esztergom-vári szûzanya a kisdeddel. Õsi kegykép. a hívek ... tajekoztato 2008_4.pdfjöjj,...

XXVII. évfolyam, 4–5. szám Budapest, 2008

Esztergom-vári Szûzanya a Kisdeddel. Õsi kegykép. A hívek nagy tisztelettelvették körül, az elõtte végzett könyörgések sokszor meghallgatásra találtak.

Jöjj, népek megváltója!Gregorián himnuszból

Jöjj, népek megváltója!Így kér a föld lakója

Jöjj, lelkünk drága fénye,Szívünk édes reménye!

Te érkezel Atyádtól,Mennybéli palotádból,

Hogy itt megvívj miértünk,És légy mi pajzsunk, vértünk.

Ím készen vár a jászol,A szív többé nem gyászol,

Az éjszaka világos,Az ösvény barátságos.

Ó, szállj közénk, Királyunk!Íme eléd kiállunk:

A sötétség elmúljon,A hit fénye ragyogjon!

2 VITÉZI TÁJÉKOZTATÓ 2008/4–5.

Tartalom:Év végi köszöntés. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2Nádudvari Nagy János: Csak a bölcsek . . . . . . . . . . . . . . . . . 2Történelmi idõk történelmi nagyságú államférfia:

Horthy Miklós . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3Politikusainknak is ajánlott példakép . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3Budapesti bevonulás – 1919. november 16.. . . . . . . . . . . . . 3Jubileiumi vitézavatás Kenderes, szeptember 6. . . . . . . . . . . 4Az újratemetés 15. éves évfordulója . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6A vitézavatás filmje, fotói . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6vitéz de Pott György élete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7Vitéz Csantavéri Sándor m.kir.õrm. . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10Az I. világháború pápai hõs újonca . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10„Gondoltam, megyek, amíg bírok,

ha meg nem bírok, akkor...” . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11Vitéz Kerezsy János beszámolója a Don menti harcokról . . 11Dr. vitéz Szirmay László . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12Turul madár, ne szállj tovább . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12Emléktábla-avatás – Fehéregyháza, Petõfi múzeumkert. . . 13Zászlóavató ünnepség

a Marosvásárhelyi Református Vártemplomban . . . . . . . . 13Székely határõrök, akik történelmet írtak! . . . . . . . . . . . . . 14Rendi találkozó a Gyimesekben az évfordulón . . . . . . . . . . 14Segítsünk megmenteni! . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 16A harangok Szolyvára mentek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17Szolyva, a „Magyar Golgota”! . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17Erdély Törzsszék, Eseménynaptár, I. negyedév . . . . . . . . . . 17Rendi megemlékezés a Rákoskeresztúri temetõ

301-es parcellájánál . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19Buda Törzsszék õszi állománygyûlése. . . . . . . . . . . . . . . . . 19Tisztelgés vitéz Csörgey Károly tábornok

és bajtársai emléke elõtt . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 20A magyar hõsök emlékének meggyalázása . . . . . . . . . . . . . 20Figyelem! Zenei különlegességek!. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 20A „Nemzeti Katonai Emlékhely” kialakulása, Pákozd . . . . . 21A 2008-évi ’56-os Emlékérmek átadása, Budapest . . . . . . . 21Mányi nemzetõrök és honvédek

az 1848–49-es szabadságharcban . . . . . . . . . . . . . . . . . . 22Kegyeleti megemlékezés Mohácson. . . . . . . . . . . . . . . . . . . 23Zrínyi Miklós születésének évfordulójára

rendezett ünnepség Pécsett . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 23Emlékmûavatás Pécsett Wass Albert tiszteletére . . . . . . . . . 24Az 56-os forradalom és szabadságharc 52. évfordulójára

emlékeztünk Pécsett. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 25Családi nap 2008.október 25-én . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 25I. világháború befejezésének 90. évfordulója . . . . . . . . . . . 26Ökumenikus megemlékezés Halottak napján. . . . . . . . . . . 26Pécs – néhány évszám gazdag történelmébõl: . . . . . . . . . . 261956 – Szolnok megmentõje vitéz Szathmári József . . . . . . 27Õszi állománygyûlés; Emlékezés Kenderesen . . . . . . . . . . . 27Állománygyûlés – emlékezés a Forradalomra. . . . . . . . . . . 28Megemlékezés – Kecskemét . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 28Össz-magyarságunkért a Biblia éve jegyében . . . . . . . . . . . 29Ünnepi állománygyûlés Debrecenben. . . . . . . . . . . . . . . . . 29Közép-Magyarország Keleti Törzsszék Eseménynaptár . . . . 30Idõutazás a magyarság gyökereihez. . . . . . . . . . . . . . . . . . . 36Dunaharaszti alcsoport 2008 év eseménynaptára. . . . . . . . 37700 éves a magyar alapítású pálos rend . . . . . . . . . . . . . . . 37Állománygyûlés és csapatzászló-szentelés, Érd . . . . . . . . . . 38Megemlékezõ ünnepség, 2008. szeptember 27.

a Mátrai Gulag . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 38A Szent Korona menekítése. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 39Filmajánló! Film a Szent Korona-tanról . . . . . . . . . . . . . . . 39Születésnapot köszöntünk! . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 40Örömhír! Házasságkötés! . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 41Örömhír – Gólyahír! . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 41Könyvajánló: Dr. Bernáth Z. – Egy lovaguralkodó és népe . . 43Hadak útjára léptek. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 44Tények, dátumok, adatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 46Kárpát-medencei birtoklevelünk a rovásírás . . . . . . . . . . . . 47Íme, itt van a törvény…!. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 48El ne add! . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 48

Melléklet: PÉLDAKÉPEINKProhászka OttokárVitéz bankói Pajtás Ernõ vezérõrnagy

Kiadja:Történelmi Vitézi Rend Egyesület

Felelõs kiadó:v. Dékány Ágoston orsz. tkp.

Felelõs szerkesztõ:v. Tolnai Eta

Vitézi Tájékoztató SzerkesztõségePostacím: 1399 Budapest, Pf. 694/123

Honlap címe:www.vitezirend.co.hu

Év végi köszöntésKegyelemteljes, áldott Karácsonyt

és békés, boldog új esztendõt kívánokminden rendtársamnak és családjá-nak. Az isteni gondviselés kiáradásátkérem nemzetünk minden hazaszere-tõ tagjára. Reménykedjünk abban,hogy országunknak lesznek olyan fe-lelõs vezetõi, akik legyõzik a nemze-tünk elõtt tornyosuló akadályokat.

Rendünk támasza minden, hazán-kat erõsítõ és Nemzetünk épülésétszolgáló nemes munkának, az olyanerõfeszítésnek, mely a biztonságos jö-

võt alapozza meg. Egységünk, minden rendtársunk elhivatottsága teremtimeg azt az erõt, mely segíthet bennünket nehézségeink leküzdésében.

Az év vége és az új év eleje egy kicsit a lélektõl-lélekig tartó, sajnos,rövid idõszak, amikor elszakadunk a könyörtelen világ kihívásaitól; erõtés kitartást merítünk családunk, barátaink szeretetébõl. KívánomMindnyájunknak, hogy tartson ez a szeretet és erõ egész éven át.

Kívánom, hogy érezhessük a Rendünkben lévõ összefogást is, az egy-másért való tenniakarást – szeretetet.

v. Hunyadi László fõkapitány

CSAK A BÖLCSEK

Csak a bölcsek ismerik Õt meg,azok mennek Hozzá ma is;s azok maradnak meg hívõknekoly sokszor kigúnyolva is,kik többet tudnak a tudósnál,s leborulnak Elõtte mélyen,

éppúgy, mint szegényes jászlánálkelet bölcsei tették régen.Ma is, és mindig, csak a bölcsek:a gyermekként hinni merõk –Hozzá ma is csak ezek jönnek,a gyermeki hittel szeretõk.Mások csak ünnepelgetnek, detalán azt se tudják, miért?...És nem mennek el Betlehembe;Egy lépést sem tesznek Jézusért!

(Nádudvari Nagy János)

2008/4–5. VITÉZI TÁJÉKOZTATÓ 3

Történelmi idõk történelmi nagyságúállamférfia: Horthy Miklós

Politikusainknak is ajánlott példaképLehet országot építeni és gyarapítani gondoskodó sze-

retettel, tisztességgel. – És lehet kordonokat építeni és lö-vetni azokra, akik tiltakoznak az idegen érdekeket kiszol-gáló diktatúra ellen.

Lehet dicsõségesen, fehér lovon megjelenni az ünneplõtömegben… – És lehet fekete, golyóálló páncélautóval ahátsó lépcsõhöz sunnyogni, rohadt paradicsom- és tojás-záporban.

Ki mi érdemel.A bolsevik ideológián nevelkedett politikusok és törté-

nészek szerint Horthy „fasiszta és németbarát” volt. HaHitler ezt ma hallaná, vagy a könnyei potyognának a kaca-gástól – vagy fel lenne háborodva. Egyedül Horthy mertellentmondani Hitlernek! – Diplomáciai tárgyalások so-rán a Führer és Horthy között sok esetben szikrázó ellen-tét alakult ki. Kormányzó úr az udvariasság szabályait be-tartva, több esetben is rendre utasította Hitlert, amikor azmegfeledkezett magáról. Egy alkalommal jelezte azt, hogyÕ – Hitlerrel ellentétben ténylegesen egy ezeréves jogál-lam képviselõje. Többször jelentette ki Horthy, hogy Né-metországgal szemben Magyarországon demokratikusrendszer mûködik, ezért a Führernek is figyelemmel kelllennie országunk közvéleményére. A Hitler által meg-szállt országok vezetõi közül egyedül csak Horthy mertemegmondani Hitlernek: ha háborút indít, azt el fogja ve-szíteni. A németbarátságról pedig: Horthy fiának, István-nak a repülõgépét a németek valószínûleg megrongálták.Ennek következtében 1942. aug. 20-án a szovjet fronton

lezuhant. Másik fiát, Miklóst a németek 1944. október15-én elrabolták Budapestrõl és a mauthauseni koncent-rációs táborba vitték; innen pedig tovább, Dél-Tirolba,ahonnan az amerikai 5. hadtest szabadította ki. Egy baráta barátja gyermekeit megöli, elrabolja? – Vagy pedig a ha-talmasabb erõ, s a sötét háttér-politika mûködött ebben azesetben is?

Ki kell emelnünk lovagias jellemvonásai közül az em-berbarát politikust. (Tehát NEM német-, hanem EM-BERbarát!) Ez a jellemvonás általában nem volt tapasz-talható a kortárs politikusok jellemében. És tegyük hozzá:korunkra ez szinte teljességgel eltûnt a nemzetek életétirányító politikusokból. Hitler elõl menekülve, Horthy„fasiszta” Magyarországában kaptak menedéket szinte aháború végéig (mindaddig, amíg Horthy a hatalmat megtudta tartani, amíg volt katonai- és csendõri ereje ahhoz,hogy akaratát érvényesíthesse: több, mint 200.000 len-gyel-, több, mint 350.000 zsidó menekült, több-tízezerszlovák, szerb és horvát család); s említsük meg: a bajor ki-rályi család is Horthy védelmét élvezte.

Ezek után kérem, hogy köszönjük meg a FõméltóságúKormányzó Urat Istennek – és az Úristen legyen áldottmindazért a jóért, amit rajta keresztül adott a MagyarNemzetnek.

John F. Montgomery volt budapesti amerikai nagykö-vet emlékiratai alapján.

vitéz Vörösváczky Csaba

BUDAPESTI BEVONULÁS – 1919. november 16.Horthy helyesen ismerte fel, hogy a zûrzavaros helyzetben ki-

zárólag egy összefogott fegyveres erõ képviselhet reális hatalmat.George Russel Clerk brit diplomata vele állapodott meg arról,hogy a román kivonulás után a Nemzeti Hadsereg vegye át azellenõrzést Budapesten. 1919. november 16-án, miután a ro-mán hadsereg gondos ellenõrzés mellett távozott az általuk ki-fosztott Budapestrõl, Horthy bevonult a fõvárosba. A Magyar-országon lévõ brit katonai és civil erõk támogatták Horthy tevé-kenységét annak érdekében, hogy végre konszolidálja az orszá-got. Horthy parancsa így szólt a bevonulás elõtt: „…ha Buda-pestre megyünk, mindenki jól tartson össze, tartson fegyelmet,hogy parancsom és reményem ellenére olyan ne történhessék,amit ránk fognak…” Az õszirózsás forradalom és a Tanácsköz-társaság, majd Magyarország kisantant általi katonai megszál-lása hatalmas károkat okozott. A román megszállás alatt meg-indult az ország módszeres kifosztása, amely során a becsült kár1,5 milliárd aranykorona volt…

Társaságunk ez év november 16-án a Szt. Margit Gim-názium dísztermében lélekemelõ ünnepségen emlékezetta Horthy Miklós kormányzó úr vezette Nemzeti Hadseregbudapesti bevonulására. Dr. vitéz Barlay Ö. Szabolcs atya,történész, c. egyetemi tanár arról az állandóan visszatérõ,erkölcsi pusztításról beszélt megrendítõ módon, melyetKárolyi, Szamuely, Kun Béla és tettestársai kezdtek el1918-19-ben, és mindenkori szellemi örököseik végeznekmind a mai napig magyar nemzetünkkel szemben. Kosa-ras Péter Ákos történész pedig a kommunista vérgõzös õr-jöngés olyan momentumait elevenítette fel, melyek eddigismeretlenek voltak a hallgatóság elõtt. A megemlékezé-sen résztvevõ több, mint négyszáz fõ lélekben, hazafiúi ér-zésben ismét erõsödött.

Köszönet a közremûködõknek.vitéz Kocsis Sándor

Horthy Miklós Társaság alelnöke

HORTHY MIKLÓS Kormányzó úr tiszteletére és emlékezetére

emléktáblát avattak Budapesten, a XVII. kerületben, 2008. XI. 23-án.

Korábban ez az utca az Õ nevét viselte… Az emléktábla közadakozásból ’született’!


Jubileumi vitézavatás Kenderes, szeptember 6.A Történelmi Vitézi Rend ezévben szeptember 6-án – a

Rend alapítójának, vitéz nagybányai Horthy Miklósnak,Magyarország egykori fõméltóságú kormányzójának szü-lõhelyén – Kenderesen tartotta az újonnan felvett vitézekünnepélyes eskütételét és avatását. Nem elsõízben.

Korábban, tíz évvel ezelõtt, 1998-ban, a Kormányzó úrhazai temetésének ötödik évfordulóján avatott új tagokata Rend Kenderesen, most, a temetés tizenötödik évfordu-lóján az avatással (is) emlékezni kívánt a Történelmi Vité-zi Rend egykori alapítójára.

Mindannyiunknak – valamennyi vitéznek – örökké em-lékezetes marad az a gyönyörû nap, amikor a Rend fõka-pitánya az eredeti pallossal bal vállunkat megérintve örök-ké és visszavonhatatlanul vitézzé avatott, befogadott aRendbe. Kenderes ebben az évben még jobban kiemeltee nagy nap jelentõségét. A község határához érve kelle-mes, örömteli meglepetés fogadta az érkezõket. Üdvözlõtáblákkal köszöntötték az idelátogatókat – vagy csak át-haladókat – amelyek tájékoztattak a falu nagy szülötté-rõl. Megható és szívdobogtató az a büszkeség, mely eltöl-ti az itteni embereket: ez az a város, amelyik a Nemzet elsõemberét adta a Hazának, aki vitathatatlanul a huszadikszázad legkiemelkedõbb magyar államférfija volt!

Hunyadi László fõkapitány úr beszédét tartja

Vitézavatás elõtti pillanatok

A Történelmi Vitézi Rend Erdélyi Törzsszéke képviselõinek bevonulása

Nemzetõrök díszegységei az ünnepségen

A T. V. R. Nyugat-Magyarországi Törzsszékének zászlószentelése.Zászlóanya: dr. v. Dengyel Zoltán tkp úr felesége dr. Szabó Ágnes

Bevonul Õfelsége, a Szent Korona – a Magyar TengerészekEgyesülete és a Koronaõrség díszkíséretével


Kormányzó úr szüle-tése száznegyvenedik év-fordulójának megemlé-kezésére az idén június21-én tartott ünnepsé-gen a Magyarok Világ-szövetsége tett javaslatota táblák elhelyezésére,felállítására, egyben vál-lalva annak költségeit is.Köszönet érte.

A kommunizmuséveiben a Vitézi Rendidehaza nem mûködhe-tett. A bolsevista, mosz-kovita helytartók mély-

séges tudatlanságukban fasisztának bélyegezték a harcte-reken hõsiesen helytálló magyar emberek vitézi közössé-gét és a Nemzet elitjét jelentõ Széchenyieket, Tiszákat,Apponyiakat, Andrássyakat, Telekieket magába foglalóarisztokráciával együtt kitagadta a Nemzetbõl. (Nota be-ne: a háborúkkal teli XX. században fasizmus egyedül éskizárólagosan csak Olaszországban volt és sehol másutt!Hitler sem volt fasiszta: nemzeti szocialista volt, ami kissébántotta Dzsugasvili (Sztálin) elvtársat, mint a nemzetkö-zi szocializmus degeneralisszimuszát.)

A rendszerváltást követõen – 1992-ben – a Vitézi Székképviseletében a Rend vezetõsége megjelent a MagyarKöztársaság elnökénél és kérte a Rend hazai elismerését,mûködésének lehetõvé tételét, biztosítását. Annál is in-kább, mivel a Nemzetközi Genealógiai Társaság hivatalo-san is elismerte a Magyar Vitézi Rendet és felvette a Nem-zetközi Lovagrendek jegyzékébe. (Abban az idõben –1992-ben – az egész világon az elismert Lovagrendek szá-ma összesen tizennégy volt! Elsõ helyen ezek közül a Szu-verén Máltai Lovagrend állt, míg a Magyar Vitézi Rend atizenharmadik volt!)

A Rend él, a Rend dolgozik, jelen van a Nemzet életé-ben – Istennek hála – egyre többen vannak, akik felismerikjelentõségét, erõik szerint támogatják, az arra érdemesekfelvételüket kérik.

Tudni kell: nem elég, ha valakinek õse, felmenõje vitézvolt. Nem elég, ha saját maga jeleskedett a harctereken, vagya forradalomban kockáztatta életét, állását, ennél több kell.

v. Hunyadi László fõkapitány úr, v. Krasznay Béla ny. ezr. tb. fõkapitányh. és v. Igor Masepa gróf úr, Rendünk egyik diplomáciai képviselõje

Szent Mihály Lovagrend, UkrajnaIgor Masepa gróf tb. vitézzé avatása

Fõkapitány úr a Magyar Koronaõrökkel, s a T. V. R. Díszegységével

Horthy Kormányzó úr feleségecsaládjához tartozó v. Halasy

Márton avatása. Mellette 56-osrendtársunk, v. Cófalvi Csia Attila

Szentpétery István koronaõrvitézzé avatása

Dr. v. Dobos Attila és felesége,Éva – amikor fõkapitány úr a

pallossal a vállukat érinti

Fotó

:v.H

arsá

nyiG

yörg

y,Le

then

yeiL

ászl

ó,S

zaba

diA

ttila

VR

NT,

v.To

lnai

Eta


Nemzeti helytállás, példamutató életvitel, keresztény-ke-resztyén erkölcsiség, feddhetetlenség, melyeket egyetlenszóval úgy mondhatnánk: vitézi tartás szükségeltetik.

És még valami: a felvételét kérõnek alá kell írnia egynyilatkozatot, mely szerint magyarságát soha meg nem ta-

gadta és soha nem volt egyetlen nemzetellenes szervezet-nek (nyilaskeresztes vagy kommunista pártnak) sem tagja.

Ennek szellemében várja a jelentkezõket a TörténelmiVitézi Rend.

vitéz Horváth László tb. törzskapitány

Az újratemetés 15. éves évfordulója2008. szeptember 7-én emlékeztünk Horthy Miklós

Kormányzó Úr és Családja újratemetésére, azokra az1993-as pillanatkora, amelyet hinni sem tudtunk: itthon,hazájában kerül végsõ nyughelyére a szomorú-tragikus sor-sú Kormányzó. Mert mindig felszínre kerül az igazság, s he-lyére kell, hogy kerüljenek a tények. Ahogy Petõfi mondta:„Az idõ igaz. S majd eldönti, ami nem az…”

Minden idõben vannak emberek, akiknem hajolnak, akiket megtörhet atörténelem súlyos gépezete, de el-veikhez halálig hûek maradnak.Örök példaképül.

V. T.

Fotó

:Koc

zkás

Erz

sébe

t

A Történelmi Vitézi Rend Vitézi Széke köszönetét fejezi ki mindazoknak a személyeknek,civil szervezeteknek, vállalkozásoknak, intézményeknek, akiknek önzetlen segítségnyújtása a jubileumi

vitéz-avatás méltó megünneplését lehetõvé tette. Kérjük Isten áldását életükre, munkájukra.

v. Hunyadi László fõkapitány v. Soltész Gyula fõszéktartó

Kiváló magyar elõadók: Szûcs Miklós, v. Joó Katalin, v. PittiKatalin, Keszey Vajk, Ujj Tünde, Heffner Attila

A vitézavatást követte a Horthy-kastély parkjában fel-állított díszsátorban egy pezsgõs koccintás és vendéglátás,majd egy kellemes, vidám, magyaros tradíciókat, helyi da-lokat, regéket felelevenítõ mûsor. Az év e legmelegebbszombatján (39 C-t mutattak a hõmérõk, árnyékban...) es-tefelé még újabb és újabb nóták-dalok kerültek elõ az elõ-adók gazdag repertoárjából, melyet az együtt-éneklés örö-me tett felejthetetlenné.

A vitézavatás filmje, fotóiElkészült a T. V. R. kenderesi vitézavatásáról a

DVD és a mintegy 500 fotót tartalmazó fotó-CD.Megrendelés és felvilágosítás: ANZIX TVSzabadi Attila VRNT, 2900Gödöllõ, GanzÁbrahámu. 2.Telefon: 06 (20) 824-8979


AKIKRE BÜSZKÉK VAGYUNK!

vitéz de Pott György életevitéz de Pott György alezredes úr be-

teg, ezért mostanában nem jár a haviklubnapokra. Hetente háromszor, hét-fõn, szerdán és pénteken kell dialíziskezelésre befeküdnie a Honvéd Kór-házba. Ezért csak többszöri telefonbe-szélgetés útján tudtam katonai múltjátlejegyzetelni.

V. de Pott Györgyöt 1943 augusz-tus 20-án avatták hadnaggyá. Kérésé-re a gyõri 16-os gyalogezredhez osz-tották be, ahol édesapja, néhai dePott Gusztáv ezredes is szolgált.

„Gyõri jelentkezésemkor a 6.zászlóaljhoz, Somorjára kerültem.Itt a páncéltörõ szakasz parancsno-ka voltam. 1944 márciusában moz-gósítottak bennünket. Új beosztás-ban a 6. század parancsnoka lettem,majd teljesen váratlanul kinevezteka 49. gyalogezred nehézpáncéltörõszázad parancsnokának, és Mezõtú-ron kellett jelentkeznem. A legény-ségemet, tartalékos katonákat akkorhívták be. A korábban ígért németpáncéltörõ ágyúk és felszereléseknem érkeztek meg, így a századotminden felszerelés nélkül kiküldtéka frontra. Tatárhágónál kellett je-lentkeznem a 6. hadosztály parancs-nokánál, aki nem volt más, mint azén Ludovikás parancsnokom, nemeskisbarnaki Farkas Ferenc altábor-nagy úr. Sajnos, a 49. ezred a nagytatárhágói csatában szinte megsem-misült. Ezért minket a Hunyadi vo-nalba, a 19. ezredhez irányítottak. Acsoport fõnöke az én volt hadosztá-lyom vezérkari fõnöke, v. KeresztesGyula vk. ezredes volt. Õ azt mond-ta: Benneteket felszerelünk min-denféle gyorstüzelõ fegyverrel, ésmajd megmutathatjátok, kik vagy-tok.” Így lettünk mi egy kreált ro-hamszázad. Feladatunk a felderítés,az ellentámadás, és az utóvéd-harcvolt. Kaptunk német gyorstüzelõgéppuskát, gránátvetõt, német, ma-gyar, orosz, svájci géppuskákat. Ezmind jó és szép volt, viszont a lõszer-ellátás majdnem lehetetlen volt.Azonkívül: nem volt konyhánk, lõ-szerbeszerzõ- és szállító részlegünk,„vonatunk”. Szóval ezek hiányamind nagyon komoly problémát je-lentettek, mégis minden jól mûkö-dött, amiért aztán parancsnokainkmeg voltak elégedve.

1944. október elseje körül jött egyfelsõbb parancs, hogy visszavonu-lunk az Árpád védõvonalba. Ennekmindenki örült. Már kora reggeltõlmegindult a szinte egyenkénti vissza-vonulás. Itt is az én századom volt,mint utóvéd, az utolsó visszavonuló.

Az ország határán, a Toronyai-há-gónál megálltunk. Reggel már ottvoltak az oroszok. Az egész ezredazonnal védelembe vonult. Az elsõvilágháborús védelmi vonalakat igye-keztünk felújítani. Október 10-énkaptuk a parancsot a további vissza-vonulásra. Az utóvéd az én századomvolt. Parancsunk szerint három napigkellett kitartanunk. Tõlem 10-12 ki-lométerre a Levente-hágónál egyszázad hasonló feladatot kapott. Fel-vettük egymással a kapcsolatot. Havalamelyikünk kénytelen hátravo-nulni, azt a másiknak azonnal jelzi, ésvalamennyien visszavonulunk Maj-dánkára, egy kis faluhoz. Egy járõrtküldtem aztán ide, de már itt is oro-szok voltak. Lényegében be voltunkkerítve. Utóvédharcban, egy ruszinerdész segítségével éjszaka, he-gyen-völgyön keresztül, Majdánkátkikerülve, kora reggel sikerült ma-gyar védõkkel találkoznunk. Onnanazután a mieinkhez jutottunk. Nagyörömmel fogadtak bennünket, mertmár azt hitték, hogy nem is létezünk.Ki voltunk éhezve, mert csak háromnapra volt élelmünk. Pótlásként min-dent kaptunk, amivel jóllakhattunk.Ezredparancsnokunktól elismerõ di-cséretben részesültünk. Mivel az ez-red helyzete veszélyes volt, itt ne-

künk is védelembe kellett vonul-nunk. Alig helyezkedtünk el, meg-kezdõdött a nagy visszavonulás, egé-szen Csapig. Volt olyan nap is, ami-kor 93 kilométert tettünk meg. Ti-szán mentünk bürün át, Zsurkra.Reggel arra ébredtünk, hogy dörög-nek az ágyúk. Át kellett mennünkCsapra, ahol az oroszok már nagyerõkkel támadtak. Itt nagy harcokvoltak. Sok volt a veszteségünk. Ne-kem szerencsém volt, a jó Isten ve-lem volt. Engem is eltalált a jobbcombomon egy repesz. Nem volt sú-lyos. Az egészségügyiek bekötöztekés kész. Megmondom õszintén, fél-tem. Ha magamban voltam, mégreszkettem is. De ha katonáim közöttvoltam, s a harcokban, mindig bátor-nak mutattam magamat. „Jobb fél-ni, mint megijedni”. Nagy csatározá-sok közben, egyszer az ezredpa-rancsnokom, Barankay ezredes úrmagához hívatott. Elismerõen meg-dicsért és azt mondta, hogy a „Ma-gyar Érdemrend lovagkeresztje ha-diszalagon a kardokkal” kitüntetés-re felterjesztett.

November 19-én, egy csendes na-pon értesítést kaptam, hogy minketleváltanak és a hadosztály tartaléká-hoz, pihenni megyünk. A bennünketváltók, a legnagyobb csodálatomra,az eredeti gyõri ezredem somorjaizászlóaljának katonái voltak.

Már sötétedett, amikor Királyhel-mecnél egy erdõn vonultunk keresz-tül, s nagy meglepetésünkre Nyugatfelõl oroszokkal találkoztunk szem-be. Egyszer csak a hangszórón hallot-tuk. „Hiába menekülsz, hiába futsz, asorsod elõl menekülni úgy semtudsz!” kezdetû nótát. Utána hango-san hallottuk a parancsot: ”DálnokiMiklós Béla, a hadsereg parancsnokaazt üzeni, hogy tegyétek le a fegy-vert.” – Ezek után tömeges szökésekkezdõdtek. Annyira, hogy az ezre-dünk feloszlott. Engem – gondolom,jóakarattal – az ezredparancsnok úráthelyezett egy kiképzõ táborba. Azta feladatot kaptam, hogy egy rajjalsötétedés után, egész éjjel körbe kel-lett sétálnom a községet, ellenõriz-nem kellett, hol van esetleg valami-lyen csoportosulás, és a házakat meg-felelõen elsötétítették-e. 2-3 óra kö-rül a raj mindig elkísért a szállásomkapujáig és ott elbúcsúztam tõlük.


Egyszer, amikor beléptem a szobám-ba, 6-8 fiatalember puskát, pisztolytfogott rám, lefegyvereztek. Egy köze-li bányához vittek, ahol már több ka-tonatársam volt fogva. Tágas, tisztahelyiség volt a bejárattól nemmessze. Enni adtak, de nem sokat.Négy-öt nap múlva, egy szlovák em-ber irányításával, egy orosz tiszt veze-tésével egy szakasznyi orosz katonaérkezett. A szlovákok ezeknek adtakát bennünket. Mecenzéfre vittekbennünket. Egy orosz levettette a kö-penyemet és mehettünk tovább.Nem tudom, mi tetszhetett a köpe-nyemen? Mindenestre január 19-evolt és meglehetõsen fáztam a havasidõben. Lent alsó Mencenzéfen volta magas rangú orosz parancsnokság,ahol már vagy 400-500 hadifogolyvolt. Tiszt én voltam egyedül, így en-gem bíztak meg avval, hogy legyek amagyar foglyok parancsnoka.

Az étkezést úgy oldották meg,hogy a helyi bíró kihirdette: a lakókhozzanak a foglyoknak ennivalót.Eleinte a foglyok megrohanták azételt hozó asszonyokat, így aztán vol-tak, akiknek már nem jutott étel. Per-sze én kiabáltam a foglyokra és ren-det akartam tenni, mire az asszonyokrám kiabáltak, hogy én szégyelljemmagamat, hogy még ilyenkor is kia-bálok az emberekkel. Erre én elhall-gattam. Végül is a fogolytársaim kér-tek engem, hogy az ételelosztást szer-vezzem meg úgy, hogy mindenkinekjusson étel. Ez aztán meg is történt.

Nem sokkal késõbb a varannoi lá-gerbe kerültem, majd innen indul-tunk tovább. Itt nagyon szigorú õrpa-rancsnokunk volt és vagy 40 õr. Az el-sõ nap megálltunk egy községben,begyömöszöltek bennünket egy eme-letes házba. Másnap reggel sorakozó,létszámolvasás, egy fõ hiányzott. Aház lépcsõháza alatt találtuk meg afoglyot. Nagy rohangálás, ordítozás,sorozatlövés. Végül a rabot a lábánálfogva végighúzkodták a sorban állófoglyok elõtt, hogy így jár, aki meg-szökik. Szegényt szitává lõtték. Ilyenlelki tortúra után elindultunk keletfelé. Egy községen mentünk keresz-tül. Mi az út közepén, az õrök két ol-dalon, a járdán. Egy gazda állt a házaelõtt és szomorúan bámult bennün-ket. Egyszer csak az egyik õr megfog-ta a szerencsétlent és belökte a fog-lyok közé. Így pótolták a hiányzót ésígy a létszám újból teljes volt.

A Levente-hágón mentünk ke-resztül, rettenetes hóviharban. Há-rom napig barangoltunk éhezve, fáz-

va. Egy nap egyszer adtak leves-félét,amit benzines hordóban készítettekel. Persze ezt nem lehetett megenni.A harmadik napon Novi-Somborbaérkeztünk, egy barakktáborba. Ittvoltunk mostoha körülmények kö-zött, éhezve, 2-3 hétig. Majd bevago-níroztunk, vagononként 40-45 fõvel.Több, mint 2 hétig utaztunk, itt-ottnapokig álltunk. Végül megérkez-tünk a Rosztov és Sztálingrád közöttibányavidék „Karakas” nevû helysé-gébe. Egy kerítéssel ellátott táborbanhelyeztek el bennünket. A tiszteketegy 4 × 5 méteres szobába, ahol eme-letes priccsek voltak. Negyvenen vol-tunk, 20-20 az egyik és a másik olda-lon, 10 a földszinten és 10 az emele-ten. Tehát egy-egy tisztnek 40-40centiméter hely jutott. Se matrac, sefejpárna, se takaró nem volt. Ha vala-ki meg akart fordulni a másik oldalá-ra, akkor csak úgy lehetett, ha min-denki egyszerre megfordult. Mind-nyájunknak kisebesedett a csípõje.

Másnap brigádok alakultak. Egyvezetõ és 25 beosztott. Minden bri-gád lehetõleg közös ismeretség sze-rint alakult meg és a vezetõt magukközül választották. Elvittek bennün-ket a közeli bányába. Szörnyû látványvolt. Az oroszok maguk robbantottákfel a bányát azzal a gondolattal, ha anémetek odaérkeznek, ne tudják fel-használni a bányát.

A lágerbe visszatérve közülünk25-30 tiszt megtagadta a munkát. Milettünk a lator tisztek. Rövid idõn be-lül nagy létszámú legénységgel és alator tisztekkel együtt, áthelyeztek„Krasznalucsba”. Ott minden hason-ló volt, mint az elõzõ lágerben, de itta tisztek nem voltak külön szobában.Én két zászlóstársammal egy emele-tes priccsen voltam elszállásolva.

Mivel Karakasban már megta-pasztaltuk, hogy milyen szörnyû asemmittevés – egész nap a keménypriccsen ültünk, vagy feküdtünk –,ezért az új lágerben vállaltunk mun-kát. Én brigádvezetõ lettem. Nagyonjó együttes volt a brigádom. Kitûzöttmunkateljesítmény alapján kaptukpl. a kenyeret, 5 dkg-ot, 15 dkg-ot és30 dkg-ot. Az én brigádom mindig 30dkg kenyeret kapott. A brigádomegyik tagja, Száraz Ferkó, ejtõernyõsszakaszvezetõ, nagyon értett az ered-ményes munkamódszerekhez és ne-kem nagyon sokat segített. Egy idõután a jó dolgozók szólóban, egyedülmehettek ki a lágerbõl és a bányábólvissza a lágerbe.

A szabadon járók aztán néha el-mentek a piacra, ahol többek közöttaz úgynevezett „piski” volt a favorit.Ez egy tenyérnyi sütött lángosfélevolt, melyet a szabadon kijárók a lá-gerbe is behoztak. Felvetõdhet a kér-dés, hogyan volt pénzünk az ilyen vá-sárlásokhoz. A kényszer és a lelemé-nyesség szülte a pénzt. Csináltunkgyönyörû tõröket, faragtunk gyönyö-rû sakkfigurákat, harisnyát kötöt-tünk és még minden mást, amit pén-zért eladtunk.

A berobbantott bányában nagyonnehéz és veszélyes volt a munka. Bri-gádom feladata volt minden anyag-nak a ki- és beszállítása. Mikor már si-került a tárnában a síneket helyrehoz-ni, akkor megindult a csillékkel aki-be szállítás. Igen ám, de a talpfák elvoltak korhadva és így a több tonnáscsilléket a talpfákba leszögezett síneknem bírták el, mindig kidõltek és acsillék kisiklottak. Ilyenkor mindig azén brigádomnak kellett a legsürgõ-sebben helyrehozni a forgalmat. Szûkhelyen nagyon nehéz és körülményesvolt a munka. Szükséges volt egy-kétemelõrúd, ez alá kellettek alátétnek atalpfák. De hol voltak ezek az eszkö-zök? A probléma mindig a szükségeseszközök keresése volt. Végül kitalál-tam, hogy bizonyos megjelölt helye-ken, a kisiklás megszüntetéséhezszükséges állomásokat kell létesíteni.Fent az asztalosmûhelyben készíttet-tem a szükséges mennyiségû eszközö-ket és öt-hat helyen a tárnában eloszt-va, „kisikló készlet-állomásokat” léte-sítettem. Így minden kisiklás alkalmá-val tudtam, hogy hol van legközelebbikészlet-állomás. Megkértem a mindigkiabáló, lökdösõdõ orosz munkaveze-tõnket, hogy ne kiabáljon, ne lökdösseaz embereket, mert ezen túl mindigjól fog menni a munka. Egyszer amunkavezetõ megint kiabálni kez-dett. Én azonnal leállítottam a mun-kát, mire a munkavezetõ kérdezte,hogy mi van. Mondtam, hogy magamegígérte, hogy nem kiabál, nem lök-dösõdik. Ezután, ha valamilyen másfõnök jött kiabálni, a mi munkaveze-tõnk csitította le az illetõt, és aztmondta, ezek jól tudják, hogy mit kelltenniük.

A bánya a lágertõl 6 kilométerrevolt. Ha esett az esõ, mindig bõrig áz-tunk. Ha fagyott, ránk fagyott a ruha.Az 1200 méteres aknában járó liftneksem volt teteje. Így lemenetkor és fel-jövetelkor mindig eláztunk, mert azakna oldaláról víz csordogált. Télen afoglyok szobáiban nem fûtöttek. Bár


szénbányában dolgoztunk, de a lá-gerben nem kaptunk szenet, így aztnekünk kellett lopkodni.

Egyik késõ estén, már feküdtem,amikor a börtönõr jött és az NKVDirodájába kellett mennem. Minden-rõl kikérdeztek. Ki volt, mi voltapám, anyám, testvéreim és én. Ki-kérdeztek, hogy mi volt a feladatom.Elmondtam, hogy páncéltörõ sza-kaszparancsnok, majd századpa-rancsnok voltam. Elmondtam, hogy alovas hírvivõknek és tiszteknek tar-tottam minden héten egyszer lovar-dát. A kérdezõ tiszt rám támadt,hogy miért hazudok, mert õ jól tudja,hogy én kémelhárító tiszt voltam. Ez-zel megkezdõdött évekig tartó kálvá-riám. Mindig egy-két hétre bezártak,közben esténként kihallgattak, ésmindenfélét kérdeztek. Miért men-tem a Ludovikára, hány évig voltamott, mit tanultunk ott stb. Egy tol-mács volt, aki tudott magyarul. Õ for-dította a kérdéseket, és a feleletei-met. Egy alkalommal, egy kérdésután, én úgy feleltem, hogy nem tu-dom. A tolmács úgy fordította, hogyén nem akarom megmondani. Énrögtön szóltam oroszul, hogy nem aztmondtam, hogy nem akarom, hanemazt mondtam, hogy nem tudom. Erreaz NKVD-tiszt pofon vágott. Ez a já-ték éveken keresztül így ment. 2-3hétre hideg, fûtetlen betonhelyiség-be zártak és estétõl reggelig kérdez-tek. Aztán egy rövid idõre kienged-tek. Kint is voltak többen megbízot-tak, akik barátságosan próbáltak en-gem kikérdezni. Persze rögtön tud-tam, hogy az illetõk besúgók.

Egy alkalommal észrevettem,hogy a legjobb barátom, egy tüzérzászlós, nagyon szomorkás. Úgy vél-tem, hogy talán beteg. Sokat kérdez-tem, mi baja. Végül is elmondta.Megbízást kapott az NKVD-tõl,hogy alaposan kérdezzen ki engem,és talán neki, mint jó barátnak, el-mondom, hogy én kémelhárító vol-tam. Megnyugtattam Sanyi baráto-mat, hogy a kéthetenkénti írásos je-lentéseit együtt fogjuk megszerkesz-teni, így tesz eleget az utasításnak.

Szóval éveken át így telt az idõ.Két-három hétig a „karcerben” vol-tam és éjszakánként kihallgattak,majd elengedtek, és három-négy hétiga brigádommal együtt dolgozhattam.

1948 szeptemberében soron kívülsorakozót rendeltek el a magyar fog-lyoknak. Egyénenként olvasták fel aneveket, majd a végén azt mondták,

hogy akik nem hallották a nevüket,azok lépjenek ki. Mivel a nevemetnem hallottam, én is kiléptem. Ponttízen voltunk kilépõk. Azt mondták,azonnal szedjük össze a holminkat,és félórán belül újra sorakozzunk. Ezmegtörtént és õrök kíséretében Ka-rakasba tértünk vissza, de nem a régilágerbe, hanem egy új, nagyobb „SSlágerbe”. Körülbelül 3000 német SSkatona volt ott, akik a bányában dol-goztak. Minket elhelyeztek a néme-tek közé. Reggel sorakozó, indulás abányába. Én nem sorakoztam, mertmegfogadtam, hogy többet a Szovjet-unióban, akármit csinálnak velem,nem fogok dolgozni. Rögtön bezár-tak egy „karcer”-be. Azonnal hívat-tam az ügyeletes tisztet és elmond-tam neki, hogy én magyar tiszt va-gyok, és nem vagyok köteles dolgoz-ni. (Volt egy rendelet, hogy a némettiszteknek õrnagyig bezárólag dol-gozni kell. Ezt a rendeletet még amásik lágerben, egy román orvostóltudtam meg.) Az ügyeletes tiszt aztmondta, hogy én hadnagy vagyok, te-hát dolgoznom kell. Kijelentettem,hogy én magyar tiszt vagyok, nemdolgozom, és a mai naptól kezdve éh-ségsztrájkba kezdek. 18 napig nemettem és végül a lágerparancsnok ki-engedett. Az SS katonák örömükbena vállukra emeltek. 1949. április 1-jénazt mondták, szedjem össze a holmi-mat, mert megyek haza. Nem hittemel, gondolva, hogy április elsején csaka bolondját járatják velem. De végüligaz volt, mert egy õrmester kíséreté-ben kimentünk az állomásra, felszáll-tunk a vonatra és három napig utaz-tunk. Megint Kadievka faluban egyfogolytáborhoz érkeztünk, ahol ma-gyar foglyok is voltak. Az elsõ kérdé-sem az volt, hogy lesz-e transzporthaza. Ilyenrõl õk nem tudtak. Más-nap sorakozó volt, amire én megintnem jelentkeztem. Egyenesen azNKVD-s tiszthez vittek, aki megkér-dezte, hogy miért nem akarok dol-gozni. Elmondtam a miniszteri ren-delet számát, amiben a német tisz-teknek õrnagyig bezárólag dolgoznikell. „Nahát! Te csak hadnagy vagy,akkor mit akarsz? De nem vagyoknémet, a rendelet nem vonatkozikrám.” Végül nem kellett dolgoznom.

1949 júniusában Kijevbe, a bunkerlágerbe vittek. Itt nagyon sok magyarvolt. Végül vonatra szálltunk és Deb-recenig meg sem álltunk. Itt viszontkék parolis ávós tisztek hallgattak ki.Végül is a foglyok közül az egyiketjobbra, a másikat balra osztották. Azegyik csoportot Recskre szállították, a

másik csoport szabadon, a vasútállo-másra mehetett. Én is a vasútállomás-ra mehettem. Este indult a vonat, ésreggelre Budapestre érkeztem. A távi-ratomat megkapta édesanyám, így kétnõvéremmel, egyik sógorommal kintvártak az állomáson. Határtalanulnagy volt az öröm. Otthon az éhségemellenére óvatosan ettem és másnapreggelig aludtam. Már másnap nekilát-tam munkát keresni. Az elsõ próbálko-zásom a Váci úton volt, a Láng gép-gyárban. Egy hölgynél kellett jelent-keznem. Neve, kérdezte. de PottGyörgy. Mi az a de? – kérdezte. Mond-tam, francia név, a de: -tól, -tõl. Leg-magasabb iskolai végzettsége: Ludo-vika Akadémia. A hölgy nagyot ugrottés elszaladt. Gondolom, a fõnökéhezment. Visszajött és közölte, hogynincs felvétel. Így mentem én végig aVáci úton Újpestig, minden vállalatotfelkeresve, mindenhol „nem” volt aválasz. Szomorúan tértem haza. A só-gorom azt mondta, hogy beszélekoroszul, próbáljam meg a csepeli sza-bad kikötõben a Szovjet Állami Du-nai Hajózásnál. Hogyne, majd pontõk fognak felvenni!

Másnap elmentem a Szovjet Álla-mi Dunai Hajózáshoz, ahol felvettekraktárosnak. Igyekeztem pontosan,jól és becsületesen dolgozni. Egy-kétkommunista dolgozó furkált engem afõnöknél, hogy én katonatiszt vol-tam, mit keresek itt. Az orosz fõnökazt mondta: „Ha rosszul dolgozik, ki-rúgom, ha jól dolgozik, itt marad.”Igyekeztem, és jól dolgoztam. De saj-nos nagyon kevés volt a fizetésem.Találkoztam egy ludovikás társam-mal, aki elcsalt a Mélyépítõ Vállalat-hoz, a földalatti metró építéséhez.Jól fizettek, de a munka nagyon ne-héz és életveszélyes volt. Sûrített le-vegõben, 45 méterre a föld alatt épí-tettük, kezdetleges eszközökkel ametró vonalat. A társaság nagyon jóvolt! Több katonatiszt, fiatal papokdolgoztak velem. 4 évig dolgoztam aKossuth Lajos téren a Duna alatt,majd a Blaha Lujza téren. Az építke-zés állítólag pénzhiány miatt meg-szûnt. Csak évek után folytatták ametró építését. Dolgoztam az Egye-sült Gyógyszergyárban, szintén ve-szélyes körülmények között, egy be-tonkatlanban. 1956-ban a Kéziszö-võk Szövetkezetébe mentem, aholtörülközõket szõttem. Innen meginta Mélyépítõ Vállalathoz kerültemraktárosnak, majd Lajosmizsén dol-goztam üzletkötõként, ahol rövididõn belül az egész tsz vezetõséget le-tartóztatták. Végül a TSZKER-nélpiaci ellenõr lettem.


Elérkezett 1956. Október 23-án,dél körül a Ferenciek terén voltam afeleségemmel, amikor a Kecskemétiutca felõl, nagy tömegben jöttek azegyetemisták. Hallva hangos követe-léseiket, rögtön csatlakoztam hozzá-juk. Elõször a Bem térre, majd a Par-lamenthez mentünk. A Parlamenterkélyére kijött Nagy Imre, aki né-hány sikertelen elvtársozás után,„Kedves Barátaim! Magyarok!”megszólítással kezdte meg beszédét.Közben jött egy teherautón álló fia-talember, aki hangosan kiabálvamondta, hogy menjünk a rádióhoz.

Másnap a Széna térre kevered-tem, jelentkeztem a parancsnoknál,aki egy kis alacsony emberke volt.Kértem a felvételemet és mondtam,hogy én egy ludovikás tiszt vagyok ésvoltam kint a fronton. A legnagyobbmeglepetésemre azt mondta, hogyneki nem kell ludovikás tiszt. Ezutánállandóan az utcán voltam, de fegy-ver nélkül. Ahol valamilyen csopor-tosulást, eseményt láttam, rögtönoda mentem. Többek között ott vol-tam a parlamenti eseményeknél.Voltam a Köztársaság téren, ahol egymagas rangú rendõrtiszt volt a lábá-

nál felakasztva egy fára. Ezt a tömegrugdosta, köpdöste, amit én hango-san helytelenítettem. Mire engemrögtön körülvettek, szidalmaztak éslekommunistáztak. Végül nagy nehe-zen sikerült kibeszélni magamat.

1982-ben elmentem nyugdíjba, demég tíz évet rádolgoztam. Drága fe-leségem hosszú szenvedés után1994-ben meghalt. Jelenleg lányom-mal élek, aki mindennel ellát. Szep-temberben 87 évesen, megkaptam avas diplomát.

v. de Pott Györgyny. á. alezredes

Vitéz Csantavéri Sándor m.kir.õrm.Az I. világháború pápai hõs újonca – Emlékeztet az unoka, fejet hajt az utókor

A Történelmi Vitézi Rend pápaialcsoportjának „aktív magja” emléke-zett anyai nagyapámra, v. CsantavériSándorra; születésének 115. évfordu-lója alkalmából koszorút helyezett ela síron és néma fõhajtással tisztelgett.Az 1942. januárjában megjelent Hon-véd Tiszthelyettesek Folyóiratának –Hõsök Dicsõsége – címû írását felol-vasva mutattam be rendtársaimnaknagyapám hõstettét. Neki köszönhe-tõ, hogy õutána én is megkaptam ezt acsodás jelvényt, és a Történelmi Vité-zi Rend tagja lehetek gyermekeimmelegyütt. Elmondhatatlan az az érzés,amit az avatáskor éreztem: ugyanaz akard érintette vállamat, amely1926-ban a nagyapámét!

„Csantavéri Sándor a vh. elsõ nap-jaiban, 1914 augusztusában vonultbe, mint újonc, a gyõri 19. gyalogez-redhez és október közepén már azorosz harctérre került, ahol átlõtték akarját. Alig gyógyult fel sebébõl, ami-kor 1915 márciusában ismét az oroszharctéren találjuk. Rövid négy hétenbelül a legmagasabb kitüntetésre, azarany vitézségi éremre lett méltóvá!Ez a fiatal újonc katona egyik legra-gyogóbb példaképe volt az igazi ma-gyar harcosnak, aki még a legre-ménytelenebb helyzetben sem veszítiel lélekjelenlétét, hanem õsi magyarvirtussal veszi fel a küzdelmet és cso-dás gyõzelmet arat. A 33. gyaloghad-osztály, melynek kötelékébe tarto-zott a 19. gyalogezred is, 1915. ápr.11-én a galíciai Cservenka községmellett, támadást intézett az oroszokellen. Egész napon át folyt az ádázküzdelem, de az ellenség egyre többlett, sõt már ellentámadásba lendült.

Csantavéri közvitéz az ezred egyikgéppuskás osztagába volt beosztva, sa küzdõvonalban harcolt.

Önfeláldozóan kezelte géppuská-ját, s minden figyelme arra irányult,hogy a támadó ellenséget visszatart-sa. A vitézek jól célzott tüze megál-lást parancsolt az ellenségnek éskénytelenek voltak a megújuló roha-mokkal felhagyni és súlyos vesztesé-geik miatt visszavonulni.

Amikor Csantavéri ezrede a harc-térrõl este visszahúzódott, a derékmagyar vitéz a tüzelés zaja, valamintaz est sötétsége miatt ezt nem vetteészre, hanem 7 emberével és 1 gép-puskával az állásban maradt, aholfeszülten lesték, nehogy az ellenségmegint az állás közelébe jusson. Mi-vel a Csantavérivel együtt maradtemberek az egész napon át tombolóharcban minden lõszerüket már el-tüzelték, akként segítettek hát ma-gukon, hogy óvatosan az állás elékúsztak, és az ott elesett oroszokpuskáját, valamint töltényeit ma-gukhoz vették. Így rengeteg lõszertzsákmányoltak. Mihelyt pirkadnikezdett, az oroszok egymást követõrajvonalakban, sûrû tömegekkel in-dultak támadásra a 19. ezred állásaiellen. Csantavéri meglepetten látta,hogy az ezred árkaiból nem fogadjatüzelés az ellenséges támadást. Mostvette csak észre, hogy egyedül van, amaga emberségébõl kell tehát csele-kednie. Tüzelésre készen várt gép-puskájával. Az egetverõen ordítozó,sûrû tömeg nyújtotta kitûnõ alkal-mat nem lehetett elszalasztani.Csantavéri tüzelni kezdett. Egyetlenlövedék sem téveszthette célját, hi-

szen oly közel és oly sûrû tömegek-ben lódult az ellenség, hogy 1-1 löve-dék 2-3 oroszt is leteríthetett. A má-sik 7 ember kellõ térközökkel azárok vonalában vett tüzelõállást ésjól célzott lövésekkel egészítette ki agéppuska munkáját. A támadó tö-meg az igen súlyos veszteségek miattvisszaáramlott, de Csantavéri és tár-sai mindaddig tûz alatt tartottákõket, amíg egészen el nem tûntekszemeik elõl.

Az ezred újból elõnyomult. Az ez-redparancsnok arra a helyre ért, aholCsantavéri az elõzõ napon hõsiesküzdelmét vívta. Jelentették, neki,hogy Csantavéri közvitéz 1 géppus-kával és 7 emberrel verte vissza az el-lenség tömegtámadását. Az ezredesmagához rendelte a derék fiút, el-mondatta vele a harc lefolyását és ígyszólt:”Jól van fiam, derék vitéz vagy.Nem fogok elfeledkezni rólad.” Ja-vaslat ment a hadosztályparancsnok-sághoz, hogy Csantavéri Sándor köz-vitézt, aki bátor és önfeláldozó maga-tartásával nemcsak az igazi vitézséglegszebb példáját mutatta, hanem azegész ezredet fenyegetõ ellenségestömegtámadást is visszaverte, az ad-ható legnagyobb jutalomban része-sítsék. Rövid idõ múlva megérkezettaz ARANY vitézségi érem!

Csantavéri Sándor a világháborútvégigharcolta és hõsiességét számta-lanszor bizonyította. S amikor a há-ború befejeztével immár mint õrmes-ter, leszerelt, mellén a kitüntetésekhosszú sora díszlett.

v. Kovács Ilona, NemesgörzsönyÉszak-Dunántúli Törzsszék

Pápai Alcsoport


„Gondoltam, megyek, amíg bírok, ha meg nem bírok, akkor...”Vitéz Kerezsy János beszámolója a Don menti harcokról

A Bodrog-közbõl elszármazott, Sós-kúton élõ 87 éves rendtársunk hitelesszemtanúként osztja meg velünk emlé-keit az 1942-es doni védõharcokról ésalakulatának 1943. januári megsemmi-sülésérõl. 1200 fõs zászlóaljából jó, ha200-an kerültek haza, a többiek eles-tek, megfagytak, eltûntek az orosz hó-mezõkön.

„Frontszolgálatra vezénylésemkor21 éves voltam, a kassai 21. gyalogez-red III. zászlóaljának eü. szakaszveze-tõje, hivatásos katona. 1942. május vé-gén vagoníroztunk Szerencsen, majdKassára érkezve egybeolvadtunk az ez-reddel, és együtt indultunk a doni had-színtérre. Júniusban érkeztünk a Donfolyóhoz, ahol német csapatokat vál-tottunk le. Az oroszok persze nemhagyták, hogy letelepedjünk. Már azelsõ éjjel megtámadtak minket. Hajnalban már meghaltegy zászlósunk és egy szakaszvezetõnk. Utána csend lett.Letelepedtünk, bunkerokat építettünk, azokban tanyáz-tunk. Felkészültünk az álló védõharcra.

Emlékszem, augusztus 9-én átjött egy orosz csoport aDonon. Foglyokat és felszerelést akartak szerezni. A bal-szárnyunkon törtek be, folyt a harc, mi pedig – az eü. szol-gálat – kimentünk oda a sebesültszállító gépkocsival. Be-kúsztam a bokrok közt egy erdei tisztásra, volt ott egy kisszénaboglya. Letettem oda a táskáimat és meghagytam asebesültszállítóknak, hogy oda hozzák nekem a sebesülte-ket. Közben persze ment a harc, lõttek, hol itt, hol ott csa-pott be az akna. Hordták a sebesülteket. A könnyebbeketbekötöztem, azok mentek tovább. Volt azonban kilenc sú-lyosabb sebesültünk, nyaklövéses, félig leszakadt karú,ilyenek. Gondoltam, ezek elvéreznek, ha visszaviszemõket a segélyhelyünkre. Egy rögtönzött kórház kb. 10 kmtávolságra volt tõlünk, Karabat faluban, ott tudtak csakmûtétet végezni. Nyomókötéssel, sínnel elláttam õket, éseldöntöttem, hogy egyenesen a kórházba visszük õket.Volt még aztán három orosz katona is, elég súlyos állapot-ban. A sebesültvivõink õket is behozták, mert a sebesültkatona már nem ellenség. Bekötöztem õket is. Munkaközben mozgást érzékeltem a bokrok felõl, felpillantva lá-tom, hogy oroszok! Géppuskát is láttam náluk. Már hú-zódtak visszafelé, mert vissza lettek verve, a mieink vissza-szorították õket. Na, mondom, ezek itt kinyírnak bennün-ket! De, aztán – talán mert látták, hogy pont az orosz kato-nát kötöztem – nem bántottak minket! Közöttük is akadtrendes ember, nem mindegyik orosz volt olyan…

Gépkocsivezetõnket – Sanyi bácsinak hívtam, mert 48éves volt már – megkértem, hogy vigyázzon, nehogy aknaérjen minket, de ügyes ember volt, mert értett hozzá, pontaknavetõs volt. Mutatta nekem, hogy most töltenek, mostgyorsan, jól rákapcsolok, nehogy belefussunk a becsapó-dásba. Ki tudta számolni, mikor kell gyorsítani. Ez nagyonsokat számított, baj nélkül beértünk. Mellettünk csapód-

tak az aknák, meg körülöttünk, demegúsztuk. Mikor beértünk a rögtön-zött kórházba, rögtön vitték a sebesül-teket a mûtõbe. A kórházparancsnok-nál jelentkeztem. Jelentettem, hogynem vittem be az orvos-fõhadnagyunk-hoz a sebesülteket, mert féltem, hogyelvéreznek. Azt mondta: „Fiam, na-gyon jól csináltad, meg is érdemelsz va-lamit ezért”. Így történt, hogy átiratotküldött a zászlóaljparancsnokomnak,így kaptam bronz vitézségi érmet.

1943. január 12-ig tartottuk a vona-lat. 12-én Urivtól délre tört be az orosz,de mi ettõl odébb délre voltunk, egé-szen közel Voronyezshez. Tõlünkjobbra már olaszok voltak. Hallottuk aharcokat, de egyelõre nem kaptunk pa-rancsot. Ottmaradtunk 17-éig, sajnos,mi voltunk az utolsók, a hátvédalaku-

lat, ezért késõbb több gyûrûn kellett áttörnünk. Megindul-tunk végül, de olyan 20 km után már be is kerítettek min-ket. Áttörtünk, mentünk tovább. A második gyûrût a né-metek törték át. Összekeveredtünk már akkorra, tüzérek,ló nélküli huszárok, híradósok... szét voltunk verve, meg-bomlottunk. Egy különös, hosszú lövegû német harckocsitkövettünk, huszonöt német katonával. TalánNyikolajevkánál volt egy nagy gyûrû, ott maradtunk volnamind. A németek kilõttek egy nagy tûzcsóvát az oroszra,az lecsapott és ott gyorsan áthaladtunk a ruszkikon. Állí-tólag ez kivonta a levegõt, mert azok közben már éledez-tek, nem haltak meg, sietnünk kellett. A 4. gyûrûnél véglegelvéreztünk. Óriási volt a túlerõ. Utána már csak jöttünk,ki hogy tudott. Én kb. egy hónapig jöttem visszafelé, reg-geltõl estig gyalogoltunk a nagyhóban, fújt nagyon a szél.Falvakban megálltunk, pihengettünk, pajtákban, itt-ott.Ellátás semmi nem volt, amit az a szerencsétlen orosz tu-dott adni, hordós savanyú káposztát, meg ilyeneket, azonéltünk.

A lábam úgy fagyott el, hogy dagadt a lábam, és egy paj-tában lehúztam a bakancsot. Vissza már nem tudtam húz-ni. Volt egy pokrócom, szétszaggattam, rákötöztem, úgymentem tovább. Gondoltam, megyek, amíg bírok, ha megnem bírok, akkor... Útközben egy lovas szánkán ráismer-tem egy géppuskásunkra, az felvett, volt még egy helyük.Bjelgorodig elvittek egy elsõsegélyhelyre. Ott felszálltunkegy vagonba, azzal Vorozsbáig eljutottunk, onnan egy kór-házvonattal Kijevig mentünk. Nagyon ki voltam fáradva,elkapott a sebláz is, de legalább enni adtak. Olyan sok volta sebesült, hogy nem tudott a kórház fogadni, továbbindí-tottak minket Magyarországra. Így értem haza. A munká-csi hadikórházban megkezdõdött a hónapokig tartógyógyulásom, majd szolgálatba visszahelyezésem, de azmár egy másik történet.

vitéz Kerezsy Jánosm.kir. ht. õrmester

Közép-Magyarország, Nyugat Törzsszék


Dr. vitéz Szirmay LászlóTURUL MADÁR, NE SZÁLLJ TOVÁBB

Egerben születtem, családom vagy öt ge-nerációig egri, egyik nagybátyám 1907-09között építette az egri Irgalmas Kórházat.

Édesapám ötször sebesült, 75%-os hadi-rokkant, 1918-ban a „Nemzeti Tanács” kor-mánya, Károlyi, Kun-Kohn, Linder, Hat-vany-Deutsch, Garami-Gründfeld, Szende-Schwartz és a többiek üldözése elõl állruhá-ban menekült.

1922-ben Horthy Miklós apámat tartalé-kos századosi ranggal vitézzé avatta.

1942-ben a gödöllõi vitorlázó repülõteretgyakran látogatta vitéz Horthy Istvánné, néharepült is ott. Egy szép napos nyári idõben azoktatók felmûszereztek egy Pilis gépet és pró-bálkoztak egy emelõ léghullámot elcsípni, sikertelenül. Ak-kor én már haladó C vizsgás voltam, B. Zoli odaszólt, pró-báld meg te. Egy madarat láttam keringeni felettem, alámentem és az áramlat csaknem 2000 méterig emelt. Hasonlószerencsével kirepültem az ezüst koszorút, és elhatároztam,hogy pilóta leszek. Beadtam a kérvényemet, már az orvosivizsgálaton is átmentem, mikor egy hirtelen pálfordulássalvisszakértem a kérvényemet, a Mûegyetemrõl már elkéstem,de a Pázmányra (ma ELTE) felvettek.

Hallgattam két évet, majd 1944. év õszén bevonultam aJutasra az õrmester-képzõ iskolához, mint karpaszomá-nyos. Decemberben kivonultunk a németek által meg-szállt Lengyelországba, ahol Tóth Imre – Markóczy mél-tatlan utóda – hanyagságából 1945. január végén vagy 30szovjet páncélos átrohant rajtunk, sok halottat hagyva.Menekülés, Bajorország, amerikai fogság, 1945. októbe-rében érkeztem vissza Egerbe, szüleim kisüzeme elpusz-títva, de maradt egy megroncsolt teherautó, kijavítva. Egyévig fuvaroztam vele, anyagilag helyrebillentünk, annyira,hogy 1946. októberében vissza tudtam menni az egyetem-re és megszereztem a diplomámat. Ezt ugyan nem sokáigélveztem, 1949. augusztusában balkáni módon államosít-ottak bennünket, nemcsak a házat, üzemet, még a bútoro-kat is elvitték az elvtársak. Budapestre mentem, állást ter-mészetesen nem kaptam, végre egy elvtárs, akivel valami-kor jót tettem, öt liter pálinkáért állást szerzett a csákány-ra érett kénsav-gyárban. Itt lehúztam csaknem egy évet,közben szüleimnek is sikerült megkapaszkodni, majd egyjó nevû vegyész, akinek volt egy találmánya megközelített,volna-e kedvem elmenni Veszprémbe az ott alapított ku-tatóintézetbe. Sajnos, egy intrika kellõs közepébe kerül-tem, a találmányt megfúrták, de nagy szerencsével egyigen fontos kutatási témába csöppentem, mondván, csi-náljad, amíg a mérnök vissza nem jön a katonaságtól. A té-mában sikerült az áttörés, így folytathattam. Vas Zoltán, aminiszter is szimatot kapott, jött a pénz egy 20 tonnás 30méter magas készülékhez, a mûegyetemi rektor és minisz-teri szakértõk elõtt mutattam be, hogy mozgó aktív szén-ággyal gázelegyeket tökéletesen el lehet választani csak-úgy, mint folyadékot desztillációval.

A siker felajzotta katonaviselt kollégám ambícióját, ésnégy év távolléte ellenére jogot formált a sült gesztenyebirtokolásához. Mivel felesége és a hitközség is támogatta,(s hogy ne mondja, hogy irigy vagyok) ezért is – és más sú-

lyos okok miatt is – ráhagytam. (Késõbb ér-tesültem, hogy csõdbe vitte a témát.) Ma-gam részérõl 1954. december végén éjfélután átúsztam Fertõdnél a Hansági csator-nát, és a „vasfüggönyön” át Bécsbe az An-gol Követségre érkeztem. Ott komoly tá-mogatásra találtam: csak a magyar, franciaés a cári orosz érettségit fogadták el, és se-gítettek. A Technische Hochschule-benmegalapoztam szakmai elismerésemet,Linzben állást kaptam a Nitrogén Mûvek-nél, de valami Kanadába sarkallt. 1956. jú-niusában érkeztem oda. Kis téglahordásután az Esso Laboratóriumban, majd Fal-combridge-nél kaptam állást. Visszamen-

tem az egyetemre, és a detroiti Jezsuitáknál szereztemMaster diplomát a vegyészmérnöki karon.

Innen a GE (General Electric) atomreaktor fejleszté-sénél dolgoztam két évet, majd megint az egyetemen,Ames Iowa-ban folytattam tanulmányaimat annak érde-kében, hogy az atomreaktor-tervezésben szerezzek Mas-ter diplomát. 1967-körül az olajipar nagy propagandát in-dított az atomerõ ellen, így visszamentem a Denver Egye-temre, ahol 1969-ben doktori Ph.D diplomát szereztem,majd a Youngstown, Ohaio egyetemen (YSU) professzoriállást kaptam. Itt atomfizikai gyakorlatom és képzettsé-gem nagy elõnyömre szolgált: alapítottam egy atomfizikai,atomreaktor-tervezési kurzust, egy mini diplomával,amely mindig tele volt iráni és egyéb külföldi diákkal.

30 évig tanítottam az egyetemen, környezetszennye-zést, megújuló energiát, ami csak halvány segítség lehet anagy energia-éhségben. A lényeges segítség csak az atom-energia, a hasadásos, ami sok radioaktív szennyezést hagyvissza, véges földi ásványi anyaggal, és a fúziós energia,ami szennyezés nélküli, végtelen földi tartalékkal áll ren-delkezésre, ha technikailag lehetséges. Ez a megoldás afranciák kezében van, 2020-ra várható az eredmény. A fú-ziós atomenergia a napenergiáját próbálja utánozni, hid-rogén izotópokból héliumot fuzionálni, óriási energiátprodukálva. 1985-ben ennek a technikának a leírásából fe-jeztem be könyvemet, mialatt a toulousi egyetem meghí-vott elõadója voltam. 2003-ban francia feleségem, Simone40 évi házasság után meghalt. Koporsóját a Nevere mel-letti családi sírba temettettem, és röviddel utána én is ha-zatértem szülõvárosomba, Egerbe.

Néhai feleségem nagyapja, Alphonse Colas szenátorvolt a francia parlamentben, szomszédja és barátja Cle-manceau-nak. Ez részemre nem kis családi feszültségetokozott, Károlyi Mihály és Zita királynõ rágalmazásaiClemanceau-t mint bûnbakot állították Trianonért.

Simone, mint francia patrióta, 18 hónapot töltött Ra-vensbrück-ben, ahol a francia nõk 70 %-a meghalt a náci„gondozásban”, köztük de Gaule nõvére, Ágnes is. Simo-ne mondta, félholtan megmenekülve: az embert nézzük,ne az õt körülvevõ politikát.

Az életben mindig lesznek irigyeink és ellenségeink, debarátaink is. Becsüljük meg a barátainkat, és legyünk lé-péselõnyben az ellenségeinkkel.

(Észak-Kelet Magyarország Törzsszék)


ERDÉLY TÖRZSSZÉK

Emléktábla-avatás – Fehéregyháza, Petõfi múzeumkert2008. július 27-én megemlékezésre került sor Petõfi

Sándor, a költõ-forradalmár halálának 159. évfordulóján,a Haller Lujza grófnõ által építtetett múzeumnál. A fehér-egyházi református templomban tartott istentiszteletetkövetõen folytatódott az ünnepség a Petõfi-emlékmûnél.A szervezõ köszöntötte a hivatalos személyeket és a sza-badság költõjének emlékéhez hû közönséget, kik Magyar-országról és Erdély különbözõ részeirõl érkeztek.

Ezt követõen koszorúzásra került sor: az erdélyi és ma-gyarországi méltóságok után a Debrecenbõl érkezett v.Emõdy Dániel és a Történelmi Vitézi Rend csíkszéki ésudvarhelyszéki egységei is lerótták kegyeletüket. Mélyenfelemelõ érzés volt látni és hallani, hogy a költõ jó barátja,báró Emõdy Dániel dédunokája, v. Emõdy Dániel akkép-pen ápolja Petõfi szellemiségét, hogy hét gyermekével el-jött és emléktáblát helyezett el a költõ halálának helyszí-nén álló múzeum falán. Az emléktábla elõtt tisztelgettTörténelmi Vitézi Rendünk is, v. Lázár Elemér, Erdélyországos tkp. vezetésével. Reménykedjünk, hogy a fiata-lok fülében ott fog csengeni v. Emõdy Dániel felhívása,mégpedig: „Igazán úgy lehet tenni nemzetünkért, haegészséges nagycsaládok gyarapítják azt!”

Tisztelettel és hálával mondunk köszönetet v. EmõdyDánielnek, nagy családjának és a magyarországi vendé-geknek, a Fehéregyházán élõ és az ünnepélyen részt vevõszámos rokonom nevében is azért, hogy nem hagytak ma-gunkra közös múltunk emlékhelyeinek ápolásában, s ezál-tal is munkálkodnak abban, hogy sok mindenben közös le-gyen a jövõnk is.

vitéz Kövecsi N. Zsigmondudvarhelyszék szkp.

Fotó

:Fos

ztó

Erz

sébe

tGab

riella

Az emléktábla felirata:Emõdy Dániel 1819–1891

A márciusi ifjak egyikePetõfi és Jókai barátja

Dembinszky parancsõr tisztjeA Felvidék kormányzóbiztosaA „Közlöny” fõszerkesztõje

„CUM DEO PRO PATRIA ETLIBERTATE”

Állíttatta a dédunoka, Emõdy DánielSegesvár 2008

Zászlóavató ünnepséga Marosvásárhelyi Református Vártemplomban

Rendtartási szeretettel köszöntöm a Vitézi Tájékozta-tó minden egyes olvasóját és elöljáróban a történelmi Ma-gyarország határain belül szeretném megrajzolni Erdélyõsi földjén a székely fõváros múltját.

Itt mi õshonos nép vagyunk, és dicsõ múltunk kötelez,hogy a jelenben megálljuk helyünket és vállaljuk keresz-tyén magyarságunkat, mert ez kötött össze, tett néppé ésformált nemzetté.

Marosvásárhely Nagy Lajos királysága alatt (1342–87)a feljegyzések nyomán „Forum Sicolorum” néven szere-pel. Mint a Székelyföld fõvárosa, több országgyûlésnek aszínhelye, amelyek közül egy párat megemlítek. Elõször1439-ben tartanak itt országgyûlést. 1448. január 20-ánHunyadi János is megfordul a vár falain belül. Az 1451-esországgyûlést követõen, 1482-ben Mátyás királytól kapjaelsõ zászlaját, melyre veres és arany fonallal hímezték „Jé-zus Nazarenum Rex Judecorum”, amely egyben kötelezi akirályi seregben való katonai részvételt.

1541–42-ben a három erdélyi nemzet, magyar, német ésszász most már együttesen tart országgyûlést, a feljegyzé-sek szerint.

Fontosnak tartom megemlíteni, hogy 1470-ben a Vár-templomba temetik Apafi Mihályt, Erdély fejedelmét, va-lamint 1526-ban Barlabási Lénárdot, Erdély alvajdáját.1571-ben itt mondják ki János Zsigmond idejében, Er-délyben a világon elõször, a tordai országgyûlés határoza-ta folytán, a szabad vallásgyakorlást.

Az 1601-es Rákóczi Zsigmond által összehívott ország-gyûlést követi az 1616-os, amikor április 29-én BethlenGábor a mezõvárosnak királyi városi címet ad, és Maros-vásárhelynek nevezi meg.

Idõközben, 1600-ban Básta seregei dúlják, 1662-benpedig Rabutin tábornok kegyetlenkedik falai alatt. BorsosGábor nevéhez fûzõdik a várfalak újjáépítése.

II. Rákóczi Ferencet 1707-ben itt iktatják Erdély feje-delmi székébe. Marosvásárhely egyben jelenti, hogy ez aBolyaiak városa, ahol 1800-ban gr. Teleki Sámuel megala-pítja késõbb Európa hírû Tékáját, ahol az V. magyarnyelvemlékre is rátalálnak, és õrzik marosvásárhelyi soroknéven. Ez a történelmi háttér.

Az Úr 2008. esztendeje szeptember 27-e, újabb jelentõsalkalom városunk történetében, amikor alulírott, mint az


Erdélyi Vitézi Lovagrend Marosszék kapitánya, összehív-tam rendtársaimat zászlóavató ünnepségre. Az ünnepsé-get megelõzõen megtartottam elsõ beszámolómat. Tájé-koztattam a jelenlévõket a 2007–2008. év folyamán elvég-zett tevékenységemrõl. Örömmel számoltam be az ered-ményekrõl, adminisztratív és gazdasági vonatkozásban.Beszámolóm elfogadása után kértem rendtársaimat, hogytámogatásukban ezután még inkább részesítsenek.

Ünnepi gyülekezésünk színhelye a Református Kollé-gium bölcsõjében, az ún. gótikus teremben történt. Jelen-létével megtisztelt v. Lázár Elemér országos törzskapitányErdély, v. Kocsis László törzskapitány Észak-Erdély, v.Kövecsi Nagy Zsigmond székkapitány Székelyudvarhely,valamint v. Bocskay István székkapitány Sóvidék. Itt kö-szöntötte a mintegy 35 fõt számláló, ünneplõ vitézt v. Láz-ár Elemér a törzskapitány, ki becsületes helytállást és hû-séget vár Marosszéktõl, hogy kivegyék részüket a vitézi es-küben tett fogadalmukból. A zászlóbontást követõen tör-tént az ünnepélyes bevonulás a Marosvásárhelyi Refor-mátus Vártemplomba, ahol népes fennálló gyülekezet or-gonakíséret mellett várta a vitézeket. A Marosszék törté-nelmi Vitézi Lovagrendjének zászlaját Bandi Katalin kép-

zõmûvész tervezte és készítette el. Ökumenikus ünnepi is-tentiszteleten az igehirdetési szolgálatot nt. Ötvös Józseflelkipásztor-esperes végezte. Ezt követõen Csintalan Lász-ló római katolikus esperes, nt. Nagy László unitárius lelki-pásztor-esperes és Ötvös József lelkipásztor-esperes meg-szentelte és áldotta meg a zászlót. Az istentiszteleti közös-ségben ünnepi köszöntõt mondott v. Lázár Elemér, és kérteIsten áldását Erdélyi Vitézi Törzsszékünkre. A zászlóavatóünnepi alkalmat jelenlétével és köszöntõ beszédével tetteünnepélyesebbé dr. Makkai Gergely, a Szent György Lo-vagrend Nagypriorjaként, aki oklevelet adott át.

Illesse elismerés mindazokat, akik személyes erkölcsiés anyagi vonatkozásban hozzájárultak ezen történelmi,ünnepélyes és emlékezetes esemény sikeréhez.

Himnuszaink eléneklését követõen ünnepélyes kivonu-lással ért véget zászlóavató rendezvényünk. Isten áldásakoszorúzza be és újítsa meg Erdély sokat megpróbált, dehelytálló népét.

Marosvásárhely, 2008. októbere

v. Biró IstvánMarosvásárhely székkapitánya

Székely határõrök, akik történelmet írtak!Rendi találkozó a Gyimesekben az évfordulón

Mi történt itt 64 évvel ezelõtt? – A Gyimeseknél védtékMagyarország történelmi határát. Gyõztes csatára emlé-kezünk!

1944 augusztus végén az orosz csapatok a román átál-lást követõen áttörték a frontvonalat a Keleti Kárpátok-nál. A zömében székely határõr hadtestek több helyenvédték súlyos áldozatokkal a Hazát. Az oroszok betörtek aGyimesi szorosba is. A jobb szárnyon a Sebõ Ödön fõhdgyvezette 32-es határvadászok védték hõsiesen az országha-tárt, az utóvédként harcoló „Halálra ítélt zászlóalj”. A bal-szárnyon, a Bilibók-tetõn a szám szerint kicsi, de helytál-

lásban és bátorságban kiváló a 4. Székely Határezred,v. Deáky Béla zászlós vezette csapat rendezkedett be.

Az orosz csapatok a nagy túlerõnek köszönhetõen el-foglalták a Bilibók-tetõt. Böbl Gyula ezredes parancsára a4. Székely Határõrezred megmaradt maroknyi katonái –egyedülálló, hõsies bátorságról tanúbizonyságot téve –gyors ellentámadásba lendültek, s szuronyrohammalvisszafoglalták ezt a stratégiailag fontos õrhelyet!Az ütkö-zetben két géppuska folyamatosan lõtte az orosz álláso-kat, mialatt a székely hadosztály szakaszai bekerítették az

oroszokat. A Bilibók-tetõtmindaddig tartották, amíg pa-rancsot nem kaptak a vissza-vonulásra. Erre az önfeláldo-zó, nagy jelentõségû, gyõztescsatára emlékezünk immár év-rõl évre – és egyre többen. Azelesettekért bemutatott szent-misén az itt harcolt – és gyõ-zött! – katonákért, a túlélõ-kért, egész Magyar Nemzetün-kért imádkozunk. A fiak, fér-jek, apák emlékét õrzi ez a za-rándoklat a harcok színhelyé-re, amely az õ vérük által meg-szentelt. S amikor a Bilibók te-tõn elénk tárul a csodálatos táj, s hallgatjuk az ima szöve-gét, a felhangzó szent énekeket, szinte érezzük az Õ szíve-ik dobbanását, érezzük lelkük közelségét. v. Orbán Ferencés Tankó Antal ott voltak ez évben is ezen a megemléke-zésen. Õk katonái voltak v. Deáky Béla zászlósnak, har-coltak, alig 18 évesen.

Az ütközet helyére a T.V.R. állított emlékmûvet. A most83 éves v. Orbán Feri bácsi két évvel ezelõtt faragta ki ezt akõtömböt – amely szinte oltárként emelkedik a hegytetõn –mely a közös sírban nyugvó katonáknak állít emléket. A kõ-tömb a közeli Sánc-patakából került ki, a történelmi határtjelölte, rajta a kettõs kereszten Nagy-Magyarország határ-vonala látható, töviskorona szegéllyel; az ország-kontúrbana Kárpát-medencét védelmezõ Szent Koronánk. Kifaragtaa harcoló katonákat is: a szuronyos magyar és szemben velea puskás orosz katonát. A kõtömb felirata: „TRIANONKegyelet a Hõsöknek, védõk és támadók békésen pihen-nek.1944”. Mert ilyen a székely lelke: kemény, de mély ér-zésû és igazságos. A kõ felsõ részén rovás-írás szövege pe-dig: ’Hiszek Magyarország feltámadásában.’

Fotó

:Tol

naiE

ta


A Történelmi Vitézi Rend ünnepi találkozója az évfor-dulón

A T.V.R. Erdélyi Törzsszéke, v. Lázár Elemér országostkp. úr ’egyesítette’ a magyarországi és erdélyi törzsszékekképviselõit Gyimesbükkön e jeles alkalommal. Az ismerke-dést követõen v. Deáky Imre szkp. úr, házigazdánk köszön-tõje után az 1100 éves határhoz., a Rákóczi-várhoz, s a fel-újított vasúti õrházhoz vonult a közös egység a Rend nagy-zászlajával, s Erdély rendi nagyzászlajával. Az Erdély terüle-tén lévõ, szinte valamennyi Történelmi Vitézi Szék részérõlképviseltették magukat a rendtársak – mint ahogy mi szinteMagyarország egész területérõl érkeztünk. Rendünknek ezvolt az elsõ ilyen létszámú együttes rendi gyûlése.

v. Hunyadi László fõkapitány úr köszönetet mondott v.Lázár Elemér országos tkp úrnak e rendezvény, s az ünne-pi eseménysor megszervezéséért. Ekkor került sor v.Huszti-Orbán Sarolta hadnagyi kinevezésének átadására;a közös rendi munka kiértékelésére; az elismerések átadá-sára. Az ünnepi est pedig az ünnepi vacsorával folytató-dott; a finomságokat megelõzték egy koccintás erejéig azamatos Küküllõ-menti borok, melyek alapot adtak a ké-sõbb felhangzó régi-szép magyar nótáknak. Tanultunkcsángó csujogtatást, táncot és éneket, székely nótákat ésszékely tréfákat, igazi székely mondásokat.

Megemlékezés a Bilibók-tetõnMásnap reggel a Bilibók-tetõi zarándoklatként a hegy-

tetõre jutás kötötte le minden energiánkat. Zuhogó esõkísért bennünket, de ennek ellenére nagy és kitartó lelke-sedéssel gyûrtük a százmétereket. V. Deáky Imre, (DeákyBéla, a Bilibók-tetõi parancsnok) fia, v.Orbán Feri bácsiés Tankó Antal bácsi (a 64 évvel ezelõtt itt harcolt kato-nák) az élen haladva mutattak példát–a sokkal fiatalab-baknak. Csodálatos a Gyimesi szorosra rápillantani. Látnia közeli- s távolabbi hegyeket, erdõket, a völgyben az apróházakat… s tudjuk, hogy itt, ezen a most oly békés, gyö-nyörû helyen, a gondosan kaszált hegyoldalon – és a mégtávoli hegytetõn 64 évvel ezelõtt elszabadult a pokol,s eb-ben a pokolban fiatal emberek nem mérlegeltek, nem fu-tamodtak meg…

A szentmise, melyet Tamás József Székelyföld Gyula-fehérvárhoz tartozó r.kat. segédpüspöke celebrált Sala-

mon József gyimesbükki plébános úrral; az emlékezés aharcok színhelyén – s a csodálatos környezet – lélekbenmindenkit megragadott.

Bejártuk a hegytetõt – az egykori fiatalemberek, kato-nák szemével igyekeztünk látni, velük gondolkodni… Ta-lán elnyerték méltó jutalmukat a Mindenhatótól, talánkönnyû nekik az a föld, amelyen még mindig leszármazot-taik élnek…

A lefelé-utunkat megszakította a helyi lányok-asszo-nyok által fõzött ízletes bográcsgulyás, melyet a Gyime-sekben, a szabadban, a pazar természetben, s kivételes tár-saságban: együtt fogyaszthattunk.

Este újból együtt: sorolva a nap eseményeit, s a legava-tottabbaktól hallgatva a 64 év elõtti harcok történéseit akatonák érdemeirõl, az egyes hõstettekrõl. Ezek most márszámunkra sem elvont, ködbe veszõ tényként merültek fela távol messzeségbõl. Mi is részesei lettünk a harcoknak,lelki szemeink elõtt valósággal megelevenedett az iszo-nyatos közelharc, a székely kiskatonák reménytelen hely-zetbõl való támadása – és a Gyõzelem! – hiszen láttuk a lö-vészárkok maradványait, elõttünk volt a ’terep’.

A vasárnap reggeli szentmise a gyimesbükki kistemp-lomban, Salamon atya megindító imái, beszéde és intel-mei történelmünk ismeretének, nemzetünk egységénekfontosságáról szinte lelkünkbõl szóltak.

Visszautunkat Csíktaplocán szakítottuk meg: id. BónisFerencné, született Lázár Hanna családjának szülõházátlátogattuk meg a Lázár utcában. A ház ma kultúrotthon, s„Isten hozott!” felirat fogadott bennünket – mint megtud-tuk, lakodalom volt elõzõ nap, s így fogadták a vendége-ket. Mint nem is olyan régen – nálunk. Viszont ez a feliratnagyon jól esett valamennyiünknek…


A Történelmi Vitézi Rend a vitéz Lá-zárok hat tagjának állított gyönyörû –méltó – emléktáblát, megörökítve a di-csõséges neveket, s rangjukat. Hõsi halálthaltak a Hazáért. Kivételes család – kivé-teles emberek. Mondhatjuk nyugodtan:Példaképek Õk is, mint ahogyan a Bilibó-kon harcolt kiskatonák valamennyien.

Ahogy v. Huszti Orbán Sarolta hdgy.mondta: „Köszönettel vagyunk mindenrendtársunknak, akik idõt és fáradtságotnem kímélve részt vettek ezen a megem-lékezésen. Örülünk, hogy most már nyíl-tan lehet megemlékezni azokról a ma-gyar katonákról, akik életüket adták ha-zájukért. Mert volt idõ, amikor még be-

szélni sem szabadott ezekrõl a dolgokról. Jó érzés voltmegtapasztalni, hogy lelkileg együvé tartozunk. Várjuk akövetkezõ alkalmat, hogy újra találkozhassunk.”

Búcsúnk szomorú volt, de már most tudjuk, s adjukközre, hogy 2009-ben a megemlékezés a Bilibók-tetõn au-gusztus 27–28–29-én lesz! Ha Isten megsegít bennünket,ott leszünk!

V.T.

SEGÍTSÜNK MEGMENTENI!A gyimesi õsi templom és környéke felújításra szorul.

Siratófalaink is lassan eltûnnek!

Értsünk az idõ jeleibõl!

Látogassuk, imádkozzunk, óvjuk,

éltessük, hogy életben maradhassunk!

Visszajelzésüket, támogatásukat a következõ címreés számlára várjuk szeretettel:

Római Katolikus Plébánia

607205 Gyimesbükk

Gyimesbükk/Ghimes Fáget 176,

Bákó megye, tel.: 0040/234-385-623

E-mail: [email protected]

Bankszámla: BCR MIERCURER CIUS:

continue: 2511.RO1.0.4235343.0152.ROL.1.

COD IBAN: RO49RNCBO1520423534300

Az õsi templom

Rálátás a Gyimesekre

Fotó

:v.T

olna

iEta


KÁRPÁTALJA

A harangok Szolyvára mentek – AKIKÉRT NEM SZÓLT A HARANG…Szolyva, a „Magyar Golgota”!

1944. november 13-ával keltezik a sztálini kommuniz-mus embertelen gaztetteinek a kezdetét Kárpátalján. Avörös hadsereg által megszállt kárpátaljai magyar telepü-lésekrõl Sztálin parancsára össze kellett gyûjteni novem-ber 16-ig minden 15 és 55 év közötti munkaképes korú ma-gyar és német férfit, akiket hivatalosan 3 napos munkára„malenkij robot”-ra rendeltek be, de a cél a helyreállításimunkák tartós emberhiányának a pótlása. (A cél ezen túl-menõen a megfélemlítés is volt: 10 nappal késõbb, november26-án ült össze Munkácson a népbiztosok tanácsa, mely a je-lenlévõ vöröskatonák élesre töltött fegyvereinek látványábólmerített „bölcsességgel” megszavazta Kárpátalja Szovjetuni-óhoz való csatlakozását./ szerk.)

Apákat, gyerekeket, testvéreket és férjeket, jegyeseketés családfenntartókat hurcoltak el nem csak a mai határontúli területekrõl, hanem a Tisza vonalától Keletre esõösszes településünkrõl, mintegy 30.000 embert! Az em-bertelen körülmények között tartott, családjuktól étlen-szomjan, meleg ruha nélkül elragadott férfiakat a Szolyvavölgyében felállított gyûjtõtáborba terelték, de sokan mára könyörtelen út alatt meghaltak. A gyûjtõtábor csak akezdete volt a megpróbáltatásoknak, hiszen innen marha-vagonokban vitték a túlélõket a Szovjetunió belsejébekényszermunkára. A túlélõknek három esztendõt kellett

végigszenvedniük, mire hazatérhettek a 3 napra rendeltmunkából. De nagyon kevesen tértek haza. A szolyvai tá-borban vérhasban, tífuszban és éhezésben, valamint a hi-deg miatt ezrek haltak meg. A végletekig kiéhezett férfiakkevés ételadagjába darált üveget kevertek a kegyetlengyilkos õrök, tovább növelve a szörnyû kínok között meg-haltak számát. Õket – a visszaemlékezõ szemtanúk sze-rint: gyakran még az élõket is – tömegsírba dobatták azembertelen pribékek. A kommunizmus évei alatt Kárpát-alján tilos volt megemlékezni az ártatlan áldozatokról,vagy akár csak említeni ezeket az embertelen cselekedete-ket. 1988 volt az elsõ év, amikor a megemlékezõk össze-gyûlhettek az akkor még szeméttelepnek használt temetõ-ben, és nyíltan gyászolhatták szeretteiket. Ma emlékparkés siratófal áll az egykori fogolytábor helyén és valódi em-lékhelyévé vált a kommunizmus ártatlan áldozatainak, va-lamint az összetartó és összetartozó magyarságnak. A fe-kete márványtáblákon ötezer név olvasható a több, mintharmincezer áldozatéból. Óriási veszteség! Nincs olyancsalád Kárpátalján, akit személyesen ne érintett volna atragédia.

2008. november 22-én a Történelmi Vitézi Rend képvi-seletében v. Gaál Csaba rendtársammal és Pápai Ferencny. tanár barátunkkal keltünk útra. Feladatunk nemcsak a

ERDÉLY Törzsszék, Eseménynaptár, I. negyedévMeghívó!

Észak-Erdély – VITÉZI BÁLMargitta, 2009. február 14.

Érdeklõdés: v. Kocsis László tkp. úrnálTel.: 00-40-742-020-559, vagy:

v. Bordás István kincstárnoknál 0040-743-086-848Jelentkezés: 2009. február 7-ig!

Meghívó!

Erdély Törzsszék – VITÉZI BÁLCsíkszereda, 2009. február 28., 18:00-tól.

Nagy Imre Líceum

VITÉZAVATÁS

Csíkszereda, Millenniumi Templom2009. május 2. 10:30-tól.

Bajtársi ebéd: 14:00-tõl, Nagy Imre Líceumban

E rendezvényekkel kapcsolatban minden további infor-máció és jelentkezés: Dr. v. Huszti-Orbán Sarolta,

e-mail: [email protected].: 0040-266-312-686, vagy: mobil: 0040-744-609-468

Gratulálunk!v. Huszti Orbán Sarolta v. hdgy.

Élelmiszermérnök,mûszaki igazgató

2008. novemberé-ben sikeresen védtedoktori disszertáció-ját. A doktori cím el-nyeréséhez gratulá-lunk, sok sikert kívá-nunk!

v. Hunyadi Lászlófõkapitány

v. Lázár ElemérErdély országos tkp.

Kegyelmekben gazdag, áldott karácsonyi

ünnepeket és békés boldog új évet kíván

a Történelmi Vitézi Rend Erdélyi tagjai nevében

v. Lázár Elemér országos törzskapitányCsíkszereda


részvétel és a koszorúzás volt, hanem ajándékot vittünk. ACsíksomlyói Zarándoklat cserépharangokat készíttetett,melyekre Zeidler Sándorné Pallér Sarolta és fia, Ottó fes-tette fel hazánk címerét, a vitézi címert és az országvédõturult. Ezt az adományt vittük magunkkal a TörténelmiVitézi Rend nevében.

Kora délelõtt a megemlékezõk egy részével Szolyva ha-tárában találkoztunk, ahol az ott feltárt honfoglalás-korilovas sír felett állított emlékmûvet koszorúztuk meg. Azemlékparkba rendõri felvezetéssel érkeztünk. Itt a haran-gokat Pápai Ferenc rövid beszédével adtuk át:

„Csíksomlyó üzenetét hoztuk Szolyvára: A magyar ha-rangok szava minden magyarlakta településre elhallat-szik!”. Dupka Györggyel a Szolyvai Emlékpark Bizottságtitkárával helyeztük el a felszentelésre váró Mártír Magya-rok Kápolnájában a kereszt mellé a harangokat, a kézzelírott lágerlevél alá. A felszentelést és a kápolna megáldá-sát a Kárpátaljai Történelmi Egyházak képviselõi végez-ték, majd fõtiszteletû Zán Fábián Sándor református püs-pök mondott beszédet. A megemlékezésen részt vettek

mindkét állam kormányának képviselõi, társadalmi és ci-vil szervezetek, de ami a legfontosabb: a túlélõk, az áldo-zatok hozzátartozói és utódai is. A megemlékezés koszo-rúzással fejezõdött be.

Hihetetlen érzés volt úgy rendtársamnak, mint nekem,mikor egy idõs néni odalépett hozzánk és megkérdezte,hogy a köpenyen megsimogathatja-e vitézi címert. Az ittélõk a hosszú elnyomás után és alatt is megmaradtak min-dig Magyarnak!

Ha az olvasók közül bárki eljut Szolyvára és belép a ká-polnába, legyen büszke arra, hogy a kerámia harangokat aTörténelmi Vitézi Rend ajándékozta és mondjon el egyimát az elhunytakért és az élõkért!

„Merre vagytok, hol sirattok, szeretõ édesapák,Sírva keresnek titeket az özvegy édesanyák,Kik messze távolban, idegen országban,nyugszanak közös sírban.

Nem borulhat rá az özvegy kedves férje sírjára,Kis árva gyermekeivel nem borulhat reája,Kik messze távolban, idegen országban,nyugszanak közös sírban.

Engedj teljes szentháromság, örökre nyugodalmat,Hogy a mennyország ajtaja nyíljon ki számokra.,Kik messze távolban, idegen országban,nyugszanak közös sírban.”

(Tornaújfalusi ima)

v. Bacskó György v. hdgyKelet-Mo. Trsz.

Utóhang:

Nem hozták nyilvánosságra, de tudomásom szerint Uk-rajna azzal kényszerítette ki az ukrán–magyar államszer-zõdést, a határvonal megállapítását, hogy csak e szerzõdésaláírása után ismeri el a Kárpátalján élõ magyarok kisebb-ségi státuszát. Államszerzõdés nélkül nincsenek magyariskolák és nem lehet magyarul beszélni. A háború után aszovjet hadsereg a Tiszáig megszállta a területet, annak el-lenére, hogy a trianoni határ a Tiszán túl terjedt és többhelyiség tartozott hozzánk. Az 1940-es évek végén a ma-gyar Honvédelmi Minisztériumból kirendelték erre a te-rületre felderíteni a helyzetet Tollas Tibor Ludovikát vég-zett fõhadnagyot. Tollas a parancsot végrehajtotta, devisszatérése után az ÁVO letartóztatta a Szovjetunió ellenikémkedés vádjával. Büntetésének letöltésére a váci bör-tönbe került, itt írta az azóta is felejthetetlen ’Bebádogoz-tak minden ablakot’ c. versét.

v. Cseresnyés Pál tb. tkp.

FELHÍVÁSKeresem néhai WOTH LÁSZLÓ tartalékos zász-

lós még élõ bajtársait, vagy azok rokonait, akik bármi-lyen emlékkel rendelkeznek Édesapámról. Keresemazokat, akik a Donnál a Crammer hadtestben a II.Mária Terézia Gyalogezred gépkocsizó lövészszáza-dához tartoztak; azokat, akik az erdélyi és az ausztriaiharcokban kapcsolatba kerültek Vele.

A legkisebb emlék is érdekel. Jelentkezni lehet a06-20-499-9782-es telefonszámon és a

[email protected] címen is.

Köszönettel:Woth Imre

ARCHÍVUMA Történelemi Vitézi Rend archívuma számára sze-

retettel fogadunk fényképeket, rajzokat, képeslapokat,tábori levelezõlapokat, személyes dokumentumokat akatonaéletrõl.

Postacím: Történelmi Vitézi Rend Egyesület, 1095Budapest, Soroksári út 46.


BUDA TÖRZSSZÉK

Rendi megemlékezés a Rákoskeresztúri temetõ 301-es parcellájánálIdén az 1956-os forradalom és szabadságharc leverés-

nek évfordulóján annak ellenére, hogy nov. 4-e munka-napra esett, ismét szép számmal képviseltette magát Ren-dünk a 301-es parcellánál. Mint minden évben, most isnégy törzsszék: Pest, Buda és a két Pest megyei törzsszék

szervezésében került sor a megemlékezésre. Vitéz Erdé-lyi-Takács István törzskapitány úr ünnepi beszédét köve-tõen, 1-1 szál virágot és mécsest helyeztünk el hõseink sír-jaira.

Fotó

:Koc

zkás

Erz

sébe

t,B

alog

Bar

na

Buda Törzsszék õszi állománygyûlése2008. nov. 8-án a XII. kerületi MOM Mûvelõdési Köz-

pontban tartotta ez évi utolsó állománygyûlését BudaTörzsszéke. A szép számmal megjelent rendtársak regiszt-rációjának befejezése után a Történelmi Vitézi Rendzászlójának bevonulásával és a Rend imájának elmondá-sával megkezdõdött az állománygyûlés. Jelen volt meghí-vott vendégként vitéz Hunyadi László fõkapitány úr, v.Sárdy György tb. országos törzskapitány, és v. Turba Lász-ló Pest törzskapitánya.

V. Hunyadi László fõkapitány úr üdvözlõ szavai utántájékoztatta a jelenlévõket a Történelmi Vitézi Rend tár-sadalmi elismertségérõl, fontosságáról, amit a kb. 700 ál-lami és társadalmi megkeresés és meghívás is bizonyít. Be-számolt a Kárpát-medencei kapcsolatok alakulásáról, kü-lönösen az Erdélyben is egyre jobban mûködõ törzsszékekhelyzetérõl, valamint az ausztráliai helyzet javulásáról.

Következõ napirendi pontunk Buda új törzskapitányá-nak, v. Béres Ferencnek a bemutatkozása volt, aki ismer-tette terveit ill. Buda Törzsszék jelenlegihelyzetét. Mint mondta, Buda a legna-gyobb törzsszék a Történelmi Vitézi Ren-den belül, az állomány kb. 1/5-ét teszi ki.Pest Törzsszékkel együtt a felelõsségünk isnagyobb, mert a legtöbb állami és társa-dalmi rendezvény a fõvárosban van, aholnekünk kell képviselnünk a Rendet. Szóltarról is, hogy néhai vitéz Miklósi Zsolttörzskapitány úr által elindított és terve-zett programokat is tovább fogja vinni.Ennek egyik eleme az aktív tagság megál-lapítása; a Történelmi Vitézi Rend életé-ben részt nem vevõ rendtársak felszólítá-sa, érdektelenség esetén a nyilvántartás-ból való törlésük.

Ezek után a kitüntetések, és kinevezé-sek átadására került sor. A szeptember

5.-i, Kenderesen megtartott Vitézi Széki Ülésen új, a Kó-dexet is érintõ rendelet született. Eszerint, azok a rendtár-sak, akik a Történelmi Vitézi Rend Nemzetvédelmi Tago-zatának tagjai, és munkájukkal, szolgálatukkal a nemzet-nek ill. a Történelmi Vitézi Rendnek kiemelkedõen sokatadtak, felterjesztés és Vitézi Széki határozat alapján, sajátjogú, örökölhetõ vitézi címben részesülhetnek. A VitéziSzék elõször ezt a címet – vitéz Sárdy György tb. országostörzskapitány úr felterjesztésére, és a Vitézi Szék egyhan-gú döntésével – v. Majzik Klára, özv. Németh Árpádné ré-szére adományozta. A nemzetes asszony állománygyûlé-sünkön fõkapitány úrtól vehette át a megtisztelõ elisme-rést, és egyben a központi hadnagyi kinevezését is.

Vitéz Béres István a Buda III. kerületi hadnagyi megbí-zatását vehette át. Nemzetes úr területi munkáját márévek óta példásan végzi.

Az õszi állománygyûlésünkön bemutatkoztak az idénújonnan avatott rendtársaink, – idén 21 fõ – amit a díszok-

levelek, avatási emlékérmek, kisjelvényekés a vitézi igazolványok átadása követett.

Az elhúzódó program miatt csak igenrövid hozzászólásokra volt lehetõség. Ez-zel az állománygyûlés hivatalos része vé-get is ért, utána a fél órás szünetben frissí-tõk és egy kis harapnivaló mellett ismer-kedhettek egymással régi és új rendtársa-ink. A szünet után következett az immárszokásos vetítés a T.V.R. életérõl, a kü-lönbözõ rendezvényeken való részvéte-lekrõl. A felvételeket v. Béres Ferenctörzskapitány úr felesége, Koczkás Erzsé-bet nemzetes asszony készítette. Az ese-mények sokasága miatt, még a képekmennyiségét leszûkítve is, a bemutató ke-reken egy órán át tartott.

v. Madaras Ágnes hadnagy

Dr. v. Dobos Attila átveszidíszes oklevelét


ÉSZAK-DUNÁNTÚLI TÖRZSSZÉK

Tisztelgés vitéz Csörgey Károly tábornok és bajtársai emléke elõtt2008. július 25-e óta a Veszprém vármegyei Várpalotán

a várostól néhány kilométerre, a tési út mellett vitéz Csör-gey Károly tábornok és bajtársai tiszteletére felállított em-lékoszlopon újra a széttárt szárnyú turul õrzi hõseink örökálmát és hirdeti az ezeréves magyar katonaeszményt.

80 esztendõvel ezelõtt, 1928. július 12-én a trianoni bé-kediktátum által szétvert magyar haderõ újjászervezésesorán, titokban egy új ágyútípust próbáltak ki, a harmadiklövésnél azonban a lövedék – ismeretlen okokból – az ágyú-csõben felrobbant.

A Haza oltárán életét áldozó vitéz Csörgey Károly a 4.számú Vitézi Törzsszék törzskapitánya is volt, mely akkormagába foglalta Heves vármegye, Borsod, Gömör és Kis-hont közigazgatásilag egyesített vármegye, valamint Aba-új-Torna és Zemplén vármegyék vitézeit. Haláláról ígyemlékeztek meg „A tízéves Vitézi Rend 1921-1931” címû ki-adványban: „Halála nagy veszteséget jelentett a Vitézi Rend-nek. Mint katona hõs volt és a kötelességteljesítés mintaképe.Mint ember kivált embertársai közül önzetlenségével, puri-tánságával, fennkölt gondolkodásával és nagyszerû képessé-geivel. Igazságszeretõ, fáradtságot nem ismerõ, talpig férfi,mint törzskapitány lelkes elõmozdítója a Rend fejlõdésének.Egész munkássága, gondolkodása példaképül szolgálhatottvitézeinek. Az elhunyt törzskapitány holttestét Várpalotánszentelték be, majd Budapestre szállították, ahol július 15-én,a farkasréti temetõben a részvét impozáns megnyilvánulásamellett helyezték örök nyugalomra. Emlékét a Vitézi Rend ésa vitézek kegyelettel õrzik meg. „

A Himnusz énekhangjait követõen elhangzott TóthKálmán: Elõre! címû verse.

A bolsevizmus rémséges évtizedeiben az emlékmûvetmegcsonkították és átengedték az enyészetnek. Az obe-liszk helyreállítására most széles nemzeti összefogás kere-tében került sor, melyhez Várpalota Város Önkormány-zata is csatlakozott. Az emlékoszlop tetején õsi nemzetijelképünk a turul Nesó Sándor népmûvész felajánlása.

Az ünnepség végén Várpalota Város Önkormányzata,a Palotai Turul Társaság, a Magyar Nemzetõrök OrszágosSzövetsége, a Magyar Vidék Országos 56-os Szövetség ésa Történelmi Vitézi Rend is elhelyezte koszorúját. A Tör-ténelmi Vitézi Rend Veszprém vármegyei alcsoportját vi-téz Pintér Kornél észak-dunántúli törzskapitány, vitéz TörökKároly Veszprém vármegyei vitézi hadnagy, Eckert EmilVRNT. balatonfüredi vitézi alhadnagy, vitéz SpringmannMihály, vitéz Galántai Márta Edit pápai vitézi alhadnagy,vitéz Jánosa Réka Veszprém vármegyei kincstárnok, illetveJánosáné vitéz Kovács Ilona képviselte. A Fejér vármegyeialcsoport képviseletében vitéz Mordényi Endre és vitézArany-Magyar Gyõzõ jelentek meg.

A magyar hõsök emlékénekmeggyalázása

2008. augusztus közepén több sajtótermék is beszámoltarról, hogy a Zala vármegyei Galambok községben „isme-retlenek” ledöntötték, majd gyalázkodó felirattal meg-szentségtelenítették a II. világháború helyi hõseinek em-lékmûvét.

A Polgármesteri Hivatal elõtti parkban álló márványemlékmû a földre dõlve összetört. A baloldali média általgerjesztett nemzet- és magyarellenes propaganda hatásá-ra egyre szaporodnak az ilyen cselekmények.

A Történelmi Vitézi Rend budakeszi rendtársai által2008 februárjában a Budakeszi hegyekben felállított „Ki-törés Feszület”-et ismeretlenek megrongálták és ráfestetthorogkeresztekkel meggyalázták. A 4 méter hosszú nem-zeti színû szalagot 10 cm-es darabokra szabdalták és a fe-szület alatt, kövekkel lesúlyozva sorba rakták.

Az újabb barbarizmust Pénzes Kálmán VRNT. vitézihadnagy úrék fedezték fel.

vitéz Pintér Kornélészak-dunántúli törzskapitány

Figyelem!Zenei különlegességek!

Szép magyar zenéket, verseket tartalmazó, igazi ma-gyar értékeket felvonultató cédék, hangkazetták. Fontos,hogy ezeket a dalokat megismerjük, megtanuljuk, együtténekeljük – és adjuk át gyermekeinknek! Ne menjenek fe-ledésbe nemzetünket összefogó, identitásunkat megerõsí-tõ, egy-egy szívbõl fakadó szépséges dallam és szöveg. Hagyakrabban hallanánk ezeket a nemzeti kincseket, többvolna a hit, a remény és a szeretet. Hallgassuk a nemzetizenei különlegességek cédésorozatát! (A multik boltjai-ban nem találhatóak...)

Megrendelhetõ: 486-0336 (9–17-ig) vagy a [email protected] drótpostán.


A „Nemzeti Katonai Emlékhely” kialakulása, PákozdAz 1848-49-es szabadságharc elsõ gyõztes csatája Pá-

kozd-Sukoró dombjainál zajlott le. Komolyabba katonaikiképzés nélküli magyar sereg megállította és megfutamí-totta a horvát Jellasics 25 000 fõs seregét, a magyar sereglétszáma alig haladta meg a 10 000 fõt.

A gyõztes csata 160 éve, Pákozd-Sukoró dombos terü-letén 1848. szeptember 29-én történt. Megszületett a ma-gyar honvédség.

Ennek emlékére áll 1951 óta az ég felé nyúló kõobe-liszk. Ez évtõl minden évben van katonai tiszteletadássalés koszorúzással emlékbeszédes ünnepség.

A katonai emlékhely elsõ emlékmûve ez az obeliszk. Aközeli múzeumban megépített nagyméretû terepasztalona csapatok felvonulása és a csata lezajlása látható.

A „Magyar Vitézek” emlékmûvét az obeliszktõl nemmessze, 2007. június 16-án ünnepélyes állománygyûlés ke-retében avatták fel.

Görög István ezredes úr meghívására csapatzászlónk-kal részt vettünk október 31-én a m.kir. 17. honvéd gyalog-ezred doberdói harcainak és helytállásának emlékére, aharctéri körülményeknek megfelelõen megépített múze-um és az I. zlj. pk-i bunker ünnepélyes átvételén. A múze-umban a doberdói terület látható, amelyet a védõállásból,messzelátóval kémlel Pour Gyula szds., a késõbb hõsi ha-lált halt zlj. pk. A múzeumban 3 fakereszt jelképezi a do-berdói katonai temetõt, ahol több ezer magyar katonanyugszik. A három fakeresztnél v. László Tibor szkp. úrmondott – a gyalogezred hõsies helytállását méltató – be-szédet és imát. Ezután Tömböl László altábornagy, War-vasovszky Tihamér polgármester és Kollár Endre nyá. ez-redes koszorúzta meg a három fakeresztet. A megható ün-nepség a Szózat eléneklésével befejezõdött.

Görög István ezredes úr tájékoztatója szerint 3-400 mil-lió forintos uniós pályázat már kedvezõ elbírálása folya-matban van. Ebbõl az összegbõl emlékmûvek elhelyezésé-vel, parkosítás és utak kivitelezésével épül meg véglegesformában a Nemzeti Katonai Emlékhely. A megvalósulás2009-ben várható.

Remélhetõleg lesz méltó emlékmûve a Nemzeti Kato-nai Emlékhely területén Székesfehérvár 1945-ben felosz-latott háziezredének, az 1920-ban alapított m.kir. SzentIstván 3. honvéd gyalogezred közel 4000 (!) hõsi halott ka-tonájának is.

vitéz Smohay Ferenctb. vitézi hadnagy

A 2008-évi ’56-os Emlékérmekátadása, Budapest

Az idén is, mint minden évben október 22-én Buda-pesten, az Ajtósi Dürer sor 19. szám alatti BourbonRendezvényház Dísztermében került sor az 1956-os’Emlékérem-kitüntetések’ átadására. A kitüntetéseketSólyom László a Magyar Köztársaság elnöke adta át. Aszámos kitüntetett szabadságharcos és az õket elkísérõhozzátartozókon kívül képviseltették magukat az 56’-osszervezetek és a Történelmi Vitézi Rend tagjai, elöljá-rói. Az ünnepségen részt vett vitéz Hunyadi LászlóRendünk fõkapitánya is.

Kutatásaim alapján – a Magyar Vidék 56’-os Szövet-ség felterjesztésére – négy fõ (sajnos hárman csak posz-tumusz) kapta meg a kitüntetést.

– Néhai vitéz Alberti László százados, a forradalomalatt a XII. kerületi nemzetõrség parancsnoka volt. Akitüntetést lánya, Dr. vitéz Alberti Erzsébet vette át.

– Néhai Nánási András gazdálkodó-földmûves, aforradalom idején Csabdi községben a nemzeti bizott-ság tagja volt. A kitüntetést dédunokája, vitéz Nagy Ti-bor Gyula vette át.

– Néhai Frész János Mány község akkori tanácselnö-ke megszervezte, és társaival elvágta – az akkor Mányhatárában húzódó – Bécs-Budapest szovjet telefonve-zetéket. Kitüntetését fia, Frész János vette át.

– Kovács Ferenc munkás, a budapesti forradalmieseményekben vett részt. Kitüntetését késõbb fia, vitézSz Kovács Ferenc székkapitány vette át.

vitéz Sz. Kovács Ferencközponti székkapitány, magyarországi széktartó


Mányi nemzetõrök és honvédekaz 1848–49-es szabadságharcban

Kiállítást rendeztem saját gyûjteményembõl Mányon, aszabadságharc 160. évfordulóján a polgármesteri hivataldísztermében. A megnyitó ünnepség szeptember 28-án15.00-kor kezdõdött. (A kiállítás szeptember 28-tól októ-ber 10-ig volt megtekinthetõ.)

A megnyitón beszédet mondott Ugron Zoltán polgár-mester, aki felkért, hogy beszéljek a kiállított tárgyakról,iratokról és a kiállítás céljáról.

Kutatásaim alapján községünkbõl 214 fõ nemzetõrt ír-tak össze 1848. július 18-án. Ezek a nemzetõrök ott voltaka pákozdi csatában, majd az ozorai diadalnál, ahol az oszt-rák seregek letették elõttük a fegy-vert. Hazatérve a csatákból Mányonés környékén rendfenntartó felada-tokat végeztek. Kossuth Lajos hívószavára sokan jelentkeztek a hon-védseregbe, különösen a 6. honvédzászlóaljba (a zászlóalj kiegészítésiterületéhez tartozott községünk is).Részt vettek sok csatában, ahol vité-zül helytálltak.

A kiállítás célja: emléket állítani afalunkból származó hõs nemzetõrök-nek és honvédeknek, megismertetnia most élõ leszármazottakat õseikhelytállásával, hazaszeretetével, pél-daképül állítani õket a fiataloknak ésidõsebbeknek egyaránt, hogy õseiktetteibõl erõt merítve helytálljanak amindennapok „csataterein”.

Célom továbbá, hogy emlékmûvet állítsaka szabadságharc mányi katonáinak. Az emlék-mû terveit már elkészítettem, v. Csák Attilaelkészítette a makettjét, a képviselõ-testületkijelölte a helyét, „már csak” az anyagi fede-zet hiányzik az elkészítéséhez, amit 2009-retervezünk.

Kezdeményezésemet támogatja az Önkor-mányzat, valamint a Mány Közösségéért Köz-hasznú Egyesület.

v. Sz.Kovács Ferenckpi szkp, magyarországi széktartó

Fotó

:v.T

olna

iEta

Vállalok levéltári kutatásokatmegbízás alapján.

Katonai, ’56-os,illetve megfigyelési ügyekben.

A Történelmi Vitézi Rendbevaló felvételhez;

’56-os Emlékéremhez;Családtörténethez.

A felkutatott anyagróldigitális másolatot, hiteles másolatot

készítek, igény szerint.Saját adatbázisomban lévõ adatokról

hiteles másolatot készítek.

Bõvebb felvilágosítás:

vitéz Sz. Kovács Ferenctörzsszéki székkapitány

Telefon:06 (20) 9190-578(9–20 óra között)

VÁROM MEGKERESÉSÉT,HÍVJON BIZALOMMAL!


DÉL-DUNÁNTÚLI TÖRZSSZÉK

Kegyeleti megemlékezés Mohácson„A katonáknak meg kell halniuk, de haláluk által tartják

fenn azt a nemzetet, amelynek életüket köszönhették”

A Történelmi Vitézi Rend, a Ma-gyar Nemzetõrök Országos Szövet-sége (MNOSZ), a Magyar Vidék Or-szágos 56-os Szövetség, a Nemzetkö-zi Szent György Lovagrend, valaminta Honvéd Hagyományõrzõ Egyesü-let Baranya és Tolna megyei szerve-zetei felkérést kaptak a 2008. augusz-tus 29-én, a Mohácsi TörténelmiEmlékparkban rendezendõ kegyeletimegemlékezésen való részvételre.

A területen talált tömegsírok acsatában elesett hõs katonák földimaradványait õrzik, akik harcoltak,hõsi halált haltak a Hazáért, a Ke-reszténységért és értünk.

A kegyeleti megemlékezés a Had-történeti Múzeum által rendelkezés-re bocsátott öt történelmi zászló, va-lamint a Történelmi Vitézi Rend Ba-

ranya megyei felszentelt vitézi zászlójának bevonulásávalkezdõdött, melyeket a lélekharang zúgása közben nem-zetõrök és a Rády Huszárbandérium tagjai vittek felállítá-si helyükre.

A Himnusz énekhangjai után korhû ruhákban a helyihagyományõrzõk korabeli hangszereken kísért mûsort ad-tak, majd Szekó József úr, Mohács város polgármesteremondott beszédet a megjelent mintegy ezer résztvevõelõtt.

A megemlékezõ gondolatok után a nyolc méter magasfakeresztnél katonai tiszteletadással kísért koszorúzás kö-vetkezett. A Történelmi Vitézi Rend koszorúját vitéz Kõ-rösi László nemzetõr dandártábornok, a Dél-DunántúliTörzsszék törzskapitánya, vitéz Doni (Sztricskovics) Antalnemzetõr dandártábornok, vitéz Oroszi Marton György

nemzetõr altábornagy, valamint vitéz Kovács János nem-zetõr vezérõrnagy helyezte el. A többi szervezetek nevé-ben lovagdáma Doni Ellen Birgitte, lovag Varga Gyula, lovagTancsa Zoltán és lovag Szüle László helyezték el a megem-lékezés koszorúját.

Ezt követõen Fõtisztelendõ Berta Tibor honvéd ezredesúr, a Katolikus Tábori Lelkészi Szolgálat általános helynö-ke tábori gyászmisét mutatott be a mohácsi csatában meg-halt hõsök tiszteletére. A szentmise után a Szózat elének-lésével zárult a kegyeleti megemlékezés.

Hagyományainkban van a jövõnk és a becsületünk!

vitéz lovag Kovács Jánosnõr. tábornok

Fotó: Filep Sándor nör.alezredes

Zrínyi Miklós születésének évfordulójára rendezett ünnepség Pécsett500 éve született Zrínyi Miklós, a

Szigetvári Hõs.Az évforduló tiszteletére tartott

ünnepséget a Honvéd Hagyományõr-

zõ Egyesület Pécsett az Orvostudo-mányi Intézet aulájában. De nem csakZrínyi Miklóst ünnepelték az egy-begyültek.1898-ban, 110 éve létesült aPécsi Katonai Iskola, amely a mai Or-vostudományi Intézet helyén állt.

Dr. Nagy Gábor orvos ezredesrégmúlt fotóiból rendezett kiállítá-sán megismerkedhettünk a hajdaniépület gyönyörû látványával.

Az aulában megrendezett színvo-nalas történeti áttekintés után a ven-dégek a nemrég felújított Zrínyi szo-borhoz vonultak. Az új külsõt kapottemlékmû megáldását követõen a ko-szorúzás megható pillanatai követ-keztek. Az emlékmûnél koszorút he-

lyeztek el a Történelmi Vitézi RendDél-Dunántúli Törzsszékének részé-rõl vitéz Nyárfás Csaba vhdgy. és vi-téz Kõhídi Tamás.

v. Szárazajtai Jánosvitéz alhdgy.

Fotó

:vité

zO

láh

Imre


„Az igazság diadalához azonban elkerülhetetlenül szükséges a nemzet egysége,az egy szív, egy lélek, egy szándék és egy cselekedet” – Wass Albert 1971

Beszámoló a Fájdalom Kereszt magyarországi zarán-dokútjának pécsi állomásán rendezett megemlékezésrõl

2007. szeptember 20-án a szlovák parlament megerõsí-tõ határozatot hozott a szégyenletes benesi dekrétumok-ról. Ez ellen emelte fel szavát a Hunnia Baráti Kör 2008.április 19-én a világ több országában.

Tiltakozásul 2008. április 22-én az Európa Parlamentbepetíciót nyújtottak be, és átadták a közel negyvenezer in-ternetes, valamint 152 szervezet által aláírt tiltakozásukat.

Ennek folytatásaként rendeztük meg 2008. szeptember20-án a Pázmány Péter Katolikus Egyetem dísztermébenazt a tudományos konferenciát, melyen több neves törté-nész és politikus vett részt. Valamennyien a benesi dekré-tumok elõzményeirõl, magáról a dekrétumokról és azokkövetkezményeirõl tartottak elõadást.

A konferenciát megelõzõen Magyarország több nagyvárosában, így Pécsett is megemlékeztünk azokról az elül-dözöttekrõl, kényszermunkára ítéltekrõl, kitelepítettek-rõl, elhurcoltakról és meggyilkoltakról, akik politikai ér-dekeknek estek áldozatul. Ezen megemlékezés keretébena városok képviselõi fogadják a Szüllõ Géza Polgári Tár-sulás által készített fakeresztet, amely eddig már 38 város-ban járt. A városok a keresztre egy nemzeti színû szalagotkötöttek, amelyen a városuk neve és a fogadás dátumaszerepel. A helyszínen megáldották a keresztet a történel-mi egyházak képviselõi.

A kereszt Komáromból indult 2008. augusztus 30-án.Városunk, Pécs a 15. helyszín. Hozzánk 2008. szeptem-

ber 5.-én érkezett a kereszt. A Hunnia Baráti Kör meghí-vására a Történelmi Vitézi Rend Dél-Dunántúli Törzs-szék állománya is részt vett a tiltakozó megemlékezésen.A kaposvári zarándokok hozták a keresztet, és a váro-sunknak ünnepélyesen adták át. Az eseményen a JobbikMagyarországért Mozgalom pécsi szervezete és a MagyarGárda is jelen volt. A múlt áldozatairól imádsággal emlé-keztünk meg. Nemzetünk és Hazánk jövõje kezünkbenvan; kértük az Úristen áldását ahhoz, hogy sorsunkatjobbra fordíthassuk.

A Keresztet a történelmi egyházak képviselõi közül Kö-vesi Ferenc katolikus atya, és Vincze Árpád reformátuslelkész megáldották, majd a tiltakozó szalagok felkötésérekerült sor. Elsõként a T.V.R. Dél-Dunántúli Törzsszékerészérõl vitéz Szárazajtai János v.alhdgy. kötötte a ke-resztre azt a nemzetiszínû szalagot, melyen a következõtiltakozó szöveg szerepelt: „Követeljük a Benes-dekrétu-mok hatályon kívül helyezését. Történelmi Vitézi RendDél-Dunántúli Törzsszék.” Ezt követte a Jobbik Magyar-

országért Mozgalom, Pécs város és a Magyar Gárda, tilta-kozó szalagjának felkötése. Történelmi Vitézi Rend tagjaia saját vitézi zászlójukkal, a többi résztvevõvel együtt gyer-tyákkal, fáklyákkal vonultak végig a pécsi zarándoklaton a48’-as térre. Itt ért véget a megemlékezés a Szózat és aSzékely himnusz közös eléneklésével.

Fotó

:Sza

bóC

silla

Emlékmûavatás Pécsett az erdélyi magyaríró-költõ WASS ALBERT tiszteletére

„A látszat csal. Isten ma is a régi. Te hagytad õt el, te, s atöbbiek. / S míg vissza nem zarándokoltok Hozzá, s a múlthibáit le nem törlitek, / Magyar földön nem lesz Új Magyaror-szág, Gaz és szemét nem terem nemzetet! / S a gyûlöletet nemmossa le semmi, csak az összetartó igaz szeretet.”

(v. Wass Albert)

A helyi reformátusgimnázium udvaránemlékmûvet avattakWass Albert erdélyiíró tiszteletére. A szo-boravatót a VasasiSzent Borbála Egyesü-let szervezte. A Törté-nelmi Vitézi RendEgyesület Dél-Dunán-túli Törzsszékének ál-lománya is részt vett,és koszorút helyezettel az emlékmûnél.Wass Albert a mezõ-ségben a Kolozs me-gyei Válaszúton szüle-tett 1908. január 8-án.

Ez a hely volt a legmeghatározóbb életpályája során,mégis életmûvének legnagyobb része az Egyesült Álla-mok-béli emigrációjában született. Elbeszélések és ver-seskötetek, regények és dokumentum-értékû életrajzivallomások keletkeztek ekkor. Hoppál Péter, az intéz-mény igazgatója elmondta: Wass Albert munkássága azegységes magyar nemzet kultúrtörténeti értéke. AmikorÕelõtte tisztelgünk, akkor a szoros összefogást, a közöstetteket is jelképezzük.Az ünnepségen beszé-det mondott Wass Al-bert munkásságáról DeBlasió Antónió Európaiparlamenti képviselõ is.Ezután az emlékmû le-leplezése és felszentelé-se következett. A meg-emlékezés koszorúinakés virágainak elhelyezé-sével, valamint a him-nusz és a székely him-nusz közös eléneklésé-vel zárult az ünnepség.

A Történelmi Vitézi Rend tagjai a megemlékezésen

Vitéz Horváth Gyula tb.törzskapitány ésvitéz lovag Kõrösi László mb.

törzskapitány vezetésével bevonul aVitézi Zászló a megemlékezés

helyszínére.

Az emlékmû


Az 56-os forradalom és szabadságharc 52. évfordulójára emlékeztünk PécsettMint tudjuk, az 1956-os forradalom Magyarország né-

pének a sztálinista diktatúra és a szovjet megszállás ellenfolytatott szabadságharca, amely a XX. századi magyartörténelem egyik legmeghatározóbb eseménye volt. Bu-dapesti diákok békés tüntetésével kezdõdött 1956. októ-ber 23-án és a fegyveres felkelõk ellenállásának felmor-zsolásával fejezõdött be 1956. november 10-én. Az ünnepibeszédet Gõzsy Zoltán egyetemi oktató, történész mondtael. Az ünnepi mûsorban közremûködött a Pécsi Ércbá-nyász Fúvós zenekar és felléptek a pécsi Mûvészeti Szak-középiskola diákjai.

Dr. Andrásfalvy Bertalan néprajztudóst, az ünnepségegyik szónokát idézzük:"Itt van egy ország Európa köze-pén egy néppel, amelyik többször kapott már a történelemurától feladatot az egész világ számára. Amikor megala-kult ezeregyszáz évvel ezelõtt, akkor is végtelen ellentétetforrasztott össze. A világtörténelem e legtisztább forradal-mát egyetemisták indították el. Õk az emberi szolidaritáskifejezésével mentek a lengyelek mellett tüntetni, akik kö-zé Poznanban belelõttek. A harcot különös módon márnem az egyetemisták vívták meg, hanem a pesti srácok,munkások, diákok. Ez a forradalom nem olyan volt, mintahogy még most is szerepel a könyvekben. Téves az a beál-lítás, hogy a haragvó nép megvadult fenevad módjára ron-

tott rá a rabtartójára.” Az ünnepi megemlékezések koszo-rúzásokkal fejezõdtek be. Ezeken a Történelmi VitéziRend Egyesület Dél-Dunántúli Törzsszék Baranya me-gyei állománya is koszorúkat helyezett el a hõsök irántitisztelet és a megemlékezés jeléül.

vitéz lovag Kõrösi László mb. törzskapitány és Vitéz Horváth Gyula tb.törzskapitány koszorúz

Fotó

:Sza

bóC

silla

Családi nap 2008.október 25-én2008. október 25-én az ’56-os Szövetség és a Történelmi

Vitézi Rend Egyesület családi napot rendezett a Pécsvá-rad közelében, festõi környezetben elterülõ Dombai-tó-nál. Az összejövetel célja volt, hogy az azonos gondolko-dást és elveket valló emberek közelebb kerüljenek egy-máshoz, jobban megismerjék egymás gondolatait és szo-rosabb barátságok alakuljanak ki a családok között. Azesemény a délelõtti poharazgatással, beszélgetéssel és azebéd elkészítésével kezdõdött. Az ebéd elõtt Petõ Sándoraz ’56-os Szövetség Pécs–Baranya megyei Szervezeténekelnöke üdvözölte a megjelenteket, beszédében kiemelte aközös ügyért folytatott munka jelentõségét. Reményét fe-jezte ki, hogy ilyen családi napot a következõ években isrendezünk. Vitéz Szárazajtai János a vitézek nevébenmegköszönte a szervezõknek, hogy megvalósulhatott ez atalálkozó és fogadalmat tett arra, hogy hagyománykéntminden évben rendeznek közösen ilyen baráti összejöve-

teleket. A nap további része baráti beszélgetéssel, élmé-nyek felidézésével, vidám énekléssel folytatódott. A talál-kozó jó hangulatban késõ délután fejezõdött be.

Fotó

:Sza

bóC

silla

MAGYAR VITÉZEK BÁLJA –2009, BUDAPEST

Minden KedvesRendtársunkat, Család-tagjaikat, Barátaikatsok szeretettel hívunkés várunk a TörténelmiVitézi Rend soron kö-vetkezõ báljára.

Helyszín:Stefánia Palota,XIV. Budapest,Zichy Géza utca 3.

Idõpont:2009. február 14.

Jelentkezés,regisztráció: v. Madaras Ágnes hdgy:06-20-824-9506nemzetes Debreczeni Katalin: 06-20-331-0240nemzetes Zeidlerné Pallér Sarolta:06-30-221-8376


I. világháború befejezésének 90. évfordulójaMintegy 300 fõ emlékezett az I. világháborús katonai

parcellánál a pécsi köztemetõben a 90 éve véget ért világ-háborúra, az 1928-as, elsõ monumentális emlékmû felállí-tására, illetve a parcella felújításának 10 éves évfordulójaalkalmából, november 9-én. Az egybegyûlteket osztrák fú-vószenekar, majd a díszszázad és zenekara fogadta. A há-borúban részt vett nemzetek himnuszát követõen HargitaiJános a megyei közgyûlés elnöke, Meixner András alpol-gármester, és a Magyar Országgyûlés elnöke, Szili Katalinmondott ünnepi beszédet. Beszédjükben méltatták a 13nemzet 1650 elesett katonájának dicsõségét, akik egy mais vitatott háborúban haltak meg. Az életüket adták hazá-jukért. Soha ne feledjük emléküket. Az itt maradtak köte-lessége a halottakat eltemetni és emlékezni. A békét véde-ni kell a háborút pedig megelõzni. Az elesett katonák sírjafelett mondtak imát, és rótták le kegyeletüket az egyházakképviselõi. Dr. Heinrich Schöll, az Osztrák Fekete KeresztHadisírgondozó Szövetségének elnöke folytatta az emlé-kezést. A nyugalomhoz való jogról és egy olyan útról be-szélt, ahol a konfliktusokat békés tárgyalásokkal rendezika felek. Az esemény zárásaként a katonák nemzeteinekképviselõi, közéleti szereplõk, diplomaták, a MagyarHonvédség és mások mellett hagyományõrzõ egyesületekképviselõi helyeztek el koszorút a magyar, albán, bosnyák,cseh, szerb, szlovák, román, olasz, lengyel, horvát fiaknyughelyénél. A megemlékezés alkalmából koszorút he-lyezett el a Történelmi Vitézi Rend Egyesület is.

Ökumenikus megemlékezés Halottak napjánA Pécsi Német Kisebbségi Önkormányzat és a Lenau

Egyesület Halottak Napi ökumenikus megemlékezést tar-tott a II. világháború és az önkényuralmak áldozatairólnovember 2-án, a pécsi Köztemetõ német-magyar katona-sírjainál. Közremûködött a Nagyárpádi Ritter Fúvószene-kar, utána a megjelentek leróhatták kegyeletüket az áldo-zatok elõtt. A hivatalos ünnepségen Ulrich Pfeiffer vezér-kari ezredes mondott ünnepi beszédet.

Történelmi Vitézi Rend Egyesület Dél-DunántúliTörzsszék nevében vitéz lovag Körösi László mb. törzska-pitány helyezte el a megemlékezés koszorúját.

A beszámolót összeállította:v. Szárazajtay János

D-Dunántúli Trsz., sajtóreferens

Pécs – néhány évszám gazdag történelmébõl:2. szd. eleje: római város, Sopianae4. szd.: tartományi székhely, a korai kereszténység központja. Ókeresztény

temetõi épületegyüttesét 2000. decemberétõl az UNESCO Világörökségi Bi-zottsága felvette a világörökségi listára!

1009 – Szent István királyunk megalapítja az elsõ püspökséget1367 – Nagy Lajos király megalapítja az ország elsõ egyetemét, mely ma is

mûködik, 34 000 hallgatóval.1459–1472 (haláláig) Janus Pannonius pécsi püspökKlimó György püspök megalapítja az ország elsõ leány-felsõoktatási iskolá-

ját,1772-ben létrehozza az ország elsõ nyomdáját, 1774-ben az ország elsõ nyil-

vános könyvtárát, püspöki könyvtárból adományoz mintegy 3000 kötetet.1780 Szabad királyi város (Mária Terézia)XIX. szd: iparosodás, polgárosodás: Zsolnay kerámia, Angster orgona, Litt-

ke-pezsgõ: világhírûek.2005. Európa Kulturális Fõvárosa.

„De mégis, érzem, szükséges vagyok,

szegényebb lenne nélkülem a lét;

ami a küzdelembõl rám esik,

nem vállalhatja senki, semmiképp;

a roppant Egész része, semmiség

az életem, de nyugtat a tudat:

habár a résznek sorsa az enyészet,

múlása is táplálja az Egészet.”

Pákolitz István

(1916–1996)Pécs díszpolgára


KELET-MAGYARORSZÁG TÖRZSSZÉK, JÁSZ-NAGYKUN-SZOLNOK MEGYE

1956 – Szolnok megmentõje vitéz Szathmári JózsefVitéz Szathmári Józsefnek, a Thököly úti laktanya egy-

kori parancsnokának a Táncsics Mihály úton állított em-léktáblát a város.

A hõs katona volt, aki Szolnokot a szovjet ármádia tá-madásától óvta meg. Szó szerint saját testével állt a golyó-zápor elé, s kért tûzszünetet a Pest felé vonuló seregektõl.

Ezzel megmentette városunkat a rombolástól és soka-kat a biztos haláltól. Köszönetet sosem kapott. Az életé-ben meghurcolt katona segédmunkásként tartotta el csa-ládját, s csak halála után, a rendszerváltást követõen re-habilitálták. Az 1956-os kopjafa mellett immár egyRecskrõl származó emlékkõ, s rajta egy szolnoki ese-ménysort megörökítõ dombormû hirdeti: Szolnok méltómódon emlékezik hõseire.Az emlékmû a SzolnokértEgyesület hathatós közremûködésével valósult meg.Szaklay Ferenc, a város polgármestere köszöntõjében ar-ra hívta fel a figyelmet, hogy városunk méltó módon vettrészt a harcokban, s nekünk, a hõsök utódainak köteles-ségünk, hogy a forradalom után rólunk terjesztett hamisképet megváltoztassuk. Mert ez a város nem kiszolgálójavolt az akkori kommunista rezsimnek, hanem ugyanúgyáldozata az önkénynek. Varga Mihály országgyûlési kép-viselõ, volt pénzügyminiszter ünnepi beszédében arrabiztatta a magyarságot, hogy ismét mondjanak nemet ahazugságoknak, s fogjanak össze azért, hogy helyreálljonMagyarország becsülete.

Az ünnepségen a Történelmi Vitézi Rendet jelentõslétszámmal képviseltük, s koszorút helyeztünk el az em-léktáblánál.

A T. V. R. Jász-Nagykun-Szolnok megyei egységének tagjai, akik azeseményen jelen voltak (balról jobbra)Kelemen Tibor nör hdgy, Szerencsés Sándor VRNT mb. szkp., NagyPéter VRNT, hagyományõrzõ hdgy., Csibrán János VRNT, v. alhagy,Dr. Kormosné Szombathy Márta VRNT, Cserfalvi József VRNT nöralezr., v. Szabó László v. hdgy, Dr. v. Tóta Áron, F. Molnár SándorVRNT nör fhdgy.

Õszi állománygyûlés; Emlékezés KenderesenÕszi állománygyûlésünket 2008. november 15-én tar-

tottuk meg.v. Hunyadi László fõkapitány urat v. Béres Ferenc

törzskapitány úr képviselte.Beszámolóm megtartása után felkértem törzskapitány

urat, hogy ismertesse tagjainkkal Rendünk helyzetét.Törzskapitány úr mindenki megelégedésére az utóbbiévek történéseit elmondta és tanácsokkal látott el ben-nünket. Rendtagjaink részérõl sok hozzászólás volt, s kü-lön ki kell emelnem Dr. v. Tóth Áron tartalmas hozzászó-lását.

Ezek után bemutattam az ez évben avatott Rendtársa-inkat, akik részére v. Béres Ferenc törzskapitány úr átadtaa díszes okleveleket, s a Vitézi Szék nevében pedig v. NagyLajos /Tiszafüred/ doni hõs részére kitüntetést adott át.

Az állománygyûlés után közösen gyertyát gyújtottunk v.Szathmári József 2008. október 23-án avatott táblája elõtt,aki a vitézi címet a II. világháborúban saját jogon szerezte.A napot baráti ebéddel és hosszan tartó beszélgetéssel fe-jeztük be. Az állománygyûlés résztvevõit v. Bogdán Péter,Kenderes város polgármestere meghívta a következõ nap-ra, 2008. november 16-ra a Horthy család nyughelyén ren-dezett, v. nagybányai Horthy Miklós kormányzó úr Buda-pestre történõ bevonulása 89. évfordulójának megemlé-kezésére.

A megemlékezésen Kenderesen megyei vitézi zász-lónkkal vettünk részt.

Szerencsés SándorVRNT mb. székkapitány

JNK-Szolnok megye, sajtóreferens

Fotó

:F.M

olná

rS

ándo

rV

RN

T


BÁCS-KISKUN MEGYE

Állománygyûlés – emlékezés a ForradalomraAz állománygyûlés illusztris vendége és elõadója: v.

Rácz Sándor az ’56-os Munkástanács elnöke, a Magya-rok Világszövetségének tb. elnöke volt, aki egyben akönyvét is dedikálta rendtagjaink nagy örömére.

Az állománygyûlésen mutatkozott be rendtársainakv. Lestár Csaba frissen avatott vitézi várományos.Nagyanyja – Dr. Juharosné v. Molnár Piroska – aki az õszékkapitánya is, szintén hallgatja unokája bemutatko-zó szavait.

S ahogy az esküt mondta a Kelet-MagyarországiTörzsszék, Dél-Alföldi új tagjai nevében:

„Hálánkat fejezem ki a most esküt tettek nevében isazért, hogy ennek a Rendnek a tagjaivá fogadtak ben-nünket. Köszönetünket a 87 évvel ezelõtti esküt-tevõkzárszavának felidézésével erõsítem meg: „Halljad es-küszómat, Hadak Ura, Isten! Boldog én úgy legyek,mint igazán esküszöm. Úgy áldjál, vagy verjél életem-ben, segítsél, vagy átkozz minden utódomban, hogy eszent eskütõl soha el nem állok, becsülettel élek és vi-tézként halok. Ámen”

Tisztelt Nemzetes úr! Tisztelt Új Rendtársaink! Kívá-nunk életedhez, életetekhez sikereket, egészséget, reménytel-jes, beteljesülõ szép jövõt. Kívánjuk és reméljük, hogy az

életben nem lesz szükség arra, hogy vérrel és hõsi önfeláldo-zással bizonyítsátok nemzeti hûségetek. Lehessen a nemzetiránti elkötelezettségetek olyan természetes, mint mindenmás nemzetében az, a saját nemzetével szemben. Mindenmagyar fiatalnak ezt kívánjuk, s még azt, hogy valóban egy-ségben, egymást támogatva tudjatok Hazát építeni és aNemzetet erõsíteni.

v. Hunyadi Lászlófõkapitány

MEGEMLÉKEZÉS– Kecskemét

A Kopjafa Bizottság 2008. október 22-én haj-tott fejet a református temetõben, a Magyar Hõ-sök Nemzeti Emlékhelyénél 1956 tiszteletére.

Az összegyûltek közösen elénekelték a Him-nuszt, majd vitéz Varga Péternek, az ’56-os Vité-zek Lovagrendje tagjának bevezetõ köszöntõjeután vitéz Kiss János Mihály a Történelmi VitéziRend tagja mondott megemlékezõ beszédet ésadott történelmi áttekintést az elõzményekrõl és akorról.

Mindketten hangsúlyozták, hogy „...csak bocsá-natkérés után lehet megbocsájtani!...”

Gróf Széchenyi Istvánnak szavait és a Bibliátidézte beszéde végén vitéz Kiss János Mihály, mi-szerint „Minden nemzetnek olyan kormánya van,aminõt érdemel...”

„A nép sokasága a király dicsõsége, a nép elfo-gyása pedig az uralkodó romlása. ”

„Az igazság felmagasztalja a nemzetet, a bûnpedig gyalázatára van a népeknek.” (Példabeszé-dek 14,28 és 14,34)

Szendrõdi Juditújságíró

Az állománygyûlés résztvevõi mécseseket gyújtottak a kecske-méti fõtéren lévõ ’56-os emlékmûnél.


KELET-MAGYARORSZÁGI TÖRZSSZÉK, HAJDÚ- ÉS SZABOLCS M. CSOPORT

Össz-magyarságunkért a Biblia éve jegyében

2008. augusztus 17-én vasárnapkerült megrendezésre a II. KözépNyírségi Református Találkozó, me-lyet a Biblia éve keretében rendez-tünk. A rendezvényünk fontos részevolt, mikor a meghívott 64 történelmivármegyét és a 8 csatolt vármegyétképviselõ lelkésznek átnyújtottunkegy-egy Bibliát.

A Történelmi Vitézi Rend Hajdúés Szabolcs megyei csoportja a Ma-gyar Nemzetõrséggel közösen dísz-õrséget adott a rendezvény ideje alattaz Úr asztalára kikészített Bibliáktiszteletére. A TVR nevében bibliá-kat adott át v. Pintér Kornél törzska-pitány úr és v. Fekete Ferenc Zoltánszékkapitány úr.

v. Bacskó Györgymb. hadnagy

Ünnepi állománygyûlés DebrecenbenA Történelmi Vitézi Rend Kelet-Magyarországi Törzs-

széke: Hajdú-Bihar megye, Szabolcs-Szatmár-Bereg me-gye és Debrecen városa Vitézi Állománya az évi másodikülését 2008. szept.16-án Debrecenben megtartotta.

Az ünnepi állománygyûlésen v. Fekete Ferenc Zoltánszékkapitány úr nagytiszteletû Dr. Kovács Kálmán ref. lel-kész úr részére a T.V.R. ezüst nemzetvédelmi keresztjé-nek ezüst polgári fokozatát adta át, fõkapitánya aláírásá-val. A nagytiszteletû ref. lelkész úr szervezésében a Bibliaévében ünnepi ref. istentiszteletet tartottak a 72 vármegyeképviseletében Baktalórántházán f.év. aug. 17-én, amely-rõl a Duna TV és az egyházi sajtó is beszámolt. A felemelõés megható ünnepi rendezvényrõl CD felvételt is készítet-tek, amely v. Borbás nemzetes úrnál elérhetõ.

Az úr asztala mellett vitézek és nemzetõrök álltak dísz-õrséget.

A Történelmi Vitézi Rendben végzett munkájuk elis-meréseként:

v. Bacskó Györgyöt Sz.-Sz.-Bereg megye vitézi hadna-gyává,

v. Borbás Józsefet pedig H.-B. megye vitézi hadnagyávánevezte ki v. Hunyadi László fõkapitány úr. Igen meghatópillanatok voltak a kitüntetéseknek és kinevezéseknekcsaládi körben való átadása.

Isten áldását kérjük a kitüntetettek életére és továbbimunkájára.

A cikket írta: v. Nagy Sándor sajtóreferens, jóváhagyta:v. Fekete Ferenc Zoltán szkp.úr


Közép-Magyarország Keleti TörzsszékEseménynaptár, 2008. június–november

Ezekben az eseménydús hónapokban törzsszékünk szin-tén folyamatosan képviseltette magát a legkülönfélébb ren-dezvényeken, ill. számos esetben döntõ szerepet vállalt azokrendezésében. Az alábbi események közül legtöbb részletesbeszámolót igényelne, de „a bõség zavara” miatt lapunkbancsak felsorolás-szerû említésükre szorítkozhatunk.

2008. július 1–8.

Czapp Béla VRNT v.hdgy. gyermekeknek szervezetthagyományõrzõ, cserkész-szemléletû lovastábora a sza-dai Margita hegy alatti réten. Lovaglás, íjászat és futás stb.mellett az õsi magyar harcmûvészet „baranta” alap eleme-inek oktatása Szentpétery István VRNT nemzetes úr ve-zetésével. A tábort jövõre is megrendezik, lehetõséget ad-va minél több rendtársunk gyermekének részvételére is.

2008. július 5.

Díszegységünk a fenti tábor fiataljaival együtt vett részta vecsési Városi Nemzeti Szövetség által állíttatott Hon-foglalási Emlékmû egész alakos bronz lovas szobránakavatásán. Az emlékmû állításában oroszlánrészt vállalóSzabó Attila úr várományosi jogon kéri felvételét Ren-dünkbe.

2008. július 6.Díszegységünk részvétele a gróf Károlyi László hagyo-

mányõrzõ huszáregység zászlóavatásán. A szalagot kötigróf Károlyi László úr, a névadó leszármazottja.

2008. július 12.A galgahévízi 20. Falunap keretében elsõsorban a tele-

pülés lakóinak szereplésével mutatták be az ’István a ki-rály’ c. rock opera részleteit. Amatõr elõadók hivatásoso-kat is maguk mögé utasító, a szellemiség,az elõadásmód, az öltözet és a díszletezésvonatkozásában egyaránt HITELES,mûvészi színvonalú elõadását láthattuk.Megtisztelõ volt, hogy törzsszékünk azöltözet és zászlódísz biztosításával se-gítséget nyújthatott a darabhoz. Azelõadás elõtt délelõtt és délután is sza-dai lovasaink részt vettek a helyi Pusz-ták Népe lovas-viadalon.


2008. július 22. Duna ÜnnepeA nándorfehérvári csata 552. évfordulójára emlékezve

a Történelmi VitéziRend Tengerész dísz-egységének képviselõi-vel együtt vettünk részta hagyományos DunaÜnnepe rendezvényen.

2008. július 22.Megemlékezés és

koszorúzás v. Wass Al-bert marosvécsi sírem-lékénél. Koszorút elhe-lyezte: v. Bodrogi Imremb. v.alhdgy.

2008. július 24.A közfelkiáltással

immár Turul térnek ne-vezett téren a Turul

szobor lebontása ellen szervezett nagygyûlésen szép szám-mal vettünk részt Árpád-házi, nemzeti és vitézi zászlóinkalatt.

2008. július 29.V. Szilasi-Horváth Csaba mb. székkapitány vezetésével

és Párnitzkyné v. Takács Erzsébet kp. székkapitány

asszony részvételével dunaharaszti alegységünk képviseltetörzsszékünket Kiskunlacházán a Kunkapitány Avatáson.

2008. augusztus 7-10.Minden várakozást felülmúlóan, legkevesebb 50 ezer,

többségében magyar hagyományõrzõ részvételével zajlottle a kunszentmiklósi Bösztörpusztán rendezett és a hivata-los média által agyonhallgatott KURULTAJ. Mindenrendtársunknak javasoljuk, hogy a kazakisztáni és ma-gyarországi madjarok és magyarok találkozójáról próbál-janak megszerezni minden elérhetõ, elsõsorban interne-tes írásos és fotó-anyagot. Magyarságtudatuk erõsödésére

július 22.

István, a király – színpadkép


és lelki épülésükre fog szolgálni. A Kurultajon – melyetszerény lehetõségeinkhez mérten anyagilag is támogat-tunk – három jurtával, lovainkkal, aktív szervezõ munká-val továbbá a történelmi élõképekben való részvétellelszadai alegységünk lovasai és hagyományõrzõ barátaink,

Czapp Béla VRNT v. hdgy., Bárány István VRNT, Szent-pétery István VRNT és családja, továbbá Tóth Béla, TóthÁdám és Somlai Béla urak vettek részt. Törzsszékünk ne-vében is köszönjük!

Ld Bárány István VRNT Idõutazás c. írását.2008. augusztus 16–20.A Magyarok Világszövetsége rendezésében zajlott le a

Magyarok VII. Világkongresszusa, melynek keretében amagyarság õstörténetét, hitvilágát, korábbi és jelenlegisorskérdéseit illetõen 12 konferenciát szerveztek és azelõadások anyagát 7 kötetben jelentették meg. Törzsszé-künk a ’Gróf Teleki Pál halála’ címû konferencia elõkészí-tésében vállalt szerepet és mintegy harminc fõvel „rendidíszben” vett részt az esetenként jogos indulatoktól semmentes elõadásokon is. A konferencia levezetõ társelnökedr. v. Bucsy László tkp. volt. A Világkongresszus látványosszínpadi megjelenítését (pl. Kongresszusi Palota) rövid-filmjével, saját díszleteivel és törzsszékünk történelmi és

vármegye-zászlóinak felhasználásával Könyves KálmánVRNT rendtársunk szinte egyedül vállalta fel. Munkájá-ban hathatós segítséget kapott VRNT jelöltünktõl, VatiEszter úrhölgytõl. (a Világkongresszusról beszámolónk aköv. lapban – szerk.)

2008. augusztus 20.A Bazilika elõtt celebrált misén és a Szent Jobb körme-

neten a Történelmi Vitézi Rend eddigi, feltehetõen legna-gyobb létszámú, kiemelkedõen látványos és mintegy 150

történelmi zászlót felvonultató közös megjelenésén ve-hettünk részt. A remek idõben kárpótolva érezhettük ma-gunkat az elõzõ évi, szó szerint viharral vert, becsületes –vitézi – helytállásunkért.


2008. augusztus 23.A Palotai Turul Társaság fel-

kérésére vettünk részt a Törté-nelmi Zászlók II. TalálkozójánVárpalotán. A Thury várban tar-

tott elõadások, majd a vár elõtti rendezvény után a vá-rosban tartott színpompás zászlós felvonulást díszegy-ségünk vezette. A jelenlévõ rendtársak közül külön kö-szönet jár kedves bátyánk, az 1925-ben született vitézHarmati László nemzetes úr példaértékû részvételéért.

2008. augusztus 28– szeptember 1.A Történelmi Vitézi Rend Erdélyi Törzsszékének ren-

di ünnepi találkozóján (Gyimesbükk – Bilibók-tetõ – Csík-taploca – Gyalu) az anyaországi rendi delegációval vettrészt törzsszékünkbõl v. Szilasi-Horváth Csaba mb.szkp.,Czapp Béla VRNT v.hdgy., Bárány István VRNT és fele-sége v. Antal Terézia, Boros Botond VRNT és feleségeMajor Franciska valamint Szentpétery István VRNT. Arésztvevõk nevében is szeretnénk köszönetünket kifejeznia minket oly szívesen fogadó erdélyi rendtársaknak és azutat megszervezõknek.

2008. szeptember 1.A szadai Székely Bertalan ÁMK általános iskola évnyi-

tóján rendi díszben vettünk részt az iskola igazgatója, Ágo-

tai Ferenc VRNT rendtársunk felkérésére. Az évnyitón be-szédet mondott nagytiszteletû v. Sipos Bulcsu Kadosa re-formátus lelkipásztor és dr.v.Bucsy László tkp., majd Or-bán Árpád VRNT és Galambos Tibor VRNT nemzetesurakkal együtt adták át a kisdiákok emléklapjait. Az iskolaés a törzsszék együttmûködése eredményeként indult megebben a szadai iskolában Szentpétery István VRNT rend-társunk vezetésével a barantaoktatás, melynek további ala-kulásáról a jövõben adunk tájékoztatást.

Dr. v. Bucsy László elhangzott ünnepi beszédébõl: „Ta-lán meglepõ, hogy ezen az évnyitón egy olyan, látszólag telje-sen más területen mûködõ szervezet jelenik meg, mint a Tör-ténelmi Vitézi Rend. Annak, hogy a Rend most itt jelen van,több oka van. Az egyik, hogy a számunkra kedves Szada és aFo

tó:K

oczk

ásE

rzsé

bet


Történelmi Vitézi Rend már hosszú ideje együttmûködik.Igaz, nem olyan látványosa, mint most, amikor rendi dísz-ben, Bocskaiban, vitézi nagyjelvélnnyel és azzal a törzsszé-ki zászlóval állunk itt, melynek zászlóanyja rendtársunk, v.Wittner Mária. De tagjaink és Rendünkhöz közel álló ba-rátaink gyalogosan, vagy lóháton már évek óta részt vesz-nek a szadai rendezvényeken, nemzeti ünnepeken, szüretifelvonulásokon.

Ittlétünk másik oka, hogy figyelemmel kísérve ennek az is-kolának a tevékenységét, úgy látjuk, hogy az iskola szellemi-sége a hitre, magyarságtudatra és hazaszeretetre való neveléstekintetében közel áll a Történelmi Vitézi Rend szellemiségé-hez és célkitûzéseihez. Jelenlétünk harmadik oka, hogy ami-kor Ágotai Ferenc igazgató úr feltette a kérdést: az iskola és aRend között elképzelhetõ-e valamiféle együttmûködés – az is-kolai sport bõvítésére gondolva – azonnal igent tudtunkmondani. Megvalósíthatónak tartjuk egy olyan szadai ba-ranta-csoport létrehozását, amely szerte az országban mármûködõ baranta-csoportokhoz hasonlóan, az õsi magyarharcmûvészet bizonyos elemeinek elsajátításán alapul.Mindezt nemzeti szellemben, az egymásért való kiállás ésösszetartozást erõsítõ magyar sportként, magyarul.

Ha az iskola, a szülõk és a Történelmi Vitézi Rend össze-fognak, akkor ennek az iskolának is számos diákja érezhetimajd testben és lélekben is megerõsödve Sajó Sándor egyregyakrabban idézett verssorát: „Magyarnak lenni büszke gyö-nyörûség!”

2008. szeptember 6–7.Vitézavatás és emléknap Kenderesen. Törzsszékünk

részérõl öt posztumusz felterjesztés mellett 21 fõ kerültfelterjesztésre és felvételre. Rendünk így két sajátjogú éshét várományos vitézzel továbbá tizenkét NemzetvédelmiTagozatba felvett rendtárssal gazdagodott. Csak az avatásszervezõi tudják, hogy milyen idegtépõ és hány buktatótrejtõ munka volt Budapesttõl távol, szabadtéri helyszínenmegrendezni ezt a nagy eseményt, mely végül minden ne-hézség ellenére felemelõen és a külsõ szemlélõ számárahibátlanul zajlott le. Úgyanúgy, mint másnap a Kormány-

zó Úr és Családja újratemetésének 15. évfordulója alkal-mából rendezett emléknap is.

2008. szeptember 13.2000. óta évente megrendezzük a Bárány István VRNT

által alapított „Pandúr” Millenniumi Galopp versenyt,

mely mindig alkalmat ad arra, hogy a versenyzõk és a né-zõk számára egyaránt nyilvánvalóvá tegyük, hogy a lovag-lást külsõségeiben is magyarnak akarjuk megtartani. Lo-vas rendezvényeinken ezért oly gyakoriak a magyar zász-lók – melyek között mindig ott van a vitézi zászló – a ma-gyaros ruházat és háttérként a magyar zene. Az ez évi ga-loppot a Kurultaj lófuttatásához hasonlóan a versenytnévadó lovával Bárány István VRNT nyerte.

2008. október 4.A Gödöllõn rendezett Rovásírás Konferencián törzs-

székünket dr. v. Bucsy László, Boros Botond VRNT,Czapp Béla VRNT, Lovas Károly VRNT és SzentpéteryIstván VRNT képviselte. A magyar kultúra kiemelkedõ ésmáig élõ örökségének, a rovásírásnak ismeretét rendkívülfontosnak tartjuk, elsajátítását Rendünkön belül is minél

Dr. v. Bucsy László tkp. úr édesapja harcolt a Gyimesekbenv. Orbán Feri bácsival – 64 évvel ezelõtt


szélesebb körben javasoljuk. Szándékaink szerint a szé-kely-magyar rovásírás oktatása a szadai baranta oktatás-nak is részét fogja képezni.

2008. október 9.Rendtársaink kiemelkedõen szép számmal, rendi dísz-

ben vitézi nagyjelvénnyel vettek részt a ’Hóhér vigyázz!’ c.film gödöllõi bemutatóján, melyet a Gödöllõi PolgárokSzövetségével együtt szerveztünk. A bemutatón részt vett

v. Wittner Mária, Siklósi Beatrix, a film alkotója és ÉkesIlona országgyûlési képviselõasszony is. Az egybegyûlteknevében dr.v.Bucsy László az alábbi mondatokkal és vi-rággal búcsúzott el Wittner Máriától:”Megtisztelõ, hogy egyilyen közösség nevében én adhatom át ezt a csokrot WittnerMáriának. Egy olyan életutat, amely a zárdai neveltetéstõl asiralomházig és oly sok nehézségen át – onnan – a Parlamen-tig vezetett, saját értékmérõinkkel nem is mérhetjük, hacsaknem egy olyan film segítségével, amelyet most láthattunk. En-nek a súlyos életútnak másokat talán felõrlõ eseményei – kü-lönösen kiemelve a mindenkori politikát – sem tudtak rozs-dafoltot ejteni Wittner Mária hitelességén, egyenességén éskeménységén, s nem tudták megingatni Istenébe, Nemzetébeés magyarságába vetett hitét. Ezzel a csokorral kívánom, kí-vánjuk, hogy ez a példás, nagyon sokaknak irányt mutató,szinte küldetésszerû életút még sokáig folytatódhassék anemzet javára ugyanolyan erõvel és meg nem alkuvással,ahogy eddig. Máriát Gödöllõre mindig megbecsüléssel, tisz-telettel, barátsággal és szeretettel várjuk, hiszen Hozzá többszállal is kötõdünk. Bízom benne, hogy ez kölcsönös. Különöröm, hogy a mai estén olyan remek asszonyokkal együtt lát-hattuk vendégül, mint Ékes Ilona és Siklósy Beatrix.”

2008. október 11.A Dervis vadászugrató terepverseny. Szintén nemzeti

szemlélettel szervezett verseny, melynek kerülési és kitû-zési pontjait nemzeti és Árpád-házi zászlók jelzik. Mint-hogy a verseny idõre megy, a lovasoknak a leggyorsabbvágtájukkal kell a nemzeti zászlót célba juttatniuk. Évekóta a vitézi zászló alatt is rendezett legnépszerûbb verse-nyeink egyike.


HIRDETÉS – Hotel DAMA HOTEL DAM osztályon felüli épületkomplexum,

mely Kassától (Košice), Kelet-Szlovákia központjától ésegyben Szlovákia második legnagyobb városától 18 km-retalálható. Ez nagyjából 20 perces autóutat jelent a kassainemzetközi repülõtértõl. A szálloda a programlehetõsé-gek széles skáláját kínálja vállalatok és családok részéreegyaránt. Magyarul beszélõ személyzettel és az osztályonfelüli szolgáltatásokkal biztosan elégedett lesz.

Szilveszteri ajánlat2008. december 27–30-ig 4nap /3éjszaka/Félpanzióval 2 fõ részére 6480 Sk. /215 EUR.2008. december 30–2009. január 3-ig 5 nap /4éjszaka/Félpanzióval, szilveszteri vacsorával /buli, tánc/2 fõ részére 386 EUR /193 EUR fõ/Gyerekkedvezmény 6–12 éves korig 30%Elszállásolás 2 ágyas fürdõszobás szobákbanIngyenes: parkolás (kamera), gyermek játszószoba, sítá-

roló, jégpálya. Fizetõ szolgáltatás: biliárd, szauna, jacuzziA Jahodná sípályán a DAM hotel vendégeknek 15% ked-

vezmény a bérletbõl.

2008. október 17.Rendtársaink részvételével megkezdõdött az oktatás a

Szent Korona Szabadegyetemen Gödöllõn. A 3 éves, 6 fél-éves egyetem életre hívója dr.Varga Tibor VRNT jogtör-ténész rendtársunk. Az oktatás, melyen minden szóbake-rül, ami a hivatalos akadémiai oktatáson nem kap hangot.Havonta péntektõl vasárnap délutánig tart. A szervezés-ben törzsszékünk is részt vesz, egyes elõadásokra dr. v. Bu-csy Lászlónál lehet jelentkezni.

Tanszékek és tanszékvezetõk:Õstörténet-történelem: Prof. dr. Bakay KornélJogtörténet: dr. Tóth Zoltán József és dr. Varga TiborHadtörténet: Prof. dr. Zachar JózsefTársadalomtudományok: Prof. dr. Vass CsabaEgészségtan: dr. Üllõ IstvánMûvészetek: Ütõ EndreHarcmûvészet: Balczó András (többszörös olimpiai és

világbajnok) és Csepin Péter hagyományõrzõ vitéz.2008. október 23.Az 1956. október 23-ra emlékezõ gödöllõi rendezvényen

v. Mordényi Endre m.kir. tüzér fõhadnagy, a gödöllõi1956-os Nemzetõrség külsõ õrségének parancsnoka dr. v.Bucsy László és Fuszenecker Ferenc VRNT koszorúzottRendünk nevében. A megemlékezõk a gödöllõi temetõbenkoszorúzták meg két ’56-os gödöllõi fiatal mártírunk sírját.Ezt követte Fuszenecker Ferenc VRNT és Szabadi AttilaVRNT rendtársaink „Gödöllõ 1956” címû nagysikerû új do-kumentumfilmjének bemutatója a Városi Filmszínházban.

2008. október 23.Dunaharaszti alegységünk öt fõs díszegysége rendi

zászló alatt koszorúzott a városukban rendezett 1956-osmegemlékezésen.

Fotók: Bárány István VRNT, Dr. Bucsyné Prém KatalinVRNT, Járomi Zsolt, Koczkás Erzsébet, Korondi Judit, Sza-badi Attila VRNT.

Az eseményeken való részvételt, ill. a rendezvényekheznyújtott segítséget minden Rendtársunknak köszöni aKÖMA Keleti Trsz. nevében is, az eseménysor összeállítója:

Dr. v. Bucsy László tkp.

KURULTAJ

Idõutazás a magyarság gyökereihezAz idei nyár legnagyobb rendezvénye volt a Kunszent-

miklós-Bösztörpusztán megrendezett II. Magyar-MadjarTörzsi Találkozó. Nagy megtiszteltetésben volt részem:aktív résztvevõje lehettem ennek a fantasztikus program-sorozatnak, ahova lovammal, jurtámmal érkeztem.

Szereplõként végigélni felemelõ érzés volt, teljesen el-varázsolódtunk – boldogok voltunk napokig! Amikormegszólaltak a nagydobok és mellé a szaru-kürtök (közelszázan) és elindult az ostormenet az egy ütemre csattanó200 ostorral – hát gombóc szorult a torkomba… Elmond-hatatlan érzés! 60 éves vagyok, de ilyen órákat, napokatmár régen éltem meg. Szombaton a lovammal szerepel-tem – a szadai vitézek között – vasárnap viszont beálltam atalpas íjászok közé. Nem bántam meg! A baranta-hangu-lat fantasztikus, magával ragadó és nem is csodálkoztammár magamon, hogy öreg fejjel is teljes torokkal ordítom aharci rigmusokat a körülöttem lépegetõ fiatalokkal. Samikor a több száz íjból egyszerre repültek el a nyílvesszõkés suhogva szálltak az égben – köztük az enyém is – össze-szorult a szívem.

A rendezvénynek óriási sikere volt, a rendezõk 5000 fõ-vel számoltak – de egyes becslések szerint 30-35.000-envoltunk szombaton, 15-20.000-en vasárnap). A szombatiprogram csúszása miatt a lófuttatás(„Nap-vágta”) vasár-nap, az eseménysor záró, fõattrakciójakéntkerült meg-rendezésre. A gyõztesnek kellett a szombatiszer-tûz zsa-rátnokát átvinni a sámánnak, aki akkor szentelte meg a fa-ragott nagy életfát. Aversenytáv 1,5 km volt. A 22 indulóközött ott voltam én is. A táv elsõ felében még óvatos vol-tam, hiszen a lovam patkolatlan és a lekaszált füvet a pá-lyán hagyták, ami miatt az rendkívül csúszós volt. A ka-nyarból kijõve viszont odasúgtam „Pandúr” fülébe, hogy –„Mutassuk meg, mi is az a vitézi virtus!” – amit az megér-tett és gyorsított, befogtuk az ifjú titánokat és 5 hosszalnyertük a „Nap-vágtát”! Mit mondjak, elsírtam magam –ezt az érzelmi túltöltöttséget már nem lehetett tovább bír-ni – és így gyõztesként vihettem a zsarátnokot a fõsámánszentelõ tálcájába.

Befejezésül én is megerõsítem azt, ami szinte minden-kinek feltûnt: itt csak jóérzésû emberek jöttek össze. Rendvolt, tisztaság, egy teljes hét alatt nem találkoztunk kiabá-lással, veszekedéssel, randalírozással – egy egész más vi-lág! És ez nagyon jó! Visszakaptam a hitem az emberek-ben, a magyarságban, a jövõnkben, azt hiszem kicsit én ismás lettem!

id. Bárány István VRNT

Szobafoglalás, érdeklõdés: v. Halasy Márton, 06-30-406-0541Jelentkezés sürgõsen, mert korlátozott már a férõhelyek száma.


Dunaharaszti alcsoport 2008 év eseménynaptáraEbben az évben elõször képviselte magát a régióban a

Történelmi Vitézi Rend Dunaharaszti alcsoportja, körül-belül 12-13 fõ részvételével.

Március 15-i ünnepség

A városi ünnepséghez kapcsolódva több rendtársunk-kal vettünk rész a rendezvényen. Az emlékezés koszorújátv. Szilasi Horváth Csaba és v. Szûcs Gyula helyezte el Ren-dünk zászlaja kíséretében.

Június 4. Trianoni emlékpark-avatás DunavarsányTerületünk elsõ Trianon-megemlékezésén vett részt

Rendünk több tagja Dunavarsányban. A település emlék-park megépítésével tette lehetõvé az emlékezést. A fõút

mellett jól látható helyre került a székely harangláb, melynektövében a lábazatban elhelyezett urnákban a vármegyéink-bõl származó földet helyezték el. Az avatáson beszédet mon-dott nagytiszteletû Tõkés László Királyhágó-melléki refor-mátus püspök úr is. Rendünk nevében v. Szûcs Gyula had-nagy úr helyezte el a gyászra emlékezõ koszorúját.

Június 29. Kiskunlacháza, Kunkapitány-avatás:A város és a Mûvelõdési Ház felkérésére vett részt ezen

a rendezvényen alcsoportunk. A mindenkori Kunkapitányvolt a kunok (egyéb más feladata mellett) katonai vezetõ-je. Ezen a rendezvényen Rendünk jelenléte volt hivatott akatonai jelleget megadni, kis történelmi zászlósorral fel-sorakozva asszisztáltunk az avatáshoz.

Október 23. ’56-os megemlékezés:Ugyancsak a városi megemlékezésen vettünk részt, ko-

szorút helyeztett el az 1956-os Forradalom és Szabadság-harc emlékmûvénél v. Szilasi Horváth Csaba és az 56-oselítélt forradalmár, v. Szûcs Gyula.

November 3. Murányi László Tanár úr ’56-os doku-mentumfilm-bemutatója Dunaharaszti

Fiatalok Dunaharasztiért Egyesület szervezésében és töb-bek között a Történelmi Vitézi Rend jelenlétével került sorMurányi Tanár Úr ’Ilyen Nagy Dolog A Szabadság?’ címû,1956-ról szóló dokumentumfilmjének, valamint ’VáltozásKor’ c. könyvének bemutatójára.

Murányi László a Pázmány Péter Katolikus Egyetemtanára, szabad idejében több iskolában vetíti filmjét és ok-

tatja a diákokat a hitelesMagyar történelemre. Etény elismeréseként Ren-dünk nevében v. SzilasiHorváth Csaba szkp. úrköszönõlevelet adott átTanár úrnak a történelemkutatásáért és a hiteles ok-tatásért.

v Szilasi Horváth Csabatörzsszéki székkapitány

700 éves a magyar alapítású pálos rend1241. Tatárjárás. Özséb esztergomi kanonok úgy dön-

tött, hogy remeteségbe vonul a Pilis hegyeibe. Itt látomásavolt: szélvihar támadt, mint pünkösdkor, de a fák nemmozdultak. Lángnyelveket látott szerteszét, melyek egyet-len nagy lánggá egyesültek. Megértette, hogy neki kellösszegyûjtenie a remetéket, a sok kis fényt, egy nagy, vilá-gító lángoszloppá. Ezzel kezdõdött az egyetlen magyaralapítású szerzetesrend, a Remete Szent Pálról nevezettpálosok története. Hivatásuk a magyar nép megtérését,keresztény lelkiségét szolgálni imádsággal, jó példával,munkával, lelkipásztori vagy épp missziós szolgálattal. ASzûzanya tisztelete jeléül járnak fehérben, sokfelé fehé-rek, vagy fehér barátok néven tiszteli õket a nép.

A pálosoknak ma négy rendházuk van: Budapesten, Má-rianosztrán, Pálosszentkúton (Petõfiszállás) és Pécsett. Töb-ben közülük plébánián szolgálnak, s a világi papi életet a kö-zösségbe oltják. Pálos nõvérek is szervezõdtek már. A hiva-tások száma gyarapszik.

Szántai Lajos: „Amikor Boldog Özséb a pálos rendet meg-alapítja, olyanfajta szellemi mozgalmat újít meg a Kárpát-me-dencében, a Kárpát-medencén belül pedig a pilisi királyi köz-pontban, amelynek gyökerei a kereszténység elõtti idõkre vezet-hetõk vissza. Magának a pálos rendnek a küldetéstörténetébenvégig nagyon hangsúlyos volt az, hogy a pálos rend és a magyar-ság, a magyar királyság, a magyar sorskérdések a lehetõ legszo-rosabban összetartoznak. Jelenlegi tudásunk szerint ilyen fajtaszoros belsõ kapcsolat a magyarság és valami más között, egye-dül a magyar Szent Korona és a magyarság sorskérdései közöttmutatható ki. Abban egészen biztosak lehetünk, hogy a pálosrend bölcsõje, születési helye a pilisi királyi központ volt. Egyfaj-ta királyi és nemzeti küldetést visznek tovább, amelynek egyet-lenegy nagy, fontos célja van, hogy a magyarság olyan idõkbenis nagyon tisztán lássa a múltját, jelenét, jövõjét, amely idõkbena nemzet felsõ irányítás nélkül marad.”

A pálos rovásírás a székely írás egy alkalmazása, me-lyet elsõsorban a Pálos Rend tagjai használtak, templo-mok, barlangok falán jelenik meg. A székely rovásírás né-hány emlékéhez hasonlóan ezek sorvezetése is balróljobbra halad. A pálos íráshasználatnak különlegesen sokemléke maradt meg Dél-Amerikában. A magyar pálosszerzetesek ugyanis elfogadhatóak voltak a középkorbanmind a spanyol, mind a portugál király számára, ezért ma-gyar pálosokat hívtak Dél-Amerika belsõ részeinek felfe-dezéséhez, az indiánok megtérítéséhez. A szerzetesekgyakran itt is barlangokban laktak. Levelezéseikben, tér-képek feliratozásánál szintén használták a rovásírást. Ké-sõbb helyüket jezsuiták vették át, de a köztük lévõ magya-rok még egy darabig használták titkosírásként a pálosok-tól tanult székely rovásírást.


KÖZÉP-MAGYARORSZÁGI TÖRZSSZÉK, NYUGAT

Állománygyûlés és csapatzászló-szentelés, ÉrdA Történelmi Vitézi Rend Közép-Magyarország Nyu-

gati Törzsszéke 2008. november 9-én tartotta rendhagyó,ünnepélyes állománygyûlését Érden, a Kálvin téri refor-mátus templomban. Az ünnepély vendégei voltak vitézHunyadi László fõkapitány, vitéz Dékány Ágoston ma-gyarországi országos törzskapitány, vitéz Horváth Andrásés dr. vitéz Bucsy László törzskapitányok. Az állomány-gyûlés különlegességét az adta, hogy a Törzsszék új csa-patzászlaját vitéz Erdélyi-Takács István törzskapitányszolgálatba helyezte, és a történelmi egyházak képvisele-

tében megáldotta; megszentelte vitéz Erdei László ref. lel-kész, valamint Hajdú Ferenc rk. plébános. 2006-banugyanis a létszámbõvülés miatt KÖ-MA Keleti és Nyugatitörzsszékek alakultak a Közép-Magyarország Törzsszék-bõl, így a régi közös csapatzászlót nyugalomba kellett he-lyezni. Az új zászló vitéz Garamszegi Miklós adományábólkészült. Rendtársunk nemes adományát Rendünk – ésTörzsszékünk nevében hálásan megköszönjük.

A zászlóanya tisztét v. Hunyadiné Dobrovolszki Ágnesnemzetes asszony vállalta. Az ünnepi hangulatot orgona-

játék, énekszámok és szavalat is emelte. A ma-gyar zenei kultúra ápolásában végzett több évti-zedes munkásságáért Koltay Gergelyt, a Kormo-rán zenekar vezetõjét – miután letette az esküt –fõkapitány úr tiszteletbeli vitézi címmel tüntetteki. Ezután a 2008-ban avatott új rendtagok vet-ték át avatási díszokleveleiket. Kitüntetések ésmegbízások átadásával, beszámolóval, majd kisvendéglátással zárult az összejövetel.

v. Soltész Gyulamb. tkp. fõszéktartó

RECSKI SZÖVETSÉG

Megemlékezõ ünnepség, 2008. szeptember 27. – a Mátrai GulagAz eltitkolt borzalom

Recsk. A mai fiatalok szinte megfoghatatlan történelmitávlatból tekintenek erre a borzalmas idõre. Pedig akiketidehurcoltak, kínoztak, dolgoztattak, Istennek hála – so-kan velünk élnek.

Recsken 1950-53 között mintegy 1500 politikai fogolyraboskodott, a Mátrában szinte elrejtett haláltáborban –bár annak idején munkatábornak nevezték. Recsk ’csak’kényszermunkatábor volt, a rabokat 10-12 órán át dolgoz-tatták. Halál az éhezés, verések, kínzások, betegségek mi-att következett be – a rabok mintegy 10 (!) százalékánál.

A tábor ma nemzeti emlékpark – a nevében. Sajnos, amagyar miniszterelnökök közül utoljára Antall Józsefetérdekelte az emlékhely megmentése. Az emlékmû is ek-kor épült és felújították a tábor egy részét, melyet 99 évrebérbe adták az egykori raboknak, a Recski Szövetség ala-pítóinak. A Szövetség az elmúlt 15 évben úgy, ahogy képes

volt fenntartani az emlékparkot, állami támogatás nélkülazonban nem kerülhet sor a feltárásra, sõt állagmegóvásrasem! Az ÁVÓS barakkok területét egy volt rab vásároltameg; a parancsnoki szállás pincéjében, ahol kínoztak, ver-tek rabokat, ma egy olajtartály áll; a tábor eredeti elrende-zése a sûrû növényzet miatt alig érzékelhetõ. Egy valódinemzeti emlékpark létrehozásához a tábor teljes területétállami, vagy önkormányzati tulajdonba kellene vonni a kõ-

bányával együtt. Komoly történészi kutatómunkára lenneszükség, s állandó személyzet alkalmazására. A németor-szági, ausztriai, lengyelországi koncentrációs táborokbanezt a munkát az 1960-as évektõl már elvégezték. Komolylátogatottsága van egy-egy ilyen tábornak. Éves szintenRecsket 23-25.000 látogató keresi fel, ebbõl 7-8000 a diák.Az itt tartott történelemórák, idegenvezetések mindenmás elõadásnál többet érzékeltetnek abból az idõbõl...

V.T.

A T.V.R., a Szent László Lovagrend és a Recski Szövetség képviselõi azemlékmûnél. V. Krasznay Béla nyá. ezredes, recski politikai fogoly, aRecski Szövetség országos elnöke a Történelmi Vitézi Rend tb.hfõkapitánya a T.V.R. fõkapitányával, v. Hunyadi Lászlóval

Egykori rabok az emlékünnepségen

Fotó

:v.M

adar

asÁ

gnes

hdgy

.


A Szent Korona menekítése, 1944. október 10–1945. április 27.A Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézetének

dísztermében jeles szakemberek elõadása hangzott el aSzent Korona történetével kapcsolatban 2008. október10-én, pontosan 64 évvel a Szent Korona XX. századi drá-mai menekítése évfordulóján.

Elõadók: Bottka Gusztáv m.kir. ezredes, Dr. Csáky Im-re alezredes, Dr. Veszprémy László alezredes, v. WothImre, a Magyar Koronaõrök Egyesületének elnöke.

A történelem évszázadai elevenedtek meg a Szent Ko-rona-elõadások kapcsán. Említsük most v. Woth Imre el-nök úr érdekfeszítõ történetét, mely a Szálasi hatalomát-vétellel kezdõdött: A front közeledtére a Szent Koronát akirályi vár óvóhelyérõl az éj leple alatt Lakatos miniszter-elnök, báró Radvánszky és báró Perényi országos korona-õrök, valamint Pajtás ezredes, a koronaõrség parancsnokajelenlétében – ’kilopták’, és a koronaõrség laktanyája fás-pincéjében befalazták. Szálasi azonban a korona elõttakart esküt tenni és ezért „vissza kellett lopni” az óvóhely-re. Kalandos módon – ez sikerült. Szálasi elrendelte aSzent Korona jelenlétét az eskütételre. A koronaõröknekpedig a Szent Koronát elhagyni nem szabad – tehát kény-szerbõl cselekedve volt jelen a koronaõrség, s a kényszer-nek engedve volt jelen a Szent Korona ezen az esemé-nyen. A felvételeket a késõbbiekben számtalanszor vetí-tették, s elevenítették fel az eskütételt, mint annak bizony-ságát, hogy a koronaõrség kiszolgálója volt Szálasinak. Dea koronaõrök hûek maradtak mindvégig esküjükhöz: õriz-ték, védték a Szent Koronát, nem adták át õrzését.

Szálasi menekülésekor – a Szent Koronát és a koronázásijelvényeket is menekíteni kényszerítette. Szöllõsi utasítottaPajtás ezredest ennek megszervezésére: kaptak egy teherau-tót, amelybe a koronázási ékszereket elhelyezték. Az eskü ésa kötelesség azt parancsolta, hogy védjék meg a németektõl(még tûzharcban is megtették ezt!), a nyilasoktól (a hatalom-átvétel után a korona õrzését is át akarták venni) – és az oro-szoktól! Veszprémbe kellett szállítaniuk, majd Velembe

(dec. 27.), ahol egy óriási gesztenyefa tövében rejtették el,egy üregben, s aztán továbbszállították Kõszegre… Amikora koronázási jelvények, a palást és a Szent Jobb együtt voltak– Szöllõsi és nyilas társai elérkezettnek látták az idõt arra,hogy a Koronaõrségtõl megszabadulva, szabadon rendelkez-hessenek Magyarország e pótolhatatlan, szimbolikus kincse-ivel. Pajtás ezredes azonban határozottan ellenállt ennek aparancsnak: õk az Országos Koronaõrség alá rendeltettek,tehát nem kötelesek engedelmeskedni. A bombázások miatta koronázási ékszerek elszállítása sürgõssé vált; Kõszeget azoroszok már körbezárták. Vitára nem maradt idõ – a Koro-naõrség maradt. A front közeledett, a nyilasok kezdték elve-szíteni a fejüket. 1945. március 27-én erõs harci zaj és légitá-madások sûrûsége jelezte, hogy a front Kõszeg határábantombol. Szöllõsi riadóztatta a Koronaõrséget, s parancsotkaptak a Nyugatra vonulásra. A Szent Jobb a nyilas bunker-ben maradt – de Kocsis József koronaõr nem törõdött a rá-meredõ nyilas géppisztolyokkal, kihozta a ládikát és sietettvissza a teherautóra. Így menekült meg ismét a Szent Jobb apusztulástól. A Koronaõrség kettévált, az egyik csoport aKoronával maradt – a másik csoport hónapokig tartó viszon-tagságok után amerikai fogságba esett. 1945. március 27-én aSzent Korona elhagyta Magyarország területét. 1945. áprili-sában a Salzburg melletti Mattsee-be érkeztek, s itt rejtettékel Szent Koronánkat a koronaõrök – Jókai-regénybe illõ ka-landok, izgalmak és veszélyek közepette. A koronázási jelvé-nyeket 1945. júliusában v. bankói Pajtás Ernõ az amerikaihadtestnek adta át.

1993-ban indulhatott meg a rehabilitáció folyamata,melynek során a meghurcolt koronaõrök, e hõs katonákérdemei újraértékelésre és elismerésre kerültek. Becsüle-tük tisztázásának folyamatát az egykori koronaõr, v. VitézJózsef koronaõr törm. kezdeményezte.

v. bankói Pajtás Ernõ ezredes rehabilitációja államikezdeményezésre történt. Posztumusz vezérõrnaggyá lép-tették elõ.

FILMAJÁNLÓ! Film a Szent Korona-tanrólOktóber 30-án mutatta be az Uránia filmszínház Jelenczki

István filmrendezõ alkotását, „ÉGI, ÉLÕ IGAZSÁG” cím-mel. A film áttekintést ad a magyar Szent Korona jelentés-rendszerérõl, a Szent Korona-tanról. „A Szent Korona alap-vetõen alanya és tárgya a magyar alkotmánynak, s az általaképviselt jogfolytonosság, történetiség az elmúlt 18 évbenvisszaállítható lett volna, de ez nem történt meg: szerepeugyanúgy tabu, mint a magyar történelem.” – mondta Je-lenczki István. A filmben megszólal a Történelmi Vitézi Rendfõkapitánya, v. Hunyadi László ötvös-történész, Kocsis István

író, Zétényi Zsolt ügyvéd – és a téma több jeles szakértõje.Egy-egy példán keresztül világítja meg a film, hogyan irányí-totta a Szent Korona a magyarság életét. Az alkotás állami tá-mogatás nélkül jött létre, csakúgy, mint Jelenczki István ko-rábbi filmjei közül a Népek Krisztusa, Magyarország 1956, s aTóth Ilonáról készült ’Tisztítótûz tetején állunk’ c. film.

Az Uránia moziban pedig addig vetítik a filmet, amígigény van rá.

Ajánljuk szeretettel e páratlan alkotás megtekintését.(Magyar Hírlap nyomán)


Vitéz Eichhardt Ernõt 90. születésnapja alkalmából,Baján köszöntöttük szeretettel ez év augusztusában. Cso-portunk legidõsebb tagja ebéddel vendégelte meg a kö-szöntõket a bajai „Magyar Étteremben” és meghatottanköszönte meg a fõkapitány úr által adományozott „Nem-zetvédelmi kereszt bronz fokozatú” kitüntetést, amelyet v.Molnár Piroska dr. Juharosné székkapitány adott át.

v. Walthier Julianna Mohauptné vitézi hadnagy a Bácsmegyei csoport nevében virággal köszöntötte az idõs rend-tagot. A köszöntõk között ott volt dr. v. Pencz Kornél v.hdngy, v. Kovács Attilla és v. Mohaupt Judit v. alhadnagy is.

Ahogy Székkapitány asszony mondta: ’Nálunk a renditagokat megbecsülés és figyelem veszi körül. A tisztségvi-selõk tisztségüket „Szolgálatnak” tekintik, amely követen-dõ példa lehet azok számára, akik netán azt másként értel-meznék.”

v. Molnár Piroska dr. Juharosné szkp.

Vitéz Joó Sándor m.kir. fõhadnagy,született: 1919. nov. 30.

Végigharcolta Kárpátalját,a Hernád-, a Sajó- a Garamvölgyét, s a Vág északi részét.1945. máj. 9-én tették le a fegy-vert. Hadifogság: Konstancánkeresztül Grúzia, 425 magyartiszttel együtt. A Kaukázus5000 m magas hegyei közöttdolgoztatták õket. 1948 nya-rán indították sokadmagával,ezernyi viszontagság után, ka-landos utakon Magyarországfelé. Elhelyezkedési nehézsé-gek. 1956: Dömsöd, NemzetiBizottság elnöke, a pesti kór-házakba és a polgári lakosok-nak küldték az élelmiszert,szervezték a község életét. Nov. 24.: megjelentek újra azelvtársak, átvették a hatalmat – de nem tartóztatták le.Kalandos élete folyamatos küzdés a tisztességes életért, azigazságtalanság ellenében.

Könyvei: Katonaéletem, Hadifogságom története, Éle-tem a szocializmusban. Ajánljuk szeretettel minden ked-ves Olvasónk figyelmébe.

89. születésnapján Rendünk nevében kívánunk jóegészséget, további alkotói kedvet Sándor bátyánknak!

Köszöntjük vitéz DeákyImrét, Csíkszék székkapi-tányát, aki 2008. novembe-rében betöltötte 70. élet-évét.

Rendünk érdekébenvégzett önzetlen munkájá-ért szeretettel köszöntjük;Isten éltesse sokáig, jóegészségben!

v. Lázár ElemérErdély országos tkp.

SZÜLETÉSNAPOT KÖSZÖNTÜNK!

Imre bácsi a Bilibók tetõn 2008. augusztusában

Isten éltesse minden születésnapját ünnelõkedves idõs vitézünket.

Megköszönjük munkájukat, Nemzetünkért,Rendünkért tett szolgálatukat.

Kérjük további életükre Isten áldását.v. Hunyadi László

fõkapitány

Szeretettel köszöntjük v. Csoknyay Jenõ bácsit95. éves születésnapján!

Õt Horthy Kormányzó úravatta vitézzé a háborúbanszerzett érdemeiért. Vissza-emlékezéseinek rendszere-zése folyamatban van, en-nek kiadásához kívánunknagyon jó erõt, kiváló egész-séget, hogy mielõbb megis-merhesse az utókor azt a bo-nyolult politikai helyzetet,mely Magyarországnak ré-szül jutott – s mely miatthelyzetünk szinte elõremeghatározottá vált.

Jenõ bácsi fáradhatatlan,és szinte naprakészen eleve-níti fel a több, mint 60 évvel ezelõtti eseményeket.

T.V.R. Budai Törzsszéke


Vitéz Rákosi Szilvia vitézi alhadnagy esküvõjét ünne-peltük Nagykõrösön, ahol 11 vitéz volt jelen az „Igen!”kimondásánál, ugyanis a menyasszony édesapja ésbátyja is a Történelmi Vitézi Rend tagja.Sok boldogságot kívánunk az ifjú párnak!

Dr. Juharosné v. Molnár Piroska szkp.

Vitéz Légrádi Lilla és Borda Zoltán esküvõjét2007. augusztus 21-én ünnepeltük.A Történelmi Vitézi Rend tagjai díszsorfalat álltak atemplom elõtt, a fiatal pár elsõ közös útja elején.Isten áldását kérjük rájuk.


ÖRÖMHÍR! HÁZASSÁGKÖTÉS!„A boldogságot nem lehet ajándékba kapni,Egyetlen titka van: adni, mindig csak adni,

Jó szót, bátorítást, mosolyt, hitetÉs sok-sok önzetlen, tiszta szeretetet.”

Sipos Kata Boglárka,2005. március 20. (6. gyermek)

Édesapja: v. Sipos BulcsuKadosa nagytiszteletû refor-mátus lelkész úr SzadánÉdesanyja: Nyitrai Katalin.

Dr. v. Hudák Tamás ésDr. Márkus Enikõ kisfiaHudák Hunor László,született 2005. okt. 23.

„A világ minden gyermekkel újrakezdõdik…”

Örömhír – Gólyahír!„Megjöttem, itt vagyok, gyermeketek!Nem kérek mást, csak szeressetek!Hozzátok mennybõl küldött az Úr,Vágyatok tüze ejtett rabul…

Rajtam nem múlik a boldog család,Anya és Apa reám vigyáz.Én is õrizem szeretetük,Most már itt leszek mindig velük!”

Ifj. v. Bárány István és Bárány Ágnes gyermekei,Bárány István, született 2005. március 29.és Bárány Imola, született 2008. augusztus 2.


Kárász Izabella

Dr. v. Sebesztha László és Dr. Sebesztháné KrizsánBeatrix kisfia, Sebesztha Áron, született 2006. július 6.,a Család harmadik fiaként.

Barta Zsolt VRNT és Kránitz Barta Henrietta kisfiaBarta Bulcsú, született 2007. augusztus 7.

Vitéz Légrádi Lilla és Borda Zoltán megörvendeztettelapunkat kisfiúk, Borda Koppány születésének hírével:2008. augusztus 26-án készült a fiatalemberrõl az elsõ fotó.

Urbán Zsolt VRNT és Urbánné Godány Zsuzsannakisfia, Koppány Botond, született 2008. szeptember 2.


vitéz Oláh-Réthy Napsugár és Oláh István gyermeke-ként 2008. június 17-én született Oláh Napsugár. Remél-jük, növekedése során valóban mindenkinek a napsugárfényével fogja bearanyozni életét.

vitéz Suhajda Krisztián és Szervánszky Judit kislánya,Suhajda Kincsõ Annácska 2008. november 24-én megszü-letett, testvére, Csenge és Családja örömére. Az Apukarendtársai külön gratuláltak az újszülött érkezéséhez. AKincsõ név, mint õsi-szép magyar nõi név jelentése: ’szá-momra õ a kincs’. Nemzetünk számára is kincs õ – s min-den kisgyermek az: a mi életünk folytatói, Nemzetünkmegtartói.


Rendünk nevében egészséget, boldogságot kívánunka szülõknek és gyermekeknek!

JÁSZOL MELLETTJézusom, kis szívem karácsony ünnepén

Oly boldog, betölti szeretet, hit, remény.

Jászolod mellé most leborul a szívem,

Megkérlek, szüless meg a kicsi szívben.

Kint tombolhat vihar és hullhat le a hó,

Szívemben a Neved fényt, meleget adó.

Szenteltessék meg a neved az ünnepen,

Karácsony elmúlik, de Te maradj velem!


Könyvajánló: Dr. Bernáth Zoltán – Egy lovaguralkodó és népeKönyvajánlás helyett – idézünk a könyvbõl:„Mielõtt bárki ítéletet mond Magyarországról, nézze

meg, hogy Európa többi országa tett-e annyit a zsidósá-gért, mint mi. John Flournoy Montgomery 1944 elõtt azUSA utolsó magyarországi nagykövete ’Magyarország, avonakodó csatlós’ c. könyvében írja: „Magyarországon azsidók biztonsága nagymértékben annak volt köszönhetõ,hogy milyen törvényeket hoztak korlátozásukra. Ezek atörvények ugyanis azt a látszatot keltették, hogy Magyar-ország eleget tett a zsarnok követeléseinek, de valójábanéppen ezeknek a törvényeknek a segítségével tudott fenn-maradni, mint menedéket nyújtó oázis. Az elsõ magyarzsidótörvény valójában kihívás volt Hitlerrel szemben.”…„Hõsiesség volt a rendszer részérõl, hogy megengedte akülföldi zsidók és lengyelek, szlovákok és osztrákok letele-pedését az országban. Elégséges bizonyítéka lett volna abátorságnak, ha a kormány, a német nyomásnak ellenáll-va, a saját zsidóit védte volna. Magyarország többet tett,mint amennyire erkölcsileg kötelezve volt, amikor a sajátzsidói mellett menedéket nyújtott külföldi zsidóknak…”Mrs. Anne O’Hare McCormick a Nem York Times 1944.július 15-i számában írja: „Magyarország javára kell írni,hogy amíg a németek át nem vették a hatalmat, az országaz utolsó menedékhely volt Közép-Európában.”

„Csodálatosképpen azok, akik Horthy Miklóst és a ma-gyar kormányokat a zsidó kérdésben a vádlottak padjárakívánják helyezni, nem foglalkoznak azokkal a forrásmun-kákkal, tényekkel, dokumentumokkal, amelyek nem csakfelmentést adnak, hanem kivételes hõsiességrõl tesznektanúbizonyságot. Hallgatnak arról, hogy Németországbana náci politika hívei – és a Gestapo – szinte tomboltak ha-ragjukban, amikor a többi megszállt, és a megszállás ve-szedelmének kitett állam VÉGREHAJTOTTA a zsidókellen megkívánt intézkedéseket, míg… Horthy Miklós el-lenáll. Csak emberségbõl, becsületbõl, az emberi jogoktiszteletébõl, amire a német birodalom semmit sem adott.…Horthy mind a maga, mind a családja szabadságát éséletét is kockáztatta, különösen az 1944. március 19-i ese-mények után, amikor a németek által megszállt ország-ban, katonai ellenállásként csendõrségi alakulatokat ésKoszorús ezredest esztergomi páncélosaival Budapestrerendelte a zsidók elhurcolásának megakadályozására…Azok, akik Magyarországot és Horthy Miklóst, Magyar-ország kormányzóját kritikával illetik, és utólag kényel-mes karosszékbõl megállapítják, hogy a zsidók érdekében(még mit) kellett volna tenni, nem mertek szembeszállni aszovjet megszállókkal! Rákosi elvbarátai – 1945 után: mi-kor mertek egyetlen ellenvetést tenni Sztálinnak, vagy atöbbi szovjet vezetõnek? Gerinctelenségükre és gyávasá-gukra jellemzõ,hogy 1956 októberében, a szovjet hadse-reggel a hátuk mögött, a biztos gyõzelem esélyével semmertek az akkor még FEGYVERTELEN néppel szembe-szállni. A Kommunista Párt úgy szétfolyt, mint az udvarrakiöntött dézsa víz…Csak a szabadságharc leverése utánjött meg a hangjuk, bátorságuk, amikor a kiszolgáltatottmagyar emberek sorsáról, elítélésérõl döntöttek. Többekközt a sorozatos kivégzésekrõl….Én azokat tekintem anti-szemitának, akik mélyen hallgatnak azokról a külföldre,fõleg az USA-ba került zsidókról, akik hálájukat fejezik kiHorthy Miklós és Magyarország irányában. Õk biztosítot-ták a legelemibb megélhetést Horthy Miklósnak és Csa-

ládjának számûzetésükben. Ugyancsak meghajlok azokelõtt a zsidók elõtt, akik Varsóban nem hagytak magukkalelbánni, kitörtek a gettóból, és szinte utolsó csepp vérigharcoltak. Miközben a felszabadítónak nevezett szovjethadsereg Varsó elõtt lábhoz tett fegyverrel várta a véresdráma végét…

Ha a magyar nép mentalitása, gondolkodási módja nemegyezett volna meg Horthy Miklóséval, s a tisztességesmagyar kormányokéval, akkor a több százezer menekültetés szerencsétlen zsidót nem lehetett volna megmentenie,hiszen ezek az emberek legnagyobb részben a magyar tár-sadalom körében várták a szabadulást, a háború végét.Ezek az emberek a támogatásért, eltartásért nem kértekellenértéket. Természetesnek tartották, hogy a bajbaju-tottakon segítenek. A mondottak alapján is kereken visszakell utasítanunk, amikor rólunk, magyarokról, mint egybûnös nemzet fiairól szólnak vádlóink….Mrs. AnneMcCormick 1945. november 26-án jelentette Budapest-rõl: „…a zsidók Magyarországon nem szenvedtek olyansokat, mint a szomszédos országokban. Amikor a németGestapo vette kezébe a deportálást, keresztény magyaroktízezrei siettek a bajba jutott zsidók segítségére, elrejtet-ték õket, segítették menekülési kísérleteikben. Mind kato-likus, mind protestáns lelkészek ezrével állítottak ki hamiskeresztleveleket…”…Az is érthetetlen, hogy a Magyaror-szág ellen felhozott súlyos kritikák mellett szinte egy szóemlítést sem nyert, hogy a sohasem volt szlovák állam Hit-lernek köszönheti a létezését, és ez az állam háláját rész-ben a zsidók elleni intézkedésekkel fejezte ki…. Tökélete-sen megértem Wallenberg svéd diplomata ünneplését, aróla készített szobor felállítását, róla utca elnevezését. Deha élne – miután vele együttmûködött – ugyancsak csodál-kozna azon, hogy Horthy Miklós nevét levették a róla el-nevezett utcákról, hídról, s hogy még ma sincs szobra Bu-dapesten! Mert mit tehetett volna Wallenberg, ha HorthyMiklós hivatalnokai, közegei nem fogadták volna el az ál-tala adott menlevelet? Szlovákiában és Romániában na-gyobb szükség lett volna egy Wallenbergre, de eszébe sejutott, hogy odamenjen, mert ezekben az országokban amenlevele semmit sem ért.

Helyénvaló Wallenberg szobra a Fehér Házban. Miu-tán azonban vele kapcsolatban csak Magyarország kerülszóba – többek között Szlovákia és Románia nem – egy ké-sõi látogató, ha nem látná mellette Horthy Miklós Ma-gyarország kormányzójának a szobrát, azt hinné, hogy Kö-zép-Európában, a Kárpát-medencében csak Magyaror-szágon üldözték a zsidókat. Ezt pedig Magyarország sHorthy Miklós Kormányzó úr – nem érdemli meg.”

OLVASÓI LEVELEKKöszönjük érdeklõdésüket, észrevételeiket, cikkeiket.Várjuk továbbra is leveleiket!Szerkesztõségünk igyekszik minden kérésnek eleget tenni.Elnézést kérünk, ha kéréseik teljesítése esetenként né-mi idõt vesz igénybe.Rendtársi üdvözlettel:

Vitézi Tájékoztató Szerkesztõsége


Elhunyt vitéz sümeghi Rédey Gábor Lászlótb. ügyvezetõ törzskapitány

Életének 86. évében, 2008. július 7-én Sümegen vissza-adta lelkét Teremtõjének vitéz sümeghi Rédey Gábor Lászlótb. ügyvezetõ törzskapitány.

A nagy múltú Rédey család 1570-ben kapott nemessé-get II. Miksától a sümegi vár védelméért a török elleniküzdelemben.

Ez az õsi elkötelezettség vezette, amikor 1945 után ahazáját megszálló szovjet hatalom ellen szervezkedett. Abolsevikok 1952-ben 15 évi börtönbüntetésre ítélték, de1956-ban kiszabadult és önmaga is több száz bajtáránakkiszabadítója lett az 1956-os Forradalom és Szabadság-harc napjaiban, amikor fegyverrel is harcolt az elnyomókellen.

1956. november 16-án Magyarország elhagyására kény-szerült és Nyugat-Németországban telepedett le. A ma-gyar emigráció aktív szervezõje, több antibolsevista szer-vezet tagja, illetve vezetõje lett. Újságíróként a kölni rádiómunkatársaként dolgozott.

A vitéz kisbarnaki Farkas Ferenc m.kir vezérezredes,Fõkapitány vezette Vitézi Szék 1974. december 7-i ha-tállyal kinevezte németországi vitézi hadnaggyá, illetve asajtó és tájékoztatási ügyek elõadójává. 1976. december4-i hatállyal a vitéz Habsburg József Árpád királyi hercegvezetése alatt álló Vitézi Szék törzskapitánnyá nevezte kiazzal, hogy továbbra is támogassa a Fõszéktartó munká-ját. Egyúttal utasította, hogy a szabadságharcos múltútörzskapitány az 56-os szabadságharcosok felvételi kérvé-nyeinek elbírálásánál mûködjön együtt a Nemzetvédelmiés Belbiztonsági elõadóval.

1980. december 6-i hatállyal megbízták a Vitézi Rendügyvezetõ törzskapitányi teendõinek ellátásával. A VitéziSzék 1982. szeptember 25-i teljes ülése kinevezte ügyveze-tõ törzskapitánnyá, mely teendõket 1985. augusztus 31-iglátta el. 1986-ban a munkájával összefüggõ kötelezettsé-gek ellátása miatt 3 évre a felmentését kérte, melyet a Vi-tézi Szék megadott, s egyúttal tb. törzskapitányi címetadományozott neki. Éveken keresztül a Vitézi Tájékozta-tó és a Vitézi Közlöny szerkesztõje volt.

1974-tõl tagja volt a Máltai Lovagrendnek, eredményesmunkájáért 1982-ben a Máltai Lovagrend Érdemrendjé-nek Tiszti Keresztjét kapta.

1992. december 25-én a Magyar Köztársaság elnöke aHazáért és Szabadságért Emlékéremmel tüntette ki.

1993-ban a HM Rehabilitációs Bizottságának felter-jesztésére alezredessé léptették elõ, Õszentsége II. JánosPál pápa karitatív és egyházi tevékenységéért a SzentSzilveszter Renddel tüntette ki. Hazatelepülése után új-ra õsei földjén, Sümegen élt. Sümeg városa 2005-bendíszpolgári címet adományozott több évtizedes nemzet-szolgálatáért.

2008. július 22-én az Urunk Mennybemenetele Plébá-niatemplomban bemutatott gyászmisét követõen a sümegitemetõkápolna Rédey kriptájában helyezték örök nyuga-lomra.

A Történelmi Vitézi Rendet vitéz Hunyadi László fõka-pitány, vitéz Pintér Kornél észak-dunántúli tkp. és számosrendtárs képviselte.

Az örök világosság fényeskedjék neki! Nyugodjon bé-kében!

vitéz Pintér Kornélészak-dunántúli törzskapitány

„Jézus Krisztus mondja:Én élek, és ti is élni fogtok!”

Vajkó Györgyné v. Rátky Alicea Poltikai Elítéltek Közösségének ügyvezetõ tagja2008. március 1-jén, életének 88. évében rövid szenve-

dés után elhunyt.Gyászolják rokonai, barátai, rendtársai, ismerõsei.Emlékét kegyelettel megõrizzük.

2008. szeptember 18-án a Hadak Útjára lépett

v. Megyeri Istvánéletének 94. évében. Dunaharasztiban élt mindaddig,

amíg egészsége engedte; majd családja ápolta haláláig.Született 1915. január 14-én Leleszen (Felvidék). Édes-

apja várományosaként a Történelmi Vitézi Rend tagja.Örök nyugovóra helyezték a pomázi temetõben.

Emlékét megõrizzük. Nyugodjon békében.

v. Szabó Jánost

az Észak-Dunántúli Törzsszék tagját2008. szeptember 19-én a bicskei reformátustemetõben helyeztük örök nyugalomra . AzÕ életében is meghatározó volt az az 1956-osõszi forradalmi két hét, mely reményt adott aNemzetnek. Jánost elítélték, s megtorolták,hogy hinni és bízni mert. Nehéz, küzdelmes élete volt.Mindenhol és mindenkor elérte õt a pártemberek sújtókeze. De példás, szép családban éltek feleségével, Erzsé-bettel, aki mindenben társa, támasza volt. Gyermekeik,unokáik Apában, Nagyapában a történelmi pillanatok hõ-sét látták. Csendes, meleg szívû Ember volt. Mi, rendtár-sai szerettük, tiszteltük Õt. Kegyelettel õrizzük emlékét.

v. Dékány Ágoston országos tkp.,v. Béres Ferenc Buda tkp.,, v. Szanyó Árpád kp. tkp.,

v. Sz. Kovács Ferenc kp.szkp. magyarországi széktartó,v. Tolnai Eta v. hdgy, és rendtársai

Hadak útjára léptek...„Nem múlnak õk el, kik szívünkben élnek, / Hiába szállnak árnyak, álmok, évek.” (Juhász Gyula)


Hadak Útjára tért Magyarország legidõsebb vitéze,

vitéz Guba József rendtársunk.2008. év október hó 25-én Észak-kelet Magyarország állo-

mánygyûlésén szomorúság és gyász ült a résztvevõ rendtár-sak szívében. A halál misztériuma elõtti megilletõdöttségmindenkori érzületével hallgatták az igét, imádságot, ame-lyet vitéz Bojtor István református lelkipásztor mondott a100 esztendõt megélt jó vitéz Guba József rendtársunkért.

A hosszú életet megélt vitézünk születetett: 1908. au-gusztus 22-én, elhunyt 2008. május 3-án.

Csaknem 100 esztendõt élt meg, amely szerint „kinyíltszemû” gyermekkora óta tanúja és élõ részese volt törté-nelmünk talán legvéresebb, legtragikusabb idõszakának,amikor Magyar Nemzetünk élet-halál harcát vívta az amõ-baként terjeszkedõ bolsevik fenevad ellen.

Részt vett a II. világháború számos embert próbáló csa-tájában. Hõsies magatartásával, bátorságával méltó lett azezüst vitézségi érdemrendre. A honvédõ harcokban, ame-lyekben édes hazánk területén ontották hõs katonáinkdrága vérüket, erõi végsõ megfeszítésével vette ki részét,míg végül 1945 tavaszán orosz fogságba esett.

Kivételes fizikuma, rendkívüli akaratereje átsegítetteõt a fogság mindent megpróbáló éveiben. A honvágytólvaló gyötrelmek, betegségektõl való szenvedés, éhezés,nélkülözés 5 esztendeje után végül hazatérhetett szeretõcsaládja körébe,

Ami a mellékelt Mezõkövesdi Újság címlapján látható,az önmagáért beszél: vitéz Guba József élete Mezõkövesdvárosában példaértékûvé lett. Kõmûves és ács szakmáját aszakma iránti igaz szeretettel és elkötelezettséggel gyako-rolta. Tiszta, becsületes emberi tartással és méltósággalteljes életet élt. Mindennapjait kitöltötték dolgos, lakhe-lyek és más, még további évszázadokig is az õ munkásságátdicsérõ épületek fáradságos, de általa hõn szeretett mun-kával történt megalkotása.

Családszeretõ, s közösségért mindent odaáldozó életeörök fényû emléke elõtt a Történelmi Vitézi RendÉszak-kelet Magyarországi Törzsszékéhez tartozó rend-társak nevében mély tisztelettel hajtom meg fejemet.

Bizony mondom, hogy az állománygyûlés sok részvevõ-jének szemében a könnyek drága gyémántja a bizonyság,hogy vitéz nagybányai Horthy Miklós minden öreg kato-

nájának hõsi emléke újra tisztességgel és becsülettel ra-gyog. Mert õk voltak azok a HÕSÖK, akik a szörnyû, vé-res XX. században hûséggel és a végsõkig kitartva álltákmeg helyüket és tartottak meg hitet, becsületet, hazasze-retetet mindhalálig.

Emléked szívünkben õrökké õrizni fogjuk.lovag vitéz Horváth László

Észak-kelet-Magyarország TörzskapitányaMiskolc

Vitéz Kálmán Gábor rendtársunk

Született Kiskundorozsma, 1922. IX. 18., m.kir. fõtörzs-õrmester. Avatva: id.v.Kálmán Gábor várományosakéntSzeged, 1939. VII. 08. A Teremtõ 86 éves korában hívtaÕt magához. Temetése 2008. október 28-án volt Szege-den, a Dugonics temetõben.

A Rend részérõl v. Bokor András és v. Hárs László kon-doleált a Családnak. Nyugodjon békében.

v. Hárs László

Vitéz Tombor Tibor István rendtársunk

Született 1942. június 27., Budapest.1969-ben villamos üzemmérnök lett,közben 1964-ben megnõsült. Tibor fia1972-ben született. A Medicor Mûvek-nél dolgozott, s 40 éves munkaviszonyután, 2002-ben ment nyugdíjba. A csa-ládi hagyományt vitte tovább azzal,hogy a Történelmi Vitézi Rend tagjaisorába emelhette. A Buda Törzsszék-nek betegségéig aktív, megbecsült tag-ja volt. Februári állományülésünkön részt vett. Hosszantartó szenvedés után, 2008. november 4-én hunyt el.

Temetésén, november 18-án Rendünk elbúcsúztatta Õt.Emlékét kegyelettel megõrizzük.

Buda Törzsszék – v. Béres Ferenc tkp.

Nekrológ vitéz Buzsik Pál halálára

Szomorú szívvel jöttünk ide a T.V.R. nevében, hogykedves, tisztelt rendtársunktól: vitéz Buzsik Páltól elbú-csúzzunk. Megdöbbentett váratlan és hirtelen halálánakhíre, mert a Sors kifürkészhetetlen egybeesése folytán,talán éppen abban az órában, percekben címeztem megneki az õszi állománygyûlésünkre a meghívó levelet,amelyben a lelke eltávozni készült errõl a földrõl. Nekikülön ráírtam, hogy „megjelenésére feltétlenül számí-tunk”, mert a fõkapitány úr kitüntetésben kívánta része-síteni, és a „Nemzetvédelmi Kereszt bronz fokozatát”adományozni hûségéért, magyarság-szolgálatáért, ame-lyet 85. évét betöltve is fontosnak tartott. Sajnos, ezt a ki-tüntetést most már csak itt tudom átadni, abban a hitben,hogy most a lelke itt van még közöttünk, látja és örül amegbecsülésnek. Vitéz Buzsik Pál rendtársunknak nemez az elsõ kitüntetése, de fájdalom, ez már az utolsó. Ki-tüntetéseit nem tudja magával vinni az örökkévalóságba,de azokat az érdemeket, amelyekért azokat kapta – hi-szem, hogy igen! Mert nem a halálé az utolsó szó, hanemaz életé! A lélekre ott fent vár az örökkévaló haza, és aki


hû volt itt a rábízottakban, Isten is többre bízza odafentezután. Életünk is az Istené, a halálunk is az.

v. Buzsik Pál életére visszaemlékezve elmondhatjuk:becsületes, hazáját szeretõ, igazságot kívánó magyar em-ber volt! A II. világháborúban vitézül harcolt, ezt bizonyít-ja a bátor magatartásáért kapott „Bronz vitézségi érem”,amely arra is jogosította, hogy felvételét kérhesse a VitéziRendbe. 2000-ben, Budapesten vitézzé avatták, ahol mos-tanáig hûséges tagja volt a Történelmi Vitézi Rendnek.Alapító tagja a T.V.R. Kecskeméti Vitézi Klubjának is,ahova szívesen és gyakran eljött. Vidám történeteivel, tör-ténelmi érdeklõdésébõl fakadó tudásával hozzájárult abaráti, jó hangulatú órákhoz. Kedves, figyelmes, szeretet-re méltó lénye hiányozni fog. Szomorkodunk, hogy Istenmagához szólította õt, de hálát adunk és annak örülünk,

hogy ismerhettük. Ennyi volt a kiszabott idõ! Az égi behí-vó megérkezett, váratlanul és sürgõsséggel, helytõl és idõ-tõl függetlenül! Õ pedig – mint fegyelmezett katonához il-lik – nem készülõdött sokáig, hanem teljesítette a paran-csot.

Kedves Pali Bátyánk! A Hadak Útjára tértek seregé-ben, bátran könyörögj hazánkért, Rendünkért!

A zászlónkon van egy kék színû szalag, a 2000-ben ava-tottaktól. Ezen fel van írva vitéz Buzsik Pál neve is. Rajtais marad, amíg lesz kéz, hogy ezt a zászlót felemelje, mertemlékét, nevét kegyelettel, jó szívvel megõrizzük!! Istenáldja Pali bácsi!!


TÉNYEK, DÁTUMOK, ADATOK90 éve.1918. október 31-én nevezte ki IV. Károly, az utolsó ’magyar’ király Károlyi Mihályt miniszterelnökké, kinek emberei

ezen a napon ölték meg gróf Tisza Istvánt (1861-1918.okt.31.) A Károlyi-kormány megtiltotta az országot elözönlõ ro-mán és cseh csapatok elleni katonai fellépést. Hadügyminisztere, Linder Béla november 1-jén feloszlatta a magyar hadse-reget. (…ez az ember 1974-ig, haláláig kegydíjon élt Jugoszláviában…)

Stromfeld Aurél (1878-1927) mint a megalakított magyar Vörös Hadsereg vezetõje, visszafoglalta az északi iparvidéket(1919. május-június): Kassát, Eperjest, Zólyomot, Érsekújvárt. A Tanácsköztársaság – Károlyi Mihály – v i s s z a a d t aa gyõzelmesen visszafoglalt magyar területeket. Állítólag bízott az antant ígéreteiben…

88 éve.Trianon. 1920. június 4. MÉG MA SEM HIVATALOS NEMZETI GYÁSZNAP!70 éve.1938. november 2. Elsõ bécsi döntés: 11.927 km2, 869.300 fõ visszatért az anyaországhoz. Felvidék, Kárpátalja déli ré-

sze (Ungvár, Munkács, Beregszász és környéke)68 éve.1940. augusztus 30. Második bécsi döntés: 43.492 km2, 2.460.000 fõ visszatért az anyaországhoz. Észak-Erdély, s a Szé-

kelyföld.Az elsõ-és második bécsi döntésben foglaltakat a II. Világháború után a gyõztes hatalmak nem ismerték el, sõt a po-

zsonyi hídfõ területével Magyarország területét még csökkentették is. A Szovjetunió (Sztálin) érdekeinek a trianoni hatá-rok visszaállítása jobban megfelelt. A párizsi békeszerzõdés óta a bécsi döntések nemzetközi politikai kérdésként többénem merültek fel.

52 éve.1956. november 4, hajnali 04:00 óra: Háború, hadüzenet nélkül. A Néphadsereg vezetése – Janza Károly altábornagy,

Uszta Gyula, Váradi Gyula, Kovács Imre vezérõrnagyok – a párt utasítására – elárulta a hazát és a népet. Megtiltotta akatonaságnak az ország védelmét.

05:20 órakor hangzott Nagy Imre szózata a Szabad Kossuth és Petõfi Rádióban:„FIGYELEM! FIGYELEM! FIGYELEM! FIGYE-

LEM! FIGYELEM! Itt Nagy Imre beszél, a Magyar Nép-köztársaság Minisztertanácsának elnöke. Ma hajnalban aszovjet csapatok támadást indítottak fõvárosunk ellen azzala nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes ma-gyar demokratikus kormányt.

Csapataink harcban állnak! – A kormány a helyén van! –Ezt közlöm az ország népével és a világ közvéleményével.”A szovjet megszállást és megtorlást 3 karhatalmi ezred,

majd a decemberben megalakult munkásõrség aktívan, kü-lönös kegyetlenséggel segítette a céljaiknak megfelelõenátalakított igazságszolgáltatással…

Genocídium.

Megbocsátó és befogadó nemzet lévén kérjük a Nemzetünket és Hazánkat otromba módon, többszörösen megsértõszomszéd ország vezetõ politikusát, sorolja fel az elmúlt 500 év szlovák királyait... vagy talán 1000 év királyait... S akkormegbocsátjuk kirohanó megnyilatkozásait.

T. V. R.

1025 Budapest, Csalán u. 34.Telefon: 200-1973Bankszámlaszám:10700378-27035304-51100005Adószám: 18109386-1-41Nyilvántartási szám: 8738

Kérjük Rendtársainkat, a Vitézi Tájékoztató kiadásá-hoz – anyagi lehetõségeikhez mérten – szíveskedjenekhozzájárulni. Szívesen vesszük hirdetések elhelyezésénekkérését.

Az alapítványi támogatásról kérésre igazolást küldünk.


Kárpát-medencei birtoklevelünk a rovásírás„A rovásírás a magyarok õsi írása. Rendkívüli jelentõ-

sége abban áll, hogy bizonyítja legalább nyolc-kilencezeréves Kárpát-medencei õsiségünket, valamint szkí-ta-hun-avar-magyar folytonosságunkat.

Krónikásaink és tudósaink, többek között Kézai Simon,Kálti Márk, Thúróczy János, Verancsics Antal, Szamoskö-zy István, Thelegdi János, Kájoni János, Bél Mátyás szkí-ta-hun írásként említik mûveikben. A rovásírás kifejezésFadrusz János szobrászmûvészünk által vált elterjedtté aXX. század elején. Pontosabb a szkíta írás elnevezés, melymár 20.000 éves, tehát az õskorból származó írásemlé-künk is van…

…elõdeink a rovásírást a Kárpát-medence egész terüle-tén használták és õshazánktól távol esõ területeken is el-terjesztették. A köznépi eredetû emlékek tanúsága szerinta legkorábbi idõktõl kezdve nálunk senki sem volt írástu-datlan, a juhászgyerekektõl a fejedelmekig mindenki ér-tett a betûvetéshez.

Földünk írásait a szakkönyvek a képírás, fogalomírás,szótagírás és betûírás fõ tárgykörökbe sorolják. Ezek kö-zül legfejlettebb, legésszerûbb a betûírás, amelyben min-den egyes hangot /fonémát/külön betû/graféma/jelöl.

Vitatható két okból is az a nemzetközi és hazai hivata-los, akadémiai álláspont, amely szerint az elsõ betûírást3500 évvel ezelõtt a sínai ósémiták teremtették meg.

Az egyik ok, hogy a sínai írásban a magánhangzókatnem jelölték, ezért teljes értékû hangkövetõ betûírásnaksemmiképpen nem nevezhetõ, mivel az egymás mellett ál-ló mássalhangzók-magánhangzók hiányában-sokfélekép-pen értelmezhetõk. Például a „g.m.l.” jelenthet tevét éshajókötelet is. Az õsi magyar rovásírásban kezdetektõlfogva külön jelölést kaptak A/Á/,E/É/,I,O,Õ,U,Ü magán-hangzóink. Nyelvünk éppen a mássalhangzó-torlódás el-kerülésének köszönheti szépségét.

Másodszor azért cáfolható, hogy a sínai írás volt az elsõbetûírás, mert az ezt hangsúlyozó nemzetközi és hazai írás-szakértõk nem ismerték, vagy rosszul ismerték, ismerik amagyarok, õseink írásrendszerét. A legnagyobb nemzetkö-zi szaktekintélynek kinevezett. I.G.Gelb például 12/!/ be-tûsnek nevezi a magyar rovásábécét. Holott ekkor már évti-zedek óta ismert volt a XII. századi gyergyószárhegyi bot-naptár másolat és az 1483 elõtt készült Nikolsburgi ábécé32 rovásbetûje. /Az elsõ a Bolognai Egyetemi Könyvtár,utóbbi az Országos Széchenyi Könyvtár tulajdona /

Ám a hazai hivatalos írástörténet képviselõinek ismere-tei is hiányosak vagy tévesek…

…Rovásírásunkban magyar nyelvünk minden hangjáravolt és van betû, ezért azt mondhatjuk, hogy együtt fejlõdöttanyanyelvünkkel, nem kölcsönöztük, nem vettük át senkitõl.

Amikor a XI–XII. században át kellett térnünk a latinbetûs írásra, ebben nyelvünk 13 hangjára nem volt jel/TY,GY,NY,LY,SZ,ZS,CS,K,J,Á,É,Ö,Ü/. Ezzel a magyarnyelvhez teljesen alkalmatlan betûsorrenddel évszáza-dokra visszavetették és a korabeli Európa alacsony szint-jére süllyesztették írásbeliségünket…

…Újkõkori nyelvemlékeink, a tatárlakai sírlelet és Tor-ma Zsófia régésznõ /1831–1899/ több ezer, a Maros part-járól származó írásos korongja alapján joggal feltételez-hetjük, hogy rovásírásunk bolygónk legõsibb írása, és itt, aKárpát-medencében alakult ki. Az, hogy a tatárlakai ko-rong… jelei 1000-1500 évvel idõsebbek a mezopotámiaihasonló… jeleknél, megerõsíti, hogy az írás bölcsõje aKárpát-medencében ringott.

Ma is itt él az a nemzet, amelynek elõdei megalkottákezeket a betûket.

A rovásírás már csak korából következõen is más né-pektõl nem vett át jeleket, viszont igen sok esetben elõde-ink voltak az átadók. Így több-kevesebb hangérték egye-zéssel felismerhetjük õsi betûinket, pl.: az ó-kínaiban, pe-lazgban, etruszkban, ó-görögben, föníciaiban, ibériaiban,a latin nagybetûkben, a türkben és a germán runákban…

…Fennmaradt rovásemlékeink tanúbizonysága alapjánelmondhatjuk tehát, hogy az õsi magyar rovásírás boly-gónk legelsõ betûírása, itt alakult ki a Kárpát-medencé-ben és átadó félként nagy hatással volt más népek késõbbkialakult írásrendszerére…

…A rovásírás nem csak szent örökség, hanem elsajátításaa magyar nemzet minden tagjának életkorra és foglalkozásravaló tekintet nélkül nemes feladata.”

ttQlQf tezmen raGam a nejgnel asAdlA netsi

ISTEN ÁLDÁSA LENGJEN A MAGYAR NEMZET FÖLÖTT.Magyarságtudományi tanulmányok

FRIEDRICH KLÁRA írása alapjánszerkesztette és közreadta: vitéz Kiss János Mihály

BUDAI KLUBNAPOK!Minden hónap elsõ péntekén (du.) 15.00–18.00óráig a XI. Budafoki út 11. sz. (FIDESZ-helyiség)Nyári szünet: július – augusztusMinden kedves Rendtársunkat szeretettel várjuk!Nem csak a budaiakat!

v. Lejtényi Éva, dr. Kállayné ter. szkp.


El ne add az õsi házat,El ne add az õsi telket,Hol a csûrön késõ õszigGólyamadár kelepelget.

Ha elfáradsz a világban:Gyere haza megpihenni,Az öreg fák árnyékábanSzép idõkre emlékezni.

Rád nevet, mint hajdanában,A cseresznye, piros alma;Gyermek leszel, újra fiam,

S belefogsz egy dalba.

Szántófölded kenyeret ád,Az a föld jó kalásztermõ!Friss vizet a csörgõ patak,

Tüzelõnek fát az erdõ.

Gyümölcsfáid oltogatod,Tisztogatod, nyesegeted,Ablak alatt a kis kertbenAz utakat rendezgeted.

El-elsétálsz a mosolygóVirágok közt andalogva…Úgy-e fiam, hozol majd kiEgy-egy szálat a síromra?

El ne add az õsi házat,El ne add az õsi telket,Hol a csûrön késõ õszigGólyamadár kelepelget.

(Pósa Lajos 1850–1914)

Íme, itt van a törvény…!

Szeresd a te Uradat, Istenedet és rajta kívülmás istened ne legyen!Tiszteld õseidet, hogy hosszú és jó életed le-gyen azon a földön, amit õk hagytak reád! …Rajtok keresztül nyertél életet és örököltélIstent és hazát.Szeresd magyar testvéreidet, mint önmaga-dat!Fegyvert reájok ne emelj s nyelveddel se vét-kezz ellenök!Tartsatok össze, segítsétek egymást és az Úrszeretete, az Úr védelme és az Úr ereje vele-tek lészen!Tudjátok az Urat, tartsátok az Õ törvényét éssemmi sem lesz lehetetlen számotokra.Az Úr ereje hegyeket mozdít, és tengerekettüntet el azok védelmében, akik atyjoknaknevezik õt, s asszerint is élnek!Ha nem csak hiszed, de tudod is az Istent, azIsten ereje benned van, és hegyeket tudszmozdítani vele!

v. Wass Albert Hagyaték (részlet)(1908–1998)

EL NE ADD!

esztergom-vári szûzanya a kisdeddel. Õsi kegykép. a hívek ... tajekoztato 2008_4.pdfjöjj,...

Documents