1

A modul kódja: HVH_VTF_28_1

A MODUL CÍME Én és a többiek

A modul felhasználási területe: 7 – 8. évfolyam

ISKOLA NEVE: Hódmezővásárhelyi Varga Tamás Általános Iskola

A modul végleges változatának kialakításban közreműködtek (bokoriskolák szakértői):

1. …………………………………………2.………………………3………………………

4.…………………………………………5.………………………6…………………………

Iskola neve: …………………………………………………………………….

2

MODULTÉRKÉP

A modul kiemelt és általános céljai: személyes és morális értékek kialakítása a tanulókban, ill. gondolkodásuk és

nyelvi kifejezőkészségük fejlesztése.

Tartalmi fókusz: a mai gyerekek számára komoly kihívást jelent, hogy megértsék és feldolgozzák a sokféle

csatornából rájuk zúduló információkat és üzeneteket arról, hogy mit gondoljanak önmagukról és a többiekről, hogyan

viselkedjenek, bizonyos helyzetekben mit tegyenek. A beszélgetések segítenek bizonyos erkölcsi értékek

átgondolásában és megfogalmazásában önmaguk számára. A beszélgetések történetekre épülnek, melyekkel

„nemcsak felfedezzük magunkat és a világot, hanem azt is megtanuljuk, hogyan változtassuk meg”. (Robert Fisher)

Fejlesztési fókuszok:

szociális kompetencia fejlesztése

erkölcsi nevelés, értékek felismertetése

önismeret és emberismeret fejlesztése

kommunikációs készség fejlesztése

nyelvi kifejező és meggyőző készség finomítása, fejlesztése

kompromisszumra való készség, asszertivitás és együttműködésre való készség kialakítása, erősítése

problémamegoldó készség kialakítása, fejlesztése

empátia, tolerancia, kreativitás fejlesztése

3

improvizációs készség fejlesztése

kritikai gondolkodás kialakítása, fejlesztése

az élményszerzés, a közös játék örömének átélése

„kérdező közösség” építése

önérvényesítő készségek fejlesztése

A modul kapcsolódik a következő modulokhoz

Téma: Én, te és mi

Évfolyam: 5-6.

A megvalósításához

szükséges szakmai kompetenciák

pedagógus végzettség, empátiás, improvizációs és a tanulók iránt felelősségtudattal

rendelkező játékvezető

1. Részmodul címe

Barátság

2. Részmodul címe

Mások tisztelete

3. Részmodul címe

Tolerancia

4. Részmodul címe

Erőszak

Célok

A tanulók gondolkodjanak el

személyes és morális

kérdésekről, értelmezzék

önmaguk számára a

bizalom és barátság

fogalmát.

Célok

A tanulók tegyék magukévá

a következő régi mondást:

„Az emberek csak akkor

fognak tisztelni, ha te is

tiszteled őket.”

Célok

A mássággal, a

fogyatékossággal szembeni

előítéletek megszüntetése,

azok elfogadása, és azokkal

kapcsolatban a tolerancia és

a segítő szándék kialakítása.

Célok

Az erőszakmentes

kommunikáció iránti igény

kialakítása és erősítése a

tanulókban.

4

A részmodulban

fejlesztendő kompetenciák:

szociális

kompetenciák

együttműködés

másokkal

empátia, tolerancia

kommunikációs

készség fejlesztése,

érvelés

kifejezőkészség

információ kérés

készsége

improvizációs készség

A részmodulban

fejlesztendő kompetenciák:

szociális

kompetenciák

egyóttműködési

készség

vitakészség

fejlesztése

a tisztelet“

fogalmának

értelmezése

empátia és tolerancia

készségének

kialakítása

döntési készség,

felelősségtudat

kialakítása

A részmodulban

fejlesztendő kompetenciák:

szociális kompetenciák

tolerancia, empátia

az emberek

megismerése iránti

igény felkeltése

együttműködési

képesség

egymás elfogadása

az akaraterő mint érték

fontosságának

hangsúlyozása

A részmodulban

fejlesztendő kompetenciák:

problémamegoldó

képesség

kommunikációs

készség

morális

felelősségtudat

kialakítása

döntési készség

a pozitív tartalmak

kiválasztása és

elfogadása az

információ áradatból

Tartalmi egységek

bemutatása

1. Ráhangolódás: séta a

Tartalmi egységek bemutatása

1. Ráhangolódás: Bábel

(utasítás szerint

Tartalmi egységek bemutatása

1. Ráhangolódás:

Keresem a helyem

Tartalmi egységek bemutatása

1. Ráhangolás:

anarchisták –

5

térben, bemutatkozás

a szemben jövőnek

2. „Egy cserép virág“:

beszélgetés emberi

kapcsolatokról

3. A beszélő medve:

történet olvasása

4. Kérdések feltevése a

történethez

kapcsolódóan.

5. Szituációs játék: Te

mit tettél volna?

6. Beszélgető kör: Mi az,

hogy barát? Milyen

egy barát?

7. Kiscsoportos

szituációk: Hogyan

kötődnek a

barátságok?

8. Zárás: befejezetlen

mondat: A barát olyan

viselkedni a másikkal)

- megbeszélés

2. Szituációs játék

kiscsoportokban:

Hogyan viselkedünk

másokkal? (példák a

való életből)

3. A csúf hölgy: történet

szakaszos olvasása és

feldolgozása –

jóslások

(szövegalkotás,

véleményformálás,

szituációs játék)

4. Beszélgető kör:

tanulói és tanári

kérdések

megfogalmazása,

megbeszélése

5. A régi mondás

értelmezése

A csoportalakítás során

szerzett tapasztalatok

és érzések megosztása

a társakkal

2. Képek – szituációk

(képekhez elképzelt

szituációk alkotása

vagy képleírás

szituációkban)

Beszélgetés a

bemutatott

szituációkhoz

kapcsolódóan.

3. Lista kiscsoportokban:

Miben lehetünk mások?

4. Szövegek feldolgozása

kiscsoportokban ,

kulcsszavak kiemelése,

saját gondolatok

lejegyzése

5. Az olvasottak

monarchisták

2. Vers olvasása és

feldolgozása

kiscsoportokban: Az

osztály réme alszik

3. Beszélgető kör:

Milyen lehet Bill? Mi

a megfélemlítés?

4. Szituációk a

mindennapi iskolai

életből

megfélemlítésre.

5. Erőszakról szóló

újságcikkek

elolvasása

kiscsoportokban.

6. Az újságcikkek rövid

tartalmának és a

csoport

gondolatainak

megosztása a

6

valaki, aki …

megosztása a

többiekkel

6. Zárás: képzeletbeli

batyu

többiekkel.

7. Beszélgető kör: Miért

fenyeget némely

ember másokat?

Kikerülhető-e az

erőszak?

8. Szituációk: hogyan

lehetne

megszüntetni/kikerül

ni az erőszakot?

Részmodul időkerete

60 perc

Részmodul időkerete

60 perc

Részmodul időkerete

60 perc

Részmodul időkerete

60 perc

A modul összóraszáma: 4 óra

7

MODULLEÍRÁS

A teremben körben ülnek a tanulók. Első alkalommal ajánlatos közös szabályokat hozni, melyek a későbbi

foglalkozásokra is érvényesek. A csoport által hozott szabályokat (pl. Egyszerre csak egy beszél. Figyelmesen

meghallgatjuk egymást. Tiszteletben tartjuk mások véleményét. stb.) csomagolópapírra felírjuk, és jól látható helyre

kitesszük.

A beszélgető körök és egyéb megbeszélések forgatókönyvét természetesen nem lehet leírni, azokat mindig az adott

csoport írja. Az egyes témáknál megadott kérdések csupán segítőek, ha ezekről nem esik szó, akkor a tanár tegye fel

ezeket a gyerekeknek. Némelykor a téma kifejtése a tanulói megnyilvánulásokra épülve halad tovább, ha a várt

kulcsszavak, mondatok vagy gondolatok nem jönnek elő, a tanárnak kell úgy irányítania, hogy ezek elhangozzanak.

Nem kell feltétlenül minden játékot vagy szituációs gyakorlatot megbeszélni, ezek olykor önmagukért beszélnek.

Fontos az elején tisztázni a gyerekekkel, hogy nincs jó vagy rossz vélemény, csupán vélemény van, melyet tiszteletben

kell tartani (nem nevetjük ki egymást, nem mondjuk, hogy hülyeségeket beszélsz, stb.) Megerősítés és ellenvélemény

természetesen van, ilyenkor fogalmazzunk így: „Nem értek egyet abban, hogy …”, Én is úgy gondolom, hogy …”,

Egyetértek abban, hogy …”, „Szerintem…”, stb.

8

1. részmodul: Barátság

Ráhangolódás

A gyerekek elszórtan helyezkednek el a térben, majd többszöri irányváltoztatással sétálnak. Akivel

szembetalálkoznak, azzal kezet fognak, a szemébe néznek, és érthetően bemutatkoznak.

5 perc

2. „ Egy cserép virág” (bevezető beszélgetés)

A vezető a kör közepére tesz egy cserép virágot, majd felteszi a következő kérdést: Mit teszel, ha kapsz egy

cserép virágot? A tanulók elmondják gondolataikat, s valószínüleg elhangzik az „ápol” szó is. Ebből indulunk

tovább: Mit lehet még ápolni? (beteget, növényt, állatot, kapcsolatot, stb.). Milyen lehet egy kapcsolat két ember

között? (családi, rokoni, szerelmi, baráti, haveri, stb.). Mit jelent kapcsolatot ápolni?

5 perc

3. Hallgassátok meg A beszélő medve című kanadai népmesét! (1. sz. melléklet)

5 perc

4. Az ülésrend szerint 4 fős csoportokat alkotnak a tanulók. Feladat: Beszéljetek csoporton belül a történetről, majd

fogalmazzatok meg kérdéseket ahhoz kapcsolódóan! Kérdéseitek között ne csak a cselekményre utaló, hanem

gondolkodtató kérdések is legyenek! A kérdéseket írjátok is le!

A csoportok felteszik kérdéseiket, melyeket a többi csoporttal megbeszélnek.

9

A tanulói kérdések után a tanár is felteszi a kérdéseit, ha ezek nem hangzottak el, mintegy összefoglalva a

történetet:

Mi történt, mikor a két barát meglátta a medvét? Mi történhetett volna ezután? Tehetett volna valamit az az

ember, aki a fára mászott? Szerintetek „otthagyta” a hóba esett barátját? 10 perc

5. Szituációs játék: Ti mit tettetek volna? Játsszátok el!

10 perc

6. Lista és beszélgető kör: Ki a barát? Szerintetek milyen egy barát? Léteznek barátok, akik sohase

veszekednek? Lehetnek barátok, akik veszekednek egymással? Lehet, hogy valakinek egyáltalán nincs barátja?

Szerintetek mi lehet az oka? Lehetnek barátaid nálad idősebbek, családtagok, tanárok, esetleg állatok is? A

barátod barátai mindig a te barátaid is?

7 perc

Beszéljétek meg kiscsoportban, hogy szerintetek milyen egy igazi barát? Írjátok le ezeket a tulajdonságokat!

3 perc

A csoportok felolvassák a listájukat, majd megbeszélik, melyek azok a tulajdonságok, melyeket mindannyian

fontosnak tartottak, melyekkel értenek egyet vagy nem értenek egyet.

5 perc

7. Szituációs játék: Hogyan kötődnek a barátságok? Játsszatok el egy-egy lehetőséget!

7 perc

8. Zárás: befejezetlen mondat

A mai alkalommal a barátságról beszélgettünk: elmondtátok, hogy szerintetek milyen egy igazi barát. Arra kérlek

benneteket, hogy most mindenki válasszon egy olyan tulajdonságot, melyet a legfontosabbnak tart egy barátban.

Így szól a mondatunk: A barát olyan valaki, aki …

10

2. részmodul: Mások tisztelete

1. Ráhangolódás: Bábel

A csoport minden tagjának mellére egy cédulát tűzünk különböző feliratokkal: Mosolyogj rám! Grimaszolj! Fordíts

nekem hátat! Kedvesen fogd meg a vállam! Csinálj utánam mindent! Legyints, ha beszélek! Mindenre bólogass! Ne

engedj beszélni! Hallgass meg mindent, amit mondok! Mindenben mondj ellent! stb. A saját céduláját senki sem

láthatja. A gyerekek szabadon sétálnak és beszélgetnek a térben, mindenkinek úgy kell viselkedni a többiekkel, ahogy

a rá erősített kártya utasítja. 3 perc után a csoport kap egy feladatot (10-nél nagyobb létszám esetén két csoportot

alkotunk): rajzoljanak egy képet csomagolópapírra színes filctollakkal a leírás alapján. Fontos, hogy mindenkinek

legyen feladata.

Leírás: Rajzoljatok egy házat! A ház mellett jobb oldalon egy autó áll, balról egy fa. A ház előtti füves részen egy kutya

ül. A fán madárfészek van, benne két madár. Az égen bárányfelhők. A kép színes legyen!

A feladatot úgy kell végrehajtani, hogy az utasításnak megfelelően viselkedjenek egymással a tanulók.

A rajzra 5 percet kapnak.

A rajzolást megbeszélés követi. Milyen érzés volt, hogy egy bizonyos módon bántak velünk? Mennyire ment a közös

munka? Nehéz volt vagy könnyű? Mi nehezítette? Mikor lett volna hatékonyabb a csoport munkája?

Az életben előfordul-e, hogy bizonyos emberekkel anélkül viselkedünk valamilyen módon, hogy ismernénk?

Tudnátok-e példákat mondani?

18 perc

11

2. Véletlenszerű csoportalakítás: különböző jeleket vagy színeket tartalmazó kártyákat húznak a tanulók, az

egyformákat tartalmazók alkotnak egy csoportot (4-5 fő).

Szituációk kiscsoportokban: a tanulók az életből vett példákat játsszák el, és mutatják be.

12 perc

3. Történet szakaszos felolvasása: A csúf hölgy (2. sz. melléklet)

Mit jelent az, hogy „csúf“? (A történet címének elhangzása után rögtön feltesszük a kérdést.)

A szöveget 4 részre osztjuk, s minden rész után megállunk, és megkérdezzük a tanulókat, hogy szerintük mi fog

történni, kérjük, hogy jósolják meg a folytatást.

Szerintetek történik valami az erdőben? Írjátok le röviden elképzeléseteket!

Hogyan dönt Arthur? Beszéljétek meg, majd mondjátok el gondolataitokat!

A házassággal vége van-e a történetnek? Játsszátok el a folytatást!

A befejezés felolvasása.

15 perc

4. Beszélgető kör: Mi a véleményetek a történetről?

Milyen választ adott a csúf hölgy? Mit jelent? Miért vette feleségül Gawain a csúf hölgyet! Mi erről a véleményed? Mit

jelent az, hogy „tiszteletet mutatunk“ valaki iránt? A történet szereplői hogyan mutatják ki egymás iránti tiszteletüket?

Te kit vagy mit tisztelsz? Hogyan mutatod ki a tiszteletedet? Ki lehet vívni valakinek a tiszteletét? Hogyan?

Tisztelhetünk valakit, akit nem szeretünk?

10 perc

5. Zárás

Egy régi mondás értelmezése: „Az emberek csak akkor fognak tisztelni, ha t eis tiszteled őket.“ Mit jelent ez a mondás?

Igaznak tartod-e? Miért?

5 perc

12

3. részmodul: Tolerancia

1.Ráhangolódás: Keresem a helyem (csoportalakító játék)

A gyerekek homlokára színes pöttyöket ragasztunk (4-5 fős csoportok lesznek), egy tanuló homlokára olyan színűt,

amelyikből csak egy van. Feladat: a tanulóknak meg kell keresni az azonos színű pöttyöket viselőket, velük alkotnak

egy csoportot. A résztvevők nem tudják, hogy milyen színt viselnek, és nem is beszélhetnek. Az a gyerek, akinek a

színe senkiével sem egyezik, egyedül marad, egyik csoporthoz sem fog tartozni.

Nagyon fontos alaposan átgondolni, hogy a csoportból kit válasszunk „kirekesztettnek“, a kellemetlen élmény miatt

semmiképpen ne az érzékenyebbek közül! A saját csoportját ismerve a pedagógus dönthet amellett is, hogy nem adja

oda senkinek a „kirekesztett szerepet“. Ez esetben a beszélgetés során térjünk ki arra is, hogy lehet-e olyan valaki, aki

egyik csoporthoz sem tartozik. Mi lehet az oka?

A játékot beszélgetés követi. Először kérdezzük meg a gyerekeket, hogy nehéz volt-e a csoportalakítás, mit

tapasztaltak. A „kirekesztett“ tanuló mondja el, milyen érzés volt, hogy egyik csoport sem „fogadta be“, mit gondolt.

Előfordulhat, hogy valamelyik csoport megsajnálja, és befogadja, kérdezzünk rá, miért tették. Beszélgessünk a játék

kapcsán a tanulókkal a megbélyegzésről, előítéletekről, a kirekesztésről, annak okairól.

15 perc

2.Képek – szituációk (3. sz. melléklet)

Különböző képeket szórunk a földre. A csoportok kiválasztanak egyet, megbeszélik, hogy mit mond nekik akép, milyen

gondolatokat ébreszt bennük, majd kitalálnak a képhez kapcsolódóan egy szituációt, melyet bemutatnak a többieknek.

A szituációkat rövid megbeszélés követi (miben mások, előfordul-e, hogy bizonyos emberekkel másságuk miatt bántó

módon viselkednek, stb.)

13 perc

13

3. Lista készítése kiscsoportokban: Miben lehetünk „mások“?

A tanulók ismertetik saját listájukat, és elmondják gondolataikat (egyetértés, ellenvélemény, további példák az életből,

saját gondolatok, stb.) a többi csoport listájáról.

10 perc

4. Szerintetek lehet-e sikereket elérni, teljes életet élni a sérült embereknek?

Olvassatok el néhány rövid szöveget ehhez kapcsolódóan! (4. sz. melléklet)

Beszéljétek meg az olvasottakat! Keressetek olyan kulcsszavakat a szövegben vagy a szöveghez kapcsolódóan,

melyeket fontosnak tartotok a témához kapcsolódóan! Fogalmazzátok meg az olvasottakról vagy ahhoz kapcsolódóan

saját gondolataitokat vagy kérdéseiteket!

7 perc

5. A csoportok röviden ismertetik a többiekkel az olvasottakat, elmondják saját gondolataikat az olvasottakhoz

kapcsolódóan. Megkérjük a többieket, hogy ezután mondják el ők is a véleményüket, ha valamilyen kérdés ötlött fel

bennük, azt is közöljék, és próbáljanak közösen választ találni rá.

10 perc

6. Zárás

Gondold végig magadban a mai beszélgetéseket, hallottakat és élményeket! Mi(k) az(ok), melye(ke)t beleteszel a

képzeletbeli batyudba, és magaddal viszel?

Mindenki elmondja a saját véleményét. Előtte hagyjunk rövid gondolkodási időt!

5 perc

14

4. részmodul: Erőszak

1.Ráhangolódás

Játék: Anarchisták és monarchisták (a játék előtt beszéljük meg a két szó jelentését)

A játék kezdetekor egy lányt kinevezünk királynánek, aki hatalmának szimbólumaként egy puha labdát kap. Kijelöljük a

királynő uradalmának határait, akkora teret, ahol a játékosok lazán tudnak mozogni.

A királynő uradalma minden egyes tagjából (a játék elején mindegyik heves anarchista) engedelmes monarchistát

szeretne csinálni. Ha valakit eltalálnak az „országalmával“, monarchista lesz belőle. Ugyanígy monarchistává válik az is,

aki kilép a játékmezőből. A monarchisták száma tehát folyamatosan nő, és segítenek a királynőnek „megtéríteni“ az

anarchistákat. Aki a kezében tartja az „országalmát“, annak egy helyben kell állnia, és vagy célba vesz egy anarchistát,

vagy átpasszolja az országalmát egy monarchista társának, aki jobb pozícióban van a találathoz.

Mivel a folyamatos változásokat nehéz követni, így mindenkinek rendelkezésére áll egy alkalommal, hogy hívójelére

megmutassák magukat „honfitársai“: „monarchisták“ felkiáltásra minden királynőhöz hű alattvaló alázatosan meghajol.

„Anarchista“ hívójelre pedig minden rebellis alattvaló „elbújik“ arcával a kezei mögé. Ilyenkor a játék néhány

másodpercre megdermed. A játék addig folytatódik, míg az utolsó anarchistát is sikerül megtéríteni.

A játék vidám hangulatot eredményez, és egy közösségben kialakul a csapatjáték. A végén hagyjuk, hogy tanulóink

maguktól, szabadon mondják el élményeiket, gondolataikat a játékkal kapcsolatban. Egyetlen kérdést tegyünk fel a

végén: Milyen módszerrel térített a királynő?

15 perc

2. Vers olvasása kiscsoportokban: Az osztály réme alszik (5. sz. melléklet)

Olvassátok el a verset, majd beszéljétek meg, miről szól, kik a szereplői, milyenek ezek a szereplők, majd

jellemezzétek a főszereplőt! Milyen gondolatokat ébresztett bennetek a vers?

10 perc

15

3. Beszélgető kör: a tanulók elmondják gondolataikat.

A beszélgetés során beszéljünk arról, miért lehet erőszakos Bill, milyen lehet a családi háttere, miket művelhet

társaival, miért aludt el az órán, mit akarnak vele tenni a többiek, miért mondja Jimmy, hogy „Most vagy soha!“.

Mi a megfélemlítés? Szerintetek elfogadható egy iskolában, hogy a tanulók megfélemlítsék egymást? Az életben is

előfordul ilyesmi? Tudnátok példákat mondani? Szerintetek miért teszik ezt az emberek? Előfordult már, hogy valaki

megfélemlített téged vagy a környezetedben valakit? Játsszátok el!

10 perc

4. Szituációk felépítése kiscsoportokban, és azok bemutatása.

Sajnos, az életben nagyon sok az erőszak. Olvassatok el ehhez kapcsolódóan néhány újságcikket (6. sz. melléklet), és

beszéljetek róla csoporttársaitokkal!

5 perc

5.Beszélgető kör:

az olvasottak elmondása a többieknek, saját gondolatok közlése, majd véleményalkotás vagy kérdésfeltevés az egész

csoporton belül.

10 perc

6. Szituáció:

Szerinted mit kell tennie annak, akit megfélemlítenek? Kikerülhető-e az erőszak? Hogyan lehetne iskolánkban

megszüntetni az erőszakoskodást, a zsarnokoskodást a kisebbek felett? Mutassatok be egy-egy ötletet, játsszatok el

ehhez kapcsolódóan egy jelenetet.

10 perc

16

A modul megvalósításához szükséges eszközök/megoldások:

Becsült költségek

Utazás, szervezés, partnerek

bevonása stb.

-

Tárgyi eszközök csomagolópapír, filctoll, egy cserép

virág, A/4-es papír, íróeszköz, öntapadós színes papírok, fotók,

képek, puha labda

Anyagigény 3000 Ft

Egyéb, speciális igény -

17

MELLÉKLETEK

1. számú melléklet

2. 2,2.

18

2. számú melléklet

19

3. számú melléklet: Képötletek a tolerancia témaköréhez

20

21

22

4. számú mellékletek: Szövegek a tolerancia témaköréhez

23

24

25

26

27

28

5. számú melléklet:

29

7.számú mellékletek:Űjságcikkek

CSALÁDON BELÜLI ERŐSZAK – „APA ELŐVETTE A SZÍJAT”

Felejteni akarnak, sőt úgy csinálni, mintha mi sem történt volna, ennek érdekében még falaznak is az erőszakos szülőknek. Szeretetre és biztonságra vágynak, ezt

viszont éppen azoktól nem kapják meg, akikre leginkább kellene, hogy számíthassanak. A csontjaik ugyan beforrnak, de az átélt agresszió okozta sérülések

nem múlnak el nyom nélkül. Marad a dadogás, az állandó szégyenérzet. Sorozatunk befejező részében a családon belüli erőszak gyermekáldozataival foglalkozunk.

Ők a világ legrosszabb gyerekei – az apja által ismételgetett mondat mély nyomot

hagyott a 14 éves Marciban és testvéreiben, akik jelenleg egy a válsághelyzetben lévő családok számára fenntartott otthon lakói. Budapesttől nem messze, az

agglomerációban vagyunk, csendes kertvárosi utcában. Szereplőink nevét

megváltoztattuk, hogy megvédjük őket.

A Sorsunk és Jövőnk Alapítvány átmeneti otthona kezd élettel megtelni. A gyerekek megjöttek az iskolából, az udvaron hintáznak, ping-pongoznak, vagy bent

számítógépeznek. Marci a szabadidejében történeteket ír. A mostani Olaszországban játszódik, és arról szól, hogy egy helybéli srác megismerkedik egy külföldi lánnyal.

„Beilleszkedős sztori. De nem olyan, mint az enyém” – mondja. Marci sokáig keresi a szavakat, nehézkesen mesél: „Aznap, amikor eljöttünk otthonról, már kintről

hallottam, hogy anyáék veszekednek. Nem mertem bemenni. Az ablakon át láttam, amint apa rángatja anyát, és kiabál: »Nem érted?! Vissza akarlak szerezni!« Folyton

féltékenykedett. Anya egyszer megfenyegette, hogy fölhívja a rendőrséget. Végül ő

nem tette meg, én viszont igen. Később elmondtam ezt apának. Ő meg leköpött.”

Testvére, Kinga csatlakozik hozzánk. Pontosan, szabatosan fogalmaz. Beszéd közben néha lassan hátrasimítja hosszú, barna haját. Szeme nem egy tizenévesé.

„Apa nem engedte el anyát a barátnőjéhez sem – kezdi. – Azt hitte, miatta akar elválni, mert ő akkor hagyta el a férjét. Anya azt mondta, soha sem volt boldog apa

mellett. Apa néha késsel fenyegette, fojtogatta, azt kiabálta, megöli, ha anya máshoz megy. Közülünk legtöbbször Marcit bántotta, mert ő szembe mert vele szállni. Velem

csak néhányszor próbálkozott. Esténként, amikor anya a pékségbe ment dolgozni, apa szólt, hogy takarjam be. Olyankor simogatott, meg oda nyúlt, ahová nem lett volna

szabad. Ezt akkor még nem tudtam.”

Kingáék most romániai vakációra készülnek az anyai nagyszülőkhöz. Aztán lehet,

hogy hazaköltöznek. „Apa hívogatja anyát, azt mondja, mindenbe beleegyezik, ha hazamegyünk – mondja Kinga. – Nekünk is ott vannak a barátaink. De apával nem

bírnánk egy házban megmaradni. Hallottuk, hogy lehetne távol tartást kérni, de mi van, ha hazamegyünk mondjuk a bevásárlásból, és meglátjuk a ház előtt? Akkor

hívjuk a rendőrséget?” Kinga már gyakorlatias. Felszabadul a számítógép, Marci végre sorra került. A géptől cserfes kislány pattan fel.

30

2008 április 18. Dr. Buda Mariann

A 11 éves Zs. gondjai néhány hete kezdődtek. A szülőknek először csak a sápadtsága, szótlansága tűnt fel, de hamarosan panaszkodni kezdett a fej- és gyomorfájásra is. A

rosszullét estére általában enyhült, de mégis előfordult, hogy reggel a gyomorfájás, hányinger, hányás miatt mégsem tudott iskolába menni. A kivizsgálások nem hoztak

eredményt. Végül egy tapasztalt és empatikus gyerekorvos derített fényt az esetre.

Amikor rákérdezett, kiderült, hogy Zs.-re „rászállt” néhány osztálytársa, akik a többiek közönyös vagy éppen kárörvendő szemei előtt módszeresen gyötrik,

zaklatják. A szülők számára nemcsak az jelentett megrázkódtatást, hogy gyermeküknek ilyen sok fájdalmat kellett kiállnia, hanem az is, hogy még nekik sem

mert szólni a történtekről.

Nem tudjuk, az iskolai zaklatás a gyerekek mekkora hányadát érinti. A dolog természetéhez tartozik ugyanis, hogy az események a felnőttek előtt rejtve

maradnak. A zaklatás gyakran olyan eldugott helyeken történik, ahol a felnőttek nem látják (mosdóban, öltözőben, az udvar távoli zugaiban). Ezért nem meglepő, ám annál

súlyosabb probléma, hogy a felnőttek – szülők és pedagógusok – rendre alábecsülik a

jelenséget. Pedig a téma kutatói vizsgálatokkal támasztják alá, hogy a rendszeresen zaklatott gyerekek aránya 10-15% lehet. Ez azt jelenti, hogy minden osztályban van

3-4 gyerek, akiknek a társak közösségében élmények és örömök helyett megpróbáltatásban és félelemben van részük!

A zaklatóknak nyilvánvalóan érdeke a titkolózás. Fájdalmasabb arra gondolni, vajon

miért nem szólnak a szemtanúk, miért nem kér segítséget az áldozat? Sajnos azonban a jelenséget övező titok a dolog lényegéhez tartozik: a problémát ugyanis a

félelem tartja fenn. A gyerekek nem bíznak abban, hogy a felnőttek megvédhetik őket, hiszen nem lehetnek mindig felügyelet alatt. Ráadásul az árulkodás, a

spicliskedés a gyermekközösségekben szinte megbocsáthatatlan bűnnek számít.

A leghatékonyabban a többi gyerek léphetne közbe. Ha a szemlélők az áldozat mellé

állnának, képesek lennének leállítani zaklatást. A zaklató elveszítené támogató közönségét, s így az egész akció értelmetlenné válna. De minél magabiztosabbak a

zaklatók, a gyerekek annál jobban félnek, hogy ők is áldozattá válhatnak. Akár együtt éreznek az áldozattal, akár nem, a legbiztonságosabbnak az tűnik, ha csendben

vannak – sőt, a csoporthatás folytán gyakran a zaklatót támogatják.

Nyilvánvaló, hogy a felelősség elsősorban a felnőtteké. Azokban az iskolákban lehet

visszaszorítani az erőszakot, ahol a gyerekekre valóban egész nap, mindig és mindenhol, tudatosan figyelnek. Ahol törekednek arra, hogy a gyerekek ne

unatkozzanak. Ahol világosak és egyértelműek a szabályok, ahol a szabályszegésnek következményei vannak, ahol nem tűrik el a zaklatás semmilyen formáját. Ahol

törekednek az összetartó, szolidáris közösség kialakítására és fenntartására. Természetesen mindez nem lehet igazán hatékony a szülők támogatása nélkül.

Gondoljunk erre akkor, amikor tiltakozunk valamilyen iskolai szabály – vagy a szabályszegés következménye – ellen!

31

Delhiben szeptember közepén halálra ítéltek négy férfit, akik egy autóbuszban

csoportosan megerőszakoltak egy fiatal nőt, eközben ráadásul úgy megverték, hogy

miután kidobták a buszból, az intenzív, Delhiben megkezdett, majd Szingapúrban folytatott gyógykezeléssel sem lehetett már megmenteni az életét.

Az orvosi pályára készülő, egyszerű, de feltörekvő családból származó diáklánnyal

történtek mindenki számára meglepő hevességű tüntetések hetekig elhúzódó sorozatához vezettek.

A decemberi delhi bűntettet követően az indiai újságokban elszaporodtak a nemi erőszakkal kapcsolatos hírek, amelyek korábban kevésbé álltak a hírszolgáltatás

előterében. Ez is a tüntetéseknek köszönhető, és a légkör változását az is jelzi, hogy egyre több nő hajlandó beszámolni a vele történtekről, és a hatóságokhoz fordulni

igazságtételért. Így aztán hátborzongatóbbnál hátborzongatóbb történetek kerülnek napvilágra, amelyekből az is kiderül, mennyire kevéssé tekinti egyértelmű áldozatnak

a társadalom az erőszak elszenvedőit. Tipikus és ismétlődő mozzanat, hogy a megerőszakolt nőt a családtagjai próbálják rákényszeríteni, hogy ne forduljon

bírósághoz, hanem fogadja el az erőszaktevő (aki - főleg vidéken - többnyire ismerős vagy akár rokon) által felajánlott anyagi kártérítést. De még a kezdeti politikusi

reakciók egy része is a "hagyományos értékek széthullását", a "nyugati minták terjedését" hibáztatta, ami csak még tovább szította a tiltakozók haragját.

Indiában - a felvilágosult városlakó kisebbség egy szűk rétegétől eltekintve - mind a mai napig csak a fiúgyermek születését tartják áldásnak. Korábban ez a

lánygyermekek elhanyagolásában mutatkozott meg, ami várható élettartamukat is megrövidítette: például ha megbetegedtek, sokkal kevesebbet áldoztak a

gyógyulásukért, mint a fiúkéért. Manapság már a születést megelőzően lezajlik a kiválasztódás. Akárcsak Kínában, az ultrahangos vizsgálat eredménye alapján sokan

megszakíttatják a terhességüket, ha lányuk születne. Így alakul ki a "hiányzó nők" jelensége. A férfi-többletből értelemszerűen az következne, hogy a házassági "piacon"

a nők értéke megnő, számukra több lehetőség nyílik a felfelé történő mobilitásra, mint a férfiak számára. Csakhogy ennek ellenére sem nő a lányszülések aránya, aminek

egyik kézenfekvő oka a hozománykényszer továbbélése lehet. Távolról sem ősi szokásról van szó, az újabb ismeretek szerint az európaiak megjelenéséhez köthető a

hozományadás felbukkanása az indiaiak körében, viszont teljeskörűen és mindmáig

elterjedt, pedig már 1961-ben törvény tiltotta meg a hozomány átadását és elfogadását is. Igaz, kiskapukat azért hagyott bizonyos ajándékok átadása-átvétele

számára. A hozomány általában jelentős anyagi terhet jelent, amelyet a lányos családnak kell vállalnia, és hogy az egész rendszer milyen rigorózus szigorúsággal, sőt

kíméletlenséggel működik, azt jól jelzi, hogy Indiában évente úgy tízezer nőt gyilkolnak meg (miután férje családjának kiszolgáltatott tagjává válik), mert nem

érkezett meg vele az elvárt készpénz, ékszer, háztartási gép.

32

2002. október 23.: Oroszország – Moszkva

Új fejezetet nyitott a nemzetközi terrorizmus történetében a csecsen Moszvar Barajev, amikor 2002. október 23-án – több mint negyven fegyveres élén – elfoglalta a

moszkvai Dubrovka színházat, s túszul ejtett közel 900 vendéget és színészt. Az orosz főváros egyik leghíresebb színházában éppen egy nagysikerű musicalt, a „Nord-Ost”-

ot játszották, amikor Barajev csapata megrohanta a Melnyikov utcai épületet. A terroristák követelése a csecsenföldi harcok beszüntetése és az orosz csapatok

kivonása volt. Három napi eredménytelen tárgyalás után az orosz erők a katonai akció mellett döntöttek, amelyet a különleges alakulatok néhány perc alatt hajtottak végre.

Az akció kezdete előtt altatógázt juttattak a színházterembe, így a kommandósok

ellenállás nélkül tudták „kiiktatni” a terroristákat, akik közül egyik sem tudta működésbe hozni a testére erősített robbanószerkezetet. Sajnos azonban az altatógáz

összetételével – esetleg mennyiségével – gond volt, így a mentőakció közben a túszok közül 130-an veszették életüket. Mai napig sokat vitatkoznak azon, hogy pontosan mi

is okozta a tragédiát, az azonban biztos, hogy a Dubrovka színházi támadás az egyik legtragikusabb végű terrorakció volt a világtörténelemben.

2004. március 11.: Spanyolország – Madrid

191 halott, több mint kétezer sérült. Ez volt a tragikus mérlege annak a

spanyolországi terrortámadásnak, amit – a későbbi vizsgálat megállapítása szerint – egy, az al-Kaida közelében álló, ám a nemzetközi terrorszervezethez nem kapcsolódó

csoport hajtott végre 2004. március 11-én a madridi Atocha pályaudvarokra tartó személyvonatokon. Négy vonaton összesen tíz robbanás történt – később a

tűzszerészek még három fel nem robbant robbanószerkezetet találtak. Két robbanásól az Atocha állomás biztonsági videórendszere felvételt is készített. A madridi

terrorakciót minden idők legvéresebb európai merényletének tartják.

2004. szeptember 1.: Oroszország – Beszlán

Éppen tanévnyitót tartottak az Oroszország észak-kaukázusi régiójához tartozó Észak-

Oszétiában fekvő Beszlán 1. számú általános iskolájában, amikor főként ingus és csecsen fegyveresekből álló csoport foglalta el az intézményt, túszul ejtve csaknem

1100 embert, köztük 777 gyereket. A terroristák Samil Baszajev csecsen hadúr parancsára rohanták le az iskolát, s azt követelték, hogy az orosz csapatok vonuljanak

ki Csecsenföldről és Moszkva fejezze be a második csecsen háborút. A terroristákkal folytatott tárgyalások három nap után sem vezettek eredményre, így az orosz

biztonsági erők a fegyveres akció mellett döntöttek. A katonák és a rendőrök harckocsikat, gyújtórakétákat és nehézfegyvereket is bevetve rohamozták meg az

épületet, órákon keresztül tartó kaotikus tűzharc alakult ki. Bár a támadókat sikerült megölni, a „mentőakcióban” 334 túsz – köztük 186 gyerek – is életét vesztette. Az

akcióban emellett több százan megsebesültek vagy eltűntek.

33

2001. szeptember 11.: Amerikai Egyesült Államok – New York, Arlington

Valószínűleg mindenki egyetért abban, hogy a 9/11 néven is emlegetett New York-i és

arlingtoni terrorakciók nemcsak a „legvéresebb”, hanem a „legsokkolóbb” jelzőt is

kiérdemelték. A Világkereskedelmi Központ ikertornyai, illetve a Pentagon elleni,

utasszállító repülőgépekkel elkövetett terrortámadásoknak – valamint a Shanksville

mellett földbe csapódott negyedik gépen utazókat is ideszámítva –, a géprablókkal

együtt közel háromezer áldozata volt, a sebesültek száma pedig meghaladta a

hatezret. A biztonságpolitikával foglalkozó szakemberek szerint a szeptember 11-i

terrortámadásokat követően megváltozott a világ: előtérbe került a nemzetközi

terrorizmus, illetve az ellene indított globális háború kérdése. A 9/11-es amerikai

eseményeket a NATO az egész szövetség elleni támadásnak minősítette, ezzel – a

szervezet megalakulása óta először – először léptették életbe az ötödik cikkelyben

leírtakat.

2005. július 7.: Nagy-Britannia – London

A 2001-es 9/11 mintájára 7/7 néven is ismert londoni terrortámadás célpontja a brit

főváros metrórendszere volt. Brit állampolgárságú muszlim férfiak – három pakisztáni

és egy jamaikai származású – összehangolt öngyilkos merényletet hajtottak végre a

reggeli csúcsforgalomban. Reggel 8 óra 50 perckor – egymást követően, 50

másodperces időközökkel – három bomba robbant a metró szerelvényein. A negyedik

pokolgép egy órával később – egészen pontosan 9 óra 47 perckor – egy emeletes

buszon lépett működésbe, a Tavistock téren. A merényletekben – az elkövetőkkel

együtt – ötvenhatan veszették életüket, hétszázan pedig megsebesültek. A későbbi

vizsgálat megállapította, hogy a házi készítésű robbanóanyagokat az elkövetők a

hátizsákjaikba rejtve juttatták fel a tömegközlekedési eszközökre és szinte majdnem

biztos, hogy saját maguk hozták működésbe a pokolgépeket. A négy – 18 és 30 év

közötti merénylő – korábban nem szerepelt a hatóságok nyilvántartásában, közülük

ketten egy később megtalált videóüzenetben „magyarázták el” tetteik indokait.

34

2011. július 22.: Norvégia – Oslo, Utøya

Anders Behring Breivik nevét egy nap alatt ismerte és tanulta meg a világ: a

szélsőjobboldali elveket valló norvég férfi országa történetének legvéresebb,

legsúlyosabb és legsokkolóbb merénylet-sorozatát hajtotta végre, kioltva ezzel

összesen 77 ember életét. A tömeggyilkosság Oslo kormányzati negyedében

kezdődött, Breivik a miniszterelnök irodájának közelében, egy autóba rejtett el egy

bombát, amely nyolc emberrel végzett. Amíg a véres akciót követő mentés zajlott, a

férfi Utøya szigetére utazott, ahol – rendőrnek öltözve – a Munkáspárt ifjúsági

szervezetének nyári táborában kezdett el lövöldözni. Két fegyverből több száz lövést

adott le az összehívott táborozókra, összesen 69-en haltak meg az ámokfutás

következtében. A szigetre érkező rendőrök előtt a merénylő letette a fegyvereit és

megadta magát.

2008. november 26.: India – Mumbai

Az India gazdasági központjának számító Mumbaiban 195 ember – köztük 22 külföldi

– életét követelte az a terrortámadás, amelynek végrehajtói a Taj Mahal hotel mellett

egy éttermet, kórházat, pályaudvart, rendőrkapitányságot és egy zsidó szervezet

székházát is megtámadták. A terroristák, illetve a katonák és a rendőrök között

három napig tartottak a harcok. A Mumbait csaknem hatvan óráig rettegésben tartó

merényletsorozat kitervelői külföldi – nagy valószínűséggel – pakisztáni terroristák

voltak. A jól szervezett, alaposan előkészített terrorcselekmények célja az volt, hogy

pánikot idézzenek elő, ezért választottak a támadók előkelő célpontokat és öltek meg

válogatás nélkül külföldieket.

35

2013. április 15.: Amerikai Egyesült Államok – Boston

Barack Obama amerikai elnök terrortámadásnak minősítette a bostoni maratoni

futóversenyen elkövetett merényletet. A népszerű sportverseny célegyenesében – 12

másodperces eltéréssel – két pokolgép is robbant, kioltva három ember életét, 144

sportolót és nézőt pedig megsebesített. A detonációkat házilag készített és az út mellé

helyezett kukákba rejtett pokolgépek okozták. A bostoni rendőrség három nappal

később tartóztatta le a merénylet egyik feltételezett gyanúsítottját, Dzsohar

Carnajevet, aki bátyjával – a merénylők után indított hajtóvadászat közben életét

veszett - Tamerlan Carnajevvel közösen tervelte ki és hajtotta végre a világot sokkoló

robbantásokat. Az amerikai közvélemény úgy értékelte, hogy a bostoni maratonon

végrehajtott merénylet volt a legsúlyosabb a 2001. szeptember 11-i események óta.

36

2012. szeptember 14., péntek

Vér és vér, meg a béke vallása...

Állítólag Mohamed prófétát gúnyolta az az amerikai film, amiért a líbiai amerikai nagykövet, Chris Stevens az életével fizetett. Forrong az egész muszlim világ,

tüntetések, gyilkosságok, erőszak, felfordulás - a film producerének fejére még vérdíjat is kitűztek, Szudánban pedig a német és brit követség támadás alatt áll. A

történet persze nem egy filmről, nem is a borzasztó és teljesen értelmetlen gyilkosságról szól, hanem a vallási fundamentalizmusról. Miért ilyen harcias az iszlám?

Nem akarok nyilvánvaló dolgokkal sokáig foglalkozni. Az elmúlt napokban épp elég hírportál és blog közölt véleményeket, melyek többsége teljesen érthető módon

felháborodott hangnemben íródott. Nonszensz és megmagyarázhatatlan miért kell meghalnia egy ártatlan embernek egy film miatt, felfoghatatlan a gyilkosságot követő

erőszakhullám, de bevallom őszintén nekem az is nehezen érthető (már ha igaz), hogy miért kell Mohamedet gúnyoló filmet készíteni - amikor a következmények előre

sejthetők. Utóbbi kérdésre akármi a válasz, az nem menti fel azokat, akik Chris Stevens-t kivégezték - a "béke vallása" nevében.

Meglepő kifejezés? Pedig az iszlám saját bevallása szerint tényleg "a béke vallása". Ez az, amit rajtuk kívül senki nem vesz komolyan. Kívülállóként persze az is furcsa, ők

hogyan képesek saját magukkal elhitetni - kővel, detonátorral, géppuskával a kézben - hogy bármilyen szinten a béke vallását képviselik. A magyarázat csakis muszlim

logikával érthető meg. Eszerint háborúnak az iszlám csak azt a fegyveres konfliktust nevezi, amit hitetlenek indítanak a muszlim közösségek ellen, akiknek ebben az

esetben természetesen joguk van védekezni. Amikor hajdanában iszlám hódítók indultak nyugatra, az minden látszat ellenére sem volt háború: ezek a cselekmények

a futúhát kategóriájába estek, vagyis "nyitások", új területek elérései voltak a muzulmán hit számára. Így persze könnyű jó statisztikát csinálni: az iszlám, mint a

béke vallása nem háborúzik, csupán területeket "nyit meg" a hit terjedéséhez. Teljes béke akkor lesz (legalábbis muszlim nézőpontból), ha végül mindenki felveszi az

iszlámot.

37

2011.06.27. | Török Katalin

Súlyos elváltozásokat okozhat a munkahelyi stressz. A teljesíthetetlen

követelményeket támasztó főnök, a jogtalan és állandó bírálat, a munkatársak gúnyolódása, a kirekesztés komoly egészségügyi problémákat okozhat. Vigyázz,

nehogy áldozattá válj.

– A főnököm nem egyszerűen kibírhatatlan volt, szabályosan tönkretette az életemet.

Napi nyolc, gyakran kilenc vagy tíz órát töltöttem vele. Bármennyire igyekeztem, akármit tettem, semmi sem felelt meg neki. Nem kiabált velem – néha azt gondoltam,

talán az jobb volna –, hanem ingatta a fejét, amikor beszámoltam neki a megoldott feladatokról, és mindannyiszor lassan, szinte szótagolva közölte lesújtó véleményét:

ez elfogadhatatlan – meséli a fiatal nő. – Egy évet töltöttem ezen a munkahelyen, de most is nyomasztó emlék. Diplomásként azt hittem, simán el tudok látni titkárnői

feladatot. Igen, de nem egy őrült mellett, aki egy háromsoros levelet tízszer kijavított, gyakran úgy, hogy saját javítását is felülbírálta, és végül az a változat ment el az

ügyfélnek, amit eredetileg írtam – mondja riportalanyom. Hozzáteszi: akkor volt fiatal házas, nagy kölcsönt vettek a nyakukba, és egyszerűen nem tehette meg, hogy csak

úgy otthagyja ezt a borzalmas állást, mert minden fillérre szükségük volt. – A végén

pszichiáterhez kellett fordulnom, mert naponta sírógörcsöt kaptam, hiába tudtam, hogy teljesen igazságtalan a főnököm, és a többi kollégával is hasonlóan embertelenül

bánik, nem segített. Rövid ideig szedtem enyhe nyugtatót, szerencsére egy év után találtam másik állást. Egyébként utólag kiszámoltam: az alatt az egyetlen esztendő

alatt, amit ott töltöttem, több mint 200 százalékos volt a munkahelyi fluktuáció, ez elképzelhetetlenül magas szám – teszi hozzá.

- A főnöknőm egy napon behívott, és rám pirított, hogyan merészelek ilyen elegánsan

öltözni, nem kell annyira adnom magamra. Döbbenten álltam ott, válaszolni sem tudtam. Végül annyit dadogtam, hogy én azt hittem, a munkahelyemnek – ez egy

nagy multi – teszek jót avval, ha ötvenéves létemre valóban igyekszem kifogástalanul

elegáns kosztümben, jó frizurával, ápoltan megjelenni egy-egy tárgyaláson – meséli másik interjúalanyom.

Hasonlóan megalázó élményről beszél egy másik, negyvenes éveit taposó asszony:

- A főnököm egyszerűen kipécézett magának, máig sem tudom, miért. Mindennap

kétszer tartottunk értekezletet, ezt a munka valóban megkövetelte. Egyszer csak észrevettem, hogy a reggeli és a délutáni meetingeken állandóan az én hibáim,

baklövéseim kerülnek terítékre. A főnököm fiatal férfi volt, metsző gúnnyal beszélt az úgynevezett teljesítményemről, mindig hangsúlyozta, örülhetek, hogy egyáltalán

megtűr. A kollégáim először sajnáltak, próbáltak védeni, de azután szép lassan kerülni kezdtek. Végül már az számított jó napnak, ha a főnököm nem szégyenített meg

nyilvánosan. Sikerült eljönnöm arról a rémes helyről, de egy emléket azóta is őrzök: abban az időszakban szoktam le végleg a reggelizésről, hiszen egyetlen falat sem

ment le a torkomon, szinte vártam a napi megaláztatásokat – mondja interjúalanyom.

38

2012. február 28. 14:19 L. B.

Baltával végzett édesapjával a gyulai, 32 éves H. Zoltán még tavaly májusban. H. József testileg és lelkileg is folyamatosan bántalmazta fiát, aki

egy heves szóváltás után, felindulásból követte el tettét. Az ügy tárgyalása kedden kezdődött a Gyulai Törvényszéken, ítélet nem született.

― Apai biztonságot nyújtott, ezért őt választottam ― mondta, hogy szülei ’94-es válása után miért maradt testvérével, nővérével ellentétben az édesapjával. Az akkor 14 éves fiú nem is tartotta egy évtizedig a kapcsolatot édesanyjával, de utána

találkoztak, két éve bensőséges viszony alakult ki, amit H. József nem nézett jó szemmel. H. Zoltán szerint nem volt normális apa-fiú kapcsolat édesapja és közte,

inkább egy főnök-beosztott viszonyhoz hasonlított.

― Maximalista volt. Ha százból kilencvenkilenc helyeset tettem, azt természetesnek

vette, de az egy rosszra mindig emlékezett ― folytatta, hozzátéve, hogy ez többször veszekedéshez is vezetett. Az elmúlt tíz évben már fizikailag nem bántotta, de

érzelmileg megviselték a történtek. Kiemelte, hogy az esetek 95 százalékában nem adott okot a veszekedésre. Minden az édesapja hangulatától függött, gyakorlatilag

bármibe belekötött, amibe akart.

― A keresetem nettó 70 ezer forint körül volt, ha kértem, mindig kaptam tőle pénzt:

változó, hogy mennyit, 20 és 70 ezer forint között ― magyarázta H. Zoltán, hogy az iskolai évek után is végig támogatta anyagilag az édesapja, a vállalatánál dolgozott. A

házat, melyben élt és szemben volt édesapja otthonával, a spórolt pénzén vette, de a felújításban és a bútorozásban már segített neki H. József. Az autó, amit használt,

ugyancsak édesapja nevén volt.

A tavaly májusi délutánon H. Zoltán áthívta édesapját, hogy segítsen neki kivinni a teraszra egy kétméteres szobanövényt. Mivel a megbeszélt időben nem érkezett meg,

a férfi, ahogy addig nyolc-tízszer, alkalomszerűen, rágyújtott egy füves cigarettára.

Utána átment édesapjához, aki elaludt és azért késett, átpakolták a pálmát. A segítség után H. József ismét felhánytorgatta a korábbi dolgokat: nem volt

befüvesítve a terasz, nem fejezte be az iskolát.

― Belekezdett megint, hogy „hogy lehetek ilyen hülye” ― mondta H. Zoltán, hogy másfél évet tanult főiskolán, de nem végzett tanulmányaival. Utána édesapja „egy

rakás szarnak” nevezte, mert korábbi barátnője szakított vele, szerinte csak a pénzért volt fiával a lány. A fiú csendben tűrte a bántó szavakat, akkor „borult el az agya”,

mikor édesanyját „lekurvázta”, őt „lekurvaanyázta”. A szóváltás után a dísznek szánt baltával többször fejen ütötte édesapját.

Eztuán elszívott három-négy szál cigarettát, ezt követően nézte meg, édesapjának van-e még pulzusa. Mivel nem volt, nem hívott mentőt, rendőrt sem, tartott a

következményektől. A holttestet egy lepedőbe csavarta, betette a kocsiba. A nyomokat feltörölte, a véres szőnyeget és a gyilkos balta nyelét elégette, a fejét egy

bokorba dobta. A testet Gyula-Városerdőnél a Körösbe gurította.