A SZENT ISTVÁN AKADÉMIAHITTUDOMÁNY-BÖLGSELETI OSZTÁLYÁNAK FELOLVASÁSAI

SZERKESZTI SCHÜTZ ANTAL OSZTÁLYTITKÁR

1. kötet. 4. szám.

AHAZA ÉS HAZASZERETET

BÖLCSELETI ALAPJAI

SZÉKFOGLALÓ

HORVÁTH SÁNDOR 0. P.RENDES TAGTÓL

Felolvasta 1922. évi március hó 3-án.

BUDAPESTSTEPHANEUM NYOMDA R. T.

1922.

A HAZA ÉS HAZASZERETET BÖLCSELETI ALAPJAI.

Tekintetes Akadémia!

Rendes taggá történt megválasztásom alkalmával szabadjonelsősorban is hálás köszönetemet kifejeznem. Egy pillanatig semkételkedtem, hogy e megtiszteltetés nem annyira nekem, mintinkább nagynevű rendtársamnak, Aquinói szent Tamásnak szól,hiszen eddigi tudományos működésemben csak e halhatatlan böl-cselő és hittudós szerény kommentátora és szócsöve voltam. Ilyengyanánt akarok most is bemutatkozni, mikor a «Consolationesphilosophiae» alapgondolatától áthatott értekezésemet felolvasom.A filozófusnak ugyanis joga van ahhoz, hogy a mindennapi életeseményeiről bírálatot mondjon még akkor is, ha elvei az aristo-telesi ókorban vagy a szent Tamás-féle középkorban gyökerezneks a köznapi felfogás és divat πάντα (Sst-jéhez idomulni nem akarnak.Értekezésem egyébként az «Állameszme és a népek önrendelkezésijoga» című tanulmányom kiegészítése gyanánt tekintendő s így azott megállapított fogalmakat föltételezi.

* * *

Az utolsó évszázadokat méltán nevezi majd a jövő kor mű-velődéstörténetirója a hamisítások korszakának. Alig gyarapítottukaz emberiség kincsét valamely találmánnyal vagy új gondolattal,azonnal jelentkezett a hamisítvány is, úgy hogy az emberek őszintebarátainak a műve gyakran csak korcsalakban mehetett át a köz-tudatba-, vagy használatba. De ez még csak a kisebb szépség-hibák közé tartozik, mert a múlt nagy vívmányaival és az emberi-ség örökérvényű értékeivel még sokkal lelkiismeretlenebb hamisítá-sokat űztek. A metafizikai igazságok elferdítését vagy valóságtar-talmuk csökkentését egy a teljesen tudóskörre szorítkozó küzde-lemmel talán még ellensúlyozni lehetett volna, de mivel ez ahamisítás vagy a gyakorlati értékek megdöntése érdekében történt,vagy pedig megfordítva ezekhez az eleve meghamisított, vagy meg-hamisítandó értékekhez idomult, a tisztán tudós elintézés lehetet-

4

lenné vált s így végeredményben nem az egyesek, hanem a töme-gek lelke mételyeződőtt meg. Ezekhez a meghamisított értékekheztartozik a haza fogalma is. A materializmus sivár világnézete ahazafogalmat erkölcsi tartalmától fosztja meg. Ezért nem verhetgyökeret a lelkekben, ezért ad helyet az első kedvező alkalommala stoikus lemondású ubi bene ibi patria-nak. A tisztán ideális vagylélektani fontolgatásokra épített hazafogalom a valóságtól tart távols az egyéni individualizmus átvitelével a tömegekre utat nyit asövtnistä szukkeiblûségnek, amely hazát tud adni az .emberek egyrészének, de a másikat föltétlenül megfosztja ettől. Csak az utolsóévtizedek vadhajtásaival — a nemzetiségi elvvel az erkölcstanban,vagy pedig ismeretelméleti tévedésekkel — kellett ez állásfoglalá-soknak párosulniuk, hogy az emberi lélek legmélyéig ható mérge-zési munka eredménnyel járjon, a természeti törvények wilshniarculcsapása világszerte tapsot arathasson s a tömegek hivatodfélrevezetői az erkölcsiség látszatának védelme alatt szállhassanaksikra a legnagyobb erkölcstelenségek és igazságtalanságok egyiké-nek megvalósítására. Nehéz megmondani, hogy a félrevezetés vagypedig az emberek elvtelensége végzett-e alaposabb munkát. A vég-eredmény mindenesetre elszomorító volt, mert még azok is, akiktőlaz emberek felvilágosítását szoktuk várni, megfeledkeztek a termé-szeti jog létezéséről s részben vagy gyávaságból vagy tájékozatlan-ságból elnézték, részben pedig a legnagyobb jellemtelenség és elv-telenség nyelvén és tetteivel védelmezték, sőt követelték a haza-rablást. Az egészséges értelem ez elméleti és gyakorlati furcsaságok-kal szemben elutasító állást foglalt el s így a sensus communismeggyőződését igen szabatosan juttatta kifejezésre. Ilyen körülmé-nyek között a bölcseletnek, mint erre különösen hivatott tudo-mánynak is szint kell vallania, hogy az egészséges értelem adatai-hoz csatlakozik-e vagy pedig a divatos elméletekhez. Erre akarokfeleletet adni a keresztény, nevezetesen a szent Tamás-féle bölcseletelvei alapján.

A hazafogalom bölcseleti taglalásánál először is meg kell álla-pítanunk, hogy úgy tartalmára, mint pedig körére nézve különbözikaz államfogalomtól. A valóságban és területileg összeeshetnek ugyan,de nem kell sem fogalmilag, sem érzelmileg összeesniök. Az álla-mot úgy az egyedekkel, mint a tömegekkel szemben a tökéletességiprioritás illeti meg s mint ilyen a hatalmi tényezők képviselőjefogalmilag, érzelmileg pedig épen ezért elsősorban nem a gyengédszeretet, hanem a félelem tárgya. Ezzel szemben a haza az emberitermészet elemeivel együtt adott s azokat létrehozó, fönntartó és

5

nevelő szerepben folyton kísérő tényezőt képvisel s így mindenek-előtt a szeretet és tisztelet gyengéd érzelmeit váltja ki a lélekből.Az állam, mint az önállóságra és széthúzásra törekvő elemek egy-ségesítő és összetartó tényezője, több hazát is foglalhat magában,míg a haza épen nevelő szerepénél fogva több állam szolgálatábanem állhat. Röviden: a haza a természet adománya, az államaz emberi szorgalom eredménye s épen ezért szent Tamás sze-rint1 az utóbbival szemben a justitia legális, a hazával szembenpedig a pietas erénye írja elő kötelességeinket. Ezért lehet valakijó állampolgár, de rossz hazafi, sőt kozmopolita is, míg a j4~faazafirossz állampolgár, de főkép kozmopolita sohasem lehet. A múlt,de főkép a szomorú jelen sokkal több példát mutathat föl erre,semhogy e helyen tovább kellene foglalkoznunk e különbségekkel.Ezekre vezethető egyébként vissza, hogy az államfogalom meghatá-rozásával mindig együttjár létjogosultságának a bizonyítása is,míg ez a hazánál fölösleges és szükséges voltának megállapítása ismás alapon történik, mint az államé.

Értekezésünk végeredményekép be akarjuk bizonyítani, hogya hazafogalom 1. nem puszta elvonás eredménye, vagy tisztánpszichikai tényezők befolyása alatt jön létre; 2. nem is önkényestalálmány, amelyet egyesek vagy családok hatalmi állásának meg-védésére találtak ki, sőt még a kulturális haladás termékének semmondható, hanem 3. konkrét valóság, a természet Alkotójának azemberi természettel adott s a népek nagy kincseinek kiásására ésfönntartására szolgáló ajándéka, amelyhez az egyeseknek és népek-nek megdönthetetlen joga van s amellyel szemben ezeknek köteles-ségeit a természeti törvény negyedik parancsa szabályozza.

Hogy a hazafogalom történelmileg fejlődött, csiszolódott, mon-danunk sem kell. Ezekről a fejlődési fokokról a népek lélektanánakkörülbelül olyan módszerével lehetne beszámolni, mint ezt Wundttette Völkerpsychologie-jében. Ez a fejlődés könnyen megtéveszt-heti a művelődéstörténetírót s olyan ítéletek alkotására adhat alkal-mat, amelyet föntebb a romlatlan ész adataival ellenkezőknek nyil-vánítottunk. Valóban, ha a kezdetleges műveltségű népek haza-fogalmát összehasonlítjuk a fejlett kulturnépekével, azt látjuk, hogya l^ókör mind szélesebbé válik, míg bizonyos fokon megközelíti,sőt el is éri a kozmopolitizmus hatálytalanságait. Hogy azonban ittcsak a kultúra kinövéseiről van szó, amely hadat tud üzenni az örökemberinek, vagy pedig a megromlott egyénit át tudja ültetni a

l II-II. Qu. 101. a 2. ad 3.

6

tömegekbe, azonnal belátjuk, ha a haza természetbölcseleti alapjait,illetve elemeit felkutattuk. Más szóval, a bölcseletnek nemcsak afejlődés tényével s ennek egyes mozzanataival kell számolnia, hanemföl kell keresnie a változó jelenségek mögött rejlő örök lényeget,meg kell figyelnie az emberi természetnek a természetes fejlődéshezvaló simulását s a természetellenes ellen való küzdelmét és ebbőlkell leszűrnie azt a hazafogalmat, amely egyrészt a vad- és kultúr-népek fogalmai fölött áll, másrészt pedig a bennük foglalt alkotó-részeket lényeges és lényegtelen, igaz és hamis elemekre bontvacsak azt nyújtja, ami a természetes fejlődés minden fokozatát ki-tartja és ennek összes árnyalataitól független. Szent Tamás néhányszava adja meg e hazafogalmat s jelöli meg az örök lényeget aváltozás szünetlenül tomboló forgatagában. Emberi létünk legköze-lebbi tényezőivel, a szülőkkel, egy sorban s mint ezek elsőrangúsegítő tényezőjét említi s princípium connaturale producens in esseet gubernans1 névvel illeti a hazát s így mint az emberi létnek atermészettel együtt adott s ettől megkövetelt létrehozó és nevelőtényezőjének a természet, tehát az elkerülhetlen szükségesség köré-ben jelöl helyet. Ez a meghatározás egyrészt érthetővé teszi a rom-latlan emberi természetnek a röghöz való ragaszkodását, másrésztpedig kimondja annak a történelmi ténynek a bölcseleti alapját is,hogy egyesek és| népek fennmaradása az egységes neveléstől, ahagyományokhoz s az ezektől megjelölt fejlődési irányhoz valóragaszkodástól függ.

Nagyon letompítanók e meghatározás jelentőségét, ha tisztánaz egyedi életre akarnók alkalmazni, vagy ha azt hinnők, hogyelsősorban ennek az elemzéséből szűrődött le. Benne van ez is, dea valóságban az ^gyedeknél nagyobb értékek létrehozatalát, védel-mét és fönnmaradását célozna a haza. A természet tulajdonképeniszépségét ugyanis nem az egyedek, hanem a fajok képviselik. Azelőbbiek a változó, mulandó elemek, amelyeket a természet azérthoz létre, hogy egyrészt megőrizze a fajokat, az örök, változatlaneszmék hordozóit, másrészt pedig, hogy bennük mintegy szétszór-tan és a legkülönbözőbb szám- és fokozati különbségekben valósít-son meg a faji sajátságok majdnem kimeríthetetlen tökéletesség-komplexumából egyes vonásokat s így az egyedek összessége legyenhordozója és képviselője az egész megközelíthető faji tökéletesség-nek.2 A természetnek ez a bölcs háztartása nyilvánul meg az embernélis. Olyan faji differenciálódás, mint az állatvilágban van, az ember-

1 II-II. Qu. 101. a. 3. c 2 I. Qu. 47. a. 2. c.

7

cél nem lehetséges, de épen ezért szükséges, hogy az általánosÇ-nberi értékek megvalósítására necsak tisztán egyedi, hanem afajihoz is hasonló különbségek létesüljenek. így jönnek létre a nép-jajok s ezek keretén belül az egyes, ugyancsak változatos saját-ságokkal elkülönített kisebb-nagyobb csoportok, amelyek legutolsója,hogy úgy mondjam, species infima-ja, a nemzet. A néprajzi kuta-tások kétségtelenné teszik, hogy úgy a népfajok, mint pedig azegyes csoportok élesen elválasztott sajátságaik révén úgy fiziológiai-lag, mint pedig szellemileg nagy emberi értékek és energiák hor-dozói, amelyek összessége és teljesítőképessége megközelíti azembernek, mint ilyennek az energia-értékét. Az emberi nem ilyszerűmegoszlása tehát korántsem természetellenes vagy mesterségesfolyamat, hanem a Teremtő terveinek megvalósulása. Mivel továbbáez a differenciálódás a belső tényezők mellett elsősorban a földrajziviszonyok befolyása alatt jön létre, azért ez utóbbiakat méltánnevezzük úgy a népfajok, mint a kisebb körök connaturale prin-cípiumainak, vagyis a természettől ezek létrehozatalára rendelttényezőknek. Ezzel megtaláltuk a kulcsot szent Tamás meghatáro-zásának első fogalmához.

A népfaji sajátságok végső, hogy úgy mondjam életképesdifferenciálódása ugyanis abban az alakulatban történik, melyetnemzetnek nevezünk. Ez a letéteményese mindama vér- és tem-peramentumbeli sajátságoknak és különbségeknek, amelyeket anépfaj-kialakító viszonyok létre tudtak hozni, amennyiben azok azújonnan föllépő körülmények és tényezők hatása alatt módosulva,ezek befolyását visszatükrözve, alkalmasak arra, hogy akár egyedi,akár pedig más alárendelt nagyobb körű határozottságok hordozóilegyenek. Ha a fiziológiailag vett nemzet létrehozó tényezőit köze-lebbről vizsgáljuk, azt találjuk, hogy az éghajlati és területi viszo-nyok döntő szerepet játszanak1 közöttük. Mindama testi föltételekés alakulatok, melyeket a keresztény bölcselet a lelki és általábanaz emberi tökéletességek és képességek alapja gyanánt jelöl meg, azemlített tényezőkben találják meg a közelebbi létrehozó okok leg-hathatósabb és minden más alakítást felülmúló munkatársait. Azéghajlat a test és vér temperamentumának kialakulásánál fontosszerepet játszik s így nemcsak ezeknek, hanem tőlük nagyon függőjellemnek a mivoltát is lényegesen befolyásolja. Ugyanezt kellmondanunk a területről is, amely nemcsak az anyagi jólét alapjai-nak a megadásával, a foglalkozás mintegy természetszerű megsza-básával és. a közlekedés lehetőségével segíti elő vagy gátolja a nem-zeti sajátságok kialakulását és rögzítését, hanem a lelki tulajdon-

8

ságokra is befolyást gyakorol. Ennek a közelebbi bizonyításamessze elvezetne bennünket tárgykörünktől. Itt elég, ha ezt mintethnologiai tényt hangsúlyozzuk s levonjuk belőle hazafogalmunkelső és alapvető elemét.

A nemzetek keletkezése, léte, kialakulása és továbbfejlődése —mindennek az anyagi oldalát tekintve — a földrajzi viszonyokhoz,a területhez van kötve. Ez a fiziológiai nemzet connaturale prin-cípiuma, ezt nevezzük hazának a fogalom tisztán anyagi értelmében.Aristoteles és szent Tamás bölcselete elvezetett bennünket a hazá-nak, mint területnek fizikai szükséglet alakjában föllépő köve-telményéhez s ezzel ennek megfelelő természetes jogot ad a nem-zetnek a hazához, mint területhez. Nem a véletlen, nem a mester-ség hozta létre a nemzeteket, hanem a természet erői az Alkotónakbölcs tervei szerint, ill. az Ő eszméinek megvalósítására. A termé-szet ad tehát jogot a nemzetnek a léthez s ezen az élethez válójogon alapszik a hazához, mint területhez való jog. Természetelle-nes merénylet tehát minden oly kísérlet, amely a hazafogalombólaz életadó területet akár fogalmilag, akár érzelmileg törülni akarja.1

Természetjogilag ennek a területnek a határai nincsenek körül-írva, de ugyancsak ez a természeti jog kívánja meg, hogy addigterjedjenek, amennyire az élethez való jog ezt szükségessé teszi.A történelem s az idő egyéb jogfejlesztő vagy megszorító tényezőiszélesbíthetik vagy szűkíthetik e határokat, de a nemzet hozzá valójogait nem törülhetik s az a nemzet, amely a neki életet adó s nem-zeti mivoltát kialakító területről lemond, az princípium connaturale-járól, léte egyik eszközlőjéről s vele együtt nemzeti mivoltának egyrészéről mond le. Bizarr volt annak az olasznak az állítása, akiegész komolyan vitatta, hogy a Brennerig természetjogilag mindenOlaszországé, ámde még e bizarr beszéd igazságmagvát is meglehet találni a mondottak után. Az okoskodás hibája csak ott van,hogy ezen az élethez való nyers jogon túl nem akar más jogokatelismerni, amelyek valamely nemzet túlcsapongó életkedvének gátat

1 Ennek alapján könnyű meghatározni az egyednek a hazához való viszo-nyát s eldönteni a kérdést, mennyiben játsza a haza az egyeddel szemben a prin-cípium producens szerepét. A hazai földtől s a belőle származó anyagi javaktól éselőnyöktől függ a család jóléte s így a gyermek nemzéséhez és fönnmaradásáhozszükséges minden előfeltétel. Ezeknek köszönheti az egyed testi fejlődését s ezzelegyütt mindazt, ami anyagi boldogulásához tartozik. Röviden : az egyed a testi ésanyagi oldalát tekintve a hazai föld neveltje, ennek az erői működnek benne emberienergiák alakjában. — Ε megfontolásnak nagy jelentősége van a hazaszeretetmibenlétének megállapításánál. V. ö. R. Kopp : Vaterland und Vaterlandsliebe ....Luzern, 1919. S. 40.

9

vetnének vagy határait megszabnák. Mert /annak ilyen jogok, sőtezek adott körülmények között erősebbek az eddig említetteknél.

Eddigi elmélkedésünk eredményét, ha nem is megokolását,ugyanis a valósággal dolgozó összes bölcseleti felekezetek elismerik,de — sajnos — tovább már nem jönnek velünk s így hazafogalmuka nyers materializmus határai között marad nemcsak természet-,hanem főleg erkölcsbölcseletileg is. Ha a hazának ezen a nyersnemzetnevelő és boldogító szerepen kívül nem tudnánk más, maga-sabb jelentőséget adni, akkor erkölcsi fogalmaink sorába sohasemtudnók fölemelni. Hiszen ily anyagi értelemben az állatnak is vanhazája s hozzá való joga, mert eddigi elmélkedésünkben igazánnincs egyetlen mozzanat sem, amelyet az állatvilágra nem lehetnealkalmazni. Ez esetben továbbá úgy az egyesnek, mint a nemzetnekminden erkölcsi ellenállás nélkül kinyílna az ajtó az ubi bene ibipatria-hoz, a többtermelő és boldogító földhöz. Ez esetben jog-érvényre emelnők a hazarablást, amely akár az erősebb túlcsapongóéletkedvének joga, akár pedig az idegennek ebből az egyedüli szem-pontból nézve a mienkkel végül is teljesen egyenrangú élet és fej-lődési szükséglete alapján betolakodik és magáévá tesz a haza terü-letéből annyit, amennyire szüksége van. Azt hiszem, további uta-lás nélkül ráismerünk e néhány következtetésben napjaink esemé-nyeire s látjuk, hogy hol termett Európa új térképe, de látjuk aztis, hogy az anyagelvű világnézet vagy a hazában tisztán anyagielőnyöket látó fogalom szempontjából ez ellen semmit sem szól-hatunk.

Szent Tamás meghatározásának első fogalma a hazát, mint afiziológiailag vett nemzet kialakító tényezőjét s általában mint azanyagi boldogulást és fejlődést biztosító területet mutatta be; Tisz-Tán természeti szükségletből vezettük ezt le ügy, hogy a hazátlanságebből a szempontból nemcsak az egyedre, hanem az összességrenézve is a fizikai lehetetlenségek közé tartozik. De már ez az alap-vető és bölcseletileg is generikus fogalom határozatlan marad, hanem nyer kiegészítést és magasabb tartalmat a második fogalomrévén, amely a nemzet tulajdonképeni és emberi vonásainak a ki-alakulását hangsúlyozza a gubernatio, a nevelés és kormányzásrévén. Eddigi elemzésünk ugyanis mintha nem érintkeznék elegeta valósággal, mintha a fiziológiailag vett nemzet hangsúlyozásávala valóságban fel nem található abstractumra építette volna föl ahazafogalmat I Tényleg így van. A történelem az ilyen elvont való-ságoknak csak a kezdetét ismeri, egyébként pedig belenyúl fejlő-désükbe s a különböző népeket alaposan összekeverve, a fentebb

10

említett területet a legtöbb esetben nem a fiziológiai, hanem a tör-ténelmi vagy épen a politikai nemzetnek foglalja le. Azok a ténye-zők, amelyek az ily értelemben vett nemzet kialakulását eszközlik,a szó igazán emberi értelmében vett nemzet létrehozói és a haza-fogalom alaki meghatározói, hogy úgy mondjam differentia speci-íica-i. Három szempont és gyűjtőfogalom alatt lehet ezeket csopor-tosítani. A közös sors, azonos művelődés és a hagyományok neveltékés tartják össze a történelmi nemzeteket, ezért a történelem, a kul-túra és a jogerkölcsi tényezők összessége jelzi a hazafogalom iméntleírt elemeit. A természet csak a kezdetet, az irányítást adta meg,a nemzeti lét biztosítása, a fejlődés irányítása és teljes kialakításae hármas tényező dolga. Mivel pedig az utóbbiak az imént elem-zett természetes tényezőkre építenek és tisztán ezek kiegészítéséreszorítkoznak, azért ugyanazt a természeti szükségességet hordjákmagukkal, mint az előbbiek s így hazafogalmunk összes elemeiben,nécessitas physica-n alapul és épül föl.

De lássuk e tényezőket közelebbről.A történelmi tényezők mineműségét nem lehet a priori meg-

határozni. Magát az életadó földet csak verejtékes munkával lehe-tett elfoglalni, s a természet erőivel folytatott élet-halálharc utánlehetett csak a fentebb leírt nemzetkialakító munkára alkalmassátenni. Ez a küzdelmes munka, amely a jus primi occupantis alap-ján foglalt löldet, a történelem tanúsága szerint gyakran kénytelenvolt engedni az anyagilag vagy szellemileg erősebb jogának, a tör-ténelem ez egyik legfőbb mozgató erejének. így keletkezett a tör-ténelmi haza, amelynek adománylevelet rendesen egy nemzet fiainaka vérével, tehát legáldozatosabb munkájával kellett megírni és-megpecsételni. A természet és az emberi társadalom külső és belső-erőivel, ellenséges elemeivel folytatott szünetnélküli küzdelem tar-totta fönn a megszerzett hazát s vállvetett verejtékes munka nyo-mott az anyaföldre és az egész természetre sajátságos jelleget : egynépnek a képét. A történelem adta az időt és alkalmat ahhoz, hogya haza földjéből és természeti energiáiból az emberi szorgalom ésügyesség kitermelje mindama javakat, amelyek egy nemzet létre-jöveteléhez és fönnmaradásához szükségesek. Mindezekben ráisme-rünk a ker. bölcselet elveire, amelyekkel az egyéni birtokjog erkölcsialapjait szokta megjelölni. Az emberi szorgalom a többi történelmitényezőkkel karöltve befejezte, megkoronázta a természet művét,körülírta határokkal a magában véve határtalan területet, erkölcsijogcímet szerzett e birtokláshoz s így kiemelte a hazát az egészennyers valóságok sorából.

11

A történelem alakította ki továbbá végkép a nemzeteket.A közös sors, a jóban-rosszban, a küzdelemben és nyugalomban, avereségben és győzelemben való részesedés összehozta, kibékítette,majdnem egy családdá egyesítette a haza területén lakó különféleés fiziológiailag sokszor nagyon is vegyes elemeket s köztük a testés vér kötelékén túlmenő magasabb, öntudatos, sőt erkölcsi kapcsotlétesített. Ez a közös sors, az érdekek találkozása és ütközése hoztalétre a társadalmi élet eredményes lefolyásához föltétlenül szükségeskülönnemű pozitív és negativ, tehát a fejlődést más-más iránybaigazítani törekvő elemeket, ez végezte el rajtok a kiegyenlítésnek,a temperálásnak ama nagyszerű munkáját, amelyet a ker. bölcseletaz életképes állami organizmus alapszínezete és conditio sine quanoiirjának jelöl meg. Röviden: a történelmi sors alakított életképes,nemzeteket vagy ez törölt a népek sorából olyanokat, amelyek aztermészettől adott energiájukat- továbbfejleszteni vagy a kiegyenlíttődéssel járó megrázkódtatásoknak ellenállni nem tudtak. Amit atermészet megkezdett, befejezett a közös sors, kialakítván az élet-képes társadalmi nemzetet s a hazát közelebb hozta az eszményhez,amennyiben vagy átalakította állammá, vagy alkalmasabb elemévétette ennek a katexochen társadalmi-erkölcsi alakulatnak.

A történelemnek ez a nemzetnevelő működése megbecsülhetet-len szolgálatokat tesz a természet fennebb vázolt háztartási bölcses-ségének megvalósulásánál. Amit az élettelen vagy értelemnélkülivilágban a tisztán természetes, nyers erők hajthatnak végre, azt azeszes lénynél a saját közreműködésnek, szorgalomnak és sorsdön-tésnek kell megvalósítania. Mivel pedig ez a fennebb leírt tényező-kön épül föl, ugyanaz a létfenntartási ösztön irányítja s a törté-nelmi energiák az előbbieknek nemcsak mellékes vagy épen ellen-tétes kitevői, hanem a természet Alkotójának terve szerint lényegeés velük bizonyos tekintetben egy princípium gyanánt működőcoëfficiensei, azért a történelmi s így a határokkal körülírt és meg-művelt haza ugyanazon a természeti szükségességben épül föl, minta hazafogalom általában s épen ezért a természeti jog védi a kiala-kult nemzet birtokjogát, ez kötelezi az ilyen haza megtartására ésmegvédésére, ez a jus naturae tompítja le a nemzetek túlcsapongóéletkedvét s szabja meg immár az erkölcsi értékek keretében az élet-kedv határait.

A történelmi tényezők fölemelik hazafogalmunkat az erkölcsivalóságok sorába, a nemzetet egységgé olvasztják, de — sajnos —csak anyagi egységgé, amely az első alkalommal darabokra hull,ha még magasabb — igazán szellemi tényezők nem lehelnek beléje

12

halhatatlan lelket. Ezt valósítják meg a kulturális és főleg a jog-erkölcsi tényezők.

Kultúrán itt az emberi szellem összes termékeit értjük, legye-nek azok jók vagy rosszak, a természet, tehát az igazság és erköl-csiség törvényeinek megfelelők vagy azoktól eltérők; sőt még amegtermékenyítő forrástól is eltekintünk s ideszámítjuk mindazt,amit az emberi elme legalább is főbb elemeiben passive vett föl,de további fejlődésében emberi kulturténnyé alakított : a kinyilat-koztatott vallást. A vallás, tudomány, művészet összes elméleti ésgyakorlati ágaikban és árnyalataikban, a kezdetleges foktól föl alegszebb virágzásig mind e kulturális energiák sorába tartoznak sezeket mondtuk imént a hazafogalom alaki tényezőjének, lelkének.

Nagyon ismert igazságot kellene hangsúlyoznunk, ha e kul-turális tényezők nemzetnevelő szerepét akarnók közelebbről szem-léltetni. Itt csak mint ténnyel számolunk azzal az igazsággal, hogyezek választják szét a nemzeteket művelt és műveletlenekre, a kul-túra értéke szerint pedig erkölcsös és erkölcstelen népekre ; ezekadják meg nekik a létért való küzdelem sikeres vívásához szük-séges fölényt és szellemi erőt. Ezektől függ a népek ellenállóképes-sége, ill. kialakult vagy kialakítandó differentia specifica-juknakúgy mineműsége, mint pedig tartóssága. A nép, amely tudott sajátkultúrát teremteni s ezt meg tudta óvni az idegen szellem túlten-gésétől vagy legalább is rá tudta nyomni a saját képmását, nem-csak életképessé lett, hanem az emberiség organizmusában helyetis tudott foglalni mint sajátos emberi értékek képviselője. A kul-turális tényezők létrehozták a nemzet lelkét, a velük együtt kialakulótörténelmi hazai földre pedig rányomták már nem a tisztán anyagimunka és fáradság, hanem főkép a szellem bélyegét. Amit a ter-mészet a fiziológiai nemzet kialakításával megkezdett, befejezte aemberi szorgalom, amely a természetnek úgy a test és vérrel, mintpedig a föld javaival adott energiáit fölhasználva, megteremtette amár anyagi egységgé olvadt tömegek szellemi egésszé alakítótényezőjét: a nemzet lelkét, a nemzet szellemi kincseit. A kulturálistényezők a hazát a szellem nagyértékű kincseivel gyarapították, ekincseknek nemcsak letéteményesévé, hanem sáfárává is tették :ezek révén lett a haza alkalmassá a nevelő szerep betöltésére. Ezta nemzeti lelket kell a hazának belelehelnie fiaiba, úgy az egye-sekbe, mint a többi társadalmi elemekbe, eszerint kell idomulniaés kialakulnia az egyének pszichológiai énjének, ettől kell áthatvalennie a társadalmi élet minden megnyilvánulásának, ha egységesés életképes nemzet kialakításával természetes feladatának meg akar

13

felelni. A hazafogalom ezzel kiemelkedik a tisztán anyagilag létre-hozó princípium connaturale-k köréből s így nemcsak az egyesek,hanem a nemzet fölött is létező magasabb, szellemet hordozó való-ságot képvisel.

A hazafogalom legjellegzetesebb sajátságát az az elem kép-viseli, amelytől az eddigiek összetartása, illetőleg tartóssága is függ.A hagyományos jogrend szerényen hangzó gyűjtőnevével jelölhet-jük e tényezőt. A hazai föld történelmi határai hamar leomlanaks az anyagi jólét és a kultúra kincsei nyomtalanul eltűnnek, hanem képződött ki a jelent a múlttal összekötő kapocs, vagy pedigha ez a kapcsolat megszűnt. Már a család folytonosságának ésazonosságának megvalósulásánál is csak anyagi, majdnem aláren-delt szerepet játszik a test és vér köteléke: a család jellegzetességenem« ezek, hanem a családi hagyományok révén képződik ki, ezeknélkül az összetartás tudata hamar el szokott tűnni. így van ez ahazánál is.

A természet ugyanis a nemzetek életét nem a pillanatoknak,nem is az éveknek, hanem az évszázadoknak szánta, sőt az érte-kezésünk elején vázolt elvek alapján az örökkévalóság bizonyosvisszfényét vetítette rájuk, mint az Alkotó örök eszménynek hor-dozóira és megvalósítóira. Ezért kell a nemzetkialakító tényezők közöttolyannak is lennie, amely a folytonos változás elemei és eszközlőimellett az állandóság, a folytonosság megvalósítója s amely így anemzeti lét s vele együtt a haza azonosságának biztosítéka. Úgy kellennek átmennie nemzedékről-nemzedékre, mint a szülők vérénekgyermekük ereibe, úgy kell áthatnia az összes társadalmi elemeket,mint a családi hagyományoknak, a család e lelkének, az összescsaládtagokat. Nem merev, fejlődést nem tűrő tényezőnek kellennek lennie, hanem a változás és fejlődés irányát kell úgy meg-szabnia és biztosítania, hogy a végeredmény nem az eredeti vagy akésőbbi egészséges alakulat megsemmisülése, hanem csak ennek afelnőtt kor érettségét magán viselő formája legyen. A múlt és jelenközötti kapcsolatot tehát csak az a tényező képviselheti, amely ter-mészeténél fogva a változó elemek rögzítését, állandósítását célozzas így a változatlanság, örökkévalóság bélyegét hordja magán. Ez ajogerkölcsi rend alapja, foglalata, alaki tényezője és a neki tulaj-donképeni súlyt kölcsönző ereje : a tekintély, úgy elvontan, mintpedig konkréten, vagyis úgy, amint a néplélekből az idők folyamánkifejlődött, akár mint a tekintély viselője, akár pedig mint annakszimbóluma.

A kultúra legalacsonyabb fokán épen úgy, mint a legmaga-

14

sabban az egyeseknek a társadalomhoz és ennek elemeihez valóviszonyát bizonyos szokások szabályozzák. Az egészséges, életképesnéplélekből nőnek ki ezek nemcsak az emberi élettel együttjárógyöngeségek letörésére és gonoszságok megfélemlítésére, hanemfőkép a nemzet önfenntartási ösztönéből származó életjog gyakor-lására. Ha a jogi és erkölcsi szabályok sorozata nem fűzné összeegymással ä társadalom elemeit s nem tartaná fönn közöttük azegyüvétartozás tudatát, mindazok a nemzetképző és -nevelő tényezők,amelyekről szóltunk, nem teljesíthetnék feladatukat. Úgy a fiziológiai,mint a történelmi együvétartozás tudata ezek révén lesz életerőssé,tőlük nyeri állandóságát és a nagyon is számos bontó erővel szem-ben való ellenállóképességét. Hogyan is lehetne kultúrára, törté-nelmi fejlődésre és egyáltalában nemzeti létre és fönnmaradásragondolni, ha a társadalom elemei a maguk útján mehetnének, hanem lenne egységesítő és az önérdekek élét letompító tényezőjük ?Mivel ez olvasztja össze az önálló vagy önállóságra törekvő eleme-ket, ez teszi azokat élet- és cselekvőképes alanyokká s így eddigleírt feladatuk megvalósítóivá, azért a jog- és erkölcsi elemek gyűjtő-neve alatt összefoglalt tényezők adják meg egyrészt a hazafogalomlegjellegzetesebb sajátságát, épúgy, mint ezt föntebb a családrólhangsúlyoztuk, másrészt pedig ezek képviselik a haza azonosságát :ezeket mondhatjuk a haza halhatatlan lelkének.

A hagyományos jogrend a haza halhatatlan lelke. Ez tartjaössze a természeti és történelmi tényezőktől létrehozott anyagi egy-séget s egy célra foglalva le ennek energiáit, magasabb, erkölcsiegységgé, szerves egésszé alakítja át. Ez az a soha meg nem szűnőerő- és energiaforrás, amely az összes többi elemek változandóságafölött áll, azokat túléli s a haza azonosságát megvalósítja. A törté-nelem folyamán csak az a nemzet tudott vezetőszerephez jutni,csak az tudta létét biztosítani, amelynél erőteljes jogerkölcsi kötelékfejlődhetett ki, amely a bomlasztó erőket meg tudta fékezni s helyétmás, hajlékonyabb tényezőknek sohasem adta át. Röviden : a hagyo-mányos jogrend adja meg a nemzetnek a természettől tervezettörök jelleget. A történelem törölheti a hazai föld határait, tönkre-teheti a nemzeti kultúra kincseit, de a hazát csak akkor tudja meg-semmisíteni, ha e halhatatlan lelket sikerült megfojtania. Amíg eza lélek él, addig él a nemzetnek a természettől, a történelemtől ésaz erkölcsi tényezőktől megszentelt és szentesített birtokjoga, addigezt a pozitív jogi tényezők egyike sem törölheti, de még nem istompíthatja.

A nemzetek történelme tehát nem akkor szűnik meg, amikor

15

tényleg eltemetik őket, hanem akkor, amikor a jogerkölcsi rendrekezet emelnek, vagy ezt szó nélkül elnézik. Ami ezután következik,lehet egy új hazának, egy új nemzetnek a történelme, de legtöbbesetben csak egy a nemzetek köréből kivetett s mindenkitől meg-vetett nép történelme szokott lenni.

A keresztény bölcselet hazafogalma természeti szükségességenépül föl, amennyiben az életadó, nemzetkialakító területet jelzi.Ugyanez a nécessitas physica kíséri a hazát a kulturális és a jogerkölcsi tényezőktől közelebbről körülírt és meghatározott formájá-ban is, nemcsak az említett elemek föntebb leírt szoros összefüggésefolytán, hanem főleg azért, mivel az ilyenné ki nem alakult hazaiföld talán alkalmas állati valóságok teremtésére, de nem emberi,tehát az ész és erkölcs erőitől kormányzott lények létrehozataláraés nevelésére. Ha a természet akarja a nemzetet, akkor csakis ilyenprincípium producens et gubernans-t lehet melléje adnia, különbennemzetlétrehozó és fönntartó törekvése hiábavaló lenne.1

A hazafogalom elemeit eddig dinamikus szempontból néztük,vagyis leírtuk létrejöttét, nemzetkialakító szerepében. Ebből a szem-pontból a hazán azt a földterületet értjük, amelyen a természeti,történelmi és kulturális tényezők együttműködése révén egy a jog-erkölcsi rend kötelékével összefűzött nép kialakulása és neveléselejátszódott. A statikus szempont a hazát nem mint kialakuló,hanem mint állandósult valóságot tekinti és főképpen a haza nem-zetfenntartó szerepét hangsúlyozza s mint ilyen kiválóan alkalmasarra, hogy a társadalom elemeinek, nevezetesen a családnak és azegyes embernek a hazához való viszonyát szabályozza. Ebben az

1 Ha fönnebb a haza anyagi javairól azt állítottuk, hogy egyedeket hoznaklétre, akkor e három utóbbi formális tényezőről bátran mondhatjuk, hogy ezeknevelik az egyéneket, az öntudatos, nemcsak a hazából, hanem a hazáért élő ésennek nevelő befolyását visszatükröző hazafiakat? E három tényező révén alakulki a honpolgár pszichológiai én-je, amely nagyobb különbségeket létesít az egyes-hazák polgárai között, mint aminők a tisztán fiziológiai különbségek szoktak lenni.Csak utalnunk kell arra, hogy mily lelkület fejlődik ki bennünk a múlt nagy tet-teinek, az ősök erényeinek a szemléletéből, mily különös öntudatot kölcsönöznemzetünknek a kulturális kincsek gyarapításában való részvételének, főleg pediga hagyományos jogrend életrevalóságának, előnyeinek felismerése és az abban biz-tosított jogoknak gyakorlása. Ezzel szemben feltűnő azoknak a lelki üressége ésalacsonysága, akik nemzetük ez előnyeivel nem dicsekedhetnek, vagy ezeknek epénáz ellenkezőjét mutathatják fel. Ε három tényező tehát gondolatvilágunknak —és pedig ennek magasabb részének — egész különös irányt ad, synthesis mentali-sunkat úgy befolyásolja, hogy nemcsak az idegen hazafiakétól elütő színezetetnyer, hanem az átélés mélysége szerint ugyanazon hazának a fiait is elválasztjaegymástól. Röviden: az öntudatos honpolgár e hármas tényező neveltje, ezeknek azenergiáiból épül föl egész pszichikai én-je s addig marad jó honpolgár, amíg ahaza ennek az én-nek az energiáit táplálni és megújítani tudja.

16

értelemben a hazán azt a történelmi jogokkal és határokkal körül-írt területet értjük, amelynek összes természeti és szorgalmi, anyagiés szellemi javai egy a jogerkölcsi kötelékekkel összefűzött nemzetfennmaradását, nevelését és kormányzását s így földi boldogulásátcélozzák. Ebből természetszerűleg következik, hogy úgy az egyesek,mint a többi társadalmi elemek emberi létének lehetősége a hazátólfügg s így a haza nemcsak az egyeseket, hanem a társadalmat isfelülmúló, tőlük független, magasabb valóságot képvisel. Egészvirágos ez a statikus szempontból, hiszen így a haza igazi princí-pium, amelytől a nemzeti lét egyrészt, másrészt pedig az egyesek-nek egész emberi mivolta, mint egyik főtényezőtől függ. A dina-mikus szempontból sem tagadható ez, mert bár a nemzet csakis atermészet erőivel áll szemben passive s így a princípium és prin-cipiatum viszonyában, a többit pedig aktíve kapcsolja össze azelőbbiekkel, mindazáltal mivel a részleges tényezők működésébőlígy összegyűjtött energiák a természeti tényezőkkel egy szervesegésszé egyesülnek s mint ilyenek résztvesznek az előbbiek prin-cípium universale-szerű természetében s ilyen gyanánt működnekközre a nemzeti lét további kialakításában és fönntartásában, azérta hazának a magasabbrangú természetét tagadni ebből a szem-pontból sem lehet.

* * *

Szent Tamás nyomán létünket hármas eszközlőre lehet vissza-vezetni. Az első a princípium universale — a lényegünk és létünkösszes valóságtartalmát átható és eszközlő tényezője: Isten. A másikkettőt a természetes tényezők — princípium connaturale — nevealatt foglalja össze s az egyikben, a szülőkben, létünk és nevelésünkközelebbi, a másikban, a hazában, ezek távolabbi princípiumaitlátja. A természetünktől megkövetelt e két utóbbi részleges tényezőközül a hazáé az általánosabb szerep, mivel mint az anyagi ésszellemi kincsek foglalata és közlője az összes közelebbi részlegestényezők nemcsak fiziológiai, hanem nevelő munkáját is lehetővéteszi, elősegíti és befejezi. Mindaz, ami az egyedekben, a családok-ban és nemzetekben valóságtartalom és érték van, e három tényezőgyengébb-erősebb befolyására vezetendő vissza s így minél mélyebbrehatol a befolyás s időileg minél tovább kíséri az említett elemeket,annál nagyobb ezeknek az előbbiektől való függése, annál szoro-sabb a hozzájuk való tartozás, annál igazabb lesz az, amit szentTamás mond: Unumquodque, quod secundum naturam hoc ipsum,quod est, alterius est, principalius, et magis inclinatur in id, cuius

17

est, quam in seipsum.1 Ez a metafizikai elv jelöli meg a hazasze-retet mibenlétét és bölcseleti alapját.

A hazaszeretet — pietas erga pátriám — érzelmi világunkkörébe tartozik, de ennek érzéki részével semminemű közösségbensem áll. Szent Tamás az igazságosság mellékerényei között soroljafel s mint ilyent tisztán akaratunk irányát és természetes önzésétszabályozó lelkivalóságnak tekinti. Azt, amit mástól kaptunk, elkell ismernünk s tartozásként vissza kell adnunk, vagy a teljesegyenlőség, vagy pedig a kiválóság elvei szerint. A tartozás minemű-sége kötelességeket ró az adósra, s ezeknek mértékét és teljesíté-süknek módját szabja meg az igazságosság. A létprincípiumok be-folyásának mértéke szerint növekszik vagy csökkenik tőlük valófüggésünk vagy adósságunk és velük szemben való kötelességünk.Ez pedig létünk hármas tényezőjénél oly nagy, oly mélyreható ésegész valónkat lefoglaló, hogy nekik, az egyenlőség mértéke szerinttartozásunkat vissza nem adhatjuk, amiért is velük szemben valókötelességeink a legmagasabbrangúak és adott körülmények közöttcsak egész valónk feláldozásával teljesíthetők.

Létünk és énünk legbensőbb princípiumára s ennek összesmegnyilvánulására vonatkozik a tartozás Istennel szemben, akinekjelenléte és befolyása mélyebbre hatol, mint a minmagunké. Ennekmegfelelőleg Isten tulajdonjoga is mélyebbre menő, mint a teremt-ményé s így az utóbbira nézve a sajátjából való visszafizetés lehetet-lenné válik, sőt mivel mindenünk Istené, akinek legmélyebbre hatóbefolyását semmisem kerülheti el, azért léttartalmunk mindenneműgyarapodása és a visszafizetésre való minden törekvésünk adós-ságunkat csak újabb tételekkel gyarapítja. Ezért nem teljesíthetőmár csak metafizikai szempontból sem Istennel szemben való köte-lességünk máskép, mint az egész lényünket átható és Isten ügyei-nek a magunkét megelőző áldozatos védelmével, ha kell, egészlétünk megsemmisítéséig. A két másik tényező befolyása korántsemily mélyreható, ámde az előbbinek gyengített hasonmása. Létünkconnaturale princípiumáról, a szülői házról mondja szent Tamás :«particulariter participât rationem principii... quia est princípiumet generationis et educationis et disciplinae et omnium, quae adperfectionem humanae vitae pertinent»,2 ami a fentebbiek szerintúgy értelmezendő, hogy a szülő csakis a hazától, mint általánosabbtényezőtől való függésben közölheti gyermekének a felsorolt lét- ésnevelési javakat. A hazától, mint az összes természeti, anyagi és

1 Qu. 60. a. 5. c.2 II-II. Qu. 102. a. 2. c.

18

szellemi javak letéteményesétől, őrzőjétől és közlőjétől, főképamennyiben a jog erkölcsi kapcsok révén a hatalom birtokosa ésígy minden részleges jog közvetítője és védője, függ ugyanis mind-ama javak állandósága és biztonsága, amelyek a családot arraalkalmassá teszik, hogy az emberi élet összes javainak közlője gya-nánt szerepelhessen.

A szülők és a zülői ház befolyása előbb-utóbb megszűnik scsakis a tőlük nyert fiziológiai alakulatok vagy nevelési elvek érez-tetik, gyakorolják és folytatják az előbbiektől megszabott irányzatot,ezek állítják helyre köztük a folytonosságot. Az emancipáció majd-nem teljességében lehetséges s az egyén a tisztán fiziológiai kapcsonkívül a családhoz való tartozásának tudatát teljesen elveszítheti.A haza gyűjtőneve alatt összefoglalt tényezők befolyásától azonbansem az egyed, sem a többi társadalmi elem nem szabadulhat megmindaddig, amíg emberhez méltó társadalmi életet akar folytatniúgy, hogy ezek létfenntartó és nevelő működése elkíséri a sírig. Azalantas természeti tényezők egyikére sem alkalmazhatók ugyanisszent Tamás elvei Isten létfenntartó működéséről oly mértékben,mint a hazára, amely az egész emberi életet és létet folyton kísérőbefolyása révén nemcsak frazeológiai, hanem valóságos, bár gyen-gített és sok tekintetben csak morális befolyást visszatükröző hason-mását képviseli Istennek az egész létre vonatkozó, ennek mindenmódozatát látható működésének: est causa formae non secundumfieri tantum, sed secundum esse. A társadalmi rend nemcsak ki-alakulásában, hanem fönnmaradásában is mindvégig a hazátólfügg. A nemzeti kultúra nemcsak fejlődésében, hanem létében ésmindennemű megnyilvánulásában megint csak a hazához van kötve.Az egyén nemcsak keletkezésében, hanem vagyoni és jogi bizton-ságában s pszichológiai énjének kialakulásában és ennek fönntar-tásában szintén a hazára van utalva. A hazának, mint ilyen tényező-nek a befolyása oly mélyreható, hogy ennek megszűntével maga aforma, tehát mindaz, amit föntebb a nemzeti létről mondottunk,szűnik meg úgy, mint szent Tamás állandó példája szerint a napelhomályosodásával megszűnik a fény a földön.

A hazaszeretet a hazától való e mély és tartós függésen épülfel s mivel hozzá való viszonyunk sok tekintetben hasonlít Isten-hez való viszonyunkhoz, azért a hazaszeretet is bölcseleti szem-pontból az Isten szeretetének mintájára annyi érzelmi és tettbeliátadást követel tőlünk, amennyit a hazától közvetített javak mértékemegkíván. Mivel tehát a haza az összes egyéni törekvéseink, fejlő-désünk és fönnmaradásunk előmozdítója, irányítója és védője, úgy

19

hogy nélküle nemcsak ezeknek az alapja, hanem mozgató ereje ésvégeredményében földi célja is hiányoznék, azért a haza ama való-ságok közé tartozik, amelyekről szent Tamás fönnebb hangoztatottmetafizikai elve azt állapítja meg, hogy jobban kell szeretnünk,mint önmagunkat.

Hogy ez megtörténhessék, kettő szükséges: 1. hogy a hazamegfeleljen a létfenntartó, nevelő és kormányzó szerepének; 2. hogyaz egyedeknél és a nemzetnél a hazától való függés és ráutaltságtudata élő, lelki valósággá váljék.

A természetjog védelmére ugyanis csak az az intézmény szá-míthat, amely természeti rendeltetésének megfelel. Eszerint a haza,amely fönnebb leírt nemzetfentartó szerepét nem tölti be, hamiskultúrának letéteményese és közvetítője vagy a nemzetnevelés terénolyan jogokat követel magának, amelyek nem illetik meg, főképpedig a jogerkölcsi kötelék megvalósítására alkalmatlannak bizo-nyul, elvesztette a pietáshoz való természetes jogát. A hazának ezaz alkalmatlansága nem a természettől függő tényezőkre vezetendővissza, hanem azokra, amelyeket az emberi szorgalom fűzött hozzá-juk. Ezek révén történik a hazafogalom meghamisítása s vele együttvagy ezt megelőzőleg a haza kiemelése a természeti rendeltetés ésa természetjog kereteiből. Csak néhány ilyen hamisításra akarokrámutatni.

A keresztény bölcselet a hazát princípium connaturale-naknevezi s így fölötte és alatta levő tényezőket ismer. Épen ezért ahaza nem az egyedüli, de nem is a legfőbb jó. A pantheizmus ésidealizmus a leglelkiismeretlenebb hamisítást követi el, mikor ahazát a megtestesült istenségnek kiáltja ki. A gyakorlati életre át-vive, ez az elmélet mennyi jogtalanságnak, mily sok hamisdemagógiának lett forrásává! Mert a gyakorlati élet nem a tart-hatatlan teóriát tette a magáévá, ezzel nem is törődött, hanem abelőle leszűrődött jelszót. Fölösleges még megemlíteni is, hogy ezúgy fölfelé, mint lefelé az egyén vagy nagyobb jogú személyekkelés intézményekkel szemben jóvá nem tehető jogsértést jelent, sezenfelül magának a hazának árt leginkább, mivel a polgárok meg-oszlását olyanokra, akik a természet útmutatását elismerik és védikazokkal szemben, akik ezt megvetik, elkerülhetlenül magával hozza.Csak a hazafogalomnak a keresztény bölcselet megjelölte iránybanvaló tovább fejlesztése adhat olyan hazát, amely az Isten és azemberek jogait egyaránt tiszteli és erre neveli alattvalóit. A hazaábrázatát el lehet továbbá rútítani azzal az anyagelvű felfogással,hogy a haza a tisztán anyagi javak közlője, a nyers hatalom és a

20

nyomasztó megtorlás birtokosa. Az ilyen torzalakulat lehet a féle-lem tárgya, de sohasem a pietásé, ezé az emberi lélek leggyengé-debb érzelmeit kiváltó és legszebb kötelességeit szabályozó erényé.Ezzel szemben a keresztény bölcselet hazafogalma a hazát mintszellemi és épen azért igazán emberi javak közvetítőjét mutatja bes az alattvalókkal szemben nem ellenséges, hanem igazán atyaiszerepet juttat neki. Az ellenszenves valóságok sorába alázza le ahazát a sovinizmus, amely a saját kulturtermékeken kívül másértékeket nem akar elismerni s nekik minden más ilyen tényezőrovására és lebecsülésével akar érvényt szerezni, vagy pedig, amimég rosszabb, a saját kulturkincseinek az összemberiség ilyneműjavaitól való függését tagadja vagy ennek tudatát elveti. A haza,amely az ily kizárólagosság nemzeti öltönyében jár, a nevetség tár-gyává lesz kifelé, befelé pedig elveszti vonzóerejét gondolkodó sígy legjobb fiai előtt. A tömegek elbódítására és föllázítására lehetebből jelszót faragni, de tartós hazát nem lehet adni. A kereszténybölcselet ezzel szemben hangsúlyozza, hogy ez a földi dolgok közötthozzánk legközelebb álló intézmény a valóságnak csak atomját kép-viseli, amely a többi földi és emberi energiák nélkül fejlődésébenvisszamaradt korcsalakulat lenne. A haza tehát nem az egyedüliföldi jó, amely hálánkat kizárólagosan lefoglalhatná, vagy mindenegyéb jogbontó tényezője gyanánt szerepelhetne.

Mélységesen lealacsonyítja a haza fenséges fogalmát a túlzónacionalizmus, mely a fiziológiai erőkön túl más mozgató és alakítótényezőket nem ismer vagy legalább is ezek jogait tagadja. Hogynemzetkialakító tényezők ezek, fönnebb eléggé hangsúlyoztuk, akizárólagosság kiváltsága azonban nem illeti meg őket, sőt oly ala-csony szerepet játszanak, hogy a magasabbak nélkül igazi ered-ményes és az emberi névvel illethető nemzetkialakító munkát nemis végezhetnek. Épen ezért az, ami e tényezők befolyására vezethetővissza, nem tarthat kizárólagos jogot a haza elnevezésre, még helye-sebben nem lehet egyedüli birtokosa a hazának. A keresztény böl-cselet felfogása szerint a fiziológiai tényezőkön túl más, erősebbenergiák adták meg a hazának jellegzetes létét és viszont a hazaezek révén nevelt erőteljes, életképes nemzetet. Épen ezért ezekneka joga erősebb, mint a fiziológiai tényezőké és így az utóbbiak, haidők folytán mégannyira megerősödtek volna is, azoknak a jogátnem törölhetik, akik velük együtt viselték a közös sors terhét s ahaza megalapozásában minden tekintetben kivették a maguk ará-nyos részét. A haza a részleges tényezők között a princípiumuniversale szerepét játsza s azért hatáskörének szűkítése érezhető

21

igazságtalanság nélkül nem történhet meg. Csak a legrútabb szűk-keblűség föltételezésével gondolhatjuk tehát, hogy a haza, ez a prin-cípium universale, egészen részleges érdekek képviselőjévé alacso-nyítható le, vagy hogy fogalmával a honkialakító és fönntartó ténye-zők bármelyikének jogcsorbítása védhető és palástolható lenne.Csak égbekiáltó kegyetlenség és igazságtalanság zárhatna el továbbáa haza emlőjétől, területétől, főkép pedig a természetes fejlődéshezvaló egyenjogúság igényétől egyedeket és nagyobb társadalmi ele-meket, amelyeket minden fiziológiai különbségeik mellett a közössors vagy a közös munka egy hazára utalt. Szenvedélyeket gyújtójelszót lehet ebből alakítani, de egy a természettől az ellentétek ki-egyenlítésére és az ellentétes elemek összetartására rendelt hazátteremteni és továbbfejleszteni nem lehet.

Az eddig leírt torzfogalmak hátrányait osztja az is, amely ahazai történelem meghamisításán alapul. A történelmi célok elfer-dítése, az események rugóinak helytelen beállítása soha jóvá nemtehető következményeket vonhat maga után s a haza fejlődését tel-jesen kizökkentheti az egészséges és a történelmi logika szabályai-tól előírt útvonalból. Egyes töredékek honfoglalási vágyából ki-induló merénylet ez, amely a honpolgárok legjavának a hazábanvaló hitét, hozzá való bizalmát kiöli s honvesztettekké teszi őket.Ugyanezt kell mondanunk a hagyományhoz és a hagyományelőírtafejlődési irányhoz való ragaszkodásról is. A föntebbiek szerint ezekadják meg a hazának nemcsak az időbeli, hanem mineműségű(specifikus) tartósság és örökkévalóság sajátosságát is. Ezért ezekváltoztával változik a haza is, eltűnik a természettől rendelt törté-nelmi princípium producens et gubernans, s az, ami ennek helyébelép, a pietáshoz jogot nem formálhat.

Csak a szennytelen és a természeti rendeltetés teljes fölszere-lésében ékeskedő haza számíthat szeretetünkre s ezért akár tudo-mányos, akár nevelési szempontból következményeiben kimond-hatatlan kárt von maga után minden még a legcsekélyebb vonás-nak a törlése vagy meghamisítása is. Azért van ez, mert a haza-szeretet második előföltétele, amint említettük, hogy eszméje tőlevaló függésünk tudata élő lelki valósággá alakuljon ki bensőnkben.

A hazaszeretet e lélektani alapjának megokolására létünk hár-mas tényezőjéhez való viszonyunkat kell közelebbről szemlélnünk.A hozzánk legközelebb álló tényezőktől, a szülőktől és a szülőiháztól való függésünk tudata érzéki természetünknek megfelelő olyparancsoló szükségesség alakjában lép fel, hogy alóla ki nem von-hatjuk magunkat. A kötelék itt oly szoros és érezhető, hogy a

22

tudatunkba való átmenést a közönséges körülmények között semmisem akadályozza. Egészen másként áll ez az általánosabb termé-szetű tényezőkkel, Istennel és a hazával szemben. Csak mélyenjáróeszmélkedés vezet bennünket e tényezők nyomára, csak ez győzhetmeg bennünket a tőlük való függésünkről. Ezért a haza és Istenszereteténél az érzékelhető kötelékek helyét egész teljességben alélektani tényezőknek kell elfoglalniuk, nekik kell a köztünk éslétünk e kiválósági eszközlői között levő űrt kitölteniök s ezeket ametafizikailag vagy fizikailag, de mindenesetre erkölcsileg hozzánknagyon is közelálló tényezőket emberileg, tehát tudatunkra nézveis közel hozniok, bensőnkben megjeleníteniök. Amilyen a tudatunk-ban és a tudatunk által megvalósított eszme, olyan lesz akaratunk-nak a hajlandósága is.

Az akaratunkat szabályozó lelki valóságok ugyanis az értelemirányításához idomulnak s épen ezért minél igazibb az eszme sminél mélyebb az értelem részéről az átélés, annál nagyobb vonzó-ereje az akarattal szemben, annál nagyobb lesz az akarat hajlandó-sága, annál mélyebb gyökeret ver benne az eszme. Hamis eszmékerényt nem hozhatnak létre, hanem csak ferde vagy bűnös hajla-mokat. Ha tehát hamis hazafogalom megy át tudatunkba, nemcsodálkozhatunk, hogy a keresztény bölcselet gyengéd és mindenáldozatra kész pietásának a helyét a cinikus nemtörődömség, köte-lességeket nem ismerő vagy azok alól könnyen kibúvó érzület, vagypedig az a jellemtelenség foglalja el, amely a hazát úgy tudja cse-rélgetni, mint a hónapos szobát.

A keresztény bölcselet a hazát mint létünk és összes emberi érté-keink természetes tényezőjét és fenntartóját hozza közel tudatunkhoz.

A haza pusztulása eszerint a nemzet és az egyén pusztulását,veszedelme ezek veszedelmét, változása pedig ezek változását sfőkép az egyének pszichológiai énje egy jórészének átalakulásátvonja maga után. A keresztény bölcselet hazaeszméje ennek meg-felelőleg olyan szeretetet vált ki, amely a haza befolyásának erejeés kiterjedése szerint erősebb és mélyrehatóbb az egyedi önszere-tetnél : Principalius et magis inclinatur in id cuius est quam in se-ipsum. Ez a fizikai, lélektani és erkölcsi alapja az önfeláldozókeresztény hazaszeretetnek. A haza eszméjétől szabályozott pietásírja körül a haza fenntartására vonatkozó kötelességeinket is. Azok-nak a társadalmi elemeknek, amelyeket a haza fölnevel, s ame-lyeknek a történelem vezető szerepet juttatott a haza kialakításá-ban, nemcsak hálabeli, hanem a természeti törvénytől előírt jogaés kötelessége, hogy a hazafenntartó és fejlesztő szerepet ki ne adják

23

kezükből. Hogy idegen vagy a történelemtől erre nem habilitáltelemektől csak a haza pusztulása vagy arculatának elrútítása vár-ható, magyarázatra nem szorul, s így a fönnebbi elvek szerint meg-állapított ösztön kívánja meg ezt az állásfoglalást.

Az igazi hazaszeretet legkiválóbb ténye továbbá nem a hazaanyagi részéhez, hanem főkép a leírt legjellegzetesebb sajátságaihoz,nevezetesen a hagyományos jogrendszerhez való ragaszkodásban,ezek védelmében és megőrzésében nyilvánul meg. Ezért mindenhazafinak egyéni kötelessége, hogy a neki jutott jogok és javakkeretei között féltékenyen őrködjék a haza e legnagyobb, a nekitartósságot és azonosságot biztosító javai fölött. A keresztény böl-cselet hazaszeretete általános, úgy hogy felöleli mindazokat atényezőket, amelyek a haza kialakulásában résztvettek, s csak enneka keretén belül tűr meg a természetfölötti szeretet mintájára bizo-nyos ordo dilectionist s a tisztelet kisebb-nagyobb fokát nyilvánítjaa fiziológiai kapcsok erőssége, főkép azonban a haza kialakítása^ terén szerzett érdemek mineműsége szerint. Az igazi hazaszereteta jogtisztelet és türelem forrása és sem az általános szeretet jogaités követelményeit nem törli, sem pedig nem lesz a demagógia vagybárminemű jog- és hazarablás kiindulópontjává. Az igazi haza-szeretet nemcsak megfér a magasabb vagy egyenjogú létrehozó ésnevelő tényezők, tehát Isten és az egyház szeretetével, hanemfogalmánál fogva egyenesen meg is kívánja a tőlük való kiegészí-tést. A haza csak connaturale és emellett particulare princípium,amelyre a létrehozatal, fönntartás és nevelésnek csak egy része esiks ez is csak a princípium universale-hoz való alárendeltség kereteiközött. Azért a haza többet nem foglalhat le énünkből, mintamennyit eszközölt belőle s így a rendezett hazaszeretet a lét többitényezőivel szemben való szeretetet és kötelességteljesítést nemcsaknem gátolja, hanem egyenesen megköveteli. Ezért nincs már filo-zófiai szempontból sem igazi hazaszeretet Isten szeretete nélkül.

Tovább is folytathatnók a hazaszeretet mibenlétéről és meg-nyilvánulásáról való elmélkedésünket, ez azonban igen messze bele-vezetne bennünket az állampolgár erkölcsi kötelességeinek taglalá-sába, amit most nem tűztünk ki célunkul.

Végezetül csak néhány fontos következtetést óhajtunk levonni.A mondottak szerint a hontalanság egészen természetellenes és gya-korlatilag tarthatatlan állapot. Ugyanezt kell mondanunk a hon-talanság mesterséges megvalósításáról, a száműzetésről is. Mivel ezmegrabolja az embert létfenntartó és semmi mással nem pótolhatóprincípium connaturale-jától és pszichológiai énjének formát adó és

24

fönntartó tényezőjétől, azért az emberi társadalomnak a természetijog a száműzetéshez csak a legritkább esetekben ad jogot. Ritkábbakezek az esetek, mint a halálraítélés jogánál. Ahol tehát ez a szám-űzetés e természetjogi tilalom ellenére megtörténhetett, a természet-jog maga veszi a száműzöttet pártfogásába s bosszúálló kezét atársadalom nem kerülheti el.

A keresztény bölcselet hazafogalmával továbbá az önrendel-kezési jog egyáltalában össze nem egyeztethető. Szent Tamásaszülőket és a hazát együttesen nevezi principium connaturalé-nak,következőleg a hazán való önrendelkezés épen olyan természetjog-ellenes merényletet és lehetetlenséget jelent, mint a szülőkön valóönrendelkezés. Csak a materializmus világnézetétől megmételyezettemberi társadalom hihetett az ilyen jogról szóló mesékben, csak eztűrhette szónélkül ennek következményeit.

A keresztény bölcselet végül nem ismer irredentizmust. Ε szo-morú multu szót csak azért találták ki, hogy egy tartalmatlan jel-szót, főkép azonban a jogtalanságot is jognak feltüntető igazság-talanságot födözzenek vele. A mi filozófiánk ehelyett örök, el nemévülhető jogokra hivatkozik, ezekkel őrizteti a haza határait, sbirtokolja elszakított népeit és ezek olajával táplálja a hazafiakszívének lángját. Ahol tehát mesterséges eszközökkel kell «irreden-tizmust» szítani és fönntartani, ott az erkölcsi érzék igen mélyenleszállott a nulla alá, ott a hazafiúi öntudat és az ideális törek-vések helyét a meghunyászkodó s csak az anyagi léthez ragasz-kodó materializmus foglalta el.

Mindezekből látjuk, hogy a keresztény bölcselet egyrészt alkal-mas és egyedül alkalmas arra, hogy a consolatio philosophiae jó-téteményében részesítse azokat, akik hozzá menekülnek, másrésztpedig ez esetben is meg tud megfelelni ama nagy hivatásának, amelyszerint az egészséges emberi értelem adatainak megvizsgálása utánvégső ítéletet tud róluk alkotni s a megnyugvás után vágyódó két-kedő elmét biztosítja arról, hogy helyes úton jár, hogy természeteselvei és vezetése helyesek, s hogy a legtudósabb külsőben megjelenőelméletek sem alkalmasak arra, hogy az embert természetéből ki-forgassák, vagy hogyha ez részben már sikerült volna, ebben azállapotban nyugodtan hagyják. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy akeresztény filozófia elvei oly sziklaszilárdak, hogy rajtuk úgy azalacsony politika hullámai megtörnek, mint pedig a mindennapiélet -jéből diadalmasan emelkedve ki, az örök és megmásít-hatlan igazság biztonságát adják azoknak, akik hozzájuk mene-külnek.