Negyedíziglen?

Amikor ezt a témát kiválasztottam, még csak homályos elképzelésem volt róla, mit isszeretnék írni, de nyilván a Lélek vezetett a választásban. Ugyanis másnap kaptam egytelefonhívást: SOS szükség lenne tolmácsra egy németországi konferencián. Családomrugalmasságának köszönhet en ezt a novemberi hétvégét Tübingenben töltöttem a TOSgyülekezetben, a rendezvény címe ez volt: Áttörni a hallgatás falát. A hallgatás itt acsaládokon belüli elhallgatást jelenti, azt, hogy nem beszéltek a szül k-nagyszül k arról,hogyan vettek részt a világháborúban, mit tettek, hol voltak a harmadik birodalom idején.

Németországban az azóta érkezetteket leszámítva nincs olyan család, amely ne hordoznaszörny terheket a II. Világháború következében. Mostanra a második-harmadiknemzedékben jelentkeznek e terhek fájdalmas következményei önértékelési és kapcsolatizavarok, bizonytalanság, bizalmatlanság, félelmek, s t depresszió, rémálmok,pánikrohamok formájában. Jobst Bittner, a TOS pásztora könyvében és hétvégiszemináriumokon felmutatja a gyógyulás útját: a b nbánat és a kiengesztel dés útját.Megrendít volt ez a hétvégi szeminárium és szívbemarkoló volt látni, ahogyan a magyarcsoport tagjaként érkezett túlél t, Julika nénit sorra átölelték olyan német testvérek,akiknek felmen i részt vettek hazánk megszállásában.

Hiszem, hogy valóban ez az igazi megoldás a megörökölt traumáinkra. Mind a vétkesekmind az áldozatok és leszármazottaik szenvednek e megrázkódtatásoktól. Szenvednekattól, hogy nem mernek, nem tudnak, nem akarnak nyíltan beszélni arról, amit átéltek,elkövettek, elszenvedtek. Gyötrelmes dolog lényünk, életünk egy részét eltemetni,elfojtani. Keserves dolog a hazugság, a titkolózás légkörében élni, feln ni. Pedig nincsolyan titok, amely napvilágra ne kerülne. Amikor azonban napvilágra kerül, világossággáválik. (Ef 5,14).Ameddig a bosszúvágy vagy a sértett önérzet követeli a b nösök megnevezését, addigcsak újabb sebeket okoz a traumák feltárása. Csakis az hoz gyógyulást, ha az irgalomtekintetét kérjük el Istenünkt l, ha van bátorságunk rálépni a kiengesztel dés útjára.Akkor is, amikor a vétkes már nem él vagy nem képes a b nbánatra!Felemel olyan nagylelk és valóban bátor embereket hallgatni, mint Fahídi Éva, akitfiatal lányként hurcoltak lágerba majd dolgoztattak hadiüzemben – és kimondta:valakinek el kell kezdenie a megbocsátást, és el is kezdte! Csodálatos, amikor Julika néni,akit a gondviselés meg rzött a deportálástól, azt tudja mondani: nem tudom, hogy hanekem mondják, hogy én „Übermensch” vagyok, vajon hogyan viselkedtem volna - éppezért nem ítélkezhetem felettük.

Igen, talán ez a kulcs. Az ítélet egyedül az Úré. Akkor lelhetjük meg a lelkünkbékességét, ha az ítéletet, az elszámolást a Mindenhatóra bízzuk, aki ismeri a szíveket ésa veséket. Ha szüleink, nagyszüleink terhei vagy vétkei nyomják a lelkünket, ezeket islehetetjük a kereszt lábához. Megtisztulást és szabadulást kapunk a Megváltótól, hamerjük elengedni a sérelmeket, ha merünk seink helyett és értük b nbánatot tartani,kérni Isten irgalmát az vétkeik miatt is.

A konferencián hangsúlyozták, hogy a kelet-német területeken kett s falat kell áttörni,hiszen a náci id k után következ kommunista diktatúra újabb szörny ségekkel terhelteaz ott él ket. Azt hiszem, viharos történelmünk következtében hazánkban is több réteg ahallgatás fala, és minden érintettnek van megbocsátani és megbánni valója is.Gyógyulásra, szabadulásra van szükségünk nekünk is, hogy azok lehessünk, akiknek aTeremt eltervezett és látni akar bennünket. Ezért kérjük, hogy tisztítsa meg a szívünketminden ítélkezést l és neheztelést l, töltsön el a Szeretet Lelkével, mert a szeretet ki zi afélelmet!