A NAGYTARCSA–PÉCELI EVANGÉLIKUS GYÜLEKEZET IDÕSZAKI LAPJA2012. TÉLI SZÁM

Jóhír-mondó

Ki a Magyarok Istene? (2. oldal) * Lelki CHATtintés (5. oldal) *A Szivárvány Evangélikus Óvoda melléklete (6-10. oldal) *

Több mint tábor... (10. oldal) * Gyülekezeti hírek (12. oldal)

2

Az alábbi írás hangvétele, szenvedélyeshitvédõ lendülete talán szokatlan olvasó-ink többsége számára. A veszély azonban,amire figyelmeztet, mondhatni egyidõs azegyház születésével. A tiszta apostoli hitmegõrzése és továbbadása mindenkori„ügy”, folyamatos a fenyegetettsége abelsõ és a külsõ eredetû, korszakonkéntváltozó és ismétlõdõ tévtanoktól, irányza-toktól.

XVI. Benedek pápa Az Úr szava kezde-tû apostoli buzdításában ezt írja errõl: „Akorunkra jellemzõ gyors globalizációközelebb hozza egymáshoz a különbözõkultúrájú és vallású embereket. Ez gond-viselésszerû alkalom annak megmutatá-sára, hogy a hiteles vallási érzék hogyantudja elõsegíteni az emberek között azegyetemes testvériség kapcsolatait.”

Továbbá: „Az egyház az ige hirdeté-sének lényeges részeként ismeri el a talál-kozásokat, a dialógust és az együtt-mûködést minden jóakaratú emberrel, …de el akarja kerülni a szinkretizmus és arelativizmus minden formáját” (ford. DiósIstván, Budapest, Szent István Társulat,2011 – kiemelés tõlük).

szöveg: Merényi Zoltán lelkész*

Egyre gyakrabban találkozhatunk olyanhonfitársainkkal, akik a magyarság fel-emelkedését abban látják, ha nemzetünkvisszatalál az elfelejtett õsi valláshoz.Mûködnek egyházak, civil szervezetek,csoportosulások, melyek ezt a célt támo-gatják, nevezetesen az 1999-ben bejegy-zett Õsmagyar Egyház, az Árpád Rend-jének Jogalapja Tradicionális Egyház, azEzoterikus Tanok Egyháza, amely másnéven Öregisten Egyházának is nevezimagát. Természetesen vannak olyanok is,akik nem kötõdnek szorosan e szervezetekegyikéhez sem, de mégis hasonló tanokathisznek és hirdetnek, ezek legfõbb fórumaaz internet. Gyakran vállal közösségetszélsõjobboldali politikai célokkal és cso-portokkal is ez a bizonytalan körvonalúmozgalom. Ahogy nõ az általános egzisz-tenciális elégedetlenség, frusztráció, úgytalálnak egyre többen vigaszt, erõt és re-ményt az õsi vallásban.

Az „õsvallásosságnak” több irányzata islétezik. Van, amelyikben a New Age-esokkultizmus dominál, másikban a táltosgyógyításon van a hangsúly, van ahol a

Mária-tiszteleten… A mozgalom népsze-rûsödését jelzik az egyre szaporodó, ro-vásírással feltüntetett településtáblák is.Megtévesztõ, hogy szívesen élnek keresz-tény fogalmakkal, a Bibliát is idézik, sõtimádkoznak is, így próbálva magukhozvonzani a hívõket és a vallásuk perifériá-jára szorultakat. Szomorú, hogy alkalmai-kon katolikus és protestáns hívek egyarántmegtalálhatók. Többen közülük lelkesenszámolnak be a látottakról, hallottakról, amegtapasztalásokról. A keresztény hitetösszeegyeztethetõnek vélik az újpogány-ság gyakorlatával. De valóban így van ez?Vizsgáljuk meg tanaikat, amint erre aSzentírás is felszólít bennünket (1Thessz5,21).

A Magyar Katolikus Püspöki Konferen-cia 2009-ben körlevelet adott ki – mindenplébánián kihirdetendõ –, melyben felhív-ta a figyelmet az újpogányság egyre ter-jedõ veszélyeire. A dokumentum elítéli azõsmagyar vallás szinkretista vonásait,tudománytalan állításait, megtévesztõ szó-használatát és erkölcsi szabadosságát. Miis e kritériumok alapján vizsgáljuk a jelen-séget.

KEVERÉKVALLÁS (SZINKRETIZMUS)A sumér-õsmagyar vallás szerint a

világnak három szintje van. A felsõ szin-ten létezik Isten, akit Öregistennek,Atyaistennek, Jóistennek vagy Arany-atyácskának hívnak, és a Boldogasszonyistenanya. A középsõ világ a mi világunk,amelyet az ismert élõvilágon kívül be-népesítenek tündérek, boszorkányok,lidércek, manók, mitologikus állatok. Azalvilág az ördög, a kísértetek és a démo-nok birodalma. Ilyen démon például aguta, a mirigy, a nyavalya, a mumus vagya fene (a „fene vigye el” vagy a „nyavalyaessen belé” mondatok tehát voltaképpenátkokat takarnak). Az ember a középvilágszintjérõl az ég felé törekszik, sámánok éstáltosok titkos tudásának és praktikáinaksegítségével. Beszélnek még a világfáról,mely összeköti az eget a földdel.

Ez a mitológia keveredik a keresztény-ségbõl vett elemekkel. Boldogasszonyalakja egybemosódott Máriával, a magya-rok „Nagyasszonyával”, így a mozgalomkönnyen azonosul, magáénak tudhatja aMária-kultuszt is. Léteznek a hívei közöttolyanok, akik látomások vagy belsõ hang

útján üzeneteket vesznek és adnak át Má-riától. Például ilyeneket: „Atilla népénekútja messzire néz, s egy új jövõt lát,amelyben a tudás népe újra magához vetteegykori hatalmát és bölcsességét. Mindeztsaját magatok megújulása és fénybeemelése által éritek el” (Mária üzenete amagyarokhoz, 2011. szeptember 30.;Feketéné Lendvai Katalin). Nagy kérdés,kitõl jöhet az üzenet. A bibliai Máriától,Jézus anyjától biztosan nem.

Ezekben a körökben Jézust mint a leg-nagyobb magyart tisztelik, aki állításukszerint nem zsidó származású volt, hanempártus herceg. A 2007-ben elhunytBadiny Jós Ferenc sumerológus Jézuskirály, a pártus herceg (lásd legfris-sebben: Budapest, Magyar Ház, 2003)címû könyvében leírja, hogy az evan-gélisták félrevezették az emberiségetJézussal kapcsolatban. A sci-fibe illõtanulmány történelmi „hitelességét” ille-tõen körülbelül egy szinten említhetõ Ada Vinci-kód-dal, ennek ellenére sokanmagukévá teszik légbõl kapott állításait.Badiny Jós nemcsak Jézus történetét írtaát, Magyar Biblia (Magyar Ház, 2005)címmel megírta a „Mah-Gar nép” szövet-ségét Istennel. Ezek szerint mi vagyunk aválasztott nép, az ígéret örökösei. Sze-rinte a kereszténység legõsibb jelképenem a kereszt, hanem a turul.

Árpád fiai nemcsak a kereszténység-bõl merítenek inspirációt. Tanaik közöttugyanúgy elfér az asztrológia, a szám-misztika, a jóga, a reiki és más okkultpraktikák, sõt a keleti vallások tanításais. Dobogókõn található – állításukszerint – a föld „szívcsakrája”, amelynem más, mint bolygónk legfõbb ener-giaközpontja.

Pogányságról van szó? Egy honlap ígyfogalmaz: „Természetesen pogányokvagyunk, ha pogány mindenki, aki a ki-nyilatkoztatásos-látomásos, misztikusmessiásvallásokkal szemben a kozmikusés természetközeli hagyományok örökvallásához tér vissza.”

A MOZGALOM CÉLJA

Az õsmagyar vallás terjesztése, a nem-zeti hagyományok ápolása mellett amozgalom fõ célja a „turáni átok”megtörése. Az Árpád Rendjének Jog-alapja Tradicionális Egyház honlapján

KI A MAGYAROK ISTENE?

3

olvasható a következõ: „Törjük meg aturáni átkot, térjünk vissza õsvallá-sunkhoz!” Mit jelent ez a „turáni” átok?Sokféle magyarázata van, de egy alényeg: mi, magyarok azzal, hogy Istvánkirály idején felvettük a kereszténységet,„behódoltunk az idegen istennek” éshátat fordítottunk õsi istenünknek, átko-zottakká lettünk. Történelmünk és jelenkorunk minden kudarca, tragédiája,szenvedése, széthúzása abból adódik,hogy nem Koppány, hanem István útjánjárunk több mint ezer éve. Ebbõl követ-kezik a nagy prófécia: ha szakítunk akereszténységgel, és visszatérünk õsihitünkhöz, újból eljön nemzetünk arany-kora. Itt bújik ki a szög a zsákból, min-den kegyes, bibliai szöveg ellenére, mely

csak a propaganda eszköze: az õsmagyarhit keresztényellenes.

AZ ÕSMAGYAR VALLÁS HIT- ÉS ERKÖLCS-TANA

Általában szeretetrõl, egységrõl, el-fogadásról beszélnek ezek a tanítások. Agyakorlat azonban többnyire az ellenke-zõjét mutatja. Nézzük például SzépvíziB. Béla 1925-ben megjelentett, 65 pont-ból álló etikai kódexét (Az õsmagyarvallás hit- és erkölcstana címmel)!Ebben a természet és az élet védelmemellett megjelennek olyan parancsok,mint például: „(11.) A magyar lélek alegmagasabb rendû, legértékesebb em-beri fogalom. (12.) A magyar embertestalkata a teremtés mintaképe. (13.) A

magyar lélek: úrlélek. Magánál na-gyobbnak csak az Istent ismeri el. Hogytestileg-lelkileg e szerint élhessen: erreteste, lelke teljes erejével törekszik.”Nem kell magyarázni ezeknek a nacio-nalista gondolatoknak a veszélyét. ABibliának tökéletesen ellentmond azutolsó szakasz is: „Bûnbocsánat nincs!Mert amint a megtörténtet meg nemtörténtté tenni soha a világon nem le-het…” stb.

„MONDD, TE KIT VÁLASZTANÁL?”A kérdés ma is aktuális. Vagy keresz-

ténység, vagy õsmagyar vallás, a kettõugyanis tökéletesen kizárja egymást.

A cikk megjelent a kiadó – FiatalokKrisztusért Alapítvány – engedélyével.

A vígjáték eredeti címe az angolul tudók– és a nem tudók szerint is – inkább„Ismerd meg a szülõket” lett volna (Meetthe parents). Igaz, magyarul így sokkalfrappánsabban hangzik, és sokkal jobbanillik az eszeveszett történethez, viszontsemmi köze nincs Franklin Grahamhez,akinek a nevét mostanában a Reménységfesztivállal kapcsolatban emlegetik sûrûn.Nos hát, ha nem is a film nyomdokain, deismerjük meg az õ szüleit, illetve lássuk,vajon az apjára ütött-e a júniusi fesztiválillusztris vendége?

Franklin Graham 1952. július 14-énszületett, anyja Ruth Bell, apja BillyGraham. Ami azt illeti, a fiú valószínûlegaz apjára ütött, bár ennek ifjúkorában nemmindig mutatkoztak a pozitív jelei. 19 éve-sen például kirúgták a texasi LeTourneau

fõiskoláról, mert egyik osztálytársát bezár-ta az öltözõszekrénybe. Az osztálytárstörténetesen nõnemû volt, bár Franklintanulói jogviszonyának megszüntetésébenennek nem volt jelentõsége. Annak talán

már inkább, hogy korábban, ugyanebbenaz iskolában, illetve pontosabban az iskolakollégiumában diáktársaival az emeletizuhanyzó bejáratát egy könyvespolc lap-jaival elbarikádozták. A lefolyókat gondo-san betömték, aztán megnyitották a csapo-kat. Nemsokára méteresnél is magasabbvolt a vízszint a zuhanyzóban, a víz súlyaátszakította a polcokat, és az egész épületelázott. Illetve be.

Természetesen az ember ifjúkorában sokmindent elkövethet, ami nem feltétlenülhatározza meg a jövõjét. Franklin Grahaméletében is „talán” fontosabb az a korszak,ami 22 éves korában kezdõdött el, amikoregy jeruzsálemi utazáson a hotelszobábanelkötelezte magát Krisztus követése mellett.Röviddel ezután csatlakozott a Samaritan’sPurse nevû szervezethez (karácsonyi cipõs-

Itt is szeretném néhány sorban meg-köszönni a Fiatalok Krisztusért (Youth forChrist – YFC) Alapítványnak – amelynekévekig magam is kuratóriumi tagja voltam– a segítséget, amelyet azzal nyújtottak,hogy engedélyt adtak a Jelige magazinbanmegjelent cikkek átvételére. Ennél na-gyobb segítség azonban az, hogy az idén20 éves YFC szinte alapíttatása óta jelen-teti meg felekezetközi, színes tartalommalbíró fiataloknak és kortalanoknak szólóJELIGE elnevezésû magazinját hitéletrõlés az életrõl. A megjelenõ cikkek fog-

lalkoznak korjelenségekkel, interjúkat tar-talmaznak közismert emberekkel, akikcsaládi életükben, munkájukban, hivatá-sukban mélyreható változást éltek át,amikor Jézusra bízták törékeny kapcso-lataikat és életüket. Hogy hogyan élhetjükezt át mi is? Olvassuk együtt a JELIGÉ-t!Megrendelhetõ az Evangélikus Lelkészi Hi-vatalban (Nagytarcsa, Sztehlo Gábor u. 1.E-mailben: gyorgy.baranka@lutheran.hu,vagy SMS-ben: 20-824-3841) Egy példányára: 400 Ft. Megjelenik negyedévente.

B. Gy.

JELIGE AJÁNLÓ

APÁDRA ÜTÖK

4

doboz-akciójukról itthon is ismertek),amelynek hamarosan az elnöke lett. 1989-tõl folyamatosan kapcsolódott be apjamissziós munkájába, elõször csak szervezõ-ként, 2000-ben ügyvezetõként, 2002-benpedig már az elnök szerepét töltötte be aBilly Graham Evangéliumi Társaságnál.

De térjünk vissza az apához, akire ezekszerint az ifjabbik Franklin végül is„ütött”! „Billy” – hivatalos nevén WilliamFranklin – Graham pontosan az orosz, a„nagy októberi szocialista” forradalomután egy évvel, 1918. november 7-én szü-letett. Születésének a szocialista forrada-lomhoz természetesen nem sok köze volt,annyiban talán, hogy évekkel késõbbhatározottan bírálta a kommunizmustanait. A világszerte ismert evangélista fõmondanivalója azonban nem ez volt.Megváltásról szóló igehirdetéseit 158országban, 215 millió ember hallgattaélõben (a rádiós, televíziós közvetítésekközönségét nem számítva).

Evangelizáló körútja során Magyaror-szágra is eljutott, a legtöbben valószínûleg1989. július 29-i, népstadionbeli prédiká-ciójára emlékeznek. Sokan talán nem istudják, de már korábban is járt nálunk,1985-ben Budapesten és Pécsen beszélt.Legelsõ látogatására 1977-ben került sor,ami akkor legalább annyira hihetetlennektûnt, mint 12 évvel késõbb a berlini falleomlása. A nyolcvanas évek vége felé, aglasznoszty szellemében (aminek ugyenem sok köze van a Szent Szellemhez, deazért mégis jól jött), nyugati evangélis-taként hivatalosan beutazni egy szocialistaországba és egy stadionnyi embernekprédikálni már nem volt olyan nehéz. De ahetvenes években a vasfüggöny mögöttszervezkedni? Olyan embernek, aki ko-rábban antikommunista elveit és vélemé-nyét egyáltalán nem rejtette véka alá?

Elég hihetetlen! Pedig Billy Grahametbeengedték, bár civil ruhás, BM-es „test-õrök” vigyáztak rá. Olyanok, akik kapás-ból minden imperialista ideológia (pl. akeresztény vallás) szószólóinak esküdtellenségei voltak, és ha kellett, az összestörvényes, illetve törvénytelen titkosszol-gálati eszközzel le is csaptak rájuk kö-nyörtelenül. Fura dolog lehetett például,amikor elvitték az egyébként baráti (értsd:kommunista) politikusoknak kijáró, szo-kásos protokollkörútra. Így esett meg Hor-tobágyon, hogy a ménes megfuttatása utánneki is felajánlották, hogy felülhet azegyik lóra. Addig állítólag egy illusztrisállamférfi sem élt ezzel a lehetõséggel,

Graham viszont lazán nyeregbe pattant,hiszen gyerekként egy farmon nõtt fel.Csak utólag derült ki, hogy a legvadabblovat vezették elé, ami idegen embert nemtûrt meg a közelében. Mindenki azt várta,mikor fog rúgni, harapni, vagy mikor dob-ja le a lovasát. Azt mondták, biztos meg-érezte, hogy szent ember ül rajta. BillyGraham utólag csak ennyit mondott:„Legalább egy ló már tudja.”

Emellett persze voltak egyéb próbálko-zások is a lejáratására. Debrecenben pél-dául a hivatalból kirendelt sofõr (naná,hogy nem az egyház rendelte ki) „véletle-nül” a kocsiban felejtette a táskáját, aBibliájával és jegyzeteivel együtt, aztánelment tankolni. Mikor visszaért, feltû-nõen a szószékhez ment, és úgy akartaodaadni a táskát. De akkor Graham márbeszélt – papírok nélkül, fejbõl (lélekbõl).

Ez az 1977-es látogatás nyilván nem„meghívásos” alapon történt. Bár Grahamútját az amerikai baptisták már 1973-bankezdeményezték, az Állami EgyházügyiHivatal (fiatalabbak kedvéért: egy ateistaállam hivatala, mely a Krisztusban hívõ,keresztény egyházak ügyeit igazgatta alegnagyobb lelkiismerettel és odaadással!)a kérést elutasította. Viszont, mivel egy

1978-as, szovjetunióbeli utazás már a le-vegõben lógott, a késõbbi, 1977-es ma-gyar út mégis létrejöhetett. „Fedezve”voltunk… Mellesleg az akkor éppenhivatalban lévõ amerikai elnök, JimmyCarter szintén baptista volt. És melleslegegy évvel késõbb, 1978-ban visszakaptukAmerikából a Szent Koronát…

Persze ennek a kommunista vendégsze-retetnek megvolt az ára. Meg kellett ígérni,hogy nem lesz evangelizáció, „csak” gyü-lekezeti istentiszteletek. (Pofa)vizitelni kellett az akkori politikai szervezeteknél(Hazafias Népfront, Országos Béketanács),és a korábbiakban véka alá egyáltalán nemrejtett, antikommunista megnyilvánulásaitúgymond vissza kellett fognia, bár eztsokkal cizelláltabban fogalmazták meg:„Graham elvtárs úr tartózkodjon a jó kap-csolatokat megzavaró nyilatkozatoktól.”

Azóta persze már sok víz lefolyt a Du-nán, de Graham papa (dédnagypapa) annakellenére, hogy már a kilencvennegyedikévében jár, viszonylag jó egészségnek ör-vend. Igaz, az idõ felette sem múlt elnyomtalanul, hallása meggyengült, ezértritkán jelenik meg nyilvánosság elõtt, de amai napig aktívan részt vesz a Billy Gra-ham Evangéliumi Társaság munkájában.

2012. június elsején Billy Graham fia,Franklin érkezik Magyarországra. Neki per-sze már nincs szüksége állami engedélyekre,sem hivatalos meghívásra. Már nincs vas-függöny, és itt-tartózkodása alatt nem kellmegküzdenie a hortobágyi vadlovakkal,sem az egyházügyi hivatallal, nem kell semígéreteket, sem kötelezõ látogatásokat ten-nie. Neki korunk emberének fásultságával,érdektelenségével, elkeseredettségével, amai szónokok hiteltelenségével, a vallásokkiterjedt sokféleségével, a liberalizmussalkell majd megbirkóznia. Félõ, hogy nekisem lesz könnyebb dolga, mint 35 évvelezelõtt az édesapjának.

Megjelent a Jelige magazinban

Billy Graham és fia, Franklin 1998-ban

5

Számosan vettünk részt június 1-jétõl3-áig a budapesti Papp László Sport-arénában megtartott Reménység Feszti-válon, ahol Franklin Graham hirdetteIsten igéjét. Rajta kívül számos magyarés külföldi énekes és zenekar tett bi-zonyságot a Jézusban megtapasztalkegyelemrõl, többek között az új-zélandiParachute Band, Michael W. Smith,Pintér Béla és a Bolyki Brothers. Ének-karunk részt vett a fesztivál idejére felál-

lott 1000 fõs kórusban. Mûsorvezetõ volttöbbek között Süveges Gergõ, s a fele-kezetközi, ökumenikus rendezvényenevangélikus egyházunkat Gáncs Péterpüspök képviselte.

Külön öröm volt számomra, hogyNagytarcsán is volt felkészítõ tanfolyamtanácsadói szolgálatra. A felkészítésenbárki részt vehetett, s közülük 7-en vál-lalták, hogy segítséget nyújtanak a Re-ménység Fesztiválon azoknak, akik dön-

tést szeretnének hozni Jézus mellett,vagy csak egyszerûen meg akarják erõ-síteni elkötelezettségüket, lelkigondozóisegítséget szeretnének kérni. A mintegyezerfõs tanácsadói csapatnak esténkéntmintegy 700-800 fõvel kellett foglalkoz-nia a rendezvényen résztvevõ 12 ezerfõbõl. A mi községünkbõl is többenkérték Isten áldását új életükre ezeken azalkalmakon.

Baranka György

Van, amikor kapcsolati problémávalkeresik meg a lelkigondozót, házastársivagy más, családon belüli konfliktuskényszeríti ki a segítség kérését. Máskoralvási nehézségek, erõs hangulati inga-dozások jelentik a terápiás beszélgetésekkiindulópontját, amikor azt érzi a lelki-gondozott, hogy a gyógyszer nem elég,attól tart, hogy nem oldja meg a problé-máját, vagy éppenséggel fél, hogy függõvéválik a nyugtatóktól, fájdalomcsillapítók-tól. Máskor viszont hitbeli, teológiaikérdés foglalkoztatja a kérdezõt. Elõfor-dul, hogy innen jutunk el lélektani prob-lémákhoz. De fordítva is történhet: belsõlelki konfliktusok feloldásának a vágyavezethet el az istenkérdéshez, a bûnbocsá-nathoz – ha erre nyitott a lelkigondozott.

*Az alábbiakban egy különleges, de a

mai világban mégis létjogosultsággal bírólelkigondozói formába engedek betekin-tést, amit CHATtintésnek neveztem el,mert a kérdezõ mintegy megpendít egykérdést, s a lelkigondozónak sincs többlehetõsége, mint hogy pergõ módonválaszoljon. Oda-vissza történik a "cset-tintés". Adott esetben ebbõl kialakulhatszemélyes segítõ beszélgetés is, ha ezt alabdát feldobó igényli, ahol már nemilyen korlátozottak a lehetõségek. Abeszélgetést "Jácint" a Facebookon kez-deményezte. Természetesen ilyenkor aszakma szabályinak megfelelõen megvál-toztatjuk a nevet, kihagyunk a szövegbõlrészleteket, hogy ne lehessen beazonosí-tani a személyt.

Szia Gyuri!!! Segítség....! Bár régen nemtalálkoztunk és beszéltünk, most mégislenne egy nagyon fontos kérdésem!! Aminap kihozta egy beszélgetés azt akérdést, hogy Istennek mi volt a szándékaazzal,hogy az édenbe teremtett egy olyanfát, ami megkísértheti az embert?? Sajnosez már az én tudásomat túlnövi... Ha tudtaelõre, hogy az ember úgyis belemegy arosszba... Nem úgy lett volna tökéletes azéden, ha nincs szabad akarat és nincs az afa?? Így nem kellett volna mirõl dönteni,nem tudtunk volna rossz döntést hozni! Hanincs ott az a fa, eleve nem esünk kísértés-be! Én ezen nem gondolkodtam, mert vala-hogy..., nem is tudom miért..., de szeret-ném megérteni, és megértetni másokkal!!!Ha tudsz, légyszi’, segíts! Üdvözlet azegész családnak! Jácint

*Szia! Most ifi kezdõdik, s lehet, hogy

elfelejtem a kérdést. És egyébként eléghosszú lenne így írásban. Szívesebbenbeszélnék személyesen Veled errõl... Nemtudnánk ott találkozni?

*Kedves Gyuri! Jó lenne találkozni, de

nem tudok, dolgozom! Viszont a kérdésnagyon izgat... Olyan jó lenne, ha elmél-kedésedet errõl lepötyögnéd nekem!Annyira érdekel!!!...

*Szia! A jó és rossz tudásának fája a min-

dentudást jelképezi. Akár akarod, akárnem, az ott van. Egy határvonalat jelentember és Isten között. Õ mindenható, azember nem. Határvonalra szükség van.

Védelmet jelent a kerítés a kertünk körül,nem mehet be akárki. Viszont van rajtakapu: aki elõtt akarom, megnyitom.Istennek volt szabad bejárása az Édenbe.Az ÉDEN (héber szó) körülzárt, biztonsá-gos területet jelentett. Szükség is volt rá,hiszen az ördög rá akarta tenni az emberrea kezét. Meg is nyitotta elõtte a kaput azember a fáról való szakítás által. Ma is eztörténik, amikor átlépjük a határokat:védtelenek leszünk a támadóval szemben.Egyébként, ha nem lenne szabad akarat,akkor nem emberek lennénk, hanembábok... Kérdezd meg a kérdezõt: õ sze-reti, ha nem maga dönthet a dolgairól,hanem mindig mások mondják meg, mittegyen, mindig másokhoz kell igazodnia?Ezt utálja a leginkább az ember. Hát ennyit röviden. Azért szívesen veszem, hareagálsz, mennyire sikerült válaszolnom.

*Szia! Naná, hogy reagálok... Bár nem

szeretném, hogy azt hidd, nem hiszem el atörténetet, csak néha olyan jó lenne, haIsten leülne ide mellém és elmondaná,hogy "na, Jácint, ezt és ezt ezért tettem..." –na, nem mintha magyarázkodnia kellene...

Isten tökéletesnek teremtette az Édent...,értem a "kapus" elméletet is, de miért kel-lett oda az a kapu, amikor Isten mindenek-felett való, és már tudta, hogy ezt az emberki fogja nyitni... Nem lett volna "édenibb",ha Isten egyáltalán nem rak rá kaput...?Vagy pedig megparancsolja a Sátánnak,hogy "távozz innen, soha ne tedd be ide alábad!!!"... Azt is tudom, hogy nem engediaz embert erején felül kísérteni! Akkor??

REMÉNYSÉG FESZTIVÁL

Lelkigondozói sarokLelki CHATtintés

6

Próbatételnek szánta??? De hisz már elõretudnia kellett, hogy megbukunk... Szabadakarat... miért kellett, ha minden tökéletesvolt, nem volt mirõl dönteni, mert ha dön-tünk, arról döntünk két vagy több opcióközül, hogy melyik a jobb számunkra,ergo, ha én egy tökéletes helyen vagyok, éstökéletes vagyok, nem kell semmirõl semdöntenem, mert nincs a jobbra való igé-nyem, mert amim van, az nekem a töké-letes. Húúúúú, de kacifántos... Ha mindenokés, akkor mi végre a szabad akarat,mikor az ember ott tökéletesen szabadvolt?? Nem vonom kétségbe Isten tervé-nek tökéletességét, csak szeretném meg-érteni, de hisz ezt Õ úgy is tudja!

*Jácint! Egyrészt olyan kérdéseket fesze-

getsz, ami túlhaladja az értelmünket. Ma-tematikai egyenletekhez emberi agy kell,

kutyaésszel még csak azt sem értjük meg,hogy van ilyen egyenlet. Köztünk és Istenközt az értelmi képességben nagyobb akülönbség, mint a kutya és köztünk. Éppenezért beszél a Biblia Istenben való hitrõl,ami bizalmat jelent. A kisbabának sem kellismernie a világ mûködését, az anya gon-dolatait, az anyatej összetételét, csak egy-szerûen bíznia kell az anyjában, és táplál-koznia. Nekünk is ezt kell tennünk.

Hogy ebbõl mennyit fogunk megérteni?Hát az attól is függ, hogy mennyire fogad-juk el a táplálékot Istentõl. De mondom,nem az értés, nem a tudás a lényeg.

Mindenesetre az biztos, hogy a szeretetcsak két, független, önálló, szabad emberközött tud megvalósulni. A házasságban isnap mint nap döntünk, hogy szeretni akar-juk a másikat, habár a kezdet kezdetén eztIsten elõtt is kimondtuk. De az életben

újabb és újabb döntési helyzetbe kerülünk,és igent mondhatunk egymásra. Istennelvaló kapcsolatunk is ilyen. Õ újra és újraigent mond ránk, még akkor is, ha megfe-szül ebbe a szeretetbe, és a halált is át kellélnie. Hogy ezt õ tudta-e elõre, nem tu-dom. De bárhogy is volt, ez a szeretet ve-zet vissza hozzá.

*Köszönöm a választ, bár még mindig

izgatja a gondolataimat. Tudom, hogy iga-zad van abban, hogy hit (bizalom) kérdéseaz egész, de attól, hogy nem tudom meg-érteni, attól még szeretném, mert nagyonérdekel!!! Azt is tudom, hogy erre senkisem tudja igazán a választ... Majd egyszer(remélem csak hosszú évek múlva) meg-kérdezem tõle személyesen! Üdv: Jácint

Baranka György lelkigondozó, mentálhigiénés szakember

AA SSzziivváárrvváánnyy EEvvaannggéélliikkuuss ÓÓvvooddaa mmeelllléékklleettee((sszzeerrkkeesszztteettttee:: FFooddoorrnnéé PPeecczznnyyiikk ZZssuuzzssaa))

ÉÉvv mmúúlliikk,, éévveett éérr……Az elmúlt esztendõben adtunk hálát óvo-

dánk húsz éves fennállásáért, 2012-ben pe-dig személyekhez fûzõdõ események és év-fordulók indítanak hálaadásra: TagaiIstvánné, óvodánk alapító tagja nyerte elegyházunkban az „Év óvodapedagógusa”díjat. Fábiánné Kizur Anikó 25 éve,Fodorné Pecznyik Zsuzsa 30 éve kezdtemeg munkáját az óvodapedagógusi pályán.

*Tagai Istvánné a

Nagytarcsai Evan-gélikus Gyülekezettagja. Nagytarcsánkeresztelték, konfir-mált, itt kötött házas-ságot. Tradicionálisevangélikus család-ban nõtt fel, édesapjahosszú éveken át volta gyülekezet pénztárosa, férje presbiter volt.Õ maga a gyülekezeti ifjúság aktív tagjavolt, gyermek-bibliakört vezetett, egyház-zenei tanulmányokat folytatott, éveken áthûségesen szolgált a gyülekezeti énekkar-ban. Férjével együtt felelõsséggel, hitéletipéldájukkal terelgették három gyermeküketa keresztyén életforma felé. 2008. óta özve-gyen él.

Szakmai-pedagógiai tevékenysége: 1976.óta dolgozik óvónõként, önkormányzati

óvodában kezdte pályáját. Köztudott, hogyitt is nyíltan megvallotta hitét, vállalta azezzel járó nehézségeket. 1980-ban szerzettóvónõi oklevelet a Budapesti TanítóképzõFõiskola óvónõi szakán.

Lelkes támogatója volt a nagytarcsai Szi-várvány Evangélikus Óvoda megalapítá-sának; 1991-tõl 1994-ig (legfiatalabb gyer-meke születéséig) az intézmény vezetõjevolt. 1997-tõl csoportvezetõ óvónõkéntkeresztyéni elkötelezettséggel végzi mun-káját. Helyi nevelési programunk elkészí-tésében jelentõs részt vállalt. Nagy gondotfordít az önképzésre, szakmai fejlõdésre, azalábbi tanfolyamokat végezte el:• Óvodai helyi nevelési program készítése• Játékpszichológia és játékpedagógia• Mozgásfejlesztés lehetõségei az óvo-

dában• Magatartási és tanulási zavarok javítása

mozgásfejlesztéssel• Komplex katechetikai-mûvészeti tovább-

képzésTagai Istvánné óvodánk gyermekvédel-

mi felelõse. A szülõk bizalmukba fogadták,a családok segítését szolgálatnak tekinti.

Evangélikus identitása, szilárd hitéletenagyban meghatározza óvodánk légkörét.

Munkájában kitûnõen ötvözi a modernpedagógiai módszereket a keresztyénhagyományokkal. Következetesen kiáll az

óvodáskorú gyermekek életkorának meg-felelõ zenei fejlesztés mellett. A Kodály-módszert megõrizve igyekszik átörökítenia gyermekeknek egyházi zenei hagyomá-nyainkat.

Döntési helyzetekben mindig bibliaialapokra helyezkedik, élõ hite példa lehetgyermekek, szülõk, munkatársak számára.

Tagai Istvánné személyisége, hitéleti el-kötelezettsége, szakmai felkészültsége 21éve biztosítéka óvodai nevelési célunkmegvalósulásának: a keresztyén szellemûnevelés áthatja óvodánk mindennapjait,komplex módon, minden nevelési ésfejlesztési területen megjelenik.

A gyermekek között végzett áldozatos,egyházunk épülését szolgáló munkája „Azév óvodapedagógusa” cím elnyerésével iselismerésére került, amihez szívbõl gratu-lálunk és Isten áldását kérjük életére, szol-gálatára.

Fodorné Pecznyik Zsuzsa*

25 ÉVAmikor elkezdtem azon gondolkodni,

mirõl is írjak, hogy elmeséljem, óvónõsé-gem 25 évét, ez a bibliai idézet jutott azeszembe: Mert ezer esztendõ annyi elõttedmint a tegnapi nap,amely elmúlt, mint egyõrváltásnyi idõ éjjel. /Zsolt 90,4/ Ez a„néhány” év is bizony gyorsan elrepült.

7

Hogy Isten egyengette utamat, abbanbiztos vagyok. Ha kisgyermekkorombanmegkérdezték, mi szeretnék lenni a vála-szom az volt, hogy énekesnõ és táncosnõ.

A gimnázium vége felé mégis ta-nácstalanul álltam, hogy hova tovább.Talán ekkor történt az Úr felõl az elsõlépés. Szlovák tudásomat is hasznosítvabarátnõmmel úgy döntöttünk, hogy aBrunszvik Teréz Óvóképzõ fõiskolárajelentkezünk. Szarvas gyönyörû város aKörös két oldalán, és ótemploma, amely-ben Nobik Erzsike lelkésznõ szolgált,nagyon tetszett. Mivel hétvégén hazajár-tunk, az istentiszteleteket nem, de õtmagát többször meglátogattuk. Akkorhonvágyam volt, de így utólag nagyonszépnek látom ezeket az éveket.

Végzõsként a nagytarcsai, akkor nap-közi otthonos óvodában helyezkedtem el.(Akkori óvodásaim némelyike már szülõ.)Nem szerettem volna a falumat elhagyni,ugyanakkor izgalom és félelem járta átszívemet, vajon hogy fogok én itt óvó-nõként helytállni. Még ugyanebben azévben férjhez mentem, majd következõévben megszületett elsõszülött fiamAttila, majd 3 évre rá Zsolt.

1992-ben „mozgolódás” támadt gyüle-kezetünkben, melynek én is részese let-tem. És itt következett az Úr következõlépése. Hálás vagyok Gáncs Péternek,hogy rám is gondolt, amikor a vezetõségtagjaival arról határoztak, hogy egyhá-zunk régebbi ingatlanát visszaigénylik, ésegy gyülekezeti óvoda nyithatja megkapuit. Micsoda nagy lehetõség volt ezgyülekezetünk életében! Milyen öröm ígyvisszatérni a gyermekek közé! Ugyanak-kor sokkalta nagyobb felelõsséget jelen-tett ez. Hiszen a kisgyermek, mint érzé-keny „ mûszer” „fogja az adást", és bizonymegérzi, hogy milyen kapcsolatban va-gyunk Istennel, mekkora a hitünk. S ezbizony nagy felelõsség!

Ezen felül saját gyülekezetemben leszek„megmérettetve”. Ettõl féltem csak igazán!Itt szeretnék köszönetet mondani azoknak,

akik imádságban is hordoztak minket. Átkellett gondolni és új alapokra helyezninevelési elveimet. Így csöppentem az óvodaéletébe '94-ben. Két csoport lévén vegyescsoportok mûködtek. Ez a forma az idõelteltével kedvessé vált számomra. Keresz-tyén szellemû nevelésünk megkívánta,hogy az óvoda családias jellegû legyen.Milyen öröm volt látni a nagyobbak oda-adását, segítõkészségét, a kisebbek felé!Milyen jó volt, és milyen jó ma is Jézuspéldáján tanítani! A gyermekekkel együttáhítattal figyeltem késõbbi lelkészünk,Smidéliusz Gábor foglalkozásait is.

Az évek folyamán a gyermekek általmind több lettem. Egyre többet tanultamtõlük, és mind jobban ügyeltem igényeikkielégítésére. A mozgásfejlesztés leg-nagyobb „vesszõparipám” lett. Ezértvoltam boldog, hogy részt vehettem egygyönyörû új óvoda megálmodásában,megvalósításában, amelyben egy újtornaterem is helyet kapott. (Ugyan-akkor nagyon élveztem azt az idõszakot,amit az imaházban töltöttünk.) Milyen jóma is itt összegyûlni a hétfõ reggeli áhí-tatok alkalmával, és milyen jó itt együttmozogni, vagy együtt ünnepelni! Mertbizony az évek folyamán az ünnepeinketis a magunk által életre keltett bábokkal,és személyes mesejátékainkkal gazda-gítjuk. Ez nagy örömet okoz számomra,mert a mûvészeti tevékenységekbenmindig is kedvemet leltem.

Az Istentõl kapott értékeimet igyekszema gyermekek javára fordítani; tudom ezt õis örömmel nézi. Kérem a gyülekezetimádságos erejét, hogy még néhány évigitt szolgálhassak. Eddigi „óvodai élete-mért” hálát adok.

„Bizony, jóságod és szereteted kíséréletem minden napján.” (Zsolt 23,6)

Fábiánné Kizur Anikó*

ISTEN KEGYELMÉBÕLHálát adok neked Mennyei Atyám az

elmúlt harminc évért, amit gyermekekközött tölthettem. Köszönöm, hogy nem

csak hivatást adtál nekem, hanem szol-gálatra hívtál el.

1994-ben, amikor Gáncs Péter, akkorilelkész megkeresett, még olyan bizonyta-lannak tûnt az egyházi intézményekhelyzete… és bizonytalan voltam én is.Csak egy bizonyosságom volt, igéd bíz-tatása, amivel megszólítottál: „Fogjmunkához, az Úr legyen veled!” 1Krón22,16.

Nem tehettem mást, jöttem. JöttemNagytarcsára, ahová családi kötelékekfûznek, a gyülekezetbe, ahol ifjúságialkalmakra jártam, jöttem abba a temp-lomba, amelyben megkereszteltek.

Hálát adok most Neked:• Mert munkám során egyetlen pillanatra

sem hagytál magamra, mindig érezhet-tem jelenlétedet.

• Munkatársaimért, akikkel hivatástudat-ban és hitben erõsítjük egymást.

• Lelkészeimért, akikhez mindig biza-lommal fordulhattam.

• A gyülekezetért, amely keresztyéni fe-lelõsséggel állt, és áll az óvoda mö-gött.

• A családokért, gyermekekért, akiket aSzivárvány Evangélikus Óvodába irá-nyítasz.

• Azokért, akik óvodás éveik alatt vagyakkori indíttatásból részesülnek a ke-resztségben.

• Minden hétköznapi és ünnepi ese-ményért, amikor munkatársaimmal a Teszeretetedet hirdethetjük és közvetít-hetjük. Köszönöm, hogy harminc évig meg-

õriztél azon az úton, amelyre elhívtál.Köszönöm, hogy szakértõként segíthet-tem az alakuló egyházi óvodákat, hogybölcsességet adtál az Oktatási Bizottságimunkámhoz. Köszönöm, hogy háromévtized után is adsz erõt, kitartást, új ésúj ötleteket, és az óvodai „szivárvány-kapu” alatt minden reggel úgy mehetekát, hogy hittel dúdolhatom: „Tudom, azÚrnak terve van velem!”

Fodorné Pecznyik Zsuzsa

Ismét óvodapedagógusok nemzetközitalálkozójának adott otthont óvodánk októ-ber 11-e és 15-e között. A vendégek aNagyváradi Evangélikus Óvodából, illetvea németországi Penzlin városában mûködõSimon unter’m Regenbogen (Simon a Szi-várvány Alatt) társintézménybõl érkeztek.

Korábban cseh és szlovák intézményekkeldolgoztunk együtt „Egészségesen és játéko-san” élni témakörben. A jelenlegi Comeniusprojekt keretében zajló kétéves, háromol-dalú együttmûködés célja, hogy a népmesék– mint az európai irodalomtörténet részei –visszakapják méltó helyüket és szerepüket

az óvodáskorú gyermekek nevelésében. Az„Úton egymás felé a népmese szárnyán”projekt bõvíti az óvónõk szakmai-módszer-tani ismereteit, és innovációra ösztönzi anevelõtestületeket; a résztvevõk tapasztala-tokat szerezhetnek a projektszemléletû ne-velés és a nemzetközi együttmûködés terén.

Mesés együttmûködés

8

Az óvónõk a partnerkapcsolat részekéntfelkeresik a társintézményeket. Ennek anya-gi fedezetét a Comenius projekt biztosítja,amely emellett jelentõs anyagi támogatástnyújt a témához kapcsolódó eszközbeszer-zéshez, valamint olyan produktumok létre-hozásához, amelyek késõbb más intézmé-nyekben is hasznosíthatók lesznek.

A szóban forgó együttmûködést az tesziegyedivé, hogy mindhárom résztvevõintézmény evangélikus óvoda, így a ke-resztyén szemlélet a bemutató foglalkozá-soktól a programokon át a személyeskapcsolatok építéséig érvényre juthat.

MIÉRT A NÉPMESE?Korunk nagy problémája a verbális

kommunikáció háttérbe szorulása, az er-kölcsi normák és a szilárd értékrendhiánya, valamint az érzelmi labilitás kiala-kulása már gyermekkorban.

Emellett regresszió mutatkozik a gyer-mekek anyanyelvi kultúrájában is, amelykognitív fejlõdésükre és a gyakorlati élet-ben való alkalmasságukra is negatív hatás-sal lehet.

Sajnos a családok összetartó-védõ erejemeggyengült, megritkultak a meghittegyüttlétek és beszélgetések. Értékrend-jükben háttérbe szorul a népmese, szokás-rendjükbõl kihal a mesemondás és a mese-olvasás. A gyermekek egyre több idõt töltenek a televízió és a számítógép elõtt.A válogatás nélküli, mértéktelen és kriti-kátlan médiafogyasztás súlyos problé-mákat okozhat.

Az óvodás- és kisiskolás gyermekekbenaz erõszakos rajzfilmek hatására növek-

szik a fizikai és verbális agresszió. A 3évesek fizikai valóságként élik meg aképernyõn látottakat. Népmesék helyettsilány ábrázolású és erkölcsi tartalmú rajz-filmeket néznek a gyerekek, a gyermek-reklámokkal és nyereményjátékokkal pe-dig igyekeznek bevonni a legfiatalabbkorosztályt is a fogyasztói társadalomba.

A következõ emberi generációkat te-kintve akár komoly gondokat is okozhat,hogy a mai gyermekek túl sokat játszanakszámítógépes játékokkal. Ezek a gyerekekalvásigényüket nem elégítik ki, keveseb-bet játszanak, sportolnak, mozognak, ésneurotikus tüneteket mutatnak. Egyesvizsgálatok szerint a számítógépfüggõgyerekek agya nem fejlõdik a megfelelõütemben, testi-lelki-szellemi fejlõdésük-ben elmaradást mutatnak.

Sajátos problémaként jelenik meg afunkcionális illiteráció, ami gyakran a gye-rekkori ösztönzõ nyelvi támasz hiányosvoltának a következménye. Az alacsonyírás-olvasási képességek gátolják a tudásmegszerzését és gyakorlati alkalmazását,rontják az egyén személyes érvényesülésétés társadalmi perspektíváit.

Ezek a jelenségek nem csak az egyesországokban, hanem európai szinten ismegfigyelhetõk. A projektben részt vevõóvónõk valamennyien felismerték ezeketa veszélyeket, és mindannyian tenniszeretnénk azért, hogyintézményeinkben kikü-szöböljük a televízió ésszámítógép negatív hatá-sát, és valamelyest pótol-juk a családi életbõlhiányzó, közös élménytnyújtó mesemondást, azahhoz kapcsolódó érzel-mi töltekezést és beszél-getéseket.

Ugyanakkor nem sze-retnénk megfosztani agyermekeket a média ésaz informatika pozitív,ismeretátadó és szemé-lyiségfejlesztõ hatásátólsem. Egészséges egyen-súly kialakítására kelltörekednünk az óvodá-ban, és ezt szeretnénknépszerûsíteni a szülõkkörében is.

A 3-7 éves gyermekkíváncsisága szelektálásnélkül befogad jót ésrosszat, értékeset és si-

lányt. Épp ezért a felnõtteknek óriásifelelõsségük van abban, hogy mit nyúj-tanak a gyermeknek, milyen mintát szol-gáltatnak késõbbi életéveikre.

A projektben együttmûködõ óvodape-dagógusok igyekeznek visszavezetni agyermekeket a népmesék világába, hogyaz évszázados erkölcsi tapasztalatok,bölcsességek beépüljenek a gyermekekszemélyiségébe, segítségükre legyenekéletük értelmének megtalálásában. Ebbõla szempontból a család, a szülõk-nevelõkhatása a legjelentõsebb. Fontosságbanezután következik a gyermekeknek meg-felelõ módon átadott kulturális örökség,amelyben 3-7 éves korban a népi irodalomés zene a legfontosabb elem. A szülõkkörében is propagálnunk kell a meséléskapcsolatépítõ, közösségformáló hatását,valamint azt, hogy a mesék igazságtartal-mának közvetítése mennyire fontos agyermek személyiségfejlõdése szempont-jából. A népmesék komplexen szolgáljákaz anyanyelv, a képzelet, a figyelem, azemlékezet, a jellem fejlesztését. A mesékgyermekek által történt megjelenítésesegíti a közösségi élmény, a kreativitás, abeleélés képességének fejlõdését.

Fontosnak tartjuk, hogy a mindennaposmesélés igényévé váljon a gyermekeknek,és ne csak befogadók legyenek, hanemlehetõséget kapjanak a mesék által keltett

9

érzelmek „kiélésére”, a mesék cselekmé-nyének változatos módon történõ feldol-gozására.

A projekt során szeretnénk megerõsíteniaz óvodapedagógusokat abban, hogy anépmeséknek ma is jogosultságuk és fon-tos szerepük van a gyermekek személyi-ségének fejlesztésében, és nem foszthat-juk meg õket a személyes mesemondásélményétõl. Ezt a szemléletet közvetítjüka szülõk felé is, ezáltal, valamint a pro-jekttermékeken keresztül, a gyermekekközvetlen haszonélvezõi lesznek azegyüttmûködésnek.

A népmesék világa az a terület, aholigazán megvalósulhat a különbözõ népek,

nemzetek együttmunkálkodása. A mesé-ken keresztül lehetõségünk nyílik egymástörténelmének, kultúrájának, életfilozófiá-jának, élõvilágának, szokásrendszerénekmegismerésére. Rácsodálkozhatunk a kü-lönbözõségekre és felfedezhetjük a hason-lóságokat. Ez nemcsak a mesélõ, hanem abefogadó gyermek számára is új élményt,ismeretet jelent.

Együttmûködésünk legfõbb motivációjaa népmesék értékének megõrzése azóvodás korú gyermekek életében. Össze-hasonlítások végzése arra vonatkozóan,hogy az adott intézményben milyen helyetfoglal el ez a terület, tapasztalatok gyûj-tése, és közös metodika kidolgozása.

Ezeken kívül szeretnénk megismerni apartnerintézmények nevelõ-oktató mun-káját, az adott ország közoktatási rend-szerét, nyelvét, kultúráját is.

A projekt jó lehetõséget nyújt arra, hogytapasztalatot szerezzünk a nemzetköziszintû együttmûködésben. Bízunk abban,hogy a látogatások során kialakuló szemé-lyes kapcsolatok a projekt befejezése utánis tovább folytatódnak.

Kérjük a szülõket, hogy a karácsonyiajándékok vásárlásnál ne feledkezzenekmeg a mesekönyvekrõl! A mesemondásöröm a felnõttnek és ajándék a gyermek-nek, ami semmivel nem pótolható.

Fodorné Pecznyik Zsuzsa

"…mind az Urat dicséri". Egy kedvesgyermekének sorait idéztem, amelyet óvo-dásaink nagyon szeretnek, és éneklésközben vidám mozdulatokkal kísérnek. Eza dalocska gyakran elhangzik a hétfõreggeli áhítatokon, és a közös gyertya-gyújtások alkalmával.

Aki ismeri ezt az óvodás korosztályt, aztudja, milyen mozgáskésztetésük van, mi-lyen szívesen fejezik ki magukat a mozdu-latokon keresztül.

Keresztyén nevelési programunk közép-pontjában a gyermek harmonikus fejlõ-dése áll. Ebben az egészséges életmód iskomoly hangsúlyt kap. És hogy ez Istentetszésére van? Ez külön öröm számunk-ra! Hiszen õ az, aki „lefektette” az egész-séges életmód alapját: „Testetek, amitIstentõl kaptatok, a bennetek lévõ Szent-lélek temploma. Dicsõítsétek tehát Istenttestetekben!” /1Kor 6,19-20/. Keresztyénszellemû nevelésünkben, a min-dennapok folyamán törekszünkaz egyensúlyra a lelki és a testinevelésünkben. Hiszen az Úr isezt kívánja mindnyájunktól.Neki is fontos hogy „karbantart-suk” testünket, lelkünket, szelle-münket.

Óvodánkban mi úgy segítünkebben, hogy gyermekeinknek le-rakjuk az alapot, amire a késõbbi-ek folyamán építkezni lehet!Tudjuk hogy egyik legfontosabbdolgunk, mozgásigényük kielégítése. Más-különben hogyan is „dicsõíthetnék Istenttestükben?” Felfedezni azt ,hogy mi min-dent csinálhatunk testrészeinkkel, segíti agyermekeket isteni énképük formálódásá-

ban. A mozgás örömefokozza jókedvüket,elégedettségüket, segítönmaguk határainak,értékeinek megtapasz-talásában. Óvodánktornaterme rengeteglehetõséget kínál erre.

Felszereltségünketbõvítettük. Ayres terá-piás és egyéb mozgás-fejlesztõ eszközök se-gítik a fejlõdést. Naponta használhatjákõket, élhetik át, az ugrálás, hintázás, agurulás stb. örömeit. Az új nap csodáját õkkülönbözõ mozgásformákkal élhetik át.Nagy ámulattal tölti el õket a teremtett világszépségeinek, folyamatosságának, mozgá-sának megtapasztalása. Az állatok élete,viselkedése kifejezetten érdekli õket. Nem-csak a Biblia és egyéb képeskönyvek

képein keresztül ismerik meg õket, hanemkipróbálhatják mozgásukat is. Ez nem isegyszerû feladat, de õk mégis örömmelcsinálják. A medve, kutya mászásának, anyuszi, béka ugrásának utánzása bizony jó

mozgásügyességet (koordinációt) kíván.Hogy így is lehet Isten teremtõ munkájátértékelni? Igen. Elcsodálkoztak már ezen azösszehangoltságon, ezen a folytonosságon?Hiszen ez a világ is a teremtés óta folyama-tos mozgásban van.

Udvari játék folyamán is sok lehetõségkínálkozik Isten áldásainak megtapasz-talásában. A napfény, a jó levegõ is ilyen,

amelyet minden nap biztosítanikell gyermekeink számára.Ügyességüket a szabadban iskipróbálhatják: libikóka, hinta,csúszda, mászóka, és az idénelkészült népi ügyességi játékok(hordólovagló, gólyaláb, célbadobó, tandem) kínálnak alkal-mat az örömteli mozgásra.

Hogy gyermekeink továbbifejlõdését segítsük, különbözõtanfolyamokon veszünk részt. Jóltudjuk, hogy az iskola kezdésére

idegrendszerüknek is megfelelõen fejlettnekkell lennie! És ebben a legfontosabb amozgáson keresztül történõ fejlõdés.

Néhányan a faluból jól emlékeznekmennyit jártunk a patakhoz játszani.

„Fejem, vállam, térdem, talpam...“

10

Kipróbáltuk, milyen jó a keresztül fekte-tett fagerendán átkelni úgy, hogy neessünk bele, vagy kavicsokon lépkednianélkül, hogy vizes lenne a lábunk.Szerettünk fára mászni, és örültünk, ha aszomszédba átmehettünk hintázni, mertnekünk még nem volt. Eszünkbe semjutott, hogy ezek a játékok idegrendsze-rünk fejlõdésére szolgálnak. Mára ezt atudást szenzoros integrációs terápiának

hívják, és modernebb eszközökkel isbiztosítjuk a lehetõséget gyermekeinkszámára.

Óvodánkban hetente kétszer alapozó fej-lesztés van, amely torna segíti a gyermeke-ket, hogy még ügyesebben, összehangol-tabban tudjanak mozogni, hogy ezen a for-mán keresztül az agyukat is fejlettebb,magasabb szinten való munkára késztessék.

Örömteli, vidám, versengésre hívják a

gyermekeket az egyházunk javaslatáramegrendezett ovis olimpiák. Mókás ver-senyjátékokban próbálják ki ügyességü-ket, erejüket, gyorsaságukat. Ezek a napokis Isten dicsõségére szolgálnak.

Isten áldását kérjük további nevelõmunkánkra, hogy ezeket a drága életeketNeki tetszõen formálhassuk, a mozgásonkeresztül is.

Fábiánné Kizur Anikó

Már nyolc éve, hogy birtokba vettük afelújított óvodát. Az idõ múlásával szük-ség volt egy-két javítást, felújítást elvé-gezni, hogy nyugodt szívvel, gyermekeinktesti épségét szem elõtt tartva tudjukelindítani ezt a nevelési évet.

Az elõzõ tanév végeztével neki is álltunkaz elsõ terasz burkolatcseréjének, mivelbalesetveszélyessé vált. Ugyanez történt aszomszéd felõli kerítés talapzatával is,amit le kellett bontani, és újat építtetni. (Azidõsebbek bizonyára emlékeznek arra,hogy ez még a 60-as évek elején épült ésmára szinte teljesen szét volt porladva.) AzOrszágos Egyház pályázatot írt ki azintézményeknek felújításra, állagmegóvás-ra. A pályázaton nyert pénznek és a szülõkkörében meghirdetett gyûjtésnek köszön-

hetõen mindkét beruházás megvalósul-hatott összesen 1.730.000 forintból.

Ezzel nem értek véget a nyári munkála-tok, mert az épületben is vártak még ránkfeladatok. Elsõ lépésben, a lelkes óvó né-niknek köszönhetõen galériával bõvült aMókus csoport. Nem kevés idõre és ener-giára, szaktudásra, önzetlen segítségrevolt szükség az apukáktól ahhoz, hogy arégi oviból megmentett, a padlásonféltve õrzött építmény újra „életre kel-jen", és funkcióját betöltve gyermeke-ink kedves játszóhelye legyen. A nyárimunkák sorozata korántsem ért itt vé-get, ugyanis az elõzõekben leírtakonkívül mind a három csoportszobáraráfért egy tisztasági meszelés. Az óvodadolgozói és a szülõk szabadidejüket,energiájukat nem sajnálva jöttek, ésnem hogy csak kimeszelték, hanem

szép színes falakat hagyva maguk után,kifestették a termeket. Az eredmény min-denki számára megtekinthetõ az oviban.

Hálásan köszönjük mindazoknak asegítségét, akik anyagiakkal vagy kétkezimunkával támogatták a felújítást!

Fényesné Tagai Judit

TÖBB MINT TÁBOR...

Óvodánk elsõ alkalommal nevezett aHortus Hungaricus Nemzetközi Szak-kiállítás és Vásár óvodás versenyére. Akertépítõk, virágkötõk mûalkotásai közöttkülön helyet kaptak az óvodások munkái.A kiállításon 73 óvoda 128 mini kertjétcsodálhatták meg a látogatók. A versenymottója: „Kertész leszek”.

A mi intézményünk két kompozícióvalnevezett. Az egyikben megjelentek a min-dennapi kertészeti munkák, azok eszközeiés az ezzel végezhetõ tevékenységek.

Másik pályázati témánk hûen tükrözteóvodánk keresztyén elhivatottságát. 1Móz2,15-öt jelenítettük meg: „És fogta az

Úristen az embert, elhelyezte az Édenkertjében, hogy azt mûvelje és õrizze.”Az összes pályázó közül mi voltunk azegyetlen egyházi intézmény, a választotttémával igyekeztük felhívni a figyelmet az

ember felelõsségére a teremtett világ iránt. Bár nem értünk el dobogós helyezést, a

szülõk és a gyermekek elismerése kárpó-tolt bennünket. Az elkészült alkotások mainapig óvodánkat díszítik.

Fodor Réka, Zsulya Judit

MMeeggsszzééppüüllvvee......

KKeerrttéésszz lleesszzeekk

Gyülekezetünk legsûrûbb idõszaka anyári táborok ideje. Június második felétõljúlius végéig 7 táborban vehettek részt agyerekek és fiatalok.

Helyben három héten, egy angolos bib-liai táborban és két „sima“ gyermektábor-

ban, minden nap egy-egy bibliai történetetismerhettek meg és dolgozhattak fel agyerekek. Kedvenceik voltak a jókedvûéneklések, kézmûves foglalkozások, nomeg természetesen a vízicsaták.

A középiskolásokkal a Balaton partján,

Gyenesdiáson töltöttünk ismét egy széphetet, ahol a kirándulásokon, kiadós stran-doláson kívül minden délelõtt keresztyénéletviteli kérdésekben segítettünk az út-keresõ fiataloknak, identitásukat megerõ-sítõ lelki, hitbeli tapasztalatok segítségével.

11

Ismét volt egy-egy csoportunk, amely aSzelidi-tó partján keresztyén gyermek-táborban, egy másik pedig a piliscsabaiKülmissziói Konferencián vett részt or-szágos szervezésû programokon.

A legnagyobb lépés az volt, hogy azifjúság részérõl hárman részt vettek egykéthetes komoly gyermektanítói felkészí-tésen Vajdácskán. Megemlítem név sze-rint is õket: Baranka György, Csicsmány

Barbara és Tóth Dániel. Ez a VISZ(Vasárnapi Iskolai Szövetség) általszervezett tanfolyam elsõ részevolt, mely elindította õket azon azúton, hogy képessé váljanak immárgyermektáborok tartalmi részébenvaló segítségnyújtásra is, gyermek-bibliaórák tartására. Örömünkremindhárman szívesen gyarapítjákismereteiket a tanfolyam továbbirészein való részvétellel.

Nagy örömünk az is, hogy a nap-közis táborokban Baranka Marikanéni, Lódri Jutka néni, valamint azangol és magyar anyanyelvû segí-tõk mellett mindig 10-15 lelkes ifissegítette kora reggeltõl késõ délu-tánig három héten keresztül a fá-rasztó, de lelkileg frissítõ munkát.

Mindent egybevetve mintegy200 általános iskolás és közép-iskolás táborozott gyülekezetünkszervezésében az elmúlt nyáron.De a számoknál sokkalfontosabb, hogy számosanjelezték: miközben közelebbléptek Istenhez, megtapasz-talták szeretetét Jézusban,reményteljesebben néznek ajövõbe. Voltak, akik békes-séget kaptak addig békétlenlelkükben, más hozzátartozóhalála miatti aggodalmaira

kapott választ. Ismét más kamaszkoridepressziójából gyógyult. Remélem, egyév múlva folytathatjuk a sort! Több, minttábor...

Baranka György

HONNAN ERED A KARÁCSONY ÜNNEPLÉSE?Sokféle találgatás, legenda fûzõdik a kará-

csonyi ünnep eredetéhez és a karácsonyfaállításához. Nem gondolom, hogy fel tud-nám göngyölíteni teljes mértékben a törté-netét. Néhány fontos dolgot azonban leírokazzal, hogy nem az eredet minden részletrekiterjedõ ismerete a döntõ, hanem az a tar-talom, amit hordoz ez az ünnep, s ami hatástgyakorolhat az életünkre.

Elõször is: köztudott, hogy az õskeresztyén-ség kezdetben nem ünnepelte Jézus születés-napját. Egyáltalán, a születésnapok megün-neplése sem volt szokásban. Eleinte csupán azuralkodók, császárok születésnapját, és apogány istenekét ünnepelték. Magyarorszá-gon csak a 16. század elsõ felében, az anya-könyvezés megjelenésével kezdték regiszt-

rálni a születés, keresztelés és a halál napját,de hagyományok, lakomák, ünnepségekinkább csak az utóbbi kettõhöz kapcsolódtak.A születésnap ünneplését „önmagunk dicsõí-tésének“ tartották, így inkább mellõzték.

Másodszor: az õskeresztyének számára alegfontosabb ünnep Jézus halála és feltáma-dása, a húsvét ünnepe volt. Nem volt igazánlényeges rögzíteni Isten földi megtestesülé-sének pontos idõpontját; fontosabb volt,hogy Jézus a megváltással olyan új életmi-nõséget hozott, ami örökké tart. Az örök életegyébként is a görögben (az Újszövetségeredeti nyelve) elsõsorban nem az idõtarta-mot jelöli, hanem a minõséget. Gondoljunkarra, hogy a legfõbb vágyunk az, hogy minõ-ségi életet éljünk. Ezt viszont leginkább úgy

képzeljük el, hogy gondtalanul élünk, elsõ-sorban anyagi szempontból. Ez azonbannem képes minõséget teremteni. A pénzmennyiségi fogalom. A minõséget a meg-bocsátás, a szeretet, a békesség adja. Ezekpedig az értünk meghalt és feltámadt Jézus-tól kaphatók. Ezért volt a központban 300évig húsvét ünnepe.

A Római Birodalomban latin területen325-tõl, Konstantinápolyban és Antiókhiá-ban 380 körül, Alexandriában pedig csak430 után ünnepelték Jézus születésnapját.De miért december 25-én? Mint a fentiekbõlis kitûnik, Jézus születése napját nemrögzítették. A Római Birodalomban a télinapforduló idején (december 21-22) volt aLegyõzhetetlen Nap (Sol Invictus) ünnepe.

12

Jóhír-mondó

Szerkesztette: Baranka György és Baranka MáriaTördelte: Horváth Mária

Nyomdai munkák: Mizer ZsoltKészült: 1600 példányban a Graphic nyomdában

Ez a Julianus-naptár szerint december 25-éreesett, és egészen pontosan 274-ben tetteünneppé Aurelianus császár. A keresztyénekviszont hitükrõl tettek vallást, amikor aztmondták, hogy a nap, nem isten, nem õ asötétség legyõzõje, hanem Jézus, aki magátegyébként a világ világosságának nevezte, abennünk lévõ sötétség, félelem, kétség le-gyõzõje. Tehát a karácsony december 25-imegünneplése nem egy pogány ünnep át-vétele volt, hanem hitvallás Jézus mellett.

A keresztények karácsonykor sosem adátumot ünnepelték, hanem azt, ami történt,és nem "Jézus születésnapját", hanem aKrisztus megszületését. Ezért nincs jelentõ-sége a dátumnak, a formáknak és az esetlegalkalmazott kellékeknek, lényeg, hogy azokszimbolikája jól kifejezze azt, ami történt.Megjegyzendõ, hogy a kereszténységneknem a karácsony a legnagyobb ünnepe.Nyugaton és keleten egyaránt húsvét a fõünnep (Krisztus halála és feltámadása).

Végül a formákról és esetleges kellékek-rõl. Egyesek szerint Luther állított család-jában elõször karácsonyfát. Mások szerintegy svéd katonától származik a szokás. Aharmincéves háborúban Wallensteinnelfolytatott csatái közben Adolf Gusztáv svédkirály (1611-1632) egy katonatisztje súlyossebet kapott. Egy észak-német család fogad-ta be. Életre ápolták a csatából lemaradt svédtisztet. Amikor a sebeibõl úgy-ahogy felgyó-gyult, õsz táján kiült a kertbe, és fadarabkák-ból késével kis állatokat és játékokat farig-csált. Majd faggyút szerzett, s abból apajtában gyertyákat öntött.

Amikor elérkezett december 24-e, a közelierdõbõl zsenge fenyõfácskával tért vissza.Estefelé odalépett a házigazdához és aztmondta neki: „Hónapok óta ápoltatok, etet-tetek, itattatok, emberségesen bántok velem.Ma én viszonzom ezt egy svéd szokással.Hadd mutassam meg, hogy ünnepeljük mikarácsony szentestéjét, Jézus születésénekünnepét!“ Összehívta az egész családot ésbevezette õket az elõzõleg elkért belsõszobába, amelynek a közepén már ott állt afenyõfa, rajta az aprócska gyertyákkal. A faalatt voltak a saját maga faragta játékok.Meggyújtotta a gyertyákat, s a körbe letele-

pedõ család felé fordulva így szólt: „Ez afiatal fenyõ ezen túl emlékeztessen benne-teket is a fiatalon ,,kivágott“, megölt JézusKrisztusra, aki értünk született meg ezen azéjszakán, és értünk halt meg, egy másféle fá-ból ácsolt kereszten. Ezek a kis lobogó lán-gok, gyertyák jelképezzék számotokra is azta világosságot, amit Õ hozott erre a földre.“

Aztán egyenként szétosztotta az ámuldozócsaládnak az ajándékait. Amikor mindenkikezében szorongatta az egyszerû faragvá-nyokat, így folytatta: „Ezek a magam farag-ta egyszerû ajándékok nemcsak hálám jelei.Ha elmegyek, és talán kezetekbe veszitekezeket, arra emlékezzetek, hogy a legna-gyobb ajándék jelképei is, mert egyszer egyilyen éjszakán ajándékozta Isten a világnak alegnagyobb ajándékot: Jézus Krisztust.“

Magyarországon elõször Brunszvik Teréz,az elsõ óvoda megalapítója állított kará-csonyfát 1824-ben. A magyar szépirodalom-ban a karácsonyfa 1866-ban, Jókai Mór „Akoldusgyermek“ címû karácsonyi tárgyúelbeszélésében jelent meg elõször.

Gondolataimat Pekka Simojoki, finnevangélikus énekszerzõ egyik karácsonyiéneke soraival zárom: „Terített asztal s csil-logás mögött / Keresed egyre a sejtelmes éjtitkát. / Nyílt szívvel keresd, a díszletekközött, / Egyszerre látod, hogy Megváltódelõtt állsz!“

Baranka György lelkész

Nagytarcsai hírek

Ünnepi istentiszteletek:vdecember 23-án (vasárnap) du. 4 óra

(óvodások karácsonyi mûsorával)vdecember 24-én (hétfõ) du. 4 óra (isko-

lások karácsonyi mûsorával)vdecember 24-én (hétfõ) este 6 óravdecember 25-én (kedd) de. fél 11vdecember 26-án (szerda) de. fél 11vdecember 30-án (vasárnap) de. fél 11 vdecember 31-én (hétfõ) este 6 óra; vdecember 31-én (hétfõ) éjjel 23.30-kor

éjféli úrvacsorás áhítatv január 1-jén (kedd) de. fél 11

*

Lelkészi hivatal:• Továbbra is hétfõnként de. fél 10-tõl fél

12-ig és du. 3-tól 5 óráig tartunk ügye-letet. Aki csak más idõpontban tudnajönni, kérjük, hogy telefonon elõre jelezze.

*Egyházfenntartói járulék• A gyülekezetek, így a Nagytarcsai

Evangélikus Gyülekezet is kizárólagabból tudja finanszírozni mûködését(lelkészi fizetés, egyházi épületek rezsi-költsége, irodai költségek, felújításimunkák), amit a gyülekezet területénélõk adományoznak erre a célra. Azegyház számára felajánlott 1%-ok nemezt a célt szolgálják, azzal a Magyar-országi Evangélikus Egyház központjarendlelkezik, s többnyire központi költ-ségek kifizetésére fordítják.Idén a mi gyülekezetünkben az egyház-fenntartói járulék alsó határa 7000Ft/év/fõ. Aki szíve szerint szeretné komo-lyabban is támogatni a gyülekezet helybe-li szolgálatát, azt is megteheti magasabbösszeg vállalásával, vagy esetenkéntiadományok befizetésével. Köszönjük min-denkinek a pénzbeli támogatását!

• December 17-én, hétfõn lesz az utolsóhivatali ügyelet. Aki eddig nem rendezteaz egyházfenntartói járulék befizetését,kérjük, hogy az ünnepi elõkészületekrevaló tekintettel ezután már ne jöjjön,hanem januárban lesz lehetõsége pó-tolni. Köszönjük mindenkinek a megér-tését!

*

Ünnepi alkalmaink:vdec. 23-án (vasárnap) reggel 8.30-kor

advent 4. vasárnapi istentisztelet,vdec. 24-én (hétfõ) du. 3 órakor szentesti

áhítatvdec. 25-én (kedd) 8.30-kor ünnepi

úrvacsorás istentiszelet,vdecember 31-én (hétfõ) 17 órakor óév

esti áhítat,v január 1-jén (kedd) 8.30-kor újévi

úrvacsorás istentisztelet.

Péceli hírek