FASARNAP, 1WL *PRILIS 28. 7

A szegedi munkás és haladó mozgalmak számos fényes és szomorú napot értek

meg. A szomorú idők között ki-emelkedő hely illeti meg a har-minc évvel ezelőtti áprilist A megemlékezés mellett adózunk azok hősies magatartásának, akik végigszenvedték a Horthy-fasizmus nyomorát, harcukért az üldözést vagy a halált.

1944 április első napjairól eze-ken a hasábokon az átélés szen-vedélyétől áthatott írásmű adott számot, id. Komócsin Mihály tollából. (Délmagyarország. 1945. január 28.) Ezt a Cikket részben közölte a Szeged felszabadulása című TIT-füzet.

Idézzük: „Április 3-án, az esti órákban, megdöbbenten néztek össze az emberek, szinte' a sze-mükkel kérdezgették egymástól: mi történik? Szuronyos rendőrök és detektívek kisértek a város minden részéből egy-egy mun-kásmozgalmi vezetőt. Az esti szürkületben a hozzátartozók tö-mege szorongatta a kis élelmi-szercsomagokat a városháza szu-terénjének lépcsőjén, hogy ki-ki legalább valami útravalót jut-tasson szeretteinek." . . . „A jegy-zőkönyvezés hosszadalmas eljárá-sa és az ujjlenyomatok felvétele után egyenként érkeztek meg a .bűnösök' a meg nem beszélt ta-lálkozóra. Egy patentbilincssol osszevasalt csoport, 24 férfi és két nő, azonkívül vagy 40 rendőr, töltött fegyverrel, két kutyával, egy rendőrtiszt vezetésével, még aznap este elindult a száműze-tésbe. Azon az éjszakán Szeged külvárosaiban nagyon kevesen aludtak. Anya a fiáért, feleség a férjéért, gyermek az apjáért, jó barátok és a dolgozok harcos-társukért aggódtuk."

A fasizmus egyik szegedi rém-tettéről pontosan számot tudunk adni. A szegedi városi levéltár egyik fondjában feltalálható az a lista, amelyet a szegedi rend-őrkapitányság állított össze, és bizalmasként küldött meg ápri-lis 25-cn a főispánnak, a kor-

mány helyi képviselőjének. A rendőrség számos esetben a pol-gármestert is tájékoztatta a biz-tonsági helyzetről, erről a cse-lekményéről azonban csak a főis-pánt, aki a mindenkori kormány politikájának is letéteményese volt. A város, a közigazgatás so-hasem értesült az 1944. április 6-tól 22-ig hét részletben elszál-lítottak pontos számáról és ne-véről. A rendőrség adott esetben tartózkodó is tudott lenni, külö-nösen ilyen ügyekben.

Április 6-án kelt az első jegy-zék. amelyet a rend kedvéért I— II. jellel jelöltek. A jegyzékben 58 személyt sorolnak fel, és va-lamennyi listánál jelzik, hogy a belügyminiszter 5999/1944. VII. bizalmas rendelete ' a lapján a rendőrhatósági védőőrizet alá he-lyezett egyéneket, részben a bu-dapesti toloncügyosztálynak, részben a bácstopolyai internáló-tábornak adták át. A név után feltüntették a születési helyet és évet, a vallást, a foglalkozást, a lakáj t és rendőrségi ügyirat szá-mát, amely nyilvánvalóan az il-letőre vonatkozóan a „védőőri-zetbe vétel" okát tartalmazta. A rendőrség az ilyen jellegű ira-tait elmenekülése előtt megsem-misítette. Éppen ezért is értékes számunkra a fennmaradt irat-anyag. A szegedi főispán iratait is elmenekítették, az utolsó hazai állomásként Sopronba, ahol sze-rencsére ugyancsak a levéltárban helyezték el. Onnan szállítottuk haza, 1950-ben.

Az első szállítmány névsorát április 6-i kelettel állították ösz-sze. Mindez nincs ellentétben az-zal. amit id. Komócsin Mihály ír. Április 3-án indult meg a ki-szemeltek összegyűjtése. A szál-lítmányok összeállítása órákat vett igénybe. Közben mérlegel-ték. kit, hová. melyik internáló-táborba fognak szállítani. Kitű-nik abból is. hogy az első listá-ból Roser Istvánt, Szekeres Vin-

, cét, Kohn Lajost, Blum Tibort, Berey Gézát és Beck Adolfot ki-emelték, és az április 15-én Bács-topolyára indított táborba osz-tották. Erős Istvánt. Katona Andrást, Bernáth Andrást, Balázs Györgyöt és Kiss Józsefet pedig az április 22-én a toloncházb.i szállítottak közé sorolták. Grün-berger Tibor gyári munkást pe-dig szabadon bocsátották — mert katonai behívót kapott, ű volt. a feljegyzések szerint, az egyetlen, akinek kézbesítették a SAS-behívót. Munkaszolgálatos lett, ahová azután számosan el-kerültek. Végül is az első szálltt-mányban 47-en indultak a sötét jövő elé. Az útbainditás az össze-gyűjtési eljárás második menete volt. Ezt megelőzőleg úgy és ak-ként vették át az őrizetbe vette-ket, amiként azt id. Komócsin Mihály tudatja .

Az alábbi kimutatás feltünteti a szállítmányok adatait. A már közölt I—II. számú listán kívül a következőképp állították össze:

• II. számúban 30 rjevva ápril is 15-én B á c s t o p u l y á r a i ndu l t IV számúban e g y e n április l l - á n B a c s t o p o l y á r a indul t

V. számúban e g y é n ápril is 21-én B a c s t o p o l y á r a i n d u l t VI. számúban 1 e g y é n á p r i l i s 2I-cn B á c s t o p u l y á r a i n d u l t

VII számúban 17 e g y é n ápril is a - é n to loncházba indult v n i . számúban * e g y e n ápri l is 12-en Bácstopulyára indult

Kállay-kormány és a vezérkar — semmit sem tett ennek meg-gátlására. A megszállókkal együtt bevonult a német politi-kai rendőrség, a hírhedt Gestapo is. A vezető körök, maga Horthy is. a megszállókkal való együtt-működést választotta. Hitlerék bizalmi emberét. Sztójay Dömét nevezte ki a kormány élére. A megszállás a terror ú j hullámát indította el. A Gestapo, a váro-sokban a magyar politikai rend-őrség. a falvakban a csendőrség segítségével, néhány nap alatt több mint háromezer antifasisz-tát hurcolt el. Ebbe a „kampány-ba" kerültek bele a szegediek is.

A listából kitűnik, kiket sze-meltek ki és kiket gyűjtöttek ösz-sze: mindenekelőtt a szakszer-vezetek. a Szociáldemokrata Párt szervezetei, a szocialista, a kulturális és a szocialista sport-egyesületek, a Parasztszövetség földmunkástagozatának baloldali aktivistáit. Az SZDP és a Kis-gazdapárt néhány baloldali veze-tőjét. Szegeden, a foglalkozások szerint, legtöbb az ügynök, kis-kereskedő. piaci árus, tehát a megélhetés állandó bizonytalan-ságában élők. kisiparosok vagy iparossegédek, de néhány ügyvéd, újságíró és orvos is akad. Az előbb is jelzett, úgynevezett sza-bad foglalkozásúak, éppen azért lehettek csak ilyen foglalkozású-ak, mert az állami, a városi, dc még gyári alkalmazásba sem ke-rülhettek politikai magatartásuk miatt.

Mindenütt, Szegeden is, úgy-nevezett fekete könyvet vezettek a rendszerrel, főleg a fasizmus-sal szembenállókról. Ezeket ke-resték fel lakásukon, és néhány percet adva. kísérték be őket a városházára. Amikor ezzel a té-mával 1967-ben először foglal-koztunk. Tombácz Imrétől egy jegyzéket kapott levéltárunk, ez tartalmazza azokat a személye-ket. akiket ' majd Ricsére szállí-tottak, és abban az internálótá-borban tartották őket.

Névsoruk: Balázs György, I Bernáth AndFás, Bodnár Lajos,

Bozóki Lajos, Cseh Imre. Dáni János. Dobó Miklós, Engi Ist-ván, Erős István, Gladics Gyu-la. Gombai Mihály, Gyolay Ist-ván, Katona András, Kiss József.

Komócsin Antal, Komócsin Illés, Komócsin Mihály, Kovács József, Krajkó József, Losonczi Béla, Papdi György. Szekeres Vince, Szögi István. Tápai József. Tom-bácz Imre, Vörös József. A fel-soroltak valamennyien ismert szocialisták voltak, és éppen ezért külön vették őket. Köztük voltak azok is, akikről nyilvánvalóan tudták, hogy kommunisták is.

A lista azonban bőséges vá-lasztékát adja a haladó gondoi-kodásúaknak. az ellenzékieknek, az antifasisztáknak, akik mind a németekkel, mind a hazai csatló-saikkal szembenálltak, ö k voltak a tudatos és ismert, a rendszer szempontjából feltétlenül veszé-lyes egyének. Raj tuk kívül pe-dig még sokan voltak e táborhoz tartozók. Igazolva, hogy a fel-szabadulás a forradalom zsilip-jeit megnyitotta, az lénye-gében már a széles tömegek tu-datos, az utolsó jeladásra vára-kozó birtoka volt.

A német megszállóknak és ha-zai pribékjeinek rémtettei azon-ban korántsem értek véget. Ez-zel vették kezdetüket. Nem sok-kal ezután a fajüldözés jegyé-ben felállították a gettókat, aho-vá már tízezrével hurcolták el az embereket. A harminc évvel ezelőtti gaztettek Szeged történe-tének is emlékezetes eseményei. Elemzése, az utókor elé tárása kutatóinkhoz méltó feladat. Ez-zel a szerény igényű megemléke-zéssel a figyelmet szándékoztunk felhívni, amely végül is alig fél évvel bekövetkezett felszabadu-lással enyhítette azok vesztesé-gét. akiknek sebei soh a be nem gyógyultak.

Az elszállítottak „befogásával" mit sem értek el. Az ellenállás nem szűnt meg az itthon mara-dottak között. Sőt. csak ezután fokozódott igazán. Nem sikerült a megfélemlítés Szegeden és máshol sem. Az elszállítottak pe-dig a fogolytáborok nyomorúsá-gai között, a reménykedésen kí-vül, szervezkedtek. Készültek a feladatokra, segítették egymást. Néhányuk hazakerült, de jó né-hányukat a németországi halál-táborokba szállították, ahonnan alig volt visszatérés.

OLTVAI FERENC

Szerelem

• 1

CSEMNICZKY ZOLTÁN Magány

Összesen 159 szegedit szállítot-tak el a jegyaékek szerint. El-szállításuk oka egyértelmű. Ma-

gyarországot 1944. március 19-én ellenállás nélkül megszállták a németek. Az uralkodó körök — a

Jékely Zoltán

Önarckép babér-koszorú-val

Ó jaj, c földi megdicsőülés! Lihegve, félalcltan az „érdem oszlopara" kötve!. Csokonai vitéz, elbírtad volna-é, harminckét évesen, mit zord korodtól hasztalan kívántál — s ami alatt én, kétszer annyi éves — halottsápadt — cingáran roskadok, mióta soha nem reméltem, s érdemetlen, szállt halvány homlokomra koszorú, s árnyalja zöldelőn a duzzadó erek vad lüktetését halántékomon — ?

S mi ez a rezgő zizegés, apró neszek játéka még az éj közepén túl is — mert hallom a csendben — ? Koszorúmat talán a posthumusság nyirkos, hűvös fuvalma zörgeti?.. .

SMÁLOTCKP SÍÉHKUT A szolnoki tehenészeti telep