RáhaRAngolóAz elkövetkező időszakban a következő alkal-makat ajánljuk kedves híveink figyelmébe: A nyári szünidő után először október else-jén tartunk nőszövetségi találkozót (későb-biekben is minden hónap első csütörtökén). Idősek vasárnapja: 2015. október 4. A nyári szünidő után először október 8-ántartunk bibliaórát (későbbiekben mindenhónap második hetének csütörtökén). Egyházközségi vallásóra: október 4-ikezdettel minden vasárnap 9:30-tól.A Gyergyószentmiklósi Dávid Ferenc IfjúságiEgylet tagjainak október 1-jei kezdettel mindencsütörtökön 17 órától tartunk foglalkozást. Október 6-i és 23-i megemlékezések.

Gyerek-istentiszteletek október 25-én,november 22-én, december 20-án lesznek. Összehangoló – a Magyar Unitárius Egy-ház házasságfelkészítő programja, október –december folyamán. Elhunyt szeretteinkre emlékezünk novem-ber 1-jén. Dávid Ferenc-emlékzarándoklat Dévánnovember 7-én. Dávid Ferenc halálának emléknapjanovember 15-én. Kisgyerekes családok találkozója, későbbmeghatározandó időpontban.Adventi koszorú készítése: november 26. Gyertyagyújtás az adventi vasárnapokon. Betlehemes: december 24. Karácsony ünnepe: december 25-26.

A gyergyószentmiklósi unitáriusok egyházközségi lapja– Gyergyószentmiklós, I. évf. 2. szám, 2015. hálaadás ünnepe –„Mert Isten munkatársai vagyunk, ti pedig Isten szántóföldje,

Isten épülete vagytok.” (1Kor 3,9-11)

Hírharangszó

UNOSZ konferencián

Táncház a Gyergyószéki Unitárius Napokon

Szejkefürdőn találkoztak az unitáriusokPróbakonfirmálás

„Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent.” (Mt 5,8)

Istenem, hálás vagyok! Mindenért! Mertmindent Te adsz. Tőled van este után reggel, télután kikelet. Általad sárgulnak a levelek, sfájukról lehullva rozsdássá-barnássá-sárgássáfestik a földet. Tőled jön a hűvös eső, s Tetakarod be fehér takaróval a réteket.

Te adod az ételt, s az erőt is, amellyel értedolgozni tudunk. Te törlöd le homlokunkról a

álmokat.

ni tanul. S felnőve veled együtt mun-kálkodik a szépért, a jóért. Te adod a

nagytata, nagymama örömét, a játék önfeledt-ségét, az ének dallamát.

Te vársz haza naponként, várod, hogy azimánk által megkeressünk, bekopogjunk ajtó-don. S Te kísérsz útra, az utakra, amelyekreelindulunk, amelyeken járunk.

Köszönöm, hogy Te örök vagy! Ezért va-gyok a leginkább hálás. Köszönöm, hogy örök

Tőkés-Bencze Zsuzsánna

Elsuhanó hálás gondolat

hálaadás

liai történet. Amikor pedig őszi hála-adás ünnepéről beszélünk, nem juteszünkbe egy történet, egy példaadószemélyiség és lelkület sem. Őszi hála-adás ünnepe első ránézésre megfogha-tatlannak tűnik, száraz és egyhangú.

Mindez így is tűnik, ha felületesenszemlélődünk, ha nem nézünk a dol-gok mélyére, és nem merülünk elazokban. Mert őszi hálaadás ünnepénmagát az ünnepet ünnepeljük, azt,hogy még élünk, még van egész-ségünk, vannak életünket meghatá-rozó pillanataink és így tovább. Mimagunk vagyunk az ünnep főszerep-lői, a példássá válható személyiségek,és Isten, akinek hálát adunk, mert az őörökké tartó szeretete által létezünk ésvan minden.

Tőkés-Bencze Zsuzsánna

(folytatás a 6. oldalról)Olyan szép volt, és olyan hirtelen ért véget.

És ez csak egy darabka belőle. Hiszen holmaradt az étkezések során elénekelt, elparodi-zált ének, a sok személyes dicséret egy-egy tá-borvezetőtől, a buszon eltöltött boldog percek,a sok jajgatás a bőröndök cipelése közben, aza megszámlálhatatlan könny, ami a gyertya

fénye mellett hullott ki a templom csöndjébena záróesten, az a temérdeknyi ölelés búcsú-záskor, és a végtelen sok szép szó…

Talán akkor nem is fogtam fel, hogy hol isvagyok, és hogy miért is vagyok ott. Utólagvált ilyen gyönyörűvé minden. Mikor márelhagytam a hátam mögött… Balázs Helga

hetet jelentett számomra.

„Énekeljetek új éneket az Úrnak, énekelj az Úrnak, te egész föld!” (Zsolt 96,1) „Ugyanígy a hit is, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában.” (Jak 2,17)

2015. június 25-én a három konfirmandusunk számára „próbakonfirmálást” szerveztünk,amikor játékos feladatok során kérdeztük ki a kátéban foglaltakat, és énekeltettük el a tanult

---

A konfirmandusok játékos megmérettetése

Azt hiszem, bátran mondhatom, hogy július-ban olyan élményben volt részem, ami egyet-len, soha vissza nem térő alkalom. Persze havalaki megkérdezi, mi volt a nyáron a legjobbélményem, és én mosolyogva jelentem ki: avallástábor, furcsán néznek rám. Addig, amígel nem mesélem a programokat, a közösséget,amiből egy hét leforgása alatt legjobb barátokkerülnek ki, az élményeket, a felejthetetlen,fantasztikus, megvalósult, kitalálhatatlan ötle-teket. Soha nem értettem, hogy lehet az, hogyott minden és mindenki annyira más. Nem istudom, hogy lehet ezt elmondani. Ott minden-ki barátja mindenkinek. Mind egyek vagyunk,nincs olyan, hogy én, te, az enyém, a tied. Amiaz enyém, az a tied. Biztos vagyok benne, nemmindenhol mertem volna megtenni, hogy fel-álljak egy asztalra, tudva, hogy a társaim, a ba-rátaim ott állnak mögöttem, és ha én ledőlök,ők kifognak. Ott meg mertem tenni. Hogy mi-ért? Nem tudom. Egyszerűen volt a levegőbenvalami, a táborvezetőkből sugárzott valalami,amitől mindenkiben vakon megbíztam.

A sok órányi utazás után megérkeztünk akolozsvári kollégium épületébe, bepakoltunk abentlakásba. Körbevezettek a hatalmas isko-lában, amitől teljesen elvarázsolódtunk.Táborvezetőink kitaláltak egy esti programot,amikor csapatokra oszolva bolyongtunk asötét kollégiumban, és cetliket kerestünk.Persze annyi minden történt csak egy nap alattis, hogy azt leírni nem lehet. Kolozsváron kétnapot töltöttünk, megnéztük a várost, a híresunitárius templomot, a nagy kerek követ ésmég sok mást, közben barátságok alakultak…

A Tordai-hasadéknál is jártunk, átmentünkrajta, aztán visszajöttünk. A piros busz azthiszem mindenki szívébe belopta magát, hi-szen amikor megláttuk, tudhattuk, megint va-lami újban, valami jóban, valami szépben leszrészünk. A második szállásunk Keresztúronvolt, ahol igazán kis otthonos szobák voltak,

és az udvaron kisebbjátszótér is volt. Itt váltvalóra az egyik régiálmom. Itt ismerked-

tünk meg két nagyon barátságos és kedveslánnyal, akik a szobatársaink lettek, itt értet-tem meg igazán, mi is az a bizalom. Az itteltöltött két nap alatt volt minden. Pakolás aBerde Mózes Unitárius Kollégium könyvtá-rában, pizzázás, játszás, ismerkedés, családfakutatás, felejthetetlen előadás, egy hangosmeglepetés buli, nagyon-nagyon sok nevetés.És a kedvencemet a végére hagytam. Amikorkiértünk a főtérre, és azt a hírt kaptuk, hogymost énekelünk meg zenélünk az embereknek,a kavicsokkal kirakott földre leülve megdob-bant a szívem. Olyan felemelő volt látni, hogyaz emberek a nagy sietésben megállnak, hall-gatnak egy kis Eddát, vagy éppen Charlie-tól aJég dupla whiskivelt, megtapsolnak, sőt anénik még könnyeznek is. Akkor azt kíván-tam, bár sose érne véget a pillanat, és ez azegész örökké tartana.

Az utolsó szállásunk Nagyajtán volt, aholszintén nem volt hiány kalandokban. Itt össze-barátkoztam két nagyon aranyos lánnyal.Nagyajtán a csoport fele a bástyában aludt.Többek között én is. Illetve egyik éjjel. Amásik éjszaka pedig valóra vált másik nagyálmom, vagyis egy hét leforgása alatt kétolyan dolgot éltem át, amiről addig csak ál-modni mertem. Ez magáért beszél. Egysze-rűen ez a tábor varázsa. Az éjszaka, amit acsillagos ég alatt töltöttem újdonsült barátaim-mal, szintén örök emlék marad. Meg persze acetlizés, a számháború, a festékes játék, aminegyik táborvezető csúnyán megtréfált, ezértelölről kezdtem a játékot. Nagy élmény volt ittlenni, talán a három helyszín közül a legjobb.A tábor végére annyira fáradtak voltunk, hogya földön kuporogva, a bőröndre ráborulva iselaludtunk. A táborzáró tábortűz külön emlék,amihez köthető nevetés, sírás a kivetített ké-peken, ez elhangzott emlékeken vagy azelénekelt dalokon. Szinte, mint egy álom.

(folytatás a 7. oldalon)

Augusztus utolsó szombatján nőszövetségünket négy hölgy, Basilides Gyöngyi, Kari An-namária, Székely Erzsébet és Tőkés-Bencze Zsuzsánna képviselte az Unitárius Nők OrszágosSzövetsége által Dicsőszentmártonban szervezett országos konferenciáján. A szokásoshozhasonlóan jó előadások, prédikáció kíséretében jó hangulatban voltunk együtt nőkül 370-enkülönböző nőszövetségekből.

Az UNOSZ országos konferenciája

„Ugyanígy a hit is, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában.” (Jak 2,17) „Kívánatosb a jó hírnév a nagy gazdagságnál; ezüstnél és aranynál a kedvesség jobb.” (Péld 22,1)

A Konyha patak csaknem völgyfejébenalig feltalálhatóan elrejtve fekszik szép,regényesen, mint a szentírási békelakók,lomberdők árnyában zúgó patakok közöttCsehétfalva.

Az 1604. évi lustrában Chehértfalva, az1627. évi lustrában Chehérdfalva néven em-lítik, így szá-mol be errőlOrbán Balázsis leírásában.Nevét az elsőletelepedő sze-mélyről, Ce-hérdről kapta.

A falu 140házból áll. Aházak tömörenegymás mel-lett épültek,nem szétszór-tan. A falu kö-zepén áll azunitárius temp-lom, amelynek hívei gyakran látogatják azt. Afalu minden lakója unitárius vallású.

Szomszédos települései: Énlaka, Firtos-váralja, Kecset, Tarcsafalva, Tordátfalva. Azitt élő lakosok is unitáriusok.

A múlt század elején sok gyerek született afaluban. A község központjában volt az iskola,amelynek I-VIII. osztályában 50-60 gyerektanult egy tanító felügyelete alatt, akit PappDánielnek hívtak. Ma Csehétfalván sajnosnincs működő iskola a gyerekhiány miatt.

A szocializmus éveiben a fiatalok el-hagyták a falut, a munkalehetőség érdekébenbeköltöztek a környező városokba, Székely-udvarhelyre, Székelykeresztúrra. Így a faluelöregedett. Szomorú.

A falun átfolyik a Konyha patak, amelynyáron-ősszel legtöbbször kiszárad.

Az emberek szerény gazdálkodással, állat-tartással foglalkoznak. A faluból elköltözöttfiatalok a hétvégeken hazamennek és segítik amunkában az idős szülőket. Ősszel az alma-,szilvaszedés kíván nagyobb segítséget. A szil-

vából hagyományos szilvalekvárt (szilvaízet)főznek, mely munka napokig tart.

A kis faluból több értelmiségi került ki:egy orvos, egy katonatiszt, három tanító, kétpap, két kántor, számos mester (asztalos,kovács, ács, kőműves).

Az utóbbi években épült a kultúrotthon, afalusi bolt, a ravatalozó.

A vallásos ünnepeken kívül minden évbenhagyományos szüreti bált szerveznek, amelyremeghívják a környező falvak fiataljait is. A téliszíndarabos bálok sem maradnak ki.

A falu központjában áll egy kőszobor,amely emléket őriz az első és második világ-háborúban elesett csehétfalvi lakosoknak.

Máthé Ilona ny. tanítónő, Gyergyóújfalu

Szülõfalum, CsehétfalvaIdén augusztus 8-án tartotta egyházunk a

már hagyományos unitárius találkozót Szejke-fürdőn. Idén a hagyományostól eltérően a ta-lálkozó programrészeit tekintve változásokvoltak: a találkozón első alkalommal vehet-tünk úrvacsorát, a szórakoztató kulturálisprogramrészeken kívül voltak előadások ésgyerekfoglalkozások. Ez alkalommal a Há-romszék-Felsőfehéri Egyházkör vállalta a

szervezést, biztosította az előadásokat, ado-mányozta az úrvacsorai kenyeret és bort.

Ft. Bálint Benczédi Ferenc püspök úrköszöntő beszéde után a prédikációt KedeiMózes esperes-lelkész, az úrvacsorai ágendátpedig Kovács István lelkész-közügyigazgatóúr mondta.

Az egyházközségünkből egy kisbusznyicsapat vett részt a találkozón.

Szejkefürdôi unitárius találkozó

Visszatekintô„A közösség valahová tartozás és nyitottság,ugyanakkor szeretet is minden ember iránt.”(Jean Vanier)

Nem mindennapi eseménynek volt szín-helye a gyergyószentmiklósi unitárius temp-lom szeptember 11–13. között. Először kerültmegrendezésre közösségépítő szándékkal aGyergyószéki Unitárius Napok elnevezésűrendezvény.

Közösen ünnepeltünk a különböző tele-pülésekről érkező hittársainkkal, meghívottvendégeinkkel. A színes, tartalmas progra-

tánckultúránk alapjait. A rendezvény alatt ismerkedésekre, egyéni

beszélgetésekre is volt lehetőség. A szeretet-vendégség keretén belül sor került közös kávé-zásra, sütizésre, bográcsolásra és ünnepi ebédre.A szombat esti tábortűz mellett kialakult meg-hitt hangulat, valamint a vasárnapi záró isten-tisztelet voltak a rendezvény záróakkordjai.

Sok szép élménnyel, új tapasztalatokkalgazdagodtunk. Őszi hálaadásunk küszöbénhálát mondhatunk ezért a sikeres ren-dezvényért is. Ugyanakkor hálásak lehetünk,hogy ilyen alkalmak által is szolgálhatjukközösségünket és Istenünket.