Interperszonális, Személyközi

Kommunikáció

Mi is az a kommunikáció?

A kommunikáció (közlésfolyamat) szó a latin „communicare” igéből származik, jelentése: valamit közössé tenni, közösen tanácskozni, átadni egymásnak valamit.

A kommunikáció

• Információforrás: például egy személy, aki üzenettartalommal rendelkezik.

• Adó/kódoló: a forrás üzeneteinek, szimbólumainak megfelelteti a csatorna jelsorozatát, halmazát, és a csatorna bemenetéhez juttatja el.

• Csatorna: a jeleket közvetítő közeg. Térben és időben elkülönülő helyek között jelsorozatok, jelhalmazok átvitelére alkalmas médium.

• Vevő/dekódoló: a csatorna kimenetén megjelenő jeleket állítja vissza olyan formába, amit a rendeltetési hely észlelni tud.

• Címzett: a cél hely, az üzenet címzettje, a forrásból kiinduló üzenetet észleli.

• A zaj: a nem tervezett torzulás a kommunikációs folyamatban a környezet hatására.

A kommunikáció alapfogalmai

Személyek közötti kommunikáció során a felek egymás személyes jelenlétében (tér- és időkorlátok nélkül) cserélnek információkat.

A közvetlen emberi kommunikáció fogalma azt a gondolatot fejezi ki, hogy mindenféle kommunikációnak elemi jelensége, megtestesülése két ember közvetlen kommunikatív kapcsolata, amelyben minden érzékszerv részt vesz, de legfőképp a látás és a hallás.

A kommunikáció tehát minden olyan, amelyben információ továbbítása, cseréje történik. Az emberek vonatkozásában ez kiterjeszthető: információk, gondolatok, érzelmek továbbítására.

Más szóval a kommunikáció segítségével megfelelő szimbólumok, szimbólum-rendszerek használata mellett az emberek információk, érzések, gondolatok közös értelmezésére törekszenek. Ezt egy jelrendszer szándékos és kölcsönös felhasználásával, vagyis a nyelv használatával érik el.

A kommunikáció szükségszerű és többszintű. Mivel az ember társas lény, képtelen lenne nem kommunikálni, mert az érzékszerveink folyamatos működésben vannak. A látás és hallás által a kommunikáció többszintűvé válik.

A kommunikáció kontextusban zajlik. A kontextus azt jelenti, hogy szövegalkotás esetén a szövegkörnyezet, a kulturális közeg, amelyben az üzenet létrejön, közvetítésre, majd befogadásra kerül. Nem mindegy, hogy hol, kinek, mit, hogyan akarunk mondani.

A közvetlen emberi kommunikáció sajátosságai

A kommunikáció, mint folyamat kétféle típusú lehet:

• Egyenrangú: amikor a partnerek közti viszony egyenlő.

• Egyenlőtlen: mikor a felek közt különbség van, például az egyik fél befolyásosabb (főnök-alkalmazott)

A folyamat iránya szerint lehet egyirányú, vagy kétirányú:• Egyirányú: az adótól a vevőig tart, a

kommunikáció szerepe nem cserélődik (szónoki beszéd, előadás)

• Kétirányú: az adó és vevő szerepe folyamatosan változik (vita, párbeszéd)

Minden kommunikációs folyamaton belül az információ- vagy hírközlő tendencián kívül, cselekvésre felszólító tendencia is érvénybe lép.

• A személyes, közvetlen kommunikáció módjának, stílusának és a kommunikációban részt vevő személyiségek jellemző vonásainak összefüggései meghatározzák a kommunikáció sikerét.

• A kommunikáció stílusát más is befolyásolja, mint pl. a kontextus, szituáció, vagy a kommunikáció célja. A különböző stílusokat leginkább a személyiségtípusok alapján lehet elkülöníteni.

• A kommunikációs stílus adott életszakaszban jellemző egy-egy személyiségre.

A személyes kommunikáció módja

A kommunikáció fő lényege tehát az ismeretközlés, tárgya a hír. Ez meghatározza a kommunikációban résztvevők viszonyát, bizonyos viselkedésmódot sugall, melynek üzenetértéke van.

Az ember, de még az állat is, minden szituációban kommunikál valamilyen formában. Ehhez kifejezőeszközre, úgynevezett kódra van szükség, melyet mindkét félnek ismernie kell. 

A személyes kommunikáció módja

• Az úgynevezett közös kód a mindkét fél által ismert természetes nyelv, vagy jelrendszer, amely magán a nyelven alapszik (ilyen például süketnémák jelbeszéde is).

• Más jelrendszerek is szerepet játszanak a kommunikációban, a főszereplő azonban mindig a nyelv marad.

• A személyközi kommunikáció túlnyomó részt verbális (beszéd, írás)

Kód

A nyelv a kommunikáció legoptimálisabb eszköze, mivel alkalmas különböző funkciók betöltésére.

Karl Bühler (pszichológus és nyelvpszichológus) a nyelvnek három funkcióját különböztette meg:

1. Kifejezés

2. Leírás

3. Felhívás

Nyelv és funkciói:

Nyelv és funkciói:Roman Jakobson (filológus, nyelvész) tovább finomította és Bühler-el szemben, hat funkciót határozott meg:

1. Referenciális funkció a kontextusra irányul

2. Emotív vagy expresszív funkció a feladóra, illetve az üzenet tárgyára utal

3. Konatív funkció a címzettre irányul, felszólítást, parancsot hordoz

4. Fatikus funkció a kontaktusra irányul, célja a kommunikáció létrehozása, annak fenntartása, és ellenőrzi a csatorna működését

5. Metanyelvi vagy magyarázó funkció, feladata a kód ellenőrzése (felek közti értés)

6. Poetikai funkció magára a közleményre, vagy kifejezésre irányul

A kommunikáció csatornái:• Írás• Beszéd• Testbeszéd• Mimika• Gesztusok• Térszabályoz

ás• Hanghordozá

s

• A szavak által való közlést verbális kommunikációnak nevezzük.

• A szavak nélkül történő kommunikációt non-verbális kommunikációnak nevezzük.

• A nem szándékolt, nem tudatos megnyilvánulásokat pedig metakommunikációnak. Tehát a szavakon túli, nem szándékolt közléseinkkel is közölhetünk üzeneteket másokkal.

• A személyközi kommunikáció során a felek nem csak szavakban kommunikálnak, hanem teljes lényükkel. A felek jelenlétében, teljes érzékszervi úton, mindenféle eszköz nélkül történik az információ csere.

• A közvetett kommunikációnál nincs személyes jelenlét, általában technikai eszközök (telefon, internet) segítségével kerülnek kapcsolatba a személyek.

• A kölcsönhatásban álló felek kölcsönösen értelmezik egymás viselkedését, és ebből kiindulva reagálnak egymásra. Az általános viselkedések jó részét kölcsönhatások, vezérlik. A kölcsönhatást befolyásolja az önmagunkról alkotott kép (énkép) és a másikról kialakított kép (impresszió, vagy előítélet) is.

• A kommunikációban a minőség is fontos, mert az egyén hasznosítja ezeket az információkat is.