JEDI-NÖVENDÉK 8.

A leszámolás napjaírta:

JUDE WATSON

Fejezet

A karcsú utasszállító, a Leviathan tömve volt utasokkal. Minden kabin megtelt. A társalgókban és apihen helyeken színek és hangok kavarogtak, ahogy a legkülönböz bb világok polgárai beszélgettek,ettek, vitatkoztak, nevettek vagy éppen szerencsejátékokat játszottak, így múlatva az utazással töltött id t.

Obi-van ülve figyelte ezt az egészet. Miközben Jedi-küldetései közben más világokra utazott, néhabelekóstolt a pazar környezetbe, de luxus rhajón most utazott el ször. Égett a vágytól, hogy felfedezze ahajó szórakozási lehet ségeit – a játéktermet, az interaktív hologramfülkéket vagy az étkezdéket, azokseregnyi ínyencségeivel és különböz édességeivel. Nem is volt ok, amiért ne tehette volna meg. Útitársaés egykori Jedi-mestere, Qui-gon Jinn azt mondta, szabadon fedezze fel a hajó kínálta lehet ségeket. Obi-van azonban nem akart eltávolodni mell le.

Úgy t nt, mintha Qui-gon nem is érzékelné a környezetét. A Jedi-lovag egy sarki ül helyet választotta tágas társalgóban. Fotelje szemben helyezkedett el a zsibongó tömeggel. Ez volt az a pozíció, amelyetegy Jedi a leggyakrabban választott, mivel így anélkül adódott lehet sége a megfigyelésre, hogybeleavatkozna a dolgok menetébe. Qui-gon Jinn azonban ezúttal csak a legminimálisabb módon pásztáztavégig a tömeget egy-egy pillantással, hogy felmérje a lehetséges veszélyt vagy a zavaró körülményeket,aztán teljes figyelmével az ölében nyugvó adatkijelz jét szemlélte. A küldetéssel kapcsolatos információktanulmányozásával töltötte idejét, amely miatt Tahi Jedi-lovag visszahívta a templomba, a Coruscantra.

Nem hivatalos küldetésben jártak. A Jedi-tanács óhaja ellenére Xanatos szül bolygója felé tartottak,az ellenségükhöz, aki megpróbálta romba dönteni a Jedi-templomot.

Qui-gon még mindig Xanatos menekülésén töprengett, ezt Obi-van nagyon jól tudta. A harag nemhelyénvaló érzelem egy Jedi számára, Obi-van azonban érezte Qui-gon feszültségét. Szembekerült aküzdelem során Xanatosszal, de arra kényszerült, hogy futni hagyja ellenségét, mert csak így menthettemeg a templomot.

Obi-van tudta, hogy az a pillanat még mindig kísérti Qui-gont. Már olyan közel járt, hogy megállítsaXanatost, és ez még inkább arra az elhatározásra juttatta a Jedi-lovagot, hogy igazságot szolgáltasson.Qui-gon igen er teljesen érzékelte, hogy Xanatos súlyos fenyegetést jelent a galaxis számára, mígszabadon cselekedhet.

Obi-van azzal is tisztában volt, hogy Qui-gon ezt a küldetést személyes ügynek tekinti. Xanatosvalamikor Qui-gon Jedi-növendéke volt csakúgy, mint Obi-van.

És mindketten elárultuk t, gondolta a fiú.Az kihágása azonban korántsem volt olyan súlyos, mint amit Xanatos követett el, ezt Obi-van

nagyon jól tudta. A sötét oldal megkaparintotta Xanatost. Hatalom és vagyon után sóvárgott. Mindenegyes megmozdulás a közelebb sodorta t a gonoszság szívéhez.

Obi-van azzal árulta el Qui-gont, hogy elhagyta t. Otthagyta a Jedi-rendet azért, hogy segítsen egybolygónak visszanyerni a békét. Végül azonban megbánta döntését. A tanács úgy határozott, hogy újracsatlakozhat a Jedikhez, de próbaid re ítélték. Obi-van visszaszerezte mindazt a megbecsülést, amit régenbirtokolt, de úgy t nt, Qui-gon bizalmát nem sikerült visszakapnia. Valami igen lényeges dolog sérültmeg közöttük, így most csupán bizonytalanul tapogatózva folytatták útjukat. Obi-van abbanreménykedett, hogy e mostani küldetés során megmutathatja Qui-gonnak, helyreállíthatják a köteléket,amely formálódni kezdett közöttük.

A tanács nem tiltotta meg, hogy csatlakozzon Qui-gonhoz – engedélyezték, hogy vele tartson. Adöntése valahogy mégsem tette ket elégedetté. Egyszer már látták, milyen hirtelen hagyta el a rendet. Eza mostani döntés nem igazán változtatta meg a véleményüket.

Obi-vannak be kellett ismernie, megkönnyebbült, hogy átmenetileg kikerült a tanács és a templommélyreható figyelme alól. A végs összecsapásban egy Jedi-tanonc a lábai el tt halt meg. Obi-vant nemterhelte felel sség. Akkor mégis miért kísérti folyton a halál? Amikor maga mögött hagyta a templomtalaját, mintha egy nagy követ emeltek volna le a szívér l.

Qui-gon számos lehet séget számba vett, amellyel megközelíthetik a bolygót anélkül, hogy felfednéka kilétüket, és végül a legegyszer bb megoldás mutatkozott a legjobbnak. A zsibongó tömeggel érkeznek,mint turisták.

A Telos gazdag bolygó, tele rengeteg természeti szépséggel. Virágzó turisztikai ágazata és jó néhányüzleti érdekeltsége van a galaxis más bolygóival. Az utasszállítók mindig tömve érkeznek.

A rengeteg utas megkönnyítette a Jedik észrevétlen érkezését. Jellegtelen barna köpenyt viseltektunikájuk fölött, amely alatt fénykardjaik rejtve maradtak. És bár Qui-gon er teljes felépítés , nemesvonású férfi volt, el tudta szürkíteni megjelenését és beleolvadt a tömegbe. Obi-van követte a példáját.Egyáltalán nem t ntek Jediknek, és senki sem pazarolta volna rájuk a leghalványabb figyelmet sem. Obi-van nekid lt a plüsskárpitnak, és nézte, amint egy csoport duro elhalad mellettük, miközben a KözösNyelven beszélgettek.

– Ez a harmadik utam – mondta az egyikük. – Imádni fogjátok a Katharsist.– Nem engednek kívülállót az utolsó körbe – szólalt meg egy másik. – Pedig ott lehet igazán nagy

pénzt kaszálni.Obi-van elt dött, mi lehet az a Katharsis. Valamiféle játék? A többiek válaszát már nem hallotta,

mert Qui-gon végre felemelte tekintetét a datapadjáról.– Azt hiszem, az UniFy a gyenge láncszem – szólalt meg. – Ott fogjuk kezdeni.Obi-van bólintott. Az UniFy az a telosi társaság, amelyr l Tahi lovag azt gyanította, hogy egyik

fed cége az Új Világnak, annak a hatalmas bányatársaságnak, amely behálózza a galaxist. Xanatosvezette a céget. És senki sem tudta, hogy valójában hol a székhelyük.

Qui-gon szemöldöke rosszallóan húzódott össze, ahogy Obi-vanra meredt. A fiúnak fogalma semvolt, vajon mire gondolhat. Aggódik az el ttük álló küldetés miatt, vagy bosszankodik Obi-van jelenlétemiatt?

Elveszítették a kapcsolatot, amelyet egyszer már birtokoltak. Mester-padavan viszonyukban már azelején akadtak görcsös helyzetek és bizonytalan periódusok. Mégis, nagyon sokszor fordult el , hogyObi-van tudta, mit fog Qui-gon kérdezni, miel tt még megszólalt volna. És Qui-gon gyakran pontosantudta, mit érez a padavanja, miel tt az egyetlen szót is kimondott volna.

Obi-van azonban most csak ürességet érzett.Képes lesz újra kapcsolatot teremteni Qui-gonnal, er sködött magában. Csak id kérdése. A

templomban, amikor Banttól, a barátjától búcsúzott, csak annyit mondott: türelem.Obi-vannak és Qui-gonnak nem volt ideje megoldani bármit is. Nem volt idejük vitatkozni vagy

átbeszélni a döntéseiket. Az indulással összefügg kapkodás minden energiájukat lekötötte.Információkat kellett gy jteniük, a felszerelést összepakolniuk és elbúcsúzni a többiekt l.

Az rhajó egyre közeledett Thani, a Telos f városának tornyai felé. Egy leszállópálya fölé siklott,majd alig érzékelhet zökkenéssel leszállt. A hangosbeszél -rendszer bejelentette, hogy megkezd dhet akiszállás.

Felálltak, összeszedték a csomagjaikat, majd csatlakoztak a kijárat felé áramló utasokhoz.Qui-gon Obi-vanhoz hajolt, és halkan odasúgta: – Nem kétséges, hogy nehéz lesz megtalálnunk.

Tudja, hogy üldözni fogom. Ki kell ugrasztanunk a vackából.A bemondó kellemes hangon informálta ket, hogy csekélyke késedelem adódik a kiszállás során. A

telosi titkosrend rség ellen rzi a személyazonosságot. Mindenkinek igazolnia kell magát, miel ttelhagyja a hajót.

Az utasok zúgolódni kezdtek. Miért lettek hirtelen olyan szigorúak a biztonsági szabályok? Ez sokid t vehet igénybe. Mindannyian szerették volna minél el bb elérni úti céljukat.

– Úgy hallottam, szökött b nöz ket keresnek – mondta valaki Obi-van könyöke mellett. – Elég nagypech ez nekünk.

A tömegen át Obi-van látta, ahogy a biztonsági rend rség rendezett sorokba tereli az utasokat. Qui-gon a homlokát ráncolta.

– Észrevétlenül akarok innen kicsusszanni – motyogta alig hallhatóan. – Ha rájönnek, hogy Jedikvagyunk, az Xanatos fülébe juthat. Tahi szerint több hivatalnokot is lepénzelt itt.

Fejének egy alig észrevehet biccentésével jelzett Obi-vannak. Itt volt az ideje, hogy megkeressék asaját kijáratukat.

Fejezet

– Hová megyünk? – kérdezte Obi-van, ahogy keresztülsiklottak a tolongó tömegen.– Amikor egy nagy utasszállító kiköt, a konyhasóknak új élelmiszer-rakományt kell vételezniük –

jegyezte meg Qui-gon. – Ha valahonnan észrevétlenül akarsz távozni, válaszd a legforgalmasabb helyet.Obi-van követte mesterét lefelé számos szinten át a kiszolgálóhelyiségekig. Qui-gon mindig

felderítette az összes hatalmas utasszállítót, szinte rögtön a beszállás után. Tudta, merre vannak atechnikai és a szervizszintek éppúgy, mint az rhajó kijáratai.

– Jegyezd meg, Obi-van – mondta –, ha egy veszélyes küldetésre tartasz, a veszély már akkormegjelenik, amikor még fel sem készülsz rá. Légy felkészült.

A sült hús és a frissen sült kenyér illata töltötte meg Obi-van orrlyukait, ahogy elhaladtak a konyhamellett. Megkordult a gyomra. Miért van az, hogy még egy ilyen siet s menekülés során is éhes? Boldogvolt, hogy az illatok szertefoszlottak, amikor végül leértek a raktárhelyiségekbe.

Qui-gon polcok és ládák között sietett végig, egyenesen az ajtóhoz, amely a rakodónyíláshozvezetett. Miel tt kinyitotta volna az ajtót, kipillantott az ablakon, hogy meggy djön arról, nincs-e ottbiztonsági személyzet. Aztán az ajtó szisszenve feltárult, és k kiléphettek rakodótérbe.

A munkások szorgalmasan töltötték fel az élelmiszer-utánpótlást kicsi dobozokba. Hatalmastehervontató állt a hajón kívül, rakodóterének ajtaja szélesre tárva tátongott.

– Ragadj meg egy ládát! – utasította Qui-gon, miközben maga is lehajolt, hogy felemeljen egydobozt, amelyre „Szárított gyümölcs” címkét ragasztottak.

Obi-van megragadott egy ládát, amelyre az volt írva, Soli gabona, és nyögött egyet, amint a válláraemelte. Miért nem tudott valami könnyebbet megfogni, mint Qui-gon?

Qui-gon hosszú léptekkel haladt a vontató felé. Úgy t nt, senki sem veszi észre, hogy k kettenkifelé visznek dolgokat a hajóból, nem pedig befelé. Ez is Qui-gon számos leckéje közül az egyik volt: haelfoglaltnak t nsz egy szokatlan környezetben, gyakran fel sem figyelnek rád. Anélkül jutottak el ateherszállítóig, hogy bárki is egyetlen pillantást vetett volna rájuk. Obi-van megkönnyebbülten tette le anehéz ládát egy halom karton és doboz közelébe. Innen egészen jól beláthatták a nyüzsg kiköt t. Azutasok, akik már igazolták a személyazonosságukat, a helyi szállítóeszközök irányába igyekeztek. Qui-gon és Obi-van szintén abba az irányba indultak.

– Hé, maguk! Állj!A nyers parancsszó a hátuk mögül érkezett.– Ne fordulj meg! – mondta Qui-gon halkan. – Tegyél úgy, mintha nem tudnád, kihez beszélnek.– Állj!Futólépések közeledtek a hátuk mögött.Obi-van a másodperc ezredrészéig határozatlanságot észlelt Qui-gon részér l. Nem tettek semmi

rosszat, tehát nem volt okuk a futásra. Mégis, ha megállítják ket, magyarázattal kell szolgálniuk,amelyhez azonban Qui-gonnak nem volt semmi kedve.

A Jedi-mester szokásos gyorsaságával hozott döntést.– Fuss! – recsegte kiszáradt torokkal.Obi-van azonban már számított a parancsra. Qui-gonnal egyszerre eredt futásnak. A két Jedi olyan

kecsesen suhant, akár a lágy szell , cikázva a tömeg között, anélkül hogy meglöktek volna egyetlenkönyököt, vagy nekiütköztek volna egy vállnak is. Csupán egy lágy fuvallat érintett meg egy-egyköpenyt, vagy egy hajtincs lebbent meg, ahogy tovasiklottak.

Elérték a terminál ajtaját, és kiléptek a város utcáin kavargó forgalomba. Qui-gon szinte azonnallelassította a lépteit, hogy beleolvadjon a tömegbe. Obi-van hasonlóképpen cselekedett, és lélegzetvételétis a lépteihez igazította. Csodálta Qui-gonnak azt a képességét, ahogy teljes sebességr l normál sétáraváltott anélkül, hogy kiesne a haladás üteméb l. Egy kívülálló számára Qui-gon csak egy átlagosjárókel nek t nt a város utcáin.

Az utcák jóval zsúfoltabbak voltak, mint a terminál, ahová megérkeztek.– Semmi kétség, fel fogják adni – fordult Qui-gon Obi-van felé mosolyogva, és közben biccentett is,

mintha csupán az id járásra vonatkozó megjegyzést tett volna. – Nagyon egyhangú feladat a város utcáinkutatni egy pár elkóborolt utazó után.

Miután a légzése és a szívverése visszatért normális állapotába, Obi-van szemügyre vettekörnyezetét. Thani városa nyüzsg forgatag volt. Légpárnás suhanok lebegtek tova a széles utak fölött.Több száz méter magas épületek emelkedtek az egyik oldalon, különböz felületük pedig ezüstösen ésbronzszínben pompázott a ragyogó napsütésben. A magas, impozáns épületek közé alacsonyabbépítményeket is bezsúfoltak. Villogó feliratok hirdettek alacsony kamatozású kölcsönöket, vagy éppen ahitel el nyeit a készpénzes vásárlással szemben. Rendezetlen sorok kígyóztak ezekhez az épületekhez, ésaz emberek egymást taszigálva igyekeztek bejutni. Obi-van elhaladt egy hirdet tábla mellett, amelyen azállt: Az elképzelhetetlen gazdagsághoz vezet út csupán egy fogadás: KATHARSIS.

– Katharsis – mondta ki hangosan. – Már hallottam ezt a szót a hajón is.– Én még soha nem hallottam róla – t dött Qui-gon. – Thani nagyon megváltozott, amióta

legutóbb itt jártam. Igaz, hogy már majdnem tíz év telt el azóta. Valahogy nagyobbnak t nik, és zajosabbis lett. És valami más is megváltozott…

Obi-van hirtelen különös mozdulatot látott megvillanni a háta mögött. A szemközti épülettükörfényes falára pillantott, és meglátott két katonai egyenruhás biztonsági rend rt egyenesen feléjüksietni, ügyet sem vetve a járókel k tömegére. Kétségtelenül feléjük tartottak.

– Qui-gon… – kezdte, de ekkorra már a Jedi-mester is észrevette ket.– Sokkal eltökéltebbek, mint hittem – morogta, és meggyorsította lépteit. – Menjünk balra!Obi-van balra, egy keskeny sikátor felé fordította lépteit. Most már egészen gyorsan haladtak, szinte

végigfutottak a sikátoron, az Er t használva segítségül ahhoz, hogy átugorjanak egy nagy rakás üresrekeszt, majd egy éles kanyarral jobbra, egy másik sikátorba fordultak.

Lézerfegyver süvített mögöttük. Hallották, amint a szétrobbanó ládák apró darabokban csapódnak afalhoz.

– Ezek nem tréfálnak – lihegte Qui-gon. – Jobb lesz, ha felmegyünk.A biztonsági rend rség ugyan még látótávolságon kívül volt, de néhány másodpercen belül a

sarokhoz érkezhettek. Qui-gon az övén függ átlátszó kábel kioldó-ja után nyúlt. Aktiválta a szerkezetet,és a kétszálú kötél kiszökkent a tartójából, hogy a fejük fölötti tet egyik kiálló gerendájára csavarodjon.Obi-van is aktivizálta a kötelét, majd mindketten megragadták a magukét, és hagyták, hogy a szerkezetfelhúzza ket a tet re, hogy ismét talpra álljanak. Siet s mozdulatokkal húzták vissza a kötelet.

Qui-gon a biztonsági rend röket figyelte, amint végigrohantak a sikátorban. Túlszaladtak a tet n,amelyen a két Jedi állt, befordultak a sarkon, és elt ntek.

– Micsoda megkönnyebbülés! – sóhajtotta Obi-van.Qui-gon azonban egyel re nem mozdult. Néhány másodperc elteltével a rend rök visszatértek. Az

egyikük el vett egy elektromos távcsövet, és a tet ket kezdte kémlelni.– Attól tartok, nem adják fel – jegyezte meg Qui-gon csendesen.A két Jedi gyorsan térdre ereszkedett, majd hátrébb húzódott, egészen addig, amíg ki nem kerültek

látótávolságból. Majd átrugaszkodtak a tet ellenkez oldalára, onnan pedig le a kövezetre. A sikátor egyrövid szakaszán végigfutottak, majd ismét visszatértek a zsúfolt utcára.

– Így soha nem fogjuk lerázni ket – morogta Qui-gon.Obi-van a nyakát nyújtogatva próbált kivenni valamit a barátságtalan tömeg feje fölött.– Mindenki annak a kupolának az irányába tart – tájékoztatta Qui-gont. – Talán odabenn

megszabadulhatunk t lük.Csatlakoztak tehát a tömeghez, szinte beleszöv dtek a tarka emberáradatba, hogy minél hamarabb

eljussanak a bejárathoz. Óriási felirat jelezte pár száz méter magasságban, villogó bet kkel:KATHARSIS.

– Azt hiszem, hamarosan megtudjuk, mi ez – motyogta Obi-van kíváncsian.Számos bejáratot találtak, és Qui-gon jobbnak látta, ha a legzsúfoltabb felé tart. Az emberáradat egy

akkora nyíláson présel dött át, amelyen még egy rhajó is átfért volna.Hitelre van szüksége? Álljon meg itt! A feliratok a bejárat közelében elhelyezett fülkék sora körül

villództak. Távolabb Obi-van étkez nek kialakított bódékat pillantott meg. Csábító illatok úsztak feléjük,s a gyomra ismét megkordult. Majdnem felnyögött. Qui-gon mellett sohasem tudhatta, mikor kerül sor akövetkez étkezése. Úgy t nt, mintha egykori mestere friss leveg vel és elszántsággal táplálkozna.

– Valamiféle szerencsejáték lehet – jegyezte meg Qui-gon. – Furcsa.– És népszer – tette hozzá Obi-van, miközben a hullámzó tömeg finoman lökdöste.

Ahogy bejutottak a kupola belsejébe, magasan az épület központi tere fölött találták magukat, amelyegy óriási gy volt, a belsejében kisebb koncentrikus körökkel. Hatalmas kivetít k függtek a kupolabelsejében, különböz magasságokban és távolságra egymástól, így a néz k jól beláthatták az egész tágasteret. Csodálatos természetképek jelentek meg a képerny kön, miközben a rejtett hangszórókból lágyzene áradt.

Lebeg páholyok vették körül a középs szárnyakat. Rögzített üléssorok övezték ezt a területet; alegfels sor beleveszett a hatalmas kupola homályába.

Felmentek, és kerestek két üres helyet a kijárat közelében. Qui-gon éles szeme végigpásztázta azalant hömpölyg tömeget, hogy idejében észrevegye az ket üldöz rend röket.

Végül találtak két helyet. Leültek, és Obi-van az óriási kivetít ket kezdte figyelni, amelyeken nevekés számok jelentek meg, amelyek jelentését a fiú képtelen volt megfejteni. Az ülése karfájában szinténvolt egy beépített képerny , egy kis billenty zet társaságában.

Míg Qui-gon a tömeget pásztázta, Obi-van egy magas telosihoz fordult, aki mellette ült.– Ez az els alkalom, hogy itt vagyok – szólította meg. – Elmagyarázná, mi folyik itt?– A képerny k a játék mindenkori oddsait mutatják – válaszolta a szomszédja, el re mutatva. –

Bármelyik eseményre fogadhatsz. Húsz versenyz verseng a legkülönböz bb számokban.– Múlt héten Rolót megcsonkították – szólt közbe szomorúan a telosi társa. – Húszezer creditet

tettem rá.A férfi ruhája igencsak kopott volt. Nem igazán látszott gazdag polgárnak. Obi-van meglep dött.

Hogyan engedhette meg magának, hogy ilyen sok pénzben játsszon?– Ma Tamorra tettem – folytatta a férfi.– Egyre nagyobb téteket tehetsz, ahogy telik a nap – magyarázta tovább az els telosi. – És az utolsó

versenyen mindannyian kiesünk, és a lottózók fognak játszani.– A lottózók? – kérdezett vissza Obi-van értetlenül.– Minden polgár beszáll a lottóba minden héten – bólintott a férfi. – Hármat kiválasztanak. Csak k

hárman fogadhatnak az utolsó versenyen. A nyeremény hatalmas.– Az életedért harcolsz, ha nyersz – folytatta a másik telosi ragyogó szemmel. – Múlt héten senki

sem nyert, így a nyeremény nagyobb, mint valaha.– A lottó ingyenes – vette vissza a szót az els férfi. – Minden született telosit a kormány

automatikusan beléptet. Ez nagy dolog a Telos számára.Valóban? – t dött Obi-van, és a tömeget fürkészte. Most már értette a kegyetlen energiát, amely a

tömegb l lüktetett. Mohóság.– Úgy t nik, mintha az egész város itt lenne – jegyezte meg a fiatal Jedi végül.A két telosi bólintott.– Katharsis napján a város kiürül, mert mindenki a dómba jön. És mások is jönnek, az egész

bolygóról.– Vannak ugyan Katharsis Dómok a Telos más részein is, persze – mondta a másik férfi, majd

büszkén hozzátette: – De ez a legnagyobb.– Kezd dik! – fordult a másik férfi a dóm közepe felé. Mohó tekintete a versenyz ket kereste. – Meg

kell tennem a tétemet.A tömeg rjöngeni kezdett, amikor a versenyz k elfoglalták a helyüket alattuk, a ringben.

Felsorakoztak, és meghajoltak a közönség felé.Obi-van érezte, amint Qui-gon kicsit megmerevedett. A Jedi-lovag tekintete egyenesen néhány

emelettel lejjebbre szegez dött. Obi-van követte a pillantását. A már jól ismert biztonsági rend rökjárkáltak a sorok között, szemük folyamatosan pásztázta a közönséget.

– A telosi rend rség nyilván konkrét parancsot kapott – jegyezte meg Qui-gon, miközbenfelemelkedett a székér l. – És minden bizonnyal végrehajtják.

Obi-van követte mesterét, és könnyedén elhaladtak a sorban ül fogadók mellett. Amikor elérték azátjárót, siet sebben folytatták az útjukat, határozottan hagyva maguk mögött a következ , és az azutánkövetkez szekciót. Mögöttük a rend rök egyre följebb jöttek a sorok között, és tekintetük továbbpásztázta a tömeget.

– Körbe kell mennünk lefelé, egy kijárószintig – próbálta Qui-gon túlkiabálni a tömeg morajlását éstapsát.

Obi-van a kéken megvilágított kijárat-feliratot kereste. Megpillantott egyet maguk el tt, ésrámutatott. Amikor azonban elérték, észlelték, hogy le van zárva. Ha az ajtó kinyílik, a riasztó azonnalmegszólal.

Qui-gon visszafordult, amerr l érkeztek, de a rend rök már az utolsó sorban jártak, amelyet magukmögött hagytak. Bármelyik pillanatban megláthatták a két Jedit.

– Nem tudom, hogy bennünket üldöznek-e, vagy azokat a szökött b nöz ket keresik – gondolkodotthangosan Qui-gon a homlokát ráncolva. – De azt hiszem, hamarosan rá fogunk jönni. Az Er segítségévelfogom kivágni az utunkat.

E pillanatban az egyik biztonsági rend r átpillantott a közönség feje fölött, és kiszúrta ket. Oldalbabökte a társát, majd megindultak a Jedik irányába, ügyesen és gyorsan man verezve, ügyelve arra, hogyne keltsenek felt nést.

Váratlanul barátságos hang szólalt meg a hátuk mögött.– Nincs szükségük két helyre? Rengeteg hely van a páholyomban.Hátrapillantottak. Egy fiatalember ült az egyik lebeg luxuspáholyban, amely egyel re még le volt

horgonyozva az oldalfalhoz. Sötét szeme barátságot sugárzott, homokszín haja kissé összekócolódott,amint kezével igen gyakran beletúrt.

– Érdekli önöket az ajánlatom? – kérdezte sürget en.– Köszönjük. Megtisztel, elfogadjuk – felelte Qui-gon, és belépett a páholyba. A sietség egyetlen jele

nélkül intett Obi-vannak, hogy kövesse.Obi-van hasonló fürgeséggel, könnyedén lépett be a páholyba. Új társuk megnyomott egy kart, a

páholy hirtelen elvált a faltól, és a dóm közepe felé siklott.– Még egyszer köszönjük – szólalt meg Qui-gon udvariasan. – Nehéz volt helyet találnunk.– Hát persze. – Megment jük ravaszkás tekintettel pillantott rájuk. – Különösen, amikor a rend rség

üldözi magukat. Ha azt hiszik, hogy velem biztonságban vannak, hát azt kell mondanom, meg rültek.A fiatalember még azel tt nevetésben tört ki, hogy a Jedik megszólalhattak volna.

Fejezet

– Csak vicc! – zihálta nevetve. – Ha engem kérdeznek, a biztonsági rend rség nem tett meg mindent.Nincs túl sok b nügy a Teloson, így akkor is üldöz be vesznek valakit, ha eldob egy mudzsamagot. Mégaz olyan ártatlan embereket is állandóan megállítják, mint én. Hát kérdem én, úgy nézek ki, mint egyrosszfiú?

Vállat vont, és mosolyogva a saját mellkasára mutatott.– Nem – felelte Obi-van udvariasan, még akkor is, ha az eddigi tapasztalataiból azt tanulta meg, hogy

a gonosz bármilyen formában megjelenhet.Újsütet társaságuk újra felnevetett, és Qui-gonhoz fordult.– A társa remekül hazudik. Ez igazán jó képesség.– Nem hazudott – válaszolta Qui-gon. – Ön nem t nik rossznak, ez igaz. De jónak sem látszik. Az

ismeretségünk még túl rövid ilyen ítéletet meghozni.Megment jük Qui-gonról Obi-vanra pillantott, és az arcára volt írva, hogy élvezi a helyzetet.– Hú, megütöttem a f nyereményt! Micsoda éles esz fickók! Tudják, hogyan kell az oddsok ellen

fogadni? – Nem – ingatta meg a fejét Qui-gon mosolyogva. –Mi ehhez túl éles esz ek vagyunk.Ezúttal szinte kirobbant megment jükb l a hahota.– Jó poén! Tudom, hogyan szerezzek barátokat, ugye? De különben… a nevem Denetrus. De

hívjanak csak Dennek.– Örülök, hogy megismertem – biccentett Qui-gon. –Qui-gon Jinn vagyok, pedig Obi-van Kenobi.– Turisták?– Üzleti ügyben jöttünk.– Sok üzlet van a Teloson – jegyezte meg Den. – Én technikus vagyok, szóval engem a legjobbikból

rúgtak ki.A fiatalember vágott egy vidám grimaszt.

– Dolgozott valaha az UniFy-nak? – kérdezte Qui-gon.– Természetesen. Ki nem? k a legnagyobb munkáltatók a Teloson. Örökösen keresnek szerz déses

munkásokat. Ezért vannak itt?– Nem – felelte Qui-gon óvatosan. – Csak van egy találkozónk itt.Den biccentett.– Hatalmas cég.Felemelte a karját, és az óriási képerny k felé intett, amelyen ismét természetfotók voltak láthatóak

Telos világának parkjairól és legszebb tájairól.– Az UniFy helyreállítja természetes parkjainkat. A Katharsis legtöbb folyamatát a föld fenntartására

és konzerválására használják. Az állam akkor állította ezt fel, amikor a lakosság tiltakozott a magas adókellen. Most már egyáltalán nem fizetünk adót. A Katharsis mindannyiunkat megmentett t le. Arról nem isbeszélve, hogy mindannyiunkat olyan gazdaggá tesz, amilyenr l álmodni sem mertünk.

– De csak akkor, ha nyer – mutatott rá Qui-gon.– Ó, igen, de mindannyian azt tervezzük, hogy nyerünk – felelte Den, és ironikusan felvonta a

szemöldökét. – Vegyünk engem. Biztosra veszem, hogy ez az én szerencsenapom.Mindannyian a középs , kisebb kör felé fordultak, ahonnan egy dobogó emelkedett a leveg be,

színpadot hozva ily módon létre. Egy magas, fehér hajú férfi állt a közepén, és karjait a közönség feléemelte.

– Ez Vox Chun, Telos kincstárnoka – magyarázta Den a tömeg morajlását túlkiabálva.Obi-van ereiben megfagyott a vér, és gyors pillantást váltott Qui-gonnal. Vox Chun annak a Jedi-

növendéknek volt az apja, aki Obi-vannal küzdött, és szinte szó szerint fejest ugrott a halálba. BruckChun volt az a Jedi-tanonc, aki Xanatos befolyása alá került. Obi-van azért küzdött meg vele, hogymegvédje Bantot, a barátját. Bruck harc közben elveszítette az egyensúlyát, és lezuhant. Obi-vanutánakapott, de már csak a leveg t sikerült megmarkolnia. A zuhanásban Bruck a nyakát szegte. Obi-vanlehunyta a szemét, ahogy visszaemlékezett a megrázó pillanatra. Amikor ismét kinyitotta, Qui-gon együttérz tekintetével találta szemben magát.

– A játékok addig nem kezd dnek el, amíg valamelyik fejes fel nem ébred, és be nem nyögi a sajátfogadását – folytatta Den. – Remek alkalom egy kis szunyókálásra.

Obi-van sietve összpontosított ismét a jelenre. Nem arról volt szó, hogy elfelejtse a múltat, csupánnem hagyhatta, hogy eltérítse a figyelmét.

– Üdvözöllek benneteket, telosiak! – kiáltotta közben Vox Chun. A tömeg rjöngése válaszolt neki.A férfi mosolyogva kivárt, majd ismét feltartotta a kezét. – Köszönet mindegyik töknek, amiért a miimádott Telosunk természeti csodáit segítetek megoltalmazni!

Újabb rjöngés tört ki, ez talán még elsöpr bb volt, mint az el . Zene áradt a hangszórókból, ésegy felirat jelent meg egy elképeszt en csodálatos kép alatt, amely egy ragyogó kék tengerpartot, és egy

zkitörést ábrázolt: Katharsis megóvja szent helyeinket.– Ha ma sem lesz nyertes, a következ Katharsis nyereménye lesz a leghatalmasabb, amely valaha is

el fordult a Teloson! – folytatta Chun. Újra kivárt, míg az éljenzés elcsitult, majd egy intéssel jelezte,hogy ismét szólni kíván. – Hogy ezt az eseményt megtiszteljük, Telos els számú polgára fogjabejelenteni a nyeremény összegét. Mélyen tisztelt jó barátunk, legjobban szeretett pártfogónk, alegmegbízhatóbb ember a Teloson… Xanatos!

Qui-gon összerezzent, ahogy a dóm közönsége hangos üdvrivalgásban tört ki. Den azzal az ironikusmosolyra húzott szájjal figyelte az eseményeket, amelyet valószín leg állandóan viselt. Fénycsóvákpásztázták be az egész dómot, majd megállapodtak egy középen lebeg luxuspáholyon. Egy magas férfiállt föl, és integetni kezdett.

Xanatos.Qui-gon hitetlenkedve figyelte, ahogy a tömeg a lábával dobogva ütemesen mennydörögte a fiatal

férfi nevét.– XANATOS! XANATOS! – skandálták újra és újra. Qui-gon azt hitte, felkészült bármilyen

csavarra, vagy váratlan fordulatra. Erre azonban nem számított. Xanatos nem rejt zködik, mert nincs rászüksége. Elég nyilvánvaló, hogy Telos népe rajong érte.

De vajon miért? – t dött Qui-gon. Xanatos hazaáruló. Kevesebb, mint tíz éve az apjával együttösszeesküvést szervezett, hogy megcsapolja a bolygó kasszáját. Azon mesterkedett, hogy Telost egyszükségtelen, pusztító háborúba sodorja a szomszédos bolygóval. Az embereket valószín leg

manipulálták, vagy hazudtak nekik, különben hogyan lehetséges az, hogy semmibe veszik mindazt azármánykodást, amellyel a férfi belerángatta ket egy háborúba?

Érezte, hogy Obi-van megmoccant mellette. A fiút éppúgy sokkolták az események, mint t magát.Mégis csodálattal kellett adóznia, amiért Obi-van képes volt a hangját nyugodt tónusban használni, ésarckifejezése is csak kissé volt kíváncsi, ahogy Den felé fordult.

– Ki ez a Xanatos?– A mi legkedveltebb pártfogónk – grimaszolt Den, majd vállat vont. – Sokat tett a Telosért.– Azt hiszem, hallottam már az apjáról, Crionról – jegyezte meg Qui-gon csak úgy mellékesen. –

Nem volt valaha Telos kormányzója?Den bólintott.– Botrányba keveredett. Az ellenfelei azzal vádolták, hogy megpróbált háborút indítani a szomszéd

bolygó ellen, csak azért, hogy a vagyonát gyarapítsa. Xanatos azonban nyomozni kezdett, ésbebizonyította, hogy mindez csak hazugság volt. A legtöbb telosi mindkettejüket h snek tartja.

Den visszafordult a középs gy höz, amint Vox Chun belépett a lebeg páholyba, és az elsversenyszám elkezd dött. A versenyz k elhelyezkedtek körben a dóm bels terén. Mindannyian röpzikenültek.

– Az els játékot Akadálynak nevezik – magyarázta Den. – Különböz akadályok hologramképeinnek fel egy mozgó séma szerint, és nekiütköznek a röpziknek. A lényeg, elkerülni ket… és persze a

többieket. Különlegesen jó repülési készség szükséges hozzá. Akarnak fogadni?Qui-gon nemet intett a fejével.– Azt hiszem, ma csak figyelünk, Den.– Ahogy már els re megmondtam – motyogta Den, miközben maga megtette a tétjét. – Maguk

nagyon eszes fickók.Qui-gont megdöbbentette a játék kegyetlensége. A közönség akkor t nt a legboldogabbnak, amikor a

versenyz k életveszélybe kerültek. Ha két röpzi összeütközött, sötét energia hullámzott fel a dómbelsejében. Ha egy versenyz t hordágyon vittek ki, a tömeg élvezkedve rjöngött. Zavarba ejt eseményvolt.

A Telos békés világnak számított hajdan, amely fejl technikai iparáról és kulturális és m vészetiérdekeltségeir l volt ismert. Qui-gon elt dött azon, vajon mi történhetett. A Katharsis változtatta meg

ket, vagy a jómódban eltöltött évek tompították el az érzékeiket, és tették ket sokkal vérszomjasabbá éskiéhezettebbé a pulzusgyorsító szórakozások iránt?

Dent nem igazán hatotta meg a körülötte zajló izgatottság. Kezében egy datapadot tartott, ésszámokat pötyögött be rajta, miközben folyamatosan figyelte az eredményeket. Qui-gon sejtette, hogyigazi szerencsejátékos, még ha csupán aprócska tétekkel játszik is.

Végül rövid szünetet jelentettek be, majd megkezd dött a verseny harmadik köre, amely egyvibropengés párbajból állt, miközben a versenyz k egy feszes kötéllel voltak kikötve. A vibropengék nemokoztak vágást, de volt bizonyos elektromos töltöttségük. A párbajban nem léteztek szabályok. Háromújabb játékos esett ki. Az egyik versenyz komoly sérülést szenvedett. A bennmaradt csoport kimerültnekés elcsigázottnak látszott, pedig a szünet után egy újabb kimerít versenyszámnak kellett alávetniükmagukat.

– Nem éhesek? Ellebeghetünk az éttermek irányába – ajánlotta Den, és elindította a páholyt a stadionpereme felé.

– Köszönjük, de azt hiszem, most már indulnunk kell – biccentett Qui-gon udvariasan. – Az üzletiügyeink után kell néznünk. El tudná magyarázni, merre találjuk az UniFy-t?

– El sem téveszthetik… Csak menjenek végig a f utcán. Bal oldalon fogják megtalálni. Sokszerencsét!

Elköszöntek, és csatlakoztak a különböz humanoid lények áradatához, amely a dóm középssorában elhelyezked standok felé hömpölygött. A biztonsági rend rséget sehol sem lehetett látni. Qui-gon azt remélte, hogy végül feladták. Miközben a tömeg a csábító ételek felé hullámzott, Qui-gon és Obi-van a kék fénnyel jelzett kijárat felé indult.

Ahogy elhaladtak a dómot tartó hatalmas, ívelt tartóoszlopok mellett, Qui-gont hirtelen megcsapta azEr sötét oldalának hullámzása. Amint az érzés figyelmeztette, azonnal megtorpant, és egy vastag duracéloszlop árnyékába lépett. Obi-van szinte ugyanabban a pillanatban érzékelte a sötét oldalt, és mesterévelegyütt olvadt az árnyékba.

Qui-gon felmérte a környezetét. Tudta, mit kell keresnie.Sötét alak rajzolódott ki a félhomályos folyosó bejáratánál. Xanatos sietett keresztül a kihalt

folyosón, mélykék köpenye körülötte hullámzott, fekete haja a vállára hullott. Hirtelen megtorpant.Mint egykori Jedi, Xanatos szintén érzékelte az Er t. Olyan hirtelen állt meg, hogy Qui-gonnak nem

volt kétsége afel l, megérezte a két Jedi jelenlétét. De kimutatná-e az érzelmeit, ha tudná, hogy Qui-gon aközelében van?

Xanatos egy éles fény mennyezeti lámpa alatt állt. A félkör alakú sebhely az arcán kivehet volt,fehérebben világított, mint halvány, áttetsz b re. A néhány méterrel odébb, az étterem felé áramlótömeget fürkészte. Tekintete lassan haladt egyik teremtményr l a másikra. Aztán abbahagyta, ésmegfordult. Szeme az üres teret pásztázta, a tartóoszlopokat, és a minden irányba vezet folyosókat.

Qui-gon nem mozdult. Még jóformán leveg t sem vett. Obi-van próbált éppolyan mozdulatlanmaradni, mint a mestere. Egyetlen szemvillanásukkal sem bolygatták meg a mély sötétséget.

Xanatos nem látta ket, de lassan mosoly terült szét az arcán.Qui-gon pedig tudta, mit jelent ez a mosoly. Xanatos tudja, hogy ott vannak. A küzdelem

elkezd dött.

Fejezet

Xanatos kuncogva megfordult, és visszasietett a dóm központi részébe.– Tudja, hogy itt vagyunk – suttogta Obi-van.– Igen – értett egyet Qui-gon. – Keressük meg az UniFy-t! Olyan gyorsan kell cselekednünk, ahogy

csak lehetséges.Elhagyták a dómot, és megindultak a f úton. Az utcák különösen kihaltak voltak. Qui-gonnak úgy

nt, mintha a népesség nagy része a Katharsis Dómban lett volna. Felfüggesztik a munkát a Katharsisnapokra?

Egy hatalmas, impozáns épület el tt haladtak el, amelynek bejáratát kékkel erezett k oszlopokdíszítették. Ezüst emléktáblán az állt: Xanatos Gyógyító Intézet.

– Kétségkívül hírnévre tett szert – morogta Qui-gon.– Nézd azt a könyvtárat a túloldalon! – mutatott át Obi-van. – Azt is alapította.– Nyilvánvaló, hogy nem probléma megtalálni t – t dött Qui-gon. – A kihívást az fogja jelenteni,

hogy leleplezzük azt, valójában ki is . Az emberek szeretik, ezt elég jól bebiztosította magának. Jobbanmegvédi magát úgy, ha nyíltan színre lép, mintha rejt zködne.

Obi-van megpillantott egy feliratot, amely szerint Xanatos pénzadományából hozták rendbe ahatalmas városi parkot.

– Kell, hogy mindezzel valami célja legyen – jegyezte meg a fiatal Jedi.– Mindig van valami célja – értett egyet Qui-gon.– Természetesen befolyást akar gyakorolni a Telosra. De ez elég széles skálát jelent célként a

számára. Meg kellene tudnunk, mi a valódi szándéka.– Hé, eszes fickók!– Megfordultak, és Dent pillantották meg a hátuk mögött közeledni.– Arra gondoltam, szükségük lehet egy kísér re, hogy megtalálják az UniFy-t. – Rájöttem, hogy

nincs kiírva az épületre.– Na és mi van a szerencsejátékkal? – kérdezte Obi-van. – Nem ez a szerencsenapja?– Az összes napom szerencsenapom, kölyök – mondta, amint melléjük ért. – Viszont nincs

lehet ségem elég gyakran jót cselekedni.– Éppen arra figyeltünk fel, hogy Thaniban minden épületet Xanatos építtetett – jegyezte meg Qui-

gon.– Valóban nagylelk mecénás.Den legyintett.– Az utóbbi néhány évben parkokat, könyvtárakat, orvosi rendel ket és hatalmas kórházakat

támogatott. Hatalmas vagyont halmozott fel a bányavállalataival szerte az egész galaxisban. Ám nem

sokáig ül a pénzén. F nek-fának osztogatja. Még egy lottónyertes milliárdos sem lehetne ennyire b kez ,bízvást elhihetitek nekem.

Elhaladtak egy átlátszó, halványkék információs fülke mellett. Qui-gon Jinn vetett egy pillantást afalon villogó kis képerny re, és legnagyobb meglepetésére a saját arcát látta meg rajta.

– Ez Thani legnagyobb parkja? – kérdezte Dent l, és kezével az utca ellenkez oldala felé mutatott,ahol egy ösvény vezetett be a terjedelmes lombozatú fák alá.

Den elfordult, ahogy Qui-gon remélte.– Nem, ez csupán az egyik kisebb park. A legnagyobb a város északi részén található.A figyelemelterelés elég id t adott Qui-gonnak, hogy átfussa a falon lév szöveget. Miután az

arcképe szertefoszlott a képerny n, Obi-vané jelent meg. És a felirat: Körözzük! Galaktikus b nöz k.Vérdíj – olvasta a felvillanó szavakat.

Szóval ezért nem adta fel a keresést a biztonsági rend rség!És erre csak egyetlen magyarázat lehetséges: Xanatos. intézte így. Qui-gon most már megértette a

fiatalember arcán megjelen mosolyt. Tudta, hogy csak id kérdése, és Qui-gon meg Obi-van foglyoklesznek.

Miközben Qui-gon látszólag lazán sétálgatott és beszélgetett Dennel, agya szorgalmasan vette sorra alehet ségeit. Az utcán maradni nem biztonságos. Szerencsére a legtöbb ember a Katharsis Dómbantartózkodik, máskülönben jelenleg a lebukás veszélyét kockáztatnák. Valahol biztonságos helyet kelltalálniuk, majd ki kell eszelniük a módját, miként álcázhatják magukat.

Qui-gon a fejére húzta köpenye csuklyáját. Így valamelyest palástolva maradt az arca.– Kezd h vösödni – jegyezte meg.– Mindjárt ott vagyunk – felelte Den.Néhány épület mellett vezette ket tovább, majd egy magas, szürke toronynál álltak meg, amelyen

fényesre polírozott bronzkapu emelkedett.– Nos, megérkeztünk! Be vannak jelentve? – fordult feléjük Den. – Nem fogják beengedni magukat

személyazonosító kártya nélkül. Maximális biztonsági el írások vannak érvényben.Qui-gon szemügyre vette az épület sima homlokzatát. Nem voltak rajta ablakok, és úgy látszott,

csupán egyetlen bejárata van. Ha egyszer be is jutnának, ugyanott kell kijönniük.– A találkozónk holnap lesz – felelte végül. – Csak látni akartuk, hová kell majd jönnünk.– Van már szállásuk ma éjszakára? – kérdezte Den. – Olyan helyen lakom, ahol bérelhetnek

vendégszobákat. Közel van ide.Qui-gon habozott. Nem siklott el afölött a figyelme, hogy Den minden alkalommal akkor bukkant

fel, amikor éppen segítségre volt szükségük. Nem érzékelt veszélyt a személyéb l, de még mindigóvatosnak kellett lennie.

Az aggodalom azonban, hogy ne fogadja el Den segítségét, lassan elcsendesült a bens jében. Obi-van immár szintén körözött b nöz . Alig vannak egy órája a Teloson, és a helyzet máris kicsúszott azirányítása alól. Qui-gon a Coruscanton még biztos volt abban, hogy ha az események kicsúsznak a kezeiközül, megparancsolhatja Obi-vannak, hogy térjen vissza a templomba. A fiú azonban most már a bolygócsapdájában volt. Nem lenne képes átjutni a biztonsági rendszeren, ha azt a parancsot kapja, hogytávozzon.

Veszélybe sodorta fiút, ezt világosan látta. B ntudat mart belé. Most már meg kell védenie t. Nemengedheti, hogy a szenvedélye, hogy Xanatos fölött bíráskodjon, veszélyeztesse a társa biztonságát.

– Legalább csak jöjjenek el, és vessenek rá egy pillantást! – sürgette Qui-gont Den barátságoshangon. –Csak pár házzal odébb lakok.

Qui-gon rábólintott. Látta, hogy Obi-van fáradtnak t nik, és hirtelen eszébe jutott, hogy a fiúegyetlen falatot sem evett reggeli óta. Obi-vannak pihenésre és evésre van szüksége. Legalább ennyitbiztosítania kell számára.

Meg kell bíznia az ösztöneiben. Noha Den szerencsejátékos, nem t nt rossz embernek.Den lefordult a f utcáról, és egy sikátoron át vezette ket, amely a magas épületek mögé vitt. Az

épületek felépítése sokkal szerényebbé vált, amikor beértek a lakóövezetbe. Den egy kopottas épülethezvezette ket, amely a zöld, kék és piros különböz árnyalataiban virított.

– A házinéni fizet nekem, hogy kifessem a házat, de még nem döntötte el a színt – magyaráztavigyorogva.

Kinyitotta az ajtót, és betessékelte ket egy kicsi el szobába.

– Riva? – kiáltott be a ház hátsó része felé. – Vendégeket hoztam! Fizet vendégeket!Majd közelebb hajolt a két Jedihez.– Ett l majd sietni fog.És szinte végszóra, Qui-gon puha talpak rohanó lépteit hallotta meg.– Érti, mire gondoltam? – vigyorgott Den szélesen.– Ez kívülr l jön! – Qui-gon az ablakhoz lépett, és egy kis helyen félrehajtotta a függönyt, hogy

kilásson az utcára.Rend rök közelítettek az utca fel l. Egy tiszt éppen intett nekik, hogy kerítsék be az épületet.Qui-gon keze a fénykardja markolatára hullott. Az ösztönei cserbenhagyták: Den elárulta ket. A

fiatalember csapdába csalta ket.

. Fejezet

Amint Obi-van meglátta, hogy Qui-gon a fénykardja után nyúl, azon nyomban aktiválta a sajátját. Akét fegyver halvány kékeszöld színben ragyogott a szoba gyér megvilágításában. Den hátrah költ.

– Jedik! Huhu! Úgy értem… én tudtam, hogy fura fickók, de azt nem, hogy Jedik!– Elárult bennünket a vérdíjért – jegyezte meg Qui-gon nyugodt hangon.– Ki? Én? – kérdezte Den, és kezét a szívére tette. – Ugye, csak viccel? Öljön meg, mert halálosan

megsért dtem. Soha nem árulnék el egy bajtársat, egy b nöz t. Az igaz, hogy láttam a körözést, de nemfordultam maguk ellen.

– Bajtárs? – kérdezett vissza Obi-van. Den kissé megemelte a függönyt.– Azok a rend rök valószín leg miattam vannak itt. Azt hittem, hogy a Katharsis Dómban is engem

keresnek. Nem mintha egészen pontosan… b nöz lennék. Egy kicsit talán több vagyok, mint…nsegéd.

– És miért higgyünk magának? – kérdezte Obi-van.– Hm, tekintsük csak át a dolgokat! Hiszen maguk is b nöz k, nem? – Visszalépett a függönyt l. –

Eltehetik azokat a lézerizéket. Van egy hátsó kijárat.Obi-van összenézett Qui-gonnal. Mi mást tehetnének? Jobb még egy kicsit tovább bízni Denben,

mint összeakadni húsz rend rrel.Den keresztülvezette ket a folyosón, a konyháig. Majd egy ajtóhoz lépett, amely a falba volt

süllyesztve, és egy nyomásra kinyílt el ttük.– Csak maga után! – intett Obi-vannak. Undorító szag csapta meg a fiú orrát.– Szemétledobó?– Van jobb ötleted? – kérdezett vissza Den. – Oké, ha ragaszkodsz hozzá, megyek els nek.Beszuszakolta magát a sz k helyre, és lecsúszott. Tompa puffanást, majd egy halk „aú”-t hallottak.

Aztán Den hangja visszhangzott fel.– Uhh! Nem, mintha meg akarnám mondani két Jedinek, hogy mit csináljon, de siethetnének.Obi-van is beprésel dött a nyílásba, és elrugaszkodott. Rothadt zöldséghéjak csapódtak neki.

Tenyere megcsúszott valami nyálkáson, majd végül hatalmas ládába zuhant, ami dugig volt szeméttel.Egy pillanattal kés bb Qui-gon érkezett mellé.

– Micsoda élvezet! – morogta Qui-gon, és lecsippentett egy rothadt zöldséglevelet a tunikájáról. –Köszönjük.

– Részemr l az öröm! – biccentett Den, majd sürget en intett. – Erre!Kimásztak a szemetes konténerb l, és követték Dent, át egy polcokkal megrakott helyiségen. A

polcokon konzervdobozok sorakoztak.– Ötven évvel ezel tt Telos éhezett – magyarázta Den. – A házinénim akkoriban csak tízéves volt, de

soha nem fogja elfelejteni. még rültebb, mint én.Végül a sötét folyosó egy ferde ajtónál véget ért.– Ez vezet fel a kertekhez – suttogta Den. – Ez a rész már olyan, mintha nem a házhoz tartozna,

szóval tíz az egyhez, hogy nem kerítették be.– Tíz az egyhez? – kérdezett vissza Qui-gon halkan.

– Jó esélyek! – nyugtatta meg Den. – Nézze, még mindig nem bízik bennem? Akkor öljön meg!Vágjon bele! Szabadítson meg a nyomorúságomtól! Vágja belém azt a fényes izét, ha tévedtem! Nem?Hát jó, akkor menjünk!

Qui-gon Obi-vanra pillantott, tekintetében látszott, hogy mulattatja a dolog, Obi-van azonban csakegy rosszalló tekintettel válaszolt. Nem értette, miért bízik Qui-gon minden gazfickóban, akivelösszefutnak. És amikor is ugyanezt teszi, Qui-gon szigorú marad és hajlíthatatlan.

Den könnyedén kinyitotta a csapóajtót a fejük fölött. Felmásztak néhány lépcs fokot, és kiértek afelszínre. Még hallották, amint a rend rség berúgja a panzió ajtaját, de k közben már a susogó növényekközött rohantak, próbálva a leveleket csupán annyira felkavarni, mintha enyhe szell mozgatta volna meg

ket.Amikor elérték a kert végét, Den habozni látszott.– És most? – kérdezte Obi-van.Váratlanul lövedékek csapódtak be a jobb oldalukon a növények sorában.– Hm, hadd gondolkozzak… Fussunk? –javasolta Den.Azonnal nekiiramodtak, cikkcakkban futva végig a mez n. Qui-gon a háta mögé pillantott, és látta,

hogy a rend rök üldöz be vették ket.– Jókora el nyünk van – kiabálta Den futás közben. – Talán le is hagyhatjuk ket! Legalább nem

motorral jönnek.Amint kimondta, három robogó bukkant fel mögöttük.– Hoppá! – lihegte Den.– Aktiváld a lézerkardodat! – kiáltotta Qui-gon Obi-vannak.Nem lassítottak, egy iramban maradtak Dennel. Az Er megmutatta nekik, mikor kell

visszafordulniuk, hogy kivédjék a lövedékeket a kardjukkal.Den cikcakkban rohant be egy sikátorokból álló útveszt be.– Tartsatok ki, már majdnem ott vagyunk! – kiabálta a háta mögé.Kiértek egy mez re, amelyen a f l egy csatornavezeték emelkedett ki. Den hasra vágta magát, és

bekúszott a cs be. Obi-van és Qui-gon követték. A robogók motorjai dühösen berregtek fölöttük.Lövedékek csattantak a cs falán, de nem ütötték át azt.

– A föld alatt húzódik, és egy alagsorban ér véget a közelben – mondta Den. – Sose találnak ránk.– Az el bb is ezt mondtad – emlékeztette Obi-van.– Egy a tízhez, azt mondtam – javította ki Den önérzetesen. – Ezúttal jobb esélyeket adok

magunknak.Négykézláb másztak a mocskos vízben, amelynek a tetején szinte beb röz dött az ürülék.– Den, mit vezet el ez a csatorna? – érdekl dött Qui-gon. A szag rettenetesebb volt, mint a

szemétledobóban.– Ne is kérdezd – felelte Den virgoncan.Végre megláttak egy gyenge fénynyalábot. Kimásztak az alagsor padlójára, tunikájukat átitatta a

mocsok, a szemét, és még valami, amit Obi-van nem akart beazonosítani.Den felvezette ket, majd ki egy oldalajtón egy újabb sikátorba. Mindkét oldalra kinézett, majd a

fejük fölé is.– Látjátok? Biztonságos.– Innent l tudsz vigyázni magadra? – kérdezte Qui-gon.– Viccelsz? Nem hagyhattok magamra! – ellenkezett Den. – Még nem fejeztem be a

megmentéseteket! Na, én vittelek bele benneteket a rázós helyzetbe, hadd segítsek megint! Van egybiztonságos hely a számotokra.

– Biztonságos, mint az el ? – érdekl dött bizalmatlanul Obi-van.– Ez valami egészen más – bizonygatta Den. – Ez egy menedék a barátaim számára. Figyeljetek, a

rend rség mindenütt ott lesz. Meg kell lapulnotok, még ha csak pár órára is.– És miért bíznánk meg benned? – kérdezte Qui-gon újra.– Mert nincs más választásotok? – találgatta Den.– Az embernek mindig van egy választása – felelte Qui-gon. – De most követünk.

. Fejezet

Obi-van egyszer en nem tudta elhinni! Den nyilvánvalóan b nöz . Miért bízza rá mégis Qui-gon azéletüket?

Amikor Den el rébb járt, feltette ugyanezt a kérdést Qui-gonnak is. A Jedi-mester csak sóhajtottegyet.

– Gondolkozz, Obi-van. Mi is b nöz k vagyunk, legalábbis a rend rség szemében. Ki tudna jobbanelrejteni bennünket, mint az, aki már amúgy is rejt zködik?

Qui-gon Obi-van vállára tette a kezét.– Ne aggódj, legbelül tiszta a lelke.– Akkor ölj meg, amiért én ezt nem érzem – zúgolódott Obi-van gúnyosan. De mégis örült a

vigasztaló kéznek a vállán. Majdnem olyan érzés volt, mintha ismét mester és tanítvány lennének.Den a város egy másik részébe vitte ket, a városközpont jómódú, széles sugárútjaira. Az épületek itt

úgy bújtak össze, mintha a hideg szél ellen keresnének melegséget és védelmet.A háztömbök középs részénél álló épülethez vezette ket. Ám ahelyett, hogy bementek volna,

becsusszant egy sikátorba. Egy elrepedt, széles cs lógott ki a ház oldalából, teljesen szabadon. Denfelnyúlt, és elkezdte széthúzni a repedést.

– Könnyebb, mint amilyennek látszik – mondta munkálkodás közben. Elvigyorodott, amikormeglátta az Obi-van arcán megjelen elkeseredést. – Hé, kölyök! Hiszen már lecsúsztál egyszemétledobón, és átmásztál egy szennyvízcsatornán! Szerintem ezt is meg tudod csinálni.

Obi-van bosszús pillantást vetett Qui-gonra, de megragadta a csövet. Az utcáról úgy látszott, hogykész rázuhanni az els gyanútlan járókel fejére, de most már úgy találta, hogy szilárdan be vanhorgonyozva a falba. Apró fémcsavarok voltak az oldalába csavarva, észrevehetetlenek alulról, de elégnagy méret ek ahhoz, hogy kapaszkodóként használhassák ket. Dennek igaza volt – tényleg könnyebbvolt, mint amilyennek látszott.

Obi-van felhúzódzkodott a lapos tet re. Víztartály állt a sarkon, és rozsdásodó csigalépcs vezetettfel a tet n lév emelvényre.

– Nehogy azt mondd – fordult Obi-van Denhez –, hogy a víztartályra fogunk ugrani!– Jó vicc! – kuncogott Den, majd a tartályhoz ment, és egy ritmussort koppantott az oldalára. Egy

rövid koppanás válaszolt.– Itt van – biccentett. – Menjünk!Obi-van követte Dent fel a csigalépcs n, a víztartály tetejére. Amikor elérte az emelvényt, észrevett a

plafonon egy mélyedést. Meg volt festve, hogy úgy nézzen ki, mint a sötét víz. Senki sem mondta volnameg alulról, hogy ez a tartály bármiben is különbözött volna az összes többit l, amelyek a közeli tet kettarkították.

Den felnyitott egy rejtekajtót, és elt nt odabenn. Obi-van követte.Legnagyobb megkönnyebbülésére egy lépcs házban találta magát, amely egy otthonos lakásba

vezetett. A falak íveltek voltak, és duracélból készültek. Vastag sz nyeget terítettek a padlóra, éskényelmes helyeket alakítottak ki, hogy a vendégek leülhessenek. A helyiség közepén egy hosszúasztalon m szaki felszerelések sorakoztak nagy halomban.

Egy fiatal, vékony n emelkedett fel az asztal melletti székr l. Sötét, mogyoróbarna haja rengetegvékony tincsbe fonva hullámzott az arca körül. Meleg mézbarna szemével gyanakvóan méregette Qui-gont és Obi-vant.

– Ezúttal kiket hoztál nekem, Den? – szólalt meg.– Barátokat – felelte a fiatalember.– Mindig barátok – kezdte a lány óvatosan. Tekintete mocskos tunikájukra vet dött. – És mindig jól

öltözöttek.– Akadt egy kis problémánk, míg idáig eljutottunk. De talán tudnak segíteni nekünk. – Qui-gonhoz

és Obi-vanhoz fordult. – Andra. az ER párt vezet je… Egységfront Régiónk rzéséért. Andra, kQui-gon Jinn és Obi-van Kenobi, két Jedi, akiket úgy t nik, köröz a rend rség.

A lány szeme elkeskenyedett.– Körözik ket? Miért?Den elvett egy gyümölcsöt az egyik tálból, és odaadta Obi-vannak.

– Tessék, kölyök, éhesnek t nsz! – Majd visszafordult a lányhoz. – Mit számít az, hogy miértkörözik ket, Andra? Szükségünk van rájuk. Az UniFy-ról akarnak hallani.

Andra gyanakvása hirtelen érdekl déssé vált. Kíváncsian kezdte méregetni ket.– Talán elmagyarázhatná, mit csinál – javasolta Qui-gon. – Mi ez az ER párt?– Egy politikai párt vagyunk, és szemben állunk azokkal, akik a kormányt vezetik – válaszolta a

lány. – Sajnos egyel re illegálisan m ködünk. A kormány törvényen kívül helyezett bennünket. Mivoltunk az els k, akik fel mertük emelni a hangunkat, amikor a kormány átadta szent helyeink felügyeletijogát az UniFy-nak. Azt kérdeztük, miért válnak a földjeink magántulajdonná, és miért kényszerülünkbízni egy vállalat szavában, mely szerint konzerválják és megvédik a földjeinket. A legtöbben hallgattak.Boldogok voltak, hogy az adóterheket eltörölték. De néhányan felfigyeltek ránk, és csatlakoztak hozzánk.Egykori kormánytisztvisel kb l, tudósokból, környezetvéd kb l és egyszer polgárokból áll a pártunk,akik még akkor figyeltek ránk, amikor engedélyezett volt megszólalnunk. Mostanra azonbanrejt zködnünk kell, és itt találkozunk, amikor tudunk.

– Van bizonyítékuk arra, hogy az UniFy rosszul bánik a szent helyeikkel? – kérdezte Qui-gon.A lány habozni látszott.– Tanúvallomások vannak arról, hogy valami folyik a Szent-tavaknál. Három ember ment a

világparkba, hogy képeket és bizonyítékokat gy jtsön. Meghaltak robogóbalesetben, Thaniba visszafeléúton. El tte azt mondták, konkrét bizonyítékokat szereztek valamir l, nem mondták, mi volt az.Szerintem a haláluk nem baleset volt. A bizonyítékok, amelyeket magukkal hoztak volna,megsemmisültek. Most szervezünk egy másik utat. – Türelmetlenül nyomott vissza egy kiszabadulttincset. – Nagyon nehéz. A védelmi rendszer nagyon szoros a világparkokban. Azt mondják, távol kelltartaniuk az embereket, amíg a föld ismét m velhet lesz. Szerintünk kizsákmányolják a talajt, vagyfeltérképezik további fejlesztésekhez.

– Miért nem tesz fel több kérdést Telos lakossága arról, hogy mi folyik ott? – kérdezte Qui-gon. – Eza bolygó híres arról, hogy igyekszik megóvni és konzerválni a természet adta szépségeket. Még gazdaságiszempontból is érdekes lehet. Hiszen a turizmus jelent s iparágnak számít a Teloson.

Andra zordan meredt maga elé.– Katharsis. Az emberek megszállottan fogadnak, és reménykednek, hogy ket húzzák ki. És nem

aggódnak a turisták miatt… most sokkal többen jönnek, mint eddig a nemzeti parkok miatt. A kapzsiságúgy terjed a lakosság körében, mint valami láz.

vös pillantást vetett Qui-gonra.– Szóval, mib l gondolják, hogy tudnak nekünk segíteni?– Én nem gondoltam – felelte Qui-gon nyíltan. – Den ötlete volt.– De hát annyira érdekl dtetek az UniFy után! – válaszolt Den azonnal. – Bár ez csak feltételezés, de

azt hiszem, nincs is megbeszélt id pontotok holnapra.Qui-gon nem válaszolt. Obi-van csodálta a viselkedését. Képes a türelmet és jó szándékot közvetíteni

hallgatással, anélkül, hogy bármit is elrontana ezzel.– Szóval te is környezetvéd vagy, mint Andra? –kérdezte végül Obi-van Dent l.Ám miel tt a fiatalember megszólalhatott volna, Andra felnevetett.– Úgy érted, hogy elkötelezné magát valamiért, ami sokkal nagyobb jelent séggel bír önnön

magánál? Ez nem Denre vall. A mi egyezségünk szigorúan anyagi jelleg .– Hé, várjunk csak egy pillanatot! – csattant fel Den sért dötten. – Éppen annyi eszmét tartok szem

el tt, mint bármelyik fickó– Feltéve, ha az a bármelyik fickó csempész vagy tolvaj – vágott vissza Andra. Ismét Obi-van és

Qui-gon felé fordult. – Amikor eleinte rejt zködni kezdtünk, m szaki felszerelésekre volt szükségünk. Afeketepiacon kellett beszereznem a szükséges számítógép-alkatrészeket, és mobilkommunikátorokat. Ígytalálkoztam Dennel. csempészte az alkatrészeket, hogy folytathassuk a munkánkat. Sikerült kiadnunkegy földalatti újságot, amelyben tájékoztattuk az embereket arról, hogy szerintünk mi folyik itt. Denállampolgári h sége azonban csak abban az összegben mérhet , amit adok neki.

– Bocsánat, amiért pénzre van szükségem az életben maradáshoz, Becsület Kapitány! – háborgottDen, Andrának címezve a szavait. – Nem mindenki képes eszméken élni. Különösen, ha nem fizetnekbérleti díjat. Ha én nem lennék, most legfeljebb ezekhez a falakhoz beszélhetnél, a kinti emberek helyett.

– Ki vagy te, hogy jogot formálj az általunk elért sikerekre? – sziszegte Andra h vösen.

– Látjátok, mit kap az ember, ha megpróbál segíteni másokon? – mondta Den panaszosan a Jedikfelé fordulva. – Sértéseket. Nem csoda, hogy tolvaj vagyok.

Andra úgy tett, mintha meg sem hallotta volna a fiatalember szavait, továbbra is Obi-vanhoz és Qui-gonhoz beszélt.

– Ha akarnak, itt maradhatnak. Az UniFy ellenségei az én barátaim.– Egyetlen szóval sem mondtam, hogy az UniFy ellensége vagyok – mosolyodott el Qui-gon.A lány a Jedi arcát tanulmányozta.– De az, vagy nem? Talán Dennek van igaza. Talán segíthetünk egymásnak. De azt el kell

mondaniuk, miért vannak itt. Azt pedig különösen, hogy miért körözi magukat a biztonsági rend rség.– Nem tudom, mi a vád, de az biztos, hogy súlyos – ismerte el Qui-gon. – De hamis vád, bármi

legyen is az. Van egy befolyásos ellenségünk a Teloson. Azt hiszem, az UniFyt használja fed cégként asaját vállalatéhoz.

– Amelyik…?– Az Új Világ.Andra kipréselte valószín leg az összes leveg t a tüdejéb l.– Új Világ… A legnagyobb bányatársaság a galaxisban! – Hirtelen kipirult az arca. – De hiszen ez

azt jelenti, hogy az UniFy a földjeinket bányászati célokra térképezi fel! Ha bebizonyítjuk, hogy a kéttársaság összefüggésben áll egymással, bizonyítékunk lesz az UniFy terveire is!

– Andra felbérelt engem, hogy betörjek az UniFy számítógépes adattárába – szólalt meg ismét Den. –Dolgoztam ott néhány hónappal ezel tt, és természetesen elfelejtettem visszaadni az azonosítómat. Sietvekellett távoznom.

– Elfelejtetted? – mosolyodott el Qui-gon. Den is elvigyorodott.– És tévedésb l magammal hoztam még néhány azonosító kártyát is, amikor távoztam. Szóval be

tudunk jutni. Az esélyek teljesen a mi javunkat szolgálják.Qui-gon habozott, majd Andrához fordult.– Úgy t nik, nem bízik Denben. Mi miért bízzunk benne?– Mert én nem foglak cserbenhagyni benneteket? –kiáltotta Den türelmetlenül.– Nem téged kérdeztelek – intette le Qui-gon zordul. Andra felsóhajtott.– Mi a hasznod ebb l, Den? Miért kockáztatnád meg, hogy ismét betörj oda?– Mert nem fejeztem be a munkát, amivel megbíztál – felelte a fiatalember. – Rosszul érzem magam

emiatt. Tudod, nekem is van becsületem.– De hát tolvaj vagy! – kiáltotta Andra ingerülten.– Pontosan! – csattant fel Den is. – Hát hagyj lopni!– Miért érzem magam bizonytalannak? – gondolkodott hangosan Qui-gon.Andra felsóhajtott.– Pontosan tudom, mit érez.

Fejezet

A beléptet kártyák mellett Den ellopott néhány szürke egyenruhát is, amelyet az alsó szint m szakidolgozói viselnek. Meglep en könnyedén sikerült bejutniuk az épületbe másnap hajnalban, amikorcsatlakoztak a munkába igyekv k áramához. A biztonsági rök csak elvették a kártyájukat, és k márismehettek tovább.

Igen, benn vagyunk, gondolta Obi-van. De vajon kijutni is ilyen könny lesz? Valamilyen okbólkifolyólag Qui-gon úgy döntött, hogy megbízik ebben a Den nev alakban. És a Jedi-tanács még ttartotta túl meggondolatlannak!

Den a turbólifttel vitte le ket az alsóbb szintre.– A fontosabb adatok egy fokozottan ellen rzött területen vannak – magyarázta. – Végig le kell

mennünk a lépcs házban. Az ajtóban egy r fog állni. Meglebegtetitek azokat a lézerkardokat el tte? Mígdolgozunk, majd bezárjuk egy kabinba.

– Ezt bízd csak rám – nyugtatta meg Qui-gon.

Lementek a szolgálati lépcs legaljáig, majd egy fehér csarnokban találták magukat, megnyugtatóanizzó világítással. A folyosó végén egy biztonsági r ült egy kapcsolótábla el tt.

– Belép ket! – vakkantotta oda.Qui-gon odaadta neki a kártyáját. A telosi tudatára koncentrált: Rendben. Mehetnek!– Rendben – motyogta a biztonsági r. – Mehetnek! Az ajtó szisszenve kinyílt, és k átsétáltak rajta.– Mi volt az? – kérdezte Den csodálkozva. –Jedi-trükk - felelte Qui-gon. – Az Er t könny használni

a gyenge akaratok fölött.– Le vagyok ny gözve! – ingatta a fejét Den csodáló tekintettel. – El tudod képzelni, mi mindent

tehetnél ezzel az er vel, ha egy kicsike kis lopási hajlam lenne benned? Hé, mit gondoltok, a Jedi-templom felvenne egy ilyen fickót, mint én?

– Nem – vetette oda Qui-gon kurtán, és közben kinyitotta az ajtót, amelyen a BIZTONSÁGIADATOK felirat állt.

A szoba tömve volt számítógépekkel és hologramfájlokkal. Den azonnal a f terminálhoz lépett.– Én feltöröm a rendszert, ti ketten pedig keressetek a többi monitoron – javasolta, miközben ujjai

már a billenty k fölött repkedtek. – Megváltoztatták a jelszót, de írtam egy programot, ami… meg is van!Hívjatok csak zseninek, nem fogok ellenkezni.

Qui-gon leült egy terminál elé, és intett Obi-vannak, hogy tegyen hasonlóképpen. Gyorsabban megya dolog, ha mindannyian egymástól függetlenül keresgélnek.

Fájlnevek és számok villogtak a képerny n. Rengeteg adat volt a SZENT TAVAK címszó alatt.– Legalább háromszáz fájl van itt – szólalt meg Qui-gon egy pillanattal kés bb. – Törd fel, Den, és

töltsd le az els százat, Obi-van a következ t, én pedig az utolsót. Olvasd be, amilyen gyorsan csaklehetséges. Nézz meg mindent, ami Új Világ, bányászat vagy feltérképezés.

Denre pillantott.– Ne próbálkozz semmivel!– Mivel? – pislogott rá Den ártatlan képpel.– Nem akarok semmi spekulációt – jelentette ki Qui-gon szárazon. – Csak tedd, amit mondtam!Obi-van elérte az els fájlt, és azonnal beolvasta, amely a Szent-tavak projekt igazgatójának és

UniFy-beli felettesének levelezését rögzítette. Amennyire bele tudott olvasni, a munkások számáraszükséges élelemr l és a munkálatokhoz kell üzemanyagról volt szó bennük. Semmi más. Beolvasta akövetkez t.

És a következ t. És a következ t… Obi-van egyik fájl után ment a másikra. Soha nem gondoltavolna, hogy egy nagy vállalatnak dolgozni ilyen egyhangú is lehet. Az információkat állandóanismételték, és duplán visszaellen rizték. Semmi gyanúsat nem látott.

– Bárcsak Tahi itt lenne! – mormolta Qui-gon. – biztosan értelmezni tudná ezeket a pénzügyiadatokat. Ezek itt mindent olyan bonyolultan végeznek…

Qui-gon váratlanul elhallgatott. Obi-van is észrevette, hogy a képerny , amely el tt a Jedi-mester ült,lefagyott. A sajátjához fordult, és akkor vette észre, hogy az övé ugyanúgy mozdulatlanná vált.

– Den, mi történik itt? – kérdezte a fiatalembert l.– Nem tudom – felelte Den aggodalmas hangon. Megpróbálta a saját képerny jét mozdulásra bírni,

de az a kapcsolgatásra sem reagált. – Az esélyek átmenetileg nem m ködnek.Hirtelen felpattant a helyér l, és az ajtó felé indult.– Csak maradjatok, és lapuljatok!– Hová mész? – kérdezte ingerülten Qui-gon.– Körülszaglászok, mi folyik itt. Számíthattok rám.Den kilépett az ajtón, Qui-gon pedig lassan felemelkedett a székér l.– Azonnal ki kell innen jutnunk! – mondta sürget en. Obi-van meglepetten nézett mesterére.– De nem hagyhatjuk itt Dent!– már itt hagyott bennünket – grimaszolt a férfi. Ám alighogy kiejtette a szavakat, futó léptek zaja

verte fel a folyosó csendjét. Az ajtó szisszenve feltárult.– Ne rántsd el a kardodat! – utasította sietve Qui-gon a fiút, csupán egy pillanattal azel tt, hogy a

biztonságiak berontottak volna.Obi-van tudta, miért kapta ezt az utasítást. Qui-gon abban reménykedett, hogy mint szimpla

nöz k, megmenekülnek a felfedést l. Ha szerencsések, az UniFy-ban tartják ket, mint betör ket.De a múló remény azonnal eliramodott, amikor a biztonságiak termetes f nöke el relépett.

– Magukat a Galaktikus B nügyi Törvény értelmében a Telosi Törvények megszegése miatt körözik– kezdte mennydörg hangon. – Le vannak tartóztatva.

Fejezet

Obi-vant és Qui-gont sürg sen átszállították a Központi Nyilvántartó Irodába, ahol úgy azonosítottákket, mint szökött galaktikus b nöz ket, és azonnal börtönbe zárták mindkett jüket. Qui-gon kérte, hogy

felvehesse a kapcsolatot a templommal, de a kérését elutasították.– A telosi igazságszolgáltatás régen tisztességes volt – mondta Obi-vannak, amikor már a nyirkos

föld alatti cellában voltak. – Megadhatták volna a lehet séget, hogy tisztázzuk magunkat.– Még azt sem tudjuk, mik a vádak – folytatta Obi-van. – Mit gondolsz, vajon rájönnek majd, hogy

ez az egész csak koholmány?– Ennek mindig megvan a reménye – vont vállat Qui-gon. – Nem tarthatnak sokáig fogva, ha nem

tudják bizonyítani, hogy valami rosszat tettünk. És legalább nem találták meg a lézerkardjainkat.Az Er t felhasználva Qui-gon elérte, hogy a biztonságiak ne motozzák meg ket.– Miért nem vágjuk át egyszer en az ajtót? – kérdezte Obi-van, és tenyerét a meger sített duracél

ajtóra simította.– Mert ötven r vetné ránk magát, miel tt elég messzire jutnánk – válaszolta Qui-gon higgadtan. –

Várjuk ki az alkalmas pillanatot. Találunk majd lehet séget a szökésre.– Nem tudom elhinni, hogy Den így cserbenhagyott minket – morogta Obi-van undorodva. – Tudnia

kellett, hogy egy riasztó m ködésbe lép, amint lefagynak a monitorok.– Igen, szerintem is tudta – bólintott Qui-gon nyugodtan. – De most jobb, ha arra összpontosítunk,

mit tehetünk.– Mit tehetünk? – kérdezett vissza Obi-van. – Be vagyunk zárva.– A következ lépésünkön gondolkozhatunk – jegyezte meg Qui-gon. – Fölösleges id pocsékolás

Dent hibáztatni. Mit tudtunk meg, amíg az UniFy aktái között turkáltunk?– Én nem tudtam meg semmit, hacsak azt nem, hogy a munkások, akik egy nagy vállalatnál

dolgoznak, rengeteg feljegyzést küldenek – motyogta Obi-van bátortalanul.– Valóban nagyon sok feljegyzés volt ott – értett egyet Qui-gon. – És a legtöbbjük jelentéktelen.

Számos közülük csupán egy telefonbeszélgetést er sített meg. Ezt észrevetted? Ebb l arra akövetkeztetésre jutottam, hogy ezek a feljegyzések is az egyik módját képezik megállítani amegfigyel ket, akik kés bb esetleg nyomozhatnak a vállalat után. Nehéz megtalálni az igazságot, amikoraz adatok közé van eltemetve. Nem emlékeztet ez téged valamire?

Obi-van egy hosszú pillanatig a gondolataiba mélyedt.– Új Világ – mondta ki végül. – A vállalat elrejti a valódi szándékait, s t, még a telephelyét is más

vállalatok mögé. Z rzavart használ rejtekül.– Pontosan – bólintott Qui-gon. – És van még valami más is, amit észrevettem az UniFy-nál. Amikor

a képerny k lefagytak, éppen elcsíptem, mit m vel Den. Nem az Új Világ vagy a Szent-tavak fájljaitnézte, hanem a Katharsisét.

– De miért?– Nem tudom a választ, de a kérdés mindenesetre érdekes – folytatta Qui-gon. – Az UniFy

adminisztrálja a lottó pénzalapját, szóval gondolom, Katharsis-fájloknak is lenniük kell. De miért érdekliez annyira Dent? Gondoljunk csak a jellemére.

Obi-van felidézte magában Andra szavait.– Mindenb l muszáj profitálnia valahogyan.– így van – biccentett ismét Qui-gon. – Véleményem szerint ez volt az els számú oka, amiért

beleegyezett, hogy segít nekünk bejutni. Nos, látod, mire kijutunk innen, egy újabb ösvény lesz, amelyenelindíthatjuk a nyomozást.

– Amikor kijutunk innen? – kérdezte Obi-van a meger sített duracél ajtóra pillantva.– Ki fogunk jutni – mondta Qui-gon ugyanabban a nyugodt hangnemben, ahogy eddig is beszélt.

Obi-van azt kívánta, amit Qui-gon érez, azt biztosan érezze. De volt egy rossz érzése, mely szerintXanatos akarta ket ide juttatni, és nem lesz olyan bolond, hogy futni hagyja ket.

A hideg éjszakát a cellában töltötték. Obi-van még hajnal el tt felébredt, és azután csak feküdt amatracán nyitott szemmel. Nem voltak ablakok a cellán, ezért aztán nem tudta eldönteni, hol érnek végeta falak, és hol kezd dik a padló. Feketeség vette körül, mintha az rben lebegett volna. Talán ez abizonytalan eltájoltság-érzés is a büntetés része volt.

A reggel érkeztének egyetlen jele az volt, amikor a cellában felkapcsolódott a világítás. Reggelireszáraz kenyeret és ízetlen teát kaptak.

A nap lassan telt. Qui-gon újra megpróbálkozott vele, hogy valaki nagyobb beosztásúval beszéljen,de a kérését elutasították.

Aztán izomnyújtó gyakorlatokat végeztek, hogy az izmaik ne merevedjenek meg, majd pedigmeditáltak. Fogságban egy Jedi rendezi a gondolatait, nyugtatja a lelkét, és edzésben tartja a testét.

Qui-gon a kemény k padlón ülve meditált. Váratlanul felsóhajtott és felemelte a fejét.– Sajnálom, Obi-van.A fiút meglepték a szavak, f leg ebben az állapotban.– Tessék?– A templomban kellett volna maradnod. Nem kellett volna engednem, hogy velem tarts. Hiba

csúszott az ítél képességembe.– A döntést én hoztam meg – válaszolta Obi-van. –Én nem sajnálom, hogy itt vagyok.Qui-gon mosolya olyan tompa volt, mint a cella megvilágítása.– Még akkor is, ha fázol és éhes vagy?– Ott vagyok, ahol lennem kell – jelentette ki a fiú halkan, de határozottan. – Melletted.Qui-gon felállt.– Keményen bántam veled a Melida/Daanon történtek után.– Csak annyira, amennyire megérdemeltem.Obi-van meglep dött azon, hogy érzelmeket lát Qui-gon arcán. Ez volt az els alkalom, hogy

egykori mestere felhozta a kapcsolatukon keletkezett rést, és ráadásul tette ezt sokkal inkább sajnálkozva,semmint haraggal. Úgy t nt, küzd, hogy megtalálja a szavakat.

– Nem, Obi-van, ez több volt, mint amit megérdemeltél volna – helyesbített végül. – Rá kellettjönnöm, hogy a reakcióm a saját hibáimnak volt köszönhet , nem pedig a tieidnek. Nem volt méglehet ségem, hogy ezt elmondjam neked. Én… – Qui-gon váratlanul félbeszakította magát. – Itt van –mormogta.

De addigra már Obi-van is megérezte. A zavar az Er ben olyan volt, mintha egy leheletnyi mérgesgáz kígyózott volna be az ajtó alatti résen, majd megtöltötte a helyiséget. Obi-van is felállt, és az ajtó feléfordult.

A duracél ajtó hirtelen félrecsusszant. Xanatos állt a nyílásban; fekete köpenyét hátradobva,szétvetett lábakkal, csíp re tett kézzel.

– Jól érzitek magatokat? – kérdezte, és felvonta egyik szemöldökét, miközben gonoszul mosolygott.Qui-gon szemben állt vele, és nem szólalt meg.– Ah, a „csend” eljárás – sóhajtott fel Xanatos. – És én még azt gondoltam, cseveghetünk egy kicsit.

Nincs túl sok id . A büntetéseteket eldöntötték.– Hiszen még tárgyalás sem volt – jegyezte meg Qui-gon csendesen.– Ó, de igen, volt – ellenkezett Xanatos. – Csupán arról van szó, hogy mindkett töket túl

veszélyesnek ítéltek, hogy jelen legyetek.– Jogunk van jelen lenni a saját tárgyalásunkon? –fakadt ki Obi-van panaszosan. – Ez nem

tisztességes!Xanatos megcsóválta a fejét.– Ó, még emlékszem, milyen volt ilyen korúnak lenni. Amikor azt hittem, az élet tisztességesen

bánik velem. Miel tt találkoztam veled, Qui-gon Jinn.– Az élet nem bánik veled sem tisztességesen, sem tisztességtelenül – felelte Qui-gon. – Az élet

csupán élet. Rajtunk múlik, hogy tisztességes vagy sem.– Sosem túl kés elsütni valami nagy Jedi-bölcsességet – húzta el megvet en a száját Xanatos. – És

mindig ugyanaz a nóta… semmi más, csak rejtvények. Nos, akkor ezt fejtsd meg, Jedi… mivel nemjelentél meg a tárgyalásodon, én jelentem meg a helyeden. Én voltam a koronatanú ellened.

Bebizonyítottam a b neidet, jegyz könyvbe vétettem az összes világot, amely vádat emelt ellened, éselmeséltem, hogyan szöktél meg a galaxisba az igazságszolgáltatás el l. És végül az igazság a Teloson értutol. Az is a segítségemre volt, hogy egy szomorú apa ült a tárgyalóteremben, akit feldúlt saját fiánakhalála, melyben tettestársad keze is benne volt. – Xanatos mélyen felsóhajtott. – Szegény Bruck. Mindiggondoltam, hogy csak egy kis lökésre van szüksége, és szép eredményt ér el. Honnan is gondolhattamvolna, hogy éppen Obi-van Kenobi fogja megadni ezt a lökést?

Xanatos felemelte az egyik kezét, és belecsapott másik, kitárt tenyerébe, amely éles, reccsen hangoncsattant. Hátborzongatóan hasonlított ahhoz a hanghoz, amikor Bruck feje nekicsapódott a vízesés alattiszikláknak. Obi-van próbált meg sem rezzenni. Nem adhatta meg Xanatosnak azt az örömet. Legbelülazonban megrázták az emlékek. Tehetetlenség és a b nösség érzése söpört át rajta, ahogy felidézte Bruckélettelen, kifejezéstelen tekintetét, kitárt karjait, amelyek a végs kétségbeesésben segítségért kiáltottak.

– A bíróság minden bizonnyal meghallgatta a hazugságaidat – szólalt meg Qui-gon sietve, mertmegérezte Obi-van elesettségét, és megpróbálta eltéríteni Xanatost. – De ha majd a templom eztmegtudja… Xanatos éles nevetése félbeszakította.

– Mire a templom tudomást szerez a sorsotokról, már régen halottak lesztek. Ez a büntetésetek,Jedik. Halálra ítéltek benneteket.

Xanatos váratlanul el relépett. Kék szeme úgy égett, mint a legforróbb lángok. Halvány b re szinteráfeszülni látszott az arccsontjára. Úgy nézett ki, mint egy koponya, lángoló szemekkel.

– És én ott leszek, és végignézem a halálotokat – sziszegte Qui-gon arcába.

Fejezet

Nem volt esélyük egyetlen szót sem szólni vagy segítséget hívni. Xanatos gondoskodott róla, hogyegész csapat r vegye körül ket. Keresztülvezették ket a börtön folyosóján, az els udvarra.

A nap már az ég alján járt. A két szomszédos börtöntorony két hosszú, baljóslatú árnyékot vetett azudvarra. Tömeg töltötte meg az udvart, és még az utcán is álltak. Amikor meglátták az elítélteket,pfujolásban és sikoltozásban törtek ki.

– Imádják a kivégzéseket – mormolta az egyik r a másiknak.Qui-gon baljós energiát érzett sugárzódni a tömeg fel l. A Teloson soha nem voltak nyilvános

kivégzések. Az efféle bemutatók csak a primitív világokra korlátozódtak. Mi történt a békés Telosszal?Csupán egyetlen ember kellett hozzá, hogy elromoljon, de ennek az embernek olyan ravasznak ésbefolyásosnak kellett lennie, mint Xanatos.

Qui-gont megnyugvással töltötte el a kabátja alatt megbúvó lézerkard jelenléte. Még akkor is, haegyel re nem tudta, mikor jön el az a pillanat, amikor használni fogja.

A veszt hely lassan emelkedett fel néhány repulzor-lift segítségével, és magasan a tömeg fölöttállapodott meg. Két megtermett r strázsált a két duracél pánttal összefogott k lap mellett. Egy csúszdameredt ki a k lapokból, egészen az emelvény szélig. Vibrofejsze állt mer legesen a k lapokra. Qui-gonazonnal átlátta, hogyan fog lezajlani a kivégzés. t és Obi-vant kényszeríteni fogják, hogy feküdjenek lea k lapokra. Majd a fejüket a fejsze alá helyezik, kioldják a duracél pántokat, és levágott fejük a csúszdánvégiggurul majd, hogy végül megállapodjon szemben a tömeggel. Hátborzongató, de gyors.

Qui-gon észrevette, hogy Obi-van nyelt egyet. Most el ször komolyan aggódott. Azt gondolta,bármelyik pillanatban jöhet egy lehet ség a menekülésre. De hogyan verekedhetnék át magukat atömegen? Még ha sikerülne is leütniük az röket és Xanatost, a tömeg ellenük fordulna.

Beterelték ket egy energiaketrecbe, amely az embertömeg feje fölé emelte ket. A feldühödötttömeg lassú és fájdalmas halált követelt. Xanatos a lépcs tetején állt, és mohó tekintettel figyelte, ahogya ketrec egyre magasabbra emelkedik. Minden Jedi számára kötelesség elfogadni a halált, amikor azelérkezik. Qui-gon mégsem tudott nyugodt maradni. Még nem érkezett el az ideje. És az Obi-vané sem.Látta, hogy a fiú csak nehezen tudja palástolni félelmét.

– Öljétek meg ket! Halál a gyilkosokra! – rjöngött a tömeg.

Harag szállta meg Qui-gont. Ez Xanatos m ve. tüzelte fel a tömeget. Teletömte a fejüketgy lölettel és hazugságokkal. Ha Qui-gon meghal, Xanatos fog gy zni. És akkor még inkább megrontja aTelost. El fogja pusztítani!

Qui-gon nem engedhette, hogy ez megtörténjen.De mégsem harcolhat haraggal. Az igazsággal az oldalán kell küzdenie.– Nem adhatjuk fel – mondta sürget en Obi-vannak, túlkiabálva a tömeg ordítozását. – Vissza kell

húzniuk az energiarudakat az ítélet-végrehajtók számára, hogy a k lapokra tegyenek bennünket. Akkorfogunk támadni. Még nincs minden veszve. Maradj nyugodt, és figyelj!

Obi-van bólintott.Qui-gon látta a fiú szemében a szilárd eltökéltséget. Nagyon kevés esélyük volt megmenekülni ez

el l a sors el l, de Obi-van elfogadta ezt. Az ifjú soha nem hunyászkodott meg a szokatlan dolgok miatt,és nem fordult Qui-gon ellen.

Az energiaketrec lassan landolt a kivégz helyen. Biztonsági rend rök lebegtek a talapzat körül, arraaz esetre, ha az elítéltek menekülni próbálnának. A tömeg ordítozása csak gyengén jutott el Qui-gonfüléig. Minden figyelmét a veszt helyen álló rökre összpontosította. Abban biztos volt, hogy Obi-vannalketten el tudják intézni ket. De mi lesz azután? Le kell ugraniuk a talajra, még akkor is, ha fegyvert zzúdul rájuk alulról és felülr l egyaránt. Talán az akciójuk meglep ténye növeli majd a menekülésükvalószín ségét. Talán a tömeg nem annyira vérszomjas, mint látszik. Nem kedvelte ezeket az esélyeket.Erre még Den sem fogadna, gondolta Qui-gon szánakozva.

A veszt helyen álló rök feléjük indultak. Qui-gon megvárta, míg az energiatelepeket lejjebbengedik. Amint megteszik, el reszökken.

A szeme sarkából hirtelen egy oda nem ill mozdulatot észlelt a röpzik fel l. Odapillantott, anélkülhogy elfordította volna a fejét. Az egyik motoroson csuklya volt. Engedélyezett magának egyetlenmásodpercet, hogy odapillantson, és akkor felismerte, ki az. A meglepetés elemi er vel érte. Andra!

– Mögötted, Obi-van – suttogta hirtelen visszatérve saját helyzetéhez. – Készülj!Az energiatelepeket visszahúzták. Az rök feléjük igyekeztek. Qui-gon és Obi-van egyidej leg

aktiválták a lézerkardjaikat, és egyszerre ugrottak feléjük. Felugattak a fegyverek, záporoztak körülöttük alövedékek, és k hárították azokat, elmosódott mozdulatokkal forgolódva, olyan gyorsan, hogy szem nembírta követni.

Egy másik röpzi csatlakozott Andrához, majd a két járm sikoltó motorral bukott le, és lódult megfeléjük.

– Ugorj! – kiáltotta Obi-vannak. Leugrott a veszt -hely emelvényér l, amint a röpzi odaért, és szintekikanalazta a leveg l. A másik járm ugyanúgy tett Obi-van esetében. Qui-gon elcsípte Den elszánttekintetét.

Qui-gon talpra érkezett, és a vezet vállába kapaszkodva ereszkedett le az ülésre, miközben a röpzilebukott, megfordult, felfelé kapaszkodott, lebegett, és újra megfordult, hogy megpróbálja kikerülni az

ket üldöz röket.Qui-gon még mindig a markában szorította a kardját. Hárította a lövedékeket, ahogy a járm

végigsuhant a rend rök között. Látta, hogy Obi-van ugyanezt teszi. Nehéz volt egyensúlyban tartaniamagát a mozgó járm vön, de megoldotta.

Egy merész mozdulattal a röpzi egyenesen a börtön tornya felé tartott. Qui-gon látta a tornyot egyreközeledni, már annyira közel jártak, hogy ki tudta venni a felszínén a réseket és a kis üregeket. Alegutolsó pillanatban Andra élesen elkanyarodott. Annyira közel mentek el mellette, hogy a kiálló kövekmegkarcolták Qui-gon kezét. Két ket üldöz röpzi belerohant a toronyba. Andra és Den villámgyorsanszáguldottak tova.

Qui-gon végre engedélyezett magának egy pillantást a háta mögé. Az utolsó dolog, amit látott,Xanatos volt, amint egyenesen, magas alakjával mozdulatlanul állva figyeli Qui-gonék távozását. Mégebb l a távolságból is érezte a rácsavarodó gy löletet. Tudta, hogy újra találkoznak. Xanatos mindent elfog követni, hogy így legyen.

Fejezet

Amikor a lány megbizonyosodott róla, hogy az üldöz iket elhagyták, hátravetette kapucniját.– Köszönöm, hogy nem zuhant le – kiáltotta a háta mögé Qui-gonnak.– Köszönöm, hogy megmentett bennünket – válaszolta Qui-gon. – Már csaknem elkezdtem aggódni.A lány elvigyorodott, és nagyobb sebességre kapcsolta a robogót. Néhány perc múlva a házához

közeli sikátorban landoltak. Den és Andra elrejtették a röpziket egy halom rozsdás, használaton kívülisuhanó közé.

– Hú! – kiáltotta Den, amikor hátralökte a csuklyát a fejér l. – Megütöttük az esélyeinket, vagy mi?Legközelebb, ha néhány rend r el l menekülök, egy Jedit akarok a hátam mögé!

Obi-van nem viszonozta Den barátságos mosolyát.– Nem kellett volna most megmentened bennünket, ha id ben figyelmeztetsz az UniFy-nál –

jelentette ki.– Éppen azon voltam – védekezett Den. – De nem volt rá lehet ségem. De legalább végigcsináltam.– Csak mert én ragaszkodtam hozzá – tette hozzá Andra. – Én vagyok, aki indítványozta a

ment akciót.– Ölj meg nyugodtan, ha én nem azt akartam! Csak nem adtál rá lehet séget!– Azt javaslom, folytassuk a beszélgetést odabenn – szólalt meg Qui-gon, miközben tekintete az eget

pásztázta. – A tapasztalataim szerint a rend rség a Teloson nem adja fel egykönnyen.Felmásztak a csövön, majd beléptek Andra lakályos kis apartmanjába. A lány teát forralt, és kenyeret

meg némi gyümölcsöt tett az asztalra. Obi-van éhesen nyúlt értük.– Nem tudom, mit tegyünk most – t dött végül Andra aggodalommal a hangjában. – Nem

törhetünk be az UniFy-hoz újra. Biztosra veszem, hogy a biztonsági rendszerükön lév réseket márbefoltozták. Soha többé nem leszünk képesek bizonyítékot szerezni arra, hogy az UniFy az Új Világhoztartozik.

– Bárcsak több id nk lett volna szétnézni! – kottyantotta közbe Den.Qui-gon kemény pillantást vetett rá.– Igaz, te nem szakadtál meg az er lködésben, hogy megtaláld az Új Világhoz f kapcsolatot,

vagy mégis?Den kihúzta magát ültében.– Természetesen igen! De túl sok fájl volt ott, hiszen éppen te magad mondtad.– Láttam a képerny det, Den – folytatta Qui-gon.– Nem a Szent-tavak fájlokat nézted. A Katharsis volt el tted.– Katharsis? – fordult felé Andra. – Miért?– Ne nézzetek mind így rám! – védekezett újra Den.– Én szinte ember vagyok!Qui-gon felvonta az egyik szemöldökét. Obi-van pedig undorodva mérte végig a fiatalembert. Andra

kifújta az eddig visszatartott leveg t.– Oké, nem vagyok százszázalékosan szinte – ismerte el Den. – De h séges vagyok! Tényleg a

Katharsist néztem. Amikor ott dolgoztam, véletlenül rátaláltam… na, jó, nem egészen véletlenül… hogyaz UniFy kontrollálja a Katharsist.

Andra, kezében a teáskannával, ismét a férfi felé fordult.– Azt akarod ezzel mondani, hogy a kormánynak nincs hozzá köze?Den bólintott.– Csak azt akarja, hogy az emberek azt higgyék. Ha mindenki tudná, hogy egy vállalat kontrollálja a

Katharsist, akkor mindenki rájönne arra, hogy…– …az UniFy dönti el, hogyan legyen elköltve a Katharsisból befolyó összeg – fejezte be Andra a

fiatalember helyett. – Ami azt jelenti, hogy teljesen az birtokukban vannak a földjeink.Den ismét bólintott.– Az UniFy állt el el ször a Katharsis ötletével. Lefizettek néhány kulcsembert a kormányban, hogy

keresztülvigyék a tervüket. Alapjában véve a kormány is az UniFy zsebében van.Andra döbbenten roskadt le egy székre.

– Gondoljátok, hogy az UniFy megfontolt módon el re megtervezte a Katharsist, csak hogy elvonjaa lakosság figyelmét a szándékairól? Minden nemzeti parkunkat meg fogják nyitni a beruházásaik el tt.És mi fogunk érte fizetni!

– Ez egészen ördögi! – morogta Den. – Az ember már majdnem csodálja ezt az egészet. Valamifélegonosz zseni találhatta ki.

Qui-gon összenézett Obi-vannal.– Xanatos – mondta halkan. A terv egyszer eleganciája és gonoszsága egyértelm en Xanatosra

utalt.De Qui-gon még nem végzett Dennel.– Miért nézted meg újra a Katharsist, Den? Ha mindezt már tudtad, nem volt sokkal több

felfedeznivaló.Mindannyian Den felé fordultak. Szilárd ártatlansággal nézett vissza rájuk. Ez viszont egyértelm en

azt jelentette, hogy kétségtelenül hazudni fog, gondolta Qui-gon.– Én csak azt reméltem, hogy segíthetek Andrának és az ER pártnak… – kezdte, de Andra

közbevágott.– Ne titkolózz, Den! Most ne! Ez túlságosan fontos. A fiatalember egy hosszú pillanatig Andrát

nézte.Qui-gon észrevette a sebezhet séget a fiú tekintetében. Hiszen odavan a lányért! – ismerte fel.– Oké – szólalt meg Den. – Azt reméltem, hogy segíthetek neked. De ugyanakkor kerestem a módját,

hogy megüssem a f nyereményt.– Mindig csak magaddal foglalkozol, igaz? – mondta a lány keser en.– Nem – ingatta meg a fejét Den. – Érted is tettem. De te soha nem fogod ezt észrevenni.– És megtaláltad a módját? – kérdezte Qui-gon.– Nem egészen – kertelt Den.– Találtál valamit? – türelmetlenkedett most már Obi-van is.– Igen, találtam valamit – ismerte el Den. – A f nyereményt már megütötték.

Fejezet

– Az események túl gyorsan peregnek itt – motyogta Andra elgyengült hangon. – Hadd töltsek egykis teát.

Körbeülték az asztalt, kezükben tartották a teától átmelegedett csészéket. A terv szörny voltamegdöbbentette Andrát. Összeesküvésre és korrupcióra számított, de nem ilyen hatalmas mértékben. Aznyilvánvaló volt, hogy egy olyan elgondolásba botlottak, amely az egész bolygó er forrásai fölött átakarja venni az irányítást. A kérdés csak az volt, hogyan állnak össze a részletek, és k mit tehetnekellene.

Qui-gon kihörpintette a teáját.– El ször is Den beépül a lottó rendszerébe.– Hé, várjunk csak egy picit! – tiltakozott Den. – Hogy érted azt, hogy beépülök a lottó rendszerébe?

Honnan veszed, hogy meg tudom tenni?– Van egy olyan érzésem, hogy máris tudod, hogyan – felelte Qui-gon h vösen. – Különben miért

kockáztattál volna olyan sokat, hogy újra bejuss az UniFy-hoz? Mi másért törtél volna át a biztonságirendszeren? Már akkor képes voltál betömi a rendszerbe.

Den kortyolt egyet a teájából, majd köhécselni kezdett. Senki sem sietett a segítségére.– Oké, oké! – krákogta. – Azt hiszem, meg tudom oldani. Úgy értem, összeállíthatom azt a részt, ami

már amúgy is összeállt.– És azt is tudod, hogyan biztosíthatod be, hogy te nyerd meg a f díjat – egészítette ki Qui-gon.Den vonakodva biccentett.– Meg tudom oldani, szóval én nyerem a lottót. Az egyik nyertest mindig az UniFy választja ki,

el re. Ahogy a játékok folytatódnak, néhány résztvev nek hibás felszerelést adnak… nem mintha bármitészre lehetne venni, éppen csak valamivel gyengébb, ami elég ahhoz, hogy csökkentse a nyerési esélyeit.Az egyik versenyz t már el re kiválasztják, és lepénzelik. Bele kell egyeznie, hogy kés bb a nyereménye

felét visszaadja a társaságnak… természetesen láthatatlanul. Csak be kell írnom a nevemet a következnyertes helyére.

Andra megrázta a fejét.– Tudtam, hogy van valami hátsó szándékod, amiért segítesz nekem. Fogod a nyereményedet, és

elt nsz.– Viccelsz, ugye? – vihogott fel Den kellemetlenül. –Mert nem hiszem el, hogy ezt komolyan

gondolod. Miután megnyertem a pénzt, megosztom. Egy részét.– Semmit sem kérek abból a nyereményb l, ami a szent helyeink elpusztításán alapul – vetette oda

Andra hevesen. – És neked sem kellene!– Nem az én hibám, hogy k kizsákmányolják? –védekezett Den. – És a nyeremény az nyeremény.– Az a te bajod – felelte Andra –, ha ebben tényleg hiszel.– Akarja valaki hallani a tervem második részét? –szólt közbe Qui-gon szelíden. – Tehát, második

lépésként azt a tervet fogjuk követni, ami Andra eredeti terve a Szent-tavak látogatására vonatkozóan.Újra össze kell gy jtenünk a bizonyítékokat.

– Nem lesz egyszer – ingatta a fejét Andra. – A biztonsági ellen rzés nagyon szoros.– Sebaj, majd használjuk azt a Jedi-gondolatmódosító és hanghajlító dolgot – javasolta Den.– Attól tartok, annál többre lesz szükségünk – jegyezte meg Qui-gon. – Andra, el tudnád hívni a

támogatóidat? Szerintem a legjobb az lenne, ha több ponton is be tudnánk hatolni, így nem csak egyetlencsapatra számíthatunk.

Andra a csészéjébe bámult, majd zavartan söprögetni kezdte az asztal sima felületér l a láthatatlanmorzsákat.

– Andra? – szólított meg Qui-gon rosszat sejtve. A lány felemelte a tekintetét.– Nem tehetem – szólalt meg. – Nem voltam teljesen szinte hozzátok. Nincsenek támogatóim. Én

vagyok az ER párt.– Nincs semmiféle párt? – kérdezte Obi-van hitetlenkedve.Andra megrántotta a vállát, és halványan a fiúra mosolygott.– Csak én. Volt néhány támogatóm, de mindannyian meghaltak, amikor a nyomozó csoportot

megölték. És többé senki sem hallgatott meg. Azt hitték, rült vagyok, amiért én látom a sivár jöv t,amivel k nem akarnak szembenézni, és magamra hagytak a megakadályozásában.

Denb l váratlanul nevetés tört el .– Nos, Becsület Kapitány mindvégig hazudozott? –viháncolta. – Ez az évszázad legjobb híre!– Ó, hallgass, Den! – morogta Andra. – Úgy kellett tennem, mintha lennének támogatóim.

Szükségem volt a segítségedre.– Rendben – biccentett Den. – Hát persze. Te becsaphatsz valakit, mivel te megmented a bolygót.

Értem. Amíg tiszta céljaid vannak, azt tehetsz, amit csak akarsz.– Én nem ezt mondtam – vágott vissza a lány dühösen. – Ha valami más is érdekelne saját magadon

kívül, akkor megértenéd.– Értem, hogy bármit megtennél, csak hogy megszerezd, amit akarsz – felelte Den. – Sokkal jobban

hasonlítunk, mint ahogy azt be mernéd magadnak vallani, Andra.Andra lángoló pillantást vetett rá.– Inkább hasonlítok egy dinkóhoz – Ebben biztos voltam – vágta rá azonnal Den. – A dinko egy

teremtmény, amelynek nagy tép fogai és mocskos lelkülete van. A probléma inkább az, mibenkülönbözöl? Hadd nézem a fogaidat!

– Fogd be, Den! – figyelmeztette Andra.– Oké, ebb l elég lesz! – csattant fel Qui-gon. – Van egy kis problémánk. Ki fog behatolni a Szent-

tavakhoz?– Majd én! – mondta Andra, és dühödten pillantott Denre.– Veled megyek – szólalt meg Obi-van.– Nem – csóválta meg a fejét Qui-gon.– De lenne értelme! – vitatkozott Obi-van. – Egy fiú, aki egy asszonnyal utazik, nem kelt akkora

felt nést. Úgy néznénk ki, mint egy n vér és fivér, akik kirándulni mentek. Ha elkapnak, azt mondhatjuk,hogy eltévedtünk.

– Maga pedig itt marad, és figyeli Dent – fordult Andra Qui-gonhoz. – Ha megnyeri a f nyereményt,zsebre vágja a pénzt, és elhagyhatja a bolygót.

– Köszönöm a bizalmat – mondta Den szarkasztikusan.– Adtál valaha is okot arra, hogy megbízzak benned? – kérdezte a lány h vösen.– Dinko!– Tolvaj! – vágott vissza Andra.Qui-gon kirekesztette magából egy percre a pár civakodását. Elkeseredett volt és aggódott. Nem

akarta, hogy Obi-van nélküle utazzon. Xanatos gátlástalan gyilkos, ráadásul a saját bolygóján tartózkodik,és igencsak felb szítette a szökésük. A fiú logikája azonban helytálló. Kockáztatniuk kell, ha Xanatost leakarják gy zni. De nem több ez a kockázat, mint amit vállalni akar?

Észrevette, hogy Obi-van t nézi. A fiú nem érti, miért nem akarja, hogy menjen. Obi-van részér lez teljességgel jogos kérdés. Engedélyeznie kell a dolgot.

– Rendben van – szólalt meg végül. – Obi-van és Andra elmennek bizonyítékot gy jteni. Den megén pedig itt maradunk. És most lássuk az el készületeket!

Fejezet

Obi-van és Qui-gon a röpzik mellett álltak, amelyek majd elrepítik a fiút és Andrát a Szent-tavakhoz.Andra Dennel a közelben ácsorgott, és a csomagjukat ellen rizték.

Obi-van csupán pár órát aludt, de ébernek érezte magát, agya tisztán m ködött. Néhány csillagelszórtan hunyorgott a sötét égbolton. A hajnal már csak egy órát váratott magára. Andra úgy vélte, alegjobb esély a behatolásra kora reggel van, amikor gyorsan összeszedhetik a bizonyítékokat, képeketkészíthetnek, és távoznak. Délre már Thaniban akartak lenni, miel tt a Katharsis utolsó köre elkezd dik.

– Ha csak egy apró jelét is látjátok, hogy gondok adódhatnak, induljatok vissza! – utasította Qui-gonObi-vant halkan. – Ha úgy látod, hogy nem tudod áttörni a biztonsági rendszert, meg se próbáljatokbelépni a területre! El ször mérd fel a terepet!

– Áttanulmányoztam a térképeket – felelte Obi-van. – Andra ismeri azt az utat, ahol észrevétlenülbehatolhatunk. Akkor használta, amikor még kislány volt. Szerinte még mindig ott van.

– A térképet tanulmányozni nem ugyanaz, mint ismerni a területet – intette óvatosságra a fiút Qui-gon.

– Ne bízz a térképben teljesen! Minden bizonnyal a bejárat lesz a kivezet út is.– Már megtanultam ezeket a dolgokat – bizonygatta Obi-van. Feszült volt és csalódott. Qui-gon úgy

bánt vele, mint egy negyedéves hallgatóval a templomban. Azzal tisztában volt, hogy ha Qui-gonvisszaveszi t maga mellé, az egész mester-padavan dolgot elkezdenék, de ez egyben azt is jelentené,hogy Obi-van ismét gyerekké változik?

– Tudom, hogy megtanultad – bólintott Qui-gon. –Csak a magam rossz érzései miatt ismételtem elezeket a dolgokat. Bízok benned, Obi-van.

A szavak végigcsordogáltak Obi-van testében, és melegséggel töltötték el.– Nem fogok hibázni – ígérte meggy déssel.– Csak óvatosan! – válaszolta Qui-gon.Andra sötét hajfonataira hajtotta a csuklyáját, miközben elindult feléjük.– Készen állsz, Obi-van?A fiú átvetette a lábát a röpzi ülésén. Qui-gon rövid leckét adott neki kicsivel korábban, mert még

nem használt ilyen érzékenyen irányítható járm vet. Egy gyenge kis érintés is veszedelmes megd léstvagy éppen bukást eredményezhetett. Obi-van gyorsan tanult, de id be tellett, mire Qui-gon megelégedettújonnan elsajátított tudásával.

Andra beindította a motort, és felröppent. Obi-van követte.– Ne kockáztassatok! – kiáltott utánuk Den.– Mintha aggódna! – kiáltott át Obi-van Andrának.– Csak megpróbál jó embernek látszani – csikorgatta a fogát a lány. – Er lködés.A fekete égbolt kezdett szürkére világosodni, miközben elrepültek a város külterületei fölött. Az

épületek egyre ritkábbak lettek egymás mellett. A földek m veltek voltak. Aztán ahogy a nap feljött, már

lakóházak is csak ritkán akadtak, csak néha haladtak el falvak fölött, amelyek mély völgyekben bújtakmeg.

Obi-van rácsodálkozott a vidék szépségére. Levendulamez k és virágok ringtak a lágy szell ben.Néhány kilométerenként újabb ragyogóan kék tavak bukkantak fel az aranyló dombok red iben.

– Gyönyör vidék! – kiáltott oda Andrának repülés közben.– Itt születtem – válaszolta a lány. – Van egy el terjesztés, mely szerint ebb l kellene más nemzeti

parkokra fordítani. Most már értem, miért. Ezt is fejleszteni akarják?Ez visszazökkentette Obi-vant az eredeti okhoz, ami miatt idejött. Ráhajolt a röpzi kormányára, és

elszánta magát arra, hogy kideríti, bármiféle szörny fondorlata legyen is Xanatosnak a Telosszalkapcsolatban.

A táj kezdett emelkedni, a dombok magasodtak és meredekebbé váltak. Sziklaalakzatok tornyosultakföléjük, ahogy követték a hegy sziklás oldalába vájt utat. Hó t nt fel a szirteken. Noha Obi-van nem isolyan régen még a melegt l szenvedett, most hálás volt, amiért hallgatott Andrára, és felvette a melegítfelszerelést.

– Már majdnem ott vagyunk! – kiáltotta hátra Andra. Obi-van követte a lányt, ahogy azlekanyarodott az útról, hogy behajtson egy fasorba, amely olyan vastag és magas fákból állt, hogy szinteelzárta el lük az eget. Andra szakért módon cikázott a fatörzsek között. Obi-vannak koncentrálniakellett, hogy tudja tartani az iramot. Végül a lány félrehúzódott, hogy maga mellé bevárja Obi-vant.

– Szerintem itt kellene hagynunk a röpziket – javasolta Andra. – Ez az erd sor határos a parkkal.Ismerem a járást a Tükör-barlangokhoz. Ha azon átjutunk, a Szent-tavakhoz érünk.

Letakarták a járm veiket lombos faágakkal. Lépteik halkan neszeztek a lombsz nyegen, miközbenátvágtak a fák között. Egy egyenetlen felület sziklafalhoz értek, és Andra a fal mentén indult meg lefeléegy kis völgybe, ahol sebes patak zubogott. Szikláról sziklára szökdelve haladt a vízmederben, Obi-vanpedig követte. A patak váratlanul elt nt egy sima, szürke k fal alatt.

– Szerintem menni fog neked is – pillantott hátra Andra. – De egy kicsit fészkel dnöd kell.Obi-van észrevett egy jelentéktelen repedést a k falon, amely szabad szemmel alig volt észlelhet . A

patakból indult ki, és felfutott a falra, körülbelül olyan magasan, mint Obi-van. Andra el ször ahátizsákját préselte át rajta, majd is becsusszant. A lány vékonyabb volt, így könnyebben átjutott, Obi-vannak azonban több problémája is akadt. Olyan vékonyra préselte össze magát, amennyire csak tudta,majd a rés túloldalán azonnal ki is pukkant, és majdnem elveszítette az egyensúlyát. Kinyújtotta a kezét,hogy valami szilárd támaszt keressen, és sima, lecsiszolt felszínt érintett.

Andra eltört egy világító rudat, és akkor a fiú meglátta, hogy egy barlangban van, melynek falaiboltívesen hajlanak a feje fölé. A kövek olyan feketék voltak, és olyan fényesre csiszolódtak, hogy láttabennük a képmását. Itt a patak csupán egy ezüstfolyamnak hatott, amely a fekete talajon kígyózott. Avilágítórúd sugara egyik falról a másikra ugrált, megsokszorozva ezzel a fény er sségét. Obi-van szédült,és olyan érzése volt, mintha ezernyi csillag alatt állna.

– Hihetetlen! – motyogta.– Igen, az – suttogta Andra. – Hát nem gyönyör ? A követ úgy hívják, hogy malab. Nagyon magas

az értéke a galaxisban mindenütt, mivel igen ritka. Gyerünk, a kijárat erre van! Vigyázz, mert csúszik!Kacskaringós utakon vezette a fiút, míg végül elérték a barlangok legnagyobbikát. A bejáratnál a

barlang kiszélesedett és némi kintr l jöv fény világította meg a falakat. Andra hirtelen felsikkantott.Felemelte a világítórudat, hogy megvizsgálja a falat.

darabokat forgácsoltak ki a felszínb l, helyükön mély vágatokat hagyva. A minták halombanálltak a földön, a letapogató rácsok mellett. K szilánkok hevertek a kicsipkézett mélyedés körül a simapadlón.

– Bányászni fognak – suttogta a lány lángoló tekintettel. – Ez szent hely minden telosi számára.Nézd meg, mit tettek!

Remeg kézzel vette el holografikus kameráját a táskájából. Ráállította a lencséket a k halomra,majd felvette minden irányból a rácsokat, és a csipkézett szél mélyedéseket. Obi-van el vette a felvevrudat, és felvette ugyanazokat a képeket. Így már volt egy háttérbizonyítékuk is, felkészülve mindeneshet ségre. A kisméret felvev rudat könnyedén elrejthette a ruhájában.

– Gyerünk! – sürgette a lányt.

Óvatosan lopakodtak ki a barlangból. A reggeli napsütés elég er s volt ahhoz, hogy elkezdjefelmelegíteni a leh lt sziklákat, és megvilágítani az aranyló homokot, amely a mély, nyugodt feketetavakat övezte. Egy fekete domb magasodott el ttük, és ragyogni látszott a napsugarakban.

– Az a domb malabból van – mondta Andra hitetlenkedve. – Minden bizonnyal a barlangokbólhordták ki a köveket.

Obi-van a tavakat körülvev nehéz felszerelésekre és gravitációs szerkezetekre pillantott. Eltöltöttegy kis id t a Bandomeer nev bányászbolygón, így járatos volt a bányászatban használatos eszközökterén.

– Azok ott vakond-bányászok – mutatott a felszerelésekre. – Több száz kilométer mélyre képesekleásni. Ha itt vannak ezek a vakondgépek, akkor itt kell lennie a bázisnak, ahová kipakolják akibányászott anyagot. Azok a járm vek LNV-k.

– LNV-k? – ámult Andra.– Lépeget neutron vágók – magyarázta Obi-van. –Ágyúlövedékkel képesek átrobbantani a

sziklákat. Így készülnek a bányajáratok. Én azt mondom, itt teljes kör bányamunkálatok folynak.Érezte, hogy Andra megfeszül mögötte.– A tavak… motyogta. – A víz valaha kristálytiszta volt. Obi-van közelebb lépett, hogy szemügyre

vegye a tavat. Ahogy fölé hajolt, táskájának nyakába akasztott zsinórja a vízbe esett. Sercegés kíséretébenz szállt fel, mire sietve rántotta fel a csomagját. A zsinór elolvadt.

Andrára pillantott.– Mi történt?– Nem tudom – felelte a lány. – A víz bizonyára szennyezett. Nézzük meg a többit is!Összeszedtek néhány hosszú botot, és a többi tóhoz gyalogoltak. Amikor belemártottak egy botot a

fekete vízbe, a kéreg azonnal lehámlott róla. Ha kicsit tovább víz alatt tartották, a bot maga is elolvadt.– A föld alatti forrás, amely a tavakat táplálja, valószín leg vegyi anyagokkal van fert zve –

állapította meg Andra érces hangon. – Az édesapám hozott ide kislánykoromban. A park mindennégyzetcentiméterét begyalogoltuk, és fürödtünk a tavak nyugodt vizében. A halála után ez volt azegyetlen hely, ahol vigaszt találtam.

Amikor a lány felnézett, mézszín szeme visszafojtott könnyekt l csillogott. Obi-van tanácstalanvolt, hogyan vigasztalhatná meg a lányt. Mit tenne most Qui-gon?

Visszaemlékezett egy esetre a templomban. Tahi Jedi-lovag akkoriban veszítette el a látását.Tehetetlen volt és haragos. Emlékezett, ahogy Qui-gon csendesen tudomásul vette a n fájdalmát, majdadott neki valamit, amire összpontosíthatott.

– Sajnálom, Andra – szólalt meg gyengéden. – De ha leleplezzük ket, azzal megálljtparancsolhatunk nekik. Még nincs túl kés .

A lány bólintott, majd az ajkába harapott, hogy megállítsa a kitörni készül könnyeket.– Csináljuk!Elszántan szorította össze az ajkait, majd a tavak felé fordította holografikus felvev jét. Obi-van is

el vette saját felvev rúdját, végigment vele a területen, és felvette a felszereléseket. Próbált jelzést vagynevet találni a különböz tárgyakon, hogy bizonyítani tudja, azok az Új Világ tulajdonát képezik, desemmit sem látott rajtuk.

Aggódva vonta össze a szemöldökét.– Visszavihetjük ezt az anyagot, és megmutathatjuk Thani polgárainak, de muszáj valami kapcsolatot

találnunk Xanatosszal. A kormány azt állíthatja, hogy semmit sem tudott az egészr l. Ráfoghatják azUniFy-ra, az UniFy pedig bezárja a kapuit. És azok, akik igazán felel sek a történtekért, megússzák azügyet.

– Ezt nem engedhetjük meg – bólintott Andra.Ekkor hirtelen zaj csapta meg a fülüket. Valaki feléjük tartott. Obi-van intett a lánynak, és gyorsan a

szállító járm mögé húzódtak.Két biztonsági rdroid gurult a látóterükbe. Kezük helyére l fegyvereket építettek be. Fejük

állandóan forgott, infraérzékel ik izzottak.– Minden tiszta – jelentette az egyik a rádiójába. – Kezd dhet. Ismétlem, kezd dhet.Hangos zaj hasított bele a leveg be. A föld megrázkódott.– Mi ez? – kérdezte Andra, és tenyerét a fülére szorította.– Megnézem – felelte Obi-van. A droidok elt ntek a malab törmelékb l álló domb mellett.

A domb árnyékában maradva Obi-van és Andra követték ket. A droidok már nem voltak rzüzemmódban, így a fejük sem forgolódott. Ahogy követték ket, a hang egyre er södött.

Amikor megkerülték a malab dombot, újabb letarolt látkép fogadta ket. Egy homokdombemelkedett el ttük. Hatalmas vájatot ástak a talajba. A hang forrása egy az aranyló homokot magábaszívó szerkezethez tartozott. Egyenruhás munkások irányították a m veletet. A droidok a távoli m szakiépületegyüttes felé tartottak.

– Ásványok nyomára bukkantak a homokban – kiabálta túl Andra a gép zaját. – Bizonyára aztbányászszák.

A munkások a gép m veletét kísérték figyelemmel, így nem fordultak abba az irányba, ahol kálltak. Andra el vette holografikus kameráját, Obi-van is a maga felvev jét.

Egy újabb rz droidokból álló csapat bukkant el az els m szaki épületb l, és elindultak a terepenát.

– Siess! – sürgette Obi-van. – Lehet, hogy újra bekapcsolták a cirkáló üzemmódot.Leengedte a felvev jét, és becsúsztatta tunikája alá.– Csak meg akarok gy dni róla, hogy a tiszta a kép – mormolta Andra.Obi-van észrevette, hogy az infraérzékel ket bekapcsolták.– Fejezd be a felvételt! – suttogta. – Az érzékel ik kisz rhetik.– Csak még egyetlen másodperc… – Andra éppen akkor kapcsolta ki a felvev t, amikor a droidok

érzékel i villogni kezdtek.– Ne mozdulj! – sz rte Obi-van a fogai között. A droidfejek lassan forogni kezdtek, amint az minden

egyes négyzetcentimétert átvizsgáltak.– Hát ez nem túl fényes – morogta Obi-van. – Valami riasztotta ket. Jobb lesz elt nni innen.– De még nincs elég bizonyítékunk! – ellenkezett Andra.– Amink van, azzal kell beérnünk – mondta sürget en a fiú. – És különben is rosszabb lenne, ha

elkapnának! Megígértem Qui-gonnak, hogy nem kockáztatunk.Elkezdte visszafelé rángatni a tiltakozó Andrát. A droidok lassan megfordultak, és feléjük tartottak.

Obi-van és Andra nyakukba szedték a lábukat.– Siess! – zihálta a fiú.Egy pillanaton belül lebuktak a domb mögött, így kikerültek a droidok látóteréb l. Rohanni kezdtek

a barlang felé.– Behatolók! Behatolók!Lövedékek csapódtak a talajba közvetlenül mellettük. Obi-van el rántotta a lézerkardját, és

megperdült, hogy kivédje a következ sorozatot. Már majdnem a barlang bejáratánál voltak.Ping-ping-ping! A lövedékek a barlang falába fúródtak. K törmelékek robbantak ki bel le, és

záporoztak szerteszét, megvágva Andra arcát.– Befelé! – ordította Obi-van.Andra beesett a barlang bejáratán. Kivédve az utolsó sorozatot, Obi-van a lány után sietett.A barlangban azonban nem tudtak elég gyorsan mozogni. A talaj túlságosan csúszós volt. Amikor a

bársonyos sötétségbe értek, belül a barlang mélyén, Obi-van megtorpant.– Nem hallok semmit.– Talán visszamentek er sítésért – vélte Andra. – Gyerünk, a kijárat már nagyon közel van.Obi-van hallotta a patak gyenge csobogását, miközben óvatosan követte a lányt. Andra határozottan

haladt a kanyargós labirintusban, majd megállt a sima fal el tt. A fiú látta, ahogy Andra összehúztamagát, és átprésel dött a repedésen.

Kiléptek a patakmederbe, és szikláról sziklára ugrálva haladtak visszafelé. Sietniük kellett. Nem voltkétséges, hogy a teljes kör riadó még több rz droidcsapatot küld utánuk.

Obi-van Andra mögött rohant, míg a lány el tte ügyesen cikázott a magas fák között. Elsuhant asziklafal mentén, és már el is t nt a hely, ahol a járm veiket hagyták.

Ledobálták az ágakat, amelyeket álcaként használtak. A röpzik elt ntek.Elképedve meredtek egymásra. Egy ág megreccsent mögöttük, mire Obi-van megperdült.

rz droidok kerítették be ket félkör alakzatban, és fegyvert fogtak rájuk.

Fejezet

Obi-van már akkor tudta, hogy veszélyben van, mialatt fordult. Szándékosan nem a tengelye körülfordult meg, mert kezével közben a kardjáért nyúlt, de olyan mozdulattal, amely nem lehetettfelismerhet . Másik kezével félrelökte Andrát.

A lövedékek közöttük csapódtak be, és himl helyessé tették a sziklafalat.Andrának gyors reflexei voltak. Amint talajt ért, azonnal tovább gurult, amíg fedezéket nem talált

egy terjedelmes, kid lt fatörzs mögött.Obi-vannak komoly er fölénnyel kellett számolnia. Qui-gon leckéi azonban tökéletes sorrendben

kattantak az agyába.Maradj mozgásban!Használj sok forgást – lepd meg ket!Válts kezet , amikor csak tudsz!Támadj rájuk alulról és felülr l egyaránt!Használd ki a saját teredet!A talaj egyenetlen volt, így a droidoknak gondot okozott a man verezés. Obi-van a lehullott

rönköket és puha mohaágyakat használta fel, hogy megnövelje a magasságát, vagy éppen elrugaszkodjonróluk. Hátraugrott, és elintézett egy droidot a fejére mért ütéssel.

A lendületet kihasználva alábukott, és egy másiknak a lábára célzott. Kett kiiktatva.Andra egy vibropengével a kezében emelkedett fel, miközben Obi-van a harmadik droidot szabdalta.

A lány ügyesen kikerülte a lövedékeket, és lecsapott hátulról az egyik droidra.Három kiiktatva.A negyedik megfordult, és Andrára támadt. Obi-van hárította a lövedékeket a kardjával, majd

megrúgta azt a droidot, amelyik jobbról próbált támadni. Andra félreugrott és belehasított a droid karjába.Az egyensúlyát vesztett droid megingott, és Obi-vannak lehet sége volt kettéhasítani a testet, mire azelzuhant.

Lián lógott le az egyik fáról fölötte, amely éppen kapóra jött a fiúnak: megmarkolta, és abba azirányba lendült, hogy lecsapjon, ahol egy droid éppen Andrát célozta meg. A fegyver azonban egyezredmásodperccel hamarabb dördült el, mint ahogy vízszintesen kinyújtott kardjával kett be vágta volnaa droidot.

Andra felsikoltott, majd csendesen hanyatlott a földre.Obi-van sokkal gyorsabban pörgött most már, lefejezte az egyik droidot és már fordult is a másik

felé, hogy levágja a törzsét a lábáról. Lézerkardját a droid vezérl paneljébe mélyesztette.A csatát befejezve, Obi-van Andrához rohant. Fölé hajolt, és a pulzusát kereste.A lány keze felemelkedett, és elhessegette magától Obi-van kezét.– Ne aggódj, nem haltam meg! – zihálta. – Csak a szele súrolt.Obi-van megkönnyebbülten gördült guggolásba.– Biztos vagy benne?– A lövedék a táskámba csapódott, azt hiszem.Andra óvatosan kicsúsztatta a vállát a hátizsák pántjából. A lövedék ütötte lyuk kiszakította az

anyagot. A lány belenyúlt, és kiemelte a felvev t. A tok szinte himl helyes volt a lövedékekt l, és egyrésze megolvadt.

– Ó, ne! – lehelte Andra kétségbeesetten. Megnyomta a lejátszó gombot, de a felvev csakzümmögött egy kicsit, majd végleg elhallgatott.

– Ne aggódj! – mondta Obi-van, és megveregette a tunikáját. Ezért hoztuk a másik felvev t.Agya már a következ lépésen járt, ahogy Qui-gon tanította neki. Ne töprengj a balszerencsén,

feltéve, ha okulhatsz bel le!– De most van egy nagyobb problémánk – folytatta. – Tudsz a közelben egy helyet, ahol gyors

járm vet szerezhetünk?Andra elsápadt.– Nem. Órákat kell gyalogolnunk. De nincs id nk. A Katharsis egy óra múlva kezd dik. Nem tudjuk

megcsinálni!

– Hadd vegyem fel a kapcsolatot Qui-gonnal, és lássuk, Den képes volt-e megbundázni a lottót –javasolta Obi-van. Bekapcsolta a komlinkjét. Qui-gon azonnal válaszolt.

– Örülök, hogy hallak! – mondta megkönnyebbüléssel a hangjában. – Szereztetek bizonyítékot?– Nem olyan sokat, mint reméltük – vallotta be Obi-van. A parkot kétségtelenül bányászati célokra

készítik el , de arra nincs bizonyítékunk, hogy az Új Világ a felel s érte.Qui-gon sóhaját a komlinken keresztül is hallani lehetett.– Ez majd úgyis kiderül. Nem akarom, hogy te és Andra további veszélynek tegyétek ki magatokat.– Den meg tudta bundázni a lottót?– Igen. az egyike a három polgárnak, aki fogadhat az utolsó játékban. Betört a rendszerbe, és tudja,

ki lesz a nyertes. Xanatos fogja átadni a f nyereményt.Rövid hallgatás következett. Obi-van csalódottságot érzett. Bárcsak összefüggésbe hozhatnák az Új

Világgal, amit itt találtak! Le tudnák leplezni Xanatost a polgárok el tt, akiket eddig rászedett.Qui-gon összeszedte a gondolatait.– Obi-van, remek munkát végeztél. Itt az ideje, hogy visszajöjjetek. Legalább Telos nemzeti parkjai

megmenekülnek. Induljatok vissza!Obi-van habozott. Ha megmondja Qui-gonnak, hogy nincs járm vük, a Jedi akkor sem tud semmit

tenni. Nem lenne ideje értük jönni, majd id ben visszatérni a Katharsisra. Elmondani neki, hogy mitörtént, szükségtelen aggodalmat okozna.

– Hamarosan – felelte az igazság helyett. – Csak még van egy dolog, amit meg kell oldanunk.– Rendben – hagyta rá Qui-gon. – Találkozunk a Dómban. És mindketten legyetek óvatosak!Andra megrezdült, de Obi-van leintette.– Mit gondolsz? – kérdezte háborogva. – Hogyan fogunk visszajutni Thaniba?– Van egy lehet ség – kezdte Obi-van konokul. – Talán van még pár percünk, miel tt a droidok

hiánya felt nne. Visszamegyünk, és ellopunk egy járm vet.Andra idegesnek t nt, de bólintott.– Ez az egyetlen lehet ségünk. Gyerünk. Követték az utat vissza a barlangon át. Árnyékban

maradtak, míg az rjárat elhaladt. Amint a droidok elmentek, kicsusszantak, és a g zölg tavaknállapultak meg. Az alagút fúrógép mögött guggoltak, a malab domb közelében.

– És most? – kérdezte Andra.– Van egy ötletem – mondta Obi-van. – Amikor átfésültem azokat a feljegyzéseket az UniFy-nál,

nagyon sokban szerepelt megegyezés a D M szaki Dómmal, k építették a pihen tömböt. De én egyetsem látok, és te? Valószín leg el van rejtve odabenn, így a leveg l senki sem láthatja. A m veletnagyságából ítélve azt mondanám, hogy úgy tervezték, hogy szállító vállalatot hoznak ide, és tartanakfenn.

Andra bólintott.– Jó következtetés.– És ez az Új Világot jelenti – mutatott rá a fiú. – Szállítmányozó flottájuk van. És a kisebb

munkákhoz szükségük van légi járm vekre. Ha be tudunk jutni a D M szaki Szekcióba, megtaláljuk azÚj Világ jelenlétére utaló bizonyítékot, és ugyanakkor meg is menekülhetünk.

– Szóval mindaz, amit tennünk kell, hogy megtaláljuk a D M szaki Szekciót, majd kitalálni, hogyanjutunk be, rögzítjük a bizonyítékokat, ellopunk egy járm vet, és még visszaérünk, miel tt a Katharsisvéget érne – hadarta Andra egy szuszra. – Ahogy Den mondaná: most ölj meg!

Obi-van elvigyorodott.– Meg tudjuk csinálni.A malab domb árnyékában maradva folytatták az útjukat abba az irányba, ahol a m szaki épületeket

látták, és amikor az rjárat feléjük tartott, mindig a földhöz lapultak. Obi-van minden egyes épületetmegvizsgált a távcsövével, míg végül megtalálta a D Szekciót. Az ajtómélyedésekre fókuszálta alencséket.

Munkások járkáltak ki és be rajtuk, néhányuk lebeg vontatójárm vekkel, néhányuk duracél ládákatcipelve.

Ha egy helyet úgy akarsz elhagyni, hogy ne vegyék észre, keresd alegmozgalmasabb pontját.

– Ez az a hely, ahol járm vet találunk – mondta Andrának.

– De hiszen az a hely tömve van munkásokkal. És az rjárat is felbukkanhat – morogta Andra. – Adroidok mindenütt ott vannak.

– Behatolókat keresnek – válaszolta Obi-van. – Nem pedig munkásokat.Egy munkásra mutatott, aki egy közeli színb l lépett ki. Éppen szürke egyenruháját kapcsolta magán

össze.– Várj itt! – utasította Andrát.A malab domb oldalához simult. Csupán pár méter volt közte és az építmény között. Meg kellett

próbálnia.Sietve elindult keresztül a téren. Elérte az ajtó védelmét, és gyorsan besurrant. Egy fáradt munkás ült

az öltöz szekrényekkel szemben. Meglepett képpel pillantott fel.Obi-van köszönésképpen biccentett egyet.– Csak az egyenruhámért jöttem. Új vagyok itt. Lekéstem a m szakomat – tette hozzá, megpróbálva

elébe menni mindenfajta beszélgetésnek.A munkás gyanakodva bámult rá.– A m szak még nem kezd dik meg tíz percen belül. És te szörnyen fiatalnak látszol.Obi-van összegy jtötte az Er t. Egyenesen a munkásra irányította.– De nem bánná, ha egy pár egyenruhát ideadna nekem.– Már miért ne adnék egy pár egyenruhát? – ismételte a munkás.Obi-van elvett két egyenruhát a halomból, amit a munkás ajánlott neki, és felemelte ket. A kisebb jó

lesz Andrának.– Viszlát!– Viszlát! – visszhangozta a munkás.Miel tt kilépett, sietve magára vette az egyenruhát, a másikat pedig a karja alá dugta, és visszasétált

oda, ahol Andra az árnyékban várt rá. Odaadta neki az egyenruhát, és a lány gyorsan belebújt.Aztán elindultak a D Szekció felé. Amikor odaértek, Obi-van csak akkor állapította meg, hogy ez az

egy háromszor olyan nagy, mint a többi épület, és még hátrafelé is több száz méterre elnyújtózott. A nagykétszárnyú ajtó felé tartottak, és beléptek rajta az épületbe. Céltudatosan mentek végig a felszerelésekkeltelt ládák között a folyosón.

– Fogd meg ezt! – utasította Andrát a fiú, és egy duracél ládára mutatott.– Miért? – mormolta Andra.– Hogy elfoglaltnak t nj.Obi-van végigpásztázta a teret. Jó néhány suhanó parkolt a kiköt ajtajához közel. A hangár maga

elég nagy volt ahhoz, hogy egy termetes szállítóhajó is elférjen benne. Az Új Világnak jelen kell lennie.Obi-van gyors pillantással átvizsgálta az utánpótlással tele ládákat. Nyilvánvaló volt, hogy a

robbanóanyagot tárolták bennük. Látott néhány h rakétát is.– Várj egy pillanatot!Obi-van lehajolt, hogy leolvassa egy doboz oldalsó feliratát. A duracél kazettába egy megszakított

kör volt beégetve.– Új Világ – suttogta. – Megvannak!Andra lesben állt, míg Obi-van a felvev t a kazettákra irányította.Váratlanul zajt hallottak a fejük fölül, és mire felnéztek, a tet elkezdett visszahúzódni. Egy

pillanatra a nap lesütött rájuk, majd eltakarta el lük a fényt egy óriási szállítóhajó. A masszív hajókeresztül man verezett a nyitott tet n, és lassan leereszkedett a pályára. Egy pillanattal kés bb rámpacsúszott ki bel le, és munkások siettek el , hogy kirakodják a járatfúró vakondokat.

– Szerintem megszereztük az összes bizonyítékot, amire szükségünk van – mormolta Obi-vanAndrának.

– Miért?A fiú a hajó oldalára mutatott. Fényesen ragyogtak az oldalán az ÚJ VILÁG bet i.Obi-van végighaladt a felvev vel a hajó oldalára írt bet kön, majd beállította a lencséket, hogy

felvegye a kirakodást is. A rámpákat visszahúzták. A szállítóhajó még csak le sem állította a motorjait.Most beindította a repulzorokat, és ismét elkezdett emelkedni.

– Hé, ti ott! Segítenétek?Két munkás szorgalmasan pakolta a felszereléseket egy gravoszánra. Az egyikük intett oda Obi-

vannak és Andrának.

– Ideje a légikocsik felé indulnunk – mormolta Obi-van. Majd visszaintett, mintha nem hallotta volnaa felszálló hajó hangjától. Aztán mindketten az ellenkez irányba indultak el.

– Ne siess! – szólt rá a lányra, akinek a léptei egyre gyorsultak idegességében.Éppen odaértek a légikocsikhoz, amikor megszólalt a riasztó.– Behatolók! – harsogta egy géphang. – Behatolók!– Oké, akkor most siessünk! – kiáltotta Obi-van.Mindketten beugrottak az egyik légikocsiba. A fiú befészkelte magát az irányítópult mögé, miközben

a tet bezáródott fölöttük. A járm emelkedni kezdett. Az ajtók odafenn egyre csak zárultak, a rés pedigmind keskenyebb lett. Obi-van teljes gázra kapcsolt.

– Nem tudjuk megcsinálni! – sikoltotta a lány. Obi-van megrántotta a kormányt, és a légikocsi azoldalára fordult. Megcélozta a keskeny nyílást, és már csak centik maradtak ki az egyik oldalon, ahogykisuhant rajta.

– Átjutottunk? – kérdezte Andra behunyt szemmel. Izzadságcseppek gyöngyöztek a homlokán, kezeaz ülésbe markolt.

– Átjutottunk! – felelte Obi-van. Letörölte az izzadságot a homlokáról a tunikája ujjával. – Akövetkez megálló Thani.

Fejezet

Qui-gon türelmetlenül lépett a dóm központi gy jéhez. Óvatos volt, és a csuklyát a fején tartotta,hogy elfedje arcát. A játék közbeni szünet tartott éppen, és a közönség nagy része az étkez standok feléhaladt, mégsem kockáztathatta meg, hogy kiszúrják. Az arcképe minden információs pulton megtalálhatóThaniban.

Obi-vannak és Andrának már régen vissza kellett volna érkeznie. Mi van, ha történt valami a fiúval?Ez már a második alkalom, hogy Obi-van komoly veszélybe keveredett. És megint engedte, hogymegtörténhessen.

– Ülj már le, Qui-gon! – morogta Den. – Idegessé teszel. Qui-gon azonban észrevette, hogy Denarcvonásai is idegességt l feszültek, és is folyamatosan a körülöttük lév folyosókat fürkészi.

– Te is aggódsz Andra miatt – jegyezte meg Qui-gon.– Ki? Én? – kérdezett vissza Den, és elfordult. – Én nem szoktam mások miatt aggódni. Csakis

magam miatt. Én vagyok az egyetlen, aki miatt kockára teszem az életem során megspórolt pénzemet.Dennek sikerült megbundáznia az eredményeket, így megnyerhette a lottó f nyereményét, ám ahhoz

sok pénzt kellett szereznie, hogy hihetetlen összeg tétet tehessen fel. Den az összes tartalékát befektette,ráadásul b ségesen merített a Teloson könnyen hozzáférhet hitelekb l. Ha veszít, azzal súlyosadósságba keveredik.

– Biztos vagy benne, hogy helyesen értelmezted a játékot? – kérdezte Qui-gon. – Biztosan tudod,hogy ki fog nyerni?

– Törjön el a lábam, ha tévedtem – felelte Den a t le megszokott stílusban. – Kama Elias lesz.Nyugi.

– Emlékezz, miután nyersz, én itt leszek – intette Qui-gon. – Ne próbálkozz semmilyen trükkel a díjeltulajdonítására vonatkozóan. Az a pénz egyenesen visszakerül Telos kincstárába.

– Hát persze! – mondta Den. – Ölj meg azonnal, ha azt hiszed rólam, hogy becsapom a barátaimat.– Ne kísérts! – felelte Qui-gon szárazon.A dobogó a középs gy l elkezdett kiemelkedni, ezzel jelezve, hogy a játék folytatódik. Qui-gon

és Den elfoglalták a helyeiket. Qui-gon azonban fél szemmel Obi-vant kereste. Miután a lottó nyerteseimegteszik a tétjeiket az utolsó játszmára, Xanatos átadja a díjat. Aztán képek jelennek majd meg az óriásiképerny kön, bemutatva, mit tett a Katharsis alapítvány. Az eredeti szépségek helyett azonban aközönség a pusztítás képeit fogja látni. Feltéve, ha Obi-van id ben visszaér.

A játék második része elkezd dött. A megviselt versenyz k egy olyan labdajátékot játszottak,amelyben a labda fel volt tölt dve árammal, és érintéskor rázott. A közönség rjöngve biztatta a brutálisjátékot.

Qui-gon aggodalma egyre fokozódott. Hol van Obi-van?Eszébe jutott, milyen körülmények között hagyták el a templomot. Egymás mellett álltak a

kifutópályán, készen arra, hogy beszálljanak az rhajóba. Akkor már túl voltak a barátoktól – Tahitól,Banttól és Garent l – való búcsúzkodáson. A dolgot helytelenít Yodától is elköszöntek.

– Még nincs túl kés – fordult akkor Obi-vanhoz. – Nincs benne semmi szégyellnivaló, ha ittmaradsz. Nincs jelent sége a további viszonyunkat tekintve, ezt megígérem. Jobb lenne, ha maradnál.

Emlékezett a jól látható elszántságra a fiú tekintetében.– Azt nem mondhatom, hogy szükséged van rám, Qui-gon, mert tudom, hogy egyedül is képes vagy

véghezvinni. De talán segíthetek neked.És most Qui-gon megrótta magát. Gondolta, hogy nem tudja megakadályozni Obi-vant abban, hogy

elkísérje. Elfogadta a fiú tekintetében lév elszántságot, és ez azt jelentette, hogy még ha ragaszkodottvolna is hozzá, a fiú akkor sem ment volna vissza a templomba, és nem maradt volna ott.

De igaz volt ez? Saját csendes hálája volt a legfontosabb abban a pillanatban? Ismét saját érzelmeiingatták meg. Keményen ki kellett volna tartania az álláspontja mellett, és ragaszkodni ahhoz, hogy Obi-van maradjon? Önz lett volna?

Qui-gon legszívesebb hangosan felnyögött volna. Obi-van nem volt hivatalosan újra a padavanja, ésmég így is folyamatosan szembesülnie kellett azokkal a dolgokkal, amelyek nem jól alakultak. El ször isvonakodott a vállára venni egy padavannal járó felel sséget. Aztán elfogadta, és röviddel utána márörömöt is okozott ez a felel sségvállalás. És most nem ismerte ki magát a helyzetben. Az érzelmeit lhányattatva, a helyes dolgot akarta cselekedni, csak éppen abban nem volt biztos, hogyan tegye. Túlzottanis tudatában volt minden általa elkövetett tévedésnek, és túlzottan is tudatában volt annak, mit csináltrosszul.

És Obi-van mégis olyan biztos volt. Még mindig volt mit tanulnia a fiútól a meggy dés terén. És abizalomról.

Bárcsak felt nne már!És ebben a pillanatban ismer s alakot pillantott meg, aki sietve tört át a tömegen. Obi-van! Andra

igyekezett az oldalán, aprókat lépve Obi-van hosszú léptei mellett. Obi-van pillantásából tudta, hogy aküldetését sikeresen teljesítette.

Obi-van és Andra egy sor neheztel néz el tt verekedte át magát, hogy Denhez és Qui-gonhozérjen. Obi-van átadta a felvev t Qui-gonnak.

– Mindent megszereztünk – jelentette büszkén. Qui-gon azonnal felállt, és elsietett. Már korábbanmegtalálta a fülkét, ahonnan a technikus a képeket sugározza a játékok közti szünetekben.

A technikus egy kezel pult el tt ült, és valami zsíros, húsos pitét evett. Körülötte apró képerny könéppen az látszott, hogy mi zajlik odalenn. Egy kamera volt minden egyes versenyz n, egy pedig a teljesképet vette, míg számos másik részletes képet adott a játékról, a többiek pedig a közönségb l emeltek kiegy-egy arcot. A szünet alatt ezeket a képeket a nemzeti parkokról készített felvételek váltották fel.

A technikus felnézett.– Ki maga?Qui-gon letette elé a felvételt a kezel pultra.– Ezeket a képeket kell majd Xanatos beszéde után beraknia. Kormányzati utasítás.A technikus lenyalta a szószt a hüvelykujjáról.– Semmit sem hallottam róla.Qui-gon a férfira szegezte a tekintetét, aki folytatta az evést.– Be fogja tenni a képeket a beszéd után.– Igen, beteszem ket a beszéd után – ismételte a technikus tele szájjal.Qui-gon a férfi zsíros ujjaira pillantott.– De el ször megtisztítja a kezét.– El ször megtisztítom a kezemet – ismételte a technikus, mintha csak a saját ötlete lett volna.Qui-gon megvárta, amíg a férfi letette az ételt és körültekint en megtörölgette az ujjait. Majd

végignézte, amint betölti az új képeket. Amikor megbizonyosodott róla, hogy a férfi követni fogja azutasításait, ott hagyta.

Az utolsó játszma is befejez dött. Csak négy versenyz maradt.

A kormányzó bejelentette a lottónyertesek nevét. Kiabálás és éljenzés keveréke tört ki aközönségb l. Amikor Den nevét is beolvasta, a fiatalember a talpára szökkent, és szélesen kurjongatnikezdett.

Még visszafordult feléjük, tekintete lángolt az izgatottságtól.– Készen álltok?Andra tekintete nyugodt volt.– Ne hagyj cserben minket, Den! Den hozzá hajolt.– Néha meg kellene bíznod valakiben, Becsület Kapitány! – mondta lágyan.– Tudom – felelte a lány mosolyogva. – De miért éppen te legyél az?A mosolya megtelt bizalommal. Egy pillanatra megérintette a fiú arcát.Lassú, örömteli mosoly áradt szét Den kisfiús arcán. Még mindig vigyorogva elindult, hogy

csatlakozzon a színpadon sorakozó lottónyertesekhez. Andra összekulcsolta a kezét.– Én is megbízom benne – nézett a lányra Qui-gon. Obi-van kérd pillantást vetett Qui-gonra: Miért

vagy olyan biztos?Qui-gon szerette volna elmondani, hogy néha könnyebbnek találta eligazodni egy idegenben, mint

olyanokban, akik közel álltak hozzá. Ha a szíve nem szólt bele, az ösztönei biztosan megsúgták, ki az,akiben csalódhat, és ki az, aki igaz ember. Remélte, hogy ezután a küldetés után neki és Obi-vannak leszmajd alkalma beszélgetni.

A fiú közelebb hajolt hozzá.– Biztos vagy a dolgok menetében?– Igen, az vagyok – bólintott Qui-gon. – De azért röpziket helyeztem készenlétbe, arra az esetre, ha

el akarna szökni. Az évek során megtanultam, hogy több fel l bebiztosítsam az ösztöneimet.A lottójátékosok apró kezel pultok el tt álltak, és hatalmas összegekkel fogadtak az utolsó játszma

kimenetelére. Den eljátszotta, hogy határozatlanságában kínlódik, miel tt megtette volna a tétet. Andrafelsóhajtott.

– Képtelen megállni, hogy ne keltsen felt nést – motyogta inkább csak magának, és idegesen a kezétkezdte tördelni.

Az utolsó kör elkezd dött. Ez az eddigi játékok mindegyikének rövidített változatát jelentette.Mostanra a versenyz k már tet l talpig szennyel, izzadsággal és vérrel voltak borítva. Mindenlottónyertes a dobogón ült, és a történéseket figyelték, miközben tudták, hogy az egész életük alattösszespórolt pénzük függ a játék eredményén. Ebben a fázisban a közönség már egyetlen pillanatra semhagyta abba az rjöngést.

Az árammal töltött labdajátékkal fejez dött be a meccs.Kama Elias hirtelen elzúgott az ellenfele mellett, aki túl élesen fordult, elveszítette az irányítást, és

lezuhant. Kama pontot szerzett. A sziréna pedig megszólalt, a játék véget ért.Den fellépett a dobogóra, és rült táncot lejtett az aréna közepén. A közönség imádta, és hangosan

sikoltozta a nevét. A képerny kön pedig hatalmas bet kkel villogott: DEN, DEN, DEN!!!Aztán az emelvény lassan megindult fölfelé a középs gy l, és Xanatos impozáns, fekete alakja

emelkedett fel. Kiterjesztette a karjait a közönség felé, mire a kántálás átváltott az nevénekskandálására. Talpak ezrei dobogtak a padlón, míg végül már az egész dóm remegett. XA-NA-TOS!XA-NA-TOS! XA-NA-TOS!

Végül megelégelte, és csendre intette ket. Az éljenzés lassan alábbhagyott, és hipnotikus hangjánmegszólalt.

– A Katharsis megvéd bennünket!– Igeeen! – válaszolta a tömeg.– A Katharsis gazdaggá tesz bennünket!– Igeeen!– A Katharsis megóvja szent helyeinket!– IGEEN!Qui-gon a képerny kre pillantott. Most! – sürgette meg a technikust.Az rjöng közönségr l közvetített képek hirtelen elt ntek, és a Szent-tavakról készült felvétel jelent

meg helyettük. De a csillogó, kristálytiszta víz látványa helyett egy habzó, fekete tó látszott, amelynekfelszínér l g z szállt fel.

A közönség el ször semmit sem vett észre. Aztán következett a következ és a következ felvétel. Amalab törmelékb l rakott domb. A bányajáratvágó berendezések. Az ásványvizsgáló szerkezet, amely amegfaragott k falak mellett hevert. Óriási gépek, amelyek az aranyló homokot szívták magukba. Azegykor csodálatos tájon most mindenhol munkagépek és szállító járm vek parkíroztak.

Mormolás vette kezdetét. Xanatos egyel re nem vette észre a képeket. Tekintete a közönségennyugodott, nem pedig az óriási kivetít kön.

– Köszönet a Katharsisnak, amiért a mi imádott Telosunk biztonságban van generációk óta –folytatta. – A nép akarata ez. Az örökségük be van biztosítva.

Egy Új Világ logó töltötte be a képerny t. Egy h rakétákkal teli kazetta oldalába volt bemarva.A nyugtalankodó tömeg mormolása egyre er söd beszélgetés morajába ment át, és úgy töltötte be a

dómot, mint egy m szaki felszerelésekkel tele szobát a zaj, amikor a gépek megzavarodnak.A következ felvételen vágatvájó gépeket pakoltak ki egy hatalmas szállítóhajóból. A felirat

betöltötte a képerny t: ÚJ VILÁG.A moraj hitetlenked kiabálásba csapott át.Xanatos végre felpillantott a képerny kre. Qui-gon az arckifejezését figyelte. Bárki máson

meglátszott volna a meglepetés, vagy a harag. Xanatos csak elnémult.Ordítozás vette kezdetét a dóm belsejében. Sokan felálltak az üléseikr l. A hangzavar egyre

emelkedett. Az emberek az üléseikre álltak, és az öklüket rázták. Ritmikus dobolás vette kezdetét, és ez afajta követelés hatásosabb volt, mint az összevissza bekiabált kérdések.

Xanatos felemelte a kezét, jelezve, hogy szólni kíván. Jó néhány percbe beletelt, mire a közönségelhallgatott.

– Miért hisztek a látványnak? – kérdezte halk, de parancsoló módon. – Azt higgyétek el, amit énmondok nektek. Valaki megpróbál feltüzelni benneteket. Valaki be akar csapni titeket.

Egy hang emelkedett ki a közönségb l.– Te vagy az?A tömeg kapott a kérdésen, és ismételgetni kezdték.– TE VAGY AZ? TE VAGY AZ?– Választ követelünk! – kiabálta be valaki más.– Megválaszolok a kétségeitekre! – háborgott Xanatos. – De tájékoztatlak benneteket, hogy átverés

készül dik! És bárkit a közönség közül meghívok, hogy tartson velem a Szent-tavakhoz, és ellen rizze asaját szemével a helyzetet. Én megbízok a kormányomban. És megbízok az UniFy vállalatban.Kormányzó, beleegyezik, hogy megnyissuk a Szent-tavakat a nyilvánosság el tt, hogy saját szemükkelgy djenek meg az igazságról?

Egy ezüst hajú férfi állt fel a dóm els sorában.– Engedélyezem.Xanatos széttárta a kezét.– Látjátok? Nincs semmi csalafintaság, csak nyíltság. Gy zni fogunk, ha nem d lünk be minden

csalásnak.A közönség elcsendesedett. A bizalom legy zte a hirtelen támadt haragot.– És most hadd mutassam be azokat, akik ítélkeztek a mi szeretett világunk fölött! – kiáltotta

Xanatos, és a tömeg helyesl en felmorajlott.Xanatos egy pillanatra lelépett az emelvényr l, és Qui-gon látta, amint az egyik rend rhöz beszélt,

aki az aréna körül ácsorgó biztonságiak közé tartozott. És azt is látta, hogy az egyikük beszélni kezdett arádiójába.

Rettegés töltötte Qui-gont.– Tedd fel a csuklyát, Obi-van! – utasította gyorsan a fiút.Pár pillanat múlva Qui-gon és Obi-van arcképe jelent meg a képerny kön.– Láttátok ezeket az embereket? – dörögte mély hangon Xanatos, és a kivetít kre mutatott. – k a

Telos ellenségei! Halálra ítélték ket, de megszöktek, és most folytatják gonosz ármánykodásaikat! Ittvannak az arénában. k azok, akik levetítették a hamis képeket. Nézzétek meg a szomszédaitokat!Látjátok ket? k azok, akik megpróbáltak becsapni benneteket!

– Huhhh! – fújta ki a leveg t Andra idegesen. El rehajolt, fedezve Obi-vant és Qui-gont, és közbenúgy tett, mintha a tömegben keresné az arcokat.

De sajnos ez nem használt. Egy telosi az el ttük lév sorból hátrafordult, így beláthatott a csuklyáikalá. A meglepettség és a felismerés egy pillanatra megnémította, de aztán felállt, és kiabálni kezdett.

– Ide! Itt vannak!Nem volt esély a szökésre, vagy egyáltalán arra, hogy valamerre mozduljanak. A rend rség

leözönlött a folyosókon, és Obi-van és Qui-gon szinte azonnal fogságba esett.

Fejezet

A rend rség kirángatta Obi-vant és Qui-gont a sorok közül a folyosóra. Rájuk szegezett fegyverekkelállták ket körül. Ketten-ketten mindkettejüket közrefogták.

– Hé! – kiáltott fel Den a színpadról. – Ebb l elég! Én nyertem! Hol a pénzem?A tömeg hirtelen kiabálni kezdett. Hiszen erre vártak – hogy lássák a gy ztest, amint átveszi a

nyereményét, amely egyrészt pénz volt, másrészt pedig kristályosan csillogó vertex. Még a rend rök islátni akarták. És bár a fegyvereik a két Jedire voltak szegezve, tekintetük a színpadot pásztázta.

Xanatos sietve lépett el re, egy átlátszó dobozzal a kezében. Kristályok csillogtak a belsejében, atetejükre pedig pénzt halmoztak. Xanatos szemmel láthatóan ideges volt, amiért a ceremóniát végigkellett csinálnia, t nt föl Obi-vannak.

Xanatos átadta a dobozt Dennek. Mindenki felé fordult. Szokás volt, hogy a nyertes néhány szót szól.Den állt, és a dobozra meredt. Meg sem szólalt.Obi-van Qui-gonra pillantott. Ez volt a próba. A dolgok változnak. A két Jedit letartóztatták, Den ezt

jól láthatta, és Andra nem lett volna képes egyedül megállítani. Ha Den nem tartja magát a tervükhöz,megtarthatja a nyereményt. A dobozban lév összeg szinte mindenkit kísértésbe ejtett volna, különösenegy tolvajt.

Ahelyett, hogy a közönséghez intézte volna a szavait, Den a magas, ezüst hajú férfihoz fordult, aki azels sorban foglalt helyet.

– Kormányzó!Telos kormányzója felállt.– Felolvasná azt a pár sort a duracél lemezen, amit a legutolsó játszma el tt adtam át Önnek?A férfi a tunikája zsebébe nyúlt, majd el vette a megnyitott szerkezetet, és fölé hajolt.– A gy ztes Kama Elias, húsz ponttal. Deleta járm ve kormányozhatatlanná fog válni, ezért kiesik.

Kama fog beérni, és nyer.A közönség elképedve nézett a színpad felé. Kama valóban húsz ponttal nyert. De honnan tudhatta

el re a nyertes, hogy Deletának a kormányozhatósággal lesznek problémái?– Telos polgárai, ezt a feljegyzést azel tt írtam, miel tt a játék elkezd dött – jelentette be Den

hangosan. – Betörtem a Katharsis komputerébe. Minden Katharsis-játszmát megbundáztak! A versenyz kfelszerelését elmésen megpiszkálták, így a játékok abban a formában haladnak, hogy az el re kiválasztottjátékos nyerjen. Még a lottónyerteseket is el re kiválasztják. A gy ztesnek pedig egyezséget kell kötnieaz UniFy-jal, hogy megosztja velük a nyereményt. Ez az egész egy színjáték, hogy kiszedjék bel lünk apénzünket!

Den belenyúlt a doboza, és egy marék pénzt és kristályt szórt szét a tömegben. A pénz és akristályszemek es cseppekként záporoztak alá, és az emberek négykézlábra ereszkedve próbálták ketösszeszedegetni.

Mindeközben a kivetít k a lepusztított Szent-tavakról készült felvételeket sugározták.– Hazudtak nekünk! – folytatta Den. – Nézzétek a képerny ket! Ez az, amit a pénzünkön vásároltak!

Nézzetek körül… nézzetek egymásra! Adósságotok van? Csak a pénzre tudtok gondolni? Nagyon jó…hiszen éppen ezt akarták elérni! És amíg mi tervezgetünk és álmodozunk, a világunkat elpusztítják.Nézzétek a jelzéseket a robbanóanyagok ládáin, vagy azon az rhajón! Az UniFy egyenl az Új Világgal!A bolygónkat eladták a galaxis legnagyobb bányatársaságának, míg mi egy játékban fogadtunk. És kivezeti az Új Világot? A hatalmas Xanatos!

Egy pillanatra egyöntet csend uralkodott el a közönség soraiban, és úgy t nt, mintha az összesleveg t kiszippantották volna a dómból. Aztán hirtelen üvöltésben törtek ki, amely hatalmas er velhullámzott, akár a tenger.

Az Obi-vant tartó rend rt éppúgy áthatották Den szavai, mint a közönséget. A tömeg egykéntmozdult, felállt, és Xanatosért kiáltott. A képerny kön még mindig a megrongált parkok látképei követtékegymást.

– Fogják el! – kiabálták. – Fogják el Xanatost! Xanatos ismét el rébb lépett. Kivárta a kiáltozásokatés pfujolásokat, mígnem egyik ember a másikat kezdte csitítgatni. Mindenki azt várta t le, hogy újramegnyugtassa ket. Hogy elmondja, amiket Den állított, mind hazugság.

Xanatos egy hosszú pillanatig a tömeget pásztázta a tekintetével, és kivárta, amíg az utolsómormogás is elül.

Aztán elmosolyodott, megcsóválta a fejét, akár egy tanár, aki megdorgálja a tanítványait, és csakannyit mondott: – Ti szánalmas bolondok!

Aztán megdöbbent gyorsasággal, köpenyét maga után húzva, a gy ztes röpzijének nyergébe ugrott.A leveg be emelkedett, és maximális sebességre kapcsolta a járm vet. Cikázva kerülgette ki az egyhelyben lebeg páholyokat, majd szakért módon kormányozta ki a röpzit a dómból, és a kijárat feléhúzott el.

– Ezúttal nem menekülsz! – suttogta Qui-gon ádázul. Könny volt kirántania magát az t fogva tartó,de mostanra igencsak megzavarodott rök szorításából. Obi-van a könyökével és a térdével segítettkiszabadítani magát. Attól tartva, hogy a lövedékek a hullámzó, felhergelt tömeg közepébe találnának, az

rök nem tudtak utánuk l ni.Qui-gon egy rakás pad közé rejtette el a röpzijeiket. Felugrottak rájuk, és abba az irányba

száguldottak, amerre Xanatos elt nt.

Fejezet

Abban az id pontban, amikor kisuhantak a dómból, a sugárút majdnem teljesen üresnek t nt. Qui-gon lehunyta a szemét, és összpontosított. Amikor ismét kinyitotta ket, egy mozdulatot csípett el, ami ajobbjára es utcában villant fel. Talán csak egy árnyék volt, de az Er azt súgta, Xanatost látta elt nni.

Qui-gon olyannyira felpörgette a motort, amennyire csak lehetséges volt. Hallotta, hogy Obi-van asarkában van. A fiú követni fogja. Tudta.

Elszántság feszítette minden izmát. Ezúttal nem veszítheti el Xanatost. A fiatalember nyilván olyanhely felé vette az irányt, ahol biztonságban lehet, vagy ahonnan elhagyhatja a bolygót. Xanatosnakmindig volt menekülési útvonala.

Most viszont sikerült meglepniük. Talán voltak részletek, amelyekr l elfelejtett gondoskodni.Xanatos erre nem lehetett felkészülve.

Qui-gon legnagyobb meglepetésére Xanatos kifelé tartott a városból, és a nyílt vidék felé száguldott.– Szerintem a Szent-tavakhoz tart! – kiabálta Obi-van. – Mi is ezen az úton mentünk.– Mögötte kell maradnunk – felelte Qui-gon. – Tudja, hogy követjük. Ha nem is érjük utol, szem

el tt tarthatjuk.A röpzik azonban nem bírták annyira az iramot. Xanatos gyorsabb járm vön ült, mivel a játékokban

használatos gépek motorjain kicsit változtattak. A két Jedi már alig bírta szemmel tartani Xanatost, ésvoltak olyan útszakaszok, amikor teljesen elveszítették a látóterükb l.

A motorvezetési kurzusokon Obi-van sohasem tévesztette szem el l azt, amire fókuszálnia kellett. Akormány fölé hajolt, és szemét a távoli kis homokszemre meresztette, aki most Xanatos volt. Qui-gonarca elszánt barázdákkal volt tele.

Végül elérték a parkhoz vezet utat. Végigzúgtak fölötte, a bejárat felé tartva. A kaput elektromosvezetékekkel vették körül. Érzékel k lógtak felülr l a behatoló járm vekre célozva, amelyek elrepültekfelette.

Egy röpzi elhagyatottan hevert az úton. Xanatosnak valahol itt kellett lennie.

Qui-gon a másik fölé irányította a röpzijét, majd megvizsgálta a földön hever járm vet. Kifogyottbel le az üzemanyag.

– A parkban kell lennie – állapította meg. Szemügyre vette a kaput.– Tudok egy másik bejáratot – ajánlotta Obi-van.A fiú végig vezette a Jedi-mestert az úton, majd át a fák között. Letette a röpzijét, és végigtocsogott a

patakon, egészen a barlang falában lév repedésig. Bepréselte magát.Qui-gon csak nehézségek árán tudta követni, hiszen maga nagy termet volt, a rés pedig igencsak

keskeny. De végül valahogy átszuszakolta magát a barlang belsejébe.Aránylag gyorsan tették meg az utat a barlang bejáratáig, és szinte kirobbantak a szabad leveg re.

Xanatos éppen a mez n vágott át, és a D Szekció felé tartott.– Odabenn egy leszállópálya van – magyarázta Obi-van Qui-gonnak. – Nem kétséges, hogy rhajó

várja ott.Qui-gon rohanni kezdett. Xanatos nem érheti el az épületet.Halkan mozdult, talpai még akkora zajt sem csaptak a puha talajon, mint egy suttogás. De miel tt

elérhette volna Xanatost, ellensége felugrott egy gavoszánra, és elhajtott.Qui-gon megragadott egy elhagyott járm vet, és követte a férfit, miközben egészen biztos volt

abban, hogy Obi-van csak pillanatokkal van lemaradva mögötte. Kikerült egy nagy halomba rakottfelszerelési eszközt, és úgy igyekezett, hogy elvágja Xanatos D épület felé vezet útját. Egy vicsorítássalXanatos megrántotta járm vét, éles kanyart téve jobbra, majd újra egyenesbe hozta. Qui-gon végig asarkában száguldott.

El ttük terült el a feldúlt táj. A lemen nap vérvörös sugarai beszínezték a látványt. A fekete savastavak bugyogtak és párát szórtak a leveg be. A terep göröngyös volt a megkeményedett lávától, ésragadós a kátránytól. A leveg vaskosnak érz dött, és sárgának t nt a vegyi anyagoktól. Néha hatalmas

zfelh k törtek ki a sziklák repedéseib l.Xanatos leszállt a szánról. A talpára érkezett, lézerkardjával a kezében, tökéletes pozícióban a

támadásra. A védekezési pozíció miatt Qui-gon is megfordította a saját szánját, és mivel érezte, hogy aman ver túl gyorsan történt, és a gép túlfordul, sietve leugrott róla.

Az ugrás kissé idétlenre sikeredett, de éppen ez mentette meg. Érezte, amint Xanatos pengéje a fülemellett zúgott el, ahogy a fiatalember keményen lesújtott vele.

Qui-gon egyensúlyát vesztve hullott fél térdre, de a kardját aktiválta, és a kezében tartotta, készen akövetkez ütés hárítására. A két fénypenge találkozott, összegabalyodott, és sercegéssel töltötte be aleveg t.

– Nem fogsz megölni, Qui-gon – lihegte közvetlen közelr l Qui-gon arcába Xanatos. Kék szemegy lölettel lángolt.

– Nem azért vagyok itt, hogy megöljelek – felelte Qui-gon. – Azért jöttem, hogy igazságotszolgáltassak.

Hátra bukfencezett, és irányt váltott, abban a reményben, hogy ki tudja ütni ellenfele kezéb l akardot.

Az ütést rámérte, de Xanatos hárította, és megperdülve eltávolodott.– Most az egyszer mondj igazat, Qui-gon – gúnyolódott. – Olyan sok id t töltöttél a Jedi-

bölcsességek mormolásával, hogy teljesen elveszítetted az szinteségedet… már ha egyáltalán valaha isvolt neked olyan. Nem leszel elégedett addig, amíg meg nem halok. Nahát, itt jön a fiatal kis bábod!

Qui-gon látta Obi-van lézerkardjának kék ragyogását, amint a fiú feléjük rohant. Érezte, hogy Obi-van jobbra fog tartani. Ha kétfel l támadják Xanatost, talán le tudják fegyverezni.

Ugyanabban a pillanatban mozdultak, anélkül, hogy össze kellett volna nézniük. Qui-gon tudta,hogyan és mikor fog Obi-van lesújtani, egyenesen egy lefelé irányuló ütéssel a kard markolatára. Qui-gontérdre vetette magát, és alulról célozta meg az ellenfelét. Igen nehéz feladat volt Xanatosnak mindkétütéssel számolni.

Xanatos azonban elébe ment a mozdulatuknak. Elfordult Obi-van ütése el l, és hátraugrott, az Er thasználva fel a nagyobb távolság eléréséért. Qui-gon felfelé döfött, de csupán Xanatos ragyogólézerkardjára mért ütést. Váratlanul egy repedésb l er teljes g zoszlop tört el sziszegve, ezért oldalrakellett ugrania, hogy elkerülje a leforrázást.

A g zoszlop elválasztotta a Jediket Xanatostól, aki elmosolyodott.

– Hát ismét itt vagyunk! – szólalt meg. – A nemes Jedik megpróbálják azt tettetni, hogy az igazságnevében jöttek, holott egyszer en csak vért szomjaznak. Emlékszel, Obi-van? Egy tizenhárom éves fiúután eredtél, aki aztán meghalt. Emlékszel Bruck tekintetére, amikor megölted t? Megpróbáltadbebeszélni magadnak, hogy sajnálod, amiért egy ellenséged meghalt? Valld be az érzéseidet, amelyek aszívedben lakoznak! Ismerd el az örömödet! Valld be, hogy bosszúra szomjazol!

Qui-gon látta Obi-van arcán, milyen nyomorultul érzi magát. A lézerkardot tartó kéz remegett.– Ne figyelj oda! – mondta halkan a fiúnak. – Ne figyelj rá, Obi-van!A g z visszahúzódott a repedésbe. Ebben a pillanatban Xanatos el reugrott. Még mindig remegve,

Obi-van éppen hogy csak képes volt védekezni. Alig bírta hárítani Xanatos csapását a kardjával. Xanatosmegperdült, egyik lábával rúgott, és Obi-van hátrazuhant.

Majd Xanatos a fiú után ugrott.

Fejezet

– Ne! – kiáltotta Qui-gon. Kinyújtotta a kezét a sziklák és a növények felé, amelyek körülvették, azáramlatért, amely összekapcsolta t mindennel, és amely összekapcsolta t Obi-vannal.

Ütése a leveg ben érte utol Xanatost. A testük úgy kapcsolódott össze, mint a sziklás hegyek.Xanatos izmai k kemények voltak, nem engedtek Qui-gonnak. Az ütközés titáni volt. A becsapódást Qui-gon a csontjáig hatolónak érezte. Egy pillanatig Xanatos megmarkolta Qui-gon karját, és kényszerítette

ket, hogy összeszorítva maradjanak.– Te akartad, hogy ezt tegyem – sziszegte lángoló, éjsötét szemmel.Néhány centiméterre egymástól értek földet, a lézerkardjaik természetesen már aktiválva voltak. A

láva csúszós volt, és Qui-gonnak ki kellett kerülnie a g zölg repedéseket. Szeme sarkából látta, hogyObi-van megpróbál lábra állni.

– Szóval a tanítvány tanult a tanárától – folytatta Xanatos kíméletlenül. – Hazudj az érzéseidr l,miközben a Jedi-becsületr l beszélsz. Hagyd a gyilkosságot magad mögött.

– Te vagy felel s Bruck haláláért – mondta Qui-gon küzdelem közben. – Nem pedig Obi-van.Megvesztegetted a fiút, és átcsábítottad a sötét oldalra. Vakon követett téged.

Obi-van enyhén bicegve közeledett feléjük. Kificamodott a bokája. Az arca még mindig nyíltnak ésfiatalnak látszott, és még mindig égették Xanatos vádló szavai.

Qui-gon úgy gondolta, hogy Obi-van már túljutott a történteken. Sajnálta és meggyászolta Bruckhalálát, és még akkor is, ha Bruck rosszat tett, hiszen amíg élt, volt számára remény. Nem t nt úgy,mintha Obi-van magát okolta volna a történtekért.

De valahol belül mégiscsak magát okolta. Egy élet véget ért. Ezt a veszteséget nem könnyfeldolgozni, ezt Qui-gon nagyon jól tudta. Xanatos pedig megérezte a hezitálást a fiúban, és arrahasználta, hogy kigúnyolja. Ahol Qui-gon észrevette az er sséget, ott Xanatos meglátta a gyengeséget. Ezvolt a gonosz természete.

Bátorság, Obi-van! Szedd össze a meggy désedet! Tudod, amit tudsz. Ne engedd,hogy elérjen!

– Látom, a szavaim megérintettek, Obi-van – fordult Xanatos azon a sima, burkolt tónusú hangon afiúhoz, amellyel a körülötte lév ket manipulálta. – Talán azért, mert igazam van?

– Nem, Xanatos – szólalt meg Obi-van. – Szomorú vagyok, amiért egy élet véget ért. És köszönetérte azoknak, akik megtanítottak a szomorúságra. De ez engem nem gyengít le, s t: még er sebbé tesz.

Obi-van kardja váratlanul megperdült. Qui-gon döbbenten figyelte, milyen gyorsan és kecsesenmozdult a fiú, felugorva egy lávahalomra, hogy onnan csapjon le Xanatosra. A fiatal férfi megbotlott éshátratántorodott a támadás vadságától. Egy g zfelh váratlanul tört el , és gyorsan oldalra kellett d lnie,de ett l a mozdulattól elveszítette az egyensúlyát, és a tenyerére kellett támaszkodnia.

– Er sebbé tesz, mint amilyen te vagy – tette hozzá Obi-van hevesen, és fölé ugrott.Qui-gon követte, miközben Obi-van összpontosító készségét csodálta. Most ketten egy emberként

küzdöttek. Xanatos legyengült, és ezt kihasználhatják, hogy hátrálásra késztessék, hátra a fekete tóhoz.Ha a tó lesz mögötte, lefegyverezhetik vagy legy zhetik. Ez a két választása volt.

Két röpzi t nt fel váratlanul a tó fel l. Andra és Den végre megtalálták ket. Leszálltak, és asegítségükre siettek, fegyvereiket lövésre készen tartva.

– Meg fogsz fizetni mindenért, Xanatos! – kiáltotta oda Andra. – Visszaviszünk Thaniba, és bíróságelé állítunk.

Xanatos a mögötte lév tó peremén állt. Nem volt reménye a menekülésre. Körülvették, és nem volthová menekülnie. Tekintete Denr l Andrára, a lányról Obi-vanra, majd végül Qui-gonra esett, és ottmegállapodott. Gy löletének mélysége oly sötétté és tisztátalanná tette a tekintetét, akárcsak a mögöttelév g zölg tó.

– Soha nem részesülsz abban az örömben, hogy megölj engem, Qui-gon Jinn – kezdte halkan. – Ésén soha nem fogok behódolni senki törvényeinek. A gy löleted vezérel, noha ezt soha nem fogodelismerni. Elpusztítottál, mert megmenteni nem tudtál. Én vagyok a te legnagyobb tévedésed! Hát éljegyütt ezzel! És élj együtt ezzel is!

– Ne! – kiáltotta Qui-gon, és el relendült.De akkor már túl kés volt. Kegyetlen mosollyal az arcán, amely olyannyira széthúzta az ajkait, hogy

a fogai el villantak, akár egy ragadozónak, Xanatos két gyors lépést tett hátrafelé, és beleugrott afortyogó, fekete tóba. Andra felsikoltott, amikor a férfi elt nt.

– Nem élheti túl – suttogta a lány. – A sav lehántja a húst a csontjairól.Obi-van megborzongott. már látta, mit tesz a savas víz. Xanatos teljesen gonosz volt, de él

ember, és most rettenetes véget ért. Qui-gon megdermedni látszott, ahogy a homályos, b zl tóba bámult.Aztán valami lassan felkavargott a felszínre. A fekete köpeny volt az. Miközben mindannyian

rámeredtek, a szemük láttára bomlott szét.Xanatos tehát meghalt végül.

Fejezet

Den a feje fölé nyújtotta a karjait, és elmosolyodott.– Ki gondolta volna, hogy egy tolvaj és egy dinko lesznek Telos h sei?Andra egy kispárnát vágott a fiatalemberhez.– Örülök, hogy ez a nagy figyelem nem szállt a fejedbe.Obi-van és Qui-gon mosolyogtak, már megszokták Andra és Den civódását. Tudták, hogy mély

vonzalom alakult ki közöttük.A visszatérésük Thaniba mindent meghozott, amiket Andra olyan hosszú ideje akart. Az UniFy-t

leleplezték, mint az Új Világ fed cégét. Áruló ténykedésükre végre fény derült. A kormány elnézést kérta lakosságtól, és különleges választásokat írt ki. Nyomozás kezd dött a számos lefizetett politikai vezetután. A kormányzó, aki szemet hunyt a történtek fölött, lemondott. A kincstárnok, Vox Chun börtönbekerült.

És a Katharsist leállították. Telos polgárai azon szörnyülködtek, hogy a kapzsiságuknál fogvaszedték rá ket. Tömeges delírium uralkodott el, jogokat akartak. Polgárok tucatjai vették fel akapcsolatot Andrával, abban a reményben, hogy csatlakoznak az ER párthoz. Újszer hazaszeretetlángolt fel a Teloson, amely a föld – amit dédelgettek, és majdnem örökre elveszítettek irántelkötelezettségen és a gondoskodáson alapult.

– Szóval, mit gondoltok, milyen kormányzó lenne bel lem? – kérdezte Den. – Az emberekszeretnek.

– Ez csak azért van, mert nem ismernek annyira, mint mi – vigyorgott Andra. – Te nem vagypolitikus, Den.

– Hé, hiszen te magad mondtad, hogy hazudozásban jó vagyok! – ellenkezett Den, megel zve asértést.

– A Teloson nem lesz újra hazudozás a kormányon belül – mondta Andra komolyan.– Én fogadnék rá, de nem szeretem az ilyen sima esélyeket – tette hozzá Den cinikusan.Qui-gon felemelkedett ültéb l.

– Mindkett töknek sok szerencsét kívánok! És köszönjük, hogy a segítségünkre voltatok a vádaktisztázásában.

– Szabadok vagytok, tehát elmehettek, de muszáj mennetek? – kérdezte Andra. – Szeretnénk, hamaradnátok még pár napig. Megmutathatnám a Telos szépségeit. A Szent-tavak megtisztítása ugyan mégbeletelik egy kis id be, de vannak más gyönyör helyek is.

– Majd egy másik alkalommal. Vissza kell térnünk a templomba.Obi-van is felállt, és megköszönte Andrának és Dennek a segítséget. Szomorú volt, amiért ismét

búcsúznia kellett. Csodálta Andra elkötelezettségét. Kicsit ugyan gyanakvó volt még Dennel, deméltányolnia kellett t itt. Tudta, hogy bár különböz módon, de mindketten szorgalmasan és békébenfognak dolgozni a Teloson, hogy visszaállítsák olyannak, amilyen volt: nyüzsg , békés és virágzó.

– Tudom, hogy jó kezekben hagyjuk a Telost – búcsúzott Obi-van. Majd Denre vigyorgott. – Azt ismondhatnám, hogy az esélyek kedveznek neked.

Obi-van Qui-gon mellett baktatott a széles sugárúton az rkiköt felé, ahol várta ket egy hajó, hogyvisszavigye a Jediket a Coruscantra.

– Xanatos volt a legnagyobb tévedésed? – tette fel a kérdést bátortalanul. – Kísérteni fog a halála,ahogy remélte?

– Bruck halála kísért téged? – kérdezett vissza Qui-gon barátságosan.– Nem – felelte a fiú lassan. – De itt hordom magamban.A mellkasára mutatott.– Akkor szerintem ez ugyanaz – biccentett Qui-gon. – Nem fog kísérteni… nem úgy, ahogy Xanatos

remélte. választotta a halált. Az természetére vall, hogy mindig a sötét oldalt választotta. Devalamikor majd biztosan megbékélek vele. Nem tehetek róla, de úgy érzem, ha jobb mester vagyok, nemfordul a sötét oldal felé. Yoda azt mondta, hogy mint mester, nem foghatok fel egy padavant sikerkéntvagy kudarcként. Én csak egy vezet vagyok.

És én? – akarta kérdezni Obi-van. Hogy látsz engem, Qui-gon… siker vagy kudarc?Qui-gon nem szólalt meg pár percig. Úgy t nt, átadja magát a merengésnek, és élvezi a nap

szépségeit, mintha így akarná el zni a bánatot.– Még csak most kezdted az utadat, Obi-van – szólalt meg végül. – Ne érdekeljen a siker vagy a

kudarc. Ha helyesen cselekedsz, a szavak úgyis értelmüket vesztik. És csak a jó számít, amit teszel.– Nehéz nem gondolni a sikerre, ha figyelembe vesszük, hogy én próbaid n vagyok – jegyezte meg a

fiú keser en.– Ennek semmi köze a kudarchoz – mondta kedvesen Qui-gon. – Ne hidd, hogy van. A Jedik

ösvényén nehéz járni. És a tanács ezt nagyon jól tudja. Ha valaki elkóborol, különösen, ha az illet fiatal,megértik. De mégiscsak meg kell gy dniük az elkötelezettségedr l. Találkoznod kell velük, el kelltöltened egy kis id t a templomban, megújítani a szándékodat. Úgy hiszem, mindkett nk számárahasznos lesz. A küldetéseknek is megvan a maguk ideje. És megvan a maga ideje a tanulásnak és ameditációnak is.

– Te is a templomban leszel? – kérdezte Obi-van.– Nekem is ideje mérlegelni – bólintott Qui-gon. És segíthetek neked a tanács el tt. Meg kell

érteniük, miért hoztad meg azt a döntést, hogy elhagyod a templomot. Én már megértettem.– Tényleg?– Elismerem, elég lassan ment – mosolyodott el Qui-gon. – De igen, megértettem.Tartott egy kis szünetet, majd folytatta: – Tudom, hogy próbaid n vagy, és nem lehetsz a

tanítványom. De te az én padavanom vagy, Obi-van. Nincs szükségem a tanácsra ahhoz, hogy ezt közöljevelem.

Obi-van mély lélegzetet vett.– Akkor visszaveszel?– Mindketten visszavesszük egymást – bólintott Qui-gon.Obi-van ebben reménykedett. Megpróbálta kontrollálni a türelmetlenségét. És most, amikor végre

elérte célját, nem találta a szavakat. Túlságosan elérzékenyült ahhoz, hogy szavakat legyen képesformálni.

– Küzdöttem a közöttünk lév ” kötelék ellen az elejét l fogva – beszélt tovább Qui-gon. – De tetudtál valamit, amit én nem. Te ismerted néhány dolognak a jelentését. Most már én is ismerem. RemekJedi-lovag lesz bel led. Büszke vagyok, hogy folytatod az utat, amit együtt kezdtünk.

Obi-van felemelte a fejét. Most már is észrevette, milyen szép is ez a nap. Az ég káprázatosantiszta volt. Most el ször, hosszú id után, a jöv t is épp olyan tisztán látta.

– Nem állítom, hogy az út könny lesz – tette hozzá Qui-gon. – Különböz a vérmérsékletünk. Nemkétséges, hogy lesznek összecsapásaink. Újra ki fogsz majd hívni.

– Megpróbálom nem tenni – felelte Obi-van sietve.– Nem értesz, padavan – mosolyodott el Qui-gon azzal a kivételes mosolyával, amely olyan ritkán

jelent meg az arcán, és amelyt l kék szeme fényleni kezdett, melegséget sugározva magából. – Állokelébe.