Gubcsi Lajos

JANUÁRhavi ciklus

G Marketing & Média Kft. 2015

Gubcsi Lajos Január- havi ciklus

Copy right Dr. Gubcsi Lajos

A könyvben Gubcsi Attila festményei, grafikái láthatók.Megjelenik az Országos Széchényi Könyvtár Magyar Elektronikus Könyvtárában

ISBN 978-615-80171-0-7

2

2015. január elseje van, korán reggel, olyan korán, hogy hajnal. A hajnalról máris eszem-be jut Hajnal, egy a három közül. Vége is lett a nagy prózai tervezgetésemnek az újévifogadalmakról. Bámulom a csodát, a jeges idõ líráját, versre kezd ösztökélni máris. Hatal-mas ábrákat tapaszt a fagy az ablakra, a pici jégcsodákat egymás után kezdem megfejteni.Megannyi élõ emléket fedezek fel bennük jégbe zárva, hihetetlen grafikai csodákat vará-zsol az üvegre dér. Nonfiguratív alakjait elkezdem megfejteni. Az egyik lányként csábít,hívogat, a másik elõre hajolva csípõjét mutatja és már rá is zár engem is a jég, belesimít azõ fagyott alakjába. Elindul a képzelet, amit a múltban megismert valóság táplál. Zúzmara.Mara, más nevén Mari zúz péppé maga alatt… Rálehelek az üvegre, a jéglány kezd elolvad-ni, összehúzza magát, átalakul egyetlen nagy nõi mellé. De hol a másik?

Lássuk, mi lesz ebbõl. Január havi ciklus. Versciklus és egy nõ ciklusa. Szaggatott versekszerkesztés nélkül, mint a jégvirágok a természet hóbortos kezétõl. Mire véget ér a hónap,véget ér a vers is itt, leolvadnak a jégbe zárt csodák, lecsorog sok szerelmes perc is, hol avalóságban, hol a képzeletben, hol a szándékosan kierõszakolt képzelgésben, abban, hogymilyen is lenne, ha… mi lenne vele, ha velem… és én mit is...

Kinyíló égenVillámló fénybenVoltunk az Isten

Kettesben itt lenn

3

Jaj Istenem, de szép õ

Tél jön, fagy, zúzmara és ködÉs metszõ szelek csapnak leDe kezemben a virágnak, ha tartommelegen: édes marad, mint kelyhed, az ízeNem dér az! - Hamvas a színe

4

Hajnalka

Kint jég veri az ablakotBennem a te szíved dobogÉltetõm lett a hajlatodNemsokára tavaszt hozok

Suttogó szavak zsongásaTestek ütõdõ dallamaS ha kint egész éjjel fagynaVágyam kéjjel beléd bújna

Gyullad a fény, csillag ébresztSzemedbõl, ha hozzám érhetszÉs méz csorog rám belõledBár nem nyitod meg a méhed'

Titok tiltja, másnak adtadBelõle csak más fakaszthatDe engem csábít szemérmedTested rója költeményed'

5

Ez az isten is szép

Mellém lépett a JóistenVeled engem kényeztessenKánaánom melleidenVégsõ helyem mélységedben

A természet veled áldottSzült nekem egy új világotHa elveszek, biztonságotHa elveszlek, egy új álmot

Szalay Ferenc: Besüt a nap

6

Kéjbarlangban

Volt ám egy álmomVontalak szánonAjkaddal számonJéghideg tájon

Nyelvedet nyeltemFagyban és télbenHoltan és ébrenCsúsztunk a jégen

Kinyíló égenVillámló fénybenVoltunk az IstenKettesben itt lenn

Kutat a kezemOmló melledenBimbót kehelybenCsiklót öledben

A tél elpirulJege megpuhulFagya elárvulÕ is oda nyúl

Ez itt az enyém!Ordítok fel énBabám két mellénNyíló tág ölén

Soha senkinek!Õk az enyémek!Isteni kéjekÕ értük élek

7

Örökségem

Add kezembe minden bájad'Csúcsaidból mind a százatRengõ tested, nyisd ki zárad'Olvaszd reám forró szádat

Fázom, didergõ létemhúzd magadra e zord télenEgyesülve forró vérbenBenned hagyom örökségem

8

Át, át, csak át rajta(d)

Rám mosolygott egyszer a NapTüzelt, ontotta összes hevétFejemre font száz sugaratRám csókolta leheletét

Csuknám szemem, álmom vár márÁm ébren tartja egy sudáralak, fölém, rám hajolvaNem alhatsz még, ezt suttogja

- Nézz még engem álmod elõttLáncold hozzád csalfa kis nõdS ha álomra csukod szemedBenned alszik el szerelmed

Csak még egyszer hozzám érniKüzdj még értem, buja férfiVárjon álmod, még itt vagyokSzempilládon átragyogok

Fúrd át testem kíméletlenMinden erõd bennem vesszenS ha elnyûlek végül, drágámVigyázok majd kettõnk álmán

9

Édes kis méhem

Fényben úszik mindkét szemedAjkad ontja fûszeredetKarod az én mentõ váramÖledbõl áll puha ágyam:

-honnan mézet cseppentsz számbahova járnom testem vágyahonnan ered minden meleghova csábít minden sejted

Szirmok, ajkak és a kehelyÉrintésed puha pehelyFátyol fedte, most nyílt az útS mire vágytál, beléd simult

10

Terpeszállás (s nem törpe szállás)

Vagyok sátrad, ha fölöttedÁllva tépem szép terpeszed'Csúcsra mászok, magasra felMíg magától nyílik a menny

Oltár elõtt térdelve állszFojtott hangú sóhajra várszVégsõ jajra, hörgõ szuszraS összeesek, reád rogyva

Vagyok hangszer, játék nekedDallamokat keres kezedAjkad nyílik, foglya lettemRaboskodok behunyt szemmel

Csengõ kéjjaj torkodból szállMi szól szebben e szopránnál?Horkant még az öreg basszusS elernyed a záró taktus

11

NapHoldba nézek

Sohasem jöttél megÉs soha nem mentélNem kértél szerelmetMert bennem születtél

Felragyog a reggelSötét az éjszakaVeled a Nap kel felHoldfény vagy arcomra

Ha erõm elfogyottKiszívták kedvemetHa hírem elkopottÉs földre tepertek

Árnyékod vigyázottKét kezed átkulcsoltVoltam az imádottszeretõd, a titkolt

Ébredek, felszívlakÁlmom a kebledenS veszélyben ha hívlakOtt rejlesz énbennem

Minden nõm te maradszPedig oly sok kívántTél után a tavaszZáporban szivárvány

Becsukom a szememMintha utoljáraBorulnék szerelmemKihûlõ sírjára

12

Szemfedõ csókból

Úgy is, mint sugaradA fagyban éltet adE Földön õ te vagyS öleli hantodat

Úgy is, mint éltetõIstened hozzád jõSivatagban esõKönnyedhez keszkenõ

Úgy is, mint a viharMely mindig felkavarÁgyadban õs duhajVágyadban betakar

Úgy is, mint lágy szellõTesteden kis szeplõTõle vagy édes nõÉrte nyílsz, ha eljõ

Úgy is, mint a titkodSohase mondhatodJelét se adhatodKihez fûz viszonyod

Úgy is, mint szeretõdAngyalnak teremtõdAmíg élsz, az erõdCsókból szõtt szemfedõd

13

Vigyázat, ez pajzán, csak megfelelõ alkalomra, s nem közlésre (a szerzõ utasítása önmagának)

Fényes nappal benne állniÉjjelente vele hálniReám omló puha mellelÉbresszen fel minden reggel

Ajkam s nyelven belé fúrniLevegõvel alig bírniSzéttárt combját feszíteniMennypoklába beleégni

Gyorsítani lovaglásátSzorítani szép derekátÉdesgetni mellbimbójátS mert feltárja, ánusztitkát

Ritmusában vesztem lelniHangszála közt bevégezniÉs ha rám hull, végignézni:Vágyaiban máris kezdi...

14

VALLÓ MÁS (amely minden percben szót kér bennem)

Ébredõ erõvel rúgom fel a holtpontotÁgaskodik testem a tavasz virága feléLöknek ki izmaim a zsibbadtság gödrébõlLátom babám, mint futsz titkolt szerelmed elé

Lövell, mint tûzhányó ki- s felgyulladó testemÁrad, vihar korbácsolta vad óceán ér vele partotLázad, mint béklyóját széttépõ ártatlan fogolyRohan feléd, hogy felszívja megbékítõ hangod

Fékezném elvadult kíváncsiságom, ami reám ömlöttMit tested ezer hajlata s virágillata kelt fel bennemDe a fékek szétpattannak, reped a burok a vágy fölött

Szakad a test, õrjöng a sóhaj, a gyönyör immár görcsbenrángatózik, húz magába, hogy víg rabjaként foglyul ejtsenÉs én ájultan rogyok össze az élet bölcsõjén: combjaid között

15

Csak veled

Ki vagyok, ha nem vagy?S ha elmegyek, kivagyMár semmim sem maradA szíved ha kihagyritmust verni értem

Sírba ránt, hogyha sírszRám nézni úgyse bírszBennem már csak õ hisz:Az ördög, ha elviszlángolni a tûzben

Utolsó esélyedSzeretni szerelmed'Magadba temetnedÖrökké hogy veledcsak neked legyen.

16

Öledben egy üs tökös

Ha rám öntöd kedvedet s bájadatÉs nem kérsz, de átadod magadatHa gyönyöröd csak belõlem nyeredTestedben lelem meg kenyeremet

Ha szerelmednek tükre én vagyokKi a szemedben gyémántként ragyogHa hûséged mint friss hó, oly fehérÉs vak sötétedben lehetek égi fény

Ha a füledben szólamként engem hallaszÉs álmaidban örökké szerelmet vallaszHa könnyeiddel öntözöl új, virágzó létetÉs kamránként tárod fel vérbõ szívedet

Ha virágot nyújtasz, mi szemérmed lágy ajkaÉs incselkedsz, hogy százszor is átmenjek rajtaHa belém halsz, átnyújtom a feltámadás vizétS ha meghalok, átviszem titkos csókod ízét...

S akkor rám zárom a mennyeketMagamra húzok minden fellegetNap és Hold hideg találkájaHulló csillagok fénylõ éjszakája

Teremtõ, mit senki sem teremtettSzeretõ, kit senki sem szeretett

Öledbe hulló üstökösKimúló halvány szikraEmlék emlékezõk nélkülHaldokló szívek bús otthona

17

18

Bársony és lepel

Bársonyból volt húszéves testeÉs nyíló bimbóként feszült a bõreCsak nézett vágyón, szeme lesütveUnottan bámulta õt a võlegénye

Kacéran néztem, kihívón: Jöjj csak velemIly' fickó, mint ez itt, percenként megteremSzemében harag villant, merev elutasításÉs én nevetve tudattam, ez itt már csábítás

Telt-múlt az idõ, volt az akár két egész óra isSzellõ súgta kacsintva, rám száll még e frisshabokból kilépett ifjú hölgy. Szemében fénygyulladt a közöny helyett. Így lett az enyém

Nagyra tágult a világ velem s felrobbant veleBárgyú ifjú férje mellé így lett titkos kedveseÁmult, mily' egyszerû s szép a világ, a csalfaEgymás után nyílt üde teste szemérme, szirma

És én szaggattam õket elvetemülten és kéjjelÉlveztem titkos járatait tágra nyíló szemmelDísze volt életemnek, mindig fényben látvaBár tudtam, olyan lesz õ is, mint az élet múlása...

… Sok-sok évvel késõbb, ébredve mély homálybólLágy asszonyt láttam viszont az egykori vad lánybólPajzán, buja vágyát eldobva bús kétkedésre cserélteS libbenve lépett tovább, nyúlok-e még mohón érte

19

Homloka ráncba szedve, mögötte komoly gondokSzemlélõdik csak, mint õsszel a földre nézõ lombokÁlmos ágy, lassú vágy, csendet kér magának a testS a Nap heve se égesse, jöjjön el békéjével az est

Izzó titkok és az Isten tiltása hajtott egykor feléMint újszülött az életbe, mártottam magam beléMost földhöz tapad a lábam, szemem szûri a fénytValóság tompítja halk sóhajjá az egykor éltetõ kéjt

Emlékek suttognak, a zene átvált dúrból mollbaNapra rohanni vágyom, mielõtt a múlt reám fagynaÉs egybefolyik minden a való és az álom menténJátszik-e még dalt az ujjam férjétõl elrabolt testén?

Csillagösvényeken

A Nap felém mosolygott. Forrón tüzelt, értem bomlott... Ontotta dús hevét reám. Sugarai tûztek. Adtunk a bûnnek...

Csillag-Nap és botor én. Titkos testvérek, bár oly' mókás. A Nap velem, két külön galaxis flótás. Elhittem, az abszint hatKét galaxis egymásba tart. Megérkeztünk csapzottan.Kacagva zuhantam bele holtan

20

Nem lesz babád tõlem

Könny fedi bár, de éget a szemedMáglyán égbe nézõ, szeretõ szüzektekintete: keresik IstenükSzûz életük egyetlen fegyverük

Éget a szemed, hazudtam nekedÍgértem csillagot, fénylõ egetGyötrelmedet hogy majd kigyógyítomÉs fátylad leszek a végsõ úton

Szûz volt a lelked, ha tested nem isNekem adtad rejtett kincstáradatDe mit ígértem, ármány és hamis

Másba csorgattam önzõ vágyamatmit neked szántam, gyermeket adottangyal ölekbe. Árulód vagyok.

21

Vigasz

Szõrös kezek nyomaRagályos férfi dölyfSzív helyén otrombaCafat, mi romba dönt

Jégtorlaszok szélénMegsebzett, táncos lábÁl-zsákutcák végénFuldokló kicsi báb

Sorsod szilánkokbanSzétszakadt ütõérAléltan a fagybanLányléted mennyit ér

Vernek a verembenHa magadnak ásod-„Nem kell a szerelmem?!Nem vagyok a Napod?”

-Ordít a részeg gõgTest mohó zsarnokaTorkából fel-felbõgAz ember állata

És te, mint kis riadtÁzott, árva verébMit kértél, nem adtakSose jutott elég

Hangodat szégyelltedSzemed földre sütve

22

És ha felnégyeltek --Ez az élet üdve.

Kegyetlenek ellenKérdezd csak a Sorstól:Kezedben a fegyverSzabadulj a gonosztól

Kínban élsz, meneküljJóságnak születtélBátran és egyedülÉlj hát Isten kegyén

Nem árva, ki magátszereti: Ami lett.Áthárítja kínjátKi miatt szenvedett

Önzõ férfi, bénakéz, ha nem simogatErõszak cinkosaFelejtsd asszonyodat

Teremtés fenségeÉdes nõ, szabad vagyMéhednek gyermekeÖrökös vigasznak

Szózatom ez értedGyengédség varázsaNap-kelte szépségedA gonosz halála

23

Miss Fõnix(elhagyott lányoknak)

Zaklat, õrjöng a nyugtalan szívedTépi izgatott tested zegzugátKétség és bús árny gubbaszt felettedNem hajtja rád szeretõ homlokát

senki, ki erre kiválasztatottHûséged erényed, szórnád ha kellDe sír, nem bírja e gyalázatotPedig intett neki az égi jel:

Lökd el, ki nyújtó kezeidbe Alamizsnát dobál úri kegyébenSzétporlad hazug, gyáva szerelme

S te ott égsz a pusztulás tüzébenGyémántod van, szikrázik szemedbenLehetsz Fõnix az éledõ tûzben

24

Dérledér

Jégbõl olvadó szívedFagyból, ha kiengededPercre csak nyíló szemedPokolig megyek veled

Zúzmarából ha páraHa pír szökik orcádraÍtéld a jeget halálraFedje le hideg álma

És lassún, vánszorogvaSzíved ha nyílni merneKi-kihagy, de dobogna

Tavaszi szerelemreDobna csókot szertelenFuldokolva, dermedten

25

Nézem a nénit a fagyban

Fáradt testbe csak hálni jára lelke, szívében kopárgaz terem, dudva, tüskeÖtven éve holt esküje

Fél évszázad kies magánySzellem férje ha visszajármegszorítja kérges kezétHitegeti volt kedvesét

hogy az élet élni valóa zokogás zongoraszóés mi rombol, épít újrane vágyjon a búcsúszóra

zöld mezõkön éles kaszaölelés egy új tavaszraés a Halált, a vén kaszástelûzi a feltámadás

Öreg anyó érzi mindeztHajléktalan szeme nedvesKönnye kiszáradt réges-régMire vágyik, e kevéskét

megadja sorsa napontamire térdel, az oltáraaszfalt másnak, neki az ágyszél szaggatja álma fátylát

26

Gyereke nincs, nem vágyhatottNem szülhetett szégyenfoltotBokorba, mint kutya tennéHogy' nevelné fel emberré

Szíve helyén véres bütyökJárásában, mint az ûzöttvad, golyókkal rohanva aMegváltóhoz a halálba

Szemében jég a tûz helyénSzégyen élni mások kegyénSzárnyak helyett két fa mankóA fényes ég földre való

A holnapok ködben úsznakNem kell többé félholt túsznakKóbor ebek sem ugatjákBe se zárja rossz gúnyáját

Nem perel már az IstennelÜzen neki titkos jellelA felleget tárja tágra Készül hozzá szolgalánya

27

Így élünk veled

Százezer fényévrõl is láng-meleg jön felénkBotladozva, elhalva a dermesztõ kozmoszbanEgyik csillagtól a másikig, és mindig hozzánk tartvaMegszakadva, újra kapva, kihûlve és izzva, izzvaKék-ég-jéggé fagyva a végtelen úton, mintha szakadna

Csóvákat vet, elég közben, üstökösként hull darabraKínban gyõz a tûz felett a kihûlt világ: a fagy birodalmaFekete, végtelen lyukban tûnik el s árad onnan az õserõHalálos ölelésben pusztít s fénycsókokkal éleszt újra- Valahol életet sejt s odajutni örök vágya

Csillagútról fénycsóváig szökell az ûr hatalmaViszi hátán a végtelen, mely nem tart sehovaSemmibõl áll minden, e testtelen valóságCélja nincs, csak bolyong visongva, magáért valóÉs nem hallhatja: egy halk hang hívja

- Csak nyüszített és kezén-lábán botladozva jártaz ember százezer éve, mikor épp e fényív itt útjára indult és arcomra világít Szemet vakítón, testünket életre csábítvaTudattalan végzi küldetését, hogy melege erejévelemelje fel a porból a gyámoltalant és védtelent

- ki küszködve keresi vak-néma, pihegõ igazátgigászként építi a sorsot, mit tegnap lerontottÁm ma igézõ csábítással teszi magáévá az ûrts a fénybõl, melyet ismeretlen küldött felétüzet csiholva éleszti fel az egyetlent, mi az övé: minek nyoma sincs a végtelenben, csak itt e Földön egy percre:hû párját

28

29

Gubcsi Lajos Országos Széchényi Könyvtár Magyar Elektronikus Könyvtárábanmegjelent albumai, könyvei

Gubcsi Lajos: Jut eszembe… ami kimaradt (megj. 2015)http://mek.oszk.hu/12500/12529

Gubcsi Lajos: Hazudj, s a bíró is megsegít – Jus gladii (megj. 2015)Egy karaktergyilkosság története http://mek.oszk.hu/10400/10408/

Gubcsi Lajos: JANUÁR – havi ciklus http://mek.oszk.hu/13600/13661

Gubcsi Lajos: Félvörös Félhérosz – Közlregény (megj. 2015 tavasza)http://mek.oszk.hu/13600/13662

Gubcsi Lajos: Kórpótlási jogüzérek - Szociokrimi http://mek.oszk.hu/12200/12291/

Gubcsi Lajos: Leányálom http://mek.oszk.hu/12500/12519

Gubcsi Lajos: HONCSONKOLÁS – I. Magyar pokol - 1514http://mek.oszk.hu/12200/12297/

Gubcsi Lajos: 13 ördögi év – A máglyától Mohácsighttp://mek.oszk.hu/12500/12518

Gubcsi Lajos: 1514 – Magyar pokol (opera és rockdráma librettója)http://mek.oszk.hu/12300/12381/

Gubcsi Lajos: A Magyar Mûvészetért – 25 éves gyermekem http://mek.oszk.hu/11200/11262/

30

Gubcsi Lajos: Nyitott boríték http://mek.oszk.hu/10900/10946/

Gubcsi Lajos: Õseink, gyermekeinkhttp://mek.oszk.hu/10400/10409/

Gubcsi Lajos: Felnõtt állatmesék http://mek.oszk.hu/10400/10407/

Gubcsi Lajos: Hû szó, háborgóhttp://mek.oszk.hu/10400/10410/

Gubcsi Lajos: For the Homeland onto Death (szerk.)

Gubcsi Lajos: A hazáért mindhalálig (szerk.)

Gubcsi Lajos: Legényregényhttp://mek.oszk.hu/08600/08677

Gubcsi Lajos: Korom Magyarország fölött - 2004-2010http://mek.oszk.hu/08400/08497/

Gubcsi Lajos: Elég lett, ELÉGETThttp://mek.oszk.hu/07700/07792/

Gubcsi Lajos: Egy kun Budán és Pestenhttp://mek.oszk.hu/07700/07793/

Gubcsi Lajos: Elég, ami ELÉGhttp://mek.oszk.hu/06600/06608/

Gubcsi Lajos: IV. Üzenet Erdélybõl http://mek.oszk.hu/03400/03498

31

Gubcsi Lajos: Dallam az éjben http://mek.oszk.hu/05700/05773/

Gubcsi Lajos: Ajánlott – Levelek Orbán Viktornak (részletek)http://mek.oszk.hu/05800/05833/

Gubcsi Lajos: III. Üzenet a végekrõl – Délvidék http://mek.oszk.hu/03400/03497

Gubcsi Lajos: A szabadság népehttp://mek.oszk.hu/03400/03496

Gubcsi Lajos: Az ég felé... http://mek.oszk.hu/03400/03499

Gubcsi Lajos: Summa - 55 évem ha ha 110 lesz - Lírai regény http://www.mek.oszk.hu/02400/02426/

Gubcsi Lajos - Gubcsi Anikó: A csillagokban Bubik István. http://www.mek.oszk.hu/02300/02355

Gubcsi Lajos: I. Üzenet a végekrõl – Felvidékhttp://www.mek.oszk.hu/01900/01950

Gubcsi Lajos: II. Üzenet a végekrõl – Kárpátaljahttp://www.mek.oszk.hu/02300/02324

Gubcsi Lajos: Üzenet Erdélybõl http://www.mek.oszk.hu/01600/01651

Gubcsi Lajos: Az élet túlsó oldala http://www.mek.oszk.hu/01900/01947/

32

Gubcsi Lajos: Jó kedvedben teremtettél... http://mek.oszk.hu/02500/02576

Gubcsi Lajos: Istentelenül http://mek.oszk.hu/02500/02575

Gubcsi Lajos: Haza szerelem http://mek.oszk.hu/02500/02574

Gubcsi Anikó-Gubcsi Lajos: Aranykönyv - A Magyar Mûvészetért http://www.mek.oszk.hu/01700/01741

Gubcsi Lajos: Posztumuszhttp://mek.oszk.hu/02700/02785

Gubcsi Lajos: Magyar parasztság a Kárpát-medencében http://mek.oszk.hu/02500/02577

Gubcsi Lajos: Valaki dobog a szívemen http://mek.oszk.hu/02500/02573

Gubcsi Lajos: Szem, fényvesztés http://mek.oszk.hu/02500/02578

Gubcsi Lajos: 4 nap, amely megrengette az országot (1989. október 5-9. MSZMP-MSZP)http://www.mek.oszk.hu/01500/01508

Gubcsi Lajos-Tarafás Imre: A láthatatlan pénzhttp://www.mek.oszk.hu/02400/02442/

Gubcsi Lajos: A kommunikáció napja (Magyar Tudományos Akadémia, 1998. április 10.)http://www.mek.oszk.hu/00100/00141

33

Gubcsi Lajos szerkesztésében a Zrínyi Média kiadásában megjelent könyvek:

-1000-1100 years ago – Hungary in the Carpathian Basin http://mek.oszk.hu/09100/09132/09132.pdf

-1000-1100 évvel ezelõtt – Magyarország a Kárpát-medencében http://mek.oszk.hu/09100/09186/09186.pdf

-From the Noon Bell to the Lads of Pesthttp://mek.oszk.hu/09400/09426

-A déli harangszótól a pesti srácokig

Zenés mûvek:

Gubcsi Lajos – Benkõ László: Ismét Vereckénél – Rákóczi ballada

-DVD: http://video.amm-gubcsi.hu/Ismet_Vereckenel.mpg

-CD: http://www.amm-gubcsi.hu/cikk/1180/benko--gubcsi---ismet-vereckenel

Ökrös Csaba – Gubcsi Lajos: 1514 – Magyar pokol (opera librettó szövege)http://mek.oszk.hu/12300/12381/

Gubcsi Lajos-Nagy Tivadar-Role együttes: Dózsa – 1514, rockdráma

34

Gubcsi Attila: Az ég felé...

35

36