1943. május 30. Népies szám

Ftd Szent Bazil-rendi Zárda Máriapócs

II. (XV.) évfolyam 22. szám.

GÖRÖG KATOLIKUS SZEMLE

A M A G Y A R G Ö R Ö G - K A T O L I K U S O K O R S Z Á G O S S Z Ö V E T S É G É N E K H I V A T A L O S L A P J A T Á R S A D A L M I É S H I Y B U Z G A L M I H E T I L A P

Szerkesztőség és kiadóhivatal: N y í r e g y h á z a , 50. számú p o s t a f i ó k

Kárpátaljai szerkesztőség: UKGVÍR,RákÓCZÍ-U.46

FŐSZERKESZTŐ:

dávidházi MEDVIGY ISTVÁN FELELŐS SZERKESZTŐ:

dr. GRÓH ISTVÁN Előfizetési díj 1 évre: 5 pengő.

Egyes szóm ára 10 fillér. Postatakarékpénztári csekkszám: 44.981.

Országos seregszemlénk elé

A Szemle hasábjain keresett és talált megnyilvánulást a ma-gyar görögkatolikus társadalom ama egységes óhaja és sürgető kívánsága, Jaogy a Magvar Gö-rögkatolikusokOrszágos Szövet-sége erőteljesebb munkába len-dülve váltsa valóra a zászlajára írott célkitűzéseket. Épen ezért a legnagyobb örömünkre szol-gál, hogy a feladatoknak és módszereknek minden oldalról való megvilágítása után a ma-gyar görögkatolikus társadalom egyetemességének hírül adhat-juk, hogy elérkezett a mindnyá-junk által várva-várt pillanat s pünkösd másodnapján a nagy feladatok megvalósítására meg-újult erővel harcbainduló Magosz újból kibontja zászlaját.

Ez a zászlóbontás ünnepe kell hogy legyen minden öntu-datos magyar görögkatolikus-nak, Sivár jelenünkből a győ-zelmes és diadalmas jövő felé fog vezetni bennünket ez a zászló. Tétlenségbe révült hit-testvéreink ezreinek és tízezrei-nek lelkében ! fogja a siker és győzelem fanatikus hitét felkel-teni az ott felharsanó riadó. Tíz-ezrek és százezrek lelkét fogja szent lelkesedéssel eltölteni az ott fellobbanó láng.

Legyen tehát ez a zászlóbon-tás külsőségeiben is méltó a magyar görögkatolikus társada-lomhoz. Képviselje azon magát legjobbjai által valamennyi egy-házközségünk s ne legyen szá-munkra akadály a távolság, a másirányú elfoglaltság'. A ma-gyar görögkatolikusság szebb

jövőjéért kifejtendő áldozatos munka szent fogadalmában dob-banjon össze a nyírségi, a haj-dúsági, a hegyaljai, borsodi, bihari, szatmári hittestvérek s?íve a székesfővárosból hozzánk el-

jövő hittestvéreink szivével, — s vállvetett munkával valósítsuk meg feladatainkat.

Ezen a seregszemlén egyet-len egyházközségünk se marad-jon képviselet nélkül; minden városunkból, minden falunkból legyen ott valaki, hogy a meg-gyújtott fáklya lángjából haza-vigyen egy szikrát s lángra lob-bantsa a közönyösek lelkét.

AZ ISTENTELENEK MOZGALMA ROSSZUL MŰKÖDIK!

Mint annak idején jelentették, Sztá-lin Édesanyja élete utolsó éveiben visszatalált az egyházhoz. Mikor a diktátor megtudta, hogy édesanyja a húsvéti istentiszteleteken résztvett, minden összeköttetést megszakított vele, megvonta tőle a Sztálin nevet, és csupán Dugaswillí nevet, meghalt férje nevét viselhette.

Időközben meghalt már. Utolsó óhaja az volt, hogy egyházilag te-messék el férje sírja mellé, és hogy keresztet állítsanak a sírjára, viszont megtiltotta, hogy komunista jelvénye-ket helyezzenek el. 9000 rubelnyi vagyonát utolsó tortózkodási helyé-nek a kaukázusi Tsibili-nek templo-ma javára hagyta. Sztálin megtiltot-ta anyja utolsó akaratának teljesíté-sét ; megparancsolta hogy holttestét égessék el, atyja holttestét ássák ki és szintén égessék el. A Tsibili-i egyházközséget feloszlatta, annak vezetőit a GPU letartóztatta. — Meg-állapították, hogy a kaukázusi Isten-telenek mozgalma rosszul működik és a mozgalom kifejlesztésére új eszközöket irtak elő.

Sztálin édesanyjának az egyházba való visszatérését azzal igyekezettki-magyarázni, hogy magas korában elvesztette lelki erejét. — A bolse-vista hadügyminiszter 39 éves öcs-cse : Worosilov Szergely is kilépett a hadseregből azzal az indokolással, mert pap akar lenni. A hadügymi-niszterhez intézett levelében kijelen-tette, hogy csak a kereszténység

tudja az embernek azt megadni, amit a kommunizmus igér, de a ma-terialista alapeszméi miatt soha sem tudta megvalósítani. Worosilov Szer-

gelynek ez a lépése ezáltal lett is meretes, mert a hadügyminiszter nyilvánosan szakított vele és félő volt, hogy a kommunizmust elhagyó testvért le fogják tartóztatni és szám-űzik. A hadügyminiszter nyilatkoza-tában kijelentette, hogy az istentele-nek mozgalma rosszul működik és hogy a kommunizmus ellenségeivel nem járnak el elég erélyesen. — Sztálin eljárása édesanyjával és Wo-rosilov viselkedése fivérével szemben 'kommunisia szempontból követke-zetes: Ilyen a kommunizmus. Igaz-ságtalanság volt azonban a szemre-hányás az istentelenekkel szemben, hogy t. i. jól, vagy rosszul működ-nek, mert ez a mozgalom nem fog-ja megakadályozni az embereket ab-ban, hogy a józan észhez és az Is-tenhez visszataláljanak — az egyik 79, a másik 39 éves korában !

A Jugendruf nyomán Egység Utja.

közli az

Kik részesülhetnek házassági kölcsönben ?

Több oldalról megnyilvánuló kí-vánságra közöljük az alábbi közér-dekű ismertetést: Házassági kölcsön-ben azok részesülhetnek, akik ke-resztény származásúak, 32. életévü-ket még nem haladták meg, egész-ségi szempontból kifogás alá nem esnek, együttes vagyonuk értéke 5000 P-n, együttes havi jövedelmük pedig 300 P-n alul marad és a vőle-gény katonai állitáskötelezettségének eleget tett.

A házasodási kölcsön iránti bélyeg-mentes kérelmeket a vőlegény lak-helye szerint illetékes községi elöljá-róságnál, városokban a polgármester-nél kell előterjeszteni. A kérelemhez mind a vőlegény, mind a menyasz-szony részéről csatolni kell a szüle-tési anyakönyvi kivonatot, sajátkezü-leg írt, vagy két tanú előtt aláírt nyilatkozatot arról, hogy folyamodó nem tekinthető zsidónak, vagyoni és jövedelmi bizonyítványát, tisztiorvosi bizonyítványt, hat hónapnál nem ré-gebbi erkölcsi bizonyítványt, végül csatolni kell a vőlegény részéről an-

nak igazolását, hogy hatonai állitás-kötelezettségének eleget tett.

A legnagyobb házassági kölcsön 1000 pengő, mely általában termé-szetben — kelengye, bútor, megél-hetési eszközök, pl. háziállat, ipari felszerelés beszerzése, stb. kerül fo-lyósításra.

A kölcsön kamatmentes, és havon-ta az eredeti összegnek 1 százalékát kitevő összeggel kell törleszteni.

A házasságot követő első év-ben és minden gyerek születése után a törlesztés egy évig szüne-tel. Az első gyermek után a kölcsön 10 százalékát, a második gyermek után a 20 százalékát, a harmadik gyermek után a kölcsön 30 százalé-kát, a negyedik gyermek után pedig

Gím:

Tábori posta száma: Hittestvéri szeretettel s üdvözlet-

tel küldi:

G ÜKÖGKATOMKUS SZEMLE 1943. május 30.

51 jerifíói utas Élt régen egy ember, ki inkognitóba', Gyalog indult útnak messze Jerikóba. Sok pénzt tett zsebébe és a kebelébe, Mielőtt elindult, botot vett kezébe. Gondokba merülten csendesen ballagott, Egyszer háta mögül nagy kiáltást hallott. Elállt szívverése s megállt a képzelet, Amidőn hallotta: ide a pénzedet! Vagy pénzt, vagy életet! — ütötték és verték, Véres, kékes testét az árokba lökték. A rablók azután gyorsan menekültek, Pénzen osztozkodni távolabb leültek. Vándor az árokban kínlódott s nyöszörgött, Az úton járókhoz csendesen könyörgött. „Segítsetek rajtam, nem birom a kínom!" (Én most is sajnálom, mikor sorsát írom.) Ott ment egy levita s aztán egy zsidópap, Egyik sem könyörült, ott feküdt egy fél nap. Szamaritánus ment végül ott barmával, Megállott az úton, felvette s karjával Beteg embertársát szamárhátra tette, Kínját olajjal és borral enyhítette.

*

Jézus egykor kérdé a zsidóknak karát, Három közül melyik volt a felebarát? Harmadik volt az, ki irgalmat tett vele, Zsidók kara — mondom — eképen felele. Cselekedjél te is így hasonlóképen, Akkor majd a lelked mennyországban lészen.

DARABÁNT ANDRÁS.

Egy ¿rdekes élet Az oroszoknak egyik leghatalma- és unokájának, a későbbi II. Péter

sabb uralkodója Nagy Péter cár volt. cárnak nevelőjévé tette meg, sőt nem-Az ezerhétszázas évek elején euró- csak nevelőjévé, hanem birtokainak pai körútra indult a nagy cár. Elju- kormányzójává is Zékányt tette meg. tott Bécsbe is. Itt meglátogatta a je- No' ez aztán végzetes is lett János zsuiták híres intézetét és arra kérte mesterre. Eddig mindenki szerette, az intézet igazgatóját, hogy adjon Ettől kezdve nem jó szemmel nézték mellé egy olyan ifjút, aki orosz nyel- őt az orosz urak. Pedig senkinek ven kívül több európai nyelvet is sem ártott. Munkáját becsületesen beszél, hogy azzal Európa több or- végezte. Különösen Mencsikov mi-szágába is elmehessen. niszterelnök haragudott meg rá, aki-

Az igazgató karácsfalvi Zékány Já- " e k csalásait Zékány .leleplezte. Az nost rendelte a cár mellé. Zékány Ártatlan Zákánynak menekülnie kel-János kitűnő tanuló volt, Nemcsak lett és hazajött édes hazájába, Ma-leckéit végezte el pontosan, de azon gyarországra. kívül is rengeteget tanult. Megmutat- a cári udvar is rájött, hogy Zékány-ta Bécsben, hogy a magyar tehet- n a k volt igaza és nem Mencsikov-ség milyen kiváló. , R ak, akit el is csaptak. Kérték, hogy

A cár annyira megszerette a fiatal menjen vissza Oroszországba. Maga Zékányt, hogy európai körútja után a cár irt neki. Zékány János azon-nem engedte vissza Bécsbe, ha- ban soha nem tért vissza Oroszor-nem magával vitte Oroszországba szágba.

a negyedik gyermek után pedig a kölcsön 40 százalékát engedi el. A kölcsönként kiszolgáltatott ingóságok a kölcsön törlesztéséig az államkincs-tár tulajdonában maradnak, azok en-gedélynélküli eladásáért, megrongálá-sáért az adósok büntetőjogi felelő-séggel tartoznak.

A három szűrő Egyszer Socrateshez nagy futva

jött egyik barátja és felindultan mond-ta :

— Valamit el kell neked monda-nom !

— Megállj, — szólt rá a bölcs, — mielőtt beszélni kezdenél, felelj, át-szűrted-e a három szűrőn mondani valódat ?

— Három szűrőn ? — Igen barátom ! Nézzük csak,

hogy az, amit nekem el akarsz mon-dani, átment-e a három szűrőn. Az első szűrő az igazság. Meggyőződtél-e arról, hogy igaz az, amit elmonda-ni készülsz ?

— Nem, de úgy hallottam és. . . — Hm, no de a második szűrőn

bizonyára átszűrted ? Ez a jóság szű-rője. Ha már nem bizonyíthatod, hogy mondanivalód igaz, felelj, hogy legalább jó-e ?

— Nem, sőt ellenkezőleg. . . — Hm, hm — csóválta fejét Soc-

rates, — hát akkor lássuk a harma-dik szűrőt. Szükséges e elmondanod

zt, amit hallottál, és annyira feliz-atott téged?

— Szükségesnek éppen nem szük-séges. . .

— Nos kedvesem, ha mondaniva-lód se nem igaz, se nem jó, se nem szükséges, akkor temesd el magad-ban és ne terhelj vele sem engem, sem magadat.

mint ö gyöngy... Egy régi legenda szerint Jézus az

országúton haladván megpillantott néhány embert, amint csoportba ve-rődve valamiről beszéltek. Közelebb lépve látta, hogy egy rühös kutya teteme fekszik a földön. Ezt ócsá-rolták : milyen undok, milyen csú-nya. Ekkor ő is megszólalt. Csak ennyit mondott:

— A fogai olyanok, mint a gyöngy...'

Az Üdvözítő csak a szépet és a jót látta meg ebben az oszladozó dögben is és erről beszélt

Felebarátainkban ne pellengérez-zük ki a hibákat és a gyarlóságo-kat, hanem inkább a jót és a szé-pet dicsérjük meg bennük.

A uámt Finom tokaji nektárt vásárolt a

kocsmáros a városban két fonott kor-sóval. Két kelekótya legényre bízta, hogy szállítsák haza. Lelkükre kötöt-te azonban, hogy nagyon vigyázza-nak rá, mert drága ital ám az. Két krajcár lesz egy decinek az ára.

Ballag a két kelekótya legény ha-zafelé, egyszer csak megszólal az egyik:

— Hallod-e pajtás ? Van nékem két krajcárom, adj érte egy deci bort. Hiszen annyi az ára, a gazdánk

még örülni is fog, hogy közben ki is mérünk belőle.

— Igazad van pajtás, ehun az ital.

Jót húzott a legény az üvegből a másik meg eltette a pénzt. Kis idő múlva emez szólalt meg:

Én is szomjas vagyok pajtás. Ehun a két krajcár adj egy deci bort. Még dicséretet is kapsz majd a gaz-dánktól, hogy forgalmat csinálsz.

•— Igazad van pajtás, igyál-e ! A két kelekótya legény hazáig

szopogatta volna a finom italt, ha a két korsó hamarább ki ijem ürült vol-na. S közben a két krajcár vándo-rolt az egyiknek a szebéből a másiké-ba, s a másikébői az egyikébe.

Keresztbenéző szemmel, s vi-gyorgó orcával tették a korcsmáros asztalára a korsókat. De a korcsmá-ros rájuk kiálfott:

— Hé legények, hol a bor ? Gazd' uram ne kiabáljon ! Útköz-

ben kimértük. Egy deci bort két krajcárért!

— Hol a pénz ? — kérdezte a kocsmáros rosszat sejtve.

— Ehun-e gazd uram, — vála-szolták a legények; s átadták a két krajcárt.

A gazda megrázta a két kelekótya legényt, akik bámulva vigyorogva magyarázták :

— Egy kortyot se adtunk ingyen mindért megfizettünk. Egy deci bor, két krajcár.

S maguk sem értették, hogy a végén mégis csak két krajcárjuk maradt.

*

Hány kelekótya ember vesztegeti el lelke legdrágább kincseit potom

áron. S majd a nagy számadás ide-jén legfeljeLb múló földi örömök hitvány rézkrajcárjait fogja tudni csörgetni.

A cigány gyasza Meghalt a cigánynak hűséges

élete-pária. Megsiratta, meggyá-szolta hét napon át, aztán a tisz-telendő úr szavaira csak megvi-gasztalódott.

Kevéssel utóbb elhullott a lova. ISlagy-nagy kétségbeeséssel siránko-zott mindenfelé s eyy hónap múl-va sem tudott megvigasztalódni.

Dorgálta is a tisztelendő úr ke-ményen :

— Ejnye, fiam, ejnye! Hogy lehetsz már ilyen pogány ? Ho-gyan lehetséges az, hogy jobban sajnálod a lovadat, mint a hites' f eleségedet ?!

— Drága, aranyos főtisztelendő uram ! Hát hogyne sajnálnám job-ban az én kesely lovamat, mint az édes feleségemet. Alighogy eltemet-tem az én drága feleségemel, már-is jöttek a szomszédok, rokonok, ismerősök; mindegyik feleséget ajánlott. Lovat azonban ?! Egy girhes csikót sem ajánlott fel senki!

Sajnos, néha nemcsak a cigány okoskodik így!

Adhatsz valami jobbat helyette?

Giovanni Bovio, a nápolyi egye-tem tudós, de hitetlen tanára, egy este, elfoglaltságából hazajövet, édes-anyját a rózsafüzér imádkozása köz-ben találta. Bovio szeretettel ydvö-zölte az öreg anyókát, majd így szólt:

— Mire jó es a játékszer a ke-zedben Ugyan dobd el!

Az anyóka engedelmesen letette rózsafüzérét az asztalra.

— Nézd, Giovanni, — mondta szelíden — teljesítem kérésedet. El-teszem a rózsafüzért. De mondd, adhatsz valami jobbat helyette ?

Bovio másnap elbeszélte barátainak ezt az esetet s édesanyja szavait ismételve, meghatottan folytatta: Barátaim, úgy éreztem, mintha tőrt döftek volna a szívembe. Egy szó sem jött ajkamra. Megcsókoltam az én drága édesanyámat és visszatet-tem kezébe a rózsafüzért.

Imádkozzuk szeretettel a rózsafü-zért !... Lám a hitetlen sem tud job-bat adni helyette !

Ne gúnyold a nyomorékokat Nyomorék ment az utcán s egy

fiatalember úgynevezett szellemes megjegyzéseket tett rá barátjának. Stolz Albán, a tudós freiburgi pap-tanár hallotta a gúnyos szavakat és megállította a fiatalembert.

— Fiam, — mondta — ha egy nyomorék embert gúnyolsz, Istent neveted ki, aki teremtett mindnyá-junkat Ne feledd el, hogy minden szenvedés mögött Isten áll I

Tiszteld a szenvedőket!

1943. május 30. G0R0GK&TOMKHS SZEMLE S

jfiis doigofí... nagy emSereü Szózat hallatszék... Jeremiásnak, a siralmak prófétájá-

énak a könyvében olvashatjuk a kö-vetkezőket :

„így szól az ú r : Jajszó hallik Rámában, A gyász és siralom szava: Ráchel siratja fiait, És nem engedi, hogy vigasztalják

miattuk, Azért mert már nincsenek. "(31,15.) Nagy nemzeti gyász jövendölése

ez, mely hat év-századdal Krisztus eljövetele előtt hangzott el, a babi-loni fogság előestéjén.

A próféta előre látja, hogy Nabu-kodonozor király Jeruzsálem fölött, a Benjámin törzsének területén fekvő Ráma városkában gyűjteti össze a zsidó népből rabszíjra fűzött foglyo-kat s a Jeruzsálemi szentély feldúlá-sa után onnan hurcoltatja el őket Babilóniába.

Látja s, gyönyörűen árázolja a nagy nemzeti gyászt, mikor Benjá-min ősanyjának Ráchelnek az ő ké-sei ivadékaiért ontott könnyéről Szól.

Ez a prófétai látomás jut eszébe Szent Máté evangélistának, mikor a Krisztus születésével kapcsolatos szo-morú eseményekről szól.

Mert ilyenek bőséggel voltak. Heródes Krisztushoz irányítja a

bölcs királyokat. Maga is vágyódik oda, de nem azért hogy imádja, ha-nem hogy megölje a Gyermeket. De érzi, hogy isteni kegy, fényes égi csillag őt nem vezetné oda. Azért ravasz körmönfontsággal akarja ki-tudni Isten titkait. Meghagyja a böl-cseknek, hogy visszatérőben jelentsék meg neki, hol találták meg a Kisde-det.

£ vár, vár, de hiába vár. Angyalok másfelé irányitják haza

a bölcseket. Heródes dühöng, őrjöng aztán parancsot ad katonáinak. Ha Betlehemben született a jövendő ki-rály, öljenek meg minden fiú gyer-meket, mely 2 esztendősnél fiatalabb s az új király mégsem menekül kar-mai közül.

De az új király mégis megmene-kült. Angyal vezette a szent csalá-dot Egyiptom földjére. De utjukon ártatlan lelkek, Aprószentek kísérik. Azok, kiknek életét Heródes katonái ontották ki.

Rettenetes dolog. Krisztus jászla körül ártatlan lel-

kek koporsójának sora. Karácsonyi angyalok békeéneke

közelében gyermekek sikoltása és anyák zokogása.

Az Isten földreszállásakor az ő vá-lasztott népének életében előrevető-dik a nagy nemzeti gyász és tragé-dia.

„Akkor beteljesedett mit Jeremiás próféta megjövendölt mondván : „Szó-zat hallatszék Rámában, nagy sírás és jajgatás: Ráchel siratta fiait, és nem akart vigasztalódni, mert nin-csenek." (Mt. 2, 17-18.)

Krisztus ellen tör az uralkodó, Krisztusért szenved az ártatlanság, Krisztus nélkül marad Betlehem, Krisztust üldözi a hatalom, — majd Krisztussal szembefordul népe és Krisztust keresztrefeszíti.

Akkor Ráchel méltán sirathatja minden ivadékát.

A zsidók számára írt evangélium tanítása szerint a siralmak prófétájá-nak a közel jövőt hirdető látomása a távoli jövendő, a messiási idő szo-morú próféciájává teljesül.

Pythagorasz az ókori híres görög bölcs egyszerű falusi fiú volt.

Egyik alkalommal, mikor atyja számára fát vitt vállán, Demokri-tosszal, az akkor már nagynevű bölccsel találkozott. Demokritosz látta, hogy a fa ügyesen van össze-rakva, megkérdezte a gyermeket:

— Te kötötted össze ilyen ügye-sen a nyalábot ?

— Igen, én — válaszolta Pytha-goras.

— No, hogy meggyőződjem, iga-zat mondasz-e, bontsd fel a nyalá-bot s azután rakd össze újra.

A fiú engedelmeskedett s a fát ugyanolyan ügyesen összenyalá-

nem túlságosan ritka fajtájának figyel-mébe ajánlanánk ezt a néhány sort, ha nem tudnánk, hogy lapunk asszo-nyi olvasói között ilyen nem akad. De mert ezt bölcsen tudjuk, így hát csupán derültség okáért meséljük el az alábbiakat.

A múlt század első felében élt Zala vármegyében egy híres magyar biró : Vajda Ignác. Sokan megcsodál-ták nagy nagy jogi tudását. Egyszer aztán elhatározta, hogy könyvet fog irni s abban összefoglalja tudása leg-javát. De mert volt neki egy na-gyon takaros, de kissé zsörtölődő felesége, — elhatározta, hogy ezt a nagy munkát nem a felesége zsörtö-lődésétől hangos otthonában fogja el-végezni, hanem kiköltözik a szellő-jében levő kis nyaralóba s ott tel-jes csendben és zavartalanságban fogja magát átadni a tudománynak.

Elhatározását tett követte : egy sze-kér derékre való könyvvel ki is köl-tözött a szőílőbe.

Három hét múlva a menyecske elunta magát egyedül, befogatott a kocsijába s kiment az ő szerelmetes

Az erdőhorvátii leányegyház május 23-án, vasárnap ünnepelte templo mának alapkőletételét. A szomszéd egyházközségekből rendkívül nagy számban zarándokoltak el a hívek az ünneplőbe öltözött Erdőhorvátiba, hogy testvéri szeretettel osztozzanak az erdőhorvátiak bensőséges ünne-pében. Az iskola-kápolnától hatalmas menetben vonultak a hívek az özv. Fedor Andrásné által — néhai férje végakaratának megfelelően — az egyházközségre hagyományozott telekre, ahol a felállított tábori oltár-nál dr. Papp György kanonok, dr. Szász László bodrogolaszi paró-chus és Keresztes Ádám komlőskai lelkész koncelebrálásával szent mi-sét celebrált, majd pedig az alap-kő-megáldás felemelő szertartását vé-gezte el, ünnepi szentbeszédében a templom magasztos hivatását tárván a hívek elé.

A templomi szertartás után a kul-túrházban díszebéden vettek részt a megjelentek, melyen dr. Papp György kanonok a pápa őszentségét, a kor-mányzó őfőméltóságát s a megyés-püspök őnagyméltóságát köszöntötte. A sok-sok pohárköszöntő soránMayer Géza tanácsos-plébános a róm kat.

bolva vállára vetette és mitsem sejtve indult tovább.

Demokritosz ebben az ügyesség-ben nem mindennapi tehetségei sej-tett meg. A gyermeket iskolájába vette. Oktatta, nevelte s abból az egyszerű kis falusi fiúból ünnepelt nevű bölcs lett.

Tartsd mindig szem előtt, hogy a nagy emberek a kis dolgok tökéle-tes elvégzésével lettek naggyá.

Végezz el mindent mindig a tőled telhető legjobban. Ne elégedj meg soha azzal, hogy úgy ahogy meg-van, amit reád bíztak, hanem a leg-tökéletesebben tégy eleget felada-todnak.

urának meglátogatására. A hires magyar jogász azonban

retttentően el volt foglalva a köny-veivel és észre sem vette, hogy kedves életepárja rányitotta az ajtót.

Csak a hangra kapta fél a fejét : — Ejnye ejnye, kedves férjem-

uram, észre sem veszi a feleségét ? Ugy látszik nekem is könyvvé {kellene válnom, hogy velem is foglalkozzék egy keveset.

Vajda Ignác felrezzent a könyvei közül:

— Bizony-bizony drága feleségem ha könyvvé változnál, sokat tudó de hallgatag könyvvé, akkor aligha-nem többet foglalkoznék veled.

A menyecske tovább fonta a szót : — Hát aztán mit kívánna kigyel-

med, milyen könyvvé volna jó átvál-toznom ?

Homlokára tolta a bíró úr az ókulárét:

— Azon a véleményen vagyok, hogy kalendáriumnak kéne lenned.

— És miért épen kalendáriumnak ? — Mert akkor minden újeszten-

dőben kicserélhetnélek.

egyházközség üdvözletét tolmácsolta, hangoztatván, hogy hívei most vi-szonozni óhajtják a gör. kat. hívek-nek a róm. kat. egyház irányában mindenkoron gyakorolt bőkezűségét, hiszen a róm. kat. templom újjáépí-tése alkalmával a gör. kat. hívek önkéntes adományai 100. pengővel haladták meg a r. kat. hivektől kive-tés útján beszedett összeget.

Az ünneplő közönség lelkes ün-neplésben részesítette az egyházköz-ség lelkes és agilis lelkészét, Keresz-tes Ádám komlóskai lelkészt, Gyula Illés igazgató-tanítót, s az egyház-község áldozatkész tagjait.

A tói me§> a cLtyOHfy Sokszor hallotta a tót. hogy mi-

lyen okos a cigány. Egyszer el is határozta, hogy ki fogja próbálni. Három körte volt éppen a zsebé-ben. amikor két cigánnyal találko-zott az úton.

— Na, cigányok, ha megmond-játok, hogy mi van a zsebemben, nektek adom a legnagyobb körtét.

A cigányok csak egymásia néz-tek :

— Vájjon, vájjon mi lehet? Aztán az egyik a homlokára

csapott s diadalmasan vágta ki: — Körte! Csudálkozott a tót rettentően, de

aztán a másik cigányhoz fordult: — A másik kettőt meg neked

adom, ha megmondod, hogy hány körte van a zsebemben!

Megvakarta a cigány a füle tö-vét, mint aki rettentően gondolko-zik s végül vigyorogva vágta ki:

— Három! A jámbor tót pedig igen-igen

elcsudálkozott a cigányok rettentő nagy »tudorfiányán*.

Az ostobák szemében a ravasz-ság is tudomány.

A d i á k meg a forró leves

Két diák hazafelé utazott vaká-cióra. Egy vendégfogadóban ebé-deltek meg s a fogadós egy tál fonó levest tett eléjük. A két ki-éhezett diák türelmetlenül látott neki az evésnek. Először az idő-sebbik szedett a tányérjára s rög-tön kanalazni is kezdte. A forró leves azonban összeégette a száját s a fájdalomtól kicsordultak a könnyei.

— Hát veled meg mi történt : ki bántott ? — kérdi a kisebbik.

— Nem bántott engem senki sem, pajtás; csak éppen az jutott eszembe, hogy a nagyapámat egy évvel ezelőtt éppen ebben az órá-ban temették el.

Közben a másik diák is tele meite tányérját forró levessel s ka-nalazni kezdett. Persze hogy össze-égette a száját. Ki is csői dult a könny a szemeiből.

Kajánul kéidezte az idősebbik diák vigyorgó orcával:

— Hát te miért sírsz, pajtás ? — Bizony, én csak azért sírok,

pajtás, hogy amikor a nagyapá-dat temették, miért nem akasztot-tak fel téged is!

*

»Ha már én megjártam, járjon úgy más is« — így gondolkoz-nak e világ fiai. A felebaráti sze-retet azonban valami mást tanít...

31 töüéletes törpe Nincs olyan része az emberlakta

világnak, ahol mindig béke volna. Törpeországban is szokott vereke-dés lenni, ha más ném is, hát olyan atyai vesszős intelem.

Mindigrészeg törpegezduram azon-ban már hiába intette, akár lőccsel is, kamasz fiát. Nem akart az, még a tanitó nádpálcájának se, — követ-ve atyja példáját, — a templomba járni. Hogy még több szégyent ne hozzon az apja fejére, elvitte az a Tökéletes törpéhez. Majd csak ad valami jótanácsot. Mert a tökéletes tanácsa mindig beválik ha betartják.

.v.

— Mi járatban vagytok ? — Kér-dezte a híres törpe mérgesen Min-digrészeg gazduramat. Mérges volt, mert pipázás közben zavarták.

A KMdöifida ¿te&zotityaU

Templom-alapkő megáldás

4 GÖRÖGKATOLIKUS SZEMLE 1943. május 30.

— A-azon alázatos k-kkéréssel jöttemm — dadogott a gazda, mert most is részeg volt, — hhogy . . . hogggy ttanitsd meg a ffiamat te-te-templomba járni.

— Mit hoztál ? — Eggy hhordó bo-bo-bort. — Csak ennyit ? —• és még mér-

gesebb lett a törpe. Meg látta azt is hogy kivel van dolga. Na, gondolta majd adok én neki jó tanácsot!

— Idefigyelj I Itt egy virgács. — Ühümm! — Ha a íiad nem megy templom-

ba, először elvereted a feleségeddel magad, aztán vered te a fiad.

*

Mégis van igazság a földön. A fiú szinte egyszerre megjavult.

Törpegazduram pedig sokat töpren-gett azon, miért kell először őt el-verni, és hogy javulhat meg ettől a fia.

Addig-addig törte a fejét, míg rá-szánta, magát. Megkérdi a fiától.

— Osztán fogsz-é járni rendesen templomba, fiam ?

— Hogyne járnék, mikor még édesapámat is megveri édesanyám, amiért kocsmába megy templom he-lyett.

Aki tudja gondolja tovább.

Mosolygó Imre.

A MAGOSz. k ö z g y ű l é s e

A Magyar Görögkatolikusok Or-szágos Szövetsége pünkösd másod-napján, Nyíregyházán fogja tisztújító közgyűlését tartani. Az eredeti tervek szerint ugyan Máriapócs volt a köz-gyűlés színhelyéül kiszemelve, az államvasutak nyári menetrendje azon-ban ennek a tervnek megvalósítása elé súlyos akadályokat gördített: a legtöbb egyházközség kiküldöttei nem tudták volna egy nap alatt megjárni. Legközelebb részletes menetrendi eligazítást közlünk olvasóinkkal, de már most közöljük, hogy 8 órára mindenfelől Nyíregyházára lehet ér-kezni s onnan a félkettő táján in-duló vonatokkal mindenki még az-nap hazaérkezhetik (Budapestre, Mis-kolc környékére, Ungvárra, Munkácsra, Beregszászra, Szatmárnémetibe stb.)

A Szövetség elnöksége azért vá-lasztott ünnepnapot, hogy világi hí-veink minden akadály nélkül vehes-senek azon részt, reméljük azonban, hogy a papság sem fog arról hiá-nyozni, ha azt a s-lelkészek, hitok-tatók közreműködése lehetővé teszi.

AZ L C. FILMKRITIKÁJA „Marco Visconti" Olasz történel-

mi film, erkölcsileg tiszta levegővel. „A hét vígözvegy" Pajgán olasz

vígjáték, sok léhasággal és meztelen-séggel, de nem erkölcstelenséggel.

„Tilos a szerelem" Szellemtelen és léha magyar film, melyet a ki-elégítő megoldás sem ment.

„Talpraesett leány" Könnyű faj-súlyú filmbohózat a pletykalavina jellemzésére. Nem kifogásolható.

„Egy bolond százat csinál" Le-hetetlenül hihetetlen meséjű magyar filmburleszk, erkölcsi hiba nélkül.

Heten mint a gonoszok Ligeti filmrevű érzelmes, semmitmondó me-sével.

K R Ó N I K A Sfíatígasd meg,

t B O B O N K A MIKLÓS nyírpilis! leikész

Hosszú hónapok óta küzdött már a testnek gyengeségével. Súlyos be-tegsége után alig hagyta el a klinikai ágyat, sápadtan, megtörten újból be-állt az. evangéliumi magvefés mun-kájába. „Munkálkodjatok, mig nála-tok vagyon a világosság" — s ő munkálkodott, mintha érezte volna, hogy már valóban nem sokáig van nála az evilági élet világossága. S hamar szólította az Úr jó és hív szolgáját.

Bobonka Miklós 1888. ápr. 2-án született Bökönyben. A debreceni piarista gimnáziumban letett érettségi után Ungvárott elvégezte a hittudo-mányi főiskolát. 1917. ápr. 1-én vette fel az áldozópapi rendet Miklósy István hajdúdorogi püspök kezéből. Felszentelése után Nyirvasváriba, majd 1920 ban Újfehértóra került segédlelkésznek. 1924 decemberében nevezte ki főpásztora Nyírpilisre lel-késznek.

Majdnem negyedszázados önálló lelkipásztori tevékenység után itt érte az Úr Jézus hivása ; folyó hó 21-én, pénteken d. e. 11 órakor visszaadta nemes lelkét Teremtőjé-nek. A szokásos papi temetést szom-baton d. u. a templomban felállított ravatal mellett Antalóczy Kornél kanonok, Volosin János ker. esperes és dr. Révész Dezső piricsei lelkész végezték. Vasárnap d. e. Antalóczy Kornél mondott szentmisét a temp-lomban. Szentbeszédében az elárvult egyházközség és az itthagyott csa-lád vigasztalására fejtegette az előirt evangéliumi szakaszból az Úr Krisz-tus szavait: „Ha tudnád az Isten ajándékát..." — D. u. 2 órakor vé-gezte a világi temetést dr. Dudás Miklós megyéspüspök az elhunyt áldozópap 14 oltártestvérének segéd-lete mellett. Az evangélium után dr. Sebella István nyirbélteki lelkész méltatta a papi élet áldozatosságát és a megboldogult életét. A szertar-tás végén a megyésfőpásztor tárta fel a gyász közösségét: ő mint püspök-atya fiát, a hivek, mint gyermekek atyjukat gyászolják az elhunytat; imádkozzanak együtt érte és egymásért, hogy mindnyájan együtt legyenek Krisztus országában, hol nincs fájdalom, sem aggódás, sem sóhaj, de végtelen élet. A csen-des imádság percei után egyházi gyászénekek hangjai mellett hagyták el a templomot az elköltözött pap hamvai és elindultak végső földi utjukra, az érpataki temetőbe.

A liturgia mécsesénél Te, az igazság lelki napja,

Krisztus Isten, a vakonsztile-tett embert leginkább érintésed által kétszeresen fölvilágosít-ván, nyisd meg a mi lelki sze-meinket is, tégy bennünket a világosság fiaivá, hogy hittel kiáltsuk neked: Emberszerető, dicsőség néked!

(Sztihira a vakonszületett meg-gyógyításáról nevezett vasárnap előalkonyati imaszolgálatán.)

— A miskolci esperesi kerület esperesi teendőinek ellátásával a me-gyéspüspök Kozma János püspöki tanácsos, hitoktatót, a miskolci egy-házközség adminisztrátorát bízta meg.

— Az önálló kántorok nehéz anyagi helyzetét és munkáját méltá-nyoltál a m. kir. vallás- és közokta-tásügyi minisztérium, amikor többek között a hajdúdorogi egyházmegye 9 csak kántori álláson működő kántorát rendkívüli segélyben részesítette.

— A szatmármegyei róm. kat. hittudományi főiskola folyó hó 23-án uniós ünnepséget rendezett. Az ünnepségen Ulicsák Béla szatmárné-meti gör. kat. főesperes lelkész tar-tott értékes előadást. Másnap ugyanő görög szertartású szentmisét vég-zett a papnövendékeknek, melyen azok két szín alatt áldoztak.

A sátoraljaújhelyi egyházközség-ben — mint már múlt számunkban jeleztük — Lisieuxi Szent Teréz tiszteletére új mellékoltárt állítottak A buzgó hivek áldozatkészségéből emelt oltárt f. hó 16-án áldotta meg Legeza Tivadar bazilita missziós atya.

— Orosz Erzsébetet balkányi h. tanítónővé nevezte ki az egyházme-gyei kormány.

— Nagyhalászon az iskolakápol-na m-llett Szőke N. László és neje Révész Teréz, értékes kőkeresztet állíttatott. — Mádai János képv. t. tag és neje az általuk felállított ol-tár részére 200 P értékű felszere-lési tárgyakat adományozott. — Barna János állomásfőnök 180 P-ért vett az oltárra evangéliumos köny-vet bőrkötésben, Sípos Józsefné 80 P értékben két képet, Lelesz Mihály ibrányi hivő 100 P értékű oltárké-pet vásárolt, Mudri Sándor és neje az oltárra és áz előkészületi asztalra értékes terítőt, Galajda János egy-házgondnok értékes háziszőttest, Sorossy Sándor képv. test. tag az oltár emelvényére szőnyeget, id. Ignácz János és neje Szent Antal-képet persellyel, Nagy András és neje hordozható keresztet, Kropkó János oltári gyertyagyújtót adomá-nyozott az iskolakápolnának.

— Dr. Révész Dezsőné Mez-riczky Ilona piricsei helyettes tanító-nőt rendes tanítónővé nevezte ki az egyházmegyei főhatóság.

Hazug ima — Atyám, mondja, miért nem

hallgatja meg Isten az én imámat ? — kérdezte egy hívő gyóntatójától.

— Mert valószínűleg hazug az imád — felelte az.

— Hogy-hogy? — Nem mondod őszintén : legyen

meg a Te akaratod miképen menny-ben, azonképen itt a földön is...

A kérdező gondolkozott s belátta, hogy a gyóntatónak igaza van.

Hányszor panaszkodunk mi is, hogy imánk nem nyer meghallgatást. Talán a mi imánk is hazug ?... Bo-csásd meg a mi vétkeinket, mond-juk, de nem tudunk megbocsátani... Ne vigy minket a kísértésbe, — — folytatjuk — de eszünkbe sincs elkerülni a veszélyes alkalmakat... Szenteltessék meg a Te neved — hangoztatjuk — de egész nap átko-zódunk...

mit mond — a szentolvasóról, mint a lelki megújulás egyik hatalmas eszközéről — a protestáns Lagbehn Gyula, aki később visszatért az Egy-házba : „Amint az ember nem únja meg a kenyeret, úgyszintén nem unhatja meg a szentolvasót sem... A katolikus Egyház ellenségei gye-rekesnek mondják azt, ami gyermek-ded. Pedig a legnagyobb gazdaságot csak a legnagyobb egyszerűség fog-lalhatja magába. Oly fönséges a szentolvasó, minfha csak egy an-gyali gyermeklélek találta volna fel".

Hát persze, akinek nincs érzéke a tisztalélek iránt, annak nincs érzéke a szentolvasó iránt sem.

„A szentolvasó az a tiszta, szent üde forrás, amelynek vizével öntöz-zük a keresztény élet szőlőtövét." „A szentolvasó, a hittitkok kikristá-lyosodása." „A jól imádkozott szent-olvasó, a nemes lélek alakításnak legkiválóbb eszköze." „Aszentolvasó imádságnak van igazán nagy refor-máló, lelkeket átalakító ereje."

C I G Á N Y A K E R T B E

Kiballagott a gazda a kertbe s ott látja a cigányt, amint éppen a répát húzgálja ki a földből.

Rá is kiáltott tüstént: — Hallod-e te cigány, mit csi-

nálsz te itt. Nagy alázatossággal válaszolta

cigány: — Instálom alásan én csak

mendegéltem mendegéltem az ut-cán, rettentő nagy szél kerekedett, felkapott, s akárhogy kapaszkod-tam, ide fujt be a gazd'uram kert-jének kellős közepébe.

— Hát a répa mit keres a zse-bedbe 9

— A répa 9 Instálom alásan, hát nem volt mibe kapaszkodni, a lépába kellett fogózni de mert nagy ereje volt a szélnek, hát ki-rángatta.

— Jól van cigány, jól van. Ed-dig értem...

— Na ugye gazd'uram! — Csak azt nem értem, hogy

hogyan lehetséges, hogy a zsákod félig van répával.

— Hát ez az egyetlen dolog ne-kem is érthetetlen gazd'uram — válaszolta a cigány. De azt sem igen értette, hogy furfangos felele-te után hogyan került mégis csen-dőrkézre.

*

Üres kifogásokkal mentegetik magukat e világ fiai. Pedig min-den ügyes furfangjuk nem menthe-ti meg őket.

— A Görögkatolikus Szemle csekkszáma:

4 4 . 9 8 1 ; ide küldendők az előfizetési díjak és esetleges hátralékok.

A kiadásért felelős: Dr. Gróli István.

Nyomatott: Venkovits K . L a j o e könyvnyomdájában, Nyíregyháza,

i Zrínyi Ilona-u. 9. Telefon: 29-1&