2. oldal 2006. május

Tanárinterjúnkat a támogatja.

Az a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Villamosmérnöki és Informatikai Kar HallgatóiKépviseletének lapja. Készült a Multiszolg Bt., a Xerox és az Egyetemi Hallgatói Képviselet támogatásával.

XXXIII. évfolyam 7. (389.) szám. Megjelenik 2200 példányban. Lapzárta: 2006. április 2.Felelős kiadó: Fejes Róbert, a HÖK elnöke Felelős szerkesztő: Turi Dávid Főszerkesztő: Kereskényi Balázs V. Info.

Főszerkesztő-helyettes: Gyöngyösi Péter IV. Info, Mattyasovszky János II. info, Címlap: ImpulzusTördelőszerkesztők: Mattyasovszky János II. Info, Csomor László I. Info, Csatári Bálint I. Vill

Írták és szerkesztették:Bacsárdi László VI. Info, Barkóczi Gergely III. Vill, Bényi Szabolcs Ciprián II. Info, Binszki Gergő I. Vill, Csatári Bálint I. Vill,

Csomor László I. Info, Dézsi János II. Info, Fagyal Csongor Okl. Vill, Fancsali Dániel III. Info, Géczy Attila II. Vill,Gyöngyösi Péter IV. Info, Lustyik Tamás V. Info, Kereskényi Balázs V. Info, Kokas Zsolt V. Info, Kovács Róbert I. Vill,

Mattyasovszky János II. Info, Orcsik Antal III. Info, Sebők Gábor I. Vill, Suba Gergely I. Info, Varga János III. Info

Továbbá: Molnár Ervin

Szerkesztőségi gyűlés minden hétfőn 19.00 órától. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

ISSN 1418-0529 (Nyomtatott) ISSN 1588-0745 (Online)

Cím: Impulzus szerkesztőség, Schönherz Kollégium, 1117 Budapest, Irinyi J. u. 42., 819. szoba

Tel.: 372-5141 Fax: 372-5139 E-mail: impulzus@impulzus.com WWW: http://www.impulzus.com/

A cenzúrárólcenzúra: lat a nyomtatásra szánt irodalmi, mővészeti, film- stb. mővek elı-zetes (néha utólagos) politikai szempontú felülvizsgálása; olykor postaiküldeményeké is.

Sztori„Modern kori” cenzúráról a 18. századtól beszélhetünk, amikor-

ra forradalmak kiharcolták a szólásszabadságot, és a sajtó szabad-ságát, a szabad véleménynyilvánítást a vallási, filozófiai vagy szexu-ális nézetekről. Ekkor indult meg viszont a sajtótermékek politikaicenzúrája. Magyarországon az 1848. évi sajtótörvény „örök időkre”eltörölte a cenzúrát, és kimondta, hogy „Gondolatait sajtó útjánmindenki szabadon közölheti, és szabadon terjesztheti.” Persze ezt atörvényt a ‘48-as események után hatályon kívül helyezték, majd akiegyezéskor ismét életbe lépett, egészen 1914-ig.

A világháborúk után a nyugati országok elfeledkezhettek a cen-zúra intézményéről, nem úgy a Szovjetunió és a környező szocia-lista országok, ahol ebben az időben a kőkemény politikai cenzúrauralta a sajtót és a művészetet. Ez így maradt egészen a rendszervál-tásig, egészen pontosan a nyolcvanas évek végéig, amikor megszü-letett az 1986. évi II. törvény a sajtóról, azaz a Sajtótörvény, amitutoljára 1996-ban módosítottak.

Eszerint „A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van arra,hogy tájékoztatást kapjon szűkebb környezetét, hazáját, a világotérintő kérdésekben. A sajtó feladata – a hírközlés más eszközeivelösszhangban – a hiteles, pontos és gyors tájékoztatásról való gon-doskodás.”

„A sajtó nyújtson hiteles képet a Magyar Köztársaság politikai,gazdasági, tudományos és kulturális életéről, a nemzetközi élet ese-ményeiről, más országok és népek életéről, így különösen a béke ésa biztonság megóvása, valamint a társadalmi haladás érdekében ki-fejtett erőfeszítésekről.”

Ennek tükrében tehát elmondható, hogy Magyarországon jelen-leg cenzúra nem létezik. A Magyar Köztársaság alkotmánya szerint„elismeri és védi a sajtó szabadságát”, és „mindenkinek joga van aszabad véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy a közérdekű ada-tokat megismerje, illetőleg terjessze.”

A Sajtótörvény a fentieken kívül kitér az egyes kiadványok kiadó-inak felelősségére és jogaira, az alkotmány pedig szintén rendelke-zik erről szóló cikkellyel, mely szerint a kiadó „nem sért jogot [...], ha

az adott sajtóorgánum felfogásával, nézeteivel ellentétes véleményközzétételét megtagadja.”

Innentől relevánsAz Impulzus a BME Villamosmérnöki és Informatikai Kar Hall-

gatói Képviseletének lapja. Az eddig leírtak alapján a HallgatóiKépviselet – pontosabban az általa kinevezett felelős kiadó – jogaés felelőssége eldönteni, hogy mi az, ami megjelenik a lapban.

Ily módon persze mondhatjuk azt is, hogy a Hallgatói Képvise-let saját kedve szerint alakíthatja át PR-kiadványává az újságot.Azonban ha ez történne, az olvasók tájékoztatásra való joga sérül-ne, vagy legalábbis torzulna. Az elmúlt években – bár nézeteltéré-sek azért voltak a szerkesztőség és a HK között – nem is tendál-tunk efelé, és reméljük, hogy az elkövetkezőkben sem lesz így. AzImpulzus, mióta olvasója – írója – vagyok, sosem a pihe-puhalágyságáról volt felismerhető. Folyamatosan felfigyeltünk azokra adolgokra, amiket a közvélemény és a szerkesztőség valamilyenszempontból helytelennek ítélt meg – régebben, mikor arra voltszükség (lásd rendszerváltás), még politikai felhanggal is. Tesszükezt a jövőben is, akárhol, akármilyen területen vagy szervezetbenfedezünk is fel hibát.

Hornyák Tibor, a Magyar Egyetemi és Főiskolai Sajtó Egyesületelnöke – igen, róluk is olvasható volt már negatív hangvételű cikklapunk hasábjain – néhány héttel ezelőtt egy körlevélben szólt afelsőoktatási kari lapok szerkesztőihez, melyben a hallgatói újság-írás hátulütőjeként nevezte meg a „cenzúrát”. Azt a jelenséget,mikor egy-egy kényes témához nyúlva az egyetemi, kari lapokszerkesztői, idézem „sokszor nem tudják megírni ezeket, ugyanis akülső vagy a várható retorziók miatt öncenzúra okán nem jelenhet-nek meg.” Az már mellékes, hogy a MESE ezeknek a cikkeknekmegjelenési felületet biztosít, a lényeg, hogy egy országos egye-sület a hallgatói lapok szerkesztőinek jelzései alapján tette a fenti-eket közzé.

Véleményt nem írok, mindenki tegye össze. Aki pedig többrekíváncsi, olvassa el cikkünket a cenzúrahegyezésről a 19. oldalon!

Kereskényi Balázsfőszerkesztő

KÖSZÖNTŐ

XXXIII./7. 3. oldal

Tartalom

Főszerkesztői köszöntő 2

Tartalomjegyzék 3

Az utazó tanár vacsorája 4A februári számunkhoz hasonlóan e hónapban is aSzámítástudományi és Információelméleti Tanszékegyik oktatójával, Katona Gyula Y.-nal beszélgettünk akülföldi utazásairól és a kétlépcsős képzésről alkotottvéleményéről.

Combino, Combino, csipkés Combino 8És kezdetét veszi! Kevés olyan ember olvassa ezt alapot, aki még ne hallott volna a körúti villamosokcseréjéről.

Mese habbal 112006. március 15-én tartotta a Magyar Egyetemi ésFőiskolai Sajtó Egyesület minden évben megrendezettkonferenciáját.

Felváltva villogó piros-zöld fény 12Minden klausztrofóbiások rémálma beszorulni egy lift-be. Az elmúlt idők szorulásai után kiderül, mi a helyzeta BME területén működtetett liftekkel.

Mayday Budapest 2006 – Power Recycling 16

Ismerősök ismerősei 17Mi is az az iWiW? Hogyan jött létre? Lelkes újságíróinkerre keresték a választ a Corvinus Egyetemen tartottelőadáson.

Induljon a „Tőkésmérnök program”! 18

Hegyezzünk gyakran! 19„A meghajlított spagettitészta miért nem törik sohaketté, miért esik legalább három vagy több darabra?”kérdésen ihletődött meg cikkünk írója, és aceruzafaragás tételt dolgozta ki.

Kalandozások Európában 20Pozsony, London és Róma után sorozatunkban aMonarchiával kapcsolatos nosztalgiánk jegyében Bécs városát vesszük górcső alá.

Szerelem vs. tavasz 21Nemrég beköszöntött a március, és vele együtt atavasz. Az év legjobb tavasza!

Therion – színpadon 22Állathatalmasnagyotodaüt.

Megbélyexett villanykarosok 23Köztünk élnek. Nap mint nap elmegyünk mellettük,leülünk melléjük a menzán, a kezük mellett kapasz-kodunk a villamoson, és még csak nem is tudunk róla.

ELTE Budaörsi Napok egy villanykaros szemével 25A középső ajtón leszálló öt lány nyomába szegődök,mint később kiderült, a számításaim bejöttek...

„Önt egy égi kar inti, frigye sikerülni fog!” 26

Huszonnégy óra a számítógépek előttÁprilis 23-án, vasárnap reggel pontban 9 órakor, a 24 óra

lejártával véget ért a VI. BME Nemzetközi 24 órás Programozóver-seny. A programozóberkekben már közismert „huszonnégyórásra”idén 309 csapat jelentkezett, és az elektronikus előválogató legjobb30 csapata mérkőzött meg a hétvégén a budapesti döntőn. Végülszoros küzdelemben a lengyel Rusty csapat diadalmaskodott aszintén lengyel qwertY és a magyar Trial Version előtt. A rendez-vény szervezői idén is a Magyar Villamosmérnök- és Informatikus-hallgatók Egyesülete és a Simonyi Károly Szakkollégium voltak, aFornax Rt. támogatásával.

2006. április 23-án vasárnap 9 órakor a SZIT tanszék előtt nulláraváltott a hatalmas számláló, mely a Budapesti Műszaki és Gazda-ságtudományi Egyetemen (BME) megrendezett VI. Nemzetközi 24órás Programozóversenyből hátralevő időt mutatta. A döntőbejutott csapatok között a lengyel Rusty teljesített legjobban azextrém versenyen, maga mögé utasítva nyolc ország huszonkilenccsapatát. A Svéd Királyi Műszaki Egyetem (KTH) Ph.D. hallgatóiáltal összeállított feladatok első része a fiktív Daily Task újságmindennapi feladatai köré épült. Emellett kódfejtéssel és egyvirtuális ország irányításával is meg kellett birkózniuk a ver-senyzőknek. A komolyság mellett egy 3D játék irányítását is megkellett oldaniuk, valamint egy igazi modellautóverseny keretébenmérhették össze tudásukat. A svéd partnerek, akiket a magyarszervezők a korábbi években sikeres versenyzőként ismerhettekmeg, izgalmas, változatos feladatsort állítottak össze, melybentöbbek között egy hangalapú fájlátviteli rendszert is meg kellettvalósítani, de egy egyre nehezedő kódot is meg kellett fejteni,melynek első oldalát, magát a feladatot, még „szemmel” lehetett

kiolvasni. Emellett egy négy fordulós autóversenyben küzdöttekmeg a csapatok, majd országaik erejét is összemérhették. A teljesfeladatsor megtalálható a verseny hivatalos honlapján.

A díjakat a vasárnap délutáni eredményhirdetésen az első 10csapat között osztották ki a rendezők, összesen 8.000 euró érték-ben. Az első helyen a lengyel Rusty végzett, 5431 pontot megsze-rezve a maximális 7500-ból. A második a szintén lengyel qwertYlett 5013 ponttal, mindössze 25 ponttal megelőzve a harmadik, ma-gyar Trial Version-t (Tringel Mihály, Ugron Balázs, Nagy Gáspár), a-kik tavaly is a dobogó harmadik fokára állhattak. A legjobb tízbenégy nemzet csapata került be a négy magyar csapat mellé. A leg-fiatalabbak a magyar Macmix csapat volt, mindhárman 16 évesenjutottak be a döntőbe, és három „nagy” csapatot maguk mögé is u-tasítottak. A BME-sekből álló Blue Screen Development az előkelőhatodik helyet szerezte meg, Hargitai Gábor, Pallos Péter és Földé-nyi Tamás révén hazai versenyzőknek is tapsolhattak a szervezők.

A feladatokat részben automatikus, a svédek által megálmodottés életre hívott rendszerben bírálták el a kiírók. Fredrik Niemelä, afeladatot kiíró csapat csapat vezetője nagyon pozitívan nyilatkozotta versenyről, elégedett mind a saját, mind a magyar szervezőkmunkájával. Most negyedik alkalommal jártak a versenyen, elsőízben rendezőként. Rendkívül büszkén és elégedetten távozhattak,hiszen minden ötletüket sikerült megvalósítani, és mind arésztvevők, mind a magyar szervezők részéről rengeteg elismeréstés megbecsülést kaptak.

A részletes eredmények a rendezvény alatt készült képekkel, vi-deókkal, interjúkkal együtt megtalálhatók a verseny hivatalos hon-lapján a http://www.challenge24.org oldalon.

LAPZÁRTA UTÁN

4. oldal 2006. május

Az utazó tanár vacsorájaElõzõ számunkhoz hasonlóan e hónapban is a Számítástudományi és Információelméleti Tanszék egyik oktatójával, KatonaGyula Y.-nal beszélgettünk a külföldi utazásairól és a kétlépcsõs képzésrõl alkotott véleményérõl. Kiderül többek közöttaz is, hogy nem lehetetlen itthon egzotikus ételeket elkészíteni és hogy mi fán terem a buzuki.

– Tanár úr is, mint sok más tanár a tanszéken, az ELTE-n végzett.Mennyire jellemző ez a SZIT-en?

– A fiatalabbak már itt végeztek a karon, informatikus szakon, deaz „idősebbek” tényleg ELTE-sek. Akkor még nem volt ilyen jellegűképzés máshol az országban. Recski tanár úr tanít az ELTE-n is, éső „szerzi be” a munkaerőt. Engem is ő tanított annak idején, én isaz ő hatására jöttem ide. Amikor az ember elvégzi az egyetemet,ott áll, hogy nincs állása. Nekem ő szólt, hogy itt viszont lenne.

– Az egyetemi évek alatt nem is tervezte, hogy tanítani fog?

– De. Az egyetem alatt már tanítottam az ELTE-n is. Későbbmegkértek, hogy tartsak a villamosmérnököknek számításelméletgyakorlatot. Egyszóval olyan nagy újdonság nem volt. Aki mate-matikusként végez, nincs túl sok választása, vagy egyetemre megytanítani, vagy a kevéske kutatói helyek egyikére. Voltam ösztön-díjjal kutatni, de oda nehéz bekerülni. Egy ilyen helyen mindenkiismer mindenkit. Vagy hívják az embert, vagy nem. Engem hívtak.Végül fiatal kutatóknak szóló ösztöndíjjal voltam ott három évig.

– Ön az „A számítástudomány alapjai” c. könyv társszerzője. A két-lépcsős képzés bevezetése során átalakuló tematika mennyire érintia könyvet?

– Igazából nem érinti. A tematika gyakorlatilag ugyanaz maradt.Egy-két kisebb fejezetet átraktunk egy másik tárgy tematikájába.Ez tulajdonképpen pozitívum. Kicsit féltünk, hogy a B.Sc. célzato-san gyakorlatiasabb, így ezt a tárgyat meg akarják szüntetni, hi-szen elég erősen elméleti anyag. Nem állítom, hogy ez egy gya-korlati tárgy, de talán a „matematikák” közül ez áll legközelebb agyakorlathoz, mint ahogy azt az órán látható példák is mutatják.Nagyon sok, az életből vett probléma egyszerű gráfelméleti esz-közökkel megoldható. Sokszor előfordul, hogy az ember magátólis képes megoldani egy problémát, de ha belegondol, tulajdon-képpen gráfelmélettel foglalkozik. Ugyanakkor a lineáris algebrakissé konkrétabb alkalmazási területű, de sokkal elvontabb dolog.

– Tanár úr hogyan értékeli azt, hogy az elmúlt közel nyolc év alattmajdhogynem megtízszereződött a hallgatói létszám?

– Ez számomra nagyon is feltűnt. Amikor tanítani kezd-tem száz fő körül volt az évfolyam létszáma, mostpedig már négyszáznál is többen tanulnak aszakon. Sok szempontból más. Nehéz előadásttartani, mikor négyszázan beszélgetnek. Akkormég csak százan dumáltak közben. Az átlagosszínvonal romlása is adódik abból a tényből,hogy akkor a legjobb százat vették fel, mostpedig a legjobb négyszázat.

– Hogyan érintik mindezek a képzés struktúráját, aszámonkérések mikéntjét? Létezik erre valamiféleirányelv?

– Sajnos irányelv egyáltalán nincs.Legalábbis hozzám ilyen nem ju-tott el. Ennek ellenére a tanszé-ken belül beszélgetünk róla atöbbi kollegával. Szerintemnem csökkent lényegesena követelmények szintje.A különbség csakannyi, hogy régebben a

legjobb százból kapott húsz ötöst, most pedig a legjobb négy-százból kap ugyanannyi ember ötöst, ami lényegesen rosszabbulhangzik. Mi azért megpróbáljuk tartani magunkat ahhoz, hogy u-gyanazt kell tudni. Talán jobban meg kellene szűrni az embereket.Ezt, azt hiszem, mi meg is tesszük. Az egyik olyan tárgy, amiből na-gyon sokan megbuknak, az pont a BSz. Ez kétségtelen. Elégtelentkapni azért már nem könnyű. Aki megbukik, az tényleg annyira ke-veset tud, hogy nem szabad átengedni. Ugyanakkor a hallgatóknem utálják az itteni tanárokat. Azt, hogy nem könnyű, mindkét féltudja, de ezek – úgy hiszem –, nem emberi problémák. Egyszerű-en nehéz tárgy.

– Aki már találkozott valahol az Ön nevével, biztos felmerült bennea következő kérdés: mit is jelöl az Y. betű Tanár úr nevében?

– Édesapám is matematikus, és szintén Gyula. Elég sok ilyen csa-lád van, ahol mindkét szülő matematikus, ha ezt közvetlenül látjaaz ember, könnyen megtetszik. Már, mikor az első osztálybanmegkérdezték, hogy mi leszek, azt feleltem: matematikus. Fontos,hogy a publikációkban meg lehessen különböztetni, melyikünknevéhez is fűződik az írás. Valamit ki kellett találni. A valami azértlett pont egy Y, mert az összes publikáció angol nyelvű, és rövidítika keresztnevet, de nem tudják, hogy a „Gy” igazából egy betű. Ők„G”-t írnak. Így viszont G. Y. Katona lesz, ha rövidítik a nevemet.Ha nagyon akarjuk, azt is lehet mondani, hogy az Y a „younger”-ből jött.

– Édesanyja mivel foglalkozik?

– Ő is matematikus. Édesapámmal az egyetemről ismerik egy-mást, egy évfolyamra jártak. A Közgazdasági Kutatóintézetbendolgozott, de épp nemrég ment nyugdíjba. Közgazdasági ma-tematikai alapdolgokkal foglalkozott, nem kombinatorikával. Azonkívül a nagynéném is matematika tanár. Egyedül a feleségem nemkonkrétan matematikus, bár ő is tanít matekot és természetisme-retet, mivel gyógypedagógus. A felmenőim között egyik nagy-papám könyvelő volt, a másik pedig gépész, és itt szerzett dip-lomát az évszázad elején a BME-n, de ’45-ben meghalt.

– Felesége munkája kapcsán, a családban mennyire jellemző amozgás, a sportolás?

– Korábban rengeteget sportoltam, de az utóbbi idő-ben sajnos ez is alábbhagyott. Középiskolás korom-ban kosaraztam a gimnáziumi csapatban, az egye-temen pedig elkezdtem tollasozni. Amatőr verse-nyekre is elmentem, és ezeken többnyire a közép-mezőnyben végeztem. De aztán valahogy nagyonnehéz pályához jutni, úgyhogy az utóbbi időben

sajnos nem tudtam erre időt szakítani. Amikor jóidő van, biciklivel járok egyetemre, meg nagyonjó kis társaság van ott, ahol a kislányom most jár

óvodába, meg korábban oda járt a fiam is,és a többi szülővel meg gyerekekkel

el szoktunk menni egy hétenegyszer focizni.

– Hogy áll a városi kerékpá-rozáshoz?

– Amikor nem bicikliveljövök, akkor azértteszek így, hogy nebosszantsam fel

TANÁRINTERJÚ

XXXIII./7. 5. oldal

magam valamivel. Mikor biciklivel vagyok, mindig fölbosszantommagam valamin. Nagyon támogatok minden kerékpáros kezde-ményezést, és időnként még próbálok telefonálni is ilyen helyekre,hogy mit kéne odébb tenni, hogy ne legyen a bicikliúton. Gyakranelőfordul, hogy úgy felbosszantom magam, hogy inkább nem isjövök biciklivel. Külföldön teljesen másképp állnak a dologhoz.Japánban is sokkal többet bicikliznek, és sokkal kellemesebb is,nem merültek fel ezek a problémák, mint itthon. Amerikábanmindenki autóval jár, mert ott olyan távolságok vannak. Ott azautósok kellemesebben viszonyulnak egymáshoz, mint itthon.Mikor itthon autóval megyek, akkor még jobban felbosszantommagam, mert az is elég szörnyű az utóbbi időben.

– Nemrégiben láthattunk egy videót, amin labdákkal zsonglőrködik.Ez csak hobbi, vagy kicsit komolyabban is foglalkozott a trükkökkel?

– Ez csak hobbi. Ez is családi hagyomá-nyaink egyike. Édesapámtól tanultam, őpedig egy másik matematikustól. Méghét-nyolc éves koromban tanultam, és ak-koriban sokat gyakoroltam. Ma már nemnagyon érek rá, és az alsó szomszédnaksem nagyon tetszik, ha leesnek a labdák.Hasznos dolog, nagyon jól lehet előadásonhasznosítani. A kombinatorikusok közöttamúgy nagyon sokan vannak, akik zsong-lőrködnek is mellette. Úgy kezdődött, hogyegy nagyon híres amerikai matematikus,aki mellesleg cirkuszban is dolgozott, meg-tanította a trükköket a többieknek. Azegyik fő vonulat a labdákkal való játékban,hogy minél többel játsszon az emberegyszerre. Öttel még éppen hogy tudok. Aprofik akár kilenccel is. A másik vonulat,hogy csak hárommal, de minél érde-kesebben. Sok számomra kivitelezhetetlentrükköt is ismerek. Meg persze nem csaklabdával lehet ügyeskedni. A tavalyigyűrűavató szakesten kaptam a szakesttőlvilágító labdákat. Ebből az apropóbólkellett a mostani alkalommal egy bemuta-tót tartanom velük. Eddig mindegyikszakesten ott voltam, ha időm engedte. Az első alkalom nagyonmaratoninak tűnt számomra. Más villanykari közösségi ren-dezvényeken nem nagyon szoktam részt venni.

– Mennyi időt töltött kint Japánban?

– Két évet, egy post-doktorális ösztöndíj keretében. A japán államfizette, elég nagy pénzeket fektetnek abba, hogy oda csábítsanakkülföldieket, és ezzel a kapcsolataikat építsék. Eléggé messze van-nak mindentől, és így próbálnak meg nyitni más országok felé. Ki-csit el vannak szigetelve tudományos szempontból is, hiszen azelektronikus kommunikáció mellett fontos a személyes kapcsolatis. És ebbe nagy pénzeket fektetnek. Éves szinten háromszáz azilyen kiadott ösztöndíjak száma. Az egyiket én kaptam meg. ATokiótól északra fekvő Ibaraki egyetemrére mentem ki két évre ku-tatni. A Japán nyelv nehézségeiből, és a bürokráciából adódik,hogy nem igazán keresik a külföldi munkaerőt, csak a szakmaikapcsolatokat.

– Mi volt a legmókásabb, legemlékezetesebb történet?

– Még a japán út elején történt, amikor beköltöztünk egy béreltlakásba, és már az első héten a kisfiunk influenzás lett. Mivel nemtudtunk honnan segítséget kérni, szóba elegyedtünk a szom-szédasszonnyal, aki igazából nem tudott csak japánul, de párangol szót belekevert a mondatokba, így azért el lehetett velekommunikálni.

Ő mondta, hogy hova kell menni orvoshoz. El is mentünk. Azorvos semmilyen nyelven nem tudott, amúgy Japánban az orvosinyelv a német, nem pedig a latin. Nem volt könnyű elmagyarázni,hogy mi a baja, az orvos sem tudott érdemlegesen fordítani. Úgy-hogy a szomszédasszony felhívta a barátnőjét, aki telefonon ke-resztül fordított nekünk. Megvolt, megkaptuk a gyógyszert. Elteltkét-három nap, éppen a városban sétáltunk, mikor megállt egyautó mellettünk, és egy teljesen idegen japán nő kérdezte meg,hogy meggyógyult-e már a kisfiú. Megmondtuk neki, hogy igen,majd megkérdeztük, honnan tudta, hogy beteg volt. Kiderült,hogy ő volt az, aki fordított a telefonban. Az pedig, hogy mi va-gyunk az a család, nyilvánvaló volt, abban a városban nem sokilyen, barna hajú kisfiú járkál az utcán.

– Melyek azok a kulturális különbségek, amik elsőre szokatlanokvoltak?

– Ezt nagyon nehéz megmondani, nagyonsok apróság van, amire elsőre nem isgondol az ember, nagyszabású dolgoknincsenek. Például japánban az utcánnincsen szemetes. Aki szemetelne azzsebre rakja, és haza viszi. Talán ez a kicsittúlzott udvariasság, ami kicsit szokatlan, dehozzá lehet szokni. Nem „ugatják le” azembert a boltban, hivatalokban, de nagyonsokáig kell elköszönni, fél órákig hajlon-ganak, ami egy idő után fárasztó. Olyan,ami kifejezetten rossznak mondható, nin-csen.

– Mennyire sikerült elsajátítania a japán nyel-vet?

– Befizettek egy nyelvtanfolyamra, és egyévig heti kétszer másfél órában jártam oda,rengeteg házi feladatot adtak. Azért még el-boldogulok. Van, amikor megértem a dol-gokat, van amikor azt se tudom miről is vanszó. Nyelvvizsgát nem próbáltam letenni,az alapfokút valószínű megkapnám. Itthonezzel nagyon sokra nem megyek.

– Japánon kívül még rengeteg más országban járt, ezek többnyireszakmai utak voltak?

– Majdnem mindegyik az volt. A legemlékezetesebbek nyilván azegzotikusabbak: India, Vietnám. Hosszabb ideig voltam A-merikában, mivel az édesapám ott dolgozott. Az iskolás évekbőlfél, majd később majdnem egy évet töltöttem kint.

– A falon található egy plakát. Mi ez pontosan?

– Igen, az az egyik Kínában tartott előadásomnak a hirdetése. Sokhelyen tartottam már előadást. Egy külföldi út vagy konferenciárólszól, vagy előadás tartásáról.

– Mi a különbség a külföldi és a magyar diákok között?

– Amiről tudok az a japán és az USA-beli diákok. Japánban talánrosszabban állnak hozzá a tanuláshoz, mint itthon. Az óvodábanis már nagyon kemény felvételi van. És ez egyre csak fokozódik, ésúgy állnak hozzá, hogy aki ezen már túl van, az már letett valamitaz asztalra. Olyan sztorit hallottam, hogy két professzor beszélget-tek, és az egyik mondta, hogy látta a másik indexét, és csodálko-zott, hogy volt benne egy négyes. A válasz az volt rá, hogy azértkapott rosszabb jegyet, mert az volt az egyetlen olyan vizsga, ami-re nem ment el. Ez talán kicsit túlzás, és ezt is egyeteme válogatja.Az egyetem, ahol voltam, nem a legjobb egyetem volt. Ameriká-ban pedig a másik véglet. Ott aki bekerült az effektíve azért vanott, hogy tényleg tanuljon. Itthon ha elmarad egy előadás, akkor

6. oldal 2006. május

mindenki örül, ha Amerikában történik meg, hogy a tanár elutazikegy konferenciára, akkor ott számon kérik, hogy a tanár megkáro-sította őket a tudás átadásával. Ez oktatói szemszögből sokkal kel-lemesebb. Például, eszükbe se jutna, hogy puskázzanak.

– Tanár úr hogy vélekedik a puskázásról?

– Nagyon rosszul érzem magam, amikor valaki puskázik. Nem bí-rok szigorú lenni, még akkor se, ha látom is, hogy valaki puskázik,akkor elgondolkozok, mit is kellene tenni. Tudom, hogy ki kellenevágnom, de többnyire elgondolkozok az alternatív megoldáso-kon. Nem hiszem, hogy hungarikum lenne a puskázás, például azangol nyelvű fizetős képzésen ez sokkal rosszabb. Nagyon jó len-ne, ha ez az egész nem lenne. Holland példát hallottam, ahol kü-lön terem van a ZH-zásra, és felülről egy folyosóról figyelik a hall-gatókat. Ott elég nehéz puskázni. Nagy különbség van azok kö-zött a tárgyak között, ahol számadatokat kérnek vissza, vagy pél-dául a mi tárgyunknál, ahol szóbeli vizsga van, vagy az írásbeli ZH-nál se lehet sokra használni egy puskát. Régebben írattunk úgyZH-t, hogy lehetett előre elkészített puskát használni, de ezazért nem az igazi. Igyekszünk úgy adni a példákat, hogyjobban le lehessen mérni, hogy ki az, aki saját kútfőbőloldotta meg a példát, vagy nem. Tudom, hogy ez nemmindig sikerül. Emellett még mindig ott van az, hogy aszomszédét le lehet másolni.

– Mennyire volt nehéz átszokni a japán és amerikaikonyhára?

– A japán konyha borzasztó módon különbözik a többitávolkeleti országétól is. Az amerikai konyha pedig már ittvan Magyarországon. Igazi amerikai étel nem is nagyonvan, talán csak a steak. A többi nemzet konyhájátbeintegrálták a sajátjukba, és átalakították. Japánban sok ten-geri herkentyű van, és ezeknek megpróbálják megőrizni azeredeti ízét, nem használnak fűszereket. A tengeri dolgokeleve sósak, de a zöldségeket se fűszerezik. Egyik nagy ked-vencem a szusi. Majdnem mindent megkóstoltam. Ottmindent megettem, amit adtak. Egy dolog volt amitnem tudtam megenni. A megfőzött szójababothagyják rohadni egy hétig, olyan szaga leszmint az élesztőnek, aztán megeszik azt anyúlós masszát. Ezt még Japánban semmindenki szereti.

– A magyar konyha nem hiányzott kül-földön?

– A feleségem főzött, így annyira nem.Japánban érdeklődnek a külföldi ételekiránt. A felségek sokáig, iskolás korukigotthon vannak a gyerekekkel. Sok ilyenismerősünk volt a környéken. A házi-asszonyok összejönnek, egyikőjük főzvalamit, és azt a többiek megtanulják. Mi megtanítottuk nekik aborsólevest, gulyáslevest, pörköltet, palacsintát. Van egy-kétdolog, amit nem könnyű beszerezni, például a paprika és a mák.Egyszer vittünk valakinek mákos süteményt, és két hét múlvajöttek, hogy nagyon finom volt és süssünk megint. Odaállítottak15 g mákkal. Egy probléma még a burgonya, ami ugyanolyanzöldségnek számít, mint a többi. Sokkal kevesebb kerül sokkaltöbbe. De a nehézségek ellenére megoldható minden.

– Külföldi ételek készítésével foglalkozott Tanár úr? Mennyirekönnyű ezeket itthon elkészíteni?

– Nagyon szeretek főzni. Az egész úgy kezdődött, hogy amikorhúsz éves koromban elmentem édesapámmal Amerikába egy fél-évre, akkor csak ketten voltunk, édesanyám akkor nem jött, és

apám végképp nem tud főzni. Két választásunk volt: vagy nemeszünk, vagy én főzök. Akkor szereztem be életem első szakács-könyvét. Így kezdtem el főzni. Az első nap sikerült, a második napteljesen elrontottam, a harmadik naptól kezdve többé-kevésbémentek a dolgok. Nagyon megtetszett az egész, ott voltak min-denféle népek ételei, és így aztán itthon, mikor megházasodtam,a saját konyhánkban azóta is rengeteget főzök. Gyűjtöm a sza-kácskönyveket, már körülbelül száz van belőlük. A külföldi ételekelkészítése nem nehéz, de a szusihoz a halakat beszerezni nemkönnyű. Most már egyre könnyebben lehet hozzájutni, de mégmindig drága. Bár így is sokkal olcsóbb, mintha az ember elmenneegy étterembe.

– A szakácskönyveken kívül gyűjt még valamit?

– A különböző népek hangszereit is gyűjtöm. Mindig, amikor leszegy új, megpróbálok egy-két dalt eljátszani rajtuk. Egy van, ame-lyikből képtelen vagyok normális hangot kicsikarni, ez az „Ar–hu”

nevű kínai hangszer. Olyan,mint a hegedű, két húrja van,és vonóval kell rajta játszani.Akárhogy húzom azt a vonót,iszonyatos rekedt hangja van.Pedig hallottam felvételről,hogy gyönyörű szép, vékonyhangot lehet kicsalni belőle.Legalábbis annak, aki tudrajta játszani. Zenével foglal-kozni még általános isko-lában kezdtem el. Előszörzongorázni tanultam, utánabelekerültem különböző kó-rusokba: gimnáziumi kórus,aztán egy Csili nevű, félig-meddig profi kamarakórus.Ott énekeltem sokáig. Mikorbevonultam katonának, ahadseregben alakítottunkegy kamarakórust, ami na-gyon jó kis társaság volt, ésrendkívül sokat lehetett lógnivele. Később ezen felbuz-dulva elmentem egy kerületizeneiskolába magán énekta-nárhoz operaének szakra, ésott tanultam tíz évig énekelni.

– Mostanában is szokott mégénekelni?

– Szakesten és egyéb he-lyeken énekelgetek, de tanul-

ni nem lehet tovább. Van egy adott idő, amíg lehet zeneiskolábantanulni, és ez lejárt. Kvázi kirúgtak ebből kifolyólag. Próbálkoztamamatőr szinten tovább művelni az operaéneklést, de sajnos ezMagyarországon egy nem létező dolog. Japánban a helyi városioperakórusban is énekeltem. Itthon az összes kórus kifejezettenkórusműveket énekel, esetleg oratóriumokat, addig ott operakó-rusokat énekeltek. Ha volna ilyen itthon is, az nagyon csodálatoslenne.

– A zenéléshez kapcsolódik a tánc is. Tanár úr foglalkozott táncolás-sal is?

– Nagyon sokat jártam görög, valamint délszláv táncházakba azegyetem alatt, és utána is, de azonkívül nem. Ezeket a táncokatelég jól tudom. Egy időben heti két-három alkalommal is

XXXIII./7. 7. oldal

elmentünk. De sajnos amióta két gyerekkel vagyok, ezt nehezebbmegoldani. Egyébként az ott hallott zenéket is megpróbálomlejátszani a meglévő hangszereken. Van egy buzukim, amin görögzenéket tudok játszani, nagyon szeretem még a „world music”szerű dallamokat, különösen a délszláv és görög jellegűeket.

– Mint egyetemi oktató hogyan éli meg a kétlépcsős képzés hoztaváltozásokat?

– A véleményem az, hogy az áttérés tulajdonképpen jó. Azviszont, ahogy ez végrehajtódott nem. Személy szerint az, hogyazt mondták nekem, hogy jövő hétre dolgozzam ki a B.Sc.-s Adat-bázisok tematikát, nem olyan jó módszer. Illetve az, hogy a mainapig nem lehet tudni, hogy mi lesz azzal, aki három és fél év utánott fog állni egy diplomával a kezében, szintén felháborítónak tar-tom, ha keményen aka-rok fogalmazni. Meg lettvolna a jó lehetőség,hogy jobbá változtassuk,megváltoztassuk, kijavít-suk a rendszert. Nemmondom, hogy ez nemsikerült, de nem látom,hogy hogyan lesz ezmegvalósítva. És ezzelnem vagyok egyedül.Nem kellett volna sokkaltöbb időt ráhagyni, haplusz egy évet hagytakvolna, az elég lenne, dekettővel még jobban si-kerülne. Viszont ez ígynagyon hirtelen történt.Ez nem az egyetem sajátproblémája, nem őkhibáztak, hanem inkábba kereteket nem vontákmeg följebbről. Mikorazt mondták nekem,hogy dolgozzam ki a tematikát,kérdeztem, hogy mégis hányadikféléves tárgyról lenne szó. Nemtudták megmondani. Úgy kellettbeadni a terveket, hogy azt semtudtuk, hogy három, három ésfél, öt, vagy hány éves képzésről beszélünk. Ezt így nyilvánvalóannem lehetett jól megcsinálni. Igazából föntről kellett volnaelkezdeni és elhatározni mindent, és nem pedig fordítva, mertgyakorlatilag fordítva történt. Megmondta az egyetem, hogyvalamit csináljatok, és majd utólag eldöntjük, hogy ez jó, vagynem jó, aztán ha nem, akkor valami lesz. Persze az egyetem meg-próbál most, hogy utólag tudjuk a feltételeket idomulni hozzá, ésjobbá tenni a rendszert. Azért mindenképpen megtörtént egylépés, hogy áttekintettük a különböző tárgyak összefüggéseit, éspróbáltunk azért tenni valamit, hogy ez világosabb, tisztább éshasznosabb legyen. Ami a nehézség lesz, hogy még mindig nemlehet tudni, mi lesz a mesterképzésben.

– A villamosmérnökök és az informatikusok mennyire használják azéletben a számításelméletben oktatott ismereteket?

– Azt gondolom, hogy nem olyan szinten, mint amennyire le-hetne. Sokkal több helyen lehetne használni. Aki jól megtanulja,az észre fogja venni később, hogy épp milyen korábbi ismeretetlehetne használni az adott problémához. Aki nem tanulja meg, azis el tud boldogulni az adott feladattal anélkül, hogy belevonná agráfelméletet. De ha bele tudja, az csak könnyebbség neki.

– Hogyan képviselik magukat a magyarok a gráfelméleti világme-zőnyben?

– Nagyon jól. A kombinatorika, gráfelmélet területén mindenféle-képpen az egyik legjobb iskola a magyar. Ha a cikkek szerzőit néz-zük, az elsöprő többség amerikai, de az meg azért van, mert kü-lönböző helyekről oda kerülnek a kutatók. Nagyon sok matemati-kus megy Amerikába különböző okokból. Van még egy nagyonkomoly iskola, ami most már inkább átvándorol az USA-ba, és ezaz orosz. Ezeken kívül kisebb szigetek vannak, tehát gyakorlatilagegy-egy országban van öt-hat olyan ember, aki komolyan foglalko-zik a dologgal, nálunk meg van hatvan, hetven. A hagyományok isnagyon nagyok, tehát amiket tanulunk tételeket, azok közül is jónéhány magyar. Ez nem csak azért van, mert mi úgy válogattuk,

hanem ténylegesen. Máshol isugyanezeket tanítják.

– Mi a jövője a gráfelméletnek, bár-meddig lehetnek újabb érde-kességek?

– Az egész matematikai kutatásgyakorlatilag ötven-száz évvelelőtte jár a többi tudománynak.Abban az értelemben, hogy fogal-munk sincs, hogy mi lesz száz évmúlva, mindenesetre mi valamitcsinálunk, aztán később esetlegkiderül, hogy ez volt-e az, ami kel-lett, vagy nem. Amikor elkezdtéképíteni a számítógépeket, akkormár ötven-száz évvel azelőtt

megvoltak azok az ismere-tek, amik kellenek hozzá.Sajnos azt nem tudom meg-mondani, hogy amit éncsinálok, az lesz-e az, de re-ménykedik mindenki. Perszevannak konkrétabb vissza-csatolások is. Amikor aszámítógép hálózatosok fel-jöttek, akkor felmerült ren-geteg olyan téma, amiazelőtt nem jutott eszébe

senkinek, és azt akkor kellett megoldani hirtelenjében. Vannak te-rületek, ahol rájönnek, hogy ott alkalmazni kell a matematikát,ilyen például a genetika is, ahol előjönnek gráfelméleti kérdésekis.

– A híres tíz millió dolláros kérdésekkel foglalkoznak az oktatók,kutatók?

– Olyat, hogy most leülök és megcsinálom, olyat nem szoktamcsinálni. Annyiban azt hiszem igen, hogy ha van egy adottprobléma, egy nagy sejtés, amit meg kellene oldani, az behatárolegy szűkebb területet, azért azon a területen belüli más kérdések-kel próbálunk jobban foglalkozni. Jelenleg a gráfokkal, újabban ahipergráfos dolgokkal foglalkozok, amik valamilyen kapcsolatbanvannak a Hamilton körökkel. Ez is olyan, hogy létezik egy nagyonhíres sejtés, amit mindenki szeretne bebizonyítani, és nekem semsikerült, de evvel kapcsolatban lehet azért ezt-azt mondani.Konkrétan van két olyan cikkem is, ami arról szól, hogy hogyannem tudtam megoldani a problémát. Érdekesen hangzik, de azilyen cikk leginkább arról szól, hogy volt egy gondolatom, hogyezzel a módszerrel esetleg kijöhetne, és van, hogy nehéz módonmeg lehet mutatni, hogy ez a módszer egész biztos nem fogműködni, ami végül is segítség lehet.

Dézsi János, Fancsali Dániel, Suba GergelyA tanárinterjút a támogatta.

8. oldal 2006. május

Combino, Combino, csipkés Combino

És kezdetét veszi! Kevés olyan ember olvassa ezt a lapot, aki még ne hallott volna a körúti villamosok cseréjérõl. A fõvárosiközlekedési vállalat nagy jármûcserélési hadmûveletének következõ állomása, hogy a 4-es, 6-os villamosok vonalánközlekedõ Ganz-csuklósokat lecseréli Siemens gyártmányú kocsikra. Mindenki az új villamosokra kíváncsi. Mivel mimégiscsak egy egyetemi villamosmérnöki kar vagyunk, tehát a villamos jármûvek tekintetében jobban érintettek, mint azegyszerû földi halandók, lapunk szerette volna egy tartalmas szakmai cikkben bemutatni az újdonságokat. Csakhogy errenem kerülhetett sor, mert információink szerint az új villamosok mûszaki átadása a vártnál jobban elhúzódott, így a jármûrészletes és kimerítõ megszemlélésével, illetve a beavatottak interjú általi kifaggatásával nem volt módunk lapzártáigfoglalatoskodni. De! Tele van a világ információval. Az interneten és a villamost bemutató nyílt napon osztogatottprospektusban volt egy rakat info, amelyeket összegezve tudunk nyújtani egy általános tájékoztatást a dolgokról.Elõkerült emellett egy ezutáni számunk elveszett cikke, amely pont a szóban forgó járgányokról emlékezik meg. Egyelõreezekhez tudunk jó szórakozást kívánni, és reméljük, hogy következõ számunkban megjelenhet a szakmai riport is.

„Bazi hosszú, bazi sárga…”Nagy horderejű eseményre kerül sor Budapest tömegközleke-

désében ezév márciusától. A Siemens bécsi gyárából meg-érkeztek fővárosunkba az első új villamosok (szám szerint kettő).Az 54 méter hosszú, alacsonypadlós „sárga hernyók” a Combinonevet viselik, és a körúton közlekedő régi 4-es és 6-os Ganz-villa-mosokat fogják fokozatosan felváltani. Április 1-jén szombaton, aMoszkva téren kerültek először bemutatásra a nagyközönségnek.

Az egyenként 820 millió forintba ke-rülő villamosokból 40 darabot vásárol aBKV (így a beruházás összköltsége 30milliárd forint körül mozog), melyek jö-vő májusig fogják teljesen átvenni az 1967és 1978 között beszerzett „Ganz-cs.” villa-mosok helyét. Azonban az átállás nemilyen egyszerű: meg kell felelni a villa-mosokat legyártó Siemens elvárásai-nak a pálya minőségére vonatkozó-an, így a 8,5 km hosszú vonal teljesegészén felújításokra lesz szükség.Ez magában foglalja a sínek cseré-jét (ahol szükséges), a villamosve-zetékek felújítását, valamint a pe-ronok átalakítását is.

A pálya- és peronfelújítás előre-láthatólag két szakaszban fog zaj-lani április 18. és június 18. között.A „vízválasztó” a Blaha Lujza térlesz. Először május 18-ig a Moszk-va tér és a Blaha Lujza tér közöttirész, majd a hátralévő egy hónap-ban a vonal másik fele kerül majd fel-újításra. A peronokat mindenhol kb.15 centiméterrel kell majd megemelni,hogy passzoljanak az új járművekhez. Atérkövezett megállóhelyeken eltérő színűtéglákkal lesz majd jelölve az ajtókmegállásának helye is. A helyszínen elhang-zó információk szerint a villamosokat bu-szokkal fogják pótolni, a lehetőségekhez mérten a lehető legkeve-sebb fennakadást okozva. A buszoknak mindenesetre június köze-pétől a metrófelújításnál kell majd munkálkodniuk, tehát remény-kedhetünk a pontos befejezésben…

A munkába állás előtt azonban fontos feladat még a 40 új villa-moshoz szükséges személyzet kitanítása is (összesen 100 jármű-vezetőt oktatnak majd), továbbá minden szerelvénynek egyen-ként 6-6 ezer kilométer próbafutást kell megtennie a hatósági en-

gedélyezéshez. A tervek szerint mindennel együtt július 1-től márutasokat is szállíthatnak az első Combinok. Szeptemberrevárhatóan már 6-7 új villamos lesz szolgálatban, az év végérepedig már 20 darab róhatja a félköröket átnyargalva a budapestidugókon. Míg 2007 májusáig meg nem érkezik a negyvenedikvillamos, vegyesen fognak közlekedni a mostaniakkal.

Az új villamost 54 méteres hosszával a világ leghosszabbegyterűjének titulálja a BKV ZRt. Hat modulból áll, melyet kétnagyobb és három kisebb csukló köt össze, s a teljes hosszábanátjárható járművön mindkét oldalon 8-8 ajtó van, melyek 1,3méterre képesek nyílni, a jármű oldalára kicsúszva. Ala-

csonypadlós voltának köszönhetően nem kell majd lépcsőkönát felfurakodni a tömegbe – mindössze 6 cm-t kell leküzdeni –,

és ha a peronok átalakítása rendben megtörté-nik, a metrónál tapasztalthoz hasonló szé-

lességű rés fog majd csak a járdasziget ésaz ajtó között tátongani. Az ajtókra

kívülről is felszereltek nyitógombokat,amelyeket a második és hetedikajtón a mozgássérültek felszállásátjelző nyomógombok egészítenekki. Az említett ajtók közelébenkülön utazórészt is kialakítottakszámukra.

Az új villamoson 64 ülőhely és350 állóhely van, így összesen 6%-

kal több férőhely van a régivel összevet-ve, köszönhetően többek között annak,hogy nem két különálló kocsiból áll aszerelvény. A szerelvény terhelés nélkülitömege 66 tonna – ami nagyjából meg-egyezik a régivel –, ami teljes utaster-heléssel 90,5 tonnára nőhet. Említéstérdemel, hogy a villamos 12 pár gumi-betétes keréken fut, ami a hidraulikával ésa rugózással kiegészülve zötyögés- éscsattogásmentes élményt nyújt majd az

utazóközönségnek. A villamos színe az elő-zőhöz hasonlóan sárga, de zöld és kék színűcsíkok egészítik ki a dizájnt, amelyre a tűz-

piros színű áramszedő „teszi fel a koronát”. Az új szerelvényektervezett energiafogyasztása 7 kWóra kilométerenként, ez va-lamivel kevesebb mint a mostaniak 9 kWóra körüli felhasználása,valamint megemlítendő, hogy fékezéskor az új Combino energiáttáplál vissza a hálózatba, ami mindenképpen gazdaságosabb üze-meltetést tesz lehetővé.

A téli időszakban az utastérben automatikus légfűtés biztosítjamajd kényelmünket, az ajtóknál pedig padlófűtés segíti majd a

Hagyományos mosóporral...

XXXIII./7. 9. oldal

csúszásmentes ki- és beszállást. Mindenképpen meglepetéstokozhat, hogy nem szereltek légkondit a Combinokba. Ez hárommilliárd forint többletkiadást jelentett volna, ami a helyszínenkifaggatott szakértő szerint 50 új busz árával ér fel. Így némilegérthető a döntés… Így a nyári hőség elviselését légcserélő be-rendezés (ez óránként 25-ször forgatja át a teljes levegő-mennyiséget) és elhúzható ablakok segítik majd, meglátjukmekkora sikerrel.

Feltétlenül említésre méltó újítás még a „korszerű kommuniká-ciós rendszer”, ami a villamoson üzemel. Az ma már nem okozmeglepetést, hogy az utasokat vizuálisan és hangbemondással istájékoztatják a megállóhelyekről és az átszállási lehetőségekről.Azonban az, hogy az ajtók mellett elhelyezett, vészhívó-berendezéshez hasonló eszközökkel bárki bármikor beszélgetéstkezdeményezhet majd a sofőrrel, véleményem szerint korszakal-kotó újítás… Képzelem, mekkora sikere lesz a pesti fiatalságkörében, és hogy hány nap üzemelés után fogják az erre szolgálóáramköröket kikapcsolni.

Az április 1-jei rendezvényen az új Combinoval kontrasztbankiállításra került egy 100 évvel ezelőtti nosztalgia-villamos,valamint egy szintén új szerzeménynek számító MercedesUnimog sínfutó teherautó is, amely képes lesz többek között aCombino villamosok vontatására. Az érdeklődők emellettmegcsodálhatták a folyamatosan szolgálatba vont csuklós Volvobuszok egyikét (ezek darabja 65 millió forint), valamint a Ganzáltal gyártott trolibuszokat.

Részemről fájó szívvel veszek búcsút a sok sárga szöcskétmegélt Ganzoktól. Hogy vajon az új Siemens villamosok 30-40 évszolgálat után milyen állapotban lesznek(egyáltalán lesz-e még akkor villamos-közlekedés), arra kíváncsi leszek. Addigis mindenki próbáljon megbarátkoznia képen látható sárga hernyóval…Hogy lesz-e sárga szöcske? Ez akérdés még egy időre nyitottmarad…

Csati

Az elvarázsolt villamosA legtöbb hernyón már kiiktatták az

ajtókat biztosító köröket, de akad mégkivétel, tapasztaltam. A héten egyszervéletlenül négyeshatossal jöttem egye-temre, szórakoztató volt, és rájöttemvégre miért kellett új villamosokat hoznia körútra, illetve hogy miért pont eze-ket: a közösségépítés miatt. Mert mivolt régen, amikor még a Ganz csukló-sok jártak itt? Tömeg, felpréseltük egy-mást a villamosra, beráncigáltuk az aj-tót, és a következő pár percben szom-szédunkba nyomódott arccal szá-moltuk hány hajszál hull az orrunkra, éstalálgattunk, hogy az erősen naftalinraemlékeztető dezodor vajon a bal oldali140 kilós izomkolosszusból, vagy a jobboldali öreg mamiból árad, aki percenként leveri a sípcsontunk,mert kapaszkodni próbál bottal a kezében. Nem volt kontaktus,nem voltak emberi kapcsolatok, nem is figyeltünk rá, kikkelutazunk egy kocsiban.

Emlékszem, mikor először mutatták be a csodamasinákat aMoszkván, április elsején, ami már magában sokat sejtetett. Amegújulás ünnepére a közlekedési vállalat gyorsan elkezdtelemosni régi szerelvényeit is, nehogy túl fénytelennek hassanak az

új, még avatatlan járgány mellett, legalábbis olyan csillogó-villogó,élénk színű villamost nem sokat láttam azelőtt, pedig jópár évekoptattam már a körutat. No de ez érthető.

Ahogy érthető volt az is, hogy az új villamosokat direktbudapesti közlekedésre gyártották le, és ezért tökéletesenalkalmazkodott a környezetéhez. Sőt, a gyártók már előrefigyelembe vették azt is, hogy az évek során az üledékes kőzetekkialakulásához hasonlatosan a villamosperonok is bizonyáramegemelkednek majd. Előrelátásuk azonban sajnálatos módontúlságosan is előzékenynek bizonyult, viszont mégis jól sült el adolog, ezzel a kis aprósággal elősegíthettek egy nagyszabásúvárosépítő vállalkozást, a körút vagy negyven villamoshosszúságának megfelelő peron megemelését. Negyven újvillamos, negyven új peron, stílusos megoldás.

De ez csak egy apróság volt az ezernyi csoda közül, amelyet eza sárga elvarázsolt kastély rejtett. A belső tér kialakítása egyenesenmesteri volt. Süllyesztett padlójú jármű lévén természetesenszámíthattunk rá, hogy egyes ülések mellett kimagaslik majd apadlóból a kerekeket rejtő „doboz”, hiszen valahol csak lenniekell, ha a padló alatt már nem lehet, azonban a tervezéskor egyolyan trükkel éltek, amely szinte lehetetlenné teszi ezekfelfedezését. Eleve két szintet építettek a villamosba. A jó megfi-gyelőképességűek persze rögtön kiszúrták, hogy egyes székekmagasabban vannak, mint a többi, de mivel ezáltal az egész járműegyfajta aréna jelleget öltött, már Sherlock Holmes-t megszégye-nítő képességek kellettek annak felfedezésére, hogy az emeltülések némelyikébe csak egy lábbal lehet beülni, mert az ablakfelé eső lábunkat feltűnés nélkül, mintegy pajkosan taszítja arréb

egy nagy durung műanyagkocka.Akik észrevették, persze jót kacag-tak rajta, majd lelkesen mesélték atréfát barátaiknak is. Azóta nemegyszer, nagyobb rántásoknálnevetve gurultak le az öreg nénikezekről a trükkös székekről az állóutasok közé, akik szívesen véveezt a közeledést, gyengédenvisszanyomogatták őket azülésbe, majd máris kezdetét vetteegy beszélgetés, amelyre koráb-ban nem kerülhetett volna sor, hi-szen a régi székeken lehetett ülni.

A lépcsős csarnok jellegűelrendezés azonban más mókárais lehetőséget adott. A megemeltülésekhez ugyanis el kell jutnivalahogy, így több lépcsőfokdíszíti az állóhelyek kerületét, me-lyeknek ezüstös csillogásúalumínium szegélyfémezését, amég ünnepibb megjelenés ér-dekében szó szerint kiemeltek apadlóból mind függőleges, mind

vízszintes irányban, s ezáltal egy-szersmind alkalmasak voltak arra is, hogya leszállni igyekvők harisnyájába, nad-rágjába akadva a járművön marasztalja

őket, utazzanak még kicsit ebben a varázslatos környezetben.Ezek a szegélyek nagy szociális szerepet is betöltöttek a fővároséletében, ugyanis az új villamosok bejövetele idején több idősember is feleslegesnek, tehernek érezte magát. Az ilyen néniknekés bácsiknak ezután elég volt csak letelepedni egy ilyen lépcsőmellé, és perceken belül segíthettek valakin, aki ezért nagyonhálás volt. Sokszor tanúja voltam én is ilyesfajta jelenetnek, hisz alépcsők élvédői minden megállóban kivetették csáklyáikat az

...és az új Siemens Combinoval

10. oldal 2006. május

utasok nadrágszárai, harisnyái után, majd kalandregényekbe illőtengeri csatákat idéző, ádáz küzdelmek után egy-két ember sérül-ten maradt a csatamezőn. A nénik ekkor gyűszűt és varrókészletetkaptak elő, a bácsik pedig egy kupica pálinkát, és hangulatos kisbeszélgetésbe elegyedtek a póruljártakkal, míg a ruhadaraboksebei begyógyultak. A kedves beszélgetések, anekdotázásokMikszáth és Móricz műveit idézték nekem, de be kellett látnom,ez sem volt véletlen.

Az új villamosok ajtóinak titka fedte fel előttem a rejtély nyitját.Az új ajtókról ugyanis tudtuk, hogy fotocellás védelemmel látták előket, és záródáskor a legkisebb akadály hatására is visszafordul-nak. Többen persze elképzelhetetlennek tartották a körúti közle-kedés ezen formáját, hiszen a Ganzokon a játék része volt, hogyhány ember kilógása esetén lehet még mindig berángatni az ajtó-kat. Egy idő után nekik is be kellett látniuk, hogy ezek a villamosokmásfajta mentalitást követelnek meg. Az állandó rohanásnakhadat üzenve hirdetik a türelem megvilágosító erejét, a nyugalomszigeteiként voltak biztos pontok, és álldogáltak akár húszperceket is a megállókban, olykor-olykor játékosan megpróbálvabecsukni az ajtókat, amely persze kivitelezhetetlen vállalkozásnakbizonyult. Ezt a békét és nyugalmat azonban egy rebellis csoportaz utóbbi időben megfúrni látszik. Sorra iktatják ki a fotocellászárak áramköreit, és olyan balga eszméket hirdetve, minthogy atömegközlekedés célja, hogy eljussunk egyik helyről a másikra, ésolyan járművek kellenek, amelyek valóban képesek is a közle-kedésre, visszatérőben vannak a régi rohanó életritmus irányába.

Pedig ezeket a villamosokat nem gyakorlati közlekedésre ter-vezték. Már csak abból is látszik, hogy a vészjelzők gyakorlatilaghiányoznak róla. A régi csuklósokkal ellentétben, melyeken min-den ajtónál két vészjelző volt, hogy a veszélyhelyzetet minélgyorsabban közölni lehessen a villamosvezetővel, ezeken csupán

két-három ajtónként talál a szemfüles keresgélő egy számomramai napig érthetetlen módon nyitott könyvet ábrázoló gombbalellátott mikrofont... deréktájban.

A villamos teljes kialakításán látszik, hogy inkább akarhasonlítani egy többszáz éves várkastélyra, mint egy járműre. Akeskeny folyosók, melyeket még szűkebbé tesz a peremén alumí-nium fogakkal kiélezett lépcsősor, szinte idézi nekem a középkorivárak rejtett kazamata rendszerét, csuklói őrhelyek lehetnének,hiszen két embernél több – nevezzük őket strázsáknak – el semférhet bennük, csak vám, a táskája, kabátja árán, vagy ha ismeri ajelszót. Pompás kalandjátékok helyszínéül szolgálhat tehát ez aterep, nem is beszélve arról, hogy a burkolóelemek, melyek ahivatalos verzió szerint az alkatrészeket, vázelemeket lennénekhivatottak eltakarni, olyan játszi nemtörődömséggel vannakfelszerelve, amely titkos kincsek elrejtésének nyomait engediksejteni. Az utazás néhány percére az ablakon való unalmasnézelődés helyett a logikai rejtvények kedvelői pedig egyébjátékot is nyújthatnak, az ablak fölött ugyanis a fent említettelemek direkt össze nem illő módon lettek felszerelve, nincs kétegymás melletti, melynek méretei egyeznek. Az utasok teháttörhetik a fejüket, vajon milyen szabály szerint követik egymást.

Egy csodákkal, és kincsekkel teli várkastély, gladiátorokkaltömött lépcsős aréna, a logikai feladványok kimeríthetetlentárháza, a nyugalom szigete és mindez egyetlen villamosban. Hátigen, drága volt, nagyon drága, de mára már mindenki beláthatta,aki utazott rajta: ezért megérte.

BaGe

Forrás: http://www.bkv.hu/További információk az átépítésről a BKV honlapján:

http://www.bkv.hu/kozlemenyek/188.html

Tudás a technológián túlA 2003-ban alakult Alerant Informatikai Rt. az elmúlt két év alatt, rendkívül dina-mikus fejlıdéssel a nagyvállalati informatikai piac meghatározó tagjává vált. SzabóTamást, az Alerant ügyvezetı igazgatóját a cég eddigi eredményeirıl, jövıbeli elkép-zeléseirıl kérdeztük.

– Az Alerant Rt. nagyvállalati J2EE, elsősorban BEA-ter-mékeken alapuló projektek támogatását, önálló kidolgozásátvégzi – kezdi a beszélgetést Szabó Tamás. Ügyfeleink első-sorban bankok, távközlési cégek, így megoldásaink széleskörűek, a klasszikus informatikai területeken kívül újszerűfeladatok (pl. konvergens megoldások) elvégzéséreis vállalkozunk. Cégünk a nagyvállalati infor-matikai infrastruktúra szállító BEA Systems hazaidisztribútora, hivatalos magyarországi tech-nológiai- és oktatóközpontja. – Mit jelent az Alerant számára a BEATechnológiai központ cím? – A BEA-termékekhez kapcsolódóan biztosítjuk amegfelelő technológiai hátteret ügyfeleink éspartnereink számára Magyarországon. Az alkal-mazásfejlesztésen, -integráción, tanácsadáson ésoktatáson kívül széleskörű támogatást biztosítunk,mely a first-line supporttól a kritikus helyzetekbennyújtott segítségig terjed. A HP Magyarországgalegyütt, a HP szolgáltatásait kiegészítve is nyújtunktámogatást. Az Alerant elismertségét jelzi, hogy a

tavalyi évben a HP Regional Resource Partnerévé választottbennünket. – Mindez szakmai kihívást is jelent...– Igen, nagyon fontosnak tartjuk munkatársaink szakmai

felkészültségét. Kiemelten kezeljük a folyamatostovábbképzést. A külső oktatásokon való résztvételmellett állandóan tartunk belső tanfolyamokat,nagy súlyt helyezünk a kollégáknál meglévő tudásátadására is. Nagyon büszkék vagyunk arra, hogyaz Alerantnál régiós szinten is kiemelkedően magasa vizsgázott szakértők száma.– Milyen tervei vannak az Alerantnak a 2006-osévre vonatkozóan? – Az Alerant 2005-ben 100%-os bevétel növe-kedést ért el, idén további erős fejlődésre szá-mítunk, 30-40%-os árbevétel növekedéssel. Mivelaz elmúlt évben számos szolgáltatásunk iránt nőtta külföldi érdeklődés, így az elkövetkezendő évbenvárható a cég külföldi szerepvállalásának erősö-dése is.

HIRDETÉS

XXXIII./7. 11. oldal

Mese habbal2006. március 15-én tartotta a Magyar Egyetemi és Fõiskolai Sajtó Egyesület minden évben megrendezett konferenciáját.Az összejövetelnek idén a gyõri Széchenyi István Egyetem adott otthont, és az egyetemi lap, a Gyõri Kredit segített aszervezõknek a rendezésben.

Kezdjük rögtön az elején. A jelentkezés nagyon korrekten lezaj-lott, abban is segítettek, hogy mi nem kértünk szállást se kedd, seszerda éjszakára. A részvételi díjat egy kicsit sokallottam, még ígyszállás nélkül is. Viszont kaptunk szép bögrét az egyetem logójával,és feltöltötték a diákokat 300 kredittel, amit egy automatánál kávéraés teára költhettünk.

A rövid megnyitón hamar túlestünk. A következő program láttánazonban elkerekedett a szemem. Március 15. révén, ha már nemtudtak ’48-as hősöket hozni, hoztak nekünk ’56-osokat. Nem sze-retnék politikai felhangot adni a cikknek, ezt inkább elkerülném,azonban nagyon nehéz. A penge élén táncoltunk néha-néha, mivela közelgő választások elég nagy visszhangot keltettek a kon-ferencián, és voltak oda nem illő politikai megnyilvánulások is, ami-ket még meg se próbáltak elkerülni – csak annyit szeretnék leszö-gezni, hogy ezt nem most, és nem itt kellett volna (és talán ez a fon-tosabb, mivel a felsőoktatásnak kell, és illik is elhatárolnia magát apolitikai pártok versengésétől, ez mindenki magánügye). A meghí-vottak között volt Hrabovszki László, a Műegyetem volt hallgatója,aki az október 23-i események előtt nagy szerepet játszott a felső-oktatás megreformálására vonatkozó javaslatok kimondásában.Meghallgattuk a Szegedi Tudományegyetemen tartott diákgyűléshangfelvételeit, a meghívottak pedig elmesélték a MEFESZ [MagyarEgyetemisták és Főiskolások Szövetsége – a szerk.] alapításá-nak a történetét. Ezt a témát itt szeretnémis lezárni, bár az írás valószínűleg a parla-menti választások lezajlása után fog csakmegjelenni, nem hiszem, hogy tisztemlenne ezzel egy hallgatói lapban to-vább foglalkozni.

Egyik követke-ző napi-r e n d ipont ahallga-tói moz-g a l o m -mal, a hall-gatói sajtóvalés a mai fiatalok lá-zadó mivoltával fog-lalkozott. Kelen Ká-roly (Népszabadság)is a meghívottak kö-zött foglalt helyet.(Korábban már sze-rencsém volt vele

találkozni egy HÖOK-os vezetőképzőn.) Már vártam, mikor kezdi elkioktatni a „fiatalokat”, és bebizonyítani, hogy mennyire buták, ésújságírásra nem méltóak az ott lévő emberek. A korábbi találkozásalkalmával is fitogtatta lexikai tudását. Természetesen nagyszerű do-lognak tartom, ha valaki ilyen szintű tudásra tesz szert, de nem hi-szem, hogy ilyen rendezvényeken „fikáznia” kellene közönségét,mert ők nem tudják az aktuálisan feltett kérdésére a választ. Lehet,csak azért nem válaszolok, mert épp nincs kedvem, és egyáltalánminek fárasszam magam. Másodsorban elképzelhetőnek tartom,hogy én is tudnék bárkitől szándékosan olyat kérdezni, hogy mégvéletlenül se tudjanak rá válaszolni. A félreértések elkerülése végett:nem Kelen Károly munkásságát szeretném véleményezni, csak azt amodort, amit ő képvisel, és amit így a Népszabadságra is átvetít. A-mint már említettem, a ma hallgatóságának „tökösségéről” volt szó,lényeg az, hogy ismét kiderült, hogy senki nem mer megírni semmit,attól függetlenül, hogy a hallgatói lapok nagy része az egyetemtől,a HÖK-től függetlenül működik. Ebéd után meghallgathattunk vol-na egy nagyon érdekes előadást a diákigazolványon lévő chip hasz-nosságáról, ezt azonban az évek és a rutin hatására csípőből hagy-tuk ki.

Egy hosszabb blokkban megismerkedhettünk néhány felsőokta-tásbeli újsággal, lappal, rádiós és videós körrel. Szinte minden mé-

dia küszködik a hirdetések hiányával, amit aMESE közös hirdetésszervezéssel megpró-bál áthidalni hol több, hol kevesebb sikerrel.

Estefelé megvolt az „Év Írása 2005, az ÉvFotója 2005, a Pro Sperare 2005 és az idén előszörmeghirdetett Pál Imre-emlékdíj díjkiosztó ünnepsége”.

A rendezvény végére eléggé elfáradtunk, így a tá-vozás mellett döntöttünk, a záróbulira sajnos márnem maradtunk.

Összegezve vegyes érzelmekkel távoztunk a ren-dezvényről. Talán az ’56-os események közelgő 50

éves évfordulója és a választások isnagy hatással voltak a program

összeállítására, de így pont aztnem sikerült elkerülni, amirőlközel másfél órát vitatkoztunk:

hol húzzuk meg a vonalat, me-lyik az a (legyen az akár burkolt politikai)hirdetés, amit egy lap még leközölhet.

Legyen az a végszó, hogy nem szabadmegengedni, hogy a főiskolákra, egyete-

mekre beszivárogjon a politika, és ennekelkerülésében hatalmas szerepe

van a médiának.

Jani, Matya

16. oldal 2006. május

Mayday Budapest 2006 – Power Recycling

Előzmények2002-ben hazánkba érkezett a méltán világhírű német

partysorozat, a Mayday. Nálunk is követik azt a szokásukat, hogyaz egyes rendezvények neveket kapnak, úgymond alcímet. Híre-sebb dortmundi bulik voltak például a „Sonic Empire”, vagy a„Save the robots”. Magyarországon eddig az alábbi alcímek vol-tak: 2002: „Mayday comes to Budapest”; 2003: „Password:Europe”, 2004: „Future downloaded”; 2005: „We make the rulesyou make the noise”; 2006: „Power Recycling”. A korábbi él-ményeimből kifolyólag, részemről óriási várakozás előzte meg azidei bulit. Csak úgy, mint az „elsőmaydayező” húgom részéről is.

Az új helyszín már előre sejtette, hogy valami teljesen újat fogadni a közönségnek a következő Mayday.

2006. március 18.: Eljött a nap!Ilyenkor már nehéz bírni a 4/4-es vérrel. Az ütemek

pezsegnek mind bent, mind a hangcuccon. Szerencsérekaptam kölcsön két szobával arrébbról egy ládát.Tisztára, mint ha Monika Kruse-hoz terveztékvolna, pedig nem.

A percek, órák lassan telnek, a koliban mármindenki betegnek néz. Amíg rám nem kerüla Mayday póló, onnantól kezdve már tudtákmi bajom. Nagy nehezen, de csak bees-teledett, sikerült a Keletiből összeszedni tesótés a barátnőjét. Akkor vételezzünk üzem-anyagot (gy.k. francia eredetű felnőtt üdítőital),célunk most már a Papp László BudapestSportaréna.

„Sötétedés után kitágul a világ”*22.00, már Hot-X játszik, ideje bevonulni. Ruhatár, óriási

tömeg, a frizura még mindig tart. Hoti szettjének második feléreértünk be. Jól húzta a srác, tisztelet neki. Tetszett.

Máris érkezett a takarítóbrigád, hogy összeseperje alkatrészei-met, jelesül az államat, amely komoly barázdát vájt az Arénapadlójába. A díszlet, a világítás félelmetesen jól nézett ki. Ekkormár láttam, hogy ezen az estén illő környezetben fogunkszórakozni. Bár hozzá kell tegyem, a technikusok kicsitvisszafogottan kezelték a fényeket, de az egész együttvévehibátlan volt. A hangot pedig még inkább csak dicsérni lehet, aszínpadhoz közeledve, körülbelül a küzdőtér közepétől márküzdeni kellett a hanghullámok mozgást akadályozó hatásával.

Szerencsére hamar sikerült megtalálnunk az előre össze-szervezett társaságot. A barátaimon is láttam, hogy nekik is ko-moly megpróbáltatást jelentett összeszedni magukat a meg-érkezés után. Meg kell hagyni, a szervezőbrigád (Mayday Team)igazán komolyan kitett magáért.

A közönség az egész éjszaka folyamán szuper volt. Sajnospontos adatot még mindig nem tudok, hányan voltunk, de sokanés elegen. A szokásos party-feeling abszolút elővett mindenjelenlévőt, úgy gondolom, a fentiek fényében érthető miért. Jó párVIK-es arccal is találkoztam, nekik külön riszpekt. ☺

A színpadon az este folyamán (amíg én bent voltam) klasszikusDJ szettel lépett fel Hot-X, Felipe, Westbam, Takkyu Ishino, MarcoBailey, Newl, Valentino Kanzyani**, DJ Budai. Róluk egyöntetűenazt lehet mondani, hogy átérezték az este lényegét: egyszer egyévben a legjobbat kell mutatni, a maximumot kell beleadni. Hamár a szervezőknek sikerült, a DJ-k sem akartak lemaradni, így aszokásos jó minőséget hozta Felipe, Ishino és Westbam. Újstílusából adott nekünk ízelítőt Marco Bailey, és a tető letépését

kísérelte meg Newl, Kanzyani és Budai. Középső úriembernekvéleményem szerint sikerült is, ő volt az este egyik fénypontja.

Hasonló fénypont volt még négy produkció, amelyekre,muszáj külön blokkot szánni. Live act-tel lépett fel ugyanis LukeSlater, Secret Cinema, Collins & Behnam, Members of Mayday. Alive act lényege az, hogy a nevezettek kipakolnak egy fél stúdiót apultra, és helyben (élőben) adják elő számaikat. Egyeneskövetkezménye ennek, hogy a live act fellépők repertoárjaelsősorban saját szerzeményekből áll, és csak másodsorbankevernek más szerzőktől is. Luke Slater ráadásul dobost is hozottmagával, aki igényes percussion kíséretet adott az egyébként ismagas színvonalú zenéhez. Az első három fellépőt egyarántdicséret illeti, fantasztikusak voltak! Hozzáteszem, nálam személyszerint Slater papa nagyon lehúzta a rolót, percekig tartottmagamhoz térni, miután lejött a színpadról.

A negyedik live egy külön műfaj, egy életérzés, úgy mondjama Mayday megértése. A Members of Maydayről (MoM) van szó.

Te, kedves olvasó, lehetséges, hogy hallottál már tőlükzenét, mint például a „Members of Mayday – Sonic

Empire” stb. A név persze nem véletlen, egyMayday, egy szlogen, egy himnusz. (Ilyenünk van

tavaly óta nekünk is, azt is és az ideit is aCollins & Behnam páros készítette.) Egy MoMlive célja mindig annak kifejezése, hogy a buliértünk van, mi pedig egymásért. Ebben a félórában MoM himnuszok szólnak, amelyeketvalójában Westbam és Klaus Jankuhnkészítenek. A Members of Mayday név is amondanivalót szimbolizálja: Ti, kedvespartyzók, Ti vagytok mind a Mayday! A MoM

tehát csak egyfajta logikai része a bulinak,fizikailag ez az említett két úr. Ezt éreztetni kívánta a

Mayday Team is. Ezért immár hagyomány szerint, arendezvény magyar honlapja (http://www.mayday.hu) ven-dégkönyvének törzslátogatóit felengedték a színpadra, erre a 30percre. Mi – mert hogy én is – azért voltunk ott, hogy egyepszilon kicsi minta szemben álljon N emberrel, és létrejöjjön azaz összehúzó erő, amely mindenkinek elmondja: végre Mayday,végre együtt! A színpadon állva valósággal a levegőben éreztemezt. Tudtam, most már mindenki érti, miért voltunk ott. (Persze, asajátos magyar valóság az, hogy mindig is lesz jó pár ember, akiaz életben nem fogja megérteni ezt.) A frizura itt már nem tartott.

Miután lejöttük, vissza a küzdőtérre, nem sokunk jutott szóhoz.Volt, aki azzal jött oda hozzám, hogy elmondja: „Real, most ér-tettem meg ezt az egészet, igazán. Köszönöm!” Én minden évben,mióta a szervezők ezt a szokást követik, újra és újra megélem ezt,lassan azt is mondhatnám, ezért megyek Maydayre. Persze eztúlzás, de aki ezt egyszer átélte, akár fentről akár lentről, nembiztos, hogy valaha is ki tud hagyni még egy magyar Maydayt.

Az este hátralevő részében nem volt kímélet, a soronkövetkező DJ-k igazi s*ggrázós zenét toltak, nesze nektek. Semmi,de semmi rosszat nem tudok mondani a buliról. Tényleg hibátlanvolt.

Reggel hét óráig bírtam. Lábaim, bordáim a technotólmegkezelve, lelkem élményektől megtűzdelve. A frizura már régnem tart. A ruhatárral kivételkor sem volt semmi probléma. LányokKeleti, IC, haza, én TTNY. Persze, semmi sem ért véget, sőt a napmost kezdődik, hiszen várt a TV: Loki-meccs, Forma-1. Körülöttemmindenki tudta, hogy valami igazán különlegesen estem át azéjjel, mert látták rajtam. Nem is kérdezett senki semmit. Ilyenelképesztő bulit, komolyan…

Jövőre (de lehet, hogy már ősszel?! ☺), veletek, ugyanitt!Mayday, Mayday!

Real_John, Jani* Sorted

** egyesek által ismert beceneve: Kazánjani

XXXIII./7. 17. oldal

Ismerősök ismerőseiAz egyik leglátogatottabb magyar oldalról, az iWiW-rõl az Impulzus februári számának hasábjain már esett szó, egy nemlétezõ lány és a villanykarosok kapcsán. Sokunk regisztrált már a rendszerbe, mégis kevesen tudjuk, mirõl is szól ez azegész. Mi is az az iWiW? Hogyan jött létre? Ezekre, és több hasonló kérdésre keresve a választ látogattunk el egyelõadásra, melyet a Corvinus Egyetemem E-Business Kutatóközpontja szervezett.

A site története négy évvel ezelőtt kezdődött. Az oldal 2002.április 14-én indult, akkor még WiW néven. Az indulás pontoseredetére nem kaptunk egyértelmű választ még az előadásfolyamán sem, de egy biztos: a rövidítés a „who is who”kezdőbetűi. (Az ötletgazda Váradi Zsolt mosolyából ítélve lehet,hogy ez nem a teljes igazság. Lehet a WwW jobb rövidítés lettvolna, abból a szempontból, hogy kezdetekben az oldal a „whowith whom” igényeket próbálta kielégíteni.) Az alapötlet az volt,hogy az ismerősök kapcsolathálóját rajzoltassuk fel háromdimenzióban egy program segítségével. Ehhez készítettek egyminimális dizájnnal és képességekkel rendelkező weboldalt, melyetegy zárt felhasználói csoportnak szántak. A meglepő, és egyrenövekvő népszerűsége láttán, a fejlesztők új funkciókkal bővítettéka lapot, ekkor született meg az üzenőfal, a térkép, a legrövidebb út-kereső, és lehetővé vált az üzenet- és meghívóküldés. Közel egyhónap alatt nyolcszáz regisztrált tagja lett a portálnak, ami a233MHz-es PII-n futó szoftver kényszerű optimalizálását vontamaga után. Rövid időn belül a felhasználás elérte a rendszerkorlátait, a gép már nem bírt ennyi felhasználót optimálisan kezelni.Ez volt a fejlődés első szakaszának vége.

A WiW történetének második része 2002. május végénkezdődött. Ekkor összeültek a fejlesztők néhány külső emberrel(főként informatikusokkal, közgazdászokkal, reklámszakemberek-kel), hogy tanácsot kérjenek, és megbeszéljék, hogyan foly-tathatnák tovább az elkezdett munkát. Ők maguk is elbizony-talanodtak, nem tudták pontosan, mi célt is keljen, hogy szolgáljonez az oldal, mi a feladata és mivé fejlődhet. Kétnapos gyors tűzoltásután, ami új dizájnt, új térképszámlálót és újabb optimalizálástjelentett, létrejött négy ember összefogásával a profitorientáltDöntés Kft. Úgy határoztak, a fenntartást alternatív pénzszerzésilehetőségek kihasználásával oldják meg. Úgy gondolták, bannerhelyett kulturális hirdetéseket jelentetnek meg (pl. könyvek,kiállítások, filmek, bulik reklámozása), így a felhasználók semlesznek elégedetlenek. A cél egy közösségi portál volt, ezer-kétezer felhasználóval. Technikai téren is történt előrelépés: egykölcsönbe kapott PIII Dual géppel a rendszeren továbbifejlesztéseket vittek végbe, újdonságként fórummal és e-mailküldési lehetőséggel bővült az oldal. Az egyre gyarapodó közösségis „fejlődött”, a saját bulik (pl. WiW-szülinapi party) mellett karitatívtevékenységgel is büszkélkedhetett a tagok, téli ruhagyűjtési akciószerveztek, hogy segítsenek a hajléktalanokon. A felhasználók a2004-es foci VB alatt virtuális pénzben, Wityingben fogadhattak azegyes mérkőzések eredményére. Az ügyesen tippelők megnövelte-mail tárhelyet kaphattak virtuális zsetonokért cserébe. 2004.szeptemberében fordulópontjához érkezett a történet, ahogy azt amásik előadótól, Cseh Gábortól megtudtuk. A lineáris növekedéskövetkeztében ekkorra a regisztráltak száma elérte 75 000-et, alátogatottság pedig a 10-15 ezret naponta. Az infrastruktúra már„toldozott-foldozott” volt, így kölcsönből vettek egy szervert. Úgytűnt, nem lesz elég pénz a fenntartásra, a tulajdonosok nemértettek egyet, teljes volt a káosz. Ekkor mégis úgy döntöttek a Kft-ben, hogy létrehozzák az iWiW-et.

Közel egyéves fejlesztőmunka és a leendő partnerek megkere-sése következett, amely időszakban a kedvező visszajelzések és akonkurencia hiánya segítette át a vállalkozást a nehézségeken. Újstratégiát dolgoztak ki: a szoftverfejlesztésen és a dizájnon kívülminden egyéb tevékenységet kiszerveztek a Kft-ből, így példáulegy szerver sincs saját tulajdonukban. Meghatározták az új célt is:az oldal a lokális közösségek globális összekapcsolása legyen

univerzális formában. Tehát a felhasználók elsődlegesen városokbaszerveződnek, és a kapcsolataik akár országokat átívelők is lehet-nek, erre utal a plusz egy „i” a név elején. Erre azért volt szükség,hogy a különböző kulturális ajánlatokat célzottan, egy adottrégiónak, városnak tudják eljuttatni, feleslegesen nem terhelveazokat a felhasználókat, akiket nagy valószínűséggel egyáltalánnem fog érinteni az adott esemény. A teljes WiW adatbázistátemelték, városokba rendezték, és a szoftver tizenöt nyelvű lett,tehát minden téren az internacionalitás felé nyitottak a tervezők.Ezen kívül a képfeltöltés lehetősége, a belső üzenetküldésirendszer, a kibővített személyes profil az adatok nyilvánosságánakszabályozásával, a nyílt fórum a topikindítás lehetőségével, arendszerüzenetek és külső e-mail értesítés, valamint az apróhirde-tési rendszer is új szolgáltatások voltak. A több körös tesztelés után2005. októberében beindult az iWiW, nem is akárhogyan. Egyretöbb és több új regisztráló volt, amire még a tervezők sem számí-tottak. A korábbi lineáris növekedést tartva szem előtt készítették arendszert, kb. 120 000 felhasználóval számolva, a növekedés azon-ban hamarosan exponenciális lett. Míg a WiW esetében két-há-romezer új tag volt havonta, addig az iWiW-re naponta ennektöbbszöröse regisztrált, a rekord 2006. február elején 13 085 új fel-használó volt, és március 3-án bejelentkezett a félmilliomodik! Aforgalom több mint megszázszorozódott (kb. húszmillió oldalletöl-tés naponta), a tagok száma meghétszereződött. Hogy a rendszerne omoljon össze, ideiglenesen korlátozták a szolgáltatást, és ameghívók számát lecsökkentették egyre. Jelenleg a fejlesztők olyanrendszeren dolgoznak, amely a korlátlan meghívóküldést is elbírná,de ez az előadók szerint nem tenne jót a közösségnek, amelybenmár így is vannak virtuális személyek Ez maximum 5%-ot jelent azösszes felhasználóból, de pontos felmérés nincs ezzel kapcso-latban. A nem valós személyek szűrését úgy kívánják megoldani,hogy maga a közösség fogja úgymond kidobni magából őket.Azokat a személyeket, akikről több „jelentés”, panasz érkezik, meg-vizsgálják, de jelenleg nincs arra kapacitásuk, hogy maguk szűrjék.

A napokban újra elérhető lett a méltán legnépszerűbb „Kitismerhetek?” szolgáltatás, amely ismerőseink ismerősei közül ran-dom megjelenít néhányat, akikről kiderülhet, mi is ismerjük őket.Az alapítók alapvetően meg lehetnek elégedve magukkal, hiszenaz oldal nagyon sikeres. Kicsit sajnálják, hogy a külföldifelhasználók száma még viszonylag kevés, de még vannak terveika jövőre nézve. Minden esetre sokkal több figyelmet fordíthatnánka marketingre, mivel mint felhasználó eddig csak egy cégtermékének a nevével sikerült találkoznom. Ez a reklám talán kicsitagresszívabb is volt, mint kellene. Ennyi erővel akár a szemünkre israjzolhatták volna, bár lehet ez volt a cél. Valószínű hamarosan anagyobb informatikai cégek is felfigyelnek a site sikerességére, ésfelismerik, nekik is érdekük származik abból, ha segítenek, hogylehetőleg minél kevésbé küzdjön egy ekkora méretű rendszer azerőforrások hiányával. Egy másik nagyon lényeges aspektusa adolognak, hogy akár nemzetbiztonsági és nyomozati ügyekben isfel lehet használni egy ilyen adathálózatot. Azonban ilyen jellegűmegkeresés még nem érkezett az iWiW-hez. Az önkéntes ada-tokkal megadott illetéktelen visszaélés egy másik nagyon érdekeskérdés, amire szintén nagy figyelmet fordítanak már most is azüzemeltetők, és ezt a jövőben csak fokozni kívánják. A folyamatosfejlesztés mellett újabb szolgáltatásokkal bővítik majd a laptartalmát, hamarosan várható a fotó- és zenemegosztás opció is,ezzel tartják magukat új jelmondatukhoz: a közösség kiszolgálásaelsődleges.

Jani, Gabboo

18. oldal 2006. május

Induljon a „Tőkésmérnök program”!Az 1990 utáni idők mára jól látott változásokat idézték elő a ha-

zai mérnöktársadalomban. A változások kedvező jele mellett em-lítést kell tenni arról is, hogy jelentősen mérséklődött a tudomá-nyos szféra anyagi támogatása. Emiatt a kutatóintézetek kapacitá-sa kb. a 20%-ára csökkent és a találmányok száma is visszaesett.(90 előtt kb. 1800-2000 találmány volt évente, ‘90 után már csakkb. 350) A 2000-es évekre a mérnökfoglalkoztatás is sajátságosképet mutat. Mind a hazai, mind a külföldi cégek alkalmazásábanrendkívül szűk a kutató-fejlesztő réteg, és sokkal szélesebb a mar-ketingtevékenységben lévők tábora. A hazai mérnökrétegjövedelme eközben jelentősen elmarad a nyugati értéktől, de ezfennáll más szakmák esetén is. (lásd pedagógus, orvos...) Bár a‘90-es évek elején nem lehetett elvárni gyors bérfelzárkózást amérnökök esetében, de a 2000-es évekre a maiaknál jelentősebbfizetéseket jósoltak.

Ugyanakkor világszerte elismert, hogy a mérnökök meg-határozó szerepet játszanak a társadalmak anyagi-technikai fejlő-désében. Ezért a mérnöki jövedelmet a társadalmi produktu-mukkal arányosan, vagy még jobban igyekeznek honorálni. Hailyen célzattal egy nemzetközi kitekintést teszünk, eléggéelgondolkodtató állapotokkal találkozhatunk.

A diagram igazolja, hogy azok az országok, amelyek jelentő-sebb gazdasági fejlődést igyekeznek elérni, aránylag nagyobb jö-vedelmet biztosítanak a mérnökök számára (pl. a latin országok,mint Franciaország, Spanyolország, Portugália, Olaszország). Az isjól látható, hogy a hazai mérnökök jövedelme – a GDP-hez mér-ten – messze elmarad a nyugati országokhoz, de még Csehor-szághoz és Lengyelországhoz mérve is.

A fentiek mellett figyelembe kell venni egy nagyon fontos gaz-dasági jellemzőt is, az ország tőkekondícióját. Emlékezzünk rá,hogy a ‘90-es évek második felében nagy mértékű volt a külfölditőkebeáramlás, aminek lendülete az ezredfordulón is jórésztmegmaradt. Így a 2004-es uniós csatlakozás utánmég inkább számítani lehetett a folyamat fokozó-dásra. 2006-ra azonban az tapasztalható, hogy akülföldi tőkebeáramlás az uniós tagság mellett semnő jelentősebben. Sőt a tervezők jelzései szerint aberuházási tervek az uniós tagság előtti számhozképest egyre csökkennek. Ez aggasztó előjel a hazaitőkefejlődés számára. Érdemes megemlíteni, hogy azegy főre jutó hazai termelőtőke nagysága jelentősenelmarad a nyugati országokhoz mérten. Figyelembekell venni, hogy ha a jelenlegi tőkenagyság marad, akkoraz már kevésnek bizonyul az életszínvonal további eme-léséhez. Magyarországon így a fejlődés a maihoz hason-lóan lassú és vontatott lesz.

Ezek után ideje felismerni, hogy az ország XXI. századifejlődéséhez sokkal erősebb belső tőkegyarapodásra van szükség.

Ehhez – mélyreható gazdasági szemléletváltás közepette – keresnikell a kívánt növekedést elősegíteni tudó rétegeket. A mai korminőségi elvárásai miatt ilyenre már csak a legnagyobb szakmaiismeretűek lehetnek képesek. Ebből a szempontból a legnagyobblehetőségek a mérnökrétegben rejlenek. Ezt kell kiaknázni azelkövetkezendő években a társadalom számára. Ehhez azonbanmár egy konkrét állami programot szükséges meghirdetni. Érde-mes ehhez megvizsgálni Japán és Olaszország 1945 utáni gazda-ságépítési elveit is. Egyik korszakos megoldás lehet a tőke-teremtéshez a hosszabb távon érvényesülő adókedvezmény. Amásik irány pedig a kutatás kiszélesítése. Arra kell törekedni, hogya hazai kutatás – akár állami, akár magántőke bevonásával -legalább a ’90 előtti kapacitását elérje. Ez jelentős mértékbenhozzá tudna járulni a hazai árufejlesztésen keresztül a hazai tőke-növekedéshez. Más oldalról jelentős mérnökbázisnak adnamunkát.

Legjobbnak tűnik talán egy „tőkésmérnök program”beindítása. Emlékeztetni kell rá, hogy a ‘80-as évek elején a mér-nökréteg a műszaki vállalkozások alapításában az élen állt. Általukkialakult egy jelentős tulajdonosréteg, amely a ‘90-es években isrészben fenn tudott maradni. Számuk azonban mára már ke-vésnek bizonyul egy jelentősebb hazai tőkerendszer létrejöttéhez.Ezért a 2006 után a tőketeremtésben olyan helyzetet kell kiala-kítani, mint amilyen a ’80-as években már érzékelhető volt a vál-lalkozások körében. A mérnökrétegnek újra a tőkés vállalkozásokélére kell állnia. Hasonlóan, mint az 1800-as évek utolsóévtizedeiben, amikor kiemelkedő volt a hazai mérnökréteg pros-peritása és gazdasági jelentősége. Ha ez a „mérnökreneszánsz”korszak megismétlődik, akkor egy minőségibb tőkés réteg jöhetlétre, s egyben egy új tőkés időszakot hoz el az ország számára.

Végezetül fontos figyelmeztetni arra, hogyha a mérnökrétegéletében nem következik be jelentősebb változás, akkor kellemet-len „evolúciós” átalakulás indul el. Az orvosok esetében már jól ér-zékelhető egy kivándorlás és ez a folyamat kiszélesedhetmérnökök esetében is. Ez némileg csábítónak is tűnik sokak szá-mára, de ezzel a hazai gazdaság el is veszítheti a legambiciózu-sabb rétegét. A helyzet az, hogy a nyugati világban is kezdenekbetelítődni a mérnöki pozíciók és az ellenérzések jelei is már je-lentkeznek. Figyelembe kell venni azt is, hogy a fiatal mérnökrétegesetében itthon is bizonyos területen már elhelyezkedési gondokvannak. Sajnos az üzemmérnöki végzettség már nem kapja meg akellő szakmai elismerést. Nagy részük már mérnökasszisztensnektekintett. Ezért egyre több esetben alacsonyabb minőségű, pl.technikusi munkakörben helyezkednek el. Ezért egyfajta kitörésiút is a fiatal mérnökréteg számára, hogy mielőbb vállalkozása ésvégül termelői tulajdona legyen.

Nagyon fontos, hogy a fennálló helyzetről elmélyültebb szak-mai vita alakuljon ki. Várjuk ebben az ügyben reagálásaikat amernokdialogus@freemail.hu e-mail címen.

Molnár Ervin okl.villamosmérnök, Petráss László

műszaki vállalkozó

0.350.300.250.200.150.100.050.00

DánBrit

Osztrák

Német

FranciaFinn

Spanyol

Olasz

Portugál

Cseh

Lengyel

Magyar

Az egy évi mérnökfizetések aránya az egy főre jutó GDP-hezmérten (a 2000-es évekre vonatkozóan)

/Adatok: KSH, Eurostat/

Első lépésként definiáljunk pár fogalmat. A ceruza olyanhatszög (vagy kör) alapú egyenes hasáb, amelyben aforgástengely menti r sugarú henger maga a ceruzabél (ter-mészetesen r<<R, ahol R a hasáb alapjába beírható körnek asugara). Mivel minket most csak az elpocsékolt ceruzabélmennyisége érdekel, a továbbiakban a faburkolattal nem fog-lalkozunk. A ceruza hegyes, ha az írásra használt végén a ceru-zabél tökéletes kúpban végződik, egyéb esetben tompa. A hegye-zés az a művelet, melynek során a tompa ceruza hegyessé válik.

r – a ceruzabél sugara, a – a hegyezőre jellemző állandó,h – a ceruzahegy hossza (h=r/tga), V – a keresett térfogat

Nézzük, mi történik hegyezéskor. Az alapeset, hogy akkorhegyezünk, ha a ceruza teljesen tompa, vagyis a faburkolatbólnem látszik ki a bélés. A faragás hatására a ceruza (és a bél) hosszanem változik, viszont a bélből egy V térfogatú darab eltűnik. Hamegnézzük az ábrát, akkor látszik, hogy ez pontosan egyenlőazzal a térfogattal, amit egy hengerből egy azonos sugarú ésmagasságú kúp kimetszésével kaphatunk.

Ez pedig nem jelent mást, mint hogy szélsőséges esetben a he-gyezések során a hasznos ceruzabél 67%-át egyszerűen kidobjuk!

Mit lehet akkor tenni? Szerencsére van megoldás. ☺

Gondoljunk ugyanis bele, mi van akkor, ha nem várjuk meg, míg

a ceruza teljesen kitompul. Ennek megfelelően módosítva azelőbbi ábrát:

e – tompaság (0: hegyes, 1: tompa)Látható, hogy e =1 esetén visszakapjuk az eredeti felállást. A

többi eset (e <1) kicsit körülményesebb. A lefaragott ceruzabéltérfogatát a következőképpen számolhatjuk ki:

Ebből minket leginkább a Vkorona e -tól való függése érdekel,hiszen a másik két tag nem változott:

vagyis

eÎ[0;1] tartományban V(e) szigorúan monoton nő, és e =0helyen (elvi) minimuma van V(e)=0 értékkel. Tehát e-t tetsző-legesen kicsire választva V(e), a kárba veszett ceruzabélmennyisége is tetszőlegesen kicsi lesz.

A tanulság: hegyezzünk gyakran! ☺

Lvsti

XXXIII./7. 19. oldal

Hegyezzünk gyakran!Az emberi hülyeség határtalan. Néha képesek vagyunk olyan dolgokon gondolkodni, amelyeknek igazából semmi értelme.Nemrég olvastam egy cikket az egyik netes hírportálon, miszerint néhány tudós azon dolgozik, hogy magyarázatot találjonarra: a meghajlított spagettitészta miért nem törik soha ketté, miért esik legalább három vagy több darabra. Legutóbb énis valami ilyesmibe futottam bele. Elkezdtem azon agyalni, hogy a ceruzahegyezéskor vajon mennyi ceruzabél megy kárba.Az eredmény – legalábbis számomra – meglepõ volt. Íme az eszmefuttatás.

Van a macskámnak egy medvéje... Ez furán hangzik, tudom(„And now for the man with a tape recorder in his nose!"), de nemcsak hangzik, hanem az is. Fura. Egy plüssmedvéről lenne szó(a.k.a. „Teddy-bear"), szeme már nem nagyon van, t.i. az állateléggé leamortizálta már, viszont egy medvehang generátor(M(g)) az még javában üzemel benne. Ez egyébként rendkívülvicces, hajnal négykor WOAAAAAA, nem tudom miért éppenWOAAAAAA, de WOAAAAA, a macska lezavar neki egyet 'sztánakkor WOAAAAA, csak úgy a semmiből, én meg ne kapjakszívinfarktust. (Jobban belegondolva inkább WOAAAAA, mintbrumm. Láttatok már barnamedvét közelről? Dögöljek meg, haegy háromszáz kilós állat azt mondja, hogy brumm. Az elcseszetterősítő, na AZ mondja, hogy brumm, nem a barnamedve...)

Azért hoztam elő csak ezt az egészet, mert azt vettem észremostanság, hogy a plüssmedve (továbbiakban: maci vagy medve)különféle rand(100) helyeken jelenik meg a lakásban. Például afürdőkádban. A felmosólavórban. A konyha közepén. Az ágyam-ban. További érdekesség, hogy a medvét a macska nem viszisehova – legalábbis sohasem látjuk. A medve ott lesz. Sohasemváltoztatja a helyét, hanem átkerül.

Aggódom (© Adrian Mole). Az asszonnyal azon gondolkod-tunk, hogy lehet, hogy a macska nem is szállítmányozza amacit, hanem egyfajta medve-poltergeist jelenséggel vandolgunk, márpedig az meglehetősen ritka, főleg az év ezen idő-szakában. De továbbmegyek: lehet, hogy a medve irányítja amacskát! Szerencsétlen állat úgyis olyan soványka... ráadásulteljesen kiszámíthatatlan, egyszer dorombol, aztán a másikpillanatban meg harap. Szinte egészen biztos, hogy a medvebefolyásolja. Már attól kezdek félni, hogy valamiféle szimbiózis-ban élnek egymással, és a plüssállat elszívja az élő mindenenergiáját.

Gyanús ez az egész, még belegondolni is rossz. És akkor mivan, ha egy UFO-plüssmedve került valahogy hozzánk? Na?!Simán lehet! A TV képe összezavarodik néha... lehet akkorrádiózik (nomen est omen, biztosan a Nagy Medve csillagképirányába...) a maci.

A dolgot tetézi, hogy múltkor az utcán mindenféle méretű ésformájú gombokat találtam. Értitek? Gombok! Azok ugyanhonnan lehetnek? Lehet, hogy egy plüssmedve-temetőre épülta házunk? Sötét ez az egész ügy...

inyl

20. oldal 2006. május

Kalandozások EurópábanPozsony, London és Róma után sorozatunkban a Monarchiával kapcsolatos nosztalgiánk (not!) jegyében Bécs városátvesszük górcsõ alá.

BécsBécs ideális hétvégi kirándulóhely: autóval két, busszal három

órányira van Budapesttől. Szögezzük le persze rögtön, hogyautóval egyáltalán nem érdemes menni, mert busszal még négyegyütt utazónak is olcsóbb, arról nem beszélve, hogy mennyivelkörnyezetbarátabb: 26 év alatt négyezer forintot kóstál a retúrjegy.Naponta öt busz indul Népligettől, így viszonylag könnyűidőpontot lőni és legtöbb esetben elég megvenni indulás előtt ajegyet. Péntek délutáni jegy esetén érdemes benézni persze azErzsébet téri (a Gödör fölötti) régi buszpályaudvaron működőVolán-irodába, ott is meg lehet venni a jegyet. Természetesenvalamilyen irat kell hozzá, a többiekét se felejtsük otthon.

Bécsben turistabarát ifjúsági szállásokat viszonylag könnyű ta-lálni, éjszakánként 15 eurótól felfele, és érdemes is igénybe venni:a három teljes napos városnézés csak egy gyenge bevezetés a vá-rosba. A helyi közlekedés nem gond, legfeljebb az árak miatt szív-hatjuk a fogunkat: másfél órára és akárhány átszállásra érvényesjegy €1,50, de lehet venni 24 órára érvényes jegyet 5 euróért vagynapijegyet €3-ért, ez utóbbit csak traffikban kapható nyolcasával.A városrendezés során Otto Wagner neves szecessziós építésznevéhez köthető metró (U-Bahn) a város jelentős részét könnyenelérhetővé teszi. Nem szabad persze megfeledkezni a bicikliről,mint közlekedési eszközről: szeptemberben átadták az 1000. kmbicikliutat, és a városban több helyen található automata bicikliköl-csönző, melyből rövid időre igen kedvező feltételekkel bérelhe-tünk bicajt (egy óráig konkrétan ingyenes, a 2. óra 1 euró, a 3. €2,a negyediktől €4).

TöriHol is kezdjük? Talán egy kis történelemmel, de csak röviden:

Bécs megúszta a törököket, ergó törökfürdőjük nem nagyon van,csak uszodájuk, de az nem túl izgalmas. Volt viszont rengeteg csá-száruk, akik az utóbbi pár száz évben nálunk király néven futottak,persze néha más számozással (az utolsó király, IV. Károly osztráki-ában Karl der V. néven fut, bár sok maradandót nem hagyott hátrahárom éves uralkodása során). Az épületek jelentős részén meg istaláljuk, hogy ki építette, sőt, mostanában a császár neve helyett apolgármesterét írják ki. Egyébként Ferenc Jóska uralkodásához

kapcsolódik Bécs (és mellesleg Budapest) legnagyobb ívű város-rendezése: lebontották a városfalat és kialakították helyette a Ring-straße-t (ejtsd: Ringstrá'sze, ez Pesten a Kiskörút).

A Ringstraße – röviden Ring – talán Bécs legmeghatározóbbobjektuma: ez egy egyirányú, mindkét oldalon villamossínnel(egyik irányban 1-es, másik irányban 2-es számot viseli) és duplafasorral szegélyezett körút, mely a belvárost fogja körbe. Ami azonbelül van, az a belváros (1. kerület), ami azon kívül, az már nem az.A Ring építésekor sikk volt házat építeni a környéken, és állambácsi is szépeket építtetett a környékre, így a Ringen található mega bécsi Opera, a Szépművészeti Múzeum és a Parlament. A Ringmellett fekszik a Hofburg, ami afféle városi rezidencia volt Habs-burgéknál és közvetlenül az opera mögött található az Albertinanevű, szenzációs múzeum. A belváros közepén fekszik aStephansdom, Bécs egyik jelképe. Ne ijedjünk meg a belépője-gyek árától: elsőre húzósnak tűnnek, de magyar diákigazolvánnyalis jelentős kedvezményt adnak, és a belső mindenképpen megériaz árát.

Monarchiás emléktúraElső látogatásunk alkalmával mindenképpen érdemes felkeres-

ni a schönbrunni kastélyt, mely mintegy jelképe a monarchiának.A „csoport megy elől, a néni magyaráz” megoldás elvetveingyenes, sőt – magyar nyelvű – audiógájdot adnak, ami egyMP3-lejátszó szerű vacak, az ember bepötyögi a számot, és el-mondja a mesét. Lehet választani a kis, közepes és nagy túra kö-zül, mindenki maga döntsön, az biztos, hogy nem érdektelen alegnagyobb sem. A kastélyparkot meg kell nézni, és lehet egy él-vezeteset sétálni az állatkertben.

A kastély kistestvére a Hofburg, a városi rezidencia, ami stílus-ban igen hasonló, bár itt erősebben érezhető a Sissi-kultusz, a ki-állításon külön rész is van csak róla. Van kincstár (Silberkammer),ahol a családi ezüstöt lehet megnézni. Szép-szép, csak hát...

A Hofburg hátában, a Nemzeti Könyvtár (Nationalbibliothek,gyönyörű nagyteremmel!) mellett található a császári koronázó-templom, ahol vasárnap délelőttönként zenés misét tartanak: asok latin között orgonamuzsika és kórus hallgató, neves zeneszer-zők miséit adják elő.

XXXIII./7. 21. oldal

Festészet überallBécs múzeumai hatalmas kincseket halmoztak fel. Elsősorban a

Szépművészeti Múzeum (Kunsthistorisches Musem) ajánlható, avilág egyik legnagyobb Bruegel-gyűjteményével és sok más érde-kességgel.

Két éve nyitott meg a felújított Albertina, ami rendszeresen ne-ves időszaki kiállításoknak ad otthont. Ilyen volt a világ legna-gyobb Dürer-kiállítása, és rendkívüli a most látható Rudolf von Alttájképkiállítás is. Persze az állandó kiállítást se hagyjuk ki, a leghát-só teremben néhány eldugott Rembrandt mosolyog.

A szintén mostanában nyitott MuseumsQuartier (múzeumi ne-gyed) a Szépművészeti Múzeum mögött található, a belső udva-ron építették fel a Leopold Museumot. Itt az állandó kiállítás mel-lett jelenleg a párizsi Musée d'Orsay impresszionistái közül láthatóegy csokornyi.

Építészet Hundertwasser-módraA város építészetét a Pesten is ismert stíluson kívül ketten

határozták meg: Otto Wagner a bécsi szecesszió megteremtőjevolt, néhány házon kívül ő tervezte a hagyományos külsejű metró-állomásokat (és a hozzátartozó teljes hálózatot is). A másik nagyFriedensreich Hundertwasser, aki rendkívüli ökoságával a szakmafurcsallását váltotta ki, azonban az általa tervezett épületek játé-kossága rendkívüli: tervezett szociális bérlakást, múzeumot, és őöltöztette fel újra a bécsi szemétégetőt (U4/U6 Spittelaumegálló). Róla még tudni érdemes, hogy készített egy tervet a Bu-dapesti Levéltár épületének is, amelyből sajnos csak a makett va-lósult meg, és felépült egy teljesen semmitmondó épület a KülsőBécsi úton.

Wiener Schnitzel bécsi módraPersze, hamár idáig eljöttünk, a kulináris élvezeteket se hagyjuk

ki: elsősorban a Naschmarktra érdemes kilátogatni, ami egy hatal-

mas piac, első részében zöldség-gyümölcs kapható, hátul pedigszombatonként ócskapiac üzemel. Az inkább arab országokbaelképzelt pezsgés a hűvös klíma ellenére itt is megvan, az árupedig gyönyörű.

Érdemes megcsodálni az utcai kajásbódékat is, van belőlük mil-liónyi, és sült kolbász (3-4 fajta), hot dog, sült krumpli szintemindegyikben kapható. Vannak másmilyen helyek is: egy 60centis pizza negyede vagy jó 15-20 deka húst tartalmazó gyros€2,20 és €2,90 között bárhol kapható. Igazán tisztességes adagmindkettő, éhes nem marad utána az ember.

Van még egy másik műfaj, a beülős kajálda: halat, sült krumplités rántott húst lehet kapni, igazi bécsi adagokban: a hús – ahogynevéhez híven a Bécsi Szelet vendéglőkben is – itt is lelóg atányérról, nem kell félni, hogy bárki éhen marad.

Elsőre......ennyi talán elég is lesz. Persze nem került bele a merítésbe

egyetlenegy kocsma sem, bízom az olvasók leleményességében.Rendkívül szórakoztató a Ferenc József Kalapmúzeum, fantaszti-kus az Iparművészeti Múzeum, kimaradt az Otto Wagner Pavillona Karlsplatzon és a Bécs Múzeum se került szóba. Még utolsókéntazért megemlítem a neogótikus Rathaus (városháza) előtti teret,ahol általában valami programot szerveznek, karácsony előtt pél-dául hangulatos kirakodóvásárt forraltborral.

Jó szórakozást!

NessieBuszmenetrend: http://www.volanbusz.huSzépművészeti Múzeum: http://www.khm.atAlbertina: http://www.albertina.atLeopold Musem: http://www.leopoldmuseum.atKunsthaus Wien: http://www.hundertwasser.atBiciklikölcsönző: http://www.citybikewien.at

Szerelem vs. TavaszNemrég beköszöntött március, és vele együtt a tavasz (?). Az év legjobb tavasza! Ebbõl az apropóból megkérdeztem néhányembert szombat este a kicsi falum kulturális központjában, ahol rendszeresen összegyûlik a fiatal értelmiség színe-java.Szóval a Sörház Vendéglõben.

Kíváncsi voltam, hogy mit jelent az ott megjelent társaságnaka tavasz, a szerelem és e kettő fogalom közti esetleges kapcsolat.

BÁLINT, másodéves műszaki menedzser GAMF: „Semmi kü-lönbség nincs az évszakok között. Minden nőt épp olyan könnyűmegkapni télen, mint nyáron. Mindennek a titka az öltöny és aduma. Ha az embernek van stílusa és pénze, akkor a nők bomlanifognak utána évszaktól függetlenül. ”

JÓZSI, elsőéves informatikus – BME: „Nincs összefüggés.”TIHAMÉR, elsőéves villamosmérnök – BME: „Tavasszal nem

csak arról van szó, hogy a jobb idő miatt szívesebbenkimozdulnak az emberek, mint télen a lucskos, hideg időben.Hanem a madarak csipogása, a virágok illata kicsit megmelengetiaz emberek szívét, könnyebb az ismerkedés. A tavasszal járódolgok megmagyarázhatatlan biológiai reakciókat váltanak ki azemberekben. Nem véletlen, hogy tavasszal több gyermek fogan,mint télen. Kifejezetten ösztönző hatású, mikor a lányok egyrenagyobb felületet hagynak magukon fedetlenül. Egy egyszerűlecsúszott kis pánt is meg tudja mozgatni az ember fantáziáját,nem?”

ÖDÖN, elsőéves informatikus – BME: „Szerintem van köztükkapcsolat. Csatlakozom az előttem szólóhoz. Egyre kevesebb rucivan a csajokon, könnyebben kimozdulnak az emberek. Valaminttöbb olyan tömegeket megmozgató program kerül megrende-zésre, ahol lehetőség adódik az ismerkedésre. A tavasz mindenjónak a kezdete! A természet is ekkor újul meg, nem? Ilyenkor

már pörög a tanév második fele, kezdődnek a ZH-k. Így egy-egykorrepetáláshoz is lehet kellemes társat találni. Bár ez sajnos itt azinfó szakon nem jellemző. Bár, gusztus dolga…”

ZSOLT, 36 éves törzsvendég – Sörház: „Gyerek vagy te mégehhez. Majd rájössz, ha annyi idős leszel, mint én! Hanyagoljuk atémát! Iszol valamit? …”

DEXTER, elsőéves informatikus – BME: „A tavasz meg a nyársüti, mert ugye egyre melegebb van, tehát kevesebb van rajtunk.Ez vonatkozik persze a lányokra is, és ez király, mert lehet őketgusztálni! A strandon viszont adódhatnak kellemetlenségek, amimiatt nem tudunk néha kijönni a medencéből! Tavasszal vanesély arra, hogy már nem csak olyan barátnőim lesznek, akikneka neve .jpg-re végződik…”

ZOLI, elsőéves villamosmérnök, SZIE: „Minden szerelmes em-ber legszebb évszaka a tavasz, a szerelmeddel végre lehet sétálnia réten, az erdőben, és nagyon kellemes illat vesz körül: a tavaszillata. Egyszerre teljesülhet két vágyad: együtt lehetsz a szabad-ban a barátnőddel; és minden gondod elszáll, csak a kedvesedszámít. Ez annyira jó érzés!”

Érdekes, sőt megdöbbentő volt számomra az eredmény. Akikmegosztották velem a véleményeket, azok mind ugyanarra gon-doltak, csak más-más megfogalmazásban. Szerintem is a tavasz-nak van valami misztikus, megmagyarázhatatlan ereje, ami a má-sik nemhez való közeledésre serkenti társadalmunk tagjait. Örü-lök, hogy ez a misztikus erő idén engem is a hatalmába kerített…

Rabbit

22. oldal 2006. május

MUSICMANIATherion – színpadonÁllathatalmasnagyotodaüt. Szóval egy zenekar, ami három gitárosból áll, hoz magával hat énekest. És az énekesek úgyvannak öltözve, ahogy kell, nekik van valamelyest koreográfiájuk, nem a gitárosoknak.

Hihhetetlen. Valljuk be: elfogult vagyok. Három és fél éve vár-tam arra, hogy ezt a svéd bandát lássam élőben. Bár ahogy így be-legondolok, ez egyben azt is jelenti, hogy nagyon nagy elvárásaimvoltak velük szemben.

Március 2-án a PeCsában a Metal Manián a várakozásaimtalálkoztak a színpadképpel. Fellépett több zenekar a Therionelőtt, nem a Therion volt az egyedülinagy együttes, mégis… a többiek…futottak még. Moonspell jó, mert jó,bár nekem alapból nem jön be, ott aszínpadon nagyon egyben volt abanda. Anathema érdekes volt, csakkissé erőtlennek éreztem. A Charonnagyon HIM-utánérzés, szóval nemrossz, csak „ilyet láttam már valahol”hangulatot árasztottak a színpadról.Soilwork csalódás, Nevermore megcsak úgy simán rossz volt.

Nade Therion!!! Hát az nagyon!De kik is ők? Ki az a banda, aki

középszerű hörgős deathmetál zene-karból creativ metal zenekarrá avan-zsált? (Magukat jellemzik így.) Hár-man vannak, három gitáros. Egyikükzeneszerző, aki 11 hónapig dolgozikegy lemez hanganyagán. Két hónapalatt megálmodik valamit, kilenchónapba telik lekottázni a nagy-zenekari részek miatt, aztán közbenegy bölcsész professzor megírja aszövegeket, merítve az arab és skan-dináv mitológiából, aztán valahogyösszeszedik a dobost, énekeseket,meg mit hogy sikerül, és turnéznakegyet.

Eszetlenül súlyosan profin.Természetesen a zenészek hangolják a gitárokat. Kell. De hogy

ezzel ne veszítsenek időt a színpadon, ezért több gitárral készülnek,amit a színpad mellett egy technikus hangol, hogy a számok közötta színpadon csak gitárt kelljen cserélni. Nem, nem azért cseréltekgitárt, hogy megmutassák, milyen istenmód tudnak egy másikhangszeren is játszani, szó sem volt itt Steve Vai-féle öncélú,magamutogató showról. Egész konkrétan ha nem számítom aközönség fele tett gesztusokat, intéseket, kivigyorgásokat, akkorkifejezetten gyenge színpadképet, színpadi munkát nyújtott ez ahárom svéd fiatalember, már ami a showelemeket illeti.

Csakhogy rajtuk kívül még hat ember tartózkodott aszínpadon. Egy férfi dobos (aki énekelt is), két férfi vokalista, egynői énekes és két női vokalista. Kvalitásokról csak annyit, hogysvéd zeneakadémia ének szakja… Koreográfiáról annyit, hogy amagas, nyílt témáknál magasba emelt karokkal énekeltek,egyébként szálegyenesen, mozdulatlanul. Mosoly nélkül. Arendíthetetlenség skandináv istennői selyemben, bársonyban éscsipkében, a germán istenek pedig öltönyben, nyakkendőben,zakózsebből diszkréten kikandikáló zsebkendővel, avagy bőrnad-rágban, szövetmellényben, vörös csokornyakkendőben és hosszúbőrkabátban.

Ha nem tudtak volna énekelni is piszok jól néztek ki. De tudtak.És ha épp visszakanyarodtak a régi deathmetalos számokra,

akkor a kar diszkréten levonult, hogy helyet adjon a három rend-

kívül profi és rendkívül tehetséges, de egy percig sem nagyképűgitárosnak, akik közül telt még egy jó énekesre is.

Mit mondjak még? Hogy a színpadon egyik therionos semivott alkoholt? Hogy figyeltek egymásra és a rajongókra? Hogy avégén meghajoltak kétszer is, megadva a tiszteletet a közön-ségnek, aki a másfél óra késés ellenére is kivárta az egy óra utáni

kezdést? Hogy elmondhatták: „Ne-künk annyi számunk van, hogy turnén-ként más számlistát játszhatunk, úgy-hogy most jöjjön egy olyan dal, amit ta-lán még sosem hallottatok élőben!”

Tényleg különleges banda, és való-ban megengedhetik maguknak a vég-telenségig variált számokat. Egyszerű-en van annyi albumuk és annyi jó szá-muk. Ami azért még a rock-metálzeneiéletben sem mindennapos.

Hölgyeim, Uraim! Tessék Therionthallgatni, kóstolgatni, ismerkedni ve-lük. Különleges zenekar, különleges te-hetséggel, sokféle témával és rengetegötlettel. Szimfonikus témák, kórusmű-vek, klasszikus rock és deathmetálkedvelői, zenei turisták, a mitológiákismerői mind találnak valami ismerőstés rengeteg felfedezhető dolgot a ze-néjükben.

Remélem másoknak nem kellhárom évet várni, míg színpadon lát-hatja őket.

Kokas

CHRISTOFER JOHNSSON gitárKRISTIAN NIEMANN gitár

JOHAN NIEMANN basszgitárPETTER KARLSSON dob (nem állandó tag)

Time shall tell 1990 House of KicksOf Darkness... 1991 Deaf Records

Beyond Sanctorum 1992 Active recordsHo Drakon Ho Megas 1993 Megarock

Beauty in Black 1995 Nuclear BlastLepaca Kliffoth 1995 Megarock

Siren of the Woods 1996 Nuclear BlastTheli 1996 Nuclear Blast

A’arab Zaraq –Lucid Dreaming 1997 Nuclear BlastEye of Shiva 1998 Nuclear Blast

Vovin 1998 Nuclear BlastCrowning of Atlantis 1999 Nuclear Blast

Deggial 2000 Nuclear BlastSecret of the Runes 2001 Nuclear Blast

Live in Midgard 2002 Nuclear BlastSirius B 2004 Nuclear Blast

Lemuria 2004 Nuclear Blast

XXXIII./7. 23. oldal

Megbélyexett villanykarosokKöztünk élnek. Nap mint nap elmegyünk mellettük, leülünk melléjük a menzán, a kezük mellett kapaszkodunk a villamoson,és még csak nem is tudunk róla. Nem köszönünk nekik, mert lehet hogy nem is ismerjük õket és még a büdös életben nemtalálkoztunk velük ezelõtt. Talán azért nem szólítjuk meg õket, mert nem tudjuk, hogy Baranyi Norbertnek és NovákMátyásnak hívják õket, vagy azért, mert nem vesszük észre, hogy õk mások mint mi. Mások, mert õk tagjai egy zenekarnak,egy zenekarnak, amit a rajongóik csak Xtigmatic-ként emlegetnek. Ez ugyanis a bandájuk neve. De most, most fény derülaz igazságra. Stábunk már régóta megfigyelés alatt tartja õket, készen arra hogy lecsapjon, és most eljött az idõ.Becserkésztük õket, és rejtett mikrofonunkkal interjút készítettünk velük. Még most sem tudják, hogy hol volt a mikrofon.

– Sziasztok! Kezdjük mindjárt a nevetekkel! Miért Xtigmatic? Mitszerettetek volna kifejezni ezzel a névvel?

NOVÁK MÁTYÁS: – Nos az Xtigmatic-ban felfedezhető egy másikszó, a Stigmatic, és valójában először ez volt a zenekar neve, astigmatic, magyarul ‘stigmatizált’. Azt jelenti, megbélyegzett, és eza választás pont azt fejezte ki, hogy az első időkben, az alaku-lásunk után a városunkban, Kiskunfélegyházán mi nem voltunkúgymond „menők”, mások kinéztek, hogy mit akarunk mi a ze-nénkkel, ennek hatására aztán klikkesedtünk, és ténylegesen meg-bélyegzettnek éreztük magunkat. Ezután hallottuk a hírt, hogyAngliában van ugyanilyen nevű zenekar, és hosszas fejtörés után,némi alkoholtól átszellemült állapotban akét gitárosunk, Győri Ákos és NagyGábor kiötlötte ezt a korszakalkotóújítást, így alakult ki a mai nevünk, azXtigmatic.

– Értem. Nos mindjárt két dolgot isérintettünk, amit érdemes lenne kifej-tenünk, hátha akad még valaki az olvasókközött, aki nem törzsrajongótok, és nemismeri a zenekar történetét, felépítését.Említetted, hogy kiskunfélegyházi bandavagytok, de te, Norbi úgy tudom,kecskeméti vagy.

BARANYI NORBERT: – Valóban, én Kecs-keméten születtem, és ott is élek.Igazábol Matyi révén kerültem össze azegyüttessel, ő ajánlott be az ismerősei-nek, a mai csapat két tagjának, bár akkorkicsit más volt a felállás.

N.M.: – Igen, én még jászottam egy másikzenekarban, amely az Offenzíva nevet viselte,amikor megkeresett két félegyházi barátom hogy szeretnénekkomolyabban belekezdeni egy zenekarba, és szükségük lenneegy dobosra. Így ajánlottam be Norbit, és később, mikor az Offen-zíva feloszlott, akkor csatlakoztam én is.

– Ezen a ponton szerintem érdemes lenne néhány mondatbanösszefoglalni a zenekarotok történetét, hogyan alakultatok, mikéntalakult ki a mai felállás?

N.M.: – Nos, a kezdet kezdetén Norbival és egy másikvillanykaros évfolyamtársunkkal, Balázs Istvánnal hárman kezd-tünk zenélni, de ennek tanulmányi okok miatt sajnos hamar végeszakad. Én ekkor már basszgitároztam az Offenzívában. 2004-benaztán megkeresett Nagy Gábor és Győri Ákos, akiket máremlítettem, és Norbival, valamint Barczikai Tamással létrejött azelső felállás.

B.N.: – Igen így kezdtünk zenélni, aztán Tamás egy időre kilépett,mert egyéb terveket dédelgetett, nem volt elég neki az a lehe-tőség, amit a zenekarnak nyújtott, habár időközben visszajött, ésmost megint együtt zenélünk. De amíg kimaradt, addig feloszlottaz Offenzíva, Matyira igényt tartottunk, mint basszusgitárosra.

N.M.: – Aztán csatlakozott még hozzánk Tarjányi Ferenc, ésvisszajött Tamás énekelni, és hörögni, így a mai felállásunk úgy nézki, hogy Nagy Gábor és Győri Ákos gitároznak, Tarjányi Ferenc abillentyűsünk, Barczikai Tamás énekel, Baranyi Norbert adja aritmus szekciót, és én, Novák Mátyás vagyok a basszusgitáros.

– Milyen zenei előképzettséget tudtok magatok mögött?

B.N.: – Én két évig gitároztam, aztán inkább a dobok felé kezdtemvonzódni, zenetanártól tanultam meg dobolni, és valljuk be, azótais fejlődtem, mióta a srácokkal játszom.

N.M.: – Igen, azt én is beszámítanám előképzésnek, amikor azelőző bandával, vagy az Xtigmatic-kal játszunk,

mert nagyon sokat tud tanulni az ember egyilyen közös zenélésből, de hogy a klasszikus

értelemben vett képzettségről beszéljünk,én is tanultam zeneiskolában klasszikusgitárt, aztán pár év mulva elkezdtembasszus gitározni, a szóló gitározás sosemfogott meg igazán.

– Térjünk rá a zenétekre. Milyen műfajbanjátszotok?

N.M.: – A zenénket leginkább extrémmetálként tudnám besorolni, tehát aMachine Head, Sepultura, az újabbak kö-zül Killswitch Engage, Atreyu által kitűzöttnyomvonalat követjük, és ha valaki ismeriezeket a bandákat, akkor azt is látja, hogyez utóbbiak már az extrém metál és ametal core között zenélnek. Ezeknek azösszes hatása érvényesül a zenénkben, éspersze próbáljuk belevinni a saját egyéni-ségünket is.

B.N.: – Hozzá kell tennem, hogy eleinte nem volt igazán kiforrotta zenei stílusunk, elég sokáig tartott, amíg rátaláltunk a számunkramegfelelő hand gulatra és hangzásvilágra. Aztán amikor létrejött amai felállás, ez a hat fő, akkor döntöttünk, hogy a rockon belülmerre orientálódunk.

– Említetted hogy mely zenekarok adták a fő nyomvonalat azenétek kiválasztásában. Fel is szoktátok dolgozni az útmutatóitokszámait?

N.M.: – Igen, valóban játszunk tőlük feldolgozásokat, de nemcsak az ő számaikat adjuk elő. Játsszuk még a Metallica, a FearFactory számait, és több amerikai vagy angol banda zenéjét, páralkalommal System of a Down-t is feldolgoztunk, csak az mosta-nában valahogy kicsúszott a repertoárból.

B.N.: – A terveinkben szerepel még, hogy feldolgozunk IronMaident, Cradle of Filth-t, vagy ami az én szívügyem, az AnthraxNobody knows című száma a dobszólam miatt. A zenekar többtagjának is megvan a maga kedvence, a saját szólam nehézségeilletve különleges szépsége miatt.

MUSICMANIA

24. oldal 2006. május

– Vannak saját számaitok is, ezekben angolul énekeltek. Ezzel is apéldát akarjátok követni, vagy valami más célból énekeltek idegennyelven?

N.M.: – Nem, ennek sajnos sokkal prózaibb oka van, és nekemmár elég régen vesszőparipám a magyar nyelvű éneklés, de sajnossokkal nehezebb magyar nyelven szöveget írni. Gábor meg Ákos,a szövegíróink is úgy gondolják, hogy na-gyobb hatást lehet elérni az angol nyelv-vel. Angolul tényleg könnyebb összerakniegy szöveget, berakunk néhány mon-datot, ami magyarul elég sután szólna, deangolul elfogadható kötőszöveget pro-dukál.

– Tehát ha jól értem, ez egyfajta könnyebbút?

B.N.: – Igen, mert ha valaki ma magyarulakar szöveget írni, akkor valami különle-geset, egyedit próbál nyújtani – ez megfi-gyelhető tendencia napjaink magyarrockjában –, de ez nem egyszerű feladat,és főleg nem abban a szellemileg frissállapotban, ahogy a szövegíróink a dal-szövegeket szokták megszülni.

– Miről szólnak a számaitok?

N.M.: – A legkülönbözőbb dolgokról, az elsőszámunkat például, ami egy intró-féleség, pél-dául az egyik gitárosunk szerepjáték élménye ihlet-te, egy klán vezérének az életéről szól, egy másik számunkat amásik gitáros szerelmi csalódása ösztönözte, de abszolút vegye-sen vannak témáink.

B.N.: – Egyszóval még nem alakult ki egységes ideológia, amit azenekar képvisel, ami köré a számaink tartalmilag csoportosul-nának, egyenlőre még csak a zenére koncentrálunk, abban szeret-nénk kifinomítani a minket jellemző stílusjegyeket, és persze egy-szer majd a dalszövegekkel is megpróbáljuk behozni a lema-radást, csak ott még nem tartunk.

– Ezalatt a zenei arculatkialakítás alattegyenlőre csak az együttes arculatátkell érteni, vagy Ti, mint egyéni zené-szek is szeretnétek jelentőséggelbírni? Van-e valaki konkrét zenészpéldaképetek?

B.N.: – Igen, nekem a MetallicábólLars Ulrich. Ő azért is gyakoroltrám mély benyomást, mert ő voltaz első, akivel ebben a műfajbantalálkoztam, és már akkor is nagyontetszett ahogy dobol, nagy szomo-rúságomra azonban még nem sike-rült elmennem koncertjükre, a ta-nulás, meg az egyetem melletti el-foglaltságok eléggé lekötöttek.Azután többekkel találkoztam, akiknagyon megfogtak a dobjátékukkal, de Lars Ulrich még mindig azelső számú példaképem.

N.M.: – Persze nekem is van, az Iron Maidenből Steve Harris,basszusgitáros és alapítótag. Persze ez úgy van, hogy tizennégy é-vesen az ember ismer egy bandát, aztán idővel megismer többe-ket, de az első nagy ideál akkor is megmarad. Többek vannak akik-nek nagyon tetszik a játéka, de én is ragaszkdom Steve Harris-hez.

– Norbi, ha már felhoztad az egyetemet, említsünk erről is néhányszót. Harmadéves villanykarosok vagytok, szakirányon, méghozzáVillamos Energia-rendszereken, ha jól tudom, most is részvizsgárakészültök. Hogy lehet összeegyeztetni a tanulást a zenekarral?

N. M.: – Ez valóban nem egyszerű feladat, említettem is, hogy egykorábbi zenekar-próálkozásunk a tanulás miatt hiúsult meg

elsőévben, de most úgy tűnik, hogy szakirányonmár ténylegesen tanulunk valamit a szakmáról,

és nem csak a tengernyi adathalmazt kellbevágnunk, aminek aztán ha tizedrészétalkalmazzuk majd egyszer.

B.N.: – Ami leginkább problémát jelent azaz, hogy egy héten egyszer nem elégátszani. Ha az ember komolyan zenél, ésszeretném azt hinni, hogy mi valamelyestkomolyan gondoljuk ezt a bandát, akkorrendszeresen kell gyakorolni egyedül is, atöbbiekkel is, és mivel ők más főiskolákrajárnak más városokba, illetve van márköztük aki dolgozik, a próbákra leginkábbcsak hétvégén jut idő.

– Tudjátok-e hasznosítani valahogy az ittmegszerzett tudást?

B.N.: – Mindenképpen. Egy mai bandávalazért velejáró a technikai felszerelés, erő-sítők, hangfalak, de elég, ha csak az elekt-romos gitárokat tekintjük. Az ember min-

denképpen nagyobb bátorsággal, több önbizalommal mer hozzá-nyúlni ezekhez a dolgokhoz, ha kicsit tisztában van vele, hogyanis működnek. Volt már rá példa, hogy koncert előtt robbant le afelszerelés, akkor aztán előkaptuk a forrasztópákát, és némikéséssel ugyan, de elkezdhettük a fellépést.

N.M.: – Másrészről pedig a saját színpadtechnikánkat ismegpróbálhatjuk elkészíteni. Persze nem kell most valami komolyfelszerelésre gondolni, de Norbi már tervezett olyan világításirendszert, ami a dobokkal összekötve mindenféle alakzatban

villogott a ritmusszekcióval szink-ronban.

– Helyben vagyunk, mi a helyzet akoncertekkel?

N.M.: – Több helyen is szoktunkkoncertezni, Kecskeméten, Félegy-házán, kisebb szórakozóhelyeken,de szeretnénk bemutatkozni anagy fesztiválokon is, mint a Szigetvagy a WAN2, csak ezekhez ki kellépíteni a megfelelő ismeretsé-geket. A legközelebbi koncertünkáprilis 28-án lesz Kiskunfélegy-

házán.

B.N.: – Igen, de hozzá kell tennünk, hogyazok a bizonyos kapcsolatok, most úgy látszik kialakulóban van-nak, egyszóval és kis szerencsével reményeink szerint nyáron márott lehetünk a Szigeten.

– De hiszen ez nagyon jó hír! Akkor minél sikeresebb koncertezéstkívánok nektek, és reméljük, hogy a Szigeten valóban ottugrálhatunk a koncerteteken! Jó vizsgázást és köszönöm az in-terjút!

BaGe

XXXIII./7. 25. oldal

ELTE Budaörsi Napok egy villanykaros szemévelHétfő este háromnegyed tíz. A Móriczon bent áll egy tömött

40-es busz, amire gyors iramban felpattanok. Csak bízom abban,hogy jófelé visz. Az ismeretlen helyeken való átszáguldás kisséaggódásra késztet, de mikor meglátom a Dayka Gábor utca előttiM3-as kivezető szakasza feletti felüljárót, és egy kb. tíz emeletesmonstrumot, már kezdek megnyugodni. A középső ajtón leszállóöt lány nyomába szegődök, mint később kiderült, a számításaimbejöttek, négy perc múlva a ELTE Kőrösi Csoma Sándor kollégiumelőtti regisztrációs standnál találom magam.

Következő projektem ruhatárat találni, e cél elérése végettfelmérést végeztem a biztonságiak körében, hogy ki tudnámegmondani, merre találom. Az eredmény kicsit lehangoló lett,és eredménye nullához konvergált. Tavaly még az A épületalagsorában találtam, azonban ott most egy kedvetlen, viszontéberen figyelő biztonsági őr visszafordít, mondván menjek inkábbkabátban bulizni.

Negyed tizenegykor a három kishelyszínen már javábanzenélnek az együttesek. Járkálva a bulik közt, apácának öltözöttaranyos lányokra leszek figyelmes, és azon töprengek, vajon aB.Sc. miatt vezették-e be az apáca szakot az ELTE-n? Mint későbbmegtudtam, ők a Ferencesek csapat aktivistái, akiknek a párjai ismegjelentek, barna szerzetes ruhában.

Elindultam felkeresni a Club 89, C és Dokk klub közös szín-padát, útközben a lépcsőn rejtélyes „Lóri+Győző“ kampány-feliratokra szegeződött a tekintetem, a színpadot elérve pedig egyidőre letáboroztam. Ott épp a Részemről OK zenekar játszott,főként ismert slágereket, nem kissé átdolgozva. Az utolsó, ProudMary című szám hallgatása közben pillantottam meg a színpadmellett jobbra megbúvó emberi szobrot, akinek a szeme pontosanaz énekes lány felé volt irányítva. Neki sikerült minden érzelemkinyilvánításától mentesen végignéznie a műsort, sőt, feltehetőenaz egész hetet is így élte át.

Kis idő múltán elindultam a Bolyai klub színpada felé, közbenazért benéztem a Kistehén Tánczenekar produkciójára, éskonstatáltam, hogy a nagyszínpadot azért nem tudták betölteni ajelenlévő rajongók. Az információim nekem is szegényesekvoltak, ezért elmondom, a Kistehén Tánczenekar ötlötte ki a híresSzájbergyerek című számot.

A célt elérve és a B portához leérve jó hangulatú rockos zeneütötte meg a fülemet, mint megtudtam, egy egri csapat, az Extazislépett fel. Egy váratlan pillanatban a közeli, magát már jól érző férfikiszedett a nem messze található szórólaptároló fachból egy jóadag reklámanyagot, amit rögtönzött bulizó társai fejére szórt,nem kis meglepődésünkre. Az elmúlt pár hónap alatt ismétmegéheztem az élőzenére – na jó, Kispálék azért tettek ellene –,emiatt egyre jobban éreztem magam, annak ellenére, hogynagyrészt egy másik egyetem hallgatóival, számomra idegenemberekkel találkoztam – egy-két Schönherzes arcot azért láttamelsuhanni, de a személyiségi jogok miatt neveket nem említhetek.

A koncert végeztével elindultam újabb bulit keresni. Útközbenmegállított egy járásával kissé szinuszos görbét leíró egyed, akifeltette a nagy kérdést: „Hol van Rian?”. Illedelmesen vissza-kérdeztem, először azt hittem, nem jól hallom.

Ismét a Ferencesekhez keveredtem, a helyszínen egy esztétikaiélményt nyújtó apácatáncon akadt meg a szemem. A közbennégy tagra bővült apácacsapat tagjai a színpaddal szemben felál-lított sárga színű hordókon táncoltak az éppen aktuális zenékre, aközönség nem kis örömére.

Körülbelül ezek után gondoltam úgy, hogy cikket kellene írni azeseményről.

Kis utánajárás után megtaláltam az egyik főrendezőt, akinekfeltettem rögtönzött kérdéseimet. Mint elmondta, az idei (április

3-7-ig tartó) rendezvény immáron a harminchatodik. Az egy hétlényegében a kollégiumban működő klubok versenye, idén aBolyai klub, Club89, C-klub, Dokk Klub és a My Klub aktivistáipróbálják mozgalmukkal megszerezni a kollégium jelképeskulcsát. Hétfőtől csütörtökig minden csapat véletlenszerűen meg-kap egy-egy napot, amikor bemutathatják színdarabjukat. Pénte-ken ismét szerepelnek a csapatok, ekkor kisszíndarabokkal próbál-ják megnyerni a szavazókat, vagyis a kollégistákat.

Nem titkolt cél az is, hogy a klubok bevételhez jussanak, amivelaztán színesíteni tudják az évközi programjaikat: közösségieseményeket, túrákat, egyéb tevékenységeket szerveznek a bevé-telből.

Négy helyszínen több, mint 20 koncert hallható, a ezek utánpedig hajnali fél négyig tartanak a különféle zenei stílust képviselőbulik. A klubok csapatneveket választottak maguknak, melyekbeegy kivétellel belecsempészték a csapavezetőjük nevét, ilyen-formán született a Ferencesek, Ferenc Hill és Piff Spencer, Gelillaz,valamint a Sin City Life fantázianév. Mindegyik klub saját italpultotüzemeltet, lényegében ebből származnak a bevételek. A fellé-pések is a környéken zajlanak, a My és a Bolyai klub egy-egy különszínpaddal, míg a Club89, C-klub és Dokk Klub közös színpaddalrendelkezik, utóbbiak kapták a tízemeletes A épületben találhatóterületet. Minden csapat saját maga hívja a fellépőket, erre különfelelőst neveznek ki.

A helyszíni belépők ELTE-seknek 1190, külsősöknek 1500 Ft-bakerülnek. A kollégistáknak alanyi jogon jár az egyhetes bérlet, éshordaniuk kell a karszalagot még akkor is, ha csak tanulni, aludnijárnak fel. Ennek hátterében szerintem technikai okok is lehetnek,lévén a Kőrösi Csoma-féle mínuszegy típusú beléptetéshez előttenéhány lelkes aktivistának ásnia kellett volna egy alagsori bejá-ratot.

Másik oldalról nézve, kicsit diszkriminációnak tűnhet, hogy akolisok megkapják az egész hetet „ingyen”, az esetlegesenhasonlóan lelkes budapestieknek vagy albérletben lakóknak pedigfizetniük kell, igaz, az ELTE-s jegyek és a bérletek jóval olcsóbbak.Ez például egy nagy különbség a Schönherzes bulikhoz képest,nálunk a kollégisták és a KDO-val rendelkező külsősök ilyenértelemben egyenértékűek egymással.

A rendezvény szervezését lényegében külső cég végzi, ezzelleveszik a klubok válláról a rendezéssel járó terhet, ez is nagykülönbség, gondoljunk bele, a Banális Kispál koncerten nálunkmennyi körnek mennyi tagja, tehát mennyi hallgató dolgozottazért, hogy a buli jól sikerüljön. Ezt felvetve beszélgetőpartneremazt mondta, mindenhol mások a hagyományok, náluk ezt ígyoldják meg hosszú évek óta.

A koncertek éjfél körül véget érnek, utána a DJ-k veszikkezelésbe a hangtechnikát, ezért a négy helyszín mindegyikénfolyamatos a buli. Szerencsére általában mindenhol mástjátszanak, mindenki találhat magának megfelelő zenét. A forgatagés az átlagnál nagyobb (zenei) választék kicsit a Sziget élménythozta elő bennem, emiatt is egy nagyszerű programnak tartom.Még szerencse, hogy a rendezők figyeltek a megfelelő időpontra,nekünk, elsős infósoknak ugyanis nem volt nagy ZH a héten.

Miután kitáncoltuk, kiszórakoztuk magunkat (mármint csakaznapra), félnégykor csendre intik a DJ-ket. Tizenöt perc múlvaismét egy buszmegállóban találom magam, szintén sok embertársaságában, akik hozzám hasonlóan ásítoznak, és nyilván akövetkező napon törik a fejüket. Én ezt nem szívesen teszem, aholnapi prog kis ZH gondolata nem feltétlenül kedves számomra.Ekkor villant be, hogy még mindig a Villanykarra járok. Jut iseszembe, másnap (illetve inkább ma) Simonyi Konferencia éspersze Fesztivál 7, ezekre is el kellene menni.

Subi

26. oldal 2006. május

„Önt egy égi kar inti, frigye sikerülni fog!”Budapesti születés, budapesti élet, két boldog házasság, gyerekek, rengeteg könyv, siker, barátok és örököselégedetlenség. Igaz, az elsõ házasságának felesége halála vet szomorú véget, a siker egyben sikertelenség is,megélhetésre nem elég, és nem azt a sikert kapja, amit várt. Azt is be kell látnunk, hogy baráti köre sem olyan véget ért,amitõl az embernek elégedettnek kéne lennie. Utolsó éveit a rendszerellenesség és egy agydaganat determinálta. De nem,Karinthy Frigyes életét mégsem lehet pár mondatban összefoglalni, sõt, róla talán többet elárul a cím egyetlen mondata,mint ez a négy amit eddig írtam. Sebaj, a mester már megírta, hogy hogy írtok ti, ami igazából nem is rátok vonatkozik,hanem azokra a Ti-re akik egy másik korban írtak, és ti most leginkább olvassátok õket, így… vagy úgy. És így írok én.

Rovatunkban ismerős utcák névadóinak nyomába eredünk,megnézzük, ki is volt, mit alkotott, mivel érdemelte ki, hogy utcátneveztek el róla. Karinthy Frigyes neve azt hiszem legtöbbünknekismerősen cseng. Stílusparódia-gyűjteménye az Így írtok ti vagy aTanár úr, kérem! méltán szerezték meg a hírnevet az írónak.Karinthy a magyar irodalmi humor egyik legjelentősebb alakja, pa-ródiák, szójátékok jelzik az útját a papíron, de bohóckodás, mókajellemezte az életben is. Jelentős szerepet képviselt életében ésirodalmában is egy hihe-tetlen fantáziáról tanusko-dó álomvilág, számtalan-szor kilépett énjéből, ésvagy egy mesevilágba uta-zott, vagy önmagát szem-lélte külső szemmel. Dekezdjük talán ott, ahol kez-deni illik, az elején.

Karinthy Frigyes 1887.június 25-én született Bu-dapesten, vagyis jövő nyá-ron lenne 120 éves, amirőlminden bizonnyal megfog emlékezni a főváros,tekintettel arra, hogy az íróebben a városban töltöttegyermekkorát, és egészéletében itt érezte magát igazán otthon. A magyar irodalombanaz elsők között volt, aki nagyvárosban nevelkedett, és későbbiéletében ugyan sokfelé járt a világban, műveltsége, ízléseBudapesthez fűzte őt, méghozzá a huszadik század eleji pezsgőművészeti életet élő fővároshoz, ahol kávéházi barátságot ápoltKosztolányi Dezsővel, Móricz Zsigmonddal, Babits Mihállyal,Laczkó Gézával és az ünnepelt magyar művészek színespalettájának megannyi tagjával. Rendszeresen ültek összebeszélgetni, ideológiai vitákat folytattak, illetve kiálltak eszmékmellett, mind írásaikkal, mind a gyakorlatban, cselekedeteikkelnyilvánítottak véleményt. De megint csak előre szaladtunk. hiszenKarinthy még gyermek, Karinthy József, egy vékony törékenyember, akit ismerősei élhetetlennek tartottak, a pénzzavar viszontannál jobban kedvelt. Ő a gyönyörű szoprán hanggal megáldott,álmát, hogy énekesnő lehessen, jó neveltetése miatt teljesíteniazonban mégsem tudó, és így szülői részről énekesnőnek nemengedett leány, Engel Karolina ötödik gyermeke volt, akit szüleimég egy kistestvérrel, a sors pedig édesanyja korai elvesztésévelajándékozott meg.

Frigyes hatéves korában veszítette el édesanyját, édesapja ezu-tán nem nősült újra, a hat gyermeket egy mindeneslány gondozta,aki felfedezhető a „Tanár úr, kérem!” egyik alakjában is. A családsok tagja, akik ekkor kerültek szorosabb kapcsolatba a gyermekek-kel, később gyakran felbukkannak az író műveiben, karakterek,mellékszereplők képében. Karinthy ekkor már naplót vezet, ésebből kiderül, hogy ezidőtájt mindent snassznak, unalmasnak,szürkének talál az életében. A koraérett gyermek, rendszeresenelkíséri testvéreivel apjukat az akadémiára tudományos előadá-sokra, a régi Műcsarnok kiállításaira, színházba, asszisztáltak ér-dekfeszítő és hosszas vitákhoz politikáról, irodalomról, filozófiáról,

egyszóval a fiatal gyerekek virgonc, játékos, ingergazdag életétélte. Az apa művelt érdeklődő ember volt, önmagával azonbanmindig elégedetlen, ahogy ezt szinte minden gyermeke örököltetőle. Fiatalon katonai pályára lépett, de ez nem váltotta be a fel-emelkedés álmát, ezután egy könyvkereskedésben vállalt munkát,majd a Ganz-gyárba került tisztviselőnek, azonban mindvégigmásra vágyott. Álnéven olasz nyelvkönyvet írt, szenvedélyesen ol-vasta a felvilágosodás íróit, és filozófusait, baráti körét is így

alakította ki, és ezen baráti kör tagjaivalfolytatta a fent említett beszélgetéseket.A humán műveltség kézzel fogható-sága ha akarta volna sem kerülhettevolna el az ifjú Frigyest, nem is beszélvearról a hihetetlen ironiával társult kritikaiérzékről, ami az élet snassz létének ha-tására kialakult benne. Érthető hát hogymár tizenöt éves korában megjelenikelső könyve Nászutazás a Föld közép-pontján keresztül címmel, amely Vernehasonló című fantasztikus regényét pa-rodizálja, és ez a regény azért is jelen-tős, mert az első utazási regényei közülvaló. Az utazóregények ugyanis végig-kísérik az író életét. Megírja Gulliver kétújabb utazását a háború elleni megnyi-latkozások részeként, ezekben iróniával

szól a fegyverkezésről, a jelmondatokról, az értelmetlen gyilko-lásról. Kezdeti írásaiban a Merkurba utazik, ebben a regényébenfantasztikus leírást ad az utazásról a kor technikai ismeretinekmegfelelően. Mesebeli fantáziavilágokat alkot, majd ír le íróniávalátszőtt humoros történetekbe foglalva. Nem feledkezhetünk megtovábbá egyik leghíresebb alkotásáról az Utazás a koponyámkörül címet viselő regényről, mely agydaganata diagnosztizálásá-nak és műtétjének történetét meséli el nagy részletességgel,amelyet azért van módja megtenni, mert megkérte orvosait, nealtassák el a műtét alatt sem, és lehetőség szerint tájékoztassák isőt a történtek menetéről.

Ez a kicsit talán különösnek tekinthető kiváncsiság megint egyolyan eleme Karinthy Frigyes jellemének, amelyet meghatározó-nak nevezhetünk. Édesanyja halálakor nem sírt, mert későbbi el-mondása szerint a sírás zavarta volna „ennek az új, ismeretlen,óriási szenzációnak, a szomorúságnak felfedezésében.” Gyermekinyitottsága, a világ iránti kíváncsisága élete végéig megmarad. Azúj érzéseket, saját testének és lelkének alakulásait analitikus vizs-gálódással szemlélte, és később meg is írta novellákban, regények-ben. Ugyanilyen érdeklődés, vizsgálódás jellemezte a fantáziavilá-gokban tett látogatásaikor, egész kis korától kezdve fogalmaztameg gondolatait egy a valóságostól elszakadt mesevilágban. Kia-lakított egy világot, amelyben ideálisan be tudta mutatni aktuálisgondolatainak kifigurázását. Merthogy Karinthy mindent kifigurá-zott, másokat, magát, a komoly dolgokat, a nyelvet, de még magáta kifigurázást is. Kosztolányival, akivel szívbéli jóbarátságot kötött,valamint nyugatos barátaival átbohóckodták Pestet, az írásokat, éséletük számtalan évét. Szójátékokat játszottak kávéházi találkozá-saikkor, kigúnyolták a sznobokat, olyan életbölcsességeket osztot-tak a köréjük sereglőkkel, mint „A hegycsúcsok felül vannak” és

UTCANEVEK NYOMÁBAN☺

XXXIII./7. 27. oldal

jót mulattak rajta, amint a szavaikon csüngő emberek komoly te-kintettel bólogatnak. Egy másik anekdota szerint a körúton sétálvaegyszercsak megtorpantak, és heves érdeklődéssel kezdtékszemlélni egy ház homlokzatát, sugdolóztak, nyújtózkodtak, hogyminél jobban lássák azt a valamit, amit aztán egyre több és többember kezdett keresni, mellettük megállva, érdeklődve, és mikormár elég nagy tömeg bámulta a házat már észre sem vették, hogyaz időközben kereket oldó költők egy sarokkal arrébbról nevetneka tömegpszichológia hatásain. Karinthyt azonban idősebb korá-ban már nem mulatatta humorának elismerése, saját elmondásaszerint akkor nevetett ha mások bosszankodtak, ha azonban felka-cagtak viccein, neki bosszankodni lett volna kedve. Ebben perszenagy szerepet játszott örökös elégedetlensége, amely már közép-iskolai tanulmányai idején jogosnak bizonyult.

És ha már megemlítettük a középiskolát, ugorjunk vissza egy ki-csit az időben. Középiskolai tanulmányait a Markó utcai főreálbanvégezte, melyet ma Berzsenyi Dániel Gimnáziumnak hívnak, ésmár nem egészen a Markó utcában van. Az író-költő mindig sike-rekre, elismerésre vágyott, azonban csapongó, kitartás nélküli ter-mészete nem hozta meg a kívánt sikereket tanulmányaiban, bizonyezek az idők alkalmas alapanyagul szolgáltak a „Tanár úr, kérem!”fejezeteihez, melyben ugyancsak a világ humoros megközelítéséreláthatunk példát. Pár év múlva már a nyugatosok első nagy nemze-dékének tagjaként írja be a nevét a magyar irodalomtörténetkönyvébe, tegyük hozzá, nagybetűvel. Írótársai nem egyszer emle-gették őt, mint a szükséges és hiánycikknek számító kritika legje-lentősebb képviselőjét. Karinthy sosem rejtette véka alá a vélemé-nyét, és novellái, cikkei, tárcái csöpögnek a maró gúnytól átitatottironikus megfogalmazásoktól. A világháború kitörésekor elsőkközött lép fel a harcok ellen, végig háborúellenes felszólalásaivannak, melyekhez idővel a többi nyugatos is csatlakozik. A hábo-rú végével lelkesen üdvözli a tanácsköztársaságot, és szomorúanveszi tudomásul a bukását. A fehér terror idején azonban nem ke-rül komolyabb veszélybe, mert nem tett sokat a tanácsköztársaságmellett. A háború ellen szólt az a tény is az író számára, hogy 1913-ban Karinthy Frigyesnévé vált Judik Etel, a Thália színház színész-nője 1914 nyarán gyermeket várt, azonban öt évnyi házasság utána házastársak kénytelenek örökre búcsút venni egymástól, mert1918 októberében a spanyolnátha elragadja Judik Etelt az élőksorából. Karinthy nagyon nehezen viseli ezt a tragédiát, emellett avilágban lezajlott mészárlás értelmetlen voltát is nehezebben viseli.

Második feleségét Bőhm Aranka férjezett asszonyként ismerimeg, akárcsak Etelt, azonban első feleségét szöktetéssel, és asértett férj évekig tartó fenyegetése árán hódította meg, Arankapedig már válófélben volt. Arankának is volt már egy fia: KertészTamás, és Frigyes is fiatal fiúként nevelte Gábort házasságuk kez-detén, és hamarosan megszületett Ferenc is, közös gyermekük, akitCininek neveztek. A két Karinthy fiú később apja nyomdokaiba, azirodalom mezejére lépett, és ha nem is nyertek el akkora elismeréstmint édesapjuk, életművük mégis jelentős a magyar irodalomban.Frigyesnek az utolsó években is igencsak próbára tette a türelmét asors, elvesztette legjobb barátját, Kosztolányi Dezsőt, de többnyugatos társától is el kellett búcsúznia. Mindezek mellett egyreerősebbek voltak rosszullétei, fájt a feje, romlott a látása, avizsgálatok során fényt derítettek agydaganatára, majd a már fentemlített körülmények között megműtötték, és sikeres volt a műtét.Ezidőben írta meg mennybéli riportját, melyben ugyancsakhumoros, groteszk módon közelíti meg azt a témát, ami akkoribanleginkább foglalkoztatta, a halált, és a halál utáni életet. Ebben aregényében egy újságíró azzal az ötlettel keresi meg szerkesztőjét,hogy elutazik a túlvilágra, és onnan küld riportokat. Ekkor szintefeltámadni látszik Karinthy munkásságában a fantázia világa, amagasabb dimenziók kérdése. Hamarosan azonban az író maga iskilép a három dimenzió nyújtotta korlátokból. Egy nyaralásalkalmával Móricz Zsigmondnál vendégeskedett, derűs délutánttöltöttek el beszélgetéssel, és pihenni indult a szobájába, azonbanagyvérzést kapott és összeesett mielőtt elérte volna az ágyat.

Karinthy Frigyest egész életén át kísérte az örökös elégedetlen-ség. Gyermekkorában képzeletbeli naplót írt a felnőtt életéhez, skésőbb számon kérte magától teljesítetlen álmait. Hírnévre vá-gyott, a repülő feltalálására, elismerésekre. Hírnevet kapott, elis-merték írásait, mégsem az a fajta elismerés volt ez amire ő vá-gyott. Elégedetlen volt a világ dolgait illetően, a világháború vé-rengzése elborzasztotta. Bírálta a fasizmust és a diktatúrákat, nyíl-tan kigúnyolta Hitlert, Mussolinit, Sztálint, ezek után mind a jobb,mind a baloldal támadja. Kicsit úgy tűnik, Karinthy sosem vett ko-molyan semmit, mindig tréfált, mókázott, ironizált, kifigurázott, deez veszélyes hozzáállás a dolgokhoz, nem szabad megfeledkez-nünk róla ugyanis, hogy a bohóc nem mutatja, de mindent tisztánlát összefüggéseiben, és a mosolya mögött megfontoltabb gondo-latok vannak, mint a legkomolyabb modorosság semmitmondásamögött.

Sokat tett le az asztalra, amely mellől végül kénytelen volt feláll-ni, mint minden ember. Az író, a költő, parodista, kritikus, fantasz-ta, a gyermeklelkű mester, aki testének gyermekkorában megjó-solta saját halálát akkorra, mikor agydaganatát felfedezték, a meg-rögzött pacifista, akit hevesen támadtak a diktatúrák támogatói.Lengyelország lerohanása előtt egy évvel és két nappal újabb uta-zásra indult, azonban erről az útjáról egy darabig még nem olvas-hatunk regényt. Egy darabig. Addig be kell érnünk már megjelentregényeivel, verseivel, novelláival, és mindenkinek ajánlom, hogyássa kicsit bele magát az életművébe, hogy levonhassuk a konzek-venciát: Így írt ő!

BaGeFelhasznált irodalom:

Levendel Júlia: Így élt Karinthy FrigyesKi kicsoda a magyar irodalomban?Kardos László: Harminchárom arc