jó hír - iv. évfolyam, 12. szám

IV. évfolyam, 12. szám2007. december 19., szerda

Ára: 174 Ft

IV. évfolyam, 12. szám2007. december 19., szerda

Ára: 174 Ft

Az Ige testté lett, és köztünk lakott, és mi láttuk az ődicsőségét, mint az Atya egyszülöttének dicsőségét,aki telve volt kegyelemmel és igazsággal. (Jn 1,1-18)

Az Ige testté lett, és köztünk lakott, és mi láttuk az ődicsőségét, mint az Atya egyszülöttének dicsőségét,aki telve volt kegyelemmel és igazsággal. (Jn 1,1-18)

3Jó Hír A Pécsi Egyházmegye lapja 2007. december 19.

Kvanduk Frigyes„Isten szentséges anyja” (LG 66)

Visszatekintő

Kajtárné Tiborcz MáriaSegítő kezek

Bognár AttilaIsten dicsősége a mennybenés a földön

Garadnay BalázsAz Úr örömében élünk

Gesztesy AndrásSzilveszteri hálaadás

Gulner JánosMiért csak karácsonykor?

Molnárné Boda MáriaGyermekké lettünk

Népszokások

Receptek

Dr. Schmidt PálKarácsonyi tűnődés

Cseh LászlóVita Szenteste

Közlemények

Címlapfotó:Horváth Gábor

TARTALOM:„Isten szentséges anyja”(LG 66)

3

4-8

8

9

10

11

11-12

12-13

14

15

16-17

17-18

19

Alapító: A pécsi megyéspüspökFelelős szerkesztő: Fazekas Orsolya

Szerkesztőbizottság:Bognár Attila, Garadnay Balázs,Gesztesy András, Kajtár Edvárd,

Kajtárné Tiborcz Mária,Kvanduk Frigyes, Takács Gábor

Szerkesztőség:7621 Pécs, Szent István tér 23.

E-mail: [email protected]ó: Fazekas Orsolya

Layout: Komáromi CsabaFelelős kiadó: Fény Kft.

Pécs, Janus Pannonius u. 11.Nyomda: Páskum Nyomda, Szekszárd

Kvanduk Frigyes

Hajlamosak vagyunk leegyszerű-síteni a dolgokat, a világot. Ez

sokszor sokat segít, de sokszor ponto-san ez a kézségünk akadályoz abban,hogy elérkezzünk a várt célhoz, élet-hez. Különösen így vagyunk egymással;csak a felszínt látjuk, egymás szívétmár nem. Még veszélyesebb helyze-tet jelent ez a hitünkben. Sokszor úgynyilatkozunk, mintha tudnánk, ki azIsten. Mintha a Róla alkotott elkép-zelések tökéletes képet adnának. Azis jellemez minket, hogy az Ószövet-ség részleges értelmezése mentén sa-játos képet alakítunk ki Róla, s ezt azistenképet önkéntelenül alkalmazzukJézusra. Valójában Jézus által ismer-jük meg az Istent. Nem a mi istenké-pünk vezet el Jézus megismeréséhez,hanem Jézus vezet el Isten megis-meréséhez. Megjelenése Isten szere-tetének egyedülálló és fölülmúlhatat-lan föltárulása közöttünk. Az elsőegyetemes zsinat hirdette meg, hogyJézusban Isten, mint személy teste-sült meg, Ő, mint Isten Fia élte a miéletünket. Jézusban, az emberben te-hát Istennel találkozunk. Isten jósá-gában, irgalmasságában, rossz elleniharcában olyan közel áll hozzánk,mint amennyire maga Jézus áll közelhozzánk. Jézusban, aki született, meg-halt és feltámadt, megismerhetjük Őt.

Krisztus misztériumának Máriarészese volt; „akit az isteni kegyelem aFiú után az angyalok és emberek fölé ma-gasztalt, mint Isten szentséges anyját”(LG 66). Ha ennek a mélyreható meg-állapításnak a világát meg akarjuksejteni, fontos lehet tudatosítani azanya és gyermek közötti kapcsolatot.A gyermek az anya életén – mosolyá-ban – fedezi fel a világot, amely befo-gadta, s ebben a tapasztalatban fedezifel önmagát is. Ezen túl, Mária volt,aki bevezette Jézust a Szövetségmélységeinek megértésébe. Mária azsidó vallás ígéreteiből élt, erről ta-núskodnak szavai; amit Isten Ábra-hámnak és utódainak tett. Mária újraés újra bizonyságot tesz Isten irgal-

mas hatalmáról, aki letaszítja a hatal-masokat, s fölemeli az alázatosakat.Mária hite az egész embert érinti, azegész életet felöleli. Isten Igéje, akiMáriában testet ölt az egész személydöntését igényli. Az egész emberi ter-mészet ad helyet a megtestesülés szá-mára. Ha Mária hitébe a legkisebbfenntartás vegyült volna, a születen-dő Gyermek nem vehette volna bir-tokba az egész emberi életet. MáriaIstenszülői helye kiemeli Jézus Krisz-tus emberségének valódiságát, akiértmaga Isten jött el, hogy megváltsa.

Ez az ünnep mindannyiunk remé-nyét alapozza meg. Az Isten Jézusbanegészen mellettünk áll, Mária pedigegészen szívébe zárta Isten bennün-ket megmentő Igéjét. Az újév elsőnapján, a polgári év kezdetén szük-ségünk van erre a hatalmas vigaszta-lásra és erősítésre, hiszen látjuk, hogymennyi rossz, megoldatlanság árnyé-kolja be az életünket. Ezekkel sokatküzdünk, anélkül, hogy döntő fordu-latot értünk volna el, vagy remé-nyünk lenne erre. Az emberiesség, abéke, a szeretet, az áldozatkézség ésaz alázat, amely Mária, az Istenszülőünnepén előtérbe kerül, és az új esz-tendő boldogsásának a titkát jelentiszámunkra.

Szent András napi búcsúSzent András napi búcsút tartottak Szajkon. Az ünnepi szentmise főcelebránsa Mayer Mihály megyéspüspök volt,

aki szentmise után megáldotta az újonnan felállított Szűz Mária szobrot is.

2007. december 19. A Pécsi Egyházmegye lapja Jó Hír

4 VISSZATEKINTŐ

Vallási Turizmus a XXI. században

Visszatapsoltáka Fülöp kurzustAnagy sikerre való tekintettel újra megszervezte a simontornyai plébáni-

ára Bodor Kornél atya a Fülöp kurzust. Most tizenheten vettek részt alélekújító lelkigyakorlaton.

Kétnapos vallási turisztikai konferenciát szervezett aPécsi Püspökség november utolsó napjaiban. A ta-

lálkozóra azok a cégek, szaklapok kaptak meghívást,amelyek érintve vannak a zarándok turizmus szervezésé-ben, lebonyolításában, vagy a különböző turisztikai cél-pontok ismertetésében. Közel negyven résztvevő tartottafontosnak, hogy találkozzanak, tapasztalatot cseréljenekegymással. A konferencia első napján az egyházmegye néhány ki-emelt turisztikai célpontja került bemutatásra, mint pél-

dául Mohácson a Szent János Hotel – mely a tervek sze-rint december végén nyitja meg kapuit –, a FogadalmiTemplom, majd továbbhaladva Babarcon a PüspökiPincészet egyik csodálatos épülete, valamint a szálláshe-lyül is szolgáló máriagyűdi Domus Mariae Zarándokház,mely a kegytemplommal egybeépült kolostorépület. Azegész napos kirándulás a helyszíni szemlén túl alkalmatadott az egyházmegye 1000 éves múltjának rövid feltárá-sára, megismertetésére.

A konferencia második napja siklósi kirándulással


VISSZATEKINTŐ

indult, ahol vendégeink megtekintették a volt ferencestemplom XIV. századi, épen maradt freskóit, valamint aTuronyban található Árpád-kori református templomot.Ezt követően Pécsett a Püspöki Palota konferencia ter-mében folytatódott a szakmai tanácskozás, előadásokkalés fórummal. A tanácskozás levezető elnöke és egybenelső előadója Ifju György idegenforgalmi szakértő volt.Előadásában a hívő embert, mint turistát, mint zarán-dokot és mint zarándokturistát elemezte, valamintválaszt keresett arra is, hogy milyen evangelizációslehetőségeket rejt a turizmus. A felszólalás kiindulópont-ja a hívő ember meghatározása volt. A hívő ember az, akihitét nem kitűzőként használja, hanem magatartásfor-májáról ismerszik meg, hisz nem elég megvallani, hanem

élni kell a hitet. A zarándokturista meghatározásánál IfjuGyörgy arról beszélt, aki egy-egy utazás alkalmával, val-lásos megmozduláson, zarándoklaton igényli a hit ke-gyelmét és gyakorlását, de szeretné látni, megélni, megis-merni az adott országból, tájból, településből a más jel-legű értékeket is. Az evangelizáció lehetőségeiről szólvaemlítette a „lelki salaktalanítás” jelentőségét, melyhezcsend, nyugalom, elmélkedés szükséges. Erre számos ko-lostor, lelkigyakorlatos ház kínál megfelelő helyszínt ésalkalmat. Evangelizáció az is, ha a mások lelkiségére gon-dolunk, és emberhalászként viselkedünk. Mi is adhatunkjó szót, biztosíthatunk lelki töltekezéshez szükséges hát-teret, bemutathatjuk értékeinket (templomainkat, kolosto-

rainkat, kápolnáinkat), szervezhetünk zenés áhítatokat stb.Eckert Józsefné a Pécsi Egyházmegye Rendezvény-

szervező és Programirodájának vezetője elmondta, hogyaz egyházmegye 1991 óta foglalkozik idegenforgalom-mal, zarándokutak szervezésével. Kis csapat kezdte megaz építkezést, először kisebb helyi utazásokkal, a székes-egyház bemutatásával, majd az évek során nőtte ki ma-gát egy jól működő, kül- és belföldi zarándoklatokategyaránt szervező irodává. Az utazások szervezésén túl,folyamatosan dolgoznak azon, hogy ezer éves egyház-megyénk értékeit méltó módon mutassák be. Erre példaa különféle programok szervezése, az ősi kegyhelyekfelkarolása, régi hagyományok életre hívása.

A vallási turizmus konferencia előadója volt még Kor-pics Márta a Pécsi Tudományegyetem szakrális turiz-

mussal foglalkozó oktatója, aki „Zarándok vagy turista”címmel a különbségeket és hasonlóságokat elemezte azutazás két létmódja között, valamint Darnai József Ágos-ton mohácsi káplán. Káplán úr a nemzetiségekről, nemze-tiségi pasztorációról és ennek a hétköznapi gyakorlatbanvaló megjelenéséről, ápolásáról beszélt.

A XXI. századi vallási turizmussal foglalkozó konfe-rencia lezárultával elmondható, hogy közös utat építünk,közös utat járunk, melyen hívő vagy hitetlen emberként,de Isten művét kívánjuk megismerni, amit emberi kézépített, ápol, őriz és továbbad.

Fazekas Orsolya

Szentföldi mozaik„Örvendeztem, amikor azt mondták nekem: az Úr házába megyünk! És lábunk már itt áll udvaraidban, Jeruzsálem!” Zsolt 122, 1-2

É letemben másodszor döntöttem úgy, hogy felkeresemJézus életének színhelyeit. A Bibliát kezében tartó hí-

vőnek ez az utazás megadja azt, hogy lássa a könyv reali-tását. Adózhat tisztelettel más kultúrák szellemi, tárgyiemlékeinek.

Izgatottan vártam november 7-ét, miután már pár

napja alig aludtam – de az esti beszélgetésekből kiderült,hogy más sem túl sokat – amikor repülőre szálltunkBudapest-Ferihegyen. Első napunkon, gépünk a BenGurion nemzetközi repülőtéren ért földet, Tel Avivban.Majd Ha'on paradicsomi szálláshelyünkre utaztunk.Hogy hálát adjunk a megérkezésért, szentmisén vettünk


6 VISSZATEKINTŐ

részt tábori körülmények között. Vacsora, majdséta következett a kellemes nyári estén.

Számomra ez az út újabb élményeket jelentett,ezen kívül volt tanulmányi célja is: a KatolikusEgyetemen végzős történész vagyok, ezért fela-datul kaptam, hogy próbáljak olyan emberekkelbeszélgetni az arab-izraeli konfliktusról, akik ab-ban részt vettek. Bár tudom, nem szívesen beszél-nek a borzalmakról. Egyik kedves tanárom és tár-saim felkértek egy rövid élménybeszámoló tartá-sára is. Nem utolsó sorban pedig felkészülés részevolt a Pécsi Egyházmegye 2009-es milleneumára.

Második napunk első útja a Kármel-re veze-tett. Maga az elnevezés Isten szőlőskertjét jelenti,a mai napig világszerte híres borvidék. Megismer-tük Izrael 7 szent növényét, kicsit beleshettünk adrúz falvak életébe, és hallottunk Illés próféta éle-téről. A hegyet még ezer barlang helyének is nevezik, aholIllés próféta is bujdosott és ahol Isten segítségével legyőz-te a Baal papokat. 1 Kir 18,36-40

Ezután leutaztunk a tengerpartra, Haifa kikötőjéhez,megtekintettük a Bahai vallás központját, a virágokban el-mondott igazságok kertjét. Felmentünk a Stella Maris ko-lostorba, Illés barlangjához, ahol e napi szentmisénk volt.Caesarea római kori erődjében és romvárosában fejeztükbe napunkat, ahol Heródes király háromszintes palotájá-ról hallottunk. A legutóbb kemencében sült pizzámat is-mét ott kellett hagynom.

A következő napon mindenki igyekezett korán felkel-ni és gyönyörködni a Genezáreti-tó – Kinneret-nek isnevezik – vízében visszatükröződő felkelő napban. Korareggel kihajóztunk erre a tóra, ahogy Jézus is többszörtette. A felcsendülő magyar Himnusz hangjai után – köz-ben felhúzták nemzeti trikolor zászlónkat is az árbocra –Püspök atya tanított minket: felidézte a helyhez kötődőevangéliumi részleteket: Simon meghívását: „emberek ha-lászává leszel” Lk 5,10, a vízenjárás történetét: „Bízzatok! Énvagyok, ne féljetek!” Mk 6,50 , a vihar lecsendesítését Mt 8,23-27 és Jézus feltámadása utáni megjelenését Jn 21. Innéta Nyolc Boldogság hegyére látogattunk, ahol Jézus taní-totta a népet. Gyermekkorom freskója lebegett szememelőtt: az emberekkel együtt én is ott ültem – jelképesen –és szolgáltam Jézus lábainál. A kafarnaumi zsinagógáhozvitt zarándoklatunk, ahol Jézus megígérte az Oltáriszent-séget és ahol az itt lakók hitetlensége miatt a zsinagógapusztulását is előre jelezte. A zsinagóga mellett van Péteranyósának háza, mely fölé egy új templom épült. Püspökatya arról beszélt az itt bemutatott szentmisén – a reggeligondolatmenetet folytatva – hogy ne kételkedjünk Jézustanításában. Buzdított minket a hiteles keresztény életre,és a Jézussal való találkozásra. Idegenvezetőnk, Páll Tibormegrendelte ebédünket En Gev egyik éttermében, stílu-sosan Szent Péter halat. Ezután már kötelező volt héberülköszönni neki: a tányér alatti alátét ugyanis többnyelvűszószedet volt. Jó teli hassal Jórám, sofőrünk felvezette abuszt a lélekveszejtő szakadékokkal határolt, keskeny

úton a Golan fennsíkra. Ez az 1967-ben elfoglalt terület,ahonnét az egész országot ellenőrizni lehet, és mindenitthon maradottnak az első kérdésében benne van, mintaz a hely, ahol lőnek. Megnyugtatás gyanánt: az ott felej-tett harckocsik és fegyverek rozsdásodnak. Ismét leeresz-kedtünk a Jordán gázlójához, ahol egykor Máté is szedtea vámot. Következő „kiképzési” célunk a Péter primátusatemplom volt Jézus asztalával, majd Tabgha, a csodálatoskenyér-és halszaporítás csodájának temploma. Mivelesteledett – szerencsénkre – az Arbel teljes katonai feltér-képezése és a sziklamászás elmaradt, de azért a Magdalamellett levő beduin településről láthattuk barlangrend-szerét.

A szombatot, negyedik napunkat a Yardenit-benkezdtük Jézus megkeresztelésének emlékhelyén. Éppenláthattunk olyan egyházi csoportosuláshoz tartozó embe-reket, akik felnőttként keresztelkedtek meg, bemerítéssel.Ahogy már megszoktuk, mindig volt egy hegy progra-munkban, ahol kicsivel jobban megtapasztalhattuk Istenközelségét. Ez esetben a Tábor-hegyére, a megdicsőüléshelyére taxiztunk fel. Jó volt előásni angol nyelvtudáso-mat, mikor egy palesztin emberrel beszélgettem. A sza-badtéri szentmisén Délvidékről jött papunk, Konc Tiboratya osztotta meg velünk a Szentföldön megtapasztalt él-ményeit, érzéseit. Zárszava nagyon is találó volt: „Jónekünk itt lennünk” Innen Názáretbe utaztunk, az Angyaliüdvözlet templomába, ahol Gábor angyal köszöntötteMáriát. Öröm volt, hogy Szent József templomába is be-mehettünk: megtekintettük azt a helyet, ahol a szent csa-lád élt évekig. Kána volt következő állomásunk, ahol Jézuselső csodájával megmutatta Isteni hatalmát: egy menyeg-zőn a vizet borrá változtatta. Éppen a templomban foga-dott örök hűséget öt jegyespár. Futólag szempillantást ve-tettünk az ott született Szent Bertalan apostol emlékká-polnájára is.

Az esték remek hangulatban teltek, a terülj, terülj asz-talka izraeli büfé módra nagyon tetszett mindenkinek, ésaz asztaltársaságról még sokat írhatnék… Ha valakit ál-matlanság gyötört, vagy sétálni volt kedve, esetleg lelki


VISSZATEKINTŐ

beszélgetést akart folytatni, maga a béke szigete volt a tópartja.

Vasárnap előírás volt a fürdőruha és a törölköző, ép-púgy az útlevél is, és felpakolva irány Jeruzsálem. Előszöra Harod patak forrásához sétáltunk, ahol Gedeon tobo-rozta harcosait a midiánitákkal vívott ütközethez. A har-cosok itt vettek rituális fürdőt. Ennek a helynek közelébentáborozott II. András magyar királyunk hada is egykeresztes hadjárat során. Aki egy kicsit ismeri a bibliaitörténeteket, Gilboa hegyéről és forrásáról Saul halálajuthat az eszébe. Ennek a hegynek a lábánál, egy paradi-csomi helyen, Sahne üdülőfaluban – úgy tartják az ott la-kók, hogy valóban az Éden – megmártóztunk a meleg tó-ban. Dél felé vitt az utunk, a Júdeai sivatagon át. Elhalad-tunk Jerikó, a világ legősibb, akkor fallal körülvett városamellett – történészként már nagyon vágyom arra, hogyegyszer be is engednek minket. Majd szemünk elé tárultJeruzsálem, a hegyre épült város. Most is megdobogtattaszívemet. Miután gyönyörködtünk a Scopus hegyről akilátásban, Betlehembe, Jézus születésének helyére utaz-tunk. A Születés Bazilikájának barlangjában kifejeztük„hódolatunkat” annál a csillagnál, amely Jézus születésé-nek helyét jelöli. Mt 2,2. Megtekintettük a katolikus SzentKatalin templomot, és azt a barlangrendszert, ahol SzentJeromos lefordította a Szentírást. Szentmisénk a követ-kező helyszínen, a Pásztorok mezején volt. Kissé könnyesszemmel énekeltem zarándok testvéreimmel a szebbnélszebb karácsonyi énekeket. Püspök atyát is áthatotta ahangulat: prédikációjában említette, hogy itt valahogyösszeszedettebben, együtt van a társaság és erősebben,szívből jövőbben cseng az énekünk. Itt mindenki a pász-torok egyszerűségével járul a kicsi Jézust imádni. Innencsepergő esőben jeruzsálemi szállásunkra indultunk.

Hatodik napunkat Jeruzsálem óvárosában töltöttük.Csodálatos dolog volt, hogy hosszú idő után először fel-mehettünk a Templomhegyre, ahol már csak egy oszlop-sor emlékeztet a régi salamoni templomra. Eddig csaktávolról csodálhattuk meg az egykori Morijja sziklája föléépült Sziklamecsetet – Ábrahámnak itt kellett volna felál-doznia fiát, és ahol ment Mohamed próféta a mennybeemelkedett – és az El-Aqsa mecsetet, most közvetlen kö-zelről. Minden napnak megvolt számomra a csúcspontja:ezen a napon a Via Dolorosa, ahol zarándok társaimmalegyütt imádkozhattam-énekelhettem a keresztutat. Meg-tapasztalhattam a bámész és gúnyolódó tömeget, mertgyakorlatilag ez egy hatalmas arab kereskedők által sze-gélyezett szűk sikátor. Jézust is itt vezették végig a világszégyeneként. Aztán egy hosszabb sorban állás után le-térdelhettem Krisztus sírja előtt. Ahogy Jézus Jánosrabízta édesanyját, úgy itt jelképesen tesóra és örökbefoga-dó apukára leltem. A Sion-hegyre sétáltunk Mária Elszen-derülésének templomába. Az altemplom magyar oltárá-nál pedig elénekeltük ősi himnuszunkat: a BoldogasszonyAnyánk-at, melyet egy márványtábla örökít meg. Innétabba a templomba mentünk, ahol megemlékeznek arról,hogy Péter félelmében kijelentette: „nem ismerem ezt az

embert” Mt 26,72. A kakas kukorékolásakor eszébe jutott,hogy ezt Jézus az utolsó vacsorán megjövendölte. Ebbena templomban Jézus áldozata minket is az iránta való hű-ségre emlékeztetett. Még sétáltunk az Alsóvárosban, vé-gigmentünk a város egyik feltárt, középső szintjén, a Sira-tófalnál – mely a jeruzsálemi templom megmaradt nyu-gati fala – az esti fényben rácsodálkoztunk az imádkozóemberekre.

Keddi napunkat Kelet-Jeruzsálemben, az Olajfák he-gyén kezdtünk, a Minden Nemzetek templomában, meg-néztük a Szenvedés szikláját. Az Olajfák hegyének tövé-ben van egy barlang, ahol Jézus és tanítványai sokszoréjszakáztak és imádkoztak, a Getszemáni kert barlangja.Majd megnéztük a görög-kelet Mária templomot, aholéppen egy szép liturgiát láthattunk. Ezután abba a temp-lomba mentünk, ahol Jézus a Mi Atyánk-ot tanította megtanítványainak. A Dominus Flevit templom melletti sza-badtéri oltárnál ünnepeltük szentmisénket, ott, ahol Jézusmegsiratta a várost. Kemény városi kiképzésünk része-ként Júdás fájánál pihentünk meg. Az Utolsó Vacsora ter-mében hallhattunk megint arról, hogy Jézus nekünk aján-dékozta magát a kenyér és a bor színében. Végül tisztele-tünket tettük Dávid sírjánál. Délután a Yad Vashem Em-lékparkot jártuk körbe, adózva a holokauszt áldozatainakemlékének, ezután pedig az Izrael Múzeum kupolája alatt,a Könyv Szentélyében nézhettük meg a Qumráni teker-cseket. És még most sem fáradtunk el eléggé: a Knes szetés szomszédságában a Menóra koronázta napunkat. Devoltak közöttünk olyanok is, akik aznap éjszakai menete-lésre is vállalkoztak.

Nyolcadik napunkon a Holt-tenger vidékére kirándul-tunk: bejártuk azt a helyet, ahol az esszénusok laktak ésKeresztelő Szent János nevelkedett, Qumrán-ba, ahol aSzentírás legősibb, pergamenre írott sorait találta meg egybeduin pásztorfiú. Sétát tettünk a Masszadában, amely azsidó nép szabadságának jelképe: Kr.u. 70-ben a rómaiak(Titus császár) leverték a lázadást, de ez az erőd még 3évig ellenállt, harcosai inkább vállalták a halált, mintsemfeladták volna magukat. Egy csodálatos szentmisénk volta szamariai sivatagban, annak a helynek közelében, aholJézust megkísértette a sátán, ahol az oltárt is magunk rak-tuk össze terméskövekből. Jó volt a gonosz ellenébenIsten mellett hitvallást tenni. Nem hiányozhattak pici be-duinjaink sem: szinte díszletként közénk „csacsiztak”.Ezután már kötelező volt a buszig csacsival menni. Aztánjöhetett a felhőtlen, boldog lubickolás a 27%-os sóoldat-ban, Ein Boqeq nyaralóhelyén. Itt nem az elmerülés oko-zott gondot, hanem sodródás közben elkerülhetetlen voltaz ütközés - fék híján.

Így következett el az utolsó nap, az utolsó reggeli csip-kelődések és asztaltársaság, az utolsó kávézás ezen a he-lyen. Ein Karembe indultunk, ahol megtekintettük Ke-resztelő Szent János születésének helyét a Benedictus táb-lákkal – Zakariás prófétai szavai Lk 1,68-79. Utolsó szent-mise Mária és Erzsébet találkozásának templomában volt,mely eseményről Keresztes atya remek képet adott bib-


8 ÉLŐ EGYHÁZ

Segítő kezekKajtárné Tiborcz Mária

November 18-án szentmise kereté-ben ünnepelte meg alapításának

10 éves jubileumát a Tamási Caritas.Az ünneplés tovább folytatódott amisét követően a helyi MűvelődésiHázban, ahol számot vetettek az el-múlt évtized munkájával.

„Egy ember életében is igen megha-tározó idő a 10 év, hát még egy közösségéletében – mondta Fellinger KárolynéIrénke, aki a Caritas csoportot 2000-tőlvezeti, – mikor felidézzük mi mindent tet-tünk az idők folyamán.”

A csoportot 1997-ben HorváthImre és Petz József atyák alapítottákazzal a céllal, hogy a tamási szegé-nyeken segítsenek nem csak imád-sággal, hanem kézzelfogható tettek-kel is.A csoport akkor 10 fővel indult. „Mostsem vagyunk sokkal többen, jelenleg 15 főa taglétszámunk”, folytatja tovább be-szélgetésünket Irénke. „Tagjaink a kö-vetkezők: Balázs Jenőné Rózsa, BarkócziJánosné Jucika, Ábel Klára, Nagy Csabá-né Erzsi, Szabó Jánosné Erzsi, SzabóIstvánné Rózsa, Pech Mátyásné Aranka,Dr. Teszler Jánosné Irma, Varga DezsőnéRózsika, Rizner Józsefné Mónika néniVincellér Istvánné Mária, PiszkernéMézes Lujza, Piszker János. Az idén vál-tunk ki a Pécsi Caritasból, és váltunkegyesületté, hogy pályázni tudjunk. Két-szer nyertünk pályázaton, amiből épüle-tet vásároltunk, amit szerényen berendez-tünk. Minden hónap utolsó csütörtökéningyen biztosítunk ruhát a rászorulók-nak. A többi csütörtökön pedig pár százforintért vihetők el a szükséges ruhane-

műk. Minden hónapban részt veszünk aplébánia életében is, mint például temp-lomtakarítás, különböző rendezvényekresüteményt sütünk. A közös lelki életünketa havi Szentségimádás erősíti, és mindenszombaton együtt veszünk részt a szent-misén. Csoport-megerősítő programunkkeretében minden évben elzarándokolunkegy kegyhelyre, idén Máriaremetén vol-tunk. Évente 3 nagy ünnepséget szerve-zünk. Egy jótékonysági bált,aminek bevételét adományo-zásra fordítjuk. Szent Miklóspüspök emléknapján – az isko-la igazgatókkal előzetesenegyeztetve, – 50-60 pár újcipőt vásárol egyesületünk,és a szegény gyerekek kö-zött kiosztjuk.”Beszélgetésünket köny-nyek, sóhajok, majd csendszakítja félbe. Halkan éslassan folytatódik továbbbeszélgetésünk, köny-nyeinkkel küszködve.

„Idén még több lett a rászoruló, ezértkorlátozni kellett, kinek adhatunk kiscipő-ket. Csak az alsó tagozatos gyermekekszámára tudunk biztosítani új cipőt. Töb-bet nem tudtunk felvállalni. A gyerekeknagyon örülnek az új cipőnek. Némelyikle sem veti azonnal, a lábán hagyja. Acsillogó szemek, hálás tekintetek minden-ki szeméből könnyeket csalnak ki.

Nagyon fontosnak tartjuk, hogy egy-házközségünk egyedülálló és nyugdíjastagjai ne karácsonyozzanak egyedül.Ezért minden évben idősebb testvéreink-nek szervezünk közös karácsonyt, amiretermészetesen a város egyedül élő lakóit isszeretettel fogadjuk. Egy tál meleg étellel

tudjuk őket megkínálni. Az idősek ottho-nát is meglátogatjuk ilyenkor, egy kisműsort adunk elő, hogy Őket is boldoggátegyük.

A városban egyre többen ajánlják felnem csak kétkezi segítségüket, hanemadományaikat is. A Tamási Önkormány-zattól minden évben 50000 forintotkapunk. Továbbá egy képviselő testületitag lemondott egész éves honoráriumáról

a Caritas javára. Volt példa rá, „csakúgy” kaptunk 10000,-Ft-ot, azt kérve,tegyük jó helyre, valamint hagyatékot iskaptunk már. Szent Erzsébet nem hagymagunkra minket!

Mivel idén jubiláltunk, jobban afigyelem középpontjába kerültünk. Fiata-lok jelentkeztek, szívesen részt vennénekmunkánkban. Nagy örömmel fogadjuk afiatalok segítségét, hisz tagjaink főkéntnyugdíjas kort elért tagokat foglal magá-ban.

Hisszük, hogy Isten gondviselő sze-retete és Szent Erzsébet közben járásatovább segíti munkánkat.”

likus vonatkozásokkal. E templom mellett találhatóak aMagnificat táblák – Lk 1,46-55. Tel-Aviv felé elhaladtunkEmmaus mellett: itt ismerték fel az Urat tanítványai akenyértörésben. Tel-Avivban töltöttünk még néhány órát,sétáltunk a piacon, teleettük magunkat Falafel-lel és iránya reptér. Még néhány pillantás a modern városra, Tel-Avivra, könnyes búcsú a pálmafáktól és irányt vett repü-lőgépünk Budapestre.

Kedves olvasó, aki e sorokat elolvasta, remélem meg-érzett valamit abból a csodából, amit talán úgy fogalmaz-hatok meg: itt hangosabb az ima, a lélek, a szív és a hit.Szeretném, ha mihamarabb részese lehetne ezen élmé-nyeknek. Hevenu shalom alechem – A béke legyen teve-led.

Szabó Gyöngyihittanár, tanító Sellye


LELKISÉG

Isten dicsősége a mennybenés a földön

Bognár Attila

„Ha az ünnep elérkezik az életedben,akkor ünnepelj egészen.! …Tisztálkodjálbelülről és kívülről. Felejts el mindent,ami a köznapok szertartása és feladata.Az ünnepet nemcsak a naptárban írjákpiros betűkkel. Nézd a régieket, milyenáhítatosan, milyen feltétlenül, milyen kö-rülményesen, mennyi vad örömmel ün-nepeltek! Az ünnep a különbözés. Az ün-nep a mély és varázsos rendhagyás. Azünnep legyen ünnepies. ... mindenek fö-lött legyen benne valami a régi rendtar-tásból, a hetedik napból, a megszakítás-ból, a teljes kikapcsolásból, legyen benneáhítat és föltétlenség. Az ünnep az életrangja, felsőbb értelme. Készülj föl rá test-ben és lélekben. S nemcsak a naptárnakvan piros betűs napja. Az élet elhoz más-féle, láthatatlan ünnepeket is. Ilyenkor fe-lejts el mindent, figyelj az ünnepre.” – írjaMárai Sándor. ,,Gyermek született nekünk, fiú adatottnekünk... Ez lesz az ő neve: Csodálatostanácsadó, erős Isten,... Béke fejedelme.”(Iz 9,5) Izaiás szavai az Üdvözítő evilágra jövetelét hirdetik. Ez a nagyígéret Betlehemben teljesedett be.Kétezer éve a keresztények nemze-dékről nemzedékre mély megindult-sággal és örömteli hálával ejtették kiBetlehem nevét. Mint a pásztorok és anapkeleti bölcsek, mi is eljöttünk,hogy megtaláljuk a Gyermeket ,,pó-lyába takarva és jászolba fektetve” (Lk2,12). Ebben a Gyermekben, a Fiúban,aki nekünk adatott, nyugalmat ta-lálunk a lelkünknek, és megtaláljuk asoha el nem fogyó kenyeret, azeucharisztikus Kenyeret, amit ez aváros a nevével is hirdet, hiszen aBeth-lehem azt jelenti: Kenyérháza!Isten rejtőzik a Kisdedben; az isten-ség rejtőzik az Élet Kenyerében.Imádlak áhítattal, rejtőző Istenség! Kie színek alatt valóban itt rejtőzöl! Azisteni önátadás nagy misztériuma,megváltásunk műve, mely a gyönge-

ségben valósul meg, nem könnyűigazság. Az Üdvözítő éjszaka, a betle-hemi barlang sötétjében, csöndjében,szegénységében született. ,,A nép,amely sötétben járt, nagy fényességetlátott, a halál árnyékában ülőknek vilá-gosság támadt” – hirdeti Izaiás (9,1).Jézus bölcsője mindig a kereszt ár-nyékában van. A betlehemi születéscsöndje és szegénysége egy valóságotalkot a Kálvária fájdalmaival, sötétjé-vel és halálával. A bölcső és a kereszt

a megváltó szeretetnek egy és ugyan-azon misztériuma; a test, amit Máriajászolba fektetett, azonos a keresztenföláldozott testtel. Karácsony titkanem csak hogy összekapcsolódikUrunk feltámadásának hitbéli örömé-vel, hanem egyszerűen nélküle értel-mezhetetlen a Megtestesülés. Örö-münk, azért ilyen határtalan, merttudjuk, a betlehemi Gyermek, nemcsak egy gügyögő csöppség, hanem amagasságbeli Isten Fia, a várva-vártMessiás, akinek a neve Emmanuel,Velünk az Isten! Izaiás prófétai sza-vaiban furcsa néven nevezi a szüle-tendő Gyermeket, azt mondja róla:,,a Csodálatos tanácsadó, az erős Isten és

a Béke Fejedelme” Milyen az a hatalom,amelyre maga Jézus hivatkozik, ami-kor mondja: ,,Nekem adatott mindenhatalom a mennyben és a földön”? (Mt28,18) Krisztus országa ,,nem evilágbólvaló” (Jn 18,36). Az ő országa nem azerő, a gazdagság és a hódítás fitog-tatása, melyek látszólag vezérlik azemberi történelmet. Ellenkezőleg, aGonoszt legyőző hatalomról, a bűn éshalál fölötti végleges győzelemrőlvan szó. A teremtményekben lévőistenkép torzulásait gyógyító hat-alom ez. Krisztus hatalma átformáljagyenge természetünket, és a Szentlé-lek kegyelmével alkalmassá tesz arra,hogy Istennel közösségben, egymás-sal békességben éljünk. ,,Akik befogad-ták őt, azoknak megadta hatalmat arra, hogyIsten fiaivá legyenek” (Jn 1,12). Ez Betle-hem üzenete ma és mindig. Ez az arendkívüli ajándék, amit a Béke Feje-delme kétezer éve elhozott a világ-nak.

Visszatekintünk egy kétezer évvelezelőtti eseményre, de lélekben átme-ket ünneplünk, de magunkhoz öle-lünk mindenkit. A betlehemi Gyer-mek születése bátrakká tesz minket,mert a bátorságunkat nem magunk-nak tulajdonítjuk, hanem Istennek.Az égiek kórusával együtt énekeljünk,,új éneket” (Zsolt 96,1). ,,Dicsőség amagasságban Istennek és a Földönbékesség a jóakaratú embereknek” (Lk2,14). Ó, betlehemi Kisded, Mária fiaés Istennek Fia, minden időnek ura ésa béke fejedelme, aki ugyanaz vagy,,tegnap, ma és mindörökké” (Zsid 13,8):miközben haladunk előre, egyéni ésközösségi zarándok utunkon, arrakérünk, gyógyítsd meg sebeinket, erő-sítsd lépteinket, nyisd meg szívünketés lelkünket ,,a mi Istenünk irgalmassá-ga” előtt, amivel ,,meglátogat minket amagasságból felkelő.” (Lk 1,78).


10 LELKISÉG

Az Úr örömében élünkGaradnay Balázs

Jézus 3 x 14 személyt említő nem-zetségtáblája (Mt 1,1-17) nemcsak

történelmi bizonyosságot akar nyúj-tani nekünk Jézus történetiségéről,hanem azt is jelzi, hogy Isten kiszá-mítható, precíz, pontos – és akkor ad-ja ajándékát, amikor az a legmegfele-lőbb számunkra.Nemcsak Jézus, hanem mi is egyilyen tudatosan megszerkesztett éskiegyensúlyozott világba érkeztünk,és Isten gondviselő jósága figyel ránk.Advent 3. Vasárnapjának örvendezé-se már tudtunkra adja: az Úr közelvan! Talán nemcsak a naptári napokszáma csökkent le, hanem lélekben isközel kerültünk Hozzá.Örömünk oka: az Úr közelsége. Céljapedig: hogy eredményt hozzon ben-nünk az Úr közelsége – hogy életünklegyen, hogy Isten élete jelen legyenbennünk. Azért örüljünk tehát, hogy egyre jobbhatásfokkal éljük krisztusi életünket.Godó Mihály jezsuita atya eltöltöttegy évtizedet Ceausescu hírhedt bör-tönében. Azért, hogy a magánzárkaés a sok kegyetlenség meg ne törje,előírta magának, hogy naponta egyórát fog nevetni. Amikor az őrök meg-hallották, úgy gondolták, megbolon-dult. Pedig az Életnek nyitott teret.Isten örömre teremtett minket, s ha akülső körülményeket tönkre is teszikszámunkra, a belsőhöz nem szükség-szerű, hogy hozzáférjenek. Hogy ben-nünk mi lakik, az tőlünk függ, illetveattól, miként élünk a kegyelemmel. Hami döntöttünk, és kitartunk Őmellette,akkor az Ő élete van mibennünk.Bármi is történjék velünk a nap folya-mán, „mi Benne élünk, mozgunk ésvagyunk”, ezért ami velünk történikaz Vele is történik, s Ő előbb fogja fela történést, mint mi. Ezért az Úrral egyeztetve kell az ese-ményekről állást foglalni: Uram, mostkitoltak velünk – mit akarsz, hogy vá-laszoljak? Érdemes visszavágni? Teezt tennéd? Uram, úgy érzem,

megsértettek… pontosabban Tégedmegsértettek, most legyek durcás?Valami nagyon rosszul esett, most fél-revonulhatok, dühönghetek, bosszútforralhatok, hogy megismerje, mittett velem??Ezek az önmérgező, önpusztító cse-lekvéseink. Ezek képesek kizökkente-ni az Istennel való harmonikus egy-ségből. A Vele való közösségem in-kább arra hangol, hogy:1. Ne hagyjam, hogy elvegyék a jókedve-met!2. Ne higgyem, hogy a rossz híreknek ha-talmuk volna Isten ajándékozó jóságafelett!3. Őrizzem hangulatomat az abszolútmagassághoz hangolva, hogy semmi netudjon lehangolni, áthangolni, átfesteni!4. Őrizzem a kiegyensúlyozottságomat,hogy fel ne billenjek, stabil maradjak amegismert jóban!5. Tudjam, mit gondol rólam az Isten:keressem, mi a szándéka, és legyek biztosabban, hogy Istennek személyes terve vanvelem.6. Éljek abból a reményből, ami mindenmást megelőzően, és minden máson túl-mutatóan teret nyitott számomra - ésmegajándékoz a tisztánlátás adományá-val.

Nézzük az apostolok pünkösdi mag-atartását: olyan öröm tölti be szívü-ket, hogy a kívülállók félreértik, azthiszik, részegek. Meg lehet „ittasod-ni” Isten jelenlététől, ajándékaitól!Azaz: Isten olyan mértékben jár át,hogy átitatja lényedet Önmagával. Eztnem lehet elképzelni, csak kipróbálni.Akinek nem volt módja ilyen mély-ségben Istennek ajándékoznia magát,az is érzi, hogy erre vágyik, és szeret-ne föléje emelkedni a világ törpesé-geinek. A vágy helyes, de a kivitele-zésbe sokszor hiba csúszik: a lélekemelkedettsége helyett a pszichésvilág röpülésére vállalkoznak a vak-merő kalandorok – és keserűen meg-tapasztalják, hogy mégse erre vá-gyódtak.Amit Isten kínál, azt ne akarjuk más

„üzletben” megvásárolni, mert a ha-misítványokért drágán megfizetünk,gyakran már itt a földi életben. • Isten boldogságot kínál, akkor mine elégedjünk meg jó poénokkal. • Isten kiegyensúlyozottságot kínál,akkor mi ne hullámozni akarjunk. • Isten folyamatos felemelkedést kí-nál, akkor nekünk le legyen elég a pil-lanatnyi „röpülés”. • Isten egységet kínál nekünk Önma-gával, rossz csere Őt egy érzéki éjsza-kára lecserélni.

Akik a világot felszínesen és felelőt-lenül élik, azt mondják: Miért ne, hiszegyszer élünk! Én is erre hivatkozom:azért tegyél mindent rendkívül jól,hisz csak egyszer élsz – de örökké! Netedd tönkre, ne add el a lelkedet, hi-szen amit a gonoszlélek cserébe ígér,azt biztosan nem tudja megadni, mertnincs rá hatalma. Jézus a földi értékek viszonylagossá-gára így mutat rá: „Mi haszna van azembernek, ha az egész világot megsz-erzi is, de lelke kárát vallja? Mit isadhatna az ember cserébe a lelkéért?Eljön ugyanis az Emberfia Atyja di-csőségében, angyalai kíséretében, ésmegfizet mindenkinek a tettei szerint.(Mt 16,26-27)Képzeld magadat ezen az ítéleten - azthallod az Úrtól: Te abból éltél, amitneked adtam. Elvitted másoknak is,rájuk mosolyogtál, vigasztaltad éserősítetted őket – ez volt az Én életemáltalad, köztetek.Amikor veled találkoztak az embe-rek, elhitték, hogy veled vagyok, mertbékét sugároztál magadból; látták raj-tad, hogy hited nem porhintés, ha-nem megélt valóság.Általad közelebb kerültek Hozzám,segítettél nekik, hogy jobbak legye-nek.De most állj! Ne ábrándozz tovább,hanem cselekedj! Figyelj arra, hogyamit teszel, annak elemzése, kiértéke-lése üdvösséged feltétele lesz: örökboldogságodról ma, holnap, és min-dennapjaidban döntesz.


LELKISÉG

Szilveszteri hálaadásGesztesy András

Sz ilveszter a visszatekintés, újévaz előretekintés nagy lehetősé-

ge és ajándéka – csak tudjunk mitkezdeni vele – Isten segítségével.

Ha visszatekintés, akkor hála. Hála Istennek mindenért!Hálaadásunkra azonban nem az Is-tennek van szüksége, hanem nekünk,saját magunknak. Fülünkben vissz-hangzik az ismert prefáció igéje: „A teboldogságod teljes a mi dicséretünk nél-kül is, mégis megadod, hogy jóságodérthálát adjunk. A mi magasztalásunk nemtesz nagyobbá téged, nekünk azonban üd-vösségünkre válik…”.Mindenért! Nem csak a mázliért, aszerencsés fordulatokért, hogy meg-úsztunk néhány veszedelmet, gyó-gyulásért, szabadulásokért, szerette-ink és választottaink sikereiért, né-hány szép és kellemes eseményért -ezekért is lehet és kell is hálát adni, deelsősorban hálát adni mindenért kell,így méltó és igazságos, illő és ami alegfontosabb: üdvös, Istenben gazda-gító.Az időért, az esztendőnyi nagy aján-dékért. Az idő a mindennapi üdvös-ség, az Istenben és az emberek irántijóságban való gazdagodás nagy és atapasztalat szerint legtöbbünknél ki-

használatlan lehetősége. Megvolt, devajon mit kezdtünk vele.Hálát adunk mindenért.Hogy újra és újra megmeríthettükarcunkat és szívünket az evangéliumszabadságában és gazdagságában,világosságában és békéjében és hogylegalább néha még cselekedtünk isannak szellemében.Hogy Isten kegyelméből, minden gyar-lóságunkkal egyetemben, Jézus tanít-ványai lehettünk.Hogy vasárnapról vasárnapra ma-gunkhoz vehettük őt az Oltáriszent-ségben, és így még inkább hozzá tar-tozhattunk, ebben a nagyon bolondés feje tetejére állított világban.Hogy újra és újra tartottunk, (tarthat-tunk volna) szívből jövő, életfordítóbűnbánatot, azért mert voltak akiketnem szerettünk, nem szerettünk elég-gé, vagy rosszul szerettünk.Hogy az egyházban roppant gazda-godási lehetőségeink voltak ismeret-ségekben, kapcsolatokban, lelkiekben,szellemiekben, iránymutatásban, sar-kallásban, parancsban és tiltásban. Hogy bármikor az esztendő folyamánimádságban kereshettünk és találtunkvigaszt, békességet, erősítést, és azIstennel való személyes kapcsolatelmélyítését.Hogy legalább néha a rosszra tudtunkjóval válaszolni.

Hogy drágalátos embertársaink, éppolyanok mint mi magunk, a kiállha-tatlanságukkal, idegesítő voltukkal,önzésükkel és bűneikkel kihozták be-lőlünk a felháborodás mellett a türel-met, a megértést, a békülékenységet.Hogy szívből meg tudtunk bocsátanimásoknak és talán mások is nekünk.Hogy voltak erős kísértéseink, ame-lyekben néha helyt is tudtunk állni-Isten segítségével.Hogy értek bennünket csapások má-sok részéről, a politikától, természetijelenségektől és ezekben az esemé-nyekben megmaradhattunk hűség-ben, ellenségszeretetben, lelki erőbenés Istenbe vetett bizalomban. És hogyvégül is minden a javukra válik azIstent szeretőknek.Hogy esetleg, Istenünk nagyobb bi-zalma jeléül, a meglévőkhöz mégkaptunk egy-két újabb keresztet.Magunk és szeretteink betegségét,gondot, aggodalmat, féltést és félel-met.

Mindezeket a mindeneket és minketis továbbteremtő és gondviselő Istenjóságára és bölcsességére bízzuk. Amijó volt, azt erősítse meg bennünk, amirossz volt, azt fordítsa jóra és belévetett bizalommal menjünk és szeres-sünk tovább.

Miért csak karácsonykor?Gulner János

KarácsonyKarácsony a földön, karácsony az égben,Világít a végtelen hó, selymesen, fehéren.A bársonyos éjben csillagok lobognak, Úgy muzsikál a harangszó, mint angyaliszózat.Karácsonyfák lángja permetez a hóra,Csodás este, ma született a földMegváltója.

Kicsiny istállóban, szalmán született meg, S rá mosolygott a világra az isteniGyermek.Mellette a Szent Szűz s Szent József adrága, Vigyáznak nagy féltő gonddal a kisJézuskára.Szép karácsony este, földre szállt azIstenÉgjen jóság és szeretet az emberiszívben.

Karácsonykor valami feltör az em-berekből, ami az egész év folya-

mán rejtve van. Karácsonykor valamia felszínre bátorodik, amit egyébkéntelzárva tartunk, mintha szégyellnénkmiatta magunkat. Ez az ünnep azon-ban valamit megérint az emberekben,igen, azokban is, akik különben nemsokat tartanak a hitről és az egyház-ról. A feldíszített karácsonyfák, mintroskadozó gyümölcsfák állnak a szo-bában, a csillagszórók szórják ezernyi


12 LELKISÉG

Gyermekké lett értünkMolnárné Boda Mária

Abuszon hazafelé utazva egy ta-nárkollégám zöttyent a mögöt-

tem lévő ülésre, s így két megállótegyütt tettünk meg. Ő az iskolába tar-tott nagy szatyrokkal, én a piacróligyekeztem haza, más jellegű szatyra-immal…

Beszélgetni kezdtünk. Vidáman me-sélte, hogy hétfőn színházba menneka gyerekekkel. Gondoltam, biztosvalami komoly, mély-lélegzetvételűdarabot tekintenek meg. Érdeklőd-tem: mégis milyen darabról van szó?

Ő amolyan tanár nénis arckifejezésselközölte, hogy az előadás címe: „A fá-jós fogú vaddisznócska” – vagy vala-mi hasonló. No, ettől mindjárt jobbkedvem lett, s megfeledkeztem a mel-lettem zötykölődő kisebb málhámsúlyából fakadó hazabattyogás, mégrám váró kellemetlenségeiről. (Bármegjegyzem, már egész bravúrosan tudokbejutni lépcsőházunkba, trükkös mozdu-latokkal előbányászva a létező legprak-tikátlanabb helyen elhelyezett kulcsomat,ami korábban oly praktikusnak, elérhet-őnek tűnt, de ilyenkor…)Visszatérve a fájós fogú vaddisznócs-kához, tanár társamnak és jómagam-

nak is igencsak tetszett a cím, s ígyörömmel számolt be arról, hogyansikerült „lecsapniuk” erre a remeknekígérkező színházi előadásra.

Aztán a busz az én megállómhoz ért,s elköszöntem Ilikétől, akivel így saj-nos nem folytathattuk a vaddisznócs-káról folytatott eszmecserét.

Hazafelé cammogva arra gondoltam,(felnőtt - nem felnőtt!) én is olyan szí-vesen megnézném ezt a mesét! Bi-zony nem jó dolog, hogy kinőttem agyerekruhákat, s poros dobozbantengődnek megkopott játékaim régi

csillagukat, a gyermekek szemében acsodálkozás és öröm ragyogása, be-tölti kicsinyek és nagyok szívét az ál-dott éj angyalhajas, békés ragyogásaés boldogsága. S lett a karácsony, azajándékozás ünnepe. Sajnos bizonyosmértékben a világban szinte egy aján-dék cserévé vált: adjál nekem és én isadok neked. De még e mögött is vala-mi fontos rejlik az ember számára: só-várgás, valakit megajándékozni, vala-kinek örömet szerezni, nagylelkűneklenni, ahogy ezt a szeretet diktálja ésakarja. Milyen jó volna, ha nem csakkarácsonykor vállalkoznánk bátor-kodnánk arra, hogy ajándékot adjunk,hanem az év folyamán máskor is.Nem lenne akkor a világ egy kicsitmásmilyen? Igen, a családunkkal, aszomszédunkkal, munkatársaink kö-zött. Vegyünk bátorságot magunknaka karácsony ajándékozó lelkületétfolytatni az egész év folyamán. Karácsony legyen egész életünk!Hogy karácsonyunknak milyen érté-ke van,. Az nem ma és holnap, hanema következő héten, a következő évbenmutatkozik meg. Igen, mert Jézus nemcsupán egy bensőséges, csendes, szentéjszakára lett ember, hanem egészéletére, egészen a haláláig- a feltáma-dásig.

Karácsony nem valami átmeneti pil-lanat volt Jézus számára, Isten azértfogadja életünket, csalódásainkkal, két-ségbeeséseinkkel, sikereinkkel, öröme-inkkel, szeretetünkkel. Nem kell el-hallgatni sötétségeinket, de a minden-napokban a fényt sem, ami bennünkvan. Ezért vagyunk megajándékozot-tak.

KarácsonyÉvről évre valami sajátos remény kötbennünket ehhez az ünnephez. Re-mény, hogy valami újat hoz szá-munkra, valamilyen változást jelentéletünkben, hogy megajándékozzazzal, ami után úgy sóvárgunk: élet-tartalommal, örömmel és boldogság-gal. Ha nem akarjuk, hogy ez a re-mény egyszerűen elröpüljön – mintmár sokszor megtörtént velünk – , úgyel kell gondolkodnunk felette. Kará-csony adja meg számunkra sok-sokkérdésünkre a választ, amit életünk-ben felteszünk; és ez a válasz egysze-rű: Isten közeledik Fiában, és azt mond-ja: Segítek, részt veszek életedben!A szent karácsony ünnepén kezdjükel kitörni a „mindenki mindenki ellen”szerencsétlen bűvköréből. „Én is résztveszek” – ezt kell mondaniuk az aján-dékoknak, amelyeket embertársaink-nak nyújtunk. „Én veled vagyok” – ezt

kell jelentenie minden szónak, min-den gesztusnak, amelyet egymássalváltunk. „Másként élünk” – ennek kelljelen lennie minden gondolatunkban:többé nem egymás ellen, hanem egy-másért: nem saját számítgatásainkszerint, hanem Isten akarata és Jézuspéldája szerint élni. Ott van csakkarácsony, ahol így élnek, mert így éscsak így ismétlődik meg az, amiegykor történt. Isten belépett a világ-ba, és Fiával, a karácsony szerzőjévelátalakította törékeny világunkat éséletünket. A betlehemi gyermek min-den ember felé kitárja kicsiny karjaités várja, hogy szívére öleljen bennün-ket és legyen minden nap karácsonya mi életünkben.A szent és áldott éjszakán esti csend-ben:

Állok a Tejút fátyla alatt, az illatos nagy csendben,valami csillagfénnyel rokon, halk imádsággal a szívemben.

Forró fejem lehajtom némán, ,mintha orvosom elé lépnék,S hagyom, hogy csendben számlálgassa, Karácsony éjszakáján hánykodó szívemvad verését.(Hegedűs László)


LELKISÉG

házunk pincéjében. Néha jó lenneújra kézbe venni, letörölgetni őket,kisimítani a meggyűrt mackóruhát,újra festeni egy-egy megkopott pil-lantást a megfakult figura haloványarcocskáján. Újra megölelni, s előhív-ni a régi arcot, ami immáron a múltbaveszett. Talán már hiányzik keze,lába, s a mackó orra is számtalan tol-dás-foltozás emlékét őrzi, de a hoz-zájuk fűződő érzések, emlékek nemtűntek el nyomtalanul. Beépültek afelnőtt létbe. Építettek egy lelket. Ilyetvagy olyat. Épet vagy eltorzultat. Alap-kövek, melyekre immáron a realitás,a szürke valóság, a hétköznapok mo-notóniája épült.

Néha jó visszamenni, leásni az ala-pokhoz. Jó visszatérni egy még kris-tálytiszta, töretlen fényű öntudatlan-ságba. Néha jó újra játszani, gyerekkélenni, letenni a felelősség terhét, hacsak egy órára is. Ha csak addig is,míg eljátsszák nekünk, – talán pontolyan felnőttek, mint amilyenek ma-gunk is vagyunk – a fájós fogú vad-disznócska történetét.

Amikor erre gondoltam, nyomban aza nyomasztó érzés kerített hatalmába,hogy ha én ezt a vaddisznócskás vá-gyamat elújságolnám némely jól kép-zett, intelligens ismerősömnek, gye-rekesnek titulálnának, s eme magasbatörő lelkesedésemet egy elnéző mo-sollyal cibálnák vissza a Föld nevűbolygó megragadható, értelemmel te-lített felszíni szférájába. Pedig biztosvagyok benne, hogy ezeknek azembereknek is vannak álmokkal,poros dobozokkal teli pincéi. Csaktalán nem merik kinyitni. Nemmernek már soha visszatérni még egypercre sem. Hogy miért? Nem tudom.Talán azért, mert utána nehéz lennevisszajönni a bemocskolt valóságba.Sajnálom őket. Időnként biztosan na-gyon szenvedhetnek…

Néha azt is sajnálom, hogy ilyen hi-hetetlen tempóban „fejlődik” min-den. Nő az intelligencia, az ismeret. Avilágról való tudás. A technika össze-sűríti a dolgokat. Egyetlen aprócskamikrocsipben hatalmas értelem feszül.

Nő a tudás, s ezzel együtt az igénye-ink is. Lehet, hogy néhány év múlva apiacon, robot nyelven kérem majd azújburgonyát…

Nem tudom, hogy mondják majd„robotul” a fájós fogú vaddisznócs-kát… Úgyis mindegy, mert már vanhangos könyv… Anyu pótolható alámpaoltásnál… Csak attól tartok,előbb utóbb megjelenik mintegy vég-termékként a „hangos sírás” is. Ugya-nis kétlem, hogy a hangos könyv,mesélés közben rá-rá mosolyogna azegyre laposabban pislogó szempá-rocskára, s puszit adna a homloká-ra…

Lassan a tornaterem sarkában vára-kozó nagyi is pótolható, hisz a klóno-zásnak köszönhetően kettő lesz belő-le. Így legalább nem kell mindkette-jüknek elviselni a kis unoka szájábólfelhangzó, a karate edzést követő csa-takiáltásokat. Persze nem biztos,hogy mindkét nagyi tisztában vanazzal, hogy milyen jól tud esni akimerítő sportolás után egy kisszívószálas üdítő (amit rendszerintcsak az unoka képes kinyitni…) és egynagyiféle süti, ami egy jól ismert, vi-rágmintás, fonott szatyorból kerülelő…

Sebaj. Haladunk. Csak nem biztos,hogy mindent törölnünk kellene amemóriából. Félő, hogy a végén nemlesz mire emlékeznünk, hogy a nagyitemetése után idegenként tekintünk afiók hátuljába rejtett karcos dobozká-ban őrzött, megsárgult, cikcakkos szé-lű családi fényképekre. S tanácstala-nul kérdezzük a homályos alaktól: Miközöm hozzád?

S ő majd hangtalan feleli: Hát csupánannyi, hogy én is voltam ám gyerek, serről felnőttként sem feledkeztemmeg. Gyermek arcodban látom arco-mat. Ráncaim mögött megláthatod amúltadat, s talán egy kicsit a jövődetis…

Ez van. Én már csak azon izgulok,hogy hétfőn a gyerekek és az őket kí-sérő tanárok élvezzék, merjék élvezni

a fájós fogú vaddisznócska történetét.Még akkor is, ha nem lesz túl modern,menő a vaddisznó, és nem lövi szétsenki fejét. Még akkor is, ha nemképes arra, mint Scobydoo és HarryPotter… Még akkor is, ha nem frö-csög a vér, nincsenek vérfagyasztó je-lenetek és nincsenek a másodperctöredéke alatt villogó filmkockák.Még akkor is, ha netán rá lehet jönni,melyik figura, kit ábrázol, és az em-bernek nem kell azon törni a fejét,hogy a kockafejű mesehős vajon mi acsuda akar lenni…

Bízom a gyerekekben, és nagyon szo-rítok nekik. Drukkolok, hogy felnővese felejtsék el, hogy lehet nemes egy-szerűséggel is tekinteni a dolgokra, snem mindenben a rosszat látni, sőt belehet érni az apró örömökkel is. Szorí-tok nekik.

Ne adjátok fel! Ne hagyjátok maga-tokat! Nélkületek mi, felnőttek is köny-nyen elveszhetünk!

Félek, ha Jézus ma akarna eljönni kö-zénk, sokan nem ismernék fel. Főleg,ha nem lenne sem lézer kardja, semkamerás mobilja. GPS híján biztosaneltévedne a mi agyon bonyolított vi-lágunkban… Szerintem sokkal jobbanszeretne lélekben a Kis herceggel azo-nosulni, mint bármelyik népszerű szu-perhőssel. Nem tudom.

Szóval a mesék is fejlődnek… A gye-rekek meg vissza.

Bízom benne, hogy a régi mesékkiállják a próbát, s valamelyest enyhí-tenek a sérült kis gyermekvilág fáj-dalmain. Remélem, Karácsonykor abetlehemi csillag nekünk, felnőttek-nek is utat mutat a gyermeki tisztaságfelé. Remélem, még képesek vagyunkmegtalálni Őt, a bennünk is lakó Gyer-meket, lehajolni Hozzá, térdet hajtanikicsinysége, kiszolgáltatottsága előtt.Különben soha nem lehet megvál-tott ez a világ.

Ehhez néha magunknak is gyermek-ké kell lennünk ott, legbelül…


14 NÉPSZOKÁSOK

Karácsonyi népszokásokRegölés

A regölés a téli napforduló ősi, po-gánykori szokása. Férfiak jártak

házról-házra és bőség, termékenység-varázsló rigmusokkal köszöntötték aháziakat. Általában karácsony más-napján, 26-án került rá sor. A néprajz-

kutatók a regölés dallam és prozódiaisajátosságaiban finnugor eredetet mu-tatnak ki (a kutatás szerint a sámánénekkel

van összefüggésben). Különféle népihangszerekkel (duda, dob, csengő...) iskísérték a regölést, a szereplők kifordí-tott báránybőr bundát viseltek. A regö-sök a házhoz való megérkezéskor a há-zigazdától engedélyt kérnek, hogy el-mondhassák az éneket, ezután bekö-szöntőt mondanak, majd gyakori a

csodaszarvas legenda valamely vál-tozatának elmondása, ezután következ-nek a jókívánságok a háziaknak és az

adománykérés. Állandó szövegrész arefrén: „Haj, regö rejtem, azt is megenged-te az a nagyúristen.“

BetlehemezésA betlehemezés a magyar paraszti ha-gyomány egyik legismertebb és leg-népszerűbb, többszereplős, dramati-kus népszokása a karácsonyi ünnep-körben. Tulajdonképpen pásztorjáték,azt a történetet meséli el, melybenJézus születésekor a pásztorok vagy a„három királyok“ ( a napkeleti bölcsek)meglátogatják a jászolban, barmokközt fekvő kisdedet és Máriát. A betle-hemezők, általában férfiak, legényekvagy gyerekek betlehemet visznekmagukkal. Ez fából, papírból készültjászol, melyben a szent család figuráités a jászolban fekvő állatokat ábrá-zolják. A dramatikus játék részei abekéredzkedés, a háziak köszöntése, aszületéstörténet felolvasása vagy elő-adása, adománygyűjtés. Állandó sze-replők a pásztorok (külön megemlítendőaz öreg pásztor) és egy angyal, illetvebizonyos vidékeken Heródes. Az erdé-lyi betlehemes hosszabb terjedelműmisztériumjáték, több szereplővel. Ál-talában megjelenítik Szűz Máriát,Szent Józsefet is.

BetlehemesekA magyar népi hagyományban Szent-este napján csak a ház körül szabadottdolgozni, a mezőn tilos volt tevékeny-kedni. Szintén nem volt szabadkölcsönadni, mert ez elvitte a szeren-csét. Ezen az éjjelen merítették az ún.aranyos vizet vagy életvizet, melynekegészségvarázsló szerepet tulajdoní-tottak. Az éjféli mise alatt a pásztorokegyes vidékeken körbejárták a temp-lomot, és zajkeltéssel (ostorcsattogtatás,kürtölés...) igyekeztek a gonoszt távoltartani. A mise után a gazdák meg-rázták a gyümölcsfákat, hogy bő ter-més legyen, illetve az állatoknak iskülönféle mágikus erővel bíró ételeketadtak (pl. szentelt ostyát, piros almát...),hogy egészségesek maradjanak.


RECEPTEK

Diós puszedli Hozzávalók:80 darabhoz 250 g vaj, 100 g porcukor, 1 csomag vanílíás cukor, csipetnyi só, 250 g ételkeményítő, 75 g liszt,30 g kakaópor, 1-1 tk. őrölt fahéj éskardamom, 150 g macadami dió,1 ek. porcukor

Elkészítés:A vajat elektromos habverővel krémesrekeverjük, majd fokozatosan hozzá-adjuk a porcukrot, a vaníliás cukrot,a sót, majd az ételkeményítőt,a lisztet, a kakaót és végül a fűszere-ket. Az egészet kézzel morzsálódómasszává gyúrjuk. A sütőt 175 °C fokra felmelegítjük.1 evőkanálnyi masszát a tenyerünkbeveszünk, belenyomunk 1 szem diót,majd sima golyóvá formázzuk. A puszedlit sütőpapírral bélelt sütő-lapra tesszük és kb. 20 percig sütjük.Ha kihűlt, megszórjuk porcukorral.

Fahéjas csillag Hozzávalók:Hozzávalók kb. 70 darabhoz 5 tojás-fehérje,450 g porcukor, 500 g őröltmandula, 1 tk. őröltfahéj, 20 ml cse-resznyepálinka, porcukor a tészta kinyújtásához

Elkészítés:A tojásfehérjét elektromos habverővelnagyon kemény habbá verjük közbenfokozatosan beleszórjuk a porcukrot.Körülbelül 1 csészényi habot félrete-szünk. A sütőt 160 °C fokra felmele-gítjük. Összekeverjük a mandulát afahéjjal, majd a felét a cseresznyepá-linkával együtt óvatosan (a keverőtlegalacsonyabb fokozatra állítva) a tojás-habba keverjük, és végül a maradékmandulás keveréket is belegyúrjuk.A massza alig legyen ragacsos.Porcukorral vékonyan meghintettnyújtódeszkán a tésztát adagonkéntkb. 5 mm vastagra nyújtjuk, és

megkenjük a félretett habbal.Különböző méretű csillagokat szúrunkki belőle, és sütőpapírral béleltlemezre rakva 10-15 percig sütjük.

Gyümölcskenyér Hozzávalók:4-6 személyre: 6 db tojás, 12 dkg cukor,12 dkg liszt, 3 dkg olvasztott vaj,1 db reszelt citromhéj, 5 dkg durváravágott dió, 3 dkg étcsokoládé, 3 dkgmazsola, 10 dkg kandírozott gyü-mölcs

Elkészítés:A tojások sárgáját habosra kikeverjük.Az apróra vágott kandírozott gyü-mölcsöt. az étcsokoládét, a durváravágott diót, a mazsolát, a reszeltcitromhéjat, a lisztet összekeverjük ésa tojássárgájához adjuk. A tojásfehér-jéből a cukor hozzáadásával keményhabot készítünk, amit lazán összeke-verünk a tojássárgájával, és végülhozzáadjuk az olvasztott vajat.Kizsírozott, liszttel meghintettformában, gyenge hőmérsékletűsütőben kb. 50-60 percig sütjük.Porcukrozva tálaljuk.

Karácsonyfa25 dkg mézet 12 dkg cukorral, 7 dkgvajjal, 6 dkg sertészsírral, 1 evőkanáltejjel, lassan felmelegítünk, összedol-gozunk, majd hidegre tesszük. A majd-nem kihűlt masszába 1 mokkáskanálcitromlevet, 2 mokkáskanál őröltfahéjat, 1 tasak sütőporral elvegyített50 dkg lisztet, 30 dkg őrölt mogyorótdolgozunk bele. 3-4 mm vastagranyújtjuk a tésztát, majd különbözőnagyságú csillag alakú formákkalkiszúrjuk. (ha hézagosabbra akarjuk a fátkészíteni akkor szúrjunk ki, kis karikákatis). A tetejének pedig egy félgömbötformázunk. Sütőben pár perc alattmegsütjük. A képen látható módonösszerakjuk, ami lehet ragasztás, vagyhurkapálcikára való fűzés is. Amikorösszefűztük akkor a következő cukor-habbal díszitjük: 1 db tojásfehérje16dkg porcukor, 1 kávéskanál ecet.Azonban felhasználhatunk hozzámandulát, aszalt gyümölcsöket, stb.(amiket a nyerstésztára rakunk a sütéselött) A mini díszekkel is hangulatos!

Karácsonyi tésztasaláta Készíthetjük bármilyen húsból és azizlésünknek megfelelő öntetekkel. Hozzávalók:4 személyre: 250 g ünnepi tészta, 200g sült szárnyashús, 100 g sajt, 1 dbsárga paprika, 1 db piros paprika, 1zöldcitrom, pár db Stevia levél, bors,zöldségzöld, 100 g koktél paradicsom,

Elkészítés:A tésztát sós vízben megfőzzük,hidegvízben leöblítjük, leszűrjük,lecsöpögtetjük. A csirkehúst, apaprikákat és a sajtot apró kockákravágjuk. A koktélparadicsomokat,hosszában kettévágjuk. A tésztát, ahúst és a zöldségeket tálba rakjuk ésösszekeverjük a Steviával és a zöld-citrom levével.

Karácsonyi harangok Hozzávalók: 1 kg liszt, 40 dkg méz, 30 dkg por-cukor, 3 tojássárga, 1 egésztojás, 2dkg szalakálé (2 kanál tejben feloldva),3 evőkanál dzsem, fűszerek ízlés sze-rint (citromhéj, szegfűszeg, ánizs, fahéj). Az alapanyagokat egy nagy tálbanösszegyúrjuk 2 éjszakát szobahőmér-sékleten, pihentetjük. Újra átdolgoz-zuk, szaggatjuk, és 180 fokon sütjük. Díszítőhab: 1 tojásfehérje 16dkg porcu-kor, 1 kávéskanál ecet

Karácsonyi mini roládok Hozzávalók:1 db nagy doboslap (fele olyan vastagmint a piskóta roládlap), 250g eper lek-vár, 250 g vajas csokikrém, esetleg pá-rizsikrém, 250 g erdei gyümölcslek-vár, 400 g csokoládé, kevés étolaj, adíszítéshez tejszínhab és gyümölcs Elkészítés:A dobos lapok keresztbe 3 felé vág-juk, és a különböző ízű töltelékekkelmegtöltjük. Fel rolaldirozzuk, majd akész roládokat három felé vágjuk.Vízgőzben felolvasztjuk a csokit,kevés olajat hozzáöntve és bevonjukvele az apró roládokat. A tetejéttejszínhabbal és a hozzávalógyümölcsökkel-csokival díszítjük.Felszeletelve tálaljuk.


16 KORUNK KÉRDÉSEI

Karácsonyi tűnődésCsomagok, jótékonysági ren-

dezvények, egy tál meleg étela kopott ruhákban didergőknek s né-hány kedves szó: a szeretetszolgála-tok és segélyszervezetek látványosmegmutatkozásai ezek karácsonyidején. Ajándékot osztó cipődoboz-akcióban, adománygyűjtő helyek lé-tesítésében, hajléktalanokat felkeresőéjszakai teajáratokban és hasonlóeseményekben ölt testet a nélkülöző-ket megsegítő akciók sora. Az ezekrőlszóló, szívet melengető kis hírek ésbeszámolók mellett azonban gyakranilyen lehangoló tényeket, számszerűadatokat lehet olvasni különbözőkimutatásokban: 1,2 milliárd emberél a Földön szegénységben; 1,1 milli-árd embernek nincs tiszta ivóvize;800 millió ember fekszik le mindennap éhesen.

Hét éve, 2000-ben közel 190 ENSZ-tagállam – köztük Magyarország –konkrét, aláírással hitelesített ígéretettett, hogy 2015-ig közös erőfeszítésekárán felszámolja az éhínséget, és felé-re csökkenti a szegénységben élőkszámát. Az akkor megszületett Mil-lenniumi Nyilatkozat azt is leszögezi,hogy a nemzetek segítik megterem-teni az általánosan hozzáférhető isko-lai oktatást, elérhetővé teszik min-denki számára a tiszta ivóvizet, to-vábbá egy fenntartható világ kialakí-tása jegyében globális partnerségetalakítanak ki, amelynek része az élőkörnyezet megóvása, a szennyezésekvisszaszorítása. Azóta ezt a – össze-sen 8 pontból álló – nemes kötelezett-ségvállalást Millenniumi FejlesztésiCélok néven ismerjük.

Emlékezzünk, a 2005-ös esztendőt aszegénység felszámolásának évekéntdeklarálták. Széles körű kampánytszerveztek akkor számos országban(Peru, Svédország, Afganisztán, Indonézia,Eritrea, Kanada stb.). Az ún. „Fehér sza-lag 2. világnapján” (White Band Day II.) acivil társadalom akciósorozatábanmilliók vettek részt. Jól ismert

épületeket és műemlékeket fehérbeburkoltak, transzparenseket feszítet-tek ki, fehér galambokat reptettek,fehér sárkányrepülőkkel szálltak azégbe, vagy ébresztőórákkal hívták fela politikusok figyelmét a szegénységproblémájára. A szeptember 14-énNew Yorkban megtartott ENSZ csúcs-találkozó egyik fő napirendi pontjapedig a tagországok által 2000-benelfogadott Millenniumi FejlesztésiCélok megbeszélése volt. Megállapí-tották, hogy a 2015-re kitűzött célokmegvalósítása érdekében nem sokminden történt: a fejlődő országokmég mindig sokkal több pénzt köl-tenek adósságtörlesztésre, mint egész-ségügyük és oktatásuk fejlesztésére,és bár sok politikus az oktatásbanlátja a szegénységből kivezető utat,továbbra is 100 millió gyerek nem tudiskolába járni. Kiderült, hogy a gaz-dag országok éves jövedelmük ará-nyában kevesebb segélyt adnak, mintaz 1960-as években, és noha 2000-bena tehetősebb ENSZ tagállamok évesjövedelmük 0,7%-át ígérték oda a fej-lődő országoknak, a nagyobbak kö-zül csak 22 fizette ezt be addig. Sőt, 11adakozást vállalt ország még határ-időket sem jelölt meg e kötelezettsé-gének teljesítésére, s a leggazdagab-bak közül még egyik sem fizetett. Őka segítést és az adósságok elengedé-sét feltételhez kötik. Segélyeik majd-nem 30%-át csak úgy adják, ha a fejlő-dő országok az ő termékeiket és szol-gáltatásaikat vásárolják meg.

Idén a nemes ENSZ-elképzelés telje-sítési időszakának félidejénél járunk.Az államoknak fel kellene mutatniuk,mit tettek az elmúlt hét esztendőbena világ szegényei érdekében, milyenprogramokat indítottak el, milyenösszegeket áldoztak a MillenniumiFejlesztési Célok jegyében. Úgy tűnik,ma sem jobb a helyzet, mint a kétévvel ezelőtti értékelő csúcstalálkozóalkalmával. Úgy tűnik, hiába sok mil-lió embertársunk óhaja és igyekezete,a jólétben élő népek döntéshozói nem

gondolták komolyan a vállalást.Pedig tudjuk, az emberiség ren-delkezik azzal az erőforrással, tudás-sal, eszközrendszerrel és technológiá-val, amellyel emberhez méltó életetteremthet a Föld összes lakója számá-ra. Csak hát, egyértelmű lépésekrelenne szükség: a szegény országok ál-lamadósságának haladéktalan és tel-jes körű elengedésére, több és hatéko-nyabb segélyre, több és hatékonyabbtámogató munkatervre, valamint igaz-ságosabb világkereskedelmi regulák-ra, hogy az elmaradott országok dön-tően mezőgazdaságból élő lakóinakmegélhetését ne veszélyeztesséktovább a fejlett országokból érkeződömpingáruk.

Nemrégiben, a legbefolyásosabb gaz-dasági nagyhatalmak konferenciáinazonban világossá vált, hogy cserben-hagyták a világ szegényeit. Fejlesztésiés humanitárius programjaik tovább-ra sem kellő mértékben támogatják azelmaradott régiókat. Emellett azEurópai Unió a Millenniumi Célokkalszöges ellentétben álló agrárpolitikátfolytat, és a nagy nemzetközi pénzin-tézetek (a Nemzetközi Valutaalap, aVilágbank és a Kereskedelmi Világszerve-zet) nem tesznek lépéseket a globáliskereskedelem tisztességes szabályo-zására. Az elmúlt hét év alatt nem-hogy csökkent volna, hanem 800 mil-lióról 870 millióra nőtt világszerte azéhezők száma, még mindig több mint2 millió ember nem jut hozzá a leg-alapvetőbb egészségügyi szolgáltatá-sokhoz, és 650 millió embernek nincsmegfelelő ivóvize. Az évente fegyver-kezésre elköltött pénz fele elegendőlenne a nyomorban élők gondjainakmegoldására.

Magyarország sem tesz eléggé hatha-tós lépéseket. Fejlesztési és segélyezé-si politikája átgondolatlan, sokszorgazdasági érdekek mentén szervező-dik, és nem a leginkább rászoruló tér-ségeket célozza meg. Ezért a magyarcivil szervezetek is csatlakoztak a


KORUNK KÉRDÉSEI

„Közös Fellépés a Szegénység Ellen”(Global Call to Action against Poverty)elnevezésű nemzetközi mozgalom – eztöbb mint 100 ország csaknem 1000civil szervezetének hálózata – akciói-hoz, hogy rávegyék kormányaikatígéreteik betartására. Idén, a szegény-ség világnapján, október 17-én, Buda-pesten „Gyenge lábakon áll a világ”címmel 4 napos konferencia kezdő-dött. Miért áll gyenge lábakon? Merta világ boldogabb felének jóléte má-sik felének szegénységén alapszik.Afrika, Dél-Amerika, Ázsia millióima azért is teszik tönkre magukat éskörnyezetüket, hogy Európának vagyÉszak-Amerikának viszonylag olcsónmindene meglegyen. A Föld lakos-ságának leggazdagabb 5%-a a globá-lis jövedelmek egyharmadával ren-delkezik, ugyanannyival, mint az

ínségben élő 80%. E „szereposztás-ban” a természet is alulra került. Azemberiség magabiztosan veszi el azt,ami neki kell, és nem törődik vele,hogy a forrás véges. Globusunk mármost rogyadozik.

Magyarországon másfél millióan él-nek a létminimum alatt, s kétszázez-ren éheznek. A jövedelmi egyenlőt-lenségek nagyobbak, mint valaha. A hozzánk is betört globális kapitaliz-mus, mint fejlődési út láthatóan cső-döt mondott. Szegényeink több tár-sadalmi réteg közül, a tartósan mun-kanélküliek vagy részidőben foglal-koztatottak, a fogyatékkal élők, a kis-nyugdíjasok, a nagycsaládok, az isko-lázatlanok, (jobbára cigányok) és a haj-léktalanok csoportjából kerülnek ki.Számukat összeadva, kitűnik, szinte

minden ötödik ember napi küzdel-met folytat az elemi életfeltételekért.Tragédiájukat tetézi, hogy a nyomorapáról fiúra száll. Külső segítségnélkül sorsuk aligha változik. Csakállami felelősségvállalás és széles kö-rű szolidaritás jobbíthat helyzetükön.

Karácsonykor szeretetet sugárzó sát-rak nőnek ki hirtelen a földből. Jósá-gos kezek ajándékot, csomagokat,meleg ételt és forró teát nyújtanak kibelőlük. A lényeget azonban mindeznem érinti. Több kell ide! Mikor állerős lábakra a világ?

Dr. Schmidt Pál

Vita szentesteRádöbbentél már, hogy karácsony-

fád alatt érték csak az marad, mikézzel nem fogható?

Éjfél után, amikor már az egész csa-lád aludni tért, nagy vita támadt a jómeleg szobában. A vitát valójában aszépséges fenyő kezdte. - Bár igazá-ban nem is tudta, hogy mit is akarmegállapításával elérni.

- Nem kétséges. Én vagyok a legfon-tosabb ma. Színemnek, illatomnakköszönhető az a hangulat, ami ma itturalkodik a szobában. Zöld színem-mel én hirdetek reményt. A karácsonytigazán karácsonnyá én teszem.

Szinte be sem fejezte még harsánymondatát, amikor a gyertya gyorsanfélbe szakította Őt:- Na ne! Hogy Te vagy a legfonto-sabb? Ha még egyszer ilyet hallok,hát meggyújtalak! Ha én nem égnék,nem oszlana el a sötétség. Nélkülem avilág sötét sivatag. És akkor Tégedsenki sem látna. Tehát szerényvéleményem szerint nem Te, hanem

én vagyok ma a legfontosabb. Erremár aztán a csillagszóró sem hallgat-hatott tovább, gyorsan a gyertya föléakart kerülni.- Gyertya! Ne bolondozz! Ha ekkoralánggal égsz, a holnapot sem éledmeg! Az igaz, hogy Te valóban fénytés meleget árasztasz. Irigyellek isnéha, hisz fényed és meleged is nagy-obb, mint az enyém, s hosszabbéletűis vagy, mint én. De Te minden napígy élsz, minden nap ezt teszed. Vagyisnem tudod egyik napot a másiktólkülönbözővé, igazán különlegessétenni. Ezzel szemben engem igazábólcsak ezen a napon gyújtanak meg. Sezt mindenki tudja. Vita nélkül meg-állapítható, hogy igazából nélkülemnem karácsony a karácsony. Tehát énvagyok a legfontosabb, fontosabbvalamennyiőtöknél.A következő pillanatban hirtelennagy rázkódás következett. Mindan-nyian azt hitték, nyomban lehullnaka földre. De aztán minden előbb szólóés eddig hallgató számára világossávált, hogy csak a tartó talapzat kértszót és figyelmet most.

- Én abban ugyan egyetértek, hogyvalamennyien hozzájárultok az ün-nep fényéhez, hangulatához. De miaz jelentőségben hozzám képest?Belegondoltatok már abba, hogy haén nem lennék, aki valamennyiőtökettart, akkor mi lenne? Tehát kétségte-len: a fontossági sorrendben az elsőhely engem illet.

Az ajándék ennél is tovább ment.- Figyeljetek! Ti csak látvány vagytok.Hangulat. Az igaz, hogy rátok néznekaz emberek és más lesz a hangulatuk.De valójában engem várnak, nekemörülnek. Ha én nem lennék, akkornem lenne karácsony a karácsony.Következésképp én vagyok ma a leg-fontosabb. Az újságok is rendre rólamírnak. Arról, hogy az emberek meny-nyit költenek rám, az adok-kapoknapok során. És szerintem is ez azigazán lényeges.

Sorra jöttek aztán a karácsony szerep-lői. Előbb a bejgli, majd a narancsrukkolt elő ízével, illatával. Majd afadíszek azzal, hogy Ők emlékeztetik

MEGJELENT!


18 KORUNK KÉRDÉSEI

az embereket a ki tudja már hol lev-őkre, készítőikre, ajándékozóikra. Acsomagolópapír pedig utánozhatat-lan zörgésére és szépségére volt ki-mondhatatlanul büszke. Érveket so-rakoztatott föl aztán a dió, a lemezját-szó, sőt, még a különféle színekbenvillogni is tudó izzósor is. Mindenkimonda a magáét. Oly hangzavar lett,hogy…A vita már-már tettlegességig fajult,amikor…

Szerinted mi történt? Mi lett a vitavége? Ki lett a legfontosabb? Megol-dódott vagy elmérgesedett a problé-ma? Írd meg a történet végét! Hasz-náld fantáziád!Magam így folytattam:

A fenyőnek majdnem a csúcsán, – csakazért nem a leges-legcsúcsán, mertoda egy tűhegyes, törékeny, zöld-fehér üvegdíszt tettek a fa fölöltöz-tetői –, szóval nem sokkal a kicsinycsöngettyű fölött, megbújva az illa-tos, zöld ágak között egy nagyon ré-gen készített, kopott ruhájú, festettgipszangyalka lakott. Bár öreg volt,háta mégsem hajlott. Sok-sok kará-csonyt látott már. Látta például nagy-apót, s az Ő nagyapóját is, s Őt mégegészen kicsinek is. Az egyik aranyrafestett szárnyából egy jókora darab ahosszú évek alatt letörött. De e törés-seb is simára kopott már. Törékeny-kecses, gyönge-hatalmas kezében egyhosszú szalagot tartott. Rendületle-nül. A szalagra eredetileg szép feketebetűkkel egy mondat volt fölírva.Csak mára már ez a fölirat is jócskánmegkopott.

A mégis örökké fiatal arcú, gyönyörűfekete hajú angyal nem vett részt a

nagy vitában. Az igazat megvallva,most meglehetősen elszomorodvatörte fejét, mit is tehetne, hogy ennekaz értelmetlen, egymást bántó, egy-mást semmibe vevő szóáradatnak vé-get vessen. Az angyal nagyon szelídteremtés volt. Csengő hangját álta-lában csak az hallotta meg, aki tudottnagyon csöndben maradni, Rá figyel-ni, aki tudott szívével hallgatni. Nemcsoda, hogy sokáig nem vették észre,nem hallották meg Őt a vitatkozók,hangoskodók. Rá se figyeltek azok,akik magukkal voltak elfoglalva.

Az angyalnak könny csordult a sze-mébe, ami lassan alágördült a máskormindig derűs, fényt sugárzó arcán. Akönny aztán aláhullott a fenyőre. Egycsepp, kettő, három, majd még egy, smég egy. Az angyal senkit sem szi-dott, senkit sem bántott, csak csönde-sen sírt.A vitatkozók önkéntelenül fölfele,Feléje fordították arcukat. A magas-ban megpillantották a könnyező an-gyalt. Amint fölfigyeltek, s abba-hagyták egymás túllicitálását, leszó-lását, a versengést, a hirtelen lett nagycsöndben elolvashatták a csak csönd-ben láthatóvá váló üzenetet. „Gloriain excelsis Deo! Et in terra paxhominibus bonaevoluntatis!” Annakellenére, hogy réges-régen deákulírták föl ezt a nagy mondatot, min-dannyian rögtön megértették: ha bé-két akarnak, Isten dicsőítésével kellkezdeni, s jóakarattal, a jó akarásávalkell a másikra tekinteni. Sorra elszé-gyellték hát magukat. Előbb a fenyő,aztán a gyertya, a csillagszóró, majdaz ajándék, végül a bejgli. Szégye-nükben egymás után hajtották le fejü-ket. Amint azonban így nekibúsultak,lenn a mélyben, a nagy sötétben meg-

pillantották a kicsiny betlehemet, abékesség apró házikóját, az ütött-kopott, száraz fűvel bélelt jászlat, s abenne fekvő, kitárt karú kisdedet.Kimondás nélkül is megértették,hogy ha Ő nem jött volna el, akkornem lenne ünnep a legsötétebb éjsza-ka. Megértették, hogy csak velük nemsokat ér, csak lényeg és tartalom nél-küli kirakat a karácsony.

A kicsi Jézus ekkor Rájuk mosolygott.Karja nagyon nagyra volt tárva.Akkorára, hogy mindannyian meg-érezték, sőt, tudták, hogy ebbe a karbaelférnek mindannyian. Pici tenyerén,különös, de minden megtörtént elle-nére ott csillogott mindegyikőjükigazi neve. A szobában akkora nagy,tisztelettel teli, megilletődött csönd ésakkora nagy, máskor sose tapasztaltbéke lett, hogy a kicsi Jézus szavátmindnyájan tisztán hallhatták. Aztmondta:- Annyira örülök, hogy itt vagytok!Azzal, hogy itt vagytok mind, Veletekigazán karácsony a karácsony!

A békesség házában szólhatott máraz orgona, a hegedű szívbe markoló,gyönyörű zenéje, annak okán, hogy esötét éjszakán közöttük ütötte fölsátorát Isten Igéje, ki hús-vér ember-nek született: Gloria Tibi, Rex Coe-lestis…

E mesével kívánok áldott karácsonytés szép újévet

Cseh László

Megjelent a Tízes Cserkész karácsonyi száma. Régiónk nagy múltú, jelenleg egyetlen cserkészlapja 1930-tól lát napvilágot; szamizdatként, különböző címekkel még a hazai cserkészet üldöztetésének idején,1948-88 között is kézről-kézre járt a „katakomba” cserkészek körében.Az előzőekhez hasonlóan a legújabb számot kis- és nagy-; valamint felnőtt cserkészek írják és rajzolják.


KÖZLEMÉNYEK

A Laudate Kórus új cd-jeAz idén 320 esztendős Ciszterci Rend pécsi Nagy Lajos

Gimnáziumának Laudate Kórusa mindössze nyolcéves múltra tekinthet vissza, s máris harmadik CD-jéveljelentkezik 2007 karácsonyára. De milyen színvonalú pro-dukciókkal? Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy a Nagy Ernőalapító karnagy vezette vegyeskar,amelyben a diák-férfikar is néhánykompozíció tolmácsolója, a hiva-tásos énekkarok színvonalát ost-romló nívóval kápráztatja el a ze-nekedvelő hallgatókat.

Jelesül ki kell emelnünk a pá-ratlanul gazdag, színes műsort,mely a középkori gregorián ének-től a kortárs kórusmuzsikáig ter-jed. Nagy Ernő karnagy a ma élőés alkotó Kocsár Miklós, DarócziBárdos Tamás, Tillai Aurél, illetveaz olasz Guiseppe de Marzi, az írPatrick Killeen és a cseh ZdenekLuks nálunk sajnos alig-alig meg-szólaltatott opuszait is beiktatta a77 perces repertoárba. A cseh mester (jövőre lesz 80 eszten-dős) Missa brevis c. misekompozíciója a CD egyik kiemel-kedő produkciója. De megszólal Bárdos Lajos két, pécsikötődésű alkotása, a Virág Ferenc megyéspüspök verséreírt Édes Jézus és a Vargha Károly pécsi főiskolai tanár(Kodály és Bárdos több művének szövegszerzője) textusára írtRégi táncdal is. Sajnálatos, hogy a kísérő füzetből éppen aszövegíró neve maradt le. Ugyanígy javítást igényel Bár-dos halálozási éve; nem 1985-ben, hanem 1986-ban hunytel. Hiányoljuk, hogy a világhírű, 125 éve született mester,Kodály Zoltán életműve nincs képviselve a CD-n, jóllehető két ízben is (1946,1965) személyes, gyümölcsöző kap-csolatba került a Nagy Lajos Gimnáziummal. Az igazsághoz

persze az is hozzá tartozik, hogy a Laudate Kórus elsőlemezén több Kodály-mű is szerepel.

A Jesu Dulcis Memoria címet viselő, 31 művét tartal-mazó kiadvány szólóénekesei, Pécsi István, Lukáts Luca,

Meng Róbert, Meng Zsuzsanna,Szendi Anna, Vincze Réka ésWéber Lilla, valamint két gitár-kísérő, Horváth Andrea és MengZsuzsanna méltó előadó társai ajó nevű énekkarnak. A zongoristaSzőts Annamária tanárnő DaróciBárdos Tamás Fürjecském c. ked-ves kompozíciójával szerez kedvesperceket a hallgatónak.

A karnagy és a kórus az új CD-t„N. Zsófia emlékének” szentelte. Acímlap fotó teli tatálat. A 20. szá-zadi hazai építészet egyik gyöngy-szeme, a hévizi katolikus templomneogót belső terét kapta lencse-végre a fényképészként is figye-

lemre méltó karnagy, Nagy Ernő. A vizualitás eszközévelsugározza mindazt, ami az új CD-ről megszólal. A kísérőfüzetben olvasható Simon Weil - idézettel zárjuk recenzi-ónkat:

„Az öröm és a fájdalom egykéntÉrtékes ajándékok. MindegyiketA maga teljességében kell megízlelnünk.”

Ivasivka Mátyás

A magyar rádiózás egyik legnagyobb legendájának - és minden bizonnyal legismertebbhangjának könyve. Dr. Bőzsöny Ferenc hangja is olyan, amit lehet szeretni vagy nemszeretni, de nem odafigyelni rá: az lehetetlen. Ilyen hangadottsággal az ember vagy aszószékre megy, vagy mikrofon közelébe, vagy a színpadra, vagy a Parlamentbe poli-tikusnak. Mindegyikhez nagyon jó hangadottság kell, azonban nem mindenkinek ahangja ilyen mély zengésű, mint a harangok nagy része. Az Aki a harangért szól... címűéletrajzi könyv e hang tulajdonosát kívánja közelebb hozni az olvasóhoz.

Kiadó: Schöck Bt.Oldalszám: 224Kiadás éve: 2006Megvásárolható: Putto Souvenir Pécs, Káptalan u. 6.

Áldott, BékésKarácsonyi Ünnepeket!

jó hír - iv. évfolyam, 12. szám

Documents