78

Vagyunk... leszünk... Melléklet – Mikó Imre: A világlátott lokálpatrióta

2011. június Az Erdélyi Körök Országos Szövetségének és az Erdélyi Magyarok Tolna Megyei Egyesületének negyedéves lapja

Isten, áldd meg a magyart!

Nemzeti hitvallásMI, A MAGYAR NEMZET TAGJAI, az új évezred kezdetén, felelõsséggel minden magyarért,kinyilvánítjuk az alábbiakat:Büszkék vagyunk arra, hogy Szent István királyunk ezer évvel ezelõtt szilárd alapokra helyezte a magyar államot, és

hazánkat a keresztény Európa részévé tette.Büszkék vagyunk országunk megmaradásáért, szabadságáért és függetlenségéért küzdõ õseinkre.Büszkék vagyunk a magyar emberek nagyszerû szellemi alkotásaira. Büszkék vagyunk arra, hogy népünk évszázadokon át harcokban védte Európát, s tehetségével, szorgalmával

gyarapította annak közös értékeit.

Elismerjük a kereszténység nemzetmegtartó szerepét. Becsüljük országunk különbözõ vallási hagyományait.Ígérjük, hogy megõrizzük az elmúlt évszázad viharaiban részekre szakadt nemzetünk szellemi és lelki egységét. A

Magyarországon élõ nemzetiségeket és népcsoportokat a magyar nemzet részének tekintjük.Vállaljuk, hogy örökségünket, a magyar kultúrát, egyedülálló nyelvünket, a Kárpát-medence ember alkotta és természet

adta értékeit ápoljuk és megóvjuk. Felelõsséget viselünk utódainkért, ezért anyagi, szellemi és természeti erõforrása-ink gondos felhasználásával védelmezzük az utánunk jövõk életfeltételeit.

Hisszük, hogy nemzeti kultúránk gazdag hozzájárulás az európai egység sokszínûségéhez.Tiszteljük más népek szabadságát és kultúráját, együttmûködésre törekszünk a világ minden nemzetével.

Valljuk, hogy az emberi lét alapja az emberi méltóság.Valljuk, hogy az egyéni szabadság csak másokkal együttmûködve bontakozhat ki.Valljuk, hogy együttélésünk legfontosabb keretei a család és a nemzet, összetartozásunk alapvetõ értékei a hûség, a hit

és a szeretet.Valljuk, hogy a közösség erejének és minden ember becsületének alapja a munka, az emberi szellem teljesítménye.Valljuk az elesettek és a szegények megsegítésének kötelességét.Valljuk, hogy a polgárnak és az államnak közös célja a jó élet, a biztonság, a rend, az igazság, a szabadság kiteljesítése. Valljuk, hogy valódi népuralom csak ott van, ahol az állam szolgálja polgárait, ügyeiket méltányosan, visszaélés

és részrehajlás nélkül intézi.

Tiszteletben tartjuk történeti alkotmányunk vívmányait és a Szent Koronát, amely megtestesíti Magyarország alkotmá-nyos állami folytonosságát és a nemzet egységét.

Nem ismerjük el történeti alkotmányunk idegen megszállások miatt bekövetkezett felfüggesztését. Tagadjuk a magyarnemzet és polgárai ellen a nemzetiszocialista és kommunista diktatúrák uralma alatt elkövetett embertelen bûnökelévülését.

Nem ismerjük el az 1949. évi kommunista "alkotmány" jogfolytonosságát, amely egy zsarnoki uralom alapja volt,ezért kinyilvánítjuk annak érvénytelenségét.

Egyetértünk az elsõ szabad Országgyûlés képviselõivel, akik elsõ határozatukban kimondták, hogy mai szabadságunkaz 1956-os forradalmunkból sarjadt ki.

Hazánk 1944. március tizenkilencedikén elveszített állami önrendelkezésének visszaálltát 1990. május másodikától,az elsõ szabadon választott népképviselet megalakulásától számítjuk. Ezt a napot tekintjük hazánk új demokráciájaés alkotmányos rendje kezdetének.

Valljuk, hogy a huszadik század erkölcsi megrendüléshez vezetõ évtizedei után, múlhatatlanul szükségünk van a lelkiés szellemi megújulásra.

Bízunk a közösen alakított jövõben, a fiatal nemzedékek elhivatottságában. Hisszük, hogy gyermekeink és unokáinktehetségükkel, kitartásukkal és lelkierejükkel ismét naggyá teszik Magyarországot.

Alaptörvényünk jogrendünk alapja: szerzõdés a múlt, a jelen és a jövõ magyarjai között.Élõ keret, amely kifejezi a nemzet akaratát, azt a formát, amelyben élni szeretnénk.Mi, Magyarország polgárai készen állunk arra, hogy országunk rendjét a nemzet együttmûködésére alapítsuk.

EKOSZMájus 14-15-én Szege-den, a Megyeházántartotta tisztújító köz-gyûlését az EKOSZ. Aszokásos és szükségesjelentések, beszámo-lók elfogadása után el-

végeztük az esedékes tisztújítás feladatátis. A szövetség elnöke és alelnöke akövetkezõ két évben: Nagy Árpád és dr.Szekeres Sándor, pénztárosa: JózsaLászlóné. Megválasztottuk a háromtagúfelügyelõ- és etikai bizottság, valamint aválasztmány nyolc tagját is. Osztatlanulörömünkre szolgált, hogy új belépõegyesület felvételérõl is dönthettünk.Egyhangú szavazással választottuk azEKOSZ tagjainak sorába az ErdélyiekNagykanizsai Egyesületét (ENKE). Akört Horváthné Nagy Mária mutatta beröviden.

Döntöttünk arról is, hogy miután sike-rült összegyûjtenünk a zsibói Wesselényikripta felújításának terveihez szükségespénzt, folytatjuk a gyûjtést a másodiklépéssel. Immár arra hívunk minden jó-szándékú atyánkfiát, hogy amennyibenmódjában áll, adományával segítse akivitelezés munkálatait, népszerûsítse azösszefogást.

Szomorú kötelességeinket is teljesítet-tük, amikor megszûnt vagy a közös mun-kában évek óta részt nem vevõ egyesüle-tek kizárásáról határoztunk. Így meg-szûntnek tekintjük az EKOSZ tagságát aPécsi Erdélyi Klubnak, valamint megszû-nése miatt töröltük nyilvántartásunkbólaz Erdélyi Magyarok Bácsmegyei Egye-sületét és a Hadú-Bihari Erdélyi Kört.Reméljük, hogy ahol a lelkesedés elfo-gyott, ott támadhat majd új felbuzdulásIsten segítségével!

Szomorú kötelességünknek tekintet-tük azt is, hogy az EKOSZ arra kénysze-rül a jelen helyzetben, hogy az MVSZ-ben eddig meglévõ tagságát felfüggessze.Az összmagyarság ügyének szolgálatát,az MVSZ intézményi szükségességéttovábbra is vallva, várjuk azokat az idõ-ket, amikor az együttmunkálkodás újralehetõvé válik. Addig is tesszük, amit

tudunk. Említésre méltó döntésünk voltmég, hogy a szövetség javaslatot nyújt beaz illetékes kulturális szervekhez azzal akéréssel, hogy május 22. napját nyilvánít-suk a Székely Himnusz Napjának.

Tanácskozásunkat jelenlétükkel és buz-dító szavaikkal megtisztelték Csongrádmegye jeles közéleti személyiségei is: Ma-gyar Anna, a Csongrád Megyei Közgyûléselnöke és Kalmár Ferenc országgyûlésiképviselõ, brassói atyánkfia. Ez alkalom-ból is köszönetet mondunk a rendezvényházigazdájának, fõ szervezõjének, GálImrének a SZEK elnökének.

Az EKOSZ elnöke 2011. november12-re, Budapestre hívja össze a szövetségválasztmányi ülését.

Nagy Árpád

IKEM hírek – IzsákKilencedik évünket a szükséges és kö-

telezõ tisztújító közgyûlés után dr. Tábo-ri László elõadásával indítottuk, melyrokoni szálainkat igyekezett mának szó-ló üzenetekkel fûszerezve láttatni: Egyókori világbirodalom: Párthia és a pár-tusok címmel. Áprilisban Bácsfainé dr.Hévizi Józsa tanárnõ nyújtott betekin-tést az önrendelkezési jogok sok száza-dos hagyományairól. Az elõadás címe:A határon túli magyarság jövõje: ará-nyosított önkormányzatoktól a teljesautonómiáig.. Ezt követte dr. Botlik Jó-zsef támogató és bátorító közénk jöve-tele, s ébresztõ szólása a Nyugat-ma-gyarországi harcokról 1921-ben, a Ron-gyos Gárdáról és az önzetlen hazafiasáldozatkészségrõl. Régi, elhallgatott di-csõségrõl Trianon árnyékában - hõ-sökrõl elfajzott utódoknak a homokon.Május havában Mandics György íróatyánkfia hagyományozta ránk életta-pasztalatának legjavát azzal a céllal,hogy ha esetleg a történelem kereke új-ra úgy fordulna, tudjunk bölcsen túlélniés emberek maradni az embertelenség-ben. A román kommunizmus évtizedei-ben kifejtett ellenállás módozatairól val-lott A szabadság börtönében címûesten. Júniusban a Trianon-vasárnap ke-retében Szentesi Zöldi László testvé-rünk mond majd emlékbeszédet. Elõ-

adásainkat és rendezvényeinket tovább-ra is rögzíti és sugározza az izsáki tele-vízió. Ezt ezúton is köszönjük! A homo-ki székelyek júliusban tényleges és szín-lelt pihenésüket töltik.

Nagy Árpád

Komló- 2011. január 24: A napmadártól a

mai magyar solymászatig címmel Kre-csán Zoltán solymász tartott vetítõképeselõadást, melyet idomított sólyom-bemutató követett .

- 2011. február 12: 19. alkalommal tar-tottuk a Komlói Erdélyi Kör batyus far-sangi bálját, több mint 100 vendéggel.Felhõk fölött mindig kék az ég címmel aSúgólyuk színház tagjai musical részle-tekkel kedveskedtek nekünk .

- 2011. március 14: Miután korábbantudomást szereztünk a Szászváron tevé-kenykedõ Erdély körrõl, megívásuknakeleget téve 30 komlói tagtársunkkalSzászvárra látogattunk. Itt a 70-80 tagotszámláló Erdélyi kör vendégei voltunk.(A tagok közül csak 5-7 erdélyi szárma-zású.) Megtekintettük a Szászvári várromjait, a templomot, amelyet Burgun-diai Bertalan pécsi püspök alapított,majd a bortermelõk által mûködtetettborházat néztük meg. Kértük a kör veze-tõit, hogy vegyék fel a kapcsolatot azEKOSZ elnökével és gondolkozzanak aszervezetünkhöz való csatlakozáson.

2011 május 9: Románkori temploma-ink címmel vetített képes elõadást tartottFeketéné Mosó Erzsébet ny tanárnõ.

2011 június 4: Trianoni gyalázat. Em-lékezõ ünnepség a Kopjafánál.

2011 június 18: Az Erdélyi kör hagyo-mányos juniálisán vendégeink lesznek aSzászvári Erdélyi kör tagjai. Jóízû bab-gulyás, finom borok és nóta kíséretébenkészülünk a nyári szabadságra.

Közben készülnek a Komló nevetrovásírással is tartalmazó helységnévtáb-lákon is. Az Erdélyi kör kérését az Ön-kormányzat jóváhagyta, így körünk tag-jai az eddigi táblákat átírás végett eltávo-lították az utakról és készítjük a fábólfaragott, rovásírással is ellátott táblákat.(A négy bevezetõ úton) A táblákat ünne-

Átalvetõ

2 EKOSZ–EMTEHíreink

Szerkesztõbizottság:Dr. Kövesdy Pál fõszerkesztõ, B. Osvát Ágnes (irodalom és gyermekoldal)

Kiadja az EKOSZ elnökségeAlapító fõszerkesztõ: Orbán László

Levelezési cím: Dr. Kövesdy Pál – 7100 Szekszárd, Otthon u. 2. Tel./fax: (36) 74/417-705E-mail: ekosz@tolna.net

A kiadásért felel a lap fõszerkesztõjeISSN 1416-4698

Nyomdai elõkészítés: Galamb Marietta • Nyomdai munkák: Böcz Nyomda, Szekszárd

pélyes keretek között állítjuk majd fel, amozgalom Budapesti szervezõjénekrészvételével. Mindeközben készülünkfennállásunk 20. évfordulójának szerénymegünneplésére

Dr. Tamás Attila

,,Ötágú Síp” Kulturális Egyesületteljesített programjai

1. 2011. április: a hónap folyamán el-kezdõdött a „szellemi védõháló” prog-ram megvalósítása. A török kiûzése utánSzeged városából és környékérõl 141településre rajzottak ki a magyar lakosokés alapítottak ill. népesítettek be falva-kat, községeket, városrészeket. Ezek maSzerbiában, Romániában, ill. Magyar-országon vannak.

Egyesületünk a ”Szellemi védõháló”-telõször szimbolikus formában valósítjameg, úgy, hogy egy-egy szilfa-csemetét ésegy összetartozást jelzõ grafikát ajándé-koz mindegyiknek, majd 2011 szeptem-ber 30-ra összehívja képviselõiket Sze-gedre és egy konferencia keretébendönti el - velük együtt - a következõ lépé-seket.

A grafikát és a facsemetét június fo-lyamán 3 községben helyezzük el, a szep-temberi „Átalvetõbe” pedig elküldjük aképet, mert megismerésre érdemes alko-tása Mihály Árpád szobrász- és SótiGyörgy festõ- és grafikusmûvésznek.

2. 2011. május 8: részt vettünk a Te-mesváron szervezett ,,Bánsági napok2011. május 3-22” óteleki kihelyezettrendezvényén, ahol Mihály Árpád be-mutatta Ótelek szülöttérõl, KothayNándor szobrászról szóló ismertetõ kiskönyvét és az Egyesületet képviselõ Pa-taki Sándor és Horváth István Károlynéelmondták a szép számban összegyûltközönségnek, hogy milyen kulturáliseseményeket lehetne Kothay emlékérerendezni Ótelek és környéke diákjairészére.

Az Egyesület képviselõi és az ótelekiközönség valamint Temesvár kitûnõ„Bánsági napok” rendezõi (SzekernyésJános mûvészettörténész, Marossy An-tal alprefektus) abban a reménybenbúcsúztak, hogy közös terveik mara-déktalanul megvalósulnak.

Szeged, Horváth István Károlyné

Leányfalu2011. május elsején Leányfalun a

Falu-Ház kulturális központ az ErdélyiMûvészek Leányfalun sorozat rendha-gyó rendezvényének adott otthont. AzÖrök Házsongárd címû kétkötetes rep-rezentatív mû dunakanyari bemutatko-zása kapcsán a Házsongárd legjelleg-

zetesebb részleteit bemutató képkiállításnyílt meg. A könyv szerzõivel, dr. GaalGyörgy irodalom- és mûvelõdéstörté-nésszel, Gránitz Miklós fotómûvésszel,Vertel Beatrix grafikusmûvésszel – akönyv tervezõjével – és a Házsongárd„õrangyalával”, Gergelyné Tõkés Erzsé-bettel a kiállítást szervezõ és megnyitóSzász István Tas beszélgetett. Közremû-ködött Hámori Angelika zongoramû-vész, Csõke Flóra csellómûvész és NyíriCsaba, a település polgármestere.

A Salgótarjáni Erdély-Kör 2011. évi ren-dezvényei- Január hónapban megemlékeztünknagy meseírónkról, Benedek Elekrõl,Gréczi Zsoldos Miklós tagtársunk elõ-adásában, valamint Wass Albert szüle-tésének 103. évfordulójáról.- A kommunizmus áldozatainak emlék-napja keretében Kovács F. Gábor tanárelõadása videó-vetítéssel gróf EszterháziJános felvidéki magyar mártír politikus-ra emlékezve.- Március hónapban tartottuk meg évestaggyûlésünket. Emlékezõ elõadás voltMikes Kelemen halálának 250. évfordu-lóján. Adományt gyûjtöttünk a leégettgyimesbükki iskola felújítására. A ren-dezvény kulturális mûsorral és szerényvendéglátással zárult.- Vendégünk volt Kocsis István író, tör-ténész aki a Szent Korona misztériumaés tana idõszerû kérdéseirõl (alkotmá-nyozás) tartott nagysikerû elõadást. PüskiSándor az ezredforduló legnagyobb ma-gyar könyvkiadója születésének 100. év-fordulója alkalmából Püski István vázoltaa kiadó tevékenységét.- Gróf Teleki László születésének 250.évfordulója alkalmából látogatást tet-tünk Szirákon a grófi kastélyban. Meg-koszorúztuk a családi kriptában lévõ sír-helyet, és elõadást hallgattunk kiemel-kedõ, hazafias szerepérõl.- Vendégünk volt Magyaródy Szabolcs, ahamiltoni ( Kanada) Hunyadi Öregcser-kész Munkaközösség vezetõje, aki Mittesznek a haza érdekében a nyugatimagyarok? címmel tartott érdekfeszítõ,színes elõadást.- Szegeden részt vettünk az EKOSZ köz-gyûlésén, ahol ismét Nagy Árpád refor-mátus lelkészt választottuk meg elnök-nek. A rendezvény a vasárnap reggeliszentmisével és istentisztelettel folytató-dott és az ópusztaszeri zarándokúttalfejezõdött be. Köszönet és elismerés aSzegedi Erdély-Kör szervezõinek.

II. félévi tervezetünk:-Elõadás Liszt Ferenc világhírû zene-szerzõnkrõl. Keresztény gyökerek és bol-

dog magyar élet címmel programsorozata KÉSZ képviselõjének tájékoztatójával.-A XX. Jubileumi "1956. október 23.Emlékfutás" megszervezése, melyhezkérném a tagszervezetek támogatását,egyben megköszönve múlt évi segítségü-ket.Salgótarján, 2011. 05. 20.

Valiskó Ferenc elnök

Kudarcra ítélve a liberális multikulti

Konferenciát tartottak BudapestenEurópa kulturális sokszínûségérõl

A multikulturalizmus liberális mo-delljének kudarcára összpontosítottakáprilis 14-én Budapesten a Pro Minori-tate Alapítvány által szervezett, A kultu-rális sokszínûség esélyei az EurópaiUnióban címû nemzetközi konferenciaelõadói. A rendezvényt Tõkés László, azEurópai Parlament alelnöke és SemjénZsolt miniszterelnök-helyettes nyitottameg.

Semjén szerint ma két nagy tévedésvan jelen Európában: az egyik szélsõség„egyfajta kozmopolita ideológia nevé-ben” azt állítja, hogy nem érték, ha egyközösség kötõdik a saját hagyományai-hoz. A másik szélsõség pedig az a nacio-nalista és soviniszta felfogás, amely egynemzet vélt érdeke alapján tagadja másnemzetek létezéshez való jogát.

Tõkés kifejtette: „A 20. század kétnagy kísérlete, a proletár internaciona-lizmus és a liberális kozmopolitizmus ku-darcot vallott a nemzeti kisebbségekkelés a kulturális sokszínûséggel szemben,mivel a két elõbb említett eszmerendszernivellálni igyekezett a különbözõsége-ket. Ma is kísért ez a múlt, de az EUdicséretes módon kísérletet tesz ezeneredménytelen megközelítés kijavításá-ra, és a kulturális sokszínûség kérdését,illetve az egyházi párbeszédet elõtérbehelyezve próbálja megõrizni a demokra-tikus pluralizmus szellemét”.

Németh Zsolt külügyi államtitkár is amultikulturalizmus liberális modelljénekválságára mutatott rá. Ez idézte elõ azt,hogy Európában megerõsödtek a radi-kális nézetek, az etnikai türelmetlenségfellángolt, és politika-, pártpolitika-for-máló tényezõvé tudott válni. „A multi-kulturalizmus közösségi azonosság-tudatot megerõsítõ, hagyománytisztelõmodellje ugyanakkor jövõ elõtt áll.Európa ereje a kulturális sokszínûség.”

A konferencián felszólalt többekközött Kelemen Hunor romániai kultu-rális miniszter, Tytti Isohookana Asun-maa finn egyetemi tanár és SchöpflinóGyörgy EP-képviselõ is.

(MH)

2011. június

EKOSZ–EMTE 3Híreink

A téma – mondják – a földön hever, csak fel kell emelni.Van úgy is, hogy az a gond, közülük melyik a fontosabb. Hapedig keresni kell, érdemes bepillantani a baloldali lapokba,ahol mostanában szellemi káosz uralkodik. Nem tudják fel-dolgozni a tavalyi választások eredményét. Szeretnék átmene-ti kisiklásnak hinni, avagy pártjaik taktikai hibájának, keresika bizalomvesztés okát, de nem mernek szembesülni azzal,aminek pedig világos jelei vannak, hogy a baloldali eszmékideje elmúlt, okafogyottá és értelmetlenné váltak. Ma márnincs ami ellen lázítani lehetne, nincs többé világnézeti ellen-ség, nem lehet gyûlöletet kelteni valami ellen, ami nincs töb-bé. Mindazok a szellemi és politikai áramlatok, melyeket a fel-világosodás erõltetett menetû kibontakozásában gyûjtõnévenbaloldalinak neveztek, mára már elvégezték mindazt, amit az„emberi haladás” érdekében célként megfogalmaztak jó két-száz évvel ezelõtt. Pontosabban, ma már az Egyház nem poli-tikai tényezõ, nem uralkodik már, csak a lelkek szûkebb biro-dalmában, nincsenek szakrális királyságok, és utolsónak a fel-gerjesztett történelmi reakció is kiszenvedett – nincsen fasiz-mus, hiába kápráztatják, ezekhez hasonló riadalmakkal nemlehet már eszmei barrikádokat építeni. Az eszmék világábanaz elõadás végetért, a függöny legördült, az embereket nemérdekli többé a marxizmus annyiszor visszakérõdzött, a magakorában is túlhaladott tudománya. Valóban szórakoztató abaloldal apostolainak ellentmondásokkal teli írásaiba bepil-lantani.

A nemzetközi baloldal szocialista pártjai hamar megtalál-ták az utat az internacionalista nagytõke globalista irányzatá-hoz, de a szocializmust eleddig tudományos szinten propagá-ló filozófusoknak nehezebb a dolguk. A nagytõke kár-hoztatása lenne a feladatuk, annak felháborító totális gyõzel-me okán, de erre nincsen megrendelõ, zsozsó nélkül nemérdemes filozófálni. Az ügyesebbek rátérnek a hidegháborúsfelek közös ideológiai alapjának, az internacionalizmusnak aszolgálatára, ha van jó nyugati összeköttetésük. (…)

A magyarországi kommunizmus, leánykori nevén szocializ-mus, tolvajnyelven munkáspárt (MDP) az 1945 és 1948 közöt-ti idõben fokozatosan vette birtokába a magyar államot, alakí-totta azt egypárt-diktatúrává, a magyar nép akarata ellenében,a szovjet megszálló erõk által hatalomban tartott párt erõszak-szervei által. A magyarországi szocializmusnak ezt a hõskor-szakát követte a kádári konszolidációs korszak. A teljes idõ-szak lényege az volt, hogy az országban mindenki valamilyenmértékben az államtól függött. Ebben a rendszerben szükség-szerûen kialakult a munkáltatók és a munkát végzõk két réte-ge. A hatalmat gyakorló Párt õrizte ezt a rendszert erõszak-szerveivel, amiben szükségszerûen alakult ki a hierachikusrend, aminek lépcsõs kaszt-szerkezete emlékeztet az arisztok-rácia-középnemes-kisnemes-szolga fokozatra, ahol mindenkitudta a maga helyét. A rendszerváltozáskor az állam vagyonáta fõrendiek hordták szét, alább is osztottak, de a 800 ezer párt-tagból a többségnek nem jutott csak a piros könyv és a nosztal-gia.

A gazdasági élet a rendszerváltás logikája szerint kapitalis-ta lett, annak korábbi vezetõrétege magánvagyonaként. Új

állam lépett színre, ami a nyugati példaszerint többpárti parlamentáris jellegû.A szociális gondoskodás egyrészt a gaz-dasági tevékenységtõl megfosztottállam nyakán maradt, másrészt elma-

radt, mert a magánvagyonná tett egykori állami vállalatokimmár tulajdonosai nem vállalták magukra a szociális gondos-kodás terheit. Gond nélkül, pontosan úgy viselkedtek, mint avérbeli kapitalisták, akiket csak a profit érdekel. Ebbe bukottbele a magyarországi baloldal politikai garnitúrája mindenes-tõl a tavalyi országgyûlési választáson. A választók azokat apártokat választották be a Parlamentbe, amely pártok felfed-ték a teljes baloldal korrupt és népellenes üzelmeit, megígér-ve a rendszerváltás befejezését. Ez volt az alapja a Fidesz és aJobbik rendkívüli sikerének.

A társadalomellenes pártokat a közös zsákmány tartottaössze, és nagy nemzetközi erõháttérükkel el sem képzelték,hogy kieshetnek a politikai hatalomból. Amikor ez megtör-tént, nagyon megdöbbentek, de még mindig nem érzékelik,hogy ez nem afféle politikai inga-kilengés, egyszer erre,másszor arra, mint ami a nyugati országokban jellemzõ.

„Az úgynevezett baloldalnak semmi esélye, nem is érdemlikmeg!” Ezt Moldova György mondta egy tévé-interjúban. El-mondta azt is, hogy Kádár János az eszményképe, fényképéttárcájában tartja, dolgozószobájában is ott van a képe, termé-szetesen. Néhány mondata: „A baloldal megszûnt létezni, nincsbaloldal.” „Ezek nemcsak korruptak, tehetségtelenek is.” „Kireszavazzak? Mónikára? Ildikóra? Kovács Lászlóra, - aki kivitte aszeretõjét, bemutatta a görög királynak mint feleségét? Aki nemadta vissza a szolgálati kocsit.” „Az MSZP-re csak hányingerrellehet szavazni. Árulók pártja!” „A filozófusok? Tamás GáspárMiklós a véleményváltoztatás világbajnoka. Könyvet írt Búcsú abaloldaltól címmel.”

No persze Moldova nem jobbról tekint a volt elvtársakra,hanem olyan szélsõbalról, amilyen csak a szép könyvekbenvan, vallja legalábbis, hogy a nyomorgók, elesettek, kizsákmá-nyoltak érdekvédelmét vállalná, ha lenne ilyen párt. Dehát„Magyarországon többszázezer fasiszta van”

Tamás Gáspár Miklós sincs megelégedve. Ez volt a rendezer évig a címe a március 19-i Népszabadságban közzétett fur-csaságainak, amiben rövid életet jósol a nemzeti oldalnak,vagy talán a köztársaságnak: „A magyar állam vezetõje – erre akis idõre már nem kell õt a Magyar Köztársaság miniszterelnök-ének címeznünk – arról beszélt (beszélt? ordított!) a Nemzeti Mú-zeum lépcsõin, fizetett tapsoncok meghitt gyûrûjében, hogy az or-szág megújul. Ez sajnos nem igaz. Az ország hanyatlik.” Ezzel amondattal hasonhiedelmû sorsos társaiban kívánt bizonnyalreményt kelteni. A következõ hosszú mondata a liberalista-bolsevista eszmeiség sûrítménye:

„Méltatlan dolog avval vádolni honfitársainkat, hogy nem sze-retik a szabadságot. Dehogynem szeretik – de nem az államtól ésnem a nemzeti közösségtõl várják, hogy szabadságot nyújtsonnekik (vagy hogy megvédje valóságos és eltagadhatatlan, politikaelôtti szabadságukat) –, hanem szabadságukat maguk akarjákmaguknak megteremteni a magánéletben, rejtetten a nyilvá-nosságtól, ott, ahol az öröm, az invenció, a kreativitás, az érzékiélvezet, a gondolat mélysége és élessége lakik, amihez semmi közenincs, ne is legyen annak, amit korrupt és ostoba politikusok nemátallanak »a hazának« nevezni.”

Aki erõs, és nem émelyeg máris, szánjon rá kis idõt lega-lább annak átérzésére, hogy mi mindent mondott el a külföldi

Átalvetõ

4 EKOSZ–EMTEElemzõ

Csapó Endre

Eszmeomlás a baloldalon

elismerésekkel már negyedszázada elkényeztetett (spoiled)fõokos filozófus – aki egyaránt megfelelt a hidegháborúskeletnek-nyugatnak – ebben az idézett részben. Azt mondta,hogy az ember szabad akar lenni az állami és a nemzeti kötõ-déstõl, persze a családi köteléktõl is, fõ a mágánélet, fedezzefel és ûzze az érzékiség adta élvezetek kreatív változatait(netán homo-, incesto-, pedofo-, besto-), legfõképpen nelegyen semmi köze a hazához, ami a baloldali logika sorrend-jében nacionalizmus, nácizmus, fasizmus.

Másutt (Szombat) még világosabban vall:„A konzervatív meg akarja tartani az »életvilágot«, a hazát, a

közösséget, a hagyományt, a családot, a kultúrát, a múltat, ame-lyet gyöngéden szeret. A szocialista vagy az anarchista elvetimindezt, új világot óhajt, tündöklõ, bátor, szabad, zabolátlanjövõt, és persze a hasonlóképpen vágyakozó lázadók közösségét,amelyet gyöngéden szeret.”

Értjük tehát: a jó szocialista hazaellenes, közösségellenes,hagyományellenes, családellenes, kultúraellenes, a múltatmegtagadó. Mindezt nem a másság „gyöngéd szeretete” miattvallja, hanem a szocializmus eszmerendjében elõírt kötelezõgyûlöletbõl. Ez pedig a szocializmusnak internacionalista tar-talmából ered, ami közös vonás, különösen a mai liberaliz-musban.

A liberális köpönyegre váltott pesti bolsevista filozófusokNémetországba járnak übermentsch szemléletüket hizlalóemigrációba, mert ott megértésre és a sajtóban publicitásratalálnak. A mai német filozófia és irodalom meghatározóeleme a pesti emigráció jelenléte. Úgy fogalmaznak, hogy Ma-gyarországon félelemben élnének.

Kis János a Frankfurter Allgemeine Zeitung vendégekéntriogatja a német olvasókat a magyar alkotmánnyal. A napilapterjedelmes teret nyújt a politikai filozófusnak, aki szerint azúj alkotmány nem korrekció, hanem „radikális szakítás“ aköztársaság, a szabadság vagy a jogegyenlõség eszméivel.Marxista filozófusként, Rákosi és Kádár szolgálatában nemhiányolta a létezõ szocializmusból az eszményi köztársaságot,a szabadságot és a jogegyenlõséget. Azon szörnyûlködik, hogyaz orbáni alkotmánytervezet egy etnikai népfogalomból indulki: nemzetnek nem a Magyar Köztársaság lakóit, hanem avilág bármely részén élõ, a magyarsághoz tartozó emberekettartja, és, mint mondja, a nép etnikai alapú megközelítése anemzetiszocialista jogelmélet sajátossága volt.

Szerencsére az alkotmány tisztázza a bolsevisták által alko-tott fogalomzavart: az ország neve nem Magyar Köztársaság,hanem Magyarország, hiszen a köztársaság nem a terület,hanem az államforma megjelölése. Persze az értelmezési hibamellett a lényeg az, hogy Kis János filozófus a nemzet fogal-mát az állam területére korlátozva igyekszik megállapítani – akommunista és liberalista elvnek megfelelõ trianonista szem-lélettel –, hogy a határon túlra kerültek többé nem magyarok,és aki nemzetben gondolkodik, az nemzetiszocialista, mûnyel-ven fasiszta.

Azt is elmondta a német újságban, hogy a köztársasági,szekuláris állam alkotmányával nem férhet össze az utalás akereszténységre és a Szent Koronára. Szerinte a Szentkorona-tan nem a magyar államiságot testesíti meg.

Ennyi minden járul a köztársasági államformához, amit amagyarok még nem tanultak meg. Kis szerint a magyar jobb-oldal még nem nõtt fel egy modern társadalomhoz: ezt bizo-nyítja, hogy a Fidesz még mindig nem értette meg a liberálisdemokrácia lényegét.

Oda jutottunk, hogy egy ezeréves államiság tudatában élõnemzetet egy marxista filozófus marasztal el és fedd meg azalkotmányos hagyománya iránti tiszteletét kifejezõ alkotmánymegfogalmazása miatt. Magyarországnak meg arra kell ügyel-nie mostmár, hogy mégegyszer ne telepedjen rá a magyarnépre ilyen nemzetellenes elveket valló „köztársaság”. Mert aköztársaság politikai intézmény és államfoma, és akkordemokratikus, ha a magyar nép akaratát fejezi ki, és nem azországot jelenti, ahogy azt a nemzetellenes internacionalistákmegfogalmazzák.

A társadalmat magánéleti egyedekre bontó liberalista el-mélettel szemben nyilatkozott meg interjú keretében CsányiVilmos, a magyarországi etológia megalkotója a Népszavában.Az etológia a szótár szerint: 1. az állatok meghatározott hely-zetekben történõ jellegzetes viselkedését tanulmányozó tudo-mányág; magatartáskutatás, 2. valamely nép vagy társadalomszokásainak szociológiai elemzése.

Csányi Vilmos ellentmond az egyedekre bontó liberalistaszemléletnek:

„Az ember már az archaikus társadalmakban is közösségeketalkotott, melyeket négy dolog jellemzett: közös akciók, közös hie-delmek, közös konstrukció (utóbbi azt jelenti, hogy együtt alakít-ják ki a közösség szerkezetét), és e három váltotta ki a negyedikvonást – a hûséget. A közösséghez tartozás állandó igénye csak azemberre jellemzô genetikai adottság.

Belõlem az úgynevezett »átkos« csinált egyetemi tanárt, amiérthálás lehetek. De ettõl még pontosan tudom, hogyan mûködött.Számomra a legnagyobb bûne az volt, hogy tönkretette a valódiközösségeket, noha folyton közösségrõl papolt ... gyökereiben foj-tották el a kezdeményezéseket, amikbõl késôbb az ország sorsátbefolyásoló közösségek lehettek volna. A rendszerváltás utániakpedig nem azt mondták, hogy akkor mostantól próbáljuk közö-sen megoldani a dolgokat, hanem azt, hogy gondoskodj magad-ról. Így rászabadították az országra a szélsõséges individualistaelveket is.

Annyit mindenképpen javasolnék, hogy közösségi iránybamozduljon az ország, mert egy jól mûködõ társadalomban aközösség érdeke fontosabb az egyéni érdeknél. Továbbá ragasz-kodnék a szabadságjogaimhoz, de nem gondolom, hogy egy hat-évesnek ugyanolyan jogokat kell biztosítani, mint egy húszéves-nek. Normális országokban amilyen mértékben eleget teszek akötelességeimnek, olyan mértékben kapom meg a jogaimat. Ígymegtanulom, hogy a jog nem járandóság, hanem elnyerhetõ.Nem szeretem azt a társadalmat, amelyben azt csinálok, amitakarok, mert nekem jogaim vannak. De azt a társadalmat se sze-retem, ahol csak kötelességek léteznek, jogok nélkül. Volt részünkebben is, abban is. Egyelõre nem lehet tudni, milyen irányba tar-tunk.”

Természetesen ezek a mondatok is a baloldal teljes csõdjé-rõl szólnak, egy baloldali napilapban egy baloldali személyrészérõl, akinek ép és önálló itélõképessége van. Valóban voltrésze az országnak ebben is, abban is, amit csak létrehozottkét évszázad politikai szisztémája a közösségi önszervezõdésellenében. A demokrácia egy ember - egy szavazat elmélete ismegkapta a magáét.

Számunkra egyértelmû, hogy a nemzeti közösség tudatát ésintézményeit kell megerõsíteni, és az is természetes, hogy anemzeti társadalomban jog és kötelesség együvé tartozó foga-lom, és jó, ha ezek arányosak az egyéni teljesítménnyel. Ígylehet az ország népébõl nemzeti kommunitás.

(Magyar Élet, 2011. április 7.)

2011. június

EKOSZ–EMTE 5Elemzõ

Pluralizmusés nemzetpolitika

A magyar jelen és jövõ alapvetõ problémáit talán legtisz-tábban látó, leginkább lényegre tapintóan elemzõ BogárLászló már 1995-ben rámutatott arra, hogy miként mûködika politikai publicisztika, a politológia illetve általában a tö-megtájékoztatás „tematizációs diktatúrája”1, vagyis az a sajá-tos együttmûködés, amikor politikai érdekbõl háttérerõkmeghatározzák, hogy mirõl lehet egyáltalán beszélni és azthogyan lehet megtenni. Kialakult egy politológiai fõsodor,mely elbeszél a lényeg mellett, mely nem abban segít, hogylássuk a politika tényleges mûködését, hanem inkább megza-varja a tisztánlátást.

Politológusként meg merem kockáztatni azt az állítást,hogy a politikatudomány mai Thomas S. Kuhn-i paradigmá-ja2, tehát az az elméleti eszközrendszer, amivel a problémá-kat beazonosítják és megoldani próbálják, az a szemüveg,amin keresztül a politológiát mûvelõk fõsodra látja az elmé-leti és gyakorlati problémákat, alkalmatlan arra, hogy a lé-nyegrõl szóljon, legjobb esetben is csak a felszínt kapirgálja.Úgy viszonyul a politika világának teljes valóságához, mint aplatóni barlanghasonlatban a falra vetített árnyképek a tár-gyak élõ valóságához. Igaz ez a kisebbségi politikai érdek-érvényesítésre is.

Egy doktrinér politológus, aki nem próbálja megfejteni atényleges mozgatórugókat, kívülrõl nézve azt mondhatná: azerdélyi magyar politikai mezõben az elmúlt húsz esztendõbennem zajlott le más, mint a politikai paletta fokozatos kibom-lása, finomodása, a pluralizmus utat tört magának, elvégrenem lehet másfél millió ember politikai preferenciarendsze-rét beletömöríteni egy egyetlen szervezet eszmei profiljába.3Íme, volt aki már 1996-ban feszegette a határokat (BorbélyImre független parlamenti képviselõjelöltként indult Hargitamegyében), 2000-ben az RMDSZ helyi kihívója volt azUdvarhelyért Polgári Egyesület, 2003-ban megalakult kétparlamentszerû testület, mely a parlamenti és önkormányza-ti képviseleti monopóliumot nem törte ugyan meg, de az álta-lános érdekképviseletit igen, megalakult az RMDSZ alterna-tívájaként a Magyar Polgári Szövetség, melyet az RMDSZáltal befolyásolt román hatalom jogalkalmazási mono-

póliuma révén elütött a választásokon való indulástól, meg-alakult a Magyar Polgári Párt, mint a balra húzó RMDSZjobboldali alternatívája, most pedig bejegyzés elõtt van a har-madik erõ, az Erdélyi Magyar Néppárt, mely mindkét irány-ban kapcsolódási pontokkal rendelkezik: az RMDSZ-szelegyüttmûködve indult a 2009-es Európai parlamenti választá-sokon, a Magyar Polgári Párttal pedig közös a konzervatívszavazóbázis és a meghirdetett eszmei alapállás. Mi ez, hanem a pluralizmus gyõzelme az erdélyi magyar társadalmonbelül? S ezt az elméleti játékot végig lehet pörgetni a felvidé-ki politikában, ahol a leváltott Bugár Béla egy szlovák-magyarvegyes pártot alakított, a Délvidéken, ahol a hajdani egységesVMDK helyén ma legalább öt szervezet mûködik (VMSZ,VDDK, VMDP, MPSZ, MRM) valamint a Kárpátalján, ahola KMKSZ-tõl már komoly szavazói szeletet elhódított a kol-laboráció-gyanús UMDSZ. A plurális demokrácia eleveelrendelt gyõzelmérõl van-e itt szó vagy valami másról?

Meggyõzõdésem szerint másról. Létezik egy, a hagyományos politikai törésvonalakat s e

törésvonal mentén kiformálódott pártokat keresztbe metszõpolitikai ellentét, mely a gyarmatosító globalista hatalomkiszolgálói, valamint a helyi, leigázott társadalmak hitelesképviselõi között húzódik. Vannak vegytiszta politikai alakza-tok is: az MSZP egyértelmûen komprádor szervezet, a Jobbikpedig egyértelmûen globalizmus- és gyarmatosítás-ellenes. AFideszen belül mindkét oldal erõs, a látszólag teljhatalmúminiszterelnök minden jel szerint az ellenállókhoz tartozik,de nehéz dolga van a karrierista-globalista-komprádor közeg-ellenállás miatt. Az LMP retorikája helyenként globalizmus-ellenes, de gyakorlati politikájuk, tudatosan vagy öntudatla-nul a gyarmatosítókat segíti.

E törésvonal az etno-sovén, nyílt elnyomatás alatt sínylõdõelszakított magyar nemzetrészek esetében úgy jelenik meg,mint az õsi magyar területeket gyarmatosító, a maguk képéreformáló, az õslakosságot minden erõvel a többséghez asszi-milálni igyekvõ szlovák, román, szerb ukrán hatalommal valóegyüttmûködés, valamint a magyar nemzeti ellenállás ellenté-te. A globalizmus problematikája itt háttérbe szorul, mert aglobalista gyarmatosítók célpontjai elsõdlegesen a nemzetál-lamok, a magyar közösség pedig priméren a többségi naciona-lizmussal találja szembe magát. Ez a törésvonal sem a pártokközött húzódik, bár tendenciaszerûen megfigyelhetõ egyfajtapolitikai letisztulás.

Az RMDSZ kezdeti feszültségei annak voltak tulajdonítha-tóak, hogy egy pártba kényszerültek azok, akik a politikában

Átalvetõ

6 EKOSZ–EMTEElemzõ

1 „A tematizációs terror azt jelenti, hogy pontosan nem azonosítható illegitim hatalmak tetten érhetetlen és ellenõrizhetetlen, ám megfellebbezhetetlenmódon kikényszerítik, hogy a társadalmi és gazdasági lét fontos kérdéseirõl csak az általuk meghatározott értelmezési keretben és az általuk bevezetettfogalomkészlet felhasználásával lehet beszélni. Aki nem képes vagy nem hajlandó erre, az vagy „néma” marad, vagy megbélyegzés, kitaszítottság jut osz-tályrészéül” Bogár László: Csapdában (Töprengések a magyar modernizáció esélyeirõl).

2 Thomas S. Kuhn A tudományos forradalmak szerkezete címû könyvében azt fogalmazza meg, hogy a tudományok nem lineárisan, a fokoza-tos tudásfelhalmozásnak megfelelõen fejlõdnek, hanem ugrásokban, tudományos forradalmakon keresztül, melyek paradigmaváltással járnak.(Példák paradigmaváltásokra Newton/Einstein, Ptolemaiosz/Kopernikusz, Euklidész/Bolyai) Mint a példák is érzékeltetik, a tudományos paradig-ma integrálja a problémaérzékelést, problémabeazonosítást és a problémamegoldás kanonizált módjait. Egyszerûen fogalmazva, a tudományosparadigma az a „szemüveg”, melyen keresztül egy adott kor tudósa a világot és a tudományos kérdéseket szemléli. Két paradigmaváltás közöttpedig a tudományok Kuhn szerint lényegében csak „rejtvényfejtéssel” foglalkoznak. E meglátás továbbgondolásra ingerlõ, vitatható, de ugyanak-kor messzemenõen érvényes a politikatudomány jelenlegi állására.

3 Biztos választ soha nem fogunk kapni arra a kérdésre, hogy mi történik akkor, ha Markóék megmaradnak az autonómia útján és felépítik azRMDSZ belsõ parlamentarizmusát az állammodell mentén. Megítélésem szerint ez esetben meg lehetett volna õrizni az erdélyi magyarság poli-tikai egységét.

elsõsorban érvényesülést és karriert láttak, valamint azok, akiaz utasításokat közvetlenül Bukarestbõl kapták, s e két cso-port még egész jól kijött volna egymással, sõt még hozzájukcsapódott a távlati gondolkodásra képtelen, alapvetõen nem-zeti beállítottságú, de óvatos, a langymeleg biztonságot a kö-zösség jövõjénél többre tartó középgárda.

A problémát azok okozták, akik nem elégedtek meg atünetkezeléssel, s a magyar érdekképviselet célját nem elsõ-sorban a két nép viszonyának feszültségmentesítésében látták.Annál is inkább, mert a feszültségmentesítésnek egyetlengarantált megoldása – a teljes magyar önfeladás4 és beolvadás– elfogadhatatlan azok számára, akiknek a nemzeti identitásóvandó primér érték, a politika, az érdekvédelem pedig elsõ-sorban nemzeti érdekérvényesítést jelent. Õk olyan progra-mot kívántak meghirdetni a közös szervezet nevében, melymegvalósulása esetén az erdélyi magyar közösség hosszú fenn-maradását szavatolja. A kezdeti koncepcionális siker után aromán hatalmi vektorok által mozgatott karrieristák az 1996-os kormányzati szerepvállalással lényegében olyan politikaileosztást értek el s olyan politikai hangulatot teremtettek,melyben prognosztizálható volt az elvszerûség híveinek foko-zatos lemorzsolódása, párhuzamosan az autonómia-centrikus,nemzeti önkormányzatot körvonalazó alapszabályzat párt-alapszabályzattá változtatásával s az autonómia-program köz-beszédbõl való kivonásával. Mára az RMDSZ-ben igen keve-sen nyitottak az autonómia iránt, persze a kötelezõ, s csakis aválasztókat, soha a román hatalmat megcélzó szólamokon túl.Csak mutatóba akadnak olyan politikusok, akik tenni is haj-landóak érte, olyat pedig hirtelen említeni sem tudnék, akikockáztatná érte a karrierjét. Ez utóbbiak vagy kiléptek, vagykiszorították õket.

A Magyar Polgári Pártról már volt szó e hasábokon. E pártalapszabályzat- és törvényellenes módon megválasztott elnö-kének foglyává vált. A 2009-es botrányos küldöttgyûlést egyéves ex lex állapot követte, majd miután a bíróság kimondta,hogy a gyûlés szabálytalan volt, Szász Jenõ bocsánatkérés éslemondás helyet azokat záratta ki a pártból, akik a törvényes-ség mellett léptek fel. Túlzás nélkül kijelenthetõ, hogy ez azeljárásmód és általában a Magyar Polgár Párt belsõ viszony-rendszere a demokrácia szempontjából rosszabb, mint azRMDSZ valaha.

Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács így saját párt megala-pítása mellett döntött, és sokak meglepetésére három hónapalatt össze is gyûjtötte a bejegyzéshez szükséges aláírásokat,sõt a szükséges 25.000-nél jóval többet, közel 30.000-et. AzErdélyi Magyar Néppárt bejegyzésével foglakozó elsõ bírósá-gi tárgyalás ez év május 26-ra van kitûzve. Tõkés László máraz aláírásgyûjtés megkezdése elõtt jelezte, hogy nem kívánszerepet vállalni az új párt közvetlen irányításában, viszontteljes erkölcsi és politikai súlyával támogatja azt. Megmaradaz Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökének, mely politikai

mozgalom az Erdélyi Magyar Néppárttal partneri viszonybanmarad.

Az új párt, miként azt Tõkés László a Krónikának adottnagyinterjúban5 elmondta, munkára szervezõdött, eszközkíván lenni az erdélyi magyarság politikai erõinek autonómia-elvû összefogásában. Ehhez Tõkés László szerint vissza kelltérni a nemzeti kataszter és belsõ választás programjához, amai korhoz igazítva azt. Az erdélyi magyarság önmegszámlá-lását nyilván már nem egy szervezet végezné, mint ahogy aztelképzeltük közel húsz esztendeje, s a belsõ választásokonsem platformok, hanem politikai pártok versenyeznének6.„Az RMDSZ-nek lassan át kell állnia a hegemonisztikus politi-káról az együttmûködõ, konszociatív politikára, ha továbbra isképviselni szeretné a magyar érdekeket. Mi nem egy, a többi pártfélreállítását célzó váltópártot akarunk építeni, hanem egy olyanpolitikai eszközt akarunk a magyar közösség kezébe adni,amellyel új lehetõségek nyílnak az érdekérvényesítésre” – nyilat-kozta az EMNP frontembere, Toró T. Tibor.7

Az elképzelés szép és elõremutató, meglátjuk, mennyireállja ki a gyakorlat próbáját. Az RMDSZ és az MPP közép-gárdája és vezetõsége egyaránt az egyeduralmi logika menténszocializálódott, ezt egyébként Toró is látja: „ezek a politikaialakulatok egyelõre váltópártban gondolkodnak, tehát úgy áll-nak a kérdéshez, hogy vagy õk érvényesülnek a politikai poron-don, vagy pedig versenytársaik.”

Az Erdélyi Magyar Néppárt akkor tud valódi hatótényezõlenni az erdélyi magyar politikában, ha erõt mutat fel. Ennekelsõ feltétele a jogi forma. Az RMDSZ azért tehette meg,hogy a 2009-es közös Európa Parlamenti indulás után semmi-be vegye tárgyalópartnerét és „szövetségesét” az ErdélyiMagyar Egyeztetõ Fórum keretén belül, mert õ biztosította ajogi formát az összefogás számára, s ma képviselõi nem átall-nak úgy fogalmazni, hogy Tõkés László az RMDSZ képvise-lõje az Európa Parlamentben. Az Erdélyi Magyar NemzetiTanács akkor még jogi forma nélküli szervezet volt. Mihelyt aválasztásokon indulni jogosult párt áll Tõkés László és csapa-ta mögött, egészen más a felállás. A feladat világos: nem eléga közösségi szintû hárompárti építkezést meghirdetni, a sajátpolitikai erõt is fel kell építeni. Ez most az elsõrendû létpa-rancs. Egy hiteles politikai párt felépítése pedig egyben aközösséget is építi. Vissza kell adni a közéleti szerepvállalás-nak a szétprédált hitelét, vissza kell hozni a nemzeti érdek-képviselet szolidaritási kötelékébe a közélettõl elfordulttömegeket, vissza kell adni a kimondott szó súlyát. Mind afeladat, mind a felelõsség óriási. De akkor sincs más út, mintaz, amit Kós Károly megfogalmazott Trianon után, s amit azEMNP vezetõi több ízben is útmutatásként idéztek az utóbbinapokban:

„Dolgozni kell, ha élni akarunk, és akarunk élni, tehátdolgozni fogunk”

Borbély Zsolt Attila

2011. június

EKOSZ–EMTE 7Elemzõ

4 Bár még ez sem biztos, a szóbeszéd szerint a Ciorbea-kormány bukásában Ciorbea erdélyi származása is közrejátszott, akit ezért egyik délro-mán kollegája egyszerûen lebozgorozott, holott sok köze nem lehetett az e csúfnéven emlegetett magyarokhoz. Elképzelhetõ, hogy még a teljesbeolvadásunk után is, a magyarokból lett románok még jó ideig diszkrimináció és bizalmatlanság áldozati lennének.

5 „Tõkés László EMNT-elnök a leendõ néppárt céljairól”, Rostás Szabolcs interjúja, Krónika, 2011. május 6.6 Mielõtt valaki kifogásolja a szóhasználatot, jelezni szeretném, hogy az RMDSZ alkotmányjogilag nem pártként van bejegyezve, de pártként

mûködik, mind a politikai porondon való mozgását tekintve mind belsõ struktúráját illetõen.

7 Kertész Melinda: Egyetlen alagút, Transindex, 2011. május 11.

Ágoston András

Erdélybenalakul a NER

A Fidesz-KDNP kétharmados gyõzelme és az Orbán-kormány által meghirdetett Nemzeti EgyüttmûködésRendszere (NER) igencsak felkavarja a kisebbségi közössé-geken belüli politizálás eddigi rendjét. A politikai projek-tum legáltalánosabb célja a Kárpát-medencében élõmagyarok határmódosítás nélküli, a kettõs állampolgárságsegítségével immár valóban politikai integrációja.Korszakváltásról, a magyar-magyar, meg a helyi többségiés kisebbségi elitek közötti viszonyrendszer alapvetõ átren-dezõdésérõl van szó. Ennek eredményeként az autonómiafõ igazodási ponttá vált. A sorsfordító korszakváltás leve-zénylését az Orbán-kormány magára vállalja.

Megnyilatkozik a helyi többségi politikai elitNem véletlen, hogy a nagy átalakulás Erdélyben kezdõ-

dött el. S az sem, hogy a magyar közösségeken belüli tekto-nikus mozgások máris felkeltették a többségi politikai eli-tek érdeklõdését. Már másodszor kapunk hírt arról, hogyaz utódállamok szívesen meglennének etnikai pártok nél-kül is.

„Traian Basescu román államfõ és Orbán Viktor magyarminiszterelnök megállapodott a romániai magyarság megosz-tásáról és az RMDSZ kiejtésérõl a parlamentbõl” – tudósítvésztjóslóan az RMDSZ szócsöve, az Új Magyar Szó(ÚMSZ) Titus Corlatean, Szociáldemokrata Párt (PSD)alelnök s külügyi bizottsági elnök sajtóértekezletérõl.

Ma egy újabb politikai gyöngyszemmel lettünk gazdagab-bak. Romániában nincs helyük az etnikai pártoknak – véliBogdan Diaconu, a szélsõséges román Konzervatív Párt(PC) alelnöke. A Krónika c. napilap arról tudósít, hogy anem túl nagy támogatással rendelkezõ párt tisztségviselõjeazt tartaná célravezetõnek, ha a kisebbségek legfeljebbcivil szervezetekben, alapítványokban tevékenykednének.

Ez az õszinte megnyilatkozás bizonyíték arra, hogy nohaa nagyreményû fiatal politikai zseni ezúttal a rúd elé sza-ladt, a jelenségre érdemes odafigyelni. Lehet, hogy õ az akakas, aki túl korán kukorékol, de ez nem jelenti azt, hogynem lesz reggel. Eljön, s erre az új reggelre kell alaposanfelkészülnünk nekünk magyaroknak a Kárpát-medencé-ben, hiszen a napszakok váltakozása természeti törvény.Szerbiában is az.

Az ellenállás és az új megszületéseVisszatérve az erdélyi politikai forrongáshoz: lassan

kikristályosodnak azok az elemek, amelyek beépülnek,beépülhetnek az új magyar-magyar viszonyrendszerbe.Hogy a NER kiteljesedhessen.

Ami biztos: a magyarországi támogatások kezelését, s avelük való rendelkezés terén megszûnt az RMDSZ mono-póliuma. Nem kell elõre inni a medve bõrére, de van esélyarra, hogy bejegyzik a nyíltan autonómiakövetelõ újmagyar szervezetet, az Erdélyi Magyar Néppártot(EMNT).

Jó lenne, de nem biztos, hogy az erdélyi magyar politikaielit a jövõre esedékes parlamenti választásokon egységbenlép fel. Van még idõ az egyezkedésre, de a helyzet többesé-lyes.

Elsõsorban bizonytalan az EMNT gyors bejegyzése.Ezzel kapcsolatban a szélsõséges, fenn már idézettDiaconu úgy véli, hogy az (autonómiakövetelõ) EMNPRománia egy részének elrablására törekszik. S fölteszi akérdést: milyen jogalappal lehet törvényesíteni egy olyanpártot, amely hivatalosan alkotmánysértésre, valamintRománia szuverenitására és területi integritására tör?

Másodszor, a magyar választási összefogás akkor sembiztos, ha végül lenne kinek összefogni. Részint, mert azRMDSZ összefogása az autonómiakövetelõkkel csökken-tené esélyeit az új kormánykoalícióban való részvételre.Nem véletlen, hogy Kelemen Hunor történelmi tévedés-nek, stratégiai hibának nevezte az új párt létrehozásánakszándékát, mert ez szerinte a romániai magyarság megosz-tottságához, gyengítéséhez vezet. Bebizonyosodott, mond-ja, hogy a megosztottság a Kárpát-medencében sehol nemvezetett a magyarság politikai érdekképviseletének meg-erõsítéséhez.

Másrészt nem okozna nagy meglepetést, ha az RMDSZvégül mellõzné a választási összefogást, csak azért, hogyszemléltetõ oktatásban részesítse a nemzeti oldalt. S bebi-zonyítsa, hogy az RMDSZ nélkül nincs nemcsak „kor-mányzati felelõsségvállalás”, de parlamenti jelenlét sem.

Ezt jelzi elõre a Krónika híre, miszerint az erdélyimagyar politikai szervezetek vezetõi elutasítják TõkésLászlónak, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT)elnökének azon javaslatát, hogy az erdélyi magyar politikarészvevõi közös elõválasztásokon döntsenek a jövõ éviönkormányzati választások jelöltjeirõl. Kelemen HunorRMDSZ-elnök egyenesen komolytalannak minõsítette azEP-alelnök javaslatát. Szász Jenõ, a Magyar Polgári Párt(MPP) elnöke úgy nyilatkozott, hogy az elõválasztás értel-metlen és tét nélküli lenne.

Mégis van remény. Hiszen a változás igénye nem öncélúvállalkozás. „Alacsony költségvetésû és hatékony pártot kívá-nunk létre hozni, amelynek célja a különbözõ autonómiafor-mák elérése” – fejtette ki Toró T Tibor a Tõkés-párt fõszer-vezõje. Mottóként Kós Károly egyik ismert mondatát idéz-te: „Dolgoznunk kell, ha élni akarunk, és akarunk élni, tehátdolgozni fogunk”.

A szervezkedést Toró szerint indokolja az is, hogy „húszév alatt az RMDSZ szavazóinak száma egymillióról négy-százezerre apadt, s az így elvesztett szavazatokat vissza kellnyerni. Ellenállás van, de vele szemben az új mégis élniakar.

Átalvetõ

8 EKOSZ–EMTEElemzõ

Életem, sorsom úgy alakult, hogy 1944 õszén, hetekkel aszovjet megszállás elõtt, Kolozsvárt bekapcsolódtam az el-lenállási mozgalomba. A megszállás elõtti hetekben, mint aKolozsvári Ferenc József Tudományegyetem hallgatója, tagj-a voltam annak a diákbizottságnak, amely az Egyetem Ko-lozsvárt tartásáért lépett akcióba. A hallgatók, tanárokvisszatartásáért, a menekülõk felvilágosításában, az eljöven-dõ idõkben az önálló magyar tudományegyetem megmenté-se és a mûködés biztosításának megalapozása végett széles-körû agitációs munkát fejtettünk ki a diákság körében azErdélyi Magyar Tanács megbízásából. Részt vettem az egye-temi õrségben, majd a Balogh Edgár által vezetett VárosiÕrségben. Tudtam az Erdélyi Magyar Tanács megalakulásá-ról, tagjai közül ismertem személyesen Nagy Gézát, NagyIstvánt. Szervezeti összekötõm Sáry István ügyvéd, késõbbegyetemi tanár volt. Részt vettem a diákság képviseletébenKovács Katona Jenõ közíró, az illegális Békepárt egyik veze-tõjének a diákság vezetõivel tartott tanácskozásán, melyenaz egyetem kiürítése ellen szólaltam fel, a diákok egy részé-nek követelése ellen, akik az egyetem teljes felszerelésénekkiürítését követelték, hogy ne kerüljön ismét román tulaj-donba. Az 1867 után, gróf Mikó Imre és az egész magyar tár-sadalom adományából, az Erdélyi Múzeum Egyesületgyûjteményeibõl, a magyar állam költségén 1872-ben létesültkolozsvári magyar egyetemmel ugyanis 1919-ben ez történt.1940-ben pedig Észak-Erdélynek az anyaországhoz valóvisszatérése elõtt a kivonuló román közigazgatás egy teljesenkiürített, kifosztott, megrongált épületrendszert hagyotthátra, melyet a magyar állam és a lakosság együttes erõvelújra felszerelt és mûködõképessé fejlesztett. 1944 õszén amagyar honvédség visszavonulásával egyidejûleg a magyarhatóságok ki akarták üríteni az egyetemet. Ezt akadályoztameg az Egyetemi Tanács, a lakosság, a diákság az ErdélyiMagyar Tanács segítségével. A szovjet hadsereg bevonulásá-ig és azután is, mint a Városi Õrség tagja, szolgálatot teljesí-tettem elõbb az egyetemi õrségben, majd a szovjet várospa-rancsnokságon, mint románul is beszélõ, beosztott írnok,kitöltöttem a lakosság helyben maradását, az üzemek, isko-lák, köztük az egyetem, templomok, intézmények zavartalanmûködését elrendelõ háromnyelvû plakátokat. Próbáltamközbelépni az elhurcolt magyar civil férfiak, köztük diáktár-saim ügyében, és ekkor tudtam meg, hogy a szovjet katonaivárosparancsnok fölött egy másik, magasabb fórum - azNKVD mûködik, amely megközelíthetetlen volt: a várospa-rancsnok kérésemre közölte, hogy a foglyok ügye nem tarto-zik az õ hatáskörébe, vagyis nem tehet semmit. A szovjetGPU-ról már olvastam a kommunistaellenes lapokban méga harmincas évek végétõl, de ekkor tudatosodott bennem,hogy ennek új elnevezése van: NKVD, amely valójában ahatalmat gyakorolja.

A szovjet Városparancsnokságtól Balogh Edgár átirányí-tott az új, a román polgármester mellé titkárnak, majd

Demeter János alpolgármester mellett dolgoztam, igazolvá-nyokat gépeltem a munkára behívottaknak, hogy a szovjetkatonaság ne hurcolja el õket. Ezeket már román nyelvenkellett írni és Demeter, mint alpolgármester írta alá szemé-lyesen, és nyilvántartásba vettük a neveket. Hogy ha bajuktörténne, közbe lehessen lépni. Ekkor már tudtam a Horthykormányzóhoz juttatott memorandumról, melyet kedvelttanárom, Teleki Géza gróf, Teleki Pál fia adott át személye-sen a kormányzónak, és arról is, hogy az aláírói között sze-mélyes ismerõseim is voltak, közöttük dr. Boga Alajos kano-nok pápai prelátus, aki igazgatóm volt a kézdivásárhelyi gim-náziumban és apám osztálytársa Csíkkozmáson. Tudtam azErdélyi Tanács megalakulásáról és tagjairól, akik valójábanirányították az ellenállást és a magyar egyetem visszatartását.Tagjai között voltak általam már ismert baloldali, sõt akkormár ismert kommunista vezetõk is, mint Balogh Edgár, Jor-dáky Lajos, Nagy István, de jeles orvosok, mint Haynal Imre,Nagy Géza tanárom, akivel szinte mindennap találkoztam.Arról is tudtam, hogy a kommunista vezetõk kiszabadításá-ért és a Gestapo általi elhurcolásuk, valószínû kivégzésükmegakadályozásáért neves erdélyi magyar politikusok, egy-házi személyek léptek fel. Gróf Bethlen Béla kormánybiztosés Dálnoki Veress Lajos hadtestparancsnok közbelépésérekiengedték õket. (Mind a kettõt többévi börtönre csukta bea kommunista hatalom) Kovács Katona Jenõt írásaiból is-mertem. Személyesen az egyetem melletti kiállás ügyébenszervezett illegális ülésünkön találkoztunk. Ezután, két-há-rom nappal a szovjet hadsereg bevonulása elõtt még felke-restük az Egyetemi Tanács vezetõit: Miskolczy Dezsõ rektorés Buza László prorektor fogadott s a diákságnak azt a kéré-sét tolmácsoltuk, hogy az Egyetemi Tanács folytassa mûkö-dését, a tanárok maradjanak és kezdjék meg az elõadásokat.Kovács Katona Jenõt, akivel néhány nappal azelõtt tárgyal-tunk, a Gestapo közvetlenül a szovjet bevonulás elõtti naponhurcolta el. Egy másik áldozatot is személyesen ismertem éstöbbször beszélgettem vele, egy alkalommal Tamási Árontársaságában: Nagy József újságírót, aki közismerten német-ellenes volt, a visszavonuló németek agyonlõtték, holttestétaz egyik kolozsvári külvárosi utcán találták meg. Soha nemderült ki, hogy kik árulták be az illegalitásban bujkálókat. El-lenségeik? Vagy a rejtekhelyüket ismerõ jövõbeli versenytár-saik? Mert ilyen esetek is történtek abban a korban.

A továbbiakról röviden: a MADOSZ – majd a MagyarNépi Szövetség megalakulásakor rendezett nagygyûlésen,melyet Kós Károly vezetett, tiltakoztunk a román ManiuGárda magyarellenes rémtettei és tömeggyilkosságai ellen.A megalakult megyei vezetõségben Kós Károly elnökségemellett az ifjúság vezetõjeként részt vettem a szervezésben,az ifjúsági csoportok megalakításában, diákok, hóstáti föld-mûvesek és munkás fiatalok szervezésében. 1945 novembe-rében Marosvásárhelyt - mint az MNSZ száztagú IntézõBizottságának tagja - az Erdély határait Románia javára vég-

2011. június

EKOSZ–EMTE 9Élõ múlt

Katona Szabó István

Ma is idõszerû politikai tapasztalataim(Megfigyeléseim 1944 õszétõl 2011 tavaszáig)

legesítõ kiáltvány ellen Nagy Géza felszólalását támogatvatiltakoztam, majd ellene szavaztam és kiléptem a Bizottság-ból (a beépített kommunista többségû volt MADOSZ tag-ság, természetesen megszavazta a Kiáltványt). A román kü-lügyminiszter a párizsi béketárgyalásokon ezt a kiáltványthasználta fel, mint az erdélyi magyarságnak a román követe-lésekkel egyetértõ nyilatkozatát. 1944 õszétõl számíthatomtehát aktív politikai tevékenységemet.

Már akkor kezdtem megismerni a „baloldali” (akkor mégtitkoltan kommunista) irányítás alatt mûködõ szervezetektaktikai módszereit. Mindezt azért soroltam fel, mert jó ideigmeghatározta politikai viszonyulásomat, a baloldal felé valóigazodásomat és aktív bekapcsolódásomat az akkor szerve-zõdõ, egyetlen, engedélyezett magyar politikai szervezetbe: a„baloldali” (a háttérbõl kommunista irányítású) MagyarNépi Szövetségbe.

Akkor persze nem tudtam és nem is sejtettem, hogy ez azún. magyar egységet hirdetõ szervezet a Moszkvában már a30-as években kidolgozott ún. népfrontos taktika alkalmazá-sa volt a romániai magyar nemzetiségi politikában. Az 1943-as Szárszói Konferencia résztvevõjeként Németh László ha-tására és személyes ismerõseként meggyõzõdésbõl a harma-dik út szellemét követtem, ennek alapján röpiratokat adtamki a diákság részére, Móricz Magvetõjének folytatásaként,melyben Kodolányi, Németh László ilyen irányú cikkeitközöltem.

A történelem és a szovjet megszállás a „baloldalhoz”kényszerített, de mindig kritikával, gyanakvással és elemzõszemlélettel figyeltem a kommunista párt (melyet akkor aKommunisták Romániai Pártja néven emlegettek, mint in-ternacionalista alakulatot) erdélyi politikáját. Hamar ész-revettem, hogy az észak-erdélyi kommunista pártvezetés és amagyar szociáldemokraták, a Magyar Népi Szövetség és másakkor hirtelen megalakított, fõleg román szervezetek közöttdifferenciák vannak. A Kommunisták Romániai Pártja Ro-mán Kommunista Párttá alakult s ez nemcsak névváltozást,hanem program- és irányváltozást is jelentett, amelynekkövetkezményeit akkor nem lehetett elõre látni. Azt is észre-vettem, hogy még az általam vezetett ifjúsági szervezetben isolyan hangadók léptek be és voltak jelen, akik a maguk né-zetét érvényesítették a többség akarata ellenére. Ekkor is-mertem fel elõször, hogy titkos párttagok épülnek be az ún.demokratikus tömegszervezetekbe (beleértve a szakszerve-zeteket is), és az õ akaratuk érvényesül. Aki pedig nyíltanszembefordult velük, elõbb elszigetelték, majd valamilyenürüggyel eltávolították. Még egy momentumot fontosnaktartok felidézni: Balogh Edgár felvett a Világosság nevû lap-hoz, és ennek riportereként 1945 február elején Debrecenbeutaztam. Nagy Géza tanár üzenetét vittem Teleki Gézának,aki a debreceni kormány kultuszminisztere volt. Az üzenetaz erdélyi és kolozsvári magyar iskolák helyzetérõl szólt,amelyeket tömeges méretekben kezdtek románosítani. Azoktatásért felelõs Hadházy Sándor tanfelügyelõ hûségesenkiszolgálta a román érdekeket az akkor még szovjet katonaiközigazgatás alatt vezetett Észak-Erdély területén. A magyariskolákat a magyar lakosság és szülõk szembenállása ellené-re átadta román vezetõknek.

Debrecenben találkoztam Erdei Ferenc belügyminiszter-rel, akit Szárszóról ismertem. Õ felvilágosított, hogy amoszkvai magyar kommunista vezetõk jó magyarok (ekkor

érkezett Rákosi Debrecenbe és szövegelését magam is hal-lottam az Aranybika Szálló nagytermében.). Erdei dicsérteRákosit és társait, jó magyaroknak nevezte õket, de tájékoz-tatott, hogy a szovjet katonai hatóságokkal szemben õk semtehetnek semmit. Mert szóbahoztam a kolozsvári magyarférfilakosság, köztük diáktársaim tömeges, önkényes elhur-colását. (Erdeirõl késõbb megtudtam, hogy titkos kommu-nista párttag volt. 1956 után, visszavonult a politikai szerep-léstõl). Találkoztam Kovács Imrével is, a Nemzeti Paraszt-párt fõtitkárával, õ nem volt ilyen jó véleménnyel a moszkvaimagyar kommunista vezetõkrõl és nyíltan megmondta: aromán kommunista vezetés nacionalista politikát folytat ésaz oroszok nekik kedveznek, Rákosiék pedig nem akarnakfellépni ez ellen. Akkor nem tudtam, mert errõl nem beszélt,hogy nem sokkal azelõtt szökött meg a szovjet fogolytábor-ból, pedig az ellenállási front küldötteként kellett felvegye akapcsolatot a szovjet parancsnoksággal. De a szovjet vezetés-nek és ügynökeinek nem volt szükségük magyar ellenállásra,Õk akartak „felszabadítók” lenni. (Kovács Imre késõbbemigrációba kényszerült).

A továbbiakban nem részletezem az eseményeket, csakösszefoglalom, milyen módszereket, eszközöket, gyakorlatottapasztaltam ennek az ún. baloldali, elõször „népi demokrá-ciának”, majd „szocialista demokráciának” nevezett (hazu-dott) politika részérõl, melyet több mint ötven éven keresz-tül, belülrõl és nem kívülrõl ismertem meg. Fel- felismeremma is alkalmazott eszköztárukat és látom, ma is, ahogyakkor, valójában hogyan viszonyultak a magyarság nemzetiérdekeihez, a megalkuvó, nemzeti önfeladás útján. Késõbbitanulmányaim és tapasztalataim igazolták, hogy elméletimegalapozottságuk: Marx tanainak, érdekük szerinti értel-mezése, Lenin elméletei és Sztálin mûvei, gyakorlatuk fõ for-rásai pedig: a machiavellizmus és a jakobinus terror. Azelméletet és ideológiát a tények eltakarására, az érdekelttömegek félrevezetésére, manipulálására használták fel gát-lástalanul. Ezek szerint a szociáldemokratákat csak taktikaicéllal, átmenetileg fogadták el. De a Kommunista Párt, azNKVD ügynökei segédletével, világszinten több- kevesebbsikerrel bevonták az ún. népfrontba a fasizmus (nácizmus)-ellenes demokratikus szervezeteket, pártokat. Aztán el-szigetelték, kirekesztették, vagy az imperializmus és a nagy-tõke bérenceinek rágalmazva sorra kivégezték a velük szem-ben nyíltan vagy csak feltételezetten szemben álló erõk veze-tõit. A harmincas évektõl kezdve nácinak, fasisztának bélye-geztek mindenkit, aki nem fogadta el vezetésüket. Így bélye-gezték meg a nyugati, nem a szovjet hatalom területénmûködõ munkások szervezeteit, akik nem voltak az õ híveik,eszközeik. Elõször „sárga szakszervezeteknek” neveztékõket, akik a tõkét kiszolgálják és feladják az osztályharcot.

A „forradalmi” marxisták a következõ lenini alapelv sze-rint mûködtek (amit a mai posztkommunisták és magukatszocialistának nevezõ pártok, a „liberálisokkal” együtt valla-nak és a gyakorlatban alkalmaznak): mindent a hatalomért!Ez a lenini jelszó azt jelenti, hogy számukra minden eszközmegengedett a hatalom megszerzése, megtartása vagyvisszaszerzése érdekében, és eszköztáruk végtelenül változa-tos. A másik a sztálini alapelv: „A politikában semmi semvéletlen, csak a halál, de az sem mindig.” Ennek gyakorlatapontosan nyomon követhetõ Sztálin egész „életmûvében” éspolitikai gyakorlatában. Az alábbiakban sorra veszem az

Átalvetõ

10 EKOSZ–EMTEÉlõ múlt

általam közelrõl, belülrõl, hét évtizedes politikai múltamsorán tapasztaltakat, melyek ma is alkalmazást nyernek pl.az MSZP és az általa félrevezetõ eszközként szervezett pár-tok, szervezetek gyakorlatában.

A demokrácia csak szépségflastrom, ugyanígy az emberijogok, a szociális igazságosság, a szabadság, egyenlõség han-goztatása. Csak félrevezetõ jelszavak a tömegek elkábításá-ra, az alantas ösztönök felszítására és a politikai manipulációérdekében. A jakobinusok rövid uralmából világosan kivehe-tõen azt a tanulságot vonták le és alkalmazták, hogy a vezér,elnök, fõtitkár, nem egyszer „háttérember” aki irányít – bár-hogy nevezzék, ne adjon lehetõséget egyetlen ellenfeléneksem az õ hatalma megdöntésére. A jakobinusok alig két évalatt irtották ki egymást, és végleg eltûntek a történelemsüllyesztõjében. Míg a kommunista uralom, melynek vezetõiközött gyilkosok, aktív gengszterek is voltak, több évtizedenát fenn tudta tartani hatalmát. Szellemi és hatalomtechnikaieszközeikben hosszú távon jól felismerhetõ a jakobinusörökség. Néhány példa: a jakobinusok az ész istennõjétünnepelték, késõi utódaik az ateizmust tették világnézetükalapjává és üldözték az egyházakat, több évtizedes uralmatbiztosítva maguknak. A kommunisták kisebb-nagyobb idõ-közönként végleg a politikai süllyesztõbe lökték vagy kiirtot-ták egykori fegyvertársaikat is. A demokrácia védelmébenakkor lépnek fel leghangosabban, ha vezetõ szerepüket éshatalmukat veszélyezteti a néptömegek elégedetlensége.Akkor minden ellenfelük fasiszta, reakciós, antidemokrata.Õk lesznek a demokrácia védelmezõi, hirtelen és jó hango-san. Göring nyomán, aki kijelentette, hogy õ mondja meg, kia zsidó, a jelen „baloldali” vezetõk maguknak vindikálják ajogot, hogy õk állapítsák meg: ki demokrata és ki nem, mertõk a letéteményesei az igazi népképviseletnek.

Eszközrendszereik egyértelmûen azonosak vagy legalább-is hasonlóak ma is, a demokrácia jegyében, a sztálini gyakor-lattal: a hazugsággal. Ebbõl az „igazságból” jelenleg csak azerõszakos halál (magyarul gyilkosság), politikai eszközétmellõzik – remélhetõleg jó ideig. (És talán, elõbb-utóbb,remélhetõleg kiszorulnak a hatalomból – legalább Euró-pában.)

Jelen eszközeik:1. A jól átgondolt és kidolgozott hazugság- és ígéretpoliti-

ka. Pl. a múltbeli ötéves tervek hazug ígéretei, hogy évrõl-évre jobb lesz az élet, miközben alig javult valamit az élet-színvonal, vagy egyenesen romlott. Ma is gyakorlat, hogyhamis adatokkal igazolják hogy pl. a nyugdíjasoknak sokkaljobb volt, mikor õk voltak uralmon.

2. A valós ellenfél lejáratása, nyílt és titkos rágalmazással.A reális ellenféllel szemben ál-ellenfeleket szervezni, támo-gatni. Ha van tényleges ellenfele a velük szemben álló erõ-nek, annak támogatása, abból az elvbõl, hogy „az ellenfelemellenfelei, ellenségei, az én szövetségeseim”, nekem dolgoz-nak (ld. a „centristák”, vagy az MDF-SZDSZ szövetség sze-repe). Lenin ezt is alkalmazta: a szociál-forradalmárokkal,az esszerekkel gyõzött a mensevikek ellen, majd õket is fel-számolta. Rákosi az Erdei-féle Nemzeti Parasztpártot, aSzakasits-féle szociáldemokratákat, a Dinnyés-féle kisgazdá-kat használta fel hasonló módon. Romániában Tataresculiberálisai, Voitec szociáldemokratái, a magyar szocdemekközül Wolf Sándor és Salamon László töltötte be ezt a szere-

pet, az igazi szociáldemokrata Lakatos István, Pásztay Géza,Nagy Géza ellen, akiket hazug vádakkal ítéltek el, kapcsoltakki a politikai életbõl, bizonyítva, hogy ez a módszer minde-nütt alkalmazható. (A példákat folytatni lehet minden voltkommunista országban.) Különösen jellemzõ a katolikusegyház és más keresztény egyházak, jogos és hivatott vezetõielleni sorozatban elkövetett gaztettek. Márton Áron, a leg-tisztább és legönzetlenebb püspök letartóztatása és elhurco-lása után helyettesei, ordináriusai következtek, több magyarkatolikus püspök és jeles egyházi személy vált börtöneikáldozatává. Õk lettek a katolikus egyház XX. századi vérta-núi.

3. Látszólag független társadalmi és álpolitikai szerveze-tek létrehozása, támogatása, átmenetileg. Ilyen volt aNépfront, a Nemzeti Függetlenségi Front stb. címen burkoltkommunista vezetéssel létrehozott „koalíció”, amíg a hata-lom megszerzése érdekében erre szükség volt. A múlt évig azMSZP, SZDSZ, MDF alapítványok, társadalmi szervezetektömegeit mûködtették és pénzelték még az állami alapból is,hogy szavazóbázist biztosítsanak a gyõzelemhez vagy leg-alább minél nagyobb befolyást biztosítsanak szavazótáboruknöveléséhez, a választások utáni országgyûlésben. Megté-vesztették a politikailag tájékozatlan szavazókat. A TiszteletTársasága, nyugdíjas szervezetek, A Hit Gyülekezete stb. lát-szólag politikamentes szervezetek. A diktatúra válsága ésbukása után a tárgyalások során olyan fékeket építettek be a„demokratikus jogállam” építményébe, melyek lehetõvé tet-ték és elõsegítették visszatérésüket a hatalomba. Fõ céljukvolt, hogy a régi politikai elit és utódai olyan gazdasági éspénzügyi alapot szerezzenek, amely biztosítja hatalmi pozíci-óik megõrzését, tartós visszaszerzését. Az államosított va-gyon mintegy 80-90 %-át a volt kommunista elit kezébe ját-szották, szövetkezve a külföldi nagytõkével. Így jöttek létre amilliárdos vagyonok.

A jelenben: a nyolcadik évébe lépett „szocialista” hatalmielit, amelyik lenyúlta az állami megrendelések majdnem tel-jességét és az európai uniós támogatásokat, valamint a fel-vett külföldi kölcsönök sokmilliárdnyi összegét, olyan politi-kai, anyagi és erkölcsi válságba „kormányozta” az országot,hogy csak további áldozatvállalással és megszorításokkal tudfennmaradni és mûködni az állam. A több évtizedes kommu-nista uralom a felelõsségre vonástól való páni félelmébenújra elõveszi minden politikai és hatalomtechnikai eszközét,melyeket fentebb felsoroltam, természetesen felhasználva amodern technika: a rádió, a TV, az internet lehetõségeit,melyeket sajtóbérencei már hozzáértéssel mûködtetnek.Mert az írott sajtó már rég nem elég, de a lenini elveknagyon is alkalmasak az új eszközök felhasználására is.„Mindent a hatalomért”, hirdette meg Lenin, „Mindent az újkormány ellehetetlenítéséért! - hirdetik mai „titkos” tanítvá-nyai és szellemi örökösei. Felhasználják azt a rég bevált trük-köt, hogy ellenfeleikre kenik mindazt, amit maguk követtekel és gyakoroltak. Õk féltik a demokráciát, a jogállamot; õk,akik uralmuk alatt felrúgták, parlamenti többségükkel fel-számolták a demokráciát és akadályozták a jog érvényesíté-sét, úgy garázdálkodtak a népvagyonnal, ahogy nekik tet-szett. Mert a tét nagyon nagy: most nemcsak a hatalom,hanem az összerabolt vagyon, a korrupciós hálózat és a nyolcév alatt kiépült, meggazdagodott vagy az átlagnál tízszer,százszor jobban keresõ klientúra, hálózat, holdudvar és

2011. június

EKOSZ–EMTE 11Élõ múlt

rokonsági köre, mely az egykori kommunista rendszerbõlegyszerûen átült a mai „demokrata” rendszerbe, veszélyez-tetve érzi magát. Nem kis tömeg ez! Legalább félmillió fõnyibefolyásos politikai érdekcsoport (talán bûnözõnek is nevez-hetõ), melynek tagjai olyan pozícióban ültek, ahol sápotlehetett szedni minden intézkedésért, olyan ügyfelektõl, akikbármilyen, fõleg gazdasági ügyekben, de adminisztratív,banki, sõt kulturális stb. feladat megoldására is kényszerül-tek igénybe venni szolgáltatásaikat. Ezt a hálózatot, politikaibûnözõ tömeget csak fölényes választási gyõzelemmel lehetlegalább két ciklusos idõszak alatt eltávolítani, helyére tenni,hiszen éppen ennyi idõ állt rendelkezésükre, hogy gátlástala-nul kiépüljenek, illetve tovább maradjanak. Számukra ezértsemmi sem drága, milliárdokat mozgathatnak meg kam-pánycélokra, megvesztegetésre, hamis, csaló eszközök meg-szervezésére, hívek megvásárlására. „Különös emberek õk”– mondta Sztálin, különösen képzett emberek – mondhatjukma, az elfelejtett szocialista eszmék szószólóiról és politikaitényezõirõl.

A Sztálin-féle „különös emberek” több mint hét évtizedigzsarnoki uralom alatt tartottak népeket, az emberiség egy-harmadát, százmillió ember pusztulását idézve elõ, két kon-tinens lakosságából. Vigyáznunk kell, hogy a mai „különösemberek” ne tudják megõrizni hatalmukat. Ma az egyikvezetõjük, talán reménybeli miniszterelnökük „a legbe-csületesebb pártnak” nevezi pártját és embereit. Nem szá-mít, hogy ebbõl a „legbecsületesebb pártból” jó néhány sik-kasztás, csaló üzleti vállalkozás, okirathamisítás miatt, az ál-lami vagyon ellopása vagy talán pártérdekbõl való felhaszná-lása vádjával börtönben, elõzetes letartóztatásban vagy vádalatt van. A valóság lehazudásának mindig nagymesterei vol-tak ezek a különös emberek, akik „különös anyagból vannakgyúrva”, a nagy vezér mondása szerint. Most a vagyon- éshatalomszerzésben hasznosítják különös képességeiket, ajelen korszak lehetõségeit felhasználva. Vigyázzunk, hogy eza különös százezer nehogy továbbra is uralma alá kerítse anem különös tízmillió magyart!

Ma is érvényesül általános taktikai gyakorlatuk, hogyolyan pártokat hoznak létre, amelyeknek jelöltjei a mentelmijog mögé bújva megússzák egy ideig a felelõsségre vonást.Szervezeteket hoznak létre, titkos támogatással, és ha azokbejutnak a parlamentbe, képviselõik támogatják politikáju-kat. Ha pedig nem jutnak be, akkor is szavazatokat vonnakel az ellenzéktõl. Most is vannak ilyen pártok, melyek ilyenszerepet töltenek be.

A FIDESZ-KDNP gyõzelmétõl féltik a demokráciát azok,akik nyolc éven keresztül mindent megtettek a demokrácia,az emberek és a választók akaratának kijátszására. A magyarválasztók azonban rájöttek, hogy ezek a „demokrácia-féltõk”és korrupt szövetségeseik nyolc éves uralmuk alatt a csõdszélére jutatták az országot és a 2010-es választásokon, úgydöntöttek, hogy kiveszik a hatalmat a kezükbõl. Töredékszövetségeseik (SZDSZ, MDF) kiestek a parlamentbõl és ahatalomból még önkormányzati szinten is. A FIDESZ-KDNP Szövetség kétharmados többséget szerzett, ami pá-ratlan a magyar politika történetében. Ebben az új helyzet-ben a „baloldal” mire törekszik? Nem tisztességes önvizsgá-latra, teljes vezetõ-garnitúra cserére, hanem rejtett tartalé-kai mozgósításával, teljes erõvel a nyertes kormány ellen for-

dult. Mozgósítva régi bértollnokait, itthon és külföldön sajátkudarcát az európai baloldal kudarcának tálalva, minden„baloldali” erõt, nyílt és burkolt szövetségest megmozgat amagyar kormány lejáratására, politikai, gazdasági intézkedé-seinek diszkreditálására. A külhoni magyarok népszavazá-son történt kirekesztése fájó emlékének elmosása miatt nemmerték megakadályozni a kettõs állampolgárság törvényé-nek megszavazását. De mindent elkövetnek azért, hogy ezpusztán formális jog legyen. Fõ támadási irányuk tehát a kül-honi magyarok választójogának megakadályozása. Az nemszámít, hogy a környezõ EU tagállamokban ez a jog biztosít-va van minden külföldön élõ állampolgárságú személy részé-re. Csak a magyar nép szellemi és politikai egységét kellmegakadályozni. Ehhez pedig kész szövetségesük mindenkörnyezõ ország szocialista vagy magát szociáldemokratá-nak, liberálisnak nevezõ pártja, mely rögtön irredentizmustés revizionizmust kiabál, ha a külföldön élõ magyarok szava-zati joghoz jutnak.

Másik fõ támadásuk az új magyar alkotmány ellen irá-nyult, mely a sztálini mintájú, 1989-ben ideiglenes alkot-mányként átmenetileg elfogadott, már rég túlhaladott iro-mány helyett került megszavazásra. Ennek elfogadása ésérvénybe léptetése ellen megint megmozgatták az európaiszocialista és liberális erõket, ahogy a sajtótörvény esetébentették. Azt a látszatot igyekeztek kelteni, ha õk nem vesznekrészt az alkotmányozásban, akkor ez a kétharmados parla-menti többség ellenére sem lehet legitim. Az, hogy 1989-bennem egy választott parlament, hanem egy ún. kerekasztal-tárgyalás fogadta el a módosított 1949-es „alkotmányt”, legi-timnek minõsítik és politikai mozgalmukat annak meg-védésére szervezik újjá. Egy alig 20 %-os párt vezére mertekijelenteni, hogy „alkotmányos puccs” készül, amikor két-harmados többségû parlament dönti majd el, milyen legyenaz új alkotmány. Ez jelzi, hogy gondolkozásában visszakö-szön a régi sztálini gyakorlat: a „különös emberek” kisebbsé-ge uralkodhat a többség fölött, mert csak õk tudják, mi jó anépnek.

Csakhogy most nincs a nagy szomszéd, a Szovjetunió,ahonnan ez a kisebbség „testvéri segítséget” hívhat a többségleverésére, mint 1956-ban. A pártelnök eltévesztette az év-számot, vagy még mindig a régi vágyálom igézetében él?Ezért gyalázzák, rágalmazzák a törvényes kormányt és moz-gatják meg külföldi szövetségeseiket, hamis érvekkel õket isfélrevezetve, hogy minél nagyobb kárt okozzanak az ország-nak és kormányának.

Az új alkotmány elfogadása és megszavazása talán hosszúidõre véget vetett ennek az ún. baloldali hatalmi rendszernekés kétes politikai játszmának. Mert az igazi baloldalt nem õk,a posztkommunista utódok képviselik, hanem azoknak a po-litikai erõknek utódai, akiket õk kivégeztek vagy kiüldöztek.Mert volt igazi baloldal is Magyarországon: Payer Károly,Kéthly Anna pártja, de ehhez semmi köze a mai magukatszocialistáknak és haladó liberálisoknak nevezõ pártoknak,még ha milliós tömegû szavazókra hivatkoznak is.

A mostani Feltámadás ünnepe meghozta Magyarországés a Kárpát-medencei magyarság számára a régen várt és atörténelem mûhelyében már évek óta születõben, készülõ-ben levõ alkotmányt, mely minden becsületes magyar számá-ra megteremti a biztató jövendõt.

Átalvetõ

12 EKOSZ–EMTEÉlõ múlt

2011. június

EKOSZ–EMTE 13Üzenet

Kedves Barátaink!Ötödik évébe lépett az Erdélyország az én hazám világta-

lálkozó, ám ezúttal új csapat vette át a rendezvény szervezé-sét: a nyárádszentlászlói Pásztortûz Egyesület. Eljött az ideje,hogy bemutatkozzunk, megismertessük céljainkat, és beszá-moljunk az idei rendezvény programjának alakulásáról.

A Pásztortûz egy kicsiny székelyföldi faluban, Nyárád-szentlászlón alakult, elsõsorban diáktábo-roztatással, a kéz-mûves hagyományok ápolásával, megõrzésével foglalkozik.Így talált ránk váratlanul – de korántsem véletlenül – anemes, de hatalmas feladat, az „Erdélyország az én hazám”világtalálkozó megszervezése.

Az eddigi fõszervezõ a Pásztortûz egyesületre ruházta aszervezés jogát, ezzel együtt minden gondját és örömét.Gondját, mert a pénzügyi helyzet kevéssé sem javult az el-múlt esztendõben, és ez jócskán megnehezíti a program-szervezést, de minden erõnkkel azon vagyunk, hogy nagyonszínvonalas mûso-rokat kínáljunk a látogatóknak. Ugyanak-kor örömét is, hiszen újra és újra kiderül, sok jó ember állmellettünk, bíztatnak, lelkesítenek bennünket.

Szeretnénk új fejezetet nyitni a világtalálkozó történeté-ben, minél jobban összefogni az Anyaország-Szeretnénkmegõrizni mindent, ami az eddigi évek során az „Erdélyor-szág az én hazám” jó hírét vitte. Ilyés Emese szervezõ

Pásztortûz Egyesület

FELHÍVÁS2011. augusztusában elõreláthatólag megjelenik a Templom-ra szállt bánatmadár címû, Pusztakamarási magyarok alcímetviselõ gyûjteményes kötet, mely a mezõségi falu magyarjai-nak múltjáról, néprajzáról, népi vallásosságáról, interetnikuskapcsolatokról szól. A kötet tartalmából megemlítjük a báróKemény, a szövérdi Szász, és a Péterffy családokról készültírásokat, gr. Rhédey Drusianna visszaemlékezéseit, báró Ke-mény Anna naplóját, Sütõ András pusztakamarási tûnõdésétaz anyanyelvrõl, Székely Gergely intelmeit a vegyes házas-ságról, az 1944 õszén Pusztakamarás határában legyilkolt zsi-dóközösség névsorát, az 1890 utáni református lelkészekfényképes életrajzi ismertetõjét.

Az szerzõk között ott találjuk Csoóri Sándort, FaragóJózsefet, Márkus Bélát, Nagy Pált Rabocskay Lászlót, SütõAndrást, Szász István Tast, Wass Albertet. A több mint 350oldalas kötetet gazdag archív és mai színes és fekete-fehérfényképek gazdagítják.

A kolozsvári Kriterion kiadónál megjelenõ kötet kb. 10euróba kerül (ehhez jön hozzá, postai küldés esetén, a pos-taköltség), amit a könyv kézhezvételekor kell kifizetni helyifizetõeszközzel. Tekintettel arra, hogy a könyv korlátozottpéldányszámban jelenik meg, tisztelettel kérjük, jelezzevásárlási szándékát, hogy a kiadói példányszám összeállítá-sánál vegyük figyelembe óhaját.

Elérhetõségeink (külföldi telefonálás esetén az ország hívószámánakbeiktatásával)

Székely Ferenc – székelyf@personal.ro, tel.: 0769-737063, 0265-585080 (0040) H. Szabó Gyula – szabo.gyula@kriterion.ro,tel.: 0745-634377 (0040) Szász István Tas – drszaszi@t-online.hu tel.: 0626-381503, 0630-

9487633 (0036)

ÚJ ZILAHI ÜZENETAz Átalvetõ olvasói követhették (és támogathatták) a

Fadrusz alkotta zilahi Tuhutum emlékmû turulmadaránakfeltámadását. A próbálkozást siker koronázta és a békésenszemlélõdõ és emlékeztetõ, s így talán õrködõ madár, márelfoglalta helyét a város magyar jelenében.

A munka azonban ezzel nem fejezõdött be, mert nem azeredeti helyen, nem köztéren áll és nem újult meg a talapza-ta sem.

Most örömmel értesülhettünk arról, hogy megvannak azengedélyek az emlékmû talapzattal együtt történõ köztéri fel-állítására.

Egy akadály azonban még létezik. Az a bizonyos leggyako-ribb, az anyagi erõ. Tehát ismét arra kérjük az Átalvetõ olva-sóit, hogy ismét segítsenek és járuljanak hozzá, ezúttal a turulkõtalapzatának felállításához. Az újjászületõ emlékmû aTuhutum óta élõ, de meggyengített párciumi magyarság szá-mára megemlékezések, rendezvények, zarándoklatok helye,állomása lehet, s így is szolgálhatja a remélt megmaradást.

Szász István Tas

Magyarországon az adományokat a 1012 Budapest, Várfok utca15/C 3/10. szám alatti székhelyû Kersch Ügyvédi Iroda az OTPBank Rt-nél vezetett 11701004-20215189 számú letéti számlájáravárjuk. Bármilyen formában is történjék az adományozás - annakmegkülönböztetése végett- az összeg rendeltetéseként “Adomány aTurul Emlékmûre” megjelölést kell alkalmazni. Zilahon az adomá-nyokat a Királyhágómelléki Református Egyházkerülethez tartozóZilahi Református Egyházmegye Esperesi Hivatala által erre acélra az „RZBR ROBU” SWIFT kóddal rendelkezõ Raiffeisenbanknál megnyitott: RO17 RZBR 0000 0600 0713 8511 (Lejben)vagy RO49 RZBR 0000 0600 0713 8517 (Forintban) számlaszámravárjuk. Az adományok felhasználásáról a kezdeményezésben fel-tüntetett emlékmû bizottság dönt.

Jelen számunkban, László Zsolt fotóival, Székelyvarságot pró-báljuk bemutatni.

Székelyvarság, falu Romániában, Hargita megyében. 1992-ben1536 lakosából 1532 magyar és 4 román volt.

Fekvése: Hargita megye legnagyobb szórványtelepülése, amelykb. 77 km2-en, a Nagy-Küküllõ forrásvidékén fekszik. Részei: aKözpont, Varságtisztása, Bolygóbükke, Forrásköze, Sólyomkõpata-ka, Nagykútpataka, Bogzos és Küküllõtelep.

Története: 1906-ban Varságtelep néven szerepel elõször. A faluta 20. század elején Oroszhegyrõl és Korondról kirajzott székely csa-ládok alapították. Oroszhegy mély patakvölgyekkel szabdalt vulká-ni fennsíkján fekvõ Varság nevû határrészébõl 1906-ban lett önállóközség. Lakói famunkások, zsindelykészítõk. 1908-tól Székely-varság a neve. 1910-ben 1233 magyar lakosa volt. A trianoni béke-szerzõdésig Udvarhely vármegye Udvarhely járásához tartozott.

2011. április 14.

A MI HÁZSONGÁRDUNK

Mostanában hallottam valakitõl-valakirõl. Humán, ráadásulirodalmi végzettségû jeles középkorú értelmiségi tette fel a kér-dést: mi az a házsongárd. Így - kisbetûvel.

Az elsõ pillanatban képtelennek tûnt szájából a kérdés és ahelyzet. Aztán azonnal ellenõrzésem alá kerültek háborgóérzelmeim. Az eltelt bõ 60 évre gondoltam. Az elsõ negyvenreés a sajnos ennek rombolásán vajmi keveset javító, sõt imitt-amott azt tovább rontó utóbbi két évtizedre.

Honnan tudná immáron két generáció azt, hogy mi aHázsongárd? Honnan ismerné Erdély magyar kultúráját,magyar múltját, magyar lakóit? Honnan? Hiszen saját magyar-ságát sem ismeri igazán. A testvéri internacionalizmus leplealatt senyvedõ két ország vezetõi abban megegyeztek, hogyerrõl jobb nem beszélni.

Csak nem egyformán. Míg a magyar azt akarta, hogy „errõlne is tudjunk”, a román azt igyekezett elérni, hogy „másképpentudják”.

Az anyaországbéli még a legutóbbi idõkben is kapott olyankönyvet a kezébe, melyben az ország Trianonban megvonthatára nem csak földrajzilag létezõ valami, hanem azon a mes-terséges vonalon megszûnik minden, ami magyar. Azon túlnincs magyar múlt, magyar teljesítmény, magyar érték, magyarélet. Kimagasló példája ennek a szemléletnek, amikor egykönyvben Petõfi utazásai eddig a határig terjednek csupán.Mondtam is, hogy ezek szerint Petõfi még nem is halt meg.Persze az én általam óhajtott értelmezésben valóban él és élnifog. Akkor is, ha ma már az õ nagyságának saját talapzatunkatis jelentõ alapjait is kikezdték.

Nem úgy a román. Õ mindezeket természetesnek tartván,saját múltját, teljesítményét, értékeit és személyes jelenlétét –most közkézre került állítólag titkos diplomáciai anyagok sze-rint is – Odesszától Szolnokig hirdeti.

De mi köze mindennek Házsongárdhoz?Házsongárd, az Erdélyi és összmagyar Pantheon, ugyanúgy

lelki, tudati talapzatunk része, kapaszkodónk, figyelmeztetõnk,erõt adónk, mint ama Petõfi Sándor, kinek utolsó nyomaFehéregyháza helyett immár Biharkeresztes kukoricásában vankijelölve. A házsongárdi utolsó nyomok közben szintén pusztu-lásra ítéltettek. S bár a nemzetközi hír és az európai szelekMátyás – utolsó szakrális királyunk – világszerte ismert szobrátmegmentette, a magyar múlt bizonyítéka, a maradék magyar-ság kapaszkodója, az összmagyarság remény szerint örökzarándokhelye a Házsongárd sírköve porlik, fejfája korhad. Smég ez sem elég, de õseink csontjai szétszórattatnak, s a meg-mentésükre, nyugalmuk õrizésére tett gyér kísérletek is szerve-zett ravasz akadályokba ütköznek.

Az új hatalom nem csak az élõket homogenizálná. A múlthomogenizálása is folyamatban van. Az új birtokos nem csakaz élõkön gyakorolja az etnikai tisztogatás ma már az európaikeretek miatt sokkal rafináltabban rejtett módszereit, de ahalottak is áldozatai lesznek ennek. Arra kényszerítik õket,hogy újra meghaljanak. Immáron végleg. Ha lehetne, a feltá-madást is megtiltanák nekik. A magyar sírokra rátelepszenekaz újonnan érkezõ gyõztes halottak hantjai, s ki tudja, hogy õkott alant mire gondolnak?

Vajon tovább vívják a közös pusztulás biztos útjára vezetõõrült, egymást õrlõ háborút, vagy bölcs nyugalommal figyelik afentieket, kik elvakultságukban nem látják, hogy minden út aHázsongárdokba vezet. Egyelõre csak az egyének útja, nemze-tiségi különbség nélkül, de ha így folytatódik, akkor az egymásttipró kisnemzetek is sorra kerülnek, hogy aztán az erre nemfigyelõ Európa is kövesse õket.

Hát ilyesmikre is figyelmeztet az, ami a Házsongárddal tör-ténik.

Nekünk azonban ma és remélhetõleg minél több ideiggerincegyenesítõ támasz, felelõsségünkre figyelmeztetõ csen-des felkiáltójel marad Házsongárd.

2011. április 18.

KÖZHELYNEK TÛNÕ TÉNYEKRÕL, AVAGY VILÁGOSSÁGOT A FEJEKBETüntetõen ömlik Magyarországra a rágalom. Lelki álorcá-

sok ontják reánk zavaros gondolataikat. Elkerülhetetlenülgondolunk ilyenkor azokra, akik mögöttük állnak. Kik azok,akiktõl ez várható? Közben itthon tüntetnek! Ömlenek a tûz-oltó csapok, száll a látványfüst. Foglalkozásuk gyakorlásasorán bizonyítottan bátor egyenruhás emberek arcait látom, snem értem, hogy értelmes tekintetük mögött miként nyerhetotthont ennyi zavaros gondolat. Aztán azokra a sajnos sokak-ra gondolok, akik esetében ez nem is meglepõ.

Az önmegvalósítás téveszméjével önzésre nevelt, de való-jában közösségi lénynek született emberek sokasága tévelyeg atéren, s szerte az országban. Hasonló logika szerint vitatkozópárbeszédeim jutnak eszembe. Az egészségügy terén mûködõkimûvelt emberfejekkel is folytattam ilyeneket. Amíg a jelenhelyzetet okozók voltak hatalmon, még nem mentek világgáannyian, pedig küldte õket a vezér. Most, hogy elkezdõdik atalpra állás nagy és nehéz kísérlete, most elindulnak.

Pedig minden olyan világos. Az információk akkora tömegeárad a befogadásra alkalmas és arra igényt tartó elmék felé!

Körülvesz egy önmagát már százszor leleplezõ, minketannyiszor eláruló, ma már felismerhetõen gyarmatának tekin-tõ világ, egy saját ideológiája által maga gerjesztette válságá-ban fetrengõ, ezért az általa tagadott államtól (vagyis tõlünk)segítséget váró (és kapó), pénzközpontú spekulatív háttérhata-lom.

Mögöttünk van egy feladatának végrehajtása után megbuk-tatott diktatúra. Mellettünk pedig itt élnek és virágzanak abukott réginek az új világba átmentett képviselõi, akik az újvilág érdekeinek rutinszerû kiszolgálása nyomán jól végzettmunkájuk jutalmait élvezik.

Húsz év alatt a múltból megmaradt nemzeti értékeinketelkótyavetyélték, ennél is fontosabb, de kézzel nem foghatókincseinket: a hitet, tudást és becsületet is – tudatos rombolás-sal – válságba taszították.

Mindez világosan áll elõttünk, de nem hiszünk a sze-münknek, hanem indulatok, önös érdekek, s fõleg a minketéppen a diktatúra örökösei által terjesztõ tévhitek irányítjákgondolatainkat. S mint látjuk - tetteinket is!? Tüntetünk, elé-gedetlenek vagyunk a kilábalásra általunk kijelöltekkel, azon-nali eredményeket követelünk, régóta halaszthatatlan – igazfájdalmas – lépések felvállalása miatt háborgunk. Nem vagyunk

Átalvetõ

14 EKOSZ–EMTENapló

Dr. Szász István Tas Naplójegyzeteibõl

képesek áttekinteni a nagy egészet, a reánk nehezedõ külsõkényszereket.

Vegyük sorra azt, ami világos.A globalizáció már nagyon régen munkálkodik. Nagy, rej-

tett erõi megszervezték az egész világot az õ számukra használ-hatóvá silányító diktatórikus rendszereket. Miután ezek ellát-ták feladatukat, ügyes manõverekkel egymás ellen játszották kiõket, majd sorban mindkettõt leléptették a történelem színpa-dáról. Ilyenképpen aztán elközelgett a neoliberális elvekre épí-tett globalizált világ ideje. Most azon igyekeznek, hogy lassanmindenhova kiterjesszék a globalizáció befolyását. De még azegyik végen nem is gyõzött, s már bajban van a másikon.

Egy hozzánk hasonló kis ország mégsem lehet képes szem-bemenni ezzel. Egyetlen lehetõségünk az okos túlélésre ját-szás. Ennek megoldására az õket feltétlen kiszolgáló erõ nemalkalmas, annak ez nem is érdeke. Ezt volt alkalmunk kipró-bálni, fõleg az utóbbi nyolc évben.

Az, amire már régen vártunk, az egy olyan nemzeti erõ,mely a hatalmat pártpolitikai (mert másként nem lehet) eszkö-zökkel megszerezve és megtartva nemzetpolitikát folytat úgy,hogy alkalmazkodik amennyire muszáj, és ellenáll amennyirelehet.

Ha pedig a globalizáció háttérhatalma (AZ) eltûri az óvatoskísérletet, s ha közben ne adj Isten nem követ el egy minket ismagával sodró nagy, világméretû öngyilkosságot, akkor a mitúlélési kísérletünket addig folytathatjuk, amíg a nagy ellenségmagától leépül, vagy átalakítja önmagát.

Közben tudva-tudjuk, hogy nagy veszedelmek fenyegetnek.Mindenek elõtt azért, mert, ha precedenst szolgáltatunk azellenállásra, akkor ellenünk fordulhat az AZ, aminek nincsneve, mint északi népek totemállatainak. Belsõ kiszolgálóik isaktivizálódnak, mert õket nem a nemzet túlélése érdekli,hanem az annak elárulásáért beseperhetõ morzsányi haszon,ami persze egyénre szabottan mérve bizony nem morzsányi.

Legnagyobb ellenfeleink azonban mi magunk vagyunk. Mi,az elsatnyított vagy kiölt nemzeti tudatunkkal, és a fogyasztóitársadalom által megmérgezett életformánk gerjesztette igé-nyeinkkel. Hitetlenségünkkel és közösség nélkül élni képtelenember-voltunk feledésével, az önérvényesítés, „önmegvalósí-tás” eltúlzott, tehát hamis igéjének kábulatával.

Ha sokan leszünk olyanok, kik ezt az egyszerû feladványtnem látjuk át, akkor bizony kiengedjük jelképes tûzcsapjainkat,és amikor valóban tüzet kell oltanunk, már nem lesz hozzá víz.

Tehát még egyszer! Annak, amit a kétharmados politikaihatalomtól elvárunk, a nemzetpolitika lehetséges legjobb meg-közelítésének kell lennie. Ennek elérése országon kívüli,országon belüli, sõt párton belüli akadályokat leküzdve lehet-séges csupán. Célja pedig, mint már megjegyeztem, csak annyilehet, hogy túléljük az új – globalizáció nevet viselõ – társadal-mi rend összeomlását, vagy megmaradjunk a talán-talánremélhetõ átalakulásáig.

Ez a rend ugyanis, ellentétben az eddigi, egyre rövidebbéletû társadalmi rendszerekkel, azoknál is hamarabb fogelpusztulni vagy kényszerû módon átalakulni. Ennek okapedig, hogy ez az elsõ olyan rendszer, amelyik nem illeszkedikszervesen az emberi társadalomfejlõdés menetébe. (Kiemelésa szerk.-tõl.) Nem elõre visz, hanem hátrafelé mozdítja el fej-lõdésünket. Mert annak valódi mutatói nem csupán az úgyne-vezett és mindenekfelett hangoztatott „fenntartható fejlõdés-ben” lelhetõk fel.

Amikor pedig nem csak a túlélést, de a puszta megmaradástemlegetem, akkor arra is gondolok, hogy ez az elsõ olyan világ-

rendszer, amelyik nem csak alkalmas, de képes is az embericivilizáció elpusztítására. Saját vak érdekei miatt.

Ebben a helyzetben azon vitatkozni, hogy egy intézkedéststruktúra-átalakításnak avagy megszorításnak nevezünk - szá-nalmas és mesterséges, tipikusan pártpolitikai érdekekrevisszavezethetõ vita, melyet az egyik fél kényszerít rá a másik-ra, szánalmas és önzõ céljait szolgálandó. Tehát felesleges min-den ebbõl fakadó érdeksérelem miatt tiltakozni, tüntetni.

Tudhatjuk, hogy a még el nem rabolt anyagi erõ által kisza-bott, és a minket kalodában tartó külvilág által megengedettkorlátok áthághatatlanok. Mindez legfeljebb a meglevõ prioritá-sok átrendezését teszi lehetõvé. Azokat pedig bárhogy is rendez-zük, mindenképen lesznek olyanok, akik vesztesnek érzikmagukat. A legésszerûbb, legideálisabb megoldás esetén is ígylenne.

A pártpolitikai érdek mentén történõ cselekvés egy ilyenhelyzetben több mint bûn, balgaság. A túlélést veszélyeztetõmagatartás.

De mi szükséges ahhoz, hogy az egyszerû választó mindeztlássa, felismerje és elismerje, s rájöjjön, hogy pillanatnyi kisvagy akár nagynak tûnõ érdekei, szükségletei sokkal kevésséfontosak, mint a megmaradás, a jövõ biztosítása?

Mindenekelõtt fel kell ismernie, hogy azok, akik belülrõl éssaját szánalmas és önös érdekeik szerint segítették a külsõ erõ-ket abban, hogy ide jussunk, nyilvánvaló módon érdekeltek,hogy félretájékoztassanak ezekrõl a kényszerû lépésekrõl,melyeket az éppen általuk okozott pusztítás következményei-nek felszámolása tesz szükségessé.

Ezek az elõdök saját hatalmuk megõrzése érdekében adósí-tották el az országot, és annak ellenére, hogy valódi megszorí-tásokkal éltek, nem voltak képesek a zuhanást megállítani. Akövetkezményekkel most birkózunk. Akár a Kádár-korszak,õk is azt a kis látszat-jólétet adósságból finanszírozták, s mégez sem bizonyult elégségesnek. Most a következmények el-szenvedõi nem ellenük fordulnak, hanem a megoldást keresõ-ket kárhoztatják!

Türelem kellene, s az ehhez szükséges egység. Olyan türe-lem, amelyik a közelünkben élõ más nemzeteket átsegített márennél is nehezebb éveken. Csakhogy az õ türelmük egy létezõnemzeti tudatra támaszkodhatott. Ez a tudat ott társadalmihelyzettõl, képzettségtõl, világnézettõl függetlenül élt és hatott,él és hat. Ezzel a tudattal azonban mi már alig rendelkezünk.

Lám, ismét egy szubjektívnek mondott tényezõ, mely anya-gi erõvé válhat. Mert nem csak türelmet tud adni és fenntarta-ni, de alkotókedvet, szorgalmat, munkamorált és sok mást is.Vagyis pénzt. Ezt azok kedvéért írom, akik csak ebben a kate-góriában képesek gondolkodni.

Hogy a jelenlegi hatalom jól vagy rosszul látja el a fenti fel-adatokat, arról lehet vitázni. Sõt kell. Egészen más keretekközött. És nem csak segíteni, de figyelni is kell õket, hogy netévedjenek le az egyedül lehetséges útról, s hogy sikerüljönmegszabadulniuk vadhajtásaiktól. Mert attól semmiféle párt-politikai erõ nem lehet teljesen mentes.

Ennek útja azonban nem a sztrájk és a vízcsapok látványosnyitogatása, és nem az ocsmány blogokon történõ uszítás ter-jesztése, fõleg pedig nem az idáig vezetõ hazugság folytatásá-nak érthetetlenül balga elfogadása.

Ezért szükséges minden magyar állampolgárnak látni tanul-ni és látni tudni. És ha ez sikerül neki, akkor rájöhet arra, hogynem is olyan bonyolult ez az egész. Ami azonban nem jelentiazt, hogy könnyû is az, ami reánk vár.

Nehéz, de nem reménytelen.

2011. június

EKOSZ–EMTE 15Napló

Román Gyõzõ

Tûzélesztõ szelek(Erdélyi Napló, 2011. április 7.)

Aki ismeri a román valóságot, tudhatja, hogy sosem volt idilli-kus a román-magyar viszony, legfeljebb külföldi ukázra a több-ségi pártok vezérei hangfogót raktak a nagynemzeti szólamok-ra. A „hegyek között, dombok között kis vonatom andalog, kézenfogva ülnek benne románok és magyarok” hangulat csak a poli-tikusok ünnepi szónoklataiban volt, a valóságban hamu alattszították a parazsat, nehogy kialudjék a túlzott nacionalizmuslángja. És elég volt egy kis tûzélesztõ szél, hogy egyik-másik,addig baráti párt kimutassa a foga fehérjét, útjára engedje anacionalista felhangokat. Amiként történt az idén, a március15-i ünnepségek utáni napokban is, amikor górcsõ alá raktakminden, az erdélyi tájakon elhangzott magyar szót, cselekede-tet, hogy bizonyítsák: Árpád népe továbbra sem lojális arománsággal szemben, sõt, most már az anyaország kormányais mellette áll, nem csak szóban, hanem tettekben is, hiszenállampolgárságot adott nekik. És – mint ilyenkor lenni szokott– az ellenzékben lévõ pártok fújták leginkább a nemzetiségiszlogent, a kormányon lévõk meg hallgattak, mert érdekük,hogy minél több ideig maradjanak az RMDSZ hathatós segít-ségével a hatalomban. De ha holnap változnak a viszonyok,akkor a hangok is módosulnak, hiszen emlékezhetünk mégarra, hogy alig néhány esztendõvel ezelõtt, amikor még együttültek a Victoria-palota termeiben, milyen nagy egyetértés voltaz RMDSZ és a liberálisok, na meg a szoc-demek között. Denem halkult el még a visszhangja a ma demokrata-liberális szí-nekben díszelgõ valahai nemzeti egységpártosok – többek

között hajdani elnökük, Valeriu Tabara – meg anagyromániások és a nacionalista szövegeket kijelentõ, úgy-mond függetlenek (mint Ioan Olteanu tábornok) nagynemzetihõzöngéseinek. De az olyan „mérsékeltek” nyilatkozatainaksem, mint Theodor Stolojan, Emil Boc vagy éppen TraianBasescu, akik egyetlen pillanatra sem feledkeztek meg semNagy-Románia létrehozásának tervérõl, sem a nagynemzetiálmokról, sem annak hangoztatásáról, hogy Románia egységesnemzetállam, mert ezt mondja ki az Alkotmány elsõ cikkelye.Az, hogy a nemzetállamoknak bealkonyult, vagy, hogy - méghivatalosan is – egytizede a lakosságnak más nemzetiségû, õketnem zavarja. Legfeljebb csak annyira, hogy ezek közül néhá-nyat, mint a magyarokat, oroszokat, zsidókat, de néha a néme-teket is, a románság számára gondot okozó nemzetiségeknektartanak.Sajnos, sem a román politikusok, sem a román társadalom,benne az elit értelmiséggel, nem elemezték komolyan múltju-kat, nem vetettek számot a valaha történtekkel, sõt: a történe-lem tanulmányozása helyett legendák megerõsítéséhez ésezeknek a nép közötti elterjesztéséhez kerestek fogódzókat.Így van ez napjainkban is. Még a múlt században történteketsem zárták le. A Mihály arkangyal légióiról lassan-lassan mintkaritatív szervezkedésrõl beszélnek, akik jót tettek a népnek,az országnak. Pedig ez fasiszta mozgalom volt a javából, amely-nek tagjai között ott volt Nae Ionescu, Constantin Noica, EmilCioran vagy Mircea Eliade, akiket az ismert jelenlegi romángondolkodók – például Andrei Plesu vagy Gabriel Liliceanu –nagy elõdeiknek tartanak. Igaz, hajdani ténykedésüket vagyelhallgatják, vagy csak ifjúkori tévelygésnek állatják be, pedig- mint ismert – sok vér tapadt a légiósok kezéhez, és ezen felülfontos szerepet játszottak az ortodoxia és nagynemzeti ábrán-dok ötvözetének elterjesztésében. És ez utóbbit sosem tagad-ták meg.

Mostanában a szovjet tankok bejövetelévelkezdik a román történészek a demokrácia szét-züllesztésének taglalását, pedig valós demokrá-cia a két világégés között sem voltRomániában. Legfeljebb ennek bizonyos jeleimutatkoztak, de ezeket is, Károly király utasítá-sára, 1938-ban a parlamentarizmus eltörlésévela semmivel tették egyenlõvé, utat nyitva a dik-tatúráknak, amelynek sorában az elsõ IonAntonescu önkényuralma volt. Mostanábanakciók sorát szervezik a marsall tisztára mosá-sára, mondván, hogy a hazáért cselekedett, anagynemzeti eszmékért vezérelte a hadseregeta Pruton túlra, egészen Sztálingrádig. Arrólhalk pisszenést sem akartak ejteni – ezt csakkülföldi kényszerre tették – hogy idõközben amásodik világégés alatt megöletett mintegy 300ezer zsidót és cigányt, így Románia a nemzetekközött a hitleri Németország után másodikkéntállampolitikává helyezte a népirtást. De egyröpke nyilatkozat után ezt illetõen továbbra isnagy a csend, sem a moldovai halálvonatokról,

Átalvetõ

16 EKOSZ–EMTEPanoráma

Az alábbi írást ajánljuk azon jóindulatú, de naiv anyaországi olvasóknak, akik a „román helyzetet” immár ideálisnak, a magyar-román viszonyt problémamentesnek tudják. És mint magyarázatra váró különlegességet érdemes említeni a tényt, hogy mígMagyarország, annak kormánya, egész népe múltba révedõ, retrográd, kirekesztõ, antiszemita-fasiszta, Európa számára reményte-len társaságként szerepel az összeurópai fórumokon, addig Romániáról rossz szó nem esik. (A lapunkat figyelmesen olvasó és értõolvasónk azért már rendelkezik némi magyarázattal ez irányban is, utalunk itt –többek között - pl. Csapó Endrének elõzõ lapszá-munkban közölt Bajunk a világgal c. írására.) Bizonyítéka ez annak, hogy Trianon hazugsága tovább él és hat a ma Európájában.

sem az odesszai vérengzésekrõl – ahol gyerekeket, nõket, öre-geket öltek meg – nem akarnak tudni a román politikusok,újságírók, politológusok, történészek. Olyannyira nem, hogyamikor egy román rendezõ, Florin Iepan, éppen errõl készítettdokumentumfilmet, szinte egyöntetûen estek neki, hogy miértkell ezt feszegetni, felemlegetni, mert nem tesz jót a nemzetiönérzetnek. Ami pedig dísz a bojton, hogy a szocializmus éve-ibõl éppen azt tartják jónak, hogy Nicolae Ceausescu a nagy-nemzeti eszmék híve volt, úgymond a románokért cselekedett.Olyannyira tapsolnak ma már ennek, hogy udvari költõje, anacionalista Adrian Paunescu temetésén maga az államelnökis megjelent, mintegy rábólintva egész „életmûvére”…Romániában a nacionalizmus nem csengett le. Sõt. Nagyon islehetséges, hogy a szegénység, a nyomor terjedésével, a nem-

zetközi helyzet megváltozásával, a világban lévõ jelenlegi erõ-egyensúly módosulásával még ez a nemzedék megéljen egyújabb nagynemzeti fellángolást. A fasiszta, félfasiszta szervez-kedések – ha törvénytelenül is – már léteznek, virágoznak. Alegionárius mozgalom még mindig nem a múlt, hanem a jelen.Egyelõre még nincs karizmatikus vezetõjük, mint amilyen akapitány, Corneliu Zelea Codreanu, vagy utóda, Horia Simavolt, de az élre kerülhet egy ilyen politikus. És akkor nagyonnehéz lesz megfékezni õket. A nacionalista felhang mindenrendszerben – még a kommunizmusban is – megmentõdött, smindmáig fennmaradt, átitatva az egész román társadalmat,kezdve az egyszerû polgártól a tisztviselõkön, a katonaságon,az ortodox egyházon keresztül egész fel a nagypolitikáig. És anacionalizmus lángját élesztõ szelek mintha már fújnának.

2011. június

EKOSZ–EMTE 17Panoráma

Jelentgetések a követségenA WikiLeaks hírportálon újra nagy számban jelentek

meg a Romániával foglalkozó amerikai követségi jelenté-sek. Mindebbõl az is kiderül, hogyan látják az amerikaikövetség munkatársai Romániát, a hazai politikai életet, apolitikusokat és üzletembereket, az álladóan nagy garralmeghirdetett korrupcióellenes harcot.

Hát mit is mondhatnánk?A jelentések, feljegyzések tükrében meglehetõsen lesúj-

tó és bizarr kép rajzolódik ki az Iliescu idején még nemesegyszerûséggel s megbocsátható túlzással csak a “mosolyországának” nevezett legszebb hazánkról. Amelyet mostan-ság – legalábbis a 2007-tõl folyamatosan ránk zúduló ame-rikai hivatalos és félhivatalos vélemények tükrében –inkább a besugók és feljelentõk országának lehetne nevez-ni, hiszen a politikusok, pártállástól függetlenül, úgy jártaka követségre, mint hívõk papjuk elé, a gyóntatószékbe, ésgátlástalanul jelentgették, rágalmazták, mocskolták egy-

mást. A kormánypártok az ellenzéket, az ellenzék a kor-mánypártot, összefonódásokról beszéltek a fecsegõ s rossz-májú politikusok, a politikai élet és az üzletemberek vészeskapcsolatairól, amelyek pontosan a kapcsolati tõke mozgó-sításával a korrupció legfontosabb hajtó-mozgató erejétképezik. Blaga, a kormánypárt egyik elnökjelöltje,exbelügyér például kijelentette, hogy Ludovic Orbannak –akkor a Nemzeti Liberális Párt alelnökének – börtönbenlenne a helye a választási kampányban elkövetett visszaélé-sek miatt. Míg Traian Basescu államfõ, aki nem véletlenül alegtöbbet szerepel a követségi jelentésekben és feljegyzé-sekben, egyszer, még 2009-ben a jelen levõ Laura CodrutaKövesi legfõbb ügyész, Daniel Morar, a korrupcióellenesfõügyész és Mircea Geoana, a szenátus elnöke elõtt azzalfenyegetõzött, hogy ha a szocialisták nem nyugszanak, elõfogja venni a Nastase-dossziét. Ennyit a jogállamról, a füg-getlen bíróságokról és ügyészségekrõl.

Ebbõl a Cotroceni-palotában elhangzó beszélgetésbõlnapnál világosabban kiderült, hogy Basescu úgyszólvánmindent a kezében tart. Õ irányítja a jogállamot, s pillanat-

nyi szeszélyei szerint vádolhatja mega politikusokat...

S hogy errõl miként szereztektudomást az amerikai nagykövetségállandóan szimatoló, kíváncsi mun-katársai, netán lehallgatták azállamfõi palotát? Nem, nem ez tör-tént, ilyesmire a világ leghatalma-sabb államának követségi munkatár-sai nem vetemedtek, de nem is szo-rultak rá. Mindenki kitalálhatja, akielolvasott már néhány hasonló és aWikiLeaksrõl jelenleg is letölthetõjelentést, hogy a résztvevõk közülvalakik, azonnal a nagykövetségrerohanva, elmesélték a megdöbbentamerikaiaknak a nevezetes esetet.

A kép tehát, amely Romániárólezekbõl a jelentésekbõl kirajzolódik,lesújtó és nevetséges. Egy megdöb-bentõen kisszerû politikai „elit” tag-jai fúrják egymást, idõnként gyo-morforgató módon.

(Háromszék)

Románián kívülrõl banki átutalással lehet elõfizetni, eurószámla: R064RZB0000060011557082, Reiffeisen Bank, Kolozsvár. Egy hónapi elõfizetésEurópába 5 EU, három hónap 15 EU, 6 hónap 30 EU, 12 hónap 60 EU

A KMAT állásfoglalása Brüsszelben

A Magyar Köztársaság Országgyûlése 2010 májusában aNemzeti Összetartozás Napjává nyilvánította a trianoni bé-keszerzõdés aláírásának napját, június 4-ét. A nemzeti parla-ment által egyhangúlag elfogadott törvényben tanúságot tettekamellett, hogy „a több állam fennhatósága alá vetett magyar-ság minden tagja és közössége része az egységes magyar nem-zetnek, melynek államhatárok feletti összetartozása valóság, segyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságánakmeghatározó eleme.”

Ebbõl kiindulva Magyarország – az Európai Unió soroselnöke – demokratikusan választott képviselõi megerõsítettékelkötelezettségüket „a magyar nemzet tagjainak és közössé-geinek egymással való kapcsolatuk fenntartására és ápolására,és az Európában elfogadott gyakorlatot alapul vevõ közösségiautonómia különbözõ formáira irányuló természetes igé-nyének támogatására.”

A nemzetek egységesülõ Európájába való integráció szá-munkra, magyarok számára egyben a határok feletti nemzet-egyesítésre is lehetõséget jelent. A nemzetegyesítés közjogi fel-tételeit az állampolgárságukat a történelem viharai miatt elve-szített magyarok, illetve leszármazottaik könnyített hono-sításáról szóló törvénymódosítás teremtette meg.

Magyar unió az Európai Unióban – ez a XXI. századi „ma-gyar modell” lényege.

Mindemellett felhívjuk a figyelmet arra, hogy az országuk-ban kisebbségben élõ õshonos magyar közösségek az adott or-szág állampolgárai is egyben, akiket lojalitásuk okán megillet ateljes értékû emberi élethez szükséges jogok egész rendszere.Mivel a szabad identitásválasztás csakis egy adott közösségtagjaként válik megélhetõvé, ezért a szülõföldjükön megma-radni és boldogulni kívánó õshonos kisebbséghez tartozó sze-mélyek nemzeti önazonosságának vállalása a konkrét kisebb-ségi közösség állapotának is függvénye.

Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy az új ezredév Euró-pájában az egymás mellett élõ Kárpát-medencei nemzeti kö-zösségek viszonyának rendezése éppen a kisebbségi kérdésmegoldatlansága miatt továbbra is kiemelt feladat maradt. In-tõ példa számunkra az a „választörvény”, amellyel Szlovákiasaját állampolgárait félemlíti meg. A „szlovák modell” értel-mében ugyanis elveszíti szlovák állampolgárságát az, aki vala-mely más állam polgára is egyben. Véleményünk szerint ez tel-jességgel elfogadhatatlan, a Lisszaboni Szerzõdés életbe lépé-se nyomán pedig ellentétes az Európai Uniót összekovácsolószellemiséggel, hiszen ez a törvény – szándéka szerint – nem anemzeti identitás védelmét szolgálja, hanem a szabad identi-tásválasztást korlátozza.

Annak ellenére, hogy az esélyegyenlõség, a szubszidiaritásés az önkormányzatiság az európai építkezés rendezõelveinekszámítanak, és minden hetedik európai polgár kisebbségi isegyben, jelenleg az Európai Unió mûködését szabályozó szer-zõdések és dokumentumok mégsem beszélnek világosan aszámbeli kisebbségben élõ nemzeti közösségek és a hozzájuktartozó személyek sajátos jogairól. Éppen ezért az egyéni sza-badságjogok, illetve az ezekre épülõ európai alapvetõ jogokdokumentumai mellett egy Európai Kisebbségvédelmi Charta

megalkotását is elengedhetetlennek tartjuk. Az elõbb idézettÖsszetartozás-törvénybõl is kisejlõ „magyar modell” lényegetovábbá, hogy nem csupán a nyelvi és kulturális jogok biztosí-tásában látja a kérdés megoldását, hanem törvény által szava-tolt közjogosítványokban, valamint az ezeket gyakorló, aközösség által választott, de állami hatósági erõvel és jogállás-sal bíró XXI. századi intézményekben – vagyis a különbözõszintû és formájú autonómiákban.

A sokszínû Európa egységét hosszú távon csakis akképpentudjuk fenntartani, hogyha az nem erõpolitikán, hanem sajátez irányú döntéseinken alapszik. Az Európai Uniót többekközött éppen ez különbözteti meg a volt Szovjetuniótól, éspe-dig hogy nem valamely ideológia kényszeríti hamis és homo-gén egységbe a nemzeteket, hanem a közös értékek iránti elkö-telezettség és a szabadságunkból fakadó felelõsségvállalásegyesíti õket. Ezt viszont csakis olyanképpen tudjuk megélni,hogyha saját sorsunkról mi magunk döntünk.

Brüsszel, 2011. március 2.

A Kárpát-Medencei Magyar Autonómia Tanács tagszervezetei

Magyarország hónapok óta mindentárgyi alapot nélkülözõ, a tények hiá-nyos és elferdített bemutatásán ala-

puló támadások célpontja

Eva Maria Barki európai hírû jogász nyilatkozataFélretájékoztatáson alapuló támadásoknak tartja és az

ország belügyeibe való beavatkozásként elutasította a magyarkormánnyal szembeni bírálatokat Eva Maria Barki Bécsben élõjogász az MTI-hez is eljuttatott közleményében.

Magyarország hónapok óta minden tárgyi alapot nélkülözõ,a tények hiányos és elferdített bemutatásán alapuló támadásokcélpontja - írta állásfoglalásában.

A kormánypárt kétharmados többsége „nyilvánvalóan nem-tetszést kelt” - írta. A sajtótudósítások és kommentárok elhall-gatják, hogy éppen „az alap- és szabadságjogoknak a szocialista-liberális Gyurcsány-kormány alatti masszív megsértése volt Orbánátütõ gyõzelmének az alapja.” Magyarországon éveken át rend-õrterror, a véleménynyilvánítási és gyülekezési szabadság korlá-tozása zajlott, amely „a kommunizmus legsötétebb korszakára”emlékeztetett - fejtette ki.

Magyarországon nincs cenzúra és a véleménynyilvánítás sza-badságát sem korlátozzák, s nyolc év után elõször lehet „erõtel-jes rendõri elnyomás” nélkül, szabadon tüntetni - állt a közle-ményben. Minderrõl nem tudósít a média - tette hozzá. Meglá-tása szerint nem Magyarország, hanem sokkal inkább az Euró-pai Unió az, amely eltávolodik az Emberi Jogok EurópaiEgyezménye 10. cikkében rögzített véleménynyilvánítás sza-badságától. Az EU - írta - átveszi az elsõ bekezdés tartalmát aszabad véleménynyilvánításról, de a magyar médiatörvénnyelellentétben az ennek gyakorlásával összefüggõ, a 2. bekezdés-ben szereplõ kötelezettségeket és felelõsségeket nem.

A médiajog és az alkotmány az államok belügye, és így tisz-teletben tartandó - írta. Tekintettel arra, hogy Magyarország 46

Átalvetõ

18 EKOSZ–EMTEPanoráma

A Kárpát-medencei magyar ügy Európában

év után csak nemrég szabadult meg az idegen irányítástól, akülsõ befolyásgyakorlás kísérlete érthetõen ellenállást vált ki -tette hozzá.

A magyar lakosság túlnyomó többsége hitet tesz az alaptörvény-ben említett európai értékek mellett - állt a közleményben. Azeurópai történelemben Magyarország többször is élharcosa volt azalapvetõ szabadságjogoknak - írta, példaként említve többekközött az 1222-es Aranybullát és az 1848-ban kinyilvánított saj-tószabadságot. Rámutatott, hogy 900 ezren küldték vissza akiküldött kérdõíveket.

„Az alaptörvényt - akárcsak a kormány egyéb tevékenységét -csak az a kisebbség kérdõjelezi meg Magyarországon, amely akommunista nomenklatúrából érkezve, rendszerének összeomlá-sát és (...) gazdasági elõnyeinek elveszítését nem akarja tudomásulvenni (...)”- fogalmazott. „Ijesztõ, hogy ezt a nyugati médiában ésrészben nemzetközi szinten is erõteljesen támogatják” - tettehozzá.

„Magyarországon - és máshol is - máshogy képzelték el azEurópai Unió által propagált szabadság, jog és biztonságEurópáját” - írta közleményében Eva Maria Barki.

2011. június

EKOSZ–EMTE 19Panoráma – Reflexió

Juhos-Kiss János

Ha eljönnélha szárnyatlan évek után ezen

a tavaszon eljönnélfél szívem helyett véres buzogány sújtanaa másik félbõl behorpadt pajzs fogadnaszmogzászló-szerelmek kapcái alatt örüljha ijedt pillantásaid feltûzik

az aranyesõk

ha szárnyatlan évek után ezen a tavaszon eljönnél

õrjöngõ latorként marcangolnálak szétlila és kék foltjaidból ibolyák nyílnaks könnyeid tisztán visszafolynak

ha szárnyatlan évek után ezen a tavaszon eljönnél

már nem láthatnál igen elõre futottams nem kapkodtam a fejemutánam gurult jégcsapért

ha szárnyatlan évek után ezen a tavaszon eljönnél

lavina és fehér orgonavirágként szakadnék rád

s fagyos ajkamba hasítanám fogadgyöngyvirágillat mosolyát

ha szárnyatlan évek után ezen a tavaszon eljönnél

átadnám amit a szívembe felhalmoztamés sosem tudtam elpazarolnimocsokban porban borban

Április 20-án a parlament elfogadtaaz új alkotmány alaptörvényét. Április26-án a köztársasági elnök is aláírta, aMagyar Közlönyben megjelent, törvény-erõre emelkedett, 2011. január 1-jén léphatályba. Jó szívvel elfogadtuk, vagycsak a magam nevében beszéljek? Anemzet többes szám elsõ személybenerõs. Vigyázzunk, hogy hol, kire és miértkiáltunk árulót! Nehogy rosszul járjunk,mint akkor, amikor az elöljárók, írástu-dók, farizeusok és a nép elõkelõitõl fel-bõszített tömeg azt kiáltotta, hogy:„Feszítsd meg! Feszítsd meg!” Erre az-tán a tolvaj és bandita Barabást enged-ték szabadon, a boldog, új idõket hirde-tõ Jézus Krisztus helyett!

Jó, hogy kétharmados többséggelmegszavazták, aztán a nyáron is ülésezõparlament remélhetõleg jó törvényekkeltûzdeli tele. Visszajött a kereszténységreés a Magyar Szent Koronára utaló foly-tonosság, a kötelességek és jogok kiter-jesztése minden magyarra, és velünkegyütt munkálkodó nemzettestekre, úgylátszik ennek jött el az ideje, többet nemlehet tenni megmaradt egyharmadosterületeinken 91 év óta. Örüljünk, mertaz 1949-es szovjet típusú alkotmányhozképest ég és föld, annak ellenére, hogyszámtalanszor módosították azt is.

Mit kéne azokra kiáltani, akik nemszavazták meg? Azokra, akik szövegétnem ismerik, de mégis ellene hápognak,prüszkölnek? Hányszor vették el törvé-nyesen és törvénytelenül mindenünket,csak az elmúlt században?

Nem kell butasággal riogatni, példá-ul, hogy „egypárti” alaptörvény elfoga-dása legyen ez a nap…Szájhõsként ha-zudozni, hogy ezt és ezt akarja a polgárikormány megvalósítani, nem illik! Nemlenne most semmi baj, ha 1949-ben elv-barátaik sem tudták volna megvalósítaniaz egypártrendszert, de sajnos erõszakosmódon létrehozták a Magyar

Népköztársaságot: a munkások és dol-gozó parasztok államát! Csak ennek atömeg (osztály) kezében volta a kizáró-lagos hatalom, ezért hallunk annyit ma is„lakosokról” dumálni (a polgárokat isbeleértik), a „nemzet” helyett!

Igaza van a kolozsvári születésûHarrach Péternek, hogy: „A magyar tör-ténelem nagy pillanata az új alaptörvényelfogadása.”

Ne feledkezzünk meg, hogy nekünkvolt elõször a kontinentális Európábanírásba foglalt törvényünk 1222-ben, azAranybullánk. Ez egyben az európaiörökség jeles dokumentuma is! Elõttecsak az angol szigetországnak 1215-benvolt hasonlója, a Magna Charta Liber-tatum, a „szabadságjogokról szóló nagyoklevél”.

E „sötét” középkorban II. András ki-rályunk és utódai még az ellenállási zá-radékot is elfogadták – a föld más kirá-lyai nem merték!? – ha a király nem tart-ja be a törvényeket, akkor nemesi köz-akarattal õ is leváltható.

Az alábbiakban idézek Dr. ÉrszegiGéza (címzetes egyetemi tanár) AzAranybulla (1222) és megerõsítése(1351) a Magyar Történelmi Archívumhasonmás kiadványából:

Az Aranybulla létrejöttének körül-ményeire a legjobban egy pápai oklevélvilágít rá: „Magyarországon újabban elha-tározták, hogy az egész nép gyûljön egybeévente kétszer, s kedves fiúnk Krisztusban(András), a magyarok kiváló királya sze-mélyesen tartozik köztük megjelenni. Ilyen-kor a zavargó tömeg józan önmérsékletébenmegzavarodva a királytól kellemetlen, sõtjogtalan dolgokat szokott követelni, mintpéldául azt, hogy az ország mágnásai ésnemesei közül azokat, akiket gyûlölnek,méltóságtól és tisztességtõl fosszák meg észárják ki az országból, javaikat osszák széta nép között. Emiatt zavarban van a király,s hogy a forrongó tömeg ilyetét kívánságai-

nak eleget tegyen, megsérti az igazságot,megszegi a békét, s ezáltal csökken a királyihatalom. Attól tart, ha joggal nemet monda jogtalan követelésekre, saját maga és övéiszemélyes veszedelembe kerülnek.” – írta lemagyarországi értesüléseit III. Honoriuspápa 1222. december 15-én.

Jó lenne, ha a külföldi értesülésekilyen jól tükröznék az igazságot. 800 évmúlva is!

Budapest, 2011. április 27.Juhos-Kiss János

Új Alkotmányunk van

Nagy rejtélye a magyar történelemnek – és a magyar törté-nelem nagy személyiségeinek –, hogy nagy drámai helyzetek-ben felragyog a különös szakrális hierarchia – és ilyenkorcsodák történnek…Ilyen csoda-történet a reformkor, ami-kor a szakrális hierarchia csúcsán Széchenyi István állt…

A XX. század közepén, második felében, majd a XXI. sz.elején e szakrális hierarchiában egyre feljebb emelkedett egykönyvkiadással foglalkozó személyiség: Püski Sándor. Õ iscsodákat teremtett. Ellentmondott annak, hogy a könyvki-adás üzlet. A könyvkiadás küzdelem a nemzet felemelkedé-séért. Megteremtette az ország legfontosabb könyvkiadóját.Kiadta a legfontosabb könyveket.Kiszolgáltatott most a magyar nemzet, demég kiszolgáltatottabb lenne, ha a PüskiKiadó nem vállalja a méltó küzdelmet.

Nagyon fáj, hogy nincs itt közöttünkPüski Sándor.

Milyen körülmények között vállalta améltó küzdelmet az utóbbi évtizedekbenis?

A magyar nemzet fogy, öregszik. Amagyar nemzetnek méltóképpen szembekellene néznie a nagy veszedelemmel: anemzethalál rémével. És a magyar nem-zetnek mintha kihalt volna az önvédelmi ösztöne, mertennek táplálója nem más lehetne, mint az egészségesmagyarságtudat, de a magyar nemzettudat oly siralmas álla-potban van, mint soha a magyar nemzet történelme folya-mán.

Mentségeket, kibúvókat is kereshetünk. Felvethetjük pél-dául azt a kérdést, hogy vajon csak a magyar nemzet vanveszélyben. Nem csak a magyar nemzet, hiszen már nemcsakmagyarok beszélnek a magyar nemzethalál rémképérõl, ésnemcsak németek beszélnek a német nemzethalál elkerülhe-tetlenségérõl, hanem franciák is a francia nemzethalál, ango-lok is az angol nemzethalál fenyegetõ rémérõl. Fogynak,öregszenek az európai nemzetek, és lelkiismeretes gondol-kozóik már sejtik, hogy csak akkor menekülhetnek meg, havisszafordulnak a régi éltetõ hagyományokhoz, a szenthagyományokhoz. Tudják, hogy ha az idõ „nem tolatik visszaa helyére”, a nemzethalál ellen nem tudnak küzdeni.„Kizökkent idõ” annyit jelent, hogy az éltetõ hagyományokeltûnnek, a szakrális hagyományokat semmibe veszik…

A Püski Kiadó méltó küzdelmet folytatott a kizökkent idõhelyretolásáért, elsõsorban az egészséges magyarságtudathelyreállításáért. Mintha a kiadó jelmondatává vált volna: arégebbi korok magyar hagyományaiba, misztériumaiba mintbevehetetlen várba kell menekülnünk! Mert csak a régebbikorok magyar hagyományai, misztériumai csodaköveibõlépíthetünk bevehetetlen várat.

A méltó küzdelemben Püski Sándor egyre feljebb emelke-dett abban a rejtélyes szakrális hierarchiában. Én a nyolcva-

nas évek elején mondtam ki elõször, hogy a legelsõ helyenáll… Hogy szakrális fejedelem Püski Sándor – trónus nélkül.

Sokan helyeslõen bólogattak hozzá, de egyvalaki nagyonneheztelt. Éppen Püski Sándor… Tudomásomra is hozta.

Éppen a Könyves sors, magyar sors címû könyvét szerkesz-tette, amikor – természetesen új könyvem kéziratával – be-léptem a Logodi utcai „kiadóhivatalba”, s engem ily különösszavakkal köszöntött:

– Sokan mondják, tegyem be a könyvbe valamelyikköszöntõdet, de nem teszem be, mert nem jók.

– Az egyiket nagyon megtapsolták – mondtam zavarom-ban. – Valaki azt mondta, hosszabbvolt a taps, mint a köszöntõ…

Leültünk, s én már nyújtottamvolna át az új kéziratot.

– Az melyik volt? Melyikre mond-ták, hogy hosszabb volt a taps, mint aköszöntõ?

– Amelyiket a gyémántlakodalma-tokon mondtam el.

– Az legalább rövid…Na, ezért volthosszabb a taps, mint a köszöntõ –mosolyodott el. – Azt elolvasom mégegyszer. Te is elolvashatnád, mert

kezded elfelejteni, hogy röviden is el lehet mondani komolydolgokat.

– A másikat olvasd el még egyszer, az komolyabb… Ame-lyiket a 90. születésnapotokra írtam.

– Azt nem olvasom el, mert az már akkor felbosszantott,amikor felolvastad ott az írószövetségben. Az olyan dicshim-nuszféle volt! Bántam is, hogy nem szakítottalak félbe, ami-kor felolvastad! Hogy szakrális fejedelem meg szakrális feje-delemasszony… Szégyenkezhettünk Ilus is, én is. Még jó,hogy nem nevetett ki minket a közönség. Szerencsére ottnem voltak olyan sokan, mint a testnevelési fõiskolán.

– Szakrális fejedelem, de trónus nélkül… Így fogalmaztam.– Még csak az kellett volna, hogy a trónussal is megajándé-

kozz! Ráadásul az még hosszú is volt. A régebbiben – ame-lyik legalább rövid – csak köztársasági elnöknek nevezel ki…Hogy én volnék az államfõ-jelölted! Szerencsére tréfás han-gon mondtad… Na, erre még találhatsz mentséget. Mert-hogy majdnem mindegy a mai alkotmányféleség szerint,hogy ki a köztársasági elnök. Semmi hatalma, hát lehet akár-ki! Azt még elolvasom egyszer, s majd döntök. Lehet, hogyazt beteszem a könyvbe.

– Én felolvasnám most a másikat – ha még nem dobtad el,s ide tudnád adni –, s megmagyaráznám.

– Ha felolvasod, akkor én nem olvasom el az új könyvedkéziratát!

Mit is mondtam én abban a köszöntõben, hogy PüskiSándornak így restelkednie kellett?

„Amirõl beszélek, annak a tudományos neve – ki merem

Átalvetõ

20 EKOSZ–EMTEÉrtékõrzõ

Kocsis István

Püski Sándornak most ünnepelhettükvolna a századik születésnapját

mondani –, annak a neve: archaikus vagy szakrális hierar-chia. Hol a helye Sanyi bácsiéknak e hierarchia nagy titkaszerint? Mindenekelõtt a következõket vegyük komolyan:

A történelem egyik legnagyobb titka: két hierarchia létezika ritka pillanatoktól (évezredenkénti évtizedektõl) eltekint-ve: a hivatalos hierarchia és az archaikus, a szakrális hierar-chia – utóbbit nevezik még rejtõzködõnek is. (...)

Mondok egy példát a kettõs hierarchiára: a magyarreformkorban a hivatalos hierarchia csúcsán I. Ferenc királyállt, a valódibb, a szakrális hierarchia csúcsán pedig – és eztnem is kérdõjelezi meg senki, az sem, aki nem hisz a kettõshierarchia létezésében – Széchenyi István állt.

Az utolsó tíz esztendejében a magyarság történetének –gondolom, most sem fog senki sem meglepõdni – a szakrálishierarchia elsõ helyén Püski Sándor és Ilus néni állott…

A tisztségnek, amelyet visel az archaikus, a szakrális hie-rarchia csúcsán álló – akkor is, ha Széchenyi Istvánról vanszó, akkor is, ha Márton Áronról, akkor is, ha PüskiSándorról –, e tisztségnek a neve: szakrális fejedelem trónusnélkül…”

Amikor megfenyegetett Sanyi bácsi, hogy ha nem hagyomabba a születésnapi köszöntõm védelmét, nem olvassa el azúj könyvem kéziratát, szerencsére észrevettem a könyvespol-con Nyirõ Józsefnek azt a könyvét, amelyikben a rejtélyesÜdõ Márton szerepel.

Levettem, belelapoztam, de csak ennyit olvastam fel belõ-le:

–„…a fák közül szép csendesen kiballag vén Üdõ Márton,az erdõk apja. Egyedül Ajnádinak nyújt kezet, de neki isvígan, fensõbbséggel, mintha maga a jó Isten ereszkedettvolna le pár szóra hozzá…”

–Mit akarsz te most ezzel az Üdõ Mártonnal?!–Üdõ Mártonnak senki sem mer parancsolni, de nem is

engedelmeskedne senkinek sem. Úgy él, mint aki csakIstennek tartozik engedelmeskedni. Embernek semmilyenkörülmények között nem engedelmeskedne? Dehogyisnem.Annak engedelmeskedne, aki a szakrális hierarchiábannyilvánvalóan fölötte áll.

– Mit szónokolsz?! Azt képzeled, hogy könyvbemutatónvagy?!

– Csak bizonyítom, hogy nemcsak a történelem nagy sze-mélyiségeirõl lehet azt mondani, hogy szakrális fejedelemtrónus nélkül. A szakrális fejedelem Nyirõnél egy százesz-tendõs favágó. Üdõ Márton.

– Ez az Üdõ Márton, azt mondod, ez is szakrális fejede-lem?

– Ez is bizony. S még csak nem is gazda Üdõ Márton,hanem favágó. De nem is Nyirõ találta ki Üdõ Mártont, aszakrális fejedelmet. Ma is találkozhatunk vele Csíkban,Háromszéken vagy Udvarhelyszéken…

– Sorolj fel még néhány olyan szakrális fejedelmet!– Wesselényi Miklós, Bolyai János…– Ne olyan nagy embereket! Kiszolgáltatottabbakat, de

akik azért…– Írókat?– Írók is lehetnek szakrális fejedelmek trónus nélkül? –

kérdezte gúnyos mosollyal Sanyi bácsi. – Ezt nem mond-tad… Miért nem mondtad? Na, mondj egyet!

– Berzsenyi Dániel például.

– Õ azért nagy úr volt…– Németh László, Wass Albert, Gellért Sándor, Czine

Mihály, Sinka István…– Kicsoda? – állt fel hirtelen Sanyi bácsi. – Azt mondtad,

Sinka István? Hát ezt bizonyítsd be… – Én bizonyítsam?! Te már annyiszor bebizonyítottad!– Én?!– Írtál is róla, beszéltél is róla. Ahányszor együtt utaztunk

találkozókra, mindig…És én mindig azt hittem, azértbeszélsz olyan tisztelettel róla, mert szakrális fejedelem tró-nus nélkül…

Püski Sándor akkor sokáig hallgatott. Aztán felállt, az asz-talhoz ment, s elõvette egy nagy iratcsomóból a „kárhozta-tott” köszöntõt.

– Hát ha így van…Ha így meggyõztél…Mert úgy emlék-szem, hogy ami az unalmas magyarázat után következik,hogy ki is a szakrális fejedelem trónus nélkül, az már tetszett.Ez a mondat például: „A szakrális hierarchia csúcsán állókat– olvasott bele a köszöntõbe – védelmezi elõszeretettelIsten, mégpedig jókedvében.”

Ezt meg is ismételte Sanyi bácsi: –A szakrális hierarchia csúcsán állókat védelmezi elõszere-

tettel Isten, mégpedig jókedvében…Ez nagyon is hiteles ésszép, ha Sinka Istvánt méltatjuk… Na, jól van… Hát haSinka István is…Az õ társaságában…Vállalom, na. Hátakkor mégis a hosszú köszöntõd fog megjelenni a könyvben.

Amikor kikísért, még ennyit mondott, de akkor már nevet-gélve:

– Jobb is, hogy így döntöttünk! Nagy hülyeség lett volna aztválasztani, amelyikben én államfõ-jelölted vagyok…Márazért is, mert mégiscsak más szakrális fejedelemnek lennitrónus nélkül, mint államfõnek lenni palotában, de hatalomnélkül…

Püski Sándor és Ilus néni most már az Örök VilágosságBirodalmából vigyázzák a Kiadó és a magyar nemzet sorsát.Küzdelmük, áldozatvállalásuk nagyságáért jutalmul Égbõlleeresztett Fény-hídon léptek be az Égi Világba, s most máraz Igazi, a valódi Hatalmasokkal beszélgethetnek. És mertõk valódiak, meg is hallgatják Sanyi bácsit és Ilus nénit. Éstalán elõkészítik a csodát: Magyarország méltóvá válik régi,Mohács elõtti önmagához.

Megnyugtathat minket, hogy az olyanok, mint PüskiSándor, a küzdelmet sose hagyják abba, az Égi Világbansem.

A Püski Könyvkiadó jövendõje?A Püski Kiadnak gyõznie kell! Nemcsak legjelentõsebb, de

leghatalmasabb, az egész magyar életet meghatározó kiadó-jává kell válnia a magyar nemzetnek – akkor válik azzá, tud-juk, ha a magyar nemzet önvédelmi ösztöne felébred –, mertha nem így lesz, a magyar nemzetnek nem lesz jövendõje...

Jelmondata lehet a jövendõben is a Kiadónak: a régebbikorok magyar hagyományaiba, misztériumaiba mint bevehe-tetlen várba kell menekülnünk!

Igen, a régebbi korok magyar hagyományai, misztériumaicsodaköveibõl építhetünk bevehetetlen várat. Könyvek által,igen, könyvek által. A jövendõben is Püski Sándor akarataszerint, méltó utódai pártfogásában megjelenõ könyvekáltal.

2011. június

EKOSZ–EMTE 21Értékõrzõ

(Folytatás elõzõ lapszámunkból)...Egészítsük ki még ezt azzal a ténnyel, miszerint az erdé-

lyi román iskolák 90 százaléka a kiegyezés után jött létre, azannyiszor elátkozott „magyar elnyomatás” idején!(Kiemelés a szerk.-tõl.) Ezért hálából 1918 után az erdélyimagyar nyelvû elemi iskolák 3025-bõl 2070-et veszítettek el.A trianoni határon szellemi vasfüggönyt vontak, az iroda-lomkönyvekben csak azokat a klasszikusokat tûrték meg,akiknek valami közük volt Erdélyhez. Balogh Edgár írjavisszaemlékezésében, hogy 1947-ben többek között õ kapta afeladatot, hogy az új, demokratikus iskola számára magyarirodalom tananyagot állítson össze. Fel is vitte Bukarestbejóváhagyás végett a javaslatot, az illetékes minisztériumi elv-társ minden névnél megkérdezte, ki ez az író, mi köze vanErdélyhez. Petõfi is sorra került, hol született, hát Magyar-országon, akkor nem tanítható, volt a válasz. De Erdélybenhalt meg, volt a mentõ ötlet. Akkor tanítható, bólintott rá azelvtárs Petõfire. Így volt hát tanítható Ady, Arany, akik ottszülettek, Petõfi, aki ott halt meg, Móricz, Jókai, akik írtakErdélyrõl. Persze a földrajz és történelem se tudomány volt,hanem hazafias propaganda.

Vajon igaz-e az erdélyi románság állítólagos magyar meg-nyomorítása? Ha II. András kiadott a betelepített szászok-nak egy Andreanumot, kiadott volna a románoknak is, ha aszászokhoz hasonlóan lett volna szervezett román közösségis Erdélyben az 1200-as évek elején. Erdély függetlenségé-nek elvesztésével egészen 1848-ig a magyar államiság képvi-selõi, a magyar rendek nem az erdélyi románokkal, hanemBéccsel állnak állandó vitában. A császár azonban nemegy-szer támaszkodik az erdélyi románokra a magyarok ellené-ben, mint például az 1848-49-es szabadságharc idején, ami-kor az Érchegység móc lakói Avram Iancu vezetésévelKossuth és kormánya ellen fordultak. Tették ezt annak elle-nére, hogy ez a kormány szabadította fel õket a jobbágyi ter-hek alól. (Tudni kell, hogy a román anyaországban, Mold-vában, Havasalföldön csak 1864-ben törölték el a jobbágysá-got.) A magyar-román történelmi együttélés tragikus fordu-lata Nagyenyednek és a minden idõkön átívelõ, minden bajt,bukást átvészelõ nagy kollégiumának felmérhetetlen pusztu-lása. A szabadságharc tüzében ugyanis az Érchegységbõl alá-zúduló, elnyomottságukért a magyarokat okoló-gyûlölõ fel-kelõk a magyar iskolát pusztítják el, vak bosszújukban min-den termet felgyújtva csupasz falakká égetik a kollégiumot.

Ne feledkezzünk meg az udvarhelyi gimnáziumról sem,melyet Bethlen János, Erdély kancellárja, Krakkó parancs-noka, Udvarhelyszék fõkapitánya alapított 1670-ben. Ezer

aranyat adományozott arra a célra, hogy az udvarhelyi trivi-ális iskolát (elemi fokú) gimnáziumi rangra emeljék. Az abizonyos triviális iskola egyidõs a reformáció meghonosodá-sával ezen a vidéken. Az alapító fia, az emlékíró BethlenMiklós, nevezetes államférfi, maga is a kollégium késõbbigondnoka.

Az iskolaalapítások sorában páratlan az Udvarhely közeliSzékelykeresztúr unitárius kollégiumának története. Ezt azintézményt nem fejedelmi adományból, kancellári aranyak-ból, egyházi támogatásból hozták létre, hanem a környékbe-li falvak, a nép költségén. 1787-ben külföldi egyetemrõlhazajõve Szabó Sámuel tanár, egy szabómester fia fog hozzá,hogy a gimnázium felállításának költségeit a környezõ fal-vakban összegyûjtse. A pénzadományok mellett deszkát,épületfát, homokot, követ, ingyen napszámot vállaltak,adtak az emberek, hogy álljon az iskola. Nem tudhatták mégekkor, hogy bizonyos Trianon után újabb, mindennélnagyobb áldozatot kell majd vállalniuk, hogy iskolájukatmegmentsék.

Székelyvásárhelyen (késõbbi neve Marosvásárhely) 1318-ban említik elõször a ferences barátok klastromát, akiknekCsíksomlyón kívül Székelyvásárhelyen is volt zárdájuk. Egyoklevél említi például Gernyeszegi István pap nevét, aki1495-ben külföldi egyetemet végzett oskolamester volt aklastromban. Tudjuk, hogy a XIII. századtól a külföldi egye-temeket is látogathatták a módosabb fiatalok, a szegényeb-bek ezek kísérõiként juthattak oda. A reformáció idején aperegrináció tömeges méretûvé válik, a külföldi protestáns

Átalvetõ

22 EKOSZ–EMTEÉrtékõrzõ

Serdült Benke Éva

Iskolák, felnevelõ iskolák„A nehezén megintcsak túl vagyunknem érzi nyomás süvegét agyunk,a szív szorong csak, hitetlenkedik:vajon ma végre felragyoghat itta semmibõl teremtett új világ?Ó, iskoláim, drága iskolák!”

(Lászlóffy AladárÓ, iskoláim, drága iskolák!)

„Dióhullató õszi reggeleken néha meglátogatom az én iskolámat. Kétemeletes, sárgahomlokú épület. Itt áll Kolozsvár egyik fõutcáján. Nagy ablak szemeivel elnéz a házakfelett a Csillaghegyre. Vagy tán reám vár-reám…Mert mindig sajnált, szeretett engem.És mosolygott rajtam már az elsõ napon, mikor a tolltartómban, mint lyukas mogyo-ró, úgy zörgött a fél ceruza, a fél törlõgumi, meg a féltucat festéknek a fele. S táskám-ban a fél száraz zsemle…Mert ketten mentünk iskolába, s mindent testvériesen meg-osztottunk a nõvéremmel. Csak a szívem volt egész, a reszketõ szívem. Ezt is csakonnan tudom, hogy az izgalomtól nehezebbnek éreztem a táskámnál is. Mikor belép-tem a kapun, szepegve mondtam: Kezét csókolom, iskola…”

(Bálint Tibor)

egyetemek látogatottsága Erdélyben is megnõ. Német, hol-land, lengyel, késõbb svájci egyetemek a népszerûek. 1500-1546 között csak Bécsben 33 erdélyi ifjút avattak doktorrá,131 végzett „scolarisként” (tanító), ettõl kezdve pedig a szá-zad végéig 1018 erdélyi tanuló végzett Wittenbergben. Itttanult többek között a székelyvásárhelyi „schola particula”elsõ három rektora is. Az 1556. novemberi, Kolozsváron tar-tott országgyûlés döntött arról, hogy Székelyvásárhelyen aferences-rendiek elhagyott kolostorát az oktatás kapja meg,„állíttassanak fel iskolák a kolozsvári és marosvásárhelyi klast-romokból” - Izabella királyné rendelete szerint. 1557-ben atordai országgyûlésen a rendek kérik és megkapják iskolacéljára a váradi Mindenszentek kolostorát is. De hiába ren-delkezik a királyné arról is, hogy a székely dézsmából fedez-zék az iskola fenntartását és a tanulók táplálásátVásárhelyen, az egymást elég sûrûn követõ erdélyi fejedel-mek nem mindig tesznek eleget ennek a korábbi rendelke-zésnek, így a schola particula sokszor jut a nyomor szélére. ABáthoriak korában nem egy diák választja a jobb körülmé-nyek miatt a katolikus fejedelmi család által pártfogolt jezsu-ita iskolákat. A reformáció gyors terjedésének idején a kato-likus iskolák magasabb színvonalra törekedtek, szerzetesta-náraik nagyon jól képzettek voltak, ez is a reformáció felettaratott gyõzelem egyik zálogát jelentette.

1557-ben a mai Bolyai Farkas Líceumban megkezdõdik atanítás. Az egyik elsõ rektor, Laskó Csókás Péter De Ho-mine… címû munkájában felsorolja azoknak az erdélyi ifjak-nak a nevét, akik 1522-1586 között a wittenbergi akadémiántanultak. Maga is ott diákoskodott, számtalan keleti nyelvtudója volt, olyan latin, görög, héber olasz, francia, németnyelvû szótárt szerkesztett, melynek tudományos értékefelér Calepinus híres szótáráéval. Az õt követõ rektor, DecsiCzimor János (vajon a dunántúli Tolna megye Decs nevûközségébõl származott-e?) a század egyik legmûveltebbembere volt, megjelentette nyomtatásban jogtudományi,mûvelõdéstörténeti, történelmi munkáit. Sokszor nyomaszt-ja környezetének meg nem értése: „Bolond legyek, ha valahabárki tisztességére egy betût is írok…”, de persze nem adja fel,mintegy kilenc éven át az iskola élén marad. Ebben az idõ-ben a schola particulában olyan színvonalas oktatás folyik,hogy a teológusok innen egyenesen külföldi egyetemekremehetnek, vagy azonnali papi szolgálatba állhatnak.

Az 1595-96-os székely felkelést követõ marosvásárhelyi„véres farsang” (a székely nemesek állnak bosszút a BáthoryZsigmond zászlaja alá sereglett közszékelyeken) tombolását,a megtorlást, a legkegyetlenebb kivégzéseket, megcsonkítá-sokat az iskola egyik tizennégy éves diákja, Szabó Ferencörökítette meg. A ránk maradt feljegyzéseibõl ismerjük avéres napok eseményeit.

Ezután a megpróbáltatások százada következik, van olyantanév, amikor az iskolába mindössze tizenegy diák iratkozikbe. Többször felégették az iskolát, 1658-ban a tatárok avárosból háromezer embert hurcoltak rabságba. Az iskolanemsokára a várból a mai helyére költözött, az oktatási ren-det is megreformálták, az egyik jeles rektor, Fogarasi Mátyás(Apáczai Csere János, a híres tudós professzor tanítványavolt) bevezette az osztályok szerinti oktatást. A következõszázad elején, a kuruc idõkben a diákság sorsa összefonódika városéval, sokan állnak be Rákóczi zászlaja alá. 1707-benpéldául mindössze kilenc diák található a kollégiumban.

1709-ben az elöljárók határozatlan idõre kénytelenek bezár-ni az iskolát a városon végigsöprõ pestisjárvány miatt. Érde-mes felidézni a kollégium törvényeit, melyek a kor erkölcse-it híven tükrözték. Aláírás kötelezte a diákot az iskola törvé-nyeinek betartására, a leckéken, vizsgákon kötelezõ a jelen-lét, tilos az éjszakai tivornya, az önként vagy büntetés miatteltávozó diáknak búcsúbeszédet kell tartania, árulkodnitilos, a társalgás csak latin nyelven folyhat, stb. A tanuló tár-saságba „újonnan bevett polgárok” aláírásukkal és esküvelvállalták az „iskola minden polgára iránti hûséget és szeretetet,a tanulásban szorgalmat és jó kedvet, az erkölcsökben kegyes-séget és jámborságot.” Az iskola megnevezése, a „collegium”Pápai Páriz Ferenc szótára szerint „gyülekezet, céh, tanulótársaság”. Benkõ Samu, erdélyi mûvelõdéstörténész, maga iskollégiumi diák, az elmúlt évszázad negyvenes éveinek ele-jén, ezt írja: „A mi gyermekkorunkban minden vásárhelyi pol-gár és minden környékbeli falusi ember tudta, hogy a„kolégyom” azért kollégium, mert az ott tanuló társaság sajátbelsõ törvényei szerint, öröklött vagyonával híven sáfárkodva,Alma Materként, azaz tápláló anyaként farag érett férfit a gond-jaira bízott emberpalántákból.” Igaz, hogy az iskola fenntartá-sa kezdetben a fejedelmek adományaiból történt, késõbbazonban a vagyonosabb fõnemesek, majd köznemesek,módosabb polgárok is hozzájárultak a kollégium létezésé-hez. Hogyne érezte volna magáénak a neves intézményt akáraz egyszerû vásárhelyi polgár vagy földmûves is! A XVIII.század elején már fõiskolai rangot kapott a collegium refor-matum, de mûködését beárnyékolta a Rákóczi- mozgalomelfojtása. Van olyan idõszak, amikor professzorok nélkül mû-ködik az iskola, az ifjúság ott van és õrködik, hogy fennma-radjon az intézmény. Kelemen Lajos írja, hogy egy XVII.század utolsó éveibõl fennmaradt erdélyi szász írótól szár-mazó latin nyelvû munka szerint ennek az iskolának akkorErdélyben olyan jó híre volt, hogy bizonyos években a szásztanulók is tömegesen keresték fel, elsõsorban a magyar nyelvelsajátításáért. 1709. április 24-én Szebenben létrehozták azErdélyi Református Fõkonzisztóriumot (ConsistoriumSupremum), az erdélyi református eklézsiát, a kollégiumokés iskolák legfelsõbb szervét. Ettõl kezdve 1872-ig ez a szervválasztja meg és nevezi ki az iskolák és kollégiumok gondno-kait, rektorait, tanárait. A tanulók ismereteit nem osztályoz-zák jeggyel, az ismeretszínvonalat az ülésrend fejezi ki, a leg-jobb tanuló elöl ül, és utána tanulmányi sorrendben a követ-kezõk.

Befogadó szellemiségének szép bizonyítékát adta 1717-ben a vásárhelyi kollégium. A Habsburgok által felerõsödöttellenreformáció intoleranciája elûzte anyaiskolájából asárospataki kollégiumot, amely tanárai vezetésével Erdélybemenekült. Elébb Gyulafehérváron, majd Marosvásárhelyenlel menedéket. A megpróbáltatásokkal teli ide vezetõ útjukután otthonra leltek Marosvásárhelyen, a városi tanács befo-gadta az elûzött tanárokat és diákokat. A két tanár és ötvendiák december 2-án ért Gyulafehérvárról Marosvásárhelyre,fogadásukból az egész város kivette a részét. Vajon a sáros-pataki polgárok közül 2004. december 5-én hányan szavaz-tak a határon túli, pontosabban a marosvásárhelyi polgárokmagyar állampolgárrá segítése ügyében igennel?

De hagyjuk a jelent, térjünk vissza 1718. április 30-ra,mikor is a két iskola egyesült, és felvette a Collegium Refor-matum nevet. A diákok száma így egyszerre 120-ra emelke-

2011. június

EKOSZ–EMTE 23Értékõrzõ

dett, elhelyezésükre fából készült új épületet emel a város. Asárospatakiak magukkal menekítették könyveik maradékátés iskolájuk zászlaját, amely a református kollégiumbanmindmáig megõrzõdött. A hajdani kisdiák, a kolozsvári új-ságíró Szõcs István ilyennek látta a maga idejében iskolai ün-nepségeken ezeket a zászlókat: „És a zászlók! Köztük a leg-szebb zászló, amellyel vagy három évszázaddal azelõtt az elûzöttsárospataki fõiskola néhány tanára-diákja sok éves bujdosás,hányódás után Marosvásárhelyre érkezett. Viharvert, idõtõlsötétre zordult a kékje és aranya, fakultan és dicsõségesen ép-pen olyan félelmetesen hatott, mint az egyiptomi sírmellékletek,és a kollégium saját szelíd zászlaja címerrel, kék-fehér angyal,azaz múzsa, könyv, lúdtoll és az alapítási évszám - 1557.”

A XVIII. század a felvilágosodás százada. A századvégévtizedeiben Marosvásárhelyre is elérkezik a felvilágosodásszelleme. Az oktatásban tágabb teret kapnak a reáltudomá-nyok, megindult a harc a természettudományos és az anya-nyelvi oktatás érdekében. Kovásznai Tóth Sándor rektor elõ-adásai igen nagy népszerûségnek örvendtek, nem csak az is-kola diákjai, de a városi polgárok is szívesen látogatták, hall-gatták. Minden bizonnyal az elõadások újszerûsége, a gon-dolatok haladó volta vonzotta a közönséget. A külföldi egye-temet végzett új rektort, Fogarasi Pap Józsefet a császár, II.József egyetemi tanárrá nevezi ki. Az 1793-ban megalakultErdélyi Magyar Nyelvmívelõ Társaság tagjai között ott ta-láljuk a kollégium tanárait is. A magyar nyelv iránti érdeklõ-dés nem véletlen, a haladó erõk a latin nyelv túlzott haszná-lata ellen egyre sûrûbben lépnek fel. A kollégium falai közébejut a magyar nyelvû színjátszás, nem egyszer a helyi bírákvisszaéléseit pellengérezik ki, ezért aztán többször betiltják akomédiajátszást. Feljegyezték például, hogy 1792. június 29-én délután 4-tõl 8 óráig folyt az elõadás, „töméntelen uraságés asszonyság volt felgyûlve.”

1794-ben megkezdõdik a kollégiumban a jogi tudományokoktatása, mintegy hetven éven át képezhetnek jogászokat.Ezektõl az évektõl tanít a kor legjelesebb tanára a reformá-tus kollégiumban, Köteles Sámuel, aki a jénai egyetemenvégzett, maga is az anyanyelvi oktatás elkötelezett harcosa.

Köteles Sámuelt 1830-ban a Magyar Tudós Társaság, akésõbbi Magyar Tudományos Akadémia tagjai közé választ-ja. „Miért mûveljünk idegen mezõket és földeket, midõn tulaj-don szántóföldjeinket mûvelhetjük.” -írta. Az új tudományosgondolatok megismerését rendkívüli módon elõsegítette,hogy a kollégium 1802-tõl nyomdát mûködtetett, így közre-adhatták a legfrissebb tudományos munkákat. Így jelenhetmeg késõbb e nyomdában Bolyai Farkas Tentamen címûmunkája, s vele együtt fiának, Bolyai Jánosnak az Appendixcímû mûve, mely a nem euclideszi geometriáról szóló gondo-latait tartalmazta. Az iskola épülete is gyarapodik, 1803-bankészült el az a kétemeletes épületszárny, a Sáros utca felõli,egyszerûen csak internátusnak nevezett rész, amely ma is állmég. Az építkezésben tanárok és diákok egyaránt részt vesz-nek, az elkészült termeket azokról a városokról nevezik el,melyeknek egyetemein a kollégiumi diákok tanultak. Akövetkezõ évben már a Kolozsvárról átköltözött BolyaiFarkas is a kollégium tanára lesz. Miután a matézis és a fizi-ka addigi professzora elhalálozott, 1803 decemberében aFõkonzisztórium kéri, hogy a püspök és a református kollé-giumok elöljárói javasoljanak tanárokat a megüresedettkatedrára. A tíz személy közül végül az elöljárók jelentik:„Bolyai Farkas õkegyelmét tartjuk legalkalmasabbnak, ez egyNagy Matematikus, emellett egy tökéletes erkölcsû és karakterûifjú, eztet ajánljuk ezért, és ennek kinevezését a MéltóságosFõkonzisztóriumtól alázatosan kérjük.” Bolyai Farkas, a voltenyedi diák, hajdani iskolájától is jó ajánlólevelet kapott.Herepei Ádám professzora így ajánlotta: „Néhány esztendõ-kig volt tanítványom. Még akkor megjövendõltem, hogy abbana tudományban alkalmatos tag lészen.” Bolyai fiatal házas voltekkor, fia, a magyar és a világ matematikai tudományánakkésõbbi csillaga, Bolyai János egyéves kisfiú Domáldon bol-dog gyerekkorát élte. Apja írja késõbb Gaussnak, hogyötéves kisfia a csillagképeket már ismeri, és a Jupiter bolygó-ról megállapította, hogy az nagyon messze lehet, mert egy-formán látszik Domáldról, Bolyáról és Marosvásárhelyrõl.Marosvásárhely leendõ nagy tiszteletû professzora, BolyaiFarkas fizetése egyelõre szerény, de lakást kap udvarral és

kerttel a késõbbi Köteles Sámuel utcában, kertjétbefásítja szilvával, „pojnik-almával”, körtével. Ebben,a kollégium gondnokságában levõ házban lakotthaláláig. Ma emléktábla áll a hajdani professzorilakás helyén épült házon: „E helyen állott az a ház,melyben bolyai Bolyai Farkas 1804. évtõl az 1856. évbenbekövetkezett haláláig lakott, s melyben fia, Bolyai Jánosgyermek-és ifjú éveit töltötte. Az õsi Bolyai-házat az utcanyitása miatt lebontatta s helyébe az új házat azEvangélikus Református Kollégium 1901. évben építet-te.” A matematikai zseni, Bolyai János egyetlenkinyomtatott munkája 1831-ben készül el a kollégiumnyomdájában (Scientiam spatii, A tér abszolút igaztudománya), ugyanez a munka egy évvel késõbbismét megjelenik apja, Bolyai Farkas Tentamen címûmunkájának függelékeként, Appendix címen.Többen is elolvasták, de nem értettek belõle semmit.A frissen vásárhelyi professzornak kinevezett ifjúmatézis tanár könyvekért hajdani diáktársához,Gausshoz fordult, panaszolta, hogy nincsenek köny-vei, „…nálunk ökörnek tartják, akinek kevés a könyve.”

(Folytatjuk)

Átalvetõ

24 EKOSZ–EMTEÉrtékõrzõ

A székelyudvarhelyi titkosrendõrség félholtra verte, halálánakokát államtitokká nyilvánították.Nagyhatású szónoklatairól, Egyházáért és Magyarságáért vívott el-szánt küzdelmérõl híres erdélyi papra, a gyulafehérvári teológia ésgimnázium tanárára, a székelyudvarhelyi fõesperes-plébánosra,Pálfi Gézára emlékeztek 2011. február 25-én Budapesten, a JézusSzíve templomában. A kommunizmus üldözöttje és áldozata mind-össze 43 évet élt.

A Jakab Antal Keresztény Kör szentmisével egybekötött rendezvé-nyén megnyitották a Pálfi Géza-emlékévet. A mártírsorsú fõpapraGergely István, Tiszti a Csibész Alapítvány elnöke (Csíksomlyó), Ven-cser László ny. teológiai tanár (Erdély/Linz), valamint VértesaljaiLászló, a Pálfi Géza-emlékév fõvédnöke emlékezett (Bpest).

Kórházak kórtermeiben mindig mellé fektettek egy-egy besúgótKi volt Pálfi Géza? – tette fel a kérdést elõadásában Gergely

István. Pálfi Géza 1941. április 14-én született Máréfalván. Márton Áron

1964-ben szentelte pappá. Káplánként Csíkszentdomokoson, majdMarosvásárhelyen szolgált. 1970 és 1979 között a gyulafehérváriRómai Katolikus Kántoriskolában lelkivezetõ-hittanár, aHittudományi Fõiskolán patrológia-, kateketika- és homiletika-(egyházi ékesszólás, az egyházi beszéd elmélete és története) és reto-rikatanára volt. Szentbeszédeibe, tanításába mindig belefoglalta amagyar történelmet és irodalmat. Az állami felügyelet eltávolíttatta

Gyulafehérvárról. 1979-tõl Gyergyóalfalu plébánosa, 1981-benSzékelyudvarhelyre került. A Márton Áron-i szellem, a magyar nem-zeti kultúra és hagyomány ápolója és mûvelõje volt. Egyenes jelle-mét, aszkéta életmódját mindenki csodálta. Karizmájával és rendkí-vüli szónoki képességével nagymértékben hatott neveltjei gondolko-dására. Komoly elvi kérdésekben nem tûrt megalkuvást.Szókimondásáért, elveihez való ragaszkodásáért, magyarságáért éle-tét a szekuritáté megkeserítette, állandóan figyelték, követték, mégbetegsége idején sem hagyták nyugton: a kórházak kórtermeiben ismindig mellé fektettek egy-egy besúgót.

Halálának oka máig tisztázatlan1983 Karácsony (munka)napján az ünnepi szentmisén feltett szó-

noki kérdése – „Eljön-e egyszer az idõ, amikor nem munkával kellünnepelnünk Krisztus születésnapját?” – a szekuritátéval évtizedek ótavívott kálváriájának legsúlyosabb szakaszához s végsõ soron 1984.március 12-én bekövetkezõ halálához vezetett. Méray Tibor 1984-ben megjelent, Egy erdélyi magyar pap halála címû cikkében így fog-lalja össze a történteket: „Pálfi Géza székelyudvarhelyi plébános 1983karácsonyán a szentesti misén megemlítette a hívõk elõtt, hogyMagyarországon a karácsony hivatalos ünnep, míg Romániában mégkarácsony vasárnapján is munkanapot rendeltek el. Másnap reggel aszékelyudvarhelyi titkosrendõrség elhurcolta és félholtra verte. Az ütése-ket különös gonddal és szakértelemmel a májára irányították, amelyennek következtében a szó szoros értelmében szétrepedt. A fiatal, 43 évespapot beszállították a marosvásárhelyi kórházba, ahol kéthónapi keze-lés után meghalt. A boncolás eredményét államtitoknak nyilvánították,és Pálfi Géza halotti bizonyítványán az áll, hogy májrákban halt meg.Temetésén, tüntetésszerûen, 206 pap jelent meg.”

Varga Gabriella, a Jakab Antal Keresztény Kör egyik alapítótagja, a Pálfi-emlékév egyik szervezõje megállapította: – A cikk sze-rint noha közvetve az okozta halálát, hogy a magyar és a román

2011. június

EKOSZ–EMTE 25In memoriam

A kommunizmuserdélyi áldozata

Ernszt Árpádra emlékezünk (1952-2011)Az egyik legnagyobb erdélyi, akit ismertem. Nem Erdélyben született és soha nem élt Erdélyben. Mégis jobban ismerte e Magyarországtólelcsatolt részt, mint sokan az õshonosak közül. Megmagyarázhatatlan szellemi és érzelmi köldökzsinór fûzte e tájhoz és az itt élõ emberek-hez. Nagyon tisztelte és szerette az erdélyi embereket. Egyformán szót értett az egyszerû szántó-vetõvel, a tanárral, a lócán beszélgetõ öregbácsikkal vagy a fiatal végzõsökkel. A belõle áradó belsõ nyugalom és önzetlen szeretet nagyon sok embert vonzott köréje. Azok közé a fia-talok közé tartozott, akik már a hetvenes évektõl kezdve, a legsötétebb diktatúrában is, nem ismerve fáradságot és veszélyt, vitték a magyarigét, a magyar szellemet Erdélybe. Kopott hátizsákjából, a hatalom által keresett és üldözött könyvek, folyóiratok kerültek elõ. Nagy kincsvolt ez akkor a diktatúra sötétségében. Sokszor gyógyszerrel segített a rászorulókon. Ugyanakkor visszafele, Budapestre is vitte aRomániában elhallgattatott értelmiségiek kéziratát, újságot és nem utolsó sorban híreket. Ma, az internet világában sokan el sem tudják kép-zelni, hogy akkor ez milyen kockázattal járó nagy tett volt. Életünk ugyan különbözõ irányba haladt, de mindig voltak találkozási pontjainkTóth Karcsiéknál Svédországban, vagy egy-egy interjú erejéig az õ lakásán, vagy kikapcsolódás céljából Nagymaroson. Nehéz lenne mindentfelsorolni, pedig sok esetben érdeklõdési területünk is interferáltRengeteget dolgozott a könyvtár csendjében, vagy otthoni magányában. Munkásságát, Körösi Csoma Sándorhoz hasonlatosan a kitartás, apontosság, a téma iránti elkötelezettség jellemezte. Amit létrehozott az felér egy egész intézmény munkájával. Õ, önmaga egy intézményvolt. Még felsorolni is sok volna, minden könyvet és tanulmányt. Mégsem tekinthetünk el a fontosabbak megemlítésétõl, már csak azért is,hogy betekintést nyerjünk abba a hatalmas munkába, melyet élete utolsó percéig sem hagyott abba. Mûveit Varga E. Árpád néven jelentet-te meg.Fõ mûve: „Erdély etnikai és felekezeti statisztikája. Népszámlálási adatok 1850-1992 között. 1 – 6 kötet ((1998 – 2002) ua. 1850 – 2002.Bõvített, javított elektronikus változat (2007)”. Ha csak ennyit tett volna le a tudomány asztalára, ez már elég lett volna arra, hogy neve örökre fennmaradjon. Egyéb munkái (A teljesség igénye nélkül): Az erdélyi magyarság fõbb statisztikai adatai az 1910 utáni népszámlálások tükrében. =Magyarságkutatás. A Magyarságkutató Intézet évkönyve. 1988. Románok, magyarok és más nemzetiségek Erdélyben - az 1910-es magyar, illetve 1956-os román népszámlálás tükrében. 1-6. = Európai Idõ.I, 1990. Népszámlálások a háború utáni Romániában. [1948-1977.] = Magyarok. III, 1991. 3/4. sz. A romániai magyarság népességcsökkenésének okairól. Néhány demográfiai szempont a 2002. évi népszámlálás elõzetes közleményénekértékeléséhez. = Magyar Kisebbség. Új s. VIII, 2002. 4. sz. Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, 1850-1992. Internetes adatbázis az Erdélyi Adatbank oldalán. Kolozsvár, 2005, Transindex.Tudom odafent összevont szemöldökkel, megrovóan nézi, hogy önkényesen válogattam ki a köteteket és tanulmányokat. Mentségemre emlí-tem meg, hogy a www.kia.hu/konyvtar honlapon a teljes életmû megtalálható és el is olvasható. 1992-ben interjút készítettem vele:Népszámlálások Romániában. Hiteles vagy harci statisztika? = Világszövetség. I, 1992. 9. sz. (Beszélgetés Varga E. Árpáddal, a"Népszámlálások a jelenkori Erdély területén" címû könyv szerzõjével.) Õ többször is utalt arra, hogy számára ez nagyon fontos beszélgetés.Most elment közülünk, de biztosak vagyunk abban, hogy hátrahagyott kéziratait avatott kezek fogják kiadásra elõkészíteni.Kedves Árpád, nyugodj békében! Spaller Árpád

viszonyokat Magyarország javára hasonlította össze, „nincs tudomá-sunk arról, hogy a budapesti kormány vagy a Lékai László bíborosvezette magyar katolikus egyház vizsgálatot kért vagy tiltakozott volnaPálfi Géza meggyilkolása ügyében. A halálhírt egyetlen magyarországilap sem közölte”.

Annál nagyobb visszhangja volt az ügynek a francia sajtóban.Jelentést adott ki róla az AFP hírügynökség, cikket írt a Le Matin(francia napilap), a Le Monde, a La Croix (francia katolikus napi-lap) és a Réforme (francia protestáns hetilap). Az Európa Tanács1988. október 3- n tartott 40. rendes ülésszakán David Atkinsonjelentéstevõ angol és francia nyelvû jelentésében név szerint megem-lítette Pálfi Géza lelkészt: „1984-ben Pálfi Géza lelkészt, magyar rómaikatolikus papot letartóztatták, megverték, és õ ezt követõen májelégte-lenségben meghalt (Amnesty International jelentés, 1985, 282. old.).Egy szentbeszédében nyíltan tiltakozott az ellen, hogy az 1983-as évKarácsony Napja munkanap volt.”

A szekuritáté állandó megfigyeltje és zaklatottja voltTamás József, a Gyulafehérvári Fõegyházmegye segédpüspöke

még nem publikált írásában így emlékezik meg Pálfi Gézáról: „…hivatásának magaslatán állva Istentõl kapott talentumait becsülettelkamatoztatta. Mint ifjúsági nevelõ sokaknak mutatta meg az utat a papihivatás megismerésében és annak jó szándékú vállalásában…Abban akorban, amely történelmünk legsötétebb, leggyalázatosabb, embert leg-inkább megpróbáló idõszaka volt, felsorakozott azok mögé, akik töret-lenül megõrizték mindvégig jellemességüket, méltóságukat. Ha nem islett vértanú, mint fõegyházmegyénk tíz egyházi személye, ha nem is jártameg a börtönök poklait, mint sokan a papok közül, de a szekuritátéállandó megfigyeltje és zaklatottja volt. Jelenlétére még hosszú ideigszükség lett volna fõegyházmegyénkben, hisz’ most is csak 70 éveslenne. Voltak, akik fõegyházmegyénk jövendõbeli püspökét láttákbenne. Kiválóságai fel is jogosítottak az ilyen vélekedésre.”

Hogy mi a teljes igazság Pálfi Géza atya halálával kapcsolatban,ennek tisztázása komoly kivizsgálást igényel. A kommunizmuserdélyi áldozata elõtt Budapesten is fejet hajtottak.

Frigyesy Ágnes(Megjelent a Kapu 2011 márciusi számában)

Átalvetõ

26 EKOSZ–EMTEIn memoriam

Rokonok, barátok, ismerõsök és az elmúltfélévszázadban Marosvásárhelyen végzett orvos-nemzedékek tagjai megrendülve értesültek Dr.László János orvosprofesszor 2011. március 4-én bekövetkezett haláláról.

A Magyar Tudományos Akadémia 2010-ben háromnapos ünnepi, nemzetközi rész-vételû megemlékezést tartott Bolyai Jánoshalálának 150. évfordulója alkalmával. Ottmindenki úgy emlegette az 1860-banMarosvásárhelyen elhunyt Bolyai Jánost,mint az évezred legnagyobb magyar tudo-mányos gondolkodóját. Azt viszont nemértettem, hogy az MTA 2010-ben – 150évvel a halála után – sem volt képes posztu-musz bocsánatot kérni Bolyai Jánostól, ami-ért nem választotta tagjai sorába.Hasonlóképpen érthetetlen számomra,hogy az MTA nem választotta tagjai sorábaa Marosvásárhelyen tevékenykedõ és nem-zetközi hírû orvosprofesszort, LászlóJánost. E megemlékezés szerzõje úgy 2006-ban, mint 2009-ben javasolta az MTAelnökségének, hogy mérlegelje Dr. LászlóJános professzor akadémikussá választását.

Íme az ügyben illetékes OrvosiTudományok Osztálya elnökének válasza.

Magyar Tudományos AkadémiaOrvosi Tudományok Osztálya

Dr. Vincze János Tisztelt Professzor Úr!

Az akadémiai tagválasztás, így a külsõtaggá történõ választás is akkor lehetséges,ha az osztályra az elõírásoknak, az akadémi-

ai törvénynek megfelelõ ajánlás érkezik.Sajnos László János Marosvásárhelyi

professzorra – elfogadva az Ön véleményét– nem érkezett javaslat. Amennyiben a jövõ-ben ajánlás érkezik László János professzorkülsõ taggá történõ választására, az osztályfoglalkozni fog a jelöléssel.

Budapest, 2010. február 15.tisztelettel

Romics László, osztályelnök

Számomra érthetetlen, hogy a RománOrvosi Akadémia évtizedekkel ezelõtt amagyar nemzetiségû szakembert, Dr.László János professzort tagjává választot-ta, míg a Magyar Tudományos Akadémia –véleményem szerint – 2010-ben is képtelenvolt felnõni saját feladatkörének teljesítésé-hez. Úgy látszik, Kolozsvár vagyMarosvásárhely napjainkban is nemcsaktérben, hanem idõben, ismertségben éselfogadottságban is ugyanolyan távol vanBudapesttõl, mint 150 évvel ezelõtt, BolyaiJános idején.

Dr. László János professzor úrralrendszeres levelezési kapcsolatban álltam,és amikor Marosvásárhelyre mentem, min-dig felkerestem.

Íme az egyik válaszlevele.

„Igen Tisztelt Professzor Úr!Május 15-i levelét megkaptam s hálásan

köszönöm. A felvett anyagot át kéne nézni,a túl hosszú szöveget csökkenteni kellene.Ez természetesen az Önök dolga.

Próbálom az új szemüvegem, de nemvalami szép az írásom, talán Ön el tud iga-

zodni rajta. Egy ideg gyengélkedtem, mostpróbálok megerõsödni. A könyveit szorgal-masan forgatom, sok új dolog van azokban,ami számomra nagyon hasznos.

Ami Putnoky prof. hagyatékát illeti – énannak szerény folytatója vagyok csupán.Talán a diákjaim között akad valaki, akitovábbviszi. Kívánok Önöknek egészséget,jó munkát és sikert.

Feleségének üdvözletem és kézcsókomküldöm,

Õszinte tisztelettelDr. László János

M.vásárhely, 2009. május 27.”

E levelében is megemlékezik néhai fõnö-kérõl és tanítómesterérõl, Dr. PutnokyGyula (1901–1985) professzorról. A késõbbi-ekben ezt a megemlékezést magnóra mond-ta, és ebbõl közölnék részleteket:

„Dr. Putnoky Gyula professzor nagyon ala-pos ember és rendkívül színes egyéniség volt.1948–1953-ig voltam Putnoky Gyula tanítvá-nya. A professzor úrra az volt a jellemzõ, hogyha azt látta, hogy a diák érdeklõdik, akkortöbb feladattal bízta meg és szigorúan számonis kérte azokat. Bakteriológus, kórbonctanászvolt, és rendszeresen részt vett a hetente tartottklinikai bemutató gyakorlatokon. Akkor azvolt a szokás, hogy a többi tanszék tanáraitmeghívták az esetbemutatókra. Minket, diá-kokat is érdekelt, hogy hol láthatunk különle-ges eseteket.

Putnoky professzornak nemcsak a szerve-zõkészségét óhajtom kiemelni, hanem a rend-kívül széleskörû szakmai tudását is. Ez meg-nyilvánult a publikált cikkeiben és nagyfokú

Vincze János

Prof. Dr. László János, akadémikus – aMarosvásárhelyi Orvostudományi Egyetem utolsó

magyar nemzetiségû rektora – 1925–2011.

igényességre igyekezett nevelni az intézetünkfiatal kutatóit is. Amikor irányított, figyelem-be vette, hogy mi az, ami a legjobban érdeklia fiatal kutatót és arra törekedett, hogy akutatási téma minél közelebb legyen a kuta-tó érdeklõdési területéhez. A késõbbiekben atölgyesi szanatóriumnál azt kutattuk, hogy aszarvasmarhák miért betegednek meg gümõnagyon körültekintõ útmutatásának meg fe-lelõen cselekedtünk, a legapróbb részleteketsem volt szabad elhanyagolni, mert annak isjelentõsége lehet, így kiderült, hogy a szarvas-marhák ivóvize összekeveredett a szanatóri-um szennyvízével. Az erdélyi ásványvizekvegyi analízisét is végezte a közegészségügyiintézetben, a borszéki vizeket pedig nálunkanalizáltuk és arról õ készítette a beszámoló-kat. Putnoky professzor dolgozta ki a csa-padékos tífusz oltóanyagát és azt elõszörsaját magán kísérletezte ki. Okvetlenül ki kellhangsúlyoznom, hogy Putnoky professzornemcsak elméletben javasolt megoldási lehe-tõségeket, hanem felismerte, hogy óriásijelentõsége van a profilaxisnak is.

Nyílt, egyenes ember volt, és ha sikerültvalamit megoldania, azt rögtön átadta ne-künk, fiatalabb munkatársaknak. Az volt azegyik jellemzõ, gyakran használt mondása:„amit én tudok, és meg vagyok gyõzõdve azigazáról, azt nektek is átadom”.

Számos alkalommal járt nálam a lakáso-mon, a feleségével együtt, és én olyan ember-nek láttam, akit a kötelességtudás és a lelke-sedés jellemez és minden cselekedete, min-den tevékenysége a közjó szolgálatában állt.

Kevesen tudják róla, hogy mennyireragaszkodott ehhez a földhöz, nagyon szeret-te Erdélyt. Láttam rajta, hogy szívfájdalmatokozott számára, amikor 1953-ban a románhatóságok többet nem hosszabbították meg amarosvásárhelyi tartózkodását és véglegvisszatért Magyarországra.”

* * *

László János Tövisen született 1925. feb-ruár 21-én. Iskoláit a nagyenyedi BethlenKollégiumban, a dési II. Rákóczi Györgygimnáziumban járta, és a kolozsvári Unitá-rius Gimnáziumban érettségizett. A II.világháború végén szovjet hadifogságbakerül, ahonnan 1945-ben szabadul, és aMarosvásárhelyi Orvosi és GyógyszerészetiEgyetemen 1951-ben szerez orvosi okleve-let. 1949-tõl már a mikrobiológiai tanszé-ken dolgozik, majd végigjárja az egyetemiranglétra összes fokait, és 1960-tól e tan-szék vezetésével bízzák meg. E feladatkört1991-ig tölti be, amikor váratlanul nyugdí-jazzák. Az egyetem 1991-es román vezetéseegyszerre nyugdíjba küld számos magyarnemzetiségû oktatót: László János akadé-mikust, Bedõ Károly, Ciugudean Kornél,Dienes Sándor, Farkas Imre, Fodor Ferenc,Koszta Árpád, Lázár László, MülfayLászló, Rákosfalvy Zoltán, Szabó István

professzorokat. Az egyetem szenátusánakaz volt a célja, hogy lényegesen gyengítse amagyar nyelvû oktatást, egyszerre eltávolít-va a legismertebb magyar oktatók nagyonnagy részét.

László János professzor 1968–1976között az orvosi kar dékánhelyettese, majd1976-tól 1984-ig az egyetem rektora. Mintrektor nagyon sokat tett annak érdekében,hogy a magyar nyelvû orvosképzés megma-radhasson Marosvásárhelyen, mert ebbenaz idõben a román politikai vezetés min-dent elkövetett az erdélyi magyar nyelvûfelsõképzés elsorvasztásáért.

A mikrobiológiai tanszék az elmélet ésa gyakorlat szoros egybekapcsolására töre-kedett. Ennek kezdeményezése PutnokyGyula professzor nevéhez fûzõdik, és eztaz irányvonalat követte utóda, LászlóJános professzor is.

Az oktatási munka elmélyítését segítet-ték elõ a tapasztalatcserék odahaza és kül-földön (Budapesti Orvosi Egyetem,Moszkvai Orvosi Egyetem, IvanovszkijIntézet, németországi egyetemek stb.),valamint a honi és külföldi konferenciá-kon, kongresszusokon való részvétel is.

Megemlítek néhányat a fõbb kutatásiterületeke közül. Marosvásárhely és aszomszédos megyék általános közegész-ségügyi problémáinak felmérésével (aKözegészségügyi Intézet irányításával) azivóvizek, a környezet bakteriológiai kérdé-seinek tanulmányozásával különös gondotfordítottak az egyes járványos betegségek(hastífusz, dizentéria, szifilisz stb.) elterje-désének tisztázására, diagnosztikájánakmegoldására. Ennek a munkának azeredménye késztette a kutató csoportot acsapadékos tífusz elleni oltóanyag kidolgo-zására. Érdekesnek tûnnek a daganatsej-tek felületi antigénjeinek megváltoztatásá-ra végzett kísérletek, melyek részben lehe-tõvé teszik a szervezet részérõl kialakulósejtes immunválasz erõsítését.

A vírustani kutatások 1957-ben indul-tak, s e tárgykör számos kérdését tanulmá-nyozták. A legtöbb dolgozat és eredmény ahepatitiszvírusokkal kapcsolatos. Ígybeszámoltak a vírusok tenyészthetõ-ségérõl, a szervezet részérõl kialakulóimmunválaszról, növényi kivonatok vírus-ellenes hatásáról, a B hepatitiszvírustenyésztésérõl. 1965-ben a tanszékmunkaegyüttese bemutatott egy kísérletesoltóanyagot, mely állatkísérletben védõha-tásúnak bizonyult. A diszciplína több tagja(László János, Péter Mihály, Filep Gyõzõ,Kasza László, Piros Szanda) több mint 30évig dolgozott a fenti problémakörben.

1970-tõl kezdõdõen László professzordoktorátusvezetõ jogot is kapott és számosmunkatársa az õ vezetése mellett szerzetttudományos fokozatot.

Dr. László János professzor tudomá-

nyos tevékenysége nagyszámú tudományosdolgozat publikálásában konkretizálódott:287 publikált dolgozat külföldi és romániaiszaklapokban, a dolgozatok több mint65%-ában elsõ szerzõ. Tudományos dolgo-zatok jelentek meg a külföldi szaklapok-ban. Több mint egy tucat kõnyomatos jegy-zetet írt magyar és román nyelven az orvos-tanhallgatók számára. Számos könyvnekszerzõje ill. társszerzõje. A hepatitis vírusá-val kapcsolatos kísérleti eredményeit közelszáz szerzõ referálja a nemzetközi szaklap-okban, és ezirányú tudományos eredményeóriási nemzetközi visszhangot váltott ki.Így vált elismertté és megbecsült tudomá-nyos kutatóvá a nemzetközi tudományoséletben.

Véleményünk szerint a XX. századmásodik felében az erdélyi ter-mészettudományos életben jelentõsebbtudományos felfedezést egyetlen szakem-bert sem tett, mint László János pro-fesszor. Nevét jól ismerték Japánban, azEgyesült Államokban, Németországban, aSzovjetunióban, Franciaországban, Olasz-országban stb. A különbözõ nyelvekenmegjelent mikrobiológiai szakkönyvekbenidézték eredményeit. Magyarországon azAkadémiai Kiadó gondozásában megjelentmikrobiológiai tárgyú kötetben (1980)szintén említést tesznek László professzortudományos felfedezéseirõl. Mindezekdacára a Magyar Tudományos Akadémiameglepõ módon elzárkózott attól, hogytagjává válassza.

Dr. László János professzor mint embermindig a legnagyobb segítõkészséggel for-dult embertársai, tanítványai, diákjai felé. Atudományos életben tevékenykedõk nagyrészét az irigység jellemzi és folyamatosanáskálódnak a környezetükben találhatótehetséges kutatókkal szemben. Ez egyálta-lán nem volt jellemzõ László professzorra.Amikor értesült valamely ellene megnyilvá-nuló áskálódásról, rágalomról, igyekezett azáskálódó személy pozitív tulajdonságaitkiemelni és minden ellenséges megnyilvá-nulástól elhatárolta magát.

Marosvásárhelyi találkozásaink alkal-mával olyan tisztelettel viseltetett felesé-gem és az én irányomban, mintha õ lenne ami tanítványunk. Ezt tükrözi a nekem írtválaszlevelének az a mondata is: „A köny-veit szorgalmasan forgatom, sok új dologvan azokban, ami számomra nagyon hasz-nos.” Tudta értékelni a környezetében élõktudományos eredményeit és képes voltdicsérni is õket.

2011. március 7-én, hétfõn, 14 órakorhelyezték végsõ nyughelyére.

Dr. László János professzor halálával amagyar nemzet egyik legnagyobb termé-szettudományos gondolkodójával lett sze-gényebb.

Prof. Dr. Vincze János, Budapest

2011. június

EKOSZ–EMTE 27In memoriam

Láttam a tv-ben egy angol fickót, aki rájött, hogy egy hétalatt meg tud tanulni egy idegen nyelvet. Ezt bizonyítandóegy kerek hét alatt megtanult németül – hetedik idegennyelvként –, és a nyolcadik napon a tv-ben egészen jól elbe-szélgetett a riporterrel. Huszon- és egynéhány éves, leszámít-va, hogy az autizmus enyhébb formájában, az ún. Asperger-féle szindrómában szenved – habár alapjában véve nem isszenvedés ez! – szervi betegsége nincs, Aix-en-Provence-banél, a barátjával. Nos, minekutána megtanult németül, mi avéleménye a német nyelvrõl? – kérdezte a riporter, amire aválasz: kérem, a német nyelv rendkivül precíz és kifejezõ. Ésaz angol? – mire a válasz lõn, az angolra jellemzõ teliszájúkiejtéssel: die englische Sprache ist ein großes Schlamassel.

(: az angol nyelv egy nagy slamasztika.)Gondolom, nem kell magyaráznom, mit ért a magyar a

németbõl átvett slamasztika alatt, inkább pár szót arról szól-nék, hogyha az ember beszél, mondjuk...három nyelvet, smég további kettõvel is szinte elboldogul, hát az ilyen álla-potról sokan és sokat írtak. Errõl csak annyit, hogy nem fáj-dalmas állapot. Arról szólnék inkább – ahogyan azt a magyarsajtóban olvashattam – hogy a lakosság alig 15-20 %-a beszélegy idegen nyelvet. (Ebben bizonyára azok is benne vannak,akik valamelyik kisebbségük nyelvét beszélik.)

Sok hozzám hasonló – akik évenete járunk Erdélybe – iga-zolhatja, hogy mihelyt az ember magyar földön megszólalt anémet autóból magyarul, akkor úgy a közúti rendõr, mint ahatárrendész azonnal megkezdi kijátszani a státusábóladódó valamennyi adulapját – azért, mert van, akit magyarulkioktathat. Saját esetemben ez csak gyarapodó éveim külsõ-leg felismerhetõ jeleinek szaporodásával párhuzamosancsökkent, fõleg pedig Hegyeshalomnál az eddigi útlevélkeze-lés megszûnésével. Pro memoria: 1985-ben Hegyeshalomnálfényképet kellett mellékeljek az egyszerû tranzit-vízum kér-dõívéhez, visszafelé jövet pedig Ártándon egy, a 40-es évek-bõl való írógépen azt is be kellett pötyögtessem egy részleteskérdõívbe, mi volt anyai nagyanyám leánykori neve. Ilyengyalázatos bürokráciára csak a magyarok voltak képesek azáltalam megjárt közép- és nyugat-európai határátkelõ-helye-ken.

Na már most, tételezzük fel, hogy a magukat „anya“ jelzõ-vel díszítõ ország lakói nekikezdtek valamilyen idegen nyel-vet tanulni, minekutána még csak szélhámoskodni sem lehetkülföldön valamelyes nyelvismeret nélkül; lásd a román bû-nözõket, akik – leszámítva nyelvrokonaik nyelvének könnyûelsajátítását– még németül is megtanultak annyit, amennyi alopásokhoz-csalásokhoz feltétlenül szükségeltetik. A ma-gyar, ún. trükkös tolvajkodáshoz persze csak magyarul kelltudni és otthon lehet gyakorolni.

Néhány szót a továbbiakban a jó- és rossznyelvûségrõlejtenék. A Székelyföldön rossznyelvû jelzõvel illetik azt, aki-nek szokásává vált a rágalmazás, valakirõl néha valóst, deerõsen eltorzított formában terjeszteni, vagy valótlanságo-kat, ugyancsak torzított formában. Ezek a valódi pletykások,leginkább fehérnépek.

Most azonban a magát „anya“ jelzõvel díszítõ országrossznyelvûirõl akarok szólni, de elõször a jó nyelvrõl ejtenéknéhány szót. Jól meggondoltam, mit akarok mondani: az ige-kötõs nyelvekrõl szólnék! Mert ugyebár vannak nyelvek,jónéhányan, elsõsorban a latin nyelvcsalád tagjai, melyekigekötõk nélkül beszélnek. A magyar mellett a német nyelvis él véle, ami a mondanivaló pontos, világos és differencialtleírását teszi lehetõvé. Az angol is használja, csak nem az igé-hez ragasztva, hanem egyszerûen elejébe téve.

Az utóbbi évek során valakik a magukat „anyaországi“ jel-zõvel díszítõk közül ugyancsak nagy szorgalommal eddignem használt új szavakkal tömik saját újságaikat, amely sza-vakat aztán a MTI címe alatt meggondolatlanul veszik át azerdélyi lapok, mint pl. a Népújság és a Háromszék. (Lehet atöbbiek is, de azokba nem szoktam belenézni.) Érdekes mó-don csak a be igekötõvel kombinálva újítják a magyar nyel-vet. Feljegyeztem néhány otrombaságot:

A rendõrség beazonosítja a tettest; eddig csak egyszerüenazonosítás történt. Arról ne is beszéljünk, hogy a be igekö-tõvel írott igéinknek megvan a ki-vel is használható variánsa:

bemenni és kimenni; bejelentkezni és kijelentkezni; eddi-gelé a rendõrségnél kiazonosítás nem történt.

Azt olvasom a MNO-on (Magyar Nemzet online) hogyvalaki bedühödött – nyílván a feldühödés helyett; aztán aszõrnyûség: a közegészségügyi szervek megkezdték valami-lyen élelmiszert gyártónál a bevizsgálásokat, így! És mégtovább: behatárolták Gyóni Géza sírjának valószínû helyét, akörülhatárolás helyett. Nemrég pedig olvashattuk, hogybelendült valami folyamat, talán a termelés – holott eddig fel-lendült. Egy házban pedig a gázpalack berobbant – holottnyílván a palack csak felrobbant.

Berobbanni különben is csak kivülrõl lehet valahová, amia konyhabéli gázpalacknak nem esete, arról nem is beszélve,hogy általában azt írjuk le ezzel, amikor valaki úgy érkezikvalakihez, mintha berobbant volna az ajtón, kintrõl jövet. Alegújabb, amit feljegyeztem: begyûrûzõ bizalmatlanság.Nagyisten! Így!

Olvastam, hogy az akkumulátor lemerült; eddigi elkerül-hetetlen állapota volt, hogy kimerült; hiszen magam se tet-tem rá a vízre, megtudakolni vajon lemerül-e?

Aztán amit orvosként a gyalázat csúcsának tartok, olvas-ható volt, sõt, szószerint vette át mindenféle meggondolásnélkül úgy a Népújság, mint a Háromszék A lovak járványoskevésvérûsége c. hírt, ahol a magyar hírben az angol infectiousanemia megnevezés szerepelt! Az pedig manapság köztudott– kivéve a magát „anya“- jelzõvel díszítõ bölcs lakosságot –,hogy az anémia azonos a vérszegénység fogalmával. Maga akevésvérûség fogalma – habár orvosilag nem használatos –egy kivérzett állapot szokatlan és erõltetett megnevezése le-hetne, amikor csökkent a keringõ vér összmennyisége. A Há-romszék-ben pedig évekkel ezelõtt már írtak „a lovak vírus-fertõzés okozta járványos vérszegénységérõl“ – s most ugyan-ezt kevésvérûségnek nevezték.

Meg akartam nézni valamit Homoróddaróc (r: Drauseni;

Átalvetõ

28 EKOSZ–EMTEMûhely

Egynyelvûség – többnyelvûség,jónyelvûség – rossznyelvûség

n: Draas) nevezetû faluról. Nem egyszer jártam ott, lefény-képeztem a faluközpont romokban heverõ házait. Nos, a fa-luról olvastam már németül, azt is, hová tüntek el lakói, ésutána benépesült székelyekkel. (1944. szeptember elején aWaffen-SS ürítette ki az egész falut, hajdani lakói soha nemis tértek vissza!) Most a Wikipedián a következõ mondatragadta meg figyelmemet arról, hogyan lett belõle egy széke-lyek lakta falu: 1945-ben a németek elmenekültek, a falut kü-lönbözõ helyekrõl érkezõ székelyek lakták be. A belakni ige: jólbelakott töltöttkáposztából.

Aztán – úgy látszik már a Duna TV is felcsapott nyelvjob-bítónak – minap elhangzott a Duna TV-ben (!) a felvállalhelyett a bevállal szó is. (Nincs megállás! ez volt a jelszó, ami-kor mindenki a szociálizmus építésével volt elfoglalva.)

Aztán akarva-nem akarva a Magyar Nemezet-ben továbbiszavak tüntek fel: beüzemeli (ezzel bizonyára valaminek azüzembe helyezésére gondolt): becsõdölni (csõdbe jutás he-lyett – a becsõdülni azonban mást jelent); beelõzheti – ezzelazt akarta írója mondani, hogy valaki, valamit utólér, netánmeg is elõzi: az eddigi beérni jelent utólérést is, de legfõbb-képpen: beérem azzal, amennyit eddigelé szerény fizetésem-bõl megvalósíthattam; aztán Stier Gábor a MN-ben írt a Ho-dorkovszki gründolta vállalatról; ehhez már nincs is mitmondjak.

Anyaországi eféle “nyelvújítók”: a magyar nyelvet rágcsálólények vagytok!

Azt is szeretném megtudni – hogy szemébe nézhessek – kitalálta ki a diplomázás, újabban meg a bankolás szót! A dip-lomát – legyen az iparos vagy egyetemi – megszerzi az em-ber, tanulással, munkával, és sok-sok szorgalommal. Fõnév-bõl képzett igéink, lásd: szekér – szekerezni; ló – lovagolni;lapát – lapátolni; fésû – fésül(köd)ni; gereblye – gereblyélni;ostor – ostorozni; ecset – ecsetelni; stb. stb., de a diplomábólezek mintájára ige nem képezhetõ! Aki diplomázik, mit csi-nál? Hát, például: bögyörget egy diplomát a kezében, mind-addig, amíg azt mondják neki, na...elég, most a tiéd, zsebreteheted?

Egyetértek Faludyval, amikor azt mondotta, hogy az em-ber anyanyelvét idegen környezetben fedezi fel és tanuljameg becsülni, értékelni. Ha valaki ezt tudja, akkor én tudom,és ezért beszélek! Amit nem tudhatok, vajon kik azok – mér-cém szerint útszéli szemét – akik a magyar nyelvvel csúfot ûz-nek. És miért teszik?

Most elõször használok meglehetõsen durva szavakat,de... másként nem tehettem. Van dolog, ami fáj, nem úgy,mint valamely testrészünk, talán annál jobban is. Erre nincsmás orvosság, mint az, hogy legalább kimondjuk.

Befejezésül szabadjon emlékeztetnem:Günter Blobel német sejtbiológus az EÁ-ban, 1999-ben

orvosi Nobel-díjat kapott. 2001-ben szülõföldjén járva, aMainz-i orvosi egyetemen tartott elõadásában külön hang-súlyozta az egyszerû és világos nyelvi kifejési eszközök hasz-nálatának a fontosságát, mondván: „Wenn Sie ihrerGroßmutter nicht erklären können, was Sie machen, dannhaben Sie es selber nicht verstanden.” Vagyis: ha önök anagymamájuknak nem tudják elmagyarázni, mit csinálnak/vagyis: mivel foglalkoznak/ akkor azt saját maguk sem értet-ték meg. (lásd: Ines Engelmohr in: Dt. Ärzteblatt Rhein-land-Pfalz, 2001. Juni, 12-13 old.) 2002-ben leírtam az OrvosiHetilapban egy referátumom végén, majd megírtam mindeztszószerint egyik vezetõ magyar intézetnek is; habár a tit-kárnõ visszajelezte E-postámat, válaszra nem méltattak. 2010 október –2011 január

Dr. Szõcs Károly

Szerzõnek az ”anya”-országiakkal szembeni fenntartásaival,kellemetlen tapasztalataival és sérelmeivel kapcsolatos eddigi írá-sai:

- Margaritas ante porcos, in: Népújság, 2004. dec. 22; - Mit ér az ember, ha magyar – Nyílt beszéd az anyaországiak-

hoz; Átalvetõ, 2006. decemberi szám; - Tanitómese és igaz történet, Átalvetõ, 2008. márciusi szám;

2011. június

EKOSZ–EMTE 29Mûhely

Gondolatoka szabadságrólA szabadság egy luxus, amelyet nem mindenki engedhetimeg magának.

(Otto von Bismarck, porosz kancellár; 1815-1898)

A szabadság mindig csak a másként gondolkozók szabad-sága.

(Rosa Luxemburg - alias Rozalia Luksemburg - lengyel származásún. munkásmozgalmi aktivista; 1871-1919)

Szabadjon kijelentenem, hogy ... a tömlöcben sem kevesebba jó ember, mint kint, szabadon.

(Karl May - n. író; 1842-1912)

A boldog rabszolgák a szabadság legnagyobb ellenségei.(Marie von Ebner-Eschenbach, n. írónõ; 1830-1916)

A szabadságról a legszebb álmokat a börtönben álmondják.(Friedrich Schiller, n. klasszikus; 1759-1805)

Aki a politikai szabadságot összetéveszti a személyes szabad-sággal és a politikai egyenlõséget a személyes egyenlõséggel,soha, még öt percet sem gondolkozott a szabadságról és azegyenlõségrõl. (George Bernard Shaw, ír író; 1856-1950)

A korlátlan szabadságon nem tucatjával, hanem ezrévelmennek tönkre.(Jeremias Gotthelf - tkp. Albert Bitzius - n. lelkész és író; 1797-1854)

Az egyéni szabadság logikus határa a mások szabadsága.(Alphonse Karr, n. író; 1839-1876)

Egyetlen eszköz van arra, hogy szabadnak érezd magad: nerágd a pórázt. (Hans Krailsheimer, n. író; 1888-1958)

Szabadság azt jelenti, hogy mindent tehetsz, ami másnaknem árt. (Matthias Claudius - n. költö; 1740-1815)

Teljesen saját maga maradhat mindenki csak addig, amed-dig egyedül van. Aki tehát a magányt nem szereti, nem sze-reti a szabadságot sem; mert csak akkor szabad valaki, haegyedül van. (Arthur Schopenhauer, n. filozófus; 1788-1860)

P. Buzogány Árpád

Vidám embereka csend birodalmában

Faluriportok Udvarhelyszékrõl

Alsóboldogfalvi nagyanyáim, újszékelyi P. Buzogány DénesnéBán Anna (1893-1972) és gagyi Nagy Dénesné Rezi Polixénia(1908-1981) emlékére

Ha nem kértek volna fel e könyv ismertetésére, akkor is régírnom kellett volna a szerzõnkrõl, mert ez már a negyedikkönyve, amelyet baráti dedikációjával jegyezveajándékoz nekem, de ajándék ez a könyv mind-annyiunknak, akik faluról jöttünk és féltõ szere-tettel ragaszkodunk a szülõhelyünkhöz és elõde-inkhez.

A kötet címe alatt az írások mûfaji megnevezé-se és földrajzi eredetük megjelölése után a szerzõfontosnak tartja megemlíteni, hogy nemcsak úgyáltalában gondol õseire, de meg is nevezi azonszeretteit, akikhez vérségileg tartozik: a Keresztúrfiúszéki apai és anyai nagyanyáit. (Az emlékiroda-lomban gyakoribb a nagyapák, férfi elõdök felem-lítése.) Gondolom, nemcsak a származás pontosí-tásáért, hanem - a gyöngéd nemrõl lévén szó -inkább az érzelmi kötõdés hangsúlyozásáért for-dult ehhez a megoldáshoz. Igaz, hogy P. BuzogányÁrpád fiúi tartozását is igyekezett leróni a falusi„kultúra hõse” (néptánc tanítása közben, a szín-padon, „népnevelés frontján elesett”), néptanító édesapjairánt is a Gyertek el kalákába c. Nyikó menti faluriportoskönyve ajánlásával.

A faluhoz való szoros kötõdését nemcsak azzal a döntésé-vel jelezte, hogy, a magyar tanári szakot végezvén, a néprajz-ból való államvizsgázás mellett döntött, és hogy falusi általá-nos iskolákban vállalt tanári hívatása során tudatosan gyûjtöt-te a még fellelhetõ szellemi folklorunk kincseit, de késõbbazzal is, hogy az Udvarhelyi Híradó (UH) újságírójaként hit-vallás-szerûen nyilatkoztatja ki: „A falut dicsõítem”. Nem elé-gedett meg azzal, hogy a napi penzum kötelességének példá-san tesz eleget, amikor az udvarhelyszéki falvakról az új idõkhozta változások híreivel szolgált, hanem igyekezett ezeket avidéki lap hasábjain megjelent néprajzi és helytörténeti témá-jú írásait külön kötetekben is szerkeszteni, és azokat illõ kön-tösben meg is jelentetni. (Hiszen a könyvszakma avatott mes-terének tartja P. Buzogány Árpádot a „céh”.- Internet).

Hogy a szerzõ hullámhosszára tudjak hangolódni a Vidámemberek a csend birodalmában c. megnyerõ borítójú és kitûnõ-en kidolgozott szemléltetõ képekkel társított faluriportoskönyve olvasásakor, elõvettem a P. Buzogány Árpád korábbanmegjelentetett hasonló témájú könyveit.

A 2003-ban mejelent kötet, a hitvallástevõ A falut dicsõítemalcíme népismereti írásoknak nevezi a közölt anyagokat.Azonosul a szerzõ az egyik adatközlõ „Mind jókedvembõlírtam…”- kijelentésével. Ez az alaphang végigkiséri mind anégy kötetet. Ez a figyelemfelkeltés nem öncél. Tárgyszerûvilágossággal írja le a megismertetni kívánt foglalkozásokat.

Bevallja indíttatása okát: „Tisztelettel, alázattal és megbecsülés-sel forduljunk mindahhoz, ami népünk jobb, teljesebb megisme-rését segítheti.”

A 2005-ben megjelent kötet alcíme jelzi, hogy szerzõnk hû-séges az elõbb dekralált céljához, mert „népi mesterekrõl ésmesterségekrõl” ír, de mûfajilag szabadabb formát választ, merta riport mûfaja nem köti a néprajzi dolgozat megszabott kere-teihez. Megnevezi az olvasói réteget is, melynek írásait szánja:„elsõsorban a fiatalokra gondoltam, akiknek egyre kevesebblehetõségük van átfogó ismereteket szerezni bizonyos hagyomá-nyos, pár évtizeddel ezelõtt szélesebb körben ûzött foglakozások-ról”, s a szándéka is világos: „a kézmûves tevékenységek, népimesterségek szépségei, értékei felé irányíthatják fiataljainkat.” P.Buzogány Árpád riportkönyve megszerkesztésekor arra törek-szik, hogy érdemükhöz mért elismeréssel és csodálattal adóz-

zon Keresztúr fiúszék és Sóvidék „-ügyes kezû, találékony, szívós akaratú éskedélyes mesteremberei”-nek. Az olva-sót „hangulatos beszélgetésekkel” akarjadelektálni.

A 2007-ben kiadott Gyertek elé kalá-kába! c. könyve is a falujárás egyikfeledhetetlen eredménye/emléke.Faluriportoknak nevezi az írásokat.Kertelés nélkül megmondja, hogy egykistérség, Siménfalva község Alsó-Nyikó mente falvairól akar helyzetje-lentést elõterjeszteni. Alaposan felké-szült a dologra. Forrásmunkákat bön-gészett, kérdõívet állított össze, célja:„A múlt ismeretében úgy beszélgetni ajelenrõl, na meg a közelmúltról, hogy ajövõ felé is kacsintgassunk – nem éppen

szívderítõ a fogyó lakosságú kis falvakban”... A terepen: „Ma-gunkba szívtuk ezeknek a falvaknak a hangulatát , hogy minéltöbbet tudjunk nemcsak történelmükrõl, helyismeretükrõl, ha-nem mindennapjaikról is.” A „Bevezetõ gondolatokból” azt ismegtudjuk, hogy annak idején az UH-ban a napi sajtóban va-ló közlésükkor a riportok veszítettek eredetiségükbõl: „ énmeg néha keserû, máskor varázslatos hangulatukat is igyekeztembetûkbe önteni, bár a tördelés során – mindig a tények tiszteletétérvényesítve éppen a líraibb hangulatú részekbõl kellett húznunka terjedelem miatt.” A 2005-ös árvíz rombolása után sem szû-nik az író ragaszkodása a hazai tájhoz. Szerzõnk lelkesen bíz-tat a megjelenített falvak látogatására: „Látni kell ezeket a fal-vakat a tél szorításából szabadulva, tavaszi életmámorban, nyáreleji ragyogásban. Hogy magunkénak érezhessük.” - bíztat P. Bu-zogány Árpád optimizmusa.

Ezzel indítja a negyedik faluriportos könyvét: Vidám embe-rek a csend birodalmában. A címen elgondolkodom egy kicsi-két. Nem lep meg a vidámság emlegetése, hiszen az eddigmegjelent könyveiben is hangsúlyozódik a a szerzõ jókedve, ajó hangulat felmutatási igyekezete, a kedélyeskedése. De-rülátóan indul egy olyan birodalomba, ahol a csend nem csu-pán a megelégedettség, a békesség, a jó hangulat otthona.Csupán a címszöveg dallamossága vonzotta szerzõnket? Acsend sugallhatja a szomorú véget is, a lassú pusztulást is? Ta-lán optimizmusának köszönhetõen társítja P. Buzogány Árpáda vidámságot a csenddel? Lássuk a riportokat!

A megelõzõ kötet egyik riportjában, mint forrást emlegetteszerzõnk Bözödi György Székely bánja c. történeti és szocio-

Átalvetõ

30 EKOSZ–EMTEKönyvajánló

gráfiai munkáját. Más kor, más helyzet, más mûfaj és más hoz-záállás a Bözödi Györgyé! Miért emlegetem én is Bözödit?Nézzük csak, mit ír a R.M.Í. Lexikon I.(280. o.): „A30- as évekfalujának, a világgazdasági válság embertelenítõ nyomorának akisebbségi sorban tengõdõ erdélyi falunak hiteles rajzát adta.”

Mi a közös Bözödi György és P. Buzogány Árpád életébenés írói tevékenységében? A szülõföld: Bözöd és Gagy a Szé-kelyföldnek egymástól egy macskaugrásra található két faluja,ahol született, élt, gyûjtött és alkotott Bözödi György és szü-letett, él, gyûjt és alkot P. Buzogány Árpád. És a vidék: Kõ-rispatak, Bözödújfalu, és a többi Gagy vize menti, Nyikó mentistb. székely falu. A népélet, a néprajz., a folklór, népismeret,történelem és a székely nép élete és sorsa iránti ragaszkodás,valamint mindkettõjük felelõsségtudata ezek iránt, ami alko-tásaikban fokozott erõvel és szenvedéllyel jelenik meg. Haszabad így emlegetnem, a mester és a tanítvány viszonya lennea legmegfelelõbb besorolás P. Buzogány Árpád számára. Ki-tüntetés és egyben kötelezettség is.

Most következnének a különbségek!Bizonyára mementónak tartja P. Buzogány Árpád azt a bé-

lyeget, amellyel a székely-romantika mûvelõi Bözödit illették:„nyomor-romantiká”-val operál, hogy a közfigyelmet felkelt-se. Ne vitassuk Bözödi igazát! Mikor és miért riadóztatott éskikre való figyelést akarta felébreszteni Bözödi György? ATrianon utáni Nagy-Romániában, az 1929-1934-es évek nagyvilággazdasági válságának nyomorát nyögõ székely nép sorsá-ra való odafigyelés érdekében lármázott Bözödi. A közömbösszemlélõk lelkiismeretét akarta felrázni. „Féltõ szeretetbõlfakadó tárgyilagosságal tárta az olvasó elé az erdélyi magyarság esok romantikus legendával övezett csoportjának valóságos sorsátés életét…a szociográfia és a riportázs eszközeivel oly komornakrajzolta meg.”

Akik a Baumgarten-díjjal jutalmazták õt, bizonyára errefigyeltek.

A „bajlátott szülõföldre” a gyógyírt más recept után ké-szítette a Szülõföldem írója, a Bözödi-kortárs, ugyancsak közösSzékelyföldünk ábrázolásának másik avatott mestere, TamásiÁron. Nem bagatellizálja a bajokat, de nem is tussolja el. De-rûsen, a legkínosabb helyzetekbõl is talál kiútat. Van kilátás.Van jövõ! „…a nép zökkenõ nélkül és mily hajlékonyon alkal-mazkodott az idõhöz…Érzéke és egészsége emberi módon oldjameg a kérdéseket…”- bíztat Tamási e remek mûvében.

P. Buzogány Árpád földrajzilag, tárgyi ismereteiben Bözö-dihez, de lelkileg, hangulatában Tamásihoz áll közelebb. Errõlgyõzõdhetünk meg, ha a Vidám emberek a csend birodalmábancím indítására és annak üzenetére figyelünk. A jól hangzó címturista-csalogató is lehet. Olyanok, amilyenek az állapotok2010-ben – nem rejti véka alá a szerzõnk -, de érdemes eljön-ni Udvarhelyszékre, mert van itt látnivaló - még a legeldugot-tabbnak hitt tanyán is, van néphagyomány, szellemi folklór-kincs, népalkotási remekek, ki nem fogyó vendégszeretet, ven-déglátás/elszállásolás és kulináris inyencségek várják az idebátorkodókat. Ha valaki segíteni akar, már pedig P. BuzogányÁrpáddal együtt erre törekszünk, akkor a faluturizmus az, amia legkézzelfoghatóbb és a legtermészetesebb errõforrás,amelybõl meríthetnek a vidékfejlesztõ kistérségi vállalkozá-sok. Ennek szalad elébe, készíti az utat, a néhol járhatatlanútak miatt alig megközelíthetõ helységek megmentése érdeké-ben, ez a cím is.

Lapozzunk bele, de ne csak lapozzuk, olvassuk is el ezt acsábító köntösû, remekbe szerkesztett könyvet. A fejezetek cí-

mei is, nekem, ismét a könyv fõcímében rejtõzködõ kettõs-séget sugallják. A sokszor lehangoló valóság és a megmentés-re biztató riporteri szándék optimizmusa közti ellentétbe bot-lik az olvasó. Néhol írói fogásnak, stíluseszköznek tûnik.

„Téli hangulat abásfalvi zenészekkel. Ötven esztendõvelvisszább az idõben?”

„Jóízû emberek és elvándorolt százak faluja – Atyha.”„Sok állat, kevés gazda a napsugaras Sándortelkén.”„Siklódról elszáguldoztak a fiatalok”.„ Kevés sükõi gyermek eszi a híres cseresznyét”.„A földmûvelés mellett étlen halhat a gazda Fancsalban”.„A fejlõdés ahogy jõ, minden marad el”.„Ilk vezér mezitlábasai. Mint az étel, amikor odasül, olyan

az élet”A kiemelt riportcímek mögött komor valóság rejtõzik, de a

szerzõ nem szereti a „vaklármát”, s ezért novellisztikus csatta-nóval kanyarodik vissza a fõcélnak kitûzött derûhöz. Ezt azellentétezést a könyvszerkesztés grafikai megoldásokkal ishangsúlyozza.

Az abásfalvi riport vége felkunkorodik, mint a jóllakott sül-dõ farka. Az egyik alaphangulatot megadó fejezet alcíme után:„a téesz levetkõztette a népet”, egy ilyen szövegre leszünk fi-gyelmesek: „Mindenki olyan magányos lett most, hogy visszaad-ták a földeket, csak néz ki a kapun s vissza is húzza a fejét, hogyne kelljen a szomszéddal találkozni”. „ Nem tudunk kimozdulnia faluból – ez is hatalmas hátrány. Régebb sokan ingáztak, mostsenki – 50 évvel visszább vagyunk”. A finálé: „Gazdakör, majá-lisok, három napig tartó mulatságok, konfirmáló bál, karácsonyikántálás – megannyi kedves témája az estébe hajló emlékezések-nek. Mi pedig fülünkben a Majlát-zenekar muzsikájával indu-lunk haza Abásfalváról.”

Szerencsére nem mind ilyen vegyes hangulatúak a kötetbenközölt riportok. Van ennél sokkal keserûbb ízû írás is: „Újlak:huszonhét lakos közül egyetlen gyerek”. „Az sincs, akivel játszhat-na a falu egyetlen gyereke”- dübörgõ kövek a sír fenekére eresz-tett koporsón! Itt aztán kiélezett a kontraszt. Az egyik riportalcíme: „Gyönyörû, csendes hely” -ordító ellentéte: „Az ünne-pek is hétköznappá váltak”. Mély gondba fulladnánk, de szer-zõnk nem hagy elcsüggedni: „A kis falu csendje (amelybõl márrégóta kihalt a magyar szó- m.B. D.) nemcsak meditálásra kész-tet, hanem el is gondolkodtat”- a továbbiakban egészen jól hang-zó költõi kérdésekkel: „Milyen lesz egy falu kakaskukorékolás,kutyaugatás, és különösen gyerekkacagás nélkül? De ne fessük azördögöt a falra, errõl egyelõre nincs szó. Bizakodjunk, hogy azelszármazottak legalább nyugdíjas korukra hazajönnek a közeleb-bi-távolabbi városokból, és talán magukkal hozzák a szénaillatot,madárfüttyöt kedvelõ unokáikat is. Közülük kerülhetnek ki azoka fiatal gazdák, akik megfiatalítják az öregedõ Újlakot.”

Egészen pozitív hangulatú riport, amelyekben a pusztulás,a romlás sötét szárnya nem érinti meg az olvasó lelkét: Székely-varság varázsa. Mindennapok és csodák határvidékén. Az alaposmegfigyelés, a néprajzi tárgyilagosság és a helyi adottságokbanrejlõ jövõbe mutató pozitív változások lehetõségének kihasz-nálásával okosan élõ székely rátermettség bemutatásávalderût és bizakodást ébreszt az olvasóban. Ezzel már összhang-ban van a költõien megfogalmazott finálé: „Hogy a tüdõbehasító levegõ, a jókedvû emberek, a kristálytiszta vizek vagy vala-mi más adja Varság varázsát, azt mindenki magának kell felfe-dezze”.

Ezek a riportok elsõ rendeltetésük alkalmával az UH szá-mára napilapban való közlésre készültek, amelyben az átlag

2011. június

EKOSZ–EMTE 31Könyvajánló

olvasót célozta meg a szerzõ. A közérthetõség és világosságalapvetõ követelmény volt, viszont a lap mûvelõdési, irodalmirovataiban jelentek meg, s ennek olvasmányossági igényeit iski kellett elégítenie. P. Buzogány Árpád olyan írói gyakorlatratett szert, hogy természetes könnyedséggel tudta elõadni vidé-ki kirándulásainak eseménydús élményeit. Nem tudta megta-gadni szépírói mivoltát a történelmi forrásokból merítetttudományos pontosságú információi és a néprajzi kutatásaieredményeinek valósághû közlései mellett sem. Az olvasóikedvet fokozó és figyelmet ébresztõ stílusalakzotok nemhaladják meg a szûkségesség határait, ezért nem válnak sallan-gosokká az írásai. A megszemélyesítések és az ellentétezéseklendületességet adnak az elbeszélésnek: „Aki erre jár, talánmeglepõdik, miért szánkóztatják a televiziót a délelõtti csipõshidegben, de nem kell nyomkeresõnek lenni ahhoz, hogy kitalál-hassuk: azért, mert nincs búszjárat”. „ nem olyan kicsi ez a falu,hogy hogy ne lehetne két üzlete.” A szokatlan hasonlat megele-veníti a különben egyhangú falusi utcarészletet: „A tekintélytsugárzó nagy kõházakat bámultuk utca hosszat. Úgy terpeszked-nek a téli napfényben, mint a csibéit maga alá gyûjtõ kotló.”Megragadja a mikrorealizmus idilli mozzanatait: „Keménykõépület, a kapuja zárva van, csak belesni lehet…I. L. kollega-nõm egy vörösbegyet lát meg a kõfal tövében – háborítatlanuluralja az évszázados ház környékét.” (Gyepes). Szerzõnk érzé-keny az õszinte megnyilatkozásokra: „Mi plasztelinbõl va-gyunk-e? Hogy egyszer így formálnak, máskor úgy? A pártosok atemplomban a legelsõ sorban ülnek.” (Mondja V. E. tanítónõ,Homoródkeményfalván) A szokatlan megszemélyesítés teszifeledhetetlenné a portrét: „Éles szél pirosítja arcunkat, megdi-derget. Úgy áll be a csend közénk, mint hivatlan, kellemetlen ven-dég” (Homoródszentlászló).

Minden optimizmusa és objektívitása mellett olykor

kibuggyan a szerzõnkbõl is a falut és népet féltõ író õszintelírai vallomása: „ Azokat a hosszú utakat látom magam elõtt,amelyek egy kis faluból a másikig vezetnek, és amelyeket jártak azemberek, vásárba, adót fizetni, feketézni, mikor amibõl megélhet-tek, és ezek az utak mondhatni egyik nyomorúságból a másikbavezettek... Mennyire másként járnak majd rajtuk azok az embe-rek, akiket az itteni föld szaga soha meg nem érintett, akiknekegyik falucska olyan mint a másik, nem jelenti azt az egyetlenvilágot, amely egyedül a mienk!” (Jásfalva)

Ehhez hasoló szépírói fogásokkal teszi olvasmányossá azamúgy is vonzó és aktuális témát. Így a riportkönyv számunk-ra a falu iránti érdeklõdésünk táplálója lesz, és az ott élõk szá-mára nemcsak renkivüli alkalmakkori látogatókat: katasztró-fa-turistákat, hanem segítõkész vendégeket hoz, akiket viszonthagyományos vendégszeretettel, hozzáértõen és felkészülten„szívesen lát” a falunépe.

Boldog leszek, ha a folklorista, a gyermekirodalom kiválómûvelõje, az avatott szépíró és költõ, a számontartott könyv-szerkesztõ P. Buzogány Árpád egyre jobban kiteljesedõ ripor-teri arcélének megrajzolásához szerény írásommal én is hoz-zájárulhatok. A csend birodalmában szorgalmaskodó P. Buzo-gány Árpád barátunknak azt kívánom, hogy sok vidám percetés órát éljen az alkotói sikereihez gratuláló olvasói között.

Székelyszentlélek, 20011. február 16.Balázsi Dénes

Irodalom:Romániai Magyar Irodalmi Lexikon 1. 279. Bözödi GyörgyTamási Áron: A bölcsõ és környéke, Szülõföldem... Kriterion, Bukarest

1976. 79.Internet - Google Chrome: P. Buzogány Árpád P. Buzogány Árpád

Internet – Mozilla Firefox /Results/ Search/Yahoo: P. Buzogány Árpád

Átalvetõ

32 EKOSZ–EMTEKönyvajánló

HÛSÉGBENTamási Áron szentenciáiból

Néprõl, nemzetrõl, szülõföldrõl

Ezt a földet nekünk kell fénnyel behintenünk, ezt nekünkkell kedvvel, kultúrával, sok vágy beteljesítésével... feldíszí-tenünk. (Az erdélyi magyar irodalom körül)

Miénk a fény, amit lelkünkbe fogadunk, s a föld, amelyenélünk és meghalunk. (Szülõföldem)

A madárnak s a melegnek szárnya van s szabadsága, az em-bernek pedig egyetlen szülõföldje és számtalan kötelessége.

(Ábel a rengetegben)

Itt élünk a földön, mert ez az ember hazája. S ha ez a mi ha-zánk, áldás kell nekünk rajta. Víg öröm, melegség ésmosolygó gyümölcsök.

(Világló éjszaka)

Mi olyan erõsen eresztettünk sok keservünkben gyökeret,hogy az is erejét veszítené, aki innen kiszakasztani akarna.

(Az erdélyi magyar irodalom körül)

Hazám volt ez a föld, s egy virrasztó õrhelyet vállaltamrajta. (Interjú)

Erdély számára az egymás testén való érvényesülés sosemhozhat megoldást, itt mindenkinek fönt és egymás mellettvan a helye. (Interjú)

A transzilvanizmus... nem is fogalom tán, hanem értelem ésérzés, vajúdás és sors, valóság és titok... A transzilvanizmuskülönbözõ fajok életének találkozása fenn, az emberimagaslaton.

("Azok a baloldali erdélyi titánok")

Hûségesek voltunk hozzá, ehhez a földhöz, mely bánatbanis anyaföld, mint ahogy az volt örömben; s mégis az egyet-len, aki pusztán, egymagában és gazda nélkül jelenti a szót:Haza! (Idõszerû tanítás)

Én nem hiszem, hogy szereti Erdélyt, aki elmegy. Vegyenkalapácsot minden magyar, vagy bújjék a földbe, de marad-jon itt!

(Hajnali madár)

Nincs módunk kitérni a hûség elõl. (Magyar Fohász)

Székelyföld szabad föld nemcsak a rablók számára és anépet pénzért vakarók számára, hanem az idegen számárais, sõt a költõk számára is.

(Irodalmi házõrzõk Székelyföldön)

Évtizedek sodrásábanEgy trilógia utolsó, egyben befejezõ kötetét tartja kezében

a kedves olvasó.Lenhardtné Bertalan Emma elsõ könyve Évtizedek sodrá-

sában – Egy bakonyaljai parasztcsalád és egy evangélikusiskola a XX. században alcímmel jelent meg elõször 1997-ben, majd 2003-ban a Czupi kiadó gondozásában. Az életraj-zi ihletésû kötet két kiadást is megért.

Különösen izgalmassá és nagyon olvasmányossá az tesziezt a kötetet, hogy õszinte, ezért hiteles, s a magyar történe-lem egy olyan szegmensét jeleníti meg a család és tágabbkörnyezete történetén keresztül, amelyrõl viszonylag hiányo-sak az ismereteink. Ennek legfõbb oka a második világhábo-rút követõ célzott orientációjú történelemoktatás, ahol azelsõdleges szempont nem a történelmi hûség volt. A történetBertalan Emma gyermekkorában kezdõdik, a két világhábo-rú közötti idõszakban, egy egészen kis faluban, Patonán. Szóla gyermekévekrõl, a kõszegi Gyurátz Ferenc EvangélikusLeánygimnáziumban töltött évekrõl, az ott szövõdött, életreszóló barátságokról. Oldalról oldalra bontakoznak ki elõt-tünk egy paraszti család mindennapjai – annak mindenkeservével, nehézségeivel, örömével, szépségével és rútsága-ival. S azért, mert a sorokat maga az élet mondja tollba. Amondatok helyenként a végsõkig lecsupaszítottak, szikárak,mert a történetek önmagukért beszélnek, nem tûrnek sem-miféle sallangot. Arról beszél, hogy Magyarországon kétvilágégés között milyen volt egy falu, abban egy család élete.Az évszázadok során kialakult, elfogadott megtartó erejûrendet, ami egyúttal az életük folytathatóságát is jelentette,hogyan borul fel egyik napról a másikra, hogyan foszlik sem-mivé, s hogyan lesz a rendbõl káosz. Leírja, ahogyan a némethadsereg végigvonult falujukon, majd azt is, ahogyan a szov-jet. A különbségekrõl a késõbb születettek nem sokat tud-nak, de Bertalan Emma ezt saját bõrén élte meg.Döbbenetes olvasni, megérteni, hogy egy addig mûködõrend miként fordul át viharos gyorsasággal az ellenkezõjébe,s hogyan lesz a falu dologtalan alkoholistájából tanácselnök– hogy csak egyetlen példát említsünk. Mindeközben megrá-zó õszinteséggel ír a szûkebb környezetét érintõ személyestragédiákról, melynek nyomán széthullott a család. A könyvaz apa halálával ér véget, a hetvenes évek közepén.

Két évvel késõbb, ugyancsak a Czupi kiadó gondozásábanjelenik meg második könyve Õszi szivárvány – Emlékek1956-ból és más írások címmel. Lenhardtné Bertalan Emmakevéssel a forradalom kitörése elõtt hozta világra – nem hét-köznapi körülmények között – lányát. Az anyaság csodálatosmegélése elválaszthatatlanul fonódik egybe ’56 semmihezsem fogható, egy egész nemzetet felemelõ feledhetetlenélményével. Ismét csak személyesen megélt élményeit osztjameg az olvasóval. Szenvedéllyel, aggódással, emelkedettség-gel, büszkeséggel – néhol mások helyett való szégyenkezés-sel. S azzal, hogy az utána következõ nemzedéknek hitelesenadja át a látottakat, hallottakat, megerõsítve õket abban,hogy a múlt el nem hazudható. Minden szavából sugárziknem csak a hazaszeretet, de az a tudat, hogy Magyarországéletében nagyon hosszú idõ óta ez a tizennégy nap volt a leg-szebb. Annyira szép, hogy érdemes volt meghalni is érte.Sorait olvasva ott vagyunk vele minden percben, minden tör-

ténetben. Egyik eseménybõl a másikba, szinte kézen fogvavezeti az olvasót, s képes arra, hogy mindvégig ébren tartsaérdeklõdését.

2010-ben, mintegy karácsonyi ajándékként jelent megugyanannak a kiadónak a közremûködésével a harmadikkötetet, amely a Télidõ címet kapta. A címválasztásban sze-repe van Bertalan Emma korának, hiszen 82. évében van.Egy tisztességesen megélt élet számvetése is ez a könyv,amelyben az érett kalász meghajtja fejét. A szerzõ utolsókönyvében azokról az évekrõl szól, melyek az eltiport,elcsalt, lehazudott forradalmat követték. Miként nyomorí-totta meg a hallgatás családok életét, bomlasztott fel barátikapcsolatokat, tett ellenségekké egymással addig békesség-ben élõket. Tisztán kiolvashatóak a lélekgyilkosság különfé-le fázisai, ugyanakkor az is, ahogyan az életösztön felülírmindent, mert élni kell, az utódokat fel kell nevelni, amagukra maradt idõsekrõl gondoskodni kell. E kötetben, hanem is kifejezetten útleírások formájában, inkább élménybe-számolóként jelenik meg a põre tény: milyen volt az élet alegvidámabb barakkban, s milyen ott, ahol szabadon lehetettélni. Külföldi útjaikról is számot ad Bertalan Emma, amikoreurópai, tengeren túli útjairól ír, melyeken vele tartott férje,Lenhardt Antal és lánya, Kata. Az olvasó elõtt is kitárul ahorizont, annak ellenére, hogy ma már nincs jelentõségük ahatároknak. Inkább talán egy szellemi, lelki horizont képerajzolódik ki, amelyrõl az õt követõ generációk nagyon keve-set, vagy semmit nem tudnak. Éppen ezért sajátos történe-lemkönyv e három kötet, melynek elolvasása bármely kor-osztálynak jólélekkel ajánlható.

Bizonyos mértékben kívülállóként nem mulaszthatom elfelemlíteni a Czupi kiadó viszonyulását Lenhardtné BertalanEmma könyveihez. Mert az, ahogyan e kiadó tulajdonosagondozásába vette e három kötetet, abban annyi szív, lélek,emberség van, ami nagyon messze esik a pénz, az anyagiakvilágától.

Ez a könyv nem mai értelemben vett sikertörténet. Nem islehet az, hiszen történelmünk utóbbi nyolcvan évének kínke-serves gyötrelmeirõl, viharairól szól. Végsõ kicsengése mégisaz, hogyan lehet a legvadabb, legkegyetlenebb történelmiidõkben is embernek maradni. Bertalan Emma számáraebben egész életében hatalmas kapaszkodó volt mélységesistenhite, amely övéivel együtt átsegítette minden nehézsé-gen, s meg tudott maradni hazáját, magyarságát mélyen sze-retõ embernek.Csongrád, 2010 decemberében Lehoczky Leopoldina

2011. június

EKOSZ–EMTE 33Könyvajánló

Scheffler János vértanúpüspököt 2011. július 3-án avatjaboldoggá Szatmárnémetiben Angelo Amato bíboros-érsek, aSzentté Avatási Ügyek Kongregációjának prefektusa, aszentmisét pedig Erdõ Péter bíboros, prímás, Esztergom-bu-dapesti érsek vezeti - tudtuk meg Schönberger Jenõtõl, aszatmári egyházmegye püspökétõl. A szatmári vértanúpüs-pök életérõl és elsõ istentiszteleti térben való ábrázolásárólszól ez az írás.

Scheffler János (1887. október 29. Kálmánd – 1952. de-cember 6. Zsiláva) elemi iskoláit Kálmándon végezte, Szat-márnémetiben érettségizett, majd a Pázmány Péter Tudo-mányegyetem teológia karán szerzett oklevelet. 1910. július6-án dr. Boromisza Tibor püspök szentelte pappá. Csoma-közön káplán néhány hónapig, majd ösztöndíjat kap Rómá-ba a Gergely-egyetemre, ahonnan jogi doktorátussal tér ha-za. Ungváron segédlelkész és hitoktató. 1914-ben a szatmár-németi Papnevelõ Intézetben filozófiatanár és az intézményprefektusa. 1917-tõl a székesegyház hitszónoka és a SzatmáriKatolikus Fõgimnázium hittanára. 1920-ban a román hata-lom elrabolja a Katolikus Fõgimnáziumot (ebbõl lett azEminescu Líceum). Püspöke megbízásból Scheffler Jánosfeladata lesz a római katolikus oktatás újraszervezése. 1926-ban részt vehetett Chicagóban a Nemzetközi EucharisztikusKongresszuson. Errõl az útjáról a helyi sajtóban, majd önál-ló kötetben jelent meg a Szatmártól Chicagóig címû útinap-lója. 1927-ben tudományos munkásságának elismerésekép-pen beválasztják a Szent István Akadémia rendes tagjainaksorába. Székfoglalóját Hám János szatmári püspök emlék-iratai 1848-1849-bõl címû munkájával tartja. 1930-ban FidlerIstván püspök a Nagyváradon székelõ Papnevelõ Szeminári-um tanulmányi felügyelõjévé nevezi ki. Hamarosan hozzá-kezd Hám János abbamaradt boldoggá avatási eljárásánakújraindításához. 1940 októberében Corvin-koszorúval tün-tették ki, majd a kolozsvári egyetem egyházjogi tanszékénektanára. 1942. március 26-án a pápa kinevezte a szatmári egy-házmegye püspökévé. „Az új püspök április 27-én Budapestenletette a hivatalos esküt, Horthy Miklós kormányzó kezébe, majdmájus 5-én hazajött, átvette az egyházmegyét, és a következõnaptól május 13-ig lelkigyakorlatot tartott.” írja dr. Tempfli

Imre1.

Néhány bekezdéssel arrább, ugyanebben a könyvben, eztolvashatjuk „1942. május 17-én került sor az egyházmegye egyiklegnagyobb ünnepére. A püspökszentelést Serédi Jusztinián her-cegprímás, dr. Glattfelder Gyula csanádi és dr. Madarász Istvánkassai püspökök végezték.”

A püspöki székkel megkapta a történelem keserûpoharátis Scheffler János. Ez a keserûpohár megpróbáltatásokkal,lelki, szellemi és testi fájdalmakkal volt színig töltve. Eddigiélete az alkotásról, nemzete és hívei felemelésérõl szólt,

ezután csupa harc terheli mindennapjait a vértanúságig.1944. szeptember 16-19. között szovjet bombatámadásokzúzták romokká a várost. A püspöki palotában lévõ óvóhe-lyet telitalálat érte. Az eredmény 21 halott, szinte az egészközponti papság odaveszett. Scheffler püspök és öccse, dr.Scheffler Ferenc, valamint Pakocs Károly vikárius éppenErdõd-hegyen voltak a bombatámadás idején. Aztán bejöt-tek a szovjetek. Nem elég, hogy lebombázták a püspökséget,utána mintegy 40 papot hurcoltak el az egyházmegyébõlkülönbözõ munkatá-borokba. Az új hata-lom – a szovjet és ro-mán hadsereg – ki-fosztotta, kirabolta avárost és megkezdtékaz ártatlan lakosságdeportálását. A ro-mán csapatok mint-egy 6000 magyar em-bert hajtottak el aBrassó melletti Föld-várra, ahol a foglyo-kat halálra éheztettékrabtartóik. Maniugárdistáinak tömeg-mészárlásait már aszovjetek is megso-kallták, és Észak-Er-délyt saját közigazga-tásuk alá vették. Ilyenkörülmények közöttdr. Scheffler János püspökre szakadt az egyházmegyei életelindítása, a háborús sebek gyógyítása.

1945-ben a magyar kormánytól kapott anyagi támogatássalScheffler püspök elkezdte a romeltakarítást, és sikerült apüspöki palota valamint a szeminárium épületét használha-tóvá tenni. 1946-ban a kommunista kézben lévõ magyar kor-mány lemond Erdélyrõl. Az egyház és magyarellenes elnyo-más egyre erõsödött. A román kormány már adminisztratívper lefolytatását is fontolgatja Scheffler püspök ellen. „1947.december 2-án írásban válaszolt a Szentszéknek arra a 12 kér-désére, amelyet az a magyar idõkben kifejtett politikai tevékeny-ségével kapcsolatban állított össze. Az írásban megismételte azt,amit ezzel kapcsolatban a szatmári rendõrségnek írt.” - olvas-suk Tempfli Imre könyvében.2

1948 decemberében letartóztatják a püspök öccsét, Ferenckanonokot. 1949 tavaszán dr. Bogdánffy Szilárd püspöki tit-kárra kerül sor. 1949. június 20-án Erdély püspökét, MártonÁront is elviszik. 1949. december 17-én Pakocs Károly viká-

Átalvetõ

34 EKOSZ–EMTELélektõl lélekig

1 Tempfli Imre: Dr. Scheffler János szatmári püspök és nagyváradi apostoli kormányzó pásztorlevelei és utolsó írásai, OtthonomSzatmár megye 14 – 2002.

2 u. o.

Scheffler János vértanúpüspök Elõször a szatmárnémeti Szentlélek templom oltárképén ábrázolták

Scheffler János püspököt istentiszteleti térben

riust szinte ellopták az éjszaka leple alatt. Dr. Scheffler Já-nos püspök 1948. szeptember 17-ig vezette egyházát, ekkor akommunista kormány nyugdíjba helyezte, majd 1950. május23-án Körösbányára számûzték. 1952. március 11-én letar-tóztatták és a zsilávai börtönbe hurcolták. 1952. december 6-án a vallatásokat, kínzásokat, az embertelen körülményeket

már nem viselte el az esendõ test, de a lélek ragaszkodóhûséggel kitartott Jézus mellett, Róma mellett, egyházme-gyéje hívei mellett, s a börtönben vértanúhalált szenvedettScheffler János, Szatmár tizenharmadik püspöke.

Az alábbiakban dr. Tempfli Imre könyvébõl idézzük

Scheffler püspöknek az Aula lakóihoz írt utolsó levelébõl.3„A testvérek csomagja, ruha és élelmiszer, megérkezett egé-

szen és teljesen. Hálás köszönet mindenkinek érte. Sokáig fogtartani. Egészen gazdaggá tettek bennünket vele. Isten fizessemeg. (…) Arra is gondolok, hogy talán az utolsó, ha elköltöz-nék. Ebbe és mindenbe alázatos fejhajtással megnyugszom. Ajó Isten eddig is gondoskodott, ezután sem fog elhagyni (…)Életem nem önálló érték, csak amennyiben Neki használhatmég. Ha igen, Õ fenntartja; ha nem kívánja megtartani, azannak a jele, hogy már nem óhajtja szolgálatomat. Ez esetbennekem is jobb Nála. Áldott legyen szent neve mindenért. A pró-bákért is! Edus bátyánkat, Margit néniéket, a Pátriárkát és azösszes igen kedves fiatalokat szeretettel köszöntöm, megáldom.Örök elvek szerint éljenek. Mindenkivel találkozni óhajtok Ott-

hon. Csak azért érdemes élni. Artistes” 4

1965 õszén Pakocs Károly levélben tájékoztatta CzumbelLajos ordináriust, hogy a 13 éve halott Scheffler püspök földimaradványainak exhumálása már hét éve törvény adta lehe-tõség, élni kell vele, és haza kell hozni a zsilávai temetõbõl avértanú csontjait. Czumbel a székesegyház káptalanját,

Galambos Ferencet bízta meg a feladattal. A zsilávai ortodoxpap segített a sír felkutatásában és kiásatásában. Az ásássalcsak másnap jutottak a csontokhoz, már Pakocs Károlyjelenlétében, aki összeszedte a maradványokat. Galamboshozta haza Scheffler János püspök földi maradványait. Akoporsót itthon Hám János püspök koporsója mellé helyez-ték.5

Hihetetlen az a hatalmas életmû, amit Scheffler püspökalkotott. A napi teendõk sokasága mellett számtalan újság-cikke, irodalmi igénnyel megírt körlevele és 21 könyve jelentmeg. Egész életét végigkísérte a huszadik század minden tör-ténelmi nehézsége és csapása; a román fasizmus, a náci,majd a kommunista hordák kísértetjárása, közben a másodikvilágháború a bombázásokkal és a kísérõ deportálások. Aszatmári egyházmegye kiemelkedõen nagy, vagy éppen leg-nagyobb személyiségének, Isten szolgájának, dr. SchefflerJánosnak a boldoggá avatási pere Õszentsége pozitív dönté-sével zárult, és 2011. július 3-án dr. Scheffler János püspökötboldoggá avatják. Az igazság és a méltányosság kapott csilla-gos kitüntetést, amikor a Szentszék igent mondott erre aperre, és a szatmári egyházmegyének is lesz egy közülünkkikerült, hitelesített példaképe Boldog Scheffler János vérta-núáldozatának drága árán.

Dr. Scheffler János püspök ábrázolása istentiszteleti he-lyen elõször a Szentlélek templomban valósult meg, Szat-márnémetiben. A Reizer Pál püspök és Merk Mihály plébá-nos idején épült templom oltárképe 1998 nyarán készült.Merk Mihály plébános azt kérte Paulovics László festõmû-vésztõl, hogy az oltárképen Szatmárral kapcsolatos szemé-lyeket és épületeket jelenítsen meg. Kérésének megfelelõen,a mû központi mezõjében azoknak a fõpapoknak a csoport-ját láthatjuk, akik tevékenységük folytán az egyházmegyéhezkötõdtek. Ott van Tomori Pál, Hám János, Márton Áron,Scheffler János. Merk Mihály néhai templomépítõ-plébánosõket jelölte meg, mint legméltóbbakat arra, hogy a híveksoha ne felejtsék el õket. Úgy gondolta, hogy az õ tiszteletük,a rájuk való folytonos emlékeztetés helyes és üdvös. A képet1998. szeptember 20-án szentelte fel Reizer Pál püspök.

Paulovics László nagyszabású oltárképe fentrõl érkezõenergiák viharában ábrázol mintegy két tucat embert. Azoltárképen átjárás van ég és Föld között, jelenet-együttesei-vel, városképeivel összeköti közeli és távoli múltunkat is. Amûvész szabadon mozog térben és idõben. Ugyanabban atársaságban látjuk a tizenötödik században született TomoriPált (1475-1526.), a tizennyolcadik században született HámJánost, (- .), a tizenkilencedik században született MártonÁront (1896-1980.) és Scheffler János (1887-1952.) vértanúpüspököt. Az oltárképén, a négy fõpásztor közül egyedülScheffler János püspököt ábrázolja ülõ helyzetben a mûvész.Merk Mihály néhai plébánosnak az élet és az egyház ügyei-ben való tisztánlátásának, lokálpatriotizmusának köszönhe-tõen már 1998-tól ott állnak a követendõ példaképek a hívekserege elõtt, csak nyitott szemmel kell járnunk, hogy meglás-suk õket.

Csirák Csaba

2011. június

EKOSZ–EMTE 35Lélektõl lélekig

3 Tempfli Imre: Dr. Scheffler János szatmári püspök és nagyváradi apostoli kormányzó pásztorlevelei és utolsó írásai, Otthonom Szatmár megye 14 –2002.

4 Artistes = fõpásztor5 Dr. Tempfli Imre: Sárból és napsugárból, Budapest, 2002.

Az emberi lélekAz emberrõl szóló tudás a lélek megértésén nyugszik.

Hamvas Béla

Mindenki, akinek volt valaha valamilyen háziállata, tudja,hogy az állatoknak is van lelke (érzelmei, ragaszkodása,hûsége, akár önfeláldozó készsége is), sõt a magasabb rendû-eknek még egyénisége is van. Ám azt is látnunk kell, hogy azállatok ösztönös viselkedését a híranyag (az információ)mindig pontosan meghatározza. Az emberek azonbanugyanarra az információra meglepõ módon egészen külön-bözõképpen is válaszolhatnak. Érdemes ezért az emberi lel-ket az információ útját követve vizsgálni.

Rengeteg olyan információ van, melyeket meg sem hal-lunk, vagy meg sem látunk, illetve észre sem veszünk, mertegyszerûen nem érdekelnek minket. Annak a lelki képesség-nek, amelyik az információk befogadása elõtt kaput tár (vagyzár), tulajdonképpen két szárnya van: az egyik az érzékenység,a másik a nyitottság. Az érzékenység minden ember, sõt min-den élõlény iránti általános, személytelen jóságot jelent, ésezáltal a kulturáltság alapjául is szolgál. (Emberség nélkülugyanis nincs kulturáltság. Még az állat is az emberséget sze-reti az emberben). A nyitottság ezzel ellentétben a dolgok(tárgyak, jelenségek és gondolatok) iránti érdeklõdést jelen-ti (e szóban bizony benne van az ”érdek”), miáltal a civilizá-ciós fejlõdés (a termelõ gazdálkodás) elõtt nyit kaput. Haazonban az érzékenység kapuszárnya mindeközben csukvamarad, akkor bizony minden túlzás nélkül állíthatjuk, hogyaz emberi lét a pokol bugyrainak halálos örvényébe zuhan.

A beérkezett információk feldolgozása ezután az ösztö-nökkel és az értelemmel történik. Az embernek nemcsak ösz-tönei, hanem értelme is van, mert az Isten értelemre mélta-tott bennünket, hogy Õt megismerve, önként és szabadondönthessünk mellette, és nem holmi genetikai program általkényszerítve.

A feldolgozott információk alapján létrejött lelki állapotaz érzelem és a tudat, vagyis létrejön bizonyos érzelmi éstudati állapot.

Végül mindezek alapján valamilyen viselkedés vagy maga-tartás alakul ki, amelyhez adott esetben több–kevesebb lelki-erõ és akaraterõ szükségeltetik.

Az Isten lélek (Já. 4/24), aki a saját hasonlatosságárateremtette meg az embert (1 Móz. 1/26, 27), azaz a maga lel-kébõl adott nekünk (Já. I. lev.4/13). Mivel azonban férfinakés nõnek teremtett minket, bizonyos mértékig megosztottalelki ajándékát a két nem között. Emiatt a nõk inkább érzé-kenyebbek, ösztönösebbek, érzelmesebbek és a lelki erejüknagyobb, míg a férfiakra fõleg a nyitottság, az értelm-i-esség,a tudatosság és az akaraterõ a jellemzõ. Ám ezáltal a kétnem mintegy lelkileg is kiegészíti egymást.

Mivel az érzékenységbõl következik a szeretet, a nõknek aszeretetre való készsége is általában nagyobb. Az õskõkor-ban, vagy társadalmi-lélektanilag meghatározva amatriarchatus idején az emberek összetartó közösségekbenéltek és szerették egymást, hiszen a vadban bõvelkedõ végte-

len vadászmezõkön az egymás elleni küzdelemnek nem islett volna semmi értelme. Így hát béke volt, az élet virult, ésebben a légkörben megfogant az emberi lelkekben az önzet-lenség, ami azt jelenti, hogy tenni kell a jót, mit sem várvaérte (hiszen az embereknek ekkor még amúgy sem volt sem-mijük, bár övék volt az egész nagyszerû természet), vagyismegszületett az erkölcs, ami tulajdonképpen a bûn hiánya.Hát ilyen volt a földön az aranykor, a paradicsom, az éden.

Késõbb azonban az értelem és a dolgok iránti nyitottságszükségszerûen megteremtette a termelõ gazdálkodást, majdaz árutermelést is, és így a dolog az emberek értékrendjébenmindinkább elõtérbe nyomult, miközben az élet értéke ésméltósága emiatt mindjobban háttérbe szorult. Ezzel pedigmegjelent a bûn is, ám az elveszett éden és a frissen kialakultcivilizáció határán önfeledten átcsörtetõ ember felé felhang-zik Isten figyelmeztetõ szava, amikor is így szól: ”szeresd fele-barátodat, mint önmagadat!” (3 Móz. 19/18), vagyis ne tégyrosszat másoknak, ami fordított esetben neked is éppenolyan rosszul esne.

Az emberiség azonban – tudjuk - nem figyelt az égi üze-netre, bizodalmát inkább földi dolgokba vetette, és letért azIsten által kijelölt útról, nem számolva azzal, hogy ezzel alépéssel valójában a saját megásott sírja felé lépett. Hogy ezaz öngyilkosság mégse következzék be, eljött az emberekközé Jézus Krisztus, az Istennek fia, hogy elvegye a világbûneit, önként vállalva a kínhalált a bûnösökért, a bûnösökhelyett. De a történelem végén még el fog jönni egyszer, ítél-ni élõket és holtakat. Ez pedig egyben azt is jelenti, hogyJézus Krisztus nem ígér megváltást válogatás nélkül, min-denki számára; de megsegíti és megáldja azokat, akik szeret-teikért, egymásért áldozatot is vállalva segítik egymást. MertJézus Krisztus az önfeláldozó szeretetre adott parancsot éspéldát, hogy Õt követve, akár a saját kárunk ellenére istegyünk meg minden lehetséges szükségeset és jót, minde-nek elõtt azok számára, akik reánk vannak bízva és utalva, ésakiknek elsõ sorban tartozunk, vagyis a saját nemzetünknekés a saját családunknak.

A mai vészterhes idõkben megdöbbentõ látni, hogy amagyar férfiaknak egy növekvõ része (hála Istennek nemmindegyike) egyszerûen elférfiatlanodik (ennek okai: apanélkül felnõtt fiúk, az évezredes tapasztalatokon nyugvónevelési minták elsorvadása, a vegyes iskolák gyakorlata, asorkatonaság eltörlése stb.), míg a nõk mind nagyobb hánya-dánál éppen az elférfiasodás folyamata figyelhetõ meg(ennek okait is hosszan lehetne sorolni...). A nõk elférfiaso-dásának a jele, hogy értékrendjükben mindinkább a dolog(pl. a karrier) és önmaguk önzõ céljai kerülnek elõtérbe, ésemiatt háttérbe szorul az, ami ennél sokkal fontosabb: a csa-lád és a gyermek. A férfiak elférfiatlanodásának a legfõbbtünete pedig az, hogy magatartásukból kezd eltûnni a fele-lõsségérzet és a kötelességtudat (tisztelet a kivételnek).Ezért van pl. az, hogy nagyon sokan nem vállalják fel jogilagis azt a nõt, akit (szép magyar kifejezéssel) „magukévá tet-tek”. Ezért nincsenek javarészt családok, csak párok, és hajobban belegondolunk, bizony ebbõl adódik a tragikusmagyar népességfogyás elég számottevõ része. (Nem kellmindjárt mindent az „anyagiakra” fogni.)

Mindebbõl látható feleim, hogy nagyon nagy szükséglenne a férfias, illetve a nõies lelki (ezen belül erkölcsi és val-

Átalvetõ

36 EKOSZ–EMTELélektõl lélekig

lási) nevelésre, ami középiskolás korban csakis külön fiú- ésleányiskolákban volna eredményes (már csak azért is, mert alányok ebben a korban a fiúknál 1-2 évvel érettebbek).

Összegezésként megállapíthatjuk, hogy Istennek a kétnem között megosztott lelke Jézus Krisztusban újra egyesült,hiszen Õbenne, amellett, hogy kemény férfi volt, megvolt a

szeretetre való önfeláldozó készség is, példát mutatva arra,hogy az értelemnek és a szeretetnek, a szívnek és az észnek,az önálló gondolkozásnak és az érzékeny lelkületnek csakisegyütt van értelme. Ezt és csak ennyit kíván tõlünk az istenibölcsesség.

Dr. Veér Gyõzõ, Szováta

2011. június

EKOSZ–EMTE 37Lélektõl lélekig

Prof. Danis György a sors kegyelmefolytán magas kort ért meg (ez év már-ciusában lesz 90 éves). Otthonábannemcsak a szavak segítségével, az em-lékek felidézésével kerülünk egy isme-retlen világ különleges szépségû kellé-kei közé - thaiföldi kék fából faragottmûremek bútorai sajátos hangulatotkölcsönöznek beszélgetésünknek, ami-kor felidézi nem hétköznapi emlékeit.

Édesapja gróf Teleky Pál birtokánvolt gazda, édesanyja szintén ott dolgo-zott. Javaslatára szerzett oklevelesjegyzõi vizsgát, s úgy tûnt, õ is a mezõ-gazdaságban találja meg a helyét. Nemígy történt. Tíz évig küzdött azért, hogyorvos lehessen, így viszonylag késõn, 28éves korában került be az orvosi egye-temre. Pécsett nyert felvételt.

Elõtte azonban egy kis faluban,Mórágyon volt jegyzõ. A rend feloszla-tását követõen oda „számûzték” a pécsiPius gimnáziumból a jezsuita szerzetespaptanárt, igazgatót: pater Bodolayt,több rendtársával együtt. Bodolay pátertermészetesen ott sem szûnt meg papihivatását folytatni. Igyekezett a szélnekeresztett idõsebb lelkészeket és szerze-tes nõvéreket összefogni, karitatív tevé-kenységet folytatott, maga köré gyûj-tött minden jóakaratú tanárt, tanítót akörnyékbõl, s mellette a falu templo-mában misézett. Az akkor pályakezdõDanis Györgyöt latinra tanította. Egyikalkalommal huszonöten jöttek el a Bo-dolay páter által összehívott gyûlésre.Az eseményt azonnal beárulta egybesúgó, Danis György azonban mielõttmég a rendõrök odaértek volna, elsie-tett Bodolay atya lakására, s így mind-annyiuknak sikerült idõben elmenekül-ni, s elrejtõzni. Következõ évben DanisGyörgyöt felvették az orvosi egyetem-re, s a pécsi manrézában, ahova került,nagy szeretettel és hálásan fogadta azott élõ közösség. Segítõkészségük elkí-sérte egész életén át. Pater Bodolaytegészen a hetvenes évek végéig rendõri

megfigyelés alatt tartották, s bár okít-hatta a kommunista elit gyerekeit, egy-kori latin tanítványával soha többé nemtalálkozhattak. Azt mondta: nem sze-retné bajba sodorni. Így, ezzel a tudat-tal halt meg a nyolcvanas években.

Az egyetemi évek idején, majd aztkövetõen Völgyesi Ferenc professzor-nak több mint húsz esztendõn át tanít-ványa, majd munkatársa, akinek lélek-kutatásai, szemléletmódja, egész habi-tusa nagy hatással van rá. Völgyesi Min-den a lélek címû könyve egy egészenmás perspektívába helyezi a gyógyítást,s miután ekkor már nem csak tudja, dealkalmazza is a hipnózist a gyógyításcsaknem minden területén, igen széperedményeket ér el. Az 1960-ban kez-dõdött kutatásokat leíró tanulmányamegjelenik a British Journal-ban.

Orvosi mûködése során több szak-vizsgát szerzett. Gyakorlatra tett szertsportorvoslásból, trópusi-, indiai tradi-cionális orvostanból. Tagja a Magyar-Japán Társaságnak, (ill. a Társaság or-voscsoportjának vezetõje), a KõrösiCsoma Társaságnak, az Orvostörténetitársaságnak, a Nemzetközi Hipnózis-és a Fájdalomkutató Társaságnak.

Egyetemi hallgatóként ébred felbenne a vágy, hogy megismerje az ideg-rendszert, így kerül közel Pavlov tanai-hoz, ami arra inspirálja, hogy elsõként aneurológiai szakvizsgáját szerezze meg.A kor felfogása szerint akkoribanEurópában mindent a freudizmus ha-tott át, ami a hipnózis értelmezésénekegészen más magyarázatot, értelmetadott, mint a pavlovi. Danis Györgyhözaz utóbbi szemlélet állt közelebb.

Felismeri, minden a lélekben kezdõ-dik; úgy a betegség, mint a gyógyulás. Alélekhez egy módosult tudatállapotbana gyógyító szavak erejével vezet út,amely sokkal tágabb annál, semminthétköznapi értelemben gondolnánk.Ehhez eszközként a szuggesztiót alkal-mazza, s mielõtt bárki valamiféle ör-

dögtõl való dologra gondolna: a hit, agyógyítás, a szeretet erejével kimondottszavak szuggesztíven hatnak az elmére– meggyorsítva általa a gyógyítás –gyógyulás folyamatát.

Az egyetem elvégzése, a szakvizsgákletétele után kezdõdik igazán kalandoséletútja. Elmegy falura dolgozni, kü-lönbözõ pozíciókat tölt be, majd féléven át hajóorvos. Eljut Vietnámba,Kínába, Indiába, Japánba, az akkoriSzovjetunióba – némelyik országbatöbbször is. Mindenütt a keleti medici-nák gyökereit kutatja, - így jut el Tibet-be-, s keresi a választ, hogyan lehet azta nyugati gyógymódokkal összehangol-va a beteg érdekben hasznosítani. Talál-kozik a Dalai Lámával - az õsi gyógy-módokról, a kínai, tibeti gyógyászatrólbeszélgetnek. Felfedezi, hogy a majapánnak gondolt tudás eredõje valójá-ban koreai. S hogy sok idõvel ezelõttKínában az akupunktúrához csont-tû-ket alkalmaztak. Indiában a fájdalom-csillapítás módszerét tanulmányozta.Szüntelenül tanul, gyûjti az információ-kat, s integrálja be addig szerzett isme-reteibe.

Tizenkét nyelvet beszél – közöttükszámos távol-keletit. A felhalmozott tu-dás birtokában, már nyugdíjasként ta-lálkozott Masaru Emoto A víz informá-ciója címû könyvével, ami segítetteabban, hogy addigi ismeretei, kutatásailetisztulva, egy merõben új információ-val gazdagodjanak. A könyvben leírtak sa mellé társuló tudás birtokában felis-merte: Masaru tudománya új iskolátteremtett a gyógyításban, abból kiindul-va, hogy az emberi test kétharmadafolyadék, s mint ilyen, kiváló informá-cióhordozó. S ismét csak ne gondoljunkmegfoghatatlan dolgokra, hiszen bizo-nyára már többen megtapasztalták,hogyan viselkedik az a cserepes növény,amit otthonunkban szeretettel ápolunk,vagy az, amelyikre nem sok gondot for-dítunk. Ez is információtovábbítás, s no-

Tudományos meggyõzõdése: Isten van!

Átalvetõ

38 EKOSZ–EMTELélektõl lélekig

ha nem kézzel fogható, az eredménymégis egyértelmû. Az õsi elem nemcsak ivásra való, megõrzi, továbbítja abenne tárolt információt. Danis pro-fesszor állítja, élettanilag csak tisztavizet lenne szabad fogyasztanunk, amiazt jelenti, hogy csak pozitív informáci-ót tartalmazhatna a víz, amit magunk-hoz veszünk. Hogy ez mennyire nincsígy, ahhoz gondoljunk bele, milyeninformációkat hordozó vizet fogyasz-tunk nap, mint nap... Korát messze meg-elõzve alkalmazza a gyógyításban azinformációt, információhordozókat.Vezérlõelve a test–lélek–szellem harmó-niájának megteremtésére való törekvés.

Egész életében szakadatlanul tanul.Hol azért, hogy a meglévõ tudás birto-kába jusson, hol azért, hogy saját felfe-dezéseit öntse érthetõ, tanítható for-mába. Tanulva dolgozott, s dolgozvatanított. Egész orvosi pályafutását azõszinte tanulási vágy, az érdeklõdésmotiválta. Ideggyógyász szakvizsgát isazért szerzett, hogy pontosan értse aszervezet vezérlõrendszerét. Korábban,körzeti orvosként pedig számtalanszormegtapasztalja, mennyivel többet érsokszor a szép szó, mint a medicina.

Tudása így bõvül lépésrõl lépésre, követkõre rak, hogy végül szerves egységgéálljon össze, s a megszerzett, megta-pasztalt tudás minél komplexebbé vál-jon a gyógyítandó beteg érdekében.Felismeri: a betegségek, az egymásra

épülõ, egymást kiegészítõ különfélegyógymódok gyakorta meghozzák a tel-jes gyógyulást. Ma már inkább csak atájékozatlanok vitatják a komplemen-ter (kiegészítõ) tudás hasznosságát.

Ötven évig volt magánrendelõje,ahol az általa megismert terápiákat al-kalmazta – szép eredménnyel. „Min-dent a betegeimtõl tanultam” – mondja.

Nem hiszi, hanem tudományos meg-gyõzõdése: van Isten. Struktúra nélkülnincsen lélek, s lélek nélkül nincs struk-túra. Korunk legnagyobb tévedéseDanis professzor szerint, hogy a nyuga-ti orvoslás a testet és a lelket külön ke-zeli, s nem szerves egységként. Többévtizedes orvosi tapasztalata: bármitteszünk is, azt a szervezet igyekszik jórafordítani. Ugyanezért csak bizonyosideig rendeli vissza betegeit, mert afolytonos beavatkozással újabb infor-mációt továbbítana a szervezet felé.

A tudomány meg van gyõzõdve a

maga organicitásáról, miközben nemlenne szabad megfeledkezni a nilnocere (nem ártani) elvérõl. A hipnó-zisról azt vallja: út a gyógyításban, ami-kor a fizikai valóság kikapcsolásával aszó, annak jelentése akadálytalanul jutel a lélekig. Felismeri, a szó a leghatal-masabb inger, amely tartalmával hat.

Sorsával elégedett. Azt mondja, azembereket szeretni kell. Mindent nemtudunk elérni, megtanulni, de nem iskell. Választhatunk: vagy Isten, vagy aszétesettség.

A kérdésre, ha újra kezdhetné, mittenne másként, azt feleli: „Csak ezt csi-nálnám újra. Olyan jó, hogy nem men-tem el külföldre, mert itt annyit kellettküszködni.”

Nem teszi hozzá, mekkora felhajtóerõ lehet a küzdés, a lemondás egynemes, önmagunkon túlmutató célérdekében. Danis professzor lemon-dott, küzdött, s az orvoslásban nemkisebb eredményre jutott, minthogyminden korábbinál közelebb hozta két,egymástól látszólag távoli kultúraamúgy egyetemes tudását, s azt tanítan-dó szintre emelte.

Lehoczky Leopoldina

Juhász Gyula

Az utolsó vacsoraJános a Mester nagy szívén pihen,E tiszta szíven, e csöndes szívenpihen, de lelke a holnapra gondol,S fiatal arca felhõs lesz a gondtól.

Mély hallgatás virraszt az asztalon.Az olajfák felõl a fuvalomHûsen, szomorún a szobába téved,Be fáj ma a szél, az éj és az élet!

Tamás révedve néz a mécsvilágra,Péter zokog, és árvább, mint az árva,Júdás se szól, csak apró szeme villan,Remegve érzi: az õ órája itt van!

Csak egy nyugodt. Nagy, sötétkék szemé-benMély tengerek derûs békéje él benn.Az ajka asztali áldást rebeg,S megszegi az utolsó kenyeret!

Életképa Nem idejemúlt történetek sorozatból Enyhe novemberi reggelnek örvendünk, háromnegyed hét.Élelmiszerbolt bejárata melletti szemetes kosárhoz bõrpó-rázzal kötött gyönyörû boxer kan kutyára leszek figyelmes.Nyugodtan ül, de idõnként oda-oda fordul, és figyelve néz abolt üvegajtajára.40 év körüli, rövid hajú, az átlagosnál magasabb, kissé gyû-rött arcú nõ közeledik a bejárat felé. Meglátja a kutyát, tet-szik neki, hozzá is szól:- Szia kutyus, de szép vagy! Várod a gazdit?A kutya persze nem válaszol, de fejét, szép fekete pofájátérdeklõdve fordítja a nõ felé, meg is emeli kissé hátsóját,mint jól nevelt úriember, de aztán megint a bolt ajtajára néz,mint akinek ez a legfontosabb feladata. A nõ annyiramerészkedik, hogy óvatosan simít egyet a kutya õzbarnarövidszõrû hátán, aztán õ is belép a boltba.A vásárlók közben jönnek-mennek, a kutya ül és figyeli abelsõ mozgást. Pár perc múlva ismét felbukkan a magas nõ abolt ajtajában, és megint érdeklõdve szól a kutyához:-Még mindig itt vagy, szépségem? – és most már kissé bát-rabban közelít akutyához, amely mintha már ismerõsként fogadná köszöné-

sét, feláll, ráz néhányat rövid farkán, figyelmesen nézi asimogatni készülõ kezet, és úgy tûnik, hogy nincs ellenére. Anõ egyszer-kétszer végigsimít a kutya hátán, közben beszélhozzá. A kutya elfogadja közeledését, látszólag semmi ellen-vetése nincs, közben oda-oda néz a kijárati ajtóra.Néhány másodperc múlva hatvanon felüli ballonkabátos nõszigorú arccal lép ki a bolt ajtaján és határozottan a kutyáhozlép, nyílván õ a gazdája. A kutya most már csak õrá néz. Azidõs nõ, mialatt a pórázt bogozza, fakó arccal mondd valamitaz egy lépést hátráló, de még mindig mosolygó kutyabarátmagas nõnek. Nem hallom, hogy mit, de látom, hogy annakarcára fagy a mosoly, és õ is válaszol valamit. A kutyátnézem, õ teljesen nyugodt, aztán egészen érhetõen hallom:-Görény! – mondja az idõsebbik.Értetlenül nézem a két nõt, de pár lépésrõl is érzem a közöt-tük vibráló feszültséget.-Tudod ki a görény? Õ a görény! – és ismert politikus nevétmondja hangosan a fiatalabbik.- Nézett már tükörbe? – kérdezi villanásszerûen és elég han-gosan az idõs nõ.A fiatalabbik mintha megunta volna a rövid csörtét, megfor-dul és tesz néhány lépést, aztán hirtelen visszafordul, és egé-szen hangosan odavágja:-Köcsög, jobboldali kurva!Másodpercnyi néma csönd után a közelben lévõ zöldség-árusok, akik látták és hallották a jelenetet, belehahotáznak alevegõbe. Csak a kutya ül nyugodtan gazdája lábánál, aztánmegrándul a póráz, és megy mindenki a dolgára, mintha misem történt volna. Történt egyáltalán valami?-Ismeri egymást ez a két nõ? – kérdem halkan az elõttemelhaladó kutyától.Felém fordítja fejét, gyönyörû, szomorúnak tûnõ dióbarnaszemét, de nem válaszol.

Átlagalatti magyarKépek a XXI. százat kezdetérõl. Júniusi meleg reggel van. Hét óra. Az újságot tárolódoboz mellett a HÉV megállóban néhány nyugdíjas topo-rog, várják a Metró újság aznapi számát. A naponta vára-kozó társaság tagjainak száma enyhén változó két-háromalaptag kivételével, most éppen két alkoholista formájúgyûrött figura, három kopott nyugdíjas férfi és két idõsasszony várakozik. A két alkoholistán kívül mindenkinagy cekkert szorongat. Az egyik asszony szatyrán nagyzsírfolt éktelenkedik.Megérkezik a zöld színû személygépkocsi, amelynek cso-magtartójából a kihordó-fiú két csomag újságot emel ki,lerakja az újságos dobozba, átvágja a csomagokat össze-kötõ szalagot és indul is tovább.A következõ jelenet mintha a friss zsákmány körül tolon-gó, csapkodó ragadozó madarak mintájára készült volna,emberek közremûködésével.Az elsõ lecsap az újságrakásra és amennyit egy markolás-sal bír, elemel.-Ne vegyen annyit!- mordul az egyik alkoholista, közben

nyújtott kézzel nyomul a doboz felé.Aztán a foltos cekkeres idõs asszony nyúl az újságokért,

és alig tudja kiemelni a megmarkolt mennyiséget. Érkezikis azonnal egy másik érces dorgálás, férfiasan, az öregekbölcsességével, hangosan:-Vén kurva, mért jössz ide, húzz el innen!-? Az asszony látszólag nem veszi tudomásul az inzultust –különben a többiek sem, nem szokatlan ez az ilyen csapat-játékban. Aztán az érces hangú nyugdíjas kerül sorra, õ isbelenyúl a rakásba és elemel egy tucatnyi újságot.Majd felgyorsul a jelenet, mint a csapkodó szárnyak moz-gása, és néhány másodperc alatt elfogy az újságrakás.Morogva, de a zsákmány birtokában, elégedetten szétszé-lednek. És ez holnap és holnapután is pontosan ismétlõd-ni fog.Az egyik nõt megkérdezem, mit csinál ennyi újsággal? - Öregeknek viszem. Sajnálja?- csap vissza halkan.- Dehogy sajnálom – válaszolom -, csak nehezen hiszem elazt, hogy azért jön ide minden reggel lökdösõdni, hogyöregeknek vigye az újságot. Nem jellemzõ ez mostanábana magyar társadalomra, még az öregekre sem.- Higgyen amit akar! – válaszolja, és fanyar mosoly jelenikmeg fakó arcán. Valószínû valamelyik boltba vagy sörözõbe viszik – egy-két kivétellel - némi ellenérték fejébe. És ahogy ez átvil-lan az agyamon, én érzem magam kínosan – pedig azöregasszony nem tudhatja, hogy mire gondolok -, de ígymár jobban megértem õket.Sajnos.

Keszegh Tibor

2011. június

EKOSZ–EMTE 39Életképek

(Folytatás elõzõ lapszámunkból-befejezõ rész)

2.) Mélypont és kudarc a csúcstalálkozón(1988. augusztus 28.)

1988. augusztus 25-én N. Ceausescu román államelnök éspártfõtitkár magához kérette bukaresti nagykövetségünkügyvivõjét (nagykövetünk szabadságon volt), s a két országközött feszültté vált súlyos helyzetre való hivatkozással sür-gõs találkozót kért, illetve kezdeményezett új magyar partne-rével, Grósz Károly miniszterelnökkel-pártfõtitkárral.Nyilvánvalóan arra számított, hogy könnyebb dolga lesz vele,mint Kádár Jánossal volt.

A román fél szerint ezt a súlyos helyzetet elsõsorban amagyar sajtó idézte elõ azzal, hogy folyamatosan lejáratótorzképet festett Romániáról, kisebbítve elért nagyszerûsikereit. Többek között ilyen szellemben tudósított példáulaz 1987 novemberében lezajlott brassói munkászendülésrõl,ahol „Munkát, kenyeret!” jelszóval rendszer- párt- ésCeausescu-ellenes megnyilvánulásokra került sor. Ugyanígya valóságnak megfelelõen tudósított a magyarországi sajtóarról az 1988. június 27-én megtartott budapesti „Erdély tün-tetésrõl”, amelyen sok tízezer ember tiltakozott a romániaifalurombolás ellen Ezeknek a híre elterjedt szerte Európá-ban, ami érzékenyen érintette a hazugságokhoz, dicshim-nuszokhoz és sikerpropagandához szokott pártvezért, vala-mint híveit. Kifogásolták azt is, hogy a magyar pártvezetõknem „vállalnak egyértelmû szolidaritást a szocializmus építé-sét oly eredményesen irányító román párttal.”

A csúcstalálkozóra három augusztus végi napot (27, 28,29) és helyszínül három várost (Nagyvárad, Arad, Bukarest)jelöltek meg. Bár a megadott idõpont rendkívül közelinek,szinte ultimátumszerûnek tûnt, némi tanácskozás után elfo-gadtuk a meghívást. Idõpontul a középsõ napot, augusztus28-át, helyszínül szintén a középsõt, Aradot választottuk.Több okból nem is igen volt más választásunk, mint elfogad-ni az ajánlatot. Elõször is, senki le nem mosta volna rólunk avádat, hogy az elutasítással csak tovább akarjuk feszíteni ahúrt. Grósz Károlyra pedig erõteljes nyomást gyakoroltakMoszkvából, a keményvonalas Ligacsov PB tag révén, aki M.Gorbacsovot követte a párt-rangsorban. Nyugaton is inkábba Moszkvával gyakrabban szembehelyezkedõ Romániátajnározták. Ugyanakkor Grósz Károly maga is többször nyi-latkozott úgy, e meghívástól függetlenül, hogy kész bármikorRomániába látogatni. (Ezek „könnyed” megnyilvánulásokvoltak, sajnos nem épültek rá pl. Kádár János idevonatkozótapasztalataira.) Jómagam a hír hallatán némi idõbeni ha-lasztásra gondoltam, de beláttam, hogy a kialakult helyzet-ben annak sem lenne sok értelme.

A román fél nagy felhajtást csapott a találkozó körül.Nyilvánvaló volt, hogy a fényes protokolláris formaságokelõtérbe állításával: -látszatkeltéssel és szemfényvesztésseligyekeztek elterelni a figyelmet a valóságos problémákról, pl.

a romániai magyarok nehéz sorsáról. A látogatás ugyan szak-nyelven szólva munkajellegûnek minõsült, a magyar pártfõ-titkárt mégis államfõnek kijáró pompával fogadták Aradfõterén, az impozáns városháza elõtt. Volt itt vörös szõnyeg,zászlódísz, katonai díszegység, a két vezetõ nagyméretû fény-képe, virágözön és himnuszok, stb. Így akarták a románokmindjárt az elején levenni a lábáról a magyar vendéget, akinlátszott is, hogy e fényes ceremóniát hízelgõ gesztusként fo-gadta.

A város népét viszont igyekeztek elszigetelni a magyarküldöttségtõl, alig lehetett helyi lakost látni. Az államhatár-tól a városig terjedõ útszakaszon itt-ott az útszélen, de legin-kább, illetve legfeljebb a kerítések mögül integettek. Aradlezárt központi része kihalt város benyomását keltette. El-utazáskor már valamelyest más volt a helyzet, mert híre menta magyar küldöttségnek, s több helyen összegyûltek az embe-rek. Azonban az ilyen utcákat és tereket a szervezõk „jóvol-tából” többnyire igyekeztek elkerülni a kocsisort irányítók.

A találkozón klasszikus értelemben vett érdemi tárgyalá-sokra nem került sor. A felek inkább a pártvezetõkre jellem-zõ megbeszélést folytattak: tájékoztatták egymást országaikhelyzetérõl, illetve ismertették álláspontjukat valamintegyüttmûködési szándékukat, s konkrét javaslataikat a fe-szült helyzetbõl való kivezetõ utakat, módozatokat illetõen.A baj csak az volt, hogy a két fél mondanivalója, politikaiszándéka és javaslat-csomagja nem találkozott, „elment egy-más mellett”. Mintha a „süketek párbeszéde” zajlott volna -nem elõször.

Ceausescu bevezetõ üdvözlõ beszédét hamis és célzatostörténelmi eszmefuttatással kezdte, mondván, a történelmisors szomszédokká tett bennünket, ami megkerülhetetlenkörülmény. „Nekünk itt már több mint kétezer éve létrejöttaz elsõ központosított államunk, s annak is már ezer éve,hogy az elsõ magyar törzsek idejöttek…A román és magyarkommunisták együtt ítélték el a bécsi diktátumot” stb.

Grósz Károly, hangsúlyozva együttmûködési törekvésün-ket, javaslatainkat tíz pontban terjesztette elõ, nem egészenfélóra alatt. Ez formailag és tartalmilag is jobban megfelelt,illetve közelebb állt az államközi tárgyalások követelménye-ihez, mint a román fõtitkár expozéja, aki ugyanis hosszú, kétés félórás monológ formájában válaszolt magyar vendégejavaslataira és felvetéseire, nem fukarkodva az öndicsérettel.

A magyar fél javaslatai Grósz Károly elõadásában, rövi-den összefoglalva, a következõk voltak:

1.) 1989-ben tartsunk legfelsõbb szintû hivatalos tárgya-lást, és fogadjunk el elõremutató nemzetközi példaértékûközös nemzetiségi deklarációt;

2.) A gazdasági együttmûködési bizottság dolgozzon kielképzeléseket az árucsere-forgalom növelésére, a közvetlenvállalati kapcsolatok s a harmadik piaci együttmûködés bõví-tésére, valamint magyar-román vegyes vállalatok létesítésére;

3.) Még ez évben üljön össze a kulturális vegyes bizottságés írja alá a nemzetiségek igényeit is kielégítõ munkatervet,amely rögzítse kultúrházak nyitását Budapesten és Bukarest-ben;

4.) Az illetékes magyar és román szervek haladéktalanulkezdjenek tárgyalásokat a Romániából menekültek helyze-tének rendezése érdekében;

5.) Még ez évben tartson ülést a történész vegyes bizottságés dolgozza ki ötéves munkarendjét;

Átalvetõ

40 EKOSZ–EMTEMúltidézõ

Szûrös Mátyás

Kudarc AradonEmlékek és tanulságok (1988)

6.) A kolozsvári magyar és a debreceni román fõkonzulá-tus már októberben kezdje újra mûködését;

7.) Folytassuk a haladó történelmi hagyományok közösmegünneplését;

8.) Állítsuk vissza a menetrendszerinti autóbuszjáratokatMagyarország és Románia között;

9.) Román részrõl fogadják a már jelzett újságírócsopor-tot, hogy a helyszínen ismerkedjék a Romániában élõ ma-gyarok helyzetével;

10.) Románia vizsgálja felül az u.n. településrendezésiterv – falurombolás – végrehajtását;.

Ez a javaslatcsomag mértéktartóan, de egyértelmûen kör-vonalazta a magyar álláspontot az adott helyzetben. A cél azvolt, hogy ismételten ráébresszük a románokat vállalt nem-zeti és nemzetközi kötelezettségeik teljesítésére és szorgal-mazzuk intézkedéseiket. Egyidejûleg arra is törekedtünk,hogy legalább közvetve tájékoztassuk a mérvadó európaiközvéleményt a kisebbségi sorban élõ magyarság helyzetérõl,legfõképpen a romániai falurombolási tervekrõl.

Abból indultunk ki,hogy Románia már 1919-ben nemzet-közi szerzõdésben vállalta a kisebbségi jogok életbe lépteté-sét. A trianoni szerzõdés pedig kimondta, illetve biztosítottaa nem románok számára az általános jogegyenlõséget, a sza-bad nyelvhasználatot, a nemzetiségi oktatást, a székelyeknekés a szászoknak némi kulturális autonómiát helyezett kilátás-ba, és felhatalmazta a kisebbségek képviselõit, hogy sérelme-ikkel jogorvoslatért a Népszövetséghez fordulhassanak.

A nemzetiségek számára az uniót kimondó gyulafehérvárihatározatban (1920) is ez áll: „Teljes szabadság az együtt lakónépek számára. Minden népnek joga van a maga neveléséhezkormányzásához és igazságszolgáltatásához saját anyanyelvén,saját közigazgatással, saját kebelébõl való egyének által” stb. Anemzetiségi jogegyenlõséget elvben megerõsítette az 1923-ban elfogadott román alkotmány is, noha az országot „románnemzetállammá” nyilvánította és visszavonta a gyulafehérvá-ri határozat fontos tételeit. – Nos, az alkotmányos és nemzet-közi rendelkezések, valamint a romániai valóság között mind-végig óriási szakadék tátongott, kötelezettségeiket és ígérete-iket sohasem tartották be. (A trianoni békeszerzõdést sem mimagyarok, hanem Románia, Csehszlovákia és Jugoszláviaszegte meg e vonatkozásokban.) Ceausescu expozéjábólismételten és pontosan ugyanez derült ki Aradon és utána is.A szerzõdések pedig annyit érnek, amennyit betartanak belõ-lük. – Nem lehettek illúzióink!

Ceausescu a Grósz Károly elõterjesztésére adott két ésfélórás válaszában, illetve késõbbi újabb kétórás beszédébenlényegében csak a gazdasági együttmûködés bõvítésérevonatkozó javaslatainkkal értett egyet, mondván, „haladék-talanul hozzáfoghatnánk a kooperációhoz”. Továbbá a közöshagyományok ápolását és a turizmus fejlesztését támogatta.Kulturális együttmûködési megállapodást is elfogadhatónaktartana - mondotta –, ha az államközi kapcsolatokat foglalnamagába, nem pedig nemzetiségieket.

Kultúrházak létesítését kategorikusan elutasította.„Rosszak voltak a tapasztalataink a konzulátusokkal kapcso-latban is… A kolozsvári,magyar konzulátus durván beavat-kozott Románia belügyeibe, amelynek munkatársait le kel-lett volna tartóztatni” – mondotta. Itt Grósznak azonnal til-takoznia kellett volna, hiszen a román fél egyoldalúan rúgtafel az idevonatkozó egyezményt, és a magyar diplomaták

letartóztatásával kapcsolatos fenyegetés valóra váltása durvamegsértése lett volna a nemzetközi jognak (bécsi konven-ció), hiszen kolozsvári fõkonzulátusunkat diplomáciai men-tesség illette meg.

A tárgyalások szüneteiben Ceausescu különszobájábainvitálta magyar vendégét négyszemközti beszélgetésekre.Furcsa és udvariatlan, sõt durva volt a román vezér eljárásaegy-egy szünetben, amikor kizárták Grósz magyar tolmácsát– a románul kiválóan beszélõ Rudas Ernõ diplomatánkat.Így ilyenkor csak a román fõtitkár tolmácsa, az általunk jólismert Lemneanu román diplomata volt jelen. Grósz itt ishibát követett el, mert kérhette-követelhette volna magyartolmács közremûködését. Így ugyanis a magyar küldöttségtagjai nem tudhatták, mirõl szólt a különtárgyalás, ami ezértcsak egyoldalúra sikerülhetett.

Délután már kötetlen formában folytatódott a tárgyalás:oda-vissza válaszadások formájában replikáztak a felek.Sajnos az ebédidõ- és szünet úgy alakult,hogy Grósz Ká-rollyal nem tudtunk érdemben szót váltani a tárgyalásokfolytatásáról, pedig lett volna mondavalónk, hiszen a délelõt-ti plenáris tárgyaláson mindkét fél részérõl elhangzottakmeghökkentõ kijelentések, román részrõl pedig egy sor ha-mis állítást is megfogalmaztak.

Grósz például a következõképpen reflektált – nem szószerint idézem - Ceausescu állásfoglalásaira: -„Ha a románelvtársak szerint nem kellenek a kultúrházak, akkor mi azttamásul vesszük, és vegyük is le a napirendrõl, hogy ne ter-helje kapcsolatainkat. A konzulátusokra vonatkozó román„elvi” álláspontot is tudomásul vesszük, bár érthetetlen szá-mukra”, és így tovább. Tehát nem tiltakozott, hanem méghozzáfûzött annyit, hogy keressük továbbra is diplomatáinkkiutasításának igazi okait”!? – Ekkor már látszott, hogy azaradi tárgyalások révén a magyar-román viszonyt illetõenmég rosszabb helyzetbe kerültünk, mint annak elõtte vol-tunk, s a romániai magyarok helyzetén sem tudunk érdem-ben javítani. A küzdelem tehát újabb akadályokon át fogfolytatódni az önrendelkezésükért.

A kudarcot azonban méginkább felerõsítette Ceausescu-nak néhány durva, fenyegetõ célzása és primitív eszmefuttá-sa, amelyek közül „csokorba szedek” itt néhányat: „A románipart úgy felfejlesztettük, hogy képesek vagyunk mindentgyártani, beleértve a nukleáris eszközöket, sõt atomfegyvertis!! – Önök beavatkoznak Románia belügyeibe, hogy szem-befordítsák népünket a pártvezetõséggel. - Magyarországonma a néptömegek félrevezetése folyik, a hamis tájékoztatáspedig nem szolgálja a nép érdekeit. – A magyarországi re-form nem vezet jóra, abból kapitalizmus lesz. – A magyarnemzetiségû állampolgárok teljes jogegyenlõségben élnekRomániában.” Újra és újra kíméletlenül ostorozta a magyarsajtót, felszólítva, hogy vessen véget a lakosság dezinformá-lásának. „Nem igaz, hogy korlátozzuk a vallásgyakorlatot, dea szektákat valóban nem engedjük mûködni. A zsidó feleke-zet is meg fog szûnni Romániában! – Nem nemzetiségi ala-pon vagy vallása szerint kell megítélni az embereket, hanemosztályalapon. -Romániában nem falurombolás folyik,hanem a városok és a falvak közötti helyes arányok sziszte-matikus rendezése a jobb és egyenletesebb kulturális és szo-ciális körülmények és ellátás megteremtése érdekébenValójában tehát közigazgatási reform zajlik az országban” -és így tovább.

2011. június

EKOSZ–EMTE 41Múltidézõ

A közös záróközlemény körül is hasonló szellemben folyt avita, mígnem Grósz egy kézlegyintéssel elintézte az ügyet, s azegyoldalúan román szemléletû lett. De közös jelzõvel tettékközé. Holott sem a nemzeti kisebbség helyzetérõl, sem az u.n.településfejlesztésrõl nem volt benne említés. Szûts Pál nagy-követ teljesen tisztában volt a helyzettel és átlátta a románokpolitikai és tárgyalási taktikáját egyaránt. Már esteledett,amikor arra emlékeztetett, hogy a programban szerepel azAradi Vértanuk Emlékmûvének a megkoszorúzása, amitmagam is fontosnak tartottam. De a két vezetõ továbbra iselkülönülve tárgyalt. A románok talán húzni akarták volna azidõt, hogy elmaradjon a koszorúzás? Késõbb kiderült, hogynem. Ekkor szóltam a protokollfõnöknek, intézkedjék, hogybemehessek a fõtitkárhoz, akivel fontos dolgot kell közöl-nöm. Az ajtót ugyanis egy tábornok és testõrök állták el.Grósszal közöltem, hogy nem mehetünk – én legalábbis nemmegyek - úgy haza, hogy ne koszorúznánk meg az AradiEmlékmûvet. Neki is ajánlottam, hogy jól gondolja ezt meg!Õ azt válaszolta: „ti menjetek, látod, nekem még megbeszél-ni valóm van Ceausescu elvtárssal.” Nos, ilyen volt pártfõtit-kárunk nemzeti érzékenysége. Mi a nagykövettel és néhánymunkatársunkkal el is mentünk, s kiderült, hogy a románokerre is felkészültek, hatalmas koszorúkat készítettek elõ. Mársötét volt, amikor a helyszínre érkeztünk, alig láttunk valamit.Az emlékmû körül azonban magyar emberek kitartó csoport-ja várakozott és tapssal fogadott bennünket. Ekkor, bár szo-morúak voltunk, örömmel töltött el az a tudat, hogy azért min-dig és mindenütt vannak – hol többen, hol kevesebben, devannak – igaz magyar emberek, akik adnak magukra ilyenhelyzetben is. Grósz Károly pedig még mindig valahol a torzinternacionalizmus sötét mezõin botorkált. Ilyen magyarminiszterelnökkel és pártfõtitkárral nyílván nem tudjuk iga-zunkat Európa-szerte igazsággá transzformálni, de szûkebbenvéve még a Kárpát-medencében sem.

Visszatérve Szegedre, s az ottani televíziónak nyilatkozva,Grósz Károly minden aradi melléfogásra csak rálicitált azzal,ahogyan összefoglalta a Ceausescuval folytatott tárgyalását.Kijelentette ugyanis, hogy látogatása elõtt nem kapott megfe-lelõ tájékoztatást a romániai helyzetrõl, hiszen ott nem isfalurombolás zajlik, hanem - Ceausescu szavait idézve – köz-igazgatási reform van folyamatban immár 20 esztendeje. Másszóval, igazságtalanul próbálta dezavuálni saját külügyi szak-értõinket és a magyar sajtót, amelyrõl a román államelnök –pártfõtitkár oly gyûlölettel beszélt. Összeért, aminek összekellett érnie!

Az aradi csúcstalálkozó tehát egy újabb eredménytelenkísérletnek, lényegében csõdnek bizonyult. Sajnos nem nyit-hatott új fejezetet sem a magyar-román kapcsolatokban, sema romániai magyar nemzeti kisebbség életében. Az erdélyimenekültek áradata tovább hömpölygött Magyarországra! Eza magyarok tízezreinek kemény megpróbáltatásokat, szenve-déseket hozott.

Az erdélyi magyarok és a hazai közvélemény egyarántkeserû csalódottságának adott hangot. A románoknak viszontimponált az aradi találkozó kimenetele, hiszen reményeikvárakozáson felül teljesültek úgy a látszat miatt, mint azért is,mert a magyarok szinte mindent „tudomásul vettek”. Aromán fél valósággal megdicsõült.

Az aradi kudarc és a rendszerváltás utáni kül- és nemzet-politika s a határon túli magyarság helyzete, valamint a szom-

szédos országokkal való kapcsolatok áttekintése újabb össze-foglaló elemzést igényelne. Ezért itt röviden csupán kétdologra térek még ki, abból kiindulva, hogy mint mindenhasonló eseménynek, az aradi találkozónak is voltak – igazcsekély mértékû - elõremutató mozzanatai, utóhatásai is.

Az egyik ilyen mozzanat az volt, hogy 1988. szeptember 20-án Ion Stoian külügyi titkár meghívására két munkatársam-mal Bukarestbe utaztam, hogy – a románok kifejezésével élve- tárgyaljunk „az aradi megállapodások” végrehajtásáról.Ennek a vége természetese ugyanaz lett, mint Aradé.Lényegében semmire sem jutottunk, de alkalmam nyílt újraés újra nagyon részletesen, érvekkel és tényekkel alátámaszt-va ismertetni álláspontunkat, még N. Ceausescu elõtt is (Ez atárgyalási vázlat megjelent a „Magyarságról, külpolitikáról”címû könyvemben, Kossuth Könyvkiadó, 1989 - 342-359 old.)Az történt ugyanis, hogy kértem Stoiant: valamiben állapod-junk meg, ha már Bukarestbe jöttem, ne menjek haza üreskézzel. Válasza ez volt: de hát a fõtitkárok sem tudtak meg-egyezni az általam szorgalmazott kérdésekben. Erre azt talál-tam mondani: nézze, nem csak kezdõ diplomaták vannak,hanem kezdõ fõtitkárok is lehetnek. Ez szöget ütött a vezériránti hódolatban szenvedõ románok fejébe, gondolván, hogysokat tudhatok, ha így nyilatkozom Grósz fõtitkárról, akitalán csak átmeneti figurának számíthat. Legalább is ígymagyarázta egyik diplomatánk a románok feltételezett okos-kodását. Jómagam csupán arra akartam utalni, hogy a politi-ka formálásának alapvetõ tényezõje a tapasztalat, Grószpedig ennek nem volt birtokában a külpolitikában. Tudniillikezek után. Ceausescu nem egyszerûen udvariassági látogatá-son fogadott, hanem tárgyalóasztalhoz ültünk, ami közelhárom órás program lett. Az elnök-fõtitkár hol grimaszokatvágva, hol ide-oda járatva a szemét és rángatózva, de megle-petésünkre váratlanul végighallgatott, természetesen meg-jegyzéseket téve.

A program keretében elvittek bennünket Sepsiszent-györgyre, ahol ott tartózkodásunk idejére magyarra cseréltékki az utcaneveket. Ellátogattunk a híres és nagy múltú MikóKollégiumba, ahol tanulókkal érdemben nem találkoztunk,csak virágot átadó gyerekekkel. Így nem is beszélhettünk ve-lük. Viszont az utcán sok ember összegyûlt és lelkesen üdvö-zöltek bennünket magyarul, pedig az odavezényelt rendõrökpróbáltak ennek gátat vetni. Végül találkoztunk RabIstvánnal, Kovászna megye elsõ titkárával, aki csupa jóróltájékoztatott bennünket. Ekkor kissé kifakadtam: mi azördögnek törjük mi magunkat, ha itt minden olyan jó? RabIstván, meglepõdve szavaimtól, csak annyit mondott, hátazért nem minden jó. Ezekre azért érdemes utólag emlékez-ni, mert jellemzõ vonásai és jelenségei voltak romániai láto-gatásainknak, tárgyalásainknak, illetve a román párt és államivezetõk magatartásának, ami szinte általános hagyománya aromán külpolitikának és diplomáciának. Ezt a jövõre nézve isérdemes szem elõtt tartani.

Az aradi találkozó másik – és számunkra fontosabb utóha-tásaként említem meg, hogy röviddel Arad után nem publikustalálkozóra jöttünk össze Pozsgai Imre államminiszteri dolgo-zószobájában az ellenzéki nemzeti demokratákkal. Ezt elsõ-sorban utóbbiak kezdeményezték, mert nagyon elégedetle-nek voltak a csúcstalálkozóval. De mindkét oldal hangsúlyoz-ta érdekeltségét a kölcsönös tájékoztatásban és a közös gon-dolkozásban. Részünkrõl, Pozsgai Imrén és rajtam kívül részt

Átalvetõ

42 EKOSZ–EMTEMúltidézõ

vett a találkozón Tabajdi Csaba, Szokai Imre, Vas László, azellenzékiek oldaláról pedig Csoóri Sándor, Bíró Zoltán, FürLajos, Joó Rudolf, és megjelent ott Antall József is; továbbájelen volt Mészöly Miklós író, valamint Bodor Pál és MolnárGusztáv, akik Erdélybõl költöztek át korábban. Az araditalálkozó értékelésében és bizonyos teendõk kijelölésébennagyfokú összhang volt közöttünk. Ennek a találkozónak azigazi jelentõségét azonban az adta, hogy ez volt az elsõkomolyabb átfogó kül- és nemzetpolitikai véleménycsere ésegyeztetés közöttünk, nemzeti baloldaliak és ellenzéki nem-zeti demokraták között. S ez már elõjátéka volt a rendszer-váltásnak.

Végül is Arad kudarcos példája azt a meggyõzõdésünkétmélyítette el, hogy csak erõs és egységes nemzet képes érde-keinek érvényesítésére, méghozzá úgy és akkor, ha élénnemzettudatban elkötelezett és önrendelkezési törekvései-ben határozott vezetõk, illetve kormányok állnak. Csak ígytudnak érdemben és hatékonyan segíteni kisebbségben élõnemzettársaiknak.

2008. szeptemberSzûrös Mátyás

Irodalom, forrásmunkák.

1.) Tabajdi Csaba: Mérleg és számvetés – tizenhárom év után, Amagyarságpolitikai rendszerváltás kezdetei. Codex Print Kft.Budapest, 2001.

2.) Szûts Pál: Bukaresti napló, 1985 – 1990, Osiris Kiadó, 1998.3.) Székelyhidi Ágoston: Debreceni napló Erdélyrõl, - Két haza

között - Második kiadás, Csokonai Kiadó Kft. Debrecen,1989, 2008.

4.) Ablonczi László: Nehéz álom – Sütõ András 75 éve. Másodikkiadás Codex Print Kft. Budapest, 2002

5.) Illyés Gyula Emlékkönyv, Válogatta Illyés GyulánéSzépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1984, 162-165. old.

6.) A költõ felel - Beszélgetések Illyés Gyulával – Összegyûjtöt-te, sajtó alá rendezte és a jegyzeteteket írta Földes Anna.Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1986, 435-485 old.

7. Csoóri Sándor Tenger és diólevél Összegyûjtött esszék, nap-lók, beszédek 1961-1994, Budapest,1994, Püski

8.) Gyurgyák János Ezzé lett magyar hazátok A magyar nemzet-eszme és nacionalizmus története, Osiris 2007.

9.) Földes György: Magyarország, Románia és a nemzetiségikérdés Napvilág Kiadó, Budapest, 2007.

10.) Hitel, folyóirat – Nem, az nem lehet. – Vallomások és elem-zések 2004. december 5-érõl. Budapest, 2005. február.

Hitel, folyóirat, - Mi történik velünk? – A rendszerváltás „regé-nye”. Budapest, 2006. február.

11.) Magyar Füzetek, 19/20 – Új Magyarország felé? – Párizs,1988.

12.) Szûrös Mátyás: Magyarságról, külpolitikáról. KossuthKönyvkiadó, Budapest, 1989.

13.) Szûrös Mátyás: Cselekvõ politikával magyarságért,Politikusi portré (1988-1996) Heraldika Kiadó, Budapest,1997.

14.) Erdély története – három kötetben, - Harmadik kötet,Szerkesztette Szász Zoltán, Akadémiai kiadó, Budapest.1986.

15.) Molnár János: Az aradi állásfoglalás. – A magyar-romándiplomáciai kapcsolatok a Vasile-dosszié tükrében.2008.Partium Kiadó.

(Hitel, XXI. Évfolyam 12. szám, 2008. december)

2011. június

EKOSZ–EMTE 43Múltidézõ

Wass Albert

Kolozsvár; 1930Kitekintek a vonatablakon:a régi város ismerõs nagyon.Az öreg Szamos halkan bandukolés ballagtában régi dalt dúdol,a Hója-szélen rügyeznek a fáks hiszem, mint régen: most is van virág,az ég felettem pompás tiszta-kék,fecskék suhannak, éppen úgy, mint rég,a házsongárdi fák is intenekés lepkét ûz egy régi kisgyerek...

A varázs megtört. Tompán. Hirtelen.Zakatoltunk a váltósíneken.Az állomás állt szürkén, hidegen...A régi város más lett: idegen.Az utcalárma zagyva hangzavar.A szembejövõket hiába lesem:Ismerõs arcra nem talál szemem.Idegen szó. Idegen felirat.Az embertömeg futkosó, riadt.(A régi emberek tempósan jártaks a boldogságra mégis rátaláltak!)

Lassan-lassan a temetõhöz értem.Fák õrizték némán és sötéten.Bent minden régi helyet sorra jártam:- itt tanultam... itt írtam... itt leányra vártam... -Kísért, kísért egy ismerõs gyereks amerre néztem: ismerõs nevek...és megtudtam, amire este lett,hogy bár kint minden, minden elveszett,e hely, hol mindent kis halmok takarnak,Örök Város a bujdosó magyarnak...

Mert míg Kolozsvár utcáit bejártam,csak egyetlenegy ismerõst találtam,komor volt, vén volt... mondjam a nevét?rámemelte zörgõ csontkezét:Tudd meg, a fecske itt hiába szálldos,meghalt - mondta -, meghalt a régi város,annyi maradt csupán belõle élve,amennyi beleférszíved egy rejtett, ócska szögletébe!

S míg vágtattam vissza a síneken,idegen voltam én is, idegen.

(1930)

(második, befejezõ rész)

De mit is mondanak a jogászok, hogyan határozzák meg ahazaárulás tárgyát, mit árul el a hazaáruló? „Az a magyarállampolgár, aki abból a célból, hogy a Magyar Köztársaságfüggetlenségét, területi épségét vagy alkotmányos rendjét sértse,külföldi kormánnyal vagy külföldi szervezettel kapcsolatot veszfel vagy tart fenn, bûntettet követ el, és öt évtõl tizenöt évigterjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ.” Tehát a jogászokszerint a haza fogalma az ország függetlenségére, területiépségére és alkotmányos rendjére szorítkozik. Alkotmányosrend alatt értik az alkotmányt, az alkotmányba foglalt elve-ket és intézményeket, valamint az azok zavartalan mûködé-séhez fûzõdõ érdeket.

Hogy ez a két fogalom: a haza és az alkotmányos rend,illetve azok szolgálata miképpen válhat el egymástól (sõtkerülhet egymással szembe), azt az Édesapámék perével kap-csolatba került Demeter Béla tragikus sorsa jelzi. BenkõSamu tanulmányában részletesen van róla szó. A vele kapcso-latos irat Édesapám 2003 július 8-án bekövetkezett halála ésa román archívumok megnyitása után került a kezembe:1947. április 2-án Budapesten kelt hét oldalnyi szöveg románnyelvû másolata. Minden oldalon pecsét és aláírás igazolja,hogy a jelen másolat azonos az eredetivel (Prezenta copieeste identic� cu originalul, aláírás Lc. Moldovan?). A pecsé-ten az ország címere látható, körülötte felirat: R.P.R.Ministerul Securt��ii Statului U.M. Nr. 0123/0. Fejléc:Autorit��ile siguran�ei de stat (Államvédelmi Hivatal). Aszöveg címe „Proces verbal de suspect” – Gyanusítotti jegyzõ-könyv.

A „gyanúsított” a magyar állampolgárságú Demeter Béla,akit 1951. április 18-án Magyarország kiadott Romániának,s aki két héttel 43. születésnapja elõtt,1952. december 24-én, karácsony esté-jén halt meg a V�c�reºti-i rabkórház-ban. A Varsói Tájékoztató Iroda 1947végén hozott határozatának buzgómagyarországi végrehajtói a nemzetérdekeit egy életen át önfeláldozóanszolgáló és védõ, a béketárgyalásonMagyarországot hûségesen szolgálómagyar állampolgárt – és ezzel termé-szetesen az õt segítõ erdélyi magyaro-kat – kiszolgáltatták Romániának. Van-e ennek az árulásnak párja a magyartörténelmben?

És most a nagyváradi tárgyalásrólegy kis elõzetes Barabás Bélavideointerjújából:

– B. B.: A védõddel tudtál beszélnitárgyalás elõtt?

– Nem.– B. B.: Ilyen azért még nem volt...– De mondom, az általam felkért

tanúk vagy megidézett tanúk, azok

mind a legkedvezõbb véleményt mondták ott el, és ennek azlett a következménye, hogy egyikünk sem ismerte be azt,amivel vádolták.

– B. B.: Tehát a bukaresti beismerõ vallomás ellenére,amikor téged kihallgattak, akkor azt mondtad, hogy kéremszépen...

– Hát természetes, hogy nem ismertem el. Nem ismertemel semmit.

– B. B.: És a többiek?– A többiek sem.– B. B.: Tehát van egy választott védõügyvéded, akit a csa-

ládod választott, és vannak általad megidézett tanúk...– Román és zsidó tanúk, ami lényeges különbség.– B. B.: ...román és zsidó tanúk, akik mentõ vallomásokat

tesznek.– Igen.– B. B.: De mit csinál az ügyész? Ki volt az ügyészetek?– Nem tudom, hogy ki volt az ügyész. Nem tudtam erre

úgy figyelni, hát ott volt a feleségem is, és teljes izgalombanfolyt a tárgyalás...Aztán egyszer csak befejezték a tárgyalást.Nem tudtuk, most mi következik, mert hiszen nem tudtuk,hogy ez csak megszakítás-e vagy mi. Ténylegesen az követke-zett, hogy ez a bíró nem volt hajlandó tovább...

– B. B.: Ki volt a bíró?– A bíró nevét nem tudom, de Demeter János mondta

késõbb, amikor szabadlábra kerültünk és beszélt ezzel abíróval, hogy ez neki tanítványa volt az egyetemen, és a bíróazt mondta – igaz, nem igaz, én nem tudom –, hogy õ még aztaz utasítást kapta, hogy halálra ítéljen minket. És miutánlátta, hogy a mentõ tanúk, románok satöbbi mind kedvezõenvallanak, õ ezt nem tudta vállalni, s kérte, hogy helyezzék átBukarestbe az ügyet.

Az Édesapámék hazaárulási perének résztvevõi és követ-len megfigyelõi szemszögébõl Tunyogi Csapó Gyula védõ-ügyvéd így emlékszik vissza:

„A Csõgörék pere speciális bíróság elé került, mert amikoraz õ perükre került a sor, már kétféle katonai bíróság volt. Volt

a belügyminisztérium alá ren-delt fegyveres erõk katonai tör-vényszéke, és ezen kívül volt a– hogy így mondjam – klasszi-kus katonai törvényszék.Ennek a speciális bíróságnaka székhelye Váradon volt, azilletékessége egész Brassóig ter-jedt. Ott indult el a per. A tár-gyaláson elhangzott védõ-tanúk vallomása olyan frap-páns volt (például Telia Liviu,valamint ifjabb Vescan Teofilé,aki önként jelentkezett védõ-nek), hogy a bíróság nemtudta, hogy mit csináljon. Atárgyalást elhalasztották, illet-ve elnapolták, hogy jöjjönutána a távirati intézkedés ésrendelkezés, hogy az egész ügy-csomót a vádlottakkal együttátteszik a hasonló összetételûbukaresti bírósághoz. Buka-

Átalvetõ

44 EKOSZ–EMTEMúltidézõ

Csõgör István

Emlékek édesapámról

restben a tárgyalás légköre már rendkívül durva volt, olyannyi-ra, hogy az elsõ tárgyalást valami formai ok miatt elhalasztot-ták. Amikor vitték ki a vádlottakat, bólintottam feléjük, és márelég is volt ahhoz, hogy az õr belém üssön és félrelökjön. Aztakarja, hogy maga is közéjük kerüljön? – mondta. Egy hónapután átkerültek Csõgörék egy másik tanács elé, ahol aztánkihallgatták a tanúkat, de már nem Teliat és nem Vescant,hanem a vád hozott elõ tanúkat. Ilyen volt Venczel József (akitmár tizenhárom vagy tizenöt évre ítéltek) és gróf Teleki Ádám.Ez volt a két preparált tanú. Teleki szóról szóra mondta fel abetanított leckét, olyan mértékben, hogy az elnök rászólt, hogyna-na! Utána jött Venczel József. Csont és bõr volt. Civil ruhá-ban volt, de teljesen szakadtan, rongyosan. Már ez lesz az igazitanú gondolta az elnök – egy tábornok.

– Ismeri a vádlottakat? – kérdi.– Ismerem, hogyne – felelte Venczel.– Milyen viszonyban volt velük?–Én velük viszonyban? Én római katolikus voltam és

vagyok, azok pedig kommunisták. Közöttünk semmi sem volt!Nem is lehetett baráti viszony – mondta Venczel. Nagy leforrá-zás volt... Ekkor mutatta meg Venczel Jóska, hogy milyen nagylélek is õ, és milyen ember maradt továbbra is. VenczelJózsefnek ez a tanúkénti magatartása eredményezte valószínû-leg azt, hogy õ kitöltötte a tizenhárom és fél évet vagy mennyit,és az alatt se csomagot, se levelet nem kaphatott a családjától,teljesen izolált állapotban tartották. Csak Asztalosról tudok[valószínûleg Lakatosról van szó], aki ilyen helyzetben volt.

Nagyváradon hazaárulással vádolták Csõgöréket, amelyabból állt, hogy adatokat gyûjtöttek az itteni állapotok negatívvoltáról, melyeket a magyar kormány révén a párizsi béketár-gyalásokon kívántak hasznosítani az erdélyi magyarság javára.Ez volt az egyik. A másik az volt, hogy Csõgör kapott tízezer dol-lárt, és ezt nem jelentette be az illetékes állami szerveknek akkor,amikor a valutatörvény ezt szigorúan elõírta. Csõgör azzalvédekezett, hogy ezt õ közölte Jakab Sándorral, és neki lettvolna a feladata ezt az információt továbbítani. Jakabot perszenem hallgatták ki.

Bukarestben is ugyanezek voltak a vádak. Demeternél elõ-hozták azt, hogy tárgyalt két angol újságíróval, és részletes infor-mációkat adott nekik a helyi állapotokról, negatív viszonylat-ban. Jordákynál megint azt hozták fel vádként, hogy valakiveltárgyalt. Mindezek 1945-ben történtek, és lám, mikor kerülnekbíróság elé...

A védelemnek volt egy nagyon kényes része, amit én – meg-mondom õszintén – nem mertem elõadni. S ezért egy Zeizmannnevû bukaresti zsidó ügyvédet kértem meg, hogy legyen a perbentársvédõ. (Ez a Zeizmann a pert megelõzõen országos szintenügyvédi felügyelõi funkcióban volt, tehát megvolt neki a politi-kai védettsége.) Ez a kényes kérdés az volt, hogy a vádlottak ter-hére írt cselekmények mind 1947. február 17. elõtt történtek,márpedig ´47. február 17-ig ezen a területen Romániának csakadminisztrálási joga volt, tehát nem volt román felségterület!Márpedig a hazaárulást nem lehet elkövetni, csak románállampolgárnak. Õk pedig a nemzetközi jog szerint csak ´47februárja után lettek román állampolgárok, azelõtt nem voltakromán állampolgárok. A védelemnek ezt az érvelését perszenem fogadták el. [A Tribunalul Militar Teritorial Bucureºti1954. április 26-án hazaárulásért Édesapámat 6 évi kényszer-munkára ítélte.] Hogy mivel indokolták ennek az álláspontnakaz elutasítását? Ezt nem tudom, mert a legfelsõ bíróság ítéletét

sose láttuk, s ezt a védekezést ott adtuk elõ. De volt aztán ennekkövetkezménye, mert a per lezajlása után egy beadványt szer-kesztettem. (Nincs már meg, mert az egész dossziét odaadtamDemeter Jánosnak.) Ebben a memorandumban kifejtettem afenti álláspontot, és alátámasztottam a nemzetközi joggyakor-lattal is. A beadványt követõen pár hétre jön Nyilas Gyuri, aki-rõl már beszéltem, Groza bizalmija. Groza foglalkozott amemorandummal, átnézte az egész iratcsomót – mondja. (Mertegy példány szigorúan az õ kezéhez ment, amit Nyilas Gyuri vittel, és egy pedig ment a hivatalos úton a legfõbb ügyészhez.)Gyuri – mondja Groza –, ezeket az embereket ártatlanul ítéltékel! A védõnek igaza van! Intézkedem a szabadlábra helyezésiránt. És azonnal intézkedett is. Minden további nélkül haza-küldte a társaságot. Elõbb felöltöztették õket Bukarestben.Aztán jött megint Nyilas Gyuri, hogy jó volna megkérni ezeketaz embereket, hogy menjenek el Grozához megköszönni ezt agesztust. Így adta értésére ezeknek Groza Nyilas Gyurin keresz-tül, hogy az õ kegye erdeményezte a büntetés megszakítását. Ígyis történt, felmentek. Groza nagyon kedvesen fogadta õket (eztmind Nyilas Gyuritól tudom), és elmondta, hogy »sajnosKínában voltam akkor, amikor ez az ügy bíróság elé került, ezértnem tudtam mostanig intézkedni. A védõnek igaza van. Átnéz-tem a memorandumot, maguk nem hibásak, nem vonhatókfelelõségre hazaárulás címén«.

Obál Ferenc professzor, a Vásárhelyen tanított magyarállampolgárságú tanárok egyike szerint Groza “Öntudatos,mûvelt erdélyi román nemzeti érzelmû ember volt, aki a magya-rokat becsülte, kedvelte, támogatta... Amikor a 80-as években asovén kommunista mozgalom emlékét már árulásnak minõsí-tette, majd szobrait lerombolni kezdték, látva, hogy Pesten rak-part viseli a nevét, a fia ekkor nekem úgy jellemezte, hogy naci-onalista volt. Tehát nem világpolgár, nem árulója a román nép-nek, mert a Bolyai Egyetemet és nevében a Magyar AutonomTartományt létesítette. Igaz, ez sem volt tulajdonképpen auto-nóm, ahogy a székely irónia jellemezte: az autó ugyan magyar,de a sofõr román... Amidõn Csõgör hazaérkezett, felment azegyetemre, ott azonban nem tudták, mit csinálhatnak vele, mitszabad mondani. Azt mondták, menjen csak haza, majd hív-ják. Amint szokásos, nem hívták többet. Azonban hetek múlvaVásárhelyre érkezett Groza államelnök, felkereste az egyetemetis, és azt mondta az ünnepélyesen fogadó vezetõségnek: »mitszóltak hozzá, milyen ajándékot küldtem az egyetemnek?« Nemértették a párt- és állami vezetõk, mire azt mondta: »hát hol vanCsõgör?« Rögtön futottak és elõhozták Csõgört, most már értet-ték, hogy szabad, sõt kell örülni. Groza reklamálta, hogy miértnem rektor újra, de õ egyelõre nem vállalta, csak a Fogklinikaés Fogorvoskar vezetését vette át.” (Obál Ferenc, Erdély és azOrvostudomány Szolgálatában, Státus Könyvkiadó, Csíksze-reda, 2003. 105.oldal) .

Mára már nemcsak tanártársainak, de tanítványainak,ismerõseinek sora is erõsen megritkult, s ha mindazok eltá-voznak, akik személyesen ismerték, szinte észrevétlenül,elkezõdik számára is az utókor – amiben az ember a történe-lem névtelen vagy neves részévé válik. A csaták történetétnem a harcmezõn nyugvó áldozatok, hanem a gyõztesekbeszélik el, s az elbeszélésekbõl mondák lesznek. A munkás-mozgalom történetét minden pártkongresszus után újraír-ták. A „törtenelem” íly gyors „alakulása” a tanúkat visszaem-lékezéseik megírására és lehetõleg dokumentumokkal valóigazolására kötelezi – a jövõ érdekében.

2011. június

EKOSZ–EMTE 45Múltidézõ

Ennek tudatában kell még Demeter János börtönvissza-emlékezéseibõl idéznem: „A nagyváradi tárgyalás még hagyottbennünk néhány fullánkot egymás miatt. Az államvédelemmûvészi taktikája és megfélemlítõ eszközei kihasználták embe-ri gyengeségeinket és jóhiszemûségünket, amihez kezdetben ahatóságok iránti bizalmunk is járult. De bármennyire is rossznéven vettük ezt egymástól, mégis, amikor cementen, a pártá-lon, a kígyólakban, viaszsárgán vagy falfehéren, csonttá és bõrréaszottan, természetesen nem tudtunk haragudni egymásra.Veszekedtünk is, szemrehányásokat is tettünk, de azért sokértnem adtuk volna, hogy együtt lehetünk. Valósággal kis családotalkottunk, amely, ha mással nem is, de közös emlékeinkkel,témáinkkal, közös sorsunkkal és számításainkkal némileg eny-hítette a családi és társas élet hiányát. Miután a még rejtett tar-tózkodások is feloldódtak, fokozatosan, adagoltan, kezdtükelmesélni egymásnak az ankét lefolyását és azokat a letartózta-tásunk elõtti mozzanatokat, amelyek az ügyhöz tartoztak, ésamelyek sok mindent megmagyaráztak.“

A Jordáky töténete után olvasható: „Csõgör bukása drá-maibb volt. 1949 õszén, amikor letartóztatták, fantasztikusvádakat tálaltak elé. Azzal fogadták, hogy egy nagy erdélyiösszeesküvés leplezõdött le s azért fogták le, hogy „segítsen“ennek a felgöngyölítésében. Még térképet is rajzoltak neki azösszeesküvésrõl. A térképen minden szál Márton Áron rómaikatolikus püspökhöz vezetett, tõle ágaztak el a különbözõ össze-esküvõ vonalak: a MNSZ, az EMGE, a HANGYA és aBOLYAI T. Egyetem. Õt az egyetemi vonal élére állították ésugyanott én is szerepeltem valahol. Minden vonalnak volt egyimperialista láncszeme, többnyire Magyarországon (Rajk stb.)keresztül. Csõgör elképesztõnek találta a vádat és ellenállt. Demeddig lehetett ellenállni? Százharmicöt órán át tartották fennegyfolytában, álmatlanul, éjjel, nappal. Az ankétõrök hat órán-ként váltották egymást, de õ nem mozdulhatott. Az utolsónapokban összeroppant és elvesztette a kontollt önmaga felett.Maga elõtt látta a feleségét, amint rémült arccal belép, majdköveti Vescan. Felugrott a székrõl és hangosan megszólítottaõket. Mégis úgy hiszi, hogy végleg akkor tört meg, amikor meg-fenyegették, hogy letartóztatják a feleségét.

- Azt hiszi, hogy mi nem tudjuk, hogy a felesége trockista –ismételgették nyomatékosan –, és nincs kellõ adat a birtokunk-ban?

- Ezek után aláírtam mindent, a térképet, és több más súlyosvallomást önmagam ellen. Aláírtam egy olyan nyilatkozatot is,amelyben nem kevesebbet mondok, minthogy pénzt fogadtamel Magyarországtól az erdélyi reakció finanszírozására s arra,hogy az Egyetemet a reakció fellegvárává építsem ki. Még azt ismegtették velem, hogy a vallomás nagyobb hitele érdekében azõ általuk fogalmazott szöveget kézzel íratták le velem.“ (Zsilavaodúiban. Részletek Demeter János börtönnaplójából [!].Közzétette Demeter Zayzon Mária. Honismeret 1996/1. 58-70. Újraközölve Romániai Magyar Szó, 1996. márc. 30/31.,ápr. 6/7.)

Én ezt az utolsó bekezdést kötelezõ olvasmánynak tartommindenki számára, aki a securitatetól származó „vallomáso-kat“ a kezébe veszi! Megjegyzem, én azt a százharmincöt óravallatást biztosan nem bírtam volna ki, vallatásból a százhar-mincöt óra egy százaléka is elég, egy vagy két tizede márnagyon is sok!

Gyergyay Ferenc egyetemi tanár 2003. augusztus 10-énígy vigasztalt bennünket, az elárvult fiukat: „Lajos bácsi azok

közé tartozott, akiket én „bölcs embernek“ nevezek, aki minde-nütt és minden alkalommal tudta mit kell mondani, hogyankell cselekedni. Mindnyájan tudjuk, az õ érdeme, hogy eltérõenaz elsõ világháború utáni helyzettõl, még ma is van, bármegnyírbált formában, magyar egyetemi oktatás Erdélyben.“

A magyarok iránti szimpátiával igazán nem „vádolható”Teohar Mihadaº pedig így írt valamikori rabtársáról, akivel apiteºti-i börtönben volt együtt: „Bár külsõleg a hun fajra jellem-zõ összes antropomorf jellegzetességekkel rendelkezett: lapos ésszéles orr, a szemgödörben mélyen bent ülõ apró szemek, durvánelõreálló arccsontok, erõs és láthatóan kiütközõ (cracoºa) cson-tozat, természetére nézve mégis szelid, engedékeny, mást megbán-tani képtelen ember volt. Bölcs embernek tûnt, noha e bölcsességmögött volt egy kis ostobaság is (fond de nitica gogomanie). Azembernek az volt az érzése, hogy mindabban, amit gondol és amittesz, nem a maga akaratát követi, hanem a feleségéét. Kedveslemondással mosolygott.” (Teohar Mihadaº: Pe muntele Ebal.Ed. Clusium, Kolozsvár, 1990.252.).

Csak feltélelezem, mert még a családban sem beszélt róla,hogy a börtönben egy adott pillanatban Édespám célszerû-nek látta vállalni bizonyos közremûködést fogvatartóival „azellenséges elemek leleplezésére”. A nagyváradi tárgyalásazonban véget vetett jóhiszemûségének. Ettõl kezdve nyiltanmegtagadott bármilyen közremûködést vallatóival. A börtönkörülményei között a meggyözõdéséhez való töretlen ragasz-kodás és az együttmüködés nyilt visszautasítása olyan tett,melynek mérlegelését elfogultságom miatt az olvasóra kellbíznom!

Tíz éves voltam, amikor Édesapámat elvitték és apátlan-ságom az érettségi vizsgámig tartott. Ezekre az évekre vonat-kozólag talán érdemes ideiktatni András bátyámnak egygyermekkori versét:

ÉDESAPÁMFöldig ledõltek mind az õszi ágak,Mert terhei nõttek a kéktüzû nyárnak.Tudod-e, milyen régóta várlak,Olyan rossz nélküled, Édesapám.

Éjszakák jöttek. Évek teltek.Fények és árnyak között kereslek.Az évek arcodon árnyakká lettekÉs nem látni tõlük már, Édesapám.

Magas, tûzszemû rémek a házak.Elhagyott utcán csak lámpák csodálnak. Ne hagyd, hogy egyedül járjak,Nagyon rossz nélküled, Édesapám.

(1951, Marosvásárhely)

A felnõtté válás kritikus idõszakát apai tanácsok nélküléltem át, a vita kultúrája helyett az adott esetben életmentõhallgatás vagy elhallgatás „bölcsességére“ tanított környeze-tem. A bölcsesség Gyergyay tanár úr megfogalmazta találóés eredeti értelmezése számomra ezen kötet kiadásakornagyon is elgondolkoztató: tudhatom-e, hogy hol, mikor kiis lesz a tisztelt olvasó, s hogy jóindulattal nézi, hallgatja ésolvassa-e a kötetet, vagy esetleg megpróbálja bumeránggáváltoztatni? E veszély ismeretében sem marad más választá-som a „létvégi hajrában”: vagy hátrahagyom az egész anya-

Átalvetõ

46 EKOSZ–EMTEMúltidézõ

got német nyelvü környezetemnek, vagy vállalom a kötetkiadásának fájdalmas útját, a közelmúlt sötét eseményeinekmegvilágítását, illetve annak következményeit.

A teljesség kevéért ide tartozik, hogy bár Édesapám haza-jövetelével helyreállt egy idõre szûkebb családunk egysége, arendszer azonban mégis gondoskodott arról, hogy lehetõlegsoha senki ne feledje, hogy hol él: a nálam egy évvel idõsebbunokatestvérem, Kovrig Endre rendkívüli festõ-tehetség volt.A bukaresti képzõmûvészeti fõiskola hallgatójaként az egyikkülföldi követségen érdeklõdött a modern festészeti irányza-tok iránt: 21 évesen, 1959. júliusában vizsgálati fogságban haltmeg Zsilava börtönében. Csak csodálatos képeiben él tovább!Idõs angoltanárunkat, a hetvenedik életévén túl járó OrbánKárolyt a Szoboszlay-féle összeesküvésben való részvételmiatt halálra ítélték és 1958. szeptember 1-én kivégezték.

Szüleim szemében – részben talán azért, mert tanúi vol-tak a világháborúk alatt egy élet munkájával összegyûjtöttvagyonok pusztulásának, de részben saját tapasztalatukmiatt is – nem az anyagiak, hanem az emberi értékek számí-tottak. Amikor 1985 nyarán látogatásra csomagoltak, denem térhettek vissza Romániába: könyveiket, személyesemléktárgyaikat, három szobás lakásuk szép butorait, fest-ményeit és személygépkocsijukat hagyták Marosvásárhelyen.Az anyagiak helyett inkább a kisebbségben élõ fiatalok isko-láztatása, a társadalmi igazság kérdése és az arra szorulóktámogatása foglalkoztatta õket. Azt hiszem, hogy Édes-apám szerénysége, emberszeretete, csodálatos optimizmusa,a közösség és az igazság önzetlen szolgálata volt a titkaannak a tiszteletnek, megbecsülésnek és szeretetnek, amelyõt körülvette.

Csõgör Lajos emlékét a Ceauºescu rendszer bukása után,2005-ben az Erdélyi Múzeum-Egyesület Orvos- ésGyógyszerészeti Szakosztálya tisztelte meg azzal, hogy ahárom kar legkiválóbb végzõs hallgatóinak kitüntetésére lét-rehozta a „Csõgör Lajos-díj”-at, amelynek átadására azótaévente a marosvásárhelyi Vártemplomban, az évadzáróünnepség keretében tartott ökumenikus istentisztelet utánkerül sor. Demeter Bélának pedigszületésének 100. évfordulóján, 2010-ben ugyancsak az Erdélyi MúzeumEgyesület állított emléket és ugyanaz-nap a Szent Mihály-templomban,Kolozsvárt tartottak gyászmisét emlé-kezetére.

A halállal, vagy az elhunyt környe-zete számára talán inkább a temetés-sel lezáruló élet után eltûnünk a sze-retteink, a rokonok és ismeröseinkéletébõl, átlépünk az emlékezetükbeés tovább élünk addig, míg aztán õk issírba viszik emlékeiket. 2003. július12-én volt Édesapám temetése, aki aszázadik éve felé közeledve egyszerazt mondta: „Osztály- és egyetemistatársaim már mind meghaltak, már csakengem felejtett itt az Isten.“ Félig tréfá-san, félig komolyan – saját sírfeliratátígy képzelte el: Dr. Csõgör Lajos, szü-letett 1904. március 18-án, meghaltakkor amikor, élt 1944 és 1949

között.“Édesapám 1996 szeptemberében, fél évvel Édesanyám

temetése után, Maros Tibornak írt levelébõl idézek – azért,mert ezt én is így érzem, de megfogalmazni így nem tudom.„A legteljesebb szeretet és gondoskodás sem felejtetheti egyolyan igazi Élettárs hiányát, mint aki a sors jóvoltából nekemadatott, aki sohasem mögöttem, hanem mellettem állt.Megnyugodtam, mert sorsunk továbbra is közös és csak idõ kér-dése. Mellette fekszem majd és mindketten porrá válva, közösenés mások poraival keveredve – a túlvilág hite nélkül is – az örök-kévalóság részesei leszünk.“

És ideiktatom Sütõ Andrásnak Édesapám halálára írottbúcsúzó sorait:

Gyászoló Gyülekezet!Atyai barátom, súlyos transzilván gondok erõs lelkületû

viselõje, zord idõkben is a legtisztább humánum megteste-sülése, Csögör Lajos a mindenek útján örökre elhagyottminket. Életének 99. évében, a reá váró centenárium abla-kán benézve mintha azt mondta volna: erdélyi magyar sors-társaim! HATALMI ÍGÉRETEKBEN gazdag, ám azokbeváltásában újból sovány esztendõ vár rátok! Én megfá-radtam a bizakodásban, ám ti ne felejtsétek a zsoltár szava-it, amelyek több mint nyolcvan éve tartják bennünk a lelket:Ne csüggedj el, kicsiny sereg!

Erdély magyartalanításának évtizedein át, roppant vesz-teségek és küzdelmek közepette, Erdély halhatatlan fiainakseregében bizonyította Csögör Lajos is, hogy sorsunkat val-lani és vállalni: sziámi ikerfogalmak. A kiváló tudós, szakor-vos egész életének példájával bizonyította, hogy a kisebbségilétben a tudomány és a mûvészet embereinek is közösségikûzdelmet kell vállalniuk. Csögör Lajosról, költõ szavaitszabadon idézve ugyancsak elmondható, hogy történelmisorsnyomás alatt már ifjúságának éveiben megértette: nagyidõk jöttével bármi legyen bére: valakinek állni kell a tornácküszöbére! Állni, kiállni, sorsunkat nem megkerülni, deszembenézni vele – ordas veszedelmek között is.

Így lett részesévé az erdélyi ma-gyarság társadalmi-nemzeti kûzdel-meinek a háború elõtt! Tragikusvereségünk idején így vállalt vakme-rõen cselekvõ részt a Budapest sor-sára szánt Kolozsvár megmentésé-ben! Így vállalt közösségi kûzdelmetés fontos nemzetiségi tisztségeket is.A párizsi békeszerzõdés elõtt, hatal-mi igéretek özönében a kolozsváriBolyai Egyetem, majd a marosvásár-helyi magyar orvosi egyetem létreho-zásában volt jelentõs szerepe – rekto-ri funkcióban is. Hírneve évtizedektávolából is napjainkig fénylik azerdélyi magyarság kollektiv emléke-zetében, amely az akkori nagy remé-nyek kihunytával Csõgör Lajos életé-nek tragikus fordulatait is õrzi –kegyelettel. A teljes egyenjogúságértazóta is kûzdõ erdélyi magyar közös-ség sok bátor vezetõje, áldozatos fiamellett Csõgör Lajost is súlyos bör-

2011. június

EKOSZ–EMTE 47Múltidézõ

tönévekre ítélték – miért vajon? Vallott és vállalt magyarsá-gáért, megalkuvást nem ismerõ ragaszkodásáért az anya-nyelvi oktatáshoz, az önrendelkezéshez.

A poklok poklából szabadulva küzdelmét ott folytatta,ahol a sátáni és velejéig magyargyûlölõ hatalom azt megsza-kította: a nemzetiségi jogainkért vállalt cselekvésben.Erdélyi sorsunkban Illyés Gyula költõi szavai szerint: a leg-nagyobb bátorság a remény. Példás életének szenvedéseinekés hitének összegezéseként talán éppen ezt hagyakozzaránk: Madách géniuszának mégis-mégis konokságát s aremény bátorságát. Drága Lajos, drága barátom! Olyan idõ-ben, mikor a némaság erõs, fájdalmas kiáltásként határokfölött is messzire hallik, Erdély üzenetét, nemzedékek gyá-szát és kegyeletes emlékezését bízom szavaimra. Nyugodjbékében!

(Megjelent Sütõ András Létvégi hajrában címû köteté-ben, Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 2006.)

Bár kiskorúként én is közvetlen statisztája voltam Édes-apám börtönéveinek, mégis valahol a résztvevõk és az utókorközött találom magam. Amit megírtam, annak zömét vagyközvetlenül az események szereplõitõl hallottam, vagy írása-ikból ismerem. Igy aztán nem fogalmazhattam szabadon:mondanivalómat e szubjektivitásuk ellenére is kétségtelenülhiteles mozaikkövekbõl, gyakran szó szerinti idézetekbõl és

ugyankcsak szubjetiv emlékezetem képeiböl raktam össze.Ez a magyarázata a stílusbeli „töréseknek“ is.

A kilencvenéves Csõgör Lajossal 1994-ben készítettvideófelvételes nagyinterjú Barabás Béla munkája, ennek abörötönévekkel foglalkozó részét adjuk közre itt a csatoltDVD-lemezen és szerkesztett változatban is. Hálás vagyokneki az interjúért és köszönettel tartozom azért is, mert min-dig segítõkészen állt szüleim mellett.

Egy videointerjú „törései“ a film vágásával eltüntethetõk,de a „zökkenõk” eltüntetése könnyen a hitelesség rovásáramehet. Csodálnivaló mûvészet az összeférhetetlenek egyez-tetése, de sajnos én nem nagyon értek ehhez, és ha az össze-kötõ szöveg félresikerül, akkor a végén egy törésbõl mégkettõ lesz. Az interjú szövegének szerkesztésekor ezt aveszélyt vállalta magára és kerülte el bravúrosan VeressZoltán – ezért, valamint további hathatós segítségéért és abátorító szavaiért is hálás köszönet illeti.

Benkõ Samu hatvanöt éve ismeri családunkat, ezért kér-tem meg Õt, hogy foglalja „erdélyi keretbe” a börtönévektörténetét és átadtam neki egy vaskos iratcsomó keretébenDemeter Béla kihallgatási jegyzõkönyvének románra fordí-tott szövegét. Nem csak Édesapám életének történelmi hát-tere, hanem egy egész erdélyi generació sorsának keretekészült el, amely kulcsot ad azok kezébe, akik a magyarság1945 utáni története felé fordulnak.

Átalvetõ

48 EKOSZ–EMTEMúltidézõ

András Zoltán

VOLTÚgy, egy estefelé látták elõször.A felvégen.Sovány volt és nagyon poros.A csordakútnál leltegy rotos csutakot.Leült, egy rongyos tarisznyafélébõlvalamit vacsorálts nézte, ahogy feljõ,a vacsoracsillagot.Éji szállásra egy félig dõltistálló hívta.Másnaptól a pállott szalmatartós kovártélyt adott.A kutyák hamar befogadták.Sem vicsorgás, sem harsány csaholása kerteken.Alázat, meleg nyelveka csontos kézfejen.Az emberek?Kerülték is, nem is.Hisz ki, mi, honnan, miért jött,nem mondta sohasem.Igaz, nem is igen kérte számonsenki sem.

Szorgosan gyûrkõzött,ha itt-ott adtak valami munkát.Hasított fát, õrzött disznót,

télen havat hányt,tavaszon sáncot pucolt.Néha erdölt is.S nem bánta, ha vérig karmoltaegy-egy dacosabb ág.Kapogatott kevés tüzelõt,puliszkalisztet, pityókát,tejet, vén tyúkot, pár tojást.

Az évek lassan görnyesztették.Satnyúlt a szív is,szörcsölt a tüdõ,fakult, szürkült a haj,ahogy ráhamvadzott az idõ.Az utolsó tél megsorvasztotta kegyetlen.Tavasszal látták, lécsoványancsak imbolyog.Egy délelõtt a marton elesett. Egy szekeres zörgött a városba vele.A kórházban még élt néhány napot.Aztán a hullaházban vagy két hetetfagyott,míg a polgármester kijárta,hogy a szûkös községi pénzbõlelkaparhassák valahogy.

Azért a pap szépen beszél.a három sírásónaks a két hársnak,amely a dombhajlatonvagy ötven éve ácsorog.Tán a homokos föld is szánta.Nem dübörög, dobog,

a lapátrozsdáról sustorogva reácsorog.Semmi jel.Sem kereszt,

sem név egy kopjafán.szapora burján,száradó giz-gazA halomnak horpaszán.

Néha hallani,az arra kószáló szélvalamit elmormolt,ami emberi nyelvencsupán annyit teszen:volt.

2011. június

EKOSZ–EMTE 49Múltidézõ

Támogatóink(a megjelölt elõfizetõi díjakat meghaladó befizetésekettekintjük támogatásnak)

Ádám Sára Budapest 3500Antal László Csetény 500Balázs József Gödöllõ 500Boér Ferenc Kolozsvár 3500Boross Tibor Fadd 500Csergõ Vilmos Paks 3500Csiszér Márta Budapest 3500Csucsi Róbert Budapest 500Dalmay Árpád Nyíregyháza-Sóstóhegy 1500Dénes Péter Érd 1000Dr. Búzás János Sopron 2500Dr. Czakó József Göd 1000Dr. Dóczy Katalin Budapest 3500Dr. Filipp György Budapest 5000Dr. Gönczy Béla Nagykörös 3500Dr. Horváth Sándor Pécs 500Dr. Inczeffy Zsolt Ózd 3500Dr. Kaizler László Mátranovák 3500Dr. Kegyes Emese Pécs 500Dr. Máthé B. Lajos Veresegyház 3500Dr. Miklós Ildikó Mátészalka 500Dr. Miklós Ildikó Mátészalka 500Dr. Molnár Csaba Szekszárd 1500Dr. Péterffy Árpád Debrecen 3500Dr. Sebestyén Gyula Nagyvázsony 3500Dr. Szabó Ilona Budapest 3500Dr. Székely Ferenc Budapest 1500Dr. Szemes Ferenc Szekszárd 3500Dr. Szilágyi Ágnes Budapest 1500Dr. Szilágyi András Barnag 3500Dr. Szövérfy Károly Jászberény 3500Dr. Szûcs György Kecskemét 10.000Dr. Szûcs György Lajos Laskod 10.000Dr. Tamás Attila Pécs 3500Dr. Úry Elõd Sopron 20.000Filipp István Budapest 3500Gergely Erzsébet Budapes 500Germán O. András Budapest 1000Gulyás Imre Kecskemét 1100

Horacskó Judit Budapest 500Horváth Magdolna Jászf.sz.györgy 1500Joseph Varga USA 1400Juhos-Kiss János Budapest 1500Kádár István Budapest 500Kiss Kornél Iván Budapest 500Kömözsi László Dunavarsány 1000Kristyák Istvánné Oroszlány 1000Kurkó János Sz.udvarhely 800LelkészségLenhardtné B. Emma Budapest 1500Magdó Attila Monor 1000Máriás József Nyíregyháza 1500Mokos Ferenc Érd 500Molnár Szabolcsné Budapest 1500Orbán Miklós Budapest 500Pintye Tamás Gyõr 1000Placz Józsefné Esztergom 3500Placz Józsefné Esztergom 3500Prof. dr. Fazakas Béla Marosvásárhely 30 RONProf. Dr. Istvánfi Gyula Szigetmonostor 3500Prof. dr. Kisgyörgy Árpád Marosvásárhely 50 RONProf. Dr. Szabó T. Attila Balatonfüred 1500Rittner Erzsébet Százhalombatta 500Szabó György Tatabánya 500Szabó Ildikó Marosvásárhely 5000Szakáll Károly Enying 500Szegedi Éva Ercs 500Szelba Vilmosné Gödöllõ 1000Szent Pál Kat. Egyetemi Sopron 3800Szolnay Ádám Németország 1000Szûcs Lajos Kozármisleny 1500Tanker Kft. Eger 10.000Tunyogi Károly Budapest 1500Ugrai László Budapest 1200V. Bakó Árpád Németország 2000Varga István Tengelic 500Vargyasi Mózes Szekszárd 1500Végh Péter Pilisjászfalu 500Z. Zwada András Békéssz.andrás 500 Ft

Emlékezetünk rá: lapunk függetlenségét és erdélyi olvasó-inkhoz történõ díjmentes eljuttatását teszik lehetõvé enagylelkû adományok. Köszönjük!

Egy kerék abroncsáta küllõk tartják, de aközöttük lévõ üres térteszi lehetõvé a kerékhasználatát.

Nedves agyagból gyúrnakedényeket, de benne az ürestér ad helyet a korsóban mindenféle italnak.

Fából ácsolnakajtót és ablakot, debennt az üres tér által lesza ház lakható.

Így, ami láthatóhasznos ugyan, mégisa lényeg inkább maradláthatatlan.

Lao-Ce(Kr. e. 6 sz.)

(rögtönzött fordítás németbõl, drSzK)

Átalvetõ

50 EKOSZ–EMTEMúltidézõ

„Elõzõ lapszámunk 39. oldalán tettünk ígéretet Dr. KovátsLajos egyik régebbi írásának közlésére. Íme.

A tüzérõrnagy hazatéréseÉppen tizennyolc esztendeje, hogy lassan sárguló, félkar-

ton borítóban leveleket, fényképeket, meghívókat, újságcikke-ket õrizgetek. A gyorsan múló, hajszolt évek folyamán néhabeleolvasgatva egyik-másik levélbe, tûnõdve merül fel ben-nem a kérdés: mit is akarok hát e sárguló iratcsomóval?Egészében ugyanis úgy hat, mint régen az adóslevél, azaz tör-lesztésre kötelez múltunk azon nagyjaival szemben, akik mun-kát, tudást, vért, s ha kellett életet adtak a közösség fennma-radásáért, de erkölcsi téren is máig ható, sõt jövõt ígérõ pél-daként állnak elõttünk.

Az iratcsomó „címe”: A tüzérõrnagyhazatérésének története – 1970. jan. 15-1971. szept. 8. A tüzérõrnagy pedig nemmás, mint Gábor Áron, a lehetetlent nemismerõ, elszánt forradalmár és ágyúöntõ, aszabadságharc tüzértisztje, a kedvezõtlenharctéri körülmények nyomán magáramaradt székelység önvédelmi harcánakhõse.

* * *A népek azon fiainak, akiknek élete, élet-

mûve és szelleme a közösségi életre mély ésmaradandó hatást gyakorolt, az utókor szob-rot állít. Gábor Áronnak azonban a Székelyföldön - tudomá-som szerint – az 1970-es évekig a próbálkozások ellenére semállítottak szobrot, bár e tény korántsem a szelleméhez valóhûtlenség, még kevésbé a felejtés számlájára írható. HiszenGábor Áron mindig is élt népe lelkében, és ez a láthatatlan„szobor” csak a nép megsemmisítésével dönthetõ le.

Gábor Áron szobrát életemben elõször a nagyváradi régimúzeum udvarán, az épület egyik törésvonalában levõ sarok-ban láttam. Bár a korhadó gerendavégek és a kopott autóke-rék-köpenyek szinte derékig takarták, Gábor Áron ágyúcsõretámaszkodó alakja mégis kimagaslott a hulladékhalmazból.

Hogy Székelyföldrõl Váradra kényszerült eszem-lelkemhogyan rezdült a látvány hatására, minek beszéljek róla?Csupán annyit vallhatok önérzettel és tiszta lelkiismerettel,legfönnebb némi szubjektivizmussal, hogy az „élõnek” semjutott sokkal különb bánásmód, mint a „kõszobornak”. S haidõnként nekem is a nyakamba akasztottak egy-egy „gumike-reket”…, az udvarra mentem elszívni egy-egy cigarettát, sközben tanulni a kimagasodást, a sarokban is helytállást – akõszobortól… Néha irigyeltem is, hiszen a kõnek, állítólag,nincs lelke…Az egykori tüzérõrnagy közkatonájának éreztemmagam, kinek csupán tartásában megnyilvánuló néma paran-csát követnem kell: helyt kell állni!

Emlékszem, egy alkalommal valaki második világháborús,rozsdás rohamsisakot tett a negyvennyolcas szabadsághõsfejére…A sisakot levéve egy közeli hulladékrakásra dobtam.Késõbb újra az õrnagy kõfején találtam, s most már átdobtama szomszédos kertbe. Természetesen a játékot nem tekintet-tem „bûnnek” – bár nem gyermek ûzte ártatlan játékát -, demegalázásnak igen, melyet kõnek és nem kõnek egyaránt elkellett viselnie.

A gyakori találkozások, a szótlan társalgások nemsokára

tudatosították bennem, hogy Gábor Áron szobrát és szellemétitt, e környezetben a megsemmisülés veszélye fenyegeti,hiszen nem lehet mások hõsévé „restaurálni”. Azon is töp-rengtem, ha „menetlevelet” szereznék számára, vajon a köz-vetlen szülõföldjén befogadnák-e hivatalosan is? Azzal ugyan-is, hogy egyik sarokból a másikba állítjuk, mint a fegyelmezet-len gyereket, semmit sem érnénk el.Nemsokára meg is írtamelsõ, az óvatosságra intõ körülmények közt született, tájéko-zódó levelemet, melybõl az alábbiakat idézem:

„Amennyiben pontos címét visszaigazolja, szívességre szeret-ném kérni egy Váradon tartózkodó közös ismerõsünk, sõt igen jóbarátunk ügyében, aki itt elveszítette állását, s bármennyire is jólesik itt látnom egyetlen barátomat, mégis állást kell szereznünkszámára, mégpedig otthon!” – (1970. jan. 15.)

Idézet a válaszból: „Nagyon szívesen teszek eleget bármilyenkérésének, s ha hazakívánkozóközös ismerõsrõl van szó, méginkább! – (1970. jan. 22.)

Idézet második levelembõl:„Közös barátunk: Gábor Árontüzérõrnagy, kinek NagyvarjasiOláh Sándor által 1942-benkészített kõszobra néhány évig aváradi volt Tüzér-hadapródis-kola bejárata elõtt állt. Állása –mint már írtam – megszûnt,nem is tudom pontosan, mikor.Mióta Váradon élek (1966), s amúzeumnál dolgozom, gyakran

állunk szemben egymással, s hangtalanul beszélgetünk: õ a múlt-ról, én a jelenrõl. Beszéde azt a hatást kelti, mintha 120 év alattsemmi sem változott volna! ‘Ha erger-berger nevû volnék vagyMecénásom lenne – mondja keserûen – rég tisztességre emeltekvolna. Nem, soha nem fogja… a katonát elé vinni az ész, jellemés derékség, hanem a németség, a servilizmus és protekció.’ …HaÖnök is jónak látják, hivatalosan érdeklõdjenek a váradi múze-um igazgatóságánál… E kérdést az ottani Kultúrosztálynak kel-lene intéznie, ha van ott valaki, aki megérdemli Gábor Áronbizalmát.” – (1970. febr.1.)

Idézet a válaszból:„Mondanom sem kell, felkunkorodott bennem a jókedv leve-

le olvasatán… Egyébként akadt valaki, aki megérdemli GáborÁron bizalmát… A megyei mûvelõdési bizottságtól levél ment, sa levélre válasz is érkezett… Remélhetõen az öreg harcos teher-autón térhet haza Háromszékre.” – (1970. márc. 25.)

Idézet harmadik levelembõl:„Ne adják fel a harcot, a cél a fontos (neki is az volt…)… Még

tudniuk kell, hogy a szobor pillanatnyilag sem a múzeum, semmás helyi intézmény leltárában nem szerepel.” – (1970. ápr. 5.)

Idézet a válaszból:„Az illetékes volt már Váradon, és az örömhírrel érkezett:

mehet Áron apánk után az autó…, az emelõdarut Váradon biz-tosítják.” – (1970. ápr. 28.)

Idézet negyedik levelembõl: „A tudat, hogy bár ennyit tehet-tem azért az ügyért, melynek szolgálatát bármilyen módon ésfokon, életem egyetlen igazi céljának tekintem, õszinte örömetokozott… Tudni szeretném a szállítás pontos idejét… aggódom,amíg az autó innen elindul…” – (1970. május 3.)

Idézet a válaszból: „Az ügy eleven, s a kocsi nemsokáramegy.” – (1970. szept. 7.)

1970. szeptember 12-én, bár terepre kellett volna mennem

– így hívják ott a kiszállást –, azt elhalasztva, a városban intéz-tem valamilyen ügyet. Délelõtt 10 körül érkeztem vissza amúzeumba. Erõs teherkocsi állt az udvaron, s egy hatalmasdaruskocsi akkor próbált az udvarra kanyarodni, de a daru egykõrisfa ágai miatt sehogy sem tudott az udvaron elfordulni. Amúzeumi személyzet nagy része az udvarra csõdült. Segítenikellett volna, de senki sem mozdult, a karbantartók sem…

Az öröm s az izgalom villámként járt át, mert tudtam, hogyvégre az õrnagy úr indulhat haza…

- Mi ez a csõdület? – kérdeztem egyik-másik kollégától.- A szobrot viszik el.

- És hová?- Nem tudom.- Annál jobb! – gondoltam magamban.

Közben el-elhangzott egy-egy ügyetlen tanács a daruke-zelõnek, hogy hogyan forduljon.

- Kérek egy fûrészt – szóltam a karbantartóhoz, hiszen adarus már lemondott a befordulásról.

A fûrésszel pillanatok alatt a fán voltam, s lefûrészeltema jelentõs vastagságú ágat, melybe a daru csúcsa beleakadt.Mire elhangzott a „kár volt levágni”, már a daru fordult is aszobor felé.

Miután a gépkocsivezetõvel, a darussal, illetve kérésemre akarbantartóval a szobor mellõl eltakarítottuk a gerendavége-ket és gumiabroncsokat, a drótköteleket a szobor talapzataalá erõsítettük, a darus lassan emelni kezdte. Az elsõ mozdí-tásra a talapzat pereme pattogva töredezni kezdett a drótkö-telek alatt.

- Vissza! – kiáltottam a darusnak. – Tegyünk a drótkötelekalá gumiabroncsokat! Megtörtént.

- Föl, lassan föl! – vezényeltem, immár felejtve az óvatos-ságot.

A gépkocsivezetõ a szobor alá tolatott. - Lassan le!Még le sem engedte egészen, már lehajlott a kocsi platója.- Vissza! – hangzott az újabb vezényszó.

S milyen szerencse: a Fekete-Körösbõl nemrég beszállított8-10 méter hosszú, elszenesedett csónak alatt tölgyfa fosznikvégét pillantottam meg. S a valamit megsejtõ, derék gépkocsi-vezetõ máris billentette a csónakot. Kihúzta a deszkákat,melyeket a szobor alá a platóra fektettünk párhuzamosan,egymástól kellõ távolságra.

- Lassan engedje le!Aztán kiszedtük a gumiabroncsokat, s végül a szobor biz-

tonságosan, „tartással” állt a kocsiban.Közben a múzeumi személyzet ebédre szállingózott.

Gyorsan az épületbe mentem, s az egyik asztalnál egy pár sortírtam, kusza írással, öröm-tõl, kis fáradtságtól, izga-lomtól remegõ kézzel.

Az írást összehajtogatva,a fiatal, keménykötésû,értelmes arcú gépkocsiveze-tõhöz léptem.

- Pár sor írás, boríték hir-telen nincs kéznél, de a címrajta van. Átadja-e a cím-zett kezébe?

- Átadom!- A kezébe?- A kezébe!

- Hová teszi?- Ide a szívem fölé… - tette az írást lajbija bal felsõ zsebé-

be, s közben mélyen nézett a szemembe.- Ott is a helye, mindnyájunk szívében! – ráztunk kezet,

mint akik nem csak azonos nyelven beszélnének, de értik isegymást.

- Vigyázzon az utasára, tüzérõrnagy volt Háromszéken ’48-49-ben. Otthon majd figyeljenek rá! Örökké!

Aztán felzúgott a motor, fordultak a kerekek, s az õrnagyúr Váradról, ahol még ’48-49-ben is ellenségesen fogadták,elindult haza, Sepsiszentgyörgyre, onnan Kézdivásárhelyre,nagyszerû élete színterére. Azóta is ott áll a fõtéren, s hiszem,ha valaki kérdezi, a tanácsát senkitõl sem tagadja meg: helyt-állni!

A gépkocsivezetõ átadta a levelet a címzettnek.Idézet a válaszból: „Hát ezt is megértük! Kimondhatatlanul

sok meleget hozott utolsó levele, nem is beszélve arról a pillanatról,mikor megpillantottam az õrnagyot… Isten adjon nekünk mindigutánpótlást olyan emberben, mint Ön!” – (1970. szept. 13.)

Éppen egy év múlva, 1971. szeptember 8-án, gyönyörûvörösmárvány talapzatra állítva, Kézdivásárhely fõterén avat-ták fel a szobrot. A meghívón Holló Ernõ versének egy szaka-sza állt:

„Ágyuk kaszálták végig a mezõt, ésaz Olt lefelé vérben zuhogott,s Õ meghalt inkább, mintsem éljen,ha gyõzni nem tudott.”

Ugyancsak a meghívón a hazaszállított szobor képe, illetveannak hátoldalán Gyárfás Jenõ Gábor Áron halála címû,befejezetlen festménye látható, melyen a mûvész halála elõtt20 órával még dolgozott.

Az eseményrõl helyi és országos magyar nyelvû lapokközöltek írásokat, illetve ismertették az avatás mûsorát. Azavatóbeszédet Király Károly, Kovászna megye pártbizottságá-nak akkori elsõ titkára, az RKP Központi Bizottságának tagjatartotta, akit azóta a lenini nemzetiségi politika hiányát szá-mon kérõ beadványai miatt számûztek a politikai életbõl.(Budapesten a Bethlen Gábor Alapítvány kuratóriuma 1987.november 2-án Bethlen-díjjal jutalmazta.)

Ki tudja, mióta, akkor újra sok száz ember ajkán hang-zott el az ének: Gábor Áron rézágyúja fel van virágozva… Ezalkalommal közölték Magyari Lajos Gábor Áron Kökösnélcímû versét, melybõl csupán egy szakaszt idézek:

„Én tudom már, hogy nincs menekvés,csöpp õrlemény vagyunk igen nagy malomkövön,roppannak a csontok túl súlyos tehertõlde megverve igazunktól, megtöretésigújra felkelünk. Embertelen kelj-fel-jancsi-játék ez az elménkkel és az életünkkel.Elásott rugó pattan így fel, fel újra,

újra, hogy visszatapossák.”1849. július 2-án Gál Sándor ezredes hatezer fõs székely

csapata, melynek tüzérségét Gábor Áron tüzérõrnagy vezé-nyelte, a Kökösi-hídnál az ellenség huszonnyolc ezres seregé-vel ütközött. A közel ötszörös túlerõ gyõzött. Gábor Áron tes-tét ágyúgolyó terítette a földre, de szelleme a bármilyen ésbármekkora túlerõvel szemben a megmaradásért folyó önvé-delmi harc vezénylõje volt és maradt.

Dr. Kováts Lajos, Fehérgyarmat

(Megjelent: Magyar Ifjúság – Budapest, 1988. 11. szám

2011. június

EKOSZ–EMTE 51Múltidézõ

„Évekkel Ady költõi forradalma elõtt, élt a Szabolcs megyeiAnarcspusztán, a világ végén egy különös boszorkány. Egyistenáldotta költõ, CzóbelMinka, irodalmunk egyik leg-nagyobb, legtitokzatosabb va-rázslója, akirõl közvélemé-nyünk láthatóan nem akart ésma sem akar tudomást venni.Megelõzte pedig korát, többköze volt metafizikához, illa-nó sejtelmekhez és századvé-ge-hangulathoz, mint bárkimásnak.

Azon az áttörhetetlenneklátszó falon, mely Arany Já-nos varázslatos világa és azAdyé között húzódik, s melyet évtizedekig hiába ostromoltaka magyar poéták, Czóbel Minka szabadon átjárt, mint egy testnélküli tündér, aki – ha neki úgy tetszik, - szellemalakot ölt.Átjárt a falon, legalábbis átszellemült pillanataiban, mertkevés olyan költõje volt valaha is a magyar Parnasszusnak, akiegyenetlenebb életmûvet hagyott hátra, mint õ. Ám ahhozkétség nem férhet, hogy ez a testi valójában rút boszorkány*,ez a sugallatai és spirituális színérzékelése szerinti nõ-Verlai-ne olyan vers-zenéket hallott meg, és a magányos szellemolyan sóvárgását fogalmazta dalokká, az ezredvégi széttörede-zettségben is olyan misztikus áhitatú és démoni fényudvarúszavakat mondott ki, melyek ma is modernek.” – olvashatjukSzepesi Attila tollából.

Hosszú élete, titokzatos személyisége különleges irodalom-történeti csemege. Rejtély, ugyan mit keresett ez a mûvelt,világlátott úrasszony a „sötét Szabolcs” sárga, poros zugában,Anarcspusztán, aki a család birtokán, Anarcson született1855. június 8-án, s ugyanitt halt meg csaknem 92 esztendõskorában, 1947. január 17-én.

Ifjúkorától fogva verselt és kedvtelve fordított idegenbõlmagyarra, magyarról idegen nyelvekre. Amikor már felnõttleány volt, Mednyánszky megmutatta a verseit Jókainak, akiekkor – a hetvenes években – a hazai irodalom tekintélye volt.Jókait elbûvölte a jól verselõ leány, és biztatta: folytassa,ahogy kezdte.

Czóbel Minka jókedvvel és jó reményekkel került irodalmikörökbe és összebarátkozott Justh Zsigmonddal, akivel közösizgalmukká vált a francia irodalom. A nagyon jó ízlésû Justhigen nagyra tartotta mindazt, amit Czóbel Minka az iro-dalomban csinált. Fontosnak látta mûfordítói munkásságát is.A franciául igen jól tudó és Párizsban is megforduló Czóbel

Minka figyelmét alighanem a franciául még nála is jobbantudó és a párizsi irodalmi körökben otthonos Justh hívta fel anaturalisták mellett azokra, akiket dekadenseknek neveztek.A dekadencia szó hanyatlást jelent: a századvég dekadenseimegérezték a hagyományos polgári világ hanyatlását, nemtudták, mi következik, de azt igen, hogy valami a vége felé jár.Ennek az elmúláshangulatnak a legnagyobb hatású, legzene-ibb hangú, leggazdagabb hangulatvilágú költõje volt PaulVerlaine, akinek költészete késõbb Adyra és a Nyugat nemze-dékére oly jelentõs hatással volt. Nos, Verlaine-t CzóbelMinka fedezte fel a magyar olvasók számára, õ fordít elõszörnálunk Verlaine-verseket. De Verlaine mellett a kor más diva-tos-modern költõit is tolmácsolja. Ezzel párhuzamosan lefor-dította Az ember tragédiáját németre és Petõfi jó néhány ver-sét angolra. Ha csak ennyit tett volna, akkor is jobban kelleneemlékeznünk rá.

De Czóbel Minka mindenekelõtt költõ volt. Költészete fes-tõien színes, verselése zenei. Õ az impresszionista festõktõltanult látni és a francia dekadensektõl tanulta a hangzás ár-nyalatait. Költészetében a valami elmúlásának dekadens ér-zelemvilága kapott hangot. Helye ott lett volna Reviczky kö-rében, hiszen kortársak voltak, és törekvéseik sem idegenek:az újak felé nézõ, közben Baudelaire-t fordító Reviczky nemlehetett idegen az újakat hozó és Verlaine-t fordító költõnõ-tõl. De a nagyvilági életet élõ földesúrlány és a nyomorgó pes-ti poéta sehogyan sem került össze. Így Reviczkynek, a nyo-morgónak a hatása döntõ a következõ nemzedékre, CzóbelMinka, az úrleány pedig pusztába kiált. Holott Czóbel Minkamég tovább is lép a mondernség útján, mint Reviczky. Szûk-nek érzi a tervezett formájú verseket. Õ egyenest Walt Whit-mantõl, a szabadvers fõ klasszikusától tanulta a felszabadítottritmikát és elkezd magyarul, - ahogy õ mondja – „rhytmicusprózát” írni. (Itt jegyezném meg, hogy az 1999-es kiadású ANyugat költõelõdei címû kötetben mindkét költõ szerepel ésCz. M. is, a költészete súlyának megfelelõ rangsorolást kap.Szerk. megj.)

A magyar szabadversnek addig alig-alig volt elõzménye.Valamikor, nagyon régen Kazinczy, ez a lázas kísérletezõ, ez-zel is próbálkozott, utána még csak Petõfi, de játékos kísérle-ten túl költõi gyakorlattá csak Czóbel Minkánál változott aszabad verselés. És olyan jól érezte a szöveg szabad hullámzá-sát, hogy lírájában talán éppen szabadversei a legszínesebbekés legzeneibbek. Idõvel párhuzamosan írta modernséget elõ-készítõ verseit az Ignotus-Heltai-Makai fémjelezte budapestivárosi költészettel, amely ugyanúgy fordult el a provincializ-mustól, mint õ. De az utak nem találkoztak. A nagyvilági úrikisasszony nem kellett a vidéki és görcsösen vidékies úri világ-

Átalvetõ

52 EKOSZ–EMTEIrodalom

Irodalom – B. Osvát Ágnes rovata

Eleven hagyományCZÓBEL MINKA

(Anarcs, 1855. jún. 8. - 1947. jan. 17., Anarcs)

nak. A dekadenseket közvetítõ és szabadverseket író költõnõnem kellett a hivatalos akadémizmusnak. De a gazdag földes-úrnõ idegen maradt az irodalmat formáló fõvárosi nyomorgópoéták számára is. A századforduló öntudatos polgárainaknem kellett a bárók unokája. Így történt, hogy amikor végreAdy szellemi vezérségével és Ignotus irányításával megindulta Nyugat, - mégcsak észre sem vették, hogy az õ legközvetle-nebb elõdjük az akkor már ötvennégy éves költõnõ. Ettõlkezdve végképpen nem volt jelen az irodalomban. És nem isháborgott ellene. Évtizedeken át visszavonultan élt a szabol-csi birtokon. A világ megfeledkezett róla, õ megfeledkezett avilágról. Csak nagyon kevesen tudták, ki volt. A halála óta el-telt öt évtizeden át a nevét is alig említették.

A Czóbel Minkáról szóló visszaemlékezésekbõl, feljegyzé-sekbõl igencsak ellentétes személyiségvonások rajzolódnakki. Hol a felvidéki fertálymágnási társaság sokat emlegetetttagját látjuk, hol a magányra ítélt, különc vénkisasszonyt. Hola bölcseletben jártas, világlátott hölgyet, aki úgy ismeri Bau-delaire (és a kommün) utáni Párizst, mint a tenyerét, hol mega nyírségi homokbuckák közt évtizedeket pergetõ, mindenki-tõl elfeledett és elhagyott élõ kísértetet, aki még megéri, hogygéppisztolyos szovjet katonák nyitják rá az ajtót. Hol a világ-tól elfordult, életidegen ábrándozót, hol a népi élet kiváló is-merõjét, aki társadalmi kérdésekrõl levelez barátaival, s a mil-leneumi önelégültség közepette a történelmi Magyarországértékeinek átmentésén töpreng. Õ maga így ír egy Justh Zsig-mondnak szóló, 1891-es levélben: „Tudja, mi hibázik itt nekema legjobban? Hogy senki, de abszolute senkivel nem beszélhetekazon dolgokról, amelyek legjobban érdekelnek. Forgách László-val ugyan jól értjük egymást, az õ magyar egyszerû esze mindenthelyesen, egyenesen fog fel. De õ kissé sportsman – lenézését af-fektálja a szellemi értékek iránt. Keresztet vet, ha Zolát említik,bár soha egy sort sem olvasott tõle. Ugyanígy, ha Wagnert említik– bár kitûnõ hallása van, s talán jobban érti a zenét, mint sok az-zal foglalkozó etc.etc.etc. Nincs ugyan szárnyam, fájdalom, deha volna, itt bizton elégetnének, mint a boszorkányokat.” Ab-ban pedig, amit õ maga elmond – akár líráját, akár elbeszélõprózáját nézzük-, az önarckép vonásai összemosódnak a vágy-és a fantáziaképekkel.

Mint fentebb már említettem, Justh Zsigmond (1863-1894),a századvég egyik legnagyobb ambíciójú, legfelkészültebb író-ja, különösen nagy hatással volt Czóbel Minka életére és íróifejlõdésére. Õ bíztatta versei publikálására, s vele tudott esz-mét cserélni azokról a poétikai vagy világszemléleti kérdések-rõl, amelyek leginkább foglalkoztatták. Ismeretségük néhányéve alatt többszáz levelet váltottak. S hogy ez nem csupán sze-mélyes rokonszenv vagy értékközösségen alapuló barátság,hanem két szuverén írói program kölcsönhatása is volt, arrólJusth Fuimus címû regényének egyik párbeszéde is tanús-kodik.

Justh korai halála súlyosan érintette Czóbel Minkát. Nem-csak azért, mert elveszítette barátját, pártfogóját, hívét és mû-veinek legfõbb értõjét, hanem - visszatekintve látszik -, azértis, mert Justh életmûvének kiteljesedése és a velejáró recep-ció ráirányította volna a figyelmet Czóbel Minka hasonló szel-lemiségû, sok tekintetben hasonló kvalitású munkáira. Ígyviszont Justh Zsigmond halála után fokozatosan elszigetelõ-dött, az irodalmi élet perifériájára szorult. Pedig éppen a rá-következõ húsz évben, 1894 és 1914 között zajlott élete legter-mékenyebb idõszaka, ekkor írta általunk ismert legjobb mun-

káit, s ekkor még volt kedve és lehetõsége, hogy publikáljaõket. Megjelent verseskötetei: Nyírfalombok (1890), Maya(1893), Fehér dalok (1894), A virradat dalai (1896), DonnaJuanna (drámai költemény, 1900), Kakukkfüvek (1901),Opálok (1903), Az erdõ hangja (1914).

Elbeszélõként három könyvet adott közre: a Haifa címû kis-regényt (1891), amelynek tömörebb, kiérleltebb változata Mi-ter menyasszonya címmel olvasható a Pókhálók címû elbeszé-léskötetben (1906) és a Két arany hajszál címû balladisztikusmeseregényt (1908). Hagyatékában legalább egy kötetre valóvers, ezen kívül novellák, regények, elbeszélõ költemények,naplójegyzetek és levelek százai voltak. Ezek nagy része azótaelveszett vagy lappang valahol.

Az elsõ világáború után, bár még mindig írt, már nem pub-likált. Ismeretséget konzervatív irodalmi körökkel, fõleg a Pe-tõfi Társasággal tartott fenn, ám ahogy ismerõsei, barátai sor-ra meghaltak, ez a szál is mindinkább meglazult. Utóéletébena hetvenes évek elején következett be fordulat, amikor PórPéter monográfiát tett közzé róla és Justhról. Ezt követõen,1974-ben megjelentette a Boszorkány-dalok címû válogatottverseskötetét. Még inkább ráirányította a figyelmet WeöresSándor Három veréb hat szemmel címû antológiája, amelybenCzóbel Minka kitüntetett fontossággal szerepel, s lírikuskéntReviczky Gyulával és Komjáthy Jenõvel van párhuzambaállítva. Weöres Sándor rendkívül sokra tartotta költészetét, éshét verssel válogatta be ebbe a sajátos irodalomtörténetet te-remtõ antológiába.

Czóbel Minka az 1890-es években sokat foglalkozott abuddhizmus eszméivel is, majd érdeklõdése a kereszténymisztika, az ókori filozófia felé fordult, de ismerte Schopen-hauer és Nietzsche mûveit is. Magas szintû filozófiai mûvelt-sége költészetének meghatározójává vált, hiszen majd min-den költeményében felbukkan egy-egy filozófiai probléma.Mûveinek ihletõje – a párizsi élményeken és a filozófiai íráso-kon túl – a Nyírség, ahol életének java részét töltötte. Szerettea tájat, az embereket, akikkel igen jó kapcsolatban volt.Gyakran segített a falusiaknak apróbb problémák megoldá-sában, a betegeknek gyógynövényeket adott, melyeket magaszedett kertjében. Szenvedélyesen szerette a természetet, sannak ellenére, hogy soha nem ment férjhez, nem érezte ma-gát boldogtalannak.

Mennyi titkos vágy és felismerés, abban a költõietlen, szá-raz korban, amiben élt. Mennyi gátlás és belül kiélt mámor.Mennyi önvizsgáló döbbenet attól a feneketlenül fekete po-koltól, amely a lélek mélyében feltárul, s melyet még nem ne-vezett néven a pszichoanalízis. Ugyanaz az ég borult otthon-talanul e költõboszorkánynak nevezett nõ fölé, mint bárhol avilágon, ahol a lelkükben kristályfényeket és soktükrû drága-köveket dédelgetõ látnokok élnek, akiket a szabad röpüléstõlvisszahúz a föld sara és a mindennapok megannyi, kisszerûceremóniája. Bizánci irodalmunkban, ahol a mûnél szintefontosabb a szerep, netán a botrány, ez a rejtõzködõ poéta kí-vül rekedt az irodalmon. És ha egy mû a maga korában nemkerül a helyére, utólag már oda visszailleszteni szinte lehetet-len. Czóbel Minka nem tartozott semmiféle írói csoporthoz,ezért is fitymálhatták le a térdéig sem érõk. Volt pedig idõ-szak, amikor Anarcspusztán születtek a legmodernebb, legiz-galmasabb magyar versek. S mindmáig sem szokás visszaem-lékezni rá, hogy a modern magyar költészetnek, Adynak és aNyugatnak az egyik legfontosabb elõfutára volt, sõt olyasmit

2011. június

EKOSZ–EMTE 53Irodalom

kezdeményezett a XIX. század végén, ami abban az idõbenmerõben új volt nálunk, és a Nyugat nemzedékénél vált iro-dalmi gyakorlattá. Pedig Czóbel Minka túlélte kortársait, túl-élte utódait, túlélte utódainak utódait és vénséges vénen úgymúlt el, hogy szinte már senki sem tudott arról a hajdani lo-bogó leányról, aki magyarul, franciául, angolul, németül ver-selt, magyar klasszikusokat fordított nyugati nyelvekre, nyu-gati moderneket fordított magyarra, elõször szólalt meg ma-gyarul a franciás dekadencia hangján, szinte elõzmények nél-kül elkezdett magyar szabadverseket írni. Helye a klassziku-saink között volna – és már életében ismeretlenné örege-dett. A mi nagyon igazságtalan kritikánk és igazságot nehe-zen tevõ irodalomtörténetünk is kevés jelentékeny költõvelvolt oly méltánytalan, mint Czóbel Minkával.

Földi porhüvelye egyszerû, kõvel fedett sírban, hatalmasplatánfák árnyékában nyugszik. 2007-ben a Czóbel-kúriaparkjában, az anarcsi önkormányzat síremléket állított a köl-tõnõnek. Egy kisebb harangláb vigyázza örök álmát.

(Összeállította: B Osvát Ágnes)

Átalvetõ

54 EKOSZ–EMTEIrodalom

I.Fiam!Az íróasztalon elõttem, Andersen meséi és Keller Zöld Hen-rik-je feküsznek. Andersent ismered, olvastad a meséket,melyeknél szebbeket máig senki sem mondott. Zöld Henrikifjúkorod olvasmánya lesz, a férfikor határáig elkísér. Jobbtanítókat ajánlani sem tudnék. De szeretném, - ha mellettükmeghallgatnád az én szavamat is.Nem adok utasítást ehhez az íráshoz: hány éves korodbanolvasd. Nem lesz benne egy szó, mit ma is már nem olvashat-nál. És meg is fogod érteni... abban a percben megérted,amelyben az emberek általában - a felnõttek is – megértik azolvasmányaikat.Nem az olvasás perce az.

* * *

Bélyegeket cserélgettél Géza barátoddal, álltatok a nyitottalbumok elõtt, forgattátok a nagy katalógust. A hátatok mö-gé álltam és te eleintén nem láttál engem. Barátod sokat be-szélt, te jóval kevesebbet. A csere, melyet barátod ajánlott,nem volt elõnyös, bélyegeid értékesebbek voltak, mint a cse-rében kínáltak, de Géza a katalógus árával igazolta, hogypont annyit érnek. És beszélt hozzá sokat és ütögette a kata-lógust és sokszor megkérdezte: „akarod vagy nem”? Közbena bélyegeidet magához mind közelebb húzta, te hozzá semnyúltál az övéihez. Sajnáltalak, de csak vártam és állottammögötted még sokáig, szótlanul. Fiam, te értesz a bélyegek-hez. Annyit, mint Géza barátod, bizonyosan értesz, és tudod,hogy mondjon a katalógus bármit, a te bélyegeid az értéke-sebbek, te veszíteni fogsz és Géza nyerni fog. És mégsemnyúltál a holmid után, hogy is tehessed, már ott van elõtte,már a keze rajta a kis bélyegcsomón – vissza hogy vehessed?Visszáról már szó sem lehet, kicsi lelkedben már le is mond-tál és csak becsületbõl, becsapatásod kis vigasztalásáramondtad: „ Ha adsz még egy „köztársaságit”! Géza elõbb al-bumába csúsztatta bélyegeidet, kettõrõl megjegyezte, hogyrongált szélû, egyrõl, hogy nincs bélyegzõ rajta, azután

átnyújtotta a köztársaságit. Te nézetlen tetted el a cserebé-lyegeket s egy nagyon gyors fordulással, mintha csak ettõl azüzlettõl akartál volna elfordulni, úgy fordultál hátra. Hogymegláttál, zavarodottan mosolyogtál. Én Géza barátodatnéztem szigorúan s te tán sajnáltad is. Mert azt mondtad:„Adott egy köztársaságit is…” Pedig tudtad, hogy azzalegyütt be vagy csapva s hogy azzal már nem is õ, hanem ma-gad csaltad meg magadat. De féltél, nem-e támad kétség én-bennem, hogy értesz-e te a dologhoz?

Nem, fiam.Te értesz a dologhoz, más az, amihez te nem értesz. Más az, amihez mi nem értünk.Errõl a másról lesz szó bõven ezekben az itt jövõ írásokba.

VI.Fiam,nem tudom, mit felelnék, ha megkérdeznéd, miért juttatomHozzád ilyen körülményes módon a leveleimet, holott egy-szerûbben is tehetném, mint így, hogy újságba nyomatomMiért nem adom oda írásban Neked, (ha már éppenséggelnem tudok lenni anélkül, hogy tanácsokkal zavarjam kicsitéletedet?)

Nem tudnám hazudni, hogy „az a cél vezet, hogy más kisfiúk is tanuljanak a leveleimbõl”. Semmi értelmeset nemtudnék felelni egy ilyen kérdésedre, tán zavarba is hoznál,mégis jobban szeretném, ha már elõálltál volna vele. Mi, fel-nõttek – Istenem – hát mi már vagyunk annyira, hogy aztmondjuk: „Irodalom…” és evvel az egy szóval napirendre tu-dunk térni a legkiáltóbb ostobaságok felett. De az olyan kicsiembertõl, mint Te vagy, elvárok annyi férfias bátorságot,hogy nyilvános értelmetlenségre ne féljen megmondani: „Nem értem!”

Nem szeretem a gondolatlan fejbólintást, nem szeretem akorai beletörõdést a világ dolgaiba, és méregbe hoz ez a soknyugalmas arc körülöttem, ezek a szemek, melyeknek nincskérdeznivalójuk. Csak méregbe hoznak, fiam, nem gyûlölömõket, de õk gyûlölnek mindenkit, akinek szemei kérdezvejárulnak végig a dolgokon és aki a mai értelmetlenséget nem

Részletek Osvát Kálmán: Levelek a Fiamhoz címû kötetébõl

látja igazoltnak azzal, hogy – „már tegnap is így volt..” Szertea világon, a tömeg gyûlöli a kérdezõ embereket és tudod-e,miért? Mert senki sem szereti, ha elmulasztott kötelességreemlékeztetik.

Nézd, fiam! Látok néha napilapot a kezedben. Ugye, min-dig a második oldalon kezded az olvasást. Megkezdted né-hányszor az elsõn is, de nem értetted, ami azon írva volt, ésmegszoktad lassan, hogy az értelmetlen hasábokat megkerü-löd és egyenesen az értelmesebbnek tetszõ napihírekre térsz.Amivel így ösztönszerûen nem kívánsz foglalkozni: az – fiam– a politika. (Útbaigazításul el kell mondanom, hogy a Lexi-con „P” betûs kötetében részletesebben és tudományosabbmagyarázatát találhatod ennek a mesterségnek, de az én ma-gyarázatom elevenebb és jobban fején találja azt a szöget,amellyel mondanivalómat az emlékezetedhez kívánom erõ-síteni.) Nincs benne semmi fiam, egyszerûen idegen az ér-deklõdésedtõl, nem is kérkedsz az ismeretségével és te ne-vetnél a legjobban, ha komoly hangon megkérdeznének: ér-tesz-e Te a politikához?

Lásd fiam, a felnõtt emberek nem nevetnek. Pedig pontannyit értenek hozzá, mint Te, de nincs annyi bátorságuk,mint neked, és hosszú estéken értelmetlen és céltalan vesze-kedésekkel bizonyítják egymásnak, hogy: debizony értenek!

Fehér! – mondja egyik nagyhangú valaki olyasvalamirõl,aminek színét se látta soha. Fekete! – mondja a másik nagy-hangú ugyanarról a valamirõl, aminek hírét sem hallottaidáig és fehérhírét is csak most hallotta. És a többiek, kikülnek az asztal körül, egyik a fehérre, másik a feketére igentbólintanak, aszerint, hogy mr. Fehérhez, vagy mr. Feketéhezülnek-e közelebb. És van már Fehérpárt és van Feketepárt éslárma is van, kis alkotmányos veszekedés, meg némely mû-harag. Gyûlölet nincsen még... A gyûlölet csak akkor szüle-tik, ha szerényen belép a társaságba mr. Idegen, aki nem

átallotta megtekinteni a lapoknak és a dolgoknak mindkétoldalát és csodálkozva szül rá a veszekedõkre: „Uraim, hagy-ják abba ami felett vitáznak, az piros, mint az artériák vére,olyan szembeszökõen piros”.

Akkor fiam, abban a pillanatban Fehérek és Feketék test-véri szeretetben forrnak össze és kérlelhetetlen gyûlöletteltörnek az Idegenre, ki meg merte nézi a dolgot magát, nemátallotta szemét kinyitni és kérdezve jártatni végig Isten szépvilágán.

Csak példának mondtam az egészet, hisz mit érdekel Té-ged a politika s csak mert már benne vagyok, azért folytatom.

Fehérek és Feketék sûrû rajokban lepik a földet, vannakközöttük erõs kezûek: ezek kormányoznak, vannak erõs fe-jûek: ezek rendszert visznek az értelmetlenségeikbe, és ma-dárfejûek: ezek dalt dalolnak és más költõi mûfajt mûvel-nek.. csak nyitott szemûek nincsenek közöttük, bátor szem-benézõk, kik úgy látnák a világot, amint teremtetett.

Haragudj fiam Fehérékre és Feketékre nagyon. Isten is ha-ragszik és bocsát néha reájuk világháborút, likvidálja lel-ketlen tudományukat s a szívtelen irodalomnak magvát sza-kasztja. Összezilálja nyelvüket, azután csendet parancsol.

Szûz messzeségben valahol új értelem fogan. A kérdezõkideje jön. Kérdezz, fiam!

Akár azt is: miért rikkancsoltatom e leveleket egy ország-részen át? Lehet, tûrelmes kedvemben találsz egyszer éshosszú mesével felelek. A kagyló fájdalmáról mondok majdmesét, a csodás fájdalomról, amelybõl kis cipõ, harisnya, tan-díj és könyv terem.*

* Szerkesztõ megjegyzése: Akihez a Nagyapám levelei szólnak, a„Fiam” lett késõbb az én zseniális Édesapám, akire egész életében csakfelnézni lehetett .

2011. június

EKOSZ–EMTE 55Irodalom

B. Osvát Ágnes

Gondolatok az irodalomfontosságáról

Ha az ember gyermekkorában folyton azt hallotta a fel-nõttektõl, hogy Amerika maga a Kánaán, a bármit megvaló-sítható lehetõségek országa, nem csoda, ha gyermeki lel-künk képzelete vágyakozva tekintett a nagy vizek, az Óce-ánok felé, aminek túlsó oldalán lakozik mindaz, amiEurópában lehetetlenségnek tûnhet és ahová csak a nagyonbátrak juthatnak el. Persze, mindez azokban az idõkbentisztára olyan érzés volt, mintha a Holdra akarnék eljutni.Ám az irodalom, az írás segítségével nyilván mindenki odajut el, ahová szeretne. Amikor jóval késõbb kezembe kerültOriana Fallaci könyve, a Ha meghal a nap, már az ajánláselolvastakor döbbent felismerés rángott végig rajtam.„Apámnak, aki nem akar a Holdra menni, mert a Holdonnincsenek virágok, se halak, se madarak.” Ettõl beindult afantáziám, majd szép lassacskán, folyamatosan rájöttem,hogy a minden lehetõségek hazája attól lett olyan sikeres,mert ott születtek a legnagyobb találmányok, minden, ami-vel helyettesíteni vélték a természet alkotta gyönyörûsége-ket, még gyönyörûségesebbekre alkotni azokat. Éppen csak

azt feledték el, hogy a mûgyeptõl, legyen az bármilyen üdezöldnek álcázva, soha nem fog orrunkba csapni a mezõküdén dús életaromája. Hiába szeretnénk letépni egy fûszálatés elmorzsolni az ujjaink között, hogy érezzük a fû nyersszagát, a mûgyepet sem letépni, sem szétmorzsolni nemlehet, olyan ez, mint amikor nagyon éhesen megjelenik elõt-tünk egy hatalmas hamburger, ami annyira valóságosnaktûnik, hogy már-már utánakapnánk, de kezünk kemény síkúhirdetõtáblába ütközik, ahol nincsenek ízek, illatok, reklámcsalóka illúziója csapta be az érzékeinket. És akkor, abban apillanatban az jutott eszembe, hogy Anglia mitõl mûködikúgy, ahogyan mûködik, mitõl zöldebb a gyep, mint másutt.A válasz: mert minden a hagyományokra épült.

Elgondolkodtató, hogy az ember miért kapva kap ahelyettesítõ dolgok lehetõségén, mitõl lesz sikeres egy-egyolyan találmány, ami külsõre utánozza ugyan a természetalkotta szépségeket, de mindez csak messzirõl nézve élvez-hetõ. Mihelyt tapíntani, ízlelni, szagolni szeretné valaki,azonnal rájön, hogy az utánzatoknak se ízük, se illatuk. Atermészetet nem lehet megcsalni, becsapni. Csak tönk-retenni lehet, olyannyira, hogy a jövõ nemzedék már ne istudjon róla, milyen a rózsa illata, mert minek a vázábanolyan virágot tartani, amit folyton cserélgetni kell. Minekolyan gyep a kertjébe, amit nyírni kell. Azt hiszik, a mûszép-ség pont olyan esztétikai élvezetet nyújt, mint a valódi, csaknincs annyi baj vele, nem kell megdolgozniuk érte. Elég egy-

szer megvenni, sokáig kitart. Ez a nemzedék soha nem fogjamegtudni azt az alapigazságot, hogy a szépség csak akkor érvalamit, ha azt mi teremtjük meg magunknak, magunk köré.És ez a nemzedék soha nem fogja tudni, igazából milyen isa valódi természet semmihez nem hasonlítható illata, amibepersze beletartozik a madarak korareggeli csivitelése ker-tünkben, esõ után a nedves földbõl elõbújó giliszták teker-gõzése, a levelekre tapadó csigák különös, saját házukbazárt kasztélete, a bokrok levelén, vagy fûszálakon lengedezõkaticabogarak meséket idézõ piros-fekete lebegése. Mert amûgyep fölött soha nem fognak méhecskék döngicsélni,nem fogják katibogarak kitárni hétpettyes szárnyacskájukat.A madarak is messze el fogják kerülni. Lehet utánozni, kül-sõre akár túlszárnyalni is lehet, de helyettesíteni soha. A ter-mészet isteni csodái úgy kéne rögzüljenek minden embersejtjében, ahogy gyermekkorunkban a kaleidoszkóp, min-den forgatásra más színeket és formákat mutató kavalkádja,de ahol mindenik kockának külön élete van, ami elvarázsol.Akár elmosódott fények, akár fûszeres, esõ utáni illatok for-májában.

Valahogy így van ez az irodalommal is. A mai nemzedékazt hiszi, minek kell azzal fárasztania magát, hogy oldalakatelolvasson, amikor minden információt készen kap azinternetrõl. Miért kéne szépen, választékosan kifejezniemagát, ha zanzásított szavakkal is meg tudja értetni magátkortársaival. Mindezzel idõt nyer, teret nyer magának, csakaz a kérdés, hogy mire használja ezt a többlet idõt. Olvasás?Olvasási szokások? Az agy és lélek elrévült fantáziája azolvasott sorok nyomán? Hol van manapság mindaz a sokgyönyörûség, amikor az ember lánya az olvasottak alapjánbekalandozhatta az egész földet, a mindenségbe juthatott el,ha csak a képzelet szárnyain is, de az irodalom segítségévelmindenki azzá válhatott, ami szeretett volna lenni. Bár vall-juk be, van az úgy is, hogy azért mondunk le a boldogságról,mert az túl szépnek tûnik ahhoz, hogy beteljesülhessen.

Engem nagyon sok könyv és folyóirat vett körül már egé-szen kiskoromtól fogva ígyaz olvasás az álmaimat élet-té, az életemet álommá vál-toztatta, és megnyitotta elõt-tem az irodalom egyetemesvilágmindenségét az elõtt akislány elõtt, aki voltam.Azóta az írás nekem annyitjelent, mint olyan párhu-zamot teremteni az életem-ben, amely menedéket nyújtviszontagságaink elõl, amelya természeteset rendkívülivévarázsolja és a rendkívülittermészetessé. Örökkévaló-vá teszi a pillanatot és mú-landó színjátékká bûvöli ahalált.

De ahhoz, hogy az iroda-lom élhessen, elõbb a társa-dalomnak kellene felnõnieahhoz a kultúrához, amivalamikor létezett ugyan, dea háborúk utáni „izmusok”

világa ugyancsak megosztotta az emberi lelkeket. Csakhogyegyáltalán hol beszélhetünk manapság már társadalomról.Pedig az írás, akárcsak az olvasás öröme is, az élet hiányos-ságai ellen való tiltakozás. Egy történetet tulajdonképpenazért találunk ki, hogy valamilyen formában több életetélhessünk, annak a hátsó gondolatnak a tudatos árnyékában,ami az egy-életet adta nekünk. Persze, az író mindig aztsugallja, hogy a világ hibásan van megteremtve, és a képze-letbeli élet sokkal változatosabb, igazságosabb, tündöklõbbmint a földi hétköznapok. A képzelet elsöpri útjából a nyelvikorlátokat, ideológiákat, elõtérbe kerülnek az emberi elmeazon értékteremtõ lehetõségei, amiket a tudatlan fanatizmusés ostobaság általában olyannyira háttérbe szorít, hogy több-nyire észre sem vesszük õket. És bár mindezzel kissé meg-tévesztõ képet lehet festeni a való életrõl, mégis, ha okosan,értõn olvasunk, külön tudjuk választani a dolgokat, de leg-alább részben kárpótol a valóság elõidézte csalódásokért. Ésgátlástalanul kiírhatja magából az ember az olyan dolgokhozvaló viszonyát, amiket egyébként nem szívesen vállalna be.Ilyen pl. a transzcendencia fogalma, a történelem sokszínûértelmetlensége, jó esetben értelmessége is, a lélek mélysé-geibõl és magasságaiból fakadó, egyébként soha be nem vall-ható furcsaságok. Persze, fényév távolságra van egymástól azigazi író és a kényszeredett grafomán. Ez azonban már egymásik téma.

Fájdalmas felismerés az, hogy az új, internetes nemze-déknek hiába próbálnánk megmagyarázni, mit jelent az azintellektuális gyakorlat, ami kifinomítja az emberi érzékeny-séget és összehasonlítási alapot teremt, eligazodni segítebben a nagyon bonyolult, Életnek nevezett káoszban. Azirodalom olyan varázslat, ami azzal kecsegtet, hogy a miénkaz, ami már nincs, vagy nem is volt soha, hogy azokvagyunk, amik valójában soha nem lehetünk.

Jó lenne pedig tovább álmodni, írni, olvasni, mert szerin-tem ennél hatékonyabb módszert még nem találtak fel azemberi sors múlandóságán érzett fájdalom enyhítésére.

Átalvetõ

56 EKOSZ–EMTEIrodalom

2011. június

EKOSZ–EMTE 57Irodalom

„Az ég alján alkony-sötétben,/ Felcsillanó, kialvó fényben/ Libeg-lobog villámok szárnya…”(Czóbel Minka: Párhuzamban)

András Zoltán

VARSÁGI ELÉGIAPál Péteréknek

Zöldbe lobbantunya álmából a havas,õzeket szökkenta karcsúbokájú tavasz.Rikkant a patak,rohan a csuhaj öröm,pisztráng ezüstjesikkan a síkos kövön.Szamóca vére buggyan,édesül a száj,odakínálja piros zamatáta táj.Virgonc szellõ viháncolegy bakfis ágon,a tó tükrénszikrázik el az ifjúságom.

Tovaröppen a derû:ezüstszárnyú madár.Aranyhamuvá ízzika szõkefürtû nyár.

Tálasbércén lenga sárgaszakállú õsz.Farkasagyar villan:meghal egy õz.Haldoklik már idõnka sápatag fényben.Évek zuhannak a fagyos vízesésben.

Czóbel Minka

ÉJI MADARAK

Átmelegült léghullám hozza-hordjaRétek, kertek, mezõknek illatát,Jóságosan mély álmot szõve szívemreA nyár, a fény, a számtalan virág.

Széthullámzó ezüstös álmaimbólGondolatim seregje felriad,Mint holdsütötte erdõ magányos mélyénNagy sûrû-szárnyú éji madarak.

B. Osvát Ágnes

JÚLIUS

Július utolsó reggelén az egektündöklõ kék orcáján sziromfoszlányok lengenekÚsznak a végtelen kék tengeren át,

akár tépett szirmú hófehérrózsák,s titokban azt remélik, valaholmessze szebb lesz a világ.Holnaptól lehet, hogy ittkönnyû fátyolt húznak megintarcuk elé a ragyogó egek,de ma még sugarasan fénylenek.S most égbeszállt fehér rózsákszétfoszló szirmait tenyerükön hordják.

Õk meg egyre csak szállnak tovább, tovább,s elhiszik, hogy számukra valaholegyszer majd jobbá válik a világ.

Bajor AndorMióta nem tudnak számolni a varjak?Miután a levelek megsárgultak és lehullottak, hogy zizegõ,zörgõ szõnyegen járhatott az ember, csupaszok és élettele-nek lettek a ligetben a fák. Siralom volt rájuk nézni, amintkopasz ágaikkal az ég felé meredeztek. De mindhiába, mertaz eget nem érték el: még jó két-háromszáz méter hiányzottvolna, hogy a mennyboltot a hegyükkel elérhessék. Ilyenmagasra azonban a fák nem voltak képesek megnõni. A fel-nõttek ezért mondogatták idõnként, hogy a fák nem nõnekaz égig. De az úgy is volt.Amikor már-már ijesztõ volt a fák komorsága, hirtelen meg-jöttek a varjak faluról, és letelepedtek az ágakra. Nem le-hetett tudni, ki hívta vagy ki kergette elõket, de egyszer csak ott voltak, és meg-telt a liget feketeséggel meg károgással.Az emberek azt mondták, azért jöttekmeg a varjak, mert az idén korán érke-zik a hideg. Holott aki csak egy kicsit isért a dolgokhoz, tudhatja, hogy a hidegmindig korán érkezik. Akármikor iskezd fázni a fülünk, az föltétlenül koránvan, mert a kezünket, lábunkat meg-gémberítõ idõ nyugodtan várathatnamég magára.Bármi volt is a varjak beköltözésénekmagyarázata, tény, hogy ott ültek azágakon és be nem állt a csõrük, egyfoly-tában károgtak.A felületes megfigyelõ számára mindenvarjú egyforma volt, fekete volt, gub-basztott és károgott.De aki egy kicsit jobban szemügyre vette a varjúnépséget ésmeghallgatta õket, az hamarosan nagy különbséget fedez-hetett föl a tudásukban, mégpedig elsõsorban matematikaiszempontból. A varjúnépség nagy tömege kétszer egymásutánmondta, hogy „Kár”. Azután ezt a mûveletet újrakezdte.Nyilván ezek a varjak alacsony képzettségûek voltak és csakkettõig tudtak számolni. Ha fölmutatott az ember négy vad-gesztenyét, a képzetlen varjak azt mondták, hogy „kár, kár”,mert a négy vadgesztenye sok volt nekik.De volt néhány varjú, körülbelül minden tizedik, amely anégy vadgesztenye közül hármat meg tudott számolni. Ezek,úgy látszik, többet gyakorolták a számolás mûvészetét éssokkal komolyabb eredményt értek el a matematika terü-letén. Olyanok voltak, mint közülünk a képzettebb szemé-lyek, akik jobban meg tudják vizsgálni a dolgokat, és ítéle-tükkel a pontosságot megközelítik. Mígnem az egész csapat-ban találni lehetett egy egészen öreg varjút: ez elkárogottnégyig, sõt ha öt vadgesztenyét mutatott föl az ember, elká-rogott ötig is. Ez volt közöttük a tudós, aki a dolgokat pon-

tosan mérlegelte és megfelelõ választ adott. A legmagasabbfaágon ült, figyelt, szorzott és osztott. Ezért tudott papír nél-kül is ilyen jól számolni, fejben.Én magam is meggyõzõdtem a varjak számolási tudományá-ról, amikor kisétáltam a sûrû károgással telt ligetbe. Fölszed-tem egy marék bársonyosan barna vadgesztenyét, mire a var-júcsapat lenézett és a tájékozatlanok, a rossz számtanosok,kettõt-kettõt károgtak. Nem fogták föl, hogy mi a valóságoshelyzet, hány gesztenye van a kezemben. A tájékozottabbakháromszor károgták el magukat, ami már jobbanmegközelítette a pontos eredményt. Csak a legmagasabb fánülõ tudós varjú fordította oldalt a fejét és károgott négyetmeg egy rövidet. Ez azt jelentette, hogy a markomban négynagy vadgesztenye van, meg egy apró, amit nem lehetett

egésznek tekinteni. A tudós varjú, úgylátszik, ismerte a törtszámokat is. Ezt amegfigyelésemet utóbb közöltem Jóskabarátommal, aki erõsen hitetlenkedett.Megmondtam neki, hogy a varjak úgyszámolnak, akárcsak mi. A többségrosszul számol, mert elhamarkodják adolgot. Vannak viszont közepesek:ezek közelebb járnak a helyes megol-dáshoz. Viszont van közöttük egy olyantudós varjú, aki egészen pontosan, ki-tûnõ eredménnyel számol, és a törtszá-mokat is tökéletesen ismeri.Jóska mindezt nem hitte el.– Szeretnék olyan madarat látni, ame-lyik jobban számol, mint én!Ezt nem kellett volna mondania, mertmég verebet is lehetett találni Jóskagõgös állításának cáfolatára.

Kimentünk hát a ligetbe, ahol óriási károgás fogadott ben-nünket.– Csak kettõt-kettõt kárognak – elégedetlenkedett Jóska.– Azért, mert ketten vagyunk – nyugtattam meg.Jóska továbbra is kifogásolta a varjúnépséget.– De hiszen ezek egytõl egyig mind egyformák!– Nekik meg mi vagyunk teljesen egyformák – világosítottamföl a tévedésérõl.Erre Jóska fölemelt négy nagyobbacska követ. Mire a tudat-lan varjak kettõt, a képzettebbek hármat károgtak. Végülmegszólalt a tudós varjú is a fa tetején, és négyet károgott.Amikor Jóska meghallotta a pontos választ, megmérgelõdöttés a köveket az öreg és nagytudású matematikus varjú feléhajította. Bár a kövek olyan magasra nem értek, ez súlyossértés, tiszteletlenség volt. Egy pillanatnyi csend támadt,majd a tudós varjú elkiáltotta magát, hogy „kár”. S azzal azegész sereg fölemelkedett és hamarosan elûnt.Azóta a varjak általában csak kettõt kárognak, de ennektöbbé nincsen semmilyen matematikai jelentõsége.

Átalvetõ

58 EKOSZ–EMTEÓvodásoknak – kisiskolásoknak

Móra Ferenc

HomokországbanHomokország nem az Óperenciás-tengeren túl van, hetedhét

ország ellen, hanem innen a várostól egy ugrásnyira van, heted-hét akácfa ellen. Nincs is benne aranyerdõ, ezüsterdõ, hanemvan száz út szõlõ. Száz út közepén nincsen kakaslábon forgó vár,hanem van egy hajnalicskavirágos kis kunyhó, abban lakik nagy-apó, nagyanyó meg Panka. Nagyapó Homokországnak a királya,nagyanyó a királynéja, Panka meg éppen a királykisasszonya.

Királykisasszony udvari nép nélkül csakúgy meg nem élhet,mint liliom harmat nélkül. No, Pankát nem kell félteni, vanannak mindene! Mitvisz kutyának hívják az ajtónállóját. Bogárcicának a szobalányát, Szuszi-nyuszinak az udvari mulattatóját.Vannak udvari koldusai is: egy fészekalja kiscsirke. Az udvaripostása pedig senki más, mint a sárgarigó. Attól szokott õ üze-netet küldeni a városba apukának, anyukának, akik csak vasár-naponként járnak ki látogatóba Homokországba.

Ahol ni, éppen most adja a királykisasszony a parancsot azudvari postásnak:

- Hallod-e, te sárgarigó, mondd meg az én apukámnak, anyu-kámnak, hogy küldjenek nekem egy angyalos labdát.

- Jó, jó, - ígéri a sárgarigó, s azzal berepül a fészkébe, mert azalkonyat szárnya sötétedik már az ég alján, s gyújtogatni kezdizöld mécsét a fûben a szentjánosbogár.

Hol járt a rigó, hol se az akácvirágszagú éjszakában, azt énmeg nem mondhatom, de reggelre már a Panka kis ágyábandagadozott az angyalos labda. A sárgarigó meg ott rikoltozott azablak alatt a sípjával, ahogy egy homokországi postáshoz illik.

- Hallod, Panka, mit mond a sárgarigó? – kérdezte nagyanyó.– Azt üzeni apuka, anyuka, hogy szófogadó, jó kislány légy ám!

Jaj, azt látni kellett volna, hogy elfogta a pulykaméreg egy-szerre a homokországi királykisasszonyt. Még õneki ilyen üze-netet mer hozni az a haszontalan sárgarigó! Úgy megfenyegetteegy szõlõkaróval a postást, hogy az menten otthagyta a hivata-lát. Kibújdosott Homokországból a nyárfaszigetre.

- Bánom is én – kiabált utána Panka, - találok én tenáladkülönb hírhordót is! Tudom, hogy a szarka nem tud mit csinálniörömében, ha megteszem udvari postásnak.

Csakugyan, a szarka már akkor ott illegette magát egy szárazágon. De olyan fürgén billegette a farkát, mintha csak azt akar-ta volna mondani:

- Miben lehetek szolgálatodra, homokországi királykis-asszony?

- Üzenetet akarok küldeni apukának, anyukának, hogy vegye-nek nekem egy bodor bárányt. Fehér legyen a szõre, mint a hó,kék pántlika legyen a nyakában, ezüstcsengõ a kék pántlikán.

A szarka jó postás volt, mert másnap reggel a bodor báránymár ott döfölte a Panka ágyacskáját, a postás meg ott csörgöttaz ablak alatt.

- Ej, de szeretném tudni, mit csacsog ez a szarka! – sóhajtottPanka.- Bizonyosan azt meséli, hogy milyen nehéz volt neki ez abárány.

Nagyapó éppen ott öntözgette a rózsafákat, s egyszerre letet-te a locsolókannát.

- No, majd én meghallgatom, mit csörög a szarka – azt mond-ja. – Mert én megtanultam ám katona koromban szarkanyelvenis. Hát azt mondja a szarka, Panka lelkem, hogy a jó gyerek nemparancsot küld a szüleinek, hanem szépen megkéri õket.

Máig is örülök, hogy ott nem voltam, mikor Panka a cirok-seprüt hozzávágta a szarkához. – Eredj innen, te rossznyelvû

madár! Majd keresek én magamnak másik postást.Igen ám, de hol? A galambok szóba se álltak Pankával, a vere-

bek pedig kereken kimondták, hogy õk nem vállalnak olyanszolgálatot, amelyikért szõlõkaró meg seprûnyél a fizetség.

Utoljára bizony a csigabigához ereszkedett le Panka, aki ottmeresztgette a szarvát a ribizlibokrok alatt. – Kis csigabiga,leszel-e a postásom?

Kis csigabiga hol bekapta, hol kiöltötte a szarvát. Bizonyosanez jelentette csigabiga nyelven az igent, tapsolt Panka örömében.

- Kis csigabiga, szaladj haza apukához, anyukához, monddmeg nekik, hogy küldjenek nekem egy szép zöld selyem naper-nyõt. De tüstént, de sebesen ám, mert mind fölsüti a nap azorcácskámat.

- Vége lesz a tavasznak, mire a te postásos odaért! – nevetteel magát nagyanyó.

- Hát még mire visszaér! – kacagott nagyapó. – Akkorra úgymegnõ a szakállam, hogy háromszor csavarhatom a derekamra.

„Beszélhettek nekem” - gondolta Panka, s tenyerébe véve acsigabigát, még fodormenta cukorral is megkínálta, hogy jobbkedve legyen az úton. A új postás azonban köszönte szépen avendégséget, de azt mondta, hogy õ nem él cukorral, mert kihulltõle a foga.

- Nem bánom én, csak a lábad ki ne hulljon – tette le Pankaaz új postást, azzal megmutatta neki az országutat és bementlefeküdni.

Egész éjszaka a zöld selyem napernyõvel álmodott, mert csaknem volt az reggel az ágyához támasztva. Nem ám, még másnapse, de még harmadnap se. Bizonyosan eltévedt az úton az azügyetlen csigapostás.

Jött azonban egy hét múlva apuka kifelé, szalad is elejbePanka, mint a nyúl.

- Hát a napernyõ hol van?- Micsoda napernyõ?- Amit a postásomtól üzentem.- Micsoda postástól?- Hát a csigabigától.- Színét se láttam én annak – csóválta apu a fejét. – Hanem

azért ne búsulj ám, szívecském: lesz itt napernyõ annyi, hogyakár a Mitvisz is napernyõ alatt kergetheti az ürgéket.

- De zöld selyem?- Éppen zöld selyem. Ahol van ni, a kunyhó ajtajában.- Nem látom – meresztgette Panka a virágszemét.- Nem látod azokat a szép nagy tormaleveleket? Tormalevél

napernyõ illik a homokországi királykisasszony kezébe !Azzal letép egyet a nagy zöld levelekbõl – hát, uramfia, ott

gubbaszkodik a hegyében a csigabiga. Éppen egy tormalevél-nyit haladt egy hét alatt.

Azóta nem bízzák Homokországban csigára a postát, mertmég megenné maga alatt az országutat.

2011. június

EKOSZ–EMTE 59Óvodásoknak – kisiskolásoknak

Kellemes szünidõt kíván és továbbra isszeretettel várja leveleiteket, javaslataitokat

a szerkesztõ néni, az alábbi címre: B. OSVÁT ÁGNES

540.477 Marosvásárhely (Targu Mures),str. Armoniei nr. 22 ap. 13, jud. Mures, Románia.

Telefon: 0040265/249918, 0040365/803670,0040770/173128, 0040731/187638

E-mail: osvatagnes@gmail.comosvatagnes@freemail.hu

Átalvetõ

60 EKOSZ–EMTE

ÁTALVETÕ ONLINELapunk az interneten a következõ címeken olvasható:

www.ekosz.hu, www.erdelyikor.hu és az új lapszám megjelenésével cserélõdik.

Felhívjuk támogatóink figyelmét, hogy a támogatásként küldött összegrõl kérésükre az adóalap csökkentésére felhasználható APEH-igazolást állítunkki.

Ehhez az EKOSZ címére (6070 Izsák, Kálvin tér 1.)

Felhívás elõfizetésre!A befizetéseket vagy sárga csekken, vagy bankiátutalással lehet megküldeni. A csekkeket mindenév decemberi lapszámához mellékeljük, de bárkibármikor kérheti õket az impresszumban megjelöltszerkesztõi, levelezési címen (lásd. 2. oldal), az ottmegjelölt elérhetõségek bármelyikén. A bankiátutalás számlaszáma: 52400054-10030826Orgovány és Vidéke TakarékszövetkezetKülföldi olvasóink, amennyiben nem tudják közvet-lenül eljuttatni valutában vagy a napi árfolyamonszámított forintban a megjelölt összeget, legegysze-rûbben a banki átutalást használhatják, a köv.címre: Erdélyi Körök Országos Szövetsége 6070Izsák, Kálvin tér 1. Számlaszám: 52400054-10030826 Orgovány és Vidéke TakarékszövetkezetIBAN: HU34 5240 0054 1003 0826 00000000BIC/SWIFT: TAKBHUHB

Emlékeztetõül: Belföldi éves elõfizetési díj1.500 HUF. Külföldre: Európában10 EUR,tengeren túlra 20 USD

Nyári derûRégen a férfinak meg kellett ölnie a sárkányt,hogy elvehesse a szüzet. Ma már nincsenekszüzek, és a sárkányt kell elvenni.

Alapjában véve a feleségem éretlen és gyerekesvolt. Ülök békésen a kádban, õ meg bejön éselsüllyeszti a kishajóimat.

(Woody Allen)

Azelõtt - minden különösebb ok nélkül -dohányoztam, ittam, káb.szereztem éskáromkodtam. Amióta itt dolgozom, jó okomvan rá.

Felirat egy étterem férfi mosdójában: Kérem,ne dobja a csikket a WC-be! Ugyanazok akezek szedik ki belõle, amelyek a vacsorájátkészítik.

Nincs nálam nagyobb rajongója a nõi nem-nek, és ezt számlákkal tudom bizonyítani.

Sosem gondoltam volna, hogy a bank egyvidám munkahely. Elõször csak kedvesenmosolyogtak, aztán amikor meghallották,mennyi hitelt szeretnék felvenni, kitört a röhö-gés.

Szülinapomra kaptam egy légpárásítót és egypárátlanítót. Ugyanabba a szobába tettemõket, rendezzék le egymás között.

Azért hajtunk, hogy öregségünkre legyenmibõl visszaállítani az egészségünket, amiebben ment tönkre.

Amíg a körömlakk meg nem szárad, a nõ gya-korlatilag védtelen.