jÓzsef tÖrtÉnete i. rÉsz - kajarpec.lutheran.hu · történt pedig, hogy józsef álmot...
TRANSCRIPT
JÓZSEF TÖRTÉNETEI. RÉSZ
Jákóbnak tizenkét fia volt, de Józsefet mindegyiküknél jobban szerette. Ajándékozott is neki egy szép, tarka ruhát. Amikor pedig a többi testvér meglátta, hogy atyjuk minden gyermeke közül őt szereti legjobban, meggyűlölték Józsefet, és egy jó szót sem bírtak hozzá szólni.
Történt pedig, hogy József álmot látott, és elbeszélte bátyjainak: „Kévét kötöttünk a mezőn, és az én kévém felkelt és felállt, a ti kévéitek pedig körülállták az enyémet, és meghajoltak előtte.”
Testvérei mérgesek lettek: „Csak nem akarsz király lenni felettünk, hogy uralkodjál rajtunk?” És meggyűlölték őt emiatt.
József azonban más álmot is látott, és azt is elmondta testvéreinek: „A Nap és a Hold és tizenegy csillag is leborult előttem.”
És elbeszélte álmát atyjának is, ő azonban igen megdorgálta érte: „Micsoda álom az, amelyet álmodtál? Talán bizony járuljunk eléd anyáddal és testvéreiddel együtt, hogy földre boruljunk előtted?!”
Ezért féltékenykedni kezdtek rá testvérei, de Jákób emlékezetében tartotta a dolgot.
Történt pedig, hogy József testvérei Sikemben legeltették atyjuk nyájait.
Jákób akkor magához hívatta Józsefet, és azt mondta neki: „A bátyjaid nem sikemben legeltetnek-e? Menj el hozzájuk, nézd meg, hogy vannak ők és a juhok, hozz hírt róluk!”
József a mezőn bolyongott testvéreit keresve.
Egy emberrel találkozott. Az megkérdezte tőle: „Mit keresel te itt?” József pedig így felelt: „Testvéreimet keresem. Kérlek, mondd meg nekem, hol legeltetnek!” Az ember pedig így válaszolt: „Elmentek innen, és úgy hallottam, hogy Dótánba indultak.” József el is ment Dótánba, és ott megtalálta őket.
Amikor a bátyjai a távolból meglátták a közeledő Józsefet, összebeszéltek, hogy megölik, és azt mondták: „Íme, jön az álomlátó. Gyertek öljük meg, és vessük valamelyik kútba; majd azt mondjuk, hogy fenevad falta fel, és meglátjuk, mi lesz akkor az álmából.”
Meghallotta ezt egyikük, Rúben, és megmentette Józsefet a kezükből, mert azt mondta: „Ne üssük agyon! Ne ontsatok vért, vessétek ebbe a kútba, de kezet ne emeljetek rá!”
Azért mondta ezt, hogy utána megszabadítsa Józsefet, és hazavigye atyjukhoz.
Amikor József odaért bátyjaihoz, letépték róla a tarka ruháját, megragadták és belevetették a kútba; de a kút üres volt és száraz.
Azután leültek falatozni.
Föltekintve látták, hogy egy karaván közeledik, Egyiptomba tartó kereskedők mentek arra tevéiken. József egyik bátyja így szólt: „Mi hasznunk van abból, ha megöljük Józsefet, és eltitkoljuk?! Gyertek, adjuk el a kereskedőknek, és ne emeljük rá kezünket!”
Testvérei hallgattak rá, kivették Józsefet a kútból, húsz ezüstpénzért eladták a kereskedőknek, azok pedig elvitték Egyiptomba. Ekkor tért vissza Rúben a kúthoz, hogy kiszabadítsa Józsefet, de már nem találta ott, és szomorúságában megszaggatta ruháját.
A többi testvér pedig vette József ruháját, megöltek egy kecskebakot, és a ruhát belemártották annak vérébe. Azután elvitték a tarka ruhát atyjukhoz, és azt mondták neki: „Ezt találtuk. Felismered, hogy a fiad ruhája-e vagy sem?” Az apjuk megismerte a ruhát, és azt felelte: „A fiam ruhája ez. Fenevad falta fel őt, bizony széttépte Józsefet.”
És Jákób megszaggatta ruháit, és zsákba öltözve sokáig gyászolta fiát. Nem akart vigasztalódni, hanem azt mondta: „Sírva megyek fiamhoz a sírba.”
VÉGE AZ ELSŐ RÉSZNEK