Beuezetés

,4, humanizmu s zárőj elei

1, Állatperek

1587: Saint-Julicn városka lakói pert indítanakS aint-Jean-de-Maurienne piispöki bír ájánálegy csapat ormányos bogár ellen. Mivel e ,,ba-r ázdáshátúak" vagy,,vincellérbogarak" ellep-úk a szőIőskerteket, alrol jelentős károkatokoznak, a parasztok megbízzákképviselőiket,fogalmazzanak nevükben kérvényt ,,a püspökihelynök tisztelendő űrhoz, Maurienne érsek-ség egyházi bírájához". Esdekelve kérik, ke-qyeskedjék megtenni a szükséges lépéseket Is-ten haragjának csillapítására, és intézkedjék -..kiátkozás vagy bármeiy egyéb alkalmas bün-tetés terhe mellett" - az áliatkákvégleges kiuta-sításáról.

Mintegy rregyven ér.,ve i korábban, 1545-bcnmár folytattak egy pert e vincellérbogarak (icg-alábbis az őseik) ellen. Az ügy a rovarok győ-zelmével zárttIt. Igaz, az eljárás rendjénekrnegfelelően a védőüglvédet maga a püspökibíró jelölte ki számukra. A bíró pedig azon a

r,éleményerr volt, hogy az állatok is Isten te-

r

remtmérryei, éppúgy retrdelkcznck a növé-rryekkel való táplálkozás jogával, mint az errr-berek. Mcg is tagadta az ormányosokkiátkozá-sát. Csupán arra szorítkozott, hogy 1546. má-jus B-i rendeletében közös imádságot írjon elő,és a szerencsétlerr lakosokat intette arra szigo-rúan, hogy őszintén bánják rnegbűneikct, hív-iákaz isterri kegyelmet segítségtil. Egx,berr fel-szólította őket - az alkalom kapórajött -, hala-déktalanul fizessék nleg a dózsmát, valaminttartsanak ,,hárotn egymást kövctő napon egy-egy körmenetet a bogarakkal elözörriött szőlős-kertek köriil", Mindczt további á}rítatos jám-borságok és }rasonló peniterrciák követtók. Talárraz intelmek hatísára, vagy inkább azért, mert az

cljárás hosszúra rryúlt, a bogarak elhagyták a te-

repet, s az ügy akkor annyiban mara,dt.

Neglvenkét éwel kósó'bb, a per 1587. április13-i újrafelvételekor azonban a sző|ősgazdákúgy gondolták, szigorúbb lesz a bíróság a föl-támadt vcszedel emmel szemben. Az egyházbí-ró lrirtclenéberr megclégedettazzal, hogy a ro-varok számára ílj képviselőt rcndelt ki egy írjiigyvód kíséretében, mivel az 1545-ös időköz-ben meghalt. Ezenftjlül utasította Sairrt-Jtrlicnkáplánját az 1546. május B-i rcrrdeletben fog-laltak végrehajtására. Ez rragy ceremóniávalmeg is törtónt május 20-án,2I-én és 22-én,miként azt a plébárros által szabályosan elkészí-tett és aláírt j e gyzó'könlv tanírs Íq' a.

8

A folytatásnak aj ogi krónikákbarr napj ainkigi öIj e3yzett le gszövevényes ebb pereskedésck-ben sincs párja. A rovarok ügvédje oly szívó-san és jól kapaszkodott bele a lcgkisebb formaiiogyatékosságokba is, hogyjúlius 1B-árr - teirátiöbb mint háronr hórrappal a tárgyalás megke z-dése utárr - a vád helyzcte megingott. Saint-Ju-1 ren képvi seIőt megér czték, hogy katas ztrofi 1is

következményekkelj árna számukra, ha a védc-lem ravasz perbeszéde teljesen befolyása alákeríterré a bírót, ezórt irrkább egyezkedésrcszánták el nrasukat. Összehívták a falugyűlést,lrogy ,,a nevezett állatok számára élőhelyet óselegendő táplálékot biztosító területet j eiölj t,-lrek ki a neve zett Saint-Julicn lrelység szőlős-ker{ein kívül, s ígv azok ott mcgéihesscrrek, ós: 1 ke rü 1 he tő l e g}e n, 1ro gy fe l falj ák vagy tö trkre -regryék a nevezett szőlőket". Igy is tettek: érettrrlegforrtolás után ílgy döntöttek, hogy rrckik:rdják ,,a Grand-Feisse nevezetű lrelyet (itt aszóban forgó |olddarab részletes Ieírása követ-kezik), amely terület a körüllratárolásától füe-gőe n 1roz závetőle g ne g}"ventől öwen lrektári gterjediret, többféle fa, növóny, dús lombír bo-kor lakja és díszíti: biikkfik, égcrek, cseresz-llvék, töig;yck, julrarok, gyüniölcsadó és cgyébűk, bozótosok, s fű is meg egyéb élclenr is:1egendő mcrrnyiségben találtatrrak". Ez a r ész-ietes leírás persze arra szolgált, hogy mezglőz-zék a szemben álló fe let a lakosokjó szándéká-

1,_

ról és a terület valód i értékérő, Igaz ugyan, hogykérték ágárásij oguk fenntarását, valamint né-hány mésztufabánya kitermelésijogát s azt,hogyháború esetén itt elrejtőzhessenek, de ígéretettettek, hogy semmiféle kárt nem okoznak ,,anevezett állatok táp|álékában". Jóakaratuk bi-zonysághi pedig,,szerződést kötrrek velük a ne-yezett foldró1 a fent felsorolt feltételek szerint,ahogyan az megkívánatik, megfelelő formábanés örök érvényre szőlőan" .KétségkivüI e z az elsőajánlat a ,,természettel kötött szerződésre'', á|!adlényekkel történt megállapodásra, ám a védelemképviselőjének megengesztelésére korántsembizonyult elegendőnek . Megbízatása súlyánakfi rdatában, gondosan őrködve afelett, hogy,,tigy-felei" sérelmet ne szenvedhessenelq személye-sen is megtekintette a,,Grand-Feisse''-t. Megál-lapítota, hogy a folddarab ,,terméketlen és kiet-len", ezért a gazdákat azonnali haállyal, cumexpensis (a perköltségekben elmarasztalva) elkell utasítani. Nem tudom, mi volt az egyházibíró végső döntése.l Az biztos, hogy továbbiszakértótet nevezett ki a felajánlott terület ér-

1 A periratokat 1846_ban publikílta Léon Mé nabréa, a

9nam_bev kir-ályi udvar akkori tanácsosa.Jól megismer-hetjük belőlük a per egész lefolyásat, beleérwi a kétügyvéd védőbeszédét és a püspőki meghatalmazott fellé-pését is. Maga az ítélet azonban, ígtl látszlk elveszett. Azállatperek szakirodalma viszonylag csekély, mégis nehézáttekinteni. Mint az ilyen esetekben mindig, rindkivül

10

tékének felmérésére, és irogy december 20-átllz iigy még nem zárultle...

Ha ezt az esetet összevetjük ahozzá hason-1 ókkal, az ál latok gy ő zelmét tekintheq' ük való-színűnck. A püspöki bíró általába n az ő pártju-kat fogta. Az ördögűzésről című, FoelixHem-nerlein svájci teológus 1497-ben készített ér-

sokszor isrrrétlődnckbenne innen-onnan jfvctt állítások.\,q]ásir1l lett a szabály. Azt kell telrát nronclanonr, irog;v:r közvetlen forr.ásokorr kívül (a)O(. század elején külörr-]öző tudós folyóiratokban nregjelerrt perirato-k és a hoz-z áj uk ííízött középkori jogi rnagyarázaiok nólkiilözlretet-ren források) két nlíí volt a legrragyobb lrasznorrrra. Az:ql.,ik Karl von l,nrira: Thierstraft, intl Thierllrorcssg Inns-brLrck, 1891., a rrlásik pedig Léori Ménabréa : Dc l'origine ,:ic la.fomte

,e_t de l'csprit des jugements renilus att Moyc1| 1r,

:ontre les aiimaux,,,Ménroires de l'académie de §avoie;',i2. köt., 1846, A korban isrrrcrt állatperek rnajclnern ki-:r-rcrítő idórendi ós loldrajzi telsorolását kapjirk BerrratSaint-Prlx: Rapports et recierches ,ur lrs procés"etjtlqementsrclatífs aux anitnaux cín-ríí rrrrrnkíjáberr, nlegjeleni' l gZq-ren a királyi udvar antikváriusainak gondoziiában a,,Mé-irroires et dissertations sur les rntiqtrités nltiona]es etítrangöres" círrlűkiadványbarr. Sokhasznos adat talállrató- például a szentenciákról - A]exarrdre Sorel cikkében:Procés contre les anímaux et insectes sLtiuis au Moyen Aot: dans;l Picardie et Ie l/alotr, ,,Brrllctin de lr société lristoriqtrc deCornpiögne", 3, köt., 1876. A kiátkozás teológiai státusá-r-rak érdekes elenrzését olvashatjrrk H, d'ArLois de Ju-bainville tollából, a ,,Revue dei questions lristorrqties''cín-rű folyóiratban, 5. köt., 1868. Megjegyzerrr végül, irogyl,izorryos perek szövegét részletekbe rr.renően eieirrziJean\iartier: Les procis d'anitnaux du Moyen Age á nos jours Jínlűkönyve, Hachette, 1970,

11

tekezése' több ilyerr értelmű példát tartalmaz.A tobbi közt a Laubkáferek esetét, anrely olyj ellemző, lrogy érdenres bemutatni :

,,Coire város környékét hirteien fekcte fejű,felrér testű, krsujj rragyságú, hat lábon járólárvák árasztották el. A foldművcsek régiismerősei czek, a rrénret tájszóiásbarr Larrb-kifer a nevük; tél elején a foldbc bír.lnak,negtámadják a gyökerekct, Rágóikkal úgytre kik csnck, lrogy kikeletre a trövények márkiszáradtak, ahelyett, hogy rügryet hajtarrá-rrak. [. . . ] A iakosok azonban három egymástkövető ediktum révén a tartományi bíróságszírrc cló citálták a kártevőket; még üglvódctés mcgbízottat is kijelöltek számukra, tisztc-lctbcrr tarwa a.jogi előírásokat. Így indítottakkeresetet ellcnük, minden megkívánt for-maságnak eleget tévc. Az eljárás végezetéüia bíró mcgállapította, lrogy a nevezett lárvákIsten teremtményei, joguk .van az ólcthez,igazságalarr lenne megfosztani őket ólet-szükségleteiktől. Ezért egyvad, erdős vidék-re száműzte őke t, lrogy soha többé ne tudjákfeldúini a ternrőíijldeket. Es így is lett."

2 Des exorcis, 1389_1457. Fellx Henrtrrerleirr két érte -

kezósót 1604-berr Lyonban újrarryorr.ták egl Mallei X,[a-lejcarun (3. köt.) círrrű dórrrorrológia rrrásodik kötetébe n.E 1-relyiitt Mórrabréának ajelentéséhez kószített fordítísá-ban közlörn.

12

Persze az rs előfordult - a Berrri-tó piócáivalmegesctt példa rá a bizonyság -, lrogy az élős-ködőkct kárlroztatták, és lrivatalosan is kiátkoz-ták. Miritán a kis állatok lráromnapos határidőtkaptak, 1rogy elhagyj ák az általuk lakott vizcke t,

és a lausantle-i érsek megállapította, hogy ulti-nátuma hatástalannak bizonyult, személyesenszállt ki a lrelyszínre, hogy a következő kiátko-zást elharsogja: ,,A mindenható Isten, teljes égiudvartartása és az isteni szent Egyház nevébenátokkal sújtalak bcnne teket. I]ármerre menJe-tek is, átkozottak maradtok ti rnagatok és le-s z ár ntaz ottaitok i s, am íg te lj e s e n e l n c nr tíín töka fuld színéről."

Mindebből látlrató, hogy az ítélet aszerintváltozott, hogy az állatokat Isten tererntnré-nyeinek tekintették-e. akik csak a ternrészetitörvényt követték, vagy az enrberekre bünte-tésből mórt csapásnak, avagy az egyház tekin-télyével szembeszálló ördög eszközeinek. Azelső két esetben a lakosokra róttak ki peniterr-ciát, és ájtatosságot igényeltek tőiük, majd kár-talanították az állatokat, s legalább felkértékőket, hogy szíveskedjenek arrébb vándorolrri.A harmadik esetben viszont kiátkozták vagyme gátkozták őket.

Ezzel magyarázhatő, lrogy meglehetősetr el-lentmondásos volt a percljárás is, ameiy sor-sukról volt hivatott dönteni. Gaspard Bally, akiCirambéryberr gyakoroita ügyvédi nrestersé gét

1J

aXVIL század második felében, és lelkes hívevolt ezeknek a pereknek (amclyek majd csak a

X\aIIi. században fogrrak cltűrrni ), részicte s l e -írásbarr örökítette meg a követendő fornrai elő-írásokat. ,,Erteke zés a rovarok cllerri irrtésekről,perbeszéddel, készíttetett 1668-barr a tekinte-tes Gaspard Bally, a felséges Szavojai Szenátusüg1védje által" cínrű nrunkájának második ré-szében erőteljeserr síkraszáil a mellett a fclíogásmellett, anrely szerint ,,nem szabad lebecsiilniaz intelmeket [értsd: az egyházt hatalomnak azállatokkal szemben alkalmazott dörgedelmesbcszédcit], mintlrogy az re ndkívül kornoiy do-log, amely Atryaszetrtcgrylrázunk legrcttcnete-sebb btintetésével, a kiközösítéssei isjárlrat. Ezpcdig cgyarátrt nregsemmisítlreti a száraz yagyazőldellő fákat, nem kíméli sern az élőket, sema lroltakat, és ncm csupán a gorrdolkodó lé-nyekre, hanem az órtelemmel nem bírókra,az állatokra is lesújt". Bally a továbbiakbarrazt igyckszik nleglratározni, ,,hogyan kell ala-kítani pcrüket, hogy az Egyház általi kiátko-zásukkal biztonságban érezhessük rnagulrkattőlűk".3

Időzzünk még el egypillanatigaz elóbijogimozzanatnál, arnely ugyarrcsak j elentős az á1-

3 Gaspard Balily: T'raíté des nonitoires, auec un plaitloyercontrc lcs insectes, par aspectable Caspartl Bally aduocat atlsouuerain Sénat de Sauoye (1668). A Ménabréa értekezésó-hez csatolt dokrrmentumok közt található.

14

1ati 1éttel, szélesebb értelemberr a természettelvaló premodern, azaz prehumanisztikus vi-szony tekirrtetéberr. A per kivétel nélkril azalábbi szakaszokban zajlott le, Kezdődött a pa-naszosoknak a püspöki bíróhoz benyújtott fo-lvamodványukkal. Folytatódott a tényállás:lapos vizsgáiatával, majd az állatokat meg;e-lenésre felszólító idézéssel és egy képviselőkirrevezésével, egyes esetekben pedig a vád-lottak iigyének védelmére üglwédet bíztakmeg.

I3ally a következőket írl'a: ,,Előszőr a kárval-1ott helybéliek által beadott panaszt illetőe n fe1kell méretni az ]llető állatok okozta kárt és ar-árható veszélyeztetettséget. A megfelelő ada-rok birtokáb an az egyházi bíró gondnokot ren-del ki az állatkák részére, hogy a tárgyalásorrrneghatalma zott által képviseltethessék magu-kat, ott valamennyi érdektiket megjeleníthes-sék, védekezlressenek az őketjelenlegi élőhe-lr,ük el}ragyására kényszeríteni kívárró lakosok-kal szemben Ma;d abírő, mindkét íél érveitrneghallgawán és mérlegelvén, meghozza azítéletet." Bally nélrány típusát is ismerteti aÉlperesi beadványnak és a perbeszédeknek (alakosok és a rovarokvédője részéről egyaránt).Mintát ad a panaszosok válaszára, a püspökimeghatalmazott következtetéseire és végül azegyházi bíró ítóletére. Bally megfogalmazásaáltalános, nem terjed ki részletekre, helyi sajá-

15

L

tosságokra. A periratok elolvasásából megis-mert néhányvalóságos eset fényében azonbanmindez könnyen kiegészíthető.

Abeadványnakpéldául a károk termé szetéreés a hel}rneghatározásra vonatkozó pontosadatszolgáltatáson kívül tartalmaznia kell a be-vádolt állatok - rovarok, hüllők, patkányok,egerek, piócák és egyebek (Marseille-ben méga kikö tőt e l torl as zo1 ó, e záltal azt haj őzhatatlan-ná tevő delfinek kiátkozására is sor került) -küllemének aprólékos leírását és megnevezé-sét is annak érdekében, hogy a megielenésrefelszólított állatok ürügyként ne hivatkozhas-sanak arra, hogy valaki más helyett citálták beőket. Ezt különösen Barthélemy de Chassa-née, a kor híres jogőszahangsűlyozza, akjTa.nácsok című, 1531-ben megjelent könlvébenmindent egybegyűjtött, amit akkoriban tudtakaz állatok ellen a hatóságok előtt indított perek-ről- Az is ismeretes - Foelix Hemmerlein többpéldával is megerősíti -, hogy szokás volt egyvé grehaj tót kiktildeni a vádlottak tartózkodásihelyére, aki hangosan és érthetően felolvastanekik az tdézést: jelenjenek meg a törvényszíne előtt ezen és ezen a napon, ebben és

ebben az őrában, A pontos időpontot is tartal-maző idézést a római törvénykezési gyakorlatszerint háromszor kellett felolvasni, máskü-lönben ugyanis a szándékos távolmaradást a

bírőságnem mondhatta ki. A megjelölt napon

16

és órábarr a bíróság türelmesen várta a vádlot-:akat, a hatóságok ajtaja tárva-nyiwa állt. És:-niután az állatok- egyedü1 Isterr a tudója, hogyrliért - nenr jelentek meg, elfosadlrató lnent-séget kellett találni szánrukra, hogy védőt le-]esscn állítani a nevükberr, chassanée szeritrt--sak ebben az esetben jogszeríí a vódő tényke-jése, fcltéve lrogy riem hívják vissza azok,lkikrrck képviseietével megbízatott. Léon_\1énabréa íg,v beszéli ei Thou Egyetemes törté-1]f/-e nyomán (1550) Clrassanée egyik sze-n-rélyesen elmondott, győzelmet jelerrtő vé-lőbeszédét az Autun egyházrnegye patká-rrvaival szemben folytatott perben:

,,Fiatal korában történt az az eset, hogypatkányok képviseletét kellett ellátnia. Ázállatokat a formális rerrd hibátlan megtar-tásával idézték be, mégis sikerült elérnie,hogy védenceit valamennyi parókia plébá-nosa újfent felszólítsa, tekirrtettel arra -ezzel érvelt Bally -, hogy az ügy az összespatkány érdekeibe vág, mindet össze kelltehát hír,rri. Mitrtán ezen a ponton 5,őze1-met aratott, annak bizorryításába íbgott,hogy a patkányoknak adott határidő nenrvolt elegendő; számításba keilctt volnavenni egyrószt a hatalnras távolságokat,másrészt az Lltazás nelrézsógeit, főlcg arr-nak veszedelmességót, hiszen a macskák is

17

L

lesben álltak, a legkisebb ösvényeket is el-foglalták..."o

Hemmerlein leí{a a coire-i ganajtúró boga-rak perének lefolyását. A bíró ezűttal is azttapasztalhatta, hogy az áIlatkák beidézése ha*

tástalan maradt. Mégsem alkalmazott szigort,mert íigyelembe vette ,,fiatal korukat és testükkicsiny voltát". Kiskorúakká nyilvánította ótet,így kijelölhetett számukra egy képviselőt megegy ügyvédet. Mindkettőt megeskették, hogyszíwel-lélekkel védenceik érdekeit szolgáljákmajd. A már említett berni perben az érsekszintén megértést tanúsított a piócákkal szem-ben, belátta, nem könnyű nekik a bíróság ren-delkezésére állni. Ezért inkíbb befogatott né-hány példányt, hogy ténylegesen isjelen le-gyenek az ítélőszék színe előtt. Ezutánparan-csot adott, szólítsák fel ,,nevezett piócákat,jelenlevőket és távolmaradókat egyaránt,hagyják el az általuk ellepett helyeket, távoz-zanak olyan vidékre, ahol ártalmat nemokozhatnak. Három határidőt kapnak erre,egymást követő napokon, mindösszesen te-hát három te§es napot. Ha e határidőlejártá-

a Vartier vita!a ennek a védó'beszédnek a hitelességét,érvei azonban n ern meggyőzík Avédelem mindenesetrerr'egfelel az effalta perekszellemének, és összhangbanvanchassanée Tanácsok című művének idevonatkozó út-mutatásaival is,

18

,, 11 is maradnak, Istennek és éei udvartartá-, _:rrak átkát vonj ák fcjiikre".5 És hogy a fe rrye--;,rés beváltása íelől kétség ne tánradhassolr,. sors által kiválasztott piócák a figyelmczte-:s í'elolvasása után hclyben megkapták a

: Lintctósüket is.Hagyjuk n]ost egy pillanatra, milyen értel-

::let tulajdonítanak c furcsa dramaturgiának,zok. akik egyetértenek vele. Tartózkodjunk.:rcil is - a kclzépkorkutatók nem bocsátanák:eg nekünk -, hogy ezekct a sötét cijárásokat,s.olyan kor igazává tcgryiik mcg, amelyről ma::T ár tudjuk, hogy szebb és szírresebb volt annál. képnél, amelyet a felvilágosodás örökített és.:őltetett ránk rcila. Az azonban bizonyos,,loqy ezek a pcrek. nrelyekre aXIII. és aX\4IL.zázad között tuca{ával került sor, a nti szc-:lliirrkben nrindenképperr rendkívül íurcsák.Errroiógiai, de legalábbis klasszikus probléma:, ] J gyan mag1 ar ázzttk, 1ro gy arni az e gyi k vi 1 á g-:rn teljesen nyilvánvaló vcllt, egy másikban:_lkéletesen érthetetlen a számunkra? Miféle:rrok folytán történik, hogv az enrberiség létre-,llz egy szertartást, és egyesek a legkornolyab-:an részt vesznek benne, mások viszont a le-_lető legkomikusabb dolognak tart3 ák?

Mi, ,,modernek", aligha kételkedhetünk ajlaszban. Mivel számunkra rryilvánvaló (mi

' L, Mórrabréa i. rr. . 500. o,

19

tóbb, lraj 1amosak vapryunk ,,természe tt" igaz-ságnak felfogni), hogy az állatok természetiés nem szabad lónyek, cgészen egryszerííenesztcicnségnek tarquk őket jogi szeméIyek-nck tekinteni. A mi világurrkbarr nragátti1 ér-tetődő, irogy kizárólag a jogi személyek, iT ogyírgy mondjanr, ,,méltók" a pere skedósre. Szá-munkra a természet lrolt betű. Szó szerint: a

termószet nem beszél rnár hozzánk, mertrógóta - legalább Descartes óta - nenr tulaj-donítunk már neki lelket, nenr lriszütrk ab-ban, lrogy ismeretlen, titkos erők népesítikbe. tJgryarrakkor a bíín fogalma a mi gondol-kodástrnkbatr iisszekapcsolódik a felclőssógfogalmával, szabad akaratot feltételez - egó-szen odáig, hogy jogi rendszereink mirrde-ntitt ,,enyhítő körtilményként" veszik figy"-icmbe, ha a törvérry megsértése önkívületiállapotban, a tudattalan tcrmészet lratásaa\att, azaz lratározott s zánd ék közrej áts zás a

nélkül törtérrik. Igazság ez, avagy újabbképzelgós, amely megint nevetésre fakaszt-ja majd az eljövcndő generációkat? Nagyonis le}retséges, lrogy az ember és a természetkettéválasztása, amely a nrodern emberisógetodáig vitte, lrogy egye dül saját magának osszaki az erköicsi és a jogi személy minősóget,valójában csupán zárője| volt,,amely éppcrrmanapság van bezáródóbarr. Ime, egy pói-da.

20

- Pereskedőfők

]-2-berr jelcnt meg egy nagyon komoly lap-_.tl. a Southern California Law Rewiew-ban_hristophcr D. Storte profcsszor terjeclelmes,_<ke: Should trees lrave Standirrg? Toward.:al rights for natural objects (Megillcti-e a.,,at ajogi státus? A természeti tárgxlakjogainak,n-énvesítése íeIé). Anrikor Stone cikkót két év

:_-ll,ilr,a egy kis konyv formájában újra megelen-:jlék, kitörő sikert aratott olyan kortilmények:..,zött, rnelyekró1 érdemes itt szót ejterii. A Gl-.,ágosodás éveitó1 máig - a ktjzépkori perekre

_:rlékeztető kiizdeimeket is beleérwe - nem: irodott mcg enn/rc a tennésze ti lényckjogai-,_..k esznréje, mint ncnrrég Kaliforrriában, egy

::_e glclretőserr különös per folyamán.1970-ben az amerikai erdőgazdasáx (The

-'S Forest Service) a'Vy'alt Disney Company,r jmára errgedélyt adott ki, amelyben fellratal-",.tzza cgy vad völgy - a Mineral Kirrg - ,,fej-:sztésére" Sicrra Nevadában. Harmincótmi1-:,_i dolláros költségvetést irányoztak elő szállo-:jk. éttermek építésére és a Disneyland mo-: : 1 lj ét követő szokásos j átókpark kialakítására.j, llagy tekintélyíí ,,Sierra Club" - nrinden:lzonnyal a világ egyik legbefolyásosabb öko-, lus-epryesületc - fe|jelentést tett, arra lrivat-:.)zva, hogy a tervezet a Mineral Krng esztéti-,.:r képérrek és tcrmészeti egycnsúlyátrak szót-

21