Hasonlóságok és eltérések a társadalom perenniális és

posztszekuláris megközelítéseiben

Tóth János

Eötvös Loránd Tudományegyetem

A társadalom kérdéséről

• a kutató viszonyulásának kérdése a vizsgált témakörhöz: definíció vagy azonosítás?

• adott fogalmi határok

• határkijelölés: a fogalom adott jelenségekre történő első alkalmazásai

• a társadalomnak azt a jelentéseit érdemes vizsgálni, amelyben megszületett, s ezek után –szükség szerint- koncentrálhatunk ennek eltérő földrajzi vagy politikai terekben, korszakokban kialakult változataival

A „societé” fogalmával leírt szerveződés jelegzetességei

• „[az ember ] nem elég tökéletes ahhoz, hogy független legyen, de nem is annyira tökéletlen, hogy képtelen legyen a beszédre. Ezért született azzal a kötelezettséggel & kapcsolattal, hogy semmilyen módon nem létezhet a világban anélkül, hogy részese ne lenne valamilyen családnak, vagy Respublikának. Másszóval ; szociális & civil állatként való minőségében szükséges, hogy sok közös dolga legyen fajának minden egyénével, & még több azokkal, akikkel egy országban élnek & még annál is több azokkal, akik a családjához tartoznak. ”

• „Egyedül Isten állapota olyan, hogy elégséges önmagának; & a vadállaté, amely beszédre képtelen és tudatlan lévén nem képes kommunikálni –mindketten kívül vannak mindenféle társadalom és közösség kötöttségén. Istennek nincs szüksége társadalomra & a vadállat nem képes rá.”

(César de Rochefort: Dictionnaire general et curieux, contenant les principaux mots, et les plus ufitez en la langue Françoise, 1685: 692)

• a társadalom tehát úgy lett elgondolva, hogy azt kizárólag az emberek, és az emberek közti beszélgetőhálózatok alkotják. Nem tartozik bele sem az isteni, sem a természeti világ

A társadalomról való gondolkodás a vallási igazságok figyelembevételével

• A nyugati, akadémiai típusú tudományosság világában– a politikai filozófián belül →posztszekuláris megközelítés

– kiindulópontjai:• a társadalom elhagyta a modernitásra jellemző militáns szekularuzmusát

• nem ragaszkodik a vallás magánügyként történő interpretálásához, hanem –bizonyos feltételek teljesülése esetén- utat enged a nyilvános térben történő (újra)megjelenésének

• vannak olyan esetek, amelyekben a gondolkodást nem a modern világszemlélet és az akadémiai-tudományos megközelítés dominálja

A társadalomról való gondolkodás a vallási igazságok figyelembevételével

• a társadalom perenniális megközelítése

• primordialitás (gnoszeológiai def.): egy olyan alapállás, amely amellett tanúskodik, hogy van egy abszolút, eredendő és az emberi elképzelésektől független, isteni Valóság, amelyben minden a természetének megfelelő módon ismerhető meg annak, ami

• a perenniális értelmezés konstatív; tehát egy adott tradíció alapigazságainak megfelelően megállapítja, hogy mi egy adott dolog esszenciálisan, és az hogyan illeszkedik vagy nem illeszkedik az isteni rendbe

A társadalomról való gondolkodás a vallási igazságok figyelembevételével

• a vallási igazságokat metafizikai igazságok adott vallási nyelven és szimbólumrendszerekben, törvényekben és rítusokban történő megmutatkozásainak tekinti

• ezen igazságok alapján a modern társadalmakhoz -mint antitradicionális és istentelen szerveződésekhez- elutasítólag viszonyul

• más együttélési formákról ugyanakkor igenlően és elismerőleg nyilatkozik

Fogalomhasználati problémák

• Az a típusú együttélési forma, amelyet ma társadalomnak nevezünk, a régieknek olyannyira ismeretlen volt, hogy még szavuk sem volt rá

• ennek ellenére az archaikus együttélési formákat előszeretettel nevezzük „tradicionális”, „szakrális”, „vallási” stb. társadalmaknak→ problematikája:

- a „társadalom” fogalmi horizontján belül maradva a különféle együttélési formák közti létminőségi különbségeket homogenizáljuk

- a „tradicionális”, „szakrális”, „vallási” stb. nem egy együttélési mód: mert elsősorban nem a létező működéséhez kapcsolódik, hanem a létező létminőségének a kérdése

- a perenniális filozófia szerint nincs semmi olyan, ami valójában profán, csak profán nézőpont van. A profán konkrét megvalósulása nem valami merőben új, hanem valami meglévő lerontása

A posztszekuláris megközelítés

• nem konstatív, hanem konstitutív: Nem veti el és nem is igenli a társadalmat annak szekularizáltságában, hanem a társadalmon belül jelentkező szociális válság megoldása érdekében egyes vallási értékek társadalmi integrációjának szükségeségére hívja fel a figyelmet

A posztszekuláris megközelítés• „A hit és a tudás tartós diszharmóniájával való számvetés (...) csak akkor érdemli meg az

„ésszerű” predikátumot, ha a vallási meggyőződések episztemikus státusza a szekuláris tudás nézőpontjából sem mindenestül irracionális.[TJ1] Ezért a tudományos információk spekulatív feldolgozásának köszönhetően, és a polgárok etikai önértelmezése szempontjából releváns naturalista világképek a politikai nyilvánosságban semmiképpen sem élveznek prima facie elsőbbséget a versengő világnézeti vagy vallási felfogásokkal szemben.[TJ2] Az államhatalom világnézeti semlegessége, mely valamennyi polgár számára egyforma etikai szabadságot ad, összeegyeztethetetlen azzal, hogy a politika általánossá tegye a világ szekularizált szemléletét.[TJ3] Az állampolgár szerepében a szekularizált polgároknak nem szabad kétségbe vonniuk a vallásos világképek elvi igazságpotenciálját[TJ4], sem elvitatniuk vallásos polgártársaik azon jogát[TJ5], hogy hogy a vallás nyelvezetével élve szóljanak hozzá a nyilvános eszmecseréhez. A liberális politikai kultúrában még az is elvárható, hogy a szekularizált polgárok tegyenek erőfeszítéseket annak érdekében, hogy a vallás nyelvén megfogalmazott releváns hozzászólások a nyilvánosság számára nyelvileg hozzáférhetőek legyenek.”[TJ6] (Jürgen Habermas-Joseph Ratzinger: A szabadelvű állam morális alapjai, Bp., Gondolat, 2007, 31-32. old)

•  [TJ1] Episztemológiai restauráció•  [TJ2] Kulturális következmények•  [TJ3] Politikai következmények•  [TJ4] Gnoszeológiai restauráció•  [TJ5] jogi következmények• [TJ6] nyelvi(fordítási) következmények

A „vallásos világképek elvi igazságpotenciálja” Habermasnál

• a humanista szemszögéből vizsgálja a kérdést• a vallás igazságpotenciálját nem metafizikai igazságok

revelatív megjelenéseként, hanem általános erkölcsi igazságok vallási jelenléteként érti

• ezen erkölcsi igazságok működése a szekuláris társadalmakban nem biztosított

• a vallás igazságait nem azokban az antropológiai és ontológiai dimenziókban ismeri el, amelyet maga a vallás tételez, hanem ezeknek olyan területein, amelyek a racionalitás számára hozzáférhetőek

A társadalmi és a vallási érintkezésének módja a posztszekularitásban

• a kommunikatív cselekvés vonatkozó diskurzuselméleti szabályokhoz történő igazodás

• a vallási és a szekuláris alapállás közti beszélgetések jellemzői:– a közös érdekek azonosítására irányulnak,

– ezen érdekeknek megfelelő ésszerű megegyezésre törekszenek,

– a megtett állítások egy demokratikus vitában racionális érveléssel és egy szigorúan kognitív nézőpontból védhetőek legyenek

– az ésszerű megegyezést az erősebb (jobb, megalapozottabb) érvelés kölcsönös elfogadása jelenti

A társadalmi és a vallási érintkezésének módja a posztszekularitásban

• Milyen feltételek teljesülése esetén lehet képes a vallás hozzájárulni a szabadelvű államok társadalmi stabilitásához, és „morális alapjainak” megerősítéséhez?

• a vallásos embereknek el kell fogadniuk bizonyos attitűdbeli premisszákat a szekulárishoz történő viszonyulás során

– „a vallási tudatosságnak (...) alkalmazkodnia kell a tudományok fennhatóságához, mely a világról szóló tudás tekintetében társadalmi monopóliummal rendelkezik. Végezetül pedig egyet kell értenie az alkotmányos állam premisszáival, mely a profán moralitás alapján igazolja önmagát.” (Between naturalism and religion: philosophical essays, 2001, 114. old)

– ez az elfogadás megköveteli, hogy a hívő ember „egy pozitív és szukcessziós kapcsolatot előfeltételezzen a saját létmódja és a szekuláris moralitás között” (269. old)

• ezek teljesülése esetén a racionálisan gondolkodó szekuláris polgár sem fogja irracionálisnak minősíteni a vallásos alapon nyugvó erkölcsiséget

Összefoglalás

• a társadalom perenniális és posztszekuláris megközelítéseiben közös

– annak szándéka, hogy figyelembe vegyék e megközelítés során a vallási igazságokat

– erősen kritikusak a modern társadalommal szemben

– a vallási igazságokat nem úgy tekintik, mint amelyeknek csak egy adott vallási formán belül van létjogosultsága

– egy sajátos fogalmi pontatlanság, ami a referálás során elsiklik a referált önmeghatározása felett

Összefoglalás

• a társadalom perenniális és posztszekuláris megközelítései eltérnek

– a fogalmi pontatlanság tárgyában (társadalom, vallások

igazságpotenciálja)

– a társadalomhoz, és a társadalom válságához történő viszonyulásban

Köszönöm a figyelmet!

• a teljes tanulmány elolvasható: Toth, J. (2013). Similarities and Differences in Perennial and Post-Secular Approaches to

Society. In: E. Pál, P. Somlai & V. Szabari (eds). Kötő-jelek 2011 (pp.113-128). Budapest: Eötvös Loránd Tudományegyetem