erdészeti lapok - 147. évf. 3. sz. (2012....

ERDÉSZETI LAPOKA Z O R S Z Á G O S E R D É S Z E T I E G Y E S Ü L E T F O L Y Ó I R A T A

CXLVII. évfolyam • 2012. március

ALAPÍTVA 1862-BEN

Az erdész szakközönség jól ismeri a 2000-ben megjelent 552oldalas „Fenyõk a Föld körül” c. kiadványt, mivel az az akko-ri vándorgyûlés tarisznyájának egyik meglepetése volt. Amostani angol nyelvû változat ennek a fordításaként indult,de új munka lett belõle, teljesen átírt szöveggel, új fejezetek-kel, jelentõsen megnövelt tartalommal. Az új mû kétkötetes,s a korábbival ellentétben nem B5, hanem B4-es formátumú,ami az illusztrációk számának növelését és elhelyezését is je-lentõsen segítette. Az 1089 oldalas könyv a világ mérsékeltégövi fenyõit mutatja be rövid leírásokkal, gazdagon illuszt-rált formában, többek között 3700 fotó, közel 1300 szakrajz,474 elterjedési és 32 földrajzi térkép segítségével. A bemuta-tás kontinensenként történik, ahol a terület ismertetése után

a fajok elterjedési térképei következnek, majd oldalanként 3-3 panorámakép (összesen 175) mutatja be a kontinens legjel-lemzõbb élõhelyeit. Ezt követi a fajok táblái rövid leírásokkalés 4-6 fotóval. A függelékbe helyezett kéreg-galéria 640 fény-képpel illusztrálja a fenyõk változatos kérgét. A kötetet szak-szótár, bõséges irodalomjegyzék, továbbá névmutató zárja.

E nagyszabású mû terjesztését a Nemzetközi DendrológiaiAlapítvány végzi 50 ezer Ft-ért, amelyrõl a megrendelõ (ÁFAmentes) számlát kap. A kiszállítás utánvéttel történik, a Ma-gyar Posta kedvezõ ajánlata miatt a postázás költségét az Ala-pítvány átvállalja. Megrendelhetõ az alábbi elérhetõségeken:[email protected], ill. T.: 06-20-317-33-39.

Dr. Bartha Dénes

Debreczy Zsolt – Rácz István:Conifers Around the World, 2011

A közelmúltban kezdõdött meg a belsõ-mongóliai erdõ fosszíliáinak feltárása. Azerdõt egy kínai szénbányában folytatottfeltárások során fedezték fel. A tõzeg-képzõ mocsári erdõ szokatlanul ép álla-potban maradt meg; korábban még so-sem volt példa arra, hogy egy teljes erdõmegkövesedett fa- és növénymaradvá-nyaira bukkanjanak. Hermann Pfeffer-

korn, a Pennsylvaniai Egyetem paleobo-tanikusa szerint az erdõ egy elképesztõidõkapszulának is beillik, az erdõrõl ta-nulmányt közlõ kutatók a perm idõszakpompeji vegetációjaként emlegetik. A298 millió évvel ezelõtti vulkánkitörésekugyanis az egész erdõt hamu alá temet-ték, ami nagyban hozzájárult kivételesépségének megmaradásához. Ez sokban

hasonlít a Pompejiben talált leletekhez,mivel az olasz várost az erdõhöz hason-lóan konzerválta a vulkáni hamu. Az er-dõ területe körülbelül ezer négyzetmé-ter, a kutatók pedig úgy vélik, hogy avulkánkitörés után napokig hullhatott ráa hamu. Eddig hat facsoportot sikerült el-különíteniük; egyes õsfák magassága a24 métert is meghaladja. Ezek egy része apecsétfák, mások pedig a Cordiateseknemzetségébe tartoztak.

Index

298 millió éves erdõ

Tartalom

Molnár Sándor – Tolvaj László:A fa a jövõ stratégiai nyersanyaga ..................................70

Urbán Pál:150 év erdõmûvelése II. ..................................................72

Páll Miklós:Mit ér ma az erdõmérnöki diploma?................................75

Nagy lászló:Megújul az Egyesület jelenléte a világhálón....................77

Magánerdõben..................................................................78

Bedõ Albert:Összefogás, összefogás, összefogás ................................79

Pauló Tamás:Székelyföldi fûrészmalmok II. ......80

Detrich Miklós – Sárvári János:Könyvünnep Kaposváron ......82

Horváth Kitti:Pár sorban a kanadaierdõgazdálkodásról ....................84

Lázár Jakab: Egy kép Erdély havasaiból. ......................86

Id. Csizmadia Sándor: Kóbi meg a Kandúr ..................88

Wágner Tibor:A szilvásváradi Király család ............................................89

Jegyzõkönyv ....................................................................93

Pályázati felhívás fõszerkesztõi állásra ............................95

FE-HO-VA 2012......................96

ERDÉSZETI LAPOK • Az Országos Erdészeti Egyesület folyóirata CXLVII. évfolyam 3. szám (március)FÔSZERKESZTÔ: PÁPAI GÁBOR • A SZERKESZTÔBIZOTTSÁG ELNÖKE: HARASZTI GYULA

A SZERKESZTÔBIZOTTSÁG: Bartha Dénes, Detrich Miklós, Lengyel László, Lomniczi Gergely, Oroszi Sándor, Puskás Lajos, Sárvári JánosSZERKESZTÔSÉG: 1021 Budapest, Budakeszi út 91. Telefon: 201 62 93 • Mobil: 06 30 97 15 255 • e-mail: [email protected] • www.erdeszetilapok.huKIADÓ: Országos Erdészeti Egyesület, 1027 Budapest, Fô u. 68. • Levélcím: 1021 Budapest, Budakeszi út 91. • FELELÔS KIADÓ: ZAMBÓ PÉTER elnök

Nyomdai munkák: INNOVA-PRINT, Budapest • Felelôs vezetô: ifj. Komornik FerencA kézirat lezárva: 2012. március 6.ISSN 1215-0398Terjeszti az Országos Erdészeti Egyesület. Felvilágosítást a lappal lapcsolatban az Egyesület ad. Megjelenik havonta.A beküldött kéziratokat, fényképeket nyilvántartásba vesszük. A cikkek, írások nem feltétlenül azonosok a szerkesztô véleményével, azok tartalmáért min-denkor a szerzô felel. Honoráriumot megegyezéssel csak felkért írásokért, illetve grafikai munkákért fizetünk.A címlapon: Tavaszodik British Columbiában. Fotó: Horváth Kitti

A harmadik oldal

M árcius a megújulás hónapja. Magyarországon nem-csak a természet tavaszi ébredése, hanem történelmimúltunk, emlékezetünk okán is. Idén márciusban

mindemellett szólnunk kell Egyesületünk megújulásáról is.Az Elnökség javaslatára 2011 decemberében komoly változá-

sok alapjait rakták le gyakorlatilag teljes egyetértéssel a Küldött-gyûlés résztvevõi. Szavazatukkal az Országos Erdészeti Egyesületmegújítását, mûködésének új alapokra helyezését támogatták.Az elinduló folyamatot azonban a bizakodóbbak is kérdésekkelszemlélték: sikerül-e közvetíteni a tagság felé a változások szük-ségességét, mit õriz meg 2012-re önmagából az Egyesület?

A tagság válasza az egyesületi élet folytatása melletti egyér-telmû elkötelezõdésnek tekinthetõ. A beküldött és eddig feldol-gozott adatlapok alapján korábbi tagság több mint hetven szá-zaléka gondolta úgy, hogy a komolyabb anyagi áldozatot isvállalja az Egyesület mûködtetése érdekében. A tagság megosz-lása a korábbihoz hasonló maradt, a kétharmad aktív tag mel-lett mintegy egyharmad a nyugdíjas kollégák aránya. Örven-detes növekedés tapasztalható a tanuló ifjúság körében. Esetük-ben az Erdészeti Lapokhoz, azaz a szakmai írott sajtóhoz valóhozzáférést is jelentõ kedvezményes tagdíj mintegy ötven szá-zalékos emelkedést jelent. Az adatfeldolgozás lezárulta után,újságunk áprilisi száma vezércikkben számol majd be a tagsá-gi adategyeztetés tapasztalatairól és eredményérõl.

A tagság megújításának ilyen aránya, az új belépõk létszámakomoly bizalmat jelez az Egyesület irányába, de egyben ugyan-ekkora felelõsséget ró az egyesületi élet vezetõire. Tagjaink pozi-tív nyilatkozata után az egyesületi szolgáltatásoknak, mûködés-nek is meg kell újulnia. Ennek keretében az áprilisi lapszámmalhelyreáll az Erdészeti Lapok postázási rendje, amit a MagyarPostával kötendõ terjesztési szerzõdés is segít. Minden tag azadott hónap közepén az adatlapon megadott címén veheti kéz-be újságunkat. Kéthavonta lehetõségünk nyílik az állami erdõ-gazdaságok A mi erdõnk címû lapjának kiküldésére is. A tavalyiindulás után az Egyesület tagjai megjelenésekor ismét kézhez ve-hetik az Erdészettudományi Közlemények aktuális számait.

Elkezdõdött a tagsági igazolványok gyártása, és a tagságikedvezményt nyújtó partnerekkel aláírtuk az elsõ szerzõdése-ket. Tavasz folyamán minden tag kézhez veheti az egyre bõ-vülõ kedvezmények igénybevételére jogosító igazolványt. Akedvezményt adó helyszínekrõl, üzletekrõl és szolgáltatókrólszintén az áprilisi lapszám közöl majd részletes adatokat,amelyek folyamatosan elérhetõk lesznek az Egyesület addigramegújuló honlapján is. Mindemellett az idei évben létszámalapú mûködési keret áll majd rendelkezésre a helyi csopor-tok, szakosztályok programjainak, tevékenységének segítésére.

És mindezekkel természetesen nem zárulhat le az Egyesü-let megújítása. Hiszen a távlati cél nem lehet más, mint olyanvonzó egyesületi élet kialakítása, amelyhez szakmánk és ága-zatunk legtöbb szereplõje érdemesnek tartja a csatlakozást.Bízom benne, hogy az elsõ lépések megtétele után megindul-hatunk az errefelé vezetõ úton!

Lomniczi Gergely fõtitkár

70 Erdészeti Lapok CXLVII. évf. 3. szám (2012. március)

A faanyag szerepe a múltbanAz emberi civilizáció kialakulásában, fej-lõdésében a fa mindenkor pótolhatatlanértékû szerepet töltött be. A fa ott volt azemberiség születésénél már akkor, ami-kor a Homo erectus feltehetõen egy letörtfaágat ragadott „kézbe”, hogy a „felemel-kedéshez” eszköze legyen. Mintegy 500ezer év óta tudatosan felhasználja a tüzetés 10-11 ezer éve önállóan is tud tüzetgyújtani. A fa azóta is minden sorsfordítóhelyzetben kéznél volt. Kéznél volt aföldmûvelésre való áttérésnél, hiszen azeke és más földmûvelõ szerszám is fábólkészült. Fából készült az ókor legna-gyobb mûszaki találmánya, az elsõ kerékés ez tette lehetõvé az elsõ hatékony szál-lítási eszköz, a kocsi kifejlesztését. De fá-

ból készültek a hajók, pl. az „Új Világ” fel-fedezõjének a hajója, a Santa Maria isvagy Marco Polo kereskedõhajói, melyekVelencét tették gazdaggá és hoztak létreegy magas mûvészeti kultúrát, miközbenVelence maga is facölöpök millióin nyug-szik. Sokáig elsõsorban fából készültek alakóházak, hidak, hadi gépezetek, zsili-pek, vízi- és szélmalmok, de az elsõ rönk-fûrész gépek is (1. ábra).

Fából készültek a használati és dísztár-gyak, a templomok kegytárgyai, szobrai.A fa tüzénél melegedtünk és készítettükértékeinket. A fa volt évezredeken ke-resztül – a kõszénbányászat kibontakozá-sáig – a legjelentõsebb energiaforrás.

Az ipari forradalom kezdetén a bányákmûvelése, a vasutak építése (bányafák,talpfák, hídfák) szintén tömegesen igé-nyelték a jó minõségû faanyagot, tölgyet,bükköt, fenyõt. A XV-XIX. század mohóerdõirtásai ébresztették rá az emberiségetarra, hogy az erdõket tartamosan kell ke-zelni. Gondoskodni kell a felújításról és aszakszerû ápolásról, nevelésrõl.

A XX. század fantasztikus felfedezé-sei, a technika és a természettudományegyüttes viharos fejlõdése új helyzetetteremtett, és a fát tömegesen kezdtükhelyettesíteni mûanyagokkal, különbö-

zõ fémekkel, vasbetonnal. Ez a „fejlõ-dés” olyan mértékû volt, hogy még azerdõk közepén levõ falvakba is sikerültbevezetnünk a gázt…

Most, a XXI. század elektronizált, mo-biltelefonos világában kezdjük újra felfe-dezni a fát, mert a fa most is kéznél van. Afosszilis nyersanyagok és energiaforrásokkészleteinek rohamos csökkenése, a klí-maváltozás és földünk drasztikusan meg-romlott környezeti állapota a leghatáro-zottabban igénylik a megújuló, bõvítettenújratermelhetõ faanyag fokozottabb, okosfelhasználását. A globális problémák rész-beni lehetséges megoldását jelentheti, haa szakszerû és tartamos erdõgazdálkodásmellett további új erdõket telepítünk.

A fa kémiai adottságaiA fotoszintézisben keletkezõ fatestet alap-vetõen négy elem alkotja: C (48,5-50,4%),H (5,8-6,3%), O (43,4-44,5%), N (0,04-0,26%). Ezekbõl az elemekbõl épül fel afatestet képezõ páratlan biokompozit, alignocellulóz, melyet három természetespolimer, a cellulóz (48-50%), a hemicellu-lóz (12-28%), valamint a lignin (18-38%)alkot. Kisebb (0,1-0,5%) arányban hamu-alkotók (Ca, K, Na, Mg) is elõfordulnak afában (2. ábra). Az úgynevezett nyomele-mek (pl. vas, réz, cink) pedig csupán aligmérhetõ mennyiségben vannak jelen. Alignocellulóz mellett néhány százalékbanelõfordulnak egyéb szerves anyagok is afában (pektin, keményítõ, gyanták, via-szok, nyersgumi, zsírok, olajok, flavonoi-dok stb.) Ezek adják egy-egy fafaj fájánaksajátos színét, illatát és egyéb különleges,egyedi tulajdonságait.

Ma a különbözõ – sokszor pótolhatat-lan értékû – mûanyag tárgyak, eszközök,ragasztók, lakkok stb. kõolajbázison ke-rülnek elõállításra. Erre még több évtize-dig lesz szükség. De mi lesz azután? Erremár most gondolni kell, és a fa most iskéznél van. A fa (és a többi lignocellulóz-tartalmú anyag) kémiai összetétele jó ala-pot ad arra, hogy a mai mûanyagokhoz

hasonló szigetelõ, ragasztó és egyéb anya-gokat, termékeket állítsunk elõ belõlük.Ma is elsõsorban fából (cellulózból) ké-szül a papír, a karton, a mûselyem (visz-kóz). Ismert, de tömegesen nem alkalma-zott eljárás a fa gázosítása fagázmotorokhajtására, vagy a pirolízis, melynek termé-ke a pirolízis olaj, ugyanolyan kiindulóanyaga lehet pl. a mûanyaggyártásnak,mint a kõolaj. De itt kell megemlíteni amásodik generációs (azaz nem élelmi-szer-alapanyagokból, pl. gabonából ké-szült) bioüzemanyag, a cellulóz-etanolelõállítását is. A sor folytatható még, hi-szen a fa kémiai komponensei alapján al-kalmas takarmány célú proteingyártásra,márpedig az éhezõ világban igen nagyszükség van fehérjére. A jövõ szempontjá-ból azonban nemzetközileg is összefogot-tabb, nagyobb léptékû kutatásokra vanszükség a fakémiában rejlõ ezer lehetõségfeltárására és gyakorlati alkalmazására!

A fa fizikai, mechanikai adottságaiA növényi eredetnek megfelelõen a fa-anyag egy inhomogén, porózus, szilárdtest. A porozitással és a rostos szerkezet-tel összefüggésben korlátozott mérték-ben képes zsugorodni és dagadni a víz-felvétel és a vízleadás függvényében.Fontos sajátossága ennek az anyagnak,hogy vannak benne kristályos, orientáltszerkezetû részek (cellulóz) és amorf,rendezetlen szerkezetû alkotók (lignin).Ennek köszönhetõen a faanyag tulajdon-ságai a tér egymásra merõleges háromirányában sajátosan eltérõek (tehát a fa-anyag ortogonálisan anizotróp). Pl. anedvességet elveszítve egy tölgyfa a ros-tokkal párhuzamosan 0,4; sugárirányban4,0; húrirányban 7,8 százalék mértékbenképes összezsugorodni.

A különbözõ fafajok fizikai anyagtu-lajdonságai igen jelentõsen eltérnek. Amindössze mintegy 1000 fajjal rendel-kezõ fenyõk fái viszonylag homogé-nebbek, a mintegy 30 000 fajt számlálólombos fák tulajdonságai viszont igen

A fa a jövõ stratégiai nyersanyagaDR. MOLNÁR SÁNDOR* – DR. TOLVAJ LÁSZLÓ*

1. ábra. Fûrészmalom (Néprajzi Lexikon)

* Nyugat-Magyarországi Egyetem 2. ábra. A fatestet felépítõ három természetes polimer tömegaránya

Erdészeti Lapok CXLVII. évf. 3. szám (2012. március) 71

széles skálán mozognak. Pl. a balsafasûrûsége 130, az ébenfáé 1200 kg/m3.

A fajok közötti fizikai, esztétikai elté-rések komoly szakmai felkészültséget,de egyúttal különleges lehetõségeket isjelentenek a differenciáltabb, fafajcen-trikus termékgyártásnak.

A TÁMOP 4.2.2 kutatási program kere-tében vizsgáltuk, hogy a felmelegedési,klímaváltozási folyamatok hatással van-nak-e a faanyag sûrûségére, szilárdságára.Megállapítottuk, hogy számottevõ, figyel-met érdemlõ hatásuk ez ideig nincsenek.

A faanyagok szilárdsági, rugalmasságijellemzõit az egyéb anyagokhoz hason-lóan a terhelés módjainak (húzó, nyomó,hajlító, csavaró, nyíró statikus, dinami-kus, tartós és ciklikus) megfelelõen vizs-gálják. Megállapítható, hogy a tömegé-hez (súlyához) viszonyítva a fa fajlagosszilárdsága rendkívüli. Gondoljuk el,hogy a fák törzsének hóban, szélben, vi-harban is tartania kell az ágakat, a koro-nát. Néha ez több tonna terhet jelent. (Pl.egy 30 m magas bükkfa esetében a tõ kö-zelében 600-700 kNm hajlítónyomatékkeletkezik.) Nem véletlen, hogy a fák faj-lagos szilárdsága 3-4-szer nagyobb, mintaz acélé. Így a könnyû és szilárd faanyagnélkülözhetetlen a tetõszerkezetek, kü-lönbözõ bútorok és más teherviselõ szer-kezetek létrehozásához (táblázat).

Az üreges, porózus szerkezetnek meg-felelõen a faanyagnak kiváló a hõ-, hang-és elektromos szigetelõképessége. Ilyenszempontból különösen elõnyösek a kissûrûségû fák (pl. nyárak, füzek, luc- és je-genyefenyõ). A faanyag a környezõ hõ-mérséklet és a páratartalom alapján képesfelvenni vagy leadni a nedvességet. E tu-lajdonsága hozzájárul a faházban a ked-vezõ klímaszabályozáshoz. Nem szabadazonban arról sem elfelejtkezni, hogy aszorpciós nedvesség változása a faanyagméreteinek és alakjának változását iseredményezi (zsugorodás, duzzadás, ve-temedés). Pl. a kék gumifa képes a térfo-gatát 30%-kal összezsugorítani vagy meg-növelni. E jelenségnek megfelelõen a fa-termékek nedvességtartalmát a gyártásifolyamat során a felhasználási körülmé-nyek igényei szerint kell beállítani. Így abelsõ térben (pl. lakások, irodák) a fater-mékek optimális nedvessége 8%, a fûtet-len építményekben 12% (pl. színek, rak-tárak), a szabadban levõ szerkezeteknél18-22% (pl. fahidak, rakodólapok, ládák).

Gyakran okoz kellemetlenséget ab-lakaink, faajtóink vetemedése, geren-dáink repedése, parkettáink, padlóinkközötti hézagok megjelenése stb. Ezekmind a faanyag nem megfelelõ szárítá-sával állnak kapcsolatban.

A faanyagok szárítása egyúttal védel-met is jelent a gombák, rovarok táma-dása ellen, mivel a száraz faanyagbannincsenek meg az életfeltételeik.

A fa kiváló akusztikai tulajdonságaitmár õsidõk óta felhasználja az emberi-ség a különbözõ hangszerek elõállítása-kor. A rostokkal párhuzamosan a fábana hang terjedési sebessége 4000-5000m/sec, 15-szöröse a levegõ hangvezetõképességének. Különösen a rugalmas,magas hegységi lucfenyõ értékei kima-gaslóak (ezért nélkülözhetetlen a hege-dûkészítéshez). A hanghullámok terje-dése szoros összefüggésben áll a fa-anyag mechanikai tulajdonságaival.Ezen összefüggések alapján alakítottakki világviszonylatban is egyedülállómódszereket Sopronban, a Faipari Mér-nöki Kar kutatói a faanyagok roncsolás-mentes vizsgálatára (pl. a FAKOPP ne-vû mûszer megállapítja, hogy van-e azélõ fák törzsében belsõ korhadás).

Nem elhanyagolható tulajdonsága afának esztétikus, meleg színe, érdekesrajzolata. A legvilágosabb hazai fánk ajuhar, majd a kõris. A legsötétebb a dió-fa gesztje. Általában a sárga–barna–vö-röses színárnyalatok jellemzik a fáinkat.

Az akác rendkívüli tarkaságát sokannem kedvelik. A faanyag gõzölésével azakácfa színe csokoládébarnára változ-tatható. A TÁMOP 4.2.1 B kutatási prog-ramban a Faipari Mérnöki Kar oktatói,doktoranduszai eredményes kutatáso-kat folytatnak a faanyag színének és tar-tósságának javítására természetes olaj-ban való fõzéssel és magas hõmérsékle-tû kezeléssel. Pl. a jellegtelen világosnyárfa kellemes diószínûre változtatha-tó, s közben jelentõsen megnõ a tartós-sága (3. ábra).

A könnyen alakítható és kiválóan égõfa már aktív részese volt az emberi civili-záció kialakulásának. Az elmúlt évekbena mûanyag és fémtermékek egyes terüle-teken háttérbe szorították a felhasználá-

sát. A kis hegyvidéki falvakba is eljutógázvezetékek miatt szerepe a lakások fû-tésében is mérséklõdött. A fosszilis nyers-anyag- és energiaforrások készleteinekcsökkenése miatt a megújuló, bõvítettenújratermelhetõ faanyag kedvezõ tulaj-donságai eredményeként fokozatosanvisszanyeri stratégiai szerepét.

A CO2- és vízbázison létrejött szervesvegyületeibõl a mûanyagokhoz hason-ló ragasztók, cukrok, tápszerek, üzema-nyagok és egyéb termékek állíthatókelõ, így megnõtt a fakémia jelentõsége.

Porózus szilárd testként a fa jellem-zõje, hogy csekély sûrûségéhez (súlyá-hoz) nagy szilárdsági értékek kapcso-lódnak. Így kiválóan alkalmas épületekés bútorszerkezetek elõállítására. Kelle-mes színe, kedvezõ akusztikai és hõ-technikai tulajdonságai nagyszámú ki-váló fatermék, építõelem és hangszerkészítését teszik lehetõvé.

Fontos azonban tudnunk, hogy a külsõlégnedvesség és a hõmérséklet változásá-val a faanyag képes korlátozottan zsugo-rodni és dagadni. Az egyes fafajok tulaj-donságai között igen nagyok a különbsé-gek. Így nélkülözhetetlen azok pontos is-merete. Ne feledjük a régi asztalosokmondását: „minden fának lelke van!”

Fontosabb fafajok sûrûsége és szilárdsága

Fafaj Absz. száraz sûrûség Stat. hajlítószilárdság(kg/m3) MPa

Erdeifenyõ 490 80 Lucfenyõ 430 75 Duglászfenyõ 470 85 Vörösfenyõ 550 95 Bükk 680 123 Tölgy (kocsányos) 650 100 Kõris 650 105 Akác 720 136 Nyár (Pannónia) 410 60 Balsa 130 3,9 Ében 1200 120

3. ábra. Termikusan kezelt nyár faanyagok


Erdõnevelés és ápolásA számtalan erdõápolással, erdõnevelés-sel foglalkozó cikk közül néhány ízelítõ:

1905. májusLonkay Antal: „Az áterdõlésrõl.”»Az áterdõlések útján nyerhetõ fa-

mennyiségek tekintetében úgyszólvánteljesen tájékozatlanok vagyunk, emiatt az üzemtervi elõírásokban az át-erdõlések útján kiszedhetõ fatömegekcsupa óvatosságból nagyon alacsonyravannak becsülve. Az óvatosság indo-kolt, mert helytelen áterdõlésekkel töb-bet ártunk, mint használunk, de kellõellenõrzés kikötése mellett az áterdõlé-sek tekintetében szabadabb kezet kelle-ne biztosítani s az áterdõléseknél nemannyira a kiszedendõ fatömeget, mintinkább a szakszerû áterdõlés szükségétkellene elõírni. «

1907. áprilisRóth Gyula: „Az erdõlések gyakorla-

ti keresztülvitelérõl.”»...az erdõlésnél nem a kikerülõ fa-

anyag irányadó, hanem a lábon maradó.Az erdõlés célja elsõ sorban erdõápolás ésezért a lábon maradó állomány elõnyérekell, hogy váljék! Ebbõl a szempontbólmegítélve világos, hogy oly erdõlés, amelycsak elhaló és elnyomott anyagot vesz ki,hozhat ugyan fahozamot, de semmi egyébszámbavehetõ befolyással nincs. Az csak ahalottaknak eltakarítása, de az élõknek se-gélyt nem nyújt sem a koronákban, sem agyökerekben. Erdõápolási szempontból en-nek értéke semmi, gazdasági haszna cse-kély és legfeljebb erdõvédelmi szempontbólérdemel figyelmet... az erdõlést okvetlenülszéles mederben kell megindítanunk olyirányban, hogy a lábon maradó fák fejlõ-dését elõsegítsük. E végbõl bátran bele kellnyúlnunk az uralkodó állományba és azerdõ korával fokozatosan mind erõsebbenkell megszakítanunk a záródást is a leg-szebb, legértékesebb anyag javára, a hibásalakú és beteg fákat el kell távolítani, de azéletképes gyengébb anyagot kíméljük. Emellett törekednünk kell a törzsek arányoselosztására és az elegy arány helyes szabá-lyozására.«

1933. február, márciusMaróthy Emil m. kir. erdõtanácsos,

kerületi erdõrendezõ: „Állományápolás,fiatalosok felszabadítása” cikkben a tisz-títások elmaradása vagy szakszerûtlen-sége miatt – tulajdonost és nemzetgaz-daságot – ért kárra hívja fel a figyelmet.

»Amikor az ország súlyos gazdaságiválsággal és pénzügyi nehézségekkelküzd, /amikor csupán faanyagért amagyar pengõk milliói özönlenek akülföldre, szomorúan hangzik az amegállapítás, hogy Csonkamagyaror-szág fiatal és középkorú erdõségeinektekintélyes része, ha nem is siralmas, deminden esetre olyan állapotban van,amilyenben rendszeres kezelés mellett,lennie nem volna szabad.«

Fahasználati módok és üzemmó-dok, erdõkezelési szemlélet

E százötven éves erdészettörténeti ke-resztmetszet azt is feltárja, hogy vannakörökzöld témák, amik talán kisebbmértékben, de ma is foglalkoztatják aszakmát.

Az erdészeti elméleti szakemberekajánlásai és a gyakorlati kivitelezés dön-tõ többsége között mindig is voltak el-lentétek. Így van ez ma is például a ter-mészetes felújítás vagy a szálalás eseté-ben, de például az elegyesség kérdésé-ben már sokkal nagyobb a szakmaiegyetértés.

1867. áprilisErdõdi Adolf: „Szaporítsuk az ele-

gyes állabokat.” Az elegyes erdõk kiala-kításának fontosságát, károsításokkalszembeni nagyobb ellenálló képessé-gét, nagyobb gazdasági értékét taglalja.Összeveti az elegyes állományok elõ-nyeit és hátrányait.

1884. áprilisi szám lapszemléje be-számol a szálalás és a vágásos üzem-mód elõnyeit, hátrányait bemutató ki-adványról.

»Vágásos- vagy szálaló gazdaságczím alatt nagy érdekû czikket közöl a“Schweizerische Zeitschrift für dasForstwesen” f. évi I. füzete, Landolt ta-nár tollából. Minthogy az erdõ- gazda-ságnak újabb irányzata az eddig túl-

ságosan pártolt és alkalmazott vágásosgazdaságtól a szálaló felé kezd hajolni,s ez az eddigi gazdálkodásban nagyfordulatot képez, teljesen indokoltnak,sõt szükségesnek véljük Landolt érteke-zést az alábbiakban ismertetni.«

1889. áprilisPech Dezsõ, m. kir. fõerdész: „A kö-

zéperdõ üzem” elõnyeirõl ír.»Mióta az 1879. évi XXXI. törv.-

czikk életbelépett s ennek alapján a tes-tületi erdõk szakszerû kezelésére ismind nagyobb gond fordíttatik, a közép-erdõ üzem jelentõsége nálunk is jóvalemelkedett. A testületi erdõbirtokosoknagy része aránylag csekély erdõterü-lettel rendelkezik, igényük és szükségle-tük azonban – mi a faválasztékok kü-lönféleségét illeti – annál nagyobb.«

1903. júniusKaán Károly: „Vezérelvek a feltárt er-

dõk felújításánál” címmel érdekes meg-közelítésben tárja elénk a gyenge fel-tártság és a mesterséges felújítás közöt-ti összefüggéseket.

»Az erdõfeltárás munkájával ledõlnekazon utolsó kételyek vagy tényleges ne-hézségek, melyek miatt az erdõbirtokosa hegyvidékek tûlevelû, lombos vagyakár lombossal vegyes tûlevelû erdõsége-inek természetes felújítása elé hosszabbidõ óta majdnem kizárólagosan a mes-terséges erdõtelepítést helyezte s ennekalapján kérlelhetetlenül tarra vágatta azerdõt, mely annak idején jórészt azanyafák aláhulló magjából keletkezett.

... ahol lehet, a természet munkájá-nak támogatása mesterkedés nélküligénybe vétessék.«

1911. márciusRainiss István: „Tölgyesek fokozatos

felújítása egész fordulószaki idõ alatt”cikke a természetes felújítás érdekébena gyakorlattal összhangban lévõ üzem-tervezést szorgalmazza.

»Kívánatosnak tartanám, hogy … a fo-kozatos felújító vágásmódot alkalmazó

150 év erdõmûvelése II.

A vetények megóvása a madarak ellen.

A karókon ülõ orvmadaraktól a kisebb madár sereg annyira fél, hogy azáltalok uralt környékrõl nagyobbára elköltözik, a nagyobb magevõ szárnyasoknevezetesen a varjak azonban nem hagyják el oly könnyen kedves legelõjöket,ezek ugyanis seregesen összecsoportosulnak s a legnagyobb zajjal az orv-madarak körül szállongnak s úgy tesznek mintha heves támadást intéznénekellenök, annyira azonban nem jö a dolog, s miután a varjak látták, hogy aragadozók minden félelem nélkül stoice ülnek s helyeikbõl nem mozdulnak,annélkül, hogy csak egy is leült volna közülök odább állanak, ugyan azonfogást ismételvén más, sõt néha harmad nap, természetesen ugyan azon ered-ménynyel; – késöbb végképen elmaradnak.

P., 1863. augusztus. 32. old.


erdõtisztek minél többen hozzászólja-nak, hogy így elérjük azt, miszerint neaz erdõ szenvedjen az üzem- tervi elõí-rásokért, hanem az üzemtervi elõírásokalkalmaztassanak a való élethez.«

1920. augusztusRoth Gyula: „A szálerdõk természe-

tes felújításának elõkészítése” címmel aszerzõ gyakorlati tapasztalatait közli.

»Általánosságban azt mondhatjuk,hogy az erdõgazdasági tudomány kép-viselõi a természetes úton felújított, ele-gyes és vegyes korú erdõt követelték, agyakorlatban pedig egyre jobban terjedta mesterségesen felújított elegyetlen egy-korú erdõ… Az elegyetlen, egykorú, tar-vágásos szálerdõ teljességgel természetel-lenes. Ha a természetes úton keletkezetterdõket vizsgáljuk, megállapíthatjuk,hogy nagyobb kiterjedésû elegyetlen er-dõket a természet csak a luczfenyõkbõlalkotott, ezekbe is szórványosan egyébfafajok vannak belekeverve és az ele-gyetlen luczosok korántsem egykorúak,sõt igen nagy korkülönbségeket találha-tunk látszólag teljesen egyöntetû állo-mányokban. A többi fafajból elegyetlenerdõt a természet nem alkot. Ahol a bük-köt, jegenyefenyõt, tölgyet, erdei- és feke-tefenyõt nagyobb területen elegyetlenültaláltam, ott mindig emberi beavatkozásnyomait is meg tudtam állapítani, a koradatai pedig minden, a természetes ere-det bélyegét viselõ erdõben feltûnõen tághatárok között ingadoztak.«

1921. decemberKaán Károly: „Szálalóvágásos gazda-

ság lomberdõkben. Többtermelés foko-zatos használással” címû cikkében a sokütemben – néhány évente – végrehajtottgyérítések és véghasználat kivitelezésétrészletezi. Felhívja a figyelmet a lomber-dõk ilyetén kezelésénél szükséges na-gyobb odafigyelés fontosságára.

»Azok az eljárások, amelyek fenyvesgazdaságokban jó eredményre vezet-nek, lombos és fõleg tölgyerdõgazda-ságban czéltalanok, sõt nem egy eset-ben károsak. Szegélyvágások tölgyer-dõkben tuskósarjas értéktelen fiatalostteremtenek, s hozzá ott, ahol a vad job-ban elszaporodott, vadlegelõkül szol-gálnak. A nagyobb vagy legalább isszámbajövõ lékek ugyanilyen ered-ménnyel járnak, s a magból kelt termé-szetes felújulás ártalmára vannak.

A tölgy, mely fiatal korában nagyoneltûri a beárnyalást, igen kevés megvi-lágosítás mellett már alátelepedik.

A fokozatosan, de óvatos körültekin-téssel végrehajtott olyan koronabontás,

mely az egyéni kiválás szerint fejlõdésrelegalkalmasabb fatörzsek tömeggyara-podását czélozza s ezzel az erdõgazdál-kodásnak a többtermeléshez fûzõdõ ér-dekeit szolgálja, megoldani képes a teljessikerû felújulást és a kellõ mértékig tar-tott beárnyalás révén azt a fontos érde-ket is, hogy a tuskók ne sarjadzanak. «

1926. decemberRóth Gyula: „A természetes felújítás-

ról” címû cikkében egy korábbi, a ter-mészetes felújítást elõtérbe helyezõ cikk-re reagálván így ír: »Elõre bocsátom, hogyelvileg a természetes felújítás alapján ál-lok, de sohasem hangoztattam az “ab-szolút természetes felújítást”, ellenkezõ-leg, ismételten kiemeltem azt, hogy egye-lõre - évtizedeken keresztül - többnyireszükségünk lesz arra, hogy nagyobbmértékben mesterségesen segítsük ki atermészetes felújítást. A mi erdeink leg-nagyobb részben nincsenek oly állapot-ban, amely a természetes felújítás za-vartalan menetét lehetõvé tenné; méghasikerülne is a vágást mindvégig a legelõ-nyösebben vezetni, akkor sem lehetnebiztosítottnak mondani a sikert, mert atermészetes felújítás hosszú ideig tartó,gondos és céltudatos elõkészítést kíván,ha t. i. azt rendszeresen és állandóanakarjuk biztosítani. Sikeres kivitele min-dig nehezebb, mint a mesterséges ülteté-sé. Teljesen kizárni még a késõbbi jövõ-ben sem fogjuk tudni a mesterséges segít-séget, legfeljebb ott, ahol tényleg szála-lással dolgozhatunk. Ahol felújító vágá-sokkal – területileg elhatárolt bontások-kal – kell dolgoznunk, ott mindig fognakmaradni – igaz, nem nagy – részek,amelyek mesterséges pótlást követelnek.«

1927. áprilisBraxatorisz Zoltán m. kir. fõerdõ-

mérnök: „Az erdõ felújításáról” cikkbenleírja hogy az ideális természetes mage-

redetû felújítással szemben miért alkal-mazzák a sarjerdõ üzemmódot.

»Ha teljesen a természetre bízzuk a fel-újítás munkáját, ez tulajdonképpen nemfelújítás, hanem helyesebben természetesfelújulás, a kihasználás következménye.Szálerdõ üzemmódban kezelt erdõsége-ink legnagyobb része nincs olyan állapot-ban, hogy a bármiképpen elõidézett ter-mészetes felújulás mértéke az erdõgazdaigényeit kielégítené, viszont a mesterségesfelújítás ma már majdnem elviselhetetlenköltségek elé állítja a birtokost. Ezért alkal-mazzák itt (Dunántúl) elõszeretettel asarjerdõ üzemmódot fõleg a kisebb erdõ-birtokosok, mert a felújítása költség nélkül,természetes úton történik, az úgynevezettfelújító vágásos gazdasági eljárással és pe-dig oly mértékben, hogy majdnem megkö-zelíti a teljes természetes felújulást.«

1949. augusztusBlickhardt József: „A szálalás lehetõ-

ségei hazánkban” címmel tudósít arról,hogy: »Erdõmûvelési tudásunk mai fo-kán kikísérletezett ténynek kell elfogad-nunk, hogy a szálaló-üzemmód a leg-alkalmasabb a fenyvesek és a fenyõfa-jokkal elegyes állományok esetében alegjobb szerfaminõség eléréséhez. Ezegyben alá is támasztja a GazdaságiFõtanács rendelkezését, amely szerintaz északi hegyvidéki erdõk szálalóüzemmódban kezelendõk.

…Az Egri Erdõgazdasági Vállalatmérlegeli az eddigi üzemmódokról aszálaló erdõre való áttérés lehetõségeit,s az arra legalkalmasabbnak vélt egye-lõre két állományába szakbizottságothívott meg. Az egyik állomány a szil-vásváradi, a másik a fényespusztai er-dõgondnokság kerületében van.«

1956. augusztusJablánczy Sándor: „A felújítóvágás

hazai helyzete és fejlesztésének útjai”

Ákáczunk neve és eredete.

Az ákáczot teljes joggal nevezhetjük a mienknek. Hogy milyen áldás ez a fa ne-künk, arról különösen a nagy magyar Alföld és a Dunántúl erdõtlen vidékei be-szélhetnek, a hol ez a fa egész erdõt pótol, mert „gazdaságosan” mûvelhetik,hamar kész. Tûzifa, épületfa, szerszámfa, szõllõ karó és kerítés karó, egyszóvalminden kikerül belõle. Ezen felül a vidék szépítéséhez is hozzá járul. Csak az,ki e vidékek gazdaságait beutazta, bir fogalommal arról, mennyivel másképnéz ki a gazdaság ott, a hol nemcsak pusztáról-zusztára, de — mondhatnám –tábláról-táblára sorokban kultivált ákáczok övezik a határokat, s e fák díszíté-sen kivül haszonnyujtásra is hivatvák.Ez a fa eredeti hazájában: Pennsylvia, Illinois, Virginia, North-Carolina ésTennesee államokban, valamint a Mississippi mellett most is vad állapotbantalálható. Angol neve : Locust-tree (Locust = szöcske, Isten lova = sáska faj, tree= fa.) Nálunk 300 év óta honos s itt is sok helyt már elvadult.

közli : Flatt Károly. (EL 1889. június, 499. oldal)


cikkben ma is érdekes adatokat közöl.»A múlt helytelen erdõgazdálkodása

következtében hazánk erdeinek többmint negyed része tarvágásos sarjüzembõl származik. Állományaink feletarvágásos szálerdõ üzemmódból kelet-kezett és alig egynegyed része ered felú-jító vágásokból. Ennek a szomorú kép-nek reális kiegészítõje az élõfakészletpéldátlan alacsonysága: hektáronként100 m3. Errõl mondja az 1040/1954.sz. M. T. határozat elsõ fejezete, hogy:“az élõfakészlet a kapitalista rablógaz-dálkodás következtében csak mintegy ?része” a nálunk lehetséges és szükségesélõfakészletnek. A határozat szerint(IV. fejezet) felújító vágásokat elsõsor-ban bükkösökben és üde, elegyes tölgye-

sekben kell alkalmazni; a tarvágást tel-jesen meg kell tiltani a vízmosásos, va-lamint a 20°-nál meredekebb hegyol-dalakon.«

Az 1992. szeptemberi szám a ter-mészetközeli erdõgazdálkodást szor-galmazó Pro Silva magyarországi cso-portjának megalakulásáról tudósít.

1999. februárDr. Koloszár József: „Szálalás ideá-

lis körülmények között” címmel adjaközre a szálalásról alkotott vélemé-nyét.

1999. júniusVarga Béla: „Egy újabb lépés a ter-

mészetközeli erdõgazdálkodás felé”:

»Tíz évig tartó megalapozó munkaután 1999. március 25-én Budapesten,az ÁESZ székházában a természetes fo-lyamatokat követõ erdõgazdálkodástszorgalmazó európai erdészek egyesüle-tének (Pro Silva Europa) 26. nemzeti cso-portjaként megalakult a Pro Silva Hun-gária közhasznú társadalmi szervezet.«

A 2002-es számokban Pro Silva erdõ-kezelésrõl szóló cikkek jelennek meg.

2005. szeptemberDr. Madas László, dr. Koloszár József,

Csépányi Péter: „A vágásos erdõbõl aszálalóerdõbe” címmel az átalakításróladnak közre hasznos gondolatokat.

ZárszóIlyen szûk terjedelmi keretben termé-szetesen csak néhány fõbb gondolat,érdekesség felvillantására tehettem kí-sérletet.

Örvendetes, hogy az Erdészeti La-pok minden számát sikerült digitalizál-ni, így az érdeklõdõ közönség számárais hozzáférhetõvé tenni. A Lap hiteleserdészettörténeti keresztmetszetet ad,egyedülálló forrása a szakma számárama is zömében vállalható, hasznos gon-dolatoknak, információknak.

Urbán Pálaz Erdõmûvelési Szakosztály elnöke

Mit tudunk az erdõrõl?

Nem tudjuk még, milly korban adják a teljzárlatu álladékok a legnagyobbátlagnövedéket , ha minden használható fát számitásba veszünk ; miutáneddigi termési tábláink a fiatalosok csekély fáját épen nem veszik tekintetbe.Ha a tudós erdõszök azt hiszik, hogy e még hiányzó ismereteink tisztántudományos uton pótolhatók, ha a mathematák képleteket gondolnak ki, mel-lyek szerint a a fanövekvést minden termõhelyre nézve meglehessen határozni,ha a physiológok a növénytáplálás elméletét csak félig s akkor is félreértve arraalkalmazzák, mikép kiszámitsák a nõtért, mellyet az álladékok egyes fáinakkell elfoglalniok, hogy azok a talajból lehetõ legtöbb faanyagot szivjanak,akkor nagy tévedésben szenvednek.

E.1863. január. 17. old.


A Magyar Mérnöki Kamara (MMK) Ag-rár Tagozatának Erdészeti és FaipariSzakosztálya konferenciát rendezettDobogókõn 2011. november 25-én. Azösszejövetel célja elsõsorban az volt,hogy a résztvevõk megoldást keresse-nek az érintett szakterületeken tevé-kenykedõ mérnökök szakértõi és/vagytervezõi jogosultságának megfelelõ ta-núsítására. Ma ugyanis az agrárgazdasá-gi és agrár-vidékfejlesztési szakterülete-ken – ezen belül az erdõgazdálkodásszakterületein – a szakértõi tevékeny-ség végzésének feltételeirõl szóló1/2010. (I. 14.) FVM rendelet alapján,ötéves szakmai gyakorlat igazolása utánbárki bejelentheti szakértõi munka vég-zésére irányuló szándékát. A felsõfokúerdészeti végzettség ugyan elõírás, de atevékenység határozatlan ideig végez-hetõ, kötelezõ kamarai tagság, tovább-képzési kötelezettség és szakmai minõ-sítés nélkül. Tervezõi jogosultságrólnem esik szó a jogszabályban, más jog-szabályok hatálya pedig nem terjed kiaz erdõgazdálkodás szakterületeire.

Végighallgatva a rendezvényen el-hangzott elõadásokat, hozzászólásokatés vitát, elgondolkodtam: csak a szakér-tõi jogosultságok körül alakult-e ki visz-szás helyzet vagy egyáltalán az azt meg-alapozó erdõmérnöki diploma valós ér-téke körül is bajok vannak? Mit is ér, mi-re jó, mit lehet kezdeni ma egy erdõ-mérnöki diplomával?

A már említett szakértõi FVM rendele-ten túl ma Magyarországon három olyanhatályos jogszabály van, amely az erdé-szekkel szemben bizonyos szakmai köve-telményeket támaszt. Ezek a következõk:

– az erdõrõl, az erdõ védelmérõl ésaz erdõgazdálkodásról szóló 2009. éviXXXVII. törvény,

– az erdõrõl, az erdõ védelmérõl ésaz erdõgazdálkodásról szóló 2009. éviXXXVII. törvény végrehajtásáról szóló153/2009. (XI. 13.) FVM rendelet,

– az erdészeti szakszemélyzet és a jo-gosult erdészeti szakszemélyzet nyil-

vántartásba vételének és nyilvántartás-ból való törlésének, továbbképzésé-nek, szolgálati tevékenységének részle-tes szabályairól, valamint az erdészetihatósági és igazgatási feladatokat ellátószemélyek szolgálati tevékenységénekegyes szabályairól szóló 71/2010. (V.13.) FVM rendelet.

A törvény az erdõgazdálkodásbandolgozó szakembereknek két csoport-ját különbözteti meg: az erdészetiszakszemélyzetet és a jogosult erdé-szeti szakszemélyzetet. A különbségazonban nem a képzettség szintjében,hanem az igazolt szakmai gyakorlatidõtartamában van. A 71/2010. (V. 13.)FVM rendelet szerint erdészeti szaksze-mélyzet vagy jogosult erdészeti szak-személyzet is lehet bárki középfokúvagy felsõfokú erdészeti szakképesítés-sel is, de jogosult erdészeti szaksze-mélyzet csak az lehet, aki legalább kétév szakmai gyakorlatot igazolni tud, ésrészt vesz az elõírt továbbképzéseken.

Erdõtörvényünk külön fejezetben fog-lalkozik az erdészeti munkák szakmaiirányításával és ezen belül az erdészetiszakszemélyzet kötelezettségeivel és jo-gosultságaival. Egyedül itt, a 101. § (2)bekezdésében jelennek meg azok a sa-játos szakmai feladatok, melyek elvégzé-sére kizárólag felsõfokú erdészeti szak-képesítéssel rendelkezõ szakszemélyzetjogosult. Ezek pedig, a következõk:

– erdõtelepítési kivitelezési terv ké-szítése,

– erdészeti magánút tervezése,– körzeti erdõtervezés kivételével er-

dészeti térképezés,– erdõ rendeltetését szolgáló mû-

tárgy, csatorna, tározó tervezése. Kérek minden erdõmérnök kollégát,

vessen számot eddigi gyakorlatával: hány-szor tervezett erdõtelepítést, erdészeti ma-gánutat, egyéb mûtárgyat és hányszor tér-képezett? Úgy gondolom, a többségünkerdõtelepítést még néha tervezett, de atöbbi feladat csak néhány olyan mérnök-nél fordulhatott elõ, aki speciálisan ezen aszakterületen dolgozik.

A szakigazgatásban erdõtervezõ-ként, erdõfelügyelõként dolgozókszámára sem jogszabályi elõírás ma aszakirányú felsõfokú végzettség.

Felmerül a kérdés: hol van itt szük-ség ennyi erdõmérnökre?

Persze, lehet avval érvelni, hogy azerdõtulajdonos el tudja dönteni, kell-eneki a drágább erdõmérnök, vagy kö-zépfokú végzettségû jogosult erdészetiszakszemélyzettel is beéri, miért kelle-ne ezt jogszabályban is elõírni?

Ha megnézzük, hogyan mûködik arendszer más szakmáknál, láthatjuk,igenis kötelezõen elõírt a megfelelõképzettséggel, esetenként külön jogo-sultságokkal rendelkezõ szakemberekigénybevétele. Cégbírósági bejegyzéstérintõ iratokat például kizárólag ügyvé-di közremûködéssel lehet benyújtani.Az ügyvédi munkához nem elegendõ ajogi diploma, egyéb feltételeknek ismeg kell felelni, azaz jogosultságot kellszerezni. És még sorolhatnám.

A képzettségi szint, és esetenkéntazon felül még a megfelelõ jogosultságelõírása, alapvetõen minõségbiztosításicélokat szolgál. Rendes körülményekközött csak így lehet nagy valószínû-

Mit ér ma az erdõmérnöki diploma?

Ö s z t ö n d í j a k .

A bányaakadémia számára 30 bányászati és 6 bányaszámvevõségi, és azerdészeti akadémia számára 12 erdészeti ösztöndij évenkénti 210 forinttal vanrendszeresítve, melyek azon rendes növendékeknek adományoztatnak, kikvagyontalanságuk mellet kitûnõ tanulmányi elõmenetelt, kitartó szorgalmat éshelyes magaviseletet tanúsítanak.

Van azonkivül a végzett jogászok számára 2 bányahatósági évenkénti 300frtos és erdélyi ifjak számára 6 erdészeti erdélyi országos 300 forintos ösztöndij.

(EL 1869. július, 272. oldal)

A selmeczi bánya- és erdöakademiáról.

[…] Ösztöndij van ezen akadémián 44, évenkénti 300 forinttal, még pedig 20bányászati és 18 erdészeti, 4 bányaszámvevõségi és 2 erdõszámvevõségi. Ezekazon r e n d e s hallgatóknak adományoztatnak, kik vagyontalanságuk mellettezen akadémián legalább egy féléven át jeles tanulmányi elõmenetelt, kitartószorgalmat, és feddhetetlen magaviseletet tanúsítottak.

Van ezenkívül végzett jogászok számára 2 bányahatósági ösztöndíj 315,esetlegesen 520 forinttal.

Végre az erdészetet jelesen végzett egyéneknek valamely külföldi tanintéze-ten való magasb kiképeztetésére évenként 1000 frt áll rendelkezésre.

Selmeczen, 1872. évi junius-hó 12-én.M. k. bánya- és erdõakademia igazgatóságától.

(EL 1872. július, 275. oldal)


séggel szavatolni, hogy az elvégzettmunka megfeleljen a követelmények-nek. Igaz, egy ilyen rendszer fel is érté-keli azok munkáját, akik a megfelelõképesítés birtokába jutottak.

Ha ez így mûködik a szakmák több-ségénél (orvos, ügyvéd, építész stb.), ak-kor az erdõmérnököknél miért nem? Ma,amikor az erdõgazdálkodásban elõtérbekerülnek a folyamatos erdõborítást biz-tosító, újszerû erdõkezelési eljárások,meg kell felelni a NATURA 2000 elvárá-soknak, a társadalom erdõvel szembentámasztott növekvõ igényeinek, felérté-kelõdik a magasan képzett erdõmérnö-kök szerepe. Meggyõzõdésem, csak úgytudunk eleget tenni a kihívásoknak, haaz erdõmérnöki kar alkalmazására, sze-repére vonatkozó elõírásokat sürgõsenátalakítjuk. Amennyiben ezt nem tesz-szük meg, magunkat értékeljük le.

A szakszemélyzet, a szakértõ és atervezõ fogalma nem azonos, még havan is átfedés tevékenységük között,mégis más-más feladatot végeznek.

Ahogy erdõtörvényünk ki is mondja:a szakszemélyzet feladata az erdõgaz-dálkodás szakszerûségének biztosítása,azaz a munkák szakmai irányítása.

A tervezõ ezzel szemben már spe-cialista, aki megfelelõ ismeretekkel ésjártassággal rendelkezik ahhoz, hogy amaga szakterületén terveket készítsen.

A szakértõ szintén specialista, akiegyes szakterületeken átlag feletti szak-ismeretekkel rendelkezik, képes a fel-merült nehezebb szakmai kérdésekmegoldására.

A tervezõtõl és a szakértõtõl elvárha-tó, hogy a felsõfokú végzettségen felültovábbi minõsítéssel is rendelkezzen,ami igazolja, mestere szakterületének.Ezt kellene szolgálnia a szakértõi, terve-zõi jogosultság kötelezõ bevezetésénekaz erdõgazdálkodás területén is.

Nos, nézzük sorjában egy kicsit rész-letesebben:

Azt, hogy hol indokolt felsõfokúvégzettségû jogosult erdészeti szak-személyzetet, erdõmérnököt alkal-mazni, két szempont szerint célszerûmérlegelni. Üzemméret szerint és fela-datok szerint.

Teljesen nyilvánvaló, hogy egy na-gyobb erdõgazdálkodási egység irányí-tása több szakértelmet, magasabb kép-zettségû szakembert igényel, mint egy-néhány hektárosé. Nem véletlenül ala-kult ki már az erdõgondnokságoknál éskésõbb az erdészeteknél is az erdõmér-nöki irányítás gyakorlata. Ha azt akar-juk, hogy az erdõtörvény elején megfo-galmazott célkitûzések mielõbb meg isvalósuljanak, annak egyik záloga a te-rületnagysághoz kötött kötelezõ erdõ-mérnök-alkalmazás mielõbbi visszaállí-tása. Hasonló megfontolásból a vadá-szati törvény is elõírja a területhez kö-tött szakember alkalmazását, a mi jog-szabályaink miért nem?

Feladatonként vizsgálva az erdõmér-nök alkalmazásának szükségességét,elõször megállapíthatjuk, hogy a jelen-leg felsõfokú végzettséghez kötött, ko-rábban már felsorolt feladatok közül,egyedül az erdõtelepítési kivitelezésiterv készítése esetében indokolt a jelen-legi törvényi elõírás. A másik háromeset, a magánúttervezés, a térképezés,az egyéb erdészeti létesítmények terve-zése mind olyan speciális feladatok,melyek a jogosult szakszemélyzet napigyakorlatában alig fordulnak elõ. Hailyen munkák végzésére van szükség,azt általában az erre szakosodott terve-zõk, szakértõk végzik el. Nekik viszontehhez felesleges jogosult erdészetiszakszemélyzetnek lenniük, hiszen ál-talában nem az erdészeti munkák szaki-rányításával foglalkoznak.

Ugyanakkor vannak az erdõtör-vényben olyan, a szakszemélyzet köz-remûködését igénylõ feladatok, ame-lyek végrehajtásához kifejezetten in-dokolt lenne az erdõmérnöki végzett-ség megkövetelése. A teljesség igényenélkül ilyen például az átalakítási vagyszálalási terv készítése, az erdõk ter-mészetességi állapotának módosításá-val, az erdõterv módosításával vagy azerdõ igénybevételével kapcsolatos el-járások.

Ami a speciális feladatokat illeti, bekell vezetni a jogosult tervezõ fogal-mát és létre kell hozni a jogosultságotbiztosító intézményrendszert. Az erdé-szeti magánút, az épített közelítõ nyom,a vadkárelhárító kerítések kivételévelaz egyéb erdészeti létesítmények, to-vábbá a közjóléti fejlesztési terv készíté-se mind olyan tevékenység, ahol az er-dõmérnöki diplomán kívül szükséges aszakirányú ismeretek megléte és annakigazolása. A jogosultság egyszeri meg-szerzése nem elég, azt idõszakonkéntmeg is kell újítani, ahogy ez a jogosulterdészeti szakszemélyzet számára iselõírás. Éppen azért, hogy a jogosulttervezõ ismeretei megfeleljenek a korszínvonalának. A tervezõi jogosultságbiztosításának rendszerét – mint másszakmáknál is – az erdõmérnökök ese-tében is célszerû a mérnöki kamaráhoztelepíteni. Ha már „mérnök”-nek ne-vezzük magunkat, akkor az elnevezésmögött megfelelõ tudásnak is lenniekell, amit a mérnöki kamarához valótartozás erõsít meg a legjobban. A ter-vezõi jogosultság biztosítása sokkal in-kább e köztestület hatáskörébe tartozik,mint az ágazati minisztériumhoz. Ter-mészetesen, ez együtt jár a kötelezõ ka-marai tagsággal.

A szakértõk – és ezen belül az igaz-ságügyi szakértõk – helyzete hasonló atervezõkéhez. Bár az igazságügyi szak-értõknél kötelezõ a kamarai tagság azigazságügyi szakértõi kamarában, a szak-értõi jogosultság idõszakos szakmai fe-lülvizsgálatára itt sem kerül sor. Ahogya tervezõknél is, a szakértõknél is kívá-natos lenne a kötelezõ kamarai tagságlegalább valamelyik szakmai kamará-ban és az idõszakonkénti szakmai mi-nõsítés. Igaz, ez többlet terhet ró a sza-kértõkre az eddigiekhez képest, decsak így garantálható a szakértõi munkamagas színvonala és a hozzá kötõdõmagasabb díjazás.

A szakszemélyzet, a jogosult terve-zõ és a szakértõ munkája általában azerdészeti szakigazgatás, a hatóság elékerül, ahol megmérettetik. Nyilvánva-

Hirek a selmeczi erdészeti akademia megszüntetésérõl.

Több hazai napi lap , különösen pedig a „Pesti napló” f. é. April 19-ki számábanazon szomoritó hirt közli, hogy a mariabrunni erdészeti tanintézet ujjászervezésével egyidejüleg a selmeczi erdészeti akademiát megakarják szüntetni.

Ugyan is azon fiatal erdészek, kik eddig évenként mintegy 30 végezték aselmeczi akademiát, nagyobbrészt kényszeritve lennének más pályára szánnimagukat mert a mariabrunni élet bizonyosan mégegyszer annyiba kerül minta selmeczi, ily tetemes kiadást pedig a kevésbbé vagyonos ifjak , kik épen emiatt választják e szerény pályát, három éven át meg nem birnának. Ennektermészetes következése az lenne, hogy honfiaink közül mindég kevesebbenválasztván e pályát, a szakértõ magyar erdészeti értelmiség, s evvel honierdészeti érdekeink elõhaladása is csökkenne.

Végre az országos m. gazdasági egyesület, Selmecz sz.k. város közönségét s am. erdészegyletet szólitja fel a P. N., hogy illetõ helyen oda hatnának, hogy ehir ne valósuljon.

1865. május. 163. old.


ló, hogy az erdészeti hatóságnál is leg-alább olyan képzettséggel és jogosult-ságokkal kell rendelkezniük az eljáróügyintézõknek, mint a másik oldalon.Tehát, erdõfelügyelõi, erdõtervezõimunkakörben legyen elõírás az erdõ-mérnöki végzettség, a tervezõi jogo-sultsághoz kötött feladatok elbírálásáta megfelelõ szakértõi/tervezõi jogo-sultsággal rendelkezõ tisztviselõ vé-gezze.

Összefoglalva az erdõmérnöki diplo-ma mai értékével kapcsolatos gondola-taimat, azt mondhatom, ha a magyarmérnöktársadalomhoz akarunk tartoz-ni, akkor igazodnunk is kell az általá-nos gyakorlathoz.

A szakszemélyzetnél az erdõmérnökalkalmazása meghatározott területnagy-ság felett legyen ismét kötelezõ, a felsõ-fokú végzettséghez kötött szakszemély-zeti feladatokat pedig, felül kell vizsgál-

ni és el kell különíteni a tervezõi felada-toktól.

Be kell vezetni a jogosult tervezõ fo-galmát az erdészeti jogszabályokban. Jo-gosult tervezõként, szakértõként csakolyan erdõmérnök mûködhessen, aki leg-alább valamelyik szakmai kamaránaktagja, ahol a jogosultság idõszakos megú-jítása is megtörténik. Az elveket az erdé-szeti igazgatásban is érvényesíteni kell.

Dr. Páll Miklós

2011 decembere óta tartó elõkészítés,majd a 2012 elején kialakított részletesfejlesztési ütemterv összeállítása, illetvea fejlesztésre meghívott ajánlattevõ cé-gek versenyeztetése után – a vonatkozóelnökségi határozat alapján – megkez-dõdött az Egyesület világhálós jelenlété-nek átfogó megújítása. A honlap(ok)megújításához jelentõsen hozzájárul azAndreas STIHL Kereskedelmi Kft. támo-gatása. A fejlesztéseket a négy cég ver-senyeztetése során legjobb ár-érték ará-nyú ajánlatot adó Groteszk Kreatív Tár-sulat Bt. végzi. Az új központi oldal be-mutatása 2012 áprilisában várható.

A célok egyértelmûek és világosak: atagság, a Helyi Csoportok és a Szakosz-tályok igényeit kiszolgáló, korszerû gra-fikai arculatú, minden szegmensébenfelhasználóbarát, könnyen kezelhetõ,modern web-alkalmazásokat integrálóközponti egyesületi honlap létrehozata-

la, melyrõl meghatározott tematikájúegyesületi aloldalak érhetõek el majd aközeljövõben, egyetlen kattintással. Atervek szerint a jövõben a Könyvtár, azerdei iskolák vagy például az év fája té-mája is külön aloldalt kaphat.

A fejlesztések során az oee.hu honlapteljes web-arculata átalakul, egyszerûsö-dik és átláthatóvá válik a menüszerkezet,melynek tartalmai is „vérátömlesztésen”esnek át. Igazodva a kor internetes kö-vetelményeihez új funkciókkal gazdago-dik a honlap (pl. kategorizált hírfolyam,közösségi oldalak megjelenési lehetõsé-ge), miközben ezzel párhuzamosan aháttérmûködést kiszolgáló tartalomke-zelõ rendszer (CMS) teljes értékû átprog-ramozása is megtörténik.

A vandorgyules.hu tematikus oldalweb-grafikája szintén felfrissül, mû-ködése egyszerûsödik, és lehetõségteremtõdik a mindenkori rendezõ er-

dõgazdaságok egyes arculati igényei-nek évenkénti frissítésére. Az oldal-hoz kapcsolódó tartalomszerkesztõfelület fõkönyvtárként beépül a köz-ponti oldal tartalomkezelõjébe, ígykönnyebben kezelhetõvé válik a hon-lapok és a késõbb kialakításra kerülõtematikus aloldalak szerkesztése. Azegyesületi vándorgyûlések honlapjaúj, évenkénti archiválást lehetõvé te-võ rendszert és a rendezõk munkájátés a jelentkezõk hatékony informálá-sát elõsegítõ új on-line regisztrációsmenüt is kap.

Az oee.hu, a vandorgyules.hu és azerdeszetilapok.hu üzemeltetése a fej-lesztések lezárása után, egyetlen szer-veroldali kiszolgálóhoz kerül, mely a je-lenleginél jóval költséghatékonyabb ésbiztonságosabb mûködést jelent majd ajövõben.

Nagy László

Megújul az Egyesület jelenléte a világhálón

Mindig örvendtem, ha egy új könyvethoz a posta, vagy a szerzõ személyesenadja át azzal a természetes kéréssel,hogy írjak róla néhány sor ismertetõt.Az örömöt csak fokozza, ha az vala-mely térség részletes szakmatörténetileírásával foglalkozik. És ahogy monda-ni szokták, már csak hab a tortán, ha aszerzõ kerületvezetõ – egy, úgymond,tõ melletti – erdész.

Mert valljuk be õszintén a csemete-kertben, a gyérítésekben, véghasznála-tokban vagy a rakodókon tevékenyke-dõ kollégák helyzetüknél fogva más-képpen látják és élik meg a történése-ket, mint a fehérgalléros irodisták. Deolykor még a mûszaki vezetõ mérnökö-kétõl is eltér szakmai szemléletük. Nema lényegbevágó dolgokban, hanemcsak az apróbb, de fontos részletekben.

Nos, Mihályka Tibor könyve semokozott tartalmában csalódást. (Anyomdai és tördelési hiátusokról nem aszerzõ tehet.)

Koczka Zoltán elõszavában „Utol-só mohikánként” említi a homokfásí-tás aranykorában a térségben tevé-kenykedõ Tibi bácsit. S ahogy lapoz-zuk a kiadványt, valóban elsõ kézbõlolvashatjuk az erdész negyvenesévektõl kezdõdõ életútját, gondját,baját örömét, bánatát. Mint egy film,pereg elõttünk a szélfúvásos Alföldkopár tájainak „bezöldülése”. Érde-mes végigolvasni a könyvet akkor is,ha szûkebb pátriánk a hegyes vidéke-ken található. Gratulálunk Tibi bácsi.Köszönet a KEFAG Zrt.-nek a támo-gatásért.

Pápai Gábor

Könyvismertetõ


Tisztelt Olvasó!

Az OEE és a MEGOSZ abban állapo-dott meg, hogy a továbbiakban aMEGOSZ logó külön nem jelenikmeg a hírek fejlécében. Viszont a„Magánerdõben” rovat változatlantartalommal és céllal önálló rovat-ként továbbra is folyamatosan meg-található majd az Erdészeti Lapokhasábjain. Várjuk továbbra is a ma-gánerdõ-tulajdonosok – MEGOSZ-tagok és nem MEGOSZ-tagok – cik-keit, észrevételeit, tanulságos esete-ket, rövid tudósításokat.

Erdészüdvözlettel:Dr. Sárvári János

rovatvezetõ* * *

Mit várhat a magánerdõ a 2012-es évtõl?

Így az év elején, a tavaszi munkák meg-kezdésekor érdemes számvetést készíte-ni és elgondolkodni azon, hogy milyenév elé is néz a magyar magánerdõ-gaz-dálkodás. A támogatások szempontjábóligen vegyes a kép és még korántsem tisz-ta minden részlete. Ennek ellenére meg-kísérlünk a jelenleg rendelkezésre állóinformációk alapján egy elõremetszéstadni a magánerdõ vonatkozásában.

Nemzeti támogatások:Az erdészeti szakirányítás 2011. évi

és 2012-ben is folytatódó teljes támoga-tás vesztése olyan súlyos problémákatgerjeszt a magánszektorban, amit nemkell részletesen ecsetelni. Gondoljunkcsak a szakmai munkák színvonalának,számonkérhetõségének várható csök-kenésére, a nem mûködõ magánerdõterületek stagnálására, vagy éppen a vé-delem nélkül maradt magánerdõkben afalopások ugrásszerû növekedésére.Ezek a jelenségek egyes szakhatóságijelentésekbõl, híradásokból már vissza-köszönnek. A MEGOSZ feltett szándékaaz, hogy – pontos összesített adatsorokbirtokában – ezeket a káros jelensége-ket összefoglalja, leírja, értékelje és le-hetõség szerint pénzben mérhetõ nega-tív hatásait is a szakközönség elé tárjaegy, a késõbbiekben összeállítandó je-lentésben.

A nemzeti támogatások azonbannemcsak a szakirányításra és a közcélúerdõgazdálkodási feladatokra sem jut-nak, hanem maradéktalanul az államikötelezettségvállalással bíró nemzeti er-

dõtelepítési és erdõfelújítási programokdeterminációjára sem. Ez már tavaly iskomoly problémát okozott és – a keret-számokat ismerve – az idén már meg-oldhatatlan feladat elé állíthatja a dön-téshozókat.

Szerencsére a nemzeti támogatásokonbelül létezik annak egy jól mûködõ sze-lete, nevezetesen a közfoglalkoztatás. Atavaly óta a magánerdõkben is igénybevehetõ program szépen fejlõdik és a ma-gánerdõs szektorban is átlépte a bûvös1000 fõs foglalkoztatási létszámot azidén. A tavaly még a NemzetgazdaságiMinisztérium által koordinált feladat ettõlaz évtõl kezdõdõen átkerült a Belügymi-nisztérium irányítása alá. Dicséret illetimindkét tárcát, mert rugalmasan, a prob-lémamegoldás szándékával és példamu-tató együttmûködés keretében vezényel-ték le az eddigi pályáztatási, beszámolá-si, kérelembenyújtási idõszakokat.

Az uniós társfinanszírozott erdé-szeti jogcímek a magyar vidékfej-lesztésben

Amint már arról a korábbiakban be-számoltunk, nagy reményekkel vágunkneki ennek az évnek, hiszen az eddigijogcímek mûködésének felgyorsítására,egyszerûsítésére és új erdészeti jogcí-mek mielõbbi megnyitására vannak ha-tározott ígéreteink a szaktárcától. Lekell szögeznünk, hogy az MVH munká-jában is pozitív változások figyelhetõkmeg a közelmúltban mind a határozat-hozatalok, mind a kifizetések vonatko-zásában, de észrevehetõen javult akommunikáció is a kifizetõ hatósággal.A MEGOSZ folyamatosan összegyûjti azezzel kapcsolatos észrevételeket, kér-déseket és azokat összefoglalva, meg-válaszolható „csomagokban” küldi megaz MVH-nak, majd igyekszik minélgyorsabban közreadni az arra kapottválaszokat. Az ÚMVP Monitoring Bi-zottságában is jelentõsen erõsödtek azerdõgazdálkodás, erdészet pozíciói,mióta külön Erdészeti Albizottság mû-ködik keretei között. Az ÚMVP 8. mó-dosítása számos erdészeti vonatkozásttartalmazott és reményeink szerint eztválthatjuk aprópénzre a közeljövõbenaz alábbiak szerint:

– Megjelenés alatt van az a több erdé-szeti jogcímet érintõ módosításcsomag,ami jelentõsen megemeli az erdõtelepíté-si egységárak után az erdészeti potenciál,illetve az erdõ-környezetvédelmi jogcí-

mek egységárait is. Az erdõtelepítési, er-dõszerkezet átalakítási, erdõ-környezet-védelmi jogcímekben pedig további je-lentõs egyszerûsítéseket vetít elõre.

– A sokszor emlegetett erdõnevelésibeavatkozások rendelet sem várathatsokáig magára, hiszen az abban foglaltmunkákat rövidesen meg kell kezdeni.Reméljük, április folyamán már pályáz-ható lesz ez a projekt is.

– Az erdõ-Natura jogcím rendeletter-vezete is a közigazgatási eljárás végsõ fá-zisában véleményezés céljából került azérintett civil szervezetek asztalára és aztreméljük, hogy észrevételeinkkel javítvaszintén napvilágot lát úgy, hogy az ideielsõ igényeket már május 15-ig benyújt-hassák a jogosult erdõgazdálkodók.

A két utóbbi jogcímmel kapcsolatosrendeletek közel egy idõben történõ ésmihamarabbi megjelentetése ráadásulésszerû is lenne, hiszen széles körben va-ló terjesztésük, „meghírelésük” a rendel-kezésre álló idõ rövidsége miatt külön-külön nem is lenne elképzelhetõ. Perszemár eddig is többször szenvedõ alanyaivoltunk annak a jelenségnek, hogy ahozzánk utolsó fázishoz közeli állapot-ban eljutó, igen pozitívnak ígérkezõ ren-delettervezetek a legvégsõ pillanatban„kaptak gellert” olyan módosításoknak aszövegbe történõ egyeztetés nélküli be-csempészésével, ami alapjaiban lehetet-lenítette el a jól induló kezdeményezése-ket. Ilyen lehet például a támogatástigénylõk körének vagy a támogatható te-rületeknek az indokolatlan lehatárolása.Reméljük most nem esünk ennek a károsgyakorlatnak az áldozatául.

JövõképBár nem közvetlenül az idei évet

érinti, de a magánerdõ közeli jövõjétmégis alapvetõen befolyásolja az új vi-dékfejlesztési uniós ciklus erdészeti fel-adatokat érintõ része. Az eddig megis-mert uniós javaslatok és elõkészítõanyagok azt mutatják, hogy – összhang-ban a jövõbeni Közös Agrárpolitikaprioritásaival – az erdõk nagyobb súlytkaphatnak a 2013-2020 közötti idõszak-ban. Legalább annyi jogcímmel számol-hatunk majd, mint ebben az idõszak-ban és ezek a feladatok nagyobb moz-gástérrel kerültek megfogalmazásra azeddigi anyagokban, mint korábban. Azerdõ, az erdõgazdálkodás mind mar-kánsabban jelenik meg, egyre inkábbnem a mezõgazdaság alárendelt része-

MM AA GG ÁÁ NN EE RR DD ÕÕ BB EE NN


ként, hanem mind többször melléren-delõ mondatszerkezetekben. Reméljük,hogy ezekhez a pozitív jelenségekhezaz eddigi és ezután várható magyar er-dészeti vélemények, javaslatok is hoz-zájárulnak. A 2013 utáni vidékfejlesztésvárható erdészeti vonatkozásairól a kö-vetkezõ Erdészeti Albizottsági ülésenbeszámolunk és ennek anyagát az Er-dészeti Lapokban is közzétesszük.

ÖsszegzésA magyar magánerdõ gazdálkodás

súlyos csapásokat szenvedett el a kö-zelmúltban, de erejét és rugalmassá-gát az is bizonyítja, hogy megõriztemûködõképességét. A legfontosabbfeladat most az, hogy a rendelkezésreálló forrásokkal és lehetõségekkelúgy éljünk, hogy felhasználásukkalképesek legyünk áthidalni, pótolni a

keletkezett hiányokat és lehetõségszerint tovább építkezni. Az erdészetiszakirányítás – a remélhetõen csak át-meneti finanszírozási problémák elle-nére is – kulcsszereplõje ennek a fo-lyamatnak és ezért országos mûköd-tetését mindenféleképpen fenn kelltartani.

Dr. Sárvári JánosMEGOSZ

Lapunk t. olvasó közönsége, ügybará-tai és az Országos Erdészeti-Egyesületkörébe csoportosult buzgó tagtársakképezik hazai erdészetünk szakmivelt-ségének azon elemeit, melyek hivatvavannak a magyar birodalom területéna szélrózsa minden irányában a szakis-meretek szünetnélküli terjesztésére ki-apadhatlan kútfõk gyanánt szolgálni.

Bár lelkes és kitartó munkásságu se-reg ez, melynek hazafias és lankadat-lan hathatós támogatása már 14 évetmeghaladó idõ óta teszi lehetõvé azt,hogy e lapok a magyar olvasó közönségkezei közé juthassanak, s bár számranézve szintén elég tekintélyes, de még-is aránylag az egyének azon számához,kik hazánkban erdõt birnak, az erdé-szet szolgálatában állanak, vagy erdé-szeti ügyekkel foglalkoznak, igen cse-kély, s ezért annál közelebbi kötelessé-gökben áll mindazoknak, kik az erdé-szet ügyének állandó felvirágzásában,a gazdasági siker által nyujtott egyénielõnyök mellett egyszersmind Magyar-ország anyagi jóllétének lényeges elõ-mozdítását is segiteni kivánják, odamûködni, hogy hazai erdészetünkügyének a minél lelkesebb és buzgóbbbajtársak lehetõ legnagyobb mérték-ben szereztessenek meg.

Az Országos Erdészeti-Egyesület,mely a hazai erdészet közügyeinekmunkálkodó központjául lenni van hi-vatva, feladatának lehetõ legsikeresbbetöltésére csak oly arányban mûköd-het, a mily mértékben erre a munkájáthasznára fordító érdekelt közönség tá-mogatása segíti.

Az „Erdészeti Lapok”, melyek szin-tén arra vannak hivatva, hogy az összesszakbeli ismereteknek, egyaránt az er-dõmivelés, erdõhasználat, faipar ésfaüzlet körébõl, közvetítõ forrását ké-pezzék, s az erdõgazdaságban üdvösnekfelismert elméleti és gyakorlati ismerete-

ket, ugy az egyéni mint a közjó érdeké-ben, az erdészet tárgyaival foglalkozóhonpolgárok mindenikének birtokábajuttassák : ebbeli feladatuknak hasonló-an csak ugy felelhetnek meg óhajtotteredménynyel, ha minél nagyobb azonmunkatársak száma, kik a gyakorlatigazdálkodás körében vagy a tanulmá-nyok elméleti mezején szerzett tapaszta-lataikat gyorsan kivánják az ennekhasznát vehetõ közönség tudomásárahozni, vagy ha az olyanok, kik ez utonnem mûködhetnek közre, legalább atársadalmi érintkezés terén s anyagi se-gélyök által igyekeznek virágzóvá tenniazon egyesületet és szakközlönyt, melyminden mellékérdektõl menten egyedüla hazai erdészet ügyének javára szente-li minden munkásságát.

Erdészetünk érdekeinek üdvös elõ-mozdítására két érdekközösen egymás-hoz csatolt tényezõnek kell közrehatni, sezek az erdõbirtokosnak és alkalmazotterdõtisztjének egyetértõ munkálkodása,mi különösen abban álland, hogy atisztség meggyõzõ helyes érvekkel igye-kezzék az erdõ érdekében szükséges in-tézkedések megtételére a birtokost meg-nyerni, s ez viszont tisztjének üdvös tö-rekvéseit érvényre jutni segítse.[…]

[…] Ha mind e két tényezõ a megje-löltük értelemben fog az erdõk érdeké-ben eljárni, s e mellett mindkettõ az ér-dekeit szolgáló szakegyesületet és szak-irodalmat hazafiúi kötelességbõl is fo-lyó készséggel támogatja azért, hogyezek segélyével elérhetõvé tegye azösszes hazai erdõgazdaság, s igy sajátelõnye érdekében is mindazt, melyetegyéni munkakörben elérni nem lehet,s melynek kivitelére, mint mindenütt,ugy nálunk is, az egyének erejének vál-vetett egyesülése szükséges […]

[…] majdnem 10 évre terjedõ alkot-mányos kormányzat alatt nem tudtunkkorszerû erdõtörvényt alkotni, sõt an-

nak is 105 kerek esztendõje mult el,hogy Maria Terézia királynénk elren-delé a megyei erdõ felügyelõk alkalma-zását; de azért kivéve egy két megyét,melyekben véletlenül akadt e tisztség-nek embere, az üdvös rendelet igéjetestté nem lehetett […]

[…] Az Országos Erdészeti-Egyesület sennek közlönye, az „Erdészeti Lapok”éber szemekkel õrködnek hazai erdõ-cul-turánk felett, s minden rendelkezésre ál-ló módot és alkalmat igyekeznek felhasz-nálni arra, hogy abból erdõgazdaságunkjavának elõmozdítására kellõ haszon há-romoljék. A t. erdõbirtokosokon és szak-társakon tehát a sor, hogy egyénileg mü-ködésök körében ugyanazt tegyék, s hogya köztéren szellemi és anyagi támogatá-suk által az Országos Erdészeti-Egyesüle-tet és ennek szakközlönyét minél sikere-sebb munkálkodásra képesítsék.

Bedõ Albert

SajtóközleményA 22 erdõgazdaság február 1–december31-e között összesen 7741 közmunkástfoglalkoztat. A Belügyminisztérium 9 430millió forint támogatást ad, amihez azerdõgazdaságok saját forrásaikból431,5 millió forintot tesznek hozzá. Ígya program teljes költsége megközelíti a10 milliárd forintot.

Az erdõgazdaságok a lehetõségeikhezmérten tavaly is hozzájárultak a munka-nélküliség enyhítéséhez. Mivel a Gazda-sági törvény hatálya alá tartoznak, a köz-munkaprogramban való részvételüknem könnyíti meg a mûködési feltételei-ket. Mindazonáltal a tavalyi közmunka-program sok pozitív tapasztalatot is ho-zott, nem egy közmunkást azóta fõállásúmunkavállalóként foglalkoztatnak.

MFB Zrt.

Összefogás, összefogás, összefogás(Kivonat Bedõ Albert: Az uj év alkalmából c. 1876 januárjában megjelent írásából)

A két háború között villanymotorralmûködtetett fûrészüzemek jötteklétre, melyek konkurenciát jelentet-tek a már korszerûtlen, kis termelé-kenységû vízifûrészek számára. Atulajdonosok már nem elsõsorbaneladásra, hanem saját célra fûrészel-ték a rönköket. A bútorgyárakszámának növekedése nem kedve-zett a vidéki asztalosmestereknek,ami szintén a fûrészmalmok szüksé-gességét csökkentette.

A végsõ döfést az 1948-as államosításjelentette. Ekkor a magántulajdonbanlévõ „tõkés kizsákmányolásra alkalmas”fûrészmalmok mûködését betiltották.Sok helyen a bennük található minimá-lis vasalkatrészt is begyûjtötték.

A teljesen mûködésképtelen fûrész-malmok egyszerû pajtaépületét jó esetbenmás célra használták fel, fásszín, raktár lettbelõle. Rosszabb esetben a karbantartásnélküli faszerkezetek elkorhadtak, a laj-ban kinõtt a fû és a gaz, a vízkerék „lerom-lott”. A több száz fûrészmalom a Székely-földön lassan a feledés homályába merült.

A romániai néprajzi, népi ipari ku-tatások megindulása a ‘60-as évekbennéhány fûrészmalom megmenekülésétjelentette. A szabadtéri múzeumokbakerültek a székelységhez hasonló kul-túrájú román és szász falvak fûrészei. ABukarest melletti múzeum, a Kolozsvárvárosában lévõ gyûjtemény is birtokolilyen szerkezeteket. A Nagyszeben kö-zelében lévõ Astra Múzeum 4 komplexfûrészmalomblokkot tulajdonol.

A Székelyföldön a székelykeresztúriMolnár István Múzeum kertjében a het-

venes években került felállításraegy Kápolnásfaluról átszállítottszép fûrészmalom. Ezekben amúzeumokban megtaláljukmind a kisméretû (50–60 cm)vízkerékkel mûködtetett, áttételnélküli (ún. velencei vagy talján)fûrészmalmokat, melyeket a se-bes folyású, kis vízhozamú pata-kokra telepítették, mind a 3-4méter átmérõjû vízkerékkel haj-tott, fogaskerék-, vagy laposszíj-áttétellel gyorsított forgású, ún.ausburgi fûrészmalmokat.

A ‘60-as évektõl kezdve többtanulmány született a vízienergiafelhasználásának története téma-körében. Így a lisztelõmalmok,posztóványolók, gyapjúmosók,érczúzók, kallók, vasverõk ésnem utolsósorban a fûrészmal-mok emlékeit összegyûjtötték,rendszerezték. Sajnos addigramár tárgyi emlék csak töredékesen volttalálható. A leírások, fotók száma ke-vés, az adatközlõk pedig egyre keve-sebben voltak fellelhetõk.

A Székelyföld igen karakteres tájegy-ségei néprajzi anyagának egyik leg-nagyobb gyûjtõhelye a sepsiszentgyör-gyi Székely Nemzeti Múzeum filiáléja azAlsócsernátonban található HaszmannPál Múzeum, ahol a háromszéki népikultúra teljes vertikumát gyûjtötték ésgyûjtik ma is az alapító fiai és unokái,valamint családtagjaik.

A Gyergyói-medence néprajzi kultú-ráját gyûjtötte hatalmas energiával Ta-risznyás Márton néprajzkutató. Õ kez-deményezte a medence vízhajtású szer-

kezeteinek feldolgozását is. A Gyergyó-szentmiklóson lévõ (ma az õ nevét vise-lõ) városi múzeum udvarán létrehozottmini néprajzi gyûjteménybe került egyRemete-Eszenyõn fellelt fûrészmalom is.1980-ban bekövetkezett halála utánMárton László kezdeményezésére és se-gítségével került elõször kiadásra 1982-ben Tarisznyás Márton több tanulmánya„Gyergyó történeti néprajza” címmel aromániai Kritérion Kiadó gondozásában.

Második, magyarországi kiadása az ere-detivel azonos változatban a ‘90-es évekelején jelent meg. A könyv azóta a témávalfoglalkozók legfontosabb alapmunkája.

Személyes kapcsolatom a székelyföldifûrészmalmokkal 1998 nyarától indult.Egy 10 napos székelyföldi nyaralás egyikszokásos programja, a Gyilkos-tó meglá-togatása kapcsán ismerkedtem meg Por-tik Sándor festõmûvésszel, aki saját –többek között gyönyörû malom témájú –linómetszeteit és festményeit árulta a tópartján. A hosszabbra sikeredett beszél-getés kapcsán kiderült, hogy nemcsak akörnyék vízhajtású lisztelõmalmait, ha-nem korábban egy fûrészmalmot is raj-zolt, festett. A többé-kevésbé pontoshelybehatárolás után rövid keresgélésselmegtaláltuk az õsi szerkezetet.

A Gyergyószentmiklóstól délre fek-võ településsel, Vaslábbal régóta egy-beépült Heveder nevû falu azonos ne-vû patakja mellett állt a láthatóan na-gyon régi fûrészmalom. Egyszerû fapajtaépület deszkafedéssel. Elöl nyitottoldalához két rönkön lehet felgurítani a

Székelyföldi fûrészmalmok II.

Vasláb-heveder 2003, nagyon rossz állapotú tetõ-szerkezet


A tetõszerkezet javítása


fûrészelendõ anyagot, deszkával fedetthátoldala mögött ott a hosszú laj és gyö-nyörû, 3 méter átmérõjû vízkerék.

A kíváncsi nézelõdés és fotózás köz-ben elõkerült az addig a mezõn dolgo-zó gumicsizmás tulajdonos is: BenczeÁgoston, azaz Guszti.

A hatvanas évei közepén járó tulajszinte kérdezés nélkül, büszkén muta-tott meg mindent.

A fûrészmalmot az ükapja építette az1860-as évek közepén. Azóta perszetöbbször kellett felújítani, hiszen min-dene fából készült, de szinte mindenporcikájában eredeti. Az utolsó felújí-tást – a vízkerék újjáépítését – Gusztiédesapja halála után egyedül végezte.

Fantasztikus élmény volt számunkra,ahogy a lappancs felemelése után a víza hatalmas vízkerék lapátjaira futott ésaz szép lassan, komótosan elindult,majd egyre gyorsulva felvette a „sebes”,percenkénti 25-ös fordulatot. A rönkko-csira rögzített 4 m hosszú rönköt az au-tomata elõtolómû kb. 5-6 perc alatt fû-részelte végig. Több száz éves technikaa 20. század végén. Elég abszurd. ASzékelyföld akkor egy kicsit még olyanvolt, mintha itt-ott megállt volna az idõ.

A beszélgetést egy másnapi alapo-sabb látogatás, alaposabb fotózás, vide-ózás követte. A több órásra sikeredettbeszélgetés, nézelõdés kapcsán felme-rült bennem a gondolat, hogy jó lennevalahogy minél többet átmenteni ebbõlaz antivilágból a 3. évezredbe.

1998-ban már közel 20 éves faiparimérnöki diplomával és 10 éves szak-középiskolai tanári gyakorlattal láttamerre reális lehetõséget. A ‘90-es évek-ben diákok közremûködésével már ké-szült 3 kiállításom, amely a faipari szer-számok fajtáit és azok sokszínûségétmutatta be, így arra gondoltam, hogy ezmost is fog mûködni.

1999 tavaszától kezdve a szervezésimunkát, szeptemberre sikerült annyi pá-

lyázati pénzt összegyûjteni, hogy 13 diákés még egy kolléga kíséretével kijutot-tunk a Székelyföldre. Szentegyházánszálltunk meg és onnan utaztunk több al-kalommal a kb. 70 km-re lévõ Vasláb-He-vederre a Bencze-féle fûrészmalomhoz.A felmérés 4 napja alatt elkészült több tízméretezett videófelvétel. Emellett 2 na-punk volt Székelyföld turisztikai és nép-rajzi nevezetességeinek megismeréséreis. Nagyon hasznos hetet töltöttünk a Szé-kelyföldön. A felmérés eredményekép-pen néhány végzõs diák elkészítette vizs-gamunkaként a fûrészmalom M=1:10 ará-nyú mûködõképes modelljét is 3 pél-dányban. Az egyik ma is a Kozma LajosFaipari Szakközépiskola auláját díszíti, amásodik Sopronba került az ErdészetiMúzeumba, a harmadik pedig a gyergyó-szentmiklósi Tarisznyás Márton Múzeumgyûjteményét gazdagítja.

A helyszínen készült fotók, valamint aSzékelyföldrõl és Magyarország kü-lönbözõ helyeirõl kölcsönkért fûrész-malommodellek és egyéb tárgyi emlékekfelhasználásával 2000 májusától egy hó-napig mûködõ kiállítást állítottunk össze„In memoriam vízifûrészek” címmel.

A kiállítást sok faiparos kolléga, fai-part tanuló diák és hallgató látta. Jó ér-zés volt látni, hogy a modern gépek vi-lágában mozgó kollégák milyen élve-zettel sétálnak a múlt emlékei között.

A felmérések alapján nagy biztonság-gal meg lehetett jósolni, hogy a Bencze-fé-le fûrészmalom, ha nem történik a tetõ-szerkezetében valami radikális felújítás,néhány éven belül összeomlik. A több he-lyen beázó tetõhéjalás és az alatta lévõ, rész-ben korhadt tetõszerkezet nehezen tartot-ta volna magát a télen ránehezedõ kb. 4tonna hó nyomásával szemben. Ugyanak-kor a vízkerék külsõ csapágytalpa szinténmeglehetõsen korhadt állapotú volt, ígyha az megroppan, a vízkerék az iszapbasüllyed és elkorhad (mint ahogy az 2002nyarán be is következett). Arra gondol-

tam, hogy a faanyagra való kb. 70 000 fo-rintot megpróbálom összeperselyezni, amunkát pedig önkéntesen jelentkezõ csa-pattal saját költségen kiutazva elvégezni.

A komoly pénzgyûjtõ tevékenységeredményeként a szükséges összeg2003 kora tavaszára összegyûlt. Azt sze-mélyesen vittem ki és adtam át a tulaj-donosnak, aki a pénzen vásárolt rönk-fát a saját fûrészmalmán fûrészelte fel.

A munka elvégzéséhez szükséges 10fõs csapat július elején indult útnak.Kollégák feleséggel, egykori és akkoritanítványok és barátok elszántan, sát-rakkal és szerszámokkal felfegyverkez-ve. A két öreg mikrobusszal 12 órás útután érkeztünk a helyszínre. Sátrakbanés szénapajtában aludtunk, a Heveder-patak jeges vizében mosakodtunk. A lá-nyok bográcsban fõzött ételét ettük azottani jóféle kenyérrel.

Az elõre odakészített deszkaanyagés egyéb alkatrészek felhasználásával 4nap alatt sikerült lebontanunk az északioldal deszkaborítását, megerõsíteni ameggyengült szarufákat, a korhadt ge-rendákat kicserélni.

Újjáépítettük az oromfalakat, újra-deszkáztuk a tetõt. Mivel a vízkerék azelkorhadt és eltört csapágytalp miattbesüllyedt az iszapba, így jókora neki-buzdulással sikerült egy vasúti sín segít-ségével kiemelnünk, majd az új csap-ágytalp behelyezése után újra beüze-melni a kereket. A zárónapon megje-lent a Duna Televízió riportere és ope-ratõre, akik rövid filmes összefoglalótkészítettek a munkákról, kiemelve amûemlék felélesztésének fontosságát.

Mivel a Bencze-féle fûrészmalommint mûemlék a Tarisznyás Márton Mú-zeumhoz tartozik, ezért munkánk fotó-és egyéb dokumentumait minden eset-

ben átadtuk a múzeum igaz-gatójának.

Pauló Tamás faipari mérnöktanár

Az elkészült új tetõ A tulajdonos és a magyar csapat az elkészült fûrészmalom elõtt


A 2012-es Mezõgazdasági Könyvhó-nap legjelentõsebb vidéki eseményefebruár 16-án zajlott a KaposváriEgyetemen. A rendezvény kiemelttémája a szakképzés, szakoktatásvolt. Ennek keretében esett szó a vi-dékfejlesztés, szakképzés új felada-tairól, hiszen itt történik a szaklap-és szakkönyvkiadás. Dr. Szávai Fe-renc rektor köszöntötte a megjelen-teket, majd felkért elõadókként V.Németh Zsolt, a Vidékfejlesztési Mi-nisztérium vidékfejlesztésért felelõsállamtitkára, valamint dr. Mezõ-szentgyörgyi Dávid, a VM Vidékfej-lesztési, Képzési és SzaktanácsadásiIntézet fõigazgatója elõadását hall-gatta meg a szakközönség.

V. Németh Zsolt beszédében az agrá-rium fontos elemeként említette a szak-lapok, szakfolyóiratok szerepét. – Minda Nemzeti Vidékstratégia, mind a Da-rányi Ignác Terv egyik központi elemea gazdatársadalom képzettségi szintjé-nek növelése. Egyrészt meg kell felelni apiaci igényeknek, új elvárásoknak,másrészt pedig a saját gazdasági elvá-rásaiknak is. Ez nem történhet meg aszakmai és gazdasági ismeretek bõvíté-se nélkül. – Erre a célra pályázati forrá-

sok is rendelkezésre állnak. Egyebekközött az Európai Mezõgazdasági ésVidékfejlesztési Alap is jelentõs forráso-kat tartalmaz e célra. Az elmúlt évekbenkétmilliárd forintot fordítottak képzés-re, oktatásra, – százhatvan OKJ-s kép-zés áll térítésmentesen a magyar gazdákrendelkezésére. A mezõgazdaság terü-letén új korszakot jelent a családi gaz-daságok markánsabb megjelenése. Akisgazdaságok életképességének lehe-tõsége az egymással való szövetkezés-ben és a legkorszerûbb szakmai ismere-tekben van. Ehhez pedig feltétlenülszükség van új szakkönyvekre, folyói-ratokra és képzésekre.

Az agrárium legrégebb óta folyama-tosan megjelenõ lapját, az idén 150.évébe lépett Erdészeti Lapokat LomnicziGergely, az Országos Erdészeti Egyesü-let fõtitkára mutatta be.

„A megbízható és jól képzett szak-embergárda oktatása és nevelése min-den ágazat alapvetõ érdeke. A XIX. szá-zad végén megerõsödõ, immár az Or-szágos Erdészeti Egyesület által kiadottErdészeti Lapok folyamatosan, kiemeltfigyelemmel foglalkozott az erdészszak-ember-képzést érintõ kérdésekkel,adott esetben problémákkal. Így példá-ul már az elsõ világháború elõtti lapszá-

mokat forgatva is történeti vonatkozás-ból érdekes adalékokat, egész évfolya-mokra kiterjedõ vitákat olvashatunk afelsõfokú erdész- és bányászképzés sel-mecbányai helyszínének megváltozta-tásáról. Legutóbbi számaiban az Erdé-szeti Lapok cikksorozatban mutatta beaz országosan 35 000 fõt foglalkoztatóerdõgazdálkodás szakemberképzésé-nek különbözõ szintjeit, sajátosságait.

Az írott sajtó maradandó értékei való-di kincsesbányát jelentenek a tanulók,diákok vagy akár a kutatók számára. Azerdészeti oktatás napi szinten használjaaz Erdészeti Lapokban megjelenõ tartal-makat. A tanulmányok, cikkek tudása-nyaga mellett az újság megfelelõ fórumotnyújt a diákok kutatásainak, tudományosdolgozatainak megjelenítéséhez, hogyeredményeik a szakmai nyilvánosságelõtt ismertek legyenek.”

Utolsó elõadóként, Torma Sándor, aMóricz Zsigmond Mezõgazdasági Szak-képzõ Iskola igazgatója adott részletestájékoztatást az agrárszakképzésrõl. Azerdészeti képzésekben érintett intézmé-nyek közül a konferencia résztvevõiközött láthattuk a soproni, a barcsi és aszõcsényi iskolák képviselõit.

Az elõadásokat követõen kitünteté-sek átadására került sor. Az Intézmény-

Könyvünnep Kaposváron


közi Tankönyvkiadási Szakértõ Bizott-ság alapító tagjai közül elismerésben ré-szesült dr. Horváth Béla egyetemi tanár,intézetigazgató (EMK Erdészeti-mûszakiés Környezettechnikai Intézet), valaminthúszévi eredményes munkáért dr. Tol-vaj László egyetemi tanár (FMK, Fizikaés Elektrotechnika Intézet).

A rendezvény idején az aulában kiál-lításon ismerkedhetett meg a közönséga legújabb szakmai kiadványokkal,ahol egyes kiadók kedvezményes vá-sárlási lehetõségeket is kínáltak. AzOEE standján az Erdészeti Lapok 150éves évfordulójának ünnepi számával,valamint az Egyesület egyéb kiadvá-nyaival ismerkedhettek az érdeklõdõk,de kézbe vehették és átlapozhatták azErdészeti Lapok 1862-es és ’63-as évfo-lyamának bekötött példányait is.

Kép és szöveg: Detrich Miklós

Író-olvasó találkozón is bemutatkoztunk

Az Országos Mezõgazdasági Könyvtáradott otthont a Mezõgazdasági Könyv-hónap záró rendezvényének, amelyre2012. február 23-án került sor. A nagysi-kerû író-olvasó találkozón közel 100 fõvett részt. A rendezvényen az OrszágosErdészeti Egyesület külön standot ka-pott, ahol az elsõ jubileumi lapszámonkívül már az Erdészeti Lapok februáriszámának példányait is kézbe vehettékaz érdeklõdõk. Ebbõl az alkalomból aMezõgazdasági Könyvtár ingyenes bei-ratkozási lehetõséggel lepte meg arésztvevõket és a bemutatott könyvekdedikált példányaihoz kedvezményesáron juthattak az olvasók. A megnyitóés a programot színesítõ néptáncbemu-tató után Pápai Gábor, az Erdészeti La-pok fõszerkesztõje tartotta meg vetítettképes elõadását. Bemutatója elsõ felé-ben történeti áttekintést adott a folyói-ratok kialakulásáról és a magyar erdé-szeti irodalom megjelenésérõl. Ez utób-bihoz kapcsolódva több idézetet is fe-lolvasott a magyar erdészeti szakiroda-lom elsõ munkájának is tekinthetõ „AzFenyõfának hasznos voltáról és az Sen-dely tsinálóknak kellemetes és hasznosmunkájokról való História” címû,Oroszhegyi Mihály Deák által írott1656-os kiadású könyvébõl. Részlete-sen bemutatta azt a történelmi keretet,amelyben az Erdészeti Lapok 1862-benútjára indult. Elõadásának külön érde-kessége volt, hogy párhuzamot húzotterdész nagyjaink és a korabeli nevesmezõgazdasági szakírók között, amit azértõ közönség nagy tetszéssel fogadott.A lapok történetének bemutatását fõ-

szerkesztõségének elmúlt 20 esztende-jével zárta. Ennek az idõszaknak az el-sõ meghatározó eseménye az volt,hogy szakperiodikánk visszanyerte ere-deti címét és újra Erdészeti Lapok meg-nevezéssel jelenhetett meg. Pápai Gá-bor elõadásának végén kifejtette az el-múlt két évtized ars poetica-ját is, amitröviden így foglalt össze: „Szerkesztõimeggyõzõdésem az volt, és ma is az,hogy egy egyesület lapja elsõsorban aközösségrõl, az emberrõl szóljon.”

Az Erdészeti Lapokról szóló elõadástkövetõen a következõ szerzõk mutattákbe szakkönyveiket: Tátrai Zsuzsa: Azorchideák gondozása (Mezõgazda Ki-adó), Hajdu Edit: A szõlõfajták, szaporí-tóanyaguk és be-tegségeik (Agroin-form Kiadó), VasaLászló: A családigazdálkodás öko-nómiája (Szaktu-dás Kiadó Ház) ésIllosvay György –Bank Csaba: Ahobbyállatok tar-tása és tenyésztése(VM Vidékfejlesz-tési, Képzési ésSzaktanácsadásiIntézet).

A kiválóan megrendezett író-olvasótalálkozó és az egész MezõgazdaságiKönyvhónap kiemelt figyelmet szenteltjubiláló szaklapunknak, amiért külön

köszönet illeti meg a Mezõgazda Ki-adót, Lelkes Lajos ügyvezetõ igazgatóurat és kedves munkatársait!

Dr. Sárvári János

A kaposvári Honvéd utcai Általános Is-kola és a Táncsics Gimnázium után feb-ruár 21-tõl a mernyei Mûvelõdési Ház-ban láthatók a SEFAG Zrt. munkatársaiés családtagjaik által készített termé-szetfotók. A száz képbõl álló kollekció

immár a nyolcadik helyszínen mutatko-zik be.

A vendégeket Kisfalusi András pol-gármester köszöntötte, majd a kiállítást– a tizenhat alkotó nevében – DetrichMiklós és Major László nyitotta meg.

A „Csodálatos természet” Mernyén


A világ második legnagyobb területûországáról, Kanadáról az erdészetiszektoron kívül dolgozóknak is elsõ-ként a végtelen erdõségek jutnak eszé-be. Nem véletlen, hiszen ez a fiatal or-szág rendelkezik a világ erdeinek 10%-ával.

A 397,3 millió hektár erdõ kevesebb,mint 1%-át termelik le évente, így is Ka-nada a világ vezetõ exportõre az erdõ-bõl származó különbözõ nyersanya-gok, termékek terén.

Az erdõterület 93%-a köztulajdon,aminek nagyobb része (77%-a) azegyes tartományok tulajdonában van(provinciális vagy territoriális tulajdon).A mindössze 7%-os magánerdõ-hányad450 000 tulajdonos között oszlik meg.

Természetvédelmi oltalom alá az er-dõterület 8%-a tartozik, több mint 140millió hektár pedig valamilyen nemzet-közileg elismert, a fenntarthatóságszempontjait is szem elõtt tartó tanúsít-vánnyal rendelkezik.

Az egyes tartományok önállóan tör-vénykezhetnek minden természeti erõ-forrásukat illetõen, így az erdõk terén is(figyelembe véve azt, hogy a óceánokökológiai állapotának védelme a föde-rális kormány alá tartozik, tehát ez felet-te áll az egyes tartományok önrendel-kezésének). Általánosan azonban el-mondható az államokra, hogy kötelezõminden véghasználatot követõen az er-dõ felújításáról gondoskodni. A felújítás72%-ban mesterséges úton, csemeteül-tetéssel vagy magvetéssel történik, míga maradék csaknem 30% természetesenújul fel.

British Columbia tartományban pél-dául évente nagyjából 200 millió cse-metét ültetnek el. Szintén ebben a tarto-mányban befejezett felújításnak az ún.„freegrowth” állapotot tekintik: amikormár emberi beavatkozás nélkül is meg-

marad az erdõ. A tartomány 30%-kal já-rul hozzá az ágazat éves bevételéhez.Az évi rönktermelés a világpiaci keres-lettõl függõen 50-70 millió m3. A tarto-mány területének 66%-át erdõ borítja,erdeinek 96%-a tûlevelû. Az egész er-dõterületnek csak 28%-a gazdasági er-

dõ British Columbia tartományban, amaradék 72% parkokat, védett erdõketés erdõgazdálkodásra nem alkalmas er-dõket takar.

Erdeiket alapvetõen két nagy kategó-riába sorolják, mely európai fülnek igenkülönös: old-growth és second-growth.Ez azt jelenti, hogy minden erdõ, amitKanadában látni, vagy nem volt mégtervszerû erdõgazdálkodás keretébenkitermelve vagy ez mindösszesen egy-szer történt meg (vagyis az erdõ „másodnövésû”). Tehát a „second-growth”: azeredeti, érintetlen erdõ véghasználatátkövetõen mesterséges vagy természetesúton felújított erdõ.

Nehéz volna pár mondatban bemu-tatni eme majd’ Európa méretû országfafajait, vagy akár csak közülük a jel-lemzõeket. Elmondható azonban, hogyOntario és a prérik déli részére a lomb-hullató fajok jellemzõek. A déli terüle-tekre a melegebb klíma miatt a na-gyobb fafaji diverzitás is elmondható(Carya cordiformis, Juglans nigra, Pla-tanus occidentalis, Fraxinus quadran-gulata). Északon leggyakoribb a Piceamariana, de általános a Picea glaucais, gyakori a Populus balsamifera. Anyugati partvidéken az alábbi fajokkaltalálkozhatunk többek között: Pseudot-suga menziesii, Thuja plicata, Tsugaheterophylla, Picea sitchensis, Betulapapyrifera, Pinus contorta. A konti-nens középsõ, partoktól távolabbra esõterületein szintén gyakori a Picea ma-riana, valamint Picea glauca, Abiesbalsamea, Larix laricina, Pinus bank-siana, Pinus contorta. A keleti partvi-dékre jellemzõ a Picea rubens, Piceamariana, Picea glauca, Abies balsa-mea, Acer saccharum, Betula allegha-niensis.

Komoly kihívásokkal kell szembe-nézniük a kanadai erdészeknek, mivel

Pár sorban a kanadai erdõgazdálkodásról


a klímaváltozás két, már egyébként issúlyos problémát mélyít. A kanadai fe-nyõszú (Dendroctonus ponderosae) ká-rosítása és a tûzesetek száma, kiterjedé-se súlyosbodó ökológiai és gazdaságinehézségeket vetít elõre.

Természetesen vannak kétkedõk aklímaváltozás hatásaival, összefüggé-seivel kapcsolatosan, de a kemény hi-deg idõszakok elmaradása, rövidülésebizony kedvez a szúbogaraknak,

emellett a fafajok ellenállását gyengí-tik a hõmérsékleti anomáliák. Egy be-szédes adat: a 1998-tól 2009-ig terjedõidõszakban ez az egyetlen rovarfaj 675millió m3 faanyagot tett tönkre BritishColumbiában, ami a kereskedelmi for-galomba hozható fenyõ-faanyag felétjelenti.

Remélhetõleg a jövõben is a juhar, ahód,a kanadai lúd lesz Kanada jelképe ésaz apró bogár nem taszítja le a jól bevált

sztereotípiákat megszokott helyükrõl. A cikkben 2009-es adatok található-

ak (forrás: The State of Canada’s Forests– Annual Report 2010, Natural Resour-ces Canada)

Köszönet Jandó Tibornak a cikkmegírásához nyújtott segítségért!

Horváth Kittidoktorandusz

Nyugat-magyarországi EgyetemErdõmérnöki Kar

Percenként 24 hektár erdõt vágnak ki!

Az ENSZ égisze alatt 2007-ben kiötlött REDD-programban az er-dõirtást megfékezõ projektek is szerezhettek volna ÜHG-kibocsá-tási kvótákat, de miután elfogadták a program alapelveit Durban-ben, máig nem sikerült megegyezésre jutni a szisztéma részletei-rõl. Ennek híján nincsenek kellõ anyagi ösztönzõk a pusztításmegfékezésére. Közben tovább fogyatkoznak a bolygónk tüdejé-nek számító õshonos erdõk. Mint köztudott, az üvegházgáz-kibo-csátás 20 százalékáért az erdõirtás felel, mivel a fákban megkötöttszén-dioxid a kivágáskor visszakerül a légkörbe. Percenként 24hektárnyi erdõt vágnak ki világszerte, s a probléma akut volta el-lenére sem állt össze a REDD finanszírozása az elmúlt 5 évben.Norvégia, az USA és Ausztrália 4 milliárd dollárt ajánlott fel, hogymegfékezzék az erdõpusztítást Indonéziában, Brazíliában és más,õserdõkkel dúsan borított országokban. (Brazília a 2009-es kop-penhágai klímacsúcson elkötelezte magát amellett, hogy 2020-ignyolcvan százalékkal csökkenti az Amazonasi esõerdõ irtását, deegy évvel késõbb még növekedett is a kiirtott erdõterület.)…

Piac és profit

26 milliárd fát ültetnének el

Huszonhatmilliárd fát készül ültetni Kína a következõ egy évti-zedben a fokozott környezetvédelemre irányuló ígéreteinek je-gyében. Tervek szerint évente átlagosan 650 millió embert,vagyis az ország lakosságának a felét mozgósítják az ambiciózuscél elérésére – közölte Csang Jongli (Zhang Yongli), a NemzetiErdészeti Hivatal vezetõje. A szakember az önkéntes faültetésikampány harminc évvel ezelõtti elindítása alkalmából szervezett

sajtótájékoztatón beszélt a tervekrõl. Az idei év elsõ 11 hónapjá-ban nagyjából 614 millió kínai vett részt a kezdeményezésben:az önkéntesek hatmillió hektárnyi területre 2,51 milliárd fát ül-tettek szerte az országban. A nagyszabású erdõsítés bejelentéseilleszkedik a kínai vezetés ígéretébe, amely szerint növelni fog-ják „erdõségeinek szén-dioxid-elnyelõ kapacitását”, hozzájárul-va a klímaváltozás hatásainak kezeléséhez. Az éghajlatváltozáselleni hivatalos kínai akciótervet tartalmazó novemberi fehérkönyv számos környezetvédelmi kezdeményezést sorol fel.Ezek között szerepel az ország északi részén és a Jangce folyómentén építendõ szélfogó erdõsáv, a mezõgazdasági területekújrafásítása, a létezõ erdõségek védelme.

Magyar Nemzet online

Hammm! Fotó: Apatóczky István

Érdekességek a természetben

Szinte teljesen letarolták az erdõt a Var-gyas völgyében, a Málnavész, Vereskútés Gyepüfeje dûlõkben, a MadarasiHargita környékén. Szentegyháza 4000hektárnyi erdejébõl 3500 hektár már el

van lopva, és a megmaradt 500 ha 60%-aúgyszintén.

Ugyancsak lopják a csíkrákosi , ma-défalvi, csíkcsicsói, lövétei, kápolnásiés zetelaki erdõket.

Az erdészet, a rendõrség, az ügyész-ség tehetetlen. Vagy csak tétlen?

A kérdés: ki állítja meg a pusztítást.(Honlevél, 2012. január)


Óriási tarvágás a Hargitán

Tollam gyenge e bérczes hon havasai-nak természeti szépségeit híven ecsetel-ni, mert oly dús ez a legmeglepõbb vál-tozatosságokban, hogy azokat csakélvezni lehet, de leírni nem. Egy havasikép oly magasztos és nagyszerû, hogyerõnk megtörpül rajzának kísérletében.

A ki Erdélyt átutazza, vágyó gyö-nyörrel szemléli az égig nyúló havasokszokatlan szépségû rejtélyes tájait, s hatélen végig hajtat az Olt völgyén a kiesBárczaságig s túl azon Háromszék la-pályán át Gyergyóig, magasztos illet-séggel tekint föl a hóval födött havasokormaira s szivében meghajol a termé-szet e nagyszerû mûve elõtt. Oly ma-gasztos látvány az, mely bámulatra ra-gad s önként ébreszti bennünk a vá-gyat, a természet e csodamüvét köze-lebbrõl megismerni.

A havasok allján vagyunk — elõhe-gyei tövén — nézzünk kissé körül, mitmutat e táj. Dúlt terek, pusztuló erdõk,a vandalismusnak ezer nyoma, mi sze-münkbe ötlik. Községi terek, fölváltvaegyes kis magán birtokkal, hol a pazar-lás versenyt futott a pusztítással, le-döntve mindent mi útjában állott. Ön-kény, megrögzött pusztitási hajlam aközségek — s általános elszegényedés-bõl folyó szükség a kis birtokosok részé-rõl, megtettek mindent hogy e közva-gyonból az utónemzedékre mi se ma-radjon, kitéve azt egykor a legnagyobbfaszükségnek. Mindent, mit a két rom-boló elem útjában lelt, könyörtelenülföláldozott magán érdekeinek, nemgondolva az unokákra, kik apáik bûne-iért nyomorral fognak lakolni, martalé-kul esve oly szükségnek, melyet kipótol-

ni egyhamar nincs ut, egyhamar nemleend alkalom.

Hunjunk szemet. Menjünk tovább,forduljunk el e kopár hegyoldaloktól,melyek utunkon követnek oly mélyen avölgybe a mennyire csak a lakott vidék-töli távolság engedi. Itt a természet mû-ködésében kevésbé zavart, mert az irtófejsze e határokig nem ér el.

A bükk itt végre szabadon lélegzik smindig szebb állabokat mutat föl, szá-las egyenes, sima kérgü törzseivel, me-lyek bizonyos magasságig hová tovább,annál szebb és kifejlettebb példányok-kal gyönyörködtetik szemeinket.

A fürge hegyi patak, mely örökösmorajával kõrõl kõre ömlik, itt tisztacsermelyé válik s itt ott egyes pisztrán-gok villámgyorsan bújnak el a neszremelyet jöttünk okoz. Jobbról kristály

Egy kép Erdély havasaiból.


tiszta forrás csörgedez a vadászok általfa kéregbõl rögtönzött csatornácskán,oly édes suttogással, hogy a fáradt utasönként le hajól hozzá, belõle forrószomját oltani.

Vezetõnk pisztráng halászatot ter-vez, mit örömmel s kíváncsisággal foga-dunk, saját magunk is részt véve a mu-latságban.

Vezetõink, kik a vidéket e czélbólgyakran járják, e munkában jártasok.Egy oly pontot keresve, hol a patak le-csapolása lehetséges, azt kõvel, gyep-pel, eltorlaszolják más folyást adva an-nak bizonyos vonalon, miáltal a patakmedre jó darabon szárazon marad, ki-vévén, egyes mélyedéseit a kövek, szik-lák tövén, hol picziny kis tavak marad-nak vissza, melyekben a megszorultpisztrángok menedéket keresnek.

Az ily kövek alá nyúl a munkás, ke-zével keresgélve a fürge állatot, melyvillám gyorsan sikamlik ki a gyakorlat-lan kézbõl. E fogdosás kíváncsiságun-kat fölingerli s föltürkõzve mi is résztveszünk e valóban igen mulattató já-tékban.

„Maledictus piscis in tertia aqua,”mondja a csuklyás barát, s mi is taná-csát követve jó bolgátsi vagy rózsamáli-val öntjük le a jóízû eledelt s körbe jár-tatjuk a kulacsot felköszöntve erdélyiösszokás szerint egymást, s éltetve a so-kat szenvedett kis hazát, tartós szép jö-võt kívánva, mely után oly rég sovárg.

Minthogy csak lassan és nyugtatvahaladhatunk, elég idõnk jut kissé körülnézni.

Roppant erdõ sûrûjében vagyunk. Abükk itt jóval ritkább s a zordon klimakövetkeztében növése is csökkent, deannál vidorabban és túlnyomólag lépföl itt a lúczfenyõ, melynek valódi ha-zája úgyszólván csak itt veszi kezdetét.

Õs erdõk rengetegében vagyunk. A vadon pompája, a teremtés e

nagyszerû mûve elõtt, magába tér alegzordabb kebel is, és tisztelettel hajolmeg az istenség e csoda alkotmányaelõtt. — A természet, mely itt soha megnem zavartatott, hihetetlent halmozottössze abban mit növényi erõ elõmutat-ni képes.

A zordon klima, az egyformaságá-ban kevésbé változó folytonos nedveslég, a rendkívül termékeny talaj, a sa-játszerû, soha meg nem zavart zárlat,mely a törzsek alját védi; minden ösz-vevéve a fák korát annyira fokozza,hogy azok óriási magasságra nõlve, s aviharoktól megkimélve, 300—400 s né-ha 600 évet érnek el 6 lábnyi vastag-ságban; kor, vihar, az ily törzseket idõ-

vel halomra dönti, s egész halmazaazoknak födi el a talajt, a mohák leg-különbözõbb árnyalataitól ellepve.

Elfogul a kebel a természet e bûvöstemplomában.

Mély csend borítja itt a vidéket. Egyélõ állat sem zavarja a csendet; madárhang nem halható itt soha, de sõt aszellõ, mely a koronák tetõit szelid moz-gásba hozza, sem hat az erdõ mélyébe.

Miután a nap már jót haladt útjá-ban, befejezzük e napi sétánkat.

Míg tarisznyáinkat kutatás alá vesz-szük, s tartalmuk fölött szemlét tar-tunk, addig vezetõink száraz gallyakbóltüzet élesztenek. Két ágas, egy fanyárs,meg egy hegyezett vesszõ a pecsenyétöntözõ szalonnának, hamar rögtönözvevannak, s alig pár percz s már forog anyárs és süstörög a jó illatos pecsenye.Sajátszerû egy éldelet a szabadban ra-kott tûznek lángjába merengni, vagyegy a tûzhöz hengerített fatörzsön ülveegy ággal a tüzet piszkálni, közbe-közbeegy-egy kíváncsi pillantást vetve anyársra mely türelmünket feszíti, bír-ván oly étvágygyal itt rendesen, a mily-lyel othon nem dicsekhetünk.

Végre étvágyunk kivan elégítve, mireaz alkonyat is beáll.

Vezetõink egy árnyas fenyõ aljábana puha mohán ágyat rögtönöznek, ösz-ve hordva egyúttal annyi száraz gally-at, mely elegendõ, hogy a lábnál égõtûz éjen át ki ne aludjék. A bágyadtszemeket az álom jókor lezárja, s jobbéjre s édesebb álomra mint itt a fenyve-sek illatos körében alig emlékszünk.Mély csend fog körül, s csak a mély tá-volbúl zúg föl hozzánk a patakok tom-pa moraja. Mély álom borít el min-dent.

Sajnos, de Erdély, a kies bérczeshon, a dús erdeitõl nevét nyert ország,már is faszükséget szenved alantabb vi-dékein, míg havasain roppant erdõk fe-küsznek parlagon, holott a természetazokat úsztató patakokkal oly dúsanlátta el.

Erdély népe rég sóhajtja a szabadsá-got és sovárgva néz egy szebb jövõnekelébe, de e szép jövõnek kecsegtetõ képemögött egy rém rejlik: a faszûke. — Ûz-zük el azt míg lehet. Távolítsuk el az or-szágtól rémet s karoljuk föl Erdély erdé-szetét, mert e kérdéssel összefügg annakjóléte boldogsága, — e kérdés szerencsésmegoldásától függ Erdély jövõje.

Utunk tovább vezet — föl a legma-gasb csúcsra.

Itt a vidék kies, a lég tiszta de a szel-lõ csipõs, s lábunk átázik a dértõl elle-pett fûben.

Végre a hegy csúcson vagyunk. Azörökös szél elsüvölt füleink mellett s ru-káinkba kapaszkodik, átjárva azt a di-dergésig. Fázunk, mint télen, és sie-tünk a kilátást élvezni, hogy védettebbvidékre bocsájtkozhassunk. 8000 lábmagason állunk.

Szemünk még egyszer körül néz sszivünk összeszorul a benyomástól, mita látvány nagyszerûsége okoz ben-nünk. Egy világ fekszik lábaink alatt atermészet egész pompájában, hirdetvea teremtés nagyságát; egy világ ezerbérczeivel, millió lakóival, kik parányi-vá törpülnek lábaink alatt: míg itt amagasban a lélek oly emelkedett, a ke-bel oly túltelt a legszebb érzelmektõl.

Némán, szótlanul állunk itt egymásmellett, nem bírván meglepetésünkbõlmagunkhoz térni. Lebilincselve állunkitt a helyen, elmerengve a távolba s fe-ledve körülünk mindent, míg csaknemösztönszerûleg száll ki egy hang keb-lünkbõl: Áld meg Isten e hont, e sokatszenvedett hazát, mely megbûnhõdtemár a multat és jövendõt! —

Lázár Jakab.(EL – 1868. március 109. oldal –

Szerkesztett változat)

Helikopterrel a fa-tolvajok nyomábanHelikopterrel, terepjárókkal és qua-dokkal keresték a fatolvajokat aBükkben. Öt embert elfogtak, kettõta rendõrségre is bevittek. Borsodmegyében mindennaposak a falopá-sok, tavaly több mint 10 millió forin-tos kárt okoztak a tolvajok.

Együnk rovarokatAz Európai Bizottság 3 millió euróvaltámogatja a rovarok ehetõségét kutatóprojekteket- írta a brit lap. Tudósokszerint az állattartás megdrágulásamiatt elkerülhetetlen lesz a proteinbengazdag hatlábúak fogyasztása. Manap-ság mintegy 2,5 milliárd ember eszikrendszeresen rovarokat- állítja az ENSZélelmiszer-bizottsági hatósága.

Honlapjaink:www.oee.hu

www.erdeszetilapok.hu

www.vandorgyules.hu


Az 1968-as év tavasza nem sok jóval ke-csegtette a magyar erdésztársadalmat.

A hó végi elszámolások alkalmával,ha bevonultunk az erdészetre, olyankorszereztünk tudomást arról, hogy az újgazdasági mechanizmus átszervezések-kel, összevonásokkal fog járni. Ez ki isteljesedett 1970 elejére. A Zemplénivelegyütt megszûnt a Kelet-bükki ÁllamiErdõgazdaság és az önálló fûrészüze-mek is.

Ennek megfelelõen Bedõ Tibor igaz-gató megszervezte a bükki búcsúvadá-szatát szeretett Bükkjében, a Répáshu-tai és Mocsolyástelepi Erdészetek határ-vonalán, a Luga-Kõris-Hársas erdõsé-gek térségében.

Bedõ igazgató úrnak kedvezett aszerencse, mert a Belyvács-Imolynya-kon lévõ leshelyére egy igen szép, érettkant mozgattunk ki a lugai fiatal bük-kösbõl, amelyet egy jól célzott lövésselhelyben is marasztalt. Diána szép aján-dékot adott jutalmul a bükki szolgála-tért az igazgatónak. A szûk körû búcsú-vadászat másik szerencsése jómagamlehettem, mert ebben a hajtásban egylövéssel két süldõt ejtettem el.

Miskolcon pedig megalakult a Bor-sodi Erdõ- és Fafeldolgozó Gazdaság. A126 000 ha-os gazdaságban mintegy 5-6ezer ember kereste a kenyerét. A Mo-csolyástelepi Erdészethez csatolták aTiszakeszi Erdészetet, így hát volt mun-ka bõven ebben az erdészetben is.

A Lillafüredi Erdészetnél Varga Jó-zsef erdészetvezetõ igen keményen ke-zelte a dolgokat, és a jó tót atyafiakkalegyre jobban elmérgesedett a helyze-tük. Ennek az lett a következménye,hogy a bükkszenti egyik fakitermelõbrigád a Lillafüredi Erdészettõl átjelent-kezett a mi erdészetünkhöz, ahol Boldi-zsár Antal erdészetvezetõ fogadta azérkezõ brigádot.

Legyalogolt hát a brigád a macska-lyuki makadám úton a mocsolyástelepiközpontba. A brigád egyenruhája télen-nyáron a fekete gumicsizma, a kék vá-szonkötés és a jambósapka volt. Csaknéztük az egyenként 100-130 kg-os em-bereket, hogy mi szél hozta õket erre avidékre. Aztán beolvadtak az erdészetállományába és hozták, gyakorolták azõ szokásaikat. A komplex termelésben40 cm alatt nemigen hasogatták a tûzi-fát, mondván, hogy azt egy embernek isfel kell dobni a ZIL tehergépkocsi tete-jére. Jómagam is sokat veszõdtem velüka termelések folyamán.

Majd eljött a GMK idõszaka és én iscsatlakoztam a brigádhoz. A hétvége-ken vágtuk a nyárfát a Tisza partján. Anapi teljesítményt 10 m3/fõ mennyiség-ben állapították meg, de ha tízen vol-tunk a mûszakban és a 120 m3 bejött arakodóra, az sem volt ritka. Házaknálvoltunk elszállásolva, így a szállást és azétkezést magunknak kellett rendezni.

A tót ember – élelmes lévén – a kiter-melés során a kiesett darabokat, kétágúfarészeket összegyûjtötte, és este haza-jövet a szekérderékba elrejtve a falubaszállította, hogy azt piacra dobva a napiétkezés költségeit ezzel fedezni tudja.

Munkában a mûszak alatt egymást õkcsak a csúfolódó nevükön szólították,ami csak természetes volt. Kandúr volt abrigádvezetõ, aztán következett a Kóbi,Püspök, Frici, Muki stb. Ezek az embe-rek talán a Bükk utolsó mohikánjai vol-tak a nagy fakitermelések idõszakából.

Aztán eljött az 1992. év tavasza, ekkora brigád éppen nálam fejezett be egy na-gyobb véghasználati fakitermelést. Ígyhát az ígéretemhez híven a brigád a pin-cém elõtt gyülekezett a munka végezté-

vel. Egyébként is ekkor többen készü-lõdtek nyugdíjba a brigádból. Többekközött Fenyvesi János, a hossztoló ésNagy Lajos gépkocsivezetõ is.

A bort vederrel hoztam ki a mélypincébõl, hogy ne kelljen gyakran le-szaladnom a jó mocsolyási nedûért, hi-szen több mint tízen jöttünk össze azünnepségre.

Majd mi több, nótázásba ment át anagy beszélgetés, még meg úgy, hogykörbe mindenkinek nótát kellett kezdeni,ha rákerült a sor. Fenyvesi János állt a sorvégében, a hossztolólécet még akkor semtette le. Majd elkezdte a soron lévõ nótát.

Tiszakeszi fõutcában sétál két fickó Minden házhoz bekiabál, hogy fa

van eladó Nyárfa klatyik van a szekerén Kóbi meg a Kandúr ül a tetején.

A tizenhat éve elmondott nótát régelfújta a szél, a Kandúr brigádvezetõ ki-vételével a favágók, sofõrök, hosszto-lók örök álmukat alusszák a sályi és abükkszentkereszti csendes hegyi teme-tõben, Nyugodjatok békességben!

id. Csizmadia Sándornyugdíjas erdész

Kóbi meg a Kandúr

Negyvenhat olyan faj került elõ a suri-name-i esõserdõben tett expedíció so-rán, amelyeket a tudomány eddig nemismert. A dél-amerikai ország trópusi er-deit a Conservation International nem-zetközi természetvédelmi szervezet szak-emberei kutatták át. A kutatók és a he-lyi lakosok közötti együttmûködés ré-vén összesen 1300 fajt sikerült regiszt-rálni. A furcsa megjelenésû fajok közülvalószínûleg eddig ismeretlen volt a„cowboy béka”: ennek a kétéltûnek alábát fehér rojtok díszítik, sarkán pedigegy sarkantyúszerû képzõdmény talál-ható. Egy másik színes újdonság egy tü-csök vagy fürgeszöcske, amelyet a„crayola fürgeszöcske” névre keresztel-tek élénk színezete miatt. Az egyik újfelfedezést, egy páncélozott harcsát –amelyet tüskés csontlemezek védeneka vele egy víztestekben élõ piranháktól– majdnem megette az egyik vezetõ.Szerencsére a kutatók még idõben ész-revették a hal szokatlan ismertetõjegye-it, és megmentették a tudomány számá-

ra. A háromhetes expedíció a Conserva-tion International húsz éve folyó RapidAssessment Programjának (RAP) volt arésze. Suriname e vidéke azért különle-ges, mert úgy lehet több száz kilométertmegtenni a levegõben, hogy az emberegyetlen utat sem lát, csak összefüggõerdõt – magyarázta Trond Larsen, a RAPvezetõje a BBC hírportálnak (www.bbc.co.uk). Ilyen érintetlen vadont alig le-het máshol találni. Larsen rámutatott,hogy a természetvédõk gyakran a vég-veszélyben lévõ területekre összponto-sítanak, holott ezek az öröknek tûnõvadonok is könnyen eltûnhetnek, hanem figyelnek rájuk. A kutatócsapat se-gített kijelölni a helyieknek egy olyanerdõterületet, amelyet semmilyen mó-don nem hasznosítanak a jövõben. Akörzetet szeretnék majd rezervátummányilvánítani, biztosítandó az õshonosállatvilág érintetlenségét, egyúttal a he-lyi lakosok fenntartható vadászatát ésaz ökoturizmus fellendülését.

(MTI)

Negyvenhat új fajt fedeztekfel a suriname-i esõerdõben


Az Egri Erdõgazdaság történetébõl me-rített leírásaimban sok kiemelkedõ er-dészegyéniséget mutattam be. Ebbe asorba tartozik Király Lajos, a sokoldalú,minden iránt érdeklõdõ erdõmérnök,aki 1921-tõl negyedszázadon keresztülSzilvásváradon Pallavicini õrgróf birto-kán szolgált, utolsó tíz évében az ura-dalmi erdõk vezetõ fõmérnökeként.

Sopronból kikerülve keveset hallot-tunk errõl a kiváló emberrõl, annyittudtunk, hogy õ hozta létre és alkal-mazta a szilvásváradi meredek oldala-kon a „Király-féle csúszdát”, az is közis-mert volt, hogy a Szalajka-völgyi Erdé-szeti Múzeum épületét – melyet nemrégegy másik kitûnõ erdészemberrõl Zi-lahy Aladár Erdészeti Múzeumnak ne-veztek el – korábban a Király-féle ház-ként emlegették. Ez az épület volt többmint 20 éven keresztül a népes Királycsalád otthona, és itt volt Király Lajosirodája is.

A Múzeum épületének felújítása ésaz 1985. évi avató ünnepség után Zi-lahy Aladár múzeumvezetõ elkészítettea múzeumismertetõt, ebben már feldol-gozta Király Lajos gazdag szakmai tény-kedését az õrgrófi uradalom idején.1996-ban errõl színes nyomdai kiad-vány készült három nyelven.

Hajtott a kíváncsiság, hogy közelebb-rõl megismerjem e színes egyéniség élet-útját és családjának történetét, ehhezhozzásegített egy szerencsés véletlen.

Valamikor 2006 körül Egerben egybaráti összejövetelen találkoztam Bal-

pataky Györggyel, akit gyerekkorom-ból ismertem. Az apa, Balpataky LászlóEgerben, az erdõgazdaság központjá-ban dolgozott, a két fiútestvér, László ésGyörgy 1956-ban kivándorolt Kanadá-ba. A beszélgetéskor az derült ki, hogyGyörgy, a kisebbik testvér jól ismeri aTorontó közelében élõ Király Ilonát, akiszintén ’56-ban az egyetemistákkalment ki Kanadába. Megkaptam KirályIlona kanadai e-mail címét, õ a legfiata-labb leánygyermek, ezzel elkezdõdöttkapcsolatom a Király család élõ tagjai-val 2006-ban. Ilona Kenedi – így szere-pel Kanadában a férje után – mindensegítséget megadott, eljutottam a Mis-kolcon élõ Király Bélához, aki viszont alegidõsebb fiú a Királyok közül, és aki-vel közeli kapcsolatba kerültem. Tõletudtam meg, hogy Király Lajos nyugdí-jas éveiben három kötetben közel 600oldalon megírta élete történetét, ame-lyet aztán a családtagok jegyzetekkel ésrégi fényképekkel kiegészítve az inter-neten is elérhetõvé tettek. Ezt olvasvafeltárult elõttem a Királyok története.Igen érdekes olvasmány, valóságoséletregény, ugyanakkor bõvelkedik ér-tékes szakmai fejezetekben, melyek aztmutatják, hogy egy kivételes szakem-berrõl van szó.

Király Lajos Selmecbányán kezdte ta-nulmányait az Erdõmérnöki Karon, eztazonban megszakította a háború: bevo-nulás, galíciai front, ötéves szibériai ha-difogság, megpróbáltatásokkal teli haza-utazás Kínán keresztül. Élete korai sza-kaszáról „Selmecbányai ifjúság szibériaihadifogság” címen olvashatunk beszá-molót a Magyar Elektronikus Könyvtárkiadványai között (http://mek.oszk.hu/08800/08832). Mindezek után már Sop-ronban 1921-ben megkapja a diplomát,és a Pallavicini uradalom NagyvisnyóiGondnokságán elkezdõdik egy igengazdag szakmai életút. Az itt eltöltött hu-szonöt év alatt (Nagyvisnyón hat, Szil-vásváradon tizenkilenc év) nagy dolgoktörténnek életében: házasságkötés, csa-ládalapítás, kilenc gyermek születése,szakmai téren elõrehaladás. Nagyvis-nyón elõször erdõrendezõ, két év utánnagyvisnyói erdõgondnok, majd Szilvás-váradon erdõgondnok, végül az õrgrófierdõk vezetõ fõmérnöke.

A Trianon utáni Magyarországonerõteljes faéhség volt a jellemzõ, az el-szakadt területek erdei nagyon hiá-nyoztak. A vállalkozó fakitermelõ cé-gek, fakereskedõk ezt igyekeztek ki-

használni a mind nagyobb nyereségelérésére. Ezzel a helyzettel találtaszembe magát Király Lajos, amikorNagyvisnyón belenyúlt a folyó ügyle-tekbe. A vállalkozók rendszerint úgyvették meg a fát, hogy maguk végeztéka fakitermelést, a felújítással nem igentörõdtek. Király meggyõzte az õrgrófot– akit rendszerint gazdának nevezettírásaiban –, hogy az uradalom maga vé-gezze a termelést is és az értékesítést is.A Taró-völgyi termelést már ebben aszellemben végezték, mégpedig úgy,hogy maga Király jelölte ki a kivágandófákat. Ekkor alakították ki a Taróban aztaz erdõrészt, amelyben már a „szálalóeljárást” alkalmazták. Ennek elõnyeitKirály Lajos késõbb történeti visszaem-lékezéseiben szakavatottan mutatja be.Mint írja, ez a módszer biztosítja legin-kább a „levegõ és a fény legmegfele-lõbb felhasználását”, és a gyökerek leg-jobb eloszlását a talajban. A tarói szála-lást Király utóda, Hibbey Albert is be-mutatta tanulmányutakon.

Király Lajos nagyvisnyói évei alattmegalapozza házasságát. Feleségül ve-szi dr. Bachmann Lilyt, svájci szülõkgyermekét, aki a filozófia doktora voltkét tanári oklevéllel, és addigi életébenigazi nagyvárosi hölgy volt. Mindezeketazonban félretette, és egy számára is-meretlen életet kezdett el egy „isten há-ta mögötti” faluban, ahol teljes életétcsaládjának szentelte.

A férj, a selmecbányai gimnáziumiigazgató fia, szintén városi ember volt,õt azonban jócskán megedzette az élet:a háború, a szibériai hadifogság, a nél-külözések mind hozzájárultak ahhoz,hogy számára nem volt áthidalhatatlanakadály egész életében.

A Visnyóra érkezõ fiatal házaspártkellemes meglepetés fogadta. Az „egy-szerû népek” szinte azonnal befogadtákõket, kedves, melegszívû emberek vet-ték körül a fiatalokat. Az akkor mégüres kamrában egy nagy hordó káposz-ta állott, amelyet az ottani emberek sze-retetük jeléül adományoztak az ifjú há-zasoknak. Az idegenbõl jött pár egyál-talán nem éreztette a falu lakosságávalúri származását, magas iskolázottságát,hamar beilleszkedtek az új környezet-be, megszerették az egyszerû falusia-kat. Nem lett igazuk azoknak, akik arrafigyelmeztették Királyékat, hogy a „fa-lusiak ki fogják lopni a szemüket is”.

Hamarosan szavakkal le nem írhatóboldogság költözött lakásukba, meg-

A szilvásváradi Király család

Király Lajos


született Évike, az elsõ gyermek, akitazután további nyolc gyermek születé-se követett. Hét gyermeket neveltek fel,ketten kicsi korukban meghaltak.

Egy 1948-ból származó fotó mutatjabe a népes családot, amelyen a két szü-lõ, a hét gyerek, az akkor még egyetlenvõ és két unoka látható. Azóta a családmár szépen kibõvült, szinte megszám-lálhatatlan unoka, dédunoka született,és már ükunokák is szép számmal.

Öt év után, 1927-ben az õrgróf kine-vezi Király Lajost szilvásváradi erdõ-gondnoknak. A család átköltözik a Sza-lajka-völgyben álló emeletes épületbe,amely korábban a „Bányagrófság” szék-helye volt (itt székeltek a térségben mû-ködõ vasbányák felügyelõi), ma pedigZilahy Aladárról – a kiváló erdész em-berrõl – elnevezett Erdészeti Múzeumépülete. A Királyok 20 éven át lakják azépületet, itt nevelkednek fel a gyere-kek, akiknek ezek az évek talán életüklegszebb idõszakát jelentik.

Szilvásváradon kiteljesedik Király La-jos szakmai pályája, sokoldalú, alkotó te-hetsége az erdészet szinte minden terü-letén. Az erdõmûvelés körében komolyfeladatot jelentett a MÁV-termelésekkel(1922) elrontott erdõk rendbetétele, fel-újítása. A MÁV mai szemmel is kiemel-kedõ mûszaki alkotás, a Siklópálya meg-építése után nagyarányú kitermeléshezkezd a Bükk-fennsíkon, a szállításokhozjó lehetõséget nyújtott a fennsíki és az al-só vasúthálózat összekötése. A termelé-seket azonban szakszerûtlenül, a felújí-tás szempontjait figyelmen kívül hagyvavégezték el. A Káposztáskert nevû er-dõrészben Király bemutatta módszerétaz egyetemisták tanulmányútján, enneklényege a böhöncök drasztikus megritkí-

tása, leközelítése avölgybe. Az elõzõ-leg fellazított tala-jon a vonszolás so-rán lepergõ töme-ges makktermés-bõl „gyönyörû úju-lat keletkezett”. Atanulmányúton vi-ta alakult ki közteés Roth professzorközött, aki akkormég azt mondta,hogy itt 500 évignem lesz erdõ.Nagy elégtétel voltKirály számára,hogy a felújítás si-keres volt.

A Szalajkába át-költözõ család ré-

szére a lepusztult emeletes épület kez-detben nem nyújtott megfelelõ körül-ményeket, a sorra születõ gyermekekellátása bizony nagy feladatot jelentett aszülõk számára. Az épületet fel kellettújítani, villany nem volt, vizet a patak-ból hordták vederrel, ivóvizet egy távo-li forrásból cipeltek. Elsõ legfontosabbfeladat az ivóvíz biztosítása volt. Ezt Ki-rály úgy oldotta meg, hogy a közeli hegy-oldalon a forrásokat befoglalta, össze-gyûjtötte egy ciszternába, és gravitáció-val bevezette a házba.

Ezután igen komoly mérnöki feladatvolt az áramellátás: Király Lajos megter-vezett és megépített egy villanytelepetaz épülettel szemben lévõ szakadékosvölgyben.

A felvételen jól látható az az állvá-

nyokra épített csatorna, amely a villany-telephez vezette a vizet. A 12 méter ma-gas vascsövön lezúduló víztömeg meg-hajtott egy turbinát, ez mûködtette azáramot termelõ dinamót. Elmondaniegyszerû, de mindezt megszervezni, a150 m-es csatornát megépíteni, a turbi-nát egyedileg elkészíttetni, a szabályo-zás kialakítása és még sok minden máscsodálatra méltó munka volt. A mûsza-ki munkákhoz nagy segítséget nyújtottKirály Lajos bátyja, Király Endre mér-nök-tanár, akivel együtt élték át a szibé-riai hadifogságot, és akinek nevét 1994óta a váci Ipari Szakközépiskola viseli.Amikor az épületben a villany kigyúlt,valóságos örömünnep volt a családban,és ez minden erõfeszítésért kárpótolt.

Király Lajos nevéhez kapcsolódik azErdészeti Múzeumban ma is láthatószinte mûvészi alkotás, a Bükk hegységdombormû térképe. Hat hónapig tartó,éjszakába nyúló estéken készítette elegyik barátja segítségével hivatali mun-kája mellett. A térkép vázát szintvona-lak szerint elkészített egymásra ragasz-tott falemezek alkották, ezeket azutángipszes keverékkel kiegyenlítették.

Király büszkén írja emlékirataiban,hogy mire a nagy mû elkészült, azegész Bükk hegységben nem volt te-nyérnyi hely, amelyet ne ismert volna.

Ami a Király nevet ismertté tette er-dészkörökben, az a bizonyos „Király-féle csúsztató”, amely a mi egyetemiéveinkben (’60-as évek eleje) már sze-repelt a Szállítástan jegyzeteiben. A Sik-lópálya megépítésével megoldották aBükk-fennsík összekötését a lenti terü-letekkel, azonban a pályától távolabbesõ meredek hegyoldalak, völgyek fa-anyagának lehozatala továbbra is fela-dat maradt. Korábban alkalmaztak fá-ból épített csúszdákat, ezek azonbanköltségesek voltak, áthelyezésük pedigigen nehézkes, összeállításukhoz sokemberi erõre volt szükség. A Király általkitalált és szabadalmaztatott ún. „hor-dozható tûzifacsúsztató” acéllemezbõlkészült, könnyen összekapcsolható,szétszerelhetõ, ezáltal gyorsan áthe-lyezhetõ szerkezet volt, bevezetése ak-

A Király család

A villanytelep A tûzifacsúsztató


kor vált sürgetõvé, amikor 1938-ban el-kezdõdtek a bevonultatások, munka-erõhiány keletkezett.

Ez a berendezés is és a Király-féleház felújítása, a felújításnál alkalmazottújszerû megoldások (vízellátás, villany-telep), vagy a dombormû térkép, mind-mind sok pénzbe került. Pallavicini õr-gróf – a gazda –, aki egyébként mindigmegnézte, hova teszi a pénzét, komolytámogatást nyújtott ezekhez a munkák-hoz. Király Lajos mindig tisztelettel és

elismeréssel nyilatkozott az õrgrófról,akinek „igazságszeretete, méltányossá-ga” példakép volt számára. A csúsztató-val kapcsolatban azonban kétségei vol-tak, de amikor elkészült a kísérleti pél-dány, hozzájárult az üzemi bevetésé-hez, sõt Király értékesíthette Erdélybeés Kárpátaljára is.

Pallavicini két évet hallgatott a Mün-cheni Egyetem Erdõmérnöki Karán, ez-zel magyarázható, hogy volt némi szak-ismerete az erdészet, különösképpenpedig a vadászat témaköreiben. Így az-tán nem volt nehéz dolga Király Lajos-nak, hogy meggyõzze urát a Bükk-fennsíki Õserdõ védetté nyilvánításáról.Az õ javaslatukra a TermészetvédelmiTanács 1942-ben kiadta a terület védett-ségérõl szóló határozatot.

A fényképen az õrgróf mellett Erzsé-bet nevû leánya és felesége Wenck-heim Mária látható, aki az akkori Ma-gyarország másik ismert nagybirtokoscsaládjának sarja. A feleség nem voltnépszerû az uradalomban, õ képviseltea fegyelmezõ erõt, és ez bizonyos moró-zussággal párosult. Parancsokat osztott,számon kért, és gyakran „fejmosást” isalkalmazott. Király nem mindig tett ele-get elvárásainak, mert ha szakmailagnem értett egyet vele, ezt nem rejtettevéka alá.

Az õrgróf 1914-ben vette meg a szil-vásváradi (és nagyvisnyói) 5700 hektá-ros birtokot eljegyzési ajándékként ké-sõbbi felesége részére. Döntéséheznem kis mértékben járult hozzá erõs va-dászati szenvedélye, a dél-magyaror-szági komoly jövedelmet biztosító ura-

dalma mellett szüksége volt egy olyankiváló vadászterületre, mint a Bükkhegység a gazdag vadvilágával. KirályLajos ugyancsak szenvedélyes vadászvolt, és amikor az õrgróf kísérõt kértegyik vadászatához, nagyvisnyói gond-nokként – mint a terület legjobb isme-rõje – maga jelentkezett a feladatra. Avadászat sikeres volt, a gazda – az õ sa-ját szavaival élve – addigi élete leg-szebb bikáját ejtette el Nagyvisnyó ha-tárában.

A Szilvásváradon eltöltött húsz évalatt az idõközben kilenctagúra gyara-podott Király családnál nagyon sok ro-kon, barát, ismerõs megfordult. A csa-lád szívbõl jövõ vendégszeretete, a gyö-nyörû vidék, a szépséges erdõk, pata-kok szinte vonzották az embereket,mindig voltak náluk vendégek, a nyárivakációkat pedig egész gyermekseregtöltötte a Szalajkában a Király-gyerme-kek társaságában.

A szülõk mindent megtettek gyerme-keikért. Kirándulások, vonatozás, csó-nakázás és még sok minden tette emlé-kezetessé az itt eltöltött idõket. Az apamég medencét is épített a kertben, me-leg napokon ebben fürödtek, és alkal-mas volt a kert locsolására is.

A borsodnádasdi születésû RollerKálmán diákkorában gyakori vendégvolt a Szalajkában, ahol apjával kelle-mes órákat töltöttek. Visszaemlékezése-iben így ír szilvásváradi kirándulásaik-ról: „Király Lajos oltotta belém az erdõszeretetét, neki köszönhetem, hogy er-dész lettem.” 1956-ban az egyetemis-tákkal Kanadába megy, ahol megszer-vezi az ún. „Soproni diviziót”, a magyaregyetemista csoportot.

A háború megváltoztatta a Királycsalád addigi felhõtlen légkörét, a Sza-lajka-völgyi házba beköltözött a féle-lem, sokszor a közeli halál kísértése ismegjelent. Azt hihetné az ember, hogya hegyekkel körülvett, szûk völgyet el-kerülik a harcok, ezzel szemben a Ki-rály-ház a visszavonuló németek és az

elõrenyomuló román egységek közöttiütközõpont volt több napon keresztül.

A németek a Pallavicini-kastélybanrendezték be a fõhadiszállást, azzal afeladattal, hogy az oroszokat feltartóz-tassák. Király azt a parancsot kapta,hogy a siklópályán a Fennsíkon állomá-sozó német osztag részére a hadianya-got szállítsa, ennek köszönhetõ, hogyaz erdészet mint hadiüzem mûködhe-tett, és több száz erdei munkás megme-nekült a bevonultatás elõl. A helyzet ak-kor vált igazán kritikussá, amikor Sza-lajkában megjelentek az oroszok olda-lán harcoló román katonák, akik elõ-ször a kiszáradt állapotban lévõ nagytóban foglaltak el lõállásokat, a házkertjében aknavetõket telepítettek ésbehatoltak az épületbe. A megérkezõorosz tisztekkel együtt mintegy 80 fõfészkelte be magát az emeletes épület-be. A németek ekkor tûz alá vették aházat és környékét, a fatelepen felállí-tott aknavetõkkel támadták a románo-kat. Ez a néhány nap volt a családszámára talán életük legnehezebb idõ-szaka, amikor az ablakokon bevágódólövedékek, repeszdarabok és felrobba-nó aknák állandó életveszélyt jelentet-tek. Király Lajos kellõ higgadtsággal ke-zelte a bonyolult helyzetet, német ésSzibériában szerzett orosz nyelvtudásá-val kapcsolatot tartott mindkét féllel, éstekintélyt szerzett elõttük.

Amikor a németek feladták szilvás-váradi állásaikat és Ózd irányábanvisszavonultak, a háborús állapot le-csendesedett, a Király-ház lakói felléle-gezhettek. Azokra a szörnyû idõkre em-lékeztetnek a Horotna végén lévõ né-met „katonasírok” és egy román katonaSziklaforrás közelében fellelhetõ sírja.

A front elvonulása után Király Lajos-ra hárult az a nagy feladat, hogy mostmár az államosított birtokon a termeléstbeindítsa. Ez nem volt könnyû, mertamikor a németek állásaikat feladták,komoly károkat okoztak utak, hidakfelrobbantásával, a kisvasúti pályák,mozdonyok, kocsik tönkretételével. Párhónap alatt az üzemet rendbe hozták, afûrészüzemet beindították. A fakiterme-lés a fogatokkal és kézi eszközökkelszinte azonnal elindult.

Király Lajost 1946-ban a MÁLLERDközponti felügyelõjévé nevezik ki, ez-zel életének egy újabb korszaka kezdõ-dik újabb feladatokkal, kihívásokkal, ésez az idõszak semmivel sem könnyebba korábbiaknál. ’49-ben a Miskolci Er-dõgazdasághoz helyezik (akkor éppenNemzeti Vállalatnak nevezik), ahol osz-tályvezetõként több ágazat tartozik

Az õrgróf feleségével és lányával

A család vendégeivel a lórén


hozzá, majd (1952–55) az Erdõgazdasá-gi Építõ Vállalat Észak-MagyarországiFõépítésvezetõségét irányítja nyugdíja-zásáig. Fõ-építésvezetõként hozzá tar-tozott az akkori Egri Erdõgazdaság na-gyon sok beruházása a Mátra és a Nyu-gat-Bükk területén. Ezek közül csak né-hányat említek: szilvásváradi iparvá-gány, felnémeti iparvágány, vasutak fel-újítása, melléri út, várbükki út, várbük-ki épület, recski rakodó, ilonavölgyi út,fényespusztai út és még sok kisebb-na-gyobb épület, út beruházása.

A sokoldalú Király Lajos nyugdíjaséveiben is igen aktív volt, fásítási, talaj-védelmi, vízgazdálkodási terveket ké-szített, foglalkozott hidrológiai kérdé-sekkel, dolgozott a mátrafüredi ERTI-nél. Mindezek mellett ekkor írja a szin-te irodalmi értékû visszaemlékezéseit,ezeket aztán Király Péter és feleségedolgozta fel, és tette digitális formábanis elérhetõvé.

1949-ben a Király család Miskolcraköltözik, és ezzel véget ér az a varázsla-tosan szép idõ, amelyet a Szalajka-völgyben töltöttek.

Én magam a szülõket nem ismertem,a hét gyermek közül négyet – Bélát,Lászlót, Ilonát és Pétert – személyesenmegismertem.

Király Lászlóval (a családi fotón jobbszélen fent) akkor kerültem kapcsolatba,amikor az Egri Erdõgazdaságtól hárman –Bátor Albertné és Zachar Miklós társasá-gában – szakmérnöki kurzuson vettünkrészt Sopronban (1981–83). Király Lászlóakkor az Erdõrendezéstan professzora-ként a Számítástechnika c. tantárgyat ok-tatta nekünk. Nagy tudású ember volt, akimár gyermekkorától tudatosan készült azerdészeti pályára, fõleg mûszaki, mate-matikai kérdések foglalkoztatták. Elõadá-sai nem voltak lebilincselõek, viszont sa-játos vizsgáztatási módszere emlékezetesmarad számunkra. Egyszerre hatan vizs-gáztunk, mindenki sorszámot kapott (1-6), és amikor egy-egy kérdést feladott,dobókockával választotta ki a válaszadót.

Nagy örömömre szolgált, hogy a Ki-rály család hét gyermeke közül továbbihármat, Bélát, Ilonát és Pétert szemé-lyesen megismerhettem. Ez 2006 tava-szán történt, amikor a Szilvásváradi Er-dészet történetébõl tartottam vetítésesbemutatót az Erdészet nemrég épült újközpontjában Grédics Szilárd erdészet-vezetõ segítségével, és a három „Király”eljött az elõadásra. Az pedig különös él-ményt jelentett számomra, hogy a be-mutató után velük együtt körutat tet-tünk az egykori Pallavicini-birtokon,ahol gyermekkorukat élték.

A képen láthatók (balról): Király Pé-ter, Király Ilona, Wágner Tibor, KirályBéláné, Király Béla.

Jó volt látni, hogy amikor egy-egy fá-nál, nagyobb sziklánál vagy vízesésnélmegálltunk, mindig elõjött egy-egy kisgyermekkori történetük, emlékük. Azakkor kis fácskák mára már nagyra nõt-tek, a fiatalosok meglett erdõkké csepe-redtek. Az a vén bükkfa még mindig áll,amelyrõl elmondták, hogy kis gyermek-ként gyakran lovagoltak testes gyöke-rein.

A körutunkra elkísért bennünket Do-ros Pista, gyermekkori barátom (a fotónerdészruhában), akivel nagyon régen is-merjük egymást, együtt kapáltuk a cse-metesorokat a Bükk-fennsíki kertekben.Egész szakmai életútját a SzilvásváradiErdészetnél töltötte, úgy ismerte a terü-letet, mint a tenyerét. Egy cikluson át azOEE alelnöki posztját töltötte be, utolsóéveiben pedig a szalajkai Erdészeti Mú-zeum vezetõje volt. Fájdalom, a közel-múltban õ is eltávozott közülünk.

A fénykép szereplõi balról: KirályIlona, Doros István, Király Péter, Wág-ner Tibor, Király Béla.

A ma 83. évében járó Király Béla (acsaládi képen bal szélen fent) sokat segí-tett nekem a család történetének feltárá-sában, állandó telefonkapcsolatban vol-tam és vagyok vele. Fotókból és videók-ból álló gazdag gyûjteménnyel rendel-kezik családja múltjából egészen napja-inkig, és mindezt átadta nekem. Az õ ér-

deklõdési köre a gépészet, a MiskolciEgyetem Gépészmérnöki Kara Mechani-kai Tanszékének docenseként dolgozottnyugdíjazásáig. Már ifjú gyermekként se-gédkezett apjának a vízvezeték és a vil-lanytelep üzemeltetésében.

A legfiatalabb testvér Király Péter (acsaládi képen jobb szélen az ülõ soron,rövid nadrágban). Õ volt az, aki felesé-gével együtt oroszlánrészt vállalt apjavisszaemlékezéseinek számítógépesfeldolgozásában.

Király Ilonával való szilvásváradi ta-lálkozás számomra sokat jelentett (acsaládi képen balról a 2. fent). Magyarnyelven írott versei már három kötet-ben megjelentek, és már folyamatbanvannak újabbak. Megajándékozott a„Mesél a csönd” címû elsõ versesköteté-vel, ebbõl és a további kötetekbõl meg-ismertem azt a gazdag érzelemvilágot,amely végigkíséri egész életútját. Kana-dában, távol a hazájától meghatóanszép gondolatokkal emlékezik a szalaj-kai évekre, a szépséges „álomvilágra”:

„Zöldellõ erdõk, szilvási bércek,Mért is vagytok oly messze ide?S miért is kellett onnan eljönnünk…?

Szomorúan írja: „A patak, ház, kert,völgy – mind hiába vár”.

Számomra különösen megrendítõvolt, amikor egy késõbbi versében a ki-vándorló soproni egyetemista csoporthajóútjáról írt. 1957. Újév napján száll-tak hajóra az angliai Liverpool kikötõjé-ben, és amikor hajó elindult, sírva bú-csúztak az „öreg Európától”, a Him-nuszt énekelték.

Amikor ezeket a sorokat olvastam,egy pillanatra úgy éreztem, én is ott va-gyok azon a hajón. Elképzeltem azt amérhetetlen fájdalmat, amit az európaipartok lassú eltávolodása jelentett an-nak a magyar csoportnak. Bevallom,könnyeimmel küzdöttem.

Itt kell megemlékeznem Zilahy Ala-dár erdõmérnökrõl – õ már sajnosnincs köztünk –, egy igazi erdészem-berrõl, akirõl a szilvásváradi ErdészetiMúzeumot elnevezték, és aki meleghangú orgánumával gyakran szavaltaKirály Ilona szépséges verseit az erdé-szek rendezvényein.

Wágner Tiborny. erdõmérnök

Az Erdészeti Múzeum elõtt

Doros Pistával a Felsõ-tónál

Hirdessen az Erdészeti Lapokban!


Az ülés helyszíne: Magyar Mezõgazdasá-gi Múzeum, Budapest, Vajdahunyad-vár

Jelen vannak:Elnökség tagjai: Zambó Péter elnök,

Kiss László általános alelnök, MoczAndrás magánerdõs alelnök, SzabóVendel technikus alelnök, HarasztiGyula EL SZB elnök, Cserép János, Csé-pányi Péter, Szabó Tibor, Ripszám Ist-ván régióképviselõk (9 fõ).

Kimentését kérte: Gencsi Zoltán,Nagy Imre régióképviselõk

Tanácskozási joggal: Lomniczi Gergely fõtitkár, Pápai Gá-

bor fõszerkesztõ, dr. Sárvári Jánoskönyvtáros, dr. Oroszi Sándor, DetrichMiklós.

Az OEE elnökségi ülésére a Mezõ-gazdasági Könyvhónap nyitóeseményeután került sor. Az Elnökség tagjai résztvettek az ünnepi eseményen, ahol dr.Fazekas Sándor vidékfejlesztési minisz-ter és Zambó Péter elnök beszédébenmegemlékezett az Erdészeti Lapok 150éves jubileumáról. Az ünnepséget kö-vetõ ülést megnyitva Zambó Péter el-nök köszöntötte az elnökségi ülésenmegjelent elnökségi tagokat, meghívot-takat. Megállapította, hogy az Elnökség9 fõvel határozatképes. A jegyzõkönyvvezetésére Lomniczi Gergelyt, a jegyzõ-könyv hitelesítésére Csépányi Pétert ésHaraszti Gyulát kérte fel, mellyel az El-nökség tagjai egyetértettek. Zambó Pé-ter elnök ismertette a napirendet, és ja-vasolta a sorrend megváltoztatását, mi-szerint a jubileummal kapcsolatos té-mát az ülés végén tárgyalják, amivel azElnökség egyhangúan elfogadott.

Elsõként Szabó Vendel elõterjeszté-sére új helyi csoport megalakulásávalfoglalkozott az Elnökség. A 2011. de-cember 2-i, budapesti elnökségi ülésenaz Elnökség elviekben támogatta az újcsoport alakulását. 2012. január 13-ánCsikvándon 23 fõ egyesületi tag meg-alapította az OEE Rába-menti Erdõgaz-dálkodási és Vadgazdálkodási HelyiCsoportját. Elnöknek Szabó Vendelt, tit-kárnak és küldöttnek Pintér Csabát,gazdasági vezetõnek Kocsis Gábort vá-lasztották. A vonatkozó jegyzõkönyvetés jelenléti ívet a Titkárságra megküld-ték. A helyi csoportot a jövõben önállóegyesületként is tervezik bejegyezni.

1./2012. (01.30.) elnökségi hatá-rozat: Az OEE Elnöksége az Alapsza-bály értelmében jóváhagyja a Rába-menti Erdõgazdálkodási és Vadgazdál-kodási Helyi Csoport megalakulását.

A szavazáson jelen van 9 fõ elnöksé-gi tag. Szavazatok: 9 igen, 0 tartózko-dás, 0 nem.

A következõ napirendi pontban Lom-niczi Gergely fõtitkár számolt be rövi-den a 2011. év gazdasági jellemzõirõl.Az évzárás elõtti elõzetes adatok szerinta 2011-re tervezett eredményt nagyság-rendileg hozza az Egyesület.Olyan, év végén megvalósíta-ni már nem tudott, áthúzódófeladatokra, mint az arculat ki-alakítása vagy a honlap fej-lesztése a megfelelõ összegelhatárolható.

2011-ben a nehéz pénz-ügyi helyzetre a költségekvisszafogásával, és a mûkö-dési tartalékok megkeresésé-vel reagált az Egyesület. A be-vételi oldalon megtörtént apártoló tagi díjak kiszámítha-tó rendezése. Az Erdészeti La-pok hirdetési felületeinek ér-tékesítése a korábbi éveknélmintegy 1,5 millió forinttalnagyobb bevételt hozott. Eh-hez járult még a Dunaker Kft.felajánlása a decemberi lap-szám költségeinek teljes fi-nanszírozására. Mindezekkelsikerült a 2011-es mûködéstbiztosítani. Az elképzelések-kel ellentétben és a próbálko-zások ellenére komolyabbpályázati forrást nem sikerültszerezni. NCA mûködési támogatástnyert az OEE 500 eFt-ot, amivel már el-számolt, illetve december végén VMmûködési pályázaton 1000 eFt-ot.

2011-es bevételek között meg kellemlíteni az Erdészcsillag Alapítványszámára érkezett önzetlen felajánlást.Kovács Péter és felesége veszprémi laká-suk értékének 1/3-ad részét, mintegy2,1 millió forintot hagytak a 10 éves ju-bileumát ünneplõ alapítványra.

A folyamatban lévõ tagsági adategyez-tetéssel kapcsolatban a fõtitkár az rendel-kezésre álló adatok alapján a tagság 70%-ának megmaradásáról számolt be. Az

adatlapok feldolgozását a titkárság meg-kezdte, de a munka több hetet is igénybevesz. Párhuzamosan zajlik a szerzõdésekelõkészítése a támogató partnerekkel(Harmónia Vadászbolt, Stihl, Styevola ésFia Kft., Renault Baumgartner, ToyotaMayer, állami erdõgazdaságok, Alexand-ra könvyesbolt). Tárgyalást kezdeményezaz OEE az Euro Discount Club rendszer-hez való csatlakozásról. Mûködtetõ: Dis-count Club Kft. (1051 Budapest, Arany J.u. 27.). Egyesületek, kamarák egyéb szer-vezetek kedvezmény- és tagsági kártyáitösszefogó rendszer, a csatlakozás egye-sületi tagkártyák esetén kedvezményes,ill. bizonyos feltételek esetén ingyenes.

Tagsági kártyán szerepel majd: tag ne-ve, helyi csoport neve, sorszám. Érvé-nyesítõ matricán szerepel: vonalkód, év.A tagság és a kártyák érvényessége befi-

zetéstõl a következõ év február 28-ig. AzElnökség a tájékoztatásokat elfogadta, arendszer kialakításának módjával egyet-értett.

Zambó Péter a régióképviselõktõl atagság felé újabb tájékoztatást és segít-ségnyújtást kért. Az elnök az állami er-dõgazdaságok vezérigazgatóitól levél-ben is kérte a változások támogatását.Beszámolt az erdész szakemberekszámára kialakítandó képzési rendszertervérõl, melyben az OEE szakmai ren-dezvényei megfelelõ minõsítés után aszakemberek számára továbbképzés-nek számítanának. Az elnök a titkárság-

Jegyzõkönyvaz Országos Erdészeti Egyesület Elnökségének

2012. január 30-i, 12.30-kor kezdõdött ülésérõl


tól a lehetõ legpontosabb tagsági nyil-vántartás elkészítését kérte.

Az elnök felvetette a tagdíjak körébencsaládi kedvezmény kialakításának lehe-tõségét, amire az adategyeztetés sorántöbb helyen igény mutatkozott a tagságkörében. Az új tagdíj-rendszer alapelveegyrészt az egyszerûség és egyértelmû-ség, nem lenne jó ismét számos eltérõkategória kialakítása. Másrészt vannakolyan családok, ahol több családtag is tagaz Egyesületben, az õ kompenzálásukvalós igény. Szabó Vendel több ilyenesettel találkozott, de problémát nem ta-pasztalt ezen a téren. Cserép János véle-ménye szerint az egy háztartásban élõkszámára lehet kompenzációt nyújtani. Akompenzáció nyújtásához elõször azon-ban látni kell a folyamatban lévõ adat-egyeztetés eredményét.

2./2012. (01.30.) elnökségi határo-zat: Az OEE Elnöksége felkéri a fõtitkárt,hogy a tagsági adatok egyeztetése után,az eredmények ismeretében tegyen ja-vaslatot a tagdíj-rendszerben családi ked-vezmény érvényesítésének lehetõségére.


Az Elnökség megvitatta az ErdélyiHelyi csoport tagjainak helyzetét. Az El-nökség célja a jelentõs mértékû kedvez-mény megtartása, de lehetõleg az újrendszerbe történõ integrálással. Jó len-ne, ha minden erdélyi tag hozzájuthat-na az Erdészeti Lapokhoz.

3./2012. (01.30.) elnökségi határo-zat: Az OEE Elnöksége felkéri a fõtitkárt,hogy egyeztessen az Erdélyi Helyi Cso-port vezetõivel a HCS tagjai által fizetetttagdíj új rendszerbe való beillesztésérõl.


A következõ napirendi pont kereté-ben a fõtitkár beszámolt az egyesületihonlap megújításának kezdeti lépései-rõl. Cél az egységes szemlélet alapjánlétrehozott honlap-család kialakítása. ATitkárság árajánlatokat kért be a Web-star Kft.-tõl, Neosoft Kft.-tõl, AgroinformKiadótól és a Groteszk Média Kft.-tõl. Ahonlap-család kialakításában az IpolyErdõ Zrt. munkatársa, Nagy László segí-ti a titkárság munkáját.

4./2012. (01.30.) elnökségi hatá-rozat: Az OEE Elnöksége megbízza afõtitkárt, a Szerkesztõbizottság elnökét

és Nagy Lászlót az ajánlatok értékelésé-vel, az egyesületi honlap megújításávalkapcsolatos szerzõdés elõkészítésével.


A fõtitkár ezután beszámolt arról,hogy 2011. október folyamán a titkársá-got megkereste az X-Meditor Kft. képvi-selõje azzal a kéréssel, hogy az OEE is-mét adja nevét a Budapesten 2012. május15-18 között rendezendõ 20. Ligno No-vum – Woodtech kiállításhoz. A fõtitkárismertette a felajánlott együttmûködéspontjait. Az Elnökség szakmai konferen-cia szervezését nem tartja idõszerûnek éskapacitás hiányában megvalósíthatónak,kisebb standdal való megjelenést azon-ban elképzelhetõnek tart. Az OEE köz-ben értesült a Sopron városa és az X-Me-ditor Kft. közötti jogvita lezárulásáról,melyben az X-Meditor Kft. lett a vesztes.

5./2012. (01.30.) elnökségi hatá-rozat: Az OEE Elnöksége megbízza afõtitkárt, hogy az NYME ErdõmérnökiKar dékánjával folytatott egyeztetésután döntsön a 20. Ligno Novum – Wood-Tech kiállításon, kisebb standdal törté-nõ egyesületi megjelenésrõl.


Az egyebek napirendi pontban a fõtit-kár ismertette a beszámolók és tervek ké-szítésének, valamint a kitüntetések oda-ítélésének rendjét. Tájékoztatást adottHábel György Elnökségnek címzett leve-lérõl, melyben a levélíró beszámol a köz-társasági elnök számára a Mi nyelvünk c.kötet terjesztésére tett javaslatáról. A fõtit-kár tájékoztatott, hogy 2012-ben a zselni-cemeggy az év fája. A titkárság egyezte-tést kezdett az Év fája versenyt szervezõÖkotárs Alapítvánnyal, és együttmûkö-

dési megállapodás aláírását készíti elõ. ANatura 2000 területeken gazdálkodókkompenzációjával kapcsoltban az OEElevelet intézett az MFB. Zrt. vezetéséhez,amiben megfontolásra javasolja, hogy azállami erdõgazdálkodók kompenzációjá-nak kérdését fel kell vetni az európai fór-umokon.

Az ülés további részében dr. OrosziSándor és Pápai Gábor tartott elõadástaz Erdészeti Lapok 150 éves jubileumá-val kapcsolatban. Dr. Oroszi Sándorvonatkozó cikke az EL 2012. januáriszámában olvasható. Haraszti GyulaSzB elnök beszámolt a jubileum eddigiés tervezett eseményeirõl, valamint ja-vasolta, hogy a következõ elnökségiülés foglalkozzon egy selmecbányai ju-bileumi rendezvény megszervezésével.

Zambó Péter elnök javaslatot terjesz-tett elõ az Erdészeti Lapok fõszerkesztõiposztjára történõ pályázat kiírásávalkapcsolatban. A tagsági kedvezmény-rendszer megújítása során az ErdészetiLapok a korábbiaknál élesebben kerültismét a figyelem elõterébe, szükség vana folyóirat megújítására, az Egyesületonline felületeivel való összehangolás-ra. Pápai Gábor jelenlegi fõszerkesztõnyugdíjasként szerkeszti a lapot. A jubi-leum jó alkalmat kínál a megújulásra,pályázat keretében ezért meg kell te-remteni a lehetõséget a megfelelõ utódmegtalálására.

6/2012. (01.30.) elnökségi határo-zat: Az OEE Elnöksége az elnök javasla-tát elfogadva támogatja pályázat kiírásátaz Erdészeti Lapok fõszerkesztõi posztjá-ra. A pályáztatás rendjének kidolgozásá-val a fõtitkárt javasolja megbízni, aki a je-lenlegi fõszerkesztõvel és a Szerkesztõ-bizottsággal egyeztet a kérdésben.


A napirendi pontok végén az Elnök-ség döntött a következõ ülés idõpontjá-ról, és hogy nyáron a Dél-Alföldi Régió-ban tartanak kihelyezett ülést. Ezt köve-tõen Zambó Péter elnök megköszönteaz Elnökség aktív munkáját és az üléstbezárta.

kmf.Zambó Péter

elnökLomniczi Gergelyjegyzõkönyvvezetõ

Hitelesítõk: Csépányi Péter

régióképviselõ Haraszti Gyula

SZB elnök

Favágó bajnokságA STIHL támogatásával a Dél-AlföldiPósteleken 2012 április 30-án ifj.Danszki Károly emlékére favágó baj-nokságot rendezünk. Nevezni a márka-kereskedésekben Békéscsabán (Gyu-lai út 112., tel.: 66/527-570), Gyulán(Béke sgt. 54. tel.: 66/561-770) ésSzegeden (Pozsonyi Ignác utca 12.,tel.: 62/423-031) lehet április 15-ig.Minden érdeklõdõt szeretettel várunk.

A versenyszervezõk


P á l y á z a t i f e l h í v á sAz Erdészeti Lapok fõszerkesztõi feladatkörének ellátására

Az Országos Erdészeti Egyesület (a továbbiakban: Egye-sület) pályázatot hirdet folyóirata, az Erdészeti Lapok

fõszerkesztõi feladatkörének ellátására.

A fõszerkesztõ feladata: a nyomtatott Erdészeti Lapok és azEgyesület honlap családjába tartozó honlapok összehangolt szer-kesztése, a Szerkesztõ Bizottsággal (SzB) és a fõtitkárral együtt-mûködve – az egyesületi alapelveknek és céloknak megfelelõen,a jogszabályoknak és a szerzõdésének megfelelõ felelõsséggel.

Az újságszerkesztés fõbb feladatai:• idõszaki laptervek elõkészítése, elfogadtatása; • az egyes lapszámok és címlapok megtervezése;• a sajtóanyagok/fotók elkészítése, elkészíttetése, rendsze-

rezése, gondozása, megrendelése;• tudósítások, beszámolók készítése a szakmai/egyesületi

eseményekrõl, folyamatokról; • a kéziratok átolvasása, szerkesztése, beíratása,• elõzetes oldaltervek készítése,• az anyagok oldalba tördelésének ellenõrzése, a lap össze-

állítása,• a lap korrigálásának ellenõrzése,• a nyomdakész lap imprimálása;• az Erdészeti Lapok hirdetési felületeinek értékesítése, kap-

csolattartás a hirdetõkkel.

A honlap-szerkesztés fõbb feladatai:• az Egyesület honlap családjának – www.oee.hu, www.er-

deszetilapok.hu, www.vandorgyules.hu – mûködtetése (hír-anyagok készítése, menüpontok feltöltése, azok változótartalmának frissítése);

• a honlapok és a print Erdészeti Lapok egymást erõsítõösszhangjának megteremtése;

• képanyagok készítése, honlapra illeszthetõ szerkesztése,feltöltése;

• az OEE karakterébe illõ híranyagok átvétele társoldalakról,egyéb médiumokból;

• saját híranyagok küldése a társ-médiumoknak;• hirdetések kezelése, a hirdetési felületek értékesítése,

kapcsolttartás a hirdetõkkel;• kapcsolattartás a honlap tárhelyek szolgáltatóival, illetve a

weblapok programozójával;• a szükséges fejlesztések kezdeményezése, koordinálása

(pl. új honlapok, microsite-ok).

A fõszerkesztõi feladatkör betöltésének lehetséges formái:A feladatkör

• határozatlan idejû munkaviszonyban, avagy • vállalkozói jogviszonyban,

a jelen pályázat elbírálását követõen, 2012. május 1-tõl tölthe-tõ be. Az elsõ felelõs lapzárta: várhatóan 2012. szeptember 1.A fõszerkesztõ felett a munkáltatói vagy megbízói jogokat azEgyesület elnöke gyakorolja.

A fõszerkesztõ javadalmazása: megegyezés alapján, a szerzõ-désben megállapított feltételek szerint.

Pályázhatnak azok a magyar állampolgárságú, büntetlen elõ-életû cselekvõképes szakemberek, akik rendelkeznek:

• mérnöki és/vagy természettudományos, okleveles egyete-mi végzettséggel;

• erdõvel kapcsolatos tevékenységet folytató szervezetbenszerzett, legalább 5 éves szakmai tapasztalattal;

• jó írás- és kommunikációs készséggel;• írott sajtó, kiadvány és/vagy honlapkészítési, szerkesztési,

illetve mûködtetési tapasztalattal;• a fotózásban szerzett jártassággal, gyakorlattal;• naprakész, felhasználói szintû informatikai ismeretekkel;

A pályázatnál elõnyt jelent az OEE tagság, az Egyesülethez va-ló kötõdést alátámasztó korábbi tevékenység, valamint a jelölt-nek az erdészek körében való elfogadottsága, ismertsége. A fõszerkesztõi feladatok ellátásához nélkülözhetetlen a sajátszemélygépkocsi és fotófelszerelés használata.A pályázatnak tartalmaznia kell:

• a pályázó életútját bemutató szakmai önéletrajzot - az eddigimunkahelyek és munkakörök, referenciák feltüntetésével,szakmai (és ha van, egyesületi) munkájának ismertetésével;

• az iskolai végzettséget, idegen nyelv ismeretét igazoló oki-ratok másolatát;

• a fõszerkesztõi feladatkör ellátására vonatkozó, rövidenösszefoglalt elképzeléseket;

• a feladatkör ellátásának tervezett konstrukcióját, a fizetésielképzelést

• (teljes vagy részmunkaidõs munkaviszony, avagy vállalko-zói jogviszony);

• 3 hónapnál nem régebbi keletû erkölcsi bizonyítványt;• tervezett munkaviszony esetén, a munkakör ellátására al-

kalmas egészségi állapotot igazoló orvosi igazolást.

A pályázat benyújtásának határideje: 2012. április 16. hétfõ.A pályázatokat zárt borítékban, postai úton vagy személyesen

az Egyesület címére (1021 Budapest, Budakeszi út 91.)kell benyújtani, 2 eredeti, aláírt példányban.

A borítékra kérjük ráírni:„Erdészeti Lapok fõszerkesztõi pályázat”.

A határidõre benyújtott pályázatokat a beadási határidõtõl szá-mított 15 napon belül elbíráljuk. A pályázatokat a jogszabályok-ban meghatározott módon kezeljük. A pályázat eredményérõl apályázók írásban kapnak értesítést.

A pályázattal kapcsolatban érdeklõdni lehet:Lomniczi Gergely fõtitkárnál(telefonszám: +36/20-9846-134, e-mail: [email protected]). Az Egyesület tevékenységérõl és az Erdészeti Lapokról awww.oee.hu és a www.erdeszetilapok.hu; honlapcímeken nyer-hetõ további információ.

Budapest, 2012. március 01. Zambó Péter

elnök


Hogy elszállt az idõ, szokta mondogat-ni nagyanyám, amikor találkozott egyikritkán látott unokájával. Amaz megnõttmegerõsödött és megkomolyodott.

Nos, így van ez az egy híján húsz évemegnyílt fegyver-, horgász-, és vadász-kiállítással is. Rendezõdtek a sorok, va-lahogy egyszerûen megtalálható voltminden, mi szemnek, szájnak kedves.Különösen azoknak, kik nem elõszörnézték végig a rendezvényt.

Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettesmegnyitójában szólt arról, hogy a CIC je-lezte: Magyarországon zárt térben nevelt,például hormoninjekciókkal feljavított,génmanipulált kapitális õzbakokra, szar-vasbikákra rendeztek fizetõs vadászatotkülföldieknek, ami nemcsak állatkínzás,hanem csalás is, és nagyon súlyosan árt amagyar vadászat presztízsének, illetveveszélyezteti anyagi érdekeit.

Az ügyvezetõ elnök kifejtette, ez el-len a legkeményebb hatósági intézke-désekkel kell fellépni. Elmondta, javas-latukra a Mezõgazdasági SzakigazgatásiHivatal a rendõrségnél bûnszövetség-ben elkövetett állatkínzás és csalás ala-pos gyanúja miatt feljelentést tett.

A parlament hamarosan tárgyalja azúj fegyvertörvény tervezetét, ami jelen-tõsen csökkenti a vadászokra háruló ad-minisztrációs terheket. Ezen túlmenõenaz új büntetõ törvénykönyvben önállóbûncselekmény lesz az orvvadászat,ami lehetõvé teszi az orvvadászokkalszembeni hatékony fellépést. A továbbimegállapodások alapján pedig megva-lósul az is, hogy az erdészek és a hivatá-sos vadászok a rendõrökhöz hasonlóvédelemben részesüljenek majd, ami-kor fellépnek például a falopás, vadlo-pás és egyéb bûncselekmények ellen.

A megnyitón a kormány, a civil szer-veztek, a természetvédelmi és vadgaz-

FE-HO-VA 2012

dálkodási ágazat képviselõi aláírták avadászható fajok körére, valamint azapróvadfajok vadászati idényére, illetveegyes trófeák behozatalára vonatkozómegállapodást is.

Fazekas Sándor miniszter köszöntõ-jében szólt arról, hogy a tárca kiemelt fi-gyelmet fordított arra, hogy a megálla-podás mindkét ágazat számára elõnyösmegoldásokat tartalmazzon.

A dokumentum értelmében tovább-ra is védett faj marad az egerészölyv, abarna rétihéja, a héja, a holló és anyuszt és természetvédelmi oltalom alákerül a menyét. Védett faj marad a fürj,a vadgerle és a fenyõrigó is.

Kétségtelen, hogy a 14 ország 200 ki-állítója közül a legegységesebbek az ál-lami kezelésben (MFB) lévõ erdõgazda-ságok voltak. Köszönhetõ a térbenpraktikusan elhelyezett pavilonoknak.

Ez alkalomra jelent meg „ A mi erdõnk”legújabb száma, melyben szó van a fa-tüzelésû kandallókról, a merített papír-készítésrõl, a téli vadetetésrõl, a tûzifá-ról és még sok érdekességrõl.

A tavalyi ígérethez híven ízelítõt kap-tunk Észak-Amerika vadvilágából.

Tél vége felé a szarvasbõgõ versenybizsergethette az igazi vadászembereklelkét. Illusztrációként a világon találha-tó szarvasfajokból 30 különbözõ trófeátláthattunk.

Kissé meghökkentõ volt, hogy azegyik standon a kiállítók „otthon felejtet-ték” a kitömött zsiráf testét, így csak nyak-tól fölfelé láthattuk a derék afrikai vadat.

Mindezzel együtt a FE-HO-VA aHUNGEXPO sikerkiállításai közé tartozik.

Az MTI és az OEE honlapja alapjánösszeállította és fényképezte:

Pápai Gábor

ANDREAS STIHL KFT. 2051 Biatorbágy-Budapark, Paul Hartmann u. 4.Telefon: (06-23) 418-054 · Fax: (06-23) 418-106www.stihl.hu · E-mail: [email protected]

Mielôtt munkához lát, készüljön fel

alaposan és válasszon kézenfekvô megoldást.

Egy megbízható motorfûrész hû társ lehet az otthonában,

de akár az erdôben is. Használja a STIHL termékeit, hogy

munkájához megkapja a maximális segítséget.

Akciós termékeinket keresse honlapunkon

és szakkereskedéseinkben.

Tavaszi akció: 2012. április 1 – május 31.

t, készüljön fel

on kézenfekvô megoldááássts .

orfûrész hû társ lehet azzz oto thonában,

s. Használja a STIHL termémémékekeitit,, hogy

ja a maximális segítséget.

keresse honlapunkon

nkben.

április 1 – május 31.

Nincs lehetetlen! Csak megoldás!

A STIHL termékeivel megismerheti

a valódi teljesítményt

hhuussttiihhll.hhon elLátogasso

nkra!megújult honlapun

TAVASZI AKCIO

2012. április 1 - május 31.

Erdészeti_2012_TAVASZ_205x295.indd 1 3/8/12 3:59 PM

erdészeti lapok - 147. évf. 3. sz. (2012....

Documents