziós

egységeknél a méretet magasság x szélesség x mélységben, vagy csak magasságban adjuk

meg.

46

Elektronikus dokumentumok bibliográfiai leírása az ISBD/ER alapján

A szabályzat előírásai mind a helyi, mind a távoli hozzáférésű elektronikus

dokumentumok leírására vonatkoznak.

Az elektronikus dokumentumokat különböző kiadásokban, illetve változatokban

állitják elő, teszik hozzáférhetővé.

A leírás szempontjából két típus megkülönböztetésére van szükség: helyi hozzáférésű

és távoli hozzáférésű elektronikus dokumentumok. Helyi hozzáférésű elektronikus

dokumentumnak tekintjük azokat, amelyeket valamilyen fizikai hordozón (példányokban)

terjesztenek, és amelyek használatához egy példányt be kell helyezni a számitógép

valamelyik perifériájába. Távoli hozzáférésű elektronikus dokumentumok azok, amelyeket

nem önálló fizikai hordozón terjesztenek, illetve nem így állnak a leírás készítőjének

rendelkezésére, és használatuk csak hálózati elérésre képes számitógéppel lehetséges.

Minthogy az elektronikus dokumentumok egy gyorsan és erőteljesen változó

technológia termékei, e szabályzat speciális előirásait különösen a 3. A dokumentumtípus

speciális adatai és az 5. Fizikai jellemzők adatcsoportban - szükség szerint ki kell bővíteni,

hogy alkalmasak legyenek a dokumentumtípusok sajátos jellemzőinek vagy az újonnan

kialakuló típusoknak a leírására. Ha egy, a leírás szempontjából - annak elektronikus

dokumentum voltától függetlenül is - speciális dokumentum (időszaki kiadvány, kutatási

jelentés, kartográfiai dokumentum stb.) elektronikus formában jelenik meg, elektronikus

dokumentumkent kell leirni. Saját speciális adatait az elektronikus dokumentumra vonatkozó

speciális adatokat követően kell megadni a megfelelő adatcsoportokban, fígyelembe véve a

leírásukra vonatkozó szabvány, szabályzat előirásait.

Az egyetlen egységből álló elektronikus dokumentum adatcsoportjai és

adatelemei:

3. adatcsoport: A dokumentumtípus speciális adatai

- Az elektronikus dokumentumtípus megnevezése

- Az elektronikus dokumentum adatainak mennyisége

- Az egyéb dokumentumtípus speciális adatai

5. adatcsoport: Fizikai jellemzők

- A fizikai hordozó megnevezése és terjedelme

- Egyéb fizikai jellemzők

47

- Méret

- Melléklet

7. adatcsoport: Megjegyzések

- Megjegyzés a főcím forrásáról

- Megjegyzés a működési követelményekről 8. adatcsoport: Terjesztési adatok

- szabványos nemzetközi azonosító szám (vagy annak megfelelője)

- Csomagolás

- Ár és/vagy a hozzáférhetőség feltételei

A több egységből álló elektronikus dokumentum adatcsoportjai és adatelemei

Az elektronikus dokumentum egészére és önálló egységére vonatkozó adatokat külön-

külön irjuk le

Néhány jellemző sajátosság:

1. adatcsoportban:

Ha a dokumentumnak nincs címe, csak megjelenített szövege, e szöveget teljes

vagy rövidített formában kell főcímként leírni. A szövegelhagyást három ponttal [ ... ]

kell jelölni. A szöveg tartalmának fontos részeit, mint például termékek

vagy szervezetek neveit, események nevét, helyét, idejét változatlanul meg kell

tartani. Az ezekre vonatkozó kiegészítő információkat vagy a tartalomra vonatkozó

egyéb információkat a 7. Megjegyzések adatcsoportban lehet közölni.

Például:

Court cases 1969 ... by counties in Southeastern Connecticut [elektronikus dok.]

Több, cím nélküli, de összetartozó elektronikus dokumentum esetén a megjelenített

szövegek alapján kell a dokumentumokat leírni, szögletes zárójelben megadva egy rájuk

jellemző, megfelelő nyelvű és írásrendszerű, a leírás készítője által alkotott főcímet. Kivételes

esetben, főként, ha a dokumentumnak nincs szöveges része, a megállapított főcím megadható

a bibliográfia nyelvén.

Például:

[Madarak és egyéb állatok] [elektronikus dok.]

Összetett cím esetén a közös cím, az alárendelt cím megjelölése és az alárendelt cím

együttesen alkotják a főcímet.

Például:

Magyar nemzeti bibliográfia. Könyvek [elektronikus dok.]

48

Ha a dokumentum egészének és valamely részegységének vagy pótlásának címe egy

nyelvtani szerkezetet alkot, főcímként, ezek együttesét kell leírni úgy, hogy a címbe

foglalt címet nagy kezdőbetűvel kell kezdeni.

Például:

Újabb mesékkel bővitett Magyar népmesék CD [elektronikus dok.]

A leírás 3. adatcsoportja. A dokumentumtípus speciális adatai

Az adatcsoport első elemeként kell megadni az elektronikus dokumentumtípus

megnevezését. Ha a leírásban közölni kivánják az elektronikus dokumentumba foglalt adatok

mennyiségére (a belső terjedelemre) vonatkozó adatokat, azokat is ebben az adatcsoportban

kell megadni. A többi fizikai jellemzőre vonatkozó adatot az 5. Fizikai jellemzők

adatcsoportban, a működési követelményekre és a hozzáférés módjára vonatkozó adatokat a

7. Megjegyzések adatcsoportban kell leirni.

A besorolási adatokról bővebben

A besorolási adat a bibliográfiai télel rendező eleme. Minden bibliográfiai tételen

lennie kell a besorolási adatnak, enélkül a tétel nem - léphet be a katalógusba.

Minden besorolási adat besorolási elemekből áll, amelyek meghatározott rangsorban

következnek egymás után: rendszó + egyéb elem + kiegeszitő adat.

1. A rendszó a besorolási adat első és egyben legfontosabb része, amely szerint a

rendezése tulajdonképpen történik. A rendszót a besorolási adat többi részétől meg kell

különböztetni, ezt a leírásban is jelölni kell, pl. aláhúzással, nyomtatott negybetűkkel irva stb.

(pl. ARANY, János)

2. Az "egyéb elem" a névnek vagy a címnek szerves része, pl. a Személynév esetében

az egyéni név vagy keresztnév (pl. MIKSZÁTH, Kálmán)

3. A kiegészitő adat valamilyen tájékoztató közlés a rendszóval vagy az egyéb

elemmel kapcsolatban és az a célja, hogy az azonos alakú rendszavakat megkülönböztesse

egymástól, esetleg egyéb információt közöljön az illető besorolási adatról [pl. Bartók, Béla és

Bartók, Béla ifj.].

A besorolási adatokat egységesített formában kell alkalmazni és a tételekre felirni

azért, hogy a katalógus pontos és biztos tájékoztatást tudjon adni. Ez azért szükség mert

gyakran előfordul, hogy akár egy személy, akár egy testület vagy intézmény neve különböző

49

formában bukkan fel, esetleg az évek folyamán változásokat szenved.

A személynév mint besorolási adat az egyik leggyakrabban előforduló típus, hiszen

majdnem minden szellemi alkotás egy vagy több személy munkájának eredményeként jön

létre.

A személynevek formája és felépítése különböző korokban és nyelvterületeken eltérő.

A mai európai nyelvekben a nevek két részből állnak: az egyéni vagy keresztnévből és a

családnévből (ebben a sorrendben!), de vannak kivételek is, pl. a magyar nyelvben

használatos sorrend ennek a fordítottja (pl. Thomas Mann, Jean Racine stb. de Arany János,

Németh László stb. )

A személynevek esetében is nagyon fontos a név egységesített formájának a

használata besorolási adatként. Az egységesített név általában az a formája, a névnek,

amelyen az illető szerző ismert, amelyen a működését, tevékenységét kifejti, amelyen nyilván

van tartva. Akárhány változatával is találkozik a könyvtáras egy adott szerző nevének, mindig

egyetlen formát kell kiválasztani és a katalógusban következetesen azt kell használni. Az

egységesített nevet mindig a legteljesebb alakjában és alanyesetben kell felírni a tétel

besorolási adataként, függetlenül attól, hogy milyen formában szerepel a dokumentum.

Pl.

1. Dr. Kovács Lajos, oki. Mérnök

2. Kovács L

3. Luis Kovács (forditás esetében)

a besorolási adat; Kovács, Lajos (dr. mérnök)

Az egységesített nevet a katalógus által használt írásrendszerben kell megadni. Ez

nálunk a latin betűs írásrendszer. Az ettől eltérő írásrendszerű nyelvekből átvett neveket át

kell írni. Ezt az eljárást nevezik transzliterációnak.

Pl. A. Csehov: CEHOV, Anton Pavlovic

A besorolási adatban a névelemek sorrendje eleve adott, meghatározott. Ennek

szabályait, valamint a nevek egységesítésének szabályait az 1961-ben, Párizsban tartott

I.F.L.A. (International Federation of Library Associations) - kongresszuson dolgozták ki.

Ezeket a szabályokat határozatban szögezték le, amely valamennyi tagállam számára

kötelezővé vált. Ha a szabályszerű forma eltér a személynév elemeinek, nyelvszabályok által

meghatározott, természetes sorrendétől, akkor meg kell változtatni ezt a sorrendet és a

szabályt kell alkalmazni. Pl. ; Victor Hugó, lesz : HUGÓ, Victor.

50

A betűrendes katalógus szervezése és rendezése.

A rendszó meghatározása és a besorolási jelzetek

Ez a művelet zárja a dokumentumok formai feltárásának a munkafolyamatát. A katalógusokat

több szempont szerint csoportosíthatjuk, a dokumentum típusa szerint lehetnek: könyv-,

folyóirat-, különgyüjtemények, stb. Katalógusok; formájuk szerint: cédula-, kötet-, online

katalógusok; s a felhasználók köre szerint: szolgálati és olvasói katalógusok. Ezenkivül

fígyelemfelkeltő, népszerűsitő szerepet is betolthetnek.

A különböző katalógustípusok együttese a katalógusok rendszerét alkotja.

A hagyományos formájú, cédulakatalógusok rendezése:

Az előbbiek során bemutatott szabályok alapján elkészített bibliográfiai leírásokat

besorolási jelzettel látjuk el és a betűrendes katalógusban helyezzük el, bibliográfiai tételként,

amelynek tartalmaznia kell mindazokat a besorolási adatokat, amelyek a tétel helyét

meghatározzák a katalógusban.

Rendezéskor a tétel minden besorolási egységét fígyelembe kell venni, a legmagasabb

szintű egységtől a legalacsonyabb felé haladva.

A főtétel besorolási adatainak száma a bibliográfiai tételben rögzített besorolási

adatok körétől függően változik. A főtételen belül a besorolási adatok rangsora:

- a szerző neve,

- az egységesített cím,

- főcím,

- a megjelenés éve,

- azonosító jelzet.

A sorrend állandó, bármelyik besorolási adat hiányzik, a következő lép a helyére.

A bibliográfiai tételeket a kijelőlt besorolási tételük alapján kell betűrendbe sorolni.

A betűrendbe sorolás balról jobbra történik, a jelek rangsora szerint. Rendszó csak

rendszóval, egyéb elem csak egyéb elemmel, kiegészítő adat csak kiegészítő adattal.

Ha két besorolási adat megegyezik, a rövidebb megelőzi a hosszabbat.

A jelek rangsora: fígyelembe nem veendő jel, térköz, szimbólum, szám, betű.

A fígyelembe nem veendő jelek közé tartoznak az írásjelek, az ékezetek és a mellékjelek. A

betűrendbe soroláskor tehát ezeket fígyelmen kivűl kell hagyni.

51

A kis- és nagykötőjel azonban nem egyformán sorolandó be. Azokat a

személyneveket, földrajzi neveket, továbbá szavakat, amelyeket a helyesírás szabályai szerint

kiskötőjellel kell írni, úgy kell besorolni, mintha egy szót alkotnának.

A betűk csoportja a jelek közötti legmagasabb besorolási érték. A kis és nagy betűk,

és az mellékjeles, illetve nélküli betűk értéke azonos, a két, illetve többjegyü betűk minden

jelét külön betűként kell fígyelembe venni. A határozott és határozatlan névelőt nem

vesszük fígyelembe a besorolásnál.

A tételek rangsora a katalógusban:

- utaló tétel

- főtétel

- melléktétel

- tárgyi melléktétel

A betűrendes katalógus szerkesztése közben elvégzendő műveletek:

- a katalóguscédulák ellátása besorolási jelzettel,

- a cédulák előrendezése (katalógustípusok, majd betűrend szerint)

- a cédulák besorolása

- a szükséges utalók elkészítése

- a katalógus rendezése (karbantartása)

Napjainkban azonban egyre elterjedtebbé váltak a gépi (online) katalógusok. Ezeknek

legfontosabb jellemzője az, hogy a gépi katalógusban a műnek (dokumentumnak) csak

egyetlen bibliográfiai rekordja van, amelyhez a hozzáférési pontokon keresztül lehet eljutni

és a feldolgozó könyvtárosnak éppen a hozzáférési pontoknak a rendszerét kell kidolgoznia a

számítógép által nyújtott lehetőségek felhasználásával.

A gépi katalógusban nem kell fő- és melléktételeket megkülönböztetni, viszont igen

lényeges a következetesség a besorolási adatok formájában, tehát fontos a besorolási adatok

egységesítése és az egységesített besorolási adat, állomány kiépítése (authority control).

Könyvészet

Rácz Ágnes - Bibliográfiai leírás, katalogizálás. Budapest : Tankönyvkiadó, 1989.

Könyvtárosok kézikönyve. 1, köt., Alapvetés. szerk. Horváth T.- Papp I.; Budapest : Osiris,

52

1999.

Könyvtárosok kézikönyve. 2, köt., Feltárás és visszakeresés. szerk. Horváth T.- Papp I.;

Budapest : Osiris, 2001.

Könyvtárosok kézikönyve. 4, köt., Határterületek. szerk. Horváth T.- Papp I.; Budapest :

Osiris, 2003.

Varga Ildikó – A formai feltárás alapjai. Budapest : Könyvtári Intézet, 2001.

Drótos László (szerk.) – Elektronikus könyvtári értelmező szótár.1997.

STAS 12629/2-88: descrierea bibliografică a documentelor: publicaţii monografice curente.

STAS 12629/3-88: descrierea bibliografică a documentelor: publicaţii seriale.

Fodorean Nastasia – ISBD (M).Caiet de seminar. Cluj Napoca : BCU, 1996.

Gurka Balla Ilona - Dokumentumok formai feltárása a könyvtárba. Cluj Napoca : PUC, 2007.

A könyvtár kezelése. Szerk. Katsányi Sándor. 2, kiad. Budapest, 1984, OSZK KMK.

http://www.bcut.ro/books.img/ISBDMicle.pdf

http://www.ifla.org/VII/s13/pubs/isbd.htm

http://www.ifla.org/VI/3/nd1/isbdlist-ro.htm

53

MELLÉKLETEK

54