forrásközpontú történelem 4

Forrásközpontútörténelem

Száray Miklós-Kaposi József

Történelem IV.középiskolák, 12. évfolyam

Szár

ay M

ikló

s-Ka

pos

i Jó

zsef

Tört

én

ele

m I

V.Fo

rrás

közp

ontú

tört

énel

emTevékenységközpontútörténelemtanítás

A Forrásközpontú történelem sorozat tankönyvei kísérletet tesznek a történelmi múlt for-rásközpontú feldolgozására, és lehetôséget adnak a tanulói tevékenységre épülô történe-lemtanításra. A sorozat nem azért újdonság, mert a kötetek bôséggel tartalmaznak for-rásokat, hanem azért, mert a tananyag mennyisége és a tankönyvek felépítése elegendô idôt és megfelelô módszereket kínál a forráselemzésre. Minden lecke három részbôl áll. A hagyományos tankönyvi rész röviden, az összefüggéseket feltárva adja meg a források földolgozásához és a korszerû történelemszemlélet kialakulásához szükséges alapisme-reteket. Az Archívum leckénként legalább 10-12 különbözô forrást (szövegeket, képeket, térképeket, ábrákat, táblázatokat, diagramokat) tartalmaz. A forrásokhoz kapcsolódó fel-adatok segítik, hogy a tanulók elsajátítsák a történelmi múlt megértéséhez szükséges alap-vetô képességeket (forráshasználat, szaknyelv alkalmazása, tér- és idôbeni tájékozódás, az eseményeket alakító tényezôk feltárása stb.), és több oldalról, mélyebben ismerjék meg az adott témát vagy korszakot. A Nézôpontok rész leckénként egy-egy történelmi prob-léma, vitakérdés több szempontú feldolgozását teszi lehetôvé. A kötetet szinkrón idôtábla egészíti ki. Tankönyvsorozatunk ösztönzi és segíti az új vizsgakövetelményeknek megfelelô szaktanári gyakorlat kialakítását, alkalmazását, a tananyag komplexebb feldolgozását.

Néhány adat a 12. évfolyamos kötetrôl:

48 lecke – mindössze 70 oldalnyi tanulnivaló kb. 370 szöveges forrás 235 kép, 66 térkép, 84 ábra, 76 táblázat több mint 1500 kérdés és feladat színjelölés mutatja a forrás témáját piktogramok jelzik a forrással leginkább fejleszthetô kompetenciákat betûjelzések tájékoztatnak arról, hogy milyen formában ajánlott a forrás feldolgozása


Száray Miklós

Történelem I.középiskolák, 9. évfolyam

Nemzeti Tankönyvkiadó


Száray Miklós

Történelem III.középiskolák, 11. évfolyam



Száray Miklós

Történelem II.középiskolák, 10. évfolyam



SzavazásFelelôs volt-e Károlyi Mihály Trianonért?

Teljes mértékben

Részben

Egyáltalán nem

Elküldés (A szavazás állása)

Miért készült, és hogyan tükrözi tervezôje szándékait a híres „vörös térkép”?

tovább

Történelmünk plakátnézetben. A plakátok sajátos lenyomatai tör-ténelmünknek. tovább

A Lusitania nevû brit óceánjáró meg-torpedózása az amerikai közvéle-ményt a németek ellen fordította. A hajó pusztulásáért azonban a brit kormány is felelôs. tovább

Ókor Középkor Kora újkor Újkor TárakXX. század

BejelentkezésAzonosító:

Jelszó:

Regisztráció Ok

Hírek

Fórum

Érettségi

Módszertan

Versenyek

Keresés

Linkgyûjtemény

Tematika

Táblázatok

Ábrák, diagramok

Képek, fényképek

Írott források

„A mai világban a közlekedés és a kommunikáció fejlôdése gyakoribb, intenzívebb, szimmetrikusabb és jobban körülhatárolt kölcsönhatásokat eredményez különbözô civilizációkhoz tartozó emberek között. Civilizációs azonosságtudatuk egyre szembeszökôbb lesz. A franciák, németek, belgák és hol-landok egyre inkább európaiként gondolnak önmagukra. A közel-keleti muzulmánok azonosulnak a boszniaiakkal és csecsenekkel…” (Samuel P. Huntington: a civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása) tovább

A festményen Mussolini elszántan menetel feketeingesei élén a hata-lomért. Valójában azonban vonaton utazott Rómába. tovább

Raktári szám: 14425/1ISBN 978-963-19-7218-4

NTK Száray Történelem IV 14425/1.indd 1 2012.04.13. 13:10

SZÁRAY MIKLÓS – KAPOSI JÓZSEF

TÖRTÉNELEM IV.középiskolák, 12. évfolyam

Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest

TÖRTÉNELEM IV.

Elôszó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4

I. Az elsô világháború, a forradalmak és a békék . . 6 1. Az elsô világháború . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6 2. Forradalmak – a világforradalom

bûvöletében . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12 3. A világháborút lezáró békék . . . . . . . . . . . . . . 17 4. Magyarország a világháborúban,

a forradalom kirobbanása . . . . . . . . . . . . . . . . 23 5. A polgári demokrácia bukása és

a Tanácsköztársaság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 28 6. Az ellenforradalom gyôzelme . . . . . . . . . . . . 34 7. A trianoni békeszerzôdés . . . . . . . . . . . . . . . . 40

II. A két világháború között . . . . . . . . . . . . . . . . . 47 8. A gyôztes Európa gondjai . . . . . . . . . . . . . . . . 47 9. A fasizmus és a tekintélyuralmi rendszerek

kialakulása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5210. Köztes-Európa az új világban . . . . . . . . . . . . . 5711. A bolsevik Oroszország . . . . . . . . . . . . . . . . . 6212. A világgazdasági válság és kiutak keresése . . 6613. A gyarmati világ megrendülése . . . . . . . . . . . 7114. A nácizmus Németországban . . . . . . . . . . . . 7615. A harmincas évek második fele – élet a két

világháború között . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8116. A bethleni konszolidáció Magyarországon . . 8717. Társadalom és életmód Magyarországon

a két háború között . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9218. A világgazdasági válság hatásai

Magyarországon . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9919. Törekvések és kényszerpályák

a második világháború elôtt . . . . . . . . . . . . . 104

III. A második világháború . . . . . . . . . . . . . . . . 11020. A náci birodalom elôretörése . . . . . . . . . . . . 11021. A szövetségesek felülkerekedése . . . . . . . . . 11722. A szövetségesek gyôzelme . . . . . . . . . . . . . . 12323. A második világháború jellegzetességei

és borzalmai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12824. Magyarország háborúba sodródása . . . . . . . 132

25. Magyarország a világháború poklában . . . . 13826. Német megszállás, nyilas rémuralom

és háborús katasztrófa . . . . . . . . . . . . . . . . . 143

IV. A kétpólusú világ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14927. A hidegháború kezdete . . . . . . . . . . . . . . . . 14928. A gyarmati rendszer felbomlása

és a hidegháború évei . . . . . . . . . . . . . . . . . 15529. Szembenállás és enyhülés . . . . . . . . . . . . . . 16130. A kis hidegháború

és a szovjet rendszer válsága . . . . . . . . . . . . 16731. A kétpólusú világ összeomlása . . . . . . . . . . . 17232. Demokratikus kísérlet és a kommunista

diktatúra elôkészítése Magyarországon . . . . 17833. A diktatúra kiépítése . . . . . . . . . . . . . . . . . . 18334. A Rákosi-korszak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 18935. Az 1956-os forradalom és szabadságharc . . 19636. Megtorlások és konszolidáció . . . . . . . . . . . 20237. „A legvidámabb barakk”,

a „gulyáskommunizmus” idôszaka . . . . . . . 20738. A szocializmus válsága Magyarországon . . . 21239. A rendszerváltás Magyarországon . . . . . . . . 217

V. A globális világ elônyei és gondjai . . . . . . . . 22440. A gazdaság és a társadalom átalakulása

a XX. század második felében . . . . . . . . . . . 22441. Globális problémák – természet

és társadalom . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 22942. Globális problémák – népesedési viszonyok 23443. Az Európai Unió kialakulása és felépítése . . 23944. A magyar demokrácia mûködése . . . . . . . . . 24545. Népesedési viszonyok a XX. századi

Magyarországon . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 24946. Nemzetiségek és etnikumok

a XX. századi Magyarországon . . . . . . . . . . 25347. A kisebbségbe került magyarság helyzete

a XX. században . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 25948. Társadalmi változások a XX. századi

Magyarországon . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 265

Szinkron idôrendi táblázat . . . . . . . . . . . . . . . . . 269

Tartalom

A kötet újszerûsége. Az olvasó olyan történelemtan-könyvet tart a kezében, mely kísérletet tesz a történel-mi múlt forrásközpontú feldolgozására, és lehetôséget ad a tanulói tevékenységre épülô történelemtanításra. A tankönyv a megváltozott tantervi és érettségi vizsga-követelmények teljesítését állítja középpontjába. Az új vizsgakövetelmények lényege a szövegértéstôl a for-rás- és képelemzésen át az árnyalt látásmódig és a vi-takészségig terjedô készségek és képességek fejleszté-se, a különbözô típusú tanulói tevékenységek (önálló, csoportos és projektmunka stb.) nyomán az ismeretek újszerû és hatékony feldolgozása.

Ez az egyszerûnek tûnô módosítás mind az órave-zetésben, mind a tankönyv felépítésében jelentôs vál-tozásokat követel meg, amelyeket leginkább a tanórai keretek által szûkösen biztosított idô tesz szükségessé. Az önálló vagy csoportos tanulói ismeretszerzés, a for-ráselemzés, a kérdések, feladatok megértése és megvita-tása idôigényes folyamat, amelyet a szerzôknek – a tan-tervi követelmények figyelembevételével – több módonis lehetôvé kellett tenni.

Talán a leglátványosabb változás a hagyományos tankönyvi szöveg drasztikus csökkenése. A leckénként kb. másfél oldalas szövegek döntôen azt tartalmaz-zák, amit valóban meg kell tanulni, illetve meg kell érteni. Ezek a szövegek adják azokat a tényekbôl és összefüggésekbôl álló ismereteket az adott korszakról, illetve problémáról, amelyeket a tanulóknak alkal-mazniuk kell. A rövidítés, tömörítés és a lexikai anyag (nevek, évszámok stb.) jelentôs csökkentése nem volt könnyû feladat. Hiszen mindannyian tudjuk, hogy an-nál jobban érthetô a történelem sokszínûsége, minél részletesebben ismerjük az eseményeket. Minél inkább tömörítjük az anyagot, annál inkább közeledünk a sok-szor semmitmondó tételmondatok felé. Reményeink szerint ezt a veszélyt sikerült elkerülni. A tananyag-csökkentés elfogadását mindannyiunk számára meg-könnyítheti az a tapasztalat, hogy a kevesebb sokszor több, ha azt valóban sikerül átadni a diákoknak.

Az idô felszabadítása szempontjából a második fontos lépés a leckék számának a szokásoshoz képest jelentôs, mintegy húszszázalékos csökkentése volt. Erre több szempontból is óhatatlanul szükség volt. A követelmények ma már elôírják a teljes XX. századi történelem feldolgozását. Akkor fejezzük be valóban a negyedikes (12. évfolyamos) anyagot, ha a tanulók a XX. század végi változásokat, a kétpólusú világ fel-

bomlását és a magyarországi rendszerváltás folyamatát is megértik. Ugyanakkor idôt kell hagyni az érettségire való felkészülésre is. Ha nem redukáltuk volna a lecke-számot, ismét elvégezhetetlen ismerettömeggel állnánk szemben, újra csak versenyt futnánk az idôvel, és a tan-könyvben levô többlettartalmak (a források, a képek, az ábrák és térképek) nem segítenének, hanem ártanának. A két változtatás – a szöveg és a leckeszám redukálása – csak együttesen hozhatja meg a kívánt eredményt.Tartalmi arányok. Részben a fenti változtatások, rész-ben a tankönyv szerkezeti felépítése révén szerettünk volna jelentôs mértékben elôrelépni a politikatörténet és az egyéb tartalmak (gazdaság-, népesség-, társada-lom- és életmódtörténet stb.) megjelenítésében. Rég-óta, sokak által megfogalmazott igény a politikatörté-net túlsúlyának visszaszorítása, amit a tankönyveken is számon kérnek. Szakítani kívántunk azzal az álságos megoldással, hogy e kívánalom teljesítése érdekében az amúgy is hatalmas köztörténeti anyaghoz terjedel-mes életmód-, tudománytörténeti részeket adunk, s így azok elsajátítására vajmi kevés esély mutatkozik, mivel a politikatörténet eleve elviszi az idôt. Tartózkodtunk attól is, hogy mûvelôdéstörténetnek fogjuk fel a néhány tucat mûvész és tudós névsorához rendelt tételmon-datokat. A fenti módszerekkel szakítva, a kérdést úgy próbáltuk megoldani, hogy – mint arról már szóltunk – jelentôsen csökkentettük a lexika mennyiségét, s így maradt idô más témák tárgyalására is. A nem szoro-san vett politikatörténet jelentôs részét a tankönyvi leckék ötödét kitevô utolsó nagy fejezetben kiemeltük. E megoldás mellett szól az is, hogy ezáltal igazodtunk az érettségi követelményrendszeréhez, másrészt így az év végi összefoglalás és az érettségire történô felkészülés egy jelentôs része beépült a tankönyvi anyagba. A po-litikatörténet háttérbe szorulását mutatják a források: a tárgyalt korszak megértését a jogtörténettôl a gazdaság-történeten át az életmódra vonatkozó kínálat is segíti.A tankönyv felépítése. A leckék hármas tagozódásúak: a körülbelül másfél oldalas tankönyvi szöveget követi a feldolgozásra szánt forrásokat, ábrákat, vázlatos tér-képeket és képeket tartalmazó archívum és a múltba történô „mélyfúrásokat” lehetôvé tevô nézôpontok rész, amely vitás kérdésekkel, személyiségekkel vagy problémákkal foglalkozik, források segítségével.

Az archívum anyagai kínálatot jelentenek a tan-órai munkához. A fôszövegben megjelenô alfejezetek mindegyikéhez kapcsolódik valamilyen típusú forrás.

Elôszó

Elôszó / 5

politika-, esemény-, állam-, jog- és intézménytörténet;

társadalom-, életmód-, mentalitás- és mûvelôdéstörténet;

gazdaság- és technikatörténet, környezeti kultúra;

eszme- és vallástörténet.

Természetesen nem kell valamennyit feldolgozni! A ta-nulóközösség összetételének megfelelôen a szaktanár döntheti el, hogy melyikre és milyen módon kerüljön sor. A forrásokhoz kérdések, feladatok kapcsolódnak, így valamennyi alkalmas a kívánt készségek és képessé-gek megszerzésére, az új követelményeknek megfelelô felkészülésre.

A tankönyv forrásait (és itt szövegre, képre, ábrá-ra, térképre egyaránt gondolunk) a jobb használható-ság érdekében leckénként sorszámokkal jelöltük. A sorszám színe egyben megmutatja a forrás tartalmi jellemzôit.

Azért, hogy a szaktanári munka – a tartalmi ele-mek feldolgozása mellett – tudatosan törekedhessen a vizsgakövetelményekben hangsúlyosan megjelenô képesség jellegû követelmények (kompetenciák) fej-lesztésére, a forrásra vonatkozó kérdések, feladatok mellett az érettségi feladatgyûjteményekbôl már meg-ismert piktogramok jelzik a forrásfeldolgozás által leg-inkább fejleszthetô kompetenciákat.

Forrásközpontú tankönyvünknél fontosnak tar-tottuk a forrásfeldolgozáshoz kapcsolódó lehetséges tanulói tevékenységformák jelzését is. A kérdések és feladatok végén kék színû betûkkel jeleztük az álta-lunk ajánlott feldolgozási formákat.

A fenti módszertan a harmadik egységben, a nézô-pontokban is megtalálható. Itt azonban az önálló és árnyalt vélemény kialakítására helyezôdik a hangsúly. A nézôpontokban egy-egy vitatott kérdést (pl. forrada-lom vagy puccs), személyiséget (pl. Károlyi Mihály) vagy jelenséget (pl. a „dühöngô ifjúság”) ismerhetnek meg a diákok, különbözô megközelítésekben, vitá-ra sarkalló kérdésekkel. Reményeink szerint ez az újszerû tankönyvi egység önálló állásfoglalásra, vitá-ra, gondolkodásra késztetheti a tanulókat. Szemlélteti azt, amivel az életben is folyamatosan találkoznak: a kérdéseket több nézôpontból lehet megközelíteni. A nézôpontok is kínálatot nyújtanak, s a szaktanár dönti el, hogy ebbôl mennyit tud vagy akar beépíteni az órai munkába.

Fontos tudatosítani, hogy az archívum és a nézô-pontok anyaga a feldolgozást, a megértést és az ön-álló vélemények kialakítását szolgálja, s nem memo-rizálandó tananyagot jelent.

Abban a reményben bocsátjuk közre tankönyvün-ket, hogy kevesebbet kérünk, de többet adunk, s ez-által munkánk segíti, hogy a történelem érthetôbb, izgalmasabb, minden diák számára átélhetôbb és így szerethetôbb tantárgy legyen.

Kaposi József és Száray Miklós

1

1

1

1

A források tartalmi jellemzôi

a források használata és értékelése;

a szaknyelv alkalmazása;

tájékozódás térben és idôben;

az eseményeket alakító tényezôk feltárása.

[ F ] = egyéni, páros vagy csoportos tanulói feladatmegoldás;

[ GY ] = önálló vagy csoportos gyûjtômunka;

[ SZ ] = a szóbeli prezentáció (kiselôadás, vita, megbeszélés);

[ Í ] = írásbeli munka (esszé, projekt, házi dolgozat).

Fejlesztendô kompetenciák

A feladatok ajánlott feldolgozási módjai

A tankönyvben alkalmazott jelölések

A HÁBORÚ KITÖRÉSE A XX. század elején Európá-ban két, egymással szemben álló szövetségi rendszer jött létre: a Franciaországot, Oroszországot és Nagy-Britanniát tömörítô antant és a Németországot, az Osztrák–Magyar Monarchiát, valamint Olaszországot magába foglaló hármas szövetség (késôbb: központi hatalmak).

A két hatalmi tömb között a legjelentôsebb ellentét – az egyenlôtlen gazdasági fejlôdés törvényszerûsége következtében – a gyorsan fejlôdô Németország és az ipari fejlôdésben megtorpanó Nagy-Britannia, valamint a leszakadó Franciaország között húzódott. Németor-szág részt követelt a világhatalmat biztosító gyarma-tokból, míg az ezeket uraló franciák és angolok nem engedtek.

Az alapvetô ellentéten túl a felek között számos érdekütközés mutatkozott: a franciákat évtizedek óta fûtötte a reváns, a visszavágás vágya a németekkel szemben: vissza akarták szerezni Elzászt és Lotaringiát. Oroszország a Balkán felé akart elôretörni, s ezzel ve-szélyeztette az Osztrák–Magyar Monarchia biztonsá-gát.

A háború kirobbantásához az ürügyet a nemzeti ellentétei miatt „lôporos hordónak” nevezett Balká-non 1914-ben eldördült pisztolylövések szolgáltatták. A Monarchia által korábban megszállt Bosznia–Herce-govina fôvárosában, Szarajevóban egy Szerbiából át-szökött szerb nacionalista, Gavrilo Princip megölte a Monarchia trónörökösét, Ferenc Ferdinándot. Miután a nagyhatalmak elérkezettnek látták az idôt az össze-csapásra, a Monarchiát a németek, a szerbeket az oro-szok határozott fellépésre biztatták. Ennek megfelelôen a Monarchia kemény ultimátumot küldött Szerbiának, a szerbek pedig vállalták az ultimátum visszautasítását. A Monarchia hadat üzent Szerbiának (1914. július 28.). A szövetségesi szerzôdések értelmében – miután a többi nagyhatalom is alkalmasnak tartotta az idôpontot céljai megvalósítására – néhány nap alatt szinte egész Európa hadban állt (az antant részérôl: Oroszország, Franciaország és Nagy-Britannia, a központi hatalmak részérôl Németország, az Osztrák–Magyar Monarchia és rövidesen Törökország is). Kitört a világháború.

AZ ÁLLÓHÁBORÚ Európában már nemzedékek óta nem pusztított jelentôs háború. A vezérkarok és az emberek többsége mindkét oldalon gyors gyôzelmet vártak. Az utcákon lelkesen ünnepelték a háborút.

Ám mindenki rosszul számított! Amikor befutottak az elsô sebesültekkel zsúfolt vonatok, majd rövidesen érzékelhetôvé váltak az ellátási nehézségek, az embe-rek hangulata lassan megváltozott.

A katonáknak is csalódniuk kellett. Úgy gondolták, az új fegyverekkel a háború hamar véget ér, de éppen az ellenkezôje történt. A megnövelt tûzerô a védelem esélyeit növelte, így gyors támadások helyett a had-seregek lövészárkokba ásták be magukat, állóháború alakult ki.

A német hadvezetés szerette volna kihasználni kezdeti fölényét, s elkerülni a kétfrontos háborút. Ezért a XX. század elején kidolgozott villámháborús terv (Schlieffen-terv), szerint Belgiumon át akarta lerohan-ni Franciaországot. Számított arra, hogy az oroszok elôrenyomulását a Monarchia seregei feltartóztatják. Az oroszok azonban a vártnál gyorsabban vonultak fel, így német erôket kellett átdobni keletre, s a franciák Pá-rizstól 22 kilométerre megállították a német csapato-kat az ún. elsô marne-i csatában (1914. szeptember).

A következô években váltakozó sikerrel folyt a há-ború: hol az egyik, hol a másik fél törte át a frontot, de döntést egyikük sem tudott kicsikarni. Mindkét tábor – az ellenfelek rovására tett ígéretekkel – újabb orszá-gok bevonásával próbált elônyre szert tenni. 1915-ben Olaszország – a Monarchia rovására megszerzett te-rületek reményében – az antant, Bulgária – a Szerbiá-tól megszerzendô területekért – a központi hatalmak oldalán lépett be a háborúba. Így a Monarchia az Al-pok elôterében is új front megnyitására kényszerült, de Szerbiát a bolgárokkal karöltve elfoglalták.

1916-ban Verdun környékén a németek indítottak támadást, majd az antant a Somme folyónál nyomult elôre. Az eredmény csupán a frontvonal kisebb eltoló-dása volt, az áldozatok száma azonban mindkét oldalon meghaladta az egymillió fôt. Nem sok sikert hozott az antant számára Románia beléptetése a háborúba (1916), hiszen a románok gyorsan vereséget szenvedtek.

ÚJ VONÁSOK A HADVISELÉSBEN A világháború frontjait egymással szemben húzódó lövészárokrend-szerek alkották. Tömegesen vetették be a korábban kifejlesztett nagy tûzerejû fegyvereket, például a gép-puskát, s a kilométerek százain át futó frontvonalaknál egymással farkasszemet nézô hadosztályok irányítá-sát is a hírközlés korábbi fellendülése tette lehetôvé. A frontok áttörésének szándéka megkövetelte, s a tech-

Az elsô világháború, a forradalmak és a békékI.

FEJE

ZET

1. Az elsô világháború

Az elsô világháború, a forradalmak és a békék / 7

nika fejlôdése – melyre a háború ösztönzôleg hatott – pedig lehetôvé tette új fegyverek bevetését. A sok újí-tás közül a repülôgépek, a páncélosok és a tengeralatt-járók a háború második felében már jelentôs szerepet játszottak, azonban a hadviselés jellegét majd csak a második világháborúban alakították át, mozgékonyabb hadviselést eredményezve. A repülôt kezdetben csak felderítésre használták, majd a fedélzeti gépfegyverek-kel légi csatákat vívtak, s bombázták egymás állásait. Az elsô világháborúban a hátországot még nem érintet-ték a légierô támadásai. A harckocsit – az új találmány angol fedôneve volt a tank – az angolok vetették be elôször. A szembenálló felek új fegyverként használ-ták a harci gázt, azonban a gyilkos fegyverrel szemben megtalálták a védekezés módját (gázálarc).

Miután a háború elhúzódott, a gyôzelem nemcsak a katonák közötti harc kimenetelétôl függött, hanem az ôket ellátó hátországok teljesítôképességétôl is. A hadban álló országok egész nemzetgazdaságukat a háború szolgálatába állították, állami irányítással hadigazdálkodást építettek ki. Ebben a versenyben a gyengébb gazdaságok egyre inkább kimerültek. Az ellátás romlott, az emberek nyomorogtak. Elsôként a legkevesebb tartalékkal rendelkezô Oroszország om-lott össze, melynek részvétele a háborúban az 1917. februári forradalom következtében egyre csökkent. Az Osztrák–Magyar Monarchiában és Németországban is mutatkoztak a kimerülés jelei.

AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK HADBA LÉPÉSE – AZ ANTANT GYÔZELME Az antant a háború kezdete óta blokád alatt tartotta a központi hatalmak kikötôit, így elzárta azokat a világkereskedelemtôl. Ez a nem-

zetgazdaságok háborújában egyre nyomasztóbbá vált, fôleg azért, mert a német flottának az angol tengeriblokád áttörésére tett kísérletei kudarcba fulladtak. Így Németország nem jutott nyersanyagokhoz, míg Anglia az Egyesült Államokból és saját gyarmatairól korlátlan utánpótlást szerezhetett. Az Angliába történô szállítá-sok megakadályozására a németek tengeralattjárókat (U-hajókat) vetettek be.

Mivel az Egyesült Államok jórészt hitelre szállította az utánpótlást az antantnak – a blokád miatt a központi hatalmak szinte semmit sem vásárolhattak –, az ame-rikai óriás egyre inkább az antant gyôzelmében vált érdekeltté. Az Egyesült Államok tartott attól is, hogy a XIX. század közepe óta egyre lendületesebb gazdasági fejlôdést mutató Németország gyôzelme esetén még erôsebb versenytárs lesz. 1917 elején Oroszország meggyengülése az antantot nehéz helyzetbe hozta. Az amerikai vezetés döntött. Miután a német tengeralatt-járók támadásait felhasználva sikerült az amerikai köz-véleményt is a háborús részvétel mellé állítani, 1917 áprilisában az Egyesült Államok hadba lépett az antant oldalán.

1918-ban Németország – még az amerikai csapatok európai megjelenése elôtt – döntést akart kicsikarni a nyugati fronton. A németek újra megközelítették Pá-rizst, azonban az antant amerikai támogatással megál-lította a támadást. Ezt követôen az antant anyagi és em-berfölénye mindinkább kibontakozott, s 1918 ôszére a frontokon a központi hatalmak védelme összeomlott. Fegyverszünetet kértek (a Monarchia november 3-án, Németország november 11-én aláírta a feltétel nélküli fegyverletételt), s ezzel elismerték, hogy a háborút el-vesztették.

Archívum

Japán

Egyesült Államok

Németország

Franciaország

Anglia

Spanyolország

Portugália Olaszország

Belgium Hollandia

Állapítsa meg, melyek a kiterjedt gyarmati területekkel rendelkezô nagyhatalmak! Határozza meg, mely hatalmak ren-delkeznek kis gyarmatbirodalommal! Állapítsa meg, milyen összefüggés mutatható ki a hatalmi ellentétek és a gyar-

mati terület nagysága között! Indokolja megállapítását! Gyûjtse össze, mely tényezôk ismerete szükséges – az elôbbieken kívül – több tényezôt figyelembe vevô elemzô válasz megadásához! [ F ]

A HÁBORÚ KITÖRÉSE

A nagyhatalmak és gyarmati területeik

1

8 / Az elsô világháború, a forradalmak és a békék

„Bosznia és Hercegovina annexiója csak egyike azoknak a csapásoknak, amelye-ket Szerbia ellenségei országunkra akarnak mérni. Számos csapás elôzte meg és fogja követni. Munkára és elôkészületekre van szükség, hogy az új támadás ne érje Szerbiát megint készületlenül.

A fô dolog, amelyet a nép összes osztályainak el kell végeznie, a nemzeti munka minden területén a háborúra való felkészülés, a jelenkor követelményei-nek megfelelôen. Ezt a nemzeti öntudat erôsítése, testgyakorlatok, a testi és anyagi felkészültség növelése, kulturális haladás stb. révén kell elérni.

Az annexióhoz hasonló új csapással már egy új Szerbiának kell szemben áll-nia, amelyben minden szerb puskát ragad.

A régi törökök délen fokozatosan eltûnnek, és már csak népünk egy része szenved rabigájuk alatt. De új törökök jönnek északról, sokkal félelmetesebbek és veszélyesebbek, mint a régiek, civilizáltabb, gazdaságilag elôrehaladottabb északi ellenségeink jönnek ellenünk (…)

A Narodna Obrana kihirdeti a népnek, hogy fô és legnagyobb ellenségünk Ausztria. (…) Amikor a Narodna Obrana az Ausztria elleni harc szükségességét hirdeti, nemzeti fennállásunk szent ügyét hirdeti.”(A Narodna Obrana programjából, 1911)

Állapítsa meg, hogy kiket ne-vez a szöveg új törököknek!

Fogalmazza meg, hogy megállapí-tásaiból mi következik a szervezet programját illetôen! Azonosítsa történelmi tanulmányai felhasz-nálásával a szervezet jellemzô módszereit, és gyûjtsön konkrét példákat más hasonló jellegû szervezet tevékenységébôl! [ F ]

Hasonlítsa össze a térkép felhasználásával a két fél erôviszonyait! Fogalmazza meg a térkép alapján a Schlieffen-terv lényegét! Állapítsa meg, milyen gyenge pontjai voltak a tervezetnek! [ GY ]

Szövetségi rendszerek és erôviszonyok 1914-ben

„(…) Az összes katonai írók (…) megegyeznek abban, hogy Moltke [Helmuth Moltke, a német nagyvezérkar fônöke 1906

és 1914 között] a bal- vagy védekezô szárnyat Elzászban és Lotaringiában erôsebbé tette, mint ahogy Schlieffen [Alfred von Schlieffen a német nagyvezérkar fônöke 1891 és 1906 között] tervezte, és hogy ezt a döntô szerepet játszó jobbszárny ro-vására tette, amelynek (…) el kellett volna sepernie a francia hadseregeket keleti határerôdítéseik háta mögé és a svájci határhoz. Számos mérvadó német szemé-lyiség (pl. Wilhelm Gröner tábornok) rámutat arra, hogy Schlieffen az egyik szárny arányát a másikhoz 1:7-hez alkotta meg, míg Moltke megváltoztatta 1:3 arányban,

AZ ÁLLÓHÁBORÚHatározza meg tömören a forrás alapján a Schlieffen-

terv lényegét! Állapítsa meg, hogy mennyiben érintette a terv alapjait Moltke módosítása! Magyarázza meg, hogy a forrásban is szereplô tényezôk megváltoztatása közül melyik volt a Schlieffen-terv bu-kásának egyik oka! Indokolja ma-gyarázatát! [ SZ ]

2

3

4


de hogy hogyan jutottak ezekhez a számokhoz, arról nem nyilatkoztak. Gröner tá-bornok Schlieffen gróf végrendelete címû mûvében azt írja, hogy (…) Schlieffen 10 hadosztályt szánt a keleti frontra, Moltke 8-at. Moltke azonban – és Schlieffen még inkább – sohasem rendelkezett annyi hadtesttel és hadosztállyal, mint amennyinek létezését a Schlieffen-terv feltételezte, az utóbbi terv csak javaslat volt. (…)

Mellékesen meg kell jegyeznem, hogy a Schlieffen-tervet egy, csupán a nyugati fronton vívott háborúra dolgozták ki; megalkotása idején ugyanis Oroszország még mindig nagyon gyenge volt a mandzsúriai háború következtében. (…)” (1929-es angol elemzés)

„Az ellenség üldözése közben Párizstól keletre a Marne-ig s azon túlra elôrenyomult hadseregcsoportjainkat Meaux és Montmirail között ellenséges haderô támadta meg. Két napig tartó súlyos harcokban feltartóztatták az ellenséget, sôt: elôre is nyomultak. Midôn új, erôs ellenséges oszlopok felvonulását jelentették, szárnyunkat visszavontuk. Az ellenség sehol sem üldözte csapatainkat. Gyôzelmi zsákmányunk ezekben a harcokban eddig: 50 löveg és néhány ezer fogoly.

A Verduntôl nyugatra harcoló seregtestek térnyerô harcokban vannak.A keleti harctéren a harc újból megkezdôdött.” (Német hadijelentés 1914. szep-

tember 10.)

„Szeptember 11., este. Az angol–francia csapatok a balszárnyon átlépték a Marne-t, hogy üldözhessék a visszavonuló ellenséget.

Szeptember 12. A csata, amelyet öt napja vívunk, vitathatatlanul gyôzelemmé bontakozik ki. Az 1., 2. és 3. német hadseregek visszavonulása balszárnyunk és de-rékhadunk elôl egyre erôsebben nyilvánvalóvá lesz. Most a 4. ellenséges hadsereg van soron, amely (…) megkezdte visszavonulását.

Szeptember 13. Gyôzelmünk egyre inkább teljessé válik; az ellenség mindenütt visszavonulóban van.” (Francia hadijelentés)

Az elsô világháború frontjai Állapítsa meg, milyen elô-nyei és hátrányai voltak an-

nak, hogy Németország kétfron-tos háborúra kényszerült! Tárja fel, hogy milyen szerepet játszott a tengeri blokád a háború mene-tében, és elsôsorban kinek a szá-mára volt káros! Állapítsa meg, milyen célt szolgált a búvárhajó-háború! Határozza meg, milyen szerepe volt a háború menetében az egyes országok belépésének! Állapítsa meg, melyik volt a há-ború döntô frontszakasza! Állítá-sát igazolja! [ GY ]

Állapítsa meg, hogy a né-met hadijelentés alapvetôen

gyôzelmekrôl vagy vereségekrôl számol be! Hogyan befolyásolták a Schlieffen-tervet a német hadi-jelentésben szereplô események? Miért? [ SZ ]

Gyûjtse össze, mi a közös a két hadijelentés tartalmában!

Határozza meg, mi az, amit a né-met hadijelentés nem tartalmaz, pedig alapvetô jelentôségû! Hatá-rozza meg, mi az, amit a francia hadijelentés nem tartalmaz, pedig alapvetô jelentôségû! [ SZ ]

5

6

7


Angol tank, angol katonák a lövészárokban, gáztámadás és légi csata a nyugati fronton

ÚJ VONÁSOK A HADVISELÉSBEN

Magyarázza meg, miért alakult ki a lövészárok-háború! Állapítsa meg, milyen hatást váltott ki a katonákból! Röviden fogalmazza

meg, hogy a hosszú frontok, a milliós hadseregek és az új harci eszközök megjelenése hogyan alakította át a hátország szerepét! Elemezze, milyen szerepet játszottak az új harci eszközök a háború menetében! Elemzésé-hez használja fel a képekbôl nyerhetô információkat! [ SZ ]

8

9

11

10


„(…) Augusztus 8-án kora reggel angolok és franciák Albert és Moreuil között indítottak rohamot nem nagy túlerôvel. Sûrû köd ült a földeken, a rohamban erôs

tankosztagok vettek részt. Az ellenség a Somme és a Luce patak között mélyen áttörte az arcvonalunkat. Ott álló hadosztályaink hagyták magukat állásaikból ki-vetni. (…) Csapatainkat, amelyek Moreuilnél még vitézül folytatták a védekezést, felgöngyölték. (…)

Már augusztus 8-án a kora délelôtti órákban teljes képet nyertem a helyzetrôl, amely igen sötét volt. (…)

(…) Magamhoz hívattam a hadosztályparancsnokokat és a frontszolgálatos tisz-teket Avesnès-be, hogy részleteiben megbeszéljem velük az eseményeket. Beszá-moltak ragyogó hôstettekrôl, de beszámoltak olyan cselekedetekrôl is, amelyeket, nyíltan meg kell mondanom, nem tartottam lehetségesnek a német hadseregben: katonáim megadták magukat egyes ellenséges lovasoknak, zárt egységek letették a fegyvert egy tank elôtt. A visszavonuló csapatok egy friss hadosztálynak, amely bátran indult rohamra, azt kiáltották oda: »sztrájktörôk« és »meghosszabbítjátok a háborút«. Ezek a szavak még késôbb is megismétlôdtek. Sok egységben a tiszteknek már nem volt befolyásuk, csak úsztak az árral. (…) Augusztus 8-a világossá tette harci erônk hanyatlását. (…) A háborút be kell fejezni.” (Ludendorff emlékiratából)

AZ USA HADBA LÉPÉSE – AZ ANTANT GYÔZELME

Állapítsa meg a szöveg alapján, mely tényezôkre lehet visszavezetni a német hadsereg kudarcát! Magyarázza meg, milyen okokból tekinthetô 1918. augusztus

8-a a „német hadsereg fekete napjának”! [ SZ ]

Röviden határozza meg a plakát mondanivalóját! Ál-

lapítsa meg, milyen célt szolgál a plakát, és gyûjtse össze, milyen eszközöket alkalmaz! [ F ]

Amerikai propagandaplakát

Néz

ôpon

tok

„Február 3-án Önök elé terjesztettem a német császári kormánynak azt a rendkívüli bejelenté-sét, hogy február elsô napjától kezdôdôen félre akar állítani minden jogból vagy emberiességbôl fakadó korlátozást, és arra akarja felhasználni tengeralattjáróit, hogy elsüllyesszen minden ha-jót, amely közeledni próbál Nagy-Britannia és Írország kikötôjéhez, Európa nyugati partjaihoz, akár a Földközi-tengeren Németország ellensé-gei által ellenôrzött kikötôkhöz. (…)

A kereskedelem ellen irányuló jelenlegi né-met tengeralattjáró-háború – az emberiség ellen vívott háború.

Ez háború az összes nemzetek ellen. Ameri-kai hajókat süllyesztettek el. Amerikai életeket vettek el oly módon, hogy amikor megtudtuk, mélységesen felháborított bennünket, de ha-sonló módon pusztították és süllyesztették el más semleges és baráti nemzetek hajóit is, a rajtuk levô emberekkel együtt. (…)

Indítványozom, hogy a kongresszus a né-met császári kormány legutóbbi magaviseletét úgy minôsítse, mint háború az Egyesült Államok kormánya és népei ellen; hogy formálisan elfo-gadja azt a hadviselô állapotot, amely rákény-szeríttetett; és hogy tegyen azonnal lépéseket nemcsak az ország még erôteljesebb védelmi állapotba helyezésére, hanem minden hatalmát és erôforrásait alkalmazva arra törekedjék, hogy a Német Birodalom kormányát rákényszerítse a háború befejezésére. (…)” (Wilson elnök kong-resszusi beszéde, 1917. április 2.)

Mely tényezôkkel indokolja az elnök az Egyesült Államok had-ba lépését? Ismertessük, hogy milyen háborús célt fogalmaz

meg! Magyarázzuk meg, mi a szándéka ezzel a megfogalmazással! Az Egyesült Államok mikor került hasonló helyzetbe, amikor fel sem merült a háborúba lépés gondolata? [ SZ ]

A Lusitánia elsüllyedése. Az angol utasszállítót a hajózási könyvek szerint felfegy-verezték, s hadianyagot szállított, amirôl az utasok – köztük 120 amerikai állam-polgár – nem tudtak. Az U–20-as német tengeralattjáró parancsnoka azonban igen, ezért felszólítás nélkül elsüllyesztették a hajót. Churchill, a brit flotta irányí-tója még a kísérôhajókat is visszahívta a Lusitánia mellôl. A hajó megtorpedózása jelentôs szerepet játszott abban, hogy az amerikai közvélemény háborúpárti lett

Vitassuk meg a hajó elsüllyesztésének politikai és hadászati sze-repét! [ SZ ]

Gyûjtsük össze a dokumentumok alapján a lehetséges válaszokat és csoportosítsuk különféle okok és szempontok szerint! [ F ]

12

13

14

15

Az Amerikai Egyesült Államok 1917-ben lépett be a háborúba az antant oldalán. Miért kapcsolódott be a küz-delembe? Az angolszász népek szolidaritása vezette? Ugyanakkor az USA lakosságának jelentôs része nemrég vándorolt be, éppen a központi hatalmak területérôl. A háborúban az antant a demokráciát, a központi hatalmak a zsarnokságot képviselték? Ugyanakkor az antant oldalán harcolt Oroszország is.


AZ OROSZ FORRADALOM A nagyhatalmak közül a leggyengébb gazdasággal és a legkiélezettebb társa-dalmi feszültségekkel Oroszország lépett a világhábo-rúba. A parasztokat, sôt még igásállataikat is elvitték a háborúba, visszaesett a mezôgazdasági termelés, rom-lott az ellátás, különösen a városokban. A társadalom már 1916 végére kifáradt, az embereknek elege lett a háborúból. Ugyanakkor Oroszországban hiányoztak a társadalmi feszültségeket levezetô politikai csator-nák (parlamentarizmus, szabad sajtó stb.), és létezett egy erôs, jól szervezett párt (a bolsevikok), amely a hatalom erôszakos megdöntésére tört.

A sztrájkok, tüntetések állandósultak, s amikor a katonák már nem akartak a tömegre lôni, a cári rend-szer összeomlott. A régi vezetô réteg is változásokban, egy új politikai vezetésben látta a helyzet megoldásá-nak kulcsát. A Pétervárott kitört forradalom megdön-tötte a cárizmust (1917. február 23.).

A megalakuló Ideiglenes Kormány tagjai jórészt a hagyományos orosz vezetô rétegbôl kerültek ki, akik alkotmányos viszonyokat kívántak teremteni. E törekvésüket támogatták a jelentôs tömegbázissal rendelkezô eszerek (parasztpártiak) és a mensevikek (szociáldemokraták). A forradalmi szociáldemokraták, a bolsevikok egyértelmûen szemben álltak a kialakuló alkotmányos rendszerrel, és az új helyzetet a hatalom megragadására akarták felhasználni. Céljukat elsô számú vezetôjük, Lenin a permanens (folyamatos) for-radalomról kialakított elméletében fejtette ki.

A forradalom napjaiban sajátos hatalmi szervek jöttek létre Oroszországban, a szovjetek (tanácsok). Szovjeteket alakítottak a katonai egységek, az üze-mek, a lakóközösségek, melyek a kaotikus viszonyok között a helyi irányítást is ellátták. A szovjetek nem politikai pártok voltak, politikai állásfoglalásuk at-tól függött, hogy tagjaik között melyik csoport hívei kerültek többségbe. A forradalom kezdetén eszer és mensevik túlsúly alakult ki. A szovjetek az Ideiglenes Kormány megalakulása után sem szûntek meg, így Oroszországban sajátos helyzet jött létre: a kettôs ha-talom.

A helyzet stabilizálása érdekében a kormánynak a tömegek két alapvetô követelését kellett volna teljesítenie: azonnali békekötéssel befejezni a há-borút, és földet osztani az orosz társadalom döntô többségét képezô parasztság vágyának megfelelôen. A kormány törvényben biztosította a polgári sza-badságjogokat, de nem kötött békét, s a földosztást is csak tervbe vette. Így a helyzet tovább súlyos-bodott. A kormány összetétele többször is megvál-tozott, minden átalakítással balra tolódott (eszer és mensevik politikusok léptek be), ám az alapvetô kérdések megoldása továbbra sem történt meg. Nem osztottak földet és nem léptek ki a háborúból, sôt az eszer Kerenszkij vezette kormány 1917 nyarán újabb támadást indított a keleti fronton, amely gyor-san összeomlott.

BOLSEVIK HATALOMÁTVÉTEL Miközben az Ideig-lenes Kormány az antant nyomására nem lépett ki a háborúból és a mensevikek fenntartásai miatt nem osztott földet, a bolsevikok az egyre romló helyzetet kihasználva elôretörtek. A bolsevik propaganda az egyenlôségen és demokrácián alapuló jövôkép mellett éppen azt ígérte, amit a mensevikek és az eszerek nem hajtottak végre programjukból: békét és földet. (Mind-két ígéret beváltása kétséges volt, hiszen a hatalom megragadása polgárháborút jelentett, a földosztásról pedig egészen más elképzelései voltak a pártnak.)

Propagandájukkal a bolsevikok fôként a nagyváro-sokban mûködô szovjetekben nyertek teret, azonban országosan ez nem sikerült. A bolsevikokkal ellentét-ben Kerenszkij a katonai körökre próbált támaszkod-ni, de elképzelése meghiúsult, mert a volt cári tisztikar szemében a kormányban részt vevô mensevikek és a kormány hatalmát veszélyeztetô bolsevikok között nem volt lényegi különbség. Az Ideiglenes Kormányt jobbról és balról is támadták: elôbb egy cári tábornok, Kornyilov kísérelt meg puccsot (1917. augusztus), majd a szovjetek második összoroszországi kongresszu-sa idején a bolsevikok a jelentôs karhatalommal nem rendelkezô kormánytól Pétervárott átvették a hatalmat (október 25.), amit a szovjetkongresszussal meg is sza-vaztattak. A hatalomátvétel kimondása mellett dekré-tumot (határozatot) fogadtak el a békérôl és a földrôl: vagyis elhatározták az azonnali kilépést a háborúból, és az eszer program alapján kimondták a földosztást. Új hatalmi szerv alakult Lenin vezetésével, a Népbiz-tosok Tanácsa, amely proletárdiktatúrát vezetett be.

Béke helyett több éves véres polgárháború kezdôdött, amelybôl a bolsevikok kerültek ki gyôztesen. Egyrészt azért, mert központosított pártjuk sikeresen vezette a harcot a megosztott ország kevésbé szerve-zett politikai erôivel szemben, másrészt a földosztással a parasztság jelentôs tömegeit állították maguk mögé. A gyôzelemben jelentôs része volt annak, hogy a világ-háború és belsô problémáik miatt a nagyhatalmak nem tudtak komoly erôkkel beavatkozni a küzdelembe.

Ettôl kezdve Európában a szociáldemokrata pártok radikális csoportjaiból szervezôdô kommunista pártok (amelyeknek célja a proletárdiktatúra erôszakos meg-valósítása volt) Lenin bolsevik pártját s annak ideológi-ai és politikai irányvonalát tekintették mérvadónak.

A NÉMET FORRADALOM Németországot erôs gaz-dasága ellenére teljesen kimerítette a hosszú háború. A lakosság zöme éhezett, hiányt szenvedett minden közszükségleti cikkbôl, és szinte minden családban voltak háborús áldozatok. A jómódúakat kevésbé érin-tették a nehézségek, emiatt kiélezôdtek a társadalmi feszültségek. A háború egyre nyilvánvalóbb elvesztése pattanásig feszítette az indulatokat.

Miután az antant áttörte a nyugati frontot (1918. augusztus 8.), a német hadsereg elvesztette esélyét a gyôzelemre. Amikor november elején országszerte há-

2. Forradalmak – a világforradalom bûvöletében


ború- és hatalomellenes megmozdulásokra került sor, a régi Németország vezetô körei háttérbe húzódtak. A berlini forradalom hatására a császár lemondott (no-vember 9.), s a polgári erôk kikiáltották a köztársasá-got, majd a compiegne-i [kompjenyi] erdôben fegyver-szünetet kötöttek az antanttal (november 11).

A katonai vereség és az egyre radikálisabb forradal-mi követelések magukban hordozták a központi ha-talom további gyengülésének és a polgárháborúnak a veszélyét. Németország a demokrácia, az anarchia és a szélsôségesek által megvalósítani akart diktatúra válasz-útjához került. Az erôs szervezeti keretekkel rendelkezô, és a kormányban is vezetô szerepet vivô szociáldemok-raták a jelentôs középrétegekre támaszkodó polgári pártok támogatásával azonban urai tudtak maradni a

válságos helyzetnek, és megvédték a demokráciát. Ezt az is lehetôvé tette, hogy a szélsôbaloldali erôk csak viszonylag késôn szervezôdtek önálló politikai párttá (Német Kommunista Párt – NKP, 1918 decembere), és a hadsereg tisztikara – bár nem lelkesedett a szociál-demokratákért s az általuk képviselt polgári demokrá-ciáért – felismerte a különbséget köztük és a kommu-nisták között, így támogatást nyújtott a szélsôbaloldali hatalomátvételi kísérletekkel szemben. Sikeresen lever-ték a berlini kommunista felkelést (1919. január), majd tavasszal a Münchenben megalakuló bajor tanácsköz-társaságot (1919. május). A demokratikus erôk és a tö-megek támogatásával a kormányzat sikerrel lépett fel a szintén diktatúrára törô szélsôjobboldali csoportokkal szemben is.

alkotmányos rendszer jobboldali diktatúrabaloldali diktatúra

bolsevikok(kommunisták)

alkotmányosmonarchisták

mensevikek(szociáldemokraták)

eszerek(parasztpárt)

monarchisták(a cári rend hívei)

Oroszországi pártviszonyok 1917-ben

Milyen csoportokba oszt-hatjuk az 1917-es Oroszor-

szág politikai erôit? Mely pártok helyzetét erôsítette a cárizmus „öröksége” és a háború követ-keztében beálló gazdasági hely-zet? [ SZ ]

„2. A mai oroszországi helyzet sajátszerûsége az, hogy át-menet a forradalom elsô szakaszából, amely a proletariá-tus kellô tudatosságának és szervezettségének hiányában a

burzsoázia kezébe adta a hatalmat, annak a második szakaszába, amely a pro-letariátusnak és a parasztság legszegényebb rétegeinek kezébe kell hogy adja a hatalmat. Ezt az átmenetet egyrészt a legteljesebb legalitás, másrészt az jellemzi, hogy a tömegekkel szemben nem alkalmaznak erôszakot és végül, hogy ezek a tömegek a kapitalistáknak, a béke és a szocializmus legádázabb ellenségeinek kormányával szemben hiszékeny és nem öntudatos magatartást tanúsítanak. (…)

3. Semmiféle támogatást az Ideiglenes Kormánynak; meg kell magyarázni, hogy az Ideiglenes Kormány minden ígérete, különösen az az ígérete, hogy le-mond az annexiókról, teljesen hazug. Az Ideiglenes Kormány leleplezése (…)

4. Pártunk a munkásküldöttek szovjetjeiben legtöbbnyire kisebbségben, még-pedig egyelôre gyenge kisebbségben van a burzsoázia befolyása alatt álló és ezt a befolyást a proletariátusra átvivô valamennyi kispolgári elem blokkjával szemben. (…)

Amíg kisebbségben vagyunk, a hibák bírálatának és megvilágításának munká-ját végezzük, de ugyanakkor hirdetjük, hogy az egész államhatalomnak a munkás-küldöttek szovjetjeinek kezébe kell átmennie.

5. Nem parlamentáris köztársaság – a munkásküldöttek szovjetjeitôl ehhez visszatérni hátrafelé lépés volna –, hanem a munkás-, béres- és parasztküldöt-tek országszerte alulról fölfelé épített szovjetjeinek köztársasága.” (Lenin áprilisi téziseibôl, 1917)

Magyarázza meg, miért nevezték Lenin itt kifejtett gondolatát permanens (szaka-datlan) forradalomnak! Milyen harci módszert javasol a forradalom egyes szaka-

szaiban? Határozza meg, hogyan viszonyul a „kettôs hatalomhoz”! Indokolja válaszát! [ F ]

AZ OROSZ FORRADALOM

Archívum

Lenin plakáton. A felirat jelentése: Le-nin élt, Lenin él, Lenin élni fog!

Milyen személyiségnek mutatja a plakát a bolsevik ve-

zetôt? Milyen jelképek láthatók a plakáton? [ F ]

1

2

3


Mely érzelmekre kíván hatni a felhívás? Határozza meg,

hogy ki ellen támadt Kornyilov! Gyûjtse össze támadásának hivat-kozásait! Tárja fel, hogy támadá-sa végsô soron mely politikai erô helyzetét erôsítette meg, és ma-gyarázza meg ennek okait! [ Í ]

„Arról van szó, hogy a feladatot világossá tegyük a párt elôtt: napirendre kell tûzni a fegyveres felkelést Petrográdon és Moszkvában, a hatalom meghódítását, a kormány megdöntését. Meg kell fontolni, hogyan agitáljunk ennek érdekében úgy, hogy a sajtóban ne ezeket a kifejezéseket használjuk. (…)

A bolsevikok »formális« többségére várni naiv dolog: ezt egyetlen forradalom sem várja meg. Kerenszkij és társai sem várnak, hanem elôkészítik Petrográd át-adását. Éppen a Demokratikus Tanácskozás szánalmas ingadozásainak kell véget vetnünk, és éppen ezek fognak véget vetni a petrográdi és moszkvai munkások türelmének! A történelem nem bocsátja meg nekünk, ha most nem vesszük kézbe a hatalmat. (…)

Ha Moszkvában és Petrográdon egyszerre vesszük kézbe a hatalmat, feltétle-nül és kétségtelenül gyôzni fogunk.” (Lenin levele a pétervári és moszkvai pártve-zetéshez, 1917. szeptember)

„Orosz nép, nagy hazánk tönkremegy!Közeleg az utolsó óra!Én Kornyilov tábornok (…) kijelentem, hogy az Ideiglenes Kormány a szovjet

bolsevik többségének nyomására egyetértésben cselekszik a német vezérkar ter-veivel. (…)

Ebben a fenyegetô pillanatban az ország elkerülhetetlen pusztulásának felis-merése azt parancsolja nekem, hogy az egész népet felhívjam haldokló hazánk megsegítésére. (…)

Én, Kornyilov tábornok, kozák parasztok gyermeke, kijelentem mindenkinek, nincs más célom, mint a nagy Oroszország megóvása, és esküszöm, hogy az el-lenség legyôzése által lehetôvé teszem az Alkotmányozó Gyûlés összehívását, ahol a nép maga dönthet majd sorsáról, s maga választhatja meg államformáját.” (Kornyilov felhívásából, 1917 szeptembere)

(évente kétszer ülésezik)

Központi VégrehajtóBizottság

(évente kétszer ülésezik)

Szovjetek ÖsszoroszországiKongresszusa

Népbiztosok Tanácsa(kormány)

hadseregVCSK

(állambiztonságiszervek)

utas

ítás

ként, katonai egységenként stb.)szovjetek (üzemenként, lakóhelyen-

kormányzóságok szovjetjei

kinevezi

Szovjet-Oroszország állami és politikai felépítése

Ismertesse, hogy a szovjet-orosz államrendszerben hol

mutathatók ki Montesquieu klasz-szikus államelméleti gondolatai! [ SZ ]

„1. A földesúri tulajdon azonnal és minden megváltás nél-kül megszûnik.2. A földesúri birtokkal, valamint a koronabirtokok, kolos-

torok és egyházak minden földjével, minden élô és holt felszerelésükkel, a ma-jorsági épületekkel és minden tartozékukkal való rendelkezés az Alkotmányozó Gyûlés összeüléséig a járási földbizottságok és parasztküldöttek kerületi szovjetje-inek kezébe megy át. (…)

Az ország kormányzásának céljából, az Alkotmányozó Gyûlés összehívásáig, ideiglenes munkás- és parasztkormányt kell alakítani, amelynek a neve Népbiz-tosok Tanácsa lesz. Az államélet egyes ágainak vezetésével bizottságokat bíznak meg. (…) A kormányhatalmat e bizottságok elnökeinek testülete, azaz a Népbiz-tosok Tanácsa gyakorolja.

A népbiztosok tevékenysége fölötti ellenôrzést és a népbiztosok leváltásának jogát a munkás-, paraszt- és katonaküldöttek szovjetjeinek összoroszországi kong-resszusa és annak Központi Végrehajtó Bizottsága gyakorolja.” (Határozat a földrôl és az új hatalomról, 1917. november 8.)

BOLSEVIK HATALOMÁTVÉTEL

Milyen taktikát ajánl Lenin? Elemezzük, hogyan ítélte

meg Lenin az elvek és a politika kapcsolatát! [ F ]

Fogalmazza meg a határo-zatok lényegét! Magyarázza

meg, miért ezek voltak az új ha-talom elsô intézkedései! Tárja fel, hogyan viszonyulnak a határoza-tok a bolsevik ideológiához! [ F ]

4

5

6

7


Intervenció Oroszországban

„Berlini munkások és katonák!Biztosítsátok a hatalmat, amit Ti vívtatok ki!Berlin felett vörös zászló leng! De a világ, amely eddig azt

figyelte, hogy feladatotokat meg fogjátok-e oldani, most már azt figyeli, hogyanoldjátok meg! Forradalmi szocialista program véghezviteléhez teljes munkát kell végeznetek! Néhány Hohenzollern lemondásával még nincs semmi elintézve! Még kevésbé azzal, hogy néhány kormányszocialista lép az élre! Ezek négy éven keresztül támogatták a burzsoáziát, most sem tudnak mást tenni, mint ugyanazt tovább csinálni. Ne bízzatok azokban, akik azt hiszik, hogy a birodalmi kan-cellári és miniszteri tisztségekbôl eldönthetik a ti sorsotokat! Nem a tisztségek felülrôl való betöltése a megoldás, hanem a hatalom újjászervezése alulról felfelé! Gondoskodjatok arról, hogy az a hatalom, amelyet most meghódítottatok, ki ne csússzon a kezetekbôl, és hogy a ti valóságos céljaitok érdekében használjátok fel. Mert a ti célotok egy polgári-szocialista békének azonnali megvalósítása, egy olyan békének, amely az imperializmus ellen valósul meg, és amely lépést jelent a szocialista forradalom megvalósulása felé. (…)” (A Spartacus Szövetség berlini felhívásából, 1918. november 10.)

A NÉMET FORRADALOM

Állapítsa meg, hogy kik el-len agitál elsôsorban a szö-

veg! Tárja fel, hogy mirôl akarja meggyôzni olvasóit! Magyarázza meg, hogy milyen politikai szán-dékok húzódnak meg a szöveg megfogalmazása mögött! [ F ]

„(…) A Spartacus Szövetség követeli mint azonnali rendszabályt a forradalom biztosítására:

1. Az egész rendôrség, az összes tisztek, valamint a nem proletár katonák le-fegyverzését. Az uralkodó osztályokhoz tartozó összes egyének lefegyverzését.

2. Az egész fegyver- és lôszerállomány, valamint a hadiipari üzemek lefoglalá-sát a munkás- és katonatanácsok által.

Miért ellenezte a bolsevik Trockij a breszt-litovszki

béke megkötését, és miért ra-gaszkodott ehhez Lenin? Milyen tényezôk határozták meg, hogy egyes területek végleg elszakad-tak Oroszországtól, mások csak átmenetileg váltak függetlenné? Milyen okokkal magyarázható a fehérek veresége? [ F ]

8

9

10

16 / Az elsô világháború, a forradalmak és a békékN

ézôp

onto

k

Politikai és szociális téren:2. Az összes parlamentek és községi tanácsok megszüntetését; funkcióik átvé-

telét a munkás- és katonatanácsok, valamint bizottságaik és szerveik által.3. A munkástanácsok megválasztását egész Németországban. (…)4. A munkás- és katonatanácsok küldötteinek megválasztását az egész biro-

dalomban a munkás- és katonatanácsok központi tanácsába, amelynek a végre-hajtó tanácsot kell megválasztania mint a törvényhozó és a végrehajtó hatalom legfelsôbb szervét. (…)

A legsürgôsebb gazdasági követelések:1. Minden dinasztikus vagyon és jövedelem lefoglalása a közösség számára.3. Minden mezôgazdasági nagy- és középüzem földjének kisajátítása; egyben

központi vezetés alatt az egész birodalomban szocialista mezôgazdasági szövet-kezetek létesítése.

4. Az összes bankok, bányák és kohók, valamint az összes ipari és kereskedel-mi nagyüzemek kisajátítása.

Nemzetközi feladatok:A kapcsolatok azonnali felvétele a külföldi testvérpártokkal, hogy a szocialista

forradalmat nemzetközi alapra helyezni és a békét a világproletariátus forradalmi felemelése és nemzetközi testvérisége útján kialakítani és biztosítani lehessen.” (A Spartacus Szövetség programjából, 1918. december 31.)

Csoportosítsuk a követelé-seket, s azok céljait! Álla-

pítsuk meg, hogy összességében mit kíván megvalósítani a prog-ram! Tárjuk fel, hogyan viszo-nyul az ipari, a kereskedelmi és a mezôgazdasági tulajdonhoz! Fogalmazzuk meg röviden, hogy milyen államszervezet jönne lét-re a program alapján! Állapítsuk meg, hogy milyen alapra kívánja helyezni a program Németország külpolitikáját! [ F ]

„Tudtul lehet adni, hogy a Legfelsô Hadvezetôség együtt akar haladni Ebert bi-rodalmi kancellárral, a mérsékelt szociáldemokrata párt eddigi vezetôjével, abból a célból, hogy megakadályozzuk a terrorisztikus bolsevizmus németországi terjedé-sét.” (Hindenburg, a német hadsereg fôparancsnoka, 1918. november 10.)

„Miután átvettük a hatalmat, kénytelenek voltunk tapasztalni, hogy a birodalmi apparátus nem omlott össze. Látnunk kellett, hogy a gépezet mûködik, s az élelmi-szer-ellátás, a gazdaság mûködését biztosítja. (…) Mi talán ezt nem is tudtuk volna elérni, szükségünk volt a szakértôk hozzáértô közremûködésére. Ha eltávolítottuk volna a tapasztalt vezetôket a birodalmi hivatalokból, s ha ezeket a posztokat a szükséges ismeretekkel és tapasztalatokkal nem rendelkezô emberekkel kellett vol-na betölteni, néhány napon belül mindennek vége lett volna.” (Ebert, 1918. novem-ber 25.)

„Októberben Pétervárott tulajdonképpen nem kellett a rendszert »megdönte-ni«, mert az szinte magától összeomlott. A Téli Palota bevétele, melynek során állítólag két ember meghalt, tulajdonképpen formalitás volt.” (Font Márta–Krausz Tamás–Niederhauser Emil–Szvák Gyula: Oroszország története, 1997)

„A forradalom a fennálló gazdasági-társadalmi-politikai rendszer többnyire erôszakos úton történô megváltoztatása. Eredményeként általában megváltoznak a gazdasági, társadalmi, politikai viszonyok és jelentôs átalakulás megy végbe a szellemi élet területén. A forradalom jellegét az határozza meg, hogy milyen el-lentéteket old fel, milyen viszonyokat szüntet meg, illetve hoz létre.

Államcsíny: a puccs egy sajátos formája, amikor az államhatalmat valamely kisebb csoport alkotmányellenesen, erôszak alkalmazásával szerzi meg. Végre-hajtói (pl. fegyveres erôk, egyes politikusok vagy politikai szervezetek, csoportok stb.) általában részesei az általuk megdöntött hatalmi rendszernek.” (Egy 1992-ben megjelent fogalomtárból)

Hasonlítsuk össze a forradalom és a puccs fogalmát! Tárjuk fel a hasonlóságokat és különbségeket! Keressünk a két fogalomra történelmi példákat, és vessük össze

azokat az okok és a következmények szerint! [ Í ]

A Téli Palota ostroma festményen

Vesse össze a festmény su-gallta eseménysort a szö-

veggel! Magyarázza meg a kü-lönbségeket! [ F ]

Mi a logikai kapcsolat a két forrás között? [ SZ ]

11

12

13

14

16

15

1917. november 7-én mind Oroszország, mind a világ életében új feje-zet kezdôdött. Ezt azonban már az elsô naptól fogva eltérôen ítélték meg a különbözô politikai irányzatok.

A számos vitatott kérdés közül kettôt emelünk ki: a konkrét események me-netét és a nagy nap kategorizálását.

Filmek, regények és festmények tucatjai készültek a nagy napról, miközben egyre többen úgy vélik a dokumentumok alapján, hogy ezek a részletek csak a forradalmi romantika termékei, s a valóságban ezekre a momentumokra nem is került sor. Eltérôek a vélemények magának az átalakulásnak a jellegérôl is: for-radalom, vagy csupán bolsevik hatalomátvétel, puccs történt november 7-én.


PROPAGANDA ÉS BÉKEKÍSÉRLETEK A hadviselô fe-lek mindegyike hatalmi érdekeit követte, melyek néha megegyeztek a propagandisztikusan meghirdetett cé-lokkal, mint a franciák esetében Elzász és Lotaringia megszerzése, de sokszor csak az ellenségkép kialakí-tását szolgálták. A németek és a Monarchia népei elé az orosz cári elnyomás elleni felszabadító harcot, míg a franciák és az angolok elé – jellemzô módon, a cá-rizmussal szövetségben – a demokrácia kiterjesztését és az elnyomott nemzetek felszabadítását állították cél-ként. És természetesen – a szólamok szintjén – mind-egyik fél a tartós béke létrejöttéért is küzdött, nyilván-valóan a saját érdekeit szolgáló tartós békéért.

Már 1915-tôl több kísérlet történt az elhúzódó há-ború lezárására, sikertelenül, mivel a felek nem voltak hajlandók lényegi engedményekre. A közvetítô tárgya-lások (dán, amerikai, pápai) szintén hasonló okokból eredménytelenek maradtak. A legjelentôsebb békepró-bálkozás az 1916-ban Ferenc József halála után trónra lépô IV. Károly nevéhez fûzôdik, aki 1917 elején for-dult az antanthoz, de kísérlete kudarccal végzôdött.

Wilson amerikai elnök 1918 elején 14 pontból álló békejavaslatot dolgozott ki. A híres wilsoni pontok a szabad kereskedelmet és a nemzeti önrendelkezés el-vét hirdették meg, a gyôztesek igényeinek visszafogott megfogalmazása mellett. A béke tartós megôrzése ér-dekében Wilson javasolta a Nemzetek Szövetségének (Népszövetség) létrehozását. A békére vágyó tömegek körében népszerû javaslatokat azonban a gyôzelemre törô ellenfelek egyike sem fogadta el. Késôbb, a hábo-rús vereség küszöbén a központi hatalmak a wilsoni el-vekre próbáltak építeni, de természetesen a gyôztesek mégúgy se hajlottak a megegyezésre.

NEMZETISÉGI TÖREKVÉSEK A MONARCHIÁBAN A soknemzetiségû Osztrák–Magyar Monarchiában a birodalom határain túl nemzetállammal rendelkezô nemzetiségek – mint a románok és a szerbek – már a háború elôtt is anyaországaik felé tekintettek. A biro-dalom határai között élô csehek és horvátok többnyire – a nagyobb önállóság reményében – a Monarchián belül képzelték el jövôjüket. Védelmet reméltek az orosz és a német terjeszkedéssel szemben, ugyanakkor a Monarchia kedvezô gazdasági feltételeket biztosított számukra. A Monarchia háborús veresége azonban felcsillantotta számukra a függetlenség reményét, s Németország és Oroszország is meggyengülni látszott. Felerôsödtek az elszakadási törekvések.

A nemzetiségi politikusok közül többen emigráltak – mint a cseh Masaryk és Beneš – s Párizsban és Lon-donban igyekeztek megnyerni az antant vezetôit nem-zeti törekvéseik támogatására. Folyamatos propagan-dát fejtettek ki a Monarchia ellen, mely a valós kritika mellett hamisításokat is tartalmazott. Propagandájukat elôsegítette, hogy angol és francia körökben sokan szim-patizáltak velük.

HATALMI ÉRDEKEK A gyôztesek elvben a nemzeti ön-rendelkezést hirdették, de valójában hatalmi érdekeik megvalósítására törekedtek. Az 1919 januárjában Pá-rizsban összehívott békekonferencián a határok átraj-zolásakor a nagyhatalmi törekvések és a bolsevizmus terjedésének megakadályozása mellett a nemzeti ön-rendelkezés wilsoni elvei háttérbe szorultak. A dönté-seket alapvetôen a franciák (Clemenceau) és az ango-lok (Lloyd George) hozták, mivel az Egyesült Államok (Wilson) nem volt igazán érdekelve a térségben, az olaszok (Orlando) pedig nem tudták érvényesíteni aka-ratukat. A franciák elsôsorban Németországot kíván-ták alkalmatlanná tenni a visszavágásra, míg a briteket leginkább a gyarmati kérdések motiválták. A vesztese-ket csak a békeokmányok aláírására hívták meg.

A francia törekvéseket a hatalmi egyensúlyban ér-dekelt angolok tompították. Németország jelentôs, de nem alapvetô területi veszteségeket szenvedett. Katonai erejét meg akarták törni, így megtiltották az általános hadkötelezettséget és a modern fegyvernemek rend-szerben tartását. Jelentôs hadisarcot, jóvátételt róttak ki rá, ám csak az elsô részlet összegét határozták meg, így a kérdést nem rendezték megnyugtatóan. Németorszá-got tehát megalázták, de potenciálisan Európa egyik legerôsebb hatalma maradt, ami kiszámíthatatlanná tette a jövôt.

Kezdetben nem volt a nyugati hatalmak célja a Mo-narchia felosztása, hiszen a korábbi évszázadokban (pl. 1848–49-ben) mindent megtettek fennmaradása érdekében, mivel létét az európai egyensúly talpkö-vének tekintették. A háború során álláspontjuk lassan módosult. A hadba lépés fejében az olaszoknak és a románoknak jelentôs területeket ígértek, utóbbinak Erdélyt és Kelet-Magyarországot, egészen a Tiszáig. A háború végére alakult ki az új Közép-Európa-kon-cepció. A franciák a rendezéskor két szempontot vet-tek figyelembe: egyrészt a francia vezetést elismerô szövetséges államok létrehozását a németek hátában, másrészt a bolsevik világforradalom megállítását. Az új Csehszlovákia, Lengyelország, a kialakuló délszláv állam (Szerb–Horvát–Szlovén Királyság) és a megnövelt Románia alkalmasnak látszottak e szerepekre. Francia-ország támogatására szorultak a németekkel szemben, és a legmerészebb nemzeti álmok megvalósításával kí-vánták a tömegeket elfordítani a bolsevik eszméktôl.

A rendezés egyik alappillére a francia nagyhatalmi befolyás volt, a másik a térség új államainak az ereje. Természetesen felmerült, hogy a széttagolt Közép-Eu-rópa nem jelent majd kellô ellensúlyt Németországgal szemben, és nem tudja föltartóztatni a bolsevizmust sem. Ám az új államok létrehozói, mint Masaryk is, a jövôbeni gazdasági és politikai együttmûködés fel-vázolásával nyugtatták meg a kétkedôket. Már az új Ausztria létrehozásakor kiderült, hogy repedések van-nak a rendszeren. A közép-európai birodalomból ki-váló német Ausztria ugyanis egyesülni kívánt Német-

3. A világháborút lezáró békék


országgal (Anschluss), ezért a saint-germaini [szen zsömeni] békében ezt meg is tiltották.

A MODERN TÖRÖKORSZÁG MEGSZÜLETÉSE Az Oszmán Birodalommal kötött békében (Sevres) a nem-zeti önrendelkezés elve mögé rejtve a gyôztesek ha-talmi érdekei jelentek meg. Az arab területeket francia és brit protektorátus (védnökség) alá helyezték, vagyis a lényeget tekintve gyarmataikká tették. Jelentôs terü-letek átadásával a törökök rovására akarták kielégíteni a görögöket és az olaszokat is. A békét elfogadni kész szultáni kormányzattal szemben a katonatisztek fel-kelést robbantottak ki, és kikiáltották a köztársaságot. A Kemál pasa vezette nemzeti mozgalom egyrészt mo-dernizálta Törökországot (állam és egyház szétválasz-tása, parlamentarizmus, a nôk egyenjogúsága, európai szokások és a latin ábécé bevezetése), másrészt fegy-veresen szállt szembe a béke értelmében megjelenô antantcsapatokkal.

Mivel a nyugati hatalmak – az orosz forradalom-hoz hasonlóan – nem tudtak bevetni jelentôs erôket, a helyzetet a helyi erôviszonyok döntötték el. Az olaszok eleve meghátráltak, a görögök pedig véres háborúban szenvedtek vereséget. A török–görög háború vegyes lakosságú területeken folyt, s a reguláris erôk mellett a

polgári lakosság is részt vett a harcokban. Az öldöklést lezáró béke (Lausanne, 1923) után milliók menekültek el szülôföldjükrôl: törökök vándoroltak a Balkánról Kis-Ázsiába, görögök Kis-Ázsiából a Balkánra. Kemál pasa nemzetállamot kívánt létrehozni, s így a görögök elûzése után az örményekre törtek, százezreket legyil-kolva vagy menekülésre kényszerítve.

KISEBBSÉGVÉDELEM A Párizs-környéki békék ki-sebbségvédelmi intézkedéseket kényszerítettek az új területekkel gyarapodó államokra, részben Wilson amerikai elnök nyomására, részben azért, mert a döntéshozók szembesültek azzal a szomorú ténnyel, hogy a nemzetiségek elnyomása nem szûnt meg, sôt bizonyos értelemben brutálisabbá vált.

A rendelkezések tiltották a nemzetiségi alapon történô hátrányos megkülönböztetést, elôírták a sza-bad nyelvhasználatot a magán-, az üzleti és a vallási életben, valamint a sajtóban. Az utódállamok az ele-mi szintû anyanyelvi oktatás támogatására is köte-lezettséget vállaltak. A kisebbségeknek jogában állt panaszaikkal a Népszövetséghez fordulni.

A jövô kérdése volt, hogy a fellángoló naciona-lizmusok mellett mennyire lehet érvényt szerezni az elôírásoknak.

„1. Nyílt, nyíltan tárgyalt békeszerzôdések, amelyek meg-kötése után nem lesz többé semmiféle titkos nemzetkö-zi megállapodás, hanem a diplomácia mindig nyíltan és

nyilvánosság elôtt fog tevékenykedni.2. A hajózás teljes szabadsága a parti vizeken kívül esô tengereken, békében

és háborúban egyaránt, kivéve ha a tengereket nemzetközi szerzôdések végrehaj-tására irányuló nemzetközi akció révén teljesen vagy részben lezárnák.

3. Minden gazdasági akadály lehetô legnagyobb mértékû megszüntetése és egyenlô kereskedelmi feltételek teremtése mindazon nemzetek részére, amelyek hozzájárulnak a békéhez, és csatlakoznak annak fenntartásához.

4. Megfelelô biztosítékok nyújtása és elfogadása arra, hogy a nemzeti fegyver-kezéseket a belsô biztonsággal összefüggô legalacsonyabb szintre csökkentik.

5. Az összes gyarmati igények szabad, elfogulatlan és teljesen pártatlan ren-dezése, annak az elvnek szigorú betartása alapján, hogy a szuverenitás idevonat-kozó kérdéseinek eldöntésénél az érdekelt lakosság érdekei ugyanolyan súllyal essenek latba, mint annak a kormánynak méltányos igényei, amelyeknek igényei jogosságát el kell bírálni.

8. Az egész francia területet fel kell szabadítani, és elözönlött részeit helyre kell állítani. Azt az igazságtalanságot, amelyet Poroszország 1871-ben Elzász-Lo-taringia tekintetében Franciaországnak okozott, és amely közel ötven évig nyug-talanította a világ békéjét. Jóvá kell tenni, hogy a béke mindenki érdekében újból biztosíttassék.

9. Az olasz határokat a világosan felismerhetô nemzetiségi vonalak szerint kell kiigazítani.

10. Ausztria–Magyarország népei részére, amelyeknek helyét a nemzetek kö-zött oltalmazni és biztosítani kívánjuk, meg kell adni az önálló fejlôdés legszaba-dabb lehetôségét.

11. Romániát, Szerbiát és Montenegrót ki kell üríteni; a megszállt terüle-teket helyre kell állítani; Szerbiának szabad és biztosított kijáratot kell adni a tengerhez; a különbözô balkáni államok egymás közötti kapcsolatait barátságos tanácskozás útján az állami és nemzetiségi hovatartozás történelmileg kialakult vonalai szerint kell meghatározni; a különbözô balkáni államok politikai és gaz-dasági függetlenségét és területi sérthetetlenségét nemzetközi garanciákkal kell alátámasztani.

PROPAGANDA ÉS BÉKEKÍSÉRLETEK

A béketárgyalások idején készült cseh propagandatérkép. A cseh követelések igazolására felhasználták az egykori morva állam, a „Nagy-Morva Biroda-lom” emlékét, megerôszakolva a tör-ténelmi valóságot

Határozza meg, hogy mi-lyen érvrendszert vetettek

be a csehek álláspontjuk igazolá-sára! Döntse el, mennyiben jogos ezen érv használata! Válaszát indokolja! Állapítsa meg, miért kerültek önmagukkal is ellent-mondásba a csehek! Elemezze, milyen szerepet játszhatott az antant döntéseiben az, hogy a té-nyeket meghamisították! [ F ]

Archívum

1

2


12. A jelenlegi Oszmán Birodalom török részeinek teljes szuverenitást kell biz-tosítani, de a többi nemzetiségek részére, amelyek most török uralom alatt élnek, biztosítani kell létük feltétlen biztonságát, önálló fejlôdésük teljes és zavartalan lehetôségét. (…)

A Dardanellákat állandóan nyitva kell tartani mint nemzetközi garanciákkal biztosított szabad átjárót minden nemzet hajói és kereskedelme számára.

13. Független lengyel államot kell létesíteni, amely magában kell, hogy foglal-ja a vitathatatlanul lengyel lakosság lakta területeket, politikai és gazdasági függet-lenségét és területi sérthetetlenségét nemzetközi szerzôdéssel kell biztosítani.

14. Különleges szerzôdésekkel kell megalakítani a nemzetek általános szö-vetségét avégbôl, hogy a nagy és kis államok politikai függetlensége és területi sérthetetlensége kölcsönös garanciákkal egyaránt biztosíttassék.” (Wilson ameri-kai elnök 14 pontjából, 1918. január 8.)

Melyek a wilsoni 14 pont fôbb vezérelvei? Állapítsuk

meg, miért értelmezték a pon-tokat másféleképpen a gyôztes és a vesztes országok! Magya-rázzuk meg, miért váltották ki a pontok Clemenceau francia miniszterelnökbôl a következô szavakat: „Wilson a maga tizen-négy pontjával rosszabb, mint az Úristen, mert neki csak tíz pontja volt”! Magyarázzuk meg, miért kísérelte meg a Monarchia a tárgyalást a háború befejezé-sét megelôzô „utolsó órában” a wilsoni elvek alapján! [ SZ ]

Határok Európában a versailles-i békerendszer aláírása után

Rendezze táblázatba a területi változásokat! Gyûjtse össze, mely országokat érintette alapvetôen a határok átrajzolása! Állapítsa meg, hogy igazodtak a területi változások az etnikai viszonyokhoz! Indokolja megállapítását! Határozza meg,

milyen szempontok játszhattak szerepet a határok meghúzásával! Elemezze, miként alakult át a hatalmi struktúra! [ GY ]

3


„Slovenskót, a (cseh) nemzet déli részét a magyarok foglalták el, és nagyon korán elszakították Csehor-szágtól és Morvaországtól, bár rövid idôre a szlovákok

késôbb is visszanyerték függetlenségüket. Egészen a XVIII. századig a magyarok képtelenek voltak a szlovákokat megmagyarosítani, mert mûveltségükben a szlo-vákoktól függtek, amit a magyar nyelv is bizonyít; több száz olyan kifejezést vet-tek át a szlovákból, amelyek a civilizált élet fogalmait jelölik. A késôbbi idôkben a Bécs és Berlin által támogatott magyarok éppúgy erôszakkal magyarosítják a szlovákokat, mint ahogy a románokkal, ruténekkel és szerbekkel teszik. A magyar szólás szerint: a tót nem ember.” (Masaryk Wilson amerikai elnökhöz intézett memorandumából, 1918. augusztus 31.)

NEMZETISÉGI TÖREKVÉSEK A MONARCHIÁBAN

Állapítsa meg, milyen célo-kat szolgált a memorandum!

Tárja fel, milyen jellegû eszközö-ket alkalmaz Masaryk álláspontja igazolására! Mutassa be, hogy Masaryk érvei mennyiben fedik a valóságot! Magyarázza meg a szerzô indítékainak okait! [ F ]

HATALMI ÉRDEKEK „61. cikk. Németországnak a Versailles-ban 1871. február 28-án megkötött Béke elôzetes határozmányai és az 1871. május

10-én Frankfurtban megkötött Szerzôdés értelmében átadott területeket francia szu-verenitás alá helyezik vissza az 1918. november 11-i fegyverszünettôl kezdve.

80. cikk. Németország elismeri, és szigorúan tiszteletben fogja tartani Ausztria függetlenségét azon határok keretében, amelyeket az ezen Állam és a fôbb Szö-vetséges és Társult Hatalmak között megkötött szerzôdés állapít meg; elismeri, hogy ez a függetlenség elidegeníthetetlen a Népszövetség Tanácsának beleegye-zése nélkül.

81. cikk. Németország elismeri, amint a Szövetséges és Társult hatalmak is tették, a Csehszlovák Állam teljes függetlenségét, amely magában foglalja a Rutén Autonóm területeket a Kárpátoktól délre. Kijelenti, beleegyezik ezen állam hatá-raiba, (…)

87. cikk. Németország elismeri, amint a Szövetséges és Társult Hatalmak is tették, Lengyelország teljes függetlenségét. (…)

119. cikk. Németország a fôbb Szövetséges Hatalmak javára lemond összes jogcímeirôl tengerentúli birtokaira. (…)

160. cikk. 1920. március 1-jétôl kezdôdôen legkésôbb, a német hadseregnek nem lehet több mint hét gyalog- és három lovashadosztálya. Ettôl kezdve a Né-metországot alkotó államok hadseregének összlétszáma nem haladhatja meg a 100 ezer legénységi állományt és tisztet, beleértve a pótkeretet is, és kizárólag a rend fenntartását fogja szolgálni az ország területén és a rendôri feladatokat a ha-táron. – A tisztek összlétszáma, beleértve a vezérkari tagokat is, bármilyen legyen annak összetétele, nem haladhatja meg a négyezret. – A német nagyvezérkart és az összes többi hasonló alakulatot feloszlatják, és azok semmilyen formában nem állíthatók vissza. (…)

198. cikk. Németország katonai erôi nem rendelkezhetnek semmilyen katonai és tengerészeti légierôvel.” (A Németországgal elfogadtatott versailles-i békébôl, 1919. június 28.)

Gyûjtse össze, hogy mely tárgykörökkel foglalkozik a

béke! Tárja fel, milyen politi-kai, hatalmi célok fogalmazód-nak meg a béke pontjai szerint! Mutassa be, hogy a békepontok megfogalmazása mögött milyen félelmek húzódnak meg! [ Í ]

A MODERN TÖRÖKORSZÁG MEGSZÜLETÉSE

Az Oszmán Birodalom felbomlása

Tárja fel, milyen szempon-tok érvényesültek a sevres-i

béke határainak megállapításá-nál! Gyûjtse össze, milyen nép-mozgásokat idézett elô a sevres-i, majd a lausanne-i béke! [ GY ]

4

5

6


A fiatal Kemal pasa családja körében és a már Atatürknek, a törökök atyjának nevezett politikus 1927-ben

Állapítsa meg, mennyiben tükrözik a képek a törökség életében a Kemál pasához fûzôdô változásokat! Indo-

kolja megállapításait! [ SZ ]

„8. cikk. Azok a csehszlovák állampolgárok, akik faji, val-lási vagy nyelvi kisebbségekhez tartoznak, jogilag és tény-

legesen ugyanazt a bánásmódot és ugyanazokat a biztosítékokat élvezik, mint a többi csehszlovák állampolgárok. Nevezetesen: joguk van saját költségükön jóté-konysági, vallási vagy szociális intézményeket, iskolákat és más nevelôintézeteket létesíteni, vezetni és ellenôrizni, azzal a joggal, hogy azokban saját anyanyelvüket szabadon használják és vallásukat szabadon gyakorolják.

9. cikk. Olyan városokban és kerületekben, ahol jelentékeny arányban nem cseh nyelvû csehszlovák állampolgárok laknak, a csehszlovák kormány a köz-oktatásügy terén megfelelô könnyítéseket fog engedélyezni avégbôl, hogy az ily csehszlovák állampolgárok gyermekeiket saját anyanyelvükön tanítsák. Ez a ren-delkezés nem akadályozza a csehszlovák kormányt abban, hogy a cseh nyelv tanítását kötelezôvé tegye.

Azokban a városokban és kerületekben, ahol jelentékeny arányban élnek oly csehszlovák állampolgárok, akik faji, vallási vagy nyelvi kisebbségekhez tartoznak, ezeknek a kisebbségek-nek méltányos részt kell biztosíta-ni mindazoknak az összegeknek az élvezetébôl és felhasználásából, amelyek a közvagyon terhére állami, községi vagy más költségvetésekben nevelési, vallási vagy jótékonysági cé-lokra fordítanak.

14. cikk. Csehszlovákia hozzájárul ahhoz, hogy a Nemzetek Szövetségé-nek Tanácsa minden egyes tagjának meglegyen a joga, hogy a Tanács fi-gyelmét e kötelezettségek valamelyik-ének bárminemû megsértésére vagy megsértésének veszélyére felhívja és a Tanács oly módon járhasson el és oly utasításokat adhasson, amelyek az adott esetben alkalmasak és hathatós-nak mutatkoznak.

Csehszlovákia azonkívül hozzá-járul ahhoz, hogy abban az esetben, ha ezekre a cikkekre vonatkozó jogi vagy ténykérdésekrôl a csehszlovák kormány és a Szövetséges és Társult Fôhatalmak bármelyike vagy a Nem-zetek Szövetsége Tanácsában helyet foglaló bármely hatalom között véle-

KISEBBSÉGVÉDELEM

Genf

(változó tagok rotációval, csak egyhangú döntést hozhat,évente, vagy szükség szerint ülésezik)

Németország (1926−34)Olaszország (1919),

állandó tagok: Nagy-Britannia, Franciaország,

Népszövetségi Tanács

Genf

HágaGenf

Titkárság

Magyarország (1922), Németország (1926)Szovjetunió (1934)

Gyôztesek (1919) + felvettek Európában:

a Föld országai

államonként egy szavazat,szankciót kétharmados többséggel hozhat)

(döntés vitásügyekben)

(évente, vagy szükség szerint ülésezik,

NemzetköziBíróság

Szövetségi Gyûlés

az ügyek elôkészítése

dönt

ések

, sza

nkci

ók

felv

étel

kere

set

Állapítsa meg, hogy érvénye-sül-e a tagok egyenlôsége!

Határozza meg, hogy miként érvényesült a nagyhatalmak na-gyobb beleszólása! Elemezze a gyôztesek és a vesztesek helyét a világszervezetben! Tárja fel, mely tényezôk következtében csökkent a szervezet hatékony-sága! [ F ]

A Népszövetség felépítése

7

8

9

10


Milyen jogokat biztosítottak a kisebbségvédelmi rendelke-

zések a nem cseh nemzetiségû cseh-szlovák állampolgároknak! Milyen nemzetközi garanciákat kaptak a kisebbségek! Értelmezze a „faji kisebbség” kifejezést! [ SZ ]

ménykülönbség merülne fel, ez a véleménykülönbség a Nemzetek Szövetségérôl szóló Egyezmény 14. cikke értelmében nemzetközi jellegû vitának tekintendô. A csehszlovák kormány hozzájárul ahhoz, hogy minden ily nemû vitás kérdés, ha a másik Fél kéri, az Állandó Nemzetközi Bíróság elé terjesztessék. (…)” (Szerzôdés Csehszlovákia függetlenségének elismerésérôl és a kisebbségek védelmérôl, Saint Germain, 1919. szeptember 10.)

Néz

ôpon

tok

„És mitévôk legyünk mi, szlovákok most, hogy az Osztrák–Magyar Monar-chia fölött megkondult a lélekharang? Erre a nehéz kérdésre a cseh nemzet atyja, František Palacký már megadta a választ. Ô azt mondta, az Osztrák–Magyar Mo-narchia valósággal arra teremtetett, hogy a kis nemzeteinek menedéke legyen, és hogy nekünk, cseheknek és szlovákoknak is nagy szükségünk van rá: ha nem volna, létre kellene hozni. Csakhogy Palacký (...) azt is mondotta, hogy a cseh (és szlovák) nemzet akkor is létezni fog, ha már nem lesz Osztrák–Magyar Mo-narchia. (…) Ennek az országnak a nemzeti egyenjogúság birodalmának kell len-nie. Minden nemzetnek legyen meg benne a maga önálló közigazgatása. A maga területén szabad és önálló, lett légyen szó németekrôl, magyarokról, csehekrôl és szlovákokról, lengyelekrôl, ruszinokról, délszlávokról, románokról, olaszokról. De mindegyiknek csak a maga területén. Egy ilyen Ausztriáról mondta Palacký, (...) hogy ha nem volna, meg kellene teremteni.” (Hodža cikke „Az élôhalott” Slovenský týždennik, 1913. szeptember 26.)

Magyarázza meg, miért mondta Palacký a Monar-

chiáról, hogy „ha nem volna, meg kellene teremteni”! Álla-pítsa meg, hogyan látja Hodža a Monarchia jövôjét! Tárja fel, mennyiben lép túl Palacký elkép-zelésein Hodža! Határozza meg, hogy Hodža milyen jellegû be-rendezkedést kíván megvalósíta-ni! Állapítsa meg, a részlet alap-ján, hogyan képzeli el a jövôt Hodža! Tárja fel, hogy a Hodža által megfogalmazott megoldás milyen problémákat vet fel! [ F ]

„A Szövetséges és Társult Hatalmak a legnagyobb figyelemmel áttanulmányoz-ták azokat a jegyzékeket, amelyekben a magyar Békedelegáció megtette megjegy-zéseit a neki átnyújtott békefeltételekre. A jegyzékek vizsgálatában a Hatalmakat egyedül az a szándék vezérelte, hogy az igazságnak és a védelmükre bízott magas érdekeknek megfelelô határozatokat hozzanak. Ha ennek a vizsgálatnak eredmé-nye lényeges vonásaiban nem egyezik a magyar békedelegáció ellenjavaslataival, ennek oka az, hogy a Hatalmak nem tudnak ennek a Delegációnak az álláspont-jára helyezkedni.

A Szövetséges és Társult Hatalmak ugyanis, bár kifejezik azt a reményüket, hogy a jövôben Magyarország Európa biztonságának és békéjének egyik oszlopa lesz – a maguk részérôl nem felejthetik el, mekkora felelôsség háramlik Magyar-országra a világháború kitöréséért és általában a kettôs monarchia imperialista politikájáért.” (A Szövetséges és Társult Hatalmak kísérôlevele a magyar észrevé-telekre [ún. Millerand-levél], 1920. május 6.)

Állapítsa meg, hogy érdemi válasz született-e a békéhez

kapcsolódó magyar észrevéte-lekre! Indokolja megállapításait! Tárja fel, hogy milyen ellenér-veket kíván eleve megcáfolni e dokumentum! Mutassa be, mivel indokolják a Szövetséges és Tár-sult Hatalmak a Magyarország-nak átadott békefeltételeket! [ F ]

Szlovén karikatúra a béketárgyalások idôszakából. Szövege: Nem akarjuk az öreg, koldus Ausztriát… Inkább a fiatal, gazdag Jugoszláviát!

Fogalmazza meg röviden a plakát mondanivalóját,

szándékát! Gyûjtse össze a szer-zôi szándékot kifejezô elemeket! Vitassuk meg, mennyiben felel meg a plakát „üzenete” a való-ságnak! [ SZ ]

11

12

13

Az Osztrák–Magyar Monarchiát az európai egyensúly egyik talpkövének tekintették évszázadokon keresztül a nyugati nagyhatalmak. Feldarabolása nem szerepelt hadicéljaik között, s ezen álláspontjukat csak a háború utolsó harmadában változtatták meg. Döntésüket számos tényezô befolyásolta: az orosz forradalom, a háborús célok, a nemzetiségi mozgalmak, az új államok együttmûködésébe vetett hit stb.

Azóta is tart a vita: törvényszerû volt e a birodalom teljes felbomlása vagy csak a gyôzteseknek az aktuális helyzetre adott rossz válaszának tekinthetô?


A HÁBORÚBAN Magyarországon a lakosság a háború kitörését – mint Európában mindenütt – elôször nagy lelkesedéssel fogadta. A magyar pártok a kormányzó Nemzeti Munkapárttól a parlamenten kívüli Magyar-országi Szociáldemokrata Pártig támogatták a háborút. Ám a háború borzalmai és a nélkülözések hatására a közhangulat rövidesen megváltozott.

Az 54 milliós Monarchia által mozgósított 8 millió katona közel felét Magyarország adta. A magyar kato-nákat mind a keleti, mind az olasz fronton nagy szám-ban bevetették. Az országot óriási emberveszteségek érték. A világháború frontjai, csatái (Przemysl, Gorlice, Doberdo, Isonzo vagy Piave) nemzedékekre beivódtak a magyar társadalom emlékezetébe.

A háború elôrehaladtával rohamosan romlottak a körülmények, s végül már a jegyrendszerrel sem le-hetett biztosítani a tömegek minimális ellátását sem. Sztrájkhullámok söpörtek végig az országon. A szenve-délyeket felkorbácsolta, hogy az erôfeszítéseket és az áldozatokat értelmetlenné tevô háborús vereség mind elkerülhetetlenebbé vált.

1916-tól a Magyarországi Szociáldemokrata Párt (MSZDP) és a polgári értelmiségieket tömörítô, 1914-ben alakult Országos Polgári Radikális Párt, valamint a század elejétôl mûködô Kisgazdapárt is hangot adott a háborúellenes közvéleménynek. Hangosabbá vált a most már háborúellenes parlamenti ellenzék is.

A háború elôtt már válságba került hagyományos függetlenségi politikát gróf Károlyi Mihály baloldali programmal töltötte meg: támogatta a választójog ki-terjesztését és a földkérdés megoldását. Károlyi a kevés antantbarát politikus közé tartozott, s felszólalt a hábo-rú ellen. Emiatt egyre népszerûbb lett. Bíztak demok-ratikus elkötelezettségében, s antantbarát kijelentései nyomán a magyar közvélemény a jövô emberét látta benne, aki a vereség ellenére meg tudja menteni a tör-ténelmi Magyarországot.

A BIRODALOM SZÉTESÉSE Amikor nyilvánvalóvá vált a vereség, s ezzel párhuzamosan a Monarchia szétda-rabolásának a terve, a vezetés még megpróbálkozott a Monarchia megmentésével. IV. Károly a wilsoni pontok alapján békét kért, s a birodalmat föderalisztikus alapon kívánta újjászervezni. Jellemzô a kor magyar vezetô ré-tegének szûkkeblûségére, hogy Wekerle Sándor magyar miniszterelnök tiltakozására a föderalizáció csak a Laj-tán túl (tehát Ausztriában) lett volna érvényes.

A nemzetiségek azonban ennél már jóval többet akartak. Még nem robbantak ki nemzeti felkelések, a hadsereg a frontokon még jórészt engedelmeskedett, de a gyôztesek oldalán szervezôdô cseh, délszláv és román erôk már az új államok kialakítására töreked-tek. A forradalomtól való félelem miatt a régi hatalom harc nélkül vonult vissza, átengedve az uralmat és a felelôsséget a tömegek bizalmát élvezô új, nemzeti alapon létrejövô szerveknek, a nemzeti tanácsoknak (cseh, osztrák stb.).

Magyarországon is hasonló folyamat zajlott le. Ok-tóberben (24-én) Budapesten megalakult a Magyar Nemzeti Tanács, a Károlyi vezette Függetlenségi és 48-as Párt, a Jászi Oszkár vezetése alatt álló Országos Polgári Radikális Párt és a szociáldemokraták részvé-telével.

AZ ÔSZIRÓZSÁS FORRADALOM 1918 ôszére Buda-pest éhezett, a városban egyre több volt a katonaszö-kevény. A frontról hazatérôk és a hátországban nyo-morgók a szabadságjogok kiterjesztését, földet, megél-hetést követeltek, s a háborút elveszítô vezetés helyett újat akartak, amely majd megvalósítja vágyaikat.

A Nemzeti Tanács a belpolitikai problémák or-voslását a demokratikus jogok kiterjesztésében és a földosztásban látta. A háborús vereség ellenére úgy vélte, a történelmi Magyarország megmenthetô, ha az antant által meghirdetett elveket, a nemzeti ön-rendelkezést és a demokráciát megvalósítja. Így programjában a demokratikus jogok (pl. a nôkre is kiterjedô általános választójog) biztosítása, a föld-kérdés megoldása és a nemzetiségeknek tett jelentôs engedmények szerepeltek.

A pesti tömeg Károlyi Mihály miniszterelnöki ki-nevezését követelte az uralkodótól. Mivel IV. Károly ettôl vonakodott, október 30-áról 31-ére virradó éjsza-ka a Pesten tartózkodó katonák sapkájukra ôszirózsát tûztek a császári címer helyébe, és elfoglalták a város kulcsfontosságú pontjait. A hatalom nem mert ellenáll-ni. Reggelre gyôzött az ôszirózsás forradalom. Október 31-én reggel, hogy megakadályozzák az események radikalizálódását, az uralkodó nevében József fôherceg kinevezte Károlyi Mihályt miniszterelnöknek.

A KÁROLYI-KORMÁNY BELPOLITIKÁJA A forradal-makat követô napok kibontakozást ígértek, mert a poli-tikai erôk döntô többsége felsorakozott az új kormány mögött. A kormány elsô intézkedései – a függetlenség, a köztársaság kikiáltása, a polgári szabadságjogok ki-terjesztése – tovább növelték népszerûségét.

A helyzet stabilizálása azonban más, sokkal ne-hezebben megoldható problémáktól függött. Égetô szükségszerûség volt az ellátás javítása. Ebben nem sikerült eredményt elérni, sôt a háborús rendszabá-lyok (központi elosztás) megszüntetése tovább rontotta – fôleg a fôvárosban – az élelem- és fûtôanyag-ellátás helyzetét, ami aláásta a kormány népszerûségét.

A forradalom bázisának kiszélesítése és a polgári rendszer megszilárdítása szempontjából alapvetô lett volna a földkérdés megoldása. A frontokról hazaözönlô, zömében parasztokból álló, kezelhetetlen katonatömeg gyorsabban és megnyugodva tért volna vissza falujába, ezáltal a társadalmi feszültségek jelentôsen enyhültek volna. Másrészt a parasztbirtokosokkal a magyar polgári demokrácia számára létfontosságú középréteg erôsödött volna meg. A nemzetiségi kérdés szempontjából is fontos volt a földkérdés rendezése, mivel a jórészt paraszti tár-

4. Magyarország a világháborúban, a forradalom kirobbanása


sadalmat alkotó nemzetiségeket – utolsó lehetôségként – ezzel a magyar kormány megnyerhette volna.

A földosztást azonban ôszintén csak Károlyi, a polgári radikálisok és a Nagyatádi Szabó István ve-zette Kisgazdapárt támogatta. A függetlenségiek a magántulajdon sérelmét, a szociáldemokraták éppen ellenkezôleg, a kistulajdonosok megerôsítését látták benne. A megkésve megszületô földosztásról szóló tör-vénynek kellô erély híján Károlyi nem tudott érvényt szerezni. Egyéni példamutatása – Kápolnán fölosztotta birtokait – kevésnek bizonyult.

KÜLPOLITIKAI KUDARC Az új kormány megörökölte a háborús vereséget, s annak minden negatív következ-ményét. A szomszédos – régi és most alakuló – államok elérkezettnek látták az idôt nemzetállamaik létrehozá-sára. A magyar kormány az ország területi egységének fennmaradását az antant elvárásainak megfelelô politi-kában és a nemzetiségeknek nyújtandó széles körû au-tonómiában látta. A nemzetiségi ügyekkel foglalkozó Jászi Oszkárnak rövidesen tapasztalnia kellett, hogy a

nemzetiségek vezetôi nem hajlandóak tárgyalni sem az engedményekrôl, sem az autonómiáról, hanem el akarnak szakadni Magyarországtól.

Károlyi részben saját meggyôzôdése okán, rész-ben az antant propagandáját komolyan véve úgy vél-te, az ország akkor számíthat a gyôztesek részérôl kedvezôbb elbánásra, ha pacifista és következetesendemokratikus politikát folytat. Az antant azonban nem a széles körû demokráciát, hanem az erôs, a bolseviz-must feltartóztatni képes államok létrejöttét tartotta fontosabbnak. A katonai erôviszonyok következtében kialakult helyzet (az ország jelentôs területein román, szerb, francia és csehszlovák csapatok állomásoztak) is jelentôsen befolyásolta a háború utáni rendezést. Miután az antant nem értékelte politikáját, s újabb és újabb – zömében magyarok lakta területeket is – meg-szállás alá vont, Károlyi megkésve és nem követke-zetesen támogatni kezdte a védelem megszervezését. A külpolitikai kudarcok azonban addigra már aláásták Károlyi, s így a polgári demokratikus berendezkedés tekintélyét az országban.

„NÉPEIMHEZ!Leghôbb vágyam volt, hogy Isten kegyelmébôl még hátralevô

éveimet a béke mûvének szentelhessem, és népeimet a háború áldozataitól és terhétôl megóvhassam (…)

Nem teljesült be az a reménység, hogy a szerb királyság méltányolni fogja kor-mányomnak hosszú tûrését és békeszeretetét, és be fogja szavát tartani.

Mindig magasabb hullámokat vet az ellenem és Hazám ellen érzett gyûlölet. Mindig leplezetlenebbül lép elôtérbe az a törekvés, amely Ausztria–Magyarország-gal elválaszthatatlanul egybetartozó területek elszakítására irányul. A határon bûnös áramlat csap át, amely a Monarchia délkeleti részén az állami rend alapjainak meg-ingatására, a népnek, amelyrôl olyan atyai szeretettel gondoskodom, az uralkodó-ház és a haza iránti hûségtôl való eltántorítására és a felnövekvô ifjúság félrevezeté-sére és az ôrület és a hazaárulás bûnös tetteire való fölizgatásra irányul.

Ezt a tûrhetetlen aknamunkát meg kell állítani, Szerbia ezen folytonos kihívá-sainak véget kell vetni, ha sértetlenül fönn akarjuk tartani Monarchiám méltóságát és becsületét, ha a folytonos megrázkódtatásoktól meg akarjuk óvni annak állami, gazdasági és katonai fejlôdését (…)

Fegyveres erôvel kell tehát államaim számára a belsô nyugalom és állandó külsô béke nélkülözhetetlen biztosítékait megszereznem.

Ebben a komoly órában tudatában vagyok elhatározásom egész horderejének s a Mindenható elôtti felelôsségnek.

Mindent megfontoltam és meggondoltam.” (Ferenc József kiáltványa, 1914. július 28.)

A HÁBORÚBAN

Gyûjtsük össze, mely ténye-zôkkel indokolja az ural-

kodó a hadba lépést! Tárjuk fel, hogyan viszonyul az uralkodó a kiáltványban a háborúhoz! Álla-pítsuk meg, mi a hasonlóság és a különbség a moziplakát és a ki-áltvány által közvetített tartalmak és érzelmek között! [ GY ]

„Legkegyelmesebb Uram!(...) Csak kihallgatásom után volt alkalmam Berchtold gróffal beszélni, és tu-

domást szerezni arról a szándékáról, hogy a szarajevói rémtett alkalmát megra-gadja a Szerbiával való leszámolásra.

Nem titkoltam el Berchtold gróf elôtt, hogy ezt végzetes hibának tartanám, és semmi esetre sem vállalnám a felelôsséget. Ez ideig nincsenek kielégítô támpont-jaink arra, hogy Szerbiát felelôsségre vonhassuk, és a szerb kormánynak esetleges megnyugtató felvilágosításai dacára provokáljuk a háborút ezzel az állammal. Az elképzelhetô legrosszabb locus standink [helyzet] volna, az egész világ elôtt úgy állnánk itt, mint békezavarók, és egy nagy háborút szítanánk a legkedvezôtlenebb körülmények között.

A mostani Balkán helyzete mellett kisebb gondom is nagyobb volna annál, hogy alkalmas casus bellit [háború ok] találjak. Ha egyszer eljön a rajtaütés ide-je, a legkülönbözôbb kérdésekbôl lehet a háborút felgöngyölíteni. Elôbb azon-ban mindenesetre olyan diplomáciai konstellációt kell összehozni, amely az erôviszonyokat ránk nézve kevésbé kedvezôtlenül osztja el.” (Tisza István levele Ferenc Józsefhez, 1914. július 1.)

Állapítsa meg, mely hábo-rús okra utal Tisza a levelé-

ben! Tárja fel, hogyan viszonyul a háború kérdéséhez a magyar miniszterelnök! Gyûjtse össze, hogy Tisza álláspontja indoklásá-ra mely érveket sorol fel! [ F ]

„Mindent meggondoltam, mindent megfontoltam…” A töprengô Ferenc József moziplakáton

Archívum

1

2

3


Frontra induló magyar katonák búcsúznak családjuktól

A szakszervezetek taglétszámának változása

Elsô világháborús plakát

Hadirokkantaknak mûlábat ajánló korabeli hirdetés

A gabonafélék árának változása (1913–1918)

Állapítsa meg, hogy milyen tendenciákra utalnak az adatsorok! Mennyiben árnyal-

ják a képek az adatsorok alapján megformált véleményünket? Elemezze, hogyan hatott az elhúzódó háború az egyes társadalmi csopor-tokra! Fogalmazza meg röviden, hogyan, mely eszközökkel próbál a háborús kitartásra ösztö-nözni a plakát! [ Í ]

400

300

200

600

500

100

1914.dec. 31.

1915.dec. 31.

1916.dec. 31.

1917.dec. 31.

1918.dec. 31.

1914.jún. 30.

700[ezer fő]

102030

4050

6070

0

BúzaRozsKukorica

1913 1914 1915 1916 1917 1918

[korona/mérôgabona]

„Gr. Apponyi Albert: Mélyen tisztelt képviselôház! Megbízást nyertem az összes ellenzéki pártok részérôl, hogy az ô nevükben nyilatkozzam. (…) Mi mélyen átérezzük ennek az órának a történeti jelentôségét; mi teljesen át vagyunk hatva attól, hogy az a leszámolás, amely megindult, kikerülhetetlen volt (élénk helyeslés a ház minden oldalán), és hogy azzal nem a támadásnak terére léptünk, hanem egy elemi, védelmi kötelezettséget teljesítünk. (Élénk helyeslés a ház mindkét oldalán.) Ennek a leszámolásnak a megkezdésére mi is csak egy szóval felelhetünk, azzal a szóval, amely az egész közösségnek ajkain van, és ez a szó: Hát végre! (Igaz! Úgy van! És élénk helyeslés a ház mindkét oldalán.)

Ezen nagy történelmi cselekedetek sorozatának vége Isten se-gítségével nem lehet más, mint a Monarchia tekintélyének meg-erôsödése (Igaz! Úgy van!), Magyarország alkotmányának és tör-vényes önállóságának és egységének megszilárdítása. ” (Apponyi Albert a Függetlenségi Párt vezetôjének felszólalása a parlament-ben, 1914. július 28.)

„A háború dübörgése közben elhalkul az osztályharc zaja. A pár-tok, osztályok, nemzetiségek tusája elült, mihelyt az egész ország, az egész nemzet, az egész állam szembekerült az ország, a nemzet, az állam ellenségével. A munkáltató ellen való sztrájk helyére az ellen-ség ellen való szuronyroham lépett. Az agráriusok túlkapásai ellen való küzdelem helyett az orosz cárizmus megsemmisítése foglalja el a nép erejét. Az ellenséges politikai pártok letörése helyett az ellenség fegyveres erejének összezúzása lett a politika legfôbb célja. (…) azok a remények, amelyeket a hadviselô államok a másik fél államainak forradalmaira építettek, meghiúsultak. Minden államban a nép az ál-lam mellé állott, és azonosította magát vele. (…) (Népszava, 1914. november 22.)

Állapítsuk meg, hogyan viszonyulnak a források szerzôi a háború kitöréséhez! Tárjuk fel, mi a hasonló a két forrás érvelésében! Mu-

tassuk be, hogyan viszonyul a két forrásban megjelenô álláspont a hazai és a nemzetközi közhangulathoz! [ F ]

A REÁLBÉREK ALAKULÁSA AZ ELSÔ VILÁGHÁBORÚ IDEJÉN (%)

Év Napszámo-sok

Gyári munkások Tisztviselôk

1913–1914 100,0 100,0 100,0

1915 63,2 64,2 58,4

1916 49,5 55,8 45,2

1917 50,5 57,7 36,0

1918 46,2 53,4 32,9

TERMÉSEREDMÉNYEK A HÁBORÚ ALATT(MILLIÓ TONNA)

Év Búza Kukorica Burgonya1913 4,55 5,36 5,45

1916 3,27 2,68 4,63

1918 2,58 2,39 3,12

4

5

6

7

8

9

10

11

12

Gyûjtse össze a háborús képek, plakátok jellemzôit! [ GY ]


Magyarország az elsô világháború végén

„Kezdettôl fogva tisztán láttam, hogy az egész forradalom központi problémája itt van: földet adni a földnélküliek-nek, maradék nélkül kielégíteni a szegényparasztság és

a földmíves-munkások földéhségét, elsôsorban a papi és más egyéb külterjes la-tifundiumok földarabolásával. Ebben a korszakos reformban láttam az októberi forradalom igazi lelkét, mert ez lett volna az egyedüli út egyrészt a korszerû több-termelés és szövetkezeti mozgalom felé, másrészt a demokrácia és a kultúra igazi alapjai lefektetéséhez és mindenekelôtt az elsorvasztó feudális iga lerázásához.” (Jászi Oszkár emlékirataiból, 1955)

„Szakadt az esô azon a február végi napon, amikor birtokaimat felosztottam. A távoli falvakból is összegyûlt parasztok nagy esernyôk alatt álltak ott, mélyen ba-rázdált arcukból a meglepetés, a csodálat és a gyanakvás valami leírhatatlan keve-réke sugárzott felém. Nem tudták elhinni, hogy álmuk végül mégis valósággá vá-lik. Annyiszor becsapták, bolonddá tették már ôket! Nagy kô esett le a szívemrôl, mert mindig bûntudatot éreztem gazdagságom miatt: ifjúkoromban öntudatlanul, késôbb már tudatosan. A kápolnai földbe, amely évszázadokon át családom bir-toka volt, karót vertem arra a helyre, ahol a földet igénylô agrárproletárok listáján szereplô elsô ember parcellája kezdôdött. Elégedett voltam. A dolgok rendje hely-reállt.” (Károlyi Mihály visszaemlékezésébôl)

„Én a szocialistákat a hadseregben és a kormányban megerôsítettem. Válasz-tanom kellett: csinálok-e polgári contra szocialista [politikát], vagy viszont. Én a szocialista politikát választottam, nemcsak meggyôzôdésbôl, hanem mert ha akkor engedtem volna, ama polgári kabinet, ha sikeres, a 2 hó alatt a MOVE eszköze lesz. (…) Nem egy MOVE-delegáció járt nálam, felajánlani szolgálatait, egy szavamba került volna mellém állítani ôket, mint ahogy Horthy mellé álltak. A különítmény-politikát elôre láttam és nem vállaltam.” (Károlyi Mihály visszaemlékezô jegyzete)

A KÁROLYI-KORMÁNY BELPOLITIKÁJA

Tárja fel, hogy miben látta a földosztás jelentôségét Jászi

Oszkár! Állapítsa meg, hogy mi a szerepe a földosztásnak a polgári demokrácia megerôsítésében és a nemzetiségi kérdésben! [ SZ ]

Állapítsa meg, hogyan látta a tisztikar szerepét Károlyi!

Mennyiben mutatható ki a szö-vegbôl, hogy visszaemlékezésrôl van szó? [ Í ]

„Külpolitikámat a wilsoni elvekre alapítom. Nekünk egy elvünk van: Wilson, Wilson és harmadszor is Wilson. (…)

Amerikára az a feladat vár, hogy átgyúrja egész Európát, kiirtsa belôle a reváns gondolatát, és olyan békét teremtsen, mely nem hagyja egyetlen nép lelkében sem a keserûség fullánkját.” (Károlyi Mihály beszéde, 1918)

„Magyarország sohasem fogja elfelejteni, hogy a háború öt keserû esztende-je után a székely katonák nem mentek vissza családi tûzhelyükhöz, hanem (…) volt annyi lelkierejük, hogy ismét fegyverbe álljanak az egész ország ügyéért, (…) Hallja meg innen az egész világ, hogy nem lehet egy nemzetet legázolni. Nem lehet elpusztítani egy olyan országot, melynek más célja nincs, mint hogy minden polgárnak egyforma jogot biztosítson. De hallja meg és értse a világ azt is, hogy ha a párizsi békekonferencia a wilsoni elvek, a népek önrendelkezô joga és a megegyezéses béke ellen döntene, akkor mi végsô szükségünkben fegyverrel is fel fogjuk szabadítani ezt az országot.” (Károlyi Mihály szatmárnémeti beszéde, 1919. március 2.)

Állapítsa meg, milyen el-vekre alapozta külpolitiká-

ját Károlyi Mihály! Tárja fel, hogy az antant mennyire állt a wilsoni elvek alapján! Magyarázza meg, lehetséges lett volna-e a Károlyi által felvázolt kritériumok szerint az európai béke! Indokolja vála-szát! [ SZF ]

Tárja fel, hogy a gyôztes hatalmak mennyiben vették

figyelembe ezen elveket! Indo-kolja megállapításait! Magyaráz-za meg, mennyiben változtatott, s mennyiben maradt hû korábbi elgondolásaihoz Károlyi Mihály! Tárja fel, hogy Károlyi Mihály 1918-as és 1919-es álláspontjá-nak megváltozásában mely tör-ténelmi okok játszottak szerepet! [ Í ]

KÜLPOLITIKAI KUDARC

Vesse össze Jászi Oszkár és Károlyi Mihály visszaemlé-

kezését! Hogyan írnak a földosz-tásról, és mi lehet az eltérô meg-közelítés oka? [ F ]

13

14

15

16

17

18


Néz

ôpon

tok

„Károlyi nagysága nem abban állt, hogy magáévá tett olyan gondolatokat, amelyeket elôtte már mások felismertek, hanem abban, hogy cselekedeteit követ-kezetesen ezekhez merte igazítani, tekintet nélkül saját vagy osztálya érdekeire.” (Hajdú Tibor történész, 1978)

„Ez a fegyverszünet, mely Diaz-féle fegyverszünet néven ismeretes, volt befejezô aktusa a háborúnak, s ez vetett véget az ellenségeskedéseknek Auszt-ria–Magyarország valamennyi frontrészén.

Hogy – e különösen Magyarországra oly kedvezô – fegyverszünetnek 1918. nov. 3-án való végleges megkötése s a kölcsönös ellenségeskedés beszüntetése után miért kellett Károlyi Mihály grófnak 12 nappal késôbb – [valójában 10 nap-pal késôbb, nov. 13-án – a szerk.] a belgrádi szégyenletes katonai egyezményt kérnie és elfogadnia, ezt a rejtélyt mindmostanáig megfejteni nem tudtam sem én, sem más. De a nemzet szempontjából különösen fontosnak tartom, hogy je-len leírásom alapján a nagy közvélemény is meggyôzôdést szerezzen arról, hogy Károlyiéknak e pontos és hiteles adatok közlése után lehetetlen lesz balvégzetû eljárásukat igazolni. Hogy mely indító okok késztették ôket erre a hazánkra nézve oly végzetessé válott belgrádi kirándulásra, amely országunk feldarabolásának, nemzetünk katasztrofális tönkretételének s a reánk oly súllyal nehezedô szomorú jelennek teljes mértékû kiindulópontjául tekinthetô, azt most csak a Mindenható tudja, s majdan talán az oknyomozó történelem fogja megállapítani.” (Nyékfalvi Ferenc: A Diaz-féle [páduai] fegyverszüneti szerzôdés, 1919)

„Erdélyben léptem fel képviselôjelöltnek a zilahi kerületben, amelynek négy-ezer választója közül 3000 román volt. A Széll-kormány léptetett fel – és ez volt az egyetlen eset, amikor kormánypárti programmal léptem fel, de meg is buktam –, soha nem tudtam románul, és csak berúgott korteseim mondták el helyettem a programbeszédet. Azt mondták, hogy a 3000 román velünk fog tartani, csak fizessük meg ôket, az ezer magyarral ne törôdjem, mert azok úgyis a 48-as jelöltrefognak szavazni. A költségekre elköltöttem a törvényes 15 000 koronát, és amikor újabb pénzt kértek tôlem a lelkek megvásárlására, kereken kijelentettem, hogy nem adok. Hát akkor meg fogunk bukni – mondták nekem. (…) Lélekvásárlás útján azonban nem akartam képviselô lenni. Meg is buktam. A háromezer román választó nem jött el szavazni, mert nem volt fuvar és ital, az ezer magyar közül pedig 900 szavazott ellenjelöltemre, Lengyel Zoltánra. Rám mindössze 100 szava-zat esett. Azóta sem volt ilyen csúfos bukás. De erre a bukásomra büszke vagyok. (…)” (Károlyi Mihály emlékezése 1901-es választási kudarcára egy, a negyvenes években Londonban elhangzott elôadásában)

Két részlet az 1910-es választásokról, amikor Károlyi Mihály függetlenségi programmal lett képviselô:

„A választási harc lefolyt. Károlyi Mihály gróf abban az idôben az ország egyik legnagyobb reményekre jogosult férfia volt. Ez a harc tehát a végletek találkozásavolt, a legnagyobb harca a legkisebbel. Ellenünk volt a Károlyi-uradalommal az élen az összes uradalmak, a kormány, a fôispán, az egész közigazgatás. Elköltöt-tek 262 ezer aranykoronát és az eredmény: 36 szavazattal megbuktunk.” (Mayer János kisgazda politikus)

„Mondják meg a kis szomszédomnak, hogy ne lépjen vissza, tartsa a jelölt-ségét, de ha ô nem nagyon agitál, én nem nagyon vesztegetek.” (Károlyi Mihály válasza Mayer azon kérésére, hogy induljon másutt)

Állapítsa meg, mely célok-kal indokolja a páduai fegy-

verszüneti bizottság ezredesi ran-gú résztvevôje a fegyverszünet részleteinek közlését! Tárja fel, hogy mivel vádolja Károlyiékat, és mutassa be, mivel indokolja a szerzô álláspontját! Értékelje a szerzô érvelését! Vesse össze Hajdú Tibor és Nyékfalvi Ferenc véleményét Károlyiról! [ SZ ]

A források alapján elemezze és magyarázza meg, hogyan

fogta fel a politika és a becsület kérdését Károlyi Mihály! [ F ]

Károlyi Mihály

19

20

21

22

24

23

A XX. században kevés olyan történelmi szereplôvel találkozhatunk, aki – részben magas korának köszönhetôen (1875–1955) – ilyen hosszú ideig részese volt az eseményeknek, hol az elsô vonalban, hol a háttérben. Károlyi Mi-hály abban is kivételes történelmi alak, mert hosszú élete során nagy utat tett meg politikai meggyôzôdését illetôen is: politikai pályáját a dualista kormánypártban kezdte, majd ellenzéki lett, késôbb fokozatosan balra tolódott a szociáldemokrácia felé, sôt voltak idôszakok – amit többen vitatnak – hogy szimpatizált a kommunista eszmékkel. Szerepét az is kiemeli, hogy azokban a hónapokban állt az ország élén, amikor a történelmi Magyarország helyén új politikai határokat húztak.

Politikai pályája azért is rendkívüli, mert egy dúsgazdag arisztokrata tette meg, s így már kezdettôl fogva a figyelem középpontjában állt. A Tanácsköztársaság idején emigrált, a Horthy-korszakban perbe fogták, s csaka második világháború után tért haza rövid idôre. Párizsi követként egy ideig képviselte az új Magyarországot, azonban a törvénytelenségek nyilvánvalóvá válását követôen ismét emigrációba vonult. Szegényen, emlékiratait írva ragadta el a halál Franciaországban.


A KMP MEGALAKULÁSA Az Oroszországból hazatérô hadifoglyok között volt egy kis bolsevik csoport. Ez a baloldali szociáldemokratákkal és néhány értelmisé-givel karöltve – élve a frissen megszületô szabadságjo-gokkal – megalapította a Kommunisták Magyarországi Pártját (KMP, 1918. november 24.). A Kun Béla vezette kommunisták a világforradalom katonáinak tekintették magukat. Közvetlen céljuk – orosz mintára – a prole-tárdiktatúra bevezetése volt. A permanens forradalom elméletének megfelelôen – szovjet-orosz pénzügyi tá-mogatással – mindent megtettek az ellentétek kiélezése érdekében. A kommunista propaganda a hatalom meg-ragadását szolgálta, és a hibák bírálatára épült. Ezekre az adott körülmények között megvalósíthatatlan meg-oldásokat javasoltak, és a szovjet típusú rendszer be-vezetését ajánlották a problémák orvoslására. A kor-mány eredménytelen külpolitikája hozzájárult ahhoz, hogy mind többen úgy látták, a polgári demokrácia he-lyett a bolsevik diktatúra és a világforradalom az egye-dül lehetséges válasz szomszédaink mohóságára is.

Ugyanakkor a kormány továbbra sem erôsítette meg a karhatalmat, mert Károlyi Mihály tartott a tisz-tikarral való együttmûködéstôl. A KMP és a politikáját követô csoportok akciói egyre erôszakosabbá váltak. 1919. február 20-án például szétverték a Népszava szerkesztôségét, s az összetûzésnek halálos áldozatai is voltak. Válaszul Berinkey Dénes, a miniszterelnök (a köztársasági elnökké váló Károlyi utóda) kemény fel-lépést rendelt el. Bezárták a párt irodáit, betiltották szó-csövét, a Vörös Újságot, s letartóztattak félszáz kom-munista vezetôt. A rendôri fellépés erôszakkal társult, melyet azonban Károlyi Mihály – ragaszkodva a polgá-ri szabadságjogok tiszteletben tartásához – leállíttatott. Így az akció nem bénította meg a KMP-t, hanem még növelte a népszerûségét.

A KMP HATALOMRA JUTÁSA A polgári kormány-zatot válságos helyzetben érte az antant újabb terü-leti követelése, a Vix-jegyzék (a francia Vix alezredes volt a budapesti antantmisszió vezetôje). Ebben újabb magyarlakta területek – Nagyvárad, Debrecen, Gyula, Szeged – kiürítését követelték.

Károlyi – látva az antant méltánytalan magatartá- sát –, a jegyzéket elfogadhatatlannak tartotta, ami az engedmények politikájának feladását jelentette. Ugyan-akkor úgy vélte, hogy ebben a súlyos helyzetben a kor-mányzást csak a széles tömegtámogatást élvezô szo-ciáldemokraták vállalhatják eredménnyel. Ezért tisztán szociáldemokrata kormányt nevezett ki. A szociálde-mokraták azonban a kommunistákkal a hátukban nem merték egyedül vállalni a kormányzást, s ezért Károlyi tudta nélkül kiegyeztek a KMP vezetôivel. A két párt kommunista programmal egyesült (Magyarországi Szo-cialista Párt), s így az új kormány hatalomra kerülése egyben a proletárdiktatúra bevezetését is jelentette (1919. március 21.). Károlyi a helyzetet tudomásul vet-te és visszavonult.

TANÁCSKÖZTÁRSASÁG MAGYARORSZÁGON Az ország a falragaszokról értesült arról, hogy megalakult a Magyarországi Tanácsköztársaság, s proletárdikta-túrát vezettek be. A szovjet-orosz mintát követve a végrehajtó hatalmat a népbiztosokból álló Forradalmi Kormányzótanács gyakorolta. A tényleges hatalom a külügyi népbiztos, Kun Béla kezében összpontosult. A végrehajtó hatalmat elméletileg a Tanácsok Országos Gyûlése felügyelte, mint törvényhozó hatalom, ám sem jogköre, sem ülésezési rendje ezt nem tette lehetôvé. Helyi szinten az önkormányzatok feladatait a tanácsok és a direktóriumok vették át. Ezekben a törvényhozó és a végrehajtó hatalom nem vált külön. A karhatalmi feladatokat a Vörös Ôrség látta el.

A Forradalmi Kormányzótanács államosította a húsz munkásnál többet foglalkoztató ipari üzemeket, a kereskedelmet, valamint a közép- és nagybirtokokat (kb. 75 hold felett). A parasztok nem kaptak földet, mert a birtokokat szövetkezetekké alakították át. Ez a lépés a parasztságot elidegenítette az új rendszertôl. A munkástömegek kezdetben támogatták az új hatalmat, de miután néhány pozitív intézkedést leszámítva (pl. a munkásgyerekek nyaraltatása, a Margitsziget megnyi-tása) nem tudták megvalósítani ígéreteiket és az életkö-rülmények nem javultak, a lelkesedés megcsappant.

A proletárdiktatúrával szemben parasztlázadások (pl. Kalocsa környékén), sztrájkok robbantak ki. Fegy-veres ellenállásra is sor került (Budapesten a Ludovika Akadémia katonatiszt növendékei és a dunai flotta mat-rózai lázadtak fel. Ezeket a Vörös Ôrség és a Lenin- fiúknak nevezett karhatalmi egység verte le, néhol vé-res terrort alkalmazva.

Jelentôs erôk támogatását biztosíthatta viszont, hogy Kun Béláék visszautasították a Vix-jegyzéket. Úgy tûnt, vállalják az ország feldarabolásával szembeni el-lenállást. Az új hatalom jórészt kis létszámú és demo-ralizált hadsereget örökölt a polgári kormányzattól. Így a románok elôretörtek a Tiszáig, a csehek pedig már elfoglalták Miskolcot. Szándékuk az volt, hogy kész helyzetet teremtve, foglalásaikat végleges határként is-mertessék el. A Forradalmi Kormányzótanács fölállítot-ta a Vörös Hadsereget, amelynek létszáma, részben a munkásság mozgósításával, rövidesen a százezer fôt is meghaladta. A régi tisztek többsége, ahogyan a polgári demokráciát, úgy az új hatalmat is kész volt szolgálni az ország védelmében. A tapasztalt tisztikart alkalmaz-va megszilárdították a fegyelmet.

Miután a románok megálltak a Tiszánál, a megerô-sített Vörös Hadsereg Stromfeld Aurél (a Monarchia hadseregének vezérkari tisztje) és Landler Jenô (a szo-ciáldemokratából lett kommunista) vezetésével vissza-foglalta a csehektôl a Felvidék keleti és középsô részét (1919. május–június). A Kormányzótanács igazolni akarta internacionalista elkötelezettségét és a világ-forradalomba vetett hitét. Ezért ösztönözte a Szlovák Tanácsköztársaság kikiáltását (Eperjes), amely azonban nem rendelkezett jelentôs belsô bázissal.

5. A polgári demokrácia bukása és a Tanácsköztársaság


A párizsi békekonferencia a sikeres katonai ellen-állás hatására felvette Magyarországgal a kapcsolatot. Clemenceau [klemanszó] táviratában (1919. június 13.) kilátásba helyezte, hogy a visszafoglalt észak-ma-gyarországi területek kiürítése fejében a konferencia eléri a románoknál a Tiszántúl kiürítését. Ez közvet-ve a Tanácsköztársaság elismerését jelentette volna. A kommunista vezetôk – mivel számukra nem a nem-zeti kérdések, hanem a hatalom megtartása volt a döntô – elfogadták a javaslatot, hogy idôt nyerjenek a világ-forradalom közelinek ítélt gyôzelméig.

A magyar társadalom többsége számára a döntés elfogadhatatlan volt, mivel Kun Béláék abban a kér-désben hátráltak meg, amelyért hatalomra kerülésüket

a lakosság jelentôs része tudomásul vette. A proletár-diktatúra teljesen elveszítette társadalmi támogatott-ságát. Több helyen tiltakozó gyûléseket tartottak (pl. Kassa). A magyar csapatok demoralizálódtak, a tisztikar csalódott, a katonák tömegesen hagyták el a zászlókat. A helyzetet tovább nehezítette, hogy a románok nem vonultak ki a Tiszántúlról. A Kormányzótanács a hadse-reg maradványaival támadást indított a Tiszánál, mely azonban gyorsan összeomlott. A románok átlépték a Tiszát, s Budapest felé nyomultak. A Kormányzótanács lemondott (augusztus 1.), a kommunista vezetôk vona-ton Bécsbe menekültek. Az ország kiszolgáltatottan állt mind szomszédaival, mind a polgári forradalmat és a tanácsuralmat megbosszulni vágyó erôkkel szemben.

A KMP MEGALAKULÁSA

„(…) A békekonferencián, az 1919. február 26-i ülésen elhatározták, hogy azon célból, hogy a munkálatok lefo-lyását akadályozó minden összetûzést elkerüljenek, taná-

csos a magyarok és románok között egy semleges zónát létesíteni, amelyben sem magyar, sem román katona nem lehet, amelynek azonban fontosabb pontjait a szövetséges csapatok fogják megszállni. (…)

A semleges zónának, amelyet a szövetséges csapatok szállnak meg, következôk lesznek a határai:

Keleti határ: Aradtól Nagyszalontáig vezetô mûút, a Nagyszalonta, Nagyvá-rad, Nagykároly, Szatmárnémeti vasútvonal, mindezen helységek a magyar és ro-mán katonai megszállás alól ki lévén zárva, ezen fent említett közlekedési vona-lakat azonban a román csapatok és a szövetségesek ellenôrzése alatt álló lakosság – amennyiben ezt a gazdasági szükségletek megkívánják – használhatják.

Nyugati határ: A Tiszát öt kilométerre Vásárosnaménytól észak-nyugatra el-hagyja, aztán Debrecentôl öt kilométerre nyugatra, Dévaványától három kilo-méterre nyugatra, Gyomától nyugatra, Orosházától, Hódmezôvásárhelytôl és Szegedtôl öt kilométerre nyugatra húzódik.” (A Vix-jegyzék, 1919. március 20.)

Kövessük nyomon a szöveg és a térkép alapján a semleges zóna határait! Tárjuk fel, hogy mit jelentettek a korábbi demarkációs vonalak Magyarország számára! Ves-

sük össze a demarkációs vonalban meghatározott határokat az etnikai képpel! Tárjuk fel, hogy Károlyi milyen okok miatt nem volt hajlandó elfogadni ezt a jegyzéket! [ F ]

Demarkációs vonalak Magyarországon 1918-ban

Állapítsa meg, mely prob-lémákra ígér megoldást a

KMP plakátja! Határozza meg, milyen jellegû problémákat kap-csol ezzel össze! Gyûjtse össze a plakát ábrázolási módszereit! [ F ]

A KMP lapjának, a Vörös Újságnak a címoldala

Tárja fel, mi mindenre utal a Vörös Újság megjelené-

sének ténye! [ F ]

Archívum

1

2

3

4


A KMP HATALOMRA JUTÁSA

A KMP kiáltványa (részlet)

Állapítsa meg, mivel indo-kolja a kiáltvány a hatalom-

váltást! Gyûjtse össze, mit ígér az új hatalom! Csoportosítsa az okokat és az ígéreteket, és vesse össze ezeket, a KMP ideológiájá-val! Határozza meg, mennyiben egyeznek ezzel a plakát szövegé-nek kiemelései! [ GY ]

„1. §. Magyarország földje a dolgozók társadalmáé. Aki nem dolgozik, annak tulajdonában föld nem maradhat. 2. §. Minden közép- és nagybirtok minden tartozékával

élô és holt felszerelésével, valamint mezôgazdasági ipari üzemeivel együtt min-den megváltás nélkül a proletár állam tulajdonába megy át.

3. §. A kis- és törpebirtok a hozzá tartozó házzal és melléképületekkel együtt továbbra is megmarad az eddigi magántulajdonban. Hogy mely birtoktestek minôsítendôk kis- vagy középbirtokoknak, azt a helyi viszonyok figyelembevéte-lével mindenkor a földmûvelésügyi népbiztosság határozza meg.

4. §. Sem a köztulajdonba átvett földbirtokok, sem azoknak felszerelése egye-sek vagy csoportok között nem oszthatók fel.

5. §. A köztulajdonba átvett földbirtokok szövetkezeti kezelésre a földet mívelô mezôgazdasági proletárságnak adatnak át. Ily termelô szövetkezeteknek tagja le-het minden tizenhat éven felüli férfi és nô, aki a termelésben megfelelô számúmunkanappal részt vesz. A jövedelemben mindenki a végzett munka arányában részesedik.

6. §. A szövetkezetekrôl késôbb kiadandó rendelet fog intézkedni.7. §. A nagy- és kisgazdaságok termelésének irányítója a földmûvelésügyi nép-

biztosság, ellenôrzôi a helyi tanácsok.” (A Forradalmi Kormányzótanács XXXVIII. számú rendelete, 1919)

TANÁCSKÖZTÁRSASÁG MAGYARORSZÁGON

Mutassa be, hogyan képzeli a mezôgazdaság átalakítá-

sát a Forradalmi Kormányzóta-nács! Tárja fel, mely szándékok vezették a Kormányzótanácsot a rendelet megalkotásában! Ele-mezze, hogy a rendelet milyen hatást gyakorolt a parasztság egyes rétegeire! [ F ]

Magyarország proletársága a mai nappal a maga kezébe vesz minden hatalmat. A polgári világ teljes összeomlása, a koalíciós kormányzás csôdje kényszeríti rá Magyar-

ország munkásságát és parasztságát erre a döntô lépésre. A kapitalista termelés összeomlott, a munkásság nem hajlandó többé a nagytôkések és a nagybirtokosok igájába hajtani a fejét.

Az országot az összeomlás anarchiájától csak a szocializmus, a kommunizmus megterem-tése mentheti meg.

Ugyanakkor külpolitikailag is teljes katasztrófa elôtt áll a magyar forradalom. A párizsi béke-konferencia úgy döntött, hogy Magyarországnak csaknem egész területét katonailag megszállja, a megszállás vonalait végleges politikai határnak tekinti és ezzel a forradalmi Magyarország élelmezését és szénellátását végképpen lehetetlenné teszi.

Ebben a helyzetben egyetlen eszköze maradt a magyar forradalomnak a maga megmentésé-re: a proletárság diktatúrája, a munkások és földmíves-szegények uralma.

A proletárság diktatúrájának döntô alapföltétele a proletárság teljes egysége. Éppen ezért a történelmi szükség parancsára teljes egyesülését mondotta ki a Magyarországi Szociáldemokrata Párt és a Kommunisták Magyarországi Pártja.

E két párt helyett egyetlen proletárpárt fogadja magába ezután az ország minden dolgozó férfiját és asszonyát: a Magyarországi Szocialista Párt.

A kormányhatalmat e párt megbízásából Forradalmi Kormányzótanács veszi át. E tanács kötelessége lesz a Munkás-, Paraszt- és Katonatanácsok országos kiépítése. A törvényhozói, vég-rehajtói és bíráskodó hatalmat a munkás-, paraszti- és katonatanácsok diktatúrája gyakorolja.

Magyarország Tanácsköztársasággá alakul. A Forradalmi Kormányzótanács haladéktalanul megkezdi a nagy alkotások sorozatát a szocializmus, kommunizmus elôkészítésére és megvaló-sítására.

Kimondja a nagybirtokok, a bányák, a nagyüzemek, a bankok és a közlekedési vállalatok szocializálását. A földreformot nem törpebirtokokat teremtô földosztással, hanem szocialista termelô szövetkezetekkel hajtja végre.

Az árdrágítókat, az élelmiszeruzsorásokat, a tömegek éhségének és rongyosságának speku-lációs haszonélvezôit irgalmatlan kíméletlenséggel üldözi.

Vasfegyelmet követel. Halállal sújt le az ellenforradalom banditáira csakúgy, mint a fosz-togatás brigantijaira.

Hatalmas proletár hadsereget szervez, amellyel a munkásság és parasztság diktatúráját ér-vényre juttatja a magyar kapitalistákkal és nagybirtokosokkal szemben csakúgy, mint a román bojárokkal és a cseh burzsoákkal szemben.

Kijelenti teljes, eszmei és lelki közösségét az orosz szovjet-kormánnyal, fegyveres szövetsé-get ajánl Oroszország proletárjainak. Testvéri üdvözletét küldi Anglia, Franciaország, Olaszor-szág és Amerika munkásságának, egyben pedig fölszólítja ôket, hogy ne tûrjék egy pillanatig sem kapitalista kormányaik gaz rabló hadjáratát a Magyar Tanácsköztársaság ellen. Fegyveres szö-vetségre hívja föl Csehország, Románia és Szerbia, meg Horvátország munkásait és földmíveseit a burzsoák, a bojárok, a nagybirtokosok és a dinasztiák ellen. Fölszólítja Német-Ausztria és Németország munkásait, hogy kövessék a magyar munkásság példáját, szakítsanak végleg Pá-rizzsal, szövetkezzenek Moszkvával, állítsák föl a Tanácsköztársaságot, és fegyverrel a kezükben szálljanak szembe a hódító imperialistákkal.

A Magyarországi Szocialista PártForradalmi Kormányzótanács

5

6


járásitanácsok

intézôbizott-ságaik(direk-tóri-

umok)

községi,városi

tanácsok


umok)

megyeiforradalmitörvény-

szék

járásiforradalmitörvény-

szék

Munkás-, Katona- ésFöldmûvestanácsokOrszágos Gyûlése

(évente egyszerülésezik)

Országos GyûlésIntézô bizottsága

(választja a ForradalmiKormányzótanácsot)

Vörös ôrség(karhatalom)

Vörös Hadsereg

budapestiforradalmitörvény-

szék

intézôbizott-sága

(direk-tóri-uma)

budapestiközpontitanács

budapestikerületi

tanácsok


umaik)

Forradalmi Kormányzótanács(kormány, népbiztosok)


umok)

megyeitanácsok

18. életév felett(akik dolgoznak")

"

választók

egyházi személyek, politikai elítéltekakik alkalmazottat tartanak, járulékosok, kereskedôk

nem választók

lakosság + külföldi internacionalisták A Tanácsköztársaság államszervezete

Elemezzük a Tanácsköztár-saság államrendszerét a ha-

talommegosztás elve szempont-jából! Vitassuk meg a szavazati jog kérdését! [ SZ ]

„A választói jog

19. §. A Tanácsköztársaság csak a dolgozó népnek adja meg a választói jogot. Választók és tanácstaggá választhatók nemre való tekintet nélkül mindazok, akik tizennyolcadik életévüket betöltötték és a társadalomra hasznos munkából élnek, mint a munkások vagy alkalmazottak stb., vagy olyan háztartási munkával foglal-koznak, amely az elôbb említett munkásoknak, alkalmazottaknak stb. a munkáját lehetôvé teszi. Választók és választhatók továbbá a Vörös Hadsereg katonái, vala-mint a Tanácsköztársaságnak azok a hasznos munkából élô munkásai és katonái, akik munkaképességüket egészen vagy részben elvesztették.

20. §. Választók és választhatók más állam polgárai is, ha az elôbbi §-ban em-lített feltételeknek megfelelnek.

21. §. Nem választók és nem is választhatók azok: a) akik nyereségszerzés céljából bérmunkásokat alkalmaznak, b) akik munka nélküli jövedelembôl élnek, c) kereskedôk, d) lelkészek és szerzetesek, e) elmebetegek és gondnokság alatt állók, f) akiknek politikai jogai aljas indokból elkövetett bûncselekmény miatt fel vannak függesztve annak az idônek tartamára, amelyet az ítélet megállapít.

A Forradalmi Kormányzótanács, 1919. ápr. 2.” (A Magyarországi Tanácsköz-társaság ideiglenes alkotmányából)

Tárja fel, milyen elvek és szempontok vezérelték az

alkotmány megalkotóit a válasz-tójog megállapításában! Határoz-za meg, hogy hogyan hatott az al-kotmány a kommün politikai elfo-gadottságára? Indokolja válaszát! Magyarázza meg, hogy az állam-szervezetet bemutató ábrához ké-pest az alkotmányban rögzítettek miként árnyalják a Tanácsköztár-saság jellegének értékelését! Indo-kolja válaszát! [ SZ ]

7

8


Harcok a Tanácsköztársaság idôszakában

Állapítsa meg, milyen tényezôk játszhattak szerepet a felvidéki hadjárat irányának kijelölésében! Fogalmazza meg a felvidéki és a tiszai támadás közötti összefüggést! [ F ]

Plakát 1919-bôl

Írja le röviden a plakát üzenetét, szán-dékát! Tárja fel megszületésének okait,

és elemezze eszközrendszerét! [ Í ]

„A magyar Kormánynak, Budapest.

A szövetséges és szövetkezett államok kormányai jelenleg azon elhatározás elôtt állanak, hogy a magyar kormány képviselôit meg-hívják Párizsba a békekonferencia elé, hogy ott közöljék velük a Magyarország jogos határaira vonatkozó szempontokat. Ebben a pil-lanatban támadják a magyarok a cseh-szlovákokat hevesen és indo-kolatlanul, és elárasztják Tótországot.

Ezzel ellentétben a szövetséges és szövetkezett hatalmak már kife-jezték azon szilárd akaratukat, hogy a szükségtelen ellenségeskedésnek véget vessenek, megállítva már két ízben is a román hadsereget, akik átlépték a fegyverszüneti határokat és a neutrális zónát, megakadályoz-ván ôket, hogy elônyomulásukat Budapestre folytassák, és megállítván a szerb és francia hadsereget Magyarország déli frontján.

A fentiek elôrebocsátása mellett a budapesti kormány hivatalos jelleggel felszólíttatik, hogy haladék nélkül vessen véget a cseh-szlo-vákok ellen irányuló támadásoknak. Ellenkezô esetben a szövetséges és szövetkezett kormányok föltétlenül el vannak határozva, hogy ha-ladéktalanul a végsô rendszabályokhoz folyamodnak, hogy kénysze-rítsék Magyarországot az ellenségeskedések megszüntetésére és arra, hogy vesse magát alá annak a megingathatatlan akaratnak, amellyel a szövetségesek tiszteletben akarják tartatni parancsaikat.

A válasz 48 órai idôtartamon belül adandó meg ezen táviratra.

Clemenceau, a békekonferencia elnöke.” (1919. június)

„Kun Béla külügyi népbiztos elôadja, hogy a pártvezetôség teg-nap tartott ülésében a cseh-szlovák területnek a demarkációs vonalig való kiürítésének álláspontjára helyezkedett, azzal az indoklással, hogy a háborút a hadseregtôl beérkezett jelentések alapján tovább vi-selni nem lehet. Kéri, hogy a Kormányzótanács szintén ilyen értelem-ben határozzon, és e határozat kerüljön a hétfôn tartandó országos bizottság elé. Ismerteti azokat a katonai és politikai szempontokat, amelyek indokolják ezt a határozathozatalt.

Hosszabb vita után, amelyben a jelenlevô népbiztosok mind-egyike részt vesz, a Kormányzótanács elhatározza, hogy a hadsereg

Gyûjtse össze, hogy mit követel Cle-menceau távirata a magyar kormánytól!

Mutassa be, mit ígér ellenszolgáltatásként Clemenceau! Tárja fel, mivel fenyegeti Ma-gyarországot a békekonferencia elnöke! [ F ]

9

10

11

12


A Károlyi Mihály lemondásáról tudósító plakát

állapotára való tekintettel, továbbá a diktatúrának minden vonalon való keresztülvitele, a diktatúrának megerôsítése és a belsô gazdasági élet megszervezése szempontjából eleget tesz annak a kívánságnak, amely a Clemenceau-jegyzékben foglaltatik, és a csapatokat a kijelölt demarkációs vonalra [vonja vissza]. A Kormányzótanács elhatározza, hogy a visszavonuló csapatok részére proklamációt bocsát ki, mely-nek megfogalmazásával Kun Béla, Varga Jenô és Lengyel Gyula nép-biztosokat bízza meg. A Párttitkárságot felhívja, hogy holnap, azaz hétfôn délig száz agitátorról gondoskodjon, akik a frontról hazatérô katonáknak a visszavonulás okát és célját megmagyarázzák.” (A For-radalmi Kormányzótanács határozatából, 1919. június 29.)

Foglalja össze röviden, hogy mi volt a vá-lasz Clemenceau táviratára! Állapítsa meg,

ki hozta meg alapvetôen a döntést! Gyûjtse ösz-sze, hogy mely érveket sorol fel a dokumentum, és állapítsa meg, melyek a meghatározóak a döntés szempontjából! Mutassa be és jellemez-ze a diktatúra döntéshozatali és propagandame-chanizmusait! [ SZ ]

Néz

ôpon

tok

„A királyi palotában berontott a dolgozószobámba titkárom, aki épp akkor kapta meg a Munkástanácsban történtek riasztó hírét. Egy géppel írt szöveget hozott, kérve, hogy azonnal írjam alá. Egy proklamáció volt, amelyben kijelentem, hogy lemondok és átadom a hatalmat a magyar munkásosztálynak. Barátaim úgy vélték, hogy ez az egyetlen mód a vérontás elkerülésére. Természetesen nem voltam hajlandó aláírni ezt a képtelen dokumentumot, amely a hisztéria és a pánik terméke volt. Titkárom néhány perc múlva sápadtan és za-vartan tért vissza. A kiáltvány, mondta, már a szocialista napilap, a Népszava szerkesztôségében van.

– Hívja fel ôket – utasítottam –, és mondja meg nekik, hogy szükség esetén dobják szét a szedést. – De már késô volt – a lap már kikerült az utcára, és a város falain is megjelentek a plakátok kiáltványom szövegével. Ugyan-ezt felolvasták a Munkástanács ülésén is, ahol viharos lelkesedés fogadta. Közzététele elôbb történt, mintsem hogy nekem megmutatták volna, és aláírásomat ráhami-sították. Hogy a kiáltvány aláírása nem tôlem származik, ezt Berinkey Dénes miniszterelnök is megállapította es-küvel megerôsített vallomásában, amikor késôbb Horthy bírósága tanúként hallgatta ki. Ezután el is ejtették azt az ellenem emelt vádat, hogy én adtam át a hatalmat a kommunistáknak.

Perem idején a kommunista vezetôket már elítél-ték azért, hogy erôszakkal szerezték meg a hatalmat, ami kizárná azt, hogy én adtam át nekik. De az ellenük emelt vád is hamis volt. A hatalmat a kommunisták nem erôszakkal ragadták magukhoz, hanem a szociáldemok-raták kezébôl kapták.

Cáfolatot kiadni nem volt módom. A sajtó a szoci-alisták kezében volt, és ilyesmit senki nem mert volna közzétenni.

Mozgósíthattam volna személyes testôrségemet. A tisztek készen álltak a harcra, és számíthattam volna an-nak a székely ezrednek a hûségére is, amely a románok-tól védte keleti határainkat Kratochvill tábornok parancs-noksága alatt. Ez azonban polgárháborút és gyôzelem esetén a legvéresebb reakciót jelentette volna. Ez esetben Horthy helyett én lettem volna a fehérterror bevezetôje.

Emigrációm elsô éveiben nem tártam fel az igazságot ezzel a hamisítással kapcsolatban, mert attól tartottam, hogy ártok vele azoknak, akik az általuk elkövetett hi-bákért már amúgy is Horthy börtöneiben szenvedtek. Nemtelen gesztusnak éreztem volna akkor, hogy emiatt megtámadjam egykori munkatársaimat. Egyetlen ellen-ségünk volt akkor: a Horthy-rendszer. Semmi egyéb nem számított.” (Károlyi Mihály: Hit, illúziók nélkül, 1954)

Fogalmazza meg röviden a források segít-ségével Károlyinak a kommunista hatalom-

átvétellel kapcsolatos verzióját! [ SZ ]

13

14

A KMP hatalomátvételének jellegérôl máig vitáznak: forradalom volt vagy csupán puccs? A problémakör érde-kes eleme Károlyi Mihály lemondása.


ROMÁN MEGSZÁLLÁS – VÁLTOZÓ KORMÁNYOK A Vörös Hadsereg összeomlását követôen a román csa-patok bevonultak a védtelen Budapestre, majd a Du-nántúl északi részét is megszállták. A román hadsereg megkezdte az ország módszeres kirablását. Hadizsák-mányként vagonokba rakták a mezôgazdasági termé-nyeket, a gyárak gépeit, berendezéseit, és kiszállították az országból, sajátjuknak tekintve a vonatszerelvénye-ket is. A Tiszántúlon új közigazgatást akartak kialakítani, mellyel a terület Romániához csatolását készítették elô.

A Forradalmi Kormányzótanács lemondása után szociáldemokrata kormány alakult, amely visszaállítot-ta a polgári tulajdonviszonyokat és kormányzást. Azon-ban a polgári forradalom kudarca és a proletárdiktatúra után a polgári demokráciának nem voltak meg sem a belsô, sem a külsô feltételei. Román támogatással né-hány nap után új, immár jobboldali kormány alakult, de az antant elismerése és katonai erô híján ez sem rendelkezett tényleges hatalommal.

A SZERVEZÔDÔ ELLENFORRADALOM A proletár-diktatúra ellen a belsô ellenállás mellett két helyen is szervezkedett a háború elôtti vezetô réteg. Bécsben gróf Teleki Pál és gróf Bethlen István vezetésével már a Tanácsköztársaság létrejöttét követôen megalakult az Antibolsevista Comité (ABC), azonban az Osztrák Köz-társaság területén nem volt lehetôség jelentôsebb erôk összpontosítására. Nem így a franciák által megszállt Szegeden, ahol az ellenforradalmi kormány megszer-vezte a proletárdiktatúrával és az oktobristákkal (a pol-gári demokrácia hívei) szemben álló középosztálybeli erôket és a katonatiszteket.

A szegedi kormány hadügyminisztere, Horthy Mik-lós vezetésével megkezdôdött egy új haderô, a Nem-zeti Hadsereg szervezése. Horthy rövidesen függetle-nítette magát a szegedi kormánytól, székhelyét áttette a román megszállástól mentes Dunántúlra. Itt a közigaz-gatás gyengeségét kihasználva tiszti szabadcsapatok szervezôdtek, melyek terror alatt tartották a lakosságot. A tanácsállam oldalán szerepet vállaló, vagy csak azzal meggyanúsított embereket nyilvánosan megkínozták, sokakat legyilkoltak. Az ország népe a háborús szenve-dések és a vörösterror után megismerhette a fehérter-ror borzalmait is.

A KOALÍCIÓS KORMÁNY MEGALAKULÁSA A magyar-országi bizonytalan állapotok az antant számára is egyre kényelmetlenebbé váltak. Ezért 1919 ôszén megbízottat küldtek Budapestre Clerk tábornok személyében. Clerk célja a törvényes rendet mind a tiszti különítményekkel, mind a szélsôbaloldali erôkkel szemben biztosítani képes kormány létrehozása volt, mellyel az antant aláírathatja a békét. Tárgyalt a tényleges katonai erôvel rendelkezô Horthyval és a jelentôsebb pártok képviselôivel. A Ma-gyarországi Szociáldemokrata Párt (MSZDP) ugyan jól szervezett volt, de részvétele a forradalomban és a proletárdiktatúrában megnehezítette tevékenységét.

A hagyományos jobboldali erôket egy gyûjtôpárt, a Ke-resztény Nemzeti Egyesülés Pártja (KNEP) fogta össze. A szélesebb választójog révén ekkor szerzett elôször jelentôs befolyást a magyar társadalom legnépesebb csoportjának, a parasztságnak a képviseletében a Kis-gazdapárt, Nagyatádi Szabó Istvánnal az élen.

Clerk fellépésére a románok kivonultak a fôvárosból, a Tisza vonala mögé. Az antantmegbízott kilátásba he-lyezte Horthy szerepének méltánylását, ha megfékezi a különítményeket, s támogatja az új kormányt. A megál-lapodásnak megfelelôen Horthy bevonult a fôvárosba, és a három párt (KNEP, Kisgazdapárt, MSZDP) részvé-telével koalíciós kormányt hoztak létre (Huszár-kor-mány), mely széles választójog alapján (a nôk is kaptak választójogot) új választást bonyolított le (1920. január). A választásokat a Kisgazdapárt nyerte meg, kis fölény-nyel a KNEP elôtt. A szociáldemokraták a fehérterror elleni tiltakozásul távolmaradtak.

HORTHY KORMÁNYZÓVÁ VÁLASZTÁSA Fellángolt a vita az államformáról is: királyság vagy köztársaság legyen. A forradalmak utáni politikai hangulatban a ki-rályság mellett foglalt állást szinte minden jelentôsebb politikai erô. Mivel a Habsburg-ház restaurációját az antant eleve elvetette, az államfôi tisztség ideiglenes betöltésére – a magyar hagyományokkal összhangban – bevezették a kormányzói méltóságot. Ez a megoldás egyben alkotmányos helyet biztosított Horthy és a mö-götte álló erôk számára.

Az országgyûlés kormányzóvá választotta Horthy Miklóst (1920. március. 1.). Jogkörét a törvények úgy szabták meg, hogy az ne veszélyeztesse az országgyûlés függetlenségét és hatalmi súlyát. Helyreállt a parlamen-tarizmus, de a politikai életben a baloldal, sôt az oktob-risták sem juthattak jelentôs szerephez – ezt elsôsorban a választójog többszöri, erôs korlátozása biztosította. A kormányzóválasztás után új kormány alakult, amely 1920. június 4-én aláírta a trianoni békeszerzôdést.

TELEKI PÁL MINISZTERELNÖKSÉGE – A KONSZO-LIDÁCIÓ KEZDETE 1920 nyarán ismét kormányváltás volt. A miniszterelnök Teleki Pál gróf lett, aki a háború elôtti liberális-konzervatív arisztokrata vezetô réteghez tartozott. Miniszterelnökként igyekezett visszaszoríta-ni a jobb- és a baloldali szélsôségeket. A különítmé-nyeket karhatalommal számoltatta fel. A kommunista pártot és szervezkedést betiltotta (1921. március), és a rendôrséggel üldöztette.

A kormány a forradalmat követôen nem kerülhette ki a földreform kérdését, már azért sem, a nemzetgyûlés legerôsebb pártja a Kisgazdapárt volt. A Nagyatádi Sza-bó István által kidolgozott változatnál azonban sokkal visszafogottabb reformra került sor (1920): csak a nagy-birtokok kis hányadát osztották fel, így a parasztság földigényét nem elégítették ki. Mivel növelni akarták a rendszer támogatóinak számát, aránylag sokan kaptak földet (majdnem 500 ezren). Emiatt sok életképtelen

6. Az ellenforradalom gyôzelme


kisbirtok jött létre, ráadásul a kisajátított földekért a földbirtokosokat az új gazdák terhére kártalanították, ami komoly terhet jelentett a földhöz juttatottak szá-mára. Így Magyarországon a nagybirtokrendszer s a nagybirtok gazdasági és politikai befolyása érintetlen maradt.

NUMERUS CLAUSUS A Teleki-kormánynak szembe kellett néznie a háború, majd a békeszerzôdés követ-keztében létrejött rendkívüli gazdasági és társadalmi nehézségekkel, amelyek minden társadalmi réteget súj-tottak, így az értelmiségi és az alkalmazotti pályákon élôket is. A helyzetet nehezítette, hogy Trianon követ-keztében közel 400 000 magyar menekült a megma-radt országterületre, fôleg Budapestre. Zömük értelmi-ségi és alkalmazotti munkakörben dolgozott korábban, így itt kiélezôdött a konkurenciaharc.

A társadalmi feszültségek fölerôsítették az antisze-mitizmust, amely a háború elôtt csak szórványosan for-dult elô, s amelyet korábban a hatalom is visszafogott. Ebbe az irányba hatott, hogy a vesztes forradalom és a tanácsköztársaság – melyet a közvélemény egy része a katasztrófa egyedüli okának tartott – vezetôi között magas volt a zsidó származásúak aránya.

A nemzetgyûlés az egyetemi felvételek szabá-lyozására származási és politikai megkülönböztetést tartalmazó törvényt fogadott el, a numerus clausust (zárt szám). Eszerint a fölvehetô hallgatók nemzeti-ségek és „népfajok” szerinti arányát az illetô nemze-tiség és „népfaj” lakosságon belüli aránya határozta meg. Mivel a dualizmus kora óta az értelmiségen belül a zsidóság számarányát meghaladó mértékben volt jelen, e rendelkezés alapvetôen a zsidóságot sújtotta.

„1919. augusztus 25. Ma délután Loree ezredes és Hamilton hadnagy kíséretében látogatást tettem és szem-lét tartottam az Állami Vasúti Üzemben és azt tapasztal-

tam, hogy a románok fosztogatásokat hajtanak végre ezen a helyen, pontosan úgy, ahogyan azt a magyar beszámolókban állítják. Egy szomszédos teheráruudvaron 120 teherkocsit találtam gépekkel és anyagokkal megrakva, az üzemi udvaron pedig 15 hasonlóan megrakott kocsi és 25 részben megrakott vagy rakodófélben lévô kocsi tartózkodott. Ezt követôen végigjártam a gépraktárt, és számos helyet láttam, ahonnan éppen most távolították el a gépeket. (…) A munkások azt mond-ták, hogy a románok szorgosan végezték itt dolgukat, egészen délután négy óráig, és hogy arra kötelezik a magyarokat, hogy elvégezzenek minden, a gépek eltávolí-tásával kapcsolatos munkát.” (Harry Hill Bandholtz vezérôrnagy, a magyarországi Szövetséges Katonai Misszió amerikai tagja)

ROMÁN MEGSZÁLLÁS – VÁLTOZÓ KORMÁNYOK

Állapítsa meg, mirôl számol be Bandholtz vezérôrnagy!

Tárja fel a forrás alapján, hogy mi jellemzi a román hadsereg és az antantmisszió viszonyát! [ F ]

Állapítsa meg, hogy mire utal az ellenforradalmi szervezkedések földrajzi elhe-lyezkedése! Tárja fel, mely tényezôk tették lehetôvé Horthy Nemzeti Hadsere-

gének létrejöttét! [ F ]

Magyarország 1919 és 1921 között

Archívum

1

2


A SZERVEZÔDÔ ELLENFORRADALOM

„A fôvezérséghez naponta érkeznek jelentések, egyrészt a karhatalmi alakulatok túlkapásairól, egyéni akcióiról és népítéletekrôl, másrészt pedig arról, hogy a kormánybiz-

tosok, közigazgatási hatóságok és különbözô katonai hatóságok a bûnösök le-tartóztatása, kivizsgálása, elítélése körül gyengék, tûrik az agitációt kommunista irányban és legfeljebb jelentéseket adnak errôl.

Ez a két momentum, a hatóságok gyengesége egyrészt, a karhatalmi osztagok túlkapásai és népítéletek másfelôl, egymással a legszorosabban összefüggenek.

A Dunántúlon tegnap két kommunista puccskísérlet történt, melyek gyenge karhatalmi erôk erélyes fellépésére összeomlottak. Ezen kísérletek a hatóságok gyengeségének rovására írandók.

Felszólítok minden parancsnokságot és közigazgatási hatóságot, hogy a leg-erélyesebb kézzel azonnal lásson hozzá a még mûködô kommunista központok letöréséhez, a még szabadon lévô izgatók, a múlt bûnös kommunista rendszerben szereplôk letartóztatásához és leggyorsabb elítéléséhez. (…)

Elvárom, hogy minden katonai parancsnokság és közigazgatási hatóság a leg-gyorsabban és legerélyesebben jár el mindenekelôtt a kommunizmus bûnöseivel szemben, másrészt népítéleteket megakadályoz.” (Horthy Miklós fôvezér utasítá-sa, 1919. augusztus 28. Siófok)

Állapítsa meg, milyen folyamatok zajlottak a hatalmi ûrbe került Dunántúlon! Foglalja össze röviden, melyek voltak Horthy szándékai! Tárja fel, hogy Horthy

mely feladat elvégzését tartotta alapvetônek! [ SZ ]

Fogalmazza meg, miért kel-lett a község lakosságának a

kegyetlen cselekedetet végignéz-nie! [ F ]

A Prónay-különítmény egy tagja akasz-tást hajt végre Tab községben

„Polgármester úr!Fogadja meleg szavaiért a magyar nemzeti hadsereg ne-vében ôszinte köszönetemet.

Ma, ennek a városnak a küszöbén nem vagyok abban a lelkiállapotban, hogy szokásos frázisokkal éljek. Igazságérzetem arra kényszerít, hogy kertelés nélkül mondjam ki azt, amit érzek. Amikor még messze voltunk innen és csak halvány volt a reménységünk, hogy ezt a tévútra vezetett nagyvárost fegyverrel a kezünk-ben viszontláthassuk. Átkoztuk és gyûlöltük, mert a távolból természetesen nem szegény magyar testvéreinket és itt üldözést szenvedô mártírjainkat láttuk, hanem csakis azt a piszkos áradatot, amelybe ez a város alásüllyedt.

A magyar nemzet szerette Budapestet és el is kényeztette; mégis az utóbbi idôben ez a város lett a veszte. Most, itt a Duna partján tetemre hívom a magyar fôvárost. Ez a város megtagadta ezeréves történelmét, ez a város porba rántotta a szent koronát, meg a nemzet színeit és vörös rongyokba öltözött. A nemzet legjobbjait börtönbe vetette, vagy kiüldözte hazájukból. Ezen felül még minde-

A KOALÍCIÓS KORMÁNY MEGALAKULÁSA

Horthyt a Gellért téren fogadják a fôvá-ros vezetôi

3

4

5

6


Állapítsa meg, hogyan viszo-nyul a fôvároshoz Horthy!

Tárja fel Horthy beszédének leg-fontosabb céljait! Határozza meg a beszéd alapján, mely társadalmi csoportok támogathatták Horthy tevékenységét! Vesse össze a szö-veg és a kép sugallta helyzetet és hangulatot! [ GY ]

„12. §. A nemzetgyûlés addig, amíg az államfôi hatalom gyakorlásának mikéntjét véglegesen rendezi, és ennek alapján az államfô tisztét tényleg átveszi, az államfôi

teendôk ideiglenes ellátására kormányzót választ.13. §. A kormányzót a királyi hatalomban foglalt jogok alkotmányos gyakorlá-

sa az alábbiakban foglalt korlátozások között illeti meg:A nemzetgyûlés által hozott törvények szentesítés alá nem esnek, azokat a

kormányzó legkésôbb hatvan napon belül kihirdetési záradékkal és aláírásával látja el. A kormányzó a kihirdetés elrendelése elôtt – indokainak közlésével – a törvényt újabb megfontolás végett egy ízben visszaküldheti a nemzetgyûlésnek. Ha az így visszaküldött törvényt a nemzetgyûlés változatlanul fenntartja, a kor-mányzó azt tizenöt napon belül kihirdetni köteles. (…)

A kormányzó a nemzetgyûlést nem napolhatja el, és a királyi hatalomban fog-lalt országgyûlés-feloszlatási jogot a nemzetgyûlést illetôen csak akkor gyakorol-hatja, ha a nemzetgyûlés a kormányzó üzenete dacára tartósan munkaképtelenné vált. (…)

A kormányzó képviseli Magyarországot nemzetközi viszonylatokban. Követe-ket küldhet és fogadhat. (…)

Hadüzenethez vagy a hadseregnek az ország határain kívüli alkalmazásához és békekötéshez a nemzetgyûlés elôzetes hozzájárulása szükséges.

A végrehajtó hatalmat a kormányzó kizárólag a nemzetgyûlésnek felelôs mi-nisztérium útján gyakorolhatja. Minden rendelkezés és intézkedés, ide értve a fegyveres erôre vonatkozó rendelkezéseit is, csak úgy érvényes, ha az illetékes felelôs miniszter ellenjegyzésével van ellátva. Ez azonban nem érinti a kormány-zónak a hadügy körébe tartozó azon alkotmányos jogait, amelyek a nemzeti had-sereg vezérletére és belszervezetére vonatkoznak.

Nemességet nem adományozhat.A fôkegyúri jogot nem gyakorolhatja.Általános kegyelmet csak a törvény adhat.A kormányzót az alkotmány vagy a törvény megszegése esetén a nemzetgyûlés

felelôsségre vonhatja. (…)” (1920: I. tc. a kormányzói jogkörrôl)

HORTHY KORMÁNYZÓVÁ VÁLASZTÁSA

Rendezze táblázatba Horthy kormányzói tevékenységé-

nek legfontosabb jogosítványait! Tárja fel, hogy Horthy miért nem adományozhatott nemességet, miért nem volt fôkegyúri joga! [ GY ]

„Mint véglegesített vezérkari tiszt, elôször a Ludovika Akadémián tanítottam harcászatot és hadseregszervezést. Erre az idôpontra esik Károly király ismételt visszatérési kísérlete. Hálás vagyok a sorsnak, hogy nem kellett részt vennem a második visszatérési kísérletben, mely többnapos, jóllehet kisebb mértékû, mégis véres testvérháborúval járt. 1925-ben a Vitézi Rend tiszttagjává avattak. Az volt a cél, hogy a vitézek földhöz jussanak, éspedig azért, hogy e minden tekintet-ben bevált jó magyar emberanyag gazdaságilag megerôsödve, hasonló értékû, új nemzedéket nevelhessen. E célból Horthy felhívta a földbirtokosok figyelmét, akikúgynevezett vitézi telkeket bocsátottak a Vitézi Rend rendelkezésére. Ami engem illet, nem tartottam igényt vitézi telekre. Emlékezetes marad számomra avatásom napja a Margit-szigeten. A régi lovaggá ütés formaságaira emlékeztetett a cere-mónia, melyet Horthy kormányzó már az elsô alkalommal s azután is mindvégig személyesen végzett, kellô ünnepélyességgel.” (Lakatos Géza: Ahogyan én láttam, 1972)

Állapítsa meg, hogyan viszo-nyul a szerzô a királypucs-

csokhoz! Határozza meg, hogy a szerzô szerint mi volt a Vitézi Rend célja! Egészítse ki a célokat saját meglátásai, felismerései nyo-mán! [ SZ ]

nünket el is tékozolta. Mégis, minél jobban közeledtünk ide, annál inkább in-dult olvadásnak a szívünkre rakódott jégréteg, és hajlandókká váltunk arra, hogy megbocsássunk. Igen, megbocsátunk ennek a bûnbe sodort városnak, ha vissza-tér a haza szolgálatába, ha szeretni fogja szíve és lelke minden erejével ezt a földet, melyben ôseink csontjai porlanak – ha szeretni fogja azt a rögöt, melyet testvéreink arcuk verejtékével mûvelnek, a szent koronát, a kettôs keresztet, meg a négy folyót –, egyszóval, ha szeretni fogja magyar hazánkat és magyar népünket.

Katonáim – miután learatták és begyûjtötték földjeik termését – fegyvert fogtak, hogy az országban a rendet helyreállítsák. Az ô kezük immár készen áll a testvéri kézfogásra, de – ha elkerülhetetlen lenne – felkészült büntetô ökölcsapásra is. Adja Isten, hogy erre ne kerüljön sor, és hogy azok, akik bûnösök, vagy annak érzik magukat, jobb meggyôzôdésre jussanak és kettôzött erôvel vegyenek részt annak a Budapestnek a felépítésében, amely majd összes nemzeti erényeink fé-nyében ragyog.

Testvéreinket, akik itt annyit szenvedtek és mindvégig velünk együtt éreztek, szívünkbôl üdvözöljük.” (Horthy Miklós fôvezér Gellért téri beszéde, 1919. no-vember 16.)

Fogalmazza meg, mi a pla-kát mondanivalója! Gyûjtse

össze, milyen eszközökkel teszi az alkotó nyilvánvalóvá monda-nivalóját! [ GY ]

7

8


„I. Az állami és társadalmi rend felforgatására vagy megsemmisítésére irányuló bûntettek és vétségek.

1. §. Aki az állam és a társadalom törvényes rendjének erôszakos felforgatására vagy megsemmisítésére, különösen valamely társadalmi osztály kizárólagos ural-mának erôszakos létesítésére irányuló mozgalmat vagy szervezkedést kezdemé-nyez vagy vezet, bûntettet követ el, és öt évre terjedhetô fegyházzal büntetendô.

2. §. Aki az állam és a társadalom törvényes rendjének erôszakos felforgatá-sára vagy megsemmisítésére, különösen valamely társadalmi osztály uralmának erôszakos létesítésére irányuló mozgalommal vagy szervezkedéssel összefüggôen és annak céljára bûntettet vagy vétséget követ el, annak büntetése:

1. halál, ha a bûntettre a törvény halálbüntetést állapít meg;2. életfogytig tartó fegyház, ha a bûntettre a törvény tíz évet meghaladó sza-

badságvesztést állapít meg;3. tíztôl tizenöt évig terjedhetô fegyház, ha a bûntettre a törvény tíz évnél eny-

hébb vagy legfeljebb tízévi szabadságvesztés büntetést állapít meg;4. tíz évig terjedhetô fegyház, ha a cselekmény a törvény szerint vétség. (…)”

(Törvény az állami és társadalmi rend hatályosabb védelmérôl, 1921)

TELEKI PÁL MINISZTERELNÖKSÉGE – A KONSZOLIDÁCIÓ KEZDETE

Állapítsa meg, melyik politi-kai csoport elleni védekezé-

sül fogalmazták meg a törvényt! Magyarázza meg a büntetési té-telek meghatározásának politikai-társadalmi hátterét! [ F ]

1918

1919

1920

1917

1921

1922

Kormányzó pártIllegális párt

Országos PolgáriRadikális Párt

Függetlenségiés 48-as Párt

NemzetiMunkapárt

Keresztény NemzetiEgyesülés Pártja

KatolikusNéppárt

KMP1918

Magyar Nemzeti Tanács1918

Magyarországi Szocialista Párt

KMP MSZDP

KMP MSZDP Egységes Párt

Kisgazdapárt

KisgazdapártMSZDP

Pártviszonyok 1918–1920 között

Rendezze kronológiai táb-lázatba, hogy mikor me-

lyik párt volt hatalmon! Állapít-sa meg, miként változott meg a pártstruktúra a forradalmak kö-vetkeztében! Indokolja megálla-pításait! [ F ]

IV. Károly a gyôri vasútállomáson, második visszatérési kísérlete idején

Állapítsa meg, mennyire volt határozott a király szán-

déka! Indokolja megállapítását! Tárja fel, milyen volt a közhan-gulat az országban! [ F ]

9

10

11


„1. §. A tudományegyetemekre, a mûegyetemre, a buda-pesti egyetemi közgazdaságtudományi karra és a jogaka-

démiákra az 1920/21-ik tanév kezdetétôl csak oly egyének iratkozhatnak be, kik nemzethûségi s erkölcsi tekintetben feltétlenül megbízhatók és csak oly számban, amennyinek alapos kiképzése biztosítható.

3. §. (…)Az engedély megadásánál a nemzethûség és az erkölcsi megbízhatóság köve-

telményei mellett egyfelôl a felvételt kérôk szellemi képességeire, másfelôl arra is figyelemmel kell lenni, hogy az ország területén lakó egyes népfajokhoz ésnemzetiségekhez tartozó ifjak arányszáma a hallgatók közt lehetôleg elérje az illetô népfaj vagy nemzetiség országos arányszámát, de legalább kitegye annak kilenctized részét.” (A felsôoktatási intézményekbe való beiratkozás szabályairól. Az 1920. évi XXV. Törvény – numerus clausus)

NUMERUS CLAUSUS

Fogalmazza meg röviden, mit szabályozott a törvény! Állapítsa meg, milyen ala-pon korlátozza a törvény a továbbtanulókat! Tárja fel, hogy elsôsorban mely tár-

sadalmi rétegeket érintett hátrányosan a törvény! Indokolja válaszát! [ Í ]

„Ezután merült fel a nyilvánosság elôtt többek között az én nevem is. Én azonban azt reméltem, hogy Apponyi Albertet, közéletünk egyik legméltóbb és kimagasló alakját választják meg. E helyett az történt, amire nem számítottam, hogy március 1-jén a nemzetgyûlés 131 sza-vazattal – 141-bôl – engem hívott meg erre a méltóságra. Prohászka püspök vezette azt a küldöttséget, amely a választás eredményét hírül hozta, és felkért, hogy az eskü letétele végett jelenjek meg az ország-házban. Megköszöntem az irántam tanúsított nagy bizalmat, közöl-tem azonban, hogy a felajánlott méltóságot nem fogadhatom el. (...)

Mielôtt beléptem volna az ülésterembe, megkértek, hogy változ-tassam meg elhatározásomat. Az országház egyik termében össze-gyûltek a kormány tagjai, a pártok elnökei és más vezetô politikusok, és arra törekedtek, hogy rábeszéljenek. (…) Mint tiszt, Ô Felségének tettem esküt, ha elfogadom a kormányzóságot, akkor meg az alkot-mányra és a nemzetre kell esküdnöm. Vajon nem forog-e fenn az a veszély, hogy a két esküben vállalt kötelességeim összeütközésbe ke-rülnek egymással? Ezt a kérdést, amelyen leginkább tépelôdtem, nem vetettem fel nyíltan, és azt is tisztán láttam, hogy a béketárgyalások súlyos körülményei miatt hazánknak ezen nehéz napjaiban majd ha-zafias kötelezettségeimre hivatkoznak. Ezért csak azt kifogásoltam,hogy a leendô államfô számára megállapított jogkör – ahogyan a saj-tó közlésébôl ismertem – teljességgel elégtelen. A kormányzó még el sem napolhatná a nemzetgyûlést, még kevésbé oszlathatná fel. E megjegyzéseim után a jelenlevôk rövid megbeszélést tartottak, majd Rakovszky István, a nemzetgyûlés elnöke íróasztalához ült, és tollal a kezében hozzám fordult: „Kérem, diktálja feltételeit, a nemzetgyûlés teljesíteni fogja.” (Horthy Miklós: Emlékirataim, 1953)

„(…)A választás elôtt mindkét párt értekezletet tartott. A kisgaz-dapártban Rubinek Gyula szerelte le a Horthy megválasztása elleni állásfoglalást. A Keresztény Párt értekezletén maga Huszár minisz-terelnök vállalta ezt a szerepet. Ezen az értekezleten magam is jelen voltam. A párt Apponyi jelöléséhez ragaszkodott. Huszár Károly fel-olvasta Apponyi hozzá intézett levelét, amelyben arra való hivatko-zással hárította el megválasztását, hogy semmiféle karhatalom nem áll rendelkezésére, mert azzal Horthy rendelkezik. Ezen az alapon azt ajánlotta, hogy a polgárháború elkerülése céljából a párt fogad-ja el Horthyt, mint kormányzót. De legyen tisztában azzal is, hogy mit jelent egy katonának államfôvé választása. Csak viharos tilta-kozás után döntött úgy a párt, hogy Horthyra szavaz a választáson. A vitát Huszár kijelentése döntötte el: »Megértem felháborodásotokat, de vegyétek tudomásul, hogy ha holnap nem Horthyt választjátok kormányzóvá, szét fogják verni a Nemzetgyûlést.«” (Rassay Károly liberális ellenzéki politikus visszaemlékezésébôl)

Állapítsa meg, milyen szempontból van hasonlóság a két forrás között! Tárja

fel, hogy Horthy visszaemlékezésének mely pontjai tükröznek leginkább elfogultságot! Mutasson rá, hogy Rassay visszaemlékezésé-ben mely momentum a legtendenciózusabb! Magyarázza meg a különféle megközelítések hátterét! [ SZ ]

Néz

ôpon

tok

Horthy Miklós katonaként kezdte pályáját, s végül a Monarchia hadiflottájának utolsó parancsnoka lett.A legszívesebben azonban életének arra az öt évére emlékezik vissza, amikor Ferenc József szárnysegéd-je volt. A képen az elôtt a portré elôtt áll, amelyet maga festett az uralkodóról

Fogalmazza meg röviden, mit sugall a kép tartalma és beállítása! Gyûjtse össze

az ábrázolásmód jellemzôit! [ SZ ]

12

13

15

14

A két világháború közötti korszaknak nevet adó politikusról, Horthy Miklósról már a kortársak is eltérô véleményt formáltak. Már kormányzóvá választásának megítélésében eltértek az álláspontok.


A BÉKESZERZÔDÉS ALÁÍRÁSA A magyar békedelegá-ció már 1920 elején kiutazott Párizsba. A politikuso-kat felkészült szakemberek kísérték, köztük a földrajz-tudós és politikus Teleki Pál. Az ô nevéhez fûzôdik a Kárpát-medence etnikai viszonyait bemutató „vörös térkép”. A delegáció célja az volt, hogy etnikai, tör-téneti, geográfiai, közlekedési és gazdasági érvekkel bizonyítsa be a történelmi Magyarország egységét, s ebbôl következôen a békefeltételek tarthatatlanságát. Alapvetôen nem csupán a magyarlakta területek meg-tartására koncentráltak, bár ilyen javaslatokat is készí-tettek.

A békedelegáció taktikája azonban nem sokat szá-mított. A vesztes Magyarországot a döntéshozatal so-rán nem kérdezték meg, csak közölték a feltételeket, hiszen a gyôzteseket az utódállamok megerôsítésének szándéka vezette. Egyes vitás területeknél kilátásba helyezték a népszavazás lehetôségét, de erre csak az Ausztriának ítélt Sopron és közvetlen környéke ese-tében került sor (1921. december). A lakosság Ma-gyarország mellett döntött, amiért Sopron megkapta a „leghûségesebb város” címet.

Magyarország képviselôi 1920. június 4-én, a versailles-i Trianon-palotában írták alá a békediktá-tumot. A történelmi Magyarország 282 000 km²-es területébôl csak 93 000 km² maradt meg, vagyis az ország korábbi területének kétharmadát elcsatolták. A Kárpátok hegyvidéke teljes mértékben az utódállam-okhoz került, de a Kisalföld északi részét és a Nagyal-föld déli és keleti területeit is elvették.

ETNIKAI VONATKOZÁSOK A békekötés révén a zö-mében nemzetiségek lakta területek az utódállamokhoz kerültek. Az akkor kb. 10 millió fôt számláló magyarság harmada is idegen fennhatóság alá kényszerült. Külö-nösen fájdalmas és nehezen magyarázható volt, hogy a kisebbségbe került magyarság jelentôs része színma-gyar területeken, közvetlenül a trianoni országhatár túl-oldalán élt. A kisebbségi magyarság helyzete bizonyta-lan volt, atrocitások érték, emiatt a négyszázezret is el-érte a szülôföldjét elhagyók száma. Az új határok közé szorított Magyarország ellenben nemzetállammá vált, mert lakóinak 88%-a magyar volt.

Az etnikai elvek figyelmen kívül hagyása és ajelentôs nemzeti kisebbségekkel rendelkezô új álla-mok törekvése a homogén nemzetállam kialakítására elôrevetítette annak árnyékát, hogy a béke következté-ben a térség népei közötti szembenállás nem csökken, hanem fokozódik majd.

A BÉKE GAZDASÁGI HATÁSAI A béke évszázados gazdasági kapcsolatokat szakított szét. Magyaror-szág nyersanyagforrásokat (fa, szén, vasérc stb.) ve-szített el, ugyanakkor egyes ágazatokban a korábbi országterületre méretezett ipari kapacitásai marad-tak kihasználatlanul. Különösen igaz ez Budapestre. Szinte az egész ország a világváros vonzáskörzetébe

került, ami egészségtelen irányba terelte a magyar te-lepüléshálózat fejlôdését. Nagyvárosok vesztették el vonzáskörzetüket, váltak határ menti, fejlôdésképtelen településekké. A borsodi iparvidéken Magyarországé maradtak a szénbányák, Csehszlovákiáé lettek a vas-érctelepek.

A magyar vasúthálózat jelentôs része az utódál-lamokhoz került, ezáltal több helyen megszûnt vagy bonyolulttá vált egyes országrészek között a vasúti kapcsolat. A vasútvonalak a határ meghúzásában is szerepet játszottak: a Szatmárnémeti–Nagyvárad–Arad vonal érv volt a terület Romániához csatolása mellett. A számos probléma közül kiemelhetjük a vízgazdálko-dást, az árvízvédelmet: a folyók felsô szakaszait elcsa-tolták, emiatt az alsó szakaszokon jelentkezô gondokat csak együttmûködéssel lehetett volna megoldani.

Gazdasági szempontból azonban a legnagyobb csapást az egységes birodalmi piac szétesése jelentet-te, ami nemcsak hazánkat, de az új államokat is ked-vezôtlenül érintette. A gazdasági széttagoltság az egész térség fejlôdését visszavetette. Megszûnt a jelentôs piac, a tôke és a munkaerô szabad áramlása. A prob-lémát fokozta, hogy az utódállamok mindegyike az önálló, s gyakran az önellátó gazdaság létrehozásával kívánta megerôsíteni önmagát. Az elzárkózást fokozták a politikai ellentétek. Az elcsatolt területek magyar és nem magyar lakóinak helyzetét tovább rontotta, hogy az utódállamok hosszú távon az újonnan megszerzett területek rovására fejlesztették törzsterületüket.

KATONAI ELÔÍRÁSOK A trianoni béke – a Német-országgal kötött megállapodáshoz hasonlóan – alkal-matlanná kívánta tenni az országot a katonai vissza-vágásra. Megtiltották az általános hadkötelezettséget, s maximálták a toborzott hadsereg létszámát (35 000 fô), megtiltották a modern fegyvernemek (páncélosok, repülôk) rendszerben tartását. Még arra is ügyeltek, hogy az új államhatárok jobban védhetôek legyenek az utódállamok felôl. Például a Salgótarján felé vezetô fôvonalon a dupla sínpár egyikét felszedették, hogy ne-hezítsék a magyar katonai felvonulást a határra. A ren-delkezések és a szomszédok erôteljes fegyverkezése következtében Magyarország haderejét az utódállamok hadseregei külön-külön is többszörösen felülmúlták.

REVÍZIÓ A béke nyilvánvaló igazságtalanságai meg-nehezítették az azóta is „trianoni traumának” nevezett problémakör feldolgozását. Magyarországon egyetlen politikai erô sem fogadta el a békét, és mindegyik a sa-ját szempontjai, eszme- és érvrendszere alapján ítélte el. Hangoztatták gazdasági hátrányait, a nemzeti ön-rendelkezés megsértését, vagy akár mint imperialista békét bélyegezték meg Trianont. A béke felülvizsgála-tának, revíziójának az igénye általános volt.

Tömegesen alakultak a civil szervezetek, melyek a béke ellen agitáltak, az irredentizmust hirdették (MOVE, Magyar Területvédô Liga). A kormányzat aláírta a bé-

7. A trianoni békeszerzôdés


két, ezért nyíltan nem léphetett fel ellene, de támogatta a szervezkedéseket, és a kormánytagok révén ezek a szervezetek sokszor komoly befolyásra tettek szert.

A revízió módját és mértékét illetôen már nem volt egység. A helyzetbôl fakadóan is nyilvánossá-got elsôsorban a békés revízió gondolata kapott, bár az utódállamok magatartása ennek realitását meg-kérdôjelezte. A beszédekben, kiáltványokban és pla-

kátokon hol a teljes revíziót, vagyis az egész törté-nelmi Magyarország visszaállítását, hol csak a béke igazságtalanságainak korrigálását, a magyarlakta te-rületek visszacsatolását követelték.

A hatalomra kerülô politikai elit gyakran használ-ta fel a revízió kérdését a polgári demokratikus vagy baloldali erôk háttérbe szorítására, máskor a belsô feszültségek elkendôzésére.

Az utódállamok etnikai összetétele

Milyen problémákra következtethet a diagramok alapján? Mely államokban voltak a legsúlyosabbak ezek a problé-mák? [ F ]

„A magyar Békedelegáció részletes kritika tárgyává tette a neki átnyújtott Békefeltételek határozmányait. (…) Ha ez a válasz nem tárgyalja pontról pontra a Békekonferenciához

intézett jegyzékeiknek érveit, hogy valamennyit megcáfolja, ez nem annyit jelent, mintha azoknak alaposságát elismerné, a Szövetséges és Társult Hatalmak hallgatá-sát semmiképpen nem szabad helyeslésnek magyarázni; világosan ki kell jelenteni, hogy a válasz hiánya sehol sem jelenti az Önök által védett álláspont elfogadását.

Az Önnek [Apponyi Albertnek, a békedelegáció elnökének] átnyújtott meg-jegyzések nem tartalmaznak semmi külön választ arra a nagy létszámú emlékiratra, amelyet a magyar Békedelegáció Magyarország határainak kérdésében nyújtott be. Nem adnak választ azokra a javaslatokra sem, amelyekben népszavazás elrendelé-sét kérik olyan területekre nézve, amelyeket a Hatalmak elhatározása más államok-nak juttat. A Szövetséges és Társult Hatalmak érett megfontolás után helyezkedtek arra az alapra, hogy semmi tekintetben nem módosítják a Békefeltételek területi határozmányait. Azért határoztak így, mert meggyôzôdtünk róla, hogy az általunk megállapított határok minden megbolygatása súlyosabb következményekkel járna, mint amelyeket a magyar Békedelegáció felemlít. (…)

Igaz, hogy a magyar Békedelegáció azzal érvel, hogy a Békefeltételek sehol sem rendeltek el népszavazást. Ha a Szövetséges és Társult Hatalmak fölöslegesnek tartották, hogy a népesség ilyen irányú megkérdezéséhez folyamodjanak, ez azért történt, mert meggyôzôdtek róla, hogy ha ez a megkérdezés az ôszinte vélemény-nyilvánítás teljes biztosításával történnék, nem vezetne számba vehetôen más ered-ményre, mint amilyenre Közép-Európa néprajzi viszonyainak és nemzeti aspirációi-nak tüzetes vizsgálata vezette a Hatalmakat. (…)

A Szövetséges és Társult Hatalmak azonban nem feledkeztek meg arról a gondolatról, amely ôket a határok kiszabásakor vezette, és foglalkoztak azzal az eshetôséggel is, hogy az így megállapított határ esetleg nem felel meg mindenütt teljesen a néprajzi vagy gazdasági kívánalmaknak.

A helyszínen megejtett vizsgálat esetleg szükségessé fogja tenni, hogy egyes helyeken a Szerzôdésben megállapított határt áthelyezzék. Ilyen vizsgálatot azon-ban nem lehet ma lefolytatni, mert ez bizonytalan idôre kitolná a béke megkö-tését, pedig ezt egész Európa sóvárogja.” (A Szövetséges és Társult Hatalmak kísérôlevele a magyar észrevételekre, 1920. május 6.)

A BÉKESZERZÔDÉS ALÁÍRÁSA

Gyûjtse össze a szöveg alapján a magyar delegáció

érveit! Állapítsa meg, mi a bé-kekonferencia válasza a magyar észrevételekre, tárja fel, mennyi-re vették figyelembe a döntésnéla magyar észrevételeket! Magya-rázza meg, milyen szempontok alapján hozta meg a konferencia a döntéseket! Milyen politikai magatartást erô-sítettek meg ezzel a nagyhatal-mak! Szembesítsük a tényeket és az álláspont indoklását! Miért értékelte pozitívan a dokumentu-mot a kortársak egy része? [ Í ]

ETNIKAI VONATKOZÁSOK

Magyarország(1914)

Csehszlovákia(1920)

Jugoszlávia(1920) (1920)

Románia

bosnyá

k

szlovákszerbruszinstb.

németromán

magyar54,5%

45,5%németmagyarlengyelruszinstb. cseh

50%

szlovák

34%

16%

magyaralbánstb.

szerb43,2%

horvát

szlovén

17,1%

8,5%

8,9%

22,3%

németszerbukránstb.

magyar

román70%

30%

Archívum

1

2


Teleki Pál „vörös térképe”, melyet a béketárgyalások számára készítettek

Állapítsa meg, mennyiben vették figyelembe a határok meghúzásánál az etnikai viszonyokat! Gyûjtse össze, milyen tér-képészeti megoldásokat alkalmazott Teleki, és világítson rá arra, hogy mi volt a célja ezeknek a megoldásoknak! [ GY]

NÉPESSÉGVÁLTOZÁS ÉS ANYANYELV A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN (EZER FÔ)Terület Magyar Német Szlovák Román Rutén Horvát Szerb Egyéb

Csehszlovákia 1072 265 1703 21 442 3 0,4 63

%-ban 10,8 13,9 87,5 0,7 95,2 1,4 0,1 15,6

Románia 1664 557 32 2819 10 2 56 96

%-ban 16,7 29,3 1,6 95,6 2,3 1,0 12,1 23,9

Szerb-Horvát-Szlovén Királyság 459 308 46 80 11 92 378 145

%-ban 4,6 16,1 2,4 2,7 2,3 47,1 82,0 36,2

Ausztria 26 216 1 0,02 0,05 45 0,01 4

%-ban 0,3 11,4 0,0 0,0 0,0 23,1 0,0 1,0

Fiume 6,0 2 0,2 0,1 0,01 13 0,4 27

%-ban 0,1 0,1 0,0 0,0 0,0 6,6 0,1 6,8

Szomszédokhoz került összesen 3227 1348 1782 2920 463 155 435 335

%-ban 32,5 70,8 91,5 99 99,8 79,2 94,3 83,5

A Trianoni Magyarországon maradt 6718 555 164 28 1 40 26 66

%-ban 67,5 29,2 8,5 1,0 0,2 20,8 5,7 16,5

Magyarország összesen (1920. június 4. elôtt) 9945 1903 1946 2948 464 195 461 401

% 54,5 10,4 10,9 16,1 2,5 1,1 3,0 1,5

Állapítsa meg a táblázatból, milyen arányban került kisebbségbe a magyarság! Határozza meg, milyen arányt kép-viseltek az elcsatolt területeken, illetve az utódállamokban! Értékelje az adatsor és az ábra alapján, miként alakult a

béke következtében a nemzetiségi probléma a térségben! [ F ]

3

4


A trianoni békeszerzôdés hatása a közlekedési és a települési hálózatra

Állapítsa meg, hogyan érintette a magyar közlekedési hálózatot a béke! Tárja fel, milyen szerepet játszhattak a köz-lekedési vonalak a határok meghúzásában! Elemezze a béke hatását a magyar településszerkezetre és a határ menti

városokra! Tárja fel, hogyan érintette a határváltozás a gazdaság egészét s az egyes gazdasági ágazatokat! [ Í ]

„79. cikk. A jelen Szerzôdés által megállapított határain kí-vül, Magyarország a maga részérôl lemond az Európán kívü-li területekre vonatkozó mindazokról a jogokról, igényekrôl

és kiváltságokról, amelyek a volt Osztrák–Magyar Monarchiát vagy szövetségeseit esetleg illették, továbbá lemond mindazokról a jogokról, igényekrôl és kiváltsá-gokról, amelyek ôt bármely címen a Szövetséges és Társult Hatalmakkal szemben esetleg megillették.” (Részlet a trianoni békeszerzôdésbôl, 1920. június 4.)

A BÉKE GAZDASÁGI HATÁSAI Állapítsa meg, mit szabá-

lyoznak a pontok, hiszen Magyarországnak nem voltak gyarmatai! Tárja fel, hogy a gyôz-tesek mely szándékára utalnak az elôírások! [ F ]

A trianoni béke katonai vonatkozásai„103. cikk. Az általános hadkötelezettséget Magyarorszá-

gon meg kell szüntetni. A magyar hadsereget a jövôben csak önkéntes belépés alapján lehet felállítani és kiegészíteni.

104. cikk. A magyar hadsereg katonai erôinek összessége nem haladhatja meg a 35 000 fôt, beleértve a tiszteket és a pótkeretek csapatait is.

A magyar hadsereget kizárólag a rendnek Magyarország területén való fenntar-tására és határrendôr-szolgálatra szabad alkalmazni. (…)

115. cikk. Fegyvert, lôszert és bármilyen hadianyagot csak egy gyárban sza-bad elôállítani. Ennek a gyárnak az Állam igazgatása alatt és tulajdonában kell állnia. (…)

117. cikk. A jelen Szerzôdés életbelépését követô három hónapon belül a Ma-gyarországon található és megengedett mennyiséget meghaladó minden fegyvert, lôszert és hadianyagot, ideértve a repülô-elhárítás mindennemû eszközét, tekintet nélkül származására, ki kell szolgáltatni a Szövetséges és Társult Fôhatalmaknak.

KATONAI ELÔÍRÁSOK

5

6

7


118. cikk. Mindennemû fegyvernek, lôszernek és hadianyagnak behozata-la Magyarországba kifejezetten tilos. Hasonlóképpen tilos bárminô fegyvernek, lôszernek és hadianyagnak külföld részére való gyártása és kivitele.

119. cikk. Minthogy lángvetôket, fojtó, mérgezô vagy hasonló gázokat, vala-mint ezekkel rokon folyadékokat, anyagokat és eljárásokat használni nem szabad, azoknak elôállítása Magyarországon és behozatala Magyarországba szigorúan ti-los.

Ugyanez áll azokra az anyagokra is, amelyek az említett termékek vagy eljárá-sok elôállítására, megóvására vagy felhasználására vannak rendelve.

Hasonlóképpen tilos páncélos jármûveket, tankokat vagy hadicélokra felhasz-nálható más hasonló gépeket Magyarországon gyártani és Magyarországba be-hozni. (…)

134. cikk. A Szövetségközi Ellenôrzô Bizottságok hivatalukat Budapesten ál-lítják fel, s jogukban áll, hogy valahányszor csak célszerûnek tartják a magyar államterület bármely pontjára kiszállhassanak, oda albizottságokat küldhesse-nek, vagy az odautazással egy-egy vagy több tagjukat megbízhassák.” (A trianoni békeszerzôdés szövegébôl, 1920. június 4.)

Gyûjtse össze, hogy mely területeken korlátozták Ma-

gyarország katonai képességeit! Állapítsa meg, hogy mely tevé-kenységekre tették alkalmatlanná az elôírások a magyar hadsere-get! Magyarázza meg a szigorú elôírások indokait, hátterét! [ GY ]

„Igazságot Magyarországnak!” Irredenta plakát

Gyûjtse össze a plakáton megjelenô motívumokat! Állapítsa meg a jelképek jelen-tését! [ GY ]

Katonai erôviszonyok a Kárpát-medencében Trianon után

„Kelet-Európa nem más, mint sok kis Elzász-Lotaringia. Ami-kor 1871-ben a frankfurti béke elszakította ezt a két ikertar-

tományt Franciaországtól, elkerülhetetlenné tette az újabb háborút. Nagyobb mé-retekben ugyanezt a baklövést követték el az Osztrák–Magyar Monarchiát felosztó békeszerzôdések is. Döntéseik nyomán elégedetlen nemzeti kisebbségek jöttek létre Közép-Európa fél tucat országában, melyeknek bármelyike gyújtópontja le-het egy újabb világégésnek.

A Közép-Európa térképét átrajzoló három szerzôdés közül az utolsó és legsze-rencsétlenebb a trianoni, amit Magyarországnak 1920. június 4-én kellett aláírnia. Ahelyett, hogy egyszerûsítette volna a nemzetiségek amúgy is meglevô szövevé-nyét, még tovább bonyolította azt. Olyan mély elégedetlenséget váltott ki, hogy minden pártatlan utazó, aki a kontinensnek erre a tájára téved, világosan látja az elkövetett hibák jóvátételének szükségességét. (…)

Ha visszaemlékszünk, milyen körülmények között nehezedett a szövetséges hatalmak államférfiai maroknyi csoportjának vállára a világtérkép átrajzolásá-nak feladata, nem lepôdünk meg azon, hogy hatalmas munkájuk néhány kisebb

REVÍZIÓ

Jellemezze a Kárpát-meden-cében kialakult katonai erô-

viszonyokat! Mely tényezôkbôl következett ez a helyzet? [ SZ ]

8

9

10


Francia nyelvû plakát Trianonról. Felirata: Akarsz négy Elzászt?

Miért „telitalálat” ez a pla-kát? Tárja fel, hogy milyen

jellegû érvelést alkalmaznak a plakát készítôi! [ F ]

részlete elnagyolt maradt. Az Osztrák–Magyar Monarchia területeinek felosz-tása néhányuk számára természetesen kevésbé fontos ügynek látszott, mint pl. a Németországgal kötendô megállapodás. A vezetô küldöttek megelégedtek az Ausztria–Magyarországgal határos, a háború során a mi oldalunkra állt kisebb szövetséges nemzetek és a Habsburg Monarchia alávetett népei képviselôinek vé-leményével és javaslataival.” (Lord Rothermere cikke „Magyarország helye a nap alatt”, London, 1927)

Mi a véleménye a szerzônek a versailles-i békeszerzôdésrôl? Milyen okokra veze-ti vissza az általa feltárt problémákat? [ F ]

„Irredenta-e minden hazafias megmozdulás? Irredenta-e, ha tôlünk elszakí-tott területen ma valaki magyarnak vallja magát, ha magyarul beszél, ha gyer-mekét magyar iskolába akarja küldeni, s ellenáll annak, hogy más nyelvû isko-lába szorítsák; ha a tôlünk elszakított területeken valaki ellenáll annak, hogy birtokát és vagyonát nacionalizálják vagy szekvesztrálják? Vagy irredenták vagyunk-e azért, mert szóvá tesszük ezeket az állapotokat és gyûléseken és a képviselôházban tárgyaljuk ezeket a kérdéseket? Irredentisták vagyunk ezért? Hiszen a békeszerzôdést kiegészítô okmány, a kisebbségi szerzôdések nemzet-közi kérdéssé tették a kisebbségi kérdést, és annak döntô fórumává a Népszö-vetséget állították oda, amelynél bárkinek, nekünk is jogunk van panaszt tenni, akkor jogunk van ezekkel a kérdésekkel foglalkozni is.

Vagy irredenta-e az, ha mi a békerevíziót követeljük? Hiszen erre két jogcí-münk is van. Az egyik maga a trianoni békeszerzôdés a benne foglalt népszövetsé-gi paktum 19. szakasza, amely módot ad arra, hogy bármely állam felvesse egyik vagy másik szerzôdés revíziójának kérdését a Népszövetség elôtt. A másik jogcím pedig a kísérôlevél, amellyel a békeszerzôdést átadták, s amely elismeri, hogy ha nemzeti szempontból a határok megállapításánál igazságtalanságot követtek el, azok ki fognak korrigáltatni. Két jogcímünk van tehát, éspedig nemzetközi jog-címünk arra, hogy e kérdéssel foglalkozzunk, e kérdéssel foglalkozni tehát nem irredentizmus. Ennél továbbmenô akciókat, kalandos vállalkozásokat és összees-küvéseket igenis lehetetlenné teszünk, de a magyar közönség szájára lakatot nem tehetünk, és ha erre azt mondanák, hogy akkor pedig jobb atmoszféra kifejlôdése lehetetlen, mert mi magunk nem adjuk meg erre a remédiumot [orvosság], úgy erre a feleletem az, hogy igenis ennek a jobb atmoszférának van remédiuma, de ez nem az, hogy a magyar közvélemény szájára lakatot tegyünk, hanem az, hogy ezek az állapotok megszûnjenek.” (Bethlen István beszéde, 1928. március 4.)

Határozza meg, mit ért ir-redentizmus alatt Bethlen!

Gyûjtse össze, melyek a magyar külpolitika fô célkitûzései a tri-anoni béke nyomán kialakult problémák megoldásában! Álla-pítsa meg, milyen eszközökkel kívánja a magyar kormány elér-ni a fenti célokat, és fogalmazza meg, mely eszközöket utasít el! [ F ]

Néz

ôpon

tok

„Igen tisztelt Elnök Úr, Uraim! Engedjék meg, hogy még egyszer megköszön-jem, hogy alkalmat adtak nekünk álláspontunk kifejtésére. Tulajdonképpen szóbeli tárgyalást kívántam, mert nézetem szerint ez az egyedüli eszköz, amely bennünket a megértéshez és az elôttünk fekvô szövevényes kérdések helyes megismeréséhez vezet. A Legfelsôbb Tanács azonban akaratát más irányban már megállapította, így meg kell ez elôtt hajolnom. Elfogadom tehát az elém állított helyzetet, és hogy idejüket túlságosan igénybe ne vegyem, egyenesen a tárgyra térek.

A mi szemünkben a tegnapot a mai naptól a békefeltételeknek hivatalos meg-ismerése választja el. Érzem a felelôsség roppant súlyát, amely reám nehezedik abban a pillanatban, amikor Magyarország részérôl a békefeltételeket illetôleg az elsô szót kimondom, hogy a békefeltételek, úgy amint Önök szívesek voltak azo-kat nekünk átnyújtani, lényeges módosítások nélkül elfogadhatatlanok. (…)

Önök felszólítottak bennünket, hogy tegyük meg észrevételeinket. (…) A leg-jobb akarattal iparkodtunk keresni olyan álláspontot, amely a kölcsönös megértést lehetôvé teszi. És Uraim! Ezt az álláspontot már megtaláltuk. Ez a nemzetközi igazságosságnak, a népek szabadságának nagy eszméje, amelyet a Szövetséges Hatalmak oly fennen hirdettek, továbbá a béke közös nagy érdekei, az állandóság és Európa rekonstrukciója biztosítékainak keresése.

Önök, Uraim, akiket a gyôzelem a bírói székbe juttatott, önök kimondották egykori ellenségeik, a Központi Hatalmaknak bûnösségét, és elhatározták, hogy a háború következményeit a felelôsökre hárítják. Legyen így; de akkor, azt hiszem a fokozat megállapításánál a bûnösség fokával arányban kellene eljárni, és mivel

11

12

13

A trianoni békefeltételekrôl a magyar delegáció csak egyszer és csak jelképesen fejthette ki véleményét. Annak ellenére, hogy eleve nem érhettek el eredményt, Apponyi Albert híres beszédét eltérôen értékelték régen és ma: a zseniális beszédtôl az elhibázott érvelésig sokféle vélemény látott napvilágot.


Magyarországot sújtják a legszigorúbb és létét leginkább veszélyeztetô feltételek-kel, úgy azt lehetne hinni, hogy éppen ô az, aki az összes nemzetek közül a legbûnösebb. (…)

Nem hiszem továbbá, hogy ítélettel állunk szemben, mert hiszen az ítélet oly eljárást tételez fel, amelyben a felek egyforma körülmények között hallgattatnak meg, és egyformán tudják érveiket érvényesíteni. Magyarországot azonban mind-eddig nem hallgatták meg, lehetetlen tehát, hogy a békefeltételek ítélet jellegével bírjanak.

Vagy talán a nemzetközi igazságosság elvének oly alkalmazásáról van szó, amelynek célja a poliglott [több nyelvû] államalakulatok helyett, amelyek közé Magyarország is tartozik, oly államalakulatokat létrehozni, amelyek igazságosab-ban oldják meg a területi kérdést a különbözô nemzetiségek között, és amelyek hatásosabban biztosítják azok szabadságát? Ha a tényeket tekintem, úgy kényte-len vagyok kételkedni, hogy ez a törekvés eredményezte a kérdés ily módon való megoldását. (…)

Menjünk azonban tovább és tekintsük a Magyarország romjain megnövekedett államokat. Megállapíthatjuk, hogy faji szempontból ezek is éppen úgy, vagy talán meg jobban részekre lesznek darabolva, mint az egykori Magyarország. (…)

Talán akkor oly szándékkal állunk szemben, amely a népek szabadságának eszméjét követi? Úgy látszik, hogy ennek a szándéknak kiinduló pontja az a felte-vés, amely szerint Magyarország idegen nyelvû lakosai szívesebben tartoznának oly államhoz, amelyben az államfenntartó-elemet fajrokonaik alkotják, mint Ma-gyarországhoz, ahol a magyar hegemónia érvényesül.

Ez azonban csak feltevés. (…) De miért induljunk ki sejtésekbôl és miért he-lyezkedjünk feltevésekre, amikor a valóság megállapítására rendelkezésünkre áll az eszköz (…), amelynek alkalmazását hangosan követeljük, hogy e kérdésben tisztán lássunk. És ez az eszköz a népszavazás.

Amidôn ezt követeljük, hivatkozunk a Wilson elnök úr által oly kiválóan sza-vakba öntött nagy eszmére, amely szerint az embereknek egyetlen kapcsolata, az államok lakosságának egyetlen része sem helyezhetô akarata, megkérdezése nélkül, mint valami marhanyáj, egy idegen állam fennhatósága alá. Ennek a nagy eszmének nevében, amely különben az erkölcsi alapon nyugvó egészséges em-beri felfogásnak egy axiómája, követeljük a népszavazást hazánk azon részeire vonatkozólag, amelyeket tôlünk most elszakítani akarnak. Kijelentem, hogy elôre is alávetjük magunkat e népszavazás eredményének, bármi legyen is az. Termé-szetesen követeljük, hogy a népszavazás olyan körülmények közt tartassék meg, hogy annak szabadsága biztosítva legyen. (…)

Ha pedig mi ezt az álláspontot fogadjuk el és ha ellenfeleink követeléseiket és aspirációikat nem merik a nép ítélete alá bocsátani, úgy vajon kinek a javára szól a föltevés?” (Apponyi Albert beszéde a párizsi békekonferencián, 1920. január 16.)

Csoportosítsuk és rendez-zük táblázatba Apponyi

érveit! Állapítsuk meg, mely té-nyezôkre koncentrált Apponyi Albert beszédében! Tárjuk fel Apponyi beszédének céljait! [ GY ]

A Nagy Trianon-palota egyik díszterme, ahol a magyar békeszerzôdést kihirdették

Nézzünk utána, hogyan zajlott le a békeszerzôdés

aláírásának ceremóniája! Kik vol-tak jelen? Gyûjtsünk a korabeli magyar sajtóból (pl. Pesti Napló, Az Est, Népszava) tudósításokat az eseményrôl, és olvassuk fel az osztályban a legérdekesebb rész-leteket! [ GY ]

14

forrásközpontú történelem 4

Documents