hitelintÉzeti szemle · a közelmúlt privatizációs trendjei a privatizáció, azaz az állami...

HITELINTÉZETI SZEMLE48

MOLNÁR GÁBOR LAJOS

AZ ARANYKOR VÉGE?AVAGY ARANYRÉSZVÉNYEK

AZ EURÓPAI UNIÓBAN

Az Európai Közösségek Bírósága (a továbbiakban: Bíróság) 2003. május 13-án keltítéleteiben elmarasztalta Spanyolországot és az Egyesült Királyságot egyes privati-zált vállalatokban létrehozott „aranyrészvényeik” miatt.2 E két ítélet nem volt út-törõ ebben a tárgyban, hiszen az elmúlt években négy másik ítélet is foglalkozotthasonló konstrukciókkal. A Bíróság ítéleteibõl a „mindennapok” szintjére annyiszûrõdött le, hogy az aranyrészvények ellentétesek az EK-joggal. E tanulmány cél-ja e leegyszerûsítõ következtetés erõteljes árnyalása.

Az írás elsõ része azt a tágabb kontextust kívánja vázlatosan bemutatni, mely-ben érzékelhetõvé válik, hogy az aranyrészvények kérdése a piaci versenyen nyug-vó közös piac létrehozását célul kitûzõ európai integráció egy aspektusát képviseli,azaz nem egy „önmagában álló” probléma.

A cikk második része a Bíróság aranyrészvényekkel kapcsolatos döntéseit vizs-gálja közelebbrõl, kísérletet téve az esetjog tanulságainak összefoglalására. A mûvégén megfogalmazunk néhány olyan kérdést, amely az eddigi ítéletek alapján me-rült fel, s amelyekre a választ csak a jövõ fogja megadni.

„Semmi sem tesz egy embert nacionalistábbá, mintannak gondolata, hogy országa külföldiek kezébe ke-rül. Idõvel el tudja fogadni egy háború elvesztését, hi-szen az csak azt jelenti, hogy az ellenség erõsebb volt.Hazája gazdaságának elvesztése viszont azt hirdeti,hogy az ellenség okosabbnak bizonyult nála. A meg-szállás tovább tart csakúgy, mint a sebek.”1

1 Robert Ludlum: The Bourne Identity, HarperCollins Publishers, 1993, p. 152 (fordítás – MGL).

2 A cikkben igyekeztem végig az Igazságügyi Mi-nisztérium honlapján elérhetõ hivatalos magyarnyelvû EU-terminológiai adatbázist használni(lásd pl. az advocate general fordítását „fõtanács-nokként” és nem „fõügyészként”). Érdekesség-

ként megjegyzem, hogy az IM munkatársainakpublikációi alapján úgy tûnik, hogy az említettadatbázist az IM munkatársai sem tekintik min-den esetben irányadónak. Ez az adatbázis által ki-tûzött cél, azaz az egységes magyar EU-termi-nológia létrehozása szempontjából nem igazán jóüzenet …

I. RÉSZ

PRIVATIZÁCIÓ, ARANYRÉSZVÉNYEK

ÉS SZEKTORSEMLEGESSÉG AZ EU-BAN

A közelmúlt privatizációs trendjei

A privatizáció, azaz az állami tulajdonúvállalkozások, illetve vagyontárgyak ma-gánkézbe adása az elmúlt két évtized soránszámos országban a gazdasági reformokkulcsszereplõjévé vált. Az 1990–2000 kö-zötti évtized folyamán világszerte végre-hajtott privatizációból befolyó bevételekösszesített egyenlege megközelítette az1 billió (1012) USA dollárt. Az OECD tag-államok kasszájába e bevételek kb. 65%-a,azaz 650 milliárd USA dollár folyt be,amely bevételen belül mintegy 420,5 mil-liárd USA dollár az Európai Unió (a továb-biakban: EU) 15 tagállamát gazdagította.3

A privatizáció dinamikája ezen idõszakalatt meglehetõsen változó volt, a fluktuá-ció ellenére azonban megállapítható, hogyaz 1990-es évek második fele a privatizá-ció felgyorsulásával járt. Ez a trend külö-nösen igaz az EU-tagországokra.

A privatizáció okai az EU-ban

Az EU-tagországok privatizációs dönté-sei mögött többféle motiváció is felismer-hetõ. Az állami tulajdon lebontása s ezzela versenyszféra, a piaci mechanizmusokmegerõsítése a közös piac megvalósítását

célul kitûzõ európai integráció alapvetõelemének tekinthetõ.

Az EU-tagországok bevételei növelé-sének, illetve kiadásai csökkentésénekkényszere – amire a privatizáció kézen-fekvõ gyógyír – annak is betudható, hogyaz EMU második fázisának kezdete óta atagállamok pénzügyi mozgástere jelen-tõsen csökkent. Így az ún. maastrichtikonvergencia-kritériumok alapján a tag-államok kötelesek pélául a túlzott költ-ségvetési hiány elkerülésére törekedni.E „privatizációt ösztönzõ hatást” jól érzé-kelteti, hogy a brit hatóságok állítólag ak-kor döntöttek a „vízügyi privatizáció”mellett, amikor világossá vált, hogy azEU környezetvédelmi elõírásainak valómegfelelés csak rendkívül komoly befek-tetéseket igénylõ korszerûsítések révénlenne megvalósítható.4

A privatizációkban az EU-n belüli fo-lyamatoktól függetlenül olyan közgazda-sági nézetek is szerepet játszhattak, me-lyek szerint az állami tulajdon általábanhátrányos hatást gyakorol a gazdasági te-vékenység hatékonyságára.

Végül megemlíthetõ a globalizáció, avilággazdaság „valóban” nemzetközivéválásával járó kihívás is. Olyan területe-ken, mint például a liberalizáció általérintett távközlési, energia-, illetve közle-kedési szektor, csak nemzetközi vállalat-felvásárlások, illetve stratégiai szövetsé-gek révén lehet talpon maradni. Ez utóbbifolyamatokhoz a privatizáció azért kap-csolódik, mivel annak hiányában az emlí-

2004. HARMADIK ÉVFOLYAM 2. SZÁM 49

4 W. Devroe: Privatizations and Community Law:Neutrality versus Policy, Common Market LawReview 34: 267–306, 1997, p. 298.

3 Az adatok forrása: Ladan Mahboobi: RecentPrivatisation Trends, in: Financial MarketsTrends, No. 79., 2001. június, OECD (elérhetõ azOECD honlapján).

tett területen mûködõ többségi állami tu-lajdonú vállalatokban külföldi vállalatoknem szívesen szereznek kisebbségi ré-szesedést. E vállalatok állami jellege avállalatfinanszírozás területén is súlyosproblémákat okozhat, tekintettel a fentebbemlített maastrichti konvergencia-krité-riumok korlátozó hatására (azaz a tõkepi-aci hitelfelvétel lehetõsége beszûkül, mi-vel a keletkezõ adósság államadósságnakminõsülhet, amit az említett kritériumokkorlátoznak).5

Az aranyrészvények eredete

Az állami tulajdon magánkézbe adásaszinte sohasem járt a privatizált társaságfölötti állami ellenõrzés teljes feladásával.Az állam a privatizált vállalat fölötti el-lenõrzését részben megõrizhette az érin-tett gazdasági tevékenység jogi szabá-lyozásával. Jó példa erre a távközlésiszektor. A liberalizáció elõtt ezt a szférátállami tulajdonú monopóliumok jelle-mezték, melyek léte a szofisztikált szabá-lyozási rendszerek kialakítását/fenntartá-sát nagyrészt szükségtelenné tette. A pri-vatizációt és a liberalizációt követõenmegjelenõ piaci verseny meglehetõsenkomplex szabályozás megalkotását ésfenntartását indokolta, különös tekintettela korábbi monopolszolgáltató piaci erõfö-lényének fennmaradásában megtestesülõtipikus problémára.6 Így például a brit táv-

közlési monopólium, a British Telecomprivatizációja magával hozta a „hírközlé-si fõfelügyelet”, azaz az OFTEL felállítá-sát. Az említettek szempontjából az álla-mi tulajdon révén megvalósuló irányítás a(jogi) szabályozás révén történõ befolyá-solás alternatívájának is tekinthetõ.

A privatizált vállalatok fölött az államúgy is fenntarthatta befolyását, hogyazokban speciális ellenõrzési/irányításijogokat biztosító részesedést/részvényt,ún. aranyrészvényt tartott meg. Ez a gya-korlat a brit privatizáció újítása, amelykésõbb – mint látni fogjuk – sikeres nem-zetközi karriert futott be. A brit privatizá-ció során az aranyrészvények különbözõformát öltöttek.7 A közös séma szerint aprivatizált társaságban kibocsátásra kerültegy darab 1 GBP névértékû visszaváltha-tó elsõbbségi részvény, amellyel az államvalamely képviselõje rendelkezett. A pri-vatizált társaság létesítõ okirata bizonyosdöntések meghozatalához az érintett el-sõbbségi részvényosztály, azaz az arany-részvényes állam hozzájárulását követeltemeg.

Az aranyrészvény által érintett dönté-sek tipikusan a következõket ölelték fel:az aranyrészvényre vonatkozó létesítõokiratbeli rendelkezések módosítása,végelszámolás elhatározása, a törzsrész-vényektõl eltérõ jogosultságot biztosítórészvények kibocsátása, a társaság jelen-tõsebb értékû vagyontárgyainak elidege-nítése, az egyes részvényesek által meg-szerezhetõ részesedések nagyságának


5 Erika Szyszczak: Golden Shares and Market Go-vernance, Legal Issues of Economic Integration,29 (3), 255–284, 2002, p. 258.

6 Dr. Madsen Pirie: Blueprint for a revolution,Adam Smith Institute, 1992, p. 12.

7 Cosmo Graham: Company Law: “All that glit-ters…” – Golden Shares and Privatised Enter-prises, (1988) 9 Company Lawyer, p. 23.

maximálása.8 A felsoroltakból látható,hogy e jogok miatt az érintett társaságokpuszta reorganizációja is a kormányzattaltörténõ tárgyalásokat tett szükségessé.Ami talán még fontosabb, ezek a jogok aprivatizált társaságot elzárták a piac egyikfõ fegyelmezõ mechanizmusa, azaz a vál-lalatfelvásárlás9 fenyegetése elõl, amialapján akár a privatizáció hatékonyságotnövelõ hatása is megkérdõjelezhetõ.10 Ér-demes megemlíteni, hogy az aranyrészvé-nyek a brit verzióban gyakran konkrétidõtartamhoz kötöttek, mely idõtartam le-teltét követõen e részvényeket a privati-zált társaság visszavásárolja (s ezzel acégben megszûnik az állami jelenlét).

Végül érdemes megemlíteni, hogy aprivatizált cégek fölött bizonyos fokú „el-

lenõrzést” az állam piaci ereje révén isfenntarthat: a fentiekben említett BritishTelecom legnagyobb ügyfele például abrit kormányzat, amely pozíció nyilván-valóan a társaságra való erõs ráhatás lehe-tõségét biztosítja az államnak.

Liberalizáció, privatizációés szektorsemlegesség az EU-ban

Az EK Szerzõdés 295. cikke a következõ-képp rendelkezik: „E szerzõdés nem sért-heti a tagállamokban fennálló tulajdonirendet.” E cikk alapján elméletileg az EU-tagállamok szuverén döntése, hogy privati-zálnak-e vagy sem. A privatizációvalszemben a liberalizáció, azaz a verseny fel-tételeinek megteremtése és ösztönzéseolyan területeken, melyeket korábban(gyakran állami tulajdonú) monopóliumokjellemeztek, az EK Szerzõdés, illetve azEU-intézmények kifejezett követelménye,kinyilvánított politikája. Az 1990-es évekeurópai gazdasági integrációját legkarakte-risztikusabban jellemzõ e két jelenség, aprivatizáció és a liberalizáció természete-sen nem független egymástól, hiszen a li-beralizáció eredményeképp megjelenõverseny a korábban természetes monopó-liumok által jellemzett szektorokban az emonopóliumok szükségszerûségének hiténnyugvó állami tulajdon fenntartását erõtel-jesen megkérdõjelezte, s így a magánosításirányába orientálta a tagállamokat.11 Az


8 A kezdeti aranyrészvénymodell szerint az arany-részvény mindig eggyel több szavazatot biztosí-tott, mint az aranyrészvényen kívüli részvényekáltal képviselt szavazatok. Ilyen megoldást alkal-maztak például a Britoil illetve az Enterprise Oilprivatizációja során. Tekintettel arra, hogy ez amegoldás még e hatalmas társaságok esetébensem tudta megakadályozni a nagyon nagy kisebb-ségi részesedés megszerzését (az Enterprise Oilrészvények nyilvános forgalomba hozatala elõttismertté vált, hogy a Rio Tinto Zinc a részvények49,9%-át kívánja lejegyezni), az aranyrészvényekúj generációja került kidolgozásra, mely közvet-lenül maximálta a részesedésszerzést.

9 A társaságok irányításának piaca (market for cor-porate control): a nem hatékonyan mûködtetetttársaságok irányítását olyan befektetõ szerzi meg,aki azt hatékonyabban tudja mûködtetni, s ebbõl ameggyõzõdésébõl kiindulva a társaság részvénye-iért azok aktuális piaci áránál többet hajlandó fizet-ni. A kedvezõ árra tekintettel az aktuális tulajdono-sok eladják részvényeiket az új tulajdonosnak,amely így megszerzi a társaság írányítását. Az irá-nyítás átvétele gyakran a menedzsment lefejezésé-vel jár, ennek réme sarkallja a menedzsmentet ar-ra, hogy hatékonyan mûködtessék a vállalkozást.

10 Graham: idézett mû (7), p. 23.

11 Amaryllis Verhoeven: Privatisation and EC Law:Is the European Commission “Neutral” withrespect to Public versus Private Ownership ofCompanies, International and Comparative LawQuarterly, Vol. 45, October 1996, p. 862.

EK Szerzõdés 295. cikke által sugalltszektorsemlegesség megingása más terü-leten is megfigyelhetõ.

A politikai dimenziót illetõen a Tanácsés a Bizottság a privatizációt számos fóru-mon, illetve dokumentumban nyíltan tá-mogatta, azt a liberalizációs stratégiaolyan kiegészítõ politikájának tartotta,amely a belsõ piac versenyképességénekjavításához elengedhetetlen.12 A privatizá-ció a leendõ tagországok vonatkozásábanegyenesen az EU-hoz történõ csatlakozáshallgatólagos elõfeltételévé vált.13

Ami a jogi dimenziót illeti, a piaci me-chanizmusba történõ állami beavatkozás,mint az integráció alapját képezõ gazdasá-gi versenyt torzító akadályok egyike, azEK-jog egyre erõteljesebb ellenõrzése alákerült. Általános háttérként megemlíthetõpéldául a Bizottság 1980. június 25-iirányelve a tagállamok és a közvállalkozá-sok közötti pénzügyi kapcsolatok átlátha-tóságáról (80/723/EGK), amely az államés a magánszféra közötti kapcsolatok tran-szparenciáját kívánta növelni. Az EMU-t,illetve a maastricthti konvergencia-krité-riumokat mint a privatizációt ösztönzõ té-nyezõket fentebb már említettük. Az EKversenyjogán belül kiemelendõ az államitámogatások egyre erõteljesebb visszaszo-rítása, továbbá az EK Szerzõdés 86. cikké-ben szabályozott ún. általános gazdaságiérdekû szolgáltatások mûködtetésévelmegbízott vállalkozások versenyjogi sza-bályok alóli immunitásának egyre meg-szorítóbb értelmezése.

Ami a négy szabadság jogát (áruk, le-telepedés és szolgáltatások, munkaválla-lók és tõke szabad mozgását) illeti, szin-tén a fenti, azaz a tagállami szuverenitástkorlátozó trend figyelhetõ meg. Míg a ko-rai esetjog azt sugallta, hogy az EK-jogcélja a hazai és a más tagállamokból szár-mazó jogalanyok közötti diszkriminációfelszámolása, az EK-jog fejlõdése máramár túllépett ezen a fázison. A Bíróságítéletei alapján egyre inkább úgy tûnik,hogy a tagállamok számára nemcsak a ha-zai és a más tagállamokból származó jog-alanyok közötti diszkrimináció tilos, ha-nem minden olyan szabályozás, amelybár a hazai és más tagállami jogalanyokraegyaránt irányadó, ám az említett alapjo-gok gyakorlását „legitim indok” nélkülés/vagy aránytalanul „akadályozza”.14

Bár az aranyrészvények konkrét kér-dése fényében a fenti bevezetõ terjen-gõsnek tûnhet, az aranyrészvényekkelkapcsolatos Bizottsági törekvések és Bí-rósági döntések megértése szûk tõkepiaci/társasági jogi megközelítés alapján re-ménytelennek tûnik. A felvázoltak fé-nyében talán érzékelhetõ lesz, hogy azaranyrészvényekkel kapcsolatos EK-joghátterében (is) a teljes mértékben libera-lizált és torzítatlan versenyen nyugvóközös piac akadályainak felszámolására


12 Verhoeven: idézett mû (11) p. 862.13 Szyszczak: idézett mû (5) p. 257.

14 Hogy mit is jelent pontosan a „legitim indok”, il-letve az „akadályozás”, az persze a vonatkozó EKesetjog fõ kérdése.

15 E cél egyik dokumentuma az 1997-es amszterda-mi csúcson elfogadott „egységes piaci akció terv”(single market action plan), amely a piaci integ-ráció elõtt tornyosuló akadályok felszámolását ír-ja elõ. Lásd Steve Murphy: Privatisation andGolden Shares, Perspectives On European Busi-ness Law, Volume 1, Issue 1, p. 6.

irányuló általános Közösségi törekvés15

húzódik meg, mely törekvés szükségsze-rûen a (tag)állami beavatkozás (nyerseb-ben fogalmazva: szuverenitás) visszaszo-rításával jár.

II. RÉSZ

ARANYRÉSZVÉNYEK AZ EU-BAN

A Bizottság és az aranyrészvények

A Bizottság az aranyrészvényeket megje-lenésük pillanatától kezdõdõen ellensége-sen szemléli, mivel úgy véli, hogy e konst-rukciók sértik az EK Szerzõdésnek a(gazdasági) letelepedés jogát, illetve a tõ-kemozgások szabadságát biztosító rendel-kezéseit.

A Bizottság Közleménye

A Bizottság az aranyrészvényekkel kap-csolatos átfogó álláspontját a „BizottságKözleménye az EU-n belüli befektetésekegyes jogi kérdéseirõl” (a továbbiakban: aKözlemény) címû, 1997-ben kibocsátottdokumentumban fejtette ki.16 E Közleményjelentõségét nehéz túlhangsúlyozni, amitjól jelez az a tény is, hogy a Bíróság azaranyrészvényügyek elemzése során nagy-ban támaszkodik a Közleményre, jóllehetaz rá nézve természetesen nem kötelezõerejû. Jelentõségére tekintettel az alábbiak-ban a Közlemény lényegi megállapításaitrészletesen ismertetjük.17

A Közlemény bevezetõjében a Bizott-ság rámutat arra, hogy az utóbbi évtized-ben rendkívül megnõtt az EU-n belüli be-fektetések jelentõsége, mely fejleménynyilvánvalóan összefüggésbe hozható aközös piac létrejöttével. E jelenség hatá-sára számos tagállam olyan intézkedése-ket foganatosított, amelyek célja ezekneka befektetéseknek a figyelemmel kísérése,illetve ellenõrzése. A Bizottság a Közle-mény kibocsátásának szükségességétazzal indokolta, hogy ezek a tagállamilépések felvethetik az EK Szerzõdés ren-delkezéseivel való összhang kérdését,amely csak a releváns cikkek egységesértelmezésével válaszolható meg meg-nyugtatóan.

Az EK Szerzõdés 56–60. cikkei a tag-államok közötti tõkemozgások vala-mennyi korlátozását tiltják. Ez azt jelen-ti, hogy a más tagállambeli személyek el-len irányuló diszkriminatív akadályokugyanúgy jogellenesek, mint a hazai és amás tagállambeli személyekre egyarántalkalmazandó, nem diszkriminatív korlá-tozások.

A „tõkemozgások” fogalmának értel-mezéséhez a Bizottság a Tanács 1988. jú-nius 24-i, az EK Szerzõdés 67. cikkénekvégrehajtásáról rendelkezõ 88/361/EGKirányelvének tõkemozgásokat felsoroló 1.számú mellékletét hívja segítségül.18 E fel-


16 Communication of the Commission on certainlegal aspects concerning intra-EU investment,Official Journal C 220, 19/07/1997, p. 0015–0018.

17 A Közlemény teljes magyar nyelvû fordítása meg-található az Igazságügyi Minisztérium honlapján

(http://www2.datanet.hu/im/docs/31997Y0719(03).pdf). A fentiekben az angol verzióra és nemannak magyar nyelvû fordítására támaszkodtam.

18 Ez az irányelv az EK Szerzõdés tõkemozgásokszabadságát elõíró cikkeinek jelenlegi változataelõtti idõbõl származik, rendelkezései gyakorlati-lag „beépítésre” kerültek az EK szerzõdés 56–60.cikkeibe. Ennek ellenére a Bizottság – sõt, mintlátható lesz, az EK Bíróság is – ezen irányelv tõ-

sorolásból a Bizottság két tõkemozgástí-pust emel ki:• portfólió befektetések: a tagállamban

honos társaság részvényeinek, hitelvi-szonyt megtestesítõ értékpapírjainakmegszerzése külföldiek által tisztánpénzügyi befektetési célzattal, azazanélkül, hogy a befektetõ a társaságirányítására bármiféle hatást kívánnagyakorolni;

• közvetlen befektetések: mindazon be-fektetés, melynek célja, hogy tartós ésközvetlen kapcsolatot teremtsen a be-fektetõ és a befektetés tárgyát képezõtársaság között. A részvénytársaságo-kat illetõn közvetlen befektetésnek mi-nõsül a részvétel, ha a részvényes arészvényállománya alapján ténylege-sen részt tud venni a társaság irányítá-sában, illetve ellenõrzésében. Így azirányítási jogokat biztosító részvényál-lomány megszerzése csakúgy, mint azahhoz kapcsolódó szavazati jogok gya-korlása tõkemozgásnak tekintendõ.

Ami az EK Szerzõdés (gazdasági) le-telepedés szabadságát rögzítõ 43. cikkétilleti, a Bizottság utal arra, hogy ha egytagállami vállalatban egy másik tagállam-ból származó befektetõ irányítást biztosí-tó részesedést szerez, akkor ez a tranzak-ció amellett, hogy tõkemozgásnak minõ-sül, egyben a gazdasági letelepedés egyformájának is tekintendõ.

Az irányítást biztosító részesedésmegszerzését az elmondottak alapján ígymind az EK szerzõdés 43., mind 56. cik-ke lefedi.

Kivételek a gazdasági letelepedés ésa tõkemozgások szabadsága alól. Bár eza két szabadság az EK Szerzõdés alapve-tõ rendelkezései közé tartozik, az EKSzerzõdés megfogalmaz néhány kivételtazok alkalmazása alól. Ezek azonban a le-hetõ legmegszorítóbban értelmezendõk,tekintettel arra, hogy az EK Szerzõdésalapvetõ rendelkezései alóli kivételekrõlvan szó.

A tagállamok diszkriminatív (azaz mástagállamok befektetõivel szemben hátrá-nyos megkülönböztetést alkalmazó) in-tézkedései akkor lehetnek jogszerûek, haazok hatósági jogkörök gyakorlásávalkapcsolatosak (EK Szerzõdés 45. cikke),a közrend védelmén, illetve közbiztonsági,közegészségügyi vagy a védelmi szektor-ral kapcsolatos megfontolásokon nyug-szanak (EK Szerzõdés 46. és 296. cikkei),illetve „beleférnek” a tõkemozgások kap-csán az EK Szerzõdés 58. cikke által em-lített kivételekbe.19


kemozgásokat felsoroló 1. számú mellékletét to-vábbra is irányadónak tekinti a „tõkemozgások”fogalmának értelmezése során. Az említett mel-léklet magyar nyelvû fordítása megtalálható a kö-vetkezõ címen: http: //www2.datanet.hu/im/docs/31988L0361.pdf

19 Az 58. cikk szerint az 56. cikk rendelkezései nemérintik a tagállamoknak azt a jogát, hogy: a) al-kalmazzák adójoguk azon vonatkozó rendelkezé-seit, amelyek a lakóhely vagy a tõkebefektetéshelye alapján az adózók között különbséget tesz-nek; illetve, hogy b) meghozzák a szükséges in-tézkedéseket a nemzeti törvények és rendeletekmegsértésének megakadályozására, különösen azadózás és a pénzügyi szervezetek prudenciálisfelügyelete terén, vagy hogy eljárásokat alakítsa-nak ki a tõkemozgások igazgatási vagy statiszti-kai célú bejelentésére, illetve hogy a közrendvagy a közbiztonság által indokolt intézkedésekethozzanak. A tõkemozgásokra vonatkozó fejezet

A tagállamok nem diszkriminatív (azaza hazai és a más tagállamokból származójogalanyokra egyaránt irányadó) szabályaiis sérthetik az EK Szerzõdés rendelkezé-seit. A gazdasági letelepedés szabadságakapcsán a Gebhard-ügyben20 a Bíróság ki-mondta, hogy egy nem diszkriminatív tag-állami szabály is ellentétes lehet az EKSzerzõdéssel, ha az az EK Szerzõdésbenbiztosított alapvetõ jogok gyakorlását aka-dályozza, e jogok gyakorlását „kevésbévonzóvá” teszi, kivéve, ha ezt az akadá-lyozó szabályt a közérdeken nyugvó vala-mely alapvetõ követelmény (imperativerequirement in the general interest) indo-kolja, továbbá ha annak gyakorlati alkal-mazása sem diszkriminatív.

Még amennyiben az EK-jog a fentiekszerint alapot is biztosít a gazdasági lete-lepedés és a tõkemozgások korlátozására,az érintett tagállami aktusnak mindig megkell felelnie az arányosság követelmé-nyének is. Ez azt jelenti, hogy az intézke-désnek alkalmasnak kell lennie a hivatko-zott (pl. közegészségügyi) cél elérésére,mégpedig anélkül, hogy e cél elérésérehasonlóképp alkalmas, de az EK Szerzõ-désben rögzített alapvetõ szabadságot ke-vésbé korlátozó alternatíva létezne.

A fenti általános háttér felvázolásátkövetõen a Bizottság a tagállamok gya-korlatának elemzésével kapcsolatos meg-állapításait ismerteti.

Eszerint a tagállamok tõkemozgáso-kat, illetve a gazdasági letelepedést korlá-tozó intézkedéseinek egy része diszkri-minatív. Ide sorolhatók például azok azelõírások, amelyek megtiltják vagy jóvá-hagyáshoz kötik azt, hogy a más tagál-lamból származó befektetõk a tagállam-ban honos társaságban egy adott mértéketmeghaladó részesedést/szavazati jogotszerezzenek. E rendelkezések nyilvánva-lóan korlátozzák a közvetlen befektetése-ket (irányításban, illetve ellenõrzésbenvaló részvételt), de a határértéktõl függõ-en az irányítást nem biztosító részesedé-sek, azaz a portfólió-befektetések akadá-lyát is képezhetik. A Bizottság úgy véli,hogy ezek a diszkriminatív rendelkezésekcsak akkor jogszerûek, ha létüket az adotttagállam a fentebb ismertetett valamelylegitim indokkal (pl. nemzetbiztonság,közegészségügy) igazolni tudja.

A gazdasági letelepedés és a tõkemoz-gások szabadságát érintõ nem diszkrimi-natív tagállami szabályok közül a Bizott-ság két típust említ meg.

Az egyiket azok az elõírások jelentik,amelyek alapján egy meghatározott mér-téket meghaladó részvényállomány meg-szerzése, történjen az hazai vagy mástagállambeli befektetõk által, csak vala-milyen általános engedélyezési eljáráslefolytatásával lehetséges. A Bizottságarra mutat rá, hogy e megoldások csakakkor tekinthetõk az EK-joggal összhang-ban állónak, ha ezeket valamely közérde-ken nyugvó alapvetõ követelmény indo-kolja, továbbá ha az engedélyezés nyilvá-nos és hosszú távú/kiszámítható objektívkritériumokon nyugszik. E jellemzõk hiá-nyában az engedélyezési eljárás ugyanis a


rendelkezései nem érintik a letelepedési jogra vo-natkozó és az EK Szerzõdéssel összeegyeztethetõkorlátozások alkalmazhatóságát. Az említett in-tézkedések és eljárások nem szolgálhatnak az 56.cikkben meghatározott szabad tõkemozgásra ésfizetési mûveletekre vonatkozó önkényes megkü-lönböztetés vagy rejtett korlátozás eszközéül.

20 EBH 1995, I-4165, C 55/94.

gyakorlatban a vállalkozások irányításá-nak nemzeti kézben történõ megõrzéseeszközéül szolgálhat. A Bíróság többszöris kinyilvánította, hogy az alapvetõ sza-badságok gyakorlása nem függhet a tagál-lami közigazgatási szervek diszkreciona-litásától, azok ily módon nem tehetõkilluzórikussá.

A másik típust azok a jogok képvise-lik, amelyeket a nemzeti hatóságok – atársasági jogtól eltérve (in derogation ofcompany law)21 – kapnak arra, hogy bizo-nyos stratégiai társasági döntéseket meg-vétózzanak, illetve ide sorolhatók az igaz-gatók jelölésével kapcsolatos elõjogok is.E megoldásokat a Bizottság úgy minõsíti,mint amelyek az EK Szerzõdésben bizto-sított alapvetõ jogok (közvetlen, illetveportfolióbefektetések formájában megje-lenõ tõkemozgások) gyakorlását aka-dályozzák, illetve e jogok gyakorlását„kevésbé vonzóvá teszik”. Ennek meg-felelõen – összhangban a fentebb említettGebhard-ügyben kimondott elvvel – ezeka konstrukciók csak akkor tekinthetõkjogszerûnek, ha azokat valamilyen közér-deken nyugvó, feltétlenül érvényesítendõkövetelmény indokolja. Ahogy fentebbmár utaltunk rá, mind a diszkriminatív,mind a nem diszkriminatív akadályoknaktermészetesen az arányosság követelmé-nyének is meg kell felelniük.

A Bizottság végezetül külön kitér azok-ra a konstrukciókra, amikor a tagállam ré-szére biztosított speciális jog gyakorlása a„nemzeti érdekre” hivatkozással történik.

A Bizottság ezzel kapcsolatban arra hívjafel a figyelmet, hogy a „nemzeti érdek”nem eléggé precíz fogalom: az a fentebbemlített jogszerû kivételek körét messzemeghaladóan akár a tagállami gazdasági ér-dekek (protekcionizmus) szolgálatába isállítható. E fogalom tehát mind jogi bizony-talanságot, mind diszkriminációt eredmé-nyezhet.

A Bizottság „hadjárata”

A Közleményben kifejtett álláspont alap-ján nem meglepõ, hogy a Bizottság azaranyrészvények ellen szinte azok megje-lenésének pillanatától kezdõdõen rendkí-vül határozottan lépett fel. A Bizottság – atagállamok EK Szerzõdést sértõ aktusai el-leni eljárás elsõ lépéseként – írásban kértmagyarázatot számos tagállamtól a legkü-lönfélébb területeken mûködõ társaságok-ban alkalmazott aranyrészvény-konstruk-cióikkal kapcsolatban. Bár néhány esetbena Bizottság elfogadta az érintett tagállamvédekezését, illetve „peren kívül” megálla-podás született az érintett aranyrészvény-struktúra módosításáról, egyes esetekbenaz eljárás a Bíróság elõtti fázisig is eljutott.2004 elejéig hat aranyrészvénnyel kapcso-latos Bírósági döntés született (Olaszor-szág C-58/99, Franciaország C-483/99,Belgium C-503/99, Portugália C-367/98,Spanyolország C-463/00 és az EgyesültKirályság C-98/01). S az eljárásoknak ko-ránt sincs vége! A Bizottság jelenleg is „vi-tában áll” számos tagállammal – a folya-matban lévõ ügyek közül említést érdemelaz Olaszországgal (Telecom Italia, Eni,Enel), Dániával (Copenhagen Airport),Hollandiával (KPN, TPG), illetve Német-


21 Felhívnám a figyelmet arra, hogy a Közlemény„nem véglegesítettként” jelzett Igazságügyi Mi-nisztériumi fordítása ezt a rendkívül jelentõsmegszorítást súlyosan félrefordítja!

országgal (Volkswagen) folytatott vita.22

A Bizottság 2003. decemberi sajtóközle-ménye szerint a holland (KPN, TPG) és azolasz vitában a Bíróság elõtti fázis követ-kezik, mivel nem sikerült e tagállamok ésa Bizottság közötti nézeteltérést peren kí-vül rendezni. Ezek az ügyek így várhatóantovábbi bírósági ítéleteket fognak eredmé-nyezni, ami a jogterület fejlõdése szem-pontjából mindenképpen üdvözlendõ.

A Bíróság aranyrészvényekkelkapcsolatos döntései

Az aranyrészvényekkel kapcsolatban ed-dig született Bírósági döntéseket az aláb-biakban nem kronologikus sorrendbenfogjuk elemezni, hanem a velük kapcso-latban felmerülõ három fõ kérdés körérendezve. E három kérdés a következõ:A) az EK Szerzõdésnek a tagállamok tu-

lajdoni berendezkedése szabadságátrögzítõ 295. cikkének szerepe az arany-részvény-konstrukciók elemzése során,

B) az aranyrészvények mint a tõkemoz-gások szabadságát sértõ diszkrimina-tív és nem diszkriminatív konstruk-ciók vizsgálata,

C) az aranyrészvények és a gazdasági le-telepedés jogának kapcsolata.

Az Olaszországgal szemben hozotthatározatot az alábbiakban nem vizsgál-juk, tekintettel arra, hogy abban az ügy-

ben Olaszország elismerte az EK Szerzõ-dés megsértését, így a Bíróság határozataérdemi elemzést szinte nem tartalmazott.

A) Az EK Szerzõdés 295. cikke:a tulajdoni berendezkedés szabadsága

Az EK Szerzõdés 295. cikke a következõ-képpen szól: „E szerzõdés nem sértheti atagállamokban fennálló tulajdoni rendet.”A Bíróság határozathozatalát elõkészítõColomer fõtanácsnok a portugál, belga ésfrancia ügyekhez írott közös véleményé-ben erõteljesen kritizálta a Bizottság Köz-leményben kifejtett álláspontját. A fõta-nácsnok úgy vélte, hogy a Bizottság figyel-men kívül hagyta az EK Szerzõdés 295.cikkét midõn az aranyrészvény-konstruk-ciókat a gazdasági letelepedés jogát, illetvea tõkemozgások szabadságát rögzítõ cik-kekkel ellentétesnek minõsítette.

A fõtanácsnok szerint a Bizottsághelytelenül értelmezi a 295. cikket, mikoraz abban szereplõ „a tulajdoni rend” kife-jezést a köztulajdon–magántulajdon feke-te-fehér párosaként interpretálja. E meg-szorító olvasat szerint a tulajdoni formajellege a vállalkozásban fennálló többségirészesedéstõl függ: ha egy társaságban azállamnak van többségi tulajdona, akkor azköztulajdonnak, míg ha a magánszférajogalanyainak van többsége, akkor az ma-gántulajdonnak minõsül. E megközelítésalapján a Bizottság úgy véli, hogy a 295.cikk az aranyrészvényügyekben irrele-váns, mivel ezekben az ügyekben „nem aprivatizált társaságok irányításában valóállami részvételrõl van szó” (az államnem többségi tulajdonos, így nem állam


22 Lisa Jucca: EU acts against three states on goldenshares, 2003-02-05 11:50:27 GMT (Reuters).

mivoltában van jelen a társaságban), ha-nem „bizonyos jogokról, amelyek az érin-tett társaságok tulajdonának magánsze-mélyek közötti megoszlását érinti. ”23

A fõtanácsnok véleménye szerint a295. cikk tágabban értelmezendõ, s ígynemzetgazdaságuk szervezése során a tag-államok mozgástere jóval nagyobb a Bi-zottság által sugalltnál. A fõtanácsnokezen véleményét egyrészt azzal támasztot-ta alá, hogy a 295. cikk az EK Szerzõdésáltalános, záró rendelkezései között kerültelhelyezésre, s mint ilyen az EK Szerzõ-dés valamennyi cikkére, így a gazdaságiletelepedést és a tõkemozgásokat rendezõparagrafusokra is irányadó. A rendelkezéserõteljes, feltételeket nem tartalmazómegfogalmazása is e cikk alapvetõ jelen-tõségét sugallja. Ami a „tulajdoni rend”(system of property ownership) fogalmátilleti, a fõtanácsnok a cikk megfogalma-zásának történelmi elõzményeit segítsé-gül híva arra a következtetésre jut, hogyez a meglehetõsen pontatlan megfogal-mazás nem értelmezhetõ jogi terminustechnicusként: a cikk nem a magánjogszerinti „tulajdon” fogalmára utal, hanemazon magánjogi és közjogi szabályok ösz-szességére, amelyek lehetõvé teszik egyadott személy számára, hogy egy vállal-kozás egyes vagy valamennyi céljánakmeghatározására, illetve azok végrehajtá-sára meghatározó befolyást gyakoroljon.Konkrétabban ez azt jelentené, hogy azállami és magán társaságok (public andprivate undertakings) közötti különbség-tétel nem csupán a többségi részvényeskilétén alapulna, hanem annak lehetõsé-

gén is, hogy az államnak van-e módja amagánvállalkozásokat jellemzõ profitma-ximalizáláson túl más gazdaságpolitikaicélt tûzni az érintett vállalkozás elé.

A fõtanácsnok hangsúlyozta, hogy avizsgálat alatt álló aranyrészvény-konst-rukciók azt tették lehetõvé, hogy a tagál-lam a nemzetgazdaság számára stratégiaijelentõségû vállalkozások mûködésébenrészt vegyen azzal a céllal, hogy e társa-ságok számára bizonyos gazdaságpoli-tikai feladatokat tûzzön ki. Ezen konst-rukciók tehát a „tulajdoni berendezkedés”fentebbi tág felfogásába tartoznak, azaz atágan értelmezett 295. alapján a tagálla-mi szuverenitás körébe tartoznak.

A fõtanácsnok fenti álláspontját azzalis igyekezett alátámasztani, hogy „a töb-ben a kevesebb” elvével nehezen lenneösszeegyeztethetõ, hogy míg egy államjogosult kizárólagos tulajdonában tartaniegy vállalkozást, maximálisan korlátozvaezzel a gazdasági letelepedés jogát és atõkemozgások szabadságát (tekintettel ar-ra, hogy ebben a társaságban nem lehetnerészesedést szerezni), addig az EK Szer-zõdésbe ütközne egy olyan részben libe-ralizált rendszer, amelyik csupán néhánykorlátozást tartalmazna.

A fõtanácsnok szerint tehát az arany-részvény-konstrukciók a 295. cikk szem-pontjából a tulajdoni rend fogalmába tar-toznak, így azok alkalmazása a tagállamiszuverenitás részét képezi. Ebben az olva-satban e megoldások önmagukban nem el-lentétesek az EK Szerzõdéssel, bár konkrétgyakorlásuk sértheti annak egyes rendelke-zéseit, mint például a diszkrimináció tilal-mát vagy az EK Szerzõdés versenyjogi ren-delkezéseit. Ennek megfelelõen a fõtanács-


23 Colomer fõtanácsnok véleménye, 41. bekezdés.

nok azt javasolta a Bíróságnak, hogy uta-sítsa el a Bizottság indítványát, melybenaz aranyrészvény-konstrukciók EK Szer-zõdésbe ütközését kérte megállapítani!

A Bíróság a fõtanácsnok érvelésétgyakorlatilag figyelemre sem méltatta, scsupán azt állapította meg, hogy bár a pri-vatizáció során a tagállamok aggodalmaibizonyos esetekben valóban indokolhatjáka privatizált vállalkozások fölötti államibefolyás megõrzését, ezek az aggodalmaknem jogosítják fel a tagállamokat arra,hogy az EK Szerzõdésben rögzített alap-szabadságok gyakorlását akadályozó elõ-jogaikat a 295. cikkre – azaz szuverenitá-sukra – hivatkozva kivegyék az EK-jog el-lenõrzése alól. A Bíróság szerint tehátnemcsak az aranyrészvényesi jogok konk-rét gyakorlása sértheti az EK Szerzõdést,hanem e jogok puszta léte is, s e konstruk-ciók jogszerûsége csak a gazdasági letele-pedés és a tõkemozgások joga alapjándönthetõ el. A Bíróság így a fõtanácsnokindítványa ellenére nem utasította el a Bi-zottság indítványát, hanem a tõkemozgá-sokról rendelkezõ cikk alapján górcsõ alávette az aranyrészvény struktúrákat.

B) Az EK Szerzõdés 56–60. cikkei:a tõkemozgások szabadsága

Bár az 1990-es évek elején a Bizottság el-sõsorban az EK Szerzõdés gazdasági lete-lepedés jogát biztosító 43. cikke alapjánlépett fel az aranyrészvényekkel szemben,a Bíróság döntéseiben a tõkemozgásokszabadsága képezte az elemzés fókuszát.

A tõkemozgások szabadságát elõíróEK Szerzõdésbeli cikkek története jelen-

tõsen különbözik az áruk, gazdasági lete-lepedés/szolgáltatások és munkavállalókmozgásának szabadságát rögzítõ cikkeké-tõl. Míg az utóbbi három szabadságot tár-gyaló cikkek már az EK Szerzõdés ha-tálybalépésétõl kezdõdõen rendelkeztekközvetlen hatállyal, azaz a nemzeti bíró-ságok elõtti eljárásokban érvényesíthetõjogokat, illetve kötelezettségeket teremtet-tek, a tõkemozgások szabadságát tárgyalóeredeti EK Szerzõdésbeli rendelkezések-nek nem volt ilyen hatályuk. A tõkemoz-gások területén a Tanács (azaz a tagállam-ok képviselõibõl álló testület) feladata volta tõkemozgások szabadságát megteremtõmásodlagos jogforrások (pl. irányelv, ren-delet) elfogadása. A megalkotott másodla-gos jogforrások ráadásul csupán korláto-zott liberalizációt céloztak. A teljes libera-lizációt csak a Bizottság Közleményébenis hivatkozott 1988-ban elfogadott irány-elv (88/361/EGK) tûzte célul.

A maastrichti szerzõdés a tõkemozgá-sokra vonatkozó EK Szerzõdésbeli cik-keket teljesen átformálta: 1994. január 1-jétõl kezdõdõen az EK Szerzõdés vonat-kozó rendelkezései (jelenleg 56–60. cik-kei) az ezen paragrafusokban felsorolt ki-vételektõl eltekintve24 kategorikusan tilt-ják a tagállamok közötti25 tõkemozgásokbármiféle korlátozását, s e tiltás egybenközvetlen hatállyal is bír.

Mivel a tõkemozgások akadályainakegyértelmû tiltása, illetve a tagállami bí-róságok elõtti eljárásokban e cikkekre tör-ténõ hivatkozást lehetõvé tevõ közvetlen


24 Lásd fentebb a 19. lábjegyzetet .25 E cikkek a tagállamok és harmadik országok kö-

zötti kapcsolatokat is érintik, erre azonban itt nemtérünk ki.

hatály a másik három alapszabadsághozképest több évtizedes késéssel jelent meg,a tõkemozgásokat érintõ joganyag a má-sik három szabadság jogával összevetvemeglehetõsen fejletlen. Ez azt jelenti,hogy midõn a Bíróság úgy döntött – talánmeglepõ módon –, hogy az aranyrészvé-nyek jogszerûségét nem a gazdasági lete-lepedés szabadsága, hanem a tõkemozgá-sok joga alapján vizsgálja, elemzése soráncsupán egy „éppen csak létezõ”, mozaik-szerû, s néhol homályos joganyagra tá-maszkodhatott.26 E jogterületen hiányoz-tak azok az általános elvek, amelyek atöbbi alapszabadság kapcsán többé-ke-vésbé már kialakultak. E hiányzó elvek-nek a tõkemozgások kapcsán az alábbi fõkérdésekre kellett volna választ adniuk:• az EK-jog csupán a hazai és más tagál-

lami jogalanyok közötti diszkriminációttiltja vagy minden olyan szabályt, amelybár nem diszkriminatív, de „indokolatla-nul” „akadályozza” a tõkemozgásokat?– az utóbbi esetben mi tekintendõ a tõ-kemozgások „akadályozásnak”?

• vannak-e olyan körülmények, ame-lyekkel a tagállamok legitimálhatjákdiszkriminatív és/vagy a tõkeáramlástakadályozó rendelkezéseiket?

Ezen alig létezõ „díszletek” közöttnem meglepõ, hogy az aranyrészvény-íté-letek kimenetele egyáltalán nem volt egy-értelmû. Mint láthattuk, Colomer fõta-nácsnok a tagállamok szuverén jogánaktartotta e konstrukciók fenntartását, s úgy

vélte, hogy e megoldások egyáltalán nemütköznek az EK Szerzõdés rendelkezései-be. Az „angol” és spanyol ítélethez írottkésõbbi véleményében pedig azon az ál-lásponton volt, hogy e konstrukciókat he-lyesebb lenne a gazdasági letelepedés jo-gát rögzítõ cikkek, s nem a tõkemozgásokjoga alapján megítélni (lásd bõvebben acikk végét). Fentebb láthattuk, hogy a Bi-zottság a Közleményben automatikusan atöbbi szabadság kapcsán kialakult elveketalkalmazta a tõkemozgások jogára is.

A Bíróság megközelítéseA Bíróság az aranyrészvény-konstruk-

ciók elemzése során nagyjából azonosgondolatmenetet követ, így az egyesügyek tárgyalása elõtt érdemes felvázolniezen elemzés fõbb pontjait.• A „tõkemozgások” fogalmának értel-

mezése: Mivel az EK Szerzõdés maga nem de-finiálja a „tõkemozgások” fogalmát, aBíróság e kifejezés értelmezése során amár többször említett 88/361/EGKIrányelv tõkemozgások nómenklatúrá-ját tartalmazó 1. sz. Mellékletét („Mel-léklet”) hívja segítségül (l. a „közvet-len befektetések” és a „portfolióbefek-tetések” fogalmát). Az aranyrészvény-ügyekben egyik tagállam sem vitatta,hogy aranyrészvény-konstrukciója a„tõkemozgások” helyes értelmezésealapján érinti a tõkemozgásokat.27


26 S. Peers: Free Movement of Capital: LearningLessons or Slipping on Spilt Milk? In: C. Barnardés J. Scott (szerk.): The Law of the Single Mar-ket, (Hart, Oxford, 2002) p. 342.

27 Colomer fõtanácsnok a spanyol és brit ügyekhezírott véleményében erõteljesen kritizálta, hogy aBíróság egy másodlagos jogszabályt (azaz egyrendeletet) használ az EK Szerzõdésben foglaltegyik alapvetõ szabadság tartalmának értelmezé-séhez.

• A vizsgálat alatt álló aranyrészvény-konstrukció diszkriminál-e a hazai ésmás tagállami jogalanyok között, vagyakadályozza-e a tõkemozgásokat:A tagállamok azon védekezését, melyszerint a hazai és más tagállami jog-alanyok között diszkriminációt nemalkalmazó aranyrészvény-konstruk-ciók nem sérthetik az EK Szerzõdés56–60. cikkeit, a Bíróság azonnal el-utasította, arra hivatkozással, hogy atõkemozgások szabadságát elõíró EKSzerzõdési rendelkezés célja nem csu-pán a nemzetiség alapján történõdiszkrimináció felszámolása volt.Ahogy Weiler írja: „a közös piac igazijellemzõje az akadályok, és nem pusz-tán a diszkrimináció vagy a protekcio-nizmus felszámolása.”28 Így a hazai ésmás tagállami jogalanyokra azonosmódon alkalmazandó rendelkezések issérthetik a tõkemozgások szabadságátelõíró rendelkezéseket, ha azok azérintett társaságokban történõ részese-désszerzést, a társaságok ügyvezetésé-ben vagy ellenõrzésében történõ haté-kony részvételt „akadályozzák”, s ez-zel a más tagállamból származó befek-tetõket „arra ösztönzik, hogy az adotttársaságba ne fektessenek be”. A Bíró-ság szerint az említett akadályok akárilluzórikussá is tehetik a tõkemozgá-sok szabadságát, függetlenül attól,hogy ezek az akadályok nem diszkri-

minatív jellegûek.29 A Bíróság tehát atõkemozgások szabadságát korlátozókonstrukciókat rendkívül tágan értel-mezi, s minden olyan megoldást idesorol, amely a (potenciális) befektetõkhelyzetét érinti, illetve azokat a befek-tetés elvetésére sarkallja.30 Érdemesmegemlíteni, hogy a Bíróság nem tár-gyalta részletesen, hogy az elemzettaranyrészvények pontosan miért aka-dályozzák a befektetéseket, általábancsupán lakonikusan megállapítottaazoknak a befektetésekre gyakoroltnegatív hatását. A tagállamok minden-esetre nem vitatták, hogy a vizsgálatalatt álló megoldásaik korlátozzák atõkemozgások szabadságát. A „jogicsatározás” így – az Egyesült Király-ság ügye kivételével – az elemzés kö-vetkezõ szintjén bontakozott ki (lásdkövetkezõ pont).

• Amennyiben a diszkrimináció vagy azakadályozás fennáll, van-e olyan jog-szerû indok, amely a tõke szabad moz-gásának akadályozását legitimálja.

A Bíróság az ítéleteiben hangsúlyoz-za, hogy a tõkemozgások szabadsága azEK Szerzõdés egyik alapvetõ elve, így aztkizárólag olyan nemzeti szabályok korlá-tozhatják, amelyek létét vagy a tõkemoz-gások szabadságát rögzítõ cikkben kifeje-zetten említett okok valamelyike31 vagypedig „a közérdek feltétlen érvényesüléstkívánó követelményei” (overriding requi-


28 J. H. H. Weiler: The Constitution of the CommonMarket Place, In: The Evolution of EU Law,szerk.: P. Craig és G. de Burca, Oxford UniversityPress, 1999. p. 353.

29 Lásd Bizottság v. Portugália 45. §, Franciaország41. §, Spanyolország 61. §.

30 Bizottság v. Spanyol Királyság 61. §.31 Lásd fentebb az 58. cikket ismertetõ lábjegyzetet

rements of the general interest) indokol-ják. Még amennyiben a nemzeti szabályléte indokolható is az elõbb említett kö-rülmények valamelyikével, a honi sza-bálynak az arányosság követelményévelis összhangban kell állnia. Az adminiszt-ratív/közigazgatási jóváhagyáson nyugvókonstrukciók kapcsán a Bíróság példáulaz elõzetes engedélyezési rendszert korlá-tozóbbnak tartotta az utólagos közigazga-tási nyilatkozaton nyugvó megoldások-nál, továbbá elvárásként fogalmazta meg,hogy ezen engedélyezési/jóváhagyási el-járások objektív, az érintett jogalanyok ál-tal elõzetesen megismerhetõ, nem diszkri-minatív kritériumokon nyugodjanak. Ekörülmények nyilvánvalóan csökkentik ahatóságok döntésének diszkrecionalitását.A jogorvoslat lehetõségének biztosításahasonló hatással bír.

Az általános elvek ismertetése után rá-térhetünk a Bíróság által tárgyalt konkrétaranyrészvény-konstrukciók ismertetésére.

PortugáliaTényállás

Az 1970-es évek államosításai utánmintegy húsz évvel Portugália rendkívülambiciózus reprivatizációs programbakezdett az idõközben bekövetkezett rend-szerváltás eredményeképpen. A privatizá-ciós kerettörvény rendelkezése szerint aprivatizációról rendelkezõ konkrét jogsza-bályok korlátozhatják a külföldi szemé-lyek, illetve a külföldi személyek többségitulajdonában álló személyek által a repri-vatizálandó társaságokban megszerezhetõrészesedések nagyságát. E szabályokmegsértése a határértéket átlépõ részvé-nyek kényszerelidegenítésével, a szavaza-

ti jogok elvesztésével, illetve az érintettrészvényszerzés semmisségével jár. A Bi-zottság keresetében 15 olyan rendeletrehivatkozott, amely a kerettörvény alapjánkerült megalkotásra, s amely 5–40% kö-zött korlátozta a külföldiek által a bank-,biztosítási, energia- és közlekedési szek-torban mûködõ különbözõ társaságokbanmegszerezhetõ részesedések nagyságát.

Az elõzõ jogszabályoktól függetlenülegy 1993-as rendelet a pénzügyminiszterelõzetes jóváhagyását követelte megegyes reprivatizált társaságokban olyanrészesedésszerzésekhez, amelyek révén amegszerzett részesedés, akár önmagában,akár a már fennálló részesedéssel egye-temben a szavazati jogok 10%-át megha-ladó szavazati jogot biztosított.

Elemzés1. Diszkriminatív konstrukció

Talán vita nélkül megállapítható, hogyaz EK-jog egyik legerõteljesebb elve azazonos helyzetben lévõ hazai és más tag-állami jogalanyok közötti diszkriminációtilalma, illetve az ezen tilalom alóli kivé-telek lehetõ legmegszorítóbb értelmezése.A fentebb ismertetett portugál szabályo-zás elsõ változata nyíltan különbséget tetta hazai és más tagállami jogalanyok kö-zött, midõn kifejezetten a külföldiek általirészesedésszerzéseket korlátozta. Portu-gália védekezésként – többek közöt – aszabályozás történelmi kontextusára hi-vatkozott. Eszerint az 1990. évi törvénycélja az 1974-es forradalom következté-ben államosított vállalatok reprivatizálásavolt, mégpedig oly módon, hogy a portu-gál néptõl elvett tulajdon a portugál néptulajdonába kerüljön vissza. Portugália


felhívta a figyelmet arra, hogy a vitatottjogszabály hatálya csak a portugál tulaj-donosoktól államosított vállalatokra ter-jedt ki.

A fõtanácsnok és a Bíróság egyetértettabban, hogy a portugál jogszabályok azEK Szerzõdés 43. illetve 56. cikke alá tar-toznak, a diszkrimináció vonatkozásábanpedig az EK Szerzõdés 294. cikke32 és adiszkrimináció általános tilalmát kimon-dó 12. cikk is releváns lehet. A fõtanács-nok és a Bíróság abban is egyetértett,hogy mivel a portugál kormány által hi-vatkozott történelmi ok nem vonható atõkemozgások diszkriminatív akadályaitlegitimáló okok (ezeket lásd fentebb a Bi-zottság Közleményében) egyikének köré-be sem, a portugál és más tagállami sze-mélyek közötti különbségtételt tartalmazószabály ellentétes az EK Szerzõdés 56.cikkével.33 E meglehetõsen egyértelmûhelyzet alapján nem meglepõ, hogy azügy tárgyalásán Portugália nem is igazánvitatta a jogsértés tényét.

2. Nem diszkriminatív konstrukcióA második konstrukció kapcsán Portu-

gália arra hivatkozott, hogy e szabályozáshiányában a reprivatizált vállalkozásokmûködése során meghiúsulhatnának areprivatizáció által kitûzött gazdaságpoli-tikai célok. E gazdaságpolitikai célok az

érintett vállalkozások tevékenységénekjellegétõl függõen felölelik a stratégiaipartnerek megválasztását, az érintett pia-con fennálló verseny ösztönzését, illetve atermelés modernizálását, hatékonysá-gának javítását. Portugália úgy vélte to-vábbá, hogy a tagállamoknak joguk van areprivatizációban gazdasági érdekeinekelõmozdítása céljából részt venni. Portu-gália a két hivatkozott érdeket a „közér-dek feltétlen érvényesülést kívánó köve-telményei” közé sorolva úgy vélte, hogyhazai szabályozása jogszerûen akadályoz-za a tõkemozgások szabadságát.

A Bíróság a második konstrukció kap-csán emlékeztetett arra, hogy az EK Szer-zõdés 56. cikkének célja túlmutat a diszk-rimináció tilalmán, hiszen az valamennyi„indokolatlan” akadály felszámolását cé-lozza. A Bíróság ezt követõen az arányos-ság fentiekben ismertetett követelményéthívta fel (az elõzõ és a jelen mondatban is-mertetett gondolatmenetre a továbbiakbana „Standard Indoklás” kifejezéssel fogunkutalni). A konkrét portugál védekezés kap-csán a Bíróság megállapította, hogy aSzerzõdés 56. cikkében említett – minde-nekelõtt az adójogra vonatkozó – kivétel-tõl eltekintve egy tagállam általános pénz-ügyi/gazdasági érdeke nem igazolhatja atõkemozgások akadályozását. E megálla-pítás a portugál kormány által felhozottgazdaságpolitikai célokra is irányadó, az-az a stratégiai partnerek megválasztása, atermelés modernizálása és egyéb hasonlócélok nem indokolhatják az EK Szerzõ-désben alapvetõ szabadságként rögzítetttõkemozgások szabadságának akadályo-zását. A Bíróság az említettek alapján ki-mondta, hogy a meghatározott nagyságot


32 „A tagállamok – az e szerzõdés egyéb rendelke-zései alkalmazásának sérelme nélkül – a 48. cikkértelmében vett társaságok tõkéjében való része-sedést illetõen ugyanolyan elbánásban részesítika többi tagállam állampolgárait, mint a saját ál-lampolgáraikat.”

33 A Bíróság a portugál jogszabályt nem is elemez-te a fentebb említett egyéb EK Szerzõdési cikkekfényében.

elérõ részesedésszerzéshez elõzetes álla-mi hozzájárulást elõíró portugál szabályjogszerû indok hiányában sérti a Szerzõ-dés 56. cikkét.

FranciaországTényállás

A vitatott 1993. évi francia rendelet azállam részére egy aranyrészvényt juttatottaz olajipari óriáscég, a Société NationaleElf-Aquitaine-ben (SNEA). Ezen arany-részvény alapján a francia állam a „nem-zeti érdek” védelme érdekében a követke-zõ jogokkal rendelkezett:a) a társaság tõkéjének vagy szavazati jo-

gainak egy tizedét, egy ötödét illetveegy harmadát meghaladó – közvetlenvagy közvetett – részvénytulajdonszerzéshez – történjen a szerzés egye-dül vagy több személy által együttesen– a gazdasági miniszter elõzetes jóvá-hagyása szükséges; új jóváhagyásszerzendõ, ha a részesedést szerzõ jog-alany fölött irányítást gyakorló sze-mély megváltozik vagy, ha az mások-kal összehangoltan kíván fellépni;

b) a rendelet mellékletében felsorolt va-gyontárgyak átruházására, illetve azokbiztosítékba adására vonatkozó döntésmegvétózásának joga (a rendelet mel-léklete az SNEA négy leányvállalatatõkéjének a nagy részére utal);

c) a SNEA igazgatóságának mûködésé-ben az állam által kinevezett két, sza-vazati joggal nem rendelkezõ megfi-gyelõ is részt vesz.

ElemzésIndítványában a Bizottság úgy vélte,

hogy bár a kõolajellátás biztosítása krízis-

helyzetben „a közérdek feltétlen érvénye-sülést kívánó követelményei” körébe von-ható, az e cél elérését célzó rendelkezés-nek az arányosság követelményének ismeg kell felelnie. A Bizottság úgy látta,hogy a francia szabályozás által kitûzöttcélok kevésbé korlátozó eszközökkel iselérhetõek lennének. A Bizottság példa-ként a krízishelyzetben hatályba lépõszektorális szabályozást említette, amelynem az érintett társaság tõkeszerkezetét,hanem a (kõolaj)készletek felhasználásá-nak módját szabályozná, mégpedig precíztechnikai szabályokon nyugodva. A Bi-zottság úgy vélte továbbá, hogy a kõolaj-ellátás biztosítását a EK-jog, illetve anemzetközi jog szabályai minden továbbihazai szabályozás nélkül is megfelelõenbiztosítják.

Franciaország szerint a közbiztonságindokolja az állam azon törekvését, hogya SNEA központi döntéshozó szervétFranciaországon belül tartsa. Franciaor-szág a szabályozást szükségesnek és ará-nyosnak is vélte, mivel a kõolajellátástcsak úgy látta biztosíthatónak, ha krízis-helyzetben a SNEA külföldi olajkészlete-it a francia állam kisajátítja. Ezen intézke-dés hatékonyságához viszont az szüksé-ges, hogy a társaság döntéshozó szerveFranciaországban maradjon. Franciaor-szág vitatta, hogy a nemzeti szektorálisintézkedések elégségesek lennének a ki-tûzött cél elérésére, tekintettel arra, hogyFranciaország nem rendelkezik jelentõsnemzeti kõolajtartalékokkal. Franciaor-szág a Nemzetközi Energia Ügynökségáltali intézkedéséket sem tartotta alkal-masnak krízishelyzetben felmerülõ prob-lémái megoldására.


A Bíróság a Standard Indoklás ismerteté-se után úgy vélte, hogy a kõolajellátásbiztosítása krízis idején beletartozik a le-gitim közbiztonság fogalmába, így azvalóban indokolhatja a tõkemozgásokakadályozását. A Bíróság azonban emlé-keztetett arra, hogy az EK Szerzõdésbenrögzített alapvetõ szabadságok alóli ki-vételeket megszorítóan kell értelmezni.A közbiztonság esetében ez azt jelenti,hogy a szabályozásnak a társadalom alap-vetõ érdekét fenyegetõ, valós és súlyos ve-szély elhárítására kell törekednie. A konk-rét konstrukció kapcsán a Bíróság aztemelte ki, hogy a gazdasági miniszter aszerint adja meg vagy utasítja el a része-sedésszerzéshez történõ hozzájárulását,hogy a részesedésszerzés sérti-e a „nem-zeti érdeket” (national interest). Tekintet-tel arra, hogy a szabályozás nem tartal-maz további eligazítást az engedélyezésfeltételeire nézve, az sérti a jogbiztonságelvét, hiszen lehetetlenné teszi, hogy ajogalanyok tisztában legyenek a tõkemoz-gások szabadságából folyó jogaik és köte-lezettségeik valós tartalmával. Egy ennyi-re tágan megfogalmazott diszkrecionálisjogkör a tõkemozgások szabadságát akárteljes egészében is semmissé teheti, s ígysérti az arányosság követelményét, hiszentúlmegy azon, ami a krízishelyzetben tör-ténõ kõolajellátáshoz feltétlenül szüksé-ges. A SNEA négy külföldi leányvállalatavagyontárgyainak átruházása illetve meg-terhelése kapcsán a Bíróság megismételtea részesedésszerzéssel kapcsolatos állás-pontját, hozzátéve, hogy bár itt egy utóla-gos –azaz kevésbé korlátozó- jóváhagyás-ról van szó, a diszkrecionális jogkör afentiek szerint itt is túl széles, s így sérti a

jogbiztonság elvét és a tõkemozgásokszabadságát.

BelgiumTényállás

Az 1994. évi királyi rendelet alapjánaz energiaipari SNTC privatizálása soránaz állam egy aranyrészvényt kapott. Azaranyrészvényhez kapcsolódó jogokat azenergiaügyi miniszter gyakorolta, s azokaz alábbiakat ölelték fel:a) vétójog az SNTC meghatározott va-

gyontárgyainak (az energiahordozókbelföldi szállításához szükséges inf-rastruktúra) átruházása, biztosítékbaadása vagy használati céljának meg-változtatása kapcsán, amennyiben aminiszter úgy ítéli meg, hogy a terve-zett aktus az energiaszektorhoz fûzõdõnemzeti érdeket hátrányosan érinti.Ezekrõl a tervezett lépésekrõl elõze-tes értesítést kell küldeni a miniszterrészére, mely értesítés kézhezvételétkövetõen a miniszternek 21 napja vanarra, hogy vétójogát gyakorolja.

b) az állam két szavazati joggal nem ren-delkezõ képviselõt nevezhet ki azigazgatóságba tanácsadói minõség-ben. E képviselõk az SNTC igazgató-sága bármely döntésének megsemmi-sítése érdekében a miniszterhez for-dulhatnak, amennyiben úgy vélik,hogy az adott döntés ellentétes a nem-zeti energiapolitika elveivel, ideértveaz ország energiaellátásával kapcsola-tos kormánypolitikát. A képviselõkezen jogukat az adott döntést elfogadóigazgatósági ülés napjától számítottmeghatározott idõn belül (4 nap) gya-korolhatják. A miniszterhez fordulás


felfüggesztõ hatállyal bír, amennyibenazonban a miniszter a döntést a hozzáfordulástól számított 8 munkanaponbelül nem semmisíti meg, az „jogerõs-sé” válik.Egy 1994-es királyi rendelet a fenti

rendelkezésekkel gyakorlatilag megegye-zõ rendelkezéseket állapított meg aDistrigaz nevû társaság vonatkozásában.

A Bizottság úgy vélte, hogy bár a bel-ga szabályozás célja (a földgázellátás biz-tosítása, az energiahordozó szállítórend-szerek fenntartása) belefér a „közérdekfeltétlen érvényesülést kívánó követelmé-nyei” fogalmába, a szabályozás alkalmat-lan a kitûzött célok elérésére. A Bizottságvéleménye szerint egy negatív rendel-kezés (mint amilyen a vétójog) nem alkal-mas a megfelelõ energiaellátás biztosí-tására, szemben olyan pozitív rendelke-zésekkel, amelyek például a hosszú távúszállítási szerzõdések megkötésére, a be-szerzési források diverzifikálására ösztö-nöznek, vagy amelyek az energiahordozószállítórendszerek vonatkozásában precízkövetelményeket fektetnek le. Az államiintézkedésekkel szemben biztosított jog-orvoslati lehetõség szintén nem kielégítõannak idõ- és költségigényessége miatt.A Bizottság utalt továbbá a földgáz-piacotszabályozó EK Irányelvre (98/30/EK),mely véleménye szerint megfelelõen biz-tosítja a verseny és az ellátás biztonságá-nak egyensúlyát.

Belgium védekezésében legitimnek,az arányosság, illetve jogbiztonság elvei-vel összhangban állónak találta hazai sza-bályozását.

A Bíróság a Standard Indoklás után is-mét megerõsítette, hogy az energiaellátás

biztosítása krízishelyzetben kétségkívül alegitim közérdek (public interest) körébetartozik, s így az valóban indokolhatja atõkemozgások akadályozását. Az igazikérdés ennek megfelelõen annak eldönté-se volt, hogy a belga szabályozás megfe-lel-e az arányosság és a jogbiztonság kö-vetelményének. A Bíróság elõször arramutatott rá, hogy a belga rendszer nemelõzetes engedélyezési, hanem utólagos„ellenzési rendszer”, amely kevésbé kor-látozza az érintett vállalkozás döntésho-zatali autonómiáját, hiszen az ellenõrzésijog gyakorlása csak a hatóságok kezde-ményezése esetében lehetséges. Az ellen-zési jog gyakorlása ráadásul szigorú idõ-határhoz kötött, továbbá az az érintettvállalkozások specifikusan megjelölt stra-tégiai vagyontárgyaira (energiahordozó-szállító rendszerek), illetve ezen vagyon-tárgyakra vonatkozó specifikus ügyveze-tési kérdésekre korlátozódnak. A minisztercsak akkor léphet közbe, ha az energiapo-litika céljai veszélybe kerülnek, s ilyenesetekben is részletes indoklással kell alá-támasztani a beavatkozást. Végezetül, aminiszteri közbelépés ellen bírósági jogor-voslat vehetõ igénybe.

Az elmondottak alapján a Bíróság úgyvélte, hogy a belga szabályozás objektívkritériumok alapján, a jogbiztonság tiszte-letben tartása és a bírósági felülvizsgálat le-hetõsége mellett megfelelõen biztosítja azenergiahordozók belföldi szállításáhozszükséges infrastruktúrát. A Bíróság szerinta Bizottság nem tudott olyan alternatívátfelvázolni, amely bár kevésbé korlátozó,mégis ugyanolyan hatékony lenne, mint atámadott szabályozás. Mivel a Bizottság ál-tal hivatkozott irányelv implementálási ha-


tárideje 2000-ben járt le, a Bíróság megál-lapította, hogy az nem releváns a Bizott-ság 1998-ban kibocsátott indoklással ellá-tott véleménye (reasoned opinion), illetveaz indítványában megállapítani kért jog-sértés szempontjából. Az elmondottakalapján a Bíróság tehát azt állapította meg,hogy a belga aranyrészvény-konstrukcióösszhangban áll az EK Szerzõdés követel-ményeivel, így a tõkemozgások szabadsá-gát legitim módon akadályozza.

Utótörténet: Colomer fõtanácsnok kritikájaA Bíróság fenti ítélete után néhány hó-

nappal, a Spanyolország és az EgyesültKirályság ügyéhez írott véleményébenColomer fõtanácsnok visszatért a belgaítélethez és erõteljesen kritizálta azt. A fõ-tanácsnok véleménye szerint a francia ésa belga aranyrészvény-konstrukciók kö-zött igazából nincs olyan lényegi különb-ség, ami az elõbbi jogellenességét és azutóbbi jogszerûségét támasztaná alá. A fõ-tanácsnok véleményét az érintett társasá-gok stratégiai vagyontárgyainak elidege-nítésével, illetve megterhelésével kapcso-latos jogok példájával támasztotta alá.Ami az említett ügyletek „megvétózásá-nak” alapjául szolgáló kritériumok preci-zitását illeti, a fõtanácsnok nem látottalapvetõ különbséget a két megoldás kö-zött: míg a francia jogszabály szerint a vé-tójog akkor gyakorolható, ha az átruhá-zás, illetve a megterhelés hátrányosanérintené a „nemzeti érdeket” (national in-terest), addig a belga jogszabály ezt az„energiaszektorhoz fûzõdõ nemzeti érdek”sérelme esetén teszi lehetõvé. Ez utóbbi afõtanácsnok szerint nem igazán pontosabba francia kritériumnál.

A fõtanácsnok az említett vétójog gya-korlásának eljárási szabályai között semlátott jelentõs eltérést: az utólagos beavat-kozáson (ex post facto intervention) nyug-vó belga rendszer kapcsán arra mutatottrá, hogy ott szó sincs arról, hogy a beavat-kozás hiányában az érintett aktus érvényeslenne. Az átruházás, illetve megterhelés abelga szabályozás szerint is érvénytelen,ha az adott idõtartam alatt az ügyletre nemreagál a miniszter/illetékes hatóság. Ha eznem így lenne, az állami ellenõrzést kön-nyen ki lehetne játszani a stratégiai va-gyontárgy harmadik személy részére tör-ténõ gyors továbbértékesítésével, hisz eharmadik személy ellen a jogszabálybanrögzített állami elõjogok már nem lenné-nek érvényesíthetõk. Az elmondottakalapján a belga utólagos beavatkozásrendszerérõl nem állítható, hogy alapve-tõen eltérne a francia elõzetes engedélye-zési rendszertõl, ahol ellenvetés hiányá-ban az engedély megadottnak tekintendõa jogszabályban rögzített idõtartam eltel-tével. A fõtanácsnok a vétójog gyakorlá-sával összefüggõ indoklási kötelezettségkapcsán sem látott alapvetõ különbséget afrancia és a belga megoldás között.

SpanyolországTényállás

A privatizált vállalatokra vonatkozóvitatott 1995. évi kerettörvény személyihatálya olyan kereskedelmi társaságokraterjedt ki, amelyekben az állam a törvényhatálybalépésekor a jegyzett tõke 25%-átmeghaladó közvetett vagy közvetlen tulaj-donnal rendelkezett és amelyek az államirészvényes irányítása alatt álltak, feltéve,hogy e társaságok alapvetõ szolgáltatáso-


kat, közszolgáltatásokat nyújtottak, illetveolyan tevékenységet folytattak, amelyekjogszabály, illetve a közérdek alapján spe-ciális államigazgatási felügyeleti eljárásalatt álltak vagy amelyre az EK Szerzõdés86. cikke alapján részben vagy egészbennem vonatkoztak a versenyjogi szabályok.

A törvény az elõbb említett vállalko-zások kapcsán a következõ bekezdésbenrészletezett döntésekhez elõzetes államijóváhagyást követelt meg, amennyibenegy vagy több ügylet eredményeképpenaz állami tulajdonrész olyan módon kerültelidegenítésre, hogy az a jegyzett tõke10%-át elérõ mértékben csökken, feltéve,hogy a fennmaradó (közvetlen vagy köz-vetett) állami tulajdon kevesebb lett, minta jegyzett tõke 50%-a. Elõzetes jóváha-gyásra volt szükség abban az esetben is,ha bármilyen aktus vagy ügylet közvetlenvagy közvetett következményeként az ál-lami részesedés a részvénytõke 15%-a alácsökkent.

Az említett társaságok fenti tulajdono-si szerkezet változása esetén az érintetttársaságok ügyvezetõ szerveinek bizo-nyos döntései csak elõzetes állami jóvá-hagyás esetén váltak érvényessé. Az álla-mi jóváhagyásra szoruló döntések közétartoztak például a következõk: végelszá-molás, egyesülés, kiválás/szétválás, a„vállalkozás fõtevékenysége végzéséhezszükséges vagyontárgyak vagy részesedé-sek” elidegenítése, bármilyen formábantörténõ megterhelése, a társaság fõ tevé-kenységének megváltoztatása, továbbá arészvénytõkét érintõ minden olyan eljá-rás, amely egy vagy több ügylet eredmé-nyeképpen az állami részvénytulajdont10%-ot elérõ mértékben csökkentette,

csakúgy, mint a részvények, illetve egyébolyan értékpapírok közvetlen vagy közve-tett megszerzése, amelyek közvetlenülvagy közvetve részvény vagy más érték-papír jegyzésére vagy azok megszerzésérevonatkozó jogot biztosítottak, amennyi-ben a részvény-/értékpapírszerzés eredmé-nyeképpen a részvénytõke 10%-át elérõrészvényállomány keletkezik.

Az 1995. évi kerettörvény biztosítottafenti lehetõségeket specifikus rendeletekkonkretizálták a távközlési, bank-, dohány-ipari, villamosenergia-, illetve az olajipariszektorban mûködõ egyes vállalatokra, to-vábbá külön rendelet részletezte az elõze-tes jóváhagyási eljárás szabályait.

ElemzésA Bizottság indítványában emlékezte-

tett arra, hogy bár az EK Szerzõdés szerintbizonyos indokok alapján a tõkemozgásokkorlátozhatók, pusztán gazdasági vagy ad-minisztratív célú megfontolások nem legiti-málhatják ezeket az akadályokat. Ez azt je-lenti, hogy a spanyol szabályozás egyesesetekben már eleve a szabályozás általérintett társaságok tevékenységi körébõlkifolyólag nem lehet jogszerû. Így, a táma-dott szabályozás által érintett dohányiparicég, kereskedelmi bank kapcsán „fogalmi-lag” nem állhat fenn olyan közérdek, amelya tõkemozgások korlátozását indokolhatná.A többi vállalkozás vonatkozásában a Bi-zottság a „szokásos vádat” fogalmaztameg: az engedély megadásának feltételeit aspanyol szabályozás nem pontosítja, így aztúlzott diszkrecionalitásra vezethet. Vége-zetül, a szabályozás érintett egy olyan tár-saságot is, melynek tevékenysége Spanyol-országon kívüli mobiltelefon-szolgáltatás-


ra irányult, s amely a Bizottság véleményeszerint így nyilvánvalóan nem játszhatottszerepet a spanyol gazdaságon belüli stra-tégiai szolgáltatások fenntartásában.

Spanyolország azzal védekezett, hogya privatizáció elején elfogadott szabályo-zás célja az érintett társaságok mûködésefolyamatosságának biztosítása volt. E céllegitimálja a vitatott korlátozásokat tekin-tettel arra, hogy az érintett társaságok általnyújtott szolgáltatások folytonossága a„közérdek feltétlen érvényesülést kívánókövetelményei” fogalmába tartozik. Azemlítettekkel kapcsolatos állami eljárásvilágos, objektív és nem diszkriminatívkritériumokon alapult, összhangban a jog-biztonság követelményével, jóllehet az el-járás az állam számára diszkrecionálisjogkört biztosított. Spanyolország szerinta Bizottság által kért állami diszkreciona-litást csökkentõ részletes feltétellista szük-ségtelen, másrészt egy ilyen lista megbé-nítaná a hatóságok mûködését. Spanyolor-szág arra is emlékeztetett, hogy az államidöntések kapcsán bírói jogorvoslat vehetõigénybe. Spanyolország védekezésébenmég az EK Szerzõdés 86(2) cikkére34 is hi-vatkozott anélkül, hogy e cikkellyel kap-csolatos álláspontját ismertette volna.

A Bíróság a Standard Indoklás utánelõször a dohányipari céget, illetve a keres-

kedelmi bankcsoportot vizsgálta. A Bíró-ság megállapította, hogy e vállalkozásokvonatkozásában a tõkemozgások akadá-lyozása jogellenes, hiszen azok semmilyenközérdekû szolgáltatást nem nyújtanak.A másik három érintett cég tevékenysége(olajipar, távközlés és a villamosenergia-szektor) kapcsán a Bíróság megerõsítette,hogy e vállalkozások vonatkozásában aközbiztonság alapján a tõkemozgások el-vileg korlátozhatók. A szabályozásnakazonban a társadalom valamely alapvetõérdekét (pl. energiaellátást, illetve távköz-lést) fenyegetõ, valós és igazán súlyos ve-szély elhárítására kell törekednie, s tiszte-letben kell tartania az arányosság elvét.A spanyol szabályozás azon vonatkozásakapcsán, mely az érintett társaságokbanfennálló állami részesedés csökkenésétérintik a Bíróság megismételte korábbi ki-fogását, miszerint az engedélyezési felté-telek részleteinek hiánya olyan mértékûdiszkrecionalitást biztosít a spanyol ha-tóságok számára, amely a gyakorlatban atõkemozgások szabadságának teljes fel-számolására vezethet. Az elmondottakalapján a Bíróság úgy vélte, hogy a spa-nyol szabályozás „túlment” azon, ami alegitim cél (energiaellátás, távközlés biz-tosítása) eléréséhez szükséges, így az sér-ti az arányosság elvét.

Spanyolország a belga rendszer jogsze-rûségére hivatkozva jogszerûnek tartottasaját szabályozásának azon aspektusát is,amely az érintett társaságok megszûnésére,egyesülésére, illetve vagyontárgyainak el-idegenítésére/megterhelésére vonatkozott.A Bíróság ezzel nem értett egyet, s ellen-véleménye alátámasztásaként a követke-zõkre mutatott rá: a belga utólagos vétó


34 „Az általános gazdasági érdekû szolgáltatásokmûködtetésével megbízott vagy a jövedelemter-melõ monopólium jellegû vállalkozások olyanmértékben tartoznak e szerzõdés szabályai, külö-nösen a versenyszabályok hatálya alá, amennyi-ben ezek alkalmazása sem jogilag, sem ténylege-sen nem akadályozza a rájuk bízott sajátos felada-tok végrehajtását. A kereskedelem fejlõdését eznem befolyásolhatja olyan mértékben, amely el-lentétes a Közösség érdekeivel.”

rendszer (system of ex post facto opposi-tion) kevésbé korlátozó, mint a spanyolelõzetes engedélyezési rendszer (system ofprior approval); a belga szabályozás spe-cifikusan megjelölte a korlátozás általérintett vagyontárgyakat és ügyvezetésidöntéseket a spanyol rendelkezések nem;a belga szabályozás esetén az állami be-avatkozás csak abban az esetben volt le-hetséges, ha az energiapolitika céljai ve-szélyben forogtak, továbbá a beavatko-zást részletes indoklással kellett alátá-masztani, a meghozott döntésekkel szem-ben pedig hatékony bírósági jogorvoslatvolt lehetséges. A spanyol szabályozásezen szempontokból nem tekinthetõ abelga szabályozás spanyolországi leképe-zésének. A spanyol szabályozás által hi-vatkozott „a vállalkozás fõtevékenységé-nek végzéséhez szükséges vagyontárgyakvagy részesedések”, nem minden esetbenkerültek rendeleti úton pontosításra. Azengedélyezésre szoruló döntések a belgaszabályozástól eltérõen nem konkrét ügy-vezetési döntésekre vonatkoztak, hanem atársaság léte szempontjából alapvetõ kér-désekre (végelszámolás, egyesülés, a tár-saság céljának megváltoztatása). Az államibeavatkozás „elnagyolt” feltételei eredmé-nyeképpen az állami beavatkozást a belgamegoldástól eltérõen ténylegesen szintesemmi sem korlátozta. Jóllehet a spanyolszabályozás rendelkezik a bírói felülvizs-gálatról, az állami beavatkozás diszkre-cionális jellege miatt azonban ez nemsokat ér, hiszen hiányoznak azok a krité-riumok, amelyek alapján a bíróság eldönt-hetné, hogy az állami beavatkozás jogsze-rû-e vagy sem. Az elmondottak fényébena Bíróság úgy vélte, hogy a spanyol sza-

bályozás által megtestesített korlátozásoktúlmennek azon, ami a legitim célok eléré-séhez szükséges lenne, s így sértik az ará-nyosság, illetve a tõkemozgások szabadsá-gának elvét. A jogsértésen az sem változat,hogy a spanyol rendszer csupán határozottideig (10 évig) lett volna hatályban.

A 86 (2) cikk vonatkozásában a Bíró-ság elismerte, hogy annak célja az, hogyösszhangba hozza egyrészt a tagállamokazon törekvéseit, hogy egyes vállalko-zásokat a gazdaságpolitika, illetve a szo-ciálpolitika eszközeként használjanak,másrészt a Közösségnek a versenyjog be-tartásához és a közös piac egységénekmegõrzéséhez fûzõdõ érdekét. A Bíróságemlékeztetett azonban arra, hogy a tagál-lamok csak akkor mentesülhetnek e cikkalapján egyes EK Szerzõdésbeli kötele-zettségeik alól, ha részletesen indokolják,hogy a vitatott tagállami szabályozás hiá-nyában miért kerülne veszélybe az érintettvállalkozásra bízott közérdekû szolgálta-tás (task of general economic interest).Mivel a spanyol kormányzat semmiféleérvelést nem terjesztett elõ ilyen céllal, aBíróság nem fogadta el a 86 (2) cikkretörténõ hivatkozást. Az elmondottak fé-nyében a Bíróság tehát azt állapítottameg, hogy a spanyol jogszabályok meg-sértették az EK Szerzõdés tõkemozgásokszabadságát elõíró rendelkezéseit.

Egyesült KirályságTényállás

Az 1986-os repülõterekrõl szóló tör-vény szerint a brit reptereket tulajdonlóés üzemeltetõ Brit Repülõtéri Hatóság(„BRH”) privatizálásra került. A szóbanforgó törvény alapján az illetékes minisz-


ter joga volt a BRH feladatait átvevõ rész-vénytársaság, a BAA létesítõ okiratánakjóváhagyása akár változatlan formában,akár módosításokat eszközölve azon. A lét-rejövõ részvénytársaságban egy darab 1GBP névértékû „speciális részvény” kerültkibocsátásra, az ahhoz fûzõdõ jogokat aközlekedési miniszter gyakorolta. A BAAlétesítõ okirata szerint a speciális rész-vényt csak a Királyságot képviselõ megha-tározott személyekre lehetett átruházni.

A létesítõ okirat 10. cikke szerint a spe-ciális részvény tulajdonosának írásbelihozzájárulása volt szükséges bizonyoslétesítõ okiratbeli rendelkezések módosí-tásához, ideértve az aranyrészvényhez fû-zõdõ jogokat rögzítõ, továbbá a részvény-tulajdonra vonatkozó korlátokat elõírórendelkezéseket. Az említett cikk szerint aspeciális részvény tulajdonosának hozzá-járulása kellett továbbá a következõkhöz:olyan aktusok, amelyek eredményeképpena BAA elveszítené az egyes repülõterekettulajdonló leányvállalatok közgyûlésén le-adható szavazatok többsége fölötti ellenõr-zését; döntés a BAA, illetve bármely leány-vállalata végelszámolásáról a törvénybenkörülírt reorganizáció kivételével; bárme-lyik repülõtér vagy részének elidegenítése,melynek eredményeképpen mind a BAA,mind a leányvállalat megszûnik a repülõtérüzemeltetõje lenni. A speciális részvény tu-lajdonosa a létesítõ okirat szerint tanácsko-zási joggal részt vehetett a BAA bármelyrészvényosztályának gyûlésén.

A BAA létesítõ okiratának 40. cikkevégül arról rendelkezett, hogy a kifejezet-ten említett személyek kivételével seme-lyik részvényes sem rendelkezhet (semmi-lyen döntéshozatal kapcsán sem) a köz-

gyûlésen leadható szavazatok 15%-ánáltöbb szavazattal, s részletezte az e korláto-zás megvalósításához szükséges mecha-nizmust. A speciális részvény, lévén visz-szaváltható részvény, feljogosította azaranyrészvényest arra, hogy bármikor arészvény névértéken történõ megvásárlá-sára kötelezze a BAA-t. A részvény alikvidációs elsõbbségen kívül semmilyenformában nem részesedett a BAA profitjá-ból, illetve a részvénytõkébõl.

ElemzésA Bizottság véleménye szerint a BAA

létesítõ okiratának 10. cikke, mely szá-mos társasági döntés meghozatalához aspeciális részvény tulajdonosának hozzá-járulását követeli meg, olyan diszkrecio-nális jogkört telepít az Egyesült Király-ságra, amelynek korlátai nem definiáltak,s amely a többi részvényesnek a társaságirányításában való részvételét alapvetõenkorlátozza. A Bizottság a Közleménybenkifejtett álláspontja alapján a BAA létesí-tõ okiratának tulajdonszerzési korlátotelõíró 40. cikkét is az EK Szerzõdéssel el-lentétesnek találta, s felhívta a figyelmetarra, hogy az Egyesült Királyság kormá-nya kísérletet sem tett olyan specifikuskörülmény elõterjesztésére, amely azérintett rendelkezésben foglalt korlátozástlegitimálhatná.

Az Egyesült Királyság érveinek is-mertetése elõtt érdemes hangsúlyozni,hogy az elõzõ ügyekhez képest a brit kor-mány védekezése „forradalmi újítást” tar-talmazott, hiszen védekezése nem arrairányult, hogy a hazai szabályozás általmegtestesített korlátozás jogszerûségétigazolja. A releváns EK Szerzõdésbeli


cikk (vélt) helyes értelmezése alapján azEgyesült Királyság eleve azt vitatta, hogya szabályozás a tõkemozgások szabadsá-gát egyáltalán akadályozta volna. Véde-kezésének alátámasztására a brit kormányarra hivatkozott, a hazai konstrukció semnemzetiség alapján nem diszkriminál,sem nem akadályozza a piacra jutást(access to the market). Ez utóbbi kitételkapcsán az Egyesült Királyság arra hivat-kozott, hogy téves a Bizottság azon állás-pontja, mely szerint valamennyi olyan in-tézkedés, amely valamely alapvetõ sza-badság gyakorlását akadályozza vagy azt„kevésbé vonzóvá teszi”, az EK Szerzõ-dés fényében történõ igazolásra szorul.Az Egyesült Királyság álláspontja szerinta tagállamok csak akkor kötelesek „ma-gyarázkodni”, azaz az EK-jog fényébenigazolni hazai szabályaikat, ha azok a jog-alanyok piacra jutását akadályozzák. A pi-acra jutást nem akadályozó és nem diszk-rimináló „akadályok” létesítése a nemzetiszabályozási szuverenitás része, így ezenaktusok kívül esnek az EK-jog hatókörén.

Álláspontjának alátámasztásaként azEgyesült Királyság az áruk szabad moz-gásának jogára hivatkozott. Azon a jog-területen a „Cassis de Dijon” üggyel35 túl

szélesre nyílt a közösségi jogi kompeten-cia, hiszen minden olyan hazai szabályt,amely az áruk szabad mozgását bármilyenformában is akadályozta, a tagállam kény-telen volt az EK Szerzõdés szerinti vala-milyen jogszerû indokkal legitimálni.E megközelítés a tagállami szabályozásiautonómiát olyan mértékben lecsökkentet-te, hogy a Bíróság a Keck- és Mithuard-üggyel36 hamarosan kénytelen volt vissza-vonulót fújni. A visszavonulót követõen atagállamok már csak azon aktusaik kap-csán kényszerültek EK-jogi szempontú„magyarázkodásra”, amelyek nemzetiségialapon diszkrimináltak vagy amelyek azáruk piacra jutását akadályozták.37 AzEgyesült Királyság úgy vélte, hogy a BAAlétesítõ okiratába foglalt magánjogi jelle-gû szabályok nem akadályozzák a társasá-gi részesedések piacára történõ bejutást(azaz a részesedésszerzést vagy eladást),


35 A német jogszabályok alapján a Németországbanforgalmazott likõrök alkoholtartalmának el kel-lett érnie a 25%-ot függetlenül attól, hogy azokatNémetországban, vagy más EU-tagállamban állí-tották elõ (tehát itt egy nem diszkriminatív sza-bályról volt szó). A francia „Cassis de Dijon” li-kõr csupán 15–20% alkoholt tartalmazott, így –bár az a francia jogszabályok szerint teljesen „legális” ital volt – a német jogszabály alapján aztnem lehetett volna Németországban forgalmazni.A Bíróság ítéletében azt mondta ki, hogy az EKSzerzõdésnek az áruk szabad mozgását elõíró

szabálya akár a nem diszkriminatív tagállami sza-bályok „félretételére” is vezethet, ha e szabályokindokolatlanul korlátoznák a tagállamok közöttikereskedelmet. (Németország ebben az ügybennem tudott olyan indokot felhozni, amely alapjána francia ital importját jogosult lett volna meg-akadályozni.) – C 120/78

36 C 267-268/91.37 Így egy adott termékre (pl. annak összetételére)

vonatkozó olyan szabályozás, mely szerint nemlehet olyan terméket árusítani, amelynek összeté-tele nem felel meg a nemzeti elõírásoknak nyil-vánvalóan érinti a termékek piacra jutását, s így eszabálynak az EK-joggal összhangban kell állnia.Ezzel szemben az áruk „értékesítésének körül-ményeire” (selling arrangement) vonatkozó sza-bályok, mint például a boltok vasárnapi nyit-vatartásának (nemzetiségi alapú diszkriminációtnem tartalmazó) szabályozása a tagállami szuve-renitás körébe tartozik (annak ellenére, hogy egyilyen szabály is hatással lehet az importált termé-kek belföldön értékesített mennyiségére). Ezt a(vitatott) felosztást a Keck-ügy vezette be.

a társaságok pedig nem kötelesek eladnivagyontárgyaikat (a társaságokban fenn-álló részesedéseiket). Így mindaddig,amíg a vagyontárgyait a társaság a „piac-ra nem dobja”, fel sem merülhet az evagyontárgyakat megszerezni kívánó sze-mélyek alapvetõ jogainak sérelme. E jo-gok akadályozása csak akkor merülne fel,ha egy adott személynek engedélyt kelle-ne kérnie valamely olyan vagyontárgymegszerzéséhez, amelyet átruházásra márfelkínáltak (azaz, a releváns piacra törté-nõ bejutása korlátozott lenne). A BAAesetében nyilvánvalóan nem ilyen szabá-lyozásról van szó.

A BAA létesítõ okirata 10. cikke kap-csán az Egyesült Királyság arra is rámuta-tott, hogy az abban foglalt – a speciálisrészvény tulajdonosát megilletõ – jogokteljes mértékben összhangban vannak ahazai társasági jogi szabályokkal, hiszenaz alapján lehetõség van a társaság profit-jában, illetve irányításában való részese-dés szempontjából eltérõ jogokat biztosí-tó részvényosztályok létrehozására. Azaranyrészvény így egy ilyen, a „közönsé-ges” társasági jogi szabályok szerint létre-hozott részvényosztálynak tekintendõ.A BAA létesítõ okirata nem tekinthetõnemzeti jogalkotásnak (azaz nem tagálla-mi/közjogi aktusról van szó), s a tagál-lamok a magánszféra egyéb szereplõivelazonos feltételekkel jogosultak a gazdasá-gi tevékenységben részt venni a magánjogáltal szabályozott szerzõdések keretében.A nemzeti társasági jogok teljes körû har-monizációjának hiányában a Közösségijog nem követelheti egy adott társaságtól,hogy a társaság irányítási jogát dobjapiacra (azaz ne legyenek szavazat-, illetve

részesedésszerzési maximumot megálla-pító szabályok), mint ahogy azt sem, hogya társaság részvényeihez olyan jogok fû-zõdjenek, amelyet csak a létezõ vagypotenciális befektetõk magukénak szeret-nének tudni (pl. vétójoggal rendelkezõelsõbbségi részvények hiánya). A BAA lé-tesítõ okirata 40. cikkére ugyanez a gon-dolatmenet áll, hiszen az a piacra dobottrészvények jellegét határozza meg (meg-szerezhetõ befolyás maximuma), nem pe-dig a részesedés egy adott befektetõ általimegszerzését teszi engedélytõl függõvé,korlátozva ezzel e befektetõknek az adottrészvények piacára való bejutását. Az el-mondottak alapján az Egyesült Királyságúgy vélte, hogy az EK Szerzõdés 56. cik-kének helyes értelmezése alapján hazaiszabályozása eleve nem is sérti a tõke-mozgások szabadságát, így a szabályozásigazolásának kérdése fel sem merül.

A Bizottság az Egyesült Királyság ér-veire azzal válaszolt, hogy a vitatott sza-bályok igenis korlátozzák a más tagállamibefektetõk piacra jutását, és csökkentik areleváns szabadságok gyakorlásának von-zerejét. Mivel a vitatott jogosultságokataz Egyesült Királyság állam mivoltábangyakorolja, irreleváns, hogy ezek a jogoka nemzeti társasági jog által biztosított„magánjogi” formában öltenek testet. AzEgyesült Királyság azon ellenvetésévelkapcsolatban, mely szerint a magánjogtársasági jogi mechanizmusainak alkalma-zása nem tartozik az EK Szerzõdés vizs-gált cikkeinek hatálya alá (lévén ez utób-biak célja a tagállamok aktusainak szabá-lyozása), a Bizottság azzal válaszolt, hogybár a vitatott rendelkezések a nemzeti tár-sasági jog alapján jogszerûek, ezek nem a


nemzeti társasági jog „szokásos alkalma-zásának” termékei, hiszen azokat a tagál-lam egy törvény elfogadás révén eszkö-zölte. Így, a vitatott konstrukció (azaranyrészvények elõírása a BAA létesítõokiratában) az állam aktusaként (s nem amagánszféra szereplõinek aktusaiként)értelmezendõ. Ezek alapján a brit megol-dásnak mint tagállami aktusnak az EKSzerzõdéssel való összhangja igenis vizs-gálatra szorul. A Bizottság elutasította azáruk szabad mozgásának jogával húzottpárhuzamot is, arra hivatkozással, hogy abrit konstrukció nem csupán az adott rész-vények megszerzésének vagy azokkal va-ló rendelkezés módját/körülményeit érin-ti,38 hiszen annak tárgya maga az adottrészvények megszerzése, azaz a relevánsszabadságok alapvetõ aspektusának taga-dása, illetve ezek gyakorlásának tényle-ges korlátozása.

Késõbbi beadványában az Egyesült Ki-rályság megemlítette, hogy amennyiben aspeciális részvény jogszerûsége megkér-dõjelezhetõ lenne, akkor minden olyanrészvényosztály jogszerûsége is megkér-dõjelezõdne, amely valamely szempont-ból többlet szavazati jogokat biztosít atöbbi részvényosztályhoz képest. A Bi-zottság érvei alapján így akár bármely tár-saság törzsrészvényese a részvényeikhezfûzõdõ jogok újratárgyalására kényszerít-hetné az EK Szerzõdés alapján a többirészvényest. A szóbeli tárgyaláson azEgyesült Királyság azt is megemlítette,hogy az elõzetes jóváhagyás rendszere

nem érinti a BAA napi mûködésének füg-getlenségét, mivel az olyan eshetõségekrevonatkozik, amelyek túl távoliak, illetveközvetettek ahhoz, hogy az EK Szerzõ-désben garantált szabadságok korlátozá-sának minõsülnének.39

A Bíróság a BAA létesítõ okiratánakrészesedésszerzést korlátozó 40., illetve avétójogot biztosító 10. cikke kapcsánmegállapította, hogy e megoldások korlá-tozzák a tõkemozgásokat. A Bíróság nemfogadta el az áruk szabad mozgásával hú-zott párhuzamot, így azt a felvetést sem,hogy a vitatott brit konstrukciók a Keck-és Mithuard-ügy értelmében nem korlá-tozzák a piacra jutást. Jóllehet, a vitatottrendelkezések azonosképpen alkalmazan-dók a hazai és más tagállami jogalanyok-ra (azaz nem diszkriminálnak nemzetiségialapon), ettõl függetlenül ezek érin-tik/hatással vannak a részesedést szerzõbefektetõk helyzetére, s így valószínûlegnegatív hatást gyakorolnak a más tagálla-mi befektetõk befektetési kedvére, s ezzeligenis érintik a befektetetõk piacra jutá-sát. Az Egyesült Királyság azon érve kap-csán, mely szerint az érintett rendelkezé-sek „hétköznapi” társasági jogi konstruk-ciók, a Bíróság szintén elutasító volt, arrahivatkozással, hogy a vitatott tagállamikorlátozások nem a nemzeti társasági jog„normál” mûködésébõl származnak, hi-szen a BAA létesítõ okiratát az illetékesminiszter az 1986. évi repülõtéri törvényrendelkezései alapján hagyta jóvá, azaz atagállam itt közjogi minõségében lépett


38 Az EK-jog hatókörének e behatárolásához lásd azelõzõ lábjegyzetet, amely a Keck-ügy árukra vo-natkozó szabályok/értékesítési körülményekrevonatkozó szabályok felosztását ismerteti.

39 Azaz olyan kicsi alkalmazásuk valószínûsége,hogy a befektetõk döntéshozataluk során gyakor-latilag figyelmen kívül hagyják ezeket.

fel. Az elmondottak alapján a Bíróságmegállapította, hogy a vitatott tagállamikonstrukció ellentétes az EK Szerzõdéstõkemozgások szabadságát elõíró rendel-kezéseivel.

C) Az EK Szerzõdés 43. cikke –a gazdasági letelepedés szabadsága

Jóllehet, a Bizottság azon az álláspontonvolt, hogy az aranyrészvény-konstrukcióka tõkemozgások szabadságát elõíró cikkekmellett a gazdasági letelepedés szabadsá-gát is sérthetik, a Bíróság a tõkemozgáso-kat szabályozó cikk elemzése után nemtárgyalta az aranyrészvények és a gazdasá-gi letelepedés szabadságának kapcsolatát,mivel az utóbbiak korlátozását a tõkemoz-gások korlátozásából automatikusan, szük-ségszerûen következõnek tartotta.

A spanyol és brit aranyrészvényü-gyekhez írott véleményében Colomer fõ-tanácsnok kritizálta a Bíróság azon meg-közelítését, mely szerint e konstrukciókelsõdlegesen tõkemozgásokkal kapcsola-tos kérdéseket vetnek fel. A fõtanácsnokszerint a tagállamok az aranyrészvény-konstrukciók révén minden esetben a pri-vatizált társaság „társasági akaratát”, dön-téshozatalát kívánják befolyásolni. Emegoldások elsõsorban a gazdasági lete-lepedés jogát érintik, mégpedig vagy köz-vetlenül (a részvények megszerzésénekkorlátozása közvetlenül akadályozza,hogy egy más tagállami jogalany az érin-tett vállalkozás fölötti irányítás megszer-zésével megvesse a lábát a vendéglátótagállamban), vagy közvetve (az igazga-tóság jogkörének, döntési kompetenciájá-

nak korlátozása elbátortalanítja a befekte-tõket, „csökkentik a letelepedés szabadsá-gának vonzerejét”). Az említettek fényé-ben a fõtanácsnok úgy vélte, hogy azaranyrészvények tõkemozgásokra gyako-rolt hatása egyáltalán nem szükségszerû,így például a vagyontárgyak elidegeníté-sét érintõ tagállami jogok és a tõkemozgá-sok kapcsolata véleménye szerint megle-hetõsen hipotetikus és erõltetett.

III. ÖSSZEGZÉS

Az alábbiakban kísérletet teszünk arra,hogy összefoglaljuk az „aranyrészvények-kel” kapcsolatos Európai Közösségi jogot,annak jelenlegi állása szerint. E kontextus-ban az „aranyrészvények” fogalmába– provizórikusan – azokat az általában kü-lön jogszabállyal létrehozott, „speciális”jogokat biztosító konstrukciókat soroljuk,amelyek révén az állam bizonyos fokigmegõrzi ellenõrzését a privatizált vállal-kozások tulajdonosi szerkezete, illetve azazokat érintõ bizonyos stratégiai döntésekmeghozatala fölött. E speciális jogokat atagállami szabályozás kötheti egy rész-vényhez, ez azonban nem feltétlenül szük-séges (lásd például a portugál, illetve aspanyol konstrukciót).

Amit tudunk...

Jogforrások: az aranyrészvény-konst-rukciókat közvetlenül érintõ EK-jog-anyag fõ forrásai: 1. az EK Szerzõdésneka tõkemozgások szabadságát elõíró általá-nos rendelkezései (56–60. cikkek), 2. a


Bizottság Közleménye, melyre a Bíróságerõteljesen támaszkodik, bár az rá nézvenem kötelezõ erejû, 3. a Bíróság arany-részvényekkel kapcsolatos döntései (amai napig 6 döntés). Aranyrészvényekkelkapcsolatos specifikus másodlagos EK-jogszabály (pl. rendelet vagy irányelv) te-hát (egyelõre) nem létezik.

A „tõkemozgások” fogalma: a Bíró-ság a tõkemozgások értelmezéséhez a88/361/EGK Irányelvet hívja segítségül.Ez az irányelv a „tõkemozgások” közé so-rolja az ún. közvetlen befektetéseket, il-letve a portfólióbefektetéseket. A Bíróságaz „aranyrészvényeket” e befektetési for-mákra gyakorolt negatív hatása miattelemzi a tõkemozgások szabadságát elõ-író EK Szerzõdési cikkek fényében.

Az EK Szerzõdés 295. cikkénekszerepe

A Bíróság a tagállamok tulajdoni beren-dezkedésének szabadságát biztosító EKSzerzõdés 295. cikkét megszorítóan értel-mezi. Míg e cikk jogalapot szolgáltat ah-hoz, hogy egy tagállam, szuverén döntésealapján egyáltalán ne privatizálja államitulajdonban álló vállalatát, amennyibenazt mégis magánosítja, a magánosított tár-saságban fenntartott jogai nem mentesül-nek az EK-joggal való összhangjuk ellen-õrzése alól e cikkre hivatkozással. Colo-mer fõtanácsnok fenntartotta azon véle-ményét, hogy ez a megközelítés logikaiellentmondást tartalmaz: míg az államjogszerûen tarthat kizárólagos tulajdoná-ban egy vállalkozást, maximálisan gátol-va e társaság vonatkozásában a tõkemoz-

gásokat, addig a tagállam kisebb befo-lyást biztosító részesedést csak szigorúfeltételek fennállta esetén tarthat meg.

Az EK Szerzõdés 56. cikkének szerepe

Akadály, nem csupán diszkriminációtilalma

A tagállamok által alkotott aranyrész-vény-konstrukciókat a Bíróság a tõke-mozgások szabadságát elõíró 56. cikk fé-nyében elemzi. Mivel a Bíróság úgy véli,hogy a tõkemozgások korlátozása szük-ségképpen a gazdasági letelepedés sza-badságának korlátozását is jelenti, a Bíró-ság az aranyrészvény-konstrukciókat nemvizsgálja az EK Szerzõdés 48. cikke alap-ján. A Bíróság kifejtette, hogy a tõkemoz-gások akadályainak eltörlését elõíró 56.cikk célja túlmutat a hazai és más tagál-lamból származó jogalanyok közöttidiszkrimináció tilalmán. Így a tagállamnem mentesül a 56. cikk követelményealól pusztán arra való hivatkozással, hogyaranyrészvénye nem diszkriminál a hazaiés a más tagállami jogalanyok között.A Bíróság olvasatában a tõkemozgásokszabadságát elõíró cikkek, a többi alapsza-badsághoz hasonlóan, a tõkemozgások va-lamennyi akadályát tiltják, azaz azokat is,amelyek bár a hazai és más tagállami jog-alanyokra azonosképpen alkalmazandók,azonban a befektetõk befektetési hajlan-dóságára, részesedésszerzési szándéká-ra negatív hatással vannak. E rendkívültágan értelmezett „akadály” fogalom nemjelenti automatikusan az így értelmezett56. cikk hatálya alá tartozó konstrukciók


jogellenességét. Ez az értelmezés csupánazzal jár, hogy a tagállamok kénytelenekaz EK illetékes szervei elõtt igazolni, hogyhazai szabályozásuk legitim, azaz hogy azEK-jog által elismert indokon nyugszik.

Jogszerû akadályokA Bíróság a tõkemozgások szabadsága

alóli kivételeket megszorítóan értelmezi,hiszen itt az EK Szerzõdésben rögzítettegyik alapvetõ szabadság korlátozásárólvan szó. Így, a tõkemozgásokat akadályo-zó intézkedések jogszerûségét igazolandóa tagállam csak a tõke szabad áramlásátszabályozó cikkekben kifejezetten emlí-tett indokokra (mint amilyen például aközbiztonság), továbbá a „közérdek fel-tétlen érvényesülést kívánó követelmé-nyeire” hivatkozhat.

E megszorító értelmezés alapján olyan„kevéssé stratégiai” területeken, mint pél-dául a dohányipar vagy kereskedelmi ban-ki szektor, a tagállam szinte eleve remény-telen helyzetben van midõn aranyrész-vény-konstrukciója jogszerûségét próbáljaigazolni, mivel e vállalkozások kapcsánnagy valószínûséggel nem tud olyan indo-kot felhozni, amely az elõzõ mondatbanemlített kivételek körébe lenne sorolható.

A többi alapvetõ szabadság jogávalösszhangban az állam általános pénz-ügyi/gazdasági érdeke szintén nem legi-tim indok a tõkemozgások korlátozására.

Az említetteknél nagyobb stratégiai/nemzetbiztonsági jelentõséggel bíró terü-leteken, mint amilyen például a távközlésvagy az energiaszektor, a Bíróság elisme-ri, hogy a tagállamok bizonyos esetekbenjogszerûen akadályozhatják a tõkemozgá-sokat az érintett társaságokra vonatkozó el-

lenõrzési joguk fenntartásával. A Bíróságazonban ilyen esetekben is szigorúan el-lenõrzi az aranyrészvény-konstrukciónakaz arányosság elvével való összhangját,azaz azt, hogy az alkalmazott megoldásegyáltalán alkalmas-e a kitûzött célok el-érésére, továbbá, hogy a vitatott megoldásaz adott cél elérését biztosító lehetõ legke-vésbé korlátozó konstrukció-e. E vizsgálatsorán a jogbiztonság elve is kulcsszerepetjátszik: az állami jóváhagyás feltételeinekpontossága illetve homályossága alapvetõ-en meghatározza, hogy a tõkemozgásokszabadságához fûzõdõ alapvetõ jog valós-e vagy az a tagállamok szerveinek kényekedve szerint illuzórikussá tehetõ.

Az arányosság és a jogbiztonság kap-csán a Bíróság többek között a következõ-ket szögezte le:• az aranyrészvény-konstrukció által el-

érni kívánt célnak jól meghatározható-nak és indokolt terjedelmûnek kelllenni (lásd a jogszerû akadályok részt)– pl. „krízishelyzetben az energiaellá-tás biztosítása” s nem általános „köz-érdek” vagy „nemzeti érdek”,

• az elõzetes engedélyezésen nyugvómegoldások erõteljesebb korlátozástjelentenek, mint az (utólagos) vétójo-gon alapuló konstrukciók,

• az állam vétójoga által érintett ügyve-zetési döntések, vagyontárgyak körét,illetve a részesedésszerzéshez valóhozzájárulás feltételeit a lehetõségszerint precízen kell meghatározni,

• speciális jogainak gyakorlása kapcsánaz aranyrészvényest indoklási kötele-zettség terheli,

• az aranyrészvényhez fûzõdõ jogokgyakorlásának szûk idõhatárhoz köté-


se, illetve a döntés ellen igénybe vehe-tõ bírósági jogorvoslat40 az aranyrész-vényes diszkrecionális jogkörének kí-vánatos korlátozását jelenti.

... és, amit nem tudunk

A tõkemozgások szabadságáról írott ta-nulmányában Peers41 felteszi a (költõi)kérdést, hogy a Bíróság vajon tanult-e atöbbi szabadság (áruk, letelepedés ésszolgáltatások, munkavállalók) területénelkövetett hibáiból, midõn a tõkemozgá-sok jogának alakításába kezdett. A kérdésazért indokolt, mivel a tõkemozgások jo-gának több évtizedes fáziskéséssel indultfejlõdése a bizonytalanságok, vargabetûkelkerülésére lehetõséget adott volna. Azaranyrészvény-ítéletek azt sugallják, hogya Bíróság elmulasztotta levonni a tanulsá-got a többi szabadság területén szerzett ta-pasztalataiból...

Az elsõ nyitott kérdés a diszkriminá-ció/akadály problémáját érinti. Az arany-részvényügyek elemzése során a Bíróságkövette a többi szabadság jogát, midõn ki-nyilvánította, hogy nemcsak azon tagálla-mi intézkedések ellentétesek az EK-joggal,amelyek (indokolatlanul) diszkriminálnaka hazai és más tagállami jogalanyok kö-

zött, hanem azok is, amelyek bár ugyan-úgy alkalmazandók a hazai és más tagál-lami jogalanyokra, ám „akadályozzák” atõkemozgásokat, „csökkentik a tõkemoz-gások szabadságának vonzerejét”. E meg-közelítés itt is ugyanazt a problémát vetifel, mint a többi szabadság területén: atagállam jogalkotási kompetenciája e ho-mályos fogalmak fényében szinte elha-nyagolhatóvá válik. Az „akadályozás”tesztje alapján ugyanis szinte nincs olyantagállami jogszabály, amelyre ne lehetneráfogni, hogy az közvetlenül vagy közvet-ve negatív hatással van a befektetésekre,azaz „akadályozza” a tõkemozgásokat.Így, a tagállam akár minden egyes tár-sasági jogi szabályának Bíróság elõttiindoklására kényszerülhet, azok befekte-téseket „korlátozó” hatása miatt. Az alap-vetõ EK-jogi szabadságok túl tág felfogá-sának következményeként súlytalannáváló tagállami jogalkotási kompetencia(illetve ennek lehetõsége) a többi szabad-ság területén arra kényszerítette a Bíró-ságot, hogy pontosítsa, szûkítse az „aka-dályozás” fogalmát. Ez a pontosítás atõkemozgások területén eddig elmaradt.• A Bíróság még az általa alkalmazott

„akadályozás-érv” kapcsán sem ele-mezte igazán, hogy az állami arany-részvényes „bebetonozott” jelenlétemiért is akadályozza a befektetéseket.Felvethetõ lenne ugyanis, hogy egyilyen jelenlét nemhogy nem akadá-lyozza, hanem egyenesen ösztönzi abefektetéseket, hiszen egy befektetõakár azzal is számolhat, hogy helyzeteegy ilyen társaságban védettebb lesz,mint egy „hétköznapi” társaságban,tekintettel arra, hogy az állami részvé-


40 Mint fentebb említettük, az állami diszkreciona-litást valóban korlátozó jogorvoslatról csak akkorbeszélhetünk, ha az aranyrészvény-konstrukciócélja pontosan meghatározott és az aranyrész-vényesi hozzájárulás megadásának feltételei isprezízen körülírásra kerültek. Ezek hiányában abíróságok nincsenek abban a helyzetben, hogy ahozzájárulás megadásának/vétójog gyakorlásá-nak jogszerûségét megítéljék.

41 S. Peers: idézett mû (26), p. 342.

nyes nagy valószínûséggel nem fogja„pusztulni” hagyni e (jellemzõen)stratégiai cégeket.42

• A Bíróság nem fogadta el az EgyesültKirályság azon felvetését, mely sze-rint a tõkemozgásokat nem minden, abefektetõk befektetési kedvére hatás-sal levõ szabály „akadályozza”, ha-nem csak azok, amelyek akadályozzáka befektetõk piacra jutását (pl. azadott társaságban tagsági jogokatmegtestesítõ értékpapírok piacára valóbejutását, azaz a részesedések meg-szerzését vagy értékesítését),43

• A Bíróság elutasította az Egyesült Ki-rályság azon álláspontját is, mely sze-rint bizonyos tagállami intézkedésektúl távoliak, illetve közvetettek ahhoz,hogy az EK Szerzõdésben garantáltszabadságok korlátozásának minõsül-nének.

• Az Egyesült Királyság a BizottságKözleménye alapján is felvetett egyszûkítõ lehetõséget. Ahogy láthattuk, aBizottság a tõkemozgásokat korlátozóintézkedéseket három csoportba sorol-ta: 1. diszkriminatív intézkedések, 2. arészesedésszerzés formálisan nemdiszkriminatív engedélyezési eljárá-sokhoz kötése, melyeket a tagállam agyakorlatban diszkriminatív módonalkalmaz, 3. a nemzeti hatóságoknak atársasági jogtól eltérve biztosított jo-gok. Az 1. és 2. esetcsoport a formáli-san vagy a gyakorlatban diszkrimina-

tív tagállami szabályokat „csípné” el,míg a nem diszkriminatív szabályokközül csak azok a tagállami aktusoktartoznának a tõkemozgásokat korlá-tozó intézkedések közé, amelyek atagállamok számára olyan jogokat biz-tosítanak, amit a nemzeti társasági jog„normál” szabályai szerint nem lehet-ne kikötni. Mint láthattuk, az EgyesültKirályság ezzel a gondolatmenettel ismegpróbálkozott, midõn azzal védeke-zett, hogy aranyrészvénye tulajdonkép-pen nem több, mint a nemzeti társaságijog által bárki számára nyitva álló lehe-tõség, a részvényosztályok létrehozásá-nak egy megnyilvánulása. A Bíróságezt a felvetést sem fogadta el. A második nyitott kérdés a szektor-

semlegesség kérdése. Mint láthattuk, azEK Szerzõdés 295. cikke alapján a tagál-lamok szuverenitásának része annak el-döntése, hogy a tagállam privatizál-evagy sem egy adott vállalatot. A valóság-ban azonban a tagállamok azon lehetõ-sége, hogy ne privatizáljanak, erõteljesnyomásnak van kitéve. Az EU privatizá-ciópárti politikai álláspontja, illetve azEK-jog fejleményei44 valójában privatizá-cióra ösztönzik a tagállamokat.

Az aranyrészvények joga jól illeszke-dik ebbe a nagyobb képbe. Amennyiben atagállam a korábban említett megfontolá-sok fényében a privatizáció mellett dönt


42 C. Graham: idézett mû (7), p. 23.43 A Bíróság a többi szabadság területén sem fogad-

ta el kifejezetten ezt a tesztet a jogirodalombanazonban általános a nézet, hogy a Bíróság íteleteinagyjából e kritérium alkalmazásán nyugszanak.

44 Az I. részben említettük például a költségvetésifegyelmet „propagáló” maastrichti konvergencia-kritériumokat, az állami támogatások visszaszorí-tását, illetve a EK-(verseny)jog alól mentesülõközérdekû szolgáltatásokat nyújtó vállalatok kö-rének (EK Szerzõdés 86. cikk) megszorító értel-mezését.


úgy, hogy a privatizált társaságban része-sedést tart meg, úgy tûnik, a megtartott ál-lami részesedéséhez kevesebb jog fûzõd-het annál, mint ami egy „közönséges”, az-az „nem-állami” részvényes részesedésé-hez fûzõdhetne. Az Egyesült Királyságvédekezésében arra hívta fel a figyelmet,hogy a BAA létesítõ okiratában az állam-nak biztosított jogok az angol társaságijoggal teljesen összhangban állnak, azokegy közönséges részvényosztálynak tekin-tendõk, melyek létrehozása a társasági jogalapján bármely részvényes lehetõsége.Mint láthattuk, a Bíróság abban az ügybenmég talált olyan közjogi kapcsolatot,amely alapján arra hivatkozhatott, hogy avizsgált konstrukció nem a közönségestársasági jog terméke. Ettõl függetlenülmegállapítható, hogy az aranyrészvény-jog az állam elleni diszkrimináció hatá-rán táncol, hiszen az azt sugallja, hogy atagállami részvényest nem illethetik megolyan, a társasági joggal összhangban ki-kötött jogok, amelyek a „magán részvé-nyeseket” megillethetnék. Provokatívab-ban: nem világos, hogy a Bizottság/Bíró-ság hogyan vélekedne egy olyan konstruk-cióról, amelyben a tagállamot megilletõspeciális jogok olyan elsõbbségi részvé-nyen nyugodnának, amelyet a részvé-nyesek „közönséges” társasági jogi me-chanizmusokkal (közgyûlési döntés, léte-sítõ okiratba foglalás stb.) hoznának létre.

Záró kérdésfelvetésünk a tõkemozgá-sok szabadságának magánszemélyek

közötti, azaz ún. horizontális hatályáravonatkozik. Az eddigi aranyrészvényü-gyek vertikális irányúak voltak, hiszen amagánszemélyek befektetéseit tagállamiaktusok akadályozták. Felvethetõ, hogy atõkemozgások szabadságát elõíró EKSzerzõdésbeli rendelkezések magánsze-mélyek közötti alkalmazását elvileg sem-mi sem zárja ki. E felvetés jogosságát in-dokolja az is, hogy a Bíróság a többi alap-szabadság területén is ilyen irányba moz-dult el. E lehetõség alapján nem kizárt,hogy a tõkemozgások akadályozását a Bí-róság nem csak állami aktusok kapcsánállapíthatja meg, hanem a nem állami jog-alanyok aktusai kapcsán is. Egy ilyen fej-lemény természetesen még szélesebbrenyitná az EK-jog alkalmazását, hiszen ezalapján már nemcsak az állami elõjogokatbiztosító aranyrészvény, hanem szintebármilyen részvényosztály vizsgálhatólenne a tõkemozgások „akadályozásának”fényében. E lehetõség akkor válna valós-sá, ha a részesedés/irányításszerzés spe-cifikus Közösségi szabályozása (azaz avállalatfelvásárlási irányelv) végül is el-bukna. Ebben az esetben nem elképzelhe-tetlen, hogy elõbb-utóbb a Bíróság elé ke-rüljenek olyan ügyek, ahol a részesedés-szerzést nem állami privilégium, hanem„közönséges” társasági jogi eszközökkelakadályozzák a részvényesek.

Az aranykor vége? Úgy tûnik, a napmég túl magasan jár ahhoz, hogy ezt ki-mondjuk…


IRODALOM

Communication of the Commission on certain legalaspects concerning intra-EU investment, Offi-cial Journal C 220, 19/07/1997, p. 0015–0018.

Devroe, W.: Privatizations and Community Law:Neutrality versus Policy, Common Market LawReview 34: 267–306, 1997, p. 298.

Graham, Cosmo: Company Law: “All that glitters…”– Golden Shares and Privatised Enterprises,(1988) 9 Company Lawyer, p. 23.

Jucca, Lisa: EU acts against three states on goldenshares, 2003-02-05 11:50:27 GMT (Reuters).

Mahboobi, Ladan: Recent Privatisation Trends, in:Financial Markets Trends, No. 79., 2001. jú-nius, OECD (elérhetõ az OECD honlapján)

Murphy, Steve: Privatisation and Golden Shares,Perspectives On European Business Law, Vol-ume 1, Issue 1, p. 6.

Peers, S.: Free Movement of Capital: Learning Les-sons or Slipping on Spilt Milk? in: C. Barnardés J. Scott (szerk.): The Law of the Single Mar-ket, (Hart, Oxford, 2002) p. 342.

Pirie Dr., Madsen: Blueprint for a revolution, AdamSmith Institute, 1992, p. 12.

Szyszczak, Erika: Golden Shares and Market Gov-ernance, Legal Issues of Economic Integration,29 (3), 255–284, 2002, p. 258.

Verhoeven, Amaryllis: Privatisation and EC Law:Is the European Commission “Neutral” withrespect to Public versus Private Ownership ofCompanies, International and ComparativeLaw Quarterly, Vol. 45, October 1996, p. 862.

Weiler, J. H. H.: The Constitution of the CommonMarket Place in: P. Craig és G. de Burca(szerk.): The Evolution of EU Law, OxfordUniversity Press, 1999. p. 353.

hitelintÉzeti szemle · a közelmúlt privatizációs trendjei a privatizáció, azaz az állami...

Documents