javaslatait „múlt és jövő, nagy tenger egy kebelnek”ethnic.partium.ro/cikkek/224 _...
TRANSCRIPT
2011.07.18 08:09; Frissítve: 2011.07.18 08:09
0
ERDON ERDON Helyi hírek „Múlt és jövő, nagy tenger egy kebelnek”
„Múlt és jövő, nagy tenger egykebelnek”
Vörösmarty Mihály sorait idézve beszélt Végh Balázs Béla, a Babeş-
Bolyai Tudományegyetem Pszichológia és Neveléstudományok Kar
Szatmárnémetibe kihelyezett tagozatának adjunktusa a
hagyományérzésről és a népi értékekről.
— Az utóbbi időszakban sok szó esik a hagyományőrzés fontosságáról, a
népi értékek feltárásáról és azok ápolásáról. Mennyire időszerű ez a
téma?
— A modern antropológiában van egy elmélet, az „ethnic revival”, ami az entitások
újraélesztését jelenti – állítja Végh Balázs Béla. — Az elmélet szerint a globalizációs
világban az eredeti hagyományok, amelyekben a közösségek és egyének éltek
bevonultak a lokalitásokba — ezek lehetnek települések, családi közösségek, egyéni
helyszínek —, amelyekben tanulmányozhatók és kutathatók a hagyományos
kultúrák emlékei. A kutatásoknak vagy ahogy mi szoktuk mondani a felméréseknek
a lényege az, hogy feltárja és a közösségekben tudatosítsa létező értékeiket, és azt
újratanítsuk, újra hasznosítsuk a közösségekben. Mert a globális média, a nagyobb
környezetek, épp az ellenkezőjét hangoztatják. Nem a helyi hagyományokhoz és
szokásokhoz kötődnek, hanem a globalizált világhoz, és inkább hajlandóak az
emberek arra, hogy egy dél–amerikai vagy egy amerikai szokást vegyenek fel,
mintsem a saját szokásaikat vigyék tovább. Gyakran rendeznek salsa és lambada
táncversenyeket, de olyan, hogy csárdás, verbunkos vagy szatmári táncverseny nincs.
LEG ÚJ ABB HIREK E RDO N HELYIHÍ REK
A városi tanács visszavonta az áremelésijavaslatait
Mivel a prefektúra sorra megtámadta a váradiönkormányzatnak a hőenergia áremelésérőlszóló határozatait, így a helyi [...] tovább »
Magyar nemzetpolitika: előrelépés
A magyar nemzetpolitikaistratégia kereteit tartalmazódokumentum elfogadása miattkülönösen fontosnak értékelte aMagyar [...] tovább »
„Az összefogás jegyében támogassák azRMDSZ jelöltjét”
Az Erdélyi Magyar Néppárt(EMNP) keddisajtótájékoztatójánbejelentették: kezdeményezik,hogy a magyar politikai
szervezetek [...] tovább »
Gyakori munkaügyi ellenőrzések
Nagyvárad - Munkaügyitanácskozást kezdeményezett azIpari, Szolgáltatói ésKereskedelmi MunkáltatókSzövetsége, melynek [...] tovább
»
Közös, pártfüggetlen jelöltet indítanának
A három magyar politikaiszervezet által támogatott közösjelöltet indítsanak a LakatosPéter képviselő megüresedett[...] tovább »
Még több kategóriábol »
KüldésAjánlom
Végh Balázs Béla
Kezdőlap Hírek Sport Szórakozás Romjob Romimo BestautoIngyenes
apróhirdetés
Erdély hírei Nap lánya Videók Horoszkóp
Belépés
„Múlt és jövő, nagy tenger egy kebelnek” | ERDON http://www.erdon.ro/„mult-es-jovo-nagy-tenger-egy-kebelnek”/1740239
1 / 5 2011.11.29. 22:23
Inkább hajlandóak vagyunk megtanulni más népek globalizálttá vált szokásait, mint
a sajátunkat.
— Mit lehet tenni a hagyományok megmentéséért?
— A Babeş-Bolyai Tudományegyetem Pszichológia és Neveléstudományok Kar
Szatmárnémetibe kihelyezett tagozata azért indított egy nemzetközi pályázatot, hogy
eljussunk olyan helyszínekre, ahol még élnek a helyi hagyományok, melyeket ott
megnézünk, aztán hazatérve az óvodákban és az iskolákban, a tananyagba beékelve
hasznosítani próbáljuk azokat. A pedagógusoknak az is feladatuk, hogy ezt
megtanítsák, hogy a saját hagyományuk szerint neveljék a fiatalokat. Korábban a
fiatalok ebbe spontán módon belenevelkedtek. A helyi közösségekben élő
hagyomány volt a tánc, a különböző évfordulókhoz fűződő szokások. Ma már ezeket
újra kell éleszteni. A lokális kultúrák feltárásával foglalkoznak a hallgatók.
Megtanulják a népi szokásokat, hogy ha egy közösségbe kerülnek, nem mint
kívülállók kezeljék a dolgokat, hanem próbáljanak meg kezdeményezőként fellépni,
megismerni az ottani hagyományokat, és az óvodában, az iskolában azt megtanítani,
ezáltal a gyereket az intézményen keresztül újra visszavinni a közösségbe. Ugyanezt
megtehetik helyi hagyományőrző körök, művelődési házak, egyházak vagy bárki.
Csak oda kell figyelni, fel kell ismerni, kiterjeszteni civil szervezetekre.
— Mi vezetett oda, hogy ezek a közkedvelt szokások kezdenek feledésbe
merülni?
— A régi közösségekben ezeknek voltak funkcióik. Hozzátartoztak a közösségek
mindennapi életéhez. Ma már megváltoztak az ünnepi szokások, megváltoztak az
életkörülmények. Nem várhatjuk el, hogy egy falusi néni egész nap a guzsaly vagy a
szövőszék előtt üljön, vagy a menyecske hátra kötött fejkendővel és köténnyel a
derekán énekelje a magyar népdalokat. Mindezek mellett tudatosítani kell, hogy ez
valamikor létezett. Amit most teszünk az nem más, mint a hagyományok
rekonstruálása, konzerválása, ami nem életképes, de dokumentumok kell
maradjanak róluk, hogy bármikor életre kelthetők legyenek.
— Egy időben úgy tűnt, hogy mély szakadék van kialakulóban falu és
város között. Ez így van ma is, vagy tapasztalhatóak változások?
— A falu és a város közötti ellentét, már a XIX. században létezett. A falu mindig a
várost utánozta és akarta kopírozni, hogy ugyanaz legyen meg falun is, mint városon,
ami a magánéletet illeti. Így került falura a fürdőszoba, a perzsaszőnyeg stb. A
kalotaszegi népi kultúra a nemesi kultúrának a népiesített változata. Mindig a város
diktálta az előre haladást, önfejűség lenne nem elismerni a város haladó jellegét.
Azonban különbséget kell tenni a város és a falu között. Mindkettőnek meg van a
maga értéke, ami kielégít egyfajta igényt. Falun különösen fontos szerepük van a
közösségi rendezvényeknek. Dicséretre méltók azok a családok, amelyek megtartják
a névnapokat, a lakodalmakat, keresztelőket, az elhalálozáshoz kapcsolódó
eseményeket, és más naptári ünnepeket.
— Ma már városról jár falura a tánctanár, hogy néptáncra tanítsa a
fiatalokat. Már az idősek is elfeledték a népi táncokat, vagy nem érdekli
őket?
— Ez azt igazolja, hogy minden újra tanítható. Nagyon sok falusi közösség
újdonságként kezeli a hagyományok újraélesztését. Ma már a falvakon polgárosodó
emberek élnek, nem ismerik a helyi hagyományokat. Bartók és Kodály azt vallotta,
hogy az utolsó órában kezdték el a gyűjtést és lám, azóta mennyi minden előkerült
és most is vannak még rejtett értékek. Nem kell lebecsülni a cigányok kultúráját
sem, mert nagyon sok, a magyarok által elfelejtett vagy elhanyagolt magyar
hagyomány részét viszik tovább. A cigány kultúra 25–30 évvel jár a magyar kultúra
mögött.
— Segít–e a hagyományőrzésben az, hogy sok városra költözött falusi
visszatelepedik falura?
— Nem. A falura visszaköltözöttek a városi kultúrát honosítják meg. Általában a
visszaköltözött családok hatnak a falusi közösségekre, mint modell, és nem a falusi
Keress minket a Facebookon
Gabriel Franciska Marika Edina CinemaLibertatea
Pál Andrea Rita Klára Zoltán
Iren Szabó Csilla Arnold Csaba Zsuzsa
Erdely Online - erdon.ro
2,350 ember kedveli a következőt: Erdely Online -erdon.ro.
Tetszik
Facebook közösségi modul
„Múlt és jövő, nagy tenger egy kebelnek” | ERDON http://www.erdon.ro/„mult-es-jovo-nagy-tenger-egy-kebelnek”/1740239
2 / 5 2011.11.29. 22:23
többség hat rájuk. És be kell látni, hogy a falusi közösségek már nem egységesek,
felbomlottak és elindultak a polgárosodás útján. A régi értelemben vett falu lassan
meg fog szűnni.
Hogyan látja mindezt Szilágyi Levente néprakjzkutató?
— Mi a valóság abban, hogy előbb–utóbb kihalnak a népi szokások?
— A hagyomány a kultúrának a része, a kultúra viszont egy teljesen dinamikus
valami. Ahogy az emberek változnak, úgy változik a kultúra is. Ki gondolná most
komolyan azt, hogy Szatmárnémeti valamelyik vendéglőjében egy száz évvel ezelőtti
szokás szerint zajlik le egy lakodalom? Az sem lehet feltűnő, hogy kihalt a népviselet,
hiszen hatvan évvel ezelőtt sem volt. Hogyha történelmileg vesszük, akkor a
szatmári térségben korábban sem volt. Az utolsó részek, ahol Szatmár megyében a
maga természetes módján volt népviselet, az a Tövishát, illetve a három avasi
magyar település (Avasújváros, Kőszegremete és Vámfalu), de ott nagyon erős
ellenhatások voltak a nagyon archaikusnak számítható román közösségekkel
szemben. A viselet akkor szűnt meg, amikor jött az iparosodás, megjelentek az
iparilag előállított kelmék és vásznak, és egyszerűen kiszorították a házi ipart, mert
olcsóbban és kevesebb energia befektetésével tudtak szert tenni ruhákra, ami
ráadásul az ízlést is irányította. Az a hagyomány, amit mi ősi hagyománynak
gondolunk, az nem több mint kétszáz éves. A nagyon híres magyar viseletek: a
kalocsai, a széki, a palóc, nem több mint száz éves. Ezek nem egyik napról a másikra
alakultak ki, és nem is úgy tűntek el.
— Ezek szerint számíthatunk arra, hogy a népi szokások lassan eltűnnek?
— Események mindig lesznek, de nem úgy mint régen. A lakodalmas szokások
például átalakulnak, megváltoznak, de az is lehet, hogy megszűnnek. A szokást
mindig az igény alakítja, és az igény alakítja a szokásokat. A régi lakodalmakon a
vőfélynek aktív szerepe volt. Ma már nincs igény se vőfélyre, se cigányzenekarra. A
régi lakodalmak egy egész közösséget megmozgató események voltak. Most vagy
családi esemény, de legtöbbször a fiatalok szervezik maguknak, és azt hívnak meg,
akit akarnak. Most az ajándékozáson van a hangsúly, nem pedig a segítségvállaláson.
Régen a lakodalom azt jelentette, hogy a falu apraja, nagyja részt vett az
előkészületekben, és az ajándékok nem vagyontárgyak voltak, hanem a
segítségnyújtás. Akkor az esemény jelentette a csúcspontot, most pedig az esemény
egy kötelező rész, de nem csúcspont.
— A múzeum, milyen szerepet vállal ezeknek a hagyományoknak a
megőrzésében?
— A múzeum sem mehet szembe a közösségi igényekkel. Egy olyan közösségben,
ahol van igény tájházak vagy falumúzeumok létrehozásához, hogy azokban
elhelyezzék a régi tárgyakat, tudunk segíteni. Ha nincs se igény, se szükséglet, akkor
nincs értelme működtetni vagy akár létrehozni ezeket az intézményeket. Amit mi
hagyománynak nevezünk, az nem egy szervesen, a kultúrába ágyazott jelenség.
— Az egyre gyakoribb hagyományőrző rendezvényeket hová soroljuk?
— Egyre gyakoribbak például a böllérversenyek. Ezeken a népi kultúra és a
hagyományok átmennek hagyományőrző eseményekbe. A hagyományok a saját
közegükbe működnek rendesen. Ha onnan kivesszük őket, akkortól csak mozaik
kockái valaminek, de semmiképpen sem egyenértékűek a hagyományokkal. Ha egy
magyar zenekar fellép egy folklórfesztiválon az nem ugyanaz, mintha Vetésen
1912–ben egy lakodalomban játszották volna a talpalávalót. Vagy ott vannak a
népművészeti dísztárgyakat készítők. Tőlük nem a paraszt családok vásárolnak,
akiknek a saját értékeiket tükrözik, hanem a turisták, akik elviszik egy teljesen
idegen helyre, akik azt mondják, hogy a hagyományokat meg kell menteni, és
vigyázni kell, mert a huszonnegyedik órában vagyunk, akkor fel kell tenni a kérdést:
Melyik huszonnegyedik órába? Az a közösség, amelyik a hagyományokat
fenntartotta, már nincs. Azok az emberek, akik azokkal az igényekkel, azokkal az
értékekkel, azzal a világképpel éltek, már nem léteznek. A mi korunkban már nem
ez a divat, de valóban felelősségünk az, hogy ezt a tudást, ezt az értéket, valamilyen
„Múlt és jövő, nagy tenger egy kebelnek” | ERDON http://www.erdon.ro/„mult-es-jovo-nagy-tenger-egy-kebelnek”/1740239
3 / 5 2011.11.29. 22:23
szinten tudjuk megmutatni. A hagyomány egyenlő az értékkel. Nem igaz, hogy az,
aki nem törődik a hagyományápolással, az nem képviseli az értékeket.
Megkérdezném: ki az, aki a mai komfortigények mellett beköltözne egy száz évvel
ezelőtt épült tájházba, hogy abban az akkori körülmények között éljen? Nem azt
mondom, hogy áldozat a hagyomány. Szép az, ami volt, de a jelen is szép.
András Gyula színművész kételkedik
— Annak idején az emberek a születésüktől a halálukig tudták hagyományosan,
örökölt módon, hogy mikor, mit kell tenniük, és hogyan kell élniük — állítja András
Gyula. — Tudták, mikor kell dolgozni, mikor kell pihenni, mikor kell mulatni.
Ezeket a szokásokat büszkén vállalták. Minden falunak, minden közösségnek
megvoltak a sajátos szokásaik, hagyományaik, amelyekről felismerhetők voltak.
Erdélyben — a világ más részeivel szemben miután kimondták a vallásszabadságot
— az emberek kaptak egy lelki szabadságot is. Ilyen kis területen, sehol a világon
nem volt ennyi vallás. Manapság olyan pillanatnyi szokások alakulnak ki, amelyek
nyugati hatásra jönnek létre, hasonlóra változnak meg, de nincsenek semmilyen
magyar gyökereik. Mások mondják meg, hogy mit tegyünk. A változás
elkerülhetetlen, hiszen a régi szokások elveszítették gyakorlati jelentőségüket, nem
tartoznak a mindennapjainkhoz. Nem jó irányú az a változás, ahol a pénz az érték.
Egy olyan világban, ahol nem nevezhető értéknek az, amit pénzben nem lehet
kifejezni, hiába akarjuk megtartani a múlt értékeit. A globalizáció nagyon
megváltoztatta a világot. Én se venném fel azt a ruhát, amit nagyapám hordott, nem
bírnám elviselni nyáron az inget, a mellényt és a kalapot. Ő egész nyáron így
dolgozott és nem volt melege.
— A globalizáció ellen mindenki küzd, de nem lehet leállítani.
— A globalizációhoz segítenek az intézményeink is: a színház, az iskola. A mai
oktatási rendszerben semmilyen sajátosságot nem lehet felfedezni. Nagy erővel
folyik a kultúra feloldása.
— Mi lehet az oka, hogy kevesen vesznek részt kulturális
rendezvényeken?
— Sokan azzal magyarázzák, hogy nincs rá igény. Szerintem ez nem igaz. Az utóbbi
időszakban gyakran említem, hogy a Hit és gyógyítás legutóbbi előadásán három
szatmári költő versét szavaltam el. Mindenki piros kezekkel tapsolt. A valódi
művészetre van igény. Én nem félek attól, hogy a valódi értékek feledésbe merülnek.
Nagy Imre mondta, akikor egyik ismerősét arra bíztatta, hogy írja meg az életrajzát:
„Nem az a fontos, hogy elolvassák vagy sem, hanem az, hogy legyen megírva”. Sajnos
ma már jobban támogatják a giccset, mint a művészetet, mert abban van a pénz. Kis
pénzt kell belefektetni, ami hamar megtérül. És nincs igazunk, amikor azt mondjuk,
hogy felborul az értékrend, mert a pénz az érték.
— Említette, hogy rossz az oktatási rendszer. Ez hová vezethet?
— Ezt a kérdést több szempontból is meg lehet közelíteni. Az utóbbi néhány évben
nagyon sok szavalóversenyen vettem részt, ahol igazán mondhatni lelkes tanítónők
és tanárok készítették fel a gyerekeket, akik jól szerepeltek, és kitűnő látvány volt,
amikor szülők és pedagógusok együtt örültek a gyerekek sikereinek. Mint ahogy
Madách mondta: „Nem Messiás–é minden újszülött, s csak későbben fejlik szokott
pimasszá”. A gyerek jól indul, a probléma akkor jön, amikor kezd önállósulni.
— A globalizációnak egy másik veszélye, hogy a fiatalok elveszítik identitástudatukat.
Ez ellen mit lehet tenni?
CIKK AJÁNLÁSA
KüldésAjánlom Légy te az első a barátaid közül, aki ezt ajánlja.
„Múlt és jövő, nagy tenger egy kebelnek” | ERDON http://www.erdon.ro/„mult-es-jovo-nagy-tenger-egy-kebelnek”/1740239
4 / 5 2011.11.29. 22:23
Hírek
Helyi hírek
Országos hírek
Nemzetközi hírek
Helyi sport
Országos sport
Nemzetközi sport
Szórakozás
Buli
Bulvár
Életmód
Játékok
Zene
Youtube
Közösség
Fórum
Video
Szolgáltatás
Horoszkóp
Hírlevél
Letöltések
© ERDON 2011
Hozzászólok
Cím
Hozzászólás
Mi a véleményed?Hozzászólások szürése | Nincsenek hozzászólások a témához.
Szólj hozzá
Megjegyzés: Kérjük, próbálj meg objektív maradni hozzászólásaidban, hogy ezzel is hozzájárulj fórumainkkulturált hangnemének megtartásához. Az oldal szerkesztői nem vállalnak felelősséget a hozzászólásoktartalmáért, de mindenkinek lehetőséget kínálnak véleménye megosztására. Hozzászólásaidban kérjük avonatkozó szabályok szem előtt tartását, a másokat sértő, illetve alpári stílusban íródott hozzászólásokatmoderáljuk, továbbá fenntartjuk a jogot bármely hozzászólás indoklás nélküli eltávolítására.
00 1tweet
retweet
Share
HOZZÁSZÓLÁS SZÜRÉSE
Hozzászólások megjelenítése
X opciók bezárása
Illetlen szavak elrejtése
Összes hozzászólás elrejtése
Username ●●●●●●
Jelentkezz be vagy regisztrálj hogy hozzászólhass.
Ön szerint hogyan fejleszthetnénk az oldalt?
„Múlt és jövő, nagy tenger egy kebelnek” | ERDON http://www.erdon.ro/„mult-es-jovo-nagy-tenger-egy-kebelnek”/1740239
5 / 5 2011.11.29. 22:23